Történelem | Tanulmányok, esszék » Meszlényi Róbert Imre - A világhódító őstörténet

Meszlényi Róbert Imre: A világhódító õstörténet Meszlényi Róbert Imre A világhódító õstörténet Bázel 2003. január Korai történetünk tényszer• bizonyítékai: a régészeti leletek és az élõ nyelv. Ezek az õskorba is visszapillantó adatok azonban egy összkép hiányában csupán olyanok, mint az ismeretlen hely• cseréptörmelékek. A múlt földerítésében így csak a kollektív emlékekbõl származó mondák és az írott emlékek segíthetnek, habár azok közlései sem kielégítõek, mert: – igaz, hogy a média nélküli világban kollektív hazugság nem volt és ezért a mondák nem hazudnak, de azok apró részletei az évezredek alatt kikoptak, meseszer•vé váltak; – az apró részleteket is megõrzõ írott emléket állandóan befolyásolta a szerzõ és hírmondójának szubjektív véleménye, így a följegyzésekrõl sokszor jogosan hangzik el „a papír türelmes” mondás. A 45. szélességi körtõl északra lakó

szabad népek csapadékos, termékeny területeit a délre lakó rabszolga-társadalmak jegyzõi elég jól ismerték. Értesüléseiket bizonyára az onnan jövõ árusoktól (a finnugor „ár > áru” szókra visszavezethetõ avar, kabar v. kazár nev•ektõl) és a hírnöki jelentésekbõl gy•jtötték össze. Írásba foglalt szubjektív híradásaikat viszont a történész csak szakszer• forráskritikával használhatja, ami csupán tényszer• adatokra, egyetemes törvényszer•ségekre és a logikára támaszkodhat. Persze sokszor a szakszer• forráskritika sem segíthet ki bennünket, mert az írott emlékek ritkán maradtak fenn eredetiben, így – egy-két kivételtõl eltekintve – azokat csak másolatokból vagy fordításokból ismerjük, ami nagy baj, mert egy szándékos hamisításhoz éppen az átírás kínálja a legnagyobb http://www.kitalaltkozepkorhu/meszlenyi vilaghodito ostortenethtml (1 of 8)20040605 19:45:46 Meszlényi Róbert Imre: A

világhódító õstörténet lehetõséget. Robert Baldauf klasszika-filológus, a bázeli egyetem professzora szövegelemzés közben észrevette, hogy bizonyos antik m•vekben olyan retorikai figurák (pl.: alliterációk) találhatók, melyek az antikban nem lehettek meg, mert azok az ún. barbár [nála germán] népeké voltak. Az archaikus szövegek a nyelvfejlõdés egyetemes törvényszer•ségét és az idõ múlását is igazolják, de mire gondoljunk akkor, ha egy majd ezer éves idõközben írt szöveggy•jtemény az idõ múlását nem tükrözi. Ahogy egy mai nyelvezettel írt Balassi-vers a hamisítás gyanújába keveredne, úgy az évszázadok múlását nem tükrözõ Biblia héber nyelve is már régóta nyugtalanítja az irodalomtörténészeket. A Bibliát – a nyelvezetébõl ítélve – egy adott idõben írták le: költötték, másolták vagy egy olyan nagy nép nyelvérõl fordították, amely évezredeken át meg tudott õrizni könyveket és nem

hányatott élet• volt, ami a héberrõl nem mondható el. Kr e az 5 században Herodotosz, Hellanikosz, Thukydidesz történetírók és a korabeli okmányok a Biblia népét nem ismerték, a Szentföldrõl csak a palesztin szíreket említik. A máig is ott élõ palesztinekrõl legelõször egy III. Ramszesz (Kr e 1198 - 1167) idejébõl származó relief (Medinet Habu) felirata tudósít, amely szerint a Peleszt-ek és a Zékel-ek nyolc szövetséges népükkel egy csatavesztés után (családostúl) egyiptomi rabságba estek, de a Kr. e 800-tól készült asszír agyagtáblák szövegében is többször olvasható az akkori Egyiptom észak-keleti határára telepített v. települt legyõzöttek Palasztu országneve Mivel minden ország a túlsúlyban lévõ etnikumának és nem a kissebbségének nevét viseli, a közel 3000 éves Palesztina országnév, mely az egész Szentföldet is jelenti, a Biblia szereplõinek azonosságát kétségessé teszi. A kétely bizonyára jogos,

mert az izraeliták hajdani létezésérõl (a Biblián kívül) hiteles okmányok nem tanúskodnak és az egyetlen régészeti bizonyságként fölhozott jeruzsálemi királysírok szarkofágjain és osztofágjain [osszáriumnak is nevezett csontgy•jtõkön] – vitán felül – az altaji szkíták és a honfoglaló Árpádok díszei ékeskednek! Mindenesetre az apró részleteket is megõrzõ Biblia nem mondaként maradt ránk, és ezért írhatta már 1902-ben Robert Baldauf a HISTORIE UND KRITIK c. m•vének összegzésében (98-99 l) a következõt: "a görögök és rómaiak papíruszra és pergamenre írt története kivétel nélkül, – az ércre, k•re és egyebekre írottak pedig nagy részben az olasz humanizmus zseniális hamisításai. A humanizmus volt az, amely hirdette: exegi monumentum aere perennius! [Az ércnél is maradandóbb emléket alkottam!] Ez viszont csak az egyik oldala a humanizmusnak. A másik nagy alkotása: a Biblia lejegyzése, azaz az ó-

és újtestamentumnak meghamisítása – és e két hamisítvány egy harmadikat tett szükségessé, a teljes kora középkori forrásirodalomnak a manipulálását. Tervszer•en és szisztematikusan költötték, kitalálták az európai népek egész történetét a kezdetektõl a 13. sz-ig, meghamisítva azt egészen a reformáció idõszakáig. Az olasz http://www.kitalaltkozepkorhu/meszlenyi vilaghodito ostortenethtml (2 of 8)20040605 19:45:46 Meszlényi Róbert Imre: A világhódító õstörténet humanizmus ajándékozta az emberiségnek az antik világ írásba foglalt életét és a Bibliát, és más országok humanistáival szövetkezve a kora középkor történetét. A humanizmus nem összegzõ tudósok fogékony korszaka volt, hanem a legeredetibb, legtermékenyebb, legiszonyatosabb szellemi termékenységnek a világa, mely fél évezreden át azon a pályán haladt, amelyet magának kijelölt. A kereszténység a 13. sz végéig csak tradícióban maradt fenn,

abban a tradícióban, melyet a germán istenhit mélyen befolyásolt, és ebbõl a pogány-germán elemektõl átszõtt keresztény tradícióból merítettek az olasz bibliaírók. Ezek az állítások kalandosnak, több mint különösnek t•nnek. De ezek igazolhatóak Néhány bizonyítás e könyvben megtalálható. A többiek pedig ezután jönnek Addig követjük õket, míg a humanizmus belsõ lényege fel nem tárul. Balgaság lenne a szóban forgó tétel fölött elsiklani. „Az égen és földön több dolog létezik, mint ahogyan azt az iskolában szerzett tudásotok elképzeli; Horatius!” A nyelvfejlõdés tényére hivatkozó cáfolat jogos és kétségtelen, de Robert Baldauf véleményét mégsem fogadhatjuk el. Ugyanis a csalás nem alkotás, az csupán ténykörülmények és hazugság kombinációjából vagy elhallgatásból születik. Ezért sem alkothatta egy pár ismeretlen hamisító alig 150 év alatt [a reneszánsz kezdetétõl a könyvnyomtatás

széleskör• elterjedéséig] az antik világ mérhetetlen nagy mennyiség• briliáns irodalmát és a Bibliát, erre még tiszteletre méltó neves lángelmék sem lettek volna képesek. Így „a teljes kora középkori forrásirodalomnak a manipulálását” másolások közben követték el, kisebb szövegek beszúrásával, bizonyos szereplõk nevének kicserélésével és árulkodó m•vek elpusztításával. A világhódító õstörténet leleplezése azért különösen fontos számomra, mert a HISTORIE UND KRITIK megjelenése után pont száz évvel és Robert Baldauf munkáit nem ismerve éppen Bázelban készültem el azzal az ikonográfiai dolgozattal (Meszlényi 2002), mely régészeti adatokra hivatkozva azt mondja ki, hogy az összes etikai vallás alapgondolata az aba nev• szkítáktól származik, sõt a Biblia is. A két monográfia összegzésébõl kit•nik: a csalást a humanizmus nevében a fönt említett hun kereskedõk követték el, hogy õk

(szkíta) vezérnépük szellemi örökségével ékeskedve ne csupán egy társulatba, hanem országot nyerve egy egész etnikumba tömörülhessenek. Az elmondottak ellenére hiba lenne az összes antik forrást elvetni, inkább pártatlan és gyanakvó szellemmel kell azokat olvasni, hisz a hamisítók is követhettek el hibákat, melyekre rámutatva egy igaz történetíráshoz adatokat nyerünk. Az írott emlék megbízhatatlanságát hibás értesülések is okozhatták. Egy ilyen esetre szeretném most az érdemes olvasó figyelmét felhívni, http://www.kitalaltkozepkorhu/meszlenyi vilaghodito ostortenethtml (3 of 8)20040605 19:45:46 Meszlényi Róbert Imre: A világhódító õstörténet hisz a lejjebb bemutatott elferdített híradás miatt hisszük azt, hogy a szkíták több ezer éves központi területe nem a csonkítatlan Magyarországon volt és részben e miatt lehetett félrevezetni a magyar történetírást is. E sánta lábú beszámoló azt igazolja, hogy nem

csak a széles tömegek, hanem még a szakemberek is könnyen manipulálhatók, hisz õk több ezer éve bambán szajkózzák ezt a turpisságot. Mérlegeljük most józan belátásunk szerint Herodotosz († Kr.e 425) azon híradását, melyet a História cím• munkájában, a IV. könyv 85-143 rész közt írt. Herodotosz itt tudósít a világhódító perzsa király Dáriusz († Kr.e 486) támadásáról, melyet a szkíták országa ellen indított Ez a terület a Fekete-tengerbe (Pontuszba) ömlõ Dunától (Isztertõl) északra feküdt, hisz Dáriusz a Boszporusztól induló (IV. 85) 700'000 gyalogosát és lovasát, valamint 600 hajóból álló flottáját (IV. 87) oda irányította Herodotosz szerint Dáriusz parancsára a hajóhad hidászai a Duna torkolatánál - a tengertõl kétnapi hajóútra, ott ahol a folyam ágakra szakad - átkelésre alkalmas hidat építettek (IV. 89) Megtudjuk Dáriusz célpontjának hozzávetõleges távolságát is, ami körülbelül 30

napi menetelést vett igénybe, ugyanis õ visszajöttét 60 napra tervezte (IV. 98). Tehát a had 600-900 km távolságra is mehetett, ha csak napi 2030 km-t számítunk az úttalan terepen A perzsák sikertelen hadjárata tovább tartott, mint 60 nap (IV. 136), de szerencséjükre megmenekültek (IV. 142) és egy 30'000 fõs csapat hátrahagyása után tengerre szálltak és visszahajóztak Ázsiába (IV. 143) Miközben Herodotosz az általam pontokba szedett hadjáratot leírta, megtudjuk tõle, hogy Dáriusz serege egy nyílt összecsapás reményében a Duna torkolatától északkeletre, a Dnyeper (Borüszthenész) folyó és a Meotisz közelébe is elkerült. Ebben az elbeszélésben két különös dolog zavarja a józan gondolkodót: – miért kellett az átkeléshez egy 600 hajóból álló folyami flotta, ha a sereg hídon vonult át, méghozzá fahídon, nem pontonhídon, amit teljes bizonysággal csak a IV. könyv 139 részébõl tudunk meg és – egyáltalán minek

kellett hidat építeni, ha a Pontusz északi részén élõ szkítákat Dáriusz hajóval is megközelíthette volna, hisz csapata hajóval ment vissza Ázsiába. A nagy hódító vezérkara bizonyára a legkönnyebb és legkevésbé veszélyes megoldást választotta, így Dáriusz célpontja nem lehetett a pontuszi térség. Õ csakis nyugatra vagy északnyugatra, éppen a Kárpát-medencébe igyekezett, oda ahol a régészeti leletek szép számmal igazolják a szkíták õshazáját és mely terület népei felé vetette Zeusz „ragyogó szemeit” Homérosz († Kr.e IX sz) Iliászában (a XIII http://www.kitalaltkozepkorhu/meszlenyi vilaghodito ostortenethtml (4 of 8)20040605 19:45:46 Meszlényi Róbert Imre: A világhódító õstörténet rész 1-6. sorában): (1) τους •εν ’εα παρα τησι πονον τ’ ε’χε•εν και οιζυν (2) Ζευς δ’ επει ουν τρωας τε και ‘Εκτορα νηυσι πελαδδε, (3)

νωλε•εως αυτος δε παλιν τρεπεν ’οσσε φαεινω, (4) νοσφιν εφ’ ιπποπολων θρηκων καθορω•ενος αιαν, (5) •υδων τ’ αγχε•αχων και αγαυων ιππη•ολγων, (6) γλακτοφαγων, ’αβιων τε, δικαιοτατον ανθρωπων. (Zeusz miután Hektort és a trójaiakat a hajók felé vitte, ott is hagyta õket az örökös fáradalom és hadivész közt. Õ meg ragyogó szemeit visszafelé vetette, a lótenyésztõ thrákok földjére, a közelharcos myzekére, az úri hyppemolgokéra [kancafejõkére], a galaktophagokéra [tej-, ill. sajtevõkére], és abiokéra, akik az emberiség legigazságosabbjai.) Strabon († Kr.u 12) e sorokról a Geographika cím• m•vében már forráskritikát is ír: „Azt, hogy ennél a homéroszi résznél az európai és nem az ázsiai myzeket kell értenünk, akkor válik világossá, ha figyelmet szentelünk a myzek

szomszédaira. Ezek a hyppemolgok, a galaktophagok és az abiok, akik nem mások mint a kocsikon élõ szkíták és szarmaták. Õk azonban még ma is a thrákokkal és a basztarnokkal keverednek, igaz többen vannak azok, akik az Iszteren túl, mint akik innen laknak, és ezen nemzetek közt élnek még különbözõ kelták, a bójok, a szkordiszkok, a tauriszkok.” (StrabonHylandro 1571, VII 336) A bemutatott forráskritika nem csak a régészet tényszer• leletei mellé áll, hanem a Kárpát-medence lakóiról értékes kronológiai adatot is közöl, ami a Homérosz és Strabon közti idõszak (Kr.e IX sz - Kru I sz.) Ha a szkíták központi területe a Kárpát-medence volt és – a logikai bizonyítékok szerint – Dáriusz a Duna-deltától nem északkeletre, hanem nyugatra szándékozott menni, akkor a flotta kérdéses szerepe is tisztázódik: azzal szerettek volna a Dunán felhajózni, de nem tudtak. Ugyanis az Al-Duna Széchenyiék szabályozása (1898) elõtt

hajózhatatlan volt, hisz medrének mélysége kisvíznél az 50 cm és 50 m határok közt változott, szélessége meg 200 m és 2 km közt (Révai http://www.kitalaltkozepkorhu/meszlenyi vilaghodito ostortenethtml (5 of 8)20040605 19:45:46 Meszlényi Róbert Imre: A világhódító õstörténet Lexikon). A nagy perzsa király haditerve füstbe ment, mert KözépEurópa második legnagyobb folyama meglepõ módon még kis hajók számára sem volt járható. Bizonyára mindenki kinevette volna Dáriuszt, ha õ e szégyenletes baklövését nem palástolja. Persze e balfogás neki csak egy szégyenteljes kudarcot, de az egész õstörténetírás számára egy súlyos eltévelygést jelentett, hisz történészeink még ma is a Herodotosz által hibásan lokalizált szkíták lakhelyeinél – a pontuszi térségben és az Orosz-alföldön – révedeznek és vélt igazukhoz több olyan antik íróra hivatkoznak, akiket Dáriusz szégyenérzete félrevezetett. Strabon

földrajzkönyvében is érezhetõ a korai írók megtévesztõ hatása, mert azok miatt ellentmondásokba keveredik. A szkíták lakhelyét, az ún Géta-sivatag környékét õ egyszer a Dnyeszter és a Duna közé, máskor a Dnyeper és a Duna közé helyezi, de amikor keletrõl nyugat felé haladva írja le a szkíták lakhelyét, akkor azt mondja: a Géta-sivatag után jönnek a tyragéták, majd a jazyg szarmaták, azután a bazilok (királyi szkíták), akiket urgoknak is neveznek és akik a Duna mindkét partján laknak. Õutánuk jönnek a peukinok v. basztarnok, akik a germánokkal összekeveredtek és akik a tyragéták és a germánok szomszédai (Strabon, im. 354), de Strabon már korábban (329. l-tól) a germánokat – nyilván helyesen – a Rajna vidékérõl és az Alpok környékérõl említi. Itt egy pillanatra meg kell állni, mert az elõzõ oldalon Strabon forráskritikája szerint a basztarnok nem a tyragétákkal, hanem a Duna mellett élõ szkítákkal

keveredtek. Tehát a Géta-sivatag csakis az Alpoktól csupán 400 km-re fekvõ Hortobágy pusztasága lehet, a jazygok meg a jász-hunok v. jászkunok, akik még ma is a Tisza mentén és a Duna-Tisza közében élnek; a királyi szkíták, az urgok a Duna mindkét partján, azaz a Dunántúlon is laktak, akikben a késõbbi magyarokat vélhetjük felfedezni, mivel régebben az északi szlávok a magyarokat úri-nak (Uhri), a többi szláv népek meg ugr-oknak hívták [innen a III. Iván cártól vett -ugor termínus], mely utóbbi név hangátvetéssel az urg névbõl fejlõdött. A germánok és szkíták közti Dunántúlon, a mindkettejükkel keveredõ basztarnok v. peukinok éltek, akik a pannonok egy csoportja lehetett Ezek után azt kérdezhetnénk, hogy Árpádék nem is ázsiaiak voltak? Nem, mert közülük csak egy olyan kis csoport jött Ázsiából, akik korábban Kárpát-medencei õslakosok voltak. Ugyanis a bronzkor végén a Kárpát-medence egy délre és keletre

tartó népvándorlás kiindulópontja lett és ezért az Iliászban olvasható thrák-szkíta népek egy része Ázsiába, pontosabban az akkor még szinte lakatlan Altaj hegység környékére telepedett át, akiket idegen nyelvi befolyás nem ért és akiket a thrák-szkíták keleti ágának nevezhetünk. Õk az egész emberiség eredeti finnugor nyelveihez közel álló altaji nyelvükkel bizonyítják a thrákok [Herodotosznál a thrák nép az indiaiak után még a földkerekség legnagyobb nemzete volt (V. 3)] és a Kárpát-medence http://www.kitalaltkozepkorhu/meszlenyi vilaghodito ostortenethtml (6 of 8)20040605 19:45:46 Meszlényi Róbert Imre: A világhódító õstörténet mindenkori, változatlan identitását. A homéroszi idézetben olvasott „emberiség legigazságosabbjai”-t, az európai abioi szkítákat a késõbbi antik írók már az Altaj környékérõl említik. Az abioi szkíta nemzetség az összes nem rabszolga-társadalomban élõ nép fölött

álló „ázsiai” papi rend volt, akiktõl az etikai vallások alapgondolata (kereszténység, bráhmanizmus, dzsainizmus, buddhizmus, kínai univerzizmus, párszizmus, zsidó vallás, iszlám) az egyistenhit származik. A honfoglaláskor, a rabszolgatartó rómaiak visszaszorítása után az Altaj hegységbõl, a saját aba (=atya) nevükrõl elnevezett Abakán térségbõl jövet foglalták el újból „isteni széküket”, a mai Abaúj és Háromszék vármegyénk közelében. Árpád népe – ahogy Strabontól is tudjuk –, mindig a Kárpát-medencében élt, de az õ katonai hatalmuk Trajanus idejétõl (Kr.u 107-tõl) Erdélybõl 164 és a Dunántúlról 273 évre kiszorult. Õk is thrák-szkíta keverékek voltak, mert a thrákok vezérnépébõl (a gétákból) és az urgokból [a királyi szkítákból v. az Iliász „úri hyppemolg”-jaiból (kancafejõibõl), azaz az urakból] tevõdtek össze, akik a bizánci forrásokból is ismert turk nevüket a thrák és urg

nevek összevonásából nyerték (thrák + urg = turk). A vallásalapító õsmagyarok kéklilioma cím• ikonográfiai dolgozatomban mindezt érthetõen kifejtettem, régészeti leletekkel alátámasztottam és sok színes képpel illusztráltam. Ez a m•velt olvasónak szánt tudományos m• a magyar balsors okát is kézzelfoghatóan elénk tárja. Megvásárolható a magyarországi könyvesboltokban (1900 Ft.) Felhasznált irodalom 1. Baldauf, 1902 – R Baldauf: Historie und Kritik (einige kritische Bemerkungen.) IV Das Altertum [Römer und Griechen] C Metrik und Prosa.; Basel 2. Herodot – Horneffer, 1971 – Herodot: Historien; übersetzt von A Horneffer; Stuttgart 3. Meszlényi, 2002 – Meszlényi R I: A vallásalapító õsmagyarok kéklilioma (Az ún. palmetta és a keresztény ornamentikák ikonográfiai tanulmánya) ; Bp. 4. Strabon–Hylandro, 1571 – Strabonis rerum geographicarum libri septemdecim a Guilielmo Hylandro; Basilea (Henricpetri) /göröglatin szöveg/

http://www.kitalaltkozepkorhu/meszlenyi vilaghodito ostortenethtml (7 of 8)20040605 19:45:46 Meszlényi Róbert Imre: A világhódító õstörténet ■ E lap forrása az Interneten: http://www.kitalaltkozepkorhu/ meszlenyi vilaghodito ostortenet.html http://www.kitalaltkozepkorhu/meszlenyi vilaghodito ostortenethtml (8 of 8)20040605 19:45:46