Vallás | Keresztény » Faragó Ferenc - Bulányi György és a Bokor közösség sajtóvisszhangjai, 1. kötet

BULÁNYI GYÖRGY ÉS A BOKOR KÖZÖSSÉG SAJTÓVISSZHANGJAI 1.KÖTET SZERKESZTETTE: FARAGÓ FERENC 2022. ÄUG 1-63Í LOUIS SZATSARY 2 2 1 8 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 k a t o lik u s ; J ffla g p a r o ít V a s á r n a p j a 89. évfolyam 34 szám C a t h o lic A m agyarság legnagyobb k atolik u s hetilapja Volume 89, No. 34 H u n g a r ia n s ’ S u n d a y The world’s largest C atholic Hungarian w e e k ly KIADÓHIVATAL: EDITORUL OFFICE: P.0 Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 és 799-3335 E g yes szám ára: 45 cent Price o f o n e c o p y : 45 cen ts (USPS 291-640) 1982. szeptember 12 September 12,1982 MKP: A magyar életért a magyar néppel vagy nélküle? A legősibb isteni kinyilatkoztatás a védelem, az élet védelme. Ez a törvény mindent felülmúl, de ezt a törvényt nem múlja felül senki és semmi. Ezt a törvényt minden lény magával hozza, a legkisebb egysejttöl a legmagasabbrendü teremtményig, az emberig. Ezt a

törvényt nem tudja senki megsemmisíteni, de mindenki megsemmisül, aki ezt a törvényt megsérti. Az életet az Isten alkotta, de a védelem a megszületett lény kötelessége. A védelem mindenkit kötelez: egyént, közösséget, társadalmat, népet, nemzetet. Nekünk, magyaroknak, legfőbb kötelességünk elsősorban a magyar élet védelme. Ezek azok a törvények, ame­ lyeket a Magyar Életért Moz­ galom alapítói felismertek, és amelyek irányítják cselekede­ teit. ★ A Magyar Életért Mozgalom, miként neve is mutatja, azért alakult, hogy segítsen azok­ nak a magyar férfiaknak és nőknek Magyarországon, akik a magyar életért küzdenek, akik tudatában vannak annak, hogy a magyar nép végzetes tragédiájának utolsó felvonása közeledik, s ezért még a le­ hetetlent is megkísérlik, hogy visszafordítsák a 24. órán már túlment mutatót. Közel másfél éves működé­ sűnk alatt sok szimpátiával ta­ lálkoztunk a külföldi magyar­

ság részéröl. Miközben szám­ talan cikknek a megjelenését újságokban, rádióállomásokon és a most folyó bélyegakciót finanszíroztuk, meg kellett ál­ lapítanunk, hogy a kiváltott reakció nem elég erős, nem elég hatásos. „Rokonszenves mozgalom vagyunk, érdemes munkánkat figyelemmel kísér­ Rejtélyes merénylet A pápa elleni merénylet rej­ télyes hátterét kívánta felde­ ríteni a Reader’s Digest című folyóirat munkatársa. Négy hónapot töltött a nyomozással. Bejárta Törökországot, Tuné­ ziát, Nyugat-Németországot és más államokat, míg végül öszszerakta a mozaikokat és meg­ írta leleplező cikkét. Kezdjük a megdöbbentő ese­ ménnyel. 1981 május 13-án a Szent Péter téren egy fiatal férfi két lövéssel súlyosan megsebesítette a katolikus egy­ ház fejét, II. János Pál pápát A tettest elfogták a helyszínen. Megállapították, hogy Mehmet Ali Agcsának hívják, 23 éves, török állampolgár. Egy

isztam­ buli börtönből szökött meg, ahol a halálos ítélet végrehaj­ tására várt, egy török lapszer­ kesztő meggyilkolása miatt. Az újságok megírták, hogy Ali Agcsa a török neonácimozga­ lom fasiszta tagja. A pápa merénylője azonban valójában sohasem volt tagja a török Szürke Farkas neonáci szervezetnek írja a Reader’s Digest munkatársa. Nem egye­ dül, önszántából követett el majdnem halálos végű me­ rényletet a pápa ellen, hanem egy gondosan kitervelt nem­ zetközi összeesküvés eszköze­ ként adta le a lövéseket. 1981 júliusában állt első íz­ ben a római bíróság előtt a pápa merénylője. Ez a tárgya­ lás csupán 72 órán át tartott. Kizárólag azt vizsgálták, bünös-e a pápa megsebesítésében? Egyetlen szó sem hang­ zott el arról, hogy összeeskü­ vés volt-e a háttérben. Agcsát életfogytiglani börtönbünte­ tésre ítélték. Nem foglalkoztak a tárgyaláson azzal a ténnyel sem. hogy a

fiatal török terro­ ristának két cinkosa volt a helyszínen. Az egyik elvegyült a tömegben, kezében revol­ verrel. Egy amerikai tv-riporter felvételén jól látszik ez a cinkos, de csak hátulról tud­ ták lefilmezni. Ali Agcsa má­ sik segítőtársának félig elta­ kart arca látszik azon a pilla­ natfelvételen, melyet egy olasz fényképész készített a merény­ let alkalmával. A török rend­ őrség később megállapította, hogy az illető neve Omer Ay, I ugyancsak börtönből menekült török terrorista. A két cinkos jelenléte is arra mutat, hogy Ali Agcsa mögött titokzatos erők rejtőz­ nek. De a Reader’s Digest tu­ dósítója további tényekkel is szolgál. Idézi Ali Agcsa egyik vallomását, amelyet kihallga­ tás közben tett. „Nem teszek különbséget fasiszta és kom­ munista terroristák között. Az én terrorizmusom nem vörös vagy fekete, hanem vörös és fekete: terrorista vagyok!” Ezután az önvallomás után a

Reader’s Digest tudósítója, ugyancsak Ali Agcsa saját sza­ vaival idézi fel azt az időt, amikor a fiatal török terro­ rista kapcsolatba került a szél­ sőbaloldallal. Római börtön­ cellájából Agcsa a következő­ ket írta: 1977-ben elhatároztam, hogy Palesztinába utazom. Volt is­ ni!” Kb. e néhány szóban fog­ lalható össze a rólunk alkotott vélemény. Megindulásunk pillanatában tisztában voltunk azzal, hogy a magyar népesedési problé­ mát sem külföldön, sem kül­ földről megoldani nem lehet. Azzal is tisztában voltunk, hogy a probléma nem anyagi, hanem erkölcsi természetű. Tehát a többek által javasolt kelengyeakció, vagy itt-ott egy-egy gyermek keresztapa­ ságának vállalása, vagy né­ hány lakás költségeihez való hozzájárulás nem segít. Éven­ te több ezer új lakást kell épí­ teni. Ha a külföldi magyarság minden erejét megfeszítve esz­ tendőnként 10 lakást tudna (de nem tud) felépíteni, ez

annyit jelentene, hogy az utol­ só magyar nem 200, hanem 201 év múlva pusztulna el. Amíg működésűnk csak kül­ földre szorítkozott, addig a fen­ tebb említett rokonszenv ki- sérte munkánkat. Azonban mi­ kor kiderült, hogy működé­ sűnket ki kell terjeszteni Ma­ gyarországra, és fel kell ven­ ni a kapcsolatot hazai szelle­ mi emberekkel és a kérdésben jártas szakemberekkel, az ed­ dig tanúsított rokonszenv egy csapásra a tizedére esett. Pl az egyik kanadai lapban meg­ jelent egy közlemény, misze­ rint mozgalmunk eltért az ere­ deti céljától. Persze, ebből egy szó sem igaz. Egy másik eset: az az egyesület, amelynek véd­ nöksége alatt bizottságunk megalapította a mozgalmat, nemrégiben közgyűlési határo­ zattal megszakított minden kapcsolatot velünk. Azért tö r­ tént ez, mert valóban érintke­ zésbe léptünk magyarországi személyekkel kizárólag társa­ dalmi úton, erélyesen ügyelve arra, hogy működésünknek

semmiféle politikai jellege, szí­ ne, íze ne legyen. Valami végzetesen szörnyű nézet arra az álláspontra kész­ tet különben jó szándékú és erős magyar érzésű magyaro­ kat, hogy addig, amíg a je­ lenlegi rendszer fennáll, sen­ kivel ismétlem , senkivel nem szabad otthon szóba állni. Még akkor sem, ha ebbe az elzárkózásba a magyar nép be­ lepusztulna. Mert nem csupán rémkép, rossz álom: a magyar nép valóban pusztul. Sőt, mi­ ként a nemrég itt járt Fekete Gyula, a református papok New York-i konferenciáján ki­ mutatta, már 20 éve pusztul, amióta a 24 és 40 év közötti korosztályok fogynak. Egy ide­ ig az öregek tartották a lét­ kolatársam, Szedat Kadern ad­ számot, de 1980 óta már azok ta az ötletet. Együtt utaztunk sem. Mégis: Eb ura a fakó, mi először is Damaszkuszba, ahol szóba nem állunk! Pusztuljon találkoztunk Teszlim Torével. a nemzet, mi nem segítünk! Hármasban folytattuk az utat Az ember lelke

megrendül Bejrútba, ahol negyvennapos ilyen konok, szűk látókör ta ­ gerillakiképzésen vettünk pasztalatán. De ezek a konok, részt. Ennek befejezése után szűk látókörű emberek nem Teszlim Tore segítségével ha­ rendülnek meg, sem szemük, zautaztam Törökországba. sem szívük nem rezdül meg K>. ez a két ember, akinek a magyar nép súlyos erkölcsi nevét Ali Agcsa említette? nyomora iáttán. Ha valakinek (Folytatás a 4. oldalon) otthoni hozzátartozója beteg, szabad orvosságot hazaküldeni. Ha éhes, szabad élelmet hazaküldeni, ha ruhátlan, sza­ bad ruhát hazaküldeni. De ha a lelke beteg, nem szabad egy oldalas könyvet, amelyet A jó szót hazaküldeni. Pedig szlovák irodalom története cí­ Krisztus mondotta: „Nemcsak men a Magyar Tudományos kenyérrel él az ember, hanem Akadémia adott ki 1969-ben. minden igével, ami Isten szá­ Ezenkívül számtalan értékes jából származik.” Civilek és tanulmányt publikált a szlo­

papok missziókat szerveznek vák irodalom különböző prob­ az egész világon mindenfelé. lémáiról. Illyés megtanult szlo­ Kórházakat alapítanak, iskolá­ vákul. Mindkettőjük élénk kat építenek, orvosságot, élel­ kapcsolatban állt és áll szám­ miszert gyűjtenek és külde­ talan szlovák íróval, költővel nek, de ezenkívül terjesztik az és az irodalom körébe vágó evangéliumot is. Köztük m a­ tudományos toliforgatóval. (C gyar papok is vannak. És ezek Stitnicky, J. Smrek, I Kusy, a civilek és papok szétmennek M. Pi^ut, E B Lukáí és má­ az egész világra! Csak Magyarsok.) országra nem jut belőlük egy A szóban forgó könyvben sem! Pedig, ha valahol ma Illyés és Sziklay is nyomaté­ szükség van missziós munká­ kosan és kompromisszum nél­ ra, Magyarország az a hely. kül elítéli a magyar soviniz­ ★ must, amely eluralkodott a Amióta a magyar közgaz­ magyar nemzetiségi politikán, dászok két bátor

intézkedés­ főleg az 1867. évi osztrák sel az emberi természethez kö­ magyar kiegyezés után. A Szlo­ zelebb hozták a gazdasági vák Matica és a gimnáziumok rendszert (az első volt az új bezárását „szégyenletes dolog­ gazdasági* mechanizmus beve­ nak” minősítik (22. oldal), és zetése, a másik a magánszek­ azt írják, hogy az akkori ma­ tor kiterjesztése), azóta a m a­ gyar kormányok „a világ leg­ gyar nép, más kelet-európai gonoszabb és legostobább nem­ népekhez viszonyítva jól él zetiségi politikáját űzték” (25. anyagilag. Erkölcsileg azonban oldal). A sovinizmust, mint súlyosan nyomorog. Azért, olyant (akár magyar, akár mert amíg a közgazdászok az (Folytatás a 2. oldalon) (Folytatás a 4. oldalon) Értelmes magyar hangok címen a Kölnben megjelenő Slobodné Slovensko szlovák újság 1982 augusztusi számá­ ban olvastuk, és ismertetjük az alant közölt „a. g” rövidí­ téssel szignált írást.

Tudomá­ sunk szerint ár. Arvéd Grébert, volt szlovák diplomata szokta „a. g" rövidítéssel alá­ írni írásait. íme a cikk szó szerinti for­ dítása: Budapesten Szellem és erő­ szak címen megjelent 1978ban Illyés Gyula könyve. A könyv szerzőjét az élő magyar írók legnagyobbjának tekintik. A könyv jelentős része a szlo­ vákmagyar viszonnyal fog­ lalkozik. Illyés és Sziklay Lász­ ló között levélváltás formájá­ ban írt részben mindketten elemzik a magyarok és szom­ szédaik között fennálló nem­ zetiségi kapcsolatokat. Mind­ kettőjüket személyes érdeklő­ dés fűzi a szlovák problema­ tikához. Sziklay László jeles magyar író, aki tudományos alapon foglalkozik az irodalomtörté­ nettel. Többek között írt a szlovák irodalomról egy 885 Isten g y e n g e s é g e m in t a (E g y e r ő se b b , h a ta lm a s o k b á to r p a p e r e je p o rtréja ) Akinek portréját megkíséreljük e sorokban

lerajzolni, egyszerű szerzetespap; neve Európa-szerte ismert lett a jelen­ legi Magyarországon uralkodó ateista, materialista, vallásel­ lenes rendszerben folytatott apostoli munkája révén. Az ún keresztény bázisközösségek apostoláról, Buiánvi Györgyről van szó, aki „szúrós szálka lett” a magyar egyházi életet irá ­ nyító és sorvasztó Egyházügyi Hivatal kezében. Újabban több­ ször olvastunk róla a Vasárnap cikkeiben, és e sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy a szemináriumban növendéktársa, majd egy ideig munkatársa volt abban az apos­ toli munkában, melyet Bulányi atva már 1948-ban elkezdett. Sokan emlékezni fognak arra, hogy ez volt az az esztendő, melyet Mindszenty hercegprímás Mária-évnek nyilvánított, és célul tűzte ki a háború utáni magyarság vallási és erkölcsi meg­ újhodását. Bulányi György mint tanárember, a Magyar Kegyes T a­ nítórend (piaristák) tagja, úgy gondolkodott,

hogy a modern világ „rekrisztianizálása” újrakeresztelése érdekében az Ur Jézus módszeréhez kell visszatérni. Mi volt az ö módszere? Tizenkét tanítványt gyűjtött maga köré, akiket apostoloknak nevezett; ezekkel külön foglalkozott, s jobban beavatta őket az Isten országának titkaiba; együtt élt, járt, kelt velük, a tanítványok látták élete példáját, eltanulták a néppel való bánásmódot, s mikor Jézus elég érettnek érezte őket, a Szent­ lélek erejével felruházva elküldte őket az „egész világra”, hogy folytassák az ő munkáját, szintén tanítványokat nevelve, akik megint tovább terjesztik az igét, míg az evangélium mint kovász, áthatja az egész emberiséget. Bulányi atya is ezt tette: maga köré gyűjtött lelkes papo­ kat, szerzeteseket, intelligens hivő világi férfiakat és nőket, akiknek mint vázolta az lenne a feladatuk, hogy szintén gyűjtsenek maguk köré főleg fiatalokat, tanítva őket a

keresz­ tény hit, a Szentírás mélyebb ismeretére, az evangélium által inspirált erkölcsös életre, a modern kor problémáival való szembenézésre, ismét azzal a céllal, hogy ezek a fiatalok pár éves kiképzés után szintén alkalmassá váljanak egy másik ilyen tíz-tizenkét tagból álló csoport vezetésere. Könnyű el­ képzelni, hogy ha ez a módszer sikeresnek bizonyul, a „lavina törvénye” alapján elérik és áthatják a magyar társadalom minden rétegét, főleg az ifjúságot, és egy csodálatos hitbeli reneszánsz melegágyaivá válnak. Matematikailag: 12x12x12x12 számítva elméletileg közel hárommilliós számot kapunk. A párt a maga beépítettjei revén akik mindenhová befurakodnak rögtön felfigyelt erre az akcióra, és hiába hangoztatta Bulányi atya, hogy célja tisztán a vallásos neve­ lés, ők ebben a saját „sejtrendszerük” lemásolását látták, el­ felejtve, hogy az szintén Jézus módszerének sátáni

kisajátítása volt, ezért Bulányi atyát társaival együtt letartóztatták a „szocialista államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, tiltott vallásoktatás” címén. A hírhedt „Bulányi-per” tagjai, beleértve egy kedvesnővért, több piarista atyát (köztük az azóta elhunyt Juhász Miklóst) 1214 évi börtönre, Bulányi Györgyöt pedig mint „főbűnöst” életfogytiglani börtönre ítélték. Aki ismeri az 1950-es évek magyarországi börtönvilágát, az elképzelheti mindazokat a gyötrelmeket, verést, éheztetést, fázást, amit az elítélteknek át kellett szenvedniük, különösen Bulányi atyának, aki a börtönben is folytatta apostoli m un­ káját, s ha több fogollyal zárták össze, akkor ott is folyt a „teológiai szabadegyetem” . Az eredmény: sötétzárka, amely tudvalévőén legjobban megviseli az idegeket. A dicsőséges 1956-os magyar szabadságharc öt is kisza­ badította, de mikor a hősi harcokat a szovjet

beavatkozás vérbe fojtotta, Bulányi atya, Juhász atya nem éltek a nyu­ gatra való menekülés lehetőségével. Otthon maradtak, s a visszaólálkodó rendszer újra letartóztatta és börtönbe vetette őket. Az ún. enyhülés éveiben 196468 , amikor még Kádár elvtárs is meglátogatta a pápát saját renoméjának nö­ velése és a Mindszenty-ügy megoldása érdekében, VI. Pál pápa közbenjárására a még börtörben levő katolikus papok, szám szerint mintegy harmincötén, amnesztiát kaptak, köztük Bulányi atya is. Ö, mintha mi sem történt volna, tovább foly(Folytatás a 4 oldalon) Szent István Zarándoklat Youngstownban A Szent István-búcsú szeptember második vasárnap­ ján, 12-én lesz a hagyományos programmal: A korán érkező búcsúsok számára magyar nyelvű szentmisét mutatunk be déli 12,30 órakor; közvetlenül utána ebédet szolgálunk fel. Délután 2,30-kor elvégezzük a bűnbánat és engesztelés szellemében a

Vasfüggöny-keresztutat. Az ünnepi szabadtéri szentmise délután 3,30 órakor kezdődik az összes jelenlevő lelkipásztor közre­ működésével. Az ünnepi szónok dr Miskolczy Kálmán, a barbertoni magyarok szeretett lelkipásztora lesz. Mindenkit szeretettel vár a jó csíksomlyói Mária, Szent István királyunk, aki őt Nagyasszonyunkká tette, és a kegyhely őrei, az erdélyi ferencesek. U . 4. oldal 2 1982. szeptember 12 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 4 . évközi vasárnap O lvasm án y Izajás próféta könyvéből (5 0 , 5 9a) P r ó f é t á j a á lta l sz e n t M e g v á l t ó n k íg y b eszél: A h a l l á s o m a t m e g n y ito tta U r a m , Iste n e m ; én n ie g n e m e lle n k e z te m , tő le n e m f o r d u lta m el. H a g y t a m , h o g y te stem v e r je k , a r c o m té p d e s s é k ; t ű r t e m , h o g y g y a lá z z a n a k , o r c á m k ö p d ö s s é k . A z Ú r a z én seg ítő I s te n e m , e z é r t nem é r

­ h e t s z é g y e n t s o h a életem ! K e m é n n y é te tte a rc o m , m in t a s z ik la s z irt, m e i t m á r tu d o m , h o g y m eg n e m s z é g y e n ü lh e te k . K ö z e l v a n , a k i ig a z s á g o t s z o l g á l t a t n e k e m . Ki s z á l l h a t p e r b e é n v ele m ? Á llju n k k i e g y ü tt! Ki az é n e lle n f e l e m ? E lé b e m á lljo n ! J ö n m á r a z Ú r, az é n s e g ít ő Is te n e m . Ki m e r n e e n g e m k á rh o z ta tn i, é s íté ln i e lle n e m ? Ez az Isten igéje. Zsoltár 114 (1 2, 3 4, 5 6, 8 9) Ezentúl Isten színe előtt járok az élők földjén. H á l á s a n s z e re tle k té g e d , I s te n e m , m e rt m eg ­ h a l l g a t t a d k ö n y ö r g ő s z a v a m a t. K e g y e s s z ív v e l v o ltá l i r á n t a m , m id ő n h o z ­ z á d k i á l t o t t a m é letem fo ly a m á n . Ezentúl Isten színe előtt járok az élők földjén. M e g k ö t ö z ö t t a h a lá l, b ö r t ö

n b e z á r t az e l­ m ú lá s ; n y u g t a l a n s á g és fá jd a lo m f o g a d o tt. D e s e g íts é g ü l h ív ta m az Ú r n e v é t : „ Is te n e m , m e n ts d m e g le lk e m e t!” Ezentúl Isten színe előtt járok az élők földjén. I r g a l m a s a mi U ru n k , é s ú g y íté l fö lö ttü n k ; Is te n k ö n y ö r ü l ra jtu n k . A v é d t e l e n e m b e rn e k g o n d j á t v is e li: sen k i v o lta m , m é g is ü d v ö z ít Ezentúl Isten színe előtt járok az élők földjén. K i r a g a d o t t a h a lá lb ó l, l e t ö r ö l t e szem em k ö n n y e it, m e g ó v o tt, n e h o g y a m é l y b e h u llja k . E z e n t ú l I s te n színe e lő tt já r o k a z é lő k fö ld jén . Ezentúl Isten színe előtt járok az élők földjén. Szentlecke Szent Jakab apostol leveléből (2, 1 4 18) T e s t v é r e i m ! M it h a s z n á l, h a v a l a k i a zt m o n d ja , h o g y v a n hite, d e h itb ő l f a k a d ó c s

e le k e ­ d e te i n i n c s e n e k ? V a jo n ü d v ö z íth e ti- e ő t ez a hit? H a p é l d á u l e g y te s tv é r r u h á z a t b a n v a g y a m in d e n n a p i é le le m b e n s z ü k s é g e t s z e n v e d , ti p e ­ d ig a z t m o n d j á t o k . M e n je te k b é k é b e n , m e le g e d ­ je te k m e g é s la k ja to k jól!” d e n e m a d j á t o k m eg n e k ik m in d e z t, a m ire p e d ig s z ü k s é g ü k v a n , m it h a s z n á lto k n e k ik ? U g y a n íg y v a n a h i t t e l is. H a nem f a k a d n a k b e lő le jó c s e le k e d e te k is, c s u p á n h o lt d o lo g ö n m a g á b a n . H a p e d ig e r r e a z t m o n d ja v a l a k i : „ N e k e d h ite d v a n , n e k e m p e d ig c s e le k e d e te im ” , a z t v á ­ la s z o lo m n e k i: „ M u ta s d m eg t e t t e k n é l k ü l i h ite ­ d e t m e r t é n te tte im m e l b iz o n y íto m h ite m e t! ” Ez az Isten igéje Alleluja, alleluja, alleluja! C

s a k J é z u s k e re s z tjé v e l d ic s e k s z e m ; m e g h a lt ra jta n é k e m a v ilá g , és é n is a v i l á g n a k . Alleluja, alleluja, alleluja! Evangélium Szent Márk könyvéből (8, 2 7 - 3 5 ) J é z u s e g y a lk a lo m m a l e lin d u lt B e ts z a id á b ó l F ü lö p C é z a r e á j a v id é k é re . Ú tk ö z b e n m e g k é r d e z ­ te t a n í t v á n y a i t : „ K in e k t a r t a n a k e n g e m a z em ­ b e re k ? ” A z o k íg y v á la s z o lta k : „ N é m e l y e k K e re s z ­ te lő J á n o s n a k , m á s o k Illé sn e k , is m é t m á s o k v a la ­ m e ly ik p r ó f é t á n a k . ” F r r e m e g k é r d e z te tő lü k : „ H á t ti k in e k t a r ­ to to k e n g e m ? ” P é te r v á la sz o lt: „ T e v a g y a M e s ­ s iá s .” A k k o r a le lk ű k r e k ö tö tte , h o g y e z t s e n k in e k se m o n d j á k el ró la . E z u tá n a r r ó l b e s z é lt n e k ik , h o g y a z E m b

e r f i á n a k s o k a t k e ll s z e n v e d n ie . A v é n e k , a f ő p a p o k é s az ír á s tu d ó k e l v e t i k é s m e g ­ ö lik , d e h a r m a d n a p r a fö ltá rn á d . E r r ő l e g é s z e n n y ílta n b e s z é l t n e k ik . P é t é i e k k o r fé lre v o n ta . é s s z e m r e h á n y á s t te tt n e k i. D e ő h á tr a f o r d u lt, r á n é z e t t t a n í t v á n y a i ­ ra , é s i g y k o r h o l t a P é te rt: „ T a k a r o d j e lő le m , s á ­ tá n ! E m b e r i m ó d o n g o n d o lk o d o k é s n e m a z Iste n te r v e i s z e r i n t . E z u t á n í g y s z ó lt a n é p h e z é s ta n í t v á n y a i h o z : „ H a v a la k i k ö v e tn i a k a r engem , ta g a d ja m eg ö n ­ m a g á t, v e g y e fö l k e re s z tjé t, és k ö v e s s e n en g em ! M e r t a k i m e g a k a r i a m e n te n i é le té t, e lv e s z íti azt. D e a k i é r e t t e m é s a z e v a n g é liu m é r t e lv e s z íti

é le ­ té t, m e g m e n ti a z t. Ezek az evangélium igéi. TŰZEX IKKA 1 T el.t 226 8868 és 5215526 J lemez, könyv, kerámia sto. GYÓGYSZER j Magyar, angol betűs írógép Erdélyi osornagok, herendi porcelán, taperecorder NÁDAS 6YULA 142S G rae« A vanue, LAKEWOOD (Clavaland), O hl« 44107 Rejtélyes merénylet (Folytatás az I . oldalról) Szedat Kadern, Törökország egyik legveszedelmesebb bal­ oldali terrorista bandájának a tagja. Tavaly sikerült letar­ tóztatni. Teszlim Tore pedig az ún. török népfelszabadító haderő feje. Az ankarai rend­ őrség szerint ez kommunista csoportosulás. Tore, a hírek szerint Libanonban egy palesz­ tin menekülttáborban gerilla­ oktató. A Reader’s Digest mun­ katársa ezután így folytatja: 1977. december 13-án Ali Agcsa élete új fordulatot vett. Titokzatos kezek csekkszámlát nyitottak nevére egy isztam­ buli bankban. Az első befizetés 40 000 török font volt, ami kb. 2000 amerikai dollárnak felel

meg. Egy rendkívül szegény török diák számára ez az öszszeg valóságos vagyonnak szá­ mított. És utána tovább ér­ keztek a titokzatos befizetések, amelyek jelentős szerepet ját­ szottak a pápa későbbi me­ rénylőjének sorsában. 1979. február elsején meg­ gyilkolták Abdi Ipecki török lapszerkesztőt. Öt hónappal a gyilkosság után az isztambuli rendőrséget felhívta egy is­ meretlen, és közölte: a Mar­ mara kávéházban megtalálják a szerkesztő gyilkosát, egy Ali nevű jobboldali diák szemé­ lyében. A rendőrség azonnal kiszállt a helyszínre, és Ali Agcsát őrizetbe vette. A tár­ gyaláson bevallotta bűnössé­ gét. Halálra ítélték, és a Kartal-Maltepe katonai börtönben várt kivégzésére. Illetve: ki­ szabadítására. A tárgyaláson ugyanis rejtélyes nyilatkoza­ tot tett. Egy alkalommal ezt mondta: Elfogatásom után felke­ resett Fehmi Gunes belügymi­ niszter, és azt a javaslatot tet­ te: amennyiben

azt vallom, hogy az egyik párt megbízá­ sából öltem meg a lapszerkesz­ tőt, vagy ha azt állítom, hogy ennek a pártnak tagja vagyok, akkor ö, a belügyminiszter, se­ gíteni fog rajtam. A Reader’s Digest tudósító­ ja beszélt Fehmi Gunes volt török belügyminiszterrel, aki kijelentette: Ha igaz lett volna, amit Agcsa rólam állított, már ré­ gen felakasztottak volna. De Ali más alkalommal 1979. október 24-én a tár­ gyaláson kijelentette: Nem öltem meg Ipecki lapszerkesztőt, de tudom, ki a tettes. Azt is hozzáfűzte, hogy a legközelebbi tárgyaláson meg­ mondja a nevet. Ezután a minden kétséget kizáróan zsarolásszámba menő kijelentés után megmozdultak az Ali Agcsa mögött álló ti­ tokzatos erők. Szavai ugyanis azt a fenyegetést tartalmazták: ha nem hoztok ki a börtönből, elmondok mindent. Szovjetunión kívül Bulgária a legmerevebb kommunista rendörállam Európában. A tér rorista tevékenység támogató­ ja, a

hetvenes évek eleje óta fegyverrel látja el NyugatEurópa terrorista bandáit, es az ország határain belül ge rillakiképzést és ha kell menedéket nyújt nekik. Ali Ag­ csa egy hamis indiai útlevéllel érkezett Bulgáriába, ahol vé­ gül is a Vitosha luxusszállóban lakott. Amint azt a római rend­ őrségi kihallgatáson vallotta: itt vette át egy Szíriáitól azt a 9 milliméteres Browning-revol­ vert, amellyel a pápa elleni m erényletet végrehajtotta. A szíriai nevére nem emlékezett. De új útlevelet is kapott, egy török honfitársától, akinek ne­ vére érdekes módon visszaemlékezett. Elmondotta, hogy az illetőt Omer Marszannak hívják, Münchenben él és feketepiaci üzletekkel fog­ lalkozik. 1500 dollárt kapott azért, hogy a hamis török út­ levelet Szófiába hozza. Ez meg is történt. Omer Marszan ezen­ kívül bemutatta Ali Agcsát egy bolgár férfinak, akit Musztafeovnak neveznek. Róla sem­ mit sem tud a nyugati rend­

őrség, de később kiderült: je­ lentős szerepe van az Agcsa körüli szövevényben, mely vé­ gül is a pápa elleni merénylet­ hez vezetett. Amagyar életért. (Folytatás az I . oldalról) kiváló író, a népszerű tudomá­ nyos lapban, az Élet és Iro­ említett két intézkedéssel ter­ dalom hasábjain ír a népes­ mészetes irányba terelték a 1979. november 25-én Ali ségfogyás ellen, aprólékosan Agcsa katonai egyenruhában gazdasági életet, addig a jo­ kielemezve az okokat, és rá­ gászok természetellenes módon kisétált a börtönből. Nyolc he­ mutat a megoldásokra is. Ö a lét legfőbb alaptörvényét, lyen igazoltatták fegyveresek, az élet védelmét egyszerűen maga különben hétgyermekes minid a nyolc alkalommal to­ apa. vábbengedték. Ezt pedig csak kihagyták az 1954 utáni ma­ Kunszabó Ferenc az elsza­ gyar törvénytárból. Ennek kö­ úgy tehette, hogy magas állású vetkezményeként az abortusz, kított

magyarság védelméről egyének segítettek neki. Egy a velejáró léha élet, az önzés írt egy kiváló és feltűnő ta­ nappal később levelet írt a nulmányt, amely az egyik nyu­ tizedeli a magyar népet. Millijet című török lapnak, és De Krisztus mint annyi­ gati folyóiratban jelent meg. ebben közölte: ha II. János Pál szor a történelem folyamán E néhány kiragadott példa isztambuli látogatását nem bizonyítja, hogy Magyarorszá­ mondják le, akkor megöli a most is küldött prófétákat, gon vannak új szemléletű em­ Szentatyát. Minden valószínű­ akik a kialudt fáklyákat újra berek, akik alkalmasak arra, ség szerint megbízói azért írat­ meggyújtották. Vannak Fekete hogy megkezdjék az egyetemes ták Agcsával ezt a levelet, Gyulák, Varga Domokosok magyar társadalom átnevelémert m ár akkor megfogamzott Kunszabó Ferencek írók bennük a pápa elleni merény­ közgazdászok, tanárok, papok sét. Ezeknek az új

szemléletű orvosok. Hogy hogyan gondol­ let terve. embereknek úgy érzem, mi, a Egyelőre azonban Ali Ag- koznak és hogyan írnak az új Magyar Életért Mozgalom hí­ csát, a halálra ítélt szökevényt, fáklyavivők, arra példa Csoóri vei, természetes szövetségesei Sándor, aki megírja, mi okoz­ vagyunk. Ezt a tényt nekünk át kellett juttatni a határon. Ez sikerült, és az út első állo­ ta a jelenlegi erkölcsi nyomo­ hangoztatni kell, és ki kell mása Bulgária volt. A Reader’s rúságot: „ a soványító év­ nyilvánítani feléjük és min­ Digest munkatársa erről így tizedek után, hogy létrejöjjön denfelé. Tudtukra kell adnunk, a sokat áhított anyagi bizton­ hogy nincsenek egyedül. Mi számol be. Ali Agcsa 50 napot töltött ság, ahhoz gazdaságszemléletü bátran és erélyesen hirdetjük: Bulgáriában. Ez már önmagá­ elfogultság kellett De nekünk A felebaráti szeretetet ki kell ban is rendkívül gyanús fényt nemcsak

a hiányzó kenyeret, terjeszteni minden magyarra vet későbbi tevékenységére. A hanem a hiányzó (nemzet)tu­ az egész világon , most első­ datot is pótolni kellett volna. sorban Magyarországra Ne Ezt mi elhanyagoltuk.” féljünk, merjük eldobni az ócs­ Egy másik példa Fekete ka, repedezett tömlőt, és tölt­ Gyula, aki legújabb könyvé­ sük a régi bort új tömlőbe! nek, az 1981-ben kiadott El­ A régi bor alatt a hagyomá­ fogultságaim térképe 267. ol­ nyos erkölcsöket értjük Viszdalán így ír: „Az emberi lét sza kell helyezni ezeket az (Folytatás az I . oldalról) első számú és legmagasabb- erkölcsöket a magyar csalá­ tatta a bázisközösségek szervezését, a rendőrségi „behívások” rendű törvénye: az élet to­ és „figyelmeztetések” ellenére is. A rendszert főleg az idege­ vábbvitelének parancsa Olyan dok életébe Mégpedig a tel­ sítette, hogy ezek a kis vallási közösségek felkeltették az ifjúság

alaptörvény ez, amely semmi­ jes életbe: az erkölcsi, szelle­ érdeklődését: nem templomban, hanem magánházakban gyűl­ lyen más törvénynek nem ren­ mi és anyagi életbe és a tek össze mint az első keresztények az üldözések korában delhető alá, viszont amelynek tervezésbe. A tervezés felada­ ta, hogy a javakat az új ma­ egy pap vagy rátermett világi vezetésével; imádkoztak, olvas­ minden más törvényt végső gyar élet szolgálatába állítsa. ták a Szentírást, megbeszélték a keresztény hitükből fakadó esetben alá kell rendelni.” A A munka otthon már elkez­ időszerű erkölcsi problémákat, iparkodtak egymást testvéri 268. oldalon így folytatja: dődött Minket, a Magyar Éle­ szeretettel segíteni, támogatni, nem annyira anyagilag, mint „Még az igazságos háborúk­ té rt Mozgalom híveit, lelkiis­ inkább jó példával, az egymás hitén való épüléssel. nak, a szabadságharcoknak, a meretünk arra

kényszerít, Mindenki előtt világos, hogy az ateista kommunista rend­ mártírhalálnak is egyedül az hogy ebben a munkában se­ szer vezetőinek szemében mindez egyenlő a legveszedelmesebb ad értelmet, ha egyesek ha­ gítsünk. összeesküvéssel, mely alapjában képes megrendíteni a már lála mások a közösség A minden magyarra kiter­ több mint harminc éve folytatott ateista propagandát, főleg életét szolgálja.” Végül a 269 jedő felebaráti szeretet és a az ifjúság körében. oldalon egyik korábbi írásából Viszont a rendszer, akárcsak a lengyeleknél, most egy idézve így kesereg: „Eltetve- Magyar Életért Mozgalmat alapító bizottság nevében: dilemma harapófogójába került: Legegyszerűbb volna egy sedtünk. Iszonyúan eltetvesedHorváth Lajos újabb Bulányi-per, a résztvevők, főleg a báziscsoportok veze­ tünk. Kérem, nem veszik ész­ (Horváth Anna, Pluhár Ró­ tőinek letartóztatása, de ez már nem megy olyan könnyen,

re az illetékesek, hogy álla­ zsa, Szilárd Zsuzsanna, Jahoda mint 1949-ben. Bulányi atya nevére külföldön is felfigyeltek, milag tenyésztjük tetveinket?” József, Lőrinc István, dr. Szi­ különösen egy mellékesnek tűnő ügy kapcsán. A rendszer Varga Domokos, a másik lárd Mario, Somogyi Zoltán) vádja szerint e bázisközösségek egyes tagjai megtagadják a katonai szolgálatot: a valóságban: egyesek kérik a fegyveres N o w a v a ila b le fr o m N e w Y o rk L i f e . szolgálat alóli mentesítésüket, hivatkozva lelkiismeretükre, me­ lyet Jézus szavai inspirálnak: „Aki fegyvert fog. fegyver által U P T O $ 3 ,1 0 0 is vész el.” A kommunista rendszer, mely annyira fegyverke­ zik, de képmutatóan békét prédikál, és a Nyugaton meg Ame­ A M O N T H rikában a fegyveres szolgálat megtagadására buzdítja a fiatal­ ságot, hogyan indítson tehát pert Bulányi atya és hívei ellen? W H IL E H O S P IT A L IZ E D ! A magyar püspököket

és érsekeket próbálja felhasználni, hogy N e w h o s p ita l c o n f in e m e n t p o l i c y pays you up to $100 papi működését lehetetlenné tegyék. Az eretnekség, az enge­ a day, or a maximum of $3,100 per month, for as long as detlenség vádjával akarják kényszeríteni az egyházi hatósá­ one year during each hospital stay. And it pays gokat Bulányi atya felfüggesztésére, papi tevékenységét illető­ regardless of any other coverage you may have. Use the leg. Szomorú fényt vet ez a magyar egyház kiszolgáltatott­ money to help meet bills that your hospital-surgical ságára, amikor püspököket arra kényszerítenek, hogy legjobb, policy may not cover. leghűbb, vértanúságra kész fiai ellen lépjenek fel „egyházi Available to individuals from 18 to 59, including fenyítékkel” . spouses and children, regardless of health. And we won’t A Buiányi-ügy tehát nem elszigetelt jelenség, hanem az cancel your coverage no matter how many claims

you elnyomott, üldözött magyar katolikus egyház életerejének egy make, as long as your policy is in force. új pt keresésének bizonytalansága és megnyilvánulása. Mert For complete details on benefits and first year hasonló jelenségek mutatkoznak a Nyugaton és Amerikában limitations on pre-existing health conditions get in touch is, ahol bár álcázva, de szintén működnek a vallásellenes with me. Or mail the coupon below erők, s ahol szintén érzik a kereszténység megújhodásának szükségét, a lélek istenéhségének ízesebb kielégítését, az r „RONALD J. SAUNDERS új bor új tömlőkbe való töltésének kiáltó igényét. A nyugati Í i New York Life Insurance Company karizmatikus mozgalmak is hasonló igényből fakadnak, és City Center One 10th Floor “G o a h e a d net, ” nyilván ugyanaz a lélek inspirálja őket, mint a vasfüggöny I Telephone (216) 747-0731 or 744-7145 * 1 mögött élő keresztényeket. Minden megújhodási törekvés

eret­ ! Give me information about New York Lifes hospital confinement nekgyanús a kényelmesek, a kevésbé bátrak (ne használjuk I policy that will pay me up to $100 a day if | m hospitalized. a gyáva szót) szemében, de mindéi, ilyen mozgalomnak tűzI Name próbája az Egyházhoz, a pápához való hűség, és a vértanú­ ságra is kész áldozat. Mindkettőt megtalálhatjuk a báziskö­ I jAddress zösségek vezetőiben és tagiaiban, így bízhatunk benne, hogy szerzőjük és igazi mozgatoiuk (primum mobile) a Lélek, aki I City State Zip ott fúj ahol akar, és aki minden elnyomás és üldözés vagy értetlenség ellenére végül is diadalmaskodik, mert „Isten gyen­ gesége erősebb mint a hatalmasok ereje” . Isten gyengesége. X X D o n Q u ijo te r e v e r e n d á ja 1945-ben, Debrecenben találkozik egy horvát pappal, aki azt mondja: olyan idők jönnek, hogy az egyház csak kis­ közösségekben képes élni. Ezt kö­ vetően megalakítja a

Bokor-bázisközösséget. 1952-ben bebörtönzik, 1961ben szabadul amnesztiával 1982-ben az egyház - főként a katonai szolgálat megtagadásával kapcsolatos nézetei miatt - megfosztja papi tevékenysé ge, az igehirdetés jogától, amely ti lalom ma is érvényben van. 1996 ban a Művelődési és Közoktatási Mi nisztérium Pro huma nitate et libertate cím mel jutalmazza a 78 éves Bulányi György piarista lelkészt és ta­ nárt. Vele beszélgetett F. TÓTH BENEDEK A z e m b e r g y a r la n d ó - Azt mondják, nem lesz ott a kitüntető cím átadásakor. I I - Ausztriai előadókörúton leszek. Testvér­ öcsémet kértem meg, vegye át helyettem. - Az indoklás így szól: „1945-től kezdve pár főből álló kisközösségekben (Bokor­ mozgalom) törekedett átadni a következő nemzedékeknek azt, hogy a szeretet civi­ lizációja lehetséges.” Ezt hogy kell érte­ ni? - A családban van hét gyerek és az anyuka hétfelé vágja a barackot, hogy

mindenkinek egyenlő rész jusson. A szeretet civilizációja azt jelenti: nem akarok uralkodni a másik felett. Nem akarok többet a barackból, mint a többiek. ■ - És a lehetséges? - Mi megpróbáltuk megvalósítani mindezt és a Bokor-bázisközösség ma is működik. Igaz, a történelem azt mutatja, a próbálkozók előbbutóbb feladják, de mi nem. Akkor sem, ha eb­ ben a kiváltságkergető társadalomban nem tu­ dunk szeretetcivilizációt teremteni. Aki ilyen­ nel próbálkozik, arra azt mondják: felhőkanala­ zó, a társadalmi rend felforgatója. - Azt hittem, a mai világ már egy kicsit más. 8 ■ - A negyvenes, ötvenes években az ilyen gondolatok szemben álltak az egyedüli üdvözítő teóriával. Azt mondták: tevékenységem „a népi demokratikus állam megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntette”. 1952-ben ezért kötél járt. Szerencsére életfogytiglant kap­ tam. Hatvanegyben szabadultam amnesztiával Aztán, amikor

Kádár aláírta a helsinki egyez­ ményt, átruházta a feladatot a katolikus egyház hierarchiájára, tegyen rendet ő. Mert mi az, hogy itt mindenféle hülyeséget beszél egy em­ ber, ahelyett, hogy az egyház tanítását mondaná arról, hogy van magántulajdon meg igazságos háború, és karok és rendek a világban, és valaki­ nek csak kell uralkodnia, mert különben anar­ chia volna. Magyarán: tessék engedelmeskedni De a szeretet civilizációja éppen arra épül, hogy nincs engedelmeskedés, csakis a meggyőződé­ sünkhöz maradunk hűek. Ennek következtében, azt hiszem, én vagyok az egyetlen élő személy Magyarországon, aki még most is büntetve van az elmúlt fél évszázad viselt dolgaiért. I - Arra gondol, hogy a katolikus egyház 1982-ben felfüggeszette papi működését? - Ez a mai napig érvényben van. ■ - Miért? Kicsoda ön valójában? 1952-ig I lelkésznek hívták, aztán fogolynak, majd tíz évig, a Tempo

szállítómunkásaként, szaktársnak, aztán kis ideig megint atyá­ nak, majd eretneknek, ma viszont legin­ kább Bulányi úrnak szólítják. I - A helyzet mintha egy kicsit ellentmon­ dásos volna. ■ - Csak a Bokor-beliek? - A nagyvilág számára én vagyok a Pater Bu­ lányi, a Bokor-közösség számára pedig: Gyurka bácsi. De hivatalosan ma is pap vagyok Piaris­ ta, 1936 óta. Ma is a magyar piarista rendtarto­ mány, a budapesti rendház tagja vagyok. Engem ’82-ben az egyházjogban nem szereplő indok­ lással büntettek: „megfosztanak a nyilvános pa­ pi működés jogától”. Ez annyit jelent, hogy a templomokban nem prédikálhatok. Aranymisé­ met például a Professzorok Házában tartottam. - Mert az is. De attól, hogy én most büntetés alatt állok, még a család tagja vagyok. - És a család megadja a barackszeletet? - A Bokorban nevelkedett egyik tanítványom a magyar piarista rendtartomány főnöke. Hát persze, hogy megadják a

tiszteletet. - Minden rendtársam testvéri módon viselke­ dik velem. - Tartja ön a kapcsolatot a katolikus egy­ ház vezetőivel? csüljük meg az öreg harcost ezzel a címmel, is­ merjük el ezt a Don Quijote-i életpályát. - Olyan ez, mint a komámasszony, hol az ol­ ló játék. Odamegyek az egyikhez, a többiek meg elkezdenek mozgolódni. - Lehetséges, ez az ön állami rehabilitá­ ciója? ■ ■ - Vajon miért? - Ez egy folyamat. A második világháború után Róma Mindszenty Józsefet állította a ma­ gyar egyház élére, kemény legénynek, a kom­ munistákkal szemben. Húsz évvel később azon- 9 9 ■ - 1989-ben már kaptam az Igazságügyi Mi­ nisztériumtól egy bocsánatkérő levelet az ’52-es bebörtönzésem miatt, g - És az egyház? - A hierarchia úgy gondolja, a Bulányinak tudnia kellene: ha szól az elöljáró, akkor keres­ ni kell a nadrágvarrást. De én 1981-ben írtam egy könyvet Erény-e az engedelmesség? cím­ mel -

s ezzel Lékait végleg fölháborítottam. Nem tudják ezt a Bulányi-gombócot lenyelni. B Az egyháznak a szeretet civilizációját követő kisszervezetekből kell építkeznie. - Milyen ez a gombóc? - Mikor Ratzingerrel, a katolikus világ máso­ dik emberével beszélgettem Rómában, megfog­ ta a reverendáját és így szólt: ez a ruha azt jelen­ ti, hogy az emberek nem arra kíváncsiak, mit gondolok, hanem hogy mi az egyház tanítása. Erre azt válaszoltam: akkor magnókészüléke­ ket, ne embert küldjön a szószékre. - Egyszer mintha valami olyasmit is mon­ dott volna: az egyház attól fél, ha elfogy­ nak püspökei, eltűnik az istenszeretet. 9 9 ban kiderült - főleg a vatikáni, folyosói tárgya­ lások során - , jobb, ha kollaboráló püspökei vannak az egyháznak, mintha egyáltalán nincse­ nek püspökei. És 1964-ben öt embert püspökké szenteltek Magyarországon. Pár év múlva Mindszentyt is rábírták arra, hagyja el az ameri­ kai

követséget. Megfosztották címétől és egy megfelelő, a párt által megpuhított személyt ne­ veztek ki helyére: Lékai Lászlót. Neki nem volt más dolga, mint hogy rendet csináljon. Hozzá is fogott. Nem sok sikerrel, mert az országban lévő kisközösségek szoros baráti egységben voltak. A minőségi változás akkor következett be, amikor a Bokor elkezdte a katonai szolgálat megtagadását. Mi ezt csak úgy mondjuk, a kato­ náskodás megtagadását, mert az embergyilkolás kitanulása számunkra nem szolgálat. Ez nagyon kellemetlenül érintette Kádárt, mondván, nem tud majd elszámolni a katolikusokkal Moszkvá­ ban: mert ha a jehovák csinálják ezt, rendben van, de hogy a katolikusok? Miklós Imre, az Ál­ lami Egyházügyi Hivatal vezetője éppen ezért a Hiltonban fogadta a Vatikán követét, és azt mondta: zöld utat ad minden kisközösségnek, csak ezt fejezzük be, de sürgősen. - Tehát az öt püspök kinevezése és az ön megbüntetése

valójában a Vatikán és a kommunista vezetők küzdelme volt: egy jelenkori intvesztitúraháború és az azt le­ záró békemegállapodás? I - Ez körülbelül fedi a valóságot. Negyvenöt­ ben mi az egyház túlélésének azt az útját vállal­ tuk, hogy elindítjuk a földalattisejt-szervezést. Róma tudott róla. Húsz évvel később mégis más túlélési utat választott. Ezt mi nem vettük tudo­ másul. Lékai próbálta ugyan megmagyarázni, hogy a „kis lépések politikájával” lehet csak to­ vábbmenni, de mi makacsul kitartottunk alapkoncepciónk mellett, j - Miért? - A szeretet civilizációja sokkal nehezebb fel­ adatot rótt ránk. - Ez a kitüntetés akkor most még inkább teher? I - Fogalmam sincs, hogy a Pro humanitate et libertate kitüntetés milyen horderejű. Még azt sem látom világosan, milyen erők mondják: be­ I - Hiszem, hogy megvalósítható Isten országa. Hiszem, hogy létezhet az autonóm személyisé­ gekből álló

ország. Hiszem, hogy lehet engedelmeskedtetés nélkül is működtetni egy társadal­ mat. De nem hiszem, hogy erre a kis időre, ami nekem még hátra van, megváltoznék. Azt kell pappá szentelni, aki össze tudja fogni az embe­ reket. Függetlenül attól, van-e felesége, férfi-e vagy nő. Ha az egyház valóban nyújtani kíván valamit az embereknek, akkor a szeretet civili­ zációját követő kisszervezetekből kell építkez­ nie. Áz egyház kétezer éves története azonban azt mutatja: ez nonszensz. Egy derék katolikus ember vasárnap elmegy a templomba, meghall­ gatja a papot, azt mondja, ámen, és kifizeti az adót. Az egyház meg van róla győződve: ez a világ rendje. De nem áment kell mondani, ha­ nem véleményt. A többi embert pedig meg kell hallgatni, fel kell dolgozni, amit mond, és to­ vábbadni. 1952-ben egy csepeli munkásgye­ rekből lett ávóstiszt hallgatott ki. Egyszer azt kérdezte tőlem: Bulányi, mit akar maga itt ezzel a

Jézus-szöveggel? Megfogta a dolog lényegét. ^ - Ön szerint szükség van egyházra? - Az embernek szüksége van a természetfö­ lötti igazolásra, arra, hogy a Jóisten azt mondja: jól csinálod, amit csinálsz. P - Ezek szerint a válasz: igen. - Igényli az ember. - Akkor önnek ezzel, a létező egyházzal van konfliktusa? ■ - Nem nekem van bajom. Én annyi megértés­ sel vagyok irántuk, hogy tele van vele pince, padlás. Én kovászt akarok termelni, hogy meg­ keljen a tészta. De erre sem a magyar, sem a va­ tikáni hierarchia nem alkalmas. Rettenetesen boldogok volnának, ha egy szép temetést ren­ dezhetnének nékem. - Gondolja, hogy eltemetnék? - Nem vagyok kiközösítve, nem vagyok fel­ függesztve. Működési jogom tilalma pedig csak Záhony és Hegyeshalom között érvényes. Én pap vagyok. Katolikus Egyházam nem rosszabb, mint a többi. - Félreértett: Paskai László bíboros, mondjuk, ott állna a sírjánál? I - Ja., azt hiszem, ezt

ő sem igényli és én sem. - Nem véletlenül kérdeztem, hiszen Lékai mellett Paskai is olvashatta azt a bizonyos Erény-e az engedelmesség? című tanul­ mányt. És ez talán válasz lehet arra is, hogy egyháza - vagy maradjunk az ön szóhasználatánál - , a hierarchia nem ke­ resi önt. - Engem azért ítéltek el, mert Lékai vezetésé­ vel létrejött egy kis inkvizíció Budapesten, amely kimondta: tételeim tévesek. p - Magyarán eretnekké nyilvánították. - A téves tétel, az sajnos eretnekséget jelent. Persze, hiába mondtam, nem vonok vissza sem­ mit. - Ezért a középkorban megégették volna. - A tizedrészéért is. Húsz János csak annyit mondott: jó volna, ha szegényebben élnének a pap urak. BU LAN YI GYÖRGY LEVELE RATZINGER BÍBOROSHOZ Tisztelt Prefektus Úr! Hazámban a gyilkosokat életfogytiglani bün­ tetésben részesítik, de ha büntetésükből tizen­ négy és fél évet kitöltenek, amnesztiában ré­ szesülnek. A Magyar

Katolikus Püspöki Kartól 1982. június 9-én kapott büntetésből - Magyarországon papként nem működhetek nyilváno­ sán -je le n év decemberére letelik tizennégy és fél esztendő. Ez a tényállás azért nem indítja az engem elítélőket amnesztia gyakorlására, mert - állítják - csak ön szüntetheti meg a rám, álta­ luk kirótt büntetést. Büntetésem törlésének, nyilvános működé­ sem szempontjából, csekély a jelentősége, hi­ szen hetvennyolc éves lévén életenergiáim megfogyatkoztak, s az amnesztia nem adhatja vissza az eltelt másfél évtized nyilvános műkö­ dési lehetőségét. De az Isten országa, tehát a szeretet megvalósulása szempontjából a kiengesztelődésnek igen nagy a jelentősége. Úgy gondolom, hogy a szeretetnek kárára lenne, ha a fenti ítéletből származó problémákat átha­ gyományoznék az utánunk következő nemze­ dékekre. Ezen áthagyományozás elkerülése érdeké­ ben teszem, hogy jelen

levelemmel megvallom és aláírom egyházunk hitvallását. () A hitet, melyben szüleim, egyházam és ren­ dem neveltek, meg nem tagadom. Kiengesztelődötten, azaz bűneimért bocsánatot kérve, s az ellenem vétetteket szívből megbocsátva, az Isten földi és örök országának reményét megőrizve kérem munkájára s egész életére Is­ ten áldását. I - II. János Pál pápa a közelmúltban elis­ merte a természet evolúcióját. A szeretet civilizációját, evolúcióját is elismeri va­ jon? - Hadd idézzem Veres Pétert: „Szerencsés tár­ saság az egyház. Akkora idézetgyűjteménnyel rendelkezik, hogy nem történhet olyan politikai változás, hogy zavarba kellene jönnie. Mindig van megfelelő magyarázat a tarsolyban.” így lesz ez egyszer a szeretet civilizációjával is. - És egyháza továbbra sem kér bocsána­ tot öntől? I - A piaristák azt mondják: az ember gyarlandó. Gyarló és halandó Majd háromszázötven esztendő múlva

megteszik. Ez, minálunk, már csak így szokás. ■ 9 LEVELHULLAS A miénktől eltérő véleményeket is közöljük, de nem adunk helyet olyan szélsőséges ész­ revételeknek, amelyek fölösleges Indulatokat keltenek, és szükségtelen konfrontációhoz vezethetnek. A leveleket általában rövidítve az ilyenkor elkerülhetetlen javításokkal -, szerkesztett formában adjuk közre. Tisztelt Szerkesztőség! Bulányi György atya a 168 Óra 1996/49. szá­ mában megjelent interjúban néhai Mindszenty József esztergomi érsekkel és utolsó hercegprí­ mással (az egyházfejedelmek világi rangjait még XII. Pius pápa törölte el) kapcsolatban a következőket állapítja meg. Idézem: „A máso­ dik világháború után Róma Mindszenty Józse­ fet állította a magyar egyház élére, kemény le­ génynek a kommunistákkal szemben. Mind­ szenty t rábírták arra, hogy hagyja el az amerikai követséget. Megfosztották címétől és egy meg­ felelő, a

párt által megpuhított személyt nevez­ tek ki helyére: Lékai Lászlót.” Az atyának ezek a megállapításai némi kiegé­ szítésre szorulnak. Serédi Jusztinián 1945 nagypéntekén bekö­ vetkezett halálával megüresedett az esztergomi érseki szék. Akkor már joga volt a magyar ál­ lamnak ahhoz, hogy a kinevezést jóváhagyja vagy tiltakozzék ellene. Mindszenty kinevezését a magyar koalíciós kormány, tekintettel a veszp­ rémi püspök szembenállására a nyilasokkal, tá­ mogatta. Tehát még a kormányban nem csekély szereppel bíró kommunisták is. Ami Mindszentynek az esztergomi érseki széktől való megfosztását illeti, úgy történt, hogy VI. Pál pá­ pa jóval azután, hogy Mindszenty elhagyta az országot, az esztergomi érseki széket megürese­ dettnek nyilvánította. Mindszenty ugyanis a ma­ gyar katolikus egyház fejének minőségében a vi­ lág különböző részein élő magyar katolikusokat főpásztori látogatás

keretében felkereste. Min­ denütt nagy ovációval fogadták - nemcsak a ma­ gyarok és nemcsak a katolikusok. Mindez ter­ mészetesen nem tetszett az akkor már javában a nyugati világgal való békés együttélésre törekvő magyar kormánynak. Mivel az érsek nem volt hajlandó meghajolni a Vatikán külpolitikai irányzata előtt, a pápa élt egyházfői jogával, és megüresedettnek nyilvánította az esztergomi ér­ seki széket. De helyét csak Mindszenty halála után töltötte be. Valójában azonban sokkal ko­ rábban, 1956. november 4-én vált üressé az érse­ ki szék: akkor, amikor Mindszenty politikai me­ nedékjogot kért és kapott az Egyesült Államok budapesti követségétől. Ezzel a lépésével, ami emberileg teljes mértékben érthető, a főpásztor elhagyta a nyáját. Amikor 1948 karácsonyának második napján az ÁVO elhurcolta, erőszakos beavatkozás akadályozta meg feladatainak to­ vábbi ellátásában. Abban a pillanatban, amint

ki­ szabadult a fogságból, akadályoztatása megszűnt és ismét gyakorolhatta funkcióit. Úgy is, mint főpap, úgy is, mint politikus - hiszen fel­ fogása szerint Esztergom érseke hivatalból fon­ tos politikai személyisége Magyarországnak, még akkor is, ha annak államformája köztársa42 ság. Budapestre érkezve Mindszenty elfoglalta az esztergomi érsekek várbeli szállását, részt vett a közéletben és elmondotta politikai állásfogla­ lását kifejtő rádióbeszédét. Ä szovjet agresszió idején is a Parlamentben tartózkodott. Es ekkor követte el élete legsúlyosabb politikai hibáját: ahelyett, hogy a budai érseki palotában, mint munkáját ellátó egyházfejedelem várta volna a sors kihívását, bemenekült az amerikai követ­ ségre. Ezzel a lehető legnagyobb szívességet tet­ te a Kádár-kormánynak, amely nagyon nagy za­ varban lett volna, ha le kell tartóztatnia a koráb­ ban életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt és a

kommunista uralmat éppen a szovjet agresszió előtt „bukott rendszernek” minősítő politikus főpapot. Ha Mindszentyt letartóztatják és újból fogságba vetik, világszerte óriási lett volna a fel­ háborodás. És főpásztori teendőinek ellátásában változatlanul az államhatalom akadályozta vol­ na. Azzal azonban, hogy menedékjogot kapott Tisztelt Szerkesztőség! Egy fegyvert nem fogó, esküt nem tevő, vé­ res ételt nem fogyasztó és híveit csak felnőtt­ korukban keresztelő szekta neveltjeként, 1946-ban megutáltam a katolicizmust. Oka ennek az akkor még egyházi kézben levő falu­ si iskolában legfőbb hatalomnak számító apátplébános folyamatos lelki terrorja volt. Ő természetesen tudója volt „pogányságom­ nak”, és gyakori találkozásainkkor az örök kárhozattal riogatott, érzékletesen ecsetelve, hogy csontjaim miként fognak véghetetlenül ropogni a gyehenna tüzében, ha nem térek igaz útra. Ennek is, másnak is

része volt abban, hogy pár évre rá szakítottam minden vallásosság­ gal, ateista, neofita kommunista, majd tiszti iskolás, rákövetkezőleg meg évtizedekre hon­ védtiszt lettem. Megjárva a másfajta vakhit, a meghasonlás, az újrabízás és a végletes kiáb­ rándulás azon stációit. Am vénhedvén - hitegetem magamat esé­ lyünk van bölcsülni. Először Veszprémben, akkori szolgálati he­ lyemen elegyedtem szóba katolikus pappal annak vizslatása nélkül, hogy a reverenda alól kilóg-e a lóláb. Hétéves fiammal kóboroltam a Várban, és ő ott figyelmes lett egy falmélye­ désbe festett freskóra. Azon angyal nyújt kibomló tekercset egy térdeplő barátnak Kér­ dezte a srác, hogy mit ábrázol a kép, nem tud­ tam, és ekkor lépett mellénk egy aprócska, szemlátomást nagyon idős pap. Be is mutatko­ zott: „Beöthy István kanonok vagyok, a veszp­ rémi püspök első helyettese, de semmi közöm a színházi életből ismert Beöthy

Lászlóhoz. Az ő családja protestáns volt. ” Képtelen voltam megállni, hogy a korát ne tudakoljam, mire el­ mondta, hogy tavaly volt a hetvenötödik (!) érettségi találkozója, amikor is ő - egyedül, magára maradotton - beült abba a tanterem­ be, ahol valaha nyolc évig gimnazistáskodott. Elbúsongta: iszonyatos ez, mivel már senki, de senki nem él a kortársai közül; számára a het­ venesek, nyolcvanasok „ taknyosok”. Megilletődtem, és a Veszprémben hatalmas gyalogtúrákat tevő Beöthy Pista bácsiban (így hívták városszerte) valami jelképeset véltem fölfedezni: a katolikus egyház szívós életreva­ lóságát, elpusztíthatatlanságát. Veszprémből Pestre kerülve, valahányszor egy külképviseleten, önmagát izolálta híveitől, önmagát akadályozta meg a főpásztori teendők gyakorlásában. Amennyire érthető emberileg, hogy nem akart még egyszer a pribékek kezére kerülni, annyira hiba volt ez a főpap részéről, akinek

egyháza mind régi korokban, mind a kommunista rendszer idején - tehát 1956 után is - számos börtönt vállaló papot tud felmutatni. 1956. november 4-én tizenöt évig tartó tökéletes elszigeteltség kezdődött, aminek végül a Vati­ kán és Washington közös rábeszélésének ered­ ményeként bekövetkezett Nyugatra távozás ve­ tett véget. Mindszenty személyes tragédiája, hogy ab­ ban a történelmi pillanatban, ami számára mind főpásztori, mind politikusi minőségében a mártírium lehetőségét kínálta - hangsúlyozom, hogy nyolc börtönév után teljes mértékben ért­ hetően - , esendő emberként viselkedett. Del M edico Im re odavalósival akadtam össze, tudakoltam: él-e még a kisöreg? Mondták, évekig mondták: él. Minden bizonnyal nemcsak megérte, el is hagyta a százat. Egy ideje azon kapom magam, hogy szíve­ sen eldiskurálgatnék a „prolipápával”, II. Já­ nos Pállal, aki egyazon lehelettel bélyegzi meg a bukott

kommunizmust és a modern kapitaliz­ mus hedonizmusát, perverzióit, szenvtelenségét. El én a végtelenül megnyerő Várszegi Asztrikkal is, de leginkább Bulányi Györggyel. Nem, nem fogok katolizálni - miként nazarénus sem leszek újból -, de őket becsülöm, szeretem. Miként örömmel vettem a katolikus püspöki kar körlevelét is: az számos helytálló diagnózist vonultatott föl. E grémiumtól elvár­ nám, hogy mielőbb ölelje keblére Bulányit, aki igénytelen nézetem szerint az övékénél bizto­ sabb kézzel ragadja meg és mutatja föl az ál­ talam csak tündéri mitológiai alaknak lajstro­ mozott Krisztus tanainak lényegét. Hanem van igazítanivaló másutt is. Nem tu­ dom, hogy Bulányi György miért kapott a kor­ mánytól Pro humanite et libertate kitüntetést. Sejteni éppen sejthetem, de a hivatalos indok­ lást nem ismerem. Am, ha a hatalom követke­ zetes akar lenni, akkor el kell fogadnia Bulá­ nyi egyik alapelvét: nincs olyan

