Jogi ismeretek | Közigazgatási jog » A közigazgatási eljárás általános szabályai és a döntéshozatal formái

5.A közigazgatási eljárás általános szabályai és a döntéshozatal formái: Közigazgatási eljárás: A közigazgatási eljárás nevéből is adódóan a közigazgatási jog egyik részterülete, mégpedig egy olyan általános területe, amely azt határozza meg, hogy a közigazgatásnak miként kell eljárnia, mikor mit és hogyan kell vagy lehet tennie. A közigazgatási eljárás a közigazgatási szervek jogszabályokban meghatározott és szabályozott eljárása. A közigazgatási hatósági eljárás általános szabályait 2018 január 1 napjától az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL törvény (Ákr) szabályozza, amely mellett és számos területen tartalmaznak jogszabályok kiegészítő eljárási szabályokat is. A közigazgatás nagyon sok mindent tesz a köz érdekében. Annak módját, hogy ezt miként teszi, különböző szintű és jellegű jogszabályok és egyéb szabályozók határozzák meg. Az összes tevékenység

ellátásának eljárási szabályait nem lehet egyetlen jogszabályba belezsúfolni, már csak azért sem, mert több száz ágazat létezik jelenleg a hazai jogrendszerben Az bizonyos, hogy a közigazgatás tevékenységeinek döntő része valamilyen jogalkalmazási tevékenység. Szükséges kiemelnünk, hogy a közigazgatási jogalkalmazási tevékenységek közül többnyire két tevékenységtípust szoktunk kiemelni: egyfelől az olyan tevékenységeket, amelyek valamilyen közfeladat megvalósítását szolgálják, másfelől pedig az úgynevezett jogvédelmi célú jogalkalmazó tevékenység kategóriájába tartozókat. A közigazgatási jogalkalmazás egyik sajátos válfaja az úgynevezett közigazgatási hatósági jogalkalmazói tevékenység, melyet az arra feljogosított közigazgatási hatóságok látnak el, a jogszabály által meghatározott eljárási szabályok alapján. A közigazgatás azon szerveztek összessége, amelyek közhatalmat gyakorolva, az állam

vagy az önkormányzat nevében közfeladatokat látnak el és jogszabályokat hajtanak végre. A helyi közügyekben az önkormányzati igazgatás, az országos jelentőségű ügyekben a központi közigazgatás jár el. Léteznek olyan közigazgatási szervek, amelyek jogalkalmazók ugyan, de mégsem minősülnek hatóságnak. Ebből következően számos olyan eljárástípus ismeretes, amelyek nem minősülnek hatósági eljárásnak, noha közigazgatási szervek vagy valamilyen közfeladatot ellátó szervezet látja el őket. Ebből következően különbség tehető közigazgatási eljárás(jog) és közigazgatási hatósági eljárás(jog) között. A közigazgatási eljárás a jogi hatás kiváltására alkalmas döntések, az aktusok előkészítésének, meghozatalának és érvényesítésének alaki rendje, vagyis az aktusok megalkotásának szabályozott folyamata az egyes közigazgatási szervek eljárásának rendje A közigazgatási eljárás alapelvei: Az

alapelvek formailag tömör, rövid megfogalmazások, az eljárási kódex élén találhatók, amely formálisan is jelzi kitüntetett szerepüket a jogi szabályozásban Az alapelvek rendeltetése elsősorban az, hogy segítsék megismerni a törvényalkotó célját és a törvény főbb törekvéseit, valamint segítséget nyújtsanak a jogalkalmazás során, különösen akkor, ha egy tényállás tisztázásához nem áll rendelkezésre konkrét jogi norma Az alapelvek jogi természetüket illetően kettős jelleggel bírnak: egyrészt normatív rendelkezések, kötelező és valódi normatartalommal, másrészt elvi szabályként szempontokat adnak a jogalkalmazó számára a törvény rendelkezései tartalmának megállapításához, értelmezéséhez, egyben alkalmasak a hiányok, hézagok kitöltésére a megoldandó konkrét eset és az absztrakt jogi norma között. A jogszerűség elve: A közigazgatási hatóság jogszabály felhatalmazása alapján, hatáskörét a

