Oktatás | Pedagógia » Jakab Zsuzsanna - Pedagógia házi dolgozat

Alapadatok

Év, oldalszám:2006, 20 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:346
Feltöltve:2007. április 22
Méret:252 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Jakab Zsuzsanna 1. évf esti Pedagógia házi dolgozat Tartalom 1. Bevezetés 2. Iskoláskor előtti környezeti nevelés előnyei és hátrányai 3. Szigor vagy engedékenység? 4. Melyik nevelési típus a célravezető? 5. Kell-e a tekintély a nevelésben? 6. Autonómia, vagy kontroll a nevelésben 7. Szükséges-e a félelem és a bűntudat? 8. Kell-e követelmény és elvárás? 9. Kellenek-e normák, szabályok, szokások? 10. Szabad-e büntetni? 11. Hogyan büntessünk? 12. A serdülőkorról 13. A szülőkről 14. A szülők típusai 15. Nevelési stílusok 16. A kérdőív, amit használtam 17. Elemzés 1 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti Dolgozatom megírásához azért választottam ezt a témát, mert szerintem a legfontosabb egy gyermek életében, hogy milyen helyre születik. Milyen nevelést kap, melyek azok a normák és viselkedésminták, melyeket átvehet a szüleitől. Ez egész élete során meghatározó lesz, ennek alapján fogja elfoglalni helyét a t

ársadalomban. Azért is fontos számomra ez a téma, mert van egy 9 hónapos kisfiam, akit én is, mint minden szülő a gyermekét, szeretnék helyesen nevelni. Már most is észrevehető, hogy a szüleim mintáját használom, persze nem mindenben, és a tőlük kapott sok szeretetet most átadom az én gyermekemnek. Nálunk mindig nagyon erős volt a gyerek-szülő kapcsolat, mindig mindent sikerült megbeszélnünk, soha nem került sor tiltásra, vagy testi fenyítésre. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy szülő mit kapott az ő szüleitől, mert nagyjából azt fogja átadni az ő gyerekének, olyan módon fog hozzá viszonyulni, stb. Én egyedül nevelem a fiamat, mégis azt gondolom, megadok neki mindent a szüleimmel együtt, amire neki jelen pillanatban szüksége van. Jobb számára is, ha egyedül nevelem szeretetben és kiegyensúlyozottan, mintha két szülővel élne egy állandóan feszült légkörben. Iskoláskor előtti környezeti nevelés előnyei és hátrányai?

Sokan gondoljuk, (és egyre többen szerencsére) hogy a világ megmaradása attól függ, hogy a mai ember hogyan él, hogyan neveli a generációk hosszú sorát. " Az embert meghatározzák szokásai . " A környezeti nevelést, születés előtt kilenc hónappal ke ll elkezdeni, hiszen a környezettel kapcsolatos alapvető attitűdök már egészen kicsi korban kialakulnak, ezért lenne kiemelt szerepe a családnak. A családi nevelés döntő lehet, az eredmény attól függ, hogy a szülők milyen indíttatásúak, szakmájuknál, elhívatottságuknál fogva, vagy a saját családmodellt követve, (szokások, napirend, hulladékkezelés stb.) nevelik gyermekeiket, alapozzák meg a környezettudatos, természetbarát érzelmeket. A magyar családok csak kis számban r endelkeznek a környezettudatos élethez szükséges szokásokkal, amire az intézményi környezeti nevelést alapozni lehetne. A környezeti nevelés, alapozó jellegű, így meghatározható szerepet

játszik az egyén környezetkultúrájának alakításában. A környezeti nevelés fontosságát, személyiségformáló, szokás kialakító szerepét tekintjük nevelésünk vezérfonalának és a tevékenységeket (játék, vers, mese, ének-zene, énekes játék, rajzolás, mintázás, mozgás, stb.), mint egy gyöngyként erre fűzzük fel Így lesz komplex egész nevelésünk, mellyel megalapozzuk az óvodába járó gyerekek környezeti tapasztalatait, melyek később ismeretté, majd egész életre szóló tudássá alakulnak. A környezeti nevelés négy fő területe a helyi sajátosságokra épül: 2 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti - A külső természeti környezet: természet, víz, levegő, talaj, növények, állatok - Külső ember alkotta (épített) környezet: épületek, a tárgykultúra, műemlékvédelem, a téralkotás, az eszközök és anyagok ökológiája, környezetbarát szokások, hulladékkezelés, vásárlás és árucikkek, az emberi kapcsolatok, a

városi környezet, stb. - A belső természeti környezet: "a belső világ": az egészséges életmód, a megfelelő napirend, az egészségre vezető szokások megalapozása, a táplálkozás, a mozgás, a betegségmegelőzés. (Lásd: ONOP Az egészséges életmód alakítása című fejezet) A belső személyes környezet: a mentálhigiéné, a lelki élet egészsége, önértékelés és énkép (Lásd: ONOP: Az egészséges életmód alakítása című fejezet) E négy rész szorosan és szétválaszthatatlanul összetartozik, egymásra épülve adja meg a lehetőséget a környezeti nevelés helyszíneinek, színtereinek kiválasztására. Sok olyan szó van, amit gyermekkorunkban illetlenség volt kimondani, ma azonban pirulás nélkül kimondják és leírják. Ezek helyett viszont más kifejezések váltak illetlenné Így ma, társaságban ki nem mondanánk olyan csúnya szavakat, mint ,,fegyelmezés vagy ,,fegyelem. Hogyan is mondanánk ki ilyen konzervatív

fogalmakat, amikor mi szabad, nyíltan gondolkodó gyermekeket akarunk nevelni, akik elégedetten és derűsen nőnek fel, és nem akarjuk gyermekeinkre kényszeríteni a fegyelmet, betörni őket, szolgalelkűvé tenni és megnyomorítani egész életükre. Van egy tévedés, amely más tévedések alapja lett. Az alaptévedés az, hogy a gyermeknek rossz a fegyelem. Ebből következtetve állítják egyesek, hogy nem szabad a gyermekre kényszeríteni a fegyelmet. Innen kezdve már csak a kényszerről folyik a vita és a fegyelemről magáról meg is feledkeznek. Más a fegyelem és más a k ényszer: kényszeríteni valóban személyiségromboló, fegyelemre nevelni személyiségépítő, hisz a fegyelem segíti a személyiségfejlődést. A fegyelem ugyanis nem szabadságkorlátozó, hanem szabadságszabályozó tényező. A fegyelem a dolgok olyan rendszere, mely elősegíti valamilyen cselekvés biztonságos, sikeres végrehajtását, legyen az ismeretszerzés, érzelmi vagy

erkölcsi fejlettség megszerzése, valamilyen munkafolyamat elvégzésé, egy manőver végrehajtása vagy maga a gyermeknevelés. A fegyelem biztosítja a s zabad és biztonságos cselekvést Éppen ezért a fegyelmet és szabadságot szembeállítani megtévesztő. Ebből következik, hogy a gyermekek és felelős nevelők a szabadságot és a fegyelmet választják. A gyermeknek ugyanis szüksége van a felnőtté válásban a felnőttek batározott segítő irányítására. A gyermeknek nem jó, ha a szülők, a felnőttek feladják tekintélyüket, a rendre, fegyelemre nevelést. Szigor vagy engedékenység? 3 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti ,, Ideje, hogy megállítsuk az inga örökös lengését” (H.J Eysenck) A nevelésben az inga szigor és engedékenység közt mozog szüntelen. Ezt váltogatják a szülők és nevelők. Ezt a két végletet, a drillt és engedékenységet kell elkerülni, vagyis megállítani az ingát. A drill ugyanis mindenkit neurotizálhat, az

engedékenység pedig mindenkinél fokozza a n ormaszegés veszélyét. Az ingát éppen azért kell megállítani, mert mindkét szélső kilengés káros az egészséges, fegyelmezett személyiség kialakulása szempontjából. Az alapvető baj tehát az, hogy nem ismerjük a nevelésben a mértéket Azt, hogy nem ellentétes végletek közt kell csúszkálnia a nevelésnek, sőt nem is ellentétes eljárásokat kell váltogatnia, hanem ezek egységét létrehoznia. Ez azt jelenti, hogy a végletek közt nem a középutat kell megtalálni, mert ez adott esetben értelmetlen is. Például, miért kellene a kedvességet és határozottságot mértéktartóan kerülnünk? Hiszen éppen ez a kettő a mérték, amit együtt kell alkalmazni a nevelésben. A kettő együtt adja a fegyelemre nevelést. A fegyelemre nevelés tehát nem azt jelenti, hogy az engedékenységtől a szigor felé akarjuk lökni az ingát. Éppen ellenkezőleg: kilengések helyett egészséges mértéken akarjuk

tartania nevelést. Vagyis a gyermeknek biztosítjuk a kellő melegséget, amire kötődése miatt szüksége van, egyben biztosítjuk azt a szabad mozgásteret is, amire függetlenségigénye kielégítésére szüksége van. Természetesen ez a m ozgástér a gyermek fejlődését biztosító szabadság tere és nem a normaszegő szabadosságé. Melyik nevelési típus a célravezető? Közismert a három nevelési mód: az autokrata, a de mokratikus és a l aissez faire (Lewin). Ezt általában úgy fordítják, hogy tekintélyelvű, szabadságelvű, szabadosságelvű nevelési típus. Ha azt halljuk, hogy az autokrata és demokratikus nevelés közt kell választanunk, ösztönösen a demokratikusra szavazunk. Tudnunk kell azonban, hogy a ,,demokratikus kifejezés több szempontból is problematikus. A terminológia kialakulásába egyrészt erősen beleszóltak a társadalmi, politikai nézetek, másrészt nem nevelési kísérletekből, hanem csoportkísérletekből jutottak a

szakemberek ehhez a fogalomhoz. A ,,demokratikus kifejezéssel egy olyan fogalom terjedt el, amely tartalmilag az autokrata kilengésből a laissez faire közelébe lendíti az ingát. Demokratikus nevelési mód címén gyakorlatilag a szabadosság tört be a nevelésbe. Van másfajta tipizálás is. Szintén három alapvető szülői nevelési típust határoz meg: az autoritatív, az autokrata és a p ermisszív nevelést (D. Baumrind) Az elsőt talán a határozott, a másodikat, az ellentmondást nem tűrő, a harmadikat pedig az engedékeny szó fejezi ki legjobban a magyarban. Nem kétséges, hogy a határozott nevelés bizonyul a gyakorlatban a l egjobbnak. Az autoritatív (és nem autokrata!) nevelési stílus természetesen felveti a tekintély és tekintélyi nevelés jogosságának kérdését. Kell-e tekintély a nevelésben? 4 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti A különböző nevelési típusokban az irányítás jogának a kérdése okoz gondot. Sokan, mint jót és

rosszat állították szembe a nyitott és az irányított nevelést, holott természetesen a kettő együtt lehet jó, s a kettő hiánya a rossz. Ha elfogadjuk, hogy a nevelés természetéből fakadóan aszimmetrikus kapcsolat, melyben a nevelőnek van vezető, irányító szerepe, s ezt nem szabad megkérdőjelezni, akkor el kell fogadnunk a tekintélyt is a nevelésben. Nem az a kérdéses, hogy tekintély legyen-e a nevelő, hanem az, hogy nevelő lehet-e, aki nem tekintély. Az sem igaz, hogy a nevelőnek magának kell kivívnia a tekintélyt, mert valójában megérdemelnie kell. A tekintély fogalmát is pontosítanunk kell. A tekintély- megkérdőjelezés teljesen érthető korunkban. Nem más ez, mint a dogmák uralmának és a parancsuralmi rendszereknek természetes visszahatása. Ódzkodunk minden tilalomtól és minden utasítástól Ez természetes, az viszont természetellenes, hogy napjainkban magát a tekintélyt, annak létjogosultságát kérdőjelezzük meg.

Máris sok baj forrása a g yermekek életében, hogy a szülők és nevelők félnek tekintélynek mutatkozni. Pedig a gyermeknek szüksége van ,,tekintély-személyekre, mert nélkülük elbizonytalanodnak. Ebből is érthető, hogy ,,jó családból való középiskolások is aluljáróbandákhoz vagy éppen a szkinhedekhez csatlakoznak, és velük egykorú vagy idősebb ,,vezéreknek vakon engedelmeskednek. Vezetni nemcsak parancsuralmi vezetéssel lehet, ami külső önkény gyakorlása, hanem szolgáló vezetéssel is, pontosabban igazán csak ezzel. Ennek jellemzői, hogy az ilyen vezető azért ,,tekintély, mert a vezetett javát akarja, kellő szakértelemmel és egyéni erkölcsi értékekkel bír, és így alkalmas az elismerésre. Tekintély nélkül nem lehet értékeket átadni, betartatni, elősegíteni a jellemfejlesztést. Ez a belső értékből fakadó tekintély nélkülözhetetlen a nevelésben. Ez a valós tekintély, szemben a külső, formális tekintéllyel

Autonómia vagy kontroll a nevelésben? Az önállóság és ellenőrzöttség is sok vitát kavart és kavar ma is nevelői körökben. A vita abból ered, hogy egy tévesen felrajzolt autonómia- kontroll dimenzió két végpontja közt akarnak választást kicsikarni. Holott az autonómia és kontroll egyaránt középen helyezkedik el, és mindkettőre szükség van. Az inga két végpontján pedig az önalávetés és az uralomvágy található. Akik ugyanis az autonómiára esküsznek, azok valójában a nevelőt szeretnék a gyermek alá vetni: a gyermek csak csináljon azt, amit akar, neki azt ki kell szolgálnia. Akik meg a kontroll szóval élnek vissza, azok a gyermeket szeretnék a szülőnek alávetni: a szülő uralkodhasson teljes mértékben a gyermeken. Az inga-, vagy más hasonlattal élve, a libikóka-nevelésben ez úgy fest, hogy vagy a gyermek van fenn és a nevelő lenn, vagy a nevelő lendül magasba, és a gyermek van a mélyponton. Ez még a játékban is

csak addig jó, ameddig tudjuk, hogy játék, s bármelyikünk bármikor abbahagyhatja. A nevelésben azonban akár az, hogy az egyik mindig alul legyen, akár az, hogy a szerepeket váltogassuk, teljes képtelenség. Az autonómia és kontroll egészséges középállapota azt jelenti, hogy az inga nem leng az egyik végletes pont felé sem: a gyermek autonóm, mert kontrollált. A nevelés első fázisában épp azért lehet önálló, mert a nevelő kontrollálja, biztosítja azt is, hogy a kijelölt határokat ne léphesse át, mert az veszélyes lenne; de azt is biztosítja, hogy a határokon belül 5 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti ne gátolják, mert ez kell a biztonságérzetéhez. Ennek megfelelően egyre több területen jut el a gyermek a magasabb fázisba: már maga tudta önmagát kontrollálni, maga biztosítja, hogy saját határait tiszteletben tartsa és maga képes biztosítani azt is, hogy mások tiszteletben tartsák ezeket a h atárokat. A külső kontroll egyre

teljesebb belső kontrollt segít kialakítani Ám aki nem kapja meg ehhez a felnőtt világ segítségét, az felnőtt életében képtelen lesz az önállóságra is és az önellenőrzésre is. Szükséges-e a félelem, a szégyen és a bűntudat? Ismét három ,,csúnya szó, amit szeretnénk kiiktatni az életünkből, de mindenképpen a nevelésből. De hát szükség van-e ezekre az érzelmekre? Nem fejlődnék egészségesebben ezek nélkül az ember? Nem kellene megóvni a gyermekeket bármilyen áron ezektől a kellemetlen érzésektől? Határozottan azt kell válaszolnunk, hogy nem. Még akkor is, ha sok, magát modernnek nevező irányzat tanítja ezt a már nagyon régóta fel- felbukkanó, majd eltűnő tant. Ugyanis ezek hiánya éppolyan károsító a személyiségfejlődés szempontjából, mint céltalan, torz, és túlzó formájuk. Ez utóbbiak ellen természetesen küzdenünk kell A félelem, szégyen és bűntudat normális formáit viszont fel kell

használnunk olyan belső kontrollálókként, melyek a normaszegés megelőzését szolgálják. A három összetartozó, de különböző érzést összefoglalóan szorongásnak is mondja a pszichológia. Ez a szorongás, amely sok mindennapi szituációban fellép, a személyiségfejlődésben is elkerülhetetlen szerepet játszik. Pozitív szerepe abban van, hogy veszélyre figyelmeztet, veszély lehetőségére hívja fel a figyelmet. Nagyon leegyszerűsítve a félelem azt jelzi: ,,bajom lehet: a szégyen arra figyelmeztet: ,,megtudják; a lelkiismeret arra hívja fel figyelmemet: ,,erkölcsileg rossz fenyeget. A nevelés szempontjából az a fő feladat, hogy egyrészt csak akkor lépjen fel a szorongás bármely formája, ha valóban szükség van rá; másrészt, hogy a gyermek olyan módot találjon a szorongástól való megszabadulásra, amely valóban megszabadít a kellemetlen lelki állapottól, éppen azért, mert megoldja a k onfliktust. A nevelés szempontjából az

is fontos, hogy a szorongás kellő fokú legyen. Mert ha a szorongás nem éri el a kellő fokot (pl. minden áron megóvják a gyermeket tőle, megelőzik kialakulását), akkor éppen ezt a fontos figyelmeztető szerepét veszti el, és azt sem tanulja meg, hogyan hasznosítsa ezeket az érzelmeket. Ha viszont túlzó fokot ér el a szorongás (pl. a nem korlátozó vagy éppen túlkorlátozó, fenyegető bánásmód miatt), akkor a félelem, szégyen vagy bűntudat függetlenedik a v alós helyzettől és kárt okozó módon hat. Kell-e követelmény és elvárás? Újabban gyakran bukkan fel az a modernnek tartott (valójában már többször megbukott nézet), hogy a ,,kell-t ki kell iktatni a pedagógiából. Természetesen, ha valaki ezen a szón a 6 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti kényszert, magyarázat nélküli parancsolgatást, a merev és görcsös stílust érti, akkor a ,,kell nem kell, sőt káros. Ha azonban olyan nevelést értünk rajta, melyben semmit sem ,,kell

csinálni, akkor nagyon téves utakon járnak. Az emberi élethez, az emberhez magához hozzátartozik az erőfeszítés, a nehézségekkel való szembeszállás, a célok melletti kitartás vagyis nagyon is sok mindent ,,kell csinálnia. Ez persze nem jelenti, hogy azt, amit ,,kell, ne igyekezzünk lehetőség szerint élvezetessé is tenni a gyermek számára. De ez egyfelől nem lehet kizárólagos szempont, másfelől nem szabad azt gondolnunk, hogy csak a kellemes vonó a gyermeknek, a külső követelmények pedig kínos kényszerként jelentkeznek előtte. Az embernek, s a gyermeknek is egyik leginkább önbecsülést adó büszkesége, sőt legkellemesebb érzése az, ha megfelelhetett a követelményeknek. Ahol tehát nevelés van, ott követelmények is vannak: A követelményeknek való megfelelés fontos emberi motívum. A követelés vagy elvárás pedig lényegében nem más, mint segítségnyújtás a gyermeknek abban, hogy a követelményeknek megfeleljen és alapvető

motívuma kielégülhessen. Kellenek-e normák, szabályok, szokások? A szülőnek és nevelőnek követelményekkel és elvárásokkal kell a gyermek elé állnia, ha nevelni akar. Ehhez elengedhetetlen, hogy legyen határozottan körvonalazott értékrendszere, mely követelmények, és normák formájában kijelöli a gyermek aktivitásának, fejlődésének, viselkedésének útját és egyben szabad terét. József Attila szerint: ,,gyönyörű képességünk a rend. Mindez szemben áll azzal a felfogással, hogy rend, szokás, szabály, törvény - mind valami kívül levő diktátum, amihez legfeljebb kénytelenek vagyunk alkalmazkodni, de egyáltalán nem igényünk, szükségletünk. Ebben a felfogásban is felfedezhetjük a társadalmi és politikai visszásságok hatását, de pedagógiai és valláserkölcsi túlzásokat is, melyek ellenszenvessé teszik számunkra ezeket a f ogalmakat. Vessük el bátran a v isszaéléseket, de a poz itív értékeket ismerjük el. A

gyermek felnőtté válásához elengedhetetlen, hogy a szülő és nevelő megismertesse azokkal a törvényszerűségekkel, amelyek biológiai, szellemi, erkölcsi tájékozódását és fejlődését biztosítják. Tudni kell azonban, hogy a rend, szokás, szabály és törvény nem öncélú, hanem olyan segítő eszköz, amely biztonságossá teszi a v ilágban való létet, és addig kellemes és hasznos, amíg nem akadályozza a gyermeket autonómiájában. A rendre tehát szükség van, a szabályokat ki kell alakítani, és be kell tartani. De ügyelni kell arra, hogy mindig a gyermek érdeke, mindig az ember uralja a rendet, és ne fordítva. A rend, szokás, szabály, törvény van az emberért, és nem az ember ezekért. A szülő és nevelő segítheti a gyermeket abban is, hogy felnőve maga is képes legyen saját külső és belső rendje kialakításában, az alapvető emberi törvényszerűségek (fizikai, biológiai, szellemi, erkölcsi törvények)

figyelembevételével és tiszteletben tartásával. Szabad-e büntetni? 7 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti A szeretetet elvben csúcsértékként valló ember számára a b üntetés szó, ijesztően hathat. A büntetés azonnal felidézi az erőszak rémképét és mindazt a sok rémséget, amit az erőszak és erőszakszervezetek a történelem folyamán a bűnüldözés és büntetés kapcsán. A pedagógiai alapelv, hogy a fegyelmezett személyiség kialakításának nélkülözhetetlen eszköze a jutalom és a büntetés. A legmagasabb rendű szabályozás a morális szabályozás Ez pedig megerősítések útján és azok segítségével alakul ki az emberben. Pozitív és negatív megerősítést ismer a pedagógia. A jutalom a pozitív megerősítés körébe, a büntetés pedig a negatív megerősítés körébe tartozik. Ezek nélkül nem képzelhető el az emberi karakter fejlesztése, vagyis a nevelés. Különbséget teszünk megtorló és megerősítő büntetés

között. Semmiféle erőszak nem alkalmazható megtorló büntetésként a gyermeknevelésben, de a büntetés, mint negatív megerősítés feltétlenül szükséges. Ez utóbbi büntetés a gyermek negatív erkölcsi magatartása feletti ítélet külső hangsúlyozása a szülő és nevelő részéről, hogy a gyermekben rögzüljön a jó és rossz, a helyes és helytelen belső erkölcsi ítélet. A büntetésnek tehát olyannak kell lennie, amely megerősíti a gyermeket abban, hogy most rosszat tett, helytelenül viselkedett, de megerősíti a gyermeket abban is, hogy őt ,,bűne ellenére is szeretik. A büntetés ,,eszköze ebben az esetben csaknem lényegtelen, hisz ki van zárva belőle az erőszak, vagyis a gyűlöletből fakadó ellenséges kényszer, megtorlás és bántás. Megjegyzendő, hogy a jutalmazás nem ,,örömnyújtás, a bünt etés pedig nem ,,bántás, hanem a jutalmazás és a büntetés is olyan önszabályozást kialakító tényező, amely megerősíti

a gyermekben a jót, és alkalmassá teszi az önálló, erkölcsileg helyes magatartásra. Hogyan büntessünk? A pedagógia a megerősítés (jutalmazás és büntetés) érzelmi, értelmi, akarati szintjeit különbözteti meg. Az érzelmi büntetés tekintetében biztosan helytelen az ún. ,,szeretetmegvonás bármely formája, hiszen a s zeretet olyan természetes kapcsolat a s zülő és gyermek között, hogy azzal ,,játszani, azt feltételként szabni, megszakítani nem szabad. Az értelemre ható szankció az érvelés. Kétségtelen veszélye ennek a t úlzottan verbálissá váló nevelés. Nagyon vigyázni kell tehát, hogy a gyermek ne halljon banális, számára teljesen nyilván való,,szövegeket, hanem csak fontos, meggyőző érveket. Közismertek az ,,erőt bizonyító eljárások (szidás, fenyegetés, letiltások, ,,atyai pofon stb.) Nem helyeselhető az olyan fajta erőt (erőszakot) demonstráló büntetés, amely a gyermeket alapvető érdekeiben fenyegeti,

és tovább rontja a gyermek pszichikus egyensúlyát. Mi szükséges tehát a hatékony megerősítéshez? A hatékony megerősítésben az érzelmi, szellemi és akarati elemeknek együtt kell szerepelniük. A rossz büntetése és a rosszal ellentétes jónak a jutalmazása is együtt kell, hogy 8 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti szerepeljen. A büntető szülőnek vagy pedagógusnak a büntetett gyermekkel egyébként jó érzelmi kapcsolatban kell lennie, sőt a helyes viselkedés mintájaként kell a gyermek előtt állnia. Fontos, hogy előzőleg a figyelmeztetés világosan megérvelt, a tennivaló pedig követhető legyen. Fontos az is, hogy közösen elfogadott morális kódexük megsértéséről legyen szó. A büntetés pedig a normasértésnek megfelelő intenzitású és alkalmas időben adott büntetés legyen. Csak ez a fajta büntetés alakíthatja ki a gyermekben a helyes magatartást és az ő későbbi saját kontrollját. Senkinek nincsen joga megütni egy

gyereket pusztán abból eredően, hogy a gyerek életéveinek száma nem érte el a t izennyolcat. A testi épség és a b ecsület jogi védelme függetlenül az életkortól! - megillet minden személyt A gyerek bántalmazásának jogi kérdései tehát ott kezdődnek, ahol a felnőttek bántalmazásának jogi kérdései befejeződnek. A gyerekeket megilleti mindaz a jogi védelem, amely a felnőtteket, sőt még speciálisan más is, hiszen a gyermek - éppen életkori sajátosságai miatt - különös védelemre és elbánásra szorul. A serdülőkorról Elfogadott tény, hogy szoros kapcsolat van a szülő-gyermek viszony és a gyermek szociális és mentális egészsége között. A kamaszkor gyakran a bizonytalanságok időszaka is: a tini egyrészt több felelősséggel és elvárással, másrészt nagyobb szabadság vággyal találja szemben magát. A kamaszok nagy része továbbra is tiszteli szüleit, aktívan részt kíván venni a családi életben, mégis sok

családban mérgesednek el a kapcsolatok a pubertáskor során. (deGoede és Sprujit, 1996) Úgy tűnik, sok múlik a gyermeknevelési elveken: a demokratikus, az érzelmi támogatásra mindig kész nevelési stílus a biztos befutó. Az egyértelműen meghatározott és ésszerű szabályok alkotják eme stílus magját. A közönyös, nem konzekvens szülői magatartás könnyen vezethet később beilleszkedési vagy viselkedési zavarokhoz. Tinédzserek, akik nem érzik magukhoz közel állónak a szüleiket vagy csonka családban nőnek fel, gyakrabban szembesülnek olyan problémákkal, mint depresszió vagy önbizalom hiány, és könnyebben szoknak rá a dohányzásra vagy kábítószerekre, mutatott rá a tényre az Amerikai Egészségügyi Bizottság (HHS) tanulmánya. A szülőkről A szülők, hogy megakadályozzák, amitől rettegnek, a szigorú fegyelmezésbe vetik bizalmukat: ellenőriznek, korlátoznak, határokat szabnak, tiltanak, akadályoznak és parancsolnak.

Pedig, ha Tiltással nevelsz, hazudni tanítasz! 9 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti Ha ezek a módszerek nem vezetnek engedelmességhez, akkor a büntetéshez fordulnak. A szabályokat pedig a szülők egyoldalúan szabják meg, és ezen szabályok megszegése büntetést von maga után. Egy szülő sem lehet tökéletes. Senki sem képes minden pillanatban érzelmileg rendelkezésre állni, ilyenkor kiabál, vagy túlzottan korlátozóvá válik, azaz még ésszerű és hasznos dolgokat is tilt! A legtöbb gyermek fel tudja dolgozni az időnkénti dühkitöréseket, ha mellette sok szeretetben és megértésben részesül. Azok a szülők, akiknek negatív viselkedése állandóan jelen van a gyerek életében – ők a „mérgező szülők”. Miért is? Mert az általuk okozott érzelmi károsodás méregként terjed szét a gyermek egész lényén, s ahogy a gyermek felnő – úgy fokozódik a fájdalom! Milyen szülők okozhatnak kárt? • • • • • • • A

„tökéletes szülők” – akik mindent jobban tudnak. Az „alkalmatlanok” –akiknek nem való a gyerek, képtelenek „befogadni”. Az „irányító típusúak” – akik mindig mindent megszabnak és követelnek. Az „alkoholisták” – akik inkább isznak, mint gyereket nevelnek. A „szavakkal verők” – akik mindig szidnak, ostoroznak és elégedetlenek. A „testi erőszaktevők” – akiknek a verés jelenti a gyereknevelést. A „szexuális erőszaktevők” – akik zömében pedofilok és antiszociálisak. A magyar családban az erõszak az úr. Mindennap nyolc gyermeket bántalmaznak szüleik vagy a felügyeletükkel megbízott felnõttek. Havonta két gyermeket vernek agyon Ennyirõl tudunk. Egy feltárt esetre 25 e lhallgatott jut Az UNICEF a gyermekbántalmazások gyakoriságát és súlyosságát tekintve a világ legveszélyesebb helyei között tartja számon hazánkat. A szülők típusai A szülők viselkedését általában a korábbi

szülő-gyermek kapcsolat határozza meg, melynek típusai: 1. Az egyeduralkodó szülő, aki elnyomja a gyermeke kezdeményezését, a d öntés jogát önmagának tartja fönn. Sok esetben értékeli, minősíti és bírálja gyermeke teljesítményét 2. A tekintélyelvű szülő, aki meghallgatja a gyermeke véleményét, de végül is ráerőlteti a saját döntését. Annak megkísérlése, hogy gyerekeik viselkedését és magatartását kívánalmak egy megfellebbezhetetlen sorának megfelelően formálják, irányítsák és értékeljék. Ezen kívánalmakat a szülők általában egyoldalúan szabják meg, és ezen szabályok megszegése büntetést von m aga után. A megértő és elfogadó szeretet hiányát szinte állandó jelleggel tapasztalja ag yermek. 10 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti 3. A demokratikus szülő, aki meghallgatja gyermekét, meg is beszéli a lehetséges megoldásokat, de a végső szó az övé marad. Nehezíti a gyermek tapasztalatszerzését,

fejlődését biztosító önálló kreatív döntésének meghozatalát. 4. Az egyenlőségre törekvő szülő, aki nemcsak megbeszéli gyermekével a l ehetséges megoldásokat, hanem őt a döntésben is egyenrangú társnak tekinti. Nem minősít, és nem bírálja gyermeke tetteit. A feltétel nélküli szeretet megélésére ad lehetőséget. 5. A liberális szülő, aki megbeszéli gyermekével a lehetséges teendőket, és az ésszerű megoldásokat szorgalmazza, de előnybe helyezi gyermeke véleményét döntését. A szeretetnek azon legcsodálatosabb formáját alkalmazza, mely szerint elfogadja a gyermek önálló akaratából bekövetkezett eseményeket. Mellette áll, támogatja, erősíti 6. Az engedékeny szülő, aki hagyja, hogy a döntéseket egyedül hozza meg a gyermeke, de az esetleges „rossz” döntések következményeivel sem foglalkozik igazán. 7. Az elhanyagoló szülő, aki nem avatkozik bele gyermeke életébe, rábízza a döntést, de ezzel

elhárítja a szülői felelősséget. A szeretete is kiszámíthatatlan A gyerekek által használt védekező mechanizmusok: • megküzdő - ellenállás, dac, elutasítás - lázadás, szófogadatlanság, engedetlenség, feleselés - megtorlás, visszavágás, ellentámadás, vandalizmus - verekedés, ellenségeskedés, harciasság - szabályok és törvények megszegése - összefogás, szövetség alakítása, a felnőtt elleni szervezkedés - versengés, a győzelem vágya, a kudarc gyűlölete • megadó - hízelgés, udvarlás, bókolás, talpnyalás, a felnőttek kegyeinek keresése - feladás, a legyőzöttség érzése, lézengés, tengés-lengés, csavargás - sírás, zokogás; depresszió vagy reménytelenség érzése - mások hibáztatása, befeketítése, árulkodás - félősség, félénkség, gyávaság, halk beszéd, húzódozás minden új kipróbálásától, gátlásosság 11 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti - bátorítás és állandó helyeselés

igénye, bizonytalanság érzése - kényszerevés, szertelen fogyókúra - meghunyászkodás, konformizmus, behódolás; engedelmessé válás; "stréberré", a tanár kedvencévé válás • menekülő - hisztéria, düh - hazudozás, megtévesztés, az igazság rejtegetése - visszavonulás, fantáziálás, álmodozás - kivonulás, menekülés, kimaradás az iskolából vagy otthonról, elrohanás, iskolakerülés, hiányzás - némaság, ignorálás, a beszélő viszony megszüntetése, a felnőtt "leírása", távolságtartás - megbetegedés, pszichoszomatikus betegségek kialakulása - alkoholhoz, kábítószerhez folyamodás - puskázás, "másolás" az iskolában Egy-két megjegyzés, amit a listához fűztek a résztvevők (tanárok, szülők): "Miért is akarna bárki is hatalmával élni, ha ilyen viselkedést eredményez?" "Mindezek a védekező mechanizmusok olyan viselkedések, melyeket nem szeretnék gyerekeimnél,

tanítványaimnál látni." "Ha mi így reagáltunk a hatalomra, amikor mi voltunk gyerekek, a mi gyerekeink is minden bizonnyal így reagálnak." Mit eredményeznek ezek a védekező mechanizmusok? • megküzdő Nagy valószínűséggel még szigorúbb büntetést hívnak elő. Ez a helyzet az ellenállás és a dac, a lázadás és az engedetlenség, a megtorlás, mások megütése, a szabályok megszegése és a düh esetében. Ezek a megküzdő mechanizmusok gyakran indítják el azt az ördögi kört, melyet a családokban és iskolákban tapasztalhatunk - ahol a gyerek szembeszegülő válaszai arra késztetik a felnőttet, hogy még szigorúbb büntetésekhez nyúljon stb. Ezek a reakciók a fiatalkorú jogsértőknél és bűnözőknél jellegzetesek. 12 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti • megadó Általában nem sarkalják még szigorúbb fegyelmezésre a felnőtteket, a gyerek társas kapcsolatait azonban erősen károsítják. A legtöbb gyerekcsoport

kiközösíti azokat, akik hízelegnek, akik jók akarnak lenni, és másokat befeketítenek, akik félnek az újtól, behódolnak és kötelességtudóak, stréberek vagy a tanárok kedvencei. Az ilyen védekező mechanizmusok gúnyolódást, kötekedést, csúfolódást vagy elutasítást, elszigetelést váltanak ki. • menekülő Nagy valószínűséggel tartósan rombolja a gyerek-felnőtt kapcsolatot, még jobban megkeseríti mind a felnőtt mind a gyerek életét. Ez történik, amikor a g yerek teljesen elzárkózik a szüleivel vagy másokkal való értelmes kommunikációtól vagy kapcsolattól, megszökik otthonról, vagy kimarad az iskolából. Néhány menekülő reakció nyilvánvalóan még a fiatal egészségére is káros – pl.: kényszerevés, alkoholizálás, kábítószerezés, irrealitásba forduló fantáziálás, a beteges szorongás. A gyereknevelés a rossz és a jó közötti különbség megismertetését is jelenti. Ez többnyire a társadalmi

illemszabályok és az erkölcsi elvek átadásával azonos. A jólneveltségre, a konvenciók betartatására általában nagy figyelmet fordítunk, de az erkölcsi nevelés kicsit kiment a divatból. Pedig minden nagy kihívás az életben, valamennyi krízis, amit átélünk, de a szerencsés sorsfordulók is erkölcsi dilemmákkal járnak. Az erkölcsi dilemmákat és szabályokat gyakran csattanós közmondások fejezik ki a legjobban, ám egy kisgyermek mit sem ért abból például, hogy: "Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik". Főleg magyarázat nélkül nem. Mindig valós eseteket, élethelyzeteket vitassunk meg vele, és ne prédikáljunk Legfőképpen pedig ne felejtsük el, hogy a gyerekünk nem lesz erkölcsösebb lény, mint amilyenek mi magunk vagyunk, hiszen a jó és a rossz kérdésében is az elsődleges minta a szülő. Nevelési stílusok Ha a nevelés lehetőségeiről és a szülői felelősségről beszélünk, akkor általában két

féle lehetőséget szoktunk emlegetni: Egyesek szerint a szülő semmit sem tehet gyermeke jellemének alakításában, az a gének, az öröklés következménye. A gyermek személyisége tehát már születése előtt meghatározott Mások viszont teljes egészében a szülőt teszik felelőssé gyermeke pszichológiai fejlődéséért. Azt hangoztatják, hogy a gyermek "rosszaságának" oka feltétlenül a rossz szülő Vagyis a szülői magatartás mintegy kiváltója, előidézője a gyermeki viselkedésnek. Nehéz eldönteni, hogy valójában kinek is van igaza ebben a kérdésben, de az kétségtelen, hogy a szülő formálja, befolyásolja gyermekét, a szülő - gyermekkapcsolat azonban kölcsönhatás, a születés pillanatától kezdve érvényesülő interakciók sorozata. 13 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti Nevelői magatartások: * hideg - kortlátozó * hideg – engedékeny * meleg - korlátozó * meleg – engedékeny Hideg-korlátozó nevelői

magatartás: A hideg, szeretet nélküli szülői viselkedés már a gyermek igen korai időszakában megfigyelhető. Az ilyen szülő a gyermekével való szemkontaktust is elutasítja, érzelmi igényeit nem elégíti ki és fizikai szükségleteire is kedvetlenül reagál. A korlátozás első jeleivel általában krízis helyzetekben találkozunk, melyek többnyire az etetésre vagy a szobatisztaságra vonatkoznak. Ez alkalmat ad a f elháborodásra, és arra is, hogy megbüntesse a gyermekét. Az ismétlődő krízisek hatására jóformán automatikusan kialakul ez a fajta nevelési stílus. A gyermeknek szinte minden mozdulata, megnyilvánulása, melyet a szülő önmagára nézve kényelmetlennek érez, a korlátok áthágásának minősül és szigorú büntetést von maga után. Ez a büntetés lehet fizikai, de nem muszáj minden esetben annak lennie. A gyermek számára a gúny, a megszégyenítés legalább olyan fájdalmas, mint ha az fizikai büntetés lenne.

Hideg-engedékeny nevelői magatartás: A hideg, szeretet nélküli környezetben nevelkedő gyermek korántsem félénk és visszahúzódó, sőt viselkedésében féktelen agresszió és hiperaktivitás mutatkozik. Az ilyen gyerek nem tud elfogadható módon játszani, és képtelen egy helyben maradni, koncentrálni. A családi háttér ilyen esetekben zavaros. Általában a szülők házassága feszült, gyakori a súlyos nézeteltérés is. Az ilyen szülők csak a problémáikkal vannak elfoglalva, saját gyermekükkel egyáltalán nem törődnek, fizikailag és lelkileg is elhanyagolják. Ha a b eavatkozás nem történik meg, a h ideg-engedékeny nevelői attitűd következtében kialakuló szorongás és nyílt agresszív magatartás a gyermeket antiszociális csoportokba is vezetheti. A hideg-elutasító nevelői légkör a gyermek fejlődésében súlyos károkat okoz. Az ilyen szeretet nélküli környezet a g yermek számára személyiségromboló hatásokat okoz.

Meleg-korlátozó nevelői magatartás: Az ilyen nevelési módszereket alkalmazó szülő a gyermeket születésétől kezdve mintegy elborítja a gondoskodásával, de ezzel a túláradó szeretetével nem a gyerek, hanem saját igényeit elégíti ki. Gondoskodásának középpontjában az aggodalom és a gyermek testi épségének féltése áll. Az ilyen nevelői magatartás nagyon káros: egyszerűen nem engedi a gyermekét a világgal megismerkedni a mindentől való féltés következtében. Ez a nevelői magatartás bizonyos értelemben teljes engedékenységet jelent. 14 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti A szülő szinte lesi gyermeke minden óhaját, kívánságát, de ennek a szülői engedékenységnek a gyermek számára igen nagy ára van. El kell fogadnia a korlátokat és ezáltal szinte a szülő alárendeltjévé válik. Az ilyen gyerek a felnőttekkel szemben nagyon udvarias, ő a tipikus jól nevelt gyerek. A vele egykorú gyerekek között azonban félénk,

hiányzik belőle még az a legalapvetőbb agresszivitás is, amely az önérvényesítéshez szükséges. Az ilyen családban felnövő gyermek túl erős és túlságosan tartós függőségi viszonyban él. Úgy érzi, hogy egész életében szüksége van valakire, akiben megkapaszkodhat, aki irányt szab életének. Meleg-engedékeny nevelői magatartás: Az a gyermek, aki ilyen nevelői környezetben nő fel, általában pozitív módon fordul a világ felé. Aktív, becsvágyó, kreatív Az ilyen gyermek sohasem fordul hiába problémáival, gondjaival szüleihez. Érzi, hogy a szülei valóban szeretik, de ez a szeretet nem jelent számára nehezen elviselhető terhet. E gyerek számára is vannak szabályok, de ezek nem merev és gyűlölt nyűgként súlyosodnak a gyerekre. Ezek szükségszerű és rugalmas normák, melyek meg szegése sem abszolút érvényű szabálysértés. Felmérések igazolják, hogy a meleg-engedékeny környezetben nevelkedő gyermek eléggé

agresszív. A mereven és szigorúan fegyelmezett gyermeknél általában nehezebben kezelhetőbb, de sokkal barátságosabb, fantáziadús, független, önbizalommal teli gyerekek szoktak lenni. Dolgozatomhoz 9 kérdésből álló, nyitott kérdőívet használtam. Olyan szülők véleményére voltam kíváncsi, akiknek iskoláskorú, vagy iskolakezdés előtt álló gyermekeik vannak. A kutatást a szülők iskolai végzettsége és a gyermekek életkora alapján rendszereztem. A kérdőíveket klasszikus családmodellek tagjaival töltettem ki A végeredmény nem tükrözi teljesen a valóságot, mert ahhoz körülbelül 60-70 kérdőív kitöltésére lett volna szükség, de úgy gondolom, hogy az alapvető különbségeket, felfogásokat így is láthatjuk. A kérdőívet kitöltöttek között voltak egyetemi, vagy főiskolai végzettségű szülők; középiskolai végzettséggel rendelkezők és 8 általánost végzett szülők. A gyermekek életkora változatos volt,

nagyjából 5-17 éves korig. Jól megfigyelhetők a nevelés változásai és a gyerekek viselkedésbeli különbségei az egyes életkorok tükrében. A használt kérdőív: 1. A hétköznapi élet mely területein szabja Ön a legtöbb korlátot gyermekének? 15 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti 2. Melyik az a szabály, melynek megszegése a legnagyobb konfliktust eredményezné Ön és gyermeke között? Hogyan oldaná meg a problémát? 3. A fegyelmezésnek melyik formáját szokta választani általában? Hogyan reagál erre a gyerek? 4. Mennyire tartja fontosnak gyermeke véleményét a c saládi ügyek megvitatásakor? Írjon erre egy példát! 5. Melyek a legfontosabb szempontok, társadalmi elvárások melyeket szem előtt tart gyermeke nevelésekor? Hogyan próbálja megvalósítani ezeket? 6. Naponta általában mennyi idő jut arra, hogy a család összeüljön beszélgetni? 7. Milyen gyakorisággal nézi meg gyermeke ellenőrzőjét? Mit tesz, ha eltitkolt rossz

jegyet talál benne? 8. Iskola és szabadidős tevékenység választásakor saját elgondolásait, vagy gyermeke kívánságát helyezi előtérbe? 9. Jellemezze gyermeke magatartását 5 szóval! A gyermek életkora: Szülő iskolai végzettsége:. Mivel nem zárt kérdőívet használtam, eléggé eltérő (végzettségtől, életkortól, tapasztalattól, családi szokásoktól és értékektől függően), de jól rendszerezhető és elemezhető válaszokat kaptam. Elemzés a szülő iskolai végzettségének függvényében: 1. 8 általánossal rendelkező szülők: Az első kérdésre a legjellemzőbb válasz kisiskolás gyermekek esetében: „Tanulás, válogassa meg a barátait.” Már rögtön az elején nagy eltérések mutatkoztak egy kategórián 16 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti belül is, a gyermekek életkorának változatosságából adódóan. A kamasz korú gyermekek szüleinek többsége nem tudja az életkornak megfelelően kezelni gyermekét, vagy

egyáltalán nem is tudja kezelni: „Nem vagyok abban a helyzetben, hogy korlátokat szabjak nekik.” A második kérdésnél szintén a tanulást tartja a szülők többsége a legfontosabbnak, illetve annak elhanyagolása jelenti számukra a gyerekkel való legnagyobb konfliktust, valamint a szülővel szembeni ellentmondás. A konfliktus megoldásaként a probléma megbeszélése, vagy, ha ez eredménytelen, valamiféle megvonás szerepel. Pl: „Megvonás, számára fontos dolgoktól.” Itt is teljesen eltér a többi választól a kamaszkorú gyermekek szüleinek válasza: Bár ők is a tanulást részesítik előnyben, de többnyire nem tudják megoldani a fellépő konfliktushelyzeteket. Pl: „Bár tudnám, hogyan oldjam meg!” A harmadik kérdésnél nem mindig kaptam értékelhető válaszokat, többnyire ismét olyan konkrét dolgot írt le a szülő, amit tilt gyermekének. Viszont a kérdés nem ez volt Ha az értékelhető válaszokat nézzük, legtöbben a

megbeszélést választják, mint fegyelmezést, mellyel általában közös nevezőre jut a gyerekkel. A kamaszkorú gyerekek szüleinek válasza arra, hogy hogyan reagál a gyerek, többnyire: „Nem érdekli.” „Meghallgatja, de nem tesz semmit másképp.” Arra a k érdésre, hogy fontos e a gyerek véleménye a családi ügyekben, legtöbbször igennel válaszolt mindenki. Talán ebben az egy kérdésben nincs eltérés a gyermek életkorának tekintetében. Társadalmi elvárások tekintetében nem volt nagy eltérés a válaszok között. A szülők nagy többsége a tisztelettudóságot, jó családi légkör teremtését és a munkára való nevelést sorolta fel. Viszont a megvalósításra vonatkozó kérdésre senkitől nem kaptam választ Családi beszélgetésekre szinte mindenki szakít napi 1-3 óra hosszát. Ez nagyon fontos a családok számára. A serdülőkorú gyermekek szüleinek többsége viszont úgy érzi, hogy gyermekének nincs igénye ilyen

beszélgetésekre, együttlétekre. Szerintem viszont éppen ebben a korban van igen nagy jelentősége a „nagy beszélgetéseknek”. Az a szülő, aki úgy érzi, nem tudja irányítani serdülőkorú gyermekét, a családi beszélgetések hiányában is keresheti ennek a problémának a gyökerét. A 7. kérdésből szerettem volna leszűrni, hogy milyen időközönként ellenőrzi a szülő a gyermekét. Itt is nagyon jól látható a különbség, hogy mennyivel könnyebb kezelni egy kicsi gyereket, mint egy serdülőt. A kis iskolás gyerek szinte örömmel mutatja meg szüleinek nap, mint nap az ellenőrzőjét, szemben a serdülőkorú gyermekekkel. A szabadidős tevékenység választásakor, vagy iskolaválasztásnál kivétel nélkül, minden szülő a gyermeke kívánságát, identitását veszi figyelembe. Ez, hol célravezető, hol nem, de minden esetben a gyermek dönt és később ő az, aki szembesül döntése helyességével, vagy helytelenségével. A szülő,

csak ott áll a háta mögött és elmondja a véleményét, vagy segít a későbbiekben korrigálni az esetleges rossz döntést. A következőkben arra kértem a szülőket, hogy jellemezzék gyermeküket 5 szóval. A kisebb gyerekek szülei nem illették kifejezetten rossz jelzőkkel gyermeküket, viszont a serdülők szülei általában a mostanában előforduló problémák alapján ítélték meg gyermeküket, így nem éppen előnyös jelzőket használtak. Úgy tűnik, mintha a kamaszkori 17 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti problémákba való ütközés „elvakítaná” őket, és már nem is látják szinte a jó tulajdonságait gyermeküknek. 2. Középiskolai végzettséggel rendelkező szülők: Itt már az első kérdésre is nagyon eltérő válaszokat kaptam, de volt olyan is, aki nem értette jól a kérdést és egy napszakot jelölt meg, amikor Ő a legjobban korlátozza gyermekét, pl: „az esti órákban”. Nagyon sok válasz az volt, hogy a tanulás és a

viselkedés terén szabják a legtöbb határt, a szülők kisebb hányada viszont úgy érzi, Ő egyik területen sem fogja különösebb szigorral gyermekét. A szülők szinte kivétel nélkül a hazugságot és a visszabeszélést tartja a legnagyobb konfliktusforrásnak, melyeket megbeszéléssel oldanak meg. A 16-17 éves korosztály szüleinek a hazatérés idejének be nem tartása okozza a legnagyobb problémát, melyet valamilyen megvonással oldanak meg, pl.: „zsebpénzmegvonás” A következő kérdésre kétféle választ kaptam a szülőktől, közel azonos arányban az egyiket és a másikat is. A megkérdezettek fele valamiféle megvonással fegyelmezi gyermekét, pl.: nem nézhet TV-t, nem mehet moziba, stb A szülők másik fele a szóbeli figyelmeztetést, elbeszélgetést választja gyermeke nevelésekor és ez rendszerint célravezető. A szülők mindegyike meghallgatja gyermeke véleményét és szem előtt is tartja a családi döntéseknél. Egyetlen egy

eltérő választ kaptam ettől, egy 5 éves gyermek szüleitől: „nincs előtte titok, de mivel ő még nagyon gyerek, ezért nem sok beleszólása van.” Szerintem ez helytelen, mert bármennyire is kicsi a g yerek, neki is vannak gondolatai, érzései, vágyai, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az 5. ké rdésre kapott válaszok a legváltozatosabbak, alig kaptam két egyforma választ. A szülő és a család értékrendjétől függ, melyik számára a legfontosabb szempont, mely szerint gyermekét neveli. Pl: „illem, becsület”; „megfelelő iskolai végzettség megszerzése, gyermeknevelés”; „amire a legfogékonyabb, azt fejleszti” A közös beszélgetésekre ezekben a családokban is elég kevés idő jut, naponta kb. 1- 1,5 óra. Vannak olyan családok, ahol hét közben egyáltalán nincs idő ilyesmire, csak, hétvégenként és ünnepnapokon, de akkor is csak kb. 3 óra hossza Minden szülő valamilyen rendszerességgel nézi meg gyermeke

ellenőrzőjét, hogy milyen időközönként, az nagyon változó. Általában: „kétnaponta” és „hetente egyszer”. A kamaszkorú gyerek szülei eltitkolt rossz jegy esetén valamiféle megvonást alkalmaznak, pl.: „nincs hétvégi szórakozás” Sok gyerek van szerencsére, aki nem titkolja el, ha rossz jegyet kapott. A legjellemzőbb, hogy eltitkolt rossz jegy esetén a szülő elbeszélget a gyerekkel, és javításra kerül sor. 18 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti Szabadidős tevékenység, vagy iskola választásakor főleg a gyerek gondolatai a döntőek, a szülő csak elmondja a véleményét. A gyermekek tulajdonságát illetően szebb képe kaptam, mint az előző csoportnál. Minden gyereknek van előnyös és kevésbé előnyös tulajdonsága. Minden szülőtől őszinte válaszokat kaptam, nem voltak elfogultak, de nem is csak a problémás oldalát látták gyermeküknek. 3. Felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők: Az 1. kérdésre kapott

válaszok, itt is nagyon eltérőek Van, aki nem nagyon szab korlátokat, de a többség válasza: „a tanulás, esti lefekvés”; „számítógép használat”. A gyerek- szülő kapcsolatban a legnagyobb konfliktust az őszinteség hiánya, ha a gyerek valamit eltitikol és „az időpont be nem tartása” eredményezi. Minden esetben megbeszéléssel oldják meg a problémát. Ez nagyon fontos, hogy ebben a kategóriában senki sem alkalmaz megvonást, vagy testi fenyítést, csak a gyermek értelmére próbálnak hatni érvekkel. Az előző kérdésből következi, hogy ezek a szülők a fegyelmezésnek nem a radikáisabb formái közül választanak, hanem mindig a meghallgatják gyermekeik érveit is, megbeszéléssel próbálnak közös nevezőre jutni. „Elveimet tekintve, soha nem verem”; „Semmiképp nem a t iltást.”; „Megbeszéljük értelmesen” Ezekre az eszközökre mindig jobban reagál a gyerek, és könnyebben elfogadja a szülői döntést. Egyetlen

ezektől eltérő választ kaptam: „A kedvenc dolog megvonása Nehezen, de elfogadják.” Kivétel nélkül minden szülőnek nagyon fontos a gyermeke véleménye a család dolgainak megvitatásakor, ha az rá is tartozik, vagy életkorának megfelelő kérdés. A döntések meghozatalakor ezt figyelembe is veszik a szülők. A nevelési szempontok tekintetében nem voltak különösebben eltérőek a válaszok. A többség számára a legfontosabb dolog: „kitartás, udvariasság, tisztesség, szavahihetőség.” A szülők példamutatással próbálják ezeket a dolgokat természetessé tenni a gyermek számára. Ezekben a családokban jut a legkevesebb idő a közös beszélgetésekre hét közben. Ezt a hiányt a közös programok, illetve a hétvégék és az ünnepnapok alkalmával pótolják a szülők. A hétköznapok forgatagában, mindössze 30 perc- 1 óra jut átlagosa naponta a beszélgetésre. Viszont sokkal több a közös program: sport, utazás, stb., ezekben a

családokban, mint a 8 általánossal és a középiskolával rendelkező szülők esetében. Az iskolai jegyek ellenőrzését tekintve szinte a két véglet látható. Az egyik része a szülőknek minden nap megnézi gyermeke ellenőrzőjét, a másik fele, a 19 Jakab Zsuzsanna 1. évf esti gyermekre bízza, mikor mutatja meg, itt n incs rendszeresség. Rossz jegy esetén minden esetben megbeszélik, hogy mi lett volna helyes és a gyerek kijavítja a jegyet, különösebb konfliktus nélkül. Közös szabadidős tevékenység választásakor nagyon fontosnak tartják a gyerek véleményét, és, hogy mihez van kedve. Iskolaválasztáskor nagyon sok esetben a pedagógus személyisége a meghatározó ( tehát a szülők nem iskolát, hanem pedagógust választanak), de meghallgatják gyermekeik véleményét is és közösen döntenek: „A tanító néni személye határozta meg.” „Az iskola tanárfüggő” Az utolsó kérésem az volt, hogy jellemezzék gyermeküket.

Kivétel nélkül mondhatom, hogy nem láttam a válaszok között rossz tulajdonságokat, ami számomra azt jelenti, hogy a szülők elégedettek gyermekeikkel. Jó a szülő-gyerek kapcsolat, megértik egymást. Ez nagyon fontos dolog A felsőfokú végzettséggel rendelkező szülőknél nem láttam különbséget a kisiskolás korban lévő gyerek és a kamaszodó gyerek nevelése között. Nem írtak le különösebb problémát 1618 éves gyerekek szülei sem, ami számomra azt jelenti, hogy a k amaszkorú gyermekeket is jól tudják kezelni. Míg a 8 á ltalánossal és a középiskolával rendelkező szülők nem tudták kellőképp kezelni serdülőkorban lévő gyermekeiket. Számomra leginkább a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők nevelési stílusával lehet azonosulni, ezt találom a legszimpatikusabbnak. A gyerek és a szülő számára is ez a legideálisabb Így többnyire megőrizhető a nyugodt családi környezet, a szülő-gyerek bensőséges

kapcsolata, és így éri el a szülő az általa kívánt eredményt. SZAKIRODALOM 1. Erich Fromm: A szeretet iskolája 2. Dr Huller Gyula: A szülői hivatás 3. DrDúró Lajos- DrKékes Szabó Mihály- DrPigler László: Nevelés és értékkutatás 20