érdek, bele­ értve a haza védelmének érdekét is, amely ál­ talában azt parancsolhatja az állampolgár­ nak, hogy ölj! Ebben kinek-kinek még szaba­ dabb döntési helyzetet kéne teremteni, eltöröl­ ve az általános hadkötelezettség intézményét. Ha nem is teljesen problémátlan, (áthidaló) megoldás a zsoldos hadsereg mielőbbi beve­ zetése lenne. Amelyben ki-ki önként, a saját lelkiismeretével megbeszélve vállalná azt az „intézményspecifikus” végkifejletet is, hogy az ellenünk vezényelteket rakásra lövi, felrob­ bantja, miszlikbe aprítja, lángszóróval csontig pörköli etc. Noha nyugalmazott alezredes vagyok, ezt most már - halálosan komolyan gondolom. Miként azt is, hogy az lenne fair, ha az egyhá­ zakat közvetlenül a hívek tartanák el. Evangelizáljanak azok úgy, tehát anyagilag is sikere­ sen, közép- és felsőfokú oktatói meg karitatív teljesítményük fejében kapjanak méltányos tá­ mogatást a

költségvetésből. Szabó Sándor A beszorított egyház sebe[ A katolikus egyház rehabilitálta Bulányi György piarista lelkészt, akit 1982-ben til­ tott el a nyilvános papi tevékenységtől. Bu­ lányi 1945-ben, jezsuita kezdeményezésre hozta létre a Bokor katolikus bázisközössé­ gi mozgalmat. 1951-ben távozni kénysze­ rült a piarista rendházból, majd az állam­ rend megdöntésének vádjával életfogytig tartó börtönre ítélték. 1960-ban szabadult amnesztiával. A hetvenes években a Bokorbázisközösség több tagja megtagadta a fegyveres katonai szolgálatot, Bulányi pe­ dig dogmatikai vitákba ke­ veredett egyházával - a lel­ kész többek azt mondja: nőket is lehet pappá szen­ telni. A Bulányi-jelenségről Lukács Lászlóval, a magyar katolikus püspöki kar sajtóirodájának igaz­ gatójával MIHALICZ CSILLA beszélgetett. I Kiengesztelés« - Hogyan értelmezzük ezt a rehabilitá­ ciót? Belátták, hogy Bulányinak van

igaza vagy már nem haragszik rá az egyház? - A Bulányi-ügy az elmúlt negyven év egyikjel­ legzetes szindrómája. Számos más területen sem néztünk még szembe múltunkkal. Nem volt még rá időnk, de lehet, nem is akartuk megtenni. Nemcsak a sortüzekre vagy a IlI/III-asokra gondolok. I - Ne is keverjük ide, hiszen az egyháznak saját, feldolgozatlan múltja van. - Csakhogy a mi történetünk és a politika összeér. Amikor 1947-től elkezdték szétzúzni azokat az intézményeket, amelyek útjában álltak a diktatúrának, sorra került az egyház is. Megren­ dezték a Mindszenty-pert, kiiktattak majd 1600 katolikus szervezetet. Elvették az egyházi ingat­ lanokat, feloszlatták a szerzetesrendeket. A kato­ likus egyházat beszorították a templomokba. - Ezt a történetet ismerjük. Arról a kor­ szakról tudunk kevesebbet, amelyet Bulá­ nyi páter a „kollaboránsok” koraként jel- m lemez. Amikor 1964-ben a püspöki kar ki- £ egyezett a

Kádár-rendszerrel. Bulányi -g szerint ezt nem lett volna szabad megtennie. Ez politikai kritika Mégis, úgy öt év- g vei ezelőtt, Gyulay püspök úr levelében az ^ atya esetét „hittételbeli és egyházfegyel- g mi” problémaként emlegeti. £ - Nem lehet figyelmen kívül hagyni a Bulányiügy történelmi hátterét. 1950-ben szinte vala­ mennyi püspökünk börtönben vagy házi őrizet­ ben volt és a hatalommal egy két vállra fektetett egyház kötött „egyezményt”. „Kollaboránsokat” minden korban találni - papok között is. Beültet­ tek néhányat az üres püspöki székbe, s adtak mel­ léjük egy-egy belügyest. A Nagy Imre-korszakkal, majd ’56-tal ez az állapot valamelyest javult és az 1964-es egyezmény idején már a hatalom is fogadókésznek bizonyult a megegyezésre. Igaz, 16 ennek taktikai előkészítésére 1961-62-ben sok papot és civilt letartóztattak, s tartottak fogva, szinte túszként, csak hogy zsarolhassák az egyhá­

zi vezetőket. Akkoriban változott meg a Vatikán „keleti politikája” is. Az 1962-65-ös második va­ tikáni zsinat tudatosan nyitott a világ felé. Párbe­ szédet kínálva fordult a marxizmus mint hivata­ los ateista ideológia felé. Róma tárgyalni kezdett a kommunista hatalmakkal. Az vesse rá az első követ, aki maga nem bűnös. 1948-50-ben, ami­ kor szinte minden kelet-európai országban „lefe­ jezték” az egyházakat, a Vatikán ellenállásra, földalattiságra biztatott. A fordulat VI Pál idején következett be. Kádár János és a Szentatya talál­ kozóját követte a Mindszenty-ügy fájdalmas „rendezése”. Kádár kiengedte Mindszentyt az or­ szágból, Róma fölmentette esztergomi érseki tisztéből. Korát tekintve akár nyugdíjazni is lehe­ tett volna, de tiszta helyzetet akartak teremteni. Ezután került Lékai László az érseki székbe. Ve- akkora le kezdődött el a „kis lépések politikája”, vagyis a

változtathatatlan 1950-es egyezményhez képest tett apró engedmények fejében az egyház elis­ merte a rendszert. - Mekkorák voltak azok a kis lépések? - Kicsik. Már a nyolcvanas éveket írtuk, ami­ kor az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) hozzá­ járult, hogy a plébánia épületében is tarthassunk hitoktatást. Addig csak a jéghideg templomban taníthattunk. 1971-ben tartóztattak le utoljára papot azért, mert az ifjúsággal foglalkozott. 1963-ban, amikor tanítani kezdtem Kecskemé­ ten,^ ifjúsági csoportot indítottam a plébánián, az ÁEH figyelmeztette rendfőnökömet: ha nem hagyom abba, kiutasítanak Kecskemétről. ■ - Mit tett? - Abbahagytam. Az ÁEH-nál is érvényben volt a h árom T és a hetvenes években az addig tiltott dolgok lassan átcsúsztak a „Tűrt” kategó­ riába. A fiatalsággal azonban továbbra is tilos volt hittanórán kívül foglalkozni. Gyerekkori emlékem az ötvenes évek elejéről: egy erdőben kirándulunk,

amikor három bőrkabátos karon fogja tanárunkat és elviszi. Tanárunk hetek múl­ va került elő. I - Bulányi atya szerint megbocsáthatatlan a katolikus egyház magatartása, mert míg az ötvenes években egyértelmű helyzetet teremtett a diktatúra, az 1964-es meg­ állapodást követően a katolikus vezetés maga büntette a renitenseket. - Ez így volt. Tudok egy társaságról, amely éppen lelki gyakorlatot tartott a plébánián, ami­ kor megjelent - nem a rendőrség - a püspöki helynök és számon kérte, mit csinálnak. Mire előhúztak két pakli kártyát: zsugázunk. Kártya­ klubnak is hívták magukat. A helynök persze be­ jelentésre ment ki. Kis, luk falvakba helyezték át, akit vétkesnek találtak. Szomorú történetek ezek, de nehéz sommásan ítélkezni, hiszen nyo­ más alatt álltak a vezetők, s úgy érezhették: a ki­ sebbik rosszat választják. Í - Ismerősek ezek az érvek: „belülről re­ formálni hasznosabb; még mindig

jobb, ha én, mint más”. A tények azonban segí­ tenek eligazodni. - Az emberi, hivatásbeli tisztesség oldaláról nézve feltétlenül elítélendő, ha valaki személyes hasznot húz a megalkuvásából. | - Lékai ezt tette? - O elfogadta a kényszerhelyzetet és a komp­ romisszumok útján próbált engedményeket elér­ ni. De egy mondatban nem lehet tevékenységét értékelni. I - Azt hinné az ember: papot, szerzetest nehezebb megfélemlíteni, elcsábítani, hi­ szen nincsenek világi javai, nincs családja. - Sokan érezték úgy, nemes célt szolgálnak. - Komolyan így hiszi? - Bíró Imre például gyermekkori osztálytár­ sam volt. Megkérdeztem tőle, hogyan került be­ le az egészbe. Azt mondta, templomot akart épí­ teni Farkasréten, amely akkoriban gyakorlatilag lehetetlen volt. Először a békemozgalomba ke­ rült be, talán tetszett is neki, végül az elnöki ta­ nács tagja lett. Igaz, a templom is megépült Ma már tudhatatlan, kit

zsaroltak meg. A rendőrség nagyon pontosan számon tartotta a papok hivata­ los és titkos bűnlistáit. Mindenkit figyelt egy belügyes ■ Vannak saját tapasztalatai? - Több is. Már iskolaigazgató voltam, amikor beállított egy idegen, mondván, segíteni szeretne a piaristákon. Londonba utazik és dupla bélésű a kabátja, elvinne levelet, bármit. ■ - Kezdő lehetett. Kisember voltam, nekem ilyen jutott. A hie­ rarchia csúcsán levők kézi vezérlése ma már közismert lehet. Cserháti püspök úr - aki sok évig a püspöki kar titkára volt - megírta: minden püspöki konferenciaülés előtt néhányuknak be kellett mennie az ÁEH-ba egyeztetni, majd az ülés után is, beszámolni. I - Kérdés, érdemes-e a hatalommal egyez­ kedni. Történelmi példák igazolják, hogy a kompromisszumra rámehet az ügy. Tény, a magyarországi templomokban kevés a hatvan év alatti hívő. A katolikus egyház mintha elveszítette volna a hitelét. - Távolról sem

ilyen rossz a helyzet, de egy­ szerű volna is ezt kizárólag a „paktum” számlá­ jára írni. A hitoktatást negyven évig csaknem le­ hetetlenné tették, nemzedékek nőttek fel tudat­ lanságban. A marxizmus kötelező volt Böl­ csészkarra nem vették fel azt, aki piaristáknál taLukács László piarista, teológiai ta­ nár, irodalomtörténész 1936-ban szü­ letett Budapesten. Tanulmányait a Pia­ rista Hittudományi Főiskolán (1954-61), az ELTE magyar-angol szakán és a Hittudományi Akadémián (1958-63) végzi. 1954-ben belép a pia­ rista rendbe, 1961-ben pappá szente­ lik. 1963 és 1984 között a kecskeméti Piarista Gimnázium tanára, tíz évig igazgatója. 1984-től a Vigília főszer­ kesztője. A Piarista Hittudományi Főiskola tanára, 1989-től főigazgatója. nult. Az orvoskaron azt tanácsolták, dolgozzon egy évig, kopjon le róla a papi máz. Az elvallástalanodás egyébként világjelenség Szociológiai adatok azonban azt

mutatják, a magyarországi hívők arányszáma nem kisebb, mint a nyugat­ európai országokéi. Az ember azt várná, hogy az elvilágiasodás és a diktatúra egymást fölerősítő hatására ki kellett volna nálunk pusztulnia a val­ lásosságnak. Nem így történt A diktatúrával va­ ló kiegyezésről lehet vitatkozni, mindenesetre azzal a szélsőséggel is nehéz azonosulni, ame­ lyet Bulányi atya képvisel. Szerinte mindenfajta államhatalom rossz, nem kell vele szóba állni. Úgy látja, a konstantini fordulattal - amikor a kereszténység kikerült az üldöztetésből és állam­ vallássá lett - a kereszténység kompromittálta magát. I - Bulányi atya úgy fogalmaz, hogy a „po­ litika alrendszerévé” vált. Ez tény - Kétségtelen, ám az állam és az egyház szét­ válása hosszú ideje tartó folyamat, s alighanem ez a jövő útja is. De a keresztények, bár ennek a világnak a polgárai, egy másik világhoz is tar­ toznak. A kettő

mindig keveredett az egyházi gondolkodásban, s azt hiszem, mindkét szél­ sőséget kerülni kell. Az egyház ne gyakoroljon állami funkciót, ugyanakkor a keresztény ember nem töltheti el az életét a világtól elvonulva. I - Az egyház válságából nem jelenthetett volna kiutat az a fajta kisközösségi vallá­ sosság, amelyet Bulányi atya is képviselt? - Ezt nem Bulányi atya találta fel: a század közepétől világszerte terjedt a mozgalom, s a második vatikáni zsinat áldását is adta rá. I - Csakhogy, a magyarországi egyházi ve­ zetők szerint az ajánlás csupán „a Nyugat­ nak szólt”. I - Ennek köszönhetően a Regnum Marianum mozgalmat befogadta a magyar egy­ ház, a renitens bulányistákat azonban ki­ rekesztette. - Ez a politikai nyomásnak tudható be. 1980ban azonban maga II János Pál biztatta levélben a magyar vezetőket a kisközösségi munkára. - Alighanem megosztani és egymás ellen for­ dítani akarták ezzel a

közösségeket. De az is igaz, a Bokor-közösségekben olyan nézetek lát­ tak napvilágot, amelyek nem voltak összhang­ ban az egyház hivatalos tanításaival. Ezért került a Bulányi-ügy a hittani kongregáció elé. - Mondana példát az atya „tévtanaira”? - Nem volna érdemes teológiai fejtegetésekbe bonyolódni. A rehabilitáció feltétele egy tizen­ két pontos állásfoglalás aláírása volt, amely lé­ nyegében a második vatikáni zsinat alaptételeit tartalmazza. A kongregáció által összeállított idézetek mind az atya egy-egy állításához kap­ csolódnak. Az egyház hitrendszerének van egy központi magva. Nem kötelező katolikusnak lenni, de aki nem fogadja el a hit alappilléreit, az magát zárja ki a közösségből. Attól még lehet szabadkeresztény vagy bármi más, de nem kato­ likus. Bulányi atya politikai és tanbeli nézetei nyilvánvalóan összefüggenek, éppen ezért mér­ gesedett el annyira az ügye, hogy Rómáig

gyűrűzött. Az atya egyébként egy tizenharmadik pontot szeretett volna csatolni a szöveghez, amely a lelkiismeret szabadságáról szól. Ratzinger bíboros úr véleménye szerint azonban az utolsó pont relativizálja a többit. I - Mégis bekerült a szöveg, de nem külön pontként, hanem a negyedikhez csatolva. Ezt az engedményt piarista rendtársai lobbyzták íd? - így is fogalmazhat. Legfőbb római elöljá­ rónk járt közben a hittani kongregációnál. - Miért nem mindegy a katolikus egyház­ nak, hogy van itt egy ember, ez a Bulányi, aki mindenfélét beszél? - Hasznos is lehet, ha egy intézmény kritikus hangokat hall, de nem mindegy, hogyan szólnak azok a hangok. A „jó szándékú” kritika az egy­ ház számára is érték. A Bulányi-ügyet sebként hordozta magában a közösség, még ha az atyá­ nak voltak is érdes megnyilvánulásai. I - Kérdés, begyógyulhat-e a seb, hiszen az atya nézetei sokszor elevenbe találhattak, Érezhetni

taktikát is a rehabilitálásban fogyatkoznak a hívők. S Bulányi atya is megjegyezte: az egyház nem nagyon szok­ ta életében kiengesztelni a „tévelygőt”. - Ez a megállapítás nem állja meg a helyét. A második vatikáni zsinat tételeinek kidolgozásá­ ban számos korábban mellőzött teológus is részt vett. Kétségtelen, az egyház alázatosabb lett az elmúlt években. Tudatosan néz vissza a történe­ lembe és beismeri, ha hibát követett el példát­ lan ez az egyház világtörténetében. Lehet takti­ kának is nevezni, de tanulókészségnek is. ■ - Begyűrűzik ez a szemlélet Magyaror­ szágra is? - Ez nem elszánás kérdése. Több püspökünk is megtette az elmúlt hét év alatt, hogy körlevél­ ben kért bocsánatot azoktól a papjaitól, akiket elődei meghurcoltak. Jó lenne, ha ezt a példát minél többen követnék, nemcsak „fönt”, hanem „lent” is, és a Bulányi-ügy mostani lezárása a kiengesztelődés folyamatát

indítaná el. ■ 17 K Ö Z É L.E T JOLSVAI ANDRAS • • PO TU N N EP Nem lesz jegyzet a héten, ne is reménykedjenek Nem dógozok má. Nem kell megijedni, nem vagyok se beteg, se szabadságolt, csak magyar - s minthogy millennium van, szentistván, nagyboldog­ asszony, ilyenkor nem dolgozik a magyar. Ünnepel Ami engem illet, teljes mellszélességgel föl vagyok sorakozva a kormány mögött, ha arról van szó, hogy nem kell dolgozni, én­ rám mindig számíthatnak Egy paraszthajszái nem sok, részem­ ről annyi sincs keresztbe téve. Nem is értem, őszintén szólva, a fanyalgókat. Jöttek itt azzal, hogy ha szerdára esik Nagyboldogasszony, akkor az emberek mit csináljanak csütörtökön meg pénteken? Már bocsánat, de miért legyen ez a kormányzat gondja ?Miért a legmagasabb helyen kelljen mindent megmondani? Demokrácia van, annyi önállóság igazán elvárható mindenkitől, hogy érett fejjel eldönti, mit csináljon csütörtökön meg pénteken.

Eddig egyetlen csütörtök meg péntek kapcsán föl nem merült a közpon­ ti direktíva igénye, csak éppen most, millenniumkor: ugyan ké­ rem! Akkor jöttek azzal is, hogy ki fizeti meg a szerdai termeléski­ esés veszteségét? Hát először is: az állami vállalatokkal ilyen gond nincs, ott minden pihenőnap nyereség, a Malévtól a Dunaferrig és vissza mindenki összeteheti a kezét, ha egy kicsit nem dolgozik A multik úgyis leírják az adóalapjukból, a többiek meg - nos, a többiek meg igazán hozzátehetnek valamit a nagy közös ünnepléshez, az nemjárja, hogy csak hátradőlök és várom, hogy a sült galamb meg a tűzijáték berepüljön a számba. A közös erő­ feszítés, az kovácsolja össze a nemzetet. Kifogás volt az is, miért nem szólt a kormány elébb. Akkor fel lehetett volna készülni az ünnepre. Es a meglepetés ereje? Igen, igen, éppenséggel azért, hogy jobban örüljünk De hát afanyalgóknak semmi sem elég jó. Na, aztán azt

is hallani, hogy megint egy katolikus ünnep. Hogy itt van már nekünk a karácsony, meg a húsvét, meg pün­ kösd, meg mindenszentek hivatalos ünnep mind, most még a nagyboldogasszony is - végigünnepli az állam az egész katolikus szenvedéstörténetet. Most mondják meg, nem mindegy maguknak, milyen apropóból nem dolgoznak? Novhét, az bezzeg jó volt, augusztus tizenöt miért nem jó? Másrészt meg tessék végre megjegyezni, hogy ez egy katolikus ország, szűzmária országa, nálunk a kato­ likusok a társadalom vezető ereje, annyian vannak mint egykor a párttagok sőt, jobbára azok is - mit csináljunk vannak ilye­ nek akik szeretnek élcsapat maradni -, itt katolikus ünnepek vannak akinek ez nem tetszik mehet a római pápához panaszra. De nem kell izgulni, ilyenkor az ateistáknak meg a másvallásúahiak se kell dolgozniuk Egyszóval a magam részéről támogatom Nagyboldogasszony napjának állami ünneppé emelését, remélem, haladó hagyo­ mány

teremtődött ezzel, s akár lesz kétezerkettőben millennium, akár nem, jövőre is lesz körmenet meg tűzijáték ökörsütés, fülbelövés és ködevés, ahogy illik s a korona már menetrend sze­ rinti járaton fog közlekedni Pest és Esztergom között. Mellé lehet ülni. Ez a minimum, ami jár nekünk: azok után, amin átmentünk az elmúlt ezer évben. 1 6 8 óra 10 N em m indennapi felfedezéssel közszolgáit A Hét múlt v a sárn a p : az egyházi vezetők átvilágításáról készített riportban a rra utalt, hogy az e s z te rg o m budapesti érsek, a m a g y a r római katolikus egyház feje, Paskai László bíboros a rendszerváltás előtt tú­ lontúl együttm űködött az á lla m h a ta lo m m a l. A ri­ portból az is kiderült: tö b b püspök szintén érintett lehet h a so n ló ügyben. Sokan találgatják, milyen szándékkal su gározták a riportot néhány n a p p a l az augusztus 20-i egyházi és állami ü n n e p előtt. Való­ já b

a n ki ellen irányul a t á m a d á s ? Milyen érdekek állhatnak a háttérben? BÁNYAI GYÖRGY, SÁGHY ERNA és KUNSTÁR CSABA írása. A p a p o k á tv ilá g ítá s á n a k s z ü k ­ s é g e s s é g e n e m e lő s z ö r k e rü l e lő a m a g y a r s a jtó b a n . L e g f e l­ je b b a z m e g le p ő , h o g y é p p e n m o s t b u k k a n fe l is m é t, a m il­ le n n iu m i év z á rá s a k o r, ille tv e a u g u s z tu s 2 0 . e lő tt - a m i tu d ­ tá lta . É rth e tő h á t, h o g y a m a ­ gyar k a to lik u s k lé r u s s a l s z e m b e n é le s k ritik á t f o g a l­ m a z m e g .) K ije le n te tte : e l ­ k é p z e lh e tő n e k ta r tja , h o g y a k a to lik u s p a p s á g k ile n c v e n k i­ v a le v ő le g n e m c s a k á lla m i, h a ­ n e m le g a lá b b a n n y ir a e g y h á z i ü n n e p is. P e rs z e m ié rt n e le ­ h e tn e e lk é p z e ln i, h o g y A H é t e z z e l fo g la lk o z ó c s a p a ta é p p m o

s ta n ra k é s z ü lt el a z ö s s z e ­ á llítá s s a l. S ik ló s i B e a trix , a m ű s o r f ő s z e rk e s z tő je e lm o n d ­ ta : tö b b h ó n a p ja fo g la lk o z n a k a té m á v a l, é s a k a to lik u s e g y ­ h á z u tá n a to v á b b ia k b a n h é t­ rő l h é tre s o rra v e s z ik a tö b b i m a g y a r o r s z á g i e g y h á z a t is. M á s k é rd é s , h o g y n e m íg y tö rté n t. A rip o rtf ilm - b á r a h íre k s z e r in t a la p o s m u n k á v a l k é ­ s z ü l t - e g y e t l e n b i z o n y í tó e re jű d o k u m e n tu m o t s e m t a r ­ ta lm a z o tt. A z e g y e d ü li ira t, a m e ly e t b e m u ta tta k , n e m b i­ z o n y ít s e m m i f é le e g y ü tt­ m ű k ö d é s t, b e s z e r v e z é s t, ü g y ­ n ö k i te v é k e n y s é g e t. M e g s z ó ­ la l t tö b b e k k ö z ö tt B u lá n y i G y ö rg y , a z e ls ő B o k o r K a to ­ lik u s B á z is k ö z ö s s é g v e z e

tő je . (1 9 4 3 - b a n a p ia r is tá k s z e n te l­ té k p a p p á . 1 9 4 8 -b a n , a f o r d u ­ la t é v é b e n k is k ö z ö s s é g i s z e r ­ v e z ő m u n k á b a k e z d e tt, a m ié rt 1 9 5 2 -b e n é le tfo g y tig la n i b ö r ­ tö n b ü n t e té s r e íté lté k . 1 9 6 0 b a n a m n e s z tiá v a l s z a b a d u lt, s c s a k s z á l lító m u n k á s k é n t d o l­ g o z h a to tt. T e v é k e n y s é g é é rt a z o n b a n a k a to lik u s e g y h á z ­ b a n is s o r o z a to s tá m a d á s é rte , m íg 1 9 8 2 -b e n e g y h á z i b ír ó ­ s á g íté lte e l n é z e te it, s a p ü s ­ p ö k i k a r m e g f o s z to tta a n y il­ v á n o s p a p i m ű k ö d é s jo g á tó l. K é s ő b b a S z e n ts z é k re h a b ili­ d ö tt a n n a k id e jé n a b e lü g y i é s m á s h a tó s á g o k k a l. K iz á rt d o ­ lo g p e r s z e , h o g y B u lá n y i G y ö rg y e z ú tta l s a já to s c é lz

a ­ to s s á g g a l n y ila tk o z o tt v o ln a . A m it k ö z ö lt, a z t é v e k ó ta h a n ­ g o z ta tja . G y u la y E n d re szeg ed c s a n á d i m e g y é s p ü s p ö k a rr ó l s z ó lt a k a m e r a e lő tt, h o g y a n ­ nak id e j é n re n d sz e re se n m e g l á to g a t ta ő t e g y B M -e s tis z t, a k i a z e g y h á z á t é r in tő k é rd é s e k b e n a v é le m é n y é t f i r ta t ta . A r i p o r tb a n f e l m u t a t ­ ta k e g y d o k u m e n t u m o t is e n n e k á tló s f e l ir a ta s z e r in t a T ö r té n e ti H iv a ta l b ó l s z á r m a ­ z ik - , a m e l y b e n e m i g r á n s p a ­ p o k n y il a tk o z n a k a rr ó l: a V a ­ tik á n b iz a lm a m e g r e n d ü lt P a s k a i L á s z ló b íb o r o s b a n , é s h e ly é r e a p á p a G y u la y E n d ­ r é t s z á n ja . V é g e z e tü l b e v á g ­ tá k B u lá n y i G y ö r g y s e j t e l ­ m e s m o n d a tá t, m is z e rin t: P a s

k a i b íb o r o s n e tá n e g y ü t t ­ m ű k ö d ö t t a z e lő z ő re n d s z e r titk o s s z o lg á la tá v a l. le n c s z á z a lé k a e g y ü tt m ű k ö ­ C s o rd á s E ö rs , a z é r s e k - p r í­ m á s ir o d a v e z e tő je m á s n a p e g y n a p ila p b a n a n á c iz m u s é s a k o m m u n iz m u s id e jé n t a ­ p a s z ta lh a tó k o n c e p c ió s e lj á ­ rá s o k h o z h a s o n líto tta A H é t rip o rtjá t. P a s k a i L á s z ló b íb o ­ ro s é r s e k n e m n y ila tk o z o tt a té v é b e n , é s m á s u tt s e m a k a r a z ü g y rő l s z ó ln i. V a jo n m ié rt n e m tilta k o z o tt? A b íb o r o s ir o d a v e z e tő je ú g y ta rtja : K Ö Z ÉLET - A S ió n o rm á ró l v is s z a ­ u ta s íta n i a f ö ld s z in trő l é rk e z ő t á m a d á s o k a t ? E n n y ir e n e m fo g m e g a lá z k o d n i a m a g y a r p rím á s . A m a g a v é d e lm é b e n s o h a n e m f o g

s e m m it se m m o n d a n i. - Á m n e m c s a k ő t tá m a d ­ tá k , h a n e m k ö z v e tv e a z e g é s z p ü s p ö k i k a r is g y a n ú b a k e v e ­ re d e tt. - A m a g y a r p ü s p ö k ö k is m e g é r ti k , h o g y ő e m i n e n c iá j a n e m n y il a tk o z i k . T u d ju k : az eg y h áz n em csak egy, szen t é s a p o s to li, h a n e m ü ld ö ­ z ö tt is. - Ö n ö k s z e r in t n in c s s z ü k ­ s é g m e g tis z tu lá s ra a ró m a i k a ­ to lik u s e g y h á z b a n ? - A z e g y h á z a t u ra , J é z u s K r is z tu s t i s z t ít ja . Sem m i sz ü k s é g a rra , h o g y m á so k tis z to g a s s á k . H a s o n ló é rv e k k o rá b b a n é s m á s e g y h á z a k b a n is e lh a n g ­ z o tta k m á r a k ile n c v e n e s é v e k e le jé n . A z e ls ő á tv ilá g ítá s i n e ­ k ib u z d u lá s b a n is s z ó b a k e rü lt, h o g y e b b e a k ö rb e e g y h á z i tis z ts é g v is e lő k e t is

b e v o n n a k . Iv á n y i G á b o r m e to d is ta le l­ k é s z , s z a b a d d e m o k r a ta o r ­ s z á g g y ű lé s i k é p v is e lő , a k i az e ls ő s z a b a d o n v á la s z to tt p a r ­ la m e n tn e k is ta g ja v o lt, íg y e m lé k s z ik a z e g y k o ri e s e m é ­ n y e k re : - F e lv e tő d ö tt, h o g y az e g y h á z a k n a k is m e g k e ll tis z tu ln iu k , é s h a k o ra b e li ü g y n ö k ö k e t k e r e s n e k , e té r e n s z i n té n s z ü k s é g e s le n n e v i z s ­ g á ló d n i . N é m e ly e k a rr a a z á llá s p o n tra h e ly e z k e d te k , h o g y a z e g y h á z i e g y ü tt m ű ­ k ö d ő k s z e m é ly e a z é r t n e m b o ly g a t a n d ó , m e r t a z e g y h á z a z á lla m tó l e lv á l a s z t v a é li a z é le t é t, é s - b á r k ív á n a t o s l e n ­ n e , h a ö n k é n t v á ll a ln á k - a z á t v i l á g í t á s t a z á ll a m n e m k é n y s z e r ít h e ti k

i. M á s o k v i ­ s z o n t a z t m o n d tá k : a h ív e k á ll a m p o l g á r o k is , é s jo g u k v a n tu d n i, h o g y a d ta k - e e s e t- REFLEKTORFÉNYBEN AZ EGYHÁZI ÁTVILÁGÍTÁS 1 6 8 óra 11 ► K Ö Z Ű I. ET le g r ó l u k in f o r m á c ió t, s h a ig e n , k ic s o d a . F o d o r G á b o r, a p a rla m e n t e m b e ri jo g i, k is e b b s é g i és v a llá s ü g y i b iz o tts á g á n a k a k ­ k o r i ( m é g f i d e s z e s ) e ln ö k e m e g e m líti: az e ls ő c ik lu s k o rm á n y z a ta - k ö z tü k a n n a k l e g e r ő s e b b p á r t ja , a z M D F m e g a k a r v á n ta r t a n i a z e g y h á z a k jó in d u la tá t, n e m k ív á n t e g y h á z i á tv i lá g í tá s t. S ő t az e g é s z á tv ilá g ítá s tó l h ú z ó d o z o t t , m e r t A n ta ll J ó ­ z s e f in k á b b a „ z s e b b ő l z s a ­ r o l á s t” v á la s z to tta - te tte h o z z á a k é p v is e lő m in t p é ld á

u l T o rg y á n t a b o r íté k ­ ü g g y e l, v a g y C s u r k á t I I I /I I I a s b e s z e r v e z é s i n y ila tk o z a ­ tá n a k m e g l o b o g t a t á s á v a l . S e g y á lta lá n : h a a z ü g y n ö k tö r­ v é n y m é g a z e ls ő c ik l u s e l e ­ j é n m e g s z ü le t ik . E k k o r k e ­ h á z o n b e lü li m e g tis z tu lá s j e l ­ s z a v á v a l e g y h á z i e lle n f e le it a k a r ja le já ra tn i. B iz to s le h e t m a g á b a n : ő t v a ló s z ín ű l e g s o ­ h a s e n k i n e m a k a r ta b e s z e r ­ v e z n i, m e r t n e m ta r to t tá k a l ­ k a lm a s n a k . A z id ő s e b b H e g e d ű s L ó ­ r á n t á lta l v e z e te tt D u n a m e llé k i E g y h á z k e r ü le tb e n a m ú lt hogy részt v eg y en ek egy M I É P - g y ű lé s e n . A p ü s p ö k p o litik a i e lk ö te le z e tts é g é t e rő s íti, h o g y fia , if ja b b H e g e ­ d ű s L ó r á n t a p á r t p a rla m e

n ti k é p v is e lő je . S o k a n ú g y v é lik : a m ik é p p a V a s á rn a p i ú js á g c ím ű r á d i ó m ű s o r t a M 1 É P „ e lf o g la l ta ” , ú g y m á r A H é t­ b e n is m a r k á n s a n j e l e n v a n a é v v é g é n r e n d h a g y ó h a tá r o ­ s z é ls ő jo b b o ld a li p á rt. T ö b b e n z a to t h o z ta k : a k ö v e tk e z ő á l ­ ta l á n o s ti s z tú jítá s k o r a z e g y - e z t a h a tá s t s e jtik a z e g y h á z i v e z e tő k e lle n i tá m a d á s s o r o - Csordás Eörs szerint koncepciós eljárásokhoz hasonlít az eset Siklósi Beatrix azt ígéri, folytatni fogják a sorozatot Bulányi György évek óta hangoztatja, a legtöbb egyházi vezető érintett Csúcs László elsősorban az újságírókra gondolt javaslata benyújtásakor Donáth László szerint a református egyház berkeiben kezdeményezhették a riportot Hegedűs Lóránt püspök MIÉP-es nyomulását sokan ellenzik s

z o c ia lis ta k é p v is e lő ú g y v é ­ li, e z a m o n d a t a z t j e l z i , h o g y a r ip o r tta l a h a ta lo m ü z e n t; a te le v íz ió s p o litik a i m a g a z in m u n k a tá r s a i v a la h o n n a n ö s z ­ tö n z é s t k a p ta k . É s p e r s z e d o ­ k u m e n tu m o k a t. D o n á th L á s z ló s z e r in t a re f o r m á tu s e g y h á z b e r k e ib e n k e z d e m é ­ n y e z h e tté k a té v é r ip o r to t. - H e g e d ű s L ó rá n t p ü sp ö k m e g b íz a tá s a 2 0 0 2 - b e n le já r m o n d ja D o n á th . - M i n d e n ­ á ro n m e g a k a r ja ta r ta n i h a ta l­ m á t. A z á tv ilá g ítá s é s a z e g y ­ h á z i é s v ilá g i ti s z t s é g r e p á ­ ly á z ó k n a k e g y ú tt a l b e k e ll n y ú jt a n iu k á tv ilá g ítá s i k é r e l­ m ü k e t. E z t a s z a b á ly t m á j u s ­ b a n a R e f o r m á tu s Z s in a tta l el a k a rta f o g a d ta tn i H e g e d ű s p ü s p

ö k , é p p e n a jö v ő é v b e n e s e d é k e s tis z t ú jí tá s r a h iv a t­ k o z v a , á m a te s tü le t e lle n á llt. H e g e d ű s p ü s p ö k M IÉ P -e s n y o m u lá s á t u g y a n is s o k a n e l ­ le n z ik e g y h á z á b a n is. T i l t a ­ k o z á s t v á lt o tt k i p é ld á u l, a m i ­ k o r n é h á n y é v e te o l ó g u s h a l l­ g a t ó k n a k k ö t e l e z ő v é te t te , z a t m ö g ö tt. M á s k é rd é s , h o g y A H é t te r v e z e tt s o r o z a ta m é g s e m a r e f o r m á tu s e g y h á z e lle n i r o h a m m a l in d u lt. p a rla m e n t c s a k az ö n k é n te s k é r e l e m le h e t ő s é g é t t e r e m ­ te tte m e g . A z ó ta e lt e lt e g y é v . S v a jo n m ié r t k e r ü l t m e g in t e lő e z a té m a ? A H é t rip o r te r e s z e r in t: „ A z á lla m m e g n y ito tt e g y k a ­ p u t, a m e ly e n n e m k ö te le z ő b e lé p n i. S z ó s in c s r ó la , n

in c s nagy tü le k e d é s .” L á s z ló e v a n g é l ik u s D o n á th le lk é s z , r ü l t a T. H á z e lé a D e m s z k y H a c k -, m a jd az Ó m o ln á r O lá h - t ö r v é n y j a v a s l a t , m i n d ­ k e tt ő h iá b a . K ü lö n b e n a k o r ­ m á n y k o a l í c i ó n a k , e z e n b e lü l az M D F -fra k c ió n a k m e g ­ s z ű n t v o l n a a tö b b s é g e . V égül m a n d á tu m á n a k u t o l s ó p il l a n a t á b a n s z a v a z t a m e g a z e ls ő s z a b a d o n v á ­ la s z to tt O rs z á g g y ű lé s az ü g y n ö k t ö r v é n y t ( íg y a z m á r a n n a k ta g j a i t n e m é r i n te t te ; k i v é v e p e r s z e a z o k a t , a k ik b e k e rü lte k a p a rla m e n tb e a k ö v e t k e z ő v á l a s z t á s o k o n is ). A z o n tú l - k ü lö n ö s e n 1 9 9 8 u tá n , a m i k o r a m o s ta n i k o a ­ líc ió k e rü lt h a ta lo m r a re n d re fe le rő s ö d te k az ü g y ­ n ö

k tö rv é n y k is z é le s íté s é t s z o r g a l m a z ó m e g s z ó la l á s o k . V ég ü l 2 0 0 0 n y a rá n fo g a d ta e l a p a r l a m e n t a k is g a z d a C s ú c s L á s z ló é s a f i d e s z e s M á t r a i M á r ta m ó d o s ít ó in ­ d ítv á n y á t, a m e ly n e k é r te l­ m é b e n a k ö te l e z ő e n á t v i l á ­ g íta n d ó k k ö ré b e b e v o n tá k p é l d á u l a z ú js á g ír ó k e g y r é ­ sz é t. S le h e tő s é g e t te r e m te t­ te k a r r a , h o g y a tö b b i z s u r ­ n a lis z ta , v a la m in t n é h á n y m á s f o g la lk o z á s m ű v e lő je ö n k é n t k é rh e s s e n v iz s g á la ­ to t m a g a e ll e n . C s ú c s L á s z ló fő k é n t az ú js á g író k r a g o n ­ d o lt , á m m á r a m ó d o s ít ó j a ­ v a s la t b e n y ú jtá s a k o r f e lv e ­ t ő d ö t t: n e m k e ll e n e - e k ö t e ­ le z ő v é te n n i a z e g y h á z i tis z ts é g

e k e t b e tö ltő k á tv ilá ­ g í t á s á t . Á m e z t e g y ik b e t e r ­ je s z tő se m ta r to tta s z ü k s é ­ g e s n e k . É s O r b á n V ik to r m i ­ n is z te re ln ö k se m . V égül a tö r v é n y m ó d o s ítá s n y o m á n a 1 6 8 ó ra 12 M a js a i T a m á s p r o te s tá n s te o ­ ló g u s é s e g y h á z tö rté n é s z : - E lk é p z e lh e te tle n m é r té k ­ b e n é s m in ő s é g b e n é rin te tte k az e g y h á z a k a z e lő z ő re n d s z e r­ rel v a ló e g y ü ttm ű k ö d é s b e n . H o z z á te s z i a z o n b a n a z t is, h o g y e z ö s s z e f ü g g é s b e n á ll a m a g y a ro rsz á g i egyházak K Ö Z É L ET tö r té n e lm i b e á g y a z ó d á s á v a l. A z egy h ázak n ak m ég a ren d ­ s z e r v á l t o z á s id e j é n k e l l e t t v o ln a k é rn iü k a z á tv ilá g ítá s t, m e rt 1 9 8 9 - 9 0 u tá n a k ö z é le t é s a tá r s a d a lo m e rk ö

lc s i m e g ­ ú jítá s á n a k , a n e m z e ti id e n ti­ tá s új a l a p o k r a é p í t é s é n e k p ro g r a m já v a l k ív á n t a k v is s z a té r n i a k ö z é le tb e . Az á tv i l á g í t á s m in a p i fe jle m é n y e ib e n v is z o n t n e m ­ ig e n lá tja a z e ti k a i m e g ­ ig é n y t ta r ta n a k a z e g y h á z a k t á m o g a tá s á r a a v á la s z tá s o k a lk a lm á v a l. E z m o s t is így van. E zek a k o rm án y o k nem e n g e d n e k s z a b a d u ta t a k ö te ­ le z ő e g y h á z i á tv ilá g ítá s n a k . k ü lö n b s é g g e l - ú g y d ö n tö tt: s z e p te m b e ri z s in a tá n n a p i­ e m é s z te tté k m e g v e re s é g ü k e t. T án n e m is le n n e e n n e k j e l e n ­ tő s é g e , h a n e m tu d n á n k : A H é t h ó n a p o k ó ta k é s z íti e lő le le p le z ő e g y h á z ü g y i s o r o z a ­ tá t. É s n é m e ly e k s z e r in t A H é t a s u g a lm a

z á s t e je l e n s é g e k f e ltá r á s á ra H e g e d ű s é k k ö re i­ b ő l k a p ta , p o litik a ila g p e d ig a M IÉ P -tő l. V a n n a k , a k ik e b b e n a z é r t tö b b e t lá tn a k . F o d o r G á b o r , aki m a - S Z D S Z -e sk é n t - Gyulay Endre úgy emlékszik, egy BM-es tiszt rendszeresen felkereste Ivónyi Gábor emlékeztet, már a rendszerváltáskor felvetődött a kérdés Fodor Gábor azt állítja, a szélsőjobb a Fidesz verólegénye N éh án y n a p p a l k éső b b az e v a n g é l ik u s e g y h á z il le t é k e s te s tü le té - e g y s z a v a z a tn y i Kutrucz Katalin úgy tudja, nem most kérték ki a bemutatott anyagokat Ternyák Csaba püspök sokak szerint Paskai utódja lehet Esztergomban Erdő Péter egyetemi rektort is az esélyesek között emlegetik fo n to lá s o k a t. V a ló s z ín ű b b n e k ta r tj a , h o g y a k tu á l p o li ti k a i é r d e k e k é s p o z íc i ó s v it á k h ú z ó

d n a k m e g a h á tté rb e n . E lk é p z e lh e tő , h o g y e g y e s e k b iz to s fe d e z é k b ő l, a k á r s z e ­ m é ly e s é rin te tts é g ü k e lle n é re is s z o r g a lm a z z á k a z á tv ilá g í­ tá s t. A z t v is z o n t n e m ta rtja v a ló s z ín ű n e k , h o g y k o m o ly k o r m á n y z a ti e r ő á ll n a a z á tv i lá g í tá s i szándék h á t­ te ré b e n . - B iz o n y ta la n , ro s s z le lk i­ is m e r e tű k o r m á n y z a ta i n k r e n d r e tű z i u g y a n e z t a k é r ­ d é s t. A r ó m a i k a to l ik u s e g y ­ h á z m e r e v e n e lz á r k ó z o tt a t ­ tó l, h o g y b á r m ily e n f o r m á ­ b a n f e l s z ó lí ts a p a p ja it, v i l á ­ g ít ta s s á k á t m a g u k a t, m íg a M a z s ih is z v e z e t ő je ú g y n y i­ la tk o z o tt: n e m írjá k e lő , d e h a f e l k é r i k ő k e t, a z iz r a e li ta h it k ö z s é g i é s v il á g i ti s z t s é g v is e

lő k k é s z s é g g e l m e g te ­ s z ik e z t. A z a b iz o n y o s f o r ro n g ó re ­ fo r m á tu s z s in a t m á ju s b a n ü lt össze. H eg ed ű sék nehezen ta g j a a z O r s z á g g y ű l é s e m b e ­ ri j o g i , k is e b b s é g i é s v a l l á s ­ ü g y i b iz o tts á g n a k , k e m é ­ n y e n f o g a lm a z : - K o r á b b a n is e lm o n d ta m m á r : a s z é l s ő j o b b a F id e s z s z e lle m i v e rő le g é n y e . H a v a la m i e lh a n g z ik O rb á n V ik to r k e d v e n c r á d i ó m ű s o ­ r á b a n , a V a s á rn a p i ú js á g b a n , n e m so k k a l k é ső b b a m i­ n is z t e r e l n ö k is s z ó b a h o z z a v a la m e ly ik n y ila tk o z a tá b a n m in t é g e tő p ro b lé m á t. V a ló s z ín ű , h o g y b e ls ő h a ta l- m i h a rc o k fo ly n a k az e g y ­ h á z a k b a n . E g y e s c s o p o rto k a r r a tö r n e k , h o g y le j á r a s s á k a t ö b b i e k e t. A H é t s

z i n té n s z é ls ő jo b b o ld a li b e fo ly á s a la t t á ll ó s a k o r m á n y á lta l k é z z e l v e z é r e l t m ű s o r . E z is k e d v e s O rb á n V ik to rn a k . N é h á n y h é t m ú lv a a lig h a ­ n e m s z e m é ly e s e n fo g m e g ­ n y ilv á n u ln i ez ü g y b e n ; k i­ f e j tv e a m o s t m é g c s a k s u g a llt k o rm á n y z a ti á llá s p o n ­ to t, p é l d á u l a k a t o l i k u s e g y ­ h á z b a n z a jl ó f o l y a m a t o k k a l k a p c s o l a tb a n . D e v a jo n m it é r h e t e l a te ­ le v íz ió r é v é n a k o rm á n y z a ti s z á n d é k ? B e le s z ó lh a t- e a b b a , h o g y k i le g y e n a z e s z te rg o m i é rs e k P a s k a i L á s z ló u tá n , s h o g y m ik o r tö r té n jé k a v á l ­ tá s ? - E g y h á z i tö r v é n y ír ja e lő , h o g y h e tv e n ö tö d ik é le té v é n e k b e tö lté s e k o r ő e m in e n c iá ja le ­ m o n d - m o n d ja C s o

rd á s E ö rs. - Á m e z e g y á lta lá n n e m j e l e n ­ ti a z t, h o g y a S z e n ta ty a e z t el is fo g a d ja . C s a k ig e n in d o k o lt k é ré s re h a g y ja jó v á . - E lő fo r d u lh a t-e , h o g y m á r k o rá b b a n k é ri f e lm e n té s é t? - S o k m in d e n e lő f o rd u lh a t, d e n e m fo g le m o n d a n i. É s m ih e z k e z d je n a tö r té n e t­ te l a té v é n é z ő , a k i h a llo tt-lá ­ to tt e g y rip o rto t, s e g y e tle n p illa n a tra tű n t fö l e lő tte e g y d o k u m e n tu m ? K u tru c z K a ta ­ lin , a T ö rté n e ti H iv a ta l v e z e tő ­ j e e lm o n d ta : n e m A H é t s tá b ­ já n a k k é ré s é re a d tá k k i a z ir a ­ to t, v a ló s z ín ű le g k o rá b b a n ta ­ lá lta é s k é rte k i a z in té z m é n y ­ tő l v a la m e ly ik k u ta tó . A r i­ p o rtb a n is lá ts z o tt a z ö ld s z ín ű T ö r té n e ti H iv a ta l f e l ir a t, a m e ly b iz o n y

ítja : s z a b á ly o s ir a tk e z e lé s s o r á n k é s z ü lt a z e re d e ti ir a tró l f é n y m á s o la t a c é g je lz é s e s p a p ír ra . K u tru c z s z e r in t s e m m i n e m u ta l a rra , h o g y s z a b á ly ta la n s á g tö rté n t v o ln a . E lle n z é k i k ö r ö k b e n a z a g y a n ú : a m ű s o r k é s z ítő it v a ­ la h o n n a n in s tr u á ljá k . É s h a e z ig a z , a P a s k a i L á s z ló b í b o ­ ro s e lle n i tá m a d á s c é lja a z l e ­ h e t, h o g y a m a g y a r k a to lik u s e g y h á z é lé r e o ly a s v a la k i k e ­ r ü ljö n , a k i k e d v e s a j e l e n le g i k o r m á n y z a tn a k . E g y n e v e e l ­ h a ll g a tá s á t k é r ő e g y h á z i s z e ­ m é ly s z e r in t P a s k a i le j á r a t á ­ s á v a l u tó d ja s z á m á r a a k a rn a k o ly a n h a n g u la t o t te r e m te n i, a m e ly b e n a m a k u lá tla n e g y - l o o óra 13 W I h á z i v e

z e tő f é n y é b e n tü n d ö ­ k ö lh e t. - P a s k a i b íb o r o s v o lt az u to ls ó m o h ik á n , a k i a p a p i b é ­ k e m o z g a lo m m ia tt s a jn á lk o ­ z o tt, s a k i ta lá n e g y e tle n k é n t s z a v a z o tt ú g y , h o g y m a ra d jo n m e g e z a s z e r v e z e t - e m líti Iv á n y i G á b o r. - H o g y a z tá n e z le tt v o ln a - e a le g n a g y o b b p ro b lé m a , n e m tu d o m . A k á r h o g y v a n is , a k é r d é s a le v e g ő b e n m a ra d . H o n n a n k e r ü lh e tte k ki v a la k in e k az „ e g y ü tt m ű k ö d é s i k é s z s é g é t” b iz o n y ító d o k u m e n tu m o k ? É s h a n e m a u te n tik u s h e ly r ő l s z á r m a z n a k , m e n n y ire le h e t­ nek h ite le s e k ? E g y e lő r e n in c s v á la s z . M in d e n e s e tr e fu r c s a , h o g y e g y fő p a p - e s e ­ t ü n k b e n G y u la y E n d r e a n é lk ü l, h o g y e z t k ü lö n ö s e b ­ b e n f ir

ta tn á k , a rró l k e z d b e ­ s z é ln i: a n n a k id e jé n r e n d s z e ­ re s e n e lb e s z é lg e te tt v e le e g y b e lü g y i tis z t. G y u la y e g y é b k é n t a 1 6 8 ó r a r i p o r te r é n e k e lm o n d ta : A H é tb e n b e m u ta to tt e g y e tle n „ d o k u m e n tu m ” - a m e ly á llí­ tó la g a p á p a é s k ö z ö tte , a m a ­ g y a r k a to lik u s e g y h á z v e z e té ­ s é n e k á t v é t e lé r e v o n a tk o z ó „ m e g b e s z é lé s e k e t” e m líte n é e g y szerű en „m arh a sá g ” : 168 14 óra - A p á p a e g y á lta lá n n e m b e s z é l t v e le m il y e s m ir ő l m o n d ja h a tá r o z o tta n G y u la y püsp ö k . - A tö r té n te k m ö g ö tt s z e ­ m é ly i h a rc v a n - v é li Iv á n y i G á b o r. - H a n e m c s a l a z e m ­ lé k e z e te m , G y u la y E n d re is a re n d s z e rv á ltá s e lő tt le tt p ü s ­ p ö k . O ly a t p e d i g e g y e tl e

n e s e tb e n s e m m o n d o tt a z Á lla ­ m i E g y h á z ü g y i H iv a ta l, h o g y „T i tu d já to k , k i le g y e n a p ü s ­ p ö k ” . K o m o ly , h o s s z a d a lm a s b e ls ő a lk u e r e d m é n y e k é n t le ­ h e te tt c s a k p ü s p ö k ö t v á la s z ta ­ n i, é s c s u p á n o ly a n s z e m é ly jö h e te tt s z ó b a , a k i itt is, o tt is e lf o g a d h a tó v o lt. B á rm ik é p p tö rté n t, a té v é ­ m ű s o rn a k - h a h ite le s s é g re tö ­ re k s z ik - a to v á b b ia k b a n e lő k e ll á lln ia d o k u m e n tu m o k k a l. V ajo n h o n n a n k a p já k , s z e r z ik m e g ő k e t? É s n e m e s h e tn e k -e - s z á n d é k u k o n k ív ü l is - á l­ la m tito k s é rté s v é tk é b e A H é t rip o rte re i, s z e r k e s z tő i? S ik ló s i B e a trix tilta k o z ik : - M u n k a tá rs a in k n e m k ö ­ v e tn e k e l tö rv é n y s é rté s t. V a la m i a z o n b a n tö r té

n t . A H é t le g u tó b b i m ű s o r á b a n , a s z e r k e s z tő k íg é r e te e lle n é r e , n e m v e tí te t té k a z e g y h á z i v e ­ z e tő k é r i n te t ts é g é v e l é s á t v i ­ lá g í tá s á v a l f o g l a lk o z ó r ip o rts o r o z a t f o l y t a t á s á t . S ik l ó s i B e a tr ix a k o r o n a e s z t e r g o m i ú tjá r a é s a k ö z e lg ő S z e n t Is tv á n -n a p i ü n n e p re h iv a tk o ­ z o tt. D e íg é r te : a u g u s z t u s 2 6 án , az ü n n e p s é g s o ro z a t le ­ csengése u tá n fo ly ta tjá k . M i n d e n e s e tr e e n y il a tk o z a t u tá n n é h á n y p e r c c e l, e g y k ö z s z o l g á la t i h ir d e té s b e n i s ­ m é t a tr ó n já n lá t tu k a z e s z ­ te r g o m i é r s e k e t , a m i n t a z e m l ít e tt f é n y e s e s e m é n y e k r e i n v i tá l ja a z o r s z á g la k o s s á ­ g á t. V a jo n m i tö r té n t e g y e tle n h é t a la tt? T ú

ls á g o s a n d u rv á n v e s e l k e d te k n e k i a f e l a d a t ­ n a k ? T a lá n „ le s z ó lt a k ” ? V agy a n n a k a n e v e e lh a l lg a t á s á t k é rő e g y h á z i s z e m é ly n e k l e ­ h e t ig a z a , a k i a z t m o n d ta n e ­ k ü n k : e lk é p z e lh e tő , h o g y A H é t fő s z e rk e s z tő je , m ik ö z ­ b e n fe ls ő b b k a p c s o la tá v a l e g y e z t e te tt (lá s d : k é z i v e z é r ­ lé s ) , f é l r e é r t e tt v a la m it , é s m u n k a t á r s a i t ú l te l je s íte t té k a te r v e t? A la v i n a m i n d e n e s e t r e e l ­ in d u lt. M iv é g re tö rté n t m i n d e z ? E g y e s v é le m é n y e k s z e r in t a m a g y a r k o r m á n y ­ z a tn a k d ip l o m á c i a i c s a t o r n á ­ k o n v a n le h e tő s é g e a k in e v e ­ z é s tá r g y á b a n a V a tik á n t o r i ­ e n tá l n i. M á s o k á ll ít já k , a p á ­ p a m in d e n v ilá g i p o litik a i

b e f o l y á s n é lk ü l d ö n t e k é r ­ désben. E g y é b irá n t e g y h á z i k ö ­ r ö k b ő l ú g y tu d ju k : a V a ti­ k á n b a e lj u to t t a m a g y a r o r ­ s z á g i p o lé m ia h íre . A S z e n t ­ s z é k e g y e lő r e n e m r e a g á lt. S e m m i s e m u ta l a r r a , h o g y a k a to l ik u s e g y h á z f ő n e k s z á n ­ d é k á b a n á ll n a id ő e lő t t e l ­ m o z d íta n i h e ly é rő l P a s k a i b íb o r o s t. Ig a z , k é t le h e t s é g e s u tó d n e v é t m á r e m le g e tik . A z e g y ik v e r z i ó s z e r in t P a s k a i u tó d a T e rn y á k C s a b a le n n e , a k i h u z a m o s a b b id e je R ó m á ­ ban ta rtó z k o d ik . V a n n a k , a k ik e z t a z z a l m a g y a r á z z á k : k i a k a r j á k v o n n i ő t a z itte n i c s a t á r o z á s o k b ó l , s a V a tik á n ­ b a n k é s z í ti k fö l f e la d a tá r a . D e tö b b e n e s é l y e s n e k ta r tj

á k e m é l tó s á g e ln y e r é s é r e E rd ő P é te r t, a P á z m á n y P é te r T u ­ d o m á n y e g y e te m je le n le g i r e k t o r á t is. B á r m e l y ik ü k b e f u th a t. V ag y ta lá n e g y h a rm a d ik . I s ­ te n s e g e d e lm é v e l. É s e s e tle g a k o rm á n y é v a l. ■ M últidd ■ tv a lló k A Duna TV nemrégiben sugározta Kabay Barna és Petényi Ka­ talin Hitvallók és ügynökök című kétrészes dokumentumfilm­ jét. Témája: egyházüldözés a Rákosi- és a Kádár-korszakban Bemutatja az erőszak ellenére hitükhöz hű m aradt papokat és püspököket. De ism erteti azoknak a katolikus főpapoknak az esetét is, akik kényszer hatásá­ ra vagy karriervágyból a kommunista rendszer ügynökeivé váltak. KASZA LÁSZLÓ írása annak a katolikus egyháznak az érse­ ke, amely a bűn elismerését, megbá­ nását tekinti a bűnbocsánat felté­ telének. Pedig ugyanennek az egy­ háznak a pápája,

II. János Pál több mint száz esetben ismerte el egyháza múltbeli tévedését, és kért miattuk bocsánatot. A Magyar Katolikus Püs­ pöki Kar erre nem képes. M egteszik m ások A Hitvallók és ügynökök azzal a kép­ sorral nyit, amelyben Lénárd Ödön, a tizennyolc évet kommunista börtön­ ben töltött piarista szerzetes a múlttal való szembenézés szükségességéről beszél: „Elmaradt az egész magyar társadalom vértelen, de tisztességes tisztulása. A mostani átvilágítás ko­ médiája ennek a tisztulásnak. De ugyanúgy elmaradt a magyar egyház­ ban is a tisztulás. Ezt sírja a magyar társadalom, és ezt sírja az egyház. Szükség van a kollektív megtisztulás­ ra, szembenézésre a múlttal.” Várszegi Asztrik pannonhalmi fő­ apát már évekkel ezelőtt figyelmezte­ tett: „Ha mi nem tárjuk fel múltunkat, megteszik mások.” Megtették. Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián Elhallgatott múlt című könyve - hogy csak a

legjelentősebbet említsem huszonöt beszervezett püspök és se­ gédpüspök nevét sorolja fel fedőnév­ vel, a beszervezés időpontjával. Köz­ ben azért - igaz, nem a püspöki kar szintjén - az egyházban is elindult egy folyamat, amely - ha két évtize­ des késéssel is - pótolni igyekszik ezt a hiányt. 2006-ban megalakult a Lé­ nárd Ödön Közszolgálati Alapítvány, amely az „egyházellenes támadások, az üldöztetés” felkutatását tűzte ki cé- Erdö Páter fő p ásztor nem híve az á tvilágításn ak 168 Óra 37 ÄForrás:Mhttps://doksi.net últidó ► lul. Még abban az évben megjelent Lénárd Ödön, Tímár Ágnes, Szabó Gyula és Soós Viktor Attila Utak és útvesztők című könyve a kommunis­ ta egyházüldözés rengeteg, addig is­ meretlen adatával. És most ez a film. Nem leleplezés a célja. A mindenkori politikai, társa­ dalmi helyzetbe illeszti az egyéni sor­ sokat, a hitvallókéit és az ügynököké­

it.-Bemutatja a kommunista rendszer módszereit, amelyek mindvégig azo­ nos célt, az egyház megsemmisítését szolgálták. Ebből a szempontból nem volt különbség Rákosi és Kádár poli­ tikája között. A film idézi Kádár 1958-ban tett nyilatkozatát: „Meg kell érteni, hogy a klerikalizmus ellen tűzzel, vassal, golyószóróval, börtön­ nel harcolunk. A klerikalizmus elleni harc egységes rendszert képez, amelyhez megvannak a megfelelő eszközeink egészen a BM-ig. Min­ denki tudja, hogy nem úgy van, hogy fogom a lőcsöt, és szétverem a vallá­ sos világnézetet.” Kádár J á n o s á s B erecz J án o s M iklós Imre hivataláb an [1987] S zétszéled a nyáj A film bemutatja, hogy Kádár nem a lőcsre helyezte a hangsúlyt, bár alkal­ mazta azt is „egészen a BM-ig”. De az ő módszere a Krisztustól vett mon­ dásra alapult: „Megverem a pásztort, szétszéled a nyáj.” (A pásztor megverését ő is szó szerint értette) Kádár

célpontja a fő- és az alsópapság szembeállítása volt. Tudta, hogy ezzel aláássa a hívek egyházba vetett hitét, bizalmát. Eszköze pedig a Miklós Imre-féle Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) és - máig nehezen érthető mó­ don - a Vatikán volt. A filmben két megrázó idézet mu­ tatja a Rákosi- és Kádár-módszer for­ mai különbségét és lényegi azonossá­ gát. Rákosiéról Endrédi Vendel zirci főapát beszél: „Vallattak nagyfeszült­ ségű árammal, sokkal. Lábujjhegyen kellett állnom, alattam szöges deszka, jobbra, balra tüzes rezsó, hogy egye­ nesen álljak. A kihallgatáson mezte­ lenre vetkőztettek, tornásztattak, föl, le, egy fiatal ÁVH-s lába előtt, ame­ lyet minden lehajlásnál meg kellett csókolnom, amíg össze nem estem.” A kádári egyházüldözés módszerét Cserháti József pécsi püspök - a bé­ csi Kathpress hírügynökségnek adott - interjúja érzékelteti a filmben. Cserháti 19 évig volt a

püspöki kar titkára. Ebben a minőségében részt vett Ijjas, Lékai és Paskai érsekek el­ nöksége alatt a Miklós Imrével foly38 168 Óra Lénárd Ödön páter V árszegi Asztrik pannonhalm i főap át tatott tárgyalásokon. Ő mondja: „Szé­ gyenletes volt, ami velünk történt. Az ÁEH döntötte el még azt is, hogy mit szabad megtárgyalni a püspöki konferencia ülésein, és mit nem. Egy nappal a teljes gyűlés előtt meg kellett jelennünk az ÁEH vezetője előtt, és el kellett játszani a konferen­ ciát. Aztán az állami hatóság döntötte el, hogy miről szabad tárgyalni a püs­ pöki konferencián, miről nem, vagy hogy bizonyos kérdéseket hogyan ke­ zeljenek. Ez volt a legszégyenteljesebb, ami velünk történt A kommu­ nisták úgy bántak a püspökökkel, mint a kisiskolás gyerekekkel. Ezen­ felül a püspöki konferencia minden ülését lehallgatták. Minden püspöki rezidencián beszerelték a lehallga­ tókészülékeket.

