Oktatás | Könyvtári ismeretek » Törköly József - Az ókor és középkor tudományfelosztásai és könyvtári szakrendszerei

AZ ÓKOR ÉS A KÖZÉPKOR TUDOMÁNYFELOSZTÁSAI ÉS KÖNYVTÁRI SZAKRENDSZEREI Orosháza 1998 Készítette: Törköly József I. éves, könyvtár szakos, levelezős hallgató BEVEZETŐ Valamikor, valahol a távoli múltban - először - megtörtént az emberrel, hogy rácsodálkozott az őt körülvevő valóságra. Azóta van, hogy a fejünkben éppen ezt a valóságot kutató kérdések tűnnek fel, s mi szakadatlan harcot vívunk azért, hogy ezekre a kérdésekre válaszolni tudjunk. Mi az ember? Honnan jött? Mi a világ? És így tovább. Az emberiség történetében jól nyomon követhető a törekvés e kérdések megválaszolására S ahogy haladtunk előre az időben és ismereteink egyre gyarapodtak, eljött a pillanat, amikor válaszainknak megadtuk az őket megillető elnevezést: tudomány. Az ember a tudományban tükrözte és tükrözi azt a valóságot, amelyben él: megfigyel, elemez, hasonlít, kísérletez, rendszerez. Tehát első szinten a tudományokban

tükrözzük valóságunkat. A közlés második forradalma (az írás) azt jelentette az ember számára, hogy egyre növekvő ismereteit megőrizhette, felhalmozhatta. Az emberiség így jutott el ismereteinek fizikai megőrzési formájáig, amit ma dokumentum névvel illetünk. A dokumentumok szintén a valóságot tükrözik, de míg a tudományok az első tükrözési szintet jelentik, addig a dokumentumok a második tükrözési szintet adják. Az ember - rendszerező hajlama révén - megpróbálja rendszerbe foglalni ismereteit, tudását, s ennek következménye az a számunkra különösen fontos tény is, hogy a tudományokat is és a dokumentumokat is igyekszik valahogyan logikus rendbe sorolni maga körül. Az elsőt nevezzük a tudományok osztályozásának (tudományfelosztások), a másodikat pedig könyvtári osztályozásnak (könyvtári szakrendszerek). 1. AZ ÓKOR 1.1 TUDOMÁNY AZ ÓKORBAN EGYIPTOM A tudományok kialakulását, a kezdeteket az egyiptomi

kultúrában figyelhetjük meg. Persze tudományon itt még nem a ami értelemben vett terminust kell érteni Ebben a korban - ie 2-3 évezred - az egyiptomiak mégis fejlett társadalom benyomását keltették: az államapparátusban képzett írástudók dolgoztak Ehhez hozzátartozott a később grammatika megjelöléssel illetett tudásterület ismerete is. (Ebből a korból nyelvtani tesztlapok maradtak ránk!) Az egyiptomi kultúrának megvoltak a saját irodalmi alkotásai és sajátos műfajai: a prózairodalomban a novella, a költészetben a himnuszköltészet, továbbá a szerelmi líra. A filozófia és az irodalom határán helyezkedett el egy ugyancsak sajátos műfaj: az intelmek. Mindez elsősorban az egyiptomi társadalom oktatási-nevelési rendszerére vonatkozik. Valójában annyi köze van a tudományokhoz, hogy a kor szellemi életének egy nem lényegtelen szegmensét képezi. A szorosabban vett tudomány Egyiptomban leginkább három területre terjedt ki:

matematika, csillagászat, orvostudomány (esetleg még földrajz és nyelvtudomány). A matematikában a tizes számrendszert használták, csillagászati ismereteik segítségével naptárat készítettek. Az orvostudomány területén az ie 16 századból ránk maradt egy orvosi értekezés, mely az emberi szervezet véredényrendszeréről szól Ebben a korban találkozunk talán először az orvosi hivatás szakosodásával, ahogy Hérodotosz írja: "az orvosi tudomány náluk úgy van felosztva, hogy minden orvos csak egy betegséget gyógyít." Az orvosok készítették a gyógyszereket, ők balzsamozták a múmiákat és ők végezték az operációkat is A GÖRÖGÖK A görögség szellemi kincseiről sokat írtak már, főképpen a filozófia és az irodalom kapcsán. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a tudomány, ma is használatos értelmében, a görögöknél jelenik meg először, méghozzá nem is akármekkora erővel. Ebben a kultúrában a filozófia egyet

