Történelem | Régészet » Farkas Ildikó - Európai tengeri régészet

HÍREK Európai tengeri régészet urópa kontinentális talapzatának 3,2 millió km2-e – Európa teljes területének 40%-a – a jégkorszakok idején – amikor a tenger szintje méterekkel lejjebb volt a mostaninál – szárazföld volt. Ezek a part menti területek valószínûleg fontos szerepet játszottak a kõkorszaki emberek életében, a Fedélzetre emelik a tengermodern ember elterjedésében, fenéken talált leleteket és tenger alá süllyedésük szerepet játszhatott a Neander-völgyi ember kihalásában. Itt készítették az emberek a halászeszközöket és a hajókat, itt építették meg az elsõ állandó településeket. Szárazföldön, rövid úton vándorolhattak a népcsoportok a Brit-szigetekre és Skandináviába, így terjedhetett aránylag rövid idõ alatt a földmûvelés a Közel-Keletrõl egészen a Brit-szigetekig. Európa elsõ civilizációi e területeken alakultak ki Ahogyan azonban a nagy gleccserek olvadni kezdtek a 16 és 6 ezer évvel

ezelõtti korszakban, a víz elöntötte e régiókat. Viszont éppen a tengervíz konzerváló hatására maradtak meg a kõkorszaki emlékek a víz alatt, például egy teljes kõkori falu a 12 méteres tengerfenéken. A yorki egyetem régészeti tanszéke az európai partok mentén végez tenger alatti kutatásokat: a Vörös-tenger déli részén, Gibraltár mellett és az angol partoknál. Olyan leleteket találnak a part közeli tengerfenéken, amiket a szárazföldön nem: gyapjút, textilanyagokat, rovarokat, növényi maradványokat, edényeket, néha még ételmaradványt is bennük, állati és emberi csontokat, DNS-töredékeket, amelyeket aztán tovább vizsgálhatnak. Elindítottak egy új európai kutatási hálózatot, a SPLASH-t (Submerged Prehistoric Landscapes and Archaeology of the continental Shelf – A kontinentális talapzat régészete és elsüllyedt õskori tájai). A southamptoni Óceanográfiai Központ is része a projektnek, itt gyûjtik össze az utóbbi

évtizedekben szerzett információkat a tenger alatti világról. A csapat elsõ feladata, hogy Európa különbözõ nemzeti, tudományos, kereskedelmi és kutatóintézeteibõl összeszedjék a tenger alatti világ fizikai és geokémiai állapotára vonatkozó adatokat, amelyeket elemezhetnek és a régészeti kutatás szolgálatába állíthatnak. 27 országból több mint 150 szakember vesz részt a közös európai projektben, amelyet a COST (European Cooperation in Science and Technology, az EU tudományos együttmûködési szervezete) koordinál és támogat. E 34 A világ veszélyeztetett mûemlékei World Monument Fund (WMF) közzétette a világ legveszélyeztetettebb mûemlékeinek listáját. A „fejlõdés” vagy az elhanyagoltság miatt 2010-ben 47 országban 93 építmény van veszélyben. Közöttük található a híres Machu Picchu romA Diamer–Basha víztározó városa is, amelyet a turisták nagy tömege pusztít; a Gaudí tervezte Sagrada Familia-templom

Barcelonában, amelyet egy új metróvonal építése veszélyeztet; vagy Kiotó régi városrésze, az 1600-as évekbõl származó tradicionális építésû házakkal, amelyeket sorban bontanak le. (A teljes listát a mûemlékek leírásával a WMF honlapján lehet olvasni: http://www.wmforg) Az egyik ilyen helyszín Jordániában a Damiya dolmen mezõ. A közel 300, Kr. e 3600–3000 közötti idõbõl, a korai bronzkorból származó, akkor sírkamraként szolgáló hatalmas kõtömb látványa egyedülálló a világon, a sziklába vágott sírokkal és a faragott kövekkel. Újabban azonban a területet kõbányaként használják, a hatóságok intézkedései ellenére. Pakisztánban a Diamer–Basha víztározó és gát építése az Indus folyón kiemelt kormányzati beruházás, hiszen az elmaradott környéken a közlekedést, az öntözést és az energiatermelést is megoldja. Ugyanakkor a térség nagy értéke, a világon egyedülálló petroglifek, a

sziklabarlangokban található mintegy 50 ezer sziklarajz és kõbe vésett közel 5 ezer felirat tûnhet el a Holocén kori sziklarajzok víz alatt. A lega víztározó közelében korábbi barlangrajzokat a korai holocén idején (mintegy 10 ezer éve) e térségbe vetõdött vadászó-gyûjtögetõ népesség készítette az itt élõ – nyilván fõ élelemforrás-állatokról, a kõszáli kecskérõl és a himalájai kék juhról. A további rajzok és idõbeli változásaik szinte a térség kronológiáját mutatják. A feliratok a buddhizmusnak az iszlám terjedéséig (10–12. század) tartó idõszakából származnak Mindezek megõrzésére születtek ugyan tervek, megkezdõdött dokumentálásuk is, de a megoldást egyelõre még csak keresik a szakemberek. A dél-afrikai Wonderwerk Cave egyike annak a néhány lelõhelynek a világon, ahol 2 millió évre visszamenõen látható az emberelõdök nyoma. 10 ezer éves kõszerszámok és barlangrajzok mutatják az akkori