Nálam még a kertben is volt. Minden püspöki titkárságra becsempésztek legalább egy besú­ gót.” A megalázásnak ez a kádári formá­ ja erkölcsileg felér az ávós lábának megcsókoltatásával. Állami gondozásban Kabay és Petényi filmjét hitelessé te­ szi Várszegi Asztrik főapát személye, aki nemcsak tanácsaival segítette a szerkesztőket, de hangját, arcát is ad­ ta. 0 a műsorvezető Teszi ezt kényes helyzete ellenére olyan természetes szuverenitással, mintha ez lenne a foglalkozása. Empátiával beszél a besúgásra kényszerített papokról Hangja csak akkor keményedik meg, amikor az öntevékeny ügybuzgókról, a besúgást karriervágyból vállalókról beszél. Esetenkénti óvatos fogalma­ zását értik azok, akik figyelemmel kí- M ii LT! DŐ M eg szo lg álta é s k in evezték. Lékai László prím ás II. vatikáni zsinatra érkező magyar egyházi küldöttség (tíz püspök és há­ rom kísérő) tagjai közül

tízen voltak beszervezett ügynökök. Szabó Ferenc, a Vatikáni Rádió ma­ gyar osztályának vezetője mondja a filmben, hogy a Pápai Magyar Intézet az évek során „kémközponttá” ala­ kult. Oda csak beszervezett ügynökö­ ket engedett kiutazni Miklós Imre. Az intézet rektorai rendszeresen je­ lentő ügynökök voltak, akiket hazaté­ résük után az esztergomi érsek és Miklós közösen jutalmazott püspöki kinevezéssel vagy más magas egyhá­ zi tisztséggel. De ügynök volt a Rómába küldött látogató - máig nyilvános szereplő Kiszely István is (fedőneve „Feledy”), aki a magyar bencések külföldi vezetőjéről, Békés Gellértről jelentett. Gyakorlata volt a munká­ ban: tevékenységének szerepe volt abban, hogy öt év börtönre ítélték paptársát, Hagemann Frigyest. Piszkos m unka Eretneknek m in ő sítették . Bulányi György sérték helyzetének alakulását a püs­ pöki karban, ahol hosszú ideig érin­ tett

ügynökökkel volt körülvéve. A film konkrét példákkal, szám­ adatokkal dokumentálva vezeti végig a nézőt a Rákosi- és Kádár-korszak egyházüldözésének egyes szakaszain. Kiss Szaléz ferences szerzetes kira­ katpere, kivégzése mindjárt 1946ban. Aztán: egyházi iskolák államosí­ tása; kirakatperek főpapok ellen; a szerzetesrendek feloszlatása; a rendszerhű békepapi mozgalom megalakítása révén az egyházi egy­ ség megosztása; főpapok beszervezé­ se, mások lemondásra kényszerítése, internálása; ügynökök beszervezése a püspökségeken. Fontos a Vatikán úgynevezett keleti politikáját leíró és elemző rész. Vár­ szegi főapát rámutat a szándék és a következmények közötti különbségre. Róma a keleti keresztények béklyóin szeretett volna lazítani. Meg akarta őrizni a hierarchiát, hogy a hívek ne maradjanak a szentségeket kiszolgál­ tató papság nélkül. Ennek a politiká­ nak ára - ma már tudjuk,

nagyon nagy ára - volt. Az 1964-ben megkötött úgynevezett részleges megállapodás a Vatikán és a magyar kormány között állami gondozásba helyezte az egyhá­ zat. A kompromisszum lényeges ele­ me volt, hogy a püspökök kinevezésé­ nek pápai jogát megosztotta az ÁEH vezetőjével, Miklós Imrével. Az esz­ tergomi érsek addig keresett püspök­ jelöltet, amíg nem talált olyat, akit Miklós engedélyezett. Az állambiz­ tonság, amelynek Miklós Imre tisztje volt, így zavartalanul folytatta a fő­ papok beszervezését. Már 1962-ben, a A Vatikán és a Kádár-kormány meg­ egyezése látszólag a püspöki kar ha­ táskörébe rendelte az egyházi ügyek intézését. Várszegi Asztrik szerint Róma egyik célja az egyház egységé­ nek megőrzése volt. Az egyezmény a püspöki kar felügyelete alá rendelte az egyházszakadással fenyegető bé­ kepapi mozgalmat és az Opus Pacist. Ugyanakkor a püspökökre bízta a piszkos munkát, amelyet

addig a rendszer végzett. Egyházi büntetéssel sújtották azokat a papokat, akik nem értettek egyet a püspöki kar rendszer­ hű politikájával. Különös szigorral jártak el az egy­ házi kisközösségek vezetői ellen. Lékai László érsek teológusokból ál­ ló bizottság elé állította a Bokor-moz­ galom alapítóját, a piarista Bulányi Györgyöt. Bulányi szerint a meghall­ gatáson durvább hangon beszéltek vele, mint a Rákosi-rendszerben első­ fokú halálos ítéletét megelőző, valla­ tása során az AVH-s tiszt. A teoló­ gusbizottság eretneknek minősítette Bulányi teológiai felfogását. (A ki­ hallgatás jegyzőkönyvvezetője Erdő Péter volt.) Ezzel a „szakértői véle­ ménnyel” Lékai bíboros Rómába uta­ zott, és elérte, hogy a Vatikán eltiltsa Bulányi Györgyöt minden nyilvános papi tevékenységtől. Különös világ volt. A Vatikán, a kommunista rend­ szer és a magyar érsek együtt - Bulá­ nyi György

ellen. ■ 168 Óra 39 H áttér Az engedem Bulányi György e ml éké r e Június 6-án, 91 éves korában elhunyt Bulányi György piarista szerzetes. A Rákosi-rendszerben „illegális államellenes szervezkedés” miatt életfogytiglani börtönre ítélték. A for­ radalom alatt kiszabadult. A Kádár-rendszer uralomra jutása után újból letartóztatták. Négy évvel később helyezték szabadlábra. Segédmunkásként dolgozott Megalakította a „Bokor” katolikus kisközösséget. Síkraszállt a katonai szol­ gálat megtagadásának joga mellett. Ezért a katolikus hierar­ chia és a kommunista rendszer egyformán ellenségének tekin­ tette. A magyar püspöki konferencia - vatikáni jóváhagyással - eltiltotta Bulányit papi hivatásának nyilvános gyakorlásától. A tilalom alól 1997-ben mentették fel, de a mai magyar katolikus hierarchia haláláig nem fogadta be őt. KASZA LÁSZLÓ személyes hangú megemlékezése. Bulányi György nevével a

hetvenes évek végén találkoztam először. A Kis János szerkesztette Beszélő és a Demszky Gábor kiadásában megje­ lenő Hírmondó című szamizdat kiad­ ványok cikkei nyomán készítettem műsorokat tevékenységéről a Szabad Európa Rádiónak, és írtam cikkeket a párizsi Irodalmi Újságba. Személye­ sen az első szabad választások előtt találkoztam vele. Városmajori laká­ sán fogadott. Jólesett elismerése: „Sokat segített, hogy ismertté tette nevünket a társadalomban. Ez védel­ met jelentett a rendszerrel szemben. Az egyházi hierarchia szemében vi­ szont inkább ártott. De ez az ő hibá­ juk. Bár sok egyházi kérdésben túl li­ berálisnak tartom a véleményét, kö­ szönöm, amit tett. A barátaim Gyurka 24 168 Óra bácsinak hívnak, és tegeznek. Szer­ vusz” - mondta, majd átölelt, megit­ tunk egy kupica pálinkát. Az, hogy Bulányi György barátai közé fogadott, életem egyik nagy ese­ ménye. Büszke vagyok rá

Amikor most arra vállalkoztam, hogy halála alkalmából megemlékezést írok róla, rádöbbentem, hogy nem tudok tárgyi­ lagos lenni. Szerettem, tiszteltem Ezért azt gondoltam, hogy emlékére abból az interjúból idézek, amelyet 1993-ben készítettem vele életéről, harcairól. Beszélgetésünk szövege a rendszerváltókkal készített interjúkö­ tetemben jelent meg (M etam orphosis H ungáriáé, Századvég Kiadó). Először kétirányú harcáról beszél: „Küzdelmeimnek valóban két síkja volt: állami és egyházi. Azt, hogy az állam elbánt velem, a világ legtermé­ szetesebb dolgának tekintettem, és te­ kintem ma is. Egy istentelen, ember­ telen rendszertől megkaptam az ül­ döztetés dicsőségét. Ezt adni volt az ő dolguk, elviselni az enyém. Küzdelmeim másik, egyházi vonat­ kozása ennél bonyolultabb. Kezdetben magam mögött tudtam a Vatikánt. Joggal gondolhattam, építjük a föld­ alatti egyházat, ezért az ateistáktól

megkapjuk »jutalmunkat«, a pápa pe­ dig teljes mellszélességgel mögöttünk áll. Ez volt a tudatomban, amikor 1952-ben az államügyész halált kért rám. A Jónás-tanács azonban mérsék­ letet tanúsított: megúsztam egy életfogyttal, és kimaradtam a martirológiumból. Csakhogy miközben a magamfajták százai töltötték meg szo­ cialista hazánk börtöneit, megváltozott a vatikáni »politika« is. Elterjed az a vélemény, hogy az a nagyobb baj, ha a keleti országokban elfogynak a püspö­ kök, mint ha a pápa rendszerhű püspö­ köket nevezne ki, ha már csak erre van lehetőség. VI Pál folytatta ezt a politi­ kát, amit én teljes elárultatásomként éltem meg és árulásnak tekintem ma is. E politika következtében, aki ko­ rábban az egyház hős fiának számított, az az 1964-es »részleges megegyezés« után egyszerre az egyház engedetlen fiának minősült át.” Bulányi György ezután a részleges megegyezés és a Vatikán keleti

politi­ kájának következményeiről beszélt. Róma elfogadta a feltételt, hogy új püspököknek csak olyanokat nevez­ nek ki, akiknek személyével a ma­ gyar állam is egyetért. Ugyanebben a kötetben közlöm Se­ regély István egri érsekkel, a Magyar Püspökkari Konferencia akkori elnö­ kével (állambiztonsági fedőneve Bánhegyi Gábor) készített interjúmat. Az érsek úr azt mondta az állami be­ leegyezéssel kinevezett püspökökről: „A magyar nép ezeket a főpásztoro- H áttér dugni minket, megsemmisítésünk ne­ mes feladatát rábízta püspökeinkre. Ehhez jelentékeny segítséget nyújtott a vatikáni hierarchia is: VI. Pál [előze­ tes ígérete ellenére - a szerző] meg­ fosztotta érseki székétől Mindszentyt, az említett feladat végrehajtására pe­ dig kinevezte Esztergomba Lékai Lászlót [ő is az állambiztonság szol­ gálatában állt K. L] Lékai a kiskö­ zösségek valamennyi fajtáját ki akarta irtani, nem csak

a Bokrot, amely a ne­ vemhez fűződik. Közben azonban az történt, hogy közösségünk tagjai - el­ sőként dr. Merza József - 1979-től el­ kezdték megtagadni a katonáskodást, mondván: nem akarjuk kitanulni a tö­ megmészárlás mesterségét, és hogy más módon kívánjuk hazánkat szol­ gálni. A Vatikán is módosított állás­ pontján. Monsignore Poggi utazó nagykövet a Hiltonban közölte velem, hogy Miklós Imre, az Állami Egyház­ ügyi Hivatal vezetője kész zöld utat nyitni a kisközösségek előtt, feltéve, hogy azok nem szegülnek szembe a katonáskodással. Mi azonban nem hagytunk fel célkitűzéseinkkel, mert nincs reménye az emberiségnek túl­ élésre, ha a Jézusra hivatkozók is el­ mennek a háborúba. Fiataljaink há­ rom év börtönt kaptak a pártállamtól, a hierarchia pedig a papokat - mint a fiatalok felbujtóit - regulázta meg: felfüggesztések, kényszernyugdíjazá­ sok, áthelyezések következtek.” kát az elmúlt

negyven év alatt minden feltétel és fenntartás nélkül elfogad­ ta.” A kérdésre, hogy ezt honnan tud­ ja, megkérdezték-e erről a híveket, ezt válaszolta: „Ez nem tartozik az egyház gyakorlatához. Az egyházban nincs népszavazás. Még egyszer: a hívek a püspökök az egyház szempontjából szükséges - tevékeny­ ségét elfogadták. Sehol nem volt eb­ ből konfliktus.” Bulányi György az állami bele­ egyezéssel kinevezett püspökökről: „Az öt újonnan kinevezett püspök. eszközeivé vált a politikának, amely Jézustól olyannyira idegen. De hát Jézusnak nem volt politikája, a Vati­ kánnak pedig volt: a trón és az oltár szövetsége. Valami nagyon csúnyát kell mondanom: a történelem még nem tudott olyan rendszert kitalálni, amellyel - ha erre hajlandó volt - a katolikus egyház meg ne egyezett volna. Alapelv a trón és az oltár szö­ vetsége. Ennek lényegét Ferenc Jós­ ka utolérhetetlen tömörséggel és

plaszticizmussal így fogalmazta meg: »Fontos a hadsereg és a klérus! A többi zérus!«. Egyébként a hívek tekintélyes részének nagyon jól jött ez a politika. Megnyugtathatták ma­ gukat: ha a püspökeink a pártállam igényeihez igazodva hazudoznak, mi, kis senkik ugyan miért erősködnénk? így lehet tönkretenni egy nemzet jel­ lemét, mégpedig vatikáni segéd­ lettel.” A helsinki egyezmény következmé­ nye: „Mivel ezt követően az állam már nem tudott egyszerűen börtönbe A magyar püspöki kar körlevelet adott ki 1961 márciusában, amelyet minden katolikus templomban felol­ vastak. Ebben kijelenti: „Az úgy ma­ gát, mint hazáját becsületesen szolgá­ ló, törvényeit tiszteletben tartó katoli­ kus papság elhatárolni kívánja magát a katonai szolgálatot megtagadó, bí­ róság elé állított kispapoktól.” Ezzel szemben Seregély érsek úr a már idézett interjújában kijelentette: „A katolikus egyház mindig engedé­

lyezte a katonai szolgálatot és az attól való tartózkodást. Én ilyen körlevél­ re nem emlékszem, pedig pap voltam Magyarországon. Lehet, hogy ezt ki­ sarkítva így próbálták provokálni, én ezzel nem találkoztam.” Bulányi Györgyöt vatikáni utasítás­ ra 1997-ben rehabilitálták ugyan, de a magyar katolikus hierarchia nem fo­ gadta be. Mostani haláláig persona non grata maradt a püspöki kar szá­ mára. Isten nyugosztalja. ■ 168 Óra 25 január 2019. 6, szerda 30 Bulányi György piarista szerzetes születésének 100. évfordulója alkalmából január 5-én emléknapot szervezett a Bokor közösség a Duna-parti piarista kápolnában. A délelőtti tudományos igényű előadások az alapító szellemi, lelki és emberi örökségének néhány aspektusára fókuszáltak. Délután színes mozaikok mutatták be, hogy az alapító álmából a Bokor közösségeihez tartozók az évtizedek alatt mit és hogyan tudtak megvalósítani. Az

évforduló alkalmából Bulányi György egykori lakóhelyén, a XII. kerületi Városmajor utca 47/b számú ház falán emléktáblát helyeztek el a közösség képviselői. Amikor az emléktábla avatására került sor, Bulányi György egykori lakása előtt többen arról beszélgettek, milyen emlékeik vannak Gyurka bácsiról, az általa titokban, lakásán tartott szentmisékről, lelkigyakorlatokról, beszélgetésekről. Erről beszélt már a „hivatalos” ünnepség keretében Kovács László, nyugállományban lévő atya is, aki az elsők között csatlakozott a közösséghez, illetve Bajnok Dániel, aki az ünnepségen a fiatalabb korosztály képviseletében szólt. Kovács László az emléktábla avatásakor emlékeztetett, hogy Bulányi Györgyöt a kommunista hatalom államellenes összeesküvéssel vádolta meg és ezért halálra ítélte, melyet végül életfogytiglani börtönre változtatott, az Egyház pedig – eretnekként – évtizedekre

eltiltotta a nyilvános papi működéstől. Hogy ki volt igazából Bulányi György – folytatta Kovács László –, azt mi, a barátai tudjuk, illetve a majdani történetírás mutatja majd be igazi tevékenységét, szolgáltat majd neki igazságot. Bulányi György teológusként azt hirdette, hogy Isten az, aki szeret. A börtönévek után is azt tanította, hogy szeret az, aki ad és nem elvesz, aki szolgál és nem uralkodik, aki nem üt és nem üt vissza, sőt az ütést is megbocsájtja. Ilyen Istent és ilyen Egyházat hirdetett egykor az evangéliumok Jézusa, a mezítlábas Jézus, ilyen volt Bulányi György egyházképe is. E gondolatok veszélyesek voltak, főként azért, mert Bulányi György kezdte megvalósítani őket – mondta többek közt ünnepi beszédében Kovács László. A fiatalabb korosztály képviseletében Bajnok Dániel azzal kezdte beszédét, hogy a közösség milyen sok tagjának emlékekkel teli hely a Városmajor utcai lakás. Mint

mondta, ő először egy ifjúsági misére érkezett a házhoz. Aztán beszélt arról, hogy Gyurka bácsit – hiszen nagyon sokan így szólították Bulányi Györgyöt – foglalkoztatta, hogy halála után mi történik majd művével, a Bokorral, illetve miként fognak rá emlékezni. Félt, hogy elfelejtik őt és mindazt, amiért egy hosszú életen át küzdött. Félt attól is, hogy a Bokor belemegy a vallásképződés zsákutcájába, kiszakad az Egyházból, és alapítójára hivatkozva tévedhetetlennek képzeli majd magát. Bulányi György félt a felejtéstől, de a „szentté avatástól” is A Garajszki Jenő által faragott gránittábla és a Lengyel István szobrászművész által készített bronz plakett emlékeztet mindenkit a Bokor közösség alapítójának gondolataira, tetteire – mondta Bajnok Dániel. Az emléktábla-avatás után a megemlékezés a piaristák Duna-parti kápolnájában folytatódott, ahol délelőtt előadások hangzottak el,

délután pedig vetített képes mozaikok a Bokor életéből. Az emléknapot az a szentmise zárta, melyet Urbán József SchP generális asszisztens mutatott be Labancz Zsolt SchP tartományfőnökkel. Urbán József a szentmise elején felolvasta Pedro Aguado piarista generális rövid üzenetét, melyet az emléknap résztvevőinek küldött. Ebben többek közt azt írta, hogy hálás Bulányi György piarista tanúságtételéért, az Egyházról és a küldetéséről alkotott víziójáért, látásmódjáért. Üzenetében a generális hangsúlyozta: továbbra is szükségünk van olyan emberekre, amilyen Bulányi György volt. Homíliájában Urbán József a karácsonyi időszakban olvasott evangéliumi részekre utalt, melyek a meghívásról, a látásról, a Jézussal való találkozásról, a követésére való felszólításokról szólnak. Mindez azonban nem a hithirdetők, a térítők szava, hanem a tanúké. Azoké a különleges tanúké, akik nem elégszenek

meg azzal, hogy csupán beszéljenek a maguk életalakító élményéről, hanem oda akarják vezetni a többieket is Jézushoz. E látásra meghívó szót, gesztust tapasztaltuk Gyurka bácsival találkozva is – mondta Urbán József, majd hozzátette: ő nem hithirdetést végzett, nem pusztán valamilyen hitvilágba vitte követőit, hanem Jézushoz vezetett mindenkit. Nem a térítés szándékával beszélt, hanem képes volt megérinteni mindenkiben azt a keresést, szomjazást, mely Jézushoz vezeti az embert. Így tehát nem egyszerűen egy születésnapos tanút ünneplünk ma, hanem találkozni akarunk az Eucharisztiában azzal, akihez ez a barát-kísérőnk el akart minket vezetni. Az évforduló alkalmából megjelent Bulányi György 2005-ben írt Önéletírása, melyben hosszú életének 87. évében visszatekintett nem mindennapi életútjára A szerző személyes sorsán keresztül vezeti az olvasót végig a XX. századon, így a kötet egyszerre szubjektív

visszaemlékezés és társadalomtörténeti, egyháztörténeti dokumentum is. -xy figyelő E gyházak válaszúton Ismét válaszútra érkeztek a magyarországi egyházak. Korlátozásuk négy évtizede után a sza­ badság esélyeit mérlegelhetik. Alkalmazkodásuk felelősségét az önállóság felelőssége váltja föl Ez a történelmi igazság és a benső számvetés pillanata. Örvendetes és terhes pillanat „Isten ke­ gyelmi órája ütött a magyar egyházban. El kell jutnunk az őszinte kiengesztelődésre, feledve a múltban kapott sebeket, tudatosan lerombolva a múltban kialakult előítéleteket” - összegez Lu­ kács László, a katolikus Vigília főszerkesztője. „Az elmúlt évtizedek sok elbizonytalankodása után sürgősen szükség van arra, hogy a magyar reformátusok erősítsék öntudatukat, egyházukhoz való tartozásukat” - vélekedik dr. Tóth Károly dunamelléki püspök Ugyanekkor, 1989 nyarán nyilvá­ nították ki megújulási

szándékukat a kisebb felekezetek, az izraelitáktól a baptistákig, az adventis­ táktól a mohamedánokig. Másfelől megjelent a kormányzó párt állásfoglalása és javaslata a lelkiismereti és a vallásszabadságról, kiinondva-kimondatlanul hatálytalanítva a csak egymást toldozó-foldozó részleges szerződéseket „Az MSZMP a társadalmi valóság mai folyamataiból újrater­ melődő, e valóság részét képező, sokrétű funkciót betöltőjelenségként értékeli a vallásosságot. Tudomásul veszi és tiszteletben tartja a vallásos eszmerendszereket - szögezi le a KB hivatalos közleménye, majd körvonalazza a törvényben biztosítandó jogot. - E jog tegye lehetővé, hogy a különböző világnézeti meggyőződést valló állampolgárok és szervezeteik, köztük az egyházak is, nézeteiket szabadon terjeszthessék és oktathassák.” Közben megszűnt az Állami Egyházügyi Hi­ vatal, mely 1951 óta ellenőrizte és szabályozta az egyházak

tevékenységét. Már megszakadt a régi gyakorlat, még nincs érvényes űj törvény - átmeneti állapotok uralkodnak. Hívők, vallások, egyházak így és ebben találkoznak a társadalom, a nemzet hasonlóképp át­ meneti állapotával. Tűi azon, hogy ilyenformán is megpecsételtetik a kölcsönösség, figyelmeztet ez az egyházak szerepének történelmi jelentőségére is. Vizsgálódjunk elsősorban ebből a látó­ szögből. Szorosabban véve az itt a kérdés, hogy az egyházak milyen irányba akaiják és tudják gyümölcsöztetni a vallást, fejleszteni a hitéletet, alakítani a szellemi, lelki, magatartásbeli kultúrát Amilyen értéket teremtenek, arra mozdítj ák a társadalmat, a nemzetet. Hogy ebben mi férhet öszsze az egyházakkal? Tágas a kör Pilinszky János a katolicizmus föladatát például ebben látja: „A nyugati világ ma a magány problematikájával vívódik, a keleti világ a szocializmus kérdéseivel, így vagy ügy, legfőbb

gondunk lett a másik ember, a többi, a felebarát. S ez mi volna más, mint a szeretet problémája, az Evangélium veleje. A felebaráti szeretetet többé se farizeus, se langyos módon nem értelmezhetjük. A felebarátot többé nem téveszthetjük össze tükörképünkkel A felebarátba a hálátlan éppúgy beletartozik, mint a hálás, az okos éppúgy, mint az ostoba, a sza­ maritánus éppúgy, mint aki sebet ejt.” Fekete Gyula gondolatait érdemes társítani ehhez: „Ha viszszanézünk az elmúlt évszázadokra, nem lehet szétfejteni a magyar nemzettudatot és a kálvini/ mus hatásait. Van nekünk egy újkeletű bűnünk Éppen abban a történelmi szakaszban, amikor szocialista nemzetet kellett volna építenünk, mi a nemzettudat lerombolásával voltunk elfoglal­ va. Nem tudom elképzelni, hogy az emberi integrálódás menetrendje bármilyen távlatban azt jelentené, megvalósul a homogén, egynyelvű, egysejtű emberiség. Ami lényegében primitívséget

is jelent. Van egy átkötés itt világi és egyházi szempontból: a sorskérdéseinkhez való viszony Egyáltalán a közösségi felelősségről van itt szó.” Mindkét igény egyetemesség és sajátosság össze­ hangolásához, ennek révén a természetes pluralizmus elfogadásának szellemi és erkölcsi kiműve­ léséhez fűződik. Nem akárhol és akármikor Végül a megtervezett, dé eltorzuló hazai szocializ­ mus alkati fogyatékosságának kiegészítéseként, kiigazításaként fogható föl ez az igény, remény és javaslat. Ez a szocialista kísérlet kezdettől nagyon is rászorult volna a kiegészítésre, a kiigazításra, a szerves folytonosságra. Az egyházak pedig, más erőkkel szövetkezve, betölthették volna ezt a sze­ repet. Csak hát a tervező és torzító hatalom ragaszkodott az egyeduralomhoz, legrosszabb évei­ ben a nyers parancsuralomhoz. Következményként az egyházak önfenntartási alapja és mozgás­ tere vészesen

összezsugorodott, szervezete és működése a függőséghez idomult. Hagyományos európai támaszaikat a hidegháború és a vasfüggöny erőszakos rendszere szétzúzta. Ebben a kény­ szerhelyzetben az egyházi élet fölbomlott és meghasonlott: az intézményes egyház, a megmara­ dás érdekében, belterjességbe és hallgatólagos engedelmességbe menekült, a másik szárny, a „rej­ tett”, a „földalatti”, a „lakás-egyház” vállalta ugyan az önállóság folytonosságát, az engedetlensé­ get, sőt az ellenzékiséget is, persze a maga módján, alig érzékelhető kisugárzással. Idővel az intéz­ ményes egyház kialakította az „egyensúlytartás” és a „kis lépések” magatartását; ez mint egyedül lehetségesnek ítélt magatartás belül is elfojtotta a sajátosság és a többféleség, a pluralizmus sza­ badságát. „Egyházunknak bizonyára vádolnia kell majd magát a mulasztás vétkével Szűkre sza­ bott lehetőségeinket

sem használtuk fel, s tunyaságunk, tehetetlenségünk, gyávaságunk vétke alól olykor a körülményekre való hivatkozással mentettük ki magunkat” - tekint vissza már idé­ zett munkájában a Vigília főszerkesztője. Bárhogy történt, rosszul történt ez a korlátozás és önkorlátozás Egyház és társadalom, nemzet, ország együtt látta kárát Változniuk is csak együtt lehet. Hiány és szükséglet is erre hajlít Emlékezzünk Pilinszkyjános és Fekete Gyula helyzetrajzára, hogy tudniillik a hiteszméktől sajátosság és egyetemesség öszszehangolásának, erkölcsi értékre emelésének erősítését várnák, ezzel a vallásosság és az egyhá­ zak pótolhatatlan hozzájárulását a pluralizmus hazai fölélesztéséhez. Nincs okunk kételkedni e tétel igazságában és fontosságában. De a hiteszméket gondozó és terjesztő, a hívőket tömörítő és irányító egyházak mennyire készek erre a szerepre? Felelős vezetőik maguk is

válságra utalnak, önbírálatot gyakorolnak, megújítást keresnek. Most már azonban számolniuk kell hittársaik, egy­ házi társaik eltérő véleményével is, azaz a hiteszmék és az egyházi élet benső pluralizmusával. Va­ lószínűleg épp ez teheti alkalmassá a vallásosságot és az egyházakat arra, hogy betölthessék ma­ gasrendű szellemi, erkölcsi, közösségi szerepüket. Nem kevés erőfeszítés és küzdelem árán A katolikusság mai állapotát Bulányi György piarista szerzetes, az egyik megújítást kezdeményező kis­ közösségvezetője, amaz „rejtett” vagy „földalatti” egyház megpróbált képviselője éles vonásokkal jellemzi: „Fennen hirdetjük, hogy ajézus alapította egyház nem demokratikus, hanem hierarchi­ kus, s ez annyitjelent, hogy a katolikus társadalom nem választhatja meg a maga elöljáróit, hanem kinevezés útján kapja őket. S ha nagykorú ember számára eszmei képtelenség az egyháztagokat

kiskorúságban tartó hierarchiához csatlakozni, akkor az egyház a fel nem nőtt felnőttek gyüleke­ zetévé formálódik, minek következtében lehetetlenné válik, hogy a föld sója, a világ világossága legyen”. Effajta látleletet készített a református egyházi Megújulási munkaközösség isJeles alak­ ja, a politikai indokú jogfosztottságából nemrég rehabilitált Németh Géza lelkész szerint: „Lehe­ tőséget kell teremteni törvényes alapon arra, hogy az egyházközségek, egyházmegyék, egyházke­ rületek népe megvizsgálja, a tisztségviselők kit képviselnek: az államot az egyházzal szemben, vagy az egyház érdekét a hatalommal szemben. Csak olyan református egyház tekinthető hite­ les, független erkölcsi testületnek, amelyiknek tisztségviselőit az egyháztagság szabadon választ­ hatja. Minden, ami igaz magyar érdek, annak helye van köreinkben” Látható, hogy az egyházak változtató megújítása főleg a benső

pluralizmus és demokrácia megvalósításán múlik. Ha ez előbbre lép, széles és mély hatása sem maradhat el. Mutatják ezt a lelkiismereti mozgalmak is A magyarországi egyházak megtöretését és behódolását sokáig a „békepapok” testesítették meg, a mindenkori politikai, főleg külpolitikai akarat valláserkölcsi magyarázatával és népszerűsítésé- vei; a sor élén Péter János református püspök (1949-56, 1957-61), majd külügyminiszter, az MSZMP KB tagja állt. Velük ellentétben, a „rejtett” egyház kisközösségeiben viszont lassan, szívó­ san meggyökeresedtek a lelkiismereti mozgalmak az erőszakmentesség, a kisebbségi jogvédelem, az életvédelem, a környezetvédelem jegyében; Bulányi György katolikus Bokor-közösségei pél­ dául 1979-től megtagadták a fegyveres katonai szolgálatot. Mára aztán bebizonyosodott, hogy az egyetemes emberi értéket, a tiszta valláserkölcsiséget és az egyházi függetlenség elvét

legkövetke­ zetesebben épp ezek a katolikus és protestáns mozgalmak képviselik, noha világias színezettel. Tevékenységük az egész magyar közélet jó irányú fordulatát táplálta, táplálja. Ezekben folytató­ dott és újult meg a magyarországi egyházak humanista európaisága is. Vállalt szerepük, érdemi munkájuk és eredményük az intézményes egyházak arculatát is megújíthatja. Nemcsak az egyházak, hanem a hatalom válaszütjait és választásait is érinti mindez. Kölcsö­ nösségük, viszonyuk megújítását közelebbről. „Korunkban lényegében az állam és az egyház sze­ parációjának sikere attól függ, hogy az adott állam mennyire tartja tiszteletben a személyi szabadságjogokat, mennyire tartja magára kötelezőnek a többségi vagy a kisebbségi sorsú állampolgá­ rok személyes óhajának érvényesítését az oktatás, a nevelés, a kultúrpolitika területén - fejtegeti Zlinszkyjános egyházjogász. - Egy esetleges

új egyházi törvényben az állam és az egyház szétvá­ lasztását s minél kisebb együttműködését szorgalmazzuk. Figyelembe véve azt az alapelvet: az állam és az egyházak elismerik, hogy az egyik rendje és normális működése szükséges, illetve hasz­ nos lehet a másik számára is.” Csak így képzelhető el, hogy a kereszténység kétezredik, a magyar állam és anyaegyház ezredik évfordulója mind általánosabb függetlenségben és demokráciában ünnepeltetik. SZÉKELYHÍDI ÁGOSTON Nagy Albert honkeresése Antikor 1921-ben a fiatal Nagy Albert érettségi vizsga után kikerül a patinás kolozsvári Uni­ tárius Kollégiumból, és pályát kell választania, a remény, a „hajnal pirkadása”, az atyai igék a távo­ lodó múlt rekvizitumaiként hatnak - olyannyira, hogy még ebben az évben (szeptember 20-án) mint kelet-magyarországi menekültnek állíthat ki Igazolókönyvet, Budapesten, az Országos Me­ nekültügyi Hivatal, Nagy Albert

műegyetemi hallgató nevére. Ettől kezdve két évtizedes hányat­ tatás az osztályrésze e kereső művész-értelmiséginek (nyolc évet ebből Olaszországban tölt), amíg 1941-ben vissza nem tér Kolozsvárra, öccse házába végleges otthonába. De: nevezhető-e életének hátralévő, majdnem három évtizede, tulajdonképpeni művészi kibontakozásának kora Nagy Al­ bert honfoglalásának? Kerülhet-e és kerül-e, őseihez hasonlóan, ő is birtokon belül, természete­ sen nem föld- (vagy akár ház-) tulajdonosként, hanem a közösség szolgálatának szánt festői tevé­ kenysége révén? Hosszú - súlyos ellentmondásokban megnyilatkozó, időleges és tartós sikerektől kísért, a vereségeket azonban sosem kizáró - folyamatot kell megpróbálnunk végigkísérni a ren­ delkezésre álló dokumentumok alapján, hogy egy kiemelkedő festőművészi életművet, azon túl pedig egy életutat megérthessünk, s ennek révén közelebb kerülhessünk a

történelem (részben) lezárult XX. századi kelet-közép-eurőpai szakaszának emberi mércéjű, hétköznapi valóságához Ahhoz az általános érvényű igazsághoz, amelyet Nagy Albert vallomásos magánleveleinek egyi­ kében így fogalmazott meg: „Az anyagi világ alaptulajdonsága a rezgés, a szünet nélküli mozgás. Ismerjük a tényt, de vajon értjük-e?” A történelmi, etikai, művészettörténeti „mozgás” és megér­ tés a tét jelen esetben, egy gondosan összegyűjtött és rendezett írásos és ikonográfiái hagyaték tükrében. (Az 1989 januárjában elhunyt testvéröccs, Nagy Ernő áldozatos munkáját, magatartá­ sát az ifjabb festőbarát, a nagyváradi Jakobovits Miklós a Theo van Goghéhoz hasonlította.) A századelő és századközép magyar közgondolkozásának (mondhatni) egyik modelljét is a mai olvasó elé idézhetjük a fennmaradt Nagy Albert-levelek s az életpálya egyéb dokumentumai alap­ 18. oldal

AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1986. július 26 STEM Z ET R Ö Z ä S A JT Ó S Z E M L E egyetlen ellenzéki lapot a La Prensa-t, elűzte a országból és az elmúlt két héten belül pedig két katolikus egyház rádióadójának a vezetőjét vezető n icarag u ai egyházi szem élyt majd száműzte az ország egy vezető püspökét. száműztek. A rezsim azzal vádolja az Ezek miatt az elnyomó intézkedések miatt a egyházat, hogy az nem ítéli el az Egyesült pápa és mások joggal ítélik el a szandinistákat. Államokat a Contrák támogatásáért. Ennek ellenére a marxista kormány még A Dallas M orning News idézi a mindig számíthat sok olyan nicaraguai erős Nicaraguából pénteken száműzött püspök, nemzeti érzésére, akik egyébként fenntartással Vega válaszát a vádakra. viseltetnek a rezsimmel szemben. A “Mi nem ítélhetjük el az Egyesült Államok Kontráknak nyújtott amerikai segélyben ez esetleg fenyegető invázióját anélkül, hogy

volt mindig a veszély - írja a Washington Post. először el ne ítélnénk a szovjet tömbnek azt az A mi véleményünk azonban az - írja a in v á z ió já t, am ely m ár m e g tö rté n t Washington Post vezércikkírója, - hogy Nicaraguában. A Contrák erre az invációra Washington rossz politikai vonalat követ válaszolnak. Az egyház nem ítélheti el az Nicaraguával kapcsolatban. emberek azon jogát, hogy megvédjék A nicaraguai polgárháborút nem az magukat.” Egyesült Államok robbantotta ki, de A Dallas Morning News egy másik Washington jelenlegi politikájával a nézetelté­ beszámolóját is Managuából küldte. A cikk réseket növeli, ahelyett, hogy résztvenne az egyre komolyabb gazdasági válsággal abban az egyre langyosabb igyekezetben, foglalkozik. amelyet a világ demokratikus országai Amióta a szandinisták 1979-ben magukhoz fejtenek ki a konfliktus enyhítésére és politikai ragadták a hatalmat az országban most lépett csatornák

felé terelésére. fel a legkomolyabb élelmiszer hiány. Egy A Washington Post, az amerikai politikai nyugati közgazdász szerint a szandinisták irányvonalat bíráló cikke a legjobb bizonyíték komoly nehézségek elé néznek. Hacsak nem az amerikai demokrácia erejére. A Dallas tudják a gazdasági helyzetet javítani nagyon Morning News című újság beszámolója arról súlyos politikai problémáik lesznek. szól, hogyan űzi el a szandinista vezetés az Egy ellenzéki vezető elmondta az amerikai ellenzéket. tudósítónak: személyesen győződött meg Nyugati diplomaták véleménye megegyezik arról, hogy január óta az országban éhínség azzal a közléssel amelyet nicaraguai van. kormányképviselők adtak ki: a szandinista A szan d in ista vezetők szerin t az kormány, amely a múlt héten bezáratta az élelmiszerhiány oka az ellenzék ellen folytatott ország még egyetlen független újságját és háború, és az Egyesült Államok embargója.

elűzött két vezető egyházfőt, az elkövetkező Egy nicaraguainak erre az volt a válasza, hónapokban fokozza az ellenzékre nehezedő hogy a kormány a háborút okolja, de az nyomást. A Managuába akreditált nyugati egyetlen háború, amelyet a nép lát, az az diplomatáknak az a véleménye, hogy a rezsim éhínség elleni küzdelem.” további kitelepítésekkel és olyan földművesek letartóztatásával fogja a nyomást fokozni, Idézünk a Lékai László egyházfőről akiket a Contrák támogatásával vádolnak. megemlékező cikkekből, valamint a szovjet A nicaraguai vezető, Ortega bejelentette, sajtót elemző lapvéleményekből. Végül hogy fokozzák azo k at a biztonsági Gorbacsov varsói föllépéséről számolunk be. intézkedéseket, amelyeknek célja a terroristák “Magyarországon olyan fokú kollaboráció terveinek meghiúsítása. jött létre az állam és az egyház között, amely Kelet-Európábán példa nélkül áll” - vélekedik Ez

gyakorlatban azt jelenti, hogy a kormánynak korlátlan hatalma van bárkit a párizsi LE MONDE budapesti tudósítója, m ajd m eg á lla p ítja, hogy ennek az bebörtönözni vagy száműzni bírósági eljárás együttműködési politikának az egyik fő nélkül. A Dallas Morning News cikkírója szerint a kimunkálója Lékai László, a most elhunyt szandinista rezsimnek, ahogy a lakosság katolikus egyházfő volt. A cikkíró így kiábrándultsága nő a kormányban, úgy egyre „ folytatja: erősebb intézkedéseket kell tennie, azért, hogy “Fontosabb az, ami összetart, mint ami megakadályozza az embereket a Kontrák elválaszt bennünket” - hangzik Lékai egyik közvetlen támogatásában. kedvenc mondata. Érthető, hogy a budapesti A szandinista vezetők nyilvánosan ugyan vezetők szívesebben tárgyalnak szervezett és gyakran hangoztatják, hogy nem akarják a hierarchikus egyházakkal, mint ellenzéki közösségekkel, vagy szektákkal. De napja­ nicaraguai

ellenzék munkáját gátolni, de inkban Magyarországon már az a veszély azután hozzáteszik, mindaddig, amíg az nem fenyeget, hogy az egyház eszközzé válik az segíti az észak-amerikai agressziót. állam kezében. Lékai bíboros a “kis lépések “Mi engedélyezzük az ellenzéket. De nem politikájának” nevezte azt a kompromisszu­ azt az ellenzéket, amelyet Amerikából pénzelnek és amely az észak-amerikai mot - vagy alkut - miszerint az egyház apró kormány érdekeit szolgálja.” A gyakorlatban s z a b a d s á g o k é r t c s e ré b e ig y e k s z ik azonban Managua a rendszer bírálóit gondoskodni a társadalmi nyugalomról. egyszerűen az amerikai titkosszolgálat Az állam engedményei közé tartozik ügynökeinek nevezi és elnémítja. például, hogy két éve világi személyek is A szandinisták támadásainak egy másik segédkezhetnek papok mellett, vagy éppen céltáblája a katolikus egyház. 1982 óta 16 helyettesíthetik őket.

Ugyanakkor azonban külföldi papot és apácát tiltottak ki az minden katolikus és protestáns ifjúsági mozgalom tilos. Továbbra is komoly nézeteltérések forrása, hogy csak rendkívül kevés vallási rend működését engedélyezik. Budapesten nem kis aggodalmat keltett a bázis közösségek kialakulása - elsősorban Bulányi György piarista szerzetes körül. Egyik fő céljuk az, hogy törvényesen elismertessék a fiatalok jogát arra, hogy lelkiismereti okból m egtagadják a fegyveres szolgálatot. Pillanatnyilag ugyanis mintegy 150 fiatal tölti ezért 18 és 26 hónap közötti börtönbüntetését. Kérdés, hogy az egyház és az állam közötti kompromisszum a jövőben be tudja-e b iz o n y íta n i é le tk é p e s s é g é t. E gyik szorgalmazója - Kádár János - hetvennégy éves, a másik - Lékai László - pedig már nincs többé. Az egyházfő halála kapcsán a LE MONDE egy másik cikke röviden Bulányi Györgyöt mutatja be. A 68 éves

piarista szerzetes a magyarországi “bázis közösségek” fő szervezője. Ezek a közösségek olyan teológiai és politikai vitákra nyújtanak lehetőséget, amelyek ritkaság számba mennek. Bulányi - ahogy saját magáról mondja - mind az egyház, mind az állam szemében “fekete bárány”. Kilenc évet töltött börtönben - 1952 és 1961 között. Azóta sem engedélyezik neki, hogy nyilvánosan misét celebráljon. Mint mondja: az egyház részéről több kellemetlenség érte, mint az állam részéről. Hozzáteszi: “A Helsinki Egyezmény aláírása óta az állam nak korlátozottabbak a lehetőségei, hogy nyomást gyakoroljon rám. Lékai bíboros vállalta a feladatot, hogy bizonyos üzeneteket átadjon nekem.” A LE M ONDE fölidéz néhány a közelmúltban történt esetet: például azt, hogy Bulányi egyes írásait meghamisították. 1982ben az egyház “eretnekének bélyegezte, mert mint állították róla - vétett az ellen a dogma ellen,

miszerint a pap tekintélyét és hatáskörét püspöke, nem pedig a hívők közössége határozza meg. Bulányi szerint azonban ez a teológiai vita csupán ürügy volt bizonyos politikai megtorlásokra.“Lékai bíboros hazudott” jegyzi meg Bulányi “Pusztán azért találta ki ezt a dogm atikai nézeteltérést, hogy megbüntethessen amiért kiálltam azok mellett, akik lelkiismereti okból megtagadják a fegyveres szolgálatot’ - mondja. Szerinte Magyarországon az egyház és az állam “konstantini” egyezséget kötött. Bulányi viszont az egyszerű közösségek mellett száll síkra.” “A keresztény ember hivatása nem az, hogy a hatalmasokkal egyezkedjék, hanem az, hogy olyan legyen, mint Krisztus: vagyis hogy a szegényeket, az a lá z a to sa k a t és az üldözötteket szolgálja” - mondja Bulányi. Lékai Lászlóról megemlékezett a bécsi PRESSE is, amely többek között ezt írja: A magyar állam elvesztette azt a tárgyalópartnerét, akinek

nagy szerepe volt a népköztársaság különös belső kiimájának kialakításában - egyes külföldi megfigyelők szerint túlságosan is nagy. “A magyar egyház nem csap ököllel az 3 6 H is t ó r ia Püspökök és állambiztonság A Kádár-rendszerben az állambiztonság utasította az egyház vezetőit, hogy tegyék tönkre a katolikus báziskö­ zösséget, a Bokor mozgalmat Az egyház azóta sem kért bocsánatot saját híveitől és papjaitól. Mi történik, ha az egykori operatív tiszt 30 év után találkozik saját áldo­ zatával? Egy dokumentumfilm ellenállókról, dekkolókról és az elmaradt megtisztulásról: Bokros jelentések. K. Á Lelkiismeret, értékelvűség, a ha­ talommal való közösködés teljes elutasítása: az ilyen közösségek a legveszélyesebbek a mindent ellenőrizni akaró rezsimeknek. Őket képtelenek erőből maguk alá gyűrni és megvásárolni, ezért jön­ nek az ellehetetlenítés körmönfon­ tabb technikái.

Bulányi György és a Bokor Közösség neve évtizedek óta jól ismert a katolikus egyház környékén, és a megítélésük ma is ellentmondásos. A mozgalom az egyházi hierarchiától távol, kis­ közösségi alapon jött létre a het­ venes években, és mindenekelőtt az evangélium valódi megéléséről szólt. Lelkiségével és szellemisé­ gével nem csak a Kádár-rendszer világától ütött el nagyon, de a knrabeli magyar katolicizmus főára­ mától is. Miközben a székükbe ültetett egy­ házi vezetők többsége kiszolgálta a pártállam igényeit, a Bokor min­ denfajta kompromisszumot eluta­ sított. Amikor az erőszakmentes­ ség jegyében tagjai megtagadták a katonai szolgálatot, lecsukták őket. A mozgalomvezetőjét, az állambiz­ tonság által évtizedeken át figyelt Bulányi György volt piarista atyát az egyházon belül is megpróbál­ ták teljesen elszigetelni. „Gyurka bácsit” lényegében az állambiz­ tonság akarta

eretnekké nyilvánít­ tatni az egyházzal. Nem engedték, hogy papként szolgáljon, és ebben készséges partner volt a püspöki vezetés. A ma 1-2 ezres tagságú Bokor az­ óta is várja a bocsánatkérést a ma­ gyar katolikus egyházi vezetőktől. Erre nem került sor, ahogy - belső kritikusai szerint - a múlttal való mélyebb szembenézésre sem a katolikus egyházban. A Bokor és tágabban a katolikus egyház elle­ ni állambiztonsági akciókról szóló 2017-es dokumentumfilm, a Bok­ ros jelentések rendezője így ma is darázsfészekbe nyúl. így volt ez Varga Ágota két előző egyházi té­ májú filmjéyel is, a Regnum Marianumról szólóval és A tartótiszttel. Utóbbiban a rendezőnek hosszas rábeszélés után sikerült kamera elé állítania egy egyházi vonalon dolgozó egykori tartótisztet: egé­ szen bizarr volt látni, ahogy a volt állambiztonságis saját korábbi megfigyeltjeivel találkozva nosz­ talgikusan idézi fel az elhárítás

szép éveit. Hasonló élményben lehet része a Bokros jelentések nézőinek is. Most az egyházi elhárítás egy másik tisztjét sikerült szembesíteni egyik áldozatával, Szabó Gyula mezőörsi plébánossal. Szabó, amellett, hogy a Bokor tagja, tudományos kutató is, méghozzá saját mozgalmának állambiztonsági dossziéit tárja fel. A sokdoboznyi anyag másolata ott van a dolgozószobájában, ahová a forgatásra eljött saját egykori állambiztonsági tisztje. Modok Ár­ pád alezredes (szemben az előző film elhárítójával, ő már a nevét is vállalja) hajlandó a kamera előtt beszélgetni az akkori állambizton­ sági munkájáról, legalábbis annak bizonyos vonatkozásairól. Mint a film vetítése után az Uránia .mozihantartott beszélgetésen a rendező mondta, az állambiztonsá­ gis maga jelentkezett, hogy hajlan­ dó lenne szerepelni. Hogy miért, nehéz megfejteni. Varga Ágota sze­ rint talán megtisztelőnek érezte, hogy a nyilvánosság

előtt jelenhet meg ebben a szerepben. Örüljünk neki, mert minden elkenés, mel­ lébeszélés, hencegés mellett, va­ lódi erkölcsi szembenézés nélkül is tanulságos a dolog.„Elkövettem ön ellen is egy merényletet. Kicsit bánom" - mondja az állambizton­ sági tiszt somolyogva, és elárulja, hogy a nyolcvanas években Szabót az állambiztonság kezdeményezé­ sére helyezték el Győrből, hogy ott ne építhesse tovább a közösségét. Tűnhetne ez utólagos dicsekvés­ nek is, de az állambiztonsági ira­ tokból a kutatók előtt, is hasonló kép rajzolódik ki. „Az 1989 előtti püspökszentelések 64 százalé­ káról biztosan lehet tudni, kb. 20 százalékáról pedig valószínűsíteni lehet, hogy a kinevezett az állam­ biztonság ügynöke is volt. () Az egyház kulcspozícióiban a hálózati személyek penetrációja feltehető­ en 100 százalékos volt" - írta a 111/ III. egyházi súlyáról Ungváry Krisz­ tián. A filmben a

Bokorhoz tartozó ka­ tolikus plébános elővesz egy meg­ lehetősen vaskos dossziét, ebben mind Pataki Kornél győri püspök ügynöki jelentései vannak. „Hát nekem volt olyan barátom, aki ki­ lenc ilyen könyvet írt" - kontráz rá Modok. A volt alezredes nem érzi úgy, „hogy olyan sok rosszat tettem volna". Azért kissé kényszeredet­ ten megköveti az áldozatokat. „HAT EZ ILYEN VILÁG VOLT. ES LEHET, HOGY ÉLETÉBEN NEM TA­ LÁLKOZIK OLYANNAL, MINT AKI ANNYI MINDENNEL FOGLALKO­ ZOTT, MINT ÉN." A Bokor mozgalmat alapító Bulányi Györgyöt fiatal piaristaként 1952ben ítélték életfogytiglanira „ille­ gális államellenes szervezkedés" miatt - mert egyházi kisközösséget próbált szervezni. A lényeges egy­ házi kérdésekben valójában döntő pártállami szerv, az Állami Egy­ házügyi Hivatal (ÁEH) azután sem engedte papként szolgálni, hogy 1960-ban amnesztiát kapott. Szál­ lítómunkásként írta meg

alapmű­ megélő kisközösségeket szinte le­ hetetlen volt ellenőrizni, így ezek­ től a hatalom inkább tartott, mint a nagy plébániáktól. „A monolit egyház máshogy működik, mint a kiscsoportoké, ezt látjuk az egész egyháztörténetben. Veszélyes góc­ pontok, mert ha elkezdenek terjed­ ni, az egész rendszer válik ingatag­ gá" - mondta erről az Urániában Vörös Géza, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. A lényeg az volt, hogy a retorzió ne közvetlenül az államhatalomtól érkezzen, mert „ha ők ítélnek el egy papot, belőle rögtön mártír lesz". Ezért a Bokor kicsiná- Várszegi Asztrik főapát, fedőneve „Kassai Imre"? vét, a Keressétek Isten országát is - idővel ez a hatkötetes szamizdat lett a Bokor lelkiségének az alapja. A mozgalom a hetvenes években kezdett virágozni, Bulányi vezeté­ sével, de szigorúan kisközösségi alapokon. A tucatnyi embert öszszefogó

közösségek autonómok voltak, szabad vitákkal; egyszerre próbáltak valódi demokráciát, értékelvűséget és szeretetközösséget teremteni a mindennapokban. Alapelvük szerint fel kell vállalni a szegénységet, tagjaik vezető po­ zíciók helyett készek elfogadni az elnyomatást is - őskereszténysé­ get példának tekintő építkezés egy olyan rendszerben, mely éppen az ilyen horizontális, egyenlőségel­ vű, ellenőrizhetetlen közösségek ellehetetlenítésén alapult. Ezt a szeretetradikalizmust és közössé­ gépítést a hatalom nyilvánvalóan nem tűrhette. „Mindig a bázisközösségek a leg­ veszélyesebbek"- mondta a doku­ mentumfilm vetítése utáni beszél­ getésen Varga László kaposvári püspök. Varga életútja kivételes a püspökök között: ő maga is „bulányista" volt fiatalabb korában, a Szentírás szó szerinti megélésének ezt az útját belülről ismeri. Őt is próbálták sarokba szorítani annak

idején. Mint most felidézte, egyik kihallgatásán azért ő is feltett egy kérdést a rendőröknek: „Miért fél a rendszer ennyire 2000 embertől?" „Mert ők az egyház deszantosai" jött a tulajdonképpen találó válasz. A néhány fős, hitüket mélyen lását az állambiztonság magával az egyházzal hajtatta végre. A katolikus egyházi vezetést a hatvanas évek elejére lényegében sikerült megtörni. Sőt, részben elfoglalni: ezután csak az lehetett püspök, akire az ÁEH titokban rábólintott. Bulányira és a Bokor tagjaira a „Varjak” fedőnevű ope­ ratív akcióban rég utazott az ál­ lambiztonság de az ítéletet Lékai bíboros prímás esztergomi érsek­ nek kellett formába öntenie. Lékai Lászlónak az állambiztonság adta át a listát azoknak az illegálisnak számító kisközösségi vezetőknek a neveivel, akik a tiltás ellenére fi­ atalokkal foglalkoztak, a főpásztor pedig engedelmesen megtette a lépéseket a 120

pap (köztük Bulá­ nyi) ellen. A döntő a sorkatonaság kérdése volt, amikor a Bokorhoz tartozó fiatalok egy kisebb része az erőszakmentesség nevében megtagadta, hogy fegyvert fogjon, Lékai magáévá tette az MSZMP ál­ láspontját. 25 szolgálatmegtagadó Bokor-tagot ítéltek ekkor fogházra, olyan is volt, akit elmegyógyinté­ zetbe zártak. Lékai felelőssége nem csak a Bo­ kor-tagoknak evidens, az intenzív kollaborációt az állambiztonsági dokumentumok is bizonyítják. Az egyházi vezetésből azonban ezt csak egy püspök, Cserháti József is­ merte el köntörfalazás nélkül, egy halála előtt adott interjúban. A fő cél az volt, hogy Bulányit ta­ nai miatt is elítélje az egyház, és a hívek szemében lényegében eret­ neknek bélyegezzék. A hatalom erre az eljárásra is rávette Lékait. A bíboros 1981-ben „dialógusra” hívta a szerzetest. „ Az 1952-es ÁVO-s kihallgatáson nagyobb figyelemmel és érdeklő­ déssel

hallgattak, mint amit pap testvéreimtől akkor kaptam" - írta erről később Bulányi. A Bokor ve­ zetőjét 1982-ben eltiltották a papi hivatás gyakorlásától. A mozga­ lom történetének egyik legérzéke­ nyebb pontja, hogy a kollaboráns magyar egyház döntését 1987-ben a Vatikán is megerősítette. Még­ hozzá maga Ratzinger bíboros: a későbbi XVI. Benedek pápa a Hittani Kongregáció vezetőjeként ugyan előbb párbeszédre szólította fel Bulányit és a magyar püspököket, később azonban Bulányit tanai visszavonására szólította fel. A római döntést kritikusai a ma­ gyar állambiztonság és a pártál­ lam csatanyerésének látják a ka­ tolikus egyház felett. Ez a vatikáni „Ostpolitik" a szocialista blokkal való viszony rendezése, és az eh­ hez szükséges kompromisszumok ideje - Róma pedig feláldozta az egyház kisközösségét az államszo­ cializmussal való jó együttműködés oltárán. A kérdés

megítélése nagyon ellentmondásos, az egy­ házban sokan utólag is úgy gondol­ ják, hogy Bulányi vatikáni elítélése jogos volt, annak valós dogmatikai okai voltak. Várszegi Asztrik nem tartozik közéjük: „A bulányisták a nyugati szabadsággal kérdeztek, mi pedig beszorítva kérdezni sem mertünk. Ez volt a fontosabb, nem a teológiai különbségek. Hozzánk a zsinat gondolatai szűrve, sőt manipulálva jutottak el" - mond­ ja erről a filmben a pannonhalmi főapát. Ebben a megközelítésben a bázisközösségek, mint a Bokor is, progresszívebbek, nyugatosabbak voltak az itthoni közegnél, és emiatt politikailag számítottak ve­ szélyesnek. Várszegi kkor hiába próbált közve­ títeni a Bulányi-ügyben. Most úgy értékeli, „egyértelmű volt, hogy a háttérből a hatalom irányítja a püspöki kart”. A Vatikán már a rendszerváltás után, 1997-ben lényegében reha­ bilitálta Bulányi Györgyöt. Ezután elvileg misézhetett

volna, de ezt a magyar egyházban ezután sem na­ gyon engedték neki. A Bokor tagjai azóta is várnak a római bocsánat­ kérésre. Ugyanez Magyarországon sem történt meg az egyházi vezetés ré­ széről. A filmben Várszegi Asztrik mondja: „Bár engem néhányan túl diplomatikusnak ismernek, most kemény leszek. Ez a tisztulási fo­ lyamat nem következett úgy be, ahogy kellett volna. Ott dekkolnak a felekezetben azok, akik ebben benne voltak". Nem történt meg a szembenézés. 18 1990. május 12 ban megtalálhatók voltak. Nem akartam én soha ellenzéki lenni, és ez elmondható az utóbbi évekre is. De a rabbiságba visszakerülve továbbra is mindig falnak ütköztem, amikor a terveimet, elképze­ léseimet meg akartam valósítani. Ezért megkerestem az akkor szerveződő szabad demokratákat. Én sokat foglalkoztam a budapesti VIII. kerület történetével, hagyományával, hiszen a szüleim is itt születtek már, és írtam vagy száz cikket a M

agyar Nemzetbe, és más lapokba a kerület történetéről. így jelölt az SZDSZ a kerületi Ellenzéki Kerékasztalba, má­ sokkal együtt csináltam a tavalyi október 23-i rendezvényeket. Szóval nem kerestem a politikai pályát, csak a kerület hagyományával akartam foglalkozni, és azokat az igazságokat és igazságtalan­ ságokat akartam szóvá tenni, amelyeket ma is fontosnak tartok. Képviselőjelölt lettem a kerületi SZDSZ-tagok választása alapján, s ez akkor is így van, ha ennek az egyházi felsőbbség nem örül. Volt-e ellenérved sa já t képviselő­ BELFÖLD ------- E H ^ S ^ É I :Q - Hiszen ha a templomban soha nem is beszélek politikáról, és a politikának nem szabad megjelennie az egyházi életben, mégis elkerülhetetlen, hogy a híveim meg ne kérdezzék magánemberként a politikai véleményemet. Viszont minden ember­ nek a saját lelkiismeretére hallgatva kell döntenie, szükségképpen különfélekép­ pen. De foglalkoztatott az

is, hogy szabad-e egyházi embernek politizálnia. Úgy érzem, hogy nemcsak lehet, hanem kell is, ha erre alkalmasnak érzi magát. Hogyan értékeled a választásokat mény született, amelynek utolsó paszszusa szót emel az Állami Egyházügyi Hivatal országosának idején az egy­ házak által is elítélt katolikus papok rehabilitálásáért. A hazai sajtóban a közlemény e passzus nélkül jelent meg. Azért a jég repedezik: 1989-ben a nyil­ vános könyvpiacon kötet jelent meg Bulányiról, és 1990-ben eddig csak kéz­ iratban terjedő két művét is kinyom­ tatták. most, hogy indulatok? lecsillapodtak m ár az jelö ltség ed ellen? - Hogyne. Mindenekelőtt azon gon­ - Hallatlan fontosnak tartom saját esetemben azt, hogy 9260 polgár sza­ vazott rám, annak ellenére, hogy rága­ lomhadjárat folyt ellenem, az országban pedig több mint egymillió ember sza­ vazott a zsidónak mondott pártra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a zsidók mellett

tették le a voksot, erről szó sincs, hanem csak azt, hogy liberális gondolat és a demokratikus átalakulás igénye ilyen tömegeket tud mozgósítani minden rága­ lom dacára. Ezt tartom nagyon fontosnak dolkodtam, nem jelent-e majd gondot, ha egyik-másik hívem egy más pártnak a tagja, és véleményünk nem egyezik. Készítették: Petri György és Rácz Péter .R em énytelenné válók a p olitik ai m egoldások iránt. Beszélgetés Bulányi Györggyel A 71 esztendős Bulányi György pia­ rista szerzetest és életművét, a Bokor katolikus bázisközösség mozgalmat nemcsak eretneknek nyilvánította az anyaszen tégy ház, hanem a minap le is boisevikozta az Élet és Irodalomban Szeifert Ferenc katolikus pélábános. 1951-ben a „bolsevikok” életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, s ebből csak­ nem 10 évet le is ült 1961-ig. A közben forradalmi úton eszközölt megszakítás során, 1956-ban Göncz Árpád jelenlegi köztársasági elnök

bújtatta egy dara­ big. 1961 után a TEMPO szállítómun­ kása lett 10 évre, a munkaügyi minisz­ ter, korábbi börtöntárs protekciójával, majd fordító. Lékai bíboros 1976-ban tévtannak minősítette a KIO-ban (Ke­ ressétek Isten Országát) összegzett né­ zeteit, 1982-ben a püspöki kar meg­ vonja tőle a nyilvános működés jogát. 1985-ben a Vatikán Hittani kongregá­ ciója is elítéli Bulányi György tanait, amelyek elutasítanak mindenféle erőszakot, így a katonai szolgálatot is; és tagadják a hierarchiának járó en­ gedelmességet. Bulányi az ökumenét, a keresztény felekezetek közösségét hirdeti, sőt, az ökumenébe beleérti a zsidó vallást is, s politikai - vagyis Istentől és Jézustól idegen - rosszhiszemű tévedésnek tart­ ja a lényegi közösség megtagadását. Beszélgetésünk apropóját az adta, hogy együtt voltunk a németországi Berhenben, az emigráns magyar szervezetek ökumenikus találkozóján.

Megjegy­ zésre érdemes, hogy a találkozón közle­ B eszélő: M i a véleménye az elmúlt másfél évben történtekről, a választás­ ról, erről az egészről? Főképp a saját szempontjából! - Egyike vagyok azoknak, akik örül­ nek, hogy az történt az utolsó pár évben, ami történt, és nem az folytatódott, ami régen. A választásokról pedig úgy gondo­ lom - ez nagy közhely, de -, pontosan kifejezi azt, hogy hol tart a mai magyar társadalom. Azt hiszem, hogy ez az ered­ mény pontosan megfelel annak, amit a ferences barát mondott, amikor bele­ szokott a rendházon kívüli életbe: „eny­ hüljön, enyhüljön, de ne változzon!” En azt hiszem, a magyar társadalomnak elementáris igénye, hogy semmiféle radikális fordulat ne történjen. Aki az elmúlt 40 esztendőben nem akart börtön- r* ■ f i *» r b it - w t E ? be vagy társadalmi szemétdombra kerül­ ni, annak meg kellett tennie a maga kicsi, közepes vagy nagy alkuit. Tehát

nem óhajtja a nagyméretű tisztogatást, azt, hogy kinek-kinek a múltjába belenézze­ nek. Mert félő, hogy majdnem mindenütt fel lehet fedezni: volt egy kis vastapsolás, volt egy kis presszózás a rendőrséggel. Úgy mondhatnám, hogy egy kicsit mind­ annyiunknak van vaj a fejünkön. - Ami a kimondott szavakat illeti, az MDF és a győztesek részéről sokkal több ilyenfajta fenyegetés hangzott el. „Radi­ kális nagytakarítás” , „teljes őrségvál­ tás”. Ezt mindenesetre az M DF mondta Ha igaz, am it mond - és biztos, hogy igaz - , akkor ez inkább a nem verbális üzenetekből következik, vagyis abból, hogy a sza b a d demokraták magja egy afféle savonarolai társaság, amelyikből kinéz ez a szigor. - Abban, amit mond, van valami igaz. mégis a szavazások is ezt mutat­ ják, hogy a magyar társadalom úgy ka­ paszkodott bele az MDF által vezetett pártcsoportosulásokba, mint ahogy annak idején ’45-ben belekapaszkodott a Kis­ gazdapártba.

Volt valami olyan érzés, hogy aki azt mondja, hogy keresztény, hogy erkölcs, aki azt mondja, hogy vallás, azt mondja, hogy haza, ez jelenti nékiink a biztonságot. Es nem kétséges, hogy a győztes koalíció szótárában ezek a szavak gyakrabban fordultak elő, mint a FIDESZ- vagy az SZDSZ-szótárban. - Saját, fon tos dolgai szempontjából, azoknak a tanoknak a szempontjából, amelyeket hirdet a keresztény hit gyakor­ lásán belül, kedvezőnek véli ezt a fo rd il­ latot? Nekem ugyanis vannak kétségeim. Vajon a lelkiismereti szabadságnak egy keresztény számára kedvez-e ez a kibontakozni látszó kurzus? - Egy szűkebb és egy tágabb választ adnék. A szűkebb: a Bokor-bázisközösség helyzete Nem titok, hanem nyilván­ való tény, hogy a mi törekvéseinknek Magyarországról az első nyilvánosságot Haraszti Miki csinálta meg, amikor az 1981-es karácsonyi ajándékunkban össze­ gyűjtöttük azokat a leveleket, amelyeket Lékai bíboroshoz írtunk.

Ebben az időben Kovács Lacit, Gromon Bandit az erőszak elutasítását és az ellenségszeretetet kép­ viselő álláspontjuk miatt egyházi bün­ tetésben részesítették. Haraszti Miklós erről a Religion in Communist Lands számára összeállított egy gyűjteményt. És a Beszélő akkortól kezdve egyértelműen pozitívan foglalt állást mellettünk, mi­ közben az egész magyar katolikus szellemi élet vagy hallgatott rólunk, vagy pedig elítélt bennünket mint nem keresz­ tényeket, és elítélt bennünket mint nem hazafiakat. Tehát mi attól a tábortól kap­ tunk az elmúlt tíz esztendőben támo­ gatást, amelyiknek az erői az SZDSZ-ben vannak. - Attól, hogy mi szeretjük egym ást, hogy a közös múlt és rokonszenv ö ssze­ köt minket, mégis úgy vélheti, alkal­ masint joggal, hogy ez a fordulat, a keresztény pártok győzelme kedvezőbb a 19 ---------- BELFÖLD-------Bokor kibontakozása és legitimitása szempontjából. - Több mint ötven

esztendő után újból kaptam útlevelet. Tettem egy-két utat Nyugaton, és beszéltem vagy előadásokat tartottam nyugati magyar és nem magyar anyanyelvű, katolikus és nem katolikus hívő közönség előtt, és senkinek sem jutott eszébe az, hogy az én mondaniva­ lóm eretnek. Hozzátenném, hogy a hala­ dó jellegű teológiai folyóiratok, amelye­ ket katedrán lévő emberek írnak általá­ ban, nem hiszem, hogy lényegileg más hangnemben beszélnének az általam is megérintett kérdésekről. És nemhogy nem vonták meg tőlük a papi működést, hanem katolikus egyetemek katedráján oktatnak. Ami itt Magyarországon velünk történt, az a katolikus glóbuszon belül is súlyos eszmei és tudományos elmaradott­ ság, másfelől egyértelműen az államegy­ házi hivatalnak a nyomása. Az államhata­ lom Helsinki következtében nem tudott már bennünket bebörtönözni, és így a hierarchiát használta fel eszközül a megsemmisítésünkre. Ettől

eltekintve nincsen semmi kétség, hogy a Vatikán jelenlegi vonalvezetése hallatlanul kon­ zervatív, és harcban áll a Hittani kong­ regáció vezetőjén, Ratzingeren keresztül a katolikus teológia majdnem minden jelentős képviselőjével. Küngtől elvették a katedrát, ám ugyanazon a thübingeni egyetemen tanít. Kicserélték a cégtáblá­ ját: az ő tanszéke, az ő intézete nem a katolikus részhez tartozik, de katolikus papként működhet tovább. Az, ahogy velünk elbántak, az egyértelmű következ­ ménye volt annak, hogy a Vatikán, amely próbált szót érteni a Szovjetunióval annak érdekében, hogy keleti politikája itt, Magyarországon legalább gyümölcsö­ ző legyen, és tudjon püspököket kinevez­ ni, retirált Miklós Imre kívánságának. - Miklós Imre megszűntével a Bokor közösség helyzete az egyházon belül javulni fo g vagy megoldódik? - Ezt szeretném, ez lenne a logikus, ez lenne a természetes, de a katolikus egy­ ház a

szokásait húsz esztendőn belül nem tudja módosítani. ’44-ben idejött a szov­ jet, és ’64-ig a Vatikán nem táigyal, és a magyar püspököknek is megtiltja, hogy tárgyaljanak. Húsz évet kibírt, akkor utá­ na jött a Casaroli, és megcsinálta azt, amit megcsinált, és tulajdonképpen ez a Bokornak a végzete. Ha a Vatikán fejé­ vel gondolkodom, azt mondom, hogy na­ gyon szép, ami Magyarországon történik, de köztudomású, hogy a szovjet csapatok még bent vannak. A Vatikán semmiféle látványos személycserére nem szánja el magát. - És ez ennyire személyekhez kötődő helyzet? - Én azt hiszem, az adott személyek, az adott végrehajtók számára ma már presztízskérdés. Hiszen tíz esztendő óta az mondatik a püspöki kar körleveleiben, a katolikus sajtóban, vasárnaponként a szószéken, hogy ez egy nem katolikus tanítású társaság. Most már nemcsak a püspökök, hanem lassan a papok is azo- 1990. május 12 nosulnak azzal, amit

tíz esztendőn keresztül mondanak, s nem súghatták meg a hívőknek, hogy egyházállami nyo­ másra mondjuk ezt! Lassan azonosulnak vele. Majdnem azt képzelem, hogy a Ratzingertől egyenes parancsnak kellene jönnie: tessék visszavonni azt, amit 1982ben a Bokor és a Bulányi ellen mondott! A Ratzingertől hogyan váljam, mikor számára is presztízskérdés lett, hiszen ’87-ben, ötesztendős időhúzás után még­ iscsak megjelentette a magyar sajtóban azt, hogy az én tanításommal valami baj van. Kizárólag a magyar sajtóban, a katolikus egyház semmiféle hivatalos orgánumában Hegyeshalomtól nyugatra nem jelentetett meg semmit se. Se az A cta Apostoli Sedisben, se az O sservatore Románéban egy árva sor nem jelent meg arról, hogy az én tanításommal baj van. Következésképpen én csak ezen a kicsi Magyarország területén nem mi­ sézhetek, Kolozsvárott minden további nélkül, Pozsonyban minden további nél­ kül, vagy Újvidéken vagy akárhol.