jelent a tudománnyal Minden, ami tudománynak tekinthető tanulmányozható a filozófia keretei között. Már itt a filozófia hajnalán kialakult a kétféle irányzat: a materialista ill. az idealista világfelfogás A korai görög filozófusok (Thalész, Anaximandrosz, Püthagorasz) természetbölcseletében ott van a csillagászat, matematika, meteorológia, geometria. Később, az ie 5 század táján megváltozik a filozófia érdeklődése: az ember, a társadalom, az etika kerül előtérbe, előbb Démokritosznál, majd Szókratésznál, Platónnál és Arisztotelésznél. Még később pedig a hellenizmus filozófiájában - mely már átnyúlik a rómaiak korába - a sztoikusok (Zénón, Epiktétosz, Seneca) vizsgálódásai a fizikát (lételmélet), a logikát (ismeretelmélet) és az etikát érintik. Az i.e 5 században a görög irodalomban megszületik a dráma Hippokratész nevéhez fűződik az orvostudomány. Hérodotosz, Thuküdidész munkái nyomán pedig

létrejön a történetírás. A RÓMAIAK Polay Elemér jogtörténész a "Mit hagytak ránk a századok?" c. könyvben azt mondja, hogy "a jog volt az egyetlen, amely a rómaiaknak alapvetően sajátos alkotásuk". S valóban, hiszen, ha visszatekintünk az ókor korábbi kultúráira, azt látjuk, hogy seholsem domborodott ki annyira a jogtudomány, mint Rómában. Oktatási rendszerükben az alapot a "hét szabad művészet" képezte, azaz a trívium (grammatika, retorika, dialektika) és a quadrívium (csillagászat, matematika, geometria, zene). A szorosan vett tudományos élet nem volt központi helyen Rómában. Inkább technikacentrikusság figyelhető meg ebben a társadalomban (vízvezetékek, kikötők, úthálózatok épülnek). S még egy apró érdekesség: a világ első napilapját Julius Caesarnak köszönhetjük, ő vezette be Rómában "Acta Diurna" címmel. 1.2 TUDOMÁNYFELOSZTÁSOK ÉS KÖNYVTÁRI SZAKRENDSZEREK AZ

ÓKORBAN Az imént tárgyalt, ókori tudományos élet rendszerezéséről, ill. az ismeretek rendezéséről kellene szólni ebben a fejezetben. Továbbá arról, hogy mindez hogyan jelent meg a kor dokumentumait (agyagtáblák, tekercsek) gyűjtő könyvtárak állomány-csoportosításaiban, ill. szakrendszereiben AMENEMOPÉ Egyiptomban, i.e 1250 körül egy bizonyos Amanamopé enciklopédiát készített Művét tankönyvnek nevezte, s a mű címéből az is kiderül, hogy "hogyan lehet megismerni minden létezőt". Az enciklopédiában 15 "főosztály" van, ebből az első 5 a természetre vonatkozik (égbolt, nap. ; felhők zivatarok ; víz ; partok, szigetek ; Isten és Istennő) A következő hét az emberre és a társadalomra (főrangúak ; kézművesek ; nép és hadsereg ; idegen népek ; korosztályok ; hajóépítő stb munkások ; rabszolgák) Az utolsó három az ember mindennapi környezetét taglalja (lakhelyek ; élelmiszerek ; jószágok.) Ezek

