Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » PSZF Államvizsga tételek - Pénzintézet szakirány, 2006

BGF-PSZF Államvizsga Tételek Pénzügy szak / Pénzintézet szakirány 2006 Elemzés tételek 1.) Az elemzés szükségessége, fogalma, logikai tartalma, az elemzés célja és tárgya, az elemzés fajtái, szakaszai és végrehajtása. Az elemzés rendszere Az összehasonlítás, mint az elemzés alapvető, jellemző módszere E1 Az elemzés szükségessége A piaci viszonyok közepette tevékenykedő vállalkozások, a vállalkozási management csak kellő informáltság birtokában képes helyes döntéseket hozni, megfelelő célokat megfogalmazni, a célokat megvalósítani, a megvalósítást, az eredményeket nyomon követni, értékelni azok forrásait, feltárni befolyásoló tényezőit. Az említett informáltság megszerzésének legfőbb eszköze a gazdálkodás szükségleteit tükröző gazdasági elemző munka. Ezen tev-k révén juthatnak a szükséges infokhoz. A foly-san változó gazd-i környezet megköveteli a vállalk-k vezetőitől: - foly-san döntéseket

hozzanak - figyelemmel kísérjék döntéseik végrehajtását - megvizsgálják, h a kitűzött célt elérték-e - minden szükséges döntést meghoztak-e a hosszú távú kedvező piaci helyzet, vmint a vállalk eredményessége érdekében Mert közp-i előírások szükségessé teszik az elemzés alkalmazását pl.: számv-i tev kieg mellékl Info-kat igényelhetnek befektetők, hitelint-k, akik infoéhségüket az elemzés által csillapíthatják. Fogalma: Az elemzés görög eredetű szó, amely szűkebben értelmezve részekre, elemekre bontást jelent. Tágabb értelemben, mint tudományos kutatási módszert említhetjük. Mindazon tevékenységek összessége, melyek a társadalmi-gazdasági folyamatok által meghatározott vállalkozási, újratermelési folyamat összefüggéseinek feltárására irányulnak, megalapozván ezáltal a vezetői döntéseket, ezen keresztül a vállalkozás gazdálkodását, a vállalkozási menedzsment és a munkatársak céltudatos

tevékenységét. A gazd-i elemzés a gazd-i vezetés nélkülözhetetlen eszk-e, lényegében olyan módszer, amelynek segítségével a vezetők részére elengedhetetlenül szükséges tájékozottság biztosítható. Segítségével a jelenségek megismerhetők, mindannak egésze, mind alkotórészei, mind pedig környezetével való kapcsolata, viszonya. Alapja: a dialektika (=a gazdasági jelenségek, folyamatok egymással összefüggésben, sokoldalú kölcsönhatásban, esetleg ellentmondásban vannak). Logikai tartalma: A megismerés két fő szakaszra bontható. - analízis: A vizsgált jelenségek lehető legapróbb részekre történő bontása, a részek vizsgálata, értékelése. Mindig keressük a részek helyét és funkcióját az egészen belül. - Szintézis: A részek újbóli egyesítése, a vizsgált egész elemzése, a részegységek kölcsönhatásainak tükrében. Analízis nélkül elképzelhetetlen, de az analízis önmagában nem elég a megismeréshez.

Tárgya: a teljes újratermelési folyamat valamennyi szférája. Az elemzés tárgyát mindig az információigényekből kiindulva állapítjuk meg. Célja: sokirányú lehet. • A vállalati döntések előkészítése, megalapozása (rövid, hosszú távú döntések), • A kitűzött feladatok teljesítésének mérése, az eltérések okainak feltárása, • A vállalati tev átfogó elemzése, • A belső érdekeltségi rendszer kialakítása, működésének segítése. Az elemzőnek jelentős és alapvető tárgyi ismeretekkel kell rendelkeznie. Ismernie kell a környezeti hatásokat és a váll önálló mozgásterét. Az elemzésnek meg kell alapoznia, elő kell készítenie: 1 • • • • • a döntés szükségességének felismerését, a döntés időbeni meghozatalát, a változatok közül a legkedvezőbb kiválasztását, az elhatározás megvalósítását, a döntések eredményeinek ellenőrzését. Fajtái: • A vezetési folyamatban betöltött

funkció alapján: • Céljuk szerint • Tárgyuk szerint. • Periodicitás • Periodikus • Aperiodikus • Egyszeri • Terjedelem szerint. • Átfogó (az egész vállalatot elemezzük gazdaságosság és hatékonyság szempontjából) • Részleges (termelőegységenként). • Jellege alapján: • Leíró-prognosztizáló, (a tények és a változatok közötti összefüggések vizsgálata dominál) • Döntés előkészítő • Megközelítés módja szerint: • Műszaki-gazdasági (mennyiségi) • Gazdasági (érték) elemzések pl:hatékonyság, termelékenység, likviditás • A folyamat állapota, helyzete szempontjából: • Statikus (a gazd-i folyamatokat egy pillanatnyi állapotnak megfelelően vizsgáljuk) • Dinamikus (folyamatukban, mozgásukban vizsgáljuk) • Idő szempontjából: • Döntés előtt, (elsődleges célunk optimális, vagy ahhoz közeli döntés hozatala) • A végrehajtás szakaszában (a döntés célirányos megvalósítását kell

segíteni) • Utólagos vizsgálat (a gazdálkodás színvonalának megítélésére, a döntések hatásainak, eredményeinek minősítésére kell szorítkozni) Szakaszai - - - az elemzés tárgyának, céljának meghatározása: Célkitűzés lehet átfogó. Nagyvonalú vagy előző elemzés eredménye. Előbbi esetben célunk a kritikus pontok feltárása a további nagyobb mélységű elemzés számára Végterméke nem a kiváltó tényezők, okok feltárása, hanem csak egy vagy több információ, amely azt mutatja meg, hogy milyen irányba kell részletes, mélyebb elemzést folytatnunk. Az elemzési munkafolyamatok egymásba kapcsolódása, egymásból való kiindulása az elemző tevékenység fontos alapelve. az információforrások kijelölése, számbavétele: A források megválasztásánál tartsuk szem előtt az infok ellenőrizhetőségét, folyamatos rendelkezésre állását. Az elemző tárgyi ismeretei körébe szorosan beletartozik az infok forrása

közötti eligazodás. a lehetséges közvetlen okok (tényezők) számbavétele. Itt kell szót ejteni az elemző tárgyi tudásának, tapasztalatainak jelentősségéről, fontosságáról. A lehetséges okok, tényezők számbavételénél azonban kerülni kell az előzetes véleményalkotást, az előző tapasztalatokból gyorsan leszűrt5 eredményeket. törvényszerűségek, összefüggések közgazdasági vizsgálata: Tisztázni kell, hogy a vizsgált jelenségeknek, a jelenség elemeinek és környezetének milyenek a kapcsolatai. Például oksági vagy sztochasztikus kapcsolat van-e a tényezők között az elemzéshez szükséges módszerek megválasztása, illesztése. Különleges eset, ha a feladat megoldásához nem kínálkozik megfelelő módszer. Ebben az esetben az elemzőnek alkotó módon kell eljárnia, új kérdéseket kell megfogalmaznia. információgyűjtés és feldolgozás:Az elemző tárgyi ismeretei közé sorolandó az info rendsz-ben való kívánatos

tájékozottság. adatok feldolgozása döntés a szintézisről vagy újabb célkitűzés: Két lehetőségünk van, eljutunk a célkitűzésben megfogalmazott feladat mo-ához, ez esetben választ adunk az ott megfogalmazott kérdésre, és a megfelelő vezetési szint számára megtesszük javaslatainkat. Vagy nem, vagy csak részben jutunk el a célkitűzésben megfogalmazottakhoz, ez esetben újabb célkitűzés következik. 2 Az elemzés rendszere Az elemzés elsődleges célja, hogy döntéseket készítsen elő, megalapozza azokat. Lehetőleg döntések egész körét kell átfognia. Az elemzés lényegéből fakad, hogy info-kat kell nyújtania a döntések megalapozásához Ezeknek az info-knak az újratermelési folyamat ok-okozati viszonyait kell megragadni, feltárni. Az elemzést a vállalati információs rendszerbe kell sorolni. Az elemzés info-kat fogad be, feldolgozza azokat és ezek alapján javaslatokat, info-kat ad a vállalati vezetés számára. Az

előzőekből fakadóan fontos a számvitel, a tervezés és az elemzés tartalmi, rendszerbeli egyezősége. A rendszertani kérdések másik oldala az, hogy az elemzésnek meg kell felelnie az újratermelési folyamat azon szakaszainak, elemeinek, amelyek az elemzés tárgyát képezik. Az elemzésnek a vezetés infoigénye alapján tájékoztatást kell nyújtani a vállalati újratermelési folyamatról, mint egészről. Kedvező az a tény, hogy az oksági összefüggések viszonylag állandóak, vagyis ugyanazok az okok váltják kik a hatásokat. Többnyire csak a hatás iránya, intenzitása változik. Ez elősegíti az elemzés modellezhetőségét Az összehasonlítás Az elemző munkában általános és nélkülözhetetlen módszer az összehasonlítás. Összehasonlítással általában az egyes számszerűsíthető tényezőket értékeljük. Összehasonlítás segítségével értékítéletet alkothatunk a vállalati újratermelési folyamatról, a vállalati

gazdálkodást befolyásoló tényezők hatásainak irányáról. Intenzitásáról, mértékéről, a gazd-i foly-k menny-i és min-i jellegű kapcsolatairól. A nem számszerűsíthető tényezőket min-i jegyeik alapján tudjuk összehasonlítani. Az összehasonlításnál csak azonos módszerrel és tartalommal kiszámított adatokat használhatunk fel Segíti a legkedvezőbb változat kiválasztását, ahol szükséges feltétel, hogy az összehasonlítás tárgyai legyenek valamiben megegyezők, hasonlóak, másrészt viszont különbözőek. Az adatokból minden olyan tényezőt ki kell szűrni, amely torzíthatja az összehasonlítást. A torzító tényezők kiszűrésének több lehetősége van - azonos árakon történő értékelés: Az árváltozások hatásának kiszűrése árkorrekcióval vagy az árindex segítségével történik. Ez utóbbit tesszük amikor változatlan áron értékelünk - Egységre vetítés: Ez esetben adataink kapacitásegységre,

termelőberendezésekre, termelőterületekre vetítjük - Az egymásra vetítés: Azt jelenti, hogy az összehasonlítandó (tény) adatot terv vagy bázisszintre, vagy a terv és bázisadatot tényleges szintre számítjuk át. - Az adatoknak azonos egységekre való átszámítása: Közös „nevezőre” hozhatjuk így a termékeket, hozamokat, például egyenértékű vezértermékben. Dinamikus vizsgálódásoknál a naturáliák, ill az azokból számított egyenértékek kevesebb torzító tényezőt tartalmazhatnak, mint az értékmutatók. Megkülönböztetünk, - terv-összehasonlítást - időbeli összehasonlítást - területi ismérv szerint összehasonlítást. Az elemző munka során leggyakrabban előforduló összehasonlítások. - - terv-összehasonlítás: Jellemzője, hogy maga a terv, ill annak meghatározott mutatószámai szolgálnak mércéül, alapul a ténylegesen elért eredmények megállapítására. Ügyelni kell tehát arra, hogy a terv jó mérce

legyen az elért állapot értékeléséhez. A terv és tényszámok összehasonlításánál nem helyes, ha csak az eltérés mértékét alkalmazzuk kritériumként, hiszen különböző tényezők hatásai egymást kiegyenlíthetik, elfedvén az eltérések tényleges okait, a különböző tényezők konkrét hatásait. Az eltérések tekintetében lényeges a tűrési határ (szignifikancia szint) megállapítása ugyancsak lényeges. Időbeli összehasonlítás: A gazdasági jelenségek változásának, fejlődésének mérésére szolgál. Különböző időszakok vagy időpontok értékeit állítjuk szemben egymással. Egy konkrét időszak vagy időpont megítélésénél mércéül egy másik időszak, időpont szolgál. A vizsgált jelenséget annak részével, a részeket egymással: A részeknek az egészen belüli, ill a részeknek egymáshoz viszonyított aránya fontos belső egyensúlyt tükrözhet, vagy ítéletalkotás alapjául szolgálhat. A statból átvéve a

megoszlási és a koordinációs viszonyszámokat használjuk Szükségletet a fedezettel: A vállalati gazdálkodás több tényező állandó egyensúlyi helyzetét követeli meg. Ennek érdekében szükséglet és fedezet állandó mérlegszerű összevetése és fenntartása szükséges. Tényleges és optimális feltételeknek megfelelő adatok összehasonlítása: Optimális végrehajtási időszak határozható meg. Vizsgálnunk kell az ettől való eltérések hatásait Egyes nemzetgazdasági ágazatokban az optimális intervallumoktól való eltérés mindig hozamkieséssel jár. A tényleges és norma szerinti, vagy normatív adatok összehasonlítása: Ezen összehasonlítások az operatív irányítás számára szolgáltatnak hasznos infokat . A gazd-i foly-knál sok tényező normalizálható Így pl az anyag, az energia, az élőmunka felhasználás. A normatívákat is többnyire normaként kezeljük, de ezek nem 3 - - tudományosan megalapozott vizsgálatokon,

méréseken, műszaki-gazdasági számításokon, hanem stat-i vizsgálatokon alapulnak. Az érdekeltség alapján elhatárolt gazdálkodó egységeket, felelősségi központok összehasonlítása: Ezen összehasonlítások elsősorban a belső tartalékok feltárását segítik elő és alapjául szolgálhatnak mind az eredmények, mind a hibák feltárásának is. Összehasonlítás azonos feltételekkel rendelkező vállalattal: A lehetőségek kihasználásának mértékére kaphatunk választ. Összehasonlítás kiemelkedő eredményeket produkáló vállalattal: a gazdálkodás színvonalának megítéléséhez szolgálhat ezen támpont. Ezen összehasonlítás kapcsán meg kell említeni az un modell-összehasonlítás módszerét. A modell lehet egy kiemelkedő er-ket elérő vállalkozás, vagy egy elképzelt, modellezett vállalat A modellezett vállalatot optimális mutatókkal ruházzuk fel és az elemzés az ettől való eltéréseket öleli fel. Összehasonlítások

megyei, regionális, országos és nemzetközi adatok alapján: Ezen összehasonlítások mindig csak relatíve alkalmasak viszonyításra, következtetések levonására. 4 2.) A tényezőkre bontás, mint az elemzés alapvető módszere Matematikai, statisztikai és gazdasági számítások az elemzésben. Sajátos elemzési módszerek (ABC-elemzés, portfolió-elemzés, termék-életgörbe vizsgálat, benchmarking, értékelemzés és forgatókönyv-technika) E2 A gazdasági elemzés tárgya az újratermelési folyamat valamely területe. Az elemzés egyik fontos célja a vállalati újratermelési folyamat tényezőinek kutatása. Ezek ismeretében és ezeken keresztül lehetséges végülis a tudatos beavatkozás. Ehhez ad segítséget a tényezőkre bontás módszere Az elemzésben a tényezőkre bontás egy célra irányított, másrészt célratörő vizsgálatot jelent az okok, tényezők feltárása érdekében. A felbontás mélységét mindig az elemzési feladat

jellege határozza meg. Célunk a döntések megalapozásához szükséges információk birtokbavétele Az elemző munkában célszerű a lépésenkénti felbontás, tehát mindig a közvetlen okokat, tényezőket tárjuk fel. A felbontás változatait, sorrendjét mindig az összes lényeges feltétel és összefüggés szem előtt tartásával kell megállapítanunk. A tényezőkre bontásnál ügyelnünk kell a felbontott tényezők szakszerű, logikus illeszkedésére. A felbontás mindenkor összehasonlítással, értékeléssel, a tényezők közötti ésszerű szelektálással párhuzamosan folyik. A felbontás végezhető abszolút számok, indexek és az indexek logaritmusai alapján. A tényezőkre bontás egyik sajátos módszere az ún láncbehelyettesítés , amikor az addig vizsgált tényezőkhöz mindig egy újabbat kapcsolunk, kimutatva annak számszerű hatását, a többi addig vizsgált tényezőt pedig természetesen változatlannak kell tekintenünk. Ezen

módszer további változataként említhető az abszolút és a százalékos különbözetek , valamint táblázatos formában történő bemutatásának módszere. Az elemzésben felhasználható többi módszer: Statisztikai módszerek - viszonyszámok: Vannak összehasonlító-, megoszlási- és intenzitási viszonyszámok. Az utóbbi felhasználására az elemző munkában elsősorban a következő területeken kerülhet sor pl. munkatermelékenység, bérszínvonal, eszkgazdálkodás, jövedelmezőség. - számított középértékek: Megállapításuk során olyan mutatószámokat kapunk, amelyek alkalmasak a vizsgált gazd-i jelenség átl-os nagyságának bemutatására, a fejlődés átl-os mértékének bemutatására, az átl-tól való eltérések előjeltől független megállapításának megalapozására. - helyzeti középértékek: Célja pl a vizsgált stat-i sorban leggyakrabban előforduló értékek meghatározása módusz). Ezen számítás használható pl a

keresetek elemzésénél. - szóródás: Vizsgálatával elsősorban a számtani átlagtól való eltéréseket tudjuk érzékelni. Ezek önmagukban azonban nem minősíthetők, ezért szükséges a relatív szóródás megállapítása. A szóródás egyben arra is utal, h a számtani átlag mennyiben alkalmas a vizsgált sokaság jellemzésére. - Indexek: Két csoportot különböztetünk meg. Vannak a termelés értékbeni elemzésénél használatos érték, volumen és árindexek, amelyek a termelés terjedelmében bekövetkező változás, ill ennek résztényezői kerülnek előtérbe, hiszen ezek mutatják a vállalkozásnak a termelés oldaláról bekövetkezett növekedését vagy csökkenését. A másik csoport főleg a termelékenység és a munkabérek vizsgálatánál felhasználható főátlag, részátlag és összetétel index. A vizsgált gazdasági jelenségek valódi változására a részátlag index utal - Trendszámítás: A változás fő irányát, tartósan

érvényesülő tendenciáját (alapirányzatát) állapíthatjuk meg. Ehhez azonban mindenképpen szükséges a véletlen, idényszerű vagy periódikusan jelentkező hatások kiszűrése. - Korreláció- és regressziószámítás: Alkalmazásával információt kaphatunk menny-i sorok, tényezők közötti kapcsolat irányáról, szorosságáról, valamint az egyik tényezőváltozó által a másik tényezőben előidézett változás nagyságáról. Matematikai módszerek - optimumszámítások - programozás Ezek az ún „ kemény” módszerek eredményesen alkalmazhatók a rövidtávú tervezésben, a döntéselőkészítésben. Gazdasági számítások Ezek már utalnak a vizsgálat céljára és tartalmára is. Ezek lehetnek - gazdaságossági számítások: Célunk a gazdaságosabb változat, lehetőség vagy gazdaságossági sorrend megállapítása. - Ktgkalkulációk: Ktg-k, másrészt az eredmény megállapítását szolgálják. - Hatékonysági, jövedelmezőségi,

termelékenységi vizsgálatok, valamint a vagyonra, pü-i helyzetre, eladósodottságra és a megtérülésekre utaló elemzések: Ezek inkább utólag végezhetők el. - Kapacitás-kihasználás: Ezzel kapcsolatos számítások kiterjednek az emberi erőforrások, a t eszk-k, a mezőgazdban pedig a termőföld körére. 5 - Készletgazdálkodás: Idesorolható az egész anyag és információ- áramlási folyamatok. Minőség: Gazdasági vetületében a minőség változásának bemutatása igen meggyőző lehet, ha számszerűsítjük pl annak er-re gyakorolt hatását is. - Logisztikai teljesítmény: Ezt alapvetően a vevőink minősítik, de a konkurenciához viszonyított teljesítmény is igen fontos támpontokat ad. Ilyen számítási mód pl az Á-K-F struktúra, amely a termékek, tevékenységek fedezeti összegének megállapítására szolgál. Ért N árbev-Ért közvlen ktg = Termékek, tev-k fedezeti össz Az Á-K-F-N struktúra a fedezeten túl már ez er

megállapítását is célozza, mivel a vizsgálódásba bevonja a közvetett ktg-k körét is. Fedezeti össz – Közvetett ktg( fel nem osztott) = Termékek, tev-k er Az előbbi számítás megbízhatóságát a szakemberek általában nem vitatják, de az utóbbiét igen, mégpedig a közvetett ktg-k helyes felosztásának nehézségei miatt. További módszer a teljes ktgkalkulációs rendsz, amely inkább háttérbe szorul, és a részktg-kalkulációs rendsz-k terjedtek el, mint pl direkt costing, fix ktg-fedezet számítási rendsz, egyedi ktg és fedezeti összeg számítási rendsz. Ezen módszerek kiindulási alapja, h B erkategóriákkal dolgoznak, másrészt pedig a döntés ktg-eit vetik össze a döntés eredményeivel. Sajátos elemzési módszerek - - - - ABC (Pareto) elemzés: A fontosság alapján jelöljük ki az ún ABC elemeket. A módszert egyaránt alkalmazhatjuk a személyügyi tevékenységben vagy a termékeknek az árbevétel volumenéből való

részesedés tekintetében, vagy éppen készleteknél. Portfolió elemzés: Piaci viszonyok között egyre inkább szükség van a termékek, termékcsoportok, üzletágak piaci helyzetének megállapítására, ez alapján pedig a célirányos termékstratégiák kialakítására. Ennek egyik hasznos eszköze a portfolió. Ez alapján alakították ki az igen jól áttekinthető és szemléletes termékportfolió (Boston) mátrixot, amelyben termékeket, termékcsoportokat vagy szervezeteket, egységeket, üzletágakat szerepeltethetünk. A portfolió elemzés fontos célja, hogy az erőforr-kat, tartalékokat olyan területekre irányítsuk, ahol a piaci erőforr-k kedvezőnek valószínűsíthetők. A portfolió elemzésnek többféle változata is lehetséges Az egyik amikor a piaci részesedés és a piaci részesedés bővülése alapján helyezzük el termékeinket vagy üzletágainkat a portfolió mátrix mezőiben. Ábra 35 old A kiegyensúlyozott portfolióban közel azonos

mértékben uralják a termékek a mátrix mezőit. Legkedvezőtlenebbnek az ún „döglött kutyákat „minősítjük Célszerű előállításukat, tevékenységüket megszüntetni, vagy legfeljebb szellemi tőkével a termékeken javítani. Számos ok indokolja a piacról történő kivonást, mint pl csökken a termékek iránti kereslet, jobbak és olcsóbbak a konkurens termékek, nem felel meg már a hatósági előírásoknak. Van az ún „fejőstehenek”, aminek jellemzői a piaci bővülés üteme lassú vagy stagnál, piaci részesedése viszont magas, befektetett tőkének már megtérült, a termelés fenntartása nagyobb beruházásokat nem igényel. Ezeket a termékeket, üzletrészeket ha lehet minél tovább fejni kell és a képződő pü-i forr-kat más ígéretes termékekbe kell invesztálni. Pénzügyileg támogatásra elsősorban a „problémás gyerekek” szorulnak. Dönteni kell, h jelentős pü-i ráf-kal növeljük-e a piaci részesedést vagy a

bővülés csekély esélye miatt lemondunk róla. A „sztárok” ált-ban a külső és belső kritériumoknak megfelelnek, viszont piaci részesedésük még alacsony. A termékek életútja akkor lesz sikeres, ha sztárokká, majd ezek után fejőstehenekké válnak. A módszer érzékeny a szubjektív minősítésre, ennek kiküszöbölésére helyes ha team munkát alkalmaznak. Specializált, kisméretű piaci szegmentumokban működő vállalkozásoknál nem alkalmazható. Termék életgörbe vizsgálat: A termékek, szolgáltatások életciklusának jellemzésére, elemzésére használhatók. Alkalmazásuk fontos infokat szolgáltathat a marketing szempontjából, a forgalom és nyereség becslésére, a szükséges és kívánatos fejlesztési akciók tervezéséhez. A klasszikus életgörbe a termékek értékesítését szemlélteti az idő fgv-ében. A termék életgörbének nemcsak időbeli, hanem területi dimenziói is vannak Életgörbék készíthetők nemcsak a

forgalom, hanem az árak és főleg az er alapján is. A keresletet a termék fogadtatása, elfogadása szemszögéből közelítjük, míg a kínálatot a követendő magatartásformák határozzák meg. Benchmarking: Alapja azon gondolkodásmód, feltételezés, hogy a másik vállalkozás biztosan jobban csinálja. A termékek, szolgáltatások és a folyamatok összehasonlító elemzését jelenti a versenytársakkal. Nem más, mint megtalálni és alkalmazni a legjobb gyakorlatot. Három alapvető típusa van Vállalaton belüli benchmarking, ami saját keretein belül méri egymáshoz a hasonló tev-et folytató egységeket. Vállalatok közötti ~ , amiben az adott vállalatot hasonló vagy ugyanolyan vállalattal hasonlítjuk össze. Funkcionális ~, amikor termékeket, szolgkat és vállalati foly-kat hasonlítanak össze a legjobb vállalatokkal függetlenül attól, h azok milyen iparágban működnek. A benchmarking eljárásnak öt lépése van 1-tárgyának a

meghatározása, 2-benchmarking team kialakítása, 3-partnerek meghatározása, 4- infok gyűjtése és elemzése, 5- feltárt hiányosságok és problémák megszüntetéséhez szükséges lépések megvalósítása. Értékelemzés: Rendkívül piackonform, hatékony eljárás, mert mindenkor a fogyasztói, felhasználóigényekből kiindulva állapítja meg a funkciót, majd a szükséges funkciók hordozóit. Fő ismérvei: funkciók és a ktg-k rendszeres elemzése, a csoport munka, az értékelemzés technikái. Eredményesen alkalmazhatjuk a gyártmányok és technológiák kialakításánál, beruházások tervezésénél, minőségjavításban, szolgáltatásokban, közbeszerzéseknél, áht-i önkormányzati munkában, szervezeti formák kialakításánál és müködtetésénél. Három 6 - - fajtája van. Értékjavítás, amikor a már meglévő termék értékelemzését jelenti a funkciók javítása és/vagy a ktg-k csökkentésére irányultan. Kevésbé

hatékony, viszont a termék életgörbéje során többször is elvégezhető Értéktervezés,melyet a kialakítás, a tervezés szakaszában alkalmaznak. Hatékony, mert nagyban segíti a korszerű megoldás kialakítását, valamint megakadályozza a felesleges ktg-k keletkezését. Értékellenőrzés, mely értékvizsgálatot, vagy az értékelemzési javaslatok megvalósításának figyelemmel kísérését jelenti. Forgatókönyv (szcenario) technika: Egyik jellemzője az, hogy az alternative lehetséges jövendő szituációkat felmutatja. A forgatókönyveket szisztematikusan a jelenlegi helyzetből fejlesztik ki Ezek valószínű jövőképek, Forgatókönyvön a lehetséges jövőbeni helyzet leírását és annak az útnak a leírását is értjük, ami a jövendő szituációkhoz vezet. Ha ezen az úton olyan zavaró esemény történik, aminek a hatása a trendet megtöri és más irányba tereli, akkor fejlődési út jön létre. A trend megtörése (zavaró tényező)

reagálva egy kis időeltolódással ellene ható intézkedéseket tesz, aminek következtében az utat visszatéríti az eredeti irányba. A technikának 8 lépése van. 1. lépés: a tervezési feladat strukturálása és definiálása(feladatelemzés) Pontosan kell megfogalmazni a feladatot, háttérinfokat kell gyűjteni és elemezni. Ezután találni kell minden résztvevő számára elfogadható és érthető megfogalmazást a tervezési feladattal kapcsolatban. A feladatterület számára azonosítani kell a strukturális jellemzőket és megoldatlan feladatokat. 2. lépés: vállalkozási területre ható befolyásoló tényezők azonosítása és strukturálása Összegyűjtjük a vizsgált területre ható összes külső befolyásoló tényezőt. A befolyásoló tényezőket csoportosítjuk és felsőbb fogalom címszóval jelöljük őket. Az így strukturált befolyásoló tényezőket hatásuk intenzitása szempontjából strukturáljuk. 3. lépés kivetítések és

alternatív deszkriptotok felállítása (trendkivetítések) A kapott tényezőkhöz jellemző nagyságokat (deszkriptotokat) fogalmazunk meg. Ezek száma többnyire 15-35 között van Kialakítása vagy indexérték vagy röviden leírt állítás alapján történik. A befolyásoló tényezők nagyobbik része minőségi jellegű. 4. lépés alternatív konzisztens feltételezés, csomagok képzése és kiválasztása (feltételezés csoportosítás) A különböző alternatív feltételezéseket csoportosítjuk. Ehhez rendszerint számtani algoritmust használunk 5. lépés a kiválasztott környezet-forgatókönyvek kidolgozása és értelmezése (forgatókönyv kifejlesztés) A kiválasztott feltételezés csomagokhoz hozzá kell fűzni a 3.lépésben kidolgozott egyértelmű deszkriptorok kivetítéseit. Idő-lépésekkel haladunk előre Minden közbeeső időpontnál az összes deszkriptor jellemző tartalmi összehasonlítást elvégezzük és az új időszakban követjük az

előző periódusnak fejlődésre ható reakcióit. Majd a forgatókönyveket verbálisan megfogalmazzuk Ez a szöveg rendszerint 5-12 oldal 6. lépés szignifikáns zavaró események bevezetése és hatáselemzése (trend-megtörés elemzés) A zavaró esemény olyan hirtelen fellépő esemény, amit korábban a trend jellegében nem ismertek fel és ami a trendeket más irányban mozdítja el. A trendet megtörő esemény nem feltétlenül negatív, lehet pozitív esemény is. Majd kiszűrik azokat az eseményeket , amelyek a forgatókönyvet legerőteljesebben befolyásolják, és nagy bekövetkezési valószínűséggel rendelkeznek. Az így kiválasztott trendmegtörő eseményeket ezután pontosan leírják, utána a forgatókönyvekbe bevezetik és hatásukat követik. Így keletkeznek a környezet-forgatókönyvek variánsai. 7. lépés forgatókönyvek kidolgozása, illetve a vizsgált terület számára a következmények levezetése Ehhez két eljárási mód van. Ha van

konkrét stratégiai kérdésfeltevés, akkor közvetlen a környezet-forgatókönyvekből le lehet vezetni a következtetést. Általános jellegű feladatoknál ezzel szemben az a célszerű, ha a vizsgált területre is dolgozunk ki forgatókönyveket. 8. lépés rendszabályok megfogalmazása szűkebb értelemben már nem tárgya a forgatókönyv-technikának Az a jó, ha a forgatókönyv kidolgozásában résztvevő személyeket lehetőleg közvetlenül a forgatókönyv kifejlesztése után bevonjuk a rendszabályok megfogalmazásába. A csoportmunka ennél a lépésnél is bevált Ellenőrző listák: Abban segítenek az üzleti tevékenység során, hogy saját helyzetünket reálisan tárgyszerűen tudjuk megítélni, elemezni. Az ellenőrző listák lényegében célirányos listák Több ismérv szerint is csoportosíthatók. 7 3.) Az ellenőrzés alapfogalmai, kialakulása és fejlődése Az ellenőrzés jellemzői és csoportosítása Az ellenőrzés eszközei és azok

alkalmazásai. Az ellenőrzéshez kapcsolódó jogok és kötelezettségek E3 Ellenőrzés: Ellenőrzés alatt általában ténymegállapító, összehasonlító, értékelő, javaslattevő tevékenységet értünk, amely indokolt esetben ki kell, hogy térjen a személyes felelősségre is. A tényhelyzet mérését, és ennek valamilyen normával, követelménnyel való egybevetését jelenti a bemenetek módosítása céljából, hogy a rendszert a tervezett szintre, normára állíthassák vissza. Feltárja a hibákat, javaslatot tesz azok megszűntetésére. Összetett, sokoldalú és sokféle tev-t jelent A vezetés, az irányítás szerves része. Felöleli az állami ell-k mellett a magántulajdonon alapuló tulajdonosi ell-ket és ebből eredően a belső ell-t. Az ell minden társadalomban működik, alapvető fontosságú tev Ell-i rendsz alatt nemcsak a kifejezetten ell-i feladatok ellátását szolgáló szervezetek összességét kell érteni, hanem a rendsz egésze

szempontjából fontos ell-i feladatokat látnak el ált-ban a tev-ük folyamatába építve, annak részeként. Az ell-i rendsz magában foglalja: - az államhatalmi és igazságszolgáltatási szervek, valamint az Alkbíróság ell-i tev-ét - az államig-i szervek ell-ét - a tulajdonosi ell-t - a pénzint-i ell-t - a belső ell-t - a független könyvvizsgálói ell-t Célja: Az ell célját mindig az általa képviselt érdekek határozzák meg. Két csop-ba sorolhatjuk őket - hatósági érdekek - tulajdonosi érdekek Tárgya: valamilyen emberi tevékenység, cselekedet, magatartás vagy magatartás sorozat, továbbá embercsoportok össztevékenységének értékelése. Ellenőrzési rendszer: az ellenőrzések megszervezésének és végrehajtásának intézményesített formái. Kialakulása Az ellenőrzés az anyagi termelés szükségleteiből keletkezett, vele együtt fejlődött és jelentősége abban a mértékben nőtt, amilyen mértékben társadalmivá vált. Az ell

köre a történelem folyamán fokozatosan bővült Bekerült a kisebb közösségek, társadalmi csoportosulások körébe, majd a közintézményekbe és kialakult a termelésben és a gazdasági életben is. Elsősorban a hadsereg fenntartási ktg-einek a vizsgálata, majd a ktgvetés felhasználásának és az adófizetési köt teljesítésének az ell-e fejlődött ki. Ahol együttműködő csoport vagy fejlett közösségi élet van, ott természetszerűen megjelenik a közösségi ell is. Egyéni alkalmazkodás nélkül nincs emberi közösség Fejlődése Fejlődésére többféle tényező hat, mint pl: - gazdasági fejlettség: Meghatározó szerepe van, mert az ell-i rendsz a gazdaság állapotával kölcsönös összefüggésben van - földrajzi tényező: Területi kiterjedés, földrajzi elhelyezkedés, esetleges tagoltsága jelentős ell-i rendszerbeli eltérések okozója lehet. - Infrastruktúra: Ennek kiépülése, fejlettsége a területi különbségeket

oldhatják. - Történelmi hagyományok: A korábbi ell-i rendsz-k egyes elemei tovább élnek, esetleg újra megjelennek, de már alkalmazkodva a megváltozott, új feltételekhez. Az ell-i rendsz további várható és szükséges változásait jelentősen befolyásolják Mo eu-i integrációs törekvései. Általános jellemzői: • Egységes rendszert alkot, • Átfogja a társadalmi-gazdasági élet minden területét, • Az állampolgárok érdekeit védi és képviseli, • Segítő szándékú. • Az ellenőrzés ezen ált. jellemzői alapelveiben és működési elveiben jutnak kifejezésre 8 Alapelvei: • A törvényesség biztosítása (jogszabályok, utasítások betartása, betartatása; minden terhelő megállapítást bizonyítani kell) • A vezetés munkájának segítése • Az ellenőrzöttek munkájának segítése. Az alapelvekben az ell legfontosabb feladatai fejeződnek ki, a működési elvek pedig a feladatok hatékony elvégzésének biztosítékai.

Működési elvei: • Tervszerűség (Az ell alá kerülő szervek, az ellenőrizendő feladatok, az ell időpontja előre meghatározottak, és az ell-t ennek megfelelően folytatják. Vannak éves, féléves, de több évre szóló vizsgálati tervek is) • rendszeresség (meghat időszakonként, meghat rendben és tervek szerint) • folyamatos (ellenőrzési időszakok kihagyás nélkül követik egymást) • átfogó jelleg (váll-i tevékenység egészére kiterjed) • egységes központi irányítás és koordináció. Ellenőrzések csoportosítása: • Vele szemben támasztott követelmények szerint: • Szabályszerűségi ell-k: Az ell tárgya szabályozottságának és a szabályok betartásának ell-e. Pl: számv-i pol megvan-e? Ez alapján végzik- e a könyvelést? • Teljesítméyell: Nem előre megfogalmazott és leírt szabályok megtartása, hanem racionális dolgoknak való megfelelés ell-e. • Tartalma szerint • Pü-i, gazd-i ell • Szakmai ell: szakmai

tartalmát vizsgálja egy tev-nek Sokszor nehezen választható szét, főleg teljesítményell-nél. • Az ell-t végző szempontjából • Külső ellenőrök- függetlenek, nem tudja befolyásolni, nincs munkaviszony • Belső ellenőrök- mérhető, tapasztalható kapcsolat, munka vagy megbízásos viszony Az ellenőr és az ellenőrzött között milyen a kapvsolat. • Az ell-k önállósulási foka szerint • Tev-k foly-ába épített ell (CONROLL): Az ellenőrzés az ellenőrizendő foly részét képezi. Pl: gyártásközi minell. Részenként kell elvégezni az ell-t és nem a végén, ezzel sok ráf-t lehet megspórolni Két felt-e van: - előre meghatározott szabályok szerint működjön - a foly megkezdése előtt helyezzék el az ell.i pontokat Ha hibát talál, megszakítja a foly-t, kötelez a kijavításra, addig nem engedi tovább, amíg nincs kijavítva. • Időszaki ell (AUDIT): A vizsgált foly-tól függetlenül, rendszeres vagy rendszertelen

időszakonként kívülről vizsgálják, tehát nem része. • Az ell időpontja szerint • Előzetes ell-k: Mielőtt az ellenőrizendő foly elindulna, végrehajtják már az ell-ét. Pl: utalványozás • Egyidejű ell: A tényhelyzettel párhuzamosan jelen van már az ell is. • Utólagos ell: Nem egyenlő az utóvizsgálattal. Egy bekövetkezett folyamatot utólagosan ell-nek Mo-on az ell-k többsége ilyen. • Az ell-k gyakorisága szerint • Állandó ell/foly-os ell: Megszakítás, szünet nélkül megy az ell. • Időszakos ell: Rendszeres vagy rendszertelen időszakonként visszatér. Pl: adóell • Egyszeri vagy egyedi ell: Egyszeriséget jelent. • Az ell tárgya szerint • átfogó • téma ell: Több szervezeti egységnél egyidejűleg ell-nek egy témát. Előnye, hogy általánosító következtetésekre ad lehetőséget. • Cél ell: Egy szervezetnél egy konkrét kérdés megválaszolása. • Utóvizsgálat: Megvizsgálják, h az előírt kijavításokat

megtették-e, és azt hogyan. Nem az ell megismétlése!!! • Az ell részletessége szerint • Részletes/teljes körű ell: A vizsgált jelenség minden egyes alkotó elemét megvizsgáljuk. Hosszadalmas • Mintavételes ell: Alapsokaságból részsokaságot emelünk ki, amelynek minden egyes elemét megvizsgáljuk, és ez alapján következtetünk az egészre. Itt felmerül az ell-i kockázat 9 • Próbaszerű ell: Szúrópróba szerűen 1-1 egymástól független elemet emelünk ki, és megpróbálunk ebből következtetni. • Módszerét tekintve: • folyamatos adatokon alapuló (felt megbízható adat) • beszámoltatás (szóban, írásban) • vezetők helyszíni ellenőrzése • találkozó ellenőrzés (okmány bizonylatok ell-e) • összefüggésekre alapozott ellenőrzés (Nem biztos, h mindent alá tud támasztani tárgyi bizonyítékokkal, ezért ilyenkor gazd-i összefüggéseket használ fel.) ELLENŐRZÉS MÓDSZERTANA 1, Az ell eszközei és azok

alkalmazásai A követelmények megismerésének forrásai • Központi célkitűzések • kormányszintű célok, feladatok, • gazdaságpolitikai koncepciók • ágazatpolitikai elvárások, • szakági elképzelések. • Normatív előírások, jogszabályok • törvények, • kormányrendeletek, • miniszteri utasítások, • hatósági előírások. • Vállalkozáson belüli szabályzatok • társasági szerződés, • alapszabály, • szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ), • kollektív szerződés, • vállalati koncepciók és tervek, • számviteli politika, számlarend, • ügyrendek, ügyviteli utasítások, • egyéb belső szabályzatok, utasítások, normák, • operatív programok, • technológiai előírások • Együttműködési kapcsolatokat szabályozó követelmények • szerződések, • szabványok, • törvényszerűségek. Megismerés és mérhetőség: • regisztráló mérések (a vizsgálandó egynemű tárgyak,

jelenségek, stb. sokaságból kiemelünk egy bizonyos ismérvet és minden olyan esetet rögzítünk, amikor a termelési folyamat során megfigyeltünk egy jelenséget ezzel az ismérvvel kapcsolatban). • rendszerezés műveleteivel kapcsolatos mérések (a vizsgálandó jelenségeket vagy tárgyakat egy bizonyos ismérv növekvő vagy csökkenő mértéke szerint rendezzük sorba és rögzítjük minden egyes tárgy vagy jelenség sorszámát, amely csökkenő vagy növekvő sorban a helyét és egyben a rangját jelöli. • összehasonlítás műveleteivel kapcsolatos mérések (egy bizonyos ismérv meghat nagyságát tekintjük mérési egységnek, s a vizsgálandó tárgyban vagy jelenségben meglévő ismérvet ehhez a nagysághoz hasonlítjuk. 2, A tevékenységek megimerésének info forrásai, ált eszk • tájékozódás (az ellenőrnek meg kell ismernie a követelményeket és a teljesítésre vonatkozó okmányokat) • számvitel (állandó, pontos, megbízható info

forrás, rendszerezett, idősorrendi, teljes körű bizonylatokra épül, fontos a vagyonvédelmi ellenőrzéseknél) • statisztika (jelenségek, irányzatok, állapotok, folyamatok mérhető mennyiségi és minőségi viszonyai, állami és belső statisztikamutatószámok. Fontos az összehasonlíthatóság és a helyesség 1 • számítástechnika (meglévő rendszerek által nyújtott info, meglévő adatbázisok ellenőrzési célú felhasználása > adatátviteli kapcsolatok, nagyobb szervezeteknél az ellenőrzés és a számtech közvetlen kapcsolata) 3, Az ellenőrzés TECHNIKAI eszközei és módszerei Egymáshoz kapcsolódnak, egymást kiegészítik. • személyes megkérdezés (közvetlen is lehet) ⇒ beszélgetés egyéni, csoportos (állapot, folyamatos) ⇒ kérdőív • közvetett eszközök (okmányok tanulmányozása) ⇒ alaki ⇒ tartalmi • közvetlen eszközök: (az ellenőrzés időpontjában a meglevő állapotok és az ellenőr jelenlétében

végbemenő folyamatok vizsgálatára alkalmasak) ⇒ mennyiség rovancsolás ⇒ minőség szemle kísérlet, mintavétel (helyszínen, intézetben) KÖZVETLEN ESZKÖZÖK: Rovancsolás: A tényleges helyzetet egybevetjük a vállalkozás nyilvántartás szerinti állapotával. A számlálást az ellenőr jelenlétében a dolgozók végzik jegyzőkönyv(!) • pénztárellenőrzés: célszerű váratlanul közvetlenül nyitáskor vagy záráskor, a már naplózott tételeket le kell bonyolítani a már lebonyolítottakat pedig naplózni az ellenőr jelenlétében, de az ellenőr nem nyúlhat hozzá, a házipénztári keretet nem lépte-e túl. Pénzkészlet, egyéb értékek, még fel nem használt készpénzcsekkek és elszámolási utalványok számbavétele. Külön engedély kell az idegen értékekhez • raktárellenőrzés Szemle: Az ellenőr a vállalkozás illetékes vezetőjével megfigyel valamilyen állapotot, eseményt vagy folyamatot abból a célból, hogy azt helyesen

hajtják-e végre (gazdasági, műszaki, szociális, jogi vagy más követelmények szerint közös jegyzőkönyv(!). A megfigyelés a jelenben történi csak korlátozottan lehet múltbeli eseményekre következtetni A bizonyítás csak kis tételekben sikeres. Bevonhatók szakértők és minőségvizsgáló intézmények (minőséghiba a készletekre teljes egészében csak bizonyos esetekben lehetséges). • Technika: részvevői ellenőrzés esetén nyílt vagy rejtett megfigyelés lehet. • Sajátos területek: raktár, munka- és egészségvédelem, tűzrendészet, fogyasztóvédelem. Mintavétel: nagyobb tömegű anyag illetve termék minőségét vagy összetételét kell a vizsgálat során megállapítani. Dolgozó végzi, ellenőr jelenlétében (zárt csomagba, esetleg ellenminta is kell). mintavételi jegyzőkönyv Kísérlet: a vállalat illetékes vezető állású dolgozója az ellenőr jelenlétében mesterségesen idéz elő valamilyen folyamatot. Utalni illik

arra, hogy miért választották az adott módszert Személyes megkérdezés: általában kiegészítő jellegű ellenőrzési eszköz. Csak akkor eredményes, ha világos, hogy mit akarunk tudni, annak érdekében mit kell megkérdezni, kiktől, hogyan, miként lehet ellenőrizni a válaszok helyességét. Szóban vagy írásban. Pontosan megfogalmazott kérdések adott sorrendben Kérdőívnél: fontos a cél meghat, előkészítés, megkérdezettek kiválasztása, terjesztés módja, feldolgozás. A kérdőív kérdéseit témakörönként kell csoportosítani, kontrollkérdés lehet, de kerülni kell az ismétlést. Nyílt, zárt és feleletválasztós (nyílt és zárt) kérdésforma KÖZVETETT ESZKÖZÖK: Okmányokon a gazdasági események és folyamatok igazolására kiállított bizonylatokat értjük, amelyeken keresztül az ellenőrök közvetetten észlelik a tényeket. Okmányok fajtái: • kiállítás helye szerint: külső-, belső bizonylatok • rendeltetése

szerint: más szervezetekkel kapcsolatos, saját dolgozóval kapcsolatos, belső gazdasági folyamatok. • fokozatok szerint: alapbizonylatok (elsődleges feljegyzés), tovább-feldolgozási bizonylatok (összeállítás). • tartalmuk szerint: ügyviteli munkafolyamatok bizonylatai (teljes folyamatok) és ügyviteli munkaterületek bizonylatai. • kezelési előírások szerint: szigorú számadású nyomtatványok és a nem szigorúak. 1 Az iratanyag haladási iránya (1) Az ellenőrzendő szerv anyagai: Belső szabályzatok, belső utasítások, tervek, programok, bizonylatok, nyilvántartások, főkönyvi számlák, analitikus nyilvántartási számlák, naplók, felmérések tanulmányok, belső ellenőrzési anyag, egyéb iratok. jelentések, beszámolók, levelezés (2) Irányító és ellenőrző szervek: Jogszabályok, közgazdasági szabályozók, elvárások, utasítások, ellenőrzési anyagok. (3) Jelentések, beszámolók, levelezés (4) Más gazdálkodó szervek,

lakosság Megrendelések, szerződések, levelezés. (4) ⇔( 1 ) ⇒(3) ⇒(2) ⇒(1) Okmányok hitelessége: Az okmány hiteles, ha az okmány kiállításánál megtartották az alaki előírásokat, olyan személyek írták alá, akik erre az ügyrend szerint jogosultak, az okmányokban nincsenek bizonytalan eredetű vagy tartalmú javítások. Ha a fenti szabályok megsértését észleljük, akkor meg kell győződni a találkozó ellenőrzés során arról is, hogy a hibák nem állnak-e összefüggésben azzal, hogy az okmány nem a valóságot tükrözi. Az ellenőrzés LOGIKAI eszközei (1) Elemzés Az elemzés az összetett jelenségek felbontása alkotórészekre, a részek, valamint a részek és az egész viszonyának megismerése. (szintézis) A jelenségeket összefüggésekben kell vizsgálni, az elemzés hosszabb időszakot öleljen fel Az elemzés az ellenőrzés eszköze, az elemzésnél viszont fontos az alapul vett adatok megbízhatóságának ellenőrzése. (2)

Összehasonlítás • Kiküszöböléses módszerek ∼ azonosítási módszer Eseteket hasonlítunk össze abból a célból, hogy mi bennük az azonos. Szabályozó elv: ha a vizsgált jelenség két vagy több esetében csak egy körülmény közös, akkor ez a körülmény az adott jelenség oka vagy okozata. ∼ megkülönböztetési módszer A vizsgált jelenség előfordulását egy olyan esettel hasonlítjuk össze, amelyben az nem fordult elő és megfigyeljük a különbségeket. Szabályozó elv: ha –egy olyan eset, amelyben a vizsgált jelenség előfordul és egy olyan, amelyben nem, minden körülményt illetően megegyezik, kivéve egyet, akkor ez a következmény, ok vagy okozat. • Maradékelv Bármely jelenségből levonjuk azt a részt, amelyről korábbi indukciók alapján tudjuk, hogy bizonyos előzmények következménye, és a jelenség maradékát a fennmaradó előzmények következményének tekintjük. • Együttes változók Egy jelenség bármilyen

változásával egy másik jelenség is valamilyen más módon változik. Oksági –kapcsolat (3) Következtetés A következtetés az ellenőrzésnek olyan logikai eszköze, amelyet elsősorban akkor alkalmazunk, ha a vizsgálati feladat összefüggései, tényei az ellenőrzés időpontjában közvetlenül nem figyelhetők meg. (4) Szembeállítás A tényeket a követelményekkel állítja szembe, az eltérést megítéli, értékeli mindig javaslattételi szempontból. Nem egyszerű összehasonlításról van szó, mivel ell-kor az ütköztetés célja egyúttal az értékelés. Elemzés és Ellenőrzés kapcsolata • mindkettő a gazdasági folyamatok ok-okozati összefüggéseit vizsgálja • elemzés: nagyvonalakban, főbb összefüggések feltárása • ellenőrzés: teljes körű ok-okozati feltárás  az elemzés az ellenőrzés része!  azért elemzünk, hogy ellenőrizhessünk • az elemzés a vezető döntéseinek megalapozására szolgál, illetve a döntések

végrehajtásának folyamatos figyelemmel kísérésére • elemzés információira szüksége van: • mikroszinten • vállalat gazdasági vezetése • tulajdonosok és leendő befektetők • hitelező pénzintézetek 1. makroszinten 1 1. nemzetgazdaság (⇒KSH adatai) Az ell-hez kapcsolódó jogok és kötelezettségek Ellenőrökkel szembeni követelmények Személyiségi tulajdonságok - erkölcsi fedhetetlenség - közéleti tisztaság, jellemesség - felelősségérzet, kötelességtudat Magatartásbeli normák - határozott, őszinte hibafeltárás - pontos feladatellátás - udvarias magatartás - kiegyensúlyozottság, önuralom - bátorság Képességek - megfigyelőképesség - ítélőképesség - következtető képesség - szóbeli és írásbeli kifejezőképesség Jogok - betekinthessen minden olyan iratba, amely az ell-hez szükséges okmányokat, dokumentációkat kérjen, másolatot, kivonatot készítessen iratokat lefoglaljon, ha szabálytalanságot

észlel, vagy tartani lehet azok megsemmisítésétől az ellenőrzött szerv területén szabadon mozoghat, bárhova beléphet, a vezetőktől felvilágosítást kérhet részt vehet fontosabb értekezleteken Kötelességek - helyszíni vizsgálatról értesíteni a vezetőt, igazolvány, megbízólevél bemutatása ell-i feladatokat a program szerint elvégezni tárgyilagosnak lenni megállapításokat bizonyítani kell államtitkokat, szolgálati titkokat megőrizni felelősöket megállapítani attól írásban magyarázatot kérni ell-i jegyzőkönyvet felvenni, ill vizsgálati jelentést készíteni a legfontosabb adatokat az ell-i naplóba bejegyezni Ellenőrzöttek jogai - meggyőződhet a vizsgálat jogszerűségéről, kérheti a megbízólevél felmutatását a vizsgálat megállapításait folyamatosan, de legkésőbb a jegyzőkönyv alapján megismerje megállapításokra észrevételt tegyen és arra választ kapjon Kötelességek - a vizsgálat zavartalan

lefolytatásához a feltételek biztosítása a kért tájékoztatást megadja, a dokumentumokba betekintést biztosítsa a hibák kiküszöbölésére intézkedési terv készüljön, és azt végrehajtsák felelősség megállapítása esetén írásbeli magyarázatot adjon az ell.i naplót a szervezeti-működési szabályzatban meghatározott módon kezeljék 1 4.) Az időszakos gazdasági ellenőrzés megszervezése Az ellenőrzések tervezése és az ellenőrzés munkaszakaszai A belső ellenőrzés (Belső ellenőrzés a vállalkozásoknál és a hitelintézeteknél). A könyvvizsgálat A tulajdonosi ellenőrzés. E4 1. AZ ELLENŐRZÉSI MUNKA MEGSZERVEZÉSE, LEFOLYTATÁSA Munkaterv A vizsgálandó egységeket, a tervezhető, átfogó téma- és célvizsgálatokat, valamint ezek várható időpontját tartalmazza. Idő kell az ellenőrök továbbképzésére, a rendeletek, utasítások, szabályzatok és a szakirodalom tanulmányozására. Az ellenőrzési munka szakaszai

(1) előkészítés (2) felkészülés (3) helyszíni ellenőrzés (4) írásba foglalás (5) realizálás Előkészítés 1. A vizsgálat általános előkészítése, a részletes célok és feladatok meghatározása, ehhez az eszközök, módszerek kiválasztása, az ellenőrzési program kialakítása. A vizsgálati program összeállításához szükséges infók megszerzése, rendszerezése és a cél érdekében történő súlyozása. Az infók nagyjából az iratanyagok áramlásánál felsorolt anyagokból nyerhetők Az ellenőrzési program utasítás jellegű dokumentum, mely mindazon kérdéscsoportokat felsorolja, amelyek megválaszolásával a vizsgálat témája a célnak megfelelően objektíven értékelhető. A vizsgálati programok típusai: • kérdésfeltevés mélysége alapján o irányelv, o keretprogram, o vizsgálati program; • a vizsgálat szervezési módja szerint o több ágazatra érvényes, egy ágazatra érvényes o szintenként érvényes, konkrét

esetenként érvényes A vizsgálati program szerkezeti követelményei: • logikai egység; • komplexitás és lényegre törő súlyozás; • kapcsolat az előzetes infókkal, adatokkal. A vizsgálati program szövegezési követelményei: • ok-okozati összefüggés kifejezése, • egyértelmű témabehatárolás, • stílusbeli elvárások. A VIZSGÁLATI PROGRAM alaki előírása, felépítése: • általános vagy bevezető rész (vizsgálat célja vagy témája, a vizsgált egység, időszak, a vizsgálatra fordítható idő, a vizsgálatban részvevő személyek, a vizsgálatot elrendelő szerv). • érdemi rész: a konkrét vizsgálati feladatok, szempontok felsorolása: szervezettség, szabályozás, végrehajtás, késedelmek. • vizsgálatszervezési feladatok: módszer, okmányok, folyamatos megismertetés, összefoglaló jelentés kinek. • Keltezés, pecsét, jóváhagyó vezetői aláírás, ellenőrök aláírása. 2. Az ellenőrzött egységek, szervezetek

kijelölése (szinttől függően) 3. Az ellenőrök között lehetséges munkamegosztás témánként vagy egységenként Felkészülés a vizsgálatra Speciális vagy konkrét ismeretek megszerzése. • A vizsgálandó körülményekre vonatkozóak (jogszabály, terv, norma) • A vizsgált feladattal összefüggő szakmai ismeretek (szakirodalom) • A szervezetre vonatkozó helyi ismeretek (szervezet, terület, környezet) 1 Az ellenőr megbízólevéllel jár el, melynek tartalma: cégjelzés, sorszám, az ellenőrzésben részvevők neve és beosztása, vizsgálandó egység megnevezése, az ellenőrzés célja, megbízási érvényesség dátuma, kiállítás dátuma, ellenőrzést elrendelő aláírása, bélyegző. A helyszíni vizsgálat lefolytatása Megállapítja a tényleges helyzetet, feltárja a kívánt állapottól való eltéréseket. • a vizsgálat előzetes bejelentése • az ellenőrök bemutatkozó látogatása, • a vizsgálat technikai feltételeinek

biztosítása (szükséges iratok, hozzáférések, belépési engedélyek biztosítása) • a vizsgált vállalkozás működési rendjének tanulmányozása, az üzem megtekintése • ütemterv készítése, az ellenőrök közti munkamegosztás és együttműködés (realizálás módja, határideje) • a vizsgálat közben tanúsítandó magatartás (kritika, önbírálat, eltéríthetetlen, udvarias segítőkész, türelmes) • a vizsgálati programban foglaltak végrehajtása • az okmányok ellenőrzése o okmányok amelyekből a követelmények ismerhetők meg; o amelyekből a teljesítések ismerhetők meg - éves beszámoló, közgazdasági elemzések, értékelések, korábbi ellenőrzések eredményei, előző időszakok tényadatai, hasonló vállalkozások adatai; o segítő okmányok – APEH tájékoztatók, partnerek információi, felügyeleti szervek tapasztalatai, közérdekű bejelentések.} • adatok körének kiválasztása (általánosítható

következtetések legyenek levonhatók) (teljes körű vagy hézagmentes ellenőrzés, egy időszak vagy téma okmányai, próbaszerű ellenőrzés egynemű okmányokban). • összehasonlítás előfeltétele (tartalmi egyneműség, torzító tényezők: jogi körülmények- termelés-, elszámolás – árak- szervezet változása) • vizsgálat közbeni tájékoztatás (főleg hibák esetén) • megállapítások bizonyítása okmányokkal (lásd később) 4. A megállapítások írásba foglalása • jelentés • jegyzőkönyv, • kötetlenebb formák pl.: feljegyzés A vizsgálati jelentés szerepe és fontossága: Lehetővé teszi a kritikai értékelést, pontos infókat nyújt, alapot ad intézkedésekre. Elkészítéséért a vizsgálócsoport vezetője felelős, megszövegezésében az összes ellenőr részt vesz, és aláírja, a vizsgálati programon alapul. Fontos a teljesség, következetesség, az objektivitás és a bizonyítottság. Fontos problémák

felsorolása VIZSGÁLATI JELENTÉS szerkezete: • BEVEZETŐ RÉSZ: vizsgálat célja, a vizsgált egység neve címe, az ellenőrzés időpontja, az ellenőrzés alá vont időszak, a vizsgálatban részvevő személyek neve, beosztása, a vizsgálatot elrendelő szerv, megbízólevél száma; • ÉRDEMI RÉSZ: ténymegállapítások, hibákat előidéző okok, következményeik, felelős személyek, megoldási javaslatok, • BEFEJEZŐ RÉSZ: Készítés időpontja, Ellenőrök aláírása sk, Záradékok: hitelesítési (vezetőtől), megismerési (vezetőtől, hibafelelősöktől), felelősségi (tudomásul vétel + magyarázat) keltezésük, aláírások. Felelősség megállapítása: minden olyan esetben, amikor szabálysértés volt, vagy gondatlanság, vagy szándékos hiba. Személyre konkretizálva (írásbeli magyarázatot kell adnia elismerésről és okokról.) A jelentést ismertetni kell és át kell adni. 5. Az ellenőrzés anyagának realizálása, hasznosítása •

A realizálás irányai: jó tapasztalatok megismertetése, terjesztése helyes gazdálkodást akadályozó tényezők feltárása, felelősségre vonás, mint jogi oldal • A realizálás módja: o Realizáló levél jelentéssel együtt vagy nélküle (legyen utalás a lényegesnek tartott hiányosság megszűntetésére való kezdeményezésre). o Realizáló tárgyalás – értekezlet. o Intézkedési terv (milyen ell alapján, több komolyabb hiba esetén a feladat határidő és a felelősök meghatározásával). • Utóvizsgálat: milyen gyakorlati lépések történtek • Szélesebb körben: tipikus hibák közreadása, pozitív jelenségek közzététele 1 Belső ellenőrzés • A különböző típusú, egymást kiegészítő, de egymást nem helyettesítő értékelő tevékenységek olyan rendszere, amely átfogja a szervezet munkájának vagy a tevékenység egészét • Alkalmasnak kell lennie arra, hogy jelezze • a külső feltételekben, a környezeti

hatásokban bekövetkezett változásokat • a kialakított céloktól, feladatoktól, követelményektől való eltérést • Részei: • Vezetők ellenőrző tevékenysége • Különböző tevékenységek folyamatába épített ellenőrzés • Függetlenített belső ellenőrzés E három elem között éles elhatárolás nem lehetséges, sőt előfordul, hogy valamilyen ellenőrző tev egyidejűleg két ágba is sorolható. Vállalkozások belső ell-e Célja hogy a vezetési tev részeként segítse a fennmaradási és fejlődési törekvéseket, a teljesítmények, a jövedelmezőség növelését, a vagyon gyarapítását. Alapvető feladata, h a tev er-einek és hiányosságainak feltárásával, a tények elemzésével és javaslataival segítse elő a vállalkozás vezetését ellátó és a vezetésért felelős első számú vezető döntéseit. Vezetői ellenőrzés • Szintje • Felső vezetés (pl: vezérigazgató, ügyvezető igazgató) Feladatuk sokrétű, a

magasabb kockázattal járó döntések tartoznak erre a szintre. Éppen ezért fontos ezen szint tehermentesítése Ennek felt-e, h tisztázottak legyenek a hosszabb távú fejlesztési célok, és ezáltal a kisebb jelentőségű eseti döntések ne kerüljenek a magasabb vezetési szintekre. • Középvezetés (pl: üzletvezető, főosztályvezető) • Munkahelyi vezetés (pl: csoportvezetők) Az utóbbi két szintet úgy kell megszervezni, h azok a végrehajtás zavarait helyben tudják feltárni és kijavítani. • Eszközei: • Hagyományos eszközök: • Információk elemzése, értékelése • Beszámoltatás: a különböző szintű vezetők az alacsonyabb szintű vezetőktől és beosztottaktól szerzett tájékoztatások alapján áttekintést szerezzenek, h intézkedni tudjanak. Ez lehet rendszeres vagy alkalomszerű. Történhet értekezlet, tanácskozás keretében, személyes beszámoltatással vagy írásbeli jelentéssel. Akkor hatékony, ha következetes • Az

aláírási jog gyakorlása: Ezzel a joggal felruházott vezető az általa aláírt irat felett ellenőrzést végez. Magában foglalja a kimenő iratok jóváhagyó aláírását, a bejövő iratok szétosztási jogosultságát. • Közvetlen helyszíni ellenőrzés: Fontos ismeretek szerzését teszi lehetővé. Fontos, h a vezetők ne esetlegesen, hanem tervszerűen, rendszeresen vegyék igénybe. • Korszerű vezetői ellenőrzési eszközök • Kérdéssorozatos ellenőrzés • Információs teszt (kérdőíves módszer) • Hálótervezési eljárások • Értékelemzés: A meglévő állapot javítására, a ráf-k csökk-re vagy új termék kialakítására a funkciók és funkcióktg-k optimális arányát keresi. • Controlling: A tervezést, az ell-t és az info szolgáltatást hangolja össze. • Komplex vezetői ellenőrzések • Munkaköri ellenőrzés • Eredmény ellenőrzés Tevékenységbe épített ellenőrzés Lényegében a tömegszerű, ismétlődő

folyamatok szabályozott ell-i rendsz-e. Megszervezésének alapfelt-e a tev zárt folyamatrendsz-ének biztosítása. • Hatékony működéséhez pontosan kell rögzíteni • Az ellenőrzés körülményeit • Az ellenőrzés viszonyítási alapjait • Eltérés estén a visszacsatolás módját A soron következő munkaművelet egyben a megelőző kifogástalan elvégzésének az ell-ét is magában foglalja. 1 • Fajtái: • Személyhez kötött ellenőrzés (önellenőrzés) • Munkaműveletek közötti ellenőrzés • Önállósult szakellenőrzés • pénzkezelés ellenőrzése • számlaellenőrzés • készletellenőrzés • bérszámfejtés ellenőrzése • anyagfelhasználás ellenőrzése (anyagnormák alapján) • költségelszámolás ellenőrzése • kapuellenőrzés: A területet illegálisan anyagi értékek ne hagyhassák el. • szabvány és rajzellenőrzés • minőségellenőrzés • automatikus ellenőrzés: Ember helyett valamilyen eszköz,

gép veszi át az ell-ét. • átfogó ellenőrzési eszközök: A tev egészét vagy széles körét fogják át. Függetlenített belső ellenőrzés • Közvetlenül a felső vezetés alá van rendelve • Az egész szervezetet át kell tudni tekinteni • Feladata: • Alsó és középszintű vezetők ellenőrzése • Munkafolyamatokba épített ellenőrzés hatékonyságának növelése • Éves munkaterv alapján működnek • Az ellenőrzés lehet: • átfogó ellenőrzés • témaellenőrzés • célellenőrzés • utóvizsgálat • Különböző szakterületek dolgozói is bevonhatók A belső ell csak akkor lesz valóban a felső vezetés szolgálatába állítható, ha nem a függetlenített belső ell-sel kívánják pótolni a foly-kba épített ell-k hiányát. Alapkövetelmény, h a legfelső vezető közvetlen felügyelete alá rendelve működjék. Sajátosságok a hitelintézetek belső ell-énél A hitelint-k tev-ében nagy jelentősége van az üzleti

vállak rugalmasságának és biztonságának, a pü-i szabályszerűségének, az ügyviteli és a számv-i rendsz tévedéseket és visszaéléseket kizáró működésének. Ezért mindazon elvek, amelyek a belső ell-sel kapcsolatban érvényesek, a hitelint-knél fokozott figyelmet követelnek. • A vezetők ell-e kiterjed valamennyi szervezeti egység teljes tev-ére. • Sajátos feladat a mérlegelés alapján hozott intézkedések ell-e. • Jellemző az elvégzendő műveletek tömegszerűsége, ezért nagy a szüksége olyan ell-nek, amelynél vmely bankművelet egyben a megelőző munkafázis ell-e is. • A szervezeti egységek bármely tev-ére végezhetnek átfogó, téma és célell-t. • Követelmény az ügyfél és a pénzint kapcsolatára vonatkozó belső szabályzatok, utasítások. Szervezete: - a bank és a szakosított hitint belső ell-i szervezetet működtet - a szövetkezeti hitint legalább egy belső ellenőrt foglalkoztat, de egy ellenőrt több

szövetkezet is foglalkoztathat Könyvvizsgálói ellenőrzés • A könyvvizsgálóval szemben támasztott követelmények • Szakmai képesítés és három év gyakorlat • Nincs munkaviszonya • Büntetlen előéletű • Kamarai tag • Tevékenységük: • Beszámoló felülvizsgálata • Alapításkor és megszűnéskor a törvényben előírt értékelési, ellenőrzési feladatok ellátása 1 • • • • • • Szakvélemény-készítés, tanácsadás • Átalakuló társaság vagyonmérlegének ellenőrzése • Felszámolási, végelszámolási zárómérleg ellenőrzése • Apporttal történő tőkeemelés hitelesítése (ezt nem végezheti választott könyvvizsgáló) Kötelező választani: • Rt • 50 M Ft feletti törzstőkéjű Kft • Egyszemélyes Kft • Ahol a törvény előírja 5 évre a társaság legfőbb szerve választja Szerzett értesüléseit üzleti titokként kell megtartania Könyvvizsgálatot ír elő a törvény • Egyes

kettős könyvvitelt vezető vállalkozásoknál • Takarékszövetkezeteknél • Konszolidálásba bevont vállalatoknál • Külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél • Konszolidált éves beszámolónál • Az éves beszámoló hitelesítésére minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnál • Kivéve ha az árbevétel két egymást követő év átlagában nem éri el az 5 Mft-ot • Kivéve ha az árbevétel nem haladja meg az 50 MFT-ot és a könyveket legalább mérlegképes könyvelő vezeti Könyvvizsgálattal csak a kamara tagja bízható meg Tulajdonosi ellenőrzés Tulajdonosi ell-ről akkor beszélhetünk, amikor a tulajdonos és a vezető személye nem azonos, a tulajdonos a vállalkozás vezetésével arra felkészült személyt, menedzsert bíz meg. • Két fő fajtája van • alapszabályon, alapító okiraton alapuló ellenőrzés: a tulajdon működése • szerződéseken alapuló ellenőrzés: egyetlen konkrét tárgy,

cél ellenőrzése • Főbb formái: • Gazdasági társaságok tulajdonosi ellenőrzése • Gazdasági társaság legfőbb szerve • Felügyelő Bizottság • Kötelező létrehozni: • Kft, ha törzstőkéje nagyobb 50 millió Ft-nál, vagy 200 főnél többet foglalkoztat • Egyszemélyes Kft, ha 200 főnél többet foglalkoztat • Rt • Ügyrendjét maga állapítja meg • Ellenőrzi az ügyvezetés tevékenységét • A legfőbb szervnek számol be tevékenységéről • Betekinthet a nyilvántartásokba, információt kérhet, szakértőt alkalmazhat • A megbízó nem utasíthatja őket • Választott könyvvizsgáló • Kötelező választani: • Rt • 50 M Ft feletti törzstőkéjű Kft • Egyszemélyes Kft • Ahol a törvény előírja • Tulajdonosi ellenőrzése, valamint a hitelezők és befektetők érdekvédelme • Betekinthet a könyvekbe, információt kérhet • Jelen kell lennie a legfőbb szerv ülésein • A könyvvizsgáló nem lehet

alapító tag, alkalmazott, vagy hozzátartozó a vállalkozásnál • Indokolt esetben összehívhatja a legfőbb szervet • Indokolt esetben értesíteni köteles a cégbíróságot 1 • Szövetkezeti tulajdonosi ellenőrzés A szövetkezet olyan közösség, amely a tagok személyes közreműködésével és vagyoni hozzájárulásával a tagok érdekeit szolgáló vállalkozási tev-t folytat. Ötven főnél kisebb taglétszámú szövetkezet, továbbá a lakásszövetkezetek alapszabálya felügyelő biz helyett könyvvizsgálót vagy a szövetkezet egyik tagját bízhatja meg a felügyelő biz feladatainak ellátásával. • Felügyelő bizottság • Legalább három tag, a közgyűlés választja • A szövetkezet teljes tevékenységére nézve végez ellenőrzést • Állami tulajdonban lévő vállalkozások ellenőrzése • Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság • Egyszemélyes Rt, forgalomképtelen, névreszóló részvényekkel • A

kormány évente köteles beszámolni az Országgyűlésnek a működéséről • Felügyelő bizottság • Ellenőrzi az ügyvezetés és az Igazgatóság tevékenységét • Felvilágosítást kérhet • Megvizsgálja a felügyeletet ellátó miniszter elé kerülő minden jelentést • Véleményezi a beszámolót • Elősegíti az ÁSZ-nak félévente megküldendő tájékoztató elkészítését • Ellenőrzi a versenyeztetést • Irányítja a belső ellenőrzést • Megvizsgálhatja valamennyi gazdasági tevékenységét • Könyvvizsgáló • Megvizsgál minden jelentést • Tájékoztatja a Felügyelő Bizottságot • Szükség esetén intézkedéseket kezdeményezhet • Közreműködik az ÁSZ-szal való kapcsolattartásban • Betekinthet a könyvekbe • Felvilágosítást kérhet • Megvizsgálhatja a kötött szerződéseket, iratokat • Betekinthet az adatbázisokba, nyilvántartásokba és ezekről saját használatra másolatokat készíthet 1 5.)

Az államhatalmi ellenőrzések, az igazságszolgáltató szervek és az Alkotmánybíróság ellenőrzési tevékenysége Az államigazgatási ellenőrzések. A pénzintézeti ellenőrzés E5 Államhatalmi ellenőrzés Országgyűlés • Ellenőrzési munkája mindenkire és mindenre kiterjedhet • Az ellenőrzés célja:  a törvényhozás akaratának érvényesítése  a Kormány, a közigazgatás törvényszerű működésének biztosítása  Alapvetően törvényességi ellenőrzés, de végezhet célszerűségi, hatékonysági vizsgálatokat is • Ellenőrzési jogkörét a következő utakon gyakorolja  Ülésein  Állandó és ideiglenes (vizsgáló és eseti) bizottságaiban  Általa választott szerveken, személyeken keresztül • Ellenőrző tevékenysége keretében  rendszeresen beszámoltatja a kormányt  legalább évente egyszer beszámoltatja • az Állami Számvevőszék elnökét • a MNB elnökét • a legfőbb ügyészt • az

állampolgári jogok országgyűlési biztosát • a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosát • a Gazdasági Versenyhivatal elnökét • a Magyar Energia Hivatal elnökét • a Közbeszerzések Tanácsa elnökét • az adatvédelmi biztost  kijelölt kérdésekben tájékoztatást kér és kap többek között • a kormánytól • az MNB elnökétől • KSH-tól  az Országgyűlés tagjainak joga van kérdést feltenni • a köztársasági elnöknek • a Kormánynak és tagjainak • az ÁSZ elnökének • az MNB elnökének • a legfőbb ügyésznek • az Ombudsmanoknak Országgyűlési biztosok • Az alkotmányos jogok védelmében létrehozott ellenőrzési szerv  Állampolgári jogok o.gyűlési biztosa  Nemzeti és etnikai jogok o.gy-i biztosa  Adatvédelmi biztos • Feladata:  Állampolgári panaszok kivizsgálása  Adatok kezelésének ellenőrzése  Adatvédelmi nyilvántartás vezetése Köztársasági elnök • Mint az

ország államfője, őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. • Részt vehet az Ogy-en vagy a bizottsági üléseken • Dönt mindazon ügyekben, amelyeket a törv hatáskörébe utalnak. • Ellenőrzési hatásköre e jogi keretben érvényesül. Alkotmánybíróság • Hatásköre, feladatai  Előzetes alkotmányellenességi vizsgálat (törvényjavaslat, elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, országgyűlési ügyrend, nemzetközi szerződés) 2 Legalább 50 országgyűlési képviselő kérésére megvizsgálja a törvényjavaslatot, és ha alkotmányellenességet állapít meg, akkor azt meg kell szüntetni, és addig nem lehet kihirdetni.  Utólagos alkotmányellenességi vizsg. Bárki indítványozhatja. Ha alkotmányellenességet állapítanak meg, akkor a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét teljesen vagy részben megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság a megsemmisítéséről szóló határozatát

közzé teszi a Magyar Közlönyben.  Jogszabályok és nemzetközi szerződések ütközésének vizsgálata  Alkotmányjogi panasz kivizsgálása, elbírálása  Az alkotmány értelmezése  Az alkotmányellenesség megszűnt. • Szervezete  Tizenöt tag, kilenc évre választja az országgyűlés  Tagjai függetlenek, kizárólag az Alkotmány és a törvények határozzák meg működésüket  Teljes ülésben, vagy háromtagú bizottságban járnak el  Zárt ülésen, szavazással döntenek határozati formában Legfelsőbb Bíróság • A bírák függetlenek, kizárólag a törvénynek vannak alárendelve • Ellenőrzik a közigazgatási határozatok törvényességét • A Legfelsőbb Bíróság az igazságszolgáltatási rendszer elvi irányítása keretében  felhasz. a megszerzett tapasztalatokat  közvetlenül tájékozódik  figy-be veszi az ig.ügyi min és a Legfőbb Ügyész ell-ei által feltárt adatokat  elvi döntéseket ad ki

Cégbíróságok • A cégek feletti törvényességi felügyeletet gyakorolja • Ellenőrzése keretében ellenőrzi, hogy megfelel-e a jogszabályoknak:  társasági szerződés  működésre, szervezetre vonatkozó belső szabályzatok • Törvényességi felügyeleti eljárás indulhat kérelemre, vagy hivatalból • Törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye, ha  a cégjegyzékben szereplő adat jogszabálysértő  anyagi jogszabályokat sért az alapító okiratban vagy módosításában szereplő adat  a cég nem tartja be működése során a jogszabályokat, illetve az alapító okiratban foglaltakat  a törvény felügyeleti eljárás lefolytatását kötelezővé teszi • A felülvizsgálat eredményeként:  írásban felhívhatja a törvényes működés visszaállítására  felfüggesztheti, megsemmisítheti a cég határozatát  összehívhatja a testület ülését  pénzbírság: 50000-500000 Ft  felfüggesztheti a cég

működését  eltilthatja a céget a működéstől Ügyészségek • Feladatai:  Ellátják a büntetés-végrehajtás feletti felügyeletet  Részt vesznek a bírósági eljárásokban  Ellenőrzik a bűnügyi nyomozások törvényességét  Meghatározott ügyekben nyomozást végeznek • Eljárása indulhat kérelem alapján vagy hivatalból • Eszközei:  Óvás  Figyelmeztetés  Fellépés a törvényesség érdekében törvénytelenség esetén Állami Számvevőszék • Az Országgyűlésnek és a törvényeknek van alárendelve • Az állami ellenőrzés legfőbb szerve 2 • Feladatkörében ált. hatáskörrel rendelkezik • Ellenőrzi:  az államháztartás gazdálkodását  az állami költségvetés zárszámadását  a költségvetési fejezetek és az elkülönített állami pénzalapok működését  az adóhatóságok tevékenységét  a ktgvet-ből gazdálkodó intézményeket  a ktgvetési támogatások

felhasználását  a helyi önkormányzatok működését  az állami vagyon kezelését  az MNB államháztartással kapcsolatos hitelkapcsolatait és a pénzkibocsátást  TB alapok működését  a pártok gazdálkodását  a kormányprog-k és áll-i beruh-k indokoltságát, célszerűségét és teljesítését • Szervezete  Elnök, elnökhelyettesek, vezetők, számvevők, kisegítők  Elnökét és helyetteseit az Országgyűlés 12 évre választja  Az ÁSZ irányítói • sem egymással, sem a Kormány tagjaival nem lehetnek közeli hozzátartozók • nem lehetnek más helyen tisztségben • szerzői jogi védelem alá eső tevékenységen kívül más kereső foglalkozást nem folytathatnak • összeférhetetlenség esetén 10 nap áll rendelkezésükre annak megszüntetésére • Az ÁSZ elnökének feladatai:         ellenjegyzi a költségvetés hitelfelvételeire vonatkozó szerződéseket véleményezi a

kormányprogramokat, állami beruházásokat javaslatot tesz az Országgyűlésnek az ÁSZ szervezeti felépítésére jóváhagyja az SZMSZ-t irányítja az ÁSZ tevékenységét gondoskodik az éves ellenőrzési terv végrehajtásáról gondoskodik az ellenőrzések eredményeinek Országgyűlés elé juttatásáról tanácskozási joggal részt vesz az Országgyűlés és bizottságai ülésein • Az ÁSZ időszakos ell-i kötelességei:  évenkénti ellenőrzés • Költségvetés • Zárszámadás • MTI Rt • ÁPV Rt  Kétévenkénti ellenőrzés • Pártok gazdálkodása  Rendszeres ellenőrzés • fejezetek és az állami pénzalapok  Esetenkénti ellenőrzés • az Országgyűlés utasítására  Minden más ellenőrzésről az ÁSZ elnöke dönt (a Kormány kérésére végzendő ellenőrzésről is) • Az ÁSZ ellenőreinek tevékenysége  Az ellenőrök felelősek • az ellenőrzési progr. végrehajtásáért • a megáll. tények írásba

foglalásáért • a megállapítások helytállóságáért  Kötelesek • az ellenőrzöttet tájék. az ell-ről • az ell. eredm-ről az ellttet tájék  Jogosultak • iratokat, dokumentációkat kérni az ellenőrzöttől • a vizsgált szerv bármely helyiségébe belépni 2 • bármely dolgozótól felvilág-t kérni • az ellenőrzéssel összefüggésben más szerveknél is vizsgálódni  Az ellenőrzöttek kötelesek: • az ÁSZ megkeresésének soron kívül eleget tenni • az ellenőrnek tájékoztatást adni • az átadott dokumentációk teljességéről nyilatkozatot tenni • az ellenőrzés zavartalan lefolytatásához szükséges körülményeket megteremteni Államigazgatási ellenőrzés 1, Kormány • Feladatai:  védi az alkotmányos rendet  biztosítja a törvények végrehajtását  védi és biztosítja az állampolgárok jogait  irányítja és ellenőrzi a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek

munkáját  a belügyminiszter közreműködésével ellátja a helyi önkormányzatok ellenőrzését • Beszámoltatáson alapuló ell. jellemző • KSH rendszeresen ad adatokat a kormánynak • Az Országgyűlésnek felelős 2, Kormányzati Ellenőrzési Hivatal • A Kormány irányítása alá tartozó országos hatáskörű közigazgatási szerv • Ellenőrzése kiterjed:  kormánydöntések hatályosulásának vizsgálata  kp-i ktgvetés és az elkülönített állami pénzalapok tekintetében a kincstári egységes pénzforgalmi számla  kormányzati kiadások és bevételek  folyósított támogatások  fejezetek és az azokat felügy. szervek, állami pénzalapok működése  nemzetközi szerződések alapján kapott támogatások felhasználása  állami kezességek beváltása  Központi költségvetési szervek és állami felügyeletek ellenőrzési rendszere • Koordinációs tevékenység ( egyeztetési feladatokat lát el a ktgvetési

szervek felügyeleti jellegű ellenőrzéseinél) • Vizsgálatai a szabályszerűség és/vagy hatékonyság ellenőrzésére terjed ki • Kormány által meghatározott féléves ellenőrzési terv alapján dolgozik • Munkatervét az ÁSZ tevékenységéhez igazítja • Hivatal ellenőrzései:  típus szerint  célvizsgálatok  témavizsgálatok  átfogó ellenőrzések  idejük alapján  előzetes ellenőrzés  egyidejű ellenőrzés  utólagos ellenőrzés  Az ellenőrzés menete:  előkészítés és felkészülés  a vizsgálati program végrehajtása (ell a helyszínen vagy adatbekérés útján, nem terjedhet ki titkos infogyűjtésre)  az ellenőrzés megállapításainak írásba foglalása, kormány elé terjesztése  az ellenőrzési megállapítások haszn. 3, Gazdasági Versenyhivatal • Feladatai:  tisztességtelen verseny tilalmának betartatása  a fogyasztók megtévesztésének tilalma  a gazdasági versenyt

korlátozó megegyezések tilalma  a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma  az árak megállapításáról szóló törvény által a hatáskörébe utalt feladatok  a vállalkozók szervezeti egyesülésének ellenőrzése 2 • Szervezete:  Élén elnök és két helyettese áll, akit a miniszterelnök javaslatára a Köztársasági Elnök nevez ki és ment fel  Határozatait a Versenytanács hozza (Elnöke az egyik helyettes, tagjait az elnök nevezi ki)  A Versenyhivatal elnöke:  Irányítja a GVH-t  Részt vesz az Országgyűlés ülésein, amelynek évente beszámol  A Kormányüléseken a hivatalt érintő ügyekben tanácskozási joggal vesz részt • Versenyfelügyeleti eljárás 2 főbb szakasza  A tényfeltárás, vagyis a vizsgálat  A vizsgálatot követő tárgyalás, eljárás és határozathozatal Ellenőrzései: Az érdekelt kérelmére vagy hivatalból indul. Az eljárás vizsgálatból, tanácsban történő

tárgyalásból és a tanács határozathozatalából áll. A vizsgálat befejezésekor jelentés készül, amelyet a versenytanácshoz kell előterjeszteni A vizsgálat tartalmazza: • a vizsgálat tárgyát, • a megállapításokat • a megállapítások megalapozását szolgáló bizonyítékokat • a vizsgálatot végző indítványát az eljárás további menetére és szükséges esetén az ideiglenes intézkedés elrendelésére. A vizsgálat befejezését követően a Versenyhivatal tárgyalást tart vagy keresettel a bírósághoz fordul. A határozatával befejezett ügyben utóvizsgálatot tarthat. 4, Költségvetési ellenőrzés  felügyeleti ellenőrzés: a fejezet felügyeletét ellátó szerv  belső ellenőrzés: fejezeti ellenőrző szerv • Feladatai:  A felügyeleti és a belső ell során  A feladatok és a hatáskör, kapacitás összhangját  Az alap- és a vállalkozási tev. ellátását  Az előirányzatok és a rendelkezésre álló

pénzeszközök felhasználását  Tárgyi eszközök felhasználását  Létszám és intézménygazdálkodást  Saját bevételek alakulását  A köt.vállalások megalapozottságát  Az intézményi műk. szabályozottságát  A költségvetési beszámoló valódiságát, szabályszerűségét  A belső ellenőrzési rendszert  Céltámogatások felhasználását  Bizonylatok, nyilvántartások szabályszerűségét, megalapozottságát  Az adományok, támogatások, segélyek felhasználását  Számviteli előírások betartását • Belső ellenőrzés keretében a vezetői ellenőrzés eszközei  Aláírási jog gyakorlása  Elemzés, értékelés  Beosztottak beszámoltatása  Helyszíni ellenőrzés  Munkaterven kívüli ellenőrzések • Munkafolyamatba épített ell. kiterjed:  Munkafázisok kijelölésére  Ell módjának meghat-ra  A köv munkafázis az ell teljesítése nélkül nem kezdődhet meg 

Hiányosság észlelése esetén a teendőkről gondoskodni • A függetlenített belső ell keretében  Meghatározott feladatokat időszerűen és a helyi viszonyoknak megfelelően kell végezni  Az ellenőrzés típusa  Átfogó, Téma-, Cél- vagy Utóell.  Szabályszerűségi és/vagy hatékonysági ellenőrzés  Előzetes ( pl a Kincstár végez a kifiz-ket megelőzően, munkafoly.ba épített ell-kor), Egyidejű vagy Utólagos ellenőrzés • Az ellenőrzés eljárási és végrehajtási rendje  Az ellenőrzés tervezése 2  Legalább éves munkaterv  A soron kívüli eseteknek is bele kell férnie  Az ellenőrzési program  Az ellenőrzési szervezet vezetője hagyja jóvá  Eltérni csak a jóváhagyó írásbeli engedélyével lehet  Belső használatra készült utasításként kell kezelni  Végrehajtás  Be kell jelenteni 3 munkanappal korábban az ellenőrzött szerv vezetőjének  (céljáról, formájáról, várh.

időtartamáról)  Helyszíni vagy adatbekéréses ellenőrzés  Ha konkrét felelősség merül fel, arról az ellenőrzött szerv vezetőjét tájékoztatni kell, és teljességi nyilatk-t kell kérni tőle  A tényállást, és a javaslatokat jegyzőkönyvbe kell foglalni, a megállapításokat okmányokkal kell alátámasztani  Írásba foglalás  Ellenőrzési jegyzőkönyv  Alátámasztó okmányok csatolása  A felelős személyek kötelesek 7 napon belül írásban nyilatkozni, h elismerik e felelősségüket  Az ellenőrzésii jelentés, és az összefoglaló ell-i jel. mellékletét képezi  Megszakítás, felfüggesztés  Max 30 napra  Az ellenőrző szerv vezetője dönt erről  Az ell folytatását gátló tényeket jegyzőkönyvben rögzíteni kell  Ellenőrzési jelentések  Részjelentés (Az ellenőrök munkamegosztása miatt több készül belőle)  Jelentés, Összefoglaló jelentés (Egyszemélyes ellenőrzés esetén az

ellenőr ellenőrzési jelentést készít, többszemélyes esetén a vezető a részjelentések összefoglalásával összefoglaló jelentést készít)  A vizsgálatvezető írja alá  Hasznosítás  realizáló levél (lényegi hiányosság nincs, a megállapításokat az ellenőrzött szerv részéről nem vitatják)  realizáló megbeszélés (súlyosabb személyi felelősség. A megáll-kat vitatják, célell keretében vizsg indul)  utóellenőrzés (a megállapításokat követően milyen intézkedéseket tettek)  Beszámoló az ellenőrzésről  A célok, tervek megvalósultak-e  Az ellenőrzések fontosabb megállapításai  A gazdálkodási színvonal alakulását  Az ellenőrzés hatékonyságának növelésére javaslatok 5, Magyar Államkincstár • Központi költségvetési szerv, felügyeletét a Pénzügyminiszter látja el • Feladata, hogy biztosítsa:  A hatékony pénzgazdálkodást  A költségvetési előirányzatok és a

szabályszerűségi előírások megtartását  az információk egységességét és áttekinthetőségét • Sajátos, folyamatba épített ellenőrzés • Előirányzati fedezeti vizsgálat • Automatikus ellenőrzés • Ő végzi a fejezetek, a központi költségvetési szervek, a TB alapok és az elkülönített állami pénzalapok bevételeinek fogadását és kiadásainak teljesítését a kincstári egységes számlán keresztül. Feladata továbbá a kp, a deficit és az államadósság menedzselése, valamint az állam által vállalt garanciák és nyújtott hitelek részletes nyilvántartása, kezelése, a köt-k teljesítése és a köv-k érvényesítése. 6, Helyi önkormányzatok Törvényességi ellenőrzése kormányzati feladat, amelyet a belügyminiszter közreműködésével a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok révén hajtanak végre. Az általuk végzett ell, ami utólagos, az önkormányzati döntésekre irányul és azok jogszerűségére

terjed ki. Az ell megállapításai kapcsán a közigazgatási hivatal a jogszabálysértő döntéseket nem változtathatja meg és nem helyezheti hatályon kívül, a végrehajtásukat pedig nem függesztheti fel. 7, Adóellenőrzés • Adóhatóságok:  Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 2  Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága  Önkormányzati adóhatóság  Illetékhivatalok • Illetékességük  Magánszemélyek  Jogi személyiség nélküli vállalkozó  Jogi személy • Általános ellenőrzési szabályok Az adóhatóság, az adózással kapcsolatos jogszabályok betartását ellenőrzi  bejelentkezési, bejelentési, bevallási, bizonylati rendre vonatk., könyvvezetési, nyilvántartási, adatszolg kötelezettségek  az adó alapjának és összegének bevallása  határidőben és helyes összegben történt befizetés  illetékkötelezettség teljesítése • Az ellenőrzés lefolytatása  Kötelező: 

