Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Elek Istvánné - Finnország a versenyképességi rangsor élmezőnyében

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak ÖSSZEHASONLÍTÓ GAZDASÁGTAN FINNORSZÁG A VERSENYKÉPESSÉGI RANGSOR ÉLMEZŐNYÉBEN Hajdúhadház, 2003. november 24 Elek Istvánné Gazdálkodási szak II. évfolyam E csoport Tartalomjegyzék: I. A versenyképességi rangsor 3 II. Finnország versenyképessége 4 III. Történelmi visszatekintés 5 IV. A finn kormány munkája 6 V. A gazdaság újjáéledése 6 VI. A finn neokorporatív állam 9 VII. Finnország és az Európai Unió 11 1. Az út hossza 11 2. Teljes jogú tagság 12 3. A tagságot közvetlenül megelőző finn viszonyok 13 VIII. A finn gazdaság az orosz évek után 15 IX. Finnország gazdasági mutatóinak elemzése 17 X. A mai gazdaság helyzete 20 XI. Összefoglalás 21 I. A versenyképességi rangsor A versenyképességi rangsor mérését két intézmény immáron huszonhárom éve figyeli és értékeli. Az országok több szempont

szerint való értékelését végzi, és e szerint mutatja be a versenyképességi sorrendet. E vizsgálatokat a genfi World Economic Forum és a Iausanne-i International Institute for Managmenbt Development végzi el a v ilággazdaságban meghatározott szerepet betöltő országok között és e szerint állítja fel rangsorukat. Milyen tényezők alapján is méri az IMD a nemzetek versenyképességének alakulását? A versenyképesség alakulásában az alábbi tényezők játszanak nagyon fontos szerepet. Az elemzés nyolc területre terjed ki, amelyek a következők: 1. a gazdaság helyzete, 2. a gazdaság külső kapcsolatai, 3. a kormány munkájának színvonala 4. az ország pénzügyi helyzete 5. az infrastruktúra állapota, 6. az általános vezetési színvonal, 7. a tudomány, technológia, 8. az emberek helyzete A társadalmi összefogás, a kohézió területe igen nagy jelentőségű a felsorolt szempontok között. Sok ország versenyképességi rangsorát rontja

az, hogy a kormány nem igen törődik azzal, hogy erősítse a társadalmi összefogást, az összetartozást. Fel kell azonban figyelni a gazdaságilag fejletlen országoknak arra a tényre, hogy a sikeres -3- országokban mindenhol erős a társadalmi kohézió. Ezek közé az országok közé tartozik például Finnország, Szingapúr, Írország, Ausztria stb. II. Finnország versenyképessége A Világgazdaság 2001. októberi száma szerint Finnország vezeti a versenyképességvilágranglistát A rangsor jelentőségét az adja, hogy a versenyképesség a jövőbeli gazdasági növekedés alapja. A rangsorban helycsere történ, hiszen az élen eddig az Egyesült Államok vezetett Szingapúrral holtversenyben, az adatok szerint azonban az Egyesült Államok a második helyre szorult vissza. A helycserét a finn gazdaság jelentős fejlődésével és az amerikai gazdaság válságával lehet magyarázni. A vizsgálatok alapján az adatok azt mutatják, hogy Finnország

javított a legtöbbet összteljesítményén. Az észak-európai ország elsősorban a dinamikus növekedésért, a munkanélküliség nagyarányú csökkentéséért került az 1996-os 15. helyről az élmezőnybe Finnország az elmúlt évek alatt a l egmodernebb gazdaságok közé emelte magát. Fejlett technológiai szektorral rendelkezik és az oktatásra, képzésekre nagyon sokat költ, mely hosszú távon javítja a gazdaság versenyképességét. A rangsorban történő változások miatt a gazdaságon túl a politika is felelős. Ennek hatására jelentősen romlott Nagy Britannia és Írország versenyképessége is. Ezekben az országokban nemcsak a gazdasági növekedés mérséklődésével, de a politikai reformok megtorpanásával is magyarázható a visszaesések esete. -4- A listára felkerült országok közül Észtország az, mely a legjobb besorolások között szerepel. Helyezésével megelőzte Görögországot, Csehországot, és Lengyelországot is. Az

előkelő helyezést annak tulajdonítják, hogy az ország gazdasági és politikai helyzete hasonlóan működik Finnország gazdasági és politikai intézményeihez, melynek működésének köszönhetően Finnország gazdasága – megelőzve az Egyesült Államokat – a legversenyképesebb a világon. III. Történelmi visszatekintés Az 1890-es évek utolsó szakaszában II. Miklós orosz cár Finnország eloroszosításának politikáját hirdette meg. 1919-ben került sor a köztársaság kikiáltására. 1939-ben vette kezdetét a téli háború, melynek következményeként 1940-ben Moszkva megszerezte a finn területek 10 százalékát. 1944-ben újabb területek kerültek szovjet fennhatóság alá és a finn kormánynak több millió dolláros kártérítést kellet fizetnie a Szovjetuniónak. A háborúknak és viszályoknak az 1947-ben megkötött békeszerződések vetettek véget. 1955-ben a finnek beléptek az ENSZ-be, valamint az Északi Tanácsba. Az

Európai Gazdasági Közösséggel 1973-ben kötöttek kereskedelmi egyezményt. Az Európai Közösségbe felvételét 1992-ben kérte. Az Európai Unió tagja pedig 1995 j anuár elsején lett Ekkor három új belépővel bővült az Európai Unió mégpedig Finnországon kívül Ausztriával és Svédországgal. Ezt követően pedig 2001-ben a Schengeni Egyezménybe lépett be -5- IV. A finn kormány munkája A versenyképesség vizsgálatában fontos szerepet kap a kormány munkájának színvonala is, mely Finnországban a következőképpen alakul. Finnország államformája köztársaság. A köztársasági elnököt hat évre választják és két egymást követő cikluson keresztül töltheti be a tisztséget. Egykamarás parlament jellemzi A képviselőket négy évre választják, akiknek száma 200 fő. 1995 óta „szivárványkoalíció” irányítja az országot. A kormányon belül kisebb nézeteltérések előfordulnak mint például: 2000-ben a konzervatívok

kifogásai ellenére a finn kormány az EU Ausztria ellen bevezetett büntetőintézkedéseit fogadta el. A bevezetett szankciókat a k özvélemény is bírálta és a s zankciók feloldását sürgették Brüsszelben. V. A gazdaság újjáéledése Finnország az 1860-as évektől az 1980-as évekig terjedő időszakban az európai periféria egyik viszonylag szegény országából a világ legfejlettebb jóléti államainak a sorába emelkedett. A mintegy százhúsz éves időszak gazdasági növekedése folyamatos volt, megmagyarázhatatlan kiugrások, hirtelen felfutások nem voltak benne, annál inkább ciklikus visszaesések. -6- A nagy válságok a finn gazdaságot sem kerülték el, a legutóbbiből az 1990-es évek második felében lábalt ki. Az időszak első depressziója az 1870-es évekre esett, amelyet a XIX. század legnagyobb éhínsége vezetett fel 1868-ban. A XX század nagy világrengései a finn gazdasági teljesítményre is determinálólag

hatottak: a húszas – harmincas évek fordulójának világgazdasági válsága, a hetvenes évek eleji olajválság és a két világháború. A folyamatos fejlődés üteme az I. világháború előtti szakaszban gyorsabb volt, mint az európai átlag, 1938-ban az egy főre eső GDP már 30%-kal volt az európai átlag fölött. 1980ban Finnország a 13 helyet foglalta el a 24 OECD ország között A finn gazdasági fejlődés jellemző vonásainak többségét arra lehet visszavezetni, hogy a finn modernizáció a Kelet és Nyugat között elterülő ún. „köztes perifériában” zajlott Megkésettsége, „vidékies” jellege és peremhelyzete miatt a periféria nemzetgazdaságai közé volt sorolható Finnország. A nyugati és keleti piacok stimuláló hatása alatt végbement exportorientált fejlődés révén a finn gazdasági rendszer az európai piac részévé vált és fokozatosan felruházódott a centrum országokéhoz hasonló jellemzőkkel. Finnországnak nem

származott hátránya abból, hogy többszáz éves együttélés után a svéd állami keretekből kiszakadt és az Orosz Birodalom részévé vált. (II. Sándor reformjainak köszönhetően megteremtődtek a gazdasági modernizáció jogi és pénzügyi feltételei: a piacgazdaság normatív szabályzói és a finn nemzeti valuta.) A külkereskedelem mellett a mező- és erdőgazdaság volt az, amely csaknem 100 éven keresztül alapvetően fontos szerepet játszott a finn gazdaságtörténetben. Finnország kivitelének nagyobbik hányadát kezdetben csak a fakitermelésből származó rönkfa, később már inkább a feldolgozott fűrészárú tette ki. A fafeldolgozó ipar húzó ágazatává rövidesen a papíripar vált. Az exportbevételek visszakerültek a finn gazdaságba, és kettős értelemben is átformálták a vidék arculatát: a fakitermelésből beáramló pénz a mezőgazdaság modernizációját segítette, a lendületet kapott iparosítási kedvnek

köszönhetően gyárak jelentek meg „az erdő közepén” . Az orosz piac valamint az európai/világpiac fontossága mindvégig megmaradt: a r önkfától a csúcstechnikáig bezárólag. Az orosz piac vásárlóereje nem csak a mezőgazdasági termékek kivitelére hatott jótékonyan, hanem a papírgyártásra, a hajóépítésre és a gépiparra is. -7- A finn gazdasági fejlődés során meg kell említeni a fokozott állami szerepvállalást is. Az állami beavatkozás felerősödését 1945 után több tényező is segítette: - a hagyományosan etatista finn politikai kultúra, - a háborús jóvátétel fizetése - a jóléti állam által kiépített szociális háló - az állam szerepének további felértékelődése a neokorporatív alkumechanizmusok működtetésében. Finnországban csak a jóvátételi szállítások befejezése után vált lehetségessé a fokozatos átmenet a szigorú állami ellenőrzésről a piacgazdaság irányába. Így a

hatalmas, ellátatlan szovjet piac az 1917. előttihez hasonlítható lehetőségekkel kecsegtette Finnországot. Azonban a hidegháborús viszonyok között a finnek sok nyugati gazdasági szervezetben nem vehettek részt és a gazdaság regenerálásához szükséges Marshall-segélyt sem vehették igénybe a Szovjetunió rosszallásától tartva. A kereskedelempolitikát hivatalosan is a külpolitika részének tekintették Finnországban. Virágzó kapcsolataikat emiatt úgy építették, hogy eközben egyik blokk befolyása sem váljék túlsúlyossá. Ezért nem lettek a finnek teljes jogú tagjai sem a KGST-nek, sem a Közös Piacnak, holott mindkettővel szerteágazó kapcsolatokat tartott fent. Ebben a magatartásban rejlik a sikeres fejlődés lehetséges magyarázatainak egyike: a komparatív előnyöket kihasználó, export-orientált finn gazdasági fejlődés nem lett volna sikeres a Szovjetunióval való kereskedelem, és a nyugati gazdasági rendszerbe való

integrálódás nélkül. A SZU részesedése a finn kereskedelemben a 80-as évek elején érte el a csúcsát, amikor is az olajválság következtében a maga 25%-ával a legnagyobb kereskedelmi partnernek számított. A többi szocialista országgal folytatott kereskedelem volumene igen szerény szinten mozgott a bilaterális kapcsolatok és a KGST-vel kötött szerződés ellenére. A Szovjetunióval való extenzív kereskedelem jellemzői a következők voltak: - a sajátos finn-szovjet viszony integer részének tekintették mindkét oldalon, - 5 évenként megújított keretszerződések szabályozták 1990-ig, - az elszámolás klíring Rubelben történt, -8- - a szocialista országokkal folytatott szovjet kereskedelem mintájára Moszkva főleg olajjal és más nyersanyagokkal, valamint hadfelszereléssel fizetett, és ipari termékeket exportált, - 1991-ben a két ország egymás közötti kereskedelme összeomlott. Mindemellett Finnország igen tudatosan

törekedett arra, hogy Nyugat-Európa részévé váljon gazdasági szempontból. A Közös Piaccal 1970 őszén írta alá Finnország a szabadkereskedelmi szerződést. Bár Moszkva nem fejezte ki nyíltan rosszallását, a finn politikai vezetés gyakran hajtogatta a szerződés tisztán kereskedelmi jellegét. Az 1980-as évek tendenciái nem csak Nyugat-Európához vitték közelebb a finn gazdaságot: az objektív gazdasági mutatók legtöbbje alapján Finnország a világ élvonalához tartozott. VI. A finn neokorporatív állam A skandináv típusú jóléti állam létrehozását a finn gazdaság teljesítménye tette lehetővé. Ennek jellemzői a következők voltak: - Magasan fejlett korporativizmus. (Ami jelenti az érdekvédelem fejlettségét, a béralku központosítottságát, az érdekvédelmi szervezetek bevonását a gazdasági és szociális politika tervezésébe – és Finnországot leszámítva – magas sztrájkarányt). - Európai szinten is

magas gazdasági teljesítmény alacsony munkanélküliséggel. - Alacsony bérkülönbség. 1968-ban az úgynevezett „LIINANMAA-egyezmény” megszüntette az inflációgerjesztő, automatikus kompenzációs indexet és megteremtette a n ormatív kereteket a k ormány és az érdekszervezetek közötti intézményes alkumechanizmusok kiépítésére. A megállapodások általában két éves időszakra szóltak, és gyakran nem csak a bér- és munkaviszonyokat foglalták magukba, hanem kiegészültek olyan szociális programokkal, amelyek megvalósítása új törvények megalkotását tételezték fel. -9- jóléti A hatvanas évek végén került bevezetésre a pártok közpénzekből történő finanszírozása is, amely a parlamenti mandátumok arányában történt. Az új bevételi forrás lehetővé tette a pártok számára a szervezeti fejlesztést, de ennek ellenére nem fejlődtek olyan gyorsan, mint a nagy érdekcsoportok szervezetei. A pártok pedig úgy

élték meg a stabilizációs egyezmény után kialakult helyzetet, hogy nem csak a parlamentarizmus „hanyatlásáról” van szó, hanem a politikai pártok szempontjából is veszélyes az új rivális. Pedig – hívja fel a figyelmet Allardt és Pesonen – a pártok és az érdekvédelmi szervezetek eléggé össze voltak fonódva. A releváns érdekképviseleti szervek szabályozott kapcsolata a kormánygépezettel az 1970-es évekre bejáratott gyakorlattá vált, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy a korporatív pluralizmus konszenzuális politizálása sem a képviseleten alapuló polgári parlamentarizmust nem fenyegette, sem a politikai pártok létjogosultságát nem kérdőjelezte meg. A finn gyakorlat is azt támasztotta alá, hogy van elegendő hely a liberális demokráciákban az érdekegyeztetés intézményesüléséhez, anélkül, hogy az alapintzémények korábbi szerepe és jelentősége csökkent volna. A XX. század elején a szociálpolitika a helyi

önkormányzatok feladata volt, így a regionális eltérések igen nagyok voltak. A két világháború között a finn állam kezdett tevékenyebb szerepet vállalni. A finn korporatív rendszer szereplői a következők voltak: - szakszervezetek, - kormány, - korporatív intézmények, - üzleti és ipari szervezetek, - bank- és pénzügyi rendszer képviselői. Az északi országokétól eltérő sajátosságok közé tartozik, hogy míg a finn korporativizmus konszenzusos alapú addig pl. a svéd konfliktusos alapú A finn korporativizmus az 1990-es évek elején jelentkező gazdasági válságig erősödő tendenciát mutatott: - 10 - nagymértékben megnövekedett a szakszervezetek szervezettsége, a k ormányok aktív partnerek voltak az érdekegyeztetés során, és mindez egybeesett a gazdaság növekedésével. VII. Finnország és az Európai Unió 1. Az út hossza Finnország mindig is Európa része volt. Kezdetben a svéd hatalmi központ

közvetítésével, később közvetlen módon is bekapcsolódott Finnország Európa kulturális vérkeringésébe Finnország fejlődésében és Európához kötődő viszonyrendszerében már a függetlenné válás előtt megfigyelhetővé váltak olyan sajátságos jellemzők, amelyek segítségével környezetétől elhatárolhatóvá és önmagában is megragadhatóvá, azaz vizsgálhatóvá és leírhatóvá vált a finn modell. Ezek szerint Finnország egy köztes periféria, amely két hatalmi központ vonzásában fejlődött ki: Stockholm az európai kultúrát és a skandináv hagyományokat közvetítette, Szent-Pétervár a politikai és a k atonai dominanciát képviselte. A Nyugathoz és Kelethez való gazdasági kötődés előnyeit egyaránt kihasználó Finnország Stockholmból nézve szegény, vidékies és elmaradott volt, az orosz fővárosból nézve pedig – sokak számára – a nyugati fejlődés egyik lehetséges modellje volt. Azáltal, hogy Finnország

az Orosz Birodalom részévé vált, nem gyengültek meg a korábbi kapcsolatok, sőt: sokszínűbbé és intenzívebbé váltak. A Svédországtól való elszakadás nem vetette vissza a hazai fejlődést sem, éppen ellenkezőleg: az ország kulturális és gazdasági felvirágzásának alapjai az „orosz uralom” időszakában lettek lerakva a nemzeti öntudatra - 11 - ébredés valamint az európai gazdasági rendbe való integrálódás voltak. A függetlenséget és társadalmi – politikai berendezkedését megőrző Finnország a Nyugat részének tekintette magát, aki a s emlegesség politikáját követve próbálgatja a t úlélés technikáit a két világrendszer határán. Európa, mint ahogyan azt a történelem bizonyítja, meglehetősen mostohán bánt finn gyermekével, Finnország pedig a finnekre jellemző csökönyösséggel várt a küszöbön a bebocsátásra. Ehhez az elszántság, önmagában, továbbra sem volt elegendő, az európai rendnek kellett

fenekestül felfordulnia. A szocialista tábor felbomlását előidéző rendszerváltások és a Szovjetunió szétesése kellett ahhoz, hogy Finnország Európában elfoglalt helye újradefiniálható legyen. 2. Teljes jogú tagság Finnország, - mint teljes jogú tag - 1995. január 1-től tagja az Európai Uniónak, - mint ahogy már fentiekben említve volt Svédországgal és Ausztriával együtt vették fel. Mint tagállam, Finnország teljes jogú résztvevője a közösség döntéshozatali mechanizmusának, és annak határozatai pedig őrá nézve is kötelező érvényűek. Az Európai Uniónak néhány területen ún. s zupranacionális, azaz nemzetek fölötti döntési jogosítványai vannak, úgy mint pl. a mezőgazdasági politika vagy a kereskedelmi korlátok felszámolása a tagállamok viszonylatában. Az uniós rendszabályok azonnal hatályba lépnek Finnországban, ezzel szemben az ajánlások nem közvetlenül alkalmazandók, de elvárás, hogy az

eredeti szándékkal harmóniában lévő intézkedéseket foganatosítsanak nemzeti szinten. (Ez törvénymódosítást is maga után vonhat a finn nemzeti jogban). - 12 - utóbbi sok esetben akár A fentiekből következik, hogy a tagsági viszony azzal a következménnyel jár, hogy a törvényhozó hatalom bizonyos, korábban önállóan gyakorolt részterületei Finnországtól is az Európai Unióhoz kerültek át. A közösség döntéshozó testületeiben Finnország képviselői útján gyakorolja jogait. A finn Alkotmány rendelkezik a különböző szintű döntéshozatalban való részvételről és az információáramoltatásról, nevesítve az Államtanács és az Eduskunta ( illetve ez utóbbi megfelelő szerveinek, a Nagybizottságnak és a Külügyi Bizottságnak ) feladatait ezen a téren. A Nagybizottság feladata, hogy a hazai törvényhozási procedúrában való részvétel mellett biztosítsa, hogy az Eduskuntának legyen beleszólása az uniós

döntési folyamatokba. A Külügyi Bizottság illetékessége főleg biztonságpolitikai és külpolitikai kérdésekre terjed ki. 3. A tagságot közvetlenül megelőző finn viszonyok A kelet-közép-európai változásokkal egyidőben Finnország 1990-1993-ban mély gazdasági krízisbe sodródott. A termelés összeomlásával és a munkanélküliség növekedésével a szociális kiadások részesedése az állami költségvetésből hirtelen megnövekedett, miközben az állam és az önkormányzatok adóbevételei – amelyre a szociális jólét épült – elolvadtak. Az államadósság felszökött, amikor a bevételi források beszűkültek, a kiadások pedig megnövekedtek. A hirtelen kipattant gazdasági válságnak a korábbi évtizedekbe visszanyúló előzményei voltak: - Az 1980-as években a finn gazdaság veszélyesen túlhevült: a pénzpiacok túlságosan felszabadultak; a bankok korlátlanul adtak hiteleket; a háztartások eladósodtak, a megtakarítások

csökkenése mellett fogyasztói hisztéria - 13 - kerítette hatalmába a finneket. Túlméretezték a béremeléseket; a bankok külföldi ingatlanspekulációkba fogtak, hogy fedezzék a hitelveszteségeket. - Külső tényezők is mélyítették a válságot: a Szovjetunióval folytatott előnyős kereskedelmi forgalom volumene 15%-ról 2%-ra zuhant vissza, és a nyugati piacok is bezárultak a finn áruk előtt. A külföldi adósságállomány gyorsuló ütemben növekedett; a nemzetközi reálkamatok emelkedni kezdtek. - Válságba jutott a szociálpolitikát középpontba állító finn jóléti állam-modell. A 60-as évekre kiteljesülő radikális társadalmi átalakulás előtt a vidék domináns funkciójú volt, a lakosság jelentős hányada az erdő- és mezőgazdaságból élt. A jóléti juttatások a 80-as években már a nem városi lakosság számára is elérhetővé váltak a kiépült szociális hálózatok révén. A válság ennek a modellnek a

fenntarthatóságát kérdőjelezte meg. A finn jóléti állam számos eltérést mutat a skandináv modelltől . Az egyik ilyen tényező, hogy Finnország a későn iparosodó országok közé tartozott. A másik jellegzetesség az erdészetnek és a fafeldolgozó iparnak a meghatározó szerepe. A finn különutas gazdasági fejlődés számára mindig fontos volt, hogy kihasználja a köztes helyzetből fakadó komparatív előnyöket a külkereskedelemben. Az orosz/szovjet piac és a N yugattal való kereskedés ebből a szempontból egyaránt fontos volt - leszámítva a két világháború közötti időszakot. A gazdaság szerkezetének átalakulásával megváltozott a f inn vidék is. Az ipartelepítéssel és az önkormányzati szolgáltatások kiépülésével a 60-as évek végétől rohamos gyorsasággal ment végbe a vidéki életkörülmények városiasodása. Az évtizedek alatt kiépített, szilárdnak hitt szociális rendszer ingott meg mindenütt az országban, a

válságmenedzselés elkerülhetetlenné vált. - 14 - 1995 őszén – a restriktív gazdaságpolitikának köszönhetően – már érezhetőek voltak a gazdasági növekedés jelei. A gazdaság szerkezet további átalakulása révén húzóágazattá vált Finnországban az elektronika. VIII. A finn gazdaság az orosz évek után Finnország az Európai Unió egyik legsikeresebb országa. Az 1990-es évek elején a v álság miatt meggyengült gazdaság az információtechnológiai beruházásainak köszönheti, hogy sikerült talpra állnia. A távközlésnek köszönhetően gyors fejlődés volt tapasztalható az országban és ennek következményeként az egyik legversenyképesebb országgá nőtte ki magát Finnország a világon. Gazdasága az elmúlt évek, évtizedek alatt jelentős átalakuláson ment keresztül és az elmúlt évek alatt több szempontból a világ élvonalába került. Gazdaságkutató cégek felmérései alapján a harmadik legversenyképesebb

ország volt a világon 2001-ben. Ezt egyrészt köszönheti a távközlési iparnak, hiszen Svédországot követve itt áldoznak a legtöbbet kutatásra és fejlesztésre. Az összeg eléri az ország GDP-jének 3.6 százalékát Másrészt az oktatás színvonalát tekintve is a világ vezető országai közé került, hiszen igen fontos számukra az oktatásra és képzésekre való áldozás. Gazdasági szempontból az 1990-es évek nem számítanak jó éveknek, hiszen ez év elején a gazdaságába visszaesés volt tapasztalható. - 15 - Ez a válság a szovjet piac összeomlásakor következett be így a gazdaság átalakítását követelte meg az országtól. A gazdaság átalakításának húzóerejét az információtechnológiai fejlesztések és beruházások jelentették. Az ez idáig legjelentősebb gazdasági ágazat a fakitermelés, illetve a papírgyártás a második helyre visszaszorult. Az első helyet vette át a telekommunikációs eszközök gyártása Ez a

nagy jelentőségű technológiai változás az egész finn társadalomra nagy hatással bírt. Ebben az országban a legmagasabb a rendszeresen internethasználóknak az aránya a világon, a mobiltelefon-előfizetések száma pedig már jóval meghaladják a vezetékes vonalak számát. A legfontosabb exportcikkek közé tartoznak az elektronikai készülékek, a papíripari termékek, valamint a különböző kemikáliák. Gazdasági életét befolyásolja az Északi Tanácsban való részvétele is. Az Északi Tanács országai közé tartozik Finnországon kívül Dánia, Izland, Svédország és Norvégia, akikre jellemző, hogy közös útlevelet használnak, állampolgáraik szabadon telepedhetnek le, illetve szabadon vállalhatnak munkát egymás országaiban. Az Európai Unió egyik mintaállamának is nevezhetjük. A törvényhozás szinte teljes egészében az uniós jogrendhez igazította a saját gazdasági törvényeit. 1998-ban vezette be az eurót egyedüliként az

Európai Unió tagállamai közül. Az euró a finn márkát váltotta fel. A közös valuta bevezetése hozzájárult az árak emelkedéséhez, mivel a f inn pénzügyminisztérium arra kérte kereskedőit, hogy az árakat kerekítsék fel öt eurócentre, így ne kelljen a vásárlóknak bajlódniuk az egy- kétcentesekkel. A magas árak jellemzik egyébként is a finn gazdaságot, melyek még az Európai Unióban lévő áraknál is magasabbak, átlagosan 21 százalékkal - egy 2002-ben készült uniós felmérés alapján állapították meg ezeket a tényeket. Energiapiacát teljes egészében megnyitotta az Unió többi tagállama előtt. Ez azonban nem - 16 - jelenti azt, hogy nincs vitája az Unióval. Igen jelentős nézeteltérést okozott a közösség és a finn kormány között, hogy Finnország előnyben részesíti az atomenergiát más energiaforrásokkal szemben. A távközlési verseny egyenlőtlenségei miatt is több kritika érte Finnországot. Az

Európai Uniós bővítés során leginkább a balti országok felvételét támogatta , de igazából nem tartotta fontos Európai Uniós feladatnak a bővítést. Ez derül ki egy 2002 tavaszán készült felmérésből, melyben a finnek 22 százaléka gondolja úgy, hogy fontos feladatok közé tartozik az uniós bővítések végrehajtása. IX. Finnország gazdasági mutatóinak elemzése Az 1996. és a 2000 évek közötti gazdasági mutatók az alábbiak szerint alakultak: A GDP értéke folyóáron (Mrd USD) 96-os évben 128 97-es évben 122 98-as évben 129 99-es évben 130 a 2000 évre vonatkozóan pedig 118 (Mrd USD). A GDP növekedése változatlan áron (%) 1996-ban: 4 1997-ben: 6.3 1998-ban: 5.5 1999-ben: 4 2000-ben pedig 5.2% volt Az egy főre jutó GDP változatlan áron (ezer USD) 1996-ban: 24.1 1997-ben: 23.9 1998-ban: 24.8 1999-ben: 25.9 - 17 - 2000-ben pedig 22.7 ezer USD Infláció (%) 1996-ban: 0.6 1997-ben: 1.2 1998-ban: 1.4 1999-ben: 1.2 2000-ben pedig

3.5% volt, mely növekvő tendenciát mutat évről-évre. Munkanélküliségi ráta (%)-ban 1996-ban: 15.4 1997-ben: 13.1 1998-ban: 11.8 1999-ben: 10.1 2000-ben pedig 9.7% A jelek alapján 10% alá sikerült visszaszorítani a munkanélküliségi rátát. Ez igen magas számot jelent még így is a lakosság körében, de ennek ellenére jelentős visszafogási arányt mutat a mai munkanélküliségi rátákhoz képest Az export szintén növekvő tendenciát mutat, mint ahogy az alábbi adatok is mutatják. Ez a növekedés legfőképpen a mobilkészülékeknek köszönhető, illetve a kutatás, fejlesztésre fordított összegeknek és annak, hogy a kiemelkedő minőségű finn termékeket mindenütt versenyképes áron lehet értékesíteni. Vált. előző év=100% Export értéke (Mrd USD) 1996-ban: 40 106 1997-ben: 41 103 1998-ban: 43 105 1999-ben: 42 97 2000-ben pedig 45Mrd USD. 107 Vált. előző év=100% Import értéke (Mrd USD) - 18 - 1996-ban: 30 110

1997-ben: 31 103 1998-ban: 32 105 1999-ben: 31 98 2000-ben pedig 33Mrd USD. 106 Bizonyos előrejelzések szerint az export 26%-kal 267 M rd FIM-ra nőtt, 24%-kal, 198Mrd FIM értékre növekedett az import. Az EU tagállamainak részesedése az exportban 562%, az importban pedig 54.6%, és 22%, illetve 16%-os bővüléssel az előző évhez képest Erőteljesen növekedett a kivitel az egyes távol-keleti országokba is, és legerőteljesebb Oroszországba, Észtországba és Kínába. A gépipar részesedése 45%-ra emelkedett, a telekommunikációs és adatátviteli berendezések kivitele 59%-kal bővült. A cellulóz, a papír és faipari termékek a teljes export kb. 30%-át adják, kivitelül 22%-al nőtt A nyersanyagok és energiahordozók az összkivitel csaknem 1/5-ét teszik ki. A mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitel szerepe marginális: 1.9% Az importban a gépek, gépi berendezések és szállítóeszközök aránya 42.1%, a feldolgozott termékek, tartós

fogyasztási cikkek részesedése 16%, a nyersanyagoké, fűtő- és üzemanyagoké 18.4% A mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek aránya 5.2-ről 65%-ra emelkedett A költségvetés egyenlege (a GDP %-ában) 1996-ban: +4.1 1997-ben: +4.8 1998-ban: +4.8 1999-ben: +4.5 2000-ben pedig +4.5% Az állam folyó fizetési mérlegének egyenlege a fentiek alapján évek óta pozitív, mely annak kedvező jele, hogy a külföldi adósságok évről-évre csökkennek. A Helsinki Tőzsde árfolyamindexe mintegy tízszeresére nőtt, a nemzeti vagyon negyedével bővült, értékét a Finn Statisztikai Hivatal 2.800 milliárd márkára becsüli - 19 - A pénzintézetek 2000-ben 121 külföldi céget vásároltak fel 120 milliárd finn márka értékben. A legnagyobbak papíripari cégek és bankok voltak. Ugyanakkor külföldi cégek 70 f inn vállaltban szereztek részesedést, összesen 16 Mrd FIM értékben. X. A mai gazdaság helyzete Az EU és az OECD országok átlagát

meghaladó fejlődése a finn gazdaságnak 2000-ben is folytatódott. A beruházások 8%-kal, magánerős beruházások 8.5%-al, míg a közösségiek 6%-kal bővültek A munkanélküliségi rátát sikerült 10% alá csökkenteni ez annak köszönhető, hogy 39 ezer új munkahely létesült az országban. Az infláció az emelkedést mutat, mint ahogy az az előző adatokból is kiderült. Ennek ellenére azonban a bruttó államadósság a GDP 41.7%-ára csökkent A fa- és papíripari termelés is emelkedést mutat, mégpedig 4.3%-kal növekedett Három óriáscéggel rendelkezik ez az ágazat, melyek a következők: 1. Stora-Enso 2. UPM Kymenne 3. Metsa-Serla Szintén nyereséggel zárta az évet, mégpedig a t ervezetnél nagyobb nyereséget számolhattak el, illetve több külföldi cég felvásárlása is szerepel mellette. A finn ipar termelést növelő, húzó ágazata továbbra is az elektronika 30%-os részesedéssel. Az elektronikai cégek közül élen jár a NOKIA

1999-es 19.8 M rd EUR-s eladási forgalmát tavaly 54%-kal növelte. A forgalom 70%-a a mobilkészülékek eladásából származott. - 20 - XI. Összefoglalás A visszatekintés során lehet tapasztalni, hogy Finnországnak sem volt mindig – gazdasági és politikai szempontból – kedvező helyzete. Sikerült azonban jó alkalmazkodási képességgel áthidalni a nehéz éveket, gondolva itt az Orosz Birodalom megszállására és az Európához történő tartozás elismerésének hosszú és nehéz évtizedeire. A köztes periféria egyrészt a skandináv értékeket képviselte nyugatról, másrészt a Szovjetunió politikai és katonai rendszerét keletről. Ez a kétoldali kapcsolat azonban nagyban elősegítette az országokkal való kapcsolatát a kereskedelem területén például. Finnország pedig kihasználta a Nyugathoz és Kelethez való gazdasági kötődéseket, melyet a versenyképességi rangsor élmezőnybe kerülése is mutat. A világgazdasági

tendenciának megfelelően a finn gazdaság növekedése valamelyest lassulást fog mutatni a következő években, ezt jelzik az előrejelzések, mely körülbelül 4-4.5%-ra tehető. Ez azonban továbbra is meghaladja az Európai Unió és OECD tagállamokét Ugyancsak mérséklődésre lehet számítani mind az export és import bővülésének esetén is. A belföldi kereslet azonban a m unkanélküliség és az általános adószint csökkenése miatt a korábbi éveket meghaladó ütemben fog nőni. Az állami költségvetés és folyó fizetési mérleg egyenlege pozitív marad és ennek köszönhetően éveken belül meg fog szűnni az államnak a külföldi adósságállománya. A kormány gazdasági Stabilitási Programjának továbbra is kulcsfontosságú eleme az államadósság csökkentése, néhány nagyvállalat állami tulajdoni hányadának privatizálása, valamint a tőzsdére történő bocsátása. - 21 - Felhasznált irodalom: Anssi Halmesvirta: Finnország

története ILJINSZKIJ, J.SZ: Finnország Erdődi József: A mai Finnország: Épülő ország HVG – Archívum 1993-1999. HVG 1997. 14 Szám április 05 22-27 oldal