nem tudományterületek. Amenemopé az ismereteket tárgyukkal jelöli Ha visszatekintünk az egyiptomi tudományokra (matematika, csillagászat, orvostudomány) látjuk, hogy a két rendszer merőben más szerkezetű. Amenemopé rendszere természetesen a korabeli felfogást tükrözi. PLATÓN Nem tudományfelosztásról van szó később Platónnál (i.e 427-347) sem "Az államról" írt művében egy oktatási rendszert találunk, mely megadja az ismeretek elsajátításának sorrendjét: Gimnasztika - Zene - Matematika - Dialektika ARISZTOTELÉSZ Arisztotelész (i.e 384-322) alapvető szempontul a tudomány célját emelte ki csoportosításában. Két főcsoportot alkotott: elméleti tudományok és gyakorlati tudományok. Ezeken belül utána tovább tagolta az ismereteket Elméleti tudományok Dialektika Analitika Metafizika Matematika Fizika Tulajdonképpeni fizika Lélektan Gyakorlati tudományok Cselekvésre irányulók Etika Politika Teremtésre irányulók

Retorika Poetika Érdekes megfigyelni, hogy itt már egyértelműbb a kapcsolat a görög kor szellemi élete és Arisztotelész tudományfelosztása között: a görög filozófia témái voltak a csillagászat, matematika, geometria, fizika, etika, ezek mellett az irodalmi műfajok és az orvostudomány. S Arisztotelésznél szintén megjelenik a logika, a matematika, a fizika, az etika, a poétika. Jonathan Barnes "Arisztotelész" c. könyvében a következő sémában szemlélteti Arisztotelész tudományfelosztását: Tudomány Szemlélődő Teológia Matematika Aritmetika Geometria Készítő Gyakorlati Természettudomány stb. Etika Politika stb. Művészet Retorika stb. Metafizika Logika stb. Biológia Botanika Kémia stb. VARRO, M. TERENTIUS Az i.e 1 században M Terentius Varro (ie 116-27) felosztásában már megjelenik a zene, az orvostudomány és az építészet is Varronak fontos szerepe volt abban, hogy a "szabad

művészetek" áthagyományozódtak a későbbi korokra. Grammatika Dialektika Retorika Geometria Aritmetika Asztronómia Zene Orvostudomány Építészet PHILÓN A "Hét szabad művészet", mely később a kozépkorban is meghatározó lesz, az alexandriai Philón (i.e 25- iu 29) nevéhez fűződik Grammatika Geometria Asztronómia Zene Retorika Logika Dialektika PLINIUS Az egyiptomi Amenemopé felosztásához hasonló rendszerezéssel találkozunk az idősebb Plinius (i.u 23-79) enciklopédikus, költői jellegű művében: - A Földről és az elemekről - Az országokról, népekről. - Az ember fejlődéséről és találmányairól - A szárazföldi és vízi állatokról. - A növényekről. - Gyógyszerek - A fémek tulajdonságai - A fémek előállítása - Festészet - A kőzetek természettörténete - Vegyes anyagok. Plinius osztályozásának újszerű vonásai: - a tudományokat tárgyukkal jelöli - sorrendjében az általánostól a különös

felé halad - jellemző rá a geocentrikus világkép - az egyes csoportok között logikus kapcsolatokra törekszik Ezek után nézzük meg hogyan csoportosították gyűjteményeiket az ókori könyvtárak, ill. kicsit összevetjük ezt az imént vázolt kortárs tudományfelosztásokkal A NINIVEI KÖNYVTÁR Először menjünk vissza az i.e 7 századba Asszurbanipál asszír király ninivei könyvtára kb. 20000 ékírásos agyagtáblát tartalmazott A könyvtár szakrendjét az alábbi ábra szemlélteti: Grammatika (nyelvek.) Történelem Jog és törvények. Szokások Természetismeret Állatok Növények Ásványok Geográfia Matematika Asztronómia Mágia Vallás, dogmák Legendák és mondák (Feltűnik, hogy a tíz csoportból nagyon sok megtalálható a mai ETO-ban is a hierarchia első vagy második szintjén: grammatika (nyelv) ; történelem ; Jog ; természetismeret stb. persze nem azonos szerkezettel) Érdekes, hogy itt, ebben a korban már külön

csoportosították a jogi dokumentumokat, pedig hol van még Róma, ahol majd igazán előtérbe kerül a jogtudomány. AZ ALEXANDRIAI KÖNYVTÁR Közeledve Krisztus születéséhez Ptolemaios Sótér (i.e 305-285) megalapítja az alexandriai könyvtárat. Az itt őrzött papírusztekercsek számát Gellius 700000 becsülte. A nyilvántartási rendszert Kallimachos (kb ie 260-240) alkotta meg 120 kötetre kiterjedő "Táblázataival" (Pinakes) Ebben az írók tevékenységi területe szerint csoportosította az anyagot: A. Költők 1. Epikusok 2. Komédiaírók 3. Tragédiaírók 4. Dithyrambus-írók B. Törvényhozók C. Filozófusok 1. Geométerek 2. Matematikusok D. Történetírók E. Szónokok F. Különféle témákról szóló szerzők 1. A madarakról szóló szerzők 2. A halakról szóló szerző Itt azért már tükröződnek a kor tudományként elfogadott ismeretterületei: költők (gondoljunk vissza a görög irodalmi életre), törvényhozók (ez még nem a

jogtudomány, de szintén a görögöknél jó néhány híressé vált törvényhozót ismerünk), filozófusok (a görög filozófia), történetírók (Hérodotosz, Thuküdidész.) Az alexandriai könyvtárat i.e 47-ben tűzvész pusztította el A RÓMAI KÖNYVTÁRAK Krisztus születése után 400 évvel Rómában már 28 nyilvános könyvtár működik. Élénk a könyvkereskedelem, hivatalos kiadók működnek (Az első "hivatalos" római közkönyvtárat Asinius Pollio nyitotta meg ie 39-ben) Rómában szekrényekben tárolták a tekercseket, s ezek a szekrények zárhatóak voltak. Hogy a tárolási rendszer milyen volt? Tíz lineárisan következő csoport tartalmazta a könyveket: I. II. III. IV. V. Vegyes gyűjtemények Szibillák könyvei Költészet Jog Történelem VI. VII. VIII. IX. X. Életrajzok Szónoklás Nyelvtan Magán emlékiratok Közokiratok (törvények.) Jelen van itt a költészet (gondoljunk a római irodalomra: Horatius, Vergilius),

természetesen a jog, a történelem, amely már a Ninivei könyvtár szakrendjében is jelen volt, a szónoklás (Cicero). Megfigyelhető, hogy ebben a rendszerben nincsenek alá-fölérendeltségi viszonyok. ÖSSZEFOGLALÁSUL Az ókori könyvtárak arra törekedtek, hogy a hasonló témájú, rendeltetésű vagy műfajú könyveket egy csoportban helyezzék el. Ez a gyakorlatias szemléletmód azt is eredményezte, hogy az egykorú tudományosztályozások nem érvényesülhettek maradéktalanul ezekben a rendszerekben. Mégis valamelyest kivehető a könyvtárak szakrendjein végig tekintve, hogy a tudományok korabeli helyzete és fejlődése hogyan alakult 2. KÖZÉPKOR 2.1 TUDOMÁNY A KÖZÉPKORBAN I.e 476-ban összeomlott a Római Birodalom A következő durván ezer évet nevezi a történelem középkornak. Nem árt, ha egy kicsit közelebbről megnézzük milyen jellemző vonásai vannak ennek a kornak Az első és talán legfontosabb, hogy létezik egy vallás, mely ugyan

már több mint 400 éves, mégis az elkövetkezendő időszakban válik igazán jelentőssé. Hegedűs Géza írja "A szent doktorok tudománya" c. könyvében: "az egész középkorra ugyanis jellemző a kereszténység" S mivel az egész középkorra jellemző összefügg a kor más jelenségeivel: a filozófiával, az oktatással, az egyetemekkel A kereszténységnek köszönhető a szerzetesség kialakulása. Nursiai Szent Benedek (484-543) munkássága nyomán jön létre a bencés rend. A 13 században alakul a ferencesek rendje és a domonkosoké Az előbbi híres alapítója Assisi Szent Ferenc, az utóbbi ismert tagja Aquínói Tamás. A kereszténység a középkor filozófiáját is erősen befolyásolta. Úgy tűnik, hogy ebben a korban a kereszténység, pontosabban a teológia és a filozófia kéz a kézben jár. Sőt a filozófia háttérbe szorul, a hit a tudás elé kerül A filozófia ezen időszaka a patrisztika, azaz az egyházatyák