Lengyelországban, amelyik sokkal erőteljesebben katolikus ország, m int M agyarország, van-e valami hasonló m ozgás a vallásos életben, mint amit Ön, illetve a Bokor képvisel itt? Ha egy lengyel katolikussal beszé­ lek, öt percen belül valami baj lesz. Mert a lengyel katolikus ott tart, úgy gondolja, hogy a püspöknek forró drótja van a Szentháromsághoz. Ezek a tapasztalatai egyházi szem é­ lyekkel kapcsolatosak, hívőkkel? vagy egyszerű Egyházi személyekkel. Papokkal Nagyon szerette volna a Concilium c. fo­ lyóirat, ami hét nyelven jelenik meg, és 25 esztendő óta létezik, hogy legyen len­ gyel nyelvű kiadása is. Megakadályozta a lengyel püspöki kar. Valahogy én úgy érzem, hogy a lengyel katolikusok ott tartanak, mint ahol mi a prohászkai fel­ lendülés idején. Tehát úgy 50 esztendővel hátrább. Az a kérdés, h ogy a magyar katoli­ kusok hol tartanak? A Bokornak pl. m ek­ kora tere van ezen a hívő közösségen belül? A

Bokornak nagyon rosszul áll a magyar katolikus társadalmon belül a szénája. Az utolsó tíz esztendőben annak, hogy egy buzgó katolikus pap szabad utat kapjon az Állami Egyházügyi Hivataltól és a Magyar Püspöki Kartól, az volt a feltétele, hogy elhatárolja magát tőlünk. Az elhatárolódást meg is kellett magya­ ráznia annak a fiatalságnak, amelyikkel foglalkozni akart. Tehát ma a templomba járó fiatal katolikus értelmiség és nem értelmiség úgy tudja, hogy hozzánk nem szabad kapcsolódnia, mert az a hitének a tisztaságát veszélyezteti. Szóval sikeresen gettóba zárta a Bokori az állam i hierarchia. nyomás alatt á lló Ez körülbelül megfelel a valóság­ nak Nem az az igazi bajom, hogy a hierarchia ezt csinálta, az az igazi baj, hogy mondjuk az az 50 magyarországi 20 1990. május 12 rámenősen dolgozó, igen buzgó pap annak fejében, hogy ő nyugodtan dolgoz­ hatott az utolsó esztendőkben, eljutott oda, hogy: „Értsétek meg,

hogy már rég nem politikai kérdésről van szó, hanem arról, hogy eretnekek” - Ez a nagymarosi ifjú sági mozgalom körül éleződött így ki? - Nagymaros csak látványos megjele­ nítője volt a dolognak. De a ’82-es pün­ kösdi találkozó ott, az sorsdöntő és sorsot pecsételő volt. - Ott m ég készült rá, hogy celebrál. - Igen, és ’81-ben a Nagymarost ren­ dező papok, amikor a bíboros próbálta valamilyen szöveg aláírásához kötni a koncelebrálást, nemet mondtak. Azt mondták, hogy a kisközösségek magyarországi egysége olyan fontos, hogy in­ kább maradjon el Nagymaros. És mikor ’82-ben újból előállt ezzel a bíboros, ak­ kor már beöltöztek, akkor már hajlandók voltak együttműködni. Érezték a masszí­ van növekvő állami és hierarchikus nyo­ mást. Az egyik püspök például ezzel a szöveggel kereste meg azegyik fiatal papot, aki a Bokorhoz tartozott: „Te, hagyd őket! Miért csinálod? Olyan kon­ centrált

állam i és egyházi nyomás fog nehezedni rájuk, hogy feltétlenül szektába kényszerülnek.” Ezen semmi más nem segítene, csak ha Ratzinger megjelentemé az Új Emberben: azért ítéltem el Bulányit, mert a Miklós Imre azt mondta ne­ kem, hogy a következő püspököt a Szent­ atya már nem tudja kinevezni. Na de ez lehetetlen. - Azt mondta, hogy ro sszu l áll a Bokor szénája. Ez azt je le n ti, hogy hal­ doklik, sorvad, csökken, v a g y azt, hogy stagnál? - Azt jelenti, hogy ugyanannyi energiát kell ma is befektetni ahhoz, hogy egy embert megnyerjünk gondolataink­ nak, mint az elmúlt húsz esztendő során. Tehát nagyon sokat. - D iplom atikus válasz volt. Ezzel szinten lehet maradni, vagy p ed ig növe­ kedni lehet? - Sorvadásról biztosan nincs szó. De a növekedési ütemünk lassú. A változások talán adtak sok szimpatizánst,^ talán sokan elgondolkodtak. Mégis az Uj Idők-beli könyv harmincezer példányban megje­ lent, és javarészt

elfogyott. De az nin­ csen, hogy a Bokor-beli papokat, akiket kivétel nélkül kényszemyugdíjaztak vagy elraktak egy isten háta mögötti faluba, ahol már a pasztorációs lehetőség zéró, meghívnának egy olyan templomba, ahol van fiatalság meg értelmiség. Ki vagyunk rekesztve lényegileg azokból a lehetősé­ gekből, ahol tábort lehet szerezni. - Ez lett volna a következő kérdésem. A zt mondta, hogy fiatal értelm iség. En úgy tudom, hogy a katolikus papok egy része a fia ta lsá g körében az elm últ talán 10 évben eredményeket é r t el. Lábra kapott egy igazi katolikus ifjúsági moz­ galom. Ez tagadhatatlan, és ez nagyon nagy dolog. Hiszem, hogy ebben a közegben, am iben élünk, konstruktív erő minden szempontból. Közös érdeke hí- a* 9 -------- BELFÖLD---------vöknek és nem hívőknek, hogy növeked­ jék . De ez teljes mértékben értelm iségi mozgalom, vagy döntően az. - Talán picit módosíthatunk, nagyon picit. A Bokor

teljesen értelmiségi moz­ galomként indult. 45 évvel ezelőtt deb­ receni egyetemisták és más városok egyetemistái alkották. Most az a helyzet, hogy az egyetemen végzetteknek az aránya, azt hiszem, egyharmad. Bizonyos fokú betűszeretet nélküli emberek nincse­ nek közöttünk. Biztos, hogy nincsen segédmunkásréteg. Aki pedig nem segéd­ munkás, hanem szakmunkás, az eljut az érettségiig, és eljut még valameddig, ami utána van. A Bokornak az élete az, hogy minden egyes találkozóra van házi fel­ adat, valamit el kell olvasni, valamiről be kell számolni. Nem marad meg, aki nem értelmiségi. Ha ez nem is jelent egyetemi végzettséget. - A tartalmas hitélet feltételének látja-e, hogy valaki képes legyen ilyen típusú intellektuális erőfeszítésekre? - A jelen pillanatban úgy látom, ah­ hoz, hogy az emberiség ki tudjon kerülni a fenyegető zsákutcákból, amelyekben benne van, alapvetően gondolkodni kell. Hogy a gondolkodás valakiket

elsősorban tanítvány szerzésére, másokat pedig első­ sorban Teréz anya és SZETA-féle karita­ tív cselekedetekre fog bírni, az adott­ ságain múlik. De az alapvető feladatot mi abban látjuk - úgy szoktuk mondani -, hogy döntsük már el, mi fán terem ez a kereszténység? Tulajdonképpen Jézus Krisztus mit akart? Egy új vallást, mert nem volt megelégedve az előző kilencszáznyolcvanhattal, vagy pedig rendbe akarta tenni az emberiség dolgait? Enélkül az alaphang nélkül mi nem várunk semmit sem. Azaz nem gondoljuk, hogy értelmes dolgot tudnánk csinálni. - Tehát az ön szem élyiségéből adódó­ an a Bokor elsősorban egy kiképző hely, e g y közvetítő m ozgalom , amelyik tanít­ ványokat nevel azért, hogy a gondolat szép csendben terjedjen, de nem akarja megcélozni közvetlenül az életet? - A Máté evangéliuma szerint Jézus azt mondja a tanítványainak nagypéntek előtt: .Menjetek és tegyétek tanítványok­ ká az összes

nemzeteket.” Jézus azt, amit alapított, egy olyan jellegű mozgalomnak gondolta, amelyben mindenki azt csinál­ ja, amit ő csinált. Tizenkét embert szed össze. Tehát valami egészen mást, mint amit a világ kezdetétől fogva a vallások csináltak. Összegyűjtöttek száz, ötszáz, ezer, kétezer embert, és annak volt egy sámánja, egy papja, és vallásilag szóra­ koztatta vagy kiszolgálta a hívő közön­ séget. Nekünk nagy közönségre nincsen szükségünk, csak közösségeket akarunk csinálni. - Na de várjon! A z evangélium jézu si m odellje több. Igen, Jézus tizenkét tanít­ ván yt gyűjtött m aga köré, és együttélési elveket adott nekik. Á m de közben m eg­ gyógyította a leprást, feltám asztotta a tetszhalottat, kenyeret és bort fakaszto tt, teh át beavatkozott a mindennapi életbe. Igyekezett elsimítani azokat a konfliktus­ - O Ä C I n helyzeteket, amelyek az útja során elé kerültek. Nem az isteni tökéletesség meg­

testesítői vagyunk, nem is várhatjuk el egymástól és saját magunktól sem. D e a Bokor a krisztusi példának csak a tanít­ ványgyűjtési felét képes vállalni? - Azt hiszem, hogy ezt nem tudom elfogadni. De egyszer egy régi jó barátom azzal csúfolt ki, hogy ha a Bulányinak azt mondják, Jerikó és Jeruzsálem között fekszik egy ember, akinek a sebeivel kel­ lene valamit csinálni, Bulányi azt vála­ szolja, hogy sajnos nekem könyvet kell írnom a szeretetről, én nem érek rá ezzel foglalkozni. Ismerjük ezt a magatartást, de ez egy olyan karikatúra önmagunkról, amelyik­ kel azonosulni bűnnek tartjuk. Mondok néhányat a Bokor általános célkitűzései közül. Az egyik, hogy „van már fél tucat gyereked?” Ez az egyik társadalmi be­ ágyazottságunk, a másik pedig az, hogy „túljutottál már az éhezőknek juttatandó tíz százalékon?” Tehát minden Bokor-tag tudja, hogy az egyetemi tanárképző szeretetből és azt nem gyakorolni,

ez csak karikatúrája a Krisztushoz tartozásnak. Mi hem a felebaráti szeretet gyakor­ lásának kárára szeretnénk Jézus tanít­ ványává kiképződni, hanem azért, hogy el ne menjünk azokba a zsákutcákba, amelyekbe a történelmi kereszténység a konstantini fordulat óta elment. Es ne­ hogy azt higgyük, ha Jézus Krisztus nevében kiirtunk százmillió indiánt, hogy a többit meg lehessen keresztelni, akkor valami Istennek tetszőt csinálunk. - Hogy tudnak tíz százalékot juttatni az éhezőknek? Hogyan tudják megkere sni azokat, akiknek juttatnak? - A harmadik vüág. Ez olyan alapvető dolog minálunk, mint hogy reggel és este imádkozunk. - A harmadik világba m egy ez a tíz százalék? - A harmadik világba megy, mert mi azt mondjuk, hogy ha valaki itt a környe­ zetében valami nyomorúságot lát, hát úgysincs lelkiismerete azon nem segíteni. De az ötmilliárd ember közül körülbelül hatszázmillió a gazdag, a nemzeti átlagjövedelmek

szerint. A többi éhezik És mi a Stand nénit támogassuk? Hivatkozván arra, hogy a Stand néni valamikor jobb­ hoz szokott, és most kicsi a nyugdíja. Jézus Krisztus nem Stand néniről beszél, hanem arról: „éheztem és ennem adta­ tok.” - Nem akarok hitvitába keveredni, de nem nagyon értek egyet ezzel. Nagyon durva leszek; kényelmes megoldásnak tartom, mert a szeretetet letudják egy kis pénzzel, holott nemcsak a S ta n d néni van, megtalálják itt a „harmadik vilá­ g o t” házon belül. Elküldeni könnyebb, mint hogyha bajmolódnak a jelen lévő „harmadik világgal”. Tudomásom sze­ rint a híveinek egy része törekszik is er­ re. Például Pécelen, ahol Egymást Segí­ tő Csoportot csinálnak m ásfelekezetűekkel, nem hívőkkel együtt. - Akiben van valami, amit úgy hívnak, hogy lélek, az mindenképpen baj- C3 t n pu lódik azzal a nyomorúsággal, amelyik az orra előtt van. Jézusnak van egy olyan szava, hogy ,Jia csak a

barátaitokat szere­ titek, akkor mi különöset tesztek? Erre a pogányok is képesek!” A magunkfajta ember részéről az erdélyieket támogatni az fennkölt lelkesedésből és szenve­ délyből való hazafiűi tett, ehhez nem kell Jézus tanítványának lenni, ezt bárki más is megcsinálhatja. És én jézustalanságot látok abban, hogy ha itt van mellettem, és magyar, akkor a kicsi bajon is nagyon segítek, de ott messze rakásra döglenek az emberek. Ezt csinálják meg mások? Szóval ez a tíz százalék a harmadik világ éhezőinek egy ilyen nyomatékos Bokorszöveg. S közben csöndben jönnek a vallomások: „olyan nagy bajnak tartod, hogy én annak az összegnek a felét mégis erdélyieknek juttattam?” Tehát ezt mon­ danom kell, mert különben egy nemzeti, Duna-medencei, egy európai szűkösségbe zsugorodunk, a jézusi emberiség szélessége-tágassága helyett. Nagyon fontosnak érezzük, hogy tessék a távoli nagyobb nyomort legalább annyira

becsülni, mint a közeli kicsit, mert különben hogyan mondhatom azt, hogy a jézusi ember mindenkit szeret? - Úgy tudom a Bokor-közösségbe tar­ tozó barátainktól, hogy ellenzi az igazi keresztény emberek, vagyis a Bokor­ közösséghez tartozók nyílt, d irek t politizálását. M iért? - Distrikciót teszek, és akkor azt hi­ szem, könnyen érthető lesz. Én azt gon­ dolom, hogy a jézu si koncepcióhoz ragaszkodó embernek kutya kötelessége minden társadalmi kérdéssel törődni, és kutya kötelessége a hatalmat nem vállal­ ni. A jézusi koncepciónak a lényege az, hogy az emberi együttéléshez szükséges szabályokat mindenkinek joga van kikényszerítenie önmagából. A hatalom gyakorlásával azonban ezeket a szabá­ lyokat másból is kikényszerítjük. Az egész jézusi koncepciónak a lényegét egy alternatív társadalomban látom, amely nem él azokkal az eszközökkel, ame­ lyekkel minden hatalom. Minden kényszert és kiváltságot

elutasít. - És olyan türelmes ember, hogy a zt mondja, meg kell várni, amíg m agától összeomlik ez a gonosz világi hatalom? A szeretet és a hatalomnélküliség világa majd valahogy lassacskán eljön, és nem lehet siettetni az istentől elrugaszkodott hatalmi politizálásba való betagolódás­ sal? - Én azt gondolom, hogy ez a türel- messég gyorsítja a folyamatot. Furcsa ellentmondásnak látszik, de megmagya­ rázom. Én úgy képzelem a Jézushoz ra­ gaszkodó embereknek a történelmi szerepét az emberiség életében, hogy van egy társaság, amelyik kipróbálja, hogy hogyan lehet asszonyt tartani, nem azon az alapon, hogy „asszony verve jó”, és hogyan lehet ezeknek a családoknak e g y családokat összekötő társadalmat létre hozni azon az alapon, hogy ha betörnek hozzánk, nem jelentjük fe l a tolvajt a BELFÖLD rendőrségen, tehát mindenfajta fe g y ­ veres erőszakos retorziót kikapcsolva az életből. Én azt hiszem, hogy amelyik

társadalomban van egy olyan alternatív mag, amelyik tud valami különbet élni, mint a társadalomnak a többi része, ez bizonyos húzóerőt gyakorol. Amikor ennek a húzóerőnek a következtében a társadalomnak az erkölcsi teljesítmény­ szintje megnövekedik, ez a mag fölfedezi a szeretet megvalósításának új területeit, ha tetszik, magasabb iskoláit, a lécet magasabbra teszi. Ez talán tapasztalat is, de reménynek mindenképp remény. Más­ felől viszont azt látom, hogy az emberiség ellen nem tudott a keresz­ ténység nagyobbat véteni, mint hogy Nagy Konstantin idején átvette a haruspexek feladatát. A fehér ember, aki talán a kereszténységtől függetlenül is, a görög és római kultúrának hatására predeszti­ nálva volt arra, hogy valamilyen érte­ lemben elibe ugorjon a földgolyót betöltő többi fajtának, ez jó lelkiismerettel csi­ nálta mindazt, másfél évezreden keresz­ tül, aminek következtében a nem fehér ember

számára az, hogy keresztény, tömeggyilkos, kizsákmányoló, ez körül­ belül azonos. Tehát elmondhatatlan a kereszténység bűne a Nagy Konstantin-i fordulat következtében. Azzal, hogy egy­ szerűen menedzselte az államhatalmakat, és isteni szentesítést adott mindarra a tömeggyilkosságra, amit zsarnok és nem zsarnok uralkodók háborúban és államrezon címén elkövettek. - Várjunk! A keresztény tanítás hatal­ mi manipulációkat és törekvéseket lep ­ lező szerepe, és a hívő keresztény p o liti­ kai elkötelezettsége nem ugyanaz. És azt gondolom, vitatkozván azzal, am it mon­ dott, hogy bizony adódik - mondjuk most - olyan szituáció, amikor a nyílt p o li­ tikai szerepvállalás visz közelebb p é ld á ­ ul az alternatív életforma m egvalósítá­ sához. Például azért, mert le kell bontani olyan korlátokat, am elyek erőszakkal gátolják, hogy ezek a m odellek szabadon terjedjenek. Egyáltalán az alternatív életforma

lehetőségeinek a m egterem tése is politikai kérdés. - Minden társadalmi kérdésbe tehet­ sége és hozzáértése szerint mindenki be­ lemerülhet. Ha teszem azt, pedagógus vagyok, akkor annál, hogy mi lesz a magyar *közoktatási üggyel, nekem fontosabb és ennél engem közelebbről érintő kérdés nincs a világon. Nincsen olyan területe a magyar társadalom szol­ gálatának, amelyikről mi ki akarunk vonulni. Mi csak azért nem foglalkoztunk 40 esztendőn keresztül a társadalmi kér­ désekkel, mert pusztán az, hogy össze­ jöttünk, beszélgettünk arról, hogy Jézus Krisztus tulajdonképpen mit akart, hát ez is az akasztófa árnyékába vitt bennünket. És így egy kicsit aránytalan teológiai érdeklődés fejlődött ki bennünk. De tisztában vagyunk vele, hogy most, ami­ kor a lehetőségek megszületnek, ennek az egyoldalúnak látszó teológiai érdeklődés­ nek vége kell hogy szakadjon. Több 21 1990. május 12 Bokor-tag a mondottak

ellenére is bele­ szédült a politizálásba. Mészáros Andris tanítványómból majdnem képviselő lett, azt hiszem, nagyon kevéssel maradt le. Éppen most volt egy találkozónk, ő volt a soros elnök, és beszámolt magáról. Az ő egész SZDSZ-pályájának magyarázata az, hogy az előbb elmondott körülmé­ nyek következtében lassan teljesen lég­ üres térbe került, ám ebben a megválto­ zott világban kinyílt számára egy sereg emberrel való találkozás, beszélgetés lehetősége. És maga elítéli őt ezért? A következőket mondtam: Andris­ kám, nem imádkoztam azért, hogy meg­ bukjál, de azért örülök. Nálunk min­ denki maga dönt, de az általános Bokormagatartás Merza Jóskáé, aki amíg az SZDSZ nem SZDSZ, hanem Hálózat volt, addig azt mondta, hogy ott helye van. De a pártba már nem kísérte el a barátait. Nem választotta az MDF-et sem Nekem nem az kell, hogy a zászlón le­ gyen rajta, hogy Jézus Krisztus, nekem az sem kell.

Pedig az MDF-ben, ott emlegetik az Istent, ott van piarista diákszövetség, de engem ez nem hat meg. A szavak semmire sem jók. Politikai párt­ ban lévő személyekkel komoly akcióegy­ ségben tudok lenni, elképzelhető, hogy köztünk összesen annyi a különbség, hogy aki a pártban benne van, az vállal­ ja , hogy meghozza azt a törvényt, ami­ nek a m egszegéséért börtön jár. És ez az egyetlen, ami elválaszt engem attól, aki vállalja ezt. Azt gondolom, hogy ez egy egészen különös személyes úrnak a következménye, én magamban ezt tapasztalom. Reménytelenné válók a politikai megoldások iránt, és azt hiszem, hogy ez következett be Jézusnál. Ez a pusztai kísértés visszautasításának lénye­ ge. Konrád, Kis János, Haraszti, ezek a személyek ma még közelebb vannak hoz­ zám, mint 1981-ben, mikor megismer­ kedtünk egy tanítványom testvérének a lakásán. Bár Konrád akkor nagyon meg­ értett. De Merném azt mondani, hogy Jézus

Krisztus óta nagyon kevés akkora szenvedelem született meg az emberiség ügyének elrendezésére, mint amekkora Marx Károlyban. És mi lett belőle? Petőfi vagy egy Széchenyi emberi nagysága előtt minden további nélkül meghajtom a fejem. Úgy neveltek a piarista iskolában, hogy tulajdonképpen ezek voltak a történelem szentjei, ezek a politikusok. De azt kellett tapasztalnom, hogy alig valaki csinálja ezt önzetlenül. Mindenki kiváltságért csinálja. Majdnem mindenki kiváltságért csinálja. Mert mi lett a marxizmusból a hatalomban? Az egész semmi másra nem volt jó, csak néhány ember kiváltságának őrzésére. Végül is ebből a szempontból az előző világ sem­ mivel sem volt más, és az azt megelőző világ sem volt más. Meg kell csinálni azt, amit a politikusok legkülönbjei is valla­ nak, anélkül hogy a hatalomban részt vennék. Solt Ottilia 10 1991. augusztus 17 B e lfö ld A Bokor üzenete A pápa k ö z e lg ő

látogatása é r th ető e n újra fe le rő sítette a Bokor b á z isk ö z ö ssé g i m o zg a lo m és a k a to lik u s egyh áz v e z e té s e k ö zö tt f e s z ü lő ellen té tek et, h isz e n m in d a k ét fé l a m a g a igazának az e lism e r é sé t várja a V atikántól. A pártállam id e jé n a h a ta lo m m a l sem m iféle eg y ü ttm ű k ö d ésre nem h a jla n d ó , erősen e lle n z é k i és r e fo rm sz ellem iség ü B o k o r m egbán ást é s m egú jh od ást ig é n y e l, és m ozg a lm á n a k te lje s jogú e lis m e r é s é t várja az e g y h á z i v ezetéstől. A k a to lik u s k lé r u s v is z o n t szak a d á rsá g g a l é s e g y h á z e lle n e s érd ek ek k é p v is e le té v e l v á d o lja a B o k o r t, ille tv e annak v e z é r a la k já t, B u lá n y i atyát. A z a lá b b ia k b a n a v ita le g f r is s e b b és r é s z b e n a p ápa lá to g a tá sá h o z k ö z v e t le n ü l is k a p c s o ló d ó

d o k u m e n tu m a ib ó l k ö z l ü n k s z e m e lv é n y e k e t. A p á r tá lla m i c e n z ú r a id e jé n a h a ta lo m m a l s z e m b e s z e g ü lő v a llá s o s c so p o r to k t a g j a in a k írásait, a t ő l ü k szá rm azó d o k u m e n tu m o k a t k iz á r ó la g a s z a m iz d a t s a jtó k ö z ö lte . A r é g i B eszélő r e n d s z e r e s e n h ír t a d o tt a k ö z ö s s é g e k - í g y a k a to lik u s B o k o r - t e v é k e n y s é g é r ő l. Ezt a h a g y o m á n y t fo ly ta tju k m a is . Levél a pápához Kelt Budapesten, 1991. augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén Kedves II. János Pál papa, testvérünk Jézus Krisztusban! Már csak naj>ok választanak el m inket attól, hogy hazankba érkezel. Isten Országa építésében történelmi jelentőségűnek sze­ retnénk remélni látogatásodat. Szeretnénk, ha a magyarországi katolikusok egysége helyreállításában hatékony eszköze lehet­ nél

Jézusnak, aki szenvedése előestéjén azért imádkozott, hogy övéi mind egyek le­ gyenek, ahogyan O és az Atya is egy. Minden bizonnyal jól ismered a fájdal­ mas valóságot, hogy a magyarországi kato­ likus egyház megosztott, es ki másnak len­ ne feladata Isten akaratából ennek m eg­ szüntetése, az egység helyreállítása, m ind Neked, a Péter-utódnak, egységünk szim ­ bólumának. Azt is jól tudod, hogy nehéz félszázad van mögöttünk. Megfélemlítéssel és ke­ mény erőszakkal dolgozó istentelen és em ­ bertelen hatalom jármában nyögtünk. Mindszenty bíborossal az élen tíz- és száz­ ezrek felakasztása, bebörtönzése tanúsko­ dik küzdelmeinkről, szenvedéseinkről. De áldozataink sem tudták megakadályozni a biológiai, a gazdasági és az erkölcsi pusztí­ tást es pusztulást. A biológiait: a világon Magyarországon a legmagasabb az öngyil­ kosságok és a magzatelhajtások száma. A gazdaságit: a mérhetetlen

államadósságot es milliók létminimum alatti életét. Az er­ kölcsit: gerincünk megtörését; azt ti., hogy nemcsak némák maradtunk, amikor szól­ nunk kellett volna, hanem még vastapsol­ tunk is a hatalom kényszerére, akár bizton­ ságunk, akár kiváltságok szerzése érdeké­ ben. Nem maradt ki a gerinctelen m egalku­ vásból egyházunk hierarchiája sem. A p árt­ állam már 1950-ben a maga társadalomtipró célkitűzéseinek eszközeivé tudta kényszeríteni a püspöki körleveleket. Tíz évvel később ez a megalkuvás még szem ­ betűnőbb lett, am ikor püspökeink a pátál- lammal azonosulva saját hitvallóikat ítélve el, nemcsak az állam, hanem az egyház el­ lenségeinek is minősítették azt a több mint száz papot és világit, akiket azért tartóztat­ tak le, mert kisközösségekben neveltek fia­ talokat és felnőtteket Krisztus egyházának modern misszionáriusaivá. Újabb húsz év múlva, 1982-ben állami indíttatásra

Egyhá­ zi Törvényszék ítéli el Bulányi György teo­ lógiáját, a Püspöki Kar megfosztja őt a nyil­ vános papi működés jógától (Küng, Schillebeeckx, Boff sem kapott ily súlyos bünte­ tést!); a Bokor többi pap tagját felfüggeszti, internálja, kényszernyugdíjazza, büntető dispozíciókkal sújtja; a püspökök egyen­ ként felszólítják egyházmegyéik papjait, hogy szüntessenek meg mindenféle együtt­ működést a Bokor pap és nem pap tagjai­ val. Ezután az ateista pártállamnak - mely­ nek engedélye nélkül Róma nem adhatott hazánknak püspököt -, volt hatalma a Va­ tikánt is sorompóba állítani egyházunkat tönkretenni akaró célkitűzései mellé: Casaroli engedelmességre szólítja fel Bulányit az őt elítélő püspökök iránt, Ratzinger bí­ boros pedig „tévedést" magyaráz bele Bu­ lányi „Egyházrend" című kéziratába. Mindketten a pápára hivatkozva teszik, amit tesznek. A pártállam bukása

óta hazánkban több minden megváltozott, de a pártállamnak ez az egyházunkat megosztó „vívmánya" vál­ tozatlanul érvényben van. Püspökök, pa­ pok, világiak változatlanul kirekesztendő, az egyház életétől távol tartandó társaság­ nak tekintik azt a Bokrot, amelynek tagjait a pártállam még az utolsó tíz evben is sű­ rűn bebörtönözte. A pártállammal kollabo­ ráló hierarchia gyakorlatilag ma is kiközö­ síti egyházunk életéből egyházunk hit­ vallóit. S amikor így tesznek, rendre a Szentszékre hivatkoznak. Ha a minket meglátogató pápa nem gondoskodnék ar­ ról, hogy a magyarorszagi katolikus egy­ ház visszafogadjon minket, kitaszítottakat a maga életébe, a megosztottság tovább mélyülne. csak az Isten tudja, hogy minő későbbi következményekkel. A kiengesztelődésnek részünkről nem volt és ma sincs akadálya. A bennünket büntetésekkel sújtó püspököket is rendre apostolutódokként szólítottuk

meg, és soha nem válaszoltunk kitaszításukra kitaszítás­ sal. A magyar társadalom egészének is nagy szüksége volna rá, hogy hierarchiánk be­ vallja múltját: azt, hogy miként vészelte át a diktatúra évtizedeit. Jézus a maga egyhá­ zát a föld sójának akarta. Nem tudja betöl­ teni ezt a só-szerepét, amíg alázattal püspö­ keink is meg nem vallják, hogy ők is gyen­ gék voltak az ateista pártdiktatúra évtize­ deiben. Ha viszont megvallják gyengesége­ iket, elindíthatnak egy olyan folyamatot, amelyben visszaszorulnak az egykori hó­ hérok, s némi vigasztalást kaphatnak a még életben lévő áldozatok. Ha elmulasz­ tanánk azt, amit a jelen történelmi pillanat vár tőlünk, bizony nem szerezhetjük vissza egyházunknak azt az erkölcsi tőkét, amely­ re egész társadalmunknak szüksége van a félszázados pusztítás következmenyeinek eltüntetéséhez. Adja Isten, hogy a pápa látogatása meg­ hozza belső

kiengesztelődésünket: hogy aminek nem kettőnek, hanem egynek kell lennie, Isten akarata szerint újra egy le­ gyen. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Barabás György, Benyhe Jánosné, Bulkai Tamás, Bulkalné Ádámosi Margit, Dénes Klára, Gyombolai Márton, Gyombolai Mártonné, Hampel Károly, Hampel Károlyné, Kovács Teréz, Tárnái Imre Seregély érsek és a Bokor A bolognai II Regno folyóirat ez évi jú­ nius 15-i szám 347. oldalán olvashatjuk az alábbiakat, amit ápr. 27-én Egerben nyilat­ kozott. „Strazzari (a szerkesztő): Térjünk át a ké­ nyes kérdésre, amely aggasztja a magyar hierarchiát: a Bulányi-ügyre. Megváltozott-e a püspökök magatartása a bulányista kö­ zösséggel szemben? Seregély: Nem, mert Bulányi atyának ren­ deznie kell számláját a Hittani Kongregá­ cióval. Nincs más út: harmóniába kell ke­ rülnie a Szentszékkel. Tudom, hogy több ízben találkozott Acerbi nunciussal, csak­ hogy nem változtatott

eszméin, melyeket nem akceptál a Hittani és a Klérus Kongre­ gáció, amely készített egy nyilatkozatot, melyet Bulányi atyának alá kell írnia. Csak­ hogy ő ezt visszautasítja. Mind a mai napig a kongregáció nem engedi meg, hogy kap­ csolataink legyenek vele és közösségeivel. Strazzari: Hány ilyen közösség van? Seregély: Nem tudom megmondani, de nem is nagyon fontos tudni ezt. Fontosabb ennél tudni azt, hogy antiklerikális körök szubvencionálják őket. így aztán hovato­ vább érvényesül a »divide et impera« régi elve, hogy akadályozza az egyház életét. Ezek a közösségek nem éppen szabadok. Keresztények, de szélsőbaloldaliak, aho- B e lfö ld gyan Lefebvre szélsőjobboldali volt. Kicsik, de nagy a befolyásuk, mert módjuk van él­ ni a tömeghírközlő eszközökkel. Nagyon fontosaknak látszanak. Ha helyzetük nor­ malizálódnék, csökkenne az érdeklődés irántuk, s befejeződnék kalandjuk. Ellenzé­ ki a

magatartásuk, hogy ezáltal az érdeklő­ dés középpontjában levőknek érezhessék magukat." Tudomásom szerint az érseknek korábbi pályája során nem volt találkozása a Bokor­ ral, s így rossz benyomások talán nem aka­ dályozhatták abban, hogy a püspöki konfe­ rencia elnöki székébe jutva a Létcai-Paskaiféle vonalvezetés után váltson. Nem vál­ tott. Az elmúlt év tavaszán egy egri papi öszszejövetelen előadta, hogy a Bokorban a háziasszonyok miséznek odahaza. A hall­ gatóság egyik tagja a témát a maga templo­ mában szószékre is vitte: „Ma is vannak eretnekek" tálalásban. Tudomást szerezve erről egyikünk tiszteletteljes levélben ke­ reste meg Seregély érseket, kérve őt, hogy jelölje meg a miséző háziasszonyok nevét, vagy ha nem tudja, akkor informátorának a nevét. Nem jelölte meg, hanem azt állította, hogy a Bokor közösségben olyan szélsősé­ ges tanítások hallhatók, hogy ott minden

előfordulhat. A nyár folyamán Münchenben tartott előadást az ottani magyaroknak, s megis­ mételte, amiket Egerben mondott el rólunk. Ott a nem papi hallgatóság maga tiltako­ zott ellenkező értesüléseire hivatkozva. Az ősz folyamán Seregély érsek megbíz­ ta segédpüspökét, hogy készítse elő talál­ 11 1991. augusztus 17 kozásukat velem, mivel „Bulányi-ügyet 2. Ami a szubvencionálást illeti: mind a sürgősen rendezniük kell", amint a segéd­ mai napig se telefonom, s Trabantom, és püspök a közvetítőnek felkért közös isme­ eddigelé még senkitől sem kaptam semmi­ rősünknek mondotta. Készséggel adtam féle szubvenciót Néhány külföldi katolikus helyet és időpontot, nekik alkalmasat, talál­ szervtől kértem, mind megtagadták. Antikozásunkra A találkozóra nem jöttek cl, s lerikális köröktől nem kértem és nem kap­ ezt sem előre, sem utólag nem közölték ve­ tam. Seregély érseknek emberi kötelessége

lem, még kevésbé indokolták. volna megjelölni e körök nevét, vagy ha Ez év januárjában meglátogattam Rómá­ nem tudja, akkor informátorának nevét. A ban Sodano érseket, az uj vatikáni államtit­ múlt tavaszi kérésünk nem teljesítése után kárt, aki megkért, írjak egy levelet Seregély nem sok reményem van erre. érseknek, találkozásunk érdekében. Haza­ 3. Módunk van élni a tömeghírközlő esz­ jőve megírtam a levelet, közölve azt is, közökkel, mint bárkinek, akinek a tevé­ hogy ez Sodano államtitkár személyes kí­ kenységére a hírközlés felfigyel. De korlá­ vánsága volt. Seregély érsek azt válaszolta, tozottan, mert a hazai katolikus sajtó, me­ hogy egyelőre nem áll módjában találkozni lyet a püspöki kar ellenőriz, egy sort sem velem. Majd akkor találkozik, ha Acerbi budapesti nunciustól erre felszólítást kap. hajlandó közölni tőlünk Az elmúlt félszá­ Mind a mai napig nem találkoztunk. Acer­

zadban az egyház ezen magatartásához fel­ bi nunciusnak egyébként a főnöke: Sodano zárkózott a világi sajtó is. »Kalandunk« nem biztos, hogy »normalizálódás« esetén államtitkár. Ilyen előzmények után adta áprilisban a befejeződnék, mert akkor bontakozott ki, fenti interjút, melyhez az alábbi megjegyzé­ amikor a hierarchia és az ateista állam saj­ tója közös erővel bojkottálta törekvésein­ seket teszem. 1. Seregély érsek azt állítja, hogy a Hitta-ket. 4. Magam ajánlottam a Hittani Kongre­ ni Kongregáció nem engedi meg, hogy kapcsolatot tartson velem és közösségeink­ gációnak, hogy hajlandó vagyok újra aláír­ kel. Ez év januárjában Rómában találkoz­ ni azt a szöveget, amelyet a Hittani Kong­ tam Ratzingcr bíborossal, akinek kérdésére regáció készített számomra, s melyet 1985elmondtam, hogy a magyar püspökök rá ben már aláírtam. Acerbi nunciusnak vi­ hivatkozva nem rendezik ügyüket velünk. szont

nem állt módjában közölni velem az Ratzingcr bíboros: „De hiszen nem én bün­ aláírásra kitűzött napon, hogy a püspöki tettem meg az Atyát!", hanem a magyar kar minket érő rehabilitációja miben állna. üspöki kar. Nem tudom eldönteni, hogy Ezért maradt el az aláírás Nem írhatok va­ atzinger bíboros nem óhajtja-e ügyem lamit alá, amiről nem tudom, hogyan fog­ rendezését, a magyar püspöki kar nem ják fölhasználni. óhajtja, vagy egyikük sem. Bulányi György Érvénytelen Elózó számunkban interjút közöltünk Egeli Zsolt képviselőjelölttel. Kérdésünkre, hogy milyen arányú részvételt vár az augusztus 10-i választáson, az SZDSZ támogatásával, függetlenként induló jelölt azt válaszolta: „Mintegy 20 százalékot." Az interjúból mind a kérdést, mind a választ elhagytuk: úgy véltük, túlságosan pesszimista a becslés. Egeli Zsoltnak azonban, sajnos, igaza lett. A Komárom-Esztergom megyei időközi

választás eredm ény­ telenségét még lehetett magyarázni azzal, hogy nem volt vá­ lasztási propaganda, a sajtó alig foglalkozott a jelöltekkel, és mintha a pártok is félvállról vették volna az időközi választást. A VII. kerületi eredm ény meglepetése - az MSZP jelöltje, a pártállami parlam ent egykori tagja szerezte meg Demszky G á­ bor helyét - elfeledtette, milyen alacsony volt a részvételi arány mindkét fordulóban. Most azonban nincs mentség. Hiszen m indent beleadott va­ lamennyi párt. A jelöltek m ellett csupa pártelnök korteskedett, köztük egy m iniszter és m aga a miniszterelnök. Elsősorban Kupa Mihály bukott meg. M egbukott m iniszter­ sége, viszonylagos népszerűsége, a hivatali tekintélyével m eg­ támogatott választási ígéretei ellenére. Igaz, kis híján sikerült megszereznie a leadott szavazatok abszolút többségét. De 46 százalék csak 4353 szavazót jelent a 49 518-ból - a jogosultak­ nak épp hogy 9

százalékát. Megbukott az MDF. Hiába lobogtatta meg a kormány leg­ népszerűbb tagjának tekintélyét, nem sikerült dobbantania. Ha a második forduló is érvénytelen lesz - am ire nagy az esély, ugyanis a m ásodik fordulóban a részvételi arán y általában ala­ csonyabb m int az elsőben - , elm ondható, hogy a legnagyobb korm ánypárt a saját csapdájába esett bele. Az MDF szavazta le - az SZDSZ VII. kerületi, illetve Komárom-Esztergom megyei győzelmétől tartva - azt a javaslatot, hogy az időközi választá­ son ne legyen kötelezően előírt minimális részvétel. Ha több­ ség elfogadja az SZDSZ m ódosító indítványát, Kupa Mihály ma már MDF-képviseló lehetne. M egbukott az SZDSZ. A legnagyobb ellenzéki párt kínosan lem aradt a kereszténydem okraták mögött, és egy szinten vég­ zett az MSZP téeszelnök jelöltjével. A pártnak le kell vonnia a tanulságot ebből. És m egbukott a Fidesz is. 26 százalékos eredm énye azt bizo­

nyítja, hogy a parlamenti szerepléssel szerzett országos nép­ szerűségnek nincs m eghatározó jelentősége az egyéni kerület­ ben, ha egy pártnak nincs kiterjedt szervezete, nincs helyi élete. Legfőképpen azonban a demokrácia bukott meg, maga a parlamenti rendszer. Ilyen erőbedobás után a 20 százalékos részvételt nem magyarázza m eg a nyár, nem írja le a közöny szó. A távolm aradás a választástól - tiltakozás. Azt fejezi ki, hogy a választókat nem érdekli az új rendszer, nem érdeklik a pártok. Újjászületik a kádárizm us: az emberek élik a m aguk életét, nem törődnek vele, m iről döntenek ott fenn, akár a Központi Bizottság zárt ülésterm ében, akár a parla­ mentben. Ha meg a döntések befolyásolnák az életüket, csend­ ben kijátsszák őket. Ez a jobbik eset De ha a döntések következményei ezúttal igazán kemények lesznek? Ha kikerülni se lehet őket? Akkor mi lesz? Mi jöhet egy lassan m egbukott diktatúra m

eg egy gyorsan lejárt dem okrácia után? K. F 2 VisszaBeszélő 1992. augusztus 8 Szabó Miklós: Hadúr-ünnep (Beszóló, 1992. június 13) Szabó Miklós döbbenetes ténynek minősítette, hogy Buldnyi György, ,A katonai szolgálatmeg­ tagadás magyar apostola" részt vett a temetóbeli székely kapu felavatásán, amelyet a jurtások az „aranykopja-csörtelő hőskultusz" jegyében rendeztek meg. A szamizdat-Beszélő - egyedül a magyarországi sajtóban - éveken át tudósított Bulányi György és az 6 tanításainak szellemé­ ben működő Bokor katolikus bázisközösség küz­ delmeiről, megpróbáltatásairól, a lelkiismeret szabadságának védelmében, melyeket a pártálla­ mi és egyházi hierarchia jogsértő intézkedései következtében kellett elviselniük. A hetilap-Beszéló terjedelmes interjút közölt Bulányi Györggyel (1992. május 12) Ebből két meg­ jegyzés érdemel ma különösebb figyelmet. Az egyik:

„Én azt hiszem, a magyar társadalomnak elementáris igénye, hogy semmiféle radikális fordulat ne történjen. Aid az elmúlt 40 eszten­ dőben nem akart börtönbe vagy társadalmi sze­ métdombra kerülni, annak meg kellett tennie a maga kicsi, közepes vagy nagy alkuit. Tehát nem óhajtja a nagyméretű tisztogatást." A másik: „Komád, Kis János, Haraszti, ezek a sze­ mélyek ma még közelebb vannak hozzám, mint 1981-ben, amikor megismerkedtünk." Szabó Miklós cikkének megjelenése után Bulányi György eljuttatta szerkesztőségünkhöz a teme­ tőben elmondott beszédét, amely a Szent Koro­ na június 30-i számában jelent meg. Noha úgy véljük, korántsem mindegy, mi, hol és mikor hangzik el, hol lát napvilágot, a helynél és idő­ nél mégis fontosabb, maradandóbb maga a szö­ veg. Ezért olvasóink tájékoztatása végett a be­ szédet teljes terjedelmében közöljük. A szerk. BULÁNYI GYÖRGY Hogy ne ontsunk több vért!

Emlékező, életüket nemzetünkért áldo­ zott hőseinkre emlékező Magyar Testvé­ reim! Sarumegoldó templomi tisztelettel kívá­ nok szólni avatásán e kapunak, amely hiva­ tott egybekapcsolni e két parcella sírhantjai alatt nyugvókat, meggyilkoltakat. Ugocsában temetés után vizet öntenek a kapufélfá­ ra attól a hiedelemtől hajtva, hogy így nem lesz több halott a háznál. Tanítványaként annak a Názáreti Jézusnak, aki azért jött, hogy életünk legyen és bőségesen legyen, ez ősi hiedelemre épülő szertartásként gondo­ latban most én is vizet öntök afára azért, hogy ne ontsunk több vért, hogy életünk legyen Jézust követve, aki élete odaáldozásával is megpecsételte e szándékát. Aki embertársa életét elvenni kész, az a halál és a reményte­ lenség hírnöke. Aki életét odaadni kész, az az életről énekel. Aki meghajtja fejét az éle­ tét áldozok előtt, az a reményről énekel. 1861-ben, amikor az akkori

nemzetron­ tó hatalom még össze nem omlott, de ro­ gyadozott már, akkor énekelte Szalonta költője: Az nem lehet, hogy milliók fohásza Örökké visszamálljon rólad, ég! És annyi vér-a szabadság kovásza, Posvány maradjon, hol elönteték. Amikor pedig 1944-45-ben meghódított nemzetté lettünk, valakik tudták közülünk, amit egy magyar apa akkor így magyará­ zott serdülő fiának: „Aki hódolt országban po­ litizál, az csirkefogó." Akik a 298-as parcellá­ ban nyugszanak, tudták ezt kezdettől fog­ va. A másik parcellában olyanok is, akik ha kezdettől fogva nem is tudták ezt, de ké­ sőbb rájöttek ugyanerre. Megismétlem, amit e helyen az őszön már elmondottam: „Vár­ juk az órát, hogy a nemzet megengesztelje a kommunista nemzetrontás áldozatait. várjuk az órát, hogy a hóhérok lehajtott fejjel kérjenek búnbocsánatot." A 40-es évek vége felé mondta valaki, aki vállalta ezt a politizálást: szovjetellenes

poli­ tikát nem csinálhatunk. Csak féligazságot mondott: nem volt erőnk ilyen politikához, de ebből nem következett, hogy bárkinek is kötelessége lett volna a szovjet mellett politi­ zálnia. Akik mégis ezt tették, hóhérsegédi szerepre vállalkoztak. Értetlenségből, ma­ guk javáért vagy csak félelmükben, de bűn­ részesekké lettek. Felelősek is azok halálá­ ért, akik e két parcellában nyugosznak. Egy magát kereszténynek mondani, azaz Jézus­ ra hivatkozni akaró társadalom nem ismer­ heti a bosszút, csak a megbocsátást, de ugyanez a nemzet nem is járhat azok nyomában, akik a nemzetrontás haszonélvezői voltak a múltban s a jelenben. Az itt nyugvó áldoza­ tokra emlékezés csak akkor lehet méltó hoz­ zájuk, az életüket is fcláldozókhoz, ha a nemzet óvatosan bánik bizalmával a ha­ szonélvezők, a hódítók kollaboránsai iránt. 1861-ben, a kiegyezés előtt hat évvel, a Habsburgok kínálta félmegoldást Arany nem

fogadta cl. Nem, mert bízott a tényleges „rendszerváltásban", a I3ach-huszároknak nevezett akkori kollaboránsok eltűntében, teljes lekopásukban a közélet színteréről. A szabadságharcban kiömlött vér volt bizo­ dalmának forrása: Támadni kell, mindig nagyobb körökben, Életnek ott, hol a mártír-tetem Magát kiforrja csendes földi rögben! Légy hű, s bízzál jövődben nemzetem. Akik 1848-49-ben, mert nem engedte lel­ kiismeretűk, nem követték Kossuthot Debre­ cenbe, azok hazamentek Kehidára paraszt­ nak, mint Deák Ferenc, vagy emigráltak, mint Eötvös József. E parcellák halottai az esztergomi kripta Nagy Halottjával, Mindszenty Józseffel együtt forognak sírjukban, amíg annak rendje és módja szerint le nem áldozik a nemzetrontók, a kollaborálok ide­ je. Amíg porondra nem léphetnek, akik tisz­ tán őrizték meg magukat! Amíg haza nem jönnek azok az emigránsok, akik inkább elhagy­ ták hazájukat, semmint hogy részt

vegyenek az idehaza akkor kötelező közhazudozásban. Jöjje­ nek haza, szükség van a nemzetnek szakér­ telmükre! A tisztulási folyamatnak, amely­ nek első lépéseit is alig tettük még meg, folytatódnia és teljessé kell lennie. Aki bízik abban az Istenben, aki ura a történelemnek, melyben a jegenyefák sem nőnek az égig, melyben a hazug és álmagatartások előbbutóbb lelepleződnek, az csak reményt éne­ kelhet az elmúlt fél század minden magyar ------- b | b áldozatát egybekapcsolni akaró kapu színe előtt. Reményt akkor, amikor még távol va­ gyunk a tényleges változástól, messze re­ ményeink teljesedésétől. S mert messze, ezért feladatunk tudatában is, hogy tegyük a dolgunk megalkuvás nélkül, és fejet nem hajtva az elmúlt fél századot igazolok, a bű­ nök elkenői előtt. Rendületlen reménnyel is, mert . vissza nem foly az időnek árja, Előre duzzad feltarthatatlanul. Bízvást!. mi benn vagyunk a fősodorban: Veszhet

közülünk még talán nem egy: De szállva, ím, elsők között a sorban, Vásznunk dagad, hajónk előre megy. (Arany János: Magányban) Ne adjuk el örökségünket egy tál lencsé­ ért. Tudjunk várni és tűrni és dolgozni Meglesz a jutalma. Egy nemzet hálája? Több annál: egy nemzet élete. A percemberkék fölött eljár az idő. s jaj nekünk, hogyha üt az óra, nem lesznek, aki­ ket megajándékozhat bizalmával a nemzet. Jaj nekünk, ha a nemzet otthon marad, ami­ kor az urnák elé járulhat. Otthon, mert nincs kire szavaznia. Nincs, mert tál len­ cséért, elismerő-befogadó szóért eladjuk magunkat. Jézusra emlékezem: „Jaj nektek, amikor szépeket mondanak nektek az emberek, mert ugyanezt tették atyáik a hamis próféták­ kal." A másik utat kell választanunk, mert csak ez az út: „Boldogok vagytok, amikor min­ denféle rosszat hazudnak rólatok én miattam, így üldözték az előttetek élt prófétákat is." E két parcellában

nyugvó hőseink! Síro­ toknál fogadom én is: a harcomat megharco­ lom. Nem alkuszom Nem hazudok Kitartok Ki­ várok. A hazugságoknak el kell vérezniök, meg kell szégyenülmök, hogy az áldozatok porából új élet fakadhasson. hogy a - másik - szalontai költő szavaival: átka ne legyen a vérnek. nőjjön mező rajta s ha tavasz jön: nagy nyáját a pásztor ide hajtja. Bizony mondom: jövendőre, tej lesz és méz őbelőle. (Sinka István: Virág ballada) Elhangzott 1992 május 31-én a 298-as és 301-es parcellát összekötő székely kapu felavatá­ sán. Család-kétesítés (Beszélő, 1992. augusztus 1) Cikkünkben más hasonló esetek sorában ismertettük A. al-Sz történetét A szíriai fia­ talember akkor a kerepestarcsai táborban volt, kitoloncolás várt rá annak ellenére, hogy magyar felesége negyedik hónapos terhes. Időközben Dobos Györgyné ezredes, az Idegenrendészet vezetője arról tájékoz­ tatott, hogy al-Sz. elhagyhatta a tábort,

és letelepedési kérelmét felülvizsgálják. A szerk. i - i fi- 4 i || 7 ä 1993. február 6 Bulányi György aranymiséje KÉZFOGÁS Bulányi György, a hivatalos magyar köz­ életből öt évtizede és a magyar katolikus templomokból egy évtizede kiutasított páter megtartotta aranymiséjét az ELTE BTK Professzorok Házának ez alkalom­ ból felszentelt termében. Az aranymisé­ hez a Bokor Katolikus Bázisközösség Kézfogás című ökomenikus konferenciá­ ja kapcsolódott. Jelen volt Nyíri Tamás, Németh Géza, Konrád György, Lengyel László, Solt Ottilia és sokan mások. Az eseményről hírt adott a Magyar Hírlap és a Népszabadság. Az eseményről nem adott hírt a Pesti Hírlap, az Új Magyaror­ szág és a Magyar Nemzet. (Szigeti Péter képriportja) Jancsó Miklós és Róbert László A prédikátor. .és gyermekközönsége ,NE N A G Y LÉGY, HANE M K I C S I ’ B U LÁNYI G Y Ö R G G Y E L B E S Z É L G E T I VÁNYI G Á B O R

- I. R É S Z Amikor a Beszélő számára veled a rendszerváltás kör­ bad mondani, hogy ejnye-ejnye, annak fejében, hogy az el­ nyékén Solt Ottilia utoljára interjút készített, a naivab­ múlt ötven esztendő alatt egypár tízezer magyart átküldték a bak úgy képzelték, hogy a világ végre jó irányba fordul, másvilágra, egypár százezret bebörtönöztek, és kb. tízmilliót és a megalázottaknak igazság szolgáltatik. T e hogy lát­ megfélemlítettek. tad akkor, és hogyan látod ma? Végül is csak eljött szá­ Kijózanodtunk. De hát nem volt rossz ez a kijózanodás, modra az igazság pillanata, vagy az életed csupán egy kis mert így hamarább rájöttem arra, hogy a Bokornak a rendszer- módosulással folytatódik? változás után tök ugyanazt kell csinálnia, amit a rendszervál­ Ebben a pillanatban az ju to tt eszembe, hogy ’89 karácsonyán Jézus mit mondott, mi végre vagyunk a világon. tozás előtt. Emberről

emberre menni, és beszélgetni arról, hogy is írtam egy magyartanári képességeimet csillogtatni akaró el­ mélkedést, első része, a Canto Natale a napokban kezembe ke­ Mi végre vagyunk a világon - mondod. Ha megengeded, rült, és arról elmélkedtem benne, hogy itt az idő, hogy or­ az alkalmi riporter tolakodásával hadd vezesselek vissza szág-világnak megmutathassuk, hogy Jézus tanítványai va­ életed elejére. Hogyan indultál útnak nyolcvan eszten­ gyunk, és föl fogjuk em elni szavunkat azok m ellett, akiket dővel ezelőtt? most bántani akarnak. Ilyen naiv gondolat volt a fejemben a politikai fordulatról. „Kócos jobbágyok” (Ady) voltak az őseim. Legnagyobb bána­ Eszembe jutott, hogy ’52-ben a Fő utcán, hadd mond­ tomra még Pais Dezső professzor úr sem tudott nyomára jam úgy, hogy egy rokonszenves ávós, egy csepeli munkás­ akadni sehol a Bulányi névnek. Összesen csak annyit tudunk gyerek, őrnagyi rangban,

foglalkozott velem napi tíz órában, a nyelvtudomány alapján, hogy a mai magyar nyelv bölény hatvan napon keresztül, és ezt mondta: Bulányi mester, mit szava a honfoglalás korában bülennek hangzott mint török akar itt maga ezzel a Jézus-szereppel. Én arra gondoltam, jövevényszó. De a török nyelvnek nem a köztörök, hanem a hogy egyszer, ha majd a komcsikat üldözik, ezt az ávós őr­ csagatáj változatát beszélő kabarok e szót velárisán ejtették, nagyot elbújtatnám lakásomon, akkor elhinné nekem, hogy tehát a jávorszarvasra nem azt mondták, hogy bülen, hanem ezt a Jézus-szerepet mégiscsak komolyan gondolom. bulán. Ebből következtetem azt, hogy őseim a honfoglalók Valami ilyesmit gondoltam ’89-ben, hogy az elvtársakra között voltak. A jésülés bekövetkezett a bülennél is: nem bó­ nehéz idők jönnek, mi megmutatjuk, hogy mi nem rendszer- lén, hanem bölény; a bulánnál is bulány. Elhomályosodott e ellenes

reakciósok voltunk az elmúlt ötven esztendő alatt, ha­ szó értelme, mivel nem török, hanem finnugor nyelven be­ nem Jézus-tanítványok. Aztán, ha szabad ezt mondanom, be­ széltünk, s amikor megszűnt a Péterfia János típusú névadás, lelógott a kezünk abba a bizonyos edénybe, s rájöttünk arra, s helyébe jött a Szegedi János meg Debrecen/ János típusú, hogy erről szó sincsen. E gy amerikai barátom elküldött ne­ akkor hozzákerült a Bulány-hoz is ez az /. A magyar nyelv- kem egy amerikai újságot, am ely arról tájékoztatott, hogy va­ terület egyetlen pontján található még nevünk a századfor­ lami rózsadombi villában létrejött egy találkozó, ahol a világ dulón. Most már széjjelmentek összes világi és egyházi hatalmasai összejöttek, és megálla­ Komáromfüss ez a hely. Gönyűvel szemben, a Csalló­ podtak 21 pontban, aminek a lényege az, hogy itt nemhogy közben. Dédnagyapám ott született A

negyvenes években akasztás nem lesz, nem hogy börtönzés nem lesz, nemhogy apámnak be kellett szereznie négy felmenőjének keresztle­ vagyonelkobzás nem lesz, hanem még azt sem lesz majd sza­ velét, hogy bizonyítsa: nem zsidó. így szerezte be nagyapjá­ 8 nak, tehát az én dédapámnak a keresztlevelét, és abba ez volt volt, mint te, 120 kilóra becsültük. Egyszer ezt mondja a szü­ odaírva, foglalkozásként, hogy molitor. A szótárban nem ta­ leimnek: kedveseim, én nagyon szeretem magukat, de maguk lálom, de azt gondolom, hogy hajókirakodó melóst jelenthe­ helyett a pokolba kerülni nem akarok. Ennek következté­ tett. Nemhiába voltam szállítómunkás tíz évig a Tempónál, ben aztán háromévenként született egy-egy Bulányi-gyerek, már az őseim is gyakorolták ezt a mesterséget. Ez az apai ág mindaddig, amíg anyám 41 éves nem lett. Az első értelmiségi édesapám. Nagyapám a Magyar ut­ cában kocsmáros volt, de

a fiát taníttatta, polgáriba küldte, a Most nem tudtam kiszámolni, hogy ezek szerint hány? felső kereskedelmit is elvégezte, aztán kiment apám a frontra. Jó humorú ember volt: „16 márciusában Doberdón fejlövést Összesen hét, én voltam a második, és aztán egy nagy szünet, kaptam, októberben meg elvettem anyátokat.” Valamikor ’21 és hét év múlva jött a harmadik gyerek, és aztán három - körül beiratkozott a Közgazdasági Karra, elvégezte, s a bank­ évenként mindig egy. Az utolsóról, a Marcsuka húgomról szakmában dolgozott. Egészen más az anyai ág, mert majd úgy beszéltek a rendtársaim, hogy ez a Gyurkának az a húga, minden katolikus magyar, legföljebb félig az. Én is, mert amelyik a noviciátusban született, tudniillik én már novícius- anyai nagyapám pesti sváb volt, Stück Ferenc. De a hat elemi ban voltam akkor, amikor a hetedik testvér megszületett. ellenére sem közönséges sváb, m ert akkor, mikor

a Hauer meg a Gerbeaud még sehol sem volt, a Stück Ferenc volt a És merre vitt a testvéreid sorsa? T e választottad egyedül cukrász ipartestület elnöke, és polgári nevelést biztosított hét ezt a hivatást? gyermekének, amelyikből öt életben is maradt, és az ötödik volt éppen az én édesanyám. H át így aztán pesti bürgerfa- Először is 4:3 a fiúk javára. Kezdődött a sor a nővéremmel mília és kócos jobbágy, csallóközi, ez az eredetem. Apám hiába volt bankigazgató, nem volt pénzünk arra, hogy Kamilla elvégezze az orvosi egyetemet, pedig nagyon szerette A ti családotokban hány gyermek volt? volna. Zöldkeresztes nővér lett belőle, és ebből a szakmából ment nyugdíjba. Él, hál’ istennek, 80 esztendős, most ünne­ H át ez is nagy történet, mert apám a századfordulón (’89- peltük meg a 80. születésnapját Aztán jöttem én, majd a hú­ ben) született, fiatalságának megfelelően szabadgondolkodó gom,

aki hét évvel fiatalabb nálam: apám nyomdokaiba lépett, volt. Hittanórára akkoriban muszáj volt menni, de azt arra fölső kereskedelmibe járt, bankszakmába került; három gye­ használták fel a fiatalok, hogy a tisztelendő bácsinak kelle­ reke és öt felnőtt unokája van. Ebből a szakmából ment nyug­ metlen kérdéseket tegyenek fel. Amikor születtem, akkor is díjba is. A negyedik pap akart lenni, de a piaristákkal nem tu­ szabadgondolkodó volt, és tájára sem ment a templomnak. dott megbarátkozni, mert nagyon kemény fajta az a piarista. A Mester utcában laktunk, és ő a Dorottya utcai Községi Taka­ Elmondhatom neked, én tudom legjobban. Azt mondta anyu­ róknak volt a dolgozója. A villamosjegy drága volt, úgyhogy a kának, hogy pap leszek, de nem piarista. Nem lett belőle más­ Dorottya utcából a Mester utcáig gyalog ment haza a Ráday milyen se, mert amikor éppen lelkesen írta össze ’42 decem ­ utcán keresztül.

berében, hogy ki mindenkit kell meghívni az én első misém­ Amikor olyan négy-öt éves kisfiú voltam, egy májusi re, ami ’43. február elsején volt, egyik reggel megy ki a H É V - napon keresztülmegy a Bakáts téren, és a májusi litániáról hez, Mátyásföldön laktunk, az iskolába, és elibe lépett a kiszűrődik az orgonaszó. O meg úgy érzi, hogy be kell m en­ HÉV-nek, és ott a helyszínen meghalt. Úgyhogy lett volna nie, és a szabadgondolkodó Bulányi Szilárd ott egy álló hely­ egy második pap is a családban, de a Jóisten magához szólí­ ben megtér. Úgy, ahogy ez a XX századi francia irodalom totta. Édesanyámat tulajdonképpen a piarista hittanárnak, nagyjaival történt, Claudellel, Peguy-vel és a többivel. Éder-Szászynak ez a mondata vigasztalta meg a temetésen: Szabadgondolkodó könyvtárát elégeti, Schütz Antal filozófiai nem érte, hanem hozzá kell imádkozni. Aztán következett a és dogmatikai munkáit

szerzi be, és jezsuita a családi gyóntató. ’30-ban született Imre öcsém, ő is apám után ment. Köz- A nővérem hatéves, én vagyok öt. Ketten vagyunk: a polgári gazdasági egyetemet végzett, még egyetemi előadó is lett be­ családok kettőkézésének mintájára, és járunk havonta családi lőle. A hatodik testvérem ’33-ban: Laci, aki kultúrpályán gyónásra a páter Omerovicshoz. Ez kb olyan méretű ember mozgott. Kultúrházi igazgató volt, meg az Országos Rendező 9 Irodánál dolgozott. Ő sajnos meghalt Végül a hetedik gye­ nem adtam be. Fülig szerelmes voltam valakibe Ugyanakkor rek, Marcsuka, cukros volt, és orvosi műhiba következtében a nagy ambíciójú gyerek voltam, országos gyorsíróversenyeket második gyermeke szülésekor o tt maradt holtan ő is, meg a óhajtottam megnyerni, és négy pályázatot készítettem, úgy­ gyereke is. Úgyhogy a hétből összesen négyen élünk hogy a soros kislánynak, akibe

