Történelem | Felsőoktatás » Rózsa István - Bismarck szerepe és az egyesített Németország

Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kar Bismarck szerepe és az egyesített Németország Rózsa István Történelem szak II. év Kolozsvár, 2012 1 Otto von Bismarck teljes neve Otto Eduard Leopold von Bismarck. 1815 április 15ikén született Schöhausenben és 1898 július 30-ikán hunyt el Friedrichsruchban Porosz családból származott. Ősi, de jellegzetes vidéki junker családban született A junkerek elsősorban keleten élő kisnemesek voltak, akik többsége földjét, kisebb birtokát maga művelte meg. Gyakran adománybirtok használói voltak, amit katonai szolgálatukért kaptak Apja, Ferdinand von Bismarck családjának ősi birtokát egy Hohenzollern szerezte meg és cserébe Németország északi részén, Schönhausenben adott birtokot. Anyja, Luise Wilhelmine Mencken berlini családjában egyetemi tanár, illetve magas beosztású állami tisztviselő is volt. A fiatal Bismarck egyénisége kettős hatás alatt fejlődött, hatott

rá apja véréből a Hohenzollern családdal egyező nemesi büszkesége és anyja polgári racionalitása, műveltsége és érzékenysége. Ezért volt ismert fegyelméről, ugyanakkor közismerten szentimentális, gyakran elérzékenyülő ember volt. Egyévesen a pomerániai Kniephofba, hétéves korában Berlinbe költöztek. Anyja hatására nem kadétiskolában, hanem Berlin legjobb gimnáziumában tanult. 1865-ben elnyerte a grófi címet, 1871-ben pedig herceg lett. 1862–1871 között Poroszország, majd 1871-től a német császárság miniszterelnöke. Bismarck tevékenysége Miután a porosz monarchia létezése veszélybe került, I. Vilmos le akart mondani Albrecht von Roon hadügyminiszter Otto von Bismarck miniszterelnöki kinevezését javasolta. Bismarck elfogadta és 1862 szeptember 20-ikán ki is nevezték 1 Egyik legfontosabb tevékenysége a hadseregreform volt. A Német Szövetség részein a 19. század közepén ipari forradalom zajlott le, ez

Poroszországnak nagyhatalmi lehetőségeket biztosított. A hadseregreform bevezetése után Poroszország rendelkezett Európában a legerősebb hadsereggel. Vezetési elveiben és technikájában sokkal fejlettebb volt a francia, orosz, osztrák seregeknél. A szervezésben a napóleoni tömegszerűséget, a vezetésben a mozgékonyság elvét és a technikában a legkorszerűbbet alkalmazták. A hatvanas évek európai politikájában a bismarcki Poroszország vált a legjelentősebb tényezővé. 2 1 Vadász Sándor: 19. századi egyetemes történelem 1789-1914, Budapest, Osiris kiadó, 2011, 192 oldal Vadász Sándor: 19. századi egyetemes történelem 1789-1914, Budapest, Korona kiadó, Budapest, 1998, 40 oldal 2 2 Bismarck egyik fő ellenségét, III. Napóleont így ítélte meg, miután sokan összehasonlították vele: saját és Napóleon uralmi szisztémájának lényegi különbségére mutatott rá, akkor, amikor leszögezte, hogy Közép-Európában a

monarchikus és a népi uralom iránti igények között olyan egyensúlyi helyzet alakult ki, melynek feltételeit Franciaországban az 1789-es forradalom véglegesen felszámolta. A sikeres politikai döntésekhez figyelmen kívül nem hagyható adottságként számolt ezzel, amikor 1866-ban - a koronát fenyegető parlamenti túlsúlyt megtörve -visszautasította Manteuffel és a többi neoabszolutista politikus javaslatát, amely arra irányult, hogy a győztes monarchiát a konstitucionalizmus minden bűnétől szabadítsa meg. 3 A német széttagoltság kezdte utolsó éveit élni. Sok kisebb állam alakult ki a német területen. A bécsi kongresszuson például 38 kisebb állam jelent meg Az ipari forradalom és a rohamléptekkel haladó gazdasági fejlődés közel hozta a nagy elképzelést, az egységes nemzeti államot. Az európai közvélemény a demokratikus egyesítés mellé állott, és határozottan szembehelyezkedett a dinasztikus megoldással. 4 A

