Biológia | Állatvilág » Török János - A fehérszájú iszapteknős tartása és tenyésztése

A fehérszájú iszapteknős (Kinosternon leucostomum) tartása és tenyésztése Szöveg és képek: Török János A fehérszájú iszapteknős (Duméril, Bibron & Dumeril, 1851) az iszapteknősök (Kinosternidae) családjába tartozik. Két alfaját tartják nyílván: az egyik a törzsalak, a fehérszájú iszapteknős (Kinosternon l. leucostomum) a másik a déli fehérszájú iszapteknős (Kinosternon l. postinguinale) A faj ovális és viszonylag lapos hátpáncéljának színe barnától a feketéig terjedhet. A haspáncél és a hídrész többnyire egyszínű sárga A plastron zsanérjai jól fejlettek, ami által az állat teljesen be tud zárkózni a páncéljába, akárcsak a Terrapene és Cuora fajok. A „postinguinale” alfajnál a törzsalakkal ellentétben az axilláris és inguinális pajzsok nem érnek össze. A farok szarukaromban végződik. Az állat végtagjai sötétszürkék vagy sötétbarnák A pofa tájéka a postinguinale alfajnál egyszínű,

mintázat nélküli fehér vagy sárga, a törzsalak hímjeinél sötéten mintázott. A szem mögül pedig, egy széles sárgás sáv fut a nyaki régióig. A fiatalok színezete hasonló a felnőttekéhez A törzsalak 14-17 cm-es, a déli alfaj pedig általában 12 cm-es páncélhosszt ér el. A hímek gyakran nagyobbak a nőstényeknél, és farkuk is jóval hosszabb. A fejük erőteljesebb, az orr környéke púpozott. A nőstények sokszor színesebbek a hímeknél. Az előfordulását tekintve, nagy elterjedési területtel bíró faj, amely nagyvonalakban Mexikótól Equadorig a tengerszint feletti 300 m-ig a legváltozatosabb élőhelyeken fordul elő, folyóvizektől a brakkvizekig. A szárazabb klímájú területeken élő teknősök az esős évszak elérkeztéig beássák magukat a talajba. Étrendjük legnagyobb részét a különféle rovarok teszik ki. Egyes szerzők szerint a faj egész évben rak tojásokat. A fészekgödörbe 1-4, de általában két tojást

raknak. A tojások nagyjából 33 x 17 mm nagyságúak A kelési idő a természetben 126-148 napig tart. A frissen kikelt teknősök 28,5 – 31,5 mm hosszúságúak. Súlyuk 3,6 és 5 g között van A fehérszájú iszapteknős apró mérete lévén, viszonylag kisméretű akvaterráriumban is jól tartható. Egy terráriumban legfeljebb egy hímet tartsunk, aki még a nőstényekkel szemben is agresszíven viselkedhet, ezért a hímek különtartása mindenképpen ajánlott. Az egy terráriumban tartott egyedek közül a gyakrabban támadások áldozatául vált teknős védelmet keresve gyakran ki szokott ülni a szárazulatra. A terrárium lehetőleg minél több búvóhelyet tartalmazzon. Legszívesebben az aljzaton mászkálnak és a dekoráción kapaszkodnak ki levegőt venni, ezért a víz ne legyen túl mély. 25-30 C-os vízhőmérsékletet igényelnek. Azonban mikor melegebbre fordul az idő (májustól októberig) a vízfűtőt nem kell feltétlenül használni- az

időjárás függvényében. Napozó rész nem létfontosságú A tojásrakó részt kissé nedves homokkal tölthetjük fel. A tojásrakás októbertől májusig jellemző, de nyáron sem ritka. Az én teknőseim sosem raktak két tojásnál többet egyszerre. A tojásokat enyhén nedvesített vermikulitba helyeztem. A keltetést a hagyományos vizes keltetővel végeztem. A kelési idő 28 C-on 89 és 130 nap között változik. 25 C-on többnyire hímek, 28 C-os keltetési hőmérsékleten nagyrészt nőstény teknősök kelnek ki. Nevelhetők egyesével vagy kisebb csoportokban is. Minden féle állati eredetű táplálékot elfogyasztanak (a kis teknősök a méretüknek megfelelőt). Legjobb az egész apró hal, különféle rovarok, szopósegér és esetleg megpróbálhatjuk a vízinövényeket is. A kifejlett teknősöket hetente kétszer a kicsiket többnyire kétnaponta etetem. Ez a könnyen tartható, kis termetű és dekoratív fajt bátran ajánlható kezdő

teknőstartóknak is