jogszabály keretei között, rendeltetés szerűen gyakorolva jár el. Hatóság a hatásköre gyakorlása során: • a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelményeinek megfelelően, • a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményét megtartva, indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül, • a jogszabályban meghatározott határidőn belül, észszerű időben jár el. Szakszerűség elve: A szakszerűség elve azt jelenti, hogy a hatóság nem hivatkozhat arra, hogy az ügyre vonatkozó jogszabályokat nem ismerte teljeskörűen, eljárása során a vonatkozó jogi szabályokat köteles maradéktalanul betartani, ahogyan az adott eljárást meghatározó ügyviteli és technikai szabályokat is. Együttműködés elve: Az együttműködés elvének számos eljárási intézményét fogalmazza meg a törvény, például, ha a hatóság hiánypótlásra hív fel, vagy az

ügyféli nyilatkozatra válaszol, vagy tájékoztatja az ügyfelet vagy az eljárás megindításáról, más eljárási cselekményekről értesíti A hivatalbóliság elve: A hatóság a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytathatja. Hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, valamint e törvény keretei között felülvizsgálhatja a saját és a felügyelete alá tartozó hatóság döntését és eljárását A hatékonyság elve: A hatóság a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az az eljárás valamennyi résztvevőjének a legkevesebb költséget okozza, és - a tényállás tisztázására vonatkozó követelmények sérelme nélkül, a fejlett technológiák alkalmazásával - az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen

Az ügyfélre vonatkozó alapelvek Az ügyfél az eljárás során bármikor nyilatkozatot, észrevételt tehet. A hatóság biztosítja: az ügyfél, továbbá a tanú, a hatósági tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa és az ügyfél képviselője (a továbbiakban együtt: eljárás egyéb résztvevője) számára, hogy jogaikat és kötelezettségeiket megismerhessék, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását A jóhiszeműség elve és a bizalmi elv Az eljárás valamennyi résztvevője köteles jóhiszeműen eljárni és a többi résztvevővel együttműködni. Senkinek a magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére. Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell. A rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli. Eljárásfajtái: Elsőfokú eljárás • A közigazgatási eljárásban a

hivatalból való eljárás elve érvényesül, így első fokon az alapeljárás is kérelemre vagy hivatalból indulhat meg. Az eljárás megindításáról az ügyfeleket a hatóságnak értesítenie kell. A kérelemre indult eljárásban a hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül is elutasíthatja, ha joghatóságának, hatáskörének vagy illetékességének hiányát állapítja meg, és a kérelem áttételének nincs helye, valamint a kérelem nem a megfelelő határidő betartásával érkezett be, illetve ha az már döntött ügyre vonatkozik vagy a kérelmet benyújtónak nem volt jogosultsága az adott kérelmet benyújtani. Érdemi vizsgálat nélkül utasítható el a kérelem akkor is, ha lehetetlen célra irányul. • Az érdemi döntés meghozatala előtt a hatóságnak kötelessége tisztázni a tényállást, amihez bizonyítási eljárást is lefolytathat, azaz tanúkat hallgathat meg, iratokat kérhet be, szakértői véleményt vehet igénybe, szemlét

tarthat, illetve figyelembe veheti az ügyfél nyilatkozatát és a tárgyi bizonyítékokat is. • Az alapeljárás a döntéssel, azaz a határozat meghozatalával vagy az eljárás megszüntetésével ér véget, illetve jogszabály által megengedett esetekben lehetőség van arra is, hogy határozathozatal helyett az eljárás hatósági szerződés megkötésével érjen véget. Másodfokú eljárás • A legtöbb közigazgatási eljárás kétfokozatú, az első fokon eljáró közigazgatási szerv döntését fellebbezési eljárás keretében a másodfokon eljáró szerv helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. (Néhány speciális eljárás egyfokú, például a védjegy-lajstromozási vagy a szabadalmi eljárás). A jogerős (közigazgatási jogorvoslattal nem támadható) határozat tartalmával szemben bírói jogorvoslat kérhető, amelynek alapja az lehet, hogy az eljáró közigazgatási szerv nem a jogszabályok betartásával folytatta le az eljárást,

