Szociológia | Felsőoktatás » Szociológiaelmélet tételek, 2000

Szociológiaelmélet tételek- 2000 2. tétel - szociológiaelmélet A struktúrakutatás ismeretelméleti, logikai és kutatáselméleti következményei. Társadalmi rétegződés és értékrendszer. A struktúra kikristályosodása Látens és manifeszt nagycsoportok. A makrocsoportok és a magatartások determinizmusa A struktúrakutatással kapcsolatban a következő módszertani, logikai problémák vethetők fel: 1. Elméleti kérdés, mi a viszony 2 elméleti struktúra között STRUKTÚRA-RÉSZ EGÉSZ viszonya (pl: Parsonsi értelemben vett alrendszerek között milyen viszony van) 2. Minden osztályelemzés része az, hogy ki kell választanunk az alapsokaságból olyan változókat amik sokat magyaráznak a cselekvésből és a társadalmi relációkból. Változó fogalma: olyan dolog és jelenség amely különböző fokozatokat vehet fel, vagy különböző értékeket ölthet. A ~ két formáját különböztetjük meg: Független és függő változó, a magyarázó

változó a független változó. A függő változó az okozat Bizonyos értelemben ok-okozati rendszerben is felfogható a változók rendszere. 3. Ahhoz hogy okságot állapítsunk meg három feltételnek kell teljesülnie: - Az ok-okozati változók között mindig van korreláció (visszafelé nem igaz) rengeteg látszatkorrelációt találunk a társadalomban - Ha A mindig együtt jár B-vel akkor valódi korrelációról beszélhetünk, ha kiszűrjük a a koutamináló tényezőket. - Az ok változónak időben meg kell előznie az okozati változót Blau nyomán megkülönböztetjük a nominális és graduális változókat. - Nominális: nem, vallás, etnikum, foglalkozás - Graduális: vagyon, jövedelem, isk.végz életkor Két szembetűnő különbség van a két változó között, a nominális változó diszkrét, éles határral válnak el egymástól, míg a graduális változó folytonos, nincsenek magától értetődő határok. Az egyes kategóriák között csak

másságról van-e szó (nominális) vagy azt mondhatjuk-e hogy az egyik több mint a másik (graduális). Blau szerint: - nominális változók a társadalom horizontális tengelyét jelölik ki és csoportokat hoznak létre - a graduális változók a vertikális tengelyt jelölik k i és státuszokat alakitanak ki. (Angelusz tanár úr ezzel nem ért egyet, mert nem egyértelmű, hogy a nominális változók körül csoportok alakulnak ki, a nominális változók is gradualizálódhatnak!) 4. Az értékeknek milyen a szerepe a társadalmi rétegződésben? Az, hogy mit tekintünk releváns változónak, függ egy társadalom értékítéletétől. (pl: egy adott társadalom a tudást vagy a tulajdont preferálja-e jobban mint értéket?) Mindezt befolyásolja, hogy egy adott társadalmon belül az értékekkel kapcsolatban milyen a konszenzus. A társadalmi rétegződés az értékrendszerek függvénye!! 5. A struktúra kikristályosodása (státusz kristályosodás): A

státusz különböző rétegképző dimenzió mentén elfoglalt pozíció (vagyon, tudás, hatalom). Ezek a pozíciók korrelálnak-e egymással vagy n em? Ez a l ényeges kérdés, mert ez jellemezheti egy társadalom struktúráját. Minél erősebb a konzisztencia, annál inkább merev a társadalom és annál inkább beszélünk kikristályosodásról. Ahol gyakran előfordul az inkonzisztencia a különböző dimenziókban elfoglalt hely alapján ott laza a társadalom struktúrája. (Lenski) 6. A társadalmi csoportok szerkezete mennyire látens ill manifeszt? A különböző korokban és társadalmakban más és más státuszszimbólumok, státusz szignálok léteztek és léteznek. Ezek a szimbólumok segítik a "világos látást" a társadalmi csoportok között A szignálok azok a dolgok, cselekvések melyek szignálják az illető társadalmi hovatartozását anélkül, hogy akarná az illető. (táplálkozás, milyen italokat fogyaszt stb) A Státusz

szimbólumok és szignálok között az a különbség, hogy a státusz szimbólumok tudatosan hordott szimbólumok melyek kikkel állunk szemben. (pl: 10 millió Ft-os autók ) Azokban a társadalmakban ahol erős státusz szimbólumok léteznek ott jók a látásviszonyok. (pl. rendi páncél, vagy jogilag szabályozott öltözékek a rendi társadalmakban) Minél nagyobb a s tátuszkikristályosodás, annál könnyebb észrevenni és megkülönböztetni az egyes osztályokat. - Nan Lin modelljei és terminusai segítségével finoman lehet mérni ezeket a dolgokat. Minél nagyobb a szintdifferencia, minél kisebb a méretdifferencia, minél kisebb az erőforrás differenciál, annál rosszabbak a társadalmi látásviszonyok, annál nehezebb megállapítani, hogy ki melyik társadalmi osztályba tartozik. Ez befolyásolja, hogy látens- vagy manifeszt struktúráról van-e szó! - Ez összefügg a társadalmi nyilvánosság szintjével is. Ahol nagy a nyilvánosság színvonala ott

nagyobb esélyük van az egyéneknek hogy kommunikáljanak egymással, felismerjenek bizonyos csoport érdekeket, nagyobb az esélye a cs oporttudat kialakulásának, sokat javulhatnak a társadalmi látásviszonyok. - A társadalmi mobilitás szintén befolyásolja a látásviszonyokat. Ahol nagy a mobilitás ott összezavarodik a látásviszony. - A tegnapi m. társdalom struktúrája egy látens társadalom volt, ma egy manifesztebb struktúra van kialakulóban. Ma osztályosodik a t ársdalom a r égebbivel szemben ami rendiesebb volt. - Vannak olyan jelek ami a felé mutatnak, hogy a társadalmi nagycsoportok determinációs magyarázó ereje csökken. - Beck : individualizációs hipotézise: Nyugaton az ember maga választ, nincs különböző kényszereknek és meghatározottságoknak kitéve. 4. tétel - szociológiaelmélet NAN LIN modellje. A makro- és mikrorelációk összekapcsolása A Társadalmi erőforrások elméletének tételei. Szintdifferenciál,

méretdifferenciál, erôforrásdifferenciál Definíciós rész: STÁTUS: különböző egyenlőtlenségi dimenziók mentén elfoglalt pozíció. A dolgozat célja, hogy felállítsa a társadalmi erőforrásoknak és a társadalmi cselekvéseknek a státuseléréssel kapcsolatos elméletét. AZ ELMÉLET ÉS FELTEVÉSEI. I. A MAKROSTRUKTÚRA 1.) A makrostruktúra a legtöbb társadalomban hierarchikus, azaz az egyes szintek (pozícióegyüttesek) differenciált rangsorban és távolságban helyezkednek el egymástól. Ezt pedig az egyes szintek rendelkezésére álló erőforrások szabják meg. Értékes erőforrások: olyan szimbólumok és tárgyak, amelyeket egy társadalmi rendszerben konszenzuálisan jelentősnek, hasznosnak tekintenek. Általában a státus, a gazdagság és a hatalom egységei illetve szimbólumai alkotják őket. 2.) Minden értékes erőforrás meghatároz egy hierarchiát, és ezeket a hierarchiákat általában az egymásnak való megfelelés, az

egymással való felcserélhetőség jellemzi. Azaz, aki az egyik dimenzióban magas pozícióval rendelkezik, az a másik pozíció tekintetében is viszonylag magasat foglal el. 3.) Az elmélet feltételezi, hogy a hierarchikus struktúra piramis alakú, ahol a felsőbb szinteken kevesebben foglalnak helyet, mint az alsókon. II. A MIKROSTRUKTÚRA 1.) A társadalmi interakciók a hierarchia hasonló szintjén elhelyezkedők közt gyakoribbak. Ez a homofilikus interakciók elve. 2.) Ami a társadalmi cselekvéseket illeti, az elmélet két olyan fő hajtóerőt feltételez, ami magyarázatot adhat a legtöbb egyéni cselekvésre. Ezek a következők: EXPRESSZÍV CSELEKVÉS ⇓ törekvés az értékes erőforrások megtartására. ⇓ azt várhatjuk, hogy az expresszív cselekvések a homofilikus interakciók elvével összhangban álló interakciókat erdeményez- INSTRUMENTÁLIS ⇓ törekvés az értékes erőforrások megszerzésére. ⇓ új erőforrások megszerzéséhez más

- jobb pozícióval bíró - társ. kapcsolatokra van szükség, ezért itt a heterofilikus interakciók válnak fontossá. nek. ERŐS KÖTÉSEK. GYENGE KÖTÉSEK (futólagos ismeretségek). A TÁRSADALMI ERŐFORRÁSOK ÉS A STÁTUSELÉRÉS. A státuselérés folyamata olyan cselekvések együttesének tekinthető, amelyet - a jobb foglalkozási pozíció révén - az értékes erőforrások megszerzésére irányuló szándék motivál, vagyis instrumentális cselekvés. A státuselérés folyamatában megfigyelt sémáknak és hatásoknak tehát összhangban kell lenniük a heterofilikus interakciókkal kapcsolatos posztulátummal. Három hipotézis született: 1.) A társadalmi erőforrások hipotézise: - Ez az elmélet főtétele, és azt állítja, hogy a jobb társadalmi erőforrások elérése és használata sikeresebb instrumentális cselekvést eredményez. ( tehát: ez " a jó kapcsolatok fontossága" tétel). 2.) A pozíciók ereje hipotézis: - Ez

kinyilvánítja, hogy az eredeti pozíció szintje pozitív összefüggésben van a társadalmi erőforrásokhoz való hozzájutás lehetőségével és azok használatával. (Ez a "tűzközel" tétel) 3.) A kötések erejének hipotézise - azt állítja, hogy a gyengébb kötések alkalmazása pozitív összefüggést mutat a társadalmi erőforrásokhoz való hozzájutás lehetőségével és annak használatával Az elmélet tehát azt állítja, hogy 2 tényező befolyásolja a társ. erőforrásokat: - A pozíció ereje egy örökségi hatást feltételez, itt az egyéni cselekvés kevésbe fontos. - A kötések erejének hipotézise ugyanakkor az egyéni cselekvés szükségességét hangsúlyozza. A kutatók azt találták, hogy a pozíció ereje és a kötés ereje között létrejöhet interakciós hatás is, de ez csak a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb származási pozícióban valósul meg. Kérdés, hogy milyen strukturális paraméterek határozzák meg a

p ozíció ereje és a k ötések ereje közötti kölcsönhatást? A továbbiakban két fogalmat meg kell magyarázni: A társ. struktúra különböző szintekből áll Ezek mindegyike strukturálisan ekvivalens pozíciók együttesét foglalja magában. Ezek elsősorban a hasonlóan értékes erőforrások szintjei, másodsorban pedig a hasonló életmód, attitűd, valamint más kulturális és pszichológiai tényezők alapján egyenértékűek. A státuseléréssel ugyancsak a társadalmi mobilitásnak önkéntes jellegére kívántunk utalni. Mint Granovetter (1986) kimutatta, az önkéntes társadalmi mobilitás általában bérnövekedést eredményez. Hasonlóképpen azt állítjuk, hogy az önkéntes társ. mobilitásnak tudható be a státuselérés előforduló eseteinek többsége. III. A STRUKTURÁLIS PARAMÉTEREK ÉS HATÁSAIK A hierarchikus struktúra véleményem szerint 4 fő paramétervariációval és -permutációval írható le: 1.) A hierarchia szintjeinek

számával :SZINTDIFFERENCIÁL; 2.) A hierarchiában helyet foglalók ( abszolút és relatív számának) eloszlásával a s zintek között : MÉRETDIFFERENCIÁL; 3.) A rendelkezésre álló értékes erőforrások (abszolút és relatív mennyiségének) eloszlásával az egyes szintek és az azokon helyet foglalók közt : ERŐFORRÁS-DIFFERENCIÁL; 4.) A struktúrában helyet foglaló egyének és erőforrások összegével Milyen a kapcsolat a kötéshatás és az a) szintdifferenciál b) méretdifferenciál c) erőforrás-differenciál között? a) kevés szint : kis kötéshatás , sok szint : nagy. b) eltérő méretű szintek : kis kötéshatás , azonos méretű szintek : nagy kötéshatás. (BLAU TÉTEL) c) különböző erőforrások az egyes szinteken : kis kötéshatás , azonos erőforrások : nagy k.h 5.tétel - szociológiaelmélet A MUNKAMEGOSZTÁSRA ÉPÜLŐ MODELLEK JELLEGZETESSÉGEI, A MUNKAMEGOSZTÁS DIMENZIÓI, A M UNKAJELLEGCSOPORTOK EMPIRIKUS

KÖZELÍTÉSE. A CSOPORTOK JELLEMZŐI 1. Angelusz R 1994 okt 14 és 22 órájáinak - ide vonatkozó részeinek - vázlata: Magyarország, 196O-as évek: MUNKAJELLEG CSOPORTOK ELMÉLETE. Előtte uralkodó modell: KÉT OSZTÁLY, EGY RÉTEG ELMÉLET. A két osztályt alkotja a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság, a réteget az értelmiség. (Ez a sematikus kép kiegészült a kisárutermelőkkel, s igy lett a modell két osztály, két réteg elméletté.) Ezek alapja a Marxi osztályelemzés, ami a termelőeszközök tulajdonlására alapozza a társadalom osztálystruktúráját. /konfliktuselmélet/ --- Ideológiai funkciójuk: harmónia bemutatása /társadalmi különbségek kicsinyítése, elmosása; antagonisztikus ellentétek elleplezése; értékhierarchia felmutatása/ Munkajellegcsoport elméletek.: Hegedűs András és Ferge Zsuzsa elméletei Fergéé szisztematikusabban kidolgozott, erről lesz szó. Kiindulópont újszerűsége: célja tudományos

elemzés, az egyenlőtlenségek és ellentétek kimutatásával egy árnyaltabb és tagoltabb társadalmi kép megragadása. Ferge szakított a marxi termelőeszközök tulajdonán alapuló társadalmi rétegződéssel és a munkamegosztást állította előtérbe."Feltevésünk tehát az, hogy a mai magyar viszonyok között a társadalmi rétegek létének gyökerét a társadalmi munkamegosztásban kell keresnünk." Ezzel egy tudományosabb és sokkal szakszerűbb megközelítése született a társadalom rétegződésének. A munkamegosztással a foglalkozások rétegképző szerepét hangsúlyozta a modern ipari társadalmak stratifikációinak leírásához hasonlóan. A munkamegosztás különböző vetülete közül - az egyik a g azdasági ágak és foglalkozások szerinti tagolódás a társadalmi munkamegosztás technikai oldala, funkcionális vetülete,- Ferge a munkamegosztás társadalmi oldalára helyezte a hangsúlyt: az emberek közötti viszonyokat,

kapcsolatok rendszerét, különbségeket téve a társadalomi stratifikáció alapjául. A munkamegosztást nyolc dimenzió mentén bontotta fel, azzal a hipotézissel, hogy ezek az alapdimenziók határozzák meg azokat a releváns viszonyokat, különbségeket, konfliktusokat, "amelyek l ényeges társadalmi feszültségek tényleges vagy potenciális forrásai", vagyis a rétegződés kialakítói. A MUNKAMEGOSZTÁS DIMENZIÓI EMPIRIKUS KÖZELÍTÉSE 1. TULAJDON ÉS A M UNKAJELLEGCSOPORTOK A tulajdonviszonyt Ferge már nem tekinti a társadalmi differenciálódás alapvető tényezőjének. A tulajdont a jogviszony alapján három csoportba sorolja: - állami tulajdon - termelőszövetkezeti tulajdon - magán tulajdon 2. HATALOM (Ez a legnehezebben operacionalizálható fogalom.) Ferge az akaratérvényesítés, a d öntések oldaláról próbálja megragadni. "A mi h atalomértelmezésünk a társadalmi-gazdasági folyamatokkal kapcsolatos társadalmi

döntések fogalmára épül." Megkülönbözteti a döntések különböző szintjeit: - országos szintű - területi - vállalati, szervezeti, hivatali szintű A hangsúlyt arra helyezi, hogy a hatalmi hierarchia csúcsán lévők közvetlenül vesznek részt a döntések meghozatalában. A hatalmat a vezető-vezetett relációval próbálja mérhetővé tenni, de ebben a relációban már megjelenik a különböző szintű döntések feletti rendelkezés dimenziója is. (Vezető pozíciójúnak csak egy bizonyos relevanciával bíró döntési szinttől számít valaki.) 3. TUDÁS A különböző foglalkozásokhoz, státuszokhoz szükséges különböző minőségű és mennyiségű tudás megragadásához Ferge az iskolai végzettséget használja mérőeszközül. ( A vizsgálatok azt mutatták, hogy az iskolai végzettség nagyon jól leképezi a tudáskülönbségeket, ezért ez valóban jó mutatója a tudásnak.) Négyosztagú felosztással mérve a tudás: - általános

iskolában sem végzett - általános iskolát végzet - középiskolát végzett - egyetemet végzett 4. A MUNKAMEGOSZTÁSBA VALÓ BEKAPCSOLÓDÁS RENDSZERESSÉGE A női-, a részfoglalkoztatottság és az alkalmi munkásság megjelenítésének megkülönböztetése céljából a munkamegosztásba való bekapcsolódás mértékét és rendszerességét három szinttel méri: - rendszeresen, teljes munkaidőben dolgozók - rendszeresen, részmunkaidőben dolgozók - alkalmi jelleggel vagy bedolgozás formájában dolgozók 5. A MUNKA MEZŐGAZDASÁGI JELLEGŰ VAGY NEM MEZŐGAZDASÁGI JELLEGŰ Ennek a dichotóm változónak a fontosságát indokolja az, hogy a mezőgazdasági munka annak idején idényszerűségével, bizonytalanságával, szezonalításával jellegzetesen elkülönült minden más munkától; és hogy a tulajdonjog különbözőségétől függetlenül a mezőgazdasági munkát végzők kultúrájukban, munkatevékenységükben és élethelyzetükben sokkal inkább

hasonlítottak egymáshoz, mint az azonos tulajdonjogi formák között dolgozókhoz. Kétosztagú felosztás : - mezőgazdasági - nem mezőgazdasági 6. A KÉPESSÉGEK JELLEGE: FIZIKAI ÉS SZELLEMI JELLEGŰ MUNKA Duális változó: - fizikai - szellemi (Átmeneti formák léte, ahol a k ét fajta munka aránya nehezen meghatározható, de ezek mérése nehézkes.) 7. KREATÍV MUNKA ÉS A S ZTEREOTÍP, SABLONOS MUNKA ARÁNYA A MUNKÁBAN (a 6. dimenzióval szorosan összefügg) 8. MUNKATÁRGY ALAPJÁN TÖRTÉNŐ MUNKAFAJTÁK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE A megkülönböztetés három fajtája: - a munka tárgya egy fizikai entitás, maga az az anyag amit meg kell munkálni - a munka tárgya maga az ember - a munka tárgya szellemi produktum, szellemi tárgy Népgazdasági ágak megkülönböztetése az alapján, hogy : - produktív - inproduktív A munkamegosztás nyolc dimenziós felosztása révén 1152 c ella jönne létre, de a cellák jelentős részébe nagyon kevesen vagy egyáltalán

senki sem kerülne, hiszen az egyes csoportok nem függetlenek egymástól. Ferge a cel lák összevonását deduktív folyamat alapján végzi, s így több fajta munkajelleg felosztáshoz jut. A leggyakrabban alkalmazott MUNKAJELLEG FELOSZTÁS ("ez a fogalom kifejezi, hogy a társadalom alapvető tagoltsága mai viszonyaink között a végzett munka jellegétől, belső sajátosságaitól függ, de nincs ellentétben azzal sem, amiben e különböző jellegű munkák testet öltenek, vagyis a foglalkozással."): 1.ÉRTELMISÉGIEK ÉS VEZETŐ ÁLLÁSÚAK 2. KÖZÉPSZINTŰ SZAKEMBEREK 3. IRODAI DOLGOZÓK 4. SZAKMUNKÁSOK 5. BETANÍTOTT MUNKÁSOK 6. SEGÉD MUNKÁSOK 7. MEZŐGAZDASÁGI FIZIKAI DOLGOZÓK Ferge munkajellegcsoport felosztásában három rétegképző változót tudatosan kihagyott: ".közös bennük, hogy ma még a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyhez képest másodlagos jelentőségűek." 1. - az előzményváltozókat 2. - a

következményváltozókat 3. - és a demográfiai változókat 1. ELŐZMÉNYVÁLTOZÓK: Ezeket nem tekinti rétegképző változóknak, bár a társadalmi egyenlőtlenségekben játszott szerepüket nagyon fontosnak tartja. 1.1 SZÁRMAZÁS, átörökítés Ferge logikai ok miatt nem veszi be ezt a rétegképző változók közé. Így elkerüli azt, hogy a származást meghatározó szülői munkajelleg csoportot és az azt meghatározó származást befolyásoló nagyszülői munkajelleg csoportot,. meg kelljen határoznia. 1.2 TELEPÜLÉS (Fergével ellentétbe Hegedűs András bekapcsolta a t elepülésjelleget a rétegképző változók közé.) A település sok más olyan változóval szorosan összefügg, ami a vizsgálatban egyébként is megjelenik. 2. KÖVETKEZMÉNYVÁLTOZÓK Elméleti modell tisztasága szempontjából logikusabb ezek kihagyása. 2.1 JÖVEDELEM következménye annak, hogy ki milyen munkajelleg csoportba tartozik (Pl. funkcionalista megközelítésben a

jövedelem is a státuszok jellemzője, és nem annak következménye.) 2.2 PRESZTÍZS, ami előzményváltozó is lehetne, amennyiben az áthagyományozódásának van jelentősége a társadalomban. Ferge azonban a presztízs történelmi dimenzióját nem tartja jelentősnek. Rétegképző változóként is szerepelhetne, de Ferge ezt is a munkamegosztásban elfoglalt hely következményének tekinti. 3. DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÓK Nagyon nagy jelentőségük van, nagyon sokat magyaráznak bizonyos változók szóródásából. FERGE MUNKAJELLEG CSOPORT ELMÉLETÉNEK BIZONYÍTÁSA: Függő változók kiemelése -anyagi helyzet, jövedelem, kulturális különbségek, életmódbelifogyasztásbeli különbségek, társadalmi mobilitás mértéke- és annak vizsgálata, hogy a munkajelleg csoportok sokat magyaráznak-e a változók varianciájából, vagy más tényezők hatnak-e rájuk. (Kemény feltételek megadásával) Ferge eredménye, amit később több kutatás is igazolt és

megerősített, hogy a munkajelleg csoportok valóban sokat magyaráznak a különféle szokásokból, attitűdökből, mentalításmódokból,. (PlÉltető Ödönék vizsgálata: munkajelleg csoport elmélet mennyire magyarázza a jövedelmek és a keresetek szóródását) ( Ferge eredménye: az egy főre eső jövedelem 51%-át három változó magyarázta, és ezek közül a munkajelleg csoport volt az első helyen, a családnagyság és a keresők aránya előtt.) A CSOPORTOK JELLEMZŐI, a rétegek közötti hierarchia egyértelműsége, státusinkonzisztencia: Az egyes dimenziókban kialakult hierarchiák nem függetlenek egymástól, párhuzamosan haladnak, összefüggő hierarchiát alkotva. Mégis, a végső hierarchia nem egészen határozott A hierarchia két szélső véglete egyértelműen meghatározható, viszont a középső rétegeknél nincs határozott fokozatosság, rangsor. Kétféle státus-inkonzisztencia (a hierarchiák párhuzamossága nem teljes, ami azt

jelenti, hogy egyes személyek a különböző hierarchiákban más és más helyet foglalnak el) figyelhető meg. Egyik típus esetén a munkamegosztás egyes inherens di menziókban különböznek az elhelyezkedés szintjei, a másik típusnál a munkamegosztásban elfoglalt adott hely nincs összhangban a megszokott következményváltozókkal. A státus- inkonzisztencia jelez egyfajta diszfunkcionális zavart , de egy pozitív jelenséget is megjelenít, amennyiben a társadalmi egyenlőség oldaláról vizsgáljuk, és úgy értelmezzük, mint az egyenlőtlenségek kompenzációját. A MODELL ERÉNYEI: - viszonylag kevés változóval, egyszerűen, bármikor előállítható, rekonstruálható a modell - hosszú időn át , szisztematikusan jól mérte a különbségeket; többszőrösen megerősített rétegződési modell A MODELL PROBLÉMÁI: - rétegződésmodell célja: rétegen belüli szórás kicsi legyen, rétegek között nagy. Fergénél kb egyformák a külső és a

belső szórások, tehát igen nagyok a belső szórások. Ferge ezt a nagyon nagy demográfiai különbségekkel magyarázza. (Pl a k or és a n em együtt többet magyaráz a keresetek szórásából, mint a munkajelleg csoport.) - a vezetők és az értelmiség egy kategóriába való sorolása helyes-e? (Szelényi: az értelmiség potenciális vezető; mások: nagyon sok különbség e két réteg között) Idővel a Ferge-modell kiegészítésre szorul (matematikai eszközök használata az összevonásokkor, a második gazdaság, a piacgazdaság kialakulása), létrejönnek a D UÁLIS MODELLEK. 7. Tétel - szociológiaelmélet A STÁTUSKRISTÁLYOSODÁS ÉS A S TÁTUSINKONZISZTENCIA JELENTÉSE A MAGYAR TÁRSADALOMBAN. A STÁTUSINKONZISSTENCIA JELENTŐSÉGE, KÖVETKEZMÉNYEI ÉS MUTATÓI. Ebben a tételben Kolosi Tamás L-modelljéről lesz szó. Az L-modell is duális modell, a függőleges tengely: a reprodukció tengelye, a vízszintes pedig a piaci szféráé (értsd:

második gazdaság). Ez a modell először tesz kísérletet a társadalmi státusrétegződés bemutatására. DEFINÍCIÓK RÉSZ: 1. STÁTUSKRISTÁLYOSODÁS: a státus különböző egyenlőtlenségdimenziók mentén elfoglalt pozíció. Ha az egyes státusok között magas pozitív korreláció van, az a státuskristályosodás jele. Minél nagyobb a státuskristályosodás, annál könnyebb észrevenni és megkülönböztetni az egyes osztályokat a társ.-ban 2. STÁTUSKONZISZTENCIA, STÁTUSINKONZISZTENCIA: Az egyik dimenzió mentén elfoglalt pozíció megfelel-e a másik dimenzióban elfoglalt pozíciónak? Ha nem, úgy nagy a státusinkonzisztencia. Kolosi 3-féle stratifikációját szemléli a társadalomnak: - a társ. struktúrája (Ez egy kreatúra, egy modell Tuképpen m aga az L-modell: a történelmileg kialakult újratermelés és redisztribúció rendszere.) - a társ. státusrétegződése ( A mérésnél mindig az egyenlőtlenségekből indulnak ki, azok valamely

dimenziójában mérnek. Az ezen a dimenzión elfoglalt hely/pozíció: a státus Csakhogy sok dimenzió van. Kérdés, hogy kialakul-e a sok pozícióból egy ún általános státus? - a társ. rétegződése (Ha már tudjuk, hogy vki milyen státussal rendelkezik, kérdés, mik azok a viszonyítási kategóriák, amelyek ennek a státushierarchiának a kialakulását befolyásolják? Ilyenek az ún. kemény változók: iskola, jövedelem, foglalkozási presztízs Ezek jól mérhetők, és ők adják a társ. egyenlőtlenségek egyben legjobb mérését is Ámde: "Nem biztos, hogy azok a legfontosabb dolgok, amiket mérni tudunk" /K. Mannheim/ Kolosi nem is elégszik meg ennyivel, 8 státust mér meg. Ez sem az összes elképzelhető, de több, mint a 3. 1. munkamegosztási, 2. hatalombeli, 3. második gazd-i, 4. vagyoni, 5. fogyasztási, 6. kulturális fogyasztási, 7. regionális/lakóhelyi 8. iskolai egyenlőtlenségek ALAPVETŐ, HOGY K.T RÉTEGKÉPZŐ, MAGYARÁZÓ

VÁLTOZÓKAT KERES 7-fokú skálákat használt, mely egyfajta hierarchiát tükröző kódolást tesz lehetővé. Ám felvetődik, hogy ezek az egymással erősen korreláló változó nem ugyanazt mérik-e? Nem lehetne-e dimenziót csökkenteni? Lehetett. 3 út kínálkozott ennek elérésére: - pontozásos rendszer (torzíthat!), - kereszttáblákban cellánként történő logikai alapon tett becslések (lassú, néha erőltetett), - faktoranalízis (kimutatja, hogy hány látens változó köré szerveződik a fenti 8?) Faktoranalízissel megalkotható volt az ún. "globális státus " nevű látens változó Azt tapasztalta, hogy a 8 változó 2 faktorba szerveződött, ahol a faktorsúlyok a változók korrelációját jelentik a látens változóval, a faktor tartalma pedig a legerősebben korreláló változók alapján következtethető ki. Itt a "második gazd." kivételével minden más változó erősen korrelált az "általános státus"

nevű látens változóval. Tehát lett egy általános státus és egy második gazdaság nevű faktor. A faktor score-ok a faktor mérőszámai, minden embernek a faktoron lesz egy ilyen száma, ami ott őt jellemzi, mint pl. a jövedelemnél a Ft Ebből lehet átlagot számolni, de regressziót is lehet vele készíteni. A faktorsúlyok között a legnagyobbak lettek: 1. kulturális státus 2. fogyasztási státus 3. munkamegosztási státus A második gazdaság a m ásodik faktorra került - külön. Az elsőn ő gyengén és negatívan korrelált. Mi látszik mindebből? - Akinek magasabb az általános státusa, az kevésbé vesz részt a m ásodik gazdaságban, aki viszont részt vesz, az ezzel kompenzálja az ált. státus alacsony volta miatt ⇒ A MÁSODIK GAZDASÁG KIEGYENLÍTŐ ÉS NEM DIFFERENCIÁLÓ VOLT A MAGYAR TÁRSADALOMBAN A 80-AS ÉVEK ELEJÉN. MINDEZ K.T L-MODELLJÉT NEM TÁMASZTJA ALÁ, MUSZÁJ FONTOSNAK TEKINTENI A MUNKAMEGOSZTÁS VÁLTOZÓT, MERT AZ ELSŐ

GAZDASÁGBELI HELY NEM JELÖLI KI EGYÉRTELMŰEN AZ EGYÉN HELYÉT STÁTUS SZEMPONTJÁBÓL. STÁTUSINKONZISZTENCIA K.T foglalkozott a státusinkonzisztencia kérdésével is Azt találta, hogy Magyarországon igen nagymértékű volt a státusinkonzisztencia. Miből látszik ez? - A faktorok által magyarázott variancia kb. 44% volt, s ez igen magas A faktorok sokat tudnak tehát magyarázni a státusok szórásából. Azaz kevés faktorral le lehet fedni - Két státus közötti korreláció minél inkább közelít az egyhez, annál kikristályosodottabb egy státus, annál kisebb az inkonzisztencia. Itt ezek közepesek és így inkább következtethettünk státusinkonzisztenciára, mint kristályosodásra. - A faktorsúlyok között mind poz., mind neg sok van Kolosi durván 2/3-nak mérte a státusink. mértékét a magyar társadalomban Az alacsony és a m agas státusoknál erős konzisztenciát, merev hierarchiát talált, míg a középrétegeknél volt a legnagyobb a st.

inkonz 8. tétel - szociológiaelmélet A STÁTUSMÉRÉS DILEMMÁI. SPECIÁLIS STÁTUSOK ÉS ÁLTALÁNOS STÁTUS A STÁTUSRÉTEGZŐDÉS SAJÁTOSSÁGAI. Társadalmi státus: az egyének és a családok tipikus élethelyzete az egyenlőtlenségi rendszerben. A státus mérése Problémák: • A státus objektíve adott, de nem mérhető közvetlenül, mivel sok paraméter határozza meg, csak egy önkényesen kialakított indexszel. • A részben vertikálisan rendezett státusokat egy teljesen vertikális skálára transzformáljuk, így eltűnnek a nem vertikális különbségek. • Státusinkonzisztencia. • Mi legyen az alapegység: egyén vagy csoport? Kétféle megközelítés: 1. induktív módszer: olyan jól mérhető változókat keresnek, amelyek biztosan összefüggésben vannak a társadalmi státussal (jövedelem, iskolai végzettség, foglalkozási presztízs), ezek segítségével empirikusan vezetik le a státusrétegződést. - Strukturalista-funkcionalista

irányzat. 2. deduktív módszer: valós társadalmi csoportokból indulnak ki, ezekből vezetik le elméleti úton a társadalmi szerkezet főbb kategóriáit. – Marxista irányzat Kolosi javaslata: részben induktív, részben deduktív módon válasszuk ki azokat a paramétereket, melyek befolyásolják a társadalmi státust, és egy empirikus kutatás során mérjük meg a paraméterek tényleges értékeit a népesség egy reprezentatív mintáján. szükséges a paraméterek viszonylag kevés csoportba, dimenzióba való összevonása. A társadalmi státus dimenziókra bontásánál a következő nehézségek adódhatnak: • minden dimenzió maga is tovább bonthatóegészen a közvetlenül mért paramter szintjéig, • minél tovább megyünk a dimenziók felbontásában, , a nnál világosabb lesz, hogy ezek a dimenziók nem függetlenek egymástól. Empirikus elemzések alapján végül a társadalmi státusz 8 dimenziójához jutottak: társadalmi státus

strukturális egyenlőtlenségek érdekérvényesítés ← ≥ életkörülmények egyenlőtlenségei második gazdaság munkamegosztás területi foglalkozás munkakörülmény település lakóövezet munkamegosztás terület ↑ tárgyi környezet lakás vagyon életvitel jöv. fogyasztás életmód anyagi helyzet ↓ ° ± ″ A mérési skála megszerkesztése Probléma: különböző mérési szintűek a paraméterek. Megoldási lehetőségek: 1. minden dimenziót egy olyan jól mérhető változóval mérünk, amely viszonylag jól kifejezi az adott dimenziót. 2. különböző változókból szerkesztünk összevont skálát (Kolosiék ezt választották). Az összevont változók szerkesztésénél követett elvek: • Az adott dimenzióval valószínűségi kapcsolatban lévő paraméterek aggregálásából hozták létre a változókat, igyekezve kiszűrni az egyes változók sajátos jellegéből adódó torzító hatásokat. • A dimenziók

karakterisztikájának az adott szempontból jó és rossz helyzetek közti elhelyezkedést tekintették, ezért a f elhasznált paramétereknek csak a vertikális jellemzőit vették figyelembe. • Minden egyenlőtlenségi dimenzióra egy hétfokú skálát szerkesztettek. Az egyes fokozatok között úgy húzták meg a határokat,. hogy a skála viszonylag jól kövesse az adott dimenzió tényleges társadalmi eloszlását. Általános státus: azon pozíciók súlyozott átlaga, amelyet az egyén (v. csoport) a társadalmi differenciálódás különböző dimenzióiban elfoglal. Státuscsoport: hasonló általános státusú egyének összessége. (Nem valós közösség) Viszonykijelölő kategóriák: nem a konkrét státuscsoportba tartozást, hanem csak annak valószínűségét határozzák meg, és ez a valószínűség az egyedi sajátosságokon keresztül konkretizálódik az egyének esetében (pl. falusi szegény képzetlen férfi) A társadalmi viszonyokat jelző

valóságos csoportok. A rétegződéskutatások kérdése: Egy társadalomban milyen viszonykijelölő kategóriák biztosítanak nagyobb esélyt az előnyök halmozására? A társadalmi rétegződés alapegységei nem a státuscsoportok, hanem a viszonykijelölő kategóriák. Miért van akkor egyáltalán szükség státuscsoportok vizsgálatára? Megmutatják, hogy a viszonykijelölő kategóriák közül melyek kombinációi tekinthetők társadalmi rétegnek. A rétegződés nem egyértelmű strukturális meghatározottsága miatt szükséges a rétegződési modellek empirikus verifikációja (igazolása). A rétegződési modellt azzal verifikáljuk, hogy mennyire képes kifejezni a társadalom leglényegesebb egyenlőtlenségeit, ezt pedig a státuscsoportok elrendeződésével ragadhatjuk meg. A státusrétegződés mérésére azért került sor, mert Magyarországon igen nagynak bizonyult a státusinkonzisztencia. A 80-as évek elejének elitje már messze nem csak

pártelit volt, s ez abból látszott, hogy egyes dimenziókban, amelyek jellemzők az elitre, magas pozíciójúak voltak, de hatalmuk, az nem volt nekik egy deka se. Az érdekérvényesítési dimenzióban a flasztert súrolták Vagy: az általános státus nevű faktorral a kulturális st. pozitívan, az anyagi meg negatívan korrelált. Ez is státusinkonz, mert azt jelenti, hogy a népek baromi okosak, de kilóg a fenekük. Mindezek miatt nem szabad egy dimenzióban nézni a helyzetet, egyfajta státusrétegződés kell. Az ilyenfajta rétegződések vizsgálatának statisztikai módszere a clusteranalízis. Ez a különböző típusokat elkülöníti, de az egyes típusoktól igen kis eltéréseket is besorolja valahová, méghozzá oda, amelyikhez a legközelebb vannak. A gép először sok klasztert hoz létre, majd fokozatosan összevonja őket, és egyre csökkenti a klaszterek számát. Először a legdurvább különbségek mentén bont, azután jönnek a finomabbak,

végül az egészen finom kvalitatív különbségek. Azt szokták nézni a finomításnál, hogy egyrészt mi a k laszterek tartalma, másrészt az újabb összevonással a klaszterközéppontoktól való távolság jelentősen csökken-e még? Azaz homogénebbek lesznek-e még a csoportok? Kolosiék 12 klaszternél álltak meg. Ellenőrzésképpen többdimenziós skálázást alkalmaztak /csendben megjegyzem, hogy Kolosi itt ábrázolásról és nem ellenőrzésről ír!/ , ami arról szól, hogy két dimenzióban, tehát egy síkon, egy fent-lent és egy falu-város tengely mentén szintén szépen kirajzolódik a 12 csoport. Ennek a végén tulajdonképpen előállt a rétegződési modell a magyarországi népességre a státusok szempontjából. Csakhogy a státusrétegződés olyan stratifikációs modell, ahol azt is meg kell mondanunk, mi magyarázza, hogy valaki fent, vagy lent van. Amikor pedig Kolosi viszonyítási kategóriákról beszél, az tulajdonképpen a

magyarázó változók neve. Sok magyarázó változó lehet, és el kell dönteni, hogy melyiket vonjuk be az elemzésbe. Kolosi arra gondolt, hogy talán a párttagság más változókkal kombinálva sokat magyarázhat. Nos, talált értékelhető különbségeket, de ezek 2/3-át nem közvetlenül a párttagság okozta. Nomármost. Mik lettek a rétegképző változók? - AKTÍV / INAKTÍV - VEZETŐ / BEOSZTOTT - FIZIKAI / SZELLEMI - ISKOLAI VÉGZETTSÉG. E 4 ka tegória kombinálásával kapott egy TÁRSPOZ nevű 56 kategóriás változót, amivel remekül, finoman lehetett mérni. Végül a munkamegosztási rétegződésre 11 réteg alakult ki: 1.FELSŐ ÉRTELMISÉGI 2.GAZD VEZETŐ 3.GAZD ÉRTELMISÉGI 4.BET ÉRTELM 5.MŰVEZETŐK + NYUGDÍJAS VEZETŐK 6.INAKTÍV SZELLEMIEK 7.SZAKMUNKÁSOK ÉS IRODAI DOLGOZÓK 8.BETANÍTOTT MUNKÁSOK 9.MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁSOK 10.SEGÉDMUNKÁS + INAKTÍV FIZIKAI 11.PARASZT 9. tétel A STÁTUSOKRA ÉPÜLŐ MUNKAMEGOSZTÁS ÉS RÉTEGZŐDÉSI

MODELLEK A társadalmi rétegződés kutatás fő kérdése: A viszonykijelölő kategóriák hogyan határozzák meg az egyének elrendeződését a társadalmi egyenlőtlenségek rendszerében, ezen viszonykijelölő kategóriák mely kombinációja illeszkedik legjobban az egyenlőtlenségi rendszerben való elhelyezkedéshez, a népesség státuscsoportok szerinti tagozódásához? Hogyan vizsgálható a viszonykijelölő kategóriák és a státuscsoportok illeszkedése? - a viszonykijelölő változó státuscsoportok szerinti relatív gyakoriságaival - szignifikancia megállapítása: khí-négyzet próbával vagy távolságfüggvénnyel (Kolosi az utóbbit használta) Mely viszonykijelölő kategóriákat vonjuk be az elemzésbe? Kolosiék úgy találták, hogy a viszonykijelölő kategóriák közül csak azok mutatnak összefüggést a státuscsoportokkal, amelyek valamilyen módon a társadalmi munkaszervezetben elfoglalt helyhez kötődnek. (A párttagság, szervezeti

tagság például önmagában nem bír magyarázó erővel.) Munkamegosztási rétegződés Kétféle megközelítés: 1. a társadalmi munkaszervezet strukturális viszonyaiból indul ki 2. egyéni szintű foglalkozások csoportosításából indul ki Példa az 1.-re: Ferge Zsuzsa (1969) a következő szempontokat vette bele a modelljébe: − tulajdonviszonyok − vezetés-hatalom relációja − szakképzettség és tudásszint − a bekapcsolódás rendszeressége − a munka mezőgazdasági vagy nem mg.-i jellege Példa a 2.-ra: Kolosi: 240 foglalkozási kategória státuscsoportokhoz illeszkedése alapján a következő csoportokhoz jutott: 1. elit értelmiségi foglalkozások (orvos, biológus, egyetemi tanár, bíró, ügyész, rendező, építész) 2. középszintű értelmiségi (középisk tanár, művész, társadalomtudós, ügyvéd, állami tisztviselő) 3. egyéb értelmiségiek és vezetők, középszintű szellemi fogl, művezetők és néhány elit szakma 4. vegyes

fizikai-szellemi csoport (kozmetikus, órás, adatrögzítő, fényképész, iparművész, nyomdász) 5. fizikai és alsó szintű szellemi (adminisztrátor, díjbeszedő, postás, pénztáros, raktáros) 6. segédmunkások és néhány szakmunkás (szabó, kádár, kertész, bodnár) 7. nehéz fizikai segédmunkát végzők (szállítómunkás, útépítő, kőfejtő) 8. szakképzetlen mezőgazdasági 9. alkalmi munkások és egyéni gazdák Ez a foglalkozási csoportosítás közepesen illeszkedik a státuscsoportba tartozáshoz (kontingencia-együttható: 0,65) Problémák ezzel: − bizonytalan a foglalkozások csoportosítása − csak az aktív keresőkre működik jól − a foglalkozás a munkaszervezetben elfoglalt helynek csak egyik összetevője Emiatt Kolosiék visszatértek az 1. megközelítéshez, mely alkalmazásánál a következő megfontolásokból indultak ki: − A társadalmi szerkezet redisztributív illetve piaci viszonyai másként érintik az aktív és az

inaktív népességet. − A redisztributív újratermelési viszonyok szempontjából alapvető jelentőségű a munkaszervezetben elfoglalt hierarchikus pozíció, a beosztás és a vezetés szintje. − Fontos differenciáló tényező a munka jellege: fizikai vagy szellemi, a fizikain belül pedig mezőgazdasági, ipari vagy tercier. − A munkaszervezetben elfoglalt hely függ az iskolai végzettségtől és a képzettségtől. Ezek alapján a szempontok alapján hoztak létre egy TARSPOZ nevű 65 kategóriás változót, amely már viszonylag erős összefüggést mutatott a státuscsoportba tartozással (kontingenciaegyüttható: 0,74). A 65 e setet klaszteranalízissel vonták össze 11 r étegbe, melyek majdnem ugyanolyan erősen függenek össze a státuscsoportokkal, mint a bővebb, kiinduló kategorizálás (konting.-együtth: 0,71) A munkamegosztási rétegződés 11 rétege: 1. FELSŐ ÉRTELMISÉGI 2. GAZDASÁGI VEZETŐ 3. GAZDASÁGI ÉRTELMISÉGI 4. BETANÍTOTT

ÉRTELMISÉGI 5. MŰVEZETŐK + NYUGDÍJAS VEZETŐK 6. INAKTÍV SZELLEMIEK 7. SZAKMUNKÁSOK ÉS IRODAI DOLGOZÓK 8. BETANÍTOTT MUNKÁSOK 9. MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁSOK 10. SEGÉDMUNKÁS + INAKTÍV FIZIKAI 11. PARASZT Legfontosabb tendenciák: − a felső értelmiség és a betanított értelmiség elkülönülése − a szakmunkás és az irodai dolgozó réteg összeolvadása − a mezőgazdasági fizikai dolgozók különválása a tradicionálisabb paraszti rétegtől − az inaktív népesség 4 rétegbe tagolódása (vezetők, szellemiek, nem mg. fizikaiak, mg. fizikaiak) 10. Tétel – szociológiaelmélet A KOLOSI - FÉLE STRATIFIKÁCIÓS MEGKÖZELÍTÉS LEGFŐBB EREDMÉNYEI ÉS DILEMMÁI A kutatás adatait 1981-1982-ben a KSH-MTA gyűjtötte össze. Többszörösen rétegzett mintavétellel a 18 éven felüli népesség 2 ezrelékét reprezentálja. Kolosi nem egyszerűen a rétegzôdés 3 f ô dimenziójával dolgozik. A társadalmi státusz fogalmát próbálja

megragadni, mely szerinte egyének, csoportok tipikus élethelyzete az egyenlôtlenségi rendszerben. Mivel a társadalmi státusz közvetlenül nem mérhetô, több olyan változót keresett minden státusz-index megszerkeztésénél, amelyek összefüggnek az adott státusszal. 8 státuszdimenziót hozott létre és 7 - fokú skálán vizsgálta a népesség eloszlását ezeken a dimenziókon. Státuszdimenziók a következők voltak: - érdekérvényesítés (munkahelyi, társadalmi. politikai szervezetekben, beosztás, informális kapcsolatok haszn., jutalom, stb ) - munkamegosztás (foglalkozás, munkakörülmény, aktivitás) - második gazdaság (intenzitását mérték) - terület, státusz (lakóövezet jell., lakóhelyi ártalmak, infrastruktúra stb) - lakásstátusz (értéke, komfortossága,használatának módja stb) - anyagi státusz (ingatlan-ingó vagyon, tartós fogyasztási cikkek) - fogyasztási státusz (milyen élelmiszert fogyasztanak, járnak-e fodrászhoz,

étterembe stb.) - kulturális (isk.végz, tömegkulturális aktivitási szokások, kulturális int látogatása, olvasási szokások, otthoni könyvek, üdülési szokások, szabadidő eltöltésének módja) Eredmények: - Az érdekérvényesítés és a m ásodik gazdaság dimenzióján kívül az eredmények a n ormális eloszlást közelítették. - Az érdekérvényesítés dimenziójában 21% 1-es értéken helyezkedett el ami azt jelenti, hogy a népesség közel egy negyede teljesen kiszorul az érdekérvényesítésbôl. - A második gazdaságot vizsgálva pedig megállapította, hogy a minta 90%-a az elsô 3 indexérték között oszlik el. Megállapította, hogy a népesség 2/3-ának inkonzisztens a társadalmi helyzete. A nagyfokú inkonzisztencia miatt lehetetlen a népesség eloszlását egyetlen dimenzióban leírni, ezért klaszteranalízist használt. Az egymáshoz közelálló egyének egy klaszterbe, státuszcsoportba kerültek. A 12 klaszter: 1. Elit 2. Városias

felsô 3. Falusias felsô 4. Városias jómódú munkás 5. Falusias jómódú munkás 6. Városias közép 7. Érdekérvényesítô közép 8. Érdekérvényesítô alsó /a felnôtt népesség 5.6%-a/ 7.1% 6.2% 11.7% 9.0% 8.6% 6.9% 8.0% 9. Jó anyagiakkal rendelkezô falusias alsó 8.6% 10. Városias alsó 7.6% 11. Enyhén deprivált 11.5% 12. Deprivált 9.2% / !! 20.7% deprivált, valamilyen mértékben/ Az érdekérvényesítés a 6,9,11,12 csoportokban volt a legkisebb. Társadalmunk rétegzôdésére a foglalkozások szerint 11 klasztert hozott létre: 1. Felsô értelmiség /a felnôtt népesség 1.7%-a/ 2. Gazdasági vezetô 0.8% 3. Gazdasági értelmiség 1.6% 4. Betanított értelmiség 8.2% 5. Művezetô, nyugdíjas vezetô 3.3% 6. Inaktív szellemi 4.6% 7. Szakmunkás, irodai dolgozó 20.8% 8. Betanított munkás 15.0% 9. Mezôgazdasági munkás 9.5% 10. Segédmunkás és inaktív fizikai 30.9% 11. Paraszt 0.6% Hasonlít Ferge foglalkozási kategóriáihoz, de

eltérések is vannak: -Az értelmiséget több csoportból állónak látja -Az értelmiség és a vezetôk eltérô helyzetben vannak -Az értelmiség nála nem egy osztály,szemben Fergével, vagy Szelényivel -A felsô értelmiségnél valóban nem válik el a vezetô és az értelmiségi -A gazdasági vezetô és az értelmiség elválik -Új eredmény, hogy nagy különbség van a fôiskolát és egyetemet végzettek között -Jelentôs eredménye a szakmunkások és irodai dolgozók 1 rétegbe sorolása. Fergénél az irodai alsó feljebb van, mint a felsô szakmunkás. -A mezôgazdasági dolgozó és paraszti réteg elválik -Az érettségizett mezôgazdasági munkás a szakmunkás és irodai réteghez sorolódott. Ez összefüggésben van az iskolai végzettség hatásával. Megállapította, hogy az akkori helyzetben a fôiskolai ill. egyetemi diploma vízválasztónak számít, viszont az érettséginek csak a mezôgazdasági rétegnél van s zerepe, mert ha valaki

érettségizett a m ezôgazdasági rétegben az általában feljebb is helyezkedik el a foglalkozási hierarchián. -Nagy eredménye, hogy a nyugdíjasokat nem ugyanoda sorolja a honnan nyugdíjba ment, hanem egy-két csoporttal lejjebb. és nem egyetlen csoportba További eredmények: -A munkamegosztási rétegzôdés csak a státuszcsoportba jutás es élyét, nem a k onkrét élethelyzetet határozza meg. A modell er ôsebb összefüggést mutat a s tátuszcsoportokkal, tehát az élethelyzetek differenciáltságával, mint az eddig használt o sztálymodellek vagy munkajelleg csoportból kiinduló rétegmodell -Kolosi szerint a 3 fajta modellbôl a társadalmi struktúra e lméleti és történeti, a státuszrétegzôdés és munkamegosztási r étegzôdés, empirikus módszerekkel is megközelíthetô. újszerűsége abban áll, hogy nem elméletbôl vezet le deduktív módon, hanem tapasztalatot is bele vesz. -új modellt alkotott, az L-modellt Ez teljesen indokolt volt, mert

sok jel mutatott a m ásodik gazdaság beleszólására. -Az elsô olyan vizsgálat, mely státuszrétegzôdésen keresztül a lakítja ki a munkajelleg csoportokat. Empirikusan határozza meg a s tátuszrétegzôdést. -Az elsô átfogó kísérlet a s tátuszinkonzisztencia felmérésére-A második gazdaság mezôgazdaságon kívüli formáiban a hierarchiában felfelé haladva egyre többen vesznek részt. -A státuszinkonzisztencia a társadalmi piramis alján és tetején magas, középen pedig az a jellemzô, hogy egy valamiben ki emelkedik másban nem. Próbálták ellenôrizni, hátha rosszul mértek, de más módszerek is nagy inkonzisztenciát mutattak. - Megvizsgálta van-e kapcsolat a párttagság és a státuszcsoportok köz ött. Nem túl tudományosan azt állapította meg, hogy bár nagy összefüggés látható ez valójában csak annak köszönhetô, hogy a vezetôk fôleg idôsek, magas iskolai végzettségűek és férfiak. Problémák: 1. Elméleti modellbôl

indul ki, az L-modellbôl, de nem hasonlítja össze az elméletet az empirikus eredményekkel. 2. Az iskolai végzettség függô és független változóként is szerepel 3. Némely alcsoportban túl kicsi a minta, pl ügyész 4. Az érdekérvényesítési és vagyoni státusz nem olyan jó, mint a többi A második gazdaságból származó jövedelmet még annyira sem vallják be, mint a fôfoglalkozásból származót. 12. tétel - szociológiatörténet A SZEKULARIZÁCIÓ FOGALMA ÉS A RACIONALIZÁCIÓ WEBERI ELMÉLETE Felhasznált irodalom: E.Durkheim: A társadalmi munkamegosztásról 81-90.o; MWeber: A protestáns etika /1982/ 7-25, 230-290o Állam-politikatudomány,368-405 Durkheim magyarázata: ha létezik egy emberi közösségben megosztozás valamilyen erős meggyőződésben, az rendszerint vallásos jelleget ölt . Ez a jelleg azonban a közös tudat többi területétől eléggé elhatárolhatatlan. Annyi mindenesetre biztosnak látszik, hogy a vallás nem csak

magasabbrendű lényekhez való kapcsolatok, érzések tere, hanem gondolkodási-, magatartási szabályoké is. Kiterjed jogi, erkölcsi, gazd kapcsolatokra is Mindezek magas intenzitásfokon működnek a csoportban. A közös tudat azonban az egyéni tudatnál kevésbé bővül, a vallás az előbbi részeként hasonlóan szűkülő terepet kap a társad. életben Visszafejlődésének szakaszai vannak, ahogyan funkciók különülnek el a társadalomban - pol., gazd, tudom, úgy szűkül ez egyén kívülről mozgatottságának érzete. A közös tudat intenzitása is gyengül ezzel Köv: individualizálódás, de ez meg nem határozható időben/helyen kezdődött, hanem folyamatosan alakul. Fejlődése nem egyenes vonalú: egymást követő társadalmak megfelelő szakaszait kell megfigyelni, ekkor lehet a "visszafejlődést" folytonosságában tetten érni. A közös tudat persze nem fog eltűnni, csak egyre általánosabb, határozatlan gazdálkodás- és érzésmódok

jönnek létre, az egyéni eltérések sokasodhatnak. Viszont az egyén, a s zemélyiség mint olyan, kezd tisztelet tárgya lenni a t ársadalom számára. Azaz ez is közös hit, viszont a korábbiaktól individuális tárgya lévén - eltér: erejét a társadalomtól kapja, de felbomlasztja azt azzal, hogy az egyénhez köt. A hasonlóságból eredő társadalmi kötelékek éppen ezért fellazulnak A kollektív tudat tere csökken tehát az egyéb tudatával szemben, mégis a társadalmak egyre jobban érzik önmagukat. A kollektív tudatú mechanikus szolidaritás helyébe a munkamegosztás kötelékével fellépő organikus társadalmi szolidaritás készül megjelenni. A közös tudat szerepét a munkamegosztás veszi át, tartja össze a társadalmakat. Mindez a társadalmak szerkezetének változásával ját együtt, ill. egyúttal ezek okozója is Általában szólva: a k orábbiakban az emberek világképét a v allás határozta meg, ez megváltozik, benne más lesz az

idő és a térszerkezet is. A folyamat része állam és egyház szétválása, a művészetek önállósulása, a tud. kiválása a dogmatikából, nemzetállamok kialak, erkölcsi szabályok visszaszorulása, vele a jogi szab. felerősödése Ide kapcsolódik Weber Prot.etikája: a reformáció különféle ágai újfajta vallásosságot indítanak el, majd ezek a v áltozások hozzák /meg/ magukkal az általános értelemben vett szekularizációt is. Mert: /Protetika-Előszó/ csak nyugaton van tudom., módszere a racionális bizonyítás/kísérletezés. A történetírásban sincs máshol gyakorlati alátámasztás/pragma/, rendszeresség, rac. fogalomképzés Jogi szinten pedig sémák Uígy a művészetekben: zeneracionálisan harmonikus zene, építészet, konstruktív elvként alk szobrászat+festészet és ezek összefűzése egy stílusban. Nyomtatott irodalom, tudom és ennek szakmai üzemei szakemberekkel és azok képzése; valamint szakhivatalnokok

"előállítása". Ezek rendszere pedig a Nyugaton köti magához a polit. és techn teljes hátterét, ill alapját Pol intézmény itt az állam, amely rac. jog, alkotmány, szabályok=törvények alapján működik, választott népképviselőkből alakított pártok és a belőlük felálló parlament+pártvezérek/miniszterek uralmával. Itt jelenik meg a kapit. is mint a korlátlan szerzés racionális mérséklésének elvi formája, amelyben a cél persze a n yereség elérése, de ez folyamatosan, formálisan békés szerzési csereesélyek felhasználásával történik. A kapit. szerzéshez elengedhetetlen a tőkeszámla megléte A mérlegkészítés nyomán a megállapított javak értéke a befektetett értéket mindig, újra meg kell haladja. Ez kalkulációt kíván. Ebből a szempontból tekintve mindig és mindenhol létezett/ik a kapit kalandor is=irrac. vagy erőszakos vagyonszerzésre alapoz A ny-i kapit ezekhez képest ad vmi máshol/kor nem

létezőt: a formálisan szabad munka rac-kap. szervezetét, továbbá a háztartás és üzem szétválasztását és a rac. könyvelést Ezek azonban csak a munkaszervezés módjával összefüggésben emelkednek ki. A szabad munka szorosan kapcsolódik a ucsak ny-i polgár és az ehhez szervesülő burzsoá fogalmához. Ezek pedig a szabad merőt képező proletár meglétéhez. Összegezve; a mod.,ny-i kapit meghatározói: a tudományosság sajátszerűsége, benne a term.tud-ok matematikailag és kísérletileg alátámasztva Rájuk épül a fejlődő technika Ez ösztönzést kap a belőle is táplálkozó kapit. termeléstől, amely pedig a kiszámíthatóság alapján álló gazd. értékesíthetőséggel függ össze Mindezekhez kell a ny-i társ hátterének szimbolikus oldala: a polgár/tőkés ill. a szabad merejét eladni képes munkás, és az üzemszerű működés. Summa-summa: a gazdaságilag racionális életvezetés Mindez mármost hogyan függ össze a

szekularizáció folyamatával, ill. a tétel második felével? Ide: W-Protetika/-l982/ 231-290. W. e f ejezetben azt mutatja ki, "hogyan szülte meg ennek az aszketikus vallásosságnak a szelleme az anti-mammonista tanítás ellenére-éppenúgy mint a kolostori gazdaságokban-a gazd. racionalizmust, mert a legdöntőbbet, az aszketikusan meghatározott racionális ösztönzőket jutalmazta". Teológiai írások szövegeit dolgozta fel, mert - véleménye szerint - amikor az ember társad. helyzetét az egyházzal való viszonya határozta meg, annak közreműködése /egyházi fegyelem,prédikációk hatása stb./ alakította ki a "népjellemet" Az angol puritanizmus egyik kiváló prédikátora, Richard Baxter szövegeinek segítségével mutatja be, hogyan válik a hivatás gondolata az aszketikus prot. alapvető fogalmává Az Újszövetség ebionitái /eb.= szegények/ a p éldák Eszerint a gazdagság veszélyes, mert k;sértésbe ejt, erkölcsileg

kétséges és a rátörekvés Isten fensőbbsége előtt értelmetlen. Ez a kálvini értelmezésnél /ld: a papok gazdagsága tekintélyüket növeli-vagyonukat befektethetik/ szigorúbb. A puritánoknál a gazdagság élvezete, a belenyugvás a megvetendő; ha feladjuk a szent életre való törekvést. Márpedig Isten dicsőségének növelése csak cselekvéssel érhető el. Ezért tilos az időfecsérlés, bűn Rövid az éelt, az idő tékozlása a hivatásos munka rovására történik. A nem aktív szemlélődésre a vasárnap való. Cél tehát: a nehéz, folytonos testi v szellemi munka, ami aszketikus eszköz a kísértés ellen, valamint az élet öncélja, amit Isten szabott ki. Akinek nincs munkakedve, az a kegyelmi állapot hiányának első jelét mutatja. Pál apostol: "aki nem dolgozik, ne is egyék!" a középkorban, így Szt. Tamásnál az emberi nemre vonatkozik, egyedileg /ld: szemlélődő szerzetesek, v. vagyonukból élők/ nem! A puritánoknál már

nem így van: a vagyonosoknak is dolgozniuk kell, mivel mindenkinek fel kell ismernie az isteni előrelátás által számára kijelölt hivatást /calling/ és abban dolgoznia. Ez nem sors, mint a lutherizmusban, amibe bele kell törődni. Ott az isteni terv alakítja ki a társmunkamegosztást és a hivatás tagozódását - az egyén besorolása e rendbe esetleges, a világot úgy kell venni, ahogy van. A puritánok szerint viszont az, hogy a gondviselés milyen célból tagozza be a hivatásokat, felismerhető a hivatásvégzés nyomán keletkező/vagy nem kel. eredményekből Az állandó hivatás a legjobb mindenkinek, a hivatástalanok életéből hiányzik a rendszeresség, a szakosodás, ami a munkás gyakorlottságát növeli, ezzel munkája mennyisége és minősége is javul, ami a közjó érdeke is. /Ld. ASmith+utilitarizmus is!/ A racionálisan, hivatásszerűen végzett munka erdménye lehet a kegyelmi állapot. Elképzelhető több hivatás egyesítése, ha

előnyös a közjónak/egyénnek, nem káros senkinek és lelkiismeretesen el lehet őket végezni. Hivatás változtatás e feltételek mellett ucsak lehet A hiv. hasznosságát annak erkölcsi fontossága, a közösségnek termelt javak mértéke és a magán jövedelmezőség hat. meg Ha Isten nyereségi esélyt mutat, azt ki kell használni, mert ez az ő szándéka. Aki nem cselekszik eszerint, vagy kevesebb hasznot szerző módon működik: nem fogadja el hivatását! Erkölcsileg kívánatos Istenért gazdagodni. Aki szegény "akar" lenni, olyan mintha beteg "akarna" lenni. Etikailag cél a józan üzletember, aki saját maga hozza létre üzletét, ez áll ellentétben a feudális felfogással=örökölt vagyon az érték. Isten már e földön is boldoggá tehet, sőt.csakis itt A bibliai Ószövetségből a puritánok megtartották azokat az előírásokat, úgymond "természeti törvényeket" amelyek erkölcsisége jól megfért és

alátámasztotta, "legitimizálta" a formális tisztesség betartását. Isten kiválasztottjainak tartották magukat, ez lehetett bázisa a kial. kapit kemény, formálisan korrekt jellegének. Tehát: hogyan alakult ez ki? A hivatás és az aszketikus életvezetés együtt hogyan befolyásolta a kap. életstílus kialakulását? Az aszk. támadta az evilági élet elfogulatlan élvezetét /ld öncélú: sport,tánc, kocsma,színház,regény,erotika - elvonnak a hivatás munkától/, mivel az összes, nem vallási értékű kultúrjavak ellentétesek a józan célszerűséggel. Ezek használata csakis akkor eng., ha pénzbe nem kerül-mert a j avaknak az ember csak gondnoka, Isten dicsőségére. A tudomány művelése más! A józan célszerűség elősegíti az életforma uniformizálódását, a mára előrevetítve ezzel a kap.term standardizálását Ám a tulajdonnal felelősségteljesen bánni annak növekedésével együtt - nehezebb. Az aszketikus életvitel

szűkíti a fogyasztást élvezetellenességével. Ezzel nem a racionális szerzés, hanem annak irracionális felhasználása ellen lép fel. Nem önsanyargatás tehát, hanem a jav gyakorlati módon hasznos használata. A középkornak a nyereségvággyal szemben kialakított etikai gátlásait azzal rombolta le, hogy éppen isteni akaratot láttatott bele. Persze a m agángazdagság terén az ösztönös kapzsiság és jogtalanság öncélúságnak számított=kísértés!! Célként a gazdagság rossz, de a hivatáskövetés nyomán elérve: Isten áldása, az igaz hit jele. Az ilyen életfelfogás etikai nagyraértékelése saját magát terjeszti. Eredménye: az aszketikus takarékossági kényszer következtében létrejövő tőkeképzés. Ha a nyereség el nem fogyasztható - be kell fektetni! Feud. kontra kapit gondolkodás! Azonban a puritán életeszménynek is - amint elérték a korlátozott fogyasztás mellett a rac. gazdvezetés szintjét /ld: középkori kolostori

rendszerek./ - meg kell küzdenie a birtoklás szekularizáló hatásával! A gazdagság gyarapodása - csökkenő vallási ragaszkodás. Mindkét világ javára cselekedni-ez polgári hivatásetika: ha magatartása, erkölcsei feddhetetlenek és gazdagságának felhaszn. u.csak az Ráadásul munkásai józanok és dolgosak , m iközben létük újólag az isteni előrelátást jelzi; megnyugtatásként a javak egyenlőtlen elosztása felől.Aki szegény, az predesztináltan az, vagy bűnösen tunya. A koldulás ezért /szemben a középkorral/ bűn Ennek következményeként legalizált a hivatáshű munkás kizsákmányolása is. Mindemellett a puritán gondolkodásnak az egyén saját ügyességén alapuló, racionális szerzés ösztönzőereje szembe tudott szállni a kor Angliájának állami indíttatású kapitalizmusával /sőt fel is számolta/. Az egyéni kapitnak ez az ellentéte persze vallási ellentéteken is alapul Összefogl: A mod.kap és kult döntő alkotója a

hivatásra alapozó rac életvezetés, tehát az általános keresztény aszkézis elve, ám épp eme vallásos alap rendül meg, miután segítségével kialakult az evilági javak összegyülemlése. W. nemcsak a vallásosság-szekularizáció oldaláról, hanem másfajta szemszögből is tárgyalja a modernitás, és a racionalitás kialakulásának folyamatát. Ezt a megközelítést a 14tételből lehet ide átemelni, ezért részletesen ott fejtem ki!! 13. tétel - szociológiaelmélet A TÁRS. ALRENDSZEREK ELKÜÖNÜLÉSE TPARSONS ÉS N LUHMANN ELMÉLETÉBEN. MILYEN SEGÍTSÉGET NYÚJTHATNAK EZEK AZ ELMÉLETEK AZ 1945 UTÁNI MAGYARORSZÁGI VÁLTOZÁSOK ÉRTELMEZÉSÉHEZ? Parsons rendszerelmélete. I. A rendszer: a rendezetlen kül világtól elkülönül Elemek közötti kapcsolatokat foglal magába, alrendszerekre bomlik. Három fő komponens: 1. a rendszer elemei, 2 az elemek közötti kapcsolatok, 3 a rendszert a külvilágtól elválasztó határ. A rendszer rendezett

és valószínűtlen, a környezet rendezetlen és valószínű. Parsons hierarchikus fogalomrendszere: társadalmi kulturális személyiségi viselkedő rendszer ezek összefüggnek A társadalmi cselekvés mindegyikkel kapcsolatba kerül. A rendszerek elemei a cselekvés aspektusai. A cselekvési rendszer: felülről elvont eszmékkel érintkezik, alul a fizikai környezettel. Funkció: a t eljesítmény, amellyel a v izsgált alrendszer a rendszer környezetben való fennmaradásához hozzájárul. Minden rendszer fennmaradásához négy funkciónak kell kielégítően működnie: A alkalmazkodás: az eszközöket mozgósítja és formát ad nekik G célelérés: allokálja az eszközöket I integráció: : rendezettség, és stabil kapcsolat biztosítása a környezettel L mintafenntartás: normák. értékek biztosítása II. A társadalmi rendszer felosztása: Integratív alrendszer (szocioetális közösség, kollektivitások szövevénye): normatív szerveződések,

ahová a cselekvők tagsági viszonyuk révén sorolódnak be. Funkciója: az egyéneket rétegekbe sorolja. Célelérő alrendszer: politikai és gazdasági testületek (minden olyan megszervezett társadalmi tevékenység, mely célt tűz maga elé). Alkalmazkodási alrendszer: erőforrásokat biztosít. Mintafenntartó alrendszer: kultúra (oktatás.) Parsons-nál a differenciálódás fejlődés. A modernség kritériuma: egyre bonyolultabb alrendszerek jönnek létre. Parsons-nál a t ársadalmi rendszer cselekvési interakciós rendszer. A cselekvést normák strukturálják. Parsons szerint a szocializáció és a társadalmi kontroll mechanizmusai révén alakulnak ki a személyiségben a normák és motivációk. Szocializáció során: interiorizációval indirekt módon, kontroll révén direkt magatartás szabályozással. Lockwood Parsons kritikája: Parsons fogalmai a t ársadalmi cselekvés normatív elemeinek szerepéhez kapcsolhatók, méghozzá azokhoz a

folyamatokhoz, amelyek a stabilitást biztosítják. Parsons a konfliktusokat és instabilitást előidéző érdekeket a társadalmi alrendszerek dinamikája szempontjából nem tartja meghatározónak. III. Luhmann rendszerelmélete Luhmann a rendszer differenciálódás három integrációs szintjéről beszél. 1) egyszerű interakciók a cselekvők közt 2) szervezetek 3) a társadalom mint olyan, mely az összes interakciót átfogja Az egyszerű interakciós partnerek, az önállósult közvetítő közegek által összekapcsolt szervezetek egymásba játszó cselekvésrendszerei evolúció útján kialakuló hierarchiát képeznek. A komplex társadalmak problémája: bonyolult társadalmak nem képesek többé a rendszerhez tartozók tudatán keresztül kialakítani azok identitását. A megismerés, átélés, cselekvés rendszerein keresztül létrehozott interszubjektivitásnak sekély a kapacitása, hiszen nem tudja a m agasan differenciált részrendszerek irányítását

összehangolni. „A vallás, a jog, a politika által strukturált életvilág burkát felszakítják a rendszer problémái”. Luhmann szerint a r endszer integráció fogalma: a differenciált részrendszerek megfelelő környezetet alkotnak egymás számára. Az individuum csak a szociális rendszerhez csatolható. A társadalom mint objektivitás nem vonatkoztatható a szubjektivitásra. A társadalmi evolúció túlhaladta azt a fokot, amikor még lehetett a szociális kapcsolatokat az emberre vonatkoztatni. Az evolúcióban bekövetkezett két objektiváló lépés: 1. a természet az objektiváló gondolkodás tárgya lett A társadalom dehumanizálódásával elidegenül az érhető világtól. A társadalom jelöli ki a szubjektum helyét a rendszerkörnyezetben. Az identitás (értsd a szubjektum önmagában reflektáltsága) teljesítményét a rendszer veszi át. A részrendszerek reflekció révén a rendszerhez vonatkoztatják magukat. A funkcionálisan elkülönült

részrendszerek megtanulják, hogy azonosítsák és korlátozzák önmagukat más részrendszerek környezeteként. Luhmann szerint ez tanulási folyamat révén zajlik (vs a parsons-i normatív integráció). Felhívja a figyelmet e folyamat manipulálhatóságára Habermas Luhmann kritikája: az elégséges rendszerintegráció funkcionálisan nem egyenlő a szociális integrációval. Készítette: Szappanos András 13. tétel - szociológiaelmélet A társadalmi alrendszerek elkülönülése Talcott Parsons és Niklas Luhmann elméletében. Milyen segítséget nyújtanak ezek az elméletek a 45 u táni magyarországi társadalmi változások értelmezéséhez? Parsons funkcionalista rendszerelmélete kidolgozását a kiscsoport-kutatások terén tett megfigyeléseire alapozva kezdte elmélyíteni. 1937-ben megjelent műve: a The Structure of Social Action az emberi cselekvés eltérő komponenseivel és az egyes komponenseket kiemelő társadalomelméletekkel foglalkozik. A

későbbiekben fontossá váló cselekvési rendszerekkel ebben a könyvében még elemzés tárgyát nem képezi, csupán megemlítést nyer. Parsons új kategóriát vezet be a társadalmi szerveződés alapkategóriájaként: az „egységnyi cselekvést”. Mint ismeretes Marx-nál a társadalom elemi egysége az „ember” A XIX sz- végétől ez az elv megdőlni látszik, míg Durkheim bevezeti a „szerep” fogalmát (az ember különböző szerepeken keresztül szocializálódik a társadalom tagjává). Az urbanizáció és a tradicionális kötelékek szakadása növelte a szerepeket, több aspektusból is vizsgálat alá lehetett venni őket, jól analizálhatóvá váltak: ennek következtében használta Weber már inkább a szerepeket felépítő „cselekvést ” a társadalmi szerveződés alapjának (cselekvéstípusok). „Parsons a társadalmiságot felépítő rendszerszerű képződmények megértését az eltérő szerepekre alapozta, amelyeket az eltérő

cselekvési típusokból lehet megérteni és végül az egységnyi cselekvés „unit act”, amely felépíti a b onyolultabb képződményeket maga is cselekvési komponensekre bontható.1 Az egységnyi cselekvések összefonódva és variálódva építik fel a komplex cselekvési rendszereket. Parsons kijelenti, hogy mind a „unit act” mind a cselekvési rendszerek analitikai fogalmak, ideáltípusok a valóságban soha nem különülnek el modellszerűen. A vizsgálat tárgya nem is inkább abban rejlik, hogy az egyes cselekvési rendszereket leírjuk, hanem abban, hogy hog yan viszonyulnak az egyes társadalomtudományok az egyes cselekvési rendszerekhez. A szociológia az értékkötöttségek, kulturális vonatkozások kutatója. A közgazdaságtan a céleszköz aspektusokat, a politológia a hatalmi viszonyokat kutatja2 Kiindulópontként három cselekvési rendszert különít el: személyiségi rendszer, szociális rendszer, kulturális rendszer. Ezt később

kiegészíti a viselkedő szervezet, mint cselekvési rendszer. Ezek a rendszerek összefüggnek A társadalomban egy cselekvés valamennyi rendszernek része, de mindegyikben a cselekvés más oldala kerül előtérbe. Parsons rendszere hierarchikus: mindegyik nagy rendszer felbontható kisebb rendszerekre, alrendszerekre. Az osztályozás elve az, hogy az egyes alrendszerek valamilyen funkcionális elrendeződés alapján strukturálódnak. Az egész rendszer szempontjából minden egyes alrendszer sajátos funkciót tölt be. A funkció az a teljesítmény, amivel a mindenkori vizsgált alrendszer a rendszernek az adott környezetben való fönnmaradásához hozzájárul. Minden rendszerben négy alapvető funkciót kell betölteni, hogy az adott rendszer fönnmaradhasson: adaptáció, célelérés, integráció, mintafenntartás (Adaptation, Goal attaintment, Integration, Latency). Ezen funkciókat Parsons már a kiscsoport kutatásai kapcsán leírta, most ez következik:

Adaptáció (Adaptation): A rendszer és a környezet kölcsönös közelítésének problematikáját foglalja magában: a környezet átalakítása a rendszer képére és a rendszer belső állagának, strukturájának átalakítása a környezet követelményei szerint. Célelérés (Goal attaintment): A célelérés és a cél állapot élvezésének fázisa. Az objektum, mint az elért cél konkrét fogyasztani vágyott tárgya fontos. Már nem mint átfogóbb kategória egyede fontos itt a cselekvő számára. Integráció (Integration): Minden tekintetben az adaptáció ellenpólusának lehet tekinteni. Az adaptáció folyamán a r endszer felolvad a k örnyezetében, itt a határmegvonás a lényegi funkció. Mintafenntartás (Latency): Nyugalmi állapot. A szórványos aktivitások a kulturális és motivációs minták fenntartását célozzák. 3 A funkcionális rendszerproblémák a makroszférák felé közeledve több átértelmezést is nyertek: A célelérés (G):

minden rendszernek, hogy fennmaradjon, kapcsolatban kell lennie környezetével, erőforrásokat kell szereznie, stb. Ez feltételezi, hogy egy specifikus alrendszer megállapítja az elérendő célok sorrendjét és allokálja az eszközöket, amelyek a célok eléréséhez szükségesek. A célok elérése szempontjából fontos az alkalmazkodás funkciója(A), vagyis megfelelő eszközök rendelkezésre bocsátása. Ez az alrendszer a rendszer belső erőforrásait mozgósítja, feldolgozza, megfelelő formát ad nekik. Ahhoz, hogy a rendszer stabil kapcsolatot tarthasson fenn környezetével, a rendszert alkotó elemek rendezettségét kell megőrizni - ez az integráció (I) funkciója, amelynek egy külön alrendszer felel meg. Ez az alrendszer biztosítja, hogy az elemek eloszlása a különböző alrendszerek között optimális legyen. Az integráció sikerességéhez azonban Parsons szerint normatív beágyazottságra van szükség, vagyis arra, hogy a fennálló

értékek, normák stabilak, megőrzésük garantált legyen.Ez az alrendszer garantálja a r endszer önazonosságának fönntartását - ez a mintafenntartás funkciója (L). Minden alrendszeren belül ugyanezeknek a funkcióknak eleget kell tenni, tehát minden alrendszer továbbialrendszerekre bomlik.4 A társadalmi alrendszeren belül ez a felosztás a következőképpen épül fel: Adaptáció: a gazdaság, Integráció: szocietális közösség (olyan strukturális képződmények, amelyek normatív alapon szerveződnek: tagság), Célelérés: a politika, Mintafenntartás: a kultúra, melynek alapegysége a család.5 Áttérve Luhmann elméletére6 meg kell említeni, hogy Luhmann rendszerelmélete két fő gyökérből táplálkozik, melyek közül elsődleges Pasrons munkássága. A második gyökér Humberto Maturana autopoiesis elmélete, mely a rendszerek önfenntartásáról szóló forradalmian új szemléletet vitt be a tudományos gondolkodás területére. A

társadalmi szerveződés alapegységéről szólva Luhmann-nál új fogalom kerül be az előbb tárgyalt kategóriák sorába: Luhmann elveti a cs elekvést mint alapelemet s helyette a kommunikációt vezeti be. A kommunikáció két értelmes ember „pszichikai rendszer” közötti információ átadását-átvételét jelenti. A kommunikáció akkor realizálódik, ha az információ gondolati artikulálása, a közlés és a megértés egysége megragadható. Az ilyen szerkezetű kommunikáció konstituálja a szocialitást, amely már a pszichikai rendszerek cselekvéséből áll. A társadalmiság három rendszerszintre bontható: ezek a s zocialitás rendszerei, melyek: az interakció, a szervezet és a társadalom. a, Az interakció a jelenlévők között zajlik le és az adott interakciós rendszerhez tartozik. A távollét kirekeszt b, M inden interakción túli egység, amely nem esik közvetlenül a t ársadalom keretei közé, szervezet. A szervezetben a tagság

dönti el, hogy melyik kommunikáció tartozik a szervezethez. A tagság dönti el, hogy milyen szabályok mentén és témákban zajlik a kommunikáció. Hierarchikus jelleg c, A társadalom: a legátfogóbb szociális rendszer. Biztosítja az interakciókban és a s zervezeti rendszeren belüli kommunikációt, értelmi standardokat, nyelvhasználatot, kulturális szimbólumokat. Minden kommunikáció, amely valamilyen módon elérhető egymás számára, ugyanahhoz a társadalmi rendszerhez tartozik. (A XX sz kommunikációs összefonódása révén már csak egy „világ társadalomról beszélhetünk.”) Az interakciók és a társadalom közötti távolság stabilitás megteremtésére jött létre a szervezet. Az interakciók legnagyobb része a modern formális szervezetekben zajlik, ahol a kommunikációba szabad a ki és belépés, nagyfokú a szabályozottság, így az interakciók szervezetileg „preformáltak”. Kiszorítódik ezáltal a tradícionális kisközösség

Társadalmi meghatározásban ezek a s zervezetek átfogóan alrendszereket alkotnak, amelyek szintjén sajátos kommunikáció és interakció sorozat zajlik le. Részint Parsons révén az empirikus amerikai szociológia ismerte a r endszer fogalmat, de az alrendszer, mint terminus újként robbant a szociológiában. Parsons csak elméletileg megkonstruálhatónak tekintette a társadalmi képződmények rendszerszerűségét (négy alapfunkció ellátására definiált négy ideáltípust) s analitikai rendszerelméletének alapvetéseit empirikus kutatásokban próbálták a tapasztalatokra „ráhúzni”. Luhmann elvetette Parsons analitikai rendszerelméletét és megfogalmazta a társadalmi alrendszer fogalmát: Akkor tud egy társadalmi alrendszer elhatárolódni, ha egy bináris kód köré tud szerveződni és az alrendszerhez tartozó kommunikációk e szerint szelektálják az információkat. A tudományos alrendszer bináris kódja az: igaz - hamis értékduál, ami

az „igazság” központi médium köré szerveződik. A gazdasági alrendszer központi médiuma a „pénz” s a k öré szerveződő bináris kód a rentábilis - nem rentábilis értékduál. A politikai alrendszer központi médiuma a „hatalom”, bináris kódja a hatalomra jutni - ellenzékbe jutni értékduál. A jogi alrendszer központi médiuma a „jogosság” , bináris kódja a jogos - jogtalan értékduál stb. Az alrendszerszerű elhatárolódások redukálják az össztársadalmi szintű komplexitást. Az alrendszerek szintjén a komplexitás növekedhet, anélkül hogy a társadalom dezorganizálódna. Luhmann ezután H. Maturana elméletét vette át s eddigi megállapításaira rávetítette az autopoietikus rendszerek önfenntartó mechanizmusát. Az autopoietikus koncepció alapja, hogy az egyes (eredetileg biológiai értelemben vett) alrendszerek belső strukturáik által meghatározottan önmaguk cirkuláris reprodukcióját végzik el. Az autopoietikus

rendszerek önmaguk fenntartásáért élnek, új elemeket hozva létre a már meglévő elemeikből. Milyen segítséget nyújtanak ezek az elméletek a 45 utáni magyarországi társadalmi változások értelmezéséhez? Itt kell szólni a Willke által kidolgozott neokorporativizmus újfajta értékeléséről. „() a neokorporativista intézmények az össztársadalmi integrációban a dirigista állam ellenében képezik azt a fórumot, ahol az egyes társadalmi alrendszerek képviselői kooperálhatnak.” „A neokorporatív intézmények tehát az eltérő alrendszerek racionalitásai küldötteinek fórumai, ahol reflexióra kerül sor, minek következtében kölcsönös önkorlátozások sorozata hozza létre az össztársadalmi koordinációt. Hagyományos értelemben a neokorporativizmus az államipolitikai akaratképzés új formáját jeleníti meg, míg Willke értelmezésében részben állampótló társadalomszervezési forma megjelenítéséről van szó. () A

társadalmi problémákra adott válaszok tehát nem néhány pártprogrammá és ideológiai tételrendszerré generalizálódnak, hanem az érdekegyesületi (neokorporatív) csúcsszervek százainak eseti tényfeldolgozása során alakulnak ki. Az állami döntési folyamatok ilyenfajta átsrukturálódása javítja a döntések mögötti kognitív potenciált é s rugalmasabb állami reakciót tesz lehetővé. A modern társadalmak komplexebbek és változáson felépülő egyes részei gyorsabban alakulnak át, mintsem hogy a hagyományos hierarchikus társadalomirányítás erre választ tudna adni.”7 Tehát az állam általi hierarchikus össztársadalmi integritást fel kell váltania egy más mechanizmusnak, mivel a nyugati társadalmak magas komplexitásúvá fejlődtek. Az új mechanizmus feltétele, hogy az egyes alrendszerek önreflexiója fölerősödjön, melynek a neokorporatív intézmények a hordozói. A hierarchikus állam helyett a neokorporatív fórumokra

épülő kereteket szabályzó államnak kell ellátnia az össztársadalom integrációját. Az állam varázstalanításáról szólva Pokol azt írja, hogy : ”a nyugati társadalmakban a boldog keynes-iánus korszak után az állam fokozatosan kivonul s visszalép társadalomintegráló szerepköréből. Az 50-es években az állam közvetítő mechanizmusokon keresztül gyakorolta az integrációs szerepkört a társadalmi alrendszerek hálózata fölött. A 70-es években megindul a piacgazdaság autonóm logikájának folyamatos megerősödése s ez kiváltja az állami beavatkozás visszaszorításának szükségességét. A 80-as években általánosan jelentkezik az állammal szembeni szkepszis megfogalmazása.”8 Az állam varázstalanítása címmel Helmut Willke írt habilitációs disszertációt. Míg Luhmann államellenes gondolatoknak ad hangot írásaiban, addig Willke az állam strukturális átalakulása mellett érvel. „Luhmann-nál az egyes társadalmi

alrendszerek autonómiájának felerősödésével párhuzamosan az össztársadalmi integráció kérdése háttérbe szorult.”9 Willke azonban az állam strukturális átalakulását tűzi ki célul „ az ő koncepciójában a társadalmi alrendszereket nem megszabadítani kell az államtól, hanem csak varázstalanítani kell azt és így a varázstalanított államra kell alapozni az autonóm társadalmi alrendszerek össztársadalmi integrációját. ”10 Parsons: „. az egyes társadalmak különböznek az egyes alrendszerek elkülönültségi fokában (Parsons-Smelser 1956)” „A Magasabb fejlettségi fokhoz a t ársadalmi alrendszerek erőteljesebb funkcionális elkülönültsége tartozik. () Épp a szovjet típusú erőtletett ipar fejlesztés elemzése során mutatja ki, hogy itt az eddigi történelmi tendenciáktól eltérően, pontosan az ellenkező folyamat játszódik le.: a politika és a gazdaság nagyon erős összefonódása következett be a politika

prioritása mellett. Parsonsnak a tényeket kellett figyelmen kívül hagynia (hiszen akkor még évi 10%-ot meghaladó növekedést produkált a szocialista modernizációs modell több évtizeden keresztül), hogy szkeptikusan kijelentse: Hogy milyen hosszú ideig lehet egy ilyen összefonódás stabil - túl az erőltetett fejlesztés egy fokán - e társadalmak számára a jövő fontos kérdése.11 Parsons evolucionista gondolatkörébe ágyazva analitikus rendszerfelfogásának tényezőit, a következő megállapítás tehető: mennél fejlettebb egy társadalom, funkcionális differenciáltsága annál magasabb fokú s amint egy társadalom nagyobb strukturális differenciálódást közelít meg, annál közelebb kerül a parsonsi analitikai kategóriatanhoz. (Parsons-Smelser 1956) (.) „Végül is tehát a magasabb fejlettségi fokon az analitikai rendszerek egyre inkább empirikus relevanciával bírnak.”12 Magyarországon a háború után a szocialista rendszer legfőbb

intézménye az állampárti szervezet. Ugyan a hetvenes évek elején a 6 8-as új mechanizmus hatására megindult a gazdasági szféra sajátlagos önállósodása, de az állam fő integrációs szerepe a 80-as évek legvégéig ideológiai befolyásolásával együtt fennmaradt. Mivel az állampárti ideológia és gyakorlat nem tűrte meg a társadalom centralizálása ellen ható bármiféle struktúra létrejöttét, ezért az egyes társadalmi alrendszerek nem definiálódtak sem egymás, sem önmaguk előtt. Léteztek a társadalmi alrendszerek, de csak mint kvázi képződmények: nem artikulálódtak egyéni céljai, érdekei, érdekszférái, akaratképző és kommunikációs mechanizmusai stb, mindez az állami ideológia alá rendelődött, így nem rendelkeztek ezek a kvázi képződmények az egymás közötti rendszereződésükhöz szükséges önreflexióval, melynek hiányában még álmukban sem közelítették meg az analitikus rendszerelmélet alrendszer

fogalmának ideáltípusát. Az állami beavatkozás Magyarországon és a szocialista országokban késleltette a társadalmi alrendszerek professzionális elkülönülését: mint funkcionális, mind autopoetikus tekintetben. Nem különült el a politikai alrendszer, a gazdasági, jogi, közigazgatási alrendszer A Willke által óhajtott társadalmi berendezkedés, mely szerint az össztársadalom hierarchikus-ideológiai irányítása helyett az egységes állami akarat decentralizált kialakulása lesz jellemző, még véletlenül sem indulhatott meg, hiszen Nyugat-Európában is több évtizedig tartott ez a folyamat. Két oka is van a magyarországi késésnek: az egyik a szocialista politikai és gazdasági berendezkedés keveredése, amelyre vonatkozóan Parsons is írt kritikát („. a társadalmi szférák diffúz összefonódása melletti modernizáció néhány szempontból zsákutcát idézhet elő.”13), valamint az állam egyedüli össztársadalmi integrációs

szerepe (amely nyugaton is késleltette az egyes alrendszerek önreflexiójának kialakulását a jóléti állam keretén belül), amely szocialista eszmékkel dúsította a jóléti politikát. Hankiss Elemér a Kelet-európai alternatívák című könyvében követhető nyomon, hogy a 80as években hogyan szabadult fel a magyar közvélemény és közös gondolkodás a hosszú politikai elnyomás alól. (Hankiss 1989 p 73-143) Jegyzetek: 1.: Pokol Béla: A professzionális intézményrendszerek elmélete Felsőoktatási Koordinációs Iroda Budapest, 1991 p. 17 2.: Csepeli György-Papp Zsolt -Pokol Béla: Modern polgári társadalomelméletek Gondolat Budapest, 1987. p166 3.: Csepeli-Papp-Pokol uo p 180-182 4.: Némedi Dénes Előadás jegyzet 1994 p 66-67 5.: Némedi uo p 67 6.: Pokol Béla: A professzionális intézményrendszerek elmélete Felsőoktatási Koordinációs Iroda Budapest 1991. p 17-29 7.: Pokol Béla: A szociológiaelmélet új útjai Akadémiai Kiadó Budapest,

1988 p 57-64 8.: Pokol: uo p41 9.: Pokol: uo p 43 10.: Pokol: uo p 43 11.: Csepeli-Papp-Pokol uo p 195-196 12.: Csepeli-Papp-Pokol uo p 197 13.: Csepeli-Papp-Pokol uo p 196 14.: 14. tétel - szociológiaelmélet AZ ÁLLAMI SZOCIOGENEZISE ÉS SZEREPVÁLTOZÁSAI, TÁRSADDALMI KONFLIKTUSOK ÉRVÉNYESÜLÉSE VALAMINT A Forrás: M.Weber: A racionális állam keletkezése, a racionális állami mint a legitim erôszak In.ĹPT, 1970 368-404p Weber kiindulópontja újra: A racionáli állam a nyugaton keletkezett. Az újkori, nyugati kapitalizmus kialakulásának alappjaként tételezi a nemzeti államok meglétét, illetve ezek egymással való harcát a hatalomért. A kapitalista tôke támogatásának megszerzéséért köt szövetséget vele az állam, és ez a tôke (illetve birtokosai) feltételeinek teljesítése mellett segítette az államot hatalomra. E szövetség szülötte a nemzeti polgárság, azaz a burzsoázia A két képzôdmény Weber szerint tehát egymásra

támaszkodik, a kapitalizmus addig létezik, amíg a nemzeti állam. Világbirodalom esetleges létrejötte lehet az,ami megszünteti a kapitalizmust. Rövid bevezetôben a ny-európai állam "ellentetjeként" jellemez egy kínai állapotot, amelyben a mandarin-hivatalnok alapvetô másságát, eltérô szerepét, ti., hogy az inkább irodalmár; nem ért a joghoz, nincs állandó helyű hivatala, nem érti a helyi lakosság nyelvét - mutatja be alappéldának. A kínai állam felépítésének alapja e szerint: mágikus módon - az uralkodó/osztály erényes, égnek tetszô viselkedésén át - létezik a társadalmi rend. A birodalom agrárállam; a falun keresztül működik, a kp-i irányítás csak korrigáló szerepet kap. Ezzel szemben: hogyan jött létre (ld. az állam szociogenezise) az a racionális állam, amivel a modern kapitalizmus is együtt él/t? Még egyszer rámutat arra, hogy Kínában két racionális próbálkozás után (VIIXI.sz) se tudtak

túllépni a mágikus rend szabályozóján, ami miatt a f alu és a n emzetségek döntô szerepe megmaradt, nem következett be nyugati tipusú átalakulás. A modern nyugati állam kialakulásához több tényezô egyrészt egymással párhuzamos, másrészt egymást követô hatása kellett. ěgy a racionális jog ehhez tud igazodni egy szakképzett hivatalnok, formális oldalát nézve a római polgári jogból ered (a görögök igazságszolgáltatása még heliasta/kádi igazságot nyújtott). A bizánci bürokrácia csiszolta ki a formális jogot, amit az itáliai notáriusok mellett az egyetemeket alakítottak tovább. Bekapcsolódott a folyamatba az ógermán mágikus formalizmus is, a korai francia királyság pedig az ügyvédek szerepének megerôsítésével működött közre. E közben a keresztényegyház sajátos belsô fegyelmének fenntartására és a t ársadalom legfontosabb szervezô intézményeként annak igazgatására hivatott szervezet, kialakította és

alkalmazta a szükségszerűen racionális kánonjogot. Tehát a v allási és a v ele összefonódo világi oldalon is jelen volt a r acionális jog. (Persze a római jog magában azért nem okozta a kapitalizmus létrejöttét - így Weber - lsd. Anglia nem vette át, oszt mégis kapitalizmus!) Akülönféle jogok vagy formális jogi, vagy materiális alapokon állnak. Az elôbbire a bürokráciák, utóbbira az abszolutizmusok támaszkodnak (ld hasznossági elv- iszlám kádi) . A formális jog legfontosabb jellemzôje: a kiszámíthatóság, a kapitalizmus ugyanis csak ilyen környezetben tud működni - versus Kína. Ezért a modern állam a jogászokkal is szövetkezett, de elôtte a nyugat is próbálkozott a humnanistákkal (Ld. Kína, India) Tehát: jogilag képzett hivatalnokok egységes igazgatási technikákat alkalmaznak = állam + jogtudomány. Ezt felhasználja a kapitalizmus Hogyan alakult ki az állami gazdaságpolitika és mi jellemzi? Folyamatos és

következetes. A nyugati fejedelmek korai gazdaságpolitikai próbálkozásai mellett az egyház tudott hatékonyan beavatkozni a gazdasági tevékenységbe. Hiszen (ide:Prot etika is!) a még egységes=katolikus egyházközösségek fôleg a kolostorok szükségszerűen racionális gazdálkodást kellett végezzenek. E mellett, legalább elviekben az országok közötti békék, a gazdaságban a jogszerűség, becsületesség és etika kívánalmait próbálták érvényesíteni. Ĺllami gazdaságpolitika elsô próbálkozása a merkantilizmus=együttes adóügy és jóléti politika (keleten bezzek sose vót!=kasztok, nemzetségek, elzárkózás - vallási alapont - kifelé). Nyugaton a tervszerű gazdaságpolitikához kellettek még a városok is. Azonban ókori és közép/újkori városok között különbség van. Ugyan mindkettô esetben elvész szabadságuk, de az elsô esetben világbirodalom kialakulása számolja fel az antik, városi kapitalizmust. A második esetben

nemzeti államok hatalmába jutnak. A merkantilizmus a XIV. század óta ismerhetô fel Angliában;jelenti a tôkés pénzszerzô üzem politikára való átvitelét. Az állam tôkésekbôl áll, olcsón vesz- drágán ad el, cél az állam vezetô hatalmának erôsítése. Gazdasági oldala: maximális mennyiségű hazai gyártmányú termék eladása a cél, fôleg hazai kereskedôk által - a jövedelem maradjon otthon=adózóképesség növekedés. A kereskedelmi mérleg elmélete szerint ugyanis, ha a behozatal nagyobb mint a kivitel, a következmény elszegényedés. Milyen módon kapcsolódik tehát állam és tôke itt egymáshoz? Két formában: 1. r endi-monopolista szerkezet= a rendi tagoltság és az egyház ellátó, odafigyelô szerepét tartja fenn (Anglia) azaz az adó és a k irályi engedélyek tehát ellenôrzés alapján működô gazdaság ideálja ez. Cél: a rendi társadalom fenntartása (ez Franciaországban is jelen van: Colbert = mesterséges iparpolitika.)

Ez a rendi szerkezet azonban - hosszabb idô után - a puritánok nyomására összeomlott! Oka az idôközben kifejlôdô kisvállalkozói réteg a királyi monopóliumok ellen védekezik és ez segíti életre a 2. nemzeti merkantilizmust: célja a nem mesterségesen kialakított iparágak védelme. Mégis, 1 és 2 sem lett a tôkés fejlôdés kiindulása! Ugyanis mindkettô irracionális kapitalizmus. A racionális kapitalizmus = piaclehetôségek kihasználására épül; a k ereskedelem önerejére. A merkantilizmus és a rac kap. küzdelmének végzô színtere az Angol Bank vol Kilépve a történelmi szál követésébôl Weber állammeghatározásokat, az ôket létrehozó erôket és azok típusait definiálja, hogy ezekkel újólag bemutathassa az állam/ok szerkezetét és ebbôl származóan átalakuló formáit a modern kapitalista állam irányába. Alaptétele, hogy az állam politikai szervezet, amely jellegzetesen az erôszak eszközével működve tart össze egy

emberi közösséget. Definíció szerint az állam= emberi közösség, egy bizonyos területen a fizikai erôszak monopóliumát igényli. A politika pedig: törekvés a hatalomban való részvételre, a hatalom megosztásának befolyásolására államokon belül/közöttük. Az állam csak akkor áll fenn, ha a résztvevôk elismerik a benne uralmon lévôk által igényelt tekintélyt. Ennek pedig belsô igazolásra és külsô eszközökre kell támaszkodnia, legitimáltnak kell lennie. Az uralom legitimitása három-féle módon: 1. a hagyomány/tradíció; 2 a személyes kegyelmi/karizmatikus/prófétai és a 3. törvényességen/a rac szabályokba vetett hit tekintélyén keletkezhet. Az engedelmességben további indítékok, így félelem, remény és érdekek is szerepet kapnak. A modern állam kialakulásának szemszögébôl nézve már most a 2. t ipus, a személyes karizmány alapuló uralom játszik szerepet: a hivatás momentuma miatt. Ez jellemzi ugyanis a nyugati

politikai vezért, a késôbbi pártvezért. A vezérnek a hatalom megszerzéséhez segédeszköz az engedelmesség és az ebbôl eredôen követôi számára elérhetô dologi javak - az igazgatás személyzeti és materiális oldalán. A személyzetet anyagi ellenszolgáltatás és társadalmi megbecsülés készteti engedelmességre, illetve ezek elvesztésének lehetôsége. Az uralom fenntartásának anyagi oldaláról nézve lényeges, hogy az igazgatás emberei el vannak-e választva ezektôl, vagy sem. Rendileg tagolt szervezet az, amelyben az igazgatás dologi eszközei az igazgatási testület tagjainak kezében vannak - részleteiben/egészen. (ld.Hűbérúr saját zsebbôl fizet élelmet,stb) Itt a hűségeskü ad legitimitást, az úr megosztja uralmát. A patriarchális, patrimoniális, szultáni és bürokratikus típusú államrendekben azonban kegyencek, javadalmasok, vagyontalanok végzik az igazgatást, akik ezáltal kötôdnek az államrendhez, saját hatalmuk

nincs.! A modern politikai állam pedig épp e szerint kezdte kialakulását: a fejedelem kisajátította az igazgatási hatalom addig önálló hordozóit, különféle politikai javak személyes birtokosait. (Ez a folyamat együtt fut a gazdasági élet önálló termelôinek a tôké üzem általi kisajátításával!) Mára az igazgatási testület tökéletesen elválasztódik a dologi eszközöktôl. Mindazonáltal a valódi uralom a modern államban a hivatalnoki testület kezében van. Katonai és polgári szinten egyaránt, nemcsak kp-i, hanem községi-helyi szinten is. Ez jellemzô az állam mellett a modern egyházi uralom felépítésére: kaplanokrácia; valamint a g azdasági üzemekben is: alkalmazottak, menedzsment. Mindhárom helyszinen lényegében azonos a munka=üzemszerű működés és az uralmi viszonyok is ugyan olyanok. A hierarchikus függések a vállalkozó, a fôpap, a politikai úr kezében/hatalmában összpontosulnak: ennek engedelmeskedik a

bürokratikus apparátus. Ezek tehát a modern tôkés fejlôdéssel éppen annak kalkulációra alapulóságával függenek össze, azaz az egységes elvek, racionális kiszámítható lépések terén. Működés: a gép elôrelátható teljesítménye=gazdaság kontra egyetemes normák=politikai állam. Szembenáll ez az irracionális igazgatással:Kelet és patrimoniális irányítás. Modern kapitalizmus csak racionális állami kereteken belül létezik, mégpedig kétféle háttérben: a., precedensjogra támaszkodó társadalom- kiszámítható hatások (Anglia) b., racionális bürokratikus állam, "paragrafusautomaták" (Európa Kontinens) Kérdés, hogyan /honnan alakul ki az igazgatási kar a racionális államban? A politikai kisajátítás során mindenütt kialakult a hivatásos politikus fogalma, ôk a zok,akik pol. urak szolgálatába lépnek:anyagi és eszmei szinten. De csak a Nyugaton jelentkezik az a politikus, amelyik a maga javára használja hatalmát,

csak alkalmilag tevékenykedik az úr szolgálatában = a r endek, sôt a f ejedelmi házitanácsok,tanácsadók ilyenek. Ezek mellett a pol. úrnak szüksége volt állandó segéderôkre is - ezek aztán befolyásolták a pol. képzôdmény struktúráját, kultúrájának arculatát (Hasonlóképp rá voltak szorulva az ilyenekre a szabad politikai közösségek szervezetei is - csak Nyugaton, alapjuk a korábban említett város .) A nem rendi segítôk rétegei: 1, a klerikus/nôtlen pap= írni-olvasni tudása miatt. 2, a humanista 3, a z udvari nemesség - az elôbbi után/helyett, rendi politikai hatalmától megfosztva. 4, a gentry - csak Anglia, ingyen működik a helyi közigazgatásban 5., csak Nyugaton: egyetemet végzett jogász - a rac jog kialakítója Ez utóbbiak folyamatos jelenléte és működése: udvari jogászok, tanult bírák, noblese de robe, forradalmi ügyvédek alakítják jelentôs mértékben a p olitikai üzemet, amely= érdeküzem. Benne az ügyvéd tud

érdekeket megfogalmazni és azokat gyôzelemre vinni. A modern állam létrejöttének további fontos szereplôje a vezetô politikus= a demagóg, hivatása szerint a politikáért, illetve abból élhet, ezek nem zárják ki egymást. Az elkülönbözés a gazdaság oldaláról mutatkozik: a politikából élônek tevékenysége bevételi forrást jelent. A másik viszont gazdaságilag független, nem (feltétlenül) jövedelemszerzés politizálásának célja. Ilyenek a járadékosok = régen pl földesurak, ma értékpapírtulajdonosok A munkás, de a vállalkozó sem ilyen=mindkettô üzemhez van kötve. A politikából élôk: javadalmasok (hivatalbérlô) vagy fizetettek (miniszter, politikai hivatalnok). Következmény: szakképpzett hivatalnoki csoport keletkezik - erôs rendi becsülettel! - az állam működtetésére. Gazdasági jelentôsége a XVI sz óta egyre nô A fejedelem az ô segítségükkel gyôzte le a r endeket, DE: egyúttal tôle magától is átvették

az állam irányítását! Eközben alakul ki a f ormailag egységesen és kényszerítôen irányító politikus fogalma a fejedelmi tanácsadó szerepkörébôl ( Keleten ld. nagyvezér) Az irányítóhatóságok eleinte két oldalból álltak - a fejedelem bizalmasaiból (kabinet) ill. a szakhivatalnokokból. A parlamenti demokráciák eljövetele hozta létre a hivatalnok-minisztert és a parlamenti kormány intézményét. A modern pártrendszer pedig két közhivatalnoki formát: 1. szakhivatalnok, 2 a politikai hivatalnok - akik politikai változáskor leválthatóak A szakhivatalnok jellemzôi: nem politizál; sine ira et studio (harag és elfogultság nélkül) igazgat. A jó hivatalnok = rossz politikus! A modern tôkés gazdasági szervezet kialakulása párhuzamosan haladt és átszôtte az emberi uralmi szervezetekben ( hadsereg és állam) való racionalizálódást, bürokratizálódást. Ettôl nem lehet megszabadulni, illetve csak hordozó kultúrájának

megsemmisítése árán. Az elbürokratizálódott modern állam Weber szerint "a jövô szolgaságának háza" szerepe már öncélúvá lett: technikailag jó igazgatást nyújt, teljesen racionálissá válik. Az egyént az üzemhez (jóléti intézményekhez), bizonyos osztályokhoz (vagyoni tagozódás megszilárdulása) esetleg foglalkozásokhoz is köti. Tehát éppen hogy nem az individualitás fennmaradása felé hat. Elképzelése szerint a jövô politikai szervezeteinél kérdéses lesz: 1 Az individuális mozgási szabadság lehetségessége, 2. Az állami hivatali testületek hatékony ellenôrizhetôsége. 3 A bürokratikus állam problémamegoldóképességének határai Ez a 3 a politikai, illetve a gazdasági bürokrácia területét nézve is gondot okoz azzal, hogy irányító bürokratái egyre inkább kettôs szerepet viselnek. A, Formailag alkalmazott köz/magán hivatalnokok, jogilag tehát pl. elbocsáthatóak, viszont B, szakértelemmel nem kell

bírniuk, sôt! Mégis: dönteniük kell és közben nem szabad. A hivatalnokká lett politikai vezetô, vagy vállalkozó tehát A. és B oldalról nézve is tehetetlenné válik Weber tehát történelmi folyamatok csomópontjait, elágazásait és események, történések következményeit vizsgálja. Összehasonlít korokat, földrajzi helyszineket és társadalmi változásokat, hogy mindezek segítségével rámutasson a modern e urópai állam kialakulását létrehozó szerkezeti sajátosságokra, majd rámutat ezen állam - szerinte az elôzmények alapján - elképzelhetô szerepváltozásainak formáira. Ehhez képest mit mond egy rendszerelméleti megközelítés a m odern állam szerepérôl ? Ide Pokol Béla: Az állam varázstalanítása, amely N.Luhmann és H Willke koncepció alapján idnul el. 15. tétel - szociológiaelmélet A RENDSZERINTEGRÁCIÓ ÉS A S ZOCIÁLIS INTEGRÁCIÓ, ILLETVE A RENDSZER ÉS AZ ÉLETVILÁG VISZONYÁNAK KÉRDÉSEI Felhasznált

irodalom: Durkheim, E.: A társadalmi munkamegosztásról, MTA Szociológiai Intézete, Bp 1986 86 90o Lockwood, D.: Néhány megjegyzés a társadalmi rendszerhez, in: Ferge Zsuzsa: Társadalmi struktúra és rétegződés I. 164-168o Habermas, J.: A kommunikatív cselekvés elmélete, A rendszer és életvilág szétválása, 179215o Hankiss Elemér: A társadalom demobilizálása, Kelet-Európai alternatívák, KJK. Bp 1989 27-72.o Juhász Pál: A neurózis mobiditásának növekedése egy magyar faluban, A deviáns viselkedés szociológiája, Gondolat, 1984. Felkai Gábor: Jürgen Habermas, Áron Kiadó, Bp. 1993 Parsons, T.: A modern társadalmak rendszere, Elméleti tájékozódás, Szociológiai Füzetek, 45 A rendszerintegráció problémáira a neoevolucionista szociológiai irányzatok keresnek választ. A neoevolucionista irányzat egyik promináns képviselője Talcott Parsons, aki A modern társadalmak rendszere című tanulmányában foglalja össze a

rendszerelméletét. A rendszer Parsons értelmezésében olyan elemek halmaza, amelyek között rendezett kapcsolatok állnak fenn, s amelyek így a rendezetlen külvilágtól éles határral elkülöníthetők. A környezet a r endszer szempontjából rendezetlen. Az elmélet legáltalánosabb tárgyát a cselekvésrendszerek képezik, ezek a kulturális, a társadalmi, a személyiség rendszer, valamint a viselkedő szervezet. E rendszerek alrendszerekre bontását az integráció, a mintafenntartás, a célelérés valamint az alkalmazkodás biztosítja, ahol az integráció szocietális közösség, a társadalom normatív szerveződése, olyan viszonyai az egyéneknek, amelyben tagsági viszonyokkal rendelkezik (pl. szervezetek); ahol a mintafenntartás a normák, értékek megőrzője, amely továbbadja ezeket az értékeket, és ezzel biztosítja a r endszer önazonosságának a f enntartását; ahol a célelérés alrendszer megállapítja az elérendő célok sorrendjét,

allokálja az eszközöket; ahol az alkalmazkodás a megfelelő eszközök rendelkezésre bocsájtását szolgálja, úgy, hogy a rendszer erőforrásait mozgósítja. Eszerint Parsons elmélete azt mondja, hogy a szocializáció során az egyének egységes normarendszert sajátítanak el, s így képesek kapcsolatot tartani egymással. Elméletének kritikáját David Lockwood adja a Néhány megjegyzés a " Társadalmi rendszerhez" című tanulmányában. Állítása szerint a társadalmi integrációt két dolog veszélyezteti, az egyik a szocializáció nélkül felnövő gyermek, a másik pedig a devianciára hajlamos felnőtt. Az első megakadályozására Parsons a társadalmi normák, értékek megőrzését tartja fontosnak, míg a másik megakadályozására a társadalmi kontroll fontosságáról beszél. Lockwood állítása az, hogy Parsons leegyszerűsíti a társadalmi működést a normatív integrációfogalom bevezetésével. Hobbesra hivatkozik, aki azt

mondja, hogy a t ársadalmi javak szűkössége feltételezi a hatalmi viszonyokat és a társadalmi konfliktust. Lockwood e konfliktus kiemelését tekinti fontosnak A közös értékrendszer, amiről Parsons beszél ugyanilyen érdekellentétekkel és konfliktusokkal tűzdelt - mutat rá Lockwood, így a társadalmi stabilitáson inkább azt értjük, hogy mennyire sikerült ezeket a konfliktusokat egyensúlyban tartani, szabályozni. Habermas újabb elemet tesz hozzá a f ent idézett elméletekhez, nevesen a szociális integráció és a rendszerintegráció ellentétes érdekeire, szembenállására mutat rá. Ez az a probléma, amit Habermas a rendszer és az életvilág szembeállításával ír le. Habermasnál a az életvilág fogalma a k ultúra, a t ársadalom és a s zemélyiség együttese, az a " jelenségtértér", amelyben a cselekvők fellépnek, találkoznak egymással, ahol látják és hallják őket fogalmaz Felkai Gábor. Habermas célja, hogy ezt a

megfigyelői (hermenautikai-megértő szociológiai) és a funkcionalista szempontokat összeegyeztesse. Habermas tehát a társadalmi folyamatokat cselekvéselméletileg úgy fogja fel, mint amelyek csak járulékosan támaszkodnak normákra, és amelyek csak a "cselekvők ténykedéseinek át nem látott, nem is szándékolt következményeit hangolják funkcionálisan össze" 1. A rendszerszerű mechanizmusok a társadalom materiális újratermelését végzik, s ezek az integrációs mechanimusok kívül helyezkednek el az életvilág hétköznapjain. Parsons a társadalmi cselekvések kulturális, személyiségi és szociális összetevőit különböztette meg egymástól. A fő veszély az életvilág rendszervilág általi gyarmatosítása. A törzsi társadalom szintjén a r endszer és az életvilág szorosan összekapcsolódik. Az életvilág azonban a társadalmi fejlődéssel, az alrendszerek differenciálódásával egy társadalmi alrendszerré degradálódik.

Az életvilág ilyetén racionalizációja a rendszer komplexitásának a növekedését segíti elő. Jóslata, hogy ezzel az életvilág olyan méreteket ölt, hogy a s zabadon engedett rendszerkövetelmények lehetetlenné teszik az életvilág számára, hogy feldolgozzák a v áltozást. Ezért a rendszer és az életvilág elkülönül egymástól. E. Durkheim hasonló jelenségről számol be, ezért a társadalmi integráció kérdéseivel kapcsolatos felvetései ma újra fontosak lettek. A társadalmi munkamegosztásról szóló tanulmányában a t ársadalmakat összetartó erejük, szolidaritásuk szempontjából vizsgálja. Mechanikus és organikus szolidaritást különböztet meg, ahol a mechanikus szolidaritással működő társadalomban a társadalom integráló ereje a kollektív tudat, míg az organikus szolidaritású társadalomban ezt a funkciót a munkamegosztás tölti be. Durkheim szerint az egyén életébe a kollektív tudat mint morál épül be. A

szolidaritás tehát morális jelenség, amikor az egyén félreteszi saját érdekeit, és a másik emberre koncentrál. A kérdés az marad, amire a fenti elméletek is reagálni próbálnak, hogy mi a kapcsolat egy társadalom materiális és morális sűrűsége között? Melyik az amelyik dominál a társadalmi integráció megteremtésében? Hankiss Elemér írása a m agyar társadalomtörténet 1948 és 1965 közötti időszakát vizsgálja. Arra igyekszik rámutatni, hogy a hatalom hogyan tudja a spontén társadalmi folyamatokat befolyásolni, és hogy ez milyen torzulásokat okoz a társadalmi integráció szempontjából. Az 1948-ban hatalomra kerülők célja a társadalom demobilizálása volt, mert korlátlan, ellenőrizhetetlen hatalomra volt ahhoz szükségük, hogy programjukat megvalósítsák. Mindehhez nem elég egy erős rendőri szervezet létrehozása, az egész társadalom átalakítására van szükség, mert a társadalom működése bonyolult, egyszerre

formális és informális, gazdasági, politikai és társadalmi interakciók működtetik. A társadalom átalakítása összehangolt ellentámadást igényelt: le kellett bontani a demokratikus intézményrendszert, fel kellett számolni a többpártrendszert, a polgárjogokat fel kellett függeszteni, és monopolizálni kellett az információkat. A gazdaság és a társadalom szereplőinek autonómiáját le kellett rombolni (államosítás, kollektivizálás, stb.) Az egyének szintjén is elindulnak ezek a folyamatok, amelyet Hankiss ön-demobilizálásnak hív. Az embereket közönybe vonulás, betegségbe menekülés jellemzi. Ennek jó példája Juhász Pál leírása arról, hogy a neurózisok kialakulásában a politikai változások szerepet játszhatnak. 16. tétel - szociológiaelmélet AZ ÉRTÉKEK, NORMÁK ÉS A V ISELKEDÉSI FORMÁK VÁLTOZÁSAI A CIVILIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN Felhasznált irodalom: Elias, N.: A civilizáció folyamata, Bp 1987 162-206o

Foucault, M.: Felügyelet és büntetés, Gondolat, 185-211, 233-243, 267-279o Weber, M.: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme II/2 Aszkézis és kapitalista szellem, Gondolat, 1982. 231-290 o Riesman, D.: A magyányos tömeg, KJK 1982 61-97 o Hankiss E.: Kényszerpályán, Medvetánc, 1982/4-1983/1 Az iparosodás, a városiasodás, a modernizáció nagy változásokat indukáltak a társadalomban. Ezek a változások az értékek, a v iselkedés változását is eredményezik D Riesman szerint a társadalmakban két nagy forradalom zajlott le, amelyek megváltoztatták a viselkedésformákat, értékeket. Az első a reneszánsz, a reformáció, az ellenreformáció és a 1719 század polgári forradalmai voltak, a másik a termelés korszakából a fogyasztás korszakába való átmenet és az ezt követő társadalmi változások. Társadalmi és karakterológiai tendenciákat vizsgál. A nyugati társadalmakat "S" alakú demográfiai görbe jellemzi Három

szakaszt különbözet meg a demográfiai változások között. Az első a nagy növekedési lehetőségek időszaka, amikor az össznépesség nem növekszik, a születések száma azonos a halálozások számával, és mindkettő igen magas. Ekkor a társadalom tagjai a hagyományoöknak megfelelően élnek, a tradíciók által irányított a társadalom és az emberek. Ezekben a társadalmakban sz emberek azért halnak meg, hogy helyet csináljanak másoknak. Az emberek kapcsolatait merev etikett szabályozza, a l egtöbb ember összhangban van a társadalmi intézményekkel. Az emberek a megszégyenítéstől való félelmükben követik a társadalmi előírásokat. A második korszakot a belülről irányítottség korszakának is nevezhetjük. Ez a 17 századtól figyelhető meg, ez az időszak az átmeneti növekedés időszaka, a születési arányszám növekszik, a halálozási arányszám csökken. A társadalom tagjainak konformitását a gyermekek szocializációja

biztosítja. Új karaktertípus jelenik meg: az irányítás forrása a belső, a szülőktől kapott célok elérése. A szerző pszichológiai iránytű által irányított társadalomról beszél. Ha az emberek eltérnek ettől az irányvonaltól, akkor bűntudat gyötri őket. A harmadik demográfiai szint a kezdeti népességcsökkenés időszaka, a születési és halálozási arányszám is alacsony. Ez a társadalom centralizált és bürokratizált, kívülről irényított emberek jellemzik. Az emberek célja, hogy népszerűvé váljanak, elfogadottá legyenek A pszichológiai mozgató az azért való aggodalom, hogy másoknak megfeleljenek, mások által elfogadtassanak. Foucault szintén történetileg vizsgálja a társadalmakat. A 16-18 század történéseit és társadalmi étalakulásait a hatalmi technikák és az intézményrendszerek változásai szempontjából tekinti át. A rend és a fegyelem központi értékké válását kaszárnyaépítések, iskolák,

kollégiumok, kórházak, börtönök és gyárak hasonló felépítésű intézményeinek létrehozása jelzi. A tér felosztásának művészete nyilvánul meg az elzárásra kijelölt hely, a helyhez kötöttség, az elhelyezés funkcionalitása, és a k ontrollálhatóság megteremtése tekintetében. A tevékenység minden irányú ellenőrzése figyelhető meg a szigorú időbeosztások kialakításában, a tevékenység időbeli megszervezésében. Hierarchikus és állandó felügyelet megvalósulását figyelhetjük meg. Mindezek legtökéletesebb megnyilvánulása a panoptikum, az ellenőrzés építészeti szolgája. A panoptikum építményének segítségével a hatalom egyszerre válik láthatatlanná és láthatóvá. A börtön, a k órház, az elmeosztály valamint az iskola együtt a maximális hatalom megtestesítői. Weber Az aszkézis és a k apitalista szellem c. tanulmányában az aszketikus protestantizmus leírásával kíván a társadalmi értékek

komplexitására rámutatni. Ezeket az értékeket vallva az egyén a gazdagságban súlyos veszélyt lát, mert a gazdagságot Isten ellen való véteknek tartja. A cselekvés fontosságát hangsúlyozzák, az időfecsérlést bűnnek tartják Hangsúlyozzák a hivatás fontosságát, támadják az evilági lét elfogulatlan élvezetét. Ezek az értékek minden olyan szórakozást elleneznek, amelyért pénzt kell fizetni. A luxus minden formáját elutasítják, ezzel elősegítik a tőkeképzést, amely a javak gyarapítását szolgálja. Mindezek pszichológiai ösztönzést adnak a munkavégzéshez, a hivatás gyakorlatán alapuló racionális életvezetés a keresztény aszkézis szelleméből születik. Hankiss Elemér Kényszerpályán című tanulmánya a magyar társadalom fejlődését vizsgálja a 19. század első felétől Megállapítja, hogy a társadalmakra külső és belső kényszerek egyaránt hatnak. A társadalmak csak egymáshoz képest vizsgálhatók, a

fogalmak amelyek leírják őket, relatívak. Viszonyítási pontnak a régió fejlettebb, nyugat-európai országokat tekinti. A külső és a belső kényszereket vizsgálja, külső okként világgazdasági válságot, belső okként objektív gazdasági adottságokat valamint rossz döntéseket említ. Magyarország a megkésett ipari forradalom kényszerpályájára került, bár korábban követte a nyugat-európai fejlődési vonalat (urbanizáció, iparosodás, demokratizmus). Ezeket a folyamatokat sem spontán gazdasági erők, hanem központosított irányítás alakította ki. 194849-ben egy újabb központosítási hullám miatt késsük le a második ipari forradalomhoz való csatlakozást. Ennek számtalan következménye lesz a m agyar gazdaság és társadalom fejlődésben. A lakótelep-építés zsákutcája, a vaskohászat túltermelése, a környezetszennyezés és az infrastrukurális beruházások hiányosságai a fejlődés megakadását jelentik. Ezek a

folyamatok a társadalmi tudatban is negatyv változásokat indukálnak: beidegződött úr-szolga viszony, a központi hatalomnak való alárendeltség, a polgári autonómia tudatának a hiánya jellemzik a m agyar társadalmat. A nyugati értékek ezzel ellentétesek: célracionális és pragmatikus cselekvések, az individuális értékek, erősödő közösségi és érzelmi értékek jellemzőek. Magyarországnak célként a negatív modernizáció megfékezését kellene kitűznie, mert a posztmodernizációs folyamatok eredményeként megindult egy nyers individualizmus, kultúra nélküli anyagiasság, amely társadalmi értékvesztést fog eredményezni. B. változat 16. tétel - szociológiaelmélet AZ ÉRTÉKEK, NORMÁK, ÉS A V ISELKEDÉSI FORMÁK VÁLTOZÁSAI A CIVILIZÁCIÓS FORMÁK SORÁN. Kiindulópont: Weber racionalizációs elmélete, cselekvéstipológiája, a t ársadalmi cselekvés elmélete. 1. Tradicionális cselekvés: konvencionális cselekvések

kisközösségek normái alapján, vallásos cs. 2. Affektív, érzelemvezérelt, a szituációban létrejött cselekvés 3. Értékracionális cs: "az embert az érdekek dinamikája mozgatja, de az értékek állítják be a váltót". 4. Célracionális cs: a cél határozza meg az eszköz kiválasztását Habermas kérdôjelei e tipológiával kapcsolatban: túlzottan a szubjektív értelemadásra alapoz, kevésbé a cselekvés interszubjektív, interakciós vonatkozásaira. A valós élet cselekvései mégis ezen típusok keverékei Habermas szerint is. Az analitikus gondolkodás, a mérlegelés szerepe nagy volt a kapitalizálódás folyamatában - írja Weber, A protestáns etika és a k apitalizmus szelleme c. vallásszociológiai fôművében. Elôszó. Kizárólag az európai fejlôdésben állt elô egy olyan páratlan konstelláció, ahol a kapitalizmus kulturális elôfeltételei együttesen megjelenhettek, mint pl. az analititkus gondolkodás + kísérletezô

szellem egybekapcsolódása, a racionális bizonyítás igénye, a tudományok gyors fejlődése. Weber elôtt már Condorcet is felfigyelt a tudomány szétsugárzó szerepére. A tudomány iránti érdeklôdés és a tudomány eredményeinek, ezek gyakorlati alkalmazásainak szétterjedése, s visszahatása a t udományra a XVIII. sz-tól egyre inkább meghatározza a társadalmi újratermelés folyamatait Nyugat-Európában. A művészetek illetve az etika különválásának szerepére, a jog önálló rendszereinek és a formális jognak, illetve a m odern közigazgatás kiépülésének szerepére is felhívja a figyelmet Weber. A mechanizmusok működése szabályozott, kiszámítható Üzemszerűen kiépített, racionális államigazgatás alakul ki, a gazdaság is racionalizálódik. A ház elkülönül a vállalkozástól, a magánvagyon a vállalkozás vagyonától. Így válnak racionálisan értékelhetôvé a gazdasági teljesítmények (lsd. tőkeszámla, kettôs

könyvelés) A gyárban elôre kiszámítható termelési rend folyik, a munkaviszony racionálisan alakul. Szakemberek, szakhivatalnokok, bürokratizálódott, üzemszerűen működô állam. Kapitalista üzem célja: jövedelmezôség, a m indig megújuló nyereség. Pontos, az árupiac esélyeihez igazodó kalkuláció csak szabad munka alapján lehetséges. Kialakul a p olgári rend. Aszkézis és kapitalista szellem c. fejezet Gyakorlati, lelkipásztori munkák elemzésébôl indul ki, mint például a presbiteránius Richard Baxter: A szentek örök nyugalma, vagy a Keresztény kalauz c. munkáiból Ezek még gazdaságellenesek, de a b irtoklás csak azért veszélyes, mert a m egnyugvás veszélyes. Az idôfecsérlés a l egsúlyosabb bűn Aktív, hivatásszerű munka a legfôbb érték, szemlélôdésre ott a vasárnap. Evilági aszkézis A szakadatlan testi és szellemi munka az aszkézis eszköze. A munka az életnek Isten által megszabott öncélja. A hivatás, a

szakosodás a közjó érdekében áll A legfôbb erény a lelkiismertesség. Isten a jámborságért még az evilági életben megjutalmaz, így a munkából meg lehet gazdagodni. Művészetek és sport háttérbe szorítva: nem lehet olyasmire költeni, ami nem Isten dicsôségét, csak a s aját élvezetet szolgálja. Saját javaikkal is csak kötelezettségeik vannak, a tulsajdonos csak ezeknek szolgáló intézője: élvezet- és fogyasztásellenes látásmód. kvéker otthonok komfortosak, otthonosak, szolidan kényelmesek - a luxus életvitelt elítélték, a kapzsiságot mint mammonizmust támadták. A munka gyümölcse az aszketikus takarékossági kényszer által végbevitt tôkeképzés. Produktív felhasználás: tôkebefektetés. John Wesley angol metodista lelkész: az iparkodás és a takarékosság együtt csak gazdagságot eredményezhet, de meg kell maradnia a vallásos buzgalomnak, és nem szabad dölyfössé válni. ”To make the best of both world”:

mindkét világ javára cselekedni. Akinek tiszta a lelkiismerete, az nyugodtan alszik - farizeus német közmondás. Polgári hivatásetika keletkezett. Társadalmi egyenlôtlenségek magyarázata: Isten rendelte így, mert a nép csak akkor dolgozik, ha a szükség rákényszeríti. A munka a k egyelmi állapotról való megbizonyosodás eszköze! A predestináció (előre elrendeltség) alapján nem lehetett befolyásolni az üdvözülést vagy az elkárhozást, csak a földi élet sikeréből győződhetett meg arról valaki, hogy őt Isten mire választotta ki. A munkakedv kizsákmányolását is legalizálta: alacsony bérért is ugyanolyan jó munkát kell végezni. Benjamin Franklin erkölcstanának lényege: az idô pénz, a lustaság, a munkátlanság főbűn. Tovább: Bajomi után. A világképek is racionalizálódnak: a nagy világvallások folyamatai kedveznek a racionális életvitel kialakulásának. E szempontból különösen érdekesek a reformáció folyamatai: az

individuum önálló mérlegelésének szerepe megnô. A predestináció tana bizonytalanságot teremt az egyén számára, mert bár az ember sorsa eleve elrendeltetett, errôl sohasem bizonyosodhat meg. Az aszketikus, takarékos életvitel mint norma jellemzi a klasszikus burzsoázia tanait (nem kizárólag a protestantizmusra jellemzô). Norbert Elias - freudi alapon - az örömszerzést tudatosan visszaszorító belsô szabályozási elvek kialakulásának tulajdonítja az aszketikus életvitelt: az örömszerzési törekvések önkontrolljának. Az étkezési szokások, a zsebkendô használata, az öltözködési rend, a meztelenség szerepének átalakulása folyamatát mutatja be A civilizáció folyamata c. műve A szégyenérzet kialakulása is a civilizáció terméke. Elias szerint Rotterdami Erasmus De civilitate morum puerilium c. illemtankönyvének figyelmeztetését említi: az angyalok állandóan figyelnek bennünket, mindig meg kell felelnünk elvárásaiknak. Elias

A civilizáció folyamata c. könyvében A civilizáció mint az emberi viselkedés sajátos megváltozása c. fejezetben írja: 1. A Nyugat öntudata szempontjából döntô antitézis: kereszténység és pogányság Kereszt nevében gyarmatosító háborúk. Lovagi - feudális értékrend A "civilité" f ogalma akkor alakul ki, amikor felbomlik a katolikus egyház és a lovagi társadalom egysége, és kialakul helyette az udvari társadalom. 2 Civilité fogalma a 16 sz-tól nyeri el azt a jelentést, amit ma tulajdonítunk neki. 1530-ban megjelenik Erasmus könyve 3 Civilité később civilisation, és Erasmus nyomán civilitas lett. Erasmus könyve az udvari ember viselkedésbeli jólneveltségérôl szóló tanítás, egy hercegfiúnak szól, többek között az illendô pillantás, testtartás, testhelyzetek, öltözködés, arckifejezés, külsô viselkedés (mely a belsô kifejezôdése) megfelelő formáiról. Asztalnál ülés, teríték illendô formája

Újdonság: nem a legjobb falatokat kivenni; tányér és evôeszköz használata. 5 Végigveszi a társadalmi élet fontosabb helyzeteit. Fejezeteiben az illendô testi viselkedés, testápolás, higiéné, templomi erkölcs, vendéség témakörei szerepelnek, társasági érintkezés, játék, hálószoba. Ha ezen fogalmak változásait végigkövetjük: végigkövetjük a Nyugaton lezajlott viselkedésváltozást, civilizációt. Új affektushelyzetek és feszélyezettség-mérce alakul ki. A középkori érintkezési formákról (fejezet) 1., 2 Erasmus elôtt is voltak ilyen "asztali nevelôk", illemtankönyvek a középkorban. Egyes nemzeti hagyományokban különbségek vannak, mások a szociális mércék. Céhek megjelenésével megváltoztak a szokások 3 4 Viselkedési szabályok az udvarhoz mint szociális helyszínhez kötôdnek, a nemesei magatartásmódot szabályozzák. A viselkedésmód minden kultúrában szervesen kapcsolódik az életformához, a

társadalom szerkezetéhez. A viselkedésváltozás problémája a r eneszánszban. Eltűnt jó és rossz, jámbor és gonosz egyszerű szembeállítása, a világkép differenciáltabbá vált. Erasmus írása a felbomló feudalizmus és az új, polgári kor választóvonalán keletkezett. Erasmus a laikus - polgári értelmiség, a humanisták képviselôje. A könyv által legitimált ember jellegzetes öntudata mutatkozik E-nál. Tanítása lényege - miszerint nemességre a művészet és a tudományok gyakorlása révén elért teljesítménye alapján lesz az ifjú - a XVIII. sz-i német kultúra fogalommal esik egybe! Bátor felhívás egy nemesifjúval szemben. Megjelenik a pszichológiai értelmezés csírája (pl.:az öltözködésnél figyelembe kell venni a lelkiállapotot), az ember indítékainak figyelembe vétele, egy új integrációs forma. Jelentôsége: önálló mű az illemnek, nô a problémakör jelentôsége. Fellazultak a társadalmi viszonyok, a t ársadalmi

mobilitásnak negyobb az esélye. A helyes magatartás szabályai szigorodnak, a társadalmi ellenôrzés erôsödik. Nagyobb önkontroll szerepe, de a toleranciáé is: nézd el másnak, ha nem olyan csiszolt a modora, kárpótol majd mással. Néhol a túlfinomult udvariassági szokásokat bírálja. Franciaországban késôbb megfordul az erasmusi értelmezés: az udvariasság a rang tisztelete lesz. A német illemtanokban a legfontosabb a rangbéli különbségek kifejezése a viselkedésben, itt az udvarias modor elsajátítatandó mint idegen viselkedési forma, melyet az udvaroknál gyakorolnak. Rendi körülmények közé ékelt értelmiség Fro, Anglia, Itália: az értelmiség inkább az udvarhoz tartozik, No-ban nem. Riesmann: A magányos tömeg c. műve az amerikai társadalomfejlôdést vizsgálja a karakterformák függvényében. 1950-ben írta, a szociálpszichológia azon irányzatához tartozik, amelyik a tömegtársadalmak kritikáját tarja feladatának.

Tradicionális személyiség(típus): a magatartást döntôen a társadalmi elvárások határozzák meg. Jellemzô elôfordulása: nagy növekedési lehetôségek szakaszában Malthusi alku folyik a természeti erôforrások és a népességnövekedés között = magas a halálozási arány, alacsony a várható élettartam. Viszonylag stabil társadalmak ezek: India, Kína, Egyiptom, Közép- és Dél - Amerika. Társadalmi konformitás, kulturális kondícionálás alapján rögzült magatartásmódok. A magatartást a merev társadalmi viszonyok tisztelete, rituálé, rutin, vallás orientálja. Az egyént azonban tisztelik, hozzátartozik a csoporthoz, meghatározott funkcióban. Kicsi a választható lehetôségek száma, így kicsi az igény az invenciózus személyiségekre. Nyugaton a középkor volt ilyen Viszonylag kevés érték volt Ha nem jól illeszkedik be: szégyen éri. Belülrôl vezérelt személyiség(típus): a XIX. sz-i polgárra jellemzô Felhalmozás,

önmérséklet központi szerepe. Belsô, a szülôk normái alapján magáévá tett iránytűje van, melynek alapján minden helyzetben egyformán megtalálja a s aját értékrendje alapján követendô helyes magatartást. Elôfordulása: jellemzôen az átmeneti népességnövekedés kialakulásakor, Nyugaton a reneszánsszal. Közegészségügy és közlekedés fejlôdése, erôszakos cselkedetek visszaesése. Agrotechnika fejlôdése, felesleg termelése Tôkefelhalmozás, expanzió. Szükség van nagy kezdeményezôkészségre, hatalmas változások zajlanak, a tradíciók felbomlanak - kell a belülrôl irányítottság. Általánosított, de szigorúan követett céljai vannak. Protestáns etika ekkor! Ha nem jól illeszkedik be: bűntudat. Kívülrôl vezérelt személyiség: a t ömegfogyasztási javakhoz való hozzáférés illetve az ezekhez tartozó minták alapján vezérelt személyiség. Újfajta értékek elôtérbe állítása: egyéni boldogság,

örömszerzés, párkapcsolatok fontosságának hangsúlyozása a jellemzôje értékrendjének. Radarja van, amellyel az éppen aktuális elvárásokhoz, a m eghatározó csoport elvárásaihoz alkalmazkodik. Új középosztály karaktere Oktatás, szabadidô, szolgáltatások, hírközlés fogyasztása, a s zemélytelen vagy álszemélyes tömegtájékoztatás befolyásolja. Az elismerés iránti szükséglet, a siker elsôdleges szerepe Fellazul a családi fegyelem, a kortárscsoport szerepe nô. Célkitűzései folyton változnak, de alapvetô beállítottsága, hogy ezeket kívülrôl kapja, állandó marad. Szigorú viselkedési szabályai vannak, mert nagymértékben érzékeny mások iránt, toleráns. Elterjedése: kezdeti népességcsökkenés idôszakában. Bôségesek a források, fellépnek a fogyasztói igények Amerika, Ausztrália, Kanada, Európa, (Szovjetunió). Csökken az ipari termelés, és az ott foglalkoztatottak száma. Szellemi munka, szolgáltatás aránya

nô F ajok, nemzetek, kultúrák keverednek. Tékozlás filozófiája Bürokratizálódott társadalmak Amerika, nagyvárosok, fiatalok, egyetemisták, magas jövedelmű rétegek. Jobban hasonlítanak egymásra, mint származási közegükre. Ha nem jól illeszkedik be: diffúz aggodalom E karakterológiát alkalmazza példaként a Homérosz-korabeli Athénra. A társadalmi intézmények alakítják az egyének karakterét, de bármelyik típus képes ellátni egy-egy társadalmi feladatot, a karakterek pedig a munkafolyamatok stílusát, a pszichikai ráfordítást befolyásolják. Egyik - a társadalom vagy a karakter - néha gyorsabban változik, mint a másik. E karakterek között nem lehet értékkülönbséget feltételezni Karakterológiai harc. E karakterek váltják egymást idôben, egymásra rakódnak, mint a geológiai rétegek. A nemzedékek a tardíciótól irányított típusból általában két lépcsôben haladnak a kívülrôl irányítottság felé:

nagyszülô-szülô-unoka; de van olyan eset, amikor egy lépcsôben kényszerülnek megtenni ezt az utat. A moralitástól a morálig; változások a karakterformálásban szerepet játszó tényezôkben. Tanárok, szülôk és mesemondók (hírközlési eszközök) szerepváltozásai. Amerikai középosztályt elemzi. I Változások a s zülô szerepében Manapság a p szichoanalízis hatására túl nagy szerepet tulajdonítanak a k isgyermekkornak. Optimista ez a s zemlélet, mert hisz benne, hogy a karakter alakulása ekkor dől el, és pesszimista ugyanezért. Szülôi szerep a t ardíciótól irányított idôszakban. Felnôtté váláshoz kevés dolgot kell megtanulni, elsôsorban szereptanulásról van szó. Együtt él felnôtt és gyerek, a társadalmi érés elôbb következik be, mint a biológiai. A társadalmi változás az egyén életében: úgy emelkedik, mint a parafadugó a víz felszínén, csak idôre van szükség a társadalomba való belenövéshez. Legfôbb

karakterformáló intézmény: család, nemzetség, csoport Szülői szerep a belülrôl irányított korszakban. Mobilitás és versengô élemódok Mindenkinek versenyeznie kell az erôforrásokért, ha nem akar lemaradni. Belsôleg ösztönzött, individualizált emberek. Reneszánsz, reformáció Szülôk nem modellek, elsôsorban a férfiak szakadnak el a szülôi ház tradícióitól. A jellemformálás a protestáns iskola fontos tevékenysége. A gyermek jellemformálása a cs aládban tudatos: a s zülô osztatlan és intenzív megfigyelése, ellenôrzése alá kerül. Késôbb a cél már nem az üdvözülés, hanem a státusmobilitás. A gyermeket falak választják el a szülôktôl Felettes én uralma. Meghosszabbodott gyermekkor Nem szeretettel gondoskodnak róla, hanem felnevelik. Viselkedô és mefigyelô én elkülönül, a szülôi szigor késôbb belülrôl működik Jellemzô a naplóírás, a belsô idô- és mozdulattanulmány. Szigorú, lekileg kényelmetlen

otthonok. Nagy követelmények között érzi jól magát a gyerek - felnôve is Scott Lash: Az önimádat társadalma c. műve az önmagukra figyelô, narcisztikus személyiségek korszakának eljövetelére figyelmeztet. Daniel Bell: A modern kapitalizmus kulturális ellentmondásai: egyszerre vannak jelen a termelésben és a munkában az aszketikus értékek, a fogyasztói életben, a szabadidôben pedig az önmegvalósítási, hedonisztikus értékek. Bourdieu: La distiction (A megkülönböztetés) c. műve a mai francia társadalom kulturális rétegzettségét dokumentálja a rétegzôdési viszonyok egészében: a különbözô szokásrendszerek, a fogyasztási szokások más szokásokhoz való viszonyait vizsgálja különös hangsúllyal, strukturalista módon, etnografikus pontosságú leírások keretében (pl. az étkezési szokások leírása). A hagyományosan rögzült forma az analitikus (aszketikus?) életvezetés egyéb dimenzióiban bensôséges viszonyokat

teremt. Bourdieu vizsgálatokat végez, egymásra reflektáló különbözô rendszerek létezését, és ezek egymásra-hatását, illetve az ettôl a rituális életvezetéstôl való elhatárolódást konstatálja az újburzsoázia köreiben. Magyarországon H. Sas Judit és Losonczy Ágnes vizsgálta ezen értékválasztási, élet- és viselkedésmódbeli változásokat. Hankiss Elemér 1970-es évekbeli vizsgálata az értékrendek életkori változásairól: az idôsebbek rend iránti igénye megnô, míg a fiatalabbaknak a fogyasztás, az öröm, a személyiség-kibontakoztatás posztmodern értékei elsôdlegesek. Hankiss: Diagnózisok 2. c, 1983-ban megjelent kötetébôl-bôl: Kényszerpályán A kényszerpálya fogalma. 1 Alternatívák hiánya 2 Egy másik lehetséges pályához képest: a, ha az adott pályánál az alternatíva jobb lett volna b, ha az eredeti pálya megtörik c, külsô vagy belsô erô akadályozza a k itörést. 3 Ha akadályozza a j ólétet és a j

ól-létet, ha az elkerülhetelennél több emberi szenvedést okoz. 4 A kényszerpálya normatív fogalom is, tartalmaz evidenciákat, értékítéleteket. Szabadság, biztonságosság, öröm, öntudat például, mint egy ismert társadalomtípus idealizált képe. 5 K ényszerítô erôk: külsô erôk, pl gazdasági válság, más ország gazdasági nyomása. Belsô erôk, pl a, objektív adottságok, mint gazdasági, társadalmi, tudati merevségek. b, hibás döntések A megkésett ipari forradalom kényszerpályája. Miért marad el, vagy miért zökkent ki a magyar fejlôdés? Foglalkozik ezzel többek között Bibó István, Ránki György. Elágazási pontok visszakeresése, pl. Mohács vagy az 1968-as gazdasági reform Ny-i országok spontán fejlôdésével szemben minálunk központi irányítás, ellenôrzés, modernizálás + ehhez: elkésettségi pszichózis. Mindig akkor építünk le ágazatokat, amikor bebizonyosodott, hogy azt kellene fejleszteni (pl.oktatás,

infrastruktúra) A nyugati országokban a második ipari forradom zajlik (elektronika, automatika, szolgáltatás). Nálunk nincs ilyen irányváltás, az elsô ipari forradalomnál tartunk, habár a hetvenes években nálunk is hatékony és rugalmas gazdaság kialakítására történtek kísérletek. Bennünket mégis több erô tart kényszerpályán. 1 A gazdasági rendszrben betöltött perifériás helyzetünk. 2 N incs kidolgozott stratégia a lemaradás fokozódásának megfékezésére, és a f elzárkózás stratégiájára. 3 Alacsony az érdekeltség, a teljesítménymotiváció. Hiánymechanizmusok, anyagi és szellemi infrastrultúra elhanyagolása. 4 Túlállamosítás, túlközpontosítás, hierarcizáltság Pozíciók dominanciája, személyi függôségek rendszere, kontraszelekció. Protekcionizmus és korrupció A negatív modernizáció kényszerpályája. !Ez a lényeg! Empirikus értékszociológiai vizsgálatokat végzett 1977. é s 1982 köz ött (+

ManchinRóbert, Füstös László, Szakolczai Árpád): amerikai és magyar értékrendváltozások összehasonlítása. Amerika: elsô modernizáció értékeivel szemben elôtérbe kerültek a p osztmodernizáció értékei, és felerôsödtek a közösségi értékek, a pragmatikus problémamegoldás előtérbe helyeződött. Magyarországon már a Weber által leírt értéktudati modernizációs folyamatok is jóval gyengébben zajlottak le. Az egyén autonómiája nem vált olyan meghatározóvá Negatív modernizáció, üres individualizáció. Hagyomány és kultúra nélküli, közösségbomlasztó álindividualizmus. Néhány lehetséges fejlôdési út felvázolása. A, A gazdaság stagnál v. romlik, a modernizáció lelassul, az értékrendek szétzilálódnak, a hagyományos közösségi (pl. vallásos) értékek megerôsödnek B, A gazdasági helyzet javul. Modernizáció felgyorsul, beindul a posztmodernizáció C, A negatív modernizáció tovább fut, a

társadalom atomizálódik. D, A gazdasági reformok elmélyülnek, erôsödik a weberi modernizáció. Közösségi értékek, gazdasági közösségek, család értéke nô. E, A központosítás oldódik, társadalmasodás erôsödik, lassul a modernizáció, új típusú közösségek jönnek létre, a társadalmi szolidaritás erôsödik. Leglényegesebbek a s zocializációs folyamatok, a t ársadalom értéktudatának alakulása. Család, iskola, tömegkommunikáció mire szocializál. Jelenlegi magyar társadalomban a kettôs kötés mechanizmusai működnek, infantilizálás zajlik: a társadalmi egyenlôség, és az emiatti bűntudat egyszerre van jelen. Azoknak a személyiségelszürkítô, személyiségelnyomó intézményeknek, struktúráknak kell átalakulniuk, melyek ezt a működést és szocializációt hordozzák. B,D,E pálya lenne szerencsés Feladatok az új értékszocializáció érdekében: 1. Lefékezni a n egatív modernizáció hatását, védeni a

közösségi értékeket, erôsíteni a normákat, lelassítani az atomizálódást. 2 Weberi modernizáció értékeinek erôsítése, hatékony, felelősségteljes, pragmatikus beállítódás elôsegítése, az öntudat és autonómia értékeinek erôsítése. 3 Kiszűrni a modernizációból a negatív, és felerôsíteni a pozitív elemeket. Alattvalói tudat, személyiségromboló, anómikus és közönyösségre szocializáló hatásokat kiszűrni. Társadalmi egyenlôséggel, igazságossággal kapcsolatos értékek erôsítése. 4 Posztmodernizáció elôsegítése, személyisékibontakoztatás, közösség, szolidaritás értékeinek fenntartása. Konkrétan megállapítani, kinek mi a feladata ebben. Tantervi reform szükséges érzelmekben gazdag, oldott és erôs, egészséges személyiségek kialakítása legyen a cél, önismeretre, emberismeretre nevelés, demokratikus, konfliktusmegoldó képességekkel rendelkezô emberek nevelése. Egyelôre bennünk önkínzó

gyönyörűséget okoz, ha arról írunk, olvasunk, hogy kényszerpályán futunk. Ez a szó csak a magyar köznyelvben szerepel, más nyelvekben nem is fordul elő. Michael Foucault: A szubjektum és a hat alom c. műve, és Felügyelet és ellenôrzés A hatalmi technikák változását követi nyomon a XVI. sz óta: gyári, iskolai, kórházi, büntetésvégrehajtó intézeti szervezetek változásait. Újabban a panoptikum-szerű szervezôdés vált uralkodóvá (lásd Bentham javaslata): az ôrszem a központi helyrôl a kör belsô felületén lévô cellák elítéltjeinek mozgását is képes látni, mindent egyszerre. A felügyeltek szétválasztása, és a t erep egy helyrôl való szemrevételezése a térkialakítás legfőbb szempontja. Ilyen a katonai rend, az iskolai terek kiképzése, a futószalagtermelés és a gyári fegyelem (az erre alkalmas technológiák esetén). Az egyének maximális elválasztása és kevesek általi könnyű ellenôrizhetôségének

technikája ez is. Az új rend az egyéni választási szabadság korlátozása. Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember c. műve A modern ipari társadalomról szólva felhívja a figyelmet, hogy a racionalitás korszaka a nyers kizsákmányoláson alapuló uralmi rendszerek finomabb, de egyetemesebb uralmi rendszerekkel való felváltását hozta, amely fenntartja és szabályozza az egyén életét, de egyidejűleg alá is veti az új ipari rend uralmának. A tudomány is e modern rendet legitimáló alrendszerek egyike A weberi racionalizáció egyfajta burkolt politikai uralom. Weber ezzel azt is hangsúlyozza, hogy a r ész-racionalitások kibontakozása az egyes életszférákban (ezek tervezettsége és elllenôrzöttsége) még nem feltétlenül jár együtt az egész rendszer racionalizálódásával: az egyes racionalitások konfliktusba is kerülhetnek egymással, és paradox ellentmondásos eredményekre is vezethetnek. 18.tétel - szociológiaelmélet GAZDASÁGI

NÖVEKEDÉS. AZ IPAROSODÁSI FOLYAMATOK SAJÁTOSSÁGAI KÖZÉP-KELET EURÓPÁBAN. A REDISZTRIBUCIÓ FOGALMA Gazdasági növekedés : a m odern, ipari alapú nemzetgazdaságban a sikerrel szinonim kifejezés. A lehetséges gazdasági sikert az intenzív vagy az extenzív gazdasági terjeszkedés hozhatja el. Extenzív gazdasági terjeszkedés: a sikeres harcokban elfoglalt (legújabb korokban: leigázott) területek megadóztatása ill. termelési erejük "elszívása" Békés példa: Kazár Birodalom, ahol a m agyar nép megtelepedhetett, de ezért cserébe fizetni kellett, tragikus példa: hitleráj. Intenzív gazdasági terjeszkedés: 1.A belső piac kiterjesztése 2 A belső gazdaság versenyképessé alakítása a nem belső gazdasági konkurenciával szemben. 3 Piaci terjeszkedés, betörés új piacokra. És mindezeket békésen, véráldozat nélkül A kapitalista rendszerek belső ellentmondása: A rendszer fennmaradásának egyetlen járható útja a "minél

többet minél többnek"-elve, ami egy végeláthatatlan növekedési kényszert von m aga után. Ez nyilvánvalóan nem mehet örökkön-örökké, így egyre nagyobb hangsúlyt kap az a gondolat, hogy az intenzivitás végével az extenzivitás léphet előtérbe, ami újabb háborút jelent. Ennek elkerülése érdekében irány a zérus-típusú gazdasági egyensúly Ez új ideológiai sémát kíván. Itt már nem a Bruttó Nemzeti Termék(GNP), hanem a Nettó Gazdasági Jólét(NEW) a társadalom hogylétének hiteles mutatója. Előbbi csak a nyers gazdasági mutatókat veszi figyelembe, utóbbi már olyan mutatókat is, amelyek az emberek biztonságérzetéről számolnak be. Iparosodási folyamatok : Az ipari forradalom(1750-1850) helyezte az iparra a g azdasági hangsúlyt. Addig a mezőgazdaság volt a vezető szektor A második világháború után fokozatosan erősödik az un. harmadik szektor, a s zolgáltatóipar, és a 70-es évek végétől, Nyugaton a legtöbb

embert foglalkoztató gazdasági szférává válik. Ez az un posztindusztriális forradalom, amit össze lehet kapcsolni a "zérusról" írottakkal. Az iparosodás központi fogalma a modernizáció. ( modern- (lat) am az éppen mostani/mai ) Két hangsúlyos modernizációértelmezést ismerünk: 1. Az ipari és polgári forradalom által megteremtett új paradigma 2. A félperiféria fogalma ahhoz, hogy fel tudjon zárkózni a centrumhoz, ill. a periféria fogalma ahhoz, hogy felzárkózzon a félperifériához Modernizáció Oroszországban ill. később Szovjet-Oroszországban: nyugatosok és szlávosok harca - modernizátorok és nagybirodalmi büszkeségűek harca is egyben. Szovjet kommunizmus: nyugatról érkezett szellemi hatás; modernizációs kísérlet; keleti, antimodern, agresszív módszerekkel. Erőszakos iparosítási törekvés a mezőgazdaságra gyakorolt kényszerre alapozva, hiszen, ha az élelem nem drága, akkor nem kell drága béreket fizetni az

iparban sem. Eredmény: agrárproletarizáció, jóval gyengébb termelékenység, jegyrendszer plusz éhezés. Modernizáció Magyarországon: Az osztrák függés eredményeként, bár száz éves késéssel, de a XIX. század végén erős modernizáció Budapesten Kritkája: 1 ezek nem szerves folyamatok ( "színlelt kapitálizmus" ) 2. "magyar ugar" - Budapest modernizálódik és egyben polgárosul, de ez nem terjed túl a fővároson. 3. "Ami nem hajlik, az törik" - felemás fejlődés, erős politikai függés az osztrákoktól Újabb modernizációs hullám a második világháború után. Kritikája: 1 S zovjetfüggés 2 Elkésettségi pszichózis - igény a t úl gyors felzárkózásra - sok tévút és a hagyományok szétzilálása 3. A modernizáció minőségi gyengesége mellett a szabadságjogok megnyirbálása teszi esélytelenné a polgárosodást. 50-es évek iparosítása: kevés a s zakképzett - ingázók - többlépcsős

mobilitás fel- és lefelé ( egyik se jó ). Redisztribució (Újraelosztás): Pénzelvonó és -átcsoportosító állami beavatkozás a p iaci folyamatokban. Gerschenkron szerint az elmaradott régiókra jellemző, mert a struktúraátalakításhoz szükséges Hozzátehetjük: ez nem ugyanaz a redisztribució mint a fejlett kapitalista rendszerekben a szociális védőháló (tehát a rendszer) fenntartásának érdekében a polgárokra kivetett adó. A redisztribució versus piac a kereseti lehetőségek függvényében látható a legerőteljesebben. Az állami alkalmazottak a beszedett adókból élnek, ők ( és a segélyre szorult tömegek ) a redisztribució haszonélvezői. A magánegzisztenciák és alkalmazottaik, egyszóval a magánszférából élők ( legyenek tulajdonosok vagy sem ) a redisztribució legfőbb kárvallottai. Ennek a két "társadalomnak" a konfliktusa látható a Szelényi-féle kettős háromszög modellben és a Kolosi-féle L-modellben is.

19. tétel - Szociológiaelmélet A XX. SZÁZADI SAJÁTOSSÁGAI MAGYARORSZÁGI URBANIZÁCIÓS FOLYAMATOK From: Barta-Enyedi, Riesman,Szelényi-Konrád Az urbanizáció problémája egyidős a modern, ipari társadalmak megjelenésével. Ezen belül is kiemelkedően fontos szerepe van a gyáriparnak, amely megkívánta és elősegítette, hogy nagy koncentrációban települjenek le az emberek a környékükön. így jönnek létre az első ipari nagyvárosok. Az első elemzések azt vizsgálták, hogy az újfajta életforma által okozott feszültségek hogyan csökkenthetőek. Ez az időszakot a századfordulótól a húszas évekig elsősorban az építészek fémjelzik. Ide tartozik Ebenezer Howard angliai kertváros koncepciója, és a Corbousier- féle acélszörnyek is. A közös bennük az, hogy a tudatukat az alakulás az új városok keletkezése töltötte ki. A harmincas években jelennek meg az első szociológiai ihletésű írások, elsősorban a chicagói iskola

hatására. Ezek az írások a már kialakult városok alapvető funkciót vizsgálták. Az ilyen vizsgálatok rezüméjét adja vissza a megadott Riesman cikk ( Urbanizáció, a városfejlődés tipológiája; In: Városszociológia) olyan tekintetben, hogy a kialakult tapasztalatok fényében próbál meg tipológiát felállítani. Mint ismeretes négy stádiumot különít el. A négy stáció egymásra épül és feltételezik egymást A legfontosabb az, hogy különböző tényezők egymásrahatásaként alakulnak ki az egyes stációk. A legfontosabb szerepe a gazdaságnak van, ez szabja meg a fejlettséget és a jólétet. De fontos szerep jut a politikai struktúrának, a k özéposztályok nagyságának és erejének, általában az egyenlőtlenségi viszonyoknak. Ugyanakkor Riesman nem állítja, hogy minőségi különbséget lehetne megállapítani az egyes formációk között. A későbbi városszociológiai irodalom törekvése az volt, hogy az ember és az őt

körülvevő társadalom és a városok kölcsönhatását megmutassák. Magyarországon elsősorban az intenzív iparosítás következményeit illetve az újonnan létrejött életformákat (pl. lakótelep) lehetett tanulmányozni bizonyos politikai keretek között. Ezzel szemben nyugaton a városok növekedésének problémái, a szegregáció és más hasonló problémákkal foglalkoztak. Magyarországon a hatvanas évektől kezdődően az érdeklődés homlokterébe került az ingázás jelensége, amely mintegy egymillió embert érintett ekkoriban. A megadott BartaEnyedi szöveg (Az iparosodás és a f alu átalakulása) alapjában átmeneti jelenségnek tekinti, amely egy korábbi kedvezőtlen állapot leküzdésében segít az embereknek. Ugyanakkor úgy vélik, hogy vannak előnyei is, amelyek fenn kell, hogy maradjanak. Lássuk az érvelést A tanulmány történeti megközelítést alkalmaz, arra hívja fel a figyelmet, hogy a háború előtt is természetes és

nagymértékben elterjedt gyakorlat volt az ingázás (gondoljunk csak az elszegődésre és a napszámra), de szinte kizárólag a mezőgazdasághoz kötődött. Az iparosítás eredménye az lett, hogy egyre kevesebb emberre lett szükség a m g-ban, amely a városoktól messze eső falvakból elvándorlást hozta magával. Ugyanakkor vannak úgynevezett ingázóövezetek, amelyekből nem települnek el nagy számban. Ez a koncepció összecseng azzal a központi tervezési gondolatmenettel, amely bizonyos falvakat menthetetlennek ítélt meg. A vándorlás szakaszosan megy végbe, az aprófalvakból leginkább az alsó fokú városokba költöznek, a nagyobbakból a városokba, míg a kisvárosokból a nagyvárosokba. Az ingázás oka az, hogy vagy megszűnik a mg-i munkalehetőség, vagy a környéken feltűnik egy gyár, amely alternatívát kínál a tsz-el szemben (ne felejtsük el, hogy ekkoriban jelentős hátrányt jelentett parasztnak lenni még munkajogi szempontból is,

mivel nem kaptak nyugdíjat) . Az ingázás szerintük továbbra is megmaradt idényjellegűnek, illetve erősen kapcsolódik egyes iparágakhoz (mint például az építőipar). A véleményük az, hogy a jövőben Bp. és a többi nagyváros köréül létrejön egy olyan agglomerációs övezet, amely egyesíteni tudja a vidéki élet előnyeit a magas városi bérekkel. Ezzel szemben Szelényi és Konrád a problémák, lehetséges konfliktusok oldaláról szemléli a kialakult helyzetet. Alaptézisük az, hogy ha a városfejlődés illetve fejlesztés és az ipari beruházások volumene nem arányos egymással, akkor társadalmi feszültséget eredményez. Ha túl gyorsan fejlődnek a városok akkor nyomornegyedek jönnek létre, mert a gazdaság nem tudja felszívni a beáramlott munkaerőt. Ha az ipar fejlődése szakad el, akkor jelentős területi egyenlőtlenségek alakulnak ki, amelyek meghatározzák az egyéni életesélyeket is. Az 1949-70-es időszakban lassabb volt

a városfejlődés Mo-n mint a századfordulón, miközben az ipari termelés jelentősen nőtt. Ez azt eredményezte, hogy sokan a faluban szorultak, mert nem volt esélyük a városba költözés pluszterheinek a vállalására. Miért alakult ez így ? Mert az extenzív gazdaságpolitika megkívánta az olcsó béreket, amellett hogy munkaerő szűkösség volt, mert a politikai fejlesztés infrastruktúrafejlesztés ellenes volt, mert az urbanizációs lejtő egyben társadalomrétegződési lejtő is volt, amely hátráltatta a változást. A tételhez érdemes lehet még megemlíteni napjaink főbb urbanizációs aktualitásait: * az éles nagyvárosi szegregációs folyamatokat * a falu-város ellentét újbóli kiéleződését * a területi egyenlőtlenségek kialakulását ( Sopron-Szabolcs) * az EU integrációs folyamat kihívásait * az önkormányzatiság és a m agántulajdon visszatérésének térre gyakorolt hatásai ( rablógazdálkodás, földárverés stb.) 20.

tétel - Szociológiaelmélet AZ INNOVÁCIÓS FOLYAMATOK TÁRSADALMI JELLEMZÔI From: Schumpeter, Simmel, Crozier, Mannheim, Etzioni, Archer (csak említés szintjén) Az innováció szociológiai értelemben minden olyan tudományos, kulturális, társadalmi vagy szervezési eljárás, amely nóvumként terjed el. Számunkra érdekes lehet magának az innovációnak a létrejötte, de emellett diffúziója, majd szokássá válása is. Az elterjedésnél felvetődik a fogyasztói szokások, és a választható alternatívák milyensége. Fontos megmutatni azokat az összefüggéseket, hogy milyen keretfeltételek szükségesek ahhoz, hogy innováció el is tudjon terjedni. Az olvasmányjegyzékben szereplő írások mind ezt a problémát járják körül saját szakterületükön belül. A szervezetek : Etzioni amellett érvel, hogy a m odernizáció nagy szervezetek létrejöttét segítette elő. Ezekben a szervezetekben először a történelem folyamán szétválik a társadalmi

helyzet a t ermelésben elfoglalt pozíciótól. Ennek nyomán a funkciók betöltésében differenciáció figyelhető meg, és egyre hatékonyabb betöltése. A hatékonyság származhat a további munkamegosztásból vagy a kulturális átalakulásból származó teljesítményjavulásból. Itt e. egy Weber-i gondolatot idéz a racionalitás és az evilági aszkézis kialakulásáról, amelyek végső soron megteremtik a szervezeti ember pszichológiai előfeltételeit. Jellemzők : magas frusztrációtűrés, szükségletek kielégítésének elhalasztásának készsége, teljesítményorientáltság. Miután kialakulnak ezek a szervezetek, a kérdés az, hogy milyen módon fognak egymásra hatni. E fontosnak tartja, hogy az állam által képviselt politika alapvetően megszabja ezeket a feltételeket, és el kell arról gondolkodni, hogy mi ennek a beavatkozásnak az ideális mértéke. Crozier arra próbál választ adni művében (A bürokrácia jelensége), hogy milyen okok

miatt válik merevé egy szervezet. C úgy véli, hogy egy adott szervezeten belül az emberek racionálisan viselkednek, még akkor is ha ez kívülről nem tűnik annak. Egy bürokratikus szervezetben a világosan körülhatárolt munkafeladatok egy erősen hierarchikus és paternalista felépítés mellett kijelölhetik az egyén szabadságköreit. Ez negatív szabadság, vagyis szabadság arra, hogy ne tegye meg azt amit kívülről rá akarnak kényszeríteni. Az alá fölérendeltségi viszonyok végül is kirajzolnak egy szervezeti képet, ahol lefelé és fölfelé is mindenki előírások mögé bújva alakítja ki saját autonómiáját. Ez oda vezet, hogy senki sem lesz érdekelt a változtatásban, vagyis a szervezet önmagától képtelen lesz a v áltozásokhoz alkalmazkodni, csak külső segítség jöhet számításba, de az is csak akkor, amikor egyértelmű a vészhelyzet. C arra is kitér, hogy a s zervezeti kultúra már eleve sajátos személyiségű egyéneket

válogat, akik a biztonságot saját egyéni ambíciók elé helyezik. Az olajválságok utáni időszakban egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a vállalati kultúra felé, és a kérdések súlypontja a hatékony adaptáció irányába tolódott el. a jelenlegi vállalatirányítási modellek alapvetően a rugalmasságot tartják szem előtt. Milyen tényezők határozzák meg az innovációt ? * információáramlás, kommunikáció, a döntési folyamatok minősége, a szereplők tudása, értékrendje, a segítő szolgáltatások (közgáz, jog, szociológia) hozzáférhetősége, a szereplők iskolázottsága, az életszínvonal stb. Simmel a mindenki által ismert Divat c. munkájában egy olyan társadalmi jelenség okát vizsgálja, amely tértől és időtől független és amelyik hordozója lehet bizonyos innovációs folyamatoknak.Alapállítása, hogy a divat független tárgyától A divatot mindig a legfelső osztályok kezdik, amely a közvetítő

középrétegek terjesztenek el, majd egy bizonyos idő múlva "lecsorog" az alsóbb néposztályok közé. Ekkora azonban már megszűnik divatnak lenni. A tömegtermelés kibontakozása a divat rendszeridejének drasztikus csökkenését erdményezte. Archer műve alapján arra érdemes felfigyelnünk, hogy a történelmi hagyaték megszabja azt, hogy milyen típusú intézmények képzelhetőek el az adott közösség számára, és ez milyen tipikus újításokat tesz lehetővé. Mannheimnek a konzervatív gondolkodás c. esszéjében a politikai gondolkodást történelembe ágyazottnak, tartalomra orientáltnak. Utóbbi miatt kialakulása nem spontán hanem funkcionális folyamat, amelynek akkor alakulnak ki szociológiai körülményei ha : 1, egységes nemzet (nemzetállam) 2, néprészvétel (választójog) 3, szociális kérdéssel foglalkozniuk kell 4, az államnak be kell kapcsolódnia a világgazdasági folyamatokba. Ahhoz, hogy ide eljuthasson a konzervatív

gondolkodás folyamata szükség volt a társadalmi test növekedésére, amely szociális differenciációt hozott létre, emellett pedig meg kellett rendülnie az alapvető eszméknek is, valamint a politika szférájának intézményesülnie kell. Itt Mannheim emelt szintű analitikaórába kezd, a továbbiakban azt írom le amit ki tudtam hámozni. A konzervatív gondolkodás keletkezésénél fogva önellentmondásos Egyrészt hivatott az életre, másrészt elméletében racionalista és deduktív.Ez az ellentmondás a Kanti és Hegeli gondolatmenet alapján három szintű. Ezeket a szinteket A Müller írta le 1. fok : az eszme és a fogalom ellentéte, az atomisztikus és a dinamikus gondolkodás áll ellentétben egymással 2. fok a f ogalom és az eszme fogalmi korrelációja zajlik le, a dinamikus gondolkodás racionalitást kezd megformálni, ez egy közvetítő fok, az eszme és a fogalom már nincs ellentétben, de a kétfajta gondolkodás még igen 3. fok a Hegeli

dialektika szintézisét éri el , az eszme és a fogalom kontemplatív megoldási módokkal mindig más funkcióként lép szintézisbe. Innentől fogva a megismerés cselekvés is A. Müller szerint a modern életfogalomban a realizmus tiszta élmény Mannheim szerint a filozófiai örökségre támaszkodva (főleg Hegel) a történelmi tudat létrejöttének pontos feltételeit kell kutatni. Schumpeter A gazdasági fejlődés elméletében a következőket mondja : 1. Az emberek ízlése : állandóan változik, ezért mindig lesznek a, új piacok b, új termelési lejárások c, új technológiai lehetőségek d, új beszerzési lehetőségek és végül e, új szervezetek. Ahhoz, hogy mindezek a változások, átalakulások létrejöjjenek, szükséges a termelőeszközök feletti rendelkezés. A kapitalizmusban aztán a szükséges pénzeszközök beszerzési lehetősége is folyamatosan változik ( pl. új hitelkonstrukciók) Honnan származhat ideális esetben a beruházáshoz

szükséges vagyon ? Lehet a gazdálkodás megtakarításaiból, a növekedésből, vagy a profitból. Ahhoz, hogy a vállalkozás működni tudjon, a kezdeményezőnek hatalommal kell bírnia a szervezeten belül. Ez az idők során hivatássá vált, amely új kommunikációs mintákat honosított meg. Később ez a hivatás is szerteágazott, megjelentek a gazdálkodók, akik statikus, biztonságra épülő szervezeteket hoztak létre és az ellenpólusként a vállalkozók, akik az innovációra helyezik a hangsúlyt. Számukra nehézséget jelent az, hogy nagy szellemi erőfeszítéseket kell tenniük a feladat végrehajtásához, emellett gyakran a társadalmi környezet ellenállásába ütköznek (pszichológiai, alkati, mentalitásbeli). Ami ezen túl tudja lendíteni őket, az az ember egyéni önzése, a szükségletkielégítésre törekvés, az alkotás öröme. 21. tétel Milyen a társadalom viszonya a jelrendszerekhez? Ahhoz, hogy az ember, mint társadalmi lény,

megszerezze a t ársadalom által felhalmozott tudást, és tovább adhassa a következő nemzedéknek, kölcsönös megértésre, közös jelrendszerre van szükség. Ez a közös kód a nyelv A társadalom határozza meg a nyelvet, vagy a nyelv határozza meg a társadalmat? Mindkét állítás igaz. 1. A társadalom hat a nyelvre: A társ. fizikai környezete erősen meghatározza a kialakuló jelrendszert (pl nagy távolságok esetén füstjel, dobjel). A fizikai-társadalmi valóság tehát szorosan kapcsolódik a használt kódhoz. Így ha a társadalomban uralkodó (és a nyelvet is átalakító) relációk, kategóriák, szerepek megváltoznak, az a társadalom változásának jele, indikátora lehet. Ilyen érdekes indikátor a tabu is. Tabu az, amitől nagyon fél, vagy amit nagyon tisztel a társadalom, és ezért tiltja a róla való beszédet. Például a magyar nyelvben a farkas és a szarvas szó egy régi tabura utal. Mivel az állatok eredeti nevét nem lehetett

kiejteni, a nép valamilyen jellemzőjük alapján beszélt róluk. Így sokat mondó, jelentőségteljes, ha valaki mégis megtöri a tabukat (pl. káromkodik) 2. A nyelv is visszahat a társadalomra (Egyes iskolák szerint ez nem igaz) Sapir (nyelvész) – Worf (filozófus) elmélete: A nyelvhasználat meghatározza világlátásunkat. Az, hogy egy adott nyelv bizonyos kategóriáiban látja a világot, korlátot jelenthet a nyelvet beszélők számára a más nyelvet beszélőkkel szemben. (Bezár minket a nyelvünk a saját világunkba) Ennek következménye, hogy a különböző társadalmak tagjai nem érthetik meg egymást teljesen. A nyelv azonban finom, képlékeny és rugalmas, ezért lehetséges mégis az egyik nyelvről a másikra való fordítás. (Ez ma is élő vita a nyelvészek között) A szemiotika (jeltudomány) a századforduló találmánya. (Európában Saussure szemiológiának nevezte, míg Amerikában Pierce szemiotikának.) Saussure: kommunikáció során

szubjektív tudattartalmakat kell objektívvá tenni. Ez az objektum a jel. Jelről akkor beszélünk, ha -fizikailag felfogható (jelölő) - van jelentése (kapcsolatot létesít egy jelölő és jelölt között). Pierce: a n yelvhasználat (szemiózis) egy utalásos folyamat. Elemei: reprezentáns, interpretáns, a jel tárgya, a jel alakja. Bükler felosztása hasonlít Pierce-ére. Az általa használt fogalmak: szintaxis: a jelek egymással való kapcsolata szigmatika: a jel és az objektum kapcsolata (jelölés, pl. asztal – ez az asztal) pragmatika: a jel és használójának kapcsolata szemantika: a jel és a társadalom kapcsolata jelentés: kifejezés és tartalom kapcsolata Hjemslev: egy kifejezés más, további jelentéseket is képes hordozni. Ezt nevezzük konnotációnak. Amikor egy tartalomhoz új kifejezést hozunk létre, mely eddig nem létezett, akkor metanyelvhez jutunk (ez a tudomány nyelve). Nominalista-realista vita: A nyelvészek vitatkoznak azon,

hogy a dolgok hogyan kapcsolódnak össze a nevükkel. Saussure szerint a j elölő-jelölt kapcsolata önkényes és motiválatlan (pl. legtöbb nyelvben a kakukk és a kávé szó hasonló. Ez ugyan valóban önkényes hasonlóság, de nem motiválatlan, hiszen az egyik egy hangutánzó szó, a másik pedig nemzetközi.) S megfigyelt egy érdekes paradoxont: az egyén önkényessége behatárolt (nem hívhatja a s zéket asztalnak), a társadalomé azonban nem. A társadalom konszenzus segítségével biztosítja a kölcsönös megértést. Ha a j elrendszert meg akarnánk változtatni, ellenállásba ütköznénk a használó közösség részéről (pl. a német nyelv kényszere Magyarországon) A rendszer mégis változik (pl. a XIII századi magyar nyelv más volt, mint a mai), de saját önkénye szerint Saussure önkényesség elve tehát egyaránt érvényes a nyelv változatlanságára és változására is. A nyelvi rendszer, mivel alapvetően funkcionális, így a

változása is konszenzuson alapuló, lassú, irányított folyamat (pl. nyelvújítás) Saussure különbséget tesz Langue (nyelv) és Parole (beszéd) között. A beszéd megszűnhet, a nyelv akkor is fennmaradhat (lásd holt nyelvek, pl. latin) A nyelv tehát lehetőség a kommunikációra. Használatához 3 dolog szükséges: jelkészlet, szabályrendszer, kompetencia A jelrendszerek lehetnek természetiek (pl. befagyott tócsát látunk – fagy van), itt nincs szó szándékosságról. Lehetnek mesterségesek: itt hosszú a kapcsolati út a jelölő és a jelölt között A mesterséges jelrendszerek lehetnek: -kommunikációs célra létrehozott és -nem kommunikációs célra létrehozott jelrendszerek (pl. öltözködés-társadalmi hierarchia). Jelölő és jelölt kapcsolatok típusa 3 féle lehet: • ikonikus – hasonlósági • index – oksági • szimbólum – önkényes. A jelek lehetnek látható ill. hallható jelek (a leírt jeleket látható jelekként

dekódoljuk lineárisan egymás után). Umberto Eco elmélete: minden ember más személyes és társadalmi tapasztalattal rendelkezik, ezért egy adott műalkotás dekódolását is másként végezzük. 22. tétel - szociológiaelmélet MILYEN IRÁNYÚ KAPCSOLAT TÉTELEZHETŐ FEL NYELV ÉS TÁRSADALOM. TÁRSADALMI VALÓSÁG KÖZÖTT? A nyelv és a t ársadalom meghatározása egymáshoz való viszonyuk miatt is nehéz probléma. Az ember, mint társadalmi lény, a nyelv segítségével szerzi meg, örökíti át a felhalmozott tudást. Tehát nyelvi formában felépített és elraktározott rendszer őrzi az emberiség tudáskészletét. A tudáskészlet megszerzéshez, átadásához először kölcsönös megértésre van szükség. A társadalom határozhatja meg a nyelvet, hisz ez az a közeg , amely az információt k ibocsátja és visszavárja. A társadalom fizikai környezete is erősen meghatározza a nyelvi kód kiválasztását ( Pl. fizikai távolság esetén

füstnyelv), a társadalmi rétegződés és struktúra eltérő szaknyelveket, réteg és csoportnyelveket hoz létre. A fizikai társadalmi valóság szorosan kapcsolódik a használt kódhoz A társadalmi relációkat szintén közvetíti a nyelv, pl. al kalmas a h ierarchiális különbségek érzékeltetésére ( Pl japán udvariassági formulák) A nyelvi kategóriák vizsgálatának ténye is a társadalmi kényszerről árulkodik, hisz másképp a r ejtett viszonyrendszerekről nem szerezhetnénk tudomást. ( Megváltozásuk a társadalom változásának jelzőeszköze) A tiltás s preferálás is áruló nyelvhasználati jel lehet ( pl. tabu fogalma: a farkas szó eredetijét már nem is ismerjük, csak azt a szót, amit a tiltott helyett használtak) A nyelv hatását a társadalomra több iskola s tagadja, mégis világlátásunkat sokak szerint meghatározhatja a nyelv, amelyen beszélünk. A nyelv ily módon korlátoz, ugyanakkor a megértést is szolgálja határaival. A

Sapir-Whorf-féle nyelvi relativizmus hipotézis egyike azoknak az elméleteknek , amelyek a nyelv hatását bizonyítják a társadalomra Hipotézise szerint a n yelvhasználat nem csak meghatározza a ( pl. amerikai indiánok) látásmódját, de lehetetlen is hatása alól kikerülni, a többnyelvű egyének több valóságstruktúrát is alkothatnak magukban. GRICE azt vizsgálta, hogy az emberek a nyelvi szabályok sérülése, a másik fél részéről történő semmibevétele esetén megértés fenntartása érdekében milyen módszereket alkalmaznak Igy a nyelvi relativizmusból kiindulva beszél természetes és nem természetes jelentésről, amelyben a valóságtartalomhoz köti a nyelvi kijelentés szabályozottságát ( Természetes, ha a jelentés azonos a valósággal. ) Azt találja, hogy -egy nyelven belül is létezik több teljes értékű, azonos rangú nyelvi megvalósítás, tehát a nyelvi relativizmus csak korlátozottan érvényes ( meg kell vizsgálnunk, hog

y az azonos rangú variációk társadalmi rétegződésbeli használata azonos -e. Ha igen, a kkor stílusvariációról van szó, ha nem a nyelv is kényszerítheti ezt a megkülönböztetést a valóságra. ( tudom, hogy ez kissé nyakatekert ötlet, de ez van ) -az igazság elégséges, de nem szükséges feltétele a nyelvi közlésnek. Ilyen szempontból a nyelv hatásának a társadalomra nincs akadálya. A nyelvi hatás elmélete szempontjából is dolgozza ki a nyelvközösség fogalmát: a nyelvközösségben az egymás között belső kommunikáció száma jelentősen több, mint a kommunikáció a külvilággal. Nem mond ellent a nyelv hat a társadalomra elméletnek az ő sajátos kommunikatív kompetencia fogalma sem: azon készségek összessége, amelyekkel a beszélő minden szituációban helyesen viselkedik ( értelmezhető: 1, a társadalom hat a nyelvre, tehát kialakítja a számára szükséges szituációs variációkat 2., a nyelv hat a társadalomra és

folyamatos külső nyomásával kialakítja a kommunikatív kompetenciát, kialakít egy elvárási rendszert az emberekben. A nyelv vizsgálatának oldaláról is igyekszi LABOV szétválasztani ezt a két lehetséges hatást. Szerinte a szociolingvisztika a társadalmi közösség NYELVHASZNÁLATÁVAL, míg a nyelvszociológia inkább a társadalmi tényezők HATÁSÁVAL, OKSÁGI MAGYARÁZATÁVAL f oglalkozik. Szerinte a nyelvészet jövője az empirizmus, az objektivitásra való törekvés, a nyelv szemléletét ki kell tágítani a nyelv tulajdonságai szempontjából . A Saussure által kettéválaszott langue ( nyelv szociális része) és parole ( egyéni használat), valamint Noam Chomsky kom petencia (nyelvi szabályok absztrakt ismerete) és performancia( a szabályok közötti választás kivitelezés) fogalmak kutatása a t ársadalom és nyelv fogalmát, viszonyukat is újra kellett, hogy fogalmazza. ( Jelentkező problémák: * A beszélők nem beszélnek teljes

nyelvtani helyességgel, *sok a beszédváltozat, amelyek nem vagy alig lehet értelmezni, *a finom nyelvi szabályok a használatban lazává válnak, *s a szabályok be nem tartásának szabályát sem a néprajz, sem más rokon tudományok nem tudják felderíteni. *a Chomsky -féle világos gondolkodást hiába keresi a kutató a beszélt nyelvben) Labov szerint mindez módszertani probléma, megoldható. A nyelvi adatok közvetlen kutatásával, a változatok előszöri rögzítésével a minták legalábbis leírhatók. A rögzítés pusztán technikai probléma, a ritka formákat pedig kiválthatjuk hasonló értékűekkel. Nagyon biztos abban, hogy a nyelv hatása a társadalomra így tetten érhető, leírható. Gondolkodásával szociolingvisztikai új módszertant teremtett ( mint nálunk a survey pl.), ám egyre többen szkeptikusak abban, hogy létezhet az általa felvázolt objektív szociolingvisztika. Összefoglalás: A nyelv és társadalom hatása egymásra

kölcsönös. A társadalom hat a ny elvre, eszközként használja információ megőrzésére A nyelv hat a társadalomra, hisz formái átalakítják a gondolkodást GRICE magyarázata szerint nem szükséges a valóságtartam a közlésben, az egyén részéről a nyelvi kompetencia, a társadalom részéről a beszélőközösség tarja egyben a nyelvhasználatot. . Problémát jelent a nyelv és társadalom hatása vizsgálatának szempontjából ( s ez LABOV szerint áthidalható), hogy az absztrakt nyelvi eljárással szemben az élőbeszéd egész másképp viselkedik, lazább, szerkesztetlenebb gondolkodásában és megnyilvánulásában egyaránt. 23. tétel - Szociológiaelmélet TÁRSADALMI TUDÁS ÉS KOMMUNIKÁCIÓ : NYELVI KOMPETENCIAFOGALMAK 1., a kommunikáció fogalma, megtanulása 2., a kompetencia -fogalom kialakulása, első bírálata, néhány elődje 3., A kompetenciafogalmak: (Chomsky) Grice, Hymes, Habermas 1., A kommunikáció fogalmát az

információcserével szokás definiálni Két ember viselkedése, beszéde megváltozik, ha egymással kapcsolatba kerülnek ( ahhoz képest, ha egyedül lennének), s biztos, hogy valamilyen kommunikáció alakul ki köztük. A kommunikációban interakció megy végbe, s az emberi kommunikációban ez szándékos. A kommunikáció jelek segítségével megy végbe, a z egyéni gondolatok kódolt formában kerülnek át a kommunikációs partnerhez, aki dekódolja azokat. ( A jelelmélet, szemiotika ezzel a folyamattal foglalkozik) Az emberi kommunikáció jellemzői *nyílt rendszer ( az állatoknál zárt a rendszer: csak bizonyos számú információ közölhető ( pl. múlt idő nem) *az állatokkal szemben az emberi kommunikáció nem felhívó jellegű, funkciójú *bonyolult szerkezetű : hangok szintje, szavak szintje, s ezekből létrehozható mondatok szintje: ez bonyolult összefüggések közlésére alkalmas . 2., A kommunikációs rendszer elsajátítása tanulással

megy végbe. SKINNER szerint ez utánzással megy végbe. CHOMSKY ezzel szemben azt állítja, hogy a g yerek az alapelemek elsajátítása után saját s zabálykészletet alakít ki, ez alkalmas arra, hogy elsajátítson és használjon intuitív módon egy nyelvet. ( Hibái is ebből az analízisre alapuló módszerből származnak ( persze nem kizárólag) pl. Sokabb tortát kérek) Ezek alapján Chomsky megkülönbözteti a kompetenciát: amely lehetőség a nyelvhasználatra, az absztrakt szabályok tárháza, valamint a performanciát, amely alatt a valós nyelvhasználatot, a megvalósítást érti Végtelen számú helyes mondatot vagyunk képesek anyanyelvünkön létrehozni, generálni ( innen az irányzat elnevezése: generatív grammatika) , s ugyanannyit meg is értünk. Ez azonban csak ideális beszélő esetén működőképes ( ld 22 tétel LABOV módszere) Chomsky bírálói közül kiemelkedik a KATZ-FODOR szerzőpáros. Megpróbálva felállítani egy teljes

nyelvtani struktúrát, azt találták, hogy a nyelvi homonímiák ( ugyanaz a hangalak, mégis más a jelentés) miatt 1., a teljes nyelvi rendszer nem leírható a nélkül, hogy a valóságot be ne vonnánk az elemzésbe 2., ne m az elemi nyelvi jeleket kell vizsgálni ( szavak, ragok stb), hanem a szerkesztetteket ( szóösszetételek, ragozott alakok stb. ) ( Korábban ugyanezt állítja F REGE is : Ismernünk kell a szövegkörnyezetet, a kontextust, s ismernünk kell a jel jelentését és referenciáját is. CARNAP s BÉCSI-KÖR és végső soron WITTGENSTEIN is arra a megállapításra jutottak, hogy a formális logika szabályaival leírható igazságfeltételek mellett ismernünk kell azokat a körülményeket is, amelyek mellett az állítás a nyelvi tényről igaz lehet ( Ismeretelméletben ugyanez fundamentumprobléma néven ismert)) A nyelvi jelek és szerkesztett kifejezések vizsgálatában ( azért olyan fontos ez, mert a kommunikáció csak így leírható,

valamint a beszéd igazság és valóságtartalmát erősen érinti értelmezése- tehát nyelvfilozófiai problémáról is szó van) nagy újítást hozott AUSTIN beszédaktus-elmélete (LD 24. tétel) Austin állítása szerint képes arra, hogy az összes lehetséges emberi megnyilatkozást egy egységes cselekvéselméleti keretben kezelje Ennek az állításnak a kritikáiból ( ld 24-es tétel) , valamint Chomsky kiindulásából nő ki a kompetencia fogalmak egész bokra. 3., KOMMUNIKATIV KOMPETENCIA-FOGALMAK GRICE kommunikatív kompetencia fogalmát ( 23. tétel) ( Azon készségek összessége, amelyekkel a beszélő minden előforduló beszédszituációban helyesen viselkedik logikailag és tartalmilag bevezeti és magyarázza Hymes és Habermas kompetencia-fogalma. Grice azért érdekes, m ert maximáiban m eghatározza a s ikeres kommunikáció előfeltételetit, azaz azt tartja, hogy lehetséges a kompetencia nyelvi megvalósulása , a t ökéletes megértés ( azaz,

a másikból a helyes viselkedést hívhatom elő) Lezárja tehát az okelemző folyamatot, megoldási mintákat kínál. Hogyan jutottunk el idáig Chomsky elvont és absztrakt nyelvvizsgálata óta? HYMES szerint (aki eredetileg hátrányos helyzetű gyerekek nyelvi problémáiról akart írni ) a nyelvészet eddig ideális beszélővel foglalkozott homogén környezetben ( a kompetenciát vetítették ki a performanciára) . A valóságban azonban a kompetencia a nyelvi struktúra hallgatólagos ismeretére vonatkozik, a performancia pedig az előbbi folyamatot kódolja és dekódolja. A performancia a n yelv tényleges használatát jelenti konkrét helyzetekben ( A hátrányos helyzetű gyerekeknél a mögöttes rendszer valósul meg tökéletlenül) Ahhoz, hogy a szociokulturális eltéréseket kezelni tudjuk tehát a KOMPETENCIA DIFFERENCIÁLTSÁGÁT kell felfedeznünk. Kialakít egy befogadási kompetenciát ( megértés) valamint és egy produkciós kompetenciát A befogadási

kompetencia több oldalú, a p rodukciós egységes ( Tehát sok mindent megértünk, de csak egy módon vagyunk képesek kommunikálni). A kompetencia tehát függ az ismeretektől és a használattól ( lehetséges -e formálisan egy állítás, végrehajtható -e, adekvát-e, kivitelezhető -e) Ezzel a felosztással megszabadítottuk a performanciát sokszínűségétől, ami által elemezhetetlen volt. Mostantól a performancia figyelembe veszi saját és mások kompetenciáját, ez alapján működik ( bár előfordul, hogy tudatosan vagy a helyzetből adódóan nem vezethető vissza a kompetenciára pl. érzelmi kitörések) Ez az új kompetenciafogalom felfedi előttünk, hogy amit eddig a performanciába számítottunk, az a k ompetencia része. A téves észlelés, megértés és kimondás képtelensége, ha nem fejlődési zavarról van szó- a szociolingvisztikus interferenciával magyarázható. A nyelv tehát nem egyenlő a kultúrával, inkább egyénfüggő

Beszédbeli funkcióink sem úg y adottak, ahogy eddig gondoltuk: gyakran kompetenciánkban szereplő mondat feletti szabályok határozzák meg a performanciát ( amelyekről eddig azt gondoltuk, hogy a környezet külső hatása) . Néhány példa a szociolingvisztikus interferenciára : * a nyelvi rutin ( pl műfajok kikristályosodása) mondaton túl szervezi meg a beszédet, * a nyelvi viselkedés gyakran az alkalomtól függ ( többnyelvűeknél bizonyos alkalmakkor csak az egyik vagy másik nyelvet alkalmazzák) , * verbális r epertoárral rendelkezünk ( heterogén beszélő közösségekben ( pl. társadalmi különbségek szerint heterogén) , a mely szerint tudatosan más -más módon beszélünk más társadalmi helyzetű emberekkel. Ezeket a mondatfeletti jeleket hívja Hymes szociolingvisztikai jelnek ( a hang, szó, mondat, szöveg mellé ez egy újabb kategória) .Jelentésük lehet attitűd vagy interakciós norma is. A szövegkörnyezet ( kontextus) és a

szociolingvisztikai jelek között a szemantikai pragmatika közvetít. (jelentéstani összefüggésvizsgálat kb de ez lükén hangzik) (nem kellene a Habermas-szöveg előtt egy kávét innod? ) HABERMAS Ahhoz, hogy a kommunikáció sikeres legyen S earle alapján ( ld 24. t étel), feltételezzük a kölcsönös megértést. Egész addig tesszük ezt, míg konkrét jeleket nem tapasztalunk arra, hogy ez nem így van ( a kannibálok előkészítik a főzőüstjeiket) Tehát nagyfokú bizonytalanságot vagyunk képesek elviselni. A bizonytalanságról, annak következményeiről beszél a kommunikatív kompetencia fogalma. Szerinte Chomsky kom petencia fogalmában ( egy újabb meghatározás: az ideális beszélő nyelvgeneratív szabályok elvont rendszere fölötti rendelkezésének képességét nevezi Chomsky kompetenciának) nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a lehetséges beszédszerkezetek á ltalános szerkezeteit is n yelvi aktusok hozzák létre. Igy előfordulhat,

hogy a nyelvtől függő és gyakran a kompetencia segítségével létrehozott nyelvi kifejezésekkel nem egybeeső megnyilatkozásokat használunk. ( A nyelv hat a társadalomra ) Mondataink ( nyelvi kód) és megnyilatkozásaink ( az értelme a közlésnek ) gyakran nem azonosak. A beszélők megnyilatkozásaik során azért használnak mondatokat, hogy a tényállásokról egyeztessék nézeteiket. A beszédaktus szerinte tehát egy performatív mondatból, és egy attól függő propozicionális tartalmú mondatból áll. Ez csak egy egyidejű metakommunikációval együtt jöhet létre . *Analitikus a nyelvhasználat, ha a metakomm. csak eszköz a tárgyakról való nézetegyeztetésre, *Refelxív, ha a t árgyakról folyó kommunikáció az eszköz arra, hogy a mondatok használatának értelme tekintetében nézetegyeztetés jöjjön létre. Konkrét megnyilatkozásokról lesz szó , a bból a célból, hogy elhatárolhassam egymástól a kommunikatív és a lingvisztikai

kompetenciát. Ezek a megnyilatkozások az univerzális pragmatika alapegységei ( Miután megfosztjuk őket a beszédhelyzet változó alkotórészeitől) Ezekkel foglalkozik a kommunikatív kompetencia elmélet, míg a lingvisztikai kompetencia az elemi mondatokat elemzi ( Elemi mondat: csak a nyelvi kifejezéseket hagyjuk meg, amelyeket az elemi megnyilatkozásokban használunk, az általános szerkezetektől megfosztjuk) A pragmatikai univerzáliák segítségével hozzuk létre a lehetséges kommunikáció feltételeit: így a beszédhelyzetet magát, s ábrázoljuk is velük azt. ( Az univerziáliákkal a beszédhelyzetet) Miután létrehoztuk a beszédhelyzetet, beszédaktusokat használunk. Ezek lehetnek: .1, kommunikatívák: a beszédhelyzetet tisztázzák (pl: mondani, kérdezni) 2., konstatívák : az igaz és hamis elkülönítésére szolgálnak, a k ognitív használat értelmének megkülönböztetésére (igenelni, tagadni) 3., reprezentatívák: a beszélő

hallgató előtti önábárázolásának értelmének kimondására szolgálnak ( leleplez, kinyilvánít) 4., regulatívák : a m ondat gyakorlati használatának értelmének kifejezésére szolgálnak ( parancsolni, tanácsolni, ellenszegülni, vonakodni) 5., intézményes beszédaktusok: amelyek nem tartoznak az univerziálék közé ( megátkozni, szavazni, házasodni) Erről beszél AUSTIN El kell különítenünk a létet a látszattól a lényeget a lényegtelentől a van-t a legyen-től Ebben ez esetben használható a fenti tipológia. (afféle filozófiai elhatárolás) Ez a beosztás csak előkészítés volt Habermas igazi kérdéséhez: mi a különbség az igazi és a kikényszerített konszenzus között? Rendelkezünk azzal a képességgel, hogy különbséget tegyünk tárgyi szint ) kommunikáció szintje ) és metaszint között ( egyetértés a beszéd alatt) Mindenki képes zavar esetén megszakítani a tárgyi kommunikációt, ám a diskurzusokban megvitatjuk,

hogy miért állt elő a zavar és helyreállítjuk az egyetértést. ( Olyan ez mintha metakommunikáció lenne, de szavakkal történik. ) A beszélő ésszerűségét Habermas megnyilatkozásainak őszinteségén méri le ( A diskurzusban megfogalmazott őszinteség) Ez más dimenzióban foglal helyet, mint a kijelentések, igazsága, az kvázi a tárgyi szint. A beszédaktusnak van egy komolysági feltétele, feltételezzük az őszinteséget minkét oldalról, s vállaljuk érte a felelősséget. Valós és hamis konszenzus megkülönböztetéséhez t ehát kétséges esetekben diskuzus révén kell dönteni. Sajnos, ez a diskurzus is egy teherbíró újabb konszenzustól függ, ezért független körülményt, indikátort, módszert nem tudunk kigondolni igaz és hamis konszenzus szétválasztásához. Ezért az igazi konszenzust külső opciókkal határozom meg ( ebből jön majd az emlegetett GRICE is ) *racionális alapon jött létre *nem kikényszerítve *a

beszélgetők ésszerű emberek ( Diskurzusaik igazak) Nincsenek tehát eszközeink,csak feltételezzük, hogy őszinte, s hogy ismeri a normát, hogy őszintének kell lenni. Igy remélhetem, hogy neki is ugyanaz az elképzelése a kommunikációról, mint nekem. Igy jöhet létre az ideális beszédhelyzet: Bármelyik beszélő bérmelyik fajta beszédaktust használhatja, bízva az őszinteségben és felelősségvállalásban (minkét részről) Ez az uralommentes helyzet a terepe az igazi konszenzusnak is. ( ami ellenőrizhető egy bizonyos fokig a diskurzusokkal) Tehát Habermas is ad egy modellt, várható elképzelést, Grice-hoz hasonlóan. ( Chomsky és Labov csak tudósok, nem javasolnak. legfeljebb elméleteket) 24. tétel - szociológiaelmélet INFORMÁCIÓCSERE, INTERAKCIÓ VAGY BESZÉDAKTUS -ELMÉLET SZEREPE PARADIGMAVÁLTÁSBAN TÁRSADALMI CSELEKVÉS. ÉS JELENTŐSÉGE A A From: Órai jegyzet, Austin, Searle, Angelusz 1. fejezet, kútfej Már a korábbi

elméletek is ( 22. é s 23 t étel ) megmutatták nekünk, hogy bár a kommunikáció valóban információcsere, s szükségszerűen interakcióval jár, nem olyan egyszerű elhelyezni ezt a fogalmat a társadalmi cselekvések dimenzióiban ( Nyelv és társadalom kapcsolata, kompetenciaelméletek ) Frege, Carnap és Bécsi-kör képviselte analitikus nyelvszemlélete, a klasszikus nyelvészet jelentésközpontúsága és a generatív grammatika szabályszerűsége, használatelméleti szemlélete egyesül a nyelvi kommunikációt, mint társadalmi cselekvést leíró Austin Beszédaktus-elméletében. Elmélete szerint bizonyos nyelvi formákkal különböző beszédaktusokat lehet végrehajtani ( és fordítva is. ) Ahhoz, hogy a kommunikáció sikeres legyen 3 dolog szükséges a kommunikációs partnerektől: 1., feltételezem, hogy a másik igazat mond 2., Nem téved, fel tudja mérni helyzetét 3., Helyesen fejezte ki azt, amit mondani akart A tényekről tudjuk, hogy nem

lehetnek szükségszerűen csak igazak vagy hamisak . Korábban mindent igazolni igyekeztünk, most fel kell fedeznünk, hogy vannak *konstatívák, ezek valóban leírnak, s eldönthető, igazak vagy nem *performatívák, amelyek csak a helyzetnek megfelelőek lehetnek vagy nem ( Igazak vagy hamisak nem.) Ezekben a performatívákban cselekvések rejlenek ( a fivéremre hagyom az órám ), amelyek csak akkor érvényesek, * ha a körülmények megfelelőek ( van órám és van fivérem) , * ha az eljárást minden résztvevő helyesen és maradéktalanul végrehajtja, *ha van konvenció a viselkedésre, *ha ténylegesen ennek megfelelően is viselkednek, *s a megfelelő magatartásra hajlandóságot is mutatnak A performatívumok lehetnek *explicitek (Gratulálok és nyújtom a kezem) *leírók (nincs cselekvés, pl. bánkódom) *nem tiszták (sajnálom) Ismerünk nyílt és rejtett performatív kijelentéseket (pl figyelmeztetlek, hogy csúszik az út de én tegnap elestem az úton (

rejtett figyelmeztetés) A beszéd során lokúciós, illokúciós és perlukúciós aktusokat hajtunk végre. Ez a három nyelvhasználati dimenzió egymástól függ, de nem jelenik meg mindig együtt. Lokúció : valami mondásának cselekedete ( Pl Esik) Illokúció megmutatja, milyen módón használjuk a lokúciós szintet. ( Pl Esik -mondom, s azt értem, hogy: de kár, na végre, már megint, jaj, de dühös vagyok, szomorú vagyok stb. ) Perlokúció : mellékesen vagy csak alig történik utalás a l okúciós és az illokúciós aktusra: értelmezem a szándékot ( Kérném szépen a sót perlokúció: odanyújtja valaki ) Gyakran magyarázza a nyelvhasználatot. A kapcsolat performatívumok és illokúció között szoros, 1., az explicit performatívum illokúció 2., az illokúció tovább osztható a performatívumok és az aktusok alapján Nem tisztázott teljesen a lokúció-ilokúció és a konstatívum, performatívum fogalompárosok egymáshoz való viszonya.

Valószínű, hogy a konst és perf ugyanúgy az illokúcióba tartozik, s ebben az esetben *nem normatívak *a jelentéseikre kell figyelni *nem kapcsolódnak különlegesen a tényekhez. A beszédaktusok tipológiai vázlatát is közli Austin: ítélkezők, végrehajtók, elkötelezők, viselkedők, bemutatók borzasztó sok ( néha egymást átfedő ) példát mutat be. kategóriáit állítja fel, s Austin könyve a TETTEN ÉRT SZAVAK kritikák egész hadát indított el a társadalmi cselekvések magyarázatával kapcsolatban. ( LD 23 tétel is ) SEARLE szerint attól is megváltozik a világ állapota, ha csak információt közlök, ezért egyesíti a performatív és konstatív mondatokat . Innentől kezdve a sikeres kommunikáció alapfeltételeire kellett összpontosítani. Szerinte a lokúció és az illokúció gyakran egybeesik, az illokúció tartalmazza a l okúció tagjait. Bevezeti a fonetikus ( zajkeltés), fatikus ( szókimondás) ás a rétikus ) értelemmel és

referenciával rendelkező megnyilatkozások ) aktusok fogalmát. A lokúció mindhármat tartalmazza, az illokúcióhoz csak a fatikus s a rétikus aktus tartozik. Az illokúciót megkülönbözteti a propozicionális aktusól, ami a kifejezésre szolgál ( pl ígéret) Ezt az aktust azok a részek foglalják magukba, ahol nincsen illokúció, de erőtöbblet jelentkezik. A propozícióból fejlődik ki a tárgy, ebből pedig az állítás ( ezek lehetnek aztán igazak vagy hamisak) Az állítás aktusok tehát az állítás illokúciós aktusai, az állítás tárgyai pedig a propozíciók. A folyamat tehát: Fonetikus-fatikus porpozicionális aktusok-illokúciós aktus ( A rétikus aktus helyére került a propozicionáis) A sikeres közlés szabályait tekintve megfogalmazza az illokúció szabályait, a formális logika szabályainak megfelelő aktusleírást hoz létre pl. az ígéretet elemezve Szabályai: Propozicionális ( helyzetfelmérés), előkészületi, őszinteségi és

lényegi szabályok. Ezek közül kiemelkedik a l ényegi szabály, amely meghatározza a többit, több különnemű feltételt hoz létre. A lényegi szabály állapítja meg, van -e köze az aktusnak a valósághoz, s ez a szabály :hozza létre a fent említett különnemű distinkciós feltételeket, amelyek miatt az illokúció nem vezethető vissza egyértelműen a perlokúcióra. Searle sajátos világot rendez be a n yelvészek számára, ahol az illokúciós aktusok a szabályokon keresztül kiszámíthatók, s megjósolhatók a perlokúciós cselekvések is. ( a lokúciós aktusok alapján) Miért volt olyan fontos ez a misztikusnak tetsző,logikai alapú nyelvészet megteremtése? A hatvanas évek nyelvészeti paradigmaváltása Chomskyval kezdőden új feloldást igyekezett találni arra a v isszáságra, amelyet a j elentésközpontú nyelvészet hozott a tudományba. A társadalmi környezet hatása, valamint az egyre bonyolultabb általános és

szociálpszichológiai eredmények azt mutatták, hogy pusztán a kimondott szó még nem megfelelő anyag a tudományos megértéshez ( Pl kompetencia és performanica elmélete. ) Ez a tehetetlenség a nyelvi megformálások értelmében a szociológiát, filozófiát stb. is igen érzékeny pontján érintette, hisz ezek a tudományok a készen kapott nyelvvel foglalkoztak. A logikai analízis, a beszédaktus és a nyelv társadalmi környezetbe való helyezése elindította ezt a relativizálódási folyamatot, amely más fél évszázaddal korábban is megindult, csak akkor az egyéb ismeretek hiányában nem talált ilyen típusú megoldásra. ( Wittgenstein, Frege, akár Dilthey és Russel is ide tartozik) Teljesen más megközelítésű, de témájában idetartozik Angelusz Róbert felfogása a kommunikációról, információcseréről (1. fejezet) Véleménye szerint információszükségletről akkor beszélünk, ha hiányérzet alakul ki az összefüggő infomációk után,

s ez tájékozódással csökkenthető. Nem osztja Habermas véleményét, miszerint a v iták nyomán derülhet ki az igazság, szerinte csak egy speciális vitafajta: a kooperatív vita szolgálhat ilyen eredménnyel ( Más viták: tájékozódó jellegű vita, demonstratív vita( pártgyűlés) , közönségtoborzó vita) Az információáramlás horizontális és vertikális pályákra oszlik, így pl. személyes kommunikáció, szervezeti kommunikáció, tömegkommunikáció Az infomációáramlás szükségességének tudatosulásának, a t émával kapcsolatos valamennyi fontos szükséglet tudatosulásával, s egy kommunikációs csatorna közvetítésének eredményeképpen alakul ki a nyilvánosság magas színvonala. 26.tétel - szociológiaelmélet A TÁRSADALMI MOBILITÁSVIZSGÁLATOK ALAPJAI. A MOBILITÁS ALAPELVEI, DIMENZIÓI ÉS CSATORNÁI SOROKIN-NÁL Sorokin mobilitástipogiája Sorokin alapműve a Társadalmi mobilitás c. könyv A társadalomban létezik

hierarchia, és ennek lépcsőfokaihoz különböző jogok és kötelességek tartoznak, illetőleg privilégiumok járnak. Először egy kicsit Lenskiről. Lenski nevéhez a státusinkonzisztencia és más fontos vizsgálatok, elméletek fűződnek. ÁLLÍTÁSAI: Az egynenlőtlenségek eloszlása a társadalomban: - szűkös javak a javak/jutalmak elosztása körül bonyolódik az ügy. - az ember szükségletei szempontjából egy önzés-önzetlenség skálán helyezhető el. - a hatalom determinálja a javak elosztását. Lenski modellje: HATALOM KIVÁLTSÁG PRESZTÍZS. Mindezekről Sorokin is beszélt a jogok, kötelezettségek és privilégiumok tárgyalásakor. Sorokin szerint ilyen mobilitási tipológia van: 1. 2. EGYÉNI OBJEKTÍV M OBILITÁS HORIZONTÁLIS (területi, vallási stb.) VERTIKÁLIS (felfelé, lefelé) MOBILITÁS GAZDASÁGI 3. P OLITIKAI M OBILITÁS FOGLALKOZÁSI Sorokinnál ez a 3 dimenzió jelenik meg. Lássuk részletesebben, mit értett S. a

harmadik dimenzió mobilitásfajtái alatt? GAZDASÁGI MOBILITÁS Társadalom tekintetében a konjunktúra felmobilitásnak, a recesszió lemobilitásnak minősül. A trendek viszonylatában beszélhetünk időbeli és térbeli (nemzetközi) összehasonlításokról, azaz minden ország gazdasága más-más állapotú, és egy országon belül is vannak gazdasági ciklusok. POLITIKAI MOBILITÁS A politikai mobilitásról Sorokin azt mondja, hogy az egyentőltlenségeket vizsgálva kijelenthetjük, hogy a politikai mobilitás behelyettesíthető a gazdaságiba. Tehát politikai tekintetben nincs igazi fordulat, hanem a politikai rétegek heterogenitása lesz nagyobb. Ez azért fordulhat elő, mert a politikai mozgástér jóval bővebb, és jóval rugalmasabb a gazdaságinál. Ld. Magyarország: rendszerváltozás Demokratikus politikai intézményrendszert sokkal könnyebb létrehozni, mint a merev gazdasági intézményrendszert átalakítani. FOGLALKOZÁSI MOBILITÁS a)

foglalkozáok közötti : egyik foglalkozásból a másikba; b) foglalkozáson belüli: egyrészt előrehaladás a szamárlétrán, másrészt pl. alkalmazottból önálló vállalkozóvá válás. Itt is lehet még horizontális vagy vertikális mobilitásról is beszélni. Összefoglalva: A Sorokin által vizsgált társadalmak között lehetnek mobil (nyitott) és immobil (zárt) társadalmak. Mérése: tá rsadalmi távolság a kiinduló- és véghelyzet között, azaz azon rétegeknek (lépcsőfokoknak) a száma, amelyeken az egyén áthalad, másrészt azon egyéneknek a száma, akiknél a mobilitást megfigyelhetjük. Ez a kiterjedtség Sorokin szerint nincsenek sem teljesen nyitott, sem teljesen zárt társadalmak, és az időbeli megfigyelések is hullámzást mutatnak. Sorokin ún. TREND NÉLKÜLI FLUKTUÁCIÓ-ról beszél, azaz úgy látja, hogy trendek ebben a változási folyamatban nem figyelhetők meg. Ezenkívül megjegyzi, hogy a későbbi, fejlettebb korok emberei nem

lesznek sokkal boldogabbak, megelégedettebbek e fejlődés következtében. Erősen zárt társadalmakban is létezik S. szerint egyéni mobilitás Pl a tekintélyelvű társadalom, mint a szocializmus, ahol mindenki egy szintre van szoritva, de ha a pártot vagy a hadsereget választja, egyénileg felemelkedhet. A szelekciós funkciót a társadalomban a család, az iskola és a munkahely látja el. Sorokin szerint ezeknek ez is a feladatuk. A családtól ezt a s zerepet átveszi az iskola, majd a m unkahely. S szerint ez is egyfajta mobilitás. TULAJDONITÁS - származás - faj - nem TELJESITMÉNY - iskola Egy fontos kérdés vetődik fel ennek kapcsán: Mi határozza hát meg a mobilitást jobban? A származás, vagy a teljesimény? Milyen mobilitási csatornák vannak Sorokin szerint? hadsereg (háborús időkben és zárt társadalmakban) vallás (katolikus országokban) iskola pártok, szervezetek (különösen instabil, átalakuló struktúrájú országokban)

szakmai szervezetek (kamarák, de ilyen hatású lehet a nyilvánosság is) vagyonszerző szervezetek (tőzsde) család, házasság (pl. a felfelé házasodás intézménye) Ez utóbbi önálló szociológiai kutatás tárgyává is lett, a házasságok homogenitását vizsgálták a két fél szempontjából. Sorokin végezetül leszögezi: ezek az intézmények látják el a javak és jutalmak elosztását a társadalomban. Ha ezen valamit változtatni akarnánk, ezeknek a működésén kellene változtatnunk. 27. tétel - szociológiaelmélet A MOBILITÁSVIZSGÁLATOK ELSŐ GENERÁCIÓJA. AZ ISA-PARADIGMÁN ALAPULÓ FOGLALKOZÁSI MOBILITÁSVIZSGÁLATOK. A FO GLALKOZÁSI MOBILITÁS KERESZTTÁBLÁS ELEMZÉSE. A társadalmi mobilitás kutatása a társadalmi egyenlőtlenségi rendszerben való mozgás, helyzetváltoztatás vizsgáltatát jelenti. 1951-ben jött létre a Nemzetközi Szociológiai Társaság "Társadalmi Stratifikáció Kutatási Bizottsága" melynek

célja, hogy egységes módszerekkel végezzenek országos társadalmi mobilitás vizsgálatokat és azoknak eredményeit nemzetközileg összehasonlitsák. Tagjai: - T.Geiger - D.Glass - G. Carlsson - K. Svalastoga - Lipset - Bendix - Zettenberg Tehát e kutatócsoport tagjai erőfeszitéseket tettek arra nézve, hogy a kutatások azonos elméleti és módszertani alapokon nyugodjanak (ISA 1951). Az igy kialakult ISA paradigma szerint a mobilitás vizsgálata során az apát és a kérdezettet azonos foglalozási kategóriák szerint k ereszttáblázzák, és ebben a mátrixban végeznek számitásokat a mobilitás mértékére és irányára vonatkozóan. Az ily módon készült elemzéseket nevezte Featherman a mobilitáskutatások első nemzedékének. A nemzetközi összehasonlitás célja elsősorban az volt, hogy keressék a választ arra a kérdésre, hogy mitől függ valamely ország társadalmi mobilitásának nagysága és a különböző társadalmi rétegekből

származók mobilitási esélyeinek különbsége. Négy irányzatot különböztethetünk meg az erre a kérdésre adott válaszok között. 1.Lipset és Zettenberg szerint a társadalmi mobilitás minden iparilag fejlett társadalomban nagyjából hasonló, tehát a mobilitás a fejlettség függvénye. Ezt fogalmazza meg világosabban Treiman "indusztrializációs függvénye": a, a mobilitás nagysága arányosan változik az iparosodottság fokával b, a felfelé irányuló mobilitás és a c, cirkuláris mobilitás nagyobb az iparosodott társadalmakban d, az apa társadalmi helyzetének hatása a fia társadalmi helyzetére gyengébb az iparosodott tárasadalmakban, (tehát csökken a társadalmi származás hatása) 2. Carlsson, szerint a fejlődés üteme befolyásolja a mobilitást 3. Featherman, FL Jones és Hauser a fenti két megközelitést összeolvasztották, és azt mondták, hogy a mobilitás tényleges nagysága valóban különbözik az egyes iparosodott

otszágokban, mivel azokban a strukturális változások üteme eltérő nagyságú mobilitást kényszerit ki, de a cirkuláris mobilitás minden iparosodott társadalomban egyforma, később a cirkuláris mobilitás egyformaságának hipotézisét kiterjesztették minden társadalomra, ezt hivják FJH-tételnek. 4. Erikson és Goldthorpe felfogása szerint a a s zerkezeti változások ha tásának kiszűrése után a nagyjából azonos fejlettségű országok mobilitási esélyeiben még mindig lényeges különbségeket okoznak a kulturális és politikai adottságok. Az ISA-PARADIGMA MÓDSZEREI - Reprezentativ mintát választanak a felnőtt (legtöbbször férfi) népességből. - Megkérdezik az összeirtak jelenlegi foglalkozását, valamint az apjuk foglalkozását akkor, mikor a megkérdezett 14 éves volt. Emellett más adatot is gyűjtenek az első foglalkozásról, iskolai végzettségről stb. - A kapott információkból kereszttáblákat szerkesztenek. Ebben az

oldalrovatban az apák, a fejrovatban a fiúk különböző társadalmi osztályai vagy rétegei szerepelnek. - A táblát vizszintesen és függőlegesen százalékolják. Vizszintesen a kilépési mobilitási arányszámot, függőlegesen a belépési mobilitási arányszámot kapják meg. Ezeket hasonlitják össze, az összes mobilok arányát, ezen belül a strukturális és cirkuláris mobilitást. Példa ezen mutatók kiszámitásához: APA szellemi munkás paraszt Összesen FIÚ szellemi 7 7 6 20 munkás 2 20 28 50 paraszt 1 3 26 30 Összesen 10 30 60 100 - Kilépési mobilitási arányszám a szellemi apák fiai közül a munkás: 2:10=20% - Belépési mobilitási arányszám a szellemiek között munkás apa fia: 7:20=35% - Összes immobil: 7+20+26=53% - Összes mobil: 100-53=47% - A strukturális változás által kikényszeritett,minimálisan szükséges strukturális mobilitás: A széleloszlások különbségének abszolút értéke osztva kettővel! 20 − 10 + 50

− 30 + 30 − 60 2 = 30% - Lépcsőzetes strukturális mobilitás: ?? öt paraszt fia munkás lett, öt munkás apa fia szellemi igy a lépcsőzetes strukturális mobilitás 5% - Cirkuláris mobilitás: két szellemi apa fia munkás lett 2 helyette két munkás apa fia szellemi 2 egy szellemi apa fia paraszt lett 1 helyette egy paraszt apa fia szellemi 1 három munkás apa fia paraszt lett 3 helyette három paraszt apa fia munkás 3 Összesen: 12% - Az ISA paradigma használja az Intragenerációs (első és utolsó foglalkozás) és Intergenerációs (apa-fiú foglalkozás) mobilitás fogalmát. - Elterjedt az egyes társadalmak "nyitottként" "zártként" való jellemzése. Ezt a fogalmat sokféle képpen használták de a l eghelyesebb a mobilitási esélyek egyenlőségével, illetve egyenlőtlenségével összekapcsolni. (pl a szellemi apák és a munkás apák fiainak a szellemi rétegbe való kerülési esélye a példában, 7:10= 70%, a

munkásoknál 7:30= 23%, tehát az esélyegyenlőtlenség 70:23=3-szoros) - Az első több országra kiterjedő vizsgálatot Lipset és Zetterberg végezték. Kilenc fejlett tőkés ország adatai hasonlitották össze. Csak a férfiak mobilitásával foglalkoztak Három társadalmi kategóriát különböztettek meg: szellemi, munkás, paraszt. Egyik fő megállapitásuk, hogy a s zellemi-fizikai elválasztóvonalat átlépő kilépési mobilitás mindegyik országban hasonló. Ebből született a már ismert Lipset-Zetterberg tétel - Később Lipset és Dobson szocialista országokra is kiterjesztette vizsgálatukat. Megállapitásuk az volt, hogy az átmeneti növekedés után a t ársadlmi mobilitás a gazdaságilag fejlett szocialista országokban is visszaesik a fejlett kapitalista országok szintjére, tehát hosszútávon a szocialista országokban sem nagyobb a mobilitási esélyegyenlőtlenség. - A magyar adatokban az Ossowski -tétel igazolása látszott, a h atvanas évek

elején a mobilitás azért volt nagy, mert a gyors iparositással összefüggésben nagy társadalmi szerkezetátalakulás ment végbe és ezek kényszeritették ki a nagy strukturális mobilitást. - S.MMiller is három társ kategóriát különböztett meg Külön vizsgálta az "elit" mobilitisát, a tőkés, a vállalatvezető és értelmiségi réteget értve ezen. Fontos előrelépés, hogz külön vizsgálta a szellemiből a fizikaiba és a fizikaiból a szellemibe irányuló kilépési arányszámokat. 4 tipust különböztet meg: 1. Fizikaiból szellemibe nagy, szellemiből fizikaiba nagy pl: Svédország 2. Fizikaiból szellemibe kicsi, szellemiből fizikaiba nagy pl: Magyaro NSZK 3. Fizikaiból szellemibe nagy, szellemiből fizikaiba kicsi pl: USA 4. mindkét irányba kicsi Pl Francio - L.EHazelrigg és MHardy azt mutatták ki, hogy a cirkuláris mobilitás pozitv kapcsolatban áll a beiskolázási arányszámmal, az oktatási kiadásokkal, a

tömegkommunikációval, a városiasodottsággal, a földrajzi mobilitással, az etnikai homogenitással, tehát a társadalmi és kulturális jellemzőkkel. E körül élénk vita bontakozott ki. - Az ISA paradigmát követő sok országra kiterjedő összehasonlitások közül az utolsót A.Heath adta közre Következtetése, hogy a mobilitási mutató azokban az országokban nagyobb ahol vagy szocialista berendezkedés van, vagy régóta szociáldemokrata kormány van uralmon (Svédo.), vagy ahol nagymértékben új a társadalom (Ausztrália) Tehát szerinte a politikai tényezők lényegesen módosithatják a gazdasági fejlettség és a strukturális változások alapján várható mobilitást. Számos kritika értre az ISA-paradigmát, ezek közül néhány: - Az azonos foglalkozási csoportba kerülők homogén csoportot alkotnak-e társadlmi egyenlőtlenségek más tényezői szempontjából is? - Egyazon fogl. kategória tartalmilag azonos-e az apai és gyermeki

generációban? - A foglalkozási hierarchia valóban -e egy társadalmi rétegződéai hierarchia és megalapozott-e ugyanazt a hierarchiát feltételeznünk mindkét generációra? - Inkább az inter vagy intra generációs mobilitást nézzük-e? - Elég-e a foglalkozást néznünk a társadalmi helyzethez? - Csak mátrixelemzésen alapulnak az ISA -paradigama feltevései ezért igen elemszámigényesek - Felfelé-lefelé mobilitás nagyon relativ A tétel az órán elhangzottakból (3-4 óra), és Andorka Rudolf: A magyar tárasalmi mobilitás nemzetközi összehasonlitásának története (887-895), Róbert P: Társadalmi mobilitás -Státus mobilitás bevezető része 28. tétel - szociológiaelmélet LIPSET ÉS ZETTERBERG A TÁRSADALMI MOBILITÁS ELMÉLETÉRÔL. A L -ZTÉZIS ÉS ENNEK MÓDOSÍTÁSA A F-J-H TÉTEL RÉVÉN (Végig rövidítem a szerzőket: kezdőbetűkkel) I. L-Z 56`-os konferencia előadás: „A mobilitás elmélete” 1. Kiindulás: addigi legtöbb mob

kutató: leíró módszer Szerintük fontos oksági mobilitáskutatás és a következmények vizsgálata is. 2. Kutatásaik dimenziói: piaci viszonyokra épülő (termelés-fogyasztás) 3. Foglalkozási rangsor minden más rangsor alapja (Glass kifejtette miért: rég nem látott ismerősök – ismerkedés esetén első kérdés: „mivel foglalkozol”. További érv: a foglalkozási ismérvhez előítéletek tapadnak. 4. Foglalkozás mérése: presztízs mint mérőeszköz (de csak elvben, ténylegesen foglalkozási kategóriákkal dolgoznak. Feltételezésük szerint ez ek sorrendisége megegyezik a peresztízshierarchiával. 5. Fogyasztás mérése: összekapcsolódik a foglalkozásival (oksági relációban) Foglalkozás > jöv. helyzet > f ogyasztás (igen kritizált: a jövedelem bizonyos szintje fölött szabadon felhasználható „diszkrecionális” jövedelem jön létre. Veblen szerint a fogyasztás nem a szükségletek határozzák meg, elkülöníti a „

rutin” fogyasztás kategóriáját. 6. Osztály távolság mérése (hasonlóan Sorokin házassági mobilitás méréséhez): férj feleség társadalmi helyzete közötti korrelációt, valamint származási hátterük közötti korrelációt mérnek. Feltételezik: magasabb státusúak egymást választják, de a s zármazás érzékenyebb mutató. Barátok közti társadalmi távolságok mérése: „soroljon fel hármat barátai közül, és azok foglalkozását . ” standard kérdés lett a későbbiekben Szomszédok közti társadalmi távolságok méréséből nőtt ki a városszociológiai szegregáció kutatás. (Kérdés itt a lakókörnyezetben élőkre vonatkozik úgy mint a barátok esetén). 7. Hatalmi rangsor mérése: operacionalizálásukban: befolyásolás, hatalomgyakorlás Ezek korrelációját kimutatják a foglalkozással. (Sorokin szerint formális foglalkozási hierarchiától független hatalmi rangsor is létezik: politikai társadalmi szervezetekben

betöltött tisztség. Ez ugyanis független a foglalkozási kategóriáktól és iskolai végzettségtől is). II. Lipset–Bendix–Zetterberg: Társadalmi mobilitás az ipari társadalomban 1959 1. Három foglalkozási kategória: szellemi, munkás, paraszt (Sokan bírálták e három kategória miatt.) Módszertani problémák: 1 konkr ét foglalkozást mely kategóriába teszik 2 a zonos kódok azonos számú kategóriális klasszifikáció kell: kategória szám hat az eredményre. 2. Nemzetközi összehasonlítás (bírálat: csak kilépési irányszámokat hasonlítottak össze 3. Fő tétel: a társadalmi mobilitás minden gazdaságilag fejlett, vagy iparosodott országban többé kevésbé hasonló, függetlenül a társadalmi rendszertől, a történeti fejlődéstől és a kultúrától. 4. A nemzetközi összehasonlítás gyengéje Andorka szerint: nem tettek kísérletet a társadalmi kategóriák egységessé tételére. 5. A szerzők a foglakozás és iskolai

végzettség rétegződésének állandó dinamikájáról beszélnek a növekedésre orientált ipari társadalmak alapvető sajátosságaként. A felfelé irányuló és a cirkuláris mobilitás az iparosodottság fokával nő. Az apa társadalmi helyzetének hatása a f ia társadalmi helyzetére gyengébb az iparosdottabb társadalmakban (Ennek oka, hogy az iparilag fejlett társadalmakban az ésszerű gazdálkodás megköveteli, hogy mindenki a k épességeinek és teljesítményének megfelelő társadalmi helyzetbe kerüljön, és ezt ne akadályozza a t ársadalmi származás hatása. Ez egybecseng a funkcionalisták társadalmi strutúráról alkotott téziseivel.) Örkény A. szerint az e p ont alatt felsoroltak alapján alakult ki az a felfogás, mely szerint a mobilitás elengedhetetlen kívánalom mindazok számára, akik a társadalom pozitív megreformálásra törekednek. III. A mobilitás okai: 1. Üres státusok elérhetősége ( gazdi vált > iparosodás >

foglalki szerkvált mobilitást indukál. Ezek mellett demográfiai változások is hatnak: gyermekszám csökk foglalkozás és iskolai végzettség magasabb kategóriáiban. A mobilitás nagysága arányosan változik az iparosodottság fokával. A mobilitás során alsóbb rétegekből kerülnek magasabb státusba. E mellett hat a mobilitásra az előzőekre azonos irányú: elitcsere. 2. Társadalmi pozíciók cseréje: amikor többen tartanak a felsőbb státusok felé mint a hány hely betölthető: csere folyamat zajlik. 3. Egyéni okok: aspirációk, ambíciók (a szerzőkre hatottak 1 USA irodalmak, melyek tervezett mobilitásról beszélnek; 2. Becker: közgazdasági modell, mely a racionális választások elméletén alapul; Bourdieu: rekonverz stratégiák). IV. A mobilitás következményei: A szerzők főleg a politikai következményekről beszélnek Feltételezésük szerint azokban a társadalmakban, ahol van lehetőség az alsóbb rétegek felfelé tartó

mobilitására, ott ez hat az aspirációkra és ambiciókra: a rétegek „feltörekednek”. Ahol nincs lehetőség, illetve pozitív példa és motiváció az előrejutásra, ott kialakul a lemaradók frusztrációja: a gazdagok sikereinek megkérdőjelezése, valamint a Robin Hood effekt: az alullévők szerint a siker nem képesség, hanem szerencse műve. Ezek szerint tehát a mobilitási lehetőségek hiánya a teljesítmények ellen hat. E kijelentések nyomán mobilitást mint magyarázó változót a politikai szociológiában próbálták igazolni. V. DL Featherman, FL Jones és RM Hauser 1975: FJH tétel A mobilitás tényleges nagysága különböző az egyes iparosodott országokban, mivel azokban a struktúrális változások üteme eltérő nagyságú mobilitást kényszerít ki, de a struktúrális változásoktól független cirkuláris, vagy „csere” mobilitás (amelyet néha „tiszta” mobilitásnak is szoktak nevezni, és amely egyes szerzők szerint a

mobilitási esélyek igazi egyenlőtlenségét fejezi ki) minden iparosodott társadalomban, ahol piaci gazdaság van, és a gyermekek nukleáris családban nevelkednek fel, egyforma. Később a cirkuláris mobilitás egyformaságának hipotézisét kiterjesztették minden társadalomra (Grusky és Hauser 1984ben). 29. tétel - szociológiaelmélet A MOBILITÁSKUTATÁSOK MÁSODIK GENERÁCIÓJA. BLAU DUNCAN ÚTMODELLJE. AZ ÚTMODELLEK TANULSÁGAI A T ŐKÉS ILLETVE A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN A mobilitákutatások első generációjának problémái: Az I. generáció által használt módszerek nem igazán "finomak" A kereszttáblás elemzéshez sok ember kell. Nem tudja a hatásokat felbontani Nem tudja a hatásokat számszerűsíteni Ezekre a problémálra ad választ a II. generáció * Több változó együttes elemzésére alkalmas. * Képes a hatások felbotására. * Számszerűsíti a kapcsolatokat * A módszer Az alkalmazott módszer az útelemzés. Az útelemzés

olyan módszer, amely a regreszióanalízist egymás után többször alkalmazza. Első lépésben a végső megmagyarázandó változót próbáljuk magyarázni, majd a következő lépésekben a modellben szerplő közbülső változók a függő változók. A II. gen által használt módszer problémái: Legalább intervallum szintű változókat igényel /de jobban szereti az arányskálát/. A változókat intervallumszintű változókká kell alakítani. * Fizetés: ebből a szempontból nem problémás /ha egyáltalán bekerül/ * Iskolai végzettség: interlvallum szintű változója az iskolában töltött évekkel mért iskolai végzettség * Foglalkozás: ez a leginkább problematikus. Itt három megoldás kínálkozott 1. A foglalkozás preztízsével /preztizsvizsgálatokból származó adatokkal 2/ kísérleteztek 2. SES /társadalmi gazdasági státusz/, mely egy regresszió segítségével készült a foglalkozási csoport, a kereset és az iskolai végzettség

bevonásával/ 3. kanonikus korreláció elvégzésével kapott kanonikus súlyok alapján /Majd a Nóra elmeséli mi ez/ Blau-Duncan szerzőpáros elsőként alkalmazta ezt az eljárást a következő, viszonylag egyszerű modellen. A modell tetszés szerint bővíthető mas magyarázóváltozókkal /pl gyerekszám, hanyadik gyerek a kérdezett, kultúrális fogyasztás stb./ Szocialista és tőkés társdadalmak összehasonlítása A szocialusta országokban az iskola hatásaerősebb. Konkrétabban az iskolai végzettség az első foglalkozásra. Valamint az apa iskolai végzettsége a gyerek iskolai végzettségére Az apa foglalkozásának közvetlen hatása a gyerek foglalkozására a tőkés társadalmkaban bizonyult erősebbnek. Az útelemzést a későbbiekben továbbfejlesztették /Duncan tanítványai/. A továbbfejlesztett elemzési technika a Lisrel. A Lisrel abban különbözik elődjétől, hogy képes látens változók létrehozására. Például megalkotható vele

a kulturúlis háttér változója, mint magyarázó változó. Lisrel-lel készített Magyar-Holand öszzehasonlító vizsgálat eredménye A vizsgálat során 20 és 65 közötti 5 éves kohorszokat vizsgáltak a két országban. A modell a következő volt A tanulságok: Mindegyik kohorszban mindhárom összefüggés Mo.-n erősebb Mindék országban kohorszonként csökken a származás közvetlen hatása a foglalkozásra. Az útmodell ellen felhozott kritikák * Nem mond semmit a tényleges mobilitási arányokról * Nem foglalkozik azzal, hogy a különbségek mennyire függnek a társadalmi szerkezettől. /ez az Undorka tanulmányában szerepel, de pont ő írja le a tőkés és szocialusta országok eltéréseit, ez egy kicsit ellentmondásos/ * Nem tudható meg semmi a mobilitási esélyegyenlőtlenségről, ami az egész mobilitási problémakör ideológiai motíválója * Ezért az esélyegyenlőtlenségek időbeli változásáról sem * Vita van arról, hogy az alacsony

megmagyarázott hányadot miként kell értelmezni, mint véletlen, egyéni tényezőt, vagy mint még szükséges, de be nem vont magyarázó változó hiányzó hatását???? A tételben előforduló fogalmak * R2: a regressziós modell által magyarázott variancia hányad * Béta: a korrelációs együtthatót helyettesítő érték, az adott változó kapcsolata a másikkal. * Intervallum skála: olyna változó, amelyben az egymás mellett lévő értékek azonos távolságra vannak egymástól * Arányskála: ahol az egymás mellett levő értékek hányada állandóHatásfelbontás: a regresszió képes a magyarázóváltozók korrelációit, összefüggéseit ki küszöbölni, míg a korrelációs együtthatóban a másik változó hatása is megjelenik * Kohorsz: korcsoport * FJH hipotézis: A tiszta mobilitás /tehát a strukturális átalakulások kiszűrése utáni része/ a fejlett ipari társadamakban azonos mértékű, függetlenül a társadalom típusától,

kultúrájától. 30. tétel - szociológiaelmélet DONALD TREIMANN ELMÉLETE AZ IPAROSODÁSRÓL ÉS RÉTEGZŐDÉSRŐL, AZ IPAROSODÁSRÓL ÉS A STÁTUSZMEGSZERZÉS FOLYAMATÁRÓL. A foglalkozási státuszok hasonlítanak egymáshoz a komplex társadalmakban. Emellett a hatalom és privilégiumok rendszere is nagymértékű hasonlóságot mutat. Minden társadalom azonos funkcionális kényszerekkel szembesül. A kényszerek a foglalkozási szerepek megkülönböztetéséhez, különböző foglalkozási szerepekhez vezetnek. A különbözőség ezekután rétegződéshez vezet. A rétegződés okai: Az erőforrások szűkösek. Az ezek feletti rendelkezés lehetőségében különbségek vannak A rendelkezés esélyében mutatkozó különbségeket a tudás, a tekintély és a tőke birtoklásban mutatkozó egyenlőtlenségek határozzák meg. Az egyes foglalkozásokhoz tartozó hatalom az egyes országokban nagyjából azonos. A hatalom meglétéből privilégiumok, a

privilégiumokból presztizs származik. A vizsgálat során a hatalmat az iskolai végzettséggel (?), a privilégiumokat a jövedelemmell mérte. Azonosságok eltérések Az adott ország foglalkozási presztízsskála és a Standard Foglalkozási Presztízs Skála között nézték a korrelációka. Az átlagos korr együttható 91 volt ü Az iparilag fejlett országokban nagyobb az egyezés ü A fizikai foglalkozásokban nagyobb eltérés mutatkozott, mivel az ipari fejlettség különböző fokain más és más fiz. foglalkozásoknak van nagyobb jelentősége ü Kevésbé fejlett országokban alacsonyabb korrelációs értékek adódtak (ezek is .68 és 82 közöttiek) ü Kelet-Európa .82 és 89 közötti értékekkel Treimann szerint ennek az az oka, hogy a szockó országokban más a hatalmi kiváltásgok rendszere. Minden társadalom szembekerül az egyenlőség kontra hatékonyság dilemmával. A rétegződés összetevői: - Foglalkozás - Iskolai végzettség - Jövedelem A

rétegződés folyamata: A származás hat az iskolai végzettségre és a foglalkozásra. A Az iskola és a f oglalkozás a j övedelem alakulására. A származás hatása csökken a foglalkásra nézve. ugyanakkor az iskolai végzettség nő a foglalkozásra és a foglalkozás hatása nő a jövedelemre. Ettől a modern társadalom meritokratikusabb lesz Mindezekbe belejátszik: ü Az öregedés-hatás ü periódushatás Periódus hatás csökken nő Apa foglalkozás a gyerek foglalkozására Iskola hatása a foglalkozásra Életkori hatás csökken csökken 32. Tétel - szociológiatörténet 32.A AZ ISKOLA ÁTÖRÖKÍTÉSÉBEN. SZEREPE AT ÁRSADALMI EGYENLÔTLENSÉGEK In Ferge Zs. Társadalompolitikai tanulmányok A társadalmi struktúra és az iskolarendszer közötti néhány összefüggés. p97-136 kivonat Az iskola mindenkori kultúrközvetítô feladata mellett két alapvetôen új társadalmi funkciója rajzolódott ki. Az egyik, hogy a társadalmilag kialakult

kulturális különbségeket szinte csak szentesítette és továbbkörökítette. A másik, hogy sajátos szelekciós mechanizmusaival jelentôs segítséget nyújtott abban, hogy a társadalmilag kiváltságos rétegek helyzetüket társadalmilag legitimnek és igazságosnak tűnô formában örökíthessék át utódaikra. Az általános iskola évei alatt a különbözô rétegek gyerekeinek tanulmányi eredményei közötti különbség növekszik, azaz a hátránnyal indulók hátránya nô. A közvetlen társadalmi meghatározottságok hatását és az ezeken alapuló szelekciós mechanuzmust felerôsíti egy másodlagos szelekciós rendszer. Ez azonos iskolatípusba tartozó különbözô iskolák között, és egyazon iskola különbözô osztályai között épüll ki: a gyerekek tanulmányi eredményeik alapján kerülnek egyik vagy másik osztályba, ez azonban, minthogy szorosan korrelál a társadalmi helyzettel, társadalmi szétválasztást is jelent. Így kialakulnak a

különböözô társadalmi összetételű jobb és rosszabb csoportok, ahol a fejlôdési lehetôség az elsô típusnál jóval nagyobb, mint a másodiknál. A tanulmányi eredmények társadalmi meghatározottsága legtisztábban az általános iskolában mutatkozik meg. A középiskolában csökkennek a rétekek közötti különbségek, ami abból következik,. hogy az átlagosan gyengébb tanulmányi eredményű társadalmi rétegekbôl kevesen tanulnak tovább. Az elsô helyen az értelmiségiek, utolsó helyen a segédmunkások gyermekei állnak. (a települések urbanizáltságának növekedésével csökken a kükönbség a s zellemiek és a fizikaiak gyerekeinek iskolai eredményei között. ) A társadalmi indulás és a tanulmányi eredmény összefüggése rendkívül erôs. Az alacsonyabb társadalmi helyzetű gyerekek tanulmány eredménye évrôl évre romlik, az alsó tagozaton jobb, mint a felsôn, és itt még mindig jobbak, mint az egyébként erôsen szelektált

középiskolában. A továbbtanulást lehetôvé tevô magas követelményeket egyre kevesebben tudják teljesíteni és e s zelekcióban egyre hátrább kerülnek a nem értelmiségi, különösen a fizikai szülôk gyermekei. Párhuzamos osztályok közötti szelekció Minél határozottabb az iskolatípus t ovábbtanulásra szelektáló funkciója, annál gyakoribb a kétféle homogenizálás együttes jelenléte: Egyik a k épességek(tanulmányi eredmény) szerinti homogenizálás, a másik a társadalmi származás szerinti homogenizálás. A nagyobb pedagógiai hatékonyságra való törekvés együtt jár bizonyos társadalmi szelekcióval, ugyanis a k épességek(tanulmányi eredmény) szerinti homogenizálás gyakran társadalmi homogenizálást jelent. A jobbakban többnyire szignifikánsan nagyobb az értelmiségi és egyéb szellemi dolgozók gyereke. Minden olyan módszer, amely a képességek fejlesztéséhez próbál kiemelt kereteket teremteni, . kettôs

eredményre vezet Egyfelôl a nem tehetségesekrôl, nehezen fejleszthetôkrôl lemond az iskola, beletörôdik abba, hogy ezek a gyerekek keveset profitálnak tanulmányaik során. Másfelôl a jobb/rosszabb szétválasztásánál a gyerek társadalmi helyzete is szerepet játszik, s belekerülünk abba a circulus vitiosusba, ahol a társadalmiból tanulmányi, majd ebbôl ismét társadalmi hátrány alakul ki. 125o R. Boudon mutatta be, hogy a magasabb iskolai végzettséget szerzôk növekvô aránya, sôt az alsóbb társadalmi osztályok gyermekei közül magasabb végzettséget szerzôk aránya sem jár együtt szükségképpen a társadalom nyitottságának növekedésével, mert az azonos iskolai végzettséget szerzô személyek között még minidg erôs hátrányban maradhatnak azok, akik hátrányosabb társadalmi háttérbôl származnak, amikor az iskola befejezése után foglalkozást és állást keresnek. 32.C ISKOLAI MOBILITÁS MAGYARORSZÁGON Mo-n a képzés

expanzív jellege a II. VH után a legerôteljesebb, az általános iskolai végzettség megszerzésében, sôt tömegesnek is elsôsorban itt mondható. A befejezett iskolai végzettség az idôsebbektôl a f iatalok felé haladva folyamatosan növekszik. A középfokú végzettség megszerzése szintén dinamikusnak mondható mindkét nemnél, bár a növekedés dinamikája a nôknél a legerôteljesebb.(itt volt a legnagyobb a lemaradás) Az iskolázottság értéke és presztízse csökkent az elmúlt 15 évben(80-as évek végéig). A középfok megszerzésénél megerôsödött a nemspecifikus jelleg, a nôk inkább az érettségit adó (egyetemi képzési utat választják) iskolatípusokba mennek tovább az ált.isk befejezése után, a fiúk inkább a szakképzést választják. A férfiaknak az az elônye, hogy a nôkhöz viszonyítva nagyobb arányban szereznek egyetemi diplomát az összes felsôfokú végzett között. Az egyetemi diploma megszerzésének csökken a

valószínűsége a minél fiatalabb, érettségivel rendelkezô korosztályok között. Ui az egymást követô kohorszokban nô a z érettségizettek aránya Származás: A háború utáni években csökkent a származási hatás a mobilitásban (Europai jelenség is). A társadalmi származás hatása nem nagyon változott az iskolai esélyekre az elmúlt 15 évben. A származási egyenlôtlenségek inkább az iskolai pályafutás kezdetén hatnak. A származás szerepe az érettségi megszerzésének az esélyénél a legerôsebb, utána csökken. Az apa iskolázottságának hatása a l egmagasabb befejezett iskolai végzettségre erôsen szignifikáns, bár annál inkább csökkenô tendenciát mutat -- .minél magasabb iskolázottsági szint teljesítésének valószínűségérôl van szó. Reprodukció: Sokan, különösen a fizikai foglalkozású apák fiai, akiknél a szülôi család kulturális tradíciója gyengébb, kevésbbé érdekelt a magas iskolai végzettség

megszerzésében. A fizikai dolgozók gyermekei között a fôiskolát végzettek felülrepprezentáltak, de a következô generációban felülreprezentáltak azok a gyermekek, akik kihullanak az érelmiségi rétegbôl. A fizikai rétegeknél a mobilitási minta U alakú, a munkás nagypapa felfelé mobil fôiskolát végzett gyermekének ismét fizikai dolgozó lesz gyermeke. A társadalmi reprodukció látens dimenziója az életstílus átörökítéésében érhetô tetten. Mind az iskolai mind pedig a kulturális reprodukció erôsebbnek bizonyul a foglalkozási helyzet átörökítésénél. Az esti és a levelezô képzés kezdetben erôsítette a m obilitást, de funkciója mára teljesen megváltozott. Az esti és levelezô képzés esélyegyenlôtlenségeket csökkentô szerepe leginkább az ötvenes évekre jellemzô. A fiatalabb korosztályok esetében viszont már nem annyira hátrányos származási hátterűek élnek a munka melletti tanulás lehetôségével,

hanem inkább a kedvezô családi háttérrel rendelkezôk használják fel státus-helyreállításra ezt a módot. 32.B ROBERT MARE MODELLJE AZ ISKOLAI MOBILITÁS VIZSGÁLATÁRA Azt a pontos mechanizmust, amelyen keresztül az oktatás demokratizálása ellenére fennmaradtak az iskolai végzettség társadalmi különbségei, a log-lineáris elemzés segítségével lehet kimutatni. Ennek a módszernek kiindulópontja az esélyegtenlôtlenségi arányszámok meghatározása. Mare abból indult ki, hogy míg egyik oldalról (az oktatás expanziójának eredményekppen) növekszik ugyan a népesség iskolázottsági szintje, a másik oldalról e növekvô szint mellett sem feltételnül csökkennek a származási egyenlôtlenségekbôl adódó esélykülönbségek. Alapgondolata, hogy az iskolai végzettsége hierarchikusan egymásra épülô szintek, ahol az elôzô szint teljesítése a magasabb szintre lépés feltétele, vagyis feltételes valószínűségekrôl van szó.Ennek

megfelelôen kell az elemzésben a függô változókat definiálni, tehát nem egyszerűen az iskolázottsági szintet kell tekinteni általánban, hanem az elért végzettségi fokot. Kiszámítása: az elért végzettségi fokot kell viszonyítani az elôzô fokozathoz. Pl felsôfokú végzettségúeket az érettségizettekhez, valamint középiskolai végzettségűeket az általános iskolát kijártakhoz. Ezen arányszámmal ki lehet mutatni például az értelmiségi és a szakképzetlen munkás apák gyermekeinek iskolai esélykülönbségét úgy, hogy azok nem függnek attól, hogy az egyik idôponttól a másikig a magasabb iskolai végzettséget szerzôk aránya megnôtt1. Mare tehát azt javasolta, hogy a társadalmi háttér hatását az egymást követô végzettségi szintek közötti, feltételes átmeneti valószínűségekre vonatkozóan elemezzék. Ez a társadalmi háttér és az iskolai végzettség közötti kapcsolat felbontását jelenti. . Andorka R- A

Simkus: Az iskolai végzettség és a szülôi család társadalmi helyzete Stat szemle 83/6. . Róbert Péter: Egyenlôtlen esélyek az iskolai képzésbenSzociológiai Szemle 1991/1 . Kolosi-Róbert: Az esti és levelezô képzés szerepe a t ársadalmi mobilitásban Magyar Tudomány 85-3. . Andorka R- A Simkus: Az iskolai végzettség és a szülôi család társadalmi helyzete Stat szemle 83/6. . Róbert Péter: Egyenlôtlen esélyek az iskolai képzésbenSzociológiai Szemle 1991/1 33. tétel - szociológiatörténet A MOBILITÁSKUTATÁSOK HARMADIK GENERÁCIÓJA. A CASMIN-PROJEKT, ERIKSON-GOLDTHORP-PORTOCARERO MOBILITÁSELEMZÉSE. A második generációs útelemzések néhány problémára nem tudtak választ adni (lsd. 32 tétel) Ezeket a hiányosságokat pótolta a harmadik generáció. ¨ Képes mérni a valódi nyitottságot-zártságot, azaz egy adott pozícióra való bejutás esélyeinek egyenlőségét, vagy egyenlőtlenségét a különböző társadalmi hátterű

embereknél ¨ Ha más formában is, de képet kapunk a mobilitási arányokról Módszertan A harmadik generáció visszatér a konyhához, újra kereszttáblás elemzéseket alkalmaz. Esélyhányadosok vizsgálatával foglalkozik. Mi annak az esélye, hogy a munkás származású kölökből tojásfejű értelmiségi lesz, ill, me annak az esélye, hogy a tojásfejű értelmiség kölke az is marad. Valamint /és ez a legfontosabb/, hogy a két esély -az értelmiségbe való bejutás, valamint az ott maradás- hogy aránylik egymásoz. Az elemzés során az adott cella gyakoriságát egy szorzat segítségével határozza meg: Fij = γτ iA τ Fj τ ijAF Fij = Cellagyakoriság A mobilitás szempontjából az utolsó tényező a fontos. Ez ugyanis megmutatja, hogy mennyivel kisebb vagy nagyobb az esetszám az adott cellában ahhoz képest, ha az apuci és τ iA = Sorhatás − apahatás kisfiú társadalmi helyzete között nem lenne kapcsolat. Ezt a τ Fj = Oszlophatás −

gyerekhatás hatást nevezzük interakciónak. τ ijAF = Akettõközötti int erakció γ = esetszámhatás Az első alkalmazók Egyik elsők a loglineáris modellt nemzetközi összehasonlításra J. Vecernik & P Mateju alkalmazta három szocialusta országban és három kapitalista ország adatainak idézésével, csak férfiakra. Négy foglalkozási kategóriát különböztettek meg: ¨ Munkás ¨ Paraszt ¨ Szellemi ¨ Kisiparos-kiskereskedő E negyedik kategória újdonságnak számít. Eredményeik: ¨ Csehszovákióban legalacsonyabbak az esélyhányadosok, itt a legkisebbek az esélyegyenlőtlenségek az egyes foglalkozási kategóriák között. ¨ Magyarország köztes helyet foglal el, feltűnő, hogy a paraszti réteg a nemzetközi összehasonlításban viszonylag jobb helyzetben van az átlag. ¨ Az esélyhányadosok csökkenő tendenciát mutattak. ¨ A szocialista országok esélyhányadosai alacsonyabbak a kapitalistákénál. Erikson-Goldthorp-Portocarero

vizsgálata A szerzők hét foglalkozási kategóriát különbözettek meg: ¨ Vezető-értelmiségi ¨ Alacsonyabb szintű szellemi ¨ Kispolgár ¨ Egyéni gazdálkodó paraszt ¨ Szakmunkás ¨ Szakképzetlen munkás ¨ Mezőgazdasági munkás A vizsgálat menete Első lépésben angol, francia és svéd adatokat elemeztek, és ezeket vetették össze. Az angol és a francia eredmények nagyban hasonlítottak egymásra, a svéd eredmények eltértek az előző kettőtől. Az angol és francia esélyhányadosokat, e két ország fluiditását tekintették a kiindulópontnak, magnak, ehhez viszonyították a többi ország adatait. Kilenc ország összehasonlító elemzését végezték el. Amerika, az össze nem egyeztethető foglalkozási kategóriarendszerük miatt nem tutdták bevonni a nemzetközi vizsgálatba. A mag modell Négy hatást különítettek el, és vonták be a modellbe: ¨ Hierarchikus hatás: ez azt jelenti, hogy egy, vagy többlépcsős mobilitásról van szó

(egylépcsős mobilitás az alacsonyabb szellemiből a vezetők közé kerülés, kétlépcsős mobilitás a szakképzetlen munkásból vezető- és értelmiségi kategóriába jutás) ¨ Társadalmi pozóciók öröklési hatása: mennyire öröklődik egy adott fogl. kategória apáról fiúra ¨ Szektorhatás:mezőgazdasági és nem mezőgazdasági kategóriák közötti váltás esélye, nehézsége ¨ Affinitási hatás: egyes foglalkozási kategóriák közötti "közelség", "távolság". Azaz ezek között milyen könnyű az átjárás Eredmények A magmodell áltav várt és tényeleges mobilitási adatok között Magyarország esetében volt a legnagyobb eltérés. Utánunk következett Írország és Svédország Ugyanakkor ebben az értelemben minden ország szignifikánsan eltér a "magtól". /Az adott modellben az angolfrancia esélyhányadosk szerepelnek Ezek alapján becslést készítenek a többi ország fogl kat szerinti eloszlására. A

mért és a b ecsült adatokat viszonyítják egymáshoz Ha szignifikáns a kettő közötti különbség, akkor elvetik azt a hipotézist, hogy az adott ország fluiditási viszonyai megegyeznének a " mag"-gal./ Az eltéréseket a szerzők társadalmi, kulturális, politikai ektérésekkel magyarázták. Általában a es etén szakmunkásoknál alacsony, az értelmiségieknél közepes, az egyénileg gazdálodóknál magas társadalmi pozíció öröklési hatást találtak Affinitási hatások esetében közelség mutatkozott az értelmiség és a kispolgárság között. Nagy távolság a mezőgezdasági munkások és az értelmiségi-vezető réteg között. Magyar eredmények ¨ Magyarországon az átlagosnál gyengébb szektorhatást találtak. A mezőgazdaságiak könnyebben kerültek nem mezőgazdasági kategóriába. ¨ Viszont nagyobb távolság van /affinitási hatás/ a kispolgárság és az értelmiség között/ Udorka szerint ez utóbbi hatás, azaz a

közelség a háború előtt létezett. A szocialista társadalmi rend azonban vidékre kényszerítette a kispolgári foglalkozásokat Megjegyzés Hauser /az FJH egyik elkövetője/ Grusky és Garnier nevű illetőkkel megpróbálták igazolni az FJH-t. Arra a következtetésre jutottak, hogy a korábbi hipotézis igaz Ugyanakkor az alkalmazott közös modelltől mindegyik ország -sziginfikánsan- eltért. De az eltérést jelentéktelennek minősítették. A magyar eltérés volt a legnagyobb Ezt politikai tényezőkkel magyarázták. Mint tudjuk az FJH hipotézis kizárja a politikai tényezők hatását így joggal mondhatjuk hogy ellentmondásba ütköztek. /Egy apró kis öngól!/ Simkus viszgálat A fent nevezett személy a 73-as magyar mobilitási adatokat hasonlította össze amerikai és ír adatokkal. Az ír eredményekkel való összevetés azért érdekes, mert azonos magyságú, azonos gazdasági fejlettségi fokú országról van szó, ugyanakkor történelme és

politikai felépítése más. E két ország összehasonlításával ellenőrizhető az FJH-hipotézis A vizsgálat menete Mister S. 8x8-as kereszttáblákat használt A mintát felosztotta három kohorszra: ¨ 11-25 ¨ 26-40 ¨ 41-55 között születettekre. Eredmények ¨ Az első kohorsz esetében a magyar népesség indult egyenlőtlenebb helyzetből. A háború utáni inrageneráció mobilitás következtében csökkent a két ország közötti különbség. ¨ A második generációban a magyarok indultek kisebb egyenlőtlenséggel ¨ A harmadik generációban nem nagyon van eltérés a két ország között. Következtetés A Simkus-vizsgálat is azt igazolja, hogy az FJH tétel, /miszerint a mobilitás minden azonos mértékben fejlett társadalomban azonos, függetlenül annak társadalmi, politikai berendezkedésétől/ nem álljha meg a helyét. CASMIN project Ericson-Goldthorp-Portocarero nemzetközi összehasonlító vizsgálata. A vizsgálatban szerplő országok: ¨

Anglia ¨ Skócia ¨ Írország ¨ Észak- Írország ¨ Spanyolország ¨ Lengyelország ¨ Magyarország Neoveberiánus, neomarxista elemeket ötvöző kategóriarendszer. E kategóriarendszer a következőképpen épül fel: Tőkések mezőgazdaságiak Önállóak nem mezőgazdaságiak Felsőszintű vez. kezépszintű vez. szellemiek Alkalmazottak rutin szell. dolg művezető fizikaiak szakmunkás szakképzetlen Eredményekről egyelőre nincs adat. /Amint megtudok valamit leíros és Közreadom FÁ/ Néhány fogalom ¨ Fenotipikus mobilitási szint: mind az öröklött, mind a környezeti hatások szerepelnek benne ¨ Genotipikus szint: Csak az öröklött hatások ¨ Abszolút mobilitási ráta: egy mobilitási kereszttábla cellagyakorisága ¨ Relatív mobilitási ráta: független tábla esetébeni cellagyakoriság ¨ Fluiditás: egy országban a nyitottság zártság ¨ Nyitottság-zártás: mobilitási esélyhányadosok, a mobilitásra való esély nagysága 34.

tétel - szociológiaelmélet A TÖRTÉNETI, A KO HORSZ- ÉS AZ ÉLETCIKIKLUS - HATÁSOK SZEREPE A TÁRSADALMI MOBILITÁSBAN A társadalmi mobilitás Andorka szerint : egyén ill. család társadalmi helyzetének megváltozása. A társadalmi mobilitást befolyásolják: - történeti hatások (pl.világháború), - kohorsz-hatások (pl. közös tapasztalatok,szocializációs hatások) - életciklus-hatások. (a középkorúakat,40-60 éveseket általában felfelé,a fiatalokat, 30 év alattiakat és az idôseket, tehát a 6 0 év felettieket a lefelé mobilítás jellemzi). Andorka Rudolf: A társadalmi mobilítás Magyarországon A kohorsz általában az életkor alapján (lehet pl. házasságkötés éve, munkába állás éve is) létezô csoport, egyének összessége akiket közös tapasztalat, hasonló szocializáció köt össze. Andorka kohorszaiba olyan emberek tartoznak, akik azonos /5 éves/ idôszakban születtek, így azonos történeti korszakban töltötték be

meghatározott életkorukat. A kohorszelemzés során, ötéves születési kohorszonként megvizsgálták a megkérdezett társadalmi helyzetét 20, 30, 40, 50, 60, 70 éves korukban. A kohorsz elemzések előnye, hogy segitségükkel megkülönböztethető 3 tényezô hatása a mobilításra: 1. Az egyes kohorszok életkora emelkedésének hatása (emberek társadalmi helyzete az életkorral változik, pl: vezető beosztásba kerülhetnek) 2. Egyes történeti események és korszakok hatása 3. Kohorsz hatás, kohorszról kohorszra változnak a j ellegzetes mobilítási életútak (pl. a fiatalabb kohorszokban több az értelmiségi). Az egyes kohorszok életútja igen nagy különbségeket mutat, ha a kohorsz egészét nézzük. A kohorszok életútját meghatározó tendenciák, a társadalmi mobilitás fô irányai mindegyik kohorsz esetében hasonlóak. Ezek a következôk: 1. A mezôgazdasági fizikai csoportból a nem mezôgazdasági foglalkozásokba irányuló mobilitás. 2.

A fizikai rétegekbôl, szellemi foglalkozásokba irányuló mobilitás. 3. A kisiparos, kiskereskedôk szétszóródása a többi kategóriéában. Ezek a nagy tendenciák az egyes kohorszokban nagyon eltérôen érvényesülnek. Az 1903 elôtt születetteket az 1945 utáni extenzív iparosítás csak kevéssé érintette /e kohorsz társadalmi összetétele alig változott/. Nagyobbak a változások az 1903-1907 között születettek kohorszában a g azdasági világválság, a M ásodik Világháború kettétörte életpályájukat.1945-ben 40év körüliek voltak, ekkor intenzív változás következett be Megnôtt az értelmiségiek és a szakképzetlen munkások aránya. Az 1908-1912 között születettek a legszerencsétlenebb sorsúak. A gazdasági világválság idején álltak munkába, ôk adták a legtöbb katonát,viszont még 1945 ut án is kevés értelmiségi volt közöttük. A földreform hatására a mezôgazdasági fizikai réteg nem csökkent csak a 60-as

években, amikor e kohorsz tagjait már a mezôgazdaságból való kiáramlás és a m unkásrétegekbe való beáramlás jellemezte. Az 1913-1917 között születetteknél rosszul indult/ sok közöttük katona/ 1945 után amikor 30 év körüliek voltak intenziven vettek részt az átalakulásban. Nagy számban lettek vezetôk és értelmiségiek, sokkal többen egyszerű szellemi foglalkozásúak, a mezôgazdasági foglalkozásúak aránya pedig a f elére csökkent. A 60-as években az iparba áramlásuk már zömében a szakmunkások közé áramlást jelentette. Az 1918-1922 között születetteknél már megfordul az életút kedvezôtlen jellege, hiszen ôk a háború után kb.25 évesek, így nagy intenzítással vettek részt az átalakulásban. Nagy mértékben emelkedett közöttük a vezetôk és értelmiségiek, és rohamosan csökkent a mezôgazdasági fizikaiak aránya. Az 1923-1927 között születettek közül kerültek ki a népi kollegisták a vezetô és

értelmiségiek aránya erôsen megnôtt, a mezôgazdaságból kiáramlás rohamos volt, de fôleg a szakképzetlen munkásság irányába. Az 1928-1932 között születettek életpályájának elején indult meg a szocialista iparosítás, a szakmunkások aránya több, mint másfélszeresére nôtt, a mezôgazdaságban dolgozók aránya igen nagy mértékben csökkent. Az 1933-1937 között születettek életpályájukat az 50-es évek elsô felében kezdték. A vezetôk és értelmiségiek aránya az elôzô két kohorszhoz képest visszaesett, viszont több a szakmunkás és kevesebb a szakképzetlen munkások aránya, mint azokban. Az 1938-1942 között születetteknél a vezetô és értelmiségiek aránya ismét emelkedik, a m ezôgazdasági foglalkozásúak aránya 10%. A nôk e setében a különbözô kohorszok társadalmi mobilitását kevésbé befolyásolták a törtténeti események /pl.háborúk/, ezért következetesebben érvényesültek az alapvetô tendenciák.

Andorka szerint a foglalkozási struktúra Magyarországon 1930-1949-ig nem, 1950-1960-ig jelentôsen, 1961-1970-ig lassan, 1971- pedig nagyon lassan változott. Magyarország szerinte 5 fejlôdési fázison ment át, mely befolyásolta a minnenkori mobilitási lehetôségeket is. 1., Féligfejlett kapitalista társadalom 2., A Második világháború utáni újjáépítés 3., Extenzív iparosítás, mezôgazdaséág kollektivizálása 4., Piacorientált reformok 5., Gazdasági fejlôdés lelassulása. Lexis az a+1 a a-1 diagramm p-1 az életkorhatás és egyének p Keresztmetszetkutatás FIATAL FIATAL FIATAL 1950 1960 1970 1980 ap p+1 eriódushatás t örténeti 1980-ra KÖZÉPKORů 1990 szemléltetásáre: életideje idô vonatkoztatva: KÖZ ÉPKORÚ IDŐS 35. Tétel: MULTIDIMENZIÓNALÍTÁS ÉS INKONZISZTENCIA A M OBILITÁSBAN MAGYARORSZÁGON. A M OBILITÁSI FOLYAMAT INKONZISZTENCIÁJÁNAK MODELLEZÉSE A "RÉTEGZÔDÉSMODELL VIZSGÁLATBAN". A

mobilitás Andorka szerint , egyén ill. család társadalmi helyzetének megváltozása Intragenerációs mobilitásról beszélünk a nemzedéken belüli mobilitáskor, mely azt mutatja meg, hogy az egyén pályája kezdetétôl a mérés idôpontjáig milyen karriert futott be. Az itergenerációs mobilitás nemzedékek közötti, általában apa és gyerek közötti mozgást jelent. A cirkuláris mobilitás helycserék révén valósul meg. A strukturális mobilitás a társadalmi csoportok egymáshoz viszonyított arányainak megváltozásából ered. A vertikális mobilitás felfelé vagy lefelé történô elmozdulás, a horizontális pedig pl.a területi, vallási elmozdulás Lenski szerint az egyén különbözô dimenziókban elfoglalt státuszai különbözôek, vagyis inkonzisztensek lehetnek, mivel a modern társadalom nem egy dimenziós hierarchia, hanem poziciók sorozata. Akkor van státuszkristályosodás amikor az egyén minden hierarchiában azonos helyen áll. Ha a

mobilitás többdimenziós és inkonzisztens fogalom, akkor kiterjesztôdik.Pl valaki aki iskolai végzettségét tekintveinmobil, az mobil lehet lakáshelyzetétanyagi helyzetét tekintve, vagy beszűkül ahol jelentôs az inkonzisztencia, mert a jobb és rosszabb helyzetek kiolthatják egymást. SZÁRMAZÁS konzisztens MOBILITÁS reprodukció,inmobil konzisztens konzisztens konzisztens inkonzisztens inkonzisztens inkonzisztens inkonzisztens reprodukció inkonzisztens inkonzisztens STÁTUSZ konzisztens,olyan, mint a származás konzisztens,nem olyan, mint a származás inkonzisztens konzisztens inkonzisztens olyan,mint a származás inkonzisztens, nem ugyanolyan, mint a származás A mobilitás, mint inkonzisztens jelenség vizsgálata, módszerek: 1. Inkonzisztenciák megvizsgálása páronként A legfontosabb dimenziók: A Anyagi, K Kulturális, M Munkamegosztási, T Területi. Mobilitás M/K M/A A/T K/A K/T A/T KONZISZTENS 45% GYENGÉN INKONZISZTENS 38% INKONZISZTENS 1 7%

2 4% -bôl 17% munkamegosztás javult, anyagi romlott Tehát Magyarországon as tátuszinkonzisztencia elég erôs. 2. konzisztens gyengén inkonzisztens : Lenski mobilitás: inkonzisztens: módszer: 5544 4566 2566 erôsen inkonzisztens : 3.Klaszterelemzés Típusok A M inden dimenzióban felfelé 2% B M inden dimenzióban C inkonzisztens fel 10% D i nkonzisztens /anyagi felfelé, am 1476 alapján: felfelé,kivéve i fel ásik területi nkonzisztens 18% kettô fel 16% mob.14% fel 28% lefelé/ E a fel és le mobilitások kioltják egymást /kult. fel, anyagi le a többi inmobil/ F a f el és le mobilitások kioltják egymást /anyagi fel, kult le, a többi inmobil/ inkonzisztens inmobilitás 20% G inkonzisztens lefelé 19% H inkonzisztens lefelé I konzisztens lefelé 19% konzisztens lefelé Eredmény: a lefelé mobilitás nagyobb, mint más módszerekkel. A lefelé mobilités jellemzôbb a nôkre, mint a férfiakra. A legfiatalabbaknál és a legidôsebbeknél a

lefelé mobiliás életkori sajátosság, a fiatalok hátrányból indulnak, középkorukra összeszedik magukat, nyugdíjas korukra lecsúsznak. A harmadik módszer elônye és a másik kettôtôl való eltérés oka, hogy ez a módszer kiszűri a struktúrális mobilitást és a transzlációt /az általános társadalmi javulás okozta felfelé mobilitást. Róbert Péter: Mobilitási és reprodukciós folyamatok a m agyar társadalomban Konzisztens mobilitás: minden dimenzióban azonos irányú elmozdulás. Gyengén inkonzisztens mobilitás: egyik szférában mobil, másikban inmobil Erôsen inkonzisztens mob.: ellentétes irányú mozgások A munkamegosztási, anyagi, és kulturális dimenziót figyelembe véve a konzisztens mobilitás 46%, a gyengén inkonzisztens 38, az erôsen inkonzisztens 16% volt. Bármilyen konbinációba nézzük / m/k k /a m/a / a n épesség kevesebb, mint felére jellemzô az egy irányba mutató helyzetváltoztatás. A munkamegosztás és az anyagi

helyzet egymástól viszonylag elszakad Társadalmunk a munkamegosztást és az iskolai mobilitást tekintve nyitott, nagy a mobilitás a szülôkhöz viszonyitva, de az ellenôrizhetetlen területeken, mint pl. az életmód, értékek, kulturális fogyasztás a kedvezô ill. kedvezôtlen helyzetek átörökítése nagy, ilyen szempontból társadalmunk zárt. A népesség 80%-a mobil Többen kerültek jobb helyzetbe, mint roszba Nemcsak az emberek mozognak a foglalkozási poziciók között, a foglalkozási pozicióknak is van történelmi elmozdulásuk. Róbert Péter:A mobilitási folyamatok Magyarországon, különös tekintettel a kultúrára A KSH 1981-1982-es adatai alapján 16000 fôs mintán. A regresszió analízis eredménye: A származás hatása a státuszra: 50%-ban függ a s tátusz a cs aládi háttértôl. Részletezve a munkamegosztási háttér 20%, anyagi 28%, kulturális 46%, területi 15%. Tehát a kulturális tôke a leginkább meghatározó. 1. Az iskolai

mobilitás szorosan összefügg a munkamegosztási mobilitással, lazán az anyagi mobilitással. 2. Az iskolai mobilitás és tisztán kulturális mobilitás között kicsi a kapcsolat, tehát magasabb iskolai végzettség nem jelent magasabb kulturális szintet. 3. A munkamegosztási hierarchiában való mozgás kevéssé kapcsolódik anyagi mobilitáshoz 4. A mobilitás inkonzisztens, mert az iskolai és munkamegosztási hierarchiában a felfelé mobilitás elszakad az anyagi helyzettôl. Róbert Péter: Társadalmi mobilitás, státuszmobilitás 1000 fôs minta, klaszteranalizis. Eredmény: Egyértelműen konzisztens lefelé mobilitás és konzisztens inmobilitás nem volt. A népesség 40%-a változtatja helyzetét konzisztensen valamilyen módon, tehát 60% inkonzisztens. A felfelé mobilitás inkább a férfiakra jellemzô, a lefelé pedig inkább a nôkre.A Második Világháború elôtti társadalomra inkább a státuszkristályosodás, utánna inkább a

státuszinkonzisztencia a jellemzô. 33. A M OBILITÁS KUTATÁSOK HARMADIK GENERÁCIÓJA: A CASMINPROJEKT:ERIKSON-GOLDTHORPE-PORTOCARERO MOBILITÁSELEMZÉSE. A mobilitáskutatások 3.generációját Erikson, Goldthorpe,Portocarero, Müller és Hauser neve fémjelzi. /Utóbbi a 2. g ernerációnak is tagja volt/ A korszak kb1976-1978 kutatásait érintette Témájuk: osztálykülönbség, foglalkozási mobilitás, /Ez visszalépés a 2.generációhoz képest, melynek témája általánosabb volt, a státuszok vátozása. Módszerük:loglineáris elemzés Alkalmazott változójuk: EGP rendszer Casmin-Projekt: A társadalmi mobilitás összehasonlító elemzése az ipari társadalmakban. Egy számítógépes adatbázis alapján egyesítették a t ársadalmi kategóriákat. 10 társadalmi kategóriából álló struktúra-modellt dolgoztak ki.neve:EGP-séma A. 1. 2. a. alkalmazott fizikai b B.FIZIKAIAK 1. művezetô C.SZELLEMI 1.felsôszintű Az, - hogy . 2, szakember a szakképzett

3. 2.középszintű munka mekkora a mennyire irják sz.e fizikai, lojalítás ellenôrzés elô vagy a mit, 3.rutin TşKÉSEK nélkül alkalmazottal szellemi szakképzetlen szellemi szellemi függ: munkaautonómia munkaadó iránt jellege hogyan, mikor Goldthorpék az FJH hipotézist /28-as tétel/ nézik Anglia, Franciaország és Svédország példáján. 3 hipotézisük: 1. A történeti hatás a fontos! Az 1910, 1920, 1930 -ban születetteket nézik 20 é s 40 éves hasonlóság + 0 1930 1940 1950 1960 1970 2. Minnél Az hosszabb az korukban. foka idô életkori életpálya annál hatás nagyobb a a fontos! hasonlóság foka. hasonlóság foka + 0 3. 1930 1940 1950 1960 1970 A történeti és idô az életkori hatás is fontos! hasonlóság foka + 0 1930 1940 1950 1960 1970 idô Szerintük a kultúrális és politikai adottságok befolyásolják a mobilitási ill. ahogyan ôk nevezik af luidítási esélyeket. Elméleti hatások 1.

hierarchikus hatás /1 vagy 2l épcsôs-e a mobilitás/ 2. társadalmi pozició öröklôdési hatás /Milyen erôs az öröklés/ 3. szektorhatás /nehéz-e a m ezôgazdasági-nem mezôgazdasági kategóriák közötti átlépés/ 4. Affinítás hatás /bizonyos kategóriák között mennyire nehéz az átlépés/ Fluidítás: A társadalmi mobilitási esélyek relatív egyenlôtlenségének globális mértéke. Osztályok egymáshoz viszonyított mobilitási esélyei. Fluidabb a társadalom, ha a mobilitási esélyek egyenlôbbek. A 4 elméleti hatás megjelenése Magyarországon: 1. Erôs hierarchia, mely a szocializmusban sem csökkent. 2. A paraszti osztály átörökítése csökkent. A többi átlagos. 3. A mezôgazdaságot a többi szektortól elválasztó gát kisebb, mint a legtöbb országban Oka: a mezôgazdagág kollektivizálása. A magyar mobilitás legfôbb jellemzôje a m ezôgazdasági réteg nyitottsága oda-vissza. 4. Nehéz átlépni a mezôgazdaságból a vezetô

és értelmiségi rétegbe, de nem annyira, mint a legtöbb fejlett országban. A kispolgárságból viszont nem lesz oltan könnyen vezetô és értelmiségi, mint ezekben az országokban. Magfluiditási-modell: Angliát és Franciaországot tekintették alapnak. Szerintük ezek az országok az összes NY-E-i tôkés országok tipikus mobilitási viszonyait kifejezik. Átlagot számoltak a két ország adataiból és ezt tekintették am agnak. Goldthorpék társadalmi kategóriái ELMÉLETI 1. magasszintű vezetô, értelmiségi, nagytulajdonos 2. alacsonyabb szintű szellemi 3. rutin szellemi, szolgáltatás 4. kisiparos, kistulajdonos, paraszt 5. alsószintű fizikai vezetô 6. szakmunkás 7. betanított munkás, nem mezôgazdasági segédmunkás, mezôgazdasági munkás ALKALMAZOTT 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. vezetô rutin szakképzetlen mezôgazdasági és értelmiségi szellemi kispolgár paraszt szakmunkás munkás munkás Hasonlít Ferge 1963-as kategóriáihoz. Eltérés:

Az 1-2 elméleti kategória szélesebb, a kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozások nem vállnak annyira szét. 35. tétel - szociológiaelmélet Multidimenzionalitás és inkonzisztencia a társadalmi mobilitásban Magyarországon. A mobilitási folyamat inkonzisztenciájának modellezése a "Rétegződésmodellvitsgálatban" Az inkonzisztencia fogalma Lenskinél jelenik meg. A státuszt nem egységes fogalomnak, hanem egy öszetett jelenségnek tartja. Amerikában négy alapvető dimenzióját különbözteti meg: Foglalkozási presztizs Iskolai végzettség Jövedelem Etnikum Ezek alapján, ha az egyén az egyes egyenlőtlenségi dimenziókban azonos helyet foglal el, akkor státusztkristályosodásról beszélhetünk. Ha azonban az egyes dimenziókban elfoglalt helyek között különbség mutatkozik, akkor státuszinkonzisztenciával állunk szemben. Wesolowski és Slomcynski felhasználva Lenski elképzelését adtak definíciót a státusznak: A státusz

az egyes pozíciókban elfoglalt pozíciók súlyozott átlaga Kolosiés átveszik ezt az elképzelést. A rétegződést sokdimenziós és inkonzisztens társadalmi jelenségként írják le. Ebből következően maga a mobilitás is sokdimenziós és inkonzisztens. Fogalmilag megkülönböztetik Struktúrát Rétegződést A struktúra statikus, a rétegződés dinamikus jelenség A mobilitás a kettő között van: az egyenlőtlenségi rendszer dinamikájaként határozódik meg. A következő modellben gondolkodik Kolosi és Róbert. A származás és a státusz lehet konzisztens inkonzisztens A státusz esetében plussz státuszrendeződés /Inkozisztens háttár, inkonzisztens mobilitás/ A mobilitás ebben a modellben reprodukció konzisztens mobilitás inkonzisztens mobilitás Róbert P. szerint a mobilitás inkonzisztens jelenségként értelmezése egyrészt szűkíti, másrészt bővíti a mobilitás fogalmát. Bővíti, mert foglalkozás váltás nélkül is lehet

valaki mobil személy. Szűkíti, mert a foglalkozás változását /amit idáig mobilitásnak tekintettek/ kiegyenlítheti a más egyenlőtlenségi rendszerben történő ellentétes irányú helyváltoztatás. Szubjektív mobilitás kérdése A mobilitás korábbi értelmezése nem számol azzal, hogy a társadalom mit tart mobilitásnak. Egy foglalkozás váltása esetleg nem minősül annak, míg a pozícióban történő előrelépés már igen. Vizsgálat készült arról, mit tekintenek az emberek mobilitásnak Magasabb beosztás /értelmiségiek 80%-a/ Fizikaiból szellemi kategóriába lépés /segédmunkások 90%-a/ Anyagi előrejutás /60-80%/ Iskolai mobilitás /60%/ A zárójelben azok a társ csoportok szerepelnek, amelyek legnagyobb része tartotta az adott pozicionális változást mobilitásnak. A legfontosabb három mobilitási csatorna: munkamegosztás Anyagi előrejutás kulturális szféra A munkamegosztás a l egszélesebb a f oglalkozási szerkezet

átalakulásával. Egyre több szellemi, magasan kvalifikált szakembert igénylő pozíció létezik Az anyagi előrejutás szűkebb csatorna. A lakáshelyzet, az életkörülmények sokkal inkább öröklődnek. A családi segítség nagyban meghatározza a következő generáció lehetőségeit A felsoroltak közül legszűkebb csatornának a kulturális szférát tekinti a "legkeskenyebb" csatornának. Hivatkozási alap Bourdieu reprodukcióra vonatkozó nézetei Az iskola átörökítést szolgáló funkciói. Tehát a foglalkozási pozíció alapján félrevezető mobilitást mérni! Vizsgálat menete A három csatornát páronként nézték és Elkülönítettek: Konzisztens Gyengén inkonzisztens Erősen inkonzisztens csoportokat Az elkülönítés úgy történt, hogy a konzisztensek azok lettek, akiknél az adott két csatornában azonos irányú elmozdulás történt. Gyengén inkonzisztensek azok, akiknél az egyik csatornban egy lépés történt a

másikabn nem volt változás. Erős inkonziszten mobilitásról akkor beszéltek, ha a két egyenlőtlenségi dimenzióban ellentétes irányú mobilitás zajlott le. Konzisztens Gyengén inkonzisztens Erősen inkonzisztens Kultúra-másik kettő 46% 38% 16% Foglalkozás-Anyagi 42% 34% 24% Tehát a munkamegosztás és az anyagi helyzet távolabb áll egymástól. A munkamegosztásban elfoglalt hely valamelyest elszakadt az anyagi helyzettől. Nagyobb közöttük az inkonzisztencia. A kultúra, valamint a másik két szféra között azonos mobilitási és immobilitási arány "kereszthatásokról" árulkodik. Ezért a kulturális dimenziót tovább bontották Iskolai "Tiszta" kulturális szférává Egyirányú hatások Ellenirányú hatások Iskola - Munkamegosztás "Tiszta" kultúra - Anyagi dimenzió Iskola -Anyagi dimenzió "Tiszta" kultúra -Munkamegosztás Az iskola és a munkamegosztás közötti pozitív kapcsolat könnyen

magyarázható. A foglalkozási szerkezet változásával egyre több magasan képzett szakemberre van szükség. Ugyanakkor az iskola és az anyagi dimenzió közötti ellentétes mozgás arra utal, hogy a magasabb munkamegsztási pozíciók leértékelődtek. Az anyagi helyzet és a "Tiszta" kultúra közötti egyirányú hatás azért lehetséges, mert az életmód, életstílus, kulturális és anyagi fogyasztás együtt örölődik A három mobilitási csatorna eghyüttes vizsgálata 14% általános felemelkedés /konzisztens/ 28% inkonzisztens felfelé mobilitás 20% ellentétes mobilitások kioltják egymást 19% inkonzisztens lefelé mobilitás /egyes dimenziókban immobilitás/ 19% konzisztens lefelé mobilitás Igaz ugyan, hogy több a felfelé mobil (42%), de csak minden harmadik konzisztensen mobil. A felefelé mobilok (38%) közül minden második konzisztensen az. A társadalmi helyzet magyarázata A társadalmi helyzetet regresszió segítségével

magyarázták a h árom származási dimenzió /fogl, kult. anyagi/ A társadalmi helyzet felerészben magyarázható e három dimenzióval Önnállóan a legerősebb hatást a kutúra gyakorolt A második az anyagi helyzet Önálló tényező maradt a munkamegosztási hely A terület is magyaráz A magyarázott hányad .46-os bétával .28-as bétával .20-as bétáva .15-ös bétával kb .50 R2 Néhány kisérője az immobilitásnak Az értelmiségi szakmák egy részének esetében -ahol nagymértékben megnőtt az adott fogl. poz.-ba való bejutás esélye- leértékelődés figyelhető meg Ezekbe a történetileg leértékelődő szakmákba áramlanak be a felfelé mobil személyek. A vezető értelmiségi gyerekek viszont, ha mégsem lesznek immobilak, a történetileg felfelé mozgó, nagyobb piaci lehetőségeket biztosító fizikai szakmákba áramlanak /lefelé????/ (rádiószerelő, műszerész). Mindez arra mutat, hogy a munkamegosztási státusz csak részben

fejezi ki az egyének státuszát. 37. tétel - szociológiatörténet A nemzeti kultúra kialakulása és viszonya a népi kultúrához és a tömegkultúrához. A kultúra fogalma: valami természeti folyamatba való beavatkozás (Wessely). A kultúra a társadalmi elkülönülés eszköze, mely hierarchiát involvál. Kollektív vonatkozása a középkor végén: cultus vitae (az élet művelése) nem az istenségre vonatkozó, hanem a társadalomra. A kultúra és civilizáció fogalmának szociogeneziséről Elias ír: különböző népek eltérő történeti és politikai adottságok folytán különbözőképpen fogalmazzák meg saját azonosságukat, melynek funkciója, hogy az önbecsülés forrásául szolgáljon. A fogalomról csatolható az előző (37.) tétel A tömegkultúra fogalma: valami, ami rajtunk kívüli, nincs pozitív definició (Wessely). Mindaz, ami nem képvisel kultúrális értéket (a művészet önmeghatározása mindig a tömegkultúrától való

elhatárolódással jár). A tömegkultúra kritikusai szerint 39. tétel - szociológiaelmélet AZ ÉRTELMISÉG TÁRSADALMI HELYZETÉNEK ELMÉLETEI (MANNHEIM, BAUMAN). ÉS FUNKCIÓJÁNAK I. Mannheim: az értelmiség szociológiai problémái 1. Feltételezés: a szintézisre irányuló tendencia valamely társ csop akaratában testesül meg A szintézis képviselete mindig meghatározott társadalmi réteghez tartozik. Az igazi szintézisre való törekvést olyan politikai hozzáállás jellemzi, mely a progresszióban megtartja és felhasználja az előző időszak kulturális vívmányait, ugyanakkor olyan új rendre törekszik, mely képes természetes gyökereket ereszteni a t ársadalomban. Ez a szemlélet csakis nem osztály-szerű rétegnél képzelhető el. (Vagyis olyan rétegnél, melynek helye nem stabil a társadalmi rendben, és így nem azonosítható egy adott osztállyal akár a g azdasági folyamatokban való részvételükkel sem.) Ez jellemző az

értelmiségre, melynek egyetlen egyesítő köteléke a neveltetés, mely megszűnteti a születés, státusz, hivatás különbségeit. A művelt ember meghatározottsága a szerzett műveltségbeli örökségben ragadható meg, mely alkalmassá teszi az ellentétes tendenciák befogadására (v.s a t ermelésben való részvétellel meghatározott rétegek, melyekre a partikularitás jellemző). A modern életben a szellemi tevékenység nem egy meghatározott társadalmi osztály privilégiuma. 2. Az értelmiségi fogalma: kötődik valamely osztályhoz, de egyik osztály felé sem elkötelezett, nézeteit a t ársadalmi érzékenység, az egészre való orientáció, és a dinamikus szintézisre irányuló tendenciák határozza meg, mely kulturális elkötelezettségből fakad. 3. El nem kötelezett értelmiség két cselekvési módja: 1 csatlakozás egy osztályhoz, 2 saját gyökerek kutatása, vagy az összesség szellemi érdekeinek védelme. A csatlakozás okai: 1. az

értelmiség bármely nézőponthoz képes alkalmazkodni, 2 az értelmiség k épes osztályszemléletet választani, ugyanakkor a rá jellemző bizalmatlanság folytán asszimilációjának korlátai vannak: sosem integrálódik egyetlen osztályba. 4. Az értelmiségi osztályokhoz, pártokhoz csatlakozása a dinamikus szintézisre irányultságból fakad. Az értelmiség számára az érdekek konfliktusa az eszmék konfliktusát jelenti 5. Az eddigi lényeg: Mannheim az értelmiségi viselkedést az értelmiség társ strukt-ban elfoglalt helyével magyarázza. Az osztályokkal, pártokkal való együttműködés során saját arculatát rávetíti azokra. 6. Osztálytudatosulási tendencia a modernben: Az értelmiségben is megjelenik az önreflexió, de nem alakul ki osztálytudat, a csoport nem képes független politikai tevékenységre, helyzete nem involvál politikai nézőpontot (az igény a totális orientációra és szintézisre kizárja egységes párt kialakulását).

Minden politikai érdek és tudás szükségképpen pártos és részleges. A politika mint tudomány jelentősége: egyre több „pártos” iskola jön létre. Olyan tudománynak kell jönnie, mely a politikai tudomány kutatását szolgálja, nem a döntés kimunkálását (Weber.): döntéshozatal előkészítése, a politikai viszonyok mélyre ható elemzése, meghatározó tényezők feltárása, melyek megalapozzák az osztályérdekeket és a kollektív erők és osztályérdekek viszonyát. Az érdek és cél nem tanítható, de az ítélet és nézőpont igen. A társadalmi folyamatok és érdekek közti strukturális kapcsolat vizsgálata és értelmezése a feladat. II. Bauman: Van-e posztmodern szociológia? 1. Az értelmiségi hagyományos szolgáltatásai: kognitív igazság, morális ítélkezés, esztétikai ízlés kidolgozása. A z értelmiségi szolgáltatásra való igény meghatározza annak létjogosultságát. (Mindig kell olyan erő, mely igényli a

szolgáltatásokat) Az értelmiség Bauman szerint a rávaló igényért cserében felajánlja legitimációs szolgáltatását a mindenkori hatalom számára. (Teheti ezt éppen azért mert: egyetemes értékekre hivatkozik) A kultúra terepe az értelmiség számára az a terület a társadalmi életben, mely megerősíti őt a társadalmi szerepében. A kultúra eszméje a tudást a h atalom pozíciójába helyezi, s ennek révén legitimálja a hatalmat. 2. A modern társadalom huszadik század végi értelmiségének problémája: nincs szükség a szolgáltatásokra és a legitimációra. A tőke uralma nem függ attól, hogy a kapitalista értékekkel szemben álló értékek mennyiben artikulálódnak. Az állam elnyomó funkcióihoz, illetve az újratermelésben játszott szerepéhez a kultúra alkalmazási területei már csak részlegesen fontosak (olyan területeken, ahol az állam még kontrollt gyakorol és fenntart). A kultúra terepéről kivonul az állam, helyébe

vonul a piac, mint új ellenőrző–támogató (az újratermelést piaci erők irányítják: nyers erőszak; csábítás a fogyasztáson keresztül). Az értelmiség feleslegessé válik Az értelmiség hajlamos saját társadalmi helyzetét és az abból származó problémákat az egész társadalomra rendszerszerű társadalmi problémákra vonatkoztatni. Ebből fakad a „posztmodern” értelmiségi problémája. A posztmodern diskurzusban testesül meg az értelmiség válsághelyzetére adott reakciója: új organikus ideológiával reagál funkcióvesztésére. A posztmodernre való utalásban mindig megjelenik az új kívánalom: az új funkció: kultúra, ideológia, életmód pluralizmusa, illetve ennek elfogadása. A kultúra feladata: a kölcsönös megértés biztosítása a sokféleségben. 1 Felkai Gábor: Jürgen Habermas (lsd.fenn) Sokáig Mo.-n ilyen nem készült, helyette a második megoldást alkalmazták 2