éppen akkor szerelmes voltam, megmagyaráztam, hogy most egyelőre abbahagyom a vele A neved elemzésekor a szarvas név is felbukkan. Eszembe való foglalkozást, mert nem érek rá. Nem nagyon búsult emi­ jut a zsoltár: „mint szarvas kívánkozik a friss vizekre, úgy att, gyorsan talált valaki mást, de én ezzel nem értem rá fog­ kívánkozik lelkem hozzád, ó Isten”. Gyorsan átugrottad a lalkozni. Csak amikor megnyertem az összes pályázatot és magad életpálya-választását. Hogyan is történt az - hogy versenyt, és megdicsőültem az évzárón, ahol folyton kiszó­ Jeremiás szavait idézzem lítottak, és megvolt az írásbeli és megvolt a szóbeli is, és azok­ hogy az Örökkévaló rászedett téged? N em vonzott a bankszakma téged is? nál a fránya piaristáknál is sikerült jelesre leérettségiznem ’36. június 2-án, hát abban a helyzetben voltam, hogy na em­ Van egy élményem három- vagy négyesztendős koromból, berke,

most m it csinálsz? amikor odahaza vallásról m ég szó sem eshetett: fölállok a kis­ Apámmal, anyámmal nem akartam beszélni erről, mert ágyban, a hálóingem bokáig ér, magamhoz fogom, és azt nem tudtak újat mondani. A gyóntatómhoz megint nem gondolom, hogy én tisztelendő bácsi vagyok. Amikor aztán rá mentem, m ert ő is egy húron pendült apámmal és anyámmal, egy vagy két évre apámnál ez a fordulat bekövetkezik, keres­ azt szerette volna, hogy piarista legyek. Elmentem a Báthori tem valami vastag könyvet, nem tudom, mi, de ilyen tíz centi Józsefhez. A Báthori József volt az én legnagyobb tanár-élmé­ vastag volt, az volt a misekönyvem, és akkortól kezdve sze­ nyem, és a máig tartó szerelmem, a magyar irodalom iránti gény nővéremnek állandóan ministrálnia kellett, m ert én szerelmemnek ő az okozója. Az ő magyartanári élményét egy miséztem, miséztem. Emlékszem, hogy negyedik elemi után Sík Sándor

nevű egyén biztosította. Mondtam neki: szeretnék (a M ester utca és a Ferenc utca sarkán laktunk) nyáron min­ beszélni a tanár úrral. Mire ő: cserkésztábor előtt vagyunk, den reggel átmentem a G át utcai templomban, amelyik azzal van 15 percem, ekkor meg ekkor holnap. És elmondtam neki, a házzal áll szemben, amelyikben József Attila lakott. Senki hogy hát én nagyon szeretnék magyar szakos piarista lenni, de sem m ondta, hogy menjek. Aztán más nyarakon is megcsi­ a kislányok is nagyon szépek. Akkor ő nekem ezt mondotta: náltam ezt. Apám örült neki ide figyelj, én ’19-ben érettségiztem, és akkor azt kérdeztem Csakhogy amikor 13 éves lettem, kiköltözködtünk Má­ magamtól - tudod, hogy mi volt ’19-ben -: Hol lehet a leg­ tyásföldre, és mi, diákok H E V -vel utaztunk oda is, vissza is többet tenni ezért az országért? (Átélem magamban, hogy az egy fél órát. Fiúk, lányok vegyesen Én hamarosan fel­ a Báthori

József kérdezi önmagától ezt ’19-ben, akinek Sík fedeztem, hogy a kislányok nagyon szépek. H át ez a kettő Sándor tanítja a magyar irodalmat, és akinek a cser­ együtt nem megy. M ármint az, hogy katolikus lévén, pap is készparancsnoka Sík Sándor.) És arra az eredményre jutot­ legyek, meg annak az átélése, hogy a kislányok is nagyon tam, mondta a Báthori, hogy piaristaként. És fejest ugrottam szépek. Rendszeresen jártam az előbb említett Eder-Szászy a dolgokba. Ez a mondat döntötte cl a sorsomat Ha Báthori, tanár úrhoz, aki nemcsak gyóntatom volt, hanem szinte- akit én istenítettem, úgy lett piaristává, hogy fejest ugrott a szinte Bokor-módon - lelki vezetőm is, ismert, ő ilyen igé­ dolgokba, akkor én is fejest ugorhatok a dolgokba. nyesen foglalkozott velünk. M ondta is nekem: M inek neked Vettem egy ív papirost, hazamentem, megírtam a kér­ ez a rengeteg lányismerős, ha egyszer pap akarsz lenni?! De vényt,

bementem a Balanyi Gyuri bácsihoz, az igazgatóhoz, van egy népdal, amely arról énekel, hogy „van a szívnek egy hogy már évek óta piarista akarok lenni. T e, ide figyelj indulatja, amely az én szem em et nyitogatja, nyitogatja”. - mondta - , ha évek óta piarista akarsz lenni, akkor áprilisban Elbizonytalanodtam. Apám azt mondta, hogy „a palacsin­ miért nem adtad be a kérvényedet? Akkor neki is el kellett taevés nem erőszak. Ha valakinek nem tetszik a palacsin­ magyaráznom a dolgokat. Na jó, elfogadta Hazamentem, és taevés, m it csináljunk azzal?” bejelentettem apámnak, hogy beadtam a kérvényt. T e, Gyuri, És ez odáig tartott, hogy hiába jött el ’36-ban, mikor nem kellene erről beszélni? Miről kellene beszélni? nyolcadikos gimnazista voltam , a pályázat beadásának ideje, Tökéletes volt az öntudatom. H át mi közük van az „ősöknek” 10 ahhoz, amit én 17 és fél esztendős fejjel elhatároztam, hogy mit

akarok az élet­ ben? H át körülbelül így volt. És akkor magyar szakos tanári diplomát szereztél. H át az nem ilyen egyszerű. Akkoriban gyorsított menettel hét esztendeig tartott, amíg egy piaristát kialakítottak, mint púpos gyereket a prés alatt. Egyéves noviciátus, 366 nap Imádság, rend, fegyelem; valami olyasmi, mint a katonáknál az újoncév. Tanulás is minden mennyiségben És itt tanultam meg imádkozni Talán életem egyetlen istenélményét is itt szereztem be. Egyszer elöntött vala­ mi egy magábamélyülés során, mégpedig az, hogy többet ki sem akarom nyitni a számat, m ert jó az Isten. Ez soha többé nem jött vissza, de egy életre meghatározó volt. Ez Vácott volt Egy év múlva fölkerültünk a Kalazantinumba, ahol az első évben csak teológiát tanultunk. És utána volt még öt év, amikor párhuzamosan végeztük odahaza a teológiai főiskolát, a Pázmány Péter Egye­ temen pedig tanultuk a szakunkat. Két

stressz-szituációnk volt, félévben meg év végén, előbb levizsgáztunk az összes teológiai tárgyból, és akkor kezdődött a kollokválás az egyetemen. H át azt nem mindenki bírta De akit fölvettek, az már nagyjából olyan volt, hogy bírta. Körülbelül ilyen elképzeléseink voltak a diák­ jainkról is. így került aztán sor arra, hogy hét év után pappá szenteltek, és elkezdtem „áldásos” működésemet Sátoraljaújhelyen, ahol mindjárt az első évben nyolc gyereket elbuktattam németből azzal a büszke jelszóval, hogy Patakra is kell diák. Érted? A sátoraljaújhelyi piarista, az ősi sárospataki kol­ légiumról úgy gondoltam, hogy Pataknak is kell diák, hát buktassuk ki az odavalókat. Várj csak, ném et diplomád is volt? Magyar-német szakos. Két szakosnak kellett akkoriban lenni, mert egy isko­ laigazgató csak akkor tudott operálni a tanárokkal, ha azoknak van két szakjuk. Mind a teológiai tanulmányaid közben, mind pedig a

magyartanári stú­ diumaid idején voltak-e meghatározó élményeid, valami, ami valamilyen irányt mutatott? Te, én erről a hét esztendőről azt mondom, hogy szellemi kéjhömpöly. El nem tudod képzelni, hogy kiket lehetett akkor hallgatni a Pázmány Péter Tudományegyetemen: Horváth Jánost, minden idők legnagyobb irodalomtörténészét, Szekfű Gyulát, s ellenlábasát, Mályusz Elemért, a filozófiai katedrán ott volt a Brandenstein Béla, aki rendszert alkotott, a néprajzi katedrán a Györffy, akiknek a tanítványaiból lett aztán a Györffy-kollégium, a művészettörténeti katedrán a Hekler és a Gerevics, a pedagógiai katedrán a Prohászka Lajos. Halmoztam az élvezeteket. Odahaza pedig, szerintem a XX. század első felének legnagyobb magyar teológiai gondolkodójának, a Schütz Antalnak az árnyékában éltünk. Egy folyo- 11 són laktunk vele. Nem m indent ő tanított, de az Aquinói Tolnában marad. De ha egy tolnai svábból magyar

lesz, az Szent Tam ás Summa Tbeologiae-jének szemelvényszövegeit ő följön a minisztériumba, és száz magyart úgy dirigál, mintha tanította nekünk a házi főiskolán, professzor volt a Pázmány azok is tolnai svábok lennének. Péter Tudományegyetemen, de az ő filozófiáját és az ő dog­ H át egy új világ tárult fel előttem. Rájöttem, hogy az matikáját nyeltük be. A katolikus teológia akkoriban nem bib­ anyukámat Stück Gizellának hívják. H át én is egy ilyen káros likus hangsúlyú volt (annyira sem, mint most), hanem az, elem vagyok a nemzettesten belül? Alig várom a következő amit protestáns nyelven rendszeres teológiának mondanak. vasárnapot. Egyik vasárnap látogathattak bennünket, a mási­ A filozófia és a dogmatika volt a dolgoknak a lényege és meg­ kon hazamehettünk, mi pestiek. És megyek, és mondom határozó része számomra. apámnak a boldog igéket. Hallgatja, és én mondom, Bulányi Hozzájárult

még ehhez a Sík Sándor hatása, akihez én a Bulányinak. Akkor még nem írta meg Németh László a mi­ újból és újból odasomfordáltam, amikor följött Szegedről, ezt nőség forradalmát a mélymagyarságról, de én már tudtam, a problémámat megbeszélni, például előadtam néki a Kala- hogy én mint Bulányi igazi magyar vagyok, aki miatt a Szabó zantinum „közép-latin himnusz kiejtési gyakorlatát”. És ez Dezső is sír. Apám hallgatja, és közben anyám átjön a szobá­ csak az egyik vonulat volt. Amikor szentülésemnek tetején el­ ba, és odaszól neki: te, a Gyuri mindennap reggelire meg­ hagyom a noviciátust, bennem csak belülről élni akarás volt. eszik egy svábot. Anyám hallgatja: svábbogarat? Dehogyis Kaptunk három nap szabadságot a noviciátus végén, ha­ svábbogarat, hanem olyan svábot, mint amilyen te vagy! zamehettünk, mielőtt bevonulunk a pesti Kalazantinumba, Na most ez a piarista kispapoknál levő

szabad fórum, hogy o tt elkezdjük az első teológiai évet. Alig vártam, hogy a amint kiestem a noviciátus nagy életszentségéből, azonnal három nap leteljen. Nem érdekelt engem a külvilág, bár sze­ megismertetett az egész népi irodalom problémával. Kovács rettem a szüléimét és testvéreimet. Amikor belépek, az első Imre Néma forradalom: hárommillió koldus országa vagyunk. héten, mondják, hogy ja, kedden este vacsora és a komple- Pillanatokon belül a Németh László Kisebbségben című könyve tórium között van a szabad fórum. A szabad fórum az annyit lesz a biblia. Keresztury Dezső proszemináriumán vagyok jelent, hogy valamelyik kispap dumál a többinek. Szekfu Gyulát hallgatom, és Szekfu Gyula arra méltat - nem H át o tt van a hatodévesek között a Gerencsér Pista, aki tudom, már mi címen -, hogy egyszer behív a szobájába, és azt lobogtatja a legújabb Ludas Matyi füzetet, am it a Szabó mondja: tisztelendő

úr, ugye Keresztury tanár urat okos Dezső írt, dupla füzet, amelynek az a címe, hogy Ede megevé embernek tartja? Amikor Keresztury egyetemi hallgató volt, ebédemet. Alcím: Milyen székiéi nyíl Schittenhelmel Ede sír­ Szabó Dezső ott beszélt a gólyavárban, s minden szavát elhitte. ján. A szekfiű az a Szekfű Gyula professzort jelentette Itt ar­ Megjelenik Németh László Szekfií Gyula című könyve, amely­ ról volt szó, hogy a Magyar Szemlében, a kor legrangosabb ben minden keresztvizet leszed róla. Erről Szekfu nekem azt folyóiratában Székiéi a tavasszal írt egy cikket: jár a németvöl­ mondja: tudja, tisztelendő úr, a Németh Lászlónak az a gyi temetőben, rábukkan egy sírra, meghalt 1849-ben a sza­ heurisztikai elve a magyar történetben, hogy annak az badságért Dzhittenhelm Eduárd. Ennek nyomán Székiéi el­ ellenkezője igaz, amit én a Magyar Történetben írok. kezd arról elmélkedni, hogy az új Blut und Boden

ideológia És pillanatok alatt odatalálok a Szerb utcai Püski-bolt- alapján Sch. E tulajdonképpen fajáruló, mert egy Schit- ba, és látom Sinka István könyveit. Fölfedezem magamnak tenhelm Eduárdnak nem illik meghalnia a magyar szabadság­ Sinka Istvánt. Harminc esztendővel később egy Bokor-kará- ért. Na hát csak ez kellett a Szabó Dezsőnek, hogy megírja az csonyesten úgy mutatom be a Bokor tagjainak Sinkát, mint Ede megevé ebédemet. Ez egy gyorsíráskönyvből vett mon­ aki nekem Keresztelő Szent Jánosom volt a Jézus felé vezető dat, amelyben csak e meg é betű van. Szabó Dezső elmondja, úton. Keresztelő Szent Jánosom csak, mert Sinkától még hogy vegye tudomásul a Székiéi Gyula, hogy őneki m ár min­ nem találtam el Jézushoz, ahhoz a marxisták kellettek, de az den könnye elfolyt a magyarért, és ő a Schittenhelmel Edu- egy későbbi történet. T ehát egyfelől a teológiában az opti­ árdért nem hajlandó

sírni. Semmi szükség sincsen a svábok mumot kapom, a hivatalos szellemi világban olyat, ami nem asszimilációjára, csak vigye el őket a Hitler, ha már a svábok volt máskor a XX. századi Magyarország szellemi életében beleszerelmesednek a Blut und Bodenbe. Nem óhajtja az A Hamvas Bélát is észreveszem. És azt a Sziget-kört, asszimilációt, mert hogyha egy tolnai sváb sváb marad, akkor amelyben egy Kerényi meg egy Hamvas Béla, meg még egy- 12 pár ilyen, a Holnapot készítő és arról gondolkodó ember ül, én elkezdem tanári működésemet, és tudomásul kellett ven­ és közben a népi dübörgésnek is a kellős közepébe kerülök. nem, hogy a három zsidó gyerek nem tornázhat együtt a töb­ Szekfű mindenkit meghív nekünk. Egy külön kis kör alakul bivel. És ennek így kell lennie, mert ez miniszteri rendelet Veres Pétert is meghívja. Csizmásán, nyakkendő nélkül jele­ Szóval ez az a szituáció, amikor én

elkezdek viszolyogni, hogy nik meg körünkben. Ma is hallom ezt a mondatát: mert min­ mi ez. Még a tojáshéj a fenekemen, eszem ágában nincs, hogy den nemzet a maga urbánus rétegében pusztul és paraszti ré­ ez ellen valamit lehet csinálni, csak valami nagyon rossz érzés tegében szaporodik. Csodálatos volt az az ifjúság Minden kerülget. A nyári diszpozíció engem el is visz Újhelyről, és könyvet megvettek nekünk a Kalazantinumban. És ezt kará­ Tatára kerülök. csonykor kitették az egyik teremben, előadások akkor nem vol­ És egy kínos esetem támad. Minden piarista gimnázium­ tak, és nem tudtuk, hogy vizsgára készüljünk, kollokviumra ban, minden osztályban volt egy-két zsidó gyerek, és azt készüljünk, vagy olvassuk az új csodákat, a Kodolányi-regé- mondta, nem emlékszem annak a fiúnak a nevére, aki zsidó nyeket, a Nyírő-regényeket, a Németh László-regényeket, a volt, a Faller Gusztinak, aki nem volt

zsidó, és nem tudom, Tamási Áron-regényeket, a Márai-regényeket. Egy olyan csu­ hogy a Ealler Guszti mit mondott, de ez a zsidó gyerek azt dálatos virágzása volt akkor a magyar irodalomnak, hát csurog mondta, hogy az ilyenek, amint bejönnek az oroszok, lógni a nyálam, ha arra gondolok. Tehát amíg én pappá szente- fognak. És eljut ez az ügy hozzám, mint osztályfőnökhöz Ez lődtem, addig legalább három nagyon jelentős hatást kaptam. lehet kb. ’44 januárjában És én csak annyit tudok, hogy ne­ kem itt most intézkednem kell. Behívatom a zsidó gyereknek Vegyük azért m ég egyszer sorba, hogy mi ez a három jelentős hatás? az apját, és azt mondom neki, hogy legyen kedves megma­ gyarázni a fiának, hogy ilyet nem lehet mondani. A tanév véget ér március vagy április végén a bombázások miatt, és Schütz Antal, a Pázmány Péter Tudományegyetem és a népi irodalom. akkor következik a csillagfeltevés. Ismerem a rabbi

lányát, marha intelligens és a piarista diákok korrepetálásával is foglalkozik, és hallom azt, hogy Ha jól számolom, ’36-ban érettségiztél? ezeket összeköltöztetik. Az ostromot a szüleimmel együtt töltöm, egy Nyugatra ment családnak a lakásában a Szent- Igen. királyi utcában, és ’45. január nem tudom, hányadikán jöttek Akkor ez a hét év ’43-ban járt le, nem könnyű időszak. és utána jött a malenki robot, de férfiaknak. be az oroszok, és csász, csász. Jöttek, és elszedték az óráinkat, Az ország szenvedései minden szempontból, és nem H át anyánkat a frász kerülgette. Az apám is, én is férfi­ csupán a svábok ném etes hangzású neve feltűnő, hanem aknak minősültünk. Apám akkor volt 52 éves, én meg 24-25 itt szenved nálunk a zsidóság is. Mit láttál ebből? éves. Igazán férfinak minősültem, és vittek ki bennünket Hát egy ágyút kellett áttolni a Szentkirályi utcából a gólyaudvar­

’43-ig semmit. Én a zsidóproblémával felszentelésem után hoz. Kaptunk egy csomag Kossuth cigarettát és elengedtek találkoztam egzisztenciálisan. Korábban teljesen elfoglalt A nagymama a Dob utcában lakott. A Szentkirályi utcából me­ bennünket a tanulás. Emlékszem a következő, ebéd alatti gyünk hozzá. A Dohány utcai templomnál, amikor megyünk, beszélgetésre: áttörés a Don-kanyarban. Mellettem ül egy éppen akkor tódulnak ki a gettóból a zsidók, és én reverendá­ tőlem fiatalabb piarista, aki alapvizsgára készül, és mondja, ban vagyok, mert akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy egy hogy nem bír tanulni, m ert folyton a rádiót kell hallgatnia. katolikus pap nem reverendában jár (biztos valami gyanúsat emiatt dühöng. Erre a másik azt mondja neki: üzend meg csinál, ha nincs reverenda rajta), és az egyik gettóból ki­ annak a hülye Hitlernek, hogy hagyja abba, mert neked alap­ szabaduló zsidó odajön, és

átölel, hogy „csakhogy már ke­ vizsgáznod kell. Ez a világ resztényt is látott”. Pár nap múlva apám egyik barátja lett a Engem fél évvel hamarább szentelnek, ’43 januárjában, MÁV vezérigazgatója, protekcióval kaptam egy vagont, ami­ mert Ujhelyben az egyik német szakos piaristának a szíve föl­ be beszál Ihattam, és három nap alatt meg is érkeztem Deb­ mondta a szolgálatot, és nyugdíjazni kellett, ’43. február 3-án recenbe, az új állomáshelyemre. Idősebb rendtársaim között 13 voltak, akik bekapcsolódtak a zsidómentésbe, Egyed Andris munkásfiú csoportot meg egy munkáslány csoportot. A diák­ például, de én nem, ilyesmivel nem foglalkoztam. És akkor csoportot szeretné rám bízni. Mondom, jó, de minek? Azt megérkezem Debrecenbe, de az egy új fejezet. mondja azért, mert olyan idők jönnek, hogy az egyház csak Hadd mondjam el, hogy nagyon szomorú voltam, amikor kicsi, családoknál összejövő,

földalatti jellegű közösségekben a tatai rendházban fölolvasták a status domust - így mondták fog tudni fönnmaradni. Ö volt az öregebb, elhittem neki hogy a következő évben kik fognak tanítani, és én nem voltam Nem vitatkoztam, csak azt kérdeztem, hogy mit csináljak benne, hanem a végén: Bulányi György pedig megy Debre­ velük. magyartanár vagyok a Kalazantinumban nagy cenbe. Fölálltam, és kimentem az ebédlőből, és bementem a népdalkultúra volt, meg népi táncolni is tudtunk. Azt mond­ szobámba, hogy el ne bőgjem magam a nyilvánosság előtt, és a ja, hogy ezek nem lesznek jók, hanem szedjem elő a teológiai felettem járó Darvasi Misi bejött, és vigasztalt. Odanőttem az­ jegyzeteimet, és magyarázzam nekik, hogy miből lehet tudni alatt az egy év alatt Tata közéletéhez, templomaihoz, népfőis­ azt, hogy van Isten, meg azt, hogy van lélek, s hogy a lélek kolájához, minden csudához. Olyan volt nekem ez az

áthe­ halhatatlan stb. Hát így indult ez Ez ’45 februárban vagy lyezés, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. márciusban volt, úgyhogy én készen kaptam egy csoportot, csodálatos gyerekek voltak. Forrai Kati, a magyar zenei D e lementéi Debrecenbe. óvodaképzésnek az abszolút csillaga. Forrai Pityu: ez lenne a mai magyar piaristaságnak az abszolút csúcsa, de mire a bör­ É n az ostrom alatt is az írógépet a térdemen tartva írtam a tönből kijöttem, már halott volt. Forrai mamánál kosztolt a soha el nem készült, nem tudom, hány kötetre tervezett dok­ horvát jezsuita, nálunk csak lakott. Kállay Emil Ők mind tori értekezésemet, am it Horváth Jánosnak készítettem ebben a legelső csoportban voltak. Meg az a Teri, aki behoz­ volna, Arany János és a magyar versritmus címmel. Volt egy ta neked a szőlőt. Akit mint a rongyot vágnak ki tanárként aktatáskám, abban volt a fehérneműm meg a doktori érteke­ ’61-ben

Magyarország középiskoláiból. Ő is magyar szakos zésem. Volt még egy írógépem is - ostrom-felszerelésként Kirúgják, mert összeszűri a levet Kállay Emillel (akit szintén Debrecenben jelentkeztem a házfőnöknél. Összesen egy kirúgnak a papi munkából, s három évre beáll rádiószerelő piarista volt a rendházban. Bevonultam az egyik szobába, és munkásnak). Ifjúsági munkát csinálnak Berényi Dénes, a írtam tovább a disszertációmat, mindaddig, amíg be nem ko­ Magyar Tudományos Akadémiának a nem tudom, kije, szó­ pogtatott Kolakovics. Ez ilyen álnevű horvát jezsuita, akiről a val ilyen jellegű gyerekeket szedett ő össze kapásból, mert házfőnököm, László Miska azt mondta, hogy a prépost-plé­ Forrai Pityu mindenkit levett a lábáról, ő volt az adjutánsa. bános, Bánáss, a későbbi veszprémi püspök azt mondta, hogy Ővele többet beszélgetett, mint velem. H át ezért kellett leigazolta magát nála ez

a krobót, adjon már neki egy szobát Isten rejtett akaratából - a rendkormánynak engem odahe­ a rendházban. Ott volt az egyik szobában lyeznie, bár elsírtam a bánatomat a tatai igazgatónak, és meg­ És bejött hozzám, megkérdezte, hogy ráérek-e szerda magyarázta, hát tudod a Báthori most az igazgató Debrecen­ délután, mert neki a Nyilastelepen van egy munkásleány cso­ ben, és Debrecenben kereskedelmink is van, és a kereskedel­ portja, és ezek a munkásleányok se horvátul nem tudnak, se mibe kell egy jó gyorsírótanár, és aztán Báthori mint asszisz­ németül, és hogy elmennék-e tolmácskodni. Elmentem vele, tens közel van a tűzhöz, nem érdekli őt, hogy Tatán van egy és 15-16 éves lányok voltak ott, és arra emlékszem, hogy a jó magyartanár. Hát hol voltam akkor én már a gyorsírástól fiúkról volt szó, szerelemről, és magyarázta nekik németül, Nagyon bánatos voltam. Gyorsírótanárnak vittek a rend

hogy mit kell csinálniuk, hogyha a lányok szerelmesek meg a szándéka szerint, és Isten szándékai szerint meg azért vittek fiúk szerelmesek a lányokba, és én ezt fordítottam. Aztán még oda, hogy a Kolakovics bejöhessen a szobámba. egyszer bejött a szobámba, akkor azt mondta, hogy ő most gyónni akar. Meggyónt Magamra maradtam, és azt mond­ Elkezdtél gyorsírást tanítani, és volt egy diákcsoportod. tam, hogy na Bulányi, te m ost egy szentet gyóntattál. Aztán harmadszor is bejött, és akkor már azt mondta, hogy őneki A gyorsírást talán heti két órában tanítottam, mert Báthori, m ost már tovább kell mennie. Öt-hat heti tartózkodása alatt az igazgató látta, hogy teljesen tönkre vagyok menve. Már létrehozott itt egy felnőttcsoportot, egy diákcsoportot, egy nem tegezett, hanem magázott. Mondom: igazgató úr, hol 14 vagyok én már a gyorsírástól!? Azzal kárpótolt, hogy azonnal tokat gyártottam le a hét folyamán,

és a Kállay Emil, aki osztályfónöknek tett meg ötödik gimnáziumban, amiért vere­ adjutánsom volt, széjjelvitte ezeket az érdekelteknek. N em kedtek a két osztály magyartanárai egymással. Es mondom: tartottam semmiféle előadást, hanem: kérem, az első kérdésre igazgató úr, ezt én igazán nem kívánom. Mire ő: nem aka­ kinek van valami válasza stb. És összevitatkoztak Ez folyt rom, hogy egy fiatal elkeseredjen. Szóval a gyorsírás nem volt ’48-ig. jelentős akkor már az életemben. Elkezdtem a normál tanári 1948 júniusában jött az államosítás, s itt volt az idő, működésemet a református kollégiumban. Azért a református amiről Kolakovics beszélt. Úgyhogy ’48 nyarán már illegális, kollégiumban, nem a mi gimnáziumunkban, hanem az ősi re­ 15-15 fős lelkigyakorlatokat tartok. ’48 szeptemberében, a formátus kollégiumban, m ert amikor megindult az oroszok nyaralás végén megalakulnak a csoportok,

bölcsészek, orvos- bejövése után az élet, összesen annyi gyerek volt, hogy egy tanhallgatók, fiatalasszonyok, férfiak. Ezzel egy időben az osztályban elfértek, úgyhogy én valamikor februárban el­ történik velem, hogy elkap egy olyan fejfájás, amivel a házior­ kezdtem valamelyik osztályban tanítani vagy a magyart, vagy vosunk nem tud mit csinálni. Szól a házfőnökömnek, hogy a németet reverendában, a református kollégium egyik nagy valami komoly baj van. A házfőnök tudja, hogy Bulányival osztálytermében. nem lehet okosan beszélni, szól Sík Sándornak, s közli vele a háziorvos terápiás javaslatát: két hónapra ki kell kapcsolni Nem dugtak a hónod alá valami Károli-bibliát vagy Bulányit a munkából. És ezt Sík Sándorral mondatják meg ilyesmit? nékem. Na de a Bulányi mindenkinél okosabb óhajt lenni, és azt mondom, hogy decemberig engem az ávó biztosan elvisz, Két értelmes ember volt akkor főpap Debrecenben.

Az egyik hát négy hónapom van, most menjek el üdülni? Ügy képzel­ Révész, a református püspök, a másik a Bánáss. És ezek ’44 tem akkor, hogy addigra kisközösséggé alakítom fél M agyar- végén tudták már, hogy ökumenizálni kell. N em protokoll országot, de minimum Debrecent és a Tiszántúlt, amelyeket ökumenizmus, kisközösségi ökumenizmus volt ez. Össze­ Pintér Laci bácsi mint a csonkaváradi egyházmegye ordiná- jöttek hétről hétre, baráti alapon, teaivás mellett, és beszél­ riusa, rám bízott. M ég titkárnőm is volt Te, ilyen magasra gettek. N em úgy, ahogy most: ökumenikus hit van, te eljössz azóta se vittem. Ő fizette a titkárnőt Sík Sándor békén ha­ ide prédikálni, majd én hozzád. hanem barátság alakult ki gyott: legyen úgy, ahogy akarom. H át nem vitt el az AVO A szituáció olyan volt ’44 végén, hogy Révész számára a „Eélholtan” csináltam végig ezeket a Bokor története

szem­ Bánáss nem volt pápista, és a Bánáss számára a Révész nem pontjából legjelentősebb esztendőket. Újból és újból olyan volt kálvinista. Keresztény testvérek voltak fejgörcsöket kaptam, hogy csak intravénás koffeininjekciók­ kal tudtak lábra állítani. Ez a börtönbe is elkísért Tehát ’45 tavaszán vagyunk, és számodra megzörren a „bokor” ennek a szerb jezsuitának. ’49 tavaszán meghívnak Szegedre. Teri osztálytársa gyógyszerész akart lenni. Nem volt ilyen fakultás D ebre­ cenben, Szegedre kellett mennie, ahol elmondta a nyári lelki- Horváti gyakorlat szövegeit, és Lakos Bandi, aki velem egykorú „me­ nő” ifjúsági lelkipásztor volt, meghívott. Mi volt a különle­ Bocsánat, horvát jezsuitának a közreműködésével. És ges? Amikor megalakultak ezek a kisközösségek, elővettük az van egy csoportod. És hogy nőnek ki az ágacskái aztán evangéliumot, és pillanatok alatt rátaláltunk arra,

hogy sze­ ennek a bokornak? ressétek ellenségeiteket, s azt is felfedeztük, hogy 2000 esz­ tendős vagy inkább 1700 esztendős múltunk során abszolút Hát nem jött el az az idő ’45-ben, amiről a Kolakovics be­ nem voltunk keresztények, Szent Istvántól kezdve, m ert szélt, de ez a társaság együtt volt, és én azt csináltam, hogy Tbonuzoba in fide vonás, Nolmit esse christianus, azaz, ha nem vasárnaponként a diákmise után bementünk az egyik osztály­ akarsz megkeresztelkedni, akkor lovaddal, feleségeddel terembe, és mivel a Kolakovics-féle csoportban lányok is vol­ együtt eltemetünk elevenen. tak, a Svetits Intézet diákjai, azzal szórakoztattam őket, hogy Es megfogalmazódik bennünk ez a mondat: ha Szent részint magyarságtudományi, részint teológiai kérdő monda­ Pálnak jó volt az evangélium hirdetésére a rabszolga-társa­ 15 dalom, akkor nekünk jó lesz az evangélium hirdetésére a kol­ Azt mondja, hogy nem

óhajtja. Ettől függetlenül én továbbra hoztársadalom. Azt is fölfedeztük, hogy Jézus elfelejtett a is kaptam a havi 300 forint kongruát, azon a címen, hogy tiszta férfiasságról beszélni, amiről a Tóth T iham ér beszélt. egyetemi lelkész vagyok, egészen 1951. november 30-ig, és Egyéb problematikája volt: ne nagy légy, hanem kicsi; ne gaz­ működtem a domonkosoknál, az egyetemisták templomában, dag, hanem szegény; és ne gyilkos, hanem üldözött. És az meg a Szent Annában is. alapélmény akkor úgy fejeződött ki, hogy te, itt van egy kato­ 1951. november 30-ával kellett végrehajtani a szerzetes- likus pap, aki tud másról is beszélni, mint a hatodik parancs­ rendek államosítását, ki kellett költöznöm a rendházból. Eb­ ról, amivel az ifjúság torkig volt már. Van egy tartalm i mon­ ben a szituációban a közveszélyes munkakerülők státusába danivalóm, hogy hoppá, az evangéliumban valami egyébről is

kerültem bele, nem kaptam többé a 300-at. Gyerekeim elin­ szó van, m int amit idáig a hittankönyvekben tudom ásul vet­ tézték, hogy három forintért kapjak ebédet egy néninél, s tünk. És van egy formai mondanivalóm: év közben a kis­ még vacsorára is jutott belőle. Nem hittem el neki, de ő azt közösség, nyáron pedig a három-négy napos lelkigyakorlat. mondta, hogy ebből kijön. Valószínűleg miseintenciókból él­ Az illegalitás összes szabályai szerint, amit lassan megtanul­ tem, de éreztem, hogy ez nem jó, úgyhogy megindítottam a tunk, de ami persze semmit sem ért, mert amikor bekerülök folyamatot, hogy valami környékbeli általános iskolába elhe­ a börtönbe, akkor az „őrnagy ú r” becenevükön emlegeti a lyezzenek. közösségem tagjait. Azt mondja, vegyünk egy intelligens nőt Augusztus 27-én még Pesten voltam a kalazantinumi Szt. a maga gyerekei közül, mondjuk a Kovács Terit. A m i nagy

József-ünnepségen, este még elmentem egy csoporttalálko­ vigyázásaink ellenére is, hogy egyenként érkezünk szünetek­ zóra. Korábban hazamentem, mondtam, hogy gyerekek, ide­ kel, egyenként megyünk el, mégis tudnak mindent világosan. jében le kell feküdnöm, majd elmondtam még a breviárium ’48-ban bekövetkezik a fordulat, te maradsz továbbra is volt, egy öreg néninél és bácsinál, gyermektelen házaspárnál. hátralevő részét, s álomra hajtottam a fejem. Kis albérleti szoba tanár? Éjfél felé hallom, hogy csöngetnek, és mire kinyitom a szemem, addigra már bent vannak. a szobámban Fegyver Nem, Laci bácsi kinevez debreceni egyetemi lelkésznek. van magánál? Nincs. Jó, öltözzön fel Megkérdeztem, hogy Úgyhogy én ’48 szeptemberében reggel 7 óra 15-kor az egye­ breviáriumot vigyek-e a szobából. Azt mondták, azt hoz ma­ tem legnagyobb termében megkezdtem a hittanórát. Mind­ gával, amit akar. Úgyis mindent

elvesznek Rám rakták a kar­ addig, amíg egy decemberi délutánon meg nem érkezik a szo­ perecét, bevittek a Kossuth utcai rendőrőrsre. Mellem ma­ bámba a M EFESZ négy küldöttje. Három fiú, m eg egy lány gasán tartottam megbilincselt kezemet. Azt hittem, úgy kell Fölszólítanak: foglaljak állást a Mindszenty reakciós politiká­ Az őr rám szólt: engedje le a kezét. Aztán ott két óra hosszat ja ellen. M ondom, ide figyeljenek, a Mindszenty az m ás nem­ feküdtem egy priccsen. zedékhez tartozik, mint én, úgyhogy sok mindent másképpen Akkor kinyílt az ajtó, visszaültettek a Pobjedába. Amikor gondolok, m int ő. És én ezt hajlandó vagyok el is mondani megvilágosodott, megkérdeztem breviáriumozhatok-e. Éjsza­ egy feltétellel: maguk is elmondják, hogy maguknak Rákosi ka. a Kossuth utcából a Széchenyi utcába mentünk kifelé Ha Mátyásban mi nem tetszik. E rre fölálltak a végén jobbra fordulunk. akkor a Gulag, a

Szovjetunió kö­ És másnap reggel, ahogy elkezdtem az előadásomat, ép­ vetkezik, ha balra, akkor Pest. Balra fordultunk Nagy meg­ pen Isten létének igazolása volt a téma, kinyílik az ajtó, és be­ könnyebbülés volt, hogy balra fordultunk. Már pirkadt, amikor vonul kétszáz népi kollégista. H á t ebben a stresszben én szár­ az elővárosba érkeztünk. Elfüggönyözték az ablakokat Egy­ nyakat kaptam, és igazoltam Isten létét filozófiai alapon. El­ szer csak egy udvarban álltunk meg. Fogalmam sem volt, hogy érkezik a 8 óra, abbahagyom, m ert 8.15-kor kezdődnek az hol vagyok. Falhoz állítás, és a normál besorolási procedúra előadások. T anár úr, egy pillanatra! Odapenderült valaki a kated­ Vissza tudsz emlékezni, hogy mik viharzottak át rajtad, rához, és elmondta, hogy ő nem a vallás ellen van, de a nép mikor kikászálódtál az ágyból? Tudtad, hogy mi a egyetemén olyan ember, aki nem hajlandó szembefordulni

Gulag? Mindszenty népellenes reakciós politikájával, nem taníthat. Kérem, tanár úr, távozzék! Óhajtja, hogy mondjak valamit? 16 Nem értettem, hogy miért húzódik ez annyira. A börtönnel életed egy új szakasza kezdődik. Ez is „bokor” volt? A börtönévek? H át az a főiskola volt. Egy elzárt világból egy más világba került az ember. M ert a reverendás emberekkel más nyelven beszéltek Hogy is mondod, az elzárt világból egy más világba? Az elzárt világból. Az nem elzárt világ volt? Az egy más világ volt. D e nem elzárt világ. O tt volt az egész politikai, vallási és szellemi krémje a magyar társadalomnak. Egyik vezérkari tiszt barátom mondta, hogy ti, tanárok, hülyébbek vagytok a sokévi átlagnál, mert állandóan gyerekekkel foglalkoztok, akiknél ti vagytok az okosabbak. A nem tanárok azok hasonló okosakkal dolgoznak együtt Nagy főiskola volt az. Hetekig voltam kettesben az Antal Pista bácsival, aki

igazságügy-miniszter és kultuszminiszter volt a Sztójay-kormányban. Még Gömbössel jött Szegedről Érdekelt, hogy hogy kell csinálni az államhatalmat. Millió kérdésem volt Azt mondja Antal Pista bácsi, hogy te olyan jókat tudsz kérdezni, elfelejtem, hogy börtönben vagyok. Es addig-addig kérdeztem, hogyan tudtátok mindig, hogy mit kell csinálni, hogyan nem felejtettétek el a teendőket, míg azt mondja, tudod, ott volt a miniszterelnökségi államtitkár, a Bárczyházi Bárczy István. Annak volt egy gépírónője, a szeretője, az tudott mindent, hogy mikor mit kell. Vagy együtt voltam Varga Bandival, a „rajkossal”. Tíz évvel volt idősebb tőlem, a magyar irodalom szerelmese ő is. Miniszteri tanácsos volt a Népjóléti Minisztériumban, a felesége svéd nő, a Rädda Barnen címén jött Budapestre, egy­ másba szerettek, elvette feleségül. A Rajk-per idején volt egy féléves gyerekük így mesélte: egyik késő este csöngetés, a miniszter

elvtárs kéreti magához. Mondja a feleségének, hogy jön mindjárt. Beültetik egy kocsiba, és egyszer csak kiszáll egy udvaron. Magabiztosan megy föl a szobába, de nem a miniszter, hanem valaki más van ott, ezt mondja neki: mit gondol, m iért van itt? H át majd megmondják az elvtársak. Ebben a pillanatban két ember neki, gyomorszájon vágják: mik vagyunk mi neked, te piszok, és hülyére pofozzák. Ez így ment három napig. Három nap után világos lett előtte: vagy bevallja, hogy amerikai kém, vagy elevenen agyonverik. Úgyhogy három nap után mondja az előadónak, hogy most vallani akarok. Megfürdették, orvosilag leápolták, visszaadták emberi külsejét, és közösen megkonstruálták a történetet: van kint rokona Angliában vagy Amerikában. írt-e nekik levelet Igen, igen, ő írt nekik levelet S megcsinálták közösen a történetet, és aláírta, hogy imperialista kém. Megnyugtatták: „életfogytot is kaphat” Nem akasztják fel, az az

életfogyt Elmondta, hogy volt o tt egy Frici, akit szembesítettek mányozta a mozgalmat. Volt benne valami emberi vonás Rajkkal. Rajk elmondja a Fricinek, hogyan esküdtek ők össze Azt mondta: Bulányi, a maga a világnézete számára nálunk a népi demokrácia ellen. Frici mondja, hogy ebből semmi se nincs szabadság. Tudták, hogy a gondolkodásom nem feu­ igaz. Rajk: Fricikém, tudod, hogy hogy kell Megmagyarázták dális, klerikális, úri-papi gondolkodás. „Nem várhatjuk meg, nekik: ha párttag, akkor megérti azt, hogy a pártnak ez az amíg maga nekünk meggyakorlatoztatja a kommunistákat.” érdeke. Jó, halálra ítélik majd, de életfogytot kap Szóval nem A marxizmus kellett ahhoz, hogy megérezzem, én csak az volt kecmec. elszakított magyarságért, a hárommillió koldusért síró kis Megismertem a csendőröket. O tt volt az Arbicz Jani nacionalista vagyok, de azok emberiségben gondolkodnak. bácsi, aki komcsi ügyekkel foglalkozó

csendőr volt. Vele is A marxizmus lépcsőjével jutottam ahhoz, hogy Jézus is eb­ voltam egy zárkában. Mesélte: „Kihallgatáson előadást tart ben a szélességben gondolkodott, de ő akasztás nélkül akar­ nekem a muksó arról, hogy micsoda fasiszta módszerekkel él­ ta megoldani a problémát. En a hagyományos nagykonstan- tünk, pofoztuk az em bereket.” Azt mondja Jani bácsi nekem: tini kereszténységből Sinka és marxizmus-lépcsőkön keresz­ te, egy darabig viseltem, majd ezt mondtam a kihallgatónak: tül jutottam el ahhoz a Jézus-látáshoz, amely meghatározta előadó úr, legalább mi, szakemberek, egymás között ne későbbi pályámat. mondjunk ilyesmiket. Mi, papok m ondtuk a filozófiát és a teológiát. Zárkán Mi került a vádiratba? voltunk, nem munkán. V olt időnk reggeltől estig elég A vezérkari tisztek pedig elmondták a hadiakadémiának H át a népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedés mind a

három évfolyamát. Az volt a hatalomgyakorlás főis­ vezetésének a bűntette: a 46/7-es törvény. Volt ’46-ban a kolája. Flogyan kell a hatalm at megdönteni? H ogy kell for­ debreceni tanári karban egy olasz szakos nő, a Kolezsanka, radalmat csinálni? N em csak hadműveleteket, hanem benső annak a férje jogász volt. Bennünket, piaristákat nem nagyon ügyeket is. Egy nemzettesten belül Ennek hatására az ember érdekelt a politika, de amikor a parlament meghozta a népi tintás ujjú gimnazistának érezte magát. De magukkal az ávó- demokrácia védelméről szóló törvényt, a 46/7-et, akkor azt sokkal való találkozás is létrehozta ezt. A kihallgatom el­ mondta a jogász: gyerekek, ebbe most már minden belefér, el mondta, hogy szervezett munkásfiatalok közt volt olyan szó­ vagyunk veszve. Kisgazdapárti kormány hozta meg ezt a lás, hogy hülye, mint egy gimnazista. Demény Palival is vol­ 46/7-est. Aki nem azt gondolja, amit a

komcsik akarnak, az a tam egy zárkában. demokrácia ellensége. így volt M ikor derült ki számodra, hogy te miért is vagy bent? Ért-e valamilyen csalódás, kiderült-e számodra, hogy va­ laki, esetleg tanítványaid vagy környezeted együttműkö­ Nekem semmi kétségem nem volt, hogy én m iért is vagyok dött a hatóságokkal? bent. Nézd, a lehető legegyszerűbb eset voltunk az AVO számára, T ő led nem kérdezték m eg, hogy tudja-e maga, hogy mert amikor a Grősz-per után, ’51 -ben bekövetkezik az, hogy m iért van itt? minden püspöki aulába beültettek egy ávóst, akkor ez az ávós panaszkodik a papoknak, hogy ez a Bulányi olyan fanatikus, N em , nem. Tőlem nem kérdeztek ilyesmit Az első három hogy őt is meg akarja téríteni. Amikor ’51-ben kivétel nélkül nap az előadó azzal szórakozott, hogy bebizonyítsa nekem, minden pap elment Debrecenbe a papi békegyűlésre, az utá­ hogy nálam gyávább, gennyesebb, szarosabb alak

nincs a vi­ na következő ebéden az öreg hetvenesztendős Molnár pré­ lágon. „Fölmenti magát, hogy köphessen” M iután megtör­ post (együtt ebédeltünk), felém fordul: „A vértanúságot elját- tén t ez az agymosás, m ár én is ott tartottam a negyedik nap, szottuk!” Lehúzza magára a vizet az öreg hetven-nehány esz­ hogy rendesen fogok viselkedni, és csinálom azt, mondom tendős prépost a taknyos fiatal pap előtt - előttem, aki egye­ azt, amit kell. Legnagyobb meglepetésemre jö tt egy új elő­ dül nem ment el. adó, akiről úgy tudtam, hogy csepeli munkásgyerek. Hatvan Mindenki mondja, Bulányi csinálja tovább a kisközös­ napon keresztül napi tíz órában foglalkozott velem, tanul­ séget, és én egy pillanatig nem tagadtam ezt az AVO előtt. Én 18 tudtam, hogy ez a mi dolgunk, hogy kisközösséget csináljunk. bekopogtattak. Nagyon keményen ment a dolog, nehezen Hogy nem írtuk ki a falitáblára? Nem volt

falitáblánk. Én maradt odabent az ember állva. nem tagadtam semmit sem. M ondott is olyasmit az őrnagy: Külsőleg nagy pofája volt minden rabnak a „téglák” el­ Ez mozgalom? Egy nagy fene. Csak a kék szeme, a hullámos len, mert aki időnként a zárkából eltűnt, arról tudták, hogy a haja, meg a serdülő lányok rajongása. H át hol volt ez lebiz­ politikai tiszthez ment, és ott köpni kellett. Azért nem gon­ tosítva? Hát tudnak maguk konspirálni? Maga kiszolgáltatta doltam akkor ilyesmire, mert akik ezt a kisközösségi munkát a párt irgalmának a fiatal, csoportjához tartozó családapákat. csinálták, a magyar katolikus papság legelszántabb emberei Csak a párt irgalma következtében nem viszik el őket a voltak. Hogy ezen én akkor spekuláltam volna, hogy ki tudja, Duna-Tisza-csatornát ásni. Közülünk nem kellett senkit sem hogy behúzták-e egyiküket. biztosan tudom, hogy nem volt hülyére verni azért, hogy valljon. N

em volt mit tagadnunk: bennem azok iránt, akik nem buktak le, semmiféle bizalmat­ hát persze, hogy ezt csináljuk. lanság. Mindent megtettek azért, hogy a megfélemlítés követ­ keztében már a letartóztatásunk előtt széjjelverjék a M ózes a pusztában ámulva szem lélte az égő csipkebok­ munkát. Úgy akartak bennünket bebörtönözni, hogy akkor rot, amely, noha égett, mégsem hamvadt el. Mikor elvit­ vigyenek el, amikor már nincsen semmi sem a munkánkból. tek, akkor hitted, hogy a te „bokrod” sem lesz lángok Éreztem a szelét aknamunkájuknak, m ert hol az egyik, hol a martalékává, hanem megmarad és tovább nőnek az ágai? másik, hol a harmadik ember bolondult meg. Például nem vagyok otthon, elmentem Pannonhalmára könyvet írni. ’51 tavaszáig, a Grősz-perig fölfelé ment a vonal, m ert az Egyik csoporttagunk összehívja a népet: „nyilvánvaló, hogy ötvenes évben az Actio Catholicá-t is bevettük. Endrey Mihály

ezt abba kell hagyni.” Néznek rá a többiek, hogy mi baja volt az A. C püspöke, és az irodájában, piros bársony fotőjök- van ennek, eddig normális ember volt. Ilyesmik történtek ben terveztük meg az ’51. év nyári ifjúsági lelkigyakorlatokat; Másvalaki átmegy a túlsó oldalra, hogy ne kelljen a csoport­ három szinten: akik már ’49-ben és ’50-ben is voltak lelki- társával találkoznia. Es a következő tanévben Debrecenből gyakorlaton; második szinten, akik csak ’50-ben voltak, és Kőszegre helyeztek, ahol senki sem ismer. Ezek nyilvánvaló harmadik szinten azoknak, akik még nem voltak. Papok és dolgok voltak előttünk. apácák, az ország leghatékonyabb ifjúsági vezetői voltak ott. Egy éjszaka nem ment az illető haza. Megkérdezték tő­ De a Grősz-per után mindez vízbe fulladt. Endrey még egy le, hogy óhajtja-e még a napvilágot látni. Ha igen, akkor itt lelkigyakorlatra eljött, de ott már az állam iránti

hűségről írja alá, hogy jelentést fog tenni, hogy mi folyik a csoport­ beszélt, és mondta nekem: „száraz vagyok”, azaz az egye­ ban, és hogy ez államtitok, és az államtitok megszegéséért tíz temisták lelkigyakorlatra utaztatásra több pénzt nem adott. esztendő jár. Az, aki tegnap még normális volt, most pedig Ügy látszott az ’50/51-es tanév végére, hogy omlik össze elfordítja a fejét, amikor az utcán találkozunk. M ert ez nyil­ minden. Es akkor kaptunk egy új injekciót Miskolcról M ert vánvaló dolog volt. Hogy az egész országban kivel mi tör­ az egyik bölcsészhallgatónő Debrecenből elment ’50 nyarán tént, azt nem tudtam. ’52-ben az összes országos vezetőt Miskolcra, ahol működött Orosz Árpád (él még, nyolcvan- lefejezték, de hogy kit hoztak be, kit nem hoztak be, azt csak valahány esztendős), aki neki valamelyik faluban hitoktatója a tárgyaláson tudtam meg. Az AVO nem volt hülye, hogy ne

volt, és elmagyarázta a hitoktatójának, hogy m it csinálunk tudná, kik voltak a legjelentősebb vezetők. Akik nem voltak Debrecenben. Orosz Árpi szárnyakat kapott ettől, és az ő ott a tárgyaláson, azokat beszervezte az AVO. H ogy ez neveléséből egy csapat átjött ’51 szeptemberében Miskolcról, csalódást okozott? úgyhogy nekem két új egyetemi közösségem támadt, és ezek Ilyen helyzetben sok minden megfordult az ember agyában. Kihallgatás során is, miért nem kerestek engem között volt Merza Jóska és Petőfi Sanyi, aki később világhírű nyelvészprofesszor lett. meg, hogy én az ügyemet megmagyarázzam. Ezek marha jó Úgyhogy egy új, hatalmas lendületet kapott a dolog, de pszichológiai érzékkel dolgoztak, és nem szerettek lebőgni. ’52-re olyan irtózatos volt a nyomás, hogy egyetlen lelkigya­ Nem szerettek olyan emberrel találkozni, akire ha ránéznek, korlatot tudtam már csak összehozni. Az ország legkülönbö­

azt érzik, hogy rosszul választották meg a házszámot, ahova zőbb részeiből jöttek, és mindennap más debreceni tanyán 19 voltunk, s nekem, a fejfájásom miatt, már jártányi erőm nem lyiknek nincsen határa. Könyv nélküli magánzárka Akadt, aki volt. D e azért kapargattam magamat, és azt gondoltam, azzal évekig volt könyv nélküli magánzárkán, halálra volt ítélve, és jöttem vissza a nyár végén Debrecenbe, hogy m indent folyta­ nem tudta, hogy megkegyelmeztek neki, és minden kulcsny­ tok az ’52/53-as tanévben, és ha lghet, valami általános itás azt jelenthette, hogy viszik akasztani. Nálam hat hétig iskolában elhelyezkedem tanárként. Tehát azzal mentem el, tartott ez. Ez volt életem legszentebb időszaka, ez a hat hét hogy él a mozgalom, és a k in t maradók majd folytatják. Az magánzárka. Be volt osztva az egész napom Olyan szent so­ előadóm azt mondta, hogy ide figyeljen, a kint maradó sem voltam, mint

abban a hat hétben. És akkor azért nor­ embereknek megmondjuk, hogy kirakatban mozognak, és ha malizálódtak a dolgok, s folyt a zárkákban a politizálás. Akár­ nem értenek az okos szóból, akkor majd behozzuk őket ide. mit csináltak, a hírek bejöttek. Csak volt smasszer, aki valaki­ ’55-ben kezdték gyűjteni a második Bulányi-per számára az nek valamit súgott; meg a rab ki is találta. Tudtuk azt, hogy embereket, mert le tudták ugyan bénítani azokat, akikkel én az oroszok kivonulnak, mert letelt a tíz esztendő, és megtud­ közvetlen kapcsolatban voltam , de azokat, akiknek az ország tuk, hogy a Varsói Szerződés következtében mégsem szaba­ legkülönbözőbb részén lelkigyakorlatokat tartottam , azokat dulunk. M indent tudtunk, és folyton reménykedtünk Én nem tudták lebénítani. Ú gyhogy én bent vagyok a Gyűjtő­ időnként az Istennel pereltem, hogy meddig csinálja még ezt, fogházban, s időnként jönnek hozzám

előadók. Egyikük azt hát minden tönkremegy, hát nincs mentsége a saját ügyére? mondja, hogy Bulányi úr, az elvetett mag kizöldült. Az, hogy Ilyen volt. ez akkor mit jelentett nekem , el tudod képzelni. Azt, hogy a dolog él ám tovább akkor is, hogyha az enyéimet lebénítot­ És O csendben hallgatott, aztán egy idő múlva megnyílt ták. H ogy lebénították, azt sem tudtam, m ert akkor ávós az ajtó. Alikor? börtönből madár se ki, se be, se beszélő, se levél, se csomag, és amikor Nagy Imre korm ányra kerül, mi mindent tudtunk, ’56. október elején kitörtünk Bennünket nem a nemzeti csa­ m ert a vendéglősnek a Gyűjtőfogház mellett, annak volt patok, vagy mi a csuda szabadított meg, mi annak rendje-mód- megafonja, és az úgy irányította a megafont, hogy valamelyik ja szerint kitörtünk. Ez egy börtönlázadás volt, de ezt sokszor Csillag szárnyán szóról szóra lehetett hallani N agy Imre elmeséltem. Aztán

következett a bujdosás, aztán elkaptak, és beszédjét. Ugye ez futótűzként elterjedt, és ennek hatására visszavittek. Másfél évig bujkáltam, ’58 áprilisában kaptak el még a következő Nagy Im re-beszédet követő szombaton volt még bilincsbe húzás, az volt a kínzási eszköz bármi fegyelmi És ez egy önként vállalt házi őrizet volt, vagy azért vala­ vétségért, most nem mesélem el, fájdalmas dolog volt, elájul­ hogyan mozogtál? tunk bele, de egy vödör vízzel egészségügyi ellátásban része­ sítettek, és akkor magunkhoz tértünk, és ’53 novemberében Találkoztam emberekkel. csináltam a dolgom tovább volt a nagy zárkaátrendezés. M ikor körülnéztünk, abban a szárnyban, ahova bennünket vittek, ott voltak a nyilasok, ott D e amikor kitörtetek a börtönből, akkor hasonlót érez- voltak a csendőrök, ott voltak a rajkosok, a papok. H á t egy tél, mint naivan a rendszerváltás környékén? Vagy mun­

nyilas azt mondja, hogy ahol m i vagyunk, abból jó nem lehet. kált benned a sejtés, hogy Isten börtönpasztorációban H át kiderült, hogy kiszűrték a díszpintyeket, és az összes töb­ jelöli ki számodra a szolgálati helyet? bivel megindult a normális m enet: csomag, beszélő és leve­ lezés. A Nagy Imre-korszak elő tt akkor az volt bennem, T e, ilyen magasztos gondolat soha az eszünkbe nem jutott, hogy hát talán kibírok majd 15 évet, talán kiengednek, és hogy most börtönpasztorációt végzünk. Ki akartunk szaba­ talán akkor még élnek a szüleim, és Mátyásföldön az ebéd­ dulni. Azt akartuk, hogy innét menekülni lehessen O tt ki­ lőben a nagyasztalnál fogunk misézni. Ez volt akkor alakult személyiségek voltak, én nem térítettem meg senkit, a Demény Pali nem térített meg engem a Spinoza hitére, én Lassan telt ez a periódus? sem térítettem meg őt a katolikus dogmatikára. Megvolt a véleményünk mind a

kettőnknek arról, ami az országban I lát adva van a kihallgatási idő, adva van a Markóban eltöltött folyik; neki mint kommunistának, nekem meg mint nem idő, és utána kezdődik a kisfogházban a magánzárka is. /Ame­ kommunistának. Emlékszem, hogy egyszer egy katolikus pap 20 egy református atyafinak gyúrta a fejét, hogy hát milyen ócska bakancsból nem ócska bakancsot csinálni. És minden fontos is az ökumenizmus. A református atyafi egy fél óráig reménytelen volt. becsülettel hallgatta, és azt mondta, hogy ide figyelj, engem A legjobb, dörzsölt ügyekben is járatos ügyvédet fo­ hagyj békén, menj a papomhoz, mi azt hisszük, amit ti ne­ gadták meg a szüleim. Jogi abszurdum volt, hogy bennünket künk mondtok. Kialakult emberek voltak O tt a Jóisten el- fogva tartanak, m ert az ’56-os perben megállapították, hogy pasztorálta az embereket, m ert emlékszem valakire, aki azt a kisközösség nem 46/7-es ügy, hanem csak

a gyülekezési mondotta, hogy abból, amiért idehoztak, semmi sem igaz, de joggal való visszaélés (Gömbös ’30-ban hozott egy ilyen tör­ megérdemlem, mert nekem nem számított az, hogy vasárnap, vényt), és annak a fölső büntethetőségi határa két esztendő. én csak dolgoztam, dolgoztam a pénzért. Megérdemeltem, Úgyhogy ’56-ban két esztendőnél többet nem is róttak ki: ’56 hogy idekerültem. Ezt maga a Jóisten elvégezte ott De ott tavaszán volt a tárgyalás. Ennek következtében apám szövegelni nem lehet. törvényességi óvással fordult a legfelsőbb bíróság elnökéhez, Egy időben papok vagyunk együtt egy zárkában. Köztük és a Holló nevű dörzsölt kommunista párttag zsidó ügyvéd Faddi Ottmár is. Egy váci egyházmegyés pap elkezd sirán­ kezébe adták ügyemet. Ez azt mondta, hogy reménytelen, le kozni, erre meg Ottmár akarja mondani neki a szent szöveget. fogja ülni. Dühbe gurul a siránkozó:

„Hát ide figyelj, pofázni én is tudok, Balogh páter elmegy az igazságügy-miniszterhez, Nez- mondtam is, és prédikáltam is, hogy Uram, üss, vágj, csak válhoz ’60-ban, és még le sem rakta a székre a maga 150 kilóját, odatúl kegyelmezz. Ha résztvevő szavad nincs, akkor fogd be a a miniszter már mondja: - Ugye a Bulányi-ügyben jött? Hát pofád.” Nem lehetett ott szent szövegeket mondani Nem volt igen, abban. Én akkor már Nosztrán voltam, a perzsaszőnyeg- rá szükség. Ebben a szituációban mindenki tudta, hogy hogyan szövödében. Négyezer csomót tudtam csinálni naponta egy áll az Úristen színe előtt, az ateista is. műszakban. Ez volt a norma És ebédre mindig visszavittek Olyan volt, hogy egy-egy jámbor katolikus boldog volt, a zárkába, mert így volt nekik egyszerűbb. Éppen finom hogy pappal volt egy zárkában. Vagy amikor már jött csomag, krumplis tészta volt az ebéd. Bulányi, jöjjön minden cuccá- és a

csomagban volt mazsolás tészta, akkor a raborvostól sze­ val. A minden cucc a csajka volt meg a kanál Uramisten, reztünk fiolát, és beleraktuk a fiolába a mazsolát, meg egy kis már megint újabb „ismerjük meg hazánk börtöneit” című ván­ vizet, és bort csináltunk, és miséztünk. Kekszet használtunk dortúra következik. ostyának. A csendőrök voltak a házi munkások, azok vitték a Mentem. Visz a smasszer valahová Szembe jön egy má­ többi zárkába a „kenyeret”. Püspöki engedély nélkül, közön­ sik: „Maga az, aki életfogyttal szabadul?” kérdezi. így tudtam séges laikusok. Szóval vallási élet is volt, de akik ott voltak, meg, hogy véget ért a „műszak”. M ert az ott nagy eset volt, tudták, hogy miért voltak ott. hogy életfogytos szabadul. És akkor vittek, kiadták a civil ru­ hát. Öltözzön föl Fölkötöm a nyakkendőt, bejön a politikai ’58-ban megint csak az ágyadban feküdtél, mikor elfog­

tiszt, na hogy érzi magát? Kicsit jobban, másképp. Gyorsan, tak? gyorsan, mert elmegy a vonat. Elvittek Márianosztrára, ott volt Juhász Miklós, Sigmond Ernő. velem együtt ítélték el A Göncz Árpád unokanővérével, Fekete Gabival volt randim, őket. Bevittek bennünket kocsival Szobra a vasúti állomáshoz aki az ’56-os második Bulányi-per egyik csoportjának a veze­ Jegyet váltottak Budapestre. Ernő bácsi megszólal mögöttem: tője volt: csoportjában papok is voltak. Nagyon ügyes nő volt, Retúrt váltottak? ő mondta, hogy az unokaöccsét meg kell ismernem. H át a bujdosásom idején ilyesmikkel szórakoztam. Gabival voltam az 59-es villamos megállójában: Álljanak a kerítéshez! S vittek a Fő utcába. Az előadó: „Akkor most szé­ pen földiktálja, hogy kiknél bujkált. A nevüket mondjam be? Számomra ez erkölcsi lehetetlenség. Igen? Fölpattant Magas rangú tiszt jön be. Mi itt a probléma? Mondom, az előadó azt mondta,

hogy. Mire ő: Akkor vigyék a zárkára A Gyűjtőbe kerültem vissza. Megtanultam a suszterájban, hogyan kell (71 beszélgetésfolytatását következő számunkban olvashatják.) „ NE NAGY LÉGY, HANEM K I C S I ! ” Bulányi G yörggyel Iványi Pontosan mikor is szabadultál? Gábor beszélget - II. r é s z nyakamba borult, és azt mondta: hozzatok neki reverendát, meg breviáriumot. ez a reverenda még ma is megvan, a mi­ 1960. december 9-én Akkor fölérkeztem a Nyugatiba, tele­ nap ebben mondtam új első misét. ’56 október 28-án kijárási fonáltam az Imre öcsémnek: itt Bulányi György. N em akar tilalom volt, úgyhogy tatai tanártársamnál, a Magyar Pistának hinni a fülének. Aztán azt mondja: „Azonnal ott vagyok!” Jön a rekamiéján aludtam. Magyar Pistát becitálták az AVO-ra, Mátyásföldre, és azt mondja, hogy maradj kinn, nehogy valami más ürüggyel ugyan, de végig erről faggatták. anyukának valami baja

történjék a nagy örömtől. Akkor anyu­ Szabadulásom után tisztában voltam vele, hogy nekem kám már 64. évében volt Akkor ez számomra magas kornak nagyon szordinósan kell viselkednem, meg azzal is, hogy tűnt. Szinte hihetetlen, hogy m ár én is 79 éves vagyok Ami­ mindenekelőtt állást kell szereznem, mert ha két héten belül kor hazaértünk, az „Öcsi” bement, és azt mondta, hogy jó nem sikerül elhelyezkednem, akkor közveszélyes munkake­ híreket hallott, hamarosan szabadul a Gyuri. Azaz hogy már rülő vagyok. A szabadulásomat követő reggel bementem a itt is van. Aztán vég nélküli beszélgetések következtek, és rendőrségre. Alpári hangnemben beszéltek velem „Először persze telefonok az ország minden részébe, többek között is vegye ki a zsebéből a kezét, ha velünk beszél.” Ilyeneket Tatabányára is. J Fricinek, egykori tatai tanítványomnak, aki mondott nekem a rendőrtiszt a helyes viselkedésről.

