Irodalom | Középiskola » Emelt szintű irodalom szóbeli tételek, 2005

Alapadatok

Év, oldalszám:2005, 70 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:2440

Feltöltve:2006. augusztus 29.

Méret:725 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Tartalom E MELT SZINTŰ IRODALOM SZÓBELI TÉTELEK Témakör – Életművek. 2 1. 2. 3. 4. 5. 6. Jellegzetes témák Petőfi Sándor költészetében . 2 Arany János Őszikék korszaka . 6 A modern ember élményköre, életérzései Ady Endre költészetében . 8 Költői magatartásformák változása Babits Mihály életművében . 14 A novellista és a regényíró Kosztolányi . 16 József Attila, a személyes és a közösségi emlékezet költője . 19 Témakör – Portrék . 25 7. 8. 9. 10. A boldogság és boldogtalanság motívuma Csokonai Vitéz Mihály költészetében . 25 A romantika világ- és emberszemlélete Vörösmarty Mihály műveiben . 26 A szegénység témáinak ismétlődései Móricz Zsigmond műveiben . 27 Ottlik Géza: Iskola a határon . 29 Témakör – Látásmódok . 33 11. Zrínyi Miklós barokk eposza 33 12. Cselekményalakítás és jellemábrázolás Jókai Mór műveiben 34 13. A groteszk

látásmód Örkény István műveiben 40 Témakör – A kortárs irodalomból . 43 14. Egy kortárs epikai mű elemző bemutatása egyéni választás alapján 43 15. Egy kortárs költő vagy drámaíró műközpontú bemutatása egyéni választás alapján 44 Témakör – Világirodalom . 49 16. Az itáliai és az angol reneszánsz 49 17. Regényváltozatok és hőstípusok a 19 századi európai irodalomban 49 Témakör – Színház és drámatörténet . 56 18. Madách Imre: Az ember tragédiája 56 19. A csehovi dráma 58 Témakör – Az irodalom határterületei. 63 20. A detektívregény jellemzőinek bemutatása 63 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek T ÉMAKÖR – É LETMŰVEK 1.) Jellegzetes témák Petőfi Sándor költészetében Petőfi Sándor 1823. január 1-jén született Kiskőrösön, bár a költő Kiskunfélegyházát vallotta születése helyének. 1828-39 között iskoláit nagyon sok helyen végezte Ez után

rövid ideig Pesten a Nemzeti Színház kisegítő munkatársaként dolgozott, majd Sopronban beállt katonának, de betegeskedésre való hajlama miatt 1841-ben elbocsátották. 1841-42-ben bebarangolta az ország különböző városait, rövid ideig a pápai kollégium tanulója volt, itt ismerkedett meg Jókai Mórral. 1842-43-ban vándorszínésznek csapott fel. Az 1843-as nyarat Pesten töltötte, ekkor fordult meg első ízben a Pilvax kávéházban, a telet pedig Debrecenben húzta ki. 1844 februárjában ismét Pestnek indult, s felkereste Vörösmarty Mihályt, s az ő ajánlatára kiadták verseit. 1844 nyarától ’45 tavaszáig a Pesti Divatlapnál segédszerkesztő. 1844 végén jelent meg A helység kalapácsa című komikus eposza, a 1845-ben a János vitéz. Pesten ismerkedett meg Csapó Etelkával, aki a Cipruslombok című versciklusát ihlette. 1845 őszén megismerte Mednyánszky Bertát, e szerelem emlékére írta a Szerelem gyöngyei című versciklust. 1846

tavaszán szüleinél tartózkodott Szalkszentmártonban. 1846-ban drámát és regényt is írt: a Tigris és hiénát s A hóhér kötelét 1846 szeptemberében ismerte meg Szendrey Júliát, s 1847-ben feleségül vette. 1847-ben költői levélben üdvözölte Arany Játost a Toldi megírásáért. 1848 március 15-ének aktív résztvevője Indult a szabadszállási képviselőválasztáson, de az ellene felhergelt paraszttömegek elüldözték, ebből az élményéből született meg Az apostol. A szabadságharcban 1849-től Bem segédtisztjeként vett részt. Feltehetőleg 1849 július 31-én a segesvári csatában esett el Petőfi Sándor elbeszélő költeményei A helység kalapácsában (1844. október) támadó modorban határolja el magát a romantika dagályosságától, az előkelően fennkölt hangnemtől. A helység kalapácsa komikus eposz, remek stílusparódia és kacagtató falusi történet: egy kisszerű küzdelmet, egy kocsmában kezdődő és lezajló szerelmi

versengést a nagy eposzok ünnepélyességével ad elő, valamennyi eposzi kelléket felhasználva (az 55 éves „szemérmetes Erzsók” kegyeiért harcol a „szélestenyerű Fejenagy”, a kovács, s a „helybeli lágyszívű kántor”). A stílusparódia legfőbb eszközei: az eposzi jelzők, értelmezők állandó használata (pl. „szemérmetes” Erzsók); a szándékolatlan bonyolult és fölösleges körülírások; a hosszadalmasra elnyújtott, aprólékosan részletező hasonlatok; a meghökkentést kiváltó tréfás fordulatok, ellentétek. 1844 novemberében fogott bele a János vitézbe (1845. márciusában jelent meg) Petőfi új ízlésének összegezése ez az elbeszélő költemény, „mese”-eposz: a népies epika mintapéldája. Versformája a négyütemű 12-es, de páros rímekkel; nyelve a népnyelv kifejező gazdagságából táplálkozik; cselekményében a mesevilág jól ismert motívumai (óriások, boszorkányok stb.) s a népi mesemondó színes

képzelete kapcsolódik össze. A talált gyerek, Kukoricza Jancsi János vitézzé lesz. Nemcsak erejével, bátorságával, eszességével kell rendkívüli akadályokat legyőznie, hanem jellempróbáló erkölcsi csapdákon is sikerrel túljut. A falu két árvája végül az örökös boldogság hazájában, Tündérországban találkozik, s mindketten Tündérország örökös uralkodói lesznek. A János vitéz az elnyomottak győzelmes felülkerekedését hirdeti, de szól írójának derűs optimizmusáról is. A bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, az erényesek pedig a maguk megérdemelt jutalmát: az igazság diadalt arat. Petőfiben az 1848-as szabadszállási választási kudarc nem múlt el nyomtalanul. Csalódásai lényeges változásokat indítanak meg politikai világszemléletében. A néphez való új viszonyát, nézeteinek módosulását tükrözi Az apostol (1848. szeptember) című romantikus elbeszélő költeménye. 2 Emelt szintű irodalom

szóbeli tételek Témakör – Életművek Életszemléletének eddigi derűje megingott. Az apostolban a világ fekete, „mint a kibérlett lelkiismeret”; a pár hónappal korábbi családi idillt a kétségbeejtő családi nincstelenség űzi el: a férj, feleség, gyermekek éhezése megdöbbentő leírásban tárul elénk. Romantikus túlzások találhatók a gyermek Szilveszter sorsának igen részletező leírásában. Szilveszter egyoldalúan ábrázolt, romantikus statikus hős: egyszerre mint kész embermegváltó, világmegváltó apostol áll előttünk. Az eposzi hagyományokat követő „in medias res” kezdés a padlásszoba nyomorában jeleníti meg. Lelke ledobta a nap gondjait, az Istennel társalog, az emberiség felszabadításához, boldogításához kér tőle erőt. A túlzott eszményítést beárnyékolja az a meghökkentő körülmény, hogy míg világboldogító terveit szövögeti, addig családja nyomorával szemben tétlen és tehetetlen:

kenyérért sírdogáló fiát kakastejjel sütött cipóval hitegeti, csecsszopó gyermekét pedig hagyja éhen halni. Szilveszter életébe a költő beleszövi olykor saját sorsának egy-egy fordulatát (pl. a szilveszteri születésnap), eszméivel pedig teljes mértékben azonosul. Szilveszter tanulságokat von le E szerint a fold „megérését”, az általános boldogság korát nem az elnyomott néptömegek világméretű összecsapásától várja, hanem egyes kiemelkedő emberek, a „nagy lelkek” önfeláldozó harcától. De „nagy lelkek” ritkán teremnek, s „csak egy nap tart a sugár élete”. Szilveszter életének az a hit ad értelmet, hogy ő is egy ilyen sugár lehet. Átértékelődött a korábbi népvezér-, lángoszlop-szerep: a költő-apostolnak nem e népet kell vezetnie, hanem a nép helyett kell cselekednie, a néptömegek forradalmi tettét kénytelen magára vállalnia. Szilveszter elvont nép-fogalma szembekerül a kiábrándító

valósággal. Mint falusi jegyzőt az érte addig lelkesedő nép egyik napról a másikra „káromkodó fenyegetéssel” űzi el. Hasonló csalódásban van része a titkos nyomdában megjelent könyve fogadtatásakor is. Eszméit, gondolatait mohón nyelte el a szomjas világ. Mégis az elsápadt hatalom egyetlen szavára a megrémült nép megtagadta a könyvet, szerzőjétől elfordult, s megbüntetését követelte. Szilveszter „rémesen lakolt”: feleségétől, életben maradt gyermekétől nem búcsúzhatott el; az utcán tartóztatták le, s tízévi börtönre ítélték. Mikor egy évtized multával kiszabadult azt tapasztalta, hogy a világ nem haladt célja felé, az emberiség visszafejlődött, még mélyebbre süllyedt a szolgaságba, s a zsarnokság „óriásodott”. Szilveszter a maga elé tűzött célnak megfelelően egyedül vállalja a forradalmi tettet: a „szolgacsorda” éljenzése közepette rálő a királyra. Az apostolt, a megváltót az emberek

ugyanúgy megrugdalják, leköpdösik, mint annak idején Jézus Krisztust, s hasonlóképpen követelik halálát is. A befejezés azzal a költő-vigasszal zárja le a költeményt, hogy a késő századok szabad nemzedékei megemlékeznek majd azokról a szentekről és nagyokról, akik a szolgaságban is szabadok voltak. Bár Az apostol témájánál fogva epikus költemény lenne, a lírai elemek uralkodóvá válnak benne főképp a belső monológokban megnyilvánuló töprengések, lírai meditációk révén. A lírai jelleget erősíti a cselekmény fő vonalának eseménytelensége. A történet maga ugyanis a titkos nyomdában kiadott könyv megírása, az író elítélése és lázadása, merénylete a király ellen. Versformáját jambikus lejtésű, rímek nélküli, szabad szótagszámú sorok alkotják. Petőfi szerelmi költészete A politika mellett Petőfi másik nagy ihletforrása a szerelem volt. Az 1845-ös év főleg kudarcokat tartogatott számára. Szerelmei

(Csapó Etelka és Mednyánszky Berta) csupán „költői ábrándok” voltak. A Cipruslombok darabjaira is inkább a mesterkéltség nyomja rá bélyegét; gyakori bennük az epigrammai szerkezet. Mikor megismerkedett Mednyánszky Bertával, akkor is azt hitte, hogy igazán szerelmes, pedig csak egy újabb múzsát talált szerelmi verseinek. A Szerelem gyöngyei című ciklus (1845 október) esztétikai érték tekintetében alatta marad a Cipruslombok verseinek. Itt a szerelemvágy s a szerelemköltői ambíció uralkodik. Petőfi 1846-ban ismerkedett meg Szendrey Júliával, akit 1847-ben vett feleségül. Az 1846-os szerelmes versek tele vannak belső bizonytalansággal, kétellyel. 3 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek Az 1846 novemberében írt Reszket a bokor, mert című vers a Júliával való szakítás, a végleges „isten áldjon” verseként született. A búcsúvers hangja nem kétségbeesett, inkább nyugodt lelkiállapot

tükrözője. Az indító kép is csupán a lélek rezdülését sejteti a már-már elfeledett, de továbbra is értékesnek tartott szerelmi emlék felbukkanásakor. A második strófa a régi szenvedély felerősödéséről vall, de a záró szakaszban az évszakok ellentétéből levont következdetés a kijózanodást mutatja, s a köznapi búcsúformula az indulatok lehiggadásáról ad hírt. Ismeretes e vers sorsfordító szerepe Petőfi és Júlia kapcsolatában. Júlia szakít a határozatlanságával, s beleegyezik a házasságba. A bégtelen örömet, boldogságot sugárzó versek sora születi ezután egészen a szeptemberi esküvőig (Hol a leány, ki lelkem röpülését; Bírom végre Juliskámat stb.) Koltón, a mézeshetek idején írta a Beszél a fákkal a bús őszi szél kezdetű versét. Hangulatmegkötő helyzetképpel indul a költemény. A ki nem mondott, csak finoman érzékeltetett halálsejtelemmel áll szemben a szerelmi idill meghittsége, a boldogság

beteljesülése. Merengő, nyugodt, szinte álmosító hangulat lesz úrrá az első versszakon, ezt a későbbiekben csak a refrén őrzi. Ezzel a nyugalommal kerül ellentétbe a következő négy strófában a költői én egyre szenvedélyesebbé váló elmélkedése. Minden strófa végén megpihen a képzelet a refrén gyöngéden becéző intimitásában. Petőfi teremti meg irodalmunkban a hitvesi költészetet. Feleségéhez írja legszenvedélyesebb költeményeit. Talán a legismertebb ezek közül a szintén Koltón írt Szeptember végén című elégiája Az emberi élet és boldogság, a szerelem mulandóságáról töpreng. Közvetlen tájszemléletből indul el a költemény. A költő nézi a völgyet és a bérci tetőt, s ezek a nyár szépségeit, a még nyíló virágokat, a zöldellő lombokat a tél fenyegető közelségében mutatják. Ugyanezt az ellentétet fedezi fel önmagában: fiatal szívében még ott a viruló kor, de sötét haja őszbe vegyül már.

Felvillannak a négy évszak motívumai (lángsugarú nyár, kikelet, őszbe vegyülő haj, a tél dere) megsejtetve a rohanó, feltartóztathatatlan időt. Ezt az érzést sűríti magába a 2 strófa lágyan suhanó, lebegő verssora – a legszebb magyar verssor: „Elhull a virág, eliramlik az élet” A fenyegető elmúlás közvetlen látványa személyes élménnyé mélyül. Az élet eliramlása ébreszti fel a halál gondolatát, az özvegyen maradó fiatal feleség elképzelését. A költő a legteljesebb boldogság óráit éli át Koltón, Júlia semmi okot nem adhatott hűsége iránti kétkedésre. A tájszemlélet hangulata mellett a közeli halál fenyeget rémét talán a jövőt idéző forradalmi látomások állandó jelenléte is felkelthette. A fiatal özvegy képe hívja elő azt az elképzelést, hogy Júlia újra férjhez mehet. A szentimentális költészet kelléktárából kölcsönzött színpadias jelenetezéssel láttatja az özvegyi fátylat eldobó

asszonyt, s a sírból kilépő halott önmagát. Mégis: a hitvesi hűségre nincs más szava, mint a halálon túli szerelemé, hiszen még akkor is, a sírban is örökké szeretni fogja. Petőfi hitvesi lírájának talán legkülönb darabja a Minek nevezzelek? (1848) című rapszódia. Keresi a legméltóbb kifejezést, megnevezést, mely leginkább illenék felesége szépségéhez. Minden szakasz elején a reménykedő bizakodás, a végén a tehetetlen kétségbeesés hangja szólal meg a megismételt kérdésben. Hogy felelni tudjon az újra meg újra elhangzó kérdésre a költő különböző helyzeteket, állapotokat képzel el, idéz fel emlékeiből. Az első négy strófa képei egy-egy találó metafora továbbfejlesztéséből származnak. Először a merengő szemek esti-csillagának friss ámulatából próbál erőt meríteni a megnevezési szándék. A szem sugarához a képzelet a szerelem patakjának képét társítja, a patak pedig a lélek tengerébe folyik.

A további versszakokban hasonló módon alakul ki egy-egy képláncolat Majd a tekintet szelíd galambja (a 2. versszakban), a tavaszt ébresztő csalogány-hangok zengése (3 strófa), végül az ajkak lángoló rubintköve (4. szakasz) lesz az a forrás, melynek célja a kifejezőképesség fokozása A negyedik strófában jut el a legmesszebbre a képzelet. A boldogság-érzet az örökkévalósággal azonosul. Erről az alapról indul el a megnevezési vágy végső nekirugaszkodása (5 versszak) Szinte kergetik egymást a halmozott és egyre fokozódó erősségű próbálkozások. A hiábavaló erőfeszítések után megállapodna az egyszerű és igaz „édes szép ifjú hitvesem” megszólításban, de a 4 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek legutolsó kérdés ezt is bizonytalanná teszi. A vers így nyitott marad, a azt tanúsítja, a nyelv szegényes eszköz Júlia szépségének méltó kifejezésére. Petőfi forradalmi költészete

Petőfi 1846 tavaszától a világforradalom lázában égett, a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság ügye 1848-ig szorosan összekapcsolódott gondolkodásában. Költészetében 1846-tól fölerősödik a politikai líra. Forradalmi tárgyú verseit az a hit hatja át, hogy az emberiség egyenletesen halad az általános boldogság felé, a cél elérésének eszköze pedig a szabadság. Ezt a szabadságot egy utolsó, kegyetlen háború fogja megszülni A jövőt idéző vízió legelőször a Levél Váradi Antalhoz című 1846-ban írt episztolában jelenik meg: a közeli fövőtől várja a világot megtisztító vérözönt. A vízözön-kép biblikus tartalma sugárzik át „vérözönre”, s ez indokolja a vers vallásos jellegű lezárását. Látomásversei közül az egyik legjelentősebb az Egy gondolat bánt engemet Ezzel a zaklatott menetű rapszódiával búcsúztatja az 1846-os esztendőt. A költő számára elviselhetetlen a lassú elmúlás gondolata,

melyet két hasonlatban (hervadó virág, elfogyó gyertyaszál) bont ki. A cselekvő akarat két izgatott felkiáltásban utasítja el ez a halálnemet, s rögtön ezután két metafora (fa, kőszirt) fejezi ki poéta akaratát. A metaforikus képek a lassú és beteg sorvadásnak vágybeli ellentéteit: az épnek és erősnek elemi erők által okozott pusztulását jelentik. De ez a megsemmisülés is passzív halál. Az előbbi képek után jelenik meg a cselekvő halál gondolata egy nagyszabású látomásban. Ez a látomás-szakasz egyetlen hatalmas versmondat, mely időben egymást követő jelenségek során át rohan a megnyugtató megoldás felé. Ez a rész nagyarányú fokozást valósít meg A feltételes mellékmondatokban tárul fel a már ismert vízió: minden rabszolganép a „világszabadság” szent jelszavát harsogva megütközik a zsarnoksággal. Látási és hallási képzetek ismétlődése erősíti a nagy ütközet izgatott elképzelését: a lelkesedés

„piros” színe az arcokon és a zászlókon, s az „elharsogják” igének a földkerekségen végighömpölygő mennydörgése. A „Világszabadság!” önálló verssorba kiemelése erőteljes hangsúlyt ad az utolsó harc nagyszerű célkitűzésének. A költemény az „Ott essem el én” kezdetű sortól egyes szám első személyben folytatódik. A felzaklatott költői képzelet vad rohanásba vezet. Az erőteljes hangjelenségek kavargása – az acéli zörej, a trombiták riadója, az ágyúdörej – összekapcsolódik a gyors mozgással, a fújó paripák száguldásának látomásával. A költő elszántsága ebben az utolsó ütközetben tudja csak elképzelni a megnyugtató halált. Elesni ebben a nagy csatában már nem passzív megsemmisülés, mert maga a hősi halál ténye is szolgálat, a „kivívott diadal” előidézője. A páros rímű, változó hosszúságú verssorok izgatott lüktetése is jól idomul a nagy szabadságharc mozgalmasságához. A

ponttal és gondolatjellel lezárt mondat után a költemény lecsendesedik, „történése” lelassul, s megrendült ünnepélyességgel engedi át magát a nagy temetési nap végső látomásának. Az a biztos hit szólal meg a záró szakaszban, hogy az utókor, a hálás nemzedék megadja a végső tisztességet önfeláldozó hőseinek. A rapszódia a legfőbb gondolat, a „szent világszabadság” jelszavának végső zengésével fejeződik be. A várt és remélt szabadságharc gondolatköréhez kapcsolódik Az ítélet című költemény is (1847). A hexameteres forma a nagy antik eposzok fegyveres harcait juttatja eszünkbe, a cím pedig keresztény-vallásos fogalomhoz társul: a bibliai utolsó ítélet végső igazságtevésére utal. Ebben a versben kevesebb a személyes átéltség, a közvetlen lírai érdekeltség, inkább közlő, magyarázó jellegű, és a költő saját történelemszemléletét fejti ki benne. Az uralkodó, a versen végigvonuló kép egy

nagyon kifejező metafora: az emberiség története vérfolyam, s ez csak a vértengerbe torkollva fog megpihenni. A „Rettenetes napokat látok közeledni” kezdetű sorral a jövőbe néző próféta szertartásos szerepét ölti magára. Jellemző nemcsak Petőfire, hanem általában a forradalom előtti optimista hitre, hogy máról holnapra megváltozhat a világ, beteljesülhetnek az emberiség évezredes álmai. 5 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek 1846 után jut el egy újfajta költő-ideál kialakításáig, egy új művészi hitvallás hirdetéséig. Azonosul a romantikus „költő-apostol” eszménnyel. A XIX Század költői (1847) című verse szerint a költő Isten küldötte, „lángoszlop”, a költészet pedig politikai tett. A költők kötelessége a népet elvezetni az ígéret földjére. Ezt a szent és nagy küldetést állítja követelményként századának költői elé. Petőfi volt 1848. március 15-e

legnagyobb hőse, Nemzeti dala valósággal a forradalom egyik közvetlen kiváltó oka és jelszava lett. Ezt szavalta el reggel a Pilvaxban, majd az orvosi egyetem udvarában, később a jogászok kívánságára a szeminárium terén, végül Landerer nyomdája előtt, s mint a szabad sajtó első termékét ezrével osztották szét a nép között. A verset március 13-án írta arra a reformlakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni, ez azonban az események következtében elmaradt. A Nemzeti dal kiáltvány, felhívás, szózat a nemzethez: lelkesít, haladéktalan állásfoglalásra késztet. A legfőbb tétel mindjárt a vers elejére kerül A kurta mondatok parancsoló keménysége válaszút elé állítja a hallgatókat, és azonnali elhatározásra ingerel: választani kell a rabság és a szabadság között. A refrén már magában foglalja a nép válaszát is A többes szám első személy használata a szónok és a nép egybeforrt akaratát fejezi ki.

A vers voltaképpen első strófájával elérte célját. A további versszakok az egyetlen ésszerű döntésnek a helyességét igazolják a múlt, a jelen és a jövő érveivel, melyek főként a hallgatóság érzelmeire kívánnak hatni. Hivatkozik a költemény az ősapákra, kik szabadon éltek, s most kárhozottak a szolgaföldben (2. versszak) Ingerült durvasággal kel ki azok ellen, akikben nincs önbecsülés. A becsület parancsa most a hazáért való önfeláldozást követeli (3 strófa) Új motívumként jelenik meg a negyedik szakaszban a férfiúi önérzetre való utalás a lánc és a kard metaforikus szembeállításával. A jelen történelemformáló tette visszahozza a magyar név régi nagy hírét az ötödik versszakban. Az érvsorozat keménységét az utolsó versszakban (6) lágyabb, érzelmesebb hang váltja fel: a késő unokák „áldó imádsága” a „szentté” lett hősök neveit idézik fel, mikor leborulnak majd domborodó sírjaikra. A

Nemzeti dal induló, együttesen énekelt kardal. Ezt a daljelleget emeli ki a forma Március 15-e után egyre kizárólagosabb uralomra jut Petőfi költészetében a politika. A költő a mai tudomány állása szerint 1849-ben, a segesvári csatában vesztette életét az Egy gondolat bánt engemet kezdetű versében megjósolt módon. 2.) Arany János Őszikék korszaka Arany János Nagyszalontán született 1817-ben. Idős szülők gyermeke, a túlzott gondoskodás következtében elzárkózott és túlzottan érzékeny lett. Édesapja ősei még Bocskaitól kapták a nemességet, és bár Mária Terézia visszavette nemesi címüket, a családban még élt a nemesi származás tudata: ezt támasztja alá, hogy Arany sok hajdúsági mondával ismerkedett meg a szülői házban. Első és egyetlen kitörési kísérlete, hogy vándorszínészettel próbálkozott, de nem űzte sokáig, mert a lelkiismeret-furdalás hazaküldte. Ez után az élete merő alkalmazkodás lett

Rendkívül puritán életmódot folytatott. Feleségül vette Ercsey Juliannát, és másodjegyzői állást vállalt. A szabadságharcban aktív szerepet vállalt: nemzetőr volt, és egyben a Nép barátja című lap szerkesztője. A szabadságharc bukása után bujdosni kényszerült, majd nevelő lett Geszten 18511860-ig Nagykőrösön dolgozott a gimnáziumban tanárként 1860-ban Pestre költözött és egészen haláláig itt is maradt. 1860-tól a Kisfaludy Társaság igazgatója volt 1865-től az MTA titkára Ebben az időszakban szerkeszti a Szépirodalmi figyelő és a Koszorú című lapokat. A kiegyezést csalódottan éli meg, ehhez kapcsolódnak magánéleti problémái is. Mindez Arany költészetének elhallgatásához vezet. 1877-ben írta meg az Őszikék-ciklust, amelyet a Gyulai Páltól kapott Kapcsos Könyvbe írt. 1882-ben halt meg 6 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek Arany Őszikék korszaka 1856 őszén kapott Gyulai

Páltól egy „kapcsos könyvet”. 1877-ben a Margitszigeten kezdett bele verseket írni. Az Őszikék 53 versből áll A cím egy késő ősszel nyíló virágra, az élet őszére, öregségre, halálra utal. Értékvilága, hangulata jellemzői: megbékélés, szemlélődő jelleg, szelíd önirónia, honvágy-hontalanság (régi falusi világ). Ezeket a verseket nem szánta a nyilvánosság elé. De miután Gyulai egy verset kicsikart tőle, csakhamar mások is zaklatni kezdték. Ily módon a halála előtt tizenöt vers napvilágot látott Ezek a versek nem csatlakoznak semmilyen irodalompolitikai programhoz. Ezekben nem kívánta vállalni a „nemzeti költő” szerepét. Az „ihlet percét” megragadva akarta pillanatnyi benyomásait (kora impresszionista jelleg) formába önteni. Egyetlen politikai verse: A régi panasz. Ez is inkább a rothadt társadalomtól való elfordulást tükrözi A versek műfajai a régi jó kipróbált műfajok: balladák, életképek,

elegico-ódák, dalok, stb. Új benne az elrejtőzés által lehetővé tett őszinteség, szabadság. Emlékeiről, szorongásairól szól Végig érződik elhibázott élete, elmulasztott lét, elmúlás, búcsúvétel fájdalma. 12 év hallgatás után újította meg költészetét az Őszikék ciklusban. Epilógus Őszikék legjellemzőbb alkotása. Bár végszónak szánta, gazdag termés következett utána Személyes és titkolt érzésekről szól közvetlen hangnemben. Versforma: páros rímű felező nyolcas – dalforma. De a harmadik sor csak egy ütem, ami zaklatottságot érzékeltet. A 15 versszak három 5 versszakos részből áll, különböző idősíkban is helyezkednek el. Első 5 versszak: a múlt. Az élet lezárultságát hangsúlyozó elégikus sóhaj Élet leélése – élet országúton való haladás metaforája, a végén a halál áll. Ezt fejti ki az első részben Idillinek tűnő felszín mögött visszafojtott indulat, megalázottság, kudarcba

belenyugvás érződik. Nyelvi megoldások: Játékos ismétlések: megjártam – jártam, gyalog jártam – gyalog bizon. Köznyelvi, társalgási fordulatok: bizon, legfölebb, egy a lelkem. Modern nagyvárosi élet szavai: omnibusz, lócsiszár. Különös szókapcsolatok, metonímiák: kevély fogat, fényes tengely, cifra bak Második 5 versszak: múlthoz kötött jelen. Hangváltás történik, derű helyett elégedetlenség Az élettől azt nem kapta meg, amire vágyott. Kapott: címet, hírnevet, elismerést Kétely gyötri, hogy megérdemelte-e. Önvád gyötri, amiért nem fejezte be félbe maradt műveit Harmadik 5 versszak: múltban megálmodott, de meg nem valósult jövő. Az élet iróniája, hogy amire vágyott, azt akkor kapja meg, amikor már nem tud mit kezdeni vele. A remény nélküli lemondás szétfeszíti a versformát, az utolsó két versszak ötsoros. A toldaléksor a többi sorral nem rímel, ezzel a költői eszközzel is kiemeli. Alliteráció van benne:

„Bár kalitja már kinyitva”. Saját léthelyzetét nagy erejű metaforával, a „rab madárral” fejezi ki Mindvégig Önmegszólító vers, mint Vörösmarty A vén cigánya. Felszólítás az alkotás vállalására Az első sorok szándékosan utalnak vissza a Letészem a lantotra. Ott a költészet abbahagyását a személyes meghasonlottságon túl a nemzeti tragédia indokolta, itt a versírásnak nincs közösségi célja, csupán a halál fenyegetésében élő ember vigasza. Súlyos betegsége indokolja a haláltudatot Kezdeti felindultságot is ez indokolja, ismétléssel és choriambusok ritmusával fejezi. A következő három strófában (2-4) sorsfilozófia bontakozik ki: tudomásul kell venni az élet rendjét, bölcsen ki kell használni, ami még maradt. Megmosolyogtató önirónia: lemond a bor és szerelem megverseléséről. Sohasem írt ilyeneket „Légy te vidorabb” (5-6) a nemzet, haza ügyével szemben saját belső, szubjektív világát verselje meg.

Ennek a költészetnek nem létfeltétele a közönség megléte. Író és közönség viszonyának megbomlásáról panaszkodik az utolsó strófa. 7 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek Naturam furca expellas Költő és költészet elmagányosodása a témája ennek a versének is. A cím egy akkoriban közismert közmondás része: Űzd ki bár a természetet vasvillával, mégis mindig vissza fog térni. Alapvető emberi magatartások, létélmények feszülnek egymásnak. Első 12 sor: egy gyermekkori emlék felidézése. Tökharanggal játszik, ami nem ad hangot De ott van a remény, majd ha felnő, vesz igazi harangot. Utolsó két sor: Az öreg költőnek már nincs reménye, az igazi harang, a vers is néma. Az Őszikék balladáiból is hiányzik az allegorikus indíték, történelmi-politikai áthallás. Művészi célokat követve régi és népi babonás hiedelmeket elevenít fel. Folytatja korábbi témáját, a bűn és bűnhődés

kérdéskörét. Tengeri hántás Tuba Ferkó elhagyja megesett szeretőjét, Dalos Esztit, aki öngyilkos lesz. Mikor Tuba Ferkó visszatér a faluba, a lelkiismeret furdalásba megtébolyul, a templom tornyára felmászva lezuhan. Többszólamú szerkesztés: A kerettörténetnek elbeszélésében egy másik elbeszélés iktatódik. A tengerihántás egyik résztvevője meséli el a történetet a fiatalok okulására. A hallgatósághoz intézett időnkénti kiszólásai (a strófák utolsó előtti rímtelen sorai) jelenre való utalások, szimbolikus kapcsolatba hozhatóak a mesével. Vörös Rébék A reális valóságot keveri babonás elemekkel. Vörös Rébék (Rebeka) mint varjú, boszorkány, kerítőnő jelenik meg. Házasságtörésre csábít egy cifra – könnyű erkölcsű menyecskét. Az asszony hűtlensége kettős gyilkosságba kergeti a férjét, Pörge Danit, akit végül elér a törvény büntetése. Virtuózan bonyolulttá teszi a balladát a címszereplő

alakváltozásai, az epikus és párbeszédes részek elhallgatásai. A refrént: „Hess, madár!” hol az elbeszélő, hol valamelyik szereplője kiáltja. A vers szimbolikája értelmében a Gonosz elpusztíthatatlan, a védekezés ellene reménytelen. Tetemre hívás: Alapja egy középkori istenítélet: a halott sebe újra vérezni kezd a gyilkos jelenlétében. A halva talált Bárczi Benő apja mindenkit megidéz fia holttestéhez. A bűnös az, akire a legkevésbé eshetett a gyanú: ifjú menyasszonya, Kund Abigél. A könnyelmű, kacér enyelgés tragédiához vezetett, a büntetés itt is megtébolyodás. 3.) A modern ember élményköre, életérzései Ady Endre költészetében 1877-ben született Érdmindszenten, hétszilvafás nemesi családból. Az elemi iskolát Érdmindszenten végzi. 1888-92-ig a nagykárolyi piarista gimnáziumba jár 1892-96 között Zilahon, a református Wesselényi kollégiumban folytatja tanulmányait. 1896-97-ben a debreceni jogakadémia

hallgatója, de tanulmányait elhanyagolja. 1899-ben Debrecenben jelent meg első verseskötete Versek címmel. 1900-1903 között Nagyváradon újságíró, a Szabadság című lap, majd 1901-től a Nagyváradi Napló munkatársa. Egy nagyváradi táncosnővel való viszonyban fertőződött meg szifilisszel, e szerelemmel kapcsolatos élményeit dolgozta fel Mihályi Rozália csókja című novellájában. 1903-ban ismerkedett meg Diósy Ödönné Brüll Adéllal – Lédával Ugyanit, ugyanebben az évbe jelenik meg második verseskötete Még egyszer címmel. 1904-ben Léda jóvoltából Párizsba utazik, egy évet tölt ott. Hazatérve, 1905-ben a Budapesti Naplónál helyezkedik el, 1907-től pedig a Népszavánál. 1905-12 között nagyrész a fővárosban él, de gyakran ellátogat szülőfalujába, és Párizsba. 1908-tól haláláig a Nyugat főmunkatársa 1906-tól az Új versek megjelenésétől számítjuk Ady első pályaszakaszát, melynek további verseskötetei: Vér

és Arany – 1907, Az Illés szekerén – 1908, Szeretném, ha szeretnétek – 1909, A Minden-titok versei – 1911. 1912 fordulópont életében: ekkor szakít végleg Lédával, s ebben az évben jelent meg A menekülő élet című kötete, mely költészetének második korszakát nyitotta meg. Ide sorolhatók még: A Maguk 8 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek szerelme – 1913, Ki látott engem? – 1914, A halottak élén – 1918, Az utolsó hajók – 1923. 1914-ben megismerte Boncza Bertát – Csinszkát –, akit 1915-ben feleségül vett, majd 1917-ben Budapestre költöztek. 1919-ben halt meg Budapesten Ady magyarság tudata tükrében Ady nemcsak szép versek írója kívánt lenni, hanem egy új élet hírnöke, aki a magyarságot európai helyzetének kritikai önszemléletére akarta ráébreszteni. Úgy tört be a magyar életbe, olyan gőgös önérzettel, mint akinek eleve joga és kötelessége ítéletet mondani. Hangja

csupa dacos ingerültség. Büszkeséggel hirdette magáról: ő az igazi magyar, Góg és Magóg fia, ős Napkelet álmának megvalósítója. Önmítoszában ott élt a tragikus küldetéstudat, a mártírságot is vállaló elhivatottság. Ennek a hitnek az alapja éppen az volt, hogy átélte és művészi erővel fejezte ki a lét és a magyar lét minden fájdalmas korlátját, bűnét, problémáját. Magyarság verseit három nagyobb ciklusba lehet rendezni Az Új versek tartalmazták a programadó verseket és azokat a műveket, amelyek az Ugar motívumhoz köthetők. A későbbiekben jelennek meg a magyarság versek 1906-ban jelent meg az első igazi Ady kötet Új versek címmel. A kötet előhangja a cím nélküli Góg és Magóg fia vagyok én. kezdetű költemény (1905) lírai ars poetica és programadás is egyben. Az első két versszak hasonló felépítésű: a kezdő sorok erőteljes hangütésű kijelentéseit a záró sorok bizonytalanságot tartalmazó

kérdései követik, s már a költemény első felében megteremtik a mű egészének egyre fokozódó tragikus-elszánt kettősségét, feszítő ellentétét. A kijelentő mondatok (1-2., 5-6) szimbólumai csaknem ugyanazt az érzést árasztják: a bezárt, elátkozott, pusztulásra ítélt néphez való sorsszerű kötődést és a teljes azonosulást, az ősi múlt vállalását s egyben a közösségből való kizártság tragikumát. A kérdő mondatok (3-4, 7-8) tétova, engedélyt kérő félelmében egyelőre csak a hazatalálás, a hazatérés nosztalgiája szólal meg, de belevegyül ebbe már valamiféle messiási küldetéstudat, a bezártság feltörésének bizonytalan reménysége is. A vers szimbolikus jelentésű, hisz a bibliában is szereplő Góg és Magóg népe az ércfalakkal körülzárt (Kárpátok), az élettől elrekesztett magyarsággal azonos. Ady az én, aki döngeti ezeket az ércfalakat, s megpróbálja népét kiszabadítani. Ezért kíván

nyugatról betörni új idők új dalaival Szembekerül az első két versszakban a „hiába” és a „mégis”: a küldetés hiábavaló reménytelensége, de az ebbe beletörődni nem tudó, nem akaró szembeszegülés daca. Az ellentétek lendítik tovább a költeményt, s a belső feszültség a régi magyar történelemből vett szimbólumok révén még inkább elmélyül. A „ti” tartalma egy jelképrendszerben körvonalozódig: Góg és Magóg lázadó pogány fiát, eltiporni akaró durva erőszakkal, az új dalokat elátkozó Pusztaszerrel, vagyis a jelen minden haladását gátló hatalmával azonosul. Ezzel a hatalommal száll szembe a lírai én elszántsága. A negyedik versszakban megszólal a lázadó eltökéltség, mely nem engedi eltiporni, elhallgattatni magát. A halmozott állapothatározókban kifejezett, vállalt szenvedés és a kétely ellenére is diadalmasan, jövendölésszerűen csendül meg az utolsó sorban a remény: az új szárnyakon szálló

dal végül mégis győztes, új és magyar lesz. A költemény egyik kulcsszava a hatszor ismétlődő „új” szó. De nem a nemzeti hagyományok megtagadása ez. A vers egész jelképrendszeréből kiderül, hogy a költő a nemzeti múlt vállalása mellett érvel, s a jövő fejlődését összekapcsolja a múlttal. Kulcsszóként négyszer fordul elő a „mégis” szó is. Az elhivatottság tudata és a reménytelenségnek kettőssége alapvető élménye lett a költőnek: a hangsúly a későbbiekben hol az egyikre, hol a másikra esik. A hiábavalóság élménye és ennek ellenére a mártíriumot mégis vállaló elszántság szólal meg A magyar Messiások (1907) című költeményében. A nyolcsoros versből árad a fájdalom: a költő átérzi a magyar Messiások tragédiáját. Ezt a tragikus elbukást fokozza a kétszer előforduló ezerszer számhatározó erős túlzása, a szóismétlésekből fakadó rímek fáradt egyhangúsága. A második strófa sem hoz

feloldást; nemcsak megokolja, hanem el is mélyíti a reménytelenséget és a céltalanságot: a megváltódás vágyát hangsúlyozó üdv szót rögtön a nincs követi, a tevéssel pedig a 9 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek semmi kapcsolódik egybe. A magyar Messiások sorsa a meddő áldozat, a magyar sivatag halálra ítél minden megváltási szándékot. A szomorúság mélyén azonban fölfedezhető a konok mégis-morál: a bukások ellenére a magyar Messiások újra meg újra, ezerszer is vállalják megváltást ígérő küldetésüket. A strófák végi ráütő rímek poétikailag húzzák alá ezt a meg nem hátráló bátorságot. A magyar Ugar víziói Korszaknyitó kötetének versei mind arról vallanak, hogy Ady művészi törekvésekben és életformában messze szakadt már a feudális maradványokkal terhelt falusi Magyarországtól. Egy újfajta, kritikai jellegű nemzetszemléletet, hazaszeretetet tudatosított,

amelyben egyszerre fellelhető a szeretet és a bírálat érzése ugyan úgy, mint Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty vagy Petőfi verseiben. Harca a szellem harca volt a szellem ellenes, tompa korlátoltsággal szemben Ez a keserű, támadó, nemzetostorozó indulat fejeződött ki az Új versek legfontosabb, a többit maga köré szervező ciklusában, A magyar Ugaron-ban. A költő szemében a táj elátkozott föld, ahol minden és mindenki pusztulásra ítéltetett. A ciklus címadó verse (1905) nem „tájleírás”. Megjelenik egy táj (az Ugar) és a táj elemei fokozatosan látomássá válnak. A szimbólumba átváltó metaforák sora nem egy vizuálisan elképzelhető konkrét tájat ábrázol, sokkal inkább belső látásunkat ragadja meg riasztó látomásként. Feszítő, cselekvésre izgató ellentétek található a költeményben: az elvadult táj, a vad mezőveé szemben áll az ős, buja föld, a szent humusz. A szépséget jelképező illatával bódító

virággal pedig a dudva, a muhar, az égig nyúló gisz-gazok, a vad indák kerülnek szembe. A képek és a jelzők egyrészt a nagy lehetőségekre, a föld gazdag termékenységére utalnak, másrészt az elkeserítően kopár valóság, az eldurvult, műveletlen világ leverő élményét fejezik ki. A versnek lefelé menő, aláhulló kompozíciója van. Az 1-2 versszakban még az egyes szám első személy, a lírai alany, felfedező szándék az aktív, a cselekvő (gázolok, ismerem, lehajlok). Ezt jelzi a szépséget, a kultúrát, a virágot számon kérő hetyke, még magabiztos felkiáltó kérdés is: „Hát nincsen itt virág?” A 3-4. versszakban már az Ugar válik cselevővé: az indarengeteg megmozdul, gyűrűzni kezd. A föld alvó lelkét ébresztgető a régmúlt szépségeket idéző hős tehetetlen, béna rab lesz az indák fojtogató gyűrűjében. A halmozott alany (a dudva, a muhar, a gaz), s a fokozásos igesor (lehúz, altat, befed) a vad mező végső

győzelmét fejezi ki. Az ugar-léttel szemben a virág-létre vágyó lírai én sorsa az aláhullás, a züllés, a közönségességben való elveszés. A süket csöndben a kacagó szél ironikusan kíséri a nagyra törő szándékok, merész álmok elbukását. Ady a virág, aki úgy érzi, ebben a közegben a helyzete teljesen reménytelen. A szó megszokott értelmében nem politikai költemények ezek. Mindegyikben hangot kap a tiltakozó keserűség s a tehetetlenségből fakadó fogcsikorgató düh. Ez az Ugar-motívum, amely több Ady versben is megtalálható. Pl: A Tisza- parton, Hortobágy poétája A Hortobágy poétája (1905) című költeményben is az ellentétekre épülő szerkesztésmód uralkodik: a szimbolikus jelentésű művész-portré s a durva környezet kontrasztja. A kezdő ellentét a vers során fokozódva tér vissza, egyre inkább kiteljesedik: számneves túlzások (százszor, ezerszer). Az első versszakban már ott rejlik az elkerülhetetlen

bukás. A taszító érzelmi töltésű „csorda” szó puszta hangalakjában is és az ironikusan emlegetett „híres” magyar Hortobágy sejteti a vállalkozás lehetetlenségét: itt nincs szükség ilyen emberre. A csorda és a csorda-népek csak állati vegetációra képesek, a szívből nőtt szépség virágot észre sem veszik: nem elpusztítják, hanem „lelegelik”. Tragikussá színezi az ellentétet az önállósult két rímszó lelkét – lelegelték: a lélek szavára rímként az állati durvaság válaszol. A művészet itt megsemmisül, senki sem tart rá igényt. A szemlélődő lírai hős cselekvővé válik, ez a cselekvés azonban a társakhoz és a környezethez való hasonulás: eltemeti a nótát, káromkodik, vagy fütyörészik. Beteljesedett a művész-tragédia: a szépség, a dal elveszett a káromkodó, durva műveletlenségben. A Hortobágynak nem lehet poétája, illetve a poétasors itt az elnémulás. 10 Emelt szintű irodalom szóbeli

tételek Témakör – Életművek Ezen versek megírását követő néhány évben Ady magyarságért való aggodalma még tovább mélyült. A nemzetféltés, a szorongás váltotta ki Adyból is a keserű, átkozódó, ostorozó költeményeket, az ún. magyarság verseket Ostorozó, átkozódó verseinek forrása az a nyugtalanító tapasztalat, hogy a magyarság képtelen következetes, kemény akarat kifejtésre. A nyelvileg és kulturálisan elszigetelt magyarság fennmaradása izgatta. Az akarat hiánya, a tenni nem tudás, a szavakban élő nagyhangúság, a hencegő dicsekvés a magyarság sajátos jellemvonásaként jelent meg számára. Legkönyörtelenebb népostorozó verse a Nekünk Mohács kell (1908). A vers címében szereplő Mohács a magyar nemzet tragédiájának szimbóluma, amely az ország 150 éves halálára emlékeztet. A költeményt fordított Himnusznak is tekinthetjük, hisz a költő nem áldást kér a magyarságra, hanem szenvedést és

sorscsapást. Ady hite szerint az állandó sorscsapások nélkül elpusztulna a nemzet. A vers nyelvi anyagát az erős indulat, a vádló keserűség alakítja Eltérő hosszúságú 11 és 7 szótagos sorokat fognak össze a páros rímek. Erélyes tiltó és felszólító mondatok egymásutánjában fejeződik ki egyazon gondolat: a sujtás követelése, melynek indoklása eleinte a megvetést hordozó két megállapítás: szolgafajta, akaratgyenge, önmagát megszervezni képtelen nép. A vers végén, e leghangsúlyosabb helyen szólal meg a békesség elutasításának döntő s egyben kétségbeesett érve: a nemzeti pusztulás lehetősége. A nemzetostorozást a költő egyben önbírálatként formálta meg. Azonosul népével, maga is vállalja a sújtó csapásokat, később pedig már egy eltéphetetlen sorsközösséget hangsúlyoz. A versben egyszerre fogalmazódik meg a magyarság dacos bírálata és a nemzet sorsáért érzett aggodalom is. A föl-földobott kő

