Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » Kiss-Zsiros - A környezeti neveléstől a globális nevelésig

Kiss Ferenc és Zsiros Anita A környezeti neveléstől a globális nevelésig Oktatási segédanyag A környezeti nevelés című könyv alapján (Szerk: Kuknyó János) MPKKI, Nyíregyháza. 2006 1 Tartalomjegyzék Bevezetés . 2 Környezeti nevelés . 3 Miért kell nagy hangsúlyt fektetni a környezeti nevelésre? . 3 A környezeti nevelés története . 4 A környezeti nevelés megjelenése Magyarországon . 5 A környezeti nevelés célja és fontossága . 8 Természeti nevelés . 10 A természeti nevelés feladata. 12 A fenntarthatóságra nevelés . 13 A fenntartható fejlődés fogalma . 13 A fenntarthatóságra nevelés . 14 A fenntarthatóságra nevelés célja és kapcsolata . 16 Globális nevelés . 17 Mi a globális nevelés? . 17 A globális nevelés feladata. 20 Irodalom . 21 1 Bevezetés A globális környezeti problémákkal, illetve a környezeti neveléssel foglalkozó szakemberek már néhány évvel ezelőtt figyelmeztettek bennünket, hogy

úgynevezett generációs bomba ketyeg. A figyelmeztetés lényege az, hogy akkor amikor gyermekeink ráébrednek arra, hogy a felnőttek, a szüleik, a tanáraik által ígért szép új világ szennyezett vizet, szennyezett levegőt, kimerített anyag- és energiaforrásokat jelent, akkor majd számon fogják kérni tőlünk az ígéreteinket. (Havas 1) Erre mintegy válaszként 2004-ben megjelent a jövő generációinak emberi jogi nyilatkozata, amely az alábbiakat tartalmazza. A jövő generációinak emberi jogi nyilatkozata: „Mi, a jövő emberei - mint a bennünket megelőző húszezer generáció -, jogot formálunk arra, hogy tiszta levegőt szívjunk, tiszta és szabadon feltörő vizet igyunk, élettől hemzsegő vízben ússzunk és gazdag, élettel teli földben termesszük növényeinket. Jogot formálunk arra, hogy mérgező vegyszerektől, nukleáris hulladéktól és genetikus szennyeződéstől mentes világot örököljünk. Jogot formálunk arra, hogy

érintetlen természeti környezetben sétáljunk és érezzük a tiszteletet, ha egy vadon élő állattal találkozunk. Könyörgünk neked, a ma emberének: ne hagyj magad után eltakarítandó szemetet, ne vállalj bármily elenyészőnek is tűnő - műszaki kockázatot, amely a későbbiekben katasztrófaként üthet vissza. Tiszteletteljesen megkérünk, hogy ne terhelj bennünket törlesztetlen adósságaiddal és kimerített nyugdíj kereteddel, mivel jogot formálunk bolygónk gazdasági bőségéből való részesedésre is. Kérünk, ne élj fel mindent Cserébe megígérjük, hogy mi sem teszünk úgy. Ugyanezen jogokat és kiváltságokat biztosítjuk az utánunk következő generációk számára. Tesszük ezt annak szent reményében, hogy az emberi lélek, emberi szellem örökké élni fog.” (Adbusters, 2004) Be kell látnunk, hogy a generációs bomba valóban ketyeg, hiszen már most sem tudjuk maradéktalanul teljesíteni azokat a kéréseket, amelyeket

gyermekeink a fent idézett sorokban kérnek tőlünk. Ahhoz, hogy ez a bomba mégse robbanjon föl, nevelnünk kell Nevelni a felnövekvő generációkat arra, hogy ne fokozzák tovább az eddig létrehozott problémákat, nevelni arra, hogy képesek legyenek az eddigi problémákra megoldási lehetőségeket keresni, nevelni arra, hogy már ne kövessék el azokat a hibákat, amelyeket mi elkövettünk. És a mai felnőtteket is nevelni kell arra, hogy változtassanak eddigi gondolkodásmódjukon és életstílusukon és tudatosabban, - ahogyan azt ma egyre többször halljuk - környezettudatosan éljenek. Ennek a célnak az elérésére az utóbbi évtizedekben több nevelési irányzat jött létre, amelyek egymásra épülnek, kiegészítik egymást, és mindegyik szolgálja azt a célt, hogy a tudomány által részekre szedett világunkat, a piacgazdaság által árukká degradált természeti környezetünket egységben legyünk képesek látni. Megértsük, hogy minden

cselekedetünk visszahat ránk és gyermekeinkre, hiszen minden mindennel összefügg. Ahogy azt egy indián törzsfőnök is megfogalmazta, aki ugyan nem járatos a tudományokban, de képes mélyen a természetbe nézni, azzal harmóniában együtt élni: „Nem a Föld tartozik az emberhez, hanem az ember a Földhöz. Minden, mindennel összefügg, mint a vér, amely egyesíti a családot. Minden mindennel összefügg Ami a Föld sorsa, az a fiainak is a sorsa” (Seattle indián törzsfőnök) 2 Ezen bevezető után tekintsük át az említett irányzatokat a környezeti neveléstől a globális nevelésig. Környezeti nevelés Miért kell nagy hangsúlyt fektetni a környezeti nevelésre? „A legjobb iskola, amelyben egy ifjú ember megtanulhatja, hogy a világnak van értelme, a természettel való közvetlen kapcsolat” (Konrad Lorenz) A Földön nem létezik már érintetlen természeti környezet. Az ember a Föld nagy részét benépesítette, tevékenységeinek

hatása pedig az egész bolygón érezteti hatását. A Föld valamennyi lakosa ebben a pillanatban is folyamatosan használja a Föld természeti kincseit. A világ valamennyi pontján folyamatosan irtják az erdőt, termelik ki az ásványkincseket és energiahordozókat, ezáltal erodálják a talajt, szennyezik a levegőt és a vizeket, veszélyes hulladékokat termelnek, mellyel a földtörténet legintenzívebb természeti leromlását okozzák. A szükségletek kielégítése érdekében egyre nagyobb teher hárul a természetre, ami a természeti környezet leromlásával jár, melynek következménye a fajok gyorsuló kihalása, a sivatagok terjedése, gyomirtók felhalmozódása, fokozódó egészségügyi problémák, éhínség és növekvő elszegényedés. Nyilvánvaló, hogy ha ez a természetpusztítási ütem nem csökken, akkor az egész földi életet működtető rendszerek is összeomolhatnak. Ha mindez bekövetkezik lesz-e hová elköltöznünk? Ugyanezt a

kérdést fogalmazza meg Jánosházy György erdélyi költő Lesz talpalatnyi bolygó? című versében. „Uram, lesz-é az Űrben talpalatnyi kisherceg-bolygó, hol meg tud ragadni a hontalanná vált emberiség?” Ha lenne is az életet adó Földünkhöz hasonló bolygó, még nincsenek olyan eszközeink melyek segítségével elhagyhatjuk otthonunkat. A környezeti nevelés az emberek kezébe „eszközöket” kíván adni, amelyekkel a környezeti problémákat legalább részben orvosolhatják, ezáltal saját életminőségükön is javíthatnak. Olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy otthonunkat, a Földet a természeti környezetünket rendbe hozzuk és megóvjuk, hogy nyugodtan maradhassunk, fejlődhessünk ezen a bolygón. A környezeti nevelés kultúrára, világképre és életmódra nevelés. Információkat, motivációt, értéket közvetít, de elsősorban azt a szerepvállalást erősíti, ami szükséges a természeti erőforrások hatékony

felhasználásához, a felelősségvállalást a környezet állapotának megőrzéséért. A környezeti nevelés célkitűzései a világon mindenhol hasonlók: őrizzük meg, és javítsuk a környezet állapotát, előzzük meg a jövőbeli környezeti problémákat. Tudatosítja a problémákat, felismerteti a saját, személyes értékeket, segít a tanulók önértékelésében és hozzájárul a környezeti problémákkal szembeni felelősség kialakításához. Minden embernek segít a másik egyénileg változó értékrendjének elfogadásában és arra törekszik, hogy az emberek közti konfliktusok megoldása, megelőzése a környezet értékeivel összhangban valósuljon meg. Legfontosabb feladatunk tehát, hogy megismertessük a tanulókkal az élővilág szépségét és sokféleségét, felébresszük bennük a szeretetet és a felelősséget, hogy felnőttként ne pusztítsák majd, hanem védjék és becsüljék azt. (Wersebe, 2005; Urbán) 3 A környezeti

