Antropológia | Kulturális antropológia » Török Zsuzsanna - Vallásantropológia

K.VATRix Török Zsuzsanna: Vallásantropológia K.VAT 2004 Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix Definíciók A vallásantropológia/etnológia olyan kulturálisan meghatározott ideákkal foglalkozik, amelyeket konvencionálisan vallásnak, mágiának és mítosznak nevezünk. Definíciós kísérletek: • Tylor – szellemi lényekben való hit • Glasenapp – meggyőződés, amely szerint transzcendens erők vannak működésben • Nanda – természet feletti lényekkel, erőkkel, hatalmakkal kapcsolatos hitek és praktikák • Ferraro – hitek és m intázatok együttese, amelyek természetfeletti lényekkel, illetve erőkkel kapcsolatosak • Spiro – kulturálisan konstruált, emberfeletti lényekből álló intézmény • Clifford Geertz – Szimbólumok rendszere, amely arra szolgál, hogy erőteljes, meggyőző és hosszan tartó lelkiállapotokat hozzon létre az emberekben, miközben kialakítja a l

étezés általános rendjének koncepcióit, és ez eket a k oncepciókat a tényszerűség olyan aurájába öltözteti, amelyben a lelkiállapotok és motivációk egyedülállóan valóságosnak tűnnek. A vallás Funkciói: • Magyaráz • Érvényesít • Erősít Pszichológiai Összetartó funkció • • • Társadalmi Revitalizáló funkció • • Gazdasági 2 Támogató funkció Oktató funkció Nevelő funkció Magyarázó funkció Eufórikus funkció Gazdasági funkció Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix Vallás – kultúra A kultúra általános értelemben az ember teljes társadalmi örökségét jelenti, míg konkrét jelentése: egy meghatározott embercsoport tanult hagyománya, életmódja, amelyben osztoznak a csoport tagjai A vallás antropológiai megközelítése a) az egyetemesség elve b) a tapasztalati elv c) az összehasonlítás elve d) a tárgyilagosság elve A

vallásantropológiai tanulmány elvi felépítése a) rituális viselkedésformák megfigyelése és leírása, b) képzetek leírása; c) a) és b) viszonya a társadalmi tartalmához és funkcióihoz Tudománytörténet Az elméletek általában három fő csoportba sorolhatók: pszichológiai, szociológiai, illetve a kettő keveréke. A pszichológiai teóriák általában abból indulnak ki, hogy a vallás egyetemes feladata a f élelem csökkentése, vagy pedig eszköze egyfajta megértés szükségességének. A szociológiai elméletek többnyire úgy magyarázzák a vallást, hogy az tükrözi a társadalmat és szociális állapotát. Pszichológiai elméletek • Edward Burnett Tylor (1832-1917) o a vallás lényeges vonása az „istenről” való elképzelés o animizmus o survival-ek o doktrínák: folytonosság, megtestesülés, megszállottság, fetisizmus, idolatria, politeizmus, monoteizmus • R.R Marrett – animatizmus • Bronislaw Malinowski – a

vallás kiegyensúlyozó szerepe • Freud – a vallás a megoldatlan Ödipusz-komplexusból fakad • Jung – a vallás terápia jellege Szociológiai elméletek • Emile Durkheim – szent vs. profán • Swanson – hit vs. hatalom Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 3 K.VATRix 1 2 • E.E Evans-Pritchard – azande boszorkányság • Turner – szimbólumok szenzoros és ideológiai pólusa • Frazer – mana/animizmus 1 – politheizmus – henoteizmus 2 – monoteizmus (lat.) vallási elképzelés, amely szerint minden tárgynak megvan a szelleme, lelke (gör.) vallási felfogás, mely sok istent képzel el, de egyhez közülük úgy fohászkodik, mint egyetlenhez 4 Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix Vallás és kultúra • Vallásos képzetek • A természetfeletti (mana, tabu) o őskultusz o szellemek – démonok • Szimbólumok • A

szakrális • Animatizmus • Animizmus • Fetisizmus • Mágia Vallás és kultúra A kultúrához hasonlóan a vallás is ideák, értékek és viselkedési módok rendszert alkotó patronjaiból tevődik össze: az ember ezekhez, mint társadalmi lény jutott hozzá, és annyiban szisztematikusak, amennyiben megnyilvánulásaik szabályosak, és egy csoport tagjai egyaránt osztoznak bennük. Vallásos képzetek Alaptípusok: • Természetfeletti erők • Természetfeletti lények • Tabu • Szimbólumok • A szakrális A természetfeletti • mana: egy természetfeletti és személytelen erő, amely néhány tárgyban megtalálható, és amely embereknek is sajátja lehet • rossz és jó is lehet, s annak a kezében aki bánni tud vele „hasznos eszköz”, de aki nem ismeri, annak kárt okoz • tabu: Tabuja lehet embernek, tárgyaknak vagy helyeknek Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 5 K.VATRix A

vallás és a kultúra más intézményei • A vallás feltételez egy olyan hatalmat, amely felette van az embernek, és a t ermészet normális folyamatain is kívül esik • A vallási rendszerek az ember és a természetfeletti hatalom közötti viszonyt társadalminak fogják fel: az ember és az istenek-szellemek közötti kapcsolat tükrözi az emberek egymás közötti kapcsolatát • A vallás kifejezi a t ársadalom értékeit, és egyúttal megkísérli a t ársadalom védelmét biztosítani isteni szankciókkal A természetfeletti lények két fő kategóriára oszthatók: a) a nem emberi eredetűek: a lelkek, és az istenek, és b) az emberi eredetűek: szellemek (ghosts), és az ősszellemek (spirits). Őskultusz • az ősökkel való érintkezés része a termékenység növelésével, biztosításával kapcsolatos mágikus-vallásos cselekedeteknek és képzeteknek • a mitikus ős néha az istenség vonásait viseli magán Szellemek – démonok

Általában megállapítható, hogy a démonok, szellemek néhol névvel ellátva, erőteljes egyedi vonásokkal bírnak. A képzetek antropomorfizálódására számos példát lelhetünk a törzsi társadalmak mítoszaiban. Több kutató szerint a részben megszemélyesített, hangsúlyozott egyedi vonásokkal bíró démonok képzetét csupán egy lépés választja el az istenségek képzetétől. A démon-képzet néhány tételes vallásban is tovább él Szimbólumok • Az emberi élet legjellemzőbb vonásai közé tartozik a szimbolikus gondolkodás és viselkedés • Az egyének kultúrájuk segítségével sajátítják el a kulturális jelképrendszereket • A rituális viselkedés, a szent tárgyak, és mítoszok mindegyike fel van ruházva tartalommal, és közös értékeket közölnek Rosengren • 6 a szimbólumrendszerek típusai: o Tudomány o Ideológia o Vallás o Mitológia Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék

K.VATRix • ezek kapcsolatba hozhatók négy standardizált tevékenységgel: o Munka o Szertartás o Rítusok o Mágikus aktusok A szakrális • • Durkheim: a vallás tulajdonképpen a társadalmi rend szakrálissá tétele o a vallásos viselkedés és a vallásos emóció nem szükségszerűen különbözik más szekuláris aktusoktól, vagy érzelmi megnyilvánulásoktól o a szakrális, mint a vallás egyik alapkritériuma csak megfelelő vallási közegben kap jelentőséget Eliade: a rítus elsősorban a szakrális prototípus újra-átélése Animatizmus • Latin animatus = élő • Marrett (1909): preanimizmus – a mágia és a m ana-képzet mellett az animatizmus jellemezte az „egyszerű” társadalmak tagjainak gondolkodását, „megelőzve” az animizmust. Marrett szerint a „ természeti” ember így gondolkodott: ha ő él, minden más is élő, az emberhez hasonlóan egész környezete is él. Animizmus • latin animus = lélek

• Tylor: a vallás „legrégibb” alakja • a kutatók a „lélek” számos alakját állapították meg: pl. árnyék- és leheletlélek • basuto-négerek: az életet adó „lélek” azonos a szív elnevezéssel • atongák:az uzima (emberi lélek) azonos a mvuchival (lehelet) Animizmus A latin anima (lélek) szóból, az etnológiában és összehasonlító vallástudományban lélekben, lelkes dologban való hit, illetőleg elképzelése annak, hogy valamely dolog lélekkel bír és e képzelet alapján annak tisztelete, a vele szemben tanúsított magatartásban pedig e képzelet és hit következetes érvényesítése. Az animizmus a földkerekség összes vallásainak egyik közös gyökérszála. Nyomai a legdurvább fetisizmustól a t otemizmuson át a so k isten-hívésig, és e fölött az egy isten-imádáson keresztül a pozitív vallások keretén kívül álló filozófiai teizmusig ennek összes változataiban mindenütt fellelhetők, bár

jelentkezési alakja a l egtarkább változatosságot mutatja úgy terjedelmét, mint a belőle vonható következtetéseket illetőleg. Kezdetleges alakjaitól legmagasabb fejlődési fokáig kisérve az animizmust, azt látjuk, hogy előhaladásában kiterjedése mindig fordított arányban áll gondolati tartalmának mélységével. A primitív ember, nemcsak az ősidők emberét, hanem a velünk egykorú vad és félvad népeket, sőt a művelt népek alsóbb értelmi fokon álló rétegeit is értvén bizonyos fenntartással, minden érzéki tapasztalata körébe eső dolgot lélekkel bírónak, vagyis a sa ját Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 7 K.VATRix magán észlelt s d urván elemzett pszichológiai jelenségekre képesítettnek hisz, és eh hez a hitéhez szabja környezetével szemben tanúsított magatartását. Az ő szemében az állat, a fű, fa, kő, nap, hold és csillagok, légköri tünemények stb., sőt a

legközönségesebb, annál inkább a ritka és újságukkal meglepő használati, vagy bármiféle tárgyak mind egyaránt emberileg érző, gondolkozó, akarattal bíró s ennek parancsára cselekvő lények, amelyek érzésére és akaratára épp úgy lehet hatni, mint az emberére s b izonyos fokig kétségtelenül az állatéra is. E hatás lehetőségében van adva magja az összes kultuszoknak, vagyis bármely valóban létező, vagy csak elképzelt dolog tisztelésének oly célból, hogy az a mi akaratunkra v. óhajtásunkra hajoljon, v. legalább bennünket kíméljen, ne bántson Legalsó fokán az animizmus ez értelemben minden megkülönböztetés és v álogatás nélkül kiterjedhet mindarra, ami a primitív emberre nézve félelmes-, vagy hasznavehetőnek mutatkozik, de e legszélesebb köréhez képest a k ultusz, melyre itt az animizmus az embert indítja, még igen felszínes, ingadozó és n em hat annak valami nagyon a m élyébe, amit a vallásos érzületnek

