Szociológia | Tanulmányok, esszék » A szociológiai kutatás

1 TARTALOMJEGYZÉK I. A szociológiai kutatások tárgya és köre II. A kutatás céljainak, feladatainak meghatározása III. A szociológiai kutatás módszereiről a.) Mintavételi eljárás 1. Véletlen kiválasztás 2. A nem véletlen kiválasztás b.) Adatgyűjtés módszerei 1. A kikérdezés 2. A megfigyelés 3. A kísérlet 4. Dokumentumok elemzése IV. Az adatok feldolgozása 1. Az adatok előkészítése az elemzés számára 2. Az adatok elemzése Felhasznált irodalom Melléklet 1 2 I. fejezet: A szociológiai kutatások tárgya és köre A szociológiai kutatások tárgyát a következők alkotják: a kollektív emberi élet jelenségei és a különböző formáinak kialakulási folyamatai, a különböző formájú emberi közösségek struktúrája, az e közösségekben az emberek kölcsönös egymásrahatásából eredő jelenségek és folyamatok, a közösségeknek koherenciát adó és azokat felbomlasztó erők, a közösségek változásai és a

bennük végbemenő átalakulások. A mai szociológiában a következő ágakat különböztetik meg, amelyeket néha szakszociológiának neveznek: a.) a társadalmi intézményeket vizsgáló szociológiai ágak b.) a társadalmi közösségek különböző típusait vizsgáló ágak c.) a társadalmi folyamatok tanulmányozására specializálódott vizsgálatok Mindezek alkalmaznak, a szakszociológiai bizonyos általános ágak számos folyamatok közös fogalmat feltárására és törvényszerűségeik megállapítására törekszenek, s igyekeznek a különböző társadalmi struktúrák működését megvilágítani és elemezni. Éppen ezért szükséges, hogy ezek fölé az empirikus vizsgálatokat végző és a megállapított törvényszerűségeket "középfokú elméletek"1 formájában általánosítani törekvő ágak fölé általánosabb elméleteket építsünk. Ilyen átfogó elméletek kiépítése az általános szociológia feladata. (1

Ezt a t erminust R.K Merton vezette be "Social Theory and Social Structure" (Társadalomelmélet és társadalmi struktúra) című művében (1957. évi bővített kiadás) Az általános szociológia - különválásának kezdetétől fogva hagyományosan két általános elméletet fejlesztett ki, nevezetesen a társadalmi struktúrák elméletét és a társadalmi fejlődés vagy - általánosabban 2 3 megfogalmazva - a társadalmi változások elméletét, amely egyaránt magában foglalja a közösségek fejlődésének és felbomlásának elméletét.2 (2 Már az e lső szociológiai rendszer, A.Comte-é két részből állt: "Társadalmi statikából" és "Társadalmi dinamikából." EDurkheim a s zociológia problémáit "Társadalmi morfológiára" és "Társadalmi fiziológiára" osztja Hasonló felosztást még sokat említhetnénk. Az újabb időkben e két hagyományosan kifejlődött elmélethez további két ág

csatlakozik: a társadalmi egyének magatartásának elmélete és a közösségek magatartásának elmélete. 3 4 II. fejezet: A kutatás céljainak, feladatainak meghatározása Ez az igen fontos művelet eleve elméleti megfontolást igényel. Ha tisztán gyakorlati célú (valamilyen közvetlen politikai, igazgatási, üzemi stb. érdekű) vizsgálatot tervezünk, az elméleti vonatkozásokat nagy vonalakban akkor is át kell tekinteni, különben a vizsgálat megalapozatlan marad, esetleg már jól ismert jelenségek újbóli "feltárására" vezet, vagy - ami még veszélyesebb - látszateredményekre, felszínen igaznak tűnő, a valóságban azonban hamis megállapításokra. A tudományos célú kutatások esetében, ahol a tudományos gondolkodás fejlődéséből, a már meglévő ismeretanyag elméleti rendezéséből adódnak a további kérdések, az elméleti alapok, problémák tisztázása határozza meg az empirikusan megközelítendő problémát.

Akár gyakorlati, akár tudományos célú vizsgálatról van szó, a problémát úgy kell meghatározni, hogy az - többnyire egyes összetevőire bontva - empirikus eszközökkel vizsgálható legyen. Az empirikus módszerek ugyanos csak bizonyos korlátok között, egyes szorosan körülhatárolt problémák kutatására alkalmazhatók. 4 5 III. fejezet: A szociológiai kutatás módszereiről Az empirikus eszközökkel végzett szociológiai felvétel több tudományos célra irányulhat. • Egyes vizsgálatoknak éppen az a céljuk, hogy felderítsék vagy körvonalazzák a problémát - vagy további kutatás kiinduló hipotéziseinek megalkotása végett, vagy azért, hogy a vizsgált jelenségről közelebbi ismereteket szolgáltassanak. • A leíró jellegű vizsgálat egyes jelenségek, csoportos jellemzőinek regisztrálására törekszik. De itt se m elhanyagolható a mérni kívánt jelenség pontos megfogalmazása és mutatóinak megtalálása. • Végül

a magyarázó jellegű vizsgálat a jelenségek egymáshoz való viszonyát, pontosabban a "független változóként" kezelt jelenségek másokra gyakorolt hatását próbálja meghatározni. Az empirikus adatgyűjtés módszereinek áttekintése előtt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy egy-egy szociológiai probléma megoldásához nem minden esetben van szükség újabb adatgyűjtésre, empirikus felvétel szervezésére. A rendelkezésre álló korábbi adatok ún másodlagos, más szempontból való elemzése sokszor elegendő információt nyújt. Az új adatok gyűjtését célzó empirikus adatfelvétel esetén is mindenképpen szükséges a már meglévő adatok összegyűjtése és a szakirodalom alapján való rendszeres elemzése. Fontos, hogy minden nagyobb szabású vizsgálat megtervezés után ajánlatos kipróbálni vizsgálati eljárást. Próbavizsgálat nélkül nem nyílik mód arra, hogy a kutató a kiválasztott eszköznek az adott probléma

kutatására alkalmas voltát ellenőrizze, illetve az eszköz alkalmazását korrigálja. 5 6 a.) Mintavételi eljárás Minden esetben, szinte minden adatgyűjtéssel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy általában nincs mód az egész társadalomnak vagy a megvizsgálni kívánt alapsokaságnak akár csak a kívánt szempontokból való tanulmányozására sem. A vizsgálat körének meghatározásában az első lépés a megközelíteni kívánt jelenség szempontjából számba jöhető egység, az ún. alapsokaság kiválasztása. A második lépés az alapsokaság egy olyan részének, a mintának a kiválasztása, amelynek vizsgálata az egész alapsokaságra érvényes megállapításokat tesz lehetővé. Mintának nevezzük a vizsgálat céljaira kiválasztott társadalmi elemek, egyének bizonyos számát, amely a megközelíteni kívánt jelenség szempontjából tükrözi az egész alapsokaság lényeges tulajdonságait. A mintavétel matematikai módszere a

valószínűségszámítás. A mintavétel segítségével azonban a statisztikai szintű valóságot közelítjük meg, és nem bizonyos, hogy a számszerűleg megfogható általános azonos a szociológiailag elsősorban releváns lényegi általánossal. A mintavétel az a meghatározott szabályok szerint végzett eljárás, amellyel kijelöljük a vizsgálat céljaira az alapsokaság tulajdonságait tükröző részt és megállapítjuk a reprezentativitás fokát. A mintavétel alapulhat véletlen és nem véletlen kiválasztáson. 1. Véletlen kiválasztás A véletlen kiválasztásnak több módja van. a./ Az ún lottó-módszer: Az alapsokaságot alkotó egyedek, pl egy bizonyos terület vagy szervezet lakosai, illetőleg tagjai, vagy az 6 7 alapsokaságot jelentő szervezetek nevét egy-egy papírszeletre írjuk, és sorshúzásszerűen kiemeljük a szükséges számú papírszeletet. Ezzel a módszerrel minden tudatos befolyás, tehát a szubjektív elem teljesen

kiküszöbölhető, hiszen minden egyednek egyenlő esélye van arra, hogy a mintába kerüljön. A lottó-módszer, azaz a "sorsolás" helyett egyébként erre már általában a véletlen számok táblázatát használjuk. b./ A szisztematikus kiválasztás - amely lényegében ugyancsak a véletlenen alapul - általában valamilyen jegyzék, lista alapján történik, amelyből - a minta nagyságától függően - kiválasztjuk minden ötödik, tizedik vagy n-edik egyedet. Ennek az eljárásnak azonban már több korlátja is van Mindenekelőtt szükséges hozzá valamilyen lista, illetőleg az egyedeknek valamilyen természetes rendben való elhelyezkedése. Biztosítani kell azonban, hogy a lista ne legyen már eleve valamilyen rejtett "tartalmi" szempont szerint összeállítva. c./ A rétegzett kiválasztás az alapsokaság bizonyos tulajdonságainak ismeretén alapszik. Ha tudjuk pl egy szervezet tagjainak az életkorát, foglalkozását stb., akkor e

kritériumok valamelyike alapján rétegeket képezhetünk és ezeken belül a mintát. d./ A lépcsőzetes kiválasztás azt jelenti, hogy a mintavételt több fokozatban hajthatjuk végre: először valamely nagyobb egységet választunk ki - pl. az ország városainak és községeinek egy részét -, és azután azon belül a mintába kerülő egyéneket. Mindenképpen szükséges azonban, hogy a kiválasztás egyes lépcsőkben véletlenszerűen történjen. Ez a mintavételi eljárás gyakorlati használhatósága és olcsósága miatt terjedt el különösen. 2. A nem véletlen kiválasztás A tudatos kiválasztás legismertebb módszere az ún. kvóta szerinti kiválasztás, amikor a kijelölt körzetekben a kérdezőbiztos a kutató által 7 8 meghatározott ismérvek, arányok alapján maga választja ki a vizsgálat alanyait. Végül önkényesen is kiválaszthatjuk a mintát, amely persze nem lesz reprezentatív, de bizonyos, főleg problémafeltáró vizsgálatok

céljaira alkalmas, hiszen ezeknél nem cél az adatok mennyiségi értelmezése. A különböző mintavételi eljárások természetesen kombinálhatók. A minta nagyságát sok tényező befolyásolja: egészen gyakorlatiak, mint pl. a költségek és a vizsgálat célja is, amelynek alapján meghatározhatjuk azt az adatmennyiséget, amelyre a különböző mutatók szerinti bontásban szükség van. Sokszor célszerű a kijelölt minta mellé még egy ún. kontrollmintát kialakítani. A kontrollmintának két alaptípusa van Képezhetjük a kontrollmintát - a véletlen kiválasztás ún. mintavételi hibájának ellenőrzésére, - a releváns változók valamelyikének ellenőrzésére. b.) Adatgyűjtés módszerei 1. A kikérdezés 1./a A kikérdezés a legismertebb és legelterjedtebb kutatási módszer, amelyet sokan tévesen a szociológiával azonosítanak. Maga a kikérdezés kifejezés már eleve többféle vizsgálati technikát fog össze, amelyeknek közös

tulajdonsága, hogy valakinek valamilyen módon való megkérdezésével kívánunk ismereteket szerezni. Adatokat szerezhetünk ilyen módon szervezetektől és egyénektől is objektív körülményeikről és szubjektív vonásaikról. 8 9 A kikérdezésben sok a szubjektív forrásból eredő hibalehetőség. Hibák adódhatnak a kérdőív rossz szerkesztéséből, a kérdések félreértéséből, sőt tudatos félrevezetésből is - hiszen természetes és nehezen kiküszöbölhető emberi tulajdonság, hogy mindenki kedvező színben igyekszik feltüntetni magát, még egy névtelen kérdőíven is -, vagy akár abból, hogy sokszor az emberek nem képesek őszintén válaszolni. Az a veszély is fennáll, hogy az alkalmazott kikérdező kikérdezés nélkül maga tölti ki a kérdőívet, így természetesen meghamisítja az adatokat. Törekedni kell arra, hogy az esetleges szubjektív torzulásokat kiküszöböljük, illetve ellenőrizzük. Ennek eszközei: aa) A

kérdőív névtelensége ab) Az objektív adatokra és a szubjektív véleményekre vonatkozó kérdések határozott elválasztása a kérdőíven. ac) A kérdőíven belül egymás ellenőrző kérdések feltétele ad) A kérdőív adatainak objektív adatokkal való ellenőrzése vagy valószínűsítése ae) A kérdőívek szúrópróba-szerű ellenőrzése a tudatos hamisítás kiszűrésére 1/b. A kérdőívet többféle módon tölthetjük ki ba) Egyéni "önkitöltéssel" pl. postán szétküldve, vagy üzemben, hivatalban szétosztva bb) Csoportos kitöltéssel. A kiválasztott egyéneket egy vagy több csoportban összehívjuk, és a kérdőívet helyben töltetjük ki. bc) Kikérdező alkalmazásával (interjú). Ez a módszer különösen akkor elkerülhetetlen, amikor nem pontos, "önmagáért beszélő" kérdőívet használunk, hanem esetleg csak ún. interjúvázlatot dolgozunk ki 9 10 Sokszor célszerű azonban egészen pontos kérdőívet

kitöltetni, így ki lehet küszöbölni a kérdések félreértését. Ebből kiindulva megkülönböztetjük: - az ún. strukturált interjút, amely esetben a kikérdezés standardizált jellege a lényeges, ebben az esetben tehát jobban megkötjük az interjút, - és a strukturálatlan interjút, ahol ilyen megkötés nincs. 1/c. A kérdőíveknek többféle változata ismeretes: ca) Nyitottnak azt a kérdőívet nevezzük, amelyen a kérdések többségére szabadon, tehát előre megadott választípusok nélkül lehet felelni. cb) A zárt kérdőív a kérdések többségéhez előre megadott választválaszokat tartalmaz, és a kérdezettnek ezek közül kell választania. cc) Az értékelő kérdőívet az jellemzi, hogy a válaszokban már eleve kifejeződik - szinte önértékeléssel - pl. a kérdezett véleményének, ismeretének jellege, illetve intenzitása, és megkönnyíti a kutató számára a válaszok értékelését. 1/d. Bármilyen kérdőívről legyen is

szó, használhatóságát erősen befolyásolja szerkezete, a kérdések sorrendje, érthető vagy félreérthető megfogalmazása stb. A kérdőív összeállítása rendkívül bonyolult és nehéz művelet. Helytelenül összeállított kérdőív használatának helytelen információ a következménye. 2. A megfigyelés 2/a. A szociológia egyik legrégibb kutatási módszere a megfigyelés A megfigyelés útján sok oly an adathoz juthatunk, elsősorban az emberek 10 11 magatartását, életmódját, társadalmi kapcsolatait stb. illetően, amelyeket kikérdezéssel - esetleg éppen magától értetődő, megszokott voltuk miatt nem lehet megközelíteni. A kikérdezéssel szemben igen fontos előnye, hogy mivel a kutató az emberi magatartásokat közvetlenül tanulmányozza, kiiktathatók a kikérdezéses módszerhez kapcsolódó torzulások, hibaforrások. Az emberi magatartások megfigyelésében is f ennáll a szubjektív torzulás veszélye. Ezeknek két forrása

lehet: - a megfigyelt emberek - a megfigyelő A megfigyelés során szerzett adatok folyamatosan irányíthatják, korrigálhatják a kutató elképzeléseit, ennek megfelelően alakítva a megfigyelés körét. 2/b. A részvétel szempontjából megkülönböztethetünk részvevő és kívülálló megfigyelést. ba) A részvevő megfigyelés: a vizsgált társadalmi egység életében, munkájában való mindennapos részvételen keresztül megy végbe. A részvevő megfigyelés és lehet strukturálatlan és strukturált. bb) A kívülálló megfigyelés: mindenképpen objektívebb, mint a részvevő, hiszen annak valamilyen fokban mégiscsak azonosulnia kell a vizsgált társadalmi egységgel. 3. A kísérlet 3/a. A kísérlet lehetőségeiről a társadalomtudományokban sokat vitatkoznak ma is. Mint ismeretes, a kísérlet a természettudományokban jól bevált, gyakran alkalmazott kutatási módszer, társadalomtudományi alkalmazása ellen azonban igen sok érvet szoktak

felhozni. 11 12 Minden kifogás alapja az, hogy a társadalomtudományokban, elsősorban a szociológiában a kísérletet emberekkel kell végrehajtani, és ez sok további meggondolással jár. A kísérlet logikája egy kialakított és vezetett folyamat megfigyelése, amely kellő számban és a szükséges technika pontos alkalmazásával alkalmas hipotézisek igazolására vagy elvetésére. 3/b. A kísérlet fajtái az ún laboratóriumi és a terepkísérlet ba) A laboratóriumi kísérlet meghatározott logikai modellnek megfelelően mesterségesen kialakított folyamat. Általában annak meghatározására alkalmazzák, hogy milyen hatást gyakorol egy tényezőnek mint független változónak a bevezetése egy bizonyos csoportra. Kialakításának két alapszabálya van: - Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a független változó, tehát az a tényező, amelynek hatását meg kívánjuk figyelmi, tisztán hathasson. - Ezzel összefüggésben kontrollcsoportot kell

képezni. bb) A terepkísérlet nem igényel mesterségesen kialakított szituációt, hanem a kísérleti és a kontrollcsoportot természetes környezetében vizsgáljuk meg. A kísérlet alkalmazására különösen nagy lehetőség van egyes jogi jelenségek szociológiai tanulmányozása során. 4. Dokumentumok elemzése 4/a. Az empirikus kutatások gyakori, általában azonban pontosan kidolgozott módszertan nélkül használt válfaja a dokumentumelemzés. 12 13 A hagyományos elemzés egyik formája a belső elemzés. Ez lényegében a dokumentum szubjektív tanulmányozása, kritikája. A külső elemzés a dokumentum társadalmi kontextusát vizsgálja, tehát keletkezése körülményeit, környezetét, visszhangját stb. 4/b. A dokumentumok elemzésének újabb módszere a kvantitatív tartalomelemzés. Ennek egyik fajtája a kvantitatív szemantika, amely a szövegben található bizonyos eszméket, álláspontokat stb. kifejező szavak gyakoriságának

elemzésével kíván szociológiailag használható adatokhoz jutni. Hasonló módon lehet elvégezni nagyobb szövegegységek, esetleg teljes dokumentumok motívum- vagy témaelemzését. Az ilyen jellegű, a kvantitatív szemantikán túlmenő tartalomelemzésre példa, mikor bizonyos jelenségekre, intézményekre vonatkozó leveleket, bejelentéseket dicsérő vagy panaszos jellegük szerint osztályoznak. A tartalomelemzéshez elengedhetetlen azoknak a kategóriáknak előzetes kidolgozása, amelyekbe az elemzett szavakat, kifejezéseket, szövegrészeket stb. soroljuk E kategóriák szintén elméleti hipotézisek alapján állíthatók fel. 13 14 IV. Az adatok feldolgozása 1. Az adatok előkészítése az elemzés számára Az empirikus szociológiai vizsgálat során gyűjtött adatokat fel kell dolgozni. Általánosságban a folyamat az alábbi szakaszokra bontható: a számszerű feldolgozás és elemzés, valamint az elméleti jellegű általánosítás. 1/a. A

feldolgozást és elemzést megelőzi a beérkezett adatok, a felvétel bizonyító erejének ellenőrzése. Ennek első kérdése az, hogy a nyert adatok mennyire megbízhatóak, mennyire volt megfelelő az adatgyűjtés, voltak-e hibaforrások a kérdőívben stb. A második kérdés az, hogy az adatok mennyire érvényesek. Itt még egyszer ellenőrizendő - most már az adatok alapján -, hogy jól végeztük-e el az operacionalizálást, azaz hogy a mutatók fedik-e a vizsgálati dimenziókat, a dimenziók az operatív fogalmakat stb. 1/b. Az ellenőrzés után következhet az adatoknak a számok nyelvére való lefordítása, a kódolás, majd a kódolt a datok lyukkártyára vitele. A kódolásra azért van szükség, hogy a kapott adatokat olyan számszerű 14 15 információkká alakítsuk át, amelyek különböző gépi eljárásokkal feldolgozhatók. 1/c. A kódolás ellenőrzését követi - ismét előre meghatározott terv alapján - a táblakészítés. A

táblakészítés történhet kézzel vagy géppel 1/d. A számítógépek bevezetése a társadalomtudományi - elsősorban szociológiai - kutatásokba éppen az adatok feldolgozásának szakaszában jelent szinte ugrásszerű fejlődést. Mindenekelőtt azért, mert lehetőség nyílik igen nagy adattömeg kezelésére és olyan matematikai műveletek elvégeztetésére - nagyon rövid idő alatt -, amelyek egyébként nagy matematikai tudást és sok időt igényelnének. Ha a kutatóhely a számítógépekhez közvetlen kapcsolattal rendelkezik, akkor lehetséges a visszakérdezés a számítógépre, azaz a kapott adatok alapján közvetlenül új információkérés, új műveletek elvégeztetése stb. 2. Az adatok elemzése 2/a. A feldolgozás eredményeként kapott táblákat különböző matematikai statisztikai módszerekkel elemezhetjük. A számítógépek alkalmazása ebből a szempontból óriási fejlődést jelent, hiszen a gép a táblakészítés mellett az

összefüggések matematikai elemzését is elvégezheti. A jelenségek számszerű értékelésének alapja a vonatkozó adatok rendezése. A rendezésre különféle eljárásokat fejlesztett ki a statisztika, amelyek azonban csak meghatározott ismérvek fennforgása esetén alkalmazhatók. Ezen ismérvek alapján különböztethetők meg azok a szintek, amelyeken a rendezés különböző statisztikai eszközei használhatók. 15 16 A statisztikai, szociológiai módszertani kézikönyvek a következő szinteket különböztetik meg, amelyek egyúttal az adatok mérésére használt különböző skálákat is jelentik. Hogy melyik szinten történik az adatok rendezése, tehát a méréshez melyik skálát vesszük igénybe, az az adatok természetétől függ. aa) Névleges (nominális) szint esetében az adatokat olyan kategóriák alapján csoportosítjuk, amelyek pusztán csak különböznek egymástól, amidőn tisztázhatók a különböző kategóriák

ismérvei, amelyek szerint az adatok egymástól megkülönböztethetők. Az ilyen kategóriák alapján képzett mutatók szerinti csoportosítások közti összefüggéseket nem ismerjük, vagy nem pontosan ismerjük, s az így csoportosított adatok abszolút gyakoriságát vagy relatív, illetőleg százalékos gyakoriságát figyelhetjük meg. ab) A rendezési szinten vagy a rendező (ordinális) skálák segítségével egy-egy objektum vagy egyén egy jellemző szerinti viszonylagos helyét határozhatjuk meg. ac) Az intervallum szint már nem csupán a mutatók által kifejezett jelenségek egymáshoz való viszonyát jelzi, hanem a köztük lévő távolságot is. 2/b. Az elemzés nem állhat meg bizonyos számszerű szabályszerűségek megállapításánál. Nemegyszer előfordul, hogy a magatartásokról szerzett adatok bizonyos, nemritkán igen egyszerű ismérvek alapján való csoportosításával kapott eredményeket máris szociológiai magyarázatként

kezelnek. A számszerű elemzés eredményei önmagukban csak arról adhatnak képet, hogy a vizsgált jelenség empirikusan milyen vonásokkal rendelkezik. Ezeket az eredményeket még további, más jellegű pl. történeti, gazdasági, 16 17 szociológiai elméleti és összehasonlító tudásanyag stb. segítségével kell értékelni, csak így állapíthatjuk meg, hogy a hipotéziseket igazoltnak tekinthetjük, vagy pedig el kell vetnünk őket. A szociológiai elemzés azonban ezzel a művelettel nem ér véget. Ha erre mód van, meg kell vizsgálni az empirikusan igazolt hipotézisek elméleti általánosíthatóságát, azaz beillesztésük lehetőségét ismeretanyagba, a társadalomról kialakított képbe. Felhasznált irodalom Jan Szczepanski: A szociológia alapjai Kossuth Könyvkiadó Budapest, 1968. Kulcsár Kálmán: Szociológia Kossuth Könyvkiadó Budapest, 1981. Kalapács János: A szociológiáról alapfokon Gondolat Kiadó 17 a már meglévő

18 Budapest, 1987. Cseh-Szombathy László-Ferge Zsuzsa-Gazsó Ferenc-Mérei Ferenc-Szelényi Iván-Szesztay András-Varga Károly: Kutatási módszerek i fjúságszociológiában Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Budapest, 1970. 18