Gazdasági Ismeretek | Gazdaságtörténet » Gazdaságtörténet az Ókortól napjainkig

Gazdaságtörténet az Ókortól napjainkig 1. Az újkőkorszak mezőgazdasága, a nomád pásztorkodás, az európai bevándorlások Az emberi lét kialakulását történelmi időszakokra tagolhatjuk. Őskor: Őskőkorszak (paleolit): i.e 1 millió évvel ezelőtt, a természet erőivel szembeni küzdelem, legfontosabb eszköze a pattintott kőszerszám, fahusáng, odúkban és hordákban éltek. Újkőkorszak: ie 10-8. évezred, csiszolás, csontok, ősi élelmiszertermelés Ókor: fémek megismerése (bronz, vas, rabszolgatartás. Bronzkor: ie 5 évezred, réz és cink ötvözete, luxustárgyak készítése, minőségi eszközhasználat. Vaskor: ie első évezredében, vas előállítása, olvasztás és feldolgozása, acél, eszköz és gépgyártás. Középkor: IV-XV század, Bizánci birodalom kialakulása és bukása. Újkor: XV-XX század, felfedezések, kereskedelem fejlődése. Atomkor: XX század, atomenergia hasznosítása Az újkőkorszak: nagy éghajlati változások

történtek, felmelegedés, növény- és állatvilág változása, erdőségek, füves pusztaságok, sivatagok alakultak ki. Új fajok, kipusztulások Földek művelése, állatok háziasítása, csiszolt kőszerszámok, kézi malmok, családok kialakulása, falvak, közösségek, anyajogú társadalom. Jurták, majd földből épített házak, járványszerű megbetegedések, átlag életkor 20-25 év. Mezőgazdaság: a vízforrásokkal rendelkező területeken földművelés, talajnedvesség megóvása is fontos volt (Gangesz, Mississipi, Eufrátesz, Tigris). Elsősorban gabonaféléket (búza, rizs, árpa), hagymát, gyümölcsöt (füge, datolya, narancs, olajbogyó) termesztettek. Agyagedényekben, vermekben tárolták, kövekkel törték, darálták azokat, főztek, sütöttek. Szabályozatlan parlagváltás: a termőképességet figyelve, ha nem volt elég hozam, elhagyták a földet néhány évre, és másikon termesztettek. Szabályozott parlagváltás: a lakosság

növekedése miatt a földeket meghatározott időszakonként váltogatták. Nomád pásztorkodás: ott jött létre, ahol a rossz természetföldrajzi viszonyok miatt a földművelés nem tudott meghonosodni, ezért itt állatot tartottak, vadásztak (sztyeppeken). Nagy számú volt a lovak háziasítása, hátasként is használták, majd később a földművelésekhez. Európai bevándorlások: az újkőkor elején még nagyon kevés volt a lakosság száma (2-4 fő/100km²), majd a kor közepén kezdett növekedni, a Földközi-tenger térségéből és délnyugat-Ázsiából vándoroltak be. Ők már nem csak gyűjtögettek, hanem ismerték már a nomád pásztorkodást, növénytermesztést, kialakult a mezőgazdaság. A népesség növekedésével (200-600 fő/100km²) megindult a helyváltoztatás is. Útvonalak: (ie 6) Földközi-tenger (Görögország, Adria), Duna-völgye (i.e5, Duna, Rajna mentén Hollandiáig, szétszéledtek, beépültek), Nyugat-Ázsia (i.e3, dél-orosz

sztyeppékről, Lengyelország) A melegebb éghajlatváltozás miatt megnőttek az erdőségek, újra elkezdődtek a vándorlások (Franciaország, Ukrajna). Kézművesség: egyidős az emberiséggel, elvált a mezőgazdaság és a kézművesség, kereskedelem alakult ki csere révén. Csiszolás, pattintás, védekezés és munkavégzés, állati csontok, bőrök felhasználása, edények gyártása, textilanyagok készítése. 2. A magyarság őshazája, vándorlásai és a honfoglalás Bronzkor: ie 5 évezred, réz és cink ötvözete, luxustárgyak készítése, minőségi eszközhasználat. Kialakult a fémművesség, központja a Duna medence és környéke volt. Kialakult a lovasnomádkodás, törzsekbe tömörülve kiraboltak más törzseket. A harcban elejtett foglyokat gyakran rabszolgaként cserébe adták termékekért. Az anyajogú társadalmat felváltotta az apajogú társadalom A törzsek élére fejedelmeket neveztek ki, megindult a társadalom differenciálódása

(nemesség, katonai arisztokrácia). Az őshaza az Ural hegység keleti és nyugati oldala volt, az itt élő urali népek szétváltak és elvándoroltak (finnugor maradt, a szamolyédok keletre mentek). A finnugor törzs felbomlott finn és ugor népekre, a finn ág nyugatra, az ugorok keletre vándoroltak, majd az Ázsiából kiáramló népektől eltanulták a fémművességet, a réz használatát, a háziasítást, lótartást és a földművelést. Mivel az időjárás hidegre fordult (i.e1), népeink délre vándoroltak, ekkor alakult ki a magyarság Megnőtt az állattartás jelentősége, majd később újra előtérbe került a földművelés. Újabb legelőkre volt szükség, ez azonban együtt járt a szomszédos területen élő törzsekkel való megküzdéssel. A harcok állandókká váltak Az anyajogú családok éppen emiatt inkább apajogúvá váltak. Kis családi közösségekben éltek, ez tette lehetővé a szaporulatot A törzsek élén törzsfők álltak, a

törzsszövetségek politikai szervezetként működtek. A közös nyelv az uralkodó törzs nyelve volt, közülük került ki a vezérlő fejedelem is. A beáramló népek szokásait átvették (hunok, avarok, kazárok). A magyarok vándorlásai továbbra is összefüggtek az éghajlati változásokkal. Isz 350-400 évben már a Baskíria vidékén éltek, önálló népként (Magna Hungária). Hosszabb száraz időszak következett (750-800), emiatt kitelepültek. Nagyobb csoportokban délre indultak, Volga és Don területén telepedtek le (itt a bolgár törökök fennhatósága alatt éltek). Majd Levédiába, utána pedig az Etelközben telepedtek le, ahonnét a besenyők kiszorították őket (890), így a Kárpátok felé húzódtak, és 895-896-ban átkeltek a Kárpátokon, megszállták a Kárpát-medencét. Állattartás mellett földműveléssel is foglalkoztak (árpa, búza, köles, dió, alma, szőlő, borsó). Jelentős volt a kézművességük (ács, kovács,

íjkészítők), kialakulóban volt a kereskedelem, vagyontagolódás, osztályviszonyok alakulása. 3. Az egyiptomi és a görög birodalmak gazdaságának főbb jellemzői A kézművesség kialakulásával és elterjedésével megnőtt a cserekereskedelem, főleg a tengerpart közelében. Ezen a területen élők így vagyonilag megerősödtek, kialakultak az osztálybeli különbségek. A parasztok, kézművesek elszegényedtek, a vagyonosabbak pedig jelentős szerepet töltöttek be a katonai és társadalmi vezető pozíciókban. A háborúskodás nem csak a területekért folyt, hanem az emberekért, a rabszolgákért is (embertelen tartásmód, korlátozott mozgás). Gyakorikká váltak a rabszolgaszerző háborúk Jelentős rabszolgatartó társadalom volt a Görög, egyiptomi és Római birodalmak. Egyiptomi Birodalom: i.e4-3 évezredben despotikus rendszer alakult ki, élén a fáraó állt, akit istenként tiszteltek. Hatalmát a vallásra és a katonaságra alapozta

Százezres számú rabszolgákkal hatalmas piramisokat, szfinxeket építtetett. Az irányításban jelentős szerepük volt még a papoknak, ők voltak a legképzettebbek. A hadsereg őrködött a fáraó és alattvalói fölött. A lakosság 90%-át a rabszolgák és a parasztok alkották A mezőgazdasági termelést a Nílus áradásaira alapozták a száraz időjárás miatt (július és szeptember). A vizet csatornákkal juttatták el a száraz területekre A föld a fáraó és az egyház tulajdonában volt, a parasztoknak csak nagyon kevés földjük volt. Főleg kalászos gabonát termeltek, emellett zöldségféléket, gyümölcsöt, szőlőt termeltek. Az állattartásban főleg teherhordó állatokat (tevét, szamarat) neveltek, mellette juhot, kecskét, marhát, sertést. A lovad csak hadi célokra használták Görög Birodalom: a mai Görögország területét i.e 12-11 században szállták meg, majd felgyorsult a társadalom rétegződése A kereskedelem elősegítette

a rabszolgatartás lehetőségeit. A parasztok nagy része eladósodott, szolgasorsba jutott, a vagyonosabbakból kialakult a földbirtokos osztály. Városállamok (poliszok) alakultak ki, melyek között laza politikai kapcsolat volt. A rossz domborzati viszonyok miatt nem tudták megtermelni a megfelelő mennyiségű gabonát, ezért behozatalra szorultak. Ezt úgy oldották meg, hogy ie 800-500 között gyarmatosították a Földközi-tenger partvidékét, Dél-Itáliát, Szicíliát. Itt földművelést folytattak. A gyarmatok önálló városállamok voltak, politikai függetlenségüket megtartották. A legértékesebb cseretárgyak a rabszolgák voltak Az eladósodott parasztokat a gyarmatokra telepítették, így segítve új egzisztenciájukat. A talaj termőképességét két- és háromnyomásos műveléssel, vetésforgó alkalmazásával tartották fent, trágyáztak (kalászos, gyümölcs, zöldségfélék). Általában domboldalra, teraszosan vagy a mélyebb

folyóvölgyekben. Az állatokat télen a védett völgyekben tartották, majd kihajtották őket a legelőkre (juh, kecske, marha és sertés is). Jellegzetes volt a hajóépítés, öntöző berendezések, textilipar. 4. A római birodalom gazdaságának főbb jellemzői a kialakulástól a felbomlásig Az itáliai törzsek i.e12 században vándoroltak be az Appennini-félszigetre, Róma városát ie 753-ban alapították, ami később a központtá vált. Államformája többször változott Alapításkor királyság volt jelen, a király egy személyben uralkodó, a hadsereg főparancsnoka, főpap és bíró is volt. Kialakult az osztálytársadalom: szabad polgárság: teljes jogúak (patríciusok, főleg állattartással foglalkoztak, nemzetségi utódok), korlátozott jogúak (plebejusok, földművelők, kézművesek leszármazottai). Ie 510-ben arisztokratikus köztársasággá alakult át. A két réteg egyenjogúvá vált, a felső rétegeiből jött létre a nemesség