(Tertullianus, Szent Ágoston, Boethius) működésének kora. A skolasztika később már inkább az oktatás, az iskolák felé vezet. A skolasztika irányzatát főleg az iskolák (tanárok, tanítványok) művelték (Pierre Abélard, Averroes, Bonaventura, Roger Bacon, Albertus Magnus). Az oktatás terén a középkori iskolákban a hét szabad művészet képezte az oktatás tárgyát. A tanítás módszere a lectio (előadás) és a disputatio (vitatkozás) volt Az egyetemek kialakulásának kezdete a 12-13. század (Bologna, Párisz, Oxford) Ezek az intézmények az universitas professorum (professzorok egyetemessége) és az universitas scholarium (diákok egyeteme) tömörüléséből jöttek létre s az egészet nevezték universitasnak, azaz egyetemnek. A fakultások a következők voltak: artium (bölcselet), teológia (kánonjog), orvostudomány. A 12. században szerveződtek a különféle fordítóiskolák Benedek István "Hippokratésztől Darwinig" c.

könyvének középkori fejezetében felsorol néhány gondolkodót a természettudomány területéről: Geber (720776), vegyész ; al-Fargáni (9 század), mérnök-fizikus ; Avicenna (980-1037), filozófus, orvos ; Averroes (1126-1198), jogtudós, orvos, filozófus ; Roger Bacon (1219-1292), csillagász, foglalkozott mechanikával, alkímiával, optikával. 2.2 TUDOMÁNYFELOSZTÁSOK ÉS KÖNYVTÁRI SZAKRENDSZEREK A KÖZÉPKORBAN Azokat az ismereteket, amit az emberiség összegyűjtött a középkorban is próbálták rendszerbe foglalni. Mivel az ismeretek egyre gyarapodtak, ezek a rendszerező munkák is egyre terjedelmesebbek lettek Isidorus Sevilla a 7 században 20 kötetben próbálkozik az összefoglalással, nem túl rendszerezetten a 11. században Radulfus Ardens "Speculum universale" c munkájában családfa formájában ábrázolja kora ismereteit. A főcsoportok: theoria, etika, logika, mechanika Hugo de Saint-Victor "Didascalion" c művében így

osztályoz: Elméleti tudományok: teológia matematika fizika Gyakorlati tudományok: etika ökonómia politika Mechanikai tudományok Logikai tudományok: grammatika dialektika A 13. században Vincent de Beauvais dominikánus szerzetes, francia könyvtáros hármas felosztást ad: sapientia (filozófia), virtus (ethica), necessitas (mechanika), majd ezeket tovább részletezi Aquínói Tamás, a skolasztika filozófusa "Summa Theologiae" c munkájában foglalja össze kora tudományos világképét A könyvtárak állományát tekintve, a középkorban itt is az egyházi ideológia volt a mérvadó. A kolostorok könyvtárai nem voltak igazán nagyok, s amit őriztek az többnyire vallásos tárgyú anyag volt A középkorban föllelhető művekről inventáriumok (leltárak) készültek. Ezekből az derül ki, hogy a tekercseket, ill majd a kódexeket az egyházi művek típusai szerint csoportosították. Erre példa 831-ből a saint-riquieri kolostor leltára. Ez

öt osztályban sorolja fel a könyveket: Bibliák Egyházatyák művei Nyelvtanok Történetírók művei Egyházi szerkönyvek Ez az időszak alig van túl Nagy Károly, frank király halálának időpontján (814), akiről tudjuk, hogy kolostorokat alapított, Aachenben főiskolát, és udvara a Karoling reneszánsz megindítójává lett. Csendes János könyvtártörténeti szöveggyűjteményében olvashatjuk: "A karoling korszakban a kolostori könyvtárak katalógusai egymáshoz igen hasonló kéziratállományt tükröznek, s eléggé egységes tárgyi csoportosítást mutatnak. Elől jönnek a szent iratok, azután következnek az egyházatyák, a "modern mesterek" szerzők szerint rendezve, majd az egyéb egyházi és világi irodalom, beleértve a pogány szerzőket, ugyancsak külön csoportokra osztva." Jan Kowalski pedig ezt írja: "A kora középkori kolostori könyvtárak katalógusai azt bizonyítják, hogy majdnem minden apátságban voltak

klasszikus latin, ritkábban görög szerzők műveit tartalmazó kéziratok. A római és görög klasszikusokat külön szekrényekben őrizték, hogy "ne szennyezzék be" a szent szövegeket" Ugyancsak a 9. századból egy másik kolostori könyvtár (Saint-Gallen) leltára már 25 csoportot ad a könyvek tartalmi rendezésére. Egyébként Jan Kowalski gondolata a kolostori könyvtárak szakrendszereinek egyik fontos vonását tükrözi: az egyházi és világi könyveket szét kell választani. Az előző fejezetben volt szó arról, hogy a 1-13. században létrejönnek az első egyetemek. Ezeknek az egyetemeknek a könyvtárai az oktatási rendszer elemeit, azaz a trívium és quadrívium tárgyait vették alapul a könyvek csoportosításánál, ill az egyetemi szervezetnek megfelelő fakultásokat (teológia, filozófia, jogtudomány, orvostudomány). 1290-ből származik a Sorbonne Egyetem könyvtára katalógusának beosztása. Itt összesen 57 szakcsoport

van Filozófiatörténeti szempontból ez az időszak a késői skolasztikát jelöli. Két év múlva meghal Roger Bacon ferencesrendi szerzetes, az oxfordi egyetem professzora, aki "Communia naturalium" c. munkájában osztályozta a tudományokat Mivel a középkor hosszú időszaka alatt sok minden történt a könyvtárak állomány-csoportosításai is folyamatosan változtak, alakultak. A humanizmus meghozza a világi irodalom növekedését s ez bizonyos mértékű változást okoz a korábbi szakrendszerekben. Pietro di Cosimo de Medici könyvtára példa arra, hogy egy világi gyűjtemény szakrendszere mennyire egyházi jellegű is tud lenni: Sacri - Grammatici - Poéti - Storia - Arte - Philosophia (Philosophia naturale - Agricultura - Architektura - Cosmografia Re militari - Storia naturali) - Libri volghari - Libri framentati et altri volumi piccoli. Ezek voltak a könyvtár 1456-ból származó leltárának szakcsoportjai. Nicolaus Cusanus (1401-1464) ebben az

időszakban Istenről elmélkedik különböző as- pektusokból, Regiomontanus (1436-1476) pedig csillagászati nézeteiben a ptolemaioszi tételt fogadja el. A szakrendszerek és a könyvek elhelyezése közti összefüggést mutatja a regensburgi St. Emmeran kolostor könyvjegyzéke 1347-ből A könyvek 32 asztalon voltak elhelyezve: 1-2. Szentírás 3-6. Bibliamagyarázatok 7-15. Egyházatyák művei 16. Történelmi könyvek 17-20. Újabb teológiai művek 21-23. Kánonjogi művek 24. Különböző művek 25. Világi és egyházi jogi művek 26-29. Libri artium 30. Libri de diversa materia 31. Libri omelarium et passionalia 32. Bibliai részletek A középkori könyvtári szakrendszerek közös vonásai: - a szakrendszer az elhelyezés rendjét is mutatja - a jelzetek inkább raktári jelzetek - az osztályozás az egyházi irodalom műfajait vette alapul. A 13. század közepén feltűnik egy olyan szakrendszer, amelynek alkalmazásáról nincs tudomásunk Megalkotója

