Biológia | Középiskola » Populációk és társulások

Populációk és társulások Klikkelj a kívánt könyvjelzőre: • • • • • • • A populációk szerkezete A populációk változásai A populációk kölcsönhatásai Társulások szerkezete A társulások változásai A hazai fás társulások Hazai fátlan társulások Vissza a biológia honlapra A populációk szerkezete Az azonos fajhoz tartozó élőlények egyedei, amelyek adott helyen és időben együtt élnek és egymás között szaporodnak, a faj folytonosságát fenntartó szaporodásközösséget, a populációt alkotják, melynek tulajdonságai az egyedre nem csak az egyedek csoportjára jellemzők. A populáció nagyságát kifejezhetjük az egyedszámmal. Ha egy területen összeszámoljuk egy adott faj egyedeinek a számát, akkor megkapjuk a populáció abszolút nagyságát. De ez nem alkalmas összehasonlításra, ezért inkább azt adjuk meg, hogy egységnyi területen vagy térfogatban hány egyedet találtunk. Ezt az értéket a populáció

sűrűségének nevezzük Ez azonban még mindig nem tökéletes, mert a populációban az egyedek téreloszlása eltérő. A legritkább az egyenletes eloszlás - énekesmadarak populációi. Gyakoribb az egyenlőtlen (véletlenszerű) eloszlás. A felhalmozódó eloszlás főként a növényekre jellemző, a szaporodási sajátságokkal kapcsolatos - indák, sarjak (eper). A szigetszerű eloszlás jellemző pld a magashegységek párnanövényzetére, vagy a vaddisznófalkákra. A természetes populációkban együtt élnek a különböző korosztályok. Ezért egy populáció szerkezetére az egyedek koreloszlása is jellemző tulajdonság. Vissza az elejére A populációk változásai A természetes populációk egyedszáma az idő múlásával folyamatosan változik. Ezt alapvetően a populációban történő születések és halálozások száma befolyásolja. Potenciális reális szaporodóképesség A populációk növekedését az egyedszám meghatározott idő alatti

változásával fejezhetjük ki (születés, halálozás, ki-, bevándorlás). Egy fiatal populációban a születések száma jóval meghaladja a halálozások számát, az egyedszám növekedése felgyorsul - korlátlan növekedés. Egy ideig, mert a környezet eltartóképessége határt szab a populáció növekedésének. Így valósul meg a korlátozott növekedés, melynek görbéje eleinte hasonlít a korlátlan növekedéséhez, de egy idő után stabillá válik. A szaporodáshoz nem egyformán járulnak hozzá a populációt alkotó különböző korosztályok. Az egyedek életkora tehát jelentősen befolyásolja a szaporodóképességet. Azok a populációk, amelyekben a legtöbb egyed halának oka a az öregség, csak a civilizált emberi és mesterséges populációkra vonatkozik. Vannak ahol az egyedek halálozási valószínűsége minden életkorban egyforma énekesmadarak A leggyakoribb eset, amikor az egyedek többsége rövid idő alatt elpusztul, a többi

azonban nagy valószínűséggel éri el az ivarérett kort (ilyenkor nagy számú utód van). Az ivarérettséget elért egyedek termékenysége is fajok szerint váltakozik. Egyes élőlények halálukig termékenyek maradnak (bükkfa). Az élőlények másik típusára egy idő után csökkenő, vagy megszűnő termékenység jellemző (ember). A populációk egyedszámát a vándorlás is befolyásolja. Vissza az elejére A populációk kölcsönhatásai Egy adott területen különböző fajok populációi élhetnek együtt és ezek egymás működését kisebb-nagyobb mértékben befolyásolhatják. 0,+ kommenzalizmus (asztalközösség): gólyafészekbe települt veréb, oroszlánok és hiénák, cápák és kalauzhalak +,+ együttélés (szimbiózis): pillangós virágúak (bab, borsó, lucerna) és N-kötő baktériumok (gyökérgümőt hoznak létre a gyökérszövetben), gombák (segíti az elemek felvételét a talajból) - fenyő, termeszek - cellulózbontó ostoros

