Gazdasági Ismeretek | Környezetgazdaságtan » Pál Edina - A környezetgazdálkodásról

Pál Edina – A környezetgazdálkodásról Szeretném bemutatni a környezetgazdálkodás fogalmát, módszereit, kapcsolatait más gazdasági tényezőkkel. Úgy gondolom elsősorban arról kell említést tennem, hogy mi is az a környezet. Sokszor használjuk a hétköznapi életben ezt a fogalmat, de jelentése is sokrétű lehet. A Környezet (Természeti környezet, Épített környezet, Művi környezet} legátfogóbb értelemben mindazon élő és élettelen tényezők (biotikus tényezők, abiotikus tényezők), tehát élőlények és tárgyak, jelenségek és körülmények összessége, amelyek valaki(ke)t vagy valami(ke)t körülvesznek. Valamely élőlény életfeltételeit megszabó tényezők együttese a biológiai környezet. A körülvevő tényezők egy vagy több csoportjának összessége más-más környezetfogalmat képez, így beszélnek (körülvevő emberek, személyek esetén) családi, társadalmi stb. környezetről vagy (egyéb tényező-csoportok

alapján) földrajzi környezetről, esztétikai környezetről stb. A környezet lehet természeti és lehet emberi tevékenységgel létrehozott mesterséges vagy művi és épített, sőt beszélünk települési környezetről is. Mindezeknek egyformán alkotói a környezeti elemek (levegő, víz, talaj, táj, élővilág, település), ilyen értelemben a ~ a környezeti elemek összessége, azok szerkezete, rendszerei és folyamatai. A állapotromlásának megelőzése, állapotának fenntartása, állapotminőségének javítása a környezetvédelem, illetve környezetgazdálkodás célja és feladata. Az alternatív nézetek a gyakorlatban való alkalmazása már paradigmaváltást igényelne a társadalomtól. Ez értékrend váltást jelentene, ami a fogyasztás mérséklésének lehetőségét is felveti ez a m ai társadalmak számára nem elfogadható. A környezetgazdaságtan feladata, hogy megkeresse azokat a megoldásokat, amelyek segítségével a megfelelőnek

tartott környezetminőség a legkisebb ráfordítással érhető el. A makroökonómia a gazdaság és a bioszféra méreteinek viszonyával foglalkozik. (a Föld eltartó képességét vizsgálja) Arra kellene válaszolnia a makroökonómiának, hogy mennyi ember élhet a Földön, és egyenként milyen életszínvonalon? A környezeti makroökonómia etikai kérdései: a gazdaság méretét, az ember szempontjából kell-e optimálissá tenni; az eg ész bioszféra érdekeit kell-e szem előtt tartani; jövőbeni generáció érdekeit kell-e szem előtt tartani; egy-egy ember szükségleteit milyen színvonalon kell kielégíteni? A fejlett országok, gazdaságok és társadalmak (Ny-Európa, É-Amerika) kénytelenek voltak ráébredni, hogy a XX. sz második felére oly mértékűvé vált a környezetük gazdasági és ipari kizsákmányolása, ha nem tesznek valamit a környezetük rehabilitálása érdekében akkor szép lassan ellehetetlenítik saját életterüket.

Konkrét egyeztetés és tárgyalások is születtek kormányszinten ebben a témában. Ezeknek a lépéseknek a k ézzelfogható „termése” a kiotói egyezmény, amely azonban nem érte el a k ívánt hatást. Ugyanis az USA (aki a l egtöbb károsanyagot bocsátja ki a légtérbe évente a világon) nem volt hajlandó vállalni a károsanyagkibocsátás csökkentéséről szóló vállalásokat. Egyelőre úgy néz ki, hogy a haszon még mindig fontosabb a kormányoknak, mint a környezetük. Csak arról feledkeznek meg, ha elpusztítják ezt a k özeget, akkor a megszerzett javakat sem tudják már élvezni. Ezért kellene komolyabban foglalkozni a környezetvédelemmel. Az ökológia krízis azonban létezik Nap mint nap érzékeljük hatását. A krízist kezelni kell a „beteg” gyógyításával próbálkozni, a kóros tüneteket csökkenteni kell. A tudományok rendszerében (igen leegyszerűsítve a kifejezést) az ökológiai közgazdaságtan, kiindulva a természet

rendszeréből és logikájából, megpróbál globális szinten hosszú távú választ adni a természet-társadalom alapkonfliktusára. Azzal az igénnyel lép fel, hogy feltárja a természet és a gazdaság között lévő alapvető konfliktusokat, és olyan választ keressen az utóbbi számára, mint alrendszer, összhangba kerül az átfogó rendszer, a bioszféra működési módjával. A környezet-gazdaságtan képviselői meggyőződéssel vallják, hogy a megoldás irányába haladunk, ha a piaci viszonyokat átalakítva, érzékennyé tesszük a p iacgazdaságot vagy tágabban társadalmat a t ermészeti problémákra, és a mindennapi eszközöket igyekszik megtalálni a gazdasági-társadalmi hatások környezetkonform irányába vitelére. Az emberiség évszázadokon át harmóniában élt környezetével, szoros egymásrautaltság jellemezte ezt a kapcsolatot. Az ember csak annyit vett el a környezettől, amire nekik szüksége volt, a környezet pedig képes volt a

megújulásra, ezért tökéletes harmóniában működött ez a rendszer. A környezet ugyanis szabályozva volt az élőlények (többek közt az emberek) által, ugyanakkor a közösségeknek is biztos megélhetést jelentett ez az állapot. Ez a szimbiózis az emberiség társadalmi és gazdasági rendszerének „fejlődésével?” felborult. A természeti környezet képtelen volt a megújulásra, sok erőforrás eltűnt vagy szinte teljesen megszűnt vagy kimerült. Napjaink gazdasági társaságainak, cégeknek és a kormányoknak is vissza kell térni a „gyökerekhez”. Azaz előrelátó környezetgazdálkodást kell kidolgozniuk, hogy ne csak kihasználják a környezetüket, hanem lépéseket is tegyenek az irányban, hogy használható legyen hosszú távon ez a közeg. A profitorientált gyors haszonnal kecsegtető „rablógazdálkodás”, ma már nem kifizetődő egy modern cég számára, szem előtt kell tartaniuk a környezetgazdálkodást. Mi is az a

környezetgazdálkodás? Környezetgazdálkodás A szokásos szóhasználatban a környezetvédelemnél átfogóbb fogalom, amelynek tárgyköre az ember és a k örnyezete kapcsolatának minden vonatkozására kiterjed, más felfogás szerint lényegében azonos a tágabban értelmezett környezetvédelemmel (aktív környezetvédelem). Ökológiai értelemben a biológiai és technológiai folyamatok olyan összekapcsolása, amely lehetővé teszi az ember számára a maximális, illetve optimális bioprodukciót (bioproduktum). A környezetgazdálkodás alapvető elve az előrelátás, az okság és az együttműködés érvényesülése. A vállalati szintű környezetgazdálkodást ökoauditálásnak is mondják A környezetnek vagy elemének (környezeti elemek) valamely tevékenység céljára való igénybevétele, terhelése (környezetterhelés), amely általában hatósági engedélyhez van kötve, környezetterhelésnek nevezzük. Környezetgazdálkodás és

versenyképesség A mezőgazdasági hatékonyság egyelőre a környezetkíméléssel is ellentmondásban van; nagy termésekhez általában jelentős műtrágya és növényvédőszer felhasználás párosul, amely a vegyszermaradványaival erősen megterheli a környezetet. A bio- vagy az ökológiai gazdálkodás viszont egyelőre kevésbé hatékony, és termékeinek kissé magasabb ára nem fedezi a többletköltségeket. Tudományosabb fogalmazásban az agrárium extern környezetterhelése még nincs internalizálva, a környezetgazdálkodás feladatai még meg sem valósulnak, vagy az ezzel kapcsolatos kiadások még nem épülnek be a t ermékek és szolgáltatások költségeibe. Így ma még a piacon versenyelőnyt élvez az, aki a környezettel nem vagy csak keveset törődve termel. Nem érvényesül a “szennyező fizet” elve; a környezeti károkat (pl. az ihatatlanul nitrátos “ivóvizet”, a parlagfüves parlagok allergén “vadkender” virágporát

stb.) a közösség viseli el, illetve részben fizeti meg Az optimális termőhely kiválasztása szép idea, de a dél-amerikai virágszállításig sarkítva, biztos, hogy olyan szállítási környezetszennyezéssel jár, amelynek a költségét ma még senki sem állja. Környezeti ügyben halvány reménysugár, hogy a vegyipari multik meghallván az idők szavát, szociálisan érzékeny világélelmezési óriásokká válnak, akik a biotechnológiai úton előállított fajtáikkal megteremtik a permetezést és műtrágyát alig igénylő környezetbarát technológia alapjait. Kár, hogy a zöld mozgalmak többsége eleve elhatárolódott a génmanipulációtól, mielőtt kiderült volna, hogy az elképzelhető veszélyek nagyobbak-e a m áris látható haszonnál. (Már a manipulációs szóhasználat is mennyivel rosszabb hangulatú, mint a csupa jót sugárzó bio-tech; a semleges és hivatalos kifejezés a GMO, a genetikailag módosított szervezet.) Talán a k

örnyezetgazdálkodás területén az egyik legindokoltabb az innováció lehetőségeiről és eredményeiről számot vetni, ill. értékelést készíteni Annál is inkább így van ez, mivel szinte a szemünk előtt, a mindegyikünk által belátható és megélt elmúlt évtizedekben alakult ki és vált közismertté ez az új tudományág. Mindez együtt járt új diszciplínák és nagy számú elméleti és gyakorlati kutatási eredményeknek a létrejöttével, valamint - szokatlanul sikeres módon - ezekre alapítva a k örnyezetgazdálkodás elemei a gazdasági élet, a k örnyezetalakítás és az életmód szinte minden részében alkalmazásra kerültek. Gondoljunk csak arra, hogy - kiemelten az agrárium és az élelmiszertermelés területén micsoda innovációs robbanásnak kellett lezajlania ahhoz, hogy napjainkban külön magyarázkodás és értelmezgetés nélkül tudunk beszélni pl. a környezet- és élelmiszerbiztonságról; a multifunkciós

mezőgazdaságról; az ökológiai (bio, organikus) gazdálkodásról és élelmiszerminőségről; a környezet és a táj terhelhetőségéről; a biomassza alapú energia forrásokról stb.-stb A lehetséges innovációs módozatok, ill. folyamatok mindegyikének nagy előfordulása és jelentősége volt/van mindezekben, mint ahogyan pl. az újítás, a know-how, a s zabadalom (licence), továbbá a K+F, ill. az alkalmazott kutatási eredmény Magam részéről az innováció részének tekintem ezeknek a n emzetközi és hazai jogszabályokban és szabványokban való megjelenítését, valamint a gyakorlatban, a gazdasági és életviteli folyamatokban történő mindennapos alkalmazását is. Az agrár-környezetgazdálkodás területén meglévő innovációs lehetőségek és eredmények tényszerű bemutatását elősegítheti az innováció fogalmának ismertetése és értelmezése: INNOVÁCIÓ= "Új progresszív elemekkel, újdonságokkal való gyarapodási

folyamat, amelyet egyes régebbiek háttérbe szorulása, ill. kiesése kísérhet Csaknem minden esetben különböző jellegű és jelentőségű változások sikeres összetalálkozása útján valósul meg. Összetevői külön-külön csekély jelentőségűek lehetnek" Az agrár-környezetgazdálkodás innovációs lehetőségeinek és eredményeinek fő területei pl. a következők: - új mezőgazdasági stratégiák kialakítása; - környezetbiztonsági és -terhelhetőségi technikák és módszerek; - ellenőrzött és minősített ökológiai gazdálkodás technológiai elemei; - biztonságos és élvezhető élelmiszerek termelése és forgalmazása; - alternatív energia-források alkalmazása. Az ilyen típusú innovációk üzemi, gyakorlati és fogyasztási megjelenését a püspökhatvani "Varga Ökogazdaság" eredményeivel kívánjuk érzékeltetni, amelyet Moór Ferenc gazdálkodó és tulajdonos mutat be. A környezet mint komplex rendszer A

környezet a fenti definíciókból is megállapíthatóan komplex rendszer. Ekként több, önálló karakterű alrendszerből álló egész, amelynek különböző egységei, elemei, ezen elemek állapotváltozásai - az alrendszerek közötti kölcsönhatások okán - az egész rendszer működésére, jellemzőire befolyással lehetnek. A környezet emberi "kezelése", megfelelő védelme e rendszeralkotó elemek, alrendszerek, illetve a r endszer mint egész összefüggéseinek - az elemek, alrendszerek közötti kölcsönhatásoknak - beható ismeretét, s ehhez igazodóan a k örnyezetvédelmi célú emberi beavatkozások határozott koncepcióját (irányát, célzott hatásainak, tartalmának, intézményiés eszközrendszerének rögzítését) feltételezi. Ennek híján ugyanis a beavatkozások további káros hatásokat is indukálhatnak. A környezetvédelem tehát pontosan rögzített cselevési prioritásrendszert igényel - határozott környezetpolitikát

feltételez. A környezetpolitika a környezettel való "ésszerű gazdálkodás" gyakorlatának háttértudománya. Feltétele az ember és a t ársadalom, a gazdaság, a kultúra, valamint a környezet között történetileg kialakult érdek- és értékviszony tudományos módszerekkel történő megfogalmazása, a környezet tudományos igényű minősítése. Hatékony környezetjog és környezeti menedzsment nem képzelhető el megfelelő környezetpolitika nélkül. A környezetpolitika két legfontosabb - jogilag is értékelt - eleme az állapotértékelés és a tervezés. Az állapotértékelés valamennyi környezeti elem, illetve a t eljes környezeti rendszer vonatkozásában feltérképezi a kiinduló helyzetet, illetve a v áltozási tendenciákat, amelyekre valamilyen eszközzel reagálni kell, hogy ez az állapot elhatározott, előre definiált célállapot irányába fejlődjék. A környezeti tervezés az értékelés alapján a

meghatározott célállapot eléréséhez cselekvési alternatívát ad, és meghatározza a cselekvések lehető eszközrendszerét. Ennek az eszközrendszernek egyik alrendszere lehet a jog a maga sajátos normatív eszköz- és intézményrendszerével. A környezet, a természet, a táj és a vidéki térségek összetett, bonyolult és multifunkcionális erőforrások, amelyek állapota és a velük való célszerű gazdálkodás alapvetően meghatározza az emberi szükségletek kielégítésének és a társadalom jólétének lehetőségeit. Az egyes természeti erőforrások használata az emberi tevékenységek és az egyes gazdasági szereplők között akkor is konfliktusokat hoz létre, ha nem történik környezetszennyezés vagy a természeti erőforrások károsítása. Valójában azonban a gazdasági tevékenységek meghatározó szerepe a társadalomban, valamint a gazdasági növekedés (fejlődés) uralkodó közgazdasági értelmezése világviszonylatban olyan

helyzetet teremtett, amely általában a környezet, annak egyes elemei és a különféle természeti-biológiai erőforrások súlyos károsításával, rombolásával jár. Ez egyre inkább beszűkíti nemcsak az emberi szükségletek kielégítésének, hanem magának a szoros értelemben vett gazdasági növekedésnek a lehetőségeit is, hiszen a gazdasági tevékenységekhez szükséges minden erőforrás a környezetből származik és minden hulladék a környezetbe kerül. A természeti erőforrások mennyisége és a környezet hulladék-feldolgozó kapacitása azonban korlátozott. Ezt a tényt viszont a piacgazdaság működési mechanizmusai nem ismerik el a termékek és szolgáltatások áraiban, valamint a gazdasági teljesítmények mérésében. Másrészt a környezet és a természeti erőforrások védelme és fejlesztése jelentős költséggel és befektetésekkel jár, amelyek indokoltságát gazdaságilag is igazolni kell. I. Problémafelvetés A vidéki

térségek fejlődését nagyban hátráltatja a gazdasági fejlődés és növekedés piacgazdasági mechanizmusainak kedvezőtlen hatása, mely a vidéket leértékeli és versenyképtelen helyzetbe hozza (Szakál 1998, 19) . A vidék ilyen színű háttérbe szorítása mindaddig folytatódni fog, “amíg a fejlődés felfogása az anyagi javak és szolgáltatások mennyiségi növekedését helyezi előtérbe, és a gazdasági teljesítmények mérése a szokásos gazdasági mutatókkal (GDP, GNP) történik” (Szakál 1998, 20). Ennek oka a gazdaság és gazdálkodás eredményeinek pontos méréséhez fontos környezetterhelések minőségének és mértékének nem pontos ismerete illetve figyelembe nem vétele. Ez azonban a környezethasználat során fellépő externáliák internalizálása miatt szükséges lenne. Tudni kell ugyanis, hogy ki és milyen mértékben használja vagy terheli a környezetet, amiért ő külön költséget nem fizet, de másoknak viszont

többlet költségeket okoz, ami csökkenti a társadalmi termék valódi mértékét A vidékfejlesztés céljainak megfelelő “integrált és multifunkcionális mezőgazdaság” (Szakál 1998, 20) eléréséhez elengedhetetlenül fontos a mezőgazdasági termelés és vidéki életmód környezeti hatásainak figyelembe vétele és így a t ermészeti környezettel való szorosabb, megfelelőbb integrálódás elősegítése. Ennek megvalósításához olyan ösztönző, támogatási rendszer kialakítására van szükség, mely nagy mértékben elősegíti a fenntarthatóbb gazdálkodási és életmódok kialakulását a már fent említett externáliák internalizálása segítségével. Segítségükre lehet a PHARE program, amely nemcsak a minőségügyi oktatási fejlesztésre irányozott elő eszközöket, hanem a környezetirányítási programok kidolgozásához is hozzájárult, és a jövőben is hozzá kíván járulni. A PHARE környezeti stratégiája négy

kulcsfontosságú területet foglal magában: − A politika finomítása és fejlesztése, különösen a környezeti és egyéb ügyek jogi egységesítése, a k örnyezeti törvények és szabályok összehangolása az Európai Unió követelményeivel; − Az elsődleges fontosságú környezetvédelmi és környezet-újrahasznosítási beruházások támogatása; − Az intézmények fejlesztése; − A környezeti tudat fejlesztése, ismeretek, adatok nyilvánosságának biztosítása, oktatásnevelés Ilyen ösztönző, támogatási rendszert képeznek a környezethasználat mértékére alapuló fiskális környezetpolitikai eszközök (adók, támogatások, forgalmazható engedélyek). Ezen eszközök célja pontosan a negatív gazdasági hatások “személyessé” tétele, melyeket így már nem az egész társadalom, hanem csak okozóik kénytelenek viselni. Ha ez megvalósul igazságosabbá és hatékonyabbá válik (legalábbis ökológiai szempontból) a

társadalom tagjai közötti erőforrások elosztása és használata. Ehhez azonban szükség van olyan, a környezethasználat és fenntarthatóság mértékét kifejező és jellemző mutatószámra illetve számokra, melyek kellő pontossággal meg tudják határozni az ösztönző eszközök hatásának kívánt irányait és az ösztönzés mértékét. Ilyen irányú információkra annál is inkább szükség van, mert a fenntartható vidéki gazdálkodás alapja a “vidéki térségekben rendelkezésre álló erőforráskészlet” (Szakál 1998, 23) kell hogy legyen. Ezen erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás záloga pedig a tevékenységek erőforrásokra gyakorolt hatásának folyamatos figyelemmel kisérése. Ebben lehetnek a segítségünkre a környezeti teljesítményértékelési módszerek, mint például az ökomérleg. Ez a módszer a környezet terhelését a különböző ártalmak esetén, indexek segítségével egységesíti, és a környezet

elemeire gyakorolt hatások optimális kombinációját állapítja meg. Tehát egy termék termelésénél vagy egy szolgáltatásnál a k örnyezet az ilyen súlyozott számítások alapján legkevésbé terhelő változatát kell kiválasztani. Ehhez igen jól felhasználhatók a környezeti hatásvizsgálat (KHV) előírásai, de itt a hatások már nem becsléseken alapulnak, hanem konkrét adatokon. HVG: Johannesburgban Kína, Kanada és Oroszország is bejelentette: ratifikálja az 1997-es kiotói klímakonferencia jegyzőkönyvét, amely már kötelező és szankcionálható előírásokat tartalmaz az üvegházhatású gázok kibocsátásának a cs ökkentésére, s a m egállapodás így végre életbe léphetne. Nem valamilyen látványos, régóta előkészített bejelentésről van csak szó? F. T: Nem éppen A 2001 novemberi marrakesi klímakonferencián úgy látszott, sikerült megegyezni minden kényes ügyben, de az USA jelezte, nem csatlakozik e

megállapodáshoz, s néhány más ország szándéka sem volt egyértelmű. Mindenekelőtt az Egyesült Államok keresett kibúvókat. Azt szorgalmazta, hogy a kibocsátáscsökkentés helyett a legnagyobb felvásárlója lehessen annak az óriási szén-dioxid-kontingensre vonatkozó kibocsátási engedélynek, amennyit Oroszország fel tud kínálni, mivel a gazdaság átalakulásának köszönhetően az oroszok jóval a számukra megengedett kibocsátási szint alatt maradnak. Ez a kereskedelmi lehetőség - vagyis hogy visszafogás helyett más országok kvótájából lehessen vásárolni - elsősorban amerikai nyomásra került be a kiotói jegyzőkönyv szövegébe. Ennek hatályba lépéséhez nélkülözhetetlenné vált a k anadai és az orosz csatlakozás - amelynek bejelentésére persze nagy nyilvánosságot nyújtott a johannesburgi rendezvény. HVG: Nyilvánvaló, hogy Johannesburgban, ahol a világ minden államának kormányzati képviselői jelen voltak, és

gyakorlatilag a Föld minden egymásba fonódó problémájáról tárgyaltak, millió kusza érdek ütközött. Milyen módszerrel próbáltak egyezségre jutni? F. T: Természetes, hogy aki a halászatban vagy a fakitermelésben érdekelt, az késhegyig menő vitát folytat a természetvédőkkel, az olajországok tartanak a megújuló energiaforrások növekvő arányú használatát célzó konkrét előírásoktól és így tovább. Parázs, éjszakákba nyúló vita folyt arról is, hogy például a már Rióban elfogadott úgynevezett elővigyázatosság elvét „észben kell-e tartani", vagy pedig „alkalmazni" kell-e azt, amikor a környezet állapotát alapjaiban veszélyeztető emberi beavatkozások mérsékléséről van szó - annak ellenére, hogy már erre az alapelvre épül például a f öldi éghajlat vagy a biodiverzitás védelméről szóló Rióban kötött egyezmény. Arról van szó, hogy tudományosan nem jelezhetők pontosan előre a környezeti

állapot megváltozásának a következményei, mégis elővigyázatosnak kell lennünk, nehogy túl késő legyen, mire biztos ismereteket szerzünk az esetleg visszafordíthatatlan károsításokról. A fent említett példákból is visszatükröződik, hogy a világ fejlett országaiban a fenntartható fejlődést általában gazdasági növekedéssel tudják csak elképzelni. Igaz ugyan, hogy ezekben a növekedési elképzelésekben meghatározó a szolgáltatások részaránya, vagyis a GDP egyre kisebb hányadát alkotják az anyagi javak, de fizikai értelemben ez a csökkenő részarány jelentős növekedést jelent még javuló fajlagos anyag- és energiafelhasználási és szennyezéskibocsátási mutatók mellett is. Figyelembe véve a fejlett világ kifejezetten pocsékoló fogyasztását, a Föld jövőjét illetően egész biztosan trendtörésre volna szükség, mindenekelőtt a fejlett országokban. Sajnos az erre való hajlandóságnak nem sok nyomát látjuk.

Miközben a hetvenes évektől a világ erőfeszítéseket látszik tenni a szén-dioxid emisszió csökkentésére, valóságban az egy főre jutó energiafelhasználás jelentősen nőtt, mégpedig országonként eltérő mértékben ugyan, de abszolút számokban kifejezve a fejlett országok egy főre jutó felhasználásának a növekedése a jelentősebb. A normál fejlődési elképzelések szerint pedig ezekben az országokban az energiafelhasználásnak állandósulnia kellett volna már, sőt az energiafelhasználás hatékonyságának javulása és az extenzív növekedési szakaszon való túljutás miatt (már kiépült infrastruktúra) logikus volna az egy főre jutó energiafelhasználás abszolút számainak csökkenése is. Ezt megközelítő fejlődési pályára csak Dánia és az Egyesült Királyság volt képes az elmúlt 20 év átlagát tekintve, de ezek az országok is inkább azért, mert 1970-ben az energiafelhasználásuk igen pocsékoló volt.

Világgazdaság, 2001.1011 • EURÓPAI UNIÓ Kereskedés a káros gázok kibocsátási jogával Európai "bűzpiacot" hozna létre Brüsszel A szén-dioxid-kibocsátás nemzetközi piacának létesítését tervezi az Európai Bizottság. Az októberben előterjesztendő javaslat szerint kvótákat állapítanának meg az erőművek, olajfinomítók, acélkohók, cement-, üveg-, téglagyárak által és a p apírgyártásban kibocsátott olyan gázokra, amelyeket a globális felmelegedés okának tartanak. A kvótán felül kibocsátott szennyező gázokért a gyáraknak vagy pótengedélyt kellene vásárolniuk más gyáraktól, amelyek nem használják ki a megengedett mennyiséget, vagy büntetést kell fizetniük. VG-összefoglaló A kibocsátás-kereskedelemmel abban akarják segíteni az unióban működő gyárakat, hogy elviseljék az EU által a kiotói egyezményben vállalt ambiciózus cél remélt megvalósításának következményeit -- emlékeztet a

Financial Times. Kiotóban ugyanis az unió arra tett ígéretet, hogy 2012-re 8 s zázalékkal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 1990-hez képest. A bizottság számításai szerint a piac résztvevői egyharmaddal csökkenthetik a teljesítés költségét. A kibocsátás Brüsszel reményei szerint a "bűzpiac" révén ott fog csökkenni a leginkább, ahol az a legolcsóbban valósítható meg. Az Európai Bizottság azonban az ipar erős lobbizása következtében sokat változtatott eredeti elképzelésén. Az uniós vállalatok attól féltek, hogy versenyhátrányba kerülnek az amerikaiakkal szemben, miután Bush amerikai elnök elvetette a kiotói jegyzőkönyvet. A kibocsátás-kereskedelem terve 2005-re valósulna meg. Az országok 2008-ig kivonhatnak egyes gyárakat a rendszerből, amíg képesek a gázkibocsátás egyenértékű csökkentésére. Ezenkívül a kormányok külön légszennyezési engedélyt adhatnak a bizottság

jóváhagyásával. Magyar Hírlap, 2003.0915 Milliárdokat érhet a szén-dioxid Startra készen tizenkét klímavédelmi beruházás Az elmúlt évek szélsőséges időjárása azt mutatja, létkérdés az üvegházhatást kiváltó gázok visszafogása. Nyugati országok részvételével tizenkét olyan beruházás előkészületei kezdődtek meg Magyarországon, amelyek a kiotói egyezménybe foglalt szén-dioxid- és metángázcsökkentést célozzák. A külföldi befektetők szerepvállalását a szén-dioxidkereskedelemről és az együttes végrehajtásról született megállapodások teszik lehetővé Szilágyi A. János Apadó Balaton, áradó, majd csaknem kiszáradó folyók, milliárdos aszálykárok a klímaváltozás nálunk is jelentkező hatásai. Különösen az utóbbi időben tapasztalható felmelegedés és a csapadékhiány riasztó. Magyarországon 2000 óta minden évben magasabb volt a hőmérséklet és kevesebb csapadék esett az átlagnál. A tudósok

többsége szerint a világszerte érzékelhető éghajlatváltozásért elsősorban a szén-dioxid-kibocsátás a felelős. Ennek mérséklését szolgálja az 1995-ben elfogadott kiotói egyezmény, amely a fejlett országok számára előírta az üvegházhatást okozó gázok visszafogását. A megállapodáshoz csatlakozott Magyarország is, az 198587-es szinthez képest 2012-re hatszázalékos csökkentést vállalva. Némi késéssel ugyan a parlament csak tavaly ratifikálta a megállapodást, nálunk is megkezdődött az egyezményben foglaltak végrehajtása. A Kiotóhoz kapcsolódó első beruházás a Borsodi Erőmű tüzelőrendszerének átalakítása lehet. A projekt magyar-holland együttműködéssel készül. Hollandián kívül más nyugati államok és Japán is tervez magyarországi szén-dioxid-csökkentő beruházásokat. A külföldi befektetők szerepvállalását a szén-dioxid-kereskedelmről és az együttes végrehajtásról szóló megállapodások

teszik lehetővé. Azok az államok, amelyek fejlett, így kevéssé szennyező iparuk miatt nem tudják teljesíteni a széndioxid-csökkentésre tett vállalásukat, más országokban megvalósított beruházások eredményét jóváírhatják. Ezt a lehetőséget kívánja kiaknázni Japán is a MÁVállomások fűtési rendszerének átalakításával Összesen 12 hasonló program előkészületei zajlanak. A projektek többsége az energetikai iparban szerveződik, de egyes nagy metánkibocsátó állattenyésztő-telepek, hulladéklerakók átalakítására is készen állnak a tervek. A beruházások időpontjában nincs egyetértés a környezetvédelmi (KVM) és a gazdasági tárcák (GKM) között. A környezetvédelmi tárca óvatosságot ajánl Meg kellene várni az unió direktíváját a kibocsátási jogok kereskedelméről, majd ágazatonként, vállalatcsoportonként meghatározni az emisszió-mérséklés mértékét. Ha kiderül, hogy elegendő felesleggel

rendelkezünk, megfontolhatjuk a fölös kvóta egy részének az eladását - mondta Őri István, a KVM közigazgatási államtitkára, a kiotói egyezmény kapcsán megalakult tárcaközi bizottság elnöke. A gazdasági tárca viszont azt szeretné, ha Magyarország minél előbb bekapcsolódna az emisszió-kereskedelembe. A vitát az ország viszonylag kedvező helyzete váltotta ki. A nehézipar leépülése és az energiaszektor technológiaváltása miatt hazánkban az elmúlt 15 évben jelentős javulás tapasztalható. Míg 1987-ben 88 m illió tonna, 2000-ben 68 m illió tonna körüli szén-dioxidkibocsátást regisztráltak A remélt gazdasági fellendülést és a motorizáció várható gyorsulását (azaz némi kibocsátásnövekedést) figyelembe véve is nagy valószínűséggel túlteljesítjük kiotói vállalásunkat. A megmaradó felesleg értéket jelenthet A szén-dioxid jelenleg a nemzetközi piacon tonnánként 5-10 dollárt ér. Ha Oroszország

csatlakozásával jövőre végre hatályba lép a kiotói egyezmény, az ár tovább emelkedhet. Az együttes teljesítéssel külföldi tőke bevonása a hazai energetikai beruházásokba vagy a kvóta értékesítése jelentős bevételekkel kecsegtet. Brüsszeli tudósítónktól A nemzetközi klímakonferencia elnöke, Jan Pronk holland környezetvédelmi miniszter az EU nevében új javaslattal állt elő az 1997-es kiotói megállapodás megmentésére: a széndioxidkibocsátás visszaszorításában figyelembe vennék a gázt elnyelő erdőségek kiterjedését is. A tizenötök ezzel a g esztussal - amelyet eredetileg éppen Washington szorgalmazott - azt remélik, hogy Bush elnök visszatér az egyezményhez, amelynek támogatásától nemrég állt el a washingtoni kormány (NAPI Gazdaság, 2001. március 31, 2 oldal) Júliusban Bonnban folytatódik a novemberben megrekedt amszterdami klímakonferencia; tavaly ősszel nem fogadták el az amerikai javaslatot, hogy ne csak

az energiafogyasztás környezetbarát módjával csökkentsék a széndioxid-kibocsátást, de a káros gázokat elnyelő erdők is számítsanak. Pronk mostani indítványa szerint a kiotói megállapodásban vállalt értékek felét a t ermészetes széndioxid-elnyeléssel is elérhetik, és ezért az ipari országoknak engedélyeznék, hogy külföldön is hozzájárulhassanak erdők telepítéséhez. Az emissziócsökkentés másik fele két elemből állna: a hazai fogyasztás visszafogásából és a külföldi „kibocsátáskapacitás” felvásárlásából. Pronk nem jelölte meg ezek százalékos arányát, de Amszterdamban még „túlnyomórészt hazai” korlátozásokról beszélt, ehelyett most „főként” szerepel. A miniszter emellett 2005-től egy alap létrehozását javasolja a fejlődő országoknak, amelybe az ipari államok évente összesen egymilliárd dollárt fizetnek a k áros gázok kibocsátásának arányában. A tervet április 21-én New Yorkban

40 ország képviselői vitatják meg. A kiotói szerződést elfogadó 185 ország azt vállalta, hogy 2012-ig 5,2 százalékkal csökkentik a széndioxid-kibocsátást az 1990. é vi szinthez képest, ám eddig csak 30 ország ratifikálta a megállapodást. Klímakereskedelem A szabályozás még hiányzik, de megköttetett az első szén-dioxid-üzlet Magyarországon. Tízmilliárd dollár értékben zajlik majd az üvegházgáz-kereskedelem alig két év múlva a világon - a Világbank e becslését visszaigazolják a befektetni vágyó pénzemberek, valamint a tanácsadók óriási tömegei. Mindez hatalmas üzlet, és ma már mind többen elismerik, hogy elsősorban az. A szén-dioxid-kereskedelem tehát főként gazdasági előnyökkel jár, nem pedig környezeti hasznokkal. Miként nemrégiben a Fortune az Aon pénzügyi szolgáltató egyik igazgatóját idézte: "Az önkéntes emisszió-csökkentés nem arról szól, hogy a cégek megfeleljenek a kiotói jegyzőkönyv

elvárásainak. Pusztán a tőkekihelyezés lehetősége és a versenyelőny biztosítása számít." A nagy üzlethez az szolgáltat alapot, hogy az üvegházgáz egységnyi kibocsátás-csökkentése olcsóbban érhető el egy fejletlenebb gazdaságban, mint egy magas technikai színvonalú országban. Azaz, az előbbi területen kell olcsón beruházni, s azt valamiképpen beszámíttatni a fejlett ország kibocsátás-csökkentésébe. E konstrukcióra a kiotói jegyzőkönyv kínál eszközöket, rugalmas mechanizmusok összefoglaló néven. Mindezek eredményeként országok és vállalatok közti ügyletekre, és tisztán tőzsdei üvegházgáz-kereskedésre is sor kerülhet. Környezeti szempontból azonban az egész rendszert alapvető kritika illeti, hiszen az a globális felmelegedést hatékonysági kérdésként kezeli, ami tehát a s zennyezések "terítésével" megoldható. Ezzel szemben mindez méretprobléma; nem hatékonyabb, hanem abszolút

mértékben alacsonyabb kibocsátás szükséges, ami legalábbis radikális technológiai váltást igényel, mégpedig elsősorban a fejlett országokban. Ha a piaci cégek terveiknél több szennyező anyagot pöfögnek, akkor ehhez vásárolnak, ha kisebb a kibocsátásuk, engedélyeiket pénzzé tehetik. Rajtuk kívül tőzsdei szereplő lehet mindaz a 6 ezer cég, amely engedményt kapott a helyi úgynevezett éghajlat-változási adóból. Ha ugyanis egy bizonyos kibocsátás-csökkentést vállalnak, ezen adójuknak csupán az ötödét kell befizetniük. Amennyiben a célt mégsem képesek elérni, vagy túlteljesítik azt, megint csak tőzsdei tranzakciók révén állíthatják vissza az egyensúlyt. "Házi" kibocsátás tőzsdével egy ideje Dánia és Kanada is kísérletezik, s a h írek szerint Szlovákia sem áll messze egy ilyen intézmény elindításától. Habár a kiotói jegyzőkönyvet az Egyesült Államok nem írta alá, Chicagóban 7 szövetségi

állam 40 cégének - köztük a Ford, a DuPont, a BP - összefogásával ugyancsak tőzsdét szerveztek, amely várhatóan az idei első félévben indul. Az e tőzsdéken, illetve a konkrét eladható beruházásokba pusztán a pénzüket befektetni szándékozók, s a valóban csökkentést kereső cégek létszámát megbecsülni is képtelenség. A mértéket talán jelzi, hogy a nagy tanácsadók kivétel nélkül kínálatukba vették ezeket az üzleteket, s mellettük gomba módra szaporodnak a kifejezetten e területre szakosodott tanácsadó cégek. Mindebből a Világbank sem marad ki, Prototype Carbon Fund néven létrehozott szervezete befektető cégeket és kormányokat tervez potenciális projektekkel összeboronálni, s Magyarországon is tárgyal. Befektetni vágyó pénzemberek a h azai piacon is bőven vannak, elsősorban Japánból és Hollandiából érdeklődnek. Ami pedig a piacon forgolódó tanácsadókat illeti: a Magyar Energia Hivatalnak az amerikai

Evolution Markets és a M agyarországon két éve alapított Vertis Környezet védelmi Pénzügyi Tanácsadó is felajánlotta segítségét. Sőt, a hivatal által szervezett őszi Karbon Fórumon - az érintett cégeknek szervezett konferencián - mindkettő elő is adott. Az események mindazonáltal szerte a világon felgyorsultak. A kiotói jegyzőkönyv az idén hatályba léphet, decemberben az Európai Unió környezeti miniszterei állapodtak meg arról, hogy 2005-ben megnyitják a világ első nemzetközi üvegházgáz tőzsdéjét, és mindeközben megszületett az első hazai emisszió-üzlet. Decemberben ugyanis a h olland kormány külkereskedelmi minisztere 3,1 m illió euró értékű megállapodást kötött az AES Borsodi Energetikai Kft.-vel, mely ügylet teljes tanácsadói munkáját a V ertis végezte. A tíz évre szóló egyezség értelmében a m agyar állam lehetővé teszi, hogy az AES új fatüzelésű - azaz megújuló energiaforrással működő -

erőműve által "megspórolt" szén-dioxid-mennyiséget Hollandia bocsáthassa ki. A számítások szerint összesen 700 e zer tonna szén-dioxid-megtakarítását eredményező projekt keretében a hollandok által kifizetett összegből a tulajdonosok úgy korszerűsítik a fatüzelésű erőművet, hogy az már az uniós normáknak megfelelően, környezetbarát módon működhessen. "Az erőmű működtetésére elegendő fa származik az erdőgazdaságok karbantartásából magyarázza Vécsi György, az AES Borsodi Energetikai Kft. ügyvezető igazgatója -, ez a fa pedig másra nem használható." A fatüzelés technológiája, megújuló energiaforrást felhasználó megoldás lévén, ráadásul érdekessé tette az erőművet a szén-dioxid-megtakarítást vásárolni kívánó országok, így Hollandia számára. A magyar projekt egyébként csupán egy Hollandia által Közép- és Kelet-Európában megkötött emisszió-ügyletek közül, decemberben

egy-egy hasonlót ütöttek nyélbe Romániával, illetve Szlovákiával. Mindez összesen 5 m illió tonna szén-dioxid-egyenértékes gondjától szabadítja meg Hollandiát, összesen 25 m illió euró, tonnánként tehát alig 5 e uró fejében. "A fa jóval kevésbé szennyezi a környezetet, mint a kőszén" - magyarázza Vécsi György. Míg ugyanis a Borsodi Hőerőműben használt, a borsodi szénbányákból származó szén után fennmaradó salak, a troszka aránya elérheti a szén térfogatának 30 százalékát is, ugyanez az adat a faapríték esetében már alig 1 százalék. Akkor is inkább hamuról lehet itt b eszélni, amely viszont trágyaként használható, például éppen az erdőgazdaságban. A por, a kén-dioxid és a nitrogén-oxidok kibocsátása is elenyésző a szénhez képest. LEHETŐSÉGEK. Az Erőterv Kft által készített megvalósíthatósági tanulmány szerint a borsodi térség hosszú távon képes megtermelni az erőmű számára a

szükséges évi 300 ezer tonna tüzelőanyagot - ebbe pedig nemcsak az erdőgazdaságok fája, hanem a megújulónak minősülő mezőgazdasági melléktermékek is beleszámítanak. A megépülő új kazánok teljesítménye 30 megawatt lesz - ami nagyjából egy 30 ezer fős kisváros villamosenergiaigényének fedezésére elegendő. "Ha egy ilyen kapacitású erőművet zöldmezős beruházással kellene megépíteni, az ötször ennyibe kerülne" - mondja Vécsi György. Beruházásokra azonban még így szükség lesz: Magyarország megújuló energiatermelési kapacitása ma 35 gigawatt, vagyis a berentei erőmű teljesítményének több mint százszorosát kellene még megújuló energia-forrásokból (nem feltétlenül fatüzelésű erőművekből) előteremteni. Mindesetre együttes megvalósítású projektekre ez ajánlható, hiszen Magyarország biomasszában "erős". Az e téren feltárulkozó új üzleti lehetőségek pedig tetemes összegre,

mintegy 20 milliárd forintra tehetők. Megújuló energiák •A fenntartható fejlődés mennyiségi növekedés nélküli fejlődés, amelyben politikailag és társadalmilag korlátozzák a források felhasználását. A fenntarthatóság legfőbb ismérvei •A folytonos szociális jobblét megvalósulása •Az emberek alapvető szükségleteinek kielégítése, az erőforrásokból származó hasznok igazságos elosztása, az egyenlő lehetőségek biztosítása •A holisztikus gondolkodásmód, a szektorok közötti integráció •Az erőforrások fenntartható, eltartó-képesség szerinti használata •A környezetminőség biztosítása Az erőforrások fokozott arányú felhasználása a kimerülésükhöz vezethet, de léteznek a Földön olyan energiák, amelyek folyamatosan megújulnak. Ezek a megújuló energiák. Alkalmazásuk az utóbbi évtizedekben növekedett Európában jelentősen növekedett, de Magyarországon a használatuk még igen gyerekcipőben jár.

Az elmúlt években kormányzati programok is támogatták már a felhasználásukat, de több tényező is akadályozza a gyorsabb elterjedésüket. • Az egyik az alkalmazók tőkehiánya, •másik az ismerethiánya. Az átlagember is, de még a beruházásokkal foglalkozó szakemberek is kevés információval rendelkeznek a felhasználás lehetőségeiről. Arról már nem is beszélve, hogy a tervezők sem szívesen terveznek be megújuló energiát hasznosító berendezést. Megújuló energiaforrások és fő jellemzőik • A megújuló energiák fő forrásai: a Nap sugárzó energiája, a Föld geotermikus energiája, az égitestek gravitációs erőtere, valamint a tér-energia. • Amíg a hagyományos energiahordozók /szén, kőolaj, földgáz, hasadó anyagok/ véges készletekben állnak rendelkezésre és energiájuk az anyaghoz kötött, addig a megújuló energia a természetes környezetben folyamatos, vagy folyamatosan ismétlődő energiaáramok

formájában van jelen. A hagyományos energiahordozókban kötött energiát irányított és ellenőrzött égési ill. maghasadási folyamatokban lehet felszabadítani, amely folyamatok során keletkező termékek és a visszamaradó anyagok a környezetbe kerülnek és szennyező hatásuk lehetőségével számolni kell. A természetes környezetben lévő, megújuló energiaáramokból a kívánt mennyiségű energia kivehető /tárolható ill. felhasználható anélkül, hogy a légkör szennyezésének koc kázatával számolni kellene. A megújuló energiaforrások kimeríthetetlenek. A Napból a Föld felszínére ténylegesen beeső sugárzási energia több ezerszer nagyobb a világ teljes energiaigényénél. A sugárzás periodikus jellege és viszonylag kis energiasűrűsége a tárolás igényét is felveti. A napenergia közvetlenül /hővé és villamos energiává alakítva/, valamint hatásaiban közvetett módon /szélenergia, biomassza energia/ hasznosítható. A

megújuló energiaforrásokban - éppúgy mint a hagyományos energiahordozókban - az egyes országok nem egyformán részesednek. Indokolt a helyi adottságoknak legjobban megfelelő megújuló energetikai technológiák alkalmazására törekedni. A megújuló energiaforrások hasznosításának indokai A világ energiafogyasztása erőteljesen növekszik. A növekedő igények alapvetően két fő okra vezethetők vissza. • a/ A fejlődő országok jelenleg a világ teljes energiafelhasználásából csak mintegy 20- 25 %-ban részesednek, jóllehet népességük a világ népességének 75-80 %-át teszi ki. Fejlődésükhöz - részesedésük arányában - egyre több energiára van szükségük [7, 8] . • b/ A világ népessége 50 év alatt - várhatóan - megduplázódik. A népesség növekedése döntő mértékben a fejlődő országokban megy végbe. Ez a körülmény a fejlődés fenntartásához szükséges energiaigényeket jelentősen növeli. A

fenntartható fejlődéshez szükséges, növekvő energiaigények kielégítése tekintetében az alábbiakat kell figyelembe venni: •a/ Az energiatermelésben jelenleg a fosszilis tüzelőanyagok felhasználási aránya mintegy 85 %. Ennek kb 8-10 %-a biomassza •A fosszilis tüzelőanyagok közül a kőolaj és a földgáz ismert készletei - a jelenlegi felhasználási ütem mellett - a jövő évszázad közepéig várhatóan kimerülnek /British Petrol prognózisa, 1989/. A szénvagyon még legalább 200 évre elegendő, de számolni kell azzal, hogy egyre gyengébb minőségű szenek, egyre nehezebb és költségesebb módon lesznek kitermelhetők. •b/ A hagyományos fosszilis tüzelőanyagok növekvő ütemű felhasználását korlátozni kell az elégetésük során keletkező és az atmoszférába jutó szennyező anyagok káros hatásai miatt /üvegház effektus, savas esők, erdő pusztulás, termőföldek elsavanyodása, szabadtéri berendezések fokozott ütemű

korróziója, egészségi ártalmak/ •c/ Az energiatakarékosság, a z energiatermelés és felhasználás hatékonyságának növelése rendkívül fontos eszköz, mind a felhasználandó energiahordozók mennyiségének csökkentése, mind pedig a környezetszennyezés mérséklése tekintetében, de a növekvő igényeket nem ellensúlyozhatja. •d/ A maghasadáson alapuló nukleáris energiatermelés prognosztizált növekedése - a társadalmi elfogadottsággal összhangban - mérsékelt /WEC: 2020-ra részesedése a t eljes energiaellátásban kb. 8 %/ Ez a n övekedési mérték a hagyományos fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának szükségszerű csökkenését nem ellensúlyozhatja. •e/ A fúziós energiatermelés fejlesztésére fordított jelentős erőfeszítések ellenére a jövő évszázad közepe előtt, működő erőművi rendszer üzembe helyezésére nem lehet számítani és a költségviszonyok is tisztázatlanok. A megújuló energiaforrások

alkalmazása indokolt, mert: •kimeríthetetlenek; •alkalmazásuk a fejlődés fenntartásához nélkülözhetetlen, részben a hagyományos fosszilis energiahordozók készleteinek kimerülése, részben pedig azok kritikussá fokozódó környezetszennyezése miatt; •a megújuló energiaforrások környezetkímélőek, növekvő mértékű alkalmazásuk a fokozódó környezetszennyezés megállítását lehetővé tudja tenni; •alkalmazásuk új munkahelyeket teremt; •alkalmazásuk hozzájárul az energiaimport csökkentéséhez; •hasznosításuk technikai feltételei biztosítottak, •jellemzőjük a flexibilitás, modularitás és mobilitás, •az állampolgárok által megvásárolt energiatermelő berendezések saját energiaigényük egy részét fedezik, miáltal az energiaellátás központi terhei csökkennek, •megítélésük a közvéleményben kedvező. Napenergia •A Napból a Föld felszínére ténylegesen beeső sugárzási energia több ezerszer

nagyobb a világ teljes energiaigényénél. A sugárzás periodikus jellege és viszonylag kis energiasűrűsége a tárolás igényét is felveti. •A napenergia közvetlenül /hővé és villamos energiává alakítva/, valamint hatásaiban közvetett módon /szélenergia, biomassza energia/ hasznosítható. PASSZÍV RENDSZEREK Szoláris bioklimatikus építészet A szoláris építészet és alkalmazási területei A napenergia építészeti hasznosítása olyan épületek létrehozása útján lehetséges, amelyek a megfelelő tájolás, tömegformálás, üvegezési arány, hőtároló-képesség, valamint pufferzónás alaprajzi szervezés eszközeivel a napenergia hatékony alkalmazását lehetővé teszik és ez által - ugyanazon anyagokból és beruházási költséggel - az épület fűtési energiafelhasználását a szokványosnál 15-20 %-al képes csökkenteni. /"direkt rendszer"/ •Speciális elemek és rendszerek alkalmazásával, •energiagyűjtő

falak /tömegfal, Trombe-fal/, csatlakozó napterek /üvegházak, átriumok/, a fűtési energiamegtakarítás nagyobb mértékű is lehet. •Az új épületek létrehozása mellett, napenergia hasznosítása révén a meglévő épületek energiafogyasztása is csökkenthető, utólag alkalmazott speciális módszerek és eszközök segítségével. •A szoláris építészet eszközeit illetően a rendszerszintű szemlélet alkalmazása szükségszerű. Bár a leírások általában kevéssé hangsúlyozzák, az épület szoláris tulajdonságainak javítását szolgálja a hőszigetelés javítása /pl. transzparens hőszigetelések alkalmazása/, de a kiegészítő mesterséges fűtés és annak jó szabályozhatósága is. • A meglévő épületek feljavítása céljából mindenképpen járulékos változtatások szükségesek, - pl. energiagyűjtő fal, naptér kialakítása, üvegezés, ablakfelújítás, utólagos hőszigetelés A napenergia aktív hasznosítása

Melegvíztermelés alkalmazási területei •A szoláris melegvíztermelés technológiája széles körben elterjedt. •A napenergiahasznosító melegvízkészítő berendezések működése, technológiája jól kidolgozott, az alkalmazás szükséges műszaki feltételei adottak. • Magyarország adottságai a n apenergia-hasznosítás szempontjából kedvezőbbek, mint számos, gazdaságilag fejlettebb európai országé. Az évi napsütéses órák száma 1900-2200, a napos és a felhős időszakok aránya éves átlagban 54-46 %, a beeső napsugárzás energiájának éves összege átlagosan 1300 kWh/m2. •A közvetlen és a közvetett /szórt/ napsugárzás aránya hazánkban közel 50-50 % •Adottságaink elsősorban az alacsony hőmérsékletű /80 oC alatti/ melegvíztermelés teszik kedvezően lehetővé, - az alábbi területeken. •Lakossági használatra, családi házakban és nyaralókban a családok éves melegvíz igényének 50-60 %-a, nyáron pedig a

80-85 %-a fedezhető napenergiából. •Központi melegvízkészítő berendezések - pl. több-lakásos házakban való - alkalmazása esetén a fajlagos beruházási költség kisebb •Uszodavíz melegítés. A szabadtéri úszómedencék használati időszaka - a természetes felmelegedés napkollektorokkal való növelésével - 1-2 hónappal kiterjeszthető. •Fűtésrásegítés. Az összes hasznosítható napenergiának kb 15-25 %-a esik az átmeneti és a téli időszakra. Alacsony hőmérsékletű fűtési rendszerrel ( padlófűtés, falfűtés) még a téli időszakban is számottevő megtakarítás érhető el. A napenergia mezőgazdasági hasznosítása •A mezőgazdaság területén a megújuló energiaforrások közvetlen felhasználása négy kiemelt területet ölel fel, nevezetesen a növényházak /üvegházak/, a szárítás, a t echnológiai melegvízkészítés és egyéb hőközlés, valamint a távoli települések energiaellátása. Napenergiából

elektromos áram előállítása •A napelem, vagy fotovillamos cella olyan villamos félvezető, amely a Nap sugárzási energiáját közvetlenül alakítja villamos energiává olymódon, hogy az elnyelt sugárzás elektron-lyuk párokat hoz létre a félvezető anyagban, amelyek szétválasztása után a villamos töltésáram a külső csatlakozókról elvezethető. A ma gyártott és alkalmazott napelemek alapanyaga csaknem kizárólag szilícium. A hazai alkalmazások főbb indokai A fotovillamos rendszerek hazai alkalmazását műszaki, gazdasági és technikai tényezők indokolják. A főbb indokok a következők: •Megbízhatóság, korszerű élettartam; állandó felügyeletet, karbantartást, kezelést nem igényel. •Villamosenergiát vált ki, villamos hálózat kiépítése nem szükséges. •Környezetszennyező hatása nincs. •Teljes a t ársadalmi elfogadottsága; a l akosság részvételét a v illamosenergia ellátás megteremtésében lehetővé teszi.

•Hozzájárul az energiatakarékos társadalmi szemlélet kialakításához. Szélenergia hasznosítás •A szélenergia hasznosítása szélturbinák /szélmotorok/ segítségével történik olymódon, hogy a szél mozgási energiáját a szélturbina mechanikai munkává alakítja, amely gépek, szivattyúk, villamos generátorok hajtására fordítható. •A szélenergia hasznosítás lehetősége, módja, területe és mértéke döntő mértékben összefügg az - adott földrajzi helyen - uralkodó szélviszonyokkal, elsősorban a szélsebesség nagyságával és állandóságával. •A hasznosítás gyakorlatilag kb. 7,2 km /h (2 m/s) feletti szélsebességeknél lehetséges, a sebességtől is függő célra: • a kisebb szélsebesség tartományban /kb. 20 km/h-ig/ vízszivattyúzásra és helyi áramfejlesztésre, •a közepes szélsebességek tartományában (21-31 km/h) helyi villamosenergia termelésre, hálózatba táplálással, • a nagy

szélsebességek tartományában (31 km/h felett) szélerőművekben való villamosenergia termelésre. A szélviszonyoknak megfelelően a hazai - gazdaságos - hasznosítás fő területei a helyi energiaellátást szolgálják: •vízszivattyúzás, levegőztető berendezések, villamos karámok, szántóföldek öntözése, egyéb mezőgazdasági alkalmazások, • tanyák, turistakörzetek, általában elosztó hálózatról el nem látott területek • helyi villamos energia ellátása, • hálózatba kapcsolt helyi áramtermelés. •A helyi ellátás céljaira a 2-10 kW-os, elsősorban sűrű-lapátozású szélturbinák alkalmasak. Gazdaságok céljaira, valamint a hálózatra kapcsolt rendszerekhez a 10-25 kW teljesítményű, gyorsjárású szélturbinák alkalmazása kerül előtérbe. Biológiai megújuló energiaforrások A biológiai megújuló energiaforrások szerves eredetűek és közvetlen és/vagy átalakítottátalakult formájukban történő

elégetésükkel fejlesztenek energiát. (Tulajdonképpen a fosszilis energiaforrásokként emlegetett energiaforrások - a tőzeg, a szén, a gáz, az olaj - is megújuló energiaforrások, amelyek azonban rendkívül hosszú idő alatt keletkeznek növényi és/vagy állati szervezetek átalakulásából.) Jelentős energiatartalmú energiaforrás, aminek fontos jellemzője, hogy önmagában környezetszennyező és/vagy környezet-szennyezésre alkalmas hulladék feldolgozását jelenti, amit korábban is sok esetben eltüzeléssel vagy más módon semmisítettek meg, légszennyezést, talajszennyezést okozva, ám anélkül, hogy a megsemmisítés során keletkező energiát széles körben tervezetten és szervezetten hasznosították volna. • „ZÖLD ENERGIA” néven emlegetik a növényi eredetű elégethető (ágnyesedék, gaz, haszonnövények hulladék szára, bokrok, lekaszált fű, avar stb.) anyagokat, sőt a kifejezetten energiatermelés céljára ültetett

"ENERGIA-ERDŐK" is ebbe a kategóriába tartoznak. •"NÖVÉNYI OLAJ" hozható létre a növényekből, nemcsak étkezési célra (ez régen ismert), hanem például repcéből motorok meghajtására alkalmas üzemanyag céljára is. A Nyírségben ilyen átalakítás nálunk is folyik. •"BIOGÁZ" keletkezik a szerves trágya elbomlásakor, ami megfelelő körülmények között felfogható és a földgázhoz hasonló módon fűtésre, főzésre, melegvíz-készítésre használható. Például Ausztriában számos gazdaság termel önmagának biogázt. •"BIOMASSZA" néven is emlegetik az eltüzelhető szerves, szilárd anyagokat. (Például az erdészeti hulladékokat.) Magyarországon az évi "BIOMASSZA-TERMÉS" több, mint 20 millió köbméterre becsülhető. A nagy területről való begyűjthetőség azt az előnyt kínálná, hogy elszigetelt települési helyek (turistaházak, tanyák, gátőrházak, kilátók,

sípályák, erdészházak stb.) energia-ellátását helyben megoldaná anélkül, hogy vezetékek kiépítésével és/vagy rendszeres szállítással kellene odaszállítani az energia-hordozókat. E különleges alkalmazásoknál ugyanez az előny más megújuló energiafajtáknál (például napenergiánál) is megvan. A hidrogéntechnológia A hidrogén magas fűtőértékű éghető gáz, levegőben való elégetésekor az égéstermék vízgőz és elhanyagolható mennyiségűre redukálható nitrogénoxid. Mint környezetbarát éghető energiahordozó fosszilis tüzelőanyagokat képes kiváltani hőközlésen alapuló energetikai technológiákban, így belsőégésű motorok üzemeltetésében is. Emellett tüzelőanyag-cellákban közvetlenül villamosáram termelésére használható fel, a konvencionális villamoserőművi technológiáknál lényegesen jobb hatásfokkal, a környezet legcsekélyebb szennyezése nélkül. A geotermikus energia hasznosítása Ebben az

esetben a FÖLD belsejében fejlődő hőt hasznosítjuk. Mint ismeretes a FÖLD belsejében hőtermeléssel járó átalakulások, folyamatok zajlanak le. A keletkező hő végső soron a felszín felé áramlik a belsőbb, melegebb helyről a felszínhez közelebbi, hidegebb hely felé. Magyarországon például, ha lefúrunk a talajba, akkor azt tapasztaljuk, hogy 100 méterenként átlagosan 3 Celsius fokkal emelkedik a talaj hőmérséklete. Tehát 1 kilométer mélységben 30 Celsius fok hőmérsékletre számíthatunk. A geotermikus energia hasznosításának ismert lehetőségei •Talajban áramló geotermikus energia Itt egyszerűen a talaj folyamatosan megújuló hőtartalmát lehet hasznosítani. Barlangokban, vermekben, földbe ásott kunyhókban ezt már az ősember is megtette, s ma sem ritka a földbe ásott burgonyaverem, amelyben "nem fagy meg a burgonya". Ugyancsak geotermikus energiával védjük a b efagyástól például a vízvezetékeinket.

Két-három méternyi földtakaró alatt Magyarországon - eléggé stabil 12-14 Celsius fok hőmérséklet van télen-nyáron egyaránt. Magyarországon - eléggé stabil 12-14 Celsius fok hőmérséklet van télen-nyáron egyaránt. •A talaj - hőkapacitása lévén - tárolja a geotermikus energiát, ami alkalmas berendezéssel (az un. hőszivattyúval) kinyerhető belőle és például fűtésre-hűtésre, melegvíz-készítésre is hasznosítható. Az így kivont hőenergiát (a talaj ugyanis lehűl) a FÖLD belsejéből és a környezetből áramló hőenergia folyamatosan pótolja. Hőforrások energiája A geotermikus energia továbbítására a nagyobb mélységből feltörő források vize is alkalmas. Ezek lehetnek természetesek (például az izlandi gejzírek) és mesterségesek (például az un. artézi kutak). Az így nyerhető általában 80 Celsius fok alatti víz akár közvetlenül is alkalmas fűtésre ,lehűtve és/vagy hideg vízzel keverve fürdésre,

öntözésre stb. Fürdőket, üvegházakat lehet a hőforrások vizével fűteni és akár más építményeket is. A nem közvetlen felhasználás is lehetséges például hőcserélő és/vagy hőszivattyú beiktatásával. A geotermikus energia hasznosítására az jellemző, hogy a FÖLD belső energiájából eredve nagy üzembiztonsággal lehet működésére számítani. Magyarországon a talajhőfok és az artézi kút hasznosításának nagy hagyománya van. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban számos hőforrás vize hasznosítás nélkül, vagy csak részleges hasznosítással folyik el. Ezzel tehát környezeti "hőszennyezés" (mesterségesen létrehozott többlethő) jön létre, ami együtt járhat a hőforrás vizéből kiváló üledékek, sók okozta talajszennyezéssel is. Felhasznált irodalom: •Magyar Napenergia Társaság: Megújuló energiaprogram megalapozása Magyarországon – Tanulmány 1996 •David Pearson: A természetes Ház könyve

•Könczey Réka – S. Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz •Magyar Természetvédők Szövetsége: Globalizáció füzetek 1, 2 2002. •Dr. Gyulai Iván: A fenntarthatóság fogalma és lényege, a fenntartható fejlődés •Heti Világgazdaság