már magasabb fokán megerősödött alakjában „lelkismeret”-nek nevezünk. Fokozatosan az animizmus tárgyköre mind szűkebbre szorul s a helyi és egyéb számos viszonyokhoz alkalmazkodólag itt egy, ott más, amott megint más jelenség-csoport emelkedik ki a többiek közül jobban, hogy a tisztelet kiváló, kitüntetett tárgyává legyen. Egykorú több nép közül némelyeknél az égi testek, másoknál az állatok, ismét másoknál a holtak tiszteletét látjuk a többi kultusz-tárgyak rovására és háttérbe szorításával uralomra jutni; de egy és ugyanazon nép is mutathat időhaladtával tetemes változásokat az animizmus tárgyát és alakját illetőleg, ama változó hatások szerint, melyeknek élte forgandó viszontagságai időről-időre kiteszik.Egyik jelentékenyebb állomása az animizmus előre haladó útjának az, ahol az őseredeti durva lélekképzet, melyet az jellemez leginkább, hogy amint alanyát illetőleg, úgy állítmányi

részében, vagyis a róla feltételezett tulajdonságok tekintetében is fölötte határozatlan és megkülönböztetés híjával lévő, valamivel határozottabb alakot ölt és az ún. szellem képzetévé finomul. E képzet ugyanarról az anyagi alapról emelkedett fel mindig elvontabb magaslatra, ahonnan a lélek képzete, amint erről egyebek közt a legtöbb nyelvnek e részben feltűnően egybehangzó vallomása is tanúskodik. A különbség egyelőre csakis abban mutatkozik a régebbi és az újabb felfogás közt, hogy az időközben magasabb műveltségi fokra jutott ember saját, ezalatt már tartalmasabbá és nagyobb általánosító meg elvonó képességgel bíróvá fejlődött „lelkének”, vagyis pszichikai műszerének tulajdonságaival, sőt azoknak fokozott mértékével ruházza föl az ehhez mérten már nem is oly vaktában minden dolognak odaítélt lelket, illetőleg szellemet, amely mindjobban külön válik a régebben vele szorosan egybeforrott sőt

alapjában vele egy anyagtól s ezzel mind határozottabban kifejeződő ellentétbe helyezkedik. Az istenség az animizmus e fokán már csak inkarnációjaképpen ölti fel az anyag bármely formáját, v, csak mozgató és irányító erőként él benne, de ennek állagától világosan megkülönböztetett más természettel van felruházva. Igaz ugyan, hogy e „más” természet sem egyéb, mint a tapasztalati úton elvont, tehát alapjukban megint merőben anyagi alapról szerzett képzetek fokozott mértékének összetétele, amelynél magasabbra az animizmus még a legtisztultabb vallási és bölcseleti rendszerek keretében sem emelkedhetett, az emberi gondolkodás törvényeiben lévén fejlődésének határa és útja megszabva. A. filozófiai értelemben amaz elavult felfogás megjelölése is, mely szerint a gondolkodó lélek a test minden rendbeli, úgy fiziológiai mint értelmi működésének életelve volna; a l élek e t an szerint épp úgy alkalmazza

tudatosan elménk ítéleteit, következtetéseit, amint tudattalanul ő alkalmazza testünk növekedését is. E tan megalkotója Stahl G E (16601734) volt, ki ez elvre külön patológiát és terápiát alapított Szerinte a betegségek a l élek visszahatásai a b etegségi okok ellen s az orvosi kezelés egyedüli feladata e visszahatásokat egyenesen s akadályaik elhárításával támogatni. Stahl követőit animistáknak nevezték 3 3 Pallas nagy lexikona 8 Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix Boglár Lajos A brazíliai guaraniknál az embernek két alapvető „lelke” van 1. Ayvú: „nyelvnek” vagy „beszédnek” fordíthatnánk: ez isteni eredetű, és része a természetfeletti szellemnek; lakhelye az ember mellében van. Az ayvú felel az ember legtisztább érzéseiért, vágyaiért, megnyilvánulásaiért. 2. Atsygua: a m ásik lélek lényegében az ember állati alteregója, az ember rossz, állati

tulajdonságait képviseli. Lakhelye az arc alsó, száj körüli része Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 9 K.VATRix Fetisizmus E doktrína szerint a szellemek képesek behatolni különböző ember alkotta, ill. természeti tárgyakba, és ú gy bánnak velük, mintha személyes tudatuk lenne. A tárgyakat ellenségek felfedezésére, betegségek okainak meghatározására, és egyéb mágikus célokra használják. E tárgyak ugyanis a szellemek „megszállása” által természetfeletti erőhöz jutnak, és ez az erő képessé teszi őket e feladatok elvégzésére. Fétis: portugál feitiço = varázs A fétis hatékonyságát a benne összegyűlt erő határozza meg. Charles de Brosses: 1. a fétisek alkotják a primitív vallás egyik formáját 2. ez a forma megnyitotta az emberiség gondolkodása előtt az utat August Comte Az emberiség történeti fejlődésére három szakasz jellemző: 1. teológiai állapot (amelyet a

természetfeletti erők és lények uralma jellemez), 2. metafizikai 3. pozitivista állapot A vallási evolúció három lépcsőfoka: 1. fétisizmus 2. sokistenhit 3. egyistenhit Mágia mágia – tudomány – vallás • • közös pontok: o az univerzumban különböző erők működnek o az univerzum erői manipulálhatók és kontrollálhatók a mágikus gondolkodás pillérei: o a hasonló hasonlót produkál o folyamatosság o egy erő ténykedése megakadályozható egy ellentétes erő bevetésével Tipológia 10 • magas fokon űzött mágia / High magic: numerológia, asztrológia, alkímia, nekromancia. • alacsony fokon űzött mágia / Low magic: időjárás befolyásolása, jó termés biztosítása, boszorkányság elleni védelem. • jótékony / protektív mágia • kártékony mágia: boszorkányság, varázslás Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix Definíciós kísérletek • A

mágia lényege abban rejlik, hogy a mágikus erőkkel rendelkező végrehajtó ki akar kényszeríteni bizonyos eredményeket. A törzsi társadalmak felfogása szerint a mágia különféle eljárások segítségével a t ermészetfeletti hatalmakon való csaknem teljes „uralomban” jelentkezik • a vallásetnológia szerint a mágikus cselekvés nem azonosítható a kultusszal, mivel az egy istenség „tisztelete”, és így „szemben áll” a mágiával, ami valamiféle gyakorlati cél elérésének érdekében végzett tevékenység, hiedelem Preuss – a mágia-elméletek két csoportja: 1. a mágia felületes, a dolgok tarka összevisszaságban összehordó kauzalitással rendelkező, elmosódó ösztöncselekmények összessége 2. a mágia kizárólag irracionális jelenségnek tekinthető, amely – mint minden vallás – a közönséges és ún. t udományos gondolkodással nem kapcsolható össze. Fejlődéslélektani elméletek: 1. a természeti népek

mágiája vs gyermekeknél és sk izophréniásoknál megfigyelt lélektani jelenségek 2. a mágia összehasonlítása modern képzetekkel 3. a természeti népek nem tesznek különbséget profán és mágikus, értelmi és irracionális gondolkodás között James Frazer • a mágia és a v allás közötti különbség az a h it, miszerint az ember képes befolyásolni egy hatalmat vagy sem • összehasonlította a mágiát és a tudományt: a mágus a tudóshoz hasonlóan jár el, hiszen úgy véli, hogy valamit megfelelő körülmények között elvégeznek, az eredményes lesz Evolúciós fejlődési sémát képzelt el: a mágia az a legegyszerűbb logikai magyarázat, amely az általános emberi tapasztalással, illetve a különböző - már bekövetkezett eseményekről szerzett tapasztalatokkal való közvetlen analógián alapul • A vallásban módosul az ember alapvető világlátása, és a felsőbbrendű lényekbe vetett hite. o a „varázsló” hiszi, hogy

befolyásolni tudja a t ermészetfeletti hatalmakat, a vallásos ember viszont alárendeli magát a felsőbbrendű lényeknek, elfogadja, hogy azok irányítják és ellenőrzik őt o nem elég a tabukat betartani, rítusokat elvégezni, a vallásos embernek könyörögni kell a jóindulatért Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 11 K.VATRix o • a sámán „ráerőszakolja” akaratát a személytelen erőre, a pap aláveti magát a személyessé vált erő (isten) akaratának. Később ismét módosul az ember szemléletmódja, s a vallásos világképet felváltja a tudományos; „.immár explicite fejtve ki azt – írja Frazer (1965:9) –, amit a m ágia implicite tételez fel, nevezetesen: hogy a természeti folyamatban rend uralkodik, amelynek törvényeit felfedezve módunkban áll bizonyossággal látni az események bekövetkezését.” Frazer a mágiának két típusát különítette el: • Homeopatikus mágia: o o o

o o • gondolati alapok: hasonló hasonlót hoz létre a dolgok, amelyek valaha kapcsolatban álltak egymással továbbra is hatnak egymásra a világ minden táján ismert jó és rossz célokra egyaránt használják az ember képes a kozmosz befolyásolására Átviteli mágia o o gondolati alapok: a korábban összetartozó dolgok továbbra is hatnak egymásra legismertebb példa: mágikus szimpátia ember és róla leválasztott részek kapcsolata Beattie mágiaelmélete 12 • megkülönbözteti a célorientált, azaz instrumentált cselekvést a szimbolikusexpresszívtől • központi kérdése az, hogy mi a mágia értelme • A mágikus gondolkodás a szisztematikus /analitikus gondolkodás alternatívája Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix A mítosz A görög mythosz (elmondás, elbeszélés) szóból származó fogalom, amely az emberi kultúra igen ősi, az istenek és héroszok világáról, a világ

keletkezéséről és lényegéről, az emberi civilizáció gyökereiről beszámoló orális, később gyakran írásban is lejegyzett, valamennyi nép hagyományában felbukkanó történetet jelöl. Mítosz-kutatás • F. M Müller (1870) a mítoszt a „nyelv betegségének” tartotta, amely maradványa lenne az egykori Napkultusznak. • Lang (1893) a diffuzionizmust hírdette: úgy vélte, a természeti népeknek mindenütt azonos képzetei, szokásai és elbeszélései voltak • Malinowski (1954) bizonyította, hogy a mítosz integráns része a társadalmi életnek, és „szakrális alátámasztása” mindannak, amit egy etnikum tagjai gondolnak, vagy cselekednek • Lévi-Strauss: a mítoszok a d ualisztikus gondolkodás termékei, lényegi tartalmukat tekintve pedig - az alapkoncepció jegyében - ember és állat, kultúra és természet közötti különbségtevést célozzák A valóság megélésének tartalma a m ítoszokban, kultuszokban, szertartásokban

jut kifejezésre • • A mítosz elmesélése is kultikus cselekedet • A mítoszok választ adnak a létezés eredetére, a mítosz elmesélésének, vagy előadásának ünnepélyessége pedig az élménytartalom másságából, ünnepélyességéből és mitikus jellegéből következően kiemelik az embert a hétköznapok egyformaságából • mítoszok állandó motívuma az ősidőkben történtek leírása Jensen • etimologikus vagy magyarázó mítoszok: az ősidőkről szólnak, s magyarázatot adnak valamilyen jelenségre, a magyarázat (ég s ezért beugrik a vízbe) kauzális karakterű • valódi mítosz: a világot magyarázza, de középpontjában mindig az ember isteni lényegének a felismerése áll és soha nem asszociatív. • Az etimológiai mítosz nélkülöz mindenfajta igazságot, gyakran eleme a csalás, a csel, a játék, s témái hétköznapiak, Jensen a valódi mítosz degeneratív formájának tekinti A mítosz funkciói (Kirk) 1.

