Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Erdelics Erika - Angolszász gazdaságok

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Angolszász gazdaságok Készítette: Erdelics Erika 2003/2004. tanév I Félév Levelező tagozat E. Csoport Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék . 2 old Az angolszász liberálkapitalizmus gazdasági rendszere . 3 old  A brit gazdaság  Az Egyesült Államok gazdasága A modern kapitalizmus aranykora . 5 old Változások az amerikai monetáris politikában. 8 old Az amerikai gazdaság növekedési szakasza. 9 old Gazdasági recesszió jellemzői az USA-ban . 10 old Egy súlyosabb recessziót előrejelző elemzések érvei . 13 old  Alapvető gazdasági mutatókon alapuló elemzések  Több gazdasági mutatón alapuló elemzések Az enyhe visszaesést követő fellendülést előrejelző elemzések érvei . 18 old Ahol a legjobb az élet minősége . 21 old Neoliberális fordulat Új-Zélandon . 22 old Utószó. 22 old Táblázatok . 24 old Irodalomjegyzék . 26 old 2 Az

angolszász liberálkapitalizmus gazdasági rendszere z angolszász országokat, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államokat az A különbözteti meg a többi fejlett piacgazdaságtól, hogy itt a legkisebb az állam szerepe. Az angolszász országok egyik jellemzője, hogy más országokhoz képest jelentős a tőzsdei forgalomban részt vevő részvények hányada a részvénytőkén belül. A pénzüket részvényekbe fektetők jelentős része nem azért vásárol részvényt, hogy beleszólása legyen a vállalat működésébe. A részvénytársasági forma, valamint a tőzsde együtt lehetővé teszi, hogy a részvénytulajdonosok, mint tőketulajdonosok kivonuljanak a gazdasági tevékenységből, s csupán a tőzsdét figyeljék. Az angolszász országok- az USA, az Egyesült Királyság, Ausztria, Kanada és Új-Zéland- a gazdaság működésében, lényeges eltérést mutatnak az egyes területeken. Bár a szakirodalomban használt „angolszász

liberálkapitalizmus” kifejezés jelzi az alapvető azonosságot e gazdaságok működésmódjában. A brit gazdaság A II. Világháború utáni széles körű államosítások következtében a fejlett országok közül Nagy-Britannia rendelkezett a legkiterjedtebb állami szektorral, és a legszélesebb államilag biztosított jóléti rendszerrel. A brit jóléti szolgáltatásokat két nagy csoportba sorolhatjuk: 1. az egészségügy 2. a társadalombiztosítás Nagy-Britanniát a hatvanas-hetvenes években gyakran jellemezték „szocialista” országként, kiterjedt intézményrendszere miatt. A legfontosabb ilyen intézménye a NHS, mely teljes körű egészségügyi ellátást biztosít minden brit lakosnak. Finanszírozás 80%-a az adóbevételekből történik, a maradékot társadalombiztosítási hozzájárulás fedezi. Gardasági nehézségei ellenére Nagy-Britannia is osztozott a 1950-es és 60-as évek általános fellendülésében. Az életszínvonal, a

rendelkezésre álló jövedelem nőtt, annak ellenére, hogy a növekedés lassúbb volt, mint Európában. A lassú fejlődést sokan a rendkívül erős 3 szakszervezeti tevékenységre, a laza irányításra, és a kormány „stop- go” politikájára vezették vissza. A kormányok gyakran nyúltak az árszabályozás, a bérnövekedéssel kapcsolatos törvények, valamint a pénzügyi defláció eszközéhez a tartós fizetésimérleg nehézségek miatti magas infláció letörésének érdekében. Mindezek következtében a brit ipar sorra veszítette el korábbi pozícióit, és a kormányok csak a pénzügyi szolgáltatások terén tudták megőrizni korábbi tekintélyüket. Nagy-Britannia 1971ben csatlakozott a Közös Piachoz, ami tovább erősítette a szigetország vállalataira nehezedő nyomást. Míg 1953-ban a világ ipari termeléséből 8,6%-kal részesedett, 1980-ban ugyanez az arány 4%-ra csökkent. Átlagkereskedelmi helyzete még nagyobb mértékben esett

vissza, és az 1945-ben harmadik legnagyobb gazdasággal rendelkező ország 1980-ban már csak a hatodik volt. Nagy-Britannia a liberalizmus bölcsője, az Egyesült Államokhoz képest sokkal „államosítottabb”, ami nagyrészt az államosított termelőszektorban, másrészt a jóléti intézményrendszer kiterjedtebb voltában jut kifejezésre. Amerika az egyéni vállalkozó szellem kibontakozásának a helye volt. A brit földről áthozott vállalkozásbarát intézményrendszer az erőforrások bőségével párosult: végtelen szabad földterületek, aktív bevándorló népesség. Az állam általában válságos időkben erősödik meg, amikor megnő a társadalmi szintű döntéshozatal szükségessége. A Nagy Válság eredményezte a roosevelti fordulatot, amelytől kezdődően számítják a vegyes gazdaság rendszerének kialakulását Amerikában. NagyBrittaniában a kapitalista vállalkozói rendszer terjedése nem „üres térségben” ment végbe,

szabad földterületek és újonnan érkező munkaerő bekebelezésével, hanem meglévő egzisztenciák felszámolásával: a hírhedt bekerítésekkel és a kézművesség tönkretételével. Ezért itt a társadalmi harc mindig erősebben folyt, mint az USA-ban, aminek következtében az államrendfenntartó erejére is nagyobb szükség volt. Századunkban ehhez hozzájött még a gazdaságnak a világháborúkkal kapcsolatos militarizálása, amely Európában nagyobb méretű volt, mint az USA-ban. Az Egyesült Államok gazdasága A z amerikai gazdasági rendszert három nagy intézmény uralja: a nagyvállalatok, a szakszervezetek és a kormányzat. Az Egyesült Államok gazdaságában alapvetően a pici mechanizmusok allokálják az erőforrásokat, bár számos tekintetben eltér a „tiszta piacgazdaság” modelljétől. 4  Az amerikai intézményi felállás egyik részét az óriási méretű részvénytársaságok alkotják. Az ipari koncentráció

növekedése még a múlt században kezdődött Az 1920as években ehhez járult hozzá a tömegtermelési rendszerek elterjedése néhány meghatározó jellegű iparágban, mint például a gépiparban, az elektromos készülékek termelésében és a rádiózás terén. Az ipari koncentráció növekedése a nyolcvanas évek folyamán felerősödött. A korábban igen szigorú trösztellenes politika a nyolcvanas években sokkal inkább tolerálta a külső felvásárlók magatartását.  A munkavállalók a fejlett tőkés országokban nem elégedtek meg a mindenkori kormányzatok által nyújtott biztosítékokkal, hanem szakszervezetekbe tömörültek gazdasági helyzetük javítása érdekében. A szakszervezeti mozgalom az 50-es évek közepén érte el csúcspontját, ezt követően fokozatos visszaesés volt tapasztalható. A szervezettség csökkenése részben más intézmények szerepének növekedésével, részben pedig a termelési struktúra alakulásával függ

össze. 1945-ben a foglalkoztatottak 43,4 százaléka dolgozott az iparban, ez az arány 1989-re 23,3 százalékra csökkent. Ezzel párhupamosan növekedett a szolgáltatások terén foglalkoztatottak aránya az összes munkaerőn belül. A szolgáltató szektorban a szakszervezetek szerepe jóval kisebb, a szervezettség alacsony.  Az állam költségvetése gyakorolja a legnagyobb hatást az Egyesült Államok vegyes gazdaságára. A szövetségi kormány egy önálló ágazatot hozott létre, amely hozzájárult más iparágak létrejöttéhez, illetve fennmaradásához. A transzfer kiadások révén a kormányzat jelentős mértékű jövedelem újraelosztást valósít meg. A kormányzat közvetlenül támogat egyes érdekcsoportokat, például a farmereket, a háborús veteránokat vagy éppen a hajóépítőket. Ezen túlmenően adókedvezményben részesít egyes iparágakat vagy vállalatokat, amelyek egy nemzetgazdasági szinten kívánatos cél elérése érdekében

tevékenykednek. Az adókedvezmények között meg kell említeni a beruházási hitel kamatainak leírását, a gyorsított leírást és más speciális kedvezményeket. A modern kapitalizmus aranykora A II. Világháborút követő bő negyedszázad gazdaságtörténetének meghatározó eleme az Egyesült Államok gazdasági „túlhatalma”. A világtermelés már 1948-ban elérte az utolsó békeév, 1938 színvonalát, a világ összesített GDP-je 1950-re érte el azt. Az 1945-1949 közötti időszak még az újjáépítés, nem pedig az aranykor kezdetének fogható fel. Európában a 5 határok újabb átrajzolása, a menekülttáborok léte, a súlyos inflációk, a haditermelésről a béketermelésre való átállás nehézségei, a reménytelennek tűnő fizetésimérleg problémák, Kelet-Európa jövőjének bizonytalanságai mind-mind a világgazdasági rendezetlenség jelei voltak. Ázsiában a japán gyarmatbirodalom összeomlása, a kínai

polgárháború, a brit, francia, és holland gyarmatbirodalom széteséseinek kezdete ugyancsak hozzájárult ehhez a rendezetlenséghez. Ezt a korszakot a Marshall- és a Dodge-terv elfogadása, illetve a „szocialista világrendszer” kialakulása zárta le. A Marshall- és a Dodge-terv beindítása, a tengeren túli katonai kötelezettség vállalás nyomán és annak révén lábalt ki az USA a háború utáni recessziójából. A II. Világháború utáni időszak páratlanul erőteljes gazdasági növekedési teljesítményének gyökerei nyilvánvalóan az előző korszakba nyúlnak vissza, s mivel az 1945 utáni korszak alapvető jellemzője az USA gazdasági vezető szerepe, ezek a gyökerek értelemszerűen az USA 1913 és 1951 közötti hihetetlenül gyors technikai, technológiai fejlődésében keresendők. Ebben a korszakban az Egyesült Államokban a munkaerő termelékenysége évi 2,5 százalékkal nőtt, a gazdasági növekedés dinamizmusa több int kétszer olyan

nagy volt, mont Nagy-Britanniáé 1820 és 1920 között. Az USA 1913-1950 között páratlanul gyors technológiai, technikai fejlődése négy fő tényezőre vezethető vissza:  1820-1913 között az USA-ban hihetetlenül nagy összegeket fektettek az infrastruktúra fejlesztésébe.  1820-1914 között a gépekre és berendezésekre fordított ipari beruházások domináltak az USA gazdaságában.  1920-1915 között megtöbbszörözték a kutatás-fejlesztési erőfeszítéseket és ráfordításokat.  A legfontosabb fejleménynek a különösen nagy vállalatok piacokat bővítő és egységesítő szerepe tekinthető. Az 1948/1950 és1973/1974 közötti időszak a világgazdaság történelmileg páratlanul gyors fejlődését hozta: a világ GDP-je évente átlagosan 4,9 százalékkal bővült 1950 és 1973 között, miközben a világexport évenként átlagosan 7 százalékkal nőtt. Az egy főre jutó GDP gyorsabban nőtt, mint a világgazdaság történetének

bármelyik korábbi korszakában. Az ötvenes évek közepére lezárult a helyreállítás, és a világgazdaság történetének legnagyobb fellendülése már láthatóan kibontakozott. A korszak páratlan növekedési-fejlődési teljesítményére egyéb magyarázat is született:   Angus Maddison 6  Fejlett ipari demokráciák  Nemzetgazdasági szinten tartósan megvalósuló keynesiánus gazdaságpolitikák  A kínálati oldal bővülése  Helyreállta nemzetközi magántőke áramlások 1870-1913 közötti magas színvonala A világgazdaság fejlődésének II. Világháború utáni ”aranykorában” gyakorlatilag a világgazdaság minden vezető nemzetgazdaságában magas volt a beruházási ráta. A nem csökkenő megtérüléssel bővülő beruházási volumenek révén Nyugat-Európa és Japán közelítették felhalmozott állóeszköz állományuk viszonylagos nagyságát az USA-hoz. Nyugat-Európa számára a felzárkózás egyik legfontosabb

eleme az oktatás és szakképzés magas színvonalú rendszere, az emberi tőkével való megfelelő ellátottság volt. Ennek megfelelően a munka termelékenysége 1950-1973 között Nyugat-Európában sokkal gyorsabban nőtt, mint az Egyesült Államokban Közép- és Kelet Európában 1950-1973 között a korábbiaknál sokkal kedvezőbb növekedési teljesítményeket értek el. A költségek azonban jóval magasabbak voltak ebben a régióban, mint a kontinens nyugati felén. A DGP katonai felhasználásának rátája is magasabb volt, aminek következtében a fogyasztás bővülése sokkal kisebb volt Közép- és Kelet-Európában, mint Nyugat-Európában. A korszak talán legfontosabb jellemzője, hogy -az egyes ország csoportok közötti jelentős eltérések , a fejlődő országok egyes csoportjainak egyre jobban rögzülő lemaradása ellenéreez az összességében történelmileg páratlanul dinamikus növekedés ugyanakkor minden korábbinál egyenletesebben oszlott

el a világgazdaság szereplői között. A világgazdasági korszakváltás szigorú elméleti értelemben nyilvánvalóan 1971-hez, az aranynak a nemzetközi pénzügyi rendszerben játszott szerepe megszűntéhez, a dollárárfolyam lebegtetéséhez kapcsolódik. Nemzetközi jogilag azonban csak a Nemzetközi Valutaalap 1976 évi közgyűlése mondta ki a Bretton Woods-i rendszer alapjainak megszűnését. Az 1973- évi kőolaj árrobbanást követően 1974-1976-ban kitört a világgazdaság II Világháború utáni történetének első, mindmáig legsúlyosabb recessziója. A kilábalást gyorsan követte egy újabb, az 1979. évi második kőolaj árrobbanást követő recesszió 1979-1982-ben, melynek nyomán a kilencvenes évek elejéig a fejlett országok az előző korszakéhoz alacsonyabb, ugyanakkor ingadozó növekedési teljesítményt nyújtottak A korábbinál jóval magasabb infláció, a recessziók során tapasztalt stagfláció, a társuló kereskedelmi mérleg és

fizetési mérleg hiányok nyomán a korábbi keynesiánus gazdaságpolitikai gyakorlat a legtöbb fejlett országban felváltotta a neoliberális monetarizmus. Nyugat Európában 1973 után számottevően lelassult a gazdasági növekedés: mind a GDP mind az egy főre jutó GDP és a 7 termelékenység növekedési ütemének csökkenése igen élesnek minősíthető. Ennek ellenére a technikai fejlődés és a termelékenység egyaránt minden korábbinál jobban megközelítették az Egyesült Államokat. A kilencvenes évek új korszakot jelentettek a világgazdaság történetében. Gyökeresen megváltozott a fejlődő országok világgazdasági helyzete, átértékelődtek fejlődési perspektíváik. A fejlett országokban csaknem teljesen háttérbe szorult a keynesiánus gazdaságelmélet, a neoliberalizmus monetarizmus vált alapvető irányzattá. A világgazdaságilag egypólusúvá vált, a világgazdaság egyetlen mozdony az Egyesült Államok. Az USA a

kilencvenes években-1991Inegyedévétől 2000IIInegyedévigtörténetének leghosszabb töretlen konjuktúráját produkálta Bár az „új gazdaság” 2000/2001 fordulóján távolról sem tűnik olyan virágzónak, mint ahogyan azt hívei látni vélték, de tény, hogy az USA az elmúlt évtizedben nemcsak páratlanul dinamikus, de páratlanul kiegyensúlyozott gazdasági teljesítményt ért el. Ezzel egyidejűleg Nyugat-Európa vált a világgazdaság legnagyobb külföldi közvetlen befektetőjévé –a kilencvenes évek végén az európai vállalatok jóval nagyobb értékben vásároltak fel amerikai vállalatokat, mint amerikai cégek Nyugat-Európában. Változások az amerikai monetáris politikában A hetvenes évek második felében az inflációs ráta folyamatosan magas, elkerülhetetlenné vált az inflációellenes harc- még recesszió vállalása árán is. Ennek megfelelően a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve System, a FED felemelte − a

kötelező tartalékrátát, − a rediszkontlábat, − a prime rate-et. • 1979 októberében Carter elnök és a FED elnöke deklarálta, hogy a monetáris szabályozás alapvető eszköze többé nem a kamatláb, hanem a forgalomba levő pénzmennyiség Noha az infláció 1980-ban érte el történelmi csúcspontját az USA-ban, az áremelkedés intenzitásának csökkenése megkezdődött, s már 1980 végén pozitív reálkamat alakult ki. A dollár árfolyama egyre jobban tükrözte az infláció leszorításában elért eredményeket, annak ellenére, hogy 1979-ben kitört a második olajárrobbanás, a világgazdaságban újabb súlyos recesszió alakult ki1979-1982 között, és ekkoriban zajlott az amerikai politikai légkört és közéletet súlyosan fölkavaró iráni túszválság. Ez jelentette sokak szerint a keynesiánus • A legjobb adósoknak felszámolt és ily módon irányadónak tekinthető kamatláb 8 gazdasági és pénzügyi politika végét az

Egyesült Államokban. Uralkodó pozícióba került a mennyiségi pénzelméleten alapuló monetarista ihletésű gazdasági és pénzügyi politika. 1982-ben, az USA-ban a GNP reálértéke az 1979-es szintre esett vissza, miközben két szájegyűvé vált az infláció. A magas kamatlábak ugyanakkor erős dollár kialakulásához vezettek. A nyolcvanas évek első felében folytatott amerikai monetáris politikának következményeként az USA nettó hitelezőből nettó adóssá vált. Az amerikai gazdaság növekedési szakasza az 1990-es évektől A z USA gazdaságának az elmúlt három évtizedben elért gazdaságnövekedési teljesítményét tekintve az 1990-esévtized kivételes eredményeket hozott. Hasonló időszak csak az 1960-as évtized volt, amikor az amerikai gazdaság is az aranykorszakát élte meg. Az 19990-es évek adatai azt mutatják, hogy az USA gazdasági tevékenysége rendkívüli méretű változásokon ment keresztül. Ennek egyik legfontosabb eleme

a számítástechnika, a számítógépek, valamint az információ-technológia jelentős térhódítása volt. 1990-es évtized során az amerikai gazdaság strukturális változásainak másik fő területe a munka átlagos termelékenységének gyors növekedése volt. Az 1970-es évtized elejétől kezdve a munka átlagos termelékenységének növekedése fokozatosan csökkent, majd az 1990-95 közötti időszak 1,6 %- s növekedése után ez az ütem az 1996-ot követő években már átlagban 2,6% volt. Ha a munka átlagos termelékenység elmúlt évben tapasztalt gyors növekedésének forrásait keressük, akkor ennek részletes analitikus felbontása megmutatja a legfontosabb változásokat. Így az árváltozás és árcsökkenés eredményezte helyettesítési hatás és gyors beruházás növekedés közvetlen következményeként termelékenysége növekedéséhez 0,49%-kal járult hozzá. a munka átlagos A teljes tényezőtermelékenység gyorsabb

növekedése pedig további 0,63%-kal növelte a munka átlagos termelékenységét. Ez utóbbi nagymértékben tükrözte azt a technikai változást, ami a számítógépek előállításában bekövetkezett, s aminek eredményeként ezeknek a termékeknek az árai jelentősen csökkentek. 1990-es évtized elejével összehasonlítva a munkaerő minőségének lassuló javulási üteme pedig csökkentette a munka átlagos termelékenységének növekedését. A munkaerő minőségének ez a lassuló javulási üteme annak lett a következménye, hogy jelentősen lecsökkent a még elérhető szabad munkaerőforrás. A teljes tényezőtermelékenység növekedése az 1973-1995 közötti időszakban viszonylag mérsékelt, éves átlagban 0,34% volt. 9 Az információ-technológia elterjedése jelentősen javítja az üzleti gyakorlatot, és az egész gazdaságban növeli a termelékenységet. A teljes tényezőtermelékenység gyors növekedésének részletesebb

elemzése is azt mutatja, hogy ezt a növekedést is jelentős részben az információ-technológia iparág teljesítményének bővülése és javulása eredményezte, ugyanis az egyéb iparágak és szolgáltatások termelékenységének növekedése ennél számottevően alacsony volt. A gazdasági előrejelzéseket tekintve a munka termelékenysége magas növekedési ütemének fenntartása az egyik kulcskérdése az amerikai gazdaság magas növekedésütemének tartósságát illetően. Egyes elemzők azt hangsúlyozzák, hogy bizonyos szempontból a különbségtétel a tőkefelhalmozás és a munkaerő minőségének javulása, valamint a teljes tényezőtermelékenység között lényegtelen kérdés mindaddig, amíg az átlagos munkatermelékenység növekedés munka átlagos termelékenységének és ez várhatóan tovább folytatódik, ugyanis ez utóbbi tartós fennmaradása az, ami végül is irányítja a hosszú távú növekedési ütemet és emeli az

életszínvonalat. Ebből a szempontból az elmúlt időszakban tapasztalt fejlemények bizonyos szempontból óvatosságra intenek. A high- tech ágazatokban jelenleg folyó technológiai fejlődés közvetlen forrása volt a teljes faktortermelékenység növekedésének, valamint közvetlen forrása egy ennél is gyorsabb tőkemélyülési folyamatnak. A gazdasági növekedés fenntarthatósága így kritikus mértékben attól függ, hogy milyen ütemű lesz a technológiai fejlődés ezekben az iparágakban. Az újabb gazdasági fejlemények nyomán erősödni látszanak azoknak az elemzőknek az érvei, akik szerint az új technológia előnyei elsősorban és sok esetben szinte kizárólag azokban a szektorokban és iparágakban jelentkeznek, amelyek közvetlen résztvevői ennek az új technológiafejlődési folyamatnak. Ilyenek elsősorban azok az iparágak, amelyek innovatívak és high-tech termékeket állítanak elő, valamint másodsorban azok az iparágak, melyek

vállalják és végigviszik a jelentős strukturális változást annak érdekében, hogy bevezethető legyen a legújabb információtechnológia is. Gazdasági recesszió•jellemzői az USA-ban A z amerikai makrogazdasági mutatók eddigi alakulása alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy az évezredet nyitó recesszió mindeddig enyhe volt. A reál-GDP növekedési üteme csak kismértékben csökkent 2001 második felében és a munkanélküliségi • A recesszió az, amikor „ a gazdaság egészében a gazdasági tevékenységek egy jelentős méretű visszaesése következik be, amely néhány hónapnál hosszabb ideig tart, észrevehető az ipari termelésen, a foglalkoztatottság szintjén, a reáljövedelmen, valamint a nagy- és kiskereskedelmi forgalom adatain is.” /NBER meghatározása/ 10 ráta is csak kismértékben növekedett. Számos elemző szerint általános, hogy egy gazdaság időnként erőteljes gazdasági növekedésbeli lassulást

mutat, azaz nem a színvonalban kerül lejjebb, hanem a növekedési ütem lesz csak kisebb, ami viszont továbbra is pozitív marad. Így elképzelhető komoly és hosszan tartó ütemcsökkenés, ami nagyobb nehézséget eredményez, mint egy enyhe és rövid ideig tartó recesszió. Mindegyik gazdasági recesszió tartalmaz visszaesést, de nem mindegyik gazdasági visszaesés jut el a recesszió állapotáig. Így a gazdaságtörténetben sokkal több növekedési ciklus fordul elő, mint konjukturális ciklus. Ezzel szemben vannak olyan nézetek is, amelyek szerint a növekedési ciklusok és a konjuktúraciklusok nem külön választhatóak, és így a gazdasági növekedés lassulását már recesszióként kezelik. Ez előbbieket figyelembe véve a korábbi gazdasági recessziók mélysége és a jelenlegi amerikai visszaesés jól összehasonlítható a különböző gazdasági mutatók alapján. Sok szakértő szerint a három legfontosabb gazdasági mutató: a GDP

növekedési üteme, a nem mezőgazdasági foglalkoztatottság alakulása, valamint a termelési rés, azaz a potenciális és valós termelés különbségének változása. E mutatókkal jellemzett amerikai gazdaság egyik szokatlan vonása az, hogy a recesszió feltételezett mélypontja viszonylag magas volt., azaz a fellendülés egy viszonylag magas termelési szintről kezdődik el. Az a tény, hogy az amerikai gazdaság a recesszió mélypontján is igen közel volt a potenciáli termelési nagysághoz, igen szokatlan vonása a jelenlegi amerikai gazdasági folyamatoknak. Nem kevésbé voltak meglepők az előzmények, azaz a hosszú és magas gazdasági növekedési és alacsony munkanélküliségi periódus, ami az amerikai gazdaságot az 1990-es évtized elején jellemezte. Az 1970 óta eltelt három évtized alatt három nagyobb recessziós időszak zajlott le az amerikai gazdaságban. Az 1974-75, az 1980-82 és az 1991 évek A gazdasági recessziót kiváltó okok: 

1974-75  olajár emelkedése  szigorú munkaerőpiac  túlértékelt tőzsdei árak  adósságcsúcs  szigorú monetáris politika  megfordult jövedelmezőségi görbe  hitelezési zavar  Bretton Woods-i pénzügyi rendszer, az aranystandard vége 11  1980-1982  olajár emelkedése  szigorú munkaerőpiac  adósságcsúcs  szigorú monetáris politika  hitelezési zavar  megfordult jövedelmezőségi görbe  1991  olajár emelkedése  szigorú munkaerőpiac  adósságcsúcs  szigorú monetáris politika  hitelezési zavar  megfordult jövedelmezőségi görbe  túlértékelt tőzsdei árak  Öböl-háború  2000-2001  olajár emelkedése  szigorú munkaerőpiac  adósságcsúcs  szigorú monetáris politika  hitelezési zavar  megfordult jövedelmezőségi görbe  túlértékelt tőzsdei árak  rekord méretű kereskedelmi

mérleg hiány  befektetési tőke és high-tech buborék  közel-keleti válság kiéleződése 12 Egy súlyosabb recessziót előrejelző elemzések érvei Alapvető gazdasági mutatókon alapuló elemzések z amerikai aggregát kereslet növekedésének struktúrája az 1992-et követő évek során a A korábbiakhoz viszonyítva elég szokatlan módon alakult. A magánszektor pénzügyi mérlege, azaz a rendelkezésre álló jövedelem és a teljes kiadások közötti különbség 19601992 között mindvégig pozitív volt, s az a GDP-nek kb.3 százalékos nagysága körül ingadozott, 1992 első negyedévét követően ez az arány igen gyors ütemben romlott, s a negyedéves hiányok a GDP 7-9 százalékát, egyszer a 12 százalékát is elérte. A magánszektor eladósodásának mértéke 2001 második negyedévében minden korábbi csúcsértéket és arányt meghaladt. Az adósságállomány a nem pénzügyi magánszektor rendelkezésre rendelkezésére

álló jövedelmének 172 százalékát tette ki, ami sokkal nagyobb arányú volt, mint amekkora az előző fellendülés csúcsán kialakult. A lakossági szektor adóssága pedig a rendelkezésre álló jövedelem 120 százaléka volt. A vállalati szektor esetében az adósság a szektor „cash flowjának” nyolcszorosát tette ki A növekvő eladósodottság fokozottan teszi a vállalatokat sebezhetővé a haszoncsökkenés kedvezőtlen következményeivel szemben, s jelent egyben korlátokat azzal kapcsolatban, hogy akár a saját részvények felvásárlása révén is, de fenntartsák ennek tőzsdei árfolyamát. Noha a háztartások nettó vagyonát növelhette a követelések piaci árainak emelkedése, de az adósságszolgálatot készpénzzel kell fizetni, ami viszont csak jövedelemből vagy a követelések értékesítésének nettó bevételéből származhat. Ez a fizetési kötelezettség határt szab annak, hogy a háztartások milyen mértékben válhatnak

eladósodottakká. A magas adósság-jövedelem arány érzékennyé teszi a háztartásokat a jövedelemben vagy a követelések áraiban bekövetkező változásokkal szemben. Az amerikai gazdaság jelenlegi ciklusa esetében a magánszektor pénzügyi mérlegének hiánya 2000 harmadik negyedévében elkezdett csökkenni, és ez a folyamat ma is tart. A változást a beruházások hirtelen elkezdődött csökkenése jelentette, amit aztán olyan tényezők is erősítettek, mint a követelések áraiban bekövetkezett visszaesés, a fogyasztás csökkenése, a munkanélküliség növekedése. A csökkenő beruházás, foglalkoztatás és profit mellett a vállalatok és a háztartások arra törekednek, hogy stabilizálják vagy éppenséggel csökkentsék adósságaikat, s ennek révén megfordítsák a hitelbővülés egész folyamatát. A gazdaságpolitikai előzményeket figyelembe véve látható, hogy az amerikai gazdaságban korábban soha nem fordult elő, hogy a

magánszektor pénzügyi mérlegének deficitje 13 meghaladta volna a GDP 6 százalékát. Hasonló helyzet viszont előfordult Nagy-Britanniában is, a 6 százalékos GDP-arány elérése után a magánszektor deficitje megfordult. Az amerikai gazdaság helyzetét tekintve a következő megjegyzéseket lehet tenni: 1. A magánszektor jövedelmeihez viszonyított kiadásainak csökkenése, valamint ennek hatásai a gazdasági tevékenységre és foglalkoztatottságra rendkívül jelentősek. Ha a magánszektor pénzügyi mérlege visszatérne az 1992 előtti szintre, akkor ez kb.700 milliárd dollár nagyságú aggregát keresletbeli csökkenést jelentene. Ha ez a folyamat gyorsan történik meg, akkor egy komoly recessziót eredményezhet. Ha a pénzügyi mérlegeknek a korábbi szintre való visszatérésére lassúbb ütemben kerül sor, akkor abból valószínűleg egy elhúzódó alacsony növekedési ütemű periódus alakulna ki. 2. Egy olyan recesszió vagy elhúzódó

stagnálás, amely az előbbiekben kifejtett folyamatok alapján alakulna ki, semmifajta olyan spontán felélénkülési tendenciát sem tartalmazna, mint azokban az esetekben, amikor a recesszió a szabályszerű folyamatok egyikének eredményeként alakul ki. Ilyen eset lehet, amikor az álló- vagy forgótőke beruházások visszaesnek. Vagyis a kiinduló helyzet az, amikor a magánszektor kiadásai jelentősen meghaladják a bevételeket, s a folyamat afelé irányul, hogy ez a különbség jelentősen csökkenjen. Ilyen körülmények közt az 1992 után folytatott amerikai fiskális politika, amely eredményeként a korábbi hiány eltűnt, és a széles körben nagyra értékelt többlet alakult ki, a konjunktúra szempontjából valószínűleg hibás elgondolást jelent. A kialakult helyzetet súlyosbító további fejlemény az, hogy a növekvően szigorodó fiskális politika hatásai összekapcsolódnak a fizetési mérleg növekvő hiányával. Ennek eredményeként az

USA helyzete jelentősen megváltozott, s a világ legnagyobb hitelezőjéből viszonylag rövid idő alatt a világ legnagyobb adósa lett. 3. Nagyon nehezen elképzelhető, hogy az USA képes lesz megfordítani a recessziós folyamatot olyan egyoldalú intézkedések révén, amelyeknek alapvetően a belső keresletet kell élénkíteni. Ennek oka részben az, hogy az USA folyó fizetési mérlegének hiánya a GDP stagnálása és a növekvő munkanélküliség mellett is a GDP-nek kb. 3,5%-a a folyó fizetési mérleg javulásának lehetőségei mérsékeltek, amit az amerikai exportlehetőségek jelenlegi korlátozottsága is magyaráz, ugyanis a világ kereslete és termelése visszaesett. A belső kereslet növekedése növeli a fizetési mérleg hiányát, és ezzel összefüggésben jelentősen megnőhet az eladósodottság mértéke is a világ felé. 14 Több gazdasági mutatón alapuló elemzések A lezajlott kedvezőtlen irányú változások az elemzések szerint

(pl. Rosen, 2002) azt jelzik, hogy a recesszió bekövetkeztének lehetősége megnőtt. Az összetettebb elemzések eredményeinek értékelői a több különböző mutató alakulását tekintve a következő főbb megállapításokat tették: A befektetési tőke többlete és az internetbuborék kialakulása Az elmúl néhány évben, az USA-ban közel akkora nagyságú befektetési tőkét gyűjtöttek össze, mint az azt megelőző közel két évtized során. A befektetési tőkealapok 1999 során rekordnagyságú 36 milliárdnyi összeget gyűjtöttek össze az USA-ban, amelynek több mint 90%-a az Internethez kapcsolódó vállalkozásokba került befektetésre. A kockázati tőke bősége ellenére az un. Újgazdaság nyereségessége nehezen megfogható maradt, a befektetések egy jelentős része sikertelennek bizonyult. A nagyközönség e piac iránti érdeklődése csökkent és a részvények árai elkezdtek csökkenni. A befektetési alapok ebbe a szektorba

irányuló befektetései már 200 végén csökkeni kezdtek, ami jelentős korrekciót jelentett a kockázati befektetéseket tekintve. A jelentős befektetési összeg ellenére már 2000ben kb 30 ezer főt kellett az amerikai internethez kapcsolódó vállalkozásoktól elbocsátani, továbbá a részvények ára több mint a felére esett vissza, s a felszámolt vállalatok száma meghaladta a 300-at. A high-tech szektor lassuló növekedése Az USA high-tech szektora az elmúlt évtized során gyors ütemű növekedési szakaszon ment keresztül. Ezt a folyamatot alapvetően két tényező segítette: az egyik a túlzott lelkesedés az Internet által nyújtott üzleti lehetőségek iránt, a másik a ciklikusan bekövetkezett nagyarányú olcsó és könnyen elérhető hitelek. E kettő eredményeként nagyarányú befektetésekre került sor a technológiával és különösen a telekommunikációs technológiával kapcsolatos területeken. A webcégek növekvő számú csődje

és a vállalkozások jelentős méretű eladósodottsága a hitelezők és a befektetők egyre nagyobb fokú óvatosságát idézte elő. Ennek következtében csökkent a hitelekből finanszírozott tőkebefektetések nagysága és aránya. Az amerikai tech-telekommunikációs szektort jelenleg a rövid lejáratú kapacitásfelesleg, a rossz hitelek és rossz beruházások jellemzik. 15 A tőzsdei árak túlértékeltsége a történelmi P/E arányokhoz viszonyítva A bőségesen rendelkezésre álló befektetési tőkék, valamint a külföldi tőkék, beáramlása azt eredményezte, hogy a tőzsdei árak a történelmi arányokhoz viszonyítva irracionálisan megemelkedtek. A tőzsdei árak emelkedésének igazi oka pedig a spekuláció, s nem pedig egy rendkívül nagy arányú vállalati jövedelemnövekedés volt. A vállalati jövedelmek növekedése számottevően kisebb volt, mint a részvények árainak emelkedése. Ennek eredményeként a vállalatok nettó értéke

és a háztartások nettó vagyona papíron jelentősen emelkedett. A piaci trendek ezt követő megfordulása azt eredményezte, hogy a nettó vagyonból kb. 2000 milliárd dollár egyszerűen eltűnt. A hitelpiacokat ért megszorító gazdaságpolitika A hitelpiacok szigorodása mind a három előző gazdasági recesszió egyik előidézője volt. A hitelpiac szigorítás egyrészt a hitelek minőségének romlását, másrészt pedig a hitelezők növekvő óvatosságát is jelzik. A hitelfeltételeket 200-ben az amerikai bankok kb 40% -a szigorította, s ez az arány 2001-ben 50% fölé emelkedett. A hitel lehetőségek csökkentésével a vállalatok kénytelenek a beruházásaikat kisebbíteni, ami viszont az amerikai gazdaság növekedési ütemét lassítja. A magánszektor jelentős eladósodása Az amerikai magánszektor, különösen a háztartások egy jelentős rész az elmúlt évek hosszú gazdaságnövekedési periódusa során abba atévedésbe esett, hogy a

tőzsdei árfolyamnyereségeket valódinak tekintette, s ennek hatására jelentős arányú eladósodást vállalt fel. Miközben az adósság növekedett, a megtakarítások csökkentek A túlságosan nagyméretű adósság, a növekvő adósságszolgálati terhek, a negatív megtakarítási ráta különösen érzékennyé teszi a gazdaságot a különböző hatásokra, és növeli annak kockázatát, hogy egy gazdaságnövekedési lassulás végül is mély recesszióba hajlik át. A magas energiaárak Az olajárak rendkívüli mértékű emelkedése a három korábbi gazdasági recesszió fontos előidéző okai közé tarozott. A nemzetközi olajpiaci árakhoz hasonlóan az amerikai belföldi nyersolajárak is jelentősen emelkedtek. A magas energiaárak úgy funkcionálnak az amerikai gazdaság résztvevői számára, mint egy jelentősen megemelt adótétel. A fogyasztói energiaárak nagyarányú növekedése miatt, a fogyasztói kereslet egyéb tételei az ezt követő

időben már észrevehetően csökkennek. 16 A rekordszintű kereskedelmi mérleghiány Az USA az elmúlt néhány év során a kereskedelmi mérlegét jelentős nagyságú és egyben rekordot jelentő hiánnyal zárta. Ennek eredményeként a folyó fizetési mérleg is hiánnyal zárt, aminek várható következménye az volt, hogy a dollár akkor még erős árfolyamát ez aláássa. A dollár jelentős arányú gyengülésére 2002 elején került sor. A meggyengült dollár számottevő mértékben csökkentette a külföldi tőke USA-ba való áramlásában való érdekeltséget. •Az USA-ba áramló külföldi tőke nagyságának csökkenésével, az amerikai tőzsdei részvény- és kötvényárak is esnek. A gyengülő dollár, bár javíthatja a kereskedelmi és folyó fizetési mérleg egyenlegét, de inflációs nyomást is kelthet, és ennek révén korlátozhatja a FED lehetőségeit a kamatlábak olyan mértékű és ütemű csökkentésében, amelyet a

belgazdasági szükségesség esetleg diktálna. A rendkívül szigorú munkaerőpiac Az ezredforduló idején a munkanélküliek aránya 30 éve a legalacsonyabb, kb. 4,0 százalék volt, s 2001 végén is csak 5,6 százalékot ért el, miközben a foglalkoztatási költségek gyors ütemben és jelentős mértékben emelkedtek. Ezt az emelkedést teljesen vagy nagymértékben ellensúlyozta a termelékenység emelkedése. A foglalkoztatási költségek fedezése szempontjából könnyítést jelentett a munkaadók számára az, hogy a bérkifizetések mellett egyre növekvő arányban, a saját vállalati részvényeknek az alkalmazottak számára való juttatása formájában is történhessen javadalmazás. Az ilyen juttatásban részesített alkalmazottak száma 1992 és 1999 között megtízszereződött, és az utóbbi években kb. 10 millió főt jelentett. Ennek a juttatási módnak köszönhetően az amerikai háztartásoknak több mint a fele rendelkezik

részvényekkel. A megfordult jövedelmezőségi görbe A megfordult jövedelmezőségi görbe ritka jelenség. Normális gazdasági körülmények között a befektetők hosszabb lejáratú kötvényeik után nagyobb hozamot várnak el azért, hogy ezzel ellensúlyozzák a hosszabb időt és a likviditási kockázatot. Az USA esetében a megfordult jövedelmezőségi görbe azt jelzi, hogy a monetáris politika megszorítóvá vált, s ez rendszerint a recessziókat megelőző időszakban következik be, ahogy ez az első három recessziós időszakban is megtörtént. A mostani időszakot nem a monetáris politikai szigorítás jellemzi, s így a megfordult jövedelmezőségi görbének alapvetően két másik oka van. Az egyik az, hogy • Az USA-ban befektetett külföldi tőke nagysága 1997-ben 104 milliárd USD, 1998-ban 182 milliárd USD, 1999-ben 272 milliárd USD. 17 a kormányzat a költségvetési többlet terhére most visszafizeti az államadósságot, a másik

pedig a FED-nek az a 2000 végéig gyakorolt politikája volt, hogy rövid lejáratú kamatlábakat felfelé nyomta annak érdekében, hogy a túlfűtött gazdasági növekedést visszafogja. A gazdasági növekedés gyengülése viszont a kamatláb-politika módosítását igényelte, s a kamatlábak csökkentése kezdődött el annak érdekében, hogy a recesszió elkerülhető legyen. A megszorító költségvetési politika Az USA szövetségi és legtöbb tagállam költségvetése az elmúlt évek során jelentős többlettel zárt. • A fiskális politikának láthatóan erőteljes a gazdasági növekedést csökkentő hatása Ilyen méretű és tartós költségvetési többlet automatikusan a gazdasági növekedés csökkenését eredményezi. Az enyhe visszaesést követő fellendülést előrejelző elemzések érvei z amerikai gazdasági folyamatok elemzői között nagy számban vannak olyanok, akik A szerint a gazdasági visszaesés már elérte a mélypontját, s

már láthatók a gazdasági növekedés fellendülése. Elemzéseik szerint a 2001, szeptember 11-i terrortámadás kedvezőtlen hatása csak rövid ideig volt érezhető mind a világgazdaságban, mind az USA gazdasági helyzetében.Az USA-ban a különböző nemzetgazdasági és üzleti mutatók javulása figyelhető meg. Ezek közé tarozik, hogy javultak a fogyasztói és üzleti bizalmi indexek, valamint az ipari termelés növekedése kiegyensúlyozottabbá vált. Reálgazdasági folyamatok és ezek pénzpiacok részéről történő értékelése Az USA reálgazdaságát 2002 első felében a következők jellemezték:  Az iparhoz hasonlóan az építőipar, s ezen belül a lakásépítés teljesítménye szintén erőteljes volt, ami szorosan kapcsolódott ahhoz, hogy az ingatlanárak továbbra is magas szinten maradtak. Kedvezőtlen folyamat volt, hogy az állótőke beruházások és tartalékok csökkenése a  korábbi gazdasági visszaesésekhez hasonló

nagyságokat ért el. A magánszektor fogyasztása meglepően erőteljes maradt, amit nagymértékben olyan  tényezők támogatták, mint a kamatlábak és az adókulcsok 2001 folyamán történt • Az USA szövetségi költségvetése 1999-ben 124 milliárd USD – a GDP 1,3%-a- , 2000-ben kb. 215 milliárd USD -a GDP 2,2%-a – többlettel zárt. 18 jelentős nagyságú csökkentése, a viszonylag nagyarányú bérnövekedés, az autóvásárlás széles körű ösztönzése.  Az előbbivel összefüggésben a kiskereskedelmi forgalom növekedése a várakozáson felül jelentős nagyságú volt, amit a gépkocsi értékesítések növekvő nagysága is segített.  A munkanélküliségi támogatásokért benyújtott új kérelmek száma jelentősen visszaesett ebben az időben, miközben a munkanélküliségi ráta, amely az amerikai konjuktúraciklusoknak ebben a szakaszában rendszerint emelkedik, 2001. decemberi szint alatt maradt. Mindezek

eredményeként a becslések szerint a GDP kb. 0, 75 százalékponttal lett magasabb éves szintre átszámítva, a 2001. negyedik negyedévében Egy további említésre méltó külső kedvező hatású tényező volt még a 2002 tavaszáig alacsony nemzetközi nyersolajár is. A tartalékokban 2002 elején bekövetkezett jelentősebb ütemű növekedés, valamint a gazdaságpolitika ösztönző jellege jelentik azt, amiknek alapján az optimista előrejelzések szerint az amerikai gazdaság növekedési üteme felgyorsul. Gazdaságpolitikai előzmények A fejlett ipari országok többségében a gazdasági helyzet alakulásának egyik fontosabb eleme volt az elmúlt két évtized során az, hogy sikerült az infláció ütemét alacsony szintre leszorítani. Az 1973. évi olajár emelkedést követő magas inflációs időszakot követően az USA-ban is az elmúlt évtized eredményezte a legalacsonyabb áremelkedéseket. Az 1984-1993 közötti átlagos 3,8 százalékos

inflációs ráta az azt követő időszakban a 200, évi 3,4 százalék kivételével 3 százalék alatt maradt. Ezt a sikert számos tényező segítette, amelyek között fontos szerepe volt a takarékos költségvetési politikának, a strukturális reformoknak, a csökkenő nyersolaj- és nyersanyagáraknak. Mindezek ellenére is széles körben elfogadott vélemény az, hogy a legfontosabb szerepet a FED irányította monetáris politika játszotta. Az amerikai monetáris politika is nagyobb mértékben és hamarább reagált az infláció ütemének változásaira, mint a termelés ingadozásaira. A kamatlábak változtatásának alkalmazása is sokkal gyakoribb volt, aminek révén a monetáris politika sokkal követhetőbbé és előreláthatóbbá vált. Ennek következményeként tovább erősödött a FED hitelessége, a kamatlábak esetében megjelölt célrátákra való áttérés a fokozatosság révén simább volt, csökkentek a gazdaságpolitika irányával

kapcsolatos bizonytalanságok, s egyben nőtt a magánszektor bizalma. A tartósan alacsony inflációs ütem három szempontból is megváltoztatta az inflációs folyamatot: 19  Az infláció ütemének ingadozása lecsökkent, aminek egyértelműen kedvező a hatása a gazdaságpolitikára és a gazdasági fejlődésre.  Az infláció a korábbi helyzethez viszonyítva jobban előrejelezhetővé vált, ami elsősorban az ingadozásbeli csökkenésnek az eredménye.  Az infláció hatásának tartóssága csökkent, mivel az inflációs ráta jelentősen mérséklődött, s ez azt jelentette, hogy egyes korábbi évek inflációs rátáinak nagysága egyre kevésbé fontos meghatározói a következő évek inflációs rátái nagyságának. A kisebb és kevésbé ingadozó inflációs ráta egy sokkal stabilabb gazdasági környezetet teremtett az USA-ban. Az USA makrogazdasági politikáját az elmúlt években az enyhítés jellemezte: a FED a kamatlábakat

jelentős mértékben, és folyamatosan csökkentette, hogy mérsékelje a gazdasági visszaesés ütemét, és lehetőleg serkentse az újbóli fellendülést. Kedvező fejleménynek tekinthető, hogy a korábbi gyengébb gazdasági visszaesésekre jellemző módon mérsékelten de a vártnál erőteljesebb növekedés indult meg a belső végső keresletben is. A makrogazdasági ösztönző politika és a belső és nemzetközi gazdasági tényezők kedvező hatásai egymást erősítették abban, hogy a gazdasági fellendülés az USA-ban újból megkezdődhessen. Kockázati elemek a várható gazdasági folyamatokban Az USA esetében az elmúlt évtized gyors gazdasági növekedése és a jelenlegi kezdődő fellendülés bizonyos kockázatot is tartalmaz, ugyanis a belső egyensúlytalanságok az elmúlt évek során növekedtek. A magas gazdasági növekedési ütem kedvezőtlen mellékhatásaként, ugyanis számos nemzetgazdasági mérleg esetén egyensúlytalanságok alakultak

ki, vagy ezek fokozódtak, mint például a folyó fizetési mérleg hiányának alakulása, a magánszektor megtakarításainak csökkenő rátája, a dollár túlértékeltsége, a vállalatok és a háztartások eladósodottsága stb. A korai gazdasági fellendülés kockázatos hatása abban van, hogy ez a folyamat tovább ronthatja az USA gazdasági egyensúlytalanságait. Ezek az egyensúlytalanságok több elemző értékelése szerint rövidtávon kezelhetők maradnak, különösen akkor, ha a termelékenység növekedése továbbra is erőteljes marad. Ugyanakkor kedvezőtlenül befolyásolhatják a gazdasági fellendülés fenntarthatóságát a későbbi időszakokban, különösen akkor, ha a gazdasági fellendülés a többi országban nem kezdődik el. Egyes elemzések nem zárják ki, hogy az amerikai gazdaság fellendülése lassabb lesz a vártnál, részben az egyensúlytalanságok miatt. Ilyen kedvezőtlen egyensúlytalanságnak 20 jelölik meg azt, hogy a

magánszektor beruházásai nem növekszenek jelentősen a kedvezőtlen profitkilátások miatt, vagy mivel a kihasználatlan kapacitásokról kiderül, hogy azok nagyobbak, mint amekkorának azt jelenleg feltételezik, vagy pedig mind a háztartások, mind az üzleti szektor hamarább tartja fontosnak a megtakarításaik növelését és pénzügyi mérlegeik stabilizálását. Természetesen a világ egyéb gazdasági és politikai tényezői, valamint folyamatai is jelentős hatással lehetnek az amerikai gazdaság fellendülésére. Ilyenek lehetnek a többi ország gazdasági fellendülése folyamatának gyorsasága és ereje, a nemzetközi nyersolajárak, valamint a nemzetközi politikai folyamatok. Ahol a legjobb az élet minősége 996-ban Kanada bizonyult az élet minősége alapján a legjobb országnak az UN 1 Development Index kimutatása szerint. Az elmúlt években a növekedés fő kiváltója az USA-ba irányuló export húzóereje volt, de úgy tűnik a megugró

belföldi kereslet, veszi át a motor szerepét, élén a magánszektorral. Az állami szektor a GDP-nek a 18%-t adja Az állami kiadások 1996 utolsó negyedévében 4,1 százalékkal voltak alacsonyabban, mint egy évvel korábban. Közgazdászok azt valószínűsítik, hogy az 1989 óta tartó árstabilitás, az 1 százalékot meghaladó infláció megmarad, esetleg mérséklődhetnek az árak is. További kedvező fejlemény, hogy többéves mérleghiány után a folyó fizetési mérleg ismét pozitív lett. Folyamatos a kanadai dollár erősödése az USA dollárral szemben. Tovább szűkül a rés a a kanadai és az USA kamatláb között. Ezek a kedvező tendenciák részben annak a következetes, inflációt megszorító monetáris politikának a gyümölcse, amelyet a Bank of Canada hirdetett meg. A munkanélküliség azonban változatlanul a kanadai gazdaság Achilles sarka. Kanada gazdasági eredményeihez az export generáló hatása nagymértékben hozzájárult. A

kivitel kb. 80 százaléka az USA-ba irányul A GDP kivitelből származó hányada tíz év alatt duplájára nőtt. Számottevően fejlődött a feldolgozott termékek kivitele, amivel párhuzamosan az energiahordozók, nyers- és alapanyag export csökkent. Kanada nagyon távol van Európától, ezért Kanada külkereskedelméből az EU kis arányban részesedik. 21 Neoliberális fordulat Új-Zélandon z új-zélandi gazdaság 1984 előtt- a magántulajdon elterjedése ellenére- szinte a magyar A reformkomunista gazdaságra emlékeztetett. A természeti erőforrások gazdagsága azonban jövedelmezővé tette ezt a modellt. A hatvanas évektől a fejlett országok protektivizmusa és az olajárrobbanás eltüntette ezeket az előnyöket, és válságba jutatta az országot, amelyből monetarista reformmal sikerült kijutnia. Az új-zélandi kormány eleinte nagyszabású beruházási programokkal próbálta a világgazdasági válság begyűrűzését ellensúlyozni, de ez

felborította az egyensúlyt: az infláció 10-20 %-os lett. A nyolcvanas években hatalomra kerülő Munkáspárt a jövedelemadózást a fogyasztási adózásra cserélte fel. Megnyitották a tőkepiacokat, eltörölték a kamatok és hitelek adminisztratív korlátozását, deregulálták a bankrendszert. A jegybank önálló lett: feladata az árstabilitás biztosítása. Az államadósságot külön pénzintézet intézi Az állami vállalatokat előbb profitorientált cégekké darabolták fel, majd ezeket privatizálták. A költségvetési egyensúly nem alakult ki magától, a jóléti kiadásokat csökkenteni kellett. Az új rendszerre való áttérés lassú volt, csak 1992-re érték el a GDP 6-7 évvel korábbi szintjét. Az infláció fokozatosan megszűnt, a kamatszint mélypontra süllyedt. Az egyensúlyt 1995-96ra érték el Utószó z USA elmúlt évtizedbeli gazdasági növekedési ütemének értékelései és a közeljövőben A való növekedési trendjeinek

alakulásával kapcsolatos vélemények sok szempontból eltérőek, vagy a közös elemek vagy érvek esetenként más hangsúlyt és fontosságot kapnak. Az amerikai gazdasági növekedés elmúlt időszakban tapasztalt, s korábban ismeretlen elemei számos új kérdést vetettek fel a gazdasági elemzők és a gazdaságpolitikusok számára. Az új fejlemények és a gazdasági növekedés összetevőinek szerepe nem minden szempontból egyértelműen tisztázott, s így számos bizonytalansági tényező létezik. Emiatt nem meglepő, hogy a jövővel kapcsolatos vélemények igen eltérőek. Az amerikai gazdasági konjunktúra utolsó ciklusának csúcspontja 2001 márciusában volt, azóta kisebb hullámokkal egy növekedési ütembeli lassulás zajlott le. Arról, hogy ez a visszaesés elérte-e már a mélypontját, felelősséggel nem lehet nyilatkozni. Az elemzések alapját a foglalkoztatottsági, a személyi jövedelmi, valamint az ipari termékek előállításának

adatai jelentik, amelyek szerint az 22 amerikai gazdaság helyzete 2002 májusa óta valamit javult, de ezek még nem biztosítanak elegendő alapot ahhoz, hogy trendváltozásról lehessen beszélni. A jelenlegi gazdasági helyzet több kockázatot is tartalmaz, csak ezek megfelelő figyelembevételével kialakított gazdaságpolitika biztosíthatja, hogy a jelenlegi visszaesés ne torkoljon igazi recesszióba. Az USA gazdasági súlya és hatása a világgazdaság egészére igen jelentős, éppen ezért fontos, hogy az amerikai gazdaság sikeresen tudjon alkalmazkodni az új feltételekhez, s a gazdaságpolitika megtalálja a megfelelő eszközöket a gazdasági növekedés támogatására. 23 Táblázatok 1. Táblázat A világgazdasági növekedése, 1500-1820 (éves átlagos növekedési ütem) 1500-1820 1820-1992 Világnépesség 0,29 0,95 Egy főre jutó GDP 0,04 1,21 Világ összes GDP-je 0,33 2,17 Világexport n. a 3,73 Forrás: Angus Maddison:

Monitoring the World Economy 1820-1992 2. Táblázat Népesedési adatok 100 lakosra jutó élve Születéskor várható születés élettartam 1820 1900 1992 1820 1900 1992 USA 5,52 3,23 1,59 n. a 47 77 Kanada 5,69 2,72 1,47 n. a n. a 78 Anglia 3,03 2,87 1.37 39 51 76 Németország 3,99 3,56 1,11 n. a 47 76 Forrás: Angus Maddison: Monitoring the World Economy 1820-1992 24 3. Táblázat A munka termelékenységének növekedése A munka termelékenységének növekedése (éves átlagos növekedés % -ban ) Ország 1913-1950 1950-1973 1973-1992 Nagy-Britannia 1,6 3,1 2,2 Egyesült Államok 2,5 2,7 1,1 Kanada 2,3 3,0 1,5 3,9 0,6 Magyarország Forrás: Angus Maddison: Monitoring the World Economy 1820-1992 25 Irodalomjegyzék Bara Zoltán, Szabó Katalin: Összehasonlító gazdaságtan 1996-Aula Kiadó, BudapestCsáki György: Nemzetközi gazdaságtan alapja 2002-Napvilág Kiadó, BudapestGyurgyák János: Mi a

politika? 1999-Osiris Kiadó, BudapestFigyelő: 2002/2 01. 10 P: 22-25 Figyelő: 2002/12 03. 21 P: 14-19 HVG: 2001/49 12. 08 P: 7-10 HVG: 2000/39 09. 09 P: 26 Külgazdaság 2002/12 P: 30-54 Világgazdaság 200 03. 01 Melléklet P: 1-38 26