(1909). A hazaszeretet mindig visszahúzó ereje azonosul a költői képben, a gravitációban. A mű két 10 szótagból, ütemhangsúlyos, rímekkel összefogott és rövidebb, rímtelen hat szótagú sorból áll. Az érzelmek mozgása ellentétes irányúak A lélek szándéka a menekülés innen, a lenti világból, azonban bús hazaszeretete minduntalan visszahúzza a földre. Ha szomorúan is, de ismét megvallja magyarságát, hazája iránti hűségét, népével való azonosságát. A halál megjelenése Ady költészetében A halál, a halálvágy, az elmúlás nosztalgiája, a francia szimbolizmus s a századvégi magyar líra e jellegzetes témája már korán megjelent Ady Endre költészetében is, s a Vér és arany (1907) verseskötetben már önálló ciklust is kapott. (A halál rokona) Az eddig tárgyalt versekben is felfeltűnt már ez a motívum A Léda-versek állandó kísérője a halál, az őszi avarba való lehullás, az élet fényét kioltó fekete

szín. A halál tartalma megváltozott ebben az időben. A kor felfogása szerint az érzékeny lelkű, túlfinomult idegzetű művész megkülönböztető jegye lett a betegség, a testi gyengeség, s valósággal szégyennek tűnt az egészség. Az új szokatlan emlékeket is a sejtő beteg és a finom dalok jelentették. A csúf élettel szemben megszépült a halál, s a fáradt, beteg, menekülni vágyó lélek menedéke, otthona lett. A végzetes testi betegség riadalma gyakran úrrá lett a költőn, s ilyenkor előtérbe nyomult a halál gondolata. Elgondolni sem lehet egészségtelenebb, a test és a lélek energiáját jobban pusztító életmódot, mint amit Ady folytatott. Ahogy ő élt az nem volt más, mint lassú öngyilkosság. Ezt maga is tudta, s állandóan lehangolt rosszkedvű volt A halállal való vívódása mégsem csupán ezeknek a testi-fizikai okoknak lett az eredménye. Az élet ideiglenességének tudata, a halál közelségének állandó érzése

lehetett a forrása felfokozott életvágyának is, hiszen az elmúlás, a megsemmisülés szemszögéből az élet minden ténye sokszorosan felértékelődik, amit ki kell használni. Egyik versében a halált a „legkülönb élet-sejtőnek” nevezi. Életének állandó társa volt a Halál, de rendszerint nem, mint ijesztő rém jelent meg, hanem mint jó barát, mint „szép, nagy, komoly altatlan Álom” 11 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek A halál rokona (1907) című vers strófáiban is makacsul ismétlődik a „szeretem” szó, mintha valami szerelmi vallomás lenne. Visszájára fordult az élet megszokott értékrendje: a szent Halál szemszögéből az tűnik szépnek, szeretetre méltónak, ami a közfelfogásban ijesztő és szomorú. Az azonos felépítésű versszakokban a Halál rokona a távozóknak, az elmenőknek, a hervadóknak, a bánatosoknak, a lemondóknak, a csalódottaknak vall szerelmet, azoknak kik a halál

felé közelednek. Széppé és szenté vált a Halál Fáradt lemondás, illúziótlan kiábrándulás, csendes szomorúság uralkodik a versben. Hiszen az egész világot szereti, vagyis ez a világ lehangolt és szomorú. Ezt a hangulatot erősítik az elfulladó, elbukó rímmel kiemelt sorok is az egyes strófák végén. A vers keretes szerkezetű Az első strófa megegyezik az utolsóval, ezzel nyomatékosítva a tartalmát. A halál-motívumot tartalmazó versek közül az egyik legismertebb a Párizsban járt az Ősz. 1906 augusztusában, Párizsban írta. Tegnappal indul, múlt idővel kezdődik a költemény, s ez az időkezelés jelzi, hogy emléket idéz fel a versben a beszélő. Hangulatilag két részre szakad a vers. A halál, az életből való eltávozás sejtelme már az első két strófában megjelenik: nyár közepén, csak egy pillanatra „szökött be” Párizsba az Ősz, vagyis a megszemélyesített elmúlás. „Nesztelenül” jött, észrevétlenül

„suhant”; a lombok halk rezdületlensége is erre a titokban való érkezésre utal. A mozgást jelentő két ige könnyedséget fejez ki, s hasonló hangulati kifejezője a ballagtam igének is: az elgondolkodtató nyugalmat, a tűnődő merengést, az ihlet percét jelenlétét asszociálj. Ebből az elégikus borongásból fakadnak a könnyedén születő és hamar ellobbanó „kis rőzsedalok” A már-már idillikus lélekállapotot hangsúlyozzák az erős szinesztéziát megszépítő alliterációt halmozott értelmező jelzők: „füstösek, furcsák, búsak, bíborak”. Az Ősszel való találkozás, az elmúlás megsejtése mér nem tragikus: az a hallállal való kacérkodás teszi csak bússá a dalokat, amely Ady oly sok költeményében megtalálható. Ellensúlyozza ezt az érzést az élet örömeit jelképező nyári forróság, s Párizs jelenléte, hisz most 1906-ban a francia főváros Bakony óvó menedéket jelent a „szájas Dunától” menekülő

költőnek. Az Ősszel való találkozás a vers második felében válik tragikus élménnyé. Az Ősz olyasvalamit „súgott”, amitől „belerengett” Szent Mihály útja, levelek hullottak. Izgatottá, remegővé, titokzatossá vált a költemény második fele. Sietős, hirtelen mozdulatokat fejeztek ki az igék (belerengett, röpködtek, hőkölt, szaladt), a csöndbe két hangutánzó szó (züm, züm) vitte bele a halott levelek zizegését. Hogy mit súgott az Ősz, az csak abból sejthető, hogy az idill tragédiába fordult, a lélek békéjét a megdöbbentés váltotta fel. Mert a belső rettenet vetítődött ki a külvilágra, a környezetre a vers utolsó két versszakában: itt már a pusztulás baljós hangulata lett úrrá. A hallállal addig csak kacérkodó, halált megszépítő egyénben felrémlett a megsemmisülés, a rút halál közelgése és kimerülhetetlensége. A lélek a kánikulában valósággal didereg. Rettegését nem oszthatja meg senkivel: a

világ közönyösen veszi körül, az élet észre sem vette, meg sem hallotta a Halál sugallatát, az Ősz pedig a maga gúnyosan kacagott vissza rá. A teljes élet szépségeire vágyó, az élet értelmét kereső ember eljutott a megsemmisülés felismeréséig, a tehetetlenség bénító érzéséig. Az „én tudom csupán” mondat emelte ki az egyedüllét árvaságát, mind a szörnyű felismerés bizonyosságát. Ady halál-versei alapjában véve misztikus versek: gondolati erőfeszítések a halál problémájával való megbékélésre s ezen keresztül az élet misztériumának megértésére. Ady szerelmi költészete Ady életformájában, szerelmi ügyeiben is más értékrendhez igazodott, mint az emberek többsége. A polgárokat riasztó feltűnésvágy, az ún perdita kultusz, Dosztojevszkij halhatatlan szánalmának félremagyarázása volt a forrása Az én menyasszonyom (1900) című versének. Ezt jóval Lédával való megismerkedése előtt írta

Nagyváradon. Kesztyűt dobott azoknak az arcába, 12 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek akiket megbotránkoztatott a táncosnővel való viszonya, s provokáló daccal csattant fel a vers indításában a legfőbb gondolat: „Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkísérjen egész a síromba” Szokatlan hang volt ez a magyar lírában, a múltban a magyar szerelmi költészetből hiányzott az érzékiség, az érszéki forróság. Ám miután 1903-ban megismerte Lédát ez megváltozott A nagy szenvedély s az áhítatos életvágy szólalt meg a Léda-zsoltárokban. Diósy Ödönné Brüll Adél a Nagyváradi Napló hozzá eljutatott számiban felfigyelt Ady gyakori cikkeire és ritkán megjelenő versei. Léda asszony – ahogy a költő elnevezte keresztnevét visszafele olvasva – művelt és gazdag zsidó családból származott. Valódi szerelem fűzte az asszonyhoz. A Léda-szerelem lázadás is volt Ady számára, hisz nyíltan

vállalta a megbotránkoztatást keltő, házasságtörő kapcsolatot a zsidó nővel, aki idősebb is volt nála. Léda is, Ady is túl sokat várt ettől a felfokozott érzéstől. Ilyen lobogással csak álmodni lehet, való életet élni nem. A csalódás rövidesen diszharmonikussá változtatta a kezdetben lázadó, ünnepi érzést, s napirenden voltak közöttük a súrlódások, féltékenykedések. Elválások és egymásra találások sorozata volt ez a szerelem. Így lett ez a viszony mindkettőjük számára egyszerre üdvösség és kín, öröm és gyötrelem; olyan érzés, mely nem boldogságot ad, hanem izgalmat, olyan szüntelen feszültséget, melyből költeményei táplálkoztak. Szerelmükbe a hiányérzet fészkelte be magát, állandó kísérője lett a hiábavalóság tudata s a halál hangulat. Nincs az örömnek egyetlen tiszta hangja ebben az érzelemben, s így a szerelem minden mozzanata bús, tragikus színt kap, mintha a szerelmesek mögött mindig ott

állana a halál. Bonyolult, sok szálból összeszőtt, ellentmondásos és vigasztalan érzelem volt az övéké. A diszharmonikus szerelem fő motívumai jelennek meg a Héja-nász az avaron (1905) című költeményben. Nem boldogságot, búfelejtő idillt sugallnak a jelképek, hanem vergődő nyugtalanságot, gyötrelmes fájdalmat és céltalanságot. A szerelmesek szimbóluma a ragadozó héja pár; a nász: dúló csókos ütközet, egymás húsába tépés. Bántó, kellemetlen hanghatások kísérik a szerelmi vágyat: vijjogás, sírás, csattogás A második strófa bizonyítja, hogy nem csupán két meghatározott ember sajátos kapcsolatáról van szó, hanem a szerelmi érzésről általában, mindenfajta szerelem közös sorsáról. Ezt a diszharmonikus érzést tükrözi a külső forma is: a strófák páros rímű sorait egy-egy visszhangtalan, elárvult, rímtelen sor követi. A szerelem útja a Nyárból az Őszbe tart: a boldogságból a boldogtalanságba, az

ifjúságból az öregségbe. S ez az út egyre gyorsul; ezt fejezi ki a mozgást jelentő igék cselekvésének fokozása: útra kelünk – megyünk – szállunk – űzve szállunk. A gyorsuló rohanás vége a megállás „valahol az Őszben”, a lehullás „az őszi avaron”, vagyis a halál, a pusztulás. Céltalanná, hiábavalóvá lett tehát a korábbi mozgás: a héjanász az őszi, élettelen avaron ér véget. Baljós, szomorú hangulat uralkodik a két évvel később keletkezett Lédával a bálban (1907) című versében is. Sejtelmes vízió fejezi ki a boldogtalanságot, az ifjúság és a szerelem elmúlásának tragikumát. Kétféle szerelem ellentétére épül a költemény. Az egyik oldalon ott áll a „víg terem” a maga harmóniájával, tavaszi-nyári színeivel és hangulatával, a szerelemnek még örülni tudó gyanútlan párjaival. Ezzel szemben megjelenik egy fekete pár, akik a boldogtalanságot jellemzik A forró örömöt a téli szél hidege

űzi el, a fényen és a vígságon győz a feketeség, a szomorúság. A fiatalok dideregve rebbenek szét: a fenyegető elmúlás állt eléjük a táncoló halott szerelmesek képében. A vers azt érzékelteti, sejteti: nincs igazi öröm, nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött ott lappang könyörtelenül a boldogtalanság. Minden szerelem rejtett ellentmondása: az egyesülés vágy és a teljes eggyé válás lehetetlensége, a vonzás és a taszítás kettőssége jelenik meg a Léda versek csaknem mindegyikében. Az Örök harc és nász (1906) is a „várlak, kívánlak” s az „űzlek, gyűlöllek” paradoxont mélyíti el. De minden meghasonlottság, diszharmónia ellenére a Léda-zsoltárok hirdetik a társ utáni vágyat a menekülést valaki máshoz. 13 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek A Léda regénynek többszöri szakítási próbálkozás után végül is az Elbocsátó szép üzenet kegyetlensége

vetett véget 1912-ben. A szerelmes évek során Ady fölébe nőtt a lassan öregedni kezdő nőnek s most hallhatatlanságának gőgős magasából küldte szavainak halálos ütéseit Lédának. „Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen, Akartam látni szép hullásodat” Leszed róla minden díszt, mint egykor rárakott, s kíméletlenül kimondja, hogy szerelme már rég nem volt igaz, már régóta csak címezte neki az ékes Léda-zsoltárokat, a versek csupán kegyes csalásként szóltak hozzá. Ez az igaztalan költemény nemcsak egy asszony megtagadása, hanem az egész szerelemé is. Több korábbi versben is szó van arról, hogy minden nőben csak önmagát szerette, de most nyíltan odaveti: az ő szerelme „magam imádó önmagam imája”. A Lédával való szakítás első hírére valósággal ostrom alá vették azok a nők, akik minden híres emberbe bele szoktak habarodni. Az átlagos levélírók között azonban feltűnt egy fiatal 16 éves kislány, aki

egészen más hangon közeledett a költőhöz. A levelek éveken átjöttek A kezdetben rokoni hang egyre bensőségesebb, szerelmesebb lett. Boncza Berta levelei mindig azzal a refrénszerű vissza visszatérő türelmetlen sürgetéssel záródtak, hogy tegyen már végre egy rokoni látogatást, keresse fel unokahúgát Csucsán. 1915-ben megtartották az esküvőt A két idegember közötti házasság nem lehetett boldog, egy ideig mégis csak védelmet jelentett e kései szerelem. Erről a megnyugvásról vallanak a Csinszka versek, amelyekben a nyoma sem fedezhető fel a későbbi megromlott és kibírhatatlanná vált házaséletnek. A személyesség kiszorulása jellemzi a háború alatt írt költeményeket. Ez alól a Csinszka versek kivételek, mely az életbe való kapaszkodás, hol hálás, hol könyörgő gesztusa. Ezek a versek rendkívül puritánok, képszegények, jelzőtlen kifejezésekből, vázlatos mondatokból, éppúgy nem lehet a szerelem belsőségességére

következtetni, mint az ellenkezőjére. Sokkal személytelenebbek, mint a Léda-versek, hangulatuk, formájuk letisztult. Az Őrizem a szemed (1926) egy öregedő férfi szerelmes vallomása. Elsősorban a társra találás és a háború közepette óvó otthon vigasza jelenik meg benne, Csinszka személyisége a háttérben marad. Az 1. versszak a megtalált boldogsághoz való ragaszkodásról szól (ezt mutatja a népdalszerűség és az egymást fogó kéz biztonság érzete), de a felszín alatt ott található az öregség és a szerelem közötti ellentét (a vénülő melléknév visszatérése). Ez valami elégikus hangulatot lop be már az első versszakba. A 2. versszak költői képei erőteljes nyugtalanságot sugallnak (pl: a rímek eltűnése, a kozmikussá táguló kép). Csupa vibráló, kavaró nyugtalanság ez a strófa A világháborús képek rettenetét csak a hazatérés enyhíti meg. A 3. versszak az első versszak szó szerinti megismétlése, amivel Ady

nyomatékosítani vagy hangsúlyozni akar. A grammatika tartalom változatlan, de az érzelmi-hangulati háttér már megváltozott. Magába szívta a második szakasz riadalmát, ezért ugyanaz a költői kép (egymást fogó kezek) már nem csak a biztonságérzetet sugallja, hanem a riadt görcsös egymásba kapaszkodást is. A 4. versszak: ez indokolja a záró strófa szorongó kérdéseit „Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked,” Nem a megnyugvást tölti el, hanem ennek erőltetett illúziója, az emberség megóvásának tántoríthatatlan szándéka. 4.) Költői magatartásformák változása Babits Mihály életművében Babits Mihály 1883-ban született Szekszárdon. Elemi iskoláit 1889-93 között Budapesten és Pécsen végezte. 1893-1901 között a pécsi cisztercita gimnáziumban folytatta tanulmányait 19011905-ig a pesti egyetem bölcsészkarának magyar-francia szakos hallgatója, az utóbbit hamarosan latinra cseréli. Megismerkedett Kosztolányi

Dezsővel és Juhász Gyulával 1905-1906-ban gyakorló tanári éveit a bajai cisztercita gimnáziumban töltötte. Innét 1906-1908-ig a szegedi állami 14 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek főreáliskolába került helyettes tanárnak. 1908-11 között rendes tanári kinevezéssel Fogarason tanít. 1909-ben jelent meg első verseskötete, a Levelek Iris Koszorjából, ezt követte 1911-ben a Herceg, hátha megjön a tél is! A világháború éveiben tiltakozott a vérontás ellen. Elvesztette tanári állását. 1921-ben feleségül vette Tanner Ilona költőnőt, aki Török Sophie néven publikál 1923ban Esztergomban egy kis házat vásároltak, s a család a nyarakat ettől kezdve itt töltötte 1929-től a Nyugat szerkesztője. 1937-ben az orvosok megállapították, hogy gégerákban szenved 1941-ben halt meg Budapesten. A költői magatartás változatai Babits magatartásának általános jellemzői: a mindenségvágy és a

kételkedés, a szemérmesség, valamint a meg nem feleléstől való szinte önkínzó rettegés. A Levelek Iris koszorújából c kötete bemutatta a mindenségvágyat, a teljes birtoklás igényét – és egyúttal ezek végső elérhetetlenségét is. Az Esti kérdés a szemlélődés verse. A költő célja: a világ befogadása – és talán megértése Egyetlen kérdés bomlik ki, nevezetesen a lét értelméről. A vers elején egy konkrét természeti kép esti látványa tárul elénk, csodáival megigéz, majd a lírai én megszólítja az olvasót, őt is bevonja a szemlélődésbe, ezzel együtt a tér és az idő újabb és újabb dimenziói társulnak. (Az idő tekintetében itt Bergson hatását vehetjük észre: az ember öntudatlanul is magával görgeti a múltját.) szinte a világ minden szépségére rácsodálkozunk, és akkor jelenik meg a nyelvtani főmondat: „ott emlékektől terhes fejedet / a márványföldnek elcsüggesztheted”. A tudatra ébredés

kérdések sorát indítja el, a fő változat közülük az első: „ez a sok szépség mind mire való?”. A kérdéssor végén egy sorpár áll: „miért nő a fű, hogyha majd leszárad? / miért szárad le, hogyha újra kinő?” Vajon céltalan-e a létezés? Vajon öncélú-e a létezés? Miért és hogyan működik az életerő? (Ez is Bergson alapfogalma.) Mi a célja a létezésnek? Babits általában elhatárolódik a politikától, de szükségét látván – legyőzve ellenérzéseit – határozottan kiáll erkölcsi-politikai kérdésekben. „S ha kiszakad ajkam, akkor is” – kezdi a Húsvét előtt c. költeményét; a sorok mögött eleinte még bizonytalan, tisztázatlan tudatmozzanatok kavarognak, emlékképek, indulatok, víziók torlódnak. 1916-ban vagyunk, és „sodrában a szörnyű malomnak” immár harmadik éve zajlik a világháború. A végül is kitörő állásfoglalás („béke! béke már! / Legyen vége már!”) varázsütésre áthangolja

a verset, gyermeki megtisztulás következik, a testvériség eszméjének reménye szólal meg, a „Ki a bűnös” kérdés elutasításával. Felcsattanó éles hangon indul a Petőfi koszurúi c. vers, mely Petőfi születésének centenáriumán jelent meg a Nyugat 1923. január elsejei számában Babits a költőnek A magyar ifjakhoz c. versét evokálja, és annak ostorozó hangját magáévá téve tiltakozik a jelenkori politikai közélet felszínessége ellen. Mondhatjuk: a mindenkori mai ifjúságtól kéri számon Petőfi szellemét A versformával is Petőfi 1847-es mozgósító költeményét idézi. Az értékőrző és ezért elkülönülő magatartás programverse A gazda bekeríti házát (1925). Ebben Babits már nem a politikai közéletben, hanem a kultúrában jelöli ki a maga helyét. Az eluralkodó harsányság, a szélsőséges modernkedés, az „újságpoézis” ellen tiltakozik. (Az apropó: a Vörösmarty Akadémia újraszervezésének ekkori

kísérlete.) A műven az elkülönülés poétikai kifejezője a „kerítés” (az a versen is „keret”-et ad); a kezdésben ez „léckatonák” alkotják, amelyek a „sün-élet” „tüskéi e szakadt létben”; az elhatárolódás az új írók-költők generációja és hangja ellen történik. A lírai én feladata viszont: „ódd a magvat” a „tavasz” számára A „tavaly őre” magatartás reményteljes, a befejező képben a léckerítést az „élő orgona” képe váltja fel. Rövid versben egész költői pályájáról teljes körű áttekintést ad Babits Cigány a siralomházban címmel. Pályakezdőként az alkotás az ihlet bűvöletében, majd az együttérzés lett a költői feladata (pl. a Fortissimóra gondolhatunk): a háborúban szenvedő, békére vágyó katonák életérzését fejezte ki. Végül a társadalom elesettjeivel, a magányosokkal érez együtt, hiszen az öngyilkosság kortünet. A vers most már „csak a könny”

kifejezője lehet, a kor adekvát költői reflexiója a siralom. A középső pályaszakasz jellegzetes magatartása a szemlélődés, a meditáció. 15 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek A Versenyt az esztendőkkel c. kötet nyitóversében, a Mint a kutya silány házában c költeményben a költői útkeresés tétovasága fogalmazódik meg. A költő hangjai (versei) egy későbbi „szó előtt” járnak, ők egy még csak nem is sejtett mondanivaló előzményei. Már az első szakaszban feszültség támad a szövegben, a fő közlendő kimondása egyre késik, a zömök, terjedelmes strófák végén csak részleges a feszültségoldás. Az utolsó versszak ad egyféle választ, de ez is csak homályos, jóslat jellegű. A kibontakozó kérdésre maguk a „hangok” válaszolnak, a lírai én a teljes célvesztés állapotában van. A műfaj sok elemű: sirám, jeremiád, litánia, meditáció, lírai önarckép és ars poetica

keverednek benne. A Holt próféta a helyen c. költeményben a költő Jeremiás szerepét kapja, minthogy a népe végveszélyben van. A világból érkeznek a hírek, a modern kor Jeremiása is csak „ül s fejet csóvál” Sorpárokból álló vers, a könnyed szerkezet pl. a fásult reménytelenséget, a lemondást éreztetheti A Vers a csirkeház mellől a tétlenséggel, a passzív szemlélődéssel indul. A középrész tudatosítja, hogy a „béke és restség” pozitív magatartás a „tett és törtetés”, a „cselekvés, munka, harc” magatartásformáival szemben. A záró (harmadik) részben azonban felébred a lírai énben a „homo moralis”, és a világrendet tapasztalva annak mozgató erejét keresi. A vers így kérdéssel, kereséssel zárul. A Mint különös hírmondó szintén a költő szerepéről vall. A cím már ad egy szerepkört – bár csak hasonlat formájában. A lírai én ismeri a világot, pontos képe van az ember oktalanságáról

(„balga az emberi faj”) és öncélú agresszivitásáról („gyermeki civakodásért újra ledönt mindent”), de az ő személyes feladata: a világrend hirdetése és képviselete, az idő változásainak világgá kiáltása: „ősz van!” (tudjuk, az ősz az elmúlás szimbóluma). A költő az évszakszimbolika folytatódását is látja: a „tél puha lépteit” elképzelve már szinte benne él „az új tavasz illatos dzsungelében”. A vers optimizmusát a botladozó, de olykor kitisztuló hexameter sodrása is aláfesti. A ciklikus szemlélet most optimizmust sugall, a tavasz reménye a természet értékeire, sőt a létezésre való rácsodálkozást érezteti. A személyes hatókör korlátozottsága a Csak posta voltál c. versben tudatosul A versbeszéd önmegszólító jellegű, a lírai én mintegy kívülről tekint önmagára. Az egyén szerepét kívánja objektívan értelmezni a történelem folyamatában. Válasz az utolsó részben körvonalazódik:

a költő az egyes személyes emlékek átélője volt, de csak közvetítő, „csak posta tudtál lenni és meder”. Az Ősz és tavasz között c. költeményben személyes emlékek sorolódnak, a költő végigtekint az életúton és a költői pályán. Kegyetlen önbírálata: „Ami betüt ágam irt a porba, / a tavasz sárvize elsodorja.” A boldog magánélet már csak enyhít: „asszonyi jóság” ellenére megint felhangzik a refrén: „Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!” Egy olyan korban – pl. egy két világháborút megélt félszázadban – vállalkozott Babits a helyes emberi és költői magatartás kialakítására, amelyben a kultúra válsága általánossá vált. Számos kortárs művész élete siklott ki, torkollott idegbetegségbe vagy végződött öngyilkossággal. Babits a műveltség hagyományaiban találta meg a legfőbb támaszt. 5.) A novellista és a regényíró Kosztolányi Kosztolányi Dezső 1885-ben született Szabadkán művelt

polgárcsaládból. Gimnáziumi tanulmányait Szabadkán végezte, a 8. osztályt magántanulóként, mert az önképzőkör vezetőtanárával való konfliktusa miatt kizárták az iskolából. 1903-1904-ben a budapesti egyetem bölcsészkarának magyar-német szakos hallgatója. 1904-ben a bécsi egyetemen filozófiát hallgatott, majd visszatért Budapestre, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Részt vett Négyesy László stílusgyakorlatain, itt ismerkedett meg Babitscsal és Juhász Gyulával. 1906-tól a Budapesti Napló munkatársa. 1907-ben jelent meg első verseskötete, a Négy fal között, melyről Ady elmarasztaló kritikát írt, s ezt soha nem tudta megbocsátani. Az 1908-ban megindult Nyugatnak rendszeres munkatársa lett. 1910-ben A szegény kisgyermek panaszai hozza meg számára a sikert 1913-+ban házasságot köt Harmos Ilona színésznővel, akitől Ádám nevű gyermeke született. 1919-től az Új Nemzedék című napilap Pardon című rovatát vezeti.

1921-ben a Pesti Hírlaphoz szegődött. 1929-ben jelent meg a Toll című folyóiratban Adyról szóló írása, Az írástudatlanok árulása, melyben elfogult vádakkal illeti a tíz éve elhunyt költőt. 1933-ban derült fény 16 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek fogínyrákjára, s több műtétet hajtottak végre rajta. 1935 nyarán, Visegrádon pihent, s itt ismerkedett meg utolsó szerelmével, Radákovich Máriával, 1936-ban halt meg Budapesten. Kosztolányi Dezső egy regényének elemzése Kosztolányi prózája igen széles skálán mozgott, írt irodalmi kritikákat, novellákat és regényeket is. Novelláik közül érdemes megemlíteni az Esti Kornél novellákat Ennek a novellasorozatnak egy közös eleme van: a főszereplő, Esti Kornél. Ő egy rejtélyes, talányos alak, akinek szoros köze van az íróhoz. A novellákban Esti íróként jelenik meg, és furcsa, különös dolgok történnek meg vele Ezt a novellasorozatot

1925-1935 között írta meg Kosztolányi. Az Édes Anna az utolsó Kosztolányi jelentős regényei közül. A mű 1926-ban, a Nyugatban jelent meg folytatásokban. Az alkotás 1926-ban keletkezett, nagy volt a kritikai visszhangja, de nem egészen értették meg. Általában a mű jelentésének egy olyan elemét emelik ki, ami nem a legfontosabb (vidékről a fővárosba költözött cselédlány problémái). Ám a kritikusok mélyebb jelentésről is beszélnek, de úgy tartják, hogy ez az olvasótól függ. A regény keletkezésének két története is van: az egyik szerint az író ismerte Annát (realista regény), a másik szerint felesége ötletét írta meg (naturalista regény). Mindkét lehetőség elképzelhető, hisz a regényben található tipizálás, társadalomkép és lélekrajz is. A mű keretes szerkezetű, és többször is megjelenik benne a történelem. Az író ironikusan szemléli mind a közelmúlt, mind az elbeszélés jelenének eseményeit. Az első

részből megtudhatjuk, hogy az emberek csak pletykából ismerik a történelmet, az írót és egymást is. Anna történetét is átírják egy idő után, összekeverik Katicával, Vizyék régi cselédjével. Anna csak a gyilkosság után talál egy kis melegséget (a rendőr is olyan, mint ő) A mű igazi jelentésének megértéséhez a szereplők cselekedeteinek indítékait kell vizsgálni. Az alkotás emberi sorskérdéseket vet fel: kiszolgáltatottság, közömbösség, részvét. Kosztolányi bemutatja a cselédek életét: tárgyként kezelik őket (cselédkönyv), pedig a legszemélyesebb szolgálatokat végzik el. Anna helyzete is megalázó (kétszer kapja ugyanazt a kenyeret, Katica pulóverét adják neki). Moviszter beszél a cselédek lelkivilágáról: szerinte az apró rosszaságok szelepek, melyeken keresztül levezetődik a feszültség. Anna tökéletes cseléd, nála nincs szelep (ezért fog robbanni) Érzékenységének reakciói ösztöni szinten

játszódnak le. Annak ellenére, hogy tökéletes, őt sem veszik emberszámba, s hogy mintacseléd lehessen, csak embersége feladása árán valósulhatott meg. Vizyék nem embernek tekintik Annát, hanem hibátlanul robotoló gépnek Anna csapdába kerül, ezért öl. Nem tudja, mit tegyen, sem a családváltáskor, sem a vőlegényével kapcsolatban A kérdésben végül a történelem vagy a sors dönt: ez az ösztönlény bekerül a többi ösztönlény társaságába: Vizyné és Jancsi rá vetítik ki elfojtott vágyaikat. Vizyiné gyermekét látja benne, Jancsi a szeretőjét. Anna ezt a terhet nem tudja elviselni, ráadásul elvették a gyermekét is Jancsi Annával csak Elekesnek akart bizonyítani, csak élvezeti cikknek tekintette. Anna elcsábítása azonban nem sikerül, hisz a lány csábítja el őt. Anna nem az erőszaknak adja meg magát, hanem a gyengeségnek (Jancsi sírt). Annában így a pusztítási vágy és az anyai ösztön keveredik az emberi vonásokkal A

tárgyaláson mindenki Anna ellen vallott, mert mindenki a saját érdekeit nézte, s csak Moviszter mondta ki az igazságot, hogy gépként bántak vele. Moviszter az író maga, ő az író gondolatait továbbította. Az emberi bajokra csak egy megoldás lehetséges: az irgalom, a keresztényi szeretet. Ficsor házmester egy kétszínű ember, aki mindig oda húz, ahonnan pénzre számít. Ő is kihasználja Annát. Szinte elüldözi a lány Vizyékhez, majd a regény végén a bíróságon ellen vall Vizy Kornél utálja a kommunistákat. Mindennél fontosabb számára a munkája, ezért is léptetik elő államtitkár-helyettessé. Feleségét sajnálja és szánja, ezért is nézi el a cselédőrületét Legnagyobb hibája, hogy nem korlátozza feleségét Anna megszégyenítésében. Patikárius János egy fiatal világfi, aki bohém, könnyelmű életet él. Azért kerül Pestre, hogy megkomolyodjon. Kihasználja Anna szeretetéhségét és naivságát, ezért tudja

elcsábítani Használati tárgyat, élvezeti cikket lát a lányban, és gyorsan elfordul tőle. 17 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek Moviszter doktor idős, cukorbeteg orvos, aki Vizyék házában lakik. Ő az egyetlen, aki többször is megvédi Annát a megaláztatottságtól. Ő az emberségesség és igazságosság képviselője A bírósági tárgyaláson is csak ő mentegeti Annát, mondván, hogy Vizyék embertelenül bántak vele. Kosztolányi azonosul a doktor figurájával, és a lelkiismeret hangjaként mondja ki a regény lényegét: a kiszolgáltatottságra és megaláztatottságra egy megoldás lehetséges: az irgalom és a szeretet. Vizyné életének egyetlen hatalmas gondja a cselédkérdés volt. 20 éves házassága alatt számtalan cselédlánya volt, ám mindegyikben talált valami hibát. Kóros viselkedésének az oka Piroska lányának korai halála volt. Megváltóként várta Annát, és gyorsan elkezdte az

„idomítását”, hogy mintacselédet faragjon belőle. A maga módján kedvelte a lányt, de nem emberként, hanem egy robotoló gépként kezelte. Teljesen kisajátította önmagának Annát, elzárta a külvilágtól, sőt még a házasságát is megakadályozta. Édes Anna egy fiatal vidéki lány, aki már három éve Pesten szolgál, és nagyon jó híre van. Nem tipikus cselédalkat: törékeny, érzékeny test és lélek. A gazdája mintacselédet csinál belőle, teljesen elzárja a külvilágtól, ezért megváltozik. Naivsága és szeretethiánya miatt enged Jancsi csábításának. A Vizyéknél eltöltött hónapok alatt csak bántást és megaláztatást kapott A felgyülemlett sérelmek eredménye, hogy szinte öntudatlan állapotban megöli Vizynét, majd Vizy Kornélt is. A tárgyaláson bűnösnek vallja magát, ám tettét nem tudja megindokolni Édes Anna az őt körülvevő embertelen világnak lett az áldozata. Esti Kornél Az esti-novellák a műfaja

különböző változatait képviselik, csupán egyetlen közös elemük van: Esti Kornél. A főszereplő nem állandó, fejlődő figura, mint egy realista regény hőse. Rejtélyes, talányos alak, aki maga is költő. Író és figurájának kapcsolata azonban korántsem egyértelmű Tíz év alatt íródtak (1925-36). A legkésőbbiek a Tengerszem című kötetben láttak napvilágot Nincs egységes koncepciójuk, spontán darabok. Szándékoltan laza szerkezetű művet akart létrehozni. Esti arra kéri az elbeszélőt, hogy közös művük legyen egyszerre útirajz, életrajz és regény. Majd figyelmezteti, hogy össze ne kösse bárgyú mesével, maradjon az, ami egy költőhöz illik, töredéknek. Esti Kornélt az Első fejezet alapján szokás megítélni (1933). Kosztolányiné szerint ez az alak férje másik énje, aki kimondja és megteszi, amit ő szeretne. Énjének az a része, melyben lázadó, anarchikus hajlamai gyökereznek, s melyet a társadalomba beilleszkedve

el kellett fojtania. A novella fikciója szerint az író és Esti Kornél ifjúságukban egymástól elválaszthatatlanok voltak. A narrátor vagy tíz éve nem látta őt Ekkor negyvenévesek, megrohanják őket az emlékeik és egy közös könyv megírására szövetkeznek. Az íróban úgy jelenik meg Esti Kornél alakja, mint a gonoszkodás, vásottság, féktelenség, léhaság képviselője. A társadalmi erkölcsöket és tilalmakat megszegi Kegyetlen tettre unszolja az írót, ázott verébfiókának tépje ki a szárnyát, de ő sem tudja megtenni. Szájhős Esti Kornél riasztó és igéző is egyben. A rossz és a jó, a romboló és a teremtő hajlamok szétfejthetetlenül szövődnek össze alakjában. Nem tettei keverték rossz hírbe, hanem tetteinek és elveinek ellentéte. A cinikusság és vásottság nem jellemző a későbbiekben A történetek egy jelentős részében a hős vonzóbb, emberségesebb énjének parancsára cselekszik. Vannak olyan típusú darabok,

melynek nem is szereplője, csak elmesél egy-egy érdekes történetet, rendszerint a Vipera kávéház különtermében. Tréfának indul az a történet, melyben egy bolgár kalauzzal cseveg bolgárul, anélkül, hogy egyetlen szót is értene. A végén a frivol humor fanyarba fordul, a kalauz megrendültsége mögött felsejlik egy mély dráma, kifejeződik az emberi sorsokkal való játék kritikája, és az a részvétetika, mely majd a Számadásban jelenik meg. A fiatalos idill egy török lánnyal, Kücsükkel való kaland. Az anyanyelv iránti szerelem hatja át Esti háromszázharminc csókot ad azért a háromszázharminc legékesebb magyar szóért, amit a törököktől kölcsönöztünk. 18 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek Babits megjegyezte, hogy az egyes novellák alig terjednek túl egy-egy anekdotán. Az „öntanúsító” novellák – ahogy Kis Ferenc nevezte – az életrajz fejezetei. Ilyen a Második és a Harmadik

fejezet. A Második fejezetben Esti találkozik a tömeggel. A vérszegény kisgyereket édesanyja elviszi az iskolába. Átéli a félelmet és a társtalanságot Meg kell tapasztalnia a sehova sem tartozás kitaszítottságának érzését. A „társadalomban” való félszegsége összefügg az elkényeztetett kisfiú érzékenységével. Négy éves kora óta ír, ez hozza meg neki a sikert, a tanító megdicséri az i betűjét. A befejezésben az a hit szólal meg, hogy az ember a tehetségével meglelheti a maga helyét a közöny és az idegenség közepette is. Ennek a novellának az élményét dolgozta fel A szegény kisgyerek panaszai kötet Az iskolában hatvanan vagyunk és A bús férfi panaszai Kísérem a fiam az iskolába kezdetű darabjaiban. A Harmadik fejezet a legteljesebb költői önjellemzés. A kitűnő érettségi után a fiatalember – Esti Sárszegről (Szabadkáról) Itáliába indul. A tudásvágy hajtja Első ízben szakad ki az otthon

védettségéből. Útja Pesten keresztül vezet, itt hamar eltanulja a zárkózás és alakoskodás művészetét, mert naiv nyíltságán a pestiek összenevetnek a háta mögött. A vonaton egy fülkébe kerül egy asszonnyal és annak tizenöt éves beteg gyermekével. A paranoiás lány hirtelen szájon csókolja. Esti számára ez az első találkozás a szerelemmel: borzongva érzi a kéj és undor együttesét. A szerencsétlen kislány és tűrő csöndes édesanyja, majd a másik asszony Itáliában, akinek a számára a kis olasz lurkó kenyeret kéreget, felkelti benne az együttérzést, tiszteletet a szenvedők iránt. Az Esti Kornél utolsó fejezete (Tizennyolcadik) áttetsző szimbolikájával az fejezi ki, hogy az élet irgalmatlan tülekedés, a tömeg-emberek vicsorgó vadállatok, a szépség, boldogság ritka pillanat, és mire a helyünket kiverekedjük, a villamos a végállomáshoz ér, meghalunk. A tabuk fölé emelkedő szemléletmód a lényeg Esti Kornél

énekének. Egy ízlés önvédelme a vers: a nagyképű, mélység álarcában kérkedés elutasítása, a latin világosság, a francia szellemesség vállalása. 6.) József Attila, a személyes és a közösségi emlékezet költője József Attila 1905-ben született Budapest külvárosában. Apja 1908-ban Romániába emigrált 1910-12 között Öcsödre került nevelőszülőkhöz, ahol dolgozott, és elvégezte az elemi iskola első osztályát. 1912-16 között kijárja az elemit, emellett folyamatosan dolgozott 1918-19-ben ismét nevelőszülőkhöz került Monorra. 1919 karácsonyán anyja, Pőcze Borbála, meghalt József Etel és Attila gyámjává József Jolán férjét, Makai Ödönt nevezik ki. 1916-20 között Attila elvégezte a polgári első négy osztályát. 120-23 között három évet Makón internátusban tölt 1923-ban Budapesten leérettségizik. 1924-25-ben a szegedi egyetem bölcsészkarának magyar-franciafilozófia szakos hallgatója, de csak az első

félévet fejezheti be, mert a másodikban Tiszta szívvel című verse miatt Horger Antal eltanácsolja. 1925-26-ban egy tanévet Bécsben tölt, 1926-27-ben a Sorbonne-ra jár, 1928-29-ben pedig a budapesti egyetemen folytatja tanulmányait. 1928-ban ismerkedik meg Vágó Mártával, házasságot terveznek, de a szülők az átgondoltabb cselekvés érdekében Mártát egy évre Londonba küldik – József Attila ekkor kerül először szanatóriumba idegösszeomlással. 1930-33-ig az illegális Kommunista Párt tagja 1930-36-ig együtt él Szántó Judittal. 1935 végétől a Szép Szó szerkesztője Ignotus-szal 1935-36-ban Gyömrői Edit kezeli, kibe szerelmes lesz és késsel támad vőlegényére. 1937-ben Kozmutza Flóra lesz a kezelőorvosa, iránta is szerelmet érez, de ez a kapcsolat sem realizálódik. 1937-ben Balatonszárszóra utazik, s itt követ el öngyilkosságot. Férfi és nő kapcsolata József Attila költészetében József Attila műveiben különös

kapcsolatot találhatunk férfi és nő között. A költő életéből hiányzott a szülői háttér, egy biztos állás és a házasság. Elképzeléseit, terveit a szerelemben sem 19 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek tudta megvalósítani. A költői életrajzot vizsgálva megállapítható, hogy négy fontosabb női nevet kapcsolhatunk József Attila személyéhez. 1928 elején ismerkedett meg Vágó Mártával, ám bizonyos okokból kapcsolatuk gyorsan megszakadt. Ebben az évben a még Márta szerelem legszebb időszakában a Ringató és a Klárisok című versek. Az utóbbi mű maga a harmónia és diszharmónia egymásba játszása: a szerelem és a halál, a szép és rút, az elégikus és az ironikus egyaránt, egy időben van jelen. Az ellentétesség és a párhuzamosság a szerkesztő elve a műnek, amely szerint két részre tagolható. Az első két szakaszban az ellentétességet feltáró állapotrajz, a második kettőben az

időbeliség a lényeg. A szöveg csupán névszókból és névelőkből áll, mégis többirányú mozgásfolyamatot érzékeltet. 1930-tól Szántó Judittal él élettársi kapcsolatban 6 éven keresztül. Az irodalomtörténeti források szerint egyetlen vers szól a nőhöz, az is a szakítások után keletkezett. (Judit, 1936) 1933-ban József Attila Lillafüreden vett részt az IGE (Írók Gazdasági Egyesülete) kongresszusán. Itt kötött ismeretséget egy nővel, akinek a személye az Óda megírását ihlete A mű nagy szintézisversek sorába illik. A verset a beteljesülő szerelem, a harmonikus emberi kapcsolat alkotásaként szokás emlegetni. Ha figyelmesen olvassuk a művet, akkor belátjuk, hogy a szerelem beteljesülése, a kapcsolat csak a képzelet síkján válik valóságossá. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy az óda ennyire általános érvényű legyen, hogy általában az emberi szerelem legyen a tárgya. A vers műfaját megjelöli a cím. A

szerkezeti egységeknek elkülönítésében a költemény segít, mert a számozott egységek egyben szerkezeti részek is. Az első szakasz: két versszakból áll. A vers konkrét helyzetképpel indít, ami egy természeti leírás. A szemlélődő költőt mutatja a tájban Ez a táj minden eleme a kedves nő alakját idézi meg Csendes, idillikus, nyári tájat jelenít meg. Ez indítja meg a második szakasztól kezdődő elmélkedés folyamatát. Második szakasz: A vers a tárgyilagos indítás ellenére valóban ódai hangvételű vallomás a szerelemről, a két ember közti kapcsolat fenségességéről. Egy szenvedélyes szerelmi vallomást olvashatunk, ellentétes képek segítségével tesz érzékletessé (közel-távol, föld-éghajlat, édes mostoha). Harmadik szakasz: 3. versszak A szenvedélyes után, most egy bensőséges, meghitt szerelmi vallomást olvashatunk. Az összetartás és teljesség utáni vágyakozás jelenik meg a sorokban Az első versszakban a

szerző anaforikus hasonlatokkal írja le az érzéseit. Más szóval vagy szócsoporttal kezdődő sorok ismétlődése. Jelenesetben a szeretlek szó szerepel háromszor Negyedik szakasz: ez a rész egy önmegszólító résszel kezdődik. A szerelem teljesen átalakítja, megváltoztatja a költőt. A szerelmes férfi úgy érzi, hogy ebben az állapotban képes a mindenség és a nő teljes megértésére. „S mint megnyílt ételemben az ige, alászállhatok rejtelmeibe!r A versszakból Bibliai motívum köszön vissza. „s méhednek áldott gyümölcse legyen“ Ez a sor az Üdvöz légy Mária kezdetű imádságra való egyértelmű utalás. Megjelenik a testi szerelem képei Az elragadtatott látomás a szeretett nő belső szerveinek működését bemutatja. A magyar lírában ez eddig nem jelent meg a szerelmes versekben. Ötödik szakasz: a költő kijózanodik a szerelemi látomásból, és úgy érzi, hogy szavakkal nem is tudja tökéletesen kifejezni érzéseit. Az

elmúlás képe is megjelenik az első versszakában A pusztulástól való félelemmel teli környezetben kiált fel a költő. „te egyetlen, te lágy bölcső, erős sír,eleven ágy, fogadj magadba! A 4. részben lévő felkiáltó jel és három pont (az első idézet) után a részletes kifejtés következik. Az 5 részben lévő (második idézet) szünet következik Ez utalhat a beteljesülésre is, és annak hiányára is. Ez a szünet bizonyos mértékig befejezés is, hiszen mert ezután csak a két zárójeles rész van utána. Az 5 rész zárójeles közlése többértelmű Az „el vagyok veszve” utalhat arra, hogy személyiségem felolvadt a másik szerelmében; vagy arra, hogy nem jöhetett létre az azonosulás, s a költő változatlanul ott ül a sziklafalon egyedül. Az utóbbi értelmezés szerint visszatérünk a vers kiinduló helyzetében. 20 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek Hatodik szakasz: A befejezés vagy a

mellékdal. Ezt a részt a címe is elkülöníti, mégis szervesen ide tartozik. A feszült és izgatott szerelmi vallomást egy tiszta és egyszerű szerelmi befejezés zár le. Az alcím minősítő jelzője, a szöveg zárójelbe tétele s a háromszor ismétlődő talán mind egy feltételességet erősít. Amely kételkedik abban, hogy az Óda vallomása valóságos szerelmi kapcsolat volt, s csak reménykedik abban, hogy azzá lesz. A költő otthon utáni vágya szólal meg A Mellékdal versbeli életrajzi helyzetet is rögzít, akárcsak a versindítás. „Visz a vonat, megyek utánad”. Az utazás visszaránt a valóságba is A vers erről nem szól, de a költő az élettársához, s nem a versbeli asszonyhoz utazik haza. A szöveg számokkal elkülönített részekre tagoldóik ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy lazább közöttük a kapcsolat. Az egész vers gondolati egységén túl is sok minden bizonyítja a részek összetartozását. Átkötések vannak a részek

között Pl: 2-3 rész szeretlek – szeretlek felkiáltás kibontása. 5-6 rész elveszettség – otthonra találás Tehát párhuzamosságok és ellentétek is megtalálhatók. Például: Az 1 részben a természeti jelenségei a kedves alakját jutatták a költő eszébe, a 4. rész ennek mintegy fordítottja: a kedves teste a természet jelenségeinek segítségével válik költőin érzékletessé. A vers első öt szakaszára verselésileg a szabálytalanság jellemző, a hatodik szabályos négy soros páros rímű sorokból áll. A vers lényegét így lehetne összefoglalni: a szerelem a költő számára, legalábbis vágyaiban, a teljességet jelentené. Az összetartozás számára kölcsöös testi és lelki kapcsolatot jelent. József Attila az 1930-as évek közepétől gyakran járt pszichiátriai kezelésre. 1935-36-ban Gyömrői Edit kezelte a költőt. A beteg szerelmes lett a doktornőbe Ez a szerelem hozta létre 1936-ban A gyermekké tettél, illetve a Nagyon

fáj című verseket. Ezekben a versekben megfigyelhető, hogy a betegségből a menekülést a szerelemben találta meg a költő. Az Edithez szóló versek azt igazolják, hogy ez az érzés a lélek kísérlete a magány és a betegség ellen. Ám ez érzés patologikussá vált, a költő késsel támadt Edit vőlegényére, alig tudták leszerelni. Különös módon a költő utolsó szerelme is pszichológus nő volt. Neve Kozmutza Flóra Egy baráti társaságban ismerkedtek meg, és kölcsönös sokat vártak ettől a kapcsolattól. Azonban előbb Flóra majd, a költő betegszik meg súlyosan, s ez végleg távtalanná teszi kapcsolatukat. Lényegi különbség van az Edit és Flóra kapcsolat között és versek között. Az előbbiben csak kezelő-beteg viszony meghatározó, a Flóra-kapcsolat két ember normális, szokásos ismerkedése egymással. A költő valóságnak veszi már kezdetben a vágyott képzetet: nemcsak ő szeret, de őt is szeretik. Ez a kijelentés

bizonyosságával szólal meg a Flórának vers kezdő és záró részében József Attila sokat várt ettől a kapcsolattól, ám ekkoriban már állandóan a halál képzeletével viaskodik. Így versben egyenrangúan jelenik meg az élet és halál Itt nem éleződik ki a szeress! vagy meghalok! feszültsége. Éppen ez adja irodalmunkban páratlan tartalmi-hangulati erejét A halál is elfogadható állapot lenne a szerző számára: „Mert jó meghalni”. Ám jobb ennél, azaz élet, amelyben Flóra szerelmét érzi a költő: „Mert szeretsz s nyugton alhatom”. A szerelem érzése egy régi, talán gyermekkori képet elevenít fel az alkotásban: egy hajó út emlékét. A Duna piszkos, szennyes hordaléka itt szépségessé és varázslatossá válik A szerelem érzése teszi széppé a költő leírását. József Attila történelmi jelen és jövőképe Az 1937-es év nemcsak a költő életében volt fontos, hanem az európai politikában is. József Attila

egészségi állapota egyre kilátástalanabb lett, ám ettől függetlenül kiváló érzékkel látta meg, hogy milyen veszély fenyegeti a világot, s ezen belül a magyarságot. A Németországból kiinduló, s egyre jobban fenyegető fasiszta ideológia fokozatosan tört előre Európában. Az ekkor keletkezett verseiben mindig megtalálható a hazáért, s az emberiség jövőjéért érzett aggodalom. Fölmerülő és gyakran visszatérő kérdése ezeknek a műveknek: hogyan alakul Magyarország sorsa; mi lesz a későbbi korok emberével; és hogy neki, a művésznek mi a feladata ebben a helyzetben? A haza és az emberiség féltése a legerőteljesebben a Hazám című versfüzérében jelenik meg (1937). 21 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek 1. szonett: A verskezdet egy kellemes hangulatot árasztó természeti kép, ami a második versszakra teljesen megváltozik. A „háltak az uccán” kezdetű sor arra utal, hogy sokan, lakásuk

nem lévén, kénytelenek a szabad ég alatt aludni. A költőben az együttérzés hangja szólal meg, sajnálja a kitaszított embereket. Az utolsó strófában a tehetetlen düh már káromkodásra készteti az embert, majd végül megszemélyesítve megjelenik maga a „nemzeti nyomor”. 2. szonett: Hosszú panaszáradat veszi kezdetét, amelyben megjelenik a modern 20 század sok gondja, problémája: „népbetegség”, „szapora csecsemőhalál”. Teljes reménytelenséget áraszt az első két versszak. A költőt felháborítja, hogy a felelősök nem tesznek semmit, hogy a helyzet jobbra forduljon. Ebben a tragikus helyzetben sokan csak az öngyilkosságban látják a megoldást 3. szonett: Egy feudális történelmi helyzetet jelenít meg a költő, amelyben éles hangon kritizálja a parasztokat kizsákmányoló és befolyásoló földesurat. József Attila egyértelműen elítéli a feudalizmusnak ezt az elkorcsosult maradiságát, az erőszakot, a csendőrséggel

megteremtett, félelemmel teli világot. 4. szonett: Ebből az antidemokratikus világból sokan a tehetséges emberek körül az ország elhagyására, kivándorlásra kényszerülnek: „s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk.” A költő bár keserűen, de elfogadja, hogy sokan elhagyják Magyarországot, ám nem helyesli a kivándorlást, hiú ábrándnak tartja azt, hogy az emberek könnyen boldogulhatnak az új világban. A költő vágya az, hogy a múlt és a jelen problémái inkább kovácsolják össze a magyarságot, és az új életet ne idegenben keressük, hanem itthon próbáljuk megvalósítani. 5. szonett: A parasztság helyzete után most a munkásosztály nyomora kerül a középpontba A munkásosztály nem elég erős és határozott, ezért aztán megalázóan kevés fizetést kapnak, vagyis kénytelenek beérni az élet apró örömeivel. A költői gúny és irónia egyértelmű megjelenése az utolsó előtti sor alliterációja: „kacag a

krajcár”. 6. szonett: Itt ismét a magyar parasztság kilátástalan és jogfosztott helyzetét érzékelteti a poéta Olyan furcsa világot mutat be, ahol a szegény épp úgy fél a gazdagtól, mint fordítva. Ezekben a sorokban erőteljes forradalmi és lázító gondolatok találhatók. Népmesei motívum jelenik meg a 3 versszakban a szerencsét próbáló fiú alakjában. 7. szonett: A korábbiakhoz képest váratlan befejezése lesz a műnek A sok keserűség, harag és bírálat után fordulat következik, a „s mégis” felkiáltással változik meg a hangulat. A sok pusztulás és nyomorúság ellenére is ragaszkodik József Attila a hazájához, s annak hűséges fia szeretne maradni. A 2 versszakban fogalmazódik meg a szerző költői hitvallása Feladatának érzi, hogy amíg tud, és amíg lehet, írjon szépet és jót Magyarországon, magyaroknak, magyarul. Az utolsó versszakban a jövőért és a magyarságér érzett aggodalmának ad hangot. Megjelenik a

korábban már említett fasizmus fenyegető réme: „mi ne legyünk német gyarmat.” A vers segítségével többféle válasz is adható arra a kérdésre, hogy József Attila hogyan látta a 30-as évek közepén a történelem akkori helyzetét, és hogyan vélekedett az emberiség jövőjéről. Az egyértelműen kijelenthető, hogy a jelenre vonatkozóan mind az emberiség, mind a magyarság helyzetét és sorsát kilátástalannak és reménytelennek látja. A jövőről alkotott képe már nem ennyire egyértelmű. Itt talán érzékelhető a jövőbe vetett hit Az éjszaka motívumai József Attila költészetében József Attila költészetében fontos motívum az ürességet és sivárságot kifejező külvárosi táj. Verseinek szintén meghatározó tényezője az éjszaka, pl. a Külvárosi éj, a Téli éjszaka és az Eszmélet című versekben. A költő kettős értelemben használja az éjt Egyrészt a verseinek jelenideje, vagyis a leírás az éjszakáról és a

sötétről szól. Ugyanakkor az éjszaka szimbolikus jelentésű is, hisz az adott korokat az emberi lét sötétségét, kilátástalanságát fejezi ki. A költői fordulat kulcsverse az 1932-ben megjelent Külvárosi éj cím kötet címadó verse. Ez a mű az egyre táguló képeivel, a nyomasztó sötétet megtörő fel-felvillanó fényeivel, ódai szárnyalású részeivel még egy eljövendő jobb világ reményét sugallja („piros kisdedet álmodik”). 22 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek A költemény első szerkezeti egysége az 1-3. versszakig tart Egy konkrét, tárgyilagos leírással indul a mű. A szemlélődés helyszíne egy külvárosi lakás belseje Leszáll az este, aminek csendjét csak apró neszek törik meg. A második egység (4-6. strófa) első versszakától a költő kitágítja a látóhatárt, megjelenik a gyártelep. Az eddigi valóságos látványból látomásba vált át Ezek a sorok vészjósló, baljós

hangulatot tükröznek. A 7. versszak csak egy szóból („Vonatfütty”) áll, aminek kettős funkciója van: egyrészt megtöri a leírás csendjét, másrészt kettéosztja a verset. A 8-10. versszakig tart a harmadik szerkezeti rész, amelyben megjelenik az ember A külváros jellegzetes alakjai és helyszínei is előtérbe kerülnek: rendőr, munkás, kocsmáros. Ismét valóságossá válik a látvány. A 11-14. strófáig tartó egységben ismét a látvány tárul az olvasó elé, amelyben sivárság és kopottság jellemzi a tájat. A mű befejezése (15. versszak) elégikus A vers formájára jellemző, hogy szabálytalan egységekből és rímelő sorokból áll. A mű tájleíró költeménynek indul, de több lesz annál. Ez a mű József Attila nagy gondolati költeményei közé tartozik. A Téli éjszaka (1933) indítása eltér egy szokásos tájleíró versétől. A költemény első sora egy rövid felszólító mondat: „Légy fegyelmezett!” Ez a nyitómondat

nehezen értelmezhető, a vers egészére vonatkozik. Egyszerre lehet önfelszólítás, és az olvasóhoz intézett jó tanács is A virrasztó ember magatartására utal, amely ahhoz szükséges, hogy mindent fel tudjon mérni és el tudjon viselni, s hogy filozófiai síkon értelmezni tudja az emberi lét ellentmondásait. Ezt a filozófiai nézőpontot rögzíti a vers különös indítása, a parancsoló felszólítás. A vers végső soron a világ anyagi egységét is megfogalmazza, s ebben az egységben rétegződik egymásra a biológiai és társadalmi, az ösztönös és a tudatos lét, a szív és az elme. Az indítás különös feszültsége tehát nem önmagában, hanem a rákvetkező részekhez viszonyában van. A konkrét tájelemek egy belső táj, egy totális valóságlátomás felépítéséhez szükségesek. A Téli éjszaka tája és tele nem lelhető fel a természetben A konkrét táj és a belső táj egymásra rétegzettsége nemcsak a vers egészében,

hanem egyes részeiben is folyamatosan jelen van. A valóság tárgyi elemei beépülnek a világegyetem általános létezési törvényeibe, a konkrét látvány áttűnik az elvont értelmezésbe. A valóság és az értelmezés síkjainak különbözőségét szinte vizuálisan is érzékelteti a költő: a talaj, a táj szintje „felett remeg” az a másik táj. Ugyanakkor a tárgyias látvány szinte mindig valami elvonthoz kapcsolódik: a cserjeág a lég finom üvegét karcolja meg. Az ág-motívum érzékletesen szemlélteti e kettősséget: cserjeág, bokor oldala – a világ ág-boga, illetve a hozzá kapcsolódó vékony ezüstrongy – mosoly, ölelés. Erre is utal a talányos „szép embertelenség” Jelenti a táj embernélküliségét és az ember nélküli táj harmonikus nyugalmát, de jelenti a világban magára maradt ember léthelyzetét is. Az emberi lét korlátozottságára kell rádöbbenni Ezt a korlátozottságot erősíti a tanya és a hazatérő

földmíves képének ellentétes hangoltsága. A 3. szakasz melegséget, otthonosságot ígérő emberiesített képei („alkonyi tűz”; „párolgó tanya”) helyébe a földmíves elszemélytelenített alakja lép („Mintha a létből ballagna haza”). A szép embertelenségre a nehéz, vérző embertelenség következik. Fokozás (nehéz – nehezebb) és ismétlés („vérzik a nyele” – „vérzik a vasa”) nyomatékosítja a leírt léthelyzetet. Az 5. szakasz hasonlata már csak visszautal a tanya képére, az egész kép kozmikussá növekszik, s ily módon előkészíti a 6. szakasz elvont világát A holt táj Az embertelenség és az éjszaka motívumához itt kapcsolódik a tél motívuma a kék, vas éjszaka képében. A vers egyik csúcspontja ez a rész. Az elme a bezártságot is tudomásul veszi. A nyárnak minden emléke ellobban, véglegesen a téli éjszakába érkezünk. Az 5 szakasz a kéményből szálló füst képéhez hasonlította az éjszakát, a

8. szakaszban a hasonlat mindkét tagja elvont Se fény, se hang, se meleg nem hatolhat be a téli éjszakának és a gondolatnak a közvetlen érzékeléstől elvonatkoztatott, a lényegi törvényszerűségeket feltárulni engedő világába. Az elme nemcsak hallja (7 szakasz), hanem látja is (9. szakasz) a bezártságot, amely most már végérvényesen kozmikus magányra kárhoztatja az embert, akit sötétség, némaság vesz körül, az űr is hideg, a csönd is kihűl. 23 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Életművek A 10. szakasz a vers legnegatívabb része, a szépségét is elvesztő embertelenség abszolút nulla pontja. De a feloldás már itt megkezdődik, a megfagyott csönd mintha megszólalna, a dermedtség mozgásba csap át („összekoccannak a molekulák”). A hideg űrből a vers lírai hőse visszatér a földre. A verskezdő helyzet komorabb variációját kapjuk. Az újból emberi léptékűvé váló versbeli világ uralkodó képe

a városba tartó tehervonat. Az 5 szakaszban a kéményből szálló füst képe tűnt át a szikrázó csillagú éjszakai égbolt képébe, s indította el a kozmikus látomást. A 13 szakaszban mintegy a tehervonat füstje vezeti vissza tekintetünket a kozmoszból az „ölnyi végtelenbe”, az égbolt csillagaitól a vonat füstjének szikracsillagaiig. A vonat nemcsak a tanyát és a várost, hanem a világegyetemet és a tájat is összeköti. A vonat lesz a téli éjszaka és a végtelen viszonyítási pontja, a külön kis éj maga is „véges végtelen”. A téli éjszaka szemléje véget és: visszatérünk a kiindulóponthoz. A lírai hős most rajzolja be önmagát is a képbe. A zárókép emberiesíti az alapképet A karcoló cserjeág, a tőrt emelő át után a homályból előhajol egy rozsdalevelű fa, s a fa alatt ott áll a világot elemző, birtokba vevő költő. A Téli éjszaka a feloldhatatlan ellentmondások verse. Alapellentéte az a tény, hogy az ember

egy tőle idegen világban kénytelen élni. A verset végig dialektikus ellentétpárok tartják feszült egyensúlyban. Ilyenek: sötétség – színek, fények; mozgás – mozdulatlanság; közel – távol; csend – hang; nyár – tél. Az egymásra épülő párhuzamosságoknak is nagy szerepük van: konkrét táj – elvont táj; tanya – város. A vers csak látszólag laza szerkezetű. A 18 változó terjedelmű szakasz igen szigorú, klasszicista fegyelmű kompozícióba épül, ahol a részek sohasem határolódnak el mereven, hanem át- meg átjátszanak egymásba. 24 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Portrék T ÉMAKÖR – P ORTRÉK 7.) A boldogság és boldogtalanság motívuma Csokonai Vitéz Mihály költészetében Csokonai Vitéz Mihály 1773-ban született Debrecenben. Apja borbély és sebészorvos volt Anyja testvéreivel együtt szegényes környezetben nevelte fel apjuk halála után. 1780-tól a Debreceni Református Kollégium

tanulója. 1788-ban kezdi a főiskolát teológia szakon Társainál értelmesebb volt: 8 nyelven beszélt. 1794-ben gimnáziumi osztályt kap 1795-ben kizárták a kollégiumból. 1796-ban Sárospatakra ment jogot tanulni Itt befejezte tanulmányait, majd Pozsonyba ment, ahol a Diétai Magyar Múzsát szerkesztette. 1797-ben, Komáromban megismerkedett Vajda Juliannával (Lilla), beleszeretett, de a lányt máshoz adták férjhez. Még ebben az évben megpróbált tanári állást szerezni. 1799-1800-ig Csurgón segédtanító, itt írta a Jövendölés az első oskoláról Somogyban és a Dorottya című műveit. 1800-ban visszatért Debrecenbe, ahol már alig írt új verseket. Sokat betegeskedett, majd 1804-ben egy temetésen megfázott, és 1805-ben tüdőgyulladásban meghalt. A magány költője Rövid életének utolsó éveiben a magány több költeményének áll a középpontjában. Emelkedett tónusban fordul A Magánossághoz (1798), de aztán a sorokon egyre inkább

átüt a szomorúság, a panasz. Ódái elégiává alakulnak, a klasszicista hangvételt szentimentalizmus takarja el. A tihanyi Ekhóhoz (1803) első megfogalmazása még 1796) táján keletkezett, A füredi parton címmel. A költemény visszhangzó jellegét a vershangzás is kifejezi: az utolsó sor az előzőnek az ismétlődése. A költő a saját keserves sorsát állítja szembe a Füreden gondtalanul mulatozókéval Panaszát Ekhó istennőnek mondja el – a visszhangot kapja válaszul. A párhuzam és az ellentét a versvilág fő jellemzője: a vigadozás képeivel szemben egyetlen sor sok mindent kifejez: „Addig én itt sírva sírok.” A tőismétlés régies-népies ízt ad, meg is erősíti a jelentést A szentimentalizmus stílusfordulatai ebben a versben sem pusztán átvett elemek, hanem őszinte és megszenvedett realitást fejeznek ki. Sajátos szóhasználattal teszi választékossá, nyomatékossá kifejezéseit: „Zordon erdők, durva bércek, szirtok”,

„keblekből” – „magok”. Embertársairól panaszkodik, akik „csúfra emlegetnek / Egy szegény boldogtalant.” A reményeitől megfosztott ember elpanaszolja élete kisiklását, a költői pályájának zátonyra futását. A panaszáradat oka nem Lilla: a szerelmi csalódás csak az utolsó csepp volt, amely tudatosította veszteségeit. A kialakult zsarnoki szokáson megtörtnek a legemberibb törekvések, behódolt Lilla is. A 7-10. strófában a magányba menekülés, a fájdalmas lemondás képei jelennek meg „Erémi” (remetei) szállást keres, barlangot, szent fedelet. Csokonai emberi és költői méltósága, öntudata jelentkezik abban, hogy magát Rousseau mellé helyezi, az ermenonville-i remetével érez sorsközösséget. Az „ember és polgár” szókapcsolat Csokonai ars poeticáját is jelenti, ugyanakkor személyes vágyát is a teljes életre. (a „polgár” a francia forradalom és jakobinus mozgalom szellemében a közéleti embert jelenti; az

„ember”: aki igényt tart az egész világra, mohón tanul, sokoldalúan művelődik, közösségi és egyéni életében egyaránt megívja harcait.) A megbántott költő az érdemeinek elismerését a „boldogabb időtől” várja. Az a biztos hit zárja ezt az elégikussá váló ódát, hogy a távoli jövő majd felismeri benne az előfutárt. A hangulati kettősséget bonyolultabb verszene, strófaszerkezet festi alá. Trochaikus lüktetésű 7-8-10 szótagos sorok váltakoznak, a 8-as sor kiemelkedik a többi közül. A rímképlet is váltást jelez a strófában: ababccdd. Az ekhós forma (a 8 sor a szakaszból hiányzik, az a 7 sor megismétlése pótolja) a panasz visszhangtalanságát jelzi. A magány állapota Csokonainál is (a költészet hagyományaihoz igazodva) több jelentésű: nem csak a „világ” nyüzsgésétől való elvonulást jelenti, hanem „bizonyos erkölcsi választást: a jobbak, 25 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör –

Portrék a nemesebbek, az érzékenyebbek vonulnak el a zajtól, a könyökléstől, a bűntől; a »magány« fogalmának az európai kultúrában morális glóriája van []” (Nemes Nagy Ágnes) Csokonai A Magánossághoz c. versét Kisasszondon írta, Somogyban Az óda közvetlen háttere egy tönkrement szerelem (itt kapott hírt Lilla házasságáról), és élethelyzetének bizonytalansága (csak ideiglenes tanári megbízatást kap Csurgón). A megszemélyesített magány itt is „kedves istenasszony”, s a négyszeri megszólításban „áldott”-nak nevezi a költő. Megszólítással, kérelemmel fordul hozzá. A magány lakhelyének leírásakor Pazar bőségben villantja fel a romlatlan táj elbűvölő gyönyörűségeit. Csokonai nimfái „kákasátorokban” laknak, szemléletes a „szőke bikkfák” szótársítás is. A leírás mély filozófiai mondanivalóval telik meg: az élet igazi értékeit, szépségeit csak a bölcsek és a poéták veszik észre.

Ellentétes jelentésű szakaszok következnek, majd a magány áldásait emeli ki a költő, a teremtő egyedüllétet, a költészet és a bölcsesség bölcsőjét. A semmiből világot teremtő szellemi erő felrajzolása Csokonai versében a későbbi romantikus életérzés megsejtése, korai felvillantása. A vers későbbi részében az istenasszony megérti a költőt, csendes nyugalmat és békét ajándékoz neki. A „büszke lelkek” sorsa azonban örökös nyugtalanság és félelem Az igazi és legteljesebb Magánosság a költő számára a halál (10-11. szakasz) A megfáradt ember a végső magányt, az elmúlást óhajtja és sietteti. A verszene ebben a műven is egyedi és bravúros: 11 és 8 szótagos sorok váltakoznak, rímtechnikával is ugyanazt a sorrendet erősítve: ababccdd. 8.) A romantika világ- és emberszemlélete Vörösmarty Mihály műveiben 1800-ban egy Fejér megyei faluban, Kápolnásnyéken született egy elszegényedett, katolikus nemesi

családban. Apja a gróf gazdatisztje volt A kilenc gyerek közül ő volt a harmadik legidősebb, a fiúk között pedig az elsőszülött. Egyházi intézményekben tanult: 1811-1815 között a székesfehérvári gimnáziumban, 1816-tól pedig a pesti Piarista Gimnáziumban. 1817-ben meghalt az édesapja, ez után neki kellett eltartania a családját. A Perczel családhoz került nevelőnek. 1820-ban a családjával Perczelék vidéki birtokára költözött, itt lett szerelmes Perczel Etelkába. A nevelői munka mellett jogi tanulmányokat végzett és 1824-ben ügyvédi vizsgát tett Az 1825-ös év fordulópontot jelentett számára: megjelent a Zalán futása című eposza, ami meghozta számára a dicsőséget, és a hírnevet, ez után csak az irodalomnak szentelte életét. 18281832-ig irodalmi folyóiratot szerkesztett Koszorú címmel 1830-ban az MTA tagjává választották 1841-ben megismerkedett Csajághy Laurával, akit 1843-ban feleségül vett. Az 1840-es évek

közepén Petőfi mögött kissé háttérbe került. Részt vett az 1848-as forradalomban, majd Világos után bujdosni kényszerült. 1850-ben több társával együtt kegyelmet kapott Még ebben az évben Baracskára költözött. Élete utolsó éveiben betegségei egyre súlyosabbak lettek, már írni is alig volt ereje. 1855-ben Pesten halt meg A Csongor és Tünde szereplőinek jellemzése Vörösmarty első nagy sikerét egy epikus művével a Zalán futása című honfoglalás-kori eposzával érte el 1825-ben. Szintén történelmi témát dolgoznak fel Cserhalom (1825) és Eger (1827) című eposzai is. Ezek a művek a magyar nép történetének egy-egy dicsőséges időszakát mutatják be követendő példaként. Vörösmarty más epikai alkotásai a tündéri, romantikus világba vezetnek. Ilyenek a Tündérvölgy (1826) és A Délsziget (1826). Mindkét elbeszélő költemény tárgya boldogság keresése Ez a boldog állapot csak a mesében lehetséges, itt

teljesülhet be a szerelem. Több mint húsz éven át írt drámákat Vörösmarty, de kiemelkedő mű csak egy akad köztük: a Csongor és Tünde (1830). Nyomtatásban 1831-ben jelent meg Megjelenésekor nem volt visszhangja: a közönség hidegen fogadta. A mű forrása egy 16. századi magyar széphistória: Historia egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról. A mű mégsem dramatizált népmese Egyrészt új szereplőket is felléptet, többek közt 26 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Portrék a három vándort, s mindenek előtt az Éj „gyászasszonyát”, másrészt alakjait és cselekményét többrétű szimbólumrendszer fűzi össze. A Csongor és Tünde méltán tekinthető az élet értelmét, célját kutató nagy filozofikus műnek, kiemelkedő drámai költeménynek. Helye ott van a Faust és Az ember tragédiája között. A szereplők jellemzése Tünde aranyhajú tündérleány, a tündérek országából. Neve a

mesebeli Tündér Ilonához hasonlítja. A tündér alak a romantika figurája volt Vörösmarty egy szép, kecses, fiatal lány alakját mintázza meg Tünde személyében. Tünde megismeri Csongort és beleszeret, kitartóan harcol szerelméért, ezért még az örök élet lehetőségéről is lemond. Bártan cselekszik, mindent megpróbál célja elérése érdekében. Csongor hős, vitéz fiatal, „egyszerű” földi halandó. Keresi a helyét az életben, ám egyelőre nem találja. Olyan drámai hős, akinek céljai, vágyai nem pontosan meghatározhatók Belső küzdelmet vív kétségeivel, tapasztalataival, célja nem csupán Tünde és a szerelem megtalálása, többet keres: az emberi élet célját, a boldogság forrását. Nem csak saját boldogságát, hanem minden emberét keresi. Mirigy gonosz, ártó erő, boszorkány. Minden nemes törekvés megakadályozója Neve beszélő név, jelentése: dögvész, ártalom. Célja a szerelmesek elválasztása és az aranyalma

megszerzése Minden trükköt és varázslatot bevet, hogy gonosz célját elérje. A mű végén elnyeri méltó büntetését. Balga és Irma szerepe azonos: a két főhős mellett töltenek be szolgálatot. Mindketten a reális, földi értékeket helyezik előtérbe. Egyszerűbb, földhöz ragadtabb emberek, mint a címszereplők Szimbólumok a műben Tünde a szépség és a jóság szimbóluma a műben. A lemondani tudó, áldozatvállaló embertípus Csongor az emberi élet értelmét és célját kutató embert szimbolizálja. Balga és Irma a kisszerű, hétköznapi vágyak jellemezte embereket mutatják be. Mirigy az emberi gonoszság és ármánykodás megtestesítője. Kalmár a pénz és a vagyon mindenhatóságát hirdető embereket szimbolizálja. Fejedelem a hatalom és uralom mindenek felettiségét hirdeti. Tudós azokat az embereket szimbolizálja, akik a tudománytól várják a boldogságot. „A magyar költői nyelvek legszebb diadala e mű” – állapította

meg róla Beöthy Zsolt. S valóban: „meséset és valóságosat, tündérit és parlagit, fennköltet és rútat ilyen harmonikus egységbe fonni” magyar irodalmi alkotás eddig még nem volt képes (Tóth Dezső). 9.) A szegénység témáinak ismétlődései Móricz Zsigmond műveiben Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Apja, Móricz Bálint, vállalkozásai egymás után csődbe mentek, ezért a szülők 1884-ben Prügyre költöztek át. 1890-ben a debreceni református kollégiumban kezdte meg tanulmányait. A negyedig és ötödik osztályt a sárospataki kollégiumban végezte, majd 1899-ben a kisújszállási gimnáziumban érettségizett. Ezt követően Debrecenben a református teológiára járt, fél év után átiratkozott a jogra, majd 1900-ban Pestre költözött, és ott jogi és bölcsészeti tanulmányokat folytatott, de egyiket sem fejezte be. 19031909-ig Az újság című napilap gyermekrovatának munkatársa 1905-ben feleségül vette Holics

