2007 · 3 oldal (113 KB)
magyar
91
2007. március 18.
Bejelentkezés szükséges
Beágyazás
Nincs még értékelés. Legyél Te az első!
Mit olvastak a többiek, ha ezzel végeztek?
Tartalmi kivonat
Wesselényi Miklós (1796–1850) "A nemesség az ország nagy részében többnyire bárdolatlan, vastag tudatlanságban, galád korhelységben s lusta henyeségben öli el idejét, míg a minden terheket hordó parasztság véres verítékeivel míveli a földet, mely neki szigorú élelmén kívül csak egy hideg sírt ád bizonyos enyhelyül." Ifj. Wesselényi Miklós báró (1796-1850) a reformkor talán legfényesebb csillaga volt Az ifjú Wesselényi szellemi és erkölcsi fejlődését két kiváló magántanár irányította, a további tanulásra 1821-ben Franciaországba és Angliába utazott. Itt megismerte és barátságot kötött Széchenyi István gróffal, mindketten a szabadság és a liberalizmus őszinte hívei voltak. Wesselényi nagy hatással volt az akkoriban a nemzetét még nem eléggé ismerő Széchenyire, a magyar nyelvre is ő tanította a "legnagyobb magyart". Eleinte Széchenyi mindenben egyetértett vele, a Habsburgok
megítélésében azonban már nem tudtak közös nevezőre jutni, mert Wesselényi nem osztotta Széchenyinek az uralkodó házat kímélő nézeteit, így viszonylag hamar elváltak útjaik. Az 1834-35 évi országgyűlésen való szereplése nagy dicsőséget hozott rá: Erdély első emberévé nőtte ki magát. Erdély gazdasági viszonyai és a rendek ereje is jóval elmaradt a magyarországitól, ezért az országgyűlésen- Wesselényi próbálkozásai ellenére- nem alakult ki reformtábor, az ellenzék megmaradt a s érelmi politikánál. Annyira megismerte az erdélyi helyzetet, hogy előre megjósolta az 1848-49-es események bekövetkezését. A lengyel példából kiindulva figyelmeztetett az elnyomottak, a más nyelvű népek felszabadítására, azonban a nemesség konzervatív része nem értett vele egyet. Birtokát képező falvaiban, példát mutatva, elengedte a robotot és a dézsma nagy részét Elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság alól,
saját költségén taníttatta őket, tanfolyamokat tartott nekik a korszerű földművelésről, állattenyésztésről. Ebben Jósika Miklós, Újfalvi Sándor és még sokan mások követték őt. Román jobbágyaival románul, a svábokkal németül beszélt. Wesselényi az alapvető emberi jogokat, a törvény előtti egyenlőséget hirdette. Wesselényi a reformtábor erősítése érdekében fontosnak tartotta az ország tájékoztatását az országgyűlés harcairól. A kormányzat nem engedélyezte az újság megalapítását, ezért az országgyűlési ifjúság magánlevelek formájában kézzel másolt újság készítésébe kezdtek. Wesselényinek Kolozsváron, a Híd utcában kőnyomdája volt, itt nyomtatta ki beszédeit, tételeit, naplóját, mígnem Estei Ferdinánd osztrák császári herceg 1835-ben a tipográfiát zár alá tétette. Letartóztatása elől elmenekült a városból Ezek után Metternich állandó megfigyelőt állított rá, aminek
következtében rövidesen - koholt vádak alapján - hűtlenségi pert indítottak ellene. Szülőföldjéről száműzték, ám ő többnyire Pest-Budán bujdokolt. Üldözésének valódi oka a p arasztok mellett való felszólalása és kiállása volt. Felhívta rá a figyelmet, hogy a szlávok, románok előbb-utóbb saját nemzeti államaikhoz kívánnak csatlakozni, tehát mielőbb eleget kell tenni eme kívánságuknak. Elveit és nézeteit megbocsáthatatlan felségsértésnek tekintették. A hagyomány szerint elsőként úszta át a B alatont Tihany-Balatonfüred között 1836-ban. 1839-ben a szatmári közgyűlésen a parasztok önmaguk által való megvédését feltétlenül követelte, ezért három évi fegyházra ítélete a királyi tábla. Egyre inkább elhatalmasodó betegsége - hályog képződött a szemén - azonban mérsékletre intette bíráit, s mindössze egy évig tartották fogva, és 1841-ben a hazalátogatás tilalma alól is felmentették. Ekkor
már szabadon térhetett vissza az ősi fészekbe, Zsibóra. Feleségül vette Lux Annát, aki élete végéig önfeláldozóan ápolta. 1848-ban István főherceg rábízta Közép-Szolnok megye főispáni hivatalát, Szék város követeként pedig az összeült erdélyi országgyűlésen a robot és a dézsma megszüntetését, végleges eltörlését követelte. A halál 1850. április 22-én, a Duna-parti István főherceg szállóban talált rá Temetése nemzeti tüntetéssé vált. Holttestét, félve a paraszti megmozdulásoktól, csak egy teljes év elteltével helyezték örök nyugalomra a zsibói családi sírboltban. “Legfőbb s legnemesb célja s rendeltetése tehát az embernek az, hogy hasznos polgárrá s munkás és hív hazafivá váljék"
megítélésében azonban már nem tudtak közös nevezőre jutni, mert Wesselényi nem osztotta Széchenyinek az uralkodó házat kímélő nézeteit, így viszonylag hamar elváltak útjaik. Az 1834-35 évi országgyűlésen való szereplése nagy dicsőséget hozott rá: Erdély első emberévé nőtte ki magát. Erdély gazdasági viszonyai és a rendek ereje is jóval elmaradt a magyarországitól, ezért az országgyűlésen- Wesselényi próbálkozásai ellenére- nem alakult ki reformtábor, az ellenzék megmaradt a s érelmi politikánál. Annyira megismerte az erdélyi helyzetet, hogy előre megjósolta az 1848-49-es események bekövetkezését. A lengyel példából kiindulva figyelmeztetett az elnyomottak, a más nyelvű népek felszabadítására, azonban a nemesség konzervatív része nem értett vele egyet. Birtokát képező falvaiban, példát mutatva, elengedte a robotot és a dézsma nagy részét Elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság alól,
saját költségén taníttatta őket, tanfolyamokat tartott nekik a korszerű földművelésről, állattenyésztésről. Ebben Jósika Miklós, Újfalvi Sándor és még sokan mások követték őt. Román jobbágyaival románul, a svábokkal németül beszélt. Wesselényi az alapvető emberi jogokat, a törvény előtti egyenlőséget hirdette. Wesselényi a reformtábor erősítése érdekében fontosnak tartotta az ország tájékoztatását az országgyűlés harcairól. A kormányzat nem engedélyezte az újság megalapítását, ezért az országgyűlési ifjúság magánlevelek formájában kézzel másolt újság készítésébe kezdtek. Wesselényinek Kolozsváron, a Híd utcában kőnyomdája volt, itt nyomtatta ki beszédeit, tételeit, naplóját, mígnem Estei Ferdinánd osztrák császári herceg 1835-ben a tipográfiát zár alá tétette. Letartóztatása elől elmenekült a városból Ezek után Metternich állandó megfigyelőt állított rá, aminek
következtében rövidesen - koholt vádak alapján - hűtlenségi pert indítottak ellene. Szülőföldjéről száműzték, ám ő többnyire Pest-Budán bujdokolt. Üldözésének valódi oka a p arasztok mellett való felszólalása és kiállása volt. Felhívta rá a figyelmet, hogy a szlávok, románok előbb-utóbb saját nemzeti államaikhoz kívánnak csatlakozni, tehát mielőbb eleget kell tenni eme kívánságuknak. Elveit és nézeteit megbocsáthatatlan felségsértésnek tekintették. A hagyomány szerint elsőként úszta át a B alatont Tihany-Balatonfüred között 1836-ban. 1839-ben a szatmári közgyűlésen a parasztok önmaguk által való megvédését feltétlenül követelte, ezért három évi fegyházra ítélete a királyi tábla. Egyre inkább elhatalmasodó betegsége - hályog képződött a szemén - azonban mérsékletre intette bíráit, s mindössze egy évig tartották fogva, és 1841-ben a hazalátogatás tilalma alól is felmentették. Ekkor
már szabadon térhetett vissza az ősi fészekbe, Zsibóra. Feleségül vette Lux Annát, aki élete végéig önfeláldozóan ápolta. 1848-ban István főherceg rábízta Közép-Szolnok megye főispáni hivatalát, Szék város követeként pedig az összeült erdélyi országgyűlésen a robot és a dézsma megszüntetését, végleges eltörlését követelte. A halál 1850. április 22-én, a Duna-parti István főherceg szállóban talált rá Temetése nemzeti tüntetéssé vált. Holttestét, félve a paraszti megmozdulásoktól, csak egy teljes év elteltével helyezték örök nyugalomra a zsibói családi sírboltban. “Legfőbb s legnemesb célja s rendeltetése tehát az embernek az, hogy hasznos polgárrá s munkás és hív hazafivá váljék"
