Gazdasági Ismeretek | Humánerőforrás-menedzsment » Budai Bernadett - A magyarok külföldön történő munkavállalásáról

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Gazdaságelméleti Tanszék Összehasonlító gazdaságtan A magyarok külföldön történő munkavállalásáról Szolnok, 2003. november Készítette: Budai Bernadett 2003/2004. I félév gazdálkodási szak II. évfolyam levelező tagozat C csoport Tartalomjegyzék 1. Magyarok külföldön történő munkavállalásáról általában 1.1 Pályázati feltételek – munkavállalási engedély A vendég-munkavállalás általános feltételei: A munkavállalás feltételei: A pályázati anyag tartalma: A Külügyminisztérium tájékoztatója és tanácsai A vízumkéréshez szükséges dokumentumok: 1.2 A külföldi munkavállalók közterhei A külföldi munkavállalók adózása Társadalombiztosítás, egészségügyi ellátás a külföldi munkavállalóknak 1.3 Külföldi munkavállalás veszélyei Feketemunka Prostitúcióra kényszerítés – emberkereskedelem 2. A személyek

szabad mozgása Kik azok a személyek, akik szabadon mozoghatnak? Miért van különösen a munkavállalók szabad mozgására szükség? Hogyan szerezhet tudomást egy munkavállaló a más tagállamban betöltetlen állásokról? Milyen feltételeket kell teljesítenie egy munkavállalónak, ha más tagállamban akar dolgozni? Elismerik-e a tagállamok a más tagállamban szerzett szakképesítést és gyakorlatot? Melyek a munkavállaláshoz kapcsolódó jogosultságok? Milyen jogosultságai vannak a munkanélkülieknek? 3. Mit ér a magyar munkaerő? 4. Az elvándorlás fő irányai, célterületei (Németország és Ausztria) 4.1 Magyarok az osztrák munkaerőpiacon 2 1. Magyarok külföldön történő munkavállalásáról általában Minden magyar állampolgár alkotmányos joga megválasztani, hogy Magyarországon vagy külföldön vállal munkát. Munkát vállalhatunk a külföldi munkáltatóval kötött szerződés alapján, ösztöndíjasként,

idénymunkásként, államközi megállapodások alapján vendégmunkásként (egyéni munkavállalás), a magyar munkáltató kiküldöttjeként, a magyar munkáltató és a külföldi cég által kötött vállalkozási szerződés teljesítése érdekében (intézményes munkavállalás) stb. Ennek megfelelően a szükséges engedélyek-elsősorban a munkavállalási engedély- beszerzése a munkavállaló, vagy a külföldi munkáltató, vagy pedig a magyar munkáltató feladata. Évente legfeljebb 2420 fő vállalhat külföldön egyénileg munkát kormányközi egyezmények alapján A rendkívül alacsony kvóta oka az, hogy az EU-országok csak szigorú feltételekkel és mennyiségi korlátozások mellett engedik be a többi ország állampolgárait munkaerő piacaikra. Kormányközi megállapodást Németországgal, Svájccal, Ausztriával, Szlovákiával és Romániával kötött Magyarország. Luxemburggal, A kormányközi egyezmények értelmében viszont a pályázók

nem esnek a fogadó országok - általában rendkívül szigorú - foglalkoztatási jogszabályainak hatálya alá. A tömeges munkavállalás legnagyobb akadálya (ami azóta már fejlődő tendenciát mutat), hogy a magyar lakosság kevés százaléka beszél idegen nyelveken. A megfelelő végzettség mellett a szakmában egy másik nyelven szerzett gyakorlat is fontos, ezért a multinacionális vállalatok munkatársainak van a legjobb esélyük külföldön. Magyarországon legtöbben az angolt és a németet beszélik, ám a nyelvismeret többnyire nem éri el a munkavállaláshoz szükséges szintet, mely a Take it Személyzeti Tanácsadó Kft. által készített elemzés is alátámaszt 3 1.1 Pályázati feltételek – munkavállalási engedély A pályázók között nagy számban vannak fiatalok, akiknek ezáltal módjuk nyílik szakmai és nyelvi továbbképzésre. Azok száma, akik a programban részt vehetnek, országonként eltérő. Dr Székely Judit, az

Országos Munkaügyi Módszertani Központ igazgatója kifejtette: „a pályázati keretszámok túllépésére Németországban van lehetőség: a kereten felül legfeljebb 3 hónapos idénymunkára lehet jelentkezni. A munkavállalási engedélyeket egy-másfél évre adják meg. A pályázati feltételek országonként változóak de a szakképzettséget és a munkavégzéshez szükséges nyelvtudást mindenhol megkövetelik.” /Heves Megyei Hírlap 1998/ A vendég-munkavállalás általános feltételei: 1. magyar állampolgárság 2. büntetlen előélet 3. előírt korhatár 4. szakképesítés és szakmai gyakorlat 5. a fogadó ország nyelvének a munkakör ellátásához szükséges szintű ismerete A munkavállalás feltételei: • A foglalkoztatás időtartama 6, 12 vagy 18 hónap • a vendég-munkavállalási lehetőséget mindenki csak egy alkalommal veheti igénybe, munkavállalási engedély mindenkinek csak egyszer adható • minden érintett országban csak

pályázat útján lehet kijutni • a pályázatnak megadott formai és tartalmi követelménye van. Sikeres pályázat esetén munkavállalási engedélyt kap a pályázó. A pályázatok átfutási ideje általában 1-3 hónap. 4 A pályázati anyag tartalma: 1. pályázati űrlap az adott ország hivatalos nyelvén kitöltve, 2. a fogadó ország nyelvén megírt szakmai önéletrajz, 3. a szakképesítést igazoló okirat hivatalos fordítása (az eredeti bizonyítványt be kell mutatni a pályázat beadásakor), 4. érvényes erkölcsi bizonyítvány (3 hónapnál nem régebbi), 5. fél évnél nem régebbi igazolványkép, 6. fénymásolat az útlevél fényképes oldaláról, 7. az idegen nyelvtudás szintjét igazoló okirat (nem nyelvvizsga bizonyítvány), 8. foglalkoztatási ígérvény, vagy munkaszerződés (ha van) A Külügyminisztérium tájékoztatója és tanácsai A Külügyminisztérium felhívja a külföldön munkát vállalni szándékozó magyar

állampolgárok figyelmét arra, hogy munkavégzés, jövedelemszerzés céljából történő külföldre utazásuk előtt minden esetben érdeklődjenek a munkavállalás szabályai felől annak az országnak a külképviseleténél, amelyben dolgozni szándékoznak. Törvényes, az adott ország hatóságai által engedélyezett munkavégzésre az esetek többségében csak a fogadó ország arra illetékes szerve által kibocsátott munkavállalási engedély birtokában kerülhet sor. Az ilyen célú kiutazásnál minden esetben be kell szerezni a célország vízumát vagy tartózkodási engedélyét. A vízummentességi egyezmények nem terjednek ki a munkavállalásra vagy más jövedelemszerző tevékenység folytatására. A vízumot vagy tartózkodási engedélyt még a kiutazás előtt kell felvenni, a legtöbb ország esetében nincs arra mód, hogy már a célországban tartózkodva adja be az érintett ilyen irányú kérelmét, illetve vegye fel

vízumát/tartózkodási engedélyét. 5 a még Magyarországon igényelt A vízumkéréshez szükséges dokumentumok: 1. munkavállalási engedély, 2. a munkaszerződés eredeti példánya, 3. a munkaszerződés fénymásolata, 4. a munkavállalás teljes időtartamára érvényes útlevél, 5. készpénz (országtól függően 5-10 ezer forint) 6. igazolványkép A kiutazás a munkáltatóval megbeszélt időpontban, egyénileg történik. A külföldre közvetítés, tájékoztatás díjtalan, a nyomtatványok ingyenesek, a járulékos költségek (munkavállalói vízum illetéke, fénymásolatok, nyelvi meghallgatás, a dokumentumok fordítása) az ügyfelet terhelik. 1.2 A külföldi munkavállalók közterhei A Külügyminisztérium azt tanácsolja, hogy a munkavállaló a kiutazása előtt feltétlenül tájékozódjon többek között arról, hogy a megszerzett jövedelme után miként kell adóznia (van-e az adott országgal a kettős adóztatást kizáró

egyezményük és ennek milyen rendelkezései vannak), kell-e és ha igen, milyen módon társadalombiztosítási járulékot fizetnie, van-e az adott országgal a szociális biztonságról szóló egyezmény (azaz pl. majdani nyugdíjának megállapításakor beszámításra kerül-e a külföldön munkavégzéssel töltött idő), milyen vámszabályok vonatkoznak a munkavégzés céljából ki/beutazókra. A külföldi munkavállalók adózása A külföldön munkavállaló magánszemélyek adózása speciális, mert a külföldről származó, illetve a külföldön adóköteles jövedelmekre nem csak a személyi jövedelemadó törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, hanem azt is meg kell vizsgálni, hogy ezek a jövedelmek melyik országban adóztathatók. 6 A probléma megközelítéséhez kulcsfogalom az illetőség, mert csak akkor alkalmazhatók a kettős adózás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények – a belföldi jogszabályoknál gyakorta

kedvezőbb – rendelkezései, ha a munkavállaló a szerződő országok valamelyikében az adózás szempontjából belföldi illetőségűnek minősül. Társadalombiztosítás, egészségügyi ellátás a külföldi munkavállalóknak A külföldön dolgozó magyar állampolgárok külföldi egészségügyi ellátása attól függ, hogy van-e az adott országgal szociálpolitikai megállapodásuk, vagy sem. A kétoldalú megállapodások alapján ugyanis a részes államok polgárai egymás országaiban ugyanolyan elbánásban részesülnek – természetesen a vonatkozó jogszabályokat (például járulékfizetési szabályok) mindenhol be kell tartani. Amennyiben az adott országban nincs érvényben szociálpolitikai megállapodásunk és tartósan kívánunk külföldön tartózkodni, érdemes felkeresni az illetékes hatóságokat önkéntes megállapodás megkötése érdekében. Amennyiben a munkavégzés helye szerinti országban nem terjed ki a társadalombiztosítás a

munkavállalóra, úgy feltétlenül – még a kiutazás előtt – egészségbiztosítást kell kötnie, mert az egészségügyi ellátásról szóló egyezményben foglalt ingyenes/kedvezményes betegellátás csak az ideiglenes külföldön tartózkodásra vonatkozik, s a munkavégzést általában nem tekintik ideiglenes tartózkodásnak. Az előző részben a munkavállalás legális lehetőségeiről esett szó, ugyanakkor sokan vállalnak munkát illegálisan is, gyakran nem mérve fel ennek veszélyeit. 1.3 Külföldi munkavállalás veszélyei Feketemunka Az engedély nélkül munkát végző személy pénzbüntetéssel, kiutasítással és akár évekre szóló beutazási tilalommal (ami az Európai Unió tagországai esetében az egész 7 Unió, tehát gyakorlatilag az összes nyugat-európai ország területére vonatkozhat), súlyos esetekben akár börtönnel büntethető. Az sem biztos, hogy megéri az illegális munka: például munkahelyi baleset,

megbetegedés esetén a munkaadó nem fizeti az – egy műtét esetén akár több millió forintra rugó – költségeket. Csak úgy, mint Magyarországon, a feketemunka esetében nem védi a munkavállalót olyan hivatalos, a bíróságon érvényesíthető megállapodás, amelynek alapján a munkaadó például nem teheti meg, hogy túlórában dolgoztat, lehetetlen körülményeket biztosít, vagy éppen kevesebbet fizet a kialkudott összegnél. Prostitúcióra kényszerítés – emberkereskedelem Az utóbbi időkben Magyarországon is elterjedtek azok az „állásajánlatok”, amelyek könnyű külföldi munkát ajánlanak a fiatal lányoknak. Néhány esetben később kiderült, hogy a prostitúcióra kényszerítették a jelentkezőket. Az emberkereskedelemben, prostitúcióban részt vevőknek meghatározott szerepköre, munkája van. Meghatározott hierarchiában élnek, zárt láncolatot alkotva A lányokat, nőket kézről kézre adják. Nincs lehetőség a

kilépésre, a hálózat nemzetközi Az Interpol aktáiban legtöbbször magyar, román, jugoszláv, albán, német, svájci, olasz, spanyol, török férfiak szerepelnek. 8 2. A személyek szabad mozgása Munkavállalási, letelepedési és tanulási lehetőségek a magyar állampolgárok számára az Uniós csatlakozás előtt és után. „mert egynyelvű és egyszokású ország gyenge és romlandó” (Szent István: Intelmek) Amikor a személyek szabad mozgásának jelentőségéről beszélünk, tisztában kell lennünk a kérdéskör komplexitásával, azzal, hogy jogi, közgazdaságtani, történelmi, szociológiai pszichológiai és sok más szempontból is mélyrehatóan értelmezhető kérdésről van szó. 1987-ben az Egységes Európai Okmánnyal a tagállamok megalkották a belső piac alapjait, amelyen belül – többek között – a személyek szabad mozgása alapelv megvalósulását tűzték ki célul. 1993 januárjára a belső piac létre is jött

Ettől az időponttól kezdve az EU tagállamainak állampolgárai jogosultak arra, hogy az EU területén szabadon utazzanak, mindennemű határátlépési formalitás betartásának kötelezettsége nélkül. A „személyek szabad áramlása” azonban ennél sokkal többet jelent, és időben sokkal korábbra tehető konkrét eredményei is vannak. Először ezért értelmezni kell a „személyek szabad mozgása” fogalmat, mégpedig két fő tartalma szerint. Meg kell határoznunk, hogy kik a „személy” fogalomba tartozók, továbbá mit jelent a gyakorlatban, hogy nekik joguk van „szabadon mozogni”. Kik azok a személyek, akik szabadon mozoghatnak? Kezdetben csak a közösségi munkavállalók és családtagjaik, később pedig már közösségi vállalkozók és családtagjaik is beletartoztak a „személyek” fogalomba, amelyhez számtalan utazási és ott tartózkodási privilégium kapcsolódott. Viszonylag későn ugyan, a 90-es évektől kezdődően már a

diákok, a nyugdíjasok, a magukat önerőből eltartók és családtagjaik is bekerültek a „szabadon mozgó személy” kategóriájába. Ez 9 valójában annyit jelent, hogy aki munkavállaló vagy vállalkozó akar lenni, egy másik államban, illetve diákként egy másik államban akar tanulni, továbbá aki sosem dolgozott, de van pénze áttelepülni vagy nyugdíjas éveit szeretné egy másik államban eltölteni, ezt megteheti. Ha jobban belegondolunk, a különböző említett csoportok gyakorlatilag megfelelnek annak a célkitűzésnek, hogy minden személy szabadon mozoghat, hiszen kizárólag a rossz anyagi helyzetben lévő, az elköltözés anyagi áldozatait vállalni nem tudó személyek nem gyakorolhatják az egyébként létező jogukat a szabad mozgásra. Miért van különösen a munkavállalók szabad mozgására szükség? Két fő okot említhetünk: az egyik az össz-gazgazdasági szempont, a másik pedig a lehető legteljesebb egyéni jólét elérése.

Azért van tehát szükség egyrészt a munkaerő szabad áramlására, hogy egy egységes nemzetközi munkaerő piacon a munkaerő kínálat és kereslet a lehetőségekhez képest legoptimálisabban találkozzon. A munkaerő szabad áramlása megteremtésének fontos indoka tehát az állampolgárokhoz kötődik az egyéni jólét egyik fontos biztosítéka, a munkaerő szabad áramlásának emberi oldala. A munkaerő szabad áramlása tehát nem csak össznemzetgazdasági szempontból kiemelkedő, hanem az egyének jóléti érdekeit is szolgálja azáltal, hogy lehetőséget biztosít számukra a képzettségüknek és igényeiknek megfelelő legjobb munkahely megtalálására egy, az állampolgárságuk szerinti országétól eltérő, sokkal nagyobb munkaerő piacon. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a munkaerő szabad áramlása egyetlen munkaerő piacon sem eredményezett zavart, a ki- és beáramló munkavállalók száma és képzettsége kiegyenlítődött. Ez nem jelenti

azt, hogy ugyanolyan lett az életszínvonal, de a kevésbé jó helyzetben lévő államokban is annyit javult a helyzet, hogy csökkent a kivándorlásra ösztönző legfőbb indok, a külföldi pénzszerzés szerepe. Gyakran misztifikálják a munkavállalás szabadságával meginduló tömeges ki- és bevándorlásokat. Ezek a félelmek nem reálisak, hiszen például 1984-ben a migráns munkavállalók száma – beleértve a határövezeteket is – ugyanakkora volt, mint 1958-ban. Ez azt jelentette, hogy a 80-as évek elején csak az EU-ban 2 millió, családtagokkal együtt 5 millió ember vándorolt ki. Kiemelkedő továbbá, hogy sokan (évente mintegy 380 10 000 munkavállaló) úgy vállalnak munkát más országokban, hogy nem telepednek le a munkavállalás helye szerinti országban, hanem napi vagy heti rendszerességgel ingáznak a lakóhelyük szerinti és a munkavégzés helye szerinti országok között. Hogyan szerezhet tudomást egy munkavállaló a más

tagállamban betöltetlen állásokról? Természetesen erre többféle lehetőség kínálkozik, például az illető az újságokban vagy az interneten kutat az állásajánlatok között. A tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy ez a fajta munkakeresés nem elég hatékony, és a munkaerő szabad áramlását másképpen kellene ösztönözni. Problémaként jelent meg egy olyan rendszer létének hiánya is, ami azt segíti elő, hogy a potenciális munkavállaló többet tudjon a befogadó célország szociális biztonsági rendszeréről, adózásáról, a munkába állás feltételeiről stb. Nyilvánvalóvá vált ezért egy idő után a munkaerő- közvetítés infrastruktúrájának kiépítetlensége, melynek javítására 1993-ban létrejött az EURES elnevezésű információs közvetítési rendszer. Az EURES számítógépes munkaerő-közvetítési rendszer három alappillére az adatbázis, az EURES-tanácsadók és az informatikai rendszer. Az EURES rendszer ma

már rajta van az interneten, tehát mindenki számára azonnal elérhető. Milyen feltételeket kell teljesítenie egy munkavállalónak, ha más tagállamban akar dolgozni? A válasz erre a kérdésre nagyon egyszerű. Az EU- és az EGT-országokban minden más tagállambeli polgár a célország állampolgáraival egyenlő feltételek mellett vállalhat munkát, illetve alapíthat vállalkozást, tehát nem kell munkavállalási engedélyt igényelnie. A kedvezmény továbbá vonatkozik a közösségi munkavállaló, illetve vállalkozó tagállambeli polgár egyes családtagjaira is, mégpedig függetlenül attól, hogy milyen állampolgárok (pl. egy német állampolgár afrikai házastársa ugyanúgy munkavállalási engedély nélkül vállalhat munkát Franciaországban, mint a német fél maga, de Németországban továbbra is a rendes idegenrendészeti és munkavállalási előírások vonatkoznak rá, tehát szüksége lehet munkavállalási engedélyre). 11

Természetesen a más EU- vagy EGT-országok polgárai tekintetében eltörölt munkavállalási engedély bizonyítja a legdöntőbben, hogy egységes munkaerő piacról van szó. A külföldiekre kötelező munkavállalási engedély kiadásának eljárása ugyanis lehetővé teszi az államoknak, hogy központi ellenőrzés alatt tartsák a nemzeti munkaerőpiacot, tehát megvizsgálják a saját állambeli munkanélküliek helyzetét, a jelzett szakma iránti keresletet stb., és csak akkor adják ki az engedélyt, ha nincs saját állampolgáruk a munkára, illetve a munkaerő piacon nem fog zavart kelteni a külföldiek megjelenése. Értelemszerűen megszűnik azonban az államok központi ellenőrzésének lehetősége a más EU-tagállamok és az EGT-országok vonatkozásában akkor, ha a polgároknak nincs szükségük munkavállalási engedélyre. Másrészről viszont csak így biztosítható, hogy az EU- és EGT-államok munkavállalói valóban a számukra legkedvezőbb

állást válasszák. A liberális megközelítés együtt értelmezendő egy másik megközelítéssel, mégpedig a harmadik országokból érkező munkavállalókkal szemben fenntartott megszorító intézkedésekkel. Megmarad ugyanis, s egyre szigorúbbá válik a tagállamok szabályozása a munkavállalási engedély rendszerének fenntartására a nem EU- vagy EGT-országok állampolgáraival szemben. Történik ez azért, hogy a magas munkanélküliséggel küzdő EU-ban a lehető legmagasabb belső foglalkoztatást érjék el, és valóban csak akkor érjék el, és valóban csak akkor adjanak ki munkavállalási engedélyt harmadik állambeli polgárnak, hagy egyetlen EU- vagy EGT-polgár sem tudja vagy hajlandó ellátni az adott munkát. A közösségi munkavállalóknak és vállalkozóknak mindenesetre tartózkodási engedélyt kell igényelniük abban az esetben, ha 3 hónapnál hosszabb ideig tartózkodnak egy másik tagállam területén. A közösségi

munkavállalóknak ehhez a munkaszerződésüket kell bemutatniuk, a vállalkozóknak pedig igazolniuk kell, hogy a folytatni kívánt tevékenységre vonatkozóan nincsenek nemzeti korlátozások, tehát ők az adott tevékenységet elláthatják. Nagyon fontos azonban hangsúlyozni, hogy a tartózkodási engedélyt mind a közösségi munkavállalók , mind a vállalkozók automatikusan megkapják – a korlátozásokról szóló részben említett közrendi, közbiztonsági és közegészségügyi tilalmak kivételével. A tartózkodási engedély 5 évre szól, amelyet a tagállami hatóságok 12 kérelem esetén automatikusan meghosszabbítanak. Automatizmusról van tehát szó, amelynek értelmében a szabad mozgás alapvetően az egyén döntésétől függ. Nincs azonban szükség tartózkodási engedélyre a három hónapnál rövidebb időtartamú munkavégzésen kívül további két esetben: ha szezonális jellegű a munkavégzés, illetve ha a munkát végző személy

lakóhelye szerinti tagországba rendszeresen naponta vagy hetente visszatér (határmenti munkavállalók). Természetesen vannak bizonyos beépített biztosítékok, amelyek védik a tagállamok érdekeit is, de az állami közhatalmi beleszólás a mozgásokba sokkal korlátozottabb, mint a Maastrichti Szerződést megelőző rendszerben. Magyarországnak is ennek megfelelően kell majd kialakítania a munkavállalási engedély szükségességét az EU- és EGT-tagállamok állampolgáraival és meghatározott családtagjakkal szemben, másrészt szigorított vizsgálatot kell elvégeznie a magyar munkaerő piacról, ha harmadik állambeli munkavállalók jelentkeznek munkára. Egy közösségi állásfoglalás előírja, hogy a harmadik állambeli állampolgárokkal szemben még azokat is előnyben kell részesíteni, akik ugyan szintén harmadik állambeli polgárok, de már jogszerűen letelepedtek az adott államban. Ez azt jelentheti, hogy egy ideiglenes tartózkodási

engedéllyel már itt tartózkodó előnyt élvezne egy olyan harmadik állambeli polgárral szemben, aki még sosem dolgozott Magyarországon. Egy másik közösségi állásfoglalás azonban lehetővé teszi, hogy ezekhez a szabályokhoz képest kivételeket fogalmazzon meg egy tagállam, ha azt történelmi indokok támasztják alá. Itt különösen azokra az országokra, vagy harmadik állampolgárokra vonatkozóan van lehetőség kedvező szabályok megfogalmazására, amelyek erősen kötődnek Magyarországhoz vagy a magyar munkaerő piachoz. Mindezeket az előírásokat érvényesíteni kell majd a magyar munkavállalási engedély kiadási rendszerben is, szem előtt tartva egyrészt, hogy jelenlegi külföldi munkavállalóink 60%-a Magyarországgal szomszédos államból érkezik, másrészt hogy az EU fokozatos kibővítése hogyan érintheti a környező országokat. 13 Elismerik-e a tagállamok a más tagállamban szerzett szakképesítést és gyakorlatot? Nem

sokkal ezelőtt a tagállamok számára még nem volt kötelező, hogy más tagállamban szerzett diplomát és szakképesítést is elismerjenek. Természetesen ez a tény önmagában nagy korlátot szabott a munkaerő szabad mozgásának, mert így a munkavállalóknak a célállam szabályai szerint újra képesítést kellett szerezniük. Az idő gyakran a munkavégzés helyett a képesítés megszerzésével telt, és egy újabb tagállam esetén a procedúra újra kezdődött. Ezen a helyzeten természetesen változtatni akartak, és ennek érdekében több irányelvet is elfogadtak. Ezek az irányelvek azért nagyon jelentősek, mert alapelvek előírásával lehetővé teszik az adott tagállamban megszerzett képesítést és gyakorlati idő globális alkalmazhatóságát. Az irányelvek meghatározzák, hogy minden más államban a saját állami képesítéssel és gyakorlattal egyenértékűnek kell elfogadni az irányelvekben foglaltaknak megfelelő képesítést. Az

irányelvek pedig úgy próbálnak meg általánosan alkalmazható követelményeket felállítani, hogy szakmai minimum követelmények és képzési tárgyak meglétét írják elő az egyenértékűség kimondásához. Összességében elmondható, hogy sokat javult a helyzet a kiindulási állapothoz képest, hiszen a szabályok már nagyon sok szakmát lefednek. Mindenképpen hangsúlyozandó azonban, hogy a diplomák és szakképesítések elismertetése más tagállamokban azért még mindig nem automatikus. Magyarország nagyon jó úton halad a diplomák és szakképesítések elismerése útján. Melyek a munkavállaláshoz kapcsolódó jogosultságok? A legfontosabb jog az általános diszkriminációmentesség biztosítását jelenti, amelynek értelmében megkülönböztetni. Nem a munkafeltételek lehet például tekintetében meghatározni a a munkavállalókat külföldi tilos munkavállalók foglalkoztatási arányát, nem lehet állampolgársághoz

kötni az adott állás betöltését, és nem lehet indokolatlanul előírni az anyanyelv ismeretét sem. Ezen kívül a munkajogi szabályozás teljes diszkrimináció mentességét is biztosítani kell, tehát a felvétel, a munkabér, a munkavégzés feltételei, szakszervezeti tagság, az elbocsátás stb. tekintetében 14 a saját állampolgárokkal egyenlően kell kezelni a más államokból érkezőket. A közösségi munkavállalók továbbá egyenlő elbánást élveznek adójogi szempontból is, ugyanazokat az adókedvezményeket élvezik, mint az adott tagállam saját munkavállalói. Az egyenlő bánásmód kiterjed az oktatásra, a szakképzésre és az átképzésre is. A tagállamoknak továbbá sikerült megegyezésre jutniuk abban a kérdésben, hogy a többi tagállam állampolgárai részére saját állampolgáraiknak járó szociális jogok egy részét diszkriminációmentesen biztosítják, azért, hogy ők ugyanúgy tudjanak dolgozni, tanulni és élni a

tagállamban, mint saját állampolgáraik. A munkavállalók tekintetében az egyenlő bánásmód a lehető legteljesebben jelentkezik, őket semmilyen szociális jogosultságból nem lehet kizárni. Természetesen egyrészt arról van szó, hogy a munkavállaló produktívnak tekinthető a szociális rendszerben, hiszen befizeti a szociális hozzájárulásokat, tehát a társadalombiztosítási rendszerben biztosított lesz egészségügyi és nyugdíj szempontból, továbbá munkavállalói járulékokat is fizet, valamint adózik, ezért szükségszerűen nem lehet kizárni a juttatásokból sem. Milyen jogosultságai vannak a munkanélkülieknek? Aki munkanélküli, természetesen a munkanélkülivé válás helye szerinti államban munkanélküli ellátást igényelhet. Ha legalább 1 hónapon át a munkanélkülivé válás helye szerinti tagállamban munkanélküliként regisztráltatta magát, akkor elmehet egy másik tagállamba munkát keresni, és kérheti, hogy a

munkanélküli juttatását utána küldjék. Mindez akkor kivitelezhető, ha a választott célországban az illető 7 napon belül bejelentkezik a munkaügyi szervnél. Ezek után a munkanélkülivé válás helye szerinti tagállam 3 hónapon át a munkanélküli után küldi a munkakeresés országába a munkanélküli juttatásokat. Az általános szabály szerint amennyiben az illető munkanélküli 3 hónapon belül nem talál munkát, vissza kell térnie a munkanélkülivé válás helye szerinti tagállamba. Erre azért van szükség, hogy ne essen el a munkanélkülieket támogató további juttatásoktól. Két esetben azonban maradhat. Az egyik esetre akkor kerülhet sor, ha a munkanélküli úgy érzi, hogy ő biztosan talál munkát. Ez a megoldás csak akkor kivitelezhető, ha az illető valóban 15 keres állást, és bizonyítani is tudja, hogy regisztrálva van a munkaerő piaci szervezetnél, és reális esélye van arra, hogy munkát találjon. A másik eset

amikor az illető nem tér vissza, akkor fordulhat elő, ha a célország szociális rendszere lehetőséget nyújt arra, hogy ő az ott maradásához szociális segélyt igényeljen és kapjon. Amennyiben az illető már korábban megszerezte a közösségi munkavállalói státuszt, jelentkezhet a saját munkanélküli állampolgárok számára nyitva álló munkahely keresési, képzési és egyéb az elhelyezkedését támogató lehetőségekre. 16 3. Mit ér a magyar munkaerő? Sokszor halljuk: a magyar munkás alulfizetett. Tapasztaljuk is, kevesebbet is keresünk, mint akik szerencsésebb helyre születtek. Sokan ennek okaként mennek külföldre; jobb kereset reményében. Tekintsünk bele a hazai bérek alakulásába. Azt is érzékeljük, hogy sokszor nem lehet megélni annyiból, amennyit a magyar munkaerő kézhez kap. A béreket emelni kell, vélik sokan, érthető emberi igény ez, s a dolgozókat képviselő, képviselni hivatott szakszervezetek is ezt igyekeznek

érvényesíteni. A bérek nyugat-európai szinthez közelítése a gazdaság teljesítőképességének megfelelően, fokozatosan mehet csak végbe. A magyar átlagbérek az EU országokhoz képest feltétlenül alacsonyak. Amennyiben a legegyszerűbb, valutaárfolyamon történő összehasonlítással azt is megvizsgáljuk, történt-e változás a bérek átlagos elmaradottságában, akkor azt látjuk, hogy bár a kilencvenes évek közepe óta érzékelhetően csökkent az elmaradás, a különbség változatlanul tetemes. A legmagasabb jövedelemszintű Dániában a 11,5 szeres bérkülönbség 2000-ben már „csak” 9-szeres volt. Az elmaradásunk számottevően csökkent a német vagy osztrák (10-szeresről 7,7-szeresre, illetve 9,6-szeresről 6,5-szeresre, s még inkább az Unió legalacsonyabb bérszintű országaihoz képest. A magasabb jövedelmű egyedülálló magyarok béreinek adó- és járulékterheit csak a legmagasabb jövedelmű Dánia, Belgium vagy Németország

alkalmazott polgárainak befizetései haladják meg. Alacsonyak a hazai bérek, de ez nem azt jelenti, hogy gazdaságilag indokoltnál szükségképpen kisebbek is. 17 Kutatások igazolták Magyarországon, hogy a kilencvenes évek derekán már nem mutatható ki nagyobb különbség az azonos intenzitással és termelékenységgel végzett munkáért különböző ágazatokban fizetett keresetek között. A magyar népesség kvalifikáltsága európai összehasonlításban ma is alacsony, annak ellenére, hogy a munkaerőpiac megfizeti a magasabb iskolázottságot. És ez a megállapítás még a legfiatalabb, a munkaerőpiacra frissen belépő korosztályra is igaz. Egy emberöltő alatt persze jelentős volt az elmozdulás, ám a felsőfokú végzettségűek aránya hazánkban a legalacsonyabbak között van Európában. A munkába álláskor Magyarországon (valamint Szlovákiában és Romániában) a legalacsonyabb az átlagos életkor (18), ugyanez a fejlettebb országokban

22-24 év. A folyamatos tanulás emelhetné a magyar munkaerő értékét. Egy, a vállalati képzésre vonatkozó összehasonlító vizsgálat szerint azonban Magyarország az ilyen képzések terén a sor végén kullog: 1000 munkaórából 3-at fordítanak vállalati képzésre, míg a fejlettebb országokban 10-14 órát. Mit ér tehát a munkaerő, ha magyar? Átlagosan épp annyit, amennyit egy ilyen fejlettségű országban el tud érni. A továbbtanulás körül szinte pánikszerű az eredményhajszolás, a majdan megtérülő magasabb munkajövedelmek reményében tetemesek a különórákba és a fizetett iskolákba invesztáló egyéni beruházások. De az átlag elfedi a másik oldalt is, a versenyképtelen és leszakadó, megélni szinte képtelen magyar munkást. A gazdasági növekedéssel a magyar munkaerő átlagos értéke is emelkedhet. 18 4. Az elvándorlás fő irányai, célterületei (Németország és Ausztria) Németország és Ausztria a legvonzóbb

célországok. Felmérések szerint 23000 fő ( 46 % ) Németországba, 9.500 fő ( 19 % ) pedig Ausztriába szándékozik elvándorolni Nagyságrendjében ez az adat megfelel az említett két országban jelenleg dolgozó magyarok számának. Egy németországi felmérés szerint Lengyelországból, Magyarországról, Csehországból, Szlovákiából és Szlovéniából évente kb. 340000 – 680000 potenciális migránsra lehet számítani. Bulgáriát, Romániát, és a balti államokat hozzászámítva ez a potenciál szűken 1,2 millió főre emelkedhet. Ha ebben a becslésben megvizsgáljuk az országok népességi arányát, azt kapjuk, hogy a magyar népesség ennek 15 %- a és ez a fenti adatokat tekintve összesen 51.000 – 102000 fős magyar migrációs potenciált jelent éves szintre vetítve. Ugyanebben a tanulmányban megjelent adatok szerint a magyar, társadalombiztosításra kötelezett foglalkoztatottak száma Németországban 1994-ben 14.070 fő

volt, míg a magyar vállalkozási szerződéses munkavállalók száma 1995-ben 9.116 fő volt Ezek a nagyságrendek évek óta nem változnak Tehát reálisnak tűnik egy előrevetített 50-60.000 fős EU országokba irányuló magyar migrációs potenciál, amely jelenleg is fennáll, de nem reális az a feltételezés, hogy ez a csatlakozás után hirtelen a többszörösére növekedhet, ahogy ez a déli bővítésnél sem következett be. Ami Ausztriát illeti, egy kb. 8 milliós (1996) népességű országról van szó, ebből 7,33 millió fő osztrák állampolgár és 728 ezer külföldi. Ez utóbbiak közül 300 ezren dolgoznak legális munkavállalóként. Ez az ország munkaerejének 10 százalékát teszi ki A nemzetiségi eloszlás a következőképpen alakult: 148.000 fő (49, 3 %) jugoszláv, 53400 fő ( 17,8 % ) török, 23.400 ( 7,8 %) más EU ország állampolgára, 75000 fő ( 26 % ) egyéb nemzetiségű. Ez utóbbi kategória tovább bontva: kb 10000 lengyel, 9500

magyar, 6000 szlovén, 4.000 cseh és 3500 szlovák állampolgárságú személy Ez az arány évek óta nem változik. 19 E szerint az Ausztriában legálisan foglalkoztatott külföldi munkavállalóknak csupán 3,2% -a magyar állampolgár és összesen 9,8%-a származik a négy közép–kelet– európai tagjelölt országból. Csak érdekességképpen: Németországban és Svájcban összesen 93.100 osztrák munkavállalót regisztráltak, az előbbiben 79.400-at, az utóbbiban 13700-at” A European Integration Consortium felmérései alapján az első évben, amikor lehetőség nyílik a munkaerő teljesen szabad áramlására Közép-Kelet–Európából 335.000 vándormunkás várható az Európai Unió munkaerőpiacain. A felmérés szerint egy évtized elteltével 2,9 millió közép-kelet–európai ember él majd a EU jelenlegi államaiban, 65 százalékuk Németországban, 12 százalékuk pedig Ausztriában. Becslések szerint harminc éven belül Németország

lakosságának 2,5 százaléka kelet – közép – európai származású lesz. 4.1 Magyarok az osztrák munkaerőpiacon Először is fontos megindokolni, hogy miért emeljük ki Ausztriát a magyar munkaerő vándorlás vizsgálatakor. Értelemszerű, hogy Ausztria, annyival speciálisabb helyzetben van, mint Németország, hogy szomszédos állam lévén, az oda irányuló munkaerő áramlás egyaránt lehet migráció és mobilitás. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy a szomszédságból következően lehetőség nyílik arra, hogy a határ mentén élő magyarok munkát vállaljanak Ausztriában, úgy hogy állandó vagy ideiglenes lakhellyel ott nem rendelkeznek, tehát a munka végeztével hazatérnek. Mivel ez a fajta munkavégzés (az ingázás) nem kényszeríti a munkavállalót a célország társadalmába történő integrálódásra, valamint nem szükséges egy sor feltétel megvalósulása, hogy a magyar munkaerő a határ túloldalán állást vállaljon

(legtriviálisabb ezek közül az éjszakai szálláshely birtoklása vagy annak hiánya). 20 Valószínűleg ez lehet az a tényező, amely az osztrák közvéleményt az irányba tereli, hogy úgy vélje: az Uniós csatlakozással még inkább megnő az országban munkát vállalni vágyó magyarok létszáma. Ausztriában egyesek azt gondolhatják, hogy a csatlakozás csak legalizálná és számában növelné a már egyébként is jelen lévő legális vagy illegális magyar migrálást vagy ingázást. Az osztrákok félelmei valóban nem alaptalanok, az idézett vizsgálat megállapítja, hogy az magyar munkavállalók a legalitás és az illegalitás kombinációját vonultatják fel, ritkán fordul elő, hogy tisztán legális vagy tisztán illegális munkát végzett az egyén munkavállalói életútja során. A Magyarországról Ausztriába munkát vállalni járók tipikusan azok a fiatal magyar férfiak, akik családdal rendelkeznek és legalább két kisgyermeket

kell eltartaniuk. Többen voltak olyanok, akik korábban már belekóstoltak az ausztriai alkalmi munkába. A vendégmunka „őstípusa” a többnyire ismétlődő mezőgazdasági munka volt, s gyakran egy adott személyes ismerős létéhez kapcsolódott. A ma Ausztriában dolgozók zöme 1990 és 1995 között kezdett külföldön dolgozni, amely számos körülményre vezethető vissza. Ezek közül néhány: a rendszerváltást követő első években az osztrák hatóságok még elnézőbbek vagy felkészületlenebbek voltak, az osztrák gazdaság nagyobb növekedést mutatott és a jövedelemrés is nagyobb lehetett a két munkaerőpiac között. Fontos megemlíteni, hogy a rendszerváltás időszakában tetőző bevásárló turizmus szintén sok olyan munkaalkalmat teremtett, amelyhez magyar nyelven beszélő eladókra volt szükség. Nem gondolom azonban, hogy az Ausztriába irányuló munkaerő mobilitás az elmúlt tíz esetleg tizenöt év eredménye lenne, gyökerei

meglátásom szerint egészen a monarchikus kapcsolatokig nyúlnak vissza, amelytől kezdve az egymásra utaltság, a földrajzi szomszédság, a nyelvismeret, a közös tradíciók, mind az említett tendenciát erősítették. Másrészt, úgy vélem az Ausztriába történő munkaerő vándorlás tömegessé válása nem reális veszély az osztrák munkaerőpiac számára, amelyet „ráadásul” kompenzálhat az 21 osztrákok Németországba vagy Svájcba történő munkavállalási célú mobilitása. Ez utóbbi folyamat nem atipikus jelenség, a magyar–osztrák–svájci „ relációhoz „ hasonlatos a fehérorosz munkavállalók Lengyelország irányába történő migrációja és a lengyel munkaerő „ továbbáramlása” Németország irányába, mindez természetesen a munka ára, a munkabér célországbeli magasabb színvonalának következménye. A munkavállalás céljából történő elvándorlás kérdését úgy vélem, szükséges „ szétválasztani”

a munkaerő minőségét és képzettségét illetően. Leegyszerűsítve: a vándormunka egyik fő típusa az ún. brain drain – vagy a mostanában divatosan alkalmazott tágabb értelemben: skill drain -, amikor egyértelműen a jóléti hatások által kiváltott munkaerő elszívásról van szó, ami jelentős gazdasági előnyökkel jár a befogadó országban és nagymértékű veszteségekkel a kibocsátó államban. A szakképzett munkaerő befogadásával – ennek megfelelően – a fogadó államoknak általában nincsenek is fenntartásaik. Az utóbbi hónapokban ennek alátámasztására sokszor emlegetik a Németországban az információs és telekommunikációs ágazatban az egyes kelet–közép–európai országokból származó munkavállalók számára kialakított kvótát, melyet például a lengyel informatikusok ki sem használtak teljes mértékben. Az Európai Unió tagállamai - elsősorban Németország és Ausztria – a szakképzetlen,

nyelveket nem beszélő, hol legálisan dolgozó- hol illegálisan munkát vállaló bevándorlók számának növekedésétől tart rendkívüli mértékben. Ez egyrészről érthető is, hiszen a Németország keleti tartományaiban tapasztalható 20 százalékos munkanélküliségi ráta, kellő alapot adhat az aggodalomra. Ehhez járul az a tény, hogy a 21. század első évtizedében világméretekben csökkennek a szakképzetlen munkaerő számára rendelkezésre álló foglalkoztatási lehetőségek, a szakképzetlen munkaerő iránti keresletcsökkenés egyenes következménye a nominálbérük és a reálbérük visszaesése, amit a bevándorlók által támasztott pótlólagos munkaerő-kínálat tovább csökkent. Ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy a fejlett országok munkásságának jobb a tárgyalóereje és szervezettsége, mint valaha, ez a minimálbérek törvény általi garantáltatásában és a bevándorlás-politikába megmutatkozik. 22 való

érdemi beleszólásukban is Irodalomjegyzék 1. Cégvezetők havilapja Budapest, 2003 május 2. Cégvezetők Klubja: Foglalkoztatási formák és közterheik Budapest, 2002/1 különszám 3. Európa Magazin Budapest, 2003 február 9 4. Heves Megyei Hírlap Heves, 1998 5. Központi Statisztikai Hivatal által közölt adatok 6. Személyek szabad mozgása az Európai Unióban című kiadvány Budapest, 2001 23