Eugéniát, Jankát, de a házasság megkeserítette mindkettejük életét. 1908-ban a Nyugat közli Hét krajcár című elbeszélését, majd a következő évben megjelent Hét krajcár című elbeszéléskötete is. 1915-ben haditudósítónak ment a keleti frontra. 1924-ben megismerkedett Simonyi Mária színésznővel, később egy özvegyasszony, Magoss Olga iránt táplált szerelmet, s ezért féltékeny felesége 1925-ben öngyilkos lett. 1926-ban házasságot kötött Simonyi Máriával 1929-33 között Babitscsal együtt szerkesztette a Nyugatot. 1937-ben felesége elvált tőle 1939-ben átvette a Kelet népe szerkesztését. 1942-ben agyvérzés következtében halt meg Budapesten 27 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Portrék Móricz egy novellájának bemutatása Móricz paraszti témájú novellákkal kezdte pályafutását. Korábban Jókai és Mikszáth kedélyes és vidám képekben ábrázolta a magyar parasztság helyzetét. Ezzel az

idillikus parasztábrázolással számol le Móricz, aki bemutatta a szegénységet, az elégedetlenséget és a nyomort a paraszti életben. Első híres novellája az 1908-ban írt Hét krajcár. A szegénység olyan súlyos helyzetét mutatja be, mikor már a betérő koldustól kell elfogadni az alamizsnát. Móricz új utat kezd el ezzel a művel: a falusi szegények sorság mutatja be. Móricz alkotásaiban a naturalizmus hatására egyre nagyobb teret szentel az emberi ösztönöknek. Az 1909-ben írt Tragédia című alkotása a súlyos nincstelenségről, az örökös éhezésről szól. A főhős, Kis János az ösztönök szintjére korlátozott ember, akit a sok éhezés miatt egyetlen dolog érdekel csak: az evés. Kipusztultak belőle a nemesebb emberi vonások, gondolatai mindig az evés körül forognak. Sarudy nagygazda lakodalmára hivatalos és elhatározza, hogy a gazdát kieszi a vagyonából. A kisszerű nevetséges célért folytatott erőfeszítés teszi

groteszkké a művet A bosszú azonban nem lesz sikeres, a férfi csupán önmagát pusztítja el. Móricz a húszas években új témák felé fordult: a gyermekkor, a történelmi múlt és a 19. század végének dzsentrivilága foglalkoztatta. Ebben az időszakban születtek többek közt a Légy jó mindhalálig (1920), az Erdély trilógiába tartozó Tündérkert (1922), A nagy fejedelem (1927) és A nap árnyéka (1934) című regények. Az író 1930-as években dzsentri témát lezárta, figyelme újra a nép problémái felé fordult, s regényekben, novellákban, riportokban számolt be a parasztság, a tanyákon élő emberek ijesztő elmaradottságáról, babonás hiedelmeiről, gondolkodásmódjáról. 1931-ben írta meg a Barbárok című elbeszélését. A mű címe a görög eredetű „barbaros” szóból származik, aminek jelentése: idegen beszédű, nyelvben dadogó; később a durva, kegyetlen és műveletlen jelentést kapta. Móriczot nem a betyár-romantika

érdekelte, felismerte a magyar paraszti világ évszázadokra visszanyúló tipikus vonásait. A gondolkodásmód és az életforma aggasztó változatlanságát. Ebben az elbeszélésben a dialógusok uralkodnak. Az írói közlés csaknem teljesen háttérbe szorul, s ez teszi rendkívül tömörré, balladaszerűvé az írást. Hiányzik a korfestés is, pontosan nem állapítható meg melyik történelmi időszakról van benne szó. Csak sejthetjük, hogy az író a jelenről beszél. Móricz nem éli bele magát szereplői lelkivilágába, nem magyarázza, nem értelmezi az eseményeket: látszólag közömbösen, szenvtelenül, mintegy riporteri módon, szűkszavúan közli a puszta tényeket. Híradás ez az írás a pusztáról, egy sajátos, egzotikus, „bennszülött” világról. Az ún ridegpásztorok társadalmon kívül, a civilizációtól távol éltek, elszigetelt magányosságban a fátlan alföldi „nagy merevenben”. Ez a kultúra alatti, babonás misztikummal

átszőtt világ termelhette ki azt a kannibáli erkölcsöt, amellyel a veres juhász s a másik „vadember” lelkifurdalás nélkül agyonveri a Bodri juhászt, tizenkét éves kisfiát és három kutyájukat. A gyilkosság oka a rablás Mindhárom „nyájajuhász”, saját nyájukat őrzik kint a pusztán, tehát módos emberek. A veres juhász természetesnek tartja, hogy a másikat megölje háromszáz birkájáért és két szamaráért. A novella három része a drámai események három „felvonása”. A műben változik az időtartam is: az első és az utolsó rész legfeljebb pár órát, a középső több mint egy évet ölel fel. Az első fejezet (A gyilkosság) tele van fojtott s egyre erősödő feszültséggel. A juhász a kutyájával „beszélget”, s a kis puli jól „megmagyarázza neki”, hogy pusztabéliek jönnek, s azt is, hogy nem jó szándékkal. A hosszú hallgatás, az idő múlása, az alkony közeledése csak fokozza a vibráló

nyugtalanságot. A lassan meginduló, nagy szüneteket tartó, pár szavas beszélgetés mélyén gyanakvás és védekezés feszül. A tömör, hiányos mondatok a beszédtől elszokott pusztai emberek szűkszavúságát érzékeltetik, s ezt a benyomást csak felerősíti, hogy a kérdések és a válaszok a legtöbbször megismétlődnek, csak más-más hanglejtéssel. A két vadember a rézzel kivert szíj megvásárlása ürügyén köt bele Bodri juhászba, aki ragaszkodik hozzá. A hirtelen beállott sötétségben pillanatok alatt zajlik le a kettős gyilkosság. 28 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Portrék Az elbeszélés második része (A keresés) bizonyítja, hogy az évezredes elmaradottság nem szükségképpen szül emberevő erkölcsöket. A kultúra alatti életben barbár szépségek is vannak: az a fekete asszony, aki tíz nap múlva fehér vászonruhában ritkán látott emberét keresve, a hűségnek megrendítően szép, fölemelő

megtestesítője. A veres juhász félrevezető hazudozásai nyomán elindul „napszállat felé”. A népmesék lehetetlent is legyűrő hőseként keresi férjét és fiát S ebben a részben az író a népmesék ritmikus stílusfordulatait használta fel. Az önfeláldozó hűség s nyugtalan szíve hajtja végig a pusztákon egészen addig, míg a hó le nem esett. „Téllére” hazamegy falujába, de „tavasz nyíltával” újra kimegy hetekre a vadkörtefához, s nem tud elszakadni attól a helytől, ahol az ura legeltetette nyáját. Augusztusban a puli fia talált rá a sírra, s az asszony tíz körmével kaparja ki szerettei holttestét. A harmadik rész (A vallatás) csupa drámai párbeszéd. a veres juhászra lassan sereg lopás, gyilkosság igazolódott, a Bodri juhász megölését azonban nem vállalja. Sejti, ez volt élete legaljasabb bűne, s makacsul tagad. Nincs bizonyíték, nincsenek tanúk, nem lehet rábizonyítani semmit. A vizsgálóbíró

vallatásában nincs fölényes gőg, kegyetlenség, vagy éppenséggel erőszak Ugyanolyan nyelven beszél, ugyanazokat a kifejezéseket használja, mint a veres juhász. Nagyon is jól ismeri a pusztai emberek lelkivilágát, babonás hiedelmeit. Ezt bizonyítja az a szakmabeli mesterfogása, hogy a rézveretes szíjat a kilincsre akasztja, a így töri meg a rablógyilkos konokságát. A vademberi szörnyeteg mindent beismert Az rettente meg, hogy áldozata kikelt a sírjából, itt van a közelében, eljött tanúságot tenni. A bíró lassan, eltűnődve mondja a távozó ember után: „Barbárok.” Megállapítása mélységesen igaz A természetes emberi igazságérzet ítéletét mondja ki a bíró: nem az indulat szülte, inkább a szomorúság. A cím nemcsak a „vademberekre”, hanem a novella többi szereplőjére is vonatkozik. Bodri juhász és családja is „barbár” viszonyok közt élt, de belőle nem veszett ki az emberség. Éppen ezért érezzük őket

rokonszenvesnek, ezért keltik fel mélységes sajnálatunkat. A rézveretes szíjnak jelképes szerepe van mindhárom „felvonásban”. Az első részben nemcsak az aljas gyilkosság ürügye, hanem Bodri juhász lelki gazdagságának, a szépséghez való ragaszkodásának is a szimbóluma. A második egységben a durva lelkületű veres juhász lelkifurdalásának jele. Egyben a bűntény bizonyítéka is ez lesz A vallatás során végül a megdöbbentő embertelenség leleplezését szolgálja, az igazság diadalát jelképezi. 10.) Ottlik Géza: Iskola a határon A regény címének kulcsszava a határ: a központi cselekménysor területileg Kőszegen, Magyarország és Ausztria (a nagyvilág) határvidékén játszódik. Más szempontból a hősök (gyerekfigurák) a műben a szülői házból a nagyvilágba jutnak, a család szerető mikroközösségéből az érdekek és agresszivitás vezérelte társadalomba. A védettségből a kiszolgáltatottság állapotába

kerülnek, a gyerekségből a felnőttség felé keresik az utat, a civil életből a katonaéletbe csöppennek, a gyermeki gondtalanságból az egyéni helytállás és felelős döntések szintjén találják magukat. Naiv világszemléletük percek alatt megsemmisül, de a rettegés és a teljes kilátástalanság állapota idővel megszűnik, énképek és öntudatok sejlenek fel. Autonóm személyiségek formálódnak, egyéni és közös tevékenységek előtt nyílik út, egy magasabb szintű közösség alapjai alakulnak ki, világnézetek bontakoznak. A mindennapi cselekvések szintje alatt-fölött a tudat és a lélek egyre mélyebb rétegei jelennek meg, tudatosodnak, tisztulnak, erősödnek. A regény világa tehát sok rétegű. A konkrét történések pszichikai, szociológiai, társadalmi, etikai, filozófiai, vallási és nyelvfilozófiai szinten is értelmezhetők, értelmezendők. A konkrét cselekmény központi történetsora a kőszegi katonai alreáliskolában

1923-1926 között játszódik (főként 1623 szeptemberében). Ezt a hét újonc (főképp Medve Gábor) betörésének folyamata alkotja. Ehhez a történetsorhoz illeszkedik a mű elején, illetve néhány közbülső pontján Szeredy Dani későbbi életének néhány epizódja (1944-ből, 1957-ből és 1958ból), de főképpen néhány párbeszéd és csatlakozó meditáció (az uszodában 1957-ben, és 1958ban, valamint a mohácsi hajóúton 1926-ban). Mindebből az is látszik, hogy a cselekménysor másodlagos jelentőségű; a regény meghatározó vonása a gondolatiság. 29 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Portrék A történet személyiséglélektani vonatkozásai mélyre mutatnak és rendkívül tanulságosak. Hőseink kiskamaszok, az életkoruk (a bonyodalmak kezdetén ők 11-12 évesek) éles változások időszaka. Nevelődésüknek-elzüllésüknek vagyunk a tanúi Az agresszivitás és nyers önzés erőterébe kerülve az egyes családi

hátterek és bontakozó személyiségvonások eltérő utakra irányítják őket. Az alkalmazkodásra a legkönnyebben és a leggyorsabban Czakó Pali képes (nyílt szellemű polgárcsalád gyermeke), szinte minden helyzetben „lelkes és buzgó”. Vannak viszont, akik teljesen elhagyják magukat (Zámencsik), sőt egyesek kihullanak a rostán (Apagyi). Az elbeszélő Both Benedek az átlagos utat járja be. Megdöbben, fél, meghúzódik A középrészben (Sár és hó) elveszti illúzióit (leszámol Júlia emlékével és Halász Petár barátságának, segítségének reményével), „vágytalan közöny”-be süpped, majd kapaszkodót keres és megalkuszik. Még a túloldalra is átlép, az erőszakoskodók közé, de a helyzete ekkor lesz a legbizonytalanabb. Medve járja be a leghosszabb utat, de végül ő jut a legmesszebbre. Érzékeny, fogékony, ügyes, erős, általánosan tehetséges; etikailag is fejlett, magatartása elvszerű, ragaszkodik a szeretet, az

igazságosság és a szabadság érvényesüléséhez. Ugyanezek a pozitívumok teszik kezdetben teljesen kiszolgáltatottá. Kritikus helyzetekben idegessé, görcsössé válik, reflexiói megzavarodnak, cselekvései lassulnak, viselkedése csökönyös. Mindig erős az önkritikája (nagyon elégedetlen önmagával tétovasága, bizonytalansága, gyengesége, férfiatlansága miatt), de az önérzete is rendkívüli (bántja, hogy esetlennek és gyávának látják). A harcokat vállalja, sosem hunyászkodik meg. A mélyponton a támasza a „Trieszti Öböl” képe: ábrándjainak és lelki értékeinek homályos foglalata. A fogdában „egyszerre csak békesség fogta el”, tudatosodik benne a világ és az eszményei közti különbség. Hosszú belső küzdelemben végül is felül tud emelkedni a köznapi gyarlóságokon, rátalál az önérzetre, felismeri lelke legbenső tartalmait, és ő fogalmazza meg a műben a legmagasabb szintű világképet. A gyerekek

viselkedését csoportlélektani szempontból is elemeznünk kell. A kamaszkor elején az énkép gyenge és homályos, a hasonló korúak csoportjának vonzása ezért is meghatározó erejű. Bébé és társai egy hordaszerű, primitív törvényszerűségek működtette csoportosulás kellős közepébe kerülnek. Az alreáliskola második évfolyamán (82 fő egy hálóteremben, két osztálynyi gyerek) a spontán szerveződés működik; gátlástalan, cinikus erőszakszervezet bitorol teljhatalmat. A csoport természetes vezetői a legnagyobb fizikai erő birtokosai: már több tárgyból bukott tanulók, akik egyszersmind a szellemi és etikai kultúrában a leggyengébbek, sőt annak cinikus elutasítói. Pedagógiai irányítás csak formálisan és részlegesen tapasztalható, illetve tudomásul veszi, sőt felhasználja és támogatja a nyers erők uralmát (Merényiék ugyanis a leghatékonyabb nevelő, Schulze tiszthelyettes „kegyencei”, „segédei és

helyettesei”). A csoport értékrendjének csúcsára az erő kerül, a gyengék számára marad a tűrőképesség, az alkalmazkodás (és a tökéletes rejtőzés). A működő nevelési stratégia: a gyerekek neveltetésének kíméletlen felszámolása, éntudatuk megsemmisítése, személyes megnyilvánulásaik szétzúzása – hogy mindezek helyébe egy magasabb szintű (?) magatartás kerülhessen. A deklarált cél: a gyerekekből „használható embereket faragni” (Nyitott kérdés marad, hogy a katonaság vagy az egész felnőtt társadalom számára-e. Ha társadalmi rendszerekben gondolkodunk, akkor tudnunk kell, hogy korántsem csupán az egykori Monarchia vagy a Horthy-korszak, valamint a fasizmus pedagógiája ilyen.) Itt az eszmény a vakfegyelem és az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv. Ha van gyenge láncszem, annak meg kell erősödnie, vagy el kell tűnnie. Az erősek kiváltsága működhet, a gyengéknek viszont tudomásul kell venniük

jogtalanságukat. Tiltakozni nem lehet, sőt reménytelen A növendékek zöme hamar elfogadja a rendszert, tudomásul veszi a szabályokat (csupán a legfejlettebb igazságérzetű Medve lázadozik). Belátják a vasfegyelem magasabbrendűségét a „kuplerájozás”-sal szemben; szabadulnának ugyan Schulze terrorjai alól, de látják annak igazságos, demokratikus, valódi közösséget építő, személyiséget fejlesztő elemeit is, és nyilvánvaló előnyeit Bognár, majd Balabán gyengeségével, tehetetlen sodrásával szemben. Az erőszak uralma tehát igazolható, tudomásul vehető. Ezért is fogadják el jogosnak a növendékek Öttevényi kizárását (még a rágalmazással együtt is), ezért is rekesztik ki (azaz verik csaknem halálra) Apagyit. 30 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Portrék Fennmaradó kérdéseink: az iskola (nem csupán a katonaiskola) csak a személyiség lerombolása árán tud tanítani és nevelni? A külvilág

működése utólag igazolja-e az erőszakra épülő képzést? Filozófiai mondanivalókat is megfogalmaz az Iskola a határon, témaköréhez illően. (A mű több műfajba sorolható, többek között tudatregény is.) A gyerekszereplők szemében „a létezés természetes rendje” azonnal felborul, a fontosság és lényegtelenség összekeveredik, ami látszik, az csak „a világ hülye valószínűtlensége”. A világkép kusza, és bár valamiféle változás érzékelhető, az idő „nem cselekményszerűen, nem áttekinthetően” múlik; „csak rakódnak” a napok és az órák. „Vakon tántorogtunk a halmazállapotát vesztett időben.” De éppen ezért, a felnőtté válás útján, egyre gyakrabban fogalmazódnak meg igények és kérdések. Szeredy a kései beszélgetésben valamilyen autentikus lét igényét érzi a „fölösleges viszontagságok” (35 évnyi élet) után. Medve Gábor gondolatai árnyaltabbak: a megfelelő szintű létezés nem puszta

túlélés, hanem társaddal való együttes alkotás, valamilyen „hozzáadás”. Nem elég a passzív „töprenkedés”, a lelkekben megvan a szabadság (kötetlenség) „enyhe mámora”, amelyet viszont ellensúlyoz, mint „tőkesúly” a világ „keserű ismerete”, egy „lerakódása a létezésnek alján”. Az etika is kulcsszerepet játszik ebben a műben. Ha van archimedesi pont a zűrzavaros világban, akkor az talán az erkölcs. Kezdetben azonban az alreáliskolában csak farkastörvények uralkodnak: „Aki erős, az marad fenn.” Az erőszakszervezetben az etika csak korlátozva működhet, ezt így fogalmazza meg Medve az Öttevényi-ügy kapcsán: „Kétségtelen, hogy igaza volt, de [] az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek az emberi társadalmak.” Aztán mindenkiben egyenként kialakul egy célszerű életvitel, és ennek tudatosodása is elkezdődik: „Megtanultunk élni a tájban és egymagunkban a

többiek közt.” A személyiségfejlődés későbbi összegezése Szeredy részéről: „Aztán lassan megtanultuk, hogyan kell élni az emberek közt, hogyan kell féken tartani természetes durvaságunkat, erőszakos önzésünket.” Kialakul az élet adományainak megbecsülése is, a minden külső csapás ellenére a legbensőnken megőrződő én tudata, így születnek életenergiák: „mindig vissza lehet vonulni a rendíthetetlen falak közé, hegyeinkbe”. A személyiségfejlődés csak a közösségi kötelezettség felismerésekor jut el az erkölcsiség szintjére. Előbb a közösségtudat jelentkezik: „A tehetetlen összetartozásnak időtlen időkre szóló köteléke bogozott össze bennünket.” A „civilek is össze vannak kötözve, a Himalája megmászói” Az egymás megsegítésére is vannak példák: Szeredy Bébé segítségére van, többen megvédenék Medvét, Jaks Kálmán pedig 1944-ben megmenti Szeresyt. A modern társadalomra azonban nem az

etika elsődlegessége, hanem az atomizálódottság jellemző: „mindnyájan külön mérkőzést játszunk a magunk sorsával”. Az alreáliskola növendékeinek tudattöblete: „egy ponton túl, mint mindnyájan, már egyedül vívja ő is a nagy mérkőzését, és senki emberfia nem jöhet a segítségére”. Medve kéziratának végéről: „annál jobban közeledünk egymáshoz, minél beljebb haladunk önmagunkban, magányunk közös centruma felé”. Csak ilyen közvetett módon jöhetnek létre a „titkos kötés”-ek; az ilyen latens, mély emberi kapcsolatokra áhítozik Bébé is, Medve is. Adhat-e segítséget a vallás? Az informális és formális viszonyok hierarchiájában érvényesülnek valamilyen kiismerhető élettörvények, de a sorsot időnként felülírja valami. A véletlen? A gondviselés? Öttevényinek nem sikerül a felsőbb emberi hatalmakhoz folyamodnia, Tóth Tibornak viszont igen. Az bizonyos, hogy a régi kőszegi ház felirata az isteni

kegyelem mindenekfelett való voltát hirdeti. A mondat teljes egészében szerepel Medve kézirata elején, de két tagmondata (az isteni kegyelemről szóló harmadik nem!) hangsúlyozódik a regény első és harmadik részének címeként. A regény ugyanis az akarattal küzdő („volentis”) és elmenekülő („currentis”) ember vereségét mutatja be. A középső rész Sár és hó címmel a mélypontot mutatja, a világban tévelygő embert, de itt az utolsó lapokon a hó már a szépség, a misztikum jele is. Az egész mű végkicsengése azonban elmosódottan ugyan, de harmonikus: valamiféle kegyelmi állapotba jutást körvonalaz (ha az akarat és a menekülés hibáit kikerültük). Medve így fogalmaz „Lehetséges, hogy fennáll a dolgok közt valamiféle isteni rend és összefüggés”, de „a valóságban semmi ilyen átfogó, egységes vagy világos formában kifejezhető összefüggés nem nyilvánult meg”. Ifjú hőseink tehát keresik a transzcendens

lény útmutatását és támogatását, de egészen közel nem jutnak hozzá. 31 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Portrék Az előadásmód két rétege: hogyan beszél az elbeszélő, és hogyan kommunikálnak a szereplők. A nézőpont megkettőzése (Bébé narrációján kívül Medve Gábor kéziratát is olvassuk, sőt olykor pl. Szeredy Dani állásfoglalása is megjelenik) egyrészt az objektivitás szándékát jelzi az író részéről, másrészt az igazság sokféleségét, és így cáfolja az abszolút igazság létét. Az elbeszélő önmagát már az első sorokban azonnal helyesbíti, sőt cáfolja; kimondja, hogy „már nem tudom pontosan”; „ámbár ez sem igaz”. Medve kézirata néhol dokumentum, de még inkább fikció. Szeredy kiválóan tud „a valósághoz teljesen híven” elmesélni (ekkor „a zűrzavarból egyszerre rend támadt, a dolgok formát kaptak, s az élet érthetetlensége érthetővé vált”), de olykor ő

is pontosít, ő is téved. Az emlékezés ugyanis (valamennyiünké) szelektív, ítéleteink szubjektívek. A világ teljes megismerése és az esetleges ismeretek tökéletes átadása tehát egyaránt lehetetlen. A gyerekek a szülőktől egy familiáris, udvarias nyelvet hoztak magukkal. Ezt (is) megsemmisíti az alreáliskola kamaszvilága. Meg kell tanulni a rideg, tömör, csak a formaságokra szorítkozó katonanyelvet (a „parancs”-ot), de át kell venni az informális nyelvet is, a trágárságot, amely még kevésbé árnyalt. Két-három tanév elteltével azonban a trágárság egyik napról a másikra eltűnik, és egyfajta gazdaságos, de mindent kifejező jelnyelv alakul ki a gyerekek között, ennek elemei: félszavak és hangcsoportok, mordulások (közel a teljes megértés!). A gyerekek nem találják a szavakat, nem hallják a másik beszédét, de a metakommunikáció útján is értik egymást. A megértés kulcsa ugyanis nem a nyelvben, hanem az együtt

töltött években van. Medve a mélyponton: „Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van.” Medve hitt abban, hogy „a gyarló szavakon és a nehezen kormányozható tetteken túl sokkal épebb és egészségesebb titokzatos megértés köti össze az egyik embert a másikkal”, hogy „beleláthatunk egymás lelkébe”, hogy „valamilyen különb és rejtelmesebb megértés köti össze az egyik embert a másikkal, mint a szavak és a cselekedetek”. A világban azonban, a „tülekedő áradat”-ban „a szavak, tettek tökéletlen látszata uralkodik”. Medve kéziratának végéről: „A fogható valóság felszínén élünk, elszakadva.” Mégis „összefüggünk egymással valahol”. Másként nem érthetnénk meg egymást 32 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Látásmódok T ÉMAKÖR – L ÁTÁSMÓDOK 11.) Zrínyi Miklós barokk eposza A barokk a reneszánszt

követő korstílus, amely a XVI. század elején kezdődik Mint minden művészeti ágban, így az irodalomban is megjelent. A magyar irodalmi barokk kb: a XVII Század elejétől az 1770-es évekig tartott. Hazánk barokk irodalmának legjelentősebb képviselője a politikus, hadvezér és költő Zrínyi Miklós. Fő politikai célja volt, hogy a törököt kiűzzék Magyarországról, Habsburg segítséggel. Fontosabb művei közé tartoznak: Tábori kis tracta, Vitéz hadnagy, Mátyás király életéről való elmélkedések. Ez a három mű a hadtudománnyal foglalkozik Híres röpiratának címe: Az török áfium ellen való orvosság. Az író legismertebb és legtöbbet emlegetett műve a szigeti veszedelem című eposz. Ezzel az alkotással egy teljesen új és ismeretlen műfajt honosított meg a magyar irodalomban, az eposzt. Az eposz a barokk kor kedvelt műformája. A szó jelentése hősköltemény, ahol a főhős kemény küzdelem árán egy egész nép sorsára

nézve jelentős tetteket visz véghez. Az eposz műfajának jellegzetes elemei a következők:  Bevezetés (expozíció)  Segélykérés (invokáció)  Témamegjelölés (propozíció)  Seregszemle (enumeráció)  A dolgok közepébe vágó kezdés (in medias res)  Állandó jelzők használata  Isteni beavatkozás (deus ex machina) -divine intervention Az eposz megírásánál különböző forrásokat használt, ilyen volt pl.: Tinódi Lantos Sebestyén históriás költészete, az európai eposzköltészet, valamint az ókori görög homéroszi eposzok. A költő ezt a művét 1645-46-ban írta, és 1651-ben jelent meg nyomtatásban. Az eposzban a költő a dédapjának (Zrínyi Miklós), a szigetvári hősnek állít emléket, aki 1566-ban a törökökkel szemben védte a várat. A mű a XVI századi históriás énekek, vallásos történelemfelfogását eleveníti fel Az eposz szerkezete szerint három részre osztható. Az első szerkezeti rész az első

hat éneket jelenti. Ebből megtudjuk, hogy az Isten haragra gyúlt a magyarok ellen, és elkövetett bűneik miatt török támadással sújtja őket. Ebből az első részből az ötödik ének emelkedik ki, amelyben Zrínyi szózatot intéz a vitézeihez, hogy tartsanak ki a végsőkig. A második szerkezeti egység a 7-13 énekig tart. Itt már megkezdődik a török ostrom Szigetvár ellen A magyarok egyelőre sikeresen visszaverik a támadást. Egy szerelmi epizód is kötődik ehhez a részhez Délimán és Kamilla szerelme, Deli Vid és Borbála szerelme. Fontos epizód még a galamb Zrínyi levélben kér segítséget, amit egy postagalambbal küld el, ám ez végül a törökök kezébe kerül. Így megtudják, hogy a várvédők nagyon kevesen vannak, és a törökök döntő rohamra indulnak. A harmadik szerkezeti rész 14-15. ének Zrínyi felméri a helyzetet, és 500 katonájával kitör a várból A főszereplő megöli Szulimánt, ám végül győz a túlerő. A

törökök lekaszabolják a maroknyi magyar sereget. Ekkor bekövetkezik az isteni megbocsátás, Zrínyi lelkét, akárcsak 500 társáét az angyali légió viszi a mennybe. A műben az egyértelmű főszereplő Zrínyi Miklós a Szigetvári kapitány. Ő a magyarok közül a legjobb, legvitézebb, a barokk eszméknek „megfelelően ő Krisztus katonája.” Katonaként többször is kéri Isten segítségét, hogy megadasson számára a hősi halál lehetősége. Ez az eposz végén meg is történi, hisz Zrínyi és a várvédők hősként halnak meg. A költő Zrínyinek ezzel azt a bonyolult feladatot sikerült megoldania, hogy az elpusztuló magyar védősereg bukása ellenére erkölcsi győztesként tűnjön fel a törökökkel szemben. Ezt érzékelteti az is, ha összevetjük a magyar és a török sereget egymással. A törökökre jellemző, hogy nagy létszámbeli fölényben vannak, a katonák széthúzódnak és züllöttek és anyagi javakért harcolnak. Vezetőjük,

a szultán nem érintkezik katonáival, csak harcba küldi őket. Ezzel szemben a magyar sereget a következők jellemzik. Kis létszám, de elszánt és bátor katonák alkotják, akik erkölcsösek, önvédelemből harcolnak a kereszténység és a haza védelmében. A szultánnal ellentétben Zrínyi katonái közt él 33 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Látásmódok és ő jár legelöl a csatában. Zrínyi az eposz műfajának megfelelően felhasználja az eposzi kellékeket. A mű propozíciója: „Fegyvert s vitézt éneklek.” A segélykérésben a költő ihletet kér: „Adj pennámnak erőt, úgy írhassak mint volt” Seregszemlére is kiváló példa, mikor a költő részletesen bemutatja először a törökök, majd a magyarok seregét. Isteni beavatkozásra több példát is találunk, pl: mikor Zrínyi imája közben meghajlik a feszület, vagy mikor a mű végén az angyalok kara viszi a menybe a meghaltak lelkeit. Az eposz verselése

ütemhangsúlyos, felező tizenkettes, 6,6 vagy 7,5-ös jelosztással. Az eposz mondanivalója: A műben számos utalást találunk, amelyben a szerző meghatározza a jelen és a jövő feladatait. Zrínyinek az a célja, hogy figyelmeztesse saját korának olvasóját, hogy vegyenek példát a szigeti katonák hősiességéből, és azokhoz hasonlóan fogjanak össze. A költő szerint a katonák erényével megmenthető az ország, kiűzhető a török, és megteremthető Magyarország szabadsága. Zrínyi Miklós kétségtelenül az egyik legszínesebb s leghatározottabb alakja a XVI. századi magyar politikának és irodalomnak egyaránt. Egész életét és vagyonát arra tette fel, hogy kiűzze a törököket hazánkból. Szépirodalmi munkásságát is ennek a célnak rendelte alá Ezt bizonyítják a magyarság jövőjéért érzett aggodalmának hangot adó röpiratai. Mint a fentiekben említettem, ugyancsak kitartásra és helytállásra próbál buzdítani a magyar

irodalomban műfajteremtő eposzával is. 12.) Cselekményalakítás és jellemábrázolás Jókai Mór műveiben A kor meghatározó, szinte egyedüli írófejedelme Jókai Mór (1825-1904). Jókai regénypoétikáját erősen befolyásolták a család kálvinista hagyománya, illetve a reformkor liberális eszméi. Jókai elbeszélői szemléletét meghatározó erkölcsi előfeltevések az előző év folyamán az egyszerű irodalmi formák, a mese, a legenda és a mítosz hagyományaiban találhatták meg a legkönnyebben saját poétikai modelljüket, hiszen ebben a hagyományban sok példát ismerünk a jó és a rossz harcának elbeszélésére. Jókai egyik fő eszköze az anekdoták beépítése regényeibe. Az anekdotikus elbeszélésmódot a furcsaság, színesség keresésével ruházza fel. Jókai másik módszere, hogy olyan hangulatokat idéz meg, amelyekben ott vannak a nemzet 19. századi önismeretének elhárított tartalmai, de kiengesztelő humora a kellemetlen

gondolatokat, a kétségeket is elsimítja, és mindent visszavezet az életképek idilljébe. Jókai író technikáit jellemzik: A cselekmény gazdagsága; szélsőséges alakok; derűs világszemlélet; tervszerű kuriózum; halmozó tendencia; nagy szereplőgárda; a lélekábrázolás, a motiváltság hiánya; erőteljes narráció; terjedelmesség, terjengősség; a középpontban a mese áll. Jókai életrajza és pályaképe Jókai Mór (1825–1904) irodalmunk egyik legtermékenyebb és legolvasottabb regényírója volt. Hatalmas életművet hagyott maga után, s az ő teremtette meg Magyarországon a modern értelemben vett széles olvasóközönséget. A magyar elbeszélő stílust ő emelte igazi magaslatra Az elődei, kortársai nehézkesebb, körmondatos stílusát nála a könnyed természetesség, az élőbeszéd frissessége, eleven, szellemes modora váltja fel. Mondatszerkezeteit, párbeszédeit a mai olvasók is élvezik. Számunkra a legnagyobb nehézséget a

meglehetősen sok idegen, latin és német szó jelenti, meg azok az elavult jogi, politikai, vallási kifejezések, tudományos-technikai műszavak, amelyek mögül mára már eltűntek az eredeti fogalmak. Népszerű kiadásokban a lap alji vagy a kötet végi szómagyarázatok feloldják a szövegértés efféle akadályait, ezek azonban mindenképpen megnehezítik a folyamatos olvasást. Jókai Komáromban (ma Szlovákiához tartozik) született. Édesapja nemesi származású ügyvéd volt. – Középiskolái elvégzése után jogot tanult, ügyvédi oklevelet szerzett, de sohasem lépett jogi pályára. – Az 1848-as márciusi pesti forradalom egyik főszereplője Petőfi Sándor mellett 184834 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Látásmódok ban feleségül vette a kor ünnepelt színésznőjét, Laborfalvi Rózát. A fegyveres szabadságharcban nem vett részt, Világos után mégis bujdosnia kellett. Első sikeres korszaka az 1850-es években

kezdődött. Ebből a korból való két kitűnő remeke: Egy magyar nábob (1854) és Kárpáthy Zoltán (1855). Írói munkásságának fénykora az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés utáni időszakra esik. Ekkor születtek legjelentősebb művei: A kőszívű ember fiai (1869), Fekete gyémántok (1870), Az arany ember (1872), És mégis mozog a föld! (1872) – Utolsó éveiben is rengeteget dolgozott, de a „hősi” nagy regények helyét kalandos történetek foglalták el. – 79 éves korában halt meg Jókai: A kőszívű ember fiai - A romantikus regény Jókai az 1867-es kiegyezés után, 1868-ban írta A kőszívű ember fiai című művét. Szűkebb műfaját tekintve történelmi regény: a megírás jelen idejét tekintve a történelmi félmúltban, az 1840-es évek második felében, főleg az 1848–49-es szabadságharc idején játszódik. Családregénynek is nevezhetjük, hiszen egy háromgyermekes arisztokrata család áll az események középpontjában, s

az egymásra következő nemzedékek egymástól eltérő magatartása nagyon jellemző a történelem fordulópontjain. Jókai műveire általában – erre a regényre különösen – egy sajátos 19. századi szemlélet- és alkotásmód, ízlésirányzat, a romantika nyomja rá bélyegét. Az 1867 után született „heroikus” regények tárgyukat többnyire a nemzet egy függet-lenségi harcából merítik, s ez a témaválasztás bő lehetőséget nyújtott az írónak, hogy ideálokat állítson saját kora elé. Jókai egy életen át vallotta, hogy „az irodalom hivatása az igazság eszméit terjeszteni”, s ezért a művészet nem lehet öncélú: szinte kötelessége az „irányzatosság”. A kőszívű ember fiait mozgató legnemesebb eszme az önzetlen és önfeláldozó hazaszeretet. Az író a magyar szabadságharc küzdelmeit már-már a hősi eposzok rangjára emelte. Ezt az eszményítést, eszmehirdetést lehet túlzónak, naiv, patetizáló szónokiságnak

mondani, de legfőbb célját, a követendő példaképek felmutatását ma is tiszteletben kell tartani. A hit, a lelkesedés, a hazaszeretet hőskölteménye a regény, de nem nyújtja a szabadságharc hiteles, széles körű ábrázolását (ezt nem is szabad számon kérni tőle): a Baradlay fiúk szerepe szerkezetileg sem teszi ezt lehetővé. A romantika jegyében megalkotott pozitív hősök olykor végletesen eszményített alakok: egyéniségük mozgató ereje egy eszmei megszállottság. Mindig a legnemesebb emberi célokért küzdenek: a nemzeti függetlenségért, a polgári haladásért, az igazságért, az egyenlőségért, a szabadságért, az erkölcsi tisztaságért. Még az elítélendő, alantas szereplőket is valamiféle démoni szenvedély űzi-hajtja. A romantika divatjának megfelelően a regény cselekményszövése meglehetősen bonyolult. Az író kedveli a párhuzamosan futó meseszálakat, a meghökkentő, váratlan fordulatokat, a kiélezett

konfliktushelyzeteket. Hősei emberfeletti teljesítményekkel győzik le az eléjük tornyosuló akadályokat, s gyakran maguk sem sejtik – csak nagyon későn tudják meg –, hogy miféle rejtett erők irányítják az eseményeket. Jókai: A kőszívű ember fiai - A regény szerkezete: expozíció, bonyodalom A regény története sajátos módon van megszerkesztve. Az író nem mondja el az eseményeket az idő szokásos, lineáris rendjében az elejétől a végéig, hanem erősen válogatva: egyeseket csak megemlít, másokat teljesen az olvasó képzeletére bíz. Vannak viszont olyanok, amelyeket apró részletezéssel ad elő, illetve megjelenít. A francia romantikától eltanult módszer a cselekménynek nagy csomópontokban, drámai jelenetekben való összefogása. Ezek mindig rendkívül kiélezett, végletes kontrasztokat foglalnak magukban. Az író egy-egy fejezetet a végső feszültség pillanatáig fokoz, aztán hirtelen abbahagyja, és belekezd egy másik

meseszálba. Az egész regény kompozícióját az erős szembeállítások, a hangsúlyozott ellentétek gyakorisága jellemzi. Ezt a szerkezeti felépítést leginkább a rapszódiához hasonlíthatjuk: felemelő és megnevettető részletek, freskószerű csataképek és életképszerű jelenetek, anekdotába illő fordulatok követik egymást. Ehhez a cselekménymenethez igazodik a hangnemek sokfélesége is: a humor, a szatíra, az idill s a nemes eszmékért lelkesedő és lelkesítő pátosz váltogatják egymást. 35 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Látásmódok A bonyodalom A regény cselekményét elindító és azt mindvégig meghatározó nagyjelenet is többszörös ellentétet sűrít magába (Hatvan perc). – Nemesdombon, az Alföld közepére álmodott falu úri kastélyában a vendégek, „a tisztelendő és nagytiszteletű, tekintetes és nemzetes uraságok” mulatnak. A díszlakomán a nagyhatalmú és dúsgazdag örökös főispánt,

Baradlay Kazimirt ünneplik. Harsognak az „éljenek”, pattognak a véghetetlen toasztok (tószt), pohárköszöntők rakétái, s közben egy másik teremben az ünnepelt házigazda haldoklik, s végrendeletét diktálja feleségének. Bár csak hatvan percig él a regényidőben, mégis ő az egyik legfontosabb szereplő. „Kőszívű” – a szó orvosi és erkölcsi értelmében is. Nagyszabású, hideg és kőkemény lelkű, zsarnoki természetű, okos és következetes politikus: félelmetes akaratereje a síron túl is érvényesülni akar. Testamentuma a három fiú további pályafutását és az anya sorsát szabja meg: Ödön magas rangú diplomataként, Richárd katonatisztként, esetleg hősi halottként, Jenő főhivatalnokként szolgálja és folytassa az apai célkitűzéseket, felesége pedig hat hét múlva menjen nőül a vármegye adminisztrátorához, Rideghváry Bencéhez. Baradlay Kazimir nagy célja az idő megállítása, a történelmi haladás

feltartóztatása. Azt akarja: „A föld ne mozogjon, hanem álljon. – S ha az egész föld előre megy is, ez a darab föld, ami a mienk, ne menjen vele!” Előre látja, tudja, hogy álmodozó rajongók megsemmisíthetik a nyolcszázados magyar nemesség uralmát, régi rendjét. Ettől fél, ettől retteg, ezt akarja megakadályozni. A halál pillanatában Baradlayné (Mária), a hű és engedelmes nő váratlanul – de nem indokolatlanul – fellázad férje végakarata ellen, s megesküszik, hogy mindenben az ellenkezőjét fogja cselekedni. – Egy emberentúli borzalmas kiáltás hangzott fel erre az esküre, mintha a kőszívű ember tiltakozott volna. Harc az özvegy és a halott között. Baradlayné egész további élete küzdelem a végrendelet minden egyes pontja ellen. A harc az özvegy és a halott között a felszínen a fiúkért folyik, de aki a regény történelmi idejében (reformkor, szabadságharc) következetesen szemben áll Baradlay és Rideghváry

szándékaival, az szükségképpen a társadalmi-polgári haladás, a nemzeti függetlenség, a 48-as forradalom és szabadságharc oldalára kerül. Ezt a megállapítást egészíti ki a falu papjának, Lánghy Bertalannak a temetésen elmondott imája: a kőszívű emberrel való szembefordulás egyúttal a nyomorultak, az elesettek, az üldözöttek, a szenvedők ügyének felkarolását is jelenti, tehát nemes erkölcsi cselekedet is egyben. Lánghy tiszteletes úr is azért imádkozik, hogy „ami az apának bűne volt, forduljon meg, és legyen a fiakban erény és dicsőség” (A temetési ima). Így válik Baradlayné harca egy halott emlékével egy új, tisztultabb erkölcsű, igazságosabb, emberibb világ harcává a régi ellen. Jókai: A kőszívű ember fiai - A regény szerkezete: a végkifejlet A regény befejezése az eddigieken kívül is számos meglepő, „csodás”, nem várt fordulatot tartalmaz. Jenő egy tévedés, egy névcsere következtében hal meg.