Megkér­ feleségül vette azt a bizonyos debreceni egyetemista lányt, deztem, hogy rá ez nem vonatkozik-e? Itt magának nincs kér- meg M. Jóskáéknak Egyébként ez a Frici úgy vette el felesé­ deznivalója, itt mi kérdezünk. De megkaptam a személyi iga­ gül ezt a bizonyos Erzsót, hogy ’52-ben, amikor híre ment, zolványt, és kezdődött az elhelyezkedési kálvária, mert apám hogy elvittek bennünket, eljött Debrecenbe információt sze­ (az egy külön történet, ő a Magyar Közösség-perben bukott rezni. A bácsi és a néni ijedtében becsapta az orra elótt az aj­ le ’48-ban, így ő is cinkes volt, de addigra már odáig vitte, tót azzal, hogy nem tudnak rólam semmit. Menjen föl a fölső hogy főkönyvelőként dolgozott a paplangyárban) egy sereg emeletre, mondták neki, ott laknak a Bacsa Erzsó szülei, vállalattal állt kapcsolatban, és ezeknek a vezetőit fölhívta az­ azoknál érdeklődjön! És a Frici fölmegy,

becsönget, és érdek­ zal, hogy itt a fiam, most szabadult, fölvennétek-e segédmun­ lődik a soha nem látott családnál. Az érdeklődésnek az lett kásnak. A legtöbbjük valami olyasmit felelt, hogy még csak az a vége, hogy elvette feleségül Erzsót. Szóval beszélgettünk, hiányozna neki, hogy én odamenjek, aztán beledobjak egy már éjfél is elmúlt, mindenki hullafáradt volt. M ár éppen le gyufát a benzineshordóba, őt meg szabotázsért lecsukják, akartunk feküdni, amikor csöngettek: megérkezett T atabá­ mert népellenes elemeket alkalmazott. Az meg sem fordult a nyáról Frici és Erzsó. fejemben, hogy elmenjek valahová sekrestyésnek. Hogy mi­ Kiszabadulásodra hogy reagált az egyház? Elmentél nyil­ Beszélőnek nem. ért nem, ezt neked, mint paptestvérnek elmondanám, de a ván az illetékes püspöködhöz vagy esperesedhez. Mondd el, majd kihúzom. A bujdosásom ideje alatt tudtam meg, hány rendtársamnak kellett az AVO-ra

bemennie amiatt, hogy a forradalom alatt H át annál megalázóbb dolog nincsen, mint amit a papok csi­ én bent voltam a rendházban. Amikor ’56 október 27-én ki­ nálnak az alkalmazottal. Azt gyerekkoromban tapasztaltam, törtünk és 28-án hajnalban megérkeztem a mátyásföldi szülői hogy egy tiszteletre méltó, szent életű plébános a sekrestyé­ házba, reggel pedig bementem a rendházba, Sík Sándor a sével, egy többgyerekes családapával, úgy beszélt, mint a 36 ronggyal. Egy ilyen helyzet sértette volna az emberi méltósá­ berben teljes lett a létszám. Nem mondták nekem, hogy gomat. M eg aztán én bent akartam maradni a társadalomban, menjek a büdös fenébe, csak láttam, hogy felesleges vagyok. nem óhajtottam újra gettóba kerülni. De az idő sürgetett, Akkor szóltam megint Göncz Árpád unokanővérének, a úgyhogy végül is egy félgettót választottam. Volt egy Szoli­ Fekete Gabinak, hogy menjen ki a Halász

Bandihoz Pécelre. daritás nevű szövetkezet, apácák dolgoztak benne, és engem Halász Bandi ’49-től kezdve ott volt mindenhol, ahol valami oda beültettek, hogy tanuljak meg szövőgépen dolgozni. Én kis mozgás támadt. Tőlem négy évvel idősebb, ő csinálja ma viszont gyakran elaludtam a gép mellett, m ert alighogy letelt az iszákosmentőt, most kapott érte Göncztől aranyérmet. a munkaidő, akkor én azonnal elkezdtem olvasni, meg tanul­ H át a Gabi csakugyan megérdeklődte Pécelen, nem lenne-e ni, meg mentem az emberek után, meg miséztem is kora haj­ ott valami munka az én számomra, és én ’61 szeptemberétől nalban. 1200 forintot adtak, de akik látták, hogy teljességgel közel tíz esztendőn keresztül minden vasárnapot ott töltöt­ reménytelen eset vagyok, mert ezt nem nekem találták ki, tem mindaddig, amíg a Dombi Feri, a „Hang” Dombi Ferije átraktak a raktárba, viszont leszállították a pénzemet 1000-re. el

nem szeretett Halásztelekre. Erre aztán én megmondtam annak a szent életű apácának, hogy ez nem járja, hiszen 1200-ban alkudtunk meg. Meddig maradtál az ócskavastelepen? Amikor már három hónapja kinn éltem, kezdtem kicsit jobban tájékozódni a társadalomban, és lassanként tisztába Elég hamar ráuntam. Volt Mátyásföldön egy fiú, aki akkori­ jöttem azzal is, hol van munkaerőhiány. Például a Jászberényi ban ministrált nekem, amikor én Mátyásföldre már mint pap úton, a Sörgyárral szemben volt egy ócskavastelep. O tt je­ hazaérkeztem. Ez a fiú a Tempónál dolgozott, egy szállító­ lentkeztem. A személyzetis azt mondta, hogy tudom, hogy munkás-közvetítő vállalatnál, úgy gondoltam, hogy ez nekem maga ki, de nem számít, felveszem. Úgyhogy három műszak­ való hely lenne. A fiú mondta, hogy van felvétel a Tempónál, ban vagy préseltem, vagy kokillavasat törtem, vagy vagont ra­ ’61 nyarán. Na, ez nagy eset

volt kodtam. Nem tudom, hány tonnát kellett megemelni napon­ Bemegyek, jelentkezem a személyzetisnél. Tudta már, ta, hogy kijöjjön a pénzünk, de én ötven fekvőtámaszt csinál­ hogy jövök. A személyzetis nő közben nyilván megkérdezte a tam mindennap a börtönben, úgyhogy bírtam erővel. Ezt a megkérdezendő személyeket. Azt mondja: Maga, mint pap, három műszakot nehezen viseltem, m ert nappal nem tudtam elkötelezett ember, megérthet engem, mint kommunistát; én aludni, csak kóvályogtam. magát a maga múltjával nem vehetem fel! Fogtam a kalapo­ Amikor kikerültem a börtönből, azonnal üzent a Magos mat, megyek kifelé, és ebben a pillanatban, a sok íróasztal Miklós, egy marha nagy békepap és óbudai plébános, mert közül az egyiknél felállt egy nő, és nevetve megindul felém, hát akkoriban a papok feketén működtek. Azt mondta, ne félj, és azt mondja: Te, én vagyok az Ösztereicher Irén! Kérde­ semmi bajod nem

lesz, a temetőkápolnát bízom rád. Ez any- zem: T e megismertél? Dehogy ismertelek meg, csak hallom nyit jelentett, hogy én minden vasárnap két misét mondtam, a személyzetistől, hogy Bulányi! Az Ösztereicher Irén velem két prédikációt, közben gyóntattam az óbudai temetőkápol­ egykorú zsidó lány volt, akivel én gyerekkoromban együtt ját­ nában, és ott is ebédeltem. Egy alkalommal az ebédlőasztal­ szottam a Ferenc téren. Ö elmesélte, hogy hogyan irtották ki a nál ott ült Mécs László is. Már éppen kezdtünk szétszéledni, családját, én elmeséltem, hogy mi van velünk, és mindezt a akkor Laci bácsi utánam kiált: Te, Gyurka! Odaléptem hoz­ személyzetis füle hallatára. Na és hogy kerülsz te ide? - kérdi zá, mire halkan, hogy csak én hallhassam, azt mondja: Gyurka, az Irén, én meg azt feleltem: Nálatok akarok tróger lenni. Mire egy büdös szót se az asztalnál. H át jártam én ide ki boldo­ egyszer csak

megszólal a személyzetis nő: Irénke, hát ha te úgy gan; volt úgy, hogy befejeztem hatkor a műszakot, megmo­ gondolod. Erre bemennek az igazgatóhoz, aki egy másik sakodtam, és akkor egyenest mentem ki Óbudára. zsidó nő, rokonszenves, és én föl voltam véve. Próbaidőre Aztán nyáron a mátyásföldi plébános azt mondta: Nézd, Gyurka, te itt prédikálni ugyan nem prédikálhatsz, de misézni Mert ez szövetkezet volt, és ha a próbaidőben az ember meg­ állja a helyét, utána tag lesz, ami rengeteg sok előnnyel jár. azért misézhetsz, meg gyóntathatsz is, mi a büdös fenének Kiközvetítettek az 1. számú telepre, a Wesselényi ut­ jársz te ki Óbudára? Gyere ide! Utóbb kiderült, hogy azért caira. Ez tartós, folyamatos munkát jelentett, mert volt ott kellek csak neki, hogy nyári szabadságra mehessen. Szeptem­ egy kis fémárualkatrész-díszítő vállalat, amely egy csomó 31 zsidó kiskereskedő üzemeiből lett

összerakva. Az egyik rész­ adom, és elmegyek haza, aztán két hét múlva kapok egy távi­ leget a volt tulajdonos vezette, egy 60 év körüli zsidó, aki ratot, hogy szíveskedjék befáradni központi irodáinkba, azonnal kiszemelt engem. Intelligens nők dolgoztak nála, rö­ Tempó. Elnöknő aláírása videsen kiderült, hogy van egy csomó közös ismerősünk. N e­ Hát a Kisházi Ödön megmagyarázta a Tempónak, hogy kem ott semmi nehezet nem kell csinálnom. Időnként elké­ nagyon helyesen ismerik a törvényt, ilyen múlttal Bulányi va­ szült egy adag áru, azt fölraktam a teherautóra, aztán én is lóban nem lehet a Tempó szövetkezet tagja, de az alkalma­ fölszálltam, elvágtam magam a platón, és aludtam egy nagyot. zottja lehet. Ez kellett csak a személyzetisnek, hogy legyen Vagy az Olcsó Könyvtár kiadványait olvasgattam - ezeket a mire hivatkoznia: ő alkalmazza ugyan a Bulányit, de hát a mi­ klasszikus regényeket

akkoriban fillérekért meg lehetett kap­ niszter parancsára. Erre bemegyek, ott mindenki röhög, és az ni: vagyis a műveltségem hiányait foldozgattam ki ezek alatt Ösztereicher Irén még ki is mondja hangosan, hogy ja, ha va­ a furikázások alatt. Megérkezünk, lerakjuk a három kosarat, lakinek hatalmas pártfogói vannak, annak könnyű. Majd hoz­ másik három kosarat fölrakunk, akkor megint furikázok. Szó­ zád megyek protekcióért, hogyha akarok valamit. És így az­ val éltem, mint Marci Hevesen. És annak ellenére, hogy csak tán hamarosan 2000 forinton fölül kerestem, ami marha nagy 35%-ot kapok a munkabérből - 22 forintért közvetítettek pénz volt akkoriban. bennünket ki 150 kg feletti tárgyak cipelésére, és tíz órát iga­ Költözködik a Medimpex propagandaraktárja nem tu­ zoltak -, itt azonnal megkerestem az 1800-at a korábbi 1000 dom már honnan, a Vörösmarty téri pincébe. T íz teherautó­ meg 1200 meg 1500

helyett. Eltelt öt hónap, nem is gondol­ nyi propagandaanyagot kosarakban lezúdítunk. De hát az élet tam semmire sem. A telepvezető nő szól - ma is él, és rend­ megy tovább, hol a spanyol nyelvű, hol az olasz nyelvű pro­ szeresen ír nekem az „öreglány”, amikor kezdtek a sajtóban pagandaanyagra lenne szükség, jönnek le a raktárba, keres­ írni rólam, akkor jelentkezett először levélben, azt írja ne­ gélik, és valakinek egyszer csak feltűnik, hogy az egyik melós kem: Bulányikám, nehogy még szentté avassák m agát. Ica hamarább megtalálja az olaszt meg a spanyolt, meg az angolt, M eg le is tolt egypárszor, m ert a Rókusbán miséztem, és el­ mint ők. így aztán hamarosan én leszek a Medimpex pro­ késtem; én meg fogadkoztam, hogy megjavulok, pedig más­ pagandaraktárának a császára, és minden a helyén van, és nap pontosan hatra kellett menni, és addigra m ár meg is kel­ mindent le tudok venni azonnal,

mindenkit ki tudok szolgál­ lett miséznem. Szóval ez az Ica egyik nap azt mondja: ne ni. A fiatal dolgozók járkálnak, rövidesen fölfedeznek, és egy­ menjen ki dolgozni, m enjen fel az irodába. másnak adják a kilincset a raktárban. Fölmegyek az irodába, ahol a személyzetis fogad. Azt mondja, sajnos a szövetkezeti alaptörvény szerint azokat, akik Gondolom, hamar szemet szúrt valakinek. a népi demokrácia megdöntésére irányidó szervezkedés veze­ téséért voltak elítélve, azokat nem lehet tagosítani. így aztán H át ez a pünkösdi királyságom is csak öt hónapig tart. Aztán a börtönből való szabadulásom után egy évvel megint csak az fölhívat a propagandaosztály vezetője, elismerését fejezi ki, utcára kerültem. Gondolok egy merészet: mi lenne, ha a hogy jó munkát végeztem, megajándékoz egy kézimunká­ munkaügyi miniszterhez fordulnék?. Akkoriban éppen Kis­ val. és elbocsát De azért időnként visszahív,

és ha véletle­ házi Ödön volt a munkaügyi miniszter, akivel sokat sakkoz­ nül megjelenik valamelyik kiadványuk 2000 példányban, és tam a kisfogházban. Fölmegyek hát hozzá azzal, hogy m un­ a könyvet 15 helyen ki kellene javítani, akkor megrendelnek kaügyi problémám van. Ő maga nem fogad, de a titkárnője engem 22 forintos tarifával 150 kg súly cipelésére, és leszál­ igen. És elmondom neki, hogy nyolc nyelven írok és fordítok, lítják a lakásomra a 2000 könyvet, és nekem ki kell javí­ van egy gyorsírótanári oklevelem, és nem akarom, hogy köz- tanom az angol szöveget. Ezt aztán két hónapi munkaként veszélyes munkakerülés m iatt elvigyen a rendőrség. A T em ­ számolják el nekem, én pedig megcsinálom egy hét alatt. pó vállalatnál dolgoztam, és ők az utcára tettek, mondván, Csak előbb még szóltam az édesanyámnak, hogy anyukám, hogy ilyen múlttal nem lehetek szövetkezeti tag. M it lehet gyere el

hozzám egy hétre, az lesz a dolgod, hogy 2000 akkor csinálni nekem? A titkárnő meg csak nézett, olyan ké­ könyvet kinyitsz a 18. oldalon Az órabéred pedig - és pet vágott, mint aki életében nem hallott még ilyesmit. Ezt mondtam egy csillagászati összeget, mire édesanyám azt azonnal jelentem a m iniszter elvtársnak. Visszajön öt perc mondja: Gyurikám, életemben ez az első alkalom, hogy én múlva, azt mondja, adja m eg a vállalat nevét, címét. Meg­ pénzt keresek. 38 N a most, a Tempó nagyon szeretett volna segíteni raj­ Akkor behoztam a lemaradást, és ’68 augusztusára megvolt a tam, hogy valami irodai munkát vagy mi a fenét kapjak. Irén KIO első változata. Vadas Éva gépelte le az egészet diktálás férjével is összebarátkoztam, közösen vettünk telket a Csa­ után, az az apáca, akit velem együtt ítéltek el ’52-ben, és tárkán. De megmagyarázta nekem az elnök asszony, aki szin­ amikor ’68 nyarán

befejeztük, fölálltam, és elénekeltük a te- tén nagyon szeretett és becsült, hogy semmit sem tehet értem. deumot. Tehát életem alapművét mint tempós írtam meg És közben hogyan, hogyan sem, ezt nem részletezem, bekerült a Bokorba a Dombi Feri, aki azt mondta, hogy Szóval ott tartottunk, hogy az SZTK-jogosultság érde­ hagyd a büdös fenébe óket, gyere el hozzám, én beírlak, hogy kében elmentél adminisztrátornak, miközben a m egél­ te vagy az adminisztrátorom. Halásztelken volt plébános hetésedhez szükséges pénzt fordítóként kerested meg. Addigra én már a Demény Pali segítségével bekerültem Ezenközben a kollégádnál szentíráselemző csoportot a fordítóirodába. Volt is egy papirosom, hogy én külső mun­ szerveztél. N em tapasztaltad, hogy a hatóság figyel? Az katárs vagyok. Én ott annyi munkát kaptam, és olyat, hogy egyházad halottnak tekintett, szép csendben, eldugottan havi két-három napi

munkából megéltem, latin, görög, végezhetted a munkádat, vagy tévedek? ófrancia, ófelnémet, középfelnémet, ezeket a szövegeket sen­ ki sem választotta. Az E L T E valamelyik professzora filozó­ Nem így jelentkezik ez a dolog. Én ’71-ben írtam egy inkább fiatörténetet tanított, és ehhez szüksége volt valami ötkötetes füzetet, mint könyvet, az volt a címe, hogy Lelkipásztori mar­ német munkára, aminek a lapjain a fölső három sor volt csak keting. Ezt azért tudtam megírni, m ert a fordítóirodától min­ németül, utána latin meg görög szövegek következtek. Én dig menő anyagot kaptam, és kaptam egy könyvet, aminek az pedig gyorsvonati sebességgel, kapásból fordítottam, ráadásul volt a címe, hogy marketing, most már nem tudom, hogy an­ találtam egy olyan nőt, aki előre elkészítette nekem öt pél­ golról vagy franciáról vagy milyen nyelvről kellett lefordítani. dányban a papírokat, és a folyó

beszédet azonnal gépbe tudta S így én már a hetvenes évek elején tudtam, mi fán terem a írni. Úgyhogy emlékszem, hogy én egy délelőtt ezzel a mun­ marketing. Es rájöttem arra, hogy az evangélium is egy áru, kával megkerestem ezer forintot, mert ezekért a legkülönbö­ amit el kell adni, és én a marketing fogalmainak segítségével zőbb pótdíjak jártak, sürgősség meg nem tudom, mi a fity- megpróbáltam körvonalazni azt, hogy hogyan lehetne ezt ha­ fene, meg lektoráltatás, persze én magam lektoráltam, ez tékonyan csinálni. Ebben a füzetben írtam le azt a mondatot annyit jelentett, hogy egy példányt össze kellett két helyen is, hogy azzal, amit ténylegesen csinálunk az egyházban, csak firkálni. Amikor meghaltak a szüléink, és lakást vettünk, egy a saját temetési menetünkhöz asszisztálunk. Próbákat is csi­ fiatal házaspárral, meg a Kovács Terivel, és mindenkitől köl­ náltam, például leültettem fiatal

papokat azzal, hogy ide fi­ csönöket kértünk, akkor én azt a háromszázötvenezer forin­ gyelj, te vagy a tisztelendő úr, én egy fiatal értelmiségi va­ tot pillanatok alatt össze tudtam ilyen módon keresni. gyok, légy szíves meggyőzni engem, hogy miért kell elmen­ Dombi Feri pedig azt mondta, hogy kijössz hozzám va­ nem vasárnap a templomba. Es öt perc alatt passzra vágtam a sárnap, meg még csütörtökön, és szentíráselemző csoport- papot. Ja, hogy becsületes ember, ne hülyéskedjél már, attól, foglalkozást tartasz a halásztelkieknek. Es ennek fejében hogy nem megyek el vasárnap a templomba, attól még él­ megvan az SZTK-d. Ez ’69-ben volt hetek becsületesen. H át én ’69-ben a trógerolást abbahagytam, de azért az A börtönszakaszom második felében megfogadtam, alapművemet, a Keressétek Isten országát címűt, mint „tempós” hogy én többet az életben nem teszek indigót a gépembe, írtam. Egy kis

isteni segítséggel is, mert ’68 elején, amikor mert többek között azzal is veszélyeztettem a népi demokrá­ nagyon el voltam maradva az írással, akkor az ezüstmisémet ciát, hogy terjesztettem a brosúrákat. És azt is megfogadtam, követő napon már nem is tudom, melyik gyárban rakodtam, hogy ezentúl egyszerre csak egy emberrel foglalkozom, vagy és ott valami hülye mozdulatot tettem, és bentragadt a lábam, legfeljebb egy házaspárral. M ert úgysem lehet semmit sem az acéllemezek pedig elkezdtek rádőlni. Szóval rádőlt az csinálni. Ezzel az élménnyel mentem vissza ’56 után Kovács egyik lábamra, szép, lassú eséssel egy-két tonna acél, és én Feri is megmagyarázta, hogy „Atya, itt semmit nem lehet már akkor, miközben szorult be a lábam, tudtam, hogy ez a csinálni, mert amint barátkozni kezdenék valakivel, rögtön Jóisten ajándéka. Ez négy hónapos betegállományt jelentett közbelép az ávó. Nemhogy közösséget

nem lehet itt létre­ 39 hozni, de még egy személlyel sem lehet foglalkozni, m ert ha plébániára, mert lelkigyakorlatot csak plébánián tudtunk tar­ elkezdem, a harmadik találkozó után a személy elmarad, m ert tani, mert egyikünknek sem volt akkora lakása, hogy ott 15-20 figyelmeztetik, hogy Kovács Terézzel egy jóravaló magyar ember három vagy négy napon keresztül élni tudjon, de a plé­ állampolgár nem áll szóba, mert a Kovács Teréz egészen biz­ bániák, azok hatalmas épületek. És akkor a helynök kiszállt, és tosan rá akarja venni valamire.” szólt a plébánosnak, hogy a püspök nevében tessék széjjelszé- Amikor kijöttem a börtönből, igyekeztem bepótolni a ledni. A plébánosok pedig vagy hozzánk tartoztak, vagy szim­ lemaradásaimat a teológiában is, a világirodalomban is, és a patizánsok voltak. Úgyhogy ők erre többnyire azt felelték, magyar szépirodalomban is (akkoriban jelent meg például hogy

ide figyelj, örülök, hogy itt vannak, legalább itt imádkozik Sánta Ferenc, és sok minden egyéb). Ekkor, ’64-ben történt, valaki, dehogy zavarom őket el. hogy a Vatikán megegyezett a pártállammal. Ez nekem olyan Az is előfordult, hogy maga a püspök ment be a lelki- volt, mint a marhának a vágóhídon a taglóütés. Ez nekem ak­ gyakorlatra: éppen egy Márczi Imre nevű, 32 éves, négygyer­ kor azt jelentette, hogy elveszítem az identitásomat: hát ki a mekes gyengeáramú villamosmérnök tartotta. A főpap emelt büdös fenének vagyok akkor én a katonája?! Akkor, amikor a hangon ráförmedt: Ki adott magának megbízatást?! Mire börtönök tele vannak papokkal, akkor ezek pusziszkodnak! Márczi Imre halkan azt felelte: a Jézus Krisztus. Nem tudtak A marxista humanizmusról beszélnek. Amikor volt olyan ávós, semmit sem csinálni. Különösen ’75 után nem, amikor már aki rámutatott a gumibotjára, és azt mondta nekünk, rabok­

aláírták a helsinki paktumot. nak: Na, itt van a marxizmus! De ’76-ban Lékai megkapta a teljes hatalmat, és mun­ Ennek a hatására kezdtem bele a Keressétek Isten országát kához fogott. Helsinki szellemében? Nem Helsinki szellemé­ írásába. És azt hiszem, ’69 őszén ültem össze először csopor­ ben, hanem annak az aktának a szellemében, amit beleraktak tosan azokkal a fiatalokkal, akikkel egyénenként hosszú a táskájába. Először is elment a piarista provinciálishoz, hogy éveken keresztül külön találkozgattam, akiket tanítottam. a generális által hívasson engem ki az országból. Albert István Folyamatosan. K éthetente tartottam nekik oktatást filozófiai azt mondotta, hogy ő ennek az üzenetnek a közvetítésére és szentíráselemzési alapon. De hát ez marha lassú munka nem vállalkozik. De ehhez jókora politikai bátorság kellett volt. Úgyhogy az ávó nyugodt volt, a Bulányi kijár Pedig Albert István engem

különösebben nem is kajolt, csak Halásztelekre, halljuk minden szavát, nem izgat a népi becsült. Az ezüstmisémet a Mikszáth Kálmán téri kápolnában demokrácia ellen. Puhult a diktatúra H át ha valaki azok után, zárt ajtók mellett, rendtársaim és a szüleim jelenlétében tar­ amiken keresztülment, még mindig igényli azt, hogy papkod- tottam meg. Utána Albert István a rendház ebédlőjében föl- jon, üsse part. köszöntött, és mondott három nagyon pontosan megfogal­ mazott mondatot. Mikor kettesben maradtunk: „Ennyit 1971-ben vagyunk, amikor Mindszentyt kipaterolták az mondhattam, többet nem.” Egyébként konzisztóriumi ügy országból. Ez hogy befolyásolta az életed alakulását? lett belőle, hogy vajon ezen a szentmisén a rendkormány részt vehet-e vagy sem. A viharfelők akkor kezdtek gyülekezni, amikor az ávósok egy ’76 decemberében indította be Lékai a tankot: ’76 de­ veszprémi pincében kikészítették

Lékait, hogy alkalmas legyen cemberében, a téli püspökkari ülésen, kiosztott egy dolgoza­ a szerepkörére. És ’75-ben, amikor a Mindszenty meghalt, és tot. A dolgozatnak ez volt a címe: Bulányi György valószínű­ belőle, az esztergomi adminisztrátorból esztergomi érsek és leg hiányos teológiai műveltsége következtében téves taní­ bíboros lett, akkor elő kellett szednie azt, amit beleraktak az tása. N em mondom meg, hogy kivel íratta meg, az illetőből aktatáskájába, az pedig az volt, hogy a kisközösségi munkát hamarosan püspök lett. Aztán minden püspöknek kiosztott meg kell szüntetnie. Addig összesen annyit csinált, hogy akkor, egy listát az egyházmegyéjük megbüntetendő, bulányista amikor mi lelkigyakorlatra összeültünk itt vagy ott vagy amott, papjainak a nevével. Én ebben az időben szoros kapcsolatban akkor a titkosrendőrség minden lépésünket figyelte, értesítette álltam a Cserhátival, m ert

amikor én Debrecenben voltam az illetékes aulát, azét az egyházmegyéét, amelyiknek a terü­ egyetemi lelkész, akkor ő Pécsett, és őhozzá is eljutott a híre, letén a lelkigyakorlatot tartottuk, és akkor a püspöknek az volt hogy a Bulányi feltalálta a spanyol viaszkot, úgyhogy meg­ a dolga, hogy a helynükét vagy az irodaigazgatót kiküldje a hívott az egyetemistáihoz, akiknek lelkigyakorlatot tartottam, 40 és ott is megindult utána a csoportmunka. Azt mondja nekem a Cserháti, a heti ülés után: megkérdeztem a listámon levő papokat, volt köztük olyan, aki még csak nem is hallott róla, hogy van Bulányi nevű pap a világon, aztán volt olyan is, aki hallott ugyan rólad, de személyesen még nem találkozott veled. Egy volt olyan, aki téged személyesen ismer. Vagyis az ávó összeírta mindazokat a papokat, akik eredményesen dolgoztak, egyházmegyére lebontva, és Lékainak ezt ki kellett osztania, m int megbüntetendő

bulányistákat, mert ezek zavarják az állam és az egyház közötti jó viszonyt. Legalábbis Cserháti nekem ekkor ezt mondta. De a Matyinak, a Máté-Tóth Andrásnak, aki Bulányi und die Bokor Bewegung című körlevelével habilitált Bécsben a Zulchner-tanszéken, volt annyi esze és összeköttetése, hogy a Renata Erichhel (aki Miklós Imre dühére a nyolcvanas években a külföld számára filmet készített a Bokorról, a ’86. évi Bokor-ünnepünk­ ről) és a Kathpress-szel, az osztrák küldött-hírügynökséggel együtt elmentek Cserhátihoz. És Cserháti mindent megvallott, mindent elmondott a püspöki kar és a Miklós Imre viszonyáról; elmondta, hogy a püspöki kar hogyan kapta meg a Bulányi és a Bokor elintézésének a feladatát. Igaz, hogy semmire nem jutottak vele Eme ülés után én írtam egy levelet a Lékainak, hogy ha valami baj van, szóljon nekem. H át Jézus Krisztustól azt tanultuk, hogyha a testvérnek a testvér­ rel baja van,

akkor mondja meg neki szemtől szembe. A Bokor különböző cso­ portokban bejelentkezett audienciára hozzá, és arra kérték, hogy ne akarja a Bulányit kipaterolni, mert használható emberekre szükség van. A legbűbájosabb az volt, amikor a huszonévesek mentek el hozzá, mert akkor Lékain erőt vettek a nagypapai érzelmek, és azt mondta, hogy: ide figyeljenek, nekem hiába hivat­ koznak az Evangelii Nautriandi szinódusi okmányra, mert az csak a Nyugatra vonatkozik, miránk nem. „Túl jót akarnak, de nem lehetséges, nem fogják tudni csinálni.” Hiába mondta ezt, mert azok, akik az országban kisközösséget csinál­ tak (azaz a Regnum, meg a karizmatikusok), mind fogták egymás kezét. A Regnumnak én tartottam a lelkigyakorlatokat; ők csak táborokat rendeztek, de az atyák számára volt lelkigyakorlat is, két egymást követő évben is voltam náluk. A titkos teológiai tanfolyamukon is előadtam. Fényképezgettek, az ávó figyelt. H át nem voltunk

bebiztosítva Az Udvardy a helsinki paktum szövegét akarta lestencileztetni, és közzé akarta tenni egy­ házmegyei körlevél formájában. Ezeket a körleveleket előbb mindig be kellett nyújtani a vármegyei illetékeshez engedélyezésre. H át ezt nem engedélyezték: ez annyi lenne, mintha tudtára adnánk a papságnak, hogy ezentúl, vallás címen, szóban, írásban, mindenki azt csinál, amit akar, erről szó sem lehet. Nem tudtak mit csinálni. Aztán a Bokor segített nekik, például amikor a Merza Jóska behívót kapott; négy gyerekkel, 47 éves korában. Provokatív céllal? H át egyértelműen, mert tudták azt, hogy a Bokorban a második ember a Merza Jóska. Engem nem hívhattak be, mert engem az a tragédia ért, hogy nemcsak hogy 41 életfogytiglani börtönre ítéltek, hanem még a főhadnagyi ran­ tartozók, amelyek nem tartják be az állam törvényeit, és nem gomtól is megfosztottak. Még ’45-ben, amikor a demokratikus engedelmeskednek a

hierarchiának. magyar hadsereget szervezték Debrecenben, szükség lett volna ’81 májusában üzent Poggi, a Vatikán utazó nagykövete, tábori lelkészre. Bánáss Csontos Oszkár ferencest kérte meg, hogy találkozni akar velem. A találkozón hárman vettünk hogy vegye a kezébe ezt a dolgot, Csontos Oszkár pedig azon­ rész, Poggin és rajtam kívül volt ott még egy Dankó László nal kinevezte saját magát hadtestvezető lelkésznek, a három nevű egyén is, ő volt a tolmácsunk, de én csak akkor vettem legfiatalabb papot m eg ezredlelkésznek. Én ’45 áprilisában a igénybe, amikor nem értettem, hogy mit akar Poggi. 17. honvéd gyalogezred lelkészeként vonultam be a debreceni olyankor a diplomáciai blabla folyt, nem volt tartalma, csak kis állomásra. Négy napig szolgáltam Állandóan Budapest és azt hittem, hogy van. A lényeg az volt, hogy ő most jött a Debrecen között kellett utazgatnom. Mivel Szabolcsban terem Miklós

Imrétől, és Miklós azt mondta neki, hogy szabad utat a napraforgó, és ’45-ben az volt a jani, akinek volt naprafor­ kap mindenfajta kisközösségi munka. Csak ezt a katonásko­ góolaja, csináltattam egy húszliteres bádogkannát, amit a há­ dás-dolgot ne feszegessük. Ha ismered a Bulányit, akkor tizsákba be tudtam rakni, így Pesten a família nem halt éhen. tudod, hogy mit válaszolt erre. Ennek azonban az a lényege: N a de aztán minden megváltozott, amikor főhadnagy lettem, azzal, hogy mi hűségesek maradtunk az eszméinkhez, egyhá- ami abból állt, hogy a reverendára kaptam egy hatalmas katona­ zilag és államilag elfogadottá tettünk minden kisközösséget. köpönyeget, arra rávarrtak két aranycsíkot, meg egy sapkát, Ma a magyar egyház püspöki karában és az országos katolikus amire szintén ráhúzták a csíkokat, és kaptam egy csicskást is. intézményekben ott vannak a Regnum tagjai. Miközben mi H át az szigorúan

főhadnagyurazott engem. Amikor másfél nap abszolút marginális helyzetben vagyunk. után fölértünk a vagonnal Pestre, épp április 24-e volt, az al­ A Bokor papjait internálták, kényszertartózkodási helyet ezredes úrnak azt mondtam, hogy nekem névnapom van, és jelöltek ki, kényszernyugdíjazták, kényszerdiszpozíció alá kerül­ szeretném meglátogatni a szüléimét. Isten éltessen, menj, tek, felfüggesztették, és megcsinálták azt a bizonyos pert, ame­ ekkor és ekkor itt légy! H át a csicskásom fölvette magára a lyről már nem nagyon érdemes beszélni, de a lényege az, hogy hátizsákot, és elindultunk a Szentkirályi utcába, mert akkori­ egyházi bíróságot állítottak össze Lékaiból és négy professzor­ ban ott laktunk. Amikor odaértünk, mondom a csicskásomnak, ból, és engem dialógusra hívtak be. Ha nem állok kötélnek, menjen előre. az m eg becsönget és azt mondja: Bulányi mondták, akkor azonnal kánoni

büntetés alá kerülök. Elmen­ főhadnagy úr. Volt röhögés, én meg azonnal leszereltem 12 tem a dialógusra, ahol megmagyarázták, hogy itt dialógusról órán belül jelentkezett egy pesti paptársam, akinek ambíciói szó sem lehet, mert a bíboros úr és a négy professzor hivatalból voltak, és arra kért, hogy adjam át neki a hivatalt, cserébe ő képviselik az igazságot. Úgyhogy nekem csak az a dolgom, hogy mindent elintéz a minisztériumban, mehetek haza. Úgyhogy igent mondjak. Én azt mondtam, hogy én semmit sem mondok, én másnap már utaztam is haza, fölvettem a négy nap utáni hanem írják le, hogy mit kérdeznek, és aztán én megírom rá a zsoldot, és befejeződött a katonai pályafutásom, csakhogy választ. Egy hónapig dolgoztam a válaszokon Lékai azt kérdez­ ennek nyoma maradt, úgyhogy az ítéletben külön szerepelt, te, hogy ki csinálta meg ezt a Bulányinak? A Mysterium Salutis hogy megfosztanak a főhadnagyi

rangomtól. hat kötetéből vett idézetekkel támasztottam alá, amit tamtok. A menő katolikus nyugati teológiát. A püspöki kar pedig e bí­ Kanyarodjunk vissza ahhoz, mi lett a következménye róságnak a munkája alapján közli velem levélben, a katolikus M erza József, a Bokor második embere behívatásának. közönséggel pedig az Új Emberben, hogy nekem hat darab téves Az, hogy ha eddig a kis csoportok számítottak a legfőbb megírtam a püspöki karnak, hogy a hat tételnek egyikét sem ellenségnek, ezentúl Lékaiék agyában két részre oszlottak a képviselem, alaposan meg is magyaráztam, hogy miért nem. teológiai tételem van, amiket vissza kell vonnom. Akkor én kisközösségi mozgalmak. Amit aztán úgy fogalmaz meg 1980 januárjában az II Regnóban, hogy vannak ám Magyarországon Melyek voltak ezek a tételek? jó kisközösségek is, amelyek megtartják az állam törvényét, és engedelmeskednek a hierarchiának, például a Regnum

Ma- Ha én azt tudnám. Itt van a polcon Szakolczai könyve, ha rianum, meg vannak rossz kisközösségek, a Bulányi-atyához érdekel levehetem, felolvashatom. A summáját tudom, mert 42 amikor adlimina-látogatáson volt ’82 őszén, Lékai elmondta Ja, ez csak ide korlátozódott? az egyik ilyen téves tételt, azt, hogy nem kell az a szent szer­ tartás, amelyik a püspököt püspökké, a papot pappá teszi, ha­ H át a Magyar Püspöki Kar nem dirigálhatott afelől, hogy a nem elegendő a nép választása. Sajnos azt kell mondanom, Maria Treu-ban mit csinálok. De idehaza is csak addig, amíg hogy Lékai ez alkalommal nem tévedett. Nem az igazat tartott az ebzárlat. Ratzinger (a Vatikán „belügyminisztere”) mondta, és nem tévedett, hanem a harmadik lehetőséget vá­ öt éven keresztül húzta ezt a dolgot, mint a rétestésztát. lasztotta, hiszen tájékozott volt. Erre én fölmentem Magyar Ferihez. O ’49-ben tagja volt az egyik

közösségemnek, aztán Merthogy megkeresték, hogy ő is csatlakozzon hoz­ kimaradt belőle. Egyszer, amikor a Balaton mellé utaztam va­ zájuk? lahová, a vonaton véletlenül összetalálkoztunk. Kezdtem lel­ kesen fújni neki a mondókámat, mintha még mindig a kö­ Ide figyelj, a magyar katolicizmus történetében inkvizíció zösséghez tartozna. Egy darabig hallgatta, aztán megszólalt még nem volt, azt mindig Rómában csinálták vagy pedig a Tudod, így csak az beszél, aki még nem volt az Andrássy fejlettebb katolikus országokban, például a spanyoloknál. De úton. egyházi bíróság elé sem állítottak Magyarországon teológiai Szóval fölmegyek Magyar Ferihez, az Új Emberbe. okból senkit sem. Egyéb okból igen Ami a Vatikán keleti po­ Mondom: én megírtam Lékainak, hogy nem képviselem azt a litikáját illeti, ebben az ügyben a végső szót magának a Vati­ hat tételt. A Feri azt mondta, hogy ide figyelj, engem Miklós

kánnak kell kimondani, m ert ha engem a magyar hierarchia Imre már kérdőre vont, hogy miért járkálsz te állandóan be ítél el, akkor az a magyar közönség számára nem elegendő. ide. Megmondtam neki, hogy a szerkesztőség ajtaját nyitva Akkor a hívők csak azt fogják gondolni, hogy hát igen, ezek a tartjuk, Bulányi úr éppúgy bejöhet rajta, mint bárki más. békepapok kinyírják a rendes embert. Egyébként a főnök (Lékai) azt mondta: Bulányitól lehozha­ ’82-ben ettől már nem esik hasra a magyar katolikus kö­ tod azt a mondatot, hogy visszavonom, a tévedéseimet. És akkor zönség, hogy a Lékaiék szerint Bulányi eretnek. Tisztában ezek után közölték a katolikus nagyközönséggel, hogy Bulá­ vannak vele, hogy hogyan lesz valakiből Magyarországon nyi nem vonta vissza téves tételeit. Ezért aztán fölterjesztik az püspök, hála a Vatikánnal kötött megállapodásnak. Na most, írásait Rómába, de addig is a

nyilvános papi működéstől el­ a Ratzinger öt évig húzta ezt a dolgot, míg végül nagy nehe­ tiltják, ami nem azonos az exkommunikációval. Hogy akkor zen kisütötte, hogy nekem nem kell semmit sem visszavon­ viszont micsoda? Valami, ami nem szerepel a Codex Iuris Ca- nom, nincs téves nézetem. Amit mondok, „az téves, veszélyes, nonictban, hanem csak az állam törvényeiben, mert Rákosi félreérthető, ahogy hangzik’, de nem kell visszavonnom semmit csinálta ezt nagy előszeretettel. De még ezt sem hajtották sem, hanem tegyek egy hitvallást, egy általános hitvallást. Ezt rendesen végre, m ert Pécelen azért nyugodtan működhettem meg is tettem, de ő nem válaszolt rá egy árva szót sem, vi­ nyilvánosan. Szóval a Lékai ezt a CIC-ban nem is szereplő, szont egy esztendővel később megjelenik az újságban, már­ Rákosi Mátyás-féle büntetést alkalmazta reám. Es tulajdon­ mint itthon, Magyarországon, hogy ez a hitvallás

nem volt képpen rám bízta, hogy én végrehajtom-e magamon, vagy kielégítő. H át ez már aztán betett a magyar katolikus hívő nem. Ekkor üzent nekem Balogh Pista, aki a csonkakassai társadalomnak. Nem kielégítő! Továbbra is érvényben maradt egyházmegyében élt, és a magyar papság krémjébe tartozott, tehát a ’82-es egyházi ítélet, és nem veszítette érvényét a hogy a csonkakassai egyházmegyében öszszebeszéltek a rendszerváltozás után sem. papok, hogy ezt az Új Ember-számot nem osztjuk ki a hívőknek. És még azt is mondta, hogy gyere ide, itt csi­ Történt kísérlet a változtatásra? nálhatsz mindent. De én nem hagytam ott a munkámat Tény az, hogy én betartottam a büntetést több mint 15 esz­ Nem volt olyan év, hogy én nyílt levéllel vagy magánlevelek­ tendőn keresztül. A rendszerváltozás után, ha nagyon nyil- kel ne bombáztam volna őket. Egy percre sem adtam meg vánosmisézhetnékem volt, akkor

átmentem Bécsbe a Maria magam. Miért nem? M ert én a Schütz Antaltól megtanultam Treu-ba, mert ott nem voltam eretnek, csak Hegyeshalom és a dogmatikát, úgy tudom azt, hogy ha valaki katolikusnak Záhony között. akarja mondani magát, m it lehet mondani, és mit nem lehet 43 mondani. Azt nem lehet mondani, hogy nincs Isten Azt sem nulmányom nyomán, amelyben részletesen kifejtettem: ha lehet mondani, hogy Jézus nem valóságos Isten és nem való­ aláírom, ezek az előnyök, ezek a hátrányok; ha nem írom alá, ságos ember. Az, hogy Isten népét meg kellene kérdezni, ezek az előnyök, ezek a hátrányok. Végül is 85%-ban győztek hogy Pistát akarja-e papnak vagy Lacit, vagy esetleg a Man­ azok, akik nemmel szavaztak. Az igeneseket pedig, a maradék cit. ez nem olyan, ami m iatt valakit tévtanítónak lehet mon­ 15 %-ot összehívtam külön, és megmagyaráztam nekik, hogy dani. Mert a katolikus egyház vallja, hogy a Jóisten a

Pistának értem az érveiket, de én erre képtelen vagyok. is adott halhatatlan lelket, meg a Lacinak is, m ég akkor is, ha Es kétévi várakozás után, az aranymisém előtt, megír­ a Laci esedeg beleszeretett az Ibolykába, sőt még az Iboly­ tam a Ratzingernek, hogy már megint a volt pártfőiskolán kának is van halhatatlan lelke. Ezt a Ratzinger fölmérte, hogy kell miséznem. Hogy én nem tudom a pontokat a 13 nélkül ezen a címen nem lehet ezzel az emberrel szemben eljárni. aláírni, márcsak azért sem, mert nem szeretném azt a látsza­ A zért sem, ha azt gondolja, hogy ha valaki nem fölszentelt tot kelteni, hogy ő és a Vatikán azok, akik nem fogadják el a pap, akkor is az a dolga, hogy Jézust hirdesse. teljes vatikáni zsinatot. Nem is válaszoltak Végül is semmi mást nem kellett volna, csak azt, hogy Az utolsó akcióm 1996 októberében volt. Itt járt a gene­ írjam alá újra azt a kis antológiát, amit a Ratzinger Bulányi

rális, és én arra kértem, hogy tegyünk még egy kísérletet. számára gyártott ’85-ben, a vatikáni zsinat szövegeiből, azt a 12 Megírtam a Ratzingernek, hogy az én hazámban a gyilkosok­ pontos antológiát. írjam újra alá, de úgy, hogy az a csúnya 13 nak is amnesztiát adnak 14 és fél év után. De hiába megyek pont nem szerepel benne, pedig hát az is zsinati szöveg: arról ezzel a püspökeimhez, mert azt mondják, az én ügyem nem szól, hogy az ember a lelkiismeretét követve jut el az Istenhez, rajtuk múlik, ők semmit sem tehetnek az érdekemben. Leve­ és csak a saját lelkiismeretének tartozik engedelmeskedni. lemben leteszem az apostoli hitvallást, s megírom azt is, hogy Amikor ’85-ben aláírtam a 12 pontot, ezt a tizenhar­ nem akarnám ezt az ügyet továbbadni az utókornak. Szeret­ madikát is beleírtam a jegyzőkönyvbe. Acerbi nuncius mond­ nék úgy meghalni, hogy az ügy elrendeződik. Én mindenkitől ja ’90

szilveszterén, hogy Ratzinger szeretne velem beszélni, bocsánatot kérek, akit megbántottam, és mindenkinek meg­ de akkor én azt mondtam, hogy nincsen pénzem Rómába bocsátok, aki engem megbántott, és a magyar katolikus egy­ utazni. De a következő hónapokban meghívtak előadni Ró­ ház java is azt kívánja, hogy ez az ügy megszűnjön. mába, és a vendéglátóim kifizették az utazási költséget is. Kö­ Mi puhította meg a Ratzingert? Azt én nem tudom. telességemnek éreztem, hogy a piarista generálist tájékoztas­ Tény, hogy a generális fölszerelkezett a Cserháti-nyilatko­ sam róla, mit mondott a nuncius. A generális megtelefonálta zattal, és február 19-én Ratzinger azt mondta, hogy a Bulányi a Szent Inkvizíció épületében tartózkodó Ratzingernek, hogy írja bele a 13. pontot a 12-be, oda, ahova akarja, és ha aláírja, itt van a Bulányi, lehet vele beszélni. Elmentem, ő pedig azt akkor minden rendben van. Ez meg is

történt február 19-én, kérdi: Kedves Bulányi atya, hogyan látja a helyzetét? Mon­ mert fax segítségével percek alatt nyélbe lehetett ütni a dolgot. dom: Bíboros úr, reménytelennek, mert a püspökök azt Ratzinger szólt a generálisnak, hogy értesíti a magyar püspöki mondják, hogy az én ügyem Eminenciád kezében van. Erre kart: lezárult a Bulányi-ügy. Aztán hogy a püspökeim között azt mondja a Ratzinger: D e hát, kedves Bulányi atya, nem én mi folyt le ebben a fél esztendőben, talán jobb lenne, ha ezt büntettem meg magát. H á t majd valamit csinálunk A gene­ inkább az egyik püspök mesélné el neked. Tény, hogy nagyon rális azt tanácsolta nekem, írjam meg neki, hogy hajlandó va­ nehéz helyzetben voltak, 15 esztendőn keresztül kötötték az gyok aláírni a pontokat, de azt ne említsem, hogy pontosan ebet a karóhoz, hogy mi eretnekek vagyunk, ráadásul ők is hányat. Megírtam neki, mire ő értesíti a

generálist meg a Pas- pontosan tudják, hogy szóról szóra ugyanazt írtam alá 1997. kait, hogy írassa velem alá a pontokat. február 19-én, m int 1985. június 3-án Meg is kaptam áttételes K ét éven keresztül többször is megszavaztattam a Bo- úton a figyelmeztetést, hogy ha nem viselkedem rendesen, kort. Tessék mérlegelni, mondtam nekik, aláírjam-e a 13 akkor új eljárást indítanak ellenem. De én nem tudok két­ nélkül, vagy ne! Mert nemcsak rólam van itt szó, hanem róla­ féleképpen viselkedni. És tudom, hogy mi az, amit egy kato­ tok is, a teljes marginalizálódás felé haladunk. Egy ilyen vas­ likus embernek hinnie kell, ha katolikusnak tartja magát. tag dossziém van, mert a Bokor-tagok hosszú, öt-hat oldalas Azt senki sem kívánhatja tőlem, hogy 5000 egyéb vallás dolgozatokat írtak válaszul a kérdésemre, az én bevezető ta­ credóját hülyeségnek gondoljam. M ert ha metodista akarok 44 lenni, akkor a

metodista eredőt nem szabad megtagadnom. nem mindenük közös volt.” Tudjuk, hogy az első három szá­ De Jézus Krisztus számára a credóban levő dolgok nem bír­ zad keresztényei soha nem fogtak fegyvert. Abszolút ellent­ tak jelentőséggel, mert azt gondolta szegény feje, hogy az mondás volt számukra, hogy egy keresztény embereket gyil­ ítélet azon az alapon történik majd, hogy valaki Solt Ottilia koljon. A IV század végén, Ágoston találja ki, hogy van igaz­ módjára viselkedik-e, vagy sem. Es hogyha Solt Ottilia mód­ ságos háború is. Az első keresztények tudták, hogy az ember­ jára viselkedik, akkor is azt hallja majd, hogy gyertek, atyám ölés az emberölés. Ezekből nem lehet engedni Bizonyos áldottai, ha esetleg nem megy el vasárnap a templomba. H át szempontból teljes mértékben megértem a Vatikán politiká­ ezt nem tudom másképpen mondani, m ert ez így van leírva. ját: tudom, hogy segíteni akart. De én

azt gondolom, hogy ez (Máté ev. 251 fej) Az én életemhez hozzátartozik, hogy na­ vakvágány, mert ha a trón és az oltár szövetségre lép, akkor a ponta elmondjam a misét, az Ottiliának az életéhez pedig keresztények szükségképpen olyanok lesznek, amilyen egy nem tartozott hozzá, de én úgy érzem, hogy legalább akkora keresztény nem lehet, miniszterek akarnak lenni, meg akar­ biztonságban érezném magamat örök sorsomat illetően, ha nak gazdagodni. Az államhatalom, és mindaz, ami vele Ottilia bőrében állnék oda, mint ha a magaméban. együtt jár, annak a társadalomnak való, amelyik nem akarja a Egyszer egy egyházi személyt, nem mondom meg, hogy Jóisten családmodell-elképzelését megvalósítani. De a Bo­ kicsoda az illető, de annyit elárulhatok, hogy a legmagasabb kor-tagok nem válnak el, nem jelentik föl a feleségüket, a fér­ rangban van, megpróbáltam meggyőzni róla, hogy könyör­ jüket a rendőrségen, és ha

valaki betörne hozzám, én nem hí­ göm, itt van ez a nyomorult Bokor: két embert megdöglesz- vom ki a rendőrt, nem veszem igénybe az erőszakszervezetet. tettek belőle, legalább félszázan börtönben voltak és margi- Én görögös voltam, négy éven keresztül heti hat órában nalizálták őket stb. H át valamit azért csak letettünk az asztal­ görögöt tanultunk, nem Szentírást, hanem Platónt. És Platón ra! Mire azt feleli, hogy na de kedves atya, cselekedeteik a megírta Szókratészről, hogy azt tanította neki, jobb az igaz­ baptistáknak is vannak! Azt gondolom, hogy ez minden val­ ságtalanságot elszenvedni, mint elkövetni. És továbbra is kép­ lásra jellemző; azt hiszik, a Jóistennek az a fontos, hogy az ő viselem azt, hogy ha nem ezt mondjuk, akkor ránk nincsen tévedhetetlen credójukat valaki hibátlanul felmondja. semmi szükség, akkor csak annyi történik, hogy mindazt, amit Új eljárást indíthatnak ellened? papi

ornátusban megspricceljük szenteltvízzel. Ezt én nem Nem hiszem, mert én tartom magam ahhoz, hogy aki kato­ válik számunkra, hogy erre Jézus Krisztus sem vállalkoznék. az emberiség képes Jézus Krisztus nélkül véghezvinni, azt mi tudom csinálni, és a szentírást elemezve az is egyértelművé likusnak vallja magát, az a katolikus credo ellen nem dumál. De ezt nem úgy értem, hogy azt mondotta volna, hogy Kaifás, Nem azért, mert azt gondolom, hogy az én vallásom lenyelte menj a büdös fenébe, Pilátus, menj a büdös fenébe, mert akkor a bölcsességet. Ha kell ehhez szentírási idézet: tükör által neki kellett volna Kaifássá és Pilátussá lennie, hanem úgy, hogy homályban látunk. A katolikus egyetemek katedráin persze, a dolgoknak ebben a rendjében, az emberi tülekedés­ seregestül ülnek olyan emberek, akik legalább annyit nek ebben a forgatagában van, aki Pilátussá lesz, és van, aki megengednek maguknak a

megkérdőjelezéseket illetően, Tiberius császárrá. De azt a valakit nem fogják sohasem Jézus mint én, de hát éppen erre és ezért tartjuk őket. Krisztusnak hívni. A Bokor-tag számára itt nincsen semmi Megírtam Ratzingernek: a teológust nem arra tartják, ellentmondás. Nem utópiát képvisel, hanem elpidiát, éneket a hogy falja a brosúrát, hanem arra, hogy fejlessze. Én békes­ reménységről, arról a reménységről, hogy valakinek el kell séget és kiengesztelődést akarok, de nem hazudozás árán. Ha kezdenie a szeretetcivilizációt. Katonaság, Varsói Szerződés azt mondják nekem, hogy én valahol valakiről valami csúnyát meg NATO és mindenfajta egyéb szerződés nélkül. Es vannak mondtam, megkövetem. De az evangélium is, a tulajdon lel­ pályák, amelyeket nem számunkra találtak ki. Időnként nem kiismeretem is azt mondja, hogy az Isten azt kívánja tőlem, jelentkezhetünk máshol, csak ott, ahol segédmunkást

keresnek. amit Jézus örökségként hagyott reánk: azt, hogy csináljuk De fegyvergyárosnak sohasem megyünk el. Valahogy így Ez meg a szeretet civilizációját, azt, hogy köztetek ne így legyen, az én békülékenységem. Hans-Jakab Stehle, ez a történész és ■hogy köztetek nem ez a rend, azt, amit az első keresztények újságíró, vastag köteteket ír arról, hogy micsoda erőfeszítéseket megértettek: „Senki semmit nem mondott a magáénak, ha­ tett a Vatikán annak érdekében, hogy a Litvinov elvtárs úr 45 méltóztassék szóba állni vele. Az meg le se köpte Ez volt az a Egyébként minden, a Vatikánból érkező döntésen fel­ bizonyos ’64-es részleges megállapodás Magyarországgal, a tüntették, hogy a Szentatya hozzájárulásával született. Tehát vatikáni diplomáciának ez az első dicsősége. És én tudom, hogy a Ratzingernek hozzám intézett levele is. És ez nem puszta ezt abszolút jó szándékkal

csinálták, mert végeredményben a jó szó, mert a Szentatyának van egy előjegyzési naptára, és ab­ pápa, XXIII. János találta ki, és a zsinat alatt a folyosói lob­ ban ki-ki a maga súlyának megfelelő gyakorisággal szerepel, bizásban dőlt el, hogy jobb, ha olyan püspökeink vannak, ami­ hetenként vagy havonta vagy kéthavonta kerül bele - már úgy lyeneket a komcsik engednek, mint ha semmilyen püspökeink értem, a bíboros prefektusok. A Horn Gyula is beszél a mi­ nincsenek. Én megértem ezt a gondolkodásmódot, de nem nisztereivel, a római katolikus egyház is csak úgy tud működ­ teszem a magamévá. ni, hogy a pápa megbeszéli a dolgokat az államtitkárával - az az ő miniszterelnöke - és a belügyminiszterével - ez meg a Mondd, ha már pápát, püspököket em lítesz, amikor Ka­ Ratzinger - , és persze a többiekkel is. Ratzingerrel és az rol Voytila lett az egyház feje, akkor nem suhant át raj­ államtitkárával

sűrűn, azt hiszem, hetenként, de legalább két­ tad, hogy végre valaki, aki esetleg jobban megért téged? hetenként biztosan. Tehát lehetetlen, hogy a pápa ne tudjon M eg hogy vele együtt beköszönt a keleti blokkban egy valamiről, ami az egész kontinensen botrányt kavart, mert olyan új korszak, am ely lehetővé teszi, hogy másképp is amikor a Lékai ’82-ben meghozta azt a bizonyos döntést, ak­ gondolkozzanak? kor annak azonnal az óceánon túlra is elért a híre. Mindenki arról beszélt, hogy a magyar püspökök, úgy látszik, nem ol­ De igen, különösen akkor, amikor elolvastam a The fisherman vasták a zsinati okmányokat, mert hiszen a Gaudium et Spes- shoes-1, azt a regényt, amelyik arról szól, hogy 17 évi Gulag ben le van írva, hogy ilyen esetben mi a dolguk: az, hogy el­ után a Szovjetunióból kiengednek egy papot, akinek a smasz- menjenek az államhatalomhoz, és kérjék az alternatív szolgá­ szere közben a Kreml

élére került, a Központi Bizottság első latot. Thomas Merton, a XX század misztikusa, a kanadai titkára lett, ő pedig éppen akkor érkezik ki a börtönből Ró­ püspökök révén keresztülvitte, hogy ez az ügy bekerüljön va­ mába, amikor konklávé van, és ez éppen ő t választja meg pá­ lamelyik zsinati sakrémába, m ert ez azért mégiscsak disznó- pának. Erről szól A halász cipői című regény, ami nagy best­ ság, hogy marha nagy keresztény öntudattal falhoz állítsuk seller, film is lett belőle Nyugaton. De ez csak álmodozás azt, aki nem hajlandó letenni az esküt, hogy kitaposom a be­ volt. Ugye, 78 őszén választották meg, és 7 9 őszén a Vatikán leidet. ha a haza érdeke úgy kívánja egy olyan pofont kavart le az egész haladó nyugati teológiá­ nak, amilyet XII. Pius hetven évvel korábban, a Humani Ge­ M ég egy kicsit hadd piszkáljalak meg. Itt állunk a neris kibocsátásával, amikor Congar Lubac és a

többi csilla­ NATO-népszavazás előtt. Az emberek számára - legye­ gok a katedrák helyett pillanatokon belül a könyvtárakban ta­ nek bár hívők vagy ateisták - nagy dilemmát jelent, hogy lálták magukat. N em tudom, hogy Andrea Ricardi barátom, ha a NATO -ügyben esetleg nemmel szavaznak, akkor ez aki a római Sapientia egyetemen tanít, megírta-e már a 7 8 - esetleg nem is csak katonai kérdés, hanem azzal járhat, as második konklávé történetét. 33 nappal korábban gyanút­ hogy Magyarország integrációs törekvései szükségkép­ lanul megválasztottak egy embert pápává, és az úgy halt meg pen meghiúsulnak. Találkoztál ezzel a nézettel? Érde­ 93 nap múlva, ahogyan meghalt. Kiadtak erről egy hat centi kelne, hogy ha a Bokorban ez nem is vetődik fel, mert vastag angol könyvet, ami szintén bestsellerré lett, és abban ott mindenki számára világos, hogy hogyan fog dönteni, megírták, hogy a halála előtti napon

kiadott egy sereg olyan de ha a többieknek kiszólsz a Bokorból, akkor mit tudsz személyi rendelkezést, amely átalakította volna az egész kú­ ezzel kapcsolatban mondani? riát. Aztán a második konklávén a bíborosok választása olyan személyre esett, akiről azt gondolták, hogy nem fogja átalakí­ Csakugyan, a Bokorhoz tartozó Alba-körnek meg az erősebb tani a kúriát. Hát nem? M ert Casarolit, akinek a neve egybe­ Bokor-érdekeltségű Hel-nek is ez központi problémája mos­ folyt a Vatikán keleti politikájával, pillanatokon belül kine­ tanában. A hadkötelezettséget ellenzem És a rendszerválto­ vezte államtitkárrá. Úgyhogy a kezdeti illúzió ezzel rögtön zás óta én a saját zsebemből - erre azért volt meg a lehető­ szerte is foszlott. ségem, m ert kétszer is meghívtak Amerikába előadókörútra, 46 különben nem volna zsebem - húsz kötetet is kiadtam, és volt köztük egy, ame­ lyik éppen erről szólt.

’87-ben az egyik Bokor-ág lelkigyakorlatot tervezett a csoportvezetők számára. A házigazda báró Podmaniczky volt, aki jelen pillanat­ ban Izsákon plébános, akkor viszont még Opusztaszeren volt az, ahol azt a bizonyos lelkigyakorlatot tartottuk, amelynek én voltam az előadója, és én akkor az egész jézusi örökséget a magyar történelemre alkalmaztam. Ebből egy könyv kerekedett, amelyet az amerikai magyarság adott ki Ópusztaszer címen, de azóta már idehaza is kinyomtatták. Miközben ezt a könyvet írtam, végiggondoltam ezt a kérdést. Az egész könyvet most nyilván nem mondhatom fel neked, de néhány moz­ zanatot igen. 1241-ben a történészek szerint a magyarság létszáma 2,5 millió volt. 1241-ben IV Béla király kapott egy üzenetet Batu kántól, hogy ne hü­ lyéskedj, mert úgy maradsz. Hülyéskedett És szólt a kalocsai érseknek, aki mel­ lékállásban hadsereg-főparancsnok is tud lenni, és így került sor a muhi csatára, aminek

a rövid története az, hogy a tatárok előbb egy óra hosszat röhögtek, aztán öt perc alatt széjjelverték az egész hadsereget főparancsnokostul-mindenestül, és annak, hogy ilyen hősiesen megvédtük a hazát, az lett a következménye, hogy 1242-ben egyegész-egynegyed millió magyar maradt kettő és fél millióból. Ha IV. Béla nem hülyéskedik, hanem azt mondja, hogy tessék parancsolni, akkor is csökkent volna valamivel a magyarság lélekszáma annak következtében, hogy át­ vonul az országon a tatár hadsereg, de azt pár esztendő alatt kiheverjük, és né­ hány esztendő múltán újból két és fél millióan lettünk volna. A következő történetem: az egy és negyed millió magyar a XV. század vé­ gére, Mátyás korára, a történészek szerint fölszaporodik 3,2 millióra, m ert az anyák szülnek, nem a dolgozó nők. Háy Gyula Mohács című drámájában II Lajos megüzeni a sógornak, V. Károlynak: ő a Száva alatt szabad utat

biztosít Szulimánnak nyugat felé Csakhogy, sajnos, a valóságban nem ez történt, mert már megint hülyéskedtünk. Ennek a hülyéskedésnek az lett a következménye, hogy 200 esztendő múlva a magyarság lélekszáma 3,2 millióról megint másfélmillióra csökkent. Aztán még egy párszor hülyéskedtünk, de - mint azt Szekfu Gyula írja a Magyar történet utolsó lapjain - mindmáig ennek a két évszázadnak a vérvesztesé­ gét nyögjük. Amikor be kellett telepíteni az üresen maradt területeket, akkor és ott eldőlt ennek a nemzetnek a sorsa, ami aztán végül Trianonnal teljesedett be. Ezért aztán nekem ne hivatkozzék senki sem arra, hogy azért kell a varsói­ ba meg a nem varsóiba belépnünk, mert különben - Arany Jánossal szólva - min­ ket is elfúj az idők zivatarja. A lengyeleknek 150 esztendőn keresztül egy négy­ zetméternyi önálló államuk sem volt, és ezek a lengyelek ma 36 millióan vannak. Miért? Ady Endre adta meg a választ:

haladt a Visztula, és lengyel asszony gyer­ meket ad örökre. És nincs ott halál, ahol dalolni és szülni tudnak Ma ez a nemzet saját magát gyilkolja. Erről a politikusok nem beszélnek, pedig évről évre 30 ezerrel leszünk kevesebben. Orbán Sanyi, orvos barátom, a Bokor első nemzedékébe tartozik, Miskolcon megkérdezte a görög papot, a római papot, a lutheránus papot és a kálvinista papot. Mindegyik azt mondta, hogy több cigányt keresztel, m int nem cigányt. Akkor, amikor egy zetek. Hadverő nem volt Barla diák, szántott, vetett és élt egy nemzet halálra ítéli magát, akkor nekem ne hülyéskedjenek kis szláv leánnyal, valahogy így írta Ady. Szóval számomra ez azzal, hogy hogyan kell a nemzet biztonságáról gondolkodni. nyilvánvaló. Ja, hogy ezzel a programmal nem lehet köztársa­ A kunok, az úzok, a besenyők, a hunok, akik végigszáguldozták sági elnökké lenni? Ez az, ami Jézus Krisztusnak sem sikerült. a sztyeppét,

azok nincsenek; azok a szlávok, akik ezt a szágul­ Vajon hogyan tudnak megélni a Bokor-tagok egy fize­ dozást csak elszenvedték, m ost 150 millióan vannak, úgy hívják tésből úgy, hogy tíz gyerek van, mint Marcsiéknál? Vagy 16, őket, hogy oroszok és ukránok. mint Királyéknál? Aki ezt utánunk tudja csinálni, az tartja Amikor folyt a horvát-szerb háború, m inden marginali- fönn a nemzetet. Nem a varsói szerződés meg a N ATO meg záltságom ellenére én is csináltam egy országos előadókör- a mindenféle tengely- meg központi hatalmak. Ezek csak utat, és elmentem Pécsre is. Két előadást tartottam , két egy­ milliószámra pusztítják a magyart. m ást követő napon. Összejött száz ember, én mondom a mondókámat, egyszer csak valaki közbeszól, hogy hát hogy Gyurka bácsi, még egy utolsó kérdés, nem állom meg, tudsz ilyeneket mondani akkor, amikor itt dörögnek a közel­ hogy m eg ne kérdezzelek erről is. Az

előbb említetted a ben a fegyverek, és bárm ikor jöhetnek? Én m eg azt feleltem: cigányokat. Több hullámban, de azért nagyjából a XIV hát hiszen éppen azért mondom, mert itt dörögnek a fegyve­ század óta itt vannak, és mindenféle elm élet ellenére rek, és bármikor jöhetnek. Mert ha azt csináljuk, amit én kérdéses, hogy honnan is jöttek. Volt, ahol több időt töl­ mondok, akkor annak az lesz a következménye, hogy szerb töttek, volt, ahol kevesebbet. T e azt elképzelhetetlennek tisztek fogják inni a H iltonban a francia pezsgőt. Ha pedig az tartod, hogy úgy tekintsünk rájuk, mint nemzetalkotó ellenkezőjét, akkor csatatérré rondítják Magyarországot is. közösségre? Hátha őbennük él tovább a nemzet? Én úgy Mérhetetlenül dühös vagyok, amikor azokat a baromsá­ látom, hogy óriási utat tettek az utóbbi években. Évszá­ gokat hallom, hogy nekünk itt ehhez kell csatlakozni, meg zadokat haladtak. Vajon nem

lehetne-e végre őket is fel­ ahhoz. H át hiszen ezer esztendőn át mindig ahhoz a táborhoz oldozni ez alól a nemzeti bizalmatlanság alól? Említet­ csatlakoztunk, amelyik a politikusok szerint a legbiztosabb ted, hogy részben sváb vagy. Az én őseim között is kép­ volt. Ferenc Jóska m indent megfontolt és m indent meggon­ viselve van szinte minden náció, amelyik csak megtalál­ dolt. Gondold el, mi lett volna, ha akkor van egy magyar ve­ ható itt a Kárpát-medencében. Szerintem ma Magyar- zető réteg, amelyik azt mondja, hogy jó, csinálja, de ohne uns. ország tökéletesen kevert nem zetiségű. Talán az utol­ H a ohne uns, akkor ma nincs Trianon. só igazi nagy problémánk nekünk a cigánysággal van. Jó, nincs Nagy-Magyarország. A szlovákoknak van Nem érzed-e, hogy nekünk, lelkipásztoroknak van vala­ Besztercebányán fővárosuk, a Szerémség a szerbeké, Erdély­ milyen feladatunk ennek a feszültségnek az oldásában?

ből is kapnak valamit a románok, de legfeljebb úgy, hogy Látod, ők is sok gyereket vállalnak, mint a Bokor-tagok, annyi magyar van Romániában, mint amennyi román van és biztos, hogy ez nem taktika az ő részükről. Nem le­ Magyarországon. De nem úgy, hogy a szlovákok megkapnak het, hogy ők is értéket őriznek? egy országot, amiben 37 százalék a szlovák, 1,7 millió, és 1 millió a magyar, a többi pedig német és rutén. Aztán ott van­ Nagyon örülök, hogy előhozod ezt a kérdést. Az idő rostál, nak a csehek; a második világháborúban a cseh nemzet mun­ búsul csak az, akit kihullat. És én hiába kiabálom oda az Is­ kaszolgálatos lett. Eredmény: négymillió szudéta némettől tennek, hogy de kár, nem lesz az Istennek soha több magyar­ szabadul meg a határ. Akik ezt másként látják, azokról fölté­ ja. H át ha nekem jogom van ragaszkodni a fajtámhoz, és nem telezem a jó lelkiismeretet, de vaksággal vannak

megverve. Ez asszimilálódni, a cigánynak is joga van ugyanehhez. T e vi­ egy nyolcvanadrangú kérdés egy nemzet életében. szont azt vetetted fel az imént, hogy hátha őket is tudnánk Oroszokkal van tele az a terület, amelyikért a hunok, a asszimilálni. Ez nem megy olyan könnyen A török hódoltság kunok, az úzok, a besenyők és a többi ősi nemzet harcolt. Ha elmúlván van másfélmillió magyar. Amit most mondok, azért Géza fejedelem nem tudja megmagyarázni a magyaroknak, meg fognak kövezni a katolikusok, de mondom: ebből a más- hogy ezt a kalandozó baromságot abba kell hagyni, akkor mi félmillióból legalább egymillió kálvinista, vagyis a kétharma­ sem maradunk meg. Nem a haditények erejével élnek a nem­ da. De lehet, hogy a háromnegyede Meg tudom mutatni 48 vérük jobbára a századok hosszú harcai alatt elfolyt, és ma Magyarország helyett Cigányországot csinálni, meg azt, hogy már csak a magvetők igénytelen

gubája alatt rejtezik. ők szülnek, mi pedig szülés helyett a NATO-ba lépünk. A harmincas évek végén a német szorítás hatására szüle­ tett meg a falusi tehetségmentés gondolata. Én ’45 tavaszán Megragadta a lelkemet, amikor az előbb mondtad, hogy létrehoztam a Móra Ferenc piarista diákotthont Debrecen­ a végén azzal közelítettél az ügyedben az egyház veze­ ben, és odagyűjtöttem Szatmárnémetiből, Váradiból és az téséhez, hogy nem akarod rendezetlenül itt hagyni ezt a egész északkeleti rész összes falvaiból mindazokat a diákokat, problémát magad után. Tudom , illetlenség erről beszél­ akik már megszerezték az ösztöndíjat. Faluról falura járva re­ ni, de egyszer valamennyiünknek ajtót nyit az Örökké­ göltem a piarista diákokkal, és agitáltam az embereket, hogy való. Ilyenkor az ember valami kis leltárt csinál? Vagy küldjék be gyerekeiket arra a tehetségvizsgáló két napra, ami­

egyszerűen átfolyik az élete az örökkévalóságba? kor a tehetségvizsgálat folyt, hogy megteremtsük a fajtánkból való középosztályt. A történelem átlépett a mi kis gyenge Nagyon kiábrándító lesz, amit mondok. Gyerekkoromban el­ próbálkozásunkon - egyébként Zilahyval kezdődött az egész, képzeltem a mennyországot. Hangversenyteremnek képzel­ ő ajánlotta fel először erre a célra a villáját és van valami, tem el, aztán a börtönben rájöttem, hogy pocsékul állok zenei amit az egykori úri Magyarországnak is be kellene ismernie: műveltség dolgában: Kodály, Bartók és jóéccakát. Fs elhatá­ azt, hogy a magyar vért, amelyet a magvetők igénytelen gu­ roztam, hogy pótolom, ha kikerülök. Elmentem a szüleimmel bája rejtett, azt az átkos elmúlt negyven esztendő hozta felszínre, az operába, és elaludtam a második felvonás elején. En a annak a jóvoltából kerülhetett iskolába. Föl is állt a parlament­

mennyországot csak úgy tudom elképzelni, hogy ott majd ben valaki, talán a Laci, és azt mondta, bocsássatok meg, én Arany Jánossal nyugodtan elbeszélgethetek a magyar verstan nem láttam, hogy mi folyt ebben az országban negyven évig: problémáiról, és a Jóistent megkérdezhetem, hogy igazolni le­ én azért tudtam a tehén fara mellől elszabadulni, mert léte­ het-e Dosztojevszkij Nagy Inkvizítorát, aki azt állítja, hogy zett a kommunista párt. M ert ha nincsen, akkor én nem ta­ Jézusnak kár idejönnie, mert amit ő akar, az úgysem lehetséges. nulhattam volna, és sose kerülök egyetemre. Fia végignézek a De ugye te komolyan gondoltad, hogy az Isten országa minisztereinknek az arcán, látom azt a réteget is, amelyik ed­ lehetséges? M ert én ilyesmiket szoktam gondolni. És eszem­ dig nem jutott még a magyar történelemben szóhoz. be jut az a történet, hogy két katolikus pap, két jó barát, meg­ Veres Péter azt mondotta

egyszer, hogy az urbánus ré­ egyeznek abban, hogy amelyik hamarább meghal, az a halálát tegben pusztul, a paraszti rétegben szaporodik a magyar. Ma követő éjszakán megjelenik a másiknak, és elmondja a tapasz­ pusztul a paraszt is, Magyarország paraszti rétege. Öngyil­ talatait. Csakugyan így is történik, és az élő meg a halott pap kosok lesznek a fiatalok, nem nősülnek, nem házasodnak, és latinul beszélgetnek. Quid est in moralibus? - kérdi az élő, nem nevelnek gyereket. Lehet, hogy a svábok, a zsidók és a azaz hogy mi van az erkölcstani kérdéssel? Aliter, aliter - cigányok csinálják tovább a magyart? Lehet. De megértem feleli a halott, azaz másképpen, másképpen van. E t in dogma- azt is, ha egy sváb azt mondja, hogy ő hazamegy németnek. ticibus? Totaliter aliter? Aliter! És mi a helyzet a dogmatikai Megértem. Es azt is, ha egy zsidó kivándorol Izraelbe A ci­ kérdésekkel? Az is egészen másképp van. Ezzel

kapcsolatban gány nem mehet sehova sem. Az Isten sem szólhat semmit az egyébként van egy személyes élményem is. ellen, hogy az öngyilkosság irányába elindult fajtánk után jöj­ Én nagyon ritkán szoktam álmodni. Pár esztendővel ez­ jön a cigány. és ne asszimilálódjék Mert a tótokat is asszi­ előtt eltemettem a Bokor nemzedékének egy abszolút ki­ miláltuk, de aztán eljött az az idő, amikor azt mondták, hogy emelkedő tagját. Úgy hívták, hogy Andi Jelen pillanatban az ő most már ebből nekik elég. 39 éves lánya, hét gyermek anyja, a Bokor egyik vezetője. Az A másik gondom meg az a cigánysággal kapcsolatban, Andival ’49-ben egy lelkigyakorlaton találkoztam, akkoriban hogy megtesszük-e ezért a rétegért mindazt, amit meg kell még nyolc napig tartott egy lelkigyakorlat. Hatvan katolikus tenni a nagycsaládosokért a felebaráti szeretet jegyében, vagy leányzót összegyűjtöttem az egész országból, az

apácarendek úgy csinálunk, mint a gazdag Európa, és csak arra ügyelünk, iskoláinak színe-javát. Az Andit nagyon szerettem, és ővele hogy be ne jöjjön ide a harmadik világ. Semmi cigányellenes­ álmodtam. Tudtam álmomban is, hogy meghalt (hiszen én ség nincs bennem, csak azt mondom, hogy joguk van nekik temettem), és amikor átöleltem, éreztem rajta a hullahideget. SO azokat a kis foltokat a térképen, ahonnan a pap urak nem m e­ pillanatokon belül elhal a magyar szó, akkor - ahogyan ezt a nekültek el a nemesekkel együtt. Van 15 millió magyar az naplójában leírja - , megfordul vele a világ. Azt remélte, hogy egész világon, ebből hárommillió a kálvinista, és tizenkétmil­ legalább az színmagyar környék. Nem megy ez vég nélkül lió a római katolikus. De úgy, hogy a nyolc dédnagyszülőből A többség tud asszimilálni. A honfoglaló magyarság szá­ jó, ha kettő-három magyar nevű. Nekem négy, s ezért m uto­

mát ötszázezerre teszik, az itt levő különböző szláv telepesek gathatom magam a katolikus világon belül, m ert van, akinek kitehettek vagy 200 ezret. Ha én link cigány volnék, akkor egy sincs, van, akinek egy vagy kettő. Sikondán nyaraltam link cigányként el akarnék magyarosodni, ha pedig link ma­ egypár Bokor-taggal vagy húsz esztendővel ezelőtt, akkor gyar volnék, akkor Nyugat-Németországba szeretnék menni, még fiatal voltam, bírtam az éjszakázást: ittunk és daloltunk. vagy Amerikába. Azt is, hogy meghótt, m eghótt a cigányok vajdája, vajdája, a vajdáné sátorfáját siratja, siratja. gáre gyopár bigyánszkule A cigányságnak nincs saját földje. Hol van akkor az ő gajdule, gajdule, hoppingele szavalviszki szuszkiri, szuszkiri. hazájuk? Vendégek itt? Cigányok mentek az úton. Bejöttek a kertbe Kérték, énekel­ jünk még. Ugyanaz történt akkor bennük, ami Sík Sándorral, Majd mi kipusztítjuk magunkat, és akkor

lesz földjük. Talán aki egyik versében azt írja, bocsásd meg, Uram, hogy nem a Miskolc lesz az első cigány főváros. Ha ez a nemzet öngyilkos meaculpa hozott könnyeket az arcomra, hanem a rutafa nótá­ akar lenni, azon az Isten sem segíthet. Nem lehet akármeny- ja. H á t a mindenségit neki, a cigánynak is joga van cigánynak nyit asszimilálni. Széchenyi biztosan nem volt antiszemita, de lenni, és úgy szeretni a fajtájának a kultúráját, mint ahogy én ellenezte az emancipációt, mert azt mondta, hogy ha a La bele vagyok esve az Arany Jánosba vagy a Sinkába. T e azt Manche csatornába beöntenek egy üveg tintát, akkor nem tör­ m ondod, hogy majd csak sikerül őket is asszimilálni. Nem ténik semmi, de ha a mi kis magyar levesünkbe öntenek bele Joguk van cigánynak maradni. Asszimilálódni is De ha asszi­ egy üveg tintát, akkor már baj van. Szekfű leírja a Három nem­ milálódnak, „nem lesz az Istennek soha több cigánya”.

zedékben, hogy a század végére az orvosoknak, ügyvédeknek a fele a 18 milliós országból 1 milliót kitevő zsidóságból kerül ki, Ú gy látom, hogy a cigányságnak egy jelentős része nem és a bank és a média világa pedig 100 százalékban zsidó kézbe tudja, mit jelent az, hogy asszimiláció. Ok csak azt ta­ került. Ehhez lehet Szabó Dezső-i módon is viszonyulni pasztalják, hogy hátrányokat szenvednek eltérő bőrszí­ nük miatt. Magyarul beszélnek, énekelnek Én meg bevallom, nem vagyunk versenyképesek. Ami­ kor ’45 után a Zeneakadémián a kommunista párt a népi szár­ mazásúak felvétele mellett kardoskodott, de csak a pesti pol­ Ez az én számomra problémát jelent, hogy ő magyar óhajt gár-, illetve zsidó gyerekek érték el a megfelelő pontszámot, lenni. H át én nem óhajtok német lenni És ahogy nekem jo­ akkor azt mondtam, hogy uraim, nem vagyunk versenyképe­ gom van, istenadta jogom, hogy én a pentaton

muzsikába le­ sek, ennek a népnek a királyi udvarában már háromezer évvel gyek szerelmes, és én attól olvadjak el, hogyha a Bárdos-kó­ ezelőtt volt zenekar. rust hallom, éppen így másokat sem óhajtok asszimilálni. Ha a cigányok asszimilálódnak, nem lesznek versenyké­ És nagyon sokáig úgy látszott, hogy a tót óhajt asszimi­ pesek. Ha végignézem a magyar szellemi életet, akkor azt lá­ lálódni. Nagyon sokáig úgy látszott, hogy a horvát óhajt aszszi- tom, hogy amikor kifulladt az arisztokrácia és a nemesség, milálódni. A győri egyházmegyében csupa sváb és tót nevet utána nem lépett a helyükbe a magyar polgárság, pedig a ne­ találni, és most a legmagyarabb területről beszélek; a szom­ messég kifulladása után a polgárság következik minden nem­ bathelyi egyházmegyében ugyanez a helyzet. Kisfaludy Sán­ zet életében. Ez a polgárság nálunk vagy sváb, vagy zsidó dor, a nemzeti romantika korában

kétségbeesik amiatt, hogy Ennek következtében a magyar irodalom utolsó nemesi ki­ milyen a Dunántúl etnikai térképe. Ha Éényes Eleknek 1851- csengései után az asszimilánsok jönnek. Tömörkénynél na­ ben megjelent Magyarország statisztikája című könyvét elő­ gyobb novellistát nem tudok. Nagyobb magyar szívet sem tu­ veszem, akkor Somogy is az egyik legmagyarabb terület, egy dok. Tehát nekem semmi problémám sincs az asszimilánsok- abszolút összevissza tót és német vidék. De Kisfaludy azt hiszi, kal. Arany János spekulál azon, valamelyik tanulmányában, hogy keleten ez nem így van, és amikor túljut Debrecenen, és nem versében, hogy hol van a magyar - és azt mondja, hogy 49 Andikám, mi van? - kérdem tőle, ő pedig azt feleli: T e Gyuri, essem. Amikor A Bokor lelkisége című könyvemet írtam, lefor­ én semmit sem tudok. Most ha ezeket mind összerakom, ak­ dítottam egy XII. századi nagy francia misztikusnak,

Vilmos kor ez ugyan nem illik egy paphoz, azt kell gondolnom: hogy apátúrnak a lelki könyvét. Az derült ki belőle, hogy ez az em­ ott mi van, azt majd megtudom akkor, amikor ott leszek, és ber teljesen lecsupaszította az életét, és valóságos magánzár­ amíg itt vagyok, addig dolgozom, ahogy csak erőmből telik. kát terem tett önmagának. Hogy elérje az Istent Kínlódott, Régen, ha a munka kedvéért elhanyagoltam az imádsá­ de nem ért el vele semmit sem. Nem ez a módja, hogy nekem got, akkor rossz volt a lelkiismeretem. Ebben azonban sok Isten-tapasztalásom legyen. Vannak olyanok, akik hangokat változás történt. A század első felének katolikus papjaiból, hallanak. Tisztelem őket, de szerintem az úgynevezett „nor­ nem az esze, hanem egyéb tulajdonságai alapján, Kerkai Je­ mális” ember süket erre. Csak egy kis százalék az, amelyiknek nőt tartom a legtöbbre, vagy legalábbis egyike azoknak, aki­ erre antennája van.

Nekem nincs Nekem arra a jézusi szóra ket a legtöbbre tartok. Amikor ő azt a bizonyos Barankovics- van antennám, amelyben én az emberiség összes problémájá­ párti mozdulást szervezte ’46-ban, lejött Debrecenbe, és be­ nak a megoldását vélem fölfedezni. Erre van antennám Azt jött az én szobámba. 11 -ig dumálunk, akkor én veszem elő a hiszem, hogy ha odaátra kerülök, akkor sem fogok a fejemre breviáriumot, ő meg azt mondja, ide figyelj, pakold el a fe­ esni, hanem a talpramra, de nem spekulálok róla, m ert nekem nébe, és menj, feküdj le aludni. Nem lettem imádságos pap, is van naptáram, és az a naptár sem üres. ahogy meg van írva a Nagykönyvben, de nincsen rossz lelki­ ismeretem, és nem hiszem, hogy nekem 12-kor azt kellett Bocsáss meg, tényleg nem akarok visszaélni az időddel. volna mondanom az Iványi Gábornak, hogy bocsáss meg, nekem most el kell imádkoznom a nómát. Azért mondtam Isten áldja meg ezt a

Beszélő folyóiratot, mert soha a büdös neked, hogy én az alatt a hat hét alatt voltam a legszentebb, életben Iványi Gáborral ennyit nem beszélgettem. amit magánzárkában töltöttem, mert ott mindent úgy csinál­ tam, ahogy az egy jó katolikus szerzetes pap számára elő van írva. De ki a büdös fene produkálja nékem itt kinn azt a magánzárkát, ahol még egy könyv sincsen, hogy elterelje a figyelmemet? Csak azt tudom, hogyha ilyen emberekkel be­ szélhetek, mint például te, akkor olyan jól érzem magam, mint hal a vízben. És nem hiszem, hogy a Jóisten abban lelné örömét, hogy én azt csinálom, amit muszáj volt csinálni. A katolikus papságra ez a breviáriummondás a jellemző. Nem tudom, melyik börtönben jutottunk el odáig, hogy egy­ szer csak kaptunk egy breviáriumot. M int a kiéhezett vadálla­ tok vetettük magunkat rá, de három nap múlva ugyanolyan unalmas lett, mint amilyen mindig is volt. Hivatalos megje­ lölése: onus diei,

a nap terhe. Volt egy bűbájos rendtársam, most ő a provinciáknak a nesztora, a Kis János, parasztgyerek volt, és bűbájos dolgokat tudott mondani: azt mondja, te, amióta pap lettem, nem imádkozom. Hogyhogy, Jánoskám? H át úgy, hogy én reggel hajnalok hajnalán fölkelek, hogy még iskola előtt misézni tudjak. Délelőtt az iskolában vagyok, megebédelek, utána nekem pihenni kell, hogy délután használ­ ható legyek. Akkor beülök három órakor a fotőjbe, fél öt van, mire elmondom a breviáriumot, utána javítom a dolgozatokat. Ha azt kérdeznéd, hogy milyen halált kívánok, olyat, mint Prohászkáé volt, hogy egyszer dumálás közben össze­ (Az I. rész a Beszélő 1997 decemberi számában olvasható) 122 viszont politikai alternatívákat akarunk megfogalmazni és értékelni, akkor világossá kell tennünk eszményein­ ket, m eg kell indokolnunk, hogy miért ragaszkodunk hozzájuk, és ki kell fejtenünk, hogy megközelítésüket milyen

intézményes megoldások által képzeljük el. Másodszor, tudatosítanunk kell, hogy módosultak az ellenzéki tevékenységben való részvétel feltételei. Kez­ detben az volt az elv, hogy minél több ember vállalja nevével a részvételt így demonstráltuk a nyilvánosság előtt, hogy valami egészen természetes dolgot csiná­ lunk. Újabban viszont erősen növekszik a névtelen kez­ deményezések aránya; m ég kollektív kiadványok is megjelennek egyetlen szerkesztő és szerző megnevezé­ se nélkül. Ne bánjuk ezt az eltolódást arról tanúskodik, hogy olyanok is keresik a megszólalás lehetőségeit, akik a szaporodó adminisztratív rendszabályokat nem kívánják vállalni. Inkább törekednünk kell az együtt­ működés ilyen formáinak gyarapítására, hiszen szüksé­ günk van rá, hogy bővítsük szellemi kapacitásainkat De főképp arra van szükség, hogy oldódjon bennünk a lengyelországi vereség feldolgozatlan élménye miatti

bénultság. Amíg nem látunk hozzá a tanulságok elem­ zéséhez, addig csak egyet tudunk: a Szovjetunió már megint nem engedte. H a viszont belefogunk az elem­ zésbe, akkor észrevehetjük, hogy a szovjet nyomással legalábbis egyenrangú része volt az események alakulá­ sában a belső tényezőknek. Én a lengyel vezető garnitú­ ra inkompetenciáját züllöttségét és tehetetlenségét tar­ tom a legfontosabbnak. E zek az emberek képtelenek voltak intézményi változásokat kezdeményezni, amikor még nyeregben voltak, és igazodni a rájuk kényszerített változásokhoz, amikor a szervezett munkásság már ma­ gához ragadta a kezdeményezést így aztán a társada­ lom aktivizálódott része csak megvetést és gyűlöletet érzett irántuk, s amint tehette, szabadulni próbált tőlük. A gdanski egyezség* m ég létrejött, de betartásához nem voltak partnerek: olyan bomlási folyamatot indított el, am ely csak egy győztes forradalommal vagy

ellenforradalommal juthatott nyugvópontra. Mivel az erőszakszervezetek sértetlenek maradtak, az ellenforrada­ lom győzött. Ebből azonban nem következik, hogy a szovjet vezetők vállalták volna a közvetlen katonai be­ BESZÉLŐ 3 avatkozást, ha a forradalom kerekedik felül. Többször is tanújelét adták, hogy tisztában vannak cselekvési sza­ badságuk korlátáival:* 1980 szeptemberében és de­ cemberében, majd ’81 márciusában-áprilisában. Ha té­ továzásukat összehasonlítjuk 1956-os viselkedésükkel, azt kell mondanunk: most jóval közelebb voltak ahhoz, hogy egy győztes forradalommal kiegyezzenek. Másrészt nemcsak a szovjet vezetés magatartása vál­ tozott, nem egyformák a kelet-európai országok vezető garnitúrái sem. A mai magyar mindenképpen jobb, mint a lengyel: összeszokottabb, kevésbé korrupt és lé­ nyegesen több készséget mutat a szükséges változások elfogadására. A lakosság nem tartja kormányzásra kép­

telennek, és nem táplál heves indulatokat vele szemben. Ha egyszer a kezdő lépés megtörténik, nálunk lényege­ sen jobb esélyei lennének a megegyezéses kibontako­ zásnak, mint Lengyelországban volt 1980/81-ben. Ezt érdemes emlékezetben tartanunk, jóllehet a különbség belátható következménye inkább az, hogy nálunk vi­ szont jóval kisebb esély van a kezdő lépés megtételére. Kivált most, amikor a lengyelországi terror meg a rom­ ló kelet-európai gazdasági helyzet láttán az emberek még inkább hajlamosak kiegyezni viszonylag előnyös helyzetükkel, mint valaha. A lengyel ellenzék szószólói a hetvenes évek közepén azt mondták: ha a lakosság nem szerveződik meg tárgya­ lóképes, fegyelmezett mozgalomban, a hatalommal szem­ beni harag pusztító erővel fog kitömi. Magyarországot nem az indulatok elszabadulása fenyegeti, hanem a túlzott önfegyelem. Miközben mindenki óvakodik nehézséget okozni a kormányzatnak, szép lassan

belesüllyedhe­ tünk a válságba - vagy legalábbis elszalaszlhatjuk az alkalmat 35 éve megoldatlan problémáink rendezésére. Meg kell tömi a csendet Figyelmeztetni kell a ve­ szélyre, emlékeztetni a lehetőségekre. Ám ezt csak egy olyan politikai közösség teheti meg, amely kívül áll a közmegegyezésen: tehát a demokratikus ellenzék. Tu­ dom, a feladat nem az 1977/78-as ellenzék adottságaira szabott De már azzal is előbbre lépnénk, ha elkezde­ nénk gondolkozni róla. 1982. március-április Kis János Nyugtalanság a katolikus egyházban * Előző számunkban ismertettük Kovács László buda­ pesti káplán felfüggesztésének történetét Lékai László beszédét a katolikus pacifisták ellen, s részleteket kö­ zöltünk katolikusok ültakozó leveleiből. Azóta két nevezetes esemény történt A püspökkari konferencia - Lékai b íb o ro s sürgetésére - határoza­ tot fogadott el a piarista Bulányi György tanai ellen, m elyeket

pedig korábban a Vaükán az egyház taní­ tásán belül elhelyezkedő „prófétikus” m egnyilat­ kozásoknak ismert el. A püspökök nyilatkozatát bárki elolvashatja az Új Ember március 21-i szá­ mában; nem ez a helyzet Bulányi állásfoglalásai­ BESZÉLŐ 3 123 val, amelyeket pedig sok bázisközösség irányadónak tart, s melyek fontos szerepet játszottak a pacifizmus erősödésében is. Dokum entum kéntátvesszüktehátaz ajándékirodalom ból-ígynevezikakatolikusokam agukszam izdatját-B ulányi összefoglalóját saját né­ zeteiről, amelyet eredetileg Lékai László bíboros számára jegyzett le. Időközben katolikusokból bizottság alakult, Dignita­ tis Humanae (emberi méltóság) néven. A bizottság azt a célt tűzte ki maga elé, hogy figyelemmel kísérje a vallásszabadság megsértésének eseteit, vizsgálja az ál­ lam és az egyház kapcsolatát, valamint az egyházi hie­ rarchia, az alsópapság és a hívők viszonyát

Tagjai nem fedték fel kilétüket, nyilatkozataikat valamennyien a bi­ zottság nevével jegyzik. Második dokumentumunk egy ilyen nyilatkozat Lapunk számára készült Kelemen Csaba* cikke, amely közvetítő álláspontot képvisel a pacifista bázis­ közösségek és a herarchia felfogása között ♦ ♦ ♦ Mielőtt azonban megismerkednénk a két dokumen­ tummal és a cikkel, emlékeztetjük olvasóinkat hogy a fegyveres szolgálatot elutasító katolikusok ellen nem szűnt meg az állami represszió. 1982. április 2-án tárgyalta a Legfelső Bíróság Kato­ nai Tanácsa Csizmadia Gábor ügyét. A Beszélő szer­ kesztői közül Haraszti Miklós volt jelen a mintegy húszfőnyi hallgatóságban. Beszámolója: Az ügyész, a jegyző és a három bíró egyenruhában. Az ügyvédnő az utolsó pillanatban érkezik, csak helyet­ tesíti a védőt s bár először látja a vádlottat nincs ideje beszélgetni vele. Csizmadia 1959-ben született buda­ pesti lakos,

építőipari szakközépiskolát végzett, jelen­ leg újságkihordó, házas. Bilincsben hozzák; a bíróság engedélyezi, hogy a tárgyalás után néhány percig be­ szélhessen feleségével. Csizmadia Gábomé teljes meg­ értéssel támogatja férjét Első fokon két év nyolc hónapi fogházra ítélték Csiz­ madiát. A védő a büntetlen előéletre, a példás családi életre és dicsérő munkahelyi véleményre hivatkozva enyhítést kén a vádlott személyisége és életvezetése nem veszélyes a társadalomra. Kéri, hozzák közelebb a büntetést a 18 hónapi sorkatonai szolgálat időtartamá­ hoz. Ami magát a vádat illeti, kijelenti: védence kétség­ telenül megszegte a törvényt, és ő nem talál magyaráza­ tot erre a magatartásra. A vádlott emlékeztetni igyek­ szik a bíróságot beadványára, de félbeszakítják azzal, hogy később összefüggően beszélhet majd. Jelentkezik az ügyész, és visszautasítja a védő érvelését: a

vádlott a legszentebb állampolgári kötelességét szegte meg, ma­ gatartása tehát különösen veszélyes a társadalomra. A rövid kihallgatás egyetlen téma körül forog: maga hozta-e döntését a vádlott, vagy befolyás alatt áll-e? Kérdés: mikor írta beadványát? „A bevonulásom előtti éjszakán.” Keresztkérdés: van-e írógépe? Van Az egyik bíró kijelenti, hogy nem hisz neki, mert a bead­ vány nem vall rá: gyenge eredménnyel érettségizett A vádlott elmondja, hogy szülei akaratából járt építőipari iskolába, érdeklődése valójában más irányú; ezért is nem dolgozik a szakmájában. A tárgyalás véget ér anél­ kül, hogy a beadványt ismertetnék. ítélethirdetés: az elsőfokú ítélet nem törvénysértő, mértékét is helyénvalónak tartják. Ismét megbilincselik a vádlottat, és elvezetik. Ismerkedjünk meg Csizmadia beadványával: „Tisztelt Katonai Parancsnokság! Azzal a kéréssel fordulok a T. Katonai

Parancsnokság­ hoz, hogy részemre a fegyver nélküli civil békcszolgálatot engedélyezni szíveskedjék. Vallási meggyőződésem alapján ugyanis lelkiismcretcm tiltja, hogy katonai szolgálatot teljesítsek. Római katoli­ kus vallású vagyok és Egyházam szigorú és félreérthetet­ len parancsa az, hogy semmilyen élethelyzetben ne csele­ kedjem a lelkiismcretcm ellen. Ha így tennék, akkor bűnt követnék el. Országunk alkotmányát, mely törvényes rendünk legma­ gasabb szintű képviselője, tiszteletben tartom. Alkotmá­ nyunk 70. paragrafusa előírja a hadkötelezettséget Ugyanakkor a 63. paragrafus biztosítja minden állampol­ gárnak a lelkiismereti szabadságot és a vallás szabad gya­ korlásának jogát. Alkotmányunk 70 és 63 paragrafusa egyenrangú. így nem lehet engem katonai szolgálatra kö­ telezni a 63. paragrafus megsértése nélkül, és én sem te­ hetek eleget lelkiismeretcmnek anélkül, hogy ne sérteném meg a 70. paragrafust A

helyzet megoldhatatlan és nem gondolom, hogy ebben a helyzetben az egyedüli megoldás a lelkiismereti szabadság korlátozása lenne. Állampolgári kötelezettségeim alól nem akarok kibújni. Fegyvertelen civil békeszolgálatot szívesen teljesítenék, amint az több országban is lehetséges jog szerint és bün­ tetlenül. Egyházam, mely hagyományosan jó viszonyban van államunkkal, a következő kéréssel fordult az államok vezetőihez: »Méltányosnak látszik, hogy a törvények megértőén gondoskodjanak azokról, akik lelkiismereti okokból nem fognak fegyvert, de készek békés formában szolgálni az emberek közösségét« Gaudium et spes 79. a II Vatikáni Zsinat dokumentuma Ezt a kérést sok állam teljesítette is. Én Is szeretném meg­ ismételni Egyházam kérését Önök felé is, a magam eseté­ ben. Kérésem megismétlésével maradok tisztelettel: Budapest, 1982. február 24-én Csizmadia Gábor” Csizmadia a baracskai fogházban tölti

büntetését. Le­ veleiben arról számol be, hogy lelki békéje tökéletes, bár gyakran gúnyolják, és néha bántalmazzák is. BESZÉLŐ 3 124 Néhány héttel később kelt Simonyi Béla erdészmér­ nök beadványa. (Simonyi lakcíme: Székesfehérvár, Rá­ kóczi út 16. IX em 51) Simonyi a főiskola elvégzése előtt egyéves szolgálatot teljesített; időközben paci­ fista lett, újabb behívásakor megtagadta a fegyveres szolgálatot. Részletek a március 1-jén kelt beadvány­ ból: „Tisztelt Hadkiegészítő Parancsnokság és Törvényszék! Az emberiség kétharmada éhezik, gyógyítható betegsé­ gek gyötrik, miközben azok, akiknek módjuk lenne segí­ teni rajtuk, az ehhez szükséges összegek sokszorosát köl­ tik pusztító eszközökre. Életemet csakis mások segítségé­ nek szolgálatában kívánom eltölteni, olyan tevékenység­ gel, amely nem fordítható senki ártalmára. Ezért a fegyveres katonai szolgálatot - mint ezzel

az elvemmel ellentéteset - nem tudom vállalni. Szeretném hangsúlyozni, hogy minden olyan módon nagyon szívesen szolgálom hazámat, mely nem ütközik előbbi elveimbe. K iem elten megfelelő szám om ra az egészségügyi és szociális tevékenység. Ilyen másokat segítő tevékenységet a számom ra kijelölt katonai szolgá­ latnál nehezebb körülmények között is szívesen vállalok. Katonai esküt szolgálatom megkezdésekor tettem. Jelen­ leg, több mint hat év múltán, ezt a fentiekben megjelölt életelvem szerint kérem értelmezni: a mindenkit szerető Isten tanítása szerint kívánok élni. Szükség esetén kész­ séggel aláírok a fenti elvemmel összhangban álló fogadal­ m a t (A honvédeskü az MNK »ellenségeinek megsemmi­ sítésére« kötelez - a szerk.) Hangsúlyozom, hogy állásfoglalásomban semmiféle poli­ tikai szempont nem játszik szerepet Tartózkodom attól is, hogy hasonló állásfoglalásra másokat rábeszéljek, minthogy

engem sem beszélt rá erre senki. Nagyon remélem, hogy kérelmemnek más elbírálása is lehetséges, semmint hogy egyszerűen törvénybe ütköző­ nek ítélik meg. Állásfoglalásomat a római katolikus egyház tagjaként te­ szem. »Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozza­ tok rágalmazóitokért« (L 6,27-28.)” Simonyi Bélát, aki hat hónapos szolgálatot tagadott meg, 1982 áprilisában 16 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Bulányi György levele Lékai László bíboroshoz „Főtisztelendő Bíboros, Prímás, Érsek Úr! Március 2-án délután hozzám eljutott táviratában már­ cius 3-ára, ill. a március 5-én délután megkapott helynöki levél által március 5-érc vagy 6-ára megbeszélésre hívott Bíboros Úr. Sajnálatosan nemcsak azért voltak alkalmat­ lanok ezek az azonnali jellegű időpontok, mert napjaim egy

hónapra előre rendre betáblázottak, és az utolsó pilla­ natban kényszerültem volna lemondani kötelezettségei­ met, hanem egyéb okok miatt is. Nagy gonddal elkészített Válaszaimra a legutóbbi találkozó során minősíthetetlen minősítést kaptam. Mind a mai napig - két hónap múltán - sem kaptam meg a találkozó jegyzőkönyvét, hogy lát­ hassam, híven tartalmazzák-e ezeket a minősítéseket Ké­ tes értékű volna önként kitenni magamat harmadjára is annak, hogy órákon keresztül sértegessenek engem, enyé­ imet Úgysem vagyok hajlandó az egyház tanításával el­ lenkezésben álló kijelentéseket tenni. Két találkozón is részt vettem, s ezzel kétszeresen is teljesítettem Poggi ér­ sek úr szavát »bízzék az egyházi tekintélyben, amelynek kétségkívül lesz ereje az igazságot és az igazságot igen pontosan megőrizve lefolytatni a vizsgálatot« Mindezek következtében az írásbeliséget választom eszközül - az öt nap

késedelemért elnézést kérek, de a tárgy fontossága ezúttal is alapos átgondolást igényelt 4 M Szeretettel kérem Bíboros Urat, tegye megfontolás tárgyává az alábbiakban összefoglalt célkitűzéseinket, hiszen ezek mozgatnak minket - minden gyengeségünk és szerény eredményeink ellenére is. 1. Istenre és Egyházára hallgatva változatlanul Jézus­ tól kapott feladatunknak tekintjük, hogy kisközössége­ inkben egyre jobban megismerjük a Magát velünk kö­ zölni akaró Istent, és hogy amit megismerünk Belőle, arról szóval és tettel bizonyságot tegyünk. E köteles­ ségünk teljesítéséről a legkeményebb büntetések és fe­ nyegetések, életünk elvételének veszélye sem riasztott el eddig minket, és Isten segítségével a jövőben is állha­ tatosak akarunk maradni ebben. 2. Tántoríthatatlanul ragaszkodunk ahhoz az emberi és istengyermeki kötelességünkhöz, hogy a Zsinat szán­ dékai szerint figyelve az idők jeleire (vö.

Mt 16, 4), igyekezzünk úsztán látni, hogy ma és itt miben áll az Isten Országa. Ezt szolgálandó, miként eddig, a jövő­ BESZÉLŐ 3 ben is papírra vetjük idevonatkozó gondolatainkat, hogy egymás kéziratait olvasva, bírálva, kiegészítve és egymást bátorítva tegyük, ami e tekintetben telik tő­ lünk. Ha Egyházunk - Istennek érte a hála - egyértelmű szót mondott a Zsinaton a gondolatszabadság mellett, akkor különösen is kötelességünk ezt a gondolatszabad­ ságot az Egyházon belül is megkérdőjelezhetetlen való­ ságnak tekinteni. Kézirataink bármely olvasójával is készek vagyunk arra a »dialógusra«, melynek fogalmi tartalmát a legutóbbi találkozás során a Jegyzőkönyv számára írásban rögzítve átadtam. 3. Az eddig meglátottak erejében törekedünk az élet szolgálatára, hogy az minél bőségesebb legyen (vö. Jn 10, 10.) a) Az élet szolgálatában - a fenyegető nemzethalál színe előtt (az elmúlt évben

kétezerrel fogytunk, s az előrejelzések szerint hamarosan százezrekkel leszünk kevesebben) - közösségeinkben reális eszménynek te­ kintjük a négy-, öt-, hat- és többgyermekes családot, a gyermekei felnevelésére otthon maradó édesanyát, az egy fizetésből megélést A háború óta csak az abortu­ szokkal ötmilliónyi életet ítéltünk halálra. Mohács és a Don-kanyar ehhez viszonyítva említésre is alig méltó veszteségek nevei. Az ateisták már bátran felemelték szavukat. A kisközösségeinkhez tartozó családok az életükkel protestálnak társadalmunk legnagyobb er­ kölcstelensége ellen: életszínvonala érdekében ez a nemzet megeszi gyermekeit. b) Az élet szolgálatában - eszményünknek tekintjük az emberölés minden más formájának elutasítását is. Nem tanulunk többé hadviselést, ahogyan Izaiás ál­ modta a Messiás megérkezése utáni időről. Nem ígér­ jük meg ellenségeink elpusztítását, mert mindenkit fele­

barátunknak tekintünk. Hazafiságból nem készülünk tö­ meggyilkosnak, háborús bűnösnek. Másnak mondhat mást a lelkiismerete, mi viszont Jézushoz fűződő hűsé­ günk kihagyhatatlan lényegi elemének tekintjük az ötö­ dik parancsolatot is, nemcsak a többi kilencet. Szá­ munkra a Ne ölj! is százszor szent és kivételt nem isme­ rő isteni parancs. Hisszük és valljuk, hogy enélkül az Isten Országa, az osztály nélküli társadalom, az erőszak és az állam elhalása meg nem valósulhat, mert a vere­ kedések megszűntéhez az út csak a verekedők elfogyá­ sán keresztül vezethet Ezt a hitünket bármily reánk mért büntetések és szenvedések hatására sem akarjuk elcserélni hitetlenségre. Imádkozunk azért, hogy Bíbo­ ros Úr Jézusra formált és katolikus szívét is töltse el büszke örömmel, hogy 1979 szeptembere óta már nyolc magyar katolikus tett hősies hitvallást s jelenleg is négyen hordoznak ezért

tanúbizonyság-tévő bilincseket c) Az élet szolgálatában - igyekszünk lelkiismere­ tünket úgy formálni, hogy életszínvonalunkat ne emeljük tovább, hogy ne kettőről háromra, hanem háromról kettőre akarjunk jutni a forinttal megsze­ rezhető javak tekintetében. Mindezt azért tesszük, 125 hogy minden megtakarítható feleslegünket és nem fe­ leslegünket eljuttassuk az éhezőknek, m ert ez »a tiszta és szeplőtlen vallásosság« (Jak 1,27.), mert a milliárd­ nyi felebarátban éhező Jézus m egetetése nélkül nem várhatjuk, hogy A tyja áldozatai közé soroljon min­ ket (vö. Mt 25, 31-46) d) Az élet szolgálatában - kizárjuk kisközösségeink­ ből az uralkodás, a parancsolgatás, a másokat magunk­ nak alá rendelés, az engedelmeskedtetés minden fajtáját - Jézus szavára emlékezve: »Ti mindnyájan testvérek vagytok« (Mt 23, 8.) A kinyilatkoztatásban és az em­ beri lelkiismeretben reménykedünk, abban, hogy mind­ annyian

hallgatunk Jézus és a Lélek szavára. Jézus sza­ vainak és az azokra bennünket visszaemlékeztető Lé­ leknek engedelmeskedünk, mert ezt kívánja tőlünk az Atya, Fiú, Szentlélek teljes Szentháromság az Egyház­ tól, annak minden egyes tagjától. Jézus példájára, aki hajlandó volt hallgatni az Atya szavára, és akit ezért mint engedetlent (vö. Mt 21, 23) népének főpapja ha­ lálra ítélt Az apostolok és István vértanú példájára, aki­ ket ugyanaz a főpap bebörtönzött, megveretett, halálra köveztetett, és akik mind tudták, hogy egészen a vérhullatásig menően vállalniuk kell az Istenre hallgatás szolgálatában az embereknek nem engedelmeskedést is. Az Egyházban mindannyiunknak Istennek kell enge­ delmeskednünk (Csel 5,29.) 4. így akarjuk szolgálni Jézust, aki megtanított min­ ket az élet igéjére az Ő Egyházában: - kicsikként és nem a társadalom nagyjaiként, szol­ gáltatva és nem uralkodva, a Lélekre figyelve és

figyel­ tetve, parancsolgatás és másokat engedelmeskedtetés nélkül; - szegényekként és nem gazdagokként, közemberek­ ként termelve-szolgálva és nem kiváltságosokként ha­ talmat gyakorolva, az éhezőket megetetve és nem életszínvonalunkat egyre feljebb tornázva; - szelíd bárányokként és nem öldöklő farkasokként, azaz gyermekeinket csatornába nem dobva, gyilkos fegyverekben nem bizakodva, jogainkat erőszakkalkarhatalommal-perlekedésekkel nem védve, hanem mindent megbocsátva, rosszal a rosszat nem viszonoz­ va, békességre törekedve. Nem a Denzingerrel* van bajunk, hanem a kicsi-szegény-üldözött Jézust akarjuk az életünkkel utánozni a szolgáló-adó-békességteremtő szeretet szolgálatában. Nem az Egyház dogmáit akarjuk lecserélni; misztériu­ mok azok, amelyekről nemegyszer áll a páli tétel: csak tükör által és homályban látjuk Istent és az Ő titkait (1 Kor 13,12.) A jézusi életalakítás megértése és után­

zása - ez az, ami bennünket alapvetően érdekel. Az időben alakuló orthodoxiát (dogmafejlődés) az orthopraxison (Jézus utánzása) keresztül akarjuk szolgálni. Az Egyházon belül és a társadalom egészében a szolgáló szeretet által megteremtendő egységre törekedünk. Eb­ ből várjuk a hitegység újraéledését is, hiszen a jézusi 126 hűségnek (pistis) és az ebbe kapaszkodó hitünknek (pistis) nincs magasztosabb, alapvetőbb és minden lé­ nyegest magában foglaló tárgya, mint a fenti, a Jézustól tanult tartalmú szeretet Biztosan nem volna jézusi az olyan hittétel, amely gyűlölni-ölni (az ellenséget) vagy közönnyel viseltetni ( az éhezők iránt) küldene minket Mindannyian Jézus ítélőszéke előtt állunk, az egész Anyaszentegyház, mert Jézus azt bízta ránk, hogy sze­ ressük. Arra törekszünk, hogy ezt a parancsát teljesít­ sük, és hogy mindenki erről ismerje meg, hogy az ő tanítványai vagyunk (vö. Jn 13,35)

Kisközösségeinket ez és csak ez mozgatja. 5. Papjaink ijesztő mértékben fogynak, paptól árvuló templomaink ürülnek, mégis bízunk Jézus szavainak hatalmában (vö. Mk 1,22) Az Ige és igéje hatalmában bízva bizakodunk, hogy a társadalom vallásra és vallástalanságra tekintet nélkül újra megérti, hogy a keveretlen (vö. Mt 10,16) jézusi igék az egész társadalom életének az igéi. Megérti, hogy ő az egyetlen Út, és minden más zsákutca. Éppen ezért nagyon termé­ szetesnek tartanánk, ha a kicsiként, szegényként, védte­ len szelídként élő s az evilág hatalmasainak engedetlen Jézus katolikus Egyházának hazai Legfőbb Pásztora szívének egész szeretetével ölelne magához minket így tenne jézusi eszményeink miatt, az elfogyást új sarjadásra cserélni akaró reményünk miatt a kisközösségek­ re épülő pasztorális koncepciónk miatt, hiszen VI. Pál szavai szerint a kisközösségek „az Egyház reményei”. 6. Azt is

természetesnek tartjuk és igényeljük is, aho­ gyan mindig is igényeltük, hogy a hazai Legfőbb Pász­ tor a maga szerető és figyelő felelős gondját reánk is kiterjessze. Ennek az igénynek a jegyében hozom tisz­ telettel tudomására Bíboros Úrnak az alábbiakat a) A két találkozón elhangzott egyértelmű kijelenté­ seim, valamint Válaszaim nyilvánvalóvá tehették a Bí­ boros Úr számára is, hogy Egyházunknak az igazság­ ban el nem tévedő tanításához ragaszkodunk. E ragasz­ kodásunkat most újból kijelentjük. b) Ha bárminemű beszédünkben, írásunkban olyas­ mit találnak, amit fenti szándékaink ellenére is ellenke­ zésben levőnek ítélne az említett tanítással, tisztelettel fogunk figyelni főpásztori tisztéből folyó megértő, fele­ lős és szeretettől vezérelt kiigazítására, hogy azt lelkiis­ meretesen fontolóra vehessük. Válaszaimat is azért ter­ jesztettem megítélésre a Hittani Kongregáció elé, mert

nekünk nagyon fontos, hogy azt tanítsuk, amit az Egy­ ház Jézustól tanult, amire a Lélek visszaemlékezted az Egyházat Mindig készek akarunk lenni tanulni azoktól, akiket a Lélek különb karizmákban részesített c) További „dialógusokon” is szívesen részt veszek, ha hatékony biztosítékot kapok arra, hogy azon minket és célkitűzéseinket egyetlen résztvevő sem fogja gyalázni. Az igazság kifejtéséhez nincs szükség erre, a sze­ retet jézusi igazságának kifejtésére pedig teljességgel BESZÉLŐ 3 alkalmatlan, mert minden így előadott érv önmagát cá­ folja. Az emberi méltóságról szóló egyházi tanítást vé­ dendő - megjelenésemmel nem akarok senki számára sem bűnalkalmat teremteni az emberi méltóság megsér­ tésére. Mindezt a Zsinat szellemében teszem: »Mert a tanítvány súlyos kötelezettség Mesterével, Krisztussal szemben, hogy a Tőle kapott igazságot egyre teljeseb­ ben megismerje, hűségesen terjessze és

hathatósan vé­ delmezze, kizárva azonban az Evangélium szellemével ellentétes eszközöket Ugyanakkor Krisztus szeretete sürgeti, hogy szeretettel, okosan, türelmesen bánjék hit­ ben tévedő vagy tudatlan embertársaival« (Dignitatis Humanae 14.) Nagyon szomorú arra gondolnom, hogy 1952-ben a Rákosi-rendszerben a Péter Gábor által ve­ zetett ÁVH-n az engem 60 napon keresztül kihallgató ateista őrnagy nagyobb tiszteletet tanúsított személyem és tevékenységem iránt, mint amelyben részem volt a két »dialógusnak« semmiképpen nem nevezhető talál­ kozón. Újból és újból hangot adtam tiltakozásomnak az eljárás és a hangnem ellen. Jegyzőkönyvbevétel céljá­ ból is. Sajnos, minden eredmény nélkül Már a december 5-i »dialógus« során is kértem, hogy csatoltassanak a jegyzőkönyvhöz Gál és Vanyó pro­ fesszoroknak írásainkról készített bírálatai, amelyek ugyanilyen elfogadhatatlan hangneműek. Kérésemet a Bíboros Úr

elutasította. A jegyzőkönyv sem kérésemet, sem annak elutasítását nem tartalmazza. Ezennel újra kérem a csatolást - megbírált testvéreim viszontvála­ szaival együtt - , hogy ne legyen kétség: akármilyen velünk szemben tanúsított stílus esetén is kötelezőnek tekintjük magunkra a tiszteletet és a szeretetet. Annál is inkább kémem kell ezt, mert a december 5-i jegyző­ könyv alig tükrözi ezt a velünk szemben tanúsított stí­ lust. (A csatolandó anyagot le kell még gépeltetnem, utólag küldöm el.) ♦ ♦ ♦ Talán feleslegesnek tetszik, de félreértések elkerülése végett mégis megemlítem: hogy jelen levelemben töb­ bes szám első személyt is használtam, ez egyértelműen azt jelenti, hogy az elmondottakat nem egyedül vallom, hanem minden velem egyetértő testvéremmel együtt, kö­ zösem A magyar Egyházon belüli Idengesztelődést akarom szolgálni azzal, hogy jelen levelem másolatát ugyanúgy megküldöm hazánk

püspökeinek, miként azt Válaszaim­ mal is tettem. Természetesen értesítem római elöljáróimat is Jézus Egyházának szolgálatára mindig készen és vál­ tozatlanul törekedve arra, hogy végre ne félreállítandó ellenségnek, hanem Jézus Krisztusban testvérének te­ kintsen, tisztelettel és szeretettel köszönti Budapesten, 1982. március 7-én Bulányi György Sch. P" BESZÉLŐ 3 127 A Dignitatis Humanae Bizottság nyilatkozata A magyar katolikus egyházban tapasztalható belső problémák, valamint az Európában végbemenő egyes politikai folyamatok, nevezetesen az erősödő nyugati békemozgalmak és a lengyelországi események arra késztetnek bennünket, hogy bizottságunk eredendő célkitűzésein túlmenően - amit a magyar katolikus egy­ házat ért jogtalanságok felfedésében jelöltünk meg - ezekben a kérdésekben is nyilatkozzunk. Meggyőződé­ sünk, hogy álláspontunkkal a magyar haladó katolikusok többségének

véleményét képviseljük. A bázisközösségekről A csoportok megosztásának hátteréről A magyar katolikus bázisközösségek mindegyike felelősségteljesen a katolikus egyház megújulásán fá­ radozik. Ebben a folyamatban közösségben akarnak lenni a magyar hierarchiával is, és távol áll vala­ mennyiüktől, bármely irányzathoz tartozzanak is, hogy megbontsák a magyar egyház egységét, vagy ártsanak az ország társadalmi és politikai rendjének. A bázisközösségeken belül tehát olyan kettős csopor­ tosulásról beszélni, hogy az egyik irányzat a hier­ archiával akar együttműködni az adott plébániai keretek között, a másik nem, alaptalan, és nem szolgál más célt, mint hogy megossza a közössége­ ket. Sajnálatos, hogy a bázisközösségeknek az egymással szembeni kijátszását és megosztását a püspöki kar egyes tagjai is szorgalmazzák, élükön Lékai bíboros úrral. Egyes bázisközösségeknek és -tagoknak a hie­

rarchiával szembeni tartózkodása és bizalmatlansága ezzel a ténnyel magyarázható. Lékai bíboros úr 1980 tavaszáig az elvi nyilatkozatok ellenére gyakorlatilag ellenséges magatartást tanúsított minden bázisközös­ ségi mozgalommal szemben. A Szentatyának 1980 húsvétján a magyarokhoz intézett és magyarul is megküldött levelét bázisközösség-ellenes éllel újrafordíttatta. Róma nyomására azonban kénytelen volt az eredeti szöveggel is megjelentetni a pápa levelét, a báziscsoportok iránti jóindulatát tanúsítandó. Eb­ ben a kényszerhelyzetben fogadta el először a közös­ ségek nagymarosi meghívását. 1981 nyarától a bíbo­ ros a bázisközösségek megosztására törekszik. 1981 májusában a nagymarosi találkozón olyan nyilatko­ zat aláírására akarta kényszeríteni a koncelebráló pa­ pokat, amely végleges szakadást hozott volna létre a báziscsoportok között, de ezt a résztvevők mindanynyian elutasították.

Bagi István segédpüspök, a Köz­ ponti Szeminárium rektora pedig, a bíboroson is túlli­ citálva, már az 1981-es őszi találkozón való részvételt is megtiltotta a szeminárium hallgatóinak, jóllehet ezt is az elismert és támogatott közösségek szervez­ ték. Lékai bíboros és a magyar hierarchia egy része a Bulányi György vezetése vagy befolyása alatt álló közösségeket utasítja el, mint am elyek nem hajlan­ dóak egyházi kereteken belül és a hierarchiával együttműködni. M ivel Bulányi György piarista papnak, aki hosszú börtönévekkel tanúskodott hite és egyháza iránti elkötelezettségéről, m a sincs m ű­ ködési engedélye, természetes, hogy így minden papi és lelkipásztori tevékenységét az egyházi ke­ reteken kívül és a hierarchia beleegyezése nélkül fejti ki. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ügyének rendezése elől Bulányi György nem zárkózott el, számtalanszor kérte felvételét egyházm egyei

keret­ be, de Lékai bíboros és a legtöbb püspök ezt min­ dig megtagadta. Cserháti József pécsi püspök ren­ dezési tervének megvalósítását pedig az ÁEH-val egyetértésben megakadályozták. A másik vád Bulányi György ellen, hogy teológiai tanítása nem egyezik meg az egyházéval. Viszont 1980-ban Róma vizsgálta meg a piarista pap írásait, és minden sajátossága ellenére - ugyanis Bulányi bizo­ nyos kijelentései nem „teológiai tanítások”, hanem csak a konkrét magyar egyház helyzetével kapcsolatos meg­ jegyzések - Rómának nem akadt kifogása. E sikertelen kísérlet után Lékai bíboros önmagához fellebbezett, s egy általa felállított teológiai bizottság most Budapes­ ten vizsgálja meg Bulányi György „teológiai elhaj­ lásait”. Úgy tűnik, hogy az egyetlen komoly vád politikai tartalmú. Bulányi György a második Vatikáni Zsinatra hivatkozva vallja a lelkiismereti alapon történő katonai szolgálatmegtagadás

jogát Országos fölháborodást vál­ tott ki Kovács László és Gromon András felfüggeszté­ se. Szolidárisak vagyunk mindazokkal, akik emiatt til­ takozásukat fejezték ki. Mindezek alapján szomorúan állapítjuk meg, hogy a magyar katolikus egyházban az a furcsa helyzet állt elő, hogy püspökeink a politikai rendszer érdekeit képvise­ lik az egyházzal szemben. Mi viszont azt várjuk tőlük, hogy az egyház érdekeit képviseljék. Meggyőződésünk, BESZÉLŐ 3 128 hogy ebben az esetben is hasznos tagjai lehetünk a tár­ sadalomnak. Tisztelettel kérjük Lékai bíboros urat és a m agyar püspöki kart, hogy hagyjanak fel a báziskö­ zösségek megosztására irányuló kísérletekkel, keres­ sék a békés megoldás útját Bulányi Györggyel és az irányítása alatt álló csoportokkal, és a felfüggesztet­ tek ügyét mielőbb kedvezően rendezzék el. Ebben az esetben valamennyi bázisközösség és -tag tiszteletét és támogatását

fogják élvezni. Meggyőződésünk, hogy a magyar egyház egységét is csak ezen az úton lehet megőrizni. A békemozgalmakról Üdvözöljük m indazokat az erősödő nyugat-európai békemozgalmakat, am elyek mind Nyugat-, mind Kelet-Európa katonai leszereléséért szállnak síkra. Til­ takozunk az amerikai neutronfegyverek Nyugat-Európában tervezett felállítása ellen, és követeljük a Kelet-Európábán m ár hadrendbe állított közép-ható­ távolságú rakéták leszerelését, valamint hogy mindkét oldalon tegyenek erőfeszítéseket a teljes katonai leszerelés érdekében. Lengyelországról A lengyelországi eseményekkel kapcsolatban mi is, n . János Pál pápa, a lengyel nép és egyház, a nyugati kormányok és közvélemény jelentős tábora mögé felso­ rakozva követeljük: a lengyel nép szabadságának meg­ adását, a rendkívüli állapot megszüntetését, az elítéltek és internáltak azonnali szabadon bocsátását, a különbö­

ző társadalmi erők folytatódó dialógusát mint a jelenle­ gi válságból kivezető egyetlen lehetőséget. Tiszteletünket és nagyrabecsülésünket fejezzük ki mindazoknak az egyéneknek és csoportosulásoknak, akik a lengyel népet történetének ebben a drámai szakaszában a lengyel emberbaráti szervek által segítik és támogatják. Budapest, 1982. január Dignitatis Humanae Bizottság „A keresztény szeretet: másokért vívott küzdelem és a konfliktusok elviselése” Meditáció a fegyveres szolgálat körüli vitáról A magyar katolikus egyház számos gondját újabban még egy szaporítja: vita támadt a hierarchia és a bázis­ közösségek között a fegyveres katonai szolgálat teljesí­ tése körül. Lehetőségeihez mérten mindkét fél kinyilvá­ nította álláspontját, a kérdést azonban mindmáig nem sikerült megnyugtatóan rendezni; sőt, mintha az ellen­ tétek mélyülnének. A konfliktus egyoldalú elintézésé­ hez

kétségtelenül több eszközzel rendelkező hierarchia egyre türelmetlenebb, állásfoglalásai egyre végleteseb­ bek. Különösen durva támadásokra ragadtatta magát az Új Ember felelős szerkesztője, Magyar Ferenc Találós kérdések c. cikkében (1982 január 31): az egyház egy­ ségének megbontásától államellenességig mindennel vádolja a „hierarchiával szembehelyezkedő” fiatal pa­ pokat és világiakat A bázisközösségiek általam ismert írásai visszafogottabb hangot használnak, s inkább vé­ dekeznek, de szintén megmaradnak a kijelentések szintjén. Gondolataim kifejtésekor az a meggyőződés vezet, hogy létezik a fegyveres szolgálattal kapcsolatos dilem­ mák mindkét fél számára elfogadható megoldása. Nem szándékozom azonban részletesen kidolgozni egy „har­ madik utas” koncepciót Célom csak az, hogy a problé­ ma higgadt felvázolásával, az eddig megfogalmazott válaszok elemzésével kiutat keressek a zsákutcából.

Meggyőződésem, hogy mindkét fél kész az önvizsgá­ latra, hiszen a keresztény szeretet - elhatározásuk sze­ rint - életük vezérelve. Erről írja egy világhírű német teológus: „A keresztény szeretet megvalósulásának útja nem az érzelgősség és nem az ellentétek elsimítása, hanem - ha kell - a másokért vívott küzdelem és a konflikusok elviselése.” A dilemma A fegyveres szolgálat bázisközösségi ellenzői úgy vélik, felfogásuk teológiailag jól megalapozható, hogy érte a „törvényes következményeket” - a börtönt - is BESZÉLŐ 3 vállalni kell. A hierarchia álláspontja szerint a fegyve­ res szolgálat megtagadása ellentétes az egyház tanításá­ val, s csak sajnálni lehet, hogy egyesek még a „törvé­ nyes következményeket” is figyelmen kívül hagyják. Mint látható, a vitának két vetülete van: egy teológiai és egy társadalmi, illetve politikai. A kettő azonban nem választható el teljesen. A

teológiai kérdés így hangzik: „Meg lehet-e (kell-e) tagadni az Evangéliumra hivatkozva a fegyveres szolgála­ tot?” Mindkét fél abból indul ki, hogy a válasz, az érvé­ nyes teológiai tanítás abszolút bizonyossággal rögzíthető. Vannak azonban esetek, amikor létezik egy bizonyos ér­ telmezési tartomány, amelynek határain belül még külön­ böző értelmezések érvényesek lehetnek. Véleményem szerint ilyen a fegyveres szolgálat megtagadásának kérdé­ se is. A Szentírás kifejezett, mintegy dogma erejével ható idézetet nem tartalmaz a kérdéssel kapcsolatban. Ezért Jé­ zus tanításának „szellemében”, az evangéliumi tanítás egészének tükrében kell a választ megadnunk. Ami a dilemma politikai vonatkozását illeti, ez véle­ ményem szerint a következőképpen írható le: Az egyén valamilyen közösségben él, ennek a közösségnek „álta­ lános” érdekei vannak. Milyen mértékben köteles szem előtt tartani

ezeket az érdekeket, amikor keresztény meggyőződése alapján döntéseket hoz? Az adott eset­ ben: megtagadhatja-e az erőszak alkalmazását, ha ezzel közösségének ügye ellen vét? így kiélezve úgy látszik, mintha nem létezne megoldás. Természetesen nem ezt akarom állítani. Csak azt kívánom világossá tenni, hogy általános, „idő feletti”, mindenhol logikai kényszerítő erővel érvényesülő megoldás nem lé­ tezik. Hiszen értelmezésre szorul, hogy milyen jelentéssel használjuk a közösség fogalmát (nemzeti vagy összemberi szinten), és vannak további kérdések is: korunkban a „kö­ zösség” maga határozza-e meg érdekeit, vagy nagyon is személytelen hatalmak teszik ezt helyette; létezik-e még igazságos háború; mit értünk erőszakon stb. Egy szempont az álláspontok megértéséhez Véleményem szerint a hierarchia és a bázisközössé­ gek közötti vita elfajulását ebben az összefüggésben kell megértenünk.