Hohenzollern-dinasztia Németország kardjának tekintette magát, és Bismarck meghirdette a vér és a vas politikáját. Ez 2 olyan tényező volt, mely nagymértékben hozzájárult az európai véleményhez. A Pesti Napló így írt Bismarckról: „antikvált nézetű államférfi, aki arra van hivatva, hogy a demokrácia ellen a döntő csatát megvívja.” 5 A nagyhatalmak figyelmét a Közép-Európában végbemenő átalakulás, a német és az olasz egység létrejöttének folyamata kötötte le. III Napóleon 1858-ban szorgalmazta Moldva és Havasalföld egyesítését, hogy az olasz háború kezdetén nyugtalanítsa Ausztriát. Bismarck 1866 tavaszán az Ausztriával való leszámolást megkönnyítve ültette a román fejedelmi trónra Hohenzollern Károlyt. 6 Bismarck 18641865-ben elért látványos külpolitikai sikerei újabb erjedést indítottak meg az Új Érában, majd az osztrák reformaktában csalódott, de egyúttal a bismarcki törekvéseket is elutasító

német liberálisok táborában. A német liberálisok mérsékelt szárnya egyre inkább hajlandónak mutatkozott a porosz kancellár nemzeti tettének megvalósítására, az 3 Gall Lothar: Bismarck és a bonapartizmus, In Századok, III. szám, 1981, 649 oldal Diószegi István: A magyar külpolitika útjai, Budapest, Gondolat kiadó, 1984, 215. oldal 5 Uo., 216 oldal 6 Diószegi István: Bismarck, Andrássy és a balkáni válság 1875-1877-ben, In Századok III. szám, 1997, 561 oldal 4 3 egység és szabadság harmonikus összetartozásáról kialakított felfogás felülvizsgálására, s arra, hogy a haza integritásának kérdését a belpolitikai problémák fölé rendelje. 7 Franciaország és Ausztria titkos egyezményére válaszolva, a poroszok megindították a támadást Ausztria ellen. A porosz-osztrák háború nagyon rövid ideig tartott, pontosabban pár hetet. A modern fegyverekkel felszerelt porosz csapatok gyorsan leverték a szövetségi csapatokat.

Bismarck Ausztriával Prágában gyors és korrekt békét kötött, mert szövetségi partnerként tekintett rájuk. 1866-ban sikerült a kormány indemnitási törvényjavaslatát is megszavaztatni és érvénybe léptetni. Ezzel lezárult a porosz belpolitikát megterhelő konfliktus a korona, kormány és parlament között. 8 A porosz-francia háború kirobbanását a spanyol királyi trón megüresedése adta. Ez az utolsó csepp volt a feszültségektől teli telt pohárban. 1870 július 19-én Franciaország hadat üzent az Északnémet Szövetségnek. A háború kiterjedt Dél-Németországra is, ahol nemzeti üggyé vált. Augusztus 4-én léptét át a német csapatok a francia határt Több győztes csata után Sedan mellett sikerült a németeknek elfogniuk III. Napóleont is A német egység megvalósulásának az akadályai ezennel megszűntek. A német szociáldemokraták mindent elkövettek az egyesítés ellen, azonban nem jártak túl nagy sikerrel. 9 A

birodalomalapítás 1871. január 18-án a franciaországi versailles-i kastély tükörtermében a porosz királyt német császárrá koronázták. Bismarck már az első győzelmek után tárgyalt a dél-német államokkal az egyesítésről. Az esemény felsőbbségi jellemet kapott, miszerint a birodalmat a fejedelmi méltóságok alapították. A középpontban azonban a porosz miniszterelnök, Bismarck állt. 10 A császári kikiáltás időpontjának és helyének szimbolikus értéke volt. 1701 január 18-án, azaz 170 évvel azelőtt született meg Poroszország, a versailles-i kastély pedig Franciaország hatalmát jelképezte. A császárság kikiáltása új fejezetet jelentett a német történelemben. 11 7 Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 18581871, In Századok, 1984, 328 oldal 8 Vadász, 2011, 193. oldal 9 Tokody Gyula, Niederhauser Emil: Németország története, Budapest, Akadémiai kiadó,

1972, 195-196. oldal 10 Vadász, 2011, 194. oldal 11 Tokody, Niederhauser, 1972, 198. oldal 4 Az új birodalom nem alkotott egységesen szervezett jogi és gazdasági területet. Az új alkotmányt Bismarck már január 18 előtt előkészítette. A birodalmi alkotmány kisebb változásokkal az Északnémet Szövetség alkotmányára épült. Az új parlament első feladat a birodalmi alkotmány elfogadása volt. Ennek a megszavazása 375:7 arányban történt és érvényben maradt egészen 1918-ig. Az alkotmány a birodalmat monarchista szövetségként határozta meg, a közös külpolitikában és a haderő-politikában biztosította a birodalmi kormány központi irányítását, pénzügyileg azonban a birodalom a szövetségi államokkal szemben gyenge maradt. 12 Bismarcknak és kormányának fő célja az új birodalom egységes egésszé való egyesítése, valamint a külpolitikai tekintélyének és katonai hatalmának növelése volt. Erre a legfontosabb lendítő

erő a belső piac létrejötte volt. Ezekhez a célokhoz és a politika terén Bismarck elsősorban a Nemzeti Liberális Pártban talált támaszt. Nekik a hátuk mögött folytatta le Bismarck a „Kulturkampfot”. Az állam egységéért folyó küzdelem részben vallási harc formáját öltötte. 13 Az egyesített Németországnak azonban számos hátránya is volt, melyek gátolták a hegemónia szerepvállalásában. A legfontosabb hiány a nemzeti kohézió volt A német határok között élő tekintélyes lengyel, dán és francia népesség semmi közösséget nem vállalt a frissen alakult birodalommal. Az új állam a vallási egységet is nélkülözte, és ha a katolikus délt a francia háború idején magával is ragadta a nemzeti lelkesedés hulláma, a mámor elmúlta után változatlanul elidegenült a protestáns északtól. A geopolitikai adottságok sem voltak túl kedvezőek az egységes birodalom számára. A centrális elhelyezkedés, a három nagyhatalommal

való közvetlen szomszédság olyan tulajdonság volt, amely fegyveres konfliktus esetén súlyos hátrányokat jelenthetett. 14 A birodalmi alkotmány értelmében a szövetség elnöke Poroszország királya lett, aki így a német császár címet viselte. Így a Német birodalom a porosz Hohenzollern királyi ház örökölt monarchiájaként alakult meg. 15 Az új birodalom külpolitikája 12 Vadász, 2011, 195-197. oldal Tokody, Niederhauser, 1972, 198-201. oldal 14 Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871-1875. In Századok V szám, 1996, 1117-1132 oldal 15 Vadász, 2011, 197. oldal 13 5 Bismarck igyekezett az Osztrák-Magyar monarchiával jó viszonyba kerülni. 1879-ben szövetséget ajánlott fel Andrássynak, aki el is fogadta. A szövetség szerint a 2 nagyhatalom elkötelezte magát, hogy egy esetleges orosz támadás esetén teljes katonai segítséget nyújtanak egymásnak. Más hatalom támadása esetén semlegességet ígértek egymásnak 1882-ben

Olaszország is csatlakozott ehhez és megalakult a Hármas Szövetség. 1883-ban csatlakozott Románia is. 16 A legnagyobb ellenfél Németország számára Oroszország volt. Ennek ellenére igyekezett jó viszonyba maradni vele és 1881-ben és 1883-ban megújították a három császár egyezményét. 17 Bismarck véleménye az volt, hogy öt játékos esetén jobb, ha mindig a háromnak az oldalán állni. Az öt nagyhatalomból Franciaországgal ellenségek voltak, Anglia az elszigeteltség politikáját választotta, így tehát Bismarck Ausztriával és Oroszországgal kellett szövetségre lépjen, hogy meglegyen a három játékos. Ez az ingatag egyensúly fenntartása nagymértékben Bismarck érdeme. Németország és Oroszország közötti kapcsolat lett az európai béke kulcsa. 18 Franciaország és Németország ellenséges viszonyban álltak. Az 1870-es fényes porosz siker nagysága állandó revánsvágyat keltett a franciákban, azonban tisztában voltak azzal, hogy

egyedül már nem képesek megvédeni magukat. Ezért Franciaország mindig szóba jött mikor Németország ellen keresett valaki szövetségest. Angliával a németek viszonya semleges volt. 19 Bismarck elbocsátása Vilmos 91 évesen elhunyt és Bismarck összetűzésbe került az új császárral, III. Frigyessel. Az összetűzés fő oka több politikai kérdésben való véleményeltérés volt Frigyes a liberalizmussal és a brit parlamentarizmussal szimpatizált, Bismarck pedig konzervatív jellege miatt ezeket elfogadhatatlannak tartotta. A császár rákbetegség miatt 99 nap uralkodás után elhunyt és II. Vilmos követte a trónon Bismarck kezdettől fogva fenntartással viselkedett a fiatal császárral szemben, aki leginkább a kancellár kiegyensúlyozott politikáját kifogásolta. 16 Bertényi Iván, Gyapay Gábor: Magyarország rövid története, Budapest, Maecenas Könykiadó, 1997, 463. oldal 17 Uo., 463 oldal 18 Henry Kissinger: Diplomácia, Budapest, Panem