nevelés története A környezet és a természet iránti felelősség kialakítása mindig jelen volt az emberiség történetében, de az ember és az őt körülvevő természet közötti kapcsolat hangsúlyossága, szemlélése változott az egyes történelmi korokban. Például már az ókor nagy filozófusai az erkölcsi nevelés mellett központi fontosságúnak tartották a természetről és a természetben való tanulás kérdését. Vagy a XVI században élt Montaigne nevelési elmélete szerint is az igazi tudás könyvekből nem szerezhető meg, ezért a közvetlen környezet megfigyelését, tapasztalatok gyűjtését hangsúlyozta. A francia felvilágosodás korának kiemelkedő alakjai Rousseau és Diderot is fontos szerepet játszott a környezeti nevelés megalapozásában, munkájuk során előtérbe helyezték a természettudományos nevelés jelentőségét. (Horváth és Pornói, 1997) A mai értelemben vett környezeti nevelés gondolata néhány évtizeddel

ezelőtt a fejlett nyugati társadalmakban született meg először. Ott, ahol a városiasodással és a megnövekedett népsűrűséggel járó gondok már szinte elviselhetetlenné váltak a lakosság számára. A kezeletlen hulladéktömeg, a levegő-, talaj-, víz-, és zajszennyezés, valamint a többi civilizációs ártalom nem csak testi, hanem lelki egészségkárosodáshoz is vezetett. A természetes életközösségek helyét települések, szántóföldek, utak, autópályák váltották fel, egyes területekről számos növény és állatfaj végleg eltűnt. Ezek a problémák környezetvédő megmozdulásokhoz vezettek, majd a törvényhozás szintjén is fontos döntések születtek a kedvezőtlen fordulatok megváltoztatása érdekében. (Orgoványi 6) Az iskolai tantervekben a természetismeret, a természetvédelmi oktatás és a szabadban történő oktatás az 1900-as években kezdett feltűnni. Az általános iskolások számára a környezetismeret és a

természetismeret volt az első hivatalos tanegység. A diákoknak már nem csak a könyveket, hanem a természetet is tanulmányozniuk kellett. A század közepétől fellendült a szabadban történő oktatás bevezetése az iskolákban. A húszas, majd az ötvenes évek természetvédelmi mozgalma idején a megőrzést erkölcsi kérdésként, a jó és a rossz ügyeként kezdték szemlélni. Az 1930-as években az amerikai társadalomban fellendült a természetvédelmi oktatás, aminek az volt a célja, hogy felhívja az amerikai emberek figyelmét a környezeti problémákra és a különböző természeti források megőrzésének fontosságára. (Victor, 1998) Az elmúlt század állami, civil és nemzetközi szervezetei, környezeti mozgalmai számos olyan eseményt indítottak el, amelyek nagymértékben hozzájárultak a környezeti nevelés koncepciójának pontos kidolgozásához. Ezek a szervezetek és mozgalmak felvállalták, hogy nem térnek ki a környezeti gondok

elől. • 1948-ban az IUCN (International Union for the Protection of Nature) Nevelési Bizottsága leszögezte a környezet védelmére irányuló nevelés fontosságát. • 1962-ben Amerikában megjelent Rachel Carson Néma tavasz című tudományos alapokon nyugvó ismeretterjesztő könyve a DDT-szennyezés káros hatásairól. (Carson, 1962) A könyv megjelenése után egyre többen és egyre erőteljesebben sürgették a környezeti nevelést. Sokan egyetértenek azzal, hogy ez a könyv volt az 1960-as, 1970-es évek környezeti mozgalmainak elindítója. • 1968-ban Aurelio Peccei kezdeményezésére megalakult a Római Klub, amely a globális gondolkodás és környezetvédelem tudományos alapjait rakta le. • 1969-ben Párizsban került megrendezésre a Bioszféra Konferencia, amelyet a környezeti problémák megoldása és megfelelő cselekvési programok tudományos alapjainak kidolgozása érdekében hívtak össze. • 1969-ben U. Thant, az ENSZ főtitkára a világ

közvéleményéhez intézett felhívásában többek között a következőket mondta: „Tanúi vagyunk egy olyan világviszonylatú 4 válság kibontakozásának, amely mind a fejlett, mind a fejlődő országokat érinti, az emberi környezet válságáról van szó. Ha a jelenlegi irányzatok továbbra is érvényesülnek, biztosra vehető, hogy veszélybe kerül az élet a Földön. Ezért sürgősen fel kell hívni a világ figyelmét azokra a problémákra, amelyek megakadályozhatják az emberiséget abban, hogy legmagasabb rendű törekvéseink megvalósulását lehetővé tevő környezetben éljen.” • 1972-ben Stockholmban Környezetvédelmi Világértekezlet tartottak „Az Emberi Környezet ENSZ Konferenciája” címmel, ahol az elfogadott Akcióprogramban megfogalmazott javaslatok témái között szerepelt a „A környezetvédelem pedagógiai, tájékoztatási, szociális és kulturális kérdései” témakör. Ebben – többek között – a következőket

fogalmazták meg: „Az oktatási feladatoknak és módszereknek ki kell tágulnia, meg kell újulnia és jól meghatározott célokkal kell rendelkeznie.” • 1975-ben a belgrádi UNESCO Konferencia megfogalmazta és elfogadta a környezeti nevelés definícióját és célját. • 1977. október 14-26 között került megrendezésre a Tbiliszi Konferencia A Kormányközi Konferencia a Környezeti Nevelésről az UNESCO és az UNEP közös szervezésében zajlott. 60 nemzet képviselője folytatta a Belgrádban megkezdett munkát, és tovább pontosította a környezeti nevelésre vonatkozó paradigmát. Az általuk megfogalmazott definíció szerint: „A környezeti nevelés olyan folyamat, melynek célja, hogy a világ népessége környezettudatosan gondolkodjék, figyeljen oda a környezetre és minden azzal kapcsolatos problémára. Rendelkezzen az ehhez szükséges tudással, beállítódással, képességekkel, motivációval, valamint mind egyéni, mind közösségi téren

eltökélten törekedjék a jelenlegi problémák megoldására és az újabbak megelőzésére.” (Victor, 1998) Ma is ezt tekintjük a környezeti nevelés alap definíciójának, hiszen a 2003-ban megjelent Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia is ezt veszi alapul. Az 1980-as években számos országban megindult a környezetvédelem szabályozását célzó sokoldalú és intézményes tervezés, illetve konkrét környezetvédelmi tevékenység. Sorra jelentek meg a környezeti neveléssel foglalkozó kiadványok, rendszeressé váltak a továbbképzések és a szakmai gyakorlatok, melyek fókuszában az emberközpontú környezetvédelmi kérdések álltak. A környezeti nevelés csak akkor lehet hatékony és eredményes, ha megfelelő társadalmi háttérrel is rendelkezik. Egy a környezeti problémákra nem figyelő, helytelen szemléletű társadalomban eredményes környezet- és természetvédelmi oktató-nevelő munkát nem lehet végezni. Ezért mind a

közoktatásban, mind az iskolákon kívül folyó környezeti nevelésben szükség van közvetlen vagy közvetett módon minden olyan ismeretterjesztő, szemléletformáló tevékenységre, amely felhívja az emberek figyelmét a környezetvédelmi problémákra, valamint ezek következményeire. A környezeti nevelés megjelenése Magyarországon Annak ellenére, hogy a környezeti nevelés fontosabb irányelveit, céljait már az 1970es és 80-as években kidolgozták, Magyarországon csupán a 90-es évek derekán születtek meg azok a jogi szabályok, határozatok, melyek a környezeti nevelésnek törvényes keretet biztosítanak. Ezek a következők: • 1995. évi LIII tv A környezet védelmének általános szabályairól 54§ 1 cikkelye, mely rögzíti, hogy „minden állampolgárnak joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és ismereteinek fejlesztésére.” A törvény a továbbiakban rendelkezik arról, hogy a 5 • • • • környezeti nevelés

iskolarendszeren belüli és azon kívüli formáiban elsősorban állami és önkormányzati feladat. 1996. LIII tv A természet védelméről, amely szerint minden oktatási intézményben kell folynia környezeti nevelésnek. Közoktatási tv.(79/1993) és módosításai (62/1996, 44-45§) alapján a helyi tantervben és pedagógiai programban kell, hogy szerepeljen a környezeti nevelés. 1997/83-as Országgyűlési Határozata a nemzeti környezetvédelmi programról (és a 2031/1998 kormányhatározat az intézkedési tervről), amely szerint ki kell dolgozni a nemzeti környezeti nevelési programot. 17/2004. (V 20) OM rendelet a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről, valamint egyes oktatási jogszabályok módosításáról. A Nemzeti alaptanterv bevezetésével megteremtődtek az intézményes környezeti nevelés törvényi garanciái. A műveltségi területek oktatásának közös követelményei lehetővé teszik, hogy e korszerű szemlélet

