Történelem | Középiskola » Németország a két világháború között

Németország a két világháború között Weimari köztársaság 1918. november 3-án Kielben matrózfelkelés tört ki, majd gyorsan továbbterjedt egész Németországra. November 9-én II Vilmos elmenekült az országból, Berlinben kikiáltották a köztársaságot. A legerősebb parlamenti párt, a szociáldemokraták alakítottak ideiglenes kormányt Friedrich Elbert köztársasági elnök vezetésével Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1919. januárjában Weimarban ült össze, ezért is nevezik az itt kialakított rendszert Weimari köztársaságnak. A weimari alkotmány tartalma: az államforma köztársaság. A kancellár, vagyis a kormányfő a birodalmi gyűlésnek volt felelős A birodalmi gyűlés, a Reichstag tagjait általános, titkos, közvetlen választásokon szavazták meg. Az államfő a köztársasági elnök volt, akit közvetlenül a nép választott 7 évente. Az elnök volt a hadsereg főparancsnoka, ő nevezte ki a kancellárt, ő írta ki az új

választásokat. A rendszer szövetségi állam, 2 kamarás parlament működik. Kiterjesztette a szabadságjogokat: levéltitok, családjog, önkormányzati jog, általános titkos választójog Szociális intézkedéseket hoz: oktatás-egyház-állam szétválasztása, munkaidő szabályozása, munkajog, anyaság védelme, tulajdon sérthetetlensége, sztrájkjog, szakszervezeti jog. Németország legdemokratikusabb alkotmánya jelentős részben megvalósul, széles körben biztosítja a szabadságjogokat 1918 végén megalakult a Német Kommunista Párt, megpróbálta a forradalmat szovjet mintára továbbfejleszteni. 1919 januárjában fegyveresek leverték a berlini kommunista felkelést és kivégzik vezetőjüket: Rosa Luxemburg, Karl Liebknecht 1919. június 28-án megszületik a Versaillesi békeszerződés majd 1919-23 közötti válság hatására társadalmi ellentétek – az elégedetlenség fokozódik A kormány jóvátételi tárgyalásokba kezd és 1924-ben

megszületik a Dawes-terv, mely szerint az USA kölcsönt ad Németországnak, hogy az fizetni tudja jóvátételét Angliának és Franciaországnak, majd ők a jóvátételből befolyó összegekből fizetik vissza az USA-nak a háborús kölcsönöket, törleszti hiteladósságait. Így az USA tőkét helyez ki Nyugat-Európába, ezzel elindítja a világpiaci körforgást és így a világpénzügyi központ Angliából az USA-ba tevődik át. Az 1920-as években megkezdődik a politikai differenciálódás, új pártok jönnek létre és alakulnak át: Németországi Szociál Demokrata Párt tagja a k oalíciós kormánynak, munkás- párt. Liberális Demokrata Párt reformok útján próbálja megoldani a polgárháborús helyzetet, a liberalizmus eszmerendszerére támaszkodik. Német Kommunista Párt a szociáldemokraták szövetségese, proletárdiktatúrára törekszik, 1923-ban államcsínykísérletet hajt végre, de sikertelen. Német Nemzetiszocialista Munkáspárt

(NSDAP – náci párt) 1919-ben jön létre Adolf Hitler vezetésével, demagóg programot folytat, nacionalizmus eszmerendszerét veszi alapul, liberalizmusellenes. 1923 november: Müncheni sörpuccs, kísérlet a hatalomátvételre, de leverik, és Hitler börtönbe kerül. Börtönben töltött évei alatt írja meg fő művét, a Mein Kampf-ot, melyben kifejti a nácizmus eszmerendszerét, programját és céljait 1928-as választásokon az SZDP és Liberális Párt nyer, koalíciós kormányt alakítanak. Weimari köztársaság külpolitikája A külügyminiszter Stresemann, megegyezésre törekszik. Tárgyalásokat folytat a jóvátételről, célja a nemzeti elszigeteltség megszüntetése Briand (francia külügyminiszter) a megegyezést támogatja Stresemannal: 1923-ban azonban a jóvátétel fizetésének hiánya miatt francia-belga csapatok megszállják a Ruhr vidéket. 1925. Locarnói szerződés: kialakították és garantálták Németország nyugati határait 1922.

Rapallói konferencia: Németország és a Szovjetunió között az I világháború lezárása: nincsenek egymással szemben területi követeléseik 1925: Londoni konferencia: Németország jóvátételéről tárgyalnak. 1926. Németországot felveszik a N épszövetségbe, ezzel Németország elfogadja és betartja a békeszerződéseket Németország kitör a politikai elszigeteltségből, az 1920-as évek második felében a nemzetközi enyhülés kedvező hatással volt a német kül- és belpolitikára. Nemzetközi konferenciák az 1920-as években Kellog javaslatára (USA külügyminisztere) 1928-ban megkötik Párizsban a KellogBriand szerződést amelyhez további 59 ország csatlakozik: lemondanak a háborúról, mint politikai eszközről, a szerződéshez Németország is csatlakozik. 1929-ben Briand páneurópai javaslata: francia+német vámunió és kereskedelmi unió létrehozására való javaslat (vám és politikai határok fokozatos lebontása). 1929-ben

Young terv: Németország jóvátételi fizetésére: fokozatosan, részletben 1959ig kell kifizetnie. Weimari köztársaság válsága és a világválság Németországban 1929-33: 1929-től Németországot is sújtotta a gazdasági válság. Különösen az ipari termelés esett vissza, s ennek hatására ugrásszerűen nőtt a munkanélküliek száma. 1932-re a hatvanmilliós országban elérte a 6 milliót. Előretörtek a gyors és radikális változásokat ígérő, szélsőséges mozgalmak. A gazdasági válság a k ormány válságát is jelentette, a szociáldemokraták és a polgári jobboldal koalíciója felbomlott. A válság megmutatkozott az 1932-es júliusi választásokon is, a munkáspártok (NKP, SZDP) 14,3%-ot, míg az NSDAP 37%-ot szerzett Hindenburg az eredménytelenség miatt újabb választásokat írt ki 1932. novemberére, itt az NKP erősödött az NSDAP valamelyest gyengült, kiegyenlített a támogatottság, politikai válságban van az ország.

Hindenburg egyik pártot sem akarta kinevezni, így újabb választásokat írt ki 1933-ban, amelyen a nagytőke a nácik mellé állt Ösztönzésükre Hindenburg 1933. január 30-án Hitlert kinevezi kancellárnak (1945 április 30-ig) Hitler választásokat ír ki, hogy híveivel vegyítse a parlamentet, 1934-ben a választások előtt azonban leég a Reichstag február 24-én. Hitler betiltja a kommunista pártot Nácizmus Németországban 1933 – 1945 (39) Az új törvényhozás engedelmesen elfogadta a felhatalmazási törvényt, amelynek alapján a kancellár rendeletekkel, a parlament jóváhagyása nélkül kormányozhatott. A pártok működését ellehetetlenítették, majd sorra betiltották őket – 1933 júliusában már rendelet mondta ki, hogy Németországban egyetlen párt működhet, az NSDAP. Az NSDAP 1919-ben jött létre, vezetője Adolf Hitler. Programjának hatása 1929-től tömeghatású. Saját párthadserege az SA = barnaingesek Hitler tekintélyelvű

pártépítést folytatott, vezérnek (Führer) nevezte magát, Vezér-elven kormányzott: a v ezér csalhatatlan, tévedhetetlen, a t ömegek vezetésére hivatott, eszközeit tekintve az erő, erőszakszervezetek a jellemzők. Saját jelképrendszert épített ki ősi jelrendszerek alapján, fő jelképe a horogkereszt NSDAP programja: lehetővé tette, hogy tömegpárttá váljon, hiszen demagóg programot folytatott. Erős központi kormányzatot hoz létre = totális államot épít ki A baloldal vissza- szorítását, a kommunista veszély elhárítását ígérte. Programjában szerepelt az extraprofit lefaragása, a szociális törvényhozás A békeszerződések felülbírálását ígérte = területi revíziót Ígérete szerint Németország nagyhatalom lesz, a közéletet meg kell tisztítani (fajelmélet). A programjában egymásnak ellentmondó dolgok szerepelnek. Hitler belpolitikája 1933. január 30 – 1939 (1945 április 30) 1934. június 29-ről 30-ra

virradóra, a Hosszú kések éjszakáján Hitler megbízható emberei lecsaptak az SA (vezetője Röhm) vezetésére (mivel azok szociális jogokat követelve újabb forradalmat követeltek) és több százat lemészároltak közülük. Hitler megerősítette az SS-t (saját testőrségeként létrehozott rohamosztagot), valamint a politikai hatalomátvétel után létrehozta a politikai rendőrséget, a GESTAPO-t. Hitler jogköre: 1933 kancellár, 1934 köztársasági elnök = államfő (Hindenburg halála után), 1938 hadsereg főparancsnok Többpártrendszert felszámolta, a kommunista és demokratikus pártokat betiltotta, cenzúrát vezetett be, korlátozta a politikai szabadságjogokat. Gazdaságpolitikájában hadigazdálkodást folytat: az állam növekvő szerepe a gazdaságban. Hitler lesz a Nemzeti Bank elnöke, nagytőke a szövetségese (pl Krupp cég), állami beruházásokba kezd (úthálózat, gyárak), ezzel a munkanélküliséget felszámolja, kényszer-kartell

törvényt hoz, azaz a kis- és középvállalatokat kartellbe tömöríti. Agrártörvénye a nagybirtokra: öröklési jogot szabályozza és a zsidó földeket államosítja Zsidóellenes törvényeket hoz: − 1935. nürnbergi törvény: zsidókat társadalmon kívül helyezi, nem lehet útlevelük, szabályozzák lakhelyüket, elkobozzák vagyonukat, elveszik munkahelyüket − 1938. november 9-10 Kristályéjszaka – program a zsidók ellen: el kell venni a zsidók minden vagyonát, törvény nélküli erőszak, 30ezer embert tartóztattak le és 91-et gyilkoltak meg, 191 zsinagógát gyújtottak fel, a zsidókat kötelezték, hogy 1 milliárd márkát fizessenek „az okozott károkért”. − 1939–45: koncentrációs táborok. Hitler külpolitikája − Célja a III. birodalom létrehozása (össznémet egység), a Párizsi békeszerződések felülbírálása − Aktív, agresszív külpolitikát folytat. Hatalomra kerülésekor (1933) azonnal kilép a

Népszövetségből, bevezeti az általános hadkötelezettséget és a haditermelés 30%-al nő 1935ben népszavazást ír ki a Saar-vidék hovatartozásáról és nagy többséggel döntve Németországhoz csatolják − 1936-ban megszállja a Rajna vidékét. − 1936-ban Japánnal megköti az antikomintern paktumot, amelyhez 1937-ben Olaszország, majd 1939-ben Magyarország is csatlakozik. − 1938-ban Hitler végrehajtja az Anschlusst, megszállja Ausztriát. 1938 szeptemberében a Müncheni konferencián (francia – Daladier, brit, német – Hitler és olasz – Mussolini) Németország megkapja Csehszlovákia németlakta területeit, Szlovákia kiválik és Hitler által pénzelt bábkormány alakul Tiso vezetésével. − 1938-ban a t árgyalások hatására Magyarország megkapja a Felvidéket. 1939-ben Hitler bevonul Prágába. A nagyhatalmak a kis engedmények elvén nem avatkoztak bele Hitler területi foglalásaiba, viszonylag szabadon építhette és biztosíthatta

hatalmát