Hogy megmentse családja boldogságát, Ödön helyett elindul Pestre a vésztörvényszék elé. Így lett a csendes, félszeg, visszahúzódó legkisebb fiúból a család egyetlen mártírja, igazi „hős”. „Mert meghalni egy ügyért, melyet imádunk s melyben hiszünk: – emberi becsvágy; ámde meghalni egy ügyért, melyet imádunk, de melyben sohasem hittünk: emberfölötti áldozat. – Mások derék emberek, de ez a hős” Richárd szintén a pesti Újépület (haditörvényszék) foglya: rá is, a többi rabbal együtt, a vérpad, a halálos ítélet vár. Életét mégis az „ördögnek”, Plankenhorst Alfonsine bárónőnek köszönheti A bosszút lihegő nő értesíti a teljhatalmú kormányzót, Haynaut, hogy másnap felmentik Magyarország kormányzóságától. Csak egy éjszakája van hátra, hogy aláírja a fogoly katonák halálos ítéletét. – Az eredményről kiszámított késleltetéssel értesülhet az olvasó: a vérig sértett tábornagy úgy

vág vissza az őt felmentő miniszternek, hogy mind a százhúsz vádlottnak megkegyelmez, s valamennyit szabadon bocsátja. Teljhatalma volt rá A bosszú gyönyörében kéjelgő Alfonsine és Richárd ugyanazzal a vonattal érkezik Bécsbe, s csaknem egy időben közli az egyik Edithtel Richárd halálát, a másik ennek eleven cáfolatát. 36 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Látásmódok A regénytörténet legvégén derül fény arra, hogy miféle okok szították a Plankenhorstok féktelen gyűlöletét, sokféle ármányát Liedenwall Edith és a Baradlayak ellen. Az agglegénynek maradt Plankenhorst Alfréd jelentős vagyona és módosított végrendelete volt valójában a két bárónő gonosz cselekedeteinek mozgatórugója. A háromszázezer ezüstforint hagyatékért folyt a küzdelem. „Az emberek nem rosszak ingyen – fűzi hozzá gondolatait Jókai –: csak úgy a rosszaság szeretetéből.” A mű szerkezetére,

cselekménybonyolítására jellemző a végrendeletek nagy szerepe a főhősök életében. Baradlay Kazimir testamentuma indítja el az eseményeket, s Plankenhorst Alfréd hagyatéka zárja le. Ez utóbbiról a főhősök (Richárd és Edith) a végkifejletig semmit sem tudnak. Hogy mit ismernek – vagy ismerik-e egyáltalán – a Baradlay fiúk apjuk végakaratából, az nem derül ki a történések során. Legfeljebb csak közvetve – anyjuk döntései révén – lehet róla tudomásuk. Így lesz ez a két titkolt, titkos végrendelet emberi sorsok irányítójává. A mű epilógusa, a Húsz év múlva című fejezet már nem tartozik a regénytörténethez. Az író gondosan elvarrja a meseszálakat: Palvitz Károly és Plankenhorst Alfonsine további sorsáról értesülhet az olvasó. Jókai: A kőszívű ember fiai - Sorsok és jellemek: Ödön A regény történetének három fő vonala a három fiú sorsa. Hárman soha nincsenek együtt: útjuk

össze-összetalálkozik, majd újra elválik egymástól. – Az anya a regény nagyobb részében személyesen nem szerepel, de hatása mindenütt jelenvaló. Az ő akarata intézi, irányítja fiai sorsát, s ez az akaraterő a cselekmény során szinte mitikus hatalommá válik. Baradlay Kazimir és Mária nagy, „túlvilági” összecsapása Baradlaynét a regény legmagasabb polcára emeli, jelképes alakká, az édes haza megtestesítőjévé magasztosítja. Hazaszeretete és anyai szeretete egyazon érzéssé olvad össze. Ugyanez mondható el a három fiúról: a gyermeki szeretet és a haza iránti hűség nem választható bennük külön. A legidősebb fiú Kiélezett ellentétek, erős kontraszthatások szerint különülnek el a színhelyek is. A falusi Nemesdomb bármilyen úrias kastélyával szemben a Két jó barát című fejezet Oroszország fővárosába, a szentpétervári márványpalota zöldragyogású malachit-termébe viszi az olvasót. Baradlay Ödön (24

éves) már fél év óta követségi titkár a cári udvarnál. Ragyogó karrier, előkelő házasság vár rá. Már majdnem „tökéletes” diplomata: érzéketlen fásultság, szenvedélyektől mentes lelki ridegség jellemzi. Még nem jutott el a közönynek arra a magaslatára, amely a halott apa óhaja lett volna, de nem talál semmi örömet a pompában, a táncban, az érte rajongó gyönyörű nőkben. Barátja, Ramiroff Leonin testőrtiszt kérésére egykedvűen hagyja ott a cári palota tündéri termeit, a táncestélyt, s egy föld alatti titkos mulatóhelyen kötnek ki mindketten. Különleges, egzotikus gyönyöröket nyújthatna neki a titokzatosan szépséges cserkeszlány, de váratlanul egy levél érkezik Ödön címére: „Atyád meghalt. Jöjj azonnal Szerető anyád, Mária.” Ödön – a romantika „szabályai” szerint – hirtelen jellemfordulattal, átmenet nélkül lesz hős. Szakít mindennel: sikeres életpályával, gazdagsággal, az

ezeregyéjszaka gyönyöreivel. Dönt: azonnal utazik, mert anyja hazahívta, de vonzza még egy rég elhagyott leányszempár is, melytől atyja kérlelhetetlen szigora elszakította. Feltámad régi, titkolt szerelme a falusi pap leánya, Lánghy Aranka iránt. Már nem közönyös, nem fásult, nem rideg: határozott és következetes, rajongó és céltudatos, nem állhat útjában semmiféle akadály. Pedig Jókai mesés képzelete csak úgy halmozza a veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokat, akadályokat! Jókai a legizgalmasabb pillanatban, a legkockázatosabb helyzetben (Ödönt hóval próbálják élesztgetni) hagyja abba a fejezetet, s helyezi át a cselekményt egy új színhelyre, Bécsbe (A másik kettő). Jókai: A kőszívű ember fiai - Sorsok és jellemek: Richárd Az osztrák fővárosban él a másik két fiú. A középső, Richárd könnyelmű, üres szórakozásnak élő, párbajozó katonatiszt. „Hírhedett csábítónak volt kikiáltva”: minden

asszonyféle bolondult utána. Két kézzel szórja a pénzt, de nemes szívű is: utolsó két aranyát adja oda a bajba került Lánghy Bertalan szállodai szobájának kifizetésére. 37 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Látásmódok Ez a kissé léha, bohém életű katona váratlanul, szinte az egyik pillanatról a másikra megkomolyodik: egy tizenöt éves, cselédsorban tartott kislány iránt fellángolt szerelme megváltoztatta. Megszabadul – Salamon, a derék és becsületes zsibárus révén – régi kalandjainak emlékeitől, hogy szíve tisztán táruljon ki Edith előtt. De a nagy társadalmi változások nem érintették, a politikai élet eseményei hidegen hagyták. Szinte tudomásul sem vette, hogy a nemesdombi híres kézfogó napján – mindenki várakozásával és a végrendelettel ellentétben – nem édesanyja és Rideghváry esküvőjét tartották meg, hanem Ödön nyújtotta kezét régi szerelmének, Arankának. Nem követte

bátyja példáját, aki a nagy reformkori célkitűzések egyik vezére lett. Jókai ellentétes tartalmú és hangulatú fejezetekben villantja fel a márciusi bécsi forradalom (március 13.) kettős arculatát: a szabadság diadalának ujjongó mámorát (Tavaszi napok) s a fény árnyékát: a nagyváros söpredékének dúlását-fosztását, durva martalócok fosztogatását (Az érem másik oldala). A megvadult csőcselék rablását nem képes megakadályozni rajongó idealizmusával sem Goldner Frici, sem Mausmann Hugó a maga „legszebb verseivel”. Egyedül Richárd és huszárjai tudták feltartóztatni a Brigitta-szűzek kolostora elleni támadást. Ebbe a zárdába száműzték apácanövendéknek Edithet gonosz lelkű rokonai. A fegyelmezett és csak a feljebbvalóinak engedelmeskedő katonatisztet a „lélekcserélő idők” mégis „kicserélték”, új emberré formálták. Egy magasabb rendű parancsra, a haza és a nép parancsára császárhű katonából

nemzeti hőssé emelkedik. Az egyiket édesanyja közvetíti, a másikat katonáinak titkos tábori jelszava – „Nyergelj, fordulj!” – fogalmazza meg. Richárd feltétel nélkül teljesíti a hazahívás kettős szózatát (Akik igazán szeretnek). Magatartásváltása látványos ugyan, mégsem teljesen váratlan, hiszen a „jellemfordulat” már korábban végbement lelkében. Kétszázhúsz huszárja élén mesékbe illő akadályokat legyőzve – megáradt folyókon át, a Kárpátok havasain keresztül –, az ellenség állandó üldözése közepette hazatér, s a szabadságharc oldalára áll (Elöl víz, hátul tűz). Éppen jókor érkezik: legelső csatájával bátyja, Ödön életét mentette meg. A két testvér évek óta most találkozott először, s alig ismertek egymásra. Richárd halálmegvető hősiességéről tett tanúbizonyságot a diadalmas tavaszi hadjárat egyik legfontosabb, fordulatot jelentő csatájában, a királyerdei (isaszegi) ütközetben

is. – Jókainak itt ismét alkalma nyílik nagyszabású tablóban ábrázolni a romantikus hősök mitikus, emberfeletti méretűvé fokozott véres küzdelmét. „Nem harc, nem ütközet volt itt, hanem párbaj tízezer és tízezer férfi között: párbaj gyalog és lóháton, golyóval és szuronnyal, karddal és puskaaggyal, kövekkel és puszta kézzel.” Richárd külön párbajt vívott régi ellenfelével, Palvitz Ottóval Baradlay Richárd sebzetten földre hulló testét szolgájának, Pál úrnak ráboruló ölelése mentette meg a dulakodó paripák halálos patáitól, Palvitz Ottót pedig súlyos sebbel szállították el a csatatérről (A Királyerdőben). A két testvér, Ödön és Richárd újra találkozik majd Budavár ostromakor (1849. május) Különös „párbajt”, párharcot vívnak egymással: amelyikük hamarabb fellép a vár fokára, azé a lovagias elégtétel (Zenit). Jókai: A kőszívű ember fiai - Sorsok és jellemek: Jenő A legfiatalabb

fiú, Jenő is Bécsben élt mint kancelláriai hivatalnok. Gyermekkorától fogva gyenge idegzetű volt, félénk és visszahúzódó, akit még gyámoltalanabbá tett a szüntelen másoktól való függés. Szülei a három testvér közül őt szerették a legjobban A szabadság, az új korszak nagy jelszavai nem hatottak rá, nem hitt ezeknek győzelmében soha. Őszinte, már-már rajongó szerelmet érzett egy méltatlan, romlott nő, Plankenhorst Alfonsine (alfonzin)iránt. „Az igaz, hogy igen szép hölgy volt; eszményi arc, alak Finom, tökéletes vonások, nemes hajadoni tekintet; báj és kellem minden arcjátéka. – De milyen sötét lélek lakott ez angyalarcon belül!” – így jellemzi az író. – A romantika elvárásai szerint a túlzottan eszményített „angyali” főhősökkel szemben az ellentábor minden alakja (Plankenhorst Antoinette [antoanet], Rideghváry Bence, Szalmás Mihály) szintén szélsőséges, negatív tulajdonságokkal felruházott,

„ördögi” arcot viselő személy. Alfonsine-t sivár, cinikus önzésében csak a pénz, a társasági élet érdekli. Ezért dobta el magától fiát, Palvitz Ottó gyermekét, s ezért szőtte démoni gyűlölettel halálos intrikáját Edith és Richárd szerelme ellen. 38 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Látásmódok Jenőt teljesen elvakította Alfonsine szépsége és képmutató kacérsága. Elfogadja Rideghvárytól a szentpétervári nagykövetségnél az első titkári állást (ezt a hivatalt töltötte be korábban Ödön). A fényes karrier, a rang és a hatalmas fizetés birtokában elnyeri a gőgös Plankenhorstné beleegyezését a házasságba. Szembeszáll anyja határozott tiltásával, s másnapra már ki is tűzik az ünnepélyes gyűrűváltást, az eljegyzést. De újra megjelenik Bécsben Jenő édesanyja. Nem az a büszke, parancsoló úrnő áll most legkisebb fia előtt, hanem a megalázott, a gyászoló özvegy, ki két

idősebb fiának elképzelt sírja szélén csak könyörögni tud. Nem tiltakozik már a házasság és az új beosztás ellen Legfeljebb megtört szívvel veszi tudomásul, hogy harmadik gyermeke más magyarokkal elindul minden oroszok birodalmába szövetséget keresni hazája ellen (Jenő ezt a körülményt csak most tudja meg anyjától, Rideghváry erről nem szólt). Baradlayné alázatosan csak arra kéri őt, hogy legalább Ödön két fiát koldulni ne engedje. Jenő erre darabokra tépi kinevezési oklevelét, sírva borul anyja ölébe, követi őt Magyarországra, s elindul végzete felé (A harmadik). Baradlayné ezt a legkedvesebb gyermekét nem engedi a harctérre, meg akarja tartani az élet, a boldogság számára. 1849. augusztus 13: a világosi fegyverletétel napja A magyar szabadság szent ügye egyelőre elbukott. Baradlay Ödön a Tallérossy Zebulontól kapott angol útlevéllel külföldre szeretne menekülni: ott talán tehet még valami jót hazájáért. A

második katonai ellenőrző állomáson – váratlanul, meghökkentő módon – szembetalálkozik régi testi-lelki barátjával, Ramiroff Leonin ezredessel. Várakozásainkkal szemben Leonin – miután felismerte Ödönt – széttépi az útlevelet, és letartóztatja volt barátját. Jókai: A kőszívű ember fiai - Sorsok és jellemek: Baradlayné A regény ismétlődő, vissza-visszatérő motívuma (cselekményeleme) Baradlay Kazimir és Baradlayné nagy „túlvilági” összecsapása. A regény szövegében az özvegy egy-egy döntése során kezd el vitatkozni kőszívű férjével az aranyos keretbe foglalt, életnagyságú arckép előtt (Az aláhúzott sorok; Napfény és holdfény; A kőszívű ember előtt; A kőszívű ember felel). Valójában ez az egyoldalú (monologikus) perlekedés egyfolytában azóta tart, hogy a haldokló kimondta a következő mondatokat: „Lelkemet önre hagytam, s az nem fogja önt elhagyni soha; az számon kérendi öntől minden

reggel, minden este: hogyan töltötte ön be azt, amit önnek végső órámban meghagytam.” Baradlayné mindvégig saját lelkiismeretével küszködik Szentül hisz saját elveinek, eszméinek, döntéseinek igazában, mégis lelke legmélyén alig-alig tudja elfojtani kételyeit, aggályait. Ujjongó örömmel mutatja fel az arcképnek Ödön és Aranka mennyországi boldogságát, öntudatosan utasítja vissza a szemrehányásokat a nemesdombi kolerakórházban. Jenő halálakor az összetört, porba sújtott anya keserű vádaskodással illeti férjét, s megalázottan már csak azért rimánkodik, hogy a halott ne vigye el a többi gyermekét. „Nem küzdök veled, meghódolok” – adja fel a harcot a fájdalmában vergődő asszony, s ezzel mintha a „vereségét” ismerné el. „Mindennap, de mindennap ott fekszik a fiavesztett özvegy arccal a földre borulva a kőszívű ember arcképe előtt. – Monomániája kezd lenni ez a harc egy festett képpel” Richárd

kiszabadulása véget vet a kettejük között folyó küzdelemnek: a legkisebb fiú a túlvilágon – önfeláldozásával – kibékítette a szülőket. Az özvegy „megcsókolja a festett arckép kezét A kezet, mely megbocsátott, a kezet, mely nem sújtott többé.” Jókai: A kőszívű ember fiai - Jókai realizmusa: A mellékszereplők A túlzottan eszményített hősök ünnepélyességét s az ördögire festett szereplők romantikus pátoszát nagyszerűen ellensúlyozzák a mosolygó humorral megrajzolt realisztikus mellékfigurák. Az ingadozó, gyáva ember remekbe szabott típusa az ütött-kopott tót kisnemes, Tallérossy Zebulon. Ide-oda imbolyog a két tábor között, képtelen határozott állásfoglalásra, csak sodródik az eseményekkel. Komikussá teszi alakját, hogy bár törve, hibásan beszéli a magyar nyelvet, mégis nagyon sokat fecseg, panaszkodik. Afféle sorsüldözött ember: mindig valami furcsa csapdahelyzetbe kerül. Semmiféle politikai

meggyőződése nincs: számára a „magas politika” abból áll, hogy miképpen lehetne férjhez adni öt leányát. Rideghváry párthívéből így lesz a szabadságharc alkormánybiztosa, majd a Pétervárra induló küldöttség tagja. Később innen is sikerül megszöknie (kolerát színlel), s ő küld végül is – háborgó lelkiismeretét megnyugtatva – 39 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Látásmódok angol útlevelet a menekülni kényszerülő Baradlay Ödönnek. – A regénynek a legmulatságosabb epizódja Mindenváró Ádámnak portáján történik. Amint a németek elől rettegve menekülő s a magyar vereségről túlozva panaszkodó Zebulon megpillantja Szalmás Mihályt (Rideghváry kortesét, a németek kémjét), valami csodás átalakuláson megy át: féltében vitéz lesz. Hencegő dicsekvéssel már-már a képtelenségig túlozza a magyar hadsereg erejét, s Szalmás ijedtségében meg sem tud szólalni. Mindkettő azt

hiszi, hogy a másik azért jött ide, hogy őt elfogja Az éjszaka folyamán szobájuk ablakán keresztül szöknek meg egymás elől. – Jókai oly együttérző, mindent megbocsátó humorral ábrázolja Tallérossyt, hogy az olvasó sem tud igazán haragudni rá. Inkább komikus, mint ellenszenves. Jókai: A kőszívű ember fiai - Lírai elemek a regényben Jókai A kőszívű ember fiai című regényében emlékművet kívánt állítani a húsz évvel korábban történt eseményeknek. Célját nem csupán egyes csatajelenetek patetikus megjelenítésével éri el Gyakran alkalmazza a retorikus kommentárt is: közvetlenül az olvasót szólítja meg, s egyenesen hozzá beszél. A Tavaszi napok című fejezet a március 13-i bécsi forradalom szabadságmámoráról, lelkes ujjongásáról, tavaszi tündökléséről szól. „Melegség és delej és fény” hatja át a sorokat Az elbeszélő is szinte meghatódik saját szövegének ünnepélyes, lelkes hangnemétől, s

elmélázva jegyzi meg: Talán álmodtuk mindezt? Bizony csak úgy álmodtuk mindezt. Pedig ott voltunk, láttuk, szemünk előtt történt; éreztük a csókot, a jó barát csókját s a fiatal hölgy csókját; úgy tetszik, mintha még most is édes volna tőle a szívünk; pedig hát mégis álom volt! Ne adj rá semmit, ifjú olvasó, egy poéta meséli el neked, amiket háromszor hét év előtt álmodott.” Ezek az írói „elkalandozások”, „kiszólások” terjedelmes eszmefuttatásokká, lelkesült prózai költeményekké, esetleg példabeszédes történetekké duzzadnak a regény bizonyos pontjain (pl. a „krák” nevű csodaállatról). Ilyen himnikus hangú ditirambus a regény középpontjában elhelyezett Egy nemzeti hadsereg című fejezet (a második rész ezzel kezdődik). Nem a március 15-i pesti forradalmat, nem a szabadságharc eseményeit beszéli el, írja le a költő, hanem lírikusként „megénekli” azt a csodát, ahogyan megszületett egykor a

hős honvédsereg. Jókai ifjúkori élményeit, szabadelvű lelkesedését és szent eszményeit sűrítette bele regényébe. Egy határozott erkölcsi értékrendet kívánt sugalmazni olvasóinak, de egyáltalán nem óhajtotta – 1869-ben – a hajdani mesébe illő forradalmi események feltámasztását. Húsz év alatt alaposan megváltozott, átalakult a világ: forradalmi változásokra sem szükség, sem lehetőség nem volt. Erre – a tragikus események elkerülésére – figyelmeztet Baradlay Jenő „túlvilági” levelének egy mondata is. Az Ödönnek címzett levélben olvashatjuk: „A mi sírköveink lesznek a jel, hogy ott szikla van, amerre nem kell a hajót kormányozni.” 13.) A groteszk látásmód Örkény István műveiben Örkény az egypercesekkel a másként látás lehetőségére, fogalmaink és ítéleteink felülvizsgálatára szólít fel; a szatirikus irodalom hagyományait, pl. Karinthy útját követi A magyar kisepika tradíciói közül

élesen elutasítja a szórakoztató történetmondást: „Az anekdota nemzeti csapás. Elbutítja az irodalmat, elsekélyesíti a gondolkodást Az emberiségnek ebben az évszázadában gyökeresen megváltozott a véleménye önmagáról. És nemzeti átok, ha ebből mi úgy akarunk kimaradni, hogy közben anekdotázunk [] Csak úgy kapásból mondok egypár dolgok, amit oly sokan igyekeztek és igyekeznek elanekdotázni: 48-at, a két világháborút, a magyar-német kérdést, a magyar-szovjet kérdést, a zsidókérdést, a szexuális kérdést.” A valóságban nincsenek homogén minőségek, nincsenek steril egyneműségek, sőt más környezetbe állítva mindennek más lesz az értéke, a jelentése. Az egypercesek meghatározó esztétikai minősége a groteszk: eltérő minőségek egymás mellettisége. A bizarrság, a meghökkenés kényszeríti ki az elgondolkodtatást, az újszerű felismerést. Örkénynél a groteszk a gondolatok katalizátora, az eszmélkedés

elindítója. Egymás mellé helyezi, sőt egymással összefonódottnak mutatja – ahogy az életünkben is szerepelnek – a köznapi banalitást és az élettörvényt (pl. Mi mindent kell tudni), az illúziót és a 40 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Látásmódok földhözkötöttséget (pl. Apróhirdetés), a dolgok többféle nézőpontú megközelítését (pl Kettős öröm), az idillt és a tragikumot, az érzelmet és a rációt, a humort és a tragikumot, az életrevalóságot és a jellemtelen alakoskodást. A Mi mindent kell tudni a villamosjegy hátoldalán olvasható szöveget tartalmazza, semmi többet. A szépirodalomba emelés jelentése: életünket előírások, szabályok és tiltások kötik gúzsba – és észre sem vesszük. Az Apróhirdetés már fiktív szövegű. Magyarázatként Örök nosztalgia alcímet kapott Azt fricskázza meg, hogy vágyaink nem tudnak elszakadni a körülményeinktől. (Ez a kis szöveg Babits A

lírikus epilógja c. versével hasonló témát tárgyal) Tükörszövegű a Kettős öröm: két nézőpontot szembesít, a „Horgászok Lapja” és a „Keszegek Lapja” hírét állítja párba, és a minőségek kétféleségét bizonyítja (a horgásztarhonya mint csali és mint ízletes étel). Az élet értelme a cseresznyepaprika, a madzag és a paprikakoszorú összefüggéseiről gondolkodtat: a részek és az egész viszonyáról, az új minőség létrejöttének problémájáról. Az In memoriam dr. K H G drámai párbeszéd A „német őr” és „dr K H G” a szereplők Az egyikük diplomás magyar ember, választékos németséggel beszél, ismeri a német irodalom klasszikusait, lealacsonyító kényszermunkát végez („a lódögnek a gödröt ássa”), de barátságosan beszélgetést kezdeményez, kultúráját igyekszik szóba hozni. A másik csak visszakérdez, de fogalma sincs a saját nemzeti irodalmának nagyjairól, a szellem fölényének

elismerését elutasítja, és érvényesíti a fizikait. Az erőszak képviselője megöli a kultúra és a humánum képviselőjét A végzet kedves mesestílusban előadott gyilkos történet: a mérgezett pogácsa körfogása, az „És most viszi!” végtelenítéssel. A Leltár szövege egyetlen lista. Tételeket sorol, ezekből (pl „3 gomolyfelhő”) eleinte egy hangulatos tájkép kibontakozására számítunk, de megjelennek, majd ismétlődnek a baljós momentumok (pl. „1 kiáltás”), és az utolsó két tétel már tragédiát sejtet: („1 becsukódó ablak” és „Csönd”). Az egypercesek általános jellemzője:a groteszk mozzanat feltárása. A „novella” csupán leír, közöl, nincs sorsfordulat, nincs tetőpontra való felfuttatás, és nincs megoldás. Némelyek azonban a novella műfaji követelményeinek is eleget tesznek: van cselekmény, felfut a feszültség a tetőpontra, és – ez a legjelentősebb vonásuk – megoldást adnak. A Budapest

atomkatasztrófát mond el, az élet megszűnésének konkrét jelenségeit sorolja. Világpusztulást sejtünk, bár Budapest a cím. A teljes megsemmisülés beállta után azonban örkényi fordulat („Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné”) a magyarság életképességét hirdeti. A Ballada a költészet hatalmáról témája az emberek egymás iránti érzéketlensége – a telefonfülke telítődése érzelmekkel (a fordulat közvetlen előidézője: egy költő négy verssora). Ez a megoldás azonban az emberi értékek fennmaradását is példázza – a modern kor minden torzulása és kilátástalansága ellenére is. Örkény István életművének legfontosabb és legismertebb alkotása a Tóték. Nem véletlenül használtam az alkotás szót, hiszen a pontos műfaji meghatározás némi magyarázatra szorul. Örkény István a témát először 1964-ben kisregényként írta meg. 1967-ben azonban megalkotta a drámai formáját is. A dráma

sikere azonban háttérbe szorította a kisregényt A mű lényeges elemeit tekintve azonos a két változat. Ám vannak kisebb eltérések is Alapvetően a drámai műfaj felől közelítek az alkotáshoz. A dráma színhelye egy hegyvidéki kisfalu, az időpont pedig a II. világháború, és azon belül két hét. A dráma cselekménye röviden összefoglalható. Tót Lajos tűzoltóparancsnok és családja (felesége Mariska, és lánya Ágika) vendégül látja az orosz fronton katonáskodó fiuk parancsnokát, az őrnagyot. Tóték meg akarják nyerni az őrnagy jóindulatát, hogy gyermeküknek minél jobb sorsa legyen. A tiszt idegeit azonban megviselte a háború, és furcsa viselkedésével teljesen átalakítja a család életét. Az unatkozó őrnagy azt találja ki, hogy az egész család gyártson dobozokat. Tóték éjjel-nappal dobozokat gyártanak, hogy a vendég kedvében járjanak Lassan elérkezik a búcsú napja, ám az őrnagy mégsem utazik el. Tót Lajos ekkor

lázad fel végképp, és a dobozkészítéshez használt késsel négy egyforma darabra vágja az őrnagyot. 41 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Látásmódok Örkény drámájában a valós és abszurd vonásokat hozza közel egymáshoz úgy, hogy az egyik szinte észrevétlenül megy át a másikba. A dráma kezdeti szituációja teljesen reális, a helyzet képtelenségét az fokozza, hogy már a mű elején megtudjuk, a fiú, Tót Gyula zászlós halott, a család áldozatvállalása tehát teljesen értelmetlen. A történet ugyan konkrét térben és időben játszódik, de általánosabb értelemmel bír, nemcsak a háborús időket jeleníti meg. Az író az őrnagy és Tóték viszonyában hatalom és áldozat viszonyát vizsgálja. Az őrnagy nem érzi magát felsőbbrendű embernek, mintha maga is áldozat volna. Elesett, eltorzult, beteg ember Úgy gondolja, a munka még akkor is megoldja az emberi problémákat, ha értelmetlen. Közben ugyanis

lehet gondolkodni, tervezgetni. Azért válik, torz parancsolóvá, mert Tóték szolgai készsége és alázata szinte felkínálja neki ezt a lehetőséget. Tóték butaságukkal, naiv szemléletükkel szinte előhívják az őrnagy agresszivitását. Tót Lajos ugyan belsőleg kezdettől fogva ellenáll az őrnagy erőszakos kívánságának, mindig csak egy keveset enged, azt is csak felesége és lánya unszolására. Az egyre fokozódó megaláztatások és a munka elől a családfő elmenekül otthonról. Magatartása tipikus, azért szökik, mert az ellenállásra képtelen Ahogy azonban közeledik a tiszt elutazásnak napja mindig többre hajlamos, lassan egyre kevesebb ideig kell a nevetséges és megalázó helyzeteket elviselnie. A dráma azt a folyamatot mutatja be, hogyan vált át a hatalom, hatalmaskodásba és az elnyomottak szolgalelkűsége hogyan segíti az önkényuralom létrejöttét. Bár a dráma fő cselekménye a front hátországában játszódik, mégis

maga a háború kapja a sorsdöntő szerepet. A háború lesz az, ami átalakítja és deformálja a szereplőket és az életeket Ezt igazolja a Tót család életének megváltozása is. Nem tartozik a főszereplők közé a falu félnótás postása (Gyuri atyus)), mégis kulcsszerepe lesz a tragédiában. A halálhírről szóló sürgönyt megsemmisíti, és ezzel lényegesen befolyásolja a cselekmény alakulását. Ha Tóték megkapták volna a sürgönyt, nincs konfliktus, hiszen cél nélkül nem vállalták volna a szolgalelkűséget. A Tót család megkönnyebbülten indul haza a vasútállomásról. Örömük azonban nem tart sokáig, hisz az őrnagy visszajön, és újból kellene kezdeni a dobozolást. A családfő ekkor érzi úgy, hogy itt az ideje a cselekvésnek, és a késsel négy darabra vágja az őrnagyot. Vagyis Tót Lajosban megszületett a felismerés, hogy itt az ő személyisége az igazi tét. Az is kiderül az olvasó számára, hogy van olyan erő, amely

teljesen szétroncsolja az emberi személyiséget, de az egyén képes lehet lázadásra, ha marad benne öntudat. A Tóték műfaja tragikomédia vagy groteszk dráma. A groteszk összetett fogalom, mely világos szemléletet fejez ki A komikum egyik fajtája, amely szélsőségesen össze nem illő elemek társításával nevetséges és borzongató hatást kelt. A groteszk mű világa zárt és benne minden lehetséges: a reális és az irreális, a komikus és a tragikus. E fentiek mind világosan és egyértelműen megtalálhatók Örkény művében. Nem véletlenül nevezték a groteszk irodalom magyar mesterének. A tóték című dráma utóéletéhez tartozik, hogy 1979-ben Fábri Zoltán rendezett nagysikerű filmet belőle, Isten, hozta, őrnagy úr! Címmel. Örkény István a II. világháborúban orosz hadifogságba került, ahonnan 1946 végén került vissza. Ezeknek az éveknek a hatására írta a 60-as években a legabszurdabb, háborúval kapcsolatos műveit. Ezek

között találunk cikkeket, riportokat, novellákat és drámákat Mindezeknek azonban műfajtól függetlenül egy fontos és lényeges mondanivalójuk van, ez pedig az, hogy a háború hogyan alakítja át és változtatja meg az emberek gondolkodást módját és személyiségét. 42 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – A kortárs irodalomból T ÉMAKÖR – A KORTÁRS IRODALOMBÓL 14.) Egy kortárs epikai mű elemző bemutatása egyéni választás alapján Kertész Imre: Sorstalanság A Budapesten született (1929) szerző újságíró, majd gyári munkás volt. 1953-tól kezdve szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként dolgozott. A fő művének: a Sorstalanság születési háttereiről- melyet 12 éven keresztül írt- Gályanapló című naplójában olvashatunk. Munkásságának fő gondolateleme az „Auschwitz-mítosz”, mely kiérezhető műveiben. A Sorstalanság a deportált kisfiú, Kövecses szemszögén keresztül ábrázolja a

koncentrációs táborban szerzett élményeit. Az újszerűséget épp az adja, hogy egy ártatlan gyermek, akinek fogalma sincs a tényekről, hogy éli meg az eseményeket, hogyan próbál alkalmazkodni a kényszerű helyzethez. A hálátlan feltételek közt a fiú boldog pillanatokat is átél, miközben szembesül a sok kegyetlenséggel és megaláztatással. A regény sokak szemében éppen azért oly zavarba ejtő és újszerű, mert hiányzik belőle a téma által megkívánt erkölcsi felháborodottság vagy metafizikai tiltakozás. „Traumatizálni akartam az olvasót Könyvem koncepciója arra épül, hogy a félelem és a talajvesztés, amit a könyv elbeszélőjénél hiányolnak, az olvasóban álljon elő. Ezt pedig nem didaktikus, hanem művészi eszközökkel akartam elérni” - nyilatkozta az író. Sorstalanság A műben az író megkíméli az olvasót a szörnyűségek leírásától, mégis provokálja, megbántja őket. Meghatározónak érezhetjük az

irónia jelenlétét is Az egész történetet szubjektív narrátor beszéli el. A történet maga Budapesten kezdődik. A cselekményt alapvetően három részre oszthatjuk fel A bevezető és a befejező rész mintegy átöleli a főszereplő számára gyötrelmes, egész életére hatással lévő Zeitben eltöltött hónapokat. Kertész Imre igyekszik arra, hogy semmilyen a narrátor nézeteitől eltérő külső nézőpont ne utaljon egy másfajta valóság lehetőségére. Az elbeszélő nézőpontja (ál) naiv, infantilis. A regény végéig alárendeli magát a sorsnak A zsidóság, sem mint vallás, sem mint nyelvi viszony, sem mint faji közösség nem játszik döntő szerepet életében. Valójában fel sem fogja, hogy mi a probléma vele, gyanútlanul egy feltételezett magasabb igazságnak engedelmeskedik. Apja búcsúztatásakkor szembesül először zsidóságának külsődleges megnyilvánulásaival: értékek, üzlet átadása egy fajilag tiszta beosztottnak, héber

imádkozás. A szomszéd lánnyal való kapcsolatában identitáshiányának hiábavalósága megdöbbentő. Öntudatlanságából lépésről-lépésre világosodik meg előtte saját, soha nem vállalt zsidó származásának kényszerű következménye. Az olvasó végigkíséri elszenvedett sorsában, és megdöbben a váratlan kifejletteknél. Ez azért különös, mert előre tudjuk a következményeket, mégis erős hatással van ránk. Kövecses felnőtté válásának lehetünk tanúi A gimnáziumi igazgató rá gyakorolt hatását, Auschwitz-re vetíti ki. Kamaszkora nem a lágerben ér véget. Az érzelemmentes élet, az éhezés, nélkülözés hatására lelki világa összeomlik Naiv hozzáállása abban is megnyilvánul, hogy a víz és táplálék hiánya sem kelt gyanút benne. Szakértő szemmel vizsgálja a válogatás során elkülönített embereket. Hamar felismeri a rendszert, hogy az öregek, betegek, nők, 16 éven aluliak kerülnek külön csoportba. Ortodox

fogolytársa „lerohadtzsidózza”, ez idegenségérzetének mélypontját jelenti. Először vágyik arra, hogy a zsidók nyelvén imádkozzon. Ez az idegenérzése nemcsak a zsidóságával kapcsolatban gyötri, hanem a magyarságával összefüggésben is. Érzelemmentes tárgyilagosság jellemző Kövecses viselkedésére egészen a hazatéréséig. Az utolsó részben nagyfokú irónia hatja át a művet. Az elbeszélőt, a budapesti utcákat járva valami nagyon fájdalmas érzés keríti hatalmába. Honvágya van egy kínokkal teli hely után, amiben titkon mégis ott volt a boldogsága. Kertész Imre egyik gondolatát idézném, amely ehhez az érzéshez kapcsolódik: „a boldogság egyfajta csapda az emberek számára, ez az, ami továbbélésre csábít.” A műben a főszereplő identitása olyan sérüléseket szenved, hogy eljut arra a megállapításra, hogy az elhagyott otthona iránt érez gyűlöletet. Értékrendje „lepusztul”, átformálódik Erre 43

Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – A kortárs irodalomból kézenfekvő példa: Buchenwaldban történt megnyilvánulása. A fizikai-szellemi mélypontonmunkára alkalmatlannak nyilvánításakor-váratlan vágya: „szeretnék még élni ebben a szép koncentrációs táborban”. A mű ironikusságát jellemzi a francia származású, szintén rab orvosra tett megjegyzése. E szerint az orvos kivételt tett némely kedvenc beteggel és több cukorkát adott nekik. Akkor látta be, hogy mennyire fontos a műveltség és az idegen nyelvek ismerete. A kórházban éli meg a tábor felszabadulását. Hazafele jövet már kommunikációs nehézségei támadnak, nem tud személyleírásokat adni az újságírónak. Ennek oka, hogy a lágerben sok mindennek nem volt jelentősége, így például annak sem, ki hogy néz ki. Az időről is beszél, ami számára segített ésszel-lélekkel túlélni a rabságot, ugyanakkor nem múlott. Ezt annak, aki nem élte át nehéz

elképzelni, mint ahogy a házukban éppen lakó házaspár sem tudta. „ha sors van szabadság nincs” - ecsetelte nekik, mindezt hiábavalóan. Az a gondolkodásmód, miszerint nincs olyan nézőpont, ahonnan elítélhetők lennének a történtek, hazatérésével megsemmisültek. A mindenhatónak hitt látszat szertefoszlott Rájött, hogy a ráerőszakolt sors a „sorstalanság”. 15.) Egy kortárs költő vagy drámaíró műközpontú bemutatása egyéni választás alapján Szabó Magda: Kiálts, város! 1917. október 5-én született Debrecenben 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin– magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig szülővárosában, majd 1942-től 1945-ig Hódmezővásárhelyen a Református Leánygimnáziumban dolgozott. 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben történt elbocsátásáig. Ebben az évben visszavonták tőle a már odaítélt

Baumgarten- díjat 1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor (1913–1982) íróval. Emlékeit Megmaradt Szobotkának című könyvében írta meg. Ebben az időszakban írta meg első versesköteteit Bárány, illetve Vissza az emberig címmel. A háború után az élet újrakezdésének erkölcsi konfliktusait fogalmazta meg. 1949-től a kényszerű hallgatás időszaka következett. 1958-ig nem publikálhatott, ebben az időszakban alkotott műveit csak később adták ki. Ekkortól kezdett áttérni a regényírásra Az 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az őz című regényei hozták meg számára a szélesebb körű ismertséget. 1959-től szabadfoglalkozású író Lélekábrázoló regényeiben: a Pilátus (1963), A Danaida, a nőalakok emberi kapcsolatait, belső világát elemzi. Önéletrajzi ihletésű munkái az Ókút (1970), valamint a Régimódi történet (1971), melyekből hiteles képet kapunk a korabeli Debrecen múltjáról és mindennapjairól is.

Történelmi színdarabjai közül a Kiálts, város! (1971) szintén Debrecen múltját jeleníti meg. Míg az előzőkben Debrecen iránti "hűségnyilatkozatát" fogalmazza meg, A szemlélők (1973) vallomás a hazaszeretetről, az együvé tartozás erejéről. Történelmi regényei közül keresztény államunk születéséről szól: Az a szép fényes nap (1976). Meseregényeinek Sziget- kék, Tündér Lala (1965) álomvilága mindig földi tanulsággal szolgál. Gyermek- és ifjúsági irodalmunk kiemelkedő műveiben: Mondják meg Zsófikának (1958), Abigél (1970) pedagógusi elhivatottsága is megnyilatkozik. Az Abigél diáktörténetéből filmet is készítettek. Szülővárosának, a kálvinista Debrecennek hagyományai meghatározóak voltak személyisége alakulásában. A szülők alakja - az apáé, aki műveltsége miatt köztiszteletben állt, és az anyáé, aki maga is írótehetség volt – gyakran tűnik fel műveiben. Sokoldalú művész Költő,

műfordító, regény- és drámaíró, jelentős tanulmányok, esszékötetek szerzője. Elbeszélő művészetével a lélektani regény nagy hagyományait folytatja és újítja meg. Művei középpontjában legtöbbször értelmiségi nők állnak. A lélek mélyén lejátszódó folyamatokat jeleníti meg, amelyek mögött a magyar társadalom korszakváltásait is megismerhetjük a maga reményeivel, belső válságaival, tragédiáival, az emberi kapcsolatok átrendeződésével. 44 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – A kortárs irodalomból 1985-től öt éven át a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke. 1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatták Az Európai Tudományos Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, Debrecen városának díszpolgára.          1959 József Attila-díj 1976 Csokonai-díj 1977 A Munka

Érdemrend arany fokozata 1978 Kossuth-díj 1982 SZOT-díj 1983 Pro Urbe Budapest 1987 Csokonai-díj 1992 a Getz Corporation díja 1992 A Magyar Köztársaság középkeresztje        1996 Déry-jutalom 1997 A Magyar Köztársaság középkeresztje a csillaggal 1998 Szép Ernő-jutalom 2001 Corvin-lánc 2003 Gundel-díj 2003 Prima Primissima Díj 2003 Femina-díj (Párizs) Férjének halála után az ő hagyatékát is gondozza. Szabó Magda írói tehetségét mutatja az a tény is, hogy műveit a világ legtöbb nyelvére lefordították. Regényei a világ számos országában arattak sikert Szabó Magda a legtöbbet fordított magyar író. Kiálts, város! Az írónő sorsának alakulását, változatos műfajú életművének emberi világát, eszmerendszerét csak egyetlen városba lehet visszavezetni: Debrecenbe, ahol az Ágyai Szabó Elek és Jablonczay Lenke házasságából 1917-ben megszületett Szabó Magda. Szabó Magda számára is sokkal

többet jelent Debrecen egy földrajzi helynél, egy városnál. Talán a "Város" kifejezéssel lehetne legélethűbben érzékeltetni, hogy Debrecen az írónő gondolatvilágában, műveiben már-már személlyé formálódott, melyet szenvedélyes szerelemmel szeret, istenít. Rajongása mítoszt szőtt Debrecen köré, pontosabban felnagyítva újrafogalmazta azt az évszázados mitikus látványt, melyben a magyar történelem és irodalom egyik főszereplője, sőt nem is főszereplője, az egyetlen igazi karaktere, "akit" sokan, gyakran félreismernek ugyan, de mégis napjainkig sugárzó erő maradt és alakító példa. Ennek a városnak a történelmi múltjáról írta Szabó Magda "A kiálts város!" című drámáját Csokonai Vitéz Mihály születésének 200. évfordulójára Arról a városról írva, amely felnevelte, elűzte, majd újra befogadta poétáját, ám drámájában ennek semmi jelét sem tükrözi. Úgy szól Csokonairól a

költőnő, hogy a városról beszél, a megtartó erőről, a "debreceniségről", ahogyan Debrecen kőfalak nélkül, furfanggal, pénzzel, polgárainak szigorú hitével védte önmagát és népét három hatalom és két vallás ütközőpontján. Kálvin puritanizmusa, Méliusz Juhász Péter hitvédőigyekezetén rideg dogmává merevedett, de mégis ebben gyökerezett a város megtartó hite. Ez tette Debrecent a "maradandóság városává" A reformáció és Debrecent a katolikus központtól elszigetelő török uralom kezdete egybeesik. Debrecen szigethelyzetbe kerül: három ország: a királyi, az erdélyi fejedelemség és a török hódoltsági Magyarország határán. Minden oldalról ostromlott szigetté válik, ahová azonban menekülni lehet. Történelmi helyzete a városnak eleve meghatározza az emberek sorsát Hatalmas erkölcsi problémája ám Debrecen városának, hogy az értékes embereket veszni hagyja vagy elűzi. Erre a fontos

gondolatra hívja fel olvasóinak a figyelmét az írónő, hiszen drámájában Borzán Gáspár sorsa rokon Csokonaiéval. Ezért írta Szabó Magda nagy poétánk születésének 200 évfordulójára drámáját. Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. nov 17-Debrecen, 1805 jan 28) Ennek a dicső múltú városnak a történelmébe, pontosabban 1604 végére, Bocskai István korába kalauzolja Szabó Magda a közönségét "A Kiálts város" című művében azokba a napokba, amikor a hajdúk fejedelme győzelmet aratott Álmosdnál. Kettős ok, amiért az írónő ezt a kort választotta. Az egyik, hogy rekonstruálni akarja Debrecen történelmét, a másik ám közel sem utolsó indok, hogy felhívja a ma élők figyelmét vajon honnan erednek a furcsa debreceni utcanevek: Kandia, Burgundia, s legfőképp honnan a Borzán Gáspár utcanév? 45 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – A kortárs irodalomból Amint említettem már a reformáció volt

nálunk az első olyan társadalmi és szellemi áramlat, amely Debrecen nevével fonódott össze. Itt honosodott meg, itt vált magyar vallássá a reformáció puritánabb ágazata, a kálvinizmus, s maga a város Méliusz Péter alatt "Erdély s Magyarország világosító lámpásává". Ezért próbálja Szabó Magda a kálvinizmus kettős arculatát kifejteni olvasói számára, azt a kálvinizmust, amely egyik oldalról a nemzeti nyelvű tudomány és irodalom nevelőatyja, s a haladó európai szellem megtestesítője, amely Debrecent a kálvinizmus védelmezőjévé tette, az üldözöttek támaszává, ahol minden polgár a reformált egyház tagja, de amely alig hetven évvel a kálvinizmus megszületése után erőszakosan ragaszkodva az új dogmákhoz életformájában, magatartásában rideggé, könyörtelenné vált. A vallási tolerancia elvét csak hirdette, de maga is türelmetlen volt. A város, amelynek főbírája, tanács és minden polgára egyenként

alá van rendelve az egyháznak, s itt szereplő képviselőjének, a tántoríthatatlan, csak szabályokban és hitelvekben gondolkodó Hodászi Lukács papnak, mint világi hatalom, mint polgárainak oltalmazója és összetartó ereje. A puritanizmus a festett kép, a cifraság elvetésével, minden hívság üldözésével művészetellenes és embertelen tan lett, melynek kihangsúlyozásának elkerülését a drámában talán a különleges alkalom tette vagy talán az írónő feltétlen rajongása okozta, hogy hőseiben csak a pozitívumot hangsúlyozta, s Debrecent is olyannak látta aminek bűvköréből nem lehet szabadulni. Egyedül a görög kalmár mondja ki, hogy e város ortodoxiája éppen olyan kegyetlen, mint katolikus ellenfeleié. Szabó Magda a drámájában Borzán Gáspárnak, az ismeretlen katonának emel emlékművet, akiről a nevénél alig tudunk meg többet. Csak, mint áldozat jelenik meg a műben Egyike azoknak a millióknak, akik elestek a harcban, és

akik közül néhánynak a földi maradványai fölé emlékművet emeltek szimbólum gyanánt. 1604 őszén is, mint Debrecen történelme során oly sokszor megint pénzzel kell megváltani a város nyugalmát a vesztett álmosdi csatából elvonuló császári csapatoktól, mivel a hajdúk, akik egy időre a császár oldalára álltak, most visszapártolnak Bocskai mellé, s megverik Belgijoso gróf zsoldosseregeit. Fenyegető közellétük nyugtalanító, mivel az éhes, fáradt zsoldosok fosztogatásait, gyújtogatásait már nem tudná elviselni az agyonra adóztatott, sanyargatott polgárság. A fáradt, meggyötört főbíró, Gál Nagy István kétségbeesése, kimerültsége elővigyázatlanságba sodorja. Az ellenséges császári csapatok követe pedig kihasználja az információt. Ez okozza Gál Nagy István vesztét. Gál Nagy István a kálvinizmus bástyáján, Debrecenben maga is bástya. Meggondolt, keménykezű, élete minden percét hitének s városának áldozó

ember. Mindenekelőtt főbíró, akit Debrecen polgárainak védelmére, vezetésére jelöltek ki. Kötelességet, mint jobb papok a hivatásukat alázattal és önfeláldozóan teljesíti. A város oltalma szent előtte, és előbbre való, mint családja, lánya. Hasonló találkozás zajlik le Szabó Magda "Kiálts város" című drámájában, mint Bernard Shaw a Szent Johanna utójátékában, ahol az író ironikus összejövetelt rendez élők és holtak között. Ám ebben a műben az egyetlen napirendi kérdés: a bűnösség és egyetlen tanulság az, hogy a rehabilitált áldozatot újra el kell ítélni. Szabó Magda drámája is egyetlen kérdésre alapszik: Ki ölte meg Borzán Gáspárt? Ezzel a kérdéssel indul a darab, ahol a török szultán, II. Fülöp spanyol és Rudolf magyar király, Kálvin János, Bocskai István jövendő erdélyi fejedelem és Belgiojoso császári hadvezér bűnösségüket tisztázandó gyűltek össze a drámaíró intésére

egy 1604-ben, Debrecenben esett gyilkosság ügyében. A Shaw-i szituáció nem csupán annyiban fordul meg, hogy utólagos társadalombölcseleti tanulságból egy történelmi krimi előzménye lesz. Ám Borzán gyilkossági perújrafelvételében koronás fők, hadvezérek és vallásreformátorok a gyanúsítottak. Aztán pedig: Johanna népvezér, akinek emléke túléli gyilkosaiét. És drámai hős Szabó Magda művében már az előjátékban kiderül, noha sem Ahmed szultán, sem Kálvin, sem Bocskai, sem Belgijoso nem ismerte soha Borzán Gáspárt, mindnyájan részesei halálának. 46 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – A kortárs irodalomból Az írónő kétféleképpen vési fel ugyanazt a történetet Borzán Gáspár emlékére: Az egyiken városának, Debrecennek áldozata Borzán Gáspár. Annak a városnak, amely késlekedett hadisarcot fizetni, hogy kiváltsa őt, saját szenátorát, Belgijoso császári hadvezér fogságából. Nem

puszta közömbösségből, hanem azért, mert a váltságdíj fejében meg kellett volna szegnie egyik törvényét, amely szerint nem bocsát teljes jogú polgárként falai közé idegent addig, amíg az országszerte folyó protestánsüldözések idején a Kálvin hitét vallók utolsó menedékének mondhatja magát. Az üldözöttek jogos védekező reflexéből válik itt önpusztító megátalkodottság A debreceni mentalitás csak egyik oldala a tragédiának. Az események úgy is elbeszélhetők, hogy a várost a kor történelmi mozgásainak gyújtópontjában látjuk. A török portyák, a császári és Bocskai hajdúinak összecsapásai, az állandó hadszíntérlét Debrecent is politikai lavírozásra kényszeríti. A dráma megírásakor, 1971-ben rövid időn belül Darvas és Hubay után Szabó Magda a harmadik, aki a három részre szakadt Magyarország társadalmi szituációját fogalmazza meg. Ezek szerint Borzán Gáspár a város és a történelem áldozata.

Igaz, hogy Borzán Gáspár a dráma egyik legnagyobb áldozata, ám közel sem válik Szabó Magda drámájának főszereplőjévé, még halálával sem, hiszen sohasem jelenik meg és egyáltalán nem is választja, csak elszenvedi sorsát. A dráma valóságos hőse Gál Nagy István, akihez a mű teljes egészében kötődik Borzán Gáspár pedig Gál Nagy Eszternek, Gál Nagy István jegyző lányának a jegyese. Esküvőjüket már többször, (ötször) el kellett halasztani a várost érintő egy-egy tragikus veszedelem (dúlás, tűzvész, pestis, fosztogatás) miatt. Ezért Eszterben az egybekelés iránt már-már valószínűtlen méretű vágyakozás él, másra sem tud gondolni, mint Borzánra, és az esküvő legújabb, az események kezdetének másnapjára kitűzött időpontjára. Alakjának drámaiságot kölcsönöz elvágyódását ellenpontozó szorongása egy ismét bekövetkezhető szerencsétlen fordulat miatt. Eszter az első és a második felvonásban

lázad ugyan a sors ellen, de lázadása nem több lázongásnál, passzív türelmetlenkedésnél, a hagyományok s annak képviselői: a város és nagyanyja elleni berzenkedésnél. Eszter azt hiszi, hogy nem szereti az apja, s sohasem törődik vele, és nem érti meg a folytonosan elfojtott szerelmi vágy beteljesületlenségének fájdalmát sem. A főbíró ekkor még az anyjával, a legtúlzóbb, legszélsőségesebb puritánnal egyetértésben van és sziklaszilárd abban a hitben, hogy Debrecennek állnia kell, mert ez a város sziget az iszonytatban. A második felvonás engesztelődést, nyugalmat áhitó kezdő fohásza a remény halvány kis sugarát lopja a nézőkbe, olvasókba, ám ez a halvány reménysugár is elszáll, amikor megszólal a lármahang, amely ellenség közeledtét jelzi. Nagyon kegyetlenül hat az olvasókra a nagymama Eszter megnyugtatására, leintésére mondott szavai, amelyeknél megindul a lavina, az emberfölötti küzdelem, valamint amikor az

ifjú Portörő elárulja, hogy a fogvatartott túsz Borzán Gáspár, a vőlegény. A második felvonás viszonylagos békéjében, amikor csak a természetes ellenséggel kell megvívnia Gál Nagynak, s lányának kitörései mindössze magánemberi létét karcolják meg, ha mélyen is, most, a harmadik felvonásban, az egyre nyomasztóbb és kilátástalan helyzetben odáig kell eljutnia, hogy mind hitében, mind hivatalában, mind emberségében keresztút elé álljon. Válasszon és döntsön, miként folytathatja életét: hiszen Debrecen ezt az összeget csak akkor tudná kifizetni, ha elfogadná egy görög kereskedő ajánlatát, aki magára vállalná a váltságdíj kifizetését, ha cserébe a város polgára lehetne. Gál Nagy István hiába próbálja eltéríteni kérésétől (a legszebb áruk, a templomi kelyhek felkínálásával) nem sikerül, hiszen Jorjosz Sztavriasz, a görög kereskedő eddig hosszú évek során önérzetében megsértett ember volt. Most

végre neki is lehetnének feltételei. Ám Gál Nagy István először elutasítja a javaslatot, de amikor kiderül, hogy a császáriak által túszul ejtett Borzán Gáspár élete forog kockán (aki a városi tanács tagja is) megmásítja a döntését. Inkább vállalja az eklézsiából való kizárását, hogy meg kell válnia hivatalától az első adandó pillanatban, hogy el kell szakadnia anyjától, aki aligha bocsátja meg engedékenységét, valamint lányának háláját is, aki azt hiszi szegény, hogy érte tette, szeretetből tette, mintsem hogy egy debreceni polgárt veszni hagyjon. Áldozatvállalása azonban értelmetlennek bizonyul, mert időközben megérkezik Bocskai levele, melyben felégetéssel fenyegeti meg a várost, ha az ellenséget bármiben segíti. Így Borzán Gáspárnak meg kell halnia, 47 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – A kortárs irodalomból mivel a debreceni főbíró hite és meggyőződése szerint élt és

aszerint választott, hiszen 12000 ember több, mint egy. Szabó Magda a főbíróban, Gál Nagy Istvánban azt az eszmét mutatja be, mint amire az írónőt tanították Debrecenben szülei, iskolája, s maga Debrecen: az életet minden pillanatában vállalnunk kell, akármilyen megpróbáltatással néz szembe az ember: Nem szabad meghátrálnunk! Nagyobb emléket sohasem állíthatott volna szeretett szülőföldjének, Debrecennek a kiváló írónő a "Kiálts város" című művénél. 48 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Világirodalom T ÉMAKÖR – VILÁGIRODALOM 16.) Az itáliai és az angol reneszánsz A középkor utáni reneszánsz, azaz ’megújulás’ szellemi mozgalma Itáliából indul el a 14. században (az 1340-es évtizedben), a XV. században hódítja meg Európát, és a kontinens nagy részén a 14. században ér véget A reneszánsz korszak második felében – a keresztény tanítás felülvizsgálata kapcsán –

kibontakozik a reformáció. A reneszánsz alkonyát a manierista stílus jelzi, az 1540-es évek táján. A reneszánsz a kultúra egészét áthatotta. A művészetben, valamint a latin nyelvű, humanista irodalomban és tudományban alakult ki, de a nemzeti nyelvű, polgári-népi műveltségben is megjelent. Megtermékenyítette Európa valamennyi nemzeti irodalmát, és elindította a nemzettudat formálódását, a nemzeti identitás erősödését, a folyamat végén pedig a nemzetté válás politikai igényét. A korszak neve francia eredetű – a „renaissance” szóból származik –, az olasz megfelelő a „rinascita” szó. A reneszánsz kultúrát a világi szemléletmód jellemzi: a vallás háttérbe szorul, az ember a földi élet élvezésére törekszik. Az ember (az antikvitás szemléletének megújulásaként) ismét az értékrend középpontjába kerül, a kor eszmerendszere a „humanizmus” lesz. Ismét fontossá válnak az emberi kapcsolatok

(barátság, szerelem, család, haza). A személyiség teljessége lesz az eszmény: egyaránt tiszteletben áll a test és a lélek, az ész és az érzelem, a tudomány és a művészet, az emberiség és a természet. A reneszánsz ember konfliktusok ütközőpontjában áll, és személyesen éli át korának minden ellentmondását, válságát. A legjelentősebb reneszánsz személyiségek az egyetemes látókörű alkotóművészek (a polihisztorok) voltak, akik a kultúra teljességét voltak képesek átlátni, összegezni és megújítani (pl. Leonardo és Michelangelo) Az emberközpontúság újraéledt értékrendje összefonódik az ókor iránti tisztelettel, az ókori kultúra újraértelmezésének szándékával. A reneszánsz bölcsője Itália, amelynek kulturális gyökerei az antikvitásig nyúlnak vissza. A reneszánsz legkorábban (a 14. században) Itáliában, azon belül Firenzében jelentkezik, a fénykor itt a bankár Medici család uralma alatt (1434-1494)

következik be. A vezérszerepet játszó Lorenzo de’ Medici maga is költő volt. Az évszázadok neve (14-15-16) az olasz művészettörténetben: „trecento”, „quattrocento” és „cinquecento”. A reneszánsz első képviselői képzőművészek: Cimabue és Giotto. A reneszánsz irodalom előfutára, egyszersmind a középkori szellemiség összefoglalója Dante. Mellette Petrarcát és Boccacciót szokás az itáliai reneszánsz irodalom fő képviselőinek tekinteni. A könyvnyomtatás a reneszánsz kor hatalmas jelentőségű, napjainkig ható találmánya: a német Gutenberg (Johannes, kb. 1397-1468) 1450-es kezdés után 1456-ra Mainzban készíti el az első nyomtatott könyvet: ez a latin nyelvű Biblia, a Vulgata. Az irodalom ettől kezdve nagy példányszámban a legszélesebb tömegek számára is hozzáférhető lesz. A könyvnyomtatás központja is hamar Itáliába tolódik át Németországból; a 15. század végén Velencében már mintegy 200 nyomda

működik. A filozófiában a reneszánsz korban Arisztotelész egyeduralma meggyengül, Platón szerepköre megnövekszik. A korszerű vallásos világnézet (a skolasztika helyébe lépve) az újplatonizmus: a firenzei Ficino humanista (Marsiglio, 1433-1499) a kereszténységet Platón (és Plótinosz) tanaival egyezteti össze. Eszmerendszerében jelentős szerepet kap a szeretet és a szerelem, a csillagvilág, a lélekvándorlás és a szépségkultusz. Főműve A keresztény vallásról (De christiana religione, 1474); hatást gyakorolt pl. Janus Pannoniusra A firenzei Macchiavelli (Niccoló, 1469-1527) politikai gondolkodó és író, az értekezés irodalmi műfajának egyik megalapítója. Nagy hatású műve A Fejedelem c. értekezés (Il Principe, 1512-1519): ebben az erkölcsöt a politikai érdek (ti a hatalom megszerzése és megtartása) alá rendeli. A humanizmus egyik fő törekvése a kulturális hagyományok felülvizsgálata. A „humanista” eredetileg a hét

szabad művészettel (tehát nem a teológiával, a kánonjoggal vagy az 49 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Világirodalom orvostudománnyal) foglalkozó tudós, ill. az eredeti szövegek értelmezője A rotterdami Erasmus (Desiderius, 1466-1536) szellemes gúny- és vitairatok szerzője, pl.: A balgaság dicsérete (Encomium Moriae, 1509). A görög nyelvű Biblia magyarázatával, kiadásával, ill latinra fordításával Luther elődjének is tekinthető. A reneszánsz az egyház megújulását is magával hozta. A Vulgata, a közkézen forgó latin nyelvű szöveg (Szent Jeromos műve) hitelességét a 15. században már erőteljes bírálatok érték A vallási életben a rituális külsőségek elburjánzása, a visszaélések sora is kemény leleplezésekben részesült (pl. Erasmus részéről) A megújulás mindezek következtében a római egyház élén is bekövetkezett. Humanista szellemiségű pápák jelentek meg, közülük is kiemelkedett

II Pius (1458-tól), alias Aeneas Silvius Piccolomini (1405-1464), drámaszerző, történelemtudós és író; Mátyás udvarában is járt. A reneszánsz művészet 1500 körül a Vatikánban is megjelent, elsősorban Raffaello és Michelangelo alkotásai révén. Radikális szakítást kezdeményezett 1517-ben az egyházi életen, sőt a keresztény valláson belül a reformáció. Az úttörő Luther volt (Martin, 1483-1546), akinek a szépirodalmi jelentősége is korszakos: az újkori Európában ő indítja el a nemzeti nyelvű bibliafordítások sorát azzal, hogy a német nyelvű teljes szöveget 1534-ben jelenteti meg. Petrarca (Francesco, 1304-1374) tudós humanista, a levél műfaj mestere, költőként a modern szerelmi líra előfutára. Ifjúkorában Avignonban él, a pápai udvarban; a hazaszeretet első költői kifejezője az Itáliám c. verse (Italia mia) Cicero szövegeinek gyűjtője és gondozója volt, latin nyelvű irodalmi munkássága is jelentős; a

humanista szellemű új latin epikus költészet – Vergilius követésével – az ő Africa c. művével született meg Mindezekért 1341-ben Rómában koszorús költővé avatják. Legmaradandóbb műve mindazonáltal a Daloskönyv (Canzoniere, 1342-1347 közt) toszkán nyelvjárásban írt versekkel, a szerelmi vágyakozás édes-keserű érzéseiről. A kötet előbb a Laura életében született verseket tartalmazza mintegy lírai naplóként, majd az őt elsirató verseket. Jellegzetes műfaja a dal („canzone”), gyakori versformája a szonett Szerelmének a „Laura” nevet adja (szójátékokra adva lehetőséget, számos jelentést ötvözve). A világirodalom szerelmi költészetében az ő nyomában született meg a „petrarkizmus” irányzata. Boccaccio (Giovanni, 1313-1375) a novella megteremtője, a szórakoztató történetmondást emelte az írásbeliség szintjére. Hőskölteményeket is írt, valamint az olasz irodalomban elsőként regényeket is. Főműve

a Dekameron (Decamerone, 1348-1358) c novellagyűjtemény: összesen száz kisepikai szöveg a földi boldogságról és az emberi fonákságokról. A történeteket a pestis elől menedékbe húzódó fiatalok mondják el – az életerő diadalát is példázva. Az angol Chaucer (Geoffrey, 1340-1400) Boccaccio követője volt, a Canterbury mesék (The Canterbury Tales, 1386 körül) c. verses gyűjteményében a mesélők (a vértanú Thomas Becket sírjához zarándoklók) tanulságos, zömmel erősen gunyoros és pajzán történeteket mondanak. A reformáció termékeként születik meg az irodalomban az utópia: az angol humanista Morus Tamás (Thomas Moore, 1478-1535) Utópia c. könyve (1516) az Amerikában járt tengerészek elbeszélései alapján fogalmazódik, az eszményi államról szól, így teremt műfajt. A reneszánsz irodalom Angliában a legmagasabb szintre a drámában fejlődött. Az angol megújulás szellemi elődei a klasszikusok (pl. Seneca) és a humanisták

(pl Machiavelli és Montaigne) Shakespeare (William, 1564-1616) angol drámaíró és költő, a világirodalom kiemelkedő alakja. Összesen 37 drámája között tragédiák, királydrámák, súlyosabb és könnyedebb vígjátékok, románcok (regényes színművek). Szonetteket is szerzett egy "fekete hölgy"-höz A középkori és a reneszánsz világnézet konfliktusait ábrázolta, korának társadalmi-történelmi válságait. Hőseinek bonyolult belső küzdelmeit kivételes pontossággal és plasztikussággal ábrázolta. A nyelv mestere is volt. Milton Elveszett Paradicsom (Paradise Lost) c. műve Dante Isteni színjátékának párja, protestáns szellemiséggel. A francia irodalomban a könyvnyomtatással a népszerű irodalom virágzásnak indul: a népkönyveksorában jelentkezik Rabelais (François, 1494-1553), a humanista életöröm és 50 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Világirodalom tudásvágy humoros kifejezője. Kiemelkedő

sikere a Pantagruel (1532) a féktelen étvágyú hős kalandjaival. A francia nyelv és a vers kifejező képességének növelésére 1549-ben mozgalom indul „Pléiade” néven. Ronsard (Pierre de, 1524-1585) petrarkista költő volt, antik minták alapján a francia nyelv és költészet felemelője, a szerelmi líra nagy alakja. Az ún „Pléiade” irodalmi csoport vezetője, egyben IX. Károly udvari költője A humanista bölcselet jeles alakja Montaigne (Michel Eyquem de, 1533-1592). Megteremti az esszé műfaját, a nevét is ő adja Esszék (Essais I-III., 1580-1588) c könyvével A műfajok között a reneszánsz évszázadai során a legnagyobb becsben – még mindig Arisztotelész hatására – az eposz és a dráma állnak. Idővel uralkodóvá válik az örök emberi vonások ábrázolása heroikus (Shakespeare), ironikus (Ariosto) vagy szatirikus (Rabelais, Cervantes) módon. A reneszánsz irodalom jellegzetes műfajai: a nemzeti nyelvű eposz (a klasszikus

hagyomány és a verses lovagregény összekapcsolásával), az idillikus leírás, a komédia, a pásztorregény és a pásztordráma, Boccaccio révén a novella, a bölcselkedő-szellemes próza, az angol irodalomban (mint a műfaj határán álló versforma, Petrarca hatására is) a szonett, Shakespeare drámatípusai, köztük pl. a románc, a spanyol irodalomban a pikareszk regény, a franciáknál az esszé (Montaigne). A korszak végén megjelenik a modern regény (Cervantes), sőt az első történelmi regények is. A reneszánsz korban a dráma fejlődése felgyorsul. Eleinte a klasszikusok (Szophoklész, Plautus, Terentius, Seneca) tragédiái és komédiái kerülnek színpadra eredeti (görög, ill. latin) nyelven, és egy ideig az új darabok nyelve is a latin, de aztán fordítások születnek az antik művekből, előre mutatva a francia klasszicizmus irányába. Az új alkotások tárgya immár a földi élet. A középkori rituális drámaformákat fokozatosan

háttérbe szorítja a komikus világi színjátszás, pl. a francia „farce” a Pathelin mester c darabbal A meghatározó műfajok: eleinte a vígjáték, aztán az iskoladráma, majd a nemzeti nyelvű komédia. A korszak végén a meghatározó műfaj már a mély tartalmú tragédia, magasztos hangvétellel. A színész még Shakespeare korában is alacsony rangú mulattató, „jongleur”, de NyugatEurópában a színészet ekkortájt kezd hivatássá emelkedni. A reneszánsz stílus először a képzőművészetben fejlődött ki. A harmonikus, szimmetrikus formák, a zárt kompozíció, az ember és természet összhangja, a valóság részletes megfigyelése, a tipizálás és az idealizálás is jellemzi. Az irodalomban a reneszánsz elején a legmagasabb rendű szerzői eljárás az „imitatio”, az antik minták formai utánzása. A latin nyelvben az antik retorika (Cicero, Quintilianus) szabályainak követése idomos, majd teret hódít a szabad szellemesség

(Erasmus). A reneszánsz nyelv színekben gazdag, változatos, egyéni. A költő a szókincs legkülönbözőbb rétegeiből válogat. A szövegekben az emelkedett, fennkölt stílus és az élőbeszéd egyaránt megjelenhet. 17.) Regényváltozatok és hőstípusok a 19 századi európai irodalomban A XIX. századtól kezdve az irodalom történetét nem korstílusok, hanem egymással párhuzamosan, összefonódva futó stílusirányzatok határozzák meg. A század irodalmának legjellemzőbb irányzatai a romantika, a realizmus és a naturalizmus egy tőről fakadnak, a felvilágosodás által megteremtett művészeti elvekből illetve létrejött társadalmi rendből való kiábrándulás szülte őket, alapját képezik a mai értelemben vett modern irodalomnak. Időben nem egyszerűen elhatárolhatóak egymástól, de elmondható, hogy míg a század első felében a hangsúlyosabb romantika és a realizmus egymás mellet éltek, addig a század második felének európai

irodalmában a vezető szerepet a realizmus foglalta el, s mellette az újonnan kialakított naturalista ábrázolásmód. Az új világnézet, érzések, eszmék megfogalmazásának legkitűnőbb 51 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Világirodalom eszköze a regény műfaja volt. Az epikai művek már a romantikában is nagy jelentőséghez jutottak, a realizmusban egyértelműen ez a műnem teljesítette ki a stílusirányzatot. Romantika A romantika elnevezése a ’roman’=regény szóból ered. A stílusirányzat a XIX század első két harmadát jellemezte. Kialakulási központjának Anglia és Németország tekinthető, ezekben az országokban a klasszicizmus nem uralta olyan mértékben az irodalmat, mint Franciaországban. A romantika a művész teljes alkotói szabadságát hirdette, semmilyen szabály nem korlátozhatja az alkotói fantáziát. A stílus kiteljesedésében ezért kaphatott nagy szerepet a legkötetlenebb műnem: az epika, s

azon belül a regény változatai. A romantikus regény előfeltételévé vált az érdekfeszítő cselekmény, a különleges hősök különleges élethelyzetekben való szerepeltetése, a meghökkentő, meseszerű fordulatok, s a jellemkontrasztok alkalmazása. A hősök jelleme viszonylag leegyszerűsödöttnek tekinthető, eszményi hősökkel gyakran démoni alakok kerülnek ellentétbe, ugyanakkor gyakran egy-egy szereplő lelkén belül is ellentétes érzelmek, erkölcsi parancsok csapnak össze. A romantikus regényhősök legjellemzőbb vonása a valóságból, a környezetükből való elvágyódás, valamiféle eszmény keresése, a misztifikált boldogság elérésének vágya. A regénytípusok közül gyakoriak voltak a képzelet világában, a történelmi távlatokban játszódó történetek (Sir Walter Scott: Ivanhoe, Rob Roy, Waverley). Formáját tekintve tért hódított a verses regény alkotása (pl. Byron: Don Juan (1819-1824), Puskin: Anyegin (1830)

Jelentős szerepet játszik a líraiság, az író személyes érzelmi reflexiói. A német romantikusok műveiben jelentkezett legerőteljesebben az elvágyódás motívuma, a képzelet teremtő szárnyalása. Akár Novalis Heinrich von Ofterdingenjét (1800), akár Hoffmann Az arany virágcserepének (1814) főszereplőjét, Anselmust tekintjük, a főhős az érzékek feletti csodavilágban, a képzelet, az álmok világában, egy magasabb rendű, tartalmasabb dimenzióban létező eszményi boldogság vagy szerelem elérésére törekszik. A legerősebben a német romantikában jelenik meg a fantasztikum. A francia romantika a németnél később, Victor Hugo fellépésével 1830-ben bontakozott ki. Victor Hugót nagy jelentőségű lírai életműve mellett inkább regényíróként tartják számon. A francia romantikus regény némiképp különbözött a némettől. Sokkal inkább jellemezte a közéleti mondanivaló, a szabadság, a liberalizmus eszméjéért való

lelkesedés, a zsarnoksággal, az elnyomással való szembenállás. Emellett nem halványult el természetes a regényekben itt is hangsúlyosan megjelenő romantikus művészi értékrend, a tiszta érzelmekért, emberségért való rajongás. Hugo talán legnagyobb horderejű művei A párizsi Notre-Dame (1831) és a Nyomorultak (1862). A Notre-Dame több szálon futó történelmi regény, az emberi lélek szépségét, az értékek elévülhetetlenségét hangsúlyozza. Hősei eszményített, vagy démoni sematizált alakok, az emberi lélek tisztasága (Quasimodo és Esmeralda) áll szemben az eredendő gonosszal (Frollo). A Nyomorultak Hugo közelmúltjában, a restauráció időszakában játszódik, a szegények, a megalázottak mellett harcoló tiltakozás minden jogtalanság, igazságtalanság ellen. Hősei között ismét a tiszta eszmékért lelkesedő heroizált szereplők (Jean Valjean, Marius, Cosette) állnak szemben az aljas, gonosz, elvetemült ösztönlényekkel

(Thénardierék). Az orosz romantikus irodalom a képzelet világába való merülés helyett inkább egy emberibb, élhetőbb társadalmi rend iránti vágyat fogalmazott meg. Sokkal nemzetibb jellegű, mégis a romantika tette európaivá az orosz irodalmat. Az orosz romantika legnagyobbjának tartott Puskin Anyegin című verses regényében is az orosz romantika kedvelt hőstípusa: a felesleges ember alakja jelenik meg. Goncsarov: Oblomov, s Lermontov: Korunk hőse című műveiben is megjelenik ez az alak, az akaratgyenge tenni képtelen, a jobbra vágyó, de magára mélabút erőltető byroni jellem. A műben Anyegin alakja mellett még egy ’szereplő’ kap hasonlóan hangsúlyos szerepet, maga Puskin. A regény jelentős részében személyes érzelmeit, gondolatait, viszonyát a szereplőkhöz, vallomásait fogalmazza meg. Az Anyegin megírásával Puskin művészete már a realizmus irányába mutat, hősei szomorú sorsú, szánalomra méltó, romantikus szemléletű

emberek, sorsuk boldogtalanságba, meghasonlottságba torkollik, az eszményített boldogságot nem érhetik el, s nem is magasztosulnak eszményi hősökké. 52 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Világirodalom Az angol romantikus irodalom regényköltészete (Byron, Shelley, Keats) nem volt akkora hatással az európai irodalmi folyamra, lírai újszerűsége viszont annál nagyobb jelentőséggel bír. Az amerikai regényírók közül Edgar Allan Poe emelkedik ki egy új regénytípus, a bűnügyi regény megalkotásával (A Morgue utcai kettős gyilkosság), melyben „a borzalmat logikával kapcsolta össze, s egyszerre élvezhette a titokfejtés gyönyörét és rettenetét”. Realizmus A realizmus a romantikával nagyjából egy időben jelentkezett annak ellenhatásaként, illetve bizonyos tekintetben kiegészítőjeként, folytatójaként. Leginkább a nagyepikához, a regényhez kapcsolható kiteljesedése, de a drámában is nagyjelentőséggel

bír gyakran más stílusirányzatokkal ötvöződve. A realista ábrázolásmód lényege a jelen, a valóság, a társadalom viszonyainak szubjektumtól függetlenített, pontos, teljes, hű, a visszásságokat nem elkendőző bemutatása. [a realista írók hőseiken keresztül társadalmuk szociológiai rendszerét mutatják be, főleg a francia irodalomban, s az alkotók meggyőződése volt, hogy a társadalmi helyzet irányítja, meghatározza ez egyén magatartását, lelkiségét, életútját.]A realisták tudatosan kívánnak széles freskót festeni a társadalom fő jelenségeiről, a legapróbb részletekig törekszenek a valóság ábrázolására. A realizmusban sokkal nagyobb jelentőséget kap a lélekrajz, a szereplők lelki világának feltárása, megszületik a modern irodalom alapját képező lélektani (analitikus) regény. A realista regények általában valamilyen tipikus, társadalmilag lényeges, általános érvényű tartalomra épülnek, ezért hőseik

is gyakran egy-egy típus megtestesülései. Ez a tipizálás azonban már nem rokonítható a romantikus jellemsémákkal. A francia realista irodalom egyik kedvelt műfaja a karrierregény, legjelesebb képviselői Stendhal és Balzac. A karrierregény konfliktusa arra épül, hogy főhősében szembe kerül egymással a társadalmi felemelkedés vágya az erkölcsi értékrenddel, a karrier morális önfeladással jár, a jó képességek önmagukban nem elegendők a felemelkedéshez. A karrierregény az egyén és a társadalom konfliktusán keresztül ad szociográfiai képet a korról, s egyben bírálja is a fennálló társadalmi rendet. A karrierregény főhőse egyben egy jellegzetes realista hőstípus a boldogságot a romantikus felfogással szemben már nem a fantáziavilágban, az eszményekben, hanem a társadalmi felemelkedésben kereső, alacsony sorból származó, ámde rendkívül tehetséges ifjú. Jellegzetes példa Stendhal Vörös és feketéje (1830) vagy

Balzac Goriot (1834) apója. Míg Stendhal kissé romantikus fordulattal megmenti hősét az erkölcsi önfeladástól, Balzac Rastignacja „átlép a küszöbön, s elveit feladva karrierjét választja”, noha Goriot személyében ellenpéldaként szolgál az érzelmeit túlzottan kitáró „karrierista” lesüllyedése. Mindkét szerző esetében megfigyelhető a regények lélektani, analitikus jellege, noha Balzac elsősorban tetteiken keresztül fest árnyalt lélektani képet alakjairól. A francia realizmus ugyancsak nagy alakja Gustave Flaubert, aki művészetében a realizmus betetőzője és rokonságot mutat a naturalizmussal. Kíméletlen képet fest Bovaryné (1856) című regényében arról a nyárspolgári, kicsinyes, unalmas világról, amiből a tartalmasabb életre vágyó, el nem érzéketlenedett lelkek ki kívánnak törni, de törekvéseik kudarcra vannak ítélve. Kíméletlenül mutat rá a polgári társadalom erkölcsi hanyatlására, s kritika

tárgyává teszi az emberek megelégedettségét. Az orosz realizmus időszakát tartják az orosz regény és irodalom virágkorának, olyan nevek jellemzik a korszakot, mint Gogol, Tolsztoj, vagy Dosztojevszkij. Gogol fest legelőször Oroszországról s társadalmáról ijesztő leleplező képet, Holt lelkek (1842) című regényében, melyben az erkölcsök romlásáról, a mindenen átgázoló nyereségvágyról számol be. Hőse a sima modorú, aljas és törtető, minden hájjal megkent Csicsikov, aki a realizmus jellegzetes figurája. A világirodalom legnagyobbjai közé sorolt Tolsztoj szerint az igaz művészetnek három ismérve van: őszinteség (írásai ezért szerzői gyónások), világosság (közérthetőség), eredetiség (az olvasóknak világukra, önmagukra kell ismerniük). Életművében önéletrajzi ihletésű regényei mellett, melyek önvallomásnak tekinthetőek (Gyermekkor, Serdülőkor, Ifjúság) legnagyobb történelmi regénye, a Háború és béke

(1863-1869) kiemelkedő, melyben a „felesleges ember” problémájára a dolgos paraszti életben talál megoldást. Anna Karenina (1873-1877) történetében rávilágít, hogy a kor társadalma, az emberek lelki elsivárosodása miként taszítja ki a tartalmasabb 53 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Világirodalom életre vágyó, a szerelméért még büszkeségét is feláldozó romantikus hőst. A tartalmában az orosz realizmus jellegzetes irányvonalához, a csinovnyikirodalomhoz kapcsolódó kisregényében, az Ivan Iljics halálában (1882-1886) rámutat a kor átlagemberének lélekpusztító életvitelére, aki saját egyéniségét, boldogságát áldozza fel a társadalmi konvenciók oltárán. A csinovnyikirodalom jellegzetes vonása az orosz realizmusnak. A feudális-polgárosodó társadalomban különös helyet elfoglaló tömegproduktum-kishivatalnok egyéni érvényesüléséért küzd, de minden tekintetbeni középszerűségéből

képtelen kitörni. (Csehov: A csinovnyik halála, Gogol: A köpönyeg, Dosztojevszkij: A hasonmás, Feljegyzések az egérlyukból). Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij a nagy újítók egyike a világirodalomban. A polifonikus eszmeregény megteremtője. A dosztojevszkiji hősök gondolataik rabjai, egy-egy eszme vezérli őket, s konfliktusaik ezen eszmék összecsapásai (olykor egy hősön belül kerülnek ellenpontba az eszmék). Ebből az eszmei összetettségből ered a regények többszálúsága Dosztojevszkij az analitikus regényt is a lélektaniság mélyebb szféráiba merítette, s ezzel a XX. századi freudizmus előfutárának tekinthető. Regényeiben ugyanis a szereplők lelki folyamatainak felszíni (tudatos) összetevői mellett a tudatalatti értelem felett gyakorolt hatalmának kérdését is pedzegette (gondoljunk csak A hasonmás című kisregényére, vagy A Karamazov testvérekre). Hősei jellemző vonása a megszállott bőbeszédűség, önmarcangolás,

vallomásos kitárulkozás, s rendszerint olyan megsértett és megalázott alakok, akik a társadalmon kívül kerülnek, s ezért átlépik az általános normákat, erkölcsi törvényeket. Az író gyakorta ezen lélektani küszöb átlépésének pillanatában ragadja meg hőseinek történetét. Az analitikus regényre, s az eszméinek hatalma alá kerülő, általános emberi törvényeket átlépő hősre a legkitűnőbb példa a Bűn és bűnhődés (1866). Dosztojevszkijnél különösképpen, de már Stendhaltól kezdve a többi realista szerző műveiben is megjelenik az író narrátor omnipotens – mindentudó mivolta. Hőseit az író már nem csak cselekedeteivel képes jellemezni, hanem legmélyebb lelki működéseit, belső motivációit is pontosan ismeri, s meg is osztja az olvasóval. Minden eseményről tudomása van, s ezek összefüggéseit át is látja, pontos ismeretekkel rendelkezik a valóságról, s ezt láttatja az olvasóval. (ezzel ellentétes

irányvonal is jelentkezett a kései realizmusban – Maupassant sarkította a realizmust leginkább, az írói szűkszavúságra, a történések bemutatására törekedett műveiben (Gömböc, Két jó barát, A szépfiú). Naturalizmus A realizmussal rokon vonásokat mutat a század végén kialakuló naturalizmus irányzata. A naturalizmus tulajdonképpen radikalizálta az ember és a társadalom törvényszerűségeknek alávetett mivoltát boncolgató feltevésekre épülő realista elbeszélésmódot. (A naturalizmus alapját a Comte-i pozitivista filozófia képezte: a világ a megszerzett tudás rendszerezésével leírható, megismerhető.) Az irodalomban természettudományokhoz közelítő módon ábrázolja az emberi társadalomban való történések szükségességét. Az ember sorsát öröklött tulajdonságai és környezete determinálja, s alapjában véve biológiai és ösztönlény, s az állati természetét a naturalizmus túlhangsúlyozza. Legjelesebb

alkotója Émile Zola kísérleti regényeket írt a kísérleti orvostan mintájára, munkáiban a természettudományok egzakt módszereit és eredményeit igyekezett érvényesíteni. Az író néhány tipikus személyt egy adott közegbe helyez, majd az ismert biológiai jellegzetességekkel rendelkező regényalakok cselekedeteit a kísérleti környezetben lejegyzi, mintegy laboratóriumi naplót vezet, így juttatja el alakjait a kétségtelen biztonsággal megjósolható végkifejletig. A regény gyakran így az elmélet illusztrációjává vált, viszont legtöbb művében a művész fölébe kerekedett az elméletírónak. (Nana, Patkányfogó, Germinal, Hölgyek öröme) A XIX. század indította el a mai, modern irodalom kialakulását, a XX század művészetének alapvonásai ebben a százéves időszakban körvonalazódtak, s ezért irodalomtörténeti szempontból a legjelentősebbnek tekinthető. Általánosan a 19. századi regényről Alapvetően kétféle tendencia

érvényesül a regényirodalomban. Az egyik filozófiai és természettudományos háttérrel támogatottan (Auguste Comte, pozitivizmus) a realista narratívát képviseli (a francia irodalomban pl. Stendhal, Balzac 54 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Világirodalom művei), illetve a későbbiekben szerepét átveszi a naturalizmus (Zola művei), a másik pedig az irodalmi modernség előfutáraként megkérdőjelezi a realista elbeszélőmód és sajátosságok hitelességét és új elbeszélő módokat teremt. A realista elbeszélések, regények jellemzője a metonimikusság, és a mindentudó elbeszélő jelenléte. 19 század végén azonban megjelennek azok a regények, melyeknek elbeszélője korlátozott mértékben nyilvánul meg a műben, és a történetmesélés metaforikus, vagyis a regényben egyes jelenetek pl. a hasonlóságok miatt kerülnek egymás mellé. Megjelennek a különböző nézőpontok elbeszéléseiből keletkező

polifonikus regények (az orosz epikában Dosztojevszkij regényeinek besorolására alkalmazták.) Honoré de Balzac a realista regényvilágok kiépítésének célját tűzte ki hatalmas regényciklusában, az Emberi színjátékban. Balzac úgy gondolta, hogy az emberi társadalomban zajló folyamatok, a társadalmi rétegek mozgása, az emberi egyedek küzdelme szépirodalmi eszközökkel mind-mind ábrázolható. Balzac regényeiben az anyagi javak hatalma az emberi szenvedélyekkel szoros kapcsolatban domborodik ki, s az elbeszélő mindkettőt szigorú oksági rendbe kívánja állítani. Balzac regényeit ezen témákból adódóan lehet karrierregénynek, lélektani regénynek Karrierregénynek elsősorban a társadalmi érvényesülésről szóló, lélektani (analitikus) regénynek pedig az emberi tudatvilág bonyodalmait kiemelő epikai alkotásokat nevezzük. A Goriot apó (1834) értelmezésem szerint betudható mind karrier-, mind fejlődésregénynek a főhős

Rastignac szempontjából, hiszen a vidéki fiú mindent bevet annak érdekében, hogy a társadalmi ranglétrán fölemelkedjen, ugyanakkor ez egy folyamat, amely szükségszerűen feltételezi, hogy a főhős mindeközben hatalmas változáson menjen keresztül. Ez a hőstípus (személyesen Rastignac formájában több regényben is visszatér: A Nucingen-ház (1838), Ingyen komédia (1846), Az arcisi képviselő (1847). Rastignac az ügyes, alkalmazkodó karrierista hőstípusa, aki feladva korábbi szerepeit, megtagadva gyerekkori önmagát, végül bankárnak áll. Regényre elbeszélői omnipotencia, illetve hosszas monológok jellemzőek. A cselekmény kronologikus előrehaladású, lineáris, ok-okozati viszonyokra épül fel. Az összefüggések mindig átláthatóak, a regény tere és ideje könnyen bejárható. Az elbeszélést a folytonosság jellemzi, hiányzik az elhallgatás, vagy az utólagos értelmezés. A visszatekintések nem módosítanak a szöveg tartalmán,

hanem alkalmasint annak előzményeiről tanúskodnak. A regény műfajának egyik legfontosabb állomása Flaubert keveset olvasott klasszikusa az 1857-ben megjelent Bovaryné. A könyv szerkezetére, elbeszélésmódjára már nem metonimikusság, hanem metaforikusság jellemző. A regény hasonlati egymásra utalnak, szerkezete feszes, igen pontos a nyelvhasználat. Megjelenik a történet többféle értelmezésének lehetősége a sokrétű metaforikus hálózatnak köszönhetően. Valamint a regényszövet témájává teszi a romantika és a realizmus poétikájának kérdéseit. A regény ugyanakkor társadalomkritikai vonatkozásokkal is bír (a tudósok tragikomikus megjelenítése pl.) A regénynarráció megújítását leginkább az újdonságnak számító személytelenség, és szenvtelen elbeszélésmód jellemzi. Ez nem teszi lehetővé a főhőssel, Emmával való azonosulást a befogadó számára. Emma személye alapvetően egy romantikus nőtípust emel be az

irodalomba, hiszen Bovaryné olvasmányélményeiből merítve szemléli a világot, mintegy önmagát is egy ilyen történetbe belehelyezve, beleképzelve. Ebből adódóan személyének olvasói megítélése csak ironikus lehet A vidéken játszódó történetnek nem éppen felel meg egy folyton magasabb szférákba vágyó asszony típusa, aki a jelent mindig unalmasnak tartja. Emma ily módon egy don Quijote női változatban. Nem képes a jelenében élni, folyamatos elvágyódás, és sóvárgás jellemzi valami elérhető és elérhetetlen újszerűség miatt. Valóban azonban mindig más ideát talál magának, így végül sose lehet boldog. A két példa jól tükrözi, hogy a 19. századának regényirodalma lényegében műfaji kísérletezéseket, és újításokat hozott, és a században megírt regények alapul szolgáltak a késő-, ill. posztmodern regénykonstrukciók re- és dekonstruktív szerepeinek kibontakozhatóságához. 55 Emelt szintű irodalom

szóbeli tételek Témakör – Színház és drámatörténet T ÉMAKÖR – S ZÍNHÁZ ÉS DRÁMATÖRTÉNET 18.) Madách Imre: Az ember tragédiája Madách Imre 1823-ban született Alsósztregován, középnemesi családban. Tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le. Ezt követően filozófiai tanfolyamra járt, majd 1837-ben a pesti egyetemen egy évig jogot hallgatott. 1837 után jogi tanulmányait magánúton folytatta. 1840-ben jelentette meg Lantvirágok című lírai ciklusát, melynek megírására Lónyay Etelka iránti ifjúkori szerelme ihlette. 1841-ben leteszik az ügyvédi vizsgát, Balassagyarmaton joggyakornok, majd megyei aljegyző lesz. 1844-ben ismerkedett meg Fráter Erzsébettel, s a következő évben összeházasodtak. Betegeskedése miatt a szabadságharcban nem vehetett részt, de a világosi bukás után tragikus események sorozatát kellett átélnie. Öccse a háborúban szerzett betegségbe belehalt,

nővérét családostul meggyilkolták menekülés közben. 1852-ben Kossuth titkárának rejtegetéséért letartóztatták, s 1853-ban szabadult. Közben felesége hűtlen lett hozzá, és 1854-ben elváltak 1859-ben írta meg A civilizátor című drámáját. 1859 februárjában kezdte írni, és 1860 márciusában fejezte be Az ember tragédiáját 1862-ben a Kisfaludy Társaság, 1863-ban pedig az Akadémia választja tagjai sorába. 1860-61-ben írja meg Mózes című drámáját. 1861-ben Nógrád megye országgyűlési képviselője lett, s egy időre aktívan bekapcsolódott a politikai életbe. 1864-ben halt meg Alsósztregován Az ember tragédiájának keletkezési körülményei, műfaja, keretszínek Keletkezési körülményei: Madách 1859-60-ban írta Az ember tragédiáját. Az elkészült kéziratot Madách Arany Jánosnak mutatta meg, ám később alaposan átolvasva értékesebbnek tartotta. Madách meghatalmazta Arany, hogy nem csak helyesírási hibákat

javítsa ki, hanem nyugodton változtathat a művön Arany. (1861-ben volt hivatalosan a kiadása, de 1862 január 12-én jelent meg. A mű keletkezésének évei csalódásokkal teli korszakot jelentenek a történelemben. Ennek a csalódottságnak az oka az elveszett szabadság és az utána történő megtorlás. Ez a történelmi válság a tragédia keletkezésének egyik oka. Emellett személyes csalódások is szerepet játszottak a mű megírásában. Nővérének családjának elvesztése is fokozza elkeseredettségét Ugyancsak súlyos csalódás volt számára a sikertelen felbomlott házassága és a feleségében való csalódás. A kiábrándultság és a hinni akarás belső vitája dúlt Madách lelkében, s ezt a vitát, ezt fogalmazta meg drámai költeményében. Hinni akarását Ádám, kétségeit Lucifer képviseli A mű nem a történelmet akarta bemutatni, hanem azoknak az uralkodó eszméknek sorsát és szerepét, amelyek az ő világnézetének alapját

képezték, s amelyek az ötvenes évek folyamán különösen kétségessé váltak. (Különböző filozófiai irányzatok tűnnek fel a műben: deferminizmus: az ember sorsa eleve meghatározott, ellene tenni nem tud, harca felesleges; deizmus: isten megteremtette a világot, de nem szól bele a működésébe; dialektika: a fejlődés mozgató rugója az ellentétek harca; pozitivizmus: a társadalom bármiféle fejlődését tagadja, szerinte a világ kizárólag a természettudományok alapján ismerhető meg. A Tragédia leggyötrőbb kérdése: van-e értelme az emberi létnek; van-e emberi fejlődés, tökéletesedés? Műfaja: Az ember tragédiája 15 színből álló drámai költemény. A drámai költemény tipikusan romantikus műfaj. A drámai költemény hőse maga az emberiség illetve annak egy alakja Ezek a szereplők az emberi élet értelmét kutatják. Ezért is szokták világdrámának vagy emberiség költeménynek nevezni. Például: Goethe-Faust című műve

Szerkezete: Két szintes dráma típus. Egyik szint a biblikus keretszínek (1, 2, 3, 15) A keretszínei külön drámai egységet alkot. A másik szint a történelmi színek (4-14) A keretszínek körbe fogják a történelmi színeket. I. szín: A mennyben játszódik Megjelenik az Úr és körülötte az angyalok serege, akik a teremtés miatt dicsérik az Urat. Ám az angyalok közül Lucifer bírálja a teremtést, gúnyos 56 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Színház és drámatörténet szavakkal illeti a Teremtőt. Részt kér a teremtésből, ezért megkapja a tudás és a halhatatlanság fáját. II. szín: A paradicsom Itt él teljes harmóniában Ádám és Éva, csak két fa gyümölcséből nem ehetnek. Lucifer megzavarja őket Először Éva, majd Ádám is eszik a gyümölcsből Tettük következménye, hogy kiűzetnek a paradicsomból. Eredendő bűn: az ember elveszíti az örök életet. III. szín: A paradicsomon kívül Ádám és Éva

a földi élet megszervezésével van elfoglalva Lucifer azt akarja bizonyítani, hogy az emberi élet céltalan. Ádámot a saját helyzete és utódjainak a sorsa foglalkoztatja. Tudni akarja, hogy milyen a jövő vár az emberiségre Ezért bocsát rájuk Lucifer álmot, és az álom segítségével mutatja be az emberiség jövőjét. XV. szín: Kiűzetés utáni időszak Ádám felébred s Lucifer álma végzetszerűségét, és Ádám tehetetlenségét hangsúlyozza a lázadással. Ádám lázad és öngyilkosságba akar menekülni a végzet elöl. Éva gyermeket vár Ádám megadja magát, lázadása hiábavaló lenne, hiszen az ember sorsa már megpecsételődött, útját végig kell járnia. Lucifer kénytelen belátni verségét Az Úr ismét szól Ádámhoz, s Ádám felteszi a tragédia fő kérdéseit: van-e fejlődés, van-e a létnek értelme, használ-e az áldozat? Az Úr nem ad választ, Lucifer pedig tovább gúnyolja az embert. Az Úr ismét megszólal és kiosztja

a szerepeket. Ádámnak: küzdelem, Évának: művészet, szerelem, a lélek tisztaságának megőrzése. Lucifer tagadásával a fejlődés elősegítője A Tragédia történelmi színei Madách 1859-60-ban írta Az ember tragédiáját. A kiábrándultság és a hinni akarás belső vitája dúlt Madách lelkében, s ezt a vitát, ezt fogalmazta meg drámai költeményében. Hinni akarását Ádám, kétségeit Lucifer képviseli. A mű nem a történelmet akarta bemutatni, hanem azoknak az uralkodó eszméknek sorsát és szerepét, amelyek az ő világnézetének alapját képezték, s amelyek az ötvenes évek folyamán különösen kétségessé váltak. IV. szín: Egyiptomban játszódik Ádám, mint fáraó piramist épített, ám a piramis csak dicsőséget ad, boldogságot nem. A fáraó elé hurcolnak egy rabszolgát, akit agyonkorbácsolnak A rabszolga felesége, Éva mondja ki: milliók egy miatt. A fáraó megérti az üzenetet és felszabadítja rabszolgáit.

Megszületik a szabadság eszméje V. szín: Athénban játszódik Ádám, mint Miltiádész jelenik meg Miltiádész távollétében az athéni polgárok, a demagógok hatására a hadvezér ellen fordulnak. Miltiádész sebesülten hazatér, hódolattal fogadják, ám mikor elbocsátja seregét a nép ismét ellene fordul. Ebben a színben Ádám látja, hogy a szabadság eszméje eltorzul, mert a nép tudatlan, műveletlen és befolyásolható. Ádám csalódásból menekülve a gyönyörben, a kéjben keres feledést. VI. szín: Róma, ahol Ádám Sergiolus Ebben a színben az előkelők egy csoportja mulatozik, ám igazán már semmi sem szórakoztatja őket. Ebben a színben nincs igazi eszme, és ez a közösség széthullását eredményezi. Madách az elkorcsosult és erkölcstelen életet mutatja be A szín végén Péter apostol lesz az, aki Ádámot új célok elérésére ösztönzi. Ennek a résznek a végére létrejön egy új eszme, a kereszténység, testvériség

eszméje. VII. szín: Konstantinápolyban játszódik A három ókori szín után következik a középkor Ádám itt Tankréd alakjában jelenik meg. A keresztes hadjáratból visszatérő Tankréd hiába kér szállást, a polgárok elutasítják. Értetlenül szemléli az egyetlen „i” betű körül zajló hitvitát Katolikus egyház: homousion (Jézus azonos Istennel). Az eretnekek: homoiusion (Jézus hasonló Istennel). Az eretnekeket az egyház mágiára küldi Éva, mit Izóra szerepel, aki zárdában él, így szerelme reménytelen. Ádám ebben a színben sem találja meg a keresett eszmét Csalódnia kell a kereszténységben, a testvéri szeretetben és az egyházban. VIII. szín: Prágában játszódik Ádám, mint Kepler csillagász szerepében, Éva, mint Kepler felesége. Madách itt a tudomány szerepét vizsgálja Itt is csalódik Ádám, hisz Kepler igazi tudomány helyett csillagjóslással keresi a kenyerét. Felesége állandóan költekezik, sőt meg is csalja

őt. Kepler iszogat és feltűnik előtte álmában a francia forradalom látomása 57 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Színház és drámatörténet IX. szín: Párizs Ádám, mint Danton Álom az álomban Ezt a színt így is hívják Ádám álma Kepler, Kepler pedig Dantonként jelenik meg. Danton a forradalom jogosságát hirdeti és kivégzéseket tart. Ebben a színben megjelenik a nagy egyéniség és a tömeg ellentéte Ádám sorsa ezúttal is a bukás mégis lelkesülten ébred álmából. Ez az egyetlen szín, melyet nem a csalódás, a kiábrándulás, hanem a kételyeken diadalmaskodó bizakodás hangjai követnek. X. szín: Prágában játszódik Kepler felébred álmából, bár tudjuk, itt is elbukott, egyetlen eszme, melyet Ádám igaznak hisz és ahová visszavágyódik. Madách saját korára utal, a francia forradalom és a ’48-as forradalom elbukott. Mégis hitet tesz a forradalmi eszmék mellett XI. szín: London-kapitalizmus Ádám

először hisz a szabad versenyben, majd rádöbben, hogy itt minden áru. A hit, az eszme, szerelem, művészet Kicsinyes érdekek, nyereségvágy, haszonlesés, önzés uralkodnak el. Koldusok serege, bűn, munkanélküliség, állattá aljasult emberek a világ jellemzői. A prózaivá vált világból eltűnik a költészet, szerelem, egyetlen eszme a pénz lesz Ádám itt passzív szemlélő, Madách saját korának bírálatát adja. Halálra ítéli saját korát és annak eszméjét. A londoni színnek nincs kerek története, össze nem függő jelentek, epizódok füzére Haláltánc motívum: a sírgödör egymás után nyeli el a szereplőket, kivéve Évát, aki az ifjúságot, szerelmet, művészetet, – mindazt, amiért Ádám lelkesült- képviselve felülemelkedik mindenen és megdicsőülve tovább él. XII. szín: Falanszter-jövő Az egyenlőség megvalósul, de szintén egyoldalú az értékrend A tudomány célszerűsége, hasznosság uralja a világot. Az

érzelmek az emberi lélek mind ki vannak szorítva. Művész, reformátor, filozófus, az őszintén érző anya szembekerülnek a renddel Lázadók helyett betegnek hiszik őket. A tudomány célja, új mesterséges élet létrehozása, a rendet a megmaradás kényszere teszi szükségessé. A kimerülő napot pótolni kell Megvalósult az egyenlőség és testvériség mégis kiürült rideg, embertelen világ ez. Determinizmus: társadalmi haladás helyett a természet a végzet. „Él, ami hasznos” XIII. szín: Az űr Az eszményeiben való csalódás eltaszítja Ádámot a földtől Lehetősége a menekülés a természeti végzet elöl. Ugyanakkor visszautasítja a földi életet, de azt is tudja, hogy célját a földön nem érheti el. Lelke magasba vágyódik, fizikai léte azonban a földhöz köti Kilépése a légkörből a halált jelentené. Nem menekülhet sorsa elöl A föld szelleme visszarántja, visszatérve a küzdelmet választja. A nagy eszmékért vívott

küzdelem értéke akkor sem csökken, ha nem hozta meg a remélt eredményt. Bár tudja, a végső cél a halál Az ember célja a küzdés maga. XIV. szín: Eszkimók A föld kihűlt, az ember hiába harcolt a földi világ elkorcsosult, az ember elállatiasodott. Célja az önfenntartás Ádám azt kívánja, bárcsak ne látta volna meg az életet, de már semmit sem tehet. Ádám menekül a jelenbe, az ébredésbe Madách szerint a végső bukást a kozmikus erők okozzák, nem az emberi küzdelem kudarca. 19.) A csehovi dráma 1860. január 29-én született Taganrogban, az Azovi-tenger mellett fekvő kisvárosban Szigorú és konzervatív nevelést kapott apjától, aki mint vegyeskereskedő 1876-ban Moszkvába szökik hitelezői elől. Csehov azonban csak gimnáziumi tanulmányainak befejezése után követi őt Moszkvába, ahol felvételt nyer az egyetem orvosi karára. Ebben az időszakban jelennek meg első rövid humoreszkjei, majdszatirikus csinovnyik-novellái, s

1887-ben színre viszik Ivanov című darabját is. A Novoje Vremja nevű konzervatív lap belső munkatársaként anyagilag mind függetlenebbé válik, s így az irodalom művelése folyamatosan háttérbe szoríthatja orvosi tevékenységét. Sorra jelennek meg a századvég hangulatával átitatott novellái, hírt adván az ember elmagányosulásáról, a céltalanságba fulladó kiüresedett életről (Bánat, Fájdalom, Jonics, A kutyás hölgy), hogy aztán művészete az emberi otthontalanságból, kiszolgáltatottságból, a mozdulatlanná dermedt életből, az elvágyódásból és álmodozásból szőtt drámáiban teljesedjék ki (Sirály, Ványa bácsi, Három nővér, Cseresznyéskert). Szahalin szigetén, a fegyenctelepen tett látogatásának eredménye az útirajz (Szahalin), amely megdöbbentő erővel tárja föl a társadalmi önkénynek és az emberi kiszolgáltatottságnak a különféle formáit, s amelynek nyomán a kormányzat valamelyest emberibbé teszi a

telepesek életfeltételeit. 58 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Színház és drámatörténet Életének utolsó esztendeiben egyre inkább elhatalmasodik rajta tüdőbetegsége. Vidékre költözik, majd birtokait eladva, Jaltába. Nyugati utazásokra is indul, hogy kúrálja magát, de csak a betegség tünetei enyhülnek. Egészsége már nem tér vissza 1891-ben feleségül veszi a színésznő Olga Knippert, ám három év múlva, sikereinek csúcsán, 1904. július 15-én, a németországi Badenweilerben, ahová gyógyulást vágyva utazott, éri a halál. Csehov elbeszélései rövidek a hagyományos elbeszélési formákhoz képest, de tökéletes összhangban állnak a téma- és hősválasztással. Az első látásra jelentéktelen, nevetséges hétköznapi apróságokkal, a mindennapok emberének (posta-tisztviselő, felcser, kocsis, sekrestyés, mérnök, professzor, művész stb.) eseteivel Az életnek ezekből az apró mozzanataiból rakja ki

s teremti meg Csehov a maga Oroszország-képét. A különféle társadalmi helyzetű hősök „beemelése” a novellák világába nemcsak a csehovi gondolkodás demokratikus elvi alapjairól ad hírt, hanem művészi hitvallásáról is, amely szerint minden egyes emberi sors, a legegyszerűbb is, az élet egészébe enged bepillantást, s hogy arra fény nem kizárólag csak a magasztos hősök, kifürkészhetetlen jellemek és tragikus kérdésfelvetések nyomán hullhat. A hős- és témaválasztás, a szerzői beszéd visszaszorulása azt az érzést kelti, hogy novelláiban maga az élet szólal meg közvetítés nélkül, azaz hogy nincs határ az élet prózaisága és a költészet között. Csehov elbeszélései, a hagyományos novellától eltérően, jeleneteknek látszanak, melyekben a párbeszédek és a hősök fejtegetései a cselekményt háttérbe szorítják. A szerzői szöveg visszaszorul: a téma, a helyzet a hős szavában vagy tettében bomlik ki, a szerző

visszavonul, elrejtőzik, nem értékel, hiszen az eset önmagáért beszél. Az alaki szó az, amelyben a hős belső világa, lelkének mozgása föltárul, s nem a szerzői, aki megtartóztatja magát a lélektani fejtegetésektől. Ez adja a csehovi elbeszélésmód személytelenségét A csinovnyik-novellákban Csehov a hős komikus viselkedése mögött a groteszk léthelyzetre, az élet általános feltételeire tapint rá, mivel a kisember válaszadása egy adott szituációban túlnő a konkrét egyedi eseten, de amivel lecsupaszodik lelki világának eltorzultsága is mint következmény. Ha a csinovnyik-novella hőse nem képes felismerni saját életének torzulását, könyörtelenül megjelenik a csehovi groteszk (A csinovnyik halála), ha sejtése van róla, akkor az elégikus tónus uralkodik el a novellán (Bánat). A komikus-groteszk novellák hőse a már-már elembertelenedett kistisztviselő, aki önmagával, önnön tudatával már képtelen erkölcsi konfliktusba

kerülni: „a tükröt” már nem ismeri. Megalázottságának és jelentéktelenségének tudata, mely a létviszonyok rombolásának is következménye, a személyiség végletes beszűküléséhez, az emberi méltóságtudat tökéletes hiányához vezetett. A csinovnyik-mentalitás, a rang föltétlen és kizárólagos tisztelete, az örökös alávetettség már-már elnyeli az embert. Ezért van az, hogy a személyes magánemberi kapcsolatokban, melyeket véletlen találkozások és esetek teremtenek meg, e hősök nem tudnak emberként, csak csinovnyikként viselkedni. A köznapi helyzeteket is hatalmi szituációként élik meg. A Sovány megalázkodik régi iskolatársa előtt, amikor megtudja annak hivatali besorolását Az iskolatárs értetlenkedése mögött az lapul meg, hogy a kishivatalnoki szolgálatkész megalázkodás mint egzisztenciális kényszerűség olyannyira beleivódott a csinovnyik önértékelésébe, hogy annak nem egyszerűen megfelelni akar, hanem a

tökély szintjén akar megfelelni, ami pedig nem más mint megalázkodó túlteljesítés (A kövér és a sovány). A Prisibejev altiszt című novella hőse nyugdíjazása után sem szakad el életstílusától. Cservjakov örökös bocsánatkérése mögött ismét csak állandó egzisztenciális rettegése lelhető föl, amikor a hétköznapi, az emberi társadalmi pozíciójával semmilyen összefüggésben nem álló szituációban is tipikusan hivatalnoki módon cselekszik. Azaz nem az ember és ember közötti kapcsolat mindennapos szabálya, hanem a hivatalnok - felettes viszony normája szerint cselekszik (A csinovnyik halála). A csehovi groteszk azon alapul, hogy a hős a magánemberi, egyedi, hivatalon túli, atipikus szituációban is tipikusan viselkedik. A terjedelmesebb Csehov-novellák (A 6-os számú kórterem) a századvégi orosz értelmiséget formálják meg, aki sem a szabadságeszméknek, sem a hétköznapoknak nem tudott hősévé válni. A börtön és a

kórház intézménye, melyekben a cselekmény zajlik, szimbólumértékű: az erőtlen, beteg és valóságidegen gondolatok következményeit fedik le az ellehetetlenült, kegyetlen és 59 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Színház és drámatörténet beketrecezett orosz életben. Az önkény (Nyikita, az őr) elől nem menekedhet sem az életet szerető Gromov, a tanár, mert az élet csak szabadságban élet, sem az erőszakot „bölcs” szükségszerűséggel fogadó Ragin, az orvos, akinek tolsztoji gyökerű illúziói hamarosan szertefoszlanak, megtapasztalván saját sorsán a nyers valóság embertelenségét. Az erőszak végrehajtójává süllyedt kisember (Nyikita) lábai előtt áldozatok hevernek. A csinovnyik-novellák után elégikus hangulatot árasztanak Csehovnak azok a művei, melyekben a hős fölismerni véli, hogy saját lelke is deformálódott az orosz létviszonyok miatt. A bűntudat és a belenyugvás képtelensége készteti

arra a részeges esztergályost, hogy halott feleségéhez mint élőhöz beszéljen (Fájdalom). A fájdalom megoszthatatlansága szólal meg a kocsis panaszszavában, aki kínjait végig se mondhatja utasainak részvétlen közönye miatt (Bánat). A hiábavalóság érzetét megélő gyökértelen és távlatok nélküli hősöket a magányosság börtöne szigeteli el a többiekétől a hiteles emberi kapcsolatok legcsekélyebb reménye nélkül (Unalmas történet, A mezzaninos ház, Az irodalomtanár, A pöszmétebokor). A 90-es évek kezdetén a novellák rövidsége, a jelenetszerűség s a líraiság, mely a szöveg mögött, „a víz alatt áramlik” természetszerűleg kezdi terelgetni Csehov érdeklődését a dráma felé. „Mindaz, ami a színpadon végbemegy, legyen ugyanolyan bonyolult és egyszersmind egyszerű is, mint az életben. Ha például a színpadon ebédelnek, akkor csak ebédelnek, de közben éppen megteremtődik a boldogságuk, vagy az életük éppen

tönkremegy.” (Csehov) Csehov színpadi műveiben a nyílt összeütközések helyett a szereplők belső világában zajlanak a konfliktusok. A darabok eseménytelensége, látszólagos mozdulatlansága alatt a cselekvésképtelen hősök érzelmi-lelki-szellemi hullámzása zajlik, „víz alatti áramlásként” „Az életben az emberek nem lövik agyon és nem akasztják fel magukat minden pillanatban, nem lesznek szerelmesek és nem mondanak örökké bölcseket. Idejük nagy részét evéssel, ivással, nők vagy férfiak utáni hajkurászással és ostoba fecsegéssel töltik. Ezért ezt kell bemutatni a színpadon Olyan darabot kell írni, melyben az emberek nem azért jönnek, mennek, ebédelnek, időjárásról beszélgetnek vagy kártyáznak, mert a szerző úgy akarja, hanem mert ilyen az élet. A színpadi életnek is ilyennek kell lennie” (Csehov) S bár minden „fontos” mozzanat a felvonások között és a színfalak mögött történik, a drámai lüktetés

nem hiányzik, csak láthatatlan, „mert az ember magával az élettel jut mély, megfoghatatlan ellentétbe, s ez a konfliktus felfokozza mind tehetetlensége tudatát, mind álmai poézisét. Ily módon a csehovi dráma a hétköznapok költészete és tiltakozás a hétköznapiság ellen, szimbólumokkal átvilágított lírai naturalizmus.” (Török Endre) A naturalista szint a hétköznapi eseménytelenség bemutatása; a jelképes szint jelezheti a szereplők által vágyott értékek világát, értelmezheti a szereplők törekvéseit, a konfliktusokat, jelképbe sűrítheti a naturalista szintet. „Csupa grácia, légiesség; a jelképes mozzanatok, a Sirály bűvös tava a megsebzett sirállyal, a Ványa bácsi éjjeli vihara, a Három nővér fehér nyírfái, a Cseresznyéskert roppant virágerdeje a dolgok belső értelme felé visznek: a drámákban megfogalmazott élethelyzetek megemelő erejük révén válnak az ember léthelyzetévé.” (Török Endre) Darabjaiban

nincsenek rezonőrök, utolsó műveiben pedig főszereplők sem: vidéki középosztálybeli figurák csoportképét látjuk, akik a körülmények és saját gyenge akaratuk miatt képtelenek céljaik megvalósítására „konfliktus nélküli konfliktusaikban”; a legfontosabbá így a meg nem történtek válnak számukra. Nincsenek sem igazán pozitív hősök, sem - a Három nővér Natasáján kívül -valódi gazemberek. „Ezek az alakok szinte párhuzamosan élnek, mindegyik annyira el van foglalva a maga boldogtalanságával, hogy észre sem veszi, hogy a másik boldogtalanságának ő az oka. Az élet Csehov szerint nemcsak szenvedés, hanem könyörtelenség is, a szenvedő ember éppoly kegyetlen másokkal, mint önmagával szemben, s így minden szenvedés mások sorozatos szenvedéseit idézi elő.” (Schöpflin Aladár) Csehov műveiben a kommunikáció, a dialogizálás nem feltétlenül a kapcsolatteremtést szolgálja: az emberek - saját, egyéni gondjaikkal

magukba zárkózottan -elbeszélgetnek egymás mellett; „a szavakat társaságban mondják ki, de ezek a szavak magányossá teszik azt, aki kimondja őket” (Peter Szondi). „ az emberek többnyire másról beszélnek, csak ritkán arról, amiről épp szó van Különféle okokból, szeméremből, konvencióból, hazugságból. A színházi tolvajnyelv »fedett dialógusnak« nevezi ezt a csehovi találmányt, melyre korántsem az eredetieskedés, a mindenáron újat keresés vezette rá az írót: a modern élet ábrázolásának realizmusa követelte meg.” (Karinthy Ferenc) 60 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Színház és drámatörténet Csehov a belső élet kríziseit jeleníti meg, teszi érzékileg felfoghatóvá. „Alakjai olyan atmoszférában mozognak, mely érzékenyen reagál az intonáció legcsekélyebb változásaira is. Szavaik és gesztusaik mintha mágneses mezőn haladnának át: a pszichológiai erők bonyolult megzavarodását

és átrendeződését váltják ki. Ezt a fajta drámát nagyon nehéz színpadra állítani, mert előadási eszközei nagyon közel állnak a zenéhez. A csehovi dialógus beszédhangra írott partitúra Hol felgyorsul, hol lelassul, és a hang magassága gyakran éppoly jelentőséggel rendelkezik, mint a szöveg explicit értelme. Ezen felül a cselekmény is polifon felépítésű. Egyidőben többféle különálló cselekmény és tudati szint szólal meg” (George Steiner) Egyfelvonásosok és vázlatosabb többfelvonásos kísérlet (Platonov, 1881) után első egész estés műve az Ivanov (1887); ebben már az a társadalmi réteg jelenik meg, mely utolsó négy nagy darabjában is: a vidéki földbirtokos nemesség. A címszereplő, aki nem lát kiút-lehetőséget saját életének sivárságából, agyonlövi magát: „Kettétörtem! Harmincesztendős fejjel már öreg vagyok, házikabátot vettem fel. Nehéz fejjel, lusta lélekkel, fáradtan, letörten, lerongyoltan,

hit nélkül, cél nélkül, mint az árnyék tengődöm az emberek között és nem tudom, ki vagyok, miért élek, mit akarok?” A Sirály nyitotta meg a nagy Csehov-drámák sorát. Az 1896-os pétervári ősbemutató „szörnyű sikertelenséggel” zárult, de a moszkvai Művész Színház társulata, amely „fellázadt a régi játékstílus, a teatralitás, a hazug pátosz, a deklamáció, a mesterkéltség, a sztárkultusz ellen” (Sztanyiszlavszkij), 1898-ban sikerre vitte a darabot. A Sirály tragikomikus művészdráma, „ripacsok és művészek sorstragédiája, ironikus-keserűen szomorú komédiája” (Almási). A tudatosan objektivitásra törekvő szerző egyetlen olyan műve, melyben szubjektív problémái (és saját életének motívumai) is megjelennek; a Sirály Csehov legszemélyesebb vallomása. A Sirály kiúttalan ürességbe torkolló dráma meghasonlott életű, kétségbeesett, magányos és boldogtalan, elvágyódó és kiábrándult hősökkel.

Kapkodva sietnének érvényesülni, s a szerelem az élet ürességének pótszere bennük. A pátoszt kerülendő, hőseinek arculatát Csehov az önsorsrontás felé mozdítja el, ám tehetetlenségükben az orosz élet általános tehetetlensége és iránytalansága munkál. A pátoszt elfedő csehovi irónia a mindennapok prózaisága alá rejti az élet tragikumát, a bevallatlan csalódottságot. Ebből sarjad Trigorin unalom szülte szerelme, Arkagyina képtelen önzése, Nyina érteni nem tudó naivitása, Trepljov céltalansága. Csehovnak ebben a művében is, akár a többiben, a fordulatok, változások mindig a felvonások között „játszódnak le”. Rejtve és észrevétlenül, ahogyan a hősök is rejtve maradnak egymás és önmaguk előtt is. A századvégi reménytelenséget sugallja a Ványa bácsi (1897) egy kisemmizett ember középpontba állításával, értékes emberek hiábavaló önfeláldozásával. A kilátástalanság és céltalanság mint közös

életélmény még hangsúlyosabb lesz azáltal, hogy Csehov úgy zárja művét, melyben a vidéki világ patriarchális idillje paródiába fordul át, ahogy nyitotta. Mindenki marad, ahogy volt, a maga boldogtalanságába merülve. A Három nővér az egyetlen darab, melyet Csehov a dráma megjelöléssel illetett, s amelyben a pátosz is erőteljesebb. Bár Csehov itt is türelmetlen a nővérek képzelgéseivel, sóvárgásaikkal, kisemmizésük könyörtelenül halad előre környezetük (Natasa) jóvoltából. Natasa az egyetlen kifejezetten sötét indítékú hős Csehovnál. Karrierista, könyörtelen, szinte démoni erejű figura, akinek anyai gondoskodása is visszataszítóvá válik eszközei miatt. Andrej jelzálogkölcsönét zsebre téve, fokozatosan szorítja ki a házból a nővéreket, majd, alighanem szeretőjétől származó gyermekének is helyet biztosítva, férjét is kiköltöztetni készül, amivel a kisemmizés szimbolikusan le is zárul. Ez persze a

csehovi szerkesztésnek megfelelően a „víz alatt áramlik” A folyamatot magát a fokozatosan szűkülő helyszínváltások jelzik: Az egyre zártabb tervekből a helyszín a szabadba vált át, a kerti díszletek közé: a család már kikerült otthonából, s a szerető a nappaliban üldögél. Natasa azonban még a külső környezettel is végezne: kivágatná a fasort A tűzvész fölerősíti a szereplők belső drámáját, s Natasa negatív vonásait: „úgy járt, mint aki gyújtogatott” jegyzik meg róla. A rejtett cselekmény s a felszín párhuzamosan épül ki A három nővér katonaapjukkal még 11 évvel ezelőtt került a művelt moszkvai környezetből ebbe a provinciális városba. Beolvadási kísérleteik kudarcot vallanak Látják városuk szürkeségét, de vágyálmaikon túl nem lépnek. Unalom, fáradtság, fejfájás - ez kínozza Mását, Irinát és Olgát Zenetudásukkal, képzettségükkel sem jutnak semmire: Versinyin megjelenése is csak a

szerelem lehetőségének csábító ígérete marad. Cselekvéseikből pótcselekvések lesznek Ahogy műveltségük 61 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Színház és drámatörténet elapad, s életük egyre szürkébb lesz, úgy hatalmasodnak el rajtuk a sötétség erői. A darab végén a három nővér úgy tűnődik a jövőn, ahogy a darab elején merengett a múlton. De Csehov darabja a legyőzöttségben is a kétségbeeséssel vegyes remény hangjával zár. Ugyanezt a problematikát vizsgálja a Cseresznyéskert, de komikus - ironikus szemszögből: a múltja és az álmai között tévelygő Oroszországot. „Könnyen abba a hibába eshetünk, hogy naturalista drámaírónak tekintjük Csehovot /./ Csehov soha nem egyszerűen az élet egy szeletéről beszél - orvos volt, aki rendkívüli érzékenységgel, óvatosan fejtette le az életről annak ezernyi finom rétegét. Ezek a rétegek izgatták, végtelenül csalafinta, tökéletesen

kikalkulált és értelmes rendbe illesztette őket, amelyben az ügyesség olyan mesterien rejti szem elől a kiszámítottságot, hogy végül azt hisszük, kulcslyukon keresztül látunk mindent, holott sehol semmi kulcslyuk.” (Peter Brook) „Váratlanul egy zöldszín világ tűnik elő. Minden szoba zöld A színhely voltaképpen egy akvárium A szereplők szinte halak. Fogy az oxigén A lények mind lassabban mozognak Néhányuk meghal, az élet megáll, s elhagyja az akváriumot.” (Ingmar Bergman) 62 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Az irodalom határterületei T ÉMAKÖR – AZ IRODALOM HATÁRTERÜLETEI 20.) A detektívregény jellemzőinek bemutatása A műalkotások értékét nem az ábrázolt valóságdarab minősége dönti el, hanem az ábrázolás sikeressége, a megformálás, a megjelenítés eredményessége. A tartalom és a forma szerves egységet alkot. A művészi hatás titka talán éppen a különböző értékű

magatartásformák, élethelyzetek átélésében, ezek elfogadásában vagy elutasításában fedezhető fel. Az igazi műalkotás megrendít, élményt nyújt, örömet szerez, s rádöbbent arra, hogy az élet tartalmasabb, szebb is lehet, mint amilyen. A művészetnek ezt a testet-lelket formáló, megrendítő hatását nevezik (Arisztotelész után) katarzisnak. Nem minden alkotásnak van katartikus hatása. Vannak olyan műformák, az autonóm (önálló, öntörvényű) művészet bizonyos külsőleges kellékeivel rendelkeznek, mégsem tekinthetők művészi alkotásoknak, mert hiányzik belőlük a társadalmi-emberi világ lényegét feltáró célkitűzés, törekvés. Az ilyen művek a szórakoztató művészet termékei Ebben az esetben a művészet szó használata csak átvitt, metaforikus értelemben jogosult. Irodalmi műfajai közül a legtipikusabb és legnépszerűbb a detektívregény, vagy elterjedtebb nevén a krimi. Az uralkodó értékfajta ezekben a művekben

az érdekesség, nem a művészi igazság Néhány órás érdekfeszítő szórakozást kívánnak nyújtani, egyfajta logikai játékot. Az érdekességnek ez a központi szerepe teszi a krimi rokonává a szórakoztató irodalom egyéb fajtáit, pl.: a kalandregényt, a tudományos-fantasztikus irodalom alkotásait Egy olyan műfajról van szó, melyet mindmáig az irodalom perifériájára helyeznek. Az olvasók olyan szégyenkezve vallják be, hogy krimit vesznek a kezükbe, mintha tilosban parkolásról vagy pedig kicsike seftelésről beszélnének. Krimit olvasni nem bűn, de nagyon kínos Számos krimiíró sem tartja magát írónak, legfeljebb rejtvényfejtőnek vagy szórakoztatómunkásnak. Pedig, csak szúrópróbaszerűen válogatva a krimi-irodalom korpuszából, olyan szerzőkkel (is) dicsekedhet a műfaj, mint William Faulkner, Albert Camus, Alain Robbe-Grillet, Jorge Luis Borges, Vladimir Nabokov, Friedrich Dürrenmatt vagy Umberto Eco. És olyanok (is) írtak róla,

mint Tzvetan Todorov, Paul De Man, Roland Barthes, Bertrand Russel vagy Somerset Maugham.* A krimi mégis az igazi regény csúf kisöccse maradt. Egy lehetséges okot Austin Freeman villant fel: „Más műfajok helyét a remekműveik alapján jelölik ki az irodalomban, míg a detektívregényt a hulladékai szerint ítélik meg.” Naivitás lenne azt mondani, hogy ez az eljárás roppantul igazságtalan. Az ok nagyon is érthető Kiadási példányszámokról, eladási mutatókról van szó. Egy rendkívül jól megírt detektívregényre tíz Edgar Wallace, Mickey Spillane vagy Martha Taylor jut. A (lükébbik típusú) irodalomtörténész számára azonban éppen ez jelenti a legnagyobb élvezetet: megtalálni a posztmodern hatásokat a modern detektívtörténetekben, megnézni a krimi kódexének változásait, metaforák és diskurzusváltások után kurkászni az Albatrosz Könyvekben és az Európa Kiadó Fekete Könyveiben. A szerző időnként szívesen begyalogol a

detektívirodalom sötét erdejébe, és nem is mindig gondol arra, vajon hol fog kilyukadni belőle. Olyan szavakat fog használni, mint konvenciók, meg metafikciós implikáció meg kodifikálás, és mindezeket a fogalmakat olyan művekkel kapcsolatban, melyekkel a legtöbben nem is foglalkoznának. Legfeljebb este, ha nem jön álom a szemükre, és kétórányi olvasással nyerhetnek egy átaludt éjszakát. A detektívregény műfaját Edgar Allan Poe amerikai költő és novellista teremtette meg. Az egyetemes romantika egyik nagy jelentőségű alkotója volt. Elsősorban fantasztikus novelláli kapcsolják a romantikához. Ezek nagy részében a borzalom, a lelki abnormitás s mindenféle gyötrelem kap központi szerepet, de valójában a modern világban magára maradó ember rémülete szólal meg bennük. Munkáinak kezdettől fogva a halál és a mulandóság a két alapvető élménye. A halott szerelmes motívuma ott kísért epikájában és lírai műveiben is Babits

Mihály így írt róla: „A borzalmat a logikával kapcsolta összes, s egyszerre élvezhette a titokfejtés gyönyörét és rettenetét.” Poe egyik legelső s legjobb alkotása A Morgue utcai kettős gyilkosság, 1841-ből 63 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Az irodalom határterületei Így indult. Ha a detektívregény műfaját nézzük, szinte lehetetlen döntenünk arról, honnan induljunk el és hová haladjunk. Valószínűleg a legkönnyebb út mégiscsak a műfaj története Az előbbiekben felvázolt megközelítések mind más-más irányból értek el a detektívregényhez, de bármennyire téved is végkövetkeztetésében Ellery Queen, a premisszája mindenképpen igaz. A krimi története 1841-ben kezdődött, Edgar Allan Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság című novellájával. Százhatvanegy év távlatából visszanézve nem az a legérdekesebb kérdés, hogyan következett be a krimi születése, hanem az, miért nem következett

be korábban. Minden adott volt hozzá, a formától kezdve a tartalomig. A forma, a detektívtörténet narrációs alapja készen volt az első epikus művek megszületése óta. A krimi kiindulópontjául szolgáló talány, a rejtély, az enigma évezredek óta létezik gondoljunk csak például Oidipusz király történetére (mellesleg a posztmodern anti-detektívregény többször is feldolgozta az Oidipusz-történetet de ne vágjunk a dolgok elébe). Az idők folyamán minden, a klasszikus krimire jellemző elem felbukkant már egyszer. A pszichológiai csapda (Salamon király döntése a csecsemőért marakodó két anyáról), a jelek és nyomok olvasásának deduktív képessége (az Ezeregyéjszaka meséi egyik történetében három jó megfigyelőképességű fiatalember következteti ki, mi található a király által behozatott üres ládában), a hivatásos nyomozó figurája (a tizenegyedik századból származó kínai nyomozástörténetekben). És most csak

többszázados vagy -évezredes történeteket hoztam fel példaként. J F Cooper indiánjainak nyomolvasó képességét, Balzac A rejtélyének deduktív következtetéseit szintén a nyomozás elősegítésére használják fel. Poe színrelépése előtt mégsem létezett par excellence detektívtörténet. Pedig minden adott volt hozzá. Ráadásul minden történetet, amiben bűneset fordul elő, meg lehetne írni krimi formájában is. A Morgue utcai kettős gyilkossággal azonban nemcsak a detektívtörténet született meg (ezt is jól látta Ellery Queen), hanem annak klasszikus formája is, a krimi összes műfaji jellegzetességével és konvenciójával. A novella nemcsak megteremti, de be is határolja a krimi tematikáját és jellemzőit. Szerepel benne a különc magándetektív (Auguste Dupin Sherlock Holmes, Hercule Poirot, Nero Wolfe, Gideon Fell és még sok más detektív elődje), a nyomozó gondolatmenetét csak jelentős késéssel követő narrátor (ez is

ismerős figura, hívják őt akár Watsonnak vagy Hastingsnak), a pszichológiai okfejtés, a hermetikusan lezárt színhely (erre nem is érdemes példát adni, a krimi egyik klasszikus toposzává vált), az ártatlan gyanúsított elleni bizonyítékok; valamint az a tény, hogy a bűnös a legkevésbé gyanúsítható személy. Még a deduktív gondolkodást illusztráló példa is ott van az elején ez válik majd a Sherlock Holmes-történetek konvencionális bevezetésévé. A legjellemzőbb közülük talán a The Adventure of the Cardboard Box című történetben található. Ebben Holmes kihívja Dupint, s túl egyszerű feladatnak minősíti a séta közben elejtett szavak és mozdulatok alapján követni valaki gondolatmenetét ehelyett kizárólag Watson arckifejezéséből és pillantásaiból rekonstruálja azt. Sőt, a nagyon felszínes feladat volt, kedves Watsonom is elhangzik ez pontosan rímel Dupin (ál)szerénységére. A magándetektív mindig lepipálja a

rendőrséget, de nem érdekli különösképpen a dicsőség. A bűntény számára logikai feladvány, a deduktív gondolkodás diadala. Ez a diadal csillan fel jóval később Miss Marple szemében is: olyasfajta diadal, amit a szakember érez, akinek egy állkapocs-töredékből meg egypár fogból sikerült rekonstruálnia egy réges-régen kihalt ősállatot (Egy marék rozs). Poe novellája tulajdonképpen kétféle tematikával dolgozott, s ennek jelentőségét igazán csak a következő ötven év furcsa időszakának függvényében érthetjük meg. Egyrészt benne volt a realitás talaján álló, intellektuális detektívtörténet magva ez váltotta ki a az 1850 után megjelenő álmemoárok dömpingjét, melyek realista igénnyel, de alacsony írói színvonalon íródtak, s túlnyomórészt a zsurnalisztika eszközeit használták. Másrészt pedig benne voltak az irracionalitás határmezsgyéjén mozgó, kalandos és melodramatikus elemek is ebből származtak a

hatvanashetvenes évek suspense story-jai, a thriller elődei. (Ne feledjük el, a morgue halottasházat jelent Maga a cím is annyi vértől csöpög, mint egy B kategóriás horrorfilm ráadásul ott a bestiális gyilkosság, a holttestek leírása, az őrült rikácsolásról szóló vallomások. Mivel gondolkodásunk a kánon szabta határok közt mozog, hajlamosak vagyunk elfeledkezni Poe és a horrorklisék 64 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Az irodalom határterületei kapcsolatáról.) A detektívtörténet Poe utáni különböző gyermekbetegségei Arthur Conan Doyle színrelépésével tűntek el. A Strand Magazine hasábjain 1891-ben megjelenő Sherlock Holmes vált a detektív figurájává. Nem csoda, hogy a pár évtizeddel később megjelenő paródiák Nagy Mesterdetektívje (Karinthynál és Stephen Leacocknál egyaránt) Sherlock Holmes modorosságait és kockás sapkáját viseli. Körülbelül Holmes feltűnésétől negyven éven át

tartott az angol klasszikus krimi nagy korszaka, olyan szerzőkkel, mint Agatha Christie, John Dickson Carr, Julian Symons, Dorothy L. Sayers vagy Anthony Berkeley És bizony ebben az időszakban íródott Edgar Wallace kétszáz regénye is, melyekről Colin Watson kritikus a következő megállapítást tette: Az, hogy megkíséreljük Wallace műveit irodalmi mértékkel felbecsülni, éppoly meddő lenne, mintha a szobrászat szempontjai alapján vennénk szemügyre egy halom sódert. A huszadik század húszas-harmincas éveiben már nemcsak a krimik, de a rájuk vonatkozó szabályrendszerek is megjelentek. A krimiírási kódexek szerzői (gyakorta maguk is krimiírók) mindannyian Poe és az ő novellájának konvencióit tökélyre vivő Arthur Conan Doyle munkájára alapoztak. Mint általában, mire elkészítették a szabályrendszert, az semmissé és érvénytelenné vált. Csak egy szerző, a lelkész és krimiíró Ronald Arbuthnot Knox 1929-es kódexéből (stílusosan

tízparancsolatából) idéznék néhány, már megcáfolt passzust. Véletlen esemény nem jöhet a detektív segítségére. Ellenpélda: G K Chesterton Brown atya-történetei A történetben nem szerepelhet kínai. Ellenpélda: E D Biggers Charlie Chan-történetei A bűnözőt ismerjük meg már a történet korai szakaszában. Ellenpélda: maga A Morgue utcai kettős gyilkosság Kétségkívül volt oka a klasszikus forma kanonizálására tett kísérleteknek a ponyvaregényeket író kontárok ellen, a detektívregény műfajának védelmében jelentek meg, akárcsak a krimiírókat céhekbe és klubokba tömörítő kezdeményezések. Viszont, szokás szerint, sikerült kiönteni a fürdővízzel a gyereket is. Amennyiben elfogadjuk Knox tiszteletes tízparancsolatát, és csak véges számú, már a történet elején bemutatott gyanúsított közül választhatunk, nem számít kriminek a keményöklű amerikai detektívregény (Dashiell Hammett, Raymond Chandler) vagy a

hivatásos bűnüldözőkről szóló roman policier (Georges Simenon, Ed McBain); az irracionális, intuitív elem kizárása miatt pedig nem vehetnénk figyelembe Ellery Queent és G. K Chestertont Még az egyébként oly ártatlannak és konvencionálisnak tűnő Agatha Christie is kipróbálta a műfaj határait: Az Ackroyd-gyilkosság nem más, mint a krimi egyik legfontosabb szabályának arculcsapása. A műfajon belüli további elkülönböződések hozták létre a már említett keményöklű (angol terminológiával hard-boiled ) detektívirodalmat, a társadalmi detektívregényt, a bűnözőt mint főhőst szerepeltető krimiket, a thrillert és a metafizikus krimit. Egyiküket sem lehet csak néhány sorban elintézni a krimitörténet taglalásakor, hát még a krimivel szoros kapcsolatban álló kémregényt, a horrort, a non-fiction storyt. Csak annyit ígérhetek meg, hogy ezekre még visszatérek. . és ide érkezett A klasszikus krimi áldozata a könyvtárszoba

bokharaszőnyegén fekvő estélyi ruhás hölgy, szívében egy tizenhetedik századi spanyol tőrrel. A keményöklű krimiben piti gengszter a mellékutca kövezetén, fejében két harmincnyolcas kaliberű revolvergolyóval. A posztmodern krimiben nincs áldozat (Boileau-Narcejac számos műve), a detektív és az elkövető szerepet cserél (John Gardner: Sunlight Dialogues), a detektív a bűneset kinyomozása során követi el a kinyomozandó bűncselekményt (Peter Ackroyd: Hawksmoor), vagy éppen az olvasó az áldozat (Julio Cortázar: Az összefüggő parkok). A logikai feladvány helyébe a fikcionalitás kérdésének feladványa lép, a deduktív gondolkodáséba az önreflexió. A detektívtörténet átbucskázik a saját fején, s valami mássá válik: anti-detektívtörténetté. Bényei Tamást idézve: A metapoétikai dekonstrukció eredményeképpen a klasszikus detektívtörténet alapvető szerkezeti tényezői, mint irodalmi klisék jelennek meg, s az olvasó

így egyrészt egy végletesen reflektált regényvilágba kénytelen belehelyezkedni, másrészt mivel az anti-detektívtörténetek a krimikliséket önmaguk felbomlasztására használják folyamatosan csalódik a megszokott sémák felismerésekor felébredt, a műfaj által diktált olvasási 65 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Az irodalom határterületei szokások mintájára létrejött várakozásaiban. (Bényei, 2000, 22 old) Logikus, nem? Ami azt illeti, a Bényei által ismertetett (de)konstrukciós eljárást a metafizikus krimi már megjelenése pillanatában alkalmazta. Kaptak is a fejükre rendesen a detektívregény kodifikálóitól G. K Chesterton 1908-ban megjelentetett, Az ember, aki Csütörtök volt című műve például a nagyközönség elé kerülése óta folyamatos viták és (újra)olvasási kísérletek áldozata. Még a műfaja sem állapítható meg minden más lehetőséget kizáró biztonsággal. A detektívregény

köntösébe bújtatott, annak a kliséit alkalmazó mű legegyszerűbb értelmezése az, hogy egyfajta vallásos allegóriával állunk szemközt. Ezt viszont maga Chesterton cáfolja meg az utószóban (bár a cáfolat vehemenciája még inkább gyanakvásra készteti az olvasót ugyanezt a technikát eleveníti fel ötven évvel később J. D Salinger a Zooey bevezetésében) Az anti-detektívregény definíciója azonban jóval több célt szolgálhat egyidejűleg, mint elsőre gondolnánk. Ugyanúgy, mint ahogy a fény magyarázata egyúttal a sötétségét is feltételezi, az antidetektívregény meghatározása magát a krimit is definiálja, annak legnagyobb problémájára is rámutat. Az volt a kiindulópontunk, hogy a krimi az irodalom perifériáján foglal helyet. Poe bravúros teljesítménye ellenére a krimitörténet első fél évszázada is ezt tűnik bizonyítani. Továbbmennék: A Morgue utcai kettős gyilkosság nélkül lehet, hogy nem írnék most a krimiről.

Persze, a műfaj kialakulását nem lehetett volna megállítani. Nem azt mondom, hogy Poe nélkül nem jöhetett volna létre a detektívtörténet. Poe csak katalizátorként működött; az angol gótikus regény, a bűnügyi zsurnalisztika, a híres bűnperek krónikáit tartalmazó pitavalok és a meseirodalom forrongó masszája előbb-utóbb felszínre hozott volna valamit, amit most kriminalisztikai prózaként emlegethetnénk. (Nem is merek belegondolni, vajon hogy nézne ki) Keszthelyi Tibor 1979-ben még apológiával indította a krimiről szóló monográfiát, mostanra már (hála az anti-detektívregény posztmodern értelmezésének) nincs erre szükség. A krimi ugyan a tömegkultúra eleme maradt, de ez bármennyire is ellenszenvvel tekintett a detektívregényre T. S. Eliot vagy Ortega y Gasset már nem jelent feltétlen megbélyegzést A detektívregény elsődleges célja továbbra is a játék, a szórakoztatás, de például Alain Robbe-Grillet óta még azt sem

mondhatnánk, hogy a krimi kötelezően olvasmányos és könnyű műfaj A radírok sem más, mint egyfajta detektívtörténet. Miért maradt mégis a periférián a detektívregény? Minden bizonnyal amiatt, mert a benne érvényesülő klisék túlságosan könnyen elvonják figyelmünket a más vizsgálati szempontoktól. Ezek a klisék és formalitások határolják be a krimi lehetőségeit De vajon tényleg behatárolják-e? Túlságosan is hozzászoktunk ahhoz a gondolathoz, hogy a krimi az irodalom perifériáján található. Ha viszont alaposabban belegondolunk, ez csak akkor lehet igaz, ha az irodalmat statikus és kétdimenziós konstrukcióként képzeljük el, ami szigorúan felosztható elit- és tömegirodalomra. Viszont még akkor is nehéz megállapítani, hol található az a periféria, ahol a krimi kapcsolódhat az abszurd drámával (Dürrenmatt: A fizikusok), a nouveau romannal (Alain Robbe-Grillet: Útvesztő), az ifjúsági regénnyel (J. K Rowling: Harry

Potter és a bölcsek köve), az új realista prózával (William Faulkner: Rekviem egy apácáért), a sci-fivel (Philip K. Dick: Különvélemény), a posztmodern nyitott művel (Umberto Eco: A rózsa neve), a Van egy klasszikus szerzője a huszadik századnak, aki legfontosabb sorozatában arra kereste a választ, vajon hol található a Galaxis másik végén elhelyezett szervezet. Hősei hosszan keresték a szervezetet, számos megfejtést kipróbáltak. Egyetlen valamit nem vettek figyelembe: a Galaxisnak nincsen vége. A Második Alapítvány keresése persze tovább folytatódott (Hari Seldon végülis társadalomtudós volt, nem térképész társadalmi ellenpólust értett a másik végen), de a gondolatmenetben nincs hiba. Ha valami mindennek a perifériáján található, az lehet a metszéspont. Persze, fene tudja. Hiszen Asimov is krimiszerző volt Magyarországon két kutató is foglalkozott a krimivel: Keszthelyi Tibor A detektívtörténet anatómiája (Magvető,

Budapest, 1979) és A krimi (Gondolat, Budapest, 1985) című munkáiban; valamint Bényei Tibor Rejtélyes rend A krimi, a metafizika és a posztmodern (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000; Modern filológiai füzetek 57.) című munkáiban Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a művek által nyújtott kiindulópontokért és adatokért. 66 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Az irodalom határterületei Arthur Conan Doyle (1859-1930) A detektívregény klasszikusa azonban, valamennyi elődjét és kortársát felülmúlóan Conan Doyle lett. Ha költői munkásságán lehet is vitatkozni, nem kétséges, hogy az általa teremtett figura, Sherlock Holmes világirodalmi alak lett, s valamennyi későbbi detektívregény mesterdetektívjeinek irodalmi példaképe. Arthur Conan Doyle művészcsaládból származott, Edinburgh-ban született 1859-ben. Kollégiumi évei után egy évet az ausztriai Feldkirchben töltött, s ezt élete legboldogabb

esztendejeként emlegette. 1875-ben immatrikulált az edinburgh-i egyetem orvosi fakultásán Ez a skót egyetem akkor teljesen Charles Darwin és Th. Huxley szellemének hatása alatt állott Mint Doyle írja, Darwin művei késztették az addig bigott katolikus medicust az egyházzal való szakításra. Doyle később teljesen agnosztikussá vált, hogy filozófiai útkeresése végül is a spiritizmus útvesztőjébe vigye. Tanulmányainak 1882-ben való befejezése után a dél-angliai Southsea-ben nyitott praxist. Ez a praxis azonban nemigen akart menni. Várója üres volt, s Doyle állandó financiális nehézségekkel küzdött. Szabadidejét, amellyel igen bőven rendelkezett, irodalmi kísérletekkel töltötte Ekkor írta meg azt a munkáját, amelyben először bukkan fel Sherlock Holmes világhírűvé vált alakja. Novellái és detektívtörténetei révén Doyle neve irodalmi körökben hamar ismertté vált. Oscar Wilde és az angol irodalmi élet több más neves

képviselőjével került barátságba. 1890-ben egy orvosi folyóirat megbízta, hogy sürgősen készítsen interjút Berlinben Robert Kochhal, aki akkor tartotta előadását a tizedik Nemzetközi Orvoskongresszuson a tuberkulinról. Berlini útján Doyle találkozott egy angol dermatológussal, aki megtudván, hogy Doyle praxisa mily reménytelenül gyenge rábeszélte, hogy szemész legyen. Megfogadván a tanácsot, feladta vidéki praxis aureanak amúgy sem nevezhető rendelőjét, Bécsben elvégzett egy oftalmológiai tanfolyamot, majd Londonban telepedett le szemész szakorvosként. Ez azonban orvosi pályafutásának egyben végét is jelentette. A fővárosban még annyi beteg sem kereste fel, mint Southsea-ben Sikertelensége érthető módon kedvét szegte. Felhagyott a medicina terén a további próbálkozással, és életének 31. évében elhatározta, hogy kizárólag irodalmi munkásságából él meg. Ezt annál is inkább tette, mert írónak ekkor már nem

volt ismeretlen. Sőt! Amikor Sherlock Holmes-novellái 1891-ben megjelentek, sikerük egyenesen szenzációs. Nemcsak számos európai nyelvre fordították le, de kiadták Japánban és Kínában is. A második novellagyűjteménye 1893ban jelent meg Amikor Doyle ennek a könyvnek az utolsó elbeszélésében, megelégelve a detektívtörténeteket és megunva Sherlock Holmes alakját, hősét egy svájci vízesésben tüntette el, az olvasóközönség világszerte fellázadt; nem is szólva a szerző anyjáról, aki különösen felháborodott. Nem voltak hajlandók belenyugodni hősük halálába Az eredmény: az író engedett Két év múlva a kockás kabátú mesterdetektív visszatért. A zuhanást túlélte, és időközben Tibetben volt így szól a szerző magyarázata. Bizonyára nem véletlen, hogy a szerző krimijeinek főalakjait saját foglalkozási ágából vette. A nagy detektív, Sherlock Holmes éppúgy, mint hűséges barátja és famulusa, dr. Watson, orvosok

Az orvostudomány és a természettudományok általában jelentős szerepet kapnak a detektívtörténeteiben. Az orvosíró volta lépten-nyomon megnyilvánul írásaiban A nyomozás folyamatának szinte „természettudományos” módszere egyébként a modern kriminalisztika alapvető metodikája kétségkívül Doyle orvos-természettudományos gondolkodásának vetülete. Sherlock Holmes figurájának megformálásakor egy sokat csodált tanítójának, Joseph Bell edinburgh-i sebészprofesszornak az alakja vezette. Bell doctor híres volt egészen rendkívüli megfigyelő és kombinációs képességéről, ragyogó logikájáról. Már egészen jelentéktelennek tűnő anamnesztikus adatokból is nemritkán remek diagnózishoz jutott, és meglepő, de végső fokon logikus következtetései megvilágították páciensei karakterét, néha még a múltját is. Conan Doyle nem hosszú praxisának a detektívregényeken kívül egyéb irodalmi manifesztációja is van. Orvosi

élményei inspirálták ’The Captain of the Polestar’ (1890) című novellájának megírásakor. Kórházi, majd gyakorló orvosi impresszióit tükrözi egy másik novellagyűjteménye, amelyet az irodalomtörténészek nagy elismeréssel emlegetnek. Egyébként 67 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Az irodalom határterületei valóban érdekes olvasmány. A búr háborúban katonaorvosként vett részt, ez késztette a búr háború történetének, sajnos kevéssé sikerült megírására. Irodalmi érdemei elismeréséül 1902-ben lovagi rangra emelték. Élete vége felé Doyle most már Sir Arthur Conan Doyle egyre jobban belebonyolódott az okkultizmus rejtelmeibe. Mind több időt töltött spiritiszta szeánszokon, s ez a különben éles logikájú, addig természettudományosan gondolkodó darwinista orvos hívő spiritiszta lett. A spiritizmus volt a vallása. Különféle spiritiszta társaságok meghívására európai előadó körútra

indult. Előadásokat tartott a skandináv államokban és Magyarországon Két kötetben megírta a spiritizmus természetszerűen távolról sem tárgyilagos történetét. Szomorú olvasmány ez az írása, amelyben 30 éves írói működését csupán „előkészületnek” deklarálja spiritiszta „missziójához”, amelyre elhivatottnak érezte magát. Aikor Conan Doyle életének 72. évében, 1930-ban meghalt, a detektívregény önálló műfajként élt. Modern mese felnőtteknek Egy része szennyirodalom, másik része nívós logikai játék Utóbbiak szerzői egyúttal moralisták, akik a jog és igazság szolgálatába állítják hősüket, a mesterdetektívet, akinek kalandjait jó stílussal, esztétikusan beszélik el. A mesebeli herceg személyét itt a rendőrfelügyelő vagy a magándetektív helyettesíti. A mesék csapongó fantáziája helyére azonban a szigorú logika lép. Akritikusok és az irodalomtörténészek nyilván még sokáig és sokat fognak

vitatkozni arról, hogy irodalmi műfajnak tekinthető-e a detektívregény vagy sem? A krimik népszerűségét ez a vita nyilván nem fogja befolyásolni. A kérdés inkább az: jól megírt logikai szórakozást nyújt-e a szerző vagy sem? Conan Doyle-ról éppen Szerb Antal aki maga nem volt nagy híve a detektívregényeknek állapítja meg, hogy „irodalmi eszközökkel él és fő műve, The Hound of Baskerville (1902) feltétlenül művészi”. Ha Sir Arthur Conan Doyle példáját követnénk, bizonyára kevesebb lenne a rémtörténet és több a logikai játék. Bűnügyi szépirodalom (költészet, dráma, regény) az ókor óta létezik. A detektívregény mint sajátos külön műfaj 1841-ben vonult a szépirodalomba. Amerika legnagyobb, legklasszikusabb költője, Edgar Poe találta ki és valósította meg a „Morgue utcai gyilkosság” című kisregényében. Ez és minden utódja abban különbözik minden más bűnügyi történettől, hogy itt nem a bűn

elkövetése a téma, hanem a kérdés: ki volt a tettes? A rejtélyt egy kitűnő logikájú ember gondolati úton deríti ki. Ebben a regénytípusban a hangsúly a nyomozáson van Az olvasó együtt játszik a nyomozóval - angolul: detektívvel -, aki lehet rendkívül okos rendőr, lehet filozófus, pszichológus, jogász, de mindig a megfigyelés és következtetés mestere. De aki valamelyest is ért az irodalomhoz, és nem befolyásolják szakmai előítéletek, az nem tagadja, hogy Poe Morgue utcai gyilkosság-a, Conan Doyle A sátán kutyája című regénye vagy a későbbiek közül Agatha Christie Tíz kicsi néger-e irodalmi remekmű, és a detektívkalandoknak legalábbis egy része akkor is irodalom, ha közben az olvasónak is gondolkodnia kell, ki is a tettes. Ennek a műfajnak pedig vitathatatlanul Conan Doyle a fő mestere. Ifjúkorától izgatottan kíváncsi, jó képzeletű tudósfélének indult. Egyetemistaként hol a filozófia, hol a jogtudomány, főleg a

büntetőjog érdekelte, de azután egyre inkább a természettudományok felé fordult. Hazai és németországi egyetemi évek után az edinburghi egyetemen orvosi diplomát szerzett és nyolc évig gyakorló orvos volt. Közben két ízben is részt vett hajóorvosként nagyobb expedíciókban, előbb az Északi-sarkvidéken, utóbb Nyugat-Afrika partvidékén. Már ebben az időben - 1882 és 1890 között - kísérletezett regényírással Edgar Poe és Gaborieau témavilága saját vallomásai szerint is hatott rá. Büntetőjogi, filozófiai és orvosi műveltsége alakította ki képzeletében azt a logikai-büntetőjogi-orvosi-természettudományos műveltségű, rendkívül éles elméjű embert, aki figyelem és következtetés segítségével képes megtalálni a történések okait és a cselekmények elkövetőit. Sherlock Holmes egy gondolkodásforma képlete. Minthogy Conan Doyle közben sikeres történelmi regényeket is írt, abba akarta hagyni a

detektívtörténeteket. Egyik regényében a híres detektívet életveszélybe küldte, ahol az elpusztult Mégsem fejezhette be. Az olvasók felháborodtak, és velük a kiadók is Ezek a könyvek pedig igen 68 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Az irodalom határterületei jövedelmezőek voltak. Az írónak nagy pénzeket hozott világhíres regényfigurája Ily módon a nemzetközi közakarat ismét életre keltette Sherlock Holmest. Megalkotójának korlátlan képzelete tehát kiderítette, hogy téves híradás volt a detektív halála, lehetett tehát tovább közölni az újabb kalandokat. Agatha Christie A krimiírás koronázatlan királynője. Bár művei nem annyira a szépirodalom, mint inkább a szórakoztató irodalom kategóriájába tartoznak, a maga nemében Agatha Christie mégis klasszikusnak számít. Bűnügyi regények! Micsoda izgalom! Agatha Christie krimijeinek középpontjában mindig egy (vagy több) olyan gyilkosság áll, ami

felderíthetetlennek tűnik. Ám mire valók a detektívek? Egy nyugalmazott, piperkőc belga nyomozó, valamint egy bájos, ám cseppet sem naiv, ízig-vérig angol vénkisasszony. Ők Hercule Poirot és Miss Marple, a két legendás és fantasztikus detektív, akik felváltva szinte mindegyik Agatha Christie-regényben feltűnnek, hogy kibogozzák a megoldhatatlannak tűnő rejtélyeket. Bűnügyi regényei többnyire a 20. század első harmadának Angliájába repítenek vissza bennünket. Olyan hitelesen írja le az angol életformát, hogy az olvasó teljesen megfeledkezhet a 20-21. század rendkívül civilizált világáról És ami az egyik legfőbb erénye könyveinek: a rengeteg gyilkosság, rablás és más bűncselekmény ellenére mégsem találkozunk műveiben széttrancsírozott emberi testekkel, gépfegyverekkel, megkínzott vagy megerőszakolt áldozatokkal! Ezekben a krimikben nem az a lényeg, hogy minél több vér folyjon, hanem inkább a tiszta logikán, vagyis a

nyomozáson, a gyilkosság felderítésén van a hangsúly. És amikor már úgy gondolnánk, hogy túljártunk az írónő eszén, megfejtettük a bűncselekményt, akkor jön egy újabb gyilkosság, baleset, titok, és máris szertefoszlott minden feltételezésünk a bűnös személyét illetően. Hősei egyaránt kikerülhetnek az egyszerű emberek köréből, ám megtaláljuk közöttük az arisztokrácia képviselőit vagy akár a politikusokat is. A népszerű írónőről az az anekdota járja, hogy krimijeit mosogatás közben találta ki, ugyanis ezt a házimunkát annyira utálta, hogy közben gyilkos gondolatok cikáztak a fejében. Hogy ebből mi igaz, mi sem, azt nem tudjuk, viszont az tény, hogy Agatha Christie regényei és bűnügyi színdarabjai nem az irodalmi értékük miatt váltak híressé, inkább merész ötleteik, szellemes megoldásaik tették őket népszerűvé. Hogy csak néhányat felsoroljunk közülük: Tíz kicsi néger, Halál a Níluson, Rejtély

az Antillákon, Gyilkosság az Orient Expresszen, Hó a sivatagban, Lord Edgware rejtélyes halála, Ellopott gyilkosság, Szunnyadó gyilkosság, Találkozás a halállal, Tragédia három felvonásban, Az elefántok nem felejtenek, Halál a felhők felett, A titokzatos négyes, És eljő a halál., A barnaruhás férfi, Hercules munkái, No 16, Az órák, Úticélja ismeretlen, A sors kapuja, A titokzatos Mr. Quin, A láthatatlan kéz stb Agatha Miller az angliai Torquay-ben született 1890. szeptember 15-én 1914-ben feleségül ment Archibald Christie-hez. E házasságából született Rosalind nevű lánya 1928-ban elvált, majd ismét férjhez ment Sir Max Mallowan-hez. Férje sok archeológiai kutatáson vett részt - így az írónő könyveinek egzotikus helyszíneit is tökéletesen tudta ábrázolni. Írói karrierjének eredménye 66 detektívregény és 147 bűnügyi novella. Műveit 45 nyelvre fordították le, és kétmilliárd példány fogyott belőlük.

Színdarabjait, filmjeit, könyvei nyomán készült tévéfilmeket a világon mindenütt játszották, játsszák a mai napig is. Emellett Mary Wesmacott néven 6 romantikus regényt is megjelentetett. 1971-ben megkapta országának legmagasabb kitüntetését (The Order of Dame Commander of the British Empire), a Brit birodalom lovagja cím női változatát. Öt esztendővel később 1976. január 12-én halt meg Bűnügyi könyvei a 20. század első harmadába repítenek vissza bennünket Műveiben egy mára már csak nyomaiban fellelhető régi Angliát ismerhetünk meg. Olyan életszerűen írja le az angol életformát, hogy az olvasó teljesen megfeledkezhet a 20-21. század „civilizált” világáról (Nem véletlen, hogy az írónő leszármazottai évtizedekig nem járultak hozzá ahhoz, hogy a műveket átszabják, s a mai környezetbe ültessék át.) Rengeteg gyilkosság, rablás és más bűncselekmények szülőanyja, mégsem találkozunk könyveiben

széttrancsírozott emberi testekkel, kifolyt agyvelővel, gépfegyverekkel, megkínzott vagy megerőszakolt áldozatokkal. 69 Emelt szintű irodalom szóbeli tételek Témakör – Az irodalom határterületei Könyveiben a hulla az hulla. Fontos milyen ruha van rajta, milyen testhelyzetben fekszik, kik voltak a barátai, rokonai, mivel foglalkozott. Igazi nyomozó munkát végeznek a főszereplők, és a szerző soha nem könnyíti meg a dolgunkat. Amikor már úgy gondoljuk, hogy túljártunk az írónő eszén, megfejtettük a bűncselekményt, akkor jön egy újabb gyilkosság, baleset, titok, és máris szertefoszlott minden feltételezésünk a bűnös személyét illetően. Hősei lehetnek egyszerű emberek, találkozhatunk butácska, ám nagy titkot sejtető szobalánnyal, de épp úgy megtaláljuk a gazdag grófokat, előkelő politikusokat. Nyomozóinak neve talán sokak számára ismerősnek tűnhet. Akkor is, ha nem olvasták a könyveit. Miss Marple és Hercule

Poirot a két zseniális kulcsfigura Miss Marple igazi vénkisasszony, St. Mary Meadben él Minden bűncselekményt analógia, hasonlóság, párhuzamok segítségével old meg. Szerinte az emberi természet nem változik, csak a körülmények. Lakóhelye, St Mary Mead az emberi természet teljes példatárát sorakoztatja fel Minden emberi tulajdonságra van példa (tejesember, sarki fűszeres, szobalány). Miss Marple, ha „kiruccan” kis falucskájából, akkor is egy nagyvárossá növelt St. Mary Meadet lát maga körül Az emberek mind egyformák. És egy öreg kisasszony a világ bármely pontján talál egy fotelt, amiben kötögethet. Másik főszereplője Poirot. Ő az agymunka híve A logika, de még inkább a pszichológia nagymestere: a bűncselekmény motivációja érdekli, a bűnöző, sok esetben az áldozat lélektana. Látszólag tétlenül és nyugodtan ül a karosszékben, gondolkodik, szürke kis agysejtjeit megdolgoztatva. A gyilkosságot komoly dolognak

tartja, az emberéletet szentnek Szenvedélyesen kutatja fel, és leplezi le a gyilkost. Szentül hisz saját zsenialitásában Mániákusan imádja a rendet, a szimmetriát, a tiszta áttekinthető, egyenes vonalakat. Legtöbbször társával, a kissé együgyű Hastings kapitánnyal kelnek útra és fülelik le a bűnösöket. (Mert Sherlock Holmes óta tudjuk, hogy detektív segítő-, mi több nyomozótárs nélkül félkarú óriás.) Christie műveivel a filmvásznakat és színpadokat is meghódította. Az Ackroyd-gyilkosságot Alibi címen Michael Morton írta színpadra, melyet már 1928-ban sikerrel játszottak Londonban. A Christie-regények filmváltozatát valóságos sztárparádé jellemzi. Csak néhány név: A kristálytükör meghasad-ban szerepelt például Elizabeth Taylor, Geraldine Chaplin, Kim Novak, Tony Curtis. A Halál a Níluson-ban pedig Bette Davis, Angela Lansbury, David Niven Az Egérfogó című darabját máig telt házak előtt játsszák, s ezzel

mindmáig ez a leghosszabb ideig folyamatosan műsoron tartott darab. Végezetül hadd idézzük Nemes Nagy Ágnest, aki így búcsúzott tőle: „Köszönjük, öreg hölgy, a jó szórakozást.” Úgy gondolom nem tévedek, ha azt mondom Agatha Christie nevét mindenki ismeri. Nagy valószínűséggel nem is egy könyvet olvasott tőle. De hát miért? Mit tudott ez az asszony, ami ennyire leköt minden olvasót kortól, nemtől és nemzetiségtől függetlenül? A világirodalmi lexikonban a következő áll a neve után: „Angol írónő. Regényeinek cselekménye a műfaj sémáinak megfelelően általában egyetlen megoldhatatlannak tűnő gyilkosság körül bonyolódik. Regényei és bűnügyi színdarabjai nem képviselnek irodalmi értéket, de merész ötletei, szellemes megoldásai miatt igen népszerűek.” Ez is egy vélemény bűnügyi regény utolérhetetlen nagyasszonya. Agatha Christie, a klasszikus Ez egy másik Azt hiszem a titkot sokoldalúságában kell

keresni. Jó neveltetésének köszönhetően tanult, tájékozott ember volt, sokat utazott, így volt honnan ihletet merítenie. Igazából fantáziája különböztette meg mindenki mástól. Olyan ötletei voltak, amelyek másnak egy életen át sem jutottak volna eszébe. Könyveinek cselekménye mindig hihetetlen bonyolult, még sincs bennük soha következetlenség. Könyvei letehetetlenek, és annyira izgalmasak, hogy amíg az ember meg nem tudja ki a gyilkos, nem érzi magát biztonságban. Lehet, hogy nem képviselnek ezek a regények irodalmi értéket, de ha az ember valami magával ragadó, pihentető olvasmányra vágyik, ezeknél nem kell jobb. Tény, ha bárkinek három krimiszerzőt kell kapásból mondania, akkor Doyle és Chandler mellett Christie nevét fogja említeni. 70