például egy ügyfél véleményét nem kérte ki, akit ezáltal sérelem ért. Eljárástípusok: • A közigazgatási hatósági eljárások: ezek olyan eljárások lesznek, amelyek során a közigazgatási hatósági ügyekben közigazgatási hatóságok járnak el és a közigazgatási szervezeten kívüli jogalanyok – ők lesznek az eljárás ügyfelei – számára állapít meg jogokat és kötelezettségeket • • • Ákr. hatálya alól kivett eljárások: szabálysértési eljárásra, a választási eljárásra, a népszavazás kezdeményezésére és a népszavazási eljárásra, az adó-, valamint vámigazgatási eljárásra, a menekültügyi és idegenrendészeti, valamint – az állampolgársági bizonyítvány kiadásának kivételével – az állampolgársági eljárásra, a versenyfelügyeleti eljárásra Ismerünk olyan közigazgatási eljárásokat is, amelyek már nem illeszthetők az a) pontban jelzett eljárások közé, noha azokat is

közigazgatási szervek folytatják le és valamilyen rajtuk kívüli jogalany számára állapítanak meg valamilyen jogot vagy kötelezettséget, azonban ezek a közigazgatási szervek vagy nem minősülnek hatóságoknak, vagy az adott döntést nem hatósági jogkörben hozzák meg Vannak olyan esetek is, amikor a közigazgatáson kívüli jogalanyra ható eljárás eljárási szabályait már nem is jogszabály határozza meg: állam által meghatározott sport célú támogatás megállapítása Automatikus döntéshozatal: • Automatikus döntéshozatalnak van helye, ha azt törvény vagy kormányrendelet megengedi, a hatóság részére a kérelem benyújtásakor minden adat rendelkezésére áll, a döntés meghozatala mérlegelést nem igényel, és nincs ellenérdekű ügyfél. • Az automatikus döntéshozatali eljárás lényege és egyben célja is, hogy a legegyszerűbb megítélésű ügyek esetén a költségtakarékosság és egyszerűség alapelvei mentén a

lehető leggyorsabban döntés születhessen. Ez az ügyfél és a hatóság közös érdeke. Tulajdonképpen a sommás eljárás speciális módozataként is értékelhető. • Az automatikus döntéshozatalnak akkor van helye, ha a jogszabályban meghatározott konjunktív feltételek együttesen fennállnak. A törvény értelmében a hatóság automatikus döntéshozatali eljárásban bírálja el a kérelmet • A döntéshez szükséges, hogy a hatóság az eljárás lefolytatásához valamennyi nélkülözhetetlen és szükséges adatok ismerjen • Fontos követelmény, hogy törvény vagy kormányrendelet (egyes ágazati jogszabályok) általi felhatalmazás az automatikus döntéshozatali eljárás alapja, amely nélkül nincs lehetőség erre a döntésformára Sommás eljárás: • Sommás eljárásnak van helye, ha a hiánytalanul előterjesztett kérelem és mellékletei, valamint a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján a tényállás tisztázott és nincs

ellenérdekű ügyfél. • Az itt is érvényesülő gyorsaság érdekében a hatóság sommás eljárásban a döntését azonnal, de legfeljebb nyolc napon belül meghozza • A sommás eljárás lefolytatására – az automatikus döntéshozatali eljáráshoz hasonlóan – akkor van lehetőség a meghatározott konjuktív feltételek együttesen fennállnak. (A kettő közötti különbség, hogy a sommás eljárásban van lehetőség mérlegelésre és huszonnégy óra helyett nyolc nap az ügyintézési határidő.) Teljes eljárás: • Ha az automatikus döntéshozatali eljárásban és a sommás eljárásban hozott döntéssel szemben fellebbezésnek nincs helye, a döntés közlését követő öt napon belül az ügyfél kérheti, hogy a hatóság a kérelmét ismételten, teljes eljárásban bírálja el. • • • A hatóság az ügyfél kérelmére teljes eljárásban bírálja el az ügyet, ha az automatikus eljárásban vagy a sommás eljárásban hozott

döntéssel szemben fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél számára öt napos határidőt határoz meg az Ákr., ebben az esetben, Az ügyintézési határidő teljes eljárásban hatvan nap. Ennél az ügyintézési határidőnél hosszabb határidőt törvény, rövidebb határidőt jogszabály állapíthat meg Az automatikus döntéshozatali eljárásban és a sommás eljárásban hozott döntés közlését követő öt napon belül az ügyfél kérheti, hogy a hatóság a kérelmét ismételten, teljes eljárásban bírálja el Függő hatályú döntés: A hatóság az eljárás megindításától számított nyolc napon belül függő hatályú döntést hoz. A függő hatályú döntésben a hatóság rendelkezik arról, hogy az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy igazgatási szolgáltatási díjnak megfelelő összeget a hatóság köteles a kérelmező ügyfél részére megfizetni, a kérelmező ügyfél mentesül az eljárási költségek

megfizetése alól, a kérelmezett jog gyakorlása az ügyfelet megilleti. A függő hatályú döntéshez akkor kapcsolódnak joghatások, ha az ügyintézési határidő elteltével a hatóság a hatósági ügy érdemében nem döntött és az eljárást nem szüntette meg. Az ügyintézési határidő elteltének időpontját, naptári dátum szerint meghatározva tartalmazza. A függő hatályú döntést mellőzi a hatóság, ha az eljárás megindításától számított nyolc napon belül a kérelmet visszautasítja, az eljárást megszünteti, érdemben dönt, az eljárást felfüggeszti vagy a beadvány elintézését függőben tartja, vagy az eljárás szünetel. Nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának, ha a döntés – központi hivatal kivételével – központi államigazgatási szerv vagy annak vezetője, vagy a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe tartozik, az ügy tárgya honvédelmi és katonai, továbbá nemzetbiztonsági célú építmény. A függő

hatályú határozattal szembeni jogorvoslati és döntés-felülvizsgálati eljárásban vizsgálni kell, hogy a kérelmezett jogosultság gyakorlásának feltételei fennállnak-e. Hiánypótlás: • Ha a kérelem a jogszabályban foglalt követelményeknek nem felel meg, vagy megfelel, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra tekintettel az szükséges, az eljáró hatóság határidő megjelölésével, a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett egy ízben hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt. • A hiánypótlás célja, hogy a kérelem megfeleljen a törvényben foglalt követelményeknek és annak alapján a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság érdemben tudjon eljárni, döntést hozni. • A hiánypótlásra két esetben kerülhet sor: anyagi hiánypótlás vagy alaki hiánypótlás A kapcsolódó eljárás: • A kapcsolódó eljárás a hatóságok együttműködésének újfajta, nevesített módja,

amely egyes, egymásra épülő ügyek sorozatában az ügyfelek jobb kiszolgálását, tehermentesítését szolgálja a hatóságok tevékenységének jobb összehangolásával, és az ügyfél személyes közreműködésének mellőzésével. • A kapcsolódó eljárás lényege, hogy a hatóság döntése valamely más hatósági eljárásban (a továbbiakban: kapcsolódó eljárás) meghozható döntésnek feltétele, tehát az érdemi döntéshez több, egymásra épülő eljárás lefolytatása szükséges. Ebben az esetben ügyfélbarát elem, hogy a hatóság tájékoztatja az ügyfelet, hogy nála is előterjesztheti a kapcsolódó eljárásban eljáró hatósághoz benyújtandó kérelmet. Így az ügyfélnek nem szükséges a másik, kapcsolódó hatósággal is felvennie a kapcsolatot. A megelőző eljárás: A megelőző eljárás jogintézményével az Ákr. azt az esetet rendezi, amikor az ügyfél kérelmének elintézéséhez egy másik – megelőző –

eljárásban meghozandó döntés szükséges. A kérelem visszautasítása: • A hatóság a kérelmet visszautasítja, ha az eljárás megindításának jogszabályban meghatározott feltétele hiányzik, és e törvény ahhoz más jogkövetkezményt nem fűz, vagy az ugyanazon jog érvényesítésére irányuló kérelmet a bíróság vagy a hatóság érdemben már elbírálta, és a kérelem tartalma, valamint az irányadó jogi szabályozás nem változott. • A hatóság a kérelmet visszautasíthatja, ha azt nem az előírt formában terjesztették elő. • Ha a kérelmező a kérelmét öt napon belül az előírt formában ismételten előterjeszti, a hatóság az eljárást teljes eljárásban folytatja le, azzal, hogy az ügyintézési határidőt az ismételt benyújtást követő naptól kell számítani. • A kérelem visszautasítása tulajdonképpen a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jelenti, azaz olyan eseteket nevesít a jogalkotó, amikor az

ügyintézőnek nem kell érdemben foglalkoznia az üggyel A közigazgatási eljárás alapvető szabályai • A közigazgatási eljárás egyik alanya szükségképpen mindig a közigazgatási szerv, az • • • • • • • • • • • • eljárás másik alanya pedig az ügyfél A közigazgatási szerv hatáskörét jogszabály állapítja meg, melyben ki kell jelölni az ügyben első fokon eljáró szervet. Az illetékesség azt tisztázza, hogy a hatáskörrel rendelkező szervek közül területileg melyik szerv jogosult az eljárásra A közigazgatási eljárás három szakaszra tagolható: első fokú eljárásra, jogorvoslati eljárásra és végrehajtási eljárásra. Utóbbi két eljárási szakaszra nem minden ügyben kerül sor, az eljárások többsége első fokon lezárul. A közigazgatási eljárás az ügyfél kérelmére (bejelentésére, nyilatkozatára) vagy hivatalból indul meg. Az ügyfél a közigazgatási szervhez a kérelmét szóban vagy

írásban nyújthatja be. Jogszabály előírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, vagy elektronikusan (elektronikus formanyomtatványon vagy szoftver használatával) nyújtsa be. A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban előírt mellékleteket is. Az ügyféltől azonban nem lehet olyan igazolást kérni, amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság saját nyilvántartásának tartalmaznia kell, ahonnan az eljáró szerv kéri az adatszolgáltatást A közigazgatási szerv a hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. Amennyiben azt állapítja meg, hogy az ügyben nincs hatásköre vagy nem illetékes, az ügyet 5 munkanapon belül átteszi a hatáskörrel rendelkező illetékes államigazgatási szervhez, és erről az ügyfelet egyidejűleg értesíti. A közigazgatási szerv a kérelem benyújtását követően köteles a tényállást tisztázni. A tények

fennállásáról vagy fenn nem állásáról a hatóságnak meg kell győződnie Az eljáró közigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendő kérdésekben döntéseket hoz • Az elnevezési és tartalmi különbség mellett a határozatokat formailag is lehet csoportosítani: alakszerű, egyszerűsített és nem alakszerű határozat. o Az alakszerű határozat négy részből áll: a bevezető vagy fejrész, a rendelkező rész, az indoklás és a záró rész. • Az Ket. jogorvoslati rendszere biztosítja a törvényesség érvényesülését az egész eljárás során • A végrehajtás történhet önkéntes jogköveteléssel vagy hatósági kényszer hatására. Amennyiben a határozatban előírt kötelezettségének az ügyfél nem tesz eleget, döntésének a hatóság maga szerez érvényt, hatósági eszközök alkalmazásával. • A végrehajtási eljárás első szakasza a végrehajtás elrendelése, a második a végrehajtás