elbeszélő: a szórakoztatást szolgálja 2. gyakorlatias: szabályokat ismétel, megszabja az értékeket 3. spekulatív: magyarázatokat ad 4. eszkatologikus: a halott világ informálása Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 13 K.VATRix mítoszok elemzése • mint miniatűr drámát fogjuk fel • beszámozzuk a jeleneteket, így azonosítjuk a dráma minden lépését • listát készítünk a drámai szereplőkről, nyíl segítségével jelölve minden bennük lezajló változást, pl. ha egy lány holddá változik • milyen a mítoszban megnyilvánuló kozmológiai struktúra vagy világkép • a fő oppozíciók vizsgálata • megkeressük a dialektikus sorokat: tipikus dialektikus sor a következő: tézis – antitézis – szintézis, azaz kezdet helyzet, konfliktus helyzet, végkifejlet, amely kezdeti pontja vagy tézise is lehet egy újabb dialektikus sornak. (Betűvel jelöljük a dialektikus sort és

számokkal minden tételt a sorban, alszámok is szerepelhetnek.) • szimbólumok és értelmük identifikációja • általános interpretáció A Föld megmentése és a vadkan Az ellenistenségek sorában is születtek olyanok, akik mélyen elmélkedve ráeszméltek, hogy az istenek hatalma megdönthetetlen, és Visnu a v ilág egyedüli ura. A Daitják démoni nemzetségéből származott két fivér: Hiranjáksa és Hiranjakasipu olyan őszinte hódolattal tisztelte a L ét Fenntartóját, hogy a L egnagyobb istenség maga mellé vette, s mennyei palotájának ajtónállóivá nevezte ki őket. A két óriási erejű kapuőr híven teljesítette megtisztelő feladatát. Az Ősbölcsek előtt nyitva állott a Menny; szabadon, korlátozhatatlanul járhattakkelhettek a Három Világban, hiszen ők hozták-vitték az istenek üzeneteit. Otthonosan mozogtak a Földön, az emberek közt s az égben az istenek körében is. Egy alkalommal éppen Visnu elé készültek járulni,

aki mindig szeretettel és az érdemeiket megillető megbecsüléssel fogadta őket. De a k ét hatalmas ajtónálló nem tudta, hogy jelentés nélkül beléphetnek a V ilág Urához, s elutasították a Risiket. Hiába érveltek és hivatkoztak ősi jogukra, a kapuőrök egyre türelmetlenebbül léptek fel és végül erőnek erejével kituszkolták őket. Az Ősbölcsek haragra gerjedtek, különösen Durvásza, aki egyébként sem volt éppen béketűrő, s megátkozták a két tiszteletlen Daitját: Süllyedjetek alantasabb létformába, és szülessetek meg odalenn! A nagy szentek átkát maga Visnu sem tehette többé hatástalanná; s a k ét Aszura nyomban lehanyatlott az alantasabb létsíkra, és a földi körökben születtek új életre. Természetesen elfelejtették előző születésük dicsőségét, de öntudatlanul élt bennük az emlék, hogy az Égiek átka taszította le őket a magasból. Rendkívül erős, hatalmas uralkodók lettek azután az alantasabb

világban, és dacosan szembeszálltak az istenekkel. Hiranjáksa folyton azon törte a fejét, hogy hogyan árthatna az Égieknek. Egyszer aztán eltökélte, hogy kiemeli helyéből a Földet. Úgy is tett: fogta a Földet, és lehurcolta az alvilág mocsaraiba. A sötét víz mélyén rejtette el, mindenestül, népeivel, városaival, tengereivel, folyóival, hegyeivel, síkságaival együtt. Nagy lett a riadalom a mennyei körben. Az istenek tanácstalanul, zavarodottan álltak, nem tudták hogyan segíthetnének a világraszóló bajon. Végül testületileg a Lét Ura elé járultak, és esdekelve kérték, állítsa helyre a rendet. 14 Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix Visnu erre mérhetetlen nagy vadkan alakját öltötte magára: ez volt a harmadik megtestesülése. Alászállott a mélybe, lemerült az alvilág mocsarába Feltúrta a fekete iszapot a mocsár fenekén, és egyszerre rátalált az eldugott Földre.

Óriási agyaraival kiemelte az iszapból, és felszállott vele a verőfénybe. Előbb azonban agyarával még elpusztította a vakmerő Daitját: így ért véget Hiranjáksa átokkal terhelt születése az alantas létsíkon. Az istenek örömujjongva fogadták a csodálatos vadkant és a visszanyert Földet, amely szépséges fiatal nő alakjában ült a megmentőjének széles vállán. Attól fogva, mintegy Visnu második asszonyaként tisztelték Prithívit, a Földet, noha csak a Lét Fenntartójának jobb oldalán foglalhatott helyet, mert az igazi hitvest ura bal oldala illeti meg. Nem is merte többé semmiféle sötét erő bántani a Földet! Jelenetek beszámozása 1. Hiranjáksa és Hiranjakasipu Visnu kapuőrei lesznek 2. Nem engedik be az Ősbölcseket 3. Ősbölcsek haragja 4. Hiranjáksa és Hiranjakasipu földi újjászületése 5. Hiranjáksa az alvilágba viszi a Földet 6. Tanácstalan istenek 7. Visnu vadkanként megmenti a Földet 8. A Föld Visnu második

asszonya lesz Drámai személyek azonosítása • Hiranjáksa és Hiranjakasipu > ember • Visnu > vadkan • Ősbölcsek • Durvásza • Pirithívi > nő Kozmológiai struktúra Menny – palota, verőfény Föld Alvilág – mocsár, sötét víz Axis mundi = a palota kapuja fő oppozíciók Visnu és az ellenistenek Hiranjáksa, Hiranjakasipu és az Ősbölcsek Hiranjáksa, Hiranjakasipu és Durvásza Hiranjáksa, Hiranjakasipu és az istenek Hiranjáksa és Visnu Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 15 K.VATRix Menny és Alvilág Dialektikus sorok A. utálkozó ellenistenek – Hiranjáksa és Hiranjakasipu tisztelik Visnut – kiemeli őket B. kapuőr lesz belőlük – Ősbölcsek megjelenése – átok C. átok – utálat – Föld elrablása D. Visnu vadkanként alászáll – legyőzi az Alvilág mocsarát és Hiranjáksát – megmenti a Földet Szimbólumok és értelmük identifikációja 16 • Kapu:

Átmenet, rituális átlépés • Őr: kezdet és vég, örök körforgás (szimmetria) • Ikrek: ellentét • Föld: a női princípium • Vadkan: erős uralkodó, férfiasság, a természet ősi ereje, halál utáni élet Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix Rítusok Rítusnak tekintjük a vallási gyakorlatban az olyan cselekedetet vagy cselekedeteknek a sorát, amihez mágikus vagy vallásos tartalmú képzetek tapadnak, és ami rendszerint mitikusan megalapozott, hagyományok által előírt formában kerül kifejezésre Értelmezések • Malinowski szerint a természeti népek az „aggodalom” hatására mágikus rítusokat hajtanak végre, hogy biztosítsák szerencséjüket • Marvin Harris tömör megfogalmazásában a rítus a vallás és mágia aktív dimenziója, és két fő csoportra osztható: az átmeneti (rites de passage) és a szolidaritási rítusok csoportjára • Haviland: A vallási

rítus az az eszköz, amellyel személyek kapcsolatot teremtenek a szakrálissal – a rítus: vallás akcióban. • Bertholet: „A rítus rendszerint vallásos, sajátos kultikus szokás, ahogyan azt a hagyomány meghatározza. Egyes rítusokból áll össze a r ituálé és ezek alakítják a kultuszt, elsősorban, mint kollektív előadást” • Dömötör Tekla: a helyesnek tartott viselkedés társadalmilag szabályozott lefolyása; az előírt mód, ahogyan egy vallásos vagy mágikus cselekményt végre kell hajtani, szokáscselekmény • Durkheim (1912) és Radcliffe-Brown (1952) a rítust kohéziós erőnek fogta fel, olyan erőnek, amely elősegíti a társadalmi integrációt és megszilárdítja a kollektív érzést Rítusok tipológiája • funkció és cél szempontjából: a rítus lehet egyéni vagy közösségi, lehet utánzó vagy szimbolikus, ábrázoló vagy mimetikus • Szerepük szerint elkülöníthetők pl. az életciklus fordulóihoz

kapcsolódó átmeneti, a jósló, a gyógyító, az ártó, a krízis rítusok Társadalom - rítus • növénytermesztő társadalmak – szaporító, termékenységi rítusok: a növények szaporodásának szimbolikus úton történő növelése • Vadásztársadalmak – a képzetek az ősidő élmény hiánya miatt közelebb állnak korunk „civilizált” istenképéhez, a vadászszertartásokat is inkább vallásosnak lehet tartani, mint mágikusnak • főnökségek és magaskultúrák áldozati szertartásai a természeti népek szertartásainak más tartalmakkal telített degenerált formái, ahol az áldozat már nem az emlékezés, hanem az isteni akarat kikényszerítésének az új eszköze Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 17 K.VATRix Mágikus rítusok elemei 1. Primer aggodalom Az ember bizonyos eredmények elérését kívánja, de nincs birtokában azon eszközöknek, melyek biztosítanák ezt az eredményt,

tehát „aggodalmat” érez 2. Primer rituálé Így oda tendál, hogy aktusokat hajtson végre, amiknek semmi gyakorlati hatásuk nincs 3. Szekunder aggodalom Mikor az ember tőle telhetőleg végrehajtotta a technikai procedúrákat és a r ítusokat, akkor primer aggodalma latens marad, mert a r ítusok önbizalmat adnak neki. Így csak akkor érez aggodalmat, ha a rítusok nem hajtattak végre megfelelően. Ez az attitűd generalizálódik s aggodalmat éreznek mindig, ha a társadalmi tradíciók valamelyike nem vétetett figyelembe. Ez a másodlagos vagy áthelyezett aggodalom 4. Szekunder rituálé Purifikáció, a másodlagos aggodalom elmulasztására 5. Racionalizáció A rituáléval kapcsolatos állítások 6. Szimbolizáció A rituális aktus szimbolikus formája (minden társadalomnak megvan a maga szimbólum-szótára) 7. Funkció A rituális aktus ad a társadalom tagjainak önbizalmat, elűzi aggodalmukat s fegyelmezi a társadalomszervezetet Rítuselemzési séma:

• BEVEZETÉS: Az esemény • I. A RÍTUS (etnográfiai) LEÍRÁSA a) a cselekmény b) a képzetek • II. A HÁTTÉR (szociokulturális kontextus) a) a cselekmény szempontjai b) a képzetek helye (a világképben) • III. A RÍTUS (szimbólumrendszer) ELEMZÉSE a) az életforma-tényező b) a mito-ideológiai beágyazottság c) összehasonlítás (kultúratörténet, etnohistória) 18 Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix A szimbólumokról és a vallási specialistákról • az emberi élet legjellemzőbb vonásai közé tartozik a szimbolikus gondolkodás és viselkedés • csak az ember rendelkezik a szimbolikus értelmezés készségével: az embernek nincsen szüksége fizikai tapasztalatra, hogy tudást szerezzen • a szimbolikus viselkedés is tanult viselkedés, minden kultúrának van önálló szimbolikus rendszere A vallási szimbólumok • nem különböznek lényegesen más kulturális

jelképektől • fel van ruházva tartalommal, és közös értékeket közölnek • A jelképek alapvetők a vallás számára, de az egész kultúra szempontjából is fontosak: segítik a kultúrának és intézményeinek a fennmaradását, és lehetővé teszik, hogy alapvető értékei átadhatók legyenek újabb nemzedékeknek Rosengren (1976) A szimbólumrendszereknek több típusa van (tudomány, ideológia, vallás és mitológia) s ezek logikailag koherens módon kapcsolatba hozhatók négy megfelelő típusú standartizált tevékenységgel (munka, szertartás, rítusok, mágikus aktusok), és az ezeket a standartizált tevékenységeket irányító törvényekkel Carl Gustav Jung • Vannak kulturális és természetes szimbólumok • A természetes szimbólumok a psziché tudattalan tartalmaiból származnak, archetipikus képek • A kulturális szimbólumok a civilizált társadalom kollektív képei A vallási specialista • az a sz emély, aki „jobban

ért” bizonyos vallásos jellegű feladatok ellátásához, mint közösségének többi tagja • a vallásetnológia több specialistát különböztet meg: a két fő kategóriát képviselik a sámánok és a papok: általános vélemény, hogy a sámán (vagy orvosságos ember) csak részidős, míg az egyházi kultuszok vezetői, a papok egészidős specialisták. A vallásetnológia ezen kívül – funkciónként – számos „alap-specializációt” is ismer, mégpedig látókat, jósokat, prófétákat, gyógyítókat, mágusokat, boszorkányokat, varázslókat. A sámánizmus • azon a felismerésen alapul, hogy az ember mint szellemi lény, a sz ellemi folyamatok láncszeme, s a világ tapasztalható jelenségei a szellemek világában parallel folyamatokként játszódnak le • a sámán rendelkezik azzal a k épességgel, hogy pszichés koncentrációval ezekre a párhuzamosan lejátszódó folyamatokra hasson Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és

Vizuális Antropológia Tanszék 19 K.VATRix • A sámán különleges lelki tulajdonságainak megfelelően képes közvetíteni az emberek és az istenek, szellemek között Boszorkányság, varázslás • A vallásban módosul az ember alapvető világlátása, és a felsőbbrendű lényekbe vetett hite. o A „varázsló” hiszi, hogy befolyásolni tudja a természetfeletti hatalmakat, a vallásos ember viszont alárendeli magát a felsőbbrendű lényeknek, elfogadja, hogy azok irányítják és ellenőrzik őt o nem elég a tabukat betartani, rítusokat elvégezni, a vallásos embernek könyörögni kell a jóindulatért • A sámán “ráerőszakolja” akaratát a személytelen erőre, a pap aláveti magát a személyessé vált erő (isten) akaratának. • Később ismét módosul az ember szemléletmódja, s a vallásos világképet felváltja a tudományos, „.immár explicite fejtve ki azt – írja Frazer (1965:9) –, amit a mágia implicite tételez

fel, nevezetesen: hogy a t ermészeti folyamatban rend uralkodik, amelynek törvényeit felfedezve módunkban áll bizonyossággal látni az események bekövetkezését.” Varázslók 20 • a mágia („varázslás”) segítségével másoknak ártani akarnak, természetfeletti erők segítségével • Vannak társadalmak, ahol többen is elsajátíthatják az ártó mágiát, de többnyire specialisták kezében vannak ezek az ismeretek • A „varázslás” történhet az egyén vagy a közösség érdekében, de lehet antiszociális célja is, így a mágia felhasználása más személy rovására. Imitációs mágiával ugyanis lehet ártani távoli személyeknek - természetesen ez akkor hatásos, ha mindketten hisznek benne • A varázslás ősformájának feltehetőleg az animizmust tekinthetjük • Az a h it, amely az emberekkel hasonló szellemekkel és m agasabb hatalmakkal népesítette be a környezetet, elsősorban a természet veszélyeinek a

mérséklését, illetve elviselését célozta. A természet az animizmus segítségével nem felfoghatatlan és kiszámíthatatlan veszélyforrás és önkényként képződött le az ember számára, hanem mint ártó és segítő hatalmakkal egyaránt rendelkező jelenség • A természet erőinek és jelenségeinek ilyen antropomorf felfogása nyilvánvalóan megkövetelte azoknak a technikáknak a kidolgozását, amelyekkel az ember a természetet a számára kedvező irányba vélte befolyásolni • Az animizmus a későbbiekben ős- és halottkultusszá bővült. Az ősök -elsősorban kapcsolatteremtőként és közvetítőként - belekerültek az imákba, így létrejött a kérések, adományok, követelések finoman kiegyensúlyozott szociokultikus rendszere Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix • Egy idő után ennek a tendenciának a következtében átalakult az egész varázslás és megjelent egyféle

alkalmazott mágia. Ez továbbra is a törzs, a nép, a közösség tulajdona volt • Ugyanakkor azonban létrejött egy erősen rituális varázslás, amely egy mindinkább istenivé váló világkép keretein belül fejlődött tovább. Itt már egyre inkább a közvetlenül cselekvő és beavatkozó istenekről volt szó, ellentétben a régebbi trenddel, amely az ősökben, vagy az emberhez hasonló természeti erőkben való hittel manipulált. Bár ezek az új istenek mindenhatóak, valamilyen módon mégis alá vannak vetve a papság szakértelmének - azaz könyörgésének - és kizárólag a f elavatott mágus képes őket irányítani • A witchcraft akár a sorcery, kísérlet más személyeknek való kár okozására, természetfeletti erőkkel és eszközökkel; ellentétben a sorceryvel, amelyhez anyagi eszközök tartoznak, a witchcraft kizárólag pszichikai módszerekkel operál. A „varázslók” tudatosan végzik tevékenységüket, tudván, hogy akciójuk

hatásos lesz, a boszorkányoké pedig nem tudatos, hanem önkéntelen • A boszorkányságot az antropológusok közül legalaposabban Evans-Pritchard vizsgálta a zande népnél (1976). E nép hite szerint a witchcraft a belsőségek (belek) fizikai kondíciója, amely lehetővé teszi a witch lelkének, hogy éjszaka eltávozzon. Bár hitük szerint a witchcraft mindenütt jelen lehet, ami balszerencsés dolog, mégsem élnek állandó félelemben. Szerintük a balszerencse része az életnek, hiszen az emberek megbetegszenek, a házak leégnek, stb. Boszorkány - Hagyományszótár • A pogány, majd újabb kori magyar hitvilág jellegzetes alakja • a magyar szó török eredetű, a nyom jelentésű bosz, basz szóból ered • a női elv pusztító oldalát megjelenítő személy • A keresztény vallásra tért magyarság világképéből sem tűnt el alakja, sőt tovább gazdagodott • Rengeteg (például a fekete macskával, a seprűvel vagy a repülőzsírral

kapcsolatos) elem hatja át a képzetet • a keresztény mitológia ördög alakja új táptalajt adott a boszorkánnyal kapcsolatos mitikus képzeteknek • A boszorkány fő jellegzetessége hogy személye nő, olykor csábító szépség, de leginkább vén öregasszony • alapvetően kétarcú: az emberi közösségekben észrevétlen, legfeljebb sejteni lehet egy magányosan élő öregasszonyról, hogy boszorkány • Leleplezni csak kétféleképpen lehet. Az egyik ismert módja, hogy Luca székére állva fel lehet ismerni a szarvairól, a másik – nem kevésbé veszélyes – eljárás, hogy rontás közben kell elkapni • Még ha át is változott valamilyen állattá, amit ekkor az állattal tesznek – akár megjelölik, megsebzik, megpatkolják vagy meg is ölik –, a jeleket az emberi alakba visszaváltozó boszorkány is magán viseli majd Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 21 K.VATRix • a boszorkány

mágikus képességekkel, varázstudással rendelkezik - amelyeket beavatás útján szerez -, a n éphit körében leggazdagabban az ellene, a rontás elhárítását célzó eljárások éltek • az ajtónál lehet feltartóztatni, például küszöbre szegezett talált patkóval, oda locsolt tejjel, a küszöb alá ásott békával, fokhagymával, nadragulyával, piros (az élet, Boldogasszony színe!) posztódarabkával, amit esetleg az ajtófélfára is szegezhettek. Olykor boszorkányűző hatású barkát törtek ellene vagy apró magokat szórtak el varázskörben, mert azt a boszorkánynak egyenként mind össze kell szednie • A boszorkány számlájára írták a t ehén elapadó tejét, egyes betegségeket is boszorkányok ártásaival magyaráztak, amelyeket igézéssel, azaz nézéssel (szemmel veréssel) vagy szóval (átokkal) vagy cselekedettel (a gonosz megidézésére különösen alkalmas keresztúton végrehajtott rontó mágiával, bűbájoskodással,

öntéssel, szórással) okoztak. Azt is tartották, hogy ha a kiszemelt áldozatnak leveszik, lemérik az árnyékmértékét (azaz uralmat szereznek árnyéklelke felett), akkor azontúl árthattak neki. Úgy vélték, hogy a boszorkány napfogyatkozást is okozhat azzal, hogy a napot leveszi az égről • A hiedelmek szerint a boszorkány állattá, többek között kutyává, lóvá, tyúkká, libává, „varas“ békává, bogárrá tud változni, de más embert is át tud változtatni, például lóvá, hogy utána akár órákon keresztül nyargaljon rajta. Ugyanakkor arról is említés esik, hogy méretét változtatja meg, hogy átférjen az ajtóhasadékon vagy más emberek képét is képes magára ölteni, s így gonoszkodni. A boszorkány az alvilági erők, sötét, állati ösztönök megtestesítője, aki – mint a sárkányok anyja – olykor a későbbi ördög helyett egyenesen mint az alvilág végső ura jelenik meg • A boszorkányok a mitikus

képzetekben Boldogasszony, mint anyaistennő ellenképeként mint rossz tündérek, szépasszonyok, sőt az ördögi Szépasszony szolgálóiként jelentek meg • A vasorrú bába és a boszorkány ma azonos jelentésűek, holott hajdan egymástól még különböztek: a vasorrú bába túlvilági szellemalak, mitikus lény volt, a boszorkány pedig a nép közt élő emberi lény, még ha mitikus vonásokkal is rendelkezett • Idővel azonban a gonoszságuk révén a vasorrú bába alakját össze lehetett kapcsolni a boszorkányéval, végül a jelentések avagy „szintek“ összekeveredésével eggyé is olvadtak • a hagyományok tűntével a tündért is jelentő bábát és az immár boszorkányt is jelentő vasorrú bábát is összekeverték: az idős gyógyító szülésznő alakja összemosódott a rontó, varázsló és kuruzsló boszorkány alakjával. A bábának valószínűleg mind gyakrabban tulajdonított a népi hitvilág boszorkányos szerepet, mint aki

szemmel ver, meg tudja rontani a gyermekágyast és az újszülöttet, még ha ugyanakkor gyógyítani is tud, így a „boszorkányperek“ idején nagyon sok bábát vádoltak meg boszorkánysággal A nuer leopárdbőr főnök 22 • strukturálisan független egyén • „helyi idegen” (Masai – laibon, Nandi orkoiyot) • mediátor, nem bíró • nincs szekuláris hatalma, minden hatalma az átok mitikus erején nyugszik • bizonyos állandósul hivatalok strukturális alapja Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix A vallási kommunikáció Három értelmezési mód: 1. Az ember másik világgal történő kommunikációja (természetfeletti lények) 2. Az emberek, mint csoport, egymás közti kommunikációja (a vallási mezőben) 3. Egy ember vagy csoport önmagával végzett kommunikációja (rítusok) inkább operacionalizálási célokat szolgáló szétválasztás • A vallás mint kommunikáció 1.

Tylortól eredeztethető: szellemlényekbe vetett hit > a lényekkel lehet kommunikálni 2. Kettős láthatatlanság: mentális konstrukció, láthatatlan interakciós szereplők 3. Bármely viselkedés, amit a hívők direkt vagy indirekt kommunikációnak tekintenek önmaguk és a természetfeletti közt Spiro: a vallás „kulturálisan posztulált emberfölötti lényekkel való, kulturális • minták szerint szerveződő interakciókból áll” Az interakciók kétfélék lehetnek: 1. Olyan cselekvéstípus, amiről azt hiszik, hogy megvalósulása emberfeletti lények akaratával, vágyaival megegyező (segítség megnyerése, védelem) 2. Olyan cselekvések, amelyekről hiszik, hogy az emberfeletti lényeket befolyásolja a cselekvők szükségleteinek kielégítésére A vallásos nyelv A nyelvhasználat három fő módja (Tambiah – északkelet-thaiföldi munka) 1. a szent szavakat fennhangon mondják, azzal a szándékkal, hogy mindenki hallja, de a kongregáció

többsége nem érti, a szent szöveg ugyanis valamilyen „idegen” nyelven szól 2. hangosan recitálják a szöveget, de a helyi nyelven 3. a gyülekezethez a helyi nyelven szólnak, de a természetfeletti megszólítása valamilyen rituális nyelven történik A rituális beszéd jellegzetességei (Bloch) 1. az idősek (specialisták) formális beszéde, amely a ceremónia célját ismerteti, a természetfeletti jóindulatát kéri 2. intonáció: ismétlődő formulák recitatív előadása 3. éneklés Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 23 K.VATRix A formális beszédaktus és a hétköznapi beszédaktus Hétköznapi Formális Választható hangerő Meghatározott hangerőminták Választható intonáció Különösen korlátozott intonációs minták Teljes szótár Részleges szótár A beszédaktusok tagolása flexibilis A beszédaktusok tagolása rögzített Néhány illusztráció az elfogadott párhuzamokból Nincs

tudatosan alkalmazott stilisztikai szabály Az illusztrációk korlátozott forrásokból jöhetnek Minden szinten tudatos stilisztikai szabályok rögzítik A vallási kommunikáció formái: • három fő formája a következő: ima, rítus és divináció • a vallási kommunikáció, úgy is mint emberi kommunikáció azt a feladatot látja el, hogy átadjon információkat természetfölötti átvevőknek • a természetfölöttivel való verbális kommunikáció legfőbb formája a rituális viselkedés Az ima: • Az emberi-spirituális kommunikáció speciális szavainak összessége • Imatipológia: kérelem (petíció), segítségül hívás (invokáció), köszönetnyilvánítás (hálaadás, dicséret), felajánlás (dedikáció), esdeklés (szuplikáció), könyörgés közbenjárásért (intercesszió), hitvallás (konfesszió), bűnbánat (penitencia), áldás (benedikció) • Az ima kommunikációs aktus, legelterjedtebb formájában beszédaktus. Nem

kizárólag a szavak, hanem a performatív elemek is a vizsgálat tárgyává kell legyenek • Személyes ima, rituális ima elkülönítése • Az imaaktus az imádkozó személyt mindig egy történelmi, kulturális, társadalmi és pszichológiai helyzetbe vonja. Ezen változó kontextuális elemek szükségszerűen részei az aktusnak, tanulmányozásuk elengedhetetlen • Mauss: az ima szertartás, nem más, mint a szakrális dolgokkal szembeni magatartás és cselekvés. Az imádság mindenekelőtt társadalmi jelenség Archaikus népi imádság 24 • paralelizmus (égen megyen egy szép madár, de nem madár szárnyas angyal) • titok és szentség hangsúlyozása Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix A szakrális kommunikáció Autokommunikáció: Én > üzenet 1. > üzenet 1 > üzenet 2 > Én Minőségi transzformáció következik be az üzenetben. Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és

Vizuális Antropológia Tanszék 25 K.VATRix Világvallások Iszlám • Szülőföldje az Arab-félsziget, a mai Szaúd-Arábia • Mekkában született (570 körül) Mohamed, a Próféta, az Iszlám megalapítója • Az erős vagyoni differenciálódás, a törzsi, nemzetiségi keretek fellazulása, és külső hatások (főként a zsidó és keresztény vallás), kedvező feltételeket teremtett új vallási mozgalom kibontakozásához • A hagyomány szerint Mohamed, prófétaként valamikor 610 körül lépett a nyilvánosság elé. Az általa előadott, kezdetben még kiforratlan tanítás lényege, az egyetlen istenben (ar-Rahman) a Könyörületesben, ill. később Allahban való hit • Mohamed sokat merített a zsidó, és keresztény vallásból, és saját tevékenységét az Egyistenhit megtisztításában, és helyreállításában jelölte meg • Élesen elutasította az ősi vallási hagyományt, a nemzetiségi társadalmat, s az első időkben

hevesen kikelt a gazdagság ellen • Helyzete hamarosan tarthatatlanná vált Mekkában, ezért kevés hívével együtt átköltözött a szomszédos városba, Medinába. E nap – 622 július 16 – a muszlim időszámítás kezdete, az Iszlám önálló vallásként való megszületésének a napja • az igaz hitűek egyetlen nagycsaládot, közösséget alkotnak (umma), amelyben – Isten előtt – minden muszlim egyenlő. Allah, aki Prófétáján keresztül törvényt ad híveinek, az egyetlen isten, a Világmindenség ura, és teremtője. Az ő ítélőszéke elé kerülnek az elhaltak, hogy hitüknek, és tetteiknek megfelelően a pokolra, vagy a hét mennyország gyönyöreire találhassanak. A világ végén Allah, megváltót (Mahdi) küld, és elkövetkezik az utolsó ítélet • Allah örök, mindenható, és láthatatlan • a bibliai hagyományt követi a Próféta tanítása Ábrahám, Mózes, és József történetének feldolgozásában • Allah 313

prófétát küldött, hogy tolmácsolják szavait az embereknek. Ezek sorában van Ábrahám, Mózes, József, és Jézus is, de az ő tolmácsolásukban Allah üzenetének eredeti értelme elhomályosult. Maga Mohamed az utolsó próféta, a P róféták Pecsétje, akinek szavaiban Isten akarata teljességre jut. Az Iszlám öt pillére 26 • Az Egyetlen, örökkévaló Istenben való hit, és hit a Koránban említett prófétákban, melynek pecsétje Mohamed • A napi, meghatározott időben történõ ima Istenhez. Az imádkozást megelõzi a rituális tisztálkodás és az ima iránya minden esetben a mekkai Kába • A Ramadan havi böjt megtartása, mely a h oldhónapok miatt minden évben más időpontra esik (általában kb.10 napot csúszik vissza évente) • A Zakat megfizetése, mely a Ramadan utolsó napjaiban válik esedékessé. Ez az egyfajta egyházi adó a tárgyi évben felhalmozott anyagi javak 2,5 ezrelékét teszi ki • A Hadzs, azaz a

zarándoklat Mekkába, mely minden olyan muszlim számára kötelező, akinek egészsége és vagyoni állapota ezt megengedi Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix Mohamed megőrizte a mekkai Kába-kő pogány időkből származó tiszteletét, a szentélye körül lezajló évenkénti szertartások az Iszlám legnagyobb kultikus eseményei. Az Iszlám tiltja Isten, és az ember képi ábrázolását, a sz eszesitalok fogyasztását. A sémi kultúra hagyományainak megfelelően vannak étkezési tiltások is (ilyen, pl. a sertéshús fogyasztásának tilalma). A többisten-hívőkkel szemben az Iszlám türelmetlenséget hirdet, a zsidókkal, keresztényekkel, és egyistenhívőkkel szemben azonban türelmet ajánl. Mohamed életében csak élőszóban tanított. Tanainak feljegyzéséből állították össze a 6 50-es évekig az Iszlám Szent Könyvét, a Koránt, amely Allah (Mohamed általi) kinyilatkozásait tartalmazza. A 114

szúrából (fejezetből) álló gyűjtemény az Iszlám mitológiája, és etikája, a Próféta élettörténete és beszédeinek gyűjteménye. Szövege körül hamarosan értelmező, magyarázó irodalom alakult ki, ebből fejlődött ki a vallásjog és a teológia. A Korán azonban nem az egyedüli hitforrás A Próféta életére és tevékenységére vonatkozó hagyomány (szunna) gyűjtése már a 650-es években megkezdődött. Hinduizmus • E név mögött valójában egységes, de három korszakra tagolódó fejlődési folyamat áll. A védikus periódus (az i.e 6 századig), a b rahmanizmus (a 10 századig), és a Hinduizmus (máig tartó) szakasza • E fejlődés dokumentumai a legősibb Indiai Szent Könyvek, a Védák, ősi himnuszok, dalok, szertartási és varázsszövegek gyűjteményei • E szövegek szerint a Világ, Diausz-pita és a Földanya nászából származik. Az istenek társadalmának élén, a harcos király, Indra, Mithra Napisten, és Varuna,

a Pusztulás Ura áll. Az istenek egész világa felett pedig a k ifürkészhetetlen Világtörvény, a D harmá parancsol. E fogalom az indiai vallási világkép alapja, az örök, kozmikus körforgás elve • E folyamatban az emberek sorsát a jó- ill. a r ossztettek által meghatározott végzet, a karma irányítja. Már ebben a k orszakban kibontakozik a l élekvándorlás hite, aminek következtében az indiai vallásban nincs túlvilághit. • Az emberek világában, az állandóság, és a változás alapja a k asztrendszer (a papok, kézművesek és szolgák osztálya örök, s csak a türelem és belenyugvás ad némi esélyt, hogy az ember következő életében magasabb kasztba szülessen) • A végzetnek az istenek sem parancsolnak, ők is csupán segíthetik az embert a boldogulásában • Az i.e 6 századtól új szakasz kezdődik az indiai vallásfejlődésben • Új Szent Könyvek (Upanisadok) születnek, megszilárdul a kasztrendszer, megerősödik a

papi rend szerepe • Ebből az időből őriz emlékeket a két nagy eposz, a Máhábhátára, és a Ramajána. A régi istenek elvesztik vezető szerepüket, s helyükbe egy sajátos istenháromság lép. Brahmá, a Világ Teremtője, Visnu, Világ Fenntartója, és Siva, a Pusztulás Ura • E három isten tevékenységeinek sajátos körforgása a világfolyamat ciklikus, ismétlődő rendje • A klasszikus indiai vallásosság soha nem ismerte az egységes (dogmatizált) hitrendszer, vagy a szervezett egyház fogalmát • az alapvető rituális és teológiai elvek közül ki - ki kedvére választhatott magának szemléletmódot, iskolát, sőt istent is Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 27 K.VATRix • Így alakulhatott ki az utóbbi, mintegy 500 é vben az a vallási sokféleségbe vesző Brahmanizmus. A mai Hindu vallás világában Brahmá kultusztalan isten, csupán mitológiai, filozófiai fikció • Vannak, akik

Visnut, mások Sivát tisztelik főistenként. Ismét mások pedig archaikus kultuszoknak hódolnak. Ami közös, az a k arma-tan és a lélekvándorlás hite, a meditációra és az aszkézisre való hajlandóság Buddhizmus A Buddhizmus szülőföldje az ókori India. Létrejöttének döntő oka valószínűleg a kasztrendszer, és az azt szentesítő Brahmanizmus megmerevedése volt, amellyel szemben Buddha vallási reformja megváltást, üdvösséget, az örök körforgásból való kilépést és szilárd erkölcsi támaszt ígért • A vallásalapító Gautama Sziddhátra, a Buddha (Megvilágosodott), a hagyomány szerint i.e 560 é s 480 k özött élt Észak-Indiában A legenda szerint királyfi volt, akinek rendkívüliségét csodás születése is bizonyította. Felnőtt korában egy öreggel, egy beteggel, egy halottal és egy aszkétával találkozva jutott el a Megvilágosodáshoz, a szenvedés és a múlandóság belátásához • Maga is remetévé lett, így

fogalmazta meg az új vallási-filozófiai rendszer, a Buddhizmus elveit. Tanításainak legősibb gyűjteménye a Tripitaka (Három Kosár), az új vallás páli nyelven írt szent Könyves Gyűjteménye • Az emberi tudás alapja az a felismerés, hogy az élet szenvedés, aminek az oka az érzékiség, az élet utáni vágy és a tudatlanság. Ezért leküzdésének útja sem lehet egyéb, mint az érzékiségtől, a cselekvéstől való tartózkodás, a szemlélődő passzivitás, az életösztön kikapcsolása, a radikális aszkézis és a meditáció • Aki mindezek gyakorlására képessé lesz, az megszabadul a lélekvándorlással járó újjászületés terhétől, és eljut a Nirvánába, ami a létvágy kialvása, a nemlétezés • Buddha szerint, minden létező egyszerű alkotóelemek vegyüléke, az összetartozás csak időleges. A részecskék mozgását a Világtörvény, a Dharma szabja meg, s az egyes elemek maguk is a V ilágtörvény töredékei,

darabkái. A dharmák között egyaránt vannak létező tulajdonságok, és folyamatok. Dharma a föld, vagy a víz, a látás vagy az alvás, a szépség, a születés, a vágy, a gondolkodás, az érzékelés, a színek és a hangok • Metafizikáján túl, a Buddhizmus elsősorban erkölcsfilozófiai rendszer. Olyan vallás, amelynek nincsenek istenei, és n incs mitológiája sem. Maga Buddha nem tagadja istenek létezését, de nem tulajdonit nekik nagy jelentőséget. Buddhizmus öt szabálya 28 • tilos bármely élőlény elpusztítása, • mások tulajdonának elvétele, • más asszonyának érintése, • a hazugság, és a részegség • a szerzeteseknek szüzességet, és vagyontalanságot kell fogadnia, és aszkétikus módon kell élnie. Az aszkézis célja a teljes passzivitás és a lét utáni vágyak kioltása Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix Az új hitnek sok irányzata jött létre, a l

egfontosabb a Hinajana („Kis Szekér”). És a Mahajana („Nagy Szekér”). Az előbbi fokozott aszkézist hirdet, és a szerzetesség népszerűségét népszerűsíti. Úgy véli, hogy az üdvösség elérése, csak kevesek privilégiuma Ez az „exkluzív” felfogás, csak szűk körben terjedt, s mára Sri Lanka kivételével, szinte mindenütt elenyészett. A Buddhizmus terjedésében a főszerep a Mahajana irányzatnak jutott. E tant a személyes istenek sokasága, a mitológia és a gazdag rituális formalizmus jellemzi. A tökéletesség útja mindenki előtt nyitva áll, a Nirvánába eljutó Boddhiszatvák e hit sajátos szentjei. Az elmúlt két évezred során a Buddhizmus gyakorlatilag kiszorult szülőföldjéről, Indiából. Ugyanakkor népszerűvé vált a T ávol-Keleten, Kínában, Japánban és M ongóliában, ahol helyi vallási elemekkel keveredve tovább él. Tibetben, és Mongóliában kialakult a Buddhizmus erősen mágikus, mitologikus változata, a

Lámaizmus, amely ma talán a Buddhizmus legjellegzetesebb irányzata. A Buddhizmus keretében Japánban született meg a Zen vallási, meditációs iskola Taoizmus és Univerzalizmus • Az ősi Kína vallásosságának az alapja az ősök és szellemek kultusza, az ehhez kapcsolódó mágikus és animisztikus szertartások. A világot benépesítő jó és rossz démonok hitéből bontakozott ki a Kínai panteon, élén az Égi Császárral (Sangti). A Kínai mitológia kozmológiája ugyanakkor az i steneket is alárendelte az egyetemes összhang világában munkálkodó, két metafizikai princípiumának (Jin és Jang) • E két elv, elem működésének fő mozgatója a személytelen Örök Törvény (Tao) • kibontakozó Kínai Univerzalizmus keretében, ám önálló vallásként született meg az i.e VI. században a Taoizmus Mestere a legendás bölcs, Lao-ce volt A tan legfontosabb összefoglalása pedig a „ Tao te king” (Könyv a Világtörvényről és

hatásáról) című munkában maradt az utókorra • A gondolatrendszer középpontjában a Tao, a Világtörvény áll, ami minden létező ősoka. Az ember feladata, hogy szemlélődő módon törekedjen a Tao befogadására, megértésére. Ez eredendő passzivitást követel, Lao-ce szerint a h elyes cselekvés, a „nem cselekvés” • E gondolatból bontakozik ki a T aoizmus egész mértékletességre, józanságra és lemondásra épülő etikai rendszere • A Taoista istenvilág élén, a „három tiszta” áll. Sang ti, Égisten, a hagyományos mitológia főalakja, továbbá az Őskezdet, azaz a megszemélyesített Tao, és az istenné vált bölcs, Lao-ce • Gazdag túlvilághit, színpompás templomi kultusz jellemezte a „népi Taoizmust”, amely az ősi Univerzalizmussal, a Konfuciánus elvekkel, Buddhista hatásokkal keveredve, évezredeken át Kína vallásának fontos eleme maradt • Ugyanakkor nincs „tiszta” Taoizmus, s e hit követői nem

hoztak létre szervezett egyházat. Konfucianizmus • A kínai vallásosság fejlődésében, máig ható fordulatot hozott Konfucius vallási, etikai reformja, a Konfucianizmus kialakulása. A hagyomány szerint ie 550 és 480 között élt, és észak-kínai szülőföldjén magas állami, közhivatali méltóságokat viselt • Tanító tevékenységében sajátosan keveredett a filozófiai-etikai elem, és a közvetlenül vallási mondandó. Nevéhez az utókor öt kanonikus könyvgyűjteményt kapcsol Ezek tartalma zömében erkölcsi szabály, s részben tőle, részben tanítványaitól származnak Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 29 K.VATRix • Konfucius tanításának a k özéppontjában a helyes emberi cselekvések kérdése áll. A Konfucianizmus kiindulópontja a patriarchális társadalom. Király és szolga, apa és fiú viszonyában egyaránt az előbbiek bölcs útmutatásai és az utóbbiak engedelmes tettei a

mértékadóak • Az emberi bölcsesség forrása a múlt, a régiek tanulmányozása • Különleges jelentőségű, hogy a Konfuciánus etika nem maradt meg az egyéni, erkölcsi létezés szabályozásánál, hanem kifinomult társadalom- és államelméleti nézeteket képvisel • Társadalomelméleti kiindulópontja az, hogy a n ép számára a f ejedelmek fenntartása irányadó, és példamutató. Az uralom alapja a h adsereg, a t áplálkozás, és a b izalom, amelyek közül az első kettő időről időre nélkülözhető, a bizalom azonban nélkülözhetetlen • Világképének a középpontjában a Tao áll, mint az állandóság, változatlanság elve • Különösen az Énekek könyve alapján, a Konfucianizmus az i.e II századtól Kína államvallásává vált. Sinto • Japán ősi vallása, a Sinto, egyike a világ különleges, rendhagyó vallásainak. Nincs körvonalazott tanítása és er kölcsi parancsrendszere, csupán mitológiája, kultikus

és szokásrendszere • Az ősi Japán hitvilágának alapja, mitológiává bővülő természetkultusz volt, amely idegen kulturális hatások (a Konfucianizmus, és a Buddhizmus) megjelenése után, az ötödik századtól kapta az „Istenek Útja” (Sinto) nevet • a Világot Uraló, Legfőbb Lény, a Kami, egyfajta személytelen, ábrázolhatatlan és kultikus tiszteletben részesített világelv • A mitológiai rendszer középpontjában a Nap istennője, Amateraszu Ómikami áll. Ő és fivére, a Vihar és a Tenger Istene, a leghatalmasabbak az istenek égi társadalmában. Ők Japán patrónusai és a császári ház ősei is • A Sinto vallás első, ismert szentélyei az 5. századból valók A szentélyeket, amelyeket a papok gondoznak, szent ligetekben helyezik el, és többnyire a Napistennőnek szentelik. A szentélyekben az istenséget jelképező kultikus tárgy (többnyire tükör) áll • A szentélyek látogatásának, szinte egyetlen

követelménye, a rituális tisztaság. A hívek, a szentélyekbe ellátogatva, ajándékokat ajánlanak fel, imákat azonban nem mondanak. Szokás viszont a családi otthonokban, házi oltárt állítani az istenek tiszteletére. Kereszténység 30 • A római uralom alatt élő zsidóság Megváltót váró szellemi légkörében lépett fel i.sz 30 körül, Palesztinában, a közeli Isten országát és a megváltást hirdetve Jézus, a keresztény vallás megalapítója • Tanítványainak mozgalma kezdetben zsidó hitújító csoportnak indult, hamarosan azonban megnyílt a pogányok, a nem zsidók előtt, s ettől kezdve mind határozottabban egy új vallás körvonalai kezdtek kirajzolódni Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix • Az első keresztények a közeli Világvégét várták és arra készültek. Vagyonközösségben éltek, együtt imádkoztak, elmélkedtek Jézus tanításai felett, közösen böjtöltek,

kultikus lakomákat tartottak és szigorú aszkézist javasoltak • Alapvető hitelvük, hogy Jézusban, Isten saját, egyszülött fiát, a megígért Megváltót küldte az emberek közé. Aki a sz eretet, általa követett parancsát elfogadja, megváltásban, örök üdvösségben részesül • A 40-es évek végétől Pál apostol, és mások jóvoltából a keresztény tanok a hellenisztikus gondolkodáshoz kezdtek idomulni (Jézus egyre hasonlatosabbá vált a meghaló és feltámadó Messiás közismert, és népszerű képzetéhez) • Az első gyülekezeteket Jézus tanítványai, az apostolok irányították, munkájukat a vének, és gyülekezeti szolgák segítették, a közös anyagi ügyeket pedig a püspökök kezelték • Kezdetben az egyes közösségeknek sem szilárd szervezete, sem állandó hívei nem voltak, csupán a Jézusban, mint Megváltóban való közös hit kötötte össze őket • A 2. század elejétől – a számbeli gyarapodással

párhuzamosan – megindult a szervezett egyház és a szisztematikus tanítás kialakulása • A püspökök váltak fegyelmi és hittan ügyekben is a közösség vezetőivé, s az elszórt gyülekezetekből szervezett, hierarchikus egyház épült ki • 50 és 120 között megszülettek az újszövetségi iratok, a 2. században pedig megindult az újszövetségi gyűjtemény kialakítása • A keresztények kezdettől szent könyvüknek tekintették, és Ószövetségnek nevezték a zsidó Bibliát, kiegészítve azt a megújított szövetség 27 iratával • Az újszövetségi anyag legfontosabb része a Jézus-hagyományt rögzítő, Jézus erkölcsi, vallási tanítását őrző 4 evangélium volt, ezt egyéb iratok, főként levelek egészítettek ki • Létrejöttek az egyház fegyelmi rendjének első elemei, állandósultak olyan szokások, mint a keresztelés, vagy a böjti fegyelem • A keresztény üldözések 313-ban szűntek meg; ezután nyílt meg az

ú t a világméretű terjeszkedés előtt • Alig 100 esztendő kellett ahhoz, hogy az új hit, minden más vallást kiszorítva, a Római Birodalom kizárólagos vallásává váljon • A legalizált viszonyok között gyorsan épült ki az egyház szervezete. Létrejöttek az egyházmegyék, egyháztartományok, kialakult a z sinatok megtartásának szokása, és megjelentek az első keresztény remeték, a szerzetesség előhírnökei • A keresztény lét első, teológiailag precíz megfogalmazása az egyház püspökeinek első, egyetemes zsinatán, Niceában történt 325-ben • Az ezt követő évszázadokban a hitelveket, dogmákat részletesen megfogalmazták • A „ki Jézus?” kérdésre a válasz: Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia, a Messiás, egyszerre valóságos ember és valóságos Isten is • Meghatározták a „szentháromság” fogalmát is, ami szerint: Isten egylényegű három személy: Atya, Fiú, és Lélek (Szentlélek)-kel •

Megfogalmazták Mária Istenanyaságát, Jézus feltámadásának megtörténtét, és sok más, a keresztény tanítás közös lényegét jelentő alapelvet is Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 31 K.VATRix A katolikus egyház • Az egykori nyugati, latin nyelvű és kultúrájú keresztény egyház a Kelettel való szakítás óta katolikus, vagy Római Katolikus Egyháznak nevezi magát • Pápa személyén túl egységét a történelmi, kulturális, valamint a teológiai hagyományok egyneműsége is biztosítja, valamint latin, mint rituális nyelv használata a miséken, szertartásokon, liturgiákon • a katolikus egyház szervesen beépült a feudális Európa társadalmi rendjébe • Különleges gazdagsággal bontakozott ki a középkorban a katolikus egyház vallásossága, és kultúrája. Állandósult a szentmisék rendje, kiterebélyesedett a szentek kultusza, és véglegessé vált a katolikus ünnepek köre

• A 12. századtól megszületett a katolikus tudományosság fénykorát jelentő skolasztikus filozófia, és a szisztematikus kánonjog • Véglegessé vált az egyház felépítése, kialakult a működési mechanizmusa, létrejöttek a központi irányítószervei. Megvalósult a papi nőtlenség követelménye Új színt hozott az egyházi zene, és művészetek azóta is időtálló kialakulása • a 12. - 14 század között az eretnek irányzatok, és mozgalmak egész sorával is meg kellett birkózniuk • A 15. századtól a szükségessé váló, de elhúzódó, elmaradó reformok végül válsághoz vezettek: kibontakozott a reformáció, s ezt a szakadást már nem lehetett megakadályozni • A válság idején ülésező tridenti zsinatnak ugyan sikerült máig ható érvénnyel újrafogalmaznia a k atolikus teológiát, és az egyházalkotmányt, ez azonban a korábbi hegemónia visszaszerzéséhez nem volt elegendő • Az egyház továbbra is megmaradt

a latin nyelv használata, a hét szentséget ismerő szentségtan, és a cölibátus doktrínája mellett. A nagy földrajzi felfedezések után viszont mozgásba lendült a katolikus misszió, főként az Újvilágban • A felvilágosodás kibontakozása a 18. században ismét válságot eredményezett • Súlyos csapás az állam és egyház szétválasztásának liberális koncepciója • A katolikus egyház ezekre a jelekre, hosszú időn át merev konzervativizmussal, a polgári társadalom elutasításával, és a pápai tévedhetetlenség doktrínájával válaszolt • 13. Leó pápa idején indult meg az új modernizációs folyamat (a szociális doktrína kidolgozása, a k eresztény pártok és sz akszervezetek támogatása, és a n eotomista filozófia megteremtése) • Az átfogó reform azonban a 20. század derekáig váratott magára (lemondtak a l atin nyelv kizárólagos használatáról, külsőségeiben is korszerűsítették a szertartások

rendjét, kezdeményezték más vallásokkal, felekezetekkel, valláson kívüliekkel a p árbeszédet. Pápai dokumentumok tettek hitet az egyház felelősségvállalása mellett, a mai világ problémáinak megoldásában) Protestáns egyházak • 32 A reformáció kialakulása, irányzatai, hatása Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix • o Társadalmi elégedetlenség: o tartományi széttagoltság o elszegényedő kis- és középnemesség o jobbágyok túladóztatása – elszegényedés o Hansa-városok szerepe csökken Egyház válsága: o félelem - természeti csapások, járványok o szimónia: egyházi tisztségek árusítása pénzért o papok erkölcstelen életmódja o építkezések - költségesek, búcsúcédulák árusítása • A katolikus egyház belső bajainak orvoslási szándéka a 15. században a reform mozgalmak kibontakozásához vezetett • E törekvés képviselői a

világias, anyagias és laza fegyelmű, hatalmaskodó és a néptől távol kerülő egyház ellenében, az igazi, ősi kereszténységhez való visszatérés programját fogalmazták meg • Elsőként a Martin Luther lépett fel 1517-ben közzétett 95 pontos reformjavaslatával. Ezt követően, néhány évtized alatt látványos hitújítás bontakozott ki Európa nagy részén • Luther eredetileg a búcsúcédulák árusítása ellen lépett fel • Programja hamarosan kiegészült a szerzetesrendek feloszlatásának gondolatával, a püspöki egyházszervezet elvetésével, a mise és a papi rend elutasításával • bevezették a két szín alatti áldozást, az úrvacsorát • A katolikus teológia hét szentsége helyett pedig csak kettőt (a keresztséget, és az úrvacsorát) fogadták el • Eltörölték a gyónást, megszüntették a templomokban az oltárt, egyszerűsítették a szertartások rendjét • tagadták a szentek, és főként Mária

kultuszának jogosságát • a gyülekezeti helyekről száműzték a festett és faragott képeket • Elfogadták a h ázasság felbonthatóságának a g ondolatát, és megszüntették a p api nőtlenség követelményét is • Münzer Tamás irányzata: őskommunisztikus állam, társadalmi rend gyökeres átalakítása, igazságosság országa, felnőtt-keresztelés, zsarnokölés - 1524-26. német parasztháború ideológiai alapja (Ulrich Hutten a vezető) • Szervét Mihály: antitrinitarizmus (szentháromság-tagadás) • Kálvin János: • Genfben telepedett le, a protestáns állam létrehozása a célja, a szorgos polgári élet szellemi igazolása, • a magántulajdon, a tehetség Isten rendelése, jól kell sáfárkodni vele, • eleve elrendelés (predesztináció) tana - az isteni akarat adhat üdvözülést egyedül, Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 33 K.VATRix • zsarnokölési elmélet, •

felhalmozás, munkaszervezés, méltányos kölcsön vallási erény, • választott egyháztanács - presbitérium irányít. Az ellenreformáció • 1540. Jézus Társaság - Loyola Ignác az alapító, • katonai rend, hierarchikus viszony, generális az élén, • műveltség emelése, a hívők visszaszerzése a cél, • főurak térítése a fontos, a vallásbéke alapján tőlük függ a jobbágyok vallása, • 1542. inkvizíció felállítása újra, • 1545-1563. tridenti zsinat, • Index - tiltott könyvek jegyzéke, • barokk művészet - illúzió, monumentalitás, gazdagság - a meggyőzést szolgálja Az Ortodox Kereszténység • Kelet keresztényei szertartási nyelvként a görögöt használták, szemben a nyugaton használatos latinnal • A nyelvi eltérések, kezdettől a liturgikus szokások és a jogi elvek eltérését is jelentették. Kelet egyházai önálló egyháztartományok egyenrangú szervezetében éltek, amely fölött

csupán a Bizánci Császári hatalom (világi ügyekben), ill. az egyetemes Zsinat rendelkezett • A nagy, végső egyházszakadásra is (ortodox, és katolikus), egyházkormányzati okokból került sor • 1054-ben egymás kölcsönös kiátkozásával a kereszténység keleti, és nyugati egyházra szakadt. A szakadás után fokozatosan nőtt a teológiai, liturgikus, és jogi eltérések száma • a keletiek kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak a Szentlélek tiszteletének, ám azt csak az Atyától származónak vallják • Nem hisznek a tisztítótűzben, nem vallják a n yugati egyházban elfogadott Mária dogmák egy részét, és nem ismerik el a szakadás után ülésező egyetemes Zsinatok érvényességét • Tagadják a Pápa egyházfői hatalmát, nincs egységes egyházi főhatóságuk és hitelveik letéteményese nem az egyházi hierarchia, hanem a hívők népközössége • buzgón gyakorolják a Szentek kultuszát. Templomaik belső

berendezésének ezért elengedhetetlen kelléke a szentképfal / ikonosztázion /) • Ebben az irányzatban hiányzik a papi cölibátus (nőtlenség) előírása. Szervezeti értelemben a nemzeti egyházak teljesen önállóak Zsidó 34 Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix • A zsidó vallás gyökerei az i.e II évezred elejére, a palesztinai honfoglalás idejére nyúlik vissza • az ős-sémi vallásosság elemei határozták meg • Isteneik között kozmológiai, vegetációs istenalakok egyaránt szerephez jutottak • Az ősi hagyomány szerint a Jahve kultusz színhelye kezdetben a népével együtt vándorló Szent Sátor volt. Itt őrizték az isten, és választott népe a zsidóság közötti szövetség dokumentumait, és itt gyakorolták Jahve számos mágikus elemeket is tartalmazó kultuszát. Itt voltak a szövetség kőtáblái • A vallási élet egészének az alapja is a szövetségmotívum

volt. Egy az istenek közül (Jahve) szövetségre lépett a n éppel. A nép kötelezte magát e sz övetség vallási szabályainak (Tízparancsolat) megtartására, amiért a cserébe az isten új hazát és benne boldog jövőt ígért választottai számára. Jahve ily módon nem egyedüli, de kiemelkedő jelentőségű istenné lett a zsidóság szemében, hiszen ő garantálta a honfoglaló törzsek egységét, a honfoglalás sikerét • A honfoglalás után, már az első királyok kísérletet tettek a Jahve kultusz kisajátítására • A zsidó királyság megjelenésével, a vagyoni különbségek fokozódásával együtt járt a népi elégedetlenségek fokozódása is • létre jött a „próféta mozgalom”, amely a sz ociális, politikai és vallási elégedetlenség megfogalmazásának egyaránt eszközévé vált • az i.e 6 században, a zsidóság mezopotámiai hódítók támadásának esett áldozatul • a próféták úgy vélték, hogy mindez

Isten műve, aki egyedül kormányozza a világot, és irányítja a történelmi eseményeket. E gondolatok hatására jelent meg Izrael vallási felfogásában a monoteizmus gondolata, hogy Jahve az egyetlen isten • Ekkor született meg a zsidó vallás Szent Könyve • Az öt mózesi könyv tartalmazza a világ és az ember teremtésének - más közel-keleti népek hagyományaihoz igen hasonló - történetét. Ádám, és É va, Káin és Ábel, a vízözön vagy a bábeli torony építésének a története, a zsidó nép ősatyáinak (Ábrahám, Jákob és J ózsef) történetével folytatódik, majd a szövetségkötő Mózes életét és a zsidóság honfoglalásának eseményeit meséli el. Az anyagnak ez utóbbi része a szó valódi értelmében is törvény: az elbeszélő részek tartalmazzák a zsidó vallás kultikus és erkölcsi elveit is • Az ószövetségi gyűjtemény második részét a történeti iratok alkotják, amelyek a zsidó királyság

bukásáig (az i.e 6 századig) dolgozzák fel a nép történelmét • Az Ószövetség harmadik részét a prófétai könyvek alkotják. Ezek a zsidóság ókori történelmén kívül az egyistenhit kibontakozásának is beszédes dokumentumai • A gyűjtemény iratainak negyedik csoportja vallásos költeményeket, bölcseleti, és szertartásokra vonatkozó szövegeket tartalmaz. Mindezek együtteseként jött létre az időszámítás kezdete körül az ószövetségi gyűjtemény, amely a keresztény Európa vallási világát és kultúráját is meghatározta • A hívő zsidó életét számos vallási előírás szabályozza. Ezek között vannak általános vallási elvek, mint az egyistenhit követelménye, vagy erkölcsi nézetek, mint pl. az emberölés, a nemi szabadosság tilalma, és a tulajdon védelmének szabályai, stb. A korabeli zsidó hitben előírásokat találunk az étkezési szokásokra vagy a rituális tisztaságra vonatkozóan is. A vallás

előírásai, szinte az élet minden területére kiterjednek Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 35 K.VATRix 36 • A köznapi vallási életet a családfő irányította. A kultusz központja a jeruzsálemi szentély volt, és egyre növekedett a g yülekezeti házak (zsinagógák) szerepe. Állandó zsidó ünnep volt a szombat, az év ünnepkörének a középpontjában pedig a húsvéti időszak, az egyiptomi kivonulás emlékünnepe állt • Az idegen hódítók uralma alatt élő zsidóság körében az i.e harmadik századtól új vallási nézetek bontakoztak ki • A Róma ellen 66 és 70 között kirobbant zsidó háború tragikus következményekkel járt. 70-ben megsemmisült a jeruzsálemi szentély, megszűnt az áldozat bemutató kultusz, és eltűnt a hagyományos papság. A mediterrán világban szétszóródott zsidóság vallási életének a középpontjába a zsinagógák, és az azokban tanító rabbik

kerültek • ők alkották meg a zsidó írásmagyarázatok monumentális Talmud gyűjteményeit, amelyek a későbbi vallásosság alakító forrásai • A világban szétszóródott zsidó közösségek fennmaradásuk fő biztosítékát az idegenektől, a környezettől való elzárkózásban, a vallási hagyományok és szabályok őrzésében látták • A modern időkhöz való alkalmazkodás szülte a mózesi törvény liberális értelmezését képviselő neológ irányzatot. Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék K.VATRix Szekta, kisegyház Vallási mozgalmak • a nativizmus: az őshonos kulturális értékeket helyezi előtérbe • A revivalizmus arra irányul, hogy újraélessze egy korábbi életforma szokásait, és, hogy terjessze a hitet a közömbös tömegekben • A messianisztikus mozgalmak szerint természetfeletti felszabadítók jönnek, akik megváltást és üdvösséget hoznak, jóléttel, boldogsággal

• A millenáris mozgalom azt jósolja, hogy a földön társadalmi és szellemi boldogság fog bekövetkezni, nem mindig kell hozzá ezer év, lehet, hogy kevesebb is elég eljöveteléhez. Millenáris mozgalmat a középkori és reneszánsz Európából is ismerünk, sőt Spanyol- és Olaszországban a 1 9-20. századból is A gyökereiben keresztény mozgalom azt jósolta: ezer év alatt bekövetkezik a béke és a boldogság a világon • A profétikus kultuszok egy vallási vezetőhöz kötődnek, aki isteni sugallatot kapott, s akinek látomásai, álmai és más természetfeletti inspirációi vannak. Fogalmak • Kisegyházak: egyes keresztény felekezeteknek a n emzetközi vagy hazai létszámát szem előtt tartó kultúrtörténeti besorolása; hazánkban hagyományosan a nazarénus, baptista, adventista, metodista és pünkösdista felekezetek • Szabadegyház: a reformáció idején született vagy később valamelyik államegyházból kivált, teológiájukat

tekintve alapvetően protestáns felekezetek • Szekta: a nagyobb vallási közösségtől tudatosan leszakadó és az ellen harcoló kisebb vallási közösség, amely bizonyos tanításokat egyoldalúan hangsúlyoz és t agjaitól általában szigorúbb aszkézist követel Amikor ma szektákról van szó, akár általában a 19. és 20 században kialakult vallási csoportokat értik rajta. Ebben a korszakban pedig a szekták elsõsorban teológiai konfliktusokból alakultak ki. Így a millennium problémájából, gyakran összekapcsolva az igaz egyház keresésének vágyával (adventizmus, Jehova Tanúi), továbbá az egyházi hivatal felfogásának problematikájával (ó- és újapostoli egyház, mormonok). A Szentlélek hatékonyságának jellegzetességei és a g yógyítások értelmezése is egy egész sor új közösséget hívott életbe, melyeket összefoglaló néven pünkösdi közösségeknek nevezünk. Végül Krisztusról és a túlvilágról szóló jelenkori

kinyilatkoztatások forrására is alakultak közösségek, amelyek közé a spiritiszta csoportokat soroljuk. A (klasszikus) szekták: az anyavallás ill anyaegyház bizonyos belső változásai következtében jönnek létre. Kicsiség, zártság, a társadalommal szembeni aktív vagy passzív ellenállás, tagjai csak bizonyos értelemben kvalifikáltak, megtérés általi szabad csatlakozás. Azokat a vallási csoportokat nevezhetjük egészen bizonyosan szektáknak, melyek nem hajlandók részt venni a felekezetek és vallások semmilyen dialógusában Jellegzetességeik: • „Dichotomikus” világértelmezés • Radikalitás • Általánosító problémamegoldás • Erős függőség Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék 37 K.VATRix • Exkluzivitás Vonzóerejük 38 • Üdvbizonyosság • Közösségbe ágyazottság • Gyógyulás • Istenélmény • Megváltás • Atyai tekintély •

Hagyománytalanság • Misszió Miskolci Egyetem – BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék