Vallás | Tanulmányok, esszék » Bulányi György - A te hited meggyógyított téged!

BULÁNYI GYÖRGY A TE HITED MEGGYÓGYÍTOTT TÉGED! Szerkesztette: Faragó Ferenc Lk 18,42 1. A jerikói vak koldus a. Ott ül a vak koldus, Bartimeus, az útszélen, kívül Jerikó kapuján Sötétben ül Hiába fényes nappal. Nem lát szegény! Nem lát, de hall Hallja, hogy nagy sereg közeledik a város felől Kérdi az elmenőket, miért e nagy tolongás? Megmondják neki: a Názáreti Jézus megy arra. A koldus elkezd kiáltozni: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam. Az elöl jövőket, a nyomukban jövő sereget zavarja ez a kiáltozás. Intik, korholják, hallgasson el De a koldus nem törődik ezzel Még hangosabban, annál inkább kiáltozik: Dávid fia, könyörülj rajtam! Nem, nem lehet őt elhallgattatni. Közeledik, aki a városba bemenvén egy másik vakot már látóvá tett „A vakok látnak” ez már a messiási idő, a szabadulás napja. b. Itt nem lehet hallgatni Itt kiáltani kell Kell Hiszen közeledik a Messiás Átvonul s ha meg nem áll, elvonul.

S találkozhatik-e Vele valamikor? Meg kell állítania! Dávid fia, szabadító, könyörülj rajtam. Lásd évtizedek óta sötét nekem a világ Mit ér nekem az élet, ha nem látom a világot? Élete, boldogsága, mindene fordul ezen a percen. Hogyan is hallgathatna el? Kiáltozik és Jézus meghallja a kiáltozást. Meghallja és megáll És parancsolja, hogy vezessék hozzá a kiáltozót. Megmondják neki: Nyugodj már, odamehetsz hozzá Kelj fel, hív A szerencsétlen ledobja magáról felső ruháit – talán már rongyosak, foltosak -s hiába vak- felugrik s már ott is van Jézus előtt. Már hallja a szavát: Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? S kitör belőle egész élete mindenekfelett, s most is egyetlen gondja, vágya, amelyben minden benne van, hiszen, ha ez teljesül, a többi már gyerekdolog. Kitör: Rabboni, nagy jó Uram, add, hogy lássak. És Jézus illetvén szemét, monda neki: Láss És azonnal látott ·c. A koldus pedig magasztalván Istent, követi őt

az úton A természetes látás mellé természetfelettit is kapott? Igen Bartimeus tudta, amit nem tudtak a főpapok, vének, az írástudók Nem, pedig több csodát láttak, mint Bartimeus. A koldus tudta, hogy utána kell mennie Jézusnak, követnie kell őt, tudta, hogy Jézus „Út”. Miért tudta? Honnan tudta? Megmondják az Üdvözítő szavai: Láss, a te hited megszabadított téged.” E vak koldust megkuruzsolhatták már nagyon sokszor, a keleti búbájosság minden fortélyát kipróbálhatták már rajta nem egyszer – de nem nyílt meg a szeme. A názáreti Jézus után azonban megállíthatatlanul kiabál, mert meg van győződve róla, hogy rajta csak Jézus, Dávid fia segíthet. Egyedül ő Mert csak ő az erős, a hatalmas erre A jerikói vak koldus nem hisz többé kuruzslókba, egyes-egyedül Jézusnak tulajdonít gyógyítóerőt. Gyógyulást, megszabadulást nem remél többé kuruzslóktól. A kuruzslókban immár tökéletesen reménytelen d., Ha lett

volna neki még reménye kuruzslókban, a feddő, dorgáló szavak talán elhallgattatták volna őt. Talán belátta volna nem illik belekiabálnia mások beszélgetésébe vagy éppenséggel Jézust hallgatásába. Talán mondta volna: Jó, abbahagyom, úgy se biztos, hogy meg tud gyógyítani s jöhet holnap valaki más, az is lehet olyan erős, mint Jézus. Jól van, nem zavarok Beszélgessetek, hallgassátok őt. De nem így történt Nem lehetett őt Nem, mert a vak koldusnak már csak a názáreti Jézusban volt reménye. Tökéletesen hitetlen volt más gyógyítókban, tökéletesen reménytelen volt más gyógyulásban. S a minden másban való hitetlenség és reménytelenség talaján születik meg a Jézusban való hit. A látóvá tevő, a szemét testileg, szellemileg, lelkileg megnyitó, gyógyító, boldogító, „szabadító” hit. A hit, amely egyedül képes az ész örök kétségeskedését és bizonytalanságát félretéve megoldani az élet nagy kérdését:

Hogyan éljem ezt az életet? Merre, ki után, kihez menjek? Hogy jó legyen, hogy 2 Szerkesztette: Faragó Ferenc boldog legyek?! A jerikói látóvá lett koldus számára megszűnt a bizonytalanság, a természeti szemével együtt megnyílt a természetfeletti is. Csak egy út lehetséges már számára: hálatelt, Istent magasztaló, boldog, kielégült szívvel követni az úton – Jézust (Mt 20,29-34; Mk 10,4652; Lk 18,35-43). 2. Add Uram, hogy lássak! a. Csak hogy a jerikói vak koldus még nem tudhatta, amiről Jézus éppen Jerikóba menet is beszélt tanítványainak. Nem tudhatta, hogy miféle út is az ő útja Nem hallotta a Jerikó kapuja előtt mondott szavakat: „Az Emberfia a papi fejedelmek, írástudók és vének kezébe fog adatni és halálra kárhoztatják őt, és megköpdösik és megostorozzák és megölik őt” (Mk 10, 33-34). Nem tudhatta, hogy a szabadulás és a szabadítás jézusi útja átmegy a Golgota hegyén. S azt sem, hogy ez nem is

véletlenül van így, hanem szükségképpen: „És kezdé őket tanítani, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie és megvetésben részesülnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól és megöletni” (Mk 8,31). „Kell” S a nyomába járó, mennyei dicsőségbe kerülni akaró apostoloknak, saját sorsát, ugyanezt az utat ígéri: „A poharatamelyet én iszom, inni fogjátok és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, meg fogtok keresztelkedni” (Mk 10,39). Hogy Jézus útja a Golgotára visz, s hogy akik őt köveik azoknak az útja is a Golgotára visz – ezt a jerikói koldus nem tudhatta. Nem csoda, hogy utánament Jézusnak b. De azóta már Jézus és a követői is elmentek a Golgotára, a golgotákra Akik ma ülnek vakon az útfélen, tudják, hogy miféle út a Jézus útja. Tudják onnan is, hogy az úton ma azok sereglenek, akik nem hisznek Dávid fiában. Sőt a Benne való hitet, mint az évezredes kizsákmányolás rafinált,

népbutító eszközét – kártékonynak mondják. Úgy vallják, hogy jobb, ha kipusztul, elpusztul a Jézus Krisztusban való hit minden képviselője, semmint, hogy az egész emberiség tönkremenjen a kizsákmányoló polgári világgal egy követ fújó kereszténység további fennmaradása következtében. A vita ideje persze egyelőre vagy egyáltalán – lejárt Magyarázkodásra: mit miért akarunk – lehetőség nincs. Akik ma nem sereglenek az úton, akik nem így vallják és kiáltják, s ezért az útfélre kerültek, jól tudják, hogy Jézus minden hűséges követőjének útja a Golgotára vezet. Hogy azután ilyenformán a Dávid fia utáni kiáltozás éppen nem hangos, s hogy az egyetemi felvételen tíz közül egy vallja meg hitét a názáreti Jézusban, egy odanyilatkozik, hogy gyermekkorában hitt benne, de most már régen túl van az ilyesmiken, nyolc pedig szemrebbenés nélkül állítja, hogy semmi köze nincsen hozzá, mindez a fentiek birtokában

nagyon érthető, nagyon természetes. Érthető, értelmes és természetes, hiszen ki bolond vallani a Krisztust, ha tudja, hogy az állásával játszik, egyetemi felvételét veszélyezteti a megvalló. Inkább hallgatja esténként a rádiót „Jön-e már a szabadítás? Közeledik-e már a szabadulás?” A templomba még elmegy, amíg nem kifogásolják, amíg nem kockáztat vele állást, egyetemet. Ha azonban kifogásolják, megfigyelik, s egyre inkább kifogásolják, megfigyelik -, ki lesz akkor bolond kockáztatni?! c. Éppen ez a nagy kérdés: hol az a bolond, aki kimondja: Én pedig kockáztatok?! Hol az a bolond, aki hajlandó nem értelmesen, nem természetesen viselkedni?! Hol az a bolond, aki hajlandó ma reátenni az életét arra, hogy van Isten?! Hol az az esztelen, aki képes erre az életét veszejtő bolondságra? Ki lenne képes esztelenné lenni Krisztusért? Kicsoda? Csak az, aki hisz abban, hogy őt Jézus Krisztus látóvá teszi, megszabadítja.

boldogítja, nagyszerűbb életre kelti Aki hisz abban, hogy rajta egyes-egyedül Dávid Fia segíthet. Aki éppen ezért nem vár semmi mást csak Jézus Krisztus eljövetelét, mindenki más eljövetele, vagy el nem jövetele lényegtelen számára. Aki semmiféle megszállásban nem reménykedik, egyedül a Szentlélek bennünket való 3 Szerkesztette: Faragó Ferenc megszállásában. Csak, aki hisz, az kockáztat S ez a hit nem születik meg, másból csak a tökéletes hitetlenségből nem születik meg másból, csak, a tökéletes reménytelenségből. Abból, hogy ember rajtam nem segít. Hogy nincs a világnak s nekem más szabadítóm, boldogítom Rajta kívül. Hogy nem tud engem megszabadítani, boldogítani senki csak Ü Nem hiszek abban, hogy van ilyen földi erő, hogy meg tud az gyógyítani, boldoggá tud tenni engem. Egyes-egyedül a reménytelenségből kinővő hit teszi képessé ma az útfélen ülőt, hogy utána kiáltson Jézusnak: Dávid Fia,

könyörülj rajtunk. Hogy el ne halkuljon, meg ne szünjön a kiáltozásom, amikor minden „értelmes”, „okos” ember azt magyarázza, hogy hallgassak, hogy ne tegyem tönkre magam. Hiszen eljő a szabadítás Tavaszra vagy őszre Akinek van reménye a tavaszi-őszi szabadításban, annak nem lesz reménye Krisztusban. Amíg nem vagyok tökéletesen reménytelen. addig nem kiabálok, amíg nem kiabálok, meg nem áll Nem hív magához, nem illeti a szememet, nem tesz látóvá, s nem szabadít meg engem. De a hitem megállítja őt, s kényszeríti őt, hogy meggyógyítson, tökéletesen boldoggá tegyen engem. Erő- az Isten minden boldogtalanságtól bennünket megszabadító ereje megy ki belőle, ha hittel közeledem hozzá (Lk 8,46). De ez a hit, a „féltékeny” Istenben (2Mózes 20,5) való hit, aki nem tűr meg szívünkben más szabadítót, boldogítót, aki egyedül akar reményünk lenni. Egyedül, különben nem segít rajtunk. Lehet, hogy bűneimért, lehet,

hogy századok bűnei miatt, lehet, hogy megnyilvánuljanak bennem az Isten művei – és azt hiszem, mind a háromért – hályog van a szememen. Én pedig látni szeretnék. Látni, hogy ne csak kérjem a Te szabadításodat, hanem látó szemmel, hálatelt boldog szívvel állhassak be seregedbe és mehessek Veled, a Te utadon – a Golgota felé. Nagy jó Uram, én nem vagyok vak, mint a jerikói koldus. Látom a Te szép világod Szellemileg sem vagyok vak. Látom, hogy az embernek nincs nagyobbja, mint az élete Értem tehát azokat, akik azt állítják, hogy bolondság az életet kockáztatni. S én hiszem is, hogy Te, Golgota felé menő s magaddal bennünket is arra vivő Jézus az az „Út” vagy, amelyik az „élet”. De hogy dalosan, boldogan mehessek Utánad, ahhoz látnom kell, a földi szemmel, merőben emberi ésszel meg nem láthatót: Hogyan vagy te, golgotai Krisztus a magad útján bennünket is elvivő Dávid Fia, hogyan vagy Te nekem és az emberiségnek az

„élet”? A legnagyobb? A legtöbb? Ha látni fogom, hűséges leszek Hozzád, mint folyó a medréhez. Ha félrelépnék is mindig visszatérnék Add Uram, hogy lássak. S a Golgotára is elmenni hajlandó kiáltásra, megállj és felelj: Láss! A te hited megszabadít téged a hályogtól. Megszabadítalak a vakságtól, felszabadítalak a látásra, az Igazságra. Mert én Út és Élet és Igazság vagyok Az Igazság megszabadít majd a hályogtól Láss meg engem. Nézz belém Ha meglátsz, meglátod az Igazságot s ez megtanít Téged, hogyan lehet az én golgotai utam az Út, s hogyan lehet ez az út az ember, az emberiség számára az Élet. (Jn 14,6). 3. Boldog akarok lenni a. Élni akar a világ A simára mosott kavics a patak medrében semmit sem tud tenni „életéért” De ez a tehetetlensége is megmaradása mellett szól. A réti pipacs igénytelen kis részese a nagyvilágnak, de asszimilál. Szervetlen anyagokat, szervessé dolgoz át, hogy életét faja

törvényei szerint folytathassa, élni akar. Pirkadattól sötétedésig futkos a mezei nyúl, röpköd a városi veréb, hogy anyagot cserélhessen, hogy folytathassa létét fajának törvényei szerint. Élni akar. Fáradhatatlanok táplálékuk megszerzésében Idegrendszerük is van, érzik tehát magukat valahogy. Ha éhesek, akkor rosszul érzik magukat De beléjük írt törvény, hogy jól akarják érezni magukat. Az ember élőlény, akár a nyúl, akár a veréb, meg akarja szerezni ő is táplálékát 4 Szerkesztette: Faragó Ferenc s még sok egyebet, aminek megszerezni akarása fajába írt törvény. Mindazt, ami kell ahhoz, hogy az ember jól érezze magát. Ami kell ahhoz, - az ember így mondja, hogy boldog legyen Az ember élni akar. Ki akarja elégíteni igényeit, azaz boldog akar lenni ··b. „Boldog akarok lenni!” Ez az az alapvető tétel, amelyben minden ember megegyezik Kötelessége tanulni. Hívő és szkeptikus, küzdő és öngyilkos,

kapitalista és bolsevista – mind így gondolja. Így gondolja a keresztény is Ha a világban él, ha elmegy néma barátnak, akkor is. Az emberi természet azonossága miatt nincsen eltérés Mindenki be akarja teljesíteni a vágyait. A történelem, a jelen, a jövőt formáló akarat – mind erről beszél Nem tudunk eszméről, mely boldogtalanságot ígért volna az embernek. Mind ezt ígéri, hogy jobb lesz tőle az embernek. Még egy zászlóra sem írták: Gyertek utánam és én boldogtalanná teszlek benneteket A vászon sem, de talán még a zászlórúd ára sem térült volna meg. Ki áldoznék akár egy fillért is ilyen embertelen-istentelen célra?! Eleve halálra van ítélve az az eszme, amely meg nem ígéri a boldogságot. Éppen ezért: Jöjjetek és én boldoggá teszlek benneteket! – ezt írja minden világnézet a maga zászlójára. Akármiben is, akármelyik emberi igény kielégítésében jelölje is meg a boldogságot. A nemesség eltörlésében A

népi kultúra megismerésében, a termelő eszközök társadalmi tulajdonba vételében- mindegy. A cél ugyanaz „Boldog akarok lenni” Ez a végső erő, amely mozdít embert és világtörténelmet. Így látja ezt Petőfi Apostola is: „Mi a világ célja? Boldogság!” 4. Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! ···a. A világtörténelem ilyen embert boldogítási kísérletek egymásutánja Minden eszme egyet akar: boldogítani valakiket. Boldogítani: Jót tenni, legalábbis jót akarni valakiknek – azaz szeretni valakiket. Minden eszmének ez az alapja Minden eszmének ez a jót akarás, ez a szeretet az alapja. Kivétel nélkül Az ember csak ilyenre képes Olyan eszme, amelynek alapgondolata a boldogtalanná tevés, a rosszat akarás, a gyűlölet volna – ilyen nincs. Ilyennek a kitalálására az ember nem képes. Nem, mert embernek lenni egyet jelent a boldogságra vágyással. Az ember alapvető magatartása mindig a szeretet Igy van ez akkor is,

ha csak önmagamat akarom boldogítani, csak önmagamnak akarom a jót, csak önmagamat szeretem. Igy, ha még egy embert szeretek: a hitvesemet. Igy, ha a családom, a munkaközösségem, vagy ennél is szélesebb kört szeretek. b. A gyűlölet mindig másodlagos valami Akkor jelentkezik, amikor szembekerül valaki az én boldogító programommal. Ha valaki utamba kerül és létével, cselekedeteivel zavarja az én jót akarásomat, szeretetemet magam iránt és mindazok iránt, akikre szól az én embert boldogítási programom. Ha valaki utamba kerül és létével, cselekedeteivel magam iránt és mindazok iránt, akikre szól az embert boldogító programom, a boldogtalanítás, a rosszat akarás, a gyűlölet csak azokkal szemben jelentkezik. akik zavarják az érdekeimet Az én, a családom, a népem, a nemzetem, az osztályom érdekeit. A gyűlölet tehát csak így másodlagosan, a boldogságomat zavaróval, az ellenségemmel szemben jelentkezik, akik zavarják az

érdekeimet. Az én, a családom, a népem, a nemzetem, az osztályom érdekeit. A gyűlölet tehát ismét csak így másodlagosan, a boldogságomat zavaróval, az ellenségemmel szemben jelentkezik. Igy vallja ezt a bolsevizmus is, amely pedig Marx nyomán döntő szerepet szán a gyűlöletnek az emberiség boldogításában. A Szabad Nép egyik cikkéből: „éltek itt már máskor is az ellenség elleni gyűlölettel eltelt szívű kemény öklű munkások, de ilyen perzselő, halálos gyűlölet, mint most nem forrott itt még a szívekben soha Azok a harcosok gyűltek itt össze, akik életüknél 5 Szerkesztette: Faragó Ferenc is jobban szeretik a népet, akik mindent kockára tettek a dolgozók szabadságáért vívott harcban, és akiknél éppen ezért – senki se képes jobban gyűlölni a nép ellenségeit. S éppen ezért ünnepelték ilyen forró és mély szeretettel az ismét diadalmaskodó Pártot és vezérét, felszabadítónkat,

példaképünketmindnyájunk bölcs tanítóját” A bolsevizmus boldogítani akar valakiket. Ezeknek jót akar Ezeket szereti Népnek mondja őket Mindent kockára tevése az életnél is jobban kell szeretnie a népet a jó bolsevistának. Elsősorban pedig azokat kell szeretnie forró és mély szeretettel, akik élenjárói e népboldogítási munkának. A nép ellenségeivel szemben. Minél forróbb a szeretet a nép iránt, annál forróbb a gyűlölet a nép ellenségei iránt. Oki kapcsolat Szeretek és „éppen ezért „gyűlölők A szeretetem akadályozóit Jaj, az ellenségnek! Ő nem lesz, nem lehet boldog. Pusztulnia kell! c. Valójában nincs is természetesebb, mint ez a szeretet és gyűlölet-ideológia Mióta a világ, mindig így csinálta az ember Szerette övéit s tőle telhetőleg ártalmatlanná tette, aki zavarta e szeretetében. Szerette a családját és éppen ezért méltánytalanul kevés bért fizetett a cselédnek Szerette a népét és éppen ezért

elvette a szomszéd nép országát, saját népe szolgálatára kötelezte annak népét. Szerette az osztályát és éppen ezért kartellekbe, trösztökbe tömörült, hogy a béreket lenyomva, árakat megtartva szegénységben tartsa az osztályán kívülieket. A szeretet mellett ott van a gyűlölet – lám! – akkor is, ha csak a szeretetet emlegetik. A fenti három magatartás neve ugyanis: családszeretet, hazaszeretet, a társadalmi rend szeretete. A gondos családapa, a jó hazafi, a becsületes polgár, elrejtették, maguk előtt sem vallották be mindig, hogy Jaj annak, akit nem szeretek. Jaj annak, aki nem az enyém Nem engedték, hogy kimondassék: Jaj az ellenségnek! Jaj, mert ő nem lehet boldog. Nem engedem, elpusztítom Amióta a világ, az ember szerette az övéit és gyűlölte ellenségeit. Nem a marxizmus tette ilyenné a világot. A világ ilyen A marxizmus csak konstatálta, kihirdette – felismerve benne a világtörténelem egyetlen és végső mozgató

erejét. S e végső mozgató erőt megragadva magára vette azt, hogy felhasználja azt valakiknek a boldogítására. Soha a világtörténelemben nem volt még ilyen széles és sokat felölelő ez a „valakik”. A „nép” az emberiség birtokon kívül vagy nagy szegénységben élő nagyobbik fele. Ezeket boldogítani akarván teszi a bolsevizmus világtörténelmet formáló erővé azt, ami már mondatott a régieknek is: „szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet” (Mt 5,43) Szeresd a népet és gyűlöld az ellenségeit. 5. Komolyba vett ideológia a. A bolsevizmus komolyba veszi a maga ideológiáját Senkit se tévesszen meg az együttműködő opportunisták hatalmas tömege. Ezt különben egyetlen hatalom sem kerülheti el. Vajon a szegények számára szánt egyházi birtokokból maguknak fényűző életet teremtő reneszánsz főpapok nem opportunisták voltak-e? Mi közük volt ahhoz az Istenhez, aki elment „ács fiának”. S szabad-e Krisztus

tanítását ama főpapok magatartása alapján megítélni? Krisztus tanítása nem feltétlenül azonos azzal, amit én a keresztény teszek, vagy élek, mindenképpen azonban azonos azzal, amit a kereszténység feje és legfelső bizottsága tanít és hirdet. Ez azonban még csak annyit jelent, hogy a bolsevizmus is azonos önmagával Ez minden eszmére áll. A bolsevizmus azonban nemcsak tanítja, hanem végre is hajtja a maga ideológiáját Nem pusztán megmagyarázza, hanem meg is változtatja a világot. Ezt a világmegváltoztatást komolyan veszi. A valóságból kiolvasni vélt ideológia mintájára meg is akarja változtatni a valóságot, komolyba veszi azt, amit mond. b. Mit mond? Mindenekelőtt szereti a népet Ne zavarjon meg bennünket, hogy a nép általában nem örül ennek a szeretetnek. A szeretet jót akarás A szeretet adni akarja azt, amiről úgy tartja, 6 Szerkesztette: Faragó Ferenc hogy a szeretett embernek javára fog válni, s el akarja venni

azt, ami kárára van. A szeretet semmiképpen sem azonos a „jószívűséggel”, az örömet okozással! A büntető édesapa vajon jószívű-e? A büntetés alatt szenvedő gyermek vajon örül-e? Pedig nem kétséges, hogy az apa szereti gyermekét s ezt tudja esetleg a büntetett gyermek is. Vajon Ábrahám jószívű volt-e Izsákhoz? És Izsák örült-e az áldozatnak? Pedig Ábrahám szerette a fiát. Az Atya szereti a Fiút és mégis elküldte a Golgotára. Nem volt jószívű, nem könyörült meg rajta s a Fiú gyötrődött, nem örült a Getszemáni kertben s a Golgotán. A bolsevizmus is jót akar, miként az édesapa, Ábrahám és az Atyaisten. Tenni akarja, adni akarja azt, ami jó a népnek, amitől boldog lesz Mitől lesz boldog a nép? A természeti, azaz anyagi és ebből fejlődő „szellemi” javak minél korlátlanabb bírásából, az életszínvonal emelkedésétől. Ennek akadálya a kizsákmányolás Ezt tehát lehetetlenné kell tennie. Hogyan? A

termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételével egyrészt, másrészt annak a társadalmi osztálynak vezetésbe, uralomra juttatásával, amely a múltban nem, vagy kevéssé volt birtokos. Államosítás és proletárdiktatúra Egyetlen szóval: osztályharc. Azzal, hogy mindez tetszik, vagy nem tetszik, tetszik-e magának a proletárnak – nem sokat törődik. Nem, mert meg van győződve róla, hogy csak az osztályharc által létrejövő új társadalomban lehet boldog az ember. Anélkül nem Törődik az édesanya azzal, hogy sír a gyermeke, mikor elveszi tőle a kést? A bolsevizmus sem törődik azzal, hogy a népnek nem tetszik, hogy nem kapja az urak birtokait magántulajdonba. Meg van róla győződve, hogy a magántulajdon utáni vágy az elmúlt társadalmi korszakok csökevénye. Ezt a csökevényt ki kell nevelnie az emberből, akármilyen fájdalmas is az operáció. Az új társadalom vezető helyeit a nép fiaival kell betölteni. Iskolába kell juttatni

őket egyre fokozódó mértékben a polgári származásúaké visszaszorításával, ha van reá a népnek igénye, ha nincs. A bolsevizmus következetes a maga ideológiájában. c., Ahova elér, ahol hatalomra jut – megvalósítja, s nem törődik vele, népszerűséget arat vele, vagy nem. Öt év óta van itt hazánkban A taktikailag szükséges, kényszerű földosztás ellenére is a termelőeszközök jelentős hányada máris köztulajdonban van. A magántulajdonban levő hányad is a legszigorúbb ellenőrzés és kihasználás alatt. És senkinek sem lehet kétsége, hogy csak idő kell hozzá, hogy ez a hányad is társadalmi tulajdonba kerüljön. Iparban már is csak jelentéktelen hányad van magántulajdonban. Hasonló energiával nyúlt hozzá a proletariátus anyagi és szellemi felemelésének ügyéhez. A fizikai dolgozók fizetése nem egyszer fölibe ugrik a diplomásokénak. Ennél jelentősebb azonban az, amit szellemi felemelésük érdekében tett Egy

félév alatt megteremtette az általános iskolát. Ezzel biztosította a tanyasi gyerek számára is a 14 éves korig való iskolázódást – lakóhelyén. Míg 1945 előtt társadalmunk legnagyibb része a hat elemibe kényszerüléssel eleve kiesett a továbbtanulás vonalából, most kinyílt az út minden gyermek számára a középiskola s a főiskola felé. A népi kollégium hálózat pedig biztosítja a középiskolák színhelyétől távollakó gyermekek továbbtanulását. Öt esztendő alatt eltűnt a szellemi feudalizmus és kapitalizmus is. 1945 előtt társadalmunk alul lévő kétharmada a középiskolások alig 5-10%-át, a főiskolások alig 2-3%-át tette. Ma ez az arányszám döntően megváltozott s csak idő kell hozzá, hogy az 1945 előtti felső egyharmad a középiskolások és főiskolások 33%-át se tegye ki. A bolsevizmus következetes A gyakorlat megvalósítja az ideológiát. d. Ez a bolsevista szeretet azonban nemcsak következetes, de határtalan

is Ott is szeretik a népet, ahol nincsenek még, vagy már hatalmon. Ott is jelen vannak szeretetükkel, ahol a hatalom nem teszi lehetővé a szeretetnek a fentebbi módját. De a sztrájkok finanszírozásával, ideológiai felkészítéssel segítik a hatalmi körökön túllevő munkásokat is. Ha munkásarcon pofon csattan a kapitalista országokban – azt Moszkva meghallja. Ha munkást rövidítenek a 7 Szerkesztette: Faragó Ferenc világ bármely részén, Moszkva tudja azt. Hallja, tudja és nem marad tétlen Ez a szeretet nem ismer földrajzi határokat. Földalatti szervezeteivel ott van a világ bármely pontján és fogja a kezét a népnek, amelyet boldogítani akar. Ahol csak van munkáskönny és munkásfájdalom, ott van mindenütt bolsevik kéz és kar, amely segíteni akar. S Franciaországban, Dél-Amerikában, vagy Indiában ígéret és remény a „felszabadulásra”. Szeretetével behálózta a világot Túl van már minden határon. Az egész

földkerekségen hirdeti már a „felszabadulást” s az egész földkerekségen reménykednek már benne – népek, egyesek, sokszor nem is egészen kevesek. e. Ez a következetes és határtalan szeretet ismeri az áldozatot Tudja azt, hogy vérontás nélkül nincsen megváltás. 9,22) A kapitalista országokban élő bolsevisták üldözést, börtönt, halált vállalnak eszméjükért. Mielőtt egy országot hatalmukba kerítenek, megöntözik sokszor is, bőven is bolsevista vérrel. Tudatában vannak annak, hogy enélkül nem érhetik el céljukat Enélkül a szeretet nem szeretet. Kötelező hirdetni a házasságot A nép boldogítása mindenekelőtt levő ügy kell, hogy legyen mindenki számára. Ezzel szemben nem érvényesülhet az egyén érdeke. Kívánja, hogy ki-ki életének öröme és értelme a nép ügyének diadala legyen Az áldozathozatal is határtalan. Egyre többet kell felajánlani a népért S ha az életünket kívánja a nép ügye, azt is oda kell

adni. A Szabad Nép említett cikke dicséri azokat a harcos munkásokat „akik számára az élet értelme és öröme, hogy győzelemre segítsék a kommunisták pártját, akik az életüknél is jobban szeretik a népet, akik mindent kockára tettek érte. A bolsevizmus szeretete mindent kívánó, mindent adó szeretet. Kemény következetességgel, a föld legvégső falujáig elható missziós tudattal és a mindent adás magatartásával lép fel, hogy új, történelemformáló erőt adjon a szeretet-gyűlölet ideológiának. f. Ugyanez a következetesség, határtalanság és áldozat-levegő jellemzi a bolsevista gyűlöletet is. Ahová eljut, kíméletlenül kihajigálja birtokaiból, vezető szerepéből, az iskolákból a régi uralkodó osztályt. Megtorpanást nem ismerve végső felszámolásig, megsemmisítésig A bolsevista gyűlölet nem áll meg a hatalmában levő országok határain. Átnyúlik a keze, a határokon. Ma már alig van kapitalista, aki nyugodtan

élhet, alhat Ott van a bolsevista gyűlölet ereje a falatjánál, az álmánál. Tudja, hogy a bolsevista gyűlölet könyörtelen és határtalan Meg akarja semmisíteni az utolsó kapitalistát, őt is. Érzi fojtogató kezét a bérharcokban, a sztrájkokban, a munkások szeme villanásában. Ez a gyűlölet nem ismer határt a véráldozatban Annyi vér folyjék, amennyi kell a nép győzelméhez. Nem sajnál és nem könyörül Hullatta a maga vérét is, hullatja bőven az ellenség vérét is. Kegyetlen, kíméletlen, forró gyűlölettel, mert szereti a népet g. Szeretetben is, gyűlöletben is, egész ideológiájában következetes, határtalan, véráldozatos Mindent akar adni a népnek és mindenét veszi el a nép ellenségének. Rajta van az egész bolsevizmuson a Mindennek, az abszolútumnak a jegye. Helyesen emberre jellemző magatartással tudja, hogy a boldogság a legnagyobb dolog, s ezért a boldogságért, ezért a végső célért semmi áldozatot sem szabad

sajnálni, mindent oda kell adni, ami csak szükséges. A végső célnak ez a mindenekfelett való akarása szülte meg a bolsevista gyakorlatot. Ez a gyakorlat gondoskodik a cél megvalósításáról. Aki hatalmába kerül, ha tetszik neki, ha nem beáll a cél megvalósításának történelmi munkájába. Az osztálynélküli társadalom megvalósulása, a szocializmus építése nem az önként vállalkozók ügye. Mindenkié Ahol hatalomra kerül, ott mindenkitől megköveteli az eszme totális szolgálatát. Senki sem vonhatja ki magát belőle Munkaverseny, társadalmi munka, munkafelajánlás, normaemelés, kölcsönjegyzés, más országok hasonló munkásainak segítése pénzzel, ruhával, élelemmel, dekorálások, kivonulások, agitálások, legkülönböző felelősségek, szolgálatok, szemináriumok, ideológia8 Szerkesztette: Faragó Ferenc tanulás stb. stb, mindez totális estig tartó életáldozatot kíván a társadalom minden tagjától Akárhogyan is

vélekedik bűbájosság, akárhogyan is húzza ki magát óvónő, ő is részese, munkása a társadalmi termelésnek s az általa termelt értéknek csak egy hányadát kapja meg. Másik hányadával, jelentősebb hányadával épül a szocializmus csaknem félvilágot átfogó világuralma. Nincs mód kivonni magát belőle Ha akarja, ha nem – építi a szocializmust Puszta létével. Ha ki akarja vonni magát belőle, az életből kell kivonnia magát, vagy el kell szöknie innen. A gyakorlat megvalósítja tehát, hogy a társadalom egésze a nép és a nép ellenségei, az eszme hívei, opportunistái s a lassan útfélre kerülő nem opportunisták egyaránt reggeltől-estig tartó munkájukkal benne állnak a nagy cél szolgálatában, segítik a bolsevizmus világuralmát. h. Száz éve jelent meg a Kommunista Kiáltvány A belőle kinőtt bolsevizmus tartja ma már kezében az emberiség egyötödét. Körülbelül annyit, Amennyit Jézus Krisztus egyháza

beanyakönyvezett katolikusaik kétezer esztendő után. Kegyelmi életet azonban aligha él több, mint a beanyakönyvezettek tíz százaléka. Már pedig az Isten Országát csak ezek a kegyelmi életet élők, építik. Ott is, itt is beanyakönyvezték az emberiség húsz százalékát, ott mind a húsz, itt talán csak kettő építi az országot, s a kettő is hússzor annyi ideig tartó munka után. Igen ott könnyebb az építés, itt nehezebb. Ott kényszer is megteszi, itt önkéntes munka kell Mégis! Nem túlságosan kicsiny az a két százalék? Kétezer esztendő után? Élünk mi még? s ami egy ezzel: növekedünk mi még? Van nekünk is „ideológiánk?” Komolyan vett? Következetes, határtalan és véráldozatos? Gyakorlatba átvitt? Van nekünk még mondanivalónk? Van! 6. Szeressétek ellenségeiteket a. Megállapítottuk: nincs természetesebb dolog, minthogy megvédem magam és enyéimet azok ellenében, akik bántani akarnak engem vagy az enyéim.

Különösen akkor, ha mint ártatlant bántanak, tehát mindenképpen gonosz az, aki támad. Ha abban bántanak, azt kívánják tőlem, ami legtisztább emberi meggyőződésem, a természettörvény alapján az enyém. Természetes és jogos, ha védekezem. Elvenni a másik ember vagyonát, szabadságát, életét – tiltja a lelkiismeretben jelentkező természettörvény, a Mózesnek adott isteni törvény. S Jézus megerősíti ezt a törvényt. Az érte járó büntetést is Sőt fokozza „Mondatott a régieknek Ne ölj! Aki pedig öl, méltó az ítéletre. Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, aki atyjafiára haragszik, méltó az ítéletre” (Mt 5,21-22) Aki elindul a bűn felé, aki csak a szívében vétkezik, aki tettre se váltja a rosszat, már az is méltó az ítéletre, meg a fő törvényszékre, meg arra, hogy elégessék a szemétdombon (Mt 5,22). Megformálhatjuk az ítéletet, aki téged bánt, méltó az ítéletre! Az ítélet az Istené és mindazé,

akinek az Isten az ítélet jogát delegálja, átadja. Egyháznak, államnak, közösségnek. – van úgy, hogy egyeseknek is, ha nincs mód az ítélő elé vinni az ügyet! Az egyház tanítja: Van jogos önvédelem. Jézus is megvédi magát Menekült Csodásan is Mivel a csodás menekülés nekünk nem áll rendelkezésünkre, mint Jézusnak, szabad bántanunk is a támadót Csak ne a bántás, hanem magunk megvédése legyen a cél. Tovább fogalmazhatjuk a tételt: Ellenállhatunk! A természettörvény jogán: Állj ellen a gonosznak! ···b. Az Úr Jézus így megerősíti az igazságszolgáltatás jogát Tudja azonban, hogy az ember az igazságszolgáltatás ürügyén egykönnyen fut a bosszúállásba: Szemet-szemért, fogat fogért (Mt 38). Ezzel azonban az Isten nem azonosíthatja magát Sőt alapot sem akar adni a megszületéséhez. Ha kívánta, hogy már a harag, a sértés is mgbüntettessék, hogy el se jussunk a bűnös tettig, ha kívánta, hogy nemcsak ne tégy

ne is gondolj, ne is mondj gonoszat – az első bűnt megakadályozni akarván – most még hallatlanabbat kíván. Olyat, ami meg a második bűnt, a bosszúállást akadályozza meg, ha mégiscsak megtörtént az első bűn. Olyan, ami 9 Szerkesztette: Faragó Ferenc megakadályozza, hogy a bűn az első, tovább ragályozzon. Igy szól a kívánalom: „Ne álljatok ellen a gonosznak” (Mt 5,39). Ha megütnek, hagyd! Ha meglopnak hagyd! Ha elveszik szabadságodat, hagyd! Ha elkérik, ami a tiéd, add. Ha vissza nem adásra kölcsönkérnek tőled, adj! Sőt még többet is csinálj. Biztosítsd a „gonoszt”, hogy nem is fogod bántani Mutasd meg készségedet, hogy hajlandó vagy még többet is elviselni s akkor sem fogsz ellenállni. „aki megüti jobb arcodat, fordítsd oda neki a másikat is. És annak, aki pörölni akar veled, és köntösödet elvenni, engedd át a palástot is. És ha valaki téged kényszerít ezer lépésnyire, menj el vele kétannyira. Aki

kér tőled, add neki És attól, aki kölcsön akar venni tőled, el ne fordulj (Mt 5,39-42). És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza (Lk 6,34). Ami természetes, értelmes és észszerű megvédeni magamat és enyéimet azokkal szemben, akik bántanak éppen olyan természetellenes, értelmetlen és észszerűtlen enyhítsünk -természet, -értelem és -ész fölötti meg nem védeni magamat és az enyéimet a bántóimmal szemben. Vagy nem gondolja végig az ember, amit mond Jézus vagy ha végig gondolja, erre a megállapításra kell jutnia. Ha elvben, gyakorlatban: bőrömön érezve nézném meg, mit mond. Ütnek, elveszik vagyonom felét, le akarnak csukni, kérnek és kölcsönöznek tőlem soha-visszaadásra én pedig nem állok ellen, sőt kifejezésre juttatom, hogyha tovább folytatják mindezt, akkor sem csinálok

semmit sem ellene. Odatartom a másik arcomat, a palástomat is átengedem Nem akarok igazságot tenni. Nem akarok ellenállni Nem akarom bántani a másikat, már pedig, ha ellenállok, keményebb eszközökhöz nyúl, s ezekre nekem is keményebb eszközökkel kell válaszolnom. Bántanom kell Én pedig nem bántom őt Mindez persze racionálisan, józan ésszel nem igen megy. Nem éppen természetes, értelmes, észszerű magatartás. A természetes az, hogy az ember szereti az övéit, magát, s aki bántja őket, annak ellátja a baját. c. Jézus be akarta teljesíteni a törvényt Akarta, hogy érvényre jusson az igazság Kemény igazságszolgáltatást azonban elégtelennek ítélte. Attól még nem lesz igazságosság Nem, mert az igazságszolgáltatásokba nagyon könnyen belecsúszik a magam szeretése magam védésének ürügyén a más érdekével nem gondolás, az önzés. Akár egyéni, családi, akár nemzeti, osztályönzés Az önzés pedig nem egyezik az

igazságossággal Elégtelennek ítélte az igazságszolgáltatást, mert attól még nagyon jól kifejlődhetik a brancs-szellem. Szeretem a brancson bélieket és nem érdekelnek a brancsomon kívüliek. Ha utamat állják, elbánok velük úgy, ahogy tehetem. Az igazságosságnak nincs nagyobb veszedelme, mint ez a csoportönzés Az igazságosságnak nincs biztosabb útja, mint az a kívül levőket nem ismerő, kizáró, brancsszeretet. Szembefordul tehát ezzel a brancs-szellemmel Elveti a szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! -tételt S helyére rakta az emberi történelem legképtelenebb kívánalmát: „Szeressétek ellenségeiteket” (Mt 5,44). A fogalmazás csak elmélyíti az egyébként is benne levő tartalom képtelenségét. Úgyis értelemmel ellenkező emberileg elfogadhatatlan lenne, ha így fogalmazta volna: Szeressétek ellenségeiteket is Azaz: szeresd felebarátodat és ellenségedet! De nem így mondja. Nem, mert a felebarát, a brancs béliek

szeretetére felesleges bárkit is biztatnia. Ehhez nincs szükség Jézusra Tudja ezt az ember magától is Ezt tette a világ Jézus előtt is:” ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azoknak tesztek jót, akik veletek jót tesznek, micsoda jutalmat érdemeltek? mikor a bűnösök is megteszik azt.” (Lk 6,32-33) Innen a különös fogalmazás, Jézus egy új, eleddig hallatlan elvet állít bele a világtörténelembe. Elvet, mely elveti a brancs-szellemet. Igy szól: Minden embert szeretni kell Mindenkit be kell fogadnunk jóakaratunkba, gondunkba. Minden embert boldogítanunk kell Senkit sem 10 Szerkesztette: Faragó Ferenc hagyhatunk ki. S hogy ne legyen kibúvó, s hogy ne lehessen akár egyet is kihagyni, az engem esetleg halálra keresőt sem, - ezért a szélső fogalmazás: Szeressétek ellenségeiteket. Igy senki sem maradhat ki. ··d. Jézus tudta, hogy az

emberi természettel ellenkező ez a követelmény Tudta, hogy úgy magyarázzuk meg- és ki- ahogy tudjuk. S hogy ne intézhessük el egykönnyen: no jó, hát kitérek előle, udvarias leszek vele szemben, köszönteni fogom az utcán, nem fogok rosszat mondani róla – pedig ez is valami – Jézus kifejti, mit jelent ez az ellenségszeretet. Benefacitebenedicite Jót tegyetek velük, áldjátok őket (Lk 6,27-28). „Én pedig mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket. Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért” (Mt 5,44). Ez magyarul annyit jelent, hogyha elkezdenek ütni, fosztogatni, börtönbe vinni, s mindezt elviselem a bosszúállás minden szándéka nélkül s mellé még a velem mindezt megcsinálókért naponként elmondok egy Miatyánkot, vagy egy szentolvasót, még mindig marad hátra egy követelmény, amelyet teljesítenem kell, hogy eleget tegyek Jézus kívánalmának: „jót tegyetek

azokkal, akik titeket gyűlölnek” Hogyan? Jót tenni valakiknek! – ez annyit jelent, hogy igyekszem kielégíteni emberi igényeit. Megadni neki azt, ami kell a boldogságához. Például igyekszem kielégíteni testi igényeit?! Adok enni, inni neki Igen ám, csakhogy ez a szegény, szerencsétlen kifosztott minden bizonnyal sokkal nehezebb gazdasági helyzetben van, mint a hatalom birtokában levő kifosztó. s ha a szegénység ellenére mégis felkínálná levesét, főzeléket ama kifosztónak, az el nem fogadná. Nem, hiszen van neki jobb, ízletesebb levese, főzeléke. Nem várhatom meg, míg szegény lesz Jézus ugyanis nem azt mondta, hogy tégy vele jót, majd, ha szegénységbe kerül. Minden enyhítés nélkül követeli: jót tegyetek Hátha testi jót nem tehetek vele, szellemi jót talán tehetek neki?! Művelem, tanítom szeretettel. „Semmit vissza nem várva” (Lk 6,35) Ez is jócselekedet Kérdés, meg tudom-e tenni? Üt taníttatják ingyen; én, ha

osztályellenség vagyok, kétkezi munkával töltöm napjaim. Ha ma még van is ami tartalom a múltból s hajlandó vagyok is vele jót tenni, maholnap ennek vége. Egészen kicsöppenek középiskolából és egyetemből, az ellenem osztályharcot csináló, ő lesz a tanultabb, legföljebb ő taníthat engem. Ismét megrekedtünk Az, hogyha majd én leszek felül – engedni fogom tanulni – nem megoldás. Mert Jézus jelen és nem jövő időben kívánja a jót tevést. e. Mit tehetek, mit tehetnék ellenségeimért Benedicite” Áldjátok átkozóitokat” (Lk 6,28) Az áldás annyi, mint adás méghozzá elsődlegesen sem nem testi és szellemi. Adnom kell ezt, amit semmiféle földi hatalom nem tud megadni. Nem, még azok sem, akik az élenjáró osztályba tartoznak. Adnom kell a végső és az embert egyedül beteljesíteni tudó jót: az örök életet, a sírral meg nem szűnő boldogságot! Ezt kell adnom? Jó. Majd imádkozom érte Vigyázat! Persze, hogy imádkozol

érte Jézus is mondja: et orate és imádkozzatok gyalázóitokért. És! Előbb azonban benefacite! Jót tegyetek. Méghozzá benedicite tehát természetfeletti jót Az imádság mellé, elé kell valami tevés. valami akció Valami természetfölötti célú, de természeti cselekvés, akció. Kétezer minden missziós tapasztalatának, ellenséged lelkialkata ismeretének felhasználásával a leghatásosabb, legcélravezetőbb módon tanúbizonyságot kell tenned arról, hogy szereted őt s nincsen életednek nagyobb gondja, minthogy ő is mindenkit szeressen. Ezért viselsz el mindent, ami rajtad történik. Ezért nem gondolsz bosszúra, ezért imádkozol érte Azért, hogy ő is megismerje azt a Jézust, aki neked erőt ad erre az emberfeletti szeretetre, mely nem ismeri még az ellenség gyűlöletét sem. Megismerje Üt, s megkapja Üt, s benne az örök életet, amely nélkül nem lehet soha boldog, Jót kell tenned. Tanúbizonyságot kell tenned, hogy számodra az élet

értelme és öröme, hogy egy szellemre segítsed az emberiséget. Az egészet Barátaidat és ellenségeidet. Hogy te az életednél is jobban szereted az emberiséget, hogy 11 Szerkesztette: Faragó Ferenc mindent megtudsz tenni érte Tanúbizonyságot kell tenned arról, hogy hajlandó vagy feláldozni az életed, hogy ő megismerje életedből és szavaidból, mit tanított Jézus. Bizonyságot, hogy hiszel Dávid Fiában, az örök életben, az Ü igazságában s abban, hogy az Ü golgotai útja számodra is az élet. S mindezt őérte, az ellenségért, hogy megtérjen és éljen 7. Hogy fiai legyetek Atyátoknak ····a. Álljunk meg egy pillanatra! Mielőtt végleg belefulladnánk az erkölcsi sztratoszféra lélegzetelállító ködébe. Kinek szól ez az egész? Kitől kívánja mindezt Krisztus? Szentektől, hősöktől, misszionáriusoktól, papoktól, szerzetesektől, önkéntes többre vállalkozóktól, emberektől vagy emberfeletti lényektől? Szabad

emberektől? Olyanoktól, akik tehetik, amit akarnak? Kitől? Krisztus nem hagy kétséget. Nem választottakhoz beszél: „De nektek mondom, akik hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket!” (Lk 6,27). Kik hallgatják? Azok az emberek, akik emberfelettiek akarnak lenni, akik el akarnak jutni az atyai házba, akik az Isten fiai akarnak lenni: „imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, hogy fiai legyetek Atyátoknak, aki a Mennyekben vagyon” (Mt 5,45). Aki tehát nem akar a Mennyei Atya fia lenni, aki beéri enélkül is, azaz azzal is, hogy elkárhozik – arra nézve, szubjektíve – nem kötelező. Aki azonban úgy gondolja, hogy az emberi boldogsághoz hozzátartozik a bűn nélkül, az Istenben élés, a Szentháromság életében való részesedés, arra nézve szubjektíve is, objektíve is kötelező. Feltétele az üdvösségnek ez az ellenségszeretet!” Szeressétek tehát ellenségeiteket. És nagy lészen a ti jutalmatok, és a Magasságbelinek fiai

lesztek.” (Lk 6,35) Furcsa egy állapot ez Boldog csak a természetemmel ellenkező, tehát boldogságomat zavaró ellenségszeretet által lehetek. A boldogságom természetfeletti Nincs módom természeti boldogságra A természetfölötti boldogság elutasítása, egész személyiségem boldogtalanságát jelenti. Nemcsak a természetfeletti részem kárhozik el, az egész ember kerül meg-nem-szűnő kínba, ha nem vállalja a természetfeletti cél követelményeit. Egész emberi boldogságom megy tönkre már részben itt és teljesen a halál után, ha nem vagyok hajlandó vállalni a természetemet meghaladó, a természetemet, tehát a boldogságban szükségképpen zavaró, természetfeletti magatartást! b. S ha valakinek még van kedve tovább kutakodni, megkérdezheti: miért éppen ez szükséges a boldogságomhoz? Miért van szükség éppen az ellenségszeretetre? Miért éppen ez a feltétele a boldogságomnak? Annyi minden más is lehetne feltétel, ha már

mindenképpen természetemmel ellenkezőnek kell a feltételnek lennie? Erre is megadja Krisztus a feleletet: Ha fiai akartok lenni a mennyei Atyának, olyanokká kell lennetek, mint Ü Hogyan akarnátok enélkül fiai lennie? Házanépévé válni: Ha valakit befogadnak egy házba, annak alkalmazkodnia kell ama ház etikettjéhez. Az Isten házába, a Szentháromságba befogadtatásunknak, „fogadott fiúságunknak” (Gal 4,5) is ez a feltétele. A mennyei Atya pedig ellenségszerető: „Kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz!” (Lk 6,35). Nem tesz különbséget ember és ember között Mindegyiket meghívta fiának. Mindegyiket szereti Mindegyikért meghalt Nem személyválogató: „Napját fölkelti a jókra és a gonoszokra s esőt ad az igazaknak és a hamisaknak” (Mt 5,45). Hiába indul el valaki az Isten ellen, az Isten nem lesz neki ellensége Emberileg gondolkodva az lenne a természetes, hogy az Isten onnan felülről elintézné azokat, akik bántani merészelik

Isten Országának tagjait, építőit. Mi volna az Istennek elrothasztani az Isten ellenségeinek vetéseit esővel, elszárítani napsugárral elégetni minden raktárát tüzes mennykővel?! mi sem volna ennél könnyebb! És mégsem teszi! Nem, mert Ü kegyes a gonoszokhoz. Nem bántja azt, aki Üt bántja Különös, az emberi természettel ellenkező az Ü természete. Ha imádja valaki Üt, ha káromolja, Ü azért csak segíti egyikét is, másikát is 12 Szerkesztette: Faragó Ferenc Hogyisne! Hisz neki mindegyikünk fia, Mindegyikért áldozta fel, adta oda, legkedvesebbjét, mindenét, természetes Fiát: Jézus Krisztust! Nem pusztítja őket, kegyes hozzájuk, hogy megismerjék Üt és megtérjenek hozzá az atyai házba és éljenek. Az Isten mindenkit szeret Mindenkinek oda akarja adni mindenét, a Házában való életet, Önmagát. Ellenségének is, mert őket is szereti. És ezt az isteni magatartást követeli meg tőlünk És úgy adja meg nekünk a

boldogságot itt és túl, ha ezzel azonosítjuk magunkat. A csak emberi ember szereti magát, családját, faját, nemzetét, osztályát. Az istentől akart Krisztust mintázó, az isteni ember szereti mindezeket és ezenfelül mindazokat, akik az előbbieket, az övéit, nem szeretik. Szereti nemcsak azokat, akik Üt szeretik, hanem azokat is, akik Üt nem szeretik. Ezt kívánja tőlünk Jézus emberboldogítási programja. Éles ellentétben mindenfajta természetes ideológiával szemben „Mert, ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmatok lészen? Nem ezt cselekszik-e a vámosok is És ha csak atyátok fiait köszöntitek, mi különöset műveltek? Nem ezt cselekszik-e a pogányok is?” (Mt 5,46-47). A vámosok, a pogányok magukat, övéiket, brancsukat szeretik. Családot, népet, osztályt Jézus tovább megy Azt kívánja mindenkit, az egész emberiséget szeressük. Nemcsak az osztályt, az osztályellenséget is ····c. Nekünk lehetnek, vannak

ellenségeink, de mi nem vagyunk ellenségei senkinek sem A mintánk Jézus Krisztus. aki csúfos legmélyén, halálos gyötrelmének kínjába az Üt keresztre szögezőktől körülvéve, kifeszített, felszegezett, tehát minden további természeti akcióra képtelenné tett állapotában – az egyetlen, számára lehetséges akcióval, egy természetfölöttivel, az imádsággal – elkezd dolgozni az Üt keresztre juttatók, szögezők boldogságáért: „Atyám, bocsátsd meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek” (Lk 23,34). Bocsátsd meg nekik, azaz ne küldd őket kárhozatra! Hanem? Hanem megbocsátva vedd őket Magadhoz örök boldogságra. Fogadd fiaiddá, véren szerzett testvéreimmé őket Ez a mi Istenünk stílusa! A mi mennyei Atyánk, az az Isten, akinek égi országában nagyobb öröm van egy megtérő bűnösön (Isten ellenségén) mint kilencvenkilenc igazon (Isten barátján – Lk 18,7). Ebben az országban kiváltságuk van a messzebb szakadtaknak,

akikért nagyobb áldozatot kell hozni, hogy boldogságra jussanak.” Ha valakinek száz juha vagyon és egy azok közül eltévedt, nem hagyjae ott a kilencvenkilencet a hegyeken és megyen keresni azt, amelyik eltévedt, és ha szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek. mely el nem tévedt” (Mt 18,12-13). Ezért kedvesebb a tékozló fiú, mint az, aki annyi esztendőn keresztül szolgált és soha át nem hágta a parancsot. Kedvesebb, mert „meghalt és feltámadt” mert „elveszett és megtaláltatott” (Lk 15,52). A mi mennyei Atyánk mindannyiunk jóakarója, boldogítani kíván mindnyájunkat.” Nem akarja, hogy elvesszen akár csak egy is” (Mt 18,14) A Fiú hasonlóképpen. Ugyanezt a magatartást kívánja tőlünk is az Atya a Fiú is Boldogítani, üdvözíteni van itt, aki keresztény Krisztust mintázza, aki az Atyához akar kerülni. Azért vagyunk itt, hogy el ne vesszen, akárcsak egy is Se barátaink

közül, se ellenségeink közül. S most már talán nagyon érthető, miért került a Hegyi Beszéd e szakaszának végére a még talán az eddigieknél is hallatlanabb követelmény: „Legyetek tehát tökéletesek, miként a ti mennyei atyátok tökéletes!” (Mt 5,48). Legyünk tökéletesek, mint emberek? vagy legyünk tökéletesek, mint az Isten, azaz legyünk olyanok, mint az Isten? Az utóbbit mondja Jézus:” Tökéletes lesz pedig mindenki, ha olyan, mint a mestere” (Lk 6,40). Miután megállapítja, hogy a menyei Atya kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz, félreérthetetlenül kívánja ezt a tökéletességet tőlünk emberektől: „Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). ····d. Nem hiába Fogalmazta Jézus így: szeressétek ellenségeiteket Az ellenségnek kiváltsága van. Hagyni kell, hogy gonoszat tegyen Ellene nem szabad tennem Sőt imádkoznom kell érte és jót kell neki tennem. Ha nem, hát a gonoszok

sorsára jutok, Csak ha úgy teszek, akkor leszek 13 Szerkesztette: Faragó Ferenc fia az Atyának! Hol itt a határ? Van-e valami eddig és ne továbbja az ellenségszeretetnek? Valamit talán csak számítok én is? Vagy teljes egészében végre kell hajtanom, ami mondatott pofonról, köntösről, kényszerítésről s a többiről? Meddig kell elmennem saját érdekeim feláldozásában? Mikor a Szentlélek Szent János szavával feleletet ad e kérdésre, hivatkozik arra, hogy az Isten a legnagyobb dolgot adja annak, akit szeret. Szeret totálisan, az ellenséget sem kihagyva életet- a szó teljes jelentésében: az emberi igények végső és tökéletes kielégülését: „Mi tudjuk, hogy a halálból átvitettünk az életre, mivel szeretjük testvéreinket.” Úgyannyira ezért a szeretet miatt, hogy aki nem szeret, nem úgy, mint az Isten, - az halálban marad. nem kapja meg az életet: „Aki nem szeret, halálban marad „Halálban azért, mert, ha valakit nem

szeretek biztosan bántani fogom, ha utamba kerül. Ha kell, érdekeim úgy kívánják, akár meg is ölöm, hiszen nem szeretem. S igy potenciálisan, végre nem hajtott, esetleg végig sem gondolt szándékom szerint, már is gyilkosa vagyok. Aki pedig gyilkos, gyilkosságban él, annak nem lehet része az Istenben, nem lehet eggyé azzal az Istennel, aki inkább legyilkolódik, semmint gyilkoljon. „Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos És ti tudjátok, hogy egy gyilkosnak nincs magában maradó örök élete.” (1J 3,14-15) Az élet az örök élet nagy ajándékára hivatkozva rajzolja meg Szent János az Isten szeretetének mibenlétét, hogy megismerve azt, a benne levő áldozat mélységét, fokát, mi is megtudhassuk, mennyi áldozatra vagyunk kötelezve, ha fiai akarunk lenni a mennyei Atyának! e. Miben áll tehát az Isten szeretete? Annyit tudok rá válaszolni, amennyire megismerhettük ezt a szeretetet. „Abban ismertük meg az Isten szeretetét, hogy életét

adta miértünk” (1J 3,16) Adta! Az Isten szeretete is adás, mint minden szeretet. Szeretem, tehát adok neki egy darab kenyeret. Szeretem, tehát adok neki tudományt Szeretem, tehát életet adok neki stb Az Isten örök életet ad nekünk, mert szeret. Ehhez azonban Krisztusnak oda kell adnia a maga ember alakjában való – életét. Mindenét Mindenét, mert ezen túl semmi nincsen már Nincsen nagyobb, amit még odaadhatna”. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál mintha valaki életét adja barátaiért (Jn 15,15) Miértünk. Emberekért Mindegyikünkért Barátaiért és ellenségeiért, minden emberért. Az emberiségért Az Isten szeretete abban áll, hogy mindenét adta mindenkiért. Igy ismertük meg Igy mutatta meg nekünk az Isten És most jön Szent János „tehát-ja. Nyakunkba borítja a vizes lepedőt A mi szeretetünk nem lehet más Annak is olyannak kell lennie, mint az Isten szeretetének. Olyannak, ha fiai akarunk lenni a mennyei Atyának, ha házannépe

akarunk lenni, ha be akarunk jutni a Szentháromság világába. „Tehát nekünk is kell életünket adnunk testvéreinkért.” (1J 3,16) Nekünk is kell mindenünket adnunk Mindenünket mindenkiért. Mert Krisztusban mindenki testvérünkké lett Barátaink és ellenségeink egyaránt. Betű szerint értette-és követelte-e Krisztus a balorcát, a palástot, a kétezer lépést? Szónoki nagyítást alkalmazott-e? Tanácsot adott? Nem, nem, nem! Parancsot adott és kicsinyített! Hogyan? Úgy, hogy a balorca, a palást, a kétezer lépés még nem a minden. Kevesebb a mindennél. Valami okból Ízelítőt akart adni a Hegyi Beszéd-ben a mindenből Gyengék voltak még a hallgatók a mindenhez. A pohárról, amelyet tanítványainak inniok kell (Mk 10,39) és a kezek kiterjesztéséről Péternek (Jn 21,18) majd csak később beszél. Ízelítők ezek abból a mindenből, amelyet az az Isten kíván meg tőlünk, aki előbb, mint mi – odaadta értük mindenét. Kívánja, hogy

odaad hassa nekünk a mi véges emberi mindenünkért cserébe, jutalmul a maga isteni végtelen mindenét, - önmagát. f. Kétféle ideológia van tehát Egy természetes és egy természetfeletti A természetes tanítja a szeretet-gyűlöletet. Kapitalizmus, szocializmus ezeknek nacionalista vállfajai, mind ezt tanítják. Mindegyik az ellenség bántásán, az önvédelmen alapszik A természetfölötti a szeretetet tanítja. Az ellenség szeretésén, a másiknak a védelmén alapszik Mi lesz a sorsa ebben 14 Szerkesztette: Faragó Ferenc a világban annak az embernek, aki a másik védelmével foglalkozik? Ellenségének védelmével? Megmutatja Jézus. A Golgota Aki ezt az ideológiát képviseli, kiszolgáltatja magát Ahogyan kiszolgáltatta magát Jézus is. 8. Ne álljatok ellen a gonosznak ··· a. Álljunk meg egy szóra Az Úr Jézus biztosította az ellenállás jogát Törvényszék elé kell vinni a bűnöst! Keményen meg kell büntetni! El kell égetni a

szemétdombon! Méltók az ítéletre! Csak a bűnösökére? Akik fiai akarnak lenni az Istennek, nem ítélhetnek? Nem lehetnek tagjai a bíróságnak? Ostobaság. Jézus nem akarta kivenni tanítványait a világból (Jn 17,15) Az igazságszolgáltatást nem kívánta a bűnözőkkel végeztetni, ámbár a világtörténelem nagy igazságszolgáltatásait nagyobbára nagy és még nagyobb bűnösök végzik. – Az Egyház még tovább ment. Elismeri a bűnös törvényszéken kívüli megbüntetést is El, ha nincs mód törvényszék elé cipelni s feltétlenül meg kell akadályozni a rosszat. El, ha a törvényszék az igazságtalanság szolgálatába állította magát. Van jogos önvédelem az egyessel szemben is, az államhatalommal szemben is. Az ítélet alól nem lehet mentes senki Az egyébként büntetlen maradó zsivány sem. Az alattvalók érdekei ellen cselekvő államhatalom Van jogos ellenállás vele szemben is. Megfogalmazhatjuk tehát a Hegyi Beszéd tételét:

Állj ellen a gonosznak! Hogy aztán pár verssel odébb olvassuk: „ne álljatok ellen a gonosznak!” Két homlokegyenest ellenkezni látszó – ellenkező felfogás Jézus szavaiban, egy beszéden belül? Állj ellen a gonosznak és ne állj ellene. Gondolom az a megoldás, hogy az ellen nem állás csak a ritka tökéletességű lelkek számára, az elit számára adott jótanács, norma túlteljesítés- szóba sem jöhet. Parancs ez mindenképpen Jézus minden kor, nép, nem, lelkialkat számára ugyanazt az evangéliumot hirdette. Ugyanazt a hitet, ugyanazt a szeretetet, Ha valamit nem kívántaz üdvösséghez, csak tanácsolt, mint üdvösségre vezetőt, azt világosan megmondta. Pl a szüzességet (Mt 19,12). Ha a kettő közül valamelyik kérdéses, csak az első lehet Megadta-e a jogot Krisztus az önvédelemre, a hatalomnak való ellenállásra? Az egyház tanítja. Tehát megadta. Áll tehát mind a két tétel S ellene is mond egymásnak a két tétel – úgy, ahogy

van Az is szent igaz. Mi itt a megoldás? ····b. Csak egy lehet: Jézus élete Hogyan tett ő? Nekünk is úgy kell Jézus maga is ellenállt a gonosznak. Az Atyját sértő árusokat kötéllel kikergette a templomból (Jn 2,15) Mikor a főpap szolgája arcul ütötte őt, számonkérte tőle tettét: „Miért ütsz engem?” (Jn 18,23). Mikor el akarták fogni, meg akarták kövezni, le akarták taszítani a hegyről „átment közöttük” (Lk 4,30), „elrejtőzzék” (Jn 8,50), „kezükből” (Jn 10,39) Jézus menekült tehát a gonosz elől. Hogyan? A fenti fogalmazások alapján úgy látszik nem egyszer csodás módon mentette meg életét. Volt úgy, hogy erő áradt ki belőle, amely bűvöletbe ejtette támadóit, úgy, hogy képtelenek voltak vele szemben gonosszá lenni, akármennyire is akartak volna: „Szerették volna tehát őt megfogni, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája” (Jn 7,30 és 44). Utoljára a Getszemáni

kertben történt ez a bűvöletbeesés: „Amint tehát mondotta nekik: Én vagyok! – meghátrálának és földre esének” (Jn 18,6). Jézus tehát ellenállt a gonosznak Meneküléssel, bűvöletbe ejtéssel, rendkívüli, esetleg csodás módon. Csak a templom, Atyja háza megszentségtelenítői ellen ragadott „fegyvert”, de nem ölőt, halált hozót. A maga vagy övéi védelmére még kötelet sem sodort. Mikor fegyvert akartak fogni az ő védelmében, hüvelyébe dugatja a kardot. A kard által okozott kárt helyreigazítja (Lk 22,51), pedig tudatában van igaz voltának, tudatában van jogának, hatalmának, hogy kivághatná magát a gonoszok közül: „Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat és rögtön adna nekem többet tizenkét 15 Szerkesztette: Faragó Ferenc ezred agyalnál” (Mt 26,53). De nem él a jogával Nem védi meg magát Tudja, hogy abból, hogy ő igaságat szolgáltat – nem lesz boldogság, megváltás az emberiségnek. Nem is igen

szereti ő az igazságszolgáltatásig juttatni a dolgokat. úgy szeretné, ha erre sor sem kerülne (Mt 5,25). Tudja azt is, hogy a fegyveres megtorlásokra, ha még annyira igazságszolgáltatások voltak is – a reváns, a bosszú erejében visszatorlások következnek, megállíthatatlan folyamatban. Ezért mondja Péternek: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat, mert mindazok, akik fegyvert fognak, fegyver által vesznek el” (Mt 26,52). ···· c. Élhetne az ellenállás jogával Ártatlant bántanak De nem él vele Nem, mert hase est hóra vestra „ez a ti órátok és a sötétség hatalmáé” (Lk 22,53). Eljött az óra Az utolsó húsvét előtti sátoros ünnepen hiába akarták elfogni, senki se vetet reá kezét, mert még nem jött el az ő órája” (Jn 7,30) „Senki sem fogá meg őt (Jn 8,20) Most azonban ezen a Getszemái kerti éjszakán megtörik a varázs, nincs többé menekülés, nincs többé elbűvölés, Jézus nem áll ellen a gonosznak. Nem tesz

igazságot Nem menti életét Kezdi valósítani betű szerint a Hegyi Beszéd idevonatkozó szakaszát. Mikor találós játékba kezdenek vele, nem találja ki a mindentudó Isten, hogy ki ütötte meg őt. Hagyja, hogy jobb arca után, üssék a balt A bal után, ismét a jobbat, ahogy csak kedvük tartja (Mt 26,67-68-68). A katonák királyosdi játéka alatt ugyanígy Egy mozdulattal sem védekezik. a durva bakatréfa ellen (Mt 27, 27-31) Nem védekezett akkor sem, amikor elvették ruháit, pedig mezítelenre fosztották. Akkor sem, amikor kényszerítették a keresztvivésre ezer és kétezer lépésen keresztül. Akkor sem, mikor egész Jeruzsálem csúfot űzött belőle. Nem védekezett, nem menekült, nem állt ellen Nem, mert eljött asz óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia (Jn 12.23) Hogyan dicsőül meg? Az el nem menekülésben Az ellen nem állásban. Az ellenségszeretetben Ha eszébe is jut a menekülés gondolata: „Atyám, ments meg engem ettől az órától,

eszébe jut a küldetése, az Atya vele való terve: „de hiszen ezért jöttem ez órára (Jn 12,27). Azért, hogy megtegye azt, amit megtett Az ellen nem állást usque ad crucem, egészen a kereszthalálig. az órája Az ellenállás és ellen nem állás az ő életében is feszülésben, küzdelemben áll szemben egymással (Jn 12,27). Mindkét magatartás jogos A két jogos és így önmagában tekintve erkölcsös magatartás küzdelme csúcsosodik a Getszemái kertben. A küzdelem az ellen nem állás győzelmével végződik A győzelem oka a Fiat voluntas tua. Az Atya akarata győz az övé felett (Mt 26,42) Jézus meg akarja menteni az életét, de győz ezen az Atya őt halálba küldő akarata. Önmagában tekintve erkölcsös lett volna, hogy az ártatlan Jézus megmentse életét, de Jézusnak végig „kellett” szenvednie az ellen nem állás összes következményeit, be „kellett” mutatnia az ellenségszeretet életáldozatát. Csak „így” mehetett be

dicsőségébe, csak így dicsőítette meg őt az Atya (Lk 24,26), aki mindent akaratának határozata szerint cselekszik (Ef 1,11). Miért e két „kellett”, miért e két csak „így”? Azért, mert az Atya akarata, az emberiség üdvössége a Szentháromság örök terve szerint csak így volt lehetséges. Az Atya akarata pedig egyetlen és végső normája Jézus Krisztus cselekedeteinek. Az Atya akarata, ami az emberi üdvösséget szolgálja – erkölcsös Ami annak ellenére van – önmagában akármennyire jogos és természetes volna – erkölcstelen. Jézus Krisztus akkor is, amikor kötélből ostort font és ütött, akkor is, amikor engedte, hogy üssék – az Atya akaratát teljesítette. 9. Ez a ti órátok a. S ezzel meg is kaptuk már a kulcsot kérdésünk megoldásához Krisztus szavai és élete parancsolják, az ellenállást is, az ellen nem állást is. Ü maga is élt mind a kettővel Mindig azzal, aminek órája volt. Mindig úgy, ahogy az 16

Szerkesztette: Faragó Ferenc Isten akarata, Maga dicsőségét. világ üdvösségét szolgáló akarata megkívánta S most következik a Szentjános-i „tehát”: tehát nekünk is akkor kell élnünk az ellenállás jogával, amikor azt az Atya akarata úgy kívánja. S akkor kell vállalnunk az ellen nem állást, amikor az Atya ezt követeli tőlünk. Az Atya akarata – ennek emberi oldalát tekintve – az emberiség üdvössége. A mi ilyen vagy olyan magatartásunkat sem döntheti el más: itt és most mi szolgálja, mi viszi előbbre az emberiség üdvösségét. Ha a jogos ellenállás is előbbre viszi – erkölcsös a magatartásunk. Ha a jogos ellenállás nem viszi előbbre – és mégis élünk az ellenállással – erkölcstelen a magatartásunk. b. Krisztus tudta pontosan, mikor mi az Atya akarata, mert egy volt az Atyával Ha személyre különbözött is isteni természete egy volt az Atyával. Sőt a természeti azonosság következtében nem csak tudta az

Atya akaratát, hanem akarta is. Az Atya nem akarhatott úgy, hogy a Fiú ne akarhatott volna, jóllehet a Fiúban levő emberi természet mást is felkínált választásra a két akaratot szabályos egységben hordozó Fiúnak. Mi emberek azonban nemcsak személy szerint különböznek az Atyától, hanem természetünk szerint is. A mi emberi természetünk kívánalmai nem egyszer teljes ellentéte az Atya természetéből folyó kívánalmainak. Hogyan tudhatnók, mit akar az Atya? S ha éppen meg is tudjuk mit akar – hogyan teljesítjük, ha ellenkezik természetünkkel. A kavics nem viselkedhetik muskátli módon A muskátli nem viselkedhetik kutya módon A kutya nem viselkedhetik ember módon. Az ember nem viselkedhetik Isten módon. Nem Azt sem tudja hogyan kell a másiknak a módján Ha tudná is, nem volna képesége hozzá. Hacsakhacsakmagába nem veszi a fölötte levőnek természetét Hacsak az ember magába nem veszi az Isten természetétÚgyannyira, hogy egy lesz

az Atyával, a fiúval, a Lélekkel. Egész különlegesen ezen fordul Ezen az egyé levésen Egyesülésen Tudta ezt Krisztus. Ezért kéri az utolsó vacsorán főpapi imájában annyiszor – Szent János szövege négyszer említi, hogy eggyé legyen vele, az Atyával az emberiség: „hogy egyek legyenek, mint mi egyek vagyunk, én őbennük, te meg énbennem” (Jn 17, 22-23), hogy ők is egyek legyenek bennünk.” ····c. Eggyé kell lennie az embernek Krisztussal a kegyelem, a Krisztus teste és vére vétele által. Az ily módon belénk költöző isteni élet egyre mélyebb belénk, emberi személyiségembe gyökereztetése által. Eggyé úgy ahogy Szent Pál eggyé lett, aki Isten ajándékából annyira magába vette, ette ezt az isteni természetet, hogy elmondhatta: „Élek, pedig már nem én, hasnem Krisztus él bennem” (Gal 2,3) Tudott is azonosulni az Isten akaratéval. Egy negyedszázadon keresztül ellenáll Menti sz életét városról városra s annyi

magát mentes után mégis rászánja magát a végzetes jeruzsálemi útra. Rászánja magát, pedig – amint mondja Milétosban, a Szentlélek minden városban értésemre adja, hogy bilincsek és szorongatások várnak rá Jeruzsálemben”. (Csel 20,25) Miért megy akkor? Miért nem menti életét? Miért rohan bele a biztos veszedelembe? Miért csinál ügy, mint Krisztus az utolsó húsvét előtt. Miért megy ellenségei elébe? Pál az a krisztusi, tehát ellenségeivel szemben védtelen ember? Ellenállhatatlan belső kényszerből, mely elnyomja benne életösztönét, emberi élni akarását, a szabadság szeretetét: „És íme most lélekben megkötve megyek Jeruzsálembe (Csel 20,22). Lélekben megkötve, azaz az Isten akaratából engedelmességre. Az, hogy Krisztus él benne, képessé teszi őt, az Isten akaratának megismerésére és teljesítésére. d. Akiben él a Krisztus – ma is meg tudja mondani, mit akar, mit kíván tőle az Isten és engedelmeskedni is

tud neki. Tudja és cselekszi Isten akaratát annyira amennyire él benne Krisztus. Az ilyen egyetemes, a hívek egészét érintő kérdésekben azonban nem is vagyunk a bennünk megszülető Lélekre hagyva. Szól az mindenki által hallhatóan, mindenki számára, az 17 Szerkesztette: Faragó Ferenc itt maradt Krisztus, az Egyház által. A Titokzatos, a második Krisztus az egyház látható feje szól a benne levő Lélek által és hosszú évek óta mindig egyet szól. Egyet és újra egyet Azt, hogy semmit sem bízik a háborúban. Az Observatore Romano 1939 április 13-iki számában Della Tore ír erről, hogy a pápától a legtávolabb áll egy kapitalista keresztes hadjárat a bolsevizmus ellen. A bolsevizmus nemcsak hatalom, hanem eszme is Az eszmét sohasem lehetett fegyverrel legyőzni. Ha ma ki is csavarjuk a hatalmat a kezéből, holnap újra támad, de még szélsőségesebb formában. A pápa nem remél megoldást az Istenben való hit, a kereszténység elvi

ellenzői, akadályozói és a támadónak fegyveres legyőzésétől. E „keresztes hadjáratnak” egyik legfőbb rendezője kihallgatáson volt a pápánál. Azt a nyilatkozatott tette utána, hogy a pápa álláspontjának megértése meghaladja szellemi képességeit. A pápa álláspontja, Annak az álláspontja, annak, Akinek ő látható képviselője. Jézusé, aki inkább elmegy a halálba, de csak azt teszi, ami az emberiség, üdvösségét szolgálja. Jöjjenek akármilyen bajok, veszedelmek Krisztusra, az Egyházra Jöjjön vértanúság és katakomba-élet Ha a fegyver nem tudja előbbre vinni az emberiség üdvösségét, nem lehet hozzányúlni. Nem szabad megbüntetni a bűnösöket. Hiába volna jogos- Krisztus erkölcstelennek minősíti e. A későbbi fejezetek dolga lesz, hogy a világ túljutott azon a stádiumon, hogy egy kapitalista győzelem rendet tudjon teremteni benne. Hogy ez a győzelem ne egy még szélsőségesebb és elkeseredettebb kísérletet

szüljön a kialakuló rend ellen. Hogy a bajok nagyobbak, semhogy egy hatalmi alakulás összetörése megszüntetné azt. Ettől függetlenül, mióta az atomtitok megszűnt titokká lenni, mióta mind a két fél birtokában van – a háború feltétlen erkölcstelenség. Miért? Azért, mert a háború akkor sem lehetne többé igazságszolgáltatás, ha bármelyik félnek igaza volna. Miért? Mert az atomfegyver birtokában – vagy lehető birtokában megindul – vagy megindulhat- egy olyan kétoldalú pusztítás, amely az emberiség vagy legalább is az európai ember és kultúra végső pusztulását eredményezi. Vagy megértünk rá? Mindegy Jaj annak, aki által az értékpusztítás jön! Krisztus amúgy is nehezen állhat a fegyver mellé. Ma semmiképpen sem. Azok sem, akik az övéi Más a feladatuk Ezer év előtt Szent Istvánnak módjában volt törzsi seregével, német vasasaival egy bűnös életformát fenntartani akaró csoport felett igazságot tenni. S a

bűnösök kemény megbüntetése után egy jobb, kevésbé bűnös és fejlettebb rendet teremteni. Ha ma élne és szent volna, látná, hogy nem lehet igazságot tenni S látná, hogy nincsenek együtt azok az erkölcsi erők. krisztusi erők, amelyek képesek volnának a mai nyugatinál jobb, kevésbé bűnös és fejlettebb rendet teremteni. Ma előtte is világos volna itt és most: Haec est hora vestra! Ez a ti órátok És felvenné a keresztet 10. Semmibe vett ideológia a. Hát igen Ez volna Jézus magatartása A kereszténység ma és itt A valóság pedig az, hogy semmiképpen sem óhajtva beletörődni ebbe a bolsevista világba, esténként odaülünk a rádióhoz, a napi egy-két órás esti szemináriumunk meghallgatására. Reggeltől-estig mérgelődünk, hogy a túlórák, kivonulások, szemináriumok s egyebek miatt nem jut időnk önmagunkra, ennek ellenére, amikor eljön az este alázatosan és engedelmesen hívő és reménykedő lélekkel fogunk hozzá a

kapitalista ellenszemináriumon való részvételhez. S nem lévén elég az idő-munka s egyebek felajánlása reggeltől-estig, még az éjszakából is felajánlunk egy-két órát, de ezt már – Trumannak-Pedig csaknem mindig csalódottan csavarjuk le a gombot. Csalódottan, mert nem hallottunk „semmit” Ha reggel megkérdezünk egy ilyen éjszakai felajánlót: Nos mit mondott az este a rádió – bosszús „semmit” a felelet. De hiába, olyan ez, mint a bűvölet. Ha jön az este, újból kattan a gomb S újból megszólal Amerika hangja 18 Szerkesztette: Faragó Ferenc Mert hátha mond már „valamit” De nem. Nincs változás Most már ötödik vagy hatodik éve mondja a semmit. Munkába menet aztán vagy vasárnap betérünk a templomba Odaállunk az Úristen elé s elpanaszoljuk sok-sok bajunkat, szenvedéseinket, üldöztetéseinket. S elmondjuk, lássa be már, hogy ami sok, az sok, hogy egyre elviselhetetlenebb a szenvedésünk. Könyörüljön meg már

rajtunk és történjék már „valami”. S egy kissé megvigasztalódva kimegyünk az utcára, s ha találkozunk szenvedésünk egyik vagy másik társával közlünk egy-egy „jó hírt”. Ezt hallottam, azt hallottam. Esetleg egy újabb dátumot Ki tudja – hányadikat Véleményünket arról, hogy tavaszra vagy őszre kell feltétlenül valaminek történnie mert. így nem maradhat S ha pappal találkozunk, biztosítjuk, hogy még hiszünk. Hiszünk Istenben Hisszük, hogy nem hagy el bennünket, azaz hamarosan feltétlenül fog már történni „valami” b. Mi ez a valami? Az a valami, amiben hiszünk? Ez a valami, amiben reménykedünk Ez a valami, amit napi több óra oda áldozásával szeretünk? Mi az a boldogság, új föld és új ég, amit a természetfeletti erényekkel magunkhoz akarunk ölelni? A Szentlélek új kiáradása? Ó, nem! Mindenki tudja mi ez a valami! Hogy az oroszok kimenjenek, az amerikaiak pedig bejöjjenek! Nem volna semmi hiba, ha mindössze egy

kisétálásról, meg egy besétálásról volna szó. azt azonban hat elemivel is kell tudni, hogy vérrel szerzett területeket, csak úgy szíves szóra, különösképpen pedig halálos ellenségnek – halálos ellenség – átadni nem szokott. Mi is tudjuk, hogy vér nélkül nem lehetséges ez a sétálás. Biztos, hogy szívesebben vennék, ha haza tudnák őket parancsolni és minden vérontás nélkül itt hagynának bennünket. Igen ám, csakhogy ez az erős parancsoló – úgy látszik – nincs. Szép szerével nem megy Hát, ha nem – mi igazán nem tehetünk róla – akármennyire is sajnáljuk, jöjjön az atombomba. Az a „valami”, amit áhítattal figyelünk esténként, s ami templomba menet is ott van lelkünk mélyén – ha nem is igen merjük. így megfogalmazni- ez. Az, hogy hulljon már az atombomba! Igaz, hogy belepusztulhat egy pár millió ember. Lehet, hogy azok távol vannak Krisztustól, kegyelem nélkül élnek Bizonytalan az üdvösségük.

Mindegy Pusztuljanak Inkább ők, mint én és az enyéim! Mondatott a régieknek: Szeresd felebarátodat és gyűlöld nem kell folytatni. Kikötöttünk, megérkeztünk. c. Leszállhatunk az erkölcsi lóról Kezet foghatunk a bolsevistákkal – Mi is boldogítani akarunk valakiket. – Mi is szeretni akarunk valakiket Mi is jót akarunk – valakiknek Akárcsak ők. S félreállítjuk, elpusztítjuk, kiirtjuk mindazokat, akik bennünket zavarnak magunk és mieink szeretésében, boldogítani akarásában. Ellenségeinket ellenségnek tekintjük Aszerint bánunk velük. Akárcsak ők Valakiket szeretünk, valakiket gyűlölünk Közös talajra jutottunk Befutottunk a természetes, értelmes, racionális világba. Mi különbség van köztünk Köztünk, templomba járó, magunkat Krisztusról elnevező „keresztények” és az Istent megtagadó, Krisztust el nem ismerő istentelen bolsevisták között? ····d. Szeretünk mi is, gyűlölünk mi is De azért valami különbség

mégis csak van közöttünk Csak másképpen szeretünk mi, mint ők. Másképpen is gyűlölünk Csak nem hozható azért a magatartásunk teljesen egy kalap alá az övékkel?! Valóban, nem. Nézzük előbb a szeretetünket Mindenekelőtt szűkebb, mint a bolsevistáké? Hogyan? Hiszen ők csak egy osztályt szeretnek!! Igen, de azt szeretik az egész világon. Mi elvben az emberiséget, gyakorlatban azonban nem jutottunk túl máig sem a nacionalizmuson. Még papjainkban sem Szatmári községeinkben a német pap, az oláh nyelvű s a magyar nyelvű görög szertartású pap külön világot, nem egyszer ellenséges világot jelentettek egymás számára – pedig mindannyian katolikusok lettek volna. A tót nemzetiségű pap legfőbb ambícióját magyar hívei eltótosításában látta, a magyar pap pedig a tót hívek elmagyarításában. A kereszténységen belül mondatott ki kétezer esztendővel 19 Szerkesztette: Faragó Ferenc ezelőtt már, hogy „nincs többé

zsidó, sem görög” (Gal 3,28), de a fiatal bolsevizmus ebből hasonlíthatatlanul többet valósít meg, mint mi. Gondoljunk 1945 előtti hazai katolikus nevelésünkre. Bélyeg és sztaniol-gyűjtésen kívül mi beszélt a katolikus ifjúságnak arról, hogy testvére az egész világ s akár életét is kell adnia értük? Életszínvonalukért, szellemi fejlődésükért, természetfölötti életükért, földi és örök boldogságukért?! Magyarok voltunk. S iskoláink hazafias szellemben nevelték a rábízott ifjúságot. e. Jó! Mi szerettük a magyarokat Hogyan? A szociális enciklikák világos utat jelöltek Megmondták, hogyan kell szeretni az embert, a honfitársat. Eszünkbe idézték Szent János világos szavát: „Aki bírja a világ javait és szűkölködni látja testvérét és elzárja előle szívét, hogyan marad meg abban az Isten szeretete?” (1J 3,17). Hogyan van annak köze az Istenhez? Sehogy. – A századforduló levert lázadásai az első

világháború végi forradalom a század második negyedének mélyén szociális lelkiismeretű irodalom – mind figyelmeztethetett arra a letagadhatatlan tényre, hogy valamit tenni kell. Megmerevedett a társadalmi szerkezetünk Alig volt lehetőség az alul levők felfejlődésére. Egy szűk vezető réteg és egy szélesebb középosztály lefölözte a nemzeti jövedelmet, kisajátította a termelőeszközöket, az iskolát s a nemzet vezetését, a hatalmat. Bíróság elé került a Néma forradalom szerzője Oda, mert elmondta, hogy társadalmunk egyharmada nemzet alatti életet él, reménytelen, hogy méltó részese legyen a nemzeti kenyérnek, iskolának és hatalomnak. Nem lázad többé Nem, mert mindig leverték Átcsapott akarva, nem akarva a néma forradalomba: a kivándorlás, a testi halál: egyke s az élet semmire értékelése, szekta útján megy kifelé már az életből. A szociális enciklikák követelményeit nemhogy megvalósítotték volna – ismerni

is alig ismertük. A katolikus középiskolákban a krisztusi szeretet a 20.századi korszerű megvalósításáról nem tanítottunk Növendékeink ezeket az eszméket meg sem ismerték. Öt-hat éves papképzésünkben nem- vagy alig volt szerepe még az alapelvek megtanításának is. A magyar társadalmi valóságra való alkalmazása szóba sem került. Középiskolásaink, katolikus egyetemi hallgatóink, kispapjaink máshonnan vettek tudomást a kérdésekről. Különböző fajú és nemzeti szocializmusokat ismertek meg, azokért lelkesedtek, míg a fenti enciklikák porosan hevertek a kereskedések polcain. f. Miben állt akkor a mi szeretetünk a magyarok iránt? Hogyan szerettünk? Úgy, hogy azonosodtunk a fennálló társadalmi rend hivatalos nacionalista ideológiájával. Miben állt ez? Abban, hogy a szociális kérdést bolygatni hazafiatlanság, felelőtlenség a nemzettel szemben. Három millió magyar koldusról beszélni nemzetgyalázás, bűn a haza ellen. Hiszen

úgyis annyi rosszat mondanak rólunk az utódállamok. A szociális kérdés feszegetése izgatás Ez pedig gyöngíti a nemzet erejét, egységét. Pedig erre nagy szükség van Enélkül nem lehet visszaszerezni Nagy-Magyarországot. Nagy-Nagyarországot visszaszerezni – ez volt a katolikus iskolák nevelésének is nagy központi gondolata. Visszaállítani azt a társadalmi rendet, amely nálunk megmaradt a múltból, az utódállamokban, melyek már rég túljutottak rajta. Elhelyezni ezáltal a csonka-ország intelligencia-feleslegét. Odarakni állástalan úri világunkat a nemzetiségi vidékek hivatalaiba. A szentistváni állameszme jegyében Kultúrfölényének igazolására. Történelmi hivatásunk jogán Még egy sereg címszó ürügyén hazafias köntösben rögzíteni egy olyan világot, amelyben fuldokolt nemcsak az alul levő hárommillió, de fuldokolt a szolid struktúra hiányában az egyre inkább állástalanná vált vezetőréteg is. Elfogadtunk,

támogattunk, haszonélvezetünk egy olyan világot, amelynek kisebb gondja is nagyobb volt, mint a krisztusi szeretet társadalmi követelményeit meglátni és végrehajtani. 20 Szerkesztette: Faragó Ferenc g. Mérleget csinálhatunk A bolsevista szeretet következetes, határtalan és véráldozatos A mi szeretetünk következetlen, szűk és áldozatot nem ismerő. Következetlen! Erős, hatalmas nemzetet akartunk. Ezt mondottuk Tetteinkkel pedig megcsúfoltuk Nem engedtük megszületni gyermekeinket, proletár-sorsban hagytunk milliókat. Szűk Nemhogy az emberiség nem fér bele – egy nemzet sem. Annak csak bizonyos osztályai, felüllevő rétege Áldozatot nem ismerő: A hazaszeretet nem került semmibe Csak szónoklatokat kellett mondani, cikkeket kellett írni „elszakított véreink” szenvedéséről. Társadalmi harcot vívni és kockáztatni a szegényekért, gyermekeim a világra jönni engedni és kockáztatni így az életszínvonalam – nem kellett.

Micsoda erőtlen, langymeleg, halálraítélt bajmolódás volt ez a bolsevisták hat világrészt átölelő semmi áldozatot nem sajnáló, hajthatatlan következetességű szeretetéhez képest! h. Igaz, gyűlölni sem tudunk úgy, mint ők Gyűlöletünk éppen olyan erőtlen, langymeleg, mint a szeretetünk. A bolsevista nem nyugszik, míg egy kapitalista is él Nincs áldozat, amit sajnálna kemény és véres felszámolásukért. A mi gyűlöletünk sokkal szelídebb Ugyan ki kockáztatná életét, hogy felszabad1tsa a két országgal odébb levőket? Ki gondol közülünk azok szenvedésére? Csak mi szabaduljunk meg. Bánjuk is mi, hogy az, aki minket bántott, hogyan bánt másokat. Fusson, mi ugyan nem keressük halálra, ha eloldalgott a portánkról Mi nem gyűlölünk perzselően. Nem, mert nem is szeretünk forrón Ük forrón gyűlölnek, mert forrón szeretnek. Mi langyosan gyűlölünk Nem mert különbek vagyunk Ellenkezőleg, mert üresebbek vagyunk náluk.

···i. A bolsevizmus átöleli szeretet-gyűlöletével az egész világt Nemcsak papiroson A valóságban. Ki tudja kényszeríteni a világ minden proletárját egyre szorosabbra fonó átölelését Meg tudja követelni a mindent adást, a munka és a vér áldozatát. Mit akar vele szemben az a kereszténységet emlegető, de vérszegény, pár millióban gondolkodó, végig nem gondolt, áldozatot nem ismerő önzés? A bolsevizmus világot roppantó erejével szemben mit akar ez az 1945 előtti múltból itt maradt önmagunk s az ennek szellemével hajszálra megegyező egész polgári világ? A bolsevizmus végrehajtott ideológiájával szemben lehet-e szava, mindenkitől semmibe vett keresztény ideológiának? Érdemes-e még szóra nyitni a száját annak a küldetéstudat nélküli, zagyva, áldozat elől menekülő Krisztus nevét gyalázatosan magára cibáló – polgári önzésnek? 11. Kinek fáj itt, ami Krisztust gyötri? a. Nem kell jósnak lenni Ez a langymeleg

polgári magatartás kihull az idő rostáján Harapdálja a bolsevizmus. Nyugaton beleharapott a polgári világ közepébe Keleten kontinensnyi darabokat eszik el előle. Akármi is legyen a kimenetele a következetes háborúnak, e langymeleg önzésnek el kell pusztulnia. Néma évszázadokig bírta a kemény és harcias barbárok támadásait, a végén csak elbukott alatta. Nem lehet máskép A „polgári” világ elpusztul Ha meg akar maradni mássá, nem-polgárivá, áldozatossá, kereszténnyé kell, hogy átalakuljon. Igy ahogy van – reménytelen a sorsa. Egyazon ideológia annak van hasznára, aki mélyebben átéli, következetesebben megvalósítja. A polgári világ a maga liberalizmustól, nacionalizmustól ezer felé osztott erőivel, langymeleg szeretetével, ha nagyon-muszáj-harci készségével előbb, vagy utóbb el kell, hogy bukjon e mindent kívánó szeretettel szemben. A szükség esetén gyűlölködés a forró és halálos gyűlölettel szemben. A

császárok csak kivonulnak az életből A Metternichek csak eltűnnek a történelem süllyesztőjében. Hiába ők a szelídebbek Éppen azért, mert ők a szelídebbek. A szeretet-gyűlölet talaján állva a bolsevizmusé a jövő Ü éli át legteljesebben Egyazon fegyverrel az győz, aki jobban használja. Akármi is legyen eredménye a harmadik 21 Szerkesztette: Faragó Ferenc világháborúnak. Ha ma nem győz, holnap talán De feléje mutat a jövő, s ha valaki meg akar maradni a szeretet-gyűlölet talaján még ma, vagy legkésőbb holnap menjen el bolseviknak. ····b. Ha azonban képtelen reá, ha nem viszi reá a lelkiismeret, ha nem tud hinni abban, hogy a bolsevizmus majd boldogítja az emberiséget, ha úgy gondolja, hogy a bolsevizmus által igért cél az ember számára kevés, hiányos, s hogy az eszmét kikényszerítő kényszer az emberi boldogság szempontjából értelmetlen – akkor az egyetlen lehetséges számára: lelépni a természetes,

észszerű, racionális szeretet-gyűlölet világnézet talajáról s átmenni az egyetlen lehetséges másikra, amely nem kipusztítani, hanem szeretni, üdvözíteni akarja ellenségeit. Ha élni akar, ha győzni akar, ha nem akar anakronizmus lenni: „Halálfia”. A polgári világ sorsa beteljesülőben: hull kifelé az idő rostáján. A kereszténység nem azonos a rabszolga-rendszerrel, nem a feudalizmussal. A polgári világgal sem Mindegyikben élt vagy él, de nem halt meg egyikkel sem. Túlélte őket Sorsa nem volt, s nem lesz soha semmiféle rendszerhez kötve Mindig abban a rendszerben kell teljesítenie küldetését, amelyikben él. Rabszolgatársadalomban él? Rabszolga-társadalomban Bolsevizmusban él? bolsevizmusban Nincs nagyobb veszedelem, mint az Isten igéjének megkötözése. Odakötözésé bármihez A kereszténység nem azonos a polgári világgal. Nem igaz, hogy a polgári világgal áll és bukik Az sem volt igaz, hogy a római birodalommal állt és

bukott. Pedig mennyien hitték, mikor a barbárok felforgatták annak százados rendjét. A jerikói vak koldus Jézusban reménykedett Aki keresztény – nem reménykedhetik másban. Nem teheti másba reményét Nem reménykedhetik senki és semmi földiben Számíthat ezekre, de reménységet nem vetheti ezekbe. Túl van az minden földin. Földi segítségektől függetlenül is kell tudnia számolni A kereszténység nem azonos az amerikaiakat várással. A kereszténység a Szentlelket várja abban bizakodik S e kettő nem ugyanaz. Nincs nagyobb veszedelme a kereszténységnek, mint az ilyen azonosítások c. A polgári világnézet gyökeres ellentétben áll a kereszténységgel Önző, áldozatot ismerni alig akaró magatartás az és mit sem ért az ellenségszeretet önfeláldozásához. Peyer Károly egy alkalommal üzent a magyar munkásoknak Amerikából. Üzent arról, hogy ott mennyivel magasabb a munkások jövedelme, mennyivel kevesebbet kell ott a munkásoknak

dolgozok. Nem kell kölcsönt jegyezniük, nem kell szemináriumra járniuk, kivonulniuk, felajánlaniuk, versenybe hívni, normát emelni, munkatempót fokozni, dekorálni, agitálni – mind ezt nem kell. Az amerikai munkás, ha ledolgozta a maga 48 óráját, bőséges jövedelmével, szabad idejével tehet azt, amit akar. El is mondta mit Mehet szórakozni: moziba, színházba stb Teheti azt, amire kedve van. E Peyer Károly-féle evangélium gyökeresen más, mint Jézus Krisztusé – Krisztus cselekvésének normája, nem Krisztus tetszése, hanem az Atya akarata. Ez pedig azonos az emberiség boldogításával. A keresztény ember cselekvésének normája is ez Ebből a normából pedig bőven folyik az, ami az embernek nem tetszik, nincsen kedvére. Mint ahogy Jézus számára is bőven folyt – a betlehemi istállótól a golgotai kínhalálig. Ha jól beleolvasunk az evangéliumba, félő, hogy ezt olvassuk ki, hogy nem egyszer még annál is többet kell tennünk, amennyit

a bolsevizmus kíván az embertől. Hogyisne! Mikor a bolsevizmus szeretetébe csak valakik férnek be, Jézus Krisztuséba pedig mindenki. Szélesebb szeretet – szélesebb áldozat?! d, Rendet kell teremtenünk! Meg kell látnunk kik vagyunk, mit akarunk. Krisztusért fáj-e a fejünk, vagy másért? Mi bajunk van a bolsevizmussal? Az-e, ami Krisztusnak? vagy az-e, ami Trumannak? Holnap reggel, ahogy kinyitod a rádiót, álmélkodással hallod, hogy Dicsértess ékkel köszöntenek és bejelentik a bolsevizmus nagy ideológiai fordulatát. Ebből áll: Minden marad a régiben, tovább folyik a szocializálás. Kölcsönjegyzés, munkaverseny, felajánlás, 22 Szerkesztette: Faragó Ferenc kivonulás. agitálás, pártmunka minden megmarad, sőt fokozódik tovább Csak az ideológiában történik változás. Rájöttek vezetőink, hogy gyilkos, emberiséget pusztító valami ez a brancsszellem, megértették mit akar Jézus. Ma reggeltől kezdve az egész emberiségért fog

folyni a termelés, az egészért kívántatik az áldozat. A magyar püspöki kar is áldását kívánja erre a munkára s a maga részéről már meg is tette a rendelkezéseket, hogy a jövő héttől kezdve a szemináriumokon a katolikus teológiát adják elő. Tanítást a mindent adó Istenről Tanítást a teljes szívet, teljes lelket, egész elmét minden erőt kívánó Istenről. Tanítást arról, hogy minden embert úgy szeressünk, mint magunkat, ellenségeinket is. Kifejezve abbeli reményét, hogy így már hajlandók lesznek híveik azonosulni azzal az áldozatsorozattal, amely áldozatsorozat eddig istentelen cél szolgálatára kívántatott. Mindennek külső kifejezéseként a kivonulások helyett szentséges körmenetek lesznek, a mozgalmi dalokat pedig fel fogja váltani a Christus vincit. – Megnyugodna tőle a világ? Azt mondanók: így már minden rendben!? Megszűnnék a rádió hallgatás? Krisztus lenne már a reményünk? Hány százalékkal lenne

kevesebb az elégedetlenek száma? Aligha lenne jelentős változás. Magyarázhatnák a szószékről a híveknek, s talán a püspöki körlevelekben a papoknak is, hogy értsük meg minden rendben van már, Krisztusért kívántatik az áldozat. Krisztusért, aki életét adta értünk, s kívánta, hogy kövessék őt. Ha ő adta az életét miértünk, nekünk is kell adnunk testvéreinkért. Magyarázhatnák Faképnél hagynák a magyarázót, ahogy faképnél hagyta jézust nagyszerda délután a hasonlókat mondó Jézust, az előbb még érte lelkendező neki ujjongó tömeg (Jn 12,20-36). e. Mi bajunk van akkor a bolsevizmussal? Krisztusért fáj a fejünk? Mi bajunk, ha vége van már az istentelenek uralmának, ha nem bántja többé senki a vallást, sőt elősegítik, államilag megkívánják és behajtják az evangéliumi követelményeket? csöbörből-vödörbe mondaná a mi rádió hallgatónk, mondaná a szószéket. és körlevelet hallgató tömeg Megfelelne a

kérdésünkre, hogy mi baj van még mindig. Mi baj? Hát az, hogy magamért akarok élni Magamért és magamnak. Hajlandó vagyok kitágítani mondjuk egy élettárs és mondjuk két, legfeljebb három gyermek erejéig. Magamért és őértük is Feleség nélkül az élet nem élet Öregkorában jó az embernek, ha vannak gyermekei. Meg különben is két gyermek nem akkora gond és sok-sok örömnek is forrása. Az a baj, hogy a rádió által bejelentett változás csak a címszót törölte el, s meghagyta azt, ami miatt annyira elviselhetetlen. Meghagyta az áldozatot A másokért élés áldozatát pedig ezt ne kívánja tőlünk senki. Magunkért akarunk élni Élni akarjuk az életünket, nem odaáldozni. Nemzetünkért is alig Hát még a világ szegényeiért? Még kevésbé minden emberért. Semmivel sem jutunk előbbre, leszünk boldogabbak a rádió hírtől Egy százalék talán akad, akinek így Krisztusért már tetszenék ez a hajsza, életáldozat. Egy százalék

azonban talán van a másik oldalon is. Ott is vannak valakik, ha kevesebbek is mint egy százalék, akik kedvből, önként azonosulnak azzal, ami folyik, Nincs szükség erre a rádió-hírre. Nem lesz tőle jobb Nem kérünk belőle. Más rádió-hírt akarunk Olyant, ami nem egyszázaléknak, de kilencvenkilencnek tetszik. olyant, amely a címszó kérdéssel nem bajmolódik, hanem a lényeghez nyúl hozzá. Biztosítja, hogy ki-ki ereje, képessége, tetszése szerint élhessen magáért és magának úgy, ahogy tetszik. Olyan hírt kellene mondani, amelyik bejelenti, hogy nem követelnek több áldozatot, adást. Mindenki szerezhet, amit szerezni bír és akar Ha lehet mellette templomba járni, nagyon jó. Legalább ebbe nem fogják többé zavarni senki tetszését Igy már lehet komoly megelégedést aratni. Akad majd egy-egy százaléknyi, akinek ez nem tetszik. S Jézus vagy Marx nevében többet, mást akar – de ki törődik ennyivel!? Ha azonban mindent, címszót és

áldozatot is eltörölni nem lehetne, a címszónak, az istentelenségnek meg kellene maradnia, csak az áldozat törlődnék el. Munka kevés, bér nagy lenne Szabadság is 23 Szerkesztette: Faragó Ferenc volna mindenre csak a templomba, hittanórára járást nehezítenék meg, csak ezt nem volna szabad. Ha valaki erről lemond, semmi baja többé – nem követelnek tőle áldozatot – ezzel is lehetne többséget szerezni. Ugyan hányunknak, hány százaléknak volna baja ezzel a világgal, ha mindenünk megvolna, úgy, mint Peyer amerikai munkásának s csak az volna a hiba, hogy istentelenek a vezetők s azt kívánják, ne járjunk templomba?! Nem mondanók, majd imádkozunk magunkban!? S mondván hajtana-e valami arra, hogy imádkozzunk. Hajtana-e, amikor nem kellene immár semminek sem történnie. Amikor nem kellene szívszorongva lesni rádiót, vagy prédikációt, hogy történik-e már „valami”? Ugyan hány százalék volna, akinek nem volna ez jó?!

Krisztusért fáj a fejünk? Vajmi keveseknek. Nagyobbára az a bajunk, ami Trumannak. Vágyunk a Peyer-féle evangéliumra, arra, hogy tehessük azt, amit akarunk ····f. Kinek fáj itt, ami Krisztust gyötri? Ki látja és kinek fáj, hogy majdnem semmivel telt el egy negyedszázad? Hogy évszázados társadalmi igazságtalanságokon alig változtattunk? Hogy iskoláikkal a középosztály határain túl alig jutottunk? Hogy kiterjedt iskolai hálózatunkban az evangélium szellemét megszólaltatni is alig tudtuk? Kinek fáj a lopásra és paráznaságra serdülő korában reá nevelődő urasági cseléd, summás- a nagybirtokon? Kinek a nagy botrány, hogy a munkásosztály nem Krisztusé? S a talán még nagyobb, hogy a templom köré tömörülő középosztály, amely elzárta szívét a hárommillió és megnem született gyermekei felé- hordozza ajkán Krisztus nevét? Ki látja és kinek fáj- az aposztázia, melynek körvonalai bontakoznak már? S hogy ez az aposztázia

ott élt már rég a szívek mélyén? Hogy aki ma vagy holnap megtagadja majd papját, hittanárát, a szentmisét, az Egyházat – nem ma vagy tegnap lett ilyen. Ilyen volt akkor is, mikor iskoláinkban járt még ő, vagy oda küldte gyermekét. Kinek fáj, hogy nem megoldás, ha egy kapitalista győzelem visszamenti őket a kockázat nélküli templomba járásnak? Az egyházi iskolákba? Az egyházközségi táncestélyekbe? Az előadásokat rendező egyesületekbe? – Kinek fáj, hogy nemcsak a címszó nem tetszik, az áldozat sem tetszik? S hogy könnyen kiszámítható mi lesz a sorsa köztünk a Krisztusnak, ha csak áldozattal lehet megvallanunk Üt. Ha végleg szertefoszlik az áldozatnélküli kereszténység nálunk mindmáig kergetett s az már csak Trumantól meghosszabbítható álmaKinek fáj itt, hogy útban vagyunk arrafelé, hogy kitagadjuk magunkból a Krisztust 12. Öregbítsd bennünk a hitet! (Lk 17,5) ·· a. Mert boldogságra vágyunk Boldogságra De nem az

ellenségszeretet, nem a mindenkit szeretés keresztje által. Nem a szeretet jézuskrisztusi, golgotai önmagunkat kiszolgáltatása által Nem, hanem a magamra, magaméira gondolás önzése által. Krisztus jaj-t mond a csak magára gondolás, özvegyek házát megevő, irgalmasságot elhagyó, templomba járó emberre (Mt 23). Krisztus tudja, hogy a maguk tetszésének követésébe belepusztul a világ. Háború, nyomorúság, boldogtalanság származik belőle. Krisztus tudja és elmondta nekünk, hogy béke, életszínvonal, boldogság csak a mindenkit szeretés keresztjéből áradhat a világra. ····b. Öregbítsd bennünk a hitet! Kérünk, mint az apostolok, amikor megmondottad nekik, hogy akárhányszor meg kell bocsátaniok az ellenük vétkezőknek. Add nekünk a jerikói vak koldus hitetlenségét és reménytelenségét a Nélküled történő boldogság-csinálásokban. Add nekünk is a hitetlenséget és a reménytelenséget a kuruzslókban, akik azt állítják,

hogy az ellenség gyűlölet, a brancsszellem megállíthatja a pusztulásba rohanó világot. S megállítván megszerezheti a vágyott boldogságot. Egy mustármagnyi hit hegyeket mozdít Öregbítsd bennünk a hitet, hogy a Benned hívőknek „semmi nem lehetetlen” (Mt 17-19). 24 Szerkesztette: Faragó Ferenc ····c. A hitet Jézus Krisztusban A bennünket a pusztulásból megszabadító hitet, az Istenben, azaz ellenségszeretetben, a mindenkit szeretésben való hitet – akarják szolgálni ezek a lapok. Ezért kiált már az első lap is utána Jézusnak, Dávid Fiának, hogy könyörüljön rajtunk. Könyörüljön, hogy a kátyúba jutott emberiséget megmozgató hittel tudjam vallani és élni, hogy az ellenségeiért kereszthalált halt Jézus Krisztus s az ellenségszeretet parancsát vállaló emberiség a Golgota felé menetelve ki tudja emelni a világot a kátyúból. Hogy tudjam vallani és élni, hogy senki és semmi más nem tudja. Ezért kérjük újból:

Add, Uram, hogy lássunk! (Lásd még egyszer a 2-t) Add, hogy lássam az igazságot, hogy a Golgota az Út az emberiség számára az Életbe. ····A soknak, akik az út mentén ülnek, mert nem látnak és vakon mozdulni nem akarnak és élni akarnak; azoknak, akik nem látnak, de beálltak a Krisztus nélkül sereglők közé, mert nem akarnak összetipródni, mert élni akarnak. Azoknak, akik azt gondolják magukról, hogy látnak és sereget gyűjtenek Krisztus nélkül és ellen, mert élni akarnak; azoknak, akik fegyveres ellensereget gyűjtenek, vagy várnak, hogy a seregeltetők, mert élni akarnak; Mindazoknak, akik élni akarnak, s azoknak is, akik már halni vágynak – hitvallás arról, hogy Jézus Krisztus az Út, az Igazság és az Élet. tanúbizonyságtétel arról, hogy ma is Jézus Krisztus és az Ü mindenkit szerető keresztje az emberiség boldogítója. 13. Az Isten-szabású ember a. Szent János „tehát” -ja (1Jn 3,16) nagyon mélyen él az emberi

tudatban Hogy az ember és Isten között valami nagyon szoros kapcsolat van: ősi sejtése az embernek. Az indogermánok ötezer esztendővel ezelőtt atyának szólították istenüket – igazolja a nyelvtudomány. A mai tűzföldi primitívek mennyei atyának nevezik – igazolja az etnográfia. A nomádok az istenek gazdag és örök vadászterületeire és harcmezőire készülve temettetik el fegyverrel, lóval, szolgával holttestüket. A mohamedánok is ősi paradicsomot ígérnek a kiváló harcosoknak A görögök és rómaiak pedig az igazán nagy férfiak számára az olimposzi istenek közé emelődést. Valamikor az Isten kertjében voltunk, de kitaszítódtunk, elvettettünk valami bűn miatt onnan mesélik a keleti mítoszok. S az erőszak nélküli boldog aranykorról regél a római Istennek ivadékai regéli a görög költő (Apcsel,17,28). ···b. A maga képére és hasonlatosságára teremtett bennünket az Isten – tanítja a kinyilatkoztatás. Istentől

származunk Ott voltunk Nála De bűnünk folytán kiszakadtunk az Isten boldog, bennünket is boldogító világából (1Móz 2-3) a gyönyörűség kertjéből. S nem jó nekünk addig, amíg oda vissza nem kerülünk. Érzi, sejti ezt legalább homályosan – minden nép. Világos bizonyságot tesznek róla pogányok misztikusai is A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy fogadott fiai vagyunk az Istennek és nincs számunkra másképpen boldogság, csak ha házanépévé leszünk. Boldogságunk árán szükségünk van az Istenre Az ember nem tud boldog lenni nélküle. „Az Isten van valamiként minden gondolatnak alján Mindig neki harangozunk” (Ady, az Isten balján) – énekli az Isten egyenes útjairól olyan messze járó költő, hogy azután egy Istent célként el nem ismerő élet után folytassa a bizonyságtételt: „Gerjedt lelkemnek ki 25 Szerkesztette: Faragó Ferenc látta valóját? Ki lát szívem sebes és örök jóság? Istenülő vágyaimba ki látott?

ó vak szívű hideg szemű barátok”. (Ki látott engem?) Istentől származunk Isten fogadott gyermekei vagyunk Istené és Istenné akarunk lenni. Olyanná, azzá akarunk lenni Ezt akarták már ősszüleink is Csak helytelen úton, maguk kedvét keresvén. Ezt kívánja tőlünk az Atya!” Szentek legyetek, mint ahogy én szent vagyok” (1Pét 1,16) Ezt kívánja Krisztus: „Legyetek tökéletesek, mint az én mennyei Atyám tökéletes.” (Mt 5,48) Erre hívott meg bennünket az Isten c. A baj csak ott van, hogy az égi atyáról beszélő, istenülésre vágyó embert végig kíséri a történelemben mindenütt az oltár. Úgy érzi, úgy diktálja boldogságot kereső szíve, hogy nem fog tetszeni az Istennek, nem lesz Isten gyermeke, nem istenülhet, nem lesz semmi a boldogságából – ha nem épít oltárt. Oltárt, hogy arra ajándékot tegyen Tizedet a termésből, legszebb csikót, vagy fehér lovat, esetleg böjtöt s arcunk megvagdosását. Időnként emberi

áldozatot. Magunkét, mieinkét Törvényei vannak az Istennek s e törvényeket bele is 1rta a szívünkbe. Kötelező erővel Ha nem engedelmeskedünk nekik tudjuk, hogy rosszat teszünk s rosszul érezzük magunkat. Ha senki sem tudja is meg, mi megtudjuk, - és boldogtalanok leszünk – S minél közelebb kerülünk hozzá, annál többet követel. Aki teljesen átérti (emberileg s micsoda Ü nekünk hajlamos akár mindenét is odaajánlani neki: „Új csizmám a sárban, százszor bepiszkolnám. Csak az Úrnak szerelmemet szépen igazolnám” (Ady, Kis karácsonyi ének) Úgy érezzük, hogy Időnként meg is teszi, hogy mindent kíván. S ilyenkor nekünk mindenünket oda kell adni. Az ősszülőktől csak annyit, hogy ne egyenek ama két fáról az elhagyott hitvestől a szüzességet a házasoktól a gyermekáldás elfogadását. Ábrahámtól a fiát s benne egy nagy megáldott nép egész jövőját kívánja és a záradék mindig egy: Ha megteszed házamba kerülsz,

ahonnan kiestél – és boldog leszel. Ha nem teszed, maradsz kívül házamon és jaj neked. Szabad tennem akármit, de „lelki terror” alatt állok Tönkremegy egész életem, ha nem engedelmeskedem, ha nem adom, teszem az oltárra, amit az oltár ura éppen megkíván. d. Kiszolgáltatódom az Istennek Azt tehet velem, amit akar nekem meg engedelmeskednem kell. Istené akartunk lenni De az oltárok egy pillanatban visszariasztanak Nem szolgáltatom ki magam, Ne tehesse velem, amit akar. Nem akarok engedelmeskedni Nem akarok Istené lenni. Rossz, hogy Istenem van Rossz, mert a kinyilatkoztatás fényénél egyre világosabban láthatom, hogy az Isten a maga saját természetét akarja bevasalni rajtam, a más természetűn, az emberen. Rossz, mert Jézus Krisztus élete a beszédes mutatója, mi is lesz az emberrel, ha isteni módon viselkedik. Rossz, mert ennek a viselkedésnek az utánzásáért jár üdvösség, teljes emberi boldogság, részem az Isten országába.

Ellenállás és ellen nem állás, igazságszolgáltatás és alázatos elviselés csak egyik arca az emberi élet az emberi erkölcs dialektikájának. Folyik ez a dialektika abból, hogy az emberi természetnek odaállíttatik eszményül, megvalósítandó mintául az Isten természete, anélkül, hogy elvethetné, el kellene vetnie önmagát. Ennek a dialektikus kettősségnek gyökeréig nyúl az isteni természethez odaigazított, isteni mintára szabott – de embernek a kínja. Isten szabású vagyok, akarok olyan lenni, mint az Isten Bensőleg kell, bensőleg jaj nekem, ha nem leszek olyan, mint Ü Csak úgy jó nekem, ha Istené és Istenné leszek. S mégis ugyanakkor – nem akarok olyan lenni, mint ő Nem, mert oltára van S ez az oltár kifoszt, tönkrever, nem egyszer mindent kíván, mint ahogy mindent kívánt a megvalósítandó, utánzandó Mintától, Jézustól is. Isten akarok lenni Nem, nem akarok Isten lenni Ez az a dialektika, amelyben vergődik az

Istenszabású ember. „Meg is teremti az Isten az embert a maga képére, az Isten képére teremtette.” (1Móz 1,27) 26 Szerkesztette: Faragó Ferenc 14. A majomszabású ember a. Felvilágosodásnak nevezte magát az európai embernek az a korszaka, amely elhatározta, hogy végleg felszámolja az Istenhit, az imádkozás, az oltár merő butaságból adódó babonáját. Felvilágosodásnak – jelezvén, hogy vége a babona sötétjének. Kifárad az éj, a természetfölötti dolgokról szóló „hazug álmok papjai szűnnek”, a kitörő napfény nem terem áltudományt” azaz nincs többé a természetfölöttin alapuló megoldás-keresés – énekli száz év előtt diadallal a felvilágosodott Vörösmarty (Gutenberg albumba). E felvilágosodott tudomány talán akkor sietett segítségére a leginkább gyökerekhez nyúlással Istentől, imádságtól, oltártól menekülni akaró embernek, amikor a fejlődő természettudomány pontosan meghatározta az ember,

az élőlény helyét, a többi élőlények, az állatok között. Elhelyezte a gerincesek s azokon belül az emlősök között. Ezeknek is a csúcsára rakta az ember közvetlen ősét: a majom-embert, amely szerencsés körülmények között emberré- kevésbé szerencsés körülmények között majommá alakult, fejlődött emberszabású majommá. Távolabbi őseinket pedig világosan mutatja az emberi embrió fejlődése. Az állati lét egyre alsóbb fokai egészen az egysejtűig – a távolabbi ősök, amelyeken túl már nem tud „pozitívet” mondani a felvilágosodott tudomány. Legalábbis egyelőre nem. Az egész elméletet egyetlen csontdarabka nem igazolta A közös őst nem sikerült feltárni. A sokszázezeresztendős csontok, vagy embercsontok, vagy majomcsontok Majomembercsontot nem találtak még. S az elmélet mégis egyetemes elfogadásra talált Ellene szólni. igazvoltát akárcsak megkérdőjelezni is – hosszú évtizedeken keresztül elfogultságnak,

középkori elmaradottságnak műveletlenségnek látszott és mondatott. ····b. Az oltár elől menekülni akaró embernek nem igen lehetett nagyobb jót tenni, azaz, hogy inkább segíteni őt a menekülésben – annál, amit ez az elmélet tett. Elvi alapot adott a meneküléshez. Felszabaditű tanítás volt Oltártól áldozattól, szenvedéstől szenvedő ember legmélyebb lelki rugóiból született meg maga a tanitás is még sokkal inkább a feltétlen elfogadás és tények nélkül is dogmaként tisztelése, megkönnyebbült tőle az ember. Mese tehát istenképiségünk, mese az isteni származás, mese a természetfeletti boldogság. Mese, hogy természetünket alá kell vetnünk a természetünk feletti követelményeknek. Ha még hiszünk, hinnénk is egy keveset a mesékben, az már csak csökevénye az elmúlt századok népbutításának. Csekevény, mely hamarosan semmivé lesz. a megtalált igazság felszabadító erejében És felszabadultan, megnyugodva

lélegezhetünk. Élhetek végre természetesen Az élőlény természete szerint. Az ember, a majom és a többi gerinces emlős életformájában erkölcstelen egy mindenesetre sokkal magasabb fejlettebb, egy ugyanazon természet közös törvénye alatt. Az élőlény-természet törvénye pedig ugyanazon felvilágosodott tudomány meghatározása szerint a létért való harc. Élhetek tehát természetesen harcolva a létemért, annak egyre teljesebb bírásáért, növekedéséért szerzésért, zsákmányolásért. korlát nélkül Annyira amennyire visz az erőm megszerzem, amit megszerezhetek. Teszem azt, ami jólesik Úgy, ahogy nekem tetszik Felszabadulnak tehát az ember természetes erői, szenvedélyei. Munkába állítódik az ember létharcos erkölcse. Annyi század korlátozott, fékezett emberi energiája munkára szabadul Igen, hogy a gáttalan és korláttalan felszabadulás el fogja tiporni a gyengéket, nem baj. Kik fognak elpusztulni? Az életre nem valók. A

létharc az, hogy tehetek, amit akarok – ez fogja győzelemre juttatni a kiválókat, az érdemeseket. Kifogja tenyészteni egy különb, nagyszerűbb emberi fajt Ez szolgálja a haladást. Ez viszi előbbre az emberiséget ····c. Eddig szól a tanítás Úgy kapott rajta a felvilágosodott ember, mint gyermek a cukron Hogy is ne! Nincs kényelmetlenebb és kellemetlenebb, mint az Isten morális magastartását képviselni. És nincs kényelmesebb és kellemesebb a majom morális magatartásánál Isten 27 Szerkesztette: Faragó Ferenc arcúnak lenni nagy méltóság – de kellemetlen, Egy kicsit vagy talán nagyon is úgy vagyunk vele, mint Arany János a neki felajánlott királyi érdemrenddel 67-ben. Tudta, hogy böjtje lesz a nagy kitüntetésnek, hogy a negyvennyolcasok meghazaárulózzák majd érte, hogy ő is összepaktált, eladta a hazát. Forgácsai között találták e sorokat: „Megbocsátson méltóságtok, Nem érzek rá méltóságot” (A

csillaghulláskor III). Istengyermeknek lenni, úgy viselkedni, mint az Isten házához, Isten gyermekéhez illik, az Isten módjára, az ő benső törvénye szerint nagy méltóság földi halandóra teremtett létezőre, élőlényre. Nagy méltóság, de könnyebb lenne e méltóság nélkül. Köszöni az ember a megtiszteltetést, de szerényen visszahúzódik: „Jobb nekünk a Vértes vadonában, kis tanyánk ott nyugodalmat ád”. Prüszkölünk a meghívástól, a fogadott fiúságtól, annak nagy árától. Úgy vagyunk vele, mint a gróftól örökbefogadott utcagyerek – úri gyereket akarnak csinálni belőle, kerülgetik, nyalogatják. Szép is, jó is – de csak különb volt rúgni a rongylabdát valamelyik külvárosi utcában, mint a szép szobában „illedelmesen” viselkedni. Az Istentől, oltártól menekülni akaró ember szülte meg a majom szabású ember tanát, hogy legyen mintánk, amely nem kíván kényelmetlen, sőt nem egyszer esztelen dolgokat,

természetünk ellen valókat. Hogy legyen ősünk, amelyről biztonságban lehetünk, hogy nem cipel bennünket sem Ábrahám, sem az Atya oltárára, semmiféle Golgotára. 15. Az emberszabású Isten ··· a. A tudomány azután, a felvilágosodott, beigazolja, hogy a félelmek, álmok, különös tárgyak végeredményben hiedelmek, az ember ősi butasága találta ki az oltárt, az imádságot és nyilván – magát az Istent is. Az Istent, aki pedig nincs A baj csak ott volt, hogy ezt olyan kevesen tudták magukévá tenni. Du Gard híres regénye, Egy lélek története megkapóan írja le a húsz éven keresztül harcos ateista, az akkor negyven éves Jean Barcis nagy megtorpanását. „Egy villamos elállja az utat, hogy elkerülje, a kocsi balra hajt a szabad vágány felé. Nem látta a másik villamost, amely az ellenkező irányból jön Nem lehet lassítani. Halálsápadtan hátraveti magát a párnákra. Tehetetlenségében, kikerülhetetlen szerencsétlenségének

bizonyosságában azt dadogja: Üdvözlégy Mária, Istennek szent Anyja Halálos ütés. Minden fekete” Magához térése után azonnal írásba foglalja szellemi végrendeletét: nincs természetfeletti világ, halhatatlanság, üdvösség, Isten. És mégis újabb húsz év múlva rajta is beteljesedik Voltaire sorsa. Szentségekkel megerősítve megy az Isten elé Vastag, racionalista gőg, nem közönséges önhittség, az anyagi javak korlátlan bírása egészséggel – s végül az intézményesített emberi szívtelenség következtében tökéletesen kiégett emberi szívű, a proletár már csak gyűlölni tudó kiégettsége képes a következtetésre, hogy nincs Isten. De e három típus is csak ideig-óráig. Az élet nagy veszedelmeiben, amikor a minden, maga az élet – forog kockán a végső nagy bajban a halni nem, az élni akaró emberből kitör a kiáltás Afelé, Akitől legmélyebb ösztöneiben várja a segítséget, a megszakadni látszó élet

folytatását” Istenem jaj Istenem Kérik vagy káromolják – mintegy elismerik a fölöttük levő erőt. Elismerik Tőle függő voltukat, hogy szükségük van reá, hogy akarnak tőle valamit. Hogy a végső órában odamenekülnek hozzá – mert nem tudnak boldogok lenni miatta – a káromkodók, mert nem tudnak boldogok lenni nélküle az imádkozók. ····b. Kész a harapófogó Rendkívül kényelmetlen és kellemetlen harapófogó Nem tudja az ember kitépni magát belőle. Az Istent letagadni nagyon jó De ha bajba kerülünk, akkor nehéz meglenni nélküle. Ilyenkor meg akarjuk fogni a kezét Ilyenkor kell, hogy legyen, hogy legyen és megfogva a kezünket segítsen rajtunk. Egyébként azonban jobb ellökni és semmivé tudni, mert amit követel, az nemegyszer „nem embernek való” Kellesz te Isten, aki segítesz rajtam! – 28 Szerkesztette: Faragó Ferenc Nem kellesz te Isten, aki követelsz tőlem! Majomszabású embernek lenni időnként – testi vagy

benső, lelki bajok idején – nagyon kietlen, nincs, aki segítsen. Isten-szabású embernek lenni pedig igen nehéz. Kell az Isten! És nem kell az Isten! Itt a harapófogó, amelyből nem tudjuk kitépni magunkat. Istent akarsz? Jó, megkapod az Istent, de Vele együtt kapod az oltárt is Nem akarod az oltárt? Jó, élsz oltár nélkül, de nem lesz Istened, ha majd bajban leszel. Ha beszakad a harapófogód, ezt a kozmikus, téged létben tartó, boldogságra segítő szerszámot- lesz, ami tart, nem enged el és leesni. Tart, de szorít Ha megunod a szorítást és kinyitod a harapófogót, nem fog szorítani, de nem is tart. Mit csináljon a szegény ember ezzel a lehetetlen harapófogóval? ····c. Ezzel a harapófogóval nem lehet csinálni semmit Mert ez egy igazi harapófogó De lehet csinálni egy másikat. Egy nem igazit Puha gumiból Hogy tartson is, meg ne is szorítson Ha már az embernek mindenképpen szüksége van Istenre – ám legyen S bár ettől az Istentől

mindenképpen elválaszthatatlan, hogy követeljen, követelje még hozzá azt, hogy úgy viselkedjen, mint ő, hogy olyanok legyünk, mint ő legyen. Csináljunk tehát egy ilyen Istent, aki nem követel olyasmit, ami nekünk kényelmetlen. Csináljunk egy olyan Istent, akinek a természete olyan, mint a mienk. Velünk egy természetűt Úgyhogy mikor követeli, hogy olyanok legyünk, mint ő és megérezteti, hogy csak a hozzá való hasonulás útján lehetünk boldogok – akkor ne követeljen tőlünk olyasmit, ami természetünknek ellene, azaz fölötte van. Van Isten és van Oltár. Van tartás és van szorítás Az Isten és a tartás – jó Az oltár és a szorítás pedig a természetünknek megfelelő-elviselhető. A baj csak az, hogy ez gumi harapófogó Játéknak jó, ám, de használni nem lehet. Ez az Isten éppen olyan, mint mi Természete a miénkkel egyező. Olyan erős, mint mi MI csináltuk Mi belőlünk való Az Isten pedig éppen arra kellene, hogy erősebb

legyen, mint mi vagyunk. Ez a csinált Isten nem tud segíteni rajtunk ···d. Ezt az ész állapítja meg E gumiharapófogó azonban a teljes tudatban (tudatalatti) az emberi természet, ösztönök, ész ellen-nem-őrizte mélyeiben készül. Ott mondatik ki a teremtést kifigurázó dőre szó; teremtsünk Istent a mi képünkre és hasonlatosságunkra! Minden nép, minden kor, egy kicsit minden ember elmondja ezt a dőre – s mégis nagyon is mélységesen emberi szót. S a szó nyomában az emberi tudat mélyéből életre születik templommal, oltárral, kultusszal egy emberszabású Isten. Olyan, mint a teremtője Egy természetű vele Ama kor, nép, emberarcvonásait viseli magán. Lehet hozzá szólani, hiszen van Számomra, egy kor, egy nép számára – feltétlenül van. Hiszen tudatban született, abból nőtt ki, tehát tudattartalom Beszélhetek vele. Viszont teljesen nyugodt lehetek Fölibém soha nem fog kerekedni Nem kell félnem, hogy egy szép napon elkezd majd

erőszakoskodni velem, nógatni, noszogatni vagy éppen Golgotára vinni! Egy-egy ilyen Isten mindig egy-egy emberi tudatban születik meg. Ha ez az Isten – mely személyes igényből született meg elfogadást talál egy nagyobb, szélesebb közösségben, ez kultuszt fejleszt, kultúrát teremt, sajátos vallássá objektiválódik. A szubjektív szellemből objektív lesz. e. A görög ember, a görög nép megteremtette ily módon magának az olimposzi istenek világát. A görögök – emberek lévén – szerettek jól élni: enni, inni Csináltak tehát isteneket, akik az Olimposzon végnélküli lakomákon eszik a minden földi ételnél ínycsiklandóbb ambróziát s isszák a legtüzesebb boroknál is különb égi, isteni italt a nektárt. Szerettek életszínvonaluk érvényesülése érdekében lopni, hazudni. Teremtették tehát az olimposzi isteneket, akik emberfeletti képességeikkel mindenki fölé emelkedtek, remekeltek, egy és más bűnben. Teremtettek maguknak

olyan isteneket, akiknek testük a földi halandók testénél szebb és kívánatosabb volt. Isteneket, akiknél nincsen korlát a kicsapongásban, s akiknél napirenden volt a házasságtörés. A főisten volt az istenek és emberek atyja; Zeusz, Jupiter 29 Szerkesztette: Faragó Ferenc ····f. Az ilyenfajta isteneket lehet gond nélkül vállalni Ezekhez szívesen, könnyen igazodik a magát kiállni, élőlény természetét kibontakoztatni akaró ember. Hajlandó igazodni hozzájuk Sőt olyanná lenni, mint ők. Az azt teszem, amit akarok – kényelmes és kellemes morálja tökéletesen megvalósítható. Ha bajban vagyok, szólhatok hozzá Hiszen hiszek benne, hiszem, hogy van. Hiszem, hogy nagy és erős és segíthet rajtam Istennek tartom Emberfölöttinek, éginek, olimposzinak, istenek és emberek atyának. Kész a gumiharapófogó Van már istenem Istenem, akinek nincsen oltára. Oltár, mely kellemetleneket kívánna tőlem Megvan az isten – oltár nélkül.

16. Szalon-Krisztus ····a. Nem mehetünk végig a történelmen Nem nézhetjük végig – akármilyen érdekes volna is – hogyan vetítette felénk egyén, nép, kor ekkor és akkor a maga természetes vágyait egy-egy istenarcba. Magunkra kell térnünk Az oltáros Isten láttán mit csináltunk mi? Hogyan próbáltunk meg mi kibújni a harapófogó öleléséből? Mi, akik nem hiszünk többé bálványokban, olimposzi és öreg istenekben, mi, akik vallásos keresztények, gyakorló katolikusok vagyunk? Mi, akik tudjuk, hogy az egy igaz élő Isten – az Isten és senki más. Mi, akik tudjuk, hogy elküldötte közénk képmását (2Kor 4,4) Jézus Krisztust, hogy így emberi alakot öltve mutathassa be nekünk az Isten önmagát. Mi, akik tudjuk és valljuk, hogy Jézus József, a názáreti ács fia az Isten. Jézus, akinek alakja és tanítása a négy evangéliumban apróra meg van rajzolva Mit csináltunk? Mi nem teremtettünk új istent. Nem, mert kitéptük volna

magunkat az Egyházból, ahová vallási gyakorlatainkkal tartozunk. Elviseltük tehát azt az Istent, elfogadtuk őt, aki minden istenek között a legszörnyűbb oltárt, a Golgotát, mutatja nekünk? Ó, nem! Meg se tagadtuk, el se viseltük. Hát akkor? Átalakítottuk Hogyan? A magunk képére és hasonlatosságára! Úgy, hogy. gumi harapófogónk legyen, hogy hihessük azt, hogy tart és úgy, hogy ne szorítson, hogy lehessen imádkozni hozzá bajban és nem bajban, de követelményekkel ne kellemetlenkedjék. Érje be azzal, amit mi tartunk okosnak oltárra tenni Úgy, hogy szívesen kövessük, ha hív és egész természetünkkel akarjunk olyan lenni, mint ő. Megformáltuk tehát, átformáltuk őt olyanná, hogy megfeleljen a mi élőlény természetünknek. Belévetítettek tehát vágyainkat. Megrajzoltuk tehát benne saját magunkat, akik meg vagyunk híva Krisztusképmásnak, csináltunk Krisztusból magunk-képmást Az alter-Chtistus-alter-homo-t Három képet

rajzolunk meg az átalakított, meghamisított Krisztusból. A gyermek Jézus, az emberek között járó tanító Jézus és végül a golgotai szenvedő Jézus arcképét. ····b. A gyermek-Jézus Egy nagyon szép kis gyermek mosolyog felénk a szentképekről Rózsás az arca, arany a haja, ragyogó fehér az inge. Az arca telt, a bőre bársonyos, puha És árad róla a jólápoltság és a tisztaság. Bűz, piszok, szegénység messze van tőle Érzik minden porcikáján, hogy sohasem volt hiánya fürdőben, baby-szappanban, Hoffer-hintőporban vagy Nivea-krémben. Hogy sohasem hiányzott neki, ami kellett Meg volt a babakocsi, babaágy, a babaszék, a járóketrec. Hogy nem kellett nyomorognia, nélkülöznie, fáznia Ha valami hozzáillő helyre akarnók vinni, talán leginkább a Rózsadombra vihetnénk. A Rózsadomb egyik luxus villájába, melyben egy illatos mama és egy méltóságosúr papa egyetlen gyermeke játszik a parketten drága játékokkal, a látható lángú

hangulatos kandalló tövében. Ha mását errefelé Ottan körül, ahol az ő születését mennyezetig érő karácsonyfa s a biedermeier szalonok levegőjét hozó stille Nacht ünnepli. ····c. A felnőtt-Jézus Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – ezzel közeledik felénk a tanító, a férfi Krisztus. Tekintete bársonyos, mosolygós és simogató A keze is 30 Szerkesztette: Faragó Ferenc simogató és áldó. Szeme nem lövell villámokat és keze ostorhoz nem nyúl Szava nem kemény Megért bennünket. Megérti, hogy annyik vagyunk, amennyik Annyit teszünk, amennyit tudunk, hogy igyekszünk úgy berendezni életünket, hogy az oltárra ne sok kerüljön abból, ami kedves. Megértő Ha vétkezünk alig várja, hogy megbocsáthasson Elibénk jön, átölel, vigasztal s örül, ha kimondjuk: igazán sajnálom. Megértő, igazi „jó” Isten Jóistenke! Akinek a Lelke szól belőlünk: Ü, a Jóistenke azt már igazán nem kívánja.

Valóban nem kíván, nem követel semmi olyasmit, amit ne lehetne megtenni. Halkan és szelíden figyelmeztet a legszükségesebbekre, hogy a vasárnapi misén ott legyek, legkésőbb evangéliumra. Természetesen, ha csak lehetséges. Ha nem jön közbe valami akadály: vendég, vagy más hasonló. Van egy-két ilyen igazán elviselhető, megtehető kívánsága, s ezek sem szigorú és feltétlen kívánságok. Afféle durvaságok, mint onnan lészen eljövendő ítélni Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre Aki nem gyűlöli apját, anyját Tagadja meg önmagát, vegye fel a keresztjét ettől a Krisztustól távol vannak, Ha valaki nagyon komolyan venné a kétségtelenül elhangzott szavakat s belőlünk szóló Lelke aggódva és féltve figyelmeztetne, hogy okosnak kell lenni, miként a kígyó és hogy az afféle kifejezésekben nem egyszer szónoki túlzással élt. De nem eszik a levest olyan forrón, mint ahogy megfőzik A szívét bezáró, irgalmasságot nem

ismerő nemzedéknek el nem mondaná: jaj nektek képmutatók. KI nem űzné őket a templomból. Annál sokkal finomabb, disztingváltabb Jó sliffje van Emlékeztet a Bourbonok királyi udvarának illatos abbéira. Legotthonosabban a szalonok világában tud mozogni. Az előkelők, az úriemberek értik meg legjobban Szívesen látják maguk között Úgy elvegyül köztük, mintha teljesen közülük való volna. Meg is dicsérik, mikor nem hallja: Tökéletes úriember, nem is lehet észrevenni rajta, hogy pap. Hogy a házigazda kizsákmányoló és egykéző a javából – ezen nem akad meg. Fel nem hányja – sőt pertuban van vele Kedves barátja a vasárnap délután, éjjel, vagy „minden csütörtök este” tarokkozik vele. Ez a SzalonKrisztus (vagy valamelyik papja persze nagyon szomorú, mikor látja, hallja a parasztok, a munkások, a nincstelenek, a szalon világon kívül élőknek Istent, Krisztust káromlását. Fáj neki, hogy itt is, ott is – ahol csak tehetik

-, hajlandók úriembereket, papokat, apácákat akasztani, benzinnel leöntözni és meggyújtani. Vagy ha azt nem is, hát gombot fogni vagy köpni egy hegyeset a láttára. Fáj, fáj, de hát mit tehet Ahhoz, hogy ez másképp legyen – ott kellene hagyni a szalonok világát s a kunyhók és barakkok közelében ütni fel a tanyát. De hát édes Istenem ki kívánhat tőle ilyesmit!? Magától sem kíván, mástól sem. Megérti magában, megérti mibennünk, hogy ragaszkodunk ahhoz, amit megszereztünk. Tudja, hogy apák, anyák, gyermekek, hitvesek, testvérek vagyunk. Ha még magunkat, magunk sorsát hajlandók volnának is kockáztatnunk a becsületért, őket igazán nem taszíthatjuk nyomorba. Éppen ezért maga az Istenünk súgja a szívünkbe: lendítsd csak a karod, írd csak alá az ívet, úgy sem emiatt fogják elítélni. Ha te alá nem írod, akkor is csak elintézik. Minek tennéd tönkre magad Azt a Jó Isten igazán nem kívánja tőled. Valóban ez a gyengéd,

finom humanista Krisztus nem kívánja tőlünk ····d. A golgotai Krisztus Vele hamar végezhetünk, mert az nincs Hogy hogy? Úgy, hogy nem illik bele ebbe a képsorozatba. Az aranyhajú gyermekhez, a parókás illatos abbéhoz, hogyan lehetne odarakni befejezésül az Átlyuggatott kezű-lábú, vergődő akasztott Krisztust. E halk finom rózsa és halványkék színekbe a Golgota véres és sötét Jézusát? Ki kellett hagyni. Hogyan? Hát nincs benne mind a négy evangéliumban? Hát nem prédikálunk róla minden Nagypénteken? Mindegy! Nem kerülhet oda. Ez a harmadik Krisztus-kép már nem kell Nem azonosíthatom magam vele. Az első kettővel igen Akarom, hogy a gyermekem olyan legyen, mint a gyermek Jézus. Engedem, hogy a fiam olyan abbé-pap legyen, ha éppen kedve tartja De hogyan mondjam ki a golgotai Krisztusra akár magam, akár gyermekeim sorsául, hogy: Igen. 31 Szerkesztette: Faragó Ferenc A kereszten vár, seb és hörgés. Ez nyugtalanító, kellemetlen

és visszataszító Ilyen nem akarok lenni. Jó, jó, - ez igazán érthető De hát a templomban éneklik virágvasárnap: A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése Ez a golgotai Jézus- van. Kell valami megoldást találni – átstilizálni szalon-levegőre. Ez nem megy A kereszt – kereszt, a seb – seb, akkor is, ha drágakövekből rakom össze a feszület minden porcikáját. Emlékeztet a golgotaira Hiába Ezt a megmásíthatatlan tényt át sem stilizálhatom. olyan súlyos ez a még racionalistától is vallott és tartott tény, hogy a názáreti Jézus kiszenvedett a Golgotán. Az én Krisztus-képemből azonban mégiscsak ki fog maradni. Hogyan? Úgy, hogy a golgotai Krisztus, de utánzásra nem hív, ez a sötét kép már reám nem vonatkozik. Nem kell utána csinálnom Ebben már nem kell hozzá hasonlítanom. Ugyanis, mint Isten csinálta meg, amit megcsinált a golgotán S Ü mint Isten erre képes lehetett, de én szegény, gyarló, földi ember, hogyan is

gondolhatnék arra, hogy ilyesmire vállalkozzam. Nem is számomra mutatta meg ott önmagát, csak értem Nem is kíván tőlem ilyesmit, ami Istennek jól állhat, de hozzám emberhez semmiképpen nem lehet való. A mi Krisztusunk itt is hű maradt finom, humanista önmagához. Életének utolsó napjai – az ő dolga. Nekünk nem kellemetlenkedik velük e. Tökéletes a gumiharapófogó Van Istenünk, akihez szólhatunk, akihez imádkozhatunk, akivel jóban lehetünk. Akinek adhatunk is, Havonként egy-két misét, esetleg szagosat, félig meghallgatatottat. Van Istenünk – s ez így nekünk jó Jó, mert nem követel tőlünk semmit, ami nehéz. Ki lehet jönni vele Szavait, melyek biztosan felénk irányulnak és kellemetlenek retusálás alá vesszük. Azaz az afféle furcsa kijelentéseket, hogy ne álljatok ellen a gonosznak, vagy szeressétek ellenségeiteket szónoki túlzásnak minősítjük. Nem azért mondta, hogy úgy csináljuk. Kész a gumiharapófogó Van és nem

szorít 17.Osztályhazugság a. Jól megvoltunk ezzel a Krisztussal Könnyen kijöttünk vele Mindent megértett Azt is, hogy nem sokat törődtünk vele. Nem, hiszen annyi a gondja-baja az embernek, hogy nem ér rá mindere. Meg aztán minek is zaklattuk volna különösképpen Hiszen meg tudtuk szerezni, amire szükségünk volt. Mit sopánkodtunk volna ott hiába? Se neki, se másnak nem volt rá szüksége. Inkább csak egy katolikus öntudatból támogattuk az ügyeit vallás, templom, körmenet, táncestély és egyéb körül. Ahogy illett Nem is lett volna – úgy látszott – semmi hiba körülötte, ha nem jön 1945. De jött S a történelem szekere végigkocsikázott rajtunk és felgyújtotta a szalonokat. Vagy ha éppen el nem is égette a lakóit kihajigálta belőle Kit kicsit, kit nagyon – de valamiképpen mindegyiket. Milyen jó annak, akinek Istene van Ha bajba kerül, imádkozhatik hozzá. Kérheti őt, segítsen rajta És nekünk is volt kihez imádkoznunk

Kezdtünk pontosabban járni a misére, a nem szagosra is, hétköznap is. Körmenetre is mentünk – zarándokolni is mentünk. Előadásokat is hallgattunk zsúfolt termekben, beszédeket is zsúfolt templomokban. Hadd lássák azok az istentelenek, hogy van Istenünk, s imádkozunk is, egyre többet. Kikoptattuk a templom küszöbét Imádkoztunk Istenünkhöz Egyre sűrűbben és egyre szenvedélyesebben. Minél inkább múltak a hónapok, az évek annál inkább, annál hevesebben. Valahogy így: Nekünk a múltban annyi szépet, jót, örömet, finom hangulatot adó Stille Nachtos Kisjézuska gyöngeségeink, keresztet hordozni nem akarásunk felett készségesen szemet hunyó Jóistenke, magad sem szenvedő abba illatos Szalon-Krisztus. mi Istenünk! hozz ki bennünket ebből a világból. Fiad él, ismeri azokat, akik nem tisztelnek, nem szeretnek Téged S akik minket se akarnak hagyni Téged tisztelni, szeretni. Hát nem veszed észre, hogy lassan mindenünket elveszítjük?

Mindenünket, ami olyan széppé, meleggé, kedvessé tette életünket, 32 Szerkesztette: Faragó Ferenc amiben Te is olyan jól érezted magad közöttünk Földet és gyárat, autót és házat, szép lakást és nagy lakomákat biztonságot és nyugalmat. Mikor akarsz már segíteni rajtunk? Lásd múlnak az évek. Egyik tavasz a másik után Imbolyog, nagyon imbolyog már a házunk s Te is benne, Te a mi házi Istenünk. Imbolyog, omlik, omladozik a ház, melyet annyi gonddal építettünk, amelyet annyira szerettünk. Miért nem segítesz, miért nem szólsz Kérünk, jajgatunk, kiabálunk és Te még csak nem is felelsz? Legalább biztass, hitegess mondj valamit. Mondd, hogy holnap vagy holnapután De a mi Istenünk nem szól lassanként semmit és ha időnként reményt mutatsz, akkor se segítesz semmit. Együtt imbolyogsz velünk és bennünk A mi Istenünk süket, süket, mint az ágyú. Nem is hallja a kiáltásunk – úgy látszik Hagyja, hogy múljanak az évek,

hogy kihúzzák a talajt a lábunk alól, elveszítjük mind, mind, amit szereztünk, s bele kerüljünk az egyre reménytelenebb bizonytalanságba. ····b. Újból szólongatjuk: Nos Te mondottad, hogy bármit kérünk hittel – megadod nekünk Mi hiszünk benned, miért nem adod meg, amit kérünk? Miért nem segítesz rajtunk? Miféle Isten az, aki nem segít azokon, akik benne hisznek? Isten-e az, aki nem segít azokon, akik őt kérik? Nem félsz, hogy majd elfogy a hitünk benned? Ki fog akkor szeretni Téged? Nem gondolsz arra, hogy majd azt fogják mondani, hogy nem is vagy? Mert, ha volnál már régen elvitted volna ezeket innen? Miért nem lehet megkapaszkodni Benned? Már azt se bánnám, ha szorítanál egy kicsit, csak tartanál. Csak egy kicsit biztosabb volnál Érezném, hogy vagy és velem, vagy. Miért vagy olyan, mintha nem is volnál? Süket és szenvtelen? Kisjézuska, Jóistenke, Szalon krisztus vagy-e Te? Tudsz-e Te egyáltalán segíteni a Benned bízókon?

Vagy pedig együtt imbolyogsz velünk imbolygó házunkban? Hát akkor annyi erőd sincs, mint nekünk! Mit várhatunk Tőled? És ki vagy Te ezzel a bárgyú süketséggel és szívtelen tehetetlenséggel? Ki vagy? ····c. Megmondják a szomszédban A szemináriumokon Csak kérdezzük meg őket, készen a felelet, az „ideológia” alapján. A ti istenetek, a ti krisztusotok osztályhazugság Valóságos léte nincs, csak tudatjelenség. Megszületett azoknak az agyában, akik a 45 előtti világ haszonélvezői voltak. A kizsákmányolókéban A polgári világ alkotása Azoké, akik a szalonban éltek Azoké, akik útban voltak odafelé, akiknek reményük volt arra, hogy odakerüljenek. Azok alkották ezt a Krisztust, hogy lelkiismeretükben igazolják, isteni, természetfölötti jóváhagyással megpecsételjék magukért maguknak élő szívtelen életüket „népellenes bűneiket”. Ezért csináltak maguknak Istent, aki szintén gazdag. előkelő és „polgári

„Isten, aki nem követeli meg, hogy a szűkölködő felé kitárjuk szívünket, s odaadjuk az élet nálunk levő, magunknak szerzett javait. Egy osztály hazudta meg a maga számára az Istent, hogy nyugodtan emészthessen, önvád nélkül ehesse a másét. – A szemináriumon persze mondanak többet is Azt is, amit nem kérdeztünk. Folytatják a tanítást Hamarosan lealkonyul ennek a vallási mezbe burkolódzó hazugságnak. Kihúzzuk alóla a talajt, a gazdasági alapépítményt és összeomlik az egész fölül építmény. Ha a politikai reménykedés nem fecskendezne ebbe z hazugság-hitbe újból és újból erőt – már alig volna. A gazdasági alapok végső felszámolása és a politikai remények végső megsemmisülése után, magától meg fog szűnni. Ha a havi fizetés és a Hozzá való hűség között kell választani – nem kétséges, hogy hűtlen lesz Hozzá. E Krisztus képviselőit a Benne hivő nép fogja keresztre küldeni. Karlendítéssel és

aláírással, amint erre már példát mutattak Összeomlik és szétporlad együtt azzal a világgal, amely megalkotta magának. ····d. A felelet egy kissé nagyon is nyers, vad De nem igen tudunk mit mondani rája Nem, mert jól mondta. Jól, hiszen a mi Krisztusunk minden bizonnyal meg fogja érteni, ha majd megtagadjuk. Hogy nem, megyünk el a templomba, nem valljuk meg Üt, az ő dolgát, az övéit 33 Szerkesztette: Faragó Ferenc Meg fogja érteni, hiszen Ü maga tanított rá, hogy ami már túl van a tetszésünkön, ami kellemetlen, „azt már a Jóisten sem kívánja” Hogy lehet Üt tisztelni, becsülni, szeretni oltár nélkül is. Lehet szentáldozáshoz járulni, Vele egyesülni egykézéssel, kettőkézéssel szívünknek a nyomorúságban elvek előtti bezárásával is. Ez a szalon Krisztus igazán meg fogja érteni, hogy egy kis templomba járásért nem kockáztathatom magam és családom létalapját a havi fizetést, a boldogulást, a jövőt. A

szalon-Krisztus megérti, hisz ő maga tanította, hogy a Golgota csak Reá, ránk nem vonatkozik, hogy azt már utána csinálni nekünk gyarló, földi embereknek nem kell. Folyik a tanításból, hogy nem megyünk el a Golgotára Érte Inkább Ü pusztuljon, mint mi Egy kicsit siratjuk: kár volt, jó volt, szép volt, de felejtjük majd. És lassanként talán mi magunk is megértjük, hogy nem is baj, ha a mi Krisztusunknak lealkonyul. Megérdemli a sorsát Nem érdemli meg az oltárt, az áldozatot. Nem érdemli meg, mert nem kár érte Nem tud segíteni, nem tud boldogítani. Nem – egyszerűen azért – mert nincs! Nem is szeret, nem is tart Amig gazdasági helyzetünk annyi földi jóval bírt, hogy az maga tartott, jó volt sallangnak, pótkávénak, önvád-altatónak. Olyan mütyürkének Bűn-takarónak A mögötte levő bűnök azonban fejére nőttek, lehetetlenné teszik. Nem baj Hadd pusztuljon Halálra való, nem kár érte. 18. A proletár Krisztus ····a.

Rajzolnak is már helyette, helyébe a szomszédban, a szemináriumon, egy másik Krisztust Ez nem Isten. Úgy tanítják: csak ember De nem hazugság, színtiszta igazság; valódi ember: A názáreti ácsnak, Józsefnek és Máriának a fia, az ács Jézus. annak a világnak, amely most hozzánk érkezett. Ez a Jézus emberi öntudatot adott a szegénynek, az elnyomottnak, az elesettnek. Igért nekik egy égi országot, amelybe a gazdagok aligha fognak bejutni Szembeállította őket a társadalom vezető rétegéivel papokkal, írástudókkal, a nép véneivel. Mikor már-már királlyá tette volna őt a nép, a hatalmat képviselő előzők elfogadták, elítélték és pár órán belül két szegény-legénnyel együtt a társadalmi rend megzavaróinak a nép felbujtóinak szokásos megszégyenítő büntetésével a keresztfán halálba küldték. Elment a népért élni, valamit tenni akarók szokásos útján. A társadalmi rend urai, élvezői halálba küldték, mert

féltették tőle „helyüket” (Jn 11,48), mely számukra az élet bőség szaruja volt. Gyakorlatban semmit sem sikerült tennie a nép felszabadításáért, hatása mégis igen nagy volt. Azzal, hogy a szegényt, sőt a rabszolgát ugyanolyan embernek tekintette, mint a gazdagot, a birtokost, a szabadot, - sőt, hogy a szegények bizonyos osztálykiváltsága volt az ő országában – egy hatalmas szellemi mozgalmat indított el a szegények érdekében. Ennek látható formája is lett halála után: az egyház. Tagjai kezdetben elsősorban szegények voltak, a gazdagok, akik közéjük álltak vagyonukat részben vagy egészen eladták és az egyháznak adták az árát, azaz a szegényeknek. Rövid pár század alatt azonban sikerült az egész mozgalmat népellenessé tenni, gazdagok szüremkedtek soraikba, akik már nem adták el birtokaikat, sőt felhasználták a maguk kizsákmányoló céljaira, az egyház ama tanítását, hogy engedelmeskedni kell a felsőbbségnek. A

szolgák, engedelmeskedjenek uruknak. A közben pedig tekintélyre növekvő egyházi vagyont kezdték azok kezelői, a papok- a nép, a szegények között ki nem osztani. A vagyont saját céljaira felhasználó papság, a vagyonos keresztények ettől kezdve már a társadalmi rend megmerevedését szolgálják. Üldözöttből a hatalom birtokosává, részesévé válik S arról, hogy Krisztus az egyházat a szegényekért alapította, hova-tovább megfeledkezik. b. Az Ady-nemzedék egy máig köztünk élő tagja, a zsidó és bolsevista Gellért Oszkár írt az elmúlt években egy különös verset. A címe: Istenek versengése Buddha és Krisztus 34 Szerkesztette: Faragó Ferenc versengenek benne. „Istenek” – a költő nyilvánvalóan egyiket sem tartja Istennek Mint majd látjuk – Krisztusnak adja a pálmát. Miért? El kell olvasni az egészet „Királyi sarjként jöttem a világra, Csodás liget várt s benne palotám” – kezdi Buddha a dicsekedést

királyi származásával és születésének előkelő körülményeivel. Mire Krisztus: „Minden proletár király a szívében És istállóban szült meg az anyám. „Buddha mit sem törődik ezzel a proletár öntudattal és istálló említéssel. A magáét mondja tovább, biztos, győző öntudattal hosszú és boldog életéről és szép végéről: „Nyolcvan esztendőt éltem meg a földön, Akkor jött értem boldog halál”. Krisztus mintha megint csak alul akarna maradni, mondja a kevesebbet: „Nem éltem én csak harminchárom évet, S úgy haltam meg, mint bárki proletár.” Nem fog alul maradni a Krisztus? Nyolcvan és harminchárom év, boldog halál és proletár halál!? Buddha tovább emelkedik: „Hetet léptem, hogy a világra jöttem. Igy hirdettem ki: Buddha született: „Elfutott, menekült anyám velem akkor, mert meggyilkoltak minden kisdedet.” Buddha megállíthatatlanul dagad tovább büszke öntudatában: még meg is haltak az ő életéért:

„Anyám szíve a nagy gyönyörűségtől, hogy Istent szült, hetednap megszakadt.” Itt azonban már fordul a helyzet Jézus javára, aki miatt nem halt meg az anya, aki nem ismer halált: „az én anyám túlélte a halálom. Megvárta a feltámadásom” E sző „feltámadás” megsebzi Buddha lelkét Abba hagyja saját biztos vonalú magabiztos dicsekedését. Ü alkalmazkodik immár Krisztus gondolatmenetéhez. Ismeri a folytatást az érte meghalt anya és minden anya számára a megsemmisülés boldog hazájában. „Találkoznak a Nirvánában egyszer Mária, Maya és minden anyák. Krisztus azonban túlnézve a megsemmisülésen és Nirvánán, azokra tekint előre, akik nem megsemmisülést, de életet, új világot készítenek Hozzá hasonlóan maguk feláldozása által. „S ti kisdedek mind, új világot szülnek Az éltek bár bitófákon át „ ····c. Eddig tart a proletár Krisztus-arc Istálló és menekülés proletár sors és proletár-halál,

feltámadás és új világ a proletár-halálon, a bitófán keresztül. A legkülönösebb a bolsevik gyökerű szemléletben, hogy központi helyet foglal el az oltár. Ez a bitófákat emlegető Isten valóságos és súlyos vas-harapófogó-feltámadás és új világ egyfelől, de „bitófákon át”, másfelől. Együtt van minden, csak éppen az Isten-hit hibázik, pedig minden kellék meg volna hozzá – A mindentadás tüzes krisztusi levegője – Krisztus nélkül Miért? Miattatok gyaláznak engem a népek!”. Nem a szalon-Krisztus hazugsága nem a vallásos emberek Isten-hamisítása tette, hogy ami hősi, ami áldozatos, ami már természetünk feletti „tehát oltár. bitófa- az elé hajlik e névtől, hogy Isten? A névtől, amelyet mi magunk képére és hasonlatosságára töltöttünk meg tartalommal? A proletár Krisztus-képből nem kell kihagyni a harmadik képet, a golgotait. Központi szerepe van ennek az egészben. Reá nyomja bélyegét az első

kettőre is Bitófássá, proletárossá teszi az első kettőt is Istálló és menekülés kerül az aranyhajú kisbaba helyére. Csak harminchárom évet élő. bitófa felé menetelő proletár rajzolódik az illatos abbé képére A Krisztus-kép szerint csak a Golgota által van értelme Krisztusnak és életművének. A Golgota által születik meg az új világ. Általa történik a feltámadás A bitófa becsülete – ez is lehetne címe a versnek. d. 1939 tavaszán könyv jelent meg a kirakatokban Hatalmas, nagy fekete betűk a címlapon: V Á D. Egy pásztor írta A bihari pusztákon nevelkedett Ott, ahol „szélbe szállt” az őseinek élete, szélbe szállt és akasztófára száradt. A Rend, melynek élvezői: urak, papok, zsandárok akasztófára juttatják a népet, a pásztorokat. Lopásért, ölésért, egyébért De ez az akasztófa nemcsak szégyen és gyalázat, de szent emlék is a megmaradtak számára. Emlék, melynek őrzéséért nem sajnálják a

vigíliát, a gyertyát s az ősi szertartást: tánccal, tilinkóval. Éjszakai vigília után hajnal-tájon, lengő szélben táncolja el a költő anyja a balladát: „Mutatta ringó mozdulattal halálba járó őseit. Mert ugyanaz sírt fel a flótán, hogy meghaltak azok ima nélkül, 35 Szerkesztette: Faragó Ferenc nagy szakállal, akasztófán „Tíz száll gyertya hosszában, hat másik meg karikában, s az ősi ritmust fütyülő pásztorok, ott táncol az asszony s vele együtt öt pásztor halotti táncot- végtisztességet:” Kettő-kettő felállott szélről, jelezve, hogy a csúfolt ős szép feje most halálba révül ezt a sirató, örök búcsút nyárfák alatt már öten járták” Csak fel kellett volna ülni a vonatra, csak el kellett volna menni a főváros barakk-telepeire, a tanyák reménytelen népéhez, a proletárhoz s megtalálhattuk volna, a megtagadott, az elutasított keresztet ezernyi és ezernyi testvérünk vállán. Miért nem támogattuk

őket? Hogyan tudtuk el és bezárt szívvel Krisztust emlegetni? A VÁD S ha ez sem, Prohászka hasító sikolya s ha ez nem, hát a pápák szociális enciklikái miért nem mutatták meg nekünk a keresztet, melyen kínlódtak annyian. Azt, hogy keresztjük, kínlódásuk árán volt szalon-világunk s benne szalon-Krisztus hitünk. ····e. A proletár Krisztus hazugság, mert nem minden bitófa megváltó De, hogy az oltár, az áldozat, szenvedés nélkül nincs új világ, nincs feltámadás – ezt a nagy igazságot biztosan sejti. És a nagy igazságnak birtokában szükségképpen emelődig fölibe a kiváltságos származással, ligettel, palotával, nyolcvan éven keresztül konzervált élettel, maga miatt anyja elveszejtéssel dicsekedő Buddhának. a magának és magáért élő egész szalon-krisztusi világnak A proletárKrisztus hazugság, de a szalon-Krisztus nagyobb hazugság, mert nincs nagyobb hazugság az emberi sorsról a kereszt, az oltár ki és megtagadása

jaj annak az eszmének és nemzedéknek, mely megtagadja. A történelem nagy temető A hazugságok hullái vannak kriptáiban A kereszt nagy igazságát ismerő hazugságok végzik a nagy temetést. Ölik és temetik a keresztet nem ismerő hazugságokat. A bolsevizmus lelke legyőzi a szalon lelkét A Proletár-Krisztus győz a Szalon-Krisztuson. 19. Hogy hívnak téged szép öregúr? a. Megtalálunk-e még téged segíteni tudó igaz Isten? Hiszünk-e még abban, hogy vagy? A magunk csinálta Isten bukása nem lesz számunkra az Istennek bukása is? Hiszünk-e még Benned, Isten? Hiszünk-e olyan hittel, hogyha mondod: tedd ezt- tesszük? Ha mondom egy kis óvodásnak csokoládéfa nőtt a szomszédban, lógnak róla a szerencsi táblák, menj hát, vihetsz amennyit akarsz és bólogat, és nem megy – elhitte vajon, amit neki mondtam? ····b. Nincs időnk filozofálni, megtalálhatjuk-e az Istent Az élet leckéje egyre kegyetlenebb lesz. Lassan mindenünket elveszítjük,

amiben bizakodtunk Sem föld, sem más, sem életbiztosítás, sem állás, sem részvény, sem vállalkozás. Ha kapok munkát, élek Ha nem kapok – nem tudom mi lesz velem. Mit eszek én és az enyéim Az élet tökéletesen bizonytalanná vált S ebben a sűrű sötét bizonytalanságban kell valaki, aki megfogja a kezemet és szól: Ne félj! Egész életed bizonytalan szabadságod, kenyered. Házad imbolyog De én nem imbolygok, én biztos vagyok. Rejtsd a tenyerembe a kezedet és minden imbolyogtatás ellenére is fogod érezni, hogy szilárd talajon állsz. Minden létbizonytalanságod ellenére is biztosnak fogod tudni magadat. Ne félj! Én ura vagyok és intézője vagyok ennek a nagy felfordulásnak Az én szekerem dübörög most végig a világon. Az enyém, akkor is, ha a kocsis káromkodik Az egész felfordulásnak egyetlen értelme, hogy te megtalálj engem. Ezért ezért voltak alacsonyok a Kárpátok és keskeny a Tisza, a Duna és a Balaton. S ezért adtak oda

téged Jaltában, hogy eldobva azt az Isten-pótlékot megtalálj majd engem. Semmi sincsen sem hiába sem ellenemre Higgy nekem. „Érted történnek mindenek”! (Babits) Vigyázok rád és megmentelek Semmit se félj csak higgy - - Meg kell találnom őt. Az Istent, aki erős arra, hogy teljesítse, amit kérek Aki nem hallgat, nem süket, de felel nekem, már azt se bánom hogyha szorít. Szoríthat-e jobban, mint ahogy ez a világ szorít, pedig hát nem is Isten. Vállalnom kell a szorítást is, csak tartson! 36 Szerkesztette: Faragó Ferenc Hogy el ne vesszek. Hogy szóljon nekem is: Angyalainak parancsolt felőled, hogy kőbe ne üssed lábaid Áspiskígyón jársz majd és baziliszkuszon majd oroszlánkölyköket tiporsz szét és sárkányokat Ezrek hulljanak bár balod felől és tizezrek jobb felől, baj nem érhet téged.” c. Meg tudlak találni Téged igaz Isten? Aki vagy, hallassz, erős vagy, megfogod a kezem, segítesz és megtartasz? Van-e még szemünk

meglátni, szavunk megszólítani Téged. Nem járunk-e úgy az Istennel, mint a költő Sion hegy alatt. Odamegy hozzá a bús, kopott Isten, az ő Ura, a rég feledett, simogatja őt, bekönnyezi az arcát: „jó és kegyes volt hozzám az öreg. A költő érzi az „Isten-szagot”. Tudja, hogy itt a perc, amelyben megkaphatja azt, amit máskor soha senkitől – az Istent. Próbálja tehát megszólítani Üt „Hogy hívnak téged szép öreg úr Kihez mondottam sok imát. Jaj, jaj, jaj Nem emlékezem Halottan visszajöttem Hozzád én Az életben kárhozott. Csak tudnék egy gyermeki imát” Minden hiába A költő nem tudja megszólítani az Istent. „Jajgatva törtem az eszem Nem emlékezem” Egy darabig várta a megszólító hangot „aztán elszaladt „Minden lépése zsoltárütem, halotti zsoltár, s én ülök sírva Sión hegy alatt. „Nem lesz sorsunk a költő sorsa? A hazugságok, a magunk csinálta hamis istenek nem rontották-e el bennünk az igaz Isten

képét úgyannyira, hogy képtelenek leszünk megszorítani, nevén nevezni Üt!? d. Meg kell találnunk ezt az Istent, aki nem tudatjelenség Nem hazugság, hanem valóság Azt, aki VAN. Aki elmondta magáról: Én vagyok, aki vagyok Le kell döntenünk a faragott képeket. Le, mert nem boldogítanak A szalon-Krisztus megcsalt és a proletár-Krisztusnak nem tudunk hinni. Elég volt a csalódásból Kell nekünk a boldog és boldogító Isten, aki bennünket optimista-realista nemzedékké nevel, hogy ragyogó arccal mosolyogjunk bele a világba büszkén viselve a Szent Pál ellen mondott vádat: hogy holnapra kiforgatjuk sarkaiból a világot. (V.ö Csel 17,6 s „holnapra megforgatjuk az egész világot” Isten, aki örökössé tesz bennünket, aki nekünk adja a jövendőt, hogy készítsünk újabb ezer éveket. Ma és akkor is, akkor is, amikor a maiak már csak a történelemkönyvből lesznek ismerősek. A szalon-Krisztus és a Proletár Krisztus helyébe meg kell

találnunk az igazi Krisztust, a Názáreti Jézust ····e. Megtaláljuk-e? Tartsatok bűnbánatot és elközelgett a menyek Országa Aki hajlandó meglátni a maga élete hazugságait, a maga személyes Isten-hamisítását, bezárt szívűséget, oltárt nem ismerését, már el is indult az úton, hogy megmutassa neki az Isten önmagát. Olyan jól tudjuk már a bolsevizmus tévedéseit és bűneit! Minek emlegetni? Jobbak leszünk tőle? Bűneinket meglátva kiáltsunk szenvedésünk és bizonytalanságunk mélyéből: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam könyörülj és mondd, amit a jerikói vaknak mondtál, hogy megszabadít engem a Benned való hitem, elveszi tőlem a hazugságot, a ködöt s a halált, s kapok igazságot is, utat és életet is Életet is, mert „aki énbennem hiszen, mégha meghalt is, élni fog” (Jn 11,25). 20. Kiüresítette önmagát ····a. Nem nagy tudomány kell az Isten megismeréséhez Inkább az ellenkezője Jó a tudomány is hozzá, de

még jobb az oktalanság. „Oktalanság” azaz az Isten bármely szavának készséges elfogadása és életem reátevése. Okoskodás helyett egyszerű hit Hinni, igazként elfogadni a szókat úgy, ahogy az Isten mondta. „elmecsavarás” nélkül! Vállalni az Isten szavait azok egész súlyával, akármi is lesz következményük életemben. Szent Pál lesz a vezetőnk, az oktalanság énekese és megdicsőítője 1Kor 1, akinek a Szentlélek Úristen a Filippi-levélben a következő szavakat adta ajkára a címzetteknek szóló sok egyéb buzdítás után: „Egyikőtök se tartsa azt a szeme előtt, ami az övé, hanem azt, ami a másé (Fil 2,4). Lehetséges az, amit Szent Pál kíván? 37 Szerkesztette: Faragó Ferenc Nem ellenkezik-e egész emberi természetemmel? De bizony ellenkezik. Nemde élőlénynek lenni annyit jelent, hogy törődőm magammal, igényeim kielégítésével? Nemde azért a harc, a küzdelem az állatok és emberek világában egyaránt? Ezért

a reggeltől estig való munka, hogy megszerezzük azt, ami nekünk kell és mieinknek. Nyugat és Kelet abban fárad, hogy bizonyítsa: csak az ő világában szerezheti meg az ember mindazt, amire szüksége van. Mire Szent Pál: Ne törődjetek a magatok igényeivel, hanem a mások igényeinek kielégítésével törődjetek. Ne azzal gondoljatok, hogy veletek mi lesz, hanem azzal, hogy másokkal mi lesz. Ne magadért élj, hanem másokért. Ne azzal törődj, hogy magadnak legyen, hanem azzal, hogy másnak S ezzel már ott is vagyunk a Hegyi beszéd tüzes s a Golgota vérpárás levegőjében: másokért élni! Ugyanaz a hallatlan követelmény, csak más szavakkal kifejezve. Törődjetek a másikkal! – Szeressétek ellenségeiteket. Csináljátok azt, amit természetetek szerint nem csinálnátok ····b. Szent Pál tudja, hogy amit kíván „nem embernek való” S hogy mégis kétséget kizáróan világossá tegye, hogy ezt a magunkkal nem törődést meg kell tenni,

abbahagyva a további buzdításokat, mond valamit az Úr Jézusról. S most következik a levél 2 fejezetében az intelmek kellős közepén egy intermezzo. S benne Jézus élete arról, hogy Jézus hogyan nem törődött azzal, ami az övé. S hogyan törődött azzal, ami a másé, s mi lett ezért a jutalma Ide írjuk az egészet: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, ami Krisztus Jézusban is megvolt, aki midőn Isten alakjában volt, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta oly dolognak, amelyhez erőszakosan ragaszkodjék, hanem kiüresítette önmagát, felvette a szolga alakját, emberekhez hasonló lett és külsőjét tekintve, úgy jelent meg, mint ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a halálig a keresztfán. Ezért az Isten is igen felmagasztalta őt s olyan nevet adott neki, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, az égieké, a földieké és az, alvilágiaké s minden nyelv vallja az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus

Krisztus az Úr!” (FIL 2,5-11). c. Szó szerint fordítva, hogy ő az Istennel egyenlő nem tekintette úgy, mint zsákmányt Ez így többet mond. Ugyanazt érezzétek, amit Krisztus Ugyanaz legyen a szívetekben, ami az övében volt. Nem puszta értelmi belátásról vagy merő akarati elhatározásról van szó Többről Érzésről, amely állapot, átjárja az egész embert s mintegy előre meghatározza a cselekvést, mozgat értelmet és indít szeretetet. Legyen meg tehát bennetek az az egész személyiségeteket feltétlen erővel megragadó érzés, amely Jézust képessé tette arra, hogy amikor Isten alakjában volt, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez erőszakosan ragaszkodjék, szó szerint fordítva, hogy ő az Istennel egyenlő, nem tekintette úgy, mint zsákmányt. Ez így többet mond A vércse a megsebzett csibét zsákmánynak tekinti Ha egyszer megszerezte, el nem engedi többé. Pedig csak a „szerzés jogán” az övé

Jézusnak az Istennel való egyenlőség, azaz az Isten alakjában való élet nem szerzés, hanem a születés méghozzá a teremtetlen, időtlen születés, a teremtetlen birtoklás jogán volt az övé, sajátja. A csibe esetleg a vércséé, esetleg nem. Az Isten alakjában való élet szükségképpen sajátja a Fiúnak Még sem tekintette zsákmánynak. A zsákmányolás idegen tőle Élt benne egy tökéletesen ellentétes érzés Ez képesítette arra, hogy ne ragaszkodjék erőszakosan. ····d. Legyen meg tehát bennetek filippiek és többiek, az erőszakosan nem ragaszkodás, a zsákmány-szellemet nem ismerés. Legyen meg, mivelhogy Jézusban megvolt Aki ennek birtokában kiüresítette önmagát Exivaninnit semetipsum. Üressé tette önmagát! Mitől tette üressé, mit üresített ki? Nyilván attól, amihez nem ragaszkodott erőszakosan: az Isten alakjában való élettől. Az Istennel való egyenlőséget üresítetté ki önmagából Odaadta tehát isteni

természetét? Semmiképpen sem! Vitte magával! A mindent látás és a mindent adás a Fiúnak, mint embernek is sajátja volt. Mit üresített hát ki önmagából Mindent megmond az, hogy 38 Szerkesztette: Faragó Ferenc „felvette a szolga alakját és úgy jelent meg, mint ember”. Szolga lett, aki úr volt S a kettő nem fér össze. Aki úr, az teljesen és egészen az, mindenek felett van S aki szolga, annak felette vannak. Aki Isten alakjában van, annak mindene megvan Aki ember alakjában van, annak igényei tehát hiányai vannak. Jézus ennek az érzésnek a birtokában kiüresítette önmagából a függetlenséget, s alárendelődött helytartóknak, főpapoknak, hidegnek, melegnek, éhségnek és szomjúságnak, kiüresítette önmagából a mindent birtoklást, a és az ebből fakadó kielégítettséget. S fölvette magára a függőséget, a dolgokra és társakra szorulást Az Isten alakjában való élésről oly végtelenül különböző, ahhoz képest

végtelenül nyomorú ember alakjában való életet. Emberekhez hasonló lett Külsőjét tekintve úgy jelent meg, mint az ember. Az Isten felvette az ember alakot és odaadta a hiánytalanságát, a zavartalan boldogságot s vállalta a hiányos emberi életet s vele szükségképpen a szenvedést, a keresztet. Mégis felvette az ember alakját. Fel, mert megvolt benne az erényes nem ragaszkodásnak az érzése Ez képessé tette őt arra, hogy akármennyire ragaszkodjék is isteni természetének minden „idegszálával” a természete szerinti, s neki kijáró életformához, az Isten alakjában való élethez – mégis erőszakosan ne ragaszkodjék, zsákmányoló vércse módjára ne szorongassa zsákmányként, hanem vállalja azt az életformát, amely ennek végtelenül alatta van Miért? Mert megvolt benne az az érzés, amelynek erejében tudott nem törődni azzal, ami az övé, hanem tudott törődni azzal, ami a másé. Tudott másokért élni Másokért tudta

otthagyni az Isten alakjában való életet, hogy mi – akik emberek vagyunk tudjunk majd – noha csak emberek vagyunk az Isten alakjában, az Isten házában élni ····e. Értelmünk kevés és gyenge ahhoz, hogy felfoghassa az áldozat, a szeretet s végtelen kitárulásának, az önátadásnak az önmagát odaadásnak a nagyságát. A hasonlatok semmitmondók, mert végeset mondanak végtelenről. De valamit azért elmondanak belőle Valamennyire azért közelebb visznek a titokhoz. A lét rendekből van egybeszerkesztve Egymásra épülő létrendekből. Ásványi, növényi, állati, emberi, szellemi élet A sor végén végtelen ugrással az isteni élet. Az Isten lépett egy végtelent lefelé, hogy mi léphessünk majd egy végtelent felfelé. Az önátadás, az önzetlenség, a magáéval nem törődés e vulkanikus mélységébe talán-talán bele tudnánk pillantani, ha mi magunk is lépnénk egyszer egyet lefelé! – Ha nem is végtelent, mint az Isten – innen a

hasonlat elégtelensége! – de végest, mondjuk egy létfokot. Ha lemennénk – nem harminchárom, csak három évre mondjuk: gilisztának Magunkkal vive oda természetesen emberi természetünket, igényeinket, emberi öntudatunkat és boldogság-vágyunkat. S kiüresítenénk magunkból mindazt, ami a giliszta alakjában való élettel nem fér össze. Elhagynák szeretteinket: szerelmeseinket és gyermekünket Miként Krisztus az otthonát, mindazt, ami ott övé volt, s ami nem lehetett többé része, birtoka, csak a harminchárom esztendő s a Golgota után (Lk 24m,26) s elmennénk földet túrni remegve tavasszal ásótól, kotorászó csibétől egy hihetetlenül primitív életfunkcióra s közben tudván tudni azt, hogy elhagytam magam akaratából otthont, családot, barátokat és emberi társadalmat, emberi foglalkozást és szórakozást, tudományt és művészetet. El, mert én nem törődőm a magam ügyével, csak a gilisztákéval. El, mert az én ügyem, a

giliszták ügye Őértük élek, nekik adom magam, mert emberré akarom emelni őket, azt akarom, hogy ők is részesei lehessenek ennek az életnek és boldogságnak, amely az emberé Pedig mindez még csak a Verbo caro factum est A megtestesülés, a mosolygó betlehemi kisded csak első lépése az Útnak, mely a Golgotán ér csúcsot, befejezést. 39 Szerkesztette: Faragó Ferenc 21. Megalázta magát ····a. Folytatjuk Szent Pál intermezzoját: „Megalázta magát” Kicsinnyé tette magát Kicsinnyé, mert magára vállalta új életformájának minden következményét. A megtestesülésben benne levő misszió minden következményét is. A nem-innen-valóságnak, hanem az ideérkezettségnek. Mert magára vállalta, hogy elmondja az embernek hova, mire van meghívva, s hogyan merre lehet odajutni. Kicsinnyé kellett lennie, mert semmiféle létező el nem viselheti, ha arra bíztatják, hogy természetét meghaladó dolgokat produkáljon. Tűz és víz nem

egyezik. Egymás életére törnek Az ember elpusztítja a hozzáérkező magát rábízó Istent El, még akkor is, ha Istenné akarja emelni őt. Sőt éppen akkor és éppen ezért Hiszen ez természetfölötti követelményekkel, kellemetlenségekkel jár Jézus tudta est. Tudta és vállalta a számára szükségképpen golgotaivá formálódó emberi sorsot. Vállalta a második kiüresedést, amely szükségképpen kijár mindenkinek, aki meghirdeti a természetfeletti élet programját, a másokért élést, az önátadást, - csak adja oda magát a feladatnak, miként Krisztus. A megtestesüléskor odaadta a Fiú azt, ami kijárt neki, mint Istennek. A harminchárom év alatt majd odaadja mindazt, ami kijárt neki, mint embernek. Ez Jézus második áldozata, második önmagával nemtörődése, zsákmányt nem ismerése, önkiüresítése és erőszakosan nem ragaszkodása. Elindult Betlehemben a nem ragaszkodás útján, hogy eljusson a semmihez se ragaszkodás golgotai

keresztfájáig. A második önkiüresítés jellemzésére most Pál nem talál jobb szót csak ezt: engedelmes lett. Engedelmes lett Nyitott szemmel Előre látva mindent S mégis vállalva. Miként, ha az ember elmenne gilisztának, hogy a három esztendő végén elvétessék tőle még ez az új élet is – még pedig azok által, akikért otthagyta emberi életét. ····b. „Példát adtam nektek” (Jn 13,15) – mondja az Üdvözítő az utolsó vacsora termében Az Isten eljött embernek. hogy magát kicsinnyé tevő, a mindent elvesztésig engedelmes életével példát mutasson az embernek, hogyan kell járnia, élnie, ha el akar menni Istennek, ha teljesíteni akarja a meghívást. Élete tanítás, példát adás Minta a mi számunkra Egész életén ott lebeg Szent János „tehát” -ja. „Nekünk is kell!” (1Jn 3,16) Utána kell csinálnunk az életét ····c. És most az intermezzo befejezése Mivel Jézus vállalta ezt a kétszeres mérhetetlen

megalázódást- egyszer Istenből emberré, másodszor emberből bitófán függő holttestté – ezért fölmagasztalta őt az Isten. Humiliavit semetipsum exaltavit illum Kicsinnyé tette önmagát nagyon naggyá tette Üt az Isten Ezért és semmi másért. Ezért adott neki olyan nevet (Jézus Krisztus), amely minden más név fölött van. Ezért adta, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, az égieké, a földieké és az alvilágiaké. Azért lett Jézus feje, ura, parancsolója, angyalnak, embernek, ördögnek, mert mindezt elszenvedte. Az, aki az Atya örök akaratából elhagyta a Szentháromságos élet dicsőségét, úgy mehetett be a dicsőségbe, úgy magasztalhatta fel, tehette naggyá Üt az Atya, úgy kaphatta meg a mindent, hogy Jézus előbb odaadott mindent: istenséget és emberséget az önkiüresítés két totális aktusában. Ezért a mindentadásért, a szeretet ez önmagával nem törődő őrültségéért lett nyilvánvaló már eddig is, s lesz a

történelemben egyre nyilvánvalóbb, hogy a világtörténelemnek, a benne szereplő természetfeletti angyali, emberi és sátáni erőknek egyetlen végső intézője, irányítója és ura: Jézus Krisztus. A kétszeres erőszakosan nem ragaszkodás jutalma, hogy egyre teljesebben, egyre hatalmasabb kórussal vallja minden nyelv az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. ····d. A filippiek mindebből megértették, miért követeli tőlük az apostol, hogy ne törődjenek azzal, ami az övék. Azért, mert az Úr nem törődött vele Megértették, miért vállalják a másokkal törődés annyi szenvedéssel járó életét. Azért, mert ez Jézusnak az útja Jézus útja, pedig az ő 40 Szerkesztette: Faragó Ferenc útjuk. Egyetlen út, mely az Életre vezet Egyetlen, Szentháromság rendelte út, a megdicsőülésünk felé, amelyen kívül nincsen számunkra beteljesülés. E Szentlélektől adott filippieknek, nekünk, mindenkinek – kulccsal

nyissunk be Jézus életébe. E Szentlélektől kapott látással a nem ragaszkodás isteni magatartásának látásával rajzoljunk három képet róla. Gyermek-Jézus, a Működő Jézus képét és a Golgotaiét, hogy megismerjük azt a Názáreti Jézust, aki megmutatja magát nekünk az evangéliumok lapjain. Hogy megértsük, miért élt úgy, ahogy élt. Hogy megtudjuk hogyan kell élnünk nekünk, ha olyanok akarunk lenni, mint az Isten, hogy megtanuljuk, hogyan kell eljutnunk a Szentháromság életébe. 22. Mivel nem volt számára hely ····a. „És szülte az ő elsőszülött fiát és jászolba fekteté, mivel nem kaptak helyet a szálláson” (Lk 2,7). A Szentháromság örök terve kibontakozik az időben: az Isten emberré lesz Emberré levése pedig állati körülmények között történik. Az emberek köréből kiszorul Számára ott nincsen hely. Csak egy istállóban A hagyomány szerint egy barlangban amely kényszeristállóul szolgált. Jászolba fekteti

az anyja Az istálló persze közönséges istálló A Szentírásban semmi nyoma, hogy másféle lett volna. Az állatok nyála, a jászol piszka a földön, bűzük a levegőben Istálló még hozzá kétezer esztendő előtti és keleti kiadásban. Nem romantikus istálló. Nem olyan, amelyikben „Jaj, de édes volna ott lenni” Valóságos, amelyikből igyekszünk minél hamarább kijönni. Valóságos, amelyből – ha odatéved – orrát fogva igyekszik kifelé az úribb nép. Az Úr szolgálóleánya szegény ugyan mit gondolhatott szíve mélyén, mikor megszülte gyermekét, a „magasságbeli” fiát, aminek az Úr mondja Dávid „királyi” székét, s aki Isten Fiának fog hívatni. Ugyan mit ebben a nagyon alacsony, koldusi, állati miliőben?! ····b. Ha a faluvégi vályogvető-teknővájó cigány fiút vár – ha másból nem, hát egy hibás darabból kiváj egy teknőt fia bölcsőjének. Ha szegény is az asszony, mint a templom egere, mikor eljön az

órája, anyja, rokonok, jó emberek csak gondolnak rája, kerül egy és más, legalább egy tiszta lepedő. Az Atyaisten legszebbik leánya miért nem kapott legalább ennyit? Az Atyaisten, mikor elküldi embernek a Fiát, miért nem tesz érte legalább annyit, mint a faluvégi véncigány a maga fiáért? Miért küldi az Emberfiát állatok közé. Miért fekteti állatok helyére? Ha már elküldi embernek, miért nem gondoskodik róla, hogy ami embernek kijár – kapja meg legalább azt. Az Atya, aki mindenek birtokosa, igazán adhatott volna abból a mindenből, egy szobát, egy ágyat, egy rengő bölcsőt annak, aki áldott az asszonyok között, s aki az Atyának legkedvesebb Álljunk meg! Nem Mária és József a hibás. Ha idejében elindultak volna, nyilván kaptak volna szállást a városban, emberek között. Későn indultak Mire odaértek, zsúfolt volt már a város. Kiszorultak Indultak volna el idejében, kaptak volna szállást. Ük a hibásak A mennyei Atyára

ebből semmiféle következtetést nem lehet levonni Esetlegesen történt így. Történhetett volna másképpen is Nem történhetett volna Nem esetlegesen történt így. A világ és Isten örök tervének, abszolút akaratának kibontakozása Nincs ebben véletlen, esetleges, az Atya akaratán kívül – semmi. A Szentcsalád késlekedését csak felhasználta, mint szabad emberi okot az örök és abszolút tervhez: istállóba fogja küldeni a Fiát. ····c. S az Isten, erre az emberhez nem méltó állati nyomorúságra teszi reá az angyali sokaság különös énekét, hogy minden nagyon rendben van. Dicsőség az Istennek és békesség az embernek mert állatok vackán, barlang homályában, istálló bűzében megszületett az Isten. Ez így dicsőséges az Istennek és ez így békességet, boldogságot adó kell, hogy legyen azoknak az 41 Szerkesztette: Faragó Ferenc embereknek, akik jóakaratúak, tehát azt akarják, amit Isten akar. Tessék tehát elfogadni,

hogy ez az istállóban születés nem, csakhogy nem véletlen – ellenkezőleg dicsőség és békesség az Isten nagysága és az ember boldogsága úgyannyira benne van, hogy akik értik, mit akart mondani ezzel az Isten, az angyalok – himnuszban törnek ki. Hát mit akart mondani Mit? Önmagát! Hogyan? Az Istennek minden aktusa reveláció, kinyilatkoztatás önmagáról. Az Isten azt akarta mondani: Én ilyen vagyok! Élhetnék Isten alakjában és felveszem az ember alakját. Rendelkezésemre áll minden, ami ember számára csak kívánatos lehet, de én a puszta léten felül nem igénylek semmit. Az emberi lét lehetséges már egy istállóban is Ennyi elég nekem Az én dicsőségem ettől nem lesz kevesebb. Ellenkezőleg ez az én dicsőségem ····d. Mindez így nagyon rendjén való volna A baj csak az, hogy az angyalének folytatódik: Békesség a jóakaratú embereknek. Ismét összekapcsoltatik Isten és ember Már megint itt van a – „tehát”. Ennek az

istállóban születésnek következményei vannak reánk nézve Az ember számára az Isten eszmény. Istenülni akar Olyan akar lenni, minthogyan álljak oda a betlehemi jászol elé azzal, hogy olyan akarok lenni, mint Te!? Hogyan azonosuljak magam és enyéim, gyermekeim ezzel a betlehemi istállóval? Ezzel az – „de istállóban szült meg az anyám” – proletársorssal, ezzel a „nem ragyogó fény közt született, bársonyos ágya nincs neki itt, csak ez a szalma koldusi hely, rá meleget a marha lehel” – koldussággal? Aranyfényű szalmán ragyogó, istállóban fehérlő ingecskében ápoltan, illatosan, selymesbőrű arccal mosolygó Kisjézuska, Te kellesz! Olyan, mint Te, akarok lenni! De csak nem kívánod, hogy Nem engeded befejezni a mondatom. Rám nézel s ebben a tekintetben benne van: Istent akarsz, vagy hazugságot? Ha kielégít a hazugság, akkor nem kívánom. De ha olyan Isten kell, aki tud segíteni és segít rajtad, akkor el kell fogadjad úgy,

ahogy vagyok Én vagyok az erőszakosan nem ragaszkodás, a zsákmányt nem ismerés Istene. Ebben van az én dicsőségem És ebben van – ha akarod – a te boldogságod is. Ha kikarikázod a betlehemi istállót az életemből félek boldogtalan leszel. Ha kikarikázod és a sorsod netán úgy hozza, hogy „istállóba” kell kerülnöd neked és tieidnek értem Ha nem fogadsz el úgy, ahogy vagyok, ha nem akarod semmiképpen sem vállalni az én proletársorsomat és netán talán éppen értem mégis bajba „istállóba” jutsz, kikarikírozod a betlehemi istállóval együtt a boldogságodat, az üdvösségedet is. Az istállóban, s bajban nem lesz Istened. Istened akihez fohászkodhatsz Nem fogod érteni, ha én is úgy fogok csinálni veled, ahogy az Atya tette velem. S meg fogsz tagadni engem Persze csak te és a világ fogja úgy tudni, hogy megtagadtál a megpróbáltatásban, de én és az enyéim fogják tudni, hogy sohase is voltál az enyém. Szalon Krisztusod

volt s azt veszítetted el ····e. Nézd, én érted jöttem el így istállóba Nekem nem lett volna szükségem reá Érted kellett, hogy így jöjjek. Érted, hogy láss Hogy meglásd, megértsd, kicsoda az Isten Hogy tudj olyan lenni, mint ő. Így akartam megmagyarázni, hogy a velem való eggyé levesed, az azonosulásunk, ami a boldogságod, csak az erőszakosan nem ragaszkodás által lehetséges. A magunkkal való nem törődés, a más gondjával való törődés, a másokért való élet – ez tesz olyanná, mint az Isten, ez tesz boldoggá. Ha Istenre van szükséged, aki a bajban meg tudja fogni a kezed, tud tartani minden veszedelmek között is képes boldogítani, békét teremteni a lelkedben – hát állj ide szépen a jászlam elé s kérjed, hogy lehess olyan, mint én. Én pedig majd reád mosolygok és te ettől a mosolytól az istállóban is, de akkor is, ha csak tartasz afelé, hogy maholnap odakerülj értem – fogod érezni a szívedben az angyalének

melegét: nyugtató békességet, azt a boldogságot, amely azoké, akik értenek engem s az Atyámat. akik azt akarják, amit ő megértően és boldogan, hogy dicsőség nekem és békesség magadnak, aki elfogadod az én koldusi szalmám és istállós szegénységem. 42 Szerkesztette: Faragó Ferenc f. Én pedig ezt jutalmazni akarván megsúgom neked, hogy az Atya úgy szeret engem, hogy még ezt az emberalatti életet sem birtokolhatom biztonságosan. Heródes már készíti rám a kését s nekem lopva kell majd menteni életem. Pedig én vagyok az Élet Az élet adója De én nem ragaszkodom erőszakosan semmihez sem. Mária és József majd Egyiptomba futnak velem Hónapokig tart majd ez a menekülés a forró sivatagon keresztül. A szél majd arcomba szúrja a sivatag homokját, a kvarc majd megcserzi bőröm. Nem leszek puha, selymes bőrű aranyos kisbaba. Nehéz lesz ez a futás és szenvednem kell majd bele nekem is Ezért az istállóban kezdett emberi életért. A

puszta létért S tudod most már, hogy mindez rád nézve nem közömbös. El kell fogadj, úgy ahogy vagyok Mintának és eszménynek és sorstársnak Tudod, hogy tőled is kívánhatja az Atya, hogy istállóba szorult életed is kétségessé váljék. De ha te olyan akarsz lenni, mint én, akkor nincs baj. Nincs, mert lesz Istened Lesz, mert megfogom a kezed s el fog csendesedni a félelem szívedben s tudod majd énekelni a zsoltárt: „Az Úr velem, ember mit árthat énnekem” s fogod énekeli a békesség énekét. És boldog leszel Ha akarod elmondom az életem úgy, hogy megértsd, amit meg kell értened ahhoz, hogy boldog lehess. 23. És engedelmes vala nekik ···a. Azután hazajöttünk Egyiptomból egy nagyon szegényes kis falucskába: messze Jeruzsálemtől, Atyám házától, messze Betlehemtől Dávid városától, nem is Júdeában, hanem a megvetett Galileában. Ott növekedtem én 12 éves koromban, mikor felmentem Máriával és Józseffel Jeruzsálembe -,

akkor már értettem és tudtam mindent. Odaültem a templomi iskolában az írástudók közé, hallgattam őket. Majd elkezdtem kérdezgetni s ők nem értették, honnan tudok én olyanokat kérdeni. Akkor aztán ők is kérdeztek, én pedig felelgettem nekik Tudták, hogy názáreti vagyok, hogy ott nincs iskola és nincsenek írástudók, akik tanítottak volna. Elálmélkodtak feleleteimen, De még mást is tudtam már akkor Tudtam azt is, hogy az a ház, amelyben ülök velük, az az én Atyám háza. Persze nem gondolhatták, amit még Mária és József sem értett egészen, hogy én másképpen mondom az Istent Atyámnak, mint ahogyan a próféták mondták. S tudtam természetesen azt is, hogy miért vagyok én itt Jeruzsálemben és Názáretben – ember alakjában. Tudtam, hogy vissza kell szereznem a fogadott fiúságot, az eljátszott örökséget, tudtam, hogy vissza kell juttatnom az embert az Isten végtelen szeretetébe, testvéremül a Szentháromságba. De ezt nem

mondtam senkinek, csak hazamentem Názáretbe Lukács mindennek elejétől fogva végire járván Mária visszaemlékezéseit is felhasználva, jóformán semmit sem tudott írni arról a hosszú két évtizedről, amely még ezután következett Názáretben. Csak annyit, hogy engedelmes voltam Máriának és Józsefnek Az ács fia voltam – és senki más és semmi több. Dolgoztam Józseffel Segítettem neki Öregebb volt Könnyebben fáradt. Csináltam a nehezét Amolyan segéd és inas és kifutó fiú voltam egy személyben És segítettem Máriának is, amit a ház körül lehetett. Vizet hoztam és fát vágtam Mikor tanítva és csodákat mutatva visszajöttem Názáretbe, nem hittek bennem, erőmben, szavamban. Nem értették honnan vettem volna a bölcsességet és az erőt. Hisz tudták, látták, tapasztalták évtizedeken keresztül, hogy József az ács fia vagyok. Magam is ács és semmi több Mária fia Ott éltem unokatestvéreimmel, atyámfiaival együtt

közöttük. Sem tanítást, sem csodát nem hallottak, nem láttak soha tőlem. Érthető, hogy furcsálották, nem tartották rendénvalónak, hogy aki eddig senki volt, egyszerre tanító és csodatevő. A két évtized alatt semmit sem csináltam a későbbi nagy feladatokból, csak engedelmes voltam. Növekedtem korban, hiszen teltek az évek. És szerették bennem, hogy kedves voltam mindenkihez és hogy megtalálták bennem a náluk szokásos, természetes bölcsességet. Nem hirdettem e két évtized alatt az Isten országát, 43 Szerkesztette: Faragó Ferenc pedig tudtam, hogy ezért jöttem s az évek múltan minden képességem megvolt a munkához. S mégis maradtam ács és engedelmes fiú. ····b. Érted-e miért kívánta ezt így az Atya? Gondold meg! Világot megváltani tudó „képesítéssel” gyalulni és fát vágni: egy valamire való mondjuk mester-emberapa, ha egy módja van, taníttatja az arra érdemes fiát, hogy ne kelljen neki húst vágni vagy

téglát rakni, ha tudna operálni és felhőkarcolót tervezni. Nekem gyalulnom kellett, pedig megvolt a képesítésem a világot megváltáshoz. Mit szólnál ahhoz az apához, aki orvosnak vagy mérnöknek kitaníttatott fiát visszarendelné maga mellé húsvágásra, malterkeverésre? Miért akarta az Atya, hogy velem úgy legyen? Mit akart mondani? Megint csak önmagát. Ismét meg akarta vele mutatni, hogy kicsoda az Isten. Az erőszakosan nem ragaszkodás Istene évtizedekre mesterember lesz És e rangon aluli foglalkozás közben mégis ott van a szívében a béke”: és növekedés kedvességben” Igy neveli az Atya az engedelmességre, amely a názáreti rejtettségnél még sokkal keményebb próba alá is vetett későbbi megváltói munkámban. ····c. És tudom, hogy most megint a „tehát” jön Nem magamért vállaltam ezt a két évtizedes száműzetést, rangon aluli foglalkozást. Érted, hogy bemutassam neked, így is lehet boldog lenni. Hogy az

engedelmesség boldogítja az embert Az engedelmesség, az Atya akaratához való odatapadás a vele való azonosulás. Mert boldog voltam, mert különben nem tudtam volna kedves lenni. A kedvesség a benső boldogság kiáradása A te boldogságod is azon fordul tudsze azonosulni az én názáreti sorsommal Tudod-e kérni az Istent, hogy olyan lehess, mint én Mi lesz veled, ha kihullasz egyetemről, középiskolából, szellemi foglalkozásból, biztos megélhetésből és kényszerülsz majd csinálni azt, amit éppen lehet. Ha az érted engem is odaadó Atya akarata az lesz, nem fogok segíteni rajtad esetleg hosszú évekig s fogsz lapátolni vagy kötni – diplomával: Boldog leszel és fogod énekelni az angyalok énekét – ha megbarátkozol az én nagyon egyszerű názáreti otthonommal, ácsmunkámmal, ha akarod az én sorsomat. Ha megértesz engem. Engem, aki alig vártam, hogy elkezdhessem nyilvános működésem, s mégis ácsoltam harminc éves koromig engedelmesen. Ha

megérted, hogy mindennél több az engedelmesség, akkor fogod tudni kérni az Atyát, tegyen veled úgy, ahogy akar, ahogy veled tett – és boldog leszel. Boldog – lapát és kötőtű mellett, és énekelni fogsz és békesség lesz a szívedben. 24. Ki az én anyám? ····a. Az angyal megjelenti a názáreti Szűznek, hogy Istennek anyjává lesz Ilyenként üdvözli őt Erzsébet is. Kitör tehát lelkéből a boldogság éneke; „Íme mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék!” (Lk 1,48). Mikorra hazaér Názáretbe, már látszik terhessége s József el akarja bocsátani megbotlott, mert teherbe esett jegyesét, s ezzel megkezdődik kálváriája annak, akit boldognak mond minden nemzedék. Távol otthontól és segítő rokonaitól egy városon kívüli barlangban megszüli az Isten Fiát, ő, akire reá tekintett a Hatalmas. az Isten Simon jövendölése a tőrről, amely majd átjárja a szívét már nem is lehetett számára különösen meglepő.

Sejthette már mit jelent, ha valakit kiválaszt az Isten Kiválasztja őt, ő pedig menekülhet, majd elbújhat Názáretben A gyermek ugyan kedves és okos, sőt engedelmes is nekik, de múlnak az évtizedek és semmi sem látszik Dávid királyi székéből, melyet megígért fia számára az angyal. ····b. Alig lesz később mit beszélnie a hosszú názáreti évtizedekről Engedelmes volt Azaz, hogy nem mindig, Egyszer nem. Egyszer kivonta magát az engedelmesség alól, Tizenkét éves 44 Szerkesztette: Faragó Ferenc korában. A szülők három napon keresztül járkálnak, aggódnak, s végre megtalálják őt a templomban. Mária szavai az elképzelhető legszelídebbek: Gyermekem, miért cselekedtél így velünk? Íme atyád és én bánkódva kerestünk téged. S a gyermek ellenkérdéssel válaszol, Miért, hogy engem kerestetek, s határozott hangon kéri számon: Nem tudtátok-e, hogy Atyám dolgaiban kell lennem? Nem szólnak rá semmit. Nem tudnak mit kezdeni

ezzel a hanggal Nem értik a beszédet, amelyet mondott nekik. Tartalmilag bizonyára értették, a modort nem értették Egy tizenkét éves gyermek, aki miatt három napot izgul két felnőtt a legszelídebb felelősségre vonást is visszautasítva ellentámadásba megy át – ez az egyébként olyannyira kedves és engedelmes gyermek. Az egész kérdést, sőt a keresést is mintegy merényletnek tartva, hiszen „Atyám dolgaiban kell lennem” (Lk 2). c. Még sok minden volt hátra, amit Mária nem értett, de annál inkább érzett a szívében, mint tőrt, melyet belenyomtak. S a legfájdalmasabbakat az Atyja dolgait végző Fiú nyomta a Szűz szívébe. – Jézus ott van a kánai menyegzőn tanítványaival És ott van Jézus anyja is A legszelídebb, legdiszkrétebb figyelem felhívó szóra, melyben még annyi sincs, hogy „Fiam!” csak egy szűkszavú, tapintatos „nincs boruk” az egész – hangzik el a válasz az egész násznép előtt: „Mi közöm nekem és

neked, ó asszony!” Először is: Asszony!” Ugyane szóval szólítja meg Jézus Mária Magdolnát, a szamariai asszonyt, a házasságtörőt. S ha e szó fényes és megtisztelő lenne is, egy édesanyának, nem az kell, hogy gyermeke megtitulálja, hanem az, hogy anyjának vallja. E helyett a legmerevebb visszautasítás Mi közöm neked és nekem Nincs közünk egymáshoz. Én majd elvégzem a magamét, van gondom a násznép bajára, orvoslom is Ez van bent a válaszban. S a Szűzanya visszavonul: amit nektek mond, cselekedjétek Neki ez a feladata, mikor a Fiú életforma-szerűen kezd az Atya dolgaival törődni (Jn 2). ····d. Nyilvános működésének második évében, a csodáktól felizgatott nép nem akar tágítani Krisztus mellől. Körül veszik úgy, hogy enni sincs ideje Mikor övéi ezt meghallották, elmentek, hogy megfogják őt, mert azt mondották: megháborodott”.” és eljövőnek az ő anyja és atyjafiai és kint állva hozzá küldének hivatva

őt. És a sereg körülötte ül vala, s mondák neki: Íme anyád és atyádfiai odakint keresnek téged. Ü pedig felelvén mondá nekik: Ki az én anyám és kik az én atyámfiai (Mk 3,21.31-34) A visszautasítás még nyíltabb, mint a menyegzőn Nincs anyám. Ti vagytok számomra az egyetlen kapcsolat, mely engem igényelhet – most és itt. Most és itt az Atya dolgait végzi és most és itt kizárólagosan e feladaté A Golgotán is úgy szólítja meg, mint a menyegzőn: „Asszony, íme a te Fiad” és János felé: „Íme a te anyád” Asszony és anyád! Mondhatta volna így is: Anyám, most már János lesz a fiad: De nem így mondta! (Jn 19,26-27). ····e. Miért tett így a Messiás, az Üdvözítő, a Boldogító?! Miért nem mondta a templomba: sajnálom anyám, hogy ennyi fáradságot és gondot okoztam nektek, valóban meg kellett volna kérdeznem tőletek, ne haragudjatok rám.? Miért nem mondta Kánaánban: Köszönöm anyám, én is észrevettem, majd

segítek rajtuk? és a küldötteknek: mondjátok meg az anyámnak, hogy nem hagyhatom abba munkám, de ha végeztem, majd megkeresem? Miért a bántó visszautasítás: „az Atyám dolgai”, a nem hozzátok, máshova tartozom. Miért a fájó mi közünk egymáshoz? miért ez a szinte . negtagadása a fiúi kapcsolatnak!” anyám és atyámfiai azok, akik az Isten igéjét hallgatják” (Lk 8,21) Mivel érdemelte ezt a Szűzanya?? A problémát csak súlyosbítja miért mérte mindezeket a Fiú nemcsak a szűzre, önmagára is? Nemcsak fiúi szeretet egyéb következtében is. Mária volt Jézus számára az egyetlen ember, akinek közelében a maga isteni természete szerint jól érezhette magát. Mária volt az, aki kegyelmet talált Istennél (Lk 1,50). aki magában hordozta az Isten természetében való részesedést, aki telve volt a 45 Szerkesztette: Faragó Ferenc kegyelemmel, gratia plena! Ő volt az egyetlen, akin nem sötétedett az Istennel való szakítás, az

Isten megtagadásának bűne és utálatossága. Egyedül a Szűz őrizte itt a földön a Szentháromság levegőjét. Isteni természete szerint Krisztus csak az ő körében érezhette jól magát, hisz utálatos a bon az Isten előtt. Oly annyira utálatos, hogy hogy a bűnbeesett embert el-kiűzte magától, a paradicsomból, ahol ő az Isten járt az alkony hűvösén (1Móz 3,8). ····f. De Jézus mégis így tett! Szerette a Szűzanyát és mégis? Nem! Szerette és éppen ezért!? Hogyan? Az Atya szereti a Fiút végtelen és örök szeretettel és már a születés órájában- amikor az Atya fiút lát az Isten örök önmagát tudásának, látásának következtében -, elhatározza, hogy az idők teljességében (Gal 4,4) elküldi a Fiút önmagától21- a Golgotára. A Fiú szerette övéit, akiket reábízott az Atya (Jn 17), s mégis csaknem egy szálig vértanúságba küldi őket. A Szentháromságból kiinduló szeretet nagyon más, mint a szalon-Krisztusból

áradó! Tüzes és véres. Az áldozati tűz melege és az oltáron kiontott vér gőze a levegő, melyben él Itt tart az, aki szeret! S a hétfájdalmú Szűzanya kapott törőket valaha s bárkitől olyanokat, minőket Fiától!? Jó, a Fiúnak el kellett mennie a Golgotára- így követelte a megváltás Az apostoloknak el kellett mennie a vértanúságba – így követelte ezt a feltámadásról való tanúbizonyságtevés! De a Szűznek miért kellett ezeket elszenvednie Kellett a megváltáshoz az ő szenvedése is! Kell a megváltásunkhoz mindhalálig is? Valamit aligha tud jobban elmondani más, mint az ő szenvedésde. Valamit, ami nagyon kell a megváltásunkhoz Mi ez? Az, hogy ne lenne olyan, amit el ne tűrnénk, ha egyszer az Isten kívánja tőlünk. Ha egyszer valaki a jászolban fekvő Kisdedet és a fiúskodó Jézust elfogadja Istenének az előbb-utóbb szembe fog kerülni, mint „megháborodott” (Mk 3,21) azokkal, akik nem háborodtak meg – apjával,

anyjával is és esetleg nem fogja tudni másmódon követni lelke szavát (10 sort – az eredetiből nem tudok elolvasni!) 25. Örömhírt vinni a szegényeknek A szegényekhez való viszonyulásnak van más módja is. Nálunk a falukutatók alakították ki a harmincas évektől kezdve, Feltétlenül többet csináltak, mint a csak alamizsnálkodók. Ébresztették az alvó lelkiismeretet, hogy meghalljuk a szegények, az elnyomottak kiáltását. Pár hétre leutaztak az ország valamely részébe: „viharsarokba”, dunántúli tanyavilágba vagy máshová. Együtt éltek a néppel Megfigyeléseket tettek, jegyeztek Majd felültek a vonatra Budapesten a fürdőszobában lemosták magukról a kirándulás porát s íróasztalhoz ülve – könyvet írtak a szegénységről. – Minden vidékre persze nem mehettek, minden vidékről nem írhattak. Az ipari, mert a könyvkiadás az iparra épülő kapitalizmusnak volt a kezében A társadalmi feszültség levezetésére azonban

megengedték az agrárproletariátus helyzetének feltárását. Az olyan módon oldalba talált feudalizmus nem érintette őket közvetlen közelről Mindazonáltal e könyvek a 45 előtti negyedszázadban alighanem a legkülönb társadalmi tettek voltak. Az új nemzedék jobbjaiba belegyökereztették a gondolatot, hogy feltétlenül kell tenni valami komolyat az elnyomottakért. Ez írók javarészben materialisták voltak Keresztény oldalról e tényt alighanem többen állapították meg róluk fejcsóváló rosszallással, mint amennyien átvettük volna munkájukat, hogy keresztény alapon folytassuk. A viszonyulás e második típusában még mindig volt valami szalon-levegő. Kinyúlás a létbizonytalanság felé a biztos bizonyosságból Hiányzott belőle a nagy kockázat. Valami, ami a harmadik viszonyulási módban, a Jézus Krisztuséban megvolt. 46 Szerkesztette: Faragó Ferenc 26. Szegénnyé lett értünk ····a. Jézus nem érte be azzal, hogy

alamizsnálkodott Avval sem, hogy kirándulásokat tegyen a szegények világába. Odaadta, átadta magát ennek a világnak egészen, fenntartás nélkül, a létbizonytalanságnak! Elment maga is szegénynek!. A mi Urunk Jézus Krisztus értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek (2Kor 8,9). A betlehemi istálló, az üldözöttség, a názáreti élet, az ácsmesterség csak természetes előkészítője a továbbiaknak, a nyilvános működés élesen kirajzolódó szegélységének. Kezdődik ez azzal, hogy nem választ magának tanítványokat Júdeából, tanultabb, gazdaságilag is fejlettebb tartományból (Jn 2,23). Hazamegy Galileába s a Tibériás-tó környéke egyszerű halász és vámos népéből választja ki kisérőit, a tizenkettőt. ····b. Egymás után hagyják el a hálót, a vámot, családjukat, apjukat, anyjukat S ettől kezdve együtt jár a tizenkettő és Jézus három éven keresztül. Egyik sem

kérdi: mi lesz a fizetség Jézus pedig magától nem mond semmit. Mikor látják a csodás halfogást, Krisztus hatalmát – odahagyják a hálót, a foglalkozást, az élet fenntartásának szolid, biztos alapját. Mennek utána Lesz, ahogy lesz! Időnként éhesek lesznek és kalászokat fognak tépni (Mt 12,1). Mikor meg ennivalójuk lesz ugyan, de idő nem lesz rá, hogy megegyék (Mk 6,31), annyian lesznek nyomukban, körülöttük. Honnan, miből lesz, hisz gyógyítani, tanítani – ezek nem kenyérkereső foglalkozások. Jézus és a tizenkettő gyakorlatában! Időnként csodát fog tenni halfogással és kenyérszaporítással. Időnként csak úgy üzenni fog Jézus egy valakihez: „Nálad tartom a húsvéti vacsorát tanítványaimmal együtt és elkészítik a húsvéti bárányt (Mt 26,18-19). Volt pénzük is. Csodásan szerezve a hal szájából – vagy nem csodásan a halfogás jövedelméből Volt pénztárosuk is. Időnként vásároltak is élelmet (Jn 4,8)

Asszonyok kisérték őket Johanna és Zsuzsanna és sokan mások, „akik szolgáltak vala nekik vagyonukból (Lk 8,3). Valahogyan midig volt. ····c. Körülbelül így voltak a szállással is Galileában könnyebb volt Hajóra szálltak, s elmentek Péter városába, Kafarnaumba, Péter házába. Egyébként ott háltak, ahol érte őket az este: „Zakeus szállj le hamar, mert ma a te házadban kell maradnom” (Lk 19,5). „Kell”, mert így akarja az Atya. „Kell”, mert máshova most nem is tudok menni Volt úgyhogy befogadták őket; „Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába (Lk 10,38). De volt úgyis, hogy nem foghadták be őket, mert Jeruzsálem felé tartott. Ilyenkor tovább mentek, a következő faluba újra próbálták (LK 9,52-56). Bizonytalan volt, hogy kapnak-e és hol fedelet a fejük fölé éjszakára. Egy ilyen tovább kergetésnek a hatásáéra hagyják el Jézus ajkát a megdöbbentően súlyos szavak: „A rókáknak barlangjaik vannak, az

égi madaraknak fészkeik vannak, és az Emberfiának nincs, ahol fejét lehajtsa” (Lk 9,58). Általában azonban túltették magukat az ilyesmiken. Nem akadtak fenn csekélységeken Aludtak szabad ég alatt is A ligeti padon háló proletár sorsa nem könyvből tanult, messziről nézett volt nekik. Jézus hiába kéri őket esengve a kertben, a getszemáni éjszakán, hogy ne aludjanak, virrasszanak. Elnyomja őket az álom egy szálig. Megszokták a szabad ég alatt, puszta földön hálást, különben alighanem ébren tudtak volna maradni. De azért úgy tudták, megvolt mindig, ami kellett Mikor Jézus az utolsó vacsorán visszapillant az együtt töltött három évre, hogy megvolt-e, ami kellett – egyenleggel zár. Volt annyi bevétel, mint amennyi kellett a szükséges kiadások fedezésére: „Mikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt? Azok pedig felelének: semmiben (Lk 22,35-36). 47 Szerkesztette: Faragó

Ferenc ····d. Meg kell állapítani: e vállalkozás, 13 férfi 3 esztendő gyógyító-tanító körútja pénzügyileg teljesen megalapozatlan, gazdaságilag teljesen felelőtlen vállalkozás volt. Alapelv a munkában: „ingyen kaptátok, ingyen adjátok” (Mt 10,8). Gazdasági alap semmi Előirányozható jövedelem semmi. Az egész megalapozás ennyi: Méltó a munkás a maga bérére, egyétek tehát, amit elétek adnak (Lk 10, 7-8). De semmi intézményt, hatalmat nem mozgósítottak ennek foganatosítására Biztosíték semmi nem volt. Lehetett számítani reá, de nem járt biztos fizetés Szegények voltak mind a tizenhárman. Reggel még nem tudták, hogy délben hol esznek Délben meg, hol lesz szállásuk estére. Bizonytalan és esetleges volt minden Enni csak akkor ehettek, ha dolgoztak Hiszen ki tartotta volna el a nem tanító, nem gyógyító tanító-orvost. S ha tanítottak-gyógyítottak is, akkor sem volt biztosítékuk. Odaadták magukat az Atya ügyének

S reábízták minden igényük kielégítését az Atyára. A létbizonytalanság, a máról-holnapra élés, a holnap nagy-nagy bizonytalansága, mindaz, amit úgy hívunk: szegénység – életforma volt. ·····e. Jézus szegény volt Tétel ez Nincs menekülés előle Miért? Nem nehéz kérdés ez Inkább a fordítottja lenne az, ha gazdagon élt volna: miért gazdag? A szeretet, a mindent adás, az erőszakosan nem ragaszkodás programjával a világba lépő Krisztus, hogyan mehetett volna palotába. Palotából szónokolni a szeretet, a mindentadás gyönyörűségéról nehéz is, furcsa is, kicsit nevetséges is. Alighanem majdnem sikertelen, reménytelen vállalkozás Miért? Azért, mert úgy kellene élni a palotában, mintha kunyhóba laknék. Ezt hinnie, látnia kellene a kunyhók és a többi paloták és kunyhók lakóinak. Az egyik nehezebb, mint a másik Pedig csak ha én megteszem, csak ha ők meglátják akkor van jóreményem a sikerre. Nehéz és

agyonkompolikált út ez. Nem is vállalkozott rá Jézus Inkább elment a barlangba, hogy aztán később vállalja még a barlangtalanságot is. Igy könnyebb volt megvalósítani és láthatóvá tenni a szegénységet, amely nélkül hiába a legszebb tanítás a szeretetről, a mindentadásról. Nem, ezt a programot nem lehetett másként meghirdetni, csak az istállón, menekülésen, falusi ács-sorson, a bizonytalan koszt és kvártély életformájában. ····f. És most Szent János „tehát” -ja Jézus semmi kétséget nem hagy afelől, hogy aki utána akar menni, annak szegénnyé kell lennie. Akármennyit próbálnánk is kikarikázni, elfélreértelmezni eziránnyú kijelentéseiből, nem menekülhetnénk, szinte laponként újra és újra belebotlunk. A bíborba, patyolatba öltözködő, minden nap dúsan lakmározó, a szegény Lázárral nem törődő gazdag ember kínlódik a lángban (Lk 16m,24). A bőséges termésű nagyobb csűröket építő gazda

mindenét elveszítő esztelen (Lk 12,2O. Jaj a gazdagnak (Lk 6,24) Nehéz nekik bejutniuk a mennyek országába (Mt. 19,21) Milyen nehezen jutnak Isten Országába, akinek vagyona van, mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni (Lk 18,24-25, Ezért hangzik meg nem szűnően: „ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön (Mt 6,19). Ha pedig már megvan a kincsed, szabadulj meg tőle” Adjatok el, amitek van és adjátok oda alamizsna gyanánt. Készítsetek magatoknak meg nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincseket a mennyekben (Lk 12,33). Vagy a vagyon, vagy az Isten! Választanod kell. Hiába minden ellene, hogy birtoklom a vagyont, de a szívem azért hallgatni fog az Istenre, fogja szeretni [t is, az embert is. Hiába! Jézus nem hallgat reá „mert, ahol a kincsed vagyon, ott leszen a szíved is Már pedig senki két úrnak nem szolgálhat, nem szolgálhatok Istennek és a Mammonnak (Mt. 6,21-24). Ez Jézus erről való

tanításának egyik fele Szegénység és Isten Országa egyfelől Gazdagság és pokol másfelől. Az Isten Országa pedig hozza a nyomorúságtól való megszabadulást minden elnyomottnak, minden nyomorultnak. Nincsen Isten Országa szegénység nélkül., Hogy pedig az embernek legyen kedve szegénynek lenni, van egy további 48 Szerkesztette: Faragó Ferenc követelménye is. Azért akarunk meggazdagodni, mert biztosítani szeretnők magunkat a hiányok, a halnap és holnapután bizonytalansága ellenében. Éppen ezért Jézus beljebb megy Nem elég, hogy nem szerzel vagyont, szedd ki még a vágyat is a szívedből. Ennek egy biztos útja van. Dolgozz, tedd meg a magadét, a szerzést pedig bízd oda az Istenre: leszel-e holnap, lesz-e ruhád holnap. Mai nyelven úgy hangzik ez: ne csak a magántulajdon, de a személyi tulajdon miatt se fájjon a fejünk. Erőszakosan ahhoz se ragaszkodjunk Legyünk készek azt is odaadni. Ha úgy akarja az Atya Jézus és a 12

életformáját, a kipróbált és a megmutatott életformát fogadjuk el magunkénak. „Ne aggódjatok tehát mondván mit eszünk vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk. Mert mindezt a pogányok keresik Ne aggódjatok a holnapért (Mt 6,32 és 34). Bízzatok oda személyi tulajdonotok megszerzését is az Atyára: „hiszen tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.” (Mt 6,32) ····g. S most talán arra is fény derül, hogy miét küldetett Krisztus valóban a szegényekhez S miért nincs küldetése a gazdagokhoz Lehet igaz – palotában is Krisztussá lenni, de csak ideigóráig. Ha kitárt, szociális szívem van, úgy járok palotámmal, mint a gazdag Zakeus Elkezdem a kiköltözködést. Zakeus az órában, mikor Krisztus belép házába felére szegényedik Aki Krisztust fogadja már hajigálja is magától a dolgokat: „Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom” (Lk 19,8) ezekkel a szavakkal fogadja a házába lépő Krisztust. Ha el nem kezdem

a kiköltözködést, Krisztus költözködik el tőlem. Nem maradhat ott Nem, mert az Isten szeretet. És „aki bírja a világ javait és szűkölködni látja testvérét és elzárja előle a szívét, hogyan marad meg abban az Isten szeretete?” (1Jn 3,17). Kérdi Szent János, és nyilván „sehogy”, á felelet. Ezért az Isten minden jóval tölti be a szegényeket és üresen bocsátja el a gazdagokat Csak a szegényekhez, a szegénységet vállalókhoz van neki szava, a többiekhez hiába szól Hiába! mert nem értik, nem nyitják ki szívüket, nem adják oda magukat fenntartás nélkül a szegényeknek. ····h. Kifosztani jöttél bennünket Názáreti Jézus? – Igen! Hogy gazdaggá tehesselek benneteket az Istenben, a másokért élés, az erőszakosan nem ragaszkodás a mindenkiért mindent adás isteni parancsa útján. Szegénnyé lettem magam is Szegénnyé azért is, hogy el ne vétsd az utat, milyenné kell lenned neked is, ha azt akarod, hogy én legyek,

hogy legyen Istened. Ha azt akarod, hogy boldog légy akkor is, ha a történelem irányító Isten esetleg évekre, vagy talán egész életedre aktuálisan bizonytalan hosszú és bizonytalan kvártélyú sorsot szán neked. Ha nem akarsz megtántorodni akkor sem, ha majd az én nevemhez való hűségért esetleg mindent oda kell adnod, azt is, hogy egészen bizonytalanná válik, mit eszel, mit iszol, miben ruhászkodol. Ha akarod, hogy hűséges légy és e hűségben is boldog, ha az Isten és embertársaid szeretetéért a szegénység jut majd részedül. 27. Meddig tűrjelek még titeket?! a. Az ember sok mindent elvisel, ha a magáét csinálhatja, s ha munkája nyomán növekszik neve, súlya, tekintélye, becsülete, Jézus tudtul adja legbensőbb körének, csak úgy, mint a távolabbiaknak, hogy Ő itt nem a maga dolgaiban jár, hanem küldetésben van. Küldetésben Küldte valaki más. Én az Istentől származtam és jöttem, hisz nem jöttem én magamtól, hanem Ü

küldött engem (Jn 8,42). A küldés függést és alárendelődést jelent Szóban és tettben egyaránt. Mondanivalóban csakúgy, mint tennivalóban Igy hát az örök bölcsesség, az Ige a Második isteni Személy, az abszolút értelem, Isten velünk való örök gondolatainak hordozója, 49 Szerkesztette: Faragó Ferenc - amit mond nem magától mondja, sőt nem is a magáét, hanem azt, amit látott és hallott, amire megtanították, aminek elmondására parancsot kapott. Ha már egyszer felvette az ember alakját, szükségképpen szolga-alárendelt viszonyba került az Atyával Mind e felől semmi kétséget sem hagy. Újra és újra visszatér reá, hogy egészen nyilvánvaló legyen „Az igéket, amelyeket én mondok, nem magamtól mondom. „(Jn 14,10)” Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött (Jn 7,16).” És én, amiket tőle hallottam azokat beszéltem a világban (Jn 8,26) amit Atyámnál láttam. (8,38) amire engem az Atya

megtanított, azt beszélem” (8,28). S a végső, szélső fogalmazás: Ü adott parancsot nekem hogy mit beszéljek (Jn 12,49), de ezt már utolsó nyilvános beszédében, a sereg bizalmának elvesztésekor, összetörésének első órájában mondja. Ami így van a mondanivalók síkján, így van a tennivalókon is Más akarat szolgálatában áll., Amit csinál, nem magától csinálja, nem is a magáét teszi, hanem azt, amit hallott, látott, parancsba kapott az Atyától. „Nem azért szállottam alá a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki engem küldött.” (Jn 638 1 az Ü műveit kell cselekednem (9,4) azt, ami előtte kedves” (8,29). ····b. Szó és tett nyomán a dicsőség arra háramlik, akié a szó és tett Az Atyára Tudja ezt Jézus Tudja, hogy így van rendjén. Éppen ezért nem keresi a maga dicsőségét (Jn 8,50) Ezért sem beszél magától, a maga nevében. „aki önmagától beszél, a maga dicsőségét keresi

„(Jn 7,10) Szent Pál összefoglalja „nem kereste a maga kedvét. Nem (Róm 15,3) Misszióban, szolgálatban volt. Mondta, amit rábíztak Tette, amit megparancsoltak S küldője számlájára, annak dicsőségére dolgozott. Hiába próbálta jézust a nép újból és újból királlyá tenni Mikor túllépett volna már a küldetésen, amikor személyes dicsősége kezdődött volna már – elmenekült a magányba. El – imádkozni, hogy erős legyen Erős a test is, hogy tudja vállalni végig a küldetést, amelyben az ő akarata nem döntő, amelyben neki önmagát megtagadva kell keresztet hordoznia. Róla, az Atyáról akart Jézus bizonyságot tenni Az Istenről Refrénként kerül újra és újra elő az utolsó vacsorán a mondat: „hogy elhiggye a világ, hogy Te küldöttél engem” (Jn 17,21). Vállalta a szolga szerepet, hogy bizonyságot tehessen az Istenről – kellett, hogy akarja ennek feltételét: a hitet, hogy ő küldött, az Isten isteni küldöttje.”

és övéi be nem fogadák őt” (Jn 1,11). A nép, mellyel három esztendőn keresztül annyi csodát tett, a nagyhétvégi árulás előtt nem gondolja annak, aki Véli, hogy feltámadt benne János, a Keresztelő, vagy talán ő Illés, aki visszajött. Egy a próféták közül” (k 6,15) Késett a királlyá levés, a hatalomra jutás s a szolgasors elrejtette a Messiást: „még atyjafiai sem hittek benne (Jn 7,5) És a tanítványok? Lassan születik meg lelkükben a hit az Atya szózatára – ez az én szerelmes fiam (Mt 3,17) – Keresztelő János tanúságtevésére – Ez az Isten fia (Jn 1,34) – és csoda kell, hogy kihozza belőlük a vallomást. A kenyérszaporítás után, Péter tengeren járatásakor születik meg a vallomás „valóban Isten Fia vagy! (Mt 14,33). S mindezeknek még közvetlen hatása alatt a kafarnaumi őrnagy beszéde után Péter ajkáról az apostolok szétbomlását, mintegy megakadályozni akarón: „Te vagy Krisztus, az Isten Fia!”

(Jn 6,70) Esztendővel később, végén már a harmadiknak – Péter világos bizonysága: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (16,1516) Mennyire felszínes, s nem a lélek legmélyébe gyökerező volt ez a hit – megmutatták az utolsó napok eseményei. Miközben Jézus áthevülten beszél az utolsó vacsorán az Atyával való teljes egységéről, megszólal Fülöp: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát” Mennyi fájdalom sír, zúg Jézus válaszában: „annyi idő óta vagyok veletek és nem ismertél meg engem. Fülöp, aki engem lát, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát, mutasd meg nekünk az Atyát!?” (Jn 18,8-9). S a vacsora végére, a három esztendő végére, a legzártabb kicsiny tizenkettős közösségben megszületik az eredmény Annak számára, Aki azért jött, hogy a világ elhiggye, hogy Üt az Atya küldötte: „Elhisszük, hogy az Istentől jöttél ki” (Jn 16,30) Csak a hang 50 Szerkesztette: Faragó Ferenc zenéje tudná

tökéletesen visszaadni, mi vibrál benne Jézus feleletében: „Most hiszitek?” (Jn 16,31) Most? Három év után Az utolsó órában? Hiszitek? Igazán? Pár óra csak és szétszaladtok, megtagadtok (Mt 26,31) Mindnyájan megbotránkoztok bennem. Agyrémnek se minősítitek majd a Jónás jelével annyiszor előre mondottam feltámadásom hírét vivő asszonyok beszédét (Lk 24,11). S véglegesen kiábrándulva belőlem fogjátok majd mondani: „mi pedig azt hittük, hogy ő fogja megváltani népét, Izraelt” (Lk 24,24). Hiszitek, ti, akik majd sebembe nyúltok és elválásunkkor is hitetlenkedéseteket fogjátok eszembe juttatni? (Mk 16,14). ····c. Micsoda küzdelmet kellett vívnia Krisztusnak szinte az utolsó óráig, hogy elhiggye a világ, azaz, hogy legalább az apostolok, hogy az Atya küldte őt. Az Istennek, a Mindenek felett Valónak jut itt osztályrészül küldetés és vastag megnemértés, szolga-sors és állandó leértékelés. Isten volt és szolga

szerepet vállalt. Isteni tetteket hajtott végre és prófétának tartották És nem panaszkodott. Aki leginkább megérthette volna, anyja, attól elszakította magamagát Sem tanítványainak, sem az őt hűséggel követő és szolgáló asszonyoknak meg nem nyitotta ajkát panaszos, vigaszt kereső szóra. Pedig Isten volt és természetéből folyt a Szentháromság mindenek feletti bensőségének igénye. Pedig ember volt és kellett neki, emberi természete alapján a megértő, emberi viszonyulás. Jól esett neki az emberi ragaszkodás és részvét Mária Magdolna szeretete, hogy könnyeivel öntözte csókjaival csókolta és olajjal kente lábát. (Lk 7, 44-46). Jól esett neki, hogy a drága kenetet fejére önté ott a bélpoklos Simon házában (Mt 26,7) Számkivetés volt neki nemcsak a harminc, rejtett, de a nyilvános három esztendő is. De nem panaszkodott. Pedig egyedül volt, társtalanul és értetlenül Neki való és őt kielégítő közösség nélkül.

Mindig csak Ü volt másokért, és ama jámbor, végig hűséges, keresztfáig kitartó érte síró asszonyokat kivéve – őérte nem volt senkisem. Et vir non erat mecum Hogy nehezen viselte ittlevésének idejét s talán számlálta is, várván múlását hátralevő napjait, csak egyszer árulta el. Egyszer, amikor kenyérszaporítás, vízen járás, színeváltozás, annyi csoda, gyógyítás után az apostolok nem tudnak mit kezdeni a kapott hatalommal, nem hisznek és nem tudják meggyógyítani a hozzájuk menő beteget. Keserű az a fájdalom, amely előtör Jézus szavaiban: „Ó hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek még nálatok, meddig tűrjelek még titeket” (Mk 9,19). Nem jól érezte magát közöttük Krisztus Nehéz és hosszú volt neki a három esztendő a hitetlen és romlott nemzedék között. Nem volt könnyű és nem volt jó neki köztünk idelent „Nemde ezeket kellett szenvednie Krisztusnak és úgy bemenni az ő dicsőségébe!” (Lk

24,26). Bemenni hogy bemehessen, hogy vissza kerülhessen az Isten alakjába való életbe hogy elmehessen oda, ahol van Valaki, aki őérte van, az Atyához hogy elmehessen innen, ahol barlang, rejtettség, anyját elhagyása, hitetlenség, értetlenség volt a sorsa értünk mindez gyötri a Krisztust, a harminc és három esztendő alatt. Gyötri a maga választotta feladat: bemutatni a másokért élés életformáját, az erőszakosan nem ragaszkodást, a mindentadást mindenkiért. 28. Aki életét gyűlöli e világon ····a. Krisztus közöttünk töltött három esztendejének gazdagságából elég ennyi, hogy megsejtsük benne a barlang, a menekülés, a rejtettség-vonal folytatását és tovább fejlődése napok, a Golgota felé és jöjjön most már a harmadik Krisztus-kép. A mindentadó Krisztus tökéletes önkifosztása. A polgár kihagyta a maga képsorozatából a golgotai Krisztust, nem vállalt vele közösséget. Nem, mert az áldozat a mindentadás

rettenetessége a szeretet őrültsége itt a legletagadhatatlanabbul világos. Itt ad oda Krisztus mindent kikarikázhatatlan és ki nem ügyeskedhető, ki nem magyarázható brutális valósággal, hogy Úgy, hogy semmi sem marad. úgy, hogy mire majd eljut a végső szóhoz, még azt se mondhassa: értetek halok meg. 51 Szerkesztette: Faragó Ferenc ····b. Jézus fokozatosan, mondhatni módszeresen készíti tanítványait az utolsó napokra, a végső órákra, hogy a harmadik húsvétról hazamennek. Galileában kétszer is mondja nekik, mi vár reá, hogy sokat kell majd szenvednie a vénektől, írástudóktól, papi fejedelmektől és megöletnie” (Mt 16,21). Mikor először mondja, tiltakoznak ellene Jézus azonban kemény szavakkal inti le Pétert: „Távozz tőlem Sátán!” (Mt 16,23) Mikor másodszor közli velük „igen nagyon megszomorodának tőle” (Mt 17,21). Nem értik, miért kell az Isten Fiának szenvednie, de emlékeznek még múltkori kemény

szavára, így hát nem merik őt kérdezni, inkább hallgatnak (Mk 9,31; Lk 9,45). Mikor azután elkövetkezett az utolsó húsvét az úton fel, Jeruzsálem felé Jerikó közelében. Jézus magához vonja külön a tizenkettőt, akik akkor már „félve és aggódva” követik őt (Mk 10, 32) és részletesen elmondja nekik, mi fog történni vele, mit is jelent ez a „megölés” közelebbről, amelyről szólott nekik, mi fog történni vele. Mit is jelent az a megölés közelebbről, amelyről szólott nekik már Galileában. A papi fejedelmek, vének, írástudók halálra ítélik, átadják a pogányoknak, akik aztán bántalmazzák, megcsúfoljak, megköpdösik, megostorozzák, s végül is keresztre feszítik (Mt 20,19; Lk 18,32-35) „ők azonban mit sem értének ezekből, nem értették a mondottakat” (Lk18,34). Jézus pedig megy értetlenül, még a tizenkettőtől sem értve, magányosan, embertelenül, egyedül akart végzete, a Golgota felé. ····c. A

tanítványok egyelőre a dicsőséges földi Messsiás-országról ábrándoznak s a nagyhét első napjai semmit sem is mutatnak az elkövetkező végből. Jézus halad a győzelem felé, úgy ahogy azt a tanítványok is akarták. Pálmák és üdvrivalgás fogadják Izrael bevonuló királyát: Hozsanna, áldott a király, ki az Úr nevében jő, áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely íme jő, hozsanna a magasságban (Mk 11,10; Lk 19,38). A farizeusok döbbenve ezt a nekik oly mélységesen megszégyenítő és a legsúlyosabb politikai következményekkel járható felvonulást.: „utána megy az egész világ”! (Jn 12,19) Szólnak tehát Krisztusnak, feddje meg tanítványait. Mire Krisztus meg nem hőkölve győzelmi útján: „ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!” (Lk 19,40) Ezután sem torpan meg. Bemegy a templomba, felforgatva a szokást: kiűzi az árusokat a templomból. A gyermekek hozsannát kiáltanak neki, mint messiásnak bent a

templomban. A farizeusok újból szólnak Krisztusnak, ne engedje Ü azonban magára idézi a zsoltárnak Istenről mondott szavait: „sohasem olvastátok-e, hogy a kisdedek és csecsemők szájából készítesék dicséretet!” (Mt 21,15). A nép csodálata egyre nő a győzelem felé haladó Jézus iránt, csüggenek rajta! (Lk 19,48). ····d. A negyedik napon aztán felelősségre vonják Jézust a történtekért a papi fejedelmek és a nép vénei Mi jogon teszi ezt? Krisztus egy ellenkérdéssel, melyre képtelenek felelni, elhallgattatja őket, majd példabeszédek mondásával és megfejtetésével ellentámadásba megy át s már zuhognak is a példabeszédek végén a konklúziók a papi fejedelmek és vének fejére: „bizony mondom nektek a vámosok és a párázna személyek megelőznek titeket az Isten Országában!”(Mt 21,31) ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa sohasem olvastátok az Írásokban, hogy a kő, amelyet az építők

megvetettek, köve lesz szegeltének és aki erre a kőre esik összezúzódik, akikre pedig ráesik, szétmorzsolja őket?” (Mt 21,42-44). Addig folytatja, amig megszégyenülve, vagy éppen a néptől félve el nem oldalognak szép sorjában. Kimennek és tanácsot tartanak Heródiáusok, szadduceusok, farizeusok fogós kérdéseket eszelnek ki és mennek hozzá vissza egyenként. Sorba szégyenülnek meg és egyik farizeus átpártol Jézushoz a kisértők szégyenére (Mk 12,33-34). Jézus ismét ellentámadásba megy át. Ü kérdez és a kisértők nem tudnak felelni s a hallgatásukban benne van a megoldás az általuk alapkérdésekre, mi jogon teszi mindezt Krisztus. Annak a jogán, hogy ő a Messiás S mindez bent a templomban, a kérdezők 52 Szerkesztette: Faragó Ferenc otthonában, hatalmuk színhelyén, nagy sereg elött. Á nép látható tetszéssel figyeli Jézus győzelmét, az acsarkodók megszégyenülésélt (Mk 12,37). e. Immár győzelmének tetőfokán

áll Krisztus Minden ellenfelét legyőzve megszégyenítve elmondja nyolcjajos, nagy beszédét a templomban, a nép színe előtt, annak füle hallatára. A beszédet, amellyel végérvényesen becsukja maga mögött a farizeusok- és az élet ajtaját. Nyílt kenyértörés minden okosságot és óvatosságot félretevő esztelen szembeszállás a hatalommal. Egy védtelen ember, aki kardot nem fog rántani a maga védelmére, végsőkig alázza a templom hivatalos tanítóit a templomban, a templom népe előtt: „tetteik szerint ne cselekedjetekbezárták a mennyek országátjaj nektek, mert megeszitek az özvegyek házait, hosszú imádságokat mondván vak vezetők tizedet adtok de elhagyjátok, ami fontosabb, az irgalmasságot hasonlók vagytok a fehérre meszelt sírokhoz, fiai vagytok a próféták gyilkosainak (Mt 23) Hová még? Quosque? Itt már nincs tovább Már csak az lehet, ami két nap múlva majd megtörténik: „A próféták közül „némelyeket majd keresztre

feszitek „(Mt 23,34) és Jézus kivonul a templomból, felmegy az Olajfák hegyére, hogy beszéljen a tizenkettőnek a sorsról, amely a prófétagyilkos városra eljövendő Jézus sorsa megvan pecsételve. Ellenfelei előtt nyilvánvaló, nincs idő további vesztegetésre Vagy, vagy, vagy ők vagy Jézus! Valakinek pusztulnia kell! Ha el nem pusztítják a názáretit, ők maguk pusztulnak. Megtartják tehát az utolsó, végső tanácsot, hogy „megöljék őt” (Mt 26,4). ····f. S közben megindul a végkifejlet felé Jézus benső drámája is Tudja, hogy minden győzelmi lépés egy lépéssel közelebb viszi védtelenségéhez végső nagy megszégyenüléséhez. A nagyszerda délutáni utolsó templomi beszéden (Jn 12,13) már elömlik a vég irtózata. Prelúdium ez már az utolsó órák szenvedéséhez. Itt vannak már az első futamok abból a nem közönséges viharú zeneműből, amely majd vért izzaszt belőle a Golgotán. Fülöp és András szólnak

Jézusnak: a hellének is szeretnék hallani. Jézus, aki csak Izrael elveszett juhaihoz küldetett (Mt 15,24) tudja, hogy itt az óra, az utolsó s megkezdi utolsó, nyilvános beszédét éppen ezzel a belátással: „eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia (Jn 12,23). Soha jobbkor! az egész nép, tanítványai boldogan sürögnek-nyüzsögnek körötte, ellenfelei legyőzve, már a pogányok is hallani akarják szavait. Jöhet a megdicsőülés! Igen, de a szeretetben Á mindenkiért való mindent adásban! S itt a nagy fordulat, amelyet nem ért meg majd senki, csak az, aki Jézussal egy az Atya, aki szózattal felel majd a beszéd folyamán a fiúnak. Jézus pedig elkezdi mondani a megdicsőülést. Hogyan is alakul ki az ő dicsősége, messiási országa Kezdi kétszeres bizonnyal és megmerevednek a hallgatók arcizmai: ha csak a földbe esett gabonaszem el nem hal Nem tudják mire vélni a szót, miért mondja, hiszen királyság készül itt, földbe tennie

és meghalnia? Miért volna úgy a messiási országban, mint a növényvilágban, miért fakadna a halálból az élet? s még tovább maradnak és bosszúsra torzulnak az arcok, mikor folytatja: aki életét gyűlöli a világon Ha szelídebb fogalmazásban is, de mondotta ezt már sokszor. Miért most? A győzelem órájában? merevülnek és kövülnek az arcok, mikor bejelenti, hogy ez az út mindenki számára, ki őt követni akarja. Már fordul is el tőle a nép, már érvelni kezd ellene, már megtagadja messiás voltát. Jézus érzi már tekintetükben, a bírásból, hatalomból való messiási ország reményében megcsalódott emberek szemében érzi már a hideget s a nagypénteki feszítsd meg-et. S ebben a közegtelenségben és embertelen társtalanságban reáteherlik az ő lelkére is borzalmas súlya, Hogy földbe kell esnie, hogy gyűlölnie kell az életét. Neki, aki szintén ember, élőlény, élni akaró, földbe kell esnie, gyűlölnie kell az életét az

értetlen és rokontalan nép között. Megáll a beszédben „Most az én lelkem megzavarodott és nem tudom, hogy mit mondjak. Mit mondjon, hogyan folytassa, mikor itt egy a folytatás: el kell menni magányosan és meggyalázottan szép, ifjú életével a halálba, Hogyan 53 Szerkesztette: Faragó Ferenc tartson ő most a nagy. vágyódó hellén tömegnek és a templom népének szónoklatot?! Nescio quid dicam. Egyet tud Csak egyet, hogy menekülni kell a borzalom elől, bele kell esni a földbe, nem gyűlölni az életet, megőrizni, megtartani, élni. A megkínzott Isten-ember felfohászkodik Atyjához, Istenéhez: Pater, salvifica me ex hec hora! Atyám, ments meg! Leadja a védjelt. Engedj ki engem, engem „hadd vigyen el engem Atyám kapujára” (népdal) De csak egy percig tart a megrendülés. Ezúttal csak egy percig Tudja, hogy folytatni kell a beszédet Beszél tehát: „De hiszen azért jöttem ez órára” Majd folytatja: Ha fölemeltetem a földről,

mindeneket magamhoz, vonzok! Hiába immár: a tömeg már elfordult tőle. Ígéretet semmibe veszik Nem kell. Megtagadják őt Úgy rejti el magát előlük ····g. Jézus pedig megy tovább azzal, hogy az Atyához intézett emberileg oly mélyen érthető kérése istenileg érthetetlen. Érthetetlen, hiszen ezért jött el, ezért küldetett, hogy megmutassa, hogy tudja gyűlölni önmagát, aki szeret. 29. Vedd el tőlem a poharat! ····a. A húsvéti bárány elfogyasztása után Jézus kezében ott van Jézus ott van és elosztja, szétosztja önmagát. Még él, még szól, de már nyújtja önmagát elemésztésre, asszimilációra: vegyétek és egyétek és igyatok ebből mindnyájan! Aki a kezében van, ez már a feláldozott, odaáldozott Jézus: „az én testem, amely értetek adatik” és „az én vérem, mely sokakért kioltatik” (Mt 26,26-8). Halotti tort ülnek, melyen a halott még élve nyújtja feláldozott önmagát barátainak. Barátainak, akik közül

egy majd hóhér-kézre juttatja, akik egy szálig cserben fogják hagyni a veszély órájában, akiknek vezetője majd még azt is le fogja tagadni, hogy valaha látta őt. Mindezt tudja, el nem is rejti, meg is rendül bele a lelke, de azért ő az, aki vigasztal; ne zavarodjék meg a szívetek, nem foglak árván hagyni benneteket. Ne féljetek, elmegyek, de ismét hozzátok jövök. Maga indítja el a kis csapatot elfogatásának helyére, ahová majd eljön érte a világ fejedelme, ennek ugyan semmi hatalma nem volna felette, de azért átadja magát neki. hogy megtudja a világ, hogy szereti az Atyát engedelmesen megteszi, amit reábízott (Jn 14,31). Megteszi és átéli a győzelmet, melyet a borzalmas átadás fog megszerezni neki s a világnak. (Jn 16,1133) Még egyszer átfut a lelkén majdani árulása, közeli egyedüliségé, de úrrá lesz megrendülésén: „és én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem vagyon (Jn 118,52). Elmondja főpapi imáját, amelyben

odaadja, odaszenteli magát az emberiségért: és én értük szentelem magamat (Jn 17,19) és elérkeznek a getszemáni kertbe. ····b. És most elkövetkezik Jézus benső összetörésének órája A főpapokon, írástudókon, véneken, farizeusokon, szadduceusokon, heródiánusokon fényes győzelmet arató Krisztus, a meghozsannázott a néptől s pogányoktól körülrajongott Messiás-király, a feláldozandó önmagát előre szétosztó megváltó felejt mindent. Tanítást, főpapságot, királyságot s lesz belőle egyszerű és közönséges ember Ember, aki élni akar. Aki nem mer meghalni A Kertben leülteti tanítványait, amíg ő tovább megy és imádkozik. De hármat kiválaszt közülük, a legkedvesebbeket, s azokat magával viszi társnak, segítőnek. Nem akar egyedül maradni Szüksége van jelenlétükre, hogy el ne hagyják őt.: „szomorú az én lelkem mindhalálig Tartsatok itt ki és virrasszatok velem! (Mt 26,30) Na hagyjatok magamra, ne aludjatok.

A részvétre, a mellette lévőre szomjazó ember mély gyötrelmével mondja majd: „egy óráig nem tudtatok virrasztani velem? De, Mindegy, ha virrasztanak, ha nem a mindent adó Jézusnak, aki eljött bizonyságot tenni arról, kicsoda az Isten, össze kellett törnie. Kezdődik Előbbre megy Egy kőhajításnyira, térdre ereszkedik és elkezd imádkozni. Alapjában úgy, ahogy Dürer rámutatott arcra és földre borulva. Földel egyenlővé téve, hosszan elnyúlva, kitárt karral 54 Szerkesztette: Faragó Ferenc Mintha már keresztre volna szegezve. Közelében lévő tanítványok, csak a szél mozog, motoz körülötte, húzgálja sarkáról köntösét, mintha már most el kellene venni tőle. S földig alacsonyodva gyötrődik itt az éjszaka csendjében egy ember, aki emelt fővel hirdette három esztendőn keresztül, hogy nem a maga kedvét keresi, aki épp az imént mondta a tizenkettőnek, hogy átadja magát a világ fejedelmének, hogy mindenki megtudja, hogy

amint meghagyják neki, ő úgy cselekszik és aki most mégis nem akarja átadni magát, s nem mer úgy cselekedni, ahogy meghagyták neki. Még nincs itt a hóhér, a szegek és a lándzsa, mégis megkezdődik a küzdelem, az agónia az életért. c. Coepit pavere et taedere (Mk 14,53) remegni és gyötrődni Rettegni és undorodni Retteni és megutálni. „Kezde késni és elnehezedni” – (a 15 századi Müncheni kódex fordítása: „miként a vágóhíd előtt az állat megérezve erőszakos végét kezd késni, hátramaradni, s kezdi húzni visszafelé a kötelet, elnehezedni. Kezde hogy elmondja a legdöbbenetesebb szavakat, melyeket csak mondhat az Isten. Az Isten, aki szeretetének őrültségében vállalkozott erre, hogy „külsőjét tekintve úgy jelent meg. mint ember (Fil 2,7) E szavakat leírja Máté Márk Lukács, az életéért viaskodó ember miden rezdülete benne van. Két része van: küzdés és megadás, kérés és beletörődő elfogadás. Előbb a

kérés! Transest a me calix iste! mondja Máté szövege és Transfer calicem mune (istem) a me olvassuk Márknál, illetőleg Lukácsnál. Calix kehely, ez a közös szó! micsoda kehely menjen, múljon, távozzék. Micsoda kelyhet vigyen és vegyen el az, Akinek szól a kérés? Ez a kehely az Új szövetség az én vérem által, mely értetek kiontatik” (Lk 22,20) Kezdte csak pár órával előbb Jézus a vacsorán. Az imádkozó, kiömlendő vérét tartalmazó kehely múljék el s a könyörgőnek ki ne omoljék „szép piros vére” ezért a könyörgés. Ki ne omoljon a vér mely már a biztosan bekövetkező, öröktől fogva elvállalt kiomlás elővételezésével misztikusan már ki is omlott és széjjel is ment a tanítványok testébenvérében a – vacsorán. Ezért a könyörgés! Hogyan? Krisztus nem tudja, hogy eljövetelének értelme, célja, vége ez az új szövetség Az ő vére által! Nem tudja, hogy a Szentháromság örök tervei szerint e kiomlás

nélkül minden maradna a régiben!? Hogy enélkül hiába lenne minden, amit idáig tett és szenvedett? Hogy az időtlen örök Istenben a golgotai áldozat megvan időtlenül, világ teremtése előtt, öröktől fogva!? Nem tudja, hogy egy nappal előbb a templomban még tudta – hogy azért az óráért, vérének kiömléséért jött a világra!? Hogyne tudná! Mindent tud! Ott volt a Szentháromságban, mint tervező, örök Magát feláldozó! Ott volt és tud mindent, hisz Isten és mégis összetörten, porig alázkodva retteg és undorodik és könyörög – az életéért, mert – ember! ember, aki menekülni akar, hogy el ne vesszen, hogy „szép piros vérét a földre ne locsolják” (népdal). Oda fordul tehát Atyjához: Pater me; Atyjához, akinél minden emberi kapcsolatnál elképzelhetetlenebbül melegebb kapcsolatban van, aki szereti őt az Isten végtelen, abszolút szeretetével, szerette a világ alkotása előtt, akinek ő „szeretett Fia”, de

hivatkozik isteni mindenhatóságára: omnia tibi possibilia sunt! Minden lehetséges Neked! Mindenható vagy! Kezedben van a történelem minden órája! Azt teszed, amit akarsz Sorsod a kezedben, könyörülj meg rajtam! Múljék el tőlem a pohár! Jézus nem tudja, hogy az Isten teljesen tehetetlen önmagával szemben, önmaga ellen, hogy az Isten nem kerülhet szembe önmagával? Időtlen örök terveivel? Hogy azokon nem változtathat? Nem tudja, hogy aki változik, az nem Isten!? De tudja, hogyne tudná! Miért hát e beszéd? Mert ember. Ember, aki nem akar meghalni és félelmének, halálos kínjának gyötrő órájában, mikor kell neki az Isten, és nem kell az áldozat mikor kell, hogy tartsa valaki, tartsa, de ne szorítsa halálra- teremt magának ő is Istent. Istent, aki változik, ki megérti, hogy nem akarja tovább csinálni, amit elkezdett. Istent, aki jószívű, aki beéri felével – Isten helyett, aki mindent ad és nem éri be kevesebbel attól, aki megvan

hívva a Szentháromságba, aki felemelendő a 55 Szerkesztette: Faragó Ferenc mindentadás életébe. Az igaz Isten mindent ad és mindent követel Szeretetében nem jószívű, hanem végtelen. Kegyetlen önmagával szembe és kegyetlen azzal szemben, akit magához, magáévá szeret: „non pepercis filio meo! Tulajdon fián sem könyörült meg, hanem odaadta értünk, mindannyiunkért” (Róm 8,32) Tudta Krisztus, hogy az Isten feltétlen, abszolút Valóság. Tudta, hogy nincs menekülés! Mivel ő mégis menekülni akart – innen ez az omnis pensibilio. innen ez a halálfélelemben teremtett – és nem teremtetlen. ki kell mondanom – változónak képzelt emberszabású Isten!. ····d. De tudta, hogy nincs más Isten, mint az Isten de folytatta imáját! Mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te” – mondja Máté szövege. „Mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a Tiéd” olvassuk Lukácsnál. Megadom magamat akaratodnak, és

én én életért gyötrődő minden életreményemet ebbe az imádságba belekönyörgő, ebbe, mint utolsó életmentő szálba kapaszkodó szerencsétlen, halálra szánt ember nem tudok mást akarni. Az én akaratom (mea voluntates) az, amit én akarok (ego volo) az, az, hogy múljék el, vedd el e pohárt, hogy ne kelljen szenvednem. Angyal jön az égből erősíteni őt, vért izzad és elkezd csorogni, csöpögni a vére a földre – úgy születik meg a mindazonáltal! Úgy kerül fölébe akaratunk az Atya akarata. – Felkel és odamegy a tanítványokhoz, a külön kiválasztott háromhoz és alva találja őket. Felkelti és bíztatja őket, hogy imádkozzanak, virrasszanak, hogy a kisértés órájában el ne hulljanak. Mert hiába fogadkozik az ember, hiába látja tisztán, mi az Isten terve, mit akar tőlem az Atya, hiába azonosulok elfogadásban és életformában vele. Hiába, mert mikor az Isten a maga természetét, nekünk természetfölöttit akar bevasalni

rajtunk már ott is az életösztön erejű kisértés a természet részéről: ne tegyem meg, ne legyek „őrült”, s akkor hiába kész, készséges bennem az isteni az, ami azonos bennem és az Istenben, gyenge az, ami különbözik az Istentől” A lélek ugyan kész, de a test erőtlen” (Mt és Mk). ····e. Magukra hagyja őket S újra kezdődik a gyötrelmes birkózás lélek és a test, isteni és emberi természet, az Atya és Krisztus akarata között. A lélek előbbi győzelme erejében egy fokkal kevésbé heves már a test rohama, egy hanggal lejjebb, szordínósibban kezdi újra és azért teljes az ellenkezés. „Atyám, ha el nem múlhatik e pohár anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg az akaratod!” Fiat voluntas tua! Itt már nincs volunttae mea! Hát, ha még kell hajolnom, meghajolok. Csak a kell, a „ha el nem múlhatik” jelzi az egyéni, az emberi, a testi akaratot De már biztosabban és diadalmasabban olvasztja ezt magába az Atyáét- mint

előbb. E második imádság már őt az erős Krisztus felé, akinek nincs külön akarata, aki mindent úgy tesz, amint parancsolnak neki. De azért még nincs vége a küzdelemnek Még mindig szüksége van az emberi részvétre. Odamegy az alvókhoz Felkelti őket, de azok egy szőt sem tudnak neki mondani! Bele kell törődnie, hogy egyedül marad, hogy nem lesz vele senki. Hogy beteljesedjék Izaiás szava: „maga fogja taposni a szőlőt és nem lesz vele férfi.” (Iz 63,3) Marad neki az Atya. Egyedül l (Jn 16,32) Otthagyja a tanítványokat Visszamegy imádkozni „Ugyanazt a beszédet mondván” Mikor az Isten, a Lélek, a mindentadás akarata teljes lesz benne, mikorra maradék nélkül maga alá gyűri az élni akaró ember-természetet és nincs már voluntas mea csak tua -, akkor elkészülten, nyugodtan küzdelemre felvértezve feláll, hogy maga menjen elébe mindannak, ami reá jövendő, hogy a bűnösök kezébe. ····f. „Aludjatok már és nyugodjatok!

„Nem kérem már virrasztásotokat, kitartásotokat! S már fordul is a közeledő Júdás felé: barátom, mi végre jöttél? S a poroszlókhoz: Kit kerestek?. Én vagyok Mondottam már nektek, hogy én vagyok, ezeket (tanítványokat) hagyjátok elmenni mondja csendes szelíd biztonsággal a füstélyokkal, kötelekkel, fáklyákkal felszerelt fogdmeg seregnek. Dugd hüvelyébe kardod! – mondja a heveskedő Péternek és visszarakja a 56 Szerkesztette: Faragó Ferenc szolga levágott fülét! A Fiat voluntas tua feltétlen nyugalmával adja át magát nekik. A tanítványok szerte futnak, Jézus pedig engedelmesen átadja magát, kötözzék meghiszen ő most már azt akarja, amit az Atya. Azt, hogy ez az óra, az ő órájuk legyen, a sötétség hatalmáé! (Lk 22,55). A kertben már-már elhomályosuló missziós tudatot visszaszerezve megy Krisztus előre a tökéletes megsemmisülés felé. A Getszemáni kertben önmaga előtt teljesen megszégyenülő elfutni akaró

Krisztus elindul az éjszakában a nyilvános megszégyenülés felé, hogy odaadja a hátralevő órákban, ami még odaadható és vissza nem tartva mondja majd ki a befejező szót: Beteljesedett 30. Miért hagytál el engem? ····a. Jézus odaadta az életét Aki életét odaadja, mindent odaad De ahogy Jézus odaadta, nem adta úgy oda senki. Tökéletes és végtelen odaadás Semmit meg nem tartó, embertől és embernek elérhetetlen. Mindentadásának, szeretetének mindenekfelettisége nem abban van, hogy olyanfajta halált halt, mint senki más. Rablók, lázadók, vértanuk haltak meg a múltban, s halnak meg a jelenben s fognak minden bizonnyal a jövőben is halni olyan halállal. Nem is abban, hogy kínzást szenvedett. Szenvedték, szenvednek és fognak is szenvedni olyant és még nagyobbat akárhányan. A barokknak volt reménytelen törekvése irodalomban, festészetben az ízléstelen verizmussal. A testi kín nem tud korlátlanul fokozódni Másutt kell keresni

áldozatos szenvedése mindenek felettiséget. Mégcsak abban sem, hogy Isten volt, aki a Golgotán szenvedett, hiszen ez inkább zsongítaná, enyhítené a szenvedő kínjait: mindent tudás, biztos reménység. A test nem tud végtelenül fájni A lélek azonban nincs bezárva végesbe Itt van a lehetőség a végtelen felé. Itt kevésbé kell ájulástól tartani Ha bele akarunk pillantani Jézus mindentadásának teljességébe, ha meg akarjuk érteni, hogy hiába minden kínzás és ördögi rafinéria soha és senki nem szenvedhet úgy, mint ahogy Krisztus szenvedett – ezen az úton kell elindulnunk. b. A nyilvános működés harmadik évében a templomszentelés ünnepén körül veszik Jézust a zsidók, hogy eldöntsék az egész működés legizgatóbb kérdését, kicsoda is ez a Názáreti? „Ha te vagy a Krisztus, mond meg nekünk nyíltan. „Krisztus megmondja Erre ők köveket ragadnak, hogy megkövezzék. Mivelhogy ember létére Istennek teszi magát Cum eis

homo teipsum facis Deum! (Jn 10,31.53) Az éjszakai és hajnali kihallgatásnak ugyanaz a lényegi -kérdés a tárgya „az élő Istenre valld meg nekünk, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia.”(Mt 26,23) „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk” (Lk 22,26). Krisztus megvallja: „Látni fogjátok az Emberfiát az Isten hatalmának jobbján ülni” A főpap pedig megszaggatja ruháit. Káromkodott Kész az ítélet. Deus est mertia Méltó a halálra (Mt 26, 64-5) S Pilátus előtt újra fogalmazzák a templomszenteléskor mondottakat: A törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát” (Jn 15,7). Itt kell megtalálnunk Jézus szenvedésének, összetöretésének titkát A második isteni személy, aki nem ragaszkodott erőszakosan az Isten alakjában való élethez, aki nem tekintette zsákmánynak, hogy ő egyenlő az Istennel. Aki kiüresítette magából ezt az egyenlőséget, amikor emberré lett értünk, aki eljött hozzánk embernek, hogy

bennünket ezáltal felemeljen az Isten életébe, aki lelépett a mi emberi világunkba, jól lehet fent maradhatott volna ez a lealacsonyodásban végtelen, ez a végtelen alázata kiiktattatik az emberek társaságából, mint utolsó, mint fekélyes, mint szennye az emberiségnek, aki elköveti a legborzalmasabb bűnt, a gőg netovábbját: ember csupán és Istennek tolja fel magát. Káromkodott. Nem fia az Istennek! Jézus áldozatának, megszégyenülésének, gyötrelmének végtelenje innen közelíthető meg leginkább. Élete utolsó percéig önkéntes elszánással, feltétlen 57 Szerkesztette: Faragó Ferenc megadással megy előre az Istent káromlók méltó büntetése a kereszt gyalázata felé úgy, hogy nyilvánvaló legyen: valóban káromkodott, valóban nem volt Isten fia. ····c. A magát emberré alázó Isten nevetségessé válik Nyilvánvalóvá válik, hogy Istenné nagyzolta önmagát, aki éppen olyan ember, mint a többi. Dehogy olyan! a

legalja, az elvetemült gőg netovábbja. Isten? Kicsoda? Ez a megkötözött szolgák-pofozta galileai? Aki elmegy mellette, arcába köp, s ha kedve tartja öklével arcába üt (Mt 26,67). Az jár annak, aki a legnagyobb bűnre vetemedik. Jézus pedig tartja az arcát köpésnek és ütésnek Betű szerint alkalmazva magára e szavakat, melyeket elmondott a seregnek a hegyen. Ahogy elvonul a tanács játékká szervezik a köpést és ütést. Most már majd csak akkor ütik, ha maga bizonyítja, hogy káromkodott Középre kerül a Messiás, a mindentudó Isten mindentudó Fia. Tudja-e a rejtett dolgokat? Ért-e a prófétáláshoz. S már kezdődik is a durva bakatréfa, A társasjáték Bekötik a szemét és már kezdődik is a találósdi. „Prophetice nobis Christe!” Itt az alkalom, megmutathatod, hogy Isten vagy. S folyik a játék, amig csak el nem fáradnak belé, meg nem unják, mert Krisztus nem prófétál. Nem találja ki Nincs ott a játszók között – egy sincs,

aki erre gondolna, viseli az ütést, pedig tudja bántóit, meg tudná mondai az ütők nevét. Nyilvánvaló lesz előttük a nagy bűn. amelyért még aznap meg kell halnia Nem próféta! ····d. Királynak mondja magát (Lk 23,2) mutatják be Pilátusnak S Jézus nem tagadja Király, ha nem is itt, de egy másik világban. Hallják ezt a helytartó szolgái, s már készülnek is a mulatságra a királlyal, kinek egy fia katonája sincs, akivel megostorozza bántalmazóit (Mt 27,27), Kint a köteles munkájukat elvégezték és a dolgok rendje szerint megostorozták, a felfeszítésig szabadon maradó időt az álmos koradélelőttön- reggelen ők is kihasználják. Elkészítik királynak. Lemeztelenítik, majd bíborpalástot raknak rá, fejére tövisből koronát, kezébe nádból jogart és kész a király. Most már csak elibe kell járulni Térdet hajtani és köszönteni: Üdvözlégy zsidók királya: s utána már lehet ütni, köpdösni s a kezéből kivett jogarral

a töviskoronát fejébe mélyebben beverni (Mt 27,28-31), hogy el se feledje, hogy nem érdemes nagyzolni egy olyan szerencsétlen, ügyefogyott szegénylegény senkinek, mint ő: Természetes eláradása ez az emberi judíciumnak: cum homo eia! hogy járhattál olyan fönt, mikor ember vagy? és Krisztus semmit sem tett ellene. Hagyta, hogy levetkőztessék és felöltöztessék. hogy kigúnyolják és leköpdössék Hagyta, hogy nyilvánvalóvá váljék, nincs neki királysága sem itt, sem másutt. Hagyta, hogy bizonyossá váljék előttük: nem király! ····e. Hátra van még a főpapi óra, amelyben Jézus odaszenteli magát az emberiségnek (Jn 17,19). A lázadók (akiket gyűlölnek), a (rablók, akiket utálnak), a rabszolgák (akiket megvetnek meggyalázó halálbüntetésével, keresztre szegezve ölik meg őt. Az a pár óra, amelyet élve tölt a kereszten, arra van szánva, hogy megtudja a világ, nem az emberiség főpapja függ a fán. Nem, hanem egy veszedelmes

népbolondító, aki sok csodát tett, de immár végére ért tudományának. Egy veszedelmes forradalmár, aki izgatott a tekintélyek, papok, vének ellen, és most elnyeri méltó büntetését. Ott sürög keresztje alatt kicsiben az egész világ Az ünnepekre mindenhonnan, más országokból feljövő zsidók; a főrendezők: a főpapok, írástudók és vének, a katonák a pogány világ képviseletében, s a társadalom alatti társadalom képviseletében a két szegény legény, a két rabló. Zsidók, főpapok, pogányok rablók mindnek egy a problémája, kicsoda az, aki a fán függ!? Kezdi a nép, a járókelők: „Te, ki lerontod az Isten templomát és harmadnapra fölépíted azt – kiálltnak fel hozzá a keresztre – szabadítsd meg magad, ha Isten fia vagy és szállj le a keresztről! (Mt 27,40). És Jézus nem száll le, a járókelők, a nép pedig megtudja, hogy nem főpap, nem Messiás, nem Isten fia, hanem egy közönséges csaló függ a fán. Csaló, aki

sokakat megcsalt csodáival, hogy végül király legyen, de immár többet nem csal 58 Szerkesztette: Faragó Ferenc meg senkit. Még mindig kicsit félve, kicsit bizonytalanul – de odaállnak Jézus keresztje alá az ítélethozók is. Megvan még bennük a „hátha” Meg nem szólítják, hisz úgy sem felelne már reá s különben sem alázzák odáig magukat, hogy szólnának hozzá, csak úgy maguk között beszélgetnek – félvállal a kereszt felé – úgy, hogy hallja azért, aki már zihál és fulladozik a fán, hallják a járókelők is. Összefoglalják az egész „tényálladékot” Ki-ki ítélkezzen A nép is, Jézus is, meg az Isten is: másokon segített, magán nem tud segíteni., Ha ő Izrael királya, ha ő a Krisztus, Isten választotta, szálljon le a keresztről, hogy lássuk és higgyünk. Istenben bízott, szabadítsa meg őt, ha akarja, hisz azt mondotta, hogy ő az Isten fia! (Mt., Mk, Lk) Teljes és tiszta kép. Ha nem segít magán ha nem

száll le a keresztről, ha nem segít rajta az Isten – nekünk van igazunk: káromkodott, Istennek tolta fel magát, noha csak ember. Bennünk megvan a jóindulat, hajlandók vagyunk hinni, sőt akarjuk is, szálljon le, hogy higgyünk, hogy híhessünk! És Jézus nem szabadítja meg önmagát, nem száll le a keresztről, s az Atya sem segít rajta! Mehet haza nyugodtan a magas magisztrátus s a nép is – ebédelni. Be van fejezve Igazuk lett az okosaknak, a tapasztaltaknak. Hamis volt a Jézus egész tanítása, mert hamis a vége, amiben a tanítás hamis az élete. Bűbájos kuruzsló függ a fán Sokakat megkuruzsolt, de többé nem téveszt meg senkit bűbájos mutatványaival. Igazuk van a hivatásos tanítóknak nem volt igazi tanító, nem volt próféta! – De nem maradtak el a katonák sem! „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat” (Lk 25,57). Nem szabadítja meg magát, nem is király Méltán került a fára – bennük is kész az ítélet. Kész

és befejezett – A szűnni nem akaró „ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről” kórusba bekapcsolódik végül a bal lator is: „Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magad” (Lk 25,39). János, Mária, a szentasszonyok a kereszt tövében, vagy közelében némák a döbbenettől és fájdalomtól. Hisznek-e és mit – nem szól róla az Írás A Jézusban való megbotránkozás e pokoli órájában egyedül a jobb latos szólal meg Jézus mellett. Egyedül a bűnt bánó szegénylegény tesz vallomást arról, hogy király ez a már-már abbamaradó lélegzetű, hörgő, testileg-lelkileg meggyalázott, megfeszített. „Uram, emlékezzél meg rólam, mikor királyságodba érkezel!” (Lk 23,22). f. Közelednek a végső percek A százados vallomása, a bámész sereg mellét verő rémülete már nem enyhítheti nyilvános gyalázatának kínját. A magát emberré alázó Isten fia, aki azért jött el, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, hogy higgyenek abban,

hogy Ü az Atyától jött körül nézhet a három és harminchárom esztendő munkájának romjain, az Isten-gyilkos ároni főpapságon, a választott népen, az értetlen pogányon s a megfutott tanítványokon a keresztről le nem szállással bizonyságot tett a hazugságról és arról, hogy nem küldte őt az Atya. A teljes csatavesztés, a tökéletes külső megszégyenülés embertelen kínjában, nyilvános gyalázatában újból összezavarodik előtte minden, mint nagyszerda délután, s a kertben. Odaadott már mindent. Életéből már csak egy pár hörgésszerű lélegzettel maradt vissza A kertben összetört bensőleg, önmaga előtt megszégyenülve, most le nem szállva összetörve külsőleg, az egész világ előtt megszégyenülve. Még van valami, amit oda lehet adni Itt van annak az órája is A kertben ott volt mellette az Atya. Most prófétai, királyi, főpapi küldetésének gyalázatában, teljes megcsúfolódásának órájában – úgy érzi –

magára maradt teljesen. A kertben elveszítette az embert, itt fenn a fán az Istent is. S túlcsorduló fájdalmában kimondja a szót: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt. 27,46) Most már tökéletes a kifosztódás, Sem becsülés, sem öntudat, sem tanítvány, sem tanító-küldő Atya-Isten. Nincs már ennek a szegény meggyötrőt Isten-embernek semmije, csak egy pár hörgése. Teljes szegélységében ezt is odaadja, odaajánlja Atyának, akiről úgy tudja, elhagyta őt: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet (Lk 23,26). Commendo spiritum meum! S az utolsó lélegzetvétel után elmondja a végszót, fináléját életének, a kálváriás életnek – Beteljesedett, hogy utána kibocsátsa magából az utolsó lélegzetét 59 Szerkesztette: Faragó Ferenc is átadjon, odaadjon mindent, amije csak volt, hogy teljesen és tökéletese másodszor is kiüresítse önmagát. 31. Vegyétek magatokra az én igámat! a. Miért küldte el az Atya a Fiút??

Miért küldte így, ilyennek? Rejtettnek, majd szegénynek és „végül meggyalázódónak” Nincs ezekre végsőbb felelt, mint a szentjánosi: Szeretet az Isten” (1Jn 4,8.16) A golgotai kereszt mögött ez a szeretet világit Ebből a szeretetből jött közénk a Názáreti. S ezt a szeretetet hozva magával vállalta végig engedelmesen a küldetést egészen a kereszthalálig. Vállalta saját elhatározásából, szabadon Szabad volt és mégis engedelmes lett értünk! Mert szeretett bennünket. Hogy megismerjük az Istent, hogy meglássuk őt, hogy bemutassa példátlan életét – nekünk. Nekünk, akik, ha szabadok vagyunk, nem akarjuk az engedelmességet s a szabadságot önzésre, igazságtalanságra használjuk. Nekünk, akik, ha megvalósítjuk az engedelmességet, akkor elvesszük az szabadságot és rabbá tesszük embertársainkat. Szabadon önző lenni – rabként dolgozni másokért – ez az egész tudományunk Szabadon élni és halni másokért – ez

Jézus tudománya. E rejtett szegény és gyalázatba fúló emberi élet önkéntes odaadás az emberiségért. Emberi élet, mely önként másokért való élet Az önzés szabadság s az én-tipró szolgálat kétoldalú gyötrelmében vergődő világnak mutatta be Jézus ezt az életet, hogy lássunk! ····b A Szalon-Krisztus bitorolja Krisztus nevét. Nincs köze hozzá Nem ismeri az áldozatot és nem hív áldozatra! A Názáreti ismeri és hív is az áldozatra. Kitárta magát az egész emberiség felé és hív, menjünk, csináljuk utána. Vegyétek magatokra az én igámat és tanuljatok tőlem ( 1973. 60 Szerkesztette: Faragó Ferenc Tartalomjegyzék 1. A jerikói vak koldus 2 2. Add Uram, hogy lássak! 3 3. Boldog akarok lenni 4 4. Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! 5 5. Komolyba vett ideológia 6 6. Szeressétek ellenségeiteket 9 7. Hogy fiai legyetek Atyátoknak 12 8. Ne álljatok ellen a gonosznak 15 9. Ez a ti órátok 16 10.

Semmibe vett ideológia 18 11. Kinek fáj itt, ami Krisztust gyötri? 21 12. Öregbítsd bennünk a hitet! (Lk 17,5) 24 13. Az Isten-szabású ember 25 14. A majomszabású ember 27 15. Az emberszabású Isten 28 16. Szalon-Krisztus 30 17.Osztályhazugság 32 18. A proletár Krisztus 34 19. Hogy hívnak téged szép öregúr? 36 20. Kiüresítette önmagát 37 21. Megalázta magát 40 22. Mivel nem volt számára hely 41 23. És engedelmes vala nekik 43 24. Ki az én anyám? 44 25. Örömhírt vinni a szegényeknek 46 26. Szegénnyé lett értünk 47 27. Meddig tűrjelek még titeket?! 49 28. Aki életét gyűlöli e világon 51 29. Vedd el tőlem a poharat! 54 30. Miért hagytál el engem? 57 31. Vegyétek magatokra az én igámat! 60 61