egysejtű. Papucsállatka - zöldmoszat - a stabil szimbiózis fennmaradásának feltétele, hogy a két populáció növekedési aránya dinamikus egyensúlyban legyen (a környezet is befolyásol). 0,- antibiózis: különböző mikroorganizmusok között - az egyik anyagcsere-terméke a másik számára kedvezőtlen körülményeket teremt. Ezeket a kémiai hatóanyagokat antibiotikumoknak nevezzük (penicillin). -,- versengés: papucsállatkafajok, trópusi esőerdő liánjai, fán lakó növényei (fényért), énekesmadarak (táplálék, fészkelési hely) +,- élősködés: a gazdaszervezet károsodásával jár, többnyire azonban anélkül, hogy közvetlenül, vagy azonnal elpusztulna. Szőlő - peronoszpóra Sok parazita fajspecifikus, de pld. a horgasfejű galandféreg ember, kutya, sertés bélrendszerében egyaránt megél +,- zsákmányszerzés: növény-, mindenevők, ragadozók. A zsákmányszerző és a zsákmánypopuláció szorosan összefügg (hiúz-nyúl). Ide

soroljuk a szaprofita élőlényeket is Vissza az elejére Társulások szerkezete A társulás meghatározott területen élő, különböző fajokhoz tartozó élőlények populációinak közössége. Növény- (nagyobb egyedszám miatt táj jelleg meghatározó), állattársulás A biomok társulásokból épülnek fel. Gyakran azonban nem elég ismernünk a fajok számát, tudnunk kell az egymáshoz viszonyított gyakoriságukat a társulásban pld. zsákmány- és ragadozópopuláció. A fajok egymáshoz viszonyított gyakoriságát a sokféleség fogalmával fejezhetjük ki. Szélsőséges esetek: minden egyed ua-hoz a fajhoz, minden egyed más fajhoz tartozik. A külső beavatkozásokra a társulás a sokféleség megváltoztatásával válaszol A társulást alkotó populációk függőleges elrendeződése a térben, kialakítja a társulásra jellemző szintezettséget. Ez részben az egyes növényfajok különböző magasságából, részben pedig az egyes

populációk eltérő környezeti igényéből ered. A különböző típusú társulásokban egymástól eltérő számú szintet találunk. Ezt elsősorban a fényért való versengés alakítja ki. A populációk ugyanakkor vízszintesen is rendeződnek és ezzel a társulás mintázatát hozzák létre. Ez elsősorban a vízért, tápanyagért folyó versengés, valamint a szaporodási sajátosságok eredménye. Széncinege-kékcinege kapcsolata Azonos társulásban két vagy több populáció nem élhet tartósan együtt, ha környezeti igényeik teljesen megegyeznek. Ha a két populáció igénye megegyezik, akkor más-más földrajzi területen élnek (kolibri Dél-Am., nektármadár Afr., mézevő Ausz) Vissza az elejére A társulások változásai Ezek a változások lehetnek periodikusan visszatérők, vagy egyszeri előrehaladó folyamatok. Az időszakonként megismétlődő társulásszerkezet eredményezi az aszpektusokat. Az alapvető szerkezet ilyenkor nem változik

meg, csak minden aszpektusban más populáció adja meg a társulás észlelhető jellegét. Pld lomberdők évszakonkénti változásai A társulásokban végbemennek azonban olyan változások is, amelyek lényegesen megváltoztatják belső szerkezetüket. Ilyenkor a társulás elveszti eredeti jellegét, és helyette fokozatosan más összetételű társulás alakul ki. Ez az egymásra következés vagy szukcesszió Pld egy tó feltöltődése, melyet elindíthat a tó erőteljes eutrofizációja. A szukcesszió kezdeti szakaszában egy kopár terület aránylag gyorsan benépesül, lassan kialakul a pionír társulás. Ritkás növényzet, gyenge talaj. Eztán megindul a szukcesszió sorozatos társulásainak változása, amíg a terület éghajlatával összhangban álló, legszervezettebb társulás, a zárótársulás ki nem alakul. Hazánkban a legtöbb helyen a lomberdő a zárótársulás Vissza az elejére A hazai fás társulások Magyarország területének legnagyobb

része a lomberdők zónájába tartozik. A legnagyobb területet az ún. klímazonális erdők (mindig zárótársulás) foglalják el Területükön biológiai produkciójuk tartósan a legtöbb szerves anyagot termeli. A legelterjedtebb klímazonális erdő a cseres-tölgyes. 250-450 m-es magasságban található, magas növésű erdők. Lombkoronaszint: cser-, kocsánytalan tölgy Jól fejlett cserjeszint, gyepszint (pillangósvirágúak, pázsitfüvek) kora tavasztól késő őszig virágzik. Gyertyános-tölgyes. 400-600 m-es magasságban Gyertyán (alsó lombkoronaszint), illetve kocsányos és kocsánytalan tölgy (felső lombksz.) Cserjeszintje fejletlenebb, gyepszintjét hagymás, gumós virágok kora tavaszi aszpektusa jellemzi. Bükkösök: 600 m-nél magasabban, a hegyvidékek hűvös északi lejtőin, hideg völgyekben. Zárt lombkorona - fejletlen cserjeszint, szegény gyepszint (előzőhöz hasonló), árnyéktűrő fajok. Fenyvesek: az Alpokalján ÉNy-on luc-,

DNy-on erdei fenyő. Aljnövényzet: sok moha és zuzmó, gomba. Erdei-, feketefenyőtelepítések káros következményei, akác, nemesnyár. A hazai fás társulások kisebb részét alkotják az intrazonális erdők. Kialakulásukat a zonális éghajlat mellett lényegesen befolyásolta az eltérő vízellátottság, az alapkőzet, vagy a domborzat módosító hatása. Vízfolyások mellett alakultak ki a ligeterdők. Akár egész éves vízborítottság Bokor füzes társulások, kicsit magasabb területeken a fűz-nyár ligeterdők. Zárótársulás a tölgy-kőris ligeterdő. A lefolyástalan területeken alakultak ki a láperdők. Bokorfüzes, éger, néha nyír Aljnövényzete mocsári és nedvességkedvelő lágyszárúakból áll. Az alapkőzet által befolyásolt társulás a homoki erdő. Alapkőzet: homok A buckatetők száraz, meleg lejtőin a nyíltabb homoki tölgyesek és a nyáras borókás társulások, míg a nedvesebb völgyekben a zárt homoki tölgyesek

találhatók. A sekélyrétegű, sziklás talajokon jöttek létre a molyhos-tölgyesek, nagyon gazdag cserjeszinttel és virágos növényekkel. A törmelékes, sziklás lejtők erdői a hársas-kőrises társulások. Megakadályozzák a talajpusztulást. Vissza az elejére Hazai fátlan társulások Az alapkőzet alakította ki a Duna-Tisza közén vagy a Nyírségben a homoki gyepeket. Homokbuckák mikroklímája. Pionír fajok: rozsnok, keserűfű, királydinnye Nyílt homoki gyep - magyar csenkesz. Zárt homoki gyep - csenkesz, árvalányhaj Talajviszonyok hozzák létre a szikeseket is. Magas sótart, félsivatagi növények Száraz és nedves szikes. Orvosi székfű vagy kamilla Alföld Alapkőzet befolyásolja a sziklagyepek kialakulását - csekély talajborítottságú pionír társulások. Három fajta: szilikátos kőzeten (Balaton-felvidék), mészköves kőzeten (Aggteleki karsztvidék), dolomitos alapkőzet (Budai-hegység). Az előzőeket váltják fel a

lejtősztyepprétek. Aránylag vastagabb humusz Kora tavasztól nyár közepéig, rövid kiszáradás után ősszel újra. Hegyi kaszálórétek - pázsitfüvek (jó takarmány), réti margitvirág nyáron Lefolyástalan területeken láprétek találhatóak - tőzegképződés. Lombosmohák, sások, kékperje. Mocsárrétek: nyáron kiszáradnak. Nincs tőzegképződés, jelentéktelen mohaszint Rendszeres kaszálás segíti fennmaradásukat. Szukcesszió következtében bokorfüzes, majd ligeterdő Fehértippan, réti ecsetpázsit , réti csenkesz fajok. Időszakosan vízzel borított területeken magassásos. Posvány-, zsombéksás Átmenet a nádasok és a láprétek közt. A nádas 1-2 m magas vízben gyökerező, de afölé kinyúló növényzet. Tavi káka, gyékény Fontos szerepük a szennyező anyagok kiszűrése Vízi növényzet: part menti vizek jellemző társulásai. Hínárok, a víz aljzatában gyökereznek Tündérrózsa, hínáros békaszőlő, süllőhínár. A

nyílt vizek társulásai a lebegő hínárok - víz felszínén úsznak, békalencse, fonalas zöldmoszat. Vissza az elejére