Felszámolásnál, vagy más jogutód nélküli megszűnés esetén  Az APEH elnökének utasítására  Az ÁSZ utasítására  A Pénzügyminiszter utasítására  Évente egyszer valamennyi magán-nyugdíjpénztárnál  Az ellenőrzésről előre értesíteni kell az ellenőrzöttet  A helyszíni ellenőrzést csak munkaidőben és hivatalos okirattal ellátott ellenőr végezheti  Próbavásárlás esetén az ellenőrzési jogosultságot a vásárlás után kell igazolni  Az ellenőr a tárgyi bizonyítékokat lefoglalhatja  Szakértőt vehetnek igénybe  Egyes esetekben becslés alkalmazható  Vagyonszerzési illeték alapjának meghatározása  Ha az adóalap nem megállapítható  Feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adóalap megállapításához  Magánszemély valótlan, hibás bevallást adott be  Megállapításaikat jegyzőkönyvbe fogl.  Az adózó jogosult az ellenőrzés során készült iratokba

betekinteni, 8 napon belül észrevételeit csatolhatja • Pénzforgalmi ellenőrzés:  Megállapítják a befizetés határidőben és helyes összegben történt-e  Az esetleges túlfiz. és tatozások összegét  Jegyzőkönyvben rögzítik • Egyszerűsített ellenőrzés  A rendelkezésre álló adatok és a bevallás összevetése • Az ellenőrzés megállapításaival kapcsolatos jogkövetkezmények  Késedelmi pótlék (Minden naptári nap után a jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része)  Önellenőrzési pótlék (A késedelmi pótlék fele)  Adóbírság (Adóhiány esetén fizetendő)  Mulasztási bírság (Késedelem esetén)  15 napig 5%  30 napig 20%  30 napon túl 30%  Hibás bevallás esetén a különbözet 5% (5000-100000Ft; magánszem. 500-10000Ft)  Adólevonási kötelezettség elmulasztása 20%  Késedelmes bejelentés msz: 50000Ft; más 100000Ft • Adóhatósági intézkedések  bírság kiszabása 

helyiség lezárása, ha nem adnak számlát • Adóigazgatási eljárás Hivatalból vagy az adózó kérelmére, bejelentésére, bevallására indul. Az adóhatóság az adózó jogait, kötelezettségeit állapítja meg, és ezt határozatban közli. Felépítése:  Bevezető rendelkezés (eljáró szerv neve, adózó neve, lakóhelye, adószám, ügy száma, tárgy)  Rendelkező rész  Indokolás 2  Záró rendelkezések  Lehetőség van: fellebbezésre, felülvizsgálatra, bírósági eljárásra 8, PSZÁF A kormány irányítása alatt működő országos hatáskörű szerv • Felügyelt kör:  Pénzügyi és kiegészítő pü-i szolgáltatás  Befektetési és kieg bef. szolgáltatás  Biztosítási, biztosításközvetítői és biztosítás tanácsadói tevékenység  Befektetési alapkezelési tevékenység  Árutőzsdei és elsz.házi tevékenység  Értékpapír forgalmazás  Befektetési alapok  Önkéntes-Kölcsönös és

Magánynyugdíjpénztár  Szakosított hitelintézetek  Kockázati tőkebefektetések  Tőzsdék és tagjaik  Közraktárak  Feladata  Prudens működésének és tulajdonosaik eredményes joggyakorlásának folyamatos felügyelete  Zavartalan működésének elősegítése  A felügyelt intézmények ügyfeleinek érdekvédelme  A piaci viszonyok átláthatóságának és a tisztességes és szabályozott piaci verseny fenntartásának elősegítése • Tevékenysége  Engedélyezés  Felügyeleti ellenőrzés és nyilvántartás  Szakmai együttműködés más szervezetekkel • Szervezete  Élén elnök és elnökhelyettes áll  Munkájukat segíti:  elnöki tanácsadó testület  Magyar Biztosító Tanács  Biztosításfelügyeleti Bizottság  Pénztártanács  Felügyeleten belüli fórumok • Ell.-i terv keretében végzi ellenőrzéseit 9, Szerencsejáték Felügyelet Ellenőrzi, hogy a tevékenység megfelel-e • a

jogszabályoknak • a játéktervnek • a felügyeleti előírásoknak • Ellenőrzése lehet  folyamatosan végzett felügyeleti ell.  átfogó vizsgálat  célvizsgálat  utóvizsgálat • Módszerét tekintve  Helyszíni vizsgálat  Próbajáték  Adatok, iratok bekérése • Vizsg-ról jelentés, jegyzőkönyv készül • Realizálás  Figyelmeztető levél  Határozati formában 10, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség • Ellenőrzi  A kereskedelmi tevékenységre és minőségre vonatkozó előírások betartását  Az áruk mérésének, a szála és nyugtaadás helyességét, 2  reklám és hirdetési tevékenység jogszabályosságát  hatósági árakra vonatkozó jogszabályok betartását  Fogyasztói tájékoztatás betartását  Tisztességtelen pici magatartásról szóló törvény betartását • Intézkedési jogai  Beléphet valamennyi helyiségbe  Betekinthet a nyilvántartásokba  Kifogásolható

termék értékesítését megtilthatja  Nem hitelesített mérőeszköz használatát megtilthatja  Az észlelt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezhet  Mintát és ellenmintát vehet  Próbavásárolhat Pénzintézeti Ellenőrzés A pénzintézeti rendszer kiemelt szerve a JB, amely mint a nemzetgazdaság központi bankja a monetáris politika eszközeivel támogatja a kormány gazdaságpolitikai programjának megvalósulását. A pénzmenny szabályozásában, a hitelpol megvalósításában, a nemzeti fizetőeszk. értékállóságának védelmében betöltött kp-i szerepe és felelőssége alapján felhatalmazása van a hitelint-i tev. ellenőrzésére Magyar Nemzeti Bank • Ellenőrzi a jogszabályok és az MNB előírások betartását a következő területeken:  pénzforgalom  bankhitelek  devizák • Helyszíni ellenőrzés és adatbekérés • Évente beszámol az Országgyűlésnek A hitelintézetek ellenőrzései Az üzleti

pénzint-knek feladata a pénzforgalommal és főként a hitelezéssel összefüggő ell. • Mint számlavezető ellenőrzi a készpénzforgalom és az elszámolási forgalom szabályainak, előírásainak betartását • Mint hitelező ellenőrzi az ügyfelek hitelképességét • Általában a rendelkezésre álló adatok alapján ellenőriz, de indokolt esetben helyszíni ellenőrzést is tarthat. • Adós minősítést végez Világbank • Nem része a magyar ellenőrzési rendszernek • Feladata, h elősegítse a külf-i magánberuházásokat • Csak akkor ad kölcsön, ha megfelelő az ország hitelképessége, és a visszafizetés biztosítottnak látszik • Tagországok általános hitelképességét vizsgálja, amelyet kiküldött szakértők által végeztetnek 2 6.) A bankcontrolling általános kérdései A bankcontrolling lényege, alaptípusai, feladatai, bevezetésének feltételei Controlling szemléletű szervezeti elhelyezés, kapcsolatok más banki

területekkel. A vezetői információs rendszer szintjei és feladatai. E14 Általános kérdései A 90-es években nyilvánvalóvá vált , hogy az intenzív fejlődés irányába kell elmozdulni. Ez a bankok üzletpol-ja szempontjából azt jelentette, hogy a hangsúly a növekedésről a jövedelmezőségre tevődött át. Kulcskérdéssé, a sikeres alapvető kritériumává, a banktev. Minden szintjén, az eredményorientáltság vált Ez újfajta szemléletet és új módszereket igényelt, amelyeket a bankcontrolling testesít meg. Lényege (Tk.56old) Fontos, hogy az üzletpolitikai elképzelések között az optimális jövedelmezőség szemlélete érvényesüljön behatárolt kockázatvállalás mellett. Vagyis kellő összhang legyen a jövedelmezőségi, a növekedési, valamint a kockázatvállalási tényezők között. A bankcontrolling erre az alapkövetelményre épül, de nem zárja ki, hogy a gyakorlatban eltérések előforduljanak. Lényegét tekintve, tehát

vezetési szemlélet és gyakorlat Tágabb értelemben a vezetés információs központja, ahol a vezetéshez szükséges ismeretek olyan formában kerülnek összegyűjtésre, csoportosításra, valamint továbbadásra, hogy ezzel lehetőség nyíljon, a bank különböző üzleti területeinek tevékenységét összhangban tartani a bank központi céljaival. Szűkebb értelmezésben, mint vezetési szemlélet magába foglalja - eredményorientált célrendszer kialakítását - egyfajta sajátos monitoring tevékenységet - a döntéshozók tevékenységének megítélését és javadalmazását a bank eredményéhez történő hozzájárulásuk mértéke szerint Alaptípusai (Tk.57old) Három alaptípust szokás hangsúlyozni: - a piaci tipusú controlling: Az egyes szervezeti egységek viszonylag önállóságot élveznek. Az eredményességet a felső vezetés előre meghatározott mutatók alapján értékelik. A szervezeti egységek munkájának megítélése érdekében

döntően pénzértékben kifejezett sztenderdeket alkalmaznak. Ha pozitív er Van, akkor a vezetők számára juttatásokat biztosítanak. A rendsz akkor működik, ha sikerül az elszámolás alapját képező belső árakat, értékelési kritériumokat reálisan, az adott szervezeti egység működésével összhangban megállapítani. - az adminisztratív tipusú : Itt a hangsúly a banki tev szabályszerű folyamatának ellenőrzésére irányul. Erős hierarchiát és rutinszerű döntéshozatalt feltételez. A rendsz akkor működőképes, ha a magasabb vezetők ellenőrizni és értékelni tudják az alacsonyabb szinten dolgozó vezetők munkáját. - a munkacsoporton belüli: A banki szervezet tagjai között létrejövő személyes kapcsolatokon keresztül érvényesülő mechanizmus. Jellemzője, h működése során a szervezet tagjai között fennálló érdekkülönbségek csökkennek. Hatékonysága abban van, hogy a szereplők önkéntelenül és folyamatosan

hozzáigazítják cselekedeteiket a belső normákhoz. A rendsz akkor működőképes, ha a bankszervezet alkalmazotti összetétele viszonylagos önállóságot élvez. A gyakorlatban megvalósuló szervezeti controlling mindhárom alaptípus együttes érvényesülésének eredményeként jött létre. Különös hangsúllyal kell említeni az adminisztratív és a piaci controlling együttes jelenlétét a bankok működésében, mert szigorú szabályokat kell betartani és azoknak megfelelni. A bankcontrolling feladatai (Tk.59old) Az egyes bankok méretétől, tev-i profiljuk szélességétől, mélységétől és hálózatuk nagyságától függően, eltérő súllyal és arányban jelennek meg a controlling egyes feladatai. A controlling feladatok között megtalálhatók a centralizált és a decentralizált változatok. Centralizált controlling tev feladatai: - üzletpol-i alternatívák kidolgozása - döntésorientált er-elszámi rendsz létrehozása 2 - az

integrált terv és tervelli rendsz kialakítása számgépes bázisra támaszkodó jelentés-rendsz szervezés büdzséterv-feladatok meghat-a nyerszükségleti számításoki elvégzése jövedelmezőségi – és kockelemzések készítése célfeladatok rendszeres értékelése alternatív üzletpol-i elképzelések készítése Ezen feladatok a bank egészére, ill annak különböző részterületein folyó tev-k koordinálására és integrálására vonatkoznak. Decentralizált controlling tev feladatai: - döntésorientált gondolkodásmód keresztülvitele egy részterületen - egyes tervezési, és ell-i műveletek végrehajtása - decentralizált büdzséterv készítés - infoszüks elemzése, infoáramlás és feldolg szabályozása - saját felelősségű rentabilitás irányítása - terveltérések elemzése a résztervek végrehajtásánál - infók továbbadása a stratégiai elemzéshez - az alternatív célok értékelése Bevezetésének feltételei (Tk.65old) A

bankcontrolling rendsz kialakításának alapfelt-e a folyamatos számítógépes, püi-számvi rendsz, ami fontossá teszi a bank integrált informatikai rendszerének a kiépítését. A bevezetés legfőbb feltételei. - gazdasági-információs erőforrás-feltételek: hardverek és szoftverek, magas szakmai követelmény a püi irányítási, banküzemi és controlling szakmai területek szakembereivel szemben - külső és belső információs jelentések vezetői információs szinten(csúcsszinten): külső jelentések pl:MNB, APEH, PM belső jelentések pl:igazgatóság, könyvvizsgálók, bankvezetés részére információs középszinten: különböző szakapparátusok részére történő jelentések pl:üzletviteli, beruházási, elli adatfeldolgozási alapszinten: pl: fiók szerz-k, ügyfélszla, ügyfél-adat felvitel, giro adatfelvitel - minőségi feltételek időbeli teljesség: mindig a legfrissebb infok álljanak rendelkezésre mélységi teljesség: a

középszintű és a vizsgált terület teljes részletezettségű infók könnyen és gyorsan elérhetők legyenek adatkészenléti teljesség: az adatok mozgása automatikus, ill biztosított legyen - oktatási feltételek Fontos a szelektált oktatás, nem szabad csak a számítógépes rendszerismeretek elsajátítására korlátozódni, hanem ügyviteli utasítások például. És fontos az oktatás tartalmi követelményeinek folyamatos karbantartása - egyéb feltételek teljesítményorientációs szemlélet fontos, h megteremtődjenek a strati és az operatív tervek elkészítésének, elemzésének felti portfóliók elemzése Controlling szemléletű szervezeti elhelyezés, kapcsolatok más banki területekkel (Tk.62old) A controlling szervezeti elhelyezése két alapkérdés tisztázását igényli. Egyrészt a hierarchia szintjének az eldöntése, másrészt pedig a controllingra ruházandó utasítási jogköröknek a mértéke és kérdései. Az hogy a controlling a

bank 3 szervezeti hierarchia melyik fokára kerül, az attól függ, h milyen mélyrehatóak azok a változások, amelyek a bankcontrolling bevezetéséhez szükségesek, ill mennyire kell beavatkozni az üzletpol-i döntésekbe. Két nézőpont van: - Szükséges a controlling beleszólása az üzletpol-ba. Magyarázata az, hogy több info birtokában jobban átlátja a különböző területek közötti összefüggéseket. Ennek megfelelően a beilleszkedése a hierarchia magasabb fokán történik. - A controlling állandó info előnye miatt túlzott szerephez juthat. Így a döntéseket saját érdeke szerint befolyásolhatja. Ezért a második álláspont inkább a semlegességét hangsúlyozza, és ez egy alacsonyabb fokon jelenik meg. De persze a controlling elhelyezése függ a bank nagyságrendjétől, a bankdolgozók és a vezetőség létszámától is. Néhány példa: - Törzskari elhelyezkedés: Hierarchiában felül van, tehát meghatározó helyen szerepel. Ez

igen nagy tájékozottságot biztosít a felső vezetés szándékaival kapcsolatban. Azonban a kisebb, regionális ügyekre kisebb rálátása lesz, emiatt az infok is torzulhatnak. - Törzskari elhelyezkedés számvitellel együtt: Ez növelheti az info áramlás hatékonyságát. - Nemcsak a számvitellel, hanem a pénzüggyel is közös egységet alkot: Ez azt jelenti, hogy javítja a napi munkakapcsolatot a műveleti vezetőkkel, a regionális- és területi igazgatókkal, állandó rálátást biztosít a pü-i és számv-i foly-kra, illetve javítja a kommunikációt. Veszélye, hogy kizárólag operatív funkciót tölt be, és nem befolyásolja a stratégiai döntéseket. Vezetői információs rendszer (Tk.96old) A vezetői információs rendsz azoknak a jelentéseknek az összessége, amely a felső vezetés számára biztosítja a bankok környezetének, a mon tendenciáknak a reális értékelését, és az ehhez szükséges magatartás kialakításást. Ez a rendsz

lehetővé teszi a felső vezetés számára a bank hatékonyabb működtetését és a piaci folyamatokhoz való igazodás aktuális ismeretét. Három szintje van: - operatív irányítás - funkcionális irányítás, ami az alsószintű vezetői információs rendsz részeként működik - döntéshozatal, ami a felsőmenedzsment hatásköre, ezért a felsőszintű vezetői információs rendsz keretébe tartozik Az alsószintű vezetői információs rendsz a napi jelentésekből, azok feldolgozásából, és az operatív döntés-előkészítési feladatokból áll. Általában ellenőrzi, megerősíti és feldolgozza az információkat, jóváhagyásra előkészíti beszámolóit, jelentéseit és javaslatait. Operatív banktevékenységet folytató bankok alsószintű vezetői információs rendszerének egyik legfontosabb terméke a napi forgalmat és állományokat tartalmazó státuszjelentés. Ez a mindenkori munkakezdést követően kerül a felső vezetés asztalára,

bemutatva az előző napi tényleges állapotot és az aznapi tervezett vagy várható helyzetet. Ezen kívül vannak még egyéb jelentések. Az említett info-k a középirányítás számára is fontosak, ezért az alsószintű vezetői info rendsz-nek rendkívül szabályozottnak és rugalmasnak kell lennie. A szabályozottság azt jelenti, h fel kell dolgozni és jelenteni kell minden minden info-t, amelyet a vezetői info-s rendsz igényel. A rugalmasság pedig a rendsz alkalmazkodó képességét jelenti, a változó belső és külső körülményekhez. A felső szintű vezetői info-s rendsz-hez a felső- és közép menedzsment tartozik. Vannak olyan info-k, amelyek kizárólag a felső vezetés számára készülnek. Ezek a bankok piaci helyzetére, kockázatára, bank erősségeire, gyengeségeire vonatkoznak. A középvezetők részletesebb jelentésekre tartanak igényt, addig a legfelsőbb vezetés inkább nagyobb áttekintést a bank teljes tevékenységét lefedő

jelentések iránt érdeklődik. A legfontosabbak az összefoglaló elemzések, amelyek számszerű adatok mellett értékelő jelleggel írják le a bank mindenkori állapotát. 3 7.) Banki tervezés A stratégiai és az operatív tervezés fő folyamata A résztervek bemutatása Tartalmi, formai követelmények, időhorizont. E15 Fontos, hogy az üzletpolitikai elképzelések között az optimális jövedelmezőség szemlélete érvényesüljön behatárolt kockázatvállalás mellett. Vagyis kellő összhang legyen a jövedelmezőségi, a növekedési, valamint a kockázatvállalási tényezők között. A bankcontrolling erre az alapkövetelményre épül, de nem zárja ki, hogy a gyakorlatban eltérések előforduljanak. Lényegét tekintve, tehát vezetési szemlélet és gyakorlat Tágabb értelemben a vezetés információs központja, ahol a vezetéshez szükséges ismeretek olyan formában kerülnek összegyűjtésre, csoportosításra, valamint továbbadásra, hogy

ezzel lehetőség nyíljon, a bank különböző üzleti területeinek tevékenységét összhangban tartani a bank központi céljaival. Szűkebb értelmezésben, mint vezetési szemlélet magába foglalja - eredményorientált célrendszer kialakítását - egyfajta sajátos monitoring tevékenységet - a döntéshozók tevékenységének megítélését és javadalmazását a bank eredményéhez történő hozzájárulásuk mértéke szerint A controlling tevékenység kétszintű vagy kétlépcsős irányítási módszerből áll, a stratégiai és az operatív bankcontrollingból. A kétlépcsős irányítási módszer egymással szorosan összekapcsolva adja a bank egységes koncepcióját. A stratégiai controlling-tev kizárólag a bank egészére vonatkozó fejlődési , strukturális és biztonsági kérdésekkel foglalkozik, addig az operatív controlling-tev, részletekbe menően, a bank egyes ügyleti területeire irányul. Stratégiai bankcontrolling A bank egészére

vonatkozik: - fejlődési - strukturális - biztonsági kérdésekkel foglalkozik Olyan funkció, amely - adaptáció, a környezeti változások és a stratégiai célok között - koordináció, a különböző tervezési időhorizontok között - összehangolás az egyes részstratégiák között - együttműködés a belső hálózati egységekre vonatkozó stratégiai döntések között Újfajta vezetői szemléletmódot kíván, mivel a szervezet működését, teljesítményét, problémáit, lehetőségeit, erőforrásait folyamatosan a stratégiai célok tükrében kell kezelni. A stratégiai controlling: - gondoskodik a bankstratégiai vezérvonal létrehozásáról, s ennek keretében elemzi a bankpotenciál gyenge pontjait, és kifejleszti a stratégiai és üzletpolitikai célokat - kidolgoz stratégiákat és biztosítja ezek időbeli jóváhagyását - elvégzi a stratégiai er-k tervezett és tényleges értékeinek az összehasonlítását - kidolgoz módosító

intézkedéseket a céltól való eltérés esetére és igény szerint bevezeti azokat A stratégiai controllingnak két egymással összefüggésben lévő, de egymással különböző részterülete van. Portfolió menedzsment Célja olyan piaci stratégia meghatározása, amely a bank hozamkövetelményeit, termékstruktúráját, piaci versenyhelyzetét és lehetőségeit összehangolja, a kockázatvállalási hajlandóságokkal. Ezzel a banki hozamlehetőségek minél jobb kihasználását kívánja biztosítani. Fogalmak: - piaci stratégia: cél a hozampotenciál, ill a bank versenypozíciójának hosszú távra történő biztosítása Mérlegstruktúra menedzsment A mérlegszerkezetet kock-i szempontból értékeli. Megteremti a kock és a hozam egyensúlyát Egyensúlyba hozza a likviditást és a jövedelmet. Célja a hozamkövetelményekkel egyeztetett és kockázati szempontok alapján történő vizsgálata, értékelése, a különböző banki kock-i tényezők

részbeni vagy teljes kiküszöbölése érdekében. Megkülönböztetünk aktív és passzív biztonságpol-i intézkedéseket, amelyek mind likviditási, mind jövedelmezőségi 3 kockázat behatárolása szempontjából elengedhetetlenek. Ugyanis a jövedelmezőségi szempontok előtérbe kerülése nem jelentheti a kockvállalással összefüggő teherbíró képességének figyelmen kívül hagyását. A bankcontrolling nagyon fontos feladata a köv szempontok érvényre juttatása: - a banki kock-i irányítás kulcskérdése, a bank mérlegszerkezeti felépítése, és alakítása - a bank rentabilitási teherbíró képessége szempontjából a kock-i tényezők kumulált nagysága A stratégiai célkitűzés alapja a stratégiai tervezés. A bank tervezési koncepciója azonos a vállalkozások modelljével, mert a hitelint is üzleti vállalkozásként, nyereségérdekeltségű rendsz-ként működik. Ugyanakkor speciálisak abban, h saját tevük révén az egész

nemzetgazd-ra nagy hatással vannak A bank a környezetével dinamikus kapcsolatban van Ez azt jelenti, h a strat-i célkitűzések a makrogazd-i környezet hatásaitól függően valósulnak meg. Vállalati eszménykép Környezet elemzés Tervezési rendszer Belső elemzés Stratégiai terv Vállalati eszménykép A tulajdonos határozza meg, ha több van, akkor a menedzsment feladata lesz. Ez egy hosszú távú terv Meg kell határozni a sikertényezőket, ez 4-5 gondolat, ami a vállalat sikerét hordozza a jövőben. Pl: lakossági ügyletekkel foglalkozók esetében mire van szükség az ügyfelek megnyerésére. Ebben az esetben még a környezetet még nem vizsgáltuk meg Majd elindul a strat-i tervezés. Részterre bontunk, meghatározzuk a célokat és ezzel párhuzamosan mennek az elemzések. Környezetelemzés Jelenbeli és jövőbeli elemzés, jövőmodell alkotása, menny-i és min-i prognózis. Pl: infláció, munkanélküliség, kl előrejelzés, a piac,

versenytársak helyzete Belső elemzés Az előzővel párhuzamosan erős és gyenge pontok meghat-a. A vállalati eszményképhez kell viszonyítani Erős pont lehet pl egy kiterjedt fiókhálózat vagy fejlett számtechn-i hálózat. Ha gyenge pontot találnak, akkor azt meg kell szüntetni Ezután jön a visszacsatolás, megnézik h az elemzések alapján megvalósítható-e az eszménykép. Ha módosítani kell, akkor újraindul minden. Ez egy többszörös folyamat Ha már reális, akkor írásba foglalják a strat-i tervet, ami tendenciákat, irányvonalakat tükröz és növek-i, jöved-i info-kat tartalmaz. Majd ezután megpróbálják azt teljesíteni Áltban évente felülvizsgálják a tervet, rövid távú környezetelemzést végeznek, h a jövőbeni modell igaz e még Ha nem, módosítani kell a tervet. A felülvizsgálat az operatív terv keretében történik Operatív bankcontrolling Az üzletpol-a főbb céljainak megvalósítására szolgáló irányítási eszk,

tehát az átfogó célkitűzéseknek a konkretizálását jelenti. Megtörténik a belső és külső környezetben rejlő kihasználatlan lehetőségek felmérése Fő cél a távlati célok lebontása, kiválogatása és konkretizálása, egy éves időszakra. Egy hitint legfőbb távlati célja a jövedelmezőség és az egyenletes növekedés. Ami akkor tekinthető egyenletesnek, ha hozamai nem mutatnak évente nagy ingadozást. Tehát meg kell határozni egy fejlődési ütemet Tehát ezek alapján feladat: a rövidtávú tervek segítségével összhangot teremteni a jöved-i, növeked-i és kockvállalási tényezők között. Az operatív munka meghatározó területe a mérleg szerkezet összeállítása. Az összbanki célok elérése egyértelműen csak akkor lehetséges, ha a részterületek tervezett er-e, pü-i szerkezete a gyakorlatban is megvalósul. Ezek 3 összeállításához munkamegosztásra és összhangra van szükség az egyes területek és vezetők

között. Ezért az általános célkitűzéseket felosztják a különböző részterületek között, majd ők elkészítik saját terveiket. A tervek elkészítésénél két alapelvet mindenképpen figyelembe kell venni: - a részter-k terveinél az összérdekek figyelembe vételét és - a terv összeállításánál a kritériumok olyan megválasztását, hogy azok a részterületek számára valóban megvalósíthatók legyenek. Másik fontos területe és feladata az éves terv megvalósulásának figyelemmel kísérése, ami egyben az eltérések értékelését, elemzését is megköveteli. Stratégiai terv Üzletpolitikai terv Előzetes mérleg és eredményterv Beruházási és befektetési terv Költségvetés Célmegállapodások Végleges terv Terv ellenőrzése • • • Első lépésként mindenképpen a stratégiai tervből kell kiindulni, ami a strat-i bankcontrolling munka er-e. Ebből kell kiválogatni a tervévben megvalósítandó elemeket, amelyekből

majd kialakul az éves terv. Minden egyes célkitűzést össze kell vetni a piaci lehetőségekkel. Részletes piacfeltárásra van szükség A marketingosztály munkája itt kerül leginkább hasznosításra. A kiválasztott súlypontok ismeretében a felt-k rendelkezésre állnak, az éves üzletpol-a megalkotásához. Mindezek alapján összegezni kell a meglévő info-kat, és az alapul vett év közben szerzett tapasztalatok segítségével elkészül a taktikai terv. Következő lépés az előzetes tervek elkészítése. Előzetes mérlegterv Többféle formátumban készül el a mérleg. - felügyeleti mérleg: ami havonta készül az MNB és a PSZÁF részére - számv-i mérleg: ¼ évente, de min évente. Ez könyvvizsgálatra alkalmas - nemzetközi mérleg, amit az eltérések( eszk portfólió ért-e, nem mindenki valós ért-en értékel ) miatt készítenek - belső mérleg: elemzési célokat szolgál, jóval részletesebb a kötelező mérlegeknél, évente 1-szer

kötelező ezt elkészíteni és a PSZÁF-nak benyújtani, időbeli bontása havi vagy ¼ éves Előzetes erterv Ez egy kétirányú folyamat. Meghatározzuk a szükséges adózott(üzleti) er-t, melyet a tulajdonostól tudunk meg. Ezt 2 részre osztjuk: osztalékalap és tartalékalap (kötelező,ami az ad. er10%-a és szabadon) Majd meghatározzuk a fizetendő adót, az adóalapot, amihez szükségünk van a módosító tételekre. Így a szükséges AEE-hez jutunk el Ezután jön a kock-i ktg-k terve: értveszt, értveszt visszaírása, CT képzés, CT felszabadítás, hitelveszt leírása, utólag befolyt bev csökkenti ezt. Várható er meghat-a. - kamatbev. és ráf megtervezése a mérlegterv állományi adatait figyelembe véve (aktuális kl) - pézpiaci előrejelzések - jutalék bev és ráf meghat-a (jutalékalap ill. jutaléktarifa ismerete) - árf különbözetek terve (épárf. különb, valuta-deviza árf különb) - ktgvetés (működési ktg-k terve) 3 Ha

megkaptuk mind a kettőt, összevetjük. Ha közel hasonló, akkor elfogadható Ha a várható a nagyobb, az is jó Ilyenkor olyan tervek kidolgozása jön, mint pl az ügyfélkör kibővítése, nagyobb techn-i fejlesztés, személyi kiadások növelése. Ha a várható a kisebb, akkor akcióterveket kell kidolgozni, pl a bev növelése vagy a ktg csökk Ezt a menedzsment elé kell terjeszteni, amiből ők választanak 1-et. • Beruházási és befekt-i terv beruházási terv A bank tárgyi eszk-eire vonatkozik, azok aktuális áll-a. - beszerzési terv:- t. eszk áll növ-e, - már eldöntött/eldöntendő beruh, - várható aktiválás időpontja - a volument részletesen tartalmazza - écs-t, időtartamot, élettartamot tartalmaz - megtérülési számítások - építési terv: ua. - értékesítési terv: használaton kívüli t. eszk hasznosítása befektetési terv A tulajdonosi befektetésekre vonatkozik. • strati befekt: 100%-os vagy befolyásoló részesedése van,

hosszú távú, komplex pü-i szolg nyújtása az ügyfeleknek banküzemi célú befekt: a tev támogatása pl. hitelgarancia alapok jövedelmi célú befektetések: hosszú távú, osztalékjövedelem vagy forgatási célú, árf jöved Ktgvetés A ktg lehet fix vagy változó ktg (progresszív, degresszív, proporcionális). A ktgvetés elkészíthető: top down-felülről lefelé bottom up-lentről fel ellenáramlatú-a kettő kombinációja a ktgvetés részei: 1, Személyi kiadások terve: top down módszer - személyzeti létszámterv: munkaköri kategóriánként vagy beosztásonként, teljes munkaidős dolgozóban számoljuk béremelési terv jutalom és prémium terv: ált-ban az alapfizetés %-ban határozzák meg, az időpontot is tervezik hogy mikor prémium terv: célfeladatok teljesítéséhez kötik természetbeni juttatások terve: pl. étkezési hozzájárulás, munkaruha juttatás, üdülési hozzájárulás, egészségpénztár oktatási ktg-k terve: pl

vállalatok által szervezett oktatás, tanulmányi hozzájárulás 2, Dologi kiadások terve - bontása a vállalat ktgtervétől függ, a jelentős ktg-ket ált-ban egyenként, a többit ktgcsop-ként kell tervezni écs terv telekommunikációs terv épületüzemeltetési terv posta ktg vásárolt számtechn-i szolg dologi tervezés: - bázis alapú ktgtervezés: tavalyi tervátalakítása - nullbázisú ktgterv: jövőbeni tervhez igazodva tervezzük meg a ktg-ket 3, Er-t terhelő egyéb kifizetések - helyi adók: pl iparűzési, építmény, telek, kommunális, gépjármű 3 - ÁFA: nyújtott szolg-khoz kapcsolódó - felügyeleti díjak: PSZÁF-nak kell fizetni a MFÖ után - OBA díj: biztosított betétek arányában - BEVA díj: ügyfélbefektetésekkel arányos • Célmegállapodások kötése A bankra megfogalmazott célkitűzéseket részter-re bontjuk. A terület vezetőjével megegyezünk a cél végrehajtásáról, ami prémiumon alapul. Célkategóriák: -

kamatbev - jutalékbev összege - értékesített termékek összege - ktg-k összege vagy aránya - piaci részesedés egyes termékekben vagy ügyfelekben - eszk megtérülés • Végleges mérleg- és erterv Decemberben készítendő el, és módosítható. • Terv ell-e Tényleges állapot összevetése a tervvel. Eltérés elemzések készítése Cél az eredeti terv teljesítése 3 8.) A hitelintézetek pénzügyi kimutatásai A hitelintézetek éves beszámolójának fő részei A bankmérleg szerkezetének sajátosságai, a bankmérleg tagolásának szempontjai. A bank saját tőkéje, a szavatoló tőke és a tőkemegfelelési mutató számítása. A banki eredménykimutatás típusai, tartalma és tagolása A cash flow mérleg változatai, időhorizontja. E16 I.) A hitelintézetek pénzügyi kimutatásai A hitelintézetek számviteli rendszere egy olyan információs rendszer, amelynek alapvető célja a külső és belső információs igények minél teljesebb

körű kielégítése. Ennek érdekében a számvitel a gazdasági élet eseményeit megfigyeli, méri és rögzíti a pénzügyi kimutatásaiban. Az összeállított pénzügyi kimutatásoknak nagy információtartalma van a menedzserek, a tulajdonosok (részvényesek), tehát a belső érintettek és a bank ügyfelei (különösen a nagyobb betétesek) és a felügyeleti hatóságok, tehát a külső érintettek számára. A hitelintézetek tevékenységükről meghatározott időszakonként beszámolót kötelesek készíteni, melyet a 250/2000. számú kormányrendelet szabályoz. Ezt a beszámolót a Felügyelet részére is meg kell küldeni, és a bank belső és külső környezetének is információforrást jelent. A hitelintézetek azonban összeállítanak különböző belső pénzügyi jelentéseket is, melyek a vezetés különböző szintjein jelentkező, a döntéshozatalhoz elengedhetetlen információkat szolgáltatják rendszeresen. Ezek a belső jelentések a banki

kontrolling rendszer részét képezik, mely a tervezést, a gazdasági elemzést, ellenőrzést és az információszolgáltatást foglalja elsősorban magába. A banki tevékenység elemzésének alapvető célja, hogy megvizsgálja a működés konfliktusait, az arra ható tényezőket, és ez által elérhetővé tegyék a banki célkitűzéseket. Mindehhez a bankok menedzsmentje számára nélkülözhetetlen a pénzügyi kimutatások tartalmának és alapösszefüggéseinek ismerete, mert ezzel támogathatók a döntéshozatali eljárások, másrészt jól láthatóvá válik a bankok teljesítménye. II.) A hitelintézetek éves beszámolójának fő részei A hitelintézetek éves beszámolót kötelesek összeállítani kettős könyvviteli rendszerben. A beszámoló alkalmas a megbízható és valós összkép bemutatására a hitelintézet vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. A fő részei: A) bankmérleg: elsősorban a vagyoni helyzetet mutatja B) banki

eredménykimutatás: a jövedelmezőségi helyzetet mutatja C) kiegészítő melléklet: tartalmaz kiegészítéseket a mérleghez és az eredménykimutatáshoz, tájékoztató adatokat és a cash flow kimutatást D) üzleti jelentés: vagyoni, pénzügyi, jövedelmezőségi helyzet bemutatása, az üzletmenet és a beszámoló adatainak értékelésével A pénzügyi kimutatások közül az éves beszámolónak, azon belül is a mérlegnek, az eredménykimutatásnak és a cash flow kimutatásnak van a legtöbb információtartalma. III.)A bankmérleg szerkezetének sajátosságai, a bankmérleg tagolásának szempontjai A bankmérleg a bank vagyoni helyzetét mutatja. Összeállításával szembeni követelmények: áttekinthetőség, tartalmilag és logikailag helyes csoportosítás, valóságos adatok, folytonosság elvének érvényesülése. A tipikus elemek jelentősen különböznek az egyéb vállalatok sajátos elemeitől, melynek magyarázata a bank speciális

tevékenységéből adódik. A három fő banki tevékenység: aktív bankügyletek, passzív bankügyletek, semleges bankügyletek. A passzív és az aktív bankügyleteknek ez az elnevezése a bankmérlegre gyakorolt hatásuk alapján alakult ki. Az aktív bankügyletek révén pénz áramlik ki a bankból (pl hitelnyújtás), így a banknak követelése keletkezik, mely a mérleg bal oldalán, az eszközök (aktívák) között kerül kimutatásra. A passzív bankügyletek révén pótlólagos pénz áramlik a bankba (pl. betételfogadás), így a banknak kötelezettsége keletkezik, mely a mérleg jobb oldalán, a források (passzívák) között kerül kimutatásra. A mérlegnek kötelezően tartalmaznia kell (a mérleg hátoldalán vagy a kiegészítő mellékletben) a mérlegen kívüli tételeket is. Ennek oka, hogy ezen tételek a hitelintézetek jövőbeni pénzügyi és jövedelmezőségi helyzetét, ezen belül elsősorban a likviditási helyzetet alapvetően

befolyásolhatják. A hitelintézeti mérleg aktívák oldala az eszközöket alapvetően jellegüknek (megjelenési formájuknak) megfelelően sorolja fel, likviditási sorrendben (a likvid eszközöket tartalmazza első helyen). A mérleg passzívák oldalán a források fajtájuk (finanszírozásban betöltött szerepük) szerint vannak megbontva. További bontás lehetséges esedékesség, érdekeltségi típusok és egyéb szempontok szerint. A) A bankmérleg tipikus sémája: 1) Eszközök: (1) Pénzeszközök (2) Állampapírok (3) Hitelintézetekkel szembeni követelések (4) Ügyfelekkel szembeni követelések (5) Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, beleértve a rögzített kamatozásúakat is (6) Részvények és más változó hozamú értékpapírok (7) Részvények, részesedések befektetési célra 3 B) C) D) E) (8) Részvények, részesedések kapcsolt vállalkozásban (9) Immateriális javak (10)Tárgyi eszközök (11)Saját részvények (12)Egyéb

eszközök (13)Aktív időbeli elhatárolások 2) Források: (1) Hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek (2) Ügyfelekkel szembeni kötelezettségek (3) Kibocsátott értékpapír miatt fennálló kötelezettség (4) Egyéb kötelezettség (5) Passzív időbeli elhatárolások (6) Céltartalékok (7) Hátrasorolt kötelezettségek (8) Saját tőke Az egyes tipikus eszközcsoportok tartalma: 1) Pénzeszközök: (1) Készpénz (2) Más bankoknál és a jegybanknál található összes számlakövetelés, vagyis a napi működést biztosító folyószámla egyenlege (=> elsődleges tartalék) 2) Értékpapírok: Egyrészt a likviditás forrásaként, másrészt a jövedelem forrásaként szolgálnak. Forgatási célra a likvid befektetések alkalmasak, ezek jellemzően a rövid lejáratú állampapírok, a jegybank által kibocsátott rövid lejáratú kötvények és más pénzpiaci értékpapírok (pl. kereskedelmi kötvények) A likvid értékpapír állományt gyakran

másodlagos tartaléknak is nevezik. Azért tartják őket, mert könnyen és rövid idő alatt pénzzé konvertálhatóak. A befektetési célú értékpapírokat (kötvények és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, illetve részvények és egyéb változó hozamú papírok) jövedelemtermelés céljából vásárolják. 3) Hitelek és hitelszerű kihelyezések: Az eszközök legnagyobb csoportját képezik. Általában nem egy összegben, hanem valamilyen szempont szerint csoportosítva adják meg, például a hitelfelvevő szerint (magánszemély, vállalkozás, más hitelintézet) vagy a lejárat szerint (éven belüli és éven túli). 4) Különféle egyéb eszközök: Döntően a bankári tevékenység végzéséhez szükséges épületek, gépek, berendezések, valamint a bank leányvállalataiba történő befektetések tartoznak ide. A tárgyi eszközök a banküzem működését szolgálják. Az egyes tipikus forráscsoportok tartalma: 1) Betétek: A bankok

vállalkozásokkal, háztartásokkal és a kormánnyal szemben fennálló pénzügyi kötelezettségét testesíti meg. Sokféle szempont szerint csoportosíthatók, pl futamidő, a betételhelyezők személye, a betét formája, stb. 2) Nem betéti típusú kölcsönök: Egy részét a bankok által kibocsátott értékpapírok, másik részét a bankközi piacon vásárolt források teszik ki. Pótlólagos likviditást jelentenek, amikor a pénzeszközök és az értékpapírok által biztosított likviditás nem elegendő. Általában drágábbak, mint az alapvető betétek 3) A bank saját tőkéje: A bank működésének biztonsági tartaléka. A bankok a hagyományos vállalatokhoz képest jóval alacsonyabb saját tőke aránnyal dolgoznak, mégis a megfelelő mértékű tőke garantálja a bank hosszú távú biztonságát. Az eszköz és forrás oldal további részletezése történhet: 1) Az eszközök lejárata (éven belül, éven túl), a befektetés időtartama

(forgatási, befektetési célú), illetve a források esedékessége szerint (látra szóló, éven belül, éven túl esedékes). 2) A nyújtott szolgáltatás típusa szerint (pl. pénzügyi szolgáltatás vagy befektetési szolgáltatás) 3) Az ügylethez kapcsolódó partner típusa szerint (pl. államháztartási szervek, más hitelintézetek, stb) 4) Az eszköz, illetve a kötelezettség az érdekeltség szempontjából milyen típusú vállalkozással szemben áll fenn (pl. kapcsolt, egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozás, stb) 5) Forgalmazás helye szerint (pl. tőzsdei befektetési szolgáltatás, tőzsdén kívüli befektetési szolgáltatás) 6) A pénzügyi eszköz sajátosságai szerint (állampapírok, részvények és részesedések, stb.) Mérlegen kívüli tételek: A bankok által nyújtott szolgáltatások egy jelentős része sem a klasszikus aktív, sem a klasszikus passzív bankügyletekbe nem sorolható be, így nem tükröződik a bank

mérlegében sem. 3 A mérlegen kívüli tételek körébe azok a bankári műveletek, illetve szolgáltatások tartoznak, amelyekből a banknak függő (feltételes) és jövőbeni (biztos) kötelezettségei illetve követelései keletkeznek. IV.)A bank saját tőkéje, a szavatoló tőke és a tőkemegfelelési mutató számítása A) A saját tőke részei: 1) Jegyzett tőke 2) Tőketartalék 3) Általános tartalék 4) Eredménytartalék 5) Lekötött tartalék 6) Értékelési tartalék 7) Mérleg szerinti eredmény A vállalati saját tőke elemein kívül új elem az általános tartalék. Az általános tartalékot az adózott eredményből az osztalék és részesedés kifizetése előtt kell képezni, a tárgyévi adózott eredmény 10%-a. A Felügyelet mentesítheti a bankot általános tartalékképzési kötelezettsége alól, ha a tőkemegfelelési mutatója 12 felett van és nincs negatív eredménytartaléka. B) Szavatoló tőke: A bank biztonságos működését a

szavatoló tőke megfelelő szintje garantálja. Ezért a hitelintézetek a működőképesség fenntartása és a kötelezettségek teljesíthetősége érdekében, a működés során mindenkor az általa végzett hitelintézeti tevékenység kockázatának megfelelő nagyságú szavatoló tőkével kell rendelkeznie. A szavatoló tőke részei: 1) Jegyzett tőke 2) Tőketartalék 3) Eredménytartalék 4) Lekötött tartalék 5) Mérleg szerinti eredmény 6) Általános tartalék 7) Általános kockázati céltartalék 8) Alapvető tőkeelemek (1+2+3+4+5+6+7) 9) Értékelési tartalék 10) Alárendelt kölcsöntőke 11) Kiegészítő alárendelt kölcsöntőke 12) Járulékos tőkeelemek (9+10+11) 13) Szavatoló tőke (8+12) A szavatoló tőke megbontásának az a célja, hogy az alapvető tőkeelemek a hitelintézetnél szinte korlátozás nélkül rendelkezésre álljanak, addig a járulékos tőkeelemek csak korlátozottan, meghatározott feltételek esetén és arányban

képezhetik a szavatoló tőke részét, s így csak korlátozottan vonhatóak be a banki tevékenység finanszírozásába. A jegyzett tőke úgy határozható meg, hogy csökkenteni kell a jegyzett, de be nem fizetett tőke összegével, valamint a visszavásárolt saját részvények visszavásárlási értékével. A szavatoló tőke meghatározása során a tőketartalékot, az eredménytartalékot, a lekötött tartalékot és a mérleg szerinti eredményt a számviteli törvény szerint meghatározott tartalommal és értékkel kell figyelembe venni. Az általános tartalékot a könyvekben kimutatott (megképzett) összegben kell szerepeltetni. Az általános kockázati céltartalék az adózás előtti eredmény terhére képezhető, a szavatoló tőke számítása során a mindenkori társasági adó mértékével csökkentett összegben vehető figyelembe. A járulékos tőkeelemek között az értékelési tartalék 0,7-es szorzóval módosított értéken vehető

figyelembe. Az alárendelt kölcsöntőke a bank olyan hosszú távú, 5 éves lejáratot meghaladó kötelezettsége, amely ténylegesen rendelkezésre áll, azonnal, sortartási kötelezettség nélkül, bevonható a bank adósságának rendezésébe, a törlesztések sorrendjében a részvényesek előtti legutolsó helyen áll. A szavatoló tőkébe beszámított összege nem lehet magasabb, mint az alapvető tőkeelemek Hitelintézeti törvényben meghatározott tételekkel csökkentett összegének 50%-a. A kiegészítő alárendelt kölcsöntőke abban különbözik az alárendelt kölcsöntőkétől, hogy a kölcsön eredeti futamideje 2 évet meghaladó, és kizárólag a Felügyelet engedélyével mondható fel. A szavatoló tőkében csak a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók és kockázatvállalások, továbbá a deviza árfolyamkockázat fedezetére vehető számításba. C) Tőkemegfelelés A hitelintézetek a mindenkori fizetőképesség (szolvencia)

fenntartása és a kötelezettségek teljesíthetősége érdekében az általa végzett pénzügyi és befektetési szolgáltatás kockázatának mindenkor megfelelő nagyságú szavatoló tőkével kell rendelkeznie. A tőkemegfelelést súlyozott eszközkockázati arány mutatószámmal kell kifejezni, melynek minimális szintje 8%. Tőkemegfelelési mutató = Szavatoló tőke / Korrigált mérleg főösszeg. 3 Itt a korrigált mérleg főösszeg a kockázatnak megfelelő mértékben súlyozott eszköztételek összege, csökkentve a követelések, befektetések és a mérlegen kívüli kötelezettségek után képzett kockázati céltartalék összegével. Az egyes eszközelemek mérleg szerinti értékét szorozni kell az adott eszköz kockázatát kifejező szorzószámmal: 1) Kockázatmentes eszközök: 0 2) alacsony kockázatú eszközök: 0,2 3) közepes kockázatú eszközök: 0,5 4) teljes kockázatú eszközök: 1. V.) A banki eredménykimutatás típusai, tartalma és

tagolása A banki eredménykimutatásban kifejezésre kell juttatni a különböző üzletágak eredményeit, és el kell különíteni a rendszeres és nem rendszeres elemeket. A) Típusai: 1) Mérlegszerű (horizontális): Költségnemenkénti rendezés, ami nem teszi lehetővé az egyes tevékenységek közötti kapcsolatok kimutatását 2) Lépcsőzetes (vertikális): A hasonló jellegű költségnemeket állítja szembe a hasonló jellegű jövedelmekkel. Ez a típus jelleg szerint kapcsolja össze a jövedelmeket és a költségeket, segítségével kimutatható a szokásos és a rendkívüli eredmény. B) Az eredménykimutatás előírt tagolása (bankcontrolling könyv, 3. sz melléklet): 1) Kapott kamatok és kamatjellegű bevételek 2) Fizetett kamatok és kamatjellegű kifizetések 3) Kamatkülönbözet (1-2) 4) Kapott osztalék, részesedés 5) Egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételei 6) Egyéb bevételek 7) Befektetési szolgáltatás bevételei 8) Egyéb pénzügyi

szolgáltatás ráfordításai 9) Egyéb ráfordítások 10) Befektetési szolgáltatás ráfordításai 11) Pénzügyi szolgáltatások költségei 12) Pénzügyi és befektetési szolgáltatás eredménye (+/-3+4+5+6+7-8-9-10-11) 13) Nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás nettó árbevétele 14) Nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás ráfordításai 15) Nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás eredménye (13-14) 16) Szokásos vállalkozási eredmény (+/-12+/-15) 17) Rendkívüli bevételek 18) Rendkívüli ráfordítások 19) Rendkívüli eredmény (17-18) 20) Adózás előtti eredmény (+/-16+/-19) 21) Adófizetési kötelezettség 22) Adózott eredmény (20-21) 23) Általános tartalék képzése és felhasználása (+/-) 24) Eredménytartalék igénybevétele osztalékra és részesedésre 25) Fizetett (jóváhagyott) osztalék, részesedés 26) Mérleg szerinti eredmény (22+/-23+24-25) C) Az egyes eredménykimutatás-tételek tartalma: 1) Kapott kamatok

és kamatjellegű bevételek: (1) Hitel és kölcsönügylet kamatai (2) Leszámítolási ügyletek kamatai (3) Faktoring kamatok (4) Értékpapír forgalmazás kamatbevételei (5) Hitelintézet által elhelyezett betétek után kapott kamatok 2) Kamatjellegű bevételnek/ráfordításnak minősül a kapott/fizetett: (1) Rendelkezésre tartási jutalék (2) Folyósítási jutalék (3) Áthárított kezelési költség (4) Váltóleszámítolási díj (5) Faktoring díj 3) Fizetett kamatok és kamatjellegű kifizetések közé tartoznak: (1) Hitelintézetnél elhelyezett betétek után fizetett kamatok (2) Kötvények és más értékpapírok után fizetett kamatok 4 (3) Váltó viszontleszámítolás kamatvesztesége (4) Refinanszírozási hitelek után fizetet kamatok (5) Kisorsolt nyeremények 4) Pénzügyi és befektetési szolgáltatások bevételei: (1) Számlavezetéssel kapcsolatos jutalékbevétel (2) Értékpapír forgalmazási tevékenység árfolyamnyereségei (3)

Valuták, devizák árfolyamnyereségei (4) Határidős ügyletek árfolyamnyereségei (5) Kapott költségtérítések (6) Kapott osztalék, részesedés 5) Pénzügyi és befektetési szolgáltatások ráfordításai (1) Fizetett pénzforgalmi jutalékok és egyéb jutalékok (2) Értékpapír forgalmazás árfolyamveszteségei (3) Valuták, devizák árfolyamveszteségei (4) Határidős ügyletek árfolyamveszteségei (5) Fizetett költségtérítések 6) Nem pénzügyi és befektetési szolgáltatási tevékenység bevételei és ráfordításai: Ide azok a bevételek és ráfordítások tartoznak, amelyek nem a hitelintézeti törvény által meghatározott pénzügyi szolgáltatások és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokból származnak. D) Az eredménykimutatás tagolásának köszönhetően tartalmazza: 1) A kamatkülönbözeteket (a hitelintézetek jövedelmezőségét alapvetően meghatározó eredménykategória) 2) A pénzügyi és befektetési szolgáltatás

eredményét 3) A pénzügyi és befektetési szolgáltatás eredményén belül külön kiemelésre kerül a pénzügyi műveletek nettó eredménye 4) A nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás eredményét 5) A szokásos üzleti tevékenység eredményét a hitelintézeti tevékenységek, valamint a nem hitelintézeti tevékenységek eredményének összevonásával 6) A rendkívüli eredményt 7) Az adózás előtti eredményt a szokásos üzleti tevékenység eredményének és a rendkívüli eredmény összevonásával 8) Az adófizetési kötelezettséget 9) Az adózott eredményt 10) Az adózott eredményt módosító egyéb tételeket (általános tartalék képzése és felhasználása, eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre, jóváhagyott osztalék, részesedés) 11) A mérleg szerinti eredményt, az adózott eredmény és az egyéb eredményt helyesbítő tételek együtteseként. VI.)A cash flow kimutatás változatai, időhorizontja Mind a

likviditás, mind a kockázat kezelésének egyik elengedhetetlen eszköze a bank pénzbevételei és kiadásai napi alakulásának megfigyelése és elemzése. Formáját tekintve pénzforgalmi kimutatás, de tartalmát tekintve jelző rendszer => a bank likviditását és életképességét jelzi. A cash flow alakítja át az állományi szemléletű ráfordításokat és jövedelmeket forgalmi szemléletűvé, rámutatva az állományváltozás okaira. Az üzleti bankok által kialakított cash flow hasonló szerkezetű, mint a pénzügyi teljesítményeken alapuló eredménykimutatás. A) Változatai: 1) „A” változat: ? 2) „B” változat: ? 3) „C” változat:? 4) „D” változat:? B) Időhorizontjai: Készülhet rövid és hosszú távra is. A rövid távú pénzáramlásoknál szükséges az adatok rendszeres aktualizálása és elemzése (gördülő tervezés segítségével). Ebben az esetben igen gyakran kell a terv és tényadatokat egybevetni A hosszabb távú

cash flow tervezésnél már figyelembe kell venni a bank különböző üzletágainak eltérő természetét is. 4 9.) A hitelintézetek teljesítményét elemző mutatószámok A pénzügyi helyzet elemzésének célja és tartalma A mutatószámok csoportosítása, ismertetése. Eszközarányos, tőkearányos és bevételarányos mutatószámok Hatékonysági, minőségi és likviditási mutatók. E 17 I.) A hitelintézetek teljesítményét elemző mutatószámok A hitelintézetek tevékenységükről meghatározott időszakonként beszámolót kötelesek készíteni, melyet a 250/2000. számú kormányrendelet szabályoz. Ez a beszámoló alkalmas a megbízható és valós összkép bemutatására a bank vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. A beszámoló adataiból képzett mutatószámok segítségével nagyvonalú elemzések indíthatók, melyek a hitelintézetek pénzügyi, jövedelmi helyzetét átfogóan, általánosítva mutatják be. A részletesebb

elemzésekhez a beszámolóban szereplő információkat egyrészt tovább kell részletezni, másrészt ki kell egészíteni olyan többletinformációkkal, amelyeket az élves beszámoló nem tartalmaz. II.) A pénzügyi helyzet elemzésének célja és tartalma A) Célja: Tájékoztatást adni a bank pénzügyi helyzetéről a vezetésnek és tulajdonosoknak. B) Az elemzés tömör, minősítésre alkalmas mutatószámokat kell, hogy tartalmazzon. A mutatók használata és kiszámítása önmagában nem javítja a bank működési hatékonyságát, de mutatja a gazdasági folyamatokban bekövetkezett változásokat, melyek eredményeként javítható a banki folyamatok hatékonysága. C) Lényeges a relevancia, mivel csak tartalmilag egybevágó, abszolút számok hasonlíthatók össze D) Tartalma: 1) Időbeli összehasonlítás => statikusan: adott időpontra vonatkoztatva, dinamikusan: időbeli alakulás tendenciáinak vizsgálata 2) Térbeli elemzések (fiók – fiók,

fiók – központ,.) 3) Bank környezetének vizsgálata => Relatív versenytársakhoz viszonyított pozíció megállapítása 4) Üzletági elemzések E) A pénzügyi elemzés legáltalánosabb módszerei a viszonyszám-számítások. Viszonyszámok három csoportja: 1) Pénzügyi aránymutatók számítása 2) Pénzügyi adatok közös alapra történő számítása 3) Változás-kimutatások alkalmazása F) Az elemzések általában a beszámoló adataiból kerülnek levezetésre. Főbb elemzési területek: 1) Vagyoni helyzet elemzése 2) Likviditás elemzése 3) Jövedelmezőségi helyzet elemzése 4) Cash-flow elemzése III.)A mutatószámok csoportosítása, ismertetése (az összes mutató benne van, amit találtam, de több helyről szedtem, amelyek néhol ellentmondanak egymásnak. Források: bankcontrolling könyv, füzet, bankmenedzsment könyv, hitelintézeti számvitel könyv) A) A vezetési tevékenység hatékonyságának és minősítésének mutatói 1)

Eszközök megtérülési rátája (a hitelintézet eredményességét méri) 2) Bérráfordítások hozzáadott értéken belüli aránya mutatója (az élőmunka-ráfordítás hatékonyságát vizsgálja) 3) A közönséges részvénytőke érdekeltség megtérülési mutatója (a bank befektetői számára ad információt a befektetéseik várható jövedelmezőségéről) B) A hitelintézetek pénzügyi teljesítményének mutatói 1) Jövedelmezőségi mutatók: azt vizsgálja, hogy a bank működése mennyire eredményes. Két csoportja: a) Átfogó eredménymutatók (1) Eszközarányos jövedelmezőség (2) Tőkearányos jövedelmezőség (3) Bevételarányos jövedelmezőség b) Egyéb jövedelmezőségi mutatók 2) Hatékonysági mutatók: a bank működésével kapcsolatos teljesítményt, illetve annak hatékonyságát mutatják 3) Minőségi mutatók: a banki működés biztonságát, a fizetőképesség megőrzésének feltételeit vizsgálják 4) Likviditási és

fedezettség mutatók: a bank működésének biztonságát mérik a likvid eszközök és az esedékes kötelezettségek egymáshoz viszonyításával 5) Piaci mutatók: a bank működési hatékonyságát illetve jövedelmezőségét mérik 6) Du Pont elemzés: ROA számítása az eredmény két részre bontásával 7) Kamatmarge-számítás IV.)Eszközarányos, tőkearányos és bevételarányos mutatószámok A fő jövedelmezőségi mutatók: 4 a) Átfogó eredménymutatók (1) Eszközarányos jövedelmezőség Viszonyítási alap (a nevező): a mérleg főösszeg. Mindig éves %-ban fejezzük ki 1) Bruttó kamatmarge = (kamatbev. – kamatráf) / átlagos mérleg főösszeg (+) 2) Bruttó költségfedezet = működési költség / átlagos mérleg főösszeg (-) 3) Szolgáltatási jutalékmarge = (jutalékbev – jutalékráf) / átlagos mérleg főösszeg (+/-) 4) Nettó költségfedezet = bruttó költségfedezet + szolgáltatási jutalékmarge (2+3) (általában negatív,

különösen lakossági banki műveletek esetén) 5) Nettó kamatmarge = bruttó kamatmarge + nettó költségfedezet (1+4) (+) 6) Kockázati hányad = kockázati költség / átlagos mérleg főösszeg 7) Egyéb jövedelem marge = (egyéb bev – egyéb ráf) / átlagos mérleg főösszeg (~0) 8) Tiszta nyereség / Eszközarányos nyereség (ROA) = nettó kamatmarge + kockázati hányad + egyéb jövedelem marge (5+6+7). Vagy = adózás előtti eredmény / átlagos mérleg főösszeg (mutatja a bank valódi jövedelemtermelő képességét) Vagy = adózott eredmény / átlagos mérleg főösszeg (befektető miatt érdekes) Lásd még: Du Pont elemzés (2) Tőkearányos jövedelmezőség 1) Tőkemegtérülési mutató / Tőkearányos nyereség (ROE) = eredmény / átlagos saját tőke, ahol eredmény lehet: adózott, adózás előtti eredmény, átlagos saját tőke lehet: könyv szerinti saját tőke + mérleg szerinti eredmény vagy saját tőke piaci értéke (nyilvános Rt.

esetén) 2) Tőkeerősség = saját tőke / mérleg főösszeg (átlagos és záró állományokra is számolhatjuk, a jövőbeli kockázatvállalási képességet mutatja) 3) Tőkemegfelelési mutató = korrigált szavatoló tőke / kockázattal súlyozott eszközérték (egy aktuális pillanatban mutatja a bank vállalt kockázatait a saját tőkéhez képest) 4) Tőkeáttételi mutató = összes eszköz / saját tőke (a bank finanszírozási politikáját tükrözi) (3) Bevételarányos jövedelmezőség Viszonyítási alap: nettó banki bevétel = kamateredmény + egyéb bevétel. Lehet %-os, és abszolút összegű. 1) Bevételarányos ráfordítás = összes nem nettósított ráfordítás / nettó banki bevétel 2) Működési marge = eredmény / nettó banki bevétel 3) 1+2 = 100% = 1 => az összes bevétel mely része tiszta eredmény, és mely része ráfordítás 4) Kiadás/bevételi arány = (összes nem nettósított ráfordítás – kockázati költség) / nettó

banki bevétel. Mutatja a bank hatékonyságát. (50-60% között nemzetközileg elfogadott=> hatékony) b) Egyéb jövedelmezőségi mutatók 1) Nettó működési haszonrés mutató = (teljes működési bevétel – teljes működési költség) / összes eszköz 2) Nettó kamatrés mutató = kamatkülönbözet / mérleg főösszeg 3) Nettó működési eredménymutató = (nettó kamatjövedelem + egyéb működési jövedelem) / összes eszköz 4) Hitelmultiplikátor = teljes hitelállomány / teljes betétállomány IV.)Hatékonysági, minőségi és likviditási mutatók a) Hatékonysági mutatók 1) Bevételarányos költségek mutatója = összes költség / összes bevétel 2) Költséghatékonyság = működési költség / átlagos mérleg főösszeg vagy fordítva (általában abszolút mértékben) 3) Eszközarányos költségek mutatója = összes költség / összes eszköz (nem tudom, de lehet, hogy ugyanaz, mint az előző) 4) Átlagos forrásköltség mutató =

fizetett kamatok és kamatjellegű kifizetések / (rövid és hosszú lejáratú kötelezettségek + alárendelt kölcsöntőke) 5) Létszámhatékonyság = 1 főre jutó eredmény / mérleg főösszeg / költség Önmagában nem alkalmas összehasonlításra, ezért mindig idősorban vizsgáljuk, hogy javult vagy romlott. b) Minőségi mutatók 1) Eszközök minőségi mutatója = minősített követelés / korrigált mérleg főösszeg 2) Hitelminőség = minősített követelés állomány (problémás követelések) / összes követelés állomány 3) Hitelveszteségi mutató / minősített hitelek fedezettsége = hitelállomány értékvesztése / összes hitelállomány 4) Hitelezési veszteség fedezettsége = kockázati céltartalék-képzés a tárgyévben / hitelezési veszteség 4 5) Céltartalék fedezettség / Kétes követelések fedezettsége = (megképzett céltartalék + elszámolt értékvesztés) / összes követelés állomány vagy (megképzett céltartalék +

elszámolt értékvesztés) / minősített követelés állomány 6) Kockázatvállalási mutató = korrigált mérleg főösszeg / összes eszköz (a bank eszközeiben rejlő kockázatot fejezi ki) c) Likviditási és fedezettség mutatók 1) Azonnali (operatív) likviditási mutató = (pénzeszközök + látra szóló követelések) / látra szóló kötelezettségek 2) Információs tartalommal nem igazán rendelkezik, mivel túl későn áll rendelkezésre. 3) Rövid és középtávú (éven belüli) likviditási mutató = (pénzeszközök + értékpapírok) / rövid lejáratú kötelezettségek vagy (pénzeszközök + értékpapírok + készletek) / rövid lejáratú kötelezettségek 4) Hosszú távú (éves) likviditási mutató 5) Időszaki likviditási mérlegek 6) Fedezettség mutató = készpénz + piacképes értékpapírok + látra szóló követelések – látra szóló kötelezettségek (A mutató azt jelzi, hogy az esedékes kötelezettségekre a likvid eszközök és

a követelések többlete fedezettséget biztosít, míg a kötelezettségek követeléseket meghaladó összege fedezethiányt jelez.) d) Piaci mutatók 1) Árfolyamnyereség mutató (P/E) = részvényérték / 1 részvényre jutó nyereség Hígított P/E: összes kibocsátott részvénnyel számol Hígítatlan P/E: a forgalomban lévő részvényekkel számol (a visszavásárolt részvényt nem veszi figyelembe) 2) Osztalékhozam mutató = 1 részvényre jutó osztalék / részvényárfolyam 3) Osztalékfizetési ráta = 1 részvényre jutó osztalék / 1 részvényre jutó nyereség V.) Du Pont –Elemzés Két részre bontja a banki eredményt: - kamatmarge = (kamatbev – kamatráf) / mérleg főösszeg - működési jövedelem = (kockázati költség +- működési ráfordítás +- működési bevétel) / mérlegfőöszeg ROA = (kamatmarge – működési jövedelem) x adóhányad, ahol adóhányad = adó / adó előtti eredmény VI.)Kamatmarge – számítás A) Számítási

módjai: 1) Bruttó kamatmarge (Interest margin) = kamateredmény az átlagos eszköz- állományon (= kamateredmény / mérleg főösszeg) 2) Marge = kamateredmény a kamatozó eszközökön (= kamateredmény / kamatozó eszközök) 3) Spread = kamatozó eszközök átlagkamata - kamatozó források átlagkamata B) Számítási problémák (torzítási tényezők) 1) Kötelező tartalék a) Jegybanki előírás b) A tartalékköteles források után kell elhelyezni c) Tartalékköteles majdnem az összes forrás, kivétel (1) Saját tőke (2) Állami költségvetéssel szembeni elszámolások (3) Bankközi források (4) Jegybanki források d) A banknál a kamatozó eszközök között tartják nyilván, a jegybank kamatot fizet utána e) Monetáris politikai eszköz (1) Pénzmennyiség szabályozás (2) Jövedelem elvonás a kereskedelmi bankoktól: A Jegybank refinanszírozási hitelek formájában visszaforgatja a bankszektorba (Legfontosabb funkciója ez) (3) Biztonsági funkció:

likviditás menedzsment – havi átlagban kell megfelelni f) Korrekció: a tartalékállományt és a kamatot a tartalékköteles forráshoz rendeljük 2) Refinanszírozási hitel: a) Likviditási: a banknak a szavatoló tőke arányába van egy hitelkerete. b) Hitelcél nélkül bármikor igénybe vehető hitelkeret a kereskedelmi bankok számára c) Korrekció: ugyanaz visszafelé, mint a kötelező tartaléknál 4 10.) A jövedelmezőség és hatékonyság részletes elemzése Az eredmény részekre bontása, alapelvek, elszámolási rendszerek. A belső kamat elszámolásának folyamata, a belső kamatláb megállapításának módszerei A nem kamat bevételek és ráfordítások közgazdasági logika szerinti csoportosítása. A várható hitelezési veszteség fogalma, jelentősége és számítási módja. E18 I.) A jövedelmezőség és hatékonyság részletes elemzése A pénz-és általában a bankszolgáltatások túlkínálata a bankok körében erős

versenykényszerhez vezetett. A bankszolgáltatások körének erőteljes kiszélesítése nagyobb kockázati tényezőt is jelent. A piaci viszonyok ilyen irányú megváltozása maga után vonta az információ-szükséglet növekedését, és elengedhetetlen követelménnyé tette a bankok számára egy logikusan felépített, széleskörű információs rendszer megteremtését. Az ilyen irányú információk bázisát a controlling szolgáltatja. A hosszú távú célokat a stratégiai bankcontrolling, ezek konkretizálását pedig az operatív bankcontrolling jelenti. Egy hitelintézet legfőbb hosszú távú célja, a bankári tevékenység alapvető követelménye a jövedelmezőség. A jövedelmezőség egy tükör, mely megmutatja a menedzsmentnek, hogy a külső és belső feltételeknek megfelelően választotta-e meg a stratégiát, az üzletpolitikát; elegendő bevételekre tett-e szert és kiadásait azokhoz igazította-e. A jövedelmezőség alapja a jövedelem. A

bankok járadék típusú jövedelemre tesznek szert A bankok, mivel pénzzel kereskednek, ezért alapvető, hogy olcsóbban jussanak forráshoz, mint ahogy azokat képesek kihelyezni. Az így elért pozitív különbség a bruttó nyereség. Ezt csökkentve az üzemi fenntartási költségekkel és az értékcsökkenéssel, kimutatható a tiszta nyereség. Ha ez pénzben fejeződik ki, akkor jövedelemről, ha tárgyi alakban képződik, akkor hozadékról beszélünk. Ha a jövedelem egy részét visszaforgatják, akkor ezt hozamnak nevezzük Az eredmény inkább könyvelési fogalomként használatos. A jövedelmezőség lényege tehát a bank eredményessége. Vizsgálható állományi (mérleg) és forgalmi (eredménykimutatás) szemléletben. Az üzleti bankok jövedelmezőségét, eredményességét közvetlenül a következő tényezők fejezik ki: a) Kamatjellegű bevételek ill. kiadások, ill kamatrés b) Jutalék és díjbevételek, kiadások c) Befektetésekkel és

értékpapírokkal kapcsolatos bevételek, kiadások d) Egyéb bevételek e) Üzleti bank működési költségei f) Tartalékolási és egyéb kötelezettségek. Az összbanki jövedelmezőség vonatkozásában a bankok sikeressége vagy sikertelensége elsősorban a kínált termékeik és szolgáltatásaik minőségének és árának harmonikus viszonyától függ: (Bankcontrolling könyv 118. oldal, 17 ábra.) a) A piac csak akkor fogadja el a magas árat, ha ahhoz kiváló minőségi paraméterek és egyedi problémamegoldások kapcsolódnak. Ezt csak kevesen igénylik, illetve képesek megfizetni b) Az alacsony árhoz mérsékelt, de elfogadható minőség, tömegszerű, szabványosított ügyfélkiszolgálás tartozhat, amely szerényebb egyedi jövedelmet tesz lehetővé, de feltételezhető, hogy a nagyszámú igénybevétel jelentős jövedelemvolument biztosít. c) Kialakítható a termékek és szolgáltatások keveréke is a jövedelemmaximum elérése érdekében. Ennek

eredményessége nagymértékben függ a stratégiai controlling felkészültségétől. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a megfelelő jövedelemarány vagy jövedelemmérték elérése nemcsak a piactól függ, hanem attól is, hogy az üzleti bankok tevékenységüket milyen általános költségszinten valósítják meg. II.) Az eredmény részekre bontása, alapelvek, elszámolási rendszerek A bankkalkuláció legfontosabb elemét a bank belső számviteli rendje adja, amely egyben folyamatosan szolgáltatja a költség és jövedelem információkat is. Mi itt csak a jövedelmet (banki eredményt) és a jövedelmezőséget vizsgáljuk A) Az eredmény részekre bontása során a következő alapelveket kell betartanunk: 1) A bank összeredményének azonosnak kell lennie a részeredmények összegével. Ennek feltételei: a) A banki eredmény összetevőkre bontásának teljes körű biztosítása b) Elszámolási szintek összekapcsolási

lehetőségének biztosítása c) A banki ügyfelek, banki szolgáltatások, valamint a banki osztályok, területek részeredményének összege – bármely irányból történik is az aggregálás - a bank eredményét kell, hogy kiadja d) A különböző elszámolási illetve kalkulációs szinteknek teljes körű differenciálása e) A zárt terv-és ellenőrzési rendszer megléte 2) Egy ügyletnek csak egy fajta eredmény hozzájárulása lehet, bármilyen típusú a bontás vagy összesítés 3) Az elszámolási rendszer minden fokon döntés-centrikus maradjon, ami azt jelenti, hogy önkényes hozzárendelésektől mentes, aktuális költség-és jövedeleminformációkat szolgáltasson B) A banki eredmény részekre bontása: 4 A controlling szemléletű bankkalkuláció kiindulópontja az eredmény-elszámolás. A bankkalkuláció szempontjából a hitelintézeti tevékenység két részterületre osztható: a) Ügyleti vagy értékterületre, ami a likviditás szerinti

pénzügyi terület, főleg a kamat és kamatszerű hozamok, ráfordítások b) Üzemviteli területre, ami technikai – szervezési pénzforgalmi terület, a dologi, a személyi költségek, az értékcsökkenés és a jutalékok bevételei és ráfordításai szerint történik a besorolás. Az eredménytényezők felbontásának két alapvető módja lehetséges: a) Teljes körű felbontás: minden bevételt és ráfordítást a vizsgálat tárgyát képező szempont szerint felbontunk b) Részleges felbontás: csak a cél szempontjából releváns bevételeket és ráfordításokat osztjuk fel. A bankkalkuláció további, teljesen részletekbe menő vizsgálódási lehetősége: a) Termék, vagy termékcsoport bontás: meghatározzuk egy-egy termék hozzájárulását a banki eredményhez. Az egyes termékek hozamának, vagyis az árrésnek a kiszámításához a felmerült költségeket és az elért bevételeket kell azonosítani, majd a termékekhez hozzárendelni. Termék:

önállóan értékesíthető konstrukció. Termékcsoport: kis jelentőségű, de hasonló tulajdonságú termékek összessége b) Területi bontás: az eredményt szétbontjuk fiókokra / régiókra / profitcentrumokra, a bank szervezeti felépítésétől függően. c) Ügyfél, ügyfélcsoport bontás: Nagy ügyfeleknél ügyfélszintű jövedelmezőséget számolunk. Kisebb ügyfeleknél ügyfélcsoportokat alkotunk különböző ismérvek szerint. Az ügyfél-kalkuláció minden egyes ügylet költségeit, jutalék-és kamatbevételeit, illetve a hozzá kapcsolódó műveleti költségeket részletezi, és számlaszerű formában az ügyfélhez rendeli. d) Értékesítési csatorna: fiók vagy ügynök, elektronikus értékesítési csatorna: ATM, POS, telefon, Internet. A bank üzletpolitikájától függ. Minden bontásnál azonos elszámolási rendszert kell alkalmazni. C) Elszámolási rendszerek: (?) Az üzletági jövedelmezőség számítás során az üzletágak

egyenkénti eredményessége és az összeredményhez viszonyított aránya kerül meghatározásra. A jövedelmezőség szerinti felosztás alapvető elemei: a) Belső kamat elszámolása b) Nem kamatbevételek és ráfordítások szétosztása c) Működési költségek elszámolása d) Várható hitelveszteség meghatározása. Az ezen elemek által meghatározható értékek kapcsolata az eredmény meghatározásához vezet el. III.)A belső kamat elszámolásának folyamata, a belső kamatláb megállapításának módszerei A belső kamatláb a bank marginális finanszírozási költségét jelenti. Azáltal, hogy az eszközök és források kamatozási módja eltérhet egymástól, megjelenik a kamatkockázat, amely a kamatok ingadozásának a bankeredményre gyakorolt esetleges negatív hatását jelenti. Emellett a kamat lejárata sem biztos, hogy megegyezik a szerződéses lejárattal A) Kamatkockázat A banki szerződések típusai kamatozás szempontjából: 1) Fix

kamatozású szerződés: A szerződés lejáratáig nem lehet megváltoztatni a kamatot. (kamat lejárat egybeesik a szerződés lejáratával) 2) Változó kamatozású szerződés: A szerződésben rögzített időpontban és feltételekkel a kamat megváltozhat 3) Változtatható kamatozású szerződés: Olyan szerződés, amelyben a bank egyoldalúan változtathatja a kamatot. Általában lakossági körben fordul elő. 2 korlátja van: a) Törvényi korlát: a kamatváltozás előtt 14 nappal a bank köteles meghirdetni a kamat változását, és ezután az ügyfél még 14 napig élhet a reklamálás jogával, és kérheti a régi kamatot b) Technikai vagy jövedelmezőségi korlát: tömegtermék esetén az ügyfelek egyenként történő értesítése költséggel jár. A kamatkockázat fő típusai: Eszközök kamata Fix Források Kockázat kamata Fix  Stratégiai kamatkockázat (hosszú távú): az eszköz és a forrás kamatozása is fix.  Lejárati kamatkockázat:

amíg a szerződések le nem járnak, nincs kamatkockázat. Ha egyik szerződés lejár, 4 az újat nem biztos, hogy ezen a kamatlábon kötöm.  Likviditási vagy jövedelmezőségi kamatkockázat: ha az ügyfél szerződést bont és elviszi a banktól a pénzt, vagy ha az ügyfél nem fizet törlesztő részt. Változó Fix  Kamatláb változási / Meg nem egyezési kockázat: az Fix Változó eszköz kamatozása fix, a forrásé pedig változó, vagy fordítva Változó Változó  Átárazási kockázat: mind az eszköz, mind a forrás kamatozási módja változó A belső kamat elszámolási rendszernek fontos, a kamatkockázatok megítéléséből származó feltétele, hogy a belső kamatlábakat elsődlegesen a kamatlábmozgás esedékessége szerint kell meghatározni, és csak másodlagos szempont a lejárat. B) Kamateredmény részekre bontása A kamateredmény részekre bontása egy belső elszámolási rendszert igényel, mert a kamat eredmény a számviteli

nyilvántartásokból nem állapítható meg. 1) Nettó belső kamat elszámolási rendszer Lényege, hogy megállapítjuk az eszközök és források egyenlegét, nettó módon kimutatjuk a forráshiányt vagy többletet, és erre számoljuk el a belső kamatot. 2) Bruttó belső kamat elszámolási rendszer Lényege: minden egyes eszköz és forrás tételhez hozzárendelünk egy belső kamatot, és figyelembe vesszük az eszközök és források szerkezeti összetételét is. Treasury funkciója: forrástöbbleteket helyez ki, forrás hiány esetén gondoskodik a forrásról. Mind a nettó, mind a bruttó belső kamat elszámolás a treasury és a többi egység között zajlik. a) Kamatrés felosztás: Az elszámoló ár kiinduló pontja mindig az ellenkező mérleg oldal átlag kamata. A kamatmarge fele az eszközöket, fele a forrásokat illeti meg. A teljes kamateredményt felosztjuk, vagyis ne különíthető el kamatkockázatból adódó eredmény. Figyelembe kell venni a

kötelező tartalék és a kegybanki refinanszírozás hatását. Kétféle módon érhető el: (1) Utólagos korrekcióval: először elvégezzük a kamatmarge felosztást, majd utólag korrigálunk a kötelező tartalékkal és a refinanszírozással. (2) Elsődleges korrekcióval: először elvégezzük a korrekciót, és utána hajtjuk végre a kamatmarge felosztást. b) Piaci kamat módszer: Alapelve: a kamateredményt 2 részre kell osztani: (1) Ügyleti kamathozam vagy kondíciós járulék: Ezt a kamateredményt úgy állapítjuk meg, hogy minden egyes ügylet kamat bevételét/ráfordítását összevetjük az alternatív pénzpiaci ügylet kamatával => ez a kockázatmentes kamateredmény (2) Lejárati kamathozam vagy struktúra járulék vagy kockázati kamateredmény: az eszközök és források szerkezetének különbségeiből adódó eredmény A számítások menete: a) Kamatrés felosztás: (1) Utólagos korrekcióval: - Táblázat felírása: az eszköz és forrás

csoportok egymás alá, az átlagállománnyal és a saját kamat %-al - Az ellenkező mérlegoldal átlagkamatának (%) felírása - ½ marge számítás: az ellenkező mérlegoldal átlagkamata és a saját kamat különbségének fele - belső kamat vagy elszámoló ár megállapítása: ½ marge és saját kamat különbsége - belső kamat összege: elszámoló ár * átlagállomány - a saját kamat összegének felírása - a belső kamat és a saját kamat összege adja az eredményt, amely egyenlő az eszköz és a forrás oldalon, és amely egyenlő a kamateredmény felével - Korrekció: ∗ Kötelező tartalék kiküszöbölése párhuzamosan a tartalékköteles források arányos módosításával ∗ A refinanszírozási hitel kiküszöbölése párhuzamosan a vele azonos lejáratú hitelek módosításával - Korrigált eredmény számítása Ellenőrzési pontok: - Belső kamat oszlop összesen = 0 4 - Korrekció oszlop összesen = 0 - Eredmény oszlop összesen =

kamatrés - Korrigált eredmény összesen = kamatrés (2) Elsődleges korrekcióval: - Táblázat felírása: az eszköz és forrás csoportok egymás alá, az átlagállománnyal és a saját kamattal (összegben) - Korrekció: ∗ Kötelező tartalék állományának nullára vezetése és a kamatrés hatásának kiküszöbölése párhuzamosan a tartalékköteles források állományának arányos csökkentésével, illetve ezek kamathatásának kalkulálásával ∗ A refinanszírozási hitel állományának csökkentése és kamathatásának kiküszöbölése párhuzamosan a vele azonos lejáratú hitelek korrigálásával - Korrigált saját kamat számítása (összegben és %-ban) - Az ellenkező mérlegoldal átlagkamatának (%) felírása - ½ marge számítás: az ellenkező mérlegoldal átlagkamata és a korrigált saját kamat különbségének fele - belső kamat vagy elszámoló ár megállapítása: ½ marge és a korrigált saját kamat különbsége - belső kamat

összege: elszámoló ár * átlagállomány - a belső kamat és a korrigált saját kamat összege adja az eredményt, amely egyenlő az eszköz és a forrás oldalon, és amely egyenlő a kamateredmény felével - Korrigált eredmény számítása b) Piaci kamat módszer: (1) Ügyleti kamathozam vagy kondíciós járulék: - Táblázat felírása: az eszköz és forráscsoportok egymás alá, míg az oszlopoknál bevétel és kiadás rovatok - Az eszközök esetében a bevétel oszlopba, a források esetében a kiadás oszlopba felvenni a saját kamatokat - A piaci kamatok felírása a korrekciókkal, az eszközök esetében a kiadás oldalon, a források esetében a bevétel oldalon: ∗ Kötelező tartalék hatásának kiszűrése (kiadás oldalon a bevételi oldal összege ellenkező előjellel) ∗ Refinanszírozási hitel hatásának kiszűrése (bevétel oldalon a kiadási oldal összege ellenkező előjellel) ∗ A tartalékköteles eszközöknél a piaci kamatlábon

számított kamatösszeg a tartalék összegének erejéig a kötelező tartalékhoz tartozó kamatlábon, az ezen felüli rész a lejárathoz tartozó alternatív piaci kamatlábon szerepel ∗ A refinanszírozási hitelekkel azonos lejáratú hitelnél a refinanszírozási hitel összegének megfelelő rész a refinanszírozási hitelhez tartozó kamatlábon, míg az ezen felüli rész a hitel lejáratához tartozó alternatív piaci kamatlábon szerepel - Az eredmény megállapítása (%-ban és összegben) (2) Lejárati kamathozam vagy struktúra járulék vagy kockázati kamateredmény: - Táblázat felírása: a sorokban a különböző lejáratok szerepelnek, míg az eszköz és forrás oszlopokban a csoportok átlagos állománya és a számított piaci kamatlábak vannak feltüntetve relatív és abszolút számokban A kötelező tartalék az eszközök között a tartalékköteles eszközök mellett, azok arányában, a lejárat szerint kerül a sorok között megbontásra -

A lejárati transzformáció számítása: a lejárati csoportokban az átlagos állományok összegei - A lejárati hozam számítása: a kamatok összesítése lejáratonként Ellenőrzési pontok: - A lejárati transzformáció oszlop összesen = 0 - A lejárati hozam és a piaci (ügyleti) hozam összege = kamatrés IV.)A nem kamat bevételek és ráfordítások közgazdasági logika szerinti csoportosítása A nem kamatbevételek és ráfordítások kigyűjtéséhez, felosztásához és elemzéséhez a számviteli nyilvántartás főkönyvi és analitikus rendszeréből lehet legalkalmasabb információkat nyerni. A nem kamatbevételek és ráfordítások közé tartoznak: A) Jutalékok: 1) Jutalékszámítás alapja: a) Állományarányosan felszámított jutalék: %-ban vagy ezrelékben van meghatározva. Például számlakezelési költség, rendelkezésre tartási jutalék. A könyvelésben kamatjellegű bevételnek számít 4 b) Forgalomarányosan számított jutalék: a

forgalom összegéhez kötik. %-ban vagy ezrelékben van meghatározva. Például pénzforgalmi jutalék, folyósítási jutalék c) Egyszeri díj (tételdíj): a tranzakció összegét határozzák meg, például 1 átutalás 40Ft. a számítás alapja a bank tranzakcióval kapcsolatos költsége. 2) Tarifák 3) Kedvezmények B) Árfolyam-különbözetek: 1) Értékpapír forgalmazási árfolyam-különbözet: A vásárlási és az eladási árfolyam különbsége. Lejáratkor kiegyenlítődik. (valós értéken való értékelés) 2) Valuta, deviza árfolyam-különbözet: a deviza nyitott pozíciókból származik (nyitott pozíció: valamely devizanemben nem egyezik az eszközök és források állománya). Bruttó nyitott pozíció: max a szavatoló tőke 30%-a lehet. Ezt az árfolyamkockázatot a treasury kezeli Csak bankszinten létezik, ügyfélre nem hárítják át C) Egyéb tényezők V.) A várható hitelezési veszteség fogalma, jelentősége és számítási módja A

várható hitelveszteség meghatározása szorosan összefügg a hitelezés kockázatával, amely két részre osztható: A) A nem várható hitelveszteség: a hitelnyújtási tevékenység előre, pontosan nem meghatározható mértékű kockázatát jelenti. B) A várható hitelveszteség: nem minősül kockázati tényezőnek, mert a kamatkondíciók meghatározásánál figyelembe vehető (a termék árába beépül). Szétosztásának lényege, hogy megfelelő hitelfajtánkként és kategóriánként történő kiszámításával meg lehessen különböztetni a hitelkockázattól az árképzési döntéseknél. A szétosztás elvégzésének feltétele, hogy a bankban teljes körűen és egységesen megvalósuljon az ügyfélminősítés, és a fedezeti követelmények konkrétan meghatározásra kerüljenek. A várható hitelveszteség csak egy adott eltelt időszak elemzésével állapítható meg. Az elemzések során általában 5 vagy annál több év tapasztalatát érdemes

figyelembe venni. A várható hitelveszteség meghatározásának folyamata a következő: - Az időszakig történt tényleges leírások számbavétele - Átlagos forrásköltség kalkulálása a leírásra - A számított forrásköltséggel meg kell állapítani a hitel elmaradt kamatát - Átlagos állomány számítása a jelenlegi hitelállományra - Az éves várható hitelveszteséget a tényleges leírások, és forrásköltség átlagállományra vetített hányada mutatja. 4 11.) A működési költségek részekre bontása Költségnemek, költséghelyek, költségviselők csoportosítása A működési költségek felosztása költséghelyek és költségviselők szerint. E19 A működési ktg nem köthető közvetlenül a termeléshez, tevékenységhez. Felosztása két lépcsőben történik: ktghelyek, ktgviselők A ktgnemeknek, ktghelyeknek, ktgviselőknek az ipari ktgszámítás szerinti megkülönböztetése a banki kalkulációban is megtalálható, azzal az

eltéréssel, h a részletezés nem szükségszerűen azonos az ott alkalmazott egyes ktgkategóriákkal: - - az összktg-et ktgnemenként a felmerülés fajtája szerint osztják fel, tehát kérdés az, h milyen címen merültek fel a ktg-k (így pl bérktg, anyagktg, écs-i leírás) a ktghely elszámolásban, az összktg-et, a ktg kezelési helye szerint osztjuk fel, vagyis asszerint, h milyen ktg-k merültek fel ( így pl osztályokon, csoportoknál, szakterületen). Más megközelítésben, a banki ktghelyek lehetnek profitcentrum, szervízcentrum és ált-os ktgcentrum szerinti típusok. A profitcentrumban nem csak ktg keletkezik, hanem nyereség is. Pl frontoffice: ügyfélkapcsolat backoffice: háttértev Ktgeinek felosztása a termékek között munkaidő-felhasználás alapján, tranzakciós-ktgszámítás és folyamatktg-számítás alapján történik. A munkaidő-felhasználás alapján történő ktgfelosztás alapelve az, h a bank élőmunka igényes üzem, és a

működési ktg-k jelentős része a személyi ráfordítás. A helyiség ktg-k pedig általában a foglalkoztatott létszám szerint oszlanak meg. A tranzakciós ktg-k számítása divíziós számítással, ekvivalens számokkal történő számítással, és pótlék-számítással történik. A folyamatktg számítás célja a termékekkel kapcsolatos összes munkafolyamat ktg-ének megállapítása. A szervízcentrumok szerinti ktg-k felosztása arra irányul, h tiszta kép alakuljon ki, h az üzemen belüli szolgáltatás melyik ktghely miatt keletkezett. Ennél az esetnél közvetlenül nincs bevétel, csak ktg-e van . Tevékenysége szolgáltatás jellegű Szolgáltató tev-t végez a többi ktghely számára, pl központisított bérszámfejtés. E ktg-kfelosztási módszerei: a vetítési alapok szerinti felosztás, elszámolási árral történő elszámolás. Az ált-os kktgcentrumnál nem termelődik bevétel, nem azonosítható a ktghely szolgáltatás sem, pl elnöki

titkárság. Lehetnek speciális ktghelyek is, ilyen a techn-i ktgcentrum, ami a ktg-k összegyűjtésére és felosztására szolgál, pl központi üzemeltetés->fűtés és a projekt, ami ideiglenesen működő ktghely. A ktgviselő elszámolás arra a kérdésre ad választ, h a bank valamely szolgáltatására milyen ktg-k merültek fel, azaz mire vonatkoztak a ktg-k. Bankról lévén szó, nemcsak egyedül az ún szolgáltatás lehet a kalkuláció tárgya, hanem ezen felül az egyes ügyletfajták, fiókok, szakterületek, ügyfelek is. 5 Ráfordítás: Mindig kiadás értelemben Adott időszak költsége: Nem szükségszerűen kiadás A kettő különbsége az un. Semleges ráfordítások Költségek és ráfordítások összetevői: • Tárgyidőszak összes költsége: o Kalkulatív költségek, alapvető költségek o Rendes üzemeltetési ráfordítások • Tárgyidőszak összes ráfordítása o Rendes üzemeltetési ráfordítások o Semleges ráfordítások 

Üzemeléshez kapcsolódó ráfordítások (Pl.: sportegyesület támogatása)  Üzemeltetéshez kapcsolódó, de rendkívüli ráfordítások • Váratlan egyszeri (Pl.: Ügyfél váratlan fizetőképtelensége miatti költségek) • Korábbi évekből eredő (Pl.: adóhátralék) Jövedelem és hozam összetevői • Tárgyidőszak összes jövedelme o Kalkulatív jövedelem, alapvető jövedelem o Rendes üzemi hozam • Tárgyidőszak összes hozama o Rendes üzemi hozam o Semleges hozam  Főtevékenységgel össze nem függő (Pl.: Lottó nyeremény)  Főtevékenységgel összefüggő, de rendkívüli • Váratlan egyszeri • Korábbi évekből eredő Költségnem, költséghely, költségviselő • Költségnem elszámolás • Költséghely elszámolás o Profitcentrum: itt termelődik a nyereség.  Munkaidő – felhasználás szerinti felosztás  Tranzakciós költségszámítás • Divíziós számítás • Ekvivalens számokkal törtémnő számítás

• Pótlék-számítás  Folyamatköltség számítás o Szervizcentrum: közvetlenül nem termelődik nyereség, csak ktg-e van.  Vetítési alapok szerinti felosztás  Elszámolási árral történő elszámolás o Általános költségcentrum: nem termelődik bevétel, a bank egészére nézve szükség van rá. • Költségviselő elszámolás: Valamely szolgáltatásra milyen költségek merültek fel, azaz mire vonatkoztak a költségek, a kalkuláció tárgya lehet egyes ügyletfajták, fiókok, szakterületek, ügyfelek, stb. Egyedi és általános költségek – állandó és változó költségek Az általános költségeket valamilyen vetítési alap segítségével határozzák meg Az állandó költségek csak az időtényezőtől függenek A változó költségeknél meg kell állapítani azok változásának mértékét Felosztása: • Ügyfelenként, ügyfélkörönként • Profitcentrumonként, fiókokként • Termékenként, termékcsoportonként

Részeredmény bontás: 5 • Kamateredmény szétosztása o Bruttó vagy nettó módon hajtható végre o Mindig a treasury-n keresztül o Nettó esetben forrástöbbletet vagy hiányt mutatunk ki és erre számolunk kamatot o Bruttó esetben minden mérlegsorhoz kamatot számolunk • Nem kamatbevétel, ráfordítás o Jutalékok o Árfolyamkülönbségek o Termékekhez, ügyfelekhez kapcsolódó egyéb tételek o Banküzemi működéssel összefüggő bevételek, ráfordítások • Működési költség: Banki költséghely típusok megadása o Profit centrumok (bevétel, közvetlen költség, közvetett költség) o Szerviz (szolgáltató) centrumok (közvetlen költség, közvetett költség) o Általános költségcentrum (közvetett költség) o Költségviselő elszámolása a centrumokon belül:  Munkaidő felhasználás alapján: A bankköltség elsősorban személyi jellegű • Munkaidő mérleg alapján történő felosztás  Tranzakciós költségszámítás:

• Alapelve: Minden termékekkel kapcsolatos művelet tranzakció • Tranzakció költség, majd a termékeken végrehajtott tranzakciók számának meghatározása • Almódszerei: o Divíziós számítás o Ekvivalens számokkal történő számítás: Minden tranzakciót átszámítanak alaptranzakcióra o Pótlékszámítás: A közvetlenül felmerülő költségeket a ráfordított munkaidő alapján osztják fel. Alaptevékenységekre osztják a folyamatokat, amelyekhez munkaidő standardokat rendelnek  Folyó költségszámítás: Egy termék költségét kell meghatározni, a termék minden munkafolyamatát figyelembe kell venni • Hitelezési veszteség Tőke allokáció 5 12.) A hitelintézetek kockázatai A banki kockázatok fogalma, rendszerezése elemzési módszerek A kockázatkezelés eszközei, ügyfélminősítés és ügyletminősítés, ügyfél- és ügyletlimitek, biztosítékok. Követelésminősítési és értékvesztés elszámolási, illetve

céltartalékképzési szabályok. E20 Kockázat: A statisztikai valószínűsége annak, hogy a kihelyezés (befektetés) tényleges hozama mennyire tér el a tervezett hozamtól. A bankügyletek kockázata négy tényezőre vezethető vissza: • A nem kielégítő diverzifikációra • A nem kielégítő likvidításra • A nem kielégítő nyereségérdekeltségre • A nem kielégítő kockázatkezelésre A banki kockázat behatárolása, irányítása alapvetően két szinten lehetséges: • Egyedi ügyletek szintjén • Összbanki szinten, egységes kockázati kategóriaként. A kockázatok meghatározására szolgáló módszereket két csoportba sorolhatjuk: • Elsősorban az új termék és szolgáltatás bevezetésekor próbálják meghatározni a várható kockázat mértékét, és kialakítani kivédésének vagy mérséklésének a módját. • A gyakorlatban elterjedtebb a várható kockázatnak a múltbeli események segítségével történő meghatározása. A

hitelintézet által választott módszertől függetlenül a döntés során csak a kockáztatott érték ismert, a várható kockázati nyereség/veszteség nem. Kockázatok csoportosítása: A hitelintézeteknek megközelítőleg ismerniük kell teljes tevékenységük kockázatának mértékét, ugyanis az egyes tevékenységekhez (termék, szolgáltatás) az ügyfelektől és ügyletektől függő kockázat tartozik. A kockázatokat kockázati csoportokba lehet sorolni és így eltérő fokozatok alakulnak ki. Az eltérő fokozatú kockázatcsoportokhoz meghatározott ügyfelek és ügyletek tartoznak. 1. A hitelintézetek tevékenységei szerint o Likvidítás és forrásoldali kockázat o Hitelezési, befektetési és eszközoldali kockázat o Kamat-, jutalék, és díjbevételek és ráfordítások kockázata o Deviza és árfolyam kockázat o Fejlesztési kockázat o Működési és szervezeti kockázat o Emberi erőforrás, szakértelem kockázata o Egyéb kockázatok 2.