(nobilitás). Ie 264-146 között meghódították a Földközi-tenger nyugati, majd keleti partvidékét. Ebben az időben a legnagyobb hatalmú rabszolgatartó társadalom volt. A meghódított területeket felosztották tartományokra (provinciákra), melyeket helytartók irányítottak. Kihasználták a rabszolgákat és a parasztokat, majd ie 73-71-ben Spartacus vezetésével lázadás tört ki. A Római Császárság ie 30-20-ban jött létre, melyben meghatározó volt a kereskedelem és a mezőgazdaság. Paraszti kisüzemek (gabonatermelés), amit elsorvasztott a provinciákból behozott nagy mennyiségű gabona. A rabszolgatartók főleg zöldség és gyümölcstermesztésre rendezkedtek be, új fajok jelentek meg (alma, körte, füge, gesztenye, barack). Állatok közül főleg kecskét és juhot tartottak, lovat csak sport és hadi célokra neveltek. A kézművészet közül kiemelkedő volt a hajóépítés, építészet (épületek, fürdők, utak), fémolvasztás,

textilkészítés. Elsősorban a tenger adta lehetőségeket használták fel, az utakat főleg hadi célokra használták. A birodalom bukását elősegítette a nagyfokú korrupció, a rabszolgamunkára alapozott munka, és így a fejlődés háttérbe szorulása. Csökkentek a rabszolgaszerző háborúk, emelkedett az általuk termelt áru ára. 5. A korai feudalizmus főbb jellemzői Nyugat-Európában A rabszolgatartó-rendszer hanyatlásnak indult, mivel lassúnak bizonyult, drágának és meggátolta a gazdasági és technikai fejlődést. A feudalizmus olyan társadalmi, gazdasági rend, melyre a földesúri tulajdon, az azt használó, azon termelést végző, használatáért terménnyel fizető jobbágy személyes főggősége a jellemző. A faluközösségek felbomlottak, helyette földesúri birtokok alakultak ki, a földművesek jobbágyokká váltak, viszont érdekeltté váltak a termelésben, az eszközök a tulajdonukban lehetett és szabadon gazdálkodhattak a

bérelt területen. Korai feudalizmus: a feudalizmus elindulása a Frank Birodalom felbomlásával indult meg a IX és X században, de igazán a XII században vált teljessé. Feudális földmonopólium: minden föld földesúri tulajdonban volt, azt a földesúr osztotta szét, létrejött a hűbéri viszony, vagyis valamilyen szolgálat ellenében kapott földet, de azt továbbadhatta másnak (láncszerű folyamat). kettős földhasználat, vagyis a földesúr is gazdálkodott, amit kiparcellázott, azon a jobbágy. A birtokot elvették a parasztoktól, illetve kénytelen volt eladni, vagy a király adományozta. Zárt jelleg (az eszközöket ott állították elő) és az önellátás a jellemző. Váruradalmak kialakulása: a főnemesek megszállták a királyi várakat, vagy a király adományozta nekik, ez volt a hatalom és a majorság központja. Járadékrendszer kialakulása: a megtermelt termékek egy részét eltulajdonították, volt a munkajáradék (robot, kötelező

ingyenmunka), terményjáradék (a termék elsajátítása), pénzjáradék (a kötelezettségeket pénzben teljesítették), illeték (az eszközök használatáért). Politikai konszolidáció: mindenki számára elfogadható törvények, elvárások létrehozása. Gazdasági élet fellendülése: növekedtek a megművelhető területek (erdőirtás, mocsárlecsapolás), két- (felét gabonával, másik felét csak művelték, tehát ugaroltatták, de nem vetették be) illetve háromnyomásos gazdálkodás (egy részét ősszel, tavasszal vetették be, a többit ugaroltatták), fejlődött az ipar (borászat, vas, kézművesség). 6. A Nyugat-Európai fejlett feudalizmus főbb jellemzői A rabszolgatartó-rendszer hanyatlásnak indult, mivel lassúnak bizonyult, drágának és meggátolta a gazdasági és technikai fejlődést. A feudalizmus olyan társadalmi, gazdasági rend, melyre a földesúri tulajdon, az azt használó, azon termelést végző, használatáért terménnyel

fizető jobbágy személyes függősége a jellemző. A faluközösségek felbomlottak, helyette földesúri birtokok alakultak ki, a földművesek jobbágyokká váltak, viszont érdekeltté váltak a termelésben, az eszközök a tulajdonukban lehetett és szabadon gazdálkodhattak a bérelt területen. A fejlett feudalizmus: a XIII-XV századra tehető, a teljes kibontakozás, a hanyatlás elkezdődése. Ezt a korszakot ellentmondások jellemezték Jellemző voltak a parasztfelkelések, a városok és a földesurak közötti harcok, az emberi járványok csökkentették a népesség számát. Felgyorsult a mezőgazdasági fejlődés, a termelés növekedett, a területek nagysága is nőtt. Eltűnt az ugaroltatás, nőtt a gyümölcs és zöldségtermesztés, az ipari növények termesztése, fellendült a gabonakereskedelem, növekedett a háziállatok tenyésztése. A népesség növekedett, viszont egyoldalú volt a táplálkozás. Meghatározó szerepe volt az ipari

fejlődésnek: különvált a mezőgazdaság és az ipar, ezt az urbanizáció is kiváltotta. Tőkével rendelkező iparosok és bérmunkások, bányászat, kohászat, gépgyártás. Céhek: saját eszközrendszerrel rendelkeztek, védték a kézműveseket, önálló gazdasági intézmény. Manufaktúra: termelési forma, munkamegosztással, bérezésért, inkább tömegtermelésre. Városok kialakulása, fejlődése: a falut elhagyó parasztok főleg a központokhoz, fontosabb utakhoz települtek, oda épültek a városok. A városok kereskedelmi központokká váltak, az ott élő polgárok felléptek szabadságukért, a földesúri önkény ellen, az iparosok harcba szálltak a városi arisztokratákkal, kialakult a gazdagabb és szegényebb réteg. Áru- és pénzviszonyok kibővülése: egy ideig csak az árucsere volt jellemző, aztán szerepet kapott a pénz is, a különböző nemzetek között. Mivel a földesúr a piacon jobb minőségben tudta beszerezni az árut,

ezért a jobbágyokat arra kényszerítette, hogy járadékok fejében pénz adjanak. Kialakultak a családi gazdaságok, a jobbágyok és parasztok a felesleges árujukat a piacon eladták, helyette eszközöket vásároltak. A parasztság is differenciálódott szegényebb és gazdagabb rétegekre. 7. A Nyugat-Európai késői feudalizmus főbb jellemzői A rabszolgatartó-rendszer hanyatlásnak indult, mivel lassúnak bizonyult, drágának és meggátolta a gazdasági és technikai fejlődést. A feudalizmus olyan társadalmi, gazdasági rend, melyre a földesúri tulajdon, az azt használó, azon termelést végző, használatáért terménnyel fizető jobbágy személyes függősége a jellemző. A faluközösségek felbomlottak, helyette földesúri birtokok alakultak ki, a földművesek jobbágyokká váltak, viszont érdekeltté váltak a termelésben, az eszközök a tulajdonukban lehetett és szabadon gazdálkodhattak a bérelt területen. Késői feudalizmus: a XVI-XVII

századra jellemző, a felbomlása és a tőkés viszonyok fellendülése volt a jellemző. Technikai fejlődés: víz és szél erejének kihasználása, kemencék, kohók létesítése, tökélesedett a hajózás, feltalálások (betűnyomtatás). Társadalmi munkamegosztás: a termelőegységek specializálódtak, központosított üzemek, a kapcsolatok egyes vidékek között is létrejöttek, megfelelő piaci áruellátás, megnőtt a bankok, hitelintézetek szerepe, létrejött a tőzsde, ami áru és értékpapírügyletek színhelye lett, megfelelő szakmunkás emberek, bérmunkások létrejötte. A mezőgazdaság lassabb fejlődése: megnőtt a kereslet, nagytérségi specializáció jött létre, fejlődött a termesztéstechnológia (jobb gépek), a növekedett állatállomány miatt megnőtt a szálastakarmány termelése is, kialakultak a szegényebb és gazdagabb paraszti rétegek. Nagy földrajzi felfedezések, gyarmatosítások: a fejlődés megkívánta az új

nyersanyagok behozatalát, versengések voltak a tengeri utak felfedezéséért, gyors ütemben fejlődött a hajóipar, már nem csak luxuscikkeket, hanem alapvető élelmiszereket is szállítottak, ismeretlen termékek (kukorica, burgonya, kávé, tea, kakaó, cukornád), megnőtt a pénz mennyisége, felhalmozódtak az ezüst és arany készletek. A tőkés termelés felgyorsulásának egyik fő ára az volt, hogy a tőkésebb államok gyarmatokat szereztek (spanyol, angol, francia, holland, portugál). 8. Az ipari forradalom első hullámának főbb jellemzői A feudalizmust (földesúri rendszer) felváltotta a kapitalizmus, mely vállalkozói alapokra épült, melyben a résztvevők saját felelősségükre, kockázatukra tevékenykedtek, hogy minél nagyobb vagyonra tegyenek szert. Az árakat a piac befolyásolta Az ipari forradalom megalapozta a termelés növekedését, annak színvonalát. Az ipari forradalom minden országban végbement a kapitalizmus belépésével. A

forradalom Angliában indult el a XVIII században, elsősorban az iparra hatott különböző feltalálásokkal (vetélő, fonógép, gőzgép, vasiparban a koksz feltalálása. Új ipari városok, szektorok jöttek létre, megnőtt a munkaerő szükséglet, javult a közlekedés, az úthálózat, hajózás, megnőtt a külkereskedelem, a gépesítés viszont tönkretette a kézműveseket, megindultak a gépromboló lázadások. Megnőtt a mezőgazdasági termékek iránti kereslet, ezek előállítása főként a falusi emberekre hárult. Megjelentek az új gépek (arató, gőzeke, cséplőgép), ezáltal nőtt a termelékenység, megszűnt az ugar, nőtt a termőterület nagysága, megnőtt a juhágazat és a textilipar jelentősége. Az ipari forradalom mindenhol lejátszódott, csak eltérő időben, ehhez hozzájárult a kapitalizmus győzelme. Ez együtt járt a polgári forradalmakkal, amik főleg a feudalizmus felszámolására épültek. A válságok is együtt jártak

ezekkel, tönkre mentek a kisvállalkozások, megerősödtek a nagyvállalatok. A válságok bár lassították, de nem tudták megállítani a fejlődést. 9. Az ipari forradalom második hullámának főbb jellemzői A feudalizmust (földesúri rendszer) felváltotta a kapitalizmus, mely vállalkozói alapokra épült, melyben a résztvevők saját felelősségükre, kockázatukra tevékenykedtek, hogy minél nagyobb vagyonra tegyenek szert. Az árakat a piac befolyásolta Az ipari forradalom megalapozta a termelés növekedését, annak színvonalát. Az ipari forradalom minden országban végbement a kapitalizmus belépésével. A forradalom Angliában indult el a XVIII században, elsősorban az iparra hatott. Majd a XX században végigsöpört az újabb technikai fejlődés, kibővült a világkereskedelem, az erőforrásokat minél nagyobb mennyiségben bányászták és termelték. A kőszén helyett mindinkább a kőolajat használták, megnőtt az igény az elektromos

áram iránt, új iparágak születtek (elektromos, vegy, belső égésű motorok), új vas és acélfajtákat igényeltek (saválló, hőálló, rozsdamentes), tért hódított az alumínium, fejlődött a közlekedés (vasúthálózat), rádiótelefonok, televíziós adások. Az 1914-ben kirobbant I. világháború igen nagy károkat okozott egész Európában Ezt a háborút az országok közötti ellentétek, az új piacokért való folyó harcok előzték meg. Az ipari termelést főleg haditermelésre fordították, a két ellenséges koalíció között robbant ki (központi hatalmak és az antant). A háború az emberiségnek nagyon nagy emberi és anyagi károkat okozott (károk, éhezések, járványok). Legnagyobb károk a mezőgazdaságban (férfi állomány, kapcsolatok), állatokban, lakóházakban, ipari létesítményekben keletkeztek. A háború befejeztével a békeszerződésekkel egyes országok átrendeződtek. A hiányokat máshonnan pótolták, ezért azon

országok termelése átrendeződött és vagyonuk is megnőtt. A háború utáni újjáépítés gyors ütemben kezdődött meg, ehhez figyelembe kellett venni az új határokat is, a lehetőségeket, megindult a gépesítés, nagyobb családi farmok alakultak, amivel együtt a munkanélküliség, sok paraszt elhagyta a mezőgazdaságot, az export a háború alatti szinten maradt, nőtt az eladhatatlan termékek mennyisége. A fellendülés után létrejött az újabb világgazdasági válság: 1928 környékén kezdődött, amikor az Egyesült Államokban hatalmas megtermelt és eladhatatlan készletek halmozódtak fel. 1929-ben kitört a New Yorki tőzsdén a válság, a gazdaság minden ágát érintette, minden országra kiterjedt, a termelés visszaesett, visszaesett a század eleji szintre. A parasztok kénytelenek voltak poton áron eladni termékeiket, tönkrementek, kevesebb gépet vásároltak, így kihatott az iparra is. Szükség volt az állami beavatkozásra, amit

Rosevelt indított el, ami azt mondta ki, hogy az államnak szükséges közbelépni, mégpedig olyan szinten, hogy felvásárlásokat eszközöltek, ösztönözték a fogyasztást (minőség, új fajták, technológia) és támogatták a termelés csökkenését. Vámokkal visszavetették a behozatalt, a kivitelt felárakkal eszközölték ki. 10. Az első világháború okai és következményei, a háború utáni újjáépítés NyugatEurópában A feudalizmust (földesúri rendszer) felváltotta a kapitalizmus, mely vállalkozói alapokra épült, melyben a résztvevők saját felelősségükre, kockázatukra tevékenykedtek, hogy minél nagyobb vagyonra tegyenek szert. Az árakat a piac befolyásolta. Az ipari forradalom megalapozta a termelés növekedését, annak színvonalát Az ipari forradalom minden országban végbement a kapitalizmus belépésével. A forradalom Angliában indult el a XVIII században, elsősorban az iparra hatott (első és második hullám). Az 1914-ben

kirobbant I világháború igen nagy károkat okozott egész Európában. Ezt a háborút az országok közötti ellentétek, az új piacokért való folyó harcok előzték meg. Az ipari termelést főleg haditermelésre fordították, a két ellenséges koalíció között robbant ki (központi hatalmak és az antant). A háború az emberiségnek nagyon nagy emberi és anyagi károkat okozott (károk, éhezések, járványok). Legnagyobb károk a mezőgazdaságban (férfi állomány, kapcsolatok), állatokban, lakóházakban, ipari létesítményekben keletkeztek. A háború befejeztével a békeszerződésekkel egyes országok átrendeződtek. A hiányokat máshonnan pótolták, ezért azon országok termelése átrendeződött és vagyonuk is megnőtt. A háború utáni újjáépítés gyors ütemben kezdődött meg, ehhez figyelembe kellett venni az új határokat is, a lehetőségeket, megindult a gépesítés, nagyobb családi farmok alakultak, amivel együtt a

munkanélküliség, sok paraszt elhagyta a mezőgazdaságot, az export a háború alatti szinten maradt, nőtt az eladhatatlan termékek mennyisége. 11. Az 1929-33-as gazdasági világválság okai és következményei, kezelésének módjai A feudalizmust (földesúri rendszer) felváltotta a kapitalizmus, mely vállalkozói alapokra épült, melyben a résztvevők saját felelősségükre, kockázatukra tevékenykedtek, hogy minél nagyobb vagyonra tegyenek szert. Az árakat a piac befolyásolta Az ipari forradalom megalapozta a termelés növekedését, annak színvonalát. Az ipari forradalom minden országban végbement a kapitalizmus belépésével. A forradalom Angliában indult el a XVIII században, elsősorban az iparra hatott (első és második hullám). Az 1914-ben kirobbant I. világháború igen nagy károkat okozott egész Európában Ezt a háborút az országok közötti ellentétek, az új piacokért való folyó harcok előzték meg. Az ipari termelést főleg

haditermelésre fordították, a két ellenséges koalíció között robbant ki (központi hatalmak és az antant). A háború az emberiségnek nagyon nagy emberi és anyagi károkat okozott (károk, éhezések, járványok). Legnagyobb károk a mezőgazdaságban (férfi állomány, kapcsolatok), állatokban, lakóházakban, ipari létesítményekben keletkeztek. A háború befejeztével a békeszerződésekkel egyes országok átrendeződtek. A hiányokat máshonnan pótolták, ezért azon országok termelése átrendeződött és vagyonuk is megnőtt. A háború utáni újjáépítés gyors ütemben kezdődött meg, ehhez figyelembe kellett venni az új határokat is, a lehetőségeket, megindult a gépesítés, nagyobb családi farmok alakultak, amivel együtt a munkanélküliség, sok paraszt elhagyta a mezőgazdaságot, az export a háború alatti szinten maradt, nőtt az eladhatatlan termékek mennyisége. A fellendülés után létrejött az újabb világgazdasági válság:

1928 környékén kezdődött, amikor az Egyesült Államokban hatalmas megtermelt és eladhatatlan készletek halmozódtak fel. 1929-ben kitört a New Yorki tőzsdén a válság, a gazdaság minden ágát érintette, minden országra kiterjedt, a termelés visszaesett, visszaesett a század eleji szintre. A parasztok kénytelenek voltak potom áron eladni termékeiket, tönkrementek, kevesebb gépet vásároltak, így kihatott az iparra is. Szükség volt az állami beavatkozásra, amit Rosevelt indított el, ami azt mondta ki, hogy az államnak szükséges közbelépni, mégpedig olyan szinten, hogy felvásárlásokat eszközöltek, ösztönözték a fogyasztást (minőség, új fajták, technológia) és támogatták a termelés csökkenését. Vámokkal visszavetették a behozatalt, a kivitelt felárakkal eszközölték ki. 12. Az államalapítás főbb tényezői, az államszervezet és az egyházi szervezet kialakítása Magyarországon. A honfoglaló magyarság már ismerte az

ekés földművelést, elsősorban búzát, rozst, kölest, szőlőt termesztettek és bort termeltek, már ismerték a sörkészítést is. Az juh és kecske nomádpásztorkodás mellett nőtt a marha és a sertés tartása is, a lónak megbecsült szerepe volt. Kézművességben főleg a fém és bőrművesség volt jellemző Igen gyakoriak voltak a kalandozó hadjáratok, melynek célja a zsákmány és rabszolgaszerzés volt. 933-ban Merseburgnál, 955-ben pedig Ausburgnál vereséget szenvedtek, mely a portyázások megszűnéséhez vezetett. A X században, Géza fejedelemsége alatt megkezdődött a központi hatalom építése. Az államalapítást szükségessé tette a portyázások során szenvedett vereségek, a szomszédok megerősödése, valamint a törzsi ellentétek kiéleződése. Meghatározó szerepet kapott a kereszténység, hiszen a kis létszámú pogány lakosság a két erős kereszténység között foglalt helyet. Ezért Géza fejedelem megkereszteltette

magát és fiát, Istvánt, valamint feleségül kérte a bajor Henrik nővérét, Gizellát. 997-ben meghalt, fia folytatta az építést Istvánt 1000-ben királlyá koronázták, ezzel az ország a keresztény Európa része lett. Elősegítette a feudalizáció meggyorsítását (földesúri birtokok). A törzsek között az öröklődés vérségi alapon működött, mivel ezek ellenezték az egységes alapokon létrejövő hatalmat, ezért Istvánnak harcokat kellett vívnia velük, amikhez külföldi segítségeket hívott, az így kivívott földeket a királyi birtokhoz csatolta. Államszervezet kiépítése: a központ Esztergom volt, a méltóság a nádorispán. István kialakította a vármegyerendszert (vár és határa). Központ a vár, élén a várispán (katonai parancsnok), helyettesei az udvarbíró (igazságszolgáltatás) és a hadnagy (katonaság), a várjobbágyok szabadok voltak, a hadsereg tagjai. A várbirtokon kívül volt a világi és egyházi birtok,

amikről az ispán hajtotta be az adót, királyi tanács (király választottjai). Ez fennmaradt XIII századig, majd felváltotta a nemesi vármegyerendszer. Egyházi szervezet: vagyoni alapjuk a királyi földbirtok adományok és a kötelező adók adták (egyházi tized). Minden tizedik falu köteles volt egy templomot építtetni, Pannonhalmi Apátság, egyházi birtokok. A kereszténység felvétele sok pogánylázadással, vérrel járt. 13. A korai feudalizmus kialakítása és főbb jellemzői Magyarországon a X-XIII században. A feudalizmus kialakulásához meg kellett, hogy jelenjen a földbirtok, mint magántulajdon. Erre az államalapítás utáni időszakban került sor A királyok bőven osztogatták a földet a rajtuk élő parasztokkal együtt az őket szolgáló személyeknek. Míg máshol a földet bizonyos szolgálat fejében adták, addig nálunk a szolgálatot jutalmazták a földdel. Ezzel egy időben védelmező törvényeket is hoztak (birtoklásról és

a parasztság jobbágysorba való süllyesztéséről). Kialakult a feudális hierarchia: király kötelékében a főnemesség és a kis és középnemesség, az egyház kötelékében pedig a szabadok és a szolgák. Nincs földbirtok földesúr nélkül, kialakult a birtokos-osztály és a termelők osztálya. A mezőgazdasági üzem jobbára egy-egy megye, falu határa maradt A termelőüzem a földbirtokos tulajdonát képezte, a szolganépség az úr eszközeivel és állataival művelték a földet, az uruk gondoskodott az élelmezésükről, ruházkodásukról, ami lényegében a fizetésüket jelentette. Népesség, településhálózat: a honfoglalás után a népesség folyamatosan növekedett, a XIII. század végére már elérte a 2 millió főt Jelentőd volt a külföldi bevándorlás (német, besenyő, kun, román). Kisebb falvakban, földkunyhókban laktak, a nagyobb központokban jöttek létre városok (Esztergom, Pécs, Buda, Pest). Kiemelkedő két város volt

(főváros) Esztergom és Székesfehérvár Ez a városiasodás (urbanizáció) még nem járt együtt a polgárosodással. 14. A magyar gazdaság főbb jellemzői a XIV-XV században Népesség, településhálózat: a honfoglalás után a népesség folyamatosan növekedett, a XIII. század végére már elérte a 2 millió főt. Jelentőd volt a külföldi bevándorlás (német, besenyő, kun, román) Kisebb falvakban, földkunyhókban laktak, a nagyobb központokban jöttek létre városok (Esztergom, Pécs, Buda, Pest). Kiemelkedő két város volt (főváros) Esztergom és Székesfehérvár. Ez a városiasodás (urbanizáció) még nem járt együtt a polgárosodással Mezőgazdaság és ipar: a mezőgazdaságban az állattartás képezte a fő tevékenységet (juh, ló, marha, sertés, halászat, vadászat), később ez az arány kiegyensúlyozódott, majd megfordult (gazdálkodás színvonala). Ebben fontos szerepük volt a szerzeteseknek és a bevándorlóknak. Vasekét

használtak, két és háromnyomásos földhasználattal, kézi majd vízimalmokkal őröltek. Változást jelentett a zöldségfélék és gyümölcsök termesztésének bővülése. A nagybirtokra jellemző volt a zárt rendszerű, önellátó tevékenység A középkorban igen jelentős volt a bányászat (só, szén, vasérc), kiemelkedő volt a nemesfém bányászat (arany, ezüst), hazánk jelentős aranytermelő ország volt Európában. Kereskedelem: alárendelt szerepet kapott, majd a munkamegosztás kialakulásával az árukapcsolatok is fontossá váltak. Kereskedelmi központok alakultak ki, majd később japán jelentős tranzit ország lett. A piac volt a helyszíne az árucseréknek, amiket először csak a királyi udvarokban tarthattak, majd a központi városokban is engedélyezték. A királyi pénz: István először Esztergomban veretett pénzt, a dénárt. Az alattvalókat kötelezték a pénzvásárlásra, mégpedig magasabb áron. Értékén annak súlya és

belső fémtartalma határozta meg. A nemesség megerősödése: a királyi hatalom a szomszédos országok hadai, hódító háborúk révén, a belső feudális viszonyok felszámolásáért folyó harcok következtében jelentősen meggyengült. II András 1222-ben összehívta a gyűlést és kiadta az Aranybullát, ami rögzítette az összes nemes szabadságát (állami adóktól való mentesség, királyi intézkedések elleni ellenállóság). A gazdasági rend kiépítését jelentősen megzavarta a tatárjárás (1241), ami nagy emberi és anyagi károkat okozott. 15. A rendi állam kialakulása, lényege, az úriszék és a pallosjog Magyarországon 1301ben meghalt az utolsó Árpád házi király, III András A királyok már tehetetlenek voltak a birtokszerző, hatalmaskodó földesurakkal szemben. A királyi birtokok tönkrementek, helyettük Bárói ligák alakultak, nemesi megyék jöttek létre, élükön a megyeispánokkal, valamint a szolgabírákkal. A fontos

döntések a királyi tanácsban születtek, kifejezetten rendi jellegű gyűlések voltak. A városi polgárság ekkor még csak kialakulóban volt Alapelv az volt, hogy a királyi hatalom nem korlátlan, a törvények érvényesülésért a királyi tanács tagjai feleltek. Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt kezdődött meg a városi polgárság szerveződése. Négy rend alakult: főúri (bárók, országbíró), főpapi (érsekek, püspökök), köznemesi és a városi polgárság. Legfontosabb törvényhozói intézmény a rendi országgyűlés lett, itt hozták a törvényeket, adókat szavaztak meg, határoztak a katonai ügyekben. A jobbágyságot teljesen kihagyták Úriszék: a földbirtokos nemesek bármikor bíráskodhattak jobbágyaik és birtoktalan szolgáik felett, ez a jog minden földbirtokost megilletett. Pallosjog: nem kaphatott minden birtokos, az mindig a királytól függött. Aki megkapta ezt a jogot, az a birtokán bitófát, vagy más kínzóeszközt

állíthatott fel, és a tetten ért bűnösöket elítélhette, megkínozhatta és halálos ítéletet is kimondhatott rájuk. 16. Ipar-, kereskedelem-, pénzügyek a XVI, XVII században Magyarországon Mindezek fejlődését meghatározták a külföldi és a belföldi viszonyok. Tizenötéves háború (15931606) pusztításai és a zsitvatoroki béke megkötése nyilvánvalóvá tette, hogy az ország teljesen nem rakható rendbe, mert a törökök tartósan berendezkedtek az ország közepére, bár beleegyeztek a magyar király egyenrangúságába, és a magyarok adót szedhettek a hódoltságokon. Harmincéves háború (1618-1648) és a vesztfáliai béke megerősítette a német fejedelemségeket, hatással volt a Habsburg dinasztia megerősödésére. A háborúkat követő békés időszakok hozzájárultak a fejlődéshez. A rétegek közötti differenciálódás azonban nehezítette a nyugatihoz hasonló gyors fejlődést. A fejlődést tovább nehezítette a földesúri

kötött birtokok, a fejlődés igazán a szabad működésű királyi városokban volt lehetséges, azonban itt is voltak ellentétek a katonaság és polgárság között a többlet adók miatt, a polgárság és a nemesség között, a polgárok és a polgári joggal nem rendelkezők között a vezetői tisztségek betöltői között, az különböző nemzetiségű iparosok között. Iparágak helyzete: jelentősen akadályozta a tőkehiány, a legjobban a bányaipar fejlődött, mindenek előtt a nemesfém bányászat emelkedett ki, de jelentős volt a só és az érc is. Bányaipar: nemesfémek (Körmöcbánya, Selmecbánya, csökkent a jelentősége az amerikai behozatal miatt, fejlődött az ötvös művesség), rézbányászat (nagy volt a külföldi kereslet, főleg német és olasz téren, Besztercebánya), vasérc, vasolvasztás (faszénnel fűtött kemencékben, jelentős volt a fegyverkészítés), sóbányászat. Élelmiszeripar: nagy szerepe volt a malomiparnak

(vízimalmok: klasszikus, hajó, patak, szárazmalmok: szélmalom, járgánnyal, azaz emberi erővel és lóval hajtott, taposómalom emberi erővel és kézi malmok). A malmok nagy része földesúri tulajdonban volt A majorságokon működtek a nagy sütődék, de a polgári háztartásokban is sütöttek kenyeret. Sörfőzést ott végeztek, ahol nem termett szőlő és drága a bor, a városi lakosok is főzhettek sört, de árusításukat engedélyhez kötötték. Jelentős volt még a húsfeldolgozás Egyéb iparágak: textilipar (főleg céhes keretek között működött), bőripar (tímárok, szűcsök, vargák, suba, csizma, lószerszám, nyereg), faipar (vezető szerep az ácsoké volt, kádárok a hordókat, dézsákat készítették, bognárok kerekeket, mezőgazdasági eszközöket készítettek). Kereskedelem: a török megszállás alatt az országban több helyen kellett vámot fizetni, nehezítette az önellátottság, a szegénység, fogyó lakosság, az országban

bolti (kocsma, vendégfogadó), helyi piaci (hetenként, mg termékek, állatok) és országos vásárok alakultak (évszakonként, Debrecen). Később befolyásoló volt a jó minőségi külföldi áru beáramlása, szállították a bort, kevésbé a gabonát, sót, élen az élőállat volt, importnál a textil, fűszer és luxuscikkek. Pénzviszonyok: a kereskedelem kiterjedésével nagy szerepet kapott a pénz. Ellenőrizték a helypénzt, vámok beszedését, a termékek minőségét, a vitás kérdések megoldását. Általában készpénzzel fizettek, de megjelent a felírás (hóközi hitel) intézménye, majd megjelentek az adóslevelek. Nehezítette a kp fizetést, hogy többféle pénznem volt forgalomban: aranyforint (dukát), tallér, magyar dénár, a hódoltságban török akcse, északon lengyel garas, nyugatról az osztrák és német krajcár jött. 17. A mezőgazdaság helyzete a XVI-XVII században Magyarországon A földek legnagyobb aránya földesúri

tulajdonban voltak, majd egyházi, királyi és szabad királyi birtokok. A háborúk, a belső viaskodások csökkentették a földesurak jövedelmét, akik jövedelem növelésük érdekében növelték a majorsági gazdálkodást, a jobbágyok adó és illetékterheit. Kihasználták az ingyen munkát, a robotot, kisajátították a jobbágyok földjeit (nem volt tömegszerű), pusztatelkeket csatoltak a birtokukhoz, igénybe vették az irtásföldeket (kiírtatták az erdőt, annak helyére szántót telepítettek), az egyházi birtokokat kisajátították (új hit felvételekor). A művelt földterületek hányada nagyon csekély volt, főleg a törököktől mentes területeken. A majorsági gazdaságokban különféle munkákat végeztettek: éves béresként zselléreket, béreményüket természetben és pénzben kapták, cselédházakban laktak, idénymunkások (pénzben) és részmunkások (természetben), robotmunka. Robotterhek növelése: a jobbágy saját munkaerejével,

igaerővel, termelőeszközökkel teljesített. A kötelezettség nagyságát befolyásolta a telek nagysága, hogy gyalog vagy igával végezte munkáját, az újaknak kevesebb, az örökös jobbágyoknak több nap járt. Földművelés és növénytermesztés: jellemző volt a két- és háromnyomásos földművelés, gondoskodtak a tápanyag utánpótlásról lótrágyával, a szántást ekevassal végezték, használtak ökröket, lovakat, fogas boronát, a magvakat kézzel vetették, az aratást kaszával és sarlóval végezték. Kerti növényeket is termeltek (hüvelyeseket, káposztaféléket, tököt, dinnyét, hagymát. Gyümölcsök között almát, meggyet, körtét, cseresznyét, barackot termeltek, főleg olyanokat, amiket aszalással lehetett tartósítani, és amit pálinkafőzésre tudtak felhasználni, valamint szőlőt (Tokaj, Eger). Állattartás: pusztai, havasi transhumáló (tavasztól késő őszig kihajtották őket, majd a völgyekbe). Jelentős volt a marha

tenyésztése, húsa miatt, valamint exportra, használták igavonásra. Lovat inkább hátaslónak és nemesítésre tenyésztették Jellemző volt még a juh (te, gyapjú, hús) és sertés (sok mindent megevett, zsír és szalonna), baromfi. 18. A három részre szakadt Magyarország társadalmi viszonyai I Mátyás király halála után a királyi trónért vetélkedés alakult ki, a trónra igényt tartott Jagelló László, cseh király, valamint Habsburg Miksa, osztrák főherceg. A bécsújhelyi szerződés a Habsburgoknak kedvezett, de a rákosi országgyűlésen Ulászlót választották magyar királlyá, amit a Habsburg ház elismert. Ulászló megfogadta, ha nem lesz örököse, akkor a Habsburgok kapják az örökösödési jogot. Ulászló fiát királlyá választották, aki elvette a Habsburg Máriát, ezzel erősítve a birodalom jogát. 1526-ban a magyarok vereséget szenvedtek a törökök ellen, II Lajos elesett, felesége Bécsbe menekült. Szapolyai Jánost

választották királlyá (fehérvár), a pozsonyi országgyűlés pedig Habsburg Ferdinándot. Egymással békét kötöttek, de a két ország között fennmaradt az ellentét. Meghalt Szapolyai, fiát választották királlyá, ezzel elveszett az utolsó esélye annak, hogy a két ország egyesüljön. A törökök kihasználva a viszályt elfoglalták Budát, elfoglalták az ország középső részét. A hódoltság határai állandóan változtak. Magyarország területén a Habsburg ház igyekezett központosítani a hatalmat, központi hivatalokat hozott létre (Titkos tanács, Magyar Tanács, Helytartó tanács, Udvari kamara, Hadi tanács, Magyar kamara: adók beszedése, végvárak őrségének fizetése, élelmezése). Királyi jövedelmek: birtokok, bányák és a pénzverés haszna, adók, vám, kapuadó. Rendkívüli jövedelmek: hadiadó, katonai ellátás, fogyasztási adó húsra, szeszre, élelmiszerekre. A jobbágynak az adó mellett ingyenmunkát is kellett

vállalnia A nagybirtoki hatalmak ismét megerősödtek. Hódoltsági területek: A lakosság száma változott, hiszen a háborúk miatt volt, aki elmenekült, volt, aki rabszolgasorsba jutott. A törökök a területeket körzetekre osztották, élükön pasa rangot kapott beglerbégek álltak. Az adókon kívüli vámot, illetéket, hídpénzt és bírságot kellett fizetniük. A megszállt területeken élőknek kétszeresen kellett adózniuk, ami igen nagy terheket róttak rájuk. Erdélyi Fejedelemség: zárt földrajzi tájat alkotott, nem alakultak ki külön önálló szervek, ehelyett a középkori fejedelmi struktúrát váltogatták: fejedelmi tanács, kancellária, kincstartó. Izabella lemondott Erdélyről, átadta a szent koronát a habsburgi Castaldónak, aki megölette Fráter Györgyöt, aki ugyancsak fejedelem volt, erre a szultán hadjáratot indított Ferdinánd ellen, visszahívták Izabellát. 19. Magyarország a Habsburg Birodalomban, a Birodalom

gazdaságpolitikája és eszközrendszere. A törökök kiűzése után az ország területe a Habsburg Birodalom részévé vált. A területek kiárusításra kerültek Magyarországot alávetett tartománnyá akarták változtatni, amit nem engedtek, és II. Rákóczi Ferenc vezetésével szabadságharcot indítottak ez ellen. 1711-ben a szatmári békével ért véget, megegyezésre került sor Az örökösödés továbbra is a Habsburgokat illette meg (Progmatica Sanctio). A gazdaságot egységesíeni kellett: egységes pénzrendszer, vámrendszer kialakítása, kereskedelmi és nemzetközi kapcsolatok szabályozása, mértékek egységesítése, az alattvalókról való gondoskodás. Meg kellett szervezni a birodalmon belüli munkamegosztást. Ez a mi országunkat kedvezőtlenül sújtotta, mivel első szempont az ausztriai iparosítás volt, és ebben a tervben a magyar ipar fejlesztése nem szerepelt. Ehhez minél több nyersanyagot kellett biztosítani, ki kellett elégíteni

az élelmiszerpiacot. A birodalmat védővámokkal vették körül, megtiltották a magyar exportot, belső kettős vámrendszert hoztak létre, melyben az ipari és mg anyagokat alacsony vámmal látták el, azonban az iparcikkek exportját magas vámtételekkel korlátozták. A magyar nyersanyagokat alacsony áron vették át, viszont magas áron adták el ugyanitt. Népesség alakulása: a népesség száma jelentősen növekedett, a török hódoltsági területek néptelenné váltak, ami a természet pusztulását is maga után vonta. Ennek rendbe hozatalára nagy élőmunkára volt szükség, sok eszközre, technikára. A fogyatkozó népességet több féle módon próbálták rendbe hozni: az elköltözött jobbágyokat visszatelepítették, külföldieket telepítettek be, valamint bevándorlások történtek (szerb, horvát, román, szlovén). 20. A majorsági árutermelés, fejlődése a XVII század második felében Magyarországon Népesség alakulása: a népesség

száma jelentősen növekedett, a török hódoltsági területek néptelenné váltak, ami a természet pusztulását is maga után vonta. Ennek rendbe hozatalára nagy élőmunkára volt szükség, sok eszközre, technikára. A fogyatkozó népességet több féle módon próbálták rendbe hozni: az elköltözött jobbágyokat visszatelepítették, külföldieket telepítettek be, valamint bevándorlások történtek (szerb, horvát, román, szlovén). Mezőgazdaság helyzete: magán viselte az évszázadok gondját, a termőterületek egy része kiesett a termelésből, termőlépessége csökkent, a technika igen alacsony szinten állt. A népesség növekedése magával vonta a korszerűsítést. Termőterület növelése: irtásföldek növelése útján, kétnyomásos földműveléssel és az ugar csökkenésével. Majorsági termelés: bővültek a piaci igények és a háborúk is növelték az élelmiszerek iránti igényeket, a földesurak növelték a majorsági

termelést, megcsonkították a jobbágytelkeket, elvették az irtásföldet, a közös legelőkről kiszorították a jobbágyok jószágait. Kialakult az árutermelés és nem csak önellátásra termeltek. Az irányítást mindinkább szakemberek vették át, néhány nagybirtokot mintagazdasággá fejlesztettek, magasabb technikákkal és új fajtákkal is dolgoztak. Csökkentek a gabonaárak, az állami megrendelések, minél több pénz került forgalomba, nőtt az infláció, csökkent a pénz értéke. 21. Az 1767 évi Úrbéri rendelet kiadásának szükségessége és tartalma Az állam a jobbágyságra nem csak úgy tekintett, mint a földesúrnak adózó alanyra, hanem mint a királyi adófizetőre, melynek a jobbágyföld az alapja. Mivel fontos volt az alattvalókról való gondoskodás, ezért nem nézhették tétlenül a jobbágyok szabad költözésének megtiltását sem, valamint azt sem, hogy a földesurak tovább növelték a terheiket, amik paraszti

megmozdulásokhoz vezettek. Ezért Mária Terézia 1767-ben bevezette az Úrbéri rendeletet: elismerte, hogy a föld a birtokos tulajdona, de korlátozta a földesuraknak a jobbágyföldekkel való korlátlan rendelkezési jogot. A földet nem csökkentethették, nem csatolhatták a majorsági földhöz, viszont megakadályozta, hogy kikerüljenek a jobbágyi használatból. Így ösztönözte a termőképesség javítását, a tartósabb ráfordításokat. Egységes rendszerbe foglalták az addig tájilag is különböző járadékokat, a földeket minőségi osztályokba sorolták. A jobbágyokat közös használati jog illette meg a legelő, halászó és erdő igénybevételére. Meghatározta a járadékok formáját és maximalizálta a beszedhető mennyiséget (évi egy forint földbér, termés kilenced, 52 nap igás és 1o4 nap gyalogrobot, konyhai járadék, ami a föld területének nagyságával természetesen arányosan csökkent). A földesuraknak persze nem tetszett a

maximalizálás, mivel előtte kényük, kedvük szerint változtathatták a mértéket. Ez a szabályozás a jobbágyfelszabadításig volt érvényben, de törvénybe sohasem iktatták. 22. A reformkor gazdasági törekvései és eredményei Magyarországon A reform, mint újításként van jelen. Újításnak minősült a feudális társadalmi, gazdasági rend felbomlása, a kapitalizmus kialakulása. A belső feszültségek, a földesúr és jobbágy ellentétek, a gazdasági elmaradottság sürgetővé tette a változás szükségességét. A modernizációs törekvések a XIX században erősödtek fel. Gróf Széchenyi István: hiányzik a befektetés, mert nincs hitel, ennek hiánya akadályozza és nehezíti a fejlődést, valamint az ősiségi törvény jelenléte (szabad adás-vétel hiánya), meggátolja továbbá a nemesi kiváltság. Sürgette a jobbágyok helyzetének javítását, az ipar és a kereskedelem szabadságát. Fontosnak tartotta a műveltséget, hiszen ez

szükséges a megfelelő fejlődéshez. Fontosnak tekintette még a közteherviselést és a jogegyenlőséget. (Tudományos Akadémia, gőzhajózás, Lánchíd, lóverseny, és a saját birtokainak modernizálása) Kossuth Lajos: önálló legyen az iparfejlődés, fontos a vasúthálózat kiépítése, a hitelrendszer, bakok létrehozása, a közös teherviselés, és egy új adórendszer, valamint az osztrák-magyar vámhatár eltörlése, önálló vámterület kialakítása. (Védegylet, kiállítások) Kettőjük között az ellentét ott húzódott, hogy Kossuth szerint a nemzeti függetlenség volt a cél és az első, míg Széchenyi inkább a belső társadalmi viszonyok erősítésében látta a megoldást. Mezőgazdaság: újra felértékelődött a mezőgazdaság szerepe, jelentős volt az urbanizáció és a népesség növelése, nőtt a belső élelmiszerfogyasztás, és az export lehetőség. Egyre több területet tettek művelhetővé Elterjedt a lóhasználat, a

marha, juh tenyésztés. Elsősorban búzát termeltek, de előtérbe került a kukorica és a burgonya is Vetésforgót használtak. A fejlődés az uradalmakban volt gyorsabb, mert tőkeerősebbek voltak. Ipar: megjelentek a manufaktúrák és a gyárak, majd egyre inkább a gyárak maradtak fenn, tőkeerősségük miatt Elsősorban a vasipar, a gépipar, a szénbányászat fejlődött. Elkezdődött a munkamegosztás. Azonban a vezető ág továbbra is a mezőgazdaság maradt Közlekedés, szállítás: előtérbe került az úthálózat és a szállítás fejlesztése, amit a növekvő igények és a kereskedelem tett szükségessé. Első feladat volt az úthálózat kialakítása, a meglévők javítása, karbantartása, majd a hajózási lehetőségek fejlesztése, folyók szabályozása (lóvontatás), végül a vasúthálózat kiépítése. Pénzügy, hitel: a fejlődés együtt járt a tőke szükségességével, ami a Habsburg Birodalom gazdaságpolitikájának volt

függvénye. A kereskedők előlegkölcsönöket adtak a termelőknek, megalakultak az első takarékpénztárak, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, és a váltótörvény. Megkezdődött a biztosítási rendszer, valamint a csődtörvény írásba foglalása, amit az adós és hitelezős érdekek tettek fontossá. 23. A jobbágyfelszabadítás és a közteherviselés rendezése Magyarországon, az 1853-as Királyi pátens. A tőkés átalakítás igénye már a reformkorban megjelent Jobbágyfelszabadítás: a nyugat-európai történések esetében a gyors ütemű fejlődéssel a jobbágyok bérlőkké váltak, a földesurak pedig majorságaikat is bérbe adták. Magyarországon ez korszerűbben ment végbe. A jobbágyságot fel kellett szabadítani, mivel a tőkés viszonyok nem voltak megfelelőek. Széchenyi és Kossuth a törvényi lehetőségeket kereste Igazán az 1848-49-es szabadságharc törvényei hozták meg a végső eredményt. A törvény a lakosság mintegy

70-80%-át érintette, valamint elhárult a tőkés fejlődés társadalmi akadálya. Mária Terézia halála után, fia, II. József 1785-ben kiadott egy pátenset, melyben megszüntette a jobbágyi kötöttséget, a személyes szolgálatot. A nemesség részéről ellentmondásos volt a fogadtatás, állítólag halála előtt vissza is vonta a törvényt. Az országgyűlés 1839-40-ben olyan törvényt fogadott el, melyben megválthatja személyes és dologi függőségét a földesúrtól. Azonban ez az ár olyan magas volt, hogy szinte lehetetlenség volt teljesíteni, és ha tudták is volna, csak akkor lehetett, ha a földesúr is hozzájárult. Igazán a 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején talált megoldásra az ügy. Gróf Batthyányi Lajos miniszterelnök terjesztette elő azt a törvényt, melyben megszüntette a jobbágyságot, biztosította a személyi szabadságot, megszüntette az úriszéket, egyenlőséget mondott ki, hatályon kívül helyezte az

ősiséget, a földet a paraszt tulajdonába adta, a földesuraknak ezért kárpótlást ígért. A Habsburg uralom az egyenlőséget, a közteherviselést, egyházi tizedet elfogadta, a többséget eltörölte. A szőlődézsma eltörlésére azonban nem került sor, ezeket Ferenc József, az 1853-ban kiadott pátensében adta ki. Szentesítette a földesúri jogokat és eltörölte a jobbágyi kötelezettségeket, elismerte, hogy a földek a jobbágyok tulajdonába kerüljenek, a be nem vallott, de használt földeket maguknak kellett megváltani. Elrendelte az erdők és legelők elkülönítését, megszüntette a már említett közös használatot. Minden parasztnak annyi legelő járt, amennyire az állatainak szüksége van, és annyi erdőt, amennyi a szükséges fa kitermeléséhez kell. Kötvényekkel garantálták a földesúri kártalanítást, melyet a jobbágyi járadék tízszeresében állapítottak meg. A kötvényeket fel lehetett használni törlesztésekre,

befektetésekre, előlegekre. Bevezették a közteherviselést, eltörölték a nemesi adómentességet. Az osztrák adórendszer került bevezetésre, ami az adóterhek növelésével járt. 24. Az ipar és a közlekedés tőkés átalakítása a kiegyezéstől az első világháborúig Magyarországon. Új szakasz kezdődött el, amikor megkötötték az osztrák-magyar kiegyezést. A császárság neve Osztrák-Magyar Monarchia lett Két része között a határt a Lajta folyó vonalában állapították meg. Mindkét résznek önálló törvényhozó testülete volt, az osztrák császár egyben magyar király is volt. Közös ügy maradt a külügy, hadügy és pénzügy A kiegyezést 10 évre kötötték. A kiegyezés felgyorsította a tőkés viszonyok kialakulását, a fejlődés lehetőségét. Ipar és közlekedés: a kiegyezés kedvező feltételeket teremtett a termelés fejlesztéséhez, viszont a környezet, a tőke, a berendezések, a hitelszervezetek és a szakemberek

hiánya nehezítette ezt. Új ipartörvény (1872) írta elő a céhek megszüntetését, megszűnt a céhmonopólium, csupán a kézművességben maradt meg, mivel a textilipar nem fejlődött igazán. Az ipartámogatási-törvény adó- és illetékmentességekkel, kölcsönökkel ösztönözték a befektetőket. Egyre nőttek a magyar találmányok Nehézipar: főleg a vasútépítés és a gépgyártás irányában, maga után vonva a szén és vasbányászatot. Előtérbe kerültek a gőzgépek. A nehézipar nem tudta a termeléssel kielégíteni a hazai igényeket, ezért importra szorult. Szénbányászat: a gyárak növekedésével arányosan nőtt a bányászat jelentősége, azonban itt is importálni kellett. Vasútépítés: a gazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazata volt, a közlekedés Pest-centrikussá vált. Egységes állami vasúthálózat épült, megszületett az első magyar gőzmozdony (1873). Gépgyártás: főleg a közlekedési gépek előállítása

történt, a mezőgazdasági gépek gyártása visszaszorult. 16%-uk importra készült A gyáriparban megszűnt a koncentrációs kényszer, megnőtt a kis és középvállalatok száma, az ipari termelés a kétszeresére nőtt, élen az élelmiszeriparral és a fém és vegyiparral. Magyarországon konkrétan a mezőgazdaág maradt a primer ágazat. Megemlítendők: Lánchíd után a Margit híd átadása (1876), dinamó, transzformátor, az első villamos (1889), telefonhírmondó, első földalatti (1896), Országház átadása (1902). 25. A magyar mezőgazdaság és agrártársadalom átalakulásának főbb jellemzői a kiegyezés után. Új szakasz kezdődött el, amikor megkötötték az osztrák-magyar kiegyezést A császárság neve Osztrák-Magyar Monarchia lett. Két része között a határt a Lajta folyó vonalában állapították meg. Mindkét résznek önálló törvényhozó testülete volt, az osztrák császár egyben magyar király is volt. Közös ügy maradt

a külügy, hadügy és pénzügy A kiegyezést 10 évre kötötték. A kiegyezés felgyorsította a tőkés viszonyok kialakulását, a fejlődés lehetőségét. Mezőgazdaság: továbbra is a legtöbb embernek adott munkát, a termelés tovább fejlődött, nőtt a termőterület, csökkent az ugar, de még ez sem volt elég, hogy a szükségletet kielégítse. Növelték a termésátlagokat, főleg a gabonaféléket, hiszen azt nagy számban exportálták is. Fejlődés történt a burgonya, cukorrépa és a takarmánynövények termesztésében is. Fejlődésnek indult a gyümölcs és zöldségtermesztés (paprika, alföldi kajszi, a szőlőültetvényeket filoxéra vész pusztította, de gyors utánültetés történt). Az állattenyésztésben főleg marha és sertés fajtákat tenyésztettek exportra is, a juh állomány csökkent. A növekvő állatállomány miatt jóval nagyobb területen termeltek szálastakarmányt A gépesítésben ugrásszerű fejlődés történt,

főleg gőzcséplőgépe, vető, arató gépeket, ekéket gyártottak. Ezek jobbára nagyüzemekben voltak, ott volt meg hozzá a tőke Nemcsak külföldi, de magyar gyártású gépeket is használtak. Pozitív elmozdulás történt a talajjavításban is Élelmiszeripar: kiemelkedő szerepe a malomiparnak volt, a kilencvenes évek végére a világ második legnagyobb malomipari centrumává vált. Jelentős volt a cukoripar, a szesz, a dohány és a konzervipar fejlődése is (szegedi Pick, kőbányai Dreher). A fejlődés a társadalmi viszonyokban is változásokat okozott: bár a jobbágytelek paraszti tulajdonba került, azonban a nagyobb területű földek a birtokosoknál maradtak. A parasztságnak így csak elenyésző hányada gazdagodhatott meg, annál több középbirtokos és szegényparaszti réteg ment tönkre. Földbirtokos osztály: arisztokrácia (gazdasági és politikai hatalommal bírt), nagybirtokos (egykori középnemességből, a földbirtok inkább csak

szimbólum volt), középbirtokosok (lesüllyedt, tönkrement dzsentrik). Parasztság: gazdagparasztság (biroknagysága miatt), középparasztság (idegen munkaerőt csak néha hívtak), kisparaszti réteg (gyakran kényszerül bérmunkára), agrárproletárok (föld nélküliek voltak, cselédek, napszámosok). 26. A pénzügyek és pénzintézetek alakulása a kiegyezés után Magyarországon Új szakasz kezdődött el, amikor megkötötték az osztrák-magyar kiegyezést. A császárság neve Osztrák-Magyar Monarchia lett. Két része között a határt a Lajta folyó vonalában állapították meg. Mindkét résznek önálló törvényhozó testülete volt, az osztrák császár egyben magyar király is volt. Közös ügy maradt a külügy, hadügy és pénzügy A kiegyezést 10 évre kötötték. A kiegyezés felgyorsította a tőkés viszonyok kialakulását, a fejlődés lehetőségét. A fejlődéshez alapvető volt a megfelelő pénz, tőke mennyiségének megléte, valamint

az ezt kezelő intézetek létrehozása. Pénzintézetek: az Oszták-Magyar Monarchiát az Osztrák Nemzeti Bank látta el bankjegyekkel, de mindkét országnak volt engedélye pénzverésre. A pénzverés nálunk Körmöcbányán és Gyulafehérvárott működött, külön törvényben szabályozva a fémtartalmat, méretét és feliratozását. Bár eltérő volt, mégis az egész birodalomban elfogadták. Az ezüst forintot felváltott az aranyalapú papírpénz, a korona, ezzel megszűnt az eddigi kettős valutarendszer. Felerősödött az igény a magyar jegybank felállítása iránt, így megalakult a Magyar Általános Hitelbank. Bankjegyekkel viszont továbbra is az Osztrák-Magyar Bank látta el az országot, melynek egyik oldala német, másik oldala magyar feliratú volt. Létrejöttek a hitelszövetkezetek, melyek főleg a parasztsággal és a falusi közösségekkel tartották a kapcsolatot. Bővültek a pénzügyi műveletek, a betétgyűjtés, hitelnyújtás,

fiókhálózatok épültek ki. Megalakult a Pesti Tőzsde, melyet nagymértékben látogattak külföldi befektetők is. Az I világháború következményei: nagyon nagy számban követelt emberi áldozatokat, bár a magyar térség nem volt hadszíntér. A férfiakat kivonták a gazdaságból, így főleg a gyerekekre és az asszonyokra hárult a termelési feladat. Hiány volt az igaerőben, mivel azokat kivonták a harcokra. Az ipar és mezőgazdaság a hadigazdaságnak volt alárendelve (hatósági árak bevezetése, tőzsde bezárása, hadikölcsön kötvények kibocsátása, jegyrendszer, zár alá vétel). 27. Trianon és gazdasági következményei 1918 október 31-én kitört az Őszirózsás Forradalom, lemondott IV. Habsburg Károly, majd kikiáltották a köztársaságot, Magyarország elindult az önálló államiság útján. A háború nagy veszteségekkel, vérrel járt, és a gazdaság igencsak lerobbant. Megszakadt a több száz éves kapcsolatrendszer a

tartományok között, megszűnt a Monarchia értékálló közös pénze is. 1919-ben megalakult a Tanácsköztársaság, ami csak nehezítette a gazdasági helyzetet (államosítások, fedezet nélküli béremelések), majd külső katonai segítséggel leverték. A trianoni békeszerződést 1920. június 4-én írták alá A háború átrendezte a határokat Lakosság és terület csökkenés történt (58%). A győztes hatalmak elutasították a peremterületek hovatartozásáról kért szavazást. Csökkent a gyárak száma, elveszett a hajóflotta egésze, a vasúthálózat több, mint fele, megnőtt a szántó, csökkent a szőlő, erdő és a rét területe. A legjobb gabonatermő földek határon túl kerültek. Megnőtt a nagybirtokosok száma, a parasztok között nőtt az elszegényedés, a cselédek aránya is nőtt. Lényegesen lecsökkent az állatállomány, és azon belül a fajta arány. A gyáripar is megérezte a felosztást, hiszen az erőforrás lelő helyek is

elmaradtak és nem tudták elegendő mértékben fedezni a szükségletet. Mindezekkel egyetemben visszaesett az export és nőtt az import, ezért engedélyekhez kötötték. A Tanácsköztársaság leverésére hívott segítség költségei is minket terhelt. A fizetési kötelezettségek teljesítéséig minden bevételt zároltak Hiány lépett fel az élelmiszerben, nyersanyagban és a szénben, mivel az utódállamok gazdasági blokáddal léptek fel. 28. A magyar gazdaság stabilizációs programja, pénzügyi szanálása és az új pénz bevezetése a világháború után. Az önálló gazdaságpolitika formálódása nem volt könnyű feladat. A gazdasági növekedést a háború előtt a külföldi tőkebevonással tették lehetővé, azonban ez megtorpant, a belső felhalmozódás lecsökkent, a megtakarítások zöme miatt nőtt az infláció. A trianoni békekötéskor a felhalmozódott aranykoronát elosztották az osztrák és magyar állam között. Magyarország a

pénz felülbélyegzésével oldotta meg a saját pénz létrehozását. Mivel a háború ideje alatt az osztrákoktól, valamint a lakosságtól hadikölcsönt vettek igénybe, így az fedezetlen papírpénzként került forgalomba, ami növelte az inflációt. A stabilizációs program: az ország a nagymértékű infláció miatt nem számíthatott külföldi kölcsönre, ezért a költségvetés szabályozásával kellett megoldani a problémát. A kiadásokat drasztikusan csökkentették, a bevételeket növelték, főleg az adók és illetékek növelésével. Mesterségesen növelték a pénzszűkét, kötelezve a bankokat a hitelkamatok növelésére. Így valamelyest mérséklődött az árszínvonal, viszont az export megdrágult, az import pedig előtérbe került, mind ezáltal a stabilizációs politikai ezen módszere összeomlott. Az infláció felgyorsult, a jegyintézet nem növelte hiteleinek kamatait, kedvezően hatva ezzel a gazdaságra. Pénzügyi szanálás: a

gazdaság így már nem kerülhette el a pénzügyi szanálást (1924). Ezt csak külföldi tőke, kölcsönök bevonásával érhették volna el, ehhez viszont alá kellett volna írni a részletes programot. Ennek lényege: megállítani a korona további romlását, független jegybank létrehozása, ellenőrizni kell a kölcsönök felhasználását, el kell ismernie a tartozásait, valamint intenzív kereskedelmi kapcsolatokat kell kialakítani az utódállamokkal. Ezt törvénybe iktatták. A kiadásokat csökkentették (elbocsátások, bizottságok megszüntetése, felszámolások), a bevételeket növelték, amivel az egy főre jutó adóteher megnőtt. A szanálás sikeresen befejeződött 1926. július 30-án A MNB felállítása: a program előírta, így megalakult 1924-ben a MNB, 30 millió törzstőkével, rt. formájában Átvette a jegyintézet adósságát, és arany, valamint devizakészletét is. Bevezetésre került a pengő (1927), mely aranyalapú valuta volt.

Nagyatádi földreform: a cél az elszegényedett és nincstelen parasztok földhöz juttatása volt. A földeket felosztották házhelynek, nincsteleneknek, egyéb felosztás szerint, bérbe, közcélokra. Az érte kért árat törleszteni lehetett a búza árának megfelelően, azonban az lecsökkent, így sokan nem tudták megfizetni, így a birtokok visszakerültek az eredeti tulajdonoshoz, illetve elárverezték. 29. Az 1929-33-as gazdasági világválság hatása a magyar gazdaságra, a válság kezelése 1929 októberében kirobbant a New Yorki tőzsdén a válság, részvényeladási láz tört ki, a tömeges pénzkivételek miatt a bankok fizetőképtelenné váltak és csődöt jelentettek. A válság Európát is megrázta, hiszen nagy hitelezője volt az USA. Magyarországon 1929-től kezdte éreztetni hatását, a bécsi bank fizetésképtelenségével. A kormány bankzárlatot rendelt el, és bevezette a kötött devizagazdálkodást, maximálták a kivehető betétek

számát. Külföldi tartozásain nagyon magasak voltak Az aranytartalék lecsökkent, viszont a finanszírozásra jóval több tőkére lett volna szükség. Külföldi hitelekhez nem juthattunk, ezért a bevételek növelésével és a kiadások csökkentésével kellett megoldást találni (elbocsátások). Hatása a mezőgazdaságra: legmélyebben ezt érintette, a világkereskedelem összezsugorodott, a kivitel mintegy 70%-át a mg termékek adták. Az országok jelentősen megnövelték beviteli vámtarifájukat, ezáltal az importjuk jelentősen csökkent. A búza ára nagyon lecsökkent, a termelési költségek magasabbak voltak a piaci áraknál. A mezőgazdaság eladósodott Az ipar: az ipari termelés is visszaesett 20-25%kal, a munkások zömét elbocsátották, nőtt a munkanélküliség Míg a mezőgazdaságban az árak csökkente, addig az iparban inkább a termelés, és az árak nőttek. Állami kezelése: rájöttek, hogy pusztán a piaci eszközök nem elegendőek,

hanem szükség van állami beavatkozásra is. Bevezették a boletta rendszert: a termelők búzájukért a piaci áron felül felárat kaptak, amit adósságfizetésre használhattak fel, illetve a maradékot készpénzre válthatták. Támogatták a minőségi vetőmagok, a tenyészállatok elterjedését, a műtrágya és a védőszerek vásárlását. Csökkentették a szállítási tarifákat, a tárolási költségeket Adósvédelmi intézkedések: a tömeges csődök ellen; kamatmérséklés, birtokok védetté nyilvánítása, adósságok rendezése elkülönített alapokból. Kilábalás: lassan nőtt a kereslet az ipari termékek iránt, a kivitelt kellett erősíteni, a hitelezők a tartozást és a törlesztő részleteket magyar árura válthatták át, megindult a növekedés (csökkenő munkanélküliség, nemzeti jövedelem növekedése, kivitel, gyáripari termelés, kőolaj kitermelés, földgáz kitermelés. 30. A magyar ipar és mezőgazdaság a II világháború

szolgálatában Darányi Kálmán 1938-ban, Győrben 1 milliárd pengős fegyverkezési programot jelentett ebből közvetlen hadi kiadásokra hatszázmilliót, a többit a hozzá kapcsolódó kiadásokra szánt. Ezt az öt éves terv helyett két év alatt teljesítették. Az államadósság gyorsan nőtt, amit vagyonadó kivetéssel próbáltak finanszírozni, de nem fedezték a kiadásokat. A gazdaságban tehát előtérbe került a hadiipari termelés, ezzel szinte megszűnt a munkanélküliség. Németország 1938 márciusában megtámadta Ausztriát és bekebelezte Csehországot. Háborúba sordódás: Magyarország az első bécsi döntés alkalmával visszakapta a Felvidék egy részét, majd a második döntés után Észak-Erdélyt. Ezzel nemcsak a terület nagysága, hanem a lakosság száma is nőtt 39-ben Németország Lengyelországi támadásával megkezdődött a II. világháború 41-ben a magyarok megszállták Bácskát, a Muraközt. Rosevelt elnök ezt úgy

értékelte, hogy a magyarok agressziót jeleztek Jugoszlávia ellen. Gróf Teleki Pál ekkor öngyilkos lett Hadigazdaság kialakulása: a németek 1932-ben fizetési egyezményt kötött a magyarokkal, hogy a kétoldalú kereskedelmi mérlegük egyensúlyát közös áruszállítással tartja fenn. Ennek értelmében a magyar termékek kilencven %-át iparcikkekkel kompenzálták, a többi valutában fizették ki vagy átválthatták tranzit árura. A háború egyre nagyobb követelményeket támasztott a gazdaság elé. A haditermelés miatt a munkáslétszám és a rendelés állomány igencsak megnőtt. Nőtt a német rendelések száma, külön bizottságot állítottak az ellenőrzésre A textilipar alig jutott hozzá az alapanyaghoz, ezért pótolni kezdték más anyagokkal, ugyanúgy a bőriparban. Jelentősen megnőtt a kőolaj kitermelés, aminek nagy részét a németeknek adták. Egyre több fegyvert és hadászati eszközt kellett gyártani Mezőgazdaság: a

termőterületek nőttek, a szántó aránya viszont csökkent. A csatolt területeken a föld minősége gyengébb volt, ezért importra szorultunk (gabona, cukor, sertés), míg marhából és juhból túltermelés volt. Ezért szükség volt egy fejlesztési program kidolgozásához (1942) Mintegy 1 milliárd pengőt szántak erre. A programban szerepelt az öntözés, a csatornakiépítés, a talajjavítás, a hüvelyesek (bab, borsó, szója), olajos magvak, rostnövények termesztése, ezek feldolgozási és értékesítési megszervezése. 31. A mezőgazdasági termék-beszolgáltatás, a lakossági fogyasztás korlátozása a II világháború idején Magyarországon. Az állam már a háború kitörésekor zárolta a mezőgazdasági termények bizonyos körét. Először a gabonát, a hüvelyeseket, kukoricát, burgonyát, szárított zöldséget, másodszor a cukorrépát, dohányt, az ipari növényeket. Korlátozták a sertészsír, a szalonna fogyasztását.

Fejadagokat léptettek érvénybe, majd 42 őszén terménybeszolgáltatási rendszert vezettek be, melynek az volt a lényege, hogy a termőföld minden aranykorona értéke után évenként ötven egységnyi terméket kellett beszolgáltatni. Minél magasabb értékű terményt adtak be a kenyérgabona helyett, annál nagyobb pontértéket számítottak be. A termelők a többi termékkel bármit csinálhattak, el is adhatták. A termelésbe is beleavatkozott az állam, előírták egyes termékek termelését (napraforgó, dohány, cukorrépa, kender). A hadsereg és a lakosság élelmiszerellátása egyre nehezebbé vált, mert azt a háborús gépezetek előállítása emésztette fel. Fogyasztási korlátozás: az élelmiszerhiány felvásárlási pánikot okozott, biztonsági tartalékokat képeztek. 194o őszétől a cukorjeggyel kezdve bevezették a fogyasztási jegyrendszert, fogyasztói vásárlási könyvvel (kenyér, liszt, hús, hústalan napok, tejjegy), a jegyekért

hivatalos árat fizettek. Feketepiac itt is működött, más gazdasági ágazatokban is kényszerrendszabályokat vezettek be (energiaszolgáltatás, ipari fogyasztási cikkek). A megszálló német csapatokról is nekünk kellet gondoskodni. Hiányok növekedése: a német igények növekedése egyre nagyobb gondokat okozott, a tartozások összege közel 14o millió márkát adott ki, ennek fejében a németek értékpapírokat adtak nekünk, de igazán sem fizetni, sem árut szállítani nem akartak, mindezek megterhelték az államháztartást. Újabb kölcsönöket vettünk fel Az országunk hadigazdasággá vált, rohamosan tönkrement, a bombatámadások is megnehezítették, hadszíntérré vált az ország, több százezer ember pusztult el, rommá váltak az épületek, 1945 tavaszára az ország valóban romokban hevert. 32. Magyarország II világháborús veszteségei, jóvátételi kötelezettségei A hadi cselekmények 1945-ben befejeződtek. Megnőtt a háborús

veszteségek emberekben, épületekben, a gazdaság egész területén. A németek, amit csak tudtak elszállítottak, amit nem, azt megsemmisítették, ugyanígy az átvonuló csapatok (szovjet, román, bolgár). Népességcsökkenés: katonában, polgári áldozatban, zsidó és baloldali nézeteket valló ember, cigány, szovjet hadifogság, nyugati fogolytáborok. Kényszer kitelepítés történt A betelepülők száma meghaladta a kitelepítettekét, ami gazdasági kultúrát, beilleszkedési zavart okozott. Anyagi jellegű veszteségek: a háború után felmérték a károkat, az ország vesztesége mintegy 22 milliárd pengő volt. Gyárak mentek tönkre (textil, élelmiszer, gép, vegyipar), a közlekedés megbénult (vasút, mozdonyok, vagonok, hajók, hidak), állatállomány (ló, marha, juh, sertés) pusztult el vagy elszállították. Magtárak lakóházak Mivel a háború előtt az mg területek 6%át munkálták meg, így nagy veszteségeket okozott a kiesés

Jóvátételi kötelezettség: a háborús károk mellett az országnak az okozott károk fejében 3oo millió dollár értékű kártérítést kellett fizetni (szovjet, jugó, cseh). Soknak bizonyult, ezért szállítási haladékot kértünk. A szovjetek a bánya fejében (petrozsényi) levontak a tartozásból, és a német-magyar felhalmozódott követelést is nekik kellett adni, ezzel ettől a bevételi forrástól elestünk. Épületek, vállalatok is, amik visszavásárlását lehetővé tették. Emellett fizetni kellett a felhalmozódott hitelek törlesztéseit is, ami nagyon megterhelte az államot. Néhány külföldi államtól segélyt kapott élelmiszer, gyógyszer, ruha, pénz formájában. 33. A II világháború utáni újjáépítés megszervezése Magyarországon (1945-1947) Ideiglenes kormány megalakulása, melynek programjában szerepelt a fegyverszüneti egyezmény, demokratikus állam és hadsereg, földreform, háborús romok eltakarítása, közlekedés,

közellátás. Földreform: nagybirtokrendszer megszüntetése, földműves nép földhöz jutása elkobzással, kisajátítás, ezeket természetes személyek között osztották fel, vagy állami, községi, szövetkezeti tulajdonba került. Igényt nyújthattak be mezőgazdasági munkások, cselédek, kisbirtokosok, gazdák, a földhöz jutottak között eszközöket és kisgépeket osztottak szét. Kártalanítás: az el nem kobzott földekért a tulajdonosok kártérítést kaptak, aranykoronánként 2 forintot. Akik megkérdőjelezték a földosztás jogosultságát, perbe kezdtek. A termelés beindulása csak a parasztok takarékosságával, nélkülözésével indulhatott meg. A földnélküli lakosság száma csökkent, míg a kisgazdáké nőtt A földbirtok elaprozódás viszont megnehezítette a technikai fejlesztést. Élelmiszerellátás: az élelmiszerellátás válságos helyzetbe került, megszervezték az élelmiszerek szállítását, ami nehezen ment, mert az utak

megrongálódása miatt nehéz volt a szállítás. Megindult a feketekereskedelem, amire népkonyhákat vezettek be, majd újra bevezették a jegyrendszert, maximalizálták a fejadagokat. Közlekedés: a gazdaság alapvető feltétele a közutak, vasutak, hidak helyreállítása volt. 47 elején már megközelítette a háború előtti szintet Infláció: Az ideiglenes kormány 45-ben felszólította a MNB-ot, hogy fedezetlen pénz kibocsátására, ezt az tette szükségessé, hogy a németek külföldre vitték a fémtartalékot, valamint a bankjegyek készletét, és a jegynyomdát is leszerelték. Nagy volt a pénz, tőke, és hitelhiány A kiadásoknak csak 6%-át tudta az adófizetők pénzéből teljesíteni. Egyre nagyobb mennyiségű pénz került forgalomba, a pengő már quadrát milliókat ért, az átlagos napi áremelkedés nagyon magas volt. Ezt próbálták ellensúlyozni kivonással, valamint az adópengő bevezetésével, melynek az árát a pengő árához

állapították meg, de később már azt is használták fizetőeszközként. Ez csak gyorsította az inflációt A naturális csere általánossá vált, megszűntek az állami jövedelmek, elkerülhetetlenné vált a szanálás. A Szovjetunió árukölcsönökkel, az USA pedig az elkobzott aranykészletek visszaszolgáltatásával próbált segíteni. Főbb intézkedések: új pénz és hitelpolitika, a mg termelés egészének szabályozása, jövedelem és árak szabályozása, adópolitika, ipar, kereskedelem szabályozása. Bevezették a forintot (1946). 1 forint 4ooooo quadrillió pengő volt 34. A nagybirtokrendszer felszámolása, az 1945 évi földreform eredményei Ideiglenes kormány megalakulása, melynek programjában szerepelt a fegyverszüneti egyezmény, demokratikus állam és hadsereg, földreform, háborús romok eltakarítása, közlekedés, közellátás. Földreform: nagybirtokrendszer megszüntetése, földműves nép földhöz jutása elkobzással,

kisajátítás, ezeket természetes személyek között osztották fel, vagy állami, községi, szövetkezeti tulajdonba került. Igényt nyújthattak be mezőgazdasági munkások, cselédek, kisbirtokosok, gazdák, a földhöz jutottak között eszközöket és kisgépeket osztottak szét. Kártalanítás: az el nem kobzott földekért a tulajdonosok kártérítést kaptak, aranykoronánként 2 forintot. Akik megkérdőjelezték a földosztás jogosultságát, perbe kezdtek. A termelés beindulása csak a parasztok takarékosságával, nélkülözésével indulhatott meg. A földnélküli lakosság száma csökkent, míg a kisgazdáké nőtt A földbirtok elaprozódás viszont megnehezítette a technikai fejlesztést. 35. A II világháború utáni infláció és stabilizáció Magyarországon Infláció: Az ideiglenes kormány 45-ben felszólította a MNB-ot, hogy fedezetlen pénz kibocsátására, ezt az tette szükségessé, hogy a németek külföldre vitték a

fémtartalékot, valamint a bankjegyek készletét, és a jegynyomdát is leszerelték. Nagy volt a pénz, tőke, és hitelhiány. A kiadásoknak csak 6%-át tudta az adófizetők pénzéből teljesíteni Egyre nagyobb mennyiségű pénz került forgalomba, a pengő már quadrát milliókat ért, az átlagos napi áremelkedés nagyon magas volt. Ezt próbálták ellensúlyozni kivonással, valamint az adópengő bevezetésével, melynek az árát a pengő árához állapították meg, de később már azt is használták fizetőeszközként. Ez csak gyorsította az inflációt A naturális csere általánossá vált, megszűntek az állami jövedelmek, elkerülhetetlenné vált a szanálás. A Szovjetunió árukölcsönökkel, az USA pedig az elkobzott aranykészletek visszaszolgáltatásával próbált segíteni. Főbb intézkedések: új pénz és hitelpolitika, a mg termelés egészének szabályozása, jövedelem és árak szabályozása, adópolitika, ipar, kereskedelem

szabályozása. Bevezették a forintot (1946). 1 forint 4ooooo quadrillió pengő volt 36. A szocialista iparosítás lényege és főbb problémái Magyarországon Abból a hipotézisből indultak ki, hogy a termelőeszközök nem lehetnek magántulajdonban, ezért meg kell kezdeni a társadalmasítást. 1948 március 25-én államosították a 100 főt meghaladó vállalatokat, majd 1949. decemberében a 10 munkásnál többet foglalkoztató vállalatokat, valamint az alkalmazottaktól függetlenül a villamosenergia-termelő és elosztó vállalatokat, malmokat, nyomdákat. 1952-ben állami tulajdonba kerültek azok az épületek, ingatlanok, melyeket előtte a tulajdonosok bérbe adtak. Iparfejlesztés: a fejlesztéshez nem álltak rendelkezésre a megfelelő fejlettségű technikák, sem a tőke, viszont adott volt az államosítás során munka nélkül maradt, képzetlen munkások tömege. Így a fejlesztést extenzív módszerekkel, kevésbé korszerű emberekkel oldották meg.

Az 50-es évek elején nagy lendülettel kezdtek bele a szocialista nagyberuházásokba (Népstadion, Metró, Dunaújváros), amik háttérbe szorították az élelmiszeripart, mezőgazdaságot. Az 1956-os forradalom után valamelyest lelassították ezeket a fejlesztéseket és centralizáltabb fejlesztésekre került sor, mint például lakásépítkezések, kőolaj finomító építése, földgáz vezeték létrehozása, megkezdődött az autópályák készítése. Korszerűsítés: a 70-es évek világgazdasági árrobbanás ráeszméltette őket, hogy szükség van az ipar fejlesztésére, mert elmaradottak vagyunk. Beszerezhető termelő berendezésekre volt szükség, amire nem volt valuta Megnőtt a konvertibilis hitelszükséglet, változtatták a gyártás termékszerkezetét, minőségét (vállalkozás önállóságát segítő intézkedések). Fejlődött a gép, szerszám, növényvédő, gyógyszeripar, korszerűsödött a bútor, háztartási eszközök gyártása. A

többlettermék exportja azonban elmaradt a várttól, vagyis nőtt az adósodás. KGST létrehozása: megalakítását a Szovjetunió kezdeményezte (1949), tagjai voltak Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia. Cél az összehangoltság volt és a kereskedelmi, termelési kapcsolatok összekapcsolása (hatékonyság, sorozat, függőség). Elsősorban a szovjet hadiipar szolgálatában. Nálunk azokat az iparágakat fejlesztették (bányászat, alapanyag, kohászat, acél- hadiipari részegységek, autóbusz), amihez nem volt elég erőforrás, ezért azokat a szovjetektől kellett importálni, a szaktudást igénylő termékek gyártását pedig más országoknak kellett átengedni. Ugyanakkor Európán másutt főleg a technikai fejlődés, atomenergia, híradás került előtérbe. 1991-ben kimondták a felbontását, mivel nem tudott megfelelni a közmegelégedés hivatásának a korszerűtlen technika miatt. 37. Az állami mezőgazdasági

gépállomások megszervezése és szerepük Magyarországon A háború okozta gazdasági károk meghatározták a mezőgazdaság fejlesztésének lehetőségét. 1945-ben földreformot hajtottak végre, melynek célja a birtoktulajdon megszüntetése, és a földhöz jutás volt. Tehát a kisparaszti mezőgazdaság kialakítása valósulhatott meg Állami eszközökkel is segítették (tangazdaságok, szakmai képzések). Egyre jobban erősítették azt az elképzelést, miszerint a szocialista nagyüzemeké a főszerep (állami gazdaságok, erdőgazdaságok, csoport tulajdonát képező szövetkezetek). Gépállomások szervezése: ki kellett alakítani a termelés (talajmunkák, betakarítás) technikai bázisát. A háború alatt az igaerő nagy része kivonásra került, a technika fejletlen volt, tőke sem volt az importra, hazai gépgyártás pedig alig volt. A volt nagybirtokosok gépeit a földreform során a szövetkezetek kapták meg azzal, hogy segíteniük kell az újonnan

földhöz jutottak gépmunkáit. A szövetkezetek nem igazán értettek a gépi munkák szervezéséhez, hiszen az ő feladatuk a beszerzés és értékesítés volt, ezért szovjet példára gépállomásokat hoztak létre. 1947-ben felállították az első gépállomást Kisszálláson. Gépjeik elkobzott, központi utasításra felajánlott gépek, vásárolt gépek adták, újakat csak állami gazdaságok és gépállomások kaphattak. 1950-re kiépült, majd egyre több traktorral, kombájnnal, arató, cséplőgéppel rendelkeztek. Elsősorban szövetkezeteknek dolgoztak, de végeztek munkát egyéni gazdáknak is termény ellenében. Szakembereket alkalmaztak, akik tanácsot adtak, szerveztek Bevételeiket az államnak fizették, kiadásaikat az állam finanszírozta. 38. Az állami gazdaságok megszervezése és szerepük Magyarországon Állami mezőgazdasági kincstári birtokok már működtek a világháború előtt is, elsősorban (Mária Terézia idején) a hadsereg

eltartása és a lóval való ellátás volt a cél. Többségük valamilyen speciális célt szolgált (hadsereg, oktatás, egészségügy, jólét). Feladatuk volt a megfelelő jövedelem elérése mellett mintagazdaságként helytállni, elsőrendű apaállatot nevelni, és nemesített vetőmagokkal ellátni a piacot. A 45-ös földreform az állami gazdaságokat is érintette (célja a birtoktulajdon megszüntetése, és a földhöz jutás). Az ötvenes évekbe a parasztok által felajánlott és elhagyott földeken (adóterhek miatt) újabb állami gazdaságok szerveződtek. Később nagyüzemi jelleget öltöttek és megszilárdult szervezettel egyre önállóbbak lettek. Iparszerű termelést folytattak, nemzetközileg is jó hírre tettek szert (Baja, Bábolna, Szekszárd). 39. A mezőgazdasági szövetkezeti rendszer kialakulásának főbb szakaszai Magyarországon. A rendszerválás előtti időben három egymástól elkülönülő módszere volt Szövetkezeti

kezdeményezések: (1945-1948), a földreform során több mint 400 ezer új kisgazdaság keletkezett (célja a birtoktulajdon megszüntetése, és a földhöz jutás). Ekkor a kormány még nem tűzte ki célul a közvetlen szövetkezetbe való szerveződést, csak a lehetőséget és a szükségességet tárta fel, valamint szabályozták a megalakulását és a működésének legfontosabb feltételeit, valamint felmérték a meglévő szövetkezeteket. A 48-as konferencia kimondta, hogy a háború előtti szövetkezeteknek a földműves szövetkezetekbe kell olvadnia, ezzel egységes falusi szövetkezeti hálózatot létrehozva, szegényparaszti vezetéssel. Rákos időszak szövetkezetesítése: a két munkáspárt egyesült (MKP, SZDP) Az elkobzásból és földfelajánlásokból származó földek egy részét táblás művelésű gazdálkodást folytató szövetkezeti csoportoknak bérleti jogviszonyba adták. A szövetkezetet alapító parasztok választhattak: táblás tszcs:

a szántást, vetést közösen kialakított rend alapján végezték, majd a művelést és az aratást egyénileg a kiosztott területen, a költségekhez arányosan járultak hozzá. Átlagelosztású: a gabonát közös szérűn csépelték, a költségek területarányos levonása után fennmaradt terményt az átlagtermés alapján osztották el. Közösen termelő: az összes termőföldjüket, a háztáji kivételével a közösbe adták, állatokat, eszközöket. A közös használatba adott föld után bérleti díjat, az eszközökért egyszeri térítést kaptak, a közösen végzett munkáért pénzbeli és természetbeli juttatásban részesültek. Szigorítás: önkéntesség elve alapján működött, majd adókkal igyekeztek nyomást gyakorolni a nem belépőkre, bevezették az elszámoltatást (a fejadagot meghagyták, a többit alacsony áron be kellett szolgáltatni)