Agrártudomány | Ökológiai gazdálkodás » Stark-Schiberna - A vadgazdálkodás ökonómiai kérdései

Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdõmérnöki Kar ERDÕVAGYON-GAZDÁLKODÁSI INTÉZET Erdészeti Politikai és Ökonómiai Intézeti Tanszék VADGAZDÁLKODÁS ÖKONÓMIAI KÉRDÉSEI A Faragó Sándor által szerkesztett Vadgazdálkodás című könyv 6. fejezetének bővített kézirata Írták: Dr. Stark Magdolna Dr. Schiberna Endre Prof. Dr Lett Béla Dr. Jáger lászló Román József SOPRON, 2010. 6. Vadgazdálkodás ökonómiai kérdései 2 6.1 A vadgazdálkodási ágazat közelmúltja 2 6.2 Vadgazdálkodás a földhasznosítás rendszerében 3 6.21 A vadászat és a vadgazdálkodás funkciói 3 6.22 A vadgazdálkodás kapcsolata más tevékenységekkel 4 6.23 Kapcsolat az elsődleges földhasznosítási formákkal 5 6.24 Kapcsolat a természeti erőforrások használati politikáival 5 6.25 Kapcsolat a vidékfejlesztéssel 6 6.3 A vadgazdálkodási ágazat ökonómiája 7 6.31 Ökonómiai szemlélet a vadgazdálkodásban 7 6.32 Ökonómiai modellek a

vadgazdálkodásban 7 6.33 A vadgazdálkodási ágazat pénzügyi mutatói 9 6.34 A vadgazdálkodási egységek gazdálkodási adottságai 11 6.35 A vadállomány és élőhelyének ökonómiai értékelése 12 6.36 A vadgazdálkodási ágazat stratégiai helyzete 13 6.4 A vadgazdálkodás üzemi ökonómiája 16 6.41 A vadgazdálkodási üzem általános jellemzői 16 6.42 A vadgazdálkodási üzem bevételei 17 6.43 A vadgazdálkodási üzem költségei 17 6.44 A vadgazdálkodás pénzügyi tervezése a gyakorlatban 22 6.45 A vadgazdálkodási üzem tevékenységének szerkezete 24 6.46 A vadgazdálkodás anyagi és személyi feltételei 24 6.5 A vadgazdálkodás jogi szabályozása 26 6.51 A jogi szabályozás története 26 6.52 Vadászati jog szabályozásának elvi kérdései 26 6.53 A vad tulajdonjoga 27 6.54 A jogi szabályozás hierarchiája 28 6.55 Európai Uniós vadászati szabályozás 30 6.56 Kapcsolódó területek jogi szabályozása 30 6.6 A vadászati

turizmus 31 6.61 A vadászat mint turisztikai termék 32 6.62 A vadászati turizmus keresleti és kínálati oldala 37 6.63 A bérvadásztatás szerkezete 39 6.64 A vadászati turizmus jelentősége, fejlődését befolyásoló tényezők 41 6.65 A vadászati turizmus SWOT analízise 44 6.7 A kereskedelem helye szerepe a vadgazdálkodásban 45 6.71 Lőttvad értékesítés – felvásárlási piac 47 6.72 Vadhús értékesítés – Értékesítési piacok 49 6.73 A vadhúspiac stratégiai helyzete a Porter-i öttényezős modell alapján 51 6.74 A vadhús piac SWOT analízise 52 6.75 Élővad értékesítés 52 1 6 Vadgazdálkodás ökonómiai kérdései* A vadgazdálkodás és vadászat ökonómiája mint tudomány gyermekcipőben jár, elmélete és kutatása az útkeresés időszakát éli. A vadászati ökonómia az élőhelyi adottságoknak, valamint a vadállomány nevelésével, hasznosításával és más tevékenységekkel együtt járó ökonómiai

összefüggéseknek a vizsgálatával foglalkozik. Feladata az összefüggések feltárása, valamint modellek, módszerek kidolgozása (Kőhalmy–Márkus, 1996) A vadászati ökonómia fent megfogalmazott feladatának megvalósítása számos nehézségbe ütközik. Mindenekelőtt vizsgálatainak tárgya – a vadgazdálkodás és a vadászat tevékenysége – közgazdasági értelemben több elemében nehezen kezelhető, nagyon összetett, tevékenységi szerkezetét tekintve heterogén és változatos, vizsgálatainak objektuma – a vadászterület és annak élőhelyökonómiai sajátosságai – pedig gazdaságtani oldalról nézve csaknem feltáratlan. Mindenekelőtt a megbízható alapadatok hiánya nehezíti a vadgazdálkodás és vadászat objektív eredményt biztosító értékelését. Ha abból indulunk ki, hogy a vadászterület értékét legnagyobb, mondhatni meghatározó mértékben befolyásoló vadállomány, annak a becslési adatra alapozott létszáma és

számos szubjektív elemet tartalmazó minősítése milyen bizonytalansági elemeket tartalmaz, okkor nyilvánvaló az elemzés és értékelés pontatlansági tényezője és e tevékenység összetettsége. Az ilyen esetben kerülnek, kerülhetnek elő a közgazdasági modellezés eljárásai, mely egymásra épülő részeivel – tevékenység idősoros részmodellje naturális hozamok modellje ökonómiai modell – próbál képet alkotni és következtéseket levonni Mindezek alapján nem véletlen, hogy a vadgazdálkodás ökonómiája tárgykörében nagyon kevés az alapműnek tekinthető szakirodalom. Az ezredfordulóig e tudományág jóformán csak elméleti területeket érintett, idejétmúlt könyvek, jegyzetek vagy azok lényegtelen terjedelmű részei foglalkoztak csupán vele. A részletesebb elméleti kutatások az 1996 évi törvénykezést követően indultak meg, majd a 2000-es évek hozták meg a gyakorlati alkalmazás első eredményeit cikkek,

szakdolgozatok és tanulmányok megjelenésével. 6.1 A vadgazdálkodási ágazat közelmúltja 1979-80-ban szakemberek és kutatók tíz éven belül másodszor is felmérték az ország vadállományát és vadeltartó képességét. Ennek értelmében született meg és lépett 1981-ben hatályba a második vadgazdálkodási üzemterv, amely szabályozni volt hívatott a magyar vadállomány mennyiségét és minőségét Az üzemterv 10 évre szólt, de ahogy az elsőben, úgy az ebben előírtakat sem sikerült teljesíteni Megállapítható, hogy az őz kivételével minden nagyvadfaj esetében túlléptük a megengedettnek tartott határt A sok vad hamarosan konfliktusokhoz vezetett, ugyanis az erdőkben és a mezőgazdasági táblákban hatalmas vadkárok keletkeztek. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vadászati szakvezetői emelték az éves kilövési terveket, folyamatosan az állományok apasztására adtak ki utasításokat. A vadgazdák ezeknek eleget

tettek, de a nagyvad tovább szaporodott. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején elrendelt erőteljes vadlétszám apasztás következtében az évtized közepéig viszonylag elfogadható szinten maradt a vadállomány az országban. Az új vadászati törvény hatálybalépése (1997) óta azonban ugrásszerű növekedésnek indult a vadállomány valamennyi vadfaj tekintetében, s ezzel együtt a mezőgazdasági kár is óriási mértékben (10 év alatt közel háromszorosára) növekedett. * A fejezet megírásában közreműködtek: Dr. Stark Magdolna, Dr Schiberna Endre, Prof Dr Lett Béla, Dr. Jáger László, Román József, részletekben Prof Dr Mészáros Károly munkáinak felhasználásával 2 1990-ig a vadászat Magyarországon a sikerágazatok közé tartozott, viszont a kelet-európai rendszerváltozások ezt az ágazatot is nehéz helyzetbe hozták. 1990-ig vadászati keresleti piac volt Európában, Magyarország pedig ennek minden előnyét ki

tudta használni. A szocialista rendszer felbomlása után a keresleti piacot felváltotta a kínálati piac, konkurencia jelent meg a Kelet-Közép-Európában. A vadásztatás területén elsősorban Románia, Bulgária és Lengyelország terjeszkedett igen agresszívan A lőtt vad értékesítésben Románia, Csehország és Szlovákia, míg az élő vad kereskedelem piacán Oroszország, Lengyelország és Ukrajna voltak a legnagyobb versenytársak. A pontos kiszállítás, a változatlanul magas egészségügyi színvonal és a jó minőség ezen a téren is egyre több nyugati vásárlót hozott vissza. A hazai gazdasági törvények megváltozása lehetővé tette új vadászat szervező irodák megalakulását. Az új szabályozások megjelenésével a korábbi egyeduralkodó Magyar Vadkereskedelmi Vállalat (MAVAD) monopolhelyzete megszűnt, de egyes területeken (például lőtt vad export) még sokáig meghatározó maradt. A magyar piacon frissen alapított magyar egyéni-

és társas vállalkozások és hagyományokkal rendelkező külföldi vadászatszervező irodák leányvagy vegyes vállalatai jelentek meg. Hosszas politikai vita és az érdekek gyakori ütköztetése után született meg 1996. júniusában az új vadászati törvény, ami a vad tulajdonjogát megtartotta az államnak. A vadászat joga a földbirtokosoké lett, akik a vadgazdálkodás jogát gyakorló vadásztársaságoknak adhatják bérbe területeiket. A bérleti díjat formálisan az állam maximálta A földtulajdonosok saját vadgazdálkodást is folytathatnak, amennyiben az előírt minimális vadászterülettel rendelkeznek; ennek alsó határát 3000 ha-ban szabta meg a törvény. Magyarországon ”A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról” szóló 1996. évi LV törvény következtében gyökeresen megváltozott a vadászatra jogosultak struktúrája A vadgazdálkodók száma megnövekedett, a vadászat piaci funkciói felértékelődtek.

(CMS-EVGI-ERTI, 2003) 6.2 Vadgazdálkodás a földhasznosítás rendszerében 6.21 A vadászat és a vadgazdálkodás funkciói A vadászat és a vadgazdálkodás a társadalom szemszögéből hármas feladatot lát el. Ezek közül a vadászati szenvedély megélésének lehetősége elsősorban társadalmi kérdés, hiszen az emberek egy részének határozott igénye ezen ősi ösztön megtapasztalása és gyakorlása. Ennek kulturált és szabályozott formába terelése számos társadalmi devianciát előz meg. A vadászatra való igény gazdasági szempontból fogyasztói szükségletként jelentkezik, ami az adott piaci körülményeknek megfelelően a vadászati szolgáltatások iránti keresletet jelent. A vad elejtési lehetőségéből, és egyéb kapcsolódó szolgáltatásokból tevődnek össze a vadászati szolgáltatások, amelyek kiegészülve a vadhús iránti kereslettel, gazdasági érték teremtésére adnak lehetőséget. A vadgazdálkodás ilyen módon a

vadhoz és a vadászathoz kapcsolódó kereslet kielégítését szolgálja, és e közvetítő szerepén keresztül hasznosítja a vadállományt mint természeti erőforrást. A vadgazdálkodás hosszú távú keresleti oldalát a vadászat társadalmi megítélése határozza meg. E kereslet kielégítésének korlátait az szabja meg, hogy a vadállomány növekedésével megnövekszik a mesterséges takarmányozási igény, és a más földhasznosítási formákban a vad által okozott kár. A vadállomány szabályozásának ezért nem csak az a feladata, hogy selejtezéssel növelje az értékesíthető trófeák minőségét, hanem az is, hogy mennyiségi és térbeli szabályozással csökkentse a vadkár mértékét. 3 Természeti erőforrás hasznosítása Vadászszenvedély megélése Vadkár kontrolálása 1. ábra: A vadászat és vadgazdálkodás funkciói 6.22 A vadgazdálkodás kapcsolata más tevékenységekkel A vadászható vadfajok élőhelye olyan

természeti környezet, amelyet más ágazatok hasznosítanak. Ez a területi átfedés kapcsolatot teremt az érintett ágazatok között, amely kapcsolat kölcsönös ugyan, de nem szimmetrikus. A föld termőerejét hasznosító elsődleges területhasznosítási ágazatokkal szemben, a vadgazdálkodás másodlagos hasznosítás, amely a más ágazatok által termesztett növényekkel táplálkozó vadfajokkal gazdálkodik Ez a másodlagosság egyrészt kifejezi, hogy a vadgazdálkodást az élőhelyek jellemzőinek alakításával az elsődleges területhasznosítási formák ökológiai szempontból alapvetően befolyásolják. Másrészt azt is jelenti, hogy a gazdasági jelentősége is másodlagos, és ezért általában véve a szabadtéri vadgazdálkodás nem élvez prioritást, határait az elsődleges ágazatok érdekei szabják meg. A hasznosítási formák fontossági sorrendjének – a jogszabályi keretek közötti – maghatározására a tulajdonosnak elvileg

lehetősége nyílik, hiszen mind a termőföld mind a vadászati jog hasznosításának alapvető kérdései a föld tulajdonjogához vannak kötve. Fontos azonban, hogy amíg az elsődleges földhasznosítási formákkal kapcsolatos döntések az egyes földrészletek tulajdonosa(i) kezében van, a vadgazdálkodás befolyásolása csak nagyobb területi egységen lehetséges, és az is csak közvetett formában, a vadgazdálkodó személyének megválasztásán keresztül történhet. Részben ez is oka annak, hogy a vadgazdálkodás csak olyan területeken kaphat prioritást (pl vadaskertek), ahol a vadgazdálkodó a terület tulajdonosa is egyben, vagy kifejezett hozzájárulását adja. Vidékfejlesztés Vadgazdálkodás Elsődleges földhasznosítási ágazatok Természeti erőforrás használati politika 2. ábra: A vadgazdálkodás a földhasznosítás és a vidékfejlesztés rendszerében A főként piaci folyamatokhoz igazodó gazdálkodási ágazatok mellett meg kell

említeni az állam által meghatározott természeti erőforrások használatára vonatkozó politikai folyamato4 kat. Ezek közvetlenül (jogi szabályozással), vagy közvetetten (anyagi és egyéb ösztönzőkkel) befolyásolják egy-egy terület használatának prioritásait, amihez a többi tevékenység igazodni kénytelen. A vadgazdálkodás amellett, hogy közvetlenül a vadászati lehetőséget és magát a vadat értékesíti, a kapcsolódó szolgáltatásokon keresztül más szolgáltatási ágazatokhoz is kapcsolódik. Ezek a tevékenységek részben a vidéki gazdaságot erősítik, és ezzel hozzájárulnak a vidék jövedelemtermelő képességének növeléséhez és összességében a vidékfejlesztéshez. 6.23 Kapcsolat az elsődleges földhasznosítási formákkal A vadgazdálkodás természeténél fogva erősen kapcsolódik a két legnagyobb kiterjedéssel rendelkező földhasznosítási ágazathoz: a mezőgazdasághoz és az erdőgazdálkodáshoz. A fentiek

alapján a kapcsolat legfontosabb területe a vad élőhelyének biztosítása és a vadkárok rendezése. Emiatt a kapcsolat intenzitását az határozza meg, hogy az adott terület növénykultúrája mennyire érzékeny a vadkárra, és hogy mekkora a vadkárt okozó nagyvad állománya A mezőgazdasági ágazatokon belül a legnagyobb területet a szántóföldi növénytermesztés foglalja el, ezért ez jelenti a legfontosabb kapcsolódási pontot is. A szántóföldi növénykultúrák nagyon fontos táplálékforrást jelentenek a nagyvad számára, időlegesen pedig az életterük is áttevődik ezekre a területekre. Emellett a mezőgazdasági technológia, beleértve a vegyszerek alkalmazását, és a mezővédő erdősávok létrehozását az apróvad állományát is jelentősen befolyásolja. A szőlő és a gyümölcsültetvények jelentősége területi értelemben nem nagy, de mivel területegységre vetítve nagy fajlagos értéket képviselnek a vaddal való

gazdálkodás – ha a terület nincs bekerítve – ezeken a területeken szintén lényeges kérdés. Számos vadászható vadfaj köthető vizes élőhelyekhez, ezért például a halastavak és a nádasok hasznosítási kérdései szintén nem függetlenek a vadgazdálkodástól. Talán az erdőgazdálkodás kapcsolata a legszorosabb a vadgazdálkodással, hiszen a nagyvad fajok az őz kivételével az erdei élettérhez köthetők. Az erdők különösen télen jelentenek máshol nem található búvóhelyet és táplálékot Az erdőgazdálkodás és a vadállomány kölcsönösen hatnak egymásra, hiszen egyes erdőgazdálkodási módszerek, például a természetes erdőfelújítások nem végezhetők el, ha a nagy vadállomány feléli a természetes szaporítóanyagot Ugyanakkor a területileg koncentrált erdőfelújítások kedveznek a nagyobb mértékű vadkár kialakulásának, ami ellen az erdőgazdálkodó kénytelen bekerítéssel védekezni, elzárva a vadat a

természetes táplálékforrástól, és egyben növelve a bekerítetlen területek terhelését. 6.24 Kapcsolat a természeti erőforrások használati politikáival A természeti erőforrások használatát befolyásoló politikák közül az egyik legfontosabb a természetvédelem. A vadászat egyik legalapvetőbb feltételét, a vadászható fajok körét is például erősen befolyásolják a természetvédelmi szempontok, elég csak a muflon betelepítésével, vagy a ragadozó madarak teljes védelmével kapcsolatos vitákra, illetve az erdei szalonka vadászatának közelmúltbeli szabályozására gondolni. A természetvédelem szerepe méginkább kiemelkedő a természetvédelmi területeken, ahol a vadgazdálkodással együtt minden egyéb tevékenység ennek a szempontnak kell megfeleljen. Ilyen esetekben a vadlétszám, a vadászati módok és a vadászatok ideje mind korlátozás alá esnek, ezért többnyire az érintett területeken a vadgazdálkodók állami

intézmények. A természetvédelmi célú földhasználat ugyanakkor fontos szerepet játszhat egyes vadfajok, különösen a vízimadár fajok élőhelyének fenntartásában. 5 Jelentős hatást gyakorolhatnak a vadállomány életfeltételire az olyan nagy volumenű földhasználati szerkezetváltást célzó programok, mint például az erdőtelepítési programok, amelyek nagy területű erdősítést, ezzel együtt pedig táplálékot és búvóhelyet hoznak létre, igaz, ezek hatását jelentősen lecsökkentik az ezen programokkal együtt járó kerítés építések. Hasonlóképpen fontos hatással vannak azok a programok, amelyek bár nem változtatják meg a termőföld hasznosítási formáját, a használat körülményeire jelentős hatást gyakorolnak. Ilyenek például a szántók ugaroltatását, a gyepterületek kíméletes használatát, vagy a kemikáliák visszaszorítását szolgáló támogatások, amelyek kedvező hatással vannak a vadállományra. A

vízgazdálkodás az élőhelyi feltételeket alapjaiban határozza meg. A belvízvédelmi és az árvízvédelmi rendszerekkel, valamint a halastó-hálózatokkal kapcsolatos döntések mind az apró mind pedig a nagyvad állományaira jelentős hatást gyakorolnak, és a vadgazdálkodóknak ezekre a változásokra reagálniuk kell (itató kutak fúrása, vadmenedékek kialakítása az árterületeken stb.) Bár nem minősül a természeti erőforrások használatát befolyásoló politikának, nagy területi kiterjedése és közvetett hatása miatt itt kell megemlíteni a közlekedésfejlesztést. Általában a vonalas létesítmények, de különösen a szárazföldi közlekedési hálózat jelentősen befolyásolja a vad természetes vonulását és viselkedését. A közúti fejlesztések során lehetővé kell tenni, hogy a nagyvad továbbra is szabadon vándorolhasson, a vadgazdálkodóra pedig az a feladat hárul, hogy a vadat legalábbis ne vonzza ezen útvonalak közelébe,

és ezzel ne növelje a vaddal történő ütközések esélyét. A vadgazdálkodás működési környezetének jellemzői közé tartozik az a nemzetközi háttér, amely az agrárium más ágazataihoz viszonyítva eltérő feltételeket teremt e tevékenység hazai folytatásához. Itt mindenekelőtt ki kell emelni az Európai Unió egyik legfontosabb gazdasági alappillérét, a közös agrárpolitikát (Common Agricultural Policy, rövidítve CAP). Ezen belül a vadgazdálkodás szabályzását a nemzeti keretek között tartja (nincs eu-s szabályrendszere) és nincs közösségi korlátozás vagy kvótarendszer sem, mint a mezőgazdaság számos más területén. Ugyanakkor a vadgazdálkodást érinti az EU-s támogatások széles köre – elsősorban a mezőgazdasági alap- és környezetgazdálkodás, a térség- és vidékfejlesztés, az ágazati kapcsolatok kiszélesítése valamint a munkalehetőségek fejlesztése terén nyílókat – mint kihasználható

lehetőségeket. 6.25 Kapcsolat a vidékfejlesztéssel A vadgazdálkodás vidékfejlesztési szerepe leginkább a vadászathoz kapcsolódó idegenforgalomban fogható meg. Évente mintegy 20 ezer külföldi vendégvadász érkezik az országba, és 3-5 napot tölt el. Ez összességében megközelíti a 90 ezer vendégéjszakát (Fábián–Merselek, 2005) Ennek az idegenforgalmi szerepnek a mértékét emeli, hogy vidéki területekhez kötődik, és ezáltal a kevésbé frekventált területeken generál keresletet. Emellett szintén fontos, hogy csúcspontját az idegenforgalomban éppen holtszezonnak számító ősztől tavaszig tartó időszakban éri le. A vadhús feldolgozása a turizmushoz képest területileg koncentráltabban történik, egy-egy üzem akár megyényi területek kiszolgálására képes. Azonban ezek az üzemek is többnyire nagyközségekben és kisvárosokban létesültek, amellyel a régióban növelik a termékek tovább-feldolgozási arányát. A

korábbiaknál is kisebb mértékű hatással van a kistelepülések jövedelemforrásaira, de regionálisan és a nemzetgazdaságban fontos, hogy a – többi szabadidős tevékenységhez hasonlóan – a vadászat jelentős piacot teremt a vadászati kellékek számára, amelyek közül a legfontosabbak a ruházat, a fegyverek és lőszerek, preparátumok, könyvek és dísztárgyak. Ezek egy része tömeggyártásban készül, másik része viszont a kézművesipart gazdagítja. 6 Magyarország vadgazdálkodási adottságai, beleértve a természeti adottságokat, a szakértelmet, és egyéb tényezőket a környező országokhoz képest jók. A vidékfejlesztésnek erre a potenciálra az eddigieknél nagyobb mértékben kellene építenie, hiszen a vadgazdálkodás alacsony környezeti terheléssel jár, és a nagy hozzáadott értéket képviselő ágazatokban, a vendéglátásban és a turizmusban generál forgalmat 6.3 A vadgazdálkodási ágazat ökonómiája 6.31

Ökonómiai szemlélet a vadgazdálkodásban „Ha lenne ennek a szakterületnek egy eligazító térképe, akkor a vadászat ökonómiája lenne rajta a ’fehér folt’, a nagy ismeretlen.” (Kőhalmy–Márkus, 1996) Ez az idézet tömören kifejezi, hogy a vadgazdálkodás bár évezredes emberi tevékenység, a vele kapcsolatos döntésekben a gazdasági szempontok sokszor nem elsődlegesek, és ezért nem is alakult ki elsődlegesen gazdasági eredményt célul kitűző gazdálkodási rendszer. Mégis, a vadgazdálkodás gazdasági hatásait ismernünk kell, különösen amiatt, mert a vadászati lehetőségek kereslete és kínálata piaci körülmények között jön létre, és a gazdálkodás legfontosabb költségtételeit, a vadkárt, a személyi költségeket és a takarmányt stb. mind a piaci körülmények alakítják A vadgazdálkodásra jellemző sajátos ökonómiai szemlélet legalábbis részben annak tudható be, hogy a vadászati jog megszerzésében

korlátozott a verseny. Egy másik ok az, hogy a vadgazdálkodási egységek vegyesen folytatnak üzleti tevékenységet, és élnek a vadászatnak mint passziónak. A vadgazdálkodó ezért attól függően, hogy a vadászati lehetőség biztosításához szükséges költségeket milyen mértékben képes fedezni, a vadászatok egy részét értékesíti, és csak a maradékot használja ki önmaga. Természetesen ez a magatartás csak akkor racionális, ha ezzel hosszútávon olcsóbban jut a vadgazdálkodó a vadászati lehetőséghez, mintha azt szolgáltatásként megvásárolta volna (eltekintve a gazdálkodás örömétől és egyéb kapcsolódó megfontolásoktól). A fenti logikától eltérő szemlélettel találkozhatunk az állami erdőterületeken az állami intézmények (erdőgazdasági társaságok, vagy nemzeti parkok) által folytatott gazdálkodás esetében. Ezek a gazdálkodók a vadgazdálkodásukat szintén nem tisztán nyereség elérése érdekében

folytatják, hanem egyrészt az alaptevékenységük szerinti gazdálkodási prioritáshoz igazodnak (pl természetvédelmi szempontú állományszabályozás), másrészt a sajátos helyzetükből adódó érdekeiket követik A vadgazdálkodás ökonómiai szemléletének megjelenését jelzik a vadaskertek létesítései. A szabadtéri vadgazdálkodáshoz képest ugyanis a zártkertekben a vadászat eredményessége nem csak nagyobb, de kiszámíthatóbb is, ami kifejezetten a vadászati szolgáltatások és nem a vadgazdálkodó saját vadászatai szempontjából lényeges. A vadaskertek gazdálkodása emellett jobban tervezhető és intenzívebb gazdálkodásra nyújt lehetőséget. Eredményessége éppen a gazdálkodás intenzitásától függ, nyereséget csak akkor képes termelni, ha a nagy mennyiségű vadászati lehetőség értékesíthető. Mindezek mellett a vadaskertekben összpontosuló gazdálkodás lehetőséget ad a kerten kívüli vadállomány apasztására, és

ezzel a vadkárból származó konfliktusok csökkentésére. 6.32 Ökonómiai modellek a vadgazdálkodásban Az erdőnek és annak részeként a vadnak, mint komplex rendszereknek a bonyolult struktúrája – de más földhasználati módnak az elemzése is – megköveteli, hogy tanulmányozásuk esetén a modellezés módszerét alkalmazzuk a természeti és gazdasági folyamatokra, illetve azok eredményeinek meghatározására. 7 A modellezés fő célja a "hatás-változás-következmény" folyamat következetes és összefüggő vizsgálata. A modell-módszer az információnyerés módszere, ahol egy adott objektumról úgy szerzünk információt, hogy helyette a célszerűen megválasztott vagy kialakított modelljét alkalmazzuk. A modell a valóság elemeinek valamilyen szempontból fontosnak ítélt vonásait, összefüggését kifejező matematikai és logikai konstrukció. A modellek bonyolultsági foka különböző lehet, (statisztikai mutatószámok,

különböző fajtájú adatleíró sorok, összehasonlító sorok, vagy komplex irányítási modellek). A modelleket csoportosíthatjuk alkalmazási céljuk szempontjából meglévő ismeretek rendszerezésére, megerősítésére, új ismeretek szerzésére irányuló, illetve az irányítási folyamatra visszaható ismeretek megszerzését szolgáló modellekre. Számunkra nagy jelentősséggel bírnak az irányítási modellek, amelyek lehetnek döntési, előrejelző és rendszer-modellek. Az alkalmazott modellek sokfélesége a vizsgált objektum tulajdonságaiból, és az elérni kívánt célokból következik. A probléma jellege miatt nem elégedhetünk meg egy-egy modell bemutatásával, hanem összetett, egymásra épülő rendszereket alkalmazunk A visszacsatoláson alapuló szabályozó kör ciklusa a vadgazdálkodás esetében 10 év. Ezen belül van még egy egyéves szabályozókör is, amelyet a vadászati igazgatás működtet, a körzeti tervszámokból levezetett

előírásokat alkalmazva. Lényegileg az ökonómiai modellek olyan változási sorokra épülnek, amelyek leírják, hogy: – mekkora naturális hozamokkal számolhatunk; – a hozamokhoz mekkora termelési érték kapcsolódik; – a munkáknak mekkora költség kihatásai vannak. Ennek megfelelően Márkus László szerint a komplex ökonómiai modellek három egymással párhuzamosan futó, és szorosan kapcsolódó részmodellből állnak: 1. A tevékenységek részmodellje, mely idősorrendben és az állomány növekedésének megfelelő belső időhorizonton tartalmazza a felmerülő összes munkát. 2. A naturális hozamok modellje, mely tartalmazza a hasznosítás alapadatait 3. Az ökonómiai modell, mely pénzegységben kifejezett hozamokat és költségeket tartalmazza a vizsgálat szempontjából mértékadó ár- és költségszinten Kimunkálásánál iránymutatók a kialakult piaci árak, érvényben lévő árjegyzékek, illetve az országos és üzemi szintű

statisztikák költségszámítási adatai. A felsoroltakat a területegységre vonatkoztatott komplex ökonómiai modellben célszerű öszszefogni, amelyben tehát megjelenik a termelési időtartam valamennyi munkája (tevékenysége), a hozamok természetes egységben és értékben, valamint a költségek. Végeredményben tehát a vadgazdálkodási modell felállítása során egy idősoros modellt kell készíteni, amelyben azonban az időtényező figyelembevétele is szükséges. Az idősoros modell alkalmazása esetén a foganatosítás éve és a hasznosítás időpontja között eltelt időtartamra prolongálni kell az értékhozamokat és a költségeket. A prolongálási tényező = (1+p)f-x, ahol p: az időtényező (kamatláb), f: a hasznosítás időpontja, x: a foganatosítás éve (pl. a minőségi trófeás vadgazdálkodás megvalósítása) A vadgazdálkodás egyik kulcskérdése az állományszabályzás. Ehhez jó eligazítást adhat a korpiramis. Öt nagyvadunk

mindegyikére több állományszabályzási modell készült Az adott- 8 ságoknak, körülményeknek és céloknak leginkább megfelelő modell és a meglévő vadállomány egybevetése utat mutathat a jövő gazdálkodásához. A korpiramis mennyiségi, minőségi modell, amely megmutatja egy vadfajra a törzsállományt, az ivararányokat, a szaporulatot és a lelövést évenkénti részletezésben, természetes egységben. A korpiramisok mint modellek a vadgazdálkodás ökonómiai megalapozottágát támasztják alá. (Kőhalmy-Márkus, 1996) 6.33 A vadgazdálkodási ágazat pénzügyi mutatói A vadgazdálkodási ágazat éves bevétele 16 milliárd Ft volt 2007-ben. Ennek legjelentősebb forrása a külföldiek számára nyújtott bérvadászat és a kapcsolódó szolgáltatások (33%). Jelentős tételt tesznek ki az ún egyéb bevételi források, amely tartalmazza a vadásztársasági tagok tagdíját és egyéb befizetéseit. A belföldi bérvadásztatás

jelentősége a külföldihez képest kisebb, a bevételekhez csak a fele akkora mértékben járul hozzá (18%). Ugyanekkora súllyal szerepel a lőtt vad húsának értékesítése is. Pályázat és támogatás 5% Külfödi bérlelővés 30% Egyéb bevételek 23% Munkabér 23% Vadgazdálkodás 44% Külföldi szolgáltatás 3% Lőtt vad értékesítés 18% Egyéb kiadások 21% Belföldi bérlelővés 15% Élő vad értékesítés 4% Belföldi szolgáltatás 3% Mezőgazdasági vadkárok 11% Erdei vadkárok 1% 3. ábra: A vadgazdálkodási ágazat 2007 évi bevételeinek (bal) és kiadásainak (jobb) eloszlása (Forrás: OVA) 1990-es adatokat felhasználva Kőhalmy és Márkus (1996) megbecsülte az éves teríték értékét. Ennél aktuálisabb elemzés nem áll rendelkezésre, de még ezek a régi adatok is hitelesen bemutatják, hogy a vadászatból származó bevételeket legnagyobb mértékben a nagyvad határozza meg. Ezen belül is kiemelkedő szerepe van a

gímszarvasnak, amelynek előfordulása szoros kapcsolatot mutat a vaddisznóéval. Bár az őz bevétel termelő képessége kisebb az előbbi vadfajokhoz képest, a síkvidéki apróvadas területeken a legfontosabb bevételi forrást jelenti. A 4 ábrából az is jól látható, hogy a nagyvadon belül is különösen a trófeás vad van nagy hatással az árbevétel alakulására. Bak Disznó Kan Szarvas Nagyvad Őz Bak Kan Bika Bika 4. ábra: Az éves nagyvad teríték értékének arányai vadfajonként (Adatok forrása: Kőhalmy-Márkus, 1996) 9 A nagyvad területi eloszlása tehát alapjaiban határozza meg az egyes térségek vadgazdálkodásának gazdasági kereteit. Az 5 ábra bemutatja, hogy az alföldi megyék gímbika terítéke a domb és hegyvidéki megyékhez képest csak töredéknyi. A legjelentősebb vadászati lehetőséget csak a (jó minőségű) őzállomány nyújtja, és ennek megfelelően a területegységre jutó bérvadászati bevétel

alacsony Az északi hegyvidék megyéiben, ahol bár a szarvasbika elejtés számottevő, és minimális szinten őzbak is terítékre kerül, a fajlagos árbevétel alacsony. A vadgazdálkodásra legalkalmasabb területek a Dunántúl hegy és dombvidéki tájai, ahol a gímszarvas és az őz is nagy mennyiségben terítékre hozható. Ezek a megyék értelemszerűen a legnagyobb fajlagos árbevételt produkáló megyék. Buborékok: 2005-2006-2007 évek átlagos gazdálkodási egyenlege (fehér-negatív egyenleg, többi-pozitív egyenleg) Buborékok: 2007 évi bérlelövésekből és kapcsolódó szolgáltatásokból származó bevétel 8,0 8,0 7,0 7,0 Győr-Moson-Sopron Győr-Moson-Sopron őzbak elejtések db/ 1 000 ha 5,0 Békés Hajdú-Bihar Tolna Baranya Pest Jász-Nagykun-Szolnok Zala Veszprém Bács-Kiskun 4,0 Szabolcs-Szatmár-Bereg Heves Borsod-Abaúj-Zemplén 3,0 Komárom-Esztergom Fejér Somogy Nógrád 5,0 Békés 4,0 2,0 1,0 1,0 0,0 0,5 1,0 1,5

2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 0,0 -0,5 4,5 Tolna Baranya Szabolcs-Szatmár-Bereg Jász-Nagykun-Szolnok Pest Hajdú-Bihar Zala Veszprém Bács-Kiskun Heves Borsod-Abaúj-Zemplén Komárom-Esztergom Fejér 3,0 2,0 0,0 -0,5 Vas 6,0 Vas 6,0 őzbak elejtések db/ 1 000 ha Csongrád Somogy Nógrád 0,0 gím bika elejtések db/ 1 000 ha 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 gím bika elejtések db/ 1 000 ha 5. ábra: Megyék csoportosítása területegységre eső gímbika és az őzbak lelövések alapján (Forrás: OVA és KSH) A vadgazdálkodási ágazat kiadásai 2007-ben 15,2 milliárd Ft-ot értek el, amelynek legjelentősebb tétele a vadgazdálkodásra fordított kiadások (44%). Ide soroljuk a vadföld-gazdálkodás, a takarmányozás és a vadgazdálkodás egyéb költségeit A munkabér a kiadások 23%-át tette ki, amely a 3172 hivatásos vadász és más alkalmazottak bérét fedezte. Számottevő tétel a vadkár, amely országos összesítésben

12%-kal részesedik az összes kiadásokból, de ez az arány egyes térségekben lényegesen magasabb. Bár az erdei vadkár a mezőgazdasági vadkárhoz képest jelentéktelennek tűnik (1/10-ede), érdemes figyelembe venni, hogy ezek az abszolút értékek eltérő nagyságú területen keletkeznek. A mezőgazdasági vadkár 363 Ft/ha a szántó művelési ágú termőföld területére, az erdei vadkár pedig 1 202 Ft/ha a folyamatban levő erdősítések területére vetítve. Mindezek mellett jelentős nagyságú a fentiekbe be nem sorolható kiadások köre (21%). A bevételek és a kiadások egyenlege 2007-ben 800 millió Ft volt. A területi különbségek a gazdálkodási egyenleg tekintetében nem határolhatók le olyan élesen, mint az árbevételek esetében. Az 5 ábra alapján elmondható, hogy mind a síkvidéki, mind a dombvidéki térségben vannak negatív eredményt produkáló megyék Az apróvadas területek legnagyobb gazdálkodási nehézségét a kis

bevételek okozzák, nagy pozitív egyenlegre emiatt nem lehet ott számítani. A nagyvadas térségekben pedig a nagyvadhoz kapcsolódó magas költségek viszik el a bevételeket, különösen a vadföldművelés és a takarmányozás, valamint a vadkárok emelkednek ki. A nagyobb gazdálkodási kockázatot a nagyvadas területek jelentik, hiszen a vadgazdálkodás árbevételének éves változásai mellett a nagyvad állomány nagyságát nem lehet évente változtatni, és így a hozzá kapcsolódó költségeket sem. Az árbevételek nominális értéken számolva 2001-ig emelkedtek, évente átlagosan mintegy 10-15%-kal, és így reálértéken többé-kevésbé állandó szinten maradtak. 2001 óta azonban a bevételek 14 milliárd Ft nominális értéken stagnáltak, ami nyilvánvalóan csökkenő reálértéket jelent. A költségek a bevételek reálértékének csökkenését csak 3-4 éves reakció idővel tudták követni, ezért az ágazat egyenlege csökkent, majd

2003-ban országos szinten is negatív lett. Azóta folyamatos kiigazítás tapasztalható, és az egyenleg kezd visszaállni az árbevétel arányos 5% köré, ami azonban elmarad az 1990-es években jellemző 10%-os értéktől. 10 6.34 A vadgazdálkodási egységek gazdálkodási adottságai1 Ha egy vadászterület értékelését, az adottságaikban rejlő különbséget a területen élő vadállomány létszámára és annak hasznosítási arányára vezetjük vissza, akkor mód nyílik arra, hogy összegzést adjunk az ország egyes tájainak vadgazdálkodási különbségeiről. Ehhez azonban olyan alapot kell találni, mely egyaránt reprezentálja a területegységek állományát és a hasznosíthatóságát is. Az Országos Vadgazdálkodási Adattárban nemcsak az éves becsült állomány nagyságát, hanem az elejtett és élve befogott vad mennyiségét is számon tartják az ország összes vadászterületéről, így azokról térképet lehet készíteni. Hogy a

feladat elvégzése után objektív képet kapjunk az egyes vadfajok hazai állományáról, legjobb, ha azonos vetítési alapra, azaz 100 ha redukált vadászterületre számoljuk ki az állományűrűséget és a hasznosítás mértékét. Ez alapján már fajonként elkülöníthetünk olyan területeket, ahol kiváló, közepes és gyenge állomány él, vagy ahol nem is fordul elő az adott faj E térképek összesítése után megkapjuk azt a térképet, mely reprezentálja, hogy az ország területén átlagos esetben milyen eredménnyel vadászhat valaki. 6. ábra: Magyarország vadászterületeinek minőségi különbségei (szerk: Godó N, 1997) A gyenge adottságú területek kialakulása egyenesen arányos az adott területen lévő társadalmi-gazdasági aktivitás mértékével. Jól kimutathatók, hogy hol futnak hazánk forgalmas közútjai (M7, M3, 3-as és 4-es, 81-es főutak,), vagy hol helyezkednek el a nagyobb városok vagy településcsoportok (Budapest és

agglomerációja, Szeged, Békési település együttes). A gyenge adottságú területek többségén kevés faj van jelen és ezek állománynagysága is legfeljebb az országos átlag körül mozog. Az átlagos adottság jellemzi az alföldi és a dombsági területek jelentős részét. A térkép viszont eltakarja azt a különbséget, hogy a dombságokon inkább a nagyvad, míg az alföldi területeken inkább az apróvad fajok dominálnak. A kiváló vadászterületek elhelyezkedése érdekes képet tár elénk. A legnagyobb összefüggő rész Somogy és Baranya megyék déli részén található, de jó vadászterületet jelentenek a középhegységi területeink is Ez utóbbiak azonban nem egységesen jók, a közöttük futó közlekedési folyosók felszabdalják a jó vadászterületek egységességét is 1 (GODÓ, 1997) alapján 11 Feltűnő továbbá, hogy az elsőrangú vadászati lehetőséget biztosító területek jelentős része az országhatár közelében

található. Ezek kialakulásának oka szintén a társadalmi-gazdasági aktivitás csökkenésében keresendő 1997. márciusára kialakították az új törvényben előírt szabályok szerint az új vadászterületeket, mely munkában már részt vettek a földtulajdonosok képviselői is Ennek köszönhetően az átlagos vadászterület-nagyság 9 560 hektárról 7 900 hektárra csökkent. Ez a csökkenés viszont többségében annak köszönhető, hogy megszűntek a nagy állami rezervátumok és helyükön vadásztársaságok gazdálkodnak. A területi különbségek igen markánsan jelennek meg az új vadászterületek méreteit tekintve Az átlagos területnagyság leginkább a Dunántúl dombsági területére jellemző, míg a középhegységi területeken ettől kisebb (4-5 ezer hektár) kiterjedésű vadászterületek a jellemzők. Az alföldeken és különösen a Nagyalföldön jóval nagyobb (10-14 ezer ha) méretű vadászterületeket alakítottak ki. A vadászattal

foglalkozó szakemberek – pusztán a vadgazdálkodás érdekeit szem előtt tartva – jóval nagyobb vadászterületeket tartanak optimálisnak (kb. 30-40 ezer hektár), amelyek már kimerítenék a tájgazdálkodás rendszerének és célkitűzésének követelményeit. Ekkora területeken képzett szakemberekkel már profitorientált vadgazdálkodást lehetne folytatni, mely nyereségességét tekintve az alacsony termelési színvonalon működő mezőgazdasági körzetekben versenyképesebb lenne, mint a növénytermesztés és az állattenyésztés. Intenzív vadgazdálkodás folytatása esetén (ahol a vadgazdálkodás élvezne prioritást a növénytermesztéssel szemben) még a gyenge közepes termelési színvonalú területeken is jobb eredményeket produkálna ez az ágazat, mint a mezőgazdaság többi ága. (Mészáros, 2003) 6.35 A vadállomány és élőhelyének ökonómiai értékelése A vadállomány a nemzeti vagyon része. Nyilvántartása természetes

egységben (db) és pénzértékben (Ft) kívánatos A vadállomány nagysága faj, nem, korcsoport szerinti megoszlásának, illetve értékének ismerete alapvetően szükséges a tervszerű és hatékony gazdálkodáshoz. A vadállomány nagyságának, összetételének (szerkezetének) és az ezekre épülő pénzbeli értékük vizsgálatához jelenleg Magyarországon két adatbázis áll rendelkezésre. A „vadállomány becslési jelentés” és a „vadgazdálkodási jelentés”. A vadállománybecslésnek számos, különböző pontosságú módszere van. Közismert, hogy a legkorszerűbb eljárások, a legnagyobb szakszerűséggel és lelkiismerettel végrehajtott felvételek is csak közelítő pontosságú eredményeket adnak. A vadállománybecslés megbízhatóságát tovább rontja az a közismert tény is, hogy sok esetben különböző célok elérése érdekében "kozmetikázzák" azokat. Mindezek tudatában a vadállomány pénzbeli értékelésekor a

becslési adatok csak alapos mérlegelést követően hasznosíthatók. A vadállomány becsült nagysága és az éves valós teríték között viszont törvényszerű összefüggés van. A becsült nagyság matematikai értelemben alapsokaságnak, a teríték pedig az alapsokaságból vett nemek, korcsoportok szerint rétegzett mintának tekinthető, amelyből következtetni lehet az alapsokaságra, azaz a becsült vadállományra. Ismeretes az is, hogy minél nagyobb a minta, az annál jobban reprezentálja az alapsokaságot. Az előzőek figyelembevételével került kidolgozásra egy a vadállomány pénzbeni értékének megállapítására szolgáló módszer a NYME Erdővagyon-gazdálkodási Intézeténél, mely elsősorban nagyobb szakmai/földrajzi/szervezeti tömb (pl. vadgazálkodási körzet, alkörzet, megye, tájegység vagy nagyobb súlyú vadgazdálkodói kör stb) továbbá az ország egészének vadállományára vonatkozóan szolgáltat megbízhatóan

értékadatot. 12 A módszer egyszerűsített lényege (Mészáros, 2003.) alapján: – az átlagos terítékből visszafelé számolással kerül becslésre az állománynagyság, – a teríték- trófea- és vadhús adatokból kalkulált bevétel számításával megállapításra kerül az egyes vadfajok és vadféleségek elejtett egyedeinek átlagértéke, – a visszafelé számolással megbecsült állománylétszám egyedszámának és a terítékérték minta szerinti átlagértékének összesített szorzata képezi a vadállomány összértékét. E módszerrel 1990-re vonatkozóan számították ki az ország vadállományának összértékét. (Azért ilyen korai időpontra, mert 1991. – 1998 között a vadgazdálkodási jelentések nem tartalmaztak minden, a számításhoz szükséges adatot.) Akkor a nagyvad számított állományértéke 8,1 milliárd Ft, míg az apróvadállomány 3,1 milliárd Ft, együttesen pedig 11,2 milliárd Ft összeget tett ki. Ha

figyelembe vesszük, hogy 1990-hez képest 2007-re a vadgazdálkodás bevétele megháromszorozódott, ugyanakkor az értékarányos súlyozás alapján számolt vadlétszám és ugyanúgy a teríték is megközelítőleg negyedével nőtt, akkor egy közelítő becslés alapján nominális értékben három – három és félszeresére is nőhetne a magyarországi vadállomány teljes értéke, ha e számítást a jelenre vonatkozóan újra elvégeznénk. A vadállomány értékének előző megközelítéssel történő kiszámítása nem alkalmas arra, hogy egy vadászterületre nézve meghatározzuk vele az ott élő vadállomány értékét. Ugyancsak alkalmatlanok azok a hozamalapú értékelési, értékbecslési eljárások is, amelyek materiális értékek becslésére máshol jól beváltak (pl. ingatlanbecslés, földérték- vagy erdőérték számítása). Ennek az az oka, hogy amikor egyetlen adott terület bevételi adatait vesszük alapul, a vadgazdálkodó által

elkövetett gazdálkodói mulasztásokat, a szándékosan vállalt kieső árbevétel hatását, a vadgazdálkodás hibáit (pl. alul, vagy túlhasznosított állomány) nem vagyunk képesek kiszűrni. Így egy vadászterület értékelése bizonyosan tartalmaz gazdálkodói hatékonyságából vagy éppen a rossz hatásfokú gazdálkodásból származó, továbbá egyéb szubjektív okból következő torzulásokat. Ezért folyt és folyik jelenleg is útkeresés abban az irányban, hogy milyen módon lehet egyetlen vadászterület, vagy kisebb térség vadállományára vonatkozóan értékbecslést végezni reális eredményelvárást támasztva. Egyetlen vadászterület értékének becslésére többféle módszer kidolgozására került sor a közelmúltban. Ezek közül az egyes vadfajok és vadféleségek azonos vetítés alapra hozásának módszerével jutottak legmesszebbre Barna Róbert 2005-ben – az élőhely-használat területén alkalmazott szarvasegység mintájára

– a nagyvadegység (NE) fogalmát és számítási módját vezette be. Ezzel azonos vetítési alap keletkezett az összehasonlításához Számításait Baranya, Somogy és Tolna megyék vadászterületeire végezte el, ahol nyolc, statisztikai mintavétellel választott terület adatai alapján az egyes vadféleségek bevételtermelő képességét összevetve egy arányosítást állított fel Eszerint ott és akkor egy nagyvadegység értéke megfelelt 1 db gímszarvas, 2,65 db dámvad, 4,04 db őz és 3,29 db vaddisznó értékének Vagyis a bevezetett mutatóban az egyéb nagyvadfajok értékesítésének árbevételét a gímszarvaséhoz viszonyította Számításai szerint a nagyvadegység 2005-ben 108 931 Ft/NE és 2006-ban 119 400 Ft/NE érték volt a Dél-dunántúli Régió megyéire vonatkozóan. (Barna, 2005) 6.36 A vadgazdálkodási ágazat stratégiai helyzete Magyarország vadgazdálkodási ágazatának legfontosabb makrogazdasági jellemzője, hogy pozitív

külkereskedelmi egyenleggel rendelkezik, és ez a pénzáram jelentős részben a vidék gazdaságába érkezik. A vadászati szolgáltatások piacán Magyarország hosszú távon alapozhat a kedvező természeti adottságaira és az ezen a területen szerzett tapasztalataira. Ugyanakkor 13 nem látható a jövőben olyan hatás, ami a vadászati piacot bővíthetné, és ez várhatóan a környező országok közötti versenyt erősíteni fogja. A magyar vadgazdálkodás versenyhelyzetét nemzetközi viszonylatban elemezve megállapíthatjuk, hogy a nyugat-európai összehasonlításban Magyarországon az ár/érték arány jobb, kelet-európai összevetésben vadgazdálkodásunk és nyújtott szolgáltatásaink színvonala magasabb, mint a konkurencia körébe tartozó országok esetében. Tapasztalható versenyelőnyünk vadállományunk kiváló minőségének, továbbá porosz-német vadászati tradícióink történelmi távlatú ápolásának és megőrzésének

köszönhető. A jelenlegi vadgazdálkodás gyakorlata, és a nagy létszámú egyszersmind jó minőségű vadállomány nagy erőssége az ágazatnak. Ezáltal nem csak a magasabb trófea igények elégíthetők ki, hanem az elvárt vadászzsákmány is biztonsággal és rövid idő alatt kielégíthető, ami egyre lényegesebb szempont a bérvadászok körében. A gazdálkodás színvonalának hosszú távú fenntartásához szükséges a megfelelő szakemberképzés, amely mind közép, mind pedig felső fokon jelenleg megoldott Magyarországon. A vadászati lehetőségek iránti kereslet alakulására nagy hatást gyakorolhatnak a konjunkturális és dekonjunkturális ciklusok. Gazdasági fellendülés esetén a gazdaság egészéhez képest meredekebb növekedés, válság esetén erőteljesebb csökkenés jellemzi. Következik mindez abból, hogy a vadászat szabadidős hobbi tevékenység, és az ezt igénybe vevők kiadásai között a luxus kategóriájába tartozik. Ha

valakinek ez a szenvedélye és lehetőségei bővülnek, akkor többlet javaiból nagyobb részt fordít erre, ha viszont a megszorítás időszaka következik, az elsők között szerepel a megtakarítások terén az erre fordított pénz. Sajátos az a hosszú távú trend is, mely a külföldi vadászvendégek legjelentősebb körét adó társadalmak felfogásában bekövetkezett változás következménye. A vadászati tradíciókkal bíró nemzetekre jellemző, hogy az idősebbek lemorzsolódását nem ellensúlyozzák a fiatalok közül belépő új vadászok, ezért a vadászatért elhivatottságot érzők száma csökken, valamint az elhivatottság és a vadászszenvedély szintje is mérséklődik. További társadalmi jelenség, hogy változó intenzitással, de egyértelműen erősödő befolyással lépnek fel a természet- és állatvédelem aktivistái a vadászattal és a vadászokkal szemben. Ez nemcsak a közhangulatot, de a vadászni akarók hozzáállását is

befolyásolja A hatások a magyar vadgazdálkodást hátrányosan érintik, és a gazdálkodási feltételeket rontják. Az ágazat elmúlt időszakban elért, a vadállomány nagyságában és a szolgáltatási színvonalban elért eredmények magukkal vonzották a vadkárok növekedését, amely nem csak anyagi terheket ró a gazdálkodókra, hanem jelentősen növeli a konfliktusokat az erdőgazdálkodókkal és a mezőgazdasági termelőkkel. Ezt a folyamatot kezelni kell, máskülönben az ágazat társadalmilag teljesen (gazdálkodók és civilek) elszigetelődik, ami változásokat fog kikényszeríteni, de akkor már az ágazat ráhatása ezekre a változásokra várhatóan kisebb lesz. 14 BELSŐ TÉNYEZŐK • • • • • • • • Erősségek (S) A nagyvadállomány mennyiségi és minőségi (trófea) értékei. A vadállomány magas eszmei értéke A gazdálkodás magas színvonala. A szakszemélyzet magas és növekvő képzettségi szintje. A felügyeleti

hálózat kiépítése és hatékony működtetése. A vadászati eredmény nagy biztonságú garantálása. Az ágazat jó infrastrukturális ellátottsága. A vadászat tradícióinak ápolása. • • • • • • • Gyengeségek (W) A társadalmi beágyazottság alacsony foka. A PR-tevékenység elégtelen szintje és alacsony hatásfoka. A vadorzás (külső és belső) illetve vadelhullás magas aránya. A nagy sűrűségű nagyvadállomány károkozásának növekedése. A felaprózódott vadászatszervezői hálózat. Helyenként romló kapcsolat a gazdálkodókkal, földtulajdonosokkal. Konfliktushelyzet fenntartása a természetvédelemmel. Az ágazat gyengeségeinek ellensúlyozására ki kell használnia a jövőben várható lehetőségeit. Ezek közül mindenképpen fontos egy olyan szemléletváltás, amely alapján az érdekeltekkel felhalmozott konfliktusok csökkenthetők. Ezek közül ki kell emelni annak a tudatosítását, hogy a vadgazdálkodónak a

gazdálkodási területén más gazdálkodókkal együtt kell működnie, és az ő érdekeit figyelembe kell vennie. Ez egyszerre vonatkozik a vadkár kezelésére és az élőhely fejlesztési együttműködésre. Hasonló partnerséget kell kialakítani a természetvédelmi és állatvédelmi civil szervezetekkel, és tudatosítani kell a társadalomban a vadgazdálkodás feladatait és társadalmi hasznait. A vadorzás problémája évszázados kérdés, ennek ellenére meg kell próbálni a lehetséges mértékig visszaszorítani, hiszen ez jelentős elmaradt bevételt okoz. A vidékfejlesztési támogatások minden ágazat számára nagy fejlesztési lehetőséget jelentenek, amit a vadgazdálkodó szervezeteknek is ki kell használni. Annak érdekében azonban, hogy vadgazdálkodási és vadászati specifikus támogatásokat írjanak ki az alapkezelő szervezetek, erős és aktív érdekképviseleti szervekre van szükség. KÜLSŐ TÉNYEZŐK • • • • • •

Lehetőségek (O) Az ökológiai szemléletű vadgazdálkodás elterjedése. A magas minőségű termékek iránti kereslet növekedése (vadászat, trófea, hús stb.) A vadállomány élőhelyének bővülése a telepítendő erdőterületek révén. A vadgazdálkodási elsődleges rendeltetésű erdőterületek növekedése. A vidékfejlesztésben való meghatározó részvétel a vadászati turizmus révén. Pályázati támogatási rendszer bővülése. • • • • • • 15 Veszélyek (T) Az élőhelyvesztés, az élőhelyek romlása illetve azok törékenysége. A vadászat társadalmi támogatásának csökkenése, a vadászatellenesség növekedése (állatvédelem, zöldek). A vadászott fajok körének csökkenése, a vadászat/vadgazdálkodás számára elveszett területek növekedése. Állategészségügyi problémák lehetséges begyűrűzése (pl. sertéspestis,) és terjedése, EU-szankciók bevezetése. A nagyvadas jellegű vadászterületek

felaprózódása. A vadászati és vadhúspiac globalizálódása, vendégek elcsábítása, árudömping. A vadgazdálkodás stratégiai helyzete a Porteri öttényezős modell alapján Megnevezés Minősítés Leírás Gyenge, közepes A piac vonzereje, az ágazat jövedelmezősége jó. Új belépők fenyegetése kismértékben várható. A belépési korlátok nagyok, nagy a beruházás igény, magas tőkeszükséglet, szaktudás iránti szükséglet magas, áttérési költségek nagyok. Vevők alkupozíciója Közepes, erős A vevők áttérési költsége csekély, a vevők költségérzékenysége alacsony, közepes. Szolgáltatások színvonalánál a vevők számára többnyire fontosabb az ár A vadhús vevők alkupozíciója piaci helyzetüknél fogva erős. Szállítók alkupozíciója Gyenge Szállítók köre kismértékű, a beszállítói körben a versenyhelyzet erős, a szállítók alkupozíciója gyenge, közepes Új belépők fenyegetése

Helyettesítő termékek fenyegetése Helyettesítő terméknek minősülhet szűkebb értelemben a más jellegű vadászat, tágabb értelemben minden természetben folytatott szabadidős tevékenység Nagyon gyenge (horgászat, túra stb.) E tevékenységek helyettesítő funkciója azonban igen erősen korlátozott, fenyegetése minimális. Az ágazat tendenciájában lassú növekedést mutat. Verseny a piaci részesedés megőrzéséért, növeléséért Verseny Erős verseny, folyik. a már működő piac növekedése vállalatok Minden versenyzőnél magasak az állandó költségek, kicsi között magasak kilépési korlátok (speciális eszközök, tartós kötelezettségek). 6.4 A vadgazdálkodás üzemi ökonómiája 6.41 A vadgazdálkodási üzem általános jellemzői Vadgazdálkodási üzem alatt azt a termelési és irányítási egységet értjük, amely a vadgazdálkodás, vadászat, vadásztatás szakterületén tervezési-gazdálkodási tevékenységét a

legkisebb önálló szervezeti egységként, szakmai és ökonómiai szempontból egységes rendszerben folytatja. A vadgazdálkodási üzem területi kiterjedését tekintve gyakorlatilag megegyezik az önálló vadászterülettel, működését tekintve pedig az azon gazdálkodó szervezeti egységgel. (Elméletileg egy vadgazdálkodási üzem az önálló vadászterületnél kisebb kiterjedésű egységként is definiálható lenne, pl. a társult vadászati jog gyakorlása esetén egy vadászterület részét érintően Esetleg az önálló vadászterület határain átnyúló, annál nagyobb működési területen gazdálkodó egység is lehet, de erre a gyakorlatban csak gazdasági társaságok keretében működő vadgazdálkodási üzemekben, vagyis csak néhány esetben akad példa.) Egy önálló vadászterületen vadgazdálkodást az 1996. évi LV tv (Vtv) szabta keretek között az adott vadászterület vadgazdálkodásra jogosultja folytathat. Ennek megfelelően a vadgaz-

16 dálkodási üzem a gyakorlatban egybe esik a vadászatra jogosulttal, illetve az annak jogán vadgazdálkodást folytató szervezeti egységgel. jellemző esetben megegyezik magával a vadgazdálkodásra jogosulttal, vagy annak szervezeti egységével A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény társult vadászati jog esetén (ma már csak ilyen alapon alakult önálló vadászterületek léteznek) – a vadászati jog gyakorlása esetén a vadászterület földtulajdonosi közösségét (6. §) – haszonbérbe adás esetén a vadászati haszonbérlőt (16. §) nevesíti vadászatra jogosultnak és veszi ekként nyilvántartásba. Magyarország ma elkülönített mintegy 1370 önálló vadászterületének döntő része, 72%-a haszonbérbe adással kerül hasznosításra. Egy adott vadászterület haszonbérlője lehet – vadászjeggyel rendelkező tagokból álló egyesület (más néven: vadásztársaság); – a

vadásztársaságok érdekképviseleti szerve; – a mezőgazdasági, illetve erdőgazdálkodás ágazatba sorolt, Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, szövetkezet, valamint az erdőbirtokossági társulat, feltéve, ha a vadászterület legalább 25%-át mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy természetvédelemmel összefüggő gazdasági tevékenység céljából használja. A fenti felsorolásban az első két kategóriába sorolható bérlő kizárólagosan egyetlen önálló vadászterület haszonbérletét szerezheti meg. Mivel a vadgazdálkodásban tevékenykedő gazdasági társaságok, szövetkezetek és társulatok haszonbérelt területeinek száma nem több kéthárom tucatnál, a vadgazdálkodási üzem jellemzően azonos egy vadásztársaság gazdasági tevékenységet folytató szervezetével (mintegy 970 esetben). A haszonbérletbe adottak körén kívüli álló önálló vadászterületen a földtulajdonosok közössége maga gyakorolja a vadászati

jogot, általában egyedileg szabályozott (a törvény előírása szerint a Helyi Szabályzatban rögzített módon), sajátosan működő „vadgazdálkodási üzem” keretében. 6.42 A vadgazdálkodási üzem bevételei Egy vadgazdálkodási üzem bevételei az eladott termékek árbevételéből (pl. vadhús, élővad, saját felhasználáson felül termett mezőgazdasági termék, trófea stb.) és teljesített szolgáltatások (pl bérvadásztatás, ennek járulékos szolgáltatásai, vadászházi szállás és étkezés biztosítása, vadászatszervezési-, turisztikai szolgáltatások stb) díjainak befolyásából, valamint támogatásokból (ilyen a vadgazdálkodási-, a mezőgazdasági- és a területfejlesztési célú központi támogatás, esetleg egyéb forrású támogatás) származnak. Az árbevételen belül legjelentősebb a bérvadásztatásból származó bevétel, amely 2006. és 2007. évek átlagában, az összes vadászati üzem pénzügyi adatait

számításba véve, országosan 47,6%-ot tett ki. A bérvadásztatás árbevételéből megközelítőleg 2/3-ad és 1/3-ad arányban oszlik meg a külföldi-, illetve a belföldi vadászvendégek által fizetet számla. E téren a hazai vadászok arányának mérsékelt emelkedése figyelhető meg, mert tíz éve még 5/6-od, illetve 1/6-od volt ez az arány. Második helyen az egyéb bevétel (20,6%) áll, amiben az egyesületi tagdíj befizetése teszi ki a legnagyobb tételt. Harmadik a bevételek nagyságának sorában a lőttvadból származó hús eladása (17,1%), következő a vadásztatáshoz kapcsolódó szolgáltatások (5,7%), majd a támogatások összbevétele (5,0%) és az élővad értékesítésének árbevétele (4,0%). 6.43 A vadgazdálkodási üzem költségei A vadgazdálkodással kapcsolatban felmerült költségeket (pl.: felhasznált takarmány) úgy tartjuk nyilván, hogy mind költségnem, mind pedig költségviselő szerint lekönyveljük. A költségnemek

a termelés költségeinek típusát határozzák meg, amelyeket az alábbi csoportokba soroljuk: 17 – anyagköltség (felhasznált alap-, segéd-, üzemanyagok fogyóeszközök pénzbeni értéke) – energiaköltség (a felhasznált idegen és saját erő-, munka-, szállítógépek üzemeltetésének költségei), – munkabér jellegű költségek (a felhasznált élőmunka pénzbeni értéke), – közterhek (az élőmunka nemzetgazdasági szintű költségeihez való hozzájárulás), – értékcsökkenési leírás és egyéb költség. A vadgazdálkodás költségeit azáltal különítjük el egyéb ágazatok költségeitől, hogy úgynevezett költségviselő szerinti könyvelést végzünk. A költségviselők a gazdálkodó elképzelései alapján szabadon alakíthatók ki, de általában szakmai megfontolások szerint elkülönített tematikus csoportokat határoznak meg. Ilyen költségviselőkre adunk példát az alábbiakban. Vadgazdálkodás költségei A

nagyvad (szarvas, őz, dám, vaddisznó, stb.), az apróvad (fácán, fogoly, nyúl stb) nevelésével, ápolásával, etetésével kapcsolatos költségek, illetve minden olyan vadgazdálkodási költség, amely nem a bérvadászattal függ össze. Ide tartozik még a lőszerfelhasználás, a kutyatartás költségei, valamint a vérfelfrissítésre vásárolt és szabadon bocsátott vad beszerzési értéke. Ezt a műveletet terhelik az orvvadászok kézre kerítésével, feljelentésével, valamint a ragadozók irtásával, a hullott agancs felvásárlásával kapcsolatos költségek. Vadászkert (Vadaskert) költségei A vadászati céllal bekerített területek (vadászkertek) üzemeltetésével (takarmányozási, nevelési, állatorvosi stb. költségek), az eszközök karbantartásával kapcsolatos költségek, valamint az összes ide közvetlenül elszámolható költség. Ezt a műveletet terheli a vadaskerti kerítések és a területen lévő eszközök értékcsökkenési

leírása is. Tenyészkert (Vadaskert) költségei A tenyésztési céllal bekerített területek (tenyészkertek) üzemeltetésével (takarmányozási, nevelési, állatorvosi stb. költségek), az eszközök karbantartásával kapcsolatos költségek, valamint az összes közvetlenül ide elszámolható költségeket Ezt a költségviselőt terheli a vadaskerti kerítések és a területen lévő eszközök értékcsökkenési leírása is. Azokban a vadaskertekben, ahol tenyésztési céllal (tenyészkertekben) év végén készleten lévő állomány van, önköltségszámítással kell meghatározni a vadállomány értékét. Az elszámolás a vadlétszám leltározásán alapul, amely év végén, december 31-i időponttal kerül meghatározásra. A készleten lévő élő vad mennyiségét vadfajonként, nemenként kell meghatározni. A készletváltozás az előző évi vadlétszám becslés, mint nyitó állomány, valamint a tárgyévi vadlétszám megállapítása, mint

záró állomány szerint kerül levezetésre A készletváltozás számításánál figyelembe kell venni a tárgyévi növelő (szaporulat, vásárlás, befogás) és csökkentő (vadászat, élővad értékesítés, elhullás) tényezőket is. A tenyészkertben tárgyévben felmerült közvetlen költségek (takarmányozás költségei, üzemeltetés közvetlen költségei, bér és járulékai, javítási-és karbantartási költségek, állatorvosi költségek, értékcsökkenés, stb.) év végén felosztásra kerülnek az állatállomány mennyisége alapján. Ennek mérőszáma az ún vadgazdálkodási egyenérték, amely a 79/2004 számú FVM rendelet szerinti vadgazdálkodási érték (tenyészérték) arányok alapján kerül meghatározásra. A tartási költségek az egyenértékek alapján kerülnek vadfajonként, állománycsoportonként felosztásra. 18 1. táblázat: A vadászható állatok és a hullatott agancs vadgazdálkodási értéke a 79/2004 számú FVM

rendelet 20. számú melléklete alapján (értékek ezer Ft/egyed) Gímszarvas bika (trófea szerint) 5,00 kg-ig 5,01-10,00 kg-ig 10,01 kg-tól tar fejű és agancsfejlesztő (barkás) tehén, ünő borjú Dámszarvas bika (trófea szerint) 3,00 kg-ig 3,01 kg-tól tar fejű és agancsfejlesztő (barkás) tehén, ünő borjú Őz őzbak (trófea szerint) 350 g-ig 351 g-tól tar fejű és agancsfejlesztő (barkás) suta gida Muflon kos (trófea szerint) 70 cm-ig 70,01 cm-től juh, jerke bárány 1 Vaddisznó1 kan (trófea szerint) 12-18 cm-ig 18,01 cm-től koca 50 kg-tól süldő malac (20 kg-ig) 600 1 000 3 750 1 000 200 100 250 600 250 100 50 Apróvad Mezei nyúl Fácán kakas Fácán tyúk Fogoly Nagylilik Vetési lúd Tőkés réce Csörgő réce Kerceréce Szárcsa Erdei szalonka Balkáni gerle Örvös galamb 400 850 600 150 100 200 600 350 100 50 Egyebek Egyéb vadászható állatfajok Hullott agancs (kg-ja) 350 600 100 50 20 10 20 20 10 10 10 10 10 10 10 10 10 5 5

tömegek zsigerelt testtömeg szerint Az év végi értékelés során – a vadgazdálkodási tevékenység sajátosságai miatt (szélsőséges szaporulati tényadatok, hektikusan változó vadászati idények) – kiemelt figyelmet szükséges fordítani arra, hogy az élő vad fentiek szerint számított bekerülési értéke, könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a piaci értéket. Amennyiben szükséges, a Számviteli Politikával összhangban értékvesztést kell elszámolni a piaci érték szintjéig Vadföldek művelésének folyó évi költségei Itt kell elszámolni a vadföldek művelésével kapcsolatosan felmerült valamennyi munka költségét, a vadföldeken termelt termények, takarmányok termelésével és esetleges betakarításával kapcsolatos költségeket. Így a vetés, ültetés alkalmával felhasznált vetőmag, energia költségeket Ide terhelendő a hozamként el nem számolt, be nem takarított mezőgazdasági termény előállítási költsége,

amit a vad lábon megeszik. Vadkár elleni védekezés Amennyiben a vadászterületen a gazdálkodó a vadászatra jogosult (joggyakorlóként vagy haszonbérlőként), itt kell elszámolni a vegyszeres és riasztásos vadkár elleni védekezés költ- 19 ségeit, a kapcsolódó szakértői díjakat, valamint a vadászterületen létesített erdőfelújítást védő vadkárelhárító kerítések értékcsökkenését. Vadkár miatti kifizetés Mások számára térített vadkár. Vadbefogás: Itt kell elszámolni a vadbefogással kapcsolatos közvetlen költségeket (munkabér és járulékai, szállítási költség, stb.), a tevékenységhez kapcsolódó eszközök üzemeltetési, karbantartási költségeit. Vadásztatás költségei Itt kell elszámolni a vadásztatással kapcsolatosan a vadászterületen, vadaskertben (vadászkertben) felmerült közvetlen költségeket (vendégek mozgatása, lődíj, trófeabírálat, vadászjegy, stb.) Vadgazdálkodás ágazati közös

költsége Itt számoljuk el a tevékenység érdekében használt épületek, gépek, berendezések értékcsökkenési leírását (kivéve: vadászkert). Itt kell elszámolni a kerületvezető vadászok és beosztott vadászok munkabérét, személyi jellegű juttatásait, betegszabadságát, a táppénzt, fizetett szabadságot, fizetett ünnepet és ezek közterhét, a munkaadói járulékot, a kiküldetési és munkába járási költségeket, gépkocsi költségtérítéseket, valamint a munka-, egyen- és védőruha felhasználás értékét is. Ide kell elszámolni a vadvédelmi hozzájárulás összegét, az „idegen” területekért a földtulajdonosi közösség által meghatározott díjat. A vadgazdálkodás általános költségei az önköltségszámításkor az egyes költséghelyekre az összes költség arányában kerülnek szétosztásra. A vadgazdálkodásnál a befejezetlen vadföld számbavétele a mezei leltár alapján történik a következő évek

érdekében felmerülő költségek figyelembevételével. A bevételek gyűjtésével és a költségek költségnemek és költségviselők szerinti könyvelésének felhasználásával lehetőség nyílik a 2. táblázat által bemutatott ágazati eredménylap összeállítására A költségviselők meghatározzák, hogy mely költségek tartoznak a vadgazdálkodási ágazathoz, a költségnemek pedig megfelelő csoportosításban az eredménykimutatás soraihoz való hozzárendelést teszik lehetővé. Fontos megjegyezni, hogy a fenti költség elszámolási rend csak kettős könyvvitelt vezető vadgazdálkodóknál alkalmazható, továbbá ez a költségcsoportosítás sokkal részletesebb az Országos Vadgazdálkodási Adattár számára átadandó pénzügyi adatoknál. Egy vadgazdálkodási üzemre jellemző kiadások – azok szakmai szempontú csoportosítása alapján – a következő szerkezetet mutatják (a bevételekhez hasonlóan 2006. és 2007 átlagában, országos

összesítésben): vadgazdálkodási kiadások (vadállomány takarmányozása, vadföld művelése, vadkár elhárítás költsége, vadgazdálkodási berendezések üzemeltetése és karbantartása stb) aránya 43,6%, munkabér és járulékai (hivatásos vadászok, fizikai dolgozók és irányítók bére, eü., tb és egyéb bérjáruléka) 22,8%-ot tesz ki, mezőgazdasági vadkár 10,3%, erdei vadkár 1,4%, minden egyéb kiadás (vadásztatás, vendéglátás, vadászatszervezés, 21,9% mértékű. A költségek között a vadkárok együttes kiadása 11,7% Ez a bevételek és kiadások közötti különbségként keletkező, 2,7%-os bevételarányos eredmény többszöröse. A szakmai és a földhasználati/kapcsolati kérdéseken túlmenően ezért is van kiemelt szerepe a mezei és erdei vadkárok kezelésének, megelőzésének. 20 2. táblázat: Ágazati eredménylap Vagyonkezelt terület működtetése Megnevezés Erdőgazdálkodás VadKözcélú ErdőErdőFahasz-

gazdál- feladatok kezelés kodás ellátása művelés nálat Összesen Árbevétel Készletváltozás ± Saját teljesítmény Belső felhasználás Egyéb bevételek Termelési érték Saját anyag Saját szolgáltatás Vásárolt anyag Igénybevett anyagjellegű szolgáltatás Egyéb szolgáltatás ELÁBÉ Bérköltség Személyi jellegű egyéb kifizetés Bérjárulékok Egyéb ráfordítások EBITDA Értékcsökkenés Üzemi tevékenység eredménye Pénzügyi műveletek bevételei Pénzügyi műveletek ráfordításai Pénzügyi eredmény Szokásos vállalkozási eredmény Rendkívüli bevételek Rendkívüli ráfordítások Rendkívüli eredmény Adózás előtti eredmény A vadgazdálkodás ökonómiájában az idő egyébként is sajátos tényező. E gazdasági ágban ugyanis az éven belül, időbeli jelentkezésüket tekintve jelentősen elválnak egymástól a bevételek és a kiadások. Ez abban nyilvánul meg, hogy a költségek jelentős része a naptári év első

negyedében jelentkezik (télvégi etetés, tavaszi vadföldművelés, vadászati szezonra való előkészület stb.), ugyanakkor az ebből származó bevételek ettől időben jelentősen elmaradva, csak a naptári év utolsó harmadában érvényesíthetők. További sajátosság, hogy a vadászati szakma gazdasági év alapján tervez és gazdálkodik (vadgazdálkodási év – a vadállomány szaporodási ciklusához és a vadászati idények időszakaihoz igazodva – március 1-től a következő év február utolsó napjáig tart), míg a jogszabályok által meghatározott pénzügyi év a naptári évhez igazodik. (Ehhez képest már nem jelent túlságos bonyolítást, hogy a vadföldművelés gazdasági éve – az őszi vetések idejéhez igazodva – ősztől a következő év őszéig tart) E sokszínűség alapján is indokolt, hogy egy vadgazdálkodási üzem könyvelési rendszere – a törvény által előírt kötelező eseteken túl is – a kettős könyvvezetést

alkalmazza. 21 A vadgazdálkodás tehát erősen szezonális gazdasági tevékenység. Vannak csúcsidőszakok és holtszezonok az egyes elvégzendő feladatok időbeni jelentkezését tekintve. Ennek az időszakiságnak jelentős ökonómiai hatásai is vannak Ezek közül a leghangsúlyosabban a pénzgazdálkodásra és a fizetőképességre (idegen szóval a likviditásra) vonatkozó hatás érvényesül Így a vadásztatás és a nagyobb arányú vadhasznosítás idején, általában októbertől februárig a pénzforrások bősége, májustól augusztusig a fizetőképesség romlása jellemző a vadgazdálkodási üzemek működésére. Ezért az ezzel foglalkozó szakembernek a vadgazdálkodáson kívül értenie kell a közgazdaság és ökonómia területéhez, de bizonyos szintig a pénzügyi műveletekben is jártasnak kell lennie az eredményes gazdálkodás érdekében. Pénzügyi kérdésekben manapság a cash-flow, magyarra fordítva a pénzáramlás megtervezése is

komoly banki/pénzügyi ismereteket igényel. Ez egy olyan mérleg elkészítését jelenti, amelyben a pénzeszközökben bekövetkezett változások kerülnek elemzésre abból a célból, hogy a pénzügyi források bőséges és szűkös időszakai kiegyenlítésre, lekezelésre kerüljenek. 6.44 A vadgazdálkodás pénzügyi tervezése a gyakorlatban A pénzügyi terv és különösen a pénzügyi jelentés esetében komoly, áthidalást igénylő probléma, hogy a vadgazdálkodási év és a pénzügyi év nem esik egybe. Ismert, hogy a vadgazdálkodási év a március 1 napjával kezdődő tizenkét hónapot öleli fel és a szakmai mennyiségi tervek valamint a vadgazdálkodás pénzügyi jelentésének adatai is erre az időszakra vonatkoznak. Ugyanakkor a számvitelről szóló jogszabályok a pénzügyi évet a naptári évhez kötik, azaz január 1. és december 31 közötti pénzügyi időszakról kell mérleget készíteni A probléma a tervezésben viszonylag egyszerű

módon kezelhető Egy elvi megfontolás alapján abból indulhatunk ki, hogy egy naptári év első két hónapjának mennyiségi és ezzel pénzügyi adatai jó megközelítéssel az előző év első két hónapjának mutatóival egyeznek meg. Ez a feltételezés a tervezés bizonytalansági és pontatlansági tényezőit ismerve könnyen alátámasztható Ebből kiindulva viszont a naptári évre készített pénzügyi terv – legalábbis a tervkészítés idején – egyenlővé tehető a vadgazdálkodási évre vonatkozó pénzügyi tervvel. Így nem kell mindkét időszakra külön-külön pénzügyi tervezést végeznünk. (Ugyanez az időbeli átfedés a tényadatok esetében e közelítéssel nem kezelhető. A gondos vadgazdálkodó tehát a pénzügyi beszámolót az üzemi teljesítésről a könyvelés alapján elkészíti a naptári évre, majd a vadgazdálkodási jelentéshez korrigálja a vadászévhez igazításnak megfelelően.) A vadgazdálkodás pénzügyi

tervezésének részletei és időbeni megvalósítása nem egységes. A vadgazdálkodó maga dönti el milyen módon, milyen részletekre kiterjedően és milyen ütemezés szerint készíti pénzügyi terveit. Az azonban biztosan állítható, hogy minden vadgazdálkodásra jogosultnak legkésőbb február végére, március első napjaira végleges pénzügyi tervvel kell rendelkeznie. Hogy e legvégső időpont előtt mikorra tűzi ki a terv elkészítésének határidejét azt számos körülmény figyelembevételével döntheti el A minél előbb kész terv mellett az szól, hogy a pénzügyi évet jó, de legalábbis célszerű végleges tervvel kezdeni. A későbbi tervezés mellett szól, hogy ilyen esetben megbízhatóbbak a tervszámok. A közbenső időpontot választó megoldás mérlegelés és döntés kérdése Általánosságban jellemző, hogy a gazdasági társasági keretek között működő vadgazdálkodók korábban, január közepe előtt kész tervekkel

rendelkeznek, mert az erről döntést hozók (ügyvezetés, tulajdonos) szeret korán dönteni az elfogadásról Az egyesületi keretben működő vadásztársaságok esetén jellemzően február közepén, végén esedékes a pénzügyi tervek véglegesítése, mivel az ezt jóváhagyó egyesületi közgyűléseken ennek elfogadásával együtt szakmai kérdésekben is dönthetnek Jellemző az a megoldás is, hogy a minél előbbi és az utolsó pillanatig halasztott terv előnyeinek egyesítése érdekében elsőre készül egy kevésbé alapos és megbízható tervvariáns, melyet előtervnek nevezünk. Később a terv megbízhatósága végett – ha az ahhoz használt paraméterek megfelelően pontossá válnak – az előtervet átszámolva végleges tervet állítunk össze 22 Bármilyen ütemezés szerint készíti is egy vadgazdálkodó a pénzügyi tervét, annak bizonyos alap- és kelléki feltételekkel tud csak nekilátni. Így ezek a tervezés kezdetén

rendelkezésére kell, hogy álljanak. Ezek a következők: • Mennyiségi tervszámok vagy előtervi számok a gazdálkodás miden részterületére vonatkozóan (pl. állományhasznosítás, lelövés, befogás, kibocsátás, húsértékesítés, takarmány mennyiség és összetétel, vadföldművelési adatok, vendégvadásztatási tervszámok, egyesületek estében tagdíjbevételi terv, kompetencia mértéke stb.) • Az előző évre, vagy annak eltelt időszakára vonatkozó tényadatok (ú.m mennyiségi teljesítések a gazdálkodás minden területére mint az előbb, fajlagos bevételi mutatók minél több eladott termékre, nyújtott szolgáltatásra, ha már képezhetőek akkor utókalkulációs adatok, fajlagos költségadatok stb.) • Tervezési segédletek (gazdasági-, pénzügyi prognózisok, tudott és várható gazdasági jogszabályi változások, várható valutaárfolyamok, adómértékek, járulékértékek stb.) • Számítógépet tervezési program (mely

sok esetben egyszerű táblázatkezelő rutinok sora) vagy hagyományos tervezési módszer papíralapú tervlapokkal. Ha mindezeket előkészítettük, beszereztük, kiszámoltuk és áttanulmányoztuk, akkor nekiállhatunk a pénzügyi terv készítésének. Ez jellemzően egy többfordulós, egészében vagy esetleg részleteket érintő újraszámolási-átdolgozási folyamat, átdolgozások sorozata, hiszen ritka az az eset, amikor elsőre, minden szempontnak megfelelő eredményt kapunk és azt benyújthatónak minősítjük, illetve minősítik az arra illetékesek. A pénzügyi tervezés során ütemezett feladatokat egy a gazdasági társaságoknál alkalmazott módszer alapján a következőkben mutatjuk be: • Naturális tervek ill. előtervek összeállítása Ennek ideje az előző év novembere, decembere Ekkor már rendelkezünk a vadföldművelés, a vadtakarmányozás mennyiségi tervszámaival, eldönthetjük a hasznosítási tervből bérvadászatra, élővad

befogásra stb. szánt tételeket nagyságát, a zárttéri nagyvadgazdálkodás, az apróvad tenyésztés és nevelés mennyiségei is kialakultak. Ami nem ismert, arról mennyiségi előtervet állítunk össze Ezzel egyidőben a könyvelésünk adataiból legyűjtjük és kiszámoljuk folyó esztendőre egyes termékeink és szolgáltatásaink átlagos bevételét és költségráfordításunk fajlagos mutatóit, az átlagköltséget. (Ennek során lesz fontos szerepe a költségnyilvántartás, a kontírozás pontos vezetésének) • Tervezési elvek és paraméterek összegyűjtése, megállapítása és kiadása. Ennek során a gazdasági környezetünk változásainak ismeretében a tervezést irányító vezetői kör rögzíti a tervezést végző munkatársak számára a legfontosabb tervezési elemeket. Így pl az infláció várható mértékét, a tervezéshez használt devizaárfolyamokat, banki kamatokat, bérparamétereket, járulékok mértékét vagy összegét,

bérfejlesztés és béren kívüli juttatások döntés szerinti paramétereit. A tervezési paraméterek kiadására a tényleges tervezési munka megkezdése előtt, célszerűen december elején kerülhet sor • Bevételi és költség előtervek készítése. Decemberben vagy legkésőbb január legelején egy teljes tervezési folyamat végrehajtására kerül sor. Ennek pénzügyi előterv lesz a végeredménye akkor, ha a végleges terv elfogadása még nem aktuális (az arra illetékes döntéshozók későbbi időpontban ülnek össze a tervjóváhagyásra), van idő a további pontosításra • Résztervek pontosítása, véglegesítése, ami az előzőek értelmében akkor lesz része a tervezési folyamatnak, ha az előtervet készítünk és azt van időnk átszámolni az időközben módosuló mennyiségi tervek vagy pontosított tervevezési paraméterek birtokában. Ez a tervezési szakasz időponthoz, időszakhoz nem köthető, az előterv és a végleges terv

között alkalomszerűen bármikor sor kerülhet rá Az is előfordulhat, hogy ilyenkor nem egyetlen terv, hanem több tervvariáns is készül 23 • Eredményterv összeállítására az előző tervezési folyamat lezárásával kerül sor. Vagyis amikor a döntéshozók elé kell tenni a pénzügyi tervet, esetleg tervvariánsokat, azokat véglegesítenünk kell. • Ezt követő tervezési szakasz a tervek jóváhagyása. A döntéshozók elfogadják az előterjesztett tervet, vagy a tervvariánsok közül kiválasztják az egyiket Erre a döntésre a gardasági társaságoknál legkésőbb január végén kerül sor. • Ha az év folyamán a gazdálkodás feltételeiben olyan markáns változás következik be, amely jelentős befolyással van a terv teljesíthetőségére, akkor évközi tervmódosításra kerülhet sor. Ez az ismertté vált új tényezők számításba vételével a gazdasági év hátralévő időszakára számolja át az addigi tervet és az eredeti

terv helyébe a módosított pénzügyi terv lép. 6.45 A vadgazdálkodási üzem tevékenységének szerkezete Egy vadgazdálkodási üzem működése alágazatokra tagolódik. Ez klasszikus esetben az alábbiak szerinti tevékenységekre bontással jellemezhető: 1. vadgazdálkodás és vadállomány-hasznosítás (röviden és összevontan: vadászat) 2. vadföldgazdálkodás és vadtakarmányozás 3. vadászatszervezés és vadászvendégek ellátása 4. (segédüzemi tevékenységek) A vadgazdálkodási üzem tevékenységének szerkezete minden egyes üzem esetében annak sajátja. Nem lehet egységesként jellemezni, minden üzemre érvényes megállapításokkal értékelni Szélsőségesen egyszerű esetben az adott üzem tevékenység egységes, nincs alágazatokra bontva. A másik véglethez közelítve ugyanakkor megállapítható, hogy minél összetettebb egy adott üzem gazdasági tevékenysége, annál részletesebb szerkezetű megbontást, azaz nagyobb számú

alágazat elkülönítését igényli. Jó példa erre, hogy ahol a szabad területű vadtartás mellett zárttéri tenyésztés is folyik, ott az 1. pontban feltüntetett tevékenység minden valószínűség szerint legalább két alágazatra bontást igényel (Az előző példánál maradva: 1/a. szabad területű vadgazdálkodás ill 1/b zárttéri vadgazdálkodás) A segédüzemi (fogat-, gép-, energiaüzem, műhely stb.) tevékenység vadászati üzem keretein belül történő folytatása ma már nem jellemző. Leginkább olyan vadgazdálkodási üzemeknél találunk még ilyet, ahol nagyobb gazdálkodó szervezeten belül folyik vadgazdálkodás is, így a segédüzem(ek) igénybevétele többirányú (pl. mezőgazdasági vagy erdőgazdasági társas vállalkozások szervezeti egységeként működnek még ma is segédüzemek). Egyéb esetekben a segédüzemi tevékenységet a vadgazdálkodók az erre specializálódott vállalkozók szolgáltatásaként, bérmunka vagy

anyagjellegű szolgáltatás formájában, vállalkozói díj fizetése ellenében veszik igénybe. A gazdálkodási tevékenység üzemági, alágazati besorolása nem öncélú dolog. A tevékenység megfelelő szerkezeti tagolása a könyvvitelre épülve segíti a tervezés, az elő- és utókalkuláció, az elemzés, a vezetői- és termelési döntés-előkészítés megalapozottabbá, pontosabbá tételét is. 6.46 A vadgazdálkodás anyagi és személyi feltételei A 2007. évről összesített vadgazdálkodási jelentések pénzügyi adataiból megállapítható, hogy abban az évben egy átlagnak tekinthető vadgazdálkodásra jogosul 11,7 millió Ft bevételt könyvelhetett el és kiadásai 11,2 millió Ft-ot tettek ki. A pénzügyi források elemzése a társas vállalkozás keretében működő vadgazdálkodási üzemek vizsgálatánál tiszta és egyértelmű (mg-i és eg-i rt-k, kft-k). Ezek esetében ugyanis a kettős könyvvezetés kötelező és így minden

pénzforrás a könyvelésben rögzítésre kerül, ezáltal pedig megjelenik a mérlegek vadgazdálkodási üzemágra vonatkozó részében is. A társaságok pénzügyi adatai egyenként ugyan üzleti titokként kezelendőek, de az összesített adatok ismer- 24 tek és felhasználhatók. Ebben a vadgazdálkodói körben a 2007 évi pénzügyi adatokból az szűrhető le, hogy gazdasági társaságként működő vadgazdálkodási üzemek a bevételükre és kiadásaikra vonatkozó átlagszámokat tekintve többszörös (négy-ötször nagyobb) pénzügyi mutatóval, azaz gazdálkodási volumennel rendelkeznek, mint az egyesületi keretben tevékenykedők. Üzemi bevételarányos eredményük pedig 17,5%-ot tesz ki Az átlagos vadgazdálkodási üzemág a gazdasági társaságoknál 52,4 millió Ft bevétel és 43,2 millió Ft kiadás mellett 9,2 millió Ft ágazati nyereséggel zárta a 2007-es pénzügyi évet. Ugyanakkor a vadásztársaságok üzemi pénzügyi mutatóit

elemezve kitűnik, hogy a vizsgált évben az átlagot reprezentáló egyesület bevétele és kiadása is 11,3 millió Ft körül mozgott. Az egyesületi keretben működő vadgazdálkodási üzemek eredménye és vesztesége pedig kiegyenlít egymást, átlagos ágazati eredményük ± 0 Ft. Ha e számokat visszaosztjuk a vadásztársaságok átlagosan 31-32 fős tagságára, akkor tagonként és havonta mintegy 30 000,- Ft összegből gazdálkodik az átlag-vadásztársaság. Természetesen a kiadásokhoz e körnél még hozzá kell számítani a könyvelési tételként meg nem jelenő tagi hozzájárulások, társadalmi munkák, az egyesületi irányításban és a munkaszervezésben végzett térítés nélküli munkák értékét is, amelyek nem jelennek/nem jelenhetnek meg a pénzügyi beszámolókban. Az átlag vadásztársaság esetében ez közelítő becslés alapján évente akár 3 – 5 millió Ft-ot is kitesz. Ennek nagyságrendben azonos értékű ellenoldali párja a

vadásztársaság tagjai által igénybe vett vadászati szolgáltatások értéke, mely szolgáltatásokat jellemzően ingyenesen vehetik igénybe az egyesületi tagok, vagyis e „hozamok” nem kerülnek számlázásra, így nem jelennek meg a bevételek között sem. Az anyagi források köre azonban jóval tágabb a pénzügyi forrásoknál. A vadgazdálkodás folytatásához más erőforrásokra is szükség van. Ezek elsősorban a tárgyi eszközök körébe tartozó dolgok. Ezen belül: – épületek (pl. vadászház, iroda, apróvad nevelőépületek stb), – építmények (utak, magas és mélyépítés körébe tartozó vadgazdálkodási berendezések: pl. kutak, mesterséges dagonyák, vadtárolók, karámok stb), – gépek (járművek, erőgépek, gépi eszközök, mezőgazdasági adapterek: pl. földművelővető-, betakarító eszközök, vadtenyésztési gépi berendezések: pl keltetők, takarmánykeverők stb) – egyéb berendezések (magaslesek, kerítések,

vadászházi és irodabútor, egyéb eszköz stb.) A vadgazdálkodási üzem forrásait használni, eszközeit kezelni, működtetni kell. Ehhez emberi erőforrásra, azaz személyi feltételek biztosítására is szükség van Ennek van egy törvényi kötelezettségből fakadó eleme és van gazdálkodói döntés körébe tartozó része is. Előbbit a Vtv. 50 § (2) és (4) bekezdése szabályozza, amely az önálló vadászterületeken szakszemélyzet alkalmazására vonatkozóan előírja, hogy: „A vadászatra jogosult a vadgazdálkodási üzemtervben és az éves vadgazdálkodási tervben foglaltak szakszerűségének biztosítása, továbbá a vad és élőhelyének védelme érdekében vadászati szakszemélyzetként köteles a szakirányítási feladatok ellátására vadászterületenként egy, illetve minden megkezdett háromezer hektár után legalább egy, a külön jogszabályban meghatározott képesítéssel és vadászlőfegyver tartási engedéllyel rendelkező, az

Országos Magyar Vadászkamara (a továbbiakban: kamara) által nyilvántartásba vett hivatásos vadász igénybevételéről önállóan, vagy más jogosulttal közösen gondoskodni. Tízezer hektárt meghaladó vagy különleges rendeltetésű vadászterület esetén felsőfokú végzettségű hivatásos vadász igénybevétele (is) kötelező.” Ma mintegy 3 200 fő regisztrált hivatásos vadászt foglalkoztatnak a vadgazdálkodásra jogosultak. Ez azt jelenti, hogy egy alkalmazott hivatásos vadászra átlagban mintegy 2 500 ha vadgazdálkodásra alkalmas terület jut. 25 A kötelezően foglalkoztatott szakszemélyzet mellett szükség van a fizikai munka elvégzéséhez is további emberi erőforrásra, fizikai munkásra. (Igaz ez amellett is, hogy a hivatásos vadászok munkaidejét jelentős mértékben fizikai munka tölti ki) Ennek igénybevételére azonban nem a törvényi kötelezettség, hanem a gazdálkodói döntés keretében kerül sor Ma már egyre ritkább,

hogy a vadgazdálkodási üzemben a fizikai munkát saját foglalkoztatásban álló dolgozókkal végeztetik. Néhány speciális szakterülettől eltekintve, (ezek közé tartozik pl a zárttéri vadtartás, az apróvad esetleg a nagyvad tenyésztése és a tenyésztett vad nevelése) a vadgazdálkodók vállalkozói szolgáltatásként vagy egyéb, a foglalkoztatás keretén kívül eső módon oldják meg a fizikai munka személyi feltételeinek, a fizikai élő munkának a biztosítását. A vadásztársaságok esetében erre kialakult tipikus megoldás a tagi társadalmi munka intézménye Ma mintegy 33 000 fő területes vadásztársasági tag és 22 000 fő bérkilövő vadásztársasági tag vagy alanyi jogon vadászjegyet váltó vadász (közös néven sport- vagy hobbi vadász), szinte teljes létszámban vadászkamarai tag rendelkezik vadászjeggyel. Az előbbiek által végzett társadalmi munka munkabérre átszámított értéke becslés szerint elérheti az egy

milliárd forintot is, a vadásztársaságok gazdálkodásában pedig akár 1,4 milliárd Ft költségmegtakarítást is eredményezhet. 6.5 A vadgazdálkodás jogi szabályozása 6.51 A jogi szabályozás története A jog legfontosabb szerepe az egyéni és társadalmi érdek összehangolása. Egy tevékenységi kör jogi szabályozása akkor jelenik meg a társadalomban, ha ezen területen felmerülő konfliktusok azt szükségessé teszik. Közismert tény, hogy vadászat, mint tevékenység egyidős az emberiséggel. Bár a vadgazdálkodás jogi szabályozásának első elemei már a római jogban is fellelhetők, a részletes jogi szabályozás kialakulása a középkorra tehető. Az első ilyen jellegű jogszabálynak I. László dekrétuma tűnik 1092-ből amely a vasárnapi vadászat tilalmát mondja ki Szent László Király Dekrétomainak Első Könyve 12. Fejezet a mondott ünnepnapok megtartásáról: Ha valaki e napokon vadászni talál, vegyék el ebeit és a lovát;

de lovát ökrön válthassa meg. 1 § Ha pedig pap vagy egyházi személy vadászna, veszítse el egyházi rendjét, miglen eleget teend vétkeért. Egyértelművé kell tennünk azonban, hogy ez inkább hitéleti szabály, mintsem a vadgazdálkodással kapcsolatos, hiszen a feudális rend megszilárdításának egyik fontos eleme volt a vasárnapi egyházi szertartások kötelező látogatása, amit az uralkodó vadászati tilalommal is előmozdított. Az ezt követő évszázadokban a vadgazdálkodás szabályozása mintegy negatív módon, különböző tilalmak felállításával merül ki, s csak a XVII-XVIII századra születnek meg az első átfogó vadászati törvények, mint pl. 1729 évi XXII törvénycikk a vadászat és madarászat szabályozásáról, vagy a majdnem nyolcvan évig hatályos 1883 évi vadászati törvény, azaz a 1883. évi XX törvénycikk 6.52 Vadászati jog szabályozásának elvi kérdései A vadgazdálkodás jogi szabályozásnak két alapvető

pillére a vadászati jog és a vad tulajdonjogának szabályozása. Ezek közül is a vadászati jogosultság szabályozásának van nagyobb jelentősége, mint az az alábbiakban is igazolható. A vadászati jog szabályozása három elvi modell alapján írható le, melyek az alábbiak: – személyhez kötődő jogként, – földtulajdonhoz köthető jogosultságként, – vagy állami tulajdonként való szabályozással. 26 A feudalizmus kezdeti korától eltekintve a vadászatra jogosult személyek körét fokozatosan szűkíteni kezdték. Fokozatosan kialakult, hogy a vadászás joga a nemeseket megillető, a nemesrendűségből folyó közjogi jogosultság. A jobbágyok szabad vadászati joga tekintetében az első korlátozó rendelkezéseket II. Ulászló 1504 évi Dekrétuma tartalmazta, amely kimondta, hogy "mostantól fogva jövőre az ország jobbágyai és parasztjai közül senki ne merjen bármi módon vagy bármi mesterséggel" szarvasokra őzekre,

nyulakra, vadkanokra, fácánokra és császármadarakra vadászni, hanem mindegyiküknek föld, rét és szőlőművelést, valamint egyéb kézműves foglalkozást kell folytatnia, amelyekből "mind magának, mind pedig a földesurának jövedelmet és hasznot szerezhet”. A nemesi vadászati jog tehát nem azt jelentette, hogy a nemes a saját földjén szabadon vadászhatott, hanem azt, hogy a nemesi előjogból fakadóan bárhol, más nemesek földjén is vadászati joggal bírt. A személyhez kötődő nemesi előjog korlátozása fokozatosan valósult meg, pl. 1802 évi XXIV törvénycikk a vadászatról és madarászatról szerint a földtulajdonosok földjük felét saját maguknak tarthatták fenn vadászat céljára. Az 1848-as polgári átalakulás és a nemesi előjogok megszűnése következtében a korábbi vadászati jogi szabályozás tarthatatlanná vált. A megoldást, a kiegyezést követően, a jogi szabályozás oly módon valósította meg, hogy kimondták,

a vadászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan része. Nem önálló jog tehát, hanem a tulajdoni jogosítványok (mint a használat, a rendelkezés és a birtoklás) egyik részjogosítványa. Az 1945-öt követő politikai átalakulás ismét átalakította a vadászati jog rendszerét is. Hazánkban az 1945. évi 4640 számú ME rendelet választotta el a vadászati jogot a földtulajdonjogtól és az államra bízta. Az akkor hatályos jogi szabályozás szerint a vadászati jog az ország egész területén az államot illeti, és hasznosításáról az állam nevében a földművelésügyi miniszter köteles gondoskodni. A vadászati jog alapvető kérdéseit az önálló törvényi szabályozás hiányában az 1961. évi VII törvény (Erdőtörvény) IX vadgazdálkodás fejezete szabályozta. A rendszerváltást követően az a koncepció, hogy a vadászati jog nem része a tulajdonhoz kapcsolódó jogoknak, hanem teljesen önálló jogként az államot illeti,

túlhaladottá vált, illetve nem követte azt a fejlődést, amely a vadgazdálkodás, a vadászat és a természetvédelem kapcsolatában végbement, és amelynek szabályozása - az európai jogrendszerek szabályozásához is igazodóan - új követelményeket támasztott. A tulajdonviszonyok jellegének megváltozásával, illetve a magántulajdon kialakulásával megváltozik az államnak a gazdasági élet igazgatásával, szervezésével összefüggő szerepe Az állam vadászati jogának hasznosítása, a vadászati jognak a föld tulajdonjogától – illetve ezáltal a mezőgazdasági termelést és az erdőgazdálkodást folytató földtulajdonostól való – elkülönülése hosszabb ideje gazdasági jellegű feszültséget okoz és akadályozza a rendszer működőképességét A jogi szabályozás visszatért tehát a korábbi, a földtulajdon alapján álló vadászati joghoz. Szintén lényeges, hogy a természeti erőforrások jogi szabályozása három, egymáshoz

szorosan kötődő törvényben került elfogadásra. Ezek a törvények az alábbiak: – 1996. évi LIII törvény a természet védelméről – 1996. évi LIV törvény az erdőről és az erdő védelméről – 1996. évi LV törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról 6.53 A vad tulajdonjoga A vad tulajdonjoga tekintetében szintén több jogi megközelítés is felmerülhet. Gaius szerint vannak olyan dolgok, amelyek senki vagyonába sem tartoznak, ezek a senki dolgai, az uratlan dolgok (vad, halak). A res nullius, min jogi koncepció addig tökéletesen elfogadható, amíg a vadászat, mint tevékenység a vad elejtésére korlátozódik, és az élő vad nem tárgya különböző 27 jogviszonyoknak (vadkár, vad és autó ütközése, fertőző betegségek terjedése, stb.) A res nulliusként való szabályozás napjainkban azonban ellentmondásba kerülne a ptk2-val, hiszen a 127. § szerint: ha a dolognak nincs tulajdonosa, azon

birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet A fentiek alapján tehát a vad elejtés előtt is tulajdon tárgya kell legyen. Ez két formában valósítható meg: az élő vad állami tulajdonként, vagy a vadászatra jogosult tulajdonaként is szabályozható A hatályos szabályozás szerint a vad az állam tulajdonában van Ez némileg megtévesztő lehet, mivel az állam gyakorlatilag sohasem kerül a vad tekintetében tulajdonosi pozícióba Amennyiben a vad állami tulajdona tényleges jogi tartalommal bíró rendelkezés lenne, akkor pl. az autó és vad ütközése esetén az államnak kellene a tulajdonából fakadó kötelezettségeknek helyt állni Valós jogi problémaként merült fel, hogy a fenti esetben a vadásztársaság érvényesítheti-e jogi követeléseit, pl az autó és vad ütközése esetén a z esetleges kárigényét Ez a kérdés bíróságok számára is problémát okozott, amit a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntés segítségével tett

egyértelművé A 2/2005 Büntető jogegységi határozat szerint a jogosulatlan vadászattal elkövetett lopás és rongálás bűncselekményének sértettje az adott vadászterületen vadászatra jogosult, nem pedig az állam. A fent elmondottakból egyértelműen levezethető, hogy a vad állami tulajdonként való szabályozásának csak inkább szimbolikus jelentősége van. A vaddal való minden jogviszony esetén a vadgazdálkodó kerül ténylegesen nevesítésre. Jogilag olyan szabályozás is megvalósítható lenne, hogy a vadászati törvény kimondja, hogy a vad a vadászatra jogosult tulajdona, de a jelenlegi szabályozás is koherens és nem ellentmondásos. 6.54 A jogi szabályozás hierarchiája Bár a korábbiakban már áttekintettük a vadászat jogi szabályzásának alapvető kérdéseit, mindenképpen érdemes felvázolni, hogy a vadászati jog szabályozása hogyan illeszkedik a jogrendszer egészébe. Közismert, hogy a jog hierarchikus rendszer, és belső

konzisztenciájának egyik legfontosabb biztosítéka, hogy a hierarchia alsóbb szintjén található jogszabályok nem lehetnek ellentétesek a magasabb szinten állókkal. A nemzeti jogrendszer csúcsán áll a 1949 évi XX. törvény A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA Nyilván felmerül a kérdés, hogy tartalmaz-e az Alkotmány vadászati joghoz kapcsolódó rendelkezéseket Mivel a vadászati jog a tulajdoni jog alapján kerül szabályozásra, ezért célszerű ismertetni a tulajdon alkotmányos szabályozásának alapjait. 9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köz-tulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül 13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot Mivel a vadászat sport, ezért jelentősége lehet az Alkotmány egészséggel kapcsolatos szabályainak. Az alábbi szakasz azért is fontos, mivel a természetes környezet védelmének alkotmányos alapjait is kijelöli 70/D. § (1) A

Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. 2 1959. évi IV törvény a Polgári Törvénykönyvről 28 A szabályozás következő szintje a polgári törvénykönyv. Mivel a vadászati jog tipikus hasznosítási formája a haszonbérlet, ezért a szabályozás során figyelemmel kell lenni a szerződések és a kötelmi jog szabályrendszerére, amelyez a ptk tartalmaz Szintén a ptk-ra hivatkozik a vadászati törvény a társult vadászati jog esetében a vadászterület tulajdonosainak egymás közti jogviszonyával kapcsolatosan, illetve a vadkár és vadgazdálkodással kapcsolatos kártelepítési előírások mögöttes szabályai is a polgári

törvénykönyvben találhatók. A vadászati jog alapvető előírásai a vadászati törvényben találhatók, amelynek hivatalos elnevezése 1996. évi LV törvény A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 30/1997. (IV 30) FM rendelettel Áttekintés céljából célszerű bemutatni a törvény főbb szerkezetét, amelyből látható, hogy a törvényi szabályozás az ágazat valamennyi lényeges kérdését lefedi. Fontos hangsúlyozni, hogy a törvényt az erdőtörvénnyel és természetvédelmi törvénnyel együtt kell értelmezni. I. Fejezet: BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK A törvény tárgya • A vadászati jog • A vadászatra jogosult • A vadászterület • A vad tulajdonjoga • A vadászati jog gyakorlása, hasznosítása • A vadászati jog haszonbérlete • A vadászterület határának megállapítása • A vadászterület rendeltetésének megállapítása • Vadaskert létesítése

• Vadaspark létesítése • A vadászterületek nyilvántartása • A vadászati jog kényszerhasznosítása II. Fejezet: A VAD ÉS ÉLŐHELYÉNEK VÉDELME Általános szabályok • A jogosult vad- és élőhely-védelmi feladatai • Vadászati tilalmak • Vadászati idény és vadászati tilalmi idő • Vadászati kíméleti terület III. Fejezet: VADGAZDÁLKODÁS A vadgazdálkodási tevékenység tervszerűsége • Körzeti vadgazdálkodási terv • Vadgazdálkodási üzemterv • Az éves vadgazdálkodási terv • Országos Vadgazdálkodási Adattár • Hivatásos vadász alkalmazása IV. Fejezet:A VADÁSZAT Általános szabályok • A vadász • A vadászjegy és a vadászati engedély • Vadászvizsga •Vadászati eszközök •A vadászat rendje •Trófeabírálat V. Fejezet: FELELŐSSÉG A VADKÁRÉRT, A VADÁSZATI KÁRÉRT, VALAMINT A VAD ELPUSZTÍTÁSÁVAL OKOZOTT KÁRÉRT A vadkár • A vadászati kár • A vad elpusztításával okozott kár • A kár

megelőzése • A kár megállapítása VI. Fejezet: A VADVÉDELMI HOZZÁJÁRULÁS, A VADGAZDÁLKODÁSI, VALAMINT A VADVÉDELMI BÍRSÁG A vadvédelmi hozzájárulás •A vadgazdálkodási bírság •A vadvédelmi bírság VII. Fejezet: A VADÁSZATI IGAZGATÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ ÁLLAMI FELADATOK ÉS HATÁSKÖRÖK Vadászati igazgatás • Eljárási szabályok • A földművelésügyi miniszter feladatai és hatásköre Az Országos Vadgazdálkodási Tanács • Az állami feladatok pénzügyi fedezete A vadászattal kapcsolatos jogi hierarchia alacsonyabb szintjén kormányrendeletek és miniszteri rendeletek találhatók. Ilyen például a vagy 79/2004 (V 4) FVM rendelet a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996 évi LV törvény végrehajtásának szabályairól. Ez utóbbi állapítja meg a vadászható vadfajok körét, vagy a vadászidény hosz- 29 szát, tartamát. A hierarchikus szabályozás lényege, hogy nem minden vadászati

kérdésben kell az Országgyűlésnek döntenie, az alacsonyabb szintű jogszabályok megalkotása és módosítása eljárásjogilag lényegesen egyszerűbb. 6.55 Európai Uniós vadászati szabályozás A vadászat jogi szabályozása tekintetében mindenképpen vizsgálni kell az Európai Unió jogalkotásai tevékenységét, hiszen Magyarország az EU tagjaként elfogadta, hogy az EU joga a tagállami jogot megelőzi, azaz a tagállam joga nem lehet ellentétes az EU joggal. Az Unió azonban nem alkothat bármilyen jogág vagy jogviszony tekintetében jogi rendelkezéseket, hanem a tagállamok az alapszerződésekben jelölik az EU jogalkotásának határait. Mivel a vadgazdálkodás nemzeti hatáskör, azért az EU jogalkotása alárendelt, illetve kizárt ezen a területen. Vannak azonban olyan kapcsolódót területek, amelyek rendelkeznek Uniós szabályozással Ilyen területek különösen: • egyes fertőző betegségek elleni védekezés: A BIZOTTSÁG 2008. augusztus 20-i

2008/686/EK HATÁROZATA a 2005/59/EK határozatnak a klasszikus sertéspestis vaddisznó-populációban történő felszámolására és a vaddisznók klasszikus sertéspestis elleni sürgősségi vakcinázására irányuló terv szlovákiai területi hatálya tekintetében történő módosításáról • állatvédelmi szabályozás: A TANÁCS 1991. november 4-i 3254/91/EGK RENDELETE a lábfogó csapóvasak Közösségen belüli használatának tilalmáról, valamint a lábfogó csapóvassal, vagy a kíméletes csapdázási szabványoknak nem megfelelő módszerekkel való elejtést alkalmazó országokból származó egyes vadon élő állatfajok prémjének és belőlük előállított áruknak a Közösségbe történő behozatala tilalmáról • Fegyvertartás: A TANÁCS 1991. június 1-i 91/477/EGK IRÁNYELVE a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről • Élelmiszerbiztonság: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2002. január 28-i 178/2002/EK RENDELETE

az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról és • AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2004. április 29-i 853/2004/EK RENDELETE az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról 6.56 Kapcsolódó területek jogi szabályozása A vadgazdálkodás és vadászat része az ország életének, és ebből következően számos olyan területtel van kapcsolódási pontja, amelyek a vadászat jogi szabályozásnak szűken vett értelemben nem része, ismerete mégis nélkülözhetetlen. • Ilyen kapcsolódási pont lehet mindenekelőtt a fegyvertartás, amelynek szabályait elsősorban a 253/2004. (VIII 31) Korm rendelet a fegyverekről és lőszerekről3 jelöli ki • Mivel a vadgazdálkodás elsősorban vadásztársaságok keretében zajlik, célszerű ismerni a 1989. évi II törvényt

az egyesülési jogról, amely az egyesületek létrehozásának alapvető szabályait tartalmazza. • Fontos kérdése a vadgazdálkodásnak az élelmiszerbiztonság, amelynek hazai joganyagát 2008. évi XLVI törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről jelöli ki • A vadászati igazgatás tekintetében is alkalmazni kell a 2004. évi CXL törvényt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 3 2004. évi XXIV törvény a lőfegyverekről és lőszerekről gyakorlatilag csak az adatkezelés szabályait tartalmazza, mivel ezt kötelező törvényi szinten szabályozni. 30 • A vadászati hatóság kijelölése a 274/2006. (XII 23) Korm rendeletben valósul meg, amely létrehozta a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalt, mint általános agárigazgatási szervet. • 1997. évi XLVI törvény hozta létre az Országos Magyar Vadászkamarát, amely a vadászok testületi önkormányzata • A vadászattal

kapcsolatos egyes tényállásokat a jogalkotó szabálysértésnek, illetve bűncselekménynek nyilvánít. A büntetőjog ultima ratio jellegéből következően, illetve a szankciók jelentős súlya miatt a büntetőjogi ismeretek szintén lényeges részét képezik a vadászati jog tágabb területének. 6.6 A vadászati turizmus A turizmus egyik speciálisnak tekinthető területe a vadászati turizmus, olyan utazás, ahol a fő cél a vadászat, a hobbiturizmus kategóriába sorolható. Befolyással van rá a gazdasági viszonyok fejlettsége, a közlekedési lehetőségek, továbbá a vadászok számának alakulása A vad óvása, életének tiszteletben tartása mellett, a vadászok fő motivációja a vad megfigyelése, az élményszerzés, amihez nem mindig, de hozzátartozik a vad elejtése is. Eközben mind a külföldi mind a belföldi vadászok a hagyományos értelemben vett turisztikai szolgáltatásokat is igénybe veszik. Annak ellenére, hogy csak kis szegmensét

adja az általános turisztikai bevételeknek, jelentősége nem elhanyagolható Egyrészt az exkluzív igények kielégítésével hazánk idegenforgalmi kínálatának sokszínűségét bővíti, másrészt a vadászok az ország egész területére érkeznek, nem csak egy-egy ismertebb településre. A vadászati turizmus esetében a vendégfogadás legfontosabb feltételei: – a megfelelő vadállomány, – a szállás (jól megközelíthető), – idegen nyelv tudás (vezetőség, személyzet, – a szolgáltatások (szervezés, lovaglás, kaszinó, különleges étterem, borozó, bórkóstolás, trófea bemutató, lövészverseny stb.) Magyarországon a vadászturizmus több mint százéves hagyománnyal rendelkezik. Jó piacképességű turisztikai terméknek minősültek a magyar vadászatok az elmúlt ötven évben A magyar vadászati lehetőségek kiemelkedők Európában, és a vendégvadászok fogadásának megfelelő, színvonalú körülményei is adottak Ez betudható

annak, hogy a szocializmus éveiben a vadászterületek – a vendéglátói infrastruktúra, hotelek, panziók, éttermek hiánya miatt –, kénytelenek voltak kiépíteni a vadászházi szolgáltatások körét, s ez ma is előnyt jelent a környező országok ajánlataihoz képest. Ezekben a házakban a vadászterületen kevésbé érzi a bérvadász a vendég mivoltát. (Feiszt 2007) Külföldi bérvadászok először 1957-ben jöttek hazánkba. Napjainkban évente mintegy 25-26 ezer külföldi vadász hódol szenvedélyének és tölti el szabadidejét hazánkban, emellett egyre nagyobbak a hazai igények (7. ábra) A külföldiek vadászatával kapcsolatos teljes körű szervezőmunkát a vadászatszervező irodák végzik, és várhatóan ez a helyzet a közeljövőben nem is fog megváltozni. A társadalmi gazdasági rendszerváltás tette lehetővé a magántulajdonú vadászati irodák létrehozását. A 90-es évek elejére már közel 150 vadászatszervező iroda jött

lére, melyek többsége csak bevette profiljába ezt az üzletágat, de ténylegesen csak kis volumenben szervezett vadászatokat, munkájuk szinte ellenőrizhetetlen volt. Mind a vadásztató, vadgazdálkodó cégek, mind a vadászatszervezők, vadkereskedők részéről áttekinthetetlenné vált a helyzet. Az utazási irodák (ezen belül a vadászatszervező irodák) működési feltételeinek szigorítása következtében, bizonyos mértékig normalizálódott ez a helyzet, de ezzel egyidejűleg igény támadt egy olyan szövetség létrehozására, melynek fő feladata a külső piacok figyelemmel kísérése, a nemzetközi kapcsolatok megteremtése, az információnyújtás és a szakmai bizottságok kiala31 kítása volt. Megalakult a Magyar Vadkereskedelmi Szövetség, melyet 1995-ben a Vadgazdasági Termékek és Szolgáltatások Terméktanácsa váltott fel (Bálint 2002), ami azóta megszűnt, helyette létrejött a Magyar Vadgazdálkodók egyesülete. 56,5 Vadászok

száma (1000 fő) 60 49,4 50 40 30 31,1 30 30 25,6 23,5 20 15 26,4 12,2 10 4,8 0 1880 1940 1955 1970 Magyar 1980 2000 2006 Külöldi 7. ábra: A magyar és külföldi vadászok létszáma 1880 és 2006 között (Forrás: Feiszt 2007) 2002-ben megalakult a Budapesti Agrárkamarán beül a Vadászatszervező Irodák Osztálya, hogy közösen képviselhessék a vadászvendégek, a területek és a saját érdekeiket. 2003. január 1-jén a MAVAD beszüntette a vadászatszervező tevékenységét 6.61 A vadászat mint turisztikai termék Turisztikai terméken általában élmények ígéretét és fogyaszthatóságuk feltételrendszerét, vagyis az idegenforgalmi vonzerőre, attrakcióikra épülő, a turista által igénybe vehető turisztikai szolgáltatások (közlekedés, szállás, ellátás, programok, promóciós eszközök) összességét értjük. A turisztikai termék tulajdonságai a szolgáltatás marketing fő jellemzői alapján (Hoffman– Molnár,

1986): – nem kézzel fogható (szolgáltatások általában nem tárgyiasultak), – egyidejű (a szolgáltatási tevékenység folyamata és felhasználása időben és térben egybe esik, pl. közlekedés, idegenvezetés) – nem raktározható – veszendő (el nem adott termék bevétele máskor nem pótolható), – bizalmon alapul, – személyes szükségletek kielégítésére irányul, – az igénybevevő jelenléte szükséges a szolgáltatás nyújtásához (mindig a fogyasztó megy a termékhez) – a termék árának kiegyenlítése és igénybevétele térben és időben elkülönül, – szezonális, – a termékkel szemben egységes minőségi követelményeket nem lehet meghatározni (mindig a turista véleménye dönt, és más kategóriák vannak). A vadászatra mint speciális és komplex turisztikai termékre a megfoghatatlanság, az egyidejűség és a tárolhatatlanság csak korlátozott mértékben jellemző. Egyrészt azért, mert a sikeres vadászat után

a vadász otthon kiteheti az elejtett vad trófeáját, vagy elfogyaszthatja húsát (az olasz vadászok zöme megvásárolja az elejtett apróvad húsát is), így kézzelfogható eredménye van a tevékenységnek. Ha nem kíséri vadászszerencse a vadász útját, akkor még a vadászterület ugyanarra a vadra az adott idényben egy másik vadászt is tud fogadni 32 A turisztikai termék elemei (Gereczi 2004 alapján): • Vonzerő: Egyrészt maga a vadászat lehetősége, hiszen a vadászt szenvedélye, a vadászat öröme, e téren szerzett új élmények, távoli tájak, ismeretlen vadak megismerésének, trófeák szerzésének vágya motiválja arra, hogy e speciális turizmusnak a részesévé váljon. Hazánk természetes vonzerői közé sorolható az ország kedvező földrajzi elhelyezkedése, éghajlata és az ebből adódó kitűnő élőhelyi adottságai, a sokszínű flóra és fauna kialakulása Magyarország faunájának diverzitása határozza meg alapvetően a

vadászati lehetőségek választékát. Országunk kiváló természeti adottságainak köszönhetően elmondható, hogy Magyarországon él a világ egyik legjobb őz-, dám- és gímpopulációja. Tehát komoly vonzerőt jelent maga a kiváló minőségű vadállomány, ráadásul olyan komplexitásban, ami szinte egyedülálló Európában. A természetes vonzerőt erősíti az ember alkotta vonzerő, azaz körültekintő vadgazdálkodással (megfelelő vadászati létesítmények, vadaskertek kialakítása, állományszabályozás, vadtelepítés) még vonzóbbá tehető a vadászterület és a vadállomány. Magas szintű vadgazdálkodásunkkal nemzetközi tekintélyt vívtunk ki, és nem utolsó sorban ennek köszönhetjük, hogy vadállományunk minősége továbbra is világhírű A magyar vadászatok azért is vonzók, mert Magyarországon a vadászterület legkisebb nagysága 3000 hektár, így a külföldiek szinte úgy érezhetik, mintha végtelen rengetegben

vadásznának. • Közlekedés: A közlekedésnek, mint más idegenforgalmi ágazatokban, így a vadászati turizmusban is nagy szerepe van, hisz a kiválasztott vonzerőhöz oda is kell jutni. A szomszédos és közeli országok vadászai elsősorban saját autójukon érkeznek az országba, és általában ezt használják a vadászat ideje alatt is. A távolabbi európai országokból érkezők már kihasználják a légi közlekedés által nyújtott lehetőségeket (gyorsaság, kényelem, közvetlen járatok), belföldi szállításukról (repülőtértől vadászterületig) természetesen már a vadászatszervező iroda gondoskodik. Közúti úthálózatunk további fejlesztésre szorul, az autópályák felújításával és bővítésével e probléma megoldódni látszik. Komoly lehetősége rejlik a regionális repterek kereskedelmi megnyitásában arra, hogy kényelmesebbé, gyorsabbá válhasson a vadász eljutása a területre. Sokszor ugyanis fél napot vesz igénybe,

mire a vendéget Budapestről elviszik a vadászterületre. A kisebb reptereknek főleg azért nőhet meg a jelentősége a jövőben, mert egyre rövidül a vadászatra szánt idő a vendégek részéről, sokszor egy hétvége alatt akarnak kapitális vadat elejteni, így nem engedhető meg, hogy a vendégnek ilyen sokáig tartson, mire a területre érkezik. Az ezzel járó többletköltségeket az ilyen „gyors vadászok” (akiknek többsége üzletember) minden bizonnyal hajlandók állni. A közlekedési kérdés speciális területe, de a vadászat során szinte elengedhetetlen: a terepjáró vagy ritkábban a vadászfogat használata. Ezeket az eszközöket általában a vadászvendéget fogadó vadászterület biztosítja a vadászat ideje alatt A terepjárók esetében fontos a jó műszaki állapot és a kényelem. • Infrastruktúra: Vitathatatlan, hogy a fejlett vadászati turizmus kialakulását a fejlett infrastruktúra nagyban elősegíti, de csak addig, amíg ennek

fejlesztése nem vezet a vadon élő állatok életterének oly mértékű beszűküléséhez és leromlásához, amely a vadak nem kívánt mennyiségi csökkenését eredményezi, és ezzel a vadászatot ellehetetleníti. A vadászati turizmus extrém jellegéből eredően nem minden esetben kívánja használni az infrastruktúrát. Előfordul, hogy néha maga a vendég kéri, hogy a vadászat ideje alatt a világtól eldugott, minden kényelmet és infrastruktúrát nélkülöző helyen tölthesse el vadásznapjait. 33 • Szálláshelyek: A vadászat alatt a vendégvadászok vagy a speciálisan számukra kialakított és létrehozott vadászházakban vagy kereskedelmi szálláshelyeken (kisebb hotelekben, magánpanziókban) szállnak meg. A külföldi vadászok többsége ma már ragaszkodik az első osztályú szálláshoz. A vadászatra jogosultak közül az állami erdőgazdaságok általában rendelkeznek saját, magas színvonalú vadászházzal, sőt általában a

vaddal együtt adják el a szálláshelyeket. A vadásztársaságok egy része azonban – főleg anyagi nehézségek miatt – nem képes saját, minőségi vadászházat építeni és üzemeltetni Emiatt a külföldi vadászok többségét (60-70%-át) valamilyen, a vadászterülethez közel eső kereskedelmi szálláshelyen szállásol el a vadászatszervező iroda. Így tehát a vadászati turizmusnak nagy szerepe van a turisztikai szezon kihúzásában, a vidéki lakosság foglalkoztatásában, megtartásában, a vidékfejlesztésben. A vadászházak általában lakott területtől távol esnek, ahol a megfelelő infrastruktúrát is ki kell alakítani. A vadászat helyi szezonalításából adódóan problémát jelent gazdaságos kihasználtságuk biztosítása is Mindezekből adódik a szolgáltatás estenkénti magas ára A vadászházakat felszereltségüknek és komfortfokozatuknak megfelelően minőségi osztályokba sorolják (luxus minősítés, I.-II-III és IV

osztályú minősítés) A Vadgazdálkodási Termékek és Szolgáltatások Terméktanácsa szakértők bevonásával elvégezte a vadászházak minősítését, melynek fő célja az volt, hogy az országunkba látogató vadászok tájékozódhassanak a vadászatukhoz igénybe vehető minősített szálláshelyekről. A megfelelő komfortfokozatú vadászházakat általában csak az állami erdő- és vadgazdaságok tudják fenntartani Amennyiben a vadászterület közelében nincs vadászház, vagy a vendég külön kéri, akkor kereskedelmi szálláshelyeken biztosítják a szállást. Ennek ellenére gyakran okoz komoly fejtörést a vadászatszervező irodának a vadászterülethez közeli (ez a hajnali vadászatok miatt nem elhanyagolható szempont), ugyanakkor megfelelő szállás megtalálása, főként az alföldi területeken. Remélhetőleg a vidéki és falusi turizmusnak valamint az általános idegenforgalmi fejlesztési terveknek köszönhetően ez a probléma rövidesen

megoldódik • Étkezés: A vadászati turizmusban a szállásadáshoz kapcsolódó szolgáltatás az ellátás, az étkezés biztosítása is. A vendégek többsége teljes vagy félpanziós ellátást igényel, melynek minősége és árfekvése a szállás minőségéhez igazodik. Alapvető követelmény, hogy próbálják a vendég valamennyi igényét kielégíteni Sokszor apróságok veszik el a vendég kedvét (pl. joghurt, szénsavmentes ásványvíz, jég hiánya), ugyanakkor egy kellemes, ízletes ebéd vagy vacsora a figyelmes kiszolgálással együtt elfeledtetheti egy rosszul sikerült vadászat emlékét. A jelenlegi szokásokon sok esetben szükséges változtatni. Változatos, magas színvonalon elkészített étkekkel, kifogástalan, figyelmes felszolgálással, a vendég igényeinek, étkezési szokásainak, esetleges diétájának figyelembevételével biztosíthatjuk a vendég elégedettségét • Kultúra, sport, vásárlási és egyéb kikapcsolódási

lehetőségek: Magát a vadászatot sporttevékenységnek is tekinthetjük, hisz vadászat során a vadász fizikai igénybevételnek van kitéve (pl. cserkeléskor), és emellett lőtudását is használja Ugyanakkor a vadászat egyben kikapcsolódási lehetőség is. A vadászat során a külföldi vendég megismerkedik hazánk vadászati kultúrájával és szokásaival is. Az egyéni vadászatok (pl őzbak, gímbika, dámbika, muflon vadászata) csak a nap egy bizonyos időszakára (hajnali és késő délutáni időpontokra) korlátozódik A nap fennmaradó további részében a vadásznak lehetősége nyílik pihenésre és egyéb kikapcsolódási lehetőségekre, mint például városnézés, kirándulás, vásárlás. Természetesen ennek igény szerinti megszervezése a vadászatszervező iroda és a vendéget kísérő tolmács feladata. A vadászat befejeztével a vendégek gyakran töltenek még egy-két napot a fővárosban városnézéssel és vásárlással, nem ritkán

ekkor csatlakozik hozzájuk a család is. Mindezen 34 szolgáltatásokra és lehetőségekre a vadászatszervezőnek kell felhívnia a vendég figyelmét, hiszen számára is kedvező, ha a vendég e szolgáltatásokat igénybe veszi. • Biztonság: A lelki és testi biztonság alapvető igénye a turistának. Magyarország gazdasági, társadalmi és politikai háttere mindezt biztosítja az országunkba érkező külföldi vendégek részére. Ugyanakkor a jogszabályok a vadászatot a veszélyes tevékenységek közé sorolják, így a vadászat alatt a biztonsági előírások betartásának és betartatásának kiemelkedő jelentőséget kell tulajdonítani. Mindkét félnek, a vadásztatónak és a vadásznak is megfelelő ismeretekkel kell rendelkezni (vadászvizsga), és ezt igazolniuk is tudni kell az érvényes vadászati engedélyükkel. Szükséges még a vadász-felelősségbiztosítás megléte A vendéget a vadászat megkezdése előtt balesetvédelmi oktatásban

kell részesíteni, az alapvető balesetvédelmi előírásokat írásban a részére biztosítani kell. • Vendégszeretet és professzionalizmus: A hagyományosnak tekinthető magyar vendégszeretet jelentősége mellett e szektorban különösen nagy hangsúlyt kap a professzionalizmus, a szakmai hozzáértés. A vadászvendég önbecsülését növeli, ha a vadászterület vezetője (elnök, vadászmester, vadgazdálkodási ágazatvezető, erdészetvezető) a külföldi vadászvendég megérkezésekor fogadja és köszönti őt, majd a vadászat ideje alatt meglátogatja A kísérő hivatásos vadász és a vendégvadász között pár nap alatt is általában különleges emberi kapcsolat alakul ki, melynek alapja a kölcsönös ráutaltság, a közös élmény és szenvedély. Mindennek természetesen elengedhetetlen feltétele a nyelvtudás, ami a kapcsolatteremtés fontos eleme. Sajnos a magyar hivatásos vadászok és a vadászat alatt a vendéggel kapcsolatban álló egyéb

kiszolgáló személyzet többsége csak németül, esetleg olaszul beszél anynyit, amennyi mindenképpen szükséges Ezért a francia, spanyol vagy egyéb nemzetiségű vadászok mindig igényelnek tolmácsot a vadászat alatt. Ez áthidaló megoldást jelent, de a vadászszakmának fel kell készülnie arra, hogy a megváltozott vendégkör igényeinek is megfeleljenek, és legalább angolul tudjanak a szükséges mértékben beszélni. Természetesen ez sem jelent mindig megoldást, mert gyakori, hogy a középkorú és idős vadászok csak anyanyelvüket beszélik. A kísérő személyzet szakmai felkészültsége és szaktudása általánosságban jónak mondható. A nyelvismeret bővítése azonban elengedhetetlen • Árak: A vadászati turizmus költséges szórakozás, a vadászok átlagos fajlagos költése kimutathatóan magasabb a más turisztikai szektorokban tapasztaltnál. Ez nem csak Magyarországon van így, hanem a világon mindenütt Aki a vadászati turizmus

szolgáltatásait veszi igénybe, az számol ezzel, tehát e tény még önmagában nem jelent komparatív hátrányt Sokkal kritikusabb kérdés, hogy az ár megfelel-e a szolgáltatás értékének, vagyis a vendéget megfelelően szolgálják-e ki a pénzéért. A vadászati turizmus komplexitása miatt a vendég elégedettségéhez számos interdependens tényező együttes megléte szükséges (hiába a kitűnő vadállomány, ha a vadászat alatt az egyéb szolgáltatások színvonala alacsony). Magyarországnak ezt a kényes ár/érték arányt kell jól eltalálnia ahhoz, hogy a szomszédos országok egyre növekvő konkurenciájával szemben továbbra is versenyben tudjunk maradni A vadászati turizmusban nyújtott szolgáltatások árait a vadászati irodák vagy az állami erdő- és vadgazdaságok árjegyzékei tartalmazzák, amelyek egy vadászati szezonra készülnek. A vendég számlája három részből tevődik össze Az egyik a lelövési díj, amely az elejtett vad

(vagy trófeája) minőségétől és mennyiségétől függ A másik összetevője a vadászati, a harmadik pedig az egyéb szolgáltatások díja Manapság bevált szokás, hogy a vadászatszervező iroda, a vendég, illetve vendégkör igényeinek megfelelő programcsomagot készít, amely tartalmazza az alapvető vagy általánosságban igénybe vett szolgáltatásokat. Ezek a kiegészítő szolgáltatások az alábbiak lehetnek: 35 – vadászatszervezés irodai közvetítődíja, – szállás és ellátás lefoglalása és biztosítása, – repülőtéri transzfer, – vadászterületen a vadászat napi szervezési díja, – vadászat alatti terepjáró biztosítása, – tolmács a vadászat alatt, – trófeabírálat, – trófeakiszállítás. Attól függően, hogy az adott szolgáltatáshalmazból a külföldi vadász mit vesz igénybe, egy átlagos, 3 vadásznapot tartalmazó programcsomag díja 300 és 1000 Euro között változhat. A vadászati turizmus

értékláncának szereplői: – A terület, vagyis a vadászatra jogosult. Jelenleg Magyarországon mintegy 1200 vadászatra jogosult van 80%-uk vadásztat külföldiekkel – A vadászatszervező iroda. – A külföldi partneriroda (értékesítési lánc esetleges szereplője). – A külföldi bérvadász. A vadászati turizmus rendszerének az általános turizmust irányító és végrehajtó (állami és nem állami) szervezeteken kívül további szereplői is vannak. Az irányítók közül kiemelhető a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, melyek szigorú jogszabályokkal adnak keretet a lehetőségeknek. Az FVM megyei hivatalain belül működnek a vadászati felügyelőségek (Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatás Vadászati és Halászati Osztály), melyek feladatai közé tartozik többek között: – a vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatos

statisztikai adatok gyűjtése, – nyilvántartás vezetése a vadászterületekről, a jogosultak nevéről, címéről, – a vadgazdálkodási üzemtervek elfogadása, felülvizsgálata. Fontos még az Országos Vadgazdálkodási Tanács, mely a vad védelmét, a vadgazdálkodást, a vadászati jog gyakorlását, hasznosítását érintő kérdésekben véleményező és javaslattevő tevékenységet lát el. A gödöllői központú Országos Vadgazdálkodási Adattár a vadgazdálkodás, a vad és élőhelye védelmének országos szintű szabályozása érdekében a következő adatokat gyűjti és dolgozza fel: – a vadászterületek azonosítására szolgáló adatokat, – a jogosultak nevét és címét, – körzeti vadgazdálkodási tervek adatait, – a vadgazdálkodási üzemtervek adatait, – az éves vadgazdálkodási tervek adatait, – vadfajonként a vadállomány mennyiségében bekövetkezett változásokat, – a trófeabírálat adatait. A Trófeabíráló

Bizottságoknak, amelyek valamennyi megyeszékhelyen az FVM Hivatalban működnek, azon kívül, hogy nélkülözhetetlen adatokat szolgáltatnak a vadállományunkról, fontos feladata az elejtett trófeás vad trófeájának mérése és értékelése. A trófeabírálók határozzák meg a számlázás alapját képező trófeasúlyt vagy trófeaméretet, valamint az elejtett vad meglövésének jogosságát is. Amennyiben például a vad elejtése szakmailag még nem lett volna indokolt, úgy a vadászatra jogosultat vadgazdálkodási bírsággal sújtják. 1999-ben Párizsból Budakeszire költözött a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács (Conseil International de la Chasse et de la Conservation du Gibier, rövidítve C.IC) központja Az egész világot átfogó vadászati és vadvédelmi szervezet 1930-ban alakult, jelenleg több mint kétezer tagja van a Föld 57 országából, számos szakbizottsága működik 36 A vadászati turizmus végrehajtó szervezetei közé tartoznak a

vadászatra jogosultak (vadásztársaságok, földtulajdonosi közösségek, állami erdő- és vadgazdaságok) és a vadászatszervező irodák köre. 6.62 A vadászati turizmus keresleti és kínálati oldala A turisztikai kereslet a turizmus pénzzel és szabadidővel alátámasztott, realizálható szükséglete. A vadászati turizmus legfontosabb sajátosságai (Kocsondi – Tóth, 2004): • Speciális vendégkörrel rendelkezik, viszonylag kis réteget érint. • Bár a vadászati idényekből adódóan érvényesül a szezonalítás, az év nagy részében mégis lehetőség van e hobbi gyakorlására. Mivel a vadászszezon nagy része nem nyárra esik, kibővíti a turisztikai szezont • A vadászturisták fajlagos költése magas, az „átlagos” turistánál hússzor többet is hajlandóak az országban elkölteni (135 €/fő/nap helyett 2800 €/fő/nap). (Vajdics, 2003) Itttartózkodásuk alatt gyakran komplex szolgáltatásokat vesznek igénybe Sokszor presztízs

okok miatt is költekeznek. • A vendégek döntő többsége konvertibilis valutával fizet. • A vendégeknek csupán 1%-a nő (Vajdics, 2003). • Életkorukat tekintve zömmel 40–70 év közöttiek. (Gereczi, 2004) • A vendégek átlagos itt-tartózkodási ideje néhány nap (3-5 vendégéjszaka), ami eléri az országos átlagot. Ennek meghosszabbítását célul kell kitűznünk • Idegenforgalmi és egyéb programokkal valamint a vakációs turizmus motívumaival bármikor kiegészíthető. • Reklám és propagandahordozó szerepe nem elhanyagolható. • A külföldi működő tőke beruházások jelentős részét olyan emberek tették, akik korábban Magyarországon vadásztak, így kerültek kapcsolatba az országgal. Mindezeknek köszönhetően a vadászati turizmus a gazdaság egészét élénkíti, termelési, foglalkoztatási és jövedelmi multiplikátor hatása számottevő. A keresletet meghatározó legfontosabb tényezők az alábbiak (Kocsondi – Tóth,

2004): Szükségelet: A vadászati turizmus alkalmas lehet a maslow-i szükségleti piramis aljáról elindulva a több szinten felmerülő igények kielégítésére. A vadászati turizmus során a fiziológiai igények (élelemszerzés, fizikai és szellemi kikapcsolódás) kielégítésen túl magasabb szintű szükségletek (regeneráció, tekintély, státusz, önfitogtatás, önmegvalósítás, belső vágyak kielégítése, ismeretszerzés, esztétika) kielégítését is szolgálja. Jövedelem: A vadászati turizmus minőségi turizmus, megfelelő anyagi háttérrel meglehetősen magas diszkrecionális jövedelemhányaddal kell rendelkeznie a potenciális vadászturistának. (Gereczi 2004 felmérése szerint általában a vadászat végén 2000-8000 eurós számlájuk van a külföldi vadászoknak) Szabadidő: A vadászok szabadidejük jelentős részét fordítják hobbijukra. A vadászati szezonban nagyon sokan szinte minden hétvégéjüket vadászattal töltik hazájukban

Átlagosan évente legalább egyszer, de ha megtehetik, akár háromszor vagy négyszer is nagyobb, több időt igénylő, valamilyen egzotikumot, kuriózumot nyújtó külföldi vadászaton is részt vesznek. Közlekedés, földrajzi helyzet, települési viszonyok: A turista számára a desztináció megválasztásakor nem elhanyagolható szempont, hogy milyen gyorsan és kényelmesen tudja megvalósítani utazását, milyen a közlekedési háttér. A vadászok utazási döntésére hatással van a lakóhelyük földrajzi, természeti és települési környezete. Ha ugyanis helyben nem találják meg szükségleteik kielégítésének lehetőségét, akkor keresnek más földrajzi helyet, az igényeiknek megfelelő célországot. Ma már a légi közlekedés és a közúti hálózat fejlettsége biztosítja, hogy rövid idő alatt el lehet jutni Európa bármely pontjára. Ez egyben új szükségleteket is generál 37 Egyéb tényezők: A kereslet növelésének eszköze a

propaganda és a reklám. A külföldi szaksajtókban megjelenő hirdetések és vadászati élménybeszámolók, leírások nagymértékben ráirányíthatják a figyelmet az ország vadászati adottságaira Elengedhetetlen a vadászati lehetőségek és körülmények bemutatása a honlapokon, interneten keresztül Fontos szerepe van a szájpropagandának is, egy elégedetten hazatérő vadász élménybeszámolója ugyanis biztosan többet ér egy drága hirdetésnél. Vadászturisztikai vendégkör A külföldi vendégvadászok jelentős része a nyugat- és dél-európai államokból érkezik, de növekszik az igény az észak- és kelet-európai vadászok részéről is. A tengerentúli vendégek jelenléte egyelőre még elenyésző. A kilencvenes évek elejéig zömmel osztrák, német és olasz vadászok érkeztek hazánkba. Az utóbbi években ez az arány jelentősen megváltozott, ma már számottevő a Franciaországból, Benelux államokból, Dániából,

Spanyolországból érkező vendégek száma is. Az országunkba érkező vadászvendégeknél a vadászható vadfajok iránti érdeklődés nemzetenként eltérő. A német nyelvterületről, a Benelux államokból és Skandináviából érkezők főként a nagyvadvadászatok iránt érdeklődnek, míg a Földközi-tenger térségéből érkezők körében elsősorban az apróvadas vadászatok iránt nagyobb a kereslet. Napjainkra igen jelentős vadászati érdeklődés mutatkozik irányunkba az új Európai Unió-s országokból, Szlovákiából, Csehországból és a balti államokból, valamint Oroszországból is. A külföldi vadászok nemzetiség szerinti százalékos megoszlását a 8. ábra mutatja (Feiszt 2007) A turizmusban a kínálati oldalon találjuk a kereslet kielégítésére alkalmas eszközöket, magát a turisztikai terméket, amely a vadászati turizmus esetében három fontos, egymástól lényegében elkülönülő részből tevődik össze. 1) A vadászati

áruértékesítés. Ez a vad trófeájának megszerzésére irányul: értéke a lelövési díj, mely a trófea ellenértéke. Általában ezek képezik a turisztikai termék jelentősebb bevételi részét. 2) A vadászati szolgáltatás, mely a vad elejtését elősegítő tevékenységeket jelenti, mint például a vadászati kíséret. 3) Az általános szolgáltatások összessége, azaz a vadászatszervező iroda és a vadászterület szolgáltatásai. Egyéb Egyéb EU nem EU 1% 9% Osztrák 38% Olasz 28% Német 24% 8. ábra: A Magyarországra érkező külföldi vadászok nemzetiség szerinti megoszlása (Forrás: Csekő, 2003) 38 6.63 A bérvadásztatás szerkezete A nagyvad terítéke 1999-től kezdve (135 ezer pld) 2004-ig évi 16-20%os dinamikus növekedés eredményeként mintegy 226 ezer db-ra nőtt. Ezután visszaesés következett és a 2006 évi hirtelen 14%-os zuhanásnak köszönhető 188 ezer darabos mélypont után ismét megközelítette a 2004. évi

szintet Ezen belül a bérvadászatok terítékének növekedési dinamikája sokkal visszafogottabb, 10%, illetve 13% körüli érték (9. ábra) Külön vizsgálva a trófeás vad hasznosítását 1999 és 2007 között, azt láthatjuk, hogy az őz bak és dám bika bérvadászattal való hasznosítása minden évben emelkedett, a gímbikáé 2004-ben már 22%-kal csökkent, ami a bérvadászati piac telítettségét is jelentheti, de 2005-ben ismét 17%-kal nőtt, az ezt követő években 5700-6000 db-os szinten maradt. Az 3. táblázat adataiból látható, hogy 2005-ben mintegy 13 700 darabbal, a következő években 13 000 darabbal lőttek több trófeás vadat a bérvadászok, mint 1999-ben, tarvad esetében ez a szám 2007-ben 80%-os növekedést mutat, ami 24 000 darabbal jelent több bérvadászati lelövést (4. táblázat) 250 000 225 000 200 000 175 000 pld 150 000 125 000 100 000 75 000 50 000 25 000 0 1999 2000 Nagyvad bérv. 2001 2002 Trófeás bérv. 2003 2004

Tarvad bév. 2005 2006 2007 Összes nagyvad 9. ábra: A nagyvad lelövés és a hasznosított bérvadászat alakulása 1999-2007 között (Forrás OVA) 3. táblázat: A hasznosított trófeás vad bérvadászat alakulása, aránya az összes lelövéshez 1999-2007 között (OVA) 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Gím bika db % 69 4 605 5 403 68 5 433 64 5 878 63 6 333 64 4 922 51 5 737 61 5 720 62 6 057 62 Dám bika db % 65 752 877 69 922 62 1 079 62 1 123 67 1 193 69 1 274 70 1 265 71 1 372 66 Őz bak db % 72 12 381 14 496 71 16 296 71 17 548 67 19 987 70 20 380 68 22 246 68 22 311 70 20 420 68 39 Muflon kos db % 522 78 80 471 474 78 635 73 626 79 622 78 634 75 582 79 635 78 Vaddisznó kan db % 39 5 076 5 633 38 6 355 36 7 248 38 7 207 43 7 092 40 7 138 41 6 393 41 7 855 39 Összesen db % 61 23 336 26 880 60 29 480 58 32 388 56 35 276 61 34 209 57 37 029 60 36 271 63 36 339 58 4. táblázat: A hasznosított nem trófeás vad bérvadászat alakulása,

aránya az összes lelövéshez 1999-2005 között (OVA) Gím tarvad 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 db 5 461 5 970 6 975 9 000 10 338 10 566 9 708 8 622 8 956 Dám tarvad % 33 30 27 28 31 33 36 38 37 db 1 975 2 021 2 245 2 880 3 104 3 518 3 653 3 557 4 187 Őz sutavad % 53 45 43 40 46 48 52 54 58 db 4 339 5 162 5 830 6 465 8 536 10 331 10 776 10 753 11 241 % 16 16 15 14 18 18 19 22 42 Muflon tarvad db % 717 39 710 43 70 37 1 029 36 1 000 47 927 46 955 49 791 51 854 49 Vaddisznó db 17 480 19 640 24 488 24 911 26 108 26 367 24 138 20 145 28 957 % 41 40 35 33 40 38 39 41 39 Összes tarvad db 29 972 33 503 40 308 44 285 49 086 51 708 49 230 43 868 54 195 % 33 31 29 27 31 31 32 34 35 Az apróvadnál fordított tendencia figyelhető meg a nagyvadászathoz képest (10. ábra), azaz a bérvadászattal hasznosított mennyiség több, mint százezer darabbal csökkent a vizsgált időszakban (5. táblázat) 900 000 800 000 700 000 pld 600 000 500 000 400 000 300

000 200 000 100 000 0 1999 2000 2001 2002 2003 Apróvad bérvadászat 2004 2005 2006 2007 Összes apróvad 10. ábra: Az apróvad lelövés és a hasznosított bérvadászat alakulása 1999-2007 között (Forrás OVA) 5. táblázat: A hasznosított apróvad bérvadászat alakulása, aránya az összes lelövéshez 1999-2005 között (OVA) 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Mezei nyul db % 40 33 407 36 140 42 40 453 40 46 468 35 42 464 41 43 520 42 39 137 37 34 295 38 36 090 38 Fácán db 250 324 222 950 233 106 232 993 203 522 208 170 169 858 149 072 164 108 % 46 52 44 42 52 47 36 41 38 Fogoly db % 1 118 62 87 1 089 1 356 98 1 856 85 2 206 90 2 356 81 2 594 89 2 363 82 3 380 89 40 Röptetett réce db % 86 275 74 97 280 67 95 188 64 94 687 64 83 762 60 78 791 65 62 242 56 59 56 230 60 823 67 Összes apróvad db % 371 124 50 357 459 54 370 103 47 376 004 45 331 954 52 332 837 50 273 831 40 241 960 44 264 401 42 6.64 A vadászati turizmus jelentősége,

fejlődését befolyásoló tényezők A vadászat turisztikai jelentősége A vadászatnak fontos szerepe van a turizmuson belül, egyrészt a magas exportbevétel miatt, másrészt azért, mert a hazánkba érkező vadászok természetesen a meglévő idegenforgalmi infrastruktúrát használják magyarországi tartózkodásukkor. Tekintettel arra, hogy a vadászati időszakok általában turisztikai elő- és utószezonokra esnek, ezáltal a szezonalitás némileg csökkenthető. Nem tekinthetünk el a vadász vendégek itt tartózkodásának jelentőségétől még akkor sem, ha a vadász vendégek nyilván nem töltik meg a rendelkezésre álló kapacitásokat. Mivel a vadászati programok általában elmaradott térségekben zajlanak, a vadász turisták olyan helyekre is eljutnak, ahova a vakációs turizmusban résztvevők ritkán vagy el sem mennek. Vannak olyan kistérségek az országban, elsősorban Kelet-Magyarországon, ahova szinte semmilyen más céllal nem megy

turista, csak vadászni. Ezeken a területeken lehet a jövőben a vadászati turizmus vidékfejlesztő tényező. A vadászturizmusban résztvevő külföldi bérvadászok a tehetősebb emberek közül kerülnek ki. Egyre igényesebbek, egyre nagyobb a kiegészítő, minőségi szolgáltatások jelentősége. A vadászati turizmus a minőségi turizmus reprezentánsa, törekedni kell arra, hogy szerepe ne csökkenjen, a vendég elégedetten térjen haza az általa elejteni kívánt vad trófeájával és az ehhez kapcsolódó élményekkel, hiszen tudjuk, a turizmus élményt, emlékeket ad el. A vadász vendégek megtartása mellett fontos a kitűnő vadállománnyal rendelkező, elmaradottabb térségek vadászati infrastruktúrájának fejlesztése. A vadászati turizmus jelentősége a vadgazdálkodás számára Az Országos Vadgazdálkodási Adattár adataiból látható, hogy a külföldiek vadásztatásából származó bevételek a vadgazdálkodási ágazat összes

bevételéhez viszonyítva az előző évtizedben megfigyelhető 45-55%-os értékről a 2000 és 2007 közötti időszakban folyamatosan csökkentek és a 2007-ben elért 5,2 milliárd Ft-os árbevétellel már csak a 32%-át tették ki. Ezzel szemben a belföldi vadászati turizmusból származó árbevételek (lelövési díjak és szolgáltatások) a 2000. évi 12%-ról 2007-re észrevehető, 7 százalékpontos emelkedést mutatnak Mindezek a megállapítások egyértelműen bizonyítják, hogy vadgazdálkodásunk turizmusfüggő ágazat Vadászati turizmus nélkül fenntarthatósága és finanszírozása megoldhatatlanná válna. Gazdasági jelentősége mellett szerepe van a vadászati kultúra és a vadgazdálkodással foglakozó tudományágak terjedésében és fejlődésében is. Az idegenforgalmi bevételek egyik jelentős részét képezi a vadászturizmus. Az elmúlt évek bevételeinek és kiadásainak alakulását mutatja a 11. ábra A vadászattal kapcsolatos

árbevételeket döntően meghatározza a külföldi vadászok által kifizetett trófea és szolgáltatási számlák árbevétele. Magyarországon az évtized közepén 50–55 ezer hazai vadász váltott vadászjegyet, és mintegy 25-26 ezerre tehető a külföldi állampolgársággal rendelkező, vadászati engedélyt váltók száma. A hazánkba látogató 24-30 millió turista mellett ez a szám talán elenyészőnek tűnik, de figyelembe kell venni, hogy a hagyományos értelemben vett turisták nagy része csak átutazik országunkon. A külföldi vadász, a vadászat jellegétől függően 3-5 napot tölt el hazánkban Ez 90-100 ezer vendégéjszakát feltételez éves szinten, és nem elhanyagolható tény, hogy e vendégéjszakák az egyébként holtszezonnak számító őszi-téli hónapokban kerülnek felhasználásra, és mintegy 70%-a kereskedelmi szálláshelyet vesz igénybe, nem kis bevételhez juttatva ezzel a helyi tulajdonosokat. (Gereczi, 2004) 41 Millió Ft

18000 16000 14000 12000 10000 8000 6000 4000 2000 0 -2000 2000 2001 2002 Összes bevétel 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2003 2004 Összes kiadás 12 892 14 770 14 332 13 740 14 403 14 440 14 315 16 039 12 093 13 581 14 038 14 160 14 257 13 994 14 297 15 239 2005 2006 2007 Egyenleg 799 1 189 293 – 419 147 446 18 800 11. ábra: A vadászati bevételek, kiadások és egyenleg alakulása MFt-ban (Forrás: OVA) A vadászati turizmus fejlődését befolyásoló tényezők A turizmusnak e szektorát kereső és kínáló csoportok, az igények és feladatok elvégzésére és kielégítésére létrehozott anyagi és technikai feltételek, szolgáltatások kölcsönhatása jellemzi. Közösen egy nyílt, dinamikus rendszert alkotnak. Mindebből következik, hogy a vadászati turizmus fejlődését annak természetes és mesterséges környezete határozza meg. • A természet a vadászati turizmus fő meghatározója: A vadászati turizmus kialakulására, annak

milyenségére és fejlesztésének lehetőségére legnagyobb hatással a természet van. A természeti környezet a vadászati tevékenység kerete, hiszen a vadászat, ha szűkebb értelemben vesszük, a természetben zajlik. A vadászterület faunájának egy része: a vadászható vadfajok sokfélesége és egyedeinek száma határozza meg az adott területen folytatható vadászatok módját és mértékét. Ezáltal a természeti adottságok megszabják, sok estben be is határolják a vadászati turizmus alapját képező vadászati lehetőségeket A természet esztétikája (a táj szépsége, a vadállomány sokszínűsége) ugyancsak a fellendülést elősegítő tényező • A vadgazdálkodás mint gazdasági ágazat és fejlődést befolyásoló tényező: A vadgazdálkodás természetes folyamatokba történő beavatkozásának szükségszerűségét hazánkban, mint Európa többi országában is, a tápláléklánc megszakadása indokolja (e nélkül egyes fajok

nemkívánatos, túlzott elszaporodásukkal saját környezetüket veszélyeztetnék). Vadgazdálkodásnak minősül a vadállomány és élőhelyének védelmével, a vadállomány szabályozásával kapcsolatos tevékenység A vadászat napjaink megváltozott természeti körülményei között nem képzelhető el tervszerű vadgazdálkodás nélkül. Ezt a körzeti, a hosszú távú és éves vadgazdálkodási üzemtervek biztosítják, melyeknek elkészítését és betartását a törvény előírja. A tervszerűség három cselekvési formát, illetve követelményt tartalmaz: 42 1. Törekednünk kell arra, hogy az ország hasznos vadállománya minőségileg jobbá váljon Az értékesebb vadállomány nagyobb bevételt eredményez a gazdálkodónak és ezen keresztül a gazdaságnak. 2. A hasznos vad állományának fejlesztése, apróvad esetén mennyiségi gyarapítása nem képzelhető el a kártékony vad számának megfelelő mértékű csökkenése nélkül. 3.

Vadállományunk önmagában hasznot nem hoz, hasznosítása tudatos emberi tevékenység eredménye, mellyel kapcsolatban jogos igény, hogy ne az esetlegesség, hanem a tervszerűség jellemezze. Mivel vadgazdálkodás nélkül a vadászat hazánkban elképzelhetetlen lenne, ez a vadászati turizmus fejlesztésének alapvető feltétele. • A társadalom és a vadásztársadalom: Az általánosságban jellemző társadalmi változások a vadászati turizmusra is hatást gyakorolnak. Különös hatással vannak e tevékenységre a fejlett országokban egyre jobban előtérbe kerülő és megerősödő ”zöld” mozgalmak és a különböző környezetvédő, természetvédő és állatvédő mozgalmak. Magyarországon is megfigyelhető e törekvések megerősödése és hatásuk a vadászatra és a vadgazdálkodásra. Különösen károsak szélsőséges csoportjaik, akik azt sugallják, hogy az állatvilágban okozott mindennemű veszteségért elsősorban a vadászok felelősek.

Itt kell megemlíteni a médiák fontos, tudatformáló szerepét is Hisz a negatív propagandának köszönhetően a társadalomban általánosan elterjedt nézet, hogy mindenki, aki fegyvert fog, az ”gonosz vadász, aki lepuffantja a szegény, védtelen kis állatokat”. Sajnos a sajtóban és a médiában csak ritkán olvashatunk vagy hallhatunk olyan híreket, amelyek arról számolnak be, hogy a gondos vadgazdálkodói tevékenységnek köszönhetően jelentősen fejlődtek a hazai élőhelyek, megelőztek többmilliós vadkárt, vagy hogy a nehéz téli hónapokon átsegítették a vadállományt a folyamatos etetéssel. A turizmus szempontjából fontos magát a szolgáltatásokat létrehozó és igénybevevő társadalmi réteget, a vadásztársadalmat is megemlíteni. Ők közös érdeklődési körük, munkájuk, esetenként öltözködésük, kultúrájuk, viselkedésük alapján tartoznak ebbe a csoportba. • A tudomány: A magyar vadgazdálkodás tudományos alapokon

nyugszik. Ezt igazolja a magas szintű oktatás (Sopron, Gödöllő, Debrecen, Gyöngyös) és az a tény, hogy a vadgazdálkodás ma már nem csupán a vadászatot jelenti, hanem a vadászható vadfajok ökológiájával foglakozó tudományos tevékenységet is. • A vadászati kultúra: A vadászat kialakult kultúrája érdekes színfoltja az egyetemes kultúrának. Jelentősége nem túl nagy, de megtalálható az élet különböző területein, mint például az irodalomban, a képzőművészetekben, a zenében és az öltözködésben egyaránt. E kultúra megőrzésére, művelésére szervezetek, tanfolyamok jöttek létre (Vadászati Kulturális Egyesület, Kamara, egyéb vadászati egyesületek kulturális szekciói, évenként megrendezésre kerülő kürtös tanfolyam, stb.) Működésük esztétikai nevelő szerepükön túl erősíti a vadászatért lelkesedők táborát, formálja azokat, így pozitív hatású a vadászati turizmus fejlődése szempontjából is •

Politika, törvényi szabályozás és technika: A vadászati turizmus fejlődésének politikai feltételei adottak. Külföldön az ország jelenlegi politikai megítélése kedvez a turizmus és ezen belül a vadászati turizmus fejlődésének. A törvényi szabályozás a kor és az Európai Unió követelményeinek megfelel, Néhány, fontosabb probléma: A technika főként a vadászat gyakorlásához szükséges eszközök, fegyverek, optikai eszközök tökéletesítésével hat a vadászatra. A közlekedés fejlődése korábban elérhetetlen helyekre is eljuttatja a vadászokat. A légi közlekedés fejlődésével a nagy távolságok már könnyen leküzdhetők, ez a kínálatok ugrásszerű megnövekedését eredményezte (egzotikus vadászatok) (Bálint, 2002). 43 6.65 A vadászati turizmus SWOT analízise A magyarországi vadászati turizmus helyzetének és piaci lehetőségeinek megítélését jól szolgálja a SWOT-analízis (Gereczi, 2004). BELSŐ TÉNYEZŐK

Erősségek (S) Gyengeségek (W) • gazdag, értékes, Európában élvonalbeli vadállomány • kiváló minőségű trófeák • világszínvonalú vadászati kultúra • egybefüggő, nagy élőhelyek • nagy vadászterületek • kiegészítő látványosságok, programok • jó megközelíthetőség • kedvező geopolitikai elhelyezkedés • idelátogatók kedvező tapasztalatai • ismert vadászterületek, bevezetett piacok • kedvező ár/érték aránya a nyugat-európai országokhoz képest • kiváló természeti vonzerő, természeti szépségek • magas szintű vadgazdálkodás • magasan kvalifikált szakemberek • szolgáltatások viszonylag magas színvonala • vadászati hagyományok • íjas, ragadozó madaras vadászat • gasztronómiai különlegességek, vadételek, a magyar konyha • vendégszeretet • • • • • • • • • • • • • létesítmények, szolgáltatások alacsony minősége vadászatot szolgáló gépkocsipark

átlagosan rossz színvonala bizonyos régiókban a megfelelő színvonalú szálláshelyek hiánya nehéz megközelíthetőség KeletMagyarországon nyelvtudás hiánya estenkénti nehézkes hivatali ügyvitel TQM (teljes körű minőségi menedzsment) hiánya a versenyelőny kihasználásának alacsony hatékonysága a vadászturizmus ágazati hiányosságai alacsony színvonalú marketing-tevékenység; összefogás hiánya piaci jelenlét hiánya internetes információ hiány komplex csomagajánlatok szűkössége KÜLSŐ TÉNYEZŐK Lehetőségek (O) Veszélyek (T) • a keresletben rövidesen beálló változások, a minőség fokozott szerepe és értéke, kizárólagossága • új kereslet megjelenése (természetmegfigyelés, fotózás, állatmegfigyelés, gasztronómia és hagyományok, örökség) • a nagyvadas, egybefüggő élőhelyek további csökkenése Európában • a szabadrendelkezésű, diszkrecionális jövedelem növekedése (nemzeti és regionális) •

eltérés a többi turisztikai szezonoktól • vidékfejlesztés • pályázati úton elnyerhető fejlesztési források, támogatások bevonása • a természet- és állatvédő mozgalmak teljesen átalakíthatják a vadászturizmus iránti keresletet • a vadászturizmus ágazati ösztönzése elmarad, központi marketing továbbra sincs • továbbra sem karolja fel a vadászturizmust sem az FVM, sem a GKM, sem a turisztikai szakma • a trófeára kivetett 20 százalékos ÁFA elriasztja az amúgy is árérzékeny vadászokat • 3-5 éven belül nem történnek jelentősebb beruházások a vadászturizmusban, és a szolgáltatások színvonala nem nő • kiéleződő versenyhelyzet • a közel azonos kínálattal rendelkező szomszédos országok megjelenése és megerősödése a piacon • a szomszédos országokhoz képest magasabb lődíjak • törzsvendégek számának csökkenése • az intenzívebb piaci kereslet folytán minőségi és mennyiségi csökkenés a

vadállományban • apróvadas turizmus válsága • természeti környezet leromlása • európai gazdasági recesszió 44 Az elemzésben összefoglalt jellemzők alapján megfogalmazhatók az ágazat előtt álló legfontosabb feladatok: – új piacok keresése és meghódítása, – marketingtevékenység professzionalizmusának növelése és fontosságának elismertetése, – internetes információnyújtás, – videofilm a magyar vadászatról, összefoglaló kiadványok, térképek, – turista irodák ellátása információs anyaggal, – a turisztikai kereslet szegmentációja (speciális igények), – vadgazdálkodásunk és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások színvonalának további fejlesztése, – vadászati lehetőségek bővítése, – egyéni, családi, társas csomagajánlat, – családi tradíció felélesztése, – a vadászati program kiegészítésének növelése alternatív programokkal, – a vadászat és a vadászati turizmus

propagálása. 6.7 A kereskedelem helye szerepe a vadgazdálkodásban A II. világháború előtt és után a magyarországi vadhúst közvetlenül hússzékeknek, éttermeknek, stb értékesítették A Mavad megalakulása után, a ’30-as évek közepétől megindult a vadhúsexport is. A ’60-as években a földek államosítását és a külföldi keresletben rejlő nemzetgazdasági érdekek felismerését követően, nagy állami vadhúsfeldolgozó üzemeket hoztak létre, amelyek a vadbegyűjtéstől a feldolgozott vad külföldi értékesítéséig a részfeladatokat elvégezték. A ’80-as évek közepén szervezeti átalakulás indult meg, amely a privatizációval lezárult. 6. táblázat: A vadászati termékek és szolgáltatások piaci szerkezete Kínálat Kereslet Szervezeti piac Erdészeti termékek, szolgáltatások Vadhús Fogyasztói Termelői Közvetítői, kereskedelmi X X X polypol X X bilaterális oligopolium Vadászati szolgáltatás Közületi

Turisztika, üdülés A vásárlás célja piac Piaci forma nyereség nyereség maximalizálás maximalizálás előnyös kedvező beszerzésen beszerzéssel, keresztül hiányos szortimentek megvásárlásával O O a lakosság szükségleteinek, társadalmi igényeinek kielégítése, közcélok t eljesítése közvetlen szükséglet kielégítés Forrás: Stark - Mészáros, 1998 Magyarázat: A marketing kérdések megoldásához a X – fogyasztás térítés ellenében fogyasztási cikkek marketingjében O – fogyasztás, igénybevétel térítés nélkül szolgáltatási marketingben Oligopol – korlátozott kínálat Polypol – szabad verseny alkalmazott eszközök és módszerek használhatók. 45 A vadászati termékek és szolgáltatások piaci szerkezetét a kereslet és kínálat legfőbb jellemzőivel kiegészítve a 6. táblázat segítségével foglaltuk össze A kínálati oldalon a főbb csoportokat a fogyasztási cikk jellegű termékek és a

gazdálkodó, illetve maga az erdő által nyújtott szolgáltatások képezik. A keresleti oldal szempontjából pedig a vevőtípusok eltérő jellemzőit tekintve a marketing munkában lényeges különbséget kell tenni a termelői (ipari felhasználói), a viszonteladói (közvetítői), a közületi, közösségi vásárlói és a fogyasztói piacok között is. Az egyes termékek besorolásának megfelelően a marketing-mix pl. egészen más viszonteladó-orientált marketingstratégia esetén és más a fogyasztópiac-orientált üzletszerzési munka esetén A piaci szerkezetet, a különböző piactípusokat továbbá alapvetően meghatározza – a piaci szereplők száma és nagysága, – a termékek, szolgáltatások különbözősége és – a piacra lépés körülményei. A piaci szereplők száma és nagysága alapján a vadgazdálkodás területén a fő termékcsoportokat és szolgáltatásokat megkülönböztetve monopol helyzet (kínálat magas koncentrációs

foka) kialakulására nincs nagy esély. A polypol piacon a termékek iránti kereslet rugalmasnak tekinthető, ami a gazdálkodó számára árelfogadó magatartást feltételez, ebben az esetben a maximális nyereség a költség csökkentés és az értékesített mennyiség optimalizálásával érhető el. Magához az erdőhöz kapcsolódó turisztikai és üdülési szolgáltatásoknál jelenleg fizetőképes kereslettel nem számolhatunk, így a versenyszférán kívül esik A különböző termékek (szolgáltatások) és azokat kínáló cégek között élesedő piaci versenyben mind a szervezeti, mind a fogyasztói piacokon a fizetőképes kereslet korlátozott. A konkurencia visszaszorításának egyik hatékony eszköze a termékdifferenciálásban rejlik, vagyis elengedhetetlen a fogyasztók véleményének befolyásolása a termék minősége, a márka, a beszerzési lehetőségek és a kapcsolódó szolgáltatások függvényében. A vadászati termékek körére nézve

a piacra lépésnek jelenleg adminisztratív korlátai nincsenek. A hazai vadászati piac szereplőinek kapcsolatát a 11. ábra mutatja vadhúsfelvásárlás (szerveződés: Magyar Vadgazdálkodók Egyesülete a felvásárló piaci szereplők az egyesület tagjai) vadászati piac saját maga vadászat vendégvadászat saját maga (vadászati jogosultak) bérvadászat (külföldiek és belföldiek) (Szerveződés: Magyar Vadgazdálkodók Egyesülete) vadászatszerezők (Szerveződés: Agrárkamara, tagok) 12. ábra: A magyarországi vadászati piac szerkezete (Forrás: Versenytanács Vj-89/2003/58. számú határozata) 46 A piacszerkezetből megállapítható, hogy a vadászati piac két nagy egysége a vadászat és a vadhúsfelvásárlás, amelyek szorosan összefüggnek egymással. A vadászat ellenértékhez kötött, függetlenül attól, hogy a több mint 1200 vadászati jogosult maga vadászik-e, vendégvadászt fogad-e vagy bérvadásztatás útján maga vagy

közvetítő bevonásával szerez-e vadászt a területén lévő vad elejtésére. Az ellenérték fejében a vadászati jogosultat, illetve a vadászt nagyvadak esetében csak a kilőtt vad minőségét igazoló, súly és méret szerinti trófea (agancs, agyar, stb.), míg az apróvadak darab szerint illeti Ebből következően a trófea megszerzésétől meg kell különböztetni a szőrben, bőrben lőtt nagyvad trófeának nem minősülő vadtest részeinek ellenérték fejében történő, illetve az apróvadak elvitellel kifejezett megszerzését. A vadtesttel a vadászatra jogosult vadgazda rendelkezik és jogszerűen a felvásárlási rendszerben adhatja el. Maga a vadász is megszerezheti a trófeán túlmenően a vadtestet, de ez esetben a felvásárlási áraknál magasabb vadászati árjegyzéken jogosult a vételre. A feldolgozatlan vadhús kínálatát a vadászat biztosítja, amelynek elsődleges célja a trófea megszerzése, s nem a vadhúsnyerés. Ettől meg kell

különböztetni a nagyvadállomány kilövési terv alapján történő gyérítését, amely vadgazdálkodási okokra vezethető vissza. Amíg a szőrös, bőrös vadból végfelhasználásra alkalmas élelmiszer vagy ipari termék alapanyag lesz, költségekkel járó feldolgozási folyamaton esik át. Egyes részfeladatok végzése elmarad, amennyiben a vad illegális értékesítési csatornákba kerül. A minőség biztosítása érdekében az elejtést követően, a vadtestet először szakszerűen kezelni és az időjárástól függően haladéktalanul a vadbegyűjtő hűtőjébe vagy a vadfeldolgozó üzembe kell szállítani. A forgalmazó, a feldolgozó (együttesen felvásárló) számára a szőrös, bőrös nagyvadakért a termelő-vadászati jogosultaknak kifizetett felvásárlási összegen felül költségként merül fel a felvásárlási rendszerben: – a felvásárló helyek üzemeltetése, – a feldolgozóba történő beszállítás, – az

állategészségügyi vizsgálati díjak befizetése, – az egyes vadfajoknál eltérő mértékű hasznos húskihozatal, – a feldolgozás költségei, – a külföldi értékesítésre szánt készletek finanszírozási költségei. – a hulladékok megsemmisítésének költségei. 6.71 Lőttvad értékesítés – felvásárlási piac A vadhús felvásárlási piac szereplői A vadászati jogosult termelők kínálják vadhúsfelvásárlásra a szőrben, bőrben elejtett vadat. Közülük a legjelentősebbek az erdőgazdaságok, amelyeknek vannak saját hűtőházaik is. Sok helyen a felvásárlóval kötött megállapodás alapján a felvásárló telepít hűtőházat a termelőhöz. A legtöbb termelő csak egy felvásárlóval kerül szerződéses kapcsolatba Az ismeretlen számban lévő forgalmazók csak kereskedelmi tevékenységet végeznek, mert felvásárolják a szőrős, bőrös lőtt vadat és változatlan formában, azaz feldolgozatlanul továbbértékesítik a

feldolgozóknak. Általában saját hűtőházhálózattal rendelkeznek, a termelőkkel fix partnerkapcsolataik vannak. A feldolgozók azok a vállalkozások, amelyek feldolgozó üzemmel rendelkeznek, azaz képesek a szőrős, bőrös vadat végfogyasztásra alkalmas vadhússá feldolgozni. A feldolgozók nagyobb részben közvetlenül a termelőktől vásárolják a feldolgozatlan vadhúst, de a forgalmazóktól is vásárolnak Az EU magas minőségi követelményeket támaszt a feldolgozott vadhússal szemben, amelyeket a kisebb feldolgozók nem minden esetben tudnak kielégíteni 47 A vadhús felvásárlás helyzete, alakulása A lőtt vad felvásárlás a 90-es évek közepétől folyamatosan növekedett. Felvásárlásra, majd jórészt exportra kerülő vadhús mennyisége 1996-ban 2500 t volt, majd folyamatosan emelkedve 2002-ben ez a mennyiség megközelítette a 7000 tonnát. Ebben az időszakban évközben ugyan ingadozva, kiszámíthatók és jók voltak a piaci

értékesítési lehetőségek a közel megháromszorozódott mennyiséget is el lehetett helyezni. 2002-től 2005-ig (évente 10-15%-kal) folyamatosan csökkent a kereskedelmi forgalomba kerülő vadhús mennyisége. A nyugat európai recesszió keresletcsökkenést és árzuhanást okozott különösen a legnagyobb, azaz a német piacon Az árak rövid idő alatt a felére estek viszsza A piac romlásában közrejátszott a nagy mennyiségben megjelenő, alacsony árfekvésű, tenyésztett új-zélandi és skót szarvas, ausztrál vaddisznó is. Az értékesítési (export) árak drasztikus csökkenését, ha némi támogatással is de kényszerűen a felvásárlási árak is követték. Az árak csökkenésével egyidejűleg a költségek ugyanakkor folyamatosan emelkedtek, különösen az élelmiszerhigiéniai és állategészségügyi szolgáltatások díjai. Amíg a feldolgozott vadhús piaci elhelyezése (akár a lőtt vad szőrben-bőrben történő exportálása) a

válságidőszakok kivételével gyakorlatilag nem ütközik semmilyen lényeges mértékű korlátba, addig a vadhús felvásárlás területén általában erős verseny folyik a magyarországi vadfeldolgozók között. A magyarországi vadfeldolgozó kapacitás az évtized közepén meghaladta az országosan lelőtt vad mennyiségéhez szükséges mértéket, az EU export minősítéssel rendelkező vadfeldolgozó üzemek egyike sem üzemelt teljes kapacitással és emellett további kapacitás növelés, főként kis vadfeldolgozók építése volt megfigyelhető. A vadfeldolgozó kapacitástöbblet 1500-2000 tonna körül volt, azaz a feldolgozó kapacitások mintegy 20-30%-kal haladták meg a felvásárolható magyarországi vad mennyiségét, ezért a keresleti oldalon belül éles a verseny. A vadfelvásárlás során folytatott verseny elsősorban a magyarországi árualapok megszerzéséért folyik, a versenyben meghatározó szerepet játszik az ár, a kiépített

felvásárlói hálózat és a mennyiségi garancia. Lőttvad import nem jellemző. Néhány üzem, kapacitás kihasználás miatt, bérmunkában foglalkozik vadhúsfeldolgozással, mellyel kisebb mértékben a hazai olcsóbb áruellátást (ragu) tudja segíteni. A magyarországi teljes vadhús mennyiség közel 40%-a az MNV Zrt Erdészeti Portfoliójához tartozó 19 db, 100%-ban állami tulajdonban lévő erdészeti társaságnál termelődik meg. Az erdészeti társaságoktól a lelőtt vad húsát a vadfeldolgozó társaságok vásárolják fel. A nagy hazai vadhúsfeldolgozók közül a legnagyobb üzem a VADEX Rt. szervezeti keretein belül működik, így 100%-ban állami tulajdonban van. Azt követi az Öreglaki Vadfeldolgozó Kft amely az erdészeti Zrt.-k egy csoportjának résztulajdonában van A VADEX Zrt., a felvásárlási piac 16-20%-át tartja a kezében, piaci részaránya folyamatosan nő. A részben vagy egészben állami tulajdonban lévő vadfeldolgozó

társaságok együttes piaci részaránya megközelíti az 50%-ot a nagyvadak területén. A VADEX emellett jelentős apróvad felvásárlási és feldolgozási tevékenységet is folytat, így a teljes vadhús felvásárlási piacon ezen társaságok együttes részaránya 60% körül mozog. Az állami kézben lévő árualap mintegy 65-70%-án keletkező extraprofit a részben vagy egészben állami tulajdonban lévő társaságok között oszlik meg. A teljes mértékben magán, többségében külföldi tulajdonban lévő vadfeldolgozók és exportőrök pedig az állami tulajdonú árualap mintegy 30-35%-át dolgozzák fel. 48 A lőtt vad értékesítés az összes árbevétel mintegy 15-20%-át teszi ki. 2003-ban és 2004-ben az értékesítési lehetőségek jelentős romlása volt észlelhető, amit a piaci helyzet enyhe javulása követett. Az általános gazdasági válság következtében a mutató lényeges javulásával a közeljövőben sem számolhatunk 7.

táblázat: A lőtt vad értékesítés alakulása Lőtt vad értékesítés 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Értékben (Mrd Ft) 2,55 3,04 2,63 1,94 2,18 2,31 2,34 2,9 20 21 18 14 15 16 16 18 Bevétel %-ában Forrás: OVA Az adattári adatok a lőtt feldolgozatlan nagy és az apróvad együttesen számított értékesítését tartalmazzák. Ebből a szőrös bőrös nagyvad kb 90%-ot képvisel A szőrős-bőrös nagyvad felvásárlási árát a külpiaci árból számolják vissza, maradék elv alapján, azaz a külpiaci árból levonják a forgalmazó, a feldolgozó költségét és hasznát, s ami marad, abból alakul a termelőknek kifizethető felvásárlási ár. Külpiaci információkkal elsősorban a feldolgozók rendelkeznek, hiszen ők végzik a külföldre történő értékesítést 6.72 Vadhús értékesítés – Értékesítési piacok A tartósan import vadhúsra szoruló nyugat-európai vadhús piacon a magyar vadhúsok igen

keresettek. Ez a piac a teljes magyar vadhús mennyiséget, sőt annak többszörösét is képes felvenni. Legnagyobb konkurenciát az állatfarmokon nevelt, nem vadon élő, az európai piacokon rendszeresen megjelenő alacsony árfekvésű új-zélandi (szarvas) és az ausztrál (vaddisznó) tenyésztett vad húsa jelenti, melyek előre nem kiszámítható mennyisége, dömpingje jelentősen csökkentheti az árakat, a szarvashús piac átmeneti visszaeséséhez vezethet, ennek kivédése nem lehetséges. Emellett a piac növekedését, összeomlását állategészségügyi szempontok, betegségek is érzékenyen befolyásolják A szarvasmarha, sertés betegségek (pl BSE) esetén a kereslet megnő a vadhúsok iránt, ami mind a volumen, mind pedig az árak tekintetében serkentőleg hat, e folyamatok előre nem jelezhetők, a piac befolyásolása csak kismértékben lehetséges. A feldolgozott vadhús több, mint 80%-át értékesítik külföldre. A társaságok fő vevőit nyugat

európai, döntően német, benelux és olasz nagykereskedők jelentik, akik többségükben maguk is rendelkeznek valamilyen vadhús feldolgozó kapacitással, üzemmel. A nyugat-európai piac szerkezete és a viszonylag alacsony értékesítési volumen következtében a nagykereskedők általában nem hagyhatók ki az értékesítési láncból, a társaságok önállóan nem vagy nehezen képesek eljutni a végső akár vendéglátó, akár háztartási fogyasztóhoz. A magyar vadhúsok legfőbb értéke, versenyelőnye a tartás körülményeiben van, a magyarországi vad erdőben, természetes körülmények között nevelkedik, húsa bioterméknek minősíthető. A belföldi piac vadhús iránti kereslete messze elmarad a nyugat-európai szinttől, a fizetőképesség erősödése, és a fogyasztási szokások változása azonban középtávon a vadhús iránti kereslet növekedéséhez vezet, a társaságok belföldi értékesítési volumene is növelhető. A belföldi piacon

a vadhúskészítmények mellett általában az olcsóbb árfekvésű, és ehhez kapcsolódóan alacsonyabb értékű húsok értékesítésére kerül sor, ami a magasabb értékű húsok exportját jól egészíti ki. 49 Balsay Miklós a Vadgazdasági Terméktanács elnökeként az NVT készítéséhez 2005-ben küldött véleményében a vadhús piacról (értékesítés) az alábbiakat írja: „A felvásárolt vadhús feldolgozást követően jelenleg a mennyiség 90-95%-ban export értékesítésre kerül. Az ágazat termékpálya szereplőinek – vadgazdálkodóknak és üzemeknek egyaránt – alapvető érdeke, hogy az elejtett vad minél nagyobb mennyiségben a szabályos úton hasznosuljon! A jövőben is az export lesz a meghatározó. Exportpiacaink: Németország, Ausztria, Olaszország, Benelux államok, Skandinávia, Svájc, Franciaország. Legnagyobb a Németországba irányuló árukivitel: az egész 65-70%-a A vevők legnagyobb része nagykereskedelmi

hálózatokhoz tartozik, a konkurencia rendkívül erős. Álljuk a versenyt a megbízhatóságban, csomagolásban, a magyar vadhús minősége a legjobb, de ez az árakban már egyre inkább nem érvényesíthető. A feldolgozási költségekben igen lényeges csökkentést jelentő közvetlen vagy közvetett támogatások mértéke kint jóval kedvezőbb. Egészen speciális többletköltséget jelent a vadfeldolgozó üzemeink számára az a tény, hogy a hazai állatok fogyasztásával szemben a vadhúsfogyasztás is jórészt a vadászati szezonhoz kötődik, míg a termelés és értékesítés szeptembertől december végéig tart; a felvásárlás és készáru tárolás az egész év folyamán történik. Ez óriási tőkét köt le A belföldi fogyasztás jellemző kategóriái: • Legnagyobb éttermek, szállodák (Bp) igényesen, rendszeresen jó áron, jórészt az exportüzemekből szerzik be a szükséges áruválasztékot. • Multinacionális kereskedelmi cégek

(AUSCHAN, TESCO, METRO, KAISER stb. csak cégeinktől vásárolnak nyomott áron, olcsóbb termékeket főleg (ragu) 40%-os árréssel értékesítik, nagy forgalom miatt nem kihagyhatók. • Vidéki éttermek szállodák, vendéglők 70-90% -a nem a “rendes úton” biztosítja vadhús szükségletét (ezt az étlapok árai is bizonyítják) ellátásuk a szürke-fekete vadhús forgalomból származik, a szükséges vizsgálatok nélkül. • Vadászatra jogosult közvetlen helyi értékesítése mindenféle húsvizsgálat nélkül zsebből fizetve. • Kompetencia és az ebből induló személyi szükségletet messze meghaladó fogyasztás mindenféle vizsgálatok nélkül. A belföldi fogyasztás elemzése nagyon érdekes dolgokat hoz felszínre: • Mindenki tudja, hogy a vadhús egészséges és finom, • Minden sátoros ünnepen, falunapon a vadból készült étel sláger, • A magyar ember csak a pörköltet ismeri, ezért a drágább húst, (comb, gerinc, stb.) nem veszi

meg csak a ragut, • Senki nincs azzal tisztában, hogy a szarvas 55-70%-os, a vaddisznó 30-50%-os kihozatallal produkálható és a többi része veszélyes hulladéknak minősül, melynek kötelező megsemmisítése sokba kerül, • Ma vadhúst venni úgymond nem szabad, mert “szerezni” is lehet, az olcsóbb. Nem ismerik fel, nem tudják az így kialakuló veszélyhelyzetet az emberek, amelyek a vaddisznó trichinella esetében, emberi életet, egyéb esetben beláthatatlan járványügyi problémákat okozhat. 50 Teendők: • Létrehozni egy olyan kereskedelmi hálózatot (vagy azt megtalálni), amely a vadhúst az egyéni fogyasztók, háziasszonyokhoz közvetlenül elfogadható áron, garantált minőségben és szavatossággal eljuttatja (a multik így nem jók!) • Népszerűsíteni szükséges azt, hogy a vadból számtalan más étel is készíthető, nemcsak pörkölt (marketing pénzügyi támogatás). • Teljes körű ellenőrzés az elejtéstől a

felhasználó, ill. fogyasztó helyekig szigorú büntetésekkel Amennyiben a vadfeldolgozás folyamata normálissá válik, a hazai fogyasztási arány (legális és ellenőrzött termékek) növekedni fog, melyet üzemeink tisztességes elfogadható áron, garantált jó minőségben ki tudnak elégíteni” 6.73 A vadhúspiac stratégiai helyzete a Porter-i öttényezős modell alapján Megnevezés Minősítés Leírás Új belépők fenyegetése Közepes A piac vonzereje jó. A belépési korlátok nagyok, nagy a beruházás igény, magas a gazdaságos "sorozatnagyság"/méret, tőkeszükséglet magas, szaktudás iránti szükséglet magas, áttérési költségek nagyok. Új belépők fenyegetése elsősorban kis vadhús feldolgozó üzemek építésében látszik. Vevők alkupozíciója Erős A vevők áttérési költsége alacsony, ugyanakkor a vevők (nagykereskedők) igen költségérzékenyek. Szállítók alkupozíciója Erős A vadfeldolgozási

tevékenység legnagyobb szállítói az erdészeti és vadászati társaságok. Az árualapért folytatott verseny intenzív, a szállítók alkupozíciója erős Közepes A vadhús helyettesíthetősége egyfelől teljes mértékben lehetséges bármilyen más húsféleséggel. Másrészt azonban ugyanazt a gasztronómiai élményt más húsféleséggel nem lehet elérni. Legjelentősebb a verseny a marhahús tekintetében. A marhahús fogyasztás visszaszorulása és a vadhús iránti kereslet növekedése közötti kapcsolat egyértelműen kimutatható. Helyettesítő termékek fenyegetése Verseny a már működő vállalatok között Az iparág kiszámíthatatlanul változik, tendenciájában növekedést mutat. Versenytársak a hazai vadfeldolgozók mellett Erős verseny, legfőképpen az ausztrál és az új-zélandi vadhúsok. piac növekedése A verseny a piaci részesedés megőrzéséért, nagy a növekvő piacon a piacok megszerzéséért folyik. Minden versenyzőnél

magasak az állandó költségek, magasak a kilépési korlátok (speciális eszközök, tartós kötelezettségek). Forrás: CMS-EVGI-ERTI 2003 51 Kockázatok Az ágazati kockázatok megítélésünk alapján magasak, a vadhús kereskedelem területén megfigyelhető hektikus, előre nem jelezhető, szélsőséges ingadozással járó mozgások a tevékenység jövedelmezőségét alapjaiban átrendezhetik. Ezen túlmenően a felvásárlási pozíciókért vívott harc ugyancsak növeli a tevékenység kockázatát. 6.74 A vadhús piac SWOT analízise A magyarországi vadhús piac helyzetének és piaci lehetőségeinek megítélését segíti a SWOTanalízis. BELSŐ TÉNYEZŐK • • • • • • Erősségek (S) Teljes termelési vertikum Jó termékszerkezet Jó műszaki színvonal Jó, tapasztalt vezető és dolgozó gárda Kiépített felvásárlói hálózat ISO, HACCP minősítés Gyengeségek (W) • Egyes részterületeken technológiai fejlesztés, beruházás

szükséges • A beruházásokhoz nem elégséges a rendelkezésre álló saját forrás • Kapacitások kihasználatlansága. • Túl széles felvásárlási terület, magas szállítási költségek. Marketing tevékenység KÜLSŐ TÉNYEZŐK • • • • • Lehetőségek (O) Az export szempontjából kedvező földrajzi helyzet A vadhús fogyasztás és a biotermékek iránti növekvő kereslet Pályázati lehetőségek a fejlesztésekhez Kihasználatlan piaci rések, marketing lehetőségek az export piacokon Embrionális szakaszban lévő belföldi piac Veszélyek (T) • Verseny, konkurencia erősödik, túlkínálat • EU szabályozók követelményei egyre inkább bevezetésre kerülnek Magyarországon is • Kiszámíthatatlanul változó, erősen ingadozó piac (3-4 éves ciklusok) Forrás: CMS-EVGI-ERTI 2003 6.75 Élő vad értékesítés Az élő vad értékesítés nem meghatározó az árbevétel alakulásában. A változás tendenciája nem határozott. 8.

táblázat: Az élő vad értékesítés alakulása Élő vad értékesítés 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Értékben (M Ft) 747 1000 663 447 488 615 595 622 Bevétel %-ában 5,8 6,8 4,6 3,3 3,4 4,3 4,2 3,9 Forrás: OVA 52 Felhasznált irodalom 1996. évi LV tv a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról Balsay M. (2005): A vadgazdálkodási Terméktanács véleménye az NVT készítéséhez http://www.vadaszinfohu/vtt/hirek/hir050902html Barna R. (2005): A nagyvadgazdálkodás vizsgálata a dél-dunántúli régióban PhD értekezés, Kaposvár. Bálint S. (2002): A vadászati turizmus helyzete és fejlesztésének lehetőségei Magyarországon, Budapest CIC http://www.vadaszatnet/cic/cichtml CMS – EVGI – ERTI (2003): Az ÁPV Rt. új erdészeti stratégiáját megalapozó tanulmány Csekő S (2003): Számok a vadászati turizmusról. Vadászlap, 2003/7 Fábián Gy. – Marselek S (2005): A vadászat és a

vadgazdálkodás ökonómiai vizsgálatának főbb szempontjai XLVII Georgikon Napok, Keszthely Feiszt O. (2007): A vadászati turizmus jelentősége a magyar vadgazdálkodásban (Elhangzott a lévai nemzetközi konferencián 2007. III 24-én) http://www.vadaszatnet/hirek/2007/feiszthtml Hoffmann I.né – Molnár L (1986): Marketing Tankönyvkiadó, Budapest Gereczi T. (2004): A magyarországi vadászati turizmus az Európai Unió küszöbén „Vadászvadászat” Szakdolgozat, NYME- Erdővagyon-gazdálkodási Intézet Godó N. (1997 és 2002): A vadgazdálkodás területi különbségei Magyarország I-II Pécs Kocsondi J. – Tóth É (2004): HEFOP 331 Ökoturizmus Vadászturizmus Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar. http://www.agrunidebhu/ktvbsc/dl2php?dl=50/7 eloadasppt Kőhalmy T. – Márkus L (1996): Vadászati ökonómia Jegyzet Soproni Egyetem, Sopron Mészáros, K. (2003): Vadászati ökonómia Előadási kézirat Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron.

Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA): Csányi S. (szerk): Országos Vadgazdálkodási Adattár. SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő Stark M – Mészáros K. (1998): A marketing erdészeti sajátosságai In: Piacépítés 98 - EU csatlakozás. Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Vezető- és továbbképző Intézet, Budapest, 1998: 67-80. Vajdics J. (2003): Vadászturizmus a Dunántúlon Budapest 53