Tehát azt kell szem előtt tartanunk, hogy milyen alapelveket vall a két fél a teológiai viták világi, politikai következményeivel kapcsolatban. Eze­ ket az elveket, ahogyan itt felsorolom őket, senki nem fejtette ki szisztematikusan, mégis benne rejlenek a döntésekben, tettekben, írásokban, szóbeli megnyilat­ kozásokban, s azokból nagy bizonyossággal kiolvasha­ tók. Olyannyira, hogy tulajdonképpen közismertek Hierarchia: - tudomásul kell venni a realitásokat, maximálisan eleget kell tenni az állam igényeinek; 9 129 - az ezért kapott ellenszolgáltatásoknál többet úgy­ sem érhetünk el; - legalább a katolikus egyház „üzemelésének” szint­ jén menjenek a dolgok. Bázisközösségek: - a realitásokhoz nem tartozik hozzá a realitásokhoz való viszony, vagyis lehetséges kritikusabban viszo­ nyulni a külső körülményekhez; - az egyház olyan engedményeket is tett, amelyeket nem lett volna szabad megtennie, ezért a tekintélyét

vesztett hierarchia befolyását csökkenteni kell; - a kapott engedmények formálisak, a katolikus egy­ ház helyzetében nem történt lényegi változás. Az ellentét valóban áthidalhatatlannak látszik. Mi­ lyen hatások teszik azzá? Milyen impulzusok merevítik meg ennyire az álláspontokat? Ezeket az impulzusokat „dogmatizáló tényezőkének nevezem. Most csak a leg­ jelentősebbet emelem ki: az ateista és a totális államot Az egyház - hogy küldetését teljesíthesse - a világ­ ban kell hogy éljen. Léte tehát minden korban világban való lét. S eközben nemcsak hat a világra, rá is hat a világ. A magyar katolikus egyháznak is vannak olyan alapélményei, amelyek döntően befolyásolják viselke­ désének irányításában. Ilyen alapélménnyé vált az is, hogy a totális állam mindenképpen rákényszeríti akara­ tát mindenkire, aki egyáltalán létezni akar. Eleddig el­ képzelhetetlen gonoszsággal kitervelt és alkalmazott

befolyásolási technikák gondoskodtak arról, hogy ez a belátás úrrá legyen az egyházon. Teljesen belénk ivó­ dott az a tudat, hogy kötöttfogásban kell birkóznunk egy olyan ellenféllel szemben, aki szabadfogású stílus­ ban küzd: tépheti a fülünket, csavarhatja az orrunkat, kirúghatja a lábunkat. A totális állam valamennyiünk hétköznapjaiban jelen van, s mivel teljesen hétköznapi­ vá vált számunkra a presszió, gondolkodásunkat talán ezért tudja észrevétlenül is megszabni. Néhány megfontolás egy kölcsönösen kielégítő megoldás elérésének feltételeiről A problémához való viszonyunk maga is része a problémának. Magatartásunk beépül a probléma szer­ kezetébe. Ha konstruktívan, kölcsönös toleranciával vi­ tázunk, ezzel már előre is léptünk a kibontakozás felé. Ha viszont támadóak és türelmetlenek vagyunk, ezzel magunk torlaszoljuk el az utat a megoldás előtt Annál inkább szükségünk van nagyobb

kölcsönös tü­ relemre, mert egyre szaporodnak a problémák, ame­ lyekre nemigen adható egyértelmű, megfellebbezhetet­ len válasz. A modem ember olyan helyzetek elé kerül, amelyekre eddigi ismeretek és tapasztalatok nem vagy alig - alkalmazhatók. A legtöbb, amit ilyen hely­ zetben tehetünk, hogy okosan és óvatosan mérlegelve, megközelítően, becsléssel határozzuk meg választá- BESZÉLŐ 3 130 sainkaL A katolikus egyháznak is meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy nem tud minden felmerült kérdésre mindig és mindenütt érvényes választ adni. Ha egy probléma természete szerint nem oldható meg katekiz­ musba illő véglegességgel, akkor csak dicséretünkre válik, ha válaszunkban ezt szem előtt tartjuk. Nem akarom túlértékelni a pluralizmus jelentőségét A katolikus egyháznak addig is szüksége van egységes taní­ tásra, amíg nem kerül sor a különböző kísérletek végérvé­ nyes értékelésére. A tanításbeli

pluralizmust csak bizo­ nyos határok között fogadhatjuk el, csak relatív és ideigle­ nes szerepe lehet, hiszen az objektív tényállás mindig egy. De ahhoz, hogy eljussunk a biztos teológiai megoldásig, vállalnunk kell a nézetek átmeneti sokféleségét, a velejáró minden kényelmetlenséggel együtt. Javaslatok - körvonalakban Úgy gondolom, kezdésnek megfelelő lenne, ha mind­ két fél megjelölné - őszinte közeledési szándékának bizonyságául - azokat a konkrét lépéseket, melyekkel kezdetét vehetné az egyre jobban elmérgesedő viszony rendezése. Közös kiindulási alapként el lehetne fogadni - éppen rendkívül mértéktartó, s ezért tág mozgásteret hagyó szövegezése miatt - a Gaudium et spes zsinati konstitúció* 79. pontjában rögzített felfogást: „Méltányos­ nak látszik továbbá, hogy a törvények megértőén in­ tézkedjenek azokról, akik lelkiismereti okokból nem fognak fegyvert, de készek békés formában

szolgálni az emberek közösségét.” A hierarchia megmaradhatna azon az álláspontján, hogy az Evangélium nem írja elő a fegyveres szolgálat megtagadását. De elfogadhatná, hogy lehetnek katoli­ kusok, akik így értelmezik az evangéliumi tanítást, és erőfeszítéseket tehetne annak kieszközlésére, hogy a kötelező fegyveres szolgálatot - méltányos esetben váltsák át szociális m unkára. A gyakorlatban legfel­ jebb pár tucat fiatalról van szó. De az elv érvényét nem csökkenti, hogy csak kisszámú esetben kell meg­ védeni. A bázisközösségek azzal járulhatnának hozzá az ál­ láspontok közelítéséhez, ha kinyilvánítanák, hogy elfo­ gadják a katolikus egyház hierarchikus felépítettségét és ennek következményeit, s hogy készek erőfeszítése­ ket tenni a szektásodás megelőzése érdekében. A fenti javaslatokkal nem az egyedül lehetséges megoldást akartam felvázolni, csupán azt kívántam je­ lezni, hogy van mód

a kölcsönös közeledésre. Jó volna, ha mindannyian töprengenénk a lehetőségeken. Hiszek a szeretet leleményességében. Zárógondolatok Megközelítésemet „reális utópiának” tartom. Reális­ nak, mert igazán leküzdheteüen akadály nem áll meg­ valósulása útjában. Ugyanakkor utópisztikusnak is, mert annyi előítélet, személyes sérelem, egzisztenciális meghatározottság, politikai korlátozás hat ellene, hogy közeli megvalósulása nemigen várható. Mégis derűlátó vagyok. A katolikusok mindig is arról voltak nevezetesek, hogy nem félnek a jövőtől. Mindig tudták, hogy éppen a jelen feladatainak vállalása és tel­ jesítése közben szerzik meg azt az erőt, ügyességet, amely képessé teszi őket a jövő gondjainak megoldá­ sára. Manapság sokat beszélnek arról, hogy az állammal kialakított - állítólag - jó viszonyunkért „keményen meg kellett küzdenünk”. Az ökumenizmusért* is sok erőfeszítést tettünk -

nagyon helyesen. De mint­ ha éppen az egymás közti párbeszédért nem hoznánk elég nagy áldozatokat. Miért ne küzdenénk meg ke­ ményen belső nehézségeink megoldásáért is? Miért ne küzdenénk meg előítéleteinkkel, türelmetlensé­ günkkel, kényelemszeretetünkkel? Ha így cselek­ szünk - bizonyos vagyok benne - , a reális utópia nem lesz „utópia”. Kelemen Csaba BESZÉLŐ 8 479 A Dialógus Békecsoport Rendőri akciók a Dialógus Békecsoport ellen - A csoport folytatja munkáját. Tavasz óta sokasodtak a ha­ tósági türelmetlenség jelei. A Dialógus küldöttet vá­ lasztott a berlini Összeurópai Konvencióra. A hivatalos magyar meghívottak - szovjet példára - bojkottálták az ülést. A rendőrség bevonta a Dialógus-küldött útlevelét, az indoklás: „Kiutazása közrendet sért.” Később a Prá­ gai Béketalálkozón részt vett Dialógus-tagok közül né­ gyen rendőrhatósági figyelmeztetést kaptak „a Magyar

Népköztársaság külpolitikai érdekeinek veszélyezteté­ se” címén. Az iskolákban, egyetemeken igazgatói, dé­ káni „elbeszélgetésekre” került sor, s a tanulmányokból való kizárással fenyegették meg a Dialógus-tagokat. Szü­ lőket is felkeresett a rendőrség, hogy akadályozzák meg gyermekük részvételét a békecsoport tevékenységében. A Dialógus egyhetes nyári nemzetközi tábort terve­ zett. Az előadások és viták témája a nyugat- és kelet­ európai békemozgalom, az atomfegyver-mentesítés és az erőszakmentesség lett volna. Az előkészületekről fo­ lyamatosan értesítették az Országos Béketanácsot: az OBT nem segített ugyan, de nem is kifogásolta a tervet. Az elképzelés mégis kudarcba fulladt A kiszemelt kem­ pingek sorra mondták le a rendelést A külföldieket már nem lehetett értesíteni. A Dialógus úgy döntött, hogy akár naponta új helyen, de megtartja az összejöveteleket. Július 4-én a

Nyugati-pályaudvarra érkező vendége­ ket és húsz Dialógus-tagot egy speciális rendőrosztag előállított; csak órák múlva engedték szabadon őket. Az összejövetelek a római-parti kempingben kezdődtek meg. 6-án a rendőrség négy asszonyt elvitt a kemping­ ből, mindnyájan a Grcenham Common-i atomtámasz­ pont elleni kampány aktivistái. (A hivatalos magyar saj­ tóban lelkes beszámolókat olvashatunk a Greenham Common-i akciókról.) A következő napokban további tizenegy külföldi bé­ keaktivistát toloncoltak ki az országból: hollandokat, osztrákokat, amerikaiakat. Néhányuknak azt sem en­ gedték meg, hogy holmijukat összeszedjék. A rendőr­ ség törvénytelen módon - hiszen bűnügyi eljárás nem volt folyamatban - sok Dialógus-tagot idézett be úgy­ mond meghallgatásra. A Dialógust váratlanul érte a támadás. Segítséget kértek a Béketanácstól, de választ sem kaptak. Sebté­ ben összehívott közgyűlésükön úgy

döntöttek: felosz­ latják a koordinációs bizottságot, mert a Dialógus szer­ vezeti formája nem tartható fenn ilyen körülmények között. Nyílt levelet küldtek az országgyűlési képvise­ lőknek és az MSZMP KB tagjainak, melyben felsorol­ ják a Dialógustért sérelmeket. (E levél nyomán terjedt el az a téves hír, hogy a békecsoport feloszlott.) Július 27-én a Dialógus új országos akciósorozatot indított. A Vérmezőn kis fehér papírzászlók és „Atom­ fegyvermentes Terület” feliratok kitűzésével jelezték, hogy jelképesen atomfegyvermentesnek nyilvánították a területet. A rendőrség néhányukat - engedélyezetlen plakátragasztás címén - pénzbüntetéssel sújtotta. A Dialógus emlékeztetett rá, hogy a nyugat-európai raké­ tatelepítésekre hivatkozva a Szovjetunió eseüeg Ma­ gyarországon is atomfegyvereket helyez el. Felhívtak mindenkit, hogy házuk, kertjük, utcájuk, a közterek, iskolák, munkahelyek szimbolikus

atomfegyvermentes­ sé nyilvánításával fejezzék ki: nem kívánják, hogy Ma­ gyarországon atomfegyvereket telepítsenek, mert így az ország atomcsapás színterévé válhat. Kérik, hogy az atomfegyvermentessé nyilvánított helyek jegyzékét jut­ tassák el a Dialógus békecsoportnak. Augusztusban Szegeden a rendőrség házkutatáso­ kat tartott Dialógus-tagoknál, és elkobozott néhány száz példányt az atomfegyver-mentesítési felhívás­ ból. Sajtórendészeti vétség címén eljárást indítottak Gonda István és Tóth József ellen; az eljárást megro­ vással zárták le. Időközben újabb érintkezésre került sor a Dialógus és az Országos Béketanács között. Wient Jan Faber és Wim Bartels, a holland Egyházközi Béketanács vezetői ismét Magyarországon jártak, és szeptemberben hármas találkozót hoztak össze az OBT, a Dialógus és a hol­ land aktivisták részvételével. Itt az OBT vezetői kije­ lentették: nem tudtak a

rendőrségi akciókról. Találko­ zott a Dialógus aktivistáival a Győrött tartott nemzetkö­ zi békekutató konferencia több résztvevője is, köztük Mary Kaldor. (Faber, Bartels és Kaldor korábbi ma­ gyarországi útjáról a Beszélő 5-6. beszámolt) H .M * * Újabb fejlemények a Bulányi-irányzatú katolikus bázisközösségek ügyé­ ben. A Magyarországon járt Poggi érsek átadta Lékai prímásnak Casaroli bíboros április 30-án kelt levelét. Casaroli jóváhagyta a püspöki kar eddigi intézkedéseit a Bulányi-féle bázisközösségek ügyében, mert bizo­ nyítva látja, hogy nem engedelmeskednek a hierarchiá­ nak, s ezzel veszélyeztetik az egyház tekintélyét és egy­ ségét Félreteszi azonban a Bulányi ellen felhozott tani- 48 0 tásbeli kifogásokat (tehát az eretnekség vádját), s arra inti a püspököket: „atyai buzdítással” hassanak Bulányira és követőire. A külföldi katolikus sajó (például a Herder Korres­

pondenz júliusi száma) úgy értékeli a vatikáni állásfog­ lalást, hogy az kompromisszumra törekszik a hierarchia és az érintett bázisközösségek között Lékai prímás megnyilatkozásai azonban arra vallanak, hogy az ő ér­ telmezésében a hierarchia szabad kezet kapott az en­ gedetlen papok eltávolítására. Május 30-án, a Szent István Bazilikában mondott Szent Jobb-homíliájában, majd a nyári püspöki konferencián mondott be­ szédében éles szavakkal ítélte el a bázisközösségie­ ket. Azóta mintegy harminc esetben intézkedtek egy­ házi személyek ellen, mert támogatják a bulányista bázisközösségeket. Május végén tartotta pünkösdi közös lelkigyakorlatát a Bokor (így hívja magát ez a bázisközösségi irányzat). Halász Endre péceli plébánost felszólították, hogy ne engedje be a templomba és a plébániára a mintegy öt­ száz hívőt Halász erre nem volt hajlandó. Már pünkösd hétfőjén nyugdíjazták.

Június folyamán különböző egyházmegyékben húsz­ egynéhány egyházi megyében vettek fel elöljáróik ún. engedelmeskedési jegyzőkönyvet Ebben el kellett vol­ na ismerniük, hogy engedelmeskedéssel tartoznak püs­ pökeiknek. Néhányan aláírták a nyilatkozatot mások megtagadták, s voltak olyanok is, akik ezt jegyezték le: csak lelkiismeretük szerint tudnak engedelmeskedni. Ezután próbára tették a megkérdezettek engedelmessé­ g é t Négy plébános kapott Budapesttől távol eső helyen új egyházközséget, holott munkájuk ellen sohasem me­ rült fel kifogás, s a hívők között is népszerűek voltak. Ismét áthelyezték Kovács László plébánost, aki koráb­ ban is „büntetésből” került Annavölgybe (lásd Beszélő 4.), továbbá Tornai Imre nagyoroszi, Hevesi Gyula nagysápi és Bisztrai László ócsai plébánost. Nyitott kérdés, elfogadják-e a püspöki döntést, bár úgy hír­ lik: bűnrészességnek, az egyházi munka

akadályozá­ sának tekintenék, ha szó nélkül nem engedelmesked­ nének. A gépiratos katolikus „ajándékirodalom” is foglalko­ BESZÉLŐ 8 zik a bulányista bázisközösségek ügyével. A Kommen­ tár Casaroli államtitkár leveléről szerzője vagy szerzői szerint Lékai prímás valójában Miklós Imre egyházügyi államtitkár nyomásának engedett, amikor a Vatikánban a magyar egyház létét fenyegető veszélyként állította be a Bulányi-féle bázisközösségeket - bár ő maga is hatal­ mi kérdést csinál az „engedetlenségből”. Az Állami Egyházügyi Hivatal minden napirenden lévő kérdést (így a vallásoktatás megkönnyítését, a közponü lelkigyakorlatos ház megnyitását és egy betegápoló apáca­ rend újraengedélyezését) befagyasztott, amíg Lékai prí­ más rendet nem tesz a bulányisták körül. A Bulányiügy valójában nem az egyház, hanem az állam problé­ mája, mondja a dokumentum; nem is létezne ez az

„ügy”, ha a magyar hierarchia a ,jó viszony” doktríná­ jába nem értené bele az állam igazolhataüan követelő­ zéseivel szembeni engedékenységet is - például virág­ zó katolikus közösségek önkéntes letörését, sikeres pa­ pok visszafogását. Mert miben is volt engedetlen a Bu­ lányi-féle közösség? Létezésében; azzal, hogy templo­ mot és plébániákat is igénybe vett, és a katonáskodásról vallott álláspontjával. Mindez az állam köreit zavarja, s a kommentár szerint nem véletlen, hogy a Casaroli-levél csak általánosságokban szól a mozgalom engedet­ lenségéről. Helsinki és a II Vatikáni zsinat szolgálat­ megtagadásra vonatkozó határozatai után nem is tehet mást ♦ ♦ ♦ Négy újabb katolikus szolgálatmegtagadó börtönbüntetése. A Beszélő 7 hírt adott három székesfehér­ vári szolgálatmegtagadó letartóztatásáról. Időközben mindhármukat elítélték. Simonyi Gyula 31 éves, há­

romgyerekes matematikus, tartalékos tiszt; újbóli be­ hívását megelőzendő tagadta meg a szolgálatot. Tíz hónapi szabadságvesztésre ítélték. Magyar János és Mohos László behívásukkor azonnal a budapesti ka­ tonai főügyészségnél jelentkeztek börtönmotyójukkal. Mindketten két és fél évi börtönbüntetést kaptak Habos László 19 éves érettségizett érdi munkást au­ gusztusban két év hét hónapi szabaságvesztésre ítélték. H.M Dr. Pákh Tibor „elmebetegsége” Egy genfi pszichiátriaprofesszor dr. Pákh Tibor „el­ mebetegségéről”. - Idén május elején - néhány nappal a VII. Pszichiátriai Világkongresszus megnyitása előtt - Bécsben sajtótájékoztatót tartott a pszichiátria politi­ kai célokra való felhasználása ellen küzdő szervezet svájci tagozata. A beszámolót Charles Durand, a genfi egyetem professzora tartotta, és témája magyar vonat­ kozású volt - egy mondatban így foglalhatnánk össze:

„Valóban elmebeteg-e Pákh Tibor?” Dr. Pákh Tibort nem kell bemutatnunk a Beszélő ol­ vasóinak; ezt már megtette a 2. számban közölt interjú, így most csak röviden foglaljuk össze az előzményeket. Dr. Pákh Tibor 59 éves jogász 1956 után - politikai tanulmányok írásáért - 12 évet töltött börtönben. Azért 117 BESZÉLŐ 12 büntetőügyet vállalni. A IV rendű vádlott védőjét a másodfokon helyettesítették. A folyosón azt mond­ ták: túl messzire ment, elragadtatta magát. Tény, hogy a tárgyalás idején a veszprémi rendőrségen ült honorárium-visszaélés vádjával letartóztatva. S az is tény, hogy ő volt az egyetlen ügyvéd, aki kimondta, amit a többiek is gondolhattak: a veszprémi rendőr­ ség és ügyészség törvénysértést követett el azzal, hogy további vizsgálat nélkül engedte vádiratra és tárgyalásra az ügyet; s azt is: nem várható el a győri rendőröktől, hogy bevallják, mást vettek jegyző­

könyvbe, mint ami elhangzott. Másodfokon semmit sem változott az ügy megíté­ lése, de az ítélet valamelyest enyhült Különösebb indoklás a néhány hónapos enyhítéshez nem szüle­ tett, csak annyi: az elsőfokú ítélet felnőtt izgatóknak is komoly büntetés volna. De azért minden elítélt bennmaradt a börtönben, s egyikük sem fog egy év­ nél kevesebbet kapni. Hadd idézzek a pórul járt IV. rendű védő elsőfokon mondott perbeszédéből tanulság helyett: Azt mondotta az ügyész kolléga, hogy ez a mozgalom két szakaszra osztható, fejlődő-haladó meg retrográd-ellenséges-maradi, második szakaszra. Hozzánk ez a mozga­ lom - állítása szerint - akkor jutott el, amikor ez a máso­ dik szakasz, a nem kívánatos változás állt be a mozga­ lomban. „Mi mindig mindenről elkésünk, mi fáradtan, messziről jövünk” - mondhatnánk Ady verse után? Nem ez a lényeg, hanem az, hogy az ügyészség álláspontja sze­ rint ez olyan

országos jelenség, amit vissza kell szorítani, tehát politika. Én egyetértek azzal, hogy ez most aktuális. Azonban van még egy aktuális dolog, ami nemcsak most aktuális, ha­ nem mindig. Ez nevezetesen az, hogy az igazság derüljön ki minden ügyben és igazságos ítéletet hozzon a bíróság. Ez a hosszabbik folyamat, az érvényes, a törvény. Ez az általános, a másik speciális. Wildmann János A magyar katolikus hierarchia és a bázisésöpörtök“ A vallásos kiscsoportok tevékenysége 1976-ig köz­ vetlenül a rendőrség hatáskörébe tartozott*. Az ezekben részt vevő papokat és civileket hamis politikai vádak alapján súlyos börtönbüntetésekkel sújtották. A püspöki kar sohasem vette védelmébe a letartóztatottakat, sőt 1961 márciusában egy szégyenteljes körlevélben, az akkor éppen bíróság elé állított kiscsoportosoktól „úgy magát, mint a hazáját becsületesen szolgáló, törvényeit tiszteletben tartó katolikus

papságot elhatárolni kíván­ ta”.1* Az egyes püspökök papjaik áthelyezésével ne­ hezítették meg a közösségek működését. Érthető ezek után, hogy amikor az állam 1976-ban a báziscsoportok ügyét, legalábbis hivatalosan a hierarchia hatáskörébe utalta, azok kivétel nélkül bizalmatlanul fogadták a vál­ tozást. A Magyar Katolikus Püspöki Kar, élén már az újon­ nan kinevezett Lékai László bíborossal, 1976-os téli ülésén foglalkozott nyilvánosan első alkalommal a kér­ déssel. Az egyházi vezetők nyilatkozatukban elismerik, hogy „a II. Vatikáni Zsinat* a lelkipásztori munka új módszereinek keresését hasznosnak minősítette”, de a veszélyekre is figyelmeztetnek, „mert a hamisság lelke tévedésbe ejtheti még a választottakat is”. Arra kérik a csoportokat, hogy „hallgassák meg mindenkor a tör­ vényes főpásztorok irányító szavát”, „ez elősegíti azt is, hogy e kisebb csoportok nem szakadnak ki a

helyi egy­ házközségből”, „kizárják az elszektásodás veszélyét”.2 Az elvi állásfoglalást követő gyakorlati lépés papok tömeges áthelyezése volt, akik által a bázis az egyházi vezetéshez és a plébániákhoz kapcsolódhatott volna. Érdemes megje­ gyezni, hogy az érintett lelkészek többsége a ma már hiva­ talosan ünnepelt ,/egnumos” vonalhoz* tartozott A püspöki kar 1977-es tavaszi ülésén a bázis címére szó­ ló figyelmeztetését megismételte: „A konferencia megerősítette legutóbb tett nyilatkozatát: csak olyan közösségek fejthetnek ki áldásos tevékenységet, me­ lyek legutóbb a római Püspöki Szinódus* szándé­ kának megfelelően a hierarchiával együttműködve elis­ merik az egyházi tanító hivatalt, és az eddig bevált egy­ házközségi és lelkipásztori kereten belül kívánnak mű- a) Először a párizsi M a g y a r F ia e le k 14-15. számában jelent meg A MF jegyzete szerint a szerző jelenleg

külföldön tartózkodó teológusnöven­ dék. 118 ködni.” A püspökök 1978 novemberében egy körle­ véllel fordultak a papsághoz, amelyben a lelkipásztori munka korszerű elmélyítéséről szóltak, és konkrét problémákat tártak eléjük a tanítás, a liturgia és az egy­ házfegyelem területéről. Első helyen figyelmeztetnek az egyházon belüli szakadás veszélyére, és ezzel kap­ csolatban egy papi körökben született írásból - „Lelki­ pásztori marketing” - idéznek, „amely a lelkipásztorko­ dás hatásos útját próbálja felkutatni”, de kritikával illeti az egyház vezetőinek magatartását. Az írás szerzője, Bulányi György, azonban nem vállalta a neki tulajdoní­ tott idézetet, mely „tanulmányát tévesen interpretálja, tévesen idézi, és még tévesebb konklúziót von le a fel­ állított téves premisszákból”.4 A báziscsoportok jelentős része nem értette, hogy mit jelentenek az egyházi vezetők

túlzottan általános kije­ lentései és figyelmeztetései, hiszen a legtöbbjük több okból is magára érthette ezeket. Először: a főpapok megnyilatkozásait valamennyien gyanakvással fogad­ ták, mert még túlságosan elevenek voltak a velük kap­ csolatos negatív tapasztalataik, eddig sem a bázis utasí­ totta el a hierarchiát, hanem fordítva, és az utóbbiak még csak a jelét sem mutatták valamiféle enyhe önkriti­ kának, sőt szemrehányásaikat továbbra is kizárólag az előbbieknek címezték. Másodszor, éppily homályos és valamennyi csoportot érintő volt az a követelés is, hogy épüljenek be a helyi egyházközségekbe. Ahol olyan plébános vagy káplán működött, aki tevékenységüket fölkarolta, eddig is a helyi egyházon belül működtek. A legtöbb jelentős plébániát azonban vagy olyan idősebb pap vezette, aki értetlenül és idegenül nézte az alulról jövő kezdeményezéseket, vagy igen gyakran az AFH bizalmi emberei, a

békepapok.* Ez utóbbiak a kiscso­ portok felszámolására törekedtek, gyakran rendőrségi feljelentésektől sem visszariadva. Harmadszor, a püs­ pököknek a lelkipásztorkodással kapcsolatos problémái is általános jellegűek voltak. A „ki-ki csinálja, ahogy akarja vagy tudja” lelkipásztori stílus a direkt egyházül­ dözés korszakában honosodott meg a magyar egyház­ ban, amikor ennek vezetői sem útmutatást, sem védel­ met nem nyújtottak a papságnak, így valamennyi bázis irányzatára is jellemző volt. Ennek a Bulányi köré tö­ mörült csoportokra való korlátozása durva egyszerűsí­ tés volt, valószínűleg nem véletlen. Az ilyen súlyos kérdések megoldására a II. Vatikáni Zsinat utón kiala­ kult egy azóta hagyományossá vált forma, az egyházmegyei és nemzeti zsinatok összehívása. A papjaikkal szemben az „őszinte segíteni akarással és közös felelős­ ségvállalással az atyai-fiúi viszony ápolására”5

törekvő püspöki kar azonban egy ilyen konstruktív lépésre a mai napig nem szánta rá magát, noha az alsópapság és a kiscsoportosok ezt örömmel fogadták volna. A bázis nagy része tehát idegenül és értetlenül nézte a főpapok megnyilatkozásait. A színfalak mögött azon­ ban egyértelmű lépések történtek. Lékai kinevezése* BESZÉLŐ 12 utón Bulányi közeledni próbált az egyház vezetőihez. Eljuttatta a bíboroshoz hétköletcs művét,6 amelyek kö­ zösségeiben kiinduló szövegkönyvül szolgáltak, és újra felvételét kérte egyházmegyei keretbe. A prímás még csak nem is hívatta a piarista szerzetest, hanem kísérle­ tet tett arra, hogy elöljárójával külföldre helyeztesse. Amikor 1979-ben egy „bulányista” megtagadta a kato­ nai szolgálatot, a nyilvánosság előtt is világossá vált, hogy mely báziscsoportokat kívánták az egyházi elöljá­ rók újra és újra megbélyegezni. Felmerült a gyanú, hogy a teológiai

köntösbe csomagolt támadásoknak po­ litikai alapjuk van. Lékai ismét próbálkozott, hogy Bulányit egyházi felettes szerve az ország elhagyására bír­ ja, de ezúttal is eredménytelenül. 1980 húsvétján II. János Pál pápa levelet intézett a magyar katolikusokhoz, amelyben a katekézisről szólt. Ebben a katolikus egyházfő megfogalmazta azokat az irányelveket - VI. Pál „Evangelii Nuntiandi” körlevele (1975) szellemében - amelyekhez a báziscsoportoknak igazodniuk kell. Első helyen említi, hogy „szilárd egy­ ségben maradnak a helyi egyházzal, amelybe beépül­ nek”, azután „megőrzik az őszinte közösséget azokkal a Pásztorokkal, akiket Krisztus az egyetemes egyház élé­ re állított és a Tanítóhivatallal” 7 A csoportok lelkesedéssel fogadták ezt a legfelsőbb egyházi megnyilvánulást, amit végre egyértelmű elis­ merésükként értelmezhettek. Úgy tűnhet, hogy azok a velük kapcsolatos feltételek, amelyeket a pápa a

levelé­ ben kifejtett és amelyeket a magyar püspökök hangoz­ tattak, azonosak. A különbség azonban a feltételek ér­ telmezésében van. Eltekintve attól, hogy II János Pál a helyi hierarchiához való igazodás helyett általában szól az egyetemes egyház élére állított „Pásztorokról”, felté­ telei kizárólag dogmatikai-egyháztani - és nem egyházpolitikai - jellegűek. A pápa figyelmeztet: „Egyedül Krisztus a mi Mesterünk, mindenki más csak annyiban, amennyiben az Ő szócsöve, lehetővé téve Krisztusnak, hogy Ő tanítson ajka által.”8 Lékai László bíboros a magyar nyelven is megküldött pápai levél újrafordítósával „stilizálta” azt, Róma nyomására azonban kénytelen volt eredeti formájában is kiadni. Ugyanezen év tavaszán hozta meg döntését a vatiká­ ni Hittani Kongregáció Bulányi műveivel kapcsolatban. Ezekről kijelentette, hogy „a hét kötetben semmi sincs, ami ellenkeznék az Egyház

tanításával”. Ezt a választ Angeli Ruiz római piarista generális májusban átadta Cserháti József püspöknek is,9 aki a kedvező döntést úgy értelmezte, hogy nincs többé akadálya a szerzetes hivatalos keretbe vételének. Az ÁEH és Lékai azonban keresztülhúzták erre vonatkozó tervét. A magyar egy­ ház feje 1980 pünkösdjén fogadta el először a magyar báziscsoportok meghívását nagymarosi országos talál­ kozójukra. Ezek az összejövetelek az évek során már rendszeressé váltak, noha az egyházi vezetők nem néz­ ték jó szemmel, az állammal szembeni nyílt kihívásnak BESZÉLŐ 12 tartották. A prímás részvétele azonban legalizálta ezt a kezdeményezést. Úgy tűnt, hogy a hierarchia és a bázis, valamennyi irányzatot beleértve, végre segítő jobbot nyújt egymásnak. 1980 nyara óta azonban a csoportokat a hivatalos nyilatkozatokban megkülönböztetik egymástól. Elis­ mert és dicséretesen dolgozók lettek az 1961-es

egy­ házpolitikai pör fő vádlottai, a „regnumosok”, akiket pedig akkor még a püspöki kar már idézett körlevele is megbélyegzett, mert „bűnös tevékenységükkel a katoli­ kus egyház kárára is cselekedtek”,10 míg a „bulányistákat” fokozódó támadások és bírálatok érték. A bázis­ csoportoknak ezt a polarizálását Lékai bíboros szerette volna az elismert közösségekkel is elfogadtatni. 1981 májusában ismét eleget tett a nagymarosi összejövetelre szóló meghívásnak, de a koncelebráló papok részvételét egy nyilatkozat aláírásához akarta kötni, amelyben köz­ vetetten ugyan, de elhatárolták volna magukat a „bulányistáktól”. A papság felháborodottan utasította vissza ezt a követelést. Mielőtt továbbmennénk az események elemzésében, szükségesnek látszik egy kis kitérőt tenni. Először is röviden meg kell néznünk, hogy milyen képet mutatnak a magyar báziscsoportok a ’70-es évek végén,

másod­ szor érdemes egy pillantást vetnünk a hierarchián belüli különböző felfogásokra. A báziscsoportokról Körülbelül a ’70-es évek második felére kialakultak azok a jelentősebb irányzatok, amelyek a magyarorszá­ gi katolikus vallásos kiscsoportok összképét ma is meg­ határozzák. A már említett „regnumosok” és „bulányisták” mellett a karizmatikusok szerepe növekedett meg, és előbújtak rejtekhelyeikről azok, amelyek szinte kü­ lön tábort képeznek, de egymástól is függetlenek. Vala­ mennyiükre jellemző, hogy főleg érdeklődő fiatalokból (16-30 év) állnak, létszámuk 10-30 fő között mozog. Hetente vagy kéthetente tartanak összejövetelt, ahol ki­ zárólag vallási kérdésekkel foglalkoznak, szentírást ol­ vasnak, imádkoznak, konkrét teológiai vagy lelki kér­ désekről beszélgetnek, és alkalmanként közösen ünnep­ ük az eucharistiát.* Közvetlen céljuk az evangéliumi értékek

megvalósítása, a hit személyessé tétele, átte­ kinthető, baráti kisközösségekben. Pasztorációs felfo­ gásuk különbözik a hierarchiáétól, ami az ellentétek egyik fontos forrása. a) „Regnumosok”: Régi tradíciót képviselnek, amennyiben gyökereik a két világháború közötti „Regnum Marianum” hitoktató papi munkaközösséghez nyúlnak vissza. Fő feladatuk az ifjúsági katekézis* és a vallási továbbképzés. Köz­ ponti vezetőségük nincs, laza tömörülést alkotnak, de a legkiválóbb papok rendszeresen összegyűlnek tanács­ 119 kozásra. Ezek teológiailag képzettek, szellemileg fris­ sek, széles látókörűek, az egyházpolitikában rugalma­ sak, ezért sikerült nekik hivatalos nyilatkozatokba ka­ paszkodva szinte kikényszeríteni a püspökök részéről elfogadásukat. Nem volt illúziójuk a magyar katolikus hierarchiát illetően, de elsősorban teológiai és egyház­ fegyelmi megfontolásból kerülték a vele

való nyílt szembehelyezkedést, kritikus észrevételeiket ezért so­ hasem írták le vagy terjesztették. A „regnumos” csopor­ tok Budapestre és környékére koncentrálódnak. b) „Bulányisták”: Nevüket egyik markáns szellemi vezetőjük, Bulányi György piarista szerzetes után kapták. Csoportjaik nagyrészt fiatal felnőttekből állnak, szervezett közössé­ geik által egymás között jobban integráltak. Az evangé­ lium radikális értelmezésére és megélésére törekszenek. Teológiájuk egyik lényeges sarkköve az erőszakmen­ tesség. Ezen a ponton kerültek újra és újra szembe az állami hatóságokkal, mert több tagjuk is megtagadta a katonai szolgálatot. Ugyanakkor hangsúlyozni kell azt is, hogy sohasem foglalkoztak politikai kérdésekkel, ál­ lásfoglalásaikban sohasem vezették őket politikai szem­ pontok. Radikalizmusukból következik, hogy kevésbé vannak tekintettel az egyházpolitikai helyzetre, a hie­ rarchiával

kapcsolatos kritikus megjegyzéseiket pedig, egységes tan- és „ajándék”-könyveik révén leírták és terjesztették. 1976 után is jó kapcsolatuk volt más irányzatokkal. Lehetőség szerint ők is beépültek a plé­ bániai keretbe, maga Bulányi viszont a börtönből való szabadulása után* máig sem kapott működési enge­ délyt, „természetes, hogy így minden papi és lelkipász­ tori tevékenységét az egyházi kereteken kívül és a hie­ rarchia beleegyezése nélkül fejti ki”.11 Ez a tény meg­ könnyítette a Magyar Katolikus Püspöki Karnak, hogy egyházfegyelmi szempontokra hivatkozva a Bulányikérdést belső egyházi ügyként kezelje, és csoportjait megkísérelje elszigetelni. A „regnumosok” mellett Bu­ dapesten és környékén ők a legjelentősebbek, az utóbbi években különösen a Dunántúlon terjednek. c) Karizmatikusok: A hasonló jellegű nyugati mozgalmak hatására és mintájára alakultak ki Magyarországon is.

Szétszórtan és egymástól függetlenül tevékenykednek. Sajátossága­ ik ellenére nem határolódnak el mereven más irányza­ toktól, egy-egy csoport „regnumos” vagy „bulányista” is lehet. Sok helyütt jelentős szerepei visznek a lelki élet megújításában, de a hivatalos plébániai egyházköz­ ségekkel való kapcsolatuk az átlagember számára nehe­ zen megemészthető stílusuk miatt problematikus. d) Független báziscsoportok: A ’70-es években elsősorban vidéki városokban és nagyobb falvakban a fiatalok érdeklődése és igényei hozták létre ezeket, illetve aktív fiatal papok kezdemé­ nyezésére alakultak meg. Általában elszigeteltek ma­ radtak, különösebb koncepció nélkül tevékenykedtek, BESZÉLŐ 12 120 gyakran alacsony színvonalon. Tágabb perspektívát nyertek és megerősödtek azok, amelyek kapcsolatba kerültek a „rcgnumosokkal” vagy a „bulányistákkal”, vagy amelyek bizonyos kooperációt valósítottak

meg egymás között. A hierarchia magatartása A báziscsoportokkal kapcsolatos feltételek azonosak Rómában és a püspöki karon belül: legyenek közösség­ ben az egyház vezetőivel, és maradjanak egységben a helyi egyházzal. A római értelmezésről, II János Pál pápa levele kapcsán már volt szó. A magyar egyházi vezetés hivatalos irányvonalát képviselő Lékai bíboros inkább az egyházpolitikai szempontokat részesíti előnyben: azok lehetnek közösségben az egyetemes egyházzal és a tanító hivatallal, akik az ő „kis lépéseit” helyeslik, beleértve az egyház és állam jelen viszonyát, együttműködését is.12 Egy másik nyilatkozatában sej­ tetni engedi, hogy ha valaki keresztény békeszolgálatát csak érzései és kívánságai szerint, és nem „a világ­ szituáció politikai és társadalmi összefüggéseiből” ér­ telmezi, az egyház tanításával áll szemben.43 Lékai bíborosnak ez a felfogása feltehetőleg nem tet­

szik sok püspöktársának, de ennek ellenére a legtöbben alávetik magukat neki. Először is azért, mert a magyar főpapokat az állami szervekkel szemben ma is a féle­ lem jellemzi, így a legenyhébb szembeszegülést sem merik megkockáztatni annak utasításaival, érdekeivel. Másodszor, a magyar egyházszemlélet közismerten klerikális és tekintélyi elvű, így az igazságnál súlyosabb a magyar egyházfő szava. Harmadszor pedig, a valóság nem annyira bántó, ha teológiai köntösbe bújtatják. A bíboros legaktívabb támogatója minden jel szerint se­ gédpüspöke, Bagi István, a Központi Szeminárium rek­ tora. Néha buzgalmában nemcsak a „bulányisták”, ha­ nem más báziscsoportok ellen is fellép, mint például az 1980-as szemináriumi tisztogatások során. A Dignitatis Humanae Bizottság 3. jelentése arról tájékoztat, hogy 1981 őszén megtiltotta a hallgatóknak a szokásos nagy­ marosi találkozón való részvételt. Ezt az

intézkedést azonban magasabb szervek is túlzottnak találták, így 1982 pünkösdjén már külön szabadidőt engedélyeztek erre a célra. A Lékai bíboros vonalát támogatók között érdemes megemlíteni két teológiai professzor, Gál Fe­ renc és Vanyó László nevét is. ő k a prímás megbízásá­ ból már 1981 elején bírálták Bulányi György teológiá­ ját, mint később kiderült, nem is tőle származó írások alapján. Ez a kínos tévedés kísértetiesen megismétlő­ dött egy évvel később, amikor mindketten helyet foglal­ va a piarista pap tanítását vizsgáló bizottságban, neki tulajdonították az „Új Forrás” c. hamisítványt Több szimpátiával viseltetik a báziscsoportok iránt, és inkább a vatikáni értelmezés felé hajlik egy kisebb­ ség a püspöki karon belül, elsősorban Szennay András pannonhalmi főapát és Cserháti József pécsi püspök. Szennay András már igen korán, 1977 tavaszán szót emelt a

vallásos kiscsoportok mellett (Teológia, 1977/1.) Amikor a hierarchia és a „bulányisták” ellen­ tétei kiéleződtek és nyilvánvalóvá lettek, a főpásztoro­ kat is figyelmeztette, hogy „ha elnyomná azokat (ti. a kisközösségeket - W. J), ha nem lenne képes meglátni működésük nyomán a Lélek éltető erejét, akkor egy­ könnyen sírásójává szegődnék Krisztus egyházának”. 4 Cserháti püspök 1980 tavaszán, II. János Pál levele megjelenése után, nagy feltűnést keltő cikkben foglalt állást a bázisközösségek mellett, amelyek „az idők jele­ it követik”. Kijelentette, hogy „a Magyar Püspöki Kar eddigi magatartása és intézkedéssorozata indokolt volt”, természetesen megismétli a szokásos feltételeket is, de ezeknek inkább teológiai és római értelmezése felé hajlik a pápai levél árnyékában. „Vallási szempont­ ból is úgy érzik sokan, hogy nem voltunk életszernek vallási felfogásunkban vagy

általában életszemléletünk­ ben,” írta. Közeledést javasol a hierarchia részéről is: „Milyen jó lenne, ha a püspökök maguk is olykor meg­ látogatnának egy-egy csoportot.”15 Ősszel, az egyház és állam megállapodásának 30. évfordulóján* nem fukarkodott a kommunista államot méltató frázisokban, de ő volt az egyetlen püspök, aki kísérletet tett Bulányi egyházmegyei keretbe vételére. Ezzel automatikusan megszüntette volna a hierarchia és a bázis feszültségé­ nek formai okát. „Teológiai elhajlások” A prímás kísérletei Rómában Bulányi külföldre he­ lyezésére, tanításának elítélésére, illetve Nagymaroson a báziscsoportok megosztására és szembeállítására si­ kertelenek maradtak. A katonai szolgálatot megtagadók növekvő száma azonban közvetlen beavatkozást és gyors megoldást követelt. Kovács László káplán 1981 augusztus 21-én Hajóson az ÁEH tilalma ellenére pré­ dikált az összegyűlt

fiataloknak, ezután a bíboros fél évre felfüggesztette papi tevékenységéből. Röviddel később egy Bécsben tett nyilatkozatában kijelentette, hogy ez elsősorban „teológiai elhajlásai” miatt, „nem politikai, hanem pasztorális okokból történt”. A káplán egyrészt kapcsolatban állt a hierarchia iránt kritikus bá­ ziscsoportokkal, másrészt néhány személyes felfogása nem felelt meg az egyház tanításának. Csak mellékesen jegyezte meg, hogy a katonai szolgálat megtagadásában vallott álláspontját „sem tudja akceptálni az egyház”.16 Az esztergomi bazilika fölszentelésének 125. évfor­ dulóján Lékai példátlanul éles hangú prédikációt tartott. „Az egyház ősi tanításával, az egyház fennálló fegyel­ mével” ellentétes tanokat hirdető „egyházrombolók­ nak”, „félrevezetőknek és félrevezetetteknek” nevezte BESZÉLŐ 12 azokat, akik a „katonai szolgálat megtagadására buzdít­ ják hadköteles

fiataljainkat”.17 Hasonló szellemben nyilatkoztak a békepapok is szeptember végi ülésükön, ahol először támadták nyíltan és nyilvánosan az „ún. Bulányi-mozgalmat.”18 „Csaknem minden szava ha­ zugság,” mondta az ülésről szóló beszámolót olvasván október 11-én egy prédikációjában Gromon András pomázi káplán. Éles kritikával illette Lékai bíborost is esztergomi beszéde miatt, mert „úgy tűnik, hogy a bí­ boros úr elfelejtette Jézus Krisztus tanítását,” de „elfe­ lejtette az egyház hivatalos tanítását is, amely nem azo­ nos ennek vagy annak a püspöknek a privát véleményé­ vel”. Egyes egyházi vezetők és papok, mondta, állami intézkedések végrehajtói. Az állam rájött, hogy ezeket a báziscsoportokat nem tudja egyszerűen kiirtani, hát megpróbálja őket egymás ellen kijátszani, mintha egyi­ kük vagy másikuk szekta lenne.19 Gromon fellépésében püspöke „az egyház rendjének és annak

nélkülözhetet­ len egységének veszélyeztetését” látta. Vétkes magatar­ tása, valamint „további botrányok elkerülése végett” fél évre megvonta papi tevékenységének engedélyezését."0 Cserháti József püspök 1981 novemberében Bécsben tett nyilatkozatában az intézkedésekkel kapcsolatban megismételte Lékai korábbi magyarázatait. Kijelentette azonban, hogy a katonai szolgálat megtagadásának kér­ désében a „magyar püspökök sem képviselhetnek más pozíciót, mint a zsinat, amely elismerte a szolgálat megtagadáshoz való jogot”. Végezetül célzott arra, hogy a szembenálló lélek még mindig kereshetnének békés megoldást, „nem a kölcsönös exkommunikáció, hanem a kommunikáció visszaállítása az út, amelyen biztosítani tudjuk az egyház egységét”."1 Láthattuk, mint igyekezett a hierarchia a két pap suspensiójánál is teológiai, pasztorációs és egyházfegyelmi okokra hivatkozni. Lékai

esztergomi beszéde azonban egyértelművé tette, hogy számára az „egyház ősi tanítá­ sával és az egyház fennálló fegyelmével” a katonai szolgálatmegtagadás jogának hirdetése ellentétes. En­ nek helytelenségére Gromon mutatott rá, amit azután Bécsben Cserháti is elismert. A „Gaudium et Spes” zsinati konstitúció 79. pontja ugyanis kimondja: „Mél­ tányosnak látszik továbbá, hogy a törvények megértőén intézkedjenek azokról, akik lelkiismereti okokból nem fognak fegyvert, de készek békés formában szolgálni az emberek közösségét.” Gromon adott hangot először nyilvánosan annak a véleménynek is, hogy a jelen fe­ szültségek mögött az állami szervek mesterkedéseit kell keresni. A Dignitatis Humanae Bizottság 1982 januári jelentésében szintén leszögezi: „a magyar katolikus egyházban az a furcsa helyzet állt elő, hogy püspökeink a politikai rendszer érdekeit képviselik az egyházzal szemben. Mi viszont azt

várjuk tőlük, hogy az egyház érdekeit képviseljék.” Kérik a hierarchiát: hagyjanak fel a bázisközösségek megosztására irányuló kísérletekkel, keressék a békés megoldás útját Bulányi Györggyel és 121 az irányítása alatt álló csoportokkal, és a felfüggesztet­ tek ügyét mielőbb rendezzék el.23 A Bulányi-ügy A bíborost tiltakozó levelek özöne árasztotta el a két káplán ellen foganatosított adminisztratív intézkedések miatt. Papok és civilek egyénileg és csoportosan fejez­ ték ki felháborodásukat. Mindez nem akadályozta meg őt abban, hogy megindítsa a támadási a mozgalom szel­ lemi vezetője, Bulányi György piarista szerzetes ellen. Nézeteinek tisztázására egy teológiai bizottságot állított fel, amelynek tagjai Gál Ferenc, Vanyó László, Rózsa Huba és Erdő Péter professzorok voltak. Az első „dialó­ gusra” 1981. december 5-én került sor Felolvasott be­ szédében a piarista pap kijelentette,

hogy könyveit a „Hittani Kongregáció átolvasta, és nem talált bennük a katolikus hittel ellenkezőt”. Lékai szerint „a kérdés az, hogy Bulányi György atya magyarul kidolgozott műve teljesen egyenértékű fordításban került-e a Hittani Kongregáció elé. Teljesen elfogadom a Hittani Kong­ regáció döntését a fordított szövegre vonatkozóan.” 4 Az ülésről kiadott jegyzőkönyvből arra következtethe­ tünk, hogy a légkör meglehetősen feszült, ellenséges volt. A professzorok részéről dogmatikai, egyháziam, egyházjogi kérdések záporoztak Bulányi felé, aki ezek­ re nem volt hajlandó válaszolni, felkészülési időt kért, hiszen ő nem főállásban teológus. „Életem utolsó há­ rom évtizedében - tíz-tíz évig rab, szállítómunkás, majd műszaki fordító voltam,” mondta.25 Javasolta, hogy a professzorok adják meg írásban kérdéseiket, amelyekre ő is írásban fog válaszolni. Lékai kitért a katonai szol­ gálat

körüli vitára, és Bulányi álláspontját az egyház tanításával szembenállónak nevezte. Erre a megjegy­ zésre viszont már felelt a szerzetes: „az Egyház mai tanítása szerint lehet valaki katona is, és lelkiismereti 7 ft okra hivatkozva meg is tagadhatja a katonáskodást.” A bizottság 27 kérdésére Bulányi 26 gépelt oldalon válaszolt (Erdő Péter nem tett fel kérdést!), amelyek megvitatására 1982. február 22-én ültek össze az érin­ tettek. Bulányival, írásaival, közösségeivel kapcsolat­ ban sértő, támadó megjegyzések hangzottak el, mint például „olcsó félrekapások”, „félre akarják vezetni az olvasót”, „feltűnősködés”, „gazemberség”, „üres szócséplés” stb.27 A piarista pap tiltakozott ez ellen, és emlékeztette a bíborost, hogy őt dialógusra hívták meg. A harmadik tárgyaláson Bulányi már nem jelent meg, mert mint a prímáshoz intézett, március 7-i kelte­ zésű levelében kifejtette:

„Nagy gonddal elkészített »Válaszaimra« a legutóbbi találkozó során minősíthe­ tetlen minősítést kaptam. Kétes értékű volna önként kitenni magamat hannadjára is annak, hogy órákon ke­ resztül sértegessenek engem, enyéimet. Úgysem va­ gyok hajlandó az egyház tanításával ellenkezésben álló BESZÉLŐ 12 122 kijelentéseket tenni.” A levél további részében csoport­ jainak célkitűzését ismerteti, amelynek lényege a teoló­ giatanulás, az „élet szolgálata” a többgyermekes család­ modell, a szerény életmód, valamint a hadiszolgálat, az uralkodás és parancsolgatás elutasítása által. Közli, hogy „Válaszait” megküldte a Hittani Kongregációnak is. Készségét fejezi ki további dialógusokban való rész­ vételre, feltéve, hogy nem gyalázkodásokban lesz része. „Nagyon szomorú arra gondolnom, hogy 1952-ben, a Rákosi-rendszerben a Péter Gábor vezette ÁVH-n az engem 60 napon keresztül kihallgató

ateista őrnagy több tiszteletet tanúsított személyem és tevékenységem iránt, mint amiben részem volt a két »dialógusnak« semmiképpen sem nevezhető találkozón.” Ezek után a március 8-9-i püspökkari konferencia elítélte Bulányit, mert „téves hitbeli tanításokat ter­ jeszt”. A nyilatkozat szerint „egyesek az ihletett újítók köntösébe burkolva szembeszegülnek a hierarchiát semmibe véve az egyházi vezetőkkel, viselkedésük az egyházi fegyelem felbomlasztásával fenyeget”. A püs­ pökök a piarista paptól téves teológiai tanításainak visszavonását kérték, valamint hogy „hagyjon tel min­ den ellenkezéssel és vesse alá magát a Püspöki Kar egységes lelkipásztori elgondolásának”.28 Lékai levél­ ben szólította fel őt téves magyarázatainak visszavoná­ sára. Az Új Ember április 4-i száma pedig ismertette a teológiai bizottság vizsgálatának eredményét, hat pont­ ban foglalva össze a tévesnek ítélt

tanításokat. Összegezve a Bulányi tanításával szemben megfo­ galmazott vádak módszerét, a következő képet kapjuk: két esetben sem érvet, sem hivatkozást nem találunk; két alkalommal a bizonyítás egy-egy rövid idézet a „Válaszaim”-ból, de mindkettő az eredetitől merőben eltérő összefüggésbe ágyazva; végül négy esetben hi­ vatkozik a jelentés az „Új Forrás”-ra. Ezzel kapcsolatban Bulányi levélben tudatta a bíbo­ rossal: „Az említett »Az Új Forrás« c. kiadványt nem ismerem. Kiadóját sem ismerem Semmiféle kéziratot nem adtam számára sem közvetlenül, sem közvetve. Amíg nem látom a kiadványt, tartalmáért sem tudok semmiféle felelősséget vállalni. A magam és kisközös­ ségbeli testvéreim nevében ünnepélyesen kijelentem, hogy hit és erkölcs dolgában mindig hűek akartunk ma­ radni Jézus egyházának tanításához. Közösségeink az egyházon belül akarnak élni.” A Dignitatis Humanae Bizottság

nyilatkozatban szögezte le: „A kiadványt nemcsak Bulányi nem látta - más sem. Nem ismerünk senkit néhány főpapon és teológiai tanáron kívül, aki­ nek egyetlen szám a kezében lett volna. Nem tudunk senkiről, aki meg tudná mondani, mit tartalmaz a kiadvány. Nem hallottunk szerkesztőiről, szerzőiről” A prímás a védekezésre kényszerült pap tiltakozását nem fogadta el, ismét felszólította, hogy részletes válaszát amely „az Egyház alapvető tanításával szembenálló né­ zeteinek visszavonását tartalmazza” - április 24-ig tér- 30 jessze fel hozzá. A piarista pap a levélre és a vádakra szintén hat pontban válaszolt. A kifogásolt tételekkel kapcsolatban pontról pontra kijelentette, hogy nem azo­ kat vallja, hanem az egyház tanítását, ezért nincs mit visszavonnia. Befejező soraiban így ír: „Újból és kö­ nyörögve kérem Jézus egyházának nevében, hogy ne azoktól féltse az egyházat, akikben az egyház él

és nö­ vekedik. Imádkozom és imádkozunk Bíboros Úrért, hogy annyi kérés után végre fogja már meg kinyújtott kezünket, és ne megsemmisíteni akarónk, hanem Pász­ torunk legyen.”31 Lékai május 16-án, a már szokásos nagymarosi talál­ kozón elutasította Bulányi és Kovács László koncelebrálási szándékát. Egy nyilatkozatában pedig bírálta, hogy egyes báziscsoportok nem fogadják el az egyház tanító hivatalát, ami „érvényes a katonaiszolgálat-megtagadás területére is”.32 Hasonló kijelentést tett egy az osztrák televíziónak adott, június elején sugárzott inter­ jújában, és bírálta Bulányi engedelmességről vallott fel­ fogását is. A műsorban - első alkalommal nyilvánosan - maga a vádlott is szót kapott. Kijelentette, hogy fiatal keresztények a püspököktől várják, hogy az állami szer­ vekkel szemben a békés szociális szolgálat szószólói legyenek. Visszautasította a vádat, miszerint ő az egy­

házi hierarchiát nem fogadná el. Lékainak az állammal szemben tanúsított magatartásáról csak annyit mondott: „azt hiszem, mindenki azt teszi, amit a lelkiismerete mond.” Üldözöttnek sem érzi magát az egyházi vezetők részéről, csupán „egészséges feszültségekről” beszélt. „Mindazon nehézségek mögött, amelyek közöttünk és elöljáróink között fennállnak, az ateizmus áll. Azt gondolom, hogy a püspökök saját akaratukból egészen másként beszélnének velünk,” fejezte be Bulányi?3 A Magyar Katolikus Püspöki Kar június 8-9-i ülésén „a Bulányi Györggyel kapcsolatos vizsgálatát a maga részéről lezárta, és a kifogásolt nézeteket felterjesztette Rómába a Hittani Kongregációnak. Addig is azon­ ban. Bulányi Györgytől megvonta a nyilvános misé­ zés, az igehirdetés, a szentségek, valamint a szentelmények kiszolgáltatásának jogát.”34 Amivel egyébként már harmincegy év (a szerzetesrendek 1951-es

állami feloszlatása) óta nem rendelkezett. A nyár folyamán egyházmegyei körlevelekben, az ország különböző részein tartott „tájékoztató előadá­ sokban” szólították fel a papokat a Bulányitól való el­ határolódásra és csoportjai tevékenységének, összejö­ veteleinek megakadályozására. Egyszerre csak megje­ lentek az eddig elérhetetlen Bulányi-írások, több temp­ lomban szinte osztogatták a hívőknek, hogy maguk győződjenek meg a „tanító eretnekségeiről”. Az látha­ tóan nem zavarta a nagylelkű terjesztőket, hogy ezek tele voltak, vannak tartalommódosító és értelemzavaró hibákkal. A bíboros maga is többször utalt Bulányi en­ gedelmességről szóló tanítására, amely szemben áll az egyház felfogásával. Arról nem szólt, hogy ezt a piaris­ BESZÉLŐ 12 ta pap eredeti tanulmánya, vagy pedig a közkézen forgó sokszorosítás alapján állítja-e. Mert néhány apró eltérés adódik a két változat

között, „gépelési hibák”, véletlen kihagyások, betoldások. Egy-két példa ezekre mindjárt az első oldalakról: a ( ) jelek közé tett rész Bulányi eredeti művében szerepel, a terjesztettben nem, a [ ] jelek közé tett pedig ellenkezőleg, az eredetiben nem található, csak a sokszorosítottban. „Az engedelmesség [- háború esetén -] mindenképpen az embergyilkolás eszköze.” - eredeti 7 1, terjesztett 1 1 „Az Isten országa ily módon egyet jelent a(z erkölcstelen) parancsokat semmibe vevés, a szankcióktól meg nem félemledés és az engedetlenség magatartását vállaló embe­ rek közösségével.” - eredeti 101, terjesztett 41 A sort sajnos az egész vaskos köteten keresztül, ki tudja, meddig folytathatnánk! A tiltakozó megnyilvánulások most sem maradtak el, de mint az egyházban szokás, személyes levelek formáját öltötték. Ezek írói elhatárolták magukat a püspöki kar döntésétől, mivel „a Római Katolikus Egyházban

semmi sem rendelkezik kötelező erővel, mely hamisságon ala­ pul”. Volt plébános, aki nyilvános funkciók vállalására hívta meg Bulányit egyházközösségébe, kijelentvén: „So­ ha senkitől, a Magyar Katolikus Püspöki Kartól sem foga­ dok el olyan tanítást vagy döntést, amely Rómával szem­ beállíthatna.”35 Az ügyet valamennyire ismerő katoliku­ sok nagy része valóban Rómában bízott, bízik. 1982. október elején volt a magyar püspökök pápánál tett „ad limina”* látogatása. II János Pál egy beszédé­ ben újra foglalkozott a báziscsoporlok problémájával és „pozitív megoldást” sürgetett. Tevékenységükkel kap­ csolatban megismételte az 1980-as levelében kifejtett irányelveket, de a magyar hierarchia számára vala­ mennyire kedvezőbb fogalmazásban. Lékai a két hétig tartó látogatás végeztével egy interjú­ ban különbségei tett a „katolikus báziscsoportok” és azok között, „amelyek a

hierarchiát nagyon erősen kritizálják”. Az előzőek „évente találkoznak Nagymaroson”, ezeket ő is meg szokta látogatni, mondta. Az utóbbiak azonban bírálják, „hogy a hierarchia az állammal is beszélgetést, illetőleg dialógust folytat.” „Bulányi ilyen tanításokat kép­ visel, amelyek, úgy tűnik, nincsenek összhangban az egy­ ház tanítóhivatalával”, és különösen az engedelmesség ér­ telmezésével kapcsolatban voltak kifogásai.36 Értékelés helyett A Bulányi elleni eljárás, a csoportjai körüli vita nem igényel különösebb elemzést, csupán néhány megjegy­ zés kívánkozik még ide. A teológiai bizottság vizsgálatának és jelentésének visszásságáról volt szó. Nem osztom a véleményt, hogy 123 a „per” külső szervek forgatókönyve szerint zajlott vol­ na, még kevésbé, hogy a bizottság ennek közvetlen nyomására cselekedett, illetve hozta meg döntését. A három nagy tudású professzor

kérdései kizárólag teoló­ giai jellegűek voltak, a bíboros más irányú megjegyzé­ seibe sohasem kapcsolódtak be. Sokkal inkább konzer­ vatív, klerikális szemléletük és előítéleteik rabjai vol­ tak, ellenségesek Bulány’ival szemben korábbi, a ma­ gyar hierarchiát érintő kritikus megjegyzései miatt. Ta­ lán nem tetszett nekik, hogy a hivatalos tanítást saját szavaival fejtette ki. Valószínűleg tudniuk kellett azon­ ban arról, hogy az állami szervek már régóta szorgal­ mazták Bulányi kikapcsolását a hazai katolikus egyház életéből. Miért vállalták ez esetben mégis a kétes szere­ pet? Nehéz lenne megmondani. A bíboros előtt aligha lehetett kérdéses a vizsgálat kimenetele, most biztosra ment. Egyházképe még kon­ zervatívabb, klerikalizmusa még erősebb, mint a fenti professzoroké. Pasztorációs elképzelésében, amelyet a „tárgyaló egyház lelkipásztori koncepciója” névvel je ­ lölhetünk37, alig van

helye a bázis modelljének. Az előbbi a vallásos életet a templomra, egyházközöségre akarja korlátozni, de ezt is állami engedélyhez köti, amit kis lépésekkel igyekszik megszerezni. A másik kevesebb engedélyt, ellenőrzést, formalizmust akar, és az életszerűbb, közösségibb keresztény életet helyezi előtérbe. Bulányit - aki ennek a vonalnak legkövetke­ zetesebb képviselője és így közvetve a hierarchia jelen­ legi szerepét is megkérdőjelezi - Lékai bíboros már nem tudta beilleszteni rendszerébe. De nemcsak belső egyházi okok késztették a piarista pappal való leszámo­ lásra. Nyilvános állásfoglalásaiban mindig az államnak nem tetsző kényes kérdések bolygatását is rosszallotta. Ezt maga Bulányi is érzékelte, szóvá is tette. A piarista papnak megaláztatásban bőven volt része ezen idő alatt. Ennek ellenére nem szűnt meg alázatos lenni, kérni, kopogni, készségét újra kifejezni. Mindhiá­ ba. Mégis kérdéses,

hogy a legbölcsebb magatartást tanúsította-e? Fellépésében, néha kioktató stílusában a sértett ember fölényessége is érződött. Mondanivalója kifejezésére nem mindig a békésebb formákat válasz­ totta, valószínűleg ennek ő is tudatában volt. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy míg a bíboros leveleiben, nyilatkozataiban dialógusról be­ szélt, valójában egy előre eretneknek bélyegzett vádlott látszateljárását folytatták le, aminek során és végeztével minden eszközt megragadtak ország és világ előtt a vádlott és csoportjai magalázására, hitelének lerontásá­ ra. Bulányi atya eközben egy sornyi lehetőséget sem kapott, hogy válaszolhasson az őt nyilvánosan támadó kijelentésekre. Ez az ügy bizonyára a magyar katolikus egyháznak, legalábbis vezetőinek sokáig felejthetetlen szégyenfoltja marad. Az alsópapság és a hívek egy része a Vatikánból várja a pozitív megoldást. Látnunk kell azonban, hogy a

124 magyar püspökök kényes helyzetet teremtettek: egy Bulányinak kedvező döntéssel ugyanis a Hittani Kong­ regációnak a teljes magyar katolikus egyházi vezetéssel szemben kellene állást foglalnia. Róma szívesen tenné vissza az ügyet a magyar egyház asztalára, és szeremé látni a szemben álló felek megbékélését. Erre azonban, Bulányi pozitív gesztusai ellenére, alig van remény, legalábbis addig, amíg a „püspökök saját akaratukból egészen másként” nem beszélnek vele. Dilemma előtt állnak az elismert báziscsoportok is. Elfogadják-e, akár hallgatólagosan is, a bíboros különböztetését, segítve ezzel a „bulányisták” elszigetelését, vagy továbbra is legyenek szolidárisak velük? Ez utób­ binak szimbolikus kifejezése lenne, ha ezután is biztosí­ tanák a „bulányisták” részvételét a nagymarosi találko­ zókon. Semleges, közvetítő helyet nehéz betölteniük A bíboros sem ilyet szán nekik. 1982.

október-november Postscriptum Az előző tanulmány kézirata már a szerkesztőségben volt, amikor, kb. egy évvel Bulányi atyának a magyar hierarchia részéről történt elítélése után, Róma is nyilat­ kozott az ügyben. II János Pál pápa felhatalmazásával Casaroli bíboros államtitkár egy Lékai prímásnak cím­ zett levélben foglalt állást a magyar püspökök határoza­ tai mellett (Magyar Kurír, 1983. május 12) Egy Bulányi atyára és csoportjaira nézve negatív va­ tikáni állásfoglalás várható volt a magyar püspökök túl­ ságosan is látványos fellépése után. Meglepő azonban, hogy nem a Hittani Kongregáció nyilatkozott, amely­ hez a magyar püspöki kar is felterjesztette az ügyet, hanem egy magasabb fórum, maga Casaroli államtitkár. Nem jelentéktelen tény, hogy a hitbeli kérdésekben ille­ tékes kongregáció nem ítélte el Bulányi tanait. Sőt ma­ ga Casaroli bíboros is „a doktrinális kérdésektől jelen­ leg

eltekintve” fogalmazza levelét. Levelében azt veti a Bulányi György által vezetett bázisközösségek szemére, hogy „kivonják magukat a törvényes megyéspüspök tekintélye alól azáltal, hogy BESZÉLŐ 12 megtagadják tőlük az engedelmességet, és így megsér­ tik a helyi egyházak mindenkire nézve kötelező egysé­ gét”. „A Szentszék, osztozva Püspöki Karotok gondjai­ ban, mindazt, amit ti ezekről a »bázisközősségekről« határoztatok, jóváhagyja és tekintélyével megerősíti.” Végezetül felszólítja a püspököket, hogy „atyai buzdí­ tással minél előbb győzzék meg tisztelendő Bulányi atyát és követőit, hogy engedelmeskedjenek azoknak a tanácsoknak és parancsoknak, amelyeket a Püspökök adnak mint törvényes és felelős Pásztorok”. Nos, ez a magas fórumról érkezett levél csupán azt nem tartalmazza, amit a magyar püspöki kar Rómától kért: nemhogy Bulányi György teológiai tanítását nem ítéli

el, de egyáltalán nem foglalkozik közvetlenül a piarista szerzetes személyével és szerepével. A Szent­ szék jóváhagyja és megerősíti a püspöki karnak a Bulá­ nyi atya által vezetett bázisközösségekről hozott határo­ zatait. Csakhogy a püspöki kar Bulányi György piarista szerzetest ítélte el tanbeli és egyházfegyelmi szempon­ tokra hivatkozva és nem a báziscsoportokat. Bizonyára nem véletlen elírásról van szó Casaroli bíboros levelé­ ben. A báziscsoportokkal kapcsolatban most újra meg­ ismételt régi feltételek pedig, mint erről korábban szó volt, nem ugyanazt jelentik Rómában és Budapesten. Miért