Tipikus banki kockázatok o Hitel kockázat  Hitelezési kockázat  Befektetési kockázat o Likvidítási kockázat  Bankügyletek fedezeti és lejárati kockázata • Pozitív transzformáció kockázata • Visszaáramlási kockázat • Lehívási kockázat  Forrásellátottság kockázata • A tőkemegfelelés kockázata o Kamatkockázat o Valuta kockázat o Működési kockázat o Szabályozási kockázat o Országkockázat o Csalás kockázata o Mérlegen kívüli tételek kockázata 3. Jövedelemre és likvidításra hatás szerint 5 o o Eredménykockázat  Hitelkockázat  Kamatkockázat  Árfolyam kockázat Likviditási kockázat  Refinanszírozási kockázat  Késedelmi kockázat  Lehívási kockázat Hitelkockázat: Az a veszély, hogy a hiteladósok a hitelt és annak kamatait részben vagy egészben nem tudják időre visszafizetni. • Hitelezési kockázatkezelés: feladata, azon tényezők mélyreható vizsgálata és controlling

elemzése, amelyek a hitelkihelyezések időben történő megtérülését vagy elmaradását eredményezhetik. A kockázatvállalás akkor tudatos, ha a bank rendelkezik megbízható ügyfél-minősítési rendszerrel, hitelbírálati módszerekkel, megfelelő információkkal, melyekkel képes kiszűrni az erősen kockázatos ügyfeleket/ügyleteket. Célszerű határértékeket meghatározni. • Elemzése: o Hitelfelvevő típusonként az összes hitelhez viszonyítva o Gazdasági ágazatonként az összes hitelhez viszonyítva o Nagyságrend szerint csoportosítva az összes hitelhez viszonyítva o Visszafizetés szempontjából kockázatos hitel az ügylet nagyságához viszonyítva o Minőségileg csoportosított hitelek a kihelyezésen belül Befektetési kockázat: Speciális hitelkockázat, a bank befektetéseinek az esetleges értékvesztését jelenti (részvényárfolyamok csökkenése). Likviditási kockázat: A likviditás azt jelenti, hogy a bank folyamatosan eleget

tud tenni fizetési kötelezettségeinek, teljesíteni tudja az ügyfelei követelését, mégpedig a kockázat minimalizálása mellett. A pénzbevételek és kiadások időbeli eltérésének veszélye. Tipikusan piaci kockázat Likviditási problémát okozhat a váratlan betétkivonás, ill. a rendkívüli hitelek Ezek a változások származhatnak belső, szervezeti problémákból (rossz tervezés, információhiány, kontrollhiány) vagy a gazdasági környezet miatt (gazdasági összeomlás). A likviditási kockázatnak két szintjét különböztethetjük meg: • Mennyiségi oldal elemzésénél, az a fő kérdés, vannak-e értékesíthető eszköztartalékok (ha igen, akkor mérlegelhető az ároldal) • Ároldal: Milyen áron történhet meg a tranzakció. • Likviditás kezelése: a) A napi fizetőképesség fenntartásához szükséges likvid eszközöket a bank mérlegében felhalmozhatja, vagy Ezek az erőforrások pénzzé konvertálással válhatnak a likviditás

forrásává.Ez a konveziós, vagy átalakíthatósági megközelítés. b) Megfelelő piaci kondíciók esetén, a hiányzó alapokat, forrásokat meg is vásárolhatja, vagy Ennek három aspektusa van:  Betéti kamatok minimalizálása  Partnerek hiteligényének lehető legteljesebb kiszolgálása: Érdemes-e esetleg drága külső forrást bevonni az egyedi hiteligények kielégítése miatt  A szabályozás változásaihoz való alkalmazkodás c) A kettő együtt (a + b). • A likviditási kockázat főbb változatai: o Pozitív transzformáció kockázata: a pozitív transzformációazt jelenti, hogy a bank eszközállományának az átlagos futamideje meghaladja a forráslekötések átlagos futamidejét. o Visszaáramlási kockázat: A lejárati összhang felborulása (eszközügyletek törlesztései átmenetileg nem fedezik a forrásvisszafizetési kötelezettséget) o Lehívási kockázat: A bank kötelezettségvállalásainak beváltása, igénybevétele

(akkreditív, garancia, kezesség, rendelkezésre tartott hitelek, stb.) • A kockázat és a likviditás mérésének néhány speciális mutatója: o Pénzpiaci kiszolgáltatottság mutatói 5  o o o Nem betéttípusó források és a felhalmozott rövid tartalékok különbségének és a kamatozó kihelyezések és a felhalmozott rövid tartalékok különbségének hányadosa: A forró pénzekkel való finanszírozás aránya  Vásárolt betétek és a nem kamatozó források aránya  Szükséges és már meglévő pénzpiaci tőkebevonás aránya Stabil betétek aránya a kamatozó eszközökhöz viszonyítva Tartós kihelyezések összes eszközön belüli aránya Értékpapír befektetések piaci és könyv szerinti értékének aránya Kamatkockázat: Minden bank ki van téve a kamatváltozás hatásainak, ugyanakkor ez a helyzet bizonyos mértékig kezelhető. A kamatok változásának kockázata: Annak a kockázata, hogy a bank nyeresége, tőkéje

csökken, vagy teljesen elvész a piaci kamatlábak szintjének, arányainak változása miatt. A kamatkockázat fajtái: • Banküzem sajátosságából eredő kamatkockázat • Szándékosan, nyereségszerzési céllal vállalt kockázat • Kezelése: o Lejárati összhang és a hitelek beszedésével megakadályozza, hogy drágább forrást kelljen bevonnia o A szerződésekben kikötik a kamatláb-változtatást a refinaszírozási kamatláb vagy a referencia kamatláb változásainak esetén (változó kamatláb) • Kamatkockázat mérése: o Rés elemzés (gap): Az azonos kamatérzékenységű eszközök és források szerinti csoportosítással kiszámítható, hogy az egyes lejáratoknál a bank forrásérzékeny-e (Azaz a lejáratkori átárazásnak milyen hatása van a banki jövedelemre)  Emelkedő kamatok: pozitív rés (Több hitelt árazunk át, mint betétet, tehát nő a jövedelem)  Csökkenő kamatok: negatív rés (Több betétet árazunk át, mint hitelt,

tehát nő a jövedelem)  Dinamikus réselemzés: Nem valós, hanem tervezett jövőbeni adatokkal kalkulálnak  Gyenge pontja: • Pontatlan • Önkényes a lejárati csoportok kijelölése • Gyakran becslésekre kell hagyatkozni, • Nem veszi figyelembe a pénz időértékét o Duration elemzés: Az eszközök és források jelenértékét hasonlítja össze és méri a kamatlábváltozások erre gyakorolt hatását, a jelenérték kamatrugalmasságát. o Szimulációs elemzés: A banki modell viselkedését szimulálja a várható körülmények között Valuta (árfolyam) kockázat: A hitelintézetek a pénzügyi rendszerek nemzetköziesedésével, egyre jobban ki vannak téve a külföldi fizetőeszközök árfolyam-változásának. A valuták árfolyamváltozásaiból, illetve eltérő kamatkondíciójából adódó kockázat. Okai: • Sokféle valutával dolgoznak, s némelyiknél a relatíve alacsony forgalom miatt nem hatékony a kockázatkezelés • Valuták

közötti kamatkülönbségek • Opciós szerződésekben átvállalnak árfolyamkockázatot az opciós díj fejében ügyfeleiktől • Külföldi érdekeltségek • A devizakövetelések és kötelezettségek lejárati összhangja (hiánya) miatti kamatkockázat • Különböző időzónák miatti, vagy késedelem miatti veszteség Működési kockázat: A bank működési költségeinek kockázata. A működési költség attól válik kockázati tényezővé, hogy a hitelintézet működési bevételét a működési költségek meghaladják. Nem áll fenn működési kockázat, ha a bank összes költsége az árbevétellel arányosan változik. Jutalék- és díjtételek kockázata: Ezen bevételek elmaradásának vagy jelentős csökkenésének, ill. ilyen jellegű ráfordítások emelkedésének kockázata • Öt meghatározó tevékenységhez kapcsolódnak o Hitelezési üzletág o Befektetési és értékpapír-üzletág o Garancianyújtás és kezességvállalás o

Banküzemi műveletek o Szolgáltatások 5 Fejlesztés kockázata: Az új termékek és szolgáltatások kifejlesztése és bevezetése elengedhetetlen, a kialakult piaci részesedés fenntartása és növelése érdekében. A kockázat itt abban rejlik, hogy milyen sikeres marketingmunka előzte meg a bevezetést, ill. a piac mennyiben ismeri el ezt az innovációt Szabályozási kockázat: A közgazdasági szabályozók változása, illetve a monetáris eszközök (jegybanki alapkamat, refinanszírozási kamat, kötelező tartalékráta növelése), szigorítása érzékenyen érintheti a bankok biztonságát és befolyásolja kockázatukat. Országkockázat: Két fő kockázati tényezőből áll: • Politikai kockázat: Politikai okok miatt kétséges a külföldi kötelezettségek teljesítése • Transzfer kockázat: Gazdasági okok, fizetésképtelenség miatt nem teljesítik a kötelezettségeiket. Csalás kockázata: A bankok működésük révén ki vannak téve a

csalás kockázatának is, amely tisztességtelenségből, szándékos károkozásból, ill. hanyag munkavégzés miatti hibákból adódhat (sikkasztás-, lopás-, számítógépes biztonsági-, pénz és értékpapírhamisítási kockázat) Kockázatkezelés Feladatok: • Kockázatok feltárása • Nagyságuk meghatározása • A kapott eredmény minősítése • Szükség esetén javaslattétel a beavatkozásra A kockázatkezelés a bankkal kapcsolatos „veszélyelhárítást” szolgálja és ennek elérése érdekében eszköztárat alkalmaz. Kockázatkezelés keretében minősíteni kell a bankok ügyfeleit és ide kapcsolódó ügyleteket, továbbá a banki befektetéseket és a partneri hitelintézeteket. Ügyfélminősítés (adósminősítés): A kölcsönt igénybe vevő hiteltörlesztési, ill. visszafizetési képességének várható alakulását meghatározó módszereket foglalja magába. A hitelnyújtást megelőzően kell elvégezni Az adósminősítésnek azt

kell szolgálnia, hogy az ügyfél hitelképessége és a maximálisan kihelyezhető összeg meghatározható legyen. Ehhez van szükség az adósminősítési szabályzatra Adósminősítési szabályzat • Pénzügyi mutatók, amelyek alapján megítélik az adós jövőbeni pénzügyi helyzetét, fizetőképességét • Az adós hitelképessége egyértelműen megállapítható legyen • Minden adóssal szemben el kell végezni a kockázatvállalás előtt, akivel szemben pénzintézeti kockázatot vállal • Minimum 5 kategória (lakossági: 3) • Felülvizsgálat: évente, illetve ha adósminősítést befolyásoló információt kap • Évente egyszer: Statisztika az egyes kategóriákban fennálló követelésekről • Alapja: Számszerű adatokból nyerhető információk + szubjektív megítélés • Rögzíteni kell az adóstól megkövetelt minimális információt és az adatszolgáltatás gyakoriságát • Vizsgált adatok o Objektív  Kötelező • Saját

vagyon részaránya • Likvidítás rövid és hosszú távon • Jövedelmezőség • Adósságszolgálat  Ajánlott • Cash Flow mutatók • Vevőállomány • Szállító állomány • Készlet forgási sebesség • Kötelezettség állomány • Árbevétel viszonyszámok • Más hitelintézetekkel szemben fennálló kötelezettségek o Szubkjektív  Kötelező 5 • • • Tulajdonosi struktúra • Menedzsment szakmai megítélése • Jövőbeni kilátások értékelése • Piaci helyzet és alakulása • Ágazati, szakágazati információk  Ajánlott • Banki, költségvetési kapcsolatok • Marketing tevékenység • Termelési szint, hatékonyság • Termékgörbe, termékösszetétel • Döntési jogkörök A két szempont fele-fele arányban kerül figyelembe vételre A minősítési eljárás szabályait rögzíteni kell Ügyfélminősítés lehet: • Statikus – az ügyfélre vonatkozó múltbeli ismeretekre, mutatókra támaszkodik és

ezekből von le következtetéseket. • Dinamikus – a statikusból nyert ismereteket egészítik ki, az ügyfél tevékenységében észlelt adatok elemzésével, és ennek alapján a jövőt meghatározó következtetéseket von le. Ügyletminősítés: szükséges, ha egy hitelképes ügyfél túl kockázatos, kétes kimenetelű ügyletet kíván lebonyolítani, illetve, ha a gyengébb hitelképességű ügyfél csekély kockázattal járó ügyleletre nyújt be hitelkérelmet. Befektetések minősítése Itt a források egy részének végleges, jövedelemként való lekötéséről van szó. A befektetések minősítésekor a jelen ismerete mellett inkább a jövőkép kerül nagyobb hangsúllyal figyelembevételre. Kockázati szempontból a befektetés lehet: problémamentes, átlag alatti, külön figyelendő, kétes vagy rossz. A banki kockázatkezelés eszköztárát jelenti az ún. ügyfél- és ügyletlimitek meghatározása Az ügyféllimit közvetlenül a

kockázatkezelés szempontjaira, az ügyletlimit pedig az eszköz- és forrás gazdálkodás nézőpontjaira vezethető vissza. A limitek számszerűsítik az ügyféllel/ügylettel kapcsolatban vállalható kockázatok felső határát. Ezek betartása még nem zárja ki teljesen a kockázatokat, de mérsékli azokat. A bankok az egyes kockázati kategóriákhoz rendelik a limiteket, melyeknek nagysága a vállalt kockázat nagyságával fordítottan arányos. Biztosítékok rendszere A kockázat mértéke és a biztosítékok értéke egyenesen arányos egymással. Minél kockázatosabb az ügyfél/ügylet, annál magasabb a bank által megkívánt biztosíték értéke. Biztosítékként szolgálhat pl.: forgalomképes ingatlan, értékpapír, magánszemély készfizető kezessége, óvadék, stb •Kezesség ⇒a hitelfelvevő hiteltörlesztési és kamatfizetési kötelezettségéért egy harmadik (jogi) személy készfizetői kezességet vállal, azaz arról nyilatkozik, hogy az

adós fizetésének elmaradása esetében magára vállalja a fizetési kötelezettséget. ⇒a fedezet ebben az esetben a harmadik személy nyilatkozata ⇒szerződéssel jön létre; járulékos ügylet ⇒pl.: a beruházás nem készült el  a kezes fizet, kivéve, ha a kivitelező kifogásol Ezzel a kifogással a kezes is élhet •Bankgarancia ⇒a hitelfelvevő vállalkozás számlavezető hitelintézete vagy valamely más hitelintézet kötelezettséget vállal arra, hogy a hitelt felvevő vállalkozás fizetésképtelensége esetében magára vállalja a fizetési kötelezettséget ⇒a fedezet a garanciát vállaló másik hitelintézet kötelezettség-vállalása. ⇒bank által adott egyoldalú nyilatkozattal jön létre ⇒csak az általa vállalt kötelezettségek kötelezik (önálló jogügylet) ⇒garanciát csak bank vállalhat ⇒a bankgarancia fajtái: ∗teljesítési garancia: nem készül el időben, vagy nem megfelelő minőségben ∗fizetési garancia: ha a

partner nem fizet ∗vám-garancia 5 ∗szavatossági garancia: későbbi problémák elmaradt orvoslása •Zálogjog ⇒a vállalkozás számlavezető hitelintézetét megillető jog ⇒amennyiben a vállalkozásnak hiteltartozása van a számlavezető hitelintézetével szemben és a törlesztési vagy kamatfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a számlavezető hitelintézetnek joga van ahhoz, hogy a vállalkozás számlájára beérkező pénzösszegeket visszatartsa ⇒vagyoni értékű jogra alapított zálog ⇒egy ingatlanra több zálogjog is felvehető (a sorrend a fontos) ⇒érvényesítés bíróság útján végrehajtással ⇒az esetet gyorsítja, ha van közjegyzői okirat  azonnali záradékolás  végrehajtás = eladható az ingatlan •Jelzálog ⇒alkalmazása elsősorban a hosszú lej. beruh-i és fejl-i célú hitelfolyósí-oknál történik ⇒a hitelfedezet maga a beruházás, fejlesztés tárgya ⇒ha nincs a banknál a zálogtárgy

⇒bármi lehet, az ingatlan jellemző ⇒közhitelű nyilv-ba kell venni (v földhivatali, v közjegyző által vezetett nyilvántartás) •Kézi zálogjog ⇒a hitelnyújtás ingó vagyontárgyak elzálogosítása érdekében történik (pl. ép-ok) ⇒zálogtárgy átadása a zálog jogosultnak, az csak őrzi azt  állagát köteles megóvni •Vagyont terhelő zálogjog ⇒közjegyzői nyilvántartásba kell venni ⇒a vagyonnak csak egy részét terheli ⇒szerződés-szegés esetén nevesítik a zálogosított tárgyakat Követelésminősítés: A hitelintézetek jelenleg a 14/2001. (III9) PM rendeletben meghatározott minősítési szempontok szerint kintlévőségeiket, befektetéseiket, valamint mérlegen kívül vállalt kötelezettségeiket kötelesek értékelni (minősíteni), az egyedi kockázatok felméréséhez és az annak fedezetéül szolgáló kockázati céltartalék állomány számításához. A minősítést a kintlévőségekre, a befektetésekre és a

mérlegen kívül vállalt kötelezettségekre legalább negyedévente kell elvégezni. A hitelintézet mérlegen kívül vállalt kötelezettségei teljes terjedelmükben és összegükben minősítési kötelezettség alá esnek. A minősítés során a hitelintézetek az eszközeiket és mérlegen kívüli kötelezettségeiket és követeléseiket az alábbiak szerint kötelesek besorolni: • Problémamentes • Külön figyelendő • Átlag alatti • Kétes • Rossz A céltartalékképzési szabályzatban meg kell határozni azt az összeghatárt, amely alatt az értékvesztés, illetve a képzendő céltartalék nagyságrendjének meghatározása a szabályzatban rögzített, az egyes minősítési kategóriákhoz tételesen hozzárendelt százalékos mutató alapján történik. Az egyes minősítési kategóriákhoz rendelt sávok az alábbiak: •külön figyelendő: 0 - 10% •átlag alatti: 11 - 30% •kétes: 31 - 70% •rossz: 71 - 100% A kintlévőségek, a

befektetések és a mérlegen kívül vállalt kötelezettségek minősítése során a hitelintézeteknek szabályzatukban legalább az alábbi szempontokat kell érvényesíteniük: •a törlesztési határidővel rendelkező kintlévőségek közül problémamentesnek csak az minősíthető, amelyről dokumentáltan valószínűsíthető, hogy az megtérül és a hitelintézetnek veszteséggel nem kell számolnia, illetve tőke- vagy kamattörlesztésének vagy egyéb törlesztési kötelezettségének fizetési késedelme a 15 napot, lakossági hitelek esetében a 30 napot nem haladja meg. •a külön figyelendő kategóriába kell sorolnia a hitelintézetnek azokat a kintlévőségeit, befektetéseit és mérlegen kívül vállalt kötelezettségeit, amelyekkel kapcsolatban veszteség a minősítés időpontjában még nem valószínűsíthető, de a hitelintézet bármilyen olyan információ birtokába jutott, amely következtében az adott hitel vagy adós az általánostól

eltérő kezelést igényel. (pl futamidő, törlesztés ütemezése) 5 •átlag alattinak azok a kintlévőségek, befektetések és mérlegen kívül vállalt kötelezettségek minősülnek, amelyek ⇒a rendelkezésre álló infók alapján a szokásosnál magasabb kockázatúnak minősülnek, ill. ⇒a minősítés időpontjában bizonytalan mértékű veszteség valószínűsíthető. •kétesnek minősülnek azok, amelyek esetében ⇒egyértelműen megállapítható, hogy a hitelintézetnek veszteséget okoznak, de a veszteség mértéke a minősítés időpontjában még nem ismert, illetve ⇒a törlesztési késedelem (legalább 90 napot meghaladó) vagy rendszeres ⇒amely követelés a minősítés időpontjában bírósági per tárgyát képezi (legyen egyébként bármilyen). •rossznak minősülnek azok, amelyek esetében ⇒a keletkező veszteség a 70%-ot előreláthatóan meghaladja és az adós törlesztési kötelezettségének többszöri felszólítás

után sem tesz eleget. Kicsit tömörebben: Minősített kintlévőségek utáni kockázati céltartalékképzés: • Minősítési kategóriák: • problémamentes • Valószínűsíthet, hogy megtérül és nem kell veszteséggel számolni • Fizetési késedelem nem haladja meg a 15 napot (lakossági 30 nap) • külön figyelendő • Veszteség a minősítés időpontjában még nem valószínűsíthető, de kedvezőtlen információhoz jut a hitelintézet • A hitel típusa, az adós személye, vagy a kapcsolódó feltételek miatt külön figyelendő • Céltartalék képzés: 0 -10 % • átlag alatti • a rendelkezésre álló információk alapján a szokásosnál magasabb kockázatúak • a minősítés időpontjában bizonytalan mértékű veszteség feltételezhető • Céltartalék képzés: 11- 30 % • kétes • Egyértelműen megállapítható, hogy veszteséget fog okozni • A törlesztési késedelem tartós (legalább 90 napot meghaladó) vagy rendszeres

• Céltartalék képzés: 31 - 70 % • rossz • Az előre látható veszteség meghaladja a 70 %-ot és többszöri felszólítás ellenére sincs fizetés • Felszámolási eljárás indul • Céltartalék képzés: 71 - 100 % 5 13.) A hitelintézeti belső ellenőrzés szabályozási környezete, megfelelőségi kritériumok Belső ellenőrzés elhelyezkedése a hitelintézet szervezetében. Kockázatalapú belső ellenőrzés jellemzői, munkarendje Az ellenőrzési folyamat megtervezése. Vizsgálati típusok, módszerek Vizsgálati program összeállításának módszertani sajátosságai. PSZÁF ellenőrzési rendszerének jellemzői E21 Hitelintézeti ellenőrzés • A hitelintézet belső ellenőrzési rendszere • A pénzügyi szervezetek felügyeletének ellenőrzési rendszeres A bankok belső ellenőrzésének (BE) lényege abban van, hogy megfigyelő, vizsgáló, összehasonlító és értékelő tevékenységre kerül sor, a bank valamennyi egységének az

érdekében. A belső ellenőrzés hatékonysága hozzájárul a bank eredményességéhez. A hatékony ellenőrzési munkának egyik alapfeltétele, hogy a belső ellenőrzés szervezete, illetve az ellenőrök függetlenek legyenek az általuk vizsgált tevékenységtől, vezetőktől, munkatársaktól egyaránt. A belső ellenőrzés két alapformája: • Elsődleges ellenőrzés (funkciója: megelőzze, vagy elhárítsa a tévedéseket, rendellenességeket) • Másodlagos ell. (a bankvezetés revíziós tevékenységét jelenti; célja a bankvezetés döntésétől függ) A belső ellenőrzési hatáskör fel kell, ölelje a szervezet belső irányítási rendszerébe épített controlling felelősségét és hatékonyságát. A belső ellenőr tevékenységét a vonatkozó jogszabályok, a nemzetközi belső ellenőrzési standardok, a pénzügyminiszter által közzétett módszertani útmutatók és a hitelintézet saját belső ellenőrzési szabályai szerint végzi. A

belső ellenőrzés vizsgálatai a belső szabályzatoknak való megfelelésre, a szabályzatok hiányosságaira való figyelemfelhívásra, a törvényességre, a biztonságra és a célszerűségre irányulnak. Belső ellenőrzési munkarend szakaszai: 1. Éves terv elkészítése (adott évben ellenőrizendő ter-ket kell megjelölni benne; ezt jóváhagyja a FB) 2. Év közbeni vizsgálatok a. terv szerinti b. rendkívüli i. utasítást adhat rá: a PSZÁF, PM, APEH stb (külső szerv) ii. utasítást adhat rá: a FB, igazgatóság a FB tájékoztatásával, BE vezetője a FB tájékoztatásával (belső utasítás) 3. Év végén beszámol a FB-nak Belső ellenőrzés elemei: o Folyamatokba épített ellenőrzés o Belső ellenőrzési szervezet o Vezetői információs rendszer o Vezetői ellenőrzés Hitelintézet belső felépítése ellenőrzési szempontból: BE filozófiája: Célja, hogy a hitelintézeti működést szabályszerűbbé, szervezettebbé és hatékonyabbá

tegye. Szabályszerűség: Hitelintézetek szabályozási környezete: • Jogszabályok: Hpt (1996. évi CXII tv – hitelintézetekről és pü-i vállalkozásokról szóló tv), Tpt (2001 évi CXX Tv – tőkepiacról szóló tv.), Gt, Ptk, PM rend (pl: 14/2001, 38/1997), MNB rend, Számviteli tv 6 • PSZÁF • MNB ellenőrzik a hitelintézeteket Ezek hatására születnek belső szabályzatok a hitelintézetekben (SZMSZ,). Fontos a külső és belső szabályok összhangja. Szervezettség: Az egyes munkafolyamatok és felelősségek egyértelműen el legyenek különítve.  Munkafolyamatok szerves elosztása  Belső bizonylatok előállítása  Felelősség pontos meghatározása  Megfelelő mennyiségű és minőségű információ Hatékonyság: Biztosítani kell az információk megfelelő áramlását. BE munkamódszere: Kockázati alapon való megközelítés • A belső ellenőr megismerkedik a munkafolyamattal • Megítéli a munkafolyamat

szervezettségének és biztonságának (informatikai biztonság) mértékét • Kockázati pontok kijelölése • El kell döntenie, hogy a kockázati pontokat milyen módszerrel, terjedelemben és mélységben kell vizsgálni Egyszerűség és hatékonyság • Adott munkafolyamatra kell koncentrálni • Átgondolt munkarendet kell készíteni • A munkarendet betartva kell végezni az ellenőrzést. Lényegretörő tömörség • Helyzet felvázolása • Megállapítás (hiba) • javaslat Rendszerszemléletű gondolkodás • Adott folyamatot az ellenőrzésnek nem magába kell tekinteni, hanem a munkafolyamat környezetét is (inputok, outputok) figyelembe kell venni. Vizsgálati típusok: 1. Átfogó vizsgálat: egy egész intézmény megvizsgálása (mindig alkalmazható) 2. Célvizsgálat: adott céllal, részterületet vizsgál (pl számlavezetés) 3. Utóvizsgálat: átfogó-, vagy célvizsgálat kapcsán tett megállapítások végrehajtásának ellenőrzése 4.

Témavizsgálat: csak felügy alk; egy tev vizsgálatát jelenti több hitelintézetnél (pl vagyonkezelés) 5. Próbavizsgálat: csak felügyelet alkalmazhatja; feladata, hogy megállapítsa, az új vizsgálati módszertan működik-e. Ez inkább módszertani vizsgálat, a vállalkozásra nincs komoly következménye BE folyamata: (adott vizsgálatra vonatkozóan) 1. Ellenőrzési feladatok megtervezése a. Volt-e már ellenőrizve az adott terület? i. Mikor? ii. Kapcsolódó jegyzőkönyv iii. Megállapítások iv. Volt-e utóvizsgálat b. Terület megismerése (belső/külső szabályzatok áttekintése c. Mit kell vizsgálni? i. Célok kitűzése ii. Kockázati pontok kijelölése (kockázati sorrend megállapítása) d. Vizsgálat típusának megválasztása (átfogó, célvizsgálat, stb) e. Alkalmazandó módszer megválasztása i. Szúrópróba ii. Interjú iii. Mintavétel iv. Vezetőkkel való beszélgetés f. Vizsgálati program összeállítása (vizsgálati pontok

felosztása a team-ek között) 2. Az ellenőrzés realizálása a. Bejelentkezés a vizsgálandó egységhez, nyitótárgyalás időpontjának egyeztetése b. Vizsgálati módszerek kiválasztása c. Vizsgálat végrehajtása 6 d. Részjelentés elkészítése 3. A vizsgálati jelentés összeállítása a. Pontosság, tömörség, egyszerűség b. Szerkezete: i. Tényhelyzet leírása ii. Megállapítás-tétel iii. Javaslatok és ajánlatok 4. Vizsgálati jelentés realizálása a. Határidők, felelősök megállapítása a végrehajtás kapcsán b. Utó/záró tárgyalás keretében történik 5. Utóvizsgálat a. Sikerült-e határidőre teljesíteni a felelősöknek? Igazgatóság • Tagok csak a Felügyelő Bizottság engedélyével választhatók o Csak természetes személy lehet o Az intézménnyel alkalmazotti viszonyban áll • Üléseikről jegyzőkönyvet kell vezetni Felügyelő bizottság • 3-9 tag • A tulajdonosokat képviselik • A munkavállalók

képviselőin kívül nem állnak munkaviszonyban a bankkal • Javaslatot tesznek a könyvvizsgáló személyére • Feladatuk a megfelelő belső ellenőrzési rendszer kialakítása o Takarékszövetkezet: Belső ellenőr o Bank: Belső ellenőrzési szervezet • A belső ellenőrzés irányítása o Éves ellenőrzési terv elfogadása o Legalább félévente a jelentések megvitatása, az intézkedések ellenőrzése o Év végén a belső ellenőrzés beszámoltatása • Ajánlás és javaslattétel az intézménynek • A belső ellenőrzés módosítása csak a tudtukkal Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2001-ben alakult meg a PSZÁF = ÁPTF + ÁPF + ÁBF ÁPTF: Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet ÁPF: Állami Pénztár Felügyelet ÁBF: Állami Biztosítás Felügyelet • Pénz • Tőke • Biztosítás • pénztár A PSZÁF jelenleg csak módszertani útmutatókkal, irányelvekkel, ajánlásokkal tud élni. Működését az 1999. évi CXXIV

Törvény szabályozza 1. § (1) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a Kormány irányítása alatt működő országos hatáskörű közigazgatási szerv, felügyeletét a pénzügyminiszter látja el. 2. § (1) A Felügyelet tevékenységének célja a pénz- és tőkepiac zavartalan és eredményes működésének, a pénzügyi szervezetek ügyfelei érdekei védelmének, a piaci viszonyok átláthatóságának, a pénzügyi piacokkal szembeni bizalom erősítésének, továbbá a tisztességes piaci verseny fenntartása érdekében a pénzügyi szolgáltatási, a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, a befektetési szolgáltatási, a kiegészítő befektetési szolgáltatási, az elszámolóházi, a befektetés-kezelési, árutőzsdei szolgáltatási, a biztosítási, biztosításközvetítői, a biztosítási szaktanácsadói tevékenységet szervező szervezet, illetve személy, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, a magánnyugdíjpénztárak,

közraktárak, kockázati tőketársaságok, kockázati tőkealapok, kockázati tőkealap kezelők, valamint a tőzsdék és tagjaik (a továbbiakban együtt: 6 pénzügyi szervezetek) prudens és hatékony működésének, tulajdonosaik gondos joggyakorlásának elősegítése és folyamatos felügyelete. (2) A Felügyelet folyamatosan vizsgálja a pénzügyi szervezetek működésére vonatkozó jogszabályok és felügyeleti rendelkezések betartását, melyek - különösen a pénzmosással, bennfentességgel, tisztességtelen árfolyam manipulációval kapcsolatos előírások - megsértése esetén a külön jogszabályokban meghatározott intézkedési jogkörrel rendelkezik, valamint más hatáskörrel rendelkező szervnél eljárást kezdeményez. 3. § A Felügyelet hatásköre kiterjed: a) a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII törvény (a továbbiakban: Hpt), b) a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX törvény (a

továbbiakban: Tpt), e) a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI törvény (a továbbiakban: Bit), f) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI törvény, g) a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII törvény, h) a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII törvény, i) az egyes szakosított hitelintézetekről szóló törvények, j) a kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőkealapokról szóló 1998. évi XXXIV törvény, k) a fogyasztói csoportokról szóló külön jogszabály hatálya alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyeletére. A gazdaság stabilitása szempontjából kiemelt fontosságú a pénzügyi rendszer biztonságos működése és az ezt biztosító hatékony felügyeleti szervezet. 9/C. § (1) A Felügyeleti Tanács kizárólagos hatáskörébe tartozik: a) a Felügyelet szakmai munkája

irányának, szervezeti felépítésének meghatározása, a Felügyelet szervezeti és működési szabályzata tervezetének elkészítése, b) pénzügyi szervezet alapítási engedélyének kiadása, tevékenységi engedélyének visszavonása, c) a Felügyelet jogalkalmazási gyakorlatának alapjait ismertető ajánlás kiadása, amelynek a 3. §-ban megjelölt törvények hatálya alá tartozó szervezetekre, személyekre nézve kötelező ereje nincs, rendeltetése a jogalkalmazás kiszámíthatóságának növelése, d) a Felügyelet általános ellenőrzési stratégiájának, valamint átfogó ellenőrzések ellenőrzési tervének jóváhagyása, ellenőrzési módszertan elfogadása. Ellenőrzés módszertana: • 2001. előtt átfogó vizsgálat – CAMEL(S) módszer: tőke, eszköz, vezetőség/management, nyereség + piaci érzékenység. • 2001. után kockázat alapú ellenőrzés – az általános vizsgálati programból (CAMELS) készül az intézményekre

specializált program. Ez csak a kockázatos pontokat tartalmazza, melyeket helyszíni vizsgálattal ellenőriznek • Hogyan ítéljük meg, mi a kockázatos? o A felügyeletnek megküldött éves/negyedéves/havi jelentések elemzéséből o Kockázatokat pénzügyi mutatórendszer segítségével szűrik ki  Objektív mutatók (számszerűsíthető)  Szubjektív mutatók (nem számszerűsíthető) o Felügyelő napi kapcsolattartása o Sajtóból o Egyéb forrásokból • Ellenőrzési módszerek: o Helyszíni ellenőrzés  Átfogó helyszíni ellenőrzés kétévente kötelező a hitelintézeteknél, jelzáloghitelintézeteknél évente  Folyamatosan helyszíni ellenőrzést rendelhet el  Felügyeleti biztos kihelyezése  Az ellenőrzés végén határozat (szankciók) o Nem helyszíni ellenőrzés: Adatokra támaszkodnak 6 14.) Az éves (egyszerűsített éves) beszámoló adataiból indítható elemzések, s azok alapinformációi A mérleg átfogó

elemzése, a vagyoni helyzet alakulásának elemzési módszertana. Az egyes mérlegtételek alakulásának értékelési lehetőségei, az abszolút és relatív eltérések módszertana, ellenőrzési lehetőségei és feladatai. E22 Az éves (egyszerűsített éves) beszámoló adataiból indítható elemzések, s azok alapinformációi: Egy vállalkozás gazdálkodásának átfogó elemzésére leggyakrabban a számviteli beszámolók alapján kerül sor. A vállalkozások beszámolója lehet: - Éves beszámoló - Egyszerűsített éves beszámoló (Jelenleg az egyszerűsített éves beszámoló készítésének lehetősége akkor áll fenn, ha az alábbi három mutatóérték közül kettő nem haladja meg két egymást követő évben a megjelölt határértékeket: a mérlegfőösszeg a 150 MFt-ot, az éves nettó árbevétel a 300 MFt-ot, illetve a tárgyévben átlagosan foglalkoztatottak száma az 50 főt) - Egyszerűsített beszámoló (2001.0101-től új társaság nem

választhatja) - Összevont (konszolidált) éves beszámoló A különböző beszámolók eltérő mélységű információval szolgálnak az elemzésekhez. A legrészletesebb az éves beszámoló, melynek főbb részei: • Mérleg (olyan kétoldalú kimutatás, amely egy adott időpontra vonatkozóan, előírt csoportosításban, értékben mutatja be a vállalkozás eszközeit és forrásait) • ”A” változat -> mérlegszerű elrendezés, automatikus egyezőség-ellenőrzés ”B” változat -> lépcsőzetes elrendezés, finanszírozási szemlélet érvényesül A mérleg bármelyik változatának adatai fontos információforrást jelentenek az elemzéshez, hiszen ezek alapján vizsgálható a vállalkozás vagyoni helyzetének alakulása, továbbá az eszközök és források összetételének változása. • Eredménykimutatás A MSZE levezetését, az eredmény keletkezésére ható főbb tényezőket tartalmazza, továbbá megállapítható, hogy az adózás

előtti eredmény hogyan oszlik meg a tulajdonosok (osztalék), az állami költségvetés (TAO) és a vállalkozásnál maradó részre. Jövedelmezőségi szempontból támpont lehet a jövőbeni döntésekhez Fajtái: Összköltség eljárással készülő („A”, vagy „B” változat) I. II. III. IV. V. VI. VII. Értékesítés nettó árbevétele Aktivált saját teljesítmények értéke Egyéb bevételek Anyagjellegű ráfordítások Személyi jellegű ráfordítások Értékcsökkenési leírás Egyéb ráfordítások Forgalmi költség eljárással készülő („A”, vagy „B” változat) I. II. III. IV. V. VI. Értékesítés nettó árbevétele Értékesítés közvetlen költségei Értékesítés bruttó eredménye Értékesítés közvetett költségei Egyéb bevételek Egyéb ráfordítások • Kiegészítő melléklet Összevont tételek bemutatása, összevonás indoklása Mérleghez és EK-hoz kapcsolódó kiegészítések Cash-flow kimutatás Vagyoni,

pénzügyi, jövedelmezőségi helyzet alakulása Az üzleti jelentés az éves beszámolónak nem része, egyidejűleg azonban el kell készíteni. Az üzleti jelentés köteles kitérni: - Az üzleti év zárása után bekövetkezett lényeges eseményekre 6 - A társaság várható fejlődésére A kutatás és a kísérleti fejlesztés területére A saját részvények megszerzésére vonatkozó adatokra A társaság fióktelepeinek bemutatására. A mérleg elemzése lehet: • Átfogó (2 módszer: Horizontális: E-F, Vertikális: mutatók (megoszlási viszonyszámok)) • Részletes • Nagyvonalú A beszámoló adataiból indítható elemzések: Mérleg átfogó elemzése 1. Az egyes eszköz- és forráscsoportok belső arányainak elemzése Alapinformációi a mérlegből származnak. A mérleg nagyvonalú elemzéséhez alkalmas módszer lehet az egyes eszköz- és forráscsoportok (tételek) megoszlási viszonyszámainak kiszámítása két időszakra vonatkozóan. Az

eltérések felhívják a figyelmet a részletesebb elemzésre szoruló területekre. Az értékeléskor meghatározónak kell tekinteni a vállalkozás tevékenységét. A belső arányok számításakor tekinthetjük viszonyítási alapnak: - az eszközök összesen adatát (MFÖ) - az egyéb eszköz- és forrásfőcsoportok összegét (Pl.: Befektetett eszközök, Forgóeszközök) 2. Vagyoni helyzet alakulásának elemzése: - Tőkeerősség - Kötelezettségek aránya - Céltartalékok aránya - Befektetett eszközök fedezete - Saját tőke növekedésének mértéke - Eszközigényességi mutató (tőkemultiplikátor) Mutatók: Saját tõke (30% alatt kritikus) Források összesen Kötelezettségek Kötelezettségek részaránya (%): (70% alatt jó) Források összesen Céltartalékok Céltartalékok aránya (%): Források összesen Saját tõke Befektetett eszközök fedezete (%): (100% körül vagy fölött jó) Bef.Eszközök S.T + Hosszú lej köt + Hátrasorolt köt (u.a)

Bef.Eszközök MSZE MSZE Saját tőke növ. mértéke (%): , Jegyzett tõke S.T Tőkeerősség (%): Eszközigényesség(tőkemultiplikátor): Eszközök összesen S.T A vagyoni helyzet alakulásának elemzéséhez szükséges alapinformációkat a mérleg tartalmazza: Befektetett eszközök Saját tőke Jegyzett tőke MSZE 6 Céltartalékok Kötelezettségek Hátrasorolt kötelezettségek Hosszú lejáratú kötelezettségek Mérlegfőösszeg A vagyoni helyzet alakulásának értékelésére a tőkeszerkezeti mutatók a leginkább alkalmasak. 3. Pénzügyi helyzetalakulásának elemzése: - Adósságállományra vonatkozó mutatók - Likviditási mutatók - Likviditási mérleg Alapinformációi a mérlegből és az EK-ból (kiegészítő információkból) származnak: HLK, ST, Kötelezettségek, ∑ Eszközök, ÉCS, HLK esedékes törlesztő részlete 4. Cash flow kimutatás: A cash flow – általános elfogadott értelmezés szerint – nem más, mint pénzforrások

képződésének és felhasználásának folyamata egy meghatározott időszak alatt, tehát a pénzeszközök állományváltozását jelzi. A vállalkozás ki- és beáramló pénzeszközeit (pénzáramlást) tartalmazza. Cash flow = cash in-flow – cash out-flow Információt nyújt a vállalat jövedelemtermelő képességéről. Milyen folyamatok hatására van / nincs pénze a vállalatnak A cash flow kimutatás az előző évi és tárgyévi mérlegből, EK-ból és kiegészítő nyilvántartásokból nyeri az információt, és a befektetőknek, tulajdonosoknak, menedzsmentnek, hitelezőknek, alkalmazottaknak szolgáltat információt. A vállakozás pénzáramait 3 területen vizsgálja (a vállalkozás szintű Cash Flow elemei): 1. Operatív tevékenység 2. Befektetési tevékenység 3. Pénzügyi tevékenység Az operatív cash flow összeállításának módszerei: Direkt: tételesen szembeállítjuk a beáramló pénzeket azokkal a kiáramlásokkal, amik vele szemben

merültek fel, ezt nehéz kivitelezni, ezért általában nem használjuk Indirekt: Az eredményből indulunk ki és korrigáljuk azokkal a tételekkel, amik az eredmény nagyságát befolyásolják, de nem jártak pénzmozgással. Az egyes CF elemek meghatározásánál alkalmazható módszerek: • Operatív CF: direkt és indirekt módszer • Befektetési CF: direkt módszer • Finanszírozási CF: direkt módszer. A CF kimutatás elemzése: A CF elemzés során elsőrendű megválaszolandó kérdésünk, hogy a vállalkozás rendelkezésére álló pénzeszközei mely tevékenységi területen, mely tevékenységek, ill. folyamatok révén képződtek, és azok felhasználására mely gazdálkodási területen, ill. tevékenységek érdekében került sor Ennek vizsgálatához célszerű összeállítani egy egyszerű elemző táblát, amelyből jól kiolvasható a pénzforrások képződésének és azok felhasználásának tevékenységi területenkénti megoszlása. A CF

segítségével számolható mutatók: - Adósságfedezeti, adósságszolgálati és kamatfedezeti mutatók - Befektetésfinanszírozási mutató - Jövedelmezőségi mutatók - Készpénzbegyűjtési ráta 6 Az egyes mérlegtételek részletes elemzése: Célszerű megkülönböztetni azokat az eszköz- és forrástételeket, amelyek alakulása - az abszolút eltérések módszerével (AEM) elemezhető, ill. - a relatív eltérések módszerével (REM) értékelhető. Abszolút Eltérések Módszere: Immateriális javak Befektetett pénzügyi eszközök Váltókövetelések Köv. kapcsolt vállalkozással szemben Köv. ERV álló vállalkozással szemben Egyéb követelés Értékpapírok Aktív időbeli elhatárolások Saját tőke Céltartalékok Hátrasorolt kötelezettségek Hosszú lejáratú kötelezettségek Rövid lejáratú kötelezettségek Passzív időbeli elhatárolások Relatív Eltérések Módszere: Tárgyi eszközök Vevők Készletek Szállítók Pénzeszközök

Abszolút eltérések módszere elemzés lépései: • Eltérések abszolút összegének megállapítása • Változás felbontása főbb alkotókra • Eltérés okainak tételes vizsgálata (indokolt/indokolatlan) •Javasolt intézkedések Relatív eltérések módszere elemzés lépései: • Viszonyítási alap kiválasztása • Jellemző mutatók képzése • Változás megállapítása, okok vizsgálata (indokolt / indokolatlan) • Javasolt intézkedések IMMATERIÁLIS JAVAK: abszolút eltérések módszerével • Belső összetétel alakulása • Változások iránya és mértéke az előző évhez képest • Jogcímenkénti vizsgálat • Terv szerinti amortizáció helyessége és változása • Terven felüli értékcsökkenés esetei • Üzleti v. cégérték összege, keletkezésének oka • Információforrás: Kiegészítő melléklet TÁRGYI ESZKÖZÖK: relatív eltérések módszere • Használhatóság fok: Nettó érték / Bruttó érték (ezt

mérlegsorokra érdemes számolni, ez torzíthat) • Eszközök megújításának foka: (hány százalékát újította meg az eszközcsoportnak – abszolút eltérés) • Eszközök összetételének változása, amortizációs politika helyességének vizsgálata • Információforrás: Mérleg, Kiegészítő melléklet, főkönyvi nyilvántartás Mutatók: Tárgyi eszk használhatósági foka: (Tárgyi eszközök nettó értéke / Tárgyi eszközök bruttó értéke) x 100 6 Tárgyi eszközök megújulási mértéke: (Tárgyév során aktivált érték / Tárgyi eszközök (záró) bruttó értéke) x 100 BEFEKTETETT PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK: alapvetően abszolút eltérések módszere • Hogyan alakult az egyes mérlegtételek értéke, összetétele előző évhez (v. tervhez) képest • Különböző befektetett pénzügyi eszközök kamatfeltételei milyenek • Osztalék mértéke, realizálódása • Értékvesztések, visszaírások okai és hatása Mutató: P/E

ráta: Részvényárfolyam / Egy részvényre jutó adózott eredmény KÉSZLETEK: relatív eltérések módszere • Anyagok: jellemző az anyagköltség Átlagos anyagtárolási idő: Anyagkészlet / 1 napi anyagköltség • Áruk: jellemző az ELÁBÉ és az Alvállalkozói teljesítmények Áruk áltagos tárolási ideje: Áruk / (1 napi Elábé és Alvállalkozói teljesítmények értéke) Nagyker < 30 nap, Kisker < 60 nap • Befejezetlen termelés és félkész termékek: jellemző a közvetlen termelési költség Átlagos befejezetlen termelés futamideje: Befejezetlen termékek és félkész termelés / 1 napi közvetlen termelési költség • Késztermékek: jellemző a közvetlen termelési költség Áltagos készterméktárolás idő: Késztermékek / 1 napi közvetlen termelési költség Készletek forgási sebessége: fordulatszámokban, napokban Értékvesztések Mutatók: Átlagos anyagtárolási idő (nap): Anyagkészlet / 1 napi anyagköltség Áruk

átlagos tárolási ideje (nap): Áruk / 1 napi ELÁBÉ és közvetített szolgáltatások értéke Befejezetlen termelés futamideje (nap): Befejezetlen term, félkész term / 1 napi közvetlen termelési költség Késztermékek átlagos tárolási ideje (nap): Késztermékek / 1 napi közvetlen termelési költség Készletek forgási sebessége: Értékesítés nettó árbevétele / Készletek KÖVETELÉSEK: alapvetően abszolút eltérések módszere Vizsgálandók: • Hogyan alakult az egyes követelésfajták állománya és az összetétel (kiemelve a kapcsolt) • Kikkel szemben állnak fenn a követelések (adósok szerinti összetétel) • Fizetési határidők szerinti összetétel • Céltartalék képzés, hitelezési veszteségek • Behajtási tevékenység elemzése • Peresített követelések állományának alakulása • Értékvesztés, visszaírás alakulása Mutatók: Átlagos vevőfutamidő: 6 (Vevő – áfa) / 1 napi értékesítési árbevétel

ÉRTÉKPAPÍROK: abszolút eltérések módszere Az elemzés a következők szerint történhet: - összetétel alakulása - átlagos hozam és az értékesítés árfolyamkülönbözete - átsorolások volumene és oka - értékvesztés, visszaírás nagysága és oka PÉNZESZKÖZÖK: relatív eltérések módszere Pénzeszközök nagysága (nap): Pénzeszközök / 1 napi értékesítési árbevétel SAJÁT TŐKE: abszolút eltérések módszere Kiemelt elemzési feladatok: - a saját tőke belső szerkezete alakulásának értékelése - az egyes elemek előző évhez viszonyított összehasonlító elemzése. - Saját tőke és jegyzett tőke arányának alakulása (a vállalkozás külső megítélésénél kap kiemelkedő hangsúlyt) SZÁLLÍTÓI ÁLLOMÁNY: relatív eltérések módszere Jellemző az anyagjellegű ráfordítás: Átlagos szállítói futamidő: (Szállítók – Áfa) / 1 napi anyagjellegű ráfordítás A jövedelmezőség alakulásának átfogó elemzése A

jövedelmezőség átfogó elemzése során az egyes eredménykategóriákat valamilyen vetítési alaphoz viszonyítjuk, ez - Minősítő jellegű elemzés - Lehetőséget biztosít összehasonlításra más vállalatok, ágazati átlagok adataival - Megteremti a lehetőséget a jövedelmezőség tendenciaszerű elemzéséhez, - Tájékoztatást nyújt az eredményesség változásáról. A jövedelmezőség alakulását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. A jövedelmezőség számítása során figyelembe vehető eredménykategóriák (számláló): - értékesítés bruttó eredménye (fedezeti összeg) - üzemi (üzleti) tevékenység eredménye - szokásos vállalkozási eredmény - adózás előtti eredmény - adózás utáni eredmény - mérleg szerinti eredmény - relációs eredmény Vetítési alapok (nevező): - Értékesítés nettó eredménye (fedezeti összeg) - Ért. nettó eredménye + Egyéb bevétel - Ért. nettó eredménye + Egyéb bevétel + Pénzügyi

műveletek bevétele - Ért. nettó eredménye + Egyéb bevétel + Pénzügyi műveletek bevétele + Rendkívüli bevétel - Saját tőke - Immateriális javak + Tárgyi eszközök - Immateriális javak + Tárgyi eszközök + Készletek - Készletek - Összes eszköz - Létszám - Személyi jellegű ráfordítások - Relációk szerinti árbevétel 6 A szükséges alapinformációkat a vállalkozás mérlege és eredménykimutatása tartalmazza. Jövedelmezőségi mutatók: - Átlagos fedezeti hányad - Árbevételarányos jövedelmezőségi mutatók - Tőke (vagyon) arányos jövedelmezőségi mutatók - Élőmunkaarányos jövedelmezőségi mutatók - Eszközarányos jövedelmezőségi mutatók - Erőforrásarányos (komplex) jövedelmezőség A jövedelmezőségi mutatók további befolyásoló tényezők hatásait kifejező részmutatókra bonthatók, s így a magasabb szintű mutatók változásait az alacsonyabb szintűek (részmutatók) elmozdulásainak elemzésével lehet

vizsgálni (mutatók piramisa). A vállalkozás hatékonyságának elemzése A hatékonyság növelését fontossá teszi, hogy: - néhány forrás korlátozottan áll rendelkezésre - egyes erőforrások (képzett munkaerő, fejlett technológia) nem állnak még minden vállalkozás rendelkezésére Információs források: makroszintű elemzésekhez a számviteli beszámolók és a statisztikai információk összesítései a vállalkozás szintjén, a számviteli adatok tetszés szerint egészíthetők ki. A hatékonyság fogalma alatt az erőforrások felhasználásának gazdaságosságát értjük. Általános képlete a következő: Hatékonyság = Hozam (eredmény) / Ráfordítás A hatékonyság vizsgálható a vállalkozás összességére vagy résztevékenységekre is. Az összesített hatékonyság függ a résztevékenységek hatékonyságától és a résztevékenységek arányaitól is. A hatékonyságot nem lehet egyetlen mutatóval mérni. Hozamok (eredmények) a

következők lehetnek: - Bruttó termelési érték - Anyagmentes termelési érték - Nettó termelési érték - Hozzáadott érték - Bruttó vállalkozási jövedelem - Nettó vállalkozási jövedelem Mutatók: - komplex hatékonyság - élőmunka hatékonyság - termelési költségszint - bérhatékonyság - eszközhatékonyság - tőkehatékonyság - devizakitermelési mutatók A szükséges alapinformációkat a vállalkozás eredménykimutatása tartalmazza. A vállalkozás eredmény elemzése A vállalkozás eredmény elemzésében 3 szakaszt különböztethetünk meg egymástól: - tervezés időszakában végzett elemzések (I. Szakasz: Tervezés) - évközi, folyamatos elemzések (II. Szakasz: Végrehajtás) - éves eredmény utólagos elemzése. (III Szakasz: Utólagos elemzés) 7 I. II. III. Szakasznak „vezérterv jellege van”, azaz az itt határozzuk meg a célokat és az optimális tervet is. Szakasz a kitüntetett célok elérésének biztosítása.

Szakaszban történik az eredmény kiértékelése (a hogyan és miért). I. Szakasz Módszerei: 1. Nagyvonalú eredménytervezés: a) Minimális nyereségkövetelményt meghatározó módszer 2. Nyereségre ható tényezők, várható hatások elemzése a) Optimális tervezést segítő számítások b) Gyártmánykarakterisztika c) Operációkutatás 3. Részletes, komplex terv tartalmára épített: 4. Termékek, tevékenységi körök (Á-K-F struktúra) a) Önelszámoló egységek szerint 5. Teljes Á-K-F terv (az előbbi kettő alapján) a) Költségnemenkénti tervezés (ellenőrzésre használják ált.) II. Szakasz (Végrehajtás) A kitűzött cél teljesítésének biztosítása Α) Módszerek 1. Élő rendelésállomány fedezeti összegének évközi folyamatos vizsgálata  A rendelésekből éves szinten mekkora bevétel várható, megfelel-e az éves terveknek.  Ez a megoldás szolgáltató cégeknél nem alkalmazható, mert a rendelés előre nem

prognosztizálható. 2. Szabad kapacitások folyamatos vizsgálata  Az átbocsátóképesség le van-e kötve rendelésállománnyal. 3. Az Á-K-N struktúra évközi elemzés számviteli adatok alapján  Negyedévente, félévente készíthetünk elemzést, mely lehetővé teszi a tényadatok és a tervek összehasonlítását. Β) Alapinformációk 1. Kötés (rendelés-) nyilvántartásból, tervkalkulációkból Á-K-F 2. Éves eredményből  Fedezeti pont  Tervezett fedezeti összeg 3. Meghatározó erőforrások és azok leterheltsége 4. Évközi mérleg és eredménykimutatás III. Szakasz (Utólagos elemzés) A gazdálkodás eredményességének vizsgálata Α) Módszerek 1. Az eredmény változását előidéző fő tényezők nagyvonalú elemzése 2. Az eredmény változását előidéző fő tényezők részletes elemzése 3. Az anyagi érdekeltség színvonalának elemzése  tulajdonosi (osztalék elvárások)  vezetői (fizetés, jutalék, opciók) 

dolgozói (alapbér, egyéb juttatások)  kollektív vállalkozási (cég fejlődése) érdekeltség szempontjából 7 15.) A mérleg átfogó elemzésének módszertana A pénzügyi helyzet alakulása, elemzésének célja és módszerei A likviditás elemzés, a cash flow elemzés módszerei és alapinformációi. E23 A mérlegelemzés feladata a vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetének, az abban bekövetkezett változásoknak az elemzése. Az éves beszámoló kiegészítő mellékletében és az üzleti jelentésben ilyen jellegű értékelésekkel találkozhatunk. Az elemzés végezhető: - a bázisadatokhoz viszonyítva (a mérleg min. két időszak adatait tartalmazza - a tervadatokhoz viszonyítva (ez a mérlegterv elkészítését feltételezi). Mérlegelemzés módszerei: - átfogó pénzügyi elemzés (vagyoni, pénzügyi helyzetről) - egyes mérlegtételek alakulásának részletes elemzése MÉRLEG ÁTFOGÓ ELEMZÉSE: Az egyes eszköz- és

forráscsoportok belső arányainak elemzése Vagyoni helyzet alakulásának elemzése: - Tőkeerősség - Kötelezettségek aránya - Céltartalékok aránya - Befektetett eszközök fedezete - Saját tőke növekedésének mértéke - Eszközigényességi mutató (tőkemultiplikátor) Pénzügyi helyzetalakulásának elemzése: - Adósságállományra vonatkozó mutatók - Likviditási mutatók - Likviditási mérleg Cash flow kimutatás - Adósságfedezeti, adósságszolgálati és kamatfedezeti mutatók - Befektetésfinanszírozási mutató - Jövedelmezőségi mutatók - Készpénzbesgűjtési ráta Az egyes eszköz- és forráscsoportok belső arányainak elemzése A mérleg nagyvonalú elemzéséhez alkalmas módszer lehet az egyes eszköz- és forráscsoportok (tételek) megoszlási viszonyszámainak kiszámítása két időszakra vonatkozóan. Az eltérések felhívják a figyelmet a részletesebb elemzésre szoruló területekre. Az értékeléskor meghatározónak kell

tekinteni a vállalkozás tevékenységét A belső arányok számításakor tekinthetjük viszonyítási alapnak: - az eszközök összesen adatát (MFÖ) - az egyéb eszköz- és forrásfőcsoportok összegét (Pl.: Befektetett eszk, Forgóeszk) 7 (adatok %-ban) Előző év Tárgyév Előző év Tárgyév A. BEFEKTETETT ESZK 38 44 D.SAJÁT TŐKE 40 42 Immateriális javak 3 5 Jegyzett tőke 25 25 Tárgyi eszközök 30 36 Tőketartalék 2 7 Befektetett pénzügyi eszk 5 3 Eredménytartalék 4 3 Lekötött tartalék 6 1 B. FORGÓ ESZKÖZÖK 56 51 Értékelési tartalék 0 0 Készletek 18 22 Mérleg szerinti eredmény 3 6 Követelések 13 15 E. CÉLTARTALÉKOK 3 5 Értékpapírok 5 5 F. KÖTELEZETTSÉGEK 51 45 Pénzeszközök 20 9 Hátrasorolt köt. 5 5 Hosszú lej. köt 15 16 Rövid lej. köt 31 24 C. AKTÍV ID ELHAT 6 ESZKÖZÖK ÖSSZESEN 100 5 G. PASSZÍV ID ELHAT 6 8 100 FORRÁSOK ÖSSZESEN 100 100 Vagyoni helyzet alakulása: Saját tõke (30% alatt kritikus) Források

összesen Kötelezettségek Kötelezettségek részaránya (%): (70% alatt jó) Források összesen Céltartalékok Céltartalékok aránya (%): Források összesen Saját tõke Befektetett eszközök fedezete (%): (100% körül vagy fölött jó) Bef.Eszközök S.T + Hosszú lej köt + Hátrasorolt köt (u.a) Bef.Eszközök MSZE MSZE Saját tőke növ. mértéke (%): , Jegyzett tõke S.T Tőkeerősség (%): Eszközigényesség (tőkemultiplikátor): Eszközök összesen S.T A vagyoni helyzet alakulásának elemzéséhez szükséges alapinformációkat a mérleg tartalmazza: - Befektetett eszközök Saját tőke Jegyzett tőke MSZE Céltartalékok Kötelezettségek Hátrasorolt kötelezettségek Hosszú lejáratú kötelezettségek Mérlegfőösszeg 7 Pénzügyi helyzet alakulása: • Adósságállomány aránya (%): Adósságállomány Adósságállomány + S.T HLK / (ST+HLK) Adósságállomány alatt az egy évet meghaladó, hosszú lejáratú tartozásokat értjük.

Kritikusnak tekinthető, ha az adósságállomány aránya a 60-65%-ot meghaladja. • Saját tőke aránya (%): S.T Adósságállomány + S.T 1 – adósságállomány ST / (HLK+ST), • Adósságállomány fedezettsége (%): S.T (1,3 alatt kritikus), Adósságállomány ST / HLK A mutató az adósságállomány saját tőke általi fedezettségét mutatja, az adósságállomány és a saját tőke szinkronját vagy éppen annak hiányát fejezi ki. • Az eladósodottság foka (%): Kötelezettségek Eszközök összesen Ebben az összehasonlításban kimutatható, hogy az eszközállomány milyen mértékben van megterhelve kötelezettségvállalással. Ez esetben az összes kötelezettséget célszerű a mérlegből figyelembe venni, ahogy a tőkeszerkezeti mutatóknál már láthattuk. • Adósságszolgálati fedezeti mutató: adózott eredmény + écs. HLK esedékes törlesztőöészlete A mutató arra vonatkozóan ad jelzést, hogy a vállalkozás következő üzleti

évben esedékes adósságszolgálata (törlesztő részlet + kamatok) fedezett-e az erre fordítható forrásokból. • Likviditási mutatók: A likviditás elemzése a likvid eszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek összehasonlítását jelenti. A mutatók számításánál célszerű kiemelni az egy éven belül várhatóan be hajtható követeléseket. Likviditási mutató I.: Forgóeszközök Forgóeszk. - Készletek , Likviditási mutató II. (Gyorsráta): Rövid lej. köt Rövid lej. köt Megfelelő fizetési fegyelem mellett a I. mutató biztonságos értéke 1,3 (a hitelintézetek az 1,8 feletti értéket pontozzák kiemelkedően. • Likviditási mérleg: A likviditási mérleg összeállítható a fordulónapi mérleg adataiból (vagy az évközi „nyersmérlegből”). Az eszközök pénzzé tehetőség, a források pedig lejárati időtartam szerint vannak osztályozva, s az egyes osztályok összehasonlításával megállapítható a likviditási

többlet/hiány. 7 Célszerű összehasonlítani az azonos sorszámú (osztályszámú) eszköz- és forráscsoportokat összegszerűen és esetenként kumulált adataikat is. Likviditási mérleg sémája: Eszközök I. Készpénz, látra szoló bankbetétek, értékpapírok (pénztár, csekkek) II. Egy éven belül behajtható, pénzzé tehető eszközök • Vevőkövetelések • Követelések kapcs. Váll Szemben • Követelések ERVV-sal szemben • Váltókövetelések • Egyéb követelések • Készletek • Aktív időbeli elhatárolások III. Egy éven túl készpénzzé tehető eszközök • Követelésekből (egy éven túli) • Készletekből (elfekvő, lassan mozgó) IV. Befektetett eszközök Források I. Azonnal esedékes kötelezettségek (TB, szállítók <10 nap, jövedelem elszámolás, adótartozás) II. Egy éven belül esedékes kötelezettségek • • • • • Szállítók > 10 nap Hitelek Kölcsönök Céltartalékok Passzív időbeli

elhatárolások III. Egy éven belül esedékes kötelezettségek • Hosszú lejáratú kötelezettség • Hátrasorolt kötelezettségek IV. Saját tőke 7 Cash Flow kimutatás: Adatok forrása: Adózás előtti eredmény.EredményKimutatás - kapott osztalék.EK - véglegesen átvett pénzeszköz.EK + kiegészítő info Korrigált adózás előtti eredmény + Tárgy évi értékcsökkenési leírás.EK + Befektett eszközök értékvesztéséből származó veszteség (selejt, hiány).kieg Info - Befektett eszközök értékvesztéséből származó nyereség .kieg Info + Tárgy évi céltartalék képzés.Mérleg Előző évi céltartalék felhasználás.M előző évi M + Értékvesztés tárgyévi elszámolt összege .EK, kieginfo Bruttó Cash Flow - Készletek áltagos növekedése (korrigálva az előző évi értékvesztéssel).M, kieginfo + Készletek átlagos csökkenése .M, kieg info - Vevő és váltókövetelések növekedése.M, kieg info + Vevő és

váltókövetelések csökkenése.M, kieg info - Egyéb rövidlejáratú kötelezettségek növekedése.M, kieg info + Egyéb rövidlejártaú kötelezettségek csökkenése.M, kieg info - Értékpapírok állomány növekedése.M, kieg info + Érékpapírok állomány csökkenése.M, kieg info - Aktív időbeli elhatárolások növekedése.M + Aktív időbeli elhatárolások csökkenése.M - Szállító és váltótartozás csökkenése (beruházási szállítók kivételével).kieg info + Szállító és váltótartozás növekedése (beruházási szállítók kivételével).kieg info - Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek csökkenése (kivéve a szállítók, váltó, rövid lejáratú hitel, társasági adó, osztalék fizetés miatti köt.) + Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek növekedése (kivéve a szállítók, váltó, rövid lejáratú hitel, társasági adó, osztalék fizetés miatti köt.) - Passzív időbeli elhatárolások csökkenése.M + Passzív időbeli

elhatárolások növekedése.M - Tárgy évben fizetett társasági adó (hátralék + tárgy évi előleg).EK - Tárgy évben fizetett részesedés, osztalék.EK Operatív Cash Flow (I.) + Befektetett eszközök értékesítésének bevételei.kieginfo - Befektetett eszközök beszerzésének kiadásai.kieginfo - Beruházási szállító változása (csökkenés -, növekedés +).kieginfo + Kapott osztalék.EK Befektetési Cash Flow (II.) + Hitelfelvétel (HL+RL).kieginfo - Hitel törlesztés (HL+RL).kieginfo + Végleges pénzeszköz átvétel.EK - Adott kölcsön.M - Egyéb HL kötelezettségek állományváltozása (csökkenés -, növekedés +).M Finanszírozási (pénzügyi) Cash Flow (III.) Vállalkozási Cash Flow (I. + II + III) A vállalkozási CF megegyezik a pénzeszközök változásával, az előző évi és tárgyévi mérleg adataiból számolható. A cash flow – általános elfogadott értelmezés szerint – nem más, mint pénzforrások képződésének és

felhasználásának folyamata egy meghatározott időszak alatt, tehát a pénzeszközök állományváltozását jelzi. A vállalkozás ki- és beáramló pénzeszközeit (pénzáramlást) tartalmazza. Cash flow = cash in-flow – cash out-flow Információt nyújt a vállalat jövedelemtermelő képességéről. Milyen folyamatok hatására van / nincs pénze a vállalatnak A cash flow kimutatás a mérlegből, az EK-ból és kiegészítő nyilvántartásokból nyeri az információt, és a befektetőknek, tulajdonosoknak, menedzsmentnek, hitelezőknek, alkalmazottaknak szolgáltat információt. A vállalkozás pénzáramait 3 területen vizsgálja (a vállalkozás szintű Cash Flow elemei): 4. Operatív tevékenység 5. Befektetési tevékenység 6. Pénzügyi tevékenység 7 Az operatív cash flow összeállításának módszerei: Direkt: tételesen szembeállítjuk a beáramló pénzeket azokkal a kiáramllásokkal, amik vele szemben merültek fel, ezt nehéz kivitelezni,

ezért általában nem használjuk Indirekt: Az eredményből indulunk ki és korrigáljuk azokkal a tételekkel, amik az eredmény nagyságát befolyásolják, de nem jártak pénzmozgással. Az egyes CF elemek meghatározásánál alkalmazható módszerek: • Operatív CF: direkt és indirekt módszer • Befektetési CF: direkt módszer • Finanszírozási CF: direkt módszer. A CF kimutatás elemzésének célja: A CF elemzés során elsőrendű megválaszolandó kérdésünk, hogy a vállalkozás rendelkezésére álló pénzeszközei mely tevékenységi területen, mely tevékenységek, ill. folyamatok révén képződtek, és azok felhasználására mely gazdálkodási területen, ill. tevékenységek érdekében került sor Ennek vizsgálatához célszerű összeállítani egy egyszerű elemző táblát, amelyből jól kiolvasható a pénzforrások képződésének és azok felhasználásának tevékenységi területenkénti megoszlása: Megnevezés Források: Folyamatos

működésből Befektetési tevékenységből Pénzügyi műveletekből Összes Forrás Felhasználások: Folyamatos működéshez Befektetési tevékenységhez Pénzügyi műveletekhez Összes felhasználás Összeg Megoszlás 100% 100% A Cash Flow-ból számítható mutatók: 1. Adósságfedezet (adósságszolgálati) mutató: Operatív Cash Flow / Hosszú lejáratú kötelezettségek Operatív Cash Flow / Hosszú lejáratú kötelezettségek esedékes törlesztő részlete 2. Jővedelmezőségi mutatók: Árbevétel arányos jövedelmezőség (%): Operatív Cash Flow / Értékesítés nettó árbevétele Tőkearányos jövedelmezőség (%): Opertaív Cash Flow / Saját tőke 3. Bektetés finanszírozási mutató: Operatív Cash Flow / Befektetési pénzeszköz szükséglet 4. Készpénz begyűjtési ráta: Vevőktől befolyt követelés / Értékesítés nettó árbevétele A cash pooling rendszer a vállalkozáscsoportok készpénzgazdálkodásának optimalizálását

célozza. A rendszer lényege, hogy az egy vállalatcsoporthoz tartozó – az esetek többségében különböző országokban működő – vállalkozások cash poolokat, azaz közös pénzalapokat hoznak létre, amelyet kiválasztott bank vezet. A közös alapba befolyó készpénzt a csoport bármely tagja felhasználhatja (jelentési kötelezettség mellett). Elengedhetetlen a csoport pénzügyi tevékenységének centralizálása. 7 16.) A jövedelmezőség alakulásának átfogó elemzése Az elemzés célja, a jövedelmezőség számításánál figyelembe vehető eredménykategóriák és vetítési alapok. A jövedelmezőségi mutatókból levonható következtetések E24 A jövedelmezőség alakulásának átfogó elemzése A jövedelmezőség átfogó elemzése során az egyes eredménykategóriákat valamilyen vetítési alaphoz viszonyítjuk, ez - Minősítő jellegű elemzés - Lehetőséget biztosít összehasonlításra más vállalatok, ágazati átlagok

adataival - Megteremti a lehetőséget a jövedelmezőség tendenciaszerű elemzéséhez, - Tájékoztatást nyújt az eredményesség változásáról. A jövedelmezőség alakulását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. A jövedelmezőség számításának alapképlete: J= Eredmény / Vetítési alap A jövedelmezőség számítása során figyelembe vehető eredménykategóriák (számláló): - értékesítés bruttó eredménye (fedezeti összeg) - üzemi (üzleti) tevékenység eredménye - szokásos vállalkozási eredmény - adózás előtti eredmény - adózás utáni eredmény - mérleg szerinti eredmény - relációs eredmény Vetítési alapok (nevező): - értékesítés nettó eredménye (fedezeti összeg) - Ért. N eredménye + Egyéb bevétel - Ért. N eredménye + Egyéb bevétel + PMB - Ért. N eredménye + Egyéb bevétel + PMB + RB - Saját tőke - Immat javak + tárgyi eszközök - Immat javak + tárgyi eszközök + készletek - Készletek - Összes

eszköz - létszám - Személyi jellegű ráfordítások - Relációk szerinti árbevétel. Mind az eredménykategóriák, mind pedig a vetítési alapok a vállalkozás saját döntése alapján célszerűen választhatók. A jövedelmezőség alakulását be kell mutatni a kiegészítő mellékletben, s bővebben az üzleti jelentésben is. A szükséges alapinformációkat a vállalkozás mérlege és eredménykimutatása tartalmazza. Jövedelmezőségi mutatók: 1. Átlagos fedezeti hányad = Fedezet * 100 Ért.Nárbev A fedezeti hányad a fedezeti összeg és az értékesítési árbevétel arányát fejezi ki. Elsősorban vállalkozáson belül érdemel figyelmet. Ez a mutató számítható belföldi és export relációkra, illetve fő piacokra szerint is 2. Árbevételarányos jövedelmezőségi mutatók: = Üzemi er. *100, Ért.Nárbev + EB = Szok.váler Ad.eler *100, = Ért.Nárbev + EB + PMB + RB Ért.Nárbev + EB + PMB Fontos, hogy az eredménykategória és a

viszonyítási alap megfeleltetése biztosítva legyen. 3. Tőke (vagyon) arányos jövedelmezőségi mutatók: (MSZE/St) x 100; (Szokásos vállalkozási eredmény / St) x 100; (AE/St) x 100 7 A tőkearányos MSZE azt mutatja meg, hogy a vállalkozás adózott eredményéből milyen mértékkel gyarapította saját tőkéjét. ROE (return on equity): A tőkearányos üzeli (üzleti) eredmény fő befolyásoló tényezőire is rámutathatunk az alábbi összefüggés alapján: Üzemi er. Saját tőke = Üzemi er. Ért.Nárbev * Ért.Nárbev Saját tőke Itt az első tényező az üzemi (üzleti) jövedelmezőség, a második pedig a tőke forgási sebessége. Ebből az összefüggésből megállapítható, hogy a tőke jövedelmezőségének változása melyik tényező elmozdulásából s milyen értékben következett be (tényezőkre bontás módszere). A tőkearányos adózott eredmény a jövedelmezőség mérésének igen gyakran használt mutatója, mert - a

vállalkozás menedzsmentjének érdekeltségi rendszerével igen szoros kapcsolatban van. - az osztalékfizetési képességre (ekkor viszonyítási alap a JT) és a lehetséges maximális tőkegyarapodáshoz ad információkat, - a nemzetközi gyakorlatban is számos alkalommal használják vállalkozások összehasonlítására. 4. Élőmunkaarányos jövedelmezőségi mutatók: = Fedezeti összeg Létszám Szok váll er. Létszám Ad.eler Létszám 1 főre jutó szokásos váll. Er = 1 főre jutó adózatlan er. = Adózott eredmény Létszám Bérarányos jövedelmezőség = 1 főre jutó fedezeti összeg 1 főre jutó adózott eredmény = Üzemi eredmény Ad.eler x 100 , vagy Bérköltség Bérköltség Üzemi er. Szem.jellráf Élőmunkaráfordítás arányos jövedelmezőség = x 100 *100 , vagy Ad.eler *100 Szem.jellráf 5. Eszközarányos jövedelmezőségi mutatók: E mutatók esetében célszerűen választott eredménykategóriát viszonyítunk az eszközök

meghatározott csoportjához, alakulásuk az eszközök jövedelemtermelő képességére ad jelzéseket, remélhetően növekedést mutatva. Üzemi er. Immat N.+ Tárgyi N Üzemi er. Készletek *100 *100 7 Üzemi er. *100 Immat N.+Tárgyi N+Készl Ad.eler *100 Bef.eszk+Készl ROA: Ad.er Eszk össz. *100 ROI (return on investment): Ez (ROI) az egyik leggyakoribb eszközjövedelmezőségi mutató a nemzetközi gyakorlatban is. Az Eszk össz Helyett a Befektetett eszk, vagy a működő tőke ( Eszk össz – köt ) is használható viszonyítási alapként. Ad.er Eszk össz. = Ad.er Ért.N árbev * Ért. N árbev Eszk össz. Az eszközarányos adózott eredményt befolyásolja: - egyrészt az értékesítés (adózott) jövedelmezőségének alakulása, - másrészt az eszközök forgási sebességének változása. Ez mind a tervezés, mind az utólagos elemzések során felhasználható. Ad.er Bef.eszk = Ad.er Ért.N árbev * Ért. N árbev Bef.eszk

Megbízhatóbbá teszi elemzésünket, ha több időpontra számoljuk a mutatót. Az eszközarányos jövedelmezőség elemzése fontos a korábbi évek adatával- és más vállalkozások mutatóival összehasonlítva egyaránt. Az eredménykategória és a vetítési alap megfeleltetésekor fontos, hogy az adott eszközcsoport hozzájárul-e az adott eredménykategória keletkezéséhez vagy sem. 6. Erőforrásarányos (komplex) jövedelmezőség Üzemi eredmény (Lek.eszk+K)+Bérktg Szokásos vállalkozási eredmény (Lekötött eszközök +K)+Bérktg AEE (Lek.eszk+K)+Bérktg A jövedelmezőségi mutatók több egymást követő évre számított mértéke (ez grafikonon is ábrázolható) alapján a jövedelmezőség szintjének időbeli alakulásáról, a fejlődés dinamikájáról egyaránt képet kapunk. Nem elhanyagolható a vállalkozás átlaghoz viszonyított pozíciója. A mutatók rendszerbe foglalása (mutatók piramisa): A jövedelmezőségi mutatók további

befolyásoló tényezők hatásait kifejező részmutatókra bonthatók, s így a magasabb szintű mutatók változásait az alacsonyabb szintűek (részmutatók) elmozdulásainak elemzésével lehet vizsgálni (mutatók piramisa). Minél tagoltabb a mutatók piramisa, annál több jövedelmezőséget befolyásoló tényező hatása tárható fel. 8 Példa: Induljunk ki a következő összefüggésből: Eszköz arányos jövedelmezőség = Árbevétel arányos jövedelmezőség x eszközök forgási sebessége Alapinformációk Ért. N árbev Eszk. Össz Üzemi er. (adatok eFt-ban) Előző év Tárgyév 300 000 330 000 100 000 132 000 27 000 39 600 Mutatók: Előző év Tárgy év Eszközarányos jövedelmezőség = 27000 / 100000 * 100 = 27% 30% Árbev. Ar Jöved-ség = 27000 / 300000 * 100 = 0 9% 12% Eszk. Forgási sebessége = 300000 / 100000 = 3 2,5 Összefüggések alapján: Előző év: 9% * 3 = 27% Tárgyév: 12% * 2,5 = 30% Az eszközarányos

jövedelmezőség 3%-kal emelkedett, melynek alapvető oka az árbevétel eredménytartalmának növekedése. Ezt a növekedést az eszközök forgási sebességének lassulása csökkentette Megállapítható, hogy ha az árbevételarányos jövedelmezőség az előző év szintjén marad, s csak az eszközök forgási sebessége lassul, úgy az eszközarányos jövedelmezőség 9% * 2,5 = 22,5% lett volna. Eszközök forgási sebessége változásának hatása: 22,5% - 27% = -4,5% Árbevétel arányos jövedelmezőség változásának hatása: 30% - 22,5% = +7,5% Vagyis együttesen: +3% 8 17.) A vállalkozási tevékenység hatékonyságának értékelése a beszámoló adatai alapján A hatékonysági mutatók struktúrája, számítások módszertana, alapinformációi és az elemzés hasznosítási lehetőségei. A hatékonyság és a termelékenység értékelésének összefüggéséi, azonosságai és különbségei. E25 (Komplex tk: 103-112 old) A gazdasági tevékenység

célja mindig valamilyen eredmény elérése, s ennek érdekében valamilyen ráfordítások szükségesek. Az eredmény (hozam) és a ráfordítás (erőforrás felhasználás) viszonya határozza meg a tevékenység gazdaságosságát. Javul a gazdaságosság, ha az eredmény kisebb ráfordítással értünk el, vagy adott ráfordítással nagyobb eredményhez jutunk. Ez a gazdaságosság fő elve Hatékonyság alatt az erőforrások gazdaságos felhasználását értünk. Általános képlete: Gazdasági hatékonyság = Hozam (eredmény) Felhasznált termelési erőforrás (ráford.) vagy Ráfordítás Eredmény Relatív fogalma: azt jelenti, hogy mindig több változatot kell összehasonlítanunk, s akkor megállapítjuk, hogy melyik változat a gazdaságosabb (hatékonyabb). Vizsgálható: • Nemzetgazdaság szempontjából, • A vállalat szempontjából, • A vállalkozáson belüli (önelszámoló) egységek szempontjából. Információs források: • Számviteli

beszámolók, • Statisztikai információk, A hatékonyság elemzése során a következő erőforrás – felhasználásokat, ráf-t érdemes figyelembe venni: • Összes termelési költség, • Átlagos állományi létszám, • Élőmunka-ráfordítás értéke (amit az éves bérköltség fejez ki), • Termelésben lekötött tárgyi eszközök átlagos No értéke, • Termelésben lekötött készletek átlagos értéke, • Lekötött eszközök No értéke, • Összes eszközérték, • Export értékesítési költségek. A hatékonysági mutatók levezetése előtt szükséges bemutatni a termelési érték kiszámítását. A Bo termelési érték a vállalkozás tárgyidőszaki teljes hozamértékét jelenti. A No termelési érték a vállalkozásnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulását méri. Értékesítés nettó árbevétele - ELÁBÉ, eladott szolgáltatások + SEEAÉ (Aktivált Saját +/- STKÁV Teljesítmények) Bruttó termelési érték -

Anyag költség - Igénybevett anyagjellegű szolg-ok Anyagmentes termelési érték - Écs-i leírás (amortizáció) Nettó termelési érték A hozzáadott érték a Bo hazai termék vállalkozásszintű megfelelője. Számítása: Adózás előtti eredmény + Személyi jellegű ráf-ok No hozzáadott érték + Értékcsökkenési leírás Bo hozzáadott érték A hatékonyságot nem lehet egyetlen mutatóval mérni, annak fejlődésére csak a mutatók rendszere adhat jó megközelítést. 8 Hatékonysági mutatók Vállalati szintű hatékonyság Komplex hatékonyság: Komplex hatékonysági mutató Nettó termelési érték = 0,15 ⋅ Lekötött eszközök + 1,8 ⋅ Bérköltség (Lekötött eszközök = Immateriális javak + Tárgyi eszközök + Készletek) • 1 feletti érték az elfogadható! Parciális hatékonyság (az egyes erőforrások felhasználásának hatékonysága) 1. Élőmunka hatékonyság Bruttó termelési érték ; Létszám Anyagmentes termelési

érték 1 főre jutó anyagmentes termelési érték = Létszám Nettó termelési érték Hozzáadott érték 1 főre jutó nettó termelési érték = ; 1 főre jutó hozzáadott érték = Létszám Létszám 1 főre jutó bruttó termelési érték = E mutatókat termelékenységi mutatóként is értelmezhetjük. 2. Bérhatékonyság Bérhatékonyság = Nettó termelési érték Nettó termelési érték ⋅ 100 vagy Bérköltség Személyi jellegű ráfordítások 3. Eszközhatékonysági mutatók Nettó (anyagmentes) termelési költség ⋅ 100 Lekötött eszközök átlagos nettó értéke Nettó (anyagmentes) termelési költség Tárgyi eszközhatékonyság = ⋅ 100 Tárgyi eszközök átlagos nettó értéke Nettó (anyagmentes) termelési költség Készletekhatékonyság = ⋅ 100 Készletek átlagos nettó értéke Eszközhatékonyság = 4. Deviza-kitermelési mutatók Devizakitermelési mutatók = Export értékesítés összes (közvetlen) költsége Árbevétel

devizában 5. Termelési költségszint Anyagköltség Igénybevett szolgáltatások Egyéb szolgáltatások Személyi jellegű ráf-ok Értékcsökkenési leírás Termelési költségek Termelési költségszint = • Termelési költségek ⋅ 100 Bruttó termelési érték 100% alatti a kedvező 6. Tőkehatékonyság Tőkehatékonyság = Bruttó termelési érték Saját tőke Tőkearányos vállalkozási pénzjövedelem = Vp = AE + écs-i leírás Vállalkozási pénzjövedelem Saját tőke  (a vállalkozásnál realizált No pénzjövedelmet számszerűsíti.) 8 18.) A vállalkozási eredmény alakulása elemzésének célja, alapinformációi, az elemzés hasznosítási lehetőségei Az eredményelemzés szakaszai, elemzési módszerek az egyes szakaszokban. A nagyvonalú és részletes eredményelemzés módszertana. E26 (Komplex tk: 113-120, 165-189 old) A vállalkozások működésének alapkövetelménye a jövedelmező gazdálkodás. Jövedelmező az

adott évi gazdálkodás akkor, ha az AEE pozitív. Az eredmény a mérlegben, mint a vállalkozás vagyongyarapodása vagy vagyoncsökkentése jelenik meg. A vállalkozási eredmény alakulását igen sok tevékenység befolyásolja: Marketingtevékenység, Kutatási-fejlesztési tevékenység, Termelésszervezés, irányítás és végrehajtás, Elvégzett munka minősége, A munka termelékenységének szintje, A termelési erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás, stb. Az eredményesség érdekében szükséges a nyereségtömeg és befolyásoló tényezőinek gondos tervezése, s a teljesítés folyamatos értékelése. Az eredményesség értékelése nem csak év közben, de egy üzleti év lezárása után is elengedhetetlenül fontos. A vállalkozási eredmény elemzésében három szakaszt különböztetünk meg: - a tervezés időszakában végzett munkát, - a várható eredmény évközi, folyamatos elemzését, - és az éves eredmény utólagos elemzését.

Tervezés Cél: Tervmunka segítése, optimális terv elkészítése Módszerek 1. Nagyvonalú: a) Min-is nyereségkövetel-ményt meghatározó módszer b) Nyereségre ható tényezők várható hatásainak elemzése 2. Optimális tervezést segítő számítások a) gyártmány-karakterisztikák b) op.kut-i módszerek 3. Részletes, a komplex terv tartalmára épített a) termékek, tev-ek szerint: Á-K-F struktúrában b) önelszámoló egységek szerint c) teljes Á-K-N tervezés d) ktg-nemek szerinti vezetés 4. Az üzleti terv értékelése Végrehajtás A kitűzött cél biztosítása Utólagos elemzés teljesítésének A gazdálkodás eredményességének értékelése 1. Élő rendelésállomány fedezeti 1 Az eredmény változását összegének évközi folyamatos előidéző fő tényezők nagyvonalú vizsgálata elemzése 2. Szabad kapacitások 2. Az eredmény változását folyamatos vizsgálata előidéző fő tényezők részletes elemzése 3. Az Á-K-N struktúra

évközi 3 Az anyagi érdekeltség elemzése számviteli adatok színvonalának elemzése: alapján a) tulajdonosi, b) vezetői, c) dolgozói, d) kollektív vállalkozási érdekeltség szempontjából Az utólagos nagyvonalú eredményelemzés célja, módszerei és alapinformációi Az eredmény utólagos elemzése történhet: • Előző évekhez viszonyítva (főleg külső felhasználásnál) • Az eredménytervhez viszonyítva (belső célra) Az eredményelemzés feladata az eredményváltozást előidéző tényezőknek és előidéző okainak feltárása. Az eredményváltozást 8 fő tényezőcsoport befolyásolhatja: − Árszínvonal változás, − Közvetlen önköltség változás, − Volumenváltozás, − Összetétel változás, − Közvetett költségek változása, − Egyéb bevétel és ráfordítás változása, − Pénzügyi műveletek eredményének változása, − Rendkívüli eredmény változása. Az utólagos nagyvonalú eredményelemzés módszerei:

8 • • Fedezeti hányadot alkalmazó módszer, Vmely jellemző erőforrás egységére jutó fedezeti összeg mutatót alkalmazó módszer, amely lehet: o 1 nó-ra jutó fedezeti összeg, o 1 gépórára jutó fedezeti összeg, o 100 Ft anyagfelhasználásra jutó fedezeti összeg. Az egyes tényezők hatásai az eredményre, ezeknek részletes elemzése a termelő-tev-nél 1. Árváltozás hatása ∑ q1 p1 − ∑ q1 p 0 Az árszínvonal-változás hatását nem elegendő globálisan elemezni. Szükséges annak további elemzése fő relációk szerint • Fő értékesítési relációk szerint megkülönböztetjük: o Belföldi piaci értékesítést, amelynek árszínvonala összefügg:  a Kereslet-kínálat alakulásával,  a Termék minőségével,  a Piaci versenyhelyzettel. o Exportpiaci értékesítést. Kedvező jelenség, ha az exportált termékek árszínvonala növekszik Ezeknek sok kiváltó oka lehet:  Export piaci kereslet-kínálat aránya,

 Korszerűség, minőség, belső tulajdonságok, csomagolás, szállítási határidők a konkurencia termékeihez viszonyítva,  Eladási és fizetési feltételek,  Konkurens termékek árszínvonalának alakulása. A belföldi értékesítés árszínvonala tovább vizsgálandó: − Árformák szerint: - Szabad áron értékesíthető termékek - Hatósági áras termékek (energiaipar, közlekedés stb.) − Árszerkezet szerint: - Termelői árak - Felárak: Mennyiségi felár: Növekedése nem jelent feltétlenül eredményjavulást (nem biztos, hogy a felár fedezi a többletköltségeket) Minőségi felár: Fedezi-e a minőségjavítás miatti önktg növekedést? Sürgősségi felár: Többletköltségeket fedezi-e? - Engedmények: Általában hibákhoz kapcsolódnak (pl. szállítási késedelem) - Nagy és kiskereskedelmi árrés. Az exportált termékek árszínvonala további elemzése: − Önálló exportjog alapján történő elemzésnél az elemző

feladata lehet: - Áralakulás relációk figyelése, - Ártrendek összehasonlítása piacok szerint és a konkurencia árkalkulációjával, - Világpiaci ároktól eltérő árszínvonal okainak vizsgálata, - Árszínvonal változás hatásainak elemzése. − Külkereskedelmi vállalkozás saját-számlás lebonyolítás: a szabadáras belföldi értékesítéshez hasonló. − Bizományosi forma. Az elemző feladata: - Áralakulás értékelése, devizális árak figyelése, - Árnyereség és limitárak összehasonlítása, - Tartósan magas árnyereség esetén a limitárak exportárakhoz való igazítása. − Közös érdeken alapuló társulásos forma 2. Volumen változás hatása (∑ q1 p 0 − ∑ q 0 p 0 ) ⋅ f r0 f = az egyes termékek bázis fedezeti hányada. A módszer elvben csak közvetlen önktg-gel számított fedezeti összegekkel ad helyes eredményt. 3. Önköltség változás hatása − (∑ q1ö1 − ∑ q1ö 0 ) A bázishoz viszonyított

önktg-csökkentést mérni csak az ún. összehasonlítható termékeknél lehetséges Azaz, amelyeket mind a bázisban, mind a tárgyidőszakban gyártották és önköltségi adataik ismertek. Az össze nem hasonlítható termékeknél az átlagos jövedelmezőségváltozás képezi elemzés tárgyát. 8 Az önktg csökkentése mindenekelőtt céltudatos és tervszerű munkát igényel, melynek feltétele az önktg összetevőinek részletes ismerete. Megkülönböztetünk két fő csoportot: • • Aktív önköltség-csökkentő intézkedések (anyagok, energia, munkaerő takarékosság) o Közvetlen anyagköltség  Konstrukciós módosítás (a felesleges anyagok elhagyása, drága anyagok helyettesítése),  Technológiai módosítás (hulladékot, selejtet csökkentő gyártási eljárások),  Beszerzési források értékelés és olcsóbb források választása,  Folyamatos anyagellátás biztosítása (mennyiség és minőség), megfelelő anyagtárolás

és szállítás biztosítása,  Megfelelő elszámolás biztosítása (hiányok csökkentése),  Műszaki szellemi kapacitás hasznosítása. o Közvetlen bérköltség  Konstrukciós módosítás (munkaigényesség csökkentése, szabványosítás fokozása),  Technológiai módosítás (kézi munkák gépesítése),  Gyártásszervezési változtatások (szalag-rsz szervezése, állásidők csökkentése),  Profilhibák megszüntetésével a tömegszerűség fokozása,  Ösztönző munkanormák és bérezési formák alkalmazása,  Munkatermelékenységet fokozó intézkedések, újítások,  Szakképzettség fokozása (oktatás, tapasztalatcsere),  Selejtet megelőző, csökkentő munkamódszerek, minőség-ellenőrző módszerek alkalmazása stb. o Gyártóeszközök, szerszámok  Korszerű, termelékeny szerszámok alkalmazása,  Megfelelő karbantartás, felújítás megszervezése. o Üzemi költségek  Erőforrás kihasználásának

javítása,  Szűk termelési keresztmetszetek megszüntetése,  Üzemi profilok helyes kialakítása,  Szervezéssel az állásidők csökkentése,  Munkaerő vándorlás csökkentése,  Felesleges létszám leépítése,  Munkafegyelem javítása,  Gazdaságos belső anyagmozgatás megvalósítása,  Energiával, anyagokkal való takarékosság,  Racionális raktározási viszonyok kialakítása,  Társasági tulajdon védelmének biztosítása,  Tevékenységek összehangolása a vállalaton belül. Termelési volumen-növelés miatti viszonylagos önköltség csökkenés. 4. Összetétel változás hatása (átlagos fedezeti hányad alapján) ∑ ( q1 p 0 ⋅ f rsz − f r0 ) fsz: a terv (bázis) szintű tény átlagos fedezeti hányad fo: a terv átlagos fedezeti hányad 5. Közvetett költségek változásának hatása Az elemzés lépései: − Tervtől való abszolút összegű eltérések megállapítása a lehetséges ktg-csoportonkénti

részletezésben, − Az eltérés okai értékelése (szervezettől független és függő tényezők), − Javaslattétel (függő eltérések esetén) • Közvetett értékesítési költségek elemzése: Értékesítési forgalomhoz viszonyítva, a lökésszerű hatások kiszűrésével. • Igazgatási költségek elemzése: Irányítási szintenként, szakmai funkciónként (műszaki). Módszer lényege az abszolút eltérések megállapítása. • Egyéb általános költségek elemzése: o Üzemi közvetett költségek: Ktg-helyenként és azon belül ktg-csoportonként. Az üzemtől független hatásokkal korrigált terv (bázis) adatokhoz viszonyítunk. o K + F költségek: Költségek szabályszerűsége, a kutatás állapota, sikerei. o Garanciális javítási költségek: főbb termékek, termékcsoportok szerint. o Szociális, kulturális, stb. költségek: intézményenként a tervhez viszonyítva 6. Egyéb bevételek és ráfordítások változásának hatása 8

Az elemzést az abszolút eltérések módszerével a főkönyvi könyvelés adataiból a tervezett, ill. bázis adatokhoz viszonyítva kell elvégezni. • Értékesített tárgyi eszközök és immateriális javak: célszerű megvizsgálni a ráf-ként elszámolt nettó érték nagyságát, viszonyítva az eladási árhoz. • Készletek értékvesztése és hiányai: Indokolt-e a hiányok, értékvesztések elszámolása, felelősek megállapíthatóake. • Követelésekre elszámolt értékvesztések és azok visszaírásai: Adósok megbízhatóságáról, fizetési fegyelméről adhat képet. • Céltartalék képzés: Az óvatosság és a teljesség elvének érvényesülése vizsgálandó. • Eredmény terhére fizetett adók, ill. kapott támogatások: Szabályszerűség és dinamika vizs 7. Pénzügyi műveletek eredménye változásának hatása • Kapott és fizetett kamatok vizsgálata, • Pénzügyi befektetések sikerességének elemzése (Osztalék, árfolyam

különbözet, értékvesztés) 8. Rendkívüli eredmény változásának hatása • Nagyságrend és számszerűsített hatások alapján történő részletes vizsgálat (tételenként) 8 19.) A vállalkozáson belüli egységek gazdálkodási és elszámolási rendszerének kialakítási lehetőségei, célszerű megoldásai. Belső ösztönzési rendszerek E27 (Komplex tk: 221-241 o) Egy vállalkozás tulajdonosaitól alapvető elvárás a hatékony és jövedelmező gazdálkodás. Ezt a célt hivatott megvalósítani a belső szervezeti egységek gazdálkodási, elszámolási és érdekeltségi rendszere. Szokás e rendszert vállalkozáson belüli önelszámolásnak is nevezni, de az utóbbi lényegesen szűkebb tevékenységet jelent, csak egy része a gazdálkodási és érdekeltségi rendszerének. A belső gazdálkodási és érdekeltségi rsz célja: − hatékonyság növelése a belső tartalékok feltárásával és hasznosításával, − a szervezeti egységekkel

szembeni elvárások és teljesítmények rögzítése, − felelősségérzet fokozása az önelszámoló egységek vezetőinél és dolgozóinál, − teljesítmény alapú ösztönző rendszer kialakítása, − a környezet hatásainak szabályozása a vállalkozáson belül, − a gazdásági döntések alátámasztása. A vállalkozáson belüli gazdálkodás lényege, hogy a vállalkozás a feladatait a belső önelszámoló egységekre lebontja, és annak teljesítését folyamatosan értékeli és ellenőrzi. Önelszámoló egységnek tekinthető olyan belső szervezeti egység: • amelyet Felelős vezető irányítja, • Tevékenysége jól körülhatárolható, elkülöníthető, • A saját teljesítmények mérhetők, • A feladatellátáshoz szükséges erőforrásokkal viszonylag önállóan gazdálkodik. Önelszámoló egység lehet: • Magasabb szintű önelszámoló egység: Nagyobb önállósággal működik. Tev-ük pontosan körülhatárolhatók, a

teljesítményük mérhetőek, eredményesség értékelhető. • Alacsonyabb szintű önelszámoló egység: Gyakori felsővezetői beleszólás, korlátozott döntési jog és hatáskör. Gazdálkodás funkciói, amelyeket az önelszámoló egységnek el kell látni: • Tartalmi funkció: A gazdálkodás konkrét feladatainak tartalmi körülhatárolása. Tisztázni kell a belső szervezeti egység saját tevékenységének terjedelmét, feladatait, a teljesítményeknek, azok ráfordításainak és eredményeinek mérési lehetőségeit, a rendelkezésre álló erőforrások tartalmát stb. • Tervezési funkció: A gazdálkodásnak nélkülözhetetlen feltétele a tervezési rendszer kialakítása. Az önelszámoló egység tevékenységéhez igazodva a következő tervekre van szükség: o Termelési, fejlesztési, beszerzési és értékesítési tervre, (amely meghatározza az elvégezendő feladatok mennyiségét, minőségét, határidőt, értékét) o Költség tervre (a

tevékenység ktlen ktg-ei, az egység működésének általános ktg-ei) o Eredménytervre (a magasabb szintű önelszámoló egységeknél prognosztizálható) o Az erőforrások nagyságának, összetételének, kihasználásának terveire o Hatékonyság és jövedelmezőség színvonalának tervére. • Döntési (utalványozási) funkció A döntés szükséges: az elvégezendő feladatok és a felhasználandó erőforrások vonatkozásában. Egyértelműen meg kell határozni a döntési jogköröket és hatásköröket. Az ipari vállalkozásoknál a belső irányítási rendszerre a direkt és indirekt elemek együttes alkalmazása a jellemző. • Elszámolási funkció Az adatok számbavétele a számviteli (=>önmagát ellenőrző zárt rendszer, adatokat szolgáltat a következő évi tervezéshez, viszont csak érték adatokat gyűjt) és statisztikai (jól kiegészíti a számviteli elszámolásokat) információs rendszer segítségével. A kettő kombinációját

alkalmazzák • Elemzési, ellenőrzési funkció A belső egységek tevékenységének elemzésekor első feladat a tény- és tervszámok különbözetének a megállapítása. Azután az elemző feladata az eltérések okainak feltárása, ami ellenőrzési munkát is igényel. Elemezni szükséges: − a tevékenység mennyiségére, minőségére, határidőinek betartására és értékére vonatkozó terv- és tényadatokat, − a tevékenység költségeinek alakulását, − az önelszámoló egység „saját eredményét”, hatékonysági és jövedelmezőségi mutatóit, − a tevékenység veszteségforrásainak alakulását. • Felelősségi és ösztönző rendszer funkció (belső érdekeltségi vagy ösztönzési rendszer) 8 A jobb eredmény elérésében segíti a belső egységek felelősségi és érdekeltségi rendszerének kiépítése és hatékony működtetése. A motiváló tényező legyen: az önelszámolásba beépíthető, jól

körülhatárolható, tervezhető, elszámolható, elemezhető. Tekintsünk át néhány alkalmazható belső érdekeltségi formát:  Elkülönített eredmény-centrikus belső érdekeltség (profitcenter): A vállalkozási nyereség növelésére ösztönző érdekeltségi forma. Itt a belső önelszámoló egységek érdekeltségi iránya azonos a vállalkozás szintjén érvényesülővel.  Költségcsökkentésre ösztönző belső érdekeltségi rendszer E típus célja a költség-gazdálkodás fejlesztése és az önköltség-csökkentése. Célszerű alkalmazni az üzemi, műhely szintű egységeknél. Ott hasznos, ahol az önelszámoló egységek közvetlen piaci kapcsolata erősen korlátozott.  Beruházási központ típusú belső érdekeltség A vagyon minél hatékonyabb működtetését célozza.  Mutató számokon alapuló belső érdekeltség A tervezett mutatók túlteljesítésére ösztönöz. Ott alkalmazható, ahol az egységek a vállalkozási

eredményhez való hozzájárulása nem állapítható meg.  Kapcsolt érdekeltség: Akkor célszerű, amikor valamely egység számára önálló érdekeltségi centrum nem határozható meg. Az egyes önelszámoló egységek „piaci szintű” teljesítményének meghatározása a számviteli információs rendszer keretében megoldható, ennek eszköze lehet a belső elszámoló árak kialakítása és alkalmazása:  Piaci típusú belső elszámoló ár Akkor alkalmazható, ha a belső egység nemcsak a vállalkozáson belül ad tovább teljesítményeket, hanem közvetlenül is értékesít piaci partnerek felé.  Kalkulált belső elszámoló ár Alkalmazása indokolt, ha a belső egység csak társ-egységnek teljesít, a piaccal kapcsolata nincs, hasonló termék sem fordul elő, vagy teljesen elfogadhatatlan a piacon jelen lévő hasonló termék ára. • Szervezési funkció Szervezés nélkül a rendszer képtelen hatékony erővé válni. A szervezők csak akkor

képesek eredményes rendszert alkotni, ha ismerik és alkalmazni tudják a gazdálkodás nélkülözhetetlen funkcióit. A következő szervezési feladatokat kell elvégezni: − Az önelszámoló egységek tevékenységeinek tartalmi körülhatárolását, − A vállalkozáson belüli tervezési rendszert, − Döntési, utalványozási jogköröket, − Az önelszámoló egységek tevékenységeinek bizonylati-, adatfeldolgozási – , számviteli rendszerét, − Az önelszámoló egységek tevékenységeinek rendszeres elemzését és ellenőrzését, − Célszerűen kialakított felelősségi és ösztönzési rendszert, − A megfelelő információs rendszert kiépíteni. 8 20.) Éves (egyszerűsített éves) beszámolók ellenőrzésével kapcsolatos feladatok A beszámoló dokumentáltságának vizsgálata. A beszámoló előkészítő munkáinak ellenőrzése A mérleg ellenőrzésével kapcsolatos feladatok Az eredménykimutatás egyes tételeinek ellenőrzése. A

kiegészítő melléklet (KM) és az üzleti jelentés ellenőrzése E28 Minden vállalkozás a működéséről köteles beszámolót készíteni. Ahhoz, hogy a beszámoló valós képet adjon a vállalkozás vagyoni, pü-i és jövedelmi helyzetéről ellenőrzési feladatokat el kell végeznie (végeztetnie). A beszámoló előkészítő munkáinak ellenőrzése 1. A választott beszámolási forma és könyvelési rendszer helyességének ellenőrzése: A vállalkozónál a beszámoló formáját a számv. tv határozza meg Függ az éves no árbevétel nagyságától, mérleg főösszegétől, a foglalkoztatottak létszámától. Az ellenőrzéskor meg kell állapítani, hogy a vállalkozó a mutatók értékét együttesen vett-e figyelembe, helyes-e a kiválasztott beszámoló formája. 2. Számviteli politika ellenőrzése A gazdálkodó sajátosságait figyelembe véve ki kell alakítani a számviteli politikát. Amelyben rögzíteni kell azokat a szabályokat, előírásokat,

amelyek lényegesek, jelentősek az értékelés szempontjából, továbbá a tv-ben biztosított választási lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek esetén alkalmazza. Ell során számba kell venni mindazokat a területeket, amelyek a szv-i pol. fogalomkörébe tartoznak Vizsgálandó, hogy szabályozták-e a sztv előírásaival összhangban: a beszámoló és a könyvvezetés formáját, az A-Á. ktg-ei aktiválásának rendjét, K+F ktg-einek aktiválása rendjét,értékelési módokat és eljárásokat, a kockázat becslésének rendjét, a terv szerinti amortizáció elsz-i módját, az időbeli elhat-ok rendjét, a CT képzési szabályait, értékhelyesbítés rendjét stb. Vizsgálni kell, hogy a számviteli politika keretében megfelelően kidolgozta-e a vállalkozó:  az eszközök és források leltárkészítési és leltározási, értékelési szabályzatát,  az önktg-számítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot,  pénzkezelési

szabályzatot. 2.1 Mérlegtételekhez kapcsolódó szabályozás ellenőrzése 2.2EK-hoz kapcsolódó szabályozás ellenőrzése (EK formája) Vizsgálandó, hogy a választott forma a vállalkozás jövedelmi helyzetét megbízhatóan és valósan kimatatja-e, a tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők számára megfelelő információt nyújt-e. 3. Az elszámolások szabályozottságának, szervezettségének ellenőrzése Ellenőrizni kell, hogy a vállalkozás a számviteli, ügyviteli és bizonylati rendjét szabályozta-e. Pl Számlarend vizsgálata, Leltározási szabályzat átfogó ellenőrzése, Értékelési,Pénzkezelési szabályzat ellenőrzése, Önktg-számítási szabályzat ellenőrzése, Egyéb szabályzatok ellenőrzése pl: Bizonylati és irattárolási szabályzat, Selejtezési szabályzat, Munkavédelmi szabályzat, stb Belső ellenőrzési rendszer értékelése A hatékony vezetés egyik feltétele a megfelelően szervezett és jól működő belső

ellenőrzés rsz-e. Abból a szempontból vizsgáljuk, hogy megfelelően segíti-e az éves beszámoló elkészítését. A belső ellenőrzési rsz-ét meghatározza a vállalkozás nagysága, felépítettsége, tevékenysége és szervezettsége. Két elemből állhat: a vezetői és a tevékenységek folyamatába épített ellenőrzésből. A vezető(k)nél meg kell vizsgálni, hogy a szervezeti és működési szabályzatban szerepelnek-e az ellenőrzési feladatok, módszerek. A tevékenységek folyamatába épített ellenőrzésnél figyelni kell, hogy egyetlen munkafolyamat se maradjon ellenőrizetlenül. A beszámoló ellenőrzése I. Mérleg ellenőrzése II. EK ellenőrzése III. KM ellenőrzése IV. Üzleti jelentés ellenőrzése I. Mérleg ellenőrzési feladatok Vizsgálni kell, hogy a mérlegben a teljesség elvének megfelelően valamennyi vagyontárgy, követelés és kötelezettség szerepel-e, hogy az eszközöket és kötelezettségeket leltárral

alátámasztották-e, az értékelésnél a valódiság és az óvatosság elvét betartották-e, és az üzleti évet érintő ÉV, écs-t, visszaírásokat elszámolták-e. Eszköz, forrás oldal ellenőrzése: Szúrópróba: Immat javak, tárgyi eszközök, készletek, követelések (mind eszköz) Teljes körű ell.: Beruházások, befektetett pénzügyi eszközök, értékpapírok, ST, CT, kötelezettségek, PIE Általában mindegyikre igaz: leltár, alátámasztó bizonyíték: számla, megfelelő helyen, megfelelő (szvtv-ben leírt) összeg, téves könyvelés sztornózása megtörtént-e, árf. veszt, átvezetés a LT esetében 9 Vizsgálandó dokumentumok Mérleg, Számviteli politika, Leltár, analitikus és főkönyvi nyilvántartások, Főkönyvi kivonat, Egyéb dokumentumok, ellenőrzési jegyzőkönyvek, stb. Eredménykimutatással kapcsolatos ellenőrzési feladatok Az EK a vállalkozó tárgyévi mérleg szerinti eredményének levezetését tartalmazza. Lehet:

összköltség eljárású és forgalmi költség eljárású (A, B változat). 1) Az értékesítés nettó árbevételének ellenőrzése (teljesség és szabályszerűség) Az értékesítés nettó árbevételében nem mutattak-e ki a vállalkozáson belüli teljesítmények (belső szervezeti egységek által elismert) értékeit. Szerepeltetik-e az árbevételbe beszámító árkiegészítést (azt a fogyasztói árkiegészítést, amely az árbevételhez kapcsolódik), és nem szerepeltetik-e az értékesítés után fizetendő fogyasztási adót. A belföldi értékesítés árbevételénél vizsgálni kell: Hogy (itt) számolták-e el a belföldön értékesített termékek, anyagok, áruk és a belföldön teljesített szolgáltatások (ÁFÁ-t nem tartalmazó) értékét. Az exportértékesítés árbevételénél: Csak azon termékek, anyagok, áruk külkereskedelemben külföldre, illetve külföldön történő értékesítésének, továbbá a külföldön végzett

szolgáltatásnyújtásnak az értékét számolták-e itt el, függetlenül attól, hogy azt devizában, valutában, import beszerzéssel vagy forintban egyenlítik ki. A vevő, a szolgáltatást igénybe vevő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye (lakóhelye) stb. a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli területen van-e (Exportnál a vevő székhelye valóban a Magyar Köztársaság államhatárán kívülre esik-e). Azt a termékek, anyagok, áruk értékesítésének, a nyújtott szolgáltatások teljesítésének időszakában számolták-e el (függetlenül a pénzügyi rendezéstől), továbbá a vevő a teljesítést, az ellenértéket elismerte-e. Ha a teljesítés nem történt meg, akkor a pénzügyi teljesítéseket (vevőtől kapott) előlegnek számolták-e el (és a rövid lejáratú kötelezettségként szerepeltetik-e a mérlegben). A vevő (megrendelő) által el nem ismert és peresített követelés összegét csak akkor

állították-e be az EK-ba, ha annak pénzügyi telesítése legkésőbb a mérlegkészítés időpontjáig megtörtént. 2) Egyéb bevételek ellenőrzése (Szúrópróba szerű ellenőrzés) Megfelelő bevételeket számoltak-e el itt. Pl ide számolták-e el: - az immateriális javak, a tárgyi eszközök értékesítéséből származó bevételeket az értékesítés időszakában, - a szokásos mértéket meg nem haladó káreseményekkel kapcsolatos bevételeket, - a naptári évhez kapcsolódóan a mérlegkészítés időpontjáig megkapott (átutalták a vállalkozó részére) - a szokásos mértéket meg nem haladó - bírságok, késedelmi kamatok, kártérítések összegét, - a behajthatatlannak minősített követelések utólag mégis befolyt összegét. Az ellenőrzésnek arra is ki kell terjednie, hogy a várható veszteségek, illetve kötelezettségek fedezetére képzett előző évi CT-k felhasználáskori értékét itt számolták-e el. Egyéb bevételként

számolták-e el a vállalkozási tev-hez kapcsolódóan a ktgvetésből, a központi alapokból igényelt és kiutalt támogatások összegeit. 3) Az aktivált saját teljesítmények vizsgálata Az ide tartozó tételeket közvetlen előállítású önköltségen értékelték-e és azt, hogy minden - az előző bekezdésben felsorolt tételt - aktivált saját teljesítményként számoltak-e el, vagyis az ide tartozó tételeket nem számolták-e el árbevételként, illetve nem számolták-e el (javítási, karbantartási stb.) költségként A saját termelésű készletek állományváltozásaként a saját termelésű készletek (naptári év végi záróállományának és a naptári év eleji nyitó állományának) különbözetét számolták-e el közvetlen önköltségen (utókalkuláció vagy norma szerinti közvetlen önköltségen). Elszámolták-e az ÉV-ket a saját termelésű készletek esetében, és azok csökkentő tételként szerepelnek-e. 4) Anyagjellegű

ráfordítások ellenőrzése • /szabályszerűségi ellenőrzés/ anyaköltségként a naptári évben felhasznált, továbbá a hiányzó vásárolt anyagok beszerzési értékét, az elszámolt értékvesztéseket számolták-e el. • /hulladékok elszámolása/ a termelés, a tevékenység, a szolgáltatás során keletkezett hulladékok (elszámolási hibából származó tárgy évi) leltártöbbletek értékével az anyagköltséget korrigálták-e. (Ha a többlet nem adminisztrációs hibából ered, akkor a könyvekben értékkel nem lehet szerepeltetni.) Az igénybe vett anyagjellegű szolgáltatási ellenőrzése Vizsgálni kell, hogy e címen (többek között): - a belföldi, a külföldi utazási és szállásköltségeket, - a más vállalkozó áltat végzett fuvarozás, szállítás és rakodás költségeit, - az export üzletkötéssel, külföldi vásárok és kiállítások rendezésével kapcsolatos költségeket, - a kölcsönzési díjakat, - a saját

termelésű készletek bérmunkadíjait, 9 - más vállalkozóval végeztetett (felújításnak nem minősülő) javítási, karbantartási költségeket, - a posta, távíró, telefax stb. költségeit számolták-e el (E költségek körét a számlarendben kell rögzíteni) Eladott áruk beszerzési értékének, alvállalkozói teljesítmények vizsgálata Vizsgálati feladat, hogy eladott áruk beszerzési értékeként elszámoltak helyessége: - a tárgy évben eladott vásárolt anyagok, áruk, betétdíjas göngyölegek nyilvántartott beszerzési értékét, - az értékesített, de visszavett (visszaküldött) vásárolt anyagok, áruk értékét, mint ktg-csökkentést, - a leltározással megállapított leltárkülönbözetekből adódó, árukészletet érintő módosításokat (leltárhiányt, adminisztrációs hibából származó leltártöbbletet, illetőleg leltárértékelési különbözetet), - az ÉV értékét (árukészletek selejtezése, káresemények,

leértékelések, feleslegessé válás stb. miatt szerepelteti-e a vállalkozás.) - alvállalkozói teljesítményként a vállalkozó helyett - megbízása alapján - más szervezet által végzett és a vállalkozónak számlázott, a vállalkozó által a megrendelő felé továbbszámlázott munkák értékét mutatták-e ki, s azok teljesítése, továbbszámlázása dokumentált-e. Eladott (közvetített) szolgáltatások értékeként a vásárolt és változatlan formában értékesített szolgáltatások bekerülési értékét számolták-e el értékesítéskor. 5) Személyjellegű ráfordítások ellenőrzése (Próbaszerű, mintavételes és arányosításon alapuló vizsgálat, szabályszerűségi vizsgálat) Bérköltség: Állományi foglalkoztatottak, és más jogviszonyban állók bére, jutalma, prémiuma, bérnek minősülő természetbeni juttatások, stb. -A bérköltségnél ellenőrizni kell, hogy itt számolták-e el a vállalkozó állományába tartozó

(tagsági jogviszonyban álló) munkavállalóknak (tagoknak), -továbbá az állományon kívüli magánszemélyeknek a tárgyidőszakra bérként számfejtett, elszámolt (jóváhagyott) - a mérleggel lezárt évhez kapcsolódó - béreket, prémiumokat, jutalmakat. -teljeskörűen számolták-e el a bérnek minősülő természetbeni juttatásokat is (bruttó módon). A személyjellegű egyéb kifizetések -Teljeskörűen történt-e a tárgyévben az állományba tartozó és az állományba nem tartozó magánszemélyek részére nem bérköltségként és nem vállalkozási díjként kifizetett összegek elszámolása. -Személyi jellegű egyéb kifizetésként számolták-e el:  a jubileumi jutalmakat, a végkielégítést, étkezési hozzájárulást, munkaruha, egyenruha stb., térítést, élet- és nyugdíjbiztosítás díját,  a reprezentációs költségeket, továbbá a természetbeni juttatások stb. után a vállalkozó által fizetett (fizetendő) személyi

jövedelemadó összegét. Bérjárulékok -A társadalombiztosítási járulék ellenőrzése keretében azt kell vizsgálni, hogy (a vonatkozó jogszabályok alapján) a fizetendő (fizetett) összegeket is ide számolták-e el. 6) Értékcsökkenési leírás ellenőrzése Itt számolták-e el az immateriális javak és tárgyi eszközök tervezett értékcsökkenését, a terven felüli értékcsökkenést, ha az immateriális javak, a tárgyi eszközök állományban maradnak a forduló napon. Nem számolták-e el itt értékcsökkenésként, ha az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházás a szokásos vállalkozási tevékenység során megsemmisült, hiányzik, selejteztek (mivel ez esetben az eszközök nem maradnak állományban). Egyéb költségek ellenőrzése Vizsgálni kell tehát, hogy a következő tételek elszámolását - a nem ag jellegű szolgáltatások számlázott, fizetett, szerződésben meghatározott (ÁFA nélküli) ellenértekét, - a

bérleti-, a hirdetési díjakat, a reklámköltségeket, - a jogi személyek részére fizetett szakértői és pályázati díjakat, - a tagsági díjakat, - a más vállalkozónak fizetett nem anyagjellegű szolgáltatásért forintban (devizában) fizetett költségeket, - a pénzintézetek által nyújtott szolgáltatásokért fizetett bankköltségeket (bankjutalék és kezelési költség, egyéb jutalék, bankgarancia vállalási díj, banknyomtatvány költség stb.), - a hatóság részére (jogszabályok alapján) befizetett díjakat, engedélyezési díjakat, hatósági díjakat (illetékeket, vagy illetékbélyegben lerótt díjakat), amelyeket nem az önkormányzat vagy az állami költségvetés, és a VPOP részére kell fizetni, - a biztosítási díjakat (a tárgyi eszközök között aktivált, valamint a személyi jellegű kifizetések között elszámolt biztosítási díj kivételével). 7) Egyéb ráfordítások ellenőrzése (ER) Vizsgálni kell tehát, hogy

elszámolták-e az értékesítés időszakában: - az immateriális javak, a tárgyi eszközök értékesítésének költségeit (ideértve ezeknek az eszközöknek a nyilvántartás szerinti értekét), 9 - a külföldi pénzértékre szóló követelésekkel, kötelezettségekkel kapcsolatos árfolyamveszteségeket, - a szokásos mérteket meg nem haladó hitelezési veszteséget, káreseményekkel kapcsolatos költségeket, továbbá - a mérlegkészítés időpontjáig; a naptári évhez kapcsolódóan fizetett, elismert - a szokásos mértéket meg nem haladó bírságok, kötbérek, késedelmi kamatok, kártérítések összegeit. -ha a bírságok, kötbérek, késedelmi kamatok, káresemények pü-i rendezése a mérlegkészítési időpontjáig nem törtét meg, de az a vállalkozó számára már ismert, dokumentált, akkor elszámolták-e a rövid lejáratú kötel-ek közé (ha az összegszerűsége még nem pontos, akkor a PIE-okkal szemben) ER-ok között. -az ER-ok

között elszámolt fizetett kártérítések, kötbérek, késedelmi kamatok a számviteli politikában rögzítettek szerinti-e (szokásos mérték tisztázása, annak betartása stb.) -itt mutatták-e ki a várható veszteségek, illetve a várható kötelezettségek fedezetére képzett céltartalék összegét, továbbá a vállalkozási tev-hez kapcsolódóan a költségvetéssel, a központi alapokkal, a helyi önkormányzatokkal elszámolt (fizetett, fizetendő) adókat, illetékeket, hozzájárulásokat (ideértve az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adót). 8) Az értékesítés közvetlen költségeinek az ellenőrzése (Előírásszerű elszámolás, felosztás ellenőrzése) Keretében vizsgálni kell a teljességet, a következő tételeknél: - az értékesített termékek, anyagok, állatok, göngyölegek előállítása, áruk beszerzése, forgalomba-hozatala, - a kiszámlázott, értékesített szolgáltatások teljesítése során

közvetlenül felmerültek, az előállítással, a teljesítéssel bizonyíthatóan kapcsolatban voltak, az értékesített termékre, anyagra, árura, a teljesített szolgáltatásra megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók. Vizsgálni kell továbbá, hogy itt számolták-e el - az eladottá áruk beszerzési értékét, - a továbbszámlázott alvállalkozói teljesítmények értékét, és - a kereskedelmi tevékenység közvetlenül elszámolható költségen. Vizsgálandó, hogy - kereskedelmi szervezeteknél - a forgalomba-hozatal közvetlen költségeiként - a kereskedelmi egységekben felmerült közvetlen költségeket, - az értékesítés (mint tevékenység) során felmerülő, egy-egy termékhez, közvetlenül hozzárendelhető költségeket számoltak-e el. (A kereskedelmi egységekben felmerült közvetlen költségek közé tartoznak: a foglalkoztatottak bére, személyi jellegű kifizetései, a bérek után fizetendő társadalombiztosítási

járulék, a hálózatban használt tárgyi eszközök értékcsökkenése, a bérleti díj, az egység üzemeltetésével, reklámozásával stb. kapcsolatos költségek) Vizsgálati feladat az is, hogy a forgalomba-hozatal során elkülönítetten számolták-e el: - az eladott anyagok, áruk, göngyölegek beszerzési értékét, és - a továbbszámlázott alvállalkozói teljesítmények értékét, nem számolták-e el itt a (még készleten lévő) tovább nem számlátott alvállalkozói teljesítmények értékvesztéseit. 9) Az értékesítés közvetett költségeinek a vizsgálata (szabályszerűségi vizsgálat) -Vizsgálni kell, hogy itt számolták-e el az értékesítéssel kapcs. csomagolási és szállítási ktg-t, a késztermékek raktározási ktg-t, az értékesítő részlegek és irodák ktg-t, a reklám, a propaganda és a piackutatás ktgeit. -Igazgatási költségek között számolták-e el az igazgatás személyi, anyagi és egyéb költségeit. 10) A

pénzügyi műveletek vizsgálata a) A pénzügyi műveletek bevételeinek a vizsgálata (Kapott kamat és osztalék, Lízingdíj kamattartalma, Diszkont ép időarányos kamata, Deviza és valutakészletek árf-nyeresége, Fedezeti ügyletek nyeresége, Ép-értékesítés nyeresége, stb) * Vizsgálni kell tehát, hogy itt számolták-e el: - a bankbetétek (elszámolási, elkülönített betét, devizabelét stb.), - az adott pénz és kereskedelmi (rövid és hosszú lejáratú) kölcsönök, - a vásárolt fix vagy alternatív kamatozású értékpapírok (kötvények, letéti jegyek, kincstárjegy stb.) - a váltókövetelések után a tárgy évben megkapott (átutalt), illetőleg a tárgy évre járó és esedékes (de a mk napjáig meg nem kapott), ill. a lezárt évre időarányosan járó (de még nem esedékes) kamatok összegeit - a kamatjellegű bevételek között a nem devizatörzs-betétet képező deviza és valutakészlet évközi és év végi változásaiból

eredő árfolyam nyereséget (pl. a valutapénztárban lévő valuta, a nem törzsbetétből származó devizaszámlán lévő deviza forintra történő átváltozásakor az árfolyam közötti különbözetet), - a kapott osztalékot és részesedést a befektetett pénzügyi eszközök között lévő részesedések és a forgóeszközök között kimutatott vásárolt részvények (tulajdoni hányadok) után megkapott (járó) osztalékot, részesedést (amennyiben a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált, vagyis az érintett gazdasági társaság éves beszámolóját a közgyűlés, a taggyűlés elfogadta és az osztalékról határozatot hozott). * Vizsgálandó végül, hogy a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között számolták-e el: - a bef. pü eszközök (részesedések, értékpapírok), az eladásra vásárolt értékpapírok, a visszavásárolt saját részvények és üzletrészek eladásából származó és a mk időpontjáig pénzügyileg is

realizált (kifizetett) árf. nyereségét (a nyilvántartás szerinti érték és az eladási érték különbözetét, ha az eladási érték a magasabb), 9 - továbbá a határidős (termin) ügyletek árfolyamtöbbleteit és a közös tevékenység során keletkezett és átvett nyereséget és a közös külkereskedelmi ügyletekből származó átvett nyereséget. b) A pénzügyi műveletek ráfordításainak vizsgálata (Fizetett kamat, deviza és valutakészletek árfolyamvesztesége, fedezeti ügyletek vesztesége, Ép értékesítés vesztesége, Befektetett pénzügyi eszközök ÉV és visszaírása, Vásárolt köv. behajthatatlannak minősítése miatt leírt összeg, ill. ezek ÉV veszt-e) A pénzügyi műveletek ráfordításai ellenőrzése keretében azt kell vizsgálni, hogy itt számolták-e el: *A fizetett kamatokat és kamatjellegű kifizetéseket - a rövid és hosszú lejáratú pénz- és kereskedelmi hitelek, kölcsönök, a folyószámla hitelek, - a

váltótartozások, - a kibocsátott kötvények, letéti jegyek, egyéb értékpapírok, - a szövetkezeti célrészjegy, a termelés-fejlesztési hozzájárulás után fizetett, illetőleg a tárgy évben fizetendő, esedékes (de a mérleg fordulónapjáig még pénzügyileg nem rendezett), illetőleg a tárgy évet követő évben esedékes, de a tárgy évre időarányosan jutó fizetendő kamatok összegeit. - az eladásra vásárolt értékpapírok, - saját részvények, üzletrészek eladásakor a szerződés szerinti eladási napon kimutatott és a mérlegkészítés napjáig pénzügyileg is realizált árfolyam vesztéség (a nyilvántartás szerinti érték és az eladási érték közötti különbözetet, ha az eladási érték a kisebb), - a határidős (termin) ügyletek határidős árfolyamon számított forint összege közötti különbözetet, - a forgóeszközök között nyilvántartott értékpapírok értékvesztését, - a közös tevékenység során

felmerült költségek átterhelt összegét, a közös külkereskedelmi ügyletekből származó nyereség átadott összegét, ill. a veszteség fedezetére átadott összeget 11) Rendkívüli bevételek és ráfordítások (Apport, Részesedés ellenébeni eszközök, Visszavásárolt saját részvények bevonása, Elengedett köt., Tartozás átvállalás, Térítés nélküli eszközök, Visszafizetési köt nélkül, fejlesztési célra kapott támogatások, Véglegesen átvett, átadott pénzeszköz, Negatív üzleti vagy cégérték) a) Rendkívüli bevételek ellenőrzése A kapcsolatos ellenőrzés keretében vizsgálni kell, hogy a rendkívüli bevételek között számolták-e el: - a tulajdonosnál a gazdasági társaságba bevitt vagyontárgyak társasági szerződésben meghatározott értekét, - a visszavásárolt saját részvény, üzletrész, vagyonjegy bevonása esetén a névértéket, - a szokásos mérteket meghaladó káreseményekkel kapcsolatos térítések,

bírságok, kötbérek, késedelmi kamatok, kártérítések ősszegével egyező bevételeket (a pénzügyi teljesítéskor), - az elengedett kötelezettségek összegét (pl. csődeljárás, felszámolás során), - az ellenőrzések során megállapított tételeket (költség- vagy ráfordítás csökkenés, támogatás), amelyek az eredményt növelik b) Rendkívüli ráfordítások ellenőrzése A rendkívüli ráfordítások ellenőrzése keretében vizsgálandó, hogy megfelelő összeggel itt számolták-e el: - a térítés nélkül átadott vagyontárgyak felszámított általános forgalmi adóval növelt nyilvántartott értékét - a tulajdonosnál a gazdasági társaságba bevitt vagyontárgyak nyilvántartás szerinti értékét, - a visszavásárolt saját részvény, üzletrész, bevonása esetén az ellenértéket, a visszavásárlási értéket, - az ellenérték nélkül átadott részvény, üzletrész, vagyonjegy névértékének megfelelő összeget, - a

szokásos mértéket meghaladó hitelezési veszteség káreseményekkel (ideértve a környezetvédelmi kárt is) összefüggő költségek, bírságok, kötbérek, késedelmi kamatok, kártérítések - a szokásos mértékét meghaladó - összegeit. (Az adóhatóságnak fizetett adóbírság, mulasztási bírság, késedelmi pótlék összege kizárólag rendkívüli ráfordításként számolható el.) 12) A TA befizetési kötelezettség ellenőrzése (Szúrópróbaszerű vizsgálat megfelelő sűrűséggel) -A TA-t a vállalkozóval a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy ezt eredményező gazdasági tevékenysége után elért eredménye alapján kell fizetnie. -Vizsgálni kell, hogy az adó alapját, csökkentő és növelő tételeit jól állapították-e meg. -Az osztalék, részesedés kiegészítésére igénybevett ET a vonatkozó előírásoknak megfelelően és szabályosan történt-e a fizetett osztalék, részesedés megállapítása. (Osztalékfizetési

korlátok figyelembevétele) Kiegészítő melléklettel kapcsolatos ellenőrzés: Tételes ellenőrzés, tartalmi és a kötelező elemek meglétének ellenőrzése. Lényeges feladatok a következők: - a számvitelről szóló törvény szerinti kötelező tartalmi elemek ellenőrzése, - a megbízható és valós kép kialakításához szükséges további információk, valamint - az egyszerűsített éves beszámoló KM sajátos vonásainak ellenőrzése. Meg kell győződni: 9 - tartalmának valódiságáról, - a benne szerepeltetett adatok teljeskörűségéről, - vizsgálni kell a világosság, a folytonosság, a következetesség és a lényegesség elvének érvényesülését A követelmények maradéktalan teljesítése érdekében a kővetkező eljárásukat célszerű követni: - vizsgálni kell a KM-et formai szempontból, szerkezetét, áttekinthetőségét, terjedelmét minősítve, - fair + truthful picture - a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet

alakulására vonatkozó elemzést meg kell ítélni a helytállóság, a lényegesség szempontjából. Vonatkozik ez a számszaki pontosságra és a szöveges értékelésekre egyaránt a) A kiegészítő melléklet vizsgálata formai szempontok alapján Megbízható és valós képet ad a vállalkozó helyzetéről. A terjedelem függ: - a vállalkozás tevékenységének kiterjedtségétől, a tevékenység összetettségétől, - az üzleti év eseményeitől, - az értékelési eljárásokban bekövetkezett változások számától, s nem utolsó sorban - a beszámoló formájától is, hiszen az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó részére könnyítéseket tartalmaz a tv. A szerkezetre vonatkozóan ez elvárás, ám a vállalkozó önállóan dönt a tartalmi részek összeillesztéséről. Helyes az a felépítés, ha tartalma: - általános rész, amelyben szerepel - a tevékenységi kör tömör ismertetése, - a számviteli politika lényegre törő

bemutatása, - a vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi helyzet alakulásának elemzése, értékelése. - specifikus rész, ahol - egyrészt a mérleghez, - másrészt az EK-hoz kapcsolódó kiegészítések szerepeltetendők. - tájékoztató rész, amely azokat az információkat tartalmazza, amelyek a mérlegből és EK-ból nem állapíthatóak meg, de a vállalkozó helyzetének megítéléséhez feltétlenül szükségesek, esetleg makro- vagy vállalkozáscsoport szintű információs igényeket elégítenek ki. b) A kiegészítő melléklet tartalmi elemeinek részletes vizsgálata 1) Az általános rész tartalmának vizsgálata -A tevékenységi kör rövid bemutatását. A M és EK számszerű adataiból nem derül ki az érdekeltek számára, h a vállalkozó milyen tevék-t folytat, s az üzleti év során milyen jelentős változások következtek be. -A számviteli politika lényegre törő ismertetésével a vállalkozónak arról kell számot adnia, hogy hogyan

érvényesíti a számviteli alapelveket. -A kiegészítő melléklet ellenőrzése során a hangsúly nem a számviteli politika tételes ellenőrzésén van, itt előtérbe kell helyezni azt, hogy a vállalkozás ezt megfelelő súlypontokkal, a lényeges elemek kiemelésével közli-e a beszámoló e részében. -Különösen fontos azoknak az információknak a szerepeltetése, amelyek valamely számviteli alapelv megsértésével kapcsolatosak, vagy az értékelési eljárások, alternatív módszerek közötti változtatásra vonatkoznak. E módosítások okait és hatásait (jövőbeni hatásait) meg kell jelölni. Vagyoni, pü-i és jövedelmi helyzet alakulásának elemzésével, az eszk-k összetételének vizsgálatával is. - az elemzési módszer megfelelő-e, a mutatószámokat helyesen választották-e ki. - az elvégzett számítások pontosak-e, az értékelés, a következtetések levonása helyes-e. Az elemzési módszertan épüljön: - az eszközök összetétele

alakulásának vizsgálatára, - a saját és idegen források arányainak, belső összetételük elemzésére, - a pénzügyi helyzet, likviditás alakulásának vizsgálatára /likv. mutatók, adósságszolgálati fedezet stb/ - a jövedelmezőség alakulásának értékelésére Az ellenőrzés során el kell végezni a számítások ellenőrzését, s a szöveges értékelések helytállóságát. A legalább két időszak adatain alapuló elemzés eredményének megítélésénél összehas alapként kezelhető az - előző év - a terv, esetleg - olyan statisztika adatok, amelyek az adott ágazat átlagait tartalmazzák. 2. A mérleghez és EK-hoz kapcsolódó kiegészítések vizsgálata (specifikus rész) A korábban felsorolt alapelvek közül először a világosság elvét emeljük ki, ugyanis a mérleghez és az EK-hoz kapcsolódó kiegészítések jelentős részben számszerű adatok, s az áttekinthetőségre különös hangsúlyt kell helyezni. Célszerű az adatokat

táblázatokba szerkeszteni, ez a terjedelmi korlátokat is enyhíti. 9 A mérleghez kapcsolódó kiegészítések vizsgálata során ellenőrizni kell a következőket: Megjelölte-e a vállalkozó az össze nem hasonl. adatokat Az össze nem hasonlíthatóságnak lehet oka, hogy: - a számvitelről szóló törvény idézte elő a változást, - az egyes mérlegtételek tagolása, részletezése eltér az előző időszakban alkalmazottól, vagy - a számviteli politika változtatásával értékelési eljárások módosultak (pl. készletértékelési módszerek, amortizációs módszerek változtak) Ezek helyét és okát tételesen szerepeltetni kell: - az egyes eszköz- és forráscsoportoknál alkalmazott konkrét értékelési eljárásokat részletesen ismerteti-e a vállalkozó, az eszközcsoport kategóriát legalább mérlegtétel-csoport szinten kell értelmezni, - amennyiben adott eszközcsoportnál több módszert is alkalmaznak egyidejűleg (pl. anyagkészlet),

úgy a jellemző módszert megjelölve mindegyikre ki kell térni, - kifejtették-e az ÉCS leírási módszereit az eszközcsoportokhoz tartozó leírási módokhoz célszerű hozzárendelni a vetítési alapokat (bruttó érték), így azok súlya érzékelhető. A vizsgálat információbázisa az analitikus nyilvántartások. - az előző két pont szerinti értékelési eljárásokban bekövetkezett változtatások szerepelnek-e a KM-ben. Ellenőrizni kell ezek okainak és hatásainak közlését - bemutatta-e a vállalkozó az immateriális javak és a tárgyi eszközök állományában bekövetkezett változásokat a következő bontásban:  nyitó érték - növekedés  átsorolások (+/-) - csökkenés  záró érték. Az állományváltozást b0 értéken és halmozott ÉCS összegével egyaránt szerepeltetni kell, legalább mérlegtételek szerinti tagolásban (elkülönítetten kell részletezni a környezet védelmét közvetlenül szolgáló tárgyi eszközök

mozgásait), hasonló tagolásban kell bemutatni a t. évi ÉCS összegét módszerenkénti bontásban: - terv szerinti leírás: lineáris, degresszív, teljesítményarányos - terven felüli leírás: jogcímenként A vizsgálat során ehhez a könyvvezetésből nyerhetők információk, esetleg az analitikus nyilvántartásokból. - megvizsgálandó az üzleti vagy cégérték leírása, ugyanis ha 5 évnél hosszabb idő alatt írja le a vállalkozó, így ezt indokolni kell, A vizsgálathoz információ az analitikus nyilvántartásból vehető. - ellenőrizni kell a CT-képzés módszertanát, s azt, hogy részletezi-e a vállalkozó jogcímek szerint, indokolja-e a garanciális célú kötelezettségekre történő CT-képzés elhagyását, - szerepel-e a kiegészítő mellékletben: - a környezetvédelmi célú garanciális kötelezettségek fedezetére képzett céltartalék összege jogcímenként elkülönítetten a tárgy évre és az előző évre vonatkozóan - a

környezetvédelmi garanciális költségek összege (tárgy évre és előző évre) - a mérlegben nem szereplő környezetvédelmi károk, kötelezettségek várható összege. - a mérlegben kimutatott kötelezettségek részletezettek-e kellő mértékben, mégpedig szerepelnek-e - az öt évnél hosszabb hátralévő futamidővel rendelkezők teljes összeggel, - a zálogjoggal vagy hasonló jogokkal rendelkezők, a biztosítékok fajtáival és formájával kiegészítve, - a HLK-ból a mérleg fordulónapját követő egy éven belül visszafizetendő összeget, - azok a kötelezettségek, amelyeknél a visszafizetendő összeg > a kapott összegnél (váltótartozások), - azok a pénzügyi kötelezettségek, amelyek a mérlegben értékkel nem szerepelnek, de a pénzügyi helyzet megítélése szempontjából jelentőséggel bírnak, - a társasági adóalap korrekciók és adókedvezmények, - a mérlegben kimutatott ET lekötött összege: a köt vállalások vagy

vezetői nyilatkozat alapján ellenőrizhető. A nem szabályozott, de ajánlott kiegészítések körébe sorolhatók az olyan jelentős vagyontárgyak, amelyek értékkel nem szerepelnek, de meghatározók a vállalkozás üzletmenetében. Az EK-hoz kapcsolódó kiegészítések vizsgálata Az EK-hoz tartozó kiegészítő információk kötelezően előirt tételei a következők: - az exportértékesítés árbevételét a földrajzilag elhatárolt piacok szerint részletezni kell, a földrajzi elkülönítést a vállalkozó gazdálkodása sajátosságai figyelembevételével alakítja ki. - a belföldi és export értékesítés no ÁB megbontandó Ft-ban, ill. devizában, valutában elszámolt összegekre - a tárgy évi garanciális javítás költségei, amelynek ellenőrzése során ezt összefüggésbe kell hozni a garanciális kötelezettségekre képzett céltartalékok összegivel - az A típusú EK-t készítőknek be kell mutatniuk a nem anyagjellegű szolgáltatások

értékét, több tételenként (lízingdíjak, bérleti díjak stb.), s annak változását az előző évhez viszonyítva 9 - a B típusú EK-t készítő vállalkozásnak be kell mutatnia a termelési költségek alakulását költség-nemenként, valamint az aktivált saját teljesítmények értekének részletezését a kettős könyvvitel zárt rendszerével alátámasztott adatokkal A könyvvizsgálat során a kiegészítő mellékletben szerepeltetett adatok helytállósága ellenőrizhető a főkönyvi kivonat alapján. 3) Tájékoztató rész A KM e részébe azokat az adatokat kell felvenni, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a mérleghez és az EK-hoz, de szükségesek ahhoz, hogy a beszámoló megbízható és valós képet mutasson. Kötelező tartalmi elemei: fel kell venni minden olyan GT nevét és székhelyét, amely a beszámolót készítő vállalkozónak - leányvállalata - közös vállalkozása - társult vállalkozása - egyéb részesedési

viszonyban lévő vállalkozása. Az ellenőrzés során a számvitelről szóló törvény ismérvei szerint kell eljárni. – GT- nál fel kell tűntetni - az igazgatóság - az üzletvezetés és - a felügyelő bizottság tagjai részére fizetendő járandóság (tiszteletdíj) összegét, kiemelve a folyósított előlegek nagyságát, továbbá be kell mutatni a részükre folyósított kölcsönöket, ezek visszafizetését, illetve garanciáit. a tárgy évben foglalkoztatottak állománycsoportonkénti - létszáma - bérköltsége és - személyi jellegű egyéb kifizetések - részvénytársaságnál a részvények száma és névértéke részvénytípusonként csoportosítva c) Az egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékletének sajátosságai E sajátosságok elsősorban szűkebb tartalmat jelentenek, itt nem kötelező szerepeltetni az éves besz KM-ének - tájékoztató részében felsoroltak közül a részesedési viszonyban állók nevét és

székhelyét (pl. leányvállalat) - a társasági adóalap és adókorrekciókat. Az üzleti jelentés vizsgálata Ellenőrizni kell, hogy az üzleti jelentés tartalma elégséges-e ahhoz, hogy harmadik személy a beszámoló más részeivel együtt világos képet kapjon a vállalkozás helyzetéről. Kötelező tartalom: • Üzleti év zárása után bekövetkezett lényeges események, • Társaság várható fejlődése, • K + F terület, • Saját részvények megszerzésére vonatkozó adatok, • A társaság fióktelepeinek bemutatása, • Környezetvédelemnek a váll pénzügyi helyzetét meghatározó szerepét, ezzel kapcsolatos felelősségét, • Környezetvédelmi fejlesztések, • Környezetvédelmi eszközök tekintetében alkalmazott politika, • Környezetvédelmi intézkedések állapota. Javasolt tartalmi elemek: • A váll. tev bemut, összegző értékelése, • Piaci pozíciók, vevőkapcs.-k alakulása, • A felhasznált erőforrások alakulása,

• Minőség alakulása, • Gépi kap. és azok kihaszn alakulása, • Beruh. és befektetési döntések értékelése, • Kutatás és fejlesztés értékelése, • Információs és érdekeltségi rendszer, • Vagyoni helyzet, tulajdonosi szerkezet, • Pénzügyi-finanszírozási helyzetkép, • A hat.és jövedelmezőség alakulása, • Jelentős kötelezettségek és kockázatok, • Rész. visz-ban lévő váll bemut, adatai 9 A vizsgálatot végzőnek áttekintést kell kapnia: - az üzleti jelentés jellemzőiről, - a számvitelről szóló törvény által tételesen előírt információkról, - a kötelezően előírt tartalmi elemeken túlmenően ajánlott kiegészítő információkról, - az előbbiek ellenőrzésére alkalmas ellenőrzési eljárásokról. Üzleti jelentést kell készítenie minden olyan vállalkozónak, amely éves beszámoló készítésére -kötelezett, vagy saját döntés alapján éves beszámolót készít. Az üzleti jelentés a

beszámoló szerves része -Az összevont (konszolidált) beszámolót készítő vállalkozónak összevont (konszolidált) üzleti jelentést kell összeállítania, ez azonban a beszámolójának nem része, tartalmával ehelyütt nem foglalkozunk. -Az üzleti jelentés célja mérlegének, EK-ának és KM-ének adatait kiegészítve, jövőképet is vázolva, nyújtson segítséget a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet, az üzletmenet lényleges körülményeinek értékeléséhez. -Az üzleti jelentés tartalmát uniformizálni nem célszerű, egyes elemek, témák a különböző vállalkozásoknál esetenként egyáltalán nem, de legalábbis eltérő hangsúllyal, jelentőséggel szerepelhetnek. Meghatározó lehet a vállalkozás jellege, kiterjedtsége, a tevékenység, piaci viszonyok stb. Az üzleti jelentés vizsgálata során alkalmazandó módszerek: - tételes ellenőrzés, több esetben belső információ begyűjtésével - elemző-értékelő eljárások,

amelyek a vállalkozó értékeléseit ellenőrzik. - a visszavásárolt saj. részvények, saját üzletrészek megszerzésére vonatkozó adatok kigyűjthetők a könyvelésből, az ezekkel kapcsolatos szándékok, elképzelések viszont a vezetés nyilatkozatai alapján értékelhetők. A kutatás, kísérleti fejlesztés területének értékelésére vonatkozó információk egy része a könyvelési adatokból és fejlesztési témák analitikus nyilvántartásaiból ellenőrizhetők, a jövőbeni tervek, fejlesztési irányok az üzleti tervekből, interjúkból, megalapozottságuk külső információkból minősíthető. 9 Pénzügy tételek 1.) Ismertesse a kötvény lényegét, főbb típusait és azok jellemzőit Foglalja össze a kötvények árfolyam- és hozamszámítási módszereit. Mutassa be a fix kamatozású kötvények árfolyama és a piaci kamatlábak változása közötti kapcsolatot! P1 A kötvény fogalma: Lejárattal bíró, hitelviszonyt

megtestesítő, általában fix kamatozású értékpapír, amelyben az adós (kibocsátó) arra vállal kötelezettséget, hogy  a kötvény tulajdonosának (hitelezőnek) előre rögzített nagyságú, a névértékre vonatkoztatott nominális kamatlábnak megfelelő nagyságú kamatot fizet, és  a kötvény lejáratakor, vagy előre meghatározott időpontokban a kötvény névértékét visszafizeti További definíciók:     névérték: az az összeg, amelyet a kibocsátó kölcsönvett, és lejáratkor köteles visszafizetni névleges kamatláb: a kötvény névértékére vonatkozóan megállapított évi kamatláb lejárat: hosszú lejárat ált. 20-30 év Az az időpont, amikor a névérték teljes egészében kifizetésre kerül Visszahívási jog: kibocsátó joga. Kamatláb csökkenés esetén fordul elő, előre rögzített árfolyamon vásárolja vissza a kötvényeket.  Diszkont és prémium: névérték alatt és fölött kibocsátott kötvény

 Piaci érték: becsült árfolyam, az az ár, amit a befektető hajlandó befektetni a kötvénybe. A kötvény főbb típusai:  Klasszikus, fix kamatozású  Változó kamatozású (névleges hozam, magas kamatlábak)  Kamatszelvény nélküli (zero cupon bond, nincs évenkénti kamatfizetés, jelentős diszkonttal, névérték alatt bocsátják ki. Évi átlagos hozam: n(FV/PV)gyök-1)  Örökjáradékos (lejárat nélküli, P0=C/r)  Felmondható  Átváltható (részvényre) A kötvények osztályba sorolása (rating): a kötvény nemfizetés kockázata Moody’s, Standard & Poor’s amerikai minősítő cégek az etalon.  Moody’s: Aaa, Aa, A; Baa, Ba, B, Caa, Ca, C  Standard & Poor’s: AAA, AA, A, BBB, BB, B, CCC, CC, C és D Ba-nál vagy BB-nél alacsonyabb besorolás kategóriája: bóvli kötvények A kötvények árfolyama: P0= a kötvény jelenértéke r = a befektető által megkövetelt hozam I = a periódusonként esedékes kamat

összege Pn= a kötvény névértéke n = a periódusok száma a lejáratig A még be nem váltott kamat- és törlesztő szelvények diszkontált értékeinek összege: jelenértéke (PV) A számítás menete: 1. Jövőbeli pénzáramlás – sorozat meghatározása 2. A diszkontáláshoz szükséges kamatláb meghatározása (diszkontráta) 3. Jelenértékszámítás (PV) A fix kamatozású kötvények elméleti árfolyama: n P0 = Ct Σ (1+r)t + Pn (1+r)n t=1 Örökjáradékos kötvény elméleti árfolyama: P0 = C r P0= PV 9 Kamatszelvény nélküli kötvény elméleti árfolyama: P0 = Pn (1+r)n Nettó és bruttó árfolyam:  Nettó, vagy tiszta árfolyam (becsült, elméleti árfolyam): a kamatfizetés időpontjára számított árfolyam  Bruttó árfolyam: két kamatfizetési periódus között felhalmozódott kamatot is mutatja  Adás-vétel: Bruttó árfolyamon A kötvények hozama: Névleges hozam (kupon ráta): nem alkalmas a tényleges

hozam mérésére, mert csak a névértékhez tartozó hozamot méri. Egyszerű, vagy szelvény hozam (folyó hozam, current yield): az évi kamatjövedelmet (névleges kamatot) az árfolyam százalékában fejezi ki. (diszkont = egyszerű hozam > névleges hozam, prémium = fordítva) Tényleges, vagy lejáratig számított hozam (yeald to maturity, YTM): belső meg térülési ráta, belső kamatláb. Az a kamatláb, amellyel a kötvényből származó jövedelmeket (kamat, törlesztés, névérték) diszkontálva, azok összege éppen egyenlő a kötvény vételi árfolyamával. A legszélesebb körben használt mutató, mert figyelembe veszi az összes lehetséges jövedelmet és időbeli alakulásukat. Ez alapján össze is lehet hasonlítani a kötvényeket. Magasabb tényleges hozam = magasabb kockázat Ezzel a mutatóval foglalkoznak az értékpapír kereskedők, amikor kötvényeket ajánlanak a befektetőknek. Tartási periódusra számított tényleges hozam: Tartalmában

a lejáratig számított hozammal azonos mutató. Akkor használják, ha lejárati idő előtt szeretné értékesíteni a befektető. A névérték helyett a becsült eladási árfolyamot veszi alapul, a lejáratig hátralévő évek száma helyett a tervezett tartási periódusok számát alkalmazza. Próbálgatás, fokozatos megközelítés módszere, jelenérték táblázatok A kötvényárfolyamok kamatláb-érzékenysége (elaszticitás): Azok a befektetők, akik fix kamatozású kötvényt vásárolnak, de nem tartják meg lejáratig, szembe kell, nézzenek a kamatláb kockázattal. E = árfolyam rugalmassági együttható (P1 – Pn)/Pn P1 = tárgy időszaki árfolyam E= Pn = a kötvény névértéke (r1 – r0)/r0 r1 = tárgy időszaki piaci kamatláb r0 = névleges kamatláb Kifejezi a kamatláb 1%-os változására történő árfolyamváltozást. Az elaszticitás mutató durva becslése miatt a gyakorlatban kevésbé használatos. Nem nyújt támpontot a kamatláb

kockázattal szembeni védekezéshez sem. Duration: A fix kamatozású pénzügyi eszközök átlagos hátralévő futamideje. Megmutatja, hogy a befektetőnek átlagosan mennyit kell várnia, hogy megtérüljön a befektetése. Kockázatkezelésre, veszteségek kivédésére szolgál A kötvényből származó pénzáramlások időpontjának (esedékességének) a pénzáramlások jelenértékével súlyozott számtani átlaga. C Σ D = (1+r) Σ C t t t (1+r)t xt t=1től n D: átlagos futamidő (év) t: átlagolandó érték, a pénzáram esedékessége Ct: kötvény pénzárama Minél nagyobb az átlagos hátralévő futamidő, a kötvények tulajdonosainak annál hosszabb ideig kell várniuk, hogy a befektetésük megtérüljön. 1 Módosított duration: Kifejezi, hogy a kamattényező 1%-os változására hány %-kal változik a kötvény árfolyama. D MD = 1+r MD = módosított duration D = átlagos hátralévő futamidő 1+r = kamattényező az

aktuális piaci hozam mellett A duration fő alkalmazói a bankok és egyéb pénzintézetek, amelyek jelentős fix kamatozású eszközökből álló portfoliókkal rendelkeznek. Számukra a legfőbb kockázat a kamatlábak változása, azaz az újrabefektetés kockázata A piaci kamatláb növekedése/csökkenése növelni/csökkenteni fogja a kamatok újrabefektetéséből származó jövedelmeket, de ugyanakkor csökkenni/növekedni fog az értékpapír árfolyama is. Ez a veszteség akkor realizálódik, amikor lejárat előtt adja el a befektető a kötvényt. Egy fix kamatozású eszköz piaci értéke úgy védhető meg a kamatláb változásából adódó kockázattól, hogy a befektető olyan fix kamatozású kötvényeket vásárol, amelyek hátralévő átlagos futamideje éppen megegyezik az általa tervezett tartási periódussal. Immunizáció: A befektetők jövedelmi pozíciójukat a kamatlábak kiszámíthatatlan mozgásától úgy tudják függetleníteni, hogy a

tervezett tartási periódussal azonos átlagos hátralévő futamidejű kötvényt vásárolnak. 1 2.) Ismertesse a részvények árazásához szükséges információkat Mutassa be a törzsrészvények árfolyam- és hozamszámítási módszereit. Értelmezze a részvényekkel kapcsolatos főbb mutatókat a befektetők szemszögéből P2 Def: Az elsőbbségi részvény:  A saját tőke részét képezi  Fix hozamú értékpapírok körébe sorolandók  Nem kamatot, osztalékot fizet a névérték %-ban, vagy fix összeget Osztalékcsökkentés csak abban az esetben van, ha a vállalkozásnak súlyos pénzügyi problémája van (tehát nem független a cég jövedelmétől). A legtöbb elsőbbségi részvénynél ebben az esetben a ki nem fizetett osztalékot évről évre görgetik, ez a kumulatív elsőbbségi részvény. A vállalkozás megszűnése esetén a vagyonból való részesedés sorrendje meghatározott. A hitelezők megelőzik az elsőbbségi

részvényeseket, utoljára a törzsrészvényesek maradnak, ebből következik, hogy az elsőbbségi részvénynek kisebb a kockázata és a hozama is. A névérték és a kibocsátási árfolyam között nincs szükségszerű kapcsolat, bár gyakran egybeesnek. Lejárat nélküli elsőbbségi részvény: 8 P0 = Σ t=1 Dp (1+rp)t vagy P0= Dp rp Ahol: Dp = periódusonkénti osztalék rp = a befektető által megkövetelt hozamráta P0 = a részvény piaci értéke (jelen árfolyama) Ha egy későbbi időpontban rögzített árfolyamon visszavásárolják a részvényt, a képlet kibővül: 8 Σ P0 = t=1 Dp Pn + t (1+rp) (1+rp)n Ahol: n = a visszavásárlás éve Törzsrészvények értékelése: Tulajdonosi és részesedési jogot megtestesítő, lejárat nélküli, változó hozamú értékpapír. Valódi tulajdonosok, tehát jövedelmük a cég eredményességétől függ. Jövedelmüket periodikusan fizetett osztalék, a részvények eladásakor származó

árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség alkotják. Mivel bizonytalanabb a jövedelmük, az osztalék jelentősen függ a társaság jövedelmétől. Általános osztalékértékelési modell – egy periódusú osztalékértékelési modell: re = DIV1 + (P1-P0) P0 P0 = DIV1 P1 DIV1+P1 + = 1+re 1+re 1+re Az elvárt hozamot általában megkövetelt hozamnak, vagy a saját tőke költségének is nevezik. Ezt a kamatlábat tőkésíti a piac, azaz a részvényből származó jövőbeni jövedelmet diszkontálja. 1 Kétperiódusú osztalékértékelési modell: P0 = DIV1 DIV2 P2 + + 1 2 (1+re) (1+re) (1+re)2 P0 = DIV1 DIV2 DIVn Pn + + + + 2 n 1+re (1+re) (1+re) (1+re)n n P0 = + Σ DIV (1+r ) t t t=1 e 2 év megtartás esetén n perióduson keresztül Pn (1+re)n Minél hosszabb időtávval számolunk, a mai árfolyamon belül annál nagyobb hányadot képvisel az osztalékok kumulált jelenértéke és egyre kisebb a jövőbeni eladási

árfolyam jelenértékének súlya. Feltételezve, hogy a részvénytársaságot nem számolják fel, a részvény élettartama végtelennek tekinthető. Ha az időtáv n végtelen, akkor az utolsó periódus árfolyamának jelenértéke közelít a 0-hoz. Így figyelmen kívül hagyható, és a mai árfolyam kifejezhető úgy, mint az isztalékok végtelen folyamának jelenértéke, azaz: 8 P0 = Σ t=1 DIVt (1+re)t Általános osztalékértékelési modell A modell szerint bármely részvény jelenlegi árfolyama megegyezik a jövőben várható összes osztalék jelenértékével. A modell egyszerűsíthető, feltételek:  Nincs növekedés az osztalékokban  A várható osztalékok állandó átlagos ütemben nőnek  Az osztalékok növekedési üteme változó Nincs növekedés az osztalékokban DIV1 = DIV2 = = DIV, örökjáradékként fogható fel az osztalék P0 = DIV/ re Állandó ütemű növekedés az osztalékban Feltétel: osztalék azonos g ütemben

növekszik, akkor bármelyik t periódus osztaléka: DIVt = DIV0 · (1+g)t. Ezt behelyettesítve az általános osztalékértékelési modellbe, feltételezve, hogy az elvárt hozam (re) nagyobb, mint az osztaléknövekedési ráta (g), akkor a legegyszerűbb forma: P0 = DIV1 r-g GORDON Ebből már kifejezhető re A növekedési ütem becslése: EPS = egy részvényre jutó nyereség (earnings per share) = adózott nyereség / törzsrészvények száma DIV/EPS = b = osztalékfizetési hányad (payout ratio) 1-(DIV/EPS) = 1-b = újrabefektetési hányad (plowback ratio) ROE = saját tőkére jutó nyereség (return on equity) = adózott nyereség / saját tőke A cég csak úgy tud növekedni, ha az adózott nyereség egy részét visszaforgatja, nem minden évben van osztalékfizetés. Minél több beruházási lehetőséggel rendelkezik, annál nagyobb hányadot forgat vissza. Bármely részvény esetében az osztalék állandó ütemű növekedésére akkor számíthatunk, ha

a cégnél a visszaforgatási hányad és a ROE a múltban viszonylag stabil volt, és megalapozottnak tűnik az a feltételezés, hogy ezek az arányok hosszú távon a jövőben is érvényesek lesznek. Egy részvényre jutó nyereség növekedési üteme = újra-befektetési hányad · saját tőkére jutó nyereség g = (1-b) · ROE 1 Feltételezzük, hogy az osztalékfizetés az egy részvényre jutó jövedelmekből hosszabb távon egy viszonylag állandó arányt (b) képvisel, ezért az osztalék növekedési ütemének meg kell egyezni az egy részvényre jutó nyereség növekedési ütemével. Osztalék növekedési üteme (g) = Egy részvényre jutó nyereség növekedési üteme (1-b)·ROE Az egy részvényre jutó nyereségből a visszaforgatott rész a saját tőke könyv szerinti értékét növeli, évi g ütemben. A részvényárfolyam és az EPS kapcsolata A részvények árfolyama 2 részre bontható:  A növekedés nélkül elérhető nyereség

tőkésített értékére (a cég már létező eszközei révén képződő jövedelmek jelenértékére)  És a növekedési lehetőségek jelenértékére (PVGO) P0 = EPS1 + PVGO re Részvények értékelése az osztalék természetestől eltérő nagyságú növekedése esetén A vállalkozás korai szakaszában fordul elő ez a növekedés. Későbbiekben stabilizálódik és végtelennek tekinthető A fejlődés érdekében minden jövedelmet visszafordíthatnak a cégek, ezért előfordul, hogy nem fizetnek osztalékot. A részvény jelenlegi árfolyama (állandó ütemű növekedési modell): m P0 = Σ t=1 DIVm+1 DIV0 · (1+g1)t 1 + · t re-g2 (1+re) (1+re) Ahol: g1: természetesnél gyorsabb növekedési ütem m: évek száma g2: normál növekedési ütem m+1: kezdés éve DIV0: jelenlegi osztalék DIVm+1: m+1. évi osztalék re: befektetők által elvárt hozam A képlet szerint: a részvény árfolyama a gyors növekedési periódus alatt kapott osztalékok

jelenértékének és a gyors növekedési periódusra becsült részvényárfolyam diszkontált jelenértékének összegével egyenlő. Eddig az elméleti árfolyamokról volt szó. Összehasonlítva az aktuális piaci árfolyammal, ellenőrizhető, hogy a piac is úgy értékeli a részvényt, mint ahogy kiszámoltuk. Ha az aktuális piaci árfolyam > elméleti árfolyam  túlértékelt (add el) Ha az aktuális piaci árfolyam < elméleti árfolyam  alulértékelt (vedd meg) Összehasonlításkor nem szabad megfeledkezni a következőkről:  A reál-értékelmélet hosszú távú befektetőket feltételez  Rendkívül nehéz a jövőbeni nyereségeket és osztalékokat hosszú távra előre becsülni, bizonytalan adatokból pedig nem lehet pontos eredményt kiszámítani  A belső érték nem jelent valamilyen végleges, örök értéket, hanem az újabb és újabb információk birtokában folyamatosan újra kell becsülni. Az értékpapír elemzők sok féle

mutatóval dolgoznak, ezek közül kiemelkedik az árfolyamnyereség arány (Price-Earning ratio; P/E). A mutató valamely részvény jelenlegi árfolyamának és a következő évi egy részvényre jutó nyereségnek (EPS) az aránya. A mutató kifejezi, hogy a piac mennyi pénzt hajlandó fizetni egységnyi jövőbeni nyereségért A mutatók önmagukban nehezen értékelhetők, de az adott piac átlagos P/E értékéhez képest már inkább meg lehet ítélni, hogy egy részvény olcsó-e (azaz alacsony a P/E értéke), vagy drága (magas a P/E értéke) Kiindulva a következő képletből: P0 = DIV1 r-g 1 A következő évi osztalék (DIV1) kifejezhető az osztalékfizetési arány (b) és az egy részvényre jutó várható nyereség (EPS1) szorzataként is. Behelyettesítve: P0 = b · EPS1 r-g  P/E = b r-g Innen látható, hogy a P/E mutató nagyságára alapvetően három tényező van hatással:  A becsült növekedési ütem (g)  Az osztalékfizetési

hányad (b)  A befektetők által elvárt hozam Egy magas P/E arány tehát lehet annak a következménye, hogy a befektetők jó növekedési lehetőséget látnak a vállalat részére (ami jó jel), de okozhatja a viszonylag alacsony elvárt hozam. Magas osztalékfizetési hányad is okozhatja, ami lehet jó (ha tekintélyes mennyiségű cash flowra utal) és rossz is (ha a jó befektetési lehetőségek hiányát jelzi). Alacsony P/E arányt okozhat alacsony nyereség is, ami egyértelműen rossz jel. Ebből következik, hogy a P/E mutató csak akkor ítélhet meg helyesen, ha ismerjük a nagyságát alakító legfontosabb tényezőket is. 1 3.) Értelmezze a kockázat fogalmát a pénzügyekben Ismertesse a kockázat mérésére használatos módszereket Foglalja össze a befektetések diverzifikálásának célját, lehetőségeit és korlátait. Mutassa be a portfoliók hozamát, és kockázatát befolyásoló tényezőket. Értelmezze a hatékony portfoliók tételét!

P3 Tágabb értelemben vett fogalma: Valamilyen jövőbeli esemény körüli bizonytalanság (információhiány). Szűkebb értelemben: A kockázat annak a lehetőségét jelenti, hogy egy befektetés jövőbeni tényleges hozamai eltérnek a tervezett (várt hozamtól) Alapelv: Egységnyi biztos pénzösszeg értékesebb, mint egységnyi bizonytalan (kockázatos) pénzösszeg A befektető 2 dolgot feltétlenül mérlegel: a hozamot és a kockázatot. A diszkontáláshoz használt kamatlábnak a kockázatot is tükröznie kell. A befektető kerüli (de nem elkerüli) a kockázatot Magasabb kockázatért magasabb hozamot „jutalmat” vár. Spekulánsok: jelentős kockázatot vállalnak hozam hazárdőrök A kockázatos befektetések jövőbeni hozamai valószínűségi fogalmakkal írhatók le. Valószínűség: egy konkrét esemény bekövetkezésének esélye. Lehetetlen esemény (P=0), biztos esemény (P=1) A lehetséges kimenetek a rájuk vonatkozó valószínűségekkel adják

az ún. valószínűségi eloszlást A befektetések összes lehetséges kimenetelének valószínűségét folytonos valószínűségi eloszlással tudjuk jelezni, ezért általában minden valószínűségi eloszlást folytonosként kezelünk (a diszkréteket is), tehát nem két ponthoz, hanem egy intervallumhoz rendelünk valószínűségeket. A tapasztalatok szerint a befektetésekből származó hozamok többsége normális eloszlást követ (harang alak). Egyedi eszközök várható hozama és kockázata Egy értékpapír vagy befektetés várható hozama: E(r)=∑piri (i=1n) E(r): várható hozam (továbbiakban r, elvileg fölül van a vonal, de azt nem tudtam bejelölni.) ri= az i-edik lehetséges hozam (kimenet) pi= az i-edik hozam valószínűsége n= a lehetséges hozamok száma A szórásnégyzet, vagy variancia (σ2) a lehetséges hozamok és a várható hozam közötti eltérések négyzetének átlaga. σ2 = ∑pi(ri – ri)2 A szórás vagy standard deviation (σ) a

σ2 négyzetgyöke. Mindkét mutató alkalmas a befektetésekkel kapcsolatos kockázat nagyságának jelzésére. Minél nagyobb a szórás, annál változékonyabbak a befektetés hozamai és kockázatosabb a befektetés. A σ=0 azt jelenti, hogy nincs kockázat, mert a hozamok biztosak. A szórást gyakrabban használjuk, mint a varianciát, mert % az eredménye, és ez a mértékegysége a vizsgált sokaságnak is. Szórások száma: z= ri - r i σ pl. z = 0%-18% 13,91% Ennél a részvénynél a 0%-os hozam 1,29 szórásnyival a várható hozam alatt van. Az 1,29-es σ-hoz kapcsolódó valószínűség 0,0985 9,85% a valószínűsége, hogy a részvény hozama 0% alatt lesz. Relatív szórás képlete: v= σ r Nagyobb v esetén nagyobb a kockázat, két eszköz esetében a kisebb v-t kell választani A portfoliók hozama és kockázata: Tágabb értelemben: A portfolió vagyonösszetételt jelent. Szűkebb értelemben: bizonyos eszközök, vagy eszközcsoportok

együttese. Elterjedt portfolió kifejezés: olyan befektetés, ami bizonyos fajta értékpapírból, pl. kötvényből és részvényből áll Diverzifikáció: A racionális befektető nemcsak egyféle eszközt vásárol, hanem a kockázat csökkentése érdekében megosztja pénzét. Harry Markowitz 1952-ben publikálta a diverzifikáció működését Több részvény esetén egyidejűleg nem minden részvény hozama lesz a várhatónál rosszabb. Az egyedi részvények árfolyamingadozásai bizonyos mértékig semlegesítik egymást. A portfolió kockázata 10-12 részvény esetén jelentős mértékben csökkenthető, de nem küszöbölhető ki teljesen. 1 Minden részvényben kétféle kockázat rejlik: diverzifikálható és nem diverzifikálható.  A diverzifikálható vagy egyedi kockázat olyan tényezőkből áll, amit ismerünk, ezért el is kerülhetjük, vagy legalábbis számolhatunk vele. Ilyenek pl egy cég menedzsmentjének képességei, döntései,

nyersanyag elérhetősége. Közvetlen kockázat a cégre és versenytársaira nézve  A kockázat azon része, amit nem lehet kiszűrni a piaci- vagy szisztematikus kockázat. Olyan tényezőknek tulajdonítható, amelyek a gazdaság egészét érintik, majdnem minden cég működésére hatással vannak. Ilyen pl a kamatlábak változása, infláció, stb. Az általánosan ható tényezőket mindegyik részvénynél érezni lehet, az árfolyama együtt mozog, ebből adódik a portfolió nagyobb mértékű változása. Részvények típusa:  Ciklikus: a gazdaság állapotával együtt változik (fellendüléskor emelkedik és fordítva)  Ciklikussal ellentétes: a gazdaság állapotával ellentétesen változik  Nem ciklikus: változékony ugyan, de a gazdasági ciklustól független. A legtöbb részvény ciklikus, ebből következik, hogy a portfolió kockázatának csökkentésére a ciklussal ellentétes, és a nem ciklikus részvények lennének a legalkalmasabbak. A

portfoliók hozama: A portfolió várható hozama a portfoliót alkotó értékpapírok várható hozamának súlyozott számtani átlaga, ahol súlyként az egyes értékpapírok portfolión belüli aránya szerepel: rp = ∑xi·ri (i = 1n) A portfoliók szórása az azt alkotó értékpapírok szórásától és a köztük lévő összefüggéstől függ. Ennek kifejezésére a korreláció és kovariancia használatos.  A korrelációs együttható két részvény közötti kapcsolat irányának és szorosságának relatív mértéke. -1-től +1-ig terjed. Pozitív kapcsolat esetén a részvények hajlamosak az együttmozgásra, negatív kapcsolat esetén ellentétesen mozognak. Ha a kapcsolat értéke 0, az értékpapírok árfolyamai egymástól függetlenül mozognak  A kovarianciát a portfolió kockázatának becslésekor használjuk a részvények közötti kapcsolat jelzésére, a hozamok együttmozgásának abszolút mértékét jelenti. Kétféleképp számítható

ki: σij = ∑pi (rIi – ri) · (rJi – rJ) Ahol: pi: i-edik hozam (kimenetel) valószínűsége rIi: I részvény i-edik lehetséges hozama rJi: J részvény i-edik lehetséges hozama rI: I részvény várható hozama rJ: J részvény várható hozama σIJ: kovariancia I és J részvény hozama között σIJ = ρIJ · σI · σJ Ahol: ρIJ: korrelációs együttható I és J részvény hozama között σI: I részvény hozamának szórása σJ: J részvény hozamának szórása A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a részvények hozamai általában hasonlóan mozognak kovariancia és korrelációs együttható pozitív. A diverzifikációval elérhető, hogy a portfolió szórása kisebb legyen, mint a portfoliót alkotó értékpapírok súlyozott átlaga. N számú részvényből álló portfolió varianciája általános alakban: σ2p = ∑∑xixjσij (i,j = 1N) Variancia-kovariancia mátrix σ11 σ12 σ21 σ22 σ11 = ρ11· σ1· σ1 Bármely értékpapír

önmagával való korrelációja +1. Egyszerűsíthetünk: σ11 = +1· σ1· σ1 = σ12 A variancia-kovariancia mátrix jellemzői:  A mátrixok négyzetesek, azaz a sorok és az oszlopok száma egyenlő, tehát N számú értékpapírból álló portfolió esetén a mátrixok összes eleme N. 1  Az értékpapírok varianciái a mátrix diagonális elemi.  A mátrixok szimmetrikusak. Ez azt jelenti, hogy az „i” oszlop „j” sorában található kovariancia = a „j” oszlop „i” sorában is. Ez azért van, mert a kovariancia független a két értékpapír sorrendjétől A portfolió varianciájához meg kell határoznunk az egyes részvények arányait: σ2 = ∑x1xjσ1j + ∑x2xjσ2j = x1x1σ11 + x1x2σ12 + x2x1σ21 + x2x2σ22 (j=1.2) egyszerűsítés után: σ2 = x12σ12 + x22σ22 + 2(x1x2ρ12σ1σ2) A portfolió kockázatát akkor lehetne teljesen kiküszöbölni, ha a két részvény közötti hozam korrelációja tökéletesen negatív. Portfolió

elemzés: Harry Markowitz bizonyította be elsőként, hogy a portfolió diverzifikálásának kulcsa nem egyszerűen a portfoliót alkotó részvények számának növelése, hanem a részvények hozamai közötti korreláció ismerete. A portfoliók összeállításához 3 tényezőt kell ismernünk:  az értékpapírok várható hozamát  a hozamok várható szórását  a hozamok közötti korreláció várható mértékét (ép-k közötti kapcsolat mértéke) Markowitz felismerte, hogy 2 értékpapírból is végtelen számú portfolió állítható össze, a papírok portfolión belüli súlyának változtatásával. De vajon milyen arány az optimális? A válasz a hatékony portfoliók halmazáról szóló tételben rejlik (a portfoliók halmazából azt kell kiválasztani, amelyik 1. a kockázat adott szintjén a legnagyobb (maximális) várható hozamot biztosítja, vagy 2. a várható hozam adott szintjét a legkisebb (minimális) kockázatért kínálja) rp S H E

G σp A kockázatos papírokból álló portfoliók lehetséges halmaza esernyőhöz vagy gombához hasonlít. Minden portfolió a határon, vagy a határ alatt helyezkedik el. (Elvileg esernyőhöz kéne, hogy hasonlítson. Az eredeti ábra a társ. pü könyv 112 oldalán van) Az E portfolió a legkisebb kockázatú, Az S a legmagasabb hozamú. A 2 feltételnek az E és S pont között a határvonalon elhelyezkedő portfoliók tesznek eleget. A befektető számára optimális portfolió kiválasztása úgy történik, hogy a közömbösségi görbéket összeillesztjük a hatékony portfoliók halmazával, és megkeressük azt a pontot, ahol éppen érintik egymást. Közömbösségi görbe (konkáv: ) alakú): a befektető hozam – kockázat preferenciáját ábrázolja. Vízszintes tengely: kockázat (szórással mérve), függőleges tengely hozam. Ezek kombinációja jelenik meg a görbén Portfoliók kockázata: Harry Markowitz kiindulópontja az volt, hogy a racionális

befektető a jelenben rendelkezik egy bizonyos pénzösszeggel, amit úgy fektet be portfolió vásárlásával, hogy nem ismeri a hozamát a periódus végére. Ebből következik, hogy kockázatmentesnek minősül az a befektetés, melynek periódus végi hozama ismert. Ezek szórása 0, Az ép-k közül a fix hozamúra lehet ez igaz, melyeknél nem áll fenn a vissza nem fizetés veszélye. Ennek a két feltételnek leginkább a rövid lejáratú diszkontkincstárjegyek felelnek meg. A kockázatos és kock mentes értékpapírból összeállított portfolió összes lehetséges variációja egy egyenesen ábrázolható az origó feletti metszésponttal. Ha a befektető a kockázatmentes eszközt nem egyedi kockázatos eszközzel, hanem portfolióval kombinálja, akkor az előbbi egyenest egy konvex görbe metszi: rp A C P PAC portfolió A σp T B A jobb oldali ábrán az alsó egyenes a kockázatmentes kamatlábból indul ki, tartalmazza a B pontot, ami a B részvény és a

kockázatmentes hitelnyújtás vagy kölcsönvétel kombinációja. A másik egyenes szintén a kockázatmentes kamatlábból indul ki, majd a Markowitz féle hatékony portfoliók határvonalát egyetlen T pontban érintve húzódik tovább. Ezen az egyenesen a T portfolió és a kockázatmentes hitelnyújtással vagy kölcsönvétellel képezhető lehetséges kombinációi fekszenek. 1  A kockázatmentes kamatlábtól kiinduló és bármely kockázatos eszközön vagy portfolión keresztül húzható egyenesek között nincs olyan, amelynek meredekségée nagyobb lenne, mint a T portfolión átmenő egyenesé. Tehát itt találhatóak a hozam – kockázat legjobb kombinációi. A tőkepiaci árfolyamok modellje – CAPM Azon a feltételezésen alapul, hogy bármely eszköztől elvárható hozam összefüggésbe hozható az eszköz kockázatának egy bizonyos részével (ezt jelölik bétával). Az elvárt hozam és a β közötti kapcsolatot egzakt módon a tőkepiaci

árfolyamok modellje írja le részletesen. A modell feltételezései:  A befektetők a portfoliók várható hozamát és szórását egy periódusnyi időtávra becsülik.  Kockázatkerülők (két, egyébként azonos befektetés közül a kisebb kockázatút választják)  Bármely egyedi eszköz korlátlanul osztható. A befektető tetszőleges mennyiséget vásárolhat belőle  Létezik egy olyan kockázatmentes kamatláb, amely mellett kölcsönt nyújtani és kölcsönt felvenni egyaránt lehet.  A kockázatmentes kamatláb minden befektető számára azonos.  Az adók és a tranzakciós költségek elhanyagolhatók.  Az információk szabadon és gyorsan elérhetők minden befektető számára.  A befektetők várakozásai homogének, azaz azonosan ítélik meg az értékpapírok várható hozamát, szórását és az értékpapírok közötti kovarianciát. Ezek a feltételezések lehetővé teszik, hogy arra koncentráljunk, mi történik az

értékpapírok árfolyamával, ha mindenki hasonló módon fektet be. A befektetőkre két feladat vár:  Meg kell találniuk a kockázatos eszközök legjobb kombinációját a legjobb portfoliót  El kell dönteniük, hogy ezt a portfoliót hitelnyújtással, vagy hitelfelvétellel kombinálják-e, hogy a kívánt hozam – kockázat szintet elérjék. A fenti feltételek alapján a kockázatos eszközök legjobb kombinációja mindenki számára azonos lesz. Minden befektető a kockázatos értékpapírok között azonos arányban osztja szét a pénzét. Szeparációs tétel: A kockázatos eszközök legjobb kombinációját meg lehet határozni egy befektető számára anélkül, hogy bármit tudnánk a befektető kockázatra és hozamra vonatkozó preferenciáiról. (szerintem ez baromság) Minden befektető portfoliójának kockázatos része független a befektető kockázat- hozam preferenciájától. Ha minden befektető vásárol egy bizonyos T portfoliót, ami nem

tartalmaz minden értékpapírt, tehát azokra az értékpapírokra nincs kereslet, ezért nőni kezd a hozamuk, addig, amíg ismét kívánatosak lesznek a befektetők számára. A modellben a tőkepiac akkor lesz egyensúlyi állapotban, amikor minden ár, árfolyam kiigazítódása (alkalmazkodása) megáll. Azaz:  Minden befektető minden kockázatos értékpapírból akar egy bizonyos mennyiséget tartani  Minden értékpapír aktuális piaci árfolyama azon a szinten lesz, ahol kereslet = kínálat  A kockázatmentes kamatláb azon a szinten lesz, ahol a kölcsönadott pénzösszegek = hitelként felvett pénzösszegek  Az érintő portfolió arányai megegyeznek azokkal az arányokkal, ami piaci portfolió néven ismert. A piaci portfolió: az összes értékpapírt magában foglaló portfolió, amelyben minden egyes értékpapír részaránya megegyezik az értékpapír relatív piaci értékével (ép. együttes piaci értéke/összes ép együttes piaci értéke)

Az összes értékpapírt nehéz lenne figyelni, így csak kiragadnak különböző számú részvényeket, ezek reprezentálják a piacot. Dow Jones Ipari Index (30 különböző iparágban működő vezető amerikai társaság részvényeit foglalja magában), Standard & Poor’s (500 ép). A tőkepiaci egyenes – CML Hozam – kockázat közötti kapcsolat meghatározására használják a hatékony portfoliók esetében. rp rm rf CML M ∙B A σm σp M: piaci portfolió rf: a kockázatmentes befektetés várható hozama A hatékony portfoliók fekszenek az egyenesen. Az összes többi portfolió az egyenes alatt helyezkedik el. B: nem hatékony portfolió, mert ugyanekkora kockázattal jobb hozamot is el lehetne érni diverzifikációval. Egy jól diverzifikált portfolió kockázata csak szisztematikus (piaci) kockázatot tartalmaz, a portfolió piaci kockázata pedig csak a portfoliót alkotó értékpapírok piaci kockázatától függ. a kockázat ára a piaci

kockázattól függ A fenti egyenes meredeksége 2 tényezőtől függ: 1  a piaci portfolió várható hozamának (rm) és a kockázatmentes kamatlábnak (rf) a különbségétől függ. Ez a különbség (rm- rf) a piaci kockázati prémium.  A piaci portfolió kockázatától (σm) A tőkepiaci egyenes képlete: rp = rf + Ahol: rp, és σp valamely hatékony portfolió hozamát és szórását jelenti rm - r f ∙ σp σm Az értékpapír-piaci egyenes (SML) (az ábrája ugyanaz, mint a többinek, függőleges tengely: ri, vízszintes βi ) A hatékony portfoliók várható hozama és szórása közötti egyensúlyi viszonyt ábrázolja. Az egyedi kockázatos eszközök mindig az egyenes alatt lesznek, mivel egy kockázatos eszköz önmagában sohasem lehet hatékony portfolió. A béta a kockázatos eszközök piaci kockázatának mértéke. βi = σiM / σM2 ahol: σM2 a piaci portfolió varianciája, σiM i eszköz és a piaci portfolió közötti kovariancia. ri =

rf + (rM - rf)∙βi ez a két r elég az egyenes rögzítéséhez. A kockázatmentes értékpapírok hozama (rf) biztos, ezért bétájuk értéke 0. A piaci portfolió hozama (r M) bétája pedig 1, mivel a piaci portfolió kovarianciája a piachoz, azaz az önmagához viszonyított mozgást fejezi ki. Csak azoknak az értékpapíroknak és portfolióknak a hozama arányos a kockázatukkal, amelyek az értékpapír-piaci egyenesen fekszenek. Azok a portfoliók, amelyek az egyenes alatt fekszenek: túlértékeltek, az egyenes fölött alulértékeltek. Végső következtetés: nagy hozam magas kockázat Béták becslése: béta: az egyenes meredeksége A béta értéke jelzi, hogy ha a piaci portfolió hozama 1%-kal változik, az adott értékpapír hozamában milyen nagyságú változás következik be. ri ri = ai + birm + ei β α rm Ahol: ri = i részvény hozama periódusonként ai = a regresszió által determinált konstans bi = i részvény múltbeli bétája ei =

véletlen hiba rm = a piaci portfolió hozama periódusonként A fenti karakterisztikus egyenest írja le az egyenlet, ennek a meredeksége béta. A béta értéke jelzi, hogy ha a piaci portfolió hozama 1%-kal nő vagy csökken, az adott értékpapír hozamában milyen nagyságú változás következik be. α a regressziós egyenesnek a függőleges tengellyel alkotott metszéspontja. Jelzi, hogy hogyan változik a részvény árfolyama, ha a piaci átlagos részvényárfolyam (részvényindex) nem változik. Az eszközök piaci és egyedi kockázata A CAPM arra alkalmas, hogy mutassa az értékpapír teljes kockázata és a piaci kockázat közötti viszonyt. Ez a viszony: σi = [βi2 σM2 + σEi2]1/2 A szorzat a piaci kockázat, a második rész a specifikus kockázat. βp = ∑ xiβi (i=1N) A portfolió piaci kockázata (bétája) az azt alkotó értékpapírok bétáinak súlyozott átlagából áll. Minél diverzifikáltabb egy portfolió, annál kisebb lesz az egyes papírok

súlya a portfolióban. Így elenyészik a kockázatuk hatása. A portfoliók átlagos egyedi kockázata általános alakban: σ2Ep = ∑ xi2σ2Ei (i=1N) Ha feltételezzük, hogy egy N részvényből álló portfolióban minden részvény egyenlő súllyal szerepel, akkor x i = 1/N (behelyettesítve a fenti képletbe). 1 4.) Ismertesse a vállalati beruházások célját, főbb jellemzőit Foglalja össze a beruházásokkal kapcsolatos pénzáramok tartalmát, és a becslésük során követendő elveket. Mutassa be a beruházások pénzügyi értékelésekor használatos döntési kritériumokat. Foglalja össze az egyes döntési kritériumok pozitívumait és negatívumait! P4 1.) A beruházások általános jellemzői: Tőkekiadás: az a pénzkiadás, amely révén a vállalkozás hosszú élettartamú (1 éven túl szolgálja a vállalkozást) eszközökhöz jut. A befektetett eszközök megjelenési formájukat tekintve lehetnek immat javak, tárgyi eszközök, bef pü eszk.

A tárgyi eszközökre fordított tőkekiadásokat nevezzük beruházásnak. A beruházás célja:  a cég bevételének növelése  a költségek csökkentése  a jogszabályoknak, vagy hatósági előírásoknak való megfelelés. A beruházási javaslatok már meglévő kapacitások bővítésére, vagy új termékek gyártásának, ill. szolgáltatás nyújtásának bevezetésére vonatkozhatnak. A költségek csökkentésére irányuló beruházások ált. nem eredményeznek többletbevételt, de növelhetik a cég jövedelmét Tipikus ilyen beruházás az eszközök pótlása. Vannak olyan beruházások, ahol a költségek csökkentésével egyidejűleg nőnek a bevételek is. Pl egy új gyártósor beszerzése, amelynek nagyobb a kapacitása Hatósági előírások pl. a környezetvédelmi előírások A beruházási javaslatok közötti kölcsönhatás alapján szintén három kategóriát különböztetünk meg:  független projekteket (azok a beruházási

javaslatok, amelyek elfogadása vagy elutasítása független más beruházásoktól)  egymást kölcsönösen kizáró projekteket (egy projekt elfogadása kizárja más javaslat elfogadását)  más beruházástól függő projekteket (elfogadásuk attól függ, hogy megvalósul-e egy másik beruházás. Az ilyen projekteket össze kell vonni és egy beruházásként kezelni). A beruházások révén nagy értékű, hosszú élettartamú eszközök keletkeznek, ebből következően a beruházások közös jellemzői:  jelentős pénzkiadással járnak  a beruházás révén képződő hozamok időben, később jelentkeznek, és teljes bizonyossággal nem ismertek.  hosszú időre meghatározzák a cég műszaki-technológiai jellemzőit, gazdasági és pénzügyi helyzetét.  a döntés sok esetben visszafordíthatatlan, vagy csak tetemes költséggel korrigálható A beruházási döntések folyamata: A rendelkezésre álló források elosztása a különböző

befektetési lehetőségek közt Beruházások tervezése, pénzügyi tervezés Beruházási javaslatok összegyűjtése Beruházási terv (capital budget) A beruházások felülvizsgálata a megvalósításuk, és utólagos ellenőrzése a megszűnésük után Pénzáramok becslése A megvalósításra javasolt beruházások kiválasztása 1 A pénzáramok becslése: A beruházás nagy összegű kezdeti pénzáramot jelent, amit nettó befektetésnek nevezünk. Ezért kell a beruházással kapcsolatos jövőbeni pénzáramot is nettósítani (net cash flow).  Normális, vagy konvencionális beruházás: a kezdő pénzkiáramlást pozitív nettó pénzáram követi.  Nem konvencionális beruházás: ahol a kezdő pénzáramlást változó előjelű pénzáramok követik. A pénzáramok becslése során bizonyos alapelveket érvényesíteni kell:  A beruházások értékelésénél csak a pénzáramok (cash flow-k) relevánsak. Cash flow: egy időszak alatt

ténylegesen befolyt és ténylegesen kifizetett pénzösszegek különbsége. A beruházások pénzügyi életképességének megítéléséhez a CF alkalmasabb, mint a számviteli eredmény (az ugyanis manipulálható)  A pénzáramokat növekményi alapon kell becsülni. Egy projekt értékét azok a pótlólagos pénzáramok adják, amelyek a javaslat elfogadásából következnek. Minden pénzáramot, amely a beruházás elfogadásával változást eredményez a cég árbevételeiben, költségeiben és adófizetésében bele kell foglalni az elemzésbe. (Tehát, amit nem fogadtak el, az nem számít bele az elemzésbe)  A pénzáramokat adózás utáni bázison kell mérni. Mivel az adó egyrészt tényleges pénzkifizetést jelent, másrészt a kezdő befektetés adózott pénzből történik.  A pénzáramok becslésekor a beruházás valamennyi közvetett hatását figyelembe kell venni.  A forgótőke szükséglet változását mind a kezdő befektetéseknél,

mind a működés során figyelembe kell venni.  Az elsüllyedt költségeket (sunk costs) el kell felejteni. Olyan kiadások ezek, amelyek már korábban megtörténtek, így megtérülésük nem függhet a beruházási javaslat elfogadásától vagy elutasításától. Csak azok a költségek relevánsak, amelyek kifizetésére a beruházás megvalósulása esetén kerül sor.  Figyelembe kell venni a beruházáshoz felhasznált erőforrások olyan költségeit is, amelyek lényegesek lehetnek a beruházási döntés szempontjából, még ha nem is járnak tényleges pénzkiadással. Opportunity cost (mi lett volna, ha eladjuk azt a telket, amire most építkezünk.)  A beruházási döntéseket megalapozó számításokban az inflációt konzisztensen kell kezelni. (Sok mindenre hat az infláció, de pl az ÉCSre nem.)  A finanszírozási költségeket figyelmen kívül kell hagyni a működési pénzáramok becslésekor. Ezeket a költségeket a beruházástól elvárt

hozamba egyszer már belefoglaltuk. Minél magasabb a finanszírozási források költsége, annál magasabb kamatlábat használunk a pénzáramok diszkontálásához. ha a kifizetésre kerülő osztalékokat, vagy kamatokat levonnánk a becsült pénzáramokból és ezeket a CF-kat diszkontálnánk a megfelelő kamatlábbal, akkor 2-szer számolnánk velük. A pénzáramok típusai: Minden beruházással kapcsolatban 3 pénzáram különböztethető meg: 1. kezdő pénzáram (a beruházás eldöntésétől üzembe helyezésig) Legfontosabb elemei: + Az új eszköz eredeti beruházási ára + A tőkésíthető kiadások (szállítás, alapozás, szerelés) + Nettó forgótőke szükséglet + Meglévő erőforrások alternatív költsége - Régi eszközök értékesítéséből származó bevétel ± Adóhatás 2. működési pénzáram (a beruházás tervezett élettartama alatti pénzáram) Legfontosabb elemei: + Árbevétel - Folyó működési költségek - ÉCS leírás

Adózás előtti eredmény - Társasági adó Adózás utáni eredmény + ÉCS leírás Folyó működésből származó pénzáram Forgótőke változás A periódus pénzárama 3. végső pénzáram (a beruházás felszámolásakor felszabaduló pénzösszeg) legfontosabb eleme: o A gépek, berendezések értékesítéséből származó tényleges pénzbevétel (piaci ár > KSZÉ adóztatható o jövedelem ebben az esetben a tényleges pénzáram a piaci ár – adó, piaci ár = KSZÉ teljes bevétel, piaci ár < KSZÉ adómegtakarítás keletkezik, ilyenkor a végső pénzáram a piaci ár + adómegtakarítás összege) a felszabaduló forgótőke 1 Döntési problémák, kritériumok 1.) Érdemes-e megvalósítani? Életképes-e a beruházás? 2.) Több projekt közül melyik a legjobb? 3.) Optimális beruházási terv meghatározása Több a projekt, mint a pénz, a projektek olyan

kombinációja, amelynek során a cég a legnagyobb értéknövekedést éri el. 4.) A használati idő hossza A beruházás optimális pótlási pontjának meghatározása Tehát, mikor érdemes lecserélni A fenti problémák megoldása a beruházási számítások segítségével történik. Ezek a számítások a vállalkozás pénzben kifejezhető mutatóira vonatkoznak. A nem monetáris törekvéseket figyelmen kívül hagyják Két fő csoportra oszthatók: Statikus számítások (nem veszik figyelembe a pénz időértékét) Költség-összehasonlítás Nyereség-összehasonlítás Rentabilitásszámítás Megtérülési idő Dinamikus számítások (figyelembe veszik a pénz időértékét) = jelenérték-számítás Nettó jelenérték-számítás (NPV) Belső kamatláb-számítás (IRR) Jövedelmezőségi index (PI) 4) Megtérülési idő: Megmutatja, hány év alatt kapjuk vissza az eredetileg befektetett pénzünket. Megtérülési idő (évi jöv egyforma) = kezdő

befektetés összege / várható évi jövedelem Ha a várható évi jövedelmek nem egyenlőek, interpoláció segítségével számítjuk ki: megtérülési idő = t+ (b - c)/(d - c) ahol: t: az utolsó teljes év, amelyben a halmozott jövedelem kisebb a kezdő befektetés összegénél b: a kezdő befektetés összege c: halmozott jövedelem t évig d: halmozott jövedelem t + 1 évig előnyei:  Egyszerű számítani, és könnyű megérteni  Bizonyos szempontból információt nyújt a javasolt beruházások kockázatáról. Minél rövidebb idő alatt térül meg a befektetett tőke, annál biztosabbnak tekintjük a beruházást  Likviditási szempontból is jelzi a beruházás kívánatosságát. hiányosságai:  Figyelmen kívül hagyja a pénz időértékét  Megengedi a maximális megtérülési idő kiválasztását, ami szubjektív, és különböző embereknek különböző értéket ad, így eltérő döntéseket hozhatnak egy beruházással kapcsolatban.

 Nem méri e beruházási javaslat jövedelmezőségét és figyelmen kívül hagyja, hogy a megtérülési idő után milyen hosszú ideig és milyen nagyságú hozamok képződnek még.  Nem mutat a hosszú távú jövőről semmit. Szubjektív becslés helyett évente azonos nagyságú hozamnál az annuitás faktor segítségével lehet megtalálni azt az időhorizontot, amely legközelebb van ahhoz, hogy maximalizálja a nettó jelenértéket és ezáltal a tulajok vagyonát. PVAn/C = PVIFAr,n Diszkontált megtérülési idő: megmutatja, hogy hány évig kell a beruházásnak működnie, hogy a nettó jelenérték szempontjából értelmezhető legyen. A beruházás átlagos jövedelmezősége (ARR) Számviteli megtérülési ráta, KSZÉ átlagos megtérülése. A megtérülési idő a befektetett tőke megtérülésének gyorsaságára helyezte a hangsúlyt, az ARR a képződő nyereség volumenét mutatja. %-os formában jelenik meg ARR = beruházás teljes élettartama

során keletkező jövedelmek éves átlaga / beruházás eredeti költsége, vagy a beruházás átlagos KSZÉ-je. A beruházás révén képződő jövedelemnek általában a számvitelileg kimutatott nyereséget tekintik. előnye:  Könnyű kiszámítani és értelmezni. A hozamokat a beruházás teljes élettartama alatt figyelembe veszi hátránya:  Nem számol a pénz időértékével. 1  Nem a tényleges pénzárammal számol, hanem a számviteli eredménnyel, ami manipulálható. A) Nettó jelenérték - NPV  Akkor használjuk, ha ismert azoknak a pénzforrásoknak a költsége, amelyekből a beruházás megvalósul.  Különbség jellegű mutató NPV = - Co + ∑ Ct / (1+r)t [t = 1n] A nettó jelenérték szabály alkalmazása esetén azok a beruházások fogadhatók el, amelyek nettó jelenértéke pozitív. előnye:  figyelembe veszi a pénzáramok nagyságát és azok időbeli alakulását.  Kiemelten fontos szerepe van a pénz időértékének a

beruházások értékelésekor olyan periódusokban, amikor az inflációs ráta különösen magas.  A nettó jelenérték kizárólag a beruházásokból várhatóan visszaáramló jövedelmektől és a tőkepiacokon kialakult jövedelmezőségi szintjétől függ. Minden más döntési szabály ugyanis, amelyre hatással van a pénzügyi vezetés ízlése, szubjektív véleménye rossz döntéshez vezethet.  Mivel a jelenérték számításnak köszönhetően mindent mai pénzben mérünk, a különböző beruházási javaslatokkal kapcsolatos pénzáramok illetve nettó jelenértékük összeadható. Ezzel a tulajdonsággal csak a NPV rendelkezik.  A legjobb döntési szabály az egymást kölcsönösen kizáró beruházások rangsorolása.  Ez a módszer biztosítja a tulajdonosok vagyonának gyarapodását. hátránya:  Erőforráskorlát esetén alkalmazása nem biztosítja a maximális vagyonnövekedést. B) A belső kamatláb (IRR) Az a kamatláb, amellyel a

beruházás révén képződő pénzáramokat diszkontálva, azok együttes összege éppen egyenlő a kezdő pénzárammal: –C0 +∑ Ct =0 (1+IRR)t [t = 1 n] tehát NPV = 0 Ahol az üzembehelyezést követően kettőnél több pénzáram keletkezik, számítógépes program segítségével, vagy próbálgatással határozható meg. A legáltalánosabban használt módszer a lineáris interpoláció: Becsült IRR = alsó kamatláb + különbözet · (kicsi NPV/kicsi+nagy NPV) A belső kamatláb szabály alapján azok a beruházások fogadhatók el, amelyeknek a belső kamatlába magasabb, mint a beruházástól megkövetelt hozam, vagy a tőke költsége, tehát: IRR > r előnye:  figyelembe veszi mind a pénzáramok nagyságát, mind azok időbeli aktualizálását a beruházás egész élettartama alatt  Elfogadni vagy elutasítani döntési problémáknál jól működik, kölcsönösen kizáró beruházások rangsorolásában segít  Épít az elemzők

intuícióira  Állítólag könnyebb értelmezni, mint az NPV-t hátránya: néhány esetben problémát okoz:  eltérő méretű, egymást kölcsönösen kizáró beruházási javaslatok rangsorolása: a belső kamatláb érzéketlen a beruházások nagyságrendjére, méretére (ekkor a nagyobb NPV dönt)  beruházási javaslat nem konvencionális pénzáramokkal: Ha a pénzáramok többször váltanak előjelet a beruházás élettartama alatt, akkor több NPV=0-jú megtérülési ráta keletkezik, míg normál befektetés esetén ez egyszer fordul elő. Itt is egyszerűbb az NPV használata  egymást kölcsönösen kizáró beruházások időben eltérő szerkezetű pénzáramokkal. A belső kamatlábszabály azt feltételezi, hogy a beruházás élettartama alatt képződő jövedelmek a belső kamatlábbal azonos ráta mellett újra befektethetők, a NPV szabály azt feltételezi, hogy a közbenső pénzáramokat a tőke költségén tudja a cég befektetni.

(szintén az NPV a nyerő) C) Jövedelmezőségi index (PI) A beruházás révén képződő jövedelmek diszkontált értékét (jelenértékét) a képződő pénzáramhoz viszonyítja. Ct ∑ (1+r)t t = 1n PI = C0 Azok a beruházások fogadhatók el, ahol PI mert akkor NPV > 0 előnye: 1 > 1,  könnyű kiszámítani  erőforrás korlát esetén jobb döntést eredményezhet, mint az NPV hátránya:  nehéz értelmezni  Az egymást kölcsönösen kizáró beruházások esetében félrevezetheti a döntéshozókat. Tehát: Tedd: Ne tedd: NPV > 0 IRR > r PI > 1 NPV < 0 IRR < r PI < 1 Miből adódik a pozitív NPV? Nem tökéletes a verseny, ezért lehetőség van arra, hogy a cégek a szokásosnál nagyobb profitot érjenek el, ami a beruházásoknál pozitív NPV-t eredményez. pl vásárlók hűsége, kivételezett elosztási rendszer, minőség, stb. Az ilyen projektek életképességének becslésekor fontos, hogy az elemző

helyesen mérje fel annak az időszaknak a hosszát, ameddig átlag feletti nyereséget lehet elérni. (mielőtt megjelennek az új versenytársak, és a CF visszatér a normális szintre) Beruházási javaslatok rangsorolása  Eltérő élettartamú, egymást kölcsönösen kizáró befektetések közötti választás  Beruházási javaslatok rangsorolása tőkekorlát esetén Eltérő élettartamú, egymást kölcsönösen kizáró befektetések közötti választás Az NPV nem veszi figyelembe azt, hogy mennyi idő alatt produkálja a nettó jelenértéket a beruházás. Két projekt közül, ha az egyik fele annyi időbe telik, papíron érdemes meghosszabbítani addig, amíg a másik tart, így valódi NPV-t kapunk. Ez a pótlási lánc Az eltérő élettartamú egymást kölcsönösen kizáró befektetésekkel kapcsolatos probléma másik megközelítési módja az egyenértékű évi annuitások használata. Ha a pótlási lánc bonyolult lenne, mert nem

összeegyeztethető a két élettartam Mindkét élettartam NPV-jét ki kell számítani, majd elosztani az annuitás faktorral, a saját élettartam függvényében. Ugyanígy járunk el a költségeknél, csak a végén hozzáadjuk a kiinduló költségeket (tk. 194 oldal) Beruházási javaslatok rangsorolása tőkekorlát esetén A vállalkozások általában nem rendelkeznek végtelen befektetésre szánt összeggel. Ez a kényszer a tőkekorlát A beruházási javaslatokból azokat kell megvalósítani, amelyek együttesen a legnagyobb NPV-t adják. (193 oldal 63 táblázat). Ki kell számítani minden egyes beruházási javaslat jövedelmezőségi indexét, ezek alapján a beruházási javaslatokat rangsorolni kell a legmagasabbtól a legalacsonyabbig, majd a legnagyobb jövedelmezőségi indexű beruházással kezdve megyünk a listán lefelé és addig válogatunk az 1-nél nagyobb jöv. index-szel rendelkező beruházásokból, amíg a rendelkezésre álló tőke ki nem

merül. Az optimális használati időtartam és pótlási időpont A beruházás használati élettartama a beszerzés időpontjától a jogi, műszaki, vagy gazdasági okból történő üzemen kívül helyezés időpontjáig eltelt időszak.  A jogi használati időtartam az az időtartam, amely alatt az objektumot jogi előírások vagy szerződések alapján használni szabad.  A műszaki használati időtartam az az időtartam, amely alatt a beruházás műszaki állapota a működtetést lehetővé teszi. Pótalkatrészek beépítése révén ez az időszak meghosszabbítható  A gazdasági használati időtartam az az időtartam, amíg a beruházás használata gazdasági szempontból ésszerűnek látszik. Ez függ:  A jogi időtartamtól, pl licensz meghosszabbításának költségétől  a műszaki élettartamtól, pl. fizikai elhasználódás következtében fellépő jav ktg-től 1  a kereslet – kínálat változásától, pl. régebbi termék

visszaeső forgalma miatt csökken a bevétel  a műszaki haladástól, pl. az adott eszközt nagyobb teljesítményű, olcsóbb berendezések kiszorítják A beruházási számítások keretében arra van lehetőség, hogy egy beruházás gazdasági használati időtartamát határozzuk meg.  Az optimális használati élettartamot a beruházási döntés előtt meg kell határozni (ex ante optimálás), mivel annak hatása van a beruházás hatékonyságára.  Az optimális pótlási időpont a beruházás megvalósítása után esedékes (ex post optimálás). Ekkor merülhet fel egy olyan kérdés, hogy egy régebbi berendezést megérné-e most lecserélni. Az optimális használati élettartam becslése Egyszeri beruházás esetén a nettó jelenérték alapján határozható meg az optimális használati idő. Abban az évben éri el a beruházás az optimális használati időt, amelyben az NPV maximális. Csak akkor érdemes meghosszabbítani a használati időt, ha

az n évi nettó jelenérték nagyobb, mint az n-1. évi: NPVn > NPVn-1 Az optimális használati idő ismétlődő beruházás esetén Azt jelenti, hogy a gazdasági élettartam végén a beruházás azonos feltételekkel megismétlődik. Az alapberuházás vége megegyezik a követő beruházás kezdetével. Ilyenkor nem egyenként optimalizálunk, hanem összevonva, az egész beruházási lánc NPV-jét kell maximalizálni. A beruházás ismétlődése lehet: 1. egyszeri 2. többszöri 3. végtelen Egyszeri azonos ismétlődő beruházás: Az alapberuházás használati idejét akkor érdemes egy évvel meghosszabbítani, ha az n-edik évi nettó CF többlet fedezi:  azt a veszteséget, ami ez egy évvel későbbi selejtezésből fakad (likvidációs érték csökkenését)  Az n-1. évi likvidációs érték egy évi kamatát  a követő beruházás NPV-jére jutó egy évi kamatát Azonos beruházások többszöri (véges számú) ismétlése A teljes beruházási

lánc NPV-jét kell maximalizálni. Egy véges beruházási láncnál a lánc minden egyes tagjának optimális használati ideje hosszabb, mint az őt megelőző és rövidebb, mint az őt követő projekt optimális használati ideje. Tehát: egy beruházás optimális használati ideje egy beruházási láncolatban annál rövidebb, minél több azonos beruházás követi még. Azonos beruházások végtelen ismétlése A döntési szabály: A beruházási lánc minden egyes tagja számára az az optimális használati idő, amikor az annuitás maximális. Optimális pótlási (helyettesítési) időpont  régi beruházás azonnali pótlása, vagy  régi beruházás pótlása 1 év múlva (esetleg később) A döntési problémát statikus és dinamikus számítások segítik. Statikus: Költség összehasonlító eljárás. Lényege az új létesítmény üzemeltetésének átlagköltségét a régi létesítmény határköltségével vetik össze. Döntési szabály:

Azonnali pótlás, ha a régi határköltsége magasabb, mint az új létesítmény átlagköltsége. Különösen a fix, és változó üzemeltetési költségeknek, az ÉCS leírásnak és a kamatoknak van jelentősége Az átlagos tőkektg. meghatározásakor a bekerülési érték lineáris leírását feltételezik, a kamatokat, pedig az átlagosan lekötött tőke alapján számolják. A régi létesítmény tőkeköltségének alapját nem a múltbeli beszerzési érték, hanem a likvidációs érték (= azonnali pótlás esetén elérhető eladási ár) képzi. Dinamikus: NPV módszer használatos. Ugyanaz a szabály érvényes, mint az egyszer ismétlődő beruházások optimális használati idejénél (likv. érték csökk, n-1 évi likv érté kamata, új beruh NPV kamata) 1 5.) Ismertesse a finanszírozási döntések tartalmát, főbb sajátosságait Foglalja össze a tőkeszerkezetre vonatkozó fontosabb elméleteket. Mutassa be a tőkeszerkezet, a vállalati

tőkeköltség és a vállalat piaci értéke közötti összefüggéseket. Ismertesse a tőkeáttétel lényegét, a tőkeáttétel és a vállalati kockázatok közötti összefüggéseket Mutassa be a tőkeáttétel nagyságának becslésére használható módszereket! P5 (jegyzet + tankönyv. társ pü 9 fejezet) Finanszírozási döntések (társ pü. könyv, 9 – 14 oldal) Bármilyen vállalkozás működtetéséhez tőkére van szükség, ami két alapvető forrásból származhat: az alapítóktól/tulajdonosoktól és a hitelezőktől. A pénz a befektetés útján válik tőkévé A befektetett eszközök lehetnek reáleszközök (= kézzel fogható, tárgyiasult eszközök: épület, gép, berendezés), vagy pénzügyi eszközök (kp, ép, stb.), vagy immat. javak A befektetéstől függően beszélhetünk rövid- vagy hosszú távú befektetésről (befektetett eszközök / forgóeszközök). A tőkebefektetés célja a vagyon gyarapítása. Ennek kapcsán naponta

számtalan döntést kell hozni A pénzügyi döntések változást idéznek elő a cég eszközeiben, forrásaiban. A döntést elsődlegesen a mérleg tükrözi A sokféle döntést két csoportba sorolhatjuk:  a cég eszközeiben, vagy forrásaiban idéznek-e elő változást  vagy a hosszú élettartamú (tartós), vagy rövid élettartamú eszközeire és forrásaira vannak-e hatással Befektetési döntések Finanszírozási döntések Hosszú távú döntések Befektetett eszközök Rövid távú döntések Saját tőke Hosszú lejáratú kötelezettségekRövid lejáratú kötelezettségek Forgóeszközök A befektetési döntések a vállalkozás eszközeinek nagyságát és összetételét alakítják, milyen hosszú élettartamú eszközökbe, mikor és mennyit fektessenek be. A finanszírozási döntések eredményeként alakul ki és módosul a vállalkozások pénzügyi szerkezete, illetve tőkeszerkezete. Hosszú távú döntések:  Pénzügyi szerkezet:

tágabb kategória. Mi a cég adósság, saját tőke aránya D/E arány és milyen legyen a jövedelem osztozkodási aránya a hitelezők és a részvényesek között.  Tőkeszerkezet: szűkebb kategória. A tartós finanszírozási forrás összetételét, a saját tőke és hosszú lejáratú kötelezettségek nagyságát mutatja. Az életképes projekt esetében eldönti, hogy honnan finanszírozzák Rövid távú pénzügyi döntések:  Mennyit fektessen be a cég a forgóeszközökbe, mekkora készleteket tartson, stb.  Hogyan finanszírozza a forgóeszközöket. Mekkora arányt képviseljen a tartós és mennyit a rövid lejáratú forrás  Hogyan irányítsa és ellenőrizze a cég a beáramló pénzösszegeket a folyamatos likviditás érdekében. A pénzügyi döntések célja: A modern vállalati pénzügyek általánosan elfogadott tétele, hogy tulajdonos orientáltak a pénzügyi döntések. Ebből következik az elsődleges cél, a vállalat piaci

értékének, azaz a részvényesek vagyonának maximalizálása. Ez a cél megkönnyíti a pénzügyi célokat. Egyértelműen figyelembe veszi a részvényesek várható jövedelmének időbeli alakulását és kockázatát. Számszerűsíthető, hogy valamely pénzügyi döntés összefér-e ezzel a céllal, vagy sem A részvényesek vagyonának maximalizálása személytelen cél. A részvények vagyonának maximalizálása azonban nem mindig egyezik a vezetők céljaival. A vezetők megelégszenek egy pénzügyi mutató szintjének elérésével, ez nem feltétlenül jelenti a profit maximalizálását. Ez a cél (∏ max) nem egyértelmű. Pl nem veszi figyelembe az időbeli alakulást, nem egyértelmű a profit definíciója (a profit tömegét, a profitrátát, vagy az egy részvényre jutó profitot szeretnénk maximalizálni), a kockázatok nem összehasonlíthatóak. A tőkeszerkezetre vonatkozó fontosabb elméletek: Hosszú távú finanszírozási döntések, ami a tartós

források összetételét jelenti. Ez azért fontos, mert létezik egy optimális tőkeszerkezet, ahol adott tőkeköltség mellett maximalizálható a cég piaci értéke, és adott piaci érték mellett minimalizálható a tőkeköltség. 1. Tőkepiacok hatékonysága 1.1 Egyetlen értékpapír piaci árfolyamon való eladása vagy vétele nem lehet pozitív NPV-jű 1.11A jelenlegi árfolyamok az összes elérhető információt tükrözik 1.12Hatékony tőkepiacon a részvényárfolyamok alkalmasak egy cég valódi értékének becslésére 1 2. A piaci hatékonyság fokozatai 2.1 Gyenge (weak) – az árfolyamok az elmúlt időszaki árfolyamok teljes információ tartalmát tükrözik 2.2 Közepes (semistrong) – az árfolyamok nemcsak a múltbeli információkat, hanem minden más publikus információt tükröznek. 2.3 Erős (strong) – a mindenki által elérhető információkon túl az árfolyamok a gazdaság és a cég elemzésével elérhető információkat is

tükrözik. 3. Döntési problémák 3.1 Növelhető-e a cég piaci értéke a tőkeszerkezet változtatásával? 3.2 Létezik-e optimális tőkeszerkezet? 3.3 Mennyi hitelt vegyen fel a cég? 3.4 Mi történjen a nyereséggel? Az egyes elméletek tőkeszerkezetre vonatkozó nézetei A tőkeszerkezet nem meghatározó: A cégek értékét a befektetései határozzák meg, a finanszírozás módja nem változtat a cég piaci értékén A cégek képesek növelni piaci értéküket azáltal, hogy a tőkeszerkezetükbe adósságot vonnak be. Ezek az elméletek különböző tőkepiacot feltételeznek Tökéletes piac Nem tökéletes piac A tökéletes piac feltételezései:  az értékpapírok adásvételkor nincsenek adók, tranzakciós költségek  a piacon nagy számú eladó és vevő létezik  a lényeges információk gyorsan és költség nélkül elérhetők  valamennyi befektető azonos kamatláb mellett vehet fel hitelt  a befektetők racionálisak  azonos

feltételek között működő cégek üzleti kockázata azonos  alap összefüggések: o V = D + E (V: a cég piaci értéke; D: jelenlegi adósság piaci értéke; E: saját tőke piaci értéke) o ra = rd (D/ (D + E)) + re (E / (D + E)) (ra: a cég eszközeitől elvárt hozam; re: a részvényesek által elvárt hozam) o V = EBIT / ra (EBIT: a cég nettó működési jövedelme) o WACC = wd·rd + we·re (wd = D/(D + E), WACC: a cég átlagos tőkeköltsége) A tőkeszerkezetre vonatkozó elméletek: a) nettó jövedelem megközelítés tőkeköltség % rg ra rd rd < rg: saját tőke hozama az adósság arány növekedésével az adósság költsége változatlan (hibás elképzelés) ahogy nő az adósság aránya, az átlagos tőkeköltség csökken a kockázat növekedésével az rd nem változik (hibás elképz.) 100% D/E 1 b) nettó működési jövedelem megközelítés tőkeköltség % re ra rd re: a kockázat növekedésével nő HIBÁS ELKÉPZELÉS!!! D/E

c) hagyományos megközelítés tőkeköltség % re ra rd A mai elképzeléshez ez áll legközelebb. Az adósság arány növekedésével nő a kockázat nem csak a részvényesek várnak el magasabb hozamot, hanem nő az adósság költsége is, ami a hitel kamatának növekedéséhez vezet. WACC = ra D/E Modigliani – Miller tételei (MM tételek 1958.) Franco Modigliani – Merton Miller Tökéletes piacot feltételeznek. MM I. tétel: a cég piaci értéke független a tőkeszerkezettől MM II. tétel: a saját tőke hozama az adósság saját tőke hányadosával arányosan nő Mindkét tétel feltételezi a tökéletes piac feltételezéseit Módosított tételek: - a nem tökéletes piacot feltételezik 1. Módosított MM I tétel: A tőkeáttételes cég (adóssága van) piaci értéke a hitellel való finanszírozásból származó adómegtakarítás jelenértékével nagyobb a csak saját tőkével finanszírozó cég piaci értékénél. 2. Módosított MM II tétel: A

tőkeáttételes cég saját tőkére jutó hozama a tisztán saját tőkével finanszírozó cég tőkearányos hozamával + egy prémium összegével egyenlő. A prémium nagysága függ: a. a társasági adó mértékétől b. a hitelkamatok nagyságától, feltételezve, hogy a hitellel történő finanszírozás olcsóbb, mint a saját tőkéből való c. a D/E aránytól képletek: MM I. módosított: VL = VU + PVadóelőny (VL: tőkeáttételes cég piaci értéke; VU: nem tőkeáttételes cég piaci értéke) PVadóelőny = T·(rd·D)/rd = T·D (T: társasági adó; rd: adósság költsége) MM II: eredeti: re = ra + D/E (ra – rd) a saját tőke hozama az adósság saját tőke aránnyal nő. MM II. módosított: reL = reU + [(reU – rd)·(1 – T)]·D/E (pénzügyi kockázatért járó prémium) (reL: tőkeáttételes cég részvényesei által elvárt hozam) Optimális tőkeszerkezet: A vállalat piaci értéke = tisztán saját tőkével való finanszírozás melletti

érték + adómegtakarítás jelenértéke – pénzügyi nehézségek költségeinek jelenértéke ahol a vállalat piaci értéke a maximumon, és a tőkeköltség a minimumon van (ábra: jegyzet, vagy társ pü. könyve 9 fejezet, 9.4 ábra; nem tudom itt ábrázolni Vízszintes egyenes, fölötte két konvex görbe, a fenti művelet ábrázolása) A tőkeszerkezetre vonatkozó döntések Alapkérdés, hogy vegyen-e fel hitelt a vállalkozás, vagy célszerűbb saját tőkével finanszíroznia. Hogyan hat a részvényesek jövedelmére? EBIT szintjétől függ. 1 Annak meghatározására, mikor előnyös hitellel, mikor saját tőkével finanszírozni, használják az EBIT/EPS elemzést. Az elemzés lényege a folyó működési jövedelem becsült szintjein a különböző finanszírozási alternatívákkal elérhető egy részvényre jutó jövedelem (EPS) összehasonlítása. Segít meghatározni, mikor használjon a cég tőkeáttételt Az EBIT-EPS közömbösségi pont

az EBIT azon szintje, ahol az EPS nagysága független a tőkeszerkezettől. (EPS – hitellel történő finanszírozás = EPS – saját tőkével való finanszírozás) Ha a cég korábban tőkeáttételes volt, a közömbösségi pont egyenlete: (EBIT – Id) · (1 – T) – Dp Nd = (EBIT – Ic) · (1 – T) – Dp Nc Id: kamat (hitellel történő fin. esetén) Ic: kamat (saját tőkével történő fin. esetén) Dp: elsőbbségi részvények osztaléka Nd: részvények száma hitellel történő fin. esetén Nc: részvények száma saját tőkével történő fin. EBIT kamat AEE - társ. adó Adózott eredm. - elsőbbségi részvények osztaléka Törzsrészvények adózott eredménye / részvények száma EPS - Ismertesse a tőkeáttétel lényegét, a tőkeáttétel és a vállalati kockázatok közötti összefüggéseket. Mutassa be a tőkeáttétel nagyságának becslésére használható módszereket! (Társ. pü könyv; 5 fejezet) A fix kötelezettség minden

cégnél jelen van, bevételtől függetlenül. Két részből áll: működéssel kapcsolatos fix költség; finanszírozással kapcsolatos költségek. A fix kötelezettségek sajátos jellemzői, hogy a cég bevételének, eladási forgalmának változásához képest jelentős mértékben felnagyítják a cég nyereségének nagyságát, növelve ezzel a részvényesek jövedelmének változékonyságát, tehát a kockázatát. Ez a felnagyító hatás a tőkeáttétel Fix kötelezettségek folyó működéssel kapcsolatos ktg finanszírozási forráshoz kapcsolódó ktg. felnagyítja a cég nyereségének nagyságát a részvényesek jövedelmének változékonyságának, tehát a kockázatának növelése tőkeáttétel 1 Üzleti kockázat és a működési tőkeáttétel Az üzleti kockázat a cég üzemi, üzleti eredményének változékonyságára utal. Ennek a kockázatnak a nagysága az üzemi eredmény szórásával, vagy varianciájával mérhető. Az üzemi

eredmény másképpen EBIT Az eredményt sok tényező befolyásolja, a legfontosabb tényezők az eladási forgalom és a működési költségek változékonysága, és a cég által használt működési tőkeáttétel, ami a fix működési költségeknek tulajdonítható. Ha magas a fix költségek aránya, akkor az eladási forgalom egy kis változása is nagyobb változást idéz elő az üzemi, üzleti eredményben (kifejezetten magas tőkeáttétel jellemzi az autóipart és a légitársaságokat). Az üzleti kockázat a cégek szisztematikus és nem szisztematikus kockázatához egyaránt hozzájárul. Egy cég működési és pénzügyi nehézségeit makrogazdasági tényezők és a menedzsment döntései egyaránt előidézhetik. A pénzügyi kockázat és a tőkeáttétel A pénzügyi kockázat egy cég adózott eredményének (egy részvényre jutó nyereségének) változékonyságára utal, és növeli a fizetésképtelenség (csőd) valószínűségét. Ez a kockázat

jelentős mértékben a fix költségű finanszírozások (pl hitel és az elsőbbségi részvény) használatából származik. Az ilyen típusú források növelésével nő a cégek fix pénzügyi költsége. Ha a cég életben akar maradni, és eleget akar tenni pénzügyi kötelezettségeinek, növelnie kell az üzemi eredmény szintjét. Amikor egy cég a befektetéseit fix költségű forrásokkal is finanszírozza, azt mondjuk, hogy pénzügyi tőkeáttételt használ. Minél nagyobb egy cég pénzügyi tőkeáttétele – minden más körülmény változatlan – annál nagyobb a pénzügyi kockázata. A pénzügyi tőkeáttétel, mivel ált a menedzsment döntése, a cégek egyedi kockázatához járul hozzá. A működési és a pénzügyi tőkeáttétel nagyságának elemzése, és mérése Fedezeti pont elemzés:  A működési tőkeáttétel és a cég üzleti kockázata közötti kapcsolatot fejezi ki.  Az árbevétel, a fix és változó működési költségek,

valamint az üzemi eredmény (EBIT) közötti összefüggéseket vizsgálja a kibocsátás (értékesítés) különböző szintjein.  A fedezeti pont azt a kibocsátási (értékesítési) volument jelenti, amelynél az árbevétel éppen fedezi a folyó működési költségeket. sem nyereség, sem veszteség nem keletkezik (EBIT = 0)  kiszámítása: árbevételt és az összes működési költséget egyenlővé tesszük egymással. F: fix működési költség P: eladási ár Ft/db V: változó ktg Ft/db Q: értékesítési volumen Qb:: értékesítési volumen a fedezeti pontban A fedezeti ponthoz tartozó volumen meghatározásakor az egyenletben szereplő t Qb-vel helyettesítjük P · Qb = F + V · Q b P · Qb – V · Qb = F Qb (P – V) = F Qb = F/(P – V) Fontos figyelmet fordítani arra, hogy bármely tényező változása hogyan befolyásolja a fedezeti pont alakulását.  A fedezeti pont számításának korlátai: a modell feltételezéseiből és az

adatok megbízhatatlanságából ered. o Az eladási ár és a termékenkénti változó költséget a valósággal ellentétben lineárisnak tekintjük. o A másik korlát a fedezeti pont azon feltételezése, miszerint a működési költségek vagy a fix, vagy a változó költségek csoportjába sorolhatók. A valóságban ezek a költségek az időhorizonttól és a kibocsátás terjedelmétől is függenek. o A modell további feltételezése az, hogy homogén termékeket vagy egyetlen terméket gyárt a cég, míg a valóságban a termelés összetétele idővel változik, bonyolítva a fix és a változó költségek eloszlását. o A mindennapi életben ezek az adatok bizonytalanok, így a fedezeti pont számítás gyakorlati hasznossága attól függ, menyire megbízható ezeknek az adatoknak a becslése. A tőkeáttétel nagyságának becslése A cégek a pozitív oldal reményében alkalmazzák a tőkeáttételt, feltételezik, hogy a hozamok meghaladják az

eszközök és források fix költségeit, ezáltal növelve a részvényesek jövedelmét. 1 1. A működési tőkeáttétel mérése (DOL) DOL (degree of operating leverage) def: az a felnagyító hatás, amit a fix működési költségek használata eredményez. Ha egy cégnek vannak fix költségei, akkor a forgalom kis változása is viszonylag nagyobb változást okoz az üzemi eredményben. A működési tőkeáttétel azt fejezi ki, hogy az értékesítési forgalom egy adott százalékos változása esetén hány százalékkal változik a cég üzemi eredménye. Kiszámítása: DOL = %-os változás a kamatfizetés és az adózás előtti jövedelemben %-os változás az eladási forgalomban vagy: ΔEBIT EBIT DOL = ΔEladási forgalom Eladási forgalom Mivel a tőkeáttétel mértéke a kibocsátás különböző szintjein más és más, ezért szükséges jelezni az értékesítésnek azt a szintjét (X), amelyen a tőkeáttételt értjük. A tőkeáttételt

kifejező mutató egy tényező (EBIT) %-os változását kapcsolatba hozza egy másik tényező (eladási forgalom) %-os változásával. Ha pl. DOL50 = [(12000 – 10000)/10000]/[(55000-50000)/50000] = 2,0 azt jelenti, hogy az árbevétel 50000 Ft-os szintjéről minden 1%-os változás az üzemi eredményben azonos irányú 2%-os változást eredményez. Minél magasabb a mutató értéke, annál érzékenyebb a cég üzemi eredménye az eladási forgalom változására. A működési tőkeáttétel nagysága egy egyszerűbb összefüggés alapján is kiszámítható: DOL = Eladási forgalom – Változó költségek EBIT A DOL nagysága szorosan összefügg a termelési folyamat jellegével. Pl, ha egy cég nagy mennyiségben használ élőmunkát magtakarító gépeket, berendezéseket, magasabbak a fix költségei és alacsonyabbak a változó költségei. Ekkor magas a működési tőkeáttétel és az üzleti kockázat is A fedezeti pont számítást felhasználhatjuk arra,

hogy az eladási forgalom bármely szintjére meghatározzuk egy cég működési tőkeáttételének nagyságát. PQ – (V – Q) DOLq = PQ – F – VQ DOLq = vagy (P – V)·Q (P – V) ·Q – F DOLq: A működési tőkeáttétel nagysága a kibocsátás adott szintjén Q: mennyiség P: egységár V: változó költség F: fix költség 2. A pénzügyi tőkeáttétel mérése (DFL) Pénzügyi tőkeáttétel akkor keletkezik, ha a cég olyan forrásokat is használ befektetései finanszírozására, amelyekhez fix kötelezettségek kapcsolódnak. Ez további lehetőséget ad a cég jövedelmének növelésére A pénzügyi tőkeáttétel mértéke (degree of financial leverage, DFL) fejezi ki, hogy a kamatfizetés és adózás előtti jövedelem (EBIT) 1%-os változása hány %-os változást eredményez az egy részvényre jutó jövedelemben (EPS). 1 Kiszámítása: DFL = %-os változás az egy részvényre jutó jövedelemben %-os változás a kamatfizetés és

adózás előtti jövedelemben vagy DFL = ΔEPS / EPS ΔEBIT / EBIT Mivel egy cég pénzügyi tőkeáttétele az EBIT minden szintjén más, ezért mérésekor jelezni kell, hogy az EBIT milyen szintjére érvényes. Minél nagyobb a pénzügyi tőkeáttétel, annál nagyobb változást idéz elő az egy részvényre jutó jövedelemben az EBIT 1%-os változása. A pénzügyi tőkeáttétel mértéke kiszámítható az alábbi összefüggés alapján is: EBIT DFLx = EBIT – I – Dp / (1 – T) I: a cég által fizetett évi kamat Dp: az elsőbbségi részvények osztaléka T: a társasági adó kulcsa Egy cég a működési költségek változtatásával a működési tőkeáttétel nagyságát képes befolyásolni, a fix tőkeköltségek változtatásával, pedig a tőkeáttétel nagyságát változtathatja meg. A fix tőkeköltségek nagysága elsődlegesen attól függ, hogy milyen a cég tőkeszerkezete, vagyis mekkora arányt képvisel az adósság

illetve a saját tőke. Ha magas az adósság aránya és az elsőbbségi részvény, akkor a cégnek viszonylag nagy lesz a fix tőkeköltsége, és így a pénzügyi tőkeáttétel mértéke. A pénzügyi tőkeáttétel a pénzügyi kockázatra ható egyik legfontosabb tényező. A pénzügyi tőkeáttétel növelésével növekednek a fix pénzügyi kötelezettségek nő a kamatfizetés és az AEE minimális szintje is, amely ahhoz szükséges, hogy a cég eleget tudjon tenni esetleges pénzügyi kötelezettségeinek és folytathassa üzleti tevékenységét. A pénzügyi tőkeáttétel növeli a részvényesek jövedelmének változékonyságát és a cég fizetésképtelenségének kockázatát is.  Minél nagyobb a pénzügyi tőkeáttétel, annál nagyobb a cég pénzügyi kockázata. A cég pénzügyi kockázatának számszerűsítésére különböző pénzügyi aránymutatók használhatók. Ezeket a mérleg és az eredménykimutatás adataiból számítjuk. A mérleg

soraiból számítható arányok mutatják az adósság arányát (rövid és hosszú lejáratú adósság / összes eszköz); annak a védelemnek a mértékét, amit a tulajdonosi tőke nyújt a hitelezők számára. Magas adósság = nagy kockázat rontja a további kölcsönfelvétel esélyét csökkenti a cég pénzügyi rugalmasságát. Az adósság – saját tőke arány (összes kötelezettség / tulajdonosi tőke). Ezek a mutatók keveset mondanak a cég folyó fizetésképességéről. Sokkal jobb információkkal szolgálnak az eredménykimutatásból származó mutatók, ezek a fedezettségi mutatók, melyek a cég jövedelme és a fix kötelezettségek közötti viszonyt mérik. Közülük a legegyszerűbb és a legáltalánosabban használt a kamatfedezettségi mutató (az adó és a kamatfizetés előtti jövedelem (EBIT) és a kamatfizetés viszonyát fejezi ki). Azonban ennek a mutatónak is van hibája: nem mond semmit arról, hogy a cég hogyan tudna eleget tenni

az egyéb fix pénzügyi kötelezettségeinek, pl. tőke törlesztése, lízing díjak kifizetése, stb Másrészt a számláló sem tükrözi a cég rendelkezésére álló cash flow-t. Ezért célszerű további mutatók kiszámítása A fix kötelezettségek fedezettségének mutatója a fix kötelezettségeket (kamat, lízing díj, fizetendő osztalék, stb.) és a cég folyó tevékenységéből származó jövedelméhez viszonyítja. A cash flow fedezettség mutatója annyiban tér el, hogy az amortizációt és az egyéb tényleges pénzmozgással nem járó fix kötelezettségeket is figyelembe veszi. Mivel az elsőbbségi részvény osztalékát és a kölcsönök törlesztését az adózott jövedelemből kell fizetni, így ezek összegét át kell számítani, meg kell nézni, teljesítésük mekkora adózatlan jövedelmet igényel. 1 3. A kombinált tőkeáttétel mértéke (DCL) A működési és pénzügyi tőkeáttétel hatását kapcsolja össze, egymást

felerősítve. Kiszámítása (degree of combined leverage) DCLx = DCLx = Egy részvényre jutó jövedelem %-os változása Eladási forgalom %-os változása vagy ΔEPS / EPS ΔEladási forgalom / Eladási forgalom A kombinált tőkeáttétel a működési és a pénzügy tőkeáttétel együttes „terméke” ezért a következő állítás is igaz: DCLx = DOL · DFL A kombinált tőkeáttételt a fix működési és fix tőkeköltségek idézik elő, ezért a cég sokféleképpen kombinálhatja ezeket a költségeket annak érdekében, hogy a számára megfelelő nagyságú tőkeáttételt érje el. A működési tőkeáttételt fix költségű finanszírozási forrás csökkentésével csökkentheti. A tőkeáttétel növelése nagyobb kockázatot eredményez, ezért nő a befektetők által megkövetelt hozam. Mivel a magas finanszírozási költségek közömbösítik a tőkeáttételből származó előnyöket, végül a túlzott mértékű tőkeáttétel

használata a cég részvényei árfolyamának csökkenését idézheti elő. 1 6.) Ismertesse a forgótőke-menedzsment körébe tartozó döntési problémákat Mutassa be a forgóeszközök szintje, valamint a cég hozama, és likviditási kockázata közötti összefüggéseket! Foglalja össze a forgóeszközök finanszírozásával kapcsolatos ismertebb stratégiák főbb jellemzőit. Értékelje az egyes finanszírozási stratégiákat a hozam és a likviditási kockázata szempontjából! P7 1. ISMERTESSE A FORGÓTŐKE-MENEDZSMENT KÖRÉBE TARTOZÓ DÖNTÉSI PROBLÉMÁKAT A rövid távú pénzügyi döntések jellemzői: A rövid távú pénzügyi döntések tárgyát a forgóeszközök és a rövid lejáratú források képezik. A forgóeszközökkel és a rövid lejáratú forrásokkal kapcsolatos döntések összefoglaló neve forgótőke menedzsment. Forgótőke menedzsment: a forgóeszközök és a rövid lejáratú források összevont és egyedi menedzselését

foglalja magában. A forgótőke összevont menedzselésekor a vállalatoknak alapvetően két kérdésben kell dönteni: Mennyit fektessenek be forgóeszközökbe: Milyen arányban finanszírozzák a forgóeszközöket rövid lejáratú adóssággal, illetve tartós forrásokkal? Nettó forgótőke: forgóeszközök – rövid lejáratú források, vagyis a forgóeszközöknek az a része, amelyet tartós forrásokkal finanszíroznak. A pénzügyi vezetésnek ez az egyik legfontosabb döntési problémája Forgótőke körforgása (döntési problémák): A rövid távú pénzügyi döntések elsősorban a vállalatok folyó működési és finanszírozási tevékenységével kapcsolatosak. Egy tipikus termelő vállalatnál a folyó működési tevékenység a következő események és döntések sorozatából áll: ESEMÉNYEK 1. Nyersanyagok beszerzése 2. Szállítói számlák kifizetése 3. Termékek előállítása 4. Termékek értékesítése 5. Követelések beszedése

DÖNTÉSEK 1. Mennyi készletet rendeljünk? 2. Csökkentsük a pénzkészletünket, vagy kölcsönt vegyünk fel? 3. Milyen termelési technológiát válasszunk? 4. Milyen fizetési feltételeket ajánljunk a vevőknek? 5. Hogyan szedjük be a követeléseket? Ezek a tevékenységek a pénzbe- és kiáramlások rendszerét eredményezik. A pénzáramlások legfontosabb jellemzői, hogy bizonytalanok, és időben nem esnek egybe. Működési ciklus és a pénz ciklus: Egy klasszikus termelő vállalatnál a folyó működés a beszerzést, a termelést, és az értékesítést foglalja magában. A folyó működés menete: a vállalat pénzért anyagot vásárol, ezt feldolgozva a nyersanyagból késztermék keletkezik, amelyet értékesít, és így újra pénzhez jut. Azt az időtartamot, amely alatt ezek az események lezajlanak, működési ciklusnak vagy üzleti ciklusnak nevezzük. Két részre bontható: készletezési periódusra és a követelések futamidejére, azaz

vevőfutamidőre. A forgóeszközök körforgása / működési ciklus: A működési ciklus számos kockázatot rejt magában. Ezért fontos, hogy a pénzügyi vezetés tisztában legyen az adott vállalat működési ciklusának természetével, sajátosságaival. A működési ciklus elemzése segít abban, Pénz Készlet hogy: Megismerjük, hogy az üzleti folyamat mely lépéseinél merülnek fel az üzleti kockázatok Megértsük, hogy van pénzfelhasználás és pénztermelés Megfelelő finanszírozási struktúrát tudjunk kidolgozni Megpróbáljuk azonosítani azokat a problémákat, melyek a ciklus során felmerülnek Követelés - A működési ciklus hossza és a vállalat üzleti kockázata között szoros kapcsolat van. Egy hosszú működési ciklusnál nagyobb a kockázat is. Az ábráról leolvasható, hogy a vállalat finanszírozási szükségletét kifejező pénz ciklus a pénzbeáramlás és a pénzkiáramlás időpontja között rés (gap). A pénz ciklus

nagysága lényegében három tényezőtől függ: - Szállítói hitel hosszától - Készletek átlagos élettartamától - Vevőkövetelések befolyásának gyorsaságától 1 A finanszírozási rés kitölthető rövid lejáratú hitellel, vagy úgy, hogy a vállalat pénz és rövid lejáratú értékpapírok formájában likviditási tartalékot képez. A működési ciklusnak és ezzel együtt a forgóeszközök körforgásának állandóan ismétlődnie kell. A körforgás során mind a lekötött forgóeszközök mennyisége, mind a lekötött forgóeszközök összetétele erősen változó. Tartósan lekötött forgóeszközök: a forgóeszközöknek az a szintje, amelyre az adott műszaki-technológiai, szervezeti stb. feltételek mellett a folyó működés zavartalansága érdekében tartósan szükség van Átmenetileg lekötött forgóeszközök: A tartósan lekötött forgóeszközök szintjén meghaladó állomány. A forgótőke nagyságára ható tényezők: -

A vállalat folyó működésének (termelésnek, értékesítésnek) szintje, terjedelme. - A vállalat üzletpolitikájának változása. - A folyó működési költségek változása. - A technológia változása. - A szezonalitás. - gazdaság változása. 2. MUTASSA BE A FORGÓESZKÖZÖK SZINTJE, VALAMINT A CÉG HOZAMA, ÉS LIKVIDITÁSI KOCKÁZATA KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEKET! Optimálisnak a forgóeszközök azon szintje tekinthető, amely legjobban elősegíti a cég vagyonának gyarapodását. Optimális szint meghatározásához fel kell mérni, hogy melyik politika követése milyen költséggel jár. Konzervatív politika esetén a forgóeszközök állománya a vállalat eladási forgalmához, ill az összes eszközökhöz viszonyítva magas, míg az agresszív politika követésekor éppen fordított a helyzet. Bármely forgóeszköz / összes eszköz (CA / TA) arány esetén a felmerülő költségek besorolhatók: - A likviditás fenntartásával kapcsolatos

költségek, és - A likviditás hiányával kapcsolatos költségek csoportjába A likviditás költsége: Konzervatív politikát folytató vállalkozásnak sok a pénzeszköze, a forgatható értékpapírja, tehát likvidebbnek tekinthető, mint a szigorú politikát folytató vállalkozás. A likviditás magasabb fokán nagyobb jövőbeli jövedelmek várhatók, mivel a nagyobb készlet biztosíthatja a rendelések azonnali, vagy rövid határidőn belüli teljesítést. Bővíthető a vevőkör, növelhető az értékesítés, kihasználhatóak a váratlan lehetőségek. Nagyobb a vállalkozás mozgástere, és a döntési szabadsága Viszont nagyobb raktározási költséggel jár és számítani kell alternatíva költségével, azaz a feláldozott haszonnal. A forgóeszközök szintjének hatása a cég hozamára és kockázatára: Azt vizsgáljuk, milyen hatással van a választott politika a vállalat hozamára és kockázatára. CA/TA = Forgóeszközök/összes eszköz Az

arány azt mutatja, hogy a cég összes eszközeiből mekkora hányadot tesznek ki a likvidebb eszközök. A mutató nagyságát a hasonló tevékenységet folytató vállalatok átlagával kell összehasonlítani. Forgóeszközök szintjei milyen módon befolyásolják a vállalat hozamát és kockázatát? Ha valamely eszköz kockázata kisebb, akkor annak elvárt hozama is kisebb. A rövid élettartamú eszközök kockázata kisebb, mint a hosszú élettartamú eszközöké. Az értékesítés bármely szintjén általában a nagyobb CA/TA aránnyal rendelkező vállalatok hozama és kockázata kisebb. Alacsonyabb CA/TA arány mellett nagyobb hozamra számíthatnak a vállalatok, azonban megnő a kockázatuk is. Kockázaton ebben az esetben a likviditás hiányának kockázatát értjük. A vállalat viszonylag többet fektet be magas likviditású, de alacsony hozamú eszközökbe, azzal rontja a jövedelmezőségét. Az alacsony hozamú eszközök kevesebb tőkét kötnek le,

ezért növekedhet ugyan a jövedelmezőség, azonban nagyobb a kockázat is. 3. FOGLALJA ÖSSZE + ÉRTÉKELJE A FORGÓESZKÖZÖK FINANSZÍROZÁSÁVAL KAPCSOLATOS ISMERTEBB STRATÉGIÁK FŐBB JELLEMZŐIT Befektetés a forgóeszközökbe: A pénzügyi vezetés számára a forgóeszközök optimális szintjének meghatározása jelenti a kihívást. A befektetés oldalról vizsgálva egy vállalat forgótőke politikáját két részre oszthatjuk: Konzervatív (flexibilis, engedékeny) jellemzői: - A forgóeszközöknek az árbevételhez vagy az összes eszközhöz viszonyított aránya magas - Jelentős a pénzeszközök és a forgatási céllal vásárolt értékpapírok állománya - Liberális a vállalat hitelezési politikája, hosszú fizetési határidőt nyújt a vevőknek, és ennek következtében magas a vevőállállománya - A vállalat nagy összegeket fektet készletekbe,magas készlet állománnyal dolgozik. Szigorú forgótőke politika (restriktív, agresszív)

jellemzői: - A forgóeszközöknek az árbevételhez vagy az összes eszközhöz viszonyított aránya alacsony 1 - A vállalat nem tart forgatási célú értékpapírokat, és alacsony a pénzeszközök állománya Szigorú a vállalat hitelezési politikája, rövid a fizetési határidőt nyújt a vevőknek Keveset fektet be készletekbe, ezért a készletek állománya alacsony. Forgóeszközök finanszírozása RLK, HLK egy részével finanszírozott arány. Tartósan lekötött forgóeszköz mértéke nő Átmeneti forgóeszköz Illeszkedési elv: a források lejárata legyen összhangban az eszközök megtérülésével. Optimális esetben: RLK forgóeszközök; HLK tartós eszközök  Konzervatív: HLK többségben  Szolid: egyezik  Agresszív stratégia: RLK többségben Hozam és likviditás szempontból: A hitelek költségén keresztül mutatkozik a cég hozamában. Normál hozamgörbe: , de van Alakra vonatkozó elmélet:  likviditási preferencia

elmélet: hosszú lej. értékpapír hozama > rövid lejáratú értékpapír hozama  várakozási elmélet: a hozamgörbe alakját a rövid lejáratú kamatlábak jövőbeni változására vonatkozó várakozások határozzák meg. Az agresszív stratégia hozamgörbe esetén jó, mert kisebb a HLK kamatánál, másrészt rugalmas. Ha nem veszi igénybe a hitelkeretet, kisebb a kamat Kockázat szempontjából: Agresszív kockázatosabb, mint a konzervatív, mert:  A RLK kamata változékonyabb, mint a HLK kamata  Bizonytalan a CF (változhat a hozamgörbe)  Pénzhiány kockázata; folyamatos likviditást fenn kell tartani – így kérdéses 1 7.) Definiálja a bank likviditási kockázatát, mutassa be a likviditási kockázat forrásait Ismertesse a bank likviditási tartalékainak főbb formáit. Mutassa be a napi pénzpozíció becslésének és kezelésének eszközrendszerét Foglalja össze a bank átfogó likviditási pozíciójának mérésére vonatkozó

statikus és dinamikus szemléletű módszereket. Ismertesse a főbb likviditáskezelési stratégiák jellemzőit, és alkalmazásuk gyakorlati problémáit Mutassa be a rövid és hosszabb távú likviditási igény tervezésének folyamatát. P9 DEFINIÁLJA A BANK LIKVIDITÁSI KOCKÁZATÁT Annak a kockázata, hogy a bank a vele szemben felmerülő jogos igényekhez szükséges pénzeszközök hiánya miatt kedvezőtlen feltételek mellett kénytelen eszk-t értékesíteni, pótlólagos forrásokat szerezni MUTASSA BE A LIKVIDITÁSI KOCKÁZAT FORRÁSAIT Likviditási hiány: likviditás iránti kereslet> likviditás kínálata Likviditási többlet: likviditás iránti kereslet <likviditás kínálata ISMERTESSE A BANK LIKVIDITÁSI TARTALÉKAINAK FŐBB FORMÁIT Likviditásmenedzsment (alapfogalmak) Likviditás Szűkebb értelemben: Azonnal felhasználható pénzeszközök Tágabb értelemben: A pénzeszközök megszerzésének lehetősége Likvid bank: elegendő pénzeszközzel

rendelkezik a vele szemben aktuálisan felmerülő jogos követelések kielégítéséhez. Szolvens bank: eszközei piaci értéke meghaladja a források piaci értékét (a bank saját tőkéje pozitív) Fizetőképesség: Tartós, hosszú távú fizetőképesség, képesség a veszteségek elviselésére, veszély: ha az adósok nem fizetik vissza a felvett hiteleket Likviditás: Azonnali fizetőképesség, pénzeszközhöz való jutás lehetősége, veszély: ha az adósok nem időben törlesztenek. Likviditás iránti keresletet, főbb üzleti események: - ügyfelek betétkivonása - ügyfelek hiteligényei - bank lejáró hitelei visszafizetése - nem betét típusú kölcsönök visszafizetése - folyó működéssel kapcsolatos kiadások (bérek, adók, közüzemi díjak stb.) - részvényeseknek fizetendő osztalék Likviditás kínálatát növelő főbb üzleti események: - ügyfélbetétek növekedése - banki értékpapírok eladása - ügyfél hitelek törlesztése,

visszafizetése - Banki szolgáltatásokból származó bevételek - hitelfelvétel a bankközi piacról - hitelfelvétel a jegybanktól A likviditás kezelésének szintjei: • A napi pénzpozíció kezelése (money, cash vagy reserve position management) • A teljes lejárati struktúra átfogó kezelése (loan position management) 1 MUTASSA BE A NAPI PÉNZPOZÍCIÓ BECSLÉSÉNEK ÉS KEZELÉSÉNEK ESZKÖZRENDSZERÉT A napi pénzpozíció kezelése: Kötelező tartalék megfelelő szinten tartása. A kötelező tartalék-rendszer elemei: - a tartalék alapja - a tartalék mértéke - Az MNB tartalékszabályozási gyakorlata A fizetési forgalom lebonyolításához szükséges likviditás biztosítása FOGLALJA ÖSSZE A BANK ÁTFOGÓ LIKVIDITÁSI POZÍCIÓJÁNAK MÉRÉSÉRE VONATKOZÓ STATIKUS ÉS DINAMIKUS SZEMLÉLETŰ MÓDSZEREKET Likvid bank: elegendő pénzeszközzel rendelkezik ahhoz, hogy a vele szemben aktuálisan felmerülő jogos követeléseket

(pénzigényeket) kielégítse pl: betétesek kp felvétele, betétek kivonása, szabad hitelkeret lehívása Szolvens bank: az a bank melynél az eszközök piaci értéke meghaladja a kötelezettségek piaci értékét Likviditási kockázat: annak a kockázata, hogy a bank a vele szemben felmerülő jogos igényekhez szükséges pénzeszközök hiánya miatt kedvezőtlen feltételek mellett kénytelen eszközeit értékesíteni, illetve pótlólagos forrásokat szerezni. A likviditási pozíció becslése statikus mutatókkal: • Eszközoldali mutatók • Elsődleges likviditási ráta: pénzeszközök/összes eszköz • Likvid értékpapírok aránya: állampapírok/összes eszköz • Likviditási ráta: Likvid eszközök/összes eszköz • Kapacitás ráta: (hitel+lízing)/összes eszköz • Elzálogosított értékpapírok aránya: elzálogosított értékpapírok/összes értékpapír • Forrásoldali mutatók • Pénzpiaci kitettség: Pénzpiaci források/összes

külső forrás • Betétek összetétele: Látra szóló betét/összes betét • Stabil betétek aránya: stabil betétek/összes külső forrás • Nagybetét függőség: Nagy egyedi betétek/összes külső forrás (Nagy egyedi betét, ha a betét > szavatoló tőke 15%-a) • Fedezettségi mutatók • Likviditási kockázat okai: a bank nagy mennyiségben fogad el rövid lejáratú betéteket (lakosságtól, vállalattól) ezeket hosszú lejáratú hitelekké alakítja o a bank E,F lejáta között nemmegfelelés alakul ki lejárati nem megfelelés oka, hogy a bankok F –nak nagy hányadára azonnali fizetési kötelezettség áll fenn pl: látra szóló betétek, folyószla kifizetések - Forró pénz fedezettség: likvid eszközök/illékony források - Pénzpiaci fedezettség: likvid eszközök/pénzpiaci források • Likviditási függőség - Nagy egyedi betétek fedezettsége - Hitel/betét arány: ügyfélhitelek/ügyfélbetétek • Lejárati struktúra modell

• Elsődleges lejárati struktúra (nyers likviditási pozíció) Eszközök és források lejárati besorolása a megkötött szerződések alapján • Elsődleges lejárati struktúra finomítása - Várható tényleges lejáratok alapján - Gyakorlati tapasztalatok alapján • Likviditási rés (gap) meghatározása A lejáró eszközök és lejáró források különbsége - forrásrés limitek meghatározása - limit kihasználtság 1 • A forráshiány költségfedezeti pontja az a költségszint, amely mellett a hiányzó forrás megszerzése még nem okoz veszteséget Fedezeti pont = nettó kamatjövedelem/pótlólagos forrás ISMERTESSE A FŐBB LIKVIDITÁSKEZELÉSI STRATÉGIÁK JELLEMZŐIT, ÉS ALKALMAZÁSUK GYAKORLATI PROBLÉMÁIT Likviditásmenedzsment: az a folyamat, amelynek során a bank előteremti – a lehető legkedvezőbb áron – azokat a pénzalapokat, amelyekre a szerződéses vagy partnerkapcsolatból származó kötelezettségei miatt szükség van.

Likviditásmenedzselési stratégiák: A bankok különböző stratégiákat követhetnek a likviditásuk kezelése során. Ezek lehetnek: •     Felhalmozott vagy készleten tartott likviditás (Asset Conversion Strategies) Legrégebbi, legegyszerűbb Lényeg: bank likvid eszközöket tart (pénz, piacképes ép) a likviditási szükséglet kielégítésére Elsődlegesen likvid E: kp, JB és más bankokkal szemben fennálló követelések Másodlagosan likvid E: állam ill JB által kibocsátott rövid ép (ezen ép-k nek likvid piacuk van, könnyen értékesíthetők, elzálogosíthatók)  Főleg kisebb bankok számára jelent viszonylag alacsony kockázatú likviditáskezelést  A likviditás ára: eszközök pénzzé konvertálásával járó tranzakciós ktgk, árf veszetség, opportunity cost • Vásárolt likviditás (Borrowed Liquidity) ’60-’70 óta főleg a nagyobb bankok alkalmazzák, ahol a hagyományos banki források nem elegendőek a

hitelkihelyezési és befektetési lehetőségek finanszírozásához  likviditási hiány megszűntetése: pénzpiacon hitelt vesz fel (többféle formában, különböző határidőkre szerezhető F), legrövidebb idejű: overnight hitel  lehetőségek mérlegelésekor kockázat, költségek mérlegelése  hitel megszerzéséhez elengedhetetlen a piac bizalma ok: bankközi hitelügyletek mögé ált nem állít fedezetet  • Kombinált likviditási stratégia (Balanced Liquidity Management)  Előző kettő ötvözete ok: felhalmozott- költséges, vásárolt kockázatos  Előre látható likv kereslet (tervezhető likviditás) likvid E tartásával elégít ki, a váratlan likv szükségletet pedig vásárolt likviditással finanszíroz A likviditás kezelésének szintjei: • A napi pénzpozíció kezelése (money, cash vagy reserve position management) • A teljes lejárati struktúra átfogó kezelése (loan position management) A napi pénzpozíció

kezelése: • Kötelező tartalék megfelelő szinten tartása Kötelező tartalék-szabályozás A kötelező tartalék-rendszer elemei - a tartalék alapja (idegen F meghat része, nem kell tartalékot képezni az MNB kapott hitelektre) - a tartalék mértéke (0% pl:2 évnél hosszabb lejáratú hitel, 5%) - Az NMB tartalékszabályozási gyakorlata • A fizetési forgalom lebonyolításához szükséges likviditás biztosítása Likviditáskezelés a fizetési rendszerekben • Bankközi fizetések lebonyolítása (VIBER, GIRO) • Fizetési forgalom lebonyolításának fedezete a) a pénzforgalmi számla egyenlege (a kötelező tartalék szintjének függvénye) b) a napközbeni ingyenes hitelkeret (KELER-nél zároltatott értékpapír állomány függvénye) A likviditásmenedzselés jegybanki eszközei: • Az eszközök technikai formája - Klasszikus nyíltpiaci műveletek (outright műveletek), - Visszavásárlási megállapodások (aktív és passzív repo), - Rövid

lejáratú pénzpiaci értékpapír kibocsátása, - Jegybanki betételfogadás, 1 • - Jegybanki hitelezés (refinanszírozás) Az eszköz alkalmazásával kapcsolatos jegybanki döntés - Diszkrecionális szabályozás - Alkalmazkodó szabályozás (rendelkezésre állás)  = A napvégi egyensúlytalanságok kezelése, = Az overnight (O/N) kamat ingadozásának határt szabó kamatfolyosó felső és alsó szélének fenntartása Likviditáskezelés fontossága-> BAF, PSZÁF előírások és ajánlások 1. A hitelintézet kötelezettségei teljesítéséhez elegendő és az esedékesség időpontjában azonnal hozzáférhető kp-val és azzal egyenértékű piacképes ép-vel kell rendelkeznie 2. A hitelint vezetői testülete (igazgatóság) által elfogadott likviditási politikával kell rendelkeznie Fontos az összhang a likviditási pol és a bank többi stratégiai jellegű dokumentumával A stratégiát rendszeresen de min évente aktualizálni kell (a múltbeli

adatokkal és a jövőben várható piaci folyamatokkal összhangban kell elkészíteni) A banknak rendelkeznie kell egy likv tervvel a nem várt, rendkívüli helyzetekre is (több lehetséges forgatókönyv elkészítése) Likviditási tervben a mérlegen kívüli tételek lehetséges CFi hatásai is szerepelnek A hitelintézet rendszeresen figyeli likviditási függőségét (finanszírozása mennyiben függ egy bizonyos F-tól) és a likviditási sebezhetőségét (a könnyen kivonható Fra mekkora fedezetet nyújtanak a mobilizálható E-i). El kell kerülni a nagy egyedi betétektől való függést. Belső szabályzat: limit kidolgozása a nagy egyedi betétektől való függés mérésére szolgáló mutatók elfogadható mértékére. A BANK ÁTFOGÓ LIKVIDITÁSI HELYZETÉNEK FELMÉRÉSE. A LIKVIDITÁSI POZÍCIÓ BECSLÉSE STATIKUS MUTATÓKKAL: • Eszközoldali mutatók • Elsődleges likviditási ráta: pénzeszközök/összes eszköz • Likvid értékpapírok aránya:

állampapírok/összes eszköz • Likviditási ráta: Likvid eszközök/összes eszköz • Kapacitás ráta: (hitel+lízing)/összes eszköz • Elzálogosított értékpapírok aránya: elzálogosított értékpapírok/összes értékpapír • Forrásoldali mutatók • Pénzpiaci kitettség: Pénzpiaci források/összes külső forrás • Betétek összetétele: Látra szóló betét/összes betét • Stabil betétek aránya: stabil betétek/összes külső forrás • Nagybetét függőség: Nagy egyedi betétek/összes külső forrás Nagy egyedi betét, ha a betét > szavatoló tőke 15%-a) • Fedezettségi mutatók • Likviditási sebezhetőség - Forró pénz fedezettség: likvid eszközök/illékony források - Pénzpiaci fedezettség: likvid eszközök/pénzpiaci források • Likviditási függőség - Nagy egyedi betétek fedezettsége - Hitel/betét arány: ügyfélhitelek/ügyfélbetétek • Lejárati struktúra modell • Elsődleges lejárati struktúra (nyers

likviditási pozíció) Eszközök és források lejárati besorolása a megkötött szerződések alapján • Elsődleges lejárati struktúra finomítása - Várható tényleges lejáratok alapján - Gyakorlati tapasztalatok alapján • Likviditási rés (gap) meghatározása A lejáró eszközök és lejáró források különbsége - forrásrés limitek meghatározása - limit kihasználtság • A forráshiány költségfedezeti pontja az a költségszint, amely mellett a hiányzó forrás megszerzése még nem okoz veszteséget Fedezeti pont = nettó kamatjövedelem/pótlólagos forrás 1 A likviditási szükséglet tervezése •Bázispozíció meghatározása •Tervezett új üzletek likviditási igényének meghatározása •Adott időszak (pl. negyedév) likviditási helyzetének (többletének v hiányának) meghatározása A bank meglévő pénzeszközei + Lejáró eszközök - Lejáró források = Bázispozíció A bank meglévő pénzeszközeinek összetevői:

• A bank jegybankkal szembeni követelései • Készpénz (kasszapénz) • Nostro számlák egyenlege (a bank külföldi bankoknál devizában vezetett folyószámlái egyenlege) • Bázispozíció: a bank likviditási helyzete, ha a tervezett időszak alatt új üzleteket nem kötne A tervezett időszak likviditási igénye Bázispozíció + új ügyfélbetétek - többlet-tartalék igény - új kihelyezések = Likviditási pozíció (többlet vagy hiány) MUTASSA BE A RÖVID ÉS HOSSZABB TÁVÚ LIKVIDITÁSI IGÉNY TERVEZÉSÉNEK FOLYAMATÁT Rövid távú likviditástervezés: •Alapegysége a tartalékperiódus hossza (1 hónap) •Likviditási szükséglet 8 napra előre (Felügyeleti előírás) •Likviditási szükséglet tervezése 1-2 nappal előre •Készpénzigények előrejelzése (fiókhálózat számára is, forintban és főbb valutákban) Hosszú távú likviditási igény tervezése •Alapja a betét és hitelállomány idősorainak elemzése

(legalább 10 év) •Az idősorok komponensei: - A betét és hitelállomány trendje, - a ciklikus mozgások, - a szezonális ingadozások, - véletlen események 1 8.) Mutassa be a bankok kamatlábkockázatának főbb forrásait Foglalja össze a kamatlábkockázat jövedelemalapú megközelítésének lényegét, és a forint réselemzés (gap elemzés) menetét. Mutassa be a kamatlábkockázat piaci érték szempontú megközelítését. Elméleti és gyakorlati szempontból értékelje a gap és a duration elemzést! (Bankmenedzsment 3. fejezet) P10 Kamatláb kockázat: • Tágabb értelemben: a piaci kamatlábak változékonysága (volatilitása) miatt a bank nettó kamatjövedelme és piaci értéke állandó ingadozásnak van kitéve. • Szűkebb értelemben: annak a kockázata, hogy a piaci kamatlábak kedvezőtlen irányú változása következtében a banknak vesztesége keletkezik A kamatlábak változása egyrészt a nettó kamatjövedelem, másrészt egyéb

kamatérzékeny jövedelmek valamint a működési kiadások színvonalának változásán keresztül hat a bank jövedelmére. A kamatlábak változása hatással van a bank eszközeinek, forrásainak és mérlegen kívüli tételeinek piaci értékére is, mert megváltozik a jövőbeli cash flow-k jelenértéke, sőt néhány esetben (pl. bizonyos típusú jelzálogkölcsönöknél) maguk a cash flow-k is változnak a kamatlábak változásának következtében. A kamatkockázat elfogadása a bankműködés természetes velejárója és a jövedelmezőség fontos forrása. Túl nagy kamatkockázat vállalása azonban mind a bank nettó kamatjövedelmét, mind a bank tőkéjét komolyan veszélyeztetheti. Ezért a bank biztonságos működése érdekében kulcsfontosságú a kamatkockázat hatékony menedzselése és elfogadható szinten tartása. 1. BANKOK KAMATLÁBKOCKÁZATAINAK FŐBB FORRÁSAI Röviden: • Átárazási kockázat (repricing risk): alapja az eszközök és

források eltérő kamat-futamideje. Az eszközök és források lejárata, vagy átárazási időpontja eltér egymástól. • Hozamgörbe kockázat (Yield curve risk): alapja a hozamgörbe meredekségének és alakjának megváltozása. • Báziskockázat (basis risk): alapja a változó kamatozású eszközök és források referencia kamatlábai közötti nem tökéletes korreláció • Opciós kockázat: a pénzügyi eszközökbe foglalt opciók (pl. visszavásárolható, callable vagy visszaváltható putable kötvények, előtörlesztési jogot tartalmazó hitelek. Opciók aszimmetrikus tulajdonsága: az opciót akkor hívják le, amikor értéke az opció birtokosa számára kedvező, az eladó (kiíró) számára kedvezőtlen. Bővebben: Az átárazási kockázat: (Repricing risk) a kamatlábkockázat elsődleges és leggyakoribb formája, amely a banki eszközök, források és mérlegen kívüli tételek, pozíciók eltérő lejáratából (fix kamatozás esetén ) és

átárazásból (változó kamatozás esetén) adódik. Mivel az ilyen átárazási meg nem felelések a bankok működésének alapelemei, ezért a kamatlábak változása a bankok jövedelmének és piaci értékének megjósolhatatlan fluktuálását okozza. Ha egy bank pl a hosszú lejáratú hitelkihelyezését rövid lejáratú forrással (betéttel) finanszírozza, a pozícióból származó jövőbeli jövedelme csökkenésének van kitéve, ha a kamatlábak emelkednek. A csökkenés oka, hogy a hitelből származó cash flow-k a hitel egész futamideje alatt fixek, miközben a forrásokért fizetett kamatok változnak, a rövid lejáratú betétek megújításakor nőnek. A hozamgörbe kockázat (Yield curve risk). Az eszközök és források átárazásában jelentkező eltérés azzal a kockázattal is járhat, hogy változik a hozamgörbe meredeksége és alakja. Hozamgörbe kockázat merül fel, amikor a hozamgörbe váratlan eltolódása kedvezőtlenül hat a bank

jövedelmére és vagyonának piaci értékére. Pl tételezzük fel, hogy egy bank a portfoliójában lévő 10 éves futamidejű államkötvények (long pozíció) piaci értékét 5 éves futamidejű államkötvények eladásával fedezi (short pozíció) a határidős piacon. Amennyiben a hozamgörbe meredekebbé válik, a kötvényportfolió piaci értéke még akkor is jelentősen csökkenhet, ha a hozamgörbe párhuzamos eltolódásával szemben a bank a hosszú (long) pozícióját fedezte. A bázis kockázat (Basis risk). A kamatkockázat egy másik fontos forrása az úgynevezett bázis kockázat, amely abból adódik, hogy nem tökéletes a korreláció azok között a kamatlábak között, amelyekhez a változó kamatozású instrumentumok bevételei és kifizetései igazodnak. A kamatlábak változásakor ezek a különbségek előre nem látható változásokat okozhatnak az azonos futamidejű vagy átárazási gyakoriságú eszközök, források és mérlegen kívüli

pozíciók cash flow- és jövedelem spread-jei között. Pl egy olyan stratégia, amelyben az egyéves futamidejű, negyedévente átárazásra kerülő hitel kamatát a három hónapos BUBOR kamatlábhoz kötik, míg a hitelt finanszírozó, ugyancsak 1 egyéves futamidejű és negyedévente átárazódó betét kamatát a három hónapos diszkontkincstárjegy hozamához igazítják, annak a kockázatnak teszi ki a bankot, hogy a két referencia kamatláb közötti spread váratlanul megváltozik. A választhatóság (opció) kockázata (Optionality risk). A kamatkockázat egy további és egyre növekvő jelentőségű forrását jelenti, hogy sok bank eszközei, kötelezettségei és mérlegen kívüli tételei opciót tartalmaznak. Formálisan, egy opció birtokosának joga, de nem kötelezettsége, hogy vásároljon, eladjon, vagy egyéb módon megváltoztassa valamely instrumentum vagy pénzügyi szerződés cash-flow-it. Az opciók lehetnek önálló eszközök, mint pl a

tőzsdén és az OTC piacokon forgalmazott opciók, vagy be lehetnek építve egyébként standard instrumentumokba. Amíg a tőzsdei és tőzsdén kívüli opciókat kereskedési és nem kereskedési célú üzleteikben egyaránt használják a bankok, addig az instrumentumokba épített opciók elsősorban a nem kereskedési célú üzletekre jellemzőek. Ezek magukba foglalják a visszavásárlási (call) vagy visszaváltási (put) lehetőséggel (opcióval) kibocsátott kötvényeket, az olyan hiteleket, amelyekben az adósoknak előtörlesztési joguk van, vagy a lejárat nélküli betéttípusú instrumentumokat, amelyek jogot adnak a betéteseknek, hogy – rendszerint bármilyen hátrány (büntetés) nélkül- bármikor kivegyék a pénzüket. Az opciós sajátosságokkal rendelkező instrumentumok aszimmetrikus nyereség-veszteség tulajdonsága – ha nem megfelelően menedzseli – jelentős kockázatot hordoz, főként az eladók (kiírók) számára, mivel az opciókat

általában akkor hívják le, amikor értéke az opció birtokosa számára kedvezően, és az eladója szempontjából kedvezőtlenül alakul. Továbbá, az opciók használata jelentős tőkeáttételt eredményez, amely az opciós pozícióknak mind a poz., mind a negatív hatását felnagyíthatja. 2. A KAMATLÁBKOCKÁZAT HATÁSAI – JÖVEDELEMALAPÚ MEGKÖZELÍTÉS Jövedelmi nézőpont  (a kamatlábak változásának hatása a bank nettó jövedelmére) Piaci érték nézőpont  (kamatlábak változásának hatása a bank nettó vagyonára, saját tőke piaci értékére) Jövedelmi nézőpont (Earnings perspective). Az elemzés középpontjában a kamatlábak változásának a bank kimutatott (számviteli) jövedelmére gyakorolt hatása áll. A nettó kamatjövedelem (azaz a kamatbevételek és kamatkiadások különbözete) a jövedelemnek az a komponense, amelyre hagyományosan a legnagyobb figyelem irányult. A nettó kamatjövedelem középpontba állítása

tükrözi mind a nettó kamatjövedelemnek a bank összes jövedelmén belüli fontosságát, mind a kamatlábváltozásokkal való közvetlen és könnyen érthető kapcsolatát. Piaci érték nézőpont (Economic value perspective). A piaci kamatlábak változása hatással van a bank eszközeinek, forrásainak és mérlegen kívüli pozícióinak piaci értékére is. Ezért a részvényesek, a menedzsment és a felügyelő hatóság számára egyaránt fontos annak ismerete, hogy a bank piaci értéke a(a bank nettó vagyona, saját tőkéje) mennyire érzékenyen reagál a kamatlábak változáséra. Mind a jövedelem, mind a piaci érték nézőpontból történő elemzések arra koncentrálnak, hogy a kamatlábak jövőbeli változásai milyen hatással lehetnek egy bank pénzügyi teljesítményére. Amikor a kamatkockázati kitettséget vizsgáljuk, azt is figyelembe kellene venni, hogy a múltbeli kamatlábak milyen hatással lehetnek a bankjövőbeli teljesítményére.

Különösen azok az instrumentumok, amelyeket naponta nem áraznak át, a múltbeli kamatmozgások következményeként ún. beépített nyereséget illetve veszteséget tartalmazhatnak Pl ha egy hosszú lejáratú, fix kamatozású hitelt olyankor helyeztek ki, amikor a kamatlábak alacsonyak voltak, a forrásokat viszont magas kamatlábakon kell megújítani, akkor egy ilyen eszköz tulajdonképpen a lejáratáig „megcsapolhatja” a bank jövedelmét. 3. GAP – ELEMZÉS A gap-elemzéssel a kamatlábkockázat jövedelemre gyakorolt hatását lehet becsülni, számszerűsíteni. A bankok eltérő mérete miatt a nettó kamatjövedelem (NII) nem alkalmas az egyes bankok jövedelmezőségének összehasonlítására, ezért a nettó kamatjövedelmet az összes eszközök (mérlegfőösszeg), vagy a jövedelemtermelő eszközök arányában fejezik ki. Az így kapott mutatót nettó kamatrésnek, illetve nettó kamatmarzsnak (NIM=NII/ jövedelemtermelő eszközök) nevezik. NII-t és

a NIM-t befolyásoló tényezők: - kamatlábak változása - a mérleg főösszeg változása - az eszköz-forrás portfolió összetételének változása Ahhoz, hogy kimutassuk a tényezők egyikének hatását a nettó kamatjövedelemre, a másik két tényezőt állandónak kell tekinteni. Mivel azt kívánjuk mérni, hogy a kamatlábak változása milyen hatást gyakorol a bank nettó kamatjövedelmére, ezért azzal a feltételezéssel élünk, hogy mind a MFÖ, mind a mérleg összetétele változatlan. 1 A kamatkockázati kitettség mérése: Miközben a piaci kamatlábak folyamatosan változnak, a bankok hosszabb- rövidebb időre rögzítik a kamatlábaikat. Valójában még a változó kamatozású instrumentumok esetében is a kamatozási periódus idejére a kamatlábak rögzítettnek tekinthetők. Ha egy adott időszakon belül átárazásra kerülő eszközök és források volumene eltér egymástól, a banknak a kamatlábváltozás szempontjából nyitott

pozíciója van. A kamatlábkockázat a bankok nyitott pozíciójához kapcsolódik A nyitott kamatpozíció becslésére, és annak a számszerűsítésére, hogy adott kamatlábváltozás következtében milyen irányban és milyen mértékben változik a bank nettó kamatjövedelme, az ügynevezett rés-elemzés, vagy más néven gapelemzés a legegyszerűbb módszer. Gap-elemzés menete: • Időintervallumokra bontott lejárati/átárazási tábla készítése • Eszközök és források besorolása kamatérzékeny és nem kamatérzékeny csoportokba • Rés (gap) meghatározása Forint rés = Kamatérzékeny eszközök - kamatérzékeny források GAP = RSA RSL A forintrés, lévén abszolút nagyság, nem alkalmas arra, hogy az eltérő méretű (mérleg főösszegű) bankok kamatérzékenységét összehasonlítsuk. Ilyenfajta összehasonlításra úgynevezett relatív résarányok alkalmasak Relatív résarány: TAGAP = forintrés /összes aktíva, vagy EGAP = forintrés/

saját tőke A relatív kamatérzékenység kifejezésének egy másfajta mérőszáma a kamatérzékeny eszközöknek a kamatérzékeny forrásokhoz mért aránya: Kamatérzékenységi arány: RSA / RSL Aktíva érzékeny bank: Forint-rés pozitív (RSA> RSL) Relatív rés-arány pozitív Kamatérzékenységi index (arány) RSA/RSL>1 Passzíva érzékeny bank: Forint-rés negatív (RSA< RSL) Relatív rés-arány negatív Kamatérzékenységi index (arány) RSA/RSL<1 Szakaszos és kumulatív rés: A kamatérzékeny aktívák és a kamatérzékeny passzívák közötti rés szakaszosan és halmozottan mérhető. A szakaszos rés a kamatérzékeny aktívák és a kamatérzékeny passzívák közötti különbséget a tervezési időszak egy adott szakaszában, míg a kumulatív rés hosszabb időszakot alapul véve méri. A kumulatív rés a szakaszos rések összege Természetesen, ha csak egy tervezési időszak van, akkor a szakaszos és a halmazati (kumulatív) rés

egybeesik. Rés, kamatlábak, jövedelmezőség A kamatlábak változásának a különböző réspozícióban lévő bankok nettó kamatjövedelmére és nettó kamatrésére kifejtett hatása az alábbi egyenletekkel írható le: ∆NII = GAP x ∆r ahol: ∆NII = nettó kamatjövedelem változása ∆ r = a kamatláb várható változása GAP = adott periódusra számított kumulatív rés ∆NIM = (GAP x ∆r)/EA ahol ∆NIM = nettó kamatmarzs változása EA = jövedelemtermelő eszközök 1 Rés, kamatlábváltozás és a nettó kamatjövedelem változása Rés Kamatláb változás Kamatbevétel változás Kamatkiadás változás Pozitív (+) Pozitív (+) Nettó kamatjövedelem változás növekszik növekszik > növekszik Növekszik csökken csökken < csökken Csökken Negatív (-) növekszik növekszik < növekszik Csökken Negatív (-) csökken csökken > csökken Növekszik Semleges (0) növekszik növekszik = növekszik Nincs

Semleges (0) csökken csökken = csökken Nincs A gap elemzés értékelése: A gap-elemzés alapvetően a kamatlábváltozások rövid távú jövedelmi hatására koncentrál, amely leginkább a negyedéves gap-ekkel ragadható meg. A kamatlábkockázat becslésének egyszerű és viszonylag jól áttekinthető módszere Számos gyenge pontja miatt azonban csak korlátozott mértékben alkalmas jövőbeli kamatjövedelmek változásának becslésére. •Előnye: az egyszerűség •Hátránya: - A bank mérlegstruktúráját változatlannak tekinti. (Feltételezi, hogy az adott időszakban lejáró eszközöket a bank megújítja és át is árazza) - Feltételezi, hogy a kamatlábváltozás azonos mértékben érinti mind az eszközoldali, mind a forrásoldali kamatokat, tehát a kamatmarzs időben állandó - Figyelmen kívül hagyja a kamatlábak közötti spread különbségeket, amelyek a piaci kamatlábváltozások következtében szintén változhatnak (báziskockázat)

- A hozamgörbe párhuzamos eltolódásával számol, vagy feltételezi, hogy a rövid és a hosszabb távú kamatok azonos mértékben változnak. - Nem veszi figyelembe a pénz időértékét - Pontatlan, mivel az eszközök és források egy részének az átárazási periódusokba történő besorolása becsléseken alapul. - Nem képes figyelembe venni a cash flow-k időzítésében bekövetkező olyan változásokat, amelyeket a kamatlábváltozások idéznek elő (pl emelkedő kamatlábak esetén adósok élnek az előtörlesztés lehetőségével és tartozásukat hamarabb fizetik vissza) - A legtöbb gap elemzés nem foglalkozik a nem kamatozó bevételek és kiadások változékonyságával, pedig az a bank folyó jövedelmével kapcsolatos kockázat egy potenciálisan fontos forrása. A kamatkockázat kezelése: • • Mikro szintű: egy adott eszköz vagy portfolió kamatkockázatának kezelése fedezeti ügylet kötése Makro szintű: a bank teljes kamatkockázatának

kezelése limitrendszer kialakítása abszolút érték relatív rés-arány veszteséglimit Az agresszív stratégia rés-kezelése Várható kamatlábváltozás Növekedés Megfelelő réshelyzet pozitív Csökkenés negatív Portfolió kiigazítás RSA növelése RSL csökkentése RSA csökkentése RSL növelése 1 4. A KAMATLÁBKOCKÁZAT PIACI ÉRTÉK SZEMPONTÚ MEGKÖZELÍTÉSE A kamatlábkockázat másik vetülete, a kamatlábváltozásoknak a bank piaci értékére gyakorolt hatása. Ennek a hatásnak a becslésére és számszerűsítésére az átlagos hátralévő futamidő (duration) elemzés a legelterjedtebb módszer. A kamatlábak változása következtében a fix kamatozású pénzügyi instrumentumok árfolyama (piaci értéke, jelenértéke) megváltozik. Az árfolyamok a kamatlábak változásával ellentétes irányban változnak, ill adott kamatlábváltozás nem egyformán érinti a különböző pénzügyi eszközök piaci értékét. A fix kamatozású

eszközök piaci értékére (árfolyamára) ható tényezők: •A piaci kamatláb változása •Az idő múlása •A kibocsátó (adós) hitelképességének változása Hátralévő átlagos futamidő (Duration): a pénzügyi eszközökből származó pénzáramlások esedékességi időpontjainak a pénzáramlások jelenértékével súlyozott átlaga. A duration jelzi, hogy adott eszköz mennyi idő alatt térül meg az aktuális piaci hozam mellett. n Ct Ahol: D = átlagos hátralévő D = t=1 n futamidő (év) t Ct = t-edik periódus pénzárama t n = a kötvény futamideje (év) t= 1 t = a pénzáram esedékessége (év) A duration főbb jellemzői: r = aktuális piaci kamatláb (hozam) 1. Ha az eszközből lejárat előtt pénzáramlás származik, D kisebb, mint a tényleges hátralévő futamidő 2. Ha egy eszközből a lejárat előtt nem keletkezik pénzáramlás, akkor a duration megegyezik a lejáratig hátralévő futamidővel.(Kamatszelvény nélküli kötvény

esetén D = tényleges futamidő) 3. Bármely portfolió D-je, a portfoliót alkotó eszközök D-jének súlyozott átlaga 4. Azonos lejárat esetén az alacsonyabb névleges kamatozású eszköz átlagos hátralévő futamideje a nagyobb 5. Két azonos futamidejű és névleges kamatozású eszköz közül annak nagyobb a D-je, amelynek alacsonyabb az elvárt hozama. 6. Azonos névleges kamatozású kötvények D-je a hátralévő futamidő hosszával csökkenő mértékben nő 7. A nagyobb D-jű eszközök vagy portfoliók piaci értéke adott kamatlábváltozásra érzékenyebben reagál Azaz nagyobb mértékben nő vagy csökken, mint a rövidebb átlagos hátralévő futamidejű eszközöké (portfolióké). ∑ (1 + r ) ⋅ ( t ) C ∑ (1 + r ) t Módosított duration (MD): Az eszközök piaci értékének kamatláb érzékenysége, azaz a kamatlábváltozás kockázata a módosított duration segítségével számszerűsíthető. MD azt jelzi, hogy a piaci kamatláb 1

százalékpontos változása esetén a kérdéses eszköz vagy portfolió piaci értéke hány %-kal változik a kamatláb változásával ellentétes irányban. MD = D (1 + r ) Volatilitás: a piaci kamatláb1% pontos változása esetén hány %-kal változik a kötvény árfolyama Duration, kamatlábváltozás, piaci érték változás: dPV dr = D⋅ (1 + r ) PV ahol: dPV = a piaci érték (jelenérték) változása PV = a jelenlegi piaci érték dr = a kamatláb százalékpontos változása Az egyenletet a következő alakra hozhatjuk: dPV = MD x dr x PV A D ill. a MD segítségével megbecsülhető a bank szinte minden mérlegtételének kamatérzékenysége Azonban egy banknak nemcsak azt kell mérni, hogy milyen az eszközei és forrásai kamatérzékenysége külön-külön, hanem olyan 1 mutatóra is szükség van, amely a teljes bakmérlegről ad hasonló információt. A bank teljes eszköz- és forrásportfoliójának átlagos hátralévő futamidejéből ugyanis

meghatározható, hogy adott kamatlábváltozás milyen hatással lenne a bank saját tőkéjének piaci értékére. Duration-elemzés menete: Ahhoz, hogy meghatározhassuk a kamatlábváltozás hatását a bank saját tőkéjére, meg kell határozni mind a mérleg eszközoldalának, mind a mérleg forrásoldalának a D-jét. A bank teljes eszköz- vagy forrásportfoliójának D-je a portfoliót alkotó eszközök és források D-jének súlyozott átlaga. Ha kiszámítottuk az eszközök és források D-jét, akkor az eszközök és a források piaci értékének változásából meghatározhatjuk a saját tőke piaci értékének a kamatlábváltozásból eredő változását. Az eszközök és források piaci értékének változása dr ⋅A (1 + r ) dr dL = DL ⋅ ⋅L (1 + r ) dA = DA ⋅ Ahol: DA = az eszközök duration-je, DL = a források duration-je, A = az összes eszköz L = az összes külső forrás A saját tőke piaci értékének változása: dE = dA – dL Az

egyenlet mindkét oldalát osztva A-val: dE dr  L = ⋅  DA − DL ⋅  A (1 + r )  A Duration gap (DG):Az eszköz- és a forrásoldal D-jének eltérése az un. Duration-réssel mérhető:  L DG = DA − DL ⋅    A bank saját tőkéjének (nettó vagyonának) változása: dE = DG ⋅ dE = dr ⋅A (1 + r ) dr ⋅ ( D ⋅ A − DL ⋅ L ) (1 + r ) A Duration-gap, kamatlábak, és a saját tőke piaci értéke Duration-gap (DG) Kamatláb Eszközök piaci értéke Pozitív (+) Pozitív (+) Negatív (-) Negatív (-) Semleges Semleges növekszik csökken növekszik csökken növekszik csökken csökken növekszik csökken növekszik csökken növekszik Források piaciSaját tőke piaci értéke értékének változása > > < < = = csökken növekszik csökken növekszik csökken növekszik Csökkenés Növekedés Növekedés Csökkenés Nincs Nincs 5. A GAP ÉS DURATION ELEMZÉS ÉRTÉKELÉSE Előnye: 1 Gyenge pontjai:

• A DG egy olyan mérőszám, amely a teljes eszköz- és forrásportfolió alapján egyetlen számba sűrítve ad információt arról, hogy a bank saját tőkéjének piaci értéke mennyire van kitéve a kamatlábváltozások kockázatának. • Csak a fix kamatozású és fix lejáratú eszközök és források esetében vannak konkrét adatok, minden más esetben becslésekre kell hagyatkozni, ami torzítást és bizonytalanságot visz a rendszerbe. Csak a kisebb és kevésbé komplex bankok esetében ad elfogadható becslést a saját tőke piaci értékének kamatkockázati kitettségére. Általában csak az újraárazási kockázatot tükrözi és nem foglalkozik sem a bázis kockázattal, sem a beépített opciókból adódó kockázattal. Az eszköz és forrás kategóriáknál átlagos duration-t használ (így a pozíciók valódi érzékenységét nem képes tükrözni) Az elemzés a piaci értékeken alapul (ezek nyilvántartása kevésbé elterjedt) A hozamgörbe

párhuzamos eltolódását feltételezi, vagyis azt, hogy valamennyi futamidőhöz tartozó hozam azonos mértékben változik. Azonban a hozamgörbék mozgása ritkán ilyen a valóságban A kamatlábak növekvő periódusában a rövid lejáratú kamatlábak rendszerint nagyobb mértékben emelkednek, mint a hosszú lejáratúak, és a kamatlábak csökkenő periódusában a rövid lejáratú kamatlábak általában jobban esnek, mint a hosszú lejáratúak. A konvexitás miatt csak kismértékű kamatlábváltozás esetén ad a D megbízható eredményt. A konvexitás abból adódik, hogy az árfolyam-hozam kapcsolat nem lineáris, ezért az árfolyam csökkenése kisebb, mint az árfolyam növekedése ugyanolyan abszolút értékű kamatlábváltozáskor. • • • • • • 1 9.) Mutassa be a kamatkockázat fedezésének technikáját határidős (forward, futures) és opciós típusú (cap, floor, collar) instrumentumokkal. Hasonlítsa össze a határidős és opciós

ügyletekkel történő fedezés hozam-kockázat jellemzőit! P11 Kamatlábkockázaton azt értjük, hogy a piaci kamatlábak változékonysága (volatilitása) miatt a bank nettó jövedelme és piaci értéke állandó ingadozásnak van kitéve. A kockázatmenedzsment az a folyamat, amely során a szervezetek, vállalkozások azonosítják a kockázati tényezőket, felmérik és kiértékelik a kockázati tényezőktől való függőséget (a kockázati kitettséget), meghatározzák a reagálás módját (a megfelelő cselekvési irányt), végül kezelik, és nyomon követik a kockázatokat. Annak eldöntését, hogy egy szervezet, bank hogyan reagáljon a kockázatra több tényező befolyásolja. Létezik néhány olyan módszer, ill alapstratégia, amelyet a szervezetek általában alkalmaznak. A kockázat elkerülésének főbb stratégiák a következők: • • • • • A kockázat elkerülése, A kockázat áthelyezése A biztosítás A diverzifikálás Kockázat

fedezése A Kockázat fedezése: a fedezés a kockázat csökkentésére irányuló művelet, angol elnevezése hedge. A fedezeti ügylet azon az egyszerű elven alapul, hogy egy kockázatot egy másik kockázat ellensúlyoz, kiegyenlít. A fedezeti ügylet éppen ezért egy zéró-összegű játék. A fedezeti ügyletek döntően a pénzügyi, ill piaci kockázatok területén használatosak A kamatkockázat csökkentésének főbb módszerei és eszközei: Hagyományos tradicionális módszerek - immunizáció (eszközök és források átlagos hátralévő futamidejének összehangolása) - eszköz-forrás portfoliók átrendezése: napi bankközi hitelek kiváltása egy vagy kéthetes bankközi hitelfelvétellel, a hitelállomány egy részének fix kamatozásúból változó kamatozásúvá történő átalakítása, a rövidebb lejáratú állampapírok lecserélése hosszabb lejáratúakra, v vagy fordítva. Származékos (derivatív) eszközök -olyan szerződések, amelyek

értéke valamely más, tőzsdei vagy tőzsdén kívüli termék árától, árfolyamától függ azaz abból származtatható. Három fő csoportja van: határidős ügylet opciós ügylet csereügylet (swap) Határidős Ügyletek: A határidős (termin) ügyletek: olyan eladási vagy vételi ügyletek, amelyek esetében az ügyletkötés időpontja, és a teljesítés időpontja elválik egymástól. • • A forward ügylet tőzsdén kívüli, nem szabványosított határidős ügylet A futures ügylet tőzsdei (szabványosított) határidős ügylet HATÁRIDŐS KAMATLÁB MEGÁLLAPODÁS (FORWARD RATE AGREEMENT, FRA): Kamatkockázat fedezése forward ügylettel A forward-ügylet tőzsdén kívüli, nem szabványosított határidős ügylet, valamely konkrét termék egy meghatározott jövőbeli időpontban, egy előzetesen rögzített áron történő vásárlásáról vagy eladásáról szóló megállapodás. A megállapodások egyik legfőbb előnye, hogy az összegek és a

lejáratok rugalmasan hozzáigazíthatók az ügyfelek igényeihez. A gyakorlatban az 1, 3, 6 éa12 hónapos forward ügyletek a legjellemzőbbek, ügylet azonban bármilyen lejáratra köthető, csak valamivel többe kerül, vagyis ilyenkor a bankok rosszabb árat (árfolyamot) ajánlanak ügyfeleiknek, mint a szokásos időtávokra kötött ügyletek esetében. A forward-ügyletek hátránya, hogy a testre szabott feltételek miatt nincs likvid piacuk, és emiatt a meglévő pozíciót nehéz a lejárat előtt egy ellenügylettel lezárni. A forward szerződésnek azonban egyszerűsége és hosszú múltja miatt kitűntetett szerepe van a pénzügyi instrumentumok között. 1 Ennek magyarázat, hogy a forward szerződés egy olyan alapvető „építőkocka”, amelyből a többi pénzügyi innováció, derivatív más, mint a forward szerződések különböző variációja. A határidős kamatláb megállapodás (FRA) olyan tőzsdén kívül kötött szerződés, amely

keretében a résztvevők előzetesen megállapodnak egy meghatározott összegű és lejáratú hitel egy adott jövőbeli időtartamra érvényes fix kamatlábra vonatkozóan. A határidős kamatláb megállapodás mind a befektető (hitelező), mind a hitelfelvevő számára lehetővé teszi a fix kamatlábakkal történő előzetes kalkulációt. A határidős kamatláb megállapodások rendkívüli népszerűsége a kamatkockázat kezelésében 1985-ben arra késztette a Brit Bankárszövetséget, hogy a kereskedés megkönnyítése érdekében meghatározzák és egységesítsék a szerződések legfontosabb elemeit. Egy FRA szerződés elemei a következők: - névleges (eszmei) tőke összege - FRA kamatláb - Referencia kamatláb - Elszámolási kamatláb - Az elszámolás időpontja A névleges, vagy eszmei tőke összege egyik fél számára sem jelent kölcsönvételi vagy kölcsön adási kötelezettséget, kizárólag csak a pénzügyi elszámolás alapjául szolgál. FRA

kamatláb az a szerződésben rögzített kamatláb, amelyet az FRA vevője fizet a kölcsön vett pénzösszegért, az FRA eladója pedig kap a kölcsönadott pénzösszegért. Referencia kamatláb az a kamatláb, amely bázisként szolgál a szerződés teljesítésének elszámolásakor. Pl az FRA szerződésekben gyakran használt referencia kamatláb a legrégebbi múlttal rendelkező LIBOR kamatláb (3 vagy 6 hónapos), az euró bevezetése óta az EURIBOR kamatláb (az euróövezet irányadó pénzpiaci kamatlába), vagy a hazai gyakorlatban a BUBOR kamatláb. A BUBOR-t a Budapesti Bankközi Forint Hitelkamatlábat 1996. augusztus 1-jén vezette be a magyar Fotex Társaság a Magyar Nemzeti Bank támogatásával és a BUBOR szabályzatát elfogadó kereskedelmi bankok közreműködésével. Az instrumentum néhány év alatt a hazai piacon a forinthitelezés első számú kamatbázisává vált. A BUBUOR jegyzései kezdetben egy- és három hónapos kamatokat rögzítette. A

lejáratok száma 1997 májusában bővült, amikor bevezették a hathónapos fixinget. Ez megteremtette a lehetőset, arra, hogy a hazai irányadó kamatláb a tőzsdei határidős kamatüzletek, valamint a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek (FRA, kamatswap IRS) és kamatopciók elszámoláséhoz is alapul szolgáljon.A magyarországi devizaliberalizáció, a teljes konvertibilitás szükségessé tette, hogy a BUBUOR a nemzetközi piacokon használatos érvénybe lépett a BUBOR jegyzésének és számításának új szabályzata. Ettől a naptól kezdve a londoni LIBOR mintájára 8 helyett 16 bank által közölt jegyzésekből elhagyják a négy-négy szélső értéket, majd a nyolc jegyzésből átlagot képeznek. A BUBUOR jegyzése a következő futamidőkre vonatkozik : overnight, egy hét, két hét, egy hónap, három hónap, hat hónap, kilenc hónap és egy év. Elszámolási kamatláb a referencia kamatlábnak az az értéke, amely az FRA megállapodás

teljesítésének időpontjában érvényes. Az elszámolás időpontja, az FRA futamidejének (a hitel futamidejének) első napja. Az FRA vevője hosszú (long) pozíciót foglal el. Vállalja, hogy kifizeti az FRA kamatlábat, vagy ami ezzel egyenértékű, az elszámolás időpontjában hitelt vesz fel a szerződésben rögzített FRA kamatlábon. Az FRA eladója rövid (short) pozíciót foglal el. Egyetért, hogy FRA kamatlábat kap, vagy ami ezzel egyenértékű, az elszámolás időpontjában kölcsönt nyújt a szerződésben rögzített FRA kamatlábon. Az FRA vevője (hitelfelvevő, adós) a kamatlábak emelkedésétől tartva, az FRA eladója pedig a kamatlábak csökkenésétől tartva keres kockázatfedezési lehetőséget. A határidős kamatláb megállapodás alkalmazható egyrészt a bankok saját kamatkockázatának fedezésére, másrészt a bankok kínálják azon ügyfeleik számára, akik kamatkockázatukat csökkenteni kívánják. Az FRA időbeli lefolyása

több szakaszra bontható, ezek a következők: - FRA futamidő, a hitel futamideje, a fedezni kívánt időszak (ált 3-12 hónap), Teljes futamidő (max 24 hónap) Előfutamidő az az időtartam, amely annak a periódusnak a kezdetéig van még hátra, amelyre a kamatlábkockázatot fedezni kívánják. Általánosan használatos jelölések pl 3X6, vagy 3X9 stb. Az első jelölést a szakmai zsargonban úgy olvassuk, hogy három hónap hat hónap ellenében, vagyis még egyszerűbben „három hat ellenében”. Ez azt jelenti, hogy három hónap múlva indul egy három hónapos futamidejű kölcsön, amelynek a kamatlábát a jelenben rögzítették. A második jelölés azt jelenti, hogy hat hónap múlva kezdődik egy három hónapos futamidejű kölcsön, aminek a kamatlábát a jelenben rögzítették. Az 1 FRA sajátossága, hogy az aktuális, vagy elszámolás napján érvényes kamatláb a referencia kamatláb két nappal korábban fixált értéke. Az FRA időbeli

lefolyása: Előfutamidő kezdete Referencia Kamatláb Fixing Előfutamidő Teljes futamidő FRA futamidő kezdete 2 nap FRA futamidő vége FRA futamidő Az FRA kamatlábak (árak) jegyzése a devizapiaci kamatlábakhoz hasonlóan, éves százalékos formában történik. Ez lehetővé teszi az FRA kamatlábaknak a piaci kamatlábakkal való összehasonlítását, és megkönnyíti az elszámolási napokon esedékes kifizetések kiszámítását. Az FRA árjegyzése (feltételezett referencia kamatláb 3 hónapos EURIBOR): 3 hónapra, 1 hónap múlva 3 hónapra, 2 hónap múlva Futamidő 1x4 2x5 3x6 6x9 FRA kamatláb % 3,66-3,7 3,71-3,75 3,76-3,8 3,81-3,93 Bank Vétel (bid) 3,66 elad Ügyfél Eladási (offered) 3,7 vesz Az ábra az árjegyző bank szempontjából mutatja be az FRA kamatlábak jegyzését. Látható, hogy a vételi és az eladási ár közötti különbség – ami a bank hasznát képezi- csak néhány bázispont. A marzs vagy spread nagyságát

befolyásolja a piaci likviditása, ill. az ügyfél hitelképessége Példánkban a bank 3,7%-os kamatlábon hajlandó az FRA szerződés eladójaként ügyletet kötni, míg a bank ügyfele 3,7%-os kamatlábat hajlandó fizetni egy olyan három hónapos futamidejű kölcsönért, amely futamideje egy hónap múlva kezdődik. Az FRA teljesítése az elszámolási időpontban az úgynevezett kompenzációs összeg egyik fél által a másiknak történő megfizetésével valósul meg. Az FRA tehát olyan szerződés, amelynek teljesítése készpénzes elszámolással történik Ha az elszámolási időpontban az aktuális referencia-kamatláb nagyobb, mint az FRA kamatláb, ez az FRA vevője számára kedvező, mert a piaci kamatlábnál alacsonyabb kamatlábat kell fizetnie a kölcsönért. Ha az elszámolás időpontjában érvényes referencia-kamatláb kisebb, mint az FRA kamatláb, az FRA eladója kerül előnyös helyzetbe, mivel a piaci kamatlábnál magasabb kamatlábon tud

kölcsönadni. Ha az aktuális referencia-kamatláb azonos az FRA kamatlábbal, egyik félnek sincs kompenzációs kötelezettsége. A kompenzációs összeg az aktuális referencia-kamatláb és az FRA szerződésben rögzített kamatláb különbözetének időarányos része az eszmei összegre vonatkozóan. Összegzés: Az elszámolás időpontja (settlement date), az FRA futamidejének (a hitel futamidejének) első napja. FRA vevője számára előnyös, ha az aktuális kamatláb > FRA kamatláb FRA eladója számára előnyös, ha az aktuális kamatláb < FRA kamatláb Egyik fél számára sincs előny, ha az aktuális kamatláb = FRA kamatláb Feltételezve, hogy az elszámolás időpontjában érvényes referencia-kamatláb nem egyenlő az FRA kamatlábbal, akkor az összefüggésből következik, hogy - A vevő kap kompenzációt, ha az aktuális referencia-kamatláb > FRA kamatláb - Az eladó kap kompenzációt, ha az aktuális referencia-kamatláb < FRA

kamatláb 1 A korábbi példát folytatva tételezzük fel, hogy a bank elad FRA szerződést 3,7%-os kamatlábon. Ha az aktuális: EURIBOR % FRA vevője FRA eladója (bank) 4,00 fizet 30 bázispontot 3,70 nincs fizetés 3,35 fizet 35 bázispontot Azt az összeget, amellyel az FRA szerződés egyik résztvevőjének kompenzálni kell a másikat, két lépésben tudjuk kiszámítani. 1. meghatározzuk az aktuális referencia-kamatláb és az FRA kamatláb különbségének az eszmei tőkére vonatkoztatott időarányos részét. Az általánosan elfogadott konvenció szerint az év napjait 360 nappal, az FRA futamidőt pedig a tényleges naptári napokkal vesszük figyelembe. Az elszámolás napján azonban nem ez az összeg kerül kifizetésre, hanem a kamatkülönbség jelenértéke. 2. Ki kell számítani a kamatkülönbözet jelenértékét A kamatkülönbözetet azért kell diszkontálni, mert a jogosult fél a kompenzációt már az FRA futamidő kezdetén megkapja,

míg a hitelkamatok fizetése a futamidő végén esedékes. A kamatkülönbség jelenértékének számítása során diszkontrátaként a teljesítés időpontjában érvényes referencia-kamatlábat használjuk. A bemutatott lépések képlet formájában: P = × N × (r – rFRA) × t 100 × 360 1 1 + r × (t / 360) Fizetendő összeg az elszámolás napján = kamatkülönbség összege x diszkonttényező N= eszmei (névleges) tőke r= referencia-kamatláb r FRA = FRA kamatláb t= FRA futamidő napokban FRA vásárlásával a befektető függetleníteni tudja magát a kamatlábak változásától. A jövőbeli kamatlába akár emelkedik, akár csökken, forrásköltségét az FRA futamidőre a szerződésben rögzített FRA kamatlábon (+kamatfelár) bebiztosította. A KAMATKOCKÁZAT FEDEZÉSE FRA-VAL (FRA-VAL FEDEZETT HITEL FORRÁSKÖLTSÉGE) Hozam vagy Finanszírozási Költség (r) FRA vevője kap kompenzációt A határidős kamatláb megállapodás alkalmas eszköz arra,

hogy a gazdaság azon szereplői, akik tevékenységük során kamatlábkockázatnak vannak kitéve, ezt a kockázatot kiiktassák. Amennyiben a kamatláb számukra kedvezőtlenül változik a jövőben, az FRA szerződés megkötésével kompenzációra jogosultak. Azonban ennek az az ára, hogy a kamatlábak számukra kedvező változása esetén nem élvezhetik az abból származó előnyöket, mivel ilyenkor náluk keletkezik kompenzációs kötelezettség. Az FRA tőzsdén kívüli ügylet, ezért a szerződés feltételeiben az eladók és a vevők egyedileg állapodnak meg. Ennek következtében nem alakulhat ki a másodlagos piacuk sem, továbbá az FRA szereplők közé nem iktatódik be elszámoló ház, ezért mindkét fél hitelezési, vagy ún. nem teljesítési kockázatnak van kitéve A KOCKÁZAT FEDEZÉSE KAMAT-FUTURES ÜGYLETTEL : 1 A futures szerződés szabványosított tőzsdei határidős ügylet. Valamely konkrét termék egy meghatározott jövőbeli

időpontban, egy előzetesen rögzített áron történő vásárlásról vagy eladásáról szóló megállapodás. A határidős szabványok összessége a kontraktus-specifikáció, vagy más néven terméklista. Ez tartalmazza, hogy milyen lejáratra, milyen kötésegységre, mekkora árlépésközzel lehet az adott határidős termékre üzletet kötni. Ezeket a szabványokat a tőzsdék határozzák meg, így többek között azt is, hogy mikor lehet először, és mikor lehet utoljára kereskedni. BÉT határidős szekciójában a következő kamat futures termékekre lehet üzletet kötni: - 1 és 3 hónapos BUBOR kamatláb, itt a minimális kötésegység 10 M Ft. 3 hónapos és 12 hónapos diszkont kincstárjegy és 3 éves magyar államkötvény Az ár-lépésköz az a százalékban és értékben is kifejezett legkisebb árváltozás, amely az egymást követő ajánlatoknál bekövetkezhet. A lejárattól függően megkülönböztetünk: - rövid lejáratú kamatláb

futures (pl 3 hónapos BUBOR, 3 hónapos EURIBOR, 3 hónapos DKJ hozama) - hosszó lejáratú kamatláb futures (pl 3 éves magyar államkötvény) Egy tőzsdei ügyletkötés megerősítését követően a tőzsdei elszámoló ház vagy más néven klíringház lép be az ügyletbe, olyan módon, hogy minden, a tőzsdén megkötött határidős szerződés vevőjével szemben eladóként, az eladóval szemben vevőként „viselkedik”. A tőzsdei elszámoló ház garantálja a megkötött ügyletek teljesülését Ennek legfőbb biztosítéka a letéti rendszer. Az ügylet megkötésének feltétele a kezdő letét, vagy alapletét befizetése a letéti számlára. A letét nagyságát a tőzsde határozza meg. Mivel az alapletét összege e kontraktus mértékének csak néhány %-a, így a futures ügyletek tőkeáttétele rendkívül magas. Emiatt a határidős ügyletek különlegesen magas kockázatú instrumentumoknak tekinthetők Az árfolyam kedvezőtlen alakulása esetén a

befektetésnek számító alapletét ugyanis rövid időn belül elveszhet, mivel nemcsak a nyereséget, hanem a veszteséget is a pozíció teljes névértékére vetítve számítják ki. Ezért az ügyleten a befektetett tőkéhez viszonyítva nagy nyereséget lehet realizálni, de nagy veszteséget is el lehet szenvedni. A futures ügyletek sajátos jellemzője a napi elszámolás, azaz, hogy minden egyes kerekedési nap végén a szerződést az aktuális piaci áron újra értékeli, és a nyerség vagy veszteség összegével korrigálják a befektető letéti számláját. A napi elszámolás következtében az ügyletek számviteli nyilvántartása egyszerűbb, a tőzsde számára csökken a nem teljesítésekből származó kockázat. Az alapletéten felüli összeget a befektető felveheti a letéti számlájáról A hitelezési kockázat csökkentése érdekében meghatároznak egy fenntartandó letétet, ami valamivel alacsonyabb az alapletétnél. Ha a letéti számla

egyenlege ez alá a szint alá süllyed, a befektetőt felszólítják, hogy a letéti számláját az alapletét szintjéig töltse fel. Ezt a plusz összeget változó letétnek nevezik Ha a befektető nem fizeti be a változó letétet, akkor a bróker egy ellenkező ügylettel lezárja a pozíciót. A rövid lejáratú kamat futures-ek árjegyzése is sajátos. Az árat általában árfolyamként, és nem kamatláb formájában jegyzik. Az árat 100 mínusz kamatlábként fejezik ki Ha pla határidős ár 93,52, akkor a 6,48%-os kamatlábnak felel meg A rövid lejáratú kamat futures-ek szokásos árjegyzési módjától eltér az 1 és 3 hónapos BUBOR árjegyzése, itt ugyanis éves hozamot jegyeznek százalékos formában. Fejlett pénzügyi piacokon a határidős árba foglalt kamatláb a piaci várakozása arra vonatkozóan, hogy milyen lesz a rövid lejáratú azonnali kamatláb színvonala a jövőben. A futures árakat az azonnali kamatlábakból származtatják, és az

elméleti határidős ár a következők szerint írható fel: Elméleti határidős ár = 100 – (elméleti forward / forward kamatláb * 100) Az egyenletben az az összefüggés fejeződik ki, hogy egy hosszabb lejáratú befektetést két időszakra felbontva, a két időszak együttes hozamának meg kell egyezni a szóban forgó befektetés hozamával. Lényeges, hogy a második periódus hozamát már a jelenben rögzítsük, különben kamatlábkockázatot vállalunk arra a periódusra. A KAMATLÁBKOCKÁZAT FEDEZÉSÉNEK LÉPÉSEI: • • • A jelenbeli pozícióikkal ellentétes határidős pozíció nyitása (a tervezett jövőbeni azonnali ügylet ellensúlyozására kötött határidős ügylet lehetőleg minél közelebbi helyettesítési viszonyban álljon a tervezett azonnali ügylettel). A határidős ügylet zárása egy ellentétes határidős ügylettel. A tervezett azonnali ügylet tényleges megkötése. Futures kötés vásárlása, hosszú (long) pozíció

létesítése: 1 A gazdaság azon szereplői, akik számára a kamatlábak csökkenése, azaz a jövőbeni árfolyamok emelkedése jelent kockázatot, ezt a határidős piacon futures kötés vásárlásával, azaz hosszú pozíció létesítésével fedezhetik. Futures kötés vásárlása, rövid (short) pozíció létesítése: A gazdaság azon szereplői, akik számára a kamatlábak emelkedése, azaz a jövőbeni árak, árfolyamok csökkenése jelent kockázatot, ezt a határidős piacon futures kötés eladásával, azaz rövid pozíció létesítésével fedezhetik. A futures ügyletek kockázat-hozam jellemzői (ha a mögöttes termék értékpapír): Szereplők Vevő (long pozíció) Eladó (short pozíció) Kamatláb nő veszteség nyereség Kamatláb csökken nyereség veszteség Báziskockázat: A bázis változásából adódó kockázat. Egy fedezeti szituációban a bázis a fedezendő termék azonnali árfolyama és a fedezésre használt termék határidős

árfolyama közötti különbség. A bázis abból adódik, hogy az azonnali és a futures árak nincsenek tökéletesen szinkronban egymással. A futures ügyletek standardizáltsága a másik fő oka annak, hogy nem sikerül mindig tökéletesen fedezni a kockázatot. A standardizáltság miatt csak néhány eszköz használható fedezési célra. Ebből következően: - A fedezett termék nem minden esetben feltétlenül azonos a határidős ügylet mögöttes termékével - A fedezni kívánt időszak nem minden esetben egyezik meg a fedezeti célra kiválasztott futures kontraktus lejáratával, és végül - A kockázatnak kitett pozíció nagysága és a futures kontraktusok mérete nem minden esetben illeszthető tökéletesen egymáshoz. Mivel a gyakorlatban tökéletes fedezés ritkán érhető el, ezért célként az optimális fedezés elérése tűzhető ki. Az optimális fedezeti arány elérésének két fő összetevője van: - A futures ügylet alapjául szolgáló

termék kiválasztása - A futures ügylet lejáratának kiválasztása A KAMATKOCKÉZTA FEDEZÉSE OPCIÓKKAL ÉS OPCIÓS TÍPUSÚ DERIVATÍV ESZKÖZÖKKEL Az opciók fogalma és főbb típusai •Az opciós ügyletek sajátossága: a szerződő felek egy termék feletti rendelkezési jog adásvételére kötnek üzletet. •Az adásvételi jog tárgya lehet: részvény, kötvény, deviza, kamatláb futures stb. •1973-ig egyedi, „testre szabott” (tailor made) ügylet •1973 megnyílik a Chicagó-i Opciós Tőzsde (Chicago Board Option Exchange, CBOE) •Új dimenzió: a volatilitással való kereskedés Az opciók rendszerezésének szempontjai • Az opciós jog érvényesítésének ideje amerikai típusú európai típusú • Az opcióba foglalt rendelkezési jog tartalma • vétel (call) eladás (put) Az opcióval történő kereskedés helye tőzsde tőzsdén kívül (OTC) A vételi opció szereplői és pozícióik: • Vevő (buyer) jogosult • Long call

pozíció • Vételi jog a kötési áron • Eladó, kiíró (writer) kötelezett • Short call pozíció • Eladási kötelezettség a kötési áron Az opciókkal kapcsolatos fogalmak jelölése: 1 vételi (call) opció ára (option price, option premium): C eladási (put) opció ára: P kötési árfolyam (exercise price, strike price): E esedékesség (lejárat): expiration date aktuális( prompt, spot) árfolyam (spot price): S A vételi opció vevőjének (long call) nyeresége-vesztesége: Nyereség S-(E+C) C S árfolyam E+C E A vételi opció eladójának (short put) nyeresége-vesztesége: Nyereség C E Veszteség E+C S árfolyam Az eladási opció vevőjének (long put) nyeresége-vesztesége: Nyereség E Veszteség P S árfolyam E-P Az eladási opció eladójának (Short put) nyeresége-vesztesége: Nyereség P Veszteség E S árfolyam E-P Az opciók értékelése: • Az opciók értékelése (árazása) komplex feladat 1 • • • • •

A kötési árfolyam rögzített A piaci szereplők várakozásának változását (az opciók iránti kereslet-kínálat ingadozását) az opciós díj (prémium) nagyságának változása tükrözi Az opciók elméleti ára matematikailag kalkulált ár korrekt érték (fair value), ha az ügyletkötés időpontjában NPV = 0 Az opciók árának összetevői lejárat előtt Belső érték (intrinsic value) Külső érték (idő érték) (time value) az azonnali lehíváskor képviselt érték az opciós prémium és a belső érték különbsége Az opció belső értéke az eszköz promt ára és a kötési árfolyam függvényében: Megnevezés Ha S > E Belső érték Call opció Put opció S-E 0 Az opció vevője számára in-the-money pénzszerző, nyereséges out-of-money pénzvesztő, veszteséges Ha S < E Belső érték 0 E-S Az opció vevője számára out-of-money Pénzvesztő, veszteség in-the-money Pénzszerző, nyereséges Ha S = E Belső érték S–E=0

Az opció vevője és eladój at-the-money pénzénél van E–S=0 at-the money pénzénél van Call opció belső értéke lejáratkor az aktuális piaci árfolyam függvényében: c 0 E S Az időérték prémium a lejáratig hátralévő idő függvényében: 9 4 1 0 Lejáratig hátralévő idő (hónap) Az opció árára ható tényezők: 1 Növekedés a tényezőben (a többi tényező változatlan) Az eszköz spot árfolyama Kötési árfolyam A lejáratig hátralévő idő (amerikai opció) Az eszköz árának (hozamának) becsült volatilitása Kockázatmentes kamatláb(rövid lejáratú) Kuponráta (a kötvény névleges kamata) Call opcióra gyakorolt hatás Növekedés Csökkenés Növekedés Növekedés Növekedés Csökkenés Put opcióra Csökkenés Növekedés Növekedés Növekedés Csökkenés Növekedés Volatilitás •Fogalma: a piaci változók (árak, árfolyamok, hozamok, kamatlábak) ingadozásának mértékét kifejező szórás jellegű mutató

•Jövőbeli volatilitások becslése Múltbeli (historikus) adatokból Opciók árából visszaszámított (implied) Az opció kockázatai : Delta = Változás az opció árában Változás a mögöttes eszköz árában Gamma = Delta változása Mögöttes eszköz árának változása Théta = Az opció árának változása A lejáratig hátralévő idő csökkenése Vega = Az opció árának változása A hozam volatilitásának 1% - os változása Az opciók értékelése : • • • • • Az opciók értékelése (árazása) komplex feladat A kötési árfolyam rögzített A piaci szereplők várakozásának változását (az opciók iránti kereslet-kínálat ingadozását) az opciós díj (prémium) nagyságának változása tükrözi Az opciók elméleti ára matematikailag kalkulált ár korrekt érték (fair value), ha az ügyletkötés időpontjában NPV = 0 Cap, floor, collar megállapodások: •Opciós jellegű kamatderivatívák •Tőzsdén kívül (OTC

piacon) forgalmazott eszközök •Rugalmasan igazíthatók a piaci szereplők igényeihez •A kamatlábak kedvezőtlen irányú változásának hatását ellensúlyozzák, a kedvező irányú változásból profitálhat az ügyfél Cap (sapka, kamatplafon) megállapodás: Előre fizetett díj (prémium) ellenében garantálja egy változó kamatozású hitel adósának, hogy meghatározott időtartam alatt, a hitel kamata egy előre rögzített (maximális) kamatszintet nem fog meghaladni. A cap pozíciók hozam-kockázat jellemzői: 1 Cap vevője: kockázata a kamatlábak emelkedése, egyszeri díj ellenében csökkentheti a kamatkockázatát, nyeresége: elméletileg korlátlan, vesztesége: max. a kifizetett díj, Cap eladója: díj ellenében átvállalja a kockázatot, nyeresége: max. a kifizetett díj, vesztesége: elméletileg korlátlan A cap szerződés elemei: referencia kamatláb (r): LIBOR, EURO LIBOR, EURIBOR, BUBOR, a kamatláb megállapított felső határa

(kötési kamatláb, strike rate), szabadon megválasztható, a megállapodás hossza (futamidő, T), az alapüzlet futamidejéhez igazodik, általában 2-10 év, eszmei tőke (notional principal amount, N), a kamat-megállapítás gyakorisága: (3 vagy 6 hónap) az összehasonlítási időpontok: (roll-over), (spot értéknap, a szerződéskötés időpontja + 2 banki munkanap), a prémium ( P): a piaci helyzettől függően, a prémium fizetésének módja: a szerződés megkötésekor egyszerre, előre fizetendő, esetleg évente utólagosan Cap megállapodás működési mechanizmusa : •Ha aktuális referencia kamatláb > kötési kamatláb, az eladó kompenzációt fizet •Ha az aktuális referencia kamatláb = kötési kamatláb, nincs kompenzáció • Ha az aktuális referencia kamatláb < kötési kamatláb, nincs kompenzáció A kompenzáció összege: Kompenzáció = Eszmei tőtő ⋅ ( referencia kamatláb - cap kamatláb) ⋅ kamatperiódus napjai 360 ⋅ 100

Cap prémiumok jegyzése: Cap kondíciók (bázis: 6 hónapos EURÓ LIBOR) Futamidő (év) 3 év 5 év 10 év Kamatláb felső határa 6,00% 6,50% 33 – 42 23 – 29 214 – 237 161 – 183 814 – 866 662 – 710 7,00% 15 – 20 122 – 141 535 – 582 A cég finanszírozási költsége cap nélkül és cap vásárlással: Cap nélkül: aktuális referencia kamatláb + hitelkockázati felár Cap vételével: aktuális referencia kamatláb + hitelkockázati felár + cap prémium évesített kamatlába, de maximum: kötési kamatláb + hitelkockázati felár + cap prémium évesített kamatlába Effektív finanszírozási költség cap vételével: r% (Kamat + prémium) Cap % Cap % referencia kamatláb Cap és a swap összehasonlítása: Swap vevője: változó kamatot fix kamattá alakítja, növekvő kamatlábak esetén profitál a fedezeti ügyletből, csökkenő kamatlábaknál veszít (ez a kockázatcsökkentés ára) 1 Cap vevője: csak felülről limitálja a

kamatköltséget, csökkenő kamatlábakból profitál, a kamatköltség behatárolásának ára a prémium Cap és a swap közötti választás. Függ: • A jövőbeli kamatlábak várható (becsült) emelkedésétől, • A cég kockázatviselő készségétől és képességétől, • A bebiztosítás költségétől A floor megállapodás: előre fizetett díj (prémium) ellenében garantálja a befektetőnek, hogy valamilyen referencia kamatlábhoz kötött változó kamatozású eszközének hozama meghatározott időtartam alatt, egy előre rögzített minimális szint alá nem fog csökkeni. A floor pozíciók hozam-kockázat jellemzői: Floor vevője: kockázata a kamatlábak csökkenése, egyszeri díj ellenében csökkentheti a kamatkockázatát, nyeresége: elméletileg korlátlan, vesztesége: max. a kifizetett díj, Floor eladója: díj ellenében átvállalja a kockázatot, nyeresége: max. a kifizetett díj, vesztesége: elméletileg korlátlan Floor megállapodás

működési mechanizmusa: • Ha aktuális referencia kamatláb < kötési kamatláb, az eladó kompenzációt fizet • Ha az aktuális referencia kamatláb = kötési kamatláb, nincs kompenzáció • Ha az aktuális referencia kamatláb > kötési kamatláb, nincs kompenzáció A befektető hozama floor nélkül és floor vásárlásával: Floor nélkül: aktuális referencia kamatláb – banki marge Floor vételével: aktuális referencia kamatláb – banki marge - floor prémium évesített kamatlába, de minimum: kötési kamatláb – banki marge – - floor prémium évesített kamatlába A befektetés effektív hozama floor vételével: reff % Kamat - prémium floor % floor % referencia kamatláb Collar (gallér) megállapodás Cap és floor kombinációja •Kockázatkezelésre a hitelfelvevők és befektetők egyaránt használhatják •A kamatláb egy meghatározott sávban ingadozhat •Rövidtávon csökkenthető a bebiztosítás költsége Összefüggés a

cap és floor értéke és a kamatlábak változása között: A megállapodás értéke Short cap Long cap Short floor Long floor ha a kamatláb emelkedik csökken nő nő csökken esik nő csökken csökken nő Cap és floor megállapodások árazása: •Cap és floor megállapodás opciós jellegű •Árazása az opciók árázásához hasonló feladat •Black-Scholes modell kevésbé alkalmas (részvényopciók árazására dolgozták ki) 1 •A kötvények értékelési problémák, ha: a kibocsátónak vagy a befektetőnek opciója van a névérték lejárat előtti visszafizetésének módosítására a kuponráta nem fix, hanem változó a befektetőnek opciója van, hogy a kötvényt részvényre cserélje Opciós lehetőséget tartalmazó kötvények értékelése: •Módszerek: Binomiális Monte Carlo szimuláció •A módszerek közös jellemzői - feltételezik, hogy statisztikai eljárás állítja elő a kamatlábak lejárati szerkezetét (hozamgörbét) -

alapelv, hogy nem hozhatók létre arbitrázs profitok A binomiális módszer jellemzői •Lehetővé teszi a kamatláb-mozgások bonyolultabb modellezését •A megállapodás időtartamára a jövőbeli kamatlábak szintjére és változékonyságára több változat dolgozható ki. A binomiális módszer feltételezései •A következő periódus kamatlába két lehetséges értéket vehet fel •A két érték bekövetkezésének valószínűsége azonos (50-50%) •Az egyes periódusok kamatlábai esetlegesen, véletlenszerűen alakulnak (lognormal random walk) első évi kamatlábak jelölése: r1,L = az alacsonyabb egyéves kamatláb egy év múlva, r1,H = a magasabb egyéves kamatláb egy év múlva, σ = az egyéves kamatláb feltételezett volatilitása r1,L és r1,H közötti kapcsolat: r1,H = r1,L(e2σ), ahol e a természetes alapú logaritmus alapja A második évi egyéves kamatlábak lehetséges értéke: r2,LL r2,HH r2,HL és r2,HL = r2,LL(e2σ) r2,HH = r2,LL(e4σ A

harmadik évi egyéves kamatlábak lehetséges értéke: r3,LLL, r3,HHL, r3,HLL és r3,HHH r3,HHH = r3,LLL(e6σ) r3,HHL = r3,LLL(e4σ) r3,HLL = r3,LLL(e2σ) 1 10.) Mutassa be swap ügyletek alkalmazásának lehetőségeit a kamatlábkockázat fedezésében Ismertesse a swap megállapodások főbb elemeit. Foglalja össze a bankok szerepét a swap piacon Mutassa be a swap árazásának menetét. Értelmezze a kamatswap kockázat-hozam jellemzőit P12 Swap-ügyletek fogalma és típusai Tőzsdén kívüli (egyedi) megállapodások, amelyben a résztvevők a jövőben egy előre meghatározott formula alapján kicserélik a pénzáramlásaikat. A pénzáramok cseréje vonatkozhat: 1 devizákra (devizacsere-ügyletek) 2 kamatfizetésekre (kamatcsere-ügyletek) Kamatcsere-ügyletek, (swap-ügyletek) Meghatározott eszmei tőkére vonatkozó kamatfizetések cseréje (azonos pénznemben) Alaptípusai: •Kupon swap „sima vanília” (plain vanilla): fix és változó kamatfizetések

cseréje A változó kamatozású eszköz hozamát valamilyen referencia kamatlábhoz kötik. A referencia kamatláb pedig lehet kincstárjegy, kötvény hozama, de legtöbbször a 3 és 6 hónapos LIBOR. •Bázis swap: eltérő referencia kamatlábakhoz kötött két változó kamatfizetés cseréje A swap ügyletek ésszerű gazdasági oka •Rugalmas eszköz a kamatfizetések átstrukturálására •Különböző piacokon működő vállalatokat, intézményeket kapcsol össze  nemzetközi piac kialakulása (globalizáció) Komparatív előnyök elmélete  Azt jelenti, hogy egy-egy pü-i intézmény vagy vállalat eltérő sikerrel jut hozzá az általa preferált forrásokhoz. Mindenki ott szerez forrást, ahol viszonylagosan olcsóbban tud hozzájutni A komparatív előny alapjául szolgáló kamatlábak: X váll Y váll Minőségi spread Tőkepiac (fix kamatláb) 9,5 % 11,5 % 2,0 % Pénzpiac (változó kamatláb) Libor + 0,25 % Libor 0,75 % Minőségi spread =

hitelképességi különbséget kifejező szám (hitelkockázati felár) X vállalat jobb hitelképességű, de Y-nak relatív előnye van a változó kamatú piacon. Példa: X vállalat felvesz fix kamatozású hitelt 9,5 %-on, Y cég pedig változó kamatozású hitelt LIBOR + 1%-on. Ezzel egyidejűleg vagy később egy swap ügylettel a kamatfizetési kötelezettségieket kicserélik. A swap-ügyletben X fizet Y-nak LIBOR-t, Y fizet X-nek 9-75%-ot. 1 Vállalat X Y Eredeti kamatfizetés Kamatbevétel a swapból Kamatkiadás a swapból Összesen: A vállalatok finanszírozási költsége Swap nélkül Swap alkalmazásával Megtakarítás - 9,50 % + 9,75 % - LIBOR LIBOR – 0,25 % -(LIBOR + 1%) + LIBOR - 9,75 % 10,75% LIBOR + 0,25 % LIBOR – 0,25 % 0,50 % 11,5 % 10,75 % 0,75 % Kamatkülönbözet a fix piacon (-) kamatkülönbözet a változó kamatozású piacon Összesen 2,00 0,75 1,25 A két fél összesített megtakarítása a hitelkockázati felárak közötti

különbség. A bankok szerepe a swap piacon: A bankok ügynökként és kereskedőként szerepelhetnek. Ügynökökként csak közvetítenek és jutalék ellenében  összehozzák a feleket,  kiszámítják a kamatokat, beszedik és kifizetik a kamatok nettó különbözetét  garanciát vállalnak a szerződésekért. Kereskedő bank (marketmaker) funkciója a tőzsdei elszámolóházhoz hasonló:  szerződő fele is annak a megállapodásnak, amit elad  mindegyik félnek csak a bankkal van kapcsolata és nem szükséges tudnia, hogy ki áll a swap másik oldalán  eladhatja a swap-ügylet egyik pozícióját anélkül, hogy a másikat eladta volna  partner nélküli (még nyitott) szerződések egy adott állományával dolgozhat (warehouse swap). Swap ügylet közvetítő (kereskedő) bank bekapcsolásával Változó kamatlábon fizető 9,50% Vétel Eladás 9,70% 9,80% X Bank LIBOR Nettó kifizetés: LIBOR - 0,20% Fix kamatlábon fizető Pénzügyi

közvetítő Y LIBOR Felár: 0,10% (a bank kockázatát fedezi) Nettó kifizetés: 9,80% + 1% = 10,8% Kamatfizetések Swap-pal és swap nélkül Eredeti kamatfizetés: - 9,50% - (LIBOR + 1%) Kamatbevétel a swapból: + 9,70% + LIBOR - LIBOR - 9,80% Kamatkiadás a swapból: Összesen: (LIBOR – 0,20%) 10,80% A vállalatok finanszírozási költsége: Swap nélkül: LIBOR + 0,25% Swap alkalmazásával: LIBOR – 0,20% Megtakarítás: 0,45% LIBOR + 1% 11,50% 10,80% 0,70% 1 A swap-ból származó nyereség forrása kamatkülönbözet a fix piacon (-) kamatkülönbözet a változó kamatozású piacon Összesen: 2,00 % 0,75 % 0,25 % X Y Bank 0,45% 0,70% 0,10% A swap piac kialakulása, és az ügyletek számának növekedése a kereskedelmi bankok aktív közreműködésének köszönhető. A kereskedelmi bankok tevékenységükből adódóan egyébként is elemzik a potenciális ügyfelek pénzügyi helyzetét, megfelelő háttérrel rendelkeznek a hitelezési döntések

meghozatalához, így különösen jó helyzetben vannak, hogy hatékony közvetítőként működjenek a swap-piacon. A kereskedő bekapcsolásával fix és változó ktg-ek is csökkenthetők:  az ügyfelek maguk is tudnák fedezni kamatkockázatukat, de így megspórolják a fedezeti ügyletek során felmerülő változó ktg-eket, bróker díjakat  a kereskedők sok ügyféllel rendelkeznek, nagy a portfoliójuk, így az ügyfelek egyedi kockázatai a portfolión belük ellensúlyozzák egymást. (természetes fedezés)  csökkentik az információs és tranzakciós költségeket, amelyeket az ügyfelek viselnének Swap ügyletek hozam-kockázat jellemzői Swap partnerek Változó kamatot fizető Fix kamatot fizető Kamatláb Csökken Nyereség Veszteség Nő Veszteség nyereség Pozíciók a swap ügyletben: Megnevezés Vevő (payer) Eladó (receiver) Fizet Fix kamatot Változó kamatot Kap Változó kamatot Fix kamatot Pozíció Long short A kamatswap pozíciók

értelmezése: Kétféle képpen lehet értelmezni. Egy swap ügylet felfogható, mint 1.forward megállapodások sorozata 2.az azonnali piacon vásárolt és eladott kamatozó kötvények csomagja 1. forward megállapodások sorozata Egy kamatcsere ügylet felfogható olyan fw megállapodások sorozataként, amelyeben a swap-ügylet fix kamatlába felel meg az FRA megállapodásban rögzített kamatlábnak. A két ügyletben elfoglalt pozíciók hozam-kockázat jellemzői: Partnerek Swap FRA Változó kamatot Eladó Fizető Fix kamatot Vevő fizető Kamatláb Csökken Nő Nyer Veszít Veszít Nyer Eltérések a két instrumentum között: - a forward megállapodások lejárata rövidebb időtávra terjed ki, mint a kamatcsere ügyleteké. Swap megállapodás akár 30 éves időtartamra is köthető, míg az FRA esetében az 1-2 éves időtáv gyakoribb. - A kamatcsere megállapodás az ügyletkötés szempontjából hatékonyabb eszköz, mivel lényegében egyetlen

ügyletkötéssel, a forward megállapodások sorozatával azonos kifizetéseket lehet létrehozni. Pl egy 5 éves futamidejű kamatcsere megállapodással – amelyben félévente kerül sor a kamatfizetésre – 10 db pénzáramlás, illetve kamatcsere jön létre. Ezzel szemben a forward megállapodások mindegyikét külön-külön meg kellene kötni - A swap piac likviditása 1981 óta rendkívül gyorsan nőtt, és ma már jóval nagyobb a likviditása, mint a forward piacé, különösen hosszabb lejáratok tekintetében. 1 2. Kamatozó eszközök „csomagja” az azonnali piacon Fix kamatot fizető (vevő, long pozíció) + változó kamatozású kötvény (eszköz) - fix kamatozású hitel, vagy kötvény (forrás) (long pozíció) (short pozíció) Változó kamatot fizető (eladó, short pozíció) - változó kamatozású hitel, vagy kötvény (forrás) + fix kamatozású kötvény (eszköz) (short pozíció) (long pozíció) A swap ügyletek árjegyzése

Sajátos. Az egyszerű kuponswap ügyletben, ahol fix kamatot cserélnek változóra, a swap kereskedő a fix oldali kamatot jegyzi a változó kamatláb, például LIBOR ellenében. A változó kamatlábat általában spread nélkül, a fix kamatlábat pedig a swap-ügylet lejáratával megegyező lejáratú állampapírok hozama plusz valamilyen adott bázispont értékeként szokás jegyezni. Tehát: Kupon swap árjegyzése • Fix kamatot jegyzik (bid, ask) alapja az azonos lejáratú államkötvény hozama + spread • Változó kamatláb (referencia kamatláb) spread nélkül („flat”) A swap ügyletek árazása Kiindulópont: a swap futamideje alatt, meghatározott számú, azonos pénznemben kifejezett cash-flow-k cseréje történik. Helyes árazás esetén, az ügyletkötés időpontjában a két cash-flow sorozat jelenértéke egyenlő.  (NPV = 0) Cél: meghatározni azt a fix kamatlábat, amely esetén NPV = 0. Az árazás lépései: • Jövőbeli egyperiódusos

kamatlábak becslése, • Változó kamatfizetések jelenértékének kiszámítása, • Meghatározni azt az annuitást, amely jelenértéke egyenlő a változó kamatfizetések jelenértékével, • Az eszmei tőkére vetített fix kamatláb kiszámítása. 1 11.) Ismertesse a bankok devizaárfolyam kockázatának főbb forrásait Értelmezze a nyitott devizapozíció és a kockázati kitettség közötti összefüggést. Mutassa be az árfolyamkockázat fedezésére használatos főbb származékos instrumentumokat (forward és futures ügyletek, deviza opciók, deviza swap-ügyletek). P13 BANKOK DEVIZAÁRFOLYAM KOCKÁZATÁNAK FŐBB FORRÁSAI Deviza: idegen pénznemre szóló követelés (leggyakrabban számlakövetelés) Devizaárfolyam: egy meghatározott devizának egy másik devizában kifejezett ára Árfolyamjegyzés: közvetlen (direkt): külföldi deviza ára hazai pénznemben, hazai devizában kifejezve. ( pl. 1€ = 242,30 Ft ) közvetett (indirekt): a hazai deviza

ára külföldi devizában kifejezve ( 100 Ft = 0,4127€) Mindkét jegyzéstípus esetén az a deviza, aminek 1 v 100 egységét fejezzük ki, a hivatkozási deviza vagy bázisdeviza, míg a másik deviza a hivatkozott, vagy jegyzett deviza. A jegyzett deviza tehát az, amelyet egy másik, a bázis deviza egy egységével tesznek egyenlővé, így az árfolyamváltozás során a nyereség/veszteség a jegyzett deviza pénznemében képződik. Devizaárfolyam: EUR/HUF = 241,4200 – 242,5800 Bázis deviza 1 EUR = 421,4200 jegyzett deviza – 242,5800 HUF EUR BID Geld Vételi EUR OFFER brief eladási HUF eladási HUF vételi Valutaárfolyam: EUR/HUF 236,6500 – 247,5500 big figure („fő adat”) pont (pips) : legkisebb egységnyi változás az árfolyamban Bid – offer spread (marzs): a vételi és eladási árfolyam különbsége, az árjegyző nyereségtartaléka. A spread a piaci likviditás jelzőszáma is, hiszen ha a bank úgy érzi, hogy könnyen tovább tudja adni

a vett devizát, ill. jó áron meg tudja vásárolni az eladott összegeket, szűkebb – azaz kisebb nyereségtartalékú – árat jegyez. Likvid piacon a spreadek kisebbek, kevésbé likvid piacon pedig nagyobbak. Így a spread az ár minőségének is a jelzőszáma, hiszen bármilyen irányban is érdekelt a bank az üzletkötés során, a szűkebb spread jó, a tágabb rossz. Devizaárfolyam kockázat és devizapozíció Devizaárfolyam kockázat: a piaci kockázat egyik formája. Befolyásolja: 1. devizaárfolyamok volatilitása (forint különböző devizákkal szembeni árfolyamának változékonysága 2. nyitott pozíció nagysága Nyitott pozíció akkor keletkezik, ha az eszköz/forrás oldalakon devizánként eltérő nagyságrendű tételek állnak. Irányát tekintve a devizapozíció lehet: • Hosszú / long pozíció • Rövid / short pozíció • Semleges / square pozíció. Hosszú (long) pozíció: adott devizából az eszközök (követelések) összege >

források (köt.) összege A feleslegtől a bank minél kedvezőbb áron szeretne megszabadulni, így a hosszú pozícióval birtokosa az árfolyam-emelkedésében érdekelt. Rövid (short) pozíció: adott devizából a források (kötelezettségek) összege > eszközök összege A hiányzó devizát a banknak meg kell vásárolnia, amit a legalacsonyabb áron szeretne megvenni, ezért árfolyamesésben érdekelt. Semleges (square) pozíció: az eszközök és források devizaneme adott időpontban megegyezik, így nincs árfolyamkockázat. 1 Semleges pozíció nyitott pozíció lezárásával érhető el. A hosszú pozíciót rövid (eladási) pozíció létesítésével, a rövid pozíciót hosszú (vételi) pozíció létesítésével lehet lezárni. Eredetét tekintve az árf. Kockázat lehet: Tranzakciós: forrása valamilyen üzlet, pl export v. import szerződés Az üzlet során a befektető devizát fizet és azt is kap Rövid kitettséget jelent, ellene fedezeti

célú határidős ügyletekkel lehet védekezni. Átértékelési: a mérlegben szereplő külföldi pénznemben fennálló eszközök és források átértékeléséből származik. Gazdasági kockázat: annak a kockázata, hogy a devizaárf-ok kedvezőtlen irányú változása miatt csökkenhet a vállalkozás versenyképessége. (Pl a hazai deviza erősödése a az exportőröknek rossz) Devizaügyletek elszámolási kockázata: az eladott devizát átadták, a vásárolt devizát nem kapják meg. Hitelkockázat: a bank nem tudja teljesíteni a deviza átadását, ami annak a feltétele, hogy megkapja az általa igényelt devizát. Likviditási kockázat: Nem tud eleget tenni devizaügyletének, pótlólagos forrásokat kell szereznie. A devizaárfolyam-kockázat prudenciális szabályozásának két eszköze: • Nyitott pozíciók limitálása A hitelintézeteknek az eszközökre, forrásokra és a mérlegen kívüli tételekre egyaránt ki kell számolniuk devizanemenként a

fennálló nettó hosszú v nettó rövid nyitott pozíciókat. Teljes nyitott pozíció: egyes külföldi pénznemekben fennálló és forintra átszámított, előjel nélküli nettó hosszú és nettó rövid pozíciók összege. A bankok kockázatvállalásuk függvényében tartanak nyitott pozíciót. A kockázati kitettség többféle nyitott pozícióval is mérhető. A nyitott pozíciók típusai:  bruttó nyitott pozíció: a teljes hosszú illetve rövid pozíciók abszolút értékének összege  nettó nyitott pozíció: a teljes hosszú és a teljes rövid pozíciók különbségének abszolút értéke,  „shorthand” pozíció: a teljes hosszú ill. rövid pozíciók közül a nagyobb abszolút értékű pozíció Az alkalmazott típus függ a devizák árfváltozása közötti korrelációtól. Ha ez tökéletes  nettó teljes pozíciót érdemes választani Ha nincs  bruttó teljes pozíciót érdemes választani Ha nem tökéletes  shorthand

pozíciót érdemes választani • Tőkekövetelmény előírása a nyitott pozícióra A devizaárfolyam kockázat kezelésére vonatkozó limitek: • Összevont banki nyitott pozíciót korlátozó limit • Egyes devizákban vállalható nyitott pozíció korlátozása • Egyes szegmensek, szervezetek limitei • Szervezeti egységeken belül személyre szabott limitek ÁRFOLYAMKOCKÁZAT FEDEZÉSÉRE HASZNÁLATOS FŐBB SZÁRMAZÉKOS INSTRUMENTUMOK Származékos pénzügyi instrumentum: olyan árualapú vagy pénzügyi eszközre vonatkozó. kereskedési célú vagy fedezeti célú határidős, swap, vagy opciós, ügylet, illetve ezek további származékai, amelyek a) teljesítése pénzben vagy más pénzügyi instrumentummal történik. b) értéke egy meghatározott kamatláb, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, illetve tulajdoni részesedést jelentő befektetés árfolyama, áru vagy pénzügyi eszköz ára, devizaárfolyam, árindex, árfolyamindex, kamatindex,

hitelmérték (bonitás) vagy hitelindex, illetve egyéb hasonló tényezők (mögöttesek) függvényében változik, c) a keletkezésekor nem vagy csekély mértékben igényelnek nettó befektetést más, hasonlóan piaci tényezők függvényében változó ügyletekhez (szerződésekhez) viszonyítva, d) pénzügyi rendezésükre előre meghatározott későbbi időpontban, illetve időpontig (a jövőben) kerül sor. Devizapiacok • A devizapiac fogalma: a pénzügyi piacok azon szegmense, ahol a különböző devizák adás-vétele (konverziója, átváltása) történik ( foreign exchange, forex, FX-piac) • A piacokon lebonyolított üzletek (konverziók) lehetnek: 1     azonnali vagy spot ügyletek, határidős ügyletek, opciós ügyletek és swap ügyletek. 1. Spot ügylet Fogalma: olyan konverzió, amely értéknapja az üzletkötést követő második munkanap Értéknap: az a naptári dátum, amikor az ügylet teljesítése, (a megfelelő számlák

terhelése és jóváírása) ténylegesen megtörténik ( az új tulajdonos a devizával ténylegesen rendelkezhet) Spot piac jellemzői: • gyors üzletkötés • nagy volumen • szűk bid-offer spread • folyamatosan változó árfolyam  kiemelkedő az áralakító szerepe, ezt az árat tekintik a „fair value”-nak, vagyis a reális piaci árnak. Ez a forward árak és opciós prémiumok alapja A spot ügylet használata: • Bankok (egymás közötti üzletkötések) • Rövid távú spekulánsok • Hosszú távú spekulánsok • Forward és opciós üzletkötők (árfolyamkockázat fedezésére) • Szintetikus FX swap vagy outright forward üzlet létrehozása • Banki ügyfelek tranzakcióihoz (export/import, hitelfelvétel, hiteltörlesztés) kapcsolódó spot konverziók 2. Határidős (forward/futures) ügyletek Határidős devizaügylet: minden olyan ügyletet, amely fő paramétereit (devizanem, mennyiség, árfolyam stb.) a szerződés megkötésekor

rögzítik, teljesítésére azonban csak valamely jövőbeli, spot értéknapon túli időpont(ok)ban kerül sor. A határidős ügylet lehet: feltétlen: itt a konverzió, illetve annak eredménye mindenképpen realizálódik. feltételes: itt a konverzió létrejötte valamilyen feltételhez kötött. Ilyen ügylet a devizaopció A feltétlen határidős ügyletek főtípusai: • forward (OTC piac) • futures (tőzsdei) Forward üzletek jellemzői A forward üzlet egy, a spot értéknapon túli, előre meghatározott jövőbeli értéknapon, előre meghatározott árfolyamon történő konverzió. Üzletkötés: a fő paraméterek szabadon alakíthatók (rugalmas) Elszámolás: kétoldalú Teljesítés: lejáratkor tényleges (fizikai) Hitelkockázat: nagy (csökkentése hitelkeretek felállítása, biztonsági letét) Pozíciók zárása: lejárat előtt nehéz Futures üzletek jellemzői A futures ügylet jogilag kötelezõ tõzsdei adásvételis szerzõdés. (A vevõnek az

adott jövõbeni napon meg kell venni, az eladónak pedig el kell adni az elõre kialkudott áron azt a pénzügyi eszközt, amelyre az ügylet szól.) Üzletkötés: standardizált köthető mennyiség (kontraktus; minimális kötés értékének a nagysága) lejáratok száma és időpontja (a tőzsdén egy naptári évben csak meghatározott számú és időpontú lejáratra lehet üzletet kötni.) - árjegyzés módja (Formailag jegyezhetik tizedes törtben vagy 1/32-ekben.) - teljesítés módja (Lehet tényleges, vagyis fizikai és készpénzes elszámolás.) Elszámolás: letéti rendszeren alapuló központi klíring Teljesítés: készpénzes Hitelkockázat: minimális (napi elszámolás, letéti rendszer) Pozíciók zárása: egyszerű (ellenügylettel) - 1 Határidős árfolyam: Határidős árfolyam: nem a piaci kereslet és kínálat vagy a jövőbeli árf. várakozások alakítják, hanem a kereskedők által matematikailag kalkulált árfolyam, elméleti

árcentrum, amelyek a spot árf és az üzletkötés tárgyát képező két deviza kamatkülönbözete alapján alakítanak ki. A határidős árfolyamot tehát befolyásolják: - a kötés napján érvényes spot árfolyam - a két deviza kamatlába ( a határidőre ügylettel azonos futamidőre). Határidős árfolyam számítása: F = határidős (forward) ár S = spot árfolyam rj = jegyzett deviza kamatlába az adott futamidőre rb = bázisdeviza kamatlába az adott futamidőre t = napok száma az adott futamidőben n = az év napjainak száma (360, vagy 365) Példa a határidős árfolyam számítására Március 7-én a bankközi piacon: Spot EUR/HUF árfolyam (értéknap: március 9.) HUF kamatláb 3 hónapra (92 napra) EUR kamatláb 3 hónapra (92 napra) F = 242,2500 ∗ F= S∗ 1 + rj ∗ t/n 1 + rb ∗ t/n 242,25 7,80% 3,12% 1 + 0,078 ∗ 92/360 1 + 0,0312 ∗ 92/360 F = 245,1244 Ft/EUR Az euró határidős árfolyama magasabb, mint a spot árfolyama. A deviza

határidős jegyzésének spot árfolyamtól való pozitív irányú eltérését prémiumnak, negatív irányú eltérését diszkontnak nevezik: • Ha a határidős árfolyam = spot árfolyam ( par) ( a két deviza kamatlába azonos) • Ha a határidős árfolyam > spot árfolyam prémium (az alacsonyabb kamatozású deviza határidőre erősebb) • Ha a határidős árfolyam < spot árfolyam diszkont (a magasabb kamatozású deviza határidőre gyengébb) A határidős árfolyamok jegyzése: A bankközi piacon a jegyzés ún. forward/swap pontok segítségével történik A forward pont: a forward és a spot ár különbsége (swapdifferencia) pontokban kifejezve. A forward és a spot ár különbsége (F – S) a két deviza kamatkülönbségének függvénye. Számítása: Spot árfolyam ⋅ Kamatdifferencia (% - ban) ⋅ Futamidő (nap) 360 ⋅ 100 2/A. Outright forward ügylet Fogalma: Olyan devizaváltás, amelyben a devizakereskedő és ügyfele ma, a

szerződéskötés időpontjában állapodik meg egy bizonyos mennyiségű adott deviza, meghatározott árf-on történő vételéről vagy eladásáról, a teljesítés időpontja azonban egy spot értéknapon túli, előre meghatározott jövőbeni értéknap. (spot értéknapon túli, előre meghatározott értéknapon, előre meghatározott árfolyamon történő konverzió (direkt vagy sima konverzió) Alkalmazása: - árfolyamkockázat csökkentése (fedezése) - spekuláció - arbitrázs 1 Árfolyamkockázat csökkentése outright forward ügylettel A legjellemzőbb esetek, ahol megpróbálják az árfolyam- és kamatkockázatot csökkenteni: • Importkifizetéshez szükséges deviza megvétele (kockázat a deviza erősödése, az import drágulása) • Jövőben befolyó export árbevétel eladása (kockázat a deviza gyengülése) • Külföldi devizában történt befektetés értékének védelme • Külföldi devizában felvett hiteltörlesztés nagyságának

rögzítése Előnye:Egyszerű, gyors, rugalmas Hátrányos: Ha az alapügylet nem teljesül, vagy az árfolyam kedvezően változik 2/B. FX swap üzlet Fogalma: két ellentétes irányú, különböző értéknapú konverzió egy adott devizaösszegre egy másik deviza ellenében. (egy üzlet, két konverzió, spot eladás és forward vétel, vagy fordítva) Az FX swap lényegében egy azonnali konverzió és egy azzal egy időpontban megkötött ellentétes irányú határidős ügylet. Főbb formái: - Tom/next: (első konverzió az üzletkötést követő nap, második konverzió a rákövetkező nap) - Spot/forward: (első konverzió spot értéknappal, a második konverzió később) - Forward/forward: mindkét konverzió spot értéknapon túl FX swap üzlet jellemzői: • Önmagában nem tartalmaz árfolyamkockázatot: nem változtatja meg a piaci szereplők devizapozícióját. A szereplők egyúttal eladnak, de rögtön vesznek is ugyanolyan mennyiségű devizát. Mivel az

árfolyam ismert, közömbös, hogy a swap futamideje alatt az hogyan változik. • Értelmezhető devizafedezet mellett nyújtott/felvett hitelkén: felfogható úgy is, hogy az ügyfél az egyik devizát a swap idejére megkapja hitelre, a másik devizát pedig zálogként elhelyezi a partnernél. • Mérleg alatti tétel (nem növeli a mérlegfőösszeget) • A piac nagyon likvid, ezért fontos finanszírozási eszköz Az FX swap árképzése: Megegyezik az outright forward ügyletével, itt is pontokan történik, viszont itt az árjegyző csak a forward pontokat mutatja be előre. Amennyiben ezután a hívó fél jelzi a szándékát, a spot ár meghatározása a jegyző fél előjoga FX swap üzlet használata: • Outright forward üzlet fedezése • FX pozíció időben történő előre/hátra görgetése • Napi likviditáskezelés • Fedezet melletti idegendeviza-kihelyezés • Fedezet melletti idegendeviza-felvétel 3. Devizaopció Devizaopció: a vevője

számára jogot (de nem kötelezettséget) jelent egy bizonyos mennyiségű deviza egy másik deviza ellenében történő vételére vagy eladására, előre meghatározott árfolyamon, előre meghatározott időpontban vagy időpontig. Minden devizaopció egyben call és put opció is, mert minden tranzakció az egyik deviza vételét és egyben egy másik deviza eladását is jelenti. A call opció vevője jogot szerez egy adott deviza megvásárlására. A put opció vevője jogot szerez egy adott deviza eladására. Az opció értéke: A devizaopció értékét alapvetően a következő négy faktor határozza meg: 1 • • • • Kötési ár (exercise price): az opció értéke a kötési ár és a mögöttes eszköz spot árának viszonyától függ. Minél magasabb a kötési ár – azonos lejárat esetén – annál alacsonyabb az uazon eszközre vonatkozó vételi (call) opció prémiuma. Kamatláb (interest rate): egy call opció értéke a kamatláb

függvényében növekszik. Call opció vételekor a befektető kisebb tőkebefektetéssel szerez jogot egy eszközre, mintha azt az azonnali piacon vásárolná meg. Az opciók csökkentik az eszközzel kapcsolatos finanszírozási költség haszonáldozatát. A kamatlábak emelkedésével az opciónak ez a jellemzője egyre értékesebbé válik, így az opció ára emelkedik. Volatilitás: egy opció ára a mögöttes eszköz árának volatilitásával növekszik, mivel az opció tökéletesen véd a kedvezőtlen irányú változások kockázatától. Az opció vevője sosem veszít többet, mint a kifizetett prémium Minél változékonyabb a mögöttes eszköz ára, annál nagyobb a várható nyereség az opción, így annál nagyobb a prémium. Lejárat ideje (time to expriration): egy opció értéke a lejárat, lehívás idejével növekszik. Két oka van A tőkeáttétel előnye idővel növekszik. Nő annak a lehetősége, hogy a mögöttes eszköz ára messze meghaladja a

kötési árat. Árfolyamkockázat fedezése opciókkal • Kifinomultabb stratégiát igényel, mint a futures - a fedezeti arány időben változik, míg futuresnél ez állandó - több lejárat és kötési árfolyam között lehet választani • A befektető kombinálhatja a futurest és az opciót. Opció esetén kedvező aszimmetrikus kockázat-hozam struktúra (de drágább)jellemző, míg a futures piacok nagyon likvidek (tranzakciós ktg alacsonyabb igaz) • Ha az árfolyamváltozás irányára nincs világos prognózis, akkor használhatja a devizaopciót, ha van, akkor a futures az olcsóbb kockázatcsökkentés. 4. Devizacsere, devizaswap currency swap A devizacsere egy adott devizában lebonyolított cash flow-sorozatnak egy másik devizában lebonyolított cash flowsorozatra történő kicserélése, az ügylet megkötésekor előre rögzített időpontokban, meghatározott időszakon át. FX swap és a currency swap összehasonlítása / különbségek FX Swap

Devizacsere Futamideje 1 évnél rövidebb Futamideje 1-10 év, vagy hosszabb Nincs külön kamatfizetés, a kamatkülönbséget a A tőkeösszegen kívül rendszeres kamatfizetések is lejáratkori árba építik be vannak, nincs szükség arra, hogy beépítsék a lejáratkori árfolyamba Különböző devizapiacokon komparatív előnnyel rendelkező ügyfeleket kapcsol össze. Névértéket a futamidő elején és végén is kicserélik A kamatfizetések időbeli ütemezése az ügyfelek igényeihez igazodva 1 12.) Mutassa be a banki tőke funkcióit, értelmezze a saját tőke, szabályozói tőke, gazdasági tőke fogalmát Foglalja össze a tőkemegfelelés követelményének fejlődését a Bázeli Tőkeegyezmények tükrében. Hasonlítsa össze a Bázeli Bizottság és az EU tőkekövetelményekre vonatkozó irányelveit! P14 A banki tőke elsődleges funkciója a bank stabilitásának erősítése. Ehhez olyan nagyságrendű tőke szükséges, amely a bank bukásának

valószínűségét elfogadható szintűre csökkenti. A hitelezési kockázatok súlya meghatározó egy bank kockázati profiljának kialakulásában. A szakirodalom szerint az univerzális bankok többségénél a gazdasági tőkeallokációs modellekben az összes kockázati tőkének 60-70%-a jut erre a kockázattípusra. A bankoknál a tőke belső allokálásakor a kockázatvállaló képességhez használható érték a gazdasági tőke. A gazdasági tőkét allokáló belső rendszerekben az egyes ügyletekhez, műveletekhez szükséges tőkét az ügylet, a művelet kockázata határozza meg. A bankok általában a hitelkockázatra, a piaci kockázatra és a működési kockázatra végeznek méréseket A tőkemegfelelés szabályozása, az első Bázeli tőkeegyezmény A kockázatkezelés és a banki szabályozás alapvető eszköze a tőkemegfelelési mutató. Ez a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság nevéhez fűződik. A Bizottság 1988-ban hozta nyilvánosságra a bankok

fizetőképességi arányszámára vonatkozó egyezményét. Az egyezmény célja az volt, hogy a bankok stabilitásának védelmében a nemzetközi piacokon aktívan tevékenykedő bankok részére megfelelő tőkekövetelményt írjon elő az általuk vállalt hitelkockázatok fedezésére. Az egyezmény közvetlen kapcsolatot teremt a hitelezési kockázat és a tőkenagyság között: a tőkekövetelményt a bankok kockázattal súlyozott eszközeinek 8%-ában határozta meg. A tőkeegyezmény alapvetően két ponton lépett túl az addigi gyakorlaton: − Egyrészt a bank biztonságos működése érdekében meghatározták a bankok szabályozói tőkéjének elemeit. A szabályozói tőkébe a saját tőkén túl egyéb tőkeelemek is beszámítanak. Ezzel határozottan különvált a bank szviteli saját tőkéje a bank biztonságos működését szavatoló szabályozói tőkétől. − Másrészt egységes számítási módot vezettek be a kockázattal súlyozott

mérlegfőösszegre. A tőkeegyezmény különböző súlyokat rendelt az eszközökhöz: minél nagyobb a súly, annál kockázatosabb az adott eszköz a bank számára. Szemléleti megújítást jelentett az a felismerés, hogy a bankok mérlegfőösszege nem tükrözi a teljes banki aktivitás terjedelmét, ezért nemcsak a mérlegen belüli, hanem a mérlegen kívüli tételeket is figyelembe veszi a tőkekövetelmény megállapításakor. Bázeli Bizottság és az EU tőkekövetelményeinek összehasonlítása Az egyezményben foglaltakat csak a „Tizek csoportjához” tartozó országoknak kellett alkalmazniuk, kizárólag a nemzetközi piacokon aktív bankcsoportokra. A Tizek csoportjába a következő országok tartoznak: Benelux országok, Franciaország, Németország, Olaszország, Svédország, Svájc, Nagy-Britannia, USA, Kanada és Japán. 1 Mivel az akkori Európai Unió tagállamainak számottevő része egyben a Tizek csoportjának is tagja volt, a bázeli

tőkeegyezmény nyomán 1989-ben megszülettek a hitelintézetek tőkemegfelelését szabályozó európai direktívák. Az egységes belső piac követelménye azonban szükségessé tette, hogy a közösségi szabályozás ne csak a nemzetközileg aktív bankcsoportokra terjedjen ki, hanem a tagállamokban bejegyzett vmennyi hitelintézetre. A 8%-os tőkekövetelmény az európai uniós szabályozásnak is alapkövetelményévé vált. Bár az európai direktívák ugyanazon az elven alapultak, mint a bázeli tőkeegyezmény, más fogalomrendszert alkalmaztak. A bázeli tőkeegyezményben használatos elsődleges és másodlagos tőke helyett az EU direktíva az eredeti saját alapok és járulékos saját alapok kifejezést alkalmazta. Az azonos elven számított mutatóra pedig a bázeli tőkeráta helyett a fizetőképességi ráta (szolvencia ráta) kifejezést használta. Az Európai Unióban a kockázati alapú tőkemegfelelést a piaci kockázatokra nézve közösségi szinten

már 1993-ban szabályozták (a bázeli tőkeegyezmény ekkor még nem terjedt ki a piaci kockázatokra). Ezzel a közösségi szabályozás elszakadt a tőkemegfelelési rátával történő méréstől, így a 8%-os fizetőképességi ráta nem egy általános fizetőképességi mutató, hanem a hitelkockázat minimum tőkekövetelményének meghatározására szolgáló arányszám. A bázeli tőkeegyezményt 1996-ban oly módon terjesztette ki a Bizottság a piaci kockázatokra is, hogy megtartotta a tőkerátán alapuló szabályozást – a piaci kockázat tőkekövetelményét 12,5-tel, a 8% reciprokával szorozták. Magyarországon 1992-től alkalmazták a mutatót, és 2000-ig, a kereskedési könyv bevezetéséig a tőkeszabályozás és a tőkemegfelelési ráta típusú értelmezését követte. A 2000 végén módosított hazai szabályozás a bázeli tőkerátánál alkalmazott megoldással ellentétben a devizaárfolyam-kockázat és a kereskedési kockázat minimális

tőkeszükségletét nem számították át az összeg 12,5-szörös felszorzásával az elvi korrigált mérlegfőösszegre, hanem az összeget levonták a szavatoló tőkéből. 2003. január 1-jétől a hitelintézetek tőkemegfelelésének és a szavatoló tőke számításának hazai módszertanában újabb módosítások történtek, a szabályozás az európai direktívában foglaltakat vette át. A törvényben foglaltak szerint a hitelintézetek szavatoló tőkéje alapvető, járulékos és kiegészítő tőkéből áll. 1. Alapvető tőkeelemek − Jegyzett tőke − Eredménytartalék − Lekötött tartalékból a fel nem osztható szövetkezeti vagyonrész − Általános tartalék − Általános kockázati céltartalék a korrigált mérlegfőösszeg 1,25%-áig − Eredménytartalék (ha pozitív) − Könyvvizsgáló által hitelesített mérleg szerinti eredmény, ha pozitív 2. Járulékos tőkeelemek − Osztalék-elsőbbségi (kumulatív) részvényekre jegyzett

és befizetett tőke − Értékelési tartalék − Alárendelt kölcsöntőke 3. Kiegészítő tőke − Kiegészítő alárendelt kölcsöntőke Szavatoló tőke: 1 + 2 + 3 A bázeli tőkeegyezmény kritikája A tőkemegfelelési mutató számításának elvét és módszerét a bevezetése óta érték kritikák, melyek a 90-es évek második felétől felerősödtek. A kritikák 3 fő területre összpontosultak: − Az alkalmazott kockázati súlyozás ellenére nem eléggé differenciáltan kezeli az egyes hitelkockázatot hordozó eszközök tőkeszükségletét, és így nem létesít közvetlen és szoros kapcsolatot a bank által vállalt hitelezési kockázatok és a tőkekövetelmény között. Ennek következtében a mutató alkalmazása révén megkövetelt tőke nagysága (szabályozói tőke) nem esik egybe a vesztességek fedezéséhez szükséges tőke (közgazdaságilag szükséges tőke) nagyságával. A szabályozási tőke és a közgazdaságilag szükséges

tőke akár nagyságrendekkel is eltérhet egymástól az adós kockázatának függvényében. A tőkemegfelelési mutató ugyanis a vállalati hiteleket 100%-os súlyozásúnak tekinti, függetlenül attól, hogy pl. egy tőzsdén jegyzett AAA besorolású vállalatról vagy egy tőkehiányos kisvállalkozásról van szó. − Az első tőkeegyezmény nem ismerte el a diverzifikáció portfolió szintű kockázatot csökkentő szerepét a hitelkockázat vonatkozásában. A mutató szempontjából egy jól diverzifikált portfolió és egy diverzifikálatlan portfolió egyenértékű. − A 8%-ot tapasztalatilag a legfejlettebb pénzügyi piacokkal rendelkező országok számára határozták meg minimum követelményként, így a 8% szabvánnyá válása nem feltétlenül biztosít kellő tőkefedezetet a fejletlenebb, kevésbé stabil és így sokkal volatilisebb pénz- és tőkepiacokkal rendelkező országok bankjai számára. 1 A második bázeli tőkeegyezmény A Bázeli

Bankfelügyeleti Bizottság 1999 júniusában tette közzé a hitelintézetek tőkemegfelelésére vonatkozó keretszabályozás felülvizsgálatával kapcsolatos első javaslatait. A Bizottság 2001 januárjában és 2003 áprilisában további javaslatokat terjesztett elő konzultációs célból. Végül 5 éves munka és számos kompromisszum eredményeként 2004 júniusában megszületett a hitelintézetek tőkekövetelményét harmonizáló, röviden csak Bázel II. néven emlegetett új nemzetközi tőkeegyezmény. A Bizottság az 1988-as tőkeegyezmény felülvizsgálatával egy olyan keretet kívánt kialakítani, amely tovább erősíti a nemzetközi bankrendszer megbízhatóságát és stabilitását. Az új szabályozás egyik fő célja a kockázatérzékenység erősítése volt. Ezt szolgálja az, hogy a kockázatok fedezését célzó minimális tőkeszükséglet számításához a bankok többfajta módszer között választhatnak. Az új bázeli szabályozás

végérvényesen szakított azzal a megközelítéssel, hogy a hitelintézetek tőkéjének elégséges voltát minden intézményre azonos mércével lehet mérni. Ehelyett olyan szabályozórendszer jött létre, amely erősíti az intézmények kockázat-tudatosságát, és fejlettebb kockázatkezelésére ösztönzi őket. A felülvizsgált keretszabályozás jelentős újítása, hogy a tőkeszámításoknál nagyobb mértékben támaszkodhatnak a bankok a saját belső minősítő rendszereik által nyújtott kockázati becslésekre, mint inputokra. A Második Bázeli Tőkekövetelmény szerkezete: − Első pillér: minimális tőkekövetelmények számítása − Második pillér: felügyeleti felülvizsgálati folyamat − Harmadik pillér: piaci fegyelmezés Első pillér: minimális tőkekövetelmények számítása A minimális tőkeszükségletet meghatározó kockázatok: − Hitelkockázat o Standard megközelítés o Belső mérésen alapuló megközelítés o

Értékpapírosítás, keretszabályozás − Működési kockázat − Piaci kockázat (kereskedési könyvi tételek) Az új tőkeegyezmény megőrizte az 1988-as tőkemegfelelési keretszabály kulcselemeit: − A szabályozó tőkét (szavatoló tőkét) − A kockázattal súlyozott eszközértéket − A 8%-os tőkemegfelelési ráta követelményét A szavatoló tőke számításában viszont az új bázeli megállapodás kisebb változtatást tett szükségesség. A hitelkockázat tőkekövetelményét belső minősítésen alapuló módszerrel meghatározó bankoknak a várható hitelezési veszteség összegét össze kell hasonlítani az elismert értékvesztések és céltartalékok összegével. Ha a várható veszteség nagyobb, mint az elismert értékvesztések és céltartalékok összege, akkor a különbség 50%-ával az alapvető tőkét, 50%-ával a járulékos tőkét csökkenteni kell. Ha a várható veszteség kisebb, akkor a többletet a kockázattal súlyozott

eszközértékek 0,6%-áig a szavatoló tőkéhez hozzá lehet adni. A tőkemegfelelés számszerűsítése azonban az új szabályozásban sajátos módszerrel történik. Ennek oka, hogy a Bázel II. egyezményben a minimális tőkeszükséglet számításának módszerei – kivéve a hitelkockázat standard módszerét – közvetlenül a tőkeszükséglet meghatározására irányulnak, az egyezmény viszont továbbra is fenntartja a megszokott 8%-os ráta követelményt. Az új egyezmény szerint a hitelkockázat minimális tőkekövetelményének meghatározásához a bankok számára választható eljárások: − A standard módszer − A belső minősítésen alapuló módszerek − Alapmódszer − Fejlett módszer Második pillér: felügyeleti felülvizsgálati folyamat A felügyeleti ellenőrzés azt szolgálja, hogy a felügyelő hatóság meggyőződhessen arról, hogy a bank tőkéjének nagysága összhangban van a vállalt kockázatokkal és a bank stratégiájával,

és ha a tőke nem biztosít kellő védelmet a vállalt kockázatokkal szemben, akkor korai felügyeleti beavatkozást tegyen lehetővé. A felügyeleti felülvizsgálati folyamat a kvalitatív tényezők elemzését hangsúlyozza. Ezek megragadására a Bizottság 4 alapelvet határozott meg: − A banki saját kockázat és tőkemegfelelés mérése − A banki belső eljárások felügyeleti felülvizsgálata 1 − Tőke a szabályozói minimumszint felett: a felügyelő hatóságoknak a bankoktól el kell várniuk, hogy a szabályozói szintnél magasabb minimumtőkével működjenek. − Felügyeleti beavatkozás: a felügyeleti hatóságoknak időben be kell avatkozniuk, hogy a tőkeszint minimum alá esését megakadályozzák, és gyors korrekciós intézkedéseket kell tenniük, ha a tőkeszintet nem tartják be, vagy nem pótolják. A Bázel II. tőkeegyezmény keretein belül 3 kockázati terület kezelésére a második pillér a legalkalmasabb Ezek a területek: −

Azon kockázatok kezelése, amelyeket az első pillér nem kezel megfelelően (pl. a nagykockázatok) − Az első pillérben figyelembe nem vett kockázatok (pl. stratégiai kockázat) − A külső kockázatok (pl. a ciklikusság kockázata) A négy alapelv meghatározásán túl a Bizottság kiemel néhány témakört, amelyek vizsgálatára a felügyeleti felülvizsgálati folyamat során külön figyelmet kell fordítani. Ezek a témakörök: − Banki könyv kamatlábkockázata − Működési kockázat − Hitelkockázathoz kapcsolódó stressz-tesztek − Nemteljesítés definíciója − Reziduális kockázat − Nagykockázatok kezelése − Értékpapírosítás témaköre Harmadik pillér: piaci fegyelmezés, nyilvánosságra hozatali követelmények A pillér megalkotásakor az volt az egyik vezérlő elv, hogy a piac fegyelmező ereje a minimum tőkekövetelményeket és a felügyeleti felülvizsgálati folyamatot kedvezően támogassa, elősegítve a másik két pillér

működését, céljainak megvalósulását. A nyilvánosságra hozatal fontos alkotóeleme a lényegesség. Lényegesnek minősül az az információ, amelynek hiánya vagy téves közlése megváltoztatja vagy befolyásolja a piaci szereplők döntéseit. Az információk nyilvánosságra hozatali gyakorisága egy év, nagyobb gyakoriságot a bankok és a felügyeletek is meghatározhatnak. A kötelezően közzéteendő információk köre 3 területre terjed ki: − Az alkalmazás hatóköre (konszolidációs kör, konszolidálás formája stb.) − A tőkeelemek és a tőkemegfelelés − A kockázati kitettség és kockázatkezelési rendszerek 1 13.) Ismertesse a hitelkockázat tőkekövetelmény számításának választható módszereit Mutassa be a hitelkockázat tőkekövetelmény számításának standard módszerét. Ismertesse a tőkekövetelmény számítás belső minősítésen alapuló módszereit, és alkalmazásuk feltételeit. P15 A hitelkockázat: annak a

kockázata, hogy a másik fél hitel-, halasztott pénzügyi teljesítés vagy más hiteljellegű jogviszonyból fakadó fizetési kötelezettségét nem tudja a szerződési feltételeknek megfelelően teljesíteni, amelynek révén az intézménynek vesztesége keletkezhet. Főbb típusai: • Ügyfélkockázat • Partnerkockázat • Kibocsátói kockázat • Országkockázat • Elszámolási kockázat • Bizományosi kockázat Várható veszteség: korábbi időszakok megfigyelései alapján várható. Általában könnyen számszerűsíthető, ezért a hitel árába bekalkulálható. Nem várható veszteség: alapja a piac olyan elmozdulása, aminek a bekövetkezése esetén a kalkulált kockázati felár már nem ad kellő védelmet a bank biztonságos működéséhez. Védekezés tőkefelhalmozással Hitelkockázat kezelésénél figyelembevett tényezők: Pozíciók korlátozása: egy ügyféllel v. ügyfélcsoporttal szembeni teljes kihelyezés összege  a veszteség

maximuma Védekezés: limitálás. Kárvalószínűségek csökkentése: kockázatmegosztás és biztosítékok megkövetelése  más ügyfelekre vagy más kockázatokra hárítják a hitelkockázatot Tőkemegfelelés: a nem várt veszteségek fedezetéül szolgál. Tőkemegfelelési mutató: min 8 % ISMERTESSE A HITELKOCKÁZAT TŐKEKÖVETELMÉNY SZÁMÍTÁSÁNAK VÁLASZTHATÓ MÓDSZEREIT Hitelkockázati modellek A hitelkockázati modellekkel kapcsolatos problémák: • Nehéz a hitelezés révén kockáztatott összeg számszerűsítése • A hitelezési veszteségek nem normális eloszlásúak • Portfolió szintű diverzifikálás hatásának kezelése Ismertebb modellek • KMV modell (a hitelek, mint opciók) • CreditMetrics • Credit Risk Plus CR+ KMV modell Nem teljesítési előrejelzéseket állít elő és aktualizálja azokat. A nem fizetés valószínűségét a vállalat tőkeszerkezetéből és az eszközérték volatilitásából vezeti le. A modell szerint

akkor következik be csőd, ha a hitel lejáratakor a kötelezettségek értéke meghaladja az eszközök értékét. Ez elsősorban a részvényesek korlátozott felelősségéből következik, hiszen megéri átadni a vállalatot a hitelezőnek, ha kevesebbet ér, mint a hitelek névértéke. Ugyancsak a részvényesek korlátozott felelősségéből vezethető le a modell alapja: a részvények, ill. hitelek opciós tulajdonsága. Tőkeáttétel esetén a részvények a vállalat eszközeire vonatkozó opcióként viselkednek, ahol a kötési árfolyam az adósság névértéke, az adósság pedig egy kockázatmentes kötvény és egy kiírt opció kombinációjaként határozható meg. Creditmetrics A CM-et 1997-ben vezette be J.P Morgan, amely a kockáztatott értékhez (value at risk, VAR) hasonló keretet ad a nem átruházható eszközök, mint pl a hitelek értékelésére és kockázatának becslésére. 1 A CM arra keresi a választ, h ha a következő év egy rossz

év, mennyit fog veszíteni a bank a hitelen vagy a hitelportfolión. Mivel a hiteleknek nincs likvid másodlagos piacuk, ezért sem a hitelek piaci értéke, sem a hitelek értékének volatilitása közvetlenül nem figyelhető meg. Bármely hitel esetében kiszámítható viszont egy hipotetikus piaci érték, illetve volatilitás és így egy VAR szám. A számításokhoz a következő információkat használják fel: - hitelfelvevők hitelképességi besorolására vonatkozó elérhető adatokat (credit rating) - annak a valószínűségét, hogy a rating a következő évben változni fog, - a nemteljesített hitelek megtérülési rátáit, - a kötvény vagy hitelpiacon kialakult spread-eket és hozamokat. CreditRISK PLUS (CR+) A CM modelltől két pontban különbözik. A CR+ a spread kockázatot inkább piaci kockázatnak tekinti, mint hitelkockázatnak, így kétféle állapot lehet: mulasztás és szerződésszerű teljesítés. A CR+ középpontjában a várható és nem

várható veszteség mérése áll, míg a CM a várható értékre és a várható érték nem várt változásaira összpontosít. A CM-nél a mulasztás diszkrét változó, a CR+-nál folytonos változó valószínűségi eloszlással. A CR+ minden egyedi hitelt úgy tekint, hogy kicsi a nemteljesítési valószínűsége, a nemteljesítési valószínűségek egymástól függetlenek. A nemteljesítés okát nem vizsgálja. Előnye, hogy minimális az input adatok igénye. Az adatok könnyen összegyűjthetők A hitelkockázati követelmények számítási módszerei Választható módszerek Standard módszer (standardized approach) Egyszerűsített standard módszer Belső minősítésen alapuló módszerek (Internal rating based approach) IRB alapmódszer Fejlett módszer MUTASSA BE A HITELKOCKÁZAT TŐKEKÖVETELMÉNY SZÁMÍTÁSÁNAK STANDARD MÓDSZERÉT A standard módszer az I. Bázeli Tőkeegyezményben (1988) szereplő módszer továbbfejlesztett változata Cél: •

• • • Tőkekövetelmény kockázatérzékenységének növelése Kockázatvállalással arányos tőkekövetelmény megszabása A módszer egyszerűségének megtartása differenciált kockázati súlyok alkalmazása Ami nem változik: • a kockázattal súlyozott eszközök értékének meghatározása • A kockázati súlyok hitelfelvevő kategóriák szerint meghatározása • mérlegen kívüli tételek kezelése Ami változik: • Állammal szembeni követelésnél nem OECD tagság, hanem külső minősítő az irányadó • Más eszközöknél is külső minősítő az alap, de azt felügyeleti hatóság kockázati súlyokká alakítja • Kockázati kategóriák száma nő: 20%, 50%, 100%, 150% 1 Külső minősítő intézmény minősítésének kockázati súllyá való átalakítása államok és központi bankok esetében: Pl. Standard&Poor’s Államok Kockázati minősítése súly AAA tól AA0% A+ tól A- ig 20% BBB+tól BBB-ig 50% BB+ tól B- ig 100%

B- alatt 150% Nem minősített 100% Exporthitel intézetek Kockázati Kockázati besorolás súly 1 0% 2 20% 3 50% 4-6 100% 7 150% Bankokkal szembeni követelések kockázati súlya: Két lehetőség: nemzeti felügyeleti hatóság dönt: • 1. A bankok besorolása az országénál eggyel alacsonyabb Kivétel: BB+ tól B- ig és minősítés nélküli 100%, Balatt 150% • 2. külső minősítő intézet besorolása szerint: bank besorolása lehet jobb is mint az országé, de nem lehet kisebb 20%-nál Nem központi kormányzati költségvetési intézmények (pl. önkormányzatok) súlyozása: • a két banki lehetőség választható, • független attól, hogy a bankokra melyiket alkalmazzák Vállalatokkal szembeni követelések súlyozása • Külső minősítő intézet minősítésén alapul • Felügyelet ettől eltérőt is engedélyezhet Vállalat minősítése Kockázati súly AAA tól AA- 20% A+ tól ABBB+ tól BB- ig B- alatt 50% 100% 150% Nem

minősített 100% Lakossággal szembeni követelések kockázati súlyai • Kisösszegű kihelyezés: 75% • Lakóingatlannal fedezett követelés: 35% • Kereskedelmi ingatlannal fedezett követelés: 100% (kivételesen 50%) Lakóingatlannal és kereskedelmi ingatlannal fedezett követelések kockázati súlyai • Lakóingatlannal fedezett követelések kockázati súlya: 35 % (a felügyeleti hatóságok ellenőrzik a prudenciális feltételek teljesülését, fel is emelhetik a 35 %-ot) • A kereskedelmi ingatlannal fedezett követelések kockázati súlya: 100%. Kivételes esetekben 50% Lejárt hitelek kockázati súlya 90 napon túl lejárt hitelek: • ha az elszámolt értékvesztés kevesebb, mint 20% - 150% • ha az elszámolt értékvesztés több, mint 20% - 100% Mérlegen kívüli tételek Konverziós faktorok segítségével alakíthatók át hitel-egyenértékesekké. A súlyok 0-100 % között változnak, felső határ nincs. Kockázatcsökkentési technikák a

standard módszerben Az új szabályozás szerint elismert kockázatcsökkentő eszközök: 1 • Biztosítékok • Garanciák • Hitelderivatívák, nettósítási megállapodások Kockázatcsökkentő eszközök elismerésének feltételei: • Jogi biztonság és érvényesíthetőség • Megfelelő jogi dokumentáció (belső szabályzatok, stb.) Egyszerűsített standard módszer • Mellőzi a minősítő ügynökségek általi besoroláson alapuló súlyozást • Államok és jegybankok kockázati súlyozása az export-hitel biztosítók minősítésén alapul • Hitelintézeteket és a közszféra intézményeit az országkockázatnál eggyel rosszabb kategóriába sorolják • Vállalkozások kockázati súlya 100% • Lakosság súlyozása azonos a standard módszerrel Kockázatcsökkentési technikák - „helyettesítési” elvre épül; - legalacsonyabb kockázati súly 20 % - az elismerés feltétele: - a biztosíték és a kockázatvállalás futamideje

megegyezik - biztosíték újraértékelése legalább félévenként megtörténik Komplex standard módszer - kockázatcsökkentő hatás a biztosítékok készpénz-egyenértékesének elvére épül - a kockázatvállalást és a biztosíték értékét ún. haircut-ok segítségével korrigálják; - a módosított értékek különbségét a kockázatvállalásra vonatkozó súllyal súlyozzák Értékcsökkenési, vagy volatilitás-kiigazítási tényező (haircut): Fogalma: a biztosíték ill. kockázatvállalás piaci értékére a piaci ár ingadozása függvényében számított százalékos tényező. • Lehet: - standard (felügyeleti) haircut - saját számítású haircut • A haircut értéke függ: - az eszközök típusától - a tranzakció jellegétől - a piaci értékelés gyakoriságától. ISMERTESSE A TŐKEKÖVETELMÉNY SZÁMÍTÁS BELSŐ MINŐSÍTÉSEN ALAPULÓ MÓDSZEREIT, ÉS ALKALMAZÁSUK FELTÉTELEIT Belső minősítésen alapuló módszerek, IRB

Legfontosabb elemei: 1. eszközkategóriák 2. kockázati komponensek 3. kockázati súlygörbe 4. kockázatcsökkentési eszközök és technikák 1. Eszközkategóriák: • Állammal szembeni kockázatvállalások: az állammal, kp-i bankkal, 0%os súlyú multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni követelések. • Bankokkal szembeni kockázatvállalások: bankokkal, befektetési vállalkozásokkal és nem 0%os súlyú multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni követelések. • Vállalatokkal szembeni kockázatvállalások: kis és középváll és speciális hitelek kategória. • Lakossági portfolió: természetes személyeknek nyújtott hitel, lakóingatlan fedezete mellett nyújtott hitel, 1 millió ft alatti kisváll-i hitelek. • Részvénybefektetések: banki könyvben levő közvetett és közvetlen részesedések. 2. Kockázati komponensek* • A nem-teljesítés valószínűsége (probability of default, PD): A nem teljesítés fogalma: Az adósnak több

mint 90 napja lejárt tartozása van a hitelintézettel szemben Valószínű, hogy az adós nem tud teljes egészében eleget tenni fizetési kötelezettségének: - a kamat-elszámolást függővé teszik; 1 - a kockázati pozícióra értékvesztést számolnak el, vagy céltartalékot képeznek - szerződés-módosítással az adós fizetési kötelezettsége csökken - a hitelintézet az adós ellen csődeljárást indít - az adós csődeljárás alatt áll. • Nem-teljesítés esetén a veszteség átlagos mértéke (loss given default, LGD): Azt a mértéket, amely megmutatja, hogy a nemteljesítéskor fennálló kockázati pozíció mekkora része nem térül meg a bank számára a veszteségráta jelzi. A hitelezési veszteség fogalma: gazdasági veszteség = tényleges (számviteli) veszteség + megtérüléssel kapcsolatos diszkont hatások + behajtással kapcsolatos közvetlen és közvetett költségek • A nem-teljesítés bekövetkezésekor a kockázati

kitettség értéke (exposure at default, EAD): Nemteljesítés esetén a bank által kockáztatott érték a mérlegen belüli tételeknél az adóshoz kihelyezett pénzösszeg. A mérlegen kívüli tételek kockázati pozícióját az ügyletkockázati szorzóval átszámított hitel-egyenértékes fejezi ki. A hitelegyenértékes azt jelzi, hogy a nemteljesítés időpontjában a hitelkeretből vagy más pü-i termékből mekkora lesz a tényleges követelés nagysága. • Futamidő (maturity, M): A hosszabb lejáratú kockázatvállalások magasabb kockázatot képviselnek, így magasabb tőkeszükségletet követelnek meg. Alapmódszer szerint az átlagos lejárat 2,5 év *Alapmódszer alkalmazása esetén a bankok csak a PD-t becsülik, a többire a felügyelet ad paramétereket. Fejlett módszernél a bankok készítenek minden komponensre becslést 3. Kockázati súlygörbe (risk weight function) A belső minősítésen alapuló módszerek alkalmazásánál az ún kockázati

súlygörbe határozza meg a kockázati komponensek felhasználásával a kockázattal súlyozott eszközök értékét és a tőkekövetelmény nagyságát. Minden eszközkategóriára – esetenként alkategóriára – vonatkozóan külön kockázati súlyfüggvény létezik, amely adott kategória kockázati jellemzőit tükrözi. 10.0 Tőkekövetelmény 8.0 a kockázati pozíció egy 6.0 egységére % 4.0 2,0 0.0 1,0 % 2.0 % 3.0 % 4.0 % Nemteljesítési valószínűség 4. Kockázatcsökkentés az IRB módszerben • Alapmódszerben: a standard módszeren túl elismerhető biztosítékok: - kintlévő követelések - bizonyos lakó és kereskedelmi ingatlanok • A tőke-követelmény számítás a standard módszer komplex módszerét követi A belső minősítésen alapuló módszer alkalmazásának minimum-követelményei • Minősítési rendszer (rating system) • Megfelelően részletezett adatállomány a kockázati komponensek becslésére - a nem teljesítés

valószínűségére - a veszteségrátára 1 - a nem-teljesítés esetén fennálló kockázatvállalási értékre 1 14.) Ismertesse a piaci kockázat sajátosságait és főbb összetevőit Mutassa be a piaci kockázat tőkekövetelményének számítási módszereit. Foglalja össze a tőkekövetelmény standard módszerrel történő számításának menetét. Ismertesse a kockáztatott érték (Value at Risk, VAR) módszer lényegét, a módszer alkalmazásának lehetőségeit és korlátait! P16 Az Európai Unió 1993-ban adta ki a hitelintézetek és befektetési vállalkozások tőkemegfelelésére vonatkozó direktíváit, amely a bankok pénz- és tőkepiacon folytatott kereskedési tevékenységből fakadó, a piaci árváltozások következtében fellépő piaci kockázatok fedezetére fogalmazott meg tőkekövetelményt. A direktívát az EU országok 1996-tól alkalmazzák. Ennek értelmében a bankok a portfoliójukat kettébontják: a kereskedési célú,

elsősorban piaci kockázatoknak kitett portfoliót a kereskedési könyvben tartják nyilván, míg a hagyományos banki portfoliót a banki könyvben. 1996-ban a Bázeli Bizottság az 1988-as Tőkeegyezményt hivatalosan kiterjesztette a piaci kockázatokra is. A piaci kockázat a piaci árak mozgásából eredő mérlegen belüli és kívüli veszteségek kockázata, amely a kereskedési könyvben lévő kamatozó eszközökhöz és részvényekhez kapcsolódó kockázatokat (pozíciókockázat: kamat- és részvényárfolyam-kockázat), ill. a deviza-árfolyamkockázatot és árukockázatot tartalmazza A piaci kockázatok tőkekövetelményének meghatározása két pontban különbözik a hitelkockázatok tőkekövetelményének meghatározásától: - Az értékelés alapját a piaci kockázatoknak kitett portfolió naponta meghatározott tényleges piaci értéke képezi. - Az ajánlás a kockázatokat nem az egyes portfolióelemek kockázatainak összegeként definiálja, hanem

az ellentétes piaci hatásoknak kitett instrumentumok esetében megengedi a pozíciók egymással szembeni nettósítását, vagyis a piaci kockázatot az azonos típusú kockázatnak kitett portfolió egészére értelmezi, figyelembe véve a diverzifikáció kockázatcsökkentő hatását. A piaci kockázattal kapcsolatos tőkeszabályozás egyik újdonsága az volt, hogy a szviteli típusú, alapvetően statikus megközelítéshez képest előtérbe került a kockázat és a tőke összekapcsolása. A másik újítás az volt, hogy a szabályozó hatóságok a fejlett kockázatkezelési rendszerekkel és eljárásokkal rendelkező intézmények számára lehetővé tették, hogy a piaci kockázatokra kidolgozott standard módszer helyett bizonyos feltételekkel saját belső modelljeikre alapozva számítsák ki a kockázatok fedezéséhez szükséges tőkét. Az 1999-ben megkezdett, és 2004 júniusában véglegesített Bázel II. Tőkeegyezmény ugyanezt az irányvonalat vitte

tovább. Új definíciót adott a kereskedési könyvre, mely szerint a kereskedési könyv a pénzügyi instrumentumokban és árukban kereskedési ill. fedezeti céllal tartott pozíciókat foglalja magába A kereskedési könyv vezetésének alapfeltétele, hogy a banknak jól dokumentált kereskedési stratégiával, politikával és eljárásokkal kell rendelkeznie az adott pozícióra vonatkozóan, ill. prudensnek kell lennie A kereskedési könyv pozícióinak értékelésére két lehetőség áll a bankok rendelkezésére: - A „marking-to-market” módszer: a pozíciók független forrásból származó és azonnal hozzáférhető záróárakon történő napi értékelését jelenti. - A „marking-to-model” módszer: ha a piaci árazás nem lehetséges, a bankok belső modellt alkalmazhatnak a pozíciók értékelésére, amennyiben az értékelési eljárás megbízhatóan prudens. Ez az eljárás minden olyan értékelési módszert magába foglal, amely vmilyen

módon piaci inputokból számítja a pozíciók értékét. A kereskedési könyv Magyarországon Mo-n 2000. decemberében fogadták el azt a Kormányrendeletet, amely a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, kockázatok fedezéséhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályait tartalmazza. A kereskedési könyvben a következő pozíciókat és kockázatvállalásokat kell nyilvántartani: - A befektetési eszközök és áruk olyan pozícióit, amelyeket a hitelintézet a vételi és az eladási ár különbsége vagy a kamatlábváltozások révén bekövetkező rövid távú nyereség realizálása érdekében szerzett meg, ill. a hitelintézet által szerződésben vállalt kötelezettséghez kapcsolódó bármely nyitott pozíciót - A kereskedési könyvbe tartozó pozíciókhoz közvetlenül kapcsolódó késedelmes teljesítésből, nyitva szállításból, tőzsdén kívüli ügyletből származó kockázatvállalásokat

- A repó és az ép-kölcsönadási ügyletekből származó kockázatvállalásokat - A kereskedési könyvbe tartozó tranzakciókhoz közvetlenül kapcsolódó díjat, jutalékot, kamatot, osztalékot, ill. tőzsdei ügylethez kapcsolódó letétet 1 A felügyelet engedélye alapján a hitelintézet nem köteles kereskedési könyvet vezetni, ha: - A befektetési szolgáltatási tevékenységből származó bevétele nem haladja meg a (kapott kamatok és kamatjellegű bevételek + egyéb pügyi szolgáltatások bevételei + egyéb bevételek + befektetési szolgáltatási tevékenységből származó bevételek + nem pügyi és befektetési szolgáltatási tevékenységből származó negyedévi nettó árbevétel) összegének 5%-át - A kereskedési könyv pozíciók együttes összértéke nem haladja meg a 4 milliárd Ft-ot A kereskedési könyv főbb jellemzői: - Egyszerre kezeli a piaci kockázatokat (befektetési, árfolyam, kamatláb, partner, elszámolási), ill. az

általános és az egyedi kockázatokat - A származtatott termékeket visszavezeti az alaptermékre - A pozíciók egymással és az alaptermékekkel meghatározott feltételek esetén nettósíthatók. A pozíciókockázat, a partnerkockázat, az árukockázat, a nagykockázat és a devizaárfolyam-kockázat tőkekövetelményét a rendelet kockázati típusonként határozza meg. A pozíciókockázat tőkekövetelménye A bankoknak a pozíciókockázat meghatározásánál a kötvények, részvények és egyéb ép-ok pozícióit kell figyelembe venni. A pozíciókockázat tőkekövetelményének megállapításához a piaci kockázatot fel kell osztani általános és egyedi kockázatokra. - Általános: az ép egyedi jellemzőihez nem kapcsolható kamatszínvonal-változás vagy széles körű részvénypiaci mozgás nyomán bekövetkező árfolyamváltozás kockázata - Egyedi: az ép vagy származtatott ügylet esetén az ügylet alapját képező ép egyedi jellemzőihez

kapcsolható árfolyamváltozás. A bank az értékpapírokkal, befektetési eszközökkel, származékos ügyletekkel kapcsolatosan hosszú és rövid pozíciót egyaránt elfoglalhat. - Hosszú pozíció: minden olyan pozíció, amely esetében az érdekeltség az alapul szolgáló eszköz árváltozását tekintve áremelkedés hatására értéknövekedésben nyilvánul meg. - Rövid pozíció: minden olyan pozíció, amely esetében az érdekeltség az alapul szolgáló eszköz árváltozását tekintve áremelkedés hatására értékcsökkenésben nyilvánul meg. A bank nettósíthatja a befektetési eszközökben meglévő mérleg szerinti hosszú (rövid) pozícióját a mérlegen kívüli ügylet alapjául szolgáló befektetési eszközökben meglévő rövid (hosszú) pozíciójával szemben, vmint a mérlegen kívüli hosszú és rövid pozíciókat egymással szemben, ha: - Az ép-ok kibocsátói, a névleges kamatláb, a lejárat időpontja megegyeznek - Az ép-ok

ugyanazon devizában denomináltak. A kötvények egyedi pozíciókockázatának tőkekövetelménye A kötvények nettó pozíciói és a rájuk vonatkozó kockázati súlyok szorzataként határozható meg. Azoknak a bankoknak, amelyek a kereskedési könyvi kockázatok tőkekövetelményét standard módszerrel határozzák meg, az állampapírok egyedi kockázatára vonatkozóan a következő kockázati súlyokat kell alkalmazniuk: AAA- A+Az összes AABBBtöbbi Lejáratig Kevesebb 6 és 24 24 hónapnál hátralévő idő 6 hónapnál hónap között hosszabb Kockázati súly 0% 0,25% 1% 1,6% 8% Kategória A kötvények általános pozíciókockázatának tőkekövetelménye Lejárati alapú megközelítés A tőkekövetelmény megállapításának lépései: - A bank a nettó pozícióit lejárati sávokba sorolja be. A besorolás alapja fix kamatozású eszközök esetén a lejáratig hátralévő idő, változó kamatozású ép-ok esetén a kamatláb következő rögzítéséig

hátralévő idő. Ezt követően a 1 lejárati sávokhoz rendelt súlyok segítségével devizanemenként elkülönítve ki kell számítani a kamatpozíciót Ftban. - Lejárat szerint súlyozott pozíciót mérsékelni kell, ha egy súlyozott pozícióval szemben van egy ellentétes előjelű másik súlyozott pozíció. A pozíciók kiegyenlítése több lépcsőben történik: o A lejárati sávon belüli pozíciók kiegyenlítése o A zónán belüli, lejárati sávok közötti pozíciók kiegyenlítése o A zónák közötti pozíciók kiegyenlítése - Ezt követően a maradék pozíciókat összeadják. - A lejárati sávok, a zónákon belüli és a zónák közötti kiegyenlített pozíciók esetében a rendeletben előírt különböző nagyságú %-ok segítségével történik a tőkekövetelmény kiszámítása. A nem kiegyenlített súlyozott pozíciók tőkekövetelménye 100%. Futamidő alapú megközelítés A tőkekövetelmény megállapításának lépései: -

Ki kell számítani a kötvény lejáratig számított hozamát. - Meg kell határozni a kötvény módosított futamidejét (MD) - A módosított futamidők alapján a kötvényeket a megfelelő zónába be kell sorolni. - A kötvény piaci értékét meg kell szorozni a kötvény módosított futamidejével, és a módosított futamidőhöz tartozó feltételezett kamatlábváltozással. Az így kapott érték azt méri, hogy adott kamatlábváltozás esetén hány Ft-tal változik a kötvény árfolyama. - Zónánként meg kell határozni a kötvények futamidővel súlyozott hosszú és rövid pozícióit. Ezt követően meg kell határozni a zónák nem kiegyenlített, futamidővel súlyozott pozícióját. - Végül el kell végezni a zónák közötti nettósítást. A határidős ügyletek általános kamatkockázatának tőkekövetelménye Határidős deviza ügyletek: úgy kell tekinteni, mint egy fiktív kölcsönfelvételt abban a devizában, amit az intézmény

határidőre eladott és egy fiktív kölcsönnyújtást abban a devizában, amit határidőre vásárolt. Határidős kamatláb megállapodások: a jövőbeni betéti kamatláb rögzítésére szolgáló határidős kamatláb ügylet a határidős ügylet teljesítésének napján lejáró esedékes fiktív kölcsönfelvétel és a kamatláb ügylet lejáratával megegyező lejáratú fiktív kölcsönnyújtás kombinációja. A jövőbeni hitelkamatláb rögzítésére szolgáló határidős kamatláb ügylet a határidős ügylet teljesítésének napján lejáró esedékes fiktív kölcsönnyújtás és a kamatláb ügylet lejáratával megegyező lejáratú fiktív kölcsönfelvétel kombinációja. Értékpapírok (kötvények, részvények) határidős vétele vagy eladása: egy ép határidős vételére szóló ügyletet a teljesítés napján lejáró fiktív kölcsönfelvétel és az alapul szolgáló ép hosszú pozíciójának kombinációjaként kell kezelni. Egy ép

határidős eladására szóló ügylet a vételi ügylet fordítottja. Kamatláb swap-ügyletek Azokat a kamatláb swap-ügyleteket, amelyek keretében az intézmény változó kamatot kap, és fix kamatot fizet, fel kell bontani egy, a swap-ügylet teljesítési határidejének megfelelő lejáratú fix kamatozású ép rövid pozíciójára és egy, a következő kamatrögzítés időpontjáig terjedő lejárattal rendelkező, változó kamatozású ép hosszú pozíciójára. Azokat a kamatláb swap-ügyleteket, amelyek keretében az intézmény fix kamatot kap, és változó kamatot fizet, fel kell bontani egy, a swap-ügylet teljesítési határidejének megfelelő lejáratú fix kamatozású ép hosszú pozíciójára és egy, a következő kamatrögzítés időpontjáig terjedő lejárattal rendelkező, változó kamatozású ép rövid pozíciójára. A bankok a határidős ügyletekből származó fiktív kölcsönfelvételek (rövid pozíció) és fiktív

kölcsönnyújtások (hosszú pozíció) ellentétes pozícióit nettósíthatják a következő feltételekkel: - A pozíciók pénzneme azonos - A referenciakamat (változó kamatozásnál) vagy a névleges kamatláb (fix kamatozásnál) eltérése nem haladhatja meg a 0,15 százalékpontot - A kamatrögzítés következő határideje (változó kamatozásnál) vagy a lejáratig hátralévő idő (fix kamatozásnál) igazodik a következő értékhatárokhoz: o Kevesebb, mint egy hónap fennmaradó lejáratnál: azonos nap o Egy hónap és egy év közötti fennmaradó lejáratnál: 7 napon belül o Egy évnél hosszabb fennmaradó lejáratnál: 30 napon belül. 1 A tőkekövetelmény kiszámítása a kötvényeknél megismert módon történik. A részvények pozíciókockázata A részvénykockázat tőkekövetelménye kiszámításának lépései: - Meg kell határozni az egyes részvények nettó pozícióit - Devizanemenként csoportosítani kell az egyes részvények ill.

származtatott ügyletek nettó pozícióit, majd ezeket a rendeletben előírt módon át kell számítani Ft-ra. - Devizanemenként meg kell határozni az összes nettó hosszú és rövid pozíciót. Ezek abszolút értékének összege jelenti az intézmény összesített bruttó részvény pozícióját. Különbségük jelenti az intézmény összesített nettó részvény pozícióját. - A részvénykockázat tőkekövetelménye a részvény egyedi és általános pozíciókockázata tőkekövetelményének összege. Az egyedi pozíciókockázat tőkekövetelménye az összesített bruttó részvénypozíció 4%-a, de bizonyos feltételek teljesülése esetén 2%-a. Az általános részvénykockázat tőkekövetelménye az összesített nettó részvénypozíció 8%-a. Az opciók tőkekövetelménye Az intézmények az opciós ügyletek tőkekövetelményét kétféle módszerrel határozhatják meg: - Delta-plusz módszerrel - Belső modell alapján A delta-plusz módszer

alkalmazása esetén az opciós ügyletek pozícióját úgy kell tekinteni, mint az opció alapjául szolgáló eszközökben lévő pozíciót, amelynek értéke egyenlő az alapul szolgáló eszköz piaci értékének és az opció deltatényezőjének szorzatával. A delta az opció alapjául szolgáló befektetési eszköz, áru vagy deviza árfolyamának egy pénzegységnyi változása hatására az opció értékében bekövetkezett változást jelző mutatószám. A delta kockázat mellett teljesíteni kell az opciós ügylet gamma és vega kockázatának tőkekövetelményét is. A gamma az opció alapjául szolgáló befektetési eszköz, áru vagy deviza árfolyamának egy pénzegységnyi változása hatására az opció deltájában bekövetkező változást jelző mutatószám. A vega az opció alapjául szolgáló befektetési eszköz, áru vagy deviza volatilitásának egy százalékpontos változása hatására az opció értékében bekövetkező változást jelző

mutatószám. A partnerkockázat tőkekövetelménye A partnerkockázat a professzionális pénz- és tőkepiaci szereplőkkel szembeni hitelkockázat. Azoknak a bankoknak, amelyek a standard megközelítésen alapuló módszert alkalmazzák a banki könyvben, a standard kockázati súlyokat kell alkalmazniuk a kereskedési könyvben is. Azok a bankok, amelyek a belső mérésen alapuló módszert használják a banki könyvben, ugyanazt kell használniuk a kereskedési könyvben is. A devizaárfolyam-kockázat tőkekövetelménye A bankok devizaárfolyam kockázata a nyitott pozícióból adódik. A bank nyitott deviza pozícióval rendelkezik, ha a devizaeszközeinek és határidős devizaköveteléseinek összege vmely devizában nem = a devizaforrásainak és határidős devizatartozásainak összegével. A bank teljes nyitott pozíciója az egyes külföldi pénznemekben fennálló és forintban kifejezett, előjel nélküli (hosszú és rövid) pozíciók összege. A

tőkekövetelmény meghatározásának lépései: A bank devizanemenként megállapítja a nettó nyitott pozícióját, amely a következők összege: + nettó mérlegpozíció + nettó határidős pozíció + visszavonhatatlan garanciák + felmerült, de még nem esedékes jövőbeni bevételek, kiadások + ugyanazon devizára kötött opciós ügyletek nettó delta kockázata + egyéb, devizában denominált opciók piaci értéke 1 Ezt követően a bank megállapítja az összesített nyitott pozícióját, külön az összesített hosszú és rövid pozíciót, melyek közül a nagyobb adja az összesített nyitott pozíciót. A bank piaci kockázati kitettségének tőkekövetelménye + kereskedési könyvben nyt-ott befektetési eszközök pozíciókockázatának tőkekövetelménye + kereskedési könyvbe sorolt nyitva szállításokból, elhelyezett letétekből, a díj- és jutalék követelésekből, késedelmes teljesítésből származó partnerkockázatok

tőkekövetelménye + kereskedési könyvben nyilvántartott árupozíciók tőkekövetelménye + nagykockázat tőkekövetelménye + devizaárfolyam-kockázat tőkekövetelménye A piaci kockázat tőkekövetelményének számítása belső modellekkel A Felügyelet engedélyezheti a bank számára, hogy az általános kamat- és részvénykockázatra, az árukockázatra, vmint a devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó teljes tőkekövetelmény számítását belső modell alapján végezze. A Felügyelet csak akkor engedélyezi ezt, ha meggyőződött arról, hogy a bank kockázatkezelési rendszere szabályozott, stabil és integrált, továbbá rendeletben előírt minőségi és mennyiségi követelményeknek megfelel. A kockáztatott érték modell (Value at Risk, VAR) Ez egy kockázatkezelési módszer, a kockázat mértékét megtestesítő számérték. A kockáztatott érték az adott időintervallum alatt várható legnagyobb (maximális) veszteséget méri normál piaci

feltételek és meghatározott konfidenciaszint (megbízhatósági szint, valószínűség) mellett. A VAR egyetlen számba sűrítve adja meg a bank piaci kockázatokkal szembeni kiszolgáltatottságát, és a kedvezőtlen változások bekövetkezésének valószínűségét. Mértékegysége vmilyen pénzegység, tehát forint, dollár, euró stb. A VAR kiszámításához meg kell határozni azt az időszakot, amelyen a bank mérni kívánja a kedvezőtlen kimeneteket. Ez viszonylag tetszőlegesen választható meg, de összhangban kell lennie azzal a leghosszabb időtávval, amely alatt a portfolió szokásos körülmények között felszámolható. A különböző időtávokra vonatkozó kockázatok összehasonlításakor felmerül az időaggregálás problémája. Ez azt a feladatot jelenti, hogy meg kell határozni a valószínűségi változók várható hozamát és a hozamok varianciáját. Az időaggregálás elvégzésekor a következő feltételezésekkel élünk: - Az

egymást követő időintervallumokban a hozamok korrelálatlanok - A hozamok időben azonos eloszlásúak E két feltétel megléte esetén mind a várható hozam, mint a variancia időben lineárisan növekszik. A szórás (volatilitás) azonban az eltelt idő négyzetgyökével nő. Konfidenciaszint választására azért van szükség, mert csak adott valószínűségek mellett beszélhetünk bármely portfolió értékvesztésének mértékéről. A VAR számításának folyamata 1. Az elemzés tárgyát képező tételek számbavétele Első lépésként össze kell gyűjteni azokat a mérleg- és mérlegen kívüli tételeket, amelyek értékét a piaci kockázati faktorok befolyásolják. Az összegyűjtött elemeket két csoportba kell rendezni aszerint, hogy piaci áron vagy nem piaci áron nyilvántartott tételek. 2. Az egyes tételek piaci értékre történő átszámítása A nem piaci értéken nyilvántartott tételekhez hozzá kell rendelni a megfelelő piaci

értéket. Ha ténylegesen hiányzik a piaci érték, az egyes tételeket ekvivalens pozíciókra kell átszámítani. Azt a folyamatot, melynek során vmennyi pozíciót piaci árral rendelkező tétellé alakítunk át, majd piaci értékét aktualizáljuk, marking to market-nek nevezzük. 3. A portfolió értékét befolyásoló piaci kockázati faktorok meghatározása (árfolyam, kamat, volatilitás stb) 4. A kockázati faktorok és a pozíciók egymáshoz rendelése 1 Az a cél, hogy az egyes eszközöket olyan pozíciókká alakítsuk át, amelyekhez egyértelműen és lehetőleg naponta hozzárendelhetők a befolyásoló piaci faktorok. Pl egy 7 hónapos futamidejű kincstárjegy árát nehéz meghatározni önmagában, mert a piacon nehéz találni likvid 7 hónapos kamatlábat. Ezért „szét kell szedni” a 7 hónapos kincstárjegyet standard lejáratú 6 és 9 hónapos kincstárjegyre. Ezt az eljárást mappingnek nevezik A legismertebb mapping-módszerek: - Tőke

mapping: a legegyszerűbb és legpontatlanabb módszer. Csak a névérték pénzáramlását veszi figyelembe, és ennek összegét az eszköz lejáratához rendeli. - Duration mapping: szintén csak a névérték pénzáramlását veszi figyelembe, és ennek összegét az instrumentum átlagos hátralévő futamidejéhez rendeli. - Cash flow mapping: a legpontosabb módszer, amely figyelembe veszi a lejárat előtti cash flow elemeket is. 5. A kockáztatott érték meghatározása vmilyen VAR modell alapján VAR modellek Paraméteres módszer A legismertebb paraméteres módszer az ún. delta-normál eljárás, amit variancia-kovariancia módszernek is neveznek Két alapfeltevésre épül: - A kockázati faktorok normális eloszlással jól jellemezhetők - A portfolió elemeinek értékváltozása lineáris módszerrel megfelelően közelíthető A delta-normál eljárás lépései: 1. Volatilitások, korrelációk becslése, variancia-kovariancia mátrix előállítása A múltbeli

adatok felhasználásával egyszerűen kiszámítható az egyes eszközök szórása ill. az eszközök közötti korreláció. A legegyszerűbb volatilitás- és korrelációbecslések a mozgóátlagolású módszerek Ezek a technikák meghatározott számú múltbeli adat egyszerű számtani átlagolásával számítanak szórást ill. korrelációt Az egyszerű számtani átlagolás fő hiányossága, hogy ugyanakkora szerepet tulajdonít az előrejelzésben az egy napos adatoknak, mint a néhány héttel korábbiaknak. A mozgóátlagolás azonos súlyozásának problémája kiküszöbölhető, ha az időben közelebbi adatokat nagyobb súllyal vesszük figyelembe, mint az időben távolabbi értékeket. Ezt a technikát követi az exponenciális mozgóátlagolás módszere. A mozgóátlagolású előrejelzés továbbfejlesztett változatának tekinthetők a GARCH módszerek. 2. A portfolió összetételének számbavétele és az egyes instrumentumok elemi pozíciókhoz rendelése

Egyrészt a portfoliót alkotó elemeket homogén csoportokba kell rendezni, ami néhány elemi instrumentumhoz való hozzárendelést jelent. Ezek az elemi pozíciók a devizapozíció, a részvény, a határidős ügylet, valamint a zéró-kupon kötvény. A portfolióban lévő eszközök vagy megegyeznek vmely elemi pozícióval, vagy visszavezethetők azokra vmilyen módon. 3. A delta értékelés elvégzése és a portfolió kockáztatott értékének megállapítása Portfolió értékváltozása = érzékenységi paraméter * kockázati faktorok változása kezdeti pozícióérték A Greeks módszer A delta normál eljárás fő hiányossága a nem lineáris pozíciók értékelésének pontatlansága. Nem lineárisan változtató eszközök az opciók és bizonyos szempontból a kötvények. A Greeks módszer az opciók kockázatának meghatározására szolgál. A vételi opció értékét az alaptermék spot árfolyama, a kötési árfolyam, a kockázatmentes kamatláb, az

alaptermék árfolyamának szórása és az opció lejáratig hátralévő idő befolyásolja. Az opció kockázatának meghatározásakor e tényezők szerint kell parciálisan deriválni a Black-Scholes opcióárazási modell képletet. A gyakorlatban az egyes parciális deriváltakhoz egy-egy görög betűt rendeltek, innen származik a módszer elnevezése is. Nem paraméteres módszerek Historikus módszerek A nem paraméteres módszerek legegyszerűbb technikája a historikus szimuláció. Mindössze a megfelelő idősorokra és a jelenlegi portfoliónkat alkotó eszközök súlyaira van szükség. A módszer lényege, hogy a jelenlegi portfoliónkat hipotetikus módon múltbeli hozamok, árfolyamok segítségével értékeljük. Az eljárás feltételezi, hogy a múltban tapasztalható eloszlások, varianciák és kovarianciák a jövőre nézve is igazak. 1 Monte-Carlo szimuláció A nem paraméteres módszerek másik ismert eljárása. Az eljárás logikájának

kiindulópontja, hogy a pénzügyi eszközök értékváltozását megfelelően leíró modellek megalkotásával, a vizsgált változók jövőbeli értékét mesterségesen előállítjuk, és ezt a folyamatot tetszőlegesen sokszor megismételve meghatározzuk a változók lehetséges értékeinek valószínűségételoszlását. A valószínűség-eloszlás segítségével adott konfidenciaszinten megállapítjuk az eszközök (portfolió) kockáztatott értékét. A modellezéshez múltbeli idősorok ill. opciós adatok felhasználásával származtathatjuk a szükséges paramétereket: a várható értéket, varianciát és a változók közötti korrelációkat. A kapott paraméterek beépülnek egy sztochasztikus modellbe, amely a jövőbeli értékeket generálja. Terheléses próba (stressz teszt) A terheléses próba a forgatókönyv (szcenárió) elemzés egy változata. Azt vizsgálja, hogy a befektető által tartott portfolió piaci értéke hogyan alakulna

szélsőséges piaci változások esetén. Historikus adatok hiányában is jól alkalmazható A portfoliók átértékelése és piaci értékük változásának meghatározása két lépésben történik: - Első lépésben meg kell határozni, hogy mely kockázati faktorokat változtatjuk meg szélsőséges módon. Leggyakrabban a következő helyzetekben szokták vizsgálni a portfolió értékváltozását: o A hozamgörbe párhuzamos eltolódása +/- 100-200 bázisponttal o Részvényárfolyamok +/- 10-20%-os megváltozása o Devizaárfolyamok +/- 5-10%-os elmozdulása o Volatilitások megváltozása +/- 10-20%-kal - Második lépésben a szcenárióban meghatározott forgatókönyvek szerint meg kell állapítani a kockázati faktorok új értékeit, és ezek alapján az eredeti súlyokkal, de az új árfolyamokkal újra kell árazni a portfoliót. A terheléses próba gyenge pontjai: o Az egyes kockázati faktorok közötti korrelációkat egyáltalán nem kezeli o A

forgatókönyvek szubjektívek, ezért a modell eredménye nagymértékben függ a bemeneti adatoktól o Nagy, komplex portfoliókra nem alkalmazható, mert az egyes kockázati faktorok megváltozásának hatásai kiolthatják egymást. A VAR eredmények hasznosítása A kockáztatott érték számítás célja elsősorban a bank tőkeszükségletének meghatározása. Ezen kívül számos területen felhasználhatók még a kapott eredmények: - Jelentéskészítés: a VAR alkalmas a felső vezetés tájékoztatására a kereskedési és befektetési tevékenységekkel együtt járó kockázatokról. - Erőforrás-allokáció: a VAR felhasználható a korlátozott tőkeforrások elosztásáról történő döntéshozatalban. A VAR nagy előnye, hogy közös nevezőre hozza, és így összemérhetővé teszi a különböző piacokon folyó kockázatos tevékenységeket. - Teljesítményértékelés: e területen is jól hasznosítható a VAR, mivel lehetővé teszi a hozam-kockázat

alapú értékelést. - Limitek megállapítása: a limitek VAR alapú meghatározása kedvezőbb a tradicionális limitképzésnél, mert a VAR összehasonlíthatóvá teszi az egyes kockázati tényezőket. Ezért az ügylettípusonkénti limitek szerepe csökkenhet, elegendő csupán a vállalható kockázat mértékét megszabni. 1 15.) A hitelintézetek működésére vonatkozó általános prudenciális előírások célja, területei A betétbiztosítás célja, eszközrendszere. P17 Prudenciális előírások: a banküzem óvatos, körültekintő és megbízható működést elősegítő követelmények. Prudens működés • A tőkemegfelelés • A kockázatvállalás korlátozása • Az eszközök minősítése A hitelintézet oly módon köteles a rábízott idegen és saját forrásokkal gazdálkodni, hogy folyamatosan fenntartsa azonnali fizetőképességét (likviditását) és a mindenkori fizetőképességét (szolvenciáját). 1. fizetőképesség fenntartása

• azonnali: likviditás • hosszútávú: szolvencia vagyis az összkövetelés nagysága meghaladja az összkötelezettség nagyságát. 2. saját tőke megkövetelt nagysága saját tőke >= alapításnál jegyzett tőke 3. szavatoló tőke nagysága (a kockázatvállalás szintjét határozza meg) fogalma: hitelintézetnek a számviteli szabályok által meghatározott saját tőkéje és azok a források, amelyek a hitelintézettel szemben fennálló követelések kielégítésébe bevonhatók. Számítása: Alapvető tőkeelemek: - jegyzett tőke (részvényesek befizetései) - tőketartalék (részvények kibocsátási értéke és névértéke közötti különbség) - eredménytartalék (adózott eredmény azon része, amelyet visszaforgattak, ismét befektettek) - lekötött tartalék - mérleg szerinti eredmény (tárgyévi adózott eredmény) - általános tartalék (lásd később) - általános kockázati céltartalék Járulékos tőkeelemek: - értékelési

tartalék (befektetett eszközök piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbség) - alárendelt kölcsöntőke (minimálisan 5 éves futamidejű kölcsön lehet, amelyet a hitelintézet csakis az adósságainak rendezésére használhatja fel) - kiegészítő alárendelt kölcsöntőke Alapvető tőkeelemek korrekciója - jegyzett, de még be nem fizetett tőke - immateriális javak számviteli törvény szerinti értéke - tárgyi eszközök között szereplő, nem pénzügyi intézményt szolgáló ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog - visszavásárolt saját részvény - kockázati céltartalék hiánya, kivéve általános kockázati céltartalék - el nem számolt értékvesztés hiánya - évközi negatív eredmény További korrekciók - más pénzügyi intézményben lévő befolyásoló részesedés - más pénzügyi intézmény részére nyújtott alárendelt kölcsöntőke - más pénzügyi intézményben lévő nem befolyásoló részesedés

és ezeknek nyújtott alárendelt kölcsöntőke együttes összegéből a szavatoló tőke 10%-át meghaladó rész - nagykockázati korlátozások túllépett összege - befektetési korlátok túllépett összege Korrigált saját tőke - jegyzett tőke - jegyzett, de be nem fizetett tőke - tőketartalék - eredménytartalék - lekötött tartalék 1 - értékelési tartalék - évközi eredmény - általános tartalék 4. általános tartalék képzése Az adózott eredményből az osztalék kifizetése előtt 10%-ot általános tartalékként félre kell tenni, ezt csak a tevékenységből eredő veszteségek rendezésére használhatja fel. Ha a tőkemegfelelési mutatója nagyobb, mint 12% akkor mentesülhet az általános tartalék képzési kötelezettsége alól. 5. tőkemegfelelési mutató nagysága szavatoló tőke >= alapításnál jegyzett tőke illetve a tőkemegfelelési mutató >= 8% szavatoló tőke Tőkemegfelelési mutató: kockázattal korrigált

eszközök mérlegfőösszege Ennek 8%-ot kell minimálisan elérni. 6. kölcsönnyújtás kockázatának csökkentése Bármilyen ügyletet csak írásban lehet kötni. Hitelintézetnek kötelessége megvizsgálni az ügyfele fizetőképességét és a felajánlott biztosítékokat. 7. nagy kockázat vállalás nagysága Ha a szavatoló tőke 10% illetve 25% közé esik az egy ügyfélre vállalt összes kockázat. Előírás, hogy az összes nagy kockázat vállalás együttes összege nem lehet nagyobb, mint a szavatoló tőke nyolcszorosa. Egy bank így minimum 32 és maximum 80 nagy kockázatot vállalhat. 8. kockázati céltartalék képzése • országkockázatból, hitelezési kockázatból, kamatkockázatból, árfolyamkockázatból, befektetési kockázatból eredő kockázati veszteségek fedezésére képezi és saját maga határozza meg, hogy a korrigált márlegfőösszeg hány %-át képezi erre a célra. • Általános kockázati céltartalék: a korrigált

mérlegfőösszeg 1,25%-a, melyet az előre nem látható veszteségek fedezetére képezi. 9. ügyfélvédelem Hitelintézetnek van egy tájékoztatási kötelezettsége az ügyfél részére a pénzügyi szolgáltatásról, kamatokról és egyéb költségekről, OBA által biztosított betétekről. Üzletszabályzatot az ügyfél rendelkezésére kell bocsátani, illetve a banktitok megtartása. Banktitok: - ügyfél személyére - vagyoni helyzetére - üzleti tevékenységére - tulajdonosi és üzleti kapcsolataira - számla forgalmára és egyenlegére vonatkozik. Kiadható, ha: - az ügyfél megengedi - törvény ezt lehetővé teszi - hitelintézet érdeke, követelésének behajtása végett - hagyatéki eljárás - kábítószerkereskedelem - pénzmosás - szervezett bűnözés tényállása forog fenn. 10. betétbiztosítás Mindenki köteles csatlakozni az OBA-hoz (Országos Betétbizosítási Alap), amely védelmet nyújt a hitelintézet fizetésképtelensége esetén,

és csak névre szóló betétekre vonatkozik az OBA biztosítása. Nem nyújt biztosítást a csekk, váltó, letéti jegy, és kötvényre vonatkozóan, csak a befagyott betétek után fizet. (befagyott: esedékességtől számított harmadik munkanapon ha nem tud fizetni a hitelintézet). A biztosítás összege: ?hárommillió? Ft/fő/hitelintézet (ez a tőke + kamat együtt) Önkéntes Biztosítási Alap: a takarékszövetkezetek saját maguknak hozták létre 1 OBA: Országos Betétbiztosítási Alap Megválogatja a tulajdonosi kört: nem fizet azoknak: • akiktől elvárható a gondos betételhelyezés • akik kapcsolatba hozhatók a hitelintézet csődjével • akiknek pénzmosásból származik betétjük • akiknek az átlagos érvényes hozamnál jelentősen magasabb kamatot biztosítottak Hitelt nyújthat a csőd szélén álló hitelintézetnek vagy alárendelt kölcsönt nyújt, kezességet is vállalhat, illetve tulajdonrészt is szerezhet. OBA: • jogi

személy, mégsem áll a gazdasági társaság hatálya alatt • Irányító szerve az igazgatóság • Mindennapi működését az ügyvezető igazgató irányítja • Számláját az MNB vezeti ellenőrző szerve az ÁSZ (Állami Számvevőszék) OBA forrásai: • Csatlakozási díj • Rendszeres illetve rendkívüli éves befizetések • A PSZÁF által beszedett bírságok 80%-a • Hitelt vehet fel • Kötvényt is kibocsáthat • Egyéb bevételek (pl. kamatbevétel) 1 16.) A monetáris politika és eszközrendszere, általában a közvetlen és a közvetett eszközök, kiemelten a refinanszírozási politika, a nyíltpiaci műveletek és a kötelező tartalékolás működési viszonyai. P19 Monetáris politika lényege A monetáris politika a pénz, illetve hitelkínálat és kereslet befolyásolásán keresztül törekszik szükséges pénzügyi egyensúly elérésére. Olyan döntések és intézkedések összessége, amelyek meghatározzák a pénz és

hitelvolumen szabályozásának adott időszakbeli konkrét eszközeit, intézményeit. Magában foglalja a pénz mennyiségének, belső és külső árának, azaz a kamatláb és az árfolyam alakítását, befolyásolását is. Eszközei: - refinanszírozás - kötelező jegybanki tartalék - nyílt piaci műveletek - kamatpolitika - árfolyampolitika A monetáris politika alapvető célja egy piacgazdaságban az infláció minimalizálása és a külgazdasági egyensúly elősegítése. Monetáris politika fogalma: A monetáris politikával szemben a következő követelményeket támasztják: • segítse elő a gazdaságpolitika legfőbb céljainak megvalósulását, • a teljes foglalkoztatottság biztosítása, • a pénzérték külső- és belső stabilitásának megőrzése, • az ország nemzetközi fizetőképességének megóvásáért való felelősség, • a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés. A monetáris politika fogalma e követelményekből fakadóan

háromféle megközelítésben határozható meg: • A cél- és eszközrendszer szempontjából • A jegybanki tevékenység alapján • A működésének intézményi kerete szerint A célrendszert illetően: A monetáris politika az aggregát pénztömeg mértékének nemzetgazdasági szintű meghatározására és befolyásolására, a külső pénzkapcsolatok erősítésére, a monetáris egyensúly megteremtésére alkalmas intézkedések összessége. A jegybanki tevékenységet illetően: A monetáris politikát a pénzforgalmi, a hitelezési és a devizadöntések, valamint intézkedések együttese fejezi ki. A működésének intézménykeretét illetően: A monetáris politika működésének intézményi keretét azok a hitelintézetek alkotják, amelyek monetáris és kvázi monetáris passzívái a gazdaság likviditás-ellátását lehetővé teszik. Ebbe a hitelintézeti körbe tartoznak: - a monetáris hatóságok - a kereskedelmi (betétteremtő) bankok - a nem

monetáris hitelintézetek. Monetáris politika hatása A monetáris politika hatását a nemzetgazdasági környezetben, a pénzügyi politikával, ezen belül a költségvetési politikával együttesen, összhangban, bizonyos fokú autonómiával fejti ki. A modern gazdaságokban a fő teendők az alábbiakban foglalhatók össze: • a gazdaság normális ütemű növekedéséhez szükséges feltételek megteremtése, • gondoskodás az árak viszonylagos stabilitásáról, valamint a megfelelő szintű foglalkoztatási szintről, • a külgazdasági kapcsolatok dinamikus kiegyensúlyozott alakulásának elősegítése, • a belső költségvetési egyenleg, • az infláció kezelése. 1 Éppen azért, hogy a monetáris politika autonómitása kellően érvényesülhessen a fiskális politikával szemben, a jegybankok általában a parlamentnek és nem a kormányoknak tartoznak beszámolási kötelezettségekkel. A monetáris politika rugalmassága, gyors reagálása a

változásokra a gazdasági folyamatok pontos, részletes ismeretétől, hatékonysága pedig a monetáris eszköztár fejlettségétől függ. A szelektivitás azt jelenti, hogy a gazdasági élet szereplőit (lakosság, gazdálkodó szervezetek, állam) a monetáris politika intézkedései nem azonos mértékben érintik: • egyesek monetáris expanzióként élik meg, • mások monetáris restrikcióként, • míg egyes területeket nem érintenek a változások. Monetáris expanzió esetén a pénztömeg és a hitel terjedelmének általános bővítésére kerül sor, amelytől a kapacitások jobb kihasználását, a kereslet fokozását, növekvő foglalkoztatottságot, erősödő megtakarítási hajlandóságot és gyorsabb hitelmegtérülést várnak. A restrikció pedig általános pénztömeg- és hitelszűkítést jelent, amelynek következményeként mérséklődik a foglalkoztatottság, a jövedelmek és a megtakarítások színvonala, valamint a kereslet, lelassul a

hitelek megtérülése stb. Monetáris politika direkt eszközei 1. hitelplafonok, hitelkontingensek A hitelkontingens-előírás a bankok által folyósítható hitelek felső határára vonatkozó közvetlen előírás. Alkalmazására általában akkor kerül sor, amikor a monetáris rendszer gondokkal küszködik, és a hagyományos monetáris politikai eszközök hatástalannak bizonyulnak. Magyarországon nem alkalmazzák A hitelplafonok az összhitel növekedését az egyes bankok hitelkihelyezéseire lebontott felső határok (limitek) segítségével szabályozzák. 2. kamatszabályozás A kamatlábak egy része nem a piacon alakul ki, hanem jegybanki deklaráció vagy jegybanki előírás alapján: ezek az ún. hivatalos kamatok és a törvényesen szabályozott kamatok Hivatalos kamatok: A jegybank – esetünkben a Magyar Nemzeti Bank – által meghatározott kamatok. Törvényesen szabályozott kamatlábak: Minden olyan, a bankrendszerben érvényesülő kamatláb,

amelynek kialakulását a keresleten és kínálaton kívül monetáris hatósági vagy államigazgatási beavatkozás módosítja. Monetáris politika indirekt eszközei 1. Kötelező tartalékráta A kötelezően tartalékba helyezett pénzeszközök és a betétek aránya. Hatással van a bank szabad pénzeszközeire és jövedelmezőségére. Lényege tehát, hogy a jegybank előírja a bankok számára, hogy passzíváik egy részét (meghatározott százalékát) a jegybanknál kötelesek tartani. Ha a tartalékráta nő, akkor a bankok szabad pénzeszköze és/vagy a hitel és pénzteremtő képessége csökken, ellenkezőleg ha a tartalékráta csökken, akkor a bankok szabad pénzeszközei nőnek. A tartalékolás alapja Magyarországon: - lekötött és látra szóló betétek teljes köre - a hitelintézet által vezetett elszámolási számlák egyenlege - a határidős kötvények A kötelező tartalék mértéke változó! A kötelező tartalék elhelyezésére igénybe

vehető eszközök: • Elsődlegesen likviditási célzatú tartalékolás esetén a rövid lejáratú költségvetési értékpapírok ugyanúgy elfogadhatók, mint a bankok pénztáraiban vagy központi banki betétként tartott jegybankpénz. • Elsődlegesen monetáris szabályozási célzatú tartalékolásnál a tartalékokat csak jegybankpénzben lehet elhelyezni. • Amennyiben a kötelező tartalékolás rendszere szelektív hitelpolitikai célokat szolgál, a kötelező tartalék feltöltésének preferált hitelekkel is eleget lehet tenni. A kötelező tartalék számítható • az állományra vagy • az érintett passzívák növekményére vetítve, illetve 1 • alkalmazható a két megoldás kombinációja (pl. alacsony tartalékráta az állományra és magas tartalékráta a betétek növekményére) A növekményre érvényesített, ún. marginális tartalékolási rendszer nagyobb szabadságot ad a monetáris hatóságoknak a ráta változtatására. Ez

esetben ugyanis a bankok alkalmazkodása lényegesen könnyebb, mint az állományokra érvényesített tartalékolás esetén. 2. Refinanszírozás, rediszkontpolitika A rediszkontpolitika a jegybank hagyományos eszköze, amely részben a kereskedelmi bankok likviditásigénykielégítésének végső forrása, részben a diszkontláb meghatározásán keresztül a belföldi kamatszínvonal befolyásolásának hatékony instrumentuma. A szűkebb értelemben vett rediszkontpolitika csak az áruügyletekhez kapcsolódó kereskedelmi papírok (váltók) rediszkontálását teszi lehetővé. A rediszkontpolitika tehát a lényegét tekintve a refinanszírozáshoz tartozik. Lényege az alábbiakban foglalható össze: Leglényegesebb jellemzője, hogy a váltóformához mint speciális hitelhez kapcsolódik. Lejárat előtt a váltót forgathatják. A hátralévő időszakra esedékes kamat levonásával diszkontálják vagy más néven leszámítolják Ha a kereskedelmi bank nyújtja be

az értékpapírt a központi bankhoz, rediszkontálásról vagy viszontleszámítolásról beszálünk. Viszontleszámítolási kamatláb: A váltók viszontleszámítolásakor alkalmazott kamatláb, melynek nagysága a bankok forrásköltségére van hatással. Egyébként minden rediszkontálás refinanszírozás, de nem minden refinanszírozás jelent egyben rediszkontálást, hiszen erről csak abban az esetben beszélhetünk, ha a hitel váltóformát öltött. Jegybanki refinanszírozás A refinanszírozás a finanszírozás finanszírozása. A kereskedelmi bank által nyújtott hitel mögött jegybanki forrás áll, vagyis pótlólagos központi banki forrásról van szó, amely a hitelnyújtási lehetőségeket növeli. A hitelintézetek a rendelkezésükre álló saját és a hitelezésbe bevonható egyéb forrását (jegyzett tőke, tőketartalék, gazdálkodó szervezetek betétei, más hitelintézetektől szerzett betétek) kiegészítésére kérhetnek a jegybanktól

hitelt. Jegybanki hitel: jegybank által közvetlen allokációval vagy aukcióval a bankoknak juttatott pénzeszköz. Elsősorban a bankok szabad pénzeszközeinek mennyiségére van hatással, de befolyásolja a bankok jövedelmezőségét is. A szabályozás konkrét módja: Amennyiben a hitelkeretet növelik, akkor a hitelintézet hitelkihelyezési lehetősége nagyobb lesz. Ha viszont a refinanszírozási hitelkeretet csökkentik, akkor a kereskedelmi bankok forrásoldala csökken, ezáltal kevesebb hitelt tud kihelyezni. A refinanszírozási hitel volumenének monetáris korlátja van. A jegybank a hitelforrások számbavétele alapján határozza meg az ∑ évente kibocsátható refin.-i hitel maxot A szabályozásnak három alapvető formája alakult ki: a) Normatív szabályozás A normatív refinanszírozási korlát azt szabályozza, hogy a mindenkori refinanszírozási hitelállomány ne haladhassa meg az egyes bankok alaptőkéjének meghatározott hányadát. Az egyes

bankok refinanszírozási hitelének felső határát, azaz a központi bankok forrásaik igénybevételének mértékét normatív módon az eszköz- vagy forrásállománya bizonyos komponenseinek arányában határoznak meg. Alapelv, hogy a jegybanki refinanszírozási hiteleknek minden esetben konkrét lejárata van, ami nem feltétlen a bankok által nyújtott hitelek konkrét lejárati idejétől függ. Alkalmazott megoldások: - gyakori megoldás, hogy az egyes kihelyezéseket a központi bank részben vagy egészben refinanszíroz, - elterjedt szabályozási mód a refinanszírozási keretek meghatározása a bankok alaptőkéjének százalékában. b) Kvázi-piaci refinanszírozási módszer Az ún. kvázi-piaci refinanszírozási módszer alkalmazása esetén mennyiségileg nem korlátozott a bankok által igénybe vehető jegybanki forrás, ugyanakkor, ha nő a refinanszírozási hitel igénybevétele, a bankok progresszíven emelkedő kamatot fizetnek (kamatlépcső). A

bankok a refinanszírozási hitel ugrásszerűen növekvő költségeit nem tudják ügyfeleikre áthárítani (ezt a kamatplafon vagy a hitelkereslet kamatérzékenysége akadályozza), így a kvázi-piaci módszer elsősorban a bankok nyereségének befolyásolásán keresztül szabályozza a refinanszírozási igényeket. c) Piaci szabályozás A refinanszírozási politika jó néhány országban teljesen piaci alapokra került, ahol az elosztás az ármechanizmus segítségével történik. E módszer alkalmazása esetén a jegybankok rendszeresen árajánlatot kérnek a kereskedelmi bankoktól, s az elosztás az aukciós technika felhasználásával valósul meg. 1 Nyíltpiaci műveletek A nyíltpiaci műveletek a jegybankoknak azokat a beavatkozásait jelentik, amikor a piaci tranzakció révén juttat pénzeszközt a bankrendszerbe vagy von el pénzeszközt a bankrendszerből, miközben hatást gyakorol a pénzpiaci kamatlábakra és/vagy az árfolyamokra, belső

hitelpiacra, bankok tartalékaira, azaz az általános likviditásra. A nyíltpiaci műveletet mindig a jegybank kezdeményezi. E műveletek jellegzetes típusa az amikor a piaci művelet alapja állampapír, azaz jegybank a nyílt piacon, az állampapírok másodlagos piacán a kereskedelmi bankoknak állampapírt ad el, vagy tőlük azt vásárol. Viszonylag fejlett értékpapírpiacok, megfelelő értékpapír-állomány és likviditás hiányában a központi bankoknak nincs meg az a lehetősége, hogy bármikor piacra léphessenek eladási vagy vásárlási igénnyel. A nyíltpiaci műveletek végzésére alkalmas értékpapírok: • kincstárjegy (rövid lejáratú, éven belüli) • diszkont kincstárjegy (éven belüli) • államkötvény (közép- és hosszú lejáratú) • MNB (jegybanki) kötvény (közép- és hosszú lejáratú) A nyíltpiaci műveletek hatásmechanizmusa: a) Amikor a központi bank a nyílt piacon értékpapírt vásárol, ezzel a kereskedelmi bankok

számláján történő jóváírással fizet. E művelettel új JBP-t hoz létre, növeli a hitelintézetek pénztartalékait, tehát likviditását, illetve hitelnyújtó képességét, és így a forgalomban lévő pénzmennyiség nő. A jegybank által gerjesztett többletkereslet az ép-k árát felhajtja, ezáltal hozamuk csökken, azaz a pénzpiaci kamatlábak csökkennek. b) Ha a jegybank a nyílt piacon értékpapírt ad el, akkor a vételárral a ker. bankok szláját terheli meg, a forgalomban lévő pénztömeg csökken. Ezzel csökkenti a bankok likviditását, hitelnyújtó képességét, hitelmegszorító hatást idéz elő. A jegybank által gerjesztett többletkínálat az ép-k árát lenyomja,hozamuk nő, azaz a pénzpiaci kamatlábak nőnek. c) Ugyanígy működik a devizapiaci beavatkozás is, ennek közvetlen hatása azonban nem a kamatlábak, hanem az árfolyamok változása. Ha a jegybank a devizapiacon megtámogatja saját valutáját, azaz elkezdi

felvásárolni, ezáltal csökkenti a kinn lévő saját pénzt, és egyben növeli annak árfolyamát. A nyíltpiaci műveletek a monetáris irányítás egyik legfontosabb eszközei. Hatékony módszerről van szó, amely: a) Autonóm annyiban, hogy alkalmazása kizárólag az érintett ország központi monetáris hatóságának döntésétől függ. b) Rugalmas, mert naponta lehet változtatni a pénzmennyiséget a vételek, illetve eladások révén. c) Közvetlen, mert hatása azonnal érvényesül, rögtön megtörténik a pénztömeg növekedése vagy csökkenése. 3. Hitelnyújtás szükséghelyzetben lévő pénzintézetnek Az a pénzintézet, amely saját tőkéjének csökkenése eléri a 25%-ot, az szükséghelyzetben van és az MNB hitelt nyújt számára. 4. Árfolyamszabályozás Lebegtető árfolyam van Magyarországon, amely azt jelenti, hogy az euróhoz viszonyítják a Ft-ot bizonyos sávon belül. 5. Erkölcsi ráhatás A monetáris ráhatás a jegybank által a

bankok számára küldött üzeneteket jelenti, amelyek bizonyos lépésekre kívánják a bankokat rávenni. Ilyen típusú monetáris politikai eszköz a kereskedelmi bankok számára szervezett jegybanki tájékoztatók, amelyeken a jegybank képes a kereskedelmi bankok számára sugallni például bizonyos kamatcsökkentési vagy kamatnövelési lépéseket. 1 17.) A társasági adó alapjának megállapítása Az adóalap korrekció indokai Az adózás előtti eredményt növelő és egyben csökkentő tételek tartalma. Az adóalapot növelő tételek és az adó alapját csökkentő tételek legfontosabb szabályai. P27 A társasági adó (1996. évi LXXXI Törvény) jellemzői: • közvetlen adó • a vállalkozások nyereségéhez kapcsolódik • állami bevételek ellátásához szükséges bevételek biztosítása • a vállalatok kedvező működési feltételeinek biztosítása • EU-hoz való társulásból eredő szempontok érvényesítése

Adókötelezettség: jövedelem és vagyonszerzésre irányuló tevékenységhez kapcsolódik (vállalkozási tevékenység) Vállalkozási tevékenység: az a rendszeres gazdasági tevékenység, amelyet a jogi személy vagy egyéb szervezet saját nevében és kockázatára végez ellenérték fejében. Belföldi adóalanyok: • gazdasági társaság és az egyesülés • szövetkezet • állami vállalat, tröszt, egyéb gazdasági szervezet • leányvállalat • ügyvédi iroda • Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezet • közhasznú társaság, vizitársulat • alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, egyház, lakásszövetkezet, önkéntes biztosító pénztár • kockázati tőkealap A társasági adó alapjának megállapításakor a számviteli törvény által előírt eredménykimutatásban levezetett adózás előtti eredményből indulunk ki. Eredménykimutatás (összköltség eljárással) Eredménykimutatás (forgalmi eljárással)

I. Értékesítés nettó árbevétele 03. STKÁV 04. SEEÁÉ II. Aktivált saját teljesítmények III. Egyéb bevételek 05. Anyagköltség 06. Igénybevett szolgáltatás 07. Egyéb szolgáltatás 08. ELÁBÉ 09. Közvetített szolgáltatás IV. Anyagjellegű ráfordítás 10. Bérköltség 11. Személyjellegű kifizetés 12. Bérjárulékok V. Személy jellegű ráfordítások VI. Értékcsökkenés VII. Egyéb ráfordítás I. Értékesítés nettó árbevétele 03. Értékesítés elszámolt közvetlen önköltség 04. ELÁBÉ 05. Közvetített szolgáltatás II. Értékesítés közvetlen költsége III. Értékesítés bruttó eredménye 06. Értékesítési, forgalmazási költség 07. Igazgatási költség 08. Egyéb általános költség IV. Értékesítés közvetett költsége V. Egyéb bevételek VI. Egyéb ráfordítás A:ÜZEMI TEVÉKENYSÉG EREDMÉNYE A:ÜZEMI TEVÉKENYSÉG EREDMÉNYE VIII. Pénzügyi műveletek bevételei IX. Pénzügyi műveletek ráfordításai B:

PÉNZÜGYI MŰVELETEK EREDMÉNYE C: SZOKÁSOS VÁLLALKOZÁSI EREDMÉNY X. Rendkívüli bevételek XI. Rendkívüli ráfordítások D: RENDKÍVÜLI EREDMÉNY E: ADÓZÁS ELŐTTI EREDMÉNY XII. Adófizetési kötelezettség F: ADÓZOTT EREDMÉNY 1 További számítások: Adózás előtti eredmény +Adóalapot növelő tételek -Adóalapot csökkentő tételek Társasági adóalap Társasági adó: adóalap 16%-a -Adókedvezmények Adófizetési kötelezettség Adózás előtti eredmény -Adófizetési kötelezettség Adózott eredmény Az adóalapot módosító tételek célja: • adóelkerülés megjátszása • adóalap védelme • kettős adóztatás elkerülése • adóalap kedvezmények biztosítása • sajátos adóalapok, gazdasági események kezelése Fontos: negatív adóalap után elvárt adót kell fizetni. A társasági adó a pozitív adóalap 16%-a, a külföldön tevékenységet végzők esetében a társasági adó a pozitív adóalap 4%-a. Adóalap módosító

tételek 1. Céltartalék • Óvatosság elve szerint • Várható kötelezettségre (garanciális kötelezettség, korengedményes nyugdíj, végkielégítés) • Jelentős és időszakonként jelentős, ismétlődő jövőbeni költség fedezetére • Egyéb jogcímen képzett céltartalék: költséget, ráfordításokat csak a tényleges felmerüléskor lehet érvényesíteni az adóalapnál (adóalap védelme) Adóalapot növelő: céltartalék képzése következtében adóévben ráfordításként elszámolt összeg Adóalapot csökkentő: bevételként elszámolt összeg a céltartalék felhasználása miatt. Környezetvédelmi kötelezettségre képzett céltartalék növekménye 2. Értékvesztés • Az adózás minősítése alapján követelésre elszámolt értékvesztés • Minősítés alapján a korábban elszámolt értékvesztésből az adóévben visszaírt összeg (csökkentő) • Behajthatatlanná vált követelés leírt összege (csökkentő, növelő) •

Korábban behajthatatlan követelés leírt összege (csökkentő) • Behajthatatlan követelésnek nem minősülő adóévben elengedett követelés (növelő) Követelések értékvesztése • Követelés és követelés jellegű tételek • Értékvesztés: követelés könyv szerinti értékének a követelés várhatóan megtérülő részének meghaladó része Korrekciós tétel: • Adóévben követelésre elszámolt értékvesztés (növelő) • Adóévben az adótörvény által elismert értékvesztés (csökkentő) • Elszámolás évében az adóalapot elismert rész (növelő) 90-180 nap 2% 181-360 nap 5% 36025% Követelésre elszámolt értékvesztés visszaírása: számvitelben egyéb bevétel (Adóalapnál a visszaírt értékvesztés csökkentő tétel) Követelés behajthatatlanná válása, elengedése: • Az adóévben behajthatatlan követelés címén leírt összeg (növelő) 1 • 3. 4. 5. 6. 7. 8. A követelés bekerülési értékéből az

a rész, amelyről a mérlegkészítés napjáig megállapítható, hogy behajthatatlanná vált (csökkentő) Értékcsökkenés • Adóévben immateriális javakra, tárgyi eszközökre elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenés (növelő) • Adótörvény által érvényesíthető értékcsökkenés (csökkentő) • Terven felüli értékcsökkenés visszaírt összege (csökkentő) Korrekciós tétel immateriális javak, tárgyi eszközök állományból való kivezetésekor: • Az eszköz könyv szerinti értéke (növelő) • Az eszköz számított könyv szerinti értéke (csökkentő) Sajátos korrekciós tétel a vállalkozási övezetben: • Az épület, építmény értékének 10%-a (csökkentő) • Tárgyi eszközök bekerülési értéke az üzembe helyezés évében adóalapcsökkentés esetén az értékcsökkenést elszámoltnak kell tekinteni és adókedvezményt sem számolhat el az adóalany ilyen címen. Veszteség elhatárolása • A

következő évek eredményéből kigazdálkodható a veszteség • Az adótörvény veszteségként a negatív adóalapot ismeri el. • Az elhatárolt veszteséggel az adóalapot csökkenteni nem lehet • Csökkentő tétel az elhatárolt veszteségből döntés szerint az adóévre eső veszteség Kapott osztalék, részesedés Adóalapot csökkentő tételek: • Támogatás, juttatás • Véglegesen átvett pénzeszköz • Térítés nélkül átvett pénzeszköz után elszámolt bevétel • Eredeti jogosult által elengedett kötelezettség • Átvállalt tartozás • Részesedés kivonása következtében realizált nyereség • Visszavásárolt saját részvény • Üzletrész bevonása következtében elszámolt nyereség Adomány elszámolása Fogalma: közhasznú szervezet, kiemelkedően közhasznú szervezet, egyház, közérdekű kötelezettségvállalás támogatására visszafizetési kötelezettség nélküli juttatás A visszafizetési kötelezettség

nélküli juttatás tartalma: támogatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke. Adóalap csökkentés tartalma: a) Adomány teljes összege: közhasznú szervezet, egyház, közérdekű kötelezettségvállalás b) Adomány 150%-a kiemelkedően közhasznú szervezetek esetében Korlát a) Mindkét esetben legfeljebb az adózás előtti eredmény 20%-ának megfelelő összeg számolható el b) Együttes korlát az adózás előtti eredmény 25%-a Tartós adományozás: legalább 4 éven keresztül évenként azonos, vagy növekvő összegű támogatás. Itt az adomány 120%-a, illetve 170%-a számolható el változatlan korlátokkal. Szankciói: a többletkedvezmény vagy annak kétszerese adóalapot növelő tétel, ha a szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesül. Bruttó elszámolás elve: • adóalapot növelő tétel minden véglegesen adott támogatás, juttatás (beleértve az

adományt is) • adóalapot csökkentő tétel az adomány az előzőekben meghatározottak szerint. Mikro és kisvállalkozások adóalap kedvezménye Adóalap csökkentő tétel a beruházási érték (legfeljebb az adózás előtti eredmény összegéig, de nem lehet több 10 millió Ft-nál.) Beruházás: ingatlanok, tenyészállatok, műszaki berendezések, gépek, járművek Kisvállalkozás: összes foglalkoztatottak száma 50 főnél kevesebb és nettó árbevétele legfeljebb 700 millió Ft, vagy a mérleg főösszege legfeljebb 500 millió Ft. Mikrovállalkozás: a foglalkoztatottak száma kevesebb 10 főnél. Vállalkozással össze nem függő ráfordítások Adóalapot növelő tétel (törvényben meghatározott költségek, ráfordítások): 1 • 6 millió Ft bekerülési értéket meghaladó személygépkocsi költségei (javítás, karbantartás, értékcsökkenés stb.) • A tárgyi eszközök, immateriális javak, készletek aránytalanul alacsony áron

(könyv szerinti érték 50% alatti eladási ár) történő értékesítése, apportja esetén a különbözet adóalapnövelő tétel • Értékpapírok adásvételével kapcsolatban meghatározott árfolyamveszteség esetén, ha az árfolyamveszteség jelentős (az eladási ár a piaci ártól 10%-kal eltér) az adóalap növelő tétel. • Továbbképzés költségei • Hivatali, üzleti utazás • 200 ezer Ft szolgáltatás ellenértéke 9. Tulajdonosoktól felvett hitelek miatti korrekció: Adóalapot növelő tétel: a kötelezettségek adóévi napi átlagos állományából, a saját tőke napi átlagállományának háromszorosát meghaladó része (a korlátot meghaladó hitel kamatköltsége növeli az adóalapot) A korrekció elszámolásának fontosabb szabályai: • Kölcsönök fogalmába bele kell érteni a zárt körben forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok miatti kötelezettséget is kivéve a szállítói tartozás miatt fennálló

váltótartozást. • Nem vonatkozik a pénzintézettel szemben fennálló kötelezettségre • A szabályt nemcsak a kapcsolt vállalkozásokra kell érteni. 10. Véglegesen adott ráfordításként elszámolt tételek Adóalapot növelő tételek • Visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás • Véglegesen adott pénzeszköz • Térítés nélkül adott eszköz könyv szerinti értéke, az átvevő által meg nem térített áfa összege • Az adózó által átvállalt kötelezettségnek az adóévi eredmény terhére elszámolt összege • Térítés nélküli szolgáltatás bekerülési értéke 11. Kapcsolt vállalkozások adóalap korrekciója Ha az adózó és egy másik személy közül egyik a másikban vagy mindkettőjükben egy harmadik személy többségi irányítást jelentő befolyással rendelkezik, akkor a szokásos piaci ártól eltérő árak alkalmazása esetén a különbözet adóalapot növelő tétel Szokásos piaci ár

megállapításának módszerei: • Összehasonlító árak módszere: független partnerek között alkalmazott ár • Viszonteladási árak módszere: a termék változatlan formában történő továbbértékesítési ára • Költség és jövedelem módszere az összköltségből kiindulva • Egyéb módszerek ÖSSZEFOGLALÁS I. ADÓZÁS ELŐTTI EREDMÉNY (+,-) II. MÓDOSÍTÓ TÉTELEK (+,-) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. (+,-) Céltartalék (+,-) Értékvesztés (+,-) Értékcsökkenés, valamint az eszközök állományból való kivezetése (-) Vállalkozási övezetben üzembe helyezett eszköz meghatározott mértéke (-) Veszteség elhatárolt összege (-) Kapott osztalék, részesedés, visszafizetési kötelezettség nélkül kapott összegek, eszközök (-) Adomány (figyelemmel a 20. pont alatti növelő tételre is) (-) Mikro- és kisvállalkozások kedvezménye (-) Munkanélküli és szakvizsgát tett tanuló foglalkoztatása miatt

elszámolható összeg (foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett TB járulék összege) (-) Szakmunkás tanulók foglalkoztatása (minden megkezdett hónap után havonta az adóév első napján érvényes minimálbér 20%-a) (-) Megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása (havonta a munkavállalónak kifizetett munkabér, de legfeljebb az adóév első napján érvényes minimálbér) (-) Képzőművészeti alkotás beszerzésére fordított összeg ??? (-) Kutatás, kísérleti fejlesztés költsége (-) Bírságok elengedése, adóellenőrzés, önellenőrzés során bevételként elszámolt összegek (+) Vállalkozással össze nem függő ráfordítások (+) Ráfordításként elszámolt bírság, jogkövetkezmények 1 17. 18. 19. 20. 21. (+) Adóellenőrzés, önellenőrzés során feltárt, költségként elszámolt összeg (+) Tulajdonosoktól felvett hitelek kamata miatti korrekció (+) Ellenőrzött külföldi társaságban

való részesedésre jutó értékvesztés, árfolyamveszteség (+) Véglegesen adott támogatás, juttatás, eszköz Egyéb korrekciós tételek III. IV. V. VI. VII. VIII. ADÓALAP TÁRSASÁGI ADÓ (-) Adókedvezmények (-) Külföldön megfizetett adó FIZETENDŐ TÁRSASÁGI ADÓ ADÓZOTT EREDMÉNY 1 18.) A modern állam szerepe a nemzetgazdaságban Funkciói A közfeladatok jellemzői, ellátásuk lehetséges intézményi keretei. Az államháztartás fogalma, alrendszerei és alapegységei P34 Az állam funkciói 1. Allokációs funkció Ennek a funkciónak a révén valósul meg a rendelkezésre álló input erőforrások felhasználásának a megoszlása a magánjavak és a közjavak, valamint azok egyes elemei között. A közjavak előállítása, mint juttatási kör politikai folyamat eredménye. Az állam allokációs szerepe a piaci kudarcok okozta erőforrás-allokáció torzulásának helyreállításában jelentkezik. 2. Elosztási funkció (redisztributív

szerep) A társadalom tagjai között részben a piac tökéletlen működése, részben származásuk következtében különbségek vannak. Az újraelosztási funkció alapján az állam szerepe a jövedelmek újraelosztása a méltányosság és az igazságosság etikai elvei alapján. Ennek eszköze az adók és támogatások komplex rendszere Az újraelosztás megvalósulhat a magas jövedelműek progresszív adóztatásával és az alacsony jövedelműek támogatásával, illetőleg azoknak a termékeknek, szolgáltatásoknak a támogatásával, amelyeket elsősorban az alacsony jövedelműek fogyasztanak, valamint azoknak a termékeknek, szolgáltatásoknak a megadóztatásával, amelyeket elsősorban a magas jövedelműek fogyasztanak. Az újraelosztás költségekkel jár 3. Stabilizációs funkció A stabilizációs funkció az állam makrogazdasági szerepvállalásával függ össze. Segíti a gazdasági növekedést, a versenyt, az árstabilitást, a külső-belső

egyensúly és a magas szintű foglalkoztatás megteremtését. E célok megvalósítása gazdaságirányító-gazdaságszervező, érdekegyeztető tevékenységet kíván, monetáris és fiskális eszközök alkalmazásával. 4. A társadalom, a gazdaság működésének jogi kereteit meghatározó funkció (szabályozó szerep) Az állam feladata, hogy meghatározza és betartassa, illetve betartsa a társadalom és a gazdaság működésének jogi kereteit. Az általa meghatározott jogi keretek behatárolják saját működési lehetőségét is 5. Önfenntartó funkció Az allokációs, az elosztási, a stabilizációs és a jogi kereteket meghatározó funkciók megvalósításához az állam létrehozza a célnak megfelelő intézményrendszert, valamint gondoskodik annak működéséről. Az önfenntartó funkciót szolgálják pl. a költségvetési szervek, a független jegybank, a bíróságok és az államigazgatási szervek Közfeladatok jellemzői 1. Tiszta magánjavak

Fennáll a fogyasztásból történő kizárás lehetősége, ennek megfelelően alkalmazható a kizárás hagyományos eszköze, a piaci ár, vagyis nincs elvi akadálya a piaci mechanizmus működésének. Érvényesül a fogyasztásban történő rivalizálás lehetősége, vagyis nemcsak lehetséges, de indokolt is a fogyasztásból történő kizárás, azaz az ármechanizmus alkalmazása. 2. Tiszta közjavak A közjavak közösségileg fogyasztható (kollektív) javak. Valamely közjószág adott mennyiségének igénybevétele független az egyén döntésétől, mindenki ugyanazt a mennyiséget fogyasztja, függetlenül attól, hogy tudatában van-e az adott közjószág létezésének, milyen egyéni preferenciái kapcsolódnak ezen jószág fogyasztásához, szüksége van-e egyáltalán az adott jószágra, és ha igen, milyen volumenben. Ez a feltétel teljesül például olyan klasszikus közjavak, mint a honvédelem vagy az igazságszolgáltatás esetében, ugyanakkor a

kollektív javak jelentős részénél (lásd: oktatás, tömegközlekedés vagy egészségügyi szolgáltatások) nem érvényesül. Közjavak esetében – függetlenül attól, hogy szerepet vállalt-e az adott közjószág finanszírozásában – nincs lehetőség valamely fogyasztó fogyasztásból történő kizárására. Valamely közjószág fogyasztása során az egyes fogyasztók semmilyen befolyást nem gyakorolnak egymás fogyasztására, az egyes egyén fogyasztása nem befolyásolja mások hasznosságát, vagyis a kollektív fogyasztás következtében – a magánjavakkal ellentétben – nem lépnek fel negatív extern hatások, az egyes fogyasztók között nincs rivalizálás az adott közjószág fogyasztásában. A közjavak hatóköre, vagyis az adott jószágot ténylegesen hasznosító fogyasztói kör nagyságától függően megkülönböztethetünk nemzetközi (ENSZ), országos (honvédelem), regionális (egy adott régió környezeti állapota), helyi

(közvilágítás) és csoportspecifikus (az egyetemi hallgatókat kiszolgáló létesítmények) közjavakat. 3. Vegyes javak Az államháztartás által előállított vagy finanszírozott kollektív javak nagyobbrészt a vegyes javak kategóriájába tartoznak, amely javak esetében a közjavak fenti jellemzői csak részben érvényesülnek. 1 Megkülönböztetett javak: A megkülönböztetett javak esetében az állami szerepvállalás lényege a – hiányzó vagy létező egyéni preferenciák – közösségi érdekek alapján történő korrekciója. Ez a korrekció alapvetően az alábbi két lehetőséget jelentheti: • Meritorikus javak: Jelen esetben pozitív megkülönböztetésről beszélhetünk, vagyis az állam – a vonatkozó egyéni preferenciák teljes vagy részleges hiányában is lehetővé (bizonyos kulturális jellegű kiadások), esetenként pedig kifejezetten kötelezővé teheti, valamely jószág fogyasztását (társadalombiztosítás,

védőoltások vagy iskolalátogatási kötelezettség). • Dimeritorikus javak: Más esetekben az állam – az egyéni preferenciák nyilvánvaló létezése ellenére – élhet a negatív megkülönböztetés lehetőségeivel is, azaz megtilthatja (drogfogyasztás), vagy – az adóztatás és különböző adminisztratív eszközök segítségével – jelentősen megdrágíthatja (alkohol- és dohánytermékek) vagy korlátozhatja (prostitúció) valamely jószág fogyasztását. Közfeladatok ellátásának intézményi keretei 1. Költségvetési szerv Fogalma: az államháztartás részét képező jogi személy, állami feladatokat lát el társadalmi közös szükségletek kielégítése céljából (alaptevékenységként), feladatait az alapító okiratban rögzített illetékességi és működési körben feladatvégzési és ellátási kötelezettséggel végzi, nem nyereség elérése céljából, az alapító okiratban megjelölt szerv szakmai és gazdasági

felügyelete alatt működik. Közfeladatai (alaptevékenységei: • Közegészségügyi, szociális, oktatási szolgáltatások, természetbeni juttatások nyújtása, • Kulturális, sporttevékenység, • Tudományos kutatás, oktatás, • Védelmi, közbiztonsági, tűz- és katasztrófaelhárítás, • Vagyonkezelés, • Elkülönített állami pénzalap kezelése, • Társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelése, • Hatósági jogkör gyakorlása, • Közigazgatási, ellenőrzési, információszolgáltatási tevékenység, • Igazságszolgáltatás, • Infrastruktúrális szolgáltatások (üzemeltetés, vízgazdálkodás, temetőfenntartás stb.), • Egyéb közösségi szolgáltatások. Az alaptevékenységet a költségvetési szervek nem haszonszerzés céljából, hanem feladatvégzési és ellátási kötelezettséggel végzik (nem piaci termelők). A költségvetési szervek az alaptevékenységhez rendelkezésre álló szabad személyi és anyagi

kapacitásaikat szolgáltatások nyújtására, termékek előállítására felhasználhatják, valamint átengedhetik azokat. (pl mosás, élelmezés, sokszorosítás, szálláshely bérbeadása külső szervezetek, személyek számára). Ezen tevékenységek a rendelkezésre álló kapacitások fokozott kihasználására irányulnak és kiegészítő, kisegítő funkciókat töltenek be. A tevékenységből származó bevételnek fedeznie kell a vele kapcsolatban felmerült valamennyi közvetlen és közvetett kiadást, beleértve az esetlegesen kapcsolódó költségvetési befizetési kötelezettséget is. A költségvetési szervek vállalkozási tevékenységet is folytathatnak, jogszabályokban meghatározott feltételek mellett. A vállalkozási tevékenység célja az alaptevékenység személyi és tárgyi feltételeinek javítása a vállalkozás eredményéből, ebből következik, hogy a vállalkozás az alaptevékenységet nem érintheti hátrányosan, nem szoríthatja

háttérbe a közfeladat ellátását. 2. Nonprofit szervezetek • Köztestület Közfeladatot ellátó, önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelynek létrehozását törvény rendeli el. • Közalapítvány Olyan alapítvány, amelyet az Országgyűlés, a kormány, valamint a helyi önkormányzat képviselőtestülete közfeladat ellátásának folyamatos biztosítása céljából hoz létre. • Közhasznú társaság A társadalom közös szükségleteinek kielégítését nyereség és vagyonszerzési cél nélkül szolgáló, vagyis közhasznú tevékenységet rendszeresen végző jogi személy. 3. Egyházak, egyházi szervezetek, egyházi szövetségek A hitéleti tevékenység mellett közfeladatokat láthatnak el egyházi jogi személyek is. Így pl kulturális, nevelésioktatási, szociális és egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményeket, egyházi temetőket tarthatnak fenn. 4. Vízgazdálkodási társulatok 1 A

vízgazdálkodási közfeladatokat a vízgazdálkodásról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint létrehozott vízgazdálkodási társulatok is elláthatják. 5. Gazdasági társaságok közfeladat-ellátása A közfeladat gazdasági társasági formában vagy gazdasági társasággal való szerződéses kapcsolat útján látható el. Mindkét esetben megjelenik a feladat ellátása során a profitérdekeltség, valamint a költségérzékenység. Sajátos típusai a gazdasági társaságoknak az állam által létrehozott nem nyereségorientált társaságok. Ilyen pl a Magyar Állam Kincstár Rt., az Államadósság Kezelő Központ Rt, amelyek részvénytársasági formában működnek Államháztartás fogalma Az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó és finanszírozó gazdálkodásának rendszere. Államháztartás alrendszerei 1.

Központi költségvetés (központi kormányzat) Az állami költségvetés egyik alrendszereként az államháztartás központi szintjét jelenti. Az alrendszer költségvetését és a költségvetés végrehajtását a következő előirányzatok és azok teljesítésének teljes körű, bevételeket és kiadásokat tartalmazó pénzforgalmi tervezése, illetve elszámolása alkotja: • Központi kezelésű előirányzatok, amelyek a központi költségvetés közvetlen bevételei és kiadásai (központi adók, és központi kiadások, pl. társasági adó, gazdálkodó szervezetek támogatásai) • Fejezeti kezelésű előirányzatok azaz a fejezet felügyeletét ellátó szervek szabályozási hatáskörébe utalt és kezelésükre bízott bevételek és kiadások (pl. tartalékok, célelőirányzatok) • Központi költségvetési szervek előirányzatai, azaz bevételei és kiadásai • Köztestületi költségvetési szervek előirányzatai, azaz bevételei és kiadásai

• Országos kisebbségi önkormányzatok előirányzatai, azaz a központi költségvetésben a javukra elkülönített előirányzatok. 2. Elkülönített állami pénzalapok Az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó, törvény által elkülönített állami pénzalapnak minősített olyan pénzügyi alap, amelynek célja, feladatai, működésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé, adott bevételeket közvetlenül a felhasználóhoz rendelve. Az elkülönített állami pénzalapok alrendszer az állami költségvetési rendszerhez tartozik Az elkülönített állami pénzalapok alrendszert jelenleg két törvény által annak minősített alap alkotja, a Munkaerő-piaci Alap és a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap. 3. Társadalombiztosítás A társadalom közös biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő, közös kockázatvállalásán alapuló kötelező

biztosítási rendszere. A társadalombiztosítás kétfelé tagozódik, mégpedig a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás feladatait ellátó részrendszerekre. A társadalombiztosítás alrendszer költségvetését és a költségvetés végrehajtását a társadalombiztosítási költségvetési szervek előirányzataiit is magában foglaló társadalombiztosítás pénzügyi alapjai előirányzatának és azok teljesítésének teljes körű, bevételeiket és kiadásokat tartalmazó pénzforgalmi tervezése és elszámolása alkotja. 4. Helyi önkormányzatok, helyi kisebbségi önkormányzatok A helyi önkormányzás a helyi önkormányzatoknak azt a képességét és jogát jelenti, hogy a jogszabályi keretek között a helyi közügyek lényegi részét saját hatáskörükben szabályozzák és igazgassák a helyi lakosság érdekében. Államháztartás alapegységei Az államháztartás alrendszerei irányítási, szabályozási, tervezési, végrehajtási,

beszámolási, könyvvezetési és ellenőrzési szempontból alapegységekre tagozódnak tovább. 1. Költségvetési szerv Részletesen lásd feljebb a 3. oldalon Még egy kis plusz információ Központi költségvetési szervet alapíthat az Országgyűlés, a kormány, a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, így pl. a miniszter, ez utóbbi csak a pénzügyminiszter egyetértésével Önkormányzati költségvetési szerveket alapíthat a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzat. A társadalombiztosítási alapokat kezelő szervek a társadalombiztosítási, a köztestületek által alapított költségvetési rend szerint gazdálkodó szervek pedig a köztestületi költségvetési szervek. Köztestületi költségvetési szerv alapításához is szükség van a pénzügyminiszter egyetértésére. Költségvetési szerv megszüntetését, átszervezését az alapító, vagy jogutóda, a pénzügyminiszter és a

költségvetési ellenőrzést végző szervek is kezdeményezhetik. Megszűnés oka lehet: • Az alapító által meghatározott feladatot nem tudja ellátni 1 • A feladatát nem az alapító okiratnak megfelelően végzi • A szolgáltatásai iránti szükséglet megszűnt • Az ellátandó feladat más módon, vagy más szervezetben hatékonyabban valósítható meg. 2. Alapok Pénzügyi eszközökkel és költségvetési előirányzatokkal rendelkeznek. Az alap kezelője kizárólag költségvetési szerv lehet. Az alapok munkaerőt munkaviszonyban nem foglalkoztathatnak Saját tárgyieszköz-vagyonnal, valamint a követelés fejében elfogadott, vagy végrehajtás alapján birtokukba került tárgyieszköz-vagyonnal az alap átmenetileg rendelkezhet. 3. Előirányzatok Az előirányzatok az államháztartás pénzügyi eszközökkel és költségvetési előirányzatokkal rendelkező alapegységei. Az előirányzatok nem jogi személyek Az előirányzatok felügyeletét,

irányítását, kezelését kijelölt költségvetési szervek, szervezeti egységek, személyek végzik. Az alapokhoz hasonlóan az előirányzatok munkaerőt munkaviszonyban nem foglalkoztathatnak. Saját tárgyieszköz-vagyonnal, a követelés fejében elfogadott vagy végrehajtás alapján birtokukba került tárgyieszköz-vagyonnal csak átmenetileg rendelkezhetnek. Az előirányzatok között kitüntetett szerepük van a támogatási célelőirányzatoknak. A támogatási célelőirányzat a fejezet költségvetésében megtervezett – legalább középtávú – kiemelt ágazati, területfejlesztési, szakmai célokat szolgáló fejezeti kezelésű előirányzat, amelynek felhasználási céljait, a kedvezményezettek körét, a támogatás nyújtásának rendszerét külön jogszabály átfogóan szabályozza. A kiadásokhoz rendelkezésre álló források körét a költségvetési törvény határozza meg. 1 19.) A pénzügyi piacok szabályozása és felügyelete A

tőkepiaci törvény és koncepciója, részei Az egyes értékpapírokra (váltó, kötvény, részvény, letéti jegy, kincstárjegy, kockázati tőkealap-jegy) vonatkozó főbb szabályok. Hitelintézeti törvény Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete jogállása, feladatai és hatásköre P46 1. Pénzügyi piacok: a pénz cseréjének helyszíne, ahol piaci mechanizmusok érvényesülnek, törvények és szabályok jelennek meg, szokásjogról beszélünk. A pénzügyi piacok impulzusokat közvetítenek a jövedelem-tulajdonosok felé Ez alapján döntik el a befektetők, hogy megjelenjenek –e a pénzügyi piacon. Az értékpapírtörvény az 1996. évi CXI Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról Zártkörű forgalomba hozatal − Kötvény és hitelviszonyt megtestesítő ép-ok zártkörű kibocsátása o Értékpapíronkénti névérték 5 millió Ft minimum értékhatár, ennél kisebb névértéken nem lehet értékpapírt

kibocsátani o Információs összeállítás: cég bemutatása mutatók segítségével o Felügyeleti bejelentés PSZÁF-nek be kell jelenteni az ép kibocsátását o Forgalmazó (befektetési szolgáltató) megjelölése technikailag megjeleníti az értékpapírokat o Sajátosságok: csak devizabelföldiek vásárolhatják, pl. jelzáloglevél hitel-viszonyt megtestesítő ép, letéti jegy, kincstárjegy − Részvények zártkörű kibocsátása o Társasági törvény + értékpapír-törvény szabályait együtt kell alkalmazni, kibocsátásához Rt-t kell alapítani vagy emelni kell az alaptőkét o Folyamat: döntés, cégbírósági bejegyzés, utána történhet a részvénykibocsátás o Névre szólóak − Befektetési jegy zártkörű forgalomba hozatala o Jegyzés – előzetes szándéknyilatkozat alapján (jegyzési eljárás keretében) o Névre szóló papírok o Kezelési szabályzat: milyen portfolióban jelentetik meg a nyereséget − Tőkejegy zártkörű

forgalomba hozatala o Megegyezik a befektetési jegy forgalomba hozatalával. Nyilvános forgalomba hozatal Az alábbi feltételek együttes megléte szükséges: − Tájékoztató készítése: kibocsátó tevékenységének bemutatása (vállalati és intézményi kibocsátók). Az államnak nem kell ilyen tájékoztatót készítenie. − Forgalmazó igénybevétele: szolgáltatók, intézmények, ahol az ép megvásárolható. o Elsődleges forgalmazó: K&H, HVB, CIB, Magyar Államkincstár o Másodlagos forgalmazó − Nyilvános ajánlattétel: kibocsátás feltételeinek rögzítése. A Magyar Tőkepiacban jelenik meg hirdetések, felhívások formájában (címlet, névérték, kamat, árfolyamérték) − Értékesítés Forgalomba hozatalt követő kibocsátói kötelezettségek − Éves gyorsjelentés: következő év február 15-ig az előző évi gazdálkodásról jelentést kell készíteni. Hivatalos lap: Tőkepiac, ebben közlik a gyorsjelentést. Elsősorban

számszaki elemzés − Éves jelentés: április 30-ig kell elkészíteni, részletesebb kimutatás, mélyebb pénzügyi elemzés. Szöveges elemzést is kell adni a számszaki adatok mellett (ezek magyarázata). − Rendkívüli tájékoztatás: a kibocsátó pénzügyi helyzetében változás történik, pl. alaptőke-emelés, gazdasági vezető lecserélése, felsőbb vezetés lecserélése. Változástól számított 15 napon belül ezt meg kell jelentetni a Magyar Tőkepiac című lapban. A befektetési szolgáltatások és szolgáltatók törvényi szabályozása: 2001. évi LXX törvény: Tőkepiaci törvény Nem szervezeteket, hanem tevékenységeket szabályoz, és ezeket a tevékenységeket rendeli felügyelet alá. Befektetési szolgáltatási tevékenység − Kereskedelmi tevékenység: pénzügyi piacon megjelenik, eladás és vétel, saját nevében és saját számláján jelenik meg (saját kockázatára). A befektetési eszközöket saját számlájának terhére

megveszi, majd továbbértékesíti 1 − Bizományosi tevékenység: saját nevében jelenik meg a piacon, de az ügyfél számára vásárol, ad el az ügyfél megbízása alapján. Az ügyfél számláján jelenik meg, vagy csökken Tőzsdei kereskedésben jellemző − Ügynöki tevékenység: az ügyfél számlájára és kockázatára vásárol, ő képviseli az ügyfél érdekeit. − Portfoliókezelés: a befektetés-állományomat kezeli a befektetési szolgáltató. − Jegyzési garanciavállalás: a befektetési szolgáltató garantálja, hogy a jegyzett mennyiség ellenértékét az ügyfél ki − fogja fizetni. A jegyzett értékpapírnak van egy időszaka: 3-5 nap A jegyzési időszaktól számított 7 napon belül kell kifizetni. Értékpapír forgalomban hozatalának szervezése: forgalmazó megjelölése Kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység − Értékpapír letéti őrzése: fedezetbe helyezés, erről a befektetési szolgáltató

gondoskodik. Igazolás a fedezetbe, letétbe elhelyezett értékpapírokról. A letéti őrzést jutalékért végzik − Értékpapír letétkezelése: nemcsak őrzik az értékpapírt, hanem letéti nyilvántartásba is veszik. Ha pl kapcsolódik hozzá kamat- vagy osztalékfizetés, a befektetési szolgáltató a nevemben behajtja. Az értékpapírhoz kapcsolódó jogokat is kezeli a befektetési szolgáltató. − Befektetési hitel nyújtása: hitelből is vásárolhatunk értékpapírt. Ennek ktge van Fontos, hogy mekkora lesz a reálhozam minél nagyobb pozitív érték legyen. Az inflációt is figyelembe kell venni (ép hozama – hiteli ktgei + infláció). Reálhozamban kell gondolkodnunk − Társaságok részére tanácsadás: a pénzügyi piacon megjelenve hogyan tud javítani pozícióján. − Befolyásszerzés szervezése: tulajdonosi szinten kell nézni. Befolyással egy társaságra lenni: ha eléri a 30%-ot a részesedés. Ha befolyása van valakinek, a

közgyűlésen is „be tud avatkozni” − Befektetési tanácsadás: elsősorban kisbefektetőknek nyújtják, akinek nincs ismerete a piacon, pénze van. − Ügyfélszámla-vezetés: elvégzett műveletek megjelenítése, ktgek megjelenítése, erről fedeznek. − Értékpapírszámla-vezetés: elvégzett műveletek megjelenítése. Az ép nyilvántartására szolgál 93%-a az értékpapíroknak dematerializált. − Értékpapír-kölcsönzés: kockázatos. A befektetési szolgáltató az értékpapírjait kölcsönszerződésen átadja a kölcsönbe vevőnek. Van ugyan kölcsönzési díj (az ép hozamának 10-20%-a), de az értékpapírban foglalt jog is a kölcsönbe vevőt illeti. Nem magánbefektetők körében jellemzők, hanem bankok körében A banknak meg kell felelnie a tőkemegfelelési mutatónak. Likviditási helyzetét tudja javítani értékpapír-kölcsönzéssel (hitelintézetek élnek vele). Árutőzsdei szolgáltatási tevékenység − Bizományosi

tevékenység − Kereskedelmi tevékenység − Ügynöki tevékenység A befektetési szolgáltatási tevékenységet folytathatja: Befektetési vállalkozás o Értékpapír-bizományos o Értékpapír kereskedő o Befektetési társaság o Külföldi befektetési vállalkozás fióktelepe Hitelintézetek o Bank o Szakosított hitelintézet o Szövetkezeti hitelintézet Végzési feltételek − PSZÁF tevékenységi engedély, befektetési szolgáltató feleljen meg ezeknek: o Tőkefeltétel: időszakonként változnak o Technikai feltétel: számítógépes rendszert kell működtetni, és ehhez min. Pentium 4-es gépet kell működtetnie (2004. február) o Személyi feltétel A befektetők védelme A befektetők védelmének egységes szabályozását törvény rögzíti, biztosítania kell az ügyfélkövetelések teljesítését. Az ügyfél tulajdonában lévő vagyon csak rendeltetésszerűen használható fel. 1 A befektetők védelmét egy monetáris hatóság, a

Befektető Védelmi Alap (BEVA) látja el. Ellátja a befektetési szolgáltató és árutőzsdei tevékenységekhez kapcsolódó pénzalapképzést. A piacon megjelenő befektetési szolgáltatók és árutőzsdei szolgáltatók hozzájárulnak a BEVA-hoz, így létrejön egy pénzügyi alap. Kártalanítás során ebből teljesítik a kötelezettségeket. Az Alap jogállása: - Az Alap jogi személy, székhelye Budapesten van - Az Alap saját vagyona, bevételei és jövedelme után társasági és helyi adó ill. illeték fizetésére nem kötelezhető - Az Alap pénzeszközei nem vonhatók el, abból az Alap tagjai részére kifizetés semmilyen jogcímen nem teljesíthető. Az Alap pénzeszközei kizárólag az e törvényben meghatározott célokra használhatók fel - Az Alap saját tőkéje nem osztható fel. - Az Alap feladata a befektetők részére kártalanítási összegeket megállapítani és kifizetni. - Az Alap forrásai: o Csatlakozási díj, éves díj o Rendkívüli

befizetés o Az alap vagyonának hozama, az alap által felvett kölcsön o Egyéb bevétel - Az Alapot 3. személyekkel szemben bíróság és hatóság előtt az igazgatóság elnöke vagy az ügyvezető igazgató képviseli. 2. Az egyes értékpapírokra vonatkozó főbb szabályok Értékpapír − Közgazdasági értelemben: minden olyan pénzügyi eszköz, amely vmilyen funkciót betölt. Legfontosabb a vagyoni jogok és forgalomképesség funkciója. − Jogi értelemben: befektetési eszköz, az 1996. évi CXI értékpapír-törvény szabályozza A kibocsátás helyének joga szerint átruházható pénzügyi eszközöket értékpapíroknak tekintik. Jellemzői: o Legyen sorszáma, címlete o Milyen aláírási jogok jelennek meg az értékpapíron Váltó Jellemzői: - Az 1/1965. évi PM rendelet szabályozza, és ez egyben befogadja az 1934 évi genfi jogszabályokat - 1979. évi állami pénzügyekről szóló törvény - 1996. évi értékpapírtörvény Váltó: egy

rendeletre szóló értékpapír, amelyben egy későbbi fizetés (esedékessége) testesül meg. A váltóban megjelenik egy kölcsönviszony és egy hitel-viszony. A váltó 3 dologra használható: - Esedékesség előtt beváltható, leszámítolható - Lejáratkor felvehető a benne megjelenő összeg - Fizetőeszközként használható (a váltó forgatása) Váltókellékek: − Váltó szónak rajta kell szerepelnie a kiállítás nyelvén − Meghatározott összeg számmal és betűvel (pénznem) − Címzett neve − Esedékesség: o Megtekintésre szól – a váltót 1 éven belül be kell nyújtani fizetés végett o Megtekintés után bizonyos időre: a megtekintéstől számított bizonyos időre, az adós kap még napot, hogy összeszedje időre o Keltezés után bizonyos időre: kiállítást követő napon válik esedékesség a váltó, és ezután adják meg a lejárati időt o Határozott napra szól: megadom, hogy melyik napon kell fizetni − Fizetési hely:

általában a címzett helye, de megadható más hely is, pl. címzett számlavezető bankfiókja − Rendelvényes neve: akinek a nevére kell a váltót teljesíteni, az ő részére kell kifizetni az összeget − Keltezés: év, hónap, nap − Kibocsátó (kiállító) aláírása OKIRAT 1 o o Cégszerű aláírás: képviselő + pecsét Magánszemély – aláírás Típusai: − Saját váltó: a kiállító a váltóban fizetési ígéretet tesz, fizetési ígérvény. − Idegen váltó: a váltó kibocsátója a váltóban felszólít egy természetes vagy jogi személyt (címzett) a fizetés teljesítésére. A váltó kibocsátás útján kerül forgalomba: a kibocsátó írásban teszi meg a fizetési ígéretet vagy fizetési felszólítást. A kibocsátói művelet résztvevői: − Kibocsátó: természetes vagy jogi személy, aki a fizetési utasítást adja. − Címzett: akit a fizetés teljesítésére felszólítanak. Saját váltó esetén azonos, idegen

váltó esetén különálló a kibocsátó és a címzett személy. A címzett lehet elfogadó (ha aláírja a címzett a váltót, akkor válik elfogadóvá) ill váltókötelezett. − Rendelvényes, kedvezményezett: a váltó 1. jogosultja, az ő nevére fogják a váltót teljesíteni A rendelvényes vagy kedvezményezett lehet forgató. A váltó lényeges tulajdonsága, hogy továbbadható, átruházható forgatás fizetési eszközként használom a váltót. Forgatmány: írásban történő nyilatkozattétel, átruházó nyilatkozat. A váltóban megjelenő jogok átruházását jelenti − Teljes forgatmány: a váltóra konkrétan rávezetik az átruházási nyilatkozatot. − Üres forgatmány: nem jelenik meg benne rendelkezés, csak aláírja a váltót. Fogalmak: − Telepített váltó: ha a fizetési helyben nem a címzett telephelye van, hanem egyéb hely − Rektaváltó: rendeleti záradékkal ellátott váltó, ebben megtiltják a váltó átruházását −

Óvatolás: ezt az eljárást közjegyző végzi közjegyzői igazolás esedékességkor a váltót nem tudtam beváltani Váltó leszámítolása: a váltót egy banknak átadom. Kamatszámítási módszer: K= T*nk 360 * 100 K: kamat összege T: tőke összege (a váltó névértéke) n: napok száma (leszámítolási és a váltó lejárata közötti naptári napok száma) k: az aktuális leszámítolási kamatláb Minél közelebb van a leszámítolási időpont a váltó lejáratához, annál magasabb összeget kap a leszámítoltató. A váltóleszámítolás kamat = diszkontkamat. Az aktuális váltóleszámítolás kamatláb mekkora kölcsönkamatnak felel meg: iK = (360 * 100) k (360 * 100) – (n k) iK: leszámítolási kamatlábnak megfelelő kölcsönkamat n: napok száma k: leszámítolási kamatláb Kötvény Fogalma: a kibocsátó a kötvényben arra kötelezi magát, hogy a megjelölt pénzösszeget (névértéket) és annak kamatát a kötvény mindenkori

tulajdonosának meghatározott időben és módon megfizeti. Vagyonjogot megtestesítő, kamatozó, forgalomképes, azaz átruházható okirat. Jellemzői: - Hitelviszonyt megtestesítő értékpapír - Kamatozó értékpapír 1 - Névreszóló értékpapír Közép- ill. hosszú lejáratú értékpapír Megjelenése: - tőszelvény (névérték) + kamatszelvény (törlesztés) - tőszelvény tartalma: sorszám, lejárat, névérték: rávezetett érték, az értékpapír nominális értéke pénzben kifejezve - kamatszelvény tartalma: kamatfizetés időpontja, törlesztés időpontja Kibocsátói: - állam (81 % államkötvény, államadósságot finanszíroz) - önkormányzatok (12 % önkormányzati kötvény) - egyéb (7 %) o pénzintézetek (hitelintézetek) o gazdálkodó szervezetek (vállalatok) o központi ktgv-i szervek o külföldi részvétellel működő gazdasági társaság Hogyan kerülnek a kötvények piacra? - Jegyzési eljárás – allokáció: a jegyzési

íven visszavonhatatlan nyilatkozattétel, mennyiségi felajánlás történik. - Allokációs elv: visszaosztási elv (kártyafelosztási elv), túljegyzés esetén. - Aukción történő értékesítés: a kötvény jogszerzésének formája, a nettó licitálási elvet kell követni. - Átruházható: forgatmánnyal. Kötvények vásárlása - Államkötvény (államadósság kezelő központ) o Aukció – elsődleges forgalmazók (db, hozam, ajánlattétel) o Jegyzés- kisbefektetők - Vállalati és banki kötvények o Befektetési szolgáltatóknál vásárolható, pl. brókercég, hitelintézet o Banki kötvény vásárolható a bankoknál Alaki kellékei: - Kibocsátó - Sorszám, kamat - Névérték - Aláírás Kötvény hozama alapján típusai: a klasszikus kötvények fix kamatozásúak. - Előre meghatározott kamatozású kötvény o Lebegő kamatozású kötvény: 2 tényező: fix érték (kamatfelár) + változó tényező (kamatláb, BUBOR, LIBOR)  fix érték +

pénzpiaci kamatváltozás o Változó kamatozású kötvény: gazdálkodó szervek bocsátják ki, 2 részből áll: fix összeg + változó rész (a változó rész függ a gazdálkodó szervezet eredményességétől) o Kamatos kamatozású kötvény: csak a lejárati időpontban fizeti meg az időszakra eső kamatot. Tőkésítés  a tőkéhez a kamatösszeg hozzáadása, ezzel az összeggel kamatozik tovább az értékpapír. - Szolgáltatást ígérő: pl. telefonkötvények (jelenleg ilyenek nincsenek forgalomban) - Jogosítványt biztosító o Jegyzési jogot biztosító: gazdálkodók (vállalkozók) kötvényforgalmára jellemző o Konvertálható kötvény: gazdálkodó szervek által kibocsátott kötvénytípus, átváltható, időintervallumon belül részvényre cserélhető o Visszahívható kötvény: bizonyos időintervallumra bocsátják ki, lejárat előtt a társaság visszavásárolja a kötvényt o Visszaváltható kötvény: a befektető kezdeményezi a

kötvény visszavásárlását lejárati idő előtt o Osztalékkötvény (ritka) 1 Részvény Részvény: forgalomképes értékpapír, osztalékot ígér, vagyoni jogot (tagsági jogot) testesít meg, legfontosabb a szavazati jog. A kibocsátó Rt nem köteles a részvényt visszavásárolni Kockázatos értékpapír, mert az osztalék bizonytalan és a befektetett tőke visszaszerzése is. Részvény típusai: - Elsőbbségi részvény: o Kibocsátása nem kötelező, tagsági jogot testesít meg o Szavazatelsőbbségi részvény esetén szavazati jogom van a részvényhez, hosszú távú növekedésben bízom, minimális legyen az osztalék. o Likvidációs részvény: a társaság felszámolása esetén van jelentősége, hitelezők között az elsők között helyezkedik el a kielégítési sorrendben. o Osztalékelsőbbségi részvény esetén én a legkedvezőbb feltételek mellett jutok osztalékhoz + szavazati jog. o Általában fix osztalékot ad, kibocsátáskor

rögzíteni kell azt az osztalékot, amelyhez az elsőbbségi részvénytulajdonos hozzájuthat. o Lehet lejárat nélküli, de az Rt. visszavásárlási jogot is köthet ki rá o Szavazati jog nem kapcsolódik hozzá. o Kockázata kisebb, mint a közönséges részvényeké, mert csőd esetén a kielégítési sorrendben megelőzik a közönséges részvényeket. Hozama és kockázata tehát a törzsrészvény és a kötvény közt helyezkedik el - - Törzsrészvény (közönséges részvény): o Enélkül nincs Rt. Azt mutatja meg, mekkora tőkével járultam hozzá a társaság megalapításához Tagsági jogot testesít meg. o Értékelése elveiben megegyezik a kötvények és elsőbbségi részvények értékelésével Dolgozói részvény: jutalomként, bérjellegű kifizetésként adják az állandó vagy részmunkaidős dolgozóknak. Kamatozó részvény: speciális részvény, a társaság alaptőkéjének max. 10 %-a lehet A részvénytulajdonosok függetlenül az

osztalékfizetéstől fix kamatot kapnak évente (előre rögzített). Részvényes jogai: - Vagyoni jog  nyilvántartanak - Tagsági jog  ez alapján szavazhatok - Mellékjog  pl. a jóhiszeműen felvett osztalékot megtarthatom A részvények átruházása - Bemutatóra szóló részvények esetén: ma már nem nagyon lehet. 2004 január 1-jétől nem lehet kibocsátani Átruházása átadással történik. - Névre szóló részvények esetén: átruházási nyilatkozattal lehet átruházni. Ezek kinyomtatott (materializált) formában léteznek - Dematerializált részvények esetén: 82 % ilyen. Értékpapír-számlán jelennek meg a befektetési szolgáltatóknál Átruházása: az egyik számlán jóváírnak, a másikon törlik (értékpapírszámlák közti átvezetéssel). Hol vásárolhatunk részvényt? - BÉT-en (Budapesti Értéktőzsde) - OTC piacon (másodlagos piacon) Letéti jegy (betétjegy) Fogalma: hitelintézet által kibocsátott hitelviszonyt

megtestesítő értékpapír. Jellemzők: − Sorozatban kibocsátott értékpapír − Névre szóló értékpapír (lesz kibocsátási sorozatszáma) − 1997. január 1-jétől bocsátják ki − Akár nyomdai (materializált), akár dematerializált formában is megjelenhetnek ezek az értékpapírok − Középlejáratú (2-3 év) 2 Alaki kellékei: − Kibocsátó hitelintézet − Annak névértéke, kamata − Kamatfizetés időpontja, sorszáma Egyéb banki papírok: − Pénztárjegy: rövid lejáratú, pénzintézetek által kibocsátott kötelezvény, fix kamatozással Kincstárjegy Diszkont kincstárjegy − 1 évnél rövidebb futamidejű állampapír, a futamidők rögzítettek: 1, 3, 6, 12 hónapos lejáratok − Diszkonttal kerül forgalomba: névértéknél alacsonyabb áron, lejáratkor fizeti majd a névértéket − Alapcímlete: 10.000 Ft, Keler Rt 500 millió Ft-os összevont címletekben − Kizárólag devizabelföldiek vásárolhatják − Aukciókon

lehet hozzájutni − Hozamsáv: alsó-felső hozamsáv között lehet ajánlatot tenni 1 hónapos: 28 nap a lejárata 3 hónapos: 91 nap a lejárata 6 hónapos: 182 nap a lejárata 12 hónapos: 364 nap a lejárata 1 hónapos aukciója: minden héten, kedden 3 hónapos aukciója: minden héten, szerdán 6 hónapos aukciója: minden páros héten, csütörtökön 12 hónapos aukciója: minden páros héten, pénteken A papírok lejárata mindig szerda. Kamatozó kincstárjegy − 1 éves futamidejű − Fix kamatozású állampapír − 1988 óta van forgalomban, éves deficit finanszírozására szolgál − Értékesítésük havonta 1 alkalommal, 2 hetes jegyzéssel történik (minden hó 1. és 2 hete) − A jegyzés diszkont áron történik Kincstári takarékjegyek − Futamideje: 1 ill. 2 év − Fix, lépcsős kamatozású: visszaváltáskor az eltelt idő függvényében határozzák meg a kamat mértékét. Pl fix lejárata legyen 1 év. 3 hónapig nem fizet kamatot, 4

hónapban 3,5% kamat, 5 hónapban 4%, 6 hónapban 4,5%. Megadom, hogy a lépcső honnan indul, mennyivel növekszik − 2002. január 1-től névre szóló, átruházható − devizabelföldiek vásárolhatják − nyomtatott formában léteznek: 10, 50, 100, 500 ezer Ft-os címletekben − 1995. április 1-től 3200 postán értékesítik − folyamatos értékesítéssel kerülnek forgalomba, az állandó ktgv-i deficit finanszírozására szolgál Kockázati tőkealap-jegy (tőkejegy) Fogalma: a kockázati tőkealap által kibocsátott értékpapír. Az 1998 évi XXXIV törvény a kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati tőkealapokról részletesen rendelkezik róla. A kockázati tőkealapot kizárólag kockázati tőkealap-kezelő hozhatja létre és kezelheti. Kockázati tőkealap, tőkejegy kibocsátása Az alap kizárólag zártvégű alapként, vissza nem váltható tőkejegyek forgalomba hozatalával hozható létre. Egy

alapra csak azonos névértékű és azonos jogokat megtestesítő tőkejegyek hozhatóak forgalomba. A nyomdai úton előállított tőkejegyen fel kell tüntetni: − − − − − Az alapkezelő részvénytársaság cégnevét és székhelyét; Az alap megnevezését és időtartamát; Azt, hogy az alap zártvégű alapként működik; A tőkejegy névértékét, értékpapírkódját és sorszámát; Azt, hogy a tőkejegy névre szóló; 2 − − − A tőkejegy-tulajdonosának a tőkejegyhez fűződő jogait; A kibocsátás időpontját; Az alapkezelő cégszerű aláírását. A tőkejegy dematerializált formában is kibocsátható, ekkor a kibocsátó által kiállított és a központi értéktárban elhelyezett okiraton kell feltüntetni a fentieket. A tőkejegy-tulajdonosairól az alapkezelő köteles a tulajdonosok és a tulajdonukban lévő tőkejegyek azonosítására alkalmas nyilvántartást vezetni. A nyomdai úton előállított tőkejegy átruházására a

váltó átruházására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A tőkejegy forgalomba hozatalának feltétele az alapkezelő által készített, a Felügyelet által jóváhagyott alapkezelési szabályzat A tőkejegy hozama Az alapból a tőkejegyre járó hozam kifizetésére évente egy alkalommal, a portfolióban szereplő gazdasági társaságok, valamint az alap auditált mérlegeinek és eredmény kimutatásainak elkészülte után kerülhet sor. Hozam csak akkor fizethető, ha annak fedezete az alap rendelkezésére áll. Hitelből vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásából származó forrásból hozamfizetés nem teljesíthető. Hozamot az alap jegyzett tőkéjéből fizetni nem szabad. Az Alapkezelő Egy alapkezelő több alapot is létrehozhat, és kezelhet. Az egy alapkezelő által kezelt alapok vagyonát egymástól elkülönítetten kell kezelni, és nyilvántartani. Az alapkezelő az általa végzett kezelői tevékenységért a Szabályzat

szerinti díjat számíthatja fel. 3. Hitelintézeti törvény - 1996. évi CXII törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról - Pénzügyi intézményekkel foglalkozik  szolgáltató tevékenységet folytatnak - Pénzügyi intézmények szabályozása  finanszírozás, felesleges pénzeszközök összegyűjtése és újraelosztása A hitelintézeti rendszer elemei: - Bankok: a törvény által részletezett vmennyi hitelintézeti tevékenységet folytathatják ügyfélkör korlátozása nélkül - Szakosított hitelintézet: a hitelintézeti tevékenységek meghatározott körét végezhetik, ezt a személyi és tárgyi feltételek, valamint a szavatoló tőke nagysága határozza meg. Szavatoló tőke megközelítőleg = saját tőke Ilyen: lakástakarék-pénztár, jelzálog-hitelintézet, fejlesztési hitelintézet. A lakástakarék-pénztárban helyezhetjük el megtakarításainkat, amit lakáscélra használunk fel. - Szövetkezeti hitelintézet:

betételfogadás és hitelnyújtás, természetes személyek vagy saját tagjaik körében végezhetik ezt a tevékenységet. Ilyen pl takarékszövetkezet, hitelszövetkezet - Külföldi hitelintézet fióktelepe Hitelintézetek létrehozására vonatkozó legfontosabb szabályok: - Csak Rt vagy szövetkezet (min. 15 taggal), meghatározott nagyságú alaptőkével o Bankok jegyzett tőkéje 2 milliárd Ft, csak Rt formájában működhet ill. fióktelepként o Szakosított hitelintézet ált. 1 milliárd Ft jegyzett tőkével alapítható, lehet Rt vagy szövetkezet o Szövetkezeti hitelintézet 100 millió Ft jegyzett tőkével alapítható, csak szövetkezeti formában o Pénzügyi vállalkozások: 50 millió Ft, de pénzügyi holding esetében ez 2 milliárd Ft. Lehet Rt, fióktelep, szövetkezet. - A jegyzett tőke teljesítése kizárólag pénzbeni hozzájárulás lehet. Kivéve: ha a magyar állam vesz részt a tőkeemelésben. - Rt részvényei csak névre szólóak lehetnek,

amelyekről részvénykönyvet vezetnek. Kivéve: elsőbbségi részvények. - PSZÁF engedélyhez kötött - Személyi és tárgyi feltételek már a megalapítás előtt (biztonságosság) o Megfelelő számviteli és nyt-i rend o Prudens működésnek megfelelő belső szabályzatok o Technikai, informatikai, műszaki, biztonsági felszereltség, helyiség o Vagyonbiztosítás o Külön jogszabályban meghatározott személyi feltételek 2 - - - Létrehozás kétlépcsős állami engedélyezési eljárás keretében történik o Alapítás iránti kérelem benyújtása, felügyelet elfogadása o Működési engedély iránti kérelem benyújtása Alapítási engedély iránti kérelem tartalma o A szükséges jegyzett tőke 50%-ának (hitelintézet esetén) ill. teljes összegének (pénzügyi vállalkozás esetén) befizetésének igazolása o Személyi és tárgyi feltételek meglétének igazolása o Tulajdonosok adatai, középtávú tervek 6 hónapon belül a működés

iránti kérelem beadása, melynek tartalma: o A szükséges jegyzett tőke 100%-a befizetésének igazolása o A legalább 5%-os részesedéssel vagy szavazati joggal rendelkező tulajdonosok azonosító adatai (külön kiemelten kell kezelni) o Számviteli politika, részletes számviteli rendszer tervezete o Likviditási, fizetőképességbeli problémák esetén alkalmazandó eljárás rendje o Országos elszámolás-forgalmi rendszerhez való csatlakozásról szóló nyilatkozat o Deviza  nemzetközi elszámolás-forgalmi rendszerhez való csatlakozásról szóló nyilatkozat Hitelintézeti tevékenység beszüntetése: - Az engedély visszaadható, ha pénzügyi szolgáltatásból származó kötelezettsége nincs (nincs nála elhelyezett betét) - Tartós likviditási zavarok, súlyos hiányosságok esetén: kivételes intézkedéseket tehet a PSZÁF, melyek célja a fizetőképesség helyreállítása, ezek a csődeljárástól mentik meg a hitelintézetet -

Felszámolással, kezdeményezheti a Felügyelet is, az eljárás a Fővárosi Bíróság illetékességi körébe tartozik. Teljes körű fizetési tilalom rendelhető el. - Végelszámolással: csak a Felügyelet kezdeményezheti A hitelintézeti tevékenység tartalma: - Aktív bankügyletek: tevékenységek finanszírozásához pénzt bocsát rendelkezésre a bank, a hitelintézetnek követelése keletkezik. o Hitel- ill. kölcsönnyújtás: a hitelnyújtás a hitelek rendelkezésre tartása is ill a hitelintézet kötelezettségvállalása a kölcsönszerződés megkötésére, míg a kölcsönnyújtás a pénzösszeg tényleges rendelkezésre bocsátása, követelés megvásárlása is ide tartozik. o Garanciaügylet: vállalt bankgaranciák o Faktoring o Pénzügyi lízing - Passzív bankügyletek: pénzeszközök összegyűjtése finanszírozás céljából, kötelezettség keletkezik. o Betétügylet: pénzeszköz összegyűjtése (visszafizetendő pénzeszköz), a

hitelintézet ezzel mint tulajdonos rendelkezik, köteles azt kamattal visszafizetni az eredeti tulajdonosnak. o Letéti ügylet: pénzeszközt letéti számlán elhelyeznek kamatra vagy anélkül. - Értékpapír ügyletek: váltóleszámítolás, ép-letéti ügylet Deviza- és valutaügyletek: határidős, opciós ügylet, pénzváltás) Fizetési forgalommal kapcsolatos ügyletek: készpénz-átutalás, pénz-feldolgozás, készpénzhelyettesítő fizetési eszközök kibocsátása, pénzforgalmi szolgáltatások - Egyéb: bankügynök, széfügylet, pénzügyi ügynöki tevékenység, hitelképesség vizsgálata Hitelintézeti tevékenységek Bankok által kötelezően végzendő: - Betétügylet - Pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása Pénzügyi vállalkozás soha nem végezhet: - Betétügylet - Pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása - Készpénzhelyettesítő fizetési eszközök kibocsátása 2 Egyes kockázatos hitelintézeti tevékenységre vonatkozó

szabályok Hitelnyújtás: Nagykockázati korlátok (szavatoló tőke 10%-ánál nagyobb kockázat, a hitelintézet nem vállalhat szavatoló tőke 8-szorosánál nagyobb kockázatot Ügyfelekkel kapcsolatos korlátok o 1 ügyféllel kapcsolatos kockázat < szavatoló tőke 25%-a o ügyfélcsoportra is vonatkozhat Részesedés megszerzéséhez max. a vételár 50%-áig nyújtható hitel, saját részvény megszerzéséhez nem adható hitel. Belső hitelek: - Nem nyújtható hitel vezető állású személy (igazgatóság, felügyelő-bizottság), megbízott könyvvizsgáló, közeli hozzátartozó részére - Lakásvásárlásra ill. egyéb szociális célra és fizetéselőlegként nyújtható, életbiztosítási kötvény tulajdonosának kötvénykölcsön, zálogházi tevékenység keretében nyújtott zálogkölcsön Fedezetek: meglétéről és érvényesíthetőségéről meg kell győződni már hitelnyújtás előtt. Ingatlanbefektetések: - Szavatoló tőke max. 5%-a lehet

- Nehéz mobilizálni, pénzzé tenni, ezért kockázatos Tartós befektetések: - Korlát: más vállalkozásban a hitelintézet max. 15% szavatoló tőkéig részesedhetnek - Kivétel: másik pénzintézet ill. biztosító - 51% vagy annál nagyobb részesedéssel nem vehet részt másik vállalkozásban 4. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 1997-ig állami bankfelügyelet, 1997-től ÁPTF (Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet), 2002-től PSZÁF. PSZÁF: a kormány felügyelete alatt álló országos hatáskörű államigazgatási szerv. Hatásköre a bankrendszert illetően a belföldi pénzintézetek és a külföldi pénzintézetek mo-i fiókjaira terjed ki. Funkciója ezek ellenőrzése, fő feladatai pedig: - Pénzintézet alapításának vagy tevékenységi köre engedélyezésének és módosításának jóváhagyása - A hitelintézeti törvény és egyéb jogszabályok betartásának ellenőrzése o Adatszolgáltatások lekérése és elemzése o Rendszeres

helyszíni ellenőrzések lefolytatása o Alkalmankénti könyvvizsgálói átvilágítás végzése o Szükség esetén intézkedések meghozatala A PSZÁF havi, negyedéves, féléves és éves beszámolók alapján információkat szerez, melyek elemzésének fő szempontjai a következők: - Az eszközök, források és a mérlegen kívüli tételek helyzete alapján a tőkeellátottsági mutatók elemzése, portfolióelemzés - A források és eszközök lejáratának elemzése a likviditás és fizetőképesség megállapításához - A devizaopciók értékelése, a különböző devizák helyzetének értékelése devizanemenként - A szavatoló tőke és a tőkemegfelelési mutató kiszámítása - Időszakonként EK készítése a pénzintézet eredményességének megállapítására - A legnagyobb betétesek, legnagyobb adósok listájának elemzése a bank ezektől való függésének eldöntéséhez - A hitelek és befektetések a pénzintézet érdekeltségébe tartozó

vállalkozásoknál ill. a jelentősebb részvényeseknél, a pénzintézet kiemelt vezetőinél, a „belterjes” azaz belső hitelezés ellenőrzése - Tartós befektetések az előírt limitek betartására - Ágazati koncentráció egyes ágazattól való függés megállapítása Mivel a banki problémák sok esetben nem várják meg az adott információs tábla előírt, pl. negyedéves határidejét, a PSZÁF indokolt esetben helyszíni vizsgálatot is végez. 2 20.) Technikai és fundamentális elemzés A piac hatékonysága Az egyes módszerek elméleti alapja A technikai elemzés eszközei. Fundamentális elemzés: makrogazdasági, ágazati és vállalati szintű elemzés Ajánlások a befektetők számára. P47 (Bakonyi – Décsi – Lauf – Tasnádi: Tőke-és pénzpiacok 231-315 oldal) I.) Technikai és fundamentális elemzés A pénzügyi piacok elemzésének szükségessége: a pénzügyi piacokon szereplő eszközök gyakran igen hatékonynak bizonyulnak a

vállalatok esetében az alaptevékenység során jelentkező nemkívánatos kockázatok kezeléséhez, míg a magánszemélyek esetében igen fontos feladat a vagyon és a megtakarítások kezelése oly módon, hogy az megfeleljen az adott személy konkrét körülményeinek és igényeinek. A részvények ára és az árfolyam elemzésének két fő irányzata a technikai és a fundamentális elemzés. A technikai (vagy technicista, vagy chartista) elemzések jellemzően az adott instrumentum – bárki számára hozzáférhető – múltbeli árfolyam-és forgalmi adataiból álló idősorát használják fel, melyeket általában nem túl bonyolult számítások segítségével átalakítanak, és ezek alapján igyekeznek jó befektetési döntést hozni. Az átalakítás során kapott adatok gyakran az árfolyamváltozás irányát, mértékét és intenzitását, sebességét igyekeznek megadni. A technikai elemzés alapgondolata, hogy egy adott jelenbeli szituációhoz hasonló

eset valószínűleg már a múltban is lejátszódott, és a piaci szereplők egy mostani hasonló helyzetben hasonlóképpen reagálnak, mint valamely korábbi szituációban. A fundamentális elemzés igyekszik megismerni az adott instrumentum konkrét jellemzőit, azonosítani az árfolyamra hatást gyakorló tényezőket, ezen kapcsolatok irányát és intenzitását, és ez alapján készít előrejelzést a belső értékre és a jövőben várható árfolyam teljesítményre, ami a befektetési döntés (venni vagy eladni) alapját képezi. II.) A piac hatékonysága A hatékony piacok elmélete szerint minden információ rendkívül gyorsan beépül az árfolyamokba (vagyis az árfolyam lereagálja a hírt). Ennek feltétele, hogy nagy számú profitmaximalizálásra törekvő befektető legyen jelen a piacon A hatékony piacok három formáját különböztetjük meg: A) Gyenge forma: E szerint az árfolyamok teljes mértékben tükrözik az adott időpontig terjedően

elérhető értékpapír piaci (kereskedési) információkat. A múltbeli árfolyam és mennyiségi adatok semmiféle hatással nincsenek a jövőbeli árfolyamra. Ebből következően nem lehet többlethozamot elérni a technikai elemzések alkalmazásával Statisztikai tesztek szerint az egymás után következő időszakok árfolyamai, hozamai egymástól függetlenek, és a múltbeli árfolyam és kereskedési adatokon alapuló kereskedési szabályok alkalmazásának tesztjei is az elmélet gyenge formáját támasztják alá. B) Közepesen erős: E szerint az értékpapír árfolyamokba rendkívül gyorsan beépülnek a napvilágra került nyilvános új információk, így az aktuális árfolyamok teljes mértékben tükröznek valamennyi piaci és nem piaci információt. Ez azt jelenti tehát, hogy a fundamentális elemzés révén sem lehet elérni többlethozamot. A közepesen erős forma tekintetében számos különböző tesztet végeztek, melyek többnyire azt

mutatták, hogy ez a forma nem állná meg teljesen a helyét. C) Erős forma: Az erős forma szerint az árfolyamok tükröznek nem csak valamennyi publikus piaci és nem piaci, hanem minden bennfentes információt is. Vagyis nincs olyan befektetői csoport, amely tartósan és folyamatosan képes lenne extrahozam elérésére. Egyes vizsgálatok szerint régebben még lehetett többlethozamot elérni az által, ha valaki a vállalati bennfentesek közzétett befektetési akcióit lekövette. Ez azonban a jelek szerint mostanra már eliminálódott Ám a vállalati bennfentesek és a kereskedési specialisták úgy tűnik, képesek többlethozam elérésére. III.)Az egyes módszerek elméleti alapja A) Fundamentális elemzés: Egyes vélemények szerint a piacok hatékonyak. A hatékonyság dimenziói: 1) a számos piaci szereplő tevékenysége révén kialakuló árak megfelelőek, tükrözik a tényleges értéket. 2) a piaci átlag (index) teljesítményét tartósan

felülmúlni nem lehet. Ekkor viszont nem érdemes túl sokat áldozni az elemzésre, és az értékpapírok gyakori cserélgetésével együtt járó költségekre, hanem a fő feladat a diverzifikáció mellett az eszközallokáció, vagyis hogy hogyan alakuljon a befektetendő összeg megoszlása az egyes eszközosztályok között (az értékpapírportfolióstratégiák általában a következő fő eszközosztályokat különböztetik meg: pénz és rövid lejáratú állampapírok, egy évnél hosszabb állampapírok, vállalati kötvények, részvények). 2 A diverzifikáció és a körülményekhez igazodó eszközallokáció mellett érdemes annak is utánanéznünk, hogy kikre bízzuk a pénzünket (számadatok: tőzsdei jelentésekből, számviteli kimutatásokból – de ezek manipulálhatók, egyéb vizsgálat: pl. vállalati menedzserek megbízhatósága) Egyre szélesebb körben terjed a részvényesi értékteremtés fogalma, melynek lényege a tulajdonosi tőke

bevonása. A világban a befektetésre kerülő összegek emelkedéséhez a nyugdíjrendszerek átalakulása is hozzájárul. Az állami szerepvállalás csökkenését az államháztartási hiány is ösztönzi, így előtérbe kerül az öngondoskodás. Érzékelhetően megváltozott a befektetők magatartása is: aktívabb vagyonkezelés. A fundamentális elemzés esetében a kritériumrendszer lényege, hogy megállapítsuk a vállalat fair értékét, vagyis amennyit szerintünk ér. Az instrumentum értéke mindig a jövőbeli teljesítmény megbecsüléséből adódik Vagyis a múltbeli adatok segítenek az alapvető összefüggések megismerésében, de ezen túlmenően nem relevánsak. B) Technikai elemzés: A technikai elemzés története 1884-ben kezdődött => Dow-elmélet. Ezt később többen is továbbfejlesztették: W P Hamilton, R. W Schabacker A fejlődés a mai napig tart A technikai elemzés a következő alapfeltevésekre épül: 1) Az árban minden hatás

érvényesül. A befektetők ismerik azokat a tényezőket, amelyek az árfolyamra hatást gyakorolnak. A piacon olyan árfolyam alakul ki, amely igazodik a befektetőknek az ismert tényezőkről alkotott véleményéhez. 2) Az árak trendszerűen mozognak. Az árak mozgásában szabályszerűségek figyelhetők meg. A trendek és a ciklusok felismerése segít eldönteni a piacra lépés, vagy onnan kilépés időpontját. 3) A forgalom az árfolyammal együtt mozog. Ez azt jelenti, hogy ha az árfolyam emelkedik, akkor megnő az érdeklődés az értékpapír iránt, tehát nő a forgalom. Csökkenő árnál a forgalom is csökken 4) Egy trend nagyobb valószínűséggel folytatódik, minthogy megforduljon. 5) A történelem ismétli önmagát. Eszerint az emberek hasonló helyzetekben hasonlóan viselkednek. Az elemzéshez a piacról nyerhető információk közül az ár és a forgalom adatokat használják fel. Az árfolyam adatok lehetnek: nyitó ár, záró ár, maximum ár,

minimum ár, átlagár. A forgalom értéke azt mutatja, hogy adott napon mennyi értékpapír cserél gazdát darabszámban vagy forgalmi értéken kifejezve. A technikai elemzés során az árfolyam és forgalom adatokat olyan pontsorozatokká alakítják, amelyek diagramokban ábrázolva elemzésre alkalmasak. A görbék múltbeli alakulásából következtetnek a jövőben várható árfolyam alakulására. A módszerek egy része azonosít különböző ismétlődő görbeszakasz formákat, melyeket általában hasonló árfolyammozgás követett. Más módszerek a görbék meredekségét és/vagy lendületét mérik Minden módszer csak kb. 50%-osan jelzi előre az árfolyamok alakulását A technikai elemzőnek nem szabad azzal foglalkoznia, hogy a vizsgált értékpapír árfolyamára milyen tényezők lehetnek hatással. Ha tudna bizonyos tényeket, akkor elemzésébe beépülnének a várakozások, amelyek befolyásolnák véleményét. IV.)A technikai elemzés eszközei A

technikai elemzés eszközeit három csoportba sorolhatjuk: A) Diagramok (chartok) 1) Oszlop diagram Népszerű, könnyen elkészíthető és érthető forma. Vízszintes tengelye az időt, egyik függőleges tengely az árfolyam értékeit, másik függőleges tengely pedig a forgalom adatait mutatja. A grafikon alsó részén a napi (vagy heti, havi, stb.) forgalom nagyságát pálcikák jelzik (Ábra: 278 old) Felhasználásának gyakori célja a trendek, csatornák, ellenállás és támasz szintek meghatározása. a) Trend: A trend jelzi azt az általános irányt, amerre az árfolyamok tartanak. Megkülönböztetünk emelkedő (legalább két mélypont összekötéséből adódik), csökkenő (legalább két csúcspont összekötéséből adódik) és oldalirányú trendeket. A trend megerősítését jelenti, ha a trendvonal emelkedő trend esetén több mélypontot, csökkenő esetén pedig több csúcsot is érint. A trendeket megszakíthatják ellentétes irányú

ármozgások. Amennyiben ezek csak átmeneti jellegűek, korrekciónak nevezzük őket. A korrekció mértéke a trend erősségére vagy gyengeségére utaló jel lehet 33%-os korrekció esetében erős trendről beszélünk, 66%-os mértéknél azonban már trendfordulóra lehet számítani. (Ábra: 279. old) b) Csatorna: 2 Ebben az esetben az árak két párhuzamos egyenes, a trendvonal és a csatornavonal között hullámzanak. A csatornavonal emelkedő trend esetében a csúcsokat, csökkenő esetében a völgyeket köti össze. Trendforduló következhet be, ha az ármozgás kitör a csatornából. (Ábra: 280 old) c) Támasz és ellenállás szintek: Ezek a szintek olyan árfolyamot jelölnek, melyet a piac többszöri próbálkozás után sem volt képes átlépni. A támasz az a szint, amelynél jelentős vételi megbízásokra lehet számítani, emiatt a további negatív irányú mozgás megáll. Az ellenállás olyan szintet jelöl, mikor a várható jelentős eladási

megbízások miatt a felfelé mozduló árfolyam lendülete elvész. A szint elérését jelentős szétterülés kísérheti, majd az ár egy jól elhatárolható csatornában oldalirányban mozog. (Ábra: 281 old) Fontos, hogy a szintek mindig párhuzamosak a vízszintes tengellyel. A piaci szereplőkre gyakran vannak hatással a kerek számok, ha egy ilyen közelében alakul ki támasz vagy ellenállás szint, akkor az árfolyam hosszabb ideig tartózkodik a közelében. Sűrűn előfordul, hogy a támasz és az ellenállás szintek szerepet cserélnek. d) Rések: Ezek a szakaszok két egymást követő nap vonatkozásában olyan árfolyamszinteket jelölnek az oszlopdiagramon, ahol nem történt üzletkötés, így az árgörbén rés alakul ki, amit a piac hosszabb–rövidebb időn keresztül sem tölt ki. - Közönséges rés: általában oldalirányú ármozgás közepén jelenik meg a passzív piac következtében. - Elszakadási vagy kitörési rés: általában egy-egy

árgörbe alakzat befejezésekor jelenik meg nagy forgalom kíséretében. Jelentős árváltozás és piaci mozgás kezdetét jelezheti - Mérési vagy szökési rés: a trendnek megközelítőleg a felénél kialakuló forma, ezért előrejelző hatása van. - Kimerülési rés: ha az előző rések azonosíthatóak voltak, ez a rés mutatja, hogy a trend a végéhez közeledik. A kimerülési és a szökési rés egyértelmű azonosítására csak az áralakulás irányának megfordulása után van lehetőség. (Ábra: 282 old) e) Várható ármozgásra utaló formák: Vannak olyan formák az árfolyamgörbén, amelyek az aktuális trend folytatódását (zászló, árbocszalag, háromszög), és vannak, amelyek a megfordulását jelzik előre (kettős csúcs, fej, vállak). f) A trend folytatódására utaló formák: - A zászló és az árbocszalag: Nevüket onnan kapták, hogy egy hirtelen árfolyam elmozdulás a diagramon zászlórúdhoz hasonlóan jelenik meg. Ez a hirtelen

változás oldalirányú mozgást vagy korrekciót eredményez, amely ha két párhuzamos egyenes közé szorítható, akkor zászlóról, ha pedig folyamatosan szűkülő háromszögformába illeszthető, akkor árbocszalagról beszélünk. - A háromszögek: Alakjuktól függően a trend folytatódására és megfordulására is utalhatnak. Három formája: szimmetrikus, emelkedő, eső. A szimmetrikus, valamint a trend irányába mutató (emelkedő trend => emelkedő háromszög, illetve fordítva) háromszögek a trend folytatására utalnak. A trend irányával ellentétesen mutató háromszögek esetében a trend megfordulása várható. g) A trend megfordulására utaló formák: - Kettős csúcs vagy kettős mélypont: Kialakulása arra utal, hogy az árfolyam várhatóan a két csúcspont és a köztük lévő mélypont közti távolságot még egyszer meg fogja tenni a mélyponttól számítva. (Ábra: 284 old) - A fej és a vállak: A fej és a két váll közti

mélypontok összekötésével kapjuk a nyakvonalat. A fej csúcspontja és a nyakvonal távolsága a jobb váll és a nyakvonal metszéspontjára mérve adja a várható árelmozdulás szintjét. (Ábra: 285 old.) 2) X-O diagram Időhorizont nélküli, csak az árfolyam elmozdulásának mértékét (függőleges tengely) és irányát (vízszintes tengely) ábrázolja. Az árnövekedést „X”, az árcsökkenést „O” jel ábrázolja A diagramon csak akkor rajzolnak újabb jelet, ha az árelmozdulás egy bizonyos, szabadon választható értéket meghalad. Ennek az értéknek a helyes megválasztása igen fontos, célszerű a részvény árfolyamának valamekkora százalékában (pl. 2%) meghatározni ezt a szintet. (Ábra: 286 old) 3) Japán gyertya diagram Csak akkor alkalmazható, ha az árfolyam adatok közül legalább a nyitó, a záró, a minimális és a maximális ár ismert, mert egy jel e négy adatból áll elő. (Ábra: 287 old) => egy jel felépítése: felső

árnyék, test, alsó árnyék A test színe fekete, ha egy jellel ábrázolt időszak alatt esett az árfolyam, fehér ellenkező esetben. Jelentősége van a test színén kívül többek között annak hosszának is, emellett a felső és alsó árnyékok hosszának, valamint annak is, hogy milyen jelek milyen sorrendben követik egymást. Az előrejelzéshez általában több egymás mellett álló jelet vesznek figyelembe. (Ábra: 287 old) 2 A japán gyertyadiagram több információt hordoz, mint az oszlopdiagram, mert nemcsak a záró, hanem a nyitó árfolyamokat is ábrázolja, a test színe pedig rögtön tájékoztatást ad az árelmozdulás irányát illetően. B) Indikátorok A diagramok az árfolyamadatokat változtatás nélkül ábrázolják. Az indikátorok ezzel szemben az adott indikátorra jellemző számítási mód segítségével átalakítják, feldolgozzák az árfolyamadatokat, és a kapott új adatsort ábrázolják. Az eredmény ezekben az esetekben is

diagram A befektetői döntésekhez célszerű több (3-5féle) indikátor használata Az indikátorok megszerkesztése általában paraméterezhető. Így a befektetési stratégia szerint változhat például az átlagolandó intervallum hossza, vagy a görbe egyéb tulajdonsága. Vannak olyan paraméterek is, melyek változtatását az elemző programok nem támogatják, mert az adott indikátor megalkotója által végzett tesztelések egy adott értéket hoztak ki legeredményesebbnek. Néhány fontos indikátor: 1) Mozgóátlag Az egyik legfontosabb indikátor. A trendek illetve a trendfordulók meghatározásához alkalmazhatjuk Alkalmazása során több napra számolt mozgóátlagokat vetítenek a diagramokra. (Ábra: 290 old) A szerkesztett görbe két tulajdonsága: 1.) minél több napra készül az átlag számítása, annál jobban kisimítja a diagram az alapgörbe dinamikáját a csúcsok lelapítása által (csillapító hatás). 2) a piac alakulását időbeli

késéssel követi (késleltető hatás). Tehát az átlagolás miatt egy jelentősebb árváltozás hatása is csak egy bizonyos idő elteltével jelenik meg a diagramon. (Ábra: 291 old) A mozgóátlag hosszának meghatározásakor kompromisszumot kell kötni, ugyanis a rövidebb távú mozgóátlag pontosabban követi e trendet, de mivel kisebb a kisimító hatása, gyakrabban generálhat hamis vételi jelzéseket, azonban már a kialakuló szakaszban el lehet csípni egy trendet, amivel esetleg szép haszonra tehetünk szert. A hosszabb távú mozgó átlag használatakor kevesebb üzletkötésre kapunk felhívást, de nagyobb biztonságban tudhatjuk a pénzünket. A rövidebb intervallummal kalkulált görbe a hosszabb távú trend görbéje alatt vagy felett helyezkedik el. Mivel a rövidebb intervallummal számolt mozgóátlagban az utolsó árfolyam adatok hatása nagyobb, az elhelyezkedés arra utal, hogy az árfolyam a régebbi adatokat is figyelembe vevő hosszabb átlaghoz

képest csökken, vagy emelkedik. Ezt a hatást használják ki az elemzés során 2) MACD (Moving Average Convergence/Divergence) Ez egy trendkövető indikátor, amely az árfolyam adatsorából számított két egyszerű mozgóátlag görbe különbségéből van szerkesztve. Ezen kívül szerepel a diagramon az így szerkesztett MACD görbéből számított exponenciális mozgóátlag görbe, amely a „jelző” vagy „trigger” vonal szerepét tölti be, és szolgáltatja a vételi/eladási jelzéseket. (Ábra: 293 old) 3) Bollinger szalag Szerkesztésének alapja egy mozgóátlag-görbe. Az alsó és felső vonalai (szalagjai) az árfolyam volatilitásának (= az árfolyamok változékonyságát mérő szám) figyelembe vételével kerülnek megrajzolásra. Az árfolyamgörbe általában a két szélső szalag között halad. A két szalag mindenkori távolsága az ár volatilitásától függ, ha az árváltozások mértéke, vagyis a volatilitása nagy, a szalagok közti

terület kiszélesedik, ellenkező esetben összeszűkül. (Ábra: 297 old) 4) Boríték Hasonló a Bollinger szalaghoz, mert mindkettő valamilyen mozgóátlag-görbe alapján van szerkesztve. Míg a Bollinger szalag alsó és felső vonalai az árfolyam volatilitásának figyelembe vételével kerülnek megrajzolásra, addig a boríték a mozgóátlag-görbe felfelé és lefelé történő, százalékban megadott értékkel való eltolásával áll elő. A szerkesztés alapjául szolgáló mozgóátlag-görbe a diagrammon általában nem látható. (Ábra: 299 old) 5) Momentum A trend meredekségére, vagyis az árfolyam változásának lendületére utaló indikátor. Pontjait a jelenlegi és valamely korábbi időpont árfolyamának egymáshoz viszonyított aránya adja. 6) Ár oszcillátor Két mozgóátlag-görbe különbségét mutatja, a nulla tengely körül ingadozva, így a mozgóátlag-görbék vételi illetve eladási jelzései a null tengely metszésekor állnak elő.

(Ábra: 302 old) 7) Relatív erősség indikátor (RSI = Relative Strength Index) Az árfolyam önmagához mért változását mutatja. A görbe 0 és 100 közti értékek között ingadozik Kirajzolódnak az oszlopdiagramon megfigyelhető formák (pl. fej és vállak), és használhatók a támasz és ellenállás szintek, amelyek további elemzési lehetőséget nyújtanak. (Ábra: 303 old) 8) Különbség Két termék árfolyamának a különbségét mutatja. A két termék lehet pl egy részvény prompt és határidős árfolyama, vagy egy index és egy részvény prompt árfolyama, illetve egy index és egy határidős részvény 2 árfolyama. Ennek az indexnek a használata olyan termék esetében hasznos, amely valamely másik termékkel megfelelően erős korrelációt mutat, tehát az árfolyamuk gyakran együtt mozog. (Ábra: 305 old) 9) Sztochasztikus oszcillátor Két görbe jelenik meg a diagramon, mely 0 és 100 közti beosztással rendelkezik. Az egyik görbe (jele:

%K) mutatja, hogy a legutolsó ár a vizsgált időtartam legalacsonyabb minimum, és legmagasabb maximum árai között relatívan hol helyezkedik el. A másik görbe (jele: %D) az előző görbe mozgóátlag-görbéje (Ábra: 306. old) 10) Forgalomváltozás oszcillátor Az aktuális és a valahány nappal korábbi forgalmi adat különbségét mutatja. Rövid távú befektetési stratégia esetén általában 12 napos, középtávú esetén 25 napos különbséggel számolnak. Ha az utolsó forgalmi adat magasabb, mint a korábbi, a görbe emelkedik, ha alacsonyabb, a görbe csökken. Minél nagyobb a forgalom változása, annál nagyobb a görbe változása is. (Ábra: 308 old) C) Statisztikai módszerek A statisztikai módszerekben is diagramokat szemlélünk. Az oszlopdiagramokhoz képest különbség, hogy a különböző szintek, és várható fordulópontok bejelölése nem függ az árfolyamgörbe korábban megtett útjától, hanem a megelőző ármozgások alapos

tanulmányozását mellőzve kerülnek megállapításra. Az indikátorokkal szembeni különbség pedig az, hogy az árfolyam adatsorai semmilyen átalakításon vagy matematikai számításon nem mennek keresztül. 1) Fibonacci vonalak, körök Ezen elemzési módszerek alkalmazása a Fibonacci számsorozaton alapszik, melynek lényege, hogy az első két szám kivételével mindegyik szám az előző két szám összeadásával áll elő: 1,1,2,3,5,8,13,21,34,55,89,144, A sorozat aszimptotikusan közelít egy állandó arányhoz. A sorozat bármelyik számát az előtte levővel elosztva az eredmény egy irracionális szám (végtelen tizedes tört) körül oszcillál, az egyik nagyobb annál, a következő kisebb, és így tovább. Az osztások eredménye egyre jobban megközelíti ezt a számot, de soha nem éri el. Ez a szám: 1,61803398875~ 1,618 Ezt az arányt sokféleképpen nevezték. A reciprokát (0,618) is szokták használni, mely szintén végtelen tört A sorozat másik

érdekes tulajdonsága, hogy minden tagjának négyzete egyenlő az előtte lévő és az utána következő szám szorzat, mínusz vagy plusz (felváltva) 1. 5*5=(38)+1 8*8=(513)-1 13*13=(821)+1 a) Fibonacci körök Egy csúcs/völgy (mint kiinduló pont) és a legutolsó völgy/csúcs (mint célpont) közé húzott egyenest három, a célpont köré rajzolt félkör, a célponttól számítva 38,2% (100% - 61,8%), 50% és 61,8% arányban oszt fel. Emelkedő trendvonal esetén a körök lefelé, csökkenő trendvonal esetén pedig felfelé állnak. (Ábra: 312 old) b) Fibonacci legyező Alapja egy csúcs/völgy (mint kiinduló pont) és a legutolsó völgy/csúcs (mint célpont) kijelölése. A kiinduló pontból három ferde egyenes rajzolandó úgy, hogy azok felosztják a célponton keresztül állított képzeletbeli függőleges egyenesnek a célpont és a kiindulási pont szintje közti távolságot a kiindulási ponthoz közelebb eső végponttól számítva 38,2%, 50% és

61,8% arányban. (Ábra: 312 old) c) Fibonacci szintek Alapja egy csúcs/völgy (mint kiinduló pont) és a legutolsó völgy/csúcs (mint célpont) kijelölése. E két ponton keresztül húzott egy-egy vízszintes egyenes közti távolság van felosztva a célponttól számítva 23,6%, 38,2%, 50%, 61,8%-os közökre, szintén vízszintes egyenesekkel. (Ábra: 313 old) 2) Elliott hullám-elmélete Elliott azt gondolta, hogy a részvénypiac mozgásai előre jelezhetők a visszatérő hullámok vizsgálata és azonosítása segítségével. Az elmélet alapelvei: - A fő trend irányában 5 hullám követi egymást, majd ezeket felváltja egy 3 hullámból álló korrekciós szakasz. - Az előbbi 5-3 hullám alkot egy komplett ciklust - A nagyobb hullámok kisebb hullámokból álló ciklusokra bonthatók Ha a fő trend lefelé mutat, a diagram az ábrázoltnak a tükörképe. Ha elég hosszú idősort vizsgálunk, egyre nagyobb hullámokból képezhetünk egyre nagyobb ciklusokat. Ily

módon az elmélet rövid és hosszú távú elemzésre is alkalmas. A módszer nagy hibája azonban a szubjektivitása(Ábra: 314 old) 2 V.) Fundamentális elemzés: makrogazdasági, ágazati és vállalati szintű elemzés A) Az árfolyam (P) alapú mutatók 1) A P/E mutató Price per Earnings per share: árfolyam/egy részvényre jutó adózott eredmény. Egyszerű, közérthető, ezért talán a legnépszerűbb és legelterjedtebb mutató, de legtöbb esetben nem túl releváns. Fő hibája, hogy a számviteli adózott eredmény nem szolgál érdemi információval egy cég jövedelemtermelő képességéről, a fenntartható növekedés üteméről és a részvények alul- vagy felülértékeltségéről. 2) A P/CE hányados Price per Cash Earnings per share: árfolyam/egy részvényre jutó készpénzes adózott eredmény. A cash earnings olyan adózott eredmény, amelyből kiszűrik a goodwill amortizációt és egyes értelmezések szerint a tárgyi eszközökre vonatkozó

értékcsökkenést is, mint készpénzkiadással az adott időszakban nem járó nyereségcsökkentő költségek hatását. 3) A P/OCF hányados Price per Operating Cash Flow: árfolyam/egy részvényre jutó üzemi cash flow A mutató előbbiekkel szembeni előnye, hogy bizonyos számviteli torzításokat képes kiszűrni, és figyelembe veszi azt is, ha az elkönyvelt árbevétel és eredmény egy része pénzben még nem realizálódott. Az üzemi cash flow fő elemei: üzemi eredmény (megfelelő előjellel), értékcsökkenés és amortizáció (+), készletek értékvesztése (+), nettó forgótőke változása megfelelő előjellel (ha a forgóeszköz nő, a cash flow csökken, és fordítva), valamint a társasági adó (-). De a mutató nagy hátránya, hogy a finanszírozási költségeket figyelmen kívül hagyja. Ez azért is probléma, mert így a mutató számlálója és nevezője nem konzisztens, hiszen a számlálóban csak a részvényárfolyam áll, míg a

nevezőben szereplő üzemi cash flow egy részére a hitelt nyújtók igényt tartanak. 4) A P/S hányados Price per Sales revenue per share: árfolyam/egy részvényre jutó árbevétel vagy teljes bevétel. A mutató előnye az előzőekkel szemben, hogy számos iparág esetében objektívebb, mivel számvitelileg nehezebben manipulálható, mint az eredményen alapuló mutatók. Emellett alkalmazása hasznos a fiatal cégeknél, ahol a profit egyáltalán nem vehető alapul. Ugyanakkor ez a mutató is manipulálható, például az árbevétel felfújásával (ha a bevétel időarányos része helyett a teljes összeget elszámolják az adott évre). 5) Az osztalékhozam (DY = Dividend Yield) Itt a nevezőben szerepel az árfolyam és a számlálóban az egy részvényre jutó osztalék. Erre a mutatóra sok vállalatnál kevés figyelmet fordítanak. Okai: - A vállalatok többségénél mértéke alacsony, 2-3% körüli. Nehéz megnyugtató befektetési döntést hozni, ha a két

osztalékhozam 2,3% és 2,7%. - A számolását nehezíti, hogy a saját részvény visszavásárlás is osztalékfizetésnek tekinthető. 6) A P/BVPS Price per Book Value Per Share: árfolyam/saját tőke egy részvényre jutó értéke Egyes vélemények szerint a BVPS alsó korlát a részvényárfolyam számára. A BVPS számítása során azonban gyakran azt az eljárást követik, hogy a mérlegfőösszegből nem csak az adósságokat, hanem az immateriális javak könyv szerinti értékét is levonják. Ezután a P/BVPS számítása úgy történik, hogy a részvényárfolyamot elosztjuk a BVPS értékével. B) Az EV alapú mutatók meghatározása Enterprise Value: vállalatérték A P/E és a P/S mutatók módosított változata az, amikor a számlálóban a részvényárfolyam (vagy más néven a részvények kapitalizációja) helyett a vállalati értéket szerepeltetjük (EV/Sales, EV/EBITDA). EV = lejárat nélküli (saját tőke) + kamatfizetési kötelezettséggel

terhelt hosszú és rövid lejáratú források piaci értékének összege, csökkentve a pénzeszköz- és értékpapír-állománnyal. Mindez részletesebben: A részvénysorozatok piaci árfolyamon vett kapitalizációja kiszámítható úgy, hogy az egyes részvénysorozatok darabszámát megszorozzuk a piacon megfigyelhető árfolyammal. A hosszú lejáratú adósságokat könyv szerinti értéken vesszük alapul. A pénzeszközök levonásakor a forgóeszközök között kimutatott értékpapírokat is figyelembe vesszük, mégpedig könyv szerinti értéken, mert a rövid lejárat miatt az jól közelíti a piaci értéket. Az EBITDA-t (earnings before interests, tax, depriciation and amortization) úgy kapjuk, hogy az üzemi eredményhez visszaadjuk a tárgyi eszközök utáni értékcsökkenési leírást és az immateriális javak (jellemzően goodwill) utáni amortizációt. Az üzemi eredmény kategória jobb az adózott eredménynél, mert kiszűri az eltérő adózás

és tőkeszerkezet hatásait, valamint a tárgyi eszközök écs-jét és az immateriális javak amortizációját. Ez 2 utóbbinak két előnye is van. Egyik, hogy ezen tételek elszámolása cégről cégre változhat, másrészt nem az elszámolás időszakában járnak pénzkiáramlással. Természetesen az EBITDA is manipulálható, például azáltal, hogy a működési költségeket beruházásként tüntetik fel, vagy pedig az árbevételt és az eredményt fiktív módon felduzzasztják. Az EV/EBITDA mutató a vállalat teljesítményét alaposabban igyekszik megragadni, mint a P/E, és a számláló és a nevező is többé-kevésbé konzisztens. Ezek mellett léteznek ágazat-specifikus mutatók is, melyeket az a törekvés hozott létre, hogy a vállalat ágazat-specifikus értékteremtő tényezőire építő mutatórendszer alakuljon ki. C) A növekedési lehetőségek figyelembe vétele A fenti mutatószámok közös hiányossága, hogy nem képesek megfelelően

kezelni a számviteli torzításokat, valamint figyelmen kívül hagyják a növekedési potenciált. Az előzőekben említett mutatószámok mindegyike korrigálható oly módon, hogy a növekedési lehetőségeket figyelembe vesszük. A módszer minden esetben hasonló: a számlálóban áll a már megismert mutató, amit elosztunk a százalékban kifejezett növekedésével. A P/E esetében: PEG = (P/E) / (EPS növekedés * 100) Ez az irányzat a GARP (growth at reasonable price) nevet viseli. D) Opció a munkavállalóknak Számos induló (amerikai) cég adott a kulcsfontosságú alkalmazottainak a kompenzációs csomag részeként vételi részvényopciókat, melynek a vonzereje az volt, hogy a kötési árfolyam mélyen a piaci ár alatt volt, és ilyenkor a kettő különbözete a munkavállaló nyeresége. Ezen tranzakciók költségvonzata azonban a gyorsjelentésekben nem jelenik meg, és nem is költségként számolják el, csak a kiegészítő mellékletben van

megjegyzésként feltüntetve. Noha az opciók biztosítása és lehívása valóban nem jelent pénzkiáramlást a cégnek, ám az nem igaz, hogy nem jelent költséget sem. E) Számviteli problémák A számviteli rendszerek közti különbségek bemutatása azért érdekes, mert a múltról szóló kimutatások fontos információforrást jelentenek a vállalat megismerésének és jövőbeli előrejelzésének szempontjából. Fontos, hogy a különböző tételeket a közgazdasági tartalmuk szempontjából közelítsük meg, és a cash flow-ra, valamint a kockázatot is kifejező, a részvényesek által elvárt hozamot is magában foglaló tőkeköltségre is figyelemmel legyünk. A hazai tőzsdei cégeknek – mint minden magyar vállalkozásnak – kötelező a hazai szabályok (MSzSz) szerint elkészíteni éves beszámolójukat. Emellett számos tőzsdetársaság készít nemzetközi (IAS) kimutatásokat is. ezek azonban különböznek egymástól Míg a magyar számviteli

törvény az óvatosságra helyezi a hangsúlyt, és a hitelezők igényeit próbálja kielégíteni, addig az IAS jobban törekszik arra, hogy a tulajdonosoknak nyújtson hasznos információkat, melyek segítenek a vállalat értékének meghatározásában. Az IAS szemlélet szerint a tőzsdén jegyzett vállalatoknak szegmensenkénti kimutatást kell készíteniük. A szegmens lehet egy üzletág, vagy egy földrajzi terület, a lényeg az, hogy olyan tevékenység legyen, ahol a termékcsoport, szolgáltatás kockázatai és bevételei, kiadásai más üzleti egységektől, földrajzi régióktól jól megkülönböztethetőek. További kritérium, hogy a külső vevőkkel és a szegmensekkel szembeni forgalom, eredmény vagy vagyon elérje a megfelelő összes tétel egytizedét. Érdekes azonban, hogy az IAS-ban bizonyos esetekben az eszközök értékelése során szerepet kap a diszkontált cash flow, ami a hazai viszonyok között – nem ok nélkül – spekulatívnak

tűnhet. Vannak viszonylag jól érzékelhető jelei, ha egy cég nagy valószínűséggel fényezi számviteli kimutatásait: a vevőkövetelések az árbevételnél gyorsabban emelkednek, csökken a bruttó eredményhányad, romlik az eszközminőség, emelkednek az időbeli elhatárolások. A számviteli alapú megközelítésekkel szemben az értéket kereső befektetők másfajta megközelítéseket alkalmaznak. Az egyik Stern Stewart EVA-ja, a másik a McKinsey által preferált vállalatértékelési eljárás Mindkettő közös vonása, és egyúttal a számviteli szemlélettel szembeni fontos különbség, hogy figyelembe veszik a teljes tőkeköltséget, vagyis nem csak az idegen források esetében általában viszonylag egyszerűen meghatározható kamatkiadásokat, hanem a saját tőke becsült költségét is. Összefoglalva: - A számviteli standardok igen eltérőek lehetnek => a számviteli eredmény felhasználása emiatt elbizonytalanító - A számviteli

eredmény manipulálható is. F) A DCF megközelítés A számviteli mutatók egyszerűek, és emiatt vonzóak, azonban rövid távjuk és manipulálhatóságuk miatt kevéssé alkalmasak az összehasonlításra és a befektetési döntéshozatal megalapozására. Ezzel szemben a DCF átfogó, egyértelmű módon tartalmazza a vállalat értékét befolyásoló tényezőket, illetve ezek hatásait. Egy vállalat 2 annál értékesebb, minél magasabb befektetésarányos hozamot képes produkálni a tőke alternatívaköltsége felett, valamint minél magasabb a növekedési üteme, illetve a növekedési periódus hossza. Noha a DCF rengeteg feltételezést tartalmaz, melyek egy része szubjektív, mégis alkalmas arra, hogy a vállalat működését leginkább befolyásoló tényezőkre rávilágítson, és segítsen az adott cég megismerésében. 1) A DCF alapelemei A vállalat saját tőkéjének (a törzsrészvényeknek) az értékét úgy kapjuk meg, hogy az egyes jövőbeli

periódusok szabad cash flow-i megfelelő, a kockázatot is tükröző kamatlábbal diszkontált jelenértékének összegéből levonjuk a törzsrészvényeken kívüli források piaci értékét, valamint hozzáadjuk a működéshez nem szükséges értékpapírokat és a nem konszolidált befektetések értékét. - A szabad cash flow a vállalat adózás előtti működési eredménye, növelve a pénzkiadással nem járó működési költségekkel, csökkentve a működő tőkébe, tárgyi eszközökbe, valamint az egyéb eszközökbe történő befektetésekkel. - Az előrejelzési periódust tekintve a vállalat működését két időszakra, az explicit előrejelzési periódusra, és az azon túlira bontják. Az utóbbi alatt keletkező értéket maradványértéknek nevezzük - A szabad cash flow két tényezőre, a növekedési ütemre és a befektetett tőke hozamára vezethető vissza. Annál értékesebb egy vállalat, minél magasabb ezen két tényező. A magasabb

növekedési ütem azonban csak akkor értékteremtő, ha a ROIC meghaladja a WACC-t. - A befektetett tőke hozama: ROIC = NOPLAT / Befektetett tőke, ahol - - NOPLAT: korrigált adóval csökkentett nettó működési profit - Befektetett tőke: működő tőke + befektetett eszközök nettó értéke + egyéb eszközök Az értékteremtésnek hét tényezőjét azonosították: - Árbevétel növekedési üteme - EBITDA-ráta - Készpénzes adó - Forgótőke-igény - Beruházás a tárgyi eszközökbe - WACC - A versenyelőny fennállásának időszaka. 2) A NOPLAT és a bruttó cash flow A NOPLAT a korrigált adóval csökkentett nettó működési profit, melynek két fő eleme az EBIT és az EBIT után fizetendő adó. Az EBIT (Earnings Before Interests and Tax) az üzemi eredménynek felel meg, vagyis nem tartalmaz finanszírozási és rendkívüli tételeket, továbbá nem a működéshez kapcsolódó befektetésekből származó jövedelmet. Az EBIT után fizetendő adó

meghatározásához az eredménykimutatás szerinti összes tényleges adófizetési kötelezettséget módosítjuk úgy, mintha a vállalatnak nem lennének adósságai, a működéshez nem szükséges fölös piacképes értékpapírjai, illetve a működéshez nem kapcsolódó bevételei és költségei: + adófizetési kötelezettség az eredménykimutatás szerint + kamatfizetésből származó adópajzs (marginális adókulcs * fizetett kamatok) - kapott kamatok után fizetendő adó (marginális adókulcs * kapott kamatok) +/- a működéshez nem kapcsolódó nettó jövedelemre jutó adó (rendkívüli tételek, befektetések után). Ezzel kiszűrtük a finanszírozási és a nem működési tételeket, de szükséges korrigálni a halasztott adótételekkel is, hiszen értékelési célokra a nyereségadót készpénzes alapon kell meghatározni. Ez a korrekció a mérlegben szereplő halasztott adótételek állományváltozásából számítható. A bruttó cash flow-hoz

úgy jutunk, hogy a NOPLAT-hoz hozzá kell adni az értékcsökkenési leírást és az amortizációt, hiszen ezeket az EBIT számítása során levontuk. 2 3) A befektetett tőke Fontos, hogy a befektetett tőke tartalma konzisztens legyen a NOPLAT-éval. A befektetett tőke fő elemei a működéshez kapcsolódó nettó forgóeszközök, a tárgyi eszközök nettó értéke, valamint a nettó egyéb eszközök az alábbiak szerint: + működéshez kapcsolódó forgóeszközök (ebben benne van a pénzeszközök kb. 0,5-2%-a is): + forgóeszközök - működéshez nem szükséges piacképes értékpapírok, pénzeszközök - kamatfizetéssel nem járó rövid lejáratú források: + rövid lejáratú kötelezettségek - kamatfizetéssel terhelt hitelek, kölcsönök = Nettó működő tőke + tárgyi eszközök nettó értéke + egyéb, működéshez kapcsolódó tartós eszközök - egyéb, működéshez kapcsolódó tartós források = A működésbe befektetett tőke + a

működéshez nem szükséges piacképes értékpapírok + goodwill + a működéshez nem szükséges befektetések = Befektetői források összesen A legutolsó sor megegyezik a saját tőke és a kamatköteles adósság összegével. 4) A szabad cash flow A szabad cash flow (FCF) számítása: FCF = NOPLAT – Nettó befektetések Vagy: FCF = (NOPLAT + Értékcsökkenés) – (Nettó befektetések + Értékcsökkenés) Vagy: FCF = Bruttó cash flow – Bruttó befektetések Ez tehát az az összeg, melyet a vállalat működésbe bevont eszközei előállítanak, vagyis amely a tőkét biztosítók között felosztható. Az FCF-et kell a WACC felhasználásával jelenre diszkontálni 5) A tőkeköltség Lényeges, hogy a diszkontáláshoz használt súlyozott átlagos tőkeköltség és a diszkontálandó pénzáramlás tartalma konzisztens legyen. A tőkeköltség számításánál az alábbiakra érdemes figyelemmel lenni: - az összes tőkeforrás marginális tőkeköltségeinek

súlyozott átlagaként kell számítani - a súlyokat a tőkeelemek piaci, tehát nem könyv szerinti értékén kell figyelembe venni - a súlyozott átlagos tőkeköltséget adó utáni bázison kell számítani, összhangban a szabad cash flow-val. Mindezek figyelembevételével a súlyozott átlagos tőkeköltség (WACC) képlete (leegyszerűsítve): WACC = i*B/V+rE/V i: kamatozó idegen tőke hozama/kamatlába r: részvénytőke elvárt hozama B: kamatozó idegen tőke összege E: részvénytőke összege V=B+E Lényeges, hogy az explicit kamatfizetési kötelezettséggel nem járó idegen forrásokat figyelmen kívül kell hagyni (pl. szállítók, adótartozás, munkavállalókkal szembeni kötelezettségek) A súlyok számítása szempontjából nem a jelenlegi, hanem a jövőre vonatkozó, megcélzott tőkearányok a relevánsak. A saját tőke költsége A saját tőke súlyának meghatározásakor sokat segít, ha a részvények nyilvános forgalomban vannak. Ekkor

elegendő a részvények számát és a piaci árfolyamot összeszorozni, hogy megkapjuk a piaci értéket. A saját tőkének Magyarországon két lényeges nagyságú eleme fordul elő: a törzsrészvények és az osztalékelsőbbségi részvények. A törzsrészvények tőkeköltségének becslésére a CAPM vagy az APT használható. A CAPM alapján a saját tőke költsége: re = rf+[E(rm)-rf]*β, ahol 2 re: rf: E(rm): β: a saját tőke elvárt hozama a kockázatmentes hozam az elvárt átlagos részvénypiaci hozam a részvény bétája a piaci portfolióra vonatkoztatva. (1) Kockázatmentes hozam A kockázatmentesség több dologra is utal. Egyrészt a visszafizetési kockázatról, pontosabban annak elhanyagolható szintjéről van szó. Másrészt egy olyan hozamot jelöl, amely semmi mással nem korrelál Elvileg több elfogadható alternatíva merülhet fel, melyek abban hasonlítanak, hogy a visszafizetés kockázata minimális, a fő különbséget a választott

instrumentum lejáratának hossza jelenti. Összességében a kockázatmentes hozam esetében elterjedt a 10 éves állampapír hozamának használata. (2) Kockázati prémium A piaci kockázati prémium a piaci portfolió várható hozama és a kockázatmentes kamatláb közti különbözetet jelenti. Ez az a többlethozam, ami a befektetőt kompenzálja az általa viselt magasabb kockázatért, ami számára egy jól diverzifikált részvényportfolió tartásával jár. A mostanság készülő DCF-elemzések 4-5%-os kockázati prémiumot alkalmaznak. Magyarországon – a kockázatmentes hozam magasabb nominális szintjét is figyelembe véve – 6% körüli prémium tekinthető indokoltnak. (3) A béta becslése A béták jövőre vonatkozó becslésekor a múltbeli adatokból indulunk ki. Múltbeli idősorok lehetnek: - Két éves időszak – heti árak (2*52=104 adat) - Öt éves periódus – havi árak (5*12=60 adat) - Hét éves sor – havi árak (7*12=84 adat) Hosszabb

megfigyelési időszakhoz ritkább mintavétel társul. A megfelelő időszak kiválasztásával kapcsolatban dilemma, hogy minél hosszabb a megfigyelési időtartam, annál megbízhatóbb a végeredmény. Ám hosszabb időszakban olyan régebbi adatok is szerelnek, melyek a jelenben már nem relevánsak. A három módszer közül leginkább a középső választható. A múltbeli béta becslése viszonylag egyszerű és könnyen ábrázolható. Az időszak és a mintavételi gyakoriság alapján pontokat ábrázolunk egy kétdimenziós koordinátarendszerben, melynek egyik tengelyén a piaci index hozama, másikon az adott részvény hozama szerepel. A legkisebb négyzetek módszerével megkeressük, hogy a pontokra mely egyenes illeszkedik legjobban, és ennek meredeksége lesz a múltbeli béta értékére vonatkozó becslés. A tapasztalatok szerint a béták az idő előrehaladtával 1 felé tartanak. Ha különböző időszakokra vonatkozó bétákra regressziós egyenest

illesztünk, ez alapján tudjuk megállapítani a korrigált bétához a súlyokat. Mostani béta (Nyers béta) = a + b * Múltbeli béta Előrejelzett béta (Korrigált béta) = a + b * Mostani béta Ezt nem kell feltétlenül magunknak elvégezni, van rá képlet: a nyers bétákból súlyozással az alábbiak szerint számítjuk a korrigált bétát: Korrigált béta = 2/3 * Nyers béta + 1/3 1 A teljes béta két elemre bontható fel: az üzleti (eszköz) kockázatra (βA) és a tőkeáttételes részvénybétára (βE). A múltbeli tényleges részvényárfolyamokból közvetlenül a tőkeáttételes részvénybéta (β E) becsülhető Az eszközbéta értéke: βA = βE/[1+(1-t)*D/E], ahol: βA: eszköz béta (üzleti kockázat) βE: részvény béta (üzleti kockázat + tőkeáttétel hatása) t: a társasági adó kulcsa D: hitelek összege E: saját tőke összege (4) Az adósság Jelentősen megkönnyíti mind a piaci érték, mind a tőkeköltség meghatározását, ha az

adósság, vagy annak nagy része nyilvánosan forgalmazott kötvényekből áll. Azonban ez még az USA-ban sem mindig igaz, Európa keleti felén pedig különösen ritka. Ennek híján az is kedvező, ha ismert a vállalati adóssághoz kapcsolódó cash flow áramlás (hitel + kamatok) összege és lejárati szerkezete. Ez is ritka, de ha mégis rendelkezésre áll, akkor egy alkalmas kamatláb segítségével – jelenérték számítást alkalmazva – megállapítható az adósság piaci értéke. Van viszont két reménysugár: 2 - Egyre gyakoribbak a valamilyen piaci referenciához kötött változó kamatozású banki hitel konstrukciók. Emellett a magyar cégek hitelállományának jelentős része rövid lejáratú Ez szintén elősegíti, hogy a könyv szerinti érték és a piaci érték ne kerüljön túl távol egymástól. - A hazai cégek forrásai között jelenleg még viszonylag alacsony a kamatköteles idegen tőke aránya. Emiatt pedig relatíve nem

tévedünk túl nagyot, ha a piaci értéket a könyv szerintivel becsüljük. Ha nem áll rendelkezésre jobb információ, akkor becslésképpen a hasonló futamidejű állampapírok hozama felett további 1-3 százalékpontos prémiumot veszünk figyelembe. (5) A maradványérték A vállalat értéke két rész összegéből adódik: - Az explicit módon előre jelzett időszak alatt keletkező pénzáramlások jelenértéke - Az időszak után keletkező pénzáramlások jelenértéke => maradványérték Az értékelés során az elemző jellemzően 5-10 éves időtávra készít előrejelzést (explicit), pedig a vállalat még ezt követően is működik. Az ez után keletkező pénzáramlások által létrehozott értéket általában valamilyen leegyszerűsítő feltételezést tartalmazó képlettel becsülik. A maradványérték azonban igen fontos tényező, hiszen a vállalat értékének jelentős hányadát adhatja. Ez annál inkább igaz, minél újabb az adott

iparág, és minél magasabb növekedési ütemre lehet számítani. A maradványérték meghatározásának négy fő lépése: - A módszer kiválasztása - Az előrejelzési időszak hosszának megválasztása - A paraméterek becslése A maradványérték jelenértékének kiszámítása A módszerrel kapcsolatban a következő egyszerűsítő feltételezésekkel élhetünk: - Az explicit időszak hosszának kiterjesztése: nem biztosít igazán jelentős pótlólagos információt, de jelentős többletmunkát jelent. - Szabad cash flow – növekvő örökjáradék: azzal az egyszerűsítő feltételezéssel élünk, hogy a maradványérték-számítási időszakban a szabad cash flow állandó ütemben fog gyarapodni, ahol a növekedés mértéke (g) alacsonyabb a súlyozott átlagos tőkeköltségnél (WACC). MaradványértékT = FCFT+1 / (WACC - g) A T időre (az explicit utolsó periódusára) számított maradványértéket még vissza kell diszkontálni a jelenre. -

Értékteremtő tényezők – növekvő örökjáradék: a számlálóban nem közvetlenül a szabad cash flow, hanem a NOPLAT és ebből a befektetők rendelkezésére álló hányad (1-g/ROIC) szorzata szerepel. MaradványértékT = NOPLATT+1 * (1-g/ROIC) / (WACC - g) Ha ROIC = WACC, képletünk leegyszerűsödik: MaradványértékT = NOPLATT+1 / WACC Ez a leegyszerűsített képlet sok esetben jól használható. Néhány nem pénzáramláson alapuló módszer, melyek közül egyes mutatószámokat az előzőekből már jól ismerünk: - Likvidációs érték: csak akkor indokolt használni, ha az explicit előrejelzési időszak végén valóban felszámolják a vállalkozást, mivel a folyamatos működést feltételező értéket a likvidációs érték gyakran alulbecsüli. - Pótlási költség: a fő probléma itt is a lehetséges alulbecsléssel van - P/E ráta: a kérdés az, hogy milyen/mikori P/E mutatót használjunk, és hogy mennyire tágan értelmezzük az iparág

határait. - P/BVPS ráta: a problémák ugyanazok, mint a P/E mutató esetében. Fontos, hogy az előrejelzési időszak hosszának megválasztása a vállalat értékét nem befolyásolhatja, csupán azt, hogy az hogyan oszlik meg az explicit periódus és az azt követő maradványérték-időszak között. Az explicit időszaknak elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy a végére a vállalat működését stabilitás jellemezze. 2 VI.)Ajánlások a befektetők számára A) Technikai elemzés 1) Előnyök - Viszonylag egyszerű eszközök - Részben automatizálható - Pszichológiai hatások megjelennek - Viszonylag kis adatigény - Ármozgások előre jelezhetők 2) Hátrányok - Ok-okozati összefüggés nem látszik - Nincs kép a vizsgált társaságról - Nem ad egyértelmű, objektív jelzést arra vonatkozóan, hogy mi a teendő a piacon (vétel vagy eladás) B) Fundamentális elemzés 1) Előnyök - Viszonylag pontos kép a társaságról - Gazdasági folyamatok

előre jelezhetők, ezeket a cég is felhasználhatja - Ok-okozati összefüggések is látszanak 2) Hátrányok - Nagy információ igény (cégek kimutatásai) - Pénzügyi kimutatások számviteli megbízhatósága kétségbe vonható - Bonyolult a kölcsönhatások értékelése - Pszichológiai hatást nem mutatja - Értékpapír elemzők befolyásolhatósága. 2