Richard de Fournival (1201-1260) A szakrendszer négy főosztályt tartalmaz: Filozófia Hasznot hajtó tudományok Teológiai művek Egyházatyák művei A filozófián belül a trívium és quadrívium foglal helyet, a hasznot hajtó tudományok között pedig az egyetemi fakultások jelennek meg. Ebben a rendszerben a szakjelzet a mű tartalmát kifejező szimbólummá válik A 15. század közepén Gutenberg feltalálja a könyvnyomtatást Ez természetszerűleg a későbbiekben azt hozza magával, hogy a könyvek száma megnő És ha egyre több könyv kerül a könyvtárba adódik a feladat, hogy a növekvő állományt rendszerezni és csoportosítani kellene, méghozzá a korábbiakhoz hasonló részletezéssel. De ha a könyvállomány megnő, a részletezésnek is árnyaltabbnak kell lennie. A 15-16 századi nyomdászati könyvjegyzékek (Aldus Manutius, Robertus Stephanus) után 1548-49-ben Conrad Gesner orvos és polihisztor egyik műve kiegészítésében

("Pandectarum sive partitionesuniversalium. libri XXU) a tudományok összességének enciklopédikus regisztrálására törekedett Tudományfelosztásában 21 főosztályt különböztet meg: Philosophia A AA AAA Artes et scientiae praeparantes Necessaria Sermocinales I. Grammatica, philologia II. Dialectica, logica III. Rhetorica IV. Poetica AAB Mathematicae V. Arithmetica VI. Geometria, optica etc VII. Musica VIII. Astronomia IX. Astrologia AB Ornantes X. De divinatione et Magia XI. Geographia XII. Historia XIII. De diversibus artibus illiteratis, mechanicis etc. B Artes et scientiae substantiales XIV. De naturalis philosophia XV. De prima philosophia seu metaphysica et theologia gentilium XVI. De morali philosophia XVII. De philosophia oeconomica XVIII. De re politica, id est civili ac militari XIX. De jurisprudentia XX. De re medica XXI. De theologia christiana Érdekes, hogy itt a 16. században Gesner a Philosophia név alatt foglalja össze az általa

egybegyűjtött könyvek tartalmi csoportosítását. Az egyes csoportokban nem nehéz felismerni a trívium és quadrívium tárgyait, továbbá az egyetemi fakultásokat ÖSSZEFOGLALÁSUL A középkor könyvtáraiban általában gyakorlati szempontokat követtek a könyvek csoportosításánál. Az egyházi jellegű gyűjteményekben az egyházi művek típusai adták a felosztási alapot. Az iskolák, egyeteme könyvtáraiban, a hét szabad művészet, ill. az egyetemi szervezetből adódó fakultások jelentettek csoportosítási szempontot. S csak a 16 század közepe hozta el Conrad Gesnerrel az egyetemesség, ráadásul nem is konkrét könyvállomány elhelyezésével kapcsolatban, hanem egy, a tudományok összességének enciklopédikus regisztrálására törekvő bibliográfia kapcsán. BIBLIOGRÁFIA 1. Az antik Róma napjai : olvasókönyv Bp Tankvk, 1986 p 177-181 2. Babiczky Béla: Bevezetés a könyvtári osztályozás elméletébe és gyakorlatába Bp Tankvk,

1990 p 58-81 3. Babiczky Béla: A tudományosztályozás és a könyvtári-bibliográfiai osztályozás összefüggésének jellege == Kovács Máté emlékkönyv. Bp. M. Kvt. Egyes, 1983 p 53-71 4. Barnes, Jonathan: Arisztotelész Bp Akad K, 1996 5. Dörömbözi János: A filozófia története és elmélete. Bp Nemz Tankvk, 1994. 6. Grüll Tibor: Könyvtárak és könyvkiadás az ókorban == Bevezetés az ókortu dományba I. : a görög és római világ írásos emlékei Debrecen KLTE, BTK, 1996. 7. Hessel, Alfred: A könyvtárak története Bp OSZK-KMK, 1959 p 7-67 8. Kowalski, Jan Wierusz: Szerzetesek, egyházak, társadalom [Bp] : Kossuth, 1975. 175 p 9. Mit hagytak ránk a századok? Bp Népszava, 1985 p 25-133 10. Pais István: A görög filozófia Bp Szerzői kiad, 1994 11. Szöveggyűjtemény az egytemes könyvtártörténet tanulmányozásához : a kezdetektől a felvilágosodásig. összeáll Csendes János Nyíregyháza, Bessenyei Gy Tanárk Főisk, 1988 85 p