foganatosítása: pl. pénzösszeg behajtása, meghatározott cselekmény végrehajtása, ingóság kiadása Eljárási intézményt, illetve cselekmény: Kérelem (Ket. 34 §) A közigazgatási szervhez ügyben kérelem szóban vagy írásban nyújtható be. Az írásbeli kérelem benyújtásához több igazgatási ágazatban nyomtatványok állnak rendelkezésre, ma már több ügycsoportban elektronikus formában is, melyek mind az ügyfél, mind a hivatal munkáját megkönnyítik. A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban előírt mellékleteket; amennyiben az ügyfél ezt elmulasztja, hiánypótlásra kell felhívni a kérelem beérkezésétől számított öt munkanapon belül. Igazolási kérelem (Ket. 66 §) Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő. Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A fellebbezésre megállapított

határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet az első fokú döntést hozó hatóság, a keresetindításra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság bírálja el. Jegyzőkönyv (Ket. 39 §) A tárgyalásról, a lefoglalásról és a jogszabályban meghatározott eljárási cselekményekről, valamint ha az ügyfél kéri vagy az eljárás érdekében egyébként szükséges, a szóbeli kérelemről, az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásáról, a szemle lefolytatásáról és más bizonyítási cselekményekről jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyv tartalmazza a hatóság megnevezését, az ügyintéző nevét, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot, a meghallgatott nevét és lakcímét, eljárásjogi helyzetét és - ha azt a hatóság tudomására hozta - egyéb elérési lehetőségét, az alkalmazott hatósági tanú nevét, a meghallgatott személy

jogaira és kötelességeire való figyelmeztetés megtörténtét, az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat. Szükséges szerepelnie a jegyzőkönyv készítésének helyét és időpontját és a meghallgatott személy, az eljárási képességgel nem rendelkező személy képviselője, a hatósági tanú, az eljáró ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető oldalankénti aláírását. Hivatalos feljegyzést kell készíteni, ha jegyzőkönyv - az ügyfél erre irányuló kérelme vagy a jegyzőkönyvkészítést indokolttá tévő körülmények hiányában - nem készül. A hivatalos feljegyzés tartalmazza felvételének helyét és időpontját, az ügy tárgyát és számát, a jogokra és kötelezettségekre való figyelmeztetés megtörténtét, az eljárási cselekmény megnevezését és rövid összefoglalását, az eljáró ügyintéző nevét és aláírását, a szóbeli kérelemről készült hivatalos feljegyzés ezen kívül tartalmazza

az ügyfél nevét és lakcímét, valamint a kérelem tartalmát. Határidő (Ket. 33 §) A határozatot, az eljárást megszüntető végzést, valamint a másodfokú döntést hozó hatóságnak az első fokú döntést megsemmisítő és új eljárásra utasító végzését huszonkét munkanapon belül kell meghozni és gondoskodni a döntés közléséről. Iratokba való betekintés (Ket. 68 §) Az ügyfél az eljárás bármely szakaszában betekinthet az eljárás során keletkezett iratba. A tanú a vallomását tartalmazó iratba, a szemletárgy birtokosa a szemléről készített iratba tekinthet be. Harmadik személy akkor tekinthet be a személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó iratba, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve kötelezettsége teljesítéséhez szükséges. Az iratbetekintési jog a személyes és védett adatok megismerhetetlenné tételéért, valamint az ilyen módon kivonatolt iratról való másolat

készítéséért - kormányrendeletben meghatározott költségtérítés ellenében gyakorolható. Nem lehet betekinteni a döntés tervezetébe az eljárás jogerős befejezéséig, az olyan iratba, amelyből következtetés vonható le annak a személynek a kilétére, akire vonatkozóan a hatóság a természetes személyazonosító adatok és a lakcím zárt kezelését rendelte el. A határozat közlése (Ket. 78 §) A határozatot közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, az ügyben eljárt szakhatósággal és a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel. A végzést az ügyféllel és azzal kell közölni, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg