Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » PSZF Pénzügyi ismeretek jegyzet, 2002

1. A pénz szerepe a modern nemzetgazdaságokban 1.1 A pénzügyi ismeretek elhelyezési környezete 1.11 Jövedelemtermelési indukciók Szükségletek: azok az emberi igények, melyek a lét fenntartására és kiteljesítésére irányulnak térben és időben, a társadalmi fejlődés nyomán mennyiségben és minőségben változnak az emberi szükségletek természetükből adódóan kvázi-végtelenek csoportjai: intenzitásuk alapján: a) létszükségletek: kielégítésük feltétlen szükséges az élet fenntartásához b) létszükségleteken túli: az egyénen álló objektív tényezőtől függ Az igények és a vágyak kielégítése előtt korlátot egyfelől a szükséglet tárgyának szűkössége, másfelől egy-egyén fizetőképessége képez: látens szükségletek: kielégítését rendelkezésünkre álló forrásaink nem teszik lehetővé nem fizetőképes szükségletek: a gazdaságelmélet szempontjából közvetlen jelentőséggel nem bírnak

fizetőképesség: megszabja, hogy szükségleteink mely körét és milyen mértékben vagyunk képesek kielégíteni. Fizetőképes a szükségletek azon köre melyhez vásárlóerő társul 1.12 Jövedelmek realizálása Javak: az emberi szükségletek kielégítését szolgáló eszközök szabad javak: helytől, időtől függetlenül korlátlanul hozzáférhetőek, a természetben az igényeket meghaladó mértékben állnak rendelkezésre, megszerzésük költségek nélkül lehetséges kiegészítő javak helyettesítő javak A szükségletek határtalansága és a kielégítésükre szolgáló tényezők szűkössége közti ellentmondás az emberi gazdálkodás hajtóereje: t-1 görbe: két jószágnak a termelési tényezők adott mennyisége és a társadalom általános technikai színvonala mellett előállítható mennyiségét tükrözi a termelési lehetőségek határa. A görbén a termelési tényezők tökéletes kihasználása mellett termelhető

jószágkombinációk találhatók, a társadalom választási lehetőségeit reprezentálva; a görbétől jobbra felfelé: a nem előállítható ; balra lefelé: nem hatékony jószágkombinációk helyezkednek el. Jószág: árukkal történő szükséglet-kielégítés a szolgáltatás igénybevételével történő szükséglet-kielégítést a vagyoni értékű joggal való élést • fogyasztási cikkek: azok a áruk, melyek a szükséglet kielégítése közben teljesen elhasználódnak • tartós fogyasztási cikk: elhasználódásuk nem egy fogyasztói aktus, hosszabb idő alatt megy végbe, ezáltal a szükséglet tartós kielégítését szolgálják • termelési tényezők: azok a javak, melyek nem közvetlenül – fogyasztási cikkek termelése révén – elégítek ki szükségletek Hasznosság: olyan tulajdonság, amely a jószágot alkalmassá teszi a szükségletek kielégítésére 1.2 Gazdasági cselekvés és a gazdálkodás alapelve 1.21 A

gazdálkodás alapelve: opportunity cost: (haszonáldozat költség): A gazdálkodás célja az, hogy a rendelkezésre álló szűkös javak úgy kerüljenek felhasználásra, hogy az elfogyasztásuk által okozott élvezet maximális, a ki nem elégített szükségletek okozta hiányérzet minimális legyen. Tehát csak olyan tevékenységet érdemes – adott mennyiségű termelési tényezővel – végezni. Amelyeknél nincs „jobb” a feláldozottak között maximumelv: az adott erőforrások olyan felhasználását célozza, amely a maximális eredmény, hozam elérését teszi lehetővé minimumelv: egy vállalkozás – ha a piacon egyetlen meghatározott mennyiségű árut képes eladni – igyekszik ezt a kibocsátást a lehető legkisebb ráfordítással produkálni. Ha egy meghatározott gazdasági célt minimális ráfordítással igyekszünk elérni, akkro a minimum elvét követjük 1.3 Társadalmi-gazdasági koordinációs sémák Termeléssel kapcsolatos alapvető

kérdések: Mit? Hogyan? Kinek a számára? Hol? Koordinációs sémák: megmutatják hogy a gazdasági egységek hogyan szerveződnek nagyobb egységekbe cserén alapul Polányi Károly • reciprocitás • redisztribúció • árucsere Kornai János • etikai koordináció • bürokratikus koordináció • piaci koordináció • agresszív koordináció a) reciprocitás (kölcsönösség) = etikai koordináció alapvetően szimmetrikus társadalmi szerkezetet feltételez a cserében résztvevő személyek nem mérlegelik a csere tárgyainak értékét hierarchiát nélkülöző társadalmi alapegységek közös jellemzője, hogy hiányzik belőlük a racionális mérlegelés elve a modern társadalmakban bizonyos társadalmi csoportokon belüli tranzakciót jellemző integrációs mechanizmusként jelenik meg: ajándékozás b) redisztribúció = bürokratikus koordináció „uralkodó egység” koordinálja a cserét a társadalom egységeinek hierarchikus

elrendeződését feltételezi piramisszerű társadalmi struktúrára épül a központ begyűjt és újra eloszt, előír, utasít, majd a saját maga fenntartását szolgáló erőforrások kivételével vmilyen rendezőelv alapján újra eloszt. a hierarchia szintjei közti tranzakciók motívuma az utasítás c) árucsere = piaci koordináció az elkülönült, szuverén gazdasági szereplők közti, önérdek által motivált , egyenértékű adásvételek összessége, melyet mindig racionális mérlegelés, a hozamok és ráfordítások állandó mérlegelése előz meg szimmetrikus társadalmi struktúrát feltételez a piacon nem érezhető a szereplők alá- és fölérendeltsége minden szereplő saját hasznának maximalizálására törekszik 1.4 A piaci mechanizmus 1.41 kétszereplős modell: feltételei: • üzleti szervek és a háztartások kapcsolata (állam nem kap szerepet benne) • minden jövedelem elfogyasztásra kerül (nincs megtakarítás, sem

beruházás) • nincs időbeli súrlódás a fogyasztás és a termelés közt (nincsenek készletek) működési elve: • háztartások tulajdonában különféle termelési tényezők vannak: természetes tényezők, munka, tőke ⇒ a termelési folyamat inputjai • a háztartások a termelési tényezők rendelkezésére bocsátásának fejében jövedelmekre tesznek szert ⇒ ezek a kifizetések az üzleti szervezetek szempontjából termelési költségek • a háztartások jövedelme fogyasztási kiadásokká transzformálódnak ⇒ az üzleti szervezetek szempontjából ezek a fogyasztói kiadások árbevételként jelennek meg • a háztartások a vállalatoktól, vállalkozóktól – pénzük ellenében – fogyasztási cikkeket kapnak monetáris és reálfolyamatok: • A háztartások és az üzleti szervezetek közti csereügyletek egy jószág ( reál áramlás – folytonos vonal) és egy ellentétes irányú pénzáramlást (monetáris áramlás – szaggatott

vonal) feltételeznek. •Az egyszerű gazdasági körfolyamat tehát a két alapvető gazdasági szektor közti (egymással ellentétes irányú) jószág (reál-) és pénz (monetáris) áramlással modellezhető. . 1.42 A négyszereplős piaci modell: egyszerű modell ⇒ kibővül a megtakarítás és a pénzügyi közvetítő rendszer fogalmával külföld (K) és az állam (Á) is szerepel benne megtakarítás: a jövedelemnek a fogyasztásra fordított kiadásokat meghaladó része (S=Y-C) a kétszereplős modellben pénzügyi közvetítő rendszer szerepe: (P) A megtakarításokat az üzleti szektor felé áramoltatja, amely jövőbeli beruházásaihoz tőkét, pénzt, azaz finanszírozási forrást keres. I=S beruházás (Investment) (I) = megtakarítás (Saving) (S) A megtarkítások és a beruházások egyensúlyát a kamatlábak (r) biztosítják: a beruházások a kamatlábnak negatív, a megtakarítások pedig pozitív funkciói I = I (r) S = S (r) Ha az

államot, mint gazdasági szeplőt és a gazdasági folyamatok legfőbb regulátorát, vmint a nemzetgazdaság és a külföld kapcsolatrendszerét is figyelembe vesszük: • állam szerepe: beleszól a jövedelemelosztásba jövedelmeket von el a háztartásoktól ezek egy rész állami kiadások formájában visszaáramlik a gazdaság többi szereplőihez ⇒ jövedelmi transzferek: GYES, családi pótlék, munkanélküli segély; ⇒ szociális szolgáltatások: egészségügy, oktatás ⇒ infrastrukturálisszolgáltatások: úthálózat építése, igazságszolgáltatás ⇒ üzleti szféra: termelési támogatások, állami megrendelések formájában export – import hatás: ha egyensúlyban van akkor a modellben nincs változás export < import: adósságprobléma export > import: inflációs probléma INFLÁCIÓ: az árak általános színvonalának, vagyis az árszínvonalnak a növekedését jelenti következményei: • jövedelem és a vagyon újraelosztása

• árarányos esetlegesek , racionális fogyasztói döntést nem lehet rá alapozni • az adófizetők magasabb adósávba kerülnek Keresletinfláció: okai: • megnő az összkereslet • költségvetés hiányának növekedése • jelentős külkereskedelmi aktívum Költséginfláció: • csökken a kínálat, nő az ár • termelési költségek növekedése: - alapvető nyersanyagok árának növekedése - munkabérek emelkedése - valutaleértékelés importáló hatása - termelőket érintő állami elvonások növekedése Infláció típusai nagyságuk alapján: - defláció: árak csökkenése - enyhe infláció - krónikus infláció - hyperinfláció: a pénz nem tudja betölteni a funkcióit, annyira magas az értéktelenedés - tehetetlenségi infláció: (inflációs várakozások): gazdasági szereplők inflációs elképzelései 1.4 A pénzügyi közvetítés Minden gazdaságra igaz a tétel: az egy év alatt megtermelt és végtermékként realizált javak

pénzbeli értéke (GDP) megegyezik a keletkezett elsődleges jövedelmek felhasználási módozatainak összegével. Jövedelem aggregátumok: bruttó kibocsátás: GO: Az országban előállított összes termék és szolgáltatás Bruttó hazai termék: GDP: az adott országban megtermelt és végtermékként realizált javak pénzben kifejezett értéke GDP = C + I + G + (X-M) ahol C : consumption ( gazdasági szektor fogyasztási kiadása) G. government (államháztartás összes kiadása) I: hazai beruházásokra fordított bruttó kiadások volumene (X-M): gazdaság nettó áru- és szolgáltatás exportja, azaz a külkereskedelmi mérleg egyenlege Bruttó nemzeti jövedelem: GNI : GNI = C + I + G Nettó hazai termék: NDP = GDP Nettó nemzeti jövedelem: NNI GNP = GDP - R A keletkezett és újra elosztott jövedelmek felhasználásának egyenlete: GDP = C + S + ( T – TR) + Rf S: gazdasági szektor teljes megtakarítása (T-TR) az államháztartásnak kifizetett nettó adók

Rf: hazai állampolgárok által külföldre utalt eszközök nettó értéke C + G + (X-M) = GDP = C + S + (T-TR) + Rf Makrogazdaság alapösszefüggése: I maximum = S + ( T-TR-G) + (M – X + Rf ) ahol T = tax TR= transfer Rf = result Államháztartás: (T – TR – G) az államháztartási mérleg egyenlege ha negatív akkor az államháztartás mérlege deficites, ha pozitív akkor az államháztartás nettó megtakarítható (M – X + Rr ) a folyó fizetési mérleg hiányát okozza: • a devizatartalékok leapadása • külföldi működőtőke beáramlása • gazdaság külföldi hitelfelvétele a gazdasági szektor (háztartások + üzleti szektor) mindenkor csak annyi beruházást eszközölhet, amennyit maga, az államháztartás, valamint a külföld megtakarított. A gazdasági szereplők összes megtakarítása utólagosan mindig megegyezik a gazdaság felhalmozási kiadásainak összegével S = Yd – C C + G + (X-M) = GDP = C + S + (T-TR) + Rf ⇒ I + ( G +

TR – T) = S + (M – X + Rf ) vagyis az államháztartás túlköltekezésének következményei: • A belföldön képződő és a külföldről bevont megtakarítások ( S + (M – X + Rf ) egy részét az államháztartás hiányának finanszírozása leköti, így üzleti beruházásokat ”szorít ki” • Az államháztartás hiányának növekedése a külső eladósodás veszélyét hordozza magában A három aggregált jövedelemtulajdonosi csoport: a) gazdasági szektor: felhasználás: - anyagi felhalmozás (I) - államkötvény vásárlás (dBG) - pénzfelhalmozás (dMO) forrás: - megtakarítás (S) - külföldi hitelelvétel (dKp) - bankhitel (dNDCp) b) államháztartás: felhasználás: - kormány kiadásai (G) - transzfer kifizetések (TR) forrás: - adó (T) - kötvénykibocsátás (dBg) - külföldi hitelfelvétel - bankhitel (dNDCp) c) külföld: 1) folyó fizetési mérleg: X – M – R 2) tőkeforgalmi mérleg: dK 3) devizatartalékok változása: -dRES A

három aggregált jövedelemtulajdonosi csoport jövedelemegyenlegeinek összege a zárt elszámolási kör miatt, definíciószerűen zérus: (I – S) + (G + TR – T) + (X – M – Rf) = 0 (X – M – Rf) ⇒ Ha < 0 ⇒ külföld finanszíroz Ha > 0 ⇒ mi finanszírozzuk a külföldet (G + TR – T) ⇒ Ha > 0 ⇒ jövedelemfelhasználás Ha < 0 ⇒ forrás a befektetéshez pénzügyi közvetítő rendszer funkciója a jövedelemtulajdonosok folyó jövedelemegyenlegeinek összekapcsolása. Pozitív és negatív jövedelemegyenlegei közötti átcsoportosítás a szektorok közti hitelnyújtások útján megy végbe, melyben a pénzügyi piacok játszanak kulcsszerepet A pénzügyi piacok lehetővé teszik, hogy az egyes gazdasági szereplők kiadásai elszakadhassanak saját forrásaiktól Makro és mikro szinten is teljesül egy adott időszakban tehát: K = B = dKF – dPE = ∆KF - ∆PE Ahol K: folyó kiadások B: folyó bevételek KF: külső

finanszírozás PE: pénzügyi eszközök d : változás Így egy gazdasági szereplő egy adott időszakban 3 csoportba sorolható: a) nettó megtakarító: B > K és dPE > dKF b) nettó ados: K > B és dKF > dPE c) egyensúlyi költségvetésű: K = B és dPE = dKF azaz FB = FK A makrogazdasági alapegyenlet egy adott időszakra „ex-post” fennálló elszámolási azonosság, ahol az átcsoportosítás a szektorok közti hitelnyújtással megy végbe. Megtakarítás: a jövedelemnek a fogyasztásra fordított kiadásokat meghaladó része. Ideiglenesen újra elosztható pénzt jelent Megtakarítók: a jelenben pénzt kínálnak, jövőbeni pénzekre Beruházók: A megtakarítás végső felhasználói, a jövőbeni jövedelmek terhére jövőbeni pénzkínálatot biztosítanak, jelenbeli pénzek ellenében Csere: jelenbeli pénzért fizetési ígéretet, pénzügyi követelést jelent: formái: a) bankpasszíva b) értékpapír Finanszírozási formák és csatornák:

Közvetlen finanszírozás: ha a megtakarító és a megtakarítás végső felhasználójának igényei megfelelnek egymásnak, csak a jelenbeli és a jövőbeli pénzek cseréjét kell hatékonyabbá tenni. Ekkor a megtakarítás közvetlenül cserél gazdát a végső felhasználó jövőbeni pénzével, ill a fizetési ígéretet megtestesítő értékpapírral. közvetett finanszírozás: a második csatornán a megtakarításokat a pénzügyi közvetítő intézmények gyűjtik össze, és volumenében, lejáratában, kockázatában és likviditásában átalakítva közvetítik tovább a megtakarítások végső felhasználóinak. Megtakarítói preferenciák: a megtakarító döntését a a) várható hozam b) kockázat c) likviditás d) tranzakciós költség – vezérli. Hitelfelvevők preferenciái: a megtakarítás felhasználója a következő szempontokat tartja szem előtt: a) külső finanszírozási szükséglet volumene b) forrásköltség c) igényelt időtartam

d) tranzakciós költségek Közvetítő intézmények: független üzletfélként mindkét féllel szerződéses viszonyban vannak összehangolják a keresletet és a kínálatot tevékenységük: • volumen (szétszórt megtakarítások) • lejárat • kockázat • likviditás • tranzakciós költségek csökkentése Dezintermediáció: a közvetlen csatornában áramlik a megtakarítás Oka: az értékpapírpiac fejlődése, innovációk A pénzügyi közvetítők konzervatívak, nehézkesek, költségesebbek, kisebb hozamot biztosítanak 2. Pénzügyi eszközök Pénz: a „mai pénz” fogalma: hitelpénz, olyan bankpasszíva (bank számára kötelezettség) amely képes betölteni a következő 3 funkciót: forgalmi eszköz funkció fizetési eszköz funkció felhalmozási eszköz funkció általános definíció: belső tartalommal bír, törvényerejű intézkedés következtében meghatározott értékkel bíró tárgy, amely a kereskedelmi forgalomban, mint

fizetési eszköz funkcionál KONVENCIÓ ELMÉLET: azt tartja, hogy a pénz a mai formáját hosszú történeti fejlődés eredményeként érte el közvetlen termékcsere árupénz nemesfémpénzrendszer 1) csere (vágyak kettős egybeesése) A1A2A3.An 2) árupénz (terménypénz) A1APA2 Árupénz: • magas ritkasági fokkal kell rendelkeznie a terméknek • értékállónak kell lennie • oszthatónak kell lennie • megfelelő esztétikai tulajdonsággal kell bírnia • könnyen kezelhetőnek kell lennie 3) nemesfém pénzrendszer a pénzforgalmat nemesfém bonyolította: • arany ⇒ monometallizmus • arany, ezüst, réz és azok ötvözetei ⇒ bimetallisztikus merkantilista gazdaságpolitika: a pénzhiányt a nemesfém kitermelésének és forgalmának állami kontrolljával próbálta enyhíteni 4) papíranyagú pénzhelyettesítők: Kínai modell (papírpénz) Lombard modell (bankjegy) FUNKCIONÁLIS ELMÉLET: priori pénzfunkciókat határoz meg, azt vizsgálja,

hogy ezeket az előre meghatározott funkciókat egyidejűleg mely aktívák képesek betölteni pénzfunkciók száma gazdaság-filozófiai alap értékelő törvény mi az ár? pénz szemlélet pénz jellege gazdasági szerep Marx 5 termelésből munkaérték elmélet mibe kerül? múltra irányuló utalvány passzív Jevons 3 fogyasztásból (hasznosság) szubjektív értékek mit ér? jövőbe irányuló igérvény aktív 1) forgalmi – eszköz funkció: (csere – eszköz funkció) általánosan elfogadott csereeszköz a vágyak véletlenszerű kettős egybeesésén alapuló közvetlen termékcsere láncolata két csereaktusra redukálható: - saját termék elidegenítése általános egyenértékes fejében - áruk beszerzése csereeszközként funkcionálás feltétele: • ritkaság • oszthatóság • értékállóság 2) fizetési eszköz funkció: (idődimenzió) tágabb a tartalma mint a csereszköz funkciónál a funkció betöltése feltételezi az általános

egyenértékes alkalmasságát a kereskedelmi tranzakció fizikai teljesítésére és a fizetés megtörténte közti esetleges időintervallum áthidalására ⇒ kereskedelmi hitel a pénz a hitelnyújtás és a visszafizetés eszköze 3) értékmegőrző funkció (felhalmozott eszköz funkció) a pénz mint csereeszköz két, egymástól elkülöníthető mozzanatra redukálja a csere folyamatát, így szükségletet teremet arra, hogy a csere első mozzanatának (eladás) a megtörténte után a beszerzési (beruházási) döntések a csereeszköz felhalmozása révén időben elhalaszthatóak legyenek. vagyis az eladást követően a beszerzési döntések időben elhalaszthatóak a csereeszköz felhalmozása révén, melynek vásárlóértéke az idő függvényében konstans ⇒ erre szükség van a bevételek és kiadások aszinkronja miatt A pénz mint aktíva vagyontartási alternatíva a pénznek • likviditást ill. • kockázatmentességet kölcsönöz • így

vagyontartási, portfolió-alternatívát jelent a többi lehetséges pénzügyi vagy reálaktívával szemben inflációs környezetben a pénz ezen funkciója az, amely betöltése legelőször lehetetlenül el. 4) elszámolási eszköz funkció: (értékmérő funkció) absztrakt tulajdonság minden áru, követelés, kötelezettség értékét saját egységére vetítve meghatározza, így azok értékaránya is meghatározhat, ezáltal a cserearányok száma redukálható (csökkenthető) Pénztörténet során a forgalmi pénztől független csereeszköz ⇒ ez a számítási pénz Pl: középkori Mo. pensa-auri-ja; Angliában a guinea, vagy a transzferábilis rubel ilyen elszámolási eszköz: árnyékvaluta A funkcionális megközelítés problémái: • az elszámolási eszköz funkciót más aktíva is betöltheti • a pénzügyi piacok számos aktívája a csereeszköz és az értékmegőrző funkciót jobban betölti, mint a konvenció szerinti pénz • pénzügyi

innovációk pénzhez közeli aktívák, pénzhelyettesek, kvázi-pénzek (hitelkártyák, váltók) mégsem részei az M1-nek 54-103 o. A jegybankpénz Törvényi felhatalmazás alapján a jegybank teremti. A jegybankpénz áll: -költségvetési komponensből (az államháztartás nettó jegybanki finanszírozásának volumene) -külgazdasági komponensből (a korrigált nettó külföldi követelések + aranytartalék változása) -refinanszírozási komponensből (pénzintézetekkel szembeni követelések nettó változása) A jegybankpénz a forgalomban lévő készpénz, valamint a pénzintézetek által a jegybanknál kötelezően és szabad elhatározásból elhelyezett betétek összege. A pénzintézetek jegybanki előírások alapján kötelező tartalékok tartására kötelezettek (kényszerletét). A jegybanki kötelező tartalék-előírás és a tényleges jegybanki betétállomány pozitív különbségét fölös tartalék-állománynak nevezzük. A

jegybankpénz-állomány másik része a gazdaság nem banki szereplőinek likviditás iránti igényét hivatott kielégíteni.(Privátvállalkozások és háztartások; illetve közjogi szereplők birtokolják) A kereskedelmi banki pénz Az üzleti bakok által látra szóló letétek formájában teremtett pénz. A monetáris aggregátumok Minél tágabb pénzdefiníciót használunk, szükségszerűen annál nagyobb lesz a számba vett pénzmennyiség volumene. Léteznek olyan aktívák, melyek minden kétséget kizáróan képesek a pénzfunkciók, de legalábbis a csereeszköz funkció maradéktalan betöltésére. Minden további aktívát ehhez az „a priori” pénzhez való viszonyával (helyettesíthetőség foka) jellemezhetünk. A forgalomban lévő (bankrendszeren kívüli) bankjegy és érmeállomány, valamint a nem bankok pénzintézeteknél elhelyezett látra szóló letétállományai (számlapénz) összege M1. Ez a pénz csereeszköz funkcióját alapul véve „a

priori” pénznek, a legszűkebb és leglikvidebb monetáris aggregátumnak tekinthető. M2: határidős letétként tartjuk számon mindazokat a bankbetéteket, melyeknek meghatározott lejáratuk van vagy a felmondási idő eltelte után likviddé tehető. Ezek a határidős letétek a lejáratukig fennmaradó idővel, illetve felmondási idejükkel fordított arányban képesek M1 helyettesítésére. A határidős letéteknek likviditásukat korlátozó tulajdonságát is figyelembe véve célszerű azok állományát egy M1-nél tágabb monetáris aggregátumban, M2-ben számba venni. M2 = M1+ határidős letétek M3: M2 alkotóelemein túl a takarékbetét-állományok egy részét is magába foglalja. Az MNB által használatos monetáris aggregátumok M0: (Jegybankpénz vagy monetáris bázis.) A forgalomban lévő készpénz, valamint a pénzintézetek által a jegybanknál kötelezően és szabad elhatározásból elhelyezett betétek összege. M1: (Szűken értelmezett

pénzmennyiség.) A forgalomban lévő készpénzen túl a lakossági, vállalati és önkormányzati folyó-, átutalási és csekkszámlák egyenlegeit tartalmazza. M2: M1 és a kvázi pénz-állomány összege. Kvázi pénz alatt a lekötött forintbetéteket és a teljes devizabetétállományt (lekötéstől függetlenül) értjük M3: (Szélesebb értelemben vett pénzmennyiség.) M2+ a bankrendszer által kibocsátott értékpapírok M4: M3+ a privát szféra birtokában lévő állampapír állomány és az MNB kötvények állománya. PÉNZKÍNÁLAT A pénz mennyisége akkor változik meg, ha a nem bankok (vállalkozások, háztartások, állam) és a monetáris szektor (jegybank, kereskedelmi bankok) pénzmozgással járó tranzakciók bonyolódnak. A pénzteremtés és – megsemmisítés képességével két szereplő rendelkezik: -jegybank -kereskedelmi bankok Jegybankpénz teremtése és megsemmisítése Arany és devizakészletek (VR) Banki Hitelek (BH) kp jb Nettó

állami hitelek + JBP VR + BH + NÁH = JBP(NÁH) nb Készpénzforgalom (JBPnbkp) Banki betétek (JBPbjb) b Teremtési oldal = Felhasználási oldal Jegybankpénz teremtésére a Jegybanknak 3 eszköze van: - arany, deviza vagy valuta vétele (külgazdasági komponens) - pénzintézeteknek nyújtott refinanszírozási hitelek (refinanszírozási komponens) - költségvetésnek nyújtott nettó hitelek állományának növelése (költségvetési komponens) Aktív számlapénz teremtés A kereskedelmi bankok aktívák monetizálása révén képesek pénzt teremteni. Ez történhet hitelezés, vagy meghatározott adásvételi ügyletek (pl.: értékpapír vásárlás) révén A bank mindkét esetben (aktív banki ügyletek) növeli a pénz mennyiségét, hiszen olyan saját magára szóló követeléseket teremtett, amelyek csekkek, vagy átutalások révén fizetésre alkalmasak. Passzív számlapénz teremtés A készpénz és a számlapénz oda-vissza váltása passzív banki

művelet. Passzív pénzteremtés az is, ha egy bank egy másik banktól érkező átutalást fogad, a bankközi átutalások jegybankpénzben történnek. Multiplikatív pénzteremtés Egy bank pénzteremtésének lehetősége Egy pénzintézet aktív módon csak a „fölös” tartalékai erejéig képes számlapénzt teremteni. Pénzteremtés a bankrendszer egészében (aggregált pénzkínálat) A bankrendszer egészében teremtett számlapénz összege: FR* (FR: az első pénzintézetnél képződött fölös tartalék, r: kötelező tartalékráta) 1 r Figyelembe véve a készpénzkiáramlást, az összefüggést az aggregált pénzmennyiség megváltozására (∆M) vonatkoztatva: ∆M=∆JBP*m m= 1 c+r(1-c) (c: készpénz-kiáramlási arány, JBP: jegybankpénz) m: Hitel- vagy pénzmultiplikátor. Azt mutatja meg, hogy a fölös tartalékok állományának egységnyi megváltozása az aktív módon teremtett számlapénz állományában (a hitelállományban) hány

egységnyi változást okoz, illetve – az aggregált pénzmennyiségre vonatkoztatva - azt, hogy a jegybankpénz-állomány egységnyi változása a pénzmennyiség hány egységnyi megváltozását váltja ki. A bankrendszer struktúrája és a pénzteremtés A bankrendszer struktúrája a multiplikatív pénzteremtés folyamatának végeredményén nem változtat, a monetáris piac szerkezete nem gyakorol hatást a multiplikátor nagyságára. A multiplikátor általános modellje ∆H=∆FR* 1 (1-g)+r*g (H: FR-ből nyújtható hitelállomány, g: bank piaci részesedése) PÉNZKERESLET Pénzkereslet alatt az egyes gazdasági szereplőknek azt az igényét értjük, hogy vagyonuk egy meghatározott hányadát pénzformában (M1) tartsák. A pénzkereslet-elmélet célja a pénzkereslet alakulását determináló változók azonosítása és azok hatásmechanizmusának feltárása az egyes gazdasági szereplők és az egész nemzetgazdaság szintjén. Tranzakciós kassza Adott

tranzakciós volumen mellett a bevételek és kiadások szinkronizációs foka határozza meg az átlagos kasszatartást. lt = γ * B γ > 0 (lt: havi átlagos pénzteremtés vagy tranzakciós kassza; B: a háztartás jövedelme, vagy tranzakciós volumen; γ: szinkronizáltsági együttható) Óvatossági pénzkereslet Feltesszük, hogy a gazdasági szereplők sem tranzakcióik volumenét, sem pedig azok szinkronizációját nem ismerik pontosan, azaz a fizetési forgalom tekintetében mind a nagyságrendek, mind pedig a tranzakciók lebonyolódási időpontjait tekintve bizonyos fokú bizonytalansággal kell szembenézniük. Spekulációs pénzkereslet Ez esetben a pénzügyi aktívák áraira vonatkozó várakozások, azaz a várt hozamok játsszák a kulcsszerepet. Ha a végső vagyontartó portfóliója optimális, és - az értékpapír ára várhatóan esni fog, a veszteségek elkerülése érdekében célszerű a befektetések likvidálása és a vagyon készpénzben

tartása - árfolyam-emelkedés várható, akkor célszerű a pénztartást a tranzakciós és óvatossági pénzkereslet szintjére redukálni, a spekulációs kasszát pedig értékpapírba fektetni. Likviditás Két fő jelentése: - A gazdasági szereplők fizetőképessége - Az aktívák azon tulajdonsága, hogy bármilyen más aktívára átválthatók (milyen gyorsan és mekkora költséggel) Szubjektív likviditás A gazdasági szereplők saját fizetőképességükről alkotott ítélete. Pénzhelyettesek és a likviditás Az összgazdasági likviditás alakulását –a pénzhelyettesek állománya révén- a gazdaság szereplőinek szélesebb köre alakítja. A kereskedelmi bankok szerepe a pénzhelyettesek teremtésében A kereskedelmi bankoknak a nem pénz formájú likviditás teremtésében betöltött szerepe szorosan összekapcsolódik a nem bankokkal végzett értékpapír-műveleteikkel. A nem monetáris közvetítők szerepe a likviditás teremtésében A nem

monetáris közvetítők nem képesek pénz teremtésére, funkciójuk a monetáris rendszer (jegybank, kereskedelmi bankok) által teremtett pénzállomány inaktív (passzív) komponenseinek összegyűjtése és továbbközvetítése a hitelkereslettel rendelkező nem bankok és bankok felé. A „szekunder közvetítők” összekötő kapcsolatot jelentenek a hitelező és az adós között, ennyiben működésük bankszerű vonásokat hordoz. Rájuk nem vonatkozik a pénzintézetek kötelező tartalékolási kötelezettsége A szekunder közvetítők különböznek a kereskedelmi bankoktól: -nem képesek a számlapénz-teremtésre -szabályozásuk révén meglévő versenyelőnyük, valamint speciális ismereteik birtokában képesek potenciális ügyfeleiknek likvid és kevéssé kockázatos passzívákat kínálni, így módjuk van a kereskedelmi bankok által hozzá nem férhető töredékmegtakarítások összegyűjtésére is. A nem bankok és a likviditás A nem bankoknak a

bankhitelek felvételén kívül módjuk van forrásszerzésre különféle értékpapírok kibocsátása révén is. A kereskedelmi hitelek is lehetővé teszik a pótlólagos tranzakciók finanszírozását anélkül, hogy ehhez a pénzmennyiség növekedése szükséges lenne. Adott pénzmennyiség mellett a lebonyolítható tranzakciók volumene inaktív pénzállományoknak a finanszírozási körforgásba történő bevonása révén növelhető. Hiányzik: 103-110 o. 110-165 o. A kamat likvidáspreferencia elmélete: A Keynes-i pénzkereslet elmélet a pénzkeresletet a gazdasági szereplők likviditási preferenciáira vezeti vissza, amely megkülönböztet tranzakciós, óvatossági és spekulációs motívumokat. - A tranzakciós (forgalmi) motívum, akár a háztartásokat, akár a vállalkozói szférát tekintve a bevételek és kiadások adott szikronizációs fokán a lebonyolított tranzakciókvolumenétől független pénztartási igényt vált ki. Rövid távon a

tranzakciós volumen a nemzeti jövedelemmel (Y) helyettesíthető. - Óvatossági motívum: Az emberek tökéletes szinkronizáltsági fokon is hajlamosak a pénztártásra az előre nem látható kifizetések miatt (pl.: betegség, a potenciális befektetési lehetőségek kihasználásának érdekében tartott pénzmennyiség), hogy ne veszélyeztessék a cég, háztartás likviditását. Ezt hívjuk óvatossági motívumnak. Az óvatossági és tranzakciós okokból tartott pénz mennyiségét meghatározó tényezők azonosak, ezért e két motívum miatt keresett pénz mennyisége aggregálható. - Spekulációs motívum: A pénznek, mint a fogyasztási és beruházási döntések elhalasztását lehetővé tevő alternatív vagyonformának a keresletét (pl.: fix kamatozású tőzsdei értékpapír) Keynes a gazdasági szereplők várakozásaiból származtatott spekulációs motívummal magyarázta. Minél magasabb a kamatszínvonal, pontosabban minél inkább meghaladja a

folyó kamatláb a várt szintet, annál többen fektetik spekulációs célokra tartalékolt pénzüket értékpapírokba. HOSSZ spekuláns: magas kamtlábra spekulál, BESSZ spekuláns: alacsony kamatlábra spekulál. - Keynes szerint a pénz nem csupán technikai eszköz a csereforgalom lebonyolítására (tranzakciós volumen), hanem biztosítja a váratlan piaci eseményekre (óvatossági volumen) és a kamatlábak megváltozásából eredő tőzsdei árfolyammozgásokra való gyors és rugalmas reagálás lehetőségét (spekulációs volumen) is. A kamat így (a klasszikus felfogással ellentétben) nem a fogyasztás elhalasztásának, hanem a biztonságot és kényelmet jelentő likviditásról való ideiglenes lemondás jutalma. - A várakozások és a kamatláb (Gibson-pradoxon): A nominális kamatlábak és az inflációs várakozások közti összefüggést Gibson-paradoxonnak nevezzük. Nominális kamatláb alatt a tényleges, megfigyelhető kamatlábat, míg reálkamat

alatt pedig a stabil árszínvonalra (zérus inflációra) irányuló várakozások mellett érvényes kamatlábat érti. - A kölcsönözhető pénzalapok elmélete: A kamatláb a kölcsönözhető alapok keresletének és kínálatának interakciója nyomán alakul, azaz a kamatlábat a hitelek kereslete és kínálata alakítja. - Hozamgörbe: Egya dott időpontban az egyébként azonos feltételekkel kibocsájtott hitelesuközök effektív hozamrátáit a még hátralevő futamidő függvényében megmutató görbét hozamgörbének nevezzük. - A hozamgörbe várakozás elmélete: Lényege: A jelenlegi hosszú lejáratú kamatlábat a jelenleg érvényes rövid lejáratú kamatláb, illetve a rá vonatkozó várakozások befolyásolják. - A kamatstruktúra piac szegmentáció elmélete: A várakozás-elmélettel szemben a kamatstruktúra piacszegmentáció elmélete a kamat-, illeteve az árfolyam-várakozások bizonytalanságából és a befektetők szigorúan

kockázatelutasító magatartásásból indul ki. Befektetési döntéseik kapcsán mind a befektetők, mind a kibocsájtók tőke- és jövedelem –kockázattal kell, hogy kalkuláljanak. - A befektető akkor szembesül tőkekockázattal, ha az általa vásárolt értékpapírok lejárata meghaladja a befektetési periódus hosszát, akkor a befektetőnek a megvásárolt értékpapírokat lejárat elött el kell adnia, ami potenciális árfolyamveszteséggel fenyeget. Jövedelmi kockázat a befektetőt akkor sújtja, ha a megvásároltértékpapírok (hátralevő) futamideje rövidebb, mint a befektetési periódus hossza. A kockázat ez esetben azt jelenti, hogy a befektetés lejárta után felszabaduló összeg befektethető-e a lejárt befektetés hozamszintjén, esetleg a fölött, vagy sem. - A kibocsátónak tőkekockázattal akkor kell szembenéznnie, ha hosszabb futamidejú értékpapírokat bocsájt ki, mint amennyi a finanszírozási intervallum, vagyis az az időszak,

amíg idegen források bevonására van szüksége. Ha ugyanis a kibocsátásból származó kötelezettségeit lejárat elött ki kívánja egyenlíteni, akkor a hozamok időközi csökkenése veszteségek kockázatát hordozza magában, hiszen ez esetben értékpapírjait csak a kibocsátásit meghaladó árfolyamon vásárolhatja vissza. Jövedelmi kockázata a kibocsátónak akkor van, ha finanszírozási intervallumához képest rövidebb futamidővel bocsátja ki az értékpapírjait, és a szükséges új kibocsátás az időközben bekövetkező kamtemelkedés miatt a piacon csak magasabb kamatígérettel helyzhető el. - Mivel a pénzügyi piacok kockázatelutasító módon viselkednek, így a befektetőknek a megvásárolt értékpapírok futamidejét a finanszírozási periódussal kell összehangolniuk. Mivel a pénzügyi piacokkon megjelenő kereslet és kínálat egyaránt meghatározott futamidejű értékpapírokra irányúl, ezért a pánzügyi piacok számos,

futamidőtél függő szegmensre esnek szét. A különböző piaci szegmensek normál hozamgörbévé állnak össze, amennyiben a befektetők a rövidebb, míg a kibocsátok a hosszabb piaci szegmensekben aktívabbak. Ez a pénzpiacokon túlkínálathoz és alacsonyabb kamatszínvonalhoz, míg a tőkepiacon túlkereslethez, s a pénzpiachoz képest magasabb kamatnívóhoz vezet. A hosszú lejáratú kamatlábak révén beállóegyensúly úgy jön létre, hogy a rövid lejáratú szegmensből befektetők, a hosszú lejáratú szegmensből pedig kibocsátók vonulnak ki. Ezzel egyidejüleg a rövid lejáratú szegmensekben új kibocsátok, a hosszú lejáratúakban pedig új befektetők jelennek meg. - A likviditás-prémium elmélet: Ha a piac szereplői nem számítanak a a rövid lejáratú kamatláb megváltozására, akkor a várakozás-elmélet szerint a rövid és hosszú lejáratú kamatlábak azonos mértékűek lesznek. Ilyenkor a pénzügyi piac hosszú lejáratú

szegmenseiben túlkereslet, a rövid lejáratú szegmenseiben pedíg túlkínálat fog jelentkezni. Ebben a szituácíóban a kibocsátók csak akkor képesek hosszú lejáratú papírokat a pénzügyi piacokon elhelyezni, ha kompenzálják a befektetők tőkekockázatát. Ezt a kompenzatórikus jellegű kamatkomponenst nevezzük likviditási prémiumnak. - Az aktuális piaci kamatlábak mértéke általában befolyással van a kamatvárakozásokra. A kamatláb alacsony színvonala mellett a piac szereplői inkább a kamatok emelkedésére, míg magas kamatlábak mellett általában a kamatok csökkenésére számítanak. Az értékpapírok fogalma: 1. Közgazdasági értelemben az értékpapír vagyoni jogot megtestesítő, forgalomképes okirat, számlán megjelenő összeg, vagy elektronikus jel. 2 Jogi megfogalmazás szerint az értékpapír a kibocsátás helyének joga szerint átruházható értékpapírnak minősülő befektetési eszköz. - Az értékpapírok

csoportosítása: 1. Pénzkövetelést megtestesítő értékpapírok (váltó, csekk, kötvény, letéti jegy), 2. Részesedési jogot (tagságot) megtesítő értékpapírok (részvény, befektetési jegy), 3 Árúval kapcsoatos jogokat megtestesítő értékpapírok (közraktárjegy a hozzá tartozó zálogjeggyel, hajóraklevél), 4. Egyéb jogviszonyt megtestesítő értékpaír (kárpótlási jegy). - Az átruházás lehetősége: 1. A bemutatóra szóló értékpapír birtokosa egyszerű átruházással ruházza át az értékpapírhoz kötődő jogokat a vevőre. Általában bemutatási záradéknak nevezzük az okiratnak azt a részét, ami kifejezi, hogy az alanyi jog a bemutatót illeti meg. 2 A névre szóló értékpapírok (rektapapírok) egyszserű átadással nem ruházhatók át, elidegenítésükhöz lelépési (átruházási) nyilatkozat szükséges, amit cedálásnak (engedményezésnek) hívnak. Ugyanakkor a bemutatóra szóló értékpapírok átalakíthatók

névre szóló értékpapírrá (vinkuválás). 3 A rendeletre szóló (forgatható) értékpapír eredeti hitekezője, az okirat hátoldalán a hitekezői jogokat más személyre forgatással ruházza át (pl.: csekk, névre szóló részvény) - Forgatható az értékpapír, ha a hátiratán forgatmányra vonatkozó rendelkezés van. A forgatmányi rendelkezés a tulajdonjog átruházására vonatkozó rendelkezés, mely csak írásban érvényes. A rendeleti záradékból tartalmából, ki kell tünnie, hogy a jogosult az értékpapírt forgathatja forgathatja, átruházhatja. A negatív rendeleti záradék viszont títltja a forgatást. A forgatható értékpapírok esetében a forgatmány lehet teljes forgatmány és üres forgatmány. A teljes forgatmányon fel kell tüntetni a régi jogosult nevét és aláírását, és meg kell nevezni az új jogosultat. Az üres forgatmány csak az eredeti jogosult nevét tartalmazza - Kizárólag névre szóló értékpapír:

részvényutalvány, ideiglenes részvény. - Kizárólag bemutatásra szóló értékpapír: letéti jegy. - A megjelenés formája: 1. Materializált értékpapírok, amelyeket kinyomtatnak Alaki kellékek hiánya megfosztja az értékpapírt e funkciójától. Két részből állnak, a köpenyből (előlap) és a szelvényívből A köpeny tartalmazza az értékpapír paramétereit, míg a szelvényív kuponokból áll, melynek ellenében teljesítik a kifizetéseket. 2 Dematerializást értékpapírok, amelyek anyagi formájukat tekintve egy nyílvántartási tételként, rendszerint számítógépes jelsorozatként léteznek. A hazai szabályozás szerint a dematerizált értékpapírokat egyetlen, értékpapírnak nem minősülő példányban elő kell állítani és azon az értékpapír. 3 Immobilizált egy értékpapír-sorozat akkor, ha nyomdai úton egy db összevont címlet kerül előállításra, s ezt letétbe helyezik egy értéktárnál. - A futamidő: Az értékpapír

futamideje azt a periódust jelzi, amelyre vonatkozóan a kibocsátó kötelezettséget vállalt. 1 Rövid futamidejű értékpapírok, melyek futamideje 1 évnél rövidebb (váltó, kincstárjegy) 2 A közepes futamidejű értékpapírok futamideje 1-5 év (letéti jegy, kötvény). 3 A hosszú futamidejű értékpapírok futamideje 5 évnél hosszabb (kötvény, jelzáloghitel). 4 Feltételhez kötött lejárattal rendlkező értékpapírok (életjáradék). 5 Lejárat nélküli értékpapírok (részvények, tagsági jogot megtestesaítő értékpapírok). - A hozam: 1. A nem kamatozó vagy diszkont értékpapírok vásárlójának abból adódik a hozama, hogy a kibocsátó névérték alatt (diszkonttal) hozza forgalomba, a lejáratkor névértéken vásárolja vissza. 2 A kamatozó értékpapírok: a.) Fix kamatozású értékpapír: Kevéssé változó kamatviszonyokat hordozó gazdasági viszonyok közt, fix jövedelmet biztosít. b) A változó kamatozású értékpapírok

körében találkozhatunk olyanokkal, amelyeknek akamatlába előre meghatározott séma szerint változik, és olyanokkal, amelyeknek a kamatlába lebeg, azaz többnyire egy jól mérhető gazdasági jelenséggel arányosan mozog. c) A visszahívható kötvény tetszőleges kamatstruktúra mellett azt a jogot biztosíja a kibocsátónak, hogy a papírt a lejárat elött visszavásárolja. d) A visszaváltható kötvény pedig hasonló kamatfeltételek mellett, a vevőnek ad jogot arra, hogy a lejárat elött eladja (azaz visszadja) az értékpapírt a kibocsátónak. 3 Változó hozamú értékpapír (osztalék), amelyeknél a befektető a vásárláskor nem tudja előre, hogy milyen hozamra számíthat. 4 Átmeneti konstrukciók: innovatív eszközök, lebegő kamatozású kötvény, elsőbbségi (privilegizált) részvény. - A kibocsátó: 1. Az állam által kibocsátott értékpapírok a központi költségvetés kötelezettségvállalását testesítik meg. (A mai magyar

gyakorlat szerint ezzel egyenrangúnak tekintik az MNB által kibocsátott értékpapírokat is.) Az állam kizárólag hitekviszonyt megtestesítő papírokat (kötvény, kincstárjegy stb) bocsát ki (kivéve a kkárpótlási jegyet). 2 Az önkormányzati szféra, melynek magasabbak a kamatai, mint az államkötvényeknek. 3 Társaságok és más gazdálkodók: Csak a társasági formájuknak megfelelő részvényt bocsáthatják ki (pl.: részvénytársaság részvényt, bank letéti jegyet, közraktár közraktárjegyet stb) 4. Vannak közgazdaságilag értékpapírnak minősülő, de az értékpapírtörvény hatálya alatt nem álló eszközök, amelyeket bárki kibocsáthat (pl.: váltó) Az értékpapírok fajtái: - Váltó: A váltó rendeletre szóló értékpapír, amelyben egy késöbb esedékes fizetés testesül meg. A váltó alapjogviszonya alapvetően kölcsönviszony, az egyik fél hitelez a másiknak, és a hitel kiegyenlítése a kötelezettségről

kiállítótt váltó átadásával történik. A fizetésre kötelezett szerint van idegen váltó váltó és saját váltó. A saját váltó kiállítója kötelező fizetési ígéretet tesz, míg az idegen váltó kiállítója mást kötelez a váltó kiegyenlítésére. Az elfogadástól kezdve a címzett váltókötelezetté válik A váltó első jogosultja a rendelvényes. A váltónak olyan szereplői is lehetnek, akik a váltókötelezett érdekében vállalnak kötelezettséget. Ezek a kezesek (készfizető kezesség) - A váltó adósai: A fő vagy egyenes adósai a következők: az idegen váltó elfogadója, a saját váltó kiállítója és ezek kezesei. A megtérítési (visszkereseti) adósok pedig az idegen váltó kibocsátója, a forgatók és ezek kezesei. A főadosok elleni keresetet váltókeresetnek, a megtérítési adósok elleni keresetet visszkeresetnek nevezik. - A váltó átruházható, melyet forgatásnak hívnak. Ez nem más, mint az okiratra

írásban rávezetett átruházó nyilatkozat. Ezt a nyilatkozatot hívjuk forgatmánynak A forgatmány a váltóból eredő valamennyi jog átruházását jelenti. Kitöltött (teljes) forgatmányról akkor beszélünk, amikor az okiratok feltüntetík a kedvezményezett (forgatmányos) személyét. Az üres forgatmány csak az átruházót (forgatót) tünteti fel - Telepített váltóról akkor beszélünk, amikor a teljesítés helye nem a címzett lakóhelye, hanem az a telep, hely, amit a váltó feltüntet. Telepes az a személy, akinél szeély szerint ki kell fizetni - Rektaváltó olyan váltó, amelynek átruházását a rendeleti záradékban megtíltották. - Óvás (óvatolás): A megtérítési igény érvényesíthetőségének előfeltételeként igazolás arról, hogy a váltóbirtokos eredménytelenül mutatta be a váltóadósnál. - A formai és tartalmi előírásokat a váltókellélkek tartalmazzák, amelyek közül, ha bármelyik is hiányzik, a jogszabály az

okiratot már nem tekinti váltónak. Tartalmazza: 1 A szöveg váltónak nevezi az okiratot 2 Meghatározott összegre szól. 3 Fizetésre kötelezett (címzett) nevének megjelölése 4 Esedékesség 5 Fizetési hely. 6 Rendelvényes neve (akinek fizetni köll) 7 Kiállítási nap 8 Kiállítás dátuma - A csekk: Funkcióját tekintve készpénzt helyettesítő fizetési eszköz, magyarán írásbeli fizetésre történő felszólítás. A csekk minösítését az adja meg, hogy előzüleg a számlatulajdonos és a számlavezető bank között létrejött a csekkszerződés, aminek alapján a bank a vele szerződő félnek csekkfüzetet bocsát a rendelkezésére. - A csekkjogviszony a bankkal kötött szerződéssel jön létre. Alpja a kibocsátónak a banknál fennálló követelése. Szereplői a kibocsátó (kötelezett), a címzett (bank) és a kedvezményezett, forgatható csekk esetén a rendelvényes. A fizetésért mindig a kibocsátó kötelezett felel A csekk

megtekintéskor fizetendő A csekk a határidőn túl visszavonható, ennek hatálya azonban csak a bemutatási határidő elteltével kezdődik. Amennyiben a csekket nem vonták vissza, akkor a címzett a határidő eltelte után is teljesíthet fizetést. - A letéti jegy és a jelzáloglevél: A letéti jegy kizárólag hitelintézet által kibocsátható, hitelviszonyt megetstesítő, sorozatban kibocsátott, kizárólag bemutatóra szóló értékpapír, mely lehet dematerizált is. A letéti jegyben a hitelintézet arra kötelezi magát, hogy a befizetett pénzösszeg előre meghatározott kamatát és a pénzösszeget a tulajdonosnak a megjelölt módon és időben kifizeti. Forgalomba hozatala történhet nyílvánosan vagy zártkörűen. A letéti jegyen alapuló követelés a beváltásra előírt határidő lejártát követő tíz év alatt évül el. A letéti jegy átruházható és forgalomképes A részleges és feltételhez kötött étruházása semmis. Miután a

letéti jegy kizárólag bemutatóra szóló lehet ezért az átruházás legegyszerübb módja a letéti jegy átadása. - A jelzáloglevelet kizárólag jelzálog-hitelintézetek bocsáthatják ki. Jelzálog-hitelintézet pénzkölcsönt nyújt Magyarország területén lévő ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett, melyhez forrásait jelzáloglevél kibocsátással gyűjti. A jelzáloglevél, bemutatóra, avagy névre szóló, sorozatban kibocsátott, átruházható értékpapír, amely nyomdailag előállított vagy dematerizált formában jelenhet meg a piacon. -A kötvény kamatozó, bemutatóra vagy névre szóló értékpapír. A kötvényben a kibocsátó (adós) kötelezi magát, hogy az ott megjelölt pénzösszegnek előre meghatározott kamatát vagy egyéb jutalékait, valamint a vállalt esetleges szolgáltatásokat (kamat), továbbá a pénzösszeget a kötvény mindenkori tulajdonosának (hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti. A kötvény

hitelviszonyt bizonyító okirat - Az örökjáradéki kötvény kivételével a kötvény kibocsátója minden kötelezettséget vállal a névérték visszafizetésére. A kötvény beváltását (törlesztését) a kibocsátásától számított öt éven belül meg kell kezdeni és 15 éven belül be kell fejezni. A kötvényen alapuló követelés nem évül el, névértékben adó és illetékmentes. Kötvény kibocsátására jogosultak az állam, az önkormányzatok, a pénzintézetek, a GT-k stb A kötvény tulajdonjogát jegyzéssel lehet megszerezni. A jegyzés sak írásban érvényes Kötvényt személyesen vagy meghatalmazott útján lehet jegyezni. Szabályozzák a túljegyzés esetén követendő eljárást (allokáció), amely esetben csak a jegyzéshez képest korlátozott tulajdonszerzésre van mód. - A kötvényeket aukción forgalmazzák mely lehet a jogosulti kör szempontjából korlátozásmentesen és korlátozottan átruhazható kötvény. A bemutatóra

szóló kötvényt legegyszerübben átruházassál adható át A kötvény átruházható és ez forgatmánnyal történik meg. A forgatmány lehet teljes és üres Teljes forgatmány esetén fel kell tüntetni az új tulajdonos személyét, üres forgatmány esetén csak az átruházható nyilatkozatát és aláírását, de az új tulajdonos nevét nem. A dematerizált kötvény átruházása számlán való átveztéssel történik meg, Mindíg az a tulajdonos akit a számlán nyílván tartanak. - A kötvények árfolyama: Ez azt jelenti, hogy a piacon a névértéküktől eltérő áron lehet őket eladni vagy megvenni. Az értékpapír árfolyamát a belőle származó jővőbeli jövedelmek jelenértéke adja A kötvények árfolyamát gyakran brutto árfolyamnak szokták nevezni, amely két tényezőböl, a nettó árfolyamból és a felhalmozott kamatból tevődik össze. A nettó árfolyam a kötvény névleges kamatának és a piaci kamatlábnak a viszonyától függ, a

felhalmozott kamat pedig a kamatfizetés óta eltelt napok számától. - Állampapírok azok az értékpapíro, melyeket az állam (kincstár, költségvetés) az adósságnak a fedezésére bocsát ki (államadósági kötvény, államjegy). Kibocsátáskor az állam arra vállal kötelezettséget, hogy az állampapírt megvásárló felek adósságot törleszt, kamatot járulékot fizet az értékpapírban részletezett tartalommal. - Az államkötvények jellemzői: Jelenleg 2, 3, 5, éves futamidővel kerülnekértékesítésre. A fix kamatozású államkötvények esetében már a kibocsátáskor meghírdetett és rögzített, az egyes kamatfizetési periodusokban kifizetendő kamat nagysága, a változó kamatozású kötvényeknél csak a kamatmegállapítás módja és ideje rögzített, a kifizetendő kamat mértéke minndig csak az adott kamatfizetési periódusra ismert. A kamtfizetés gyakorisága éves vagy féléves lehet. - A kibocsátás módaj szerint

megkülönböztetheünk nyilvános vagy zárt körű kibocsátás során értékesített államkötvényeket. A zártkörű kibocsátás útján forgalomba hozott államkötvények kibocsátása különleges célt szolgált szolgál és ez meghatározta az adott állampapír befektetőinek körét (ritka manapság). Manapság a nyilvános kibocsátás az elterjedt. Az államkötvények a pénzügyi teljesítést követő napon bevezetésre kerülnek a Budapesti Értéktőzsdére (BÉT). - Az államkötvények aukció és jegyzés útján kerülnek értékesítésre. Aukció és jegyzés esetén a nyílvános ajánlattétel adja meg az értépapír paramétereit és a helyszínt. Annak érdekében, hogy a kisbefektetők a kibocsátás során közvetlenül is hozzájuthassanak az államkötvényekhez, ezért havonta egy alkalommal jegyzés keretében is meg lehet vásárolni.A jegyzés a kötvény vásárlására tett feltétlen és visszavonhatatlan nyilatkozat, melyben a befektető

kötelezettséget vállal az ellenszolgáltatás teljesítésére. Az államkötvények alapcímlete 10 ezer ft. Részben immobilizált állampapírok, összevont címletekben kerülnek kinyomtatásra, amelyeket a KELER Rt. őriz - A diszkontkincstárjegyek egy évnél nem hossszabb futamidejú állampapírok, melyek nem kamatot fizetnek, hanem a névértéknél alacsonyabb, diszkontáron kerülnek forgalomba, lejáratkor pedig a névértéket fizetik vissza.A diszkont összege a névérték és vételár közti különbség 1, 3, 6, 12 hónapos futamidővel kerülnek elsődleges piaci értékesítésre. A fizetési határidő napját követő munkanapon bevezetésre kerülnek a BÉT-re. A diszkontkincstárjegyek alapcímlete 10 ezer ft Immobilizált értékpapírok, fizikai formában nem kérhetők ki. Kibocsátáskor 500 milló ft névértékű összevont címletek kerülnek kinyomtatásra, melyet a KELER Rt. őríz Aukción lehet hozzájuk jutni, melyek jellegzetessége az alsó-

és felsó hozamkorlát által meghatározott hozamsáv. - A kamatozó kincstárjegyek egyéves futamidejű, fix kamatozású állampapírok. A futamidő végén fizetnek kamatot, amelyet a befektető a törlesztéssel együtt kap kézhez. A kamatozó kincstárjegyek a jóváírást követően bevezetésre kerülnek a BÉT-re. A kamatozó kincstárjegyet jelenleg a jegyzési időszak elején a névértéknél alacsonyabb, diszkont áron, a jegyzés végén pedig névértéken lehet megvásárolni. Részben immobilizálzót állampapírok. Címletek: 10 ezer, 100 ezer, 1 millió, 10 millió, 500 millió - A kincstári takarékjegyek 1, 2 éves futamidővel kerülnek forgalomba. Fix lépcsős kamatozású értékpapírok, a papír birtokosát visszaváltáskor a vásárlás napjától eltelt idő függvényében meghatározott mértékű kamat illeti. A kincstári takarékjegyek bemutatóra szóló, átruházható értékpapírok, amelyeket csak devizabelföldi magánszemélyek

vásárolhatnak meg és ruházhatnak át egymás közt. Kizárólag nyomtatott formában léteznek 10, 50, 100, és 500 ezer forintos (a kétéves futamidejű 1 millió ft is lehet) kapható. Értékesítése folyamatosan történik. - Az állampapírok elsődleges és másodlagos piaca: Az állampapírok elsődleges forgalmazói rendszere azt a célt szolgálja, hogy a költségvetési hiány finanszírozását biztosabb alapokra helyezze, annak költségeit a piaci mechanizmusok működése révén csökkentse, valamint elősegítse a másodlagos állampapírpiac bővülését és átláthatóságát. Az elsődleges forgalmazők feladatai: 1 rendszeres aukciós ajánlattétel, valamint jegyzések felvételével aktívan részt venni a nyílvánosan kibocsátott állampapírok firgalomba hozatalában. 2 Az állampapírok egy meghatározott körére nyílvánosan árakat jegyezzenek (max 50 millió ft értékben), ezzel biztosítva a piac likviditását és átláthatóságát. - Az

elsődleges forgalmazói körön belül megkülönböztetünk intézményi és hálózatos elsődleges forgalmazókat. Az intézményi elsődleges forgalmazók elsősorban a nagybefektetők felé történő nagy volumenű állampapír( diszkontkincstárjegy, államkötvény) forgalmazással foglalkoznak. A hálózatos elsődleges forgalmazók a lakossági kisösszegű források bevonását végzik. - Az állampapírok másodlagos forgalmazásának két fő formája a tőzsdei és a tőzsdén kívüli (OTC) kereskedés. A tőzsdére bevezettt állampapírok kereskedelme a tőzsde állampapír szekciójában, autamatikus kereskedési rendszerben zajlik. Az üzletkötés tárgya a nettó árfolyam A tőzsdén kívüli kereskedés során az elsődleges forgalmazók egymás közötti tőzsdén kívüli árjegyzése a Reuter információs hálozatán keresztül zajlik, az üzleteket telefonon kötik. Az üzletkötés tárgya a hozam - Az állampapírok másodpiacát tovább élénkíti a

bankközi (interdealer) brókerek tevékenyésge. Feladatuk, hogy az állampapírok és az egyéb nyílvánosan kibocsátott kötvények másodlagos piacán az értékpapírok eladására és vételére vonatkozó ajánlatokat koncentrálják, és a piaci szereplők számára a pillanatnyi hozamokról és árfolyamokról megbízható információk nyújtsanak. Hiányzik: 165-168 o. 168-200 o. A befektetési jegy A befektetési jegy a befektetési alapok müködéséhez kapcsolódó értékpapír. A befektetési alap befektetési jegyek nyilvános vagy zártkörű kibocsátásával létrehozott és működtetett jogi szem.-gel rendelkező vagyontömeg. A vagyontömeget az alapkezelő kezeli=csak névre szóló részvényekkel rendelkező min 100milla jegyzett tőkével alapított rt lehet=munka végzéshez Felügyelet engedélye kell. Végezhet=portfóliókezel, értékpapír-kölcsönz, befekt-i tanácsad Letétkezelő az alapkezmegbízásából végez= -befektetési alap

tulajdonában lévő értékp. őrzése kezelése -befekt.alap bankszáml és értekp vezetése -bef.jegy elad-,visszavásárlás-,hozamok kifiz-.,nettó összért.megállapítás-val kapcsolatos technikai tev. -alapkez. ellenőrzése nettó eszközérték=(bef.alap portfóliójában lévő eszközők értéke)-(portfóliot terhelő köt+passzív időbeli elhat.) Saját tőke induláskor=bef.jegy névért*darabsz. Nyíltvégű bef.alap=visszaváltható befjegy értékesítése Nettó eszközért minden napon kiadják és az ezen alapuló árfolyamon visszavásárolják. Zártvégű alapok=hat.időre jönnek létre Lejárati idő elött nem váltaható vissza Európai Befektetési Alap=bef.szabályai, működési előírásai=átruházható értékp-ba,kollektív alapon bef-ő vállalk.-rólszoló írányelvvel Unió mindegyállamában forgalmazható Alapkez-je csak alapkezeléssel foglalkozhat. Bef.alapba bef-ő alap az értékpapírok olyan sajátos típusa amely a visszavált-i

igényt szolgáló likvid eszközök+hasonló külföldi intézm. értékpapírja Származtatott ügylet=olyan ügylet amelynek értéke az alapjául szolgáló befektetési eszköz, deviza,áru vagy referenciaráta ért.-től függ, és önálló kereskedés Indexkövető bef.alap= célja egy indexkosár(BUX) összetételének leképezéseCsak az indexkosárban szereplő értékp-t tartalmazhat(kiv:állampapír). Csak 1 évnél régebben és folyamatosan közzétett index követésére.Az ingatlanalap portfóliója az ingatlanokon felül kizárólag látra szóló és lekötött bankbetétet, illetve a lejáratát tekintve egy évnél nem hosszabb futamidejű., OECD-tagállam által kibocsátott állampapírt tartalmazhat. Ingatlanfejlesztő alap kizárólag zártvégű alapként hozható létre Részvény= A részvény vállalatok (részvénytársaságok) alapításakor vagy alaptőkéjük emelésekor kibocsátott értékpapír. A részvény bemutatóra vagy névre szóló,tagsági

jogokat megtestesítő értékpapír A névre szóló részvényekről a társaság részvénykönyvet köteles vezetni. A névre szóló részvény átruházása (forgatmány) a névre szóló részvényre írt nyilatkozattal történik. A névre szóló részvény átruházásakor új birtokosát a részvénytársaság tagjának kell tekinteni.A részvények lehetnek materializáltak és előállíthatók nyomdai úton. A részvényes jogai=A részvényes vagyoni jog alapján jogosult osztalékra. A részvényből fakadó tagsági jog alapján részt vehet a részvénytársaság éves közgyűlésén, szavazati, beleszólási jogot gyakorolhat. Elővételi jog biztosítása, amely lehetővé teszi, hogy az alaptőke emelésekor a részvényes megtarthassa tulajdoni hányadát. Mellékjogok Az elsőbbségi részvényfajtán belül a részvények különböző részvényosztályokba tartozhatnak. Osztalékelsőbbséget biztosító részvény a részvényesek között felosztható

adózott eredményből a más részvényfajtába, illetve részvényosztályba tartozó részvényeket megelőzően illetve azoknál kedvezőbb mértékben jogosít osztalékra. A likvidációs elsőbbséget biztosító részvény tulajdonosa a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén vagyonkielégítési elsőbbséget élvez. A szavazatelsőbbségi jogot biztosító részvény alapján az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott mértékű többszörös szavazati jogot gyakorolhat. Alaptőke tíz százalékát meg nem haladó mértékben előre meghatározott mértékű kamatra jogosító,névre szóló részvény is forgalomba hozható (kamatozó részvény). A származékos értékpapírok= értéke a mögöttük lévő piaci eszközök és egyéb tényezők függvényében határozható meg. Opciók= A vételi (call) opció olyan jog, amely vásárlója számára az ügyletben szereplő áru (értékpapír, deviza, stb.) meghatározott mennyiségének a

szerződésben előre rögzített áron (kötési áron) történő megvételét egy jövőbeli időszakban vagy időpontig biztosítja. Az eladási (put) opció olyan jog, amely vásárlója számára az ügyletben szereplő áru meghatározott mennyiségének a szerződésben előre rögzített áron történő eladását teszi lehetővé egy jövőbeli időszakban vagy időpontig. Az egyidejűleg forgalomban lévő opciók összességét nyitott pozícióknak nevezzük. Az opció birtoklásáért a put vagy call vásárlója a kiirónak meghatározott, az eredeti eszköz piaci értékét nem érő un. prémiumot fizet A forward és futures üzletek= A forward üzlet két üzleti partner, az eladó és a vevő között létrejött megegyezés, amely egy meghatározott specifikációjú árunak, egy későbbi időpontban, egy, a szerződés megkötésekor kialkudott és abban foglalt áron történő szállítását tartalmazza. Két alapvető funkció betöltésére szolgálnak: •

a kialkudott ár rögzítése és védelme, valamint • az áru tulajdonjogának átadása. A futures szerződések az eladó és a vevő közötti olyan megegyezést tartalmaznak, amelyek egy meghatározott specifikációjú árunak, egy későbbi időpontban, a szerződés megkötéskor kialkudott és abban foglalt áron történő szállítását garantálják. Meg kell felelniük: • a szerződéses feltételek standardizáltak • szervezett piacokon jönnek létre • a kereskedelem ún. letéti (margin) elven zajlik és naponta zajló rendezési folyamat kíséri • a szerződések könnyen továbbadhatók • a piacok felett egy kormányzati és/vagy önszabályozó testület őrködik. A forward egyedi jellegű megegyezést tartalmazó szerződés, a futures pedig egy áruval kapcsolatos vagy pénzügyi eszköz. Hiányzik: 200-210 o. 210-265 o. Jegybank státusza és szervezete: A pénzügypol. és a gazdpol Fundamentuma, a fiskális és monetáris részpolitikából

tevődik össze. Monetáris politika: pénz- és hitelállomány nagyságának, valamint a pénz belső és külső arányának, azaz a kamatlábnak és az árfolyamnak szabályozását. Ennek irányítása a monetáris hatóság feladata Jegybanki függetlenség: Eszközfüggetlenség, a monetáris célt a jegybank tűzi ki, de a jegybank dönthet az alkalmazott módszerről. Célfüggetlenség: a monetáris politika céljának szabad megválasztását jelenti A jegybank egy szabály követése mellet kötelezi el magát, tartózkodik az inflációs meglepetések mellet, tartózkodik a kínálati sokkoktól. Tekintélyre alapozott megoldások: a jegybanknak hiteles magatartást kell biztosítani a gazdaság szereplői felé. Ha nem ezt teszi bizonytalanságot kelt a gazdaságban Intézményi megoldások: a monetáris politika vitelét független konzervatív jegybankhoz kell delegálni. A jegybank számára fontosabb az infláció, mint a társadalom számára. Szerződéses

megoldás: kormány határozza meg az elérendő célt, de a JB. Függetlenséget érez a lépések meghatározásában. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a JB Függetlensége és az antiinflációs politika eredményessége között összefüggés van. Európai modell szerint a célfüggetlenség terjedt el Az MNB is célfüggetlen. A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság központi bankja. Az MNB, rt formájában működő jogi személy, amit a cégbíróságon nem kell bejegyezni, és nevében a cégformát nem kell feltüntetni. Részvényei az állam tulajdonában állnak, az államot, mint tulajdonost a pénzügyminiszter képviseli, de az MNB elnöke az OGY-nek felelős. Az MNB elsődleges célja az árstabilitás erősítése és fenntartása, anélkül, hogy e célját veszélyeztetné, a rendelkezésre álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a kormányt gazdasági céljainak elérésében! Alapvető feladatai: 1, a nemzeti fizetőeszköz

értékállóságának védelme 2, kizárólag ő jogosult a bankjegy- és érmekibocsátásra, ami Mo. Törvényes fizetőeszköze 3, Arany és devizatartalékot képez és kezel 4, devizaügyleteket végez 5, kialakítja és szabályozza a belföldi fizetési és elszámolási rendszereket 6, működéséhez szükséges statisztikákat gyűjt és tesz közzé. 7, támogatja a pénzügyi rendszer stabilitását 8, egyéb jogszabály előírta kötelezettségeinek eleget tesz. Emissziós és pénzforgalmi feladatok: az MNB által kibocsátott bankjegyeket és érméket mindenki köteles elfogadni. Kapcsolata az államháztartással: az MNB vezeti a kincstári egységes számlát, ÁPV Rt. Államadóságkezelő Központ Rt stb számláját Az MNB az államnak, helyi önkormányzatnak vagy az államháztartás körébe tartozó más intézmények vagy az állam, illetve a helyi önkormányzat befolyásoló irányítása alatt működő gazdálkodó szervezet részéra hitelt nem

nyújthat, ezen intézmények értékpapírjait közvetlenül a kibocsátótól nem vásárolhatja meg. Az állam megbízottjaként az értékpapírok piacán eljárhat Határidő és fedezeti ügyleteket köthet. Jegybanki eszköztár: -számlavezetési körében betétet gyűjt, és hitelt ad, -értékpapírokat vesz, közvetít és ad el nyíltpiaci megállapodások keretében, -saját értékpapírokat bocsát ki, -árfolyamokat és kamatokat alakít és befolyásol, -értékpapírokat számítol, -szabályozza a kötelező tartalékot, -egyéb jegybanki eszközöket alkalmaz. Az MNB vezeti az Országos Betétbiztosítási Alap és a Befektetővédelmi Alap pénzforgalmi számláit. Devizahatósági feladatok: -köteles az arany és devizakészletekről a pü.minisztert havonta tájékoztatni, árfolyamokat tesz közzé és jegyez, -az árfolyam rendszerről a Kormány és a MNB egyetértésben dönt, rendelkezésre álló eszközökkel szükségszerűen védi és befolyásolja az

árfolyamokat a belföldi és külföldi devizapiacokon. Az MNB kapcsolatai más szervekkel: az MNB elnöke évente köteles beszámolni az Ogy-nek, ami eseti tájékoztatást is kérhet. A püminiszter előzetesen tájékoztatja az MNB elnökét a költségvetésről, aki jogosult az azzal kapcsolatos véleményét a Kormánynak kifejteni. Ebben a feladatkörében a kormány nem utasíthatja! A monetáris tanács és az MNB igazgatósági ülésének napirendjét a Kormánynak meg kell küldeni. Az MNB szervezete: a közgyűlés, a monetáris tanács és az igazgatóság. 1998 06 01-jén alakult a Központi Bankok Európai rendszere, mely az Európai Központi Bankból, valamint a tagállamok nemzeti bankjaiból jött létre. 1999 elejétől bevezették az EURÓRENDSZERT Az EKB jegyzett tőkéje 5 milliárd EUR Tőkejegyzői a jegybankok. A KBER független bankrendszer (intézményi, személyi, pénzügyi) A KBER feladatai: -a Közösség monetáris politikájának

meghatározása, -devizaműveletek végzése, -a tagállamok hivatalos tartalékainak őrzése, kezelése, -a fizetési rendszerek működtetése,- az EURO bankjegyek kibocsátása. A tagállamok lemondtak azon jogukról, hogy saját nemzeti monetáris politikát folytassanak. A refinanszírozási politika: Aktívoldali szabályozás: a hitelintézetek, forrásellátottságán próbálja befolyásolni a hitelállományt, a piaci kamatlábakat. Passzívoldali szabályozás: a forrásoldalon próbálja megvalósítani céljait. Eszközei: jegybanki betét, értékpapír stb felépítésével A nemzetközi életben az aktívoldali szabályozás a legelterjedtebb. A bankrendszer tagjai betétgyűjtésen kívül, szükség estén hitelért is folyamodhatnak. A hitelfelvétel végső forrása a jegybank Ezeket a refinanszírozási hiteleket két formában nyújtja. 1, kereskedelmi váltók vásárlása (diszkont), 2, értékpapír-fedezet mellett nyújtott hitelek révén (lombard hitel). A

refinanszírozási politika kialakítására a refinanszírozási hitelek kondícióinak manipulálásán keresztül nyílik lehetőség. Kvanitatív, azaz mennyiségi refinanszírozási politikáról, refinanszírozási kamatpolitikáról, kvalitatív, azaz minőségi refinanszírozási politikáról beszélhetünk. Bejelentési hatás: e keresztül tájékoztatja a bel- és külföldi piaci szereplőket a közeljövő monetáris politikai lépésekről. Kamatemeléssel a JB A bank üzenete a tőkepiaci hozamnövekedésről szól A Külföldi befektetők számára ez pozitív jelzés. Nyílt piaci politika: nyíltpiaci műveletek alatt a JB. Saját számára kötött értékpapírügyleteit értjük A nyíltpiaci műveleteknek expanzív hatásaik vannak. Technikák: 1, az ún korlátlan rendelkezésre állás, amikor a JB Korlátlan mértékben képes eladni vagy venni 2, a tendereljárás, amikor meghatározott mértékben ad el, ill. vásárol. A REPO műveletek A JB Nyíltpiaci

eszközöket elad, ill vesz azonnali ügylettel egybekötött határidős-szerződéssel, visszavásárol, ill. visszaad Aktív repo: azonnali vétel/határidős eladás-jegybankpénzhez jut a JB. Ez egyfajta refinanszírozási hitel Passzív repo: azonnali eladás/határidős vétel- egyfajta sajátos betét ügyletként értékelhető. Kötelező tartalék politika: a kötelező tartalék egy aktívaállomány, legtöbbször JBpénz, amit a pénzintézeteknek a JB. Előírása szerint kell képezni, és a JB-nél vezetett pénzforgalmi számlán kell elhelyezni. A JB A kötelező tartalék felemelésével a bank szabad forrásainak egy részét, lekötésre kényszeríti. Azok a pénzintézetek, amik nem képesek eleget tenni az emelésnek, idegen forrásokat is alkalmazhatnak. Ezzel az eszközzel a JB Képes befolyásolni a pénzpiacon megjelenő szabad források mennyiségét- következmény: kamat lábemelkedés. A tartalék csökkenés a kamatláb csökkenését idézheti elő.

Hitelplafonírozás: olyan jegybanki eszköz, amely a bankok likviditási helyzetére való tekintet nélkül maximálja azok hitelezési tevékenységének volumenét. Erkölcsi nyomásgyakorlás, úri becsületszó A nemzetközi tőkeforgalom befolyásolása: az intézményi keret kialakítása általában kormányzati kompetencia. A JB-nek ezzel kapcsolatban javaslattételi és egyetértési joga van Külgazdaságilag motivált a JB, ha a fizetési mérleg egyenlegének, a valutaárfolyamoknak vagy a devizatartalékok állományának megváltoztatását célozza. Belgazdaságilag, ha a hazai pénzmennyiség, vagy a belföldi kamatszínvonal alakítását célozza. Jegybanki beavatkozás mechanizmusa: ez a folyamat a transzmisszió! A JB. Közvetlenül a monetáris bázisra és a rövid távú kamatokra képes hatni. ESZKÖZÖK-KÖZBÜLSŐ CÉLOK-VÉGSŐ CÉLOK Az eurórendszer monetáris stratégiája: az árstabilitás fenntartása. Az MNB monetáris stratégiája:

inflációcsökkentő politikát folytat több éven keresztül Igyekszik megfelelni a maastrichti kritériumoknak. Irányadó kamatokat változtat, inflációs előrejelzéseket publikál valamint jelentést ad az infláció tényleges alakulásáról. A hitelintézetek működésének sajátosságai: a pénzügyi szolgáltatásokat csak a törvényben előírt feltételekkel rendelkező szervezetek folytathatnak. Tevékenységek: betétgyűjtés, pénzkölcsön nyújtása, pénzügyi lízing, készpénzátutalások, pénzügyi szolgáltatások nyújtása, stb. Pénzügyi intézmény: lehet hitelintézet és pénzügyi vállalkozás. Betétgyűjtést kizárólag hitelintézet folytathat Hitelintézet: bank, szakosított hitelintézet, szövetkezeti hitelintézet. Bank az a hitelint ami üzletszerűen betétet gyűjt, pénzforgalmi szolgáltatásokat üzletszerűen nyújt. Szakosított hitelintézet: külön törvényi szabályozás útján jön létre. Szövetkezeti hitelintézet:

tág körben végezhet tevékenységet 265-330 o. Bankügyletek I. Passzív bankügyletek - a bank kötelezettséget vállal, ezáltal pénzt szerez - Despositum regulare („szabályos betét”) A cél a pénz fizikailag azonos formában történő visszaadása - Depositum irregulare („nem szabályos betét” = letét) A cél a pénz visszaadása de nem feltétlenül azonos fizikai formában 1. Látra szóló betétek • Felhasználásáról bármikor rendelkezhet az ügyfél • Viszonylag alacsony kamatot ad 2. Határidős betétek • Minimum 30 napra kell lekötni • Kamatlába elsősorrban a lekötés idejétől függ • A lekötés fajtái o meghatározott nagyságú összeg lekötése betétekbe o fix kamatozású betétek o fix lejáratú betétek o automatikusan megújuló betétek o felmondásos betétek  a pénz a felmondástól számított időponttól kezdve áll rendelkezésre 3. Takarékbetétek • Tipikusan okirat formában jelennek meg • A ~-be

helyezhető összegre nézve a bank egy minimum értéket határoz meg • A ~ célja nem a fizetési forgalom lebonyolítása (nem átutalásra szolgál) 4. Banki értékpapírok a) Letéti jegyek • Általános futamideje 1-3 év • Bemutatóra szóló, átruházható b) Takaréklevelek • Általános futamidő: 5-10 év • Általában névre szóló • Egyszerű átadással nem átruházható 5. Kötvény 6. Váltó kibocsátása 7. Kölcsönfelvétel a bankközi pénzpiacon vagy a jegybanknál II. Aktív bankügyletek • A bank követelést szerez, hitelt nyújt 1. Pénzkölcsönzés 2. Kötelezettség vállalási hitelek = hitelkölcsönzések • Bizonyos feltételek teljesülés esetén a bank hajlandó az ügyfélnek pénzt adni v., helyette fizetést teljesíteni Fedezetek 1. Személyi hitelek a. Folyószámlahitelek • A hitelintézet egy hitelkeretet (overdraft) bocsát a folyószámlán ügyfele rendelkezésére b. Személyi biztosítékok • Egyszerű kezesség

• Kézfizető kezesség • Garanciavállalás c. Dologi fedezetek • Óvadék • közvetlen kielégítésre szolgáló pénz, takarékbetétkönyv vagy értékpapír • Zálogjog • a bank a követelések biztosítására szolgáló zálogtárgy értékesítésével kielégítést szerezhet • Lombard hitelek = kézizáloghitelek • a bankot megilleti a zálogtárgy birtoklásának joga, köteles azt épségben megőrizni • Jelzálog-hitelek • A bank az ingatlant „bekebelezi” és elidegenítési tilalmat köt ki. Cserébe nyújt hitelt. • A ~-t nem kizárólag ingatlan elzálogosítással lehet megvalósítani d. Kötelezettségvállalási hitelek • Kauciós hitel • • • A bank ügyfele kötelezettségének teljesítésére kezességet v. bankgaranciát vállal Elfogadványhitel • A bank azt a jogot biztosítja ügyfele számára, hogy az váltót intézvényezzen rá Okmányos hitelek = akkreditívek • A hitellevél nyitásakor a bank arra vállal

kötelezettséget, hogy megbízója számlájának terhére, egy meghatározott összegig fizetést teljesít • Különösen a nemzetközi forgalomban használják III. Speciális bankügyletek 1) Lízing a) Pénzügyi lízing • A lízingbeadó ingatlan v. ingó tulajdonjogát a lízingbevevő megbízása alapján szerzi meg • A lízingbevevő viseli a kárveszély kockázatát, közvetlen terheket; jogosulttá válik a hasznok szedésére • A lízingbevevő megszerezheti a tulajdonjogot (megveheti), ha nem akkor az visszakerül a lízingbeadó birtokába b) Operatív lízing • A lízingbevevő csak a tőke és üzemeltetés költségét vállalja magára c) Szervizlízing • A lízingbevevő elsősorban szervízszolgáltatásokat is vállal d) Visszlízing • Nagyon hasonlít a hitelezésre 2) Faktorálás • A vevőkockázat – késedelmes v. nemfizetésből származó – hitelbe történő átvállalása a) Visszkereseti faktorálás • A faktor a vevő kockázatát

csak átmenetileg vállalja át b) Visszkereset nélküli faktorálás • A faktor a vevő kockázatát véglegesen átvállalja 3) Forfetírozás • Közép- és hosszú lejáratú követelések visszkereset nélküli átvállalása • Szindikált forfetírozás • A követeléssorozat részekre bontása, az egyes részek megvásárlását más-más cégek vállalják. Fizetési módok • Átutalás o Egyszerű átutalás o Csoportos átutalás  Egy hitelintézet utal azonos jogcímen benyújtott átutalási számlákra • Beszedési megbízás o Az azonnali ~-sal a jogosult megbízza a bankszámláját vezető hitelintézetet, hogy a kötelezett pénzforgalmi bankszámlája terhére meghatározott összeget szedjen be. • Akkreditívek • Készpénzhelyettesítő fizetési módok o Elektronikus fizetési eszköz o Távolról hozzáférést biztosító eszközök o Elektronikus pénzeszközök o Csekk • Készpénzfizetés o Közvetlen átadással o Bankszámlára

fizetéssel o Készpénz átutalási megbízással o Betétkönyvvel o Postai küldemény utánvételezésével o Utalványozással  Kifizetési utalványozással  Készpénzfizetési utalványozással A hitelezés folyamata • Hitelanalízis • Hitelkockázati elemzés • • • • • • Milyen működési kockázata van a hitelfelvevőnek? Mit tettek a kockázatcsökkentés érdekében a hitelfelvevők? Milyen lesz a – hitelezés által – a hitelnyújtó kockázata? Hitelelemzés o Információgyűjtés o Pénzügyi jelentések feldolgozása o A hiteligénylő készpénzáramának előre jelzése o Fedezetek, biztosítékok értékelése o Írásos összefoglaló jelentés ajánlás Hitelnyújtás és adminisztráció Hitelellenőrzés (=monitoring) IV. Egyéb banki szolgáltatások 1. Fogyasztási kölcsön • A fogyasztóknak nyújtott mindennapi élethez szükséges (ha szükséges) kölcsön 2. Banki tanácsadás 3. Letéti üzletek •

Letétkezelések  Értékpapírok őrzésére és adminisztrációjára terjed ki • Letéti őrzés • A nemesfémek, okiratok tárolására az ügyfél egy rekeszt bérel a páncélteremben, ahol elhelyezi tárgyait 4. Befektetési üzletek • Jegyzési garancia • Részleges ~ • A bank garanciát vállal az eladatlanul maradt – újonnan forgalomba hozott – értékpapírok felvásárlására • Teljes ~ • A bank garanciát vállal az – újonnan forgalomba hozott – értékpapírok teljes állományának felvásárlására o Futures, swap, opciós ügyletek (ld. a III fejezet végén) 5. Vagyonkezelés Szakosított hitelintézetek • • Jelzálog-hitelintézetek o Jelzáloghitelek kiadásával foglalkozik Lakás-takarékpénztár o Német modell – zárt modell  A lakáskölcsönök folyósítása más betétes megtakarításból történik  A hazai lakás-takarékpénztárak a német modell mintájára alakultak ki o Francia modell – nyílt modell  A

megtakarító a kölcsönét a megtakarítási idő lejáratakor hívhatja le, már ha nem sokan kívánják igénybe venni lakáscélra a hiteleket Hiányzik: 330-390 o. 390-452 o. 5.1 A fizetési mérleg 5.11 A fizetési mérleg felépítése és strukturális összefüggései 5.111 Definíciók és a könyvelés logikája A fizetési mérleg a devizabelföldiek és a devizakülföldiek között zajló jószág-, illetve vagyon tranzakciókat méri pénzértékben egy adott időszakra - általában egy évre - vonatkozatva. Devizabelföldiek: azok a gazdasági társaságok, melyek belföldön vannak bejegyezve, azon magánszemélyek, akiknek álladó lakhelye vagy tartózkodási helye belföldön van. Ez utóbbi alól kivétel a külföldi diplomaták és katonák. Jószágtranzakciók: az áruk és szolgáltatások exportját, illetve importját. Vagyoni tranzakció: a pénz, értékpapírok és a dologi tőke nemzetközi adásvétele. A fizetési mérleg egy mérlegrendszer,

melynek egésze mindig egyensúlyban van, és ellentétben a vállalati mérlegekkel mely állományokat, a fiz. mérleg áramlás változási-nagyságokat tartalmaz („flow”) 5.112 A folyó fizetési mérleg A folyó fiz. mérleg tartalmazza a bel- és külföld között zajló valamennyi jószágtranzakciót, továbbá a viszonzatlan átutalásokat és tőkejövedelmeket. Az aktív oldalon könyvelik azokat a tranzakciókat, melyek a külföldről a belföld felé irányuló pénzmozgáshoz vezetnek, a passzív oldalon a belf.től a külföld felé irányuló pénzmozgásokat A folyó fizetési mérleg 4 jelentős részre bontható: 5.1121 Kereskedelmi mérleg A folyó fiz. mérleg legjelentősebb része, mely az árukivitelt (aktív oldal) és az árubehozatalt (passzív oldal) tartalmazza. Fob (free on board): Az árak a szállítást és a biztosítást a szállító ország határáig tartalmazzák. Cif (cost, insurance, freight): Az árak a szállítást és a biztosítást a

fogadó ország határáig tartalmazzák. 5.1122 A szolgáltatások mérlege Főbb tételei: - Idegenforgalom, - Építési-szerelési szolgáltatások - Kereskedelmi szolgáltatások (reklám- és más marketing tevékenység stb.) - Fuvarozási és szállítmányozási szolgáltatások - Üzleti szolgáltatások (biztosítási, közvetítői jutalékok, szakértői honoráriumok stb.) - Technikai és kulturális szolgáltatások (pl. filmek vetítésének díja, internetes és más távközlési szolgok) - Kormányzati szoláltatások 5.1123 A tőkejövedelmek egyenlege A mérleg tételei: - Egy évnél rövidebb ideig alkalmazottak díjazása. - Közvetlen befektetések jövedelmei (felosztott és átutalt jövedelmek, tulajdonosi hitelek kamat). - Portfólióbefektetések jövedelmei (tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok, kötvények, pénzpiaci eszközök és pénzügyi derivativák jövedelmei) - Egyéb befektetések jövedelmei 5.1124 A viszonzatlan folyó

átutalások Itt kerül könyvelésre a lakossági devizaszámlákra valutákba történő be és kifizetések forgalma. Viszonzatlan folyó átutalásként kerülnek könyvelésre a segélyek, a szerencsejátékok nyereményeinek kifizetése és az adóvisszatérítések is. 5.113 A finanszírozási tételek A finanszírozási oldal (tőkeforgalom mérlegének vagy tőkemérlegnek nevezik) tartalmazza - a folyó fiz. mérleg tételeinek ellenkönyvelésén túlmenően – a jegybanki devizatartalékok változásának kivételével a bel- és külföld közötti összes vagyoni pozíció változását. Aktív oldalon kerülnek könyvelésre a belföldnek a külfölddel szembeni kötelezettségeinek, passziv oldalon a követeléseinek a változásai. 5.1131 A viszonzatlan tőkeátutalások mérlege A viszonzatlan tőkeátutalásokhoz (MNB nyilvántartásában a „tőkemérleg”-hez), azok a tranzakciók tartoznak, melyek során természetbeni vagy tőkejavak tulajdonjogának

ellentételezés nélküli átruházása történik vagy korábbi tartozások ellentételezés nélküli elengedése. A mérleg sorai: - A kormányszektor viszonzatlan tőkeátutalásai - Egyéb szektorok viszonzatlan tőkeátutalásai - Nem termelt, nem pénzügyi javak forgalma (pl.: szabadalmak, szerzői jogok, védjegyek, lízing, franchise stb) 5. 1132 A pénzügyi mérleg A tőkeforgalomnak a pénzügyi mérlegben történő legegyszerűbb felosztása a futamidőhöz kötődik. Rövid távúnak tekintik a maximum 1 éves futamidejű tranzakciókat, illetve Hosszú távúnak az 1 évet meghaladókat. A másik lehetséges csoportosítást a szektoronkénti bontás nyújtja: - Kormányzati szektor - Jegybank - Hitelintézeti szektor (hitelek bel- és külföldi bankok között) - Vállalkozói és egyéb szektorok (hitelek bel-és külföldi nem bankok között) A pénzügyi mérleget leggyakrabban a tranzakció jelleg szerint, funkcionális bontásban közlik: - Közvetlen

befektetések Portfólióbefektetések Egyéb befektetések 5.11321 Közvetlen befektetések - Részvény és egyéb tulajdonosi részesedés - Tulajdonosi hitelek Közvetlen befektetésről beszélünk pl.: a gazdasági társaságokban történő részesedésszerzések, így pl a részvények vagy kft. üzletrészek megvásárlása, a külföldiek által végrehajtott telekvásárlások, alaptőke-emelések és megképződött nyereségek visszaforgatása. Ezek a „működő tőke beáramlás” elemei A külföldi leányvállalatoknak nyújtott (tulajdonosi) hiteleket is közvetlen befektetések között könyvelik el. 5.11322 Portfólióbefektetések - Tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok - Kötvények - Pénzpiaci eszközök - Pénzügyi deriváltak Portfólióbefektetés esetében a hozam-kockázati mérlegelésen alapuló értékpapír befektetésekre gondolunk (kötvény, részvény, befektetési jegy stb.) A portfólióbefektetések valamennyi tételénél

külön-kölün kerül elkönyvelésre a követelések és tartozások egyenlege. (Viszonyítási mérték: benchmark) 5.11323 Egyéb befektetések Az egyéb befektetések egyenlegének legfontosabb tétele a bel- és külföldiek között létrejött hitelforgalom. Egyéb befektetésnek tekinthetők a nemzetközi szervezetekben szerzett részesedések (pl. IMF-kvóta) 5.1133 A fizetési mérleg sémája 1.Termékek exportja és importja A)Külkereskedelmi mérleg egyenlege (Trade Balance) 2.Szolgáltatások exportja és importja 3.Kamat, profit, osztalék 4.Egyoldalú átutalások B)Folyó fizetési mérleg egyenlege (Current Account) 5.Közvetlen külföldi tőkebefektetések 6.Közép- és hosszú lejáratú hitelek C)Alapegyenleg (Basic Balance) 7.Rövid lejáratú hitelek 8.Tévedések, kihagyások D)Fizetési mérleg egyenlege (Overall Balance) 9.Bankrendszer devizatartalékainak változása 5.12 A fizetési mérleg pozíció értékelése 5.121 A jegybanki devizatartalékok

változása Amennyiben a folyó fizetési mérleg nincs egyensúlyban – pl. passzív az egyenlege, mint hazánk esetében –, akkor a finanszírozás szempontjából nagy jelentőségűvé válik a pénzügyi mérleg szuverén tranzakcióinak – a nem adóssággeneráló finanszírozásnak – az egyenlege. Az ellenkönyvelések a folyó fiz. mérleg passzívumának megfelelő aktívumot (kötelezettségnövekményt) indukálnak a tőkeforgalom mérlegben. Ezt az autonóm tőkeimport („működő tőke beáramlás”) képes lehet ellensúlyozni – például ha a külföld a megképződött többletbevételét itt fekteti be –, azonban ez korántsem szükségszerű. Amennyiben ez nem áll fenn, akkor a privátszféra a jegybanktól vásárolja meg a szükséges devizát, vagyis a jegybanki devizatartalékokból kell fedezni a külföldtől igénybe vett importtöbbletet. Fordított esetben – vagy ha az autonóm tőkeimport meghaladja a folyó fizetési mérleg passzívumát

– a jegybanki devizatartalékok nőni fognak (feltéve persze hogy a hazai devizatulajdonosok eladják követelésieket a jegybanknak). [Nem annyira értem hogy micsoda ez (pedig nem olyan bonyolult), de azért leírtam hátha fontos, és ha valaki érti, elmondhatná nekem] A fizetési mérleg utolsó tétele a fentieknek megfelelően a jegybanki devizatartalékok változása. A devizatartalékok formái: - Arany - Deviza és valuta - Tartalékpozíciók az IMF-nél - Külföldi adósságpapírok - Egyéb nyújtott hitelek Legfontosabbak a tartalékok között a külföldi adósságpapírok, elsősorban a nagyon likvid másodlagos piaccal rendelkező külföldi állampapírok (amerikai, német, japán stb.) A nemzetközi tartalékok nagysága a fizetési mérleg egyenlegén kívül az arany árának vagy a tartalékolt devizák keresztárfolyamának módosulása miatt is változhat. 5.2 Az árfolyam 5.21 Árfolyam- definíciók Az árfolyam – a bérek mellett – a nyitott

nemzetgazdaságok legfontosabb ár-jellegű változója. Meghatározza a belföld exportjavainak a világpiaci árát, s így azok termelőinek nemzetközi fizetőképességét. Másrészt az árfolyam határozza meg az importjavak hazai árát, ami közvetlen hatással van az infláció mértékére, valamint a reáljövedelemre. A gyakorlati életben leggyakrabban a bilaterális nominális árfolyammal találkozhatunk Ez két pénznem cserearányát fejezi ki. A valuta: valamely ország törvényes fizetőeszköze (készpénz), a deviza pedig az arra szóló követelés (számlapénz). Az árfolyam jegyzése során kétféle eljárás is lehetséges. I. Direkt árfolyamjegyzés: Az árfolyam direkt (közvetlen) jegyzése során a külföldi pénznem 1 – kivételes esetben több (10, 100, 1000) – egységének az árát adják meg a hazai pénznemben. II. Indirekt árfolyamjegyzés: Az árfolyam indirekt (közvetett) jegyzése során a hazai pénznem 1 egységének az árát adják

meg a külföldi pénznemben. Az árfolyam jegyzése attól is függ, hogy tőzsdei vagy banki árfolyamról van-e szó. Egy tőzsdén egy adott pillanatban mindig csak egy árfolyam lehet érvényes. Különös jelentősége csak a tőzsdénként változó szabályok szerint a „fixing”-kor rögzítésre kerülő árfolyamnak van, a publikum számára hozzáférhető hírekben is szerepel. A bankok kétféle vételi (bid) és eladási (offer) árfolyammal dolgoznak. A kettő átlaga az ún középárfolyam Spot/termin: Megkülönböztetjük e mellett mind a tőzsdén, mind a bankok esetében az azonnal (vagy: spot kassza, prompt) és a határidős (termin) árfolyamokat is. Utóbbiakat a tőzsdén futures, a bankok esetébe forward néven szokás említeni Reálárfolyam: A reálárfolyam a hazai és a külföldi pénznem vásárlóerejének aranyát fejezi ki: A reálárfolyam reciproka az ún. nemzetközi cserearány mely a nem monetáris külgazdaságtan egyik fontos

kategóriája, ugyanis segítséget nyújt a potenciális komparatív előnyök megkeresésében. A reálárfolyam alakulása elsősorban a nominális árfolyamtól függ. Effektív árfolyam: Az effektív árfolyam olyan multilaterális mérőszám, melynek változása megmutatja a haza pénznem értékének változását a legfontosabb kereskedelmi partnerországok pénznemeivel szemben. Reál- effektív árfolyam: A reál- effektív árfolyam olyan multilaterális mérőszám, melynek változása megmutatja a hazai gazdaág versenyképességének változását legfontosabb kereskedelmi partnerországok gazdaságaival szemben. 5.22 Kereslet és kínálat a devizapiacon A devizapiaci keresleti oldalát az áruk és szolgáltatások importőrei és a tőke exportőrei képezik. A keresletről feltesszük, hogy az árfolyam negatív függvénye. A devizapiac kinálati oldaláról, amit az áruk és szolgáltatások exportőrei és a tőke importőrei képeznek, már nehezebb ilyen

egyértelmű kijelentést tenni. A kínálati fv Alakja ugyanis általános esetben elég sajátos Létezhet olyan árfolyam, mely alatt a devizatulajdonosok nem hajlandók eladni a birtokukban lévő devizát. Van, ahol a kereslet és a kínálata egyensúlyban van, rugalmas árfolyam esetén ez az egyensúlyi piaci árfolyam. Ha az egyensúlyi pont felett a kínálati fv. visszahajlik az azt jelenti, hogy a annak ellenére kívánnak egyre kevesebb devizát eladni a tulajdonosai, hogy ezt egyre magasabb áron tehetnék, ennek oka az hogy számukra a hazai pénzen megszerzése nem öncél, a megszerzett devizát valamilyen célra fel is kívánják használni. Elképzelhető tehát olyan – irreálisan magas – árfolyam amely mellett az akkori kínálati szintnek megfelelő devizát átválta már ahhoz a maximálisan szükséges hazai pénzmennyiséghez jutnak, melyet még értelmesen fel tudnak használni. A normál piaci körülmények között a kínálati függvény

anomáliái nem juthatnak érvényre, ezért a továbbiakban a devizakínálatról feltesszük, hogy az árfolyamnak pozitív függvénye. Leértékelődés: Amennyiben a devizapiacon változatlan kínálat mellett menő a kereslet, ez az árfolyam emelkedését, vagyis a hazai pénz leértékelődését idézi elő. 5.231 Arbitrázs a devizapiacon A devizapiaccal kapcsolatos arbitrázsügyleteknek két típusa van, az ún. árfolyamarbitrázs és kamatarbitrázs Az arbitrázsügylet a valamely jószág különböző piacain kialakult eltérő árakon alapszik. Az arbitrazsőr azon a piacon vásárol, ahol a jószág olcsóbb, és azon ad el, amelyen drágább. Ez által kockázatmentesen jut nyereséghez. 5.23211Árfolyamarbitrázs: Az árfolyamarbitrázs egyszerű esetben annyit jelent, hogy valamely pénznemet megveszik azon a piacon, ahol alacsonyabb az árfolyama és eladják ott, ahol magasabb, természetesen mindkét esetben ugyanazon másik pénz ellenében.

5.23212Kamatarbitrázs: A kamatarbitrázs az azonnali és a határidős devizapiacok szimultán egyensúlyának létrejöttéről gondoskodik. Alapját a gazdaság szereplőinek, azon törekvése képezi, hogy azonos kockázat mellett egy meghatározott összeget, abban a pénznemben fektessenek be, melyben hozama nagyobb. 5.232Fedezeti ügyletek a devizapiacon Fedezeti ügyletek esetében a nyitott pozícióval (nyitott pozíció alatt olyan jövőbeli pénzáramlás értendő, amely valamilyen kockázattal jár) rendelkező piaci szereplők biztosítják be pozíciójukat, az esetleges veszteségek ellen. A hedger a számára kedvezőtlen fejlemények esetére maximalizálja az esetleges veszteséget, de ezzel együtt lemond a kedvező jövőbeli fejleményekből eredő esetleges nyereségekről. Abban érdekelt, hogy üzleti kalkulációját minél kevesebb kockázati tényező mellett készíthesse el. A devizapiaci hedge példán keresztül: Tfh., például hogy egy német cég a

kuvaiti olajkutak újjáépítése kapcsán elnyert egy megrendelést, mely amerikai dollárra szóló kifizetése 3 hónap múlva esedékes, a cég a beszállítóit, dolgozóit stb. euróban fizeti, így abban érdekelt, hogy euróbevétele legyen minél nagyobb. Amennyiben azonban a német márka az elkövetkező 3 hónap során felértékelődik a dollárral szemben (EUR/USD árfolyam csökken), akkor az esedékes dollárösszeg kevesebb eurót fog érni. Nyitott deviza-pozíció: Vagyis az exportőr számára a hazai pénz esetleges felértékelődése jelent a kockázatot, analóg módón az importőr számára a hazai pénz esetleges leértékelődése. Az hogy a szerződés milyen pénznemben kötik meg, a szerződő felek piaci erőviszonyától függ, a gyakorlatban az sem ritka hogy megosztják egymás között az árfolyam kockázatot. A kockázatkezelés lehetséges módszerei: - „Klasszikus” devizapiaci hedge - banki határidős ügylet (forward) - tőzsdei

határidős ügylet (futures) - opció vásárlása - egyéb eszközök 5.2321 A klasszikus hedge Ha a példánkban szereplő német exportőr biztos lehet abban, hogy az adott dollárösszeget megkapja, akkor annak terhére felvehet 3 hónak futamidőre dollár hitelt diszkont alapon, vagyis a ráeső kamatokkal csökkentve, az így már ma rendelkezésére álló dollárösszeget a mai árfolyamon átválthatja márkára és három hónapig kamatoztathatja, ezen a módon az árfolyamkockázat kamatkülönbséggé konvertálódott. Az importőr mindet fordítva tenne 5.2322 A devizaforward Ha az exportőr a „klasszikus” hedge mind három lépését ugyanannál a banknál teszi meg, akkor tulajdonképpen jövőbeni dollárt cserél el a bankkal jövőbeni euróért. A gyakorlatban is ennek felismeréséből jöttek létre a banki határidős devizaügyletek (forwardok). Ezek esetében ma egyeznek meg a felek egy adott jövőbeli időpontra egy adott árfolyamon, egy adott

devizaösszeg adásvételében. A bankok nem spekulációra specializálódott intézmények, ugyanakkor a forwardügylet önmagában számukra pozíció nyitását jelenti. Az egymást ki nem egyenlítő, megmaradt nyitott pozíciókat a bankközi határidős piacon zárják be. 5.2323 Devizafutures A futures piacon a likviditás lehetőségét a lejárat, kötési nagyság (kontraktus) a szabályozott kereskedési módszerek teremtik meg. Pozíciózárás: A futures piacokon a teljesítés ritka általában a lejárat előtt zárják a pozíciót (vagyis, ha valamely határidőre vásároltak, akkor ugyanarra a határidőre eladnak). A veszteség, illetve nyereség a pozíció nyitása és zárása alkalmával érvényes futures árfolyamkülönbségéből adódik. 5.2324Devizaopció: A devizaopció hasonlóan a futureshez, derivativ pénzügyi eszköz. A devizaopció kiírója (eladó) a neki fizetendő opciós prémium fejében vállalja, hogy egy előre megállapított

jövőbeli időpontban (európai opció) vagy időpontig (amerikai opció), egy előre adott mennyiségű devizát, egy előre megállapított árfolyamon (kötési árfolyam) megvesz (put opció) vagy elad (call opció), ha az opció vevője azt úgy akarja. A devizaopció vásárlója az általa fizetendő opciós prémium fejében elnyeri azt a lehetőséget, hogy egy előre megállapított jövőbeli időpontban (európai opció) vagy időpontig (amerikai opció), egy előre adott mennyiségű devizát, egy előre megállapított árfolyamon (kötési árfolyam) vehet (call opció) vagy eladhat (put opció), ha úgy akarja. 5.2325Egyéb fedezeti eszközök(devizaswap, devizabetét-csere) Két fél (évekre előre) megegyezik abban, hogy – eltérő deviza cash flow szerkezetüknek megfelelően – időről-időre egy előre rögzített árfolyamon adják el egymásnak a különböző pénznemekben képződő devizafeleslegeiket. Annak érdekében, hogy a kisebb szereplők

számára is hozzáférhető legyen ez a lehetőség, a bankok – spread ellenében – itt is betöltik a pénzügyi közvetítői funkciókat. 5.233Spekuláció a devizapiacon: A spekuláns tudatosan vállal fel nyitott pozíciót, és így kockázatot annak reményében, hogy várakozásai helyesnek bizonyulnak. A devizapiaci spekulációnak két alapformája lehetséges, az ún azonnali piaci és a határidős piaci spekuláció. 5.2331 Azonnali piaci spekuláció: A spekuláns, csak az azonnali piacokat használja fel műveleti során. Lényegében arról van szó, hogy azt a pénznemet vásárolja meg, melynek felértékelődésére számit. 5.2332Határidős piaci spekuláció: A spekuláns, a határidős piacot (is) használja. Alapja az, hogy eltér egymástól a határidős árfolyam, és a spekuláns által várt jövőbeni árfolyam. Ha a spekuláns magasabb jövőben árfolyamra számit, akkor határidőre vásárol devizát. Ha a spekuláns a határidős árfolyamnál

alacsonyabb jövőbeni árfolyamra számit, akkor ún. fedezetlen eladást hajt végre. 5.251 Az európiacok jellemzése Európiac alatt a valamely állam pénznemében denominált, de annak valutáris határain kívül (főként pénzügyi közvetítéssel) zajló pénz- és tőkeáramlást értik. A definíciónak megfelelően az európiac részének tekintendő valamely európai banknak dollár alapon történő betételhelyezés, ill. hitelfelvétel, vagy mondjuk európában denominált kötvények kibocsátása és másodlagos forgalma japánban. A töretlen fejlődést elsősorban két tényező magyarázza: - Egyrészt az euróbankok tevékenysége nem tartozik a betételhelyezés és hitelezést pénznemét felügyelő monetáris hatóságok szabályozási jogkörébe, ami jelentős költségmegtakarítást eredményez. Másrészt a kockázatdiverzifikálásnak új csatornái nyílnak meg az eurobankok előtt, amely átlagon felüli innovációs kézséggel párosul. Az

euróbankokra nem érvényes a kötelező tartalék előírás, jó kamatozásúak, emellett nem kötelesek hozzájárulást fizetni a betétbiztosítási alapoknak. Igen magasak a minimális betétnagyságok, ami a passzívaszerzés költségeit csökkenti, akárcsak a standardizált betéti konstrukciók. Ezzel párhuzamosan az aktív ügyletek költsége is viszonylag alacsonyak, ugyanis ott is magasak a minimális összege, továbbá az adósok is ismert bankok és nagyvállalatok, ezért a hitelbírálati procedúra is jóval egyszerűbb. Szindikált (konzorciális) hitel.: A kockázat kedvező megosztása érdekében az eurobankok többnyire konzorciális, más néven: szindikált hiteleket nyújtanak. Közvetlen hitelszindikátus esetében az érintett bankok társhitelezőkké válnak, míg a részvételi szindikátus esetén csak a szindikátust vezető bank válik hitelnyújtóvá, s a többi bank az ő refinanszírozásában vállal szerepet. Az eurobankok a rögzített

periódusonként változó kamatozású, ún roll-over hitelek nyújtásával képesek hosszú lejáratú hiteleket is nyújtani. A fedezeti eszközök száma igen nagy, a határidős kamat-megállapodásoktól, a kamatfutureseken és a hagyományos kamatopciókon keresztül, a több évre szóló opciószerződésekig, és kamatswapokig illetve devizaswapokig bezárólag. Az európiacokon a kamatmarge szűkebb, mint az ugyanabban a pénznemben denominált hitelpiacokon. Minden magasabb betéti kamatlábak fizetését, és alacsonyabb hitelkamatlábak megkövetelését teszi lehetővé. Valójában tehát ez képezi az európiacok hatalmas hitelezési potenciájának alapját. 5.252 A nemzetközi eladósodás kérdései A külfölddel szembeni fizetési kötelezettségei, vagyis külső adósságai minden országnak vannak, ezt az ún. bruttó külső adottságot a külfölddel szembeni követelések állományával csökkentve kapható meg a nettó külső adósság értéke. Egy

ország nettó külső adósságállományának növekedése önmagába nem szükségszerűen egészségtelen. Amennyiben a pótlólagosan bevont külső források jövedelmező, elsősorban az exportkínálatot bővítő projektek finanszírozását szolgálják, akkor azok kamatszolgálatának és a hitel visszafizetésének fedezete az idők folyamán kitermelődik. Mindez a világgazdaság erőforrásainak hatékonyabb allokációját is szolgálja, hiszen a tőke ott kerül befektetésre, ahol a legnagyobb a hozadéka. Ugyanakkor persze minden beruházási projektnek kockázata is van. Ezek a korántsem elhanyagolható kockázatok azonban eltörpülhetnek számos más, elsősorban hazai gazdaságpolitikai, illetve a világgazdasági folyamatokhoz kötődő exogén kockázatok mellett. A belső kockázatok közül a legjellemzőbbek: - A nominális túlkereslet állandósulása, illetve az ehhez kapcsolódó inflációs nyomás, Az állami költségvetés rendszeres, és

elfogadhatatlan mértékű hiánya A külkereskedelmi versenypozíciókat nem tükröző (többnyire: reálfelértékelő) árfolyampolitika, A rövid futamidejű külső forrásoknak a fizetési mérleg finanszírozásában játszott túlzott szerepe. A külső kockázatok alaptípusai: - A nemzetközi tőkepiaci kamatszínvonal emelkedése, ami a refinanszírozáshoz szükséges pótlagos hiteleket egyre drágábbá teheti. Az elsősorban alap- és nyersanyagokat, illetve félkész termékeket exportáló országok által elszenvedett cserearányromlás. A nemzetközi kereskedelemben egyre burkoltabb formákban megjelenő protekcionizmus. Az adósságválság által veszélyeztetett országokból történő tőkekivonás, ami a tényleges válság kirobbanásának közvetlen kiváltó oka szokott lenni. Az adósságprobléma időleges kezelésére számos módszer ismert – pl. az adósság lejárati szerkezetének átalakítása – de végleges megoldásnak nem tekinthetők. Az

adósságszolgálattal kapcsolatos mindennemű fizetési kötelezettségek teljesítésének az adós részéről történő időleges felfüggesztése (moratórium) olyan súlyos következményekkel járó lépés, melyet az adós országok többsége igyekszik elkerülni. Az adósszolgálattal kapcs.-os nehézségek egyeztetésének két fóruma is működik: - A külföldi államok, illetve szervezetek részéről nyújtott hitelekkel foglalkozó Párizsi Klub - Valamint a megánbankoktól származó hitelekben kompetens Londoni Klub 452-510 o. 5.3 A nemzetközi pénzügyi rendszer: 5.31 A devizapolitika választási lehetőségei: A nemzetközi pénzügyi rendszer azoknak a szabályoknak és konvencióknak sz összessége, melyek mellett az egyes országok monetáris tranzakcióikat egymás között lebonyolítják. A Bretton Woods-i rendszer összeomlása után minden IMF-tagállam maga döntheti el, hogy milyen devizapolitika keretében kívánja nemzetközi tranzakcióit

lebonyolítani, melyröl köteles az IMF-t értesíteni. A 3 legfontosabb kérdés az egyes országok számára: 1. Az árfolyam meghatározásának módja: a) fix , b) kvázi fix, c) lépcsőzetesen rugalmas (csúszó leértékelés alkalmazása), d.) kvázi rugalmas, e) rugalmas, 2. A domináns devizatartalék meghatározása: a) arany, b) vezető deviza, c) kosárdeviza Az országok többsége könnyen likvidálható külföldi állampapírokban tartja tartalékait. 3. A nemzetközi tőkemobilitás megengedett szintje: a) korlátlan, b) szegmentált tőkepiac (Alatta azt értjük, hogy bizonyos devizatranzakciók szabadon lebonyolíthatók, míg mások devizahatósági engedélyhez kötöttek), c.) ellenőrzött tőkepiac. 5.32 Az alkalmazott árfolyamrendszer megválasztásának szempontjai: 1. A külkereskedelem jelentősége: a reálárfolyam változása tartós hatással lehet egy nyitott ország jövedelmi és foglalkoztatási viszonyaira. 2. A termékdiverzifikáció foka:

Azon országok számára, melyek a termékek széles körét exportálják/importálják, a világpiaci áringadozások kiegyenlítik egymást, így fix árfolyam mellett sem kell külgazdasági ársokkra számítaniuk. Míg az exportolsdalomn kevés jószágra specializálódott országok számára előnyösebb a rugalmas árfolyamrendszer alkalmazása. 3. A nemzetgazdaság mérete:Minél kisebb egy nemzetgazdaság, annál kevésbé számíthat a belső kereslet vezérelte növekedésre, így aza lemondás, amit a fix árfolyamrandszer a gazdasági kompetenciák szempontjából jelent kevésbé érinti érzékenyen. A nyagyobb nemzetgazdaságok inkább alkalmaznak rugalmas árfolyamrendszert 4. Az árszínvonal stabilitása: Fő kritériuma az inflációs ráták megközelítően azonos foka Ha egy ország különösen magas/alacsony inflációban érdekelt (Philips-görbe), akkor célszerübb rugalmas árfolyamrendszert választani. 5.33 A nemzetközi pénzügyi rendszer rövid

története: - Az aranystandard: Szabad tőkemozgásokat és szabad deviza piacot feltéttelez, se ezek mellett biztosítja az árfolyamstabilitását. 1871-1914 között élte a virágkorát Múködési feltételei: 1. Rögzíteni kell az egyes pénznemek aranyparitását (forgalomban lévő pénzmennyiség/jegybanki aranykészlet) 2. Az egyes államok vállalják a rögzített paritás mellett az arny vételét, a jegybankon keresztül, illetve eladását a hazai pénz ellenében. 3. Az egyes államok vállalják, hogy a forgalomban pénzhelyettesek és az aranykészleteik arányát a paritás szerinti szinten tartják. - A Bretton Woods-i rendszer: A második viéágháború zásrószakaszában az amgolszász szövetségesek által megálmodott szisztéma egy jobb gazdasági rendszer megalkotására. Működési elve: 1 Rögzítették a dollár aranyparitást (1 uncia arany: 35 USD) 2. Az USA vállalta, hogy a paritáson hajlandó dollárért aranyat adni-venni a többi tagállammal

szemben 3. Rögzítették a többi pénznem és a dollár paritását 4. A többi tagállam vállata, hogy intervencióval fenntartja a paritás +/- 1-%-os árfolyamát 5. A tagállamok vállalták, hogy a paritást csak vész esetén modosítják 6. A tagállamok devizatartalékaik egy részét kvótáik arányában befizetik az IMF-be, valamint adott esetben hiteleznek az IMF szokásos mechanizmusai keretében A rendszer válságának okai: 1. Az árfolyam-korrekciók végrehajtási elnagyoltsága (a tartósan folyó fizetési méérlegaktívumot produkáló országok nem vltak érdekeltek a pénzük felértékélesesében, hiszen ez csökkentete volna versenyképeségük), 2. Azon országok, melyek pénzneme a dollárral szemben felértékelődési nyomás alá kerül, kénytelenek a devizapiacon dollár vásárlásával korrigálni az árfolyamot. Ezzel nőnek ugyan devizatartalékaik, de egyben hitelezik is az USA-t. Amíg módjukban állt ezta dollárkészletet a FED-nél aranyra

vagy hazai pénznemre váltani, addig működött a rendszer, de miután az USA 1973-ban az első olajsokk okán felmondta a szerződést, ezek az országok az USA kényszerhitelezőivé váltak. A Bretton Woods-i rendszer ennek ellenére a nyugat-európai országokban az 50-es, 60-as évek idején mutatkozó dinamikus gazdasági növekedéshez. - Rugalmas árfolyamrendszerek: A világgazdaság három centrumának vezető pénznemei között 1971-től gyakorlatilag rugalmas árfolyamrendszer működik irányított formában, intervencióktól kísérten (a 80-as évek végéig). A rendszerer edményei és nyitva maradt kérdései: 1 A rövid távú árfolyam ingadozások jelentősek maradtak. Ok: a piaci szereplők sokszor kénytelenek voltak döntéseiket az új információk fényében hamarabb meghozni. 2. A reálárfolyamok hosszútávon is erősen ingadoztak 3. Tovább éltek a protekcionista tendenciák Ok: Olajválságok 4. A valós jegybanki függetlenség kialakulása folytán

alacsony szinten maradtak az inflációs ráták 5. A fedezeti ügyletek költségei csekélynek bizonyultak A devizapiaci intervenciók okai: A jegybankok még a rugalmas árfolyamrendszerben is igyekeznek devizapiaci intervenciókkal befolyásolni az árfolyam alakulását. Lehetséges célok: 1 Rövid távú árfolyam-ingadozások mérséklése, 2. Középtávú árfolyamingadozások kisimítása, 3 Az indokolt felértékelődés megakadályozása, 4 Az indokolt leértékelődés megakadályozása. 5.34 Nemzetközi pénzügyi intézmények: - A Nemzetközi Valutaalap (IMF): Az eredetileg a Bretton Woods-i rendszer működőképességének szavatolására 1945-ben létrehozott IMF feladatkörei napjainkban a következők: 1. A tagállamok árfolyampolitikájának a felügyelete, 2. A velük folytatott gazdaségpolitikai konzultáció, 3 Középtávú, elsősorban szerkezetátalakítási célokat szolgáló hitelek nyújtása, 4. A fizetési mérleggel kapcsolatos céliknak

alárndelt rendkívüli hitelprogramok kidolgozása Az IMF az egyetlen olyan szervezet, amely korlátozottan ugyan, de képes hatást gyakorolni tagállmai fizetési mérlegpozícióinak alakulására, illetve pénznemük stabilitására. - A Világbank-csoport: 1. IBRD: Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank 2. IFC: Nemzetközi Pénzügyi Társaság: Kedvezményes részfinanszírozást vállal a magánbefektetői szándékok érdekében. 3. IDA: Nemzetközi Fejlesztési Társulás: A legszegényebb fejlődő országoknak nyújt segélyjellegű hiteleket Magyarország donorországként az IDA 8,6 Mrd SDR-es (1 SDR=1,3725 USD) alapjának 0,06%-át finanszírozza az Országgyúlés felhatalmazása alpján. 4. MIGA: A Muétilaterális Beruházási Garancia Ügynökség: a viszonylag fejletlen országok külső finanszíroozásának közvetett támogatása érdekében a működőtőke-befektetések politikai kockázatát hajlandó magára vállalni. 5. GEF: Globális

Környezetvédelmi Alap - Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD): Az EBRD 1991-ben kezdte meg a működését regionális fejlesztési bankként. Fő részvényesei az EU (60%), az USA (10%) és Japán (8,5%) Célja, hogy a közép- és keleteurópai országokban előmozdítsa a piacgazdaságra történő átmenetet, illetve támogassa a magánvállalkozások tevékenységét. - Európai Beruházási Bank (EIB): Az unión belüli infrastruktúrális beruházásokkal foglalkozik. - Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS): A nemzetközi monetáris kooperáció egyik legfontosabb szervezője. Részvényesei jegybankok, melyek számára igény esetén aranyügyleteket végez, tartalékokat őriz és rövid lejáratú (áthidaló) hiteleket nyújt. Továbbá a BIS szervezte meg a nemzetközi tevékenységet folytató bankok teljes körű adatszolgáltatását, és kidolgozta a banktevékenység ellenörzésének normáit. 5.4 Az európai monetáris együttműködés: 5.41 Az

európai monetáris együttműködés előzményei, a gazdasági integráció korábbi fázisai: - Az első tervek a monetáris unió kialakítására: Az európai monetáris együttműködés első csírája az Európai Fizetési Unió 1950-es megalakítása volt. Ez lényegében egy olyan multilaterális elszámolási rendszer volt, amely a devizakereslet szűkítésével segítette elő az európai valuták konvertibilitásának megteremtését. Mivel az EK-nak nem volt saját pénzneme, ezért a közösséggel kapcsolatos fizetések lebonyolításában bevezették az Európai Elszámolási Egységet, mely kezdetben a dollárral megegyező aranyfedezettel bírt, és az egyes pénznemekre történő átszámítására a Bretton Woods-i paritások szerint került sor. - A Werner-jelentés: A monetáris unió ltehozására tett elsó komolyabb kísérletet az 1969-es hágai csúcson hírdették, s ennek eredményeként készült el 1970-re a Werner-jelentés. A jelentés tíz évet

irányzott elő a monetáris unió három átmeneti fázison kersztül történő megvalósítására. Az első fázis a tagállamok gazdaságpolitikájának közelítésére szolgált volna, ami a remények szerint a paritások korrekciójára iránti csökkenő igényt eredményezett volna. A második fázisban egy, a fizetési mérleg problémaival küszködő tagállamok számára intervenciós célokra is hitelt nyújtó közös alap létrehozásával az árfolyam-ingadozások mértékét csökkentették volna. A harmadik fázisban a tőkemozgások teljes liberalizálása mellett véglegesen rögzítésre kerültek volna az árfolyamok. A monetáris politikát egy, a FED mintájára kialakított központi banki rendszer kezébe adták volna át Azonban a monetáris unió térnyerését elöbb a Bretton Woods-i rendszer agóniája, majd késöbb az olajválság megakadályozta. - Az átmenet évei: Bretton Woods-tól az EMS-ig: Miután az USA 1971-ben felmondta a dollár aranyra

válthatóságát a Bretton Woods-i rendszer életben tartása érdekében az ún, Smithsoni Egyzményben megállapodtak a dollár általános leértékelésében, a többi bilaterális paritás korrekciójában és az intervenciós határok +/-4,5%-ra való kiszélesítésében. Az EK alapítótagjai („Hatok”) 1972-ben létrehozták a valutakígyónak nevezett árfolyamrendszert, mely az érintett tagállamok valutáinak egymás közti árfolyam-ingadozását a Smithsoni Egyezmény által a dollárral szemben megengedett +/-4,5%-nál szűkebb, 2,25%-os sávban tartják. Ez azonban nem bizonyult sikeresnek 1973-ban az addigi legnagyobb devizaválság tört ki, amikor óriási mennyiségű tőke áramlott az NSZK-ba. Az európai országok reakciója erre a Valutakígyó rendszerének az együttes lebegés rendszerévé törtébő átalakítása volt. Azok az országok, azonban melyek pénze továbbra is leértékelődési nyomás alatt állt, csak viszonylag kevés erős európai

devizával (német márka, holland gulden) rendelkeztek. Ezért az intervenciós eszközök biztosítása 1973ban céljából létrehozták az Európai Monetáris Együttműködési Alapot Az átmeneti időszak eseménye még az Elszámolási Egység kosárvalutává történő átalakítása 1975-ben. Az EK akkori 9 pénznemének a kosáron belüli részarányát úgy határozták meg, hogy az elszámolási egység értéke pontosan megegyezzen az akkori 16 pénznemből álló SDR kosár értékével. -Összegezve: Az átmeneti évek legnagyobb sikere az volt, hogy nem merült végleg feledésbe a kooperáció gondolata. 5.42 Az Európai Monetáris Rendszer (EMS): A monetáris stabilitás magasabb foka az 1979-ben működésbe lépett Európai Monetáris Rendszerben (EMS) öltött testet. Az EMS központi eleme az árfolyam-mechanizmus (EMR), mely a rendszerben szereplő pénznemek egymás közti sávos árfolyamrögzítését jelenti. Az árfolyamrendszer működésének három

pillére van: 1 Az ECU, mely az EMS elszámolási egységeként funkcionáló kosárvaluta. 2. Az intervenciós mechanizmus, mely az árfolyamoknak a kitűzött sávhatáron belüli tartózkodásáról hivatott gondoskodni. 3. A hitelmechanizmus, amely az intervenciókhóz szükséges devizák biztosítását szolgálja - Az ECU: Az ECU az EK korábbi Elszámolási Egységét váltotta fel az EMS bevezetésekor, azzal megegyező összetétellel és súlyozással. Az ECU-kosár összetételét, vagyis a súlyokat és a benne szereplő pénznemeket összesen két alkalommal (1984, 1989) modosították. A kosárban szereplő pénznemek értékarányának meghatározásánál három, az országok gazdasági súlyát jellemző szempontot vettek kiemelten figyelembe: 1. Az országok részarányát az EK-n belüli kerskedelemben, 2. Az országok részarányát az EK GDP-jén belül, 3 Az országok részarányát a rövidtávú hitelalapban. - Az intervenciós mechanizmus: Az EMS tagállamai

az árfolyam-mechanizmus keretében maximalizálták pénznemeik egymás közti árfolyam ingadozásainak mértékét. A bilaterális piaci árfolyamoknak ennek értelmében a hivatalos paritáshoz képest meghatározott sávhatáron belül kellett maradniuk. A rendszer indulásakor a sávot +/2,25%-ban határozták meg Az 1993-as nyári válság idején a sávokat +/-15%-ra emelték fel, ami egészen az EMU 1999-es bevezetéséig fennmaradt. Az árfolyamoknak a kitűzött sávhatárokon belül való tartózkodásáról szükséges esetben a tagállamok jegybankjainak a devizapiaci intervenciói gondoskodtak. Vagyis ha valamely ország pénzneme akármelyik másik országéval szemben a maximálisan engedélyezett mértékig gyengült, akkor az illető ország jegybankja devizatartalékai eladásával növelte a saját pénzneme iránti keresletet, így gondoskodva annak erősödéséről. A kötelező intervenciókhoz szükséges devizakészletek biztonségéban a hitelmechanizmus

nyújtott segítséget a tagállamokanak. Annak érdekében, hogy az egyes országok időben érzékeljék az árfolyamrendszer feszültségeit, és a lehető legkisebb járulékos költséggel tudjanak reagálni arra, bevezettés az ún. divergenciajelzőszámot A szükséges intézkedések a helyzet súlyosságától függő sorrendben a következő területeket érinthették: 1. A devizapiacon több pénznemben végrehajtandó (diverzifikált) intervenció 2. A monetáris politika (elsősorban kamatpolitika) korrekciója 3. Az állami költségvetés pozíciójának a megszilárdítása 4. A hivatalos árfolyamparitások modosítása - A hitelmechanizmus: Az európai együttműködés keretében a tagállamoknak a közzösségen belüli hitelek három fajtája állt rendelkezésére az árfolyamok támogatására: 1. A korlátlan hitellehetőség: Ez a sávhatáron történő intervenció esetében állt a tagállamok rendelkezésére Mivel az ERM keretében végrehajtandó

intervenciókhoz szükséges devizakészletek nem voltak mindenkoron valamennyi tagország birtokában a kellő volumenben, ezért az EMS bevezetésével egyidejűleg megteremtették a jegybankok számára az EMS devizákhoz való „korlátlan” hozzáférés lehetőségét. Vagyis a tagállamok jegybankjai más tagországok pénznemének eladsával járó intervenció esetén az adott devizát kibocsátó jegybanktól kaptak hitelt. A hitelről értesítették az Európai Monetáris Intézetet (EMI), mely a nála vezetet ECU-számlákon elvégezte a jóváírásokat és teljesítéseket. A hiteleket elsősorban abban a pénznemben kellett visszafizetni, amelyben azokat felvették, de lehetőség volt az ECU-ban történő visszafizetésre is. 2. A rövid távú devizahitel-alap: A rövid távú devizahiteleket olyan esetekben lehetett igénybe venni, ha valamely tagország átmeneti folyó fizetési mérleg passzívumát kellett megfinanszírozni. 3. A középtávú pénzügyi

hitelalap: Az alapot a tagországok, és nem a jegybankok hozták létre Az alap révén lehetőség nyílott arra, hogy fizetési-mérleg problémákkal küzdő tagállamok egy meghatározott összegig, 2-5 évig terjedő futamidejű hitelekhez jussanak. - Az EMS első tíz évének tapasztalatai: Az árfolyam-korrekciók elsődleges okát a német márka különleges szerepe mellett a kivitelezett gazdaságpolitikák divergenciái, elsősorban az inflációs rátákban mutatkozó eltérések képezték. A divergencia-jelzőszám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A tagállamok sajnos nem vették eléggé komolyan az általa adott figyelmeztetéseket. Mindazonáltal a 80-as években az EMS tagállamai jelentős sikereket könyvelhettek el az infláció visszaszorítása terén. Ez azonban nem az árfolyam-mechanizmus következménye volt Sokkal inkább el lehet azt mondani, hogy az EMS az infláció letörésének egy lassabb útjához adott keretet. Az EMS viszonylagos

stabilitásának köszönhetően az ECU a hivatalos szerepe mellett egyre szélesebb körben nyert teret a privát szférában is. A rendszer tagállamain kívül is számos ország önálló devizának ismerte el a számlapénzként létező ECU-t. A főbb felhasználási területek akövetkezők voltak: 1. bankközi ügyletek, 2 nemzetközi hitelügyletek, 3 kötvénykibocsátások, 4. nemzetközi kereskedelmi ügyletek 5.43 A monetáris unióba történő átmenet: - A gazdasági integráció elmélyülése: 1986-ban Luxemburgbanírták alá az Egységes Európai Okmányt. Az Egységes Európai Okmány a közösségi szervek erősítését és a közösségi kompetenciák kiterjesztését foglalta magába. Legjelentősebb célja, mely késöbb meg is valósult, a munkaerő, az árúk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának a biztosítása volt. Mindemellett az Egységes Okmány au EK külpolitikai egységesítésére irányuló első lépéseket is tartalmazza. - A

Delors-terv: Az 1989-re elkészült Delors-terv három lépésben látta megvalósíthatónak a monetáris uniót. Az első fázis célkitűzései közül csak a tőkemozgások liberalizálása valósult meg teljes egészében. A jegybanki autonómia és a költségvetések szanálása terén pedig részleges eredményt sikerült elérni. A második fázis egy konvergencia időszakot tartalmaz az EMI felállításával, míg a harmadik fázisban kerülne felállításra az ECB (Európai Központi Bank), és kezdetét venné a monetáris unió. Végül is a valóságban, ha ellentmondásosan is de ezek a fázisok megvalósultak. - A Maastrichti Szerződés (TEU): A TEU nem más, mint az Európai Uniót létrehozó egyzmény. Az EU alapját az EK képezte, kiegészítve a politikai és gazdasági együttműködés Maastrichtban elfogadott új formáival. A TEU céljai: 1. A kiegyensúlyozott és tartós gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése a belső határok eltörlése, a

gazdasági-társadalmi együttműködés erősítése és a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozása révén, mely utóbbi hosszú távon egy egységes pénz megteremtését is magába foglalja. 2. Az európai identitás erősítése érdekében olyan közös kül- és biztonságpolitika kialakítása, amely idővel a közös védelmi politika létrehozásához járul hozzá. 3. A tagoszágok állampolgárai jogainak és érdekeinek védelmében az uniós állampolgárság bevezetése 4. Az igazságszolgáltatás és a belügyek területén az együttműködés szorosabbra fűzése, 5. Az uniós intézményrendszerek a szerződéssel összhangban történő továbbfejlesztése - A Maastrichti szerződésnek az EMU létrehozására vonatkozó elemei: A TEU részletezi a Közösség gazdaságpolitikájának célrendszerét. Ennek legfontosabb eleme az árfolyamok visszavonhatatlan rögzítését követően az egységes pénz bevezetése, ami együtt jár egy olyan egységes pénz-

és árfolyam-politika kialakításával, mely biztosítja az elsődleges célként kijelölt árstabilitást. A közösség céljának elérését szolgáló alapfeltételek összegezve a következők:1. stabil árak, 2 egészséges államháztartás és monetáris keretfeltételek, 3. tatósan finanszírozható fizetési mérleg A szerződés leginkább elhíresült része a tagországok gazdságpolitikájának koordinációjáról és annak ellenörzéséről szól. A túlzott deficit-eljárás szabályival külön jegyzőkönyv foglalkozik: 1. A tervezett és a tényleges költségvetési deficit a folyó árakon számított GDP max. 3%-a lehet 2 Az államadóság állománya nem haladhatja meg a folyó árakon számított GDP 60%-át. - Az Európai Monetáris Rendszer 1992-93-as válsága: A Maastrichti Szerződés ellentmondásos társadalmi fogadtatása, a német újraegyesítés minden korábbi várakozást felülmúlő tőkeigénye, valamint az érintett országok

kormányzatainak a monetáris unió terve mellett nem elég konzekvens elszántsága, továbbá a líra és a font elleni pénzügyi spekulációs támadás együttesen idézték elő az EMS 1992-93-as válságát. Az EMS helyzete 1993 őszén stabilizálódott,és a későbbiek során, egészen az euró 1999-es vbevezetéséig, már nem volt szükség semmilyen jelentősebb árfolyam-módosításra vagy összehangolt és nagyarányú intervencióra. Mindebben döntő szerepe volt a tagállamok közötti pénzpolitikai konvergencia növekedésének. - A konvergencia időszaka és az euró bevezetése: Az 1996-os dublini csúcstalálkozón végső döntés született az EMU megvalósításának ütemtervéről. A Stabilitási és Növekedési Paktum aláírásával pedig a tagországok biztosították az azt kezdeményező németeket. Hogy integrációs szándékuk visszavonhatatlan, és hajlandóak a költségvetési fegyelemnek azt a szintjét megvalósítani, ami amonetáris unió

jövőbeni működéséhez nélkülözhetetlen. A paktum szerint a legkésöbb 2002-ben kezdődő, az euró, mint készpénz bevezetését is jelentő harmadik fázisig minden EMU-tagállam köteles költségvetési stabilitási tervet készíteni, melyben a középtávú célként megjelölt. Kiegyensúlyozott vagy szufficites költségvetéshez vezető pályát kell felvázolni. Azon tagállamok, melyek túllépik a 3%-os felső deficithatárt, pénzbüntetéssel sújthatók. Az 1996-tal kezdődő időszak lényeges változást jelentett abban sz értelemben, hogy a későbbi tagállamok fokozatosan áttértek gazdaságpolitikáik előzetes koordinációjára, ami az egymás közti árfolyamok ingadozásának jelentős csökkenésével járt. Az 1998-as év tavaszán született meg a döntés a Gazdasági és Monetáris Unióba belépő tagállamok köréről (12 tagállam): Ausztria, Finnország, Franciaország, Görögország (2001-től), Hollandia, Írország, Luxemburg,

Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország. Ugyanebben az évben kezdte meg működését az ECB és a Központi Bankok Európai Rendszere (ESCB) is. Az új, egységes európai pénznem az euró, számlapénzként való bevezetése 1999 január 1.-én zökkenőmentesen lezajlott, és ezzel kezdetét vette az ütemterv második szakasza. A korábbi nemzeti valuták europaritását visszavonhatatlanul rögzítették, s noha 2002 január 1.-ig még forgalomban maradnak, jogi értelemben csak az euró váltópénzeinek minősülnek