könyvkiadó, 2008, 131. oldal 19 Uo., 2008, 130 oldal 6 Ez mellett több törvényhozáskor is összetűzésbe kerültek. A császár tanácsadói köre a kancellár ellen fordult. Bismarck 1890 március 18-án benyújtotta a lemondását, amit a császár el is fogadott. A döntést Németország leginkább megkönnyebbüléssel fogadta 20 Bismarck megítélése a történetírásban Bismarckról 3-an írtak életrajzot: Ernst Engelberg kétkötetes munkát, Otto Pflanze három kötetes munkát és Franz Herre egy kötetest. Az első 30 év kritikátlan hősideáljává vált Bismarck az I. világháború után elhomályosult, mivel az általa alapított császárság rövid idejűnek bizonyult. Erich Eych liberális szellemű írása keményen hatott az egyetemi hallgatókra a II. világháború után A Bismarck kép reálisabb és pozitívabb lett, a személyét övező mitosz azonban már nem tért vissza. Otto Pflanze szembeállítja Bismarckot a saját belső

formálódásával, és leginkább a bismarcki hatalomgyakorlás módszere és funkciója foglalkoztatja. Ez mellett Pflanze törekedik, hogy munkája pontos legyen Franz Herre nem sokat törődik a pontossággal. Az ő szemében Bismarck a „nagy ember” volt, aki megragadta a körülményeket és irányította ezeket. „Birodalomkovács” jelzővel illeti Eberhard Kolb kétségbe vonta, hogy Bismarck a „kisnémet” megoldás híve lett volna. Különösen érdekes Winfried Baumgart Bismarck gyarmatpolitikájával kapcsolatos megítélése. Gregor Schöllgen szerint a német keleti politika egyáltalán nem volt olyan önzetlen és tétlen, mint arra Bismarck szavai az „egy pomerániai gránátos csontjait sem szabad feláldozni!” következtetni engedné. 21 Bismarck megítélése Magyarországon A porosz belpolitikát leginkább antiliberalizmusa miatt ítélték el Pesten, a külpolitikát pedig agresszivitása miatt. A magyarok a porosz-francia háborúban francia

pártiak voltak Metz elvesztésekor nagy gyász volt Magyarországon. Egyetlen magyar-porosz együttműködés volt, a balul végződő emigrációs kísérlet. Bismarck közeledni próbált a magyarokhoz és vissza akarta állítani a magyar alkotmányt, de a magyarok elutasították. Bismarck megkeresései elől nemcsak a közös külügyminiszter zárkózott el, hanem többször 20 21 Vadász, 2011, 216. oldal Hellmut Seier: Bismarck és a kor áramlatai, In Klió II. szám, 1997, 147-151 oldal 7 Andrássy Gyula is. 22 A magyarok viszonyát leginkább az magyarázza meg, hogy a poroszokat veszélyesnek ítélték meg és féltek a törekvési vágyaiktól. Összefoglaló Otto von Bismarck kétségkívül Németország egyik leghíresebb és legsikeresebb személyisége. Cselekedeteiből ítélve bátran besorolhatjuk őt a világot meghatározó személyiségek közé. Németország megalakításával sikerült neki egy új korszakot elindítania országa és egész

Európa történelmében. Egy olyan Németországot alapított, amelyik Európa egyik nagyhatalmává vált, és amelyik, ha nem is ugyan abban a formában, még most is a világ egyik nagyhatalma és Európa vezető gazdasága. 22 Diószegi István: Bismarck und Andrássy, Budapest, Teleki László nyomda, 1999, 83-86. oldal 8 Bibliográfia: • Gall Lothar: Bismarck és a bonapartizmus, In Századok, III. szám, 1981 • Diószegi István: Bismarck, Andrássy és a balkáni válság 1875-1877-ben, In Századok III. szám, 1997 • Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871, In Századok, 1984 • Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871-1875. In Századok V szám, 1996 • Hellmut Seier: Bismarck és a kor áramlatai, In Klió II. szám, 1997 • Vadász Sándor: 19. századi egyetemes történelem 1789-1914, Budapest, Osiris kiadó, 2011 • Vadász Sándor, 19. századi

egyetemes történelem 1789-1914, Budapest, Korona kiadó, Budapest, 1998 • Diószegi István: A magyar külpolitika útjai, Budapest, Gondolat kiadó, 1984 • Tokody Gyula, Niederhauser Emil: Németország története, Budapest, Akadémiai kiadó, 1972 • Diószegi István: Bismarck und Andrássy, Budapest, Teleki László nyomda, 1999 • Bertényi Iván, Gyapay Gábor: Magyarország rövid története, Budapest, Maecenas Könykiadó, 1997 • Henry Kissinger: Diplomácia, Budapest, Panem könyvkiadó, 2008 9 Tartalomjegyzék: 1. Bismarck tevékenysége2 oldal 2. A birodalomalapítás4 oldal 3. Az új birodalom külpolitikája5 oldal 4. Bismarck elbocsátása6 oldal 5. Bismarck megítélése a történetírásban7 oldal 6. Bismarck megítélése Magyarországon7 oldal 7. Összefoglaló8 oldal 8. Bibliográfia9 oldal 10