Antropológia | Kulturális antropológia » Kultúraelmélet, az antropológiai megközelítés

Kultúraelmélet – Az antropológiai megközelítés Valamikor az antropológia a „primitív” népeket tanulmányozza. Ma már nem jellemző Az antropológia belülről széles spektrumon helyezkedik el. Egyik vége az emberi biológia és evolúció szakterülete, a másik az emberek társadalmi életének tanulmányozása. Az antropológia mint a tudás egy területe Jelentése: az ember tanulmányozása. Részterületei: az antropológiában vannak a humánbiológiának, az evolúciónak, a fajoknak, a főemlősök viselkedésének specialistái ugyanúgy, mint a kultúra és a társadalom különböző arculatainak szakértői. A fizikai antropológia és a kulturális antropológia közötti szakadékot már sok helyen áthidalták. - Az egyik legfőbb részterület az ősrégészet, mely az írásos emlékek nélküli népeket tanulmányozza. - A nyelvészeti antropológia a nyelveket társadalmi és kulturális keretben tanulmányozza. A modern amerikai antropológia két

atyja, Franz Boas és Edward Sapir . A nyelv és a kultúra egymáshoz való viszonya az amerikai antropológia egyik fő témája. - A „kulturális antropológia” a kultúrák és társadalmak összehasonlító tudománya. 1920 óta a szűkebb értelemben vett kulturális antropológia központi problémájának egyre inkább az ember társadalmi viselkedésére és kultúrákra vonatkozó általánosításokat és elméleteket tekintik. A szociálantropológia kifejezés helyénvalóbb és elterjedtebb Szakterületekre bomlik, melyeket a kutatás tárgya szerint határozunk meg: - Jogi - Gazdasági Politikai Elméleti irányultság szerint: - Pszichológiai - Szimbolikus - Kognitív -Ökológiai Megkülönböztető jegyei: Az antropológusok az emberek mindennapi életében vesznek részt, ezért van egy bizonyos érdeklődésük, kutatási stílusuk és módszereik, amelyek megkülönböztetik őket más társadalomtudósoktól. Az antropológiai megértés módja: elmélet,

értelmezés és tudomány Az antropológiát a társadalomtudományok közé soroljuk. Tesztek, kérdőívek, közvélemény kutatások gyakran nem alkalmazhatók emberi közösségekben. Nincs mit számolni, mérni vagy jósolni. Az antropológia a legtöbb esetben közelebb álla humán tudományokhoz, mint a természettudományokhoz. Az antropológusok általánosítanak és elméleti következtetéseket vonnak le olyan módon, ahogy ezt a társadalomtudományok teszik. A terepmunka: Bizalmas részvétel a közösségben, a viselkedési módoknak és a társadalmi élet szervezeteinek megfigyelése. (más népek életmódjának leírása az etnográfia) Jellege attól függ, hogy hová mennek tanulmányútra. Az antropológus amilyen mélyen csak lehel részt vesz a tanulmányozott közösség, szomszédság vagy csoport mindennapi életében. A sikeres terepmunka hosszabb egy évnél. A kulturális antropológia szemléletmódja 1 - Holisztikus: a rendszer bármelyik

kiragadott aspektusa a többitől elkülönítve nem érthető meg. A populáció életvitelének egyetlen aspektusa sem jelent semmit önmagában, hanem csak más feltárt aspektusokhoz való viszonyában értelmezhető. - Összehasonlító: egy több népre érvényes elméletet az összehasonlító szemlélet segítségével kell meghatározni és kipróbálni. Különböző időben és helyeken az emberi lények annyira különböznek egymástól, hogy egyetlen elméletet sem alkalmazhatunk rájuk, csak ha már kipróbálnák az emberi populációk széles skáláján. - Relativizmus: két jelentése van. 1. Más népek viselkedését nem a saját társadalmi-kulturális rendszerünk normái szerint kell megítélni. A relativizmus azt jelenti, hogy a sajátunkétól idegen életmódot nem tekintjük alacsonyabb rendűnek, azaz nem viszonyulunk etnocentrikus szemlélettel más kulturális hagyományokhoz. Az etnocentrizmus olyan nézet, amely szerint az adott ember kultúrájának

morális normái, értékei, szokásai, erkölcsei, tudása magasabb rendű mint más emberek kultúrájának ezen megfelelői. 2. A relativizmus tudományos leírásnak és különböző életmódoknak is egy megközelítése mely megköveteli, hogy az antropológus a zavarosnak tűnő cselekedetek és képzetek mögött a mintát és az értelmet keresse AZ ANTROPOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE A 19. Századi gyökerek Az antropológia a 19. században alakult ki Az 1800-as évek elejéig az egzotikus népek létét leginkább úgy értelmezték, mint korábbi magas civilizációk lecsúszott maradványait. Degenerációs elmélet: a mai primitívek valaha magasabb fokon élő népek leszármazottai lennének, de elfelejtették az istenről szóló tanításokat és elestek a kegyelemtől. 1795-ben James Hutton felvetette, hogy a világ fizikai jellemzői folyamatos fejlődés során alakultak ki. Darwin elképzelései hatással voltak az antropológusoknak az emberiségről

alkotott elképzeléseire. Darwin főműve: A fajok eredete (1859) bizonyította, hogy a természeti fajok hosszú időszakon keresztül változtak, alakultak ki. Felvázolt egy mechanizmust a változások lefolyásáról. Az élőlények versenyeznek egymással helyért, társért, élelemért amelyek szükségesek a fennmaradáshoz és a létfenntartáshoz. A legsikeresebb egyednek van legnagyobb esélye a szaporodásra. Az ő előnyös tulajdonságai átöröklődnek az utódokra is Az adott természeti feltételek kiválasztják azokat az egyedeket, amelyek a legsikeresebbek a versenyben, elkerülik, hogy megegyék őket, ellenállnak a betegségeknek és az élősködőknek, továbbá képesek társakat szerezni. Ezt nevezi „ természetes kiválasztódásnak” A természetes kiválasztódás miatt minden generáció egy kicsit különbözik az előzőtől. A jelen élet sokfélesége részben azzal a ténnyel magyarázható, hogy a környezet változik időről időre és

helyről helyre. A fajták sokféleségét egy tiszta természeti folyamat eredményeként könyveli el. Darwin elképzelése, hogy az élet történetében van egy mindenre kiterjedő fejlődés. E fejlődés főleg a verseny eredménye volt. Az életben maradásért folytatott küzdelemből származott, amelyből a magasabb, összetettebb formák kerültek ki győztesen. A bonyolultabb formák az egyszerűbb formákból fejlődtek ki. 2 Az evolúció olyan koncepcióval szolgált, amely megmagyarázta, hogy más kontinensek őslakosai milyen kapcsolatban álltak egymással, a nyugati civilizációval, a korai európai lakossággal, amely kőeszközöket hagyott maga után. Az antropológia egy olyan tudománnyá vált, amely leírja és értelmezi azon szakaszok láncolatát, amelyen keresztül az emberiség megtette hosszú útját és eljutott a civilizációig. Az Egyvonalú evolúció elmélete Az elmélet lényege: minden emberi életmódnak a szakaszok hasonló

láncolatán kell végighaladnia kialakulása során. A különböző emberek különböző fejlődési fokot reprezentálnak. A fejlődési fokok definíciójához szükséges kritériumok: - L. H Morgan „Az ősi társadalom” ckönyvében hét fokozatot különböztet meg I. alsó vadság II középső vadság III. felső vadság IV. alsó barbárság V. középső barbárság VI felső barbárság VII. civilizáció Morgan ezeket a fejlődési fokokat a „feltalálások és felfedezések” szerint definiálta. Ahogy az életformák evolúciója szabályosan az egyszerűtől a bonyolult felé halad, ugyanúgy fejlődtek a társadalmi-kulturális formák is. Az egyoldalú evolucionisták hozzájárulása az antropológiai gondolkodás számára: a holisztikus szemlélet és az összehasonlító módszer fontosságának hangsúlyozása. A diffuzionizmus (1900-1930) Az egyvonalú evolucionizmus hívei a világ egymástól távoli pontjaira szétszórt népek sok hasonló vonását

jegyezték le. Néhány társadalmi-kulturális elem széleskörű megoszlásának magyarázata lehet a vándorlás vagy a diffúzió. A másik válasz szerint a különféle népek egymástól függetlenül alakították ki ezeket a szokásokat: a független felfedezés azért lehetséges, mert az emberiség pszichikailag egységes. Amellett érveltek, hogy a legtöbb társadalmi-kulturális jellegzetesség néhány társadalomból származik, ahonnan eljutott a kevésbé újító szellemű népekhez. A diffuzionizmus egyik iskolája 1890 körül alakult ki Németországban. A német diffuzionisták szerint a legkülönfélébb népek jellegzetességeinek többsége a világ csak néhány részéről eredeztethető, majd azok terjedtek el a diffúzió és vándorlás révén. Angliában a 20. Század elején WR Rivers és Elliot Smith úgy gondolták, hogy az emberi élet haladóbb és fejlettebb elemei az ősi Egyiptomban alakultak ki. A diffuzionisták hangsúlyzták, hogy a

társadalmi-kulturális elemek egyik helyről a másikra adódtak át. A történeti partikularizmus (1900-1940) 3 A 20. sz elején az USA-ban egyvonalú evolucionista szemléletre adott válaszként született meg. A különböző életmódok azoknak a dolgoknak az eredményeképpen jönnek létre, amelyek azt befolyásolták a múltban. Minden népnek megvan ugyanis a saját története, minden életmód és kultúra egyedülálló. Az amerikai Franz Boas fogalmazta meg ezt a megközelítést a századforduló körül: az egyvonalú evolucionisták fejlődési lánca etnocentrikus, spekulatív. És nem bizonyított feltételezéseken alapszik. A társadalmi-kulturális fejlődés tehát nem egyvonalú. Boas úgy gondolta, hogy az antropológusoknak a fejlődés mindenfajta spekulatív sémájától meg kell szabadulniuk, mert csak így szabadulhatnak meg az előítéletektől és a feltételezésektől. Terepmunkát kell az emberek között végezniük, hogy azok viselkedését

megtapasztalják és megértsék képzeteiket az ő saját nézőpontjukból, mielőtt meddő spekulációba kezdenénk arról, hogy hogyan fejlődnek a kultúrák. Boas úgy vélte, hogy tényeket prekoncepciók nélkül kell összegyűjteni. Ő vezette be az antropológiában a kulturális relativizmus doktrínáját. Úgy gondolta, hogy nélkülözhetetlen a pártatlanság és objektivitás kialakításában. Óriási hatása volt, nála tanult Margaret Mead, Ruth Benediet, Alfred Krober, Robert Lowie. Bebizonyította, hogy az emberi populációk között társadalmi-kulturális különbségeket biológiai különbségekkel nem lehel megmagyarázni. Funkcionalizmus (1920-1950) Nagy-Britanniában született meg. Egy nép társadalmi-kulturális jelenségeit olyan hasznos funkciókkal kell megmagyarázni, amelyek az indivídumok és a társadalom, mint egész, jólété szolgálják. Egy nép életmódja annak egyedülálló történelmével magyarázható, tehát egy nép múltját

kell megvizsgálnunk ahhoz, hogy megértsük a jelenét. A 20. Sz első évtizedeiben Angliában két ága jött létre: a biopszichológiai funkcionalizmus és a strukturalista funkcionalizmus. - Biopszichologiai funkcionalizmus: Bronislaw Malinowski. Társadalmi-kulturális jellegzetességek azért léteznek, hogy kielégítsenek bizonyos biológiai és pszichológiai emberi szükségleteket. Ezek a szükségletek vagy alapvető imperatívuszok a következők: táplálkozás, fajfenntartás, védelem és egészség. Társadalom és kultúra elsődleges funkciója, hogy az alapvető követelményeknek eleget tegyen a túlélés és a jólét érdekében. Az alapvető imperatívuszok lényegüket tekintve állandóak minden populációban. Az emberek intézményeket hoznak létre, hogy a szükségleteiket kielégítő tevékenységet rendezetté és tervszerűvé tegyék. Az embereknek tehát csoportokat és intézményeket kell fenntartaniuk. A csoporttagok viselkedésének

szabályozottnak kell lenni, státuszokat kell osztani az egyénekre, a természetes erőforrásokat is hozzáférhetővé kell tenni és így tovább. Malinowski ezeket a szerzett szükségleteknek nevezte. Egy nép csak akkor fog csoportjai és intézményei elvárásaihoz igazodni, ha azok elkötelezik magukat viselkedést irányító normák és standardok mellett. Legyenek olyan szimbolikus cselekedeteik és tárgyaik, amelyek jelentést és célt adnak az emberi életnek. Ez az elmélet azért fontos, mert az egyént tekinti kiindulópontnak Minden társadalmi-kulturális elem funkciója, hogy kielégítse az egyén biopszichológiai szükségleteit. - Strukturalista funkcionalizmus 4 A funkcionalizmus másik, Angliában napvilágot látott változata középpontjába a társadalmi szükségletek kerültek. Úgy tartották, hogy az adott társadalmi-kulturális elemek funkciója a társadalmi struktúrák folytonosságának biztosítása. Radeliffe-Brown szerint a

társadalmi-kulturális rendszer különböző részeinek funkció párhuzamba állíthatók a test különböző szerveinek funkcióival, nevezetesen ők is fenntartják az egész „társadalomtestét”. A strukturalista- funkcionalisták az tartották, hogy az emberi társadalomra normálisan az egyensúlyi helyzet jellemző, ami egyén és közösség szabályozott kapcsolatában is jellemzik. Egy nép különböző cselekvései és képzetei integrált rendszert alkotnak. Így erősítették meg a strukturalista-funkcionalisták a holisztikus szemléletet az antropológiában. A későbbi evolúciós elméletek (1940-60-as évek) Az 1940-es években két új evolucionista megközelítésmód jelent meg. 1. Az általános evolúció elmélete: (Leslie White 1940 és 1960 között ) Létezik egy általános irány a társadalmi-kulturális változás felé. Az emberi életmódok átalakulását erőteljesen felgyorsította a technológiai fejlődés. Amikor haladásról beszélünk

a fogalmat pusztán technológiai alapokon határozzuk meg. A technika fő célja egy nép környezetében található energiák hasznosítása. White javasolja, hogy az evolúciós szinteket az energia megszerzés és fölhasználás alapján határozzuk meg. Családformáik, gazdasági szervezetük és politikai struktúrájuk aszerint változik, hogy lehetővé tegye az embereknek az új technológia hatékony alkalmazását. Ebben az elméletben a technológia a változás fő mozgatórugója és az emberi lét egyéb dimenzióinak fő meghatározója. Azért hívják „általánosnak”, mert nem vesz tudomást a társadalmi-kulturális rendszerek sajátos változásairól. 2. A specifikus evolúció elmélete: Julian H. Steward, White kortársának másik evolúciós szemlélete, mely szerint White elmélete az egyes népekről vajmi keveset árul el. White nem fordított kellő figyelmet arra a hatásra, amelyet a helyi környezet gyakorol az egyes populációk életmódjára.

Meg kell értenünk, hogyan hat egymásra technológia és környezet, hogyan befolyásolják a társadalmikulturális rendszert. A 30-as, 40-es években dolgozta ki Steward azt a teóriát, mely két kulcsfogalmon alapszik. Az első az alkalmazkodás, vagyis a viszony emberek és természeti környezetük között. A környezet és a technológia határozza meg a népesség alkalmazkodásának módját. Különbség volt kettőjük között abban, hogy a technológia vagy a helyi környezet hatásának tulajdonítottak-e viszonylag nagyobb jelentőséget. A modern materialista megközelítések 5 Két befolyásos változat - Történelmi materializmus: Karl Marx műveihez kapcsolódik. Marx szerint a népek történelmét az a törekvés magyarázza, hogy kielégítsék anyagi szükségleteiket és igényeiket. Szerinte két fontos erő határozza meg az emberi életmódot, az egész emberiség történetét. Az első a termelési mód, amely magában foglalja amely népesség

„termelőerőit”, „termelési viszonyait” és „termelőeszközeit”. A társadalom két osztályra tagolódik: azokra akik a termelőeszközöket birtokolják és akik a tulajdonosoknak kénytelenek dolgozni. A két osztály érdekei ellentétesek. Az osztályharc a második legfontosabb erő az emberi történelemben A modern marxisták is hajlanak arra, hogy úgy véljék, az emberiség életmódbeli változásainak fő mozgatórugója az osztályharc. A termelőeszközök fölötti ellenőrzésnek óriási hatása van a társadalom jogi és politikai rendszerére és a társadalom ideológiájára. - Kulturális materializmus: A materializmus másik modern változata a kulturális materializmus. A népek szociokulturális rendszerének legfontosabb vonása az a mód, ahogyan saját eszközei és technikai tudása révén a természetet kihasználja. Az ember és a természet kölcsönösen hat egymásra, az ember megváltoztatja a természetet és ez a bekövetkező

változás visszahat az emberre. A modern idealista megközelítések - Materializmus vs. idealizmus Fontos az anyagi körülmények realitása, valamint az a mód, ahogyan az emberek érzékelik az anyagi körülmények rideg tényeit. Ezt nevezik idealizmusnak Egy nép eszméi nemcsak az erőforrások megszerzésének és az osztályok egymás által való kizsákmányolásának módozatait tükrözik és igazolják. Az idealista gondolkodás két fő változata a strukturalizmus és az interpretív antropológia. A. Strukturalizmus: A strukturalizmus Franciaországból, Lévi-Stauss írásaiból származik. A „struktúra” kifejezés az emberi értelem szerkezetére utal. Célja megmutatni, hogyan rendezi öntudatlanul újra rendszerbe az értelem az érvényes gondolatokat, motívumokat, szimbólumokat, és tárgyakat, ily módon létrehozva magát a kultúrát. Az értelmét „bináris oppozíciók” működtetik. Ha az ember gondol valamire öntudatlanul is olyasvalamivel

állítja szembe, amelytől az bizonyos vonatkozásban különbözik. B. Interpretív antropológia: Céljának tekinti a szokáson alapuló viselkedés és gondolkodás jelentésének magyarázatát. A KULTÚRA FOGALMA: Ami az embert az állattól megkülönbözteti, valószínűleg azt válaszolnánk: a kultúrára való képesség. 6 Mi a kultúra: Az antropológiában a kultúra terminus általában az egyes embercsoportok életmódjára utal. A kultúra szó egy nép szokásainak és elképzeléseinek egyedi vagy megkülönböztető aspektusait hangsúlyozta. F.B Tylor (1871) : a kultúra az a komplex egész, amely magában foglalja a tudást, a hitet, művészetet, erkölcsöt, törvényt, szokásokat valamint olyan más képességeket és tanult szokásokat, amelyekre az ember mint a társadalomtagja tesz szert. Taylor úgy definiálja a kultúrát, mint ami magába foglal minden emberrel kapcsolatos dolgot. Ralph Linton (1914) : a kultúra azon ismeretek, attitűdök és

egyéni viselkedésminták megszokott összessége, amelyek közösek és öröklődnek az adott társadalomban. A kultúra két fő jellemvonása: egy adott embercsoport osztozik a kultúrában és az generációról generációra adódik át. Szélesebb értelemben a kultúrát úgy definiáljuk, mint az ember teljes életmódja. E definícó szerint a kultúra magában foglalja mind a mentális mind a viselkedésbeli jelenségeket. A kultúra fogalomalkotó felfogása Hasznos különbséget tenni a mindenki által közösen birtokolt információk (gondolatok) és aközött, ahogyan valójában viselkednek. A kultúra jellemzői: 1. A kultúra közös (a közösség minden tagja osztozik benne) A kultúra a megértésnek egy közös talaját hozza létre. A kölcsönös megértés az emberi kapcsolatokat rendezi és egy bizonyos fokig kiszámíthatóvá teszi. Tudjuk, hogyan fognak az emberek viselkedni egy adott helyzetben és azt is, mit várunk el tőlük Létezik egyfajta

kulturális változatosság közösségeken belül és között egyaránt, a kultúra minden embercsoporton belül, másképpen megosztott. 2. A kultúra tanult Az emberi viselkedés sokkal nagyobb mértékben alapszik tanuláson, mint az ösztönökön. A kultúrára való képességet biológiailag örököljük. Szocializáció: kultúrálisan megfelelő viselkedésmintákat elsajátítjuk a felnőttekkel és a velünk egykorúakkal való kapcsolatokon keresztül. 3. A kultúra szimbólumokon alapszik Minden emberi viselkedés szimbólumok használatára épül. A kultúra legfontosabb szimbolikus aspektusa a nyelv. A nyelv segítségével az emberek képesek kultúrájukat nemzedékről nemzedékre átadni. Az emberi nyelv szimbolikus, nem úgy, mint az állati kommunikáció formái. A szavak mesterséges reprezentációja a gondolatoknak, a dolgoknak és tetteknek. Kitalált szimbólumok , nagyon rugalmasak 4. A kultúra integrált A kultúra összes eleme együtt, mint egy

kölcsönösen összefüggő egész működi - ezt tendenciának nevezzük. Az igény az összhangra, amely minden kultúra működésének feltétele. A biológia szerepe: - Társadalmi-kulturális rendszerek és a genetikai különbségek: Nem genetikai különbségek okozzák a társadalmi-kulturális különbségeket. A válasz nem mindig volt nemleges. 7 A szociál-darwinizmus arra keres magyarázatot, hogy a különféle embercsoportok miért különböznek gondolataikban és viselkedésükben(ésszerű magyarázata pl. rabszolgatartásnak) Napjainkban ezt az elméletet elvetik. Nem kizárt, hogy a fajok gondolkodásának, tetteinek jelentős különbségei részben a genetikailag öröklött különbségekkel magyarázhatók. („biológiai determinizmus”) A biológiai determinizmus elmélete nem használható. Az embercsoportok közötti legjelentősebb fizikai különbségeket általában rasszbeli különbségeknek nevezzük. Bármely rassz tagjai egyenlően képesek

bármilyen kulturális hagyományt megtanulni. - Egy adott rassz képviselői között is a legkülönbözőbb társadalmi-kulturális variációk jelentek meg a múltban és jelennek meg ma is. - Ugyanazon a rasszon belül , sőt ugyanazon biológiai populáción belül az idők során politikai ( gazdasági, vallási, egyéb) rendszerek követik egymást. Vagyis azonos társadalmi-kulturális rendszereket bármely rasszbeli kategóriába tartozó emberek el tudnak sajátítani és el is sajátítanak. Általában nem biológiai vagy genetikai magyarázatokat keresünk az embercsoportok különbségeire, már ami a gondolkodást és cselekvésmódokat illeti. A társadalmi-kulturális különbségek és változások a természeti környezet, a technológia és a történelem véletlen eseményeinek hatásával magyarázható. A társadalmi-kulturális rendszerek és az emberiség közös biológiai öröksége: Hogyan hat ránk az emberiség egyetemes biológiai természete? 1960-as

években elterjedt nézet: minden emberi újszülött agya a születéskor tabula rasának tekinthető. Az emberekben csak a legáltalánosabb ösztönök mozgatórugói és a genetikai hajlamok veleszületettek. 1975. EOWilson: Sociobiology: the New Synthesis --- az emberi viselkedést is a génekre ható természetes kiválasztódás alakította, s ez adja az emberi viselkedés biológiai alapját. Egy ellenvetés: az emberi természet a nevelés alakítja: bármilyen biológiai adottságokkal rendelkezünk is, a kulturális nevelés sokkal fontosabb. Kompromisszumos megoldás. Az egyes viselkedéseknek genetikai alapjuk van, ugyanakkor a kulturális hagyományok különböző mértékig fejleszthetik ezeket a viselkedéseket. A megoldás a társadalmi-kulturális univerzáliák létezésében rejlik. Társadalmi univerzáliák: pl. a nemek közötti munkamegosztás, az árucsere szervezett formái A biológiai felépítésünk nagy hatással van arra, milyen életformákat vagyunk

képesek kialakítani és elfogadni. Genetikai adottságaink bizonyos társadalmi-kulturális rendszerek kialakítását nagyon megnehezítenék számunkra. A népek olyan társadalmi-kulturális elemekkel rendelkeznek, amelyek észrevehetően „ugyanazok”, de egyedi formáikban különböznek. Jelenleg nem tudjuk pontosan megállapítani, hogyan befolyásolja az emberiség közös biológiai örökség az életformákat. Az emberi képzeteket és viselkedésformákat kétfée forrásból származó információk határozzák meg. Az első az a genetikai információ, amelyet két biológiai szülőnk ad át nekünk. A második forrás az a csoport, amelybe beleszületünk és amelynek más képviselői mutatják nekünk a kultúrát. A kultúra ismerete befolyásolja az egyének gondolkodását, érzelmeit, tetteit. A gének és a kultúra átadása generációról generációra különböző mechanizmusokon keresztül történik. Amikor az embercsoportok közötti

társadalmi-kulturális különbségekre keresünk magyarázatot, akkor a genetikai különbségeket figyelmen kívül hagyhatjuk. 8