emberek vallási gyakorlatát és mindennapi életét is A barlangot azonban az erózió következtében beomlás fenyegeti, emiatt már elzárták a látogatók elõl, és a kutatás is leszûkült. A Kincslelet Angliában agy-Britanniában egy amatõr kincsvadász fémdetektoros kutatása nyomán egy szántóföldrõl hatalmas kincslelet került elõ. A 7 századból származó angolszász arany- és ezüsttárgyak értéke egyelõre felbeAranypánt bibliai idézettel Berakásos karddísz Kardmarkolat csülhetetlen (több mint 5 kg arany és 1,5 kg ezüst), és valószínûleg az eddigi legjelentõsebb régészeti lelet ket, kardmarkolaton használatos kézvédõ lemezeket, harci jelaz angolszászoktól. A germán eredetû angolszászok a Római vényeket, amelyek mindegyike aranyból és ezüstbõl, sok Birodalom összeomlása után, az 5–6. század folyamán hódítot- esetben drágakõ berakással készült Van közöttük sisakdísz, ták el a kelta britektõl (Artúr

király népétõl) a szigeteket, és a amelyen futó állatokat ábrázoló fríz látható, egy aranypánton normann hódításig, 1066-ig uralták Angliát; hatásuk mindmáig pedig (hibásan) latinul egy bibliai felirat olvasható, amely Isten meghatározó az angolul beszélõ világban (nyelvük, az Old Eng- védelmét kéri viselõjére – ez utóbbi különösen rejtélyes a kutalish a mai angol nyelv õse). Szakemberek szerint a nagy jelentõ- tók számára A lelet az egykori Mercia területén került elõ, ségû lelet megváltoztathatja a középkori Angliáról és az angol- amely 675 és 725 között az öt nagy angolszász királyság egyike szászokról eddig kialakult képet. A pazar lelet arra utal, hogy a volt A keresztény jelképek megléte a katonai felszerelések köközépkori Anglia jóval gazdagabb lehetett, mint eddig feltéte- zött más fényt vethet az angolszászok és a kereszténység viszonyára is A lelet eredete egyelõre nem ismert, hadizsákmány

lezték. A mintegy másfél ezer darabból álló lelet nagy része katonai vagy esetleg egy uralkodó tulajdona volt-e, miért és kivel jellegû felszerelést tartalmaz, fegyvertartozékokat, karddísze- temették el – ezek a kérdések még válaszra várnak. N Az Apollo-program egyven éve, 1969. július 20-án az Apollo–11 ûrhajósai, Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin leszálltak a Hold felszínére. Ezzel az amerikai Apollo-program célkitûzését valósították meg, amelyet a korai szovjet ûrsikerek után (1957-ben az elsõ szputnyik, majd 1961-ben az elsõ ember az ûrben) Kennedy elnök hirdetett meg 1961-ben. Lényege olyan, emberekkel megvalósítandó ûrkutatási program volt, amelynek során az ember nemcsak hogy kiléphet az ûrbe, hanem a különbözõ bolygókra is eljuthat, köztük természetesen elõször a Holdra (és így az USA az ûrkutatásban is megszerezheti a vezetõ pozíciót). Abból a célból indították a Mercury- és a

Gemini-programot is, hogy ezt az utazást elõkészítsék, részint az ember terhelhetõségének vizsgálatával, részint a fejlett ûreszközök és manõverek tesztelésével. Hat próbarepülés után az Apollo–7 már emberekkel állt Föld körüli pályára, illetve az Apollo–8 1968 decemberében Munkában a holdjáró Hold körüli pályára állt. Az Apollo–11 1969. július 16-án indult útjára, és 20-án az ûrhajósok leszálltak a Hold felszínére. A holdra szállást az emberiség addigi legnagyobb teljesítményeként értékelték, s mindenki biztos volt abban, hogy elérkezett az új korszak, az ûrkorszak kezdete, amikor egymás után létesülnek majd a holdbázisok és az ûr- N kolóniák, s hamarosan átlépjük saját naprendszerünk határait is. 1972-ig, a program befejezõdéséig még öt alkalommal összesen 12 amerikai ûrhajós lépett a Holdra. Azután már Az Apollo–15 ûrhajó parancsnoki egysége amerikai ûrhajó emberrel a fedélzetén

nem hagyta el a Föld körüli pályát. 1973-ban – még az Apollo-program részeként – pályára állt az elsõ amerikai ûrállomás, a Skylab. Az utolsó Apollo-ûrhajó a közös, szovjet–amerikai ûrvállalkozásban vett részt 1975 júliusában 2007-ig csak pár tucatnyi kiválasztott tudós és magas rangú NASA-tisztségviselõ láthatta az Apollo–15, 16 és 17 Holdon készült fotóit. Az ûrkutatás történetének negyedik, ötödik és hatodik (egyben máig utolsó) holdra szállásán készült több tízezer fotó eredeti negatívjait a NASA széfjeiben, –18 °C-ra hûtve tartották. A csillagászok csak gyenge minõségû másolatokat használhattak tudományos munkára, a nagyközönség pedig egyáltalán nem láthatta õket. (Többek között emiatt terjedhettek el a máig népszerû összeesküvés-elméletek arról, hogy a holdra szállások valójában nem történtek meg, a Földön rendezte meg õket az amerikai kormány, hogy a Szovjetuniót

megelõzze az „ûrversenyben”.) 2007-ben aztán a NASA és az Arizona State University egyetem közös programjában felolvasztották az archívumot, és a filmekrõl speciális szkennerekkel extra nagy felbontású digitális másolatokat készítenek. A projekt várhatóan 2010-re fejezõdik be FARKAS ILDIKÓ 35