áthassa az iskolai oktatás szinte valamennyi elemét. Témakörei minden követelményszinten megjelennek, mind a tananyag, mind a fejlesztési követelmények tartományában. Ezek megvalósítása minden pedagógus feladata, valamennyi műveltségi területen és a tantárgyak anyagában. Mindemellett szükség van a szintetizáló, rendszerszerű összefoglalásra is, hiszen a kognitív gondolkodás csak olyan természeti, művészeti látás- és gondolkodásmóddal kiegészítve lehet teljes, amely az értékek megjelölésekor képes az emberi önző célokat, a kapzsiságot alárendelni egy magasabb, egyetemes értékrendszernek. (Orgoványi 9.) Azaz az elérendő cél egy buddhista mondással egyszerűen kifejezve: „A kapzsiság fáját vágd ki, mielőtt egy élő fát kidöntenél!” A Nemzeti alaptanterven kívül meg kell említenünk még néhány, a környezeti nevelést meghatározó fontosabb dokumentumot: • Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja • Nemzeti

Környezetvédelmi Program • Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia • Nemzeti Környezet-egészségügyi Akció Program Ezek a dokumentumok tartalmaznak környezeti nevelésre vonatkozó fejezeteket, meghatározva a környezeti nevelés célját, eszközeit, értéktartalmát, elsődleges szempontjait. Az intézményes környezeti nevelés megvalósulhat iskolai keretek között, úgymint óvodai, általános- és középiskolai képzés, felsőoktatás. Megjelenhet önálló, összegző tantárgyként, vagy beépíthető valamennyi tananyagba. Oktatható például a biológia, kémia, földrajz, természetismeret, rajz, fizika, irodalom tantárgyakon belül, de színtere lehet a könyvtár is. A művészeti tárgyak megkülönböztetetten alkalmasak a kérdéskör érzelmi megközelítésére, keretet biztosítanak a természet szépségének átéléséhez, az ,,érintetlen” természettel vagy a leromlott környezettel kapcsolatos érzések művészi megfogalmazásához, a

természet és a kultúra szoros kapcsolatának bemutatásához, a mítoszok, jelképek által rögzített ökológiai tudás közvetítéséhez. Fel tudják hívni a figyelmet az értékvesztésre, az uniformizálódásra, kulturális örökségünk és a kultúra sokfélesége megőrzésének fontosságára. (Victor, 1998) Környezeti neveléssel az oktatási rendszer minden szintjén találkozhatunk az óvodától a PhD-képzésig. Ám minél feljebb haladunk az oktatás szintjein, annál inkább a téma 6 beszűkülését tapasztalhatjuk. Míg a környezeti nevelés az óvodában szinte minden képzési területtel összekapcsolódik, az általános iskolában főként a környezetismerettel, később pedig a természettudományos tantárgyakkal hozzák összefüggésbe. A középiskolában már szinte csak a biológia, a kémia és a földrajz tanítása során kerül sor a téma tárgyalására. A felsőoktatásban még nem kiforrott teljesen a környezet védelmére és a

fenntartható fejlődésre vonatkozó ismeretek oktatása, bár a felsőoktatás jelenleg folyó szerkezet átalakítása lehetőséget ad arra, hogy minden természettudományi és műszaki szakon végző hallgató az alapozó tantárgyak között tanuljon környezettani ismereteket. Mind a humán-, mind a reálszakok esetében nehéz pontos képet alkotni arról, hogy milyen tantárgy keretében jelenik meg a környezetvédelem oktatása, a környezeti nevelés. De az biztos, hogy - a természettudományi és műszaki szakok egy részének kivételével - a hallgatók nem tanulnak a környezet állapotával, védelmével foglalkozó tantárgyat. A felsőoktatásnak mindig is fontos szerepe volt hazánk környezeti állapotának és az állampolgárok környezethez való viszonyulásának javításában. Hiszen a felsőoktatás képezi azokat a szakembereket, akik a legtöbbet tehetnek a hazai környezeti állapot javításáért, kultúránk és környezetünk hiteles és felelős

képviseletéért azáltal, hogy elsajátítják a környezetbarát szemléletet, a fenntarthatóság elvét és gyakorlatát, valamint társadalmi felelősségtudattal rendelkeznek. (Kiss és Webster, 2001) Ezért a probléma megoldására a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia harmadik kiadása a következő javaslatokat teszi: „A Nemzeti Környezetvédelmi Program, a NAT és a kerettantervek előírásainak megfelelően minden felsőoktatási hallgató részesüljön környezetvédelem oktatásban. Ehhez a megfelelő törvények, és a szakok képesítési követelményeinek módosítására van szükség. E tantárgy az általános értelmiségképző tantárgyak között min. 2 kredittel szerepeljen Ehhez az alábbi feltételek teljesülése szükséges: • Széles körben alkalmazható egyetemi tankönyv, amely a környezettudomány elméleti és gyakorlati témáin kívül a környezeti nevelés és a szemléletformálás pedagógiai és társadalomtudományi kérdéseit

is tárgyalja. • Az oktatókat részben az integrált intézmények jelenlegi oktatói, részben a PhD programok résztvevői biztosítják. • A szervezeti feltételeket tanszékek, tanszékcsoportok, intézetek révén minden integrált intézményben biztosítani kell. E szervezeti egységek e területen képzési, továbbképzési és kutatási-mérési feladatokat látnak el, és gondozzák a tantárgyakat, fejlesztik a módszereket.” (Vásárhelyi és Viktor, 2003) 7 A környezeti nevelés célja és fontossága A környezetvédelmi tudatformálás célja a környezettudatos magatartás, a környezetért felelős életvitel elősegítése. Távolabb nézve ez a magatartás, értékrend, attitűd, érzelmi viszonyulások formálását és a környezetről, társadalomról kialakítható tudás bővítését célozza. Mindezek a törekvések a bioszféra – s benne az emberi társadalmak – megőrzésére, fenntartására irányulnak, a természetet, az épített és

társadalmi környezetet, az embert tisztelő szokásrendszer érzelmi, értelmi, esztétikai és erkölcsi megalapozásával. (Havas 12) Ez komplex cél, ezért számos területet érint, vannak tudományos, művészi, szociológiai, világnézeti vetületei is. Feladata a környezettudatos szemlélet, a készségek, jártasságok, pozitív attitűdök kialakítása. Tartalmát tekintve transzdiszciplináris, vagyis nem köthető egyetlen hagyományos tantárgyhoz sem. A természettudományos tárgyak anyagába éppúgy beépíthető, mint a humán tárgyakéba. A környezeti nevelés akkor eredményes, ha az egész személyiséget áthatja, ha a kognitív elemek – ismeretek, tapasztalatok – megszerzésén túl az attitűdök, érzelmi viszonyulások, magatartási módok terén is kifejti hatását. Ha felkelti az érdeklődést, a kíváncsiságot, kibontakoztatja a képzeletet, időt enged az örömteli rácsodálkozásra, a gyönyörködésre, a szépség élvezetére, és ha

teret hagy a hit, a szeretet, a boldogság megélésének. (Orgoványi 9) Ahogy azt Lehoczky János (1999) is írta: „A környezeti nevelés célja többrétegű, nem csupán a környezetvédelmi ismeretek átadása. A személyiség egészére igyekszik hatással lenni, így a tudatra ismeretekkel, az érzelmekre élményekkel, és az akaratra célratörő tevékenységekkel.” A nevelés általános feladata, hogy a felgyülemlett ismereteket, tapasztalatokat és a létrejött értékek tiszteletét átadja a jövőt képviselő nemzedékeknek. A ma környezeti nevelése a holnap környezeti kihívásaira készít fel. Ezért nem vonatkozhat tananyaga csak a múltra, a megtörténtre. Lényeges eleme a jövő megtervezéséhez és megéléséhez szükséges egyéni és közösségi képességek és készségek megalapozása, illetve kialakítása. S ez már az úgynevezett fenntarthatóságra nevelés irányába mutat, ahol a jövőre való irányultság, mint fontos sajátosság

jelenik meg. A környezeti nevelés létfontosságú a természeti környezet megőrzése szempontjából, de nagyon lényeges a gyermek egész személyiségének alakulása szempontjából is. Segít az énkép és a személyes felelősség tudatának kialakításában, valamint abban, hogy a személyiségük egészségesen fejlődjön, kialakuljon az összhang a fizikai, a szellemi, az érzelmi és a lelki tulajdonságaik között. A környezeti nevelés ráébresztheti a gyermekeket a természet szépségére és segíthet abban, hogy felfedezzék az emberi létezés költői, mitikus és alkotó oldalát, valamint fejleszti a képzelőtehetséget, s mindezeket néhány verssor is kifejezi. „Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég, föld leszek, ha meghalok. Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek.” (Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért) Az iskolai oktatás olykor túlzottan elvont, tudatos, mellőzi a képzelőerő használatát. Fontos,

hogy már a kisgyermekeknek is legyenek ismereteik a természetről, azonban lényeges, hogy ez az ismeretszerzés élményszerű tapasztalatszerzésen alapuljon (1. kép) 8 1. kép Élmény: - Szia, Gergő vagyok! Te ki vagy? Fotó: Kiss Ferenc Ezért fontos, hogy a környezeti nevelés során a következő célok ne kerüljenek összeütközésbe a természettudomány oktatásának céljaival, hanem inkább azokat megerősítsék és kiterjesszék: • Rácsodálkozás képességének fejlesztése. • A természet szépségének és titkainak felismerése. • A természet közelsége miatt érzett öröm megtapasztalása. • Tisztelet és szeretet más élőlények iránt. (Wilson, 1994) „Szeresd a fát, hisz ő is érez, Szép gyöngén nyúlj a leveléhez, Ágát ne törd, lombját ne tépjed, Hagyd annak, a mi: épnek, szépnek – Ne bántsd a fát! Ő is anya, minden levele Egy-egy gyermek, gonddal nevelve; És gyermek minden ágacskája, Szeretettel tekints föl rája

– Szeresd a fát!” (Benedek Elek: Szeresd a fát) A környezeti nevelésnek értékközvetítőnek kell lennie. A környezeti problémák kezelésének és természeti értékek felismerésének képessége, az ökológiai kultúra fejlesztését 9 is szolgálja. A környezeti nevelés során tehát új, ökológiai szemléletű ismereteket kell közvetítenünk. A környezeti nevelés eredménye a tudás mellett érzés is. Az a cél, hogy a gyermekek felfigyeljenek a természet szépségére, érezzék a felfedezés örömét, izgalmát, amikor új, ismeretlen dolgokkal találkoznak, és kialakuljon bennük az együttérzés, a sajnálat, a csodálat és a szeretet érzése. A környezeti nevelés katalizátorként segítheti a gyermekek érzelmi és esztétikai nevelését. Valóban hasznos, ha rendelkezünk tárgyi tudással a természetről, azonban az is fontos, hogy érezzük a kapcsolatot, a szeretetet és a gondoskodást a természet iránt, és viszont is, mint

ahogy azt Szabó Lőrinc írja versében: „Te homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem szél az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt.” (Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért) Ez a fajta tudás segíti a gyermeket abban, hogy megértse a helyét a természetben. Rádöbben arra, hogy ő is a természet része, és nem abból kiszakítva létezik. Ez a felismerés nemcsak a gyermek személyiségét gazdagítja, hanem hozzájárulhat a természeti értékek megőrzéséhez is. (Wilson, 1994) Természeti nevelés A fenti gondolat, azaz hogy mi emberek is a természet részei és vele egyek vagyunk, már az úgynevezett természeti nevelés lényeges eleme. A természeti nevelés szerint a természet fogalmat szélesebb körben kell értelmezni, nem csupán az emberi környezet részeként. A kiindulópont maga a természet, mely egyet jelent a világegyetem egészével, minden létező befogadójával. A tudományos megismerés

mellett a művészi érzék is egyenrangú szerepet kap. Ilyen tekintetben rokon a keleti világlátással: minden, az érzékszerveinkkel érzékelt dolog és esemény összefügg egymással, hiszen mindegyikük ugyanazon abszolút valóság különböző megnyilvánulási formája. A művészet másfajta megismerő tevékenységet jelent a világ megértésében. Míg a tudomány az analitikus, a művészet a szintetikus gondolkodást segíti. A természeti neveléshez egy magas szintű érzelmi intelligencia is kell, hogy kapcsolódjék. A természeti nevelés szerint minden érték, ami természettől adott. Minden létező, élettelen és élőlény önnön valójában vett természeti érték. Míg a környezeti nevelés a természetet az emberi környezet részeként tekinti, a természeti nevelés a természetet nem tekinti az emberi környezet részének, éppen fordítva, az ember része a természetnek. A természetet, mint életet adó szülőnket tekinti, hiszen létünk

az evolúció folyamatának természettörténeti eseménye. Nem létezhetnénk az előttünk lezajlott fejlődési szakaszok nélkül, mint a Világegyetem születése, a Föld keletkezése, az élő- és élettelen környezet kialakulása. Az élet nem tartható fenn az élettelen környezet nélkül. Minden élőlénynek szüksége van az élettelen közegre éppúgy, mint más életfeltételek meglétére vagy élőlénytársaival való kapcsolatra. Az ember egy az élőlények sorában, ezért e tények rá is érvényesek. E rendszer szem előtt tartása az alapja a természet iránti alázatos tiszteletünknek. 10 A természet értékeihez hozzá tartozik az ember is, alkotásaival együtt. Értéknek tekintendő minden társadalmi és mesterségesen létrehozott alkotás: a szellemi javak, a műveltség területén elért eredmények, a tudomány, a nyelv, a művészet, a hagyományos kultúra csakúgy, mint a tárgyi környezet műalkotásai. E szerint a filozófia

szerint a tudománnyal egyenrangú a művészet, mivel a világ megismerésében játszott szerepe kiegészíti a tudományos megközelítést. Mint a távol-keleti filozófiában Jin és Jang, egyik sem lehet teljes a másik nélkül. (Orgoványi 6) Kéz a kézben (2 kép) kell, hogy haladjanak a közös cél felé, mely nem lehet más, mint a korábban említett fejlődési folyamat továbbvitelének segítése, nem pedig megszakítása. 2. kép Jin-Jang Fotó: Zsiros Anita A természeti nevelés kulcsszavai sokat elárulnak a nevelés világlátásáról. Ezek között szerepelnek a következők: holisztikus világkép, szeretet, empátia, tisztelet minden létezőnek, nem ártás, szelíd módszerek, a kicsi szép, alázat a természet fensége iránt, közösségvállalás minden létezővel, az önmagában, önmagáért való érték, felelősség, szépség és harmónia, érzékenység és nyitottság, érzelmi telítettség, művészi átélés, nevelő szándék, természeti

erkölcs, erények: mértékletesség, szelídség, türelem, jóság, meghagyás, megőrzés, a lehető legkisebb beavatkozás, és köszönet. „Köszönöm a szél jóízét, aromáját a barka-szagnak. Köszönöm, hogy hegyoldalon ibolyászó lányok kacagnak. Köszönöm, hogy napos gyepen fehér fénnyel vakit a vászon. Köszönöm, hogy friss fák alatt szelíd szívvel megint halászom.” (Áprily Lajos: Köszönet a napsugárnak) 11 A természeti nevelés feladata A természeti nevelés feladata, hogy erősítse a gyermekekben a veleszületett spontán érdeklődést és kíváncsiságot, melyet a világ jelenségei iránt tanúsítanak. Segítse fenntartani és bátorítani az érzést, hogy részeként is egyek vagyunk a világgal. A természeti nevelés során nagy hangsúlyt kap az esztétika; a szépség és harmónia keresésére való törekvés. Mindenben meglátni a szépet (3 kép), a harmóniát, felfedezni a rendezetlenségben rejlő rendet, amely egyben

boldogságforrást is jelent. A szépség is érték, és az esztétika által felkeltett öröm is kiválthat féltő aggódást, ahogyan a szeretetnek is van megőrző hatása. A harmónia nem más, mint a fenntarthatóság, a maradandóság, a létezhetőség élménye. A harmónia létrehozása, fenntartása és élvezete az aktív, boldog élettel lehet azonos. S talán éppen ezért a legnehezebb nevelési feladatok egyike a környezeti nevelés, hiszen környezetünk harmóniájára nem példaszóval, nem tanítással, szabályokkal, hanem magával a harmóniával nevelhetünk. 3. kép Kövek Nem csak az ásványt, a kőzetet látni egy természet alkotta kőben, hanem mindazt a szépet, ami látható és érezhető benne. Fotó: Kiss Ferenc A természeti nevelés irányelvei természetközpontúak. Léttársainkat nincs jogunk megalázni és értelmetlenül elpusztítani. Törekednünk kell az élő- és élettelen társainkkal való együttélésre, a természet

törvényeinek betartására, a lehető legkisebb mértékű károsításra. A természet védelmének értelmezése ki kell, hogy terjedjen az egészre és annak minden elemére, a fűszáltól az űr végtelenéig. Az élettelen létezőknek – beleértve az őselemeket is, mint a levegő, a víz, a tűz, és a föld – önnön valójukban joguk van az eredendő tisztasághoz, csakúgy, mint az élőlényeknek az egészséges élethez. A természeti nevelés céljai és feladatai ezen alapelvek elfogadtatására, az erre épülő viselkedésmód elsajátítására, s ilyen irányú attitűdformálásra irányulnak. 12 Mind a környezeti nevelés, mind a természeti nevelés nagyon fontos. A környezeti nevelés az első lépés lehet a fogyasztói társadalom következményeinek beláttatásában, a természettől elszakadt ember ráébresztésében a természet szépségére és értékeire. A természeti nevelés az emberi önzetlenség magasabb fokát kívánja meg, egy

olyan egyetemes világlátást és érzést, amely túllép az önző emberi érdeken, s igyekszik megteremteni az együttélés olyan módját, mely figyelembe veszi a többi létező érdekeit is, és igyekszik alkalmazkodni azokhoz. (Orgoványi 6.) A jelenben zajló folyamatok pozitív irányú megváltoztatását csakis egy mélyreható szemléletváltástól várhatjuk, mely új paradigmarendszer elfogadásával jár együtt. Igazi áttörést csakis a természet felé forduló, annak értékeit elismerő, törvényeinek magát alávető, új szemléletben felnövekvő generációtól várhatunk, mely túllép az anyagias szemléleten és gondol saját gyermekeinek jövőjére, s megfogadja Faludy György tanácsát: „Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét A pusztuló idő szele port fúj belőle. Unokátok nem tud mit kezdeni vele.” (Faludy György: A jövő század lesz a végső) A fenntarthatóságra nevelés A fenntartható fejlődés fogalma A fenntartható fejlődés

egyre közismertebb kifejezés, azonban rendkívül vitatott fogalomról van szó, ezért a fenntarthatóságra nevelés tárgyalása előtt foglalkozzunk magával a meghatározással. Nincs olyan egységesen elfogadott meghatározás, amely értelmezi a kifejezést és a világ minden pontján, ugyanazt jelenti. Hiszen a Föld legszegényebb és leggazdagabb húsz-húsz százalékának jövedelme között több mint hetvenszeres a különbség. Tehát a célok és az elvárások sem egyeztethetők össze, ennek ellenére sokan körülírták már a fenntartható fejlődés fogalmát. Néhány a közismertebb meghatározások közül: 1. A fenntartható fejlődés olyan növekedés, amely úgy elégíti ki a mai generációk szükségleteit, hogy közben nem veszélyezteti az utánunk jövő nemzedékek igényeit, elvárásait. 2. Ha törődünk azzal, amit soha nem fogunk meglátni, tehát a világ ötven, hetven, száz évvel későbbi életminőségével, egy majdani valósággal,

akkor biztos, hogy a fenntartható fejlődés eszméje irányítja gondolkodásunkat. 3. Nem szabad becsapni gyermekeinket, unokáinkat, mert lehet, hogy ők kapják meg a világ szédítő fejlődésének és mennyiségi gyarapodásának mostanában kiállított számláját. 4. Olyan fejlődés, amely az ember környezeti, gazdasági és szociális igényeit képes harmonizálni a jövő nemzedékek érdekében. Számos üzenet rejlik ezekben a meghatározásokban, az egyik legfontosabb talán az, hogy mindannyian itt és most tartsuk tiszteletben a természeti értékeket, mindannyian itt és most legyünk takarékosabbak bolygónk nyersanyagaival. Ezért mindannyiunknak itt és most kell tennünk valamit. (Láng, 2002) A fenntartható fejlődés meghatározásával kapcsolatban még meg kell jegyezni, hogy a felsorolt négy meghatározáson kívül számos egyébbel is találkozhatunk, melyek olyan 13 alapvetően hibás nézetet is közvetítenek, mint például az 1. számmal

jelzett A fenti meghatározás nagy hibája az, hogy azonosítja a fejlődést és a növekedést. Ez azért tekinthető alapvető hibának, mert a növekedés mennyiségi, míg a fejlődés minőségi változás. A fejlődésen minőségi változást kell, hogy értsünk, azaz azt, hogy jobbá és tökéletesebbé válik valami, vagy valaki, nem pedig többé, vagy nagyobbá. „A végső kérdés nyilván az, hogy képes lesz-e túlélni az emberiség a ma élő emberek mesterkedéseit, akik - úgy látszik - gyakran inkább őrült majomként, mint épeszű emberként cselekszenek.” A Szent-Györgyi Albert által 1970-ben az Őrült majom című írásában megfogalmazott aggodalmat sajnos ma már könnyű megértenünk. A környezetpusztítást és az emberi kultúra hanyatlását nap, mint nap tapasztaljuk. A mindennapok emberének már nem szükséges cáfolhatatlan tényekkel, tudományosan megalapozott mérésekkel bizonyítani környezetünk elszennyeződését, elég ha

körülnézünk közvetlen környezetünkben, vagy a rádiót, televíziót nézve megerősödik bennünk, hogy a baj világméretű. A környezet romlását csak tetézi az emberi kapcsolatok megromlása, s ezt sem kell pszichológusnak, szociológusnak bizonyítani, hiszen ahogyan azt gyakran mondogatjuk, „nincs időnk” arra, hogy egymásnak segítsünk, egymással törődjünk, mert, mint mondjuk, „pénzt kell keresnünk”. Ma már sajnos tényként kezeljük, hogy globális válságban élünk, amelyben benne foglaltatik a környezeti válság, a gazdasági válság és sajnos a kulturális válság is. A Föld szegényei számára - akik száma nő egyre reménytelenebbé válik az emberhez méltó élet Tisztán láthatjuk, hogy a gazdaság és üzleti élet nem képes azokat a hatalmas, egész Földet érintő problémákat megoldani, amelyeket az emberiség létrehozott. (Kiss és Vallner, 2000) Az is nyilvánvaló, hogy a változás feltétlenül szükséges, nem

várhatunk tovább, és nem költekezhetünk meggondolatlanul, ahogyan ezt már Madách Imre is megfogalmazta Az ember tragédiája című művében: „Midőn az ember földén megjelent, Jól béruházott éléskamra volt az: Csak a kezét kellett kinyújtani, Hogy készen szedje mindazt, ami kell. Költött tehát meggondolatlanul, Mint a sajtféreg, s édes mámorában Ráért regényes hipotézisekben Keresni ingert és költészetet. De már nekünk, a legvégső falatnál, Fukarkodnunk kell, általlátva rég, Hogy elfogy a sajt és éhenveszünk.” (Madách Imre: Az ember tragédiája – XII. szín) A fenntarthatóságra nevelés A fenntartható fejlődés elvének lényege, hogy úgy kell élnünk, hogy ne korlátozzuk az eljövendő generációk létfeltételeit, ne vonjuk meg tőlük azt a lehetőséget, hogy ők is legalább olyan minőségű életet élhessenek, vagy talán még jobbat, mint mi. Ehhez a maitól eltérő módon kell élni a mindennapjainkat, és

alapvetően át kell gondolnunk, meg kell változtatnunk az ember és környezete közötti kapcsolatot. 14 A lényeget két szóval is ki lehet emelni: „törődni” azzal, hogy mi lesz cselekedeteink következménye embertársainkra, a környezetre, az eljövendő generációkra vonatkozóan; a másik szó pedig „megosztani” amit tudunk, ne pedig felhalmozzunk, és aztán eldobjuk, ami nem szükséges. Ma ez a két szó elveszítette igazi jelentését, nem törődünk kellően sem magunkkal, sem embertársainkkal, sem a környezetünkkel és nem megosztunk, hanem minél többet próbálunk megszerezni, bár ez leginkább az anyagi javakra vonatkozik, s kevésbé az egyéb értékekre. Az emberi kultúra új alapokra helyezéséhez ezért fontos értékrendünk átalakítása Megtanulni azt, hogy nem csak annak van értéke, ami pénzben kifejezhető, azaz megvásárolható. A természet nyersanyagait ne úgy használjuk fel, hogy az a lelőhelyétől, az előállításon,

a felhasználáson keresztül hulladékká váljon, és újra már nem használhatjuk. Ehelyett termeljük és használjuk úgy az anyagi javainkat, hogy az illeszkedjen a természetes ciklusokba, a meglévő anyag újra és újra felhasználható legyen, és ne vezessen a természeti források végleges kimerüléséhez. (Kiss, 1999) Minden ember tehet ennek érdekében valamit Változtatni kell az életstílusunkon, életfelfogásunkon. Ám be kell látnunk, hogy a megrögzült szokásokon nagyon nehéz változtatni. A megoldás az egyénben, a családban, a kiscsoportokban van, akik felelősséget éreznek egymás, és a környezetünk iránt. (Havas 12) Tehát a változást nem a nagy politikától kell várni, hanem azt kell megérteni, hogyha igazi változást akarunk, akkor úgy kell eljárnunk, ahogy azt Mahatma Gandhi mondta: „Te légy a változás, ha látni akarod a világ változását.” A fenntarthatóságnak az élet minden területén meghatározó szerepet kell

betöltenie, ezáltal az oktatás minden szintjén és az oktatás minden formájában központi szerepet kell vállalnia. (Kiss, 1999) Mindaddig amíg a múlt és a jövő életvitele között alig mutatkozott különbség, és amíg a jelenből nagyjából megbecsülhető volt a jövő, az ismeretek tananyaggá kovácsolt átadása alkalmas is volt minderre. A világ azonban napjainkban szinte beláthatatlan tempóban változik. A környezetünk iránti érzelmek, attitűdök gyorsabban változnak meg, mint ahogyan a nemzedékek követik egymást. Megkerülhetetlen feladatunk, hogy megértsük a környezetünk állapotát befolyásoló folyamatokat, megtaláljuk az összefüggéseket a kedvezőtlen változások és az azokat létrehozó emberi tevékenységek között. Választ kell találnunk arra, hogy miként előzhetők meg a környezeti krízishelyzetek, hogyan élhetünk a legkevesebb, de még elfogadható mértékű környezeti terhelést jelentő módon, milyen – a

környezetre is kiható – döntések árán tartható fenn gazdaságunk. Az egyre élesedő környezeti problémák és konfliktusok döntéseket kívánnak, s ezek a döntések nem foganhatnak ugyanabban a szemléletben, melyek létrehozták. Csakis akkor lehet megoldani a környezeti problémákat, ha az attitűdjeink megváltoznak. A környezeti nevelést inkább folyamatnak kell tekintenünk, és nem csupán valamilyen tudásnak, amit el kell sajátítani. Nem csupán az ismereteket és a jártasságokat kell gyarapítani, hanem a környezeti tudatosságot, az értékítéletet, a felelősségtudatot, a viselkedési formákat és az érzékenységet is fejleszteni kell. A környezeti nevelés főbb irányelveit a fenntarthatóság pedagógiája számos tényezővel bővíti ki, illetve teszi hangsúlyosabbá. Az időhöz való viszonyulásában a figyelmet a jelen cselekedeteire, valamint azok várható jövőbeli következményeire fordítja. Kerete a társadalomismeretre

irányul a gazdaság, a politika, és a környezet konfliktusainak társadalmi kezelésén keresztül. A felelős polgárrá való nevelésben olyan készségek és attitűdök fejlesztése a cél, amelyek a civil társadalomban való aktív részvételt segítik. Az értékek szempontjából olyan értékrendet kell kialakítani, amely a fenntarthatósággal kapcsolatos tevékenységeket magasan minősíti, vonzónak és a jövő szempontjából 15 kívánatosnak mutatja. Fontos szempont, a nevelésben, hogy tükröződjön a fenntarthatóság eltérő kulturális szemléletmódja. (Juhász és Radócz, 2000) A fenntarthatóság pedagógiája a részvételt és az egyenjogúságot a tanulási és nevelési folyamatban a társadalom egészére terjeszti ki. Ezért a társadalom különböző csoportjainak, egyéneknek, vezetőknek is részt kell, hogy vállaljanak a hatékonyság érdekében, mert a fenntarthatóságra nevelés egésze nem hárulhat csupán a környezeti

nevelőkre, pedagógusokra. Mindemellett pedig a fenntarthatóság elveinek elsajátítása nem csak az iskolai rendszerben résztvevők, azaz tanulók feladata. A kölcsönösség megléte fontos része a nevelőmunkának és a tervezésnek. Abból adódóan, hogy a fenntarthatóság egy rendszerszemléletű megközelítést követel (környezet, gazdaság, társadalom), egy új pedagógiai irányzat jött létre. Ahhoz, hogy ezen rendszerek között a mai kor és a jövő számára elfogadható és működőképes kapcsolat alakuljon ki a tantárgyi felparcellázottságot és konzervatív didaktikai módszereket fel kell váltani hatékonyabbakkal. (Havas, 2001) A fenntarthatóságra nevelés célja, és feladata A fenntarthatóságra nevelés célját és feladatát Havas Péter nyomán a következőképen fogalmazhatjuk meg: „A fenntarthatóságot a környezettudatos állampolgár nevelését képviselő iskolák a helyi pedagógiai programjukban a következőket kell, hogy

tartalmazzák. • • • A természeti, a társadalmi, a gazdasági és politikai rendszerek megismerése és az ezekről alkotott nézet- és attitűdrendszer formálása a helyi tantervben kiépített módon. A környezeti ismeretek és szakértelem, az értékrend és az etikai ítélőképesség fejlesztése, a részvételi demokráciára való alkalmasság, képességek és indítékok kialakítása. A kritikai gondolkodás, a konfliktusok kezelése, a személyes életviteli szokások alakulását meghatározó döntési mechanizmus formálása és a tényleges civil részvétel a fenntarthatósághoz történő hozzájárulás érdekében. A fenti célokat a következő szempontok szerint valósíthatjuk meg: 1. A tudatosság szempontja Ez a kognitív szempont arra hívja fel a figyelmet, hogy épüljön ki koherens és korszerű ismeretrendszer a természet, a társadalom, a gazdasági és politikai rendszerek közti összefüggésekről, kapcsolatokról. Ez a tudás legyen

alapja a fenntarthatóság helyi és globális kérdései, problémái megértésének. 2. Az ismeretek szempontja Az egyén, a csoportok és a társadalmak különböző tapasztalatokra tesznek szert és kompetenciákat szereznek a fenntarthatósággal kapcsolatban. Az ismeretek széles köre magában foglalja mind az elméleti, mind a gyakorlati elemeket, készségeket is. 3. Az értékek szempontja 16 A tanulókban ki kell alakítsunk olyan értékrendet, amely a fenntarthatósággal kapcsolatos tevékenységet magasan minősíti, vonzónak és a jövő szempontjából kívánatosnak mutatja. 4. A szakértelem szempontja A környezeti állampolgárság kompetenciáinak kiépítése olyan tevékenységeket tesz lehetővé, amelyek a környezeti problémák észlelésével, azonosításával, a másokkal történő együttműködéssel és konfliktusok kezelésével, a problémák megelőzésével és megszüntetésével kapcsolatosak. 5. A részvétel szempontja Lehetőséget

és indítékot kell biztosítanunk a tanulói szakértelem (a környezeti kompetenciák) aktív kifejtéséhez a környezeti állampolgárság területén. A részvételi készségek kiépítése a részvételi folyamatban valósul meg. A tanulók aktív részvétele az iskolai élet demokratizmusát növeli és kitűnő nevelési terepe a polgárrá nevelésnek.” (Havas 20.) Globális nevelés A környezeti nevelésnek a személyiség egészének fejlesztésére kell irányulnia, egy holisztikus szemléletű oktatásnak kell megvalósulnia. A holisztikus oktatás a teljes személyiség oktatásával foglalkozik az elme, a test és a lélek fejlesztésén keresztül. Önmagunk és bolygónkon elfoglalt helyünk megértéséről szól; annak felismeréséről, hogy az élet összes más formájával kapcsolatban vagyunk, s hogy a világ nemzetei és népei bonyolult módon fonódnak egymásba egyetlen rendszerré. A holisztikus oktatás megkísérli egyensúlyba hozni az élet

racionális, intellektuális és materiális oldalát, valamint az emberi természet intuitív, érzelmi és spirituális oldalát. Felismeri a bolygónk, a társadalom és az egyén egészsége és jóléte közötti szoros összefüggéseket. Egy ilyen mindent átölelő paradigma megköveteli, hogy bármely oktatási tárgy, vagy megközelítés tudatosítsa korlátjait és bátorítsa a kapcsolódást más megközelítésekhez, teljesebben tükrözze a világ sokszoros összefüggőségét. A holisztikus megközelítés azt is megkívánja, hogy figyelmet fordítsunk a tanulási környezet minőségére, csakúgy, mint a tanulási kapcsolatok emberi minőségeire. A holisztikus oktatás tartalmazza azt a felismerést, hogy a környezet iránt érzett törődés és szeretet csak akkor jelentkezik, ha létezik önbecsülés, valamint más emberek iránt tanúsított törődés és szeretet. (Sterling és Cooper, 1990) Ez a holisztikus szemlélet valósul meg a globális nevelésben.

Mi a globális nevelés? A globális nevelés, mint ahogyan a neve is jelzi a Földre, mint egészre kiterjedő nevelés. Földünk egységéért és a rajta zajló folyamatokért való közös felelősségvállalást jelenti. A globális nevelés a környezeti, természeti és a fenntarthatóságra neveléshez hasonlóan aktív részvételt igényel mindannyiunktól, mert csak így lehet megismerni a helyi, regionális és globális szintek közötti kapcsolatokat és felvenni a harcot az egyenlőtlenséggel szemben. A globális nevelés nagy hangsúlyt fordít a társadalom gazdasági, technológiai, szociálpolitikai, demográfiai és kulturális összetevőinek egymásrautaltságára, a szolidaritásra, a másság elfogadására és a világgal, mint összefüggő egésszel való törődésére. A globális jelző négy dimenzióban is érvényes: 17 1. Egyrészt térben: a globalizációval világfaluvá zsugorodott egész földkerekségre terjeszti ki a figyelmet. A

nevelési folyamatnak meg kell értetnie a mai világ egyre inkább kölcsönösen összefüggő természetét. A tanulók csak úgy képesek megérteni a saját közvetlen „világukon” belül lezajló változásokat, ha felfogják, hogy a változást hozó tényezők és folyamatok egy dinamikus, sokrétegű világrendszeren belül működnek, melyben a lokális benne van a globálisban, a globális pedig a lokálisban. 2. Másrészt időben: a történelmi tanulságok alapján a jelen mellett a jövő generációk iránti felelősségre is nevel. A múlt, jelen és jövő szintén dinamikus kapcsolatban érzékelhető A múlt értelmezése a jelen aggodalmainkból és prioritásainkból, valamint a jövőre vonatkozó (tudatos, vagy tudattalan) érzékeléseinkből fakad. Jövőérzékelésünk is arról informál, hogyan cselekszünk most, miközben a jelenben egyéni és közös tetteink és döntéseink következményei nem kecsegtetnek bennünket túl sok jóval a jövőre

vonatkozóan. Az iskola feladata, hogy felkészítse a tanulókat a jövőre, de ez mellékes és jórészt elhanyagolt szempont az osztálytermek többségében. A globális nevelés elvei szerint a jövőt kell helyezni az oktatási folyamat központjába, azért, hogy a tanulóknak megadasson a lehetőség az alternatív, valószínű és preferált jövők tanulmányozására. 3. Harmadrészt témáiban: A mai globális kérdések, mint pl: a természeti környezet pusztulása, az emberi jogok tagadása, konfliktusok és világegyenlőtlenségek nem csupán időben és térben függenek össze, de önmagukban is mélyen összekapcsolódóak. Így például az emberi közösségekre vonatkozó döntések nem vehetik semmibe környezeti hatásaikat anélkül, hogy ne veszélyeztetnék az emberi fejlődést. Ezek a döntések elkerülhetetlenül magukba foglalják majd bizonyos emberi jogok elsődlegessé tételét, a különböző értékekkel és perspektívákkal bíró csoportok

és közösségek közötti konfliktusok létrejöttének lehetőségével együtt. A tér-, idő- és téma dimenziók a globális nevelés külső dimenzióiként írhatók le. Ez a három dimenzió összhangban van a negyedik, belső dimenzióval. A világra vonatkozó növekvő tudatosság szükségképpen kéz a kézben jár az Én-re vonatkozó tudatosság erősödésével. Az embernek nem csak az anyagi szükségleteit tekinti, hanem elsősorban a személyiségfejlődését, beleértve azt a lényegét, amely a legtöbb vallás és filozófia szerint túléli a biológiai halált is. Továbbá túlterjed az emberen, és a többi lény, sőt a nem élő szépségek iránti felelősségre is nevel. A globális nevelés foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az olyan folyamatok, mint a fejlődés, környezeti és emberi jogok, vagy a béke milyen módon kapcsolódnak egymáshoz. Sok tanár a környezeti nevelést egy adott részterület oktatásával kezdi, ott, „ahol a cipő a

legjobban szorított”. Így például az egyes fajok kipusztítása miatt érzett aggodalom vagy az etiópiai éhínség televíziós képei egyaránt elindíthatják a tanárt a környezeti nevelés útján. Hasonlóképpen helyet találnak az oktatásban olyan kérdések, mint pl.: a nemek közötti egyenlőtlenség vagy az egészség holisztikus felfogása. Ezek a témakörök azonban nem kapcsolódnak össze a klasszikus iskolai oktatás során. Ezért nehéz olyan összetett - az összes eddigi ismeretet magában foglaló - kérdésekre válaszolni mint: „Tekinthetem-e magam egészséges személynek, ha szociálisan, politikailag, gazdaságilag vagy pszichológiailag akár elnyomó, akár elnyomott vagyok?” vagy „Igazából egészségesnek számíthatom-e magam, ha egy gazdag társadalom tagjaként része vagyok (4. kép) egy, a világ szegényeinek érdekeit figyelmen kívül hagyó globális gazdasági rendszernek?” (Simonyi, 2005) 18 4. kép „What a wonderful

world!” Hajléktalan a gazdag és napfényes Kaliforniában. Fotó: Kiss Ferenc A globális szemléletű nevelés során ezek a témakörök kapcsolódnak egymáshoz, lehetőséget adva, hogy a tanuló felfoghassa napjaink világának valós komplexitását. A globális nevelés tíz elemből áll. Tíz eleméből öt a fenntartható megélhetést, öt pedig a személyiségfejlődést segíti. Ezek együtt öt párt alkotnak: • • népesedési és egészség nevelés, szeretetkapcsolatok tanulása, nemek egyenlőségére nevelés, • • fenntartható vállalkozás és álláskeresés felkészítés, nemzetközi fejlesztési képzés, szolidaritásra nevelés, • • reklámkritikus környezettudatos-vásárló nevelés, fogyasztóvédelmi képzés, nem-anyagi gazdagságra (szellemi és lelki élményekre, alkotásra, játékra, örömre, a csend és a kulturális sokféleség értékelésére) nevelés, • • fenntartható természeti erőforrás gazdálkodásra, a

Teremtés megőrzésére nevelés, környezeti nevelés, a kozmikus rend, a szépség és a természet szeretetére nevelés, • • biztonsági, munkavédelmi, katasztrófavédelmi oktatás, döntés-előkészítési képzés, demokráciára felkészítés, békére nevelés, emberi jogi képzés. (Simonyi, 2005) 19 A globális nevelés feladata A tanulókat bátorítani kell a rendszerszerű gondolkodásra, egyben le kell szoktatni őket a lineáris, a világot különböző kategóriákra tagoló gondolkodásmódról. Ezt követően meg kell láttatni velük, hogy a Föld és az emberek kölcsönösen összefüggenek, a globális kulcskérdések egymásra ható kapcsolatban vannak, a múlt, jelen és jövő mélységesen összefonódnak. Legfőképpen pedig rá kell vezetni őket annak meglátására, hogy személyes sorsuk és a bolygó jóléte mélyen összekapcsolódik. A tanulókat rá kell vezetni arra, hogy egyéni világlátással rendelkeznek, melyet olyan

sajátosságok formálnak, mint az életkor, társadalmi osztály, etnikum, nem, nyelv és nemzet. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmüket arra a veszélyre, hogy ezt a – szükségszerűen korlátozott – világlátást mások életmódja, viselkedési mintái és értékei egyetlen és kizárólagos értékmérőjeként alkalmazzák. Nyitottá kell válniuk, más nézőpontok, vélemények meghallgatására, elfogadására, más kultúrák megismerésére, ez fejleszti empátia készségüket, kreativitásukat, fejleszti gondolkodásukat, s ezáltal a problémák, és a problémák megoldásai új megvilágításba kerülhetnek. Éppen napjainkban van a legnagyobb szükség erre a kreatív, befogadó gondolkodásra. A tanulókkal meg kell ismertetni a körülöttük zajló globalizációs folyamatok jellemzőit, valamint az azokból felmerülő kérdéseket, mint például az anyagi javak egyenlőtlen eloszlása, népességnövekedés, az emberi tevékenységek környezetre

gyakorolt hatásai, nemzetközi feszültségek. Fontos, hogy saját tapasztalatok útján fedezzenek fel olyan értékeket, mint a természettel való harmonikus együttélés, egy másik élőlény, legyen az ember, állat, növény iránt érzett tisztelet, szeretet. Fontos megértetni a tanulókkal, hogy saját személyes és kollektív választásaik és cselekedeteik hatással vannak a globális jelenre és jövőre. A választás és cselekvés hiánya szintén kihat a jövőre, azáltal, hogy nem cselekszünk, feladjuk a jövőre gyakorolt céltudatos befolyásolás lehetőségét, a tömegek tétlensége pedig azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a jövőt az erősek és a „hozzáértők” határozzák meg. Segítenünk kell a tanulókat abban is, hogy fejlesszék és gyakorolják a demokratikus közéletben való hatékony részvételhez szükséges társadalmi és politikai érdekérvényesítés technikáit különböző szinteken, az alapoktól egészen a globálisig. Fel

kell ismerniük, hogy az egyéni fejlődés olyan „utazás”, melynek nem lehet csak az önző, egyéni érdekek elérése a végső cél, miközben az ezt lehetővé tevő környezet tönkremegy, s mi egymástól elszigetelődünk, és magányosak leszünk. Meg kell fogadnunk József Attila gondolatait, és a szerint kell élnünk. „Vegyetek erőt magatokon És legelőször is A legegyszerűbb dologhoz lássatok Adódjatok össze.” (József Attila: A számokról) A tanulás mindannyiunk számára egy életen át tart, és a lényeg maga a tanulás folyamata. A tanulás folytonossága során a jövővel kapcsolatos új megérzések, perspektívák, nézetek nyílnak meg előttünk. A globális nevelés során a tanuló ezzel a világlátással, a jövő alternatív felfogásával, megtanulja, hogy élete kibogozhatatlanul összefonódik a Föld bármely pontján élő emberek életével, és azok problémáival, jövőbeli lehetőségeivel. Ennek hatására szükségszerűen

elkezdi kritikusan vizsgálni saját feltevéseit, perspektíváit, értékeit és viselkedését. (Sterling és Cooper) 20 Irodalom 1. Havas Péter: A környezeti neveléstől a fenntarthatóság pedagógiájáig: http://korlanc.ngohu/cikk8htm 2. Adbusters (2004): A jövő generációinak emberi jogi nyilatkozata: www.nologohu 3. Jeanna Wersebe (2005): Környezeti nevelési tankönyv, Erdélyi Kárpát Egyesület http://www.ekero/vegyes/Kornyezeti nevelesi tankonyvpdf 4. Urbán Ágnes: A város, mint élőhely: http://www.tabulashu/cedrus/index1html 5. Horváth L – Pornói I (1997): Neveléstörténet Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza 6. Orgoványi Anikó: Természetpedagógia– Környezeti nevelés (?) haladóknak: http://www.okihu/printerFriendlyphp?kod=1999-09-kn-OrgovanyiTermeszetpedagogiahtml 7. Victor A (szerk) (1998): KN Szer-Tár – Műhelyszervezési kézikönyvek: A környezeti nevelés fogalma, Magyar Környezeti Nevelési Egyesület 8. Rachel Carson

(1994): Néma tavasz, Katalizátor Iroda, Budapest 9. Orgoványi Anikó: Művészet és természeti nevelés: http://www.okihu/cikkphp?kod=1998-03-kn-orgovanyi-muveszethtml 10. Kiss F – K Webster (szerk) (2001): A környezet védelmétől a fenntarthatóság felé Bessenyei György Könyvkiadó 11. Vásárhelyi Tamás és Viktor András (szerk) (2003): Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia, Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Budapest. 12. Havas Péter: A környezetvédelmi (http://korlanc.ngohu) tudatformálás színterei és módszerei: 13. Lehocky János (1999): Iskola a természetben avagy A környezeti nevelés gyakorlata Raabe Klett Könyvkiadó Kft., Budapest 14. Ruth Wilson: A rácsodálkozás képességének kialakítása a kisgyermekkorban Wilson, Ruth A.: Fostering a Sense of Wonder During the Early Childhood Years (Columbus, OH : Greyden Press, 1994) Fordította: Adorjánné Farkas Magdolna: http://www.tabulashu/cedrus/index1html 15. Láng I (2002):

Környezetvédelem - Fenntartható Fejlődés (Mindentudás Egyeteme sorozatból): 21 http://origo.hu/mindentudasegyeteme/eloadas langhtml 16. Kiss F – Vallner J (2000): Környezettudományi alapismeretek Bessenyei György Könyvkiadó (A Természettudományi Alapismeretek c. könyvében) 17. Kiss F (1999): Fenntartható fejlődés: http://www.nyfhu/others/html/kornyezettud/mm/ff/Nyitolaphtm 18. Juhasz L – Radócz L (2000): Oktatás a fenntartható fejlődésért Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. 19. Havas Péter: A fenntarthatóság pedagógiai elemei Havas Péter (szerk) (2001): A fenntarthatóság pedagógiája c. könyvben, Körlánc Egyesület, TAN-SOR Bt, Budapest 20. Havas Péter: A fenntarthatóság pedagógiájáról: http://korlanc.ngohu/cikk14htm 21. S Sterling - G Cooper : A globális oktatás elvei (Fordította: Schmidt Sára) Sterling, Stephen - Cooper, Geoff Environmental Education for Europe A book based on the "Touch" Conferences of 1989

and 1990 http://www.tabulashu/cedrus/index1html 22. Simonyi Gyula (2005): Globális nevelés: http://bocs.hu/indexphp?&t=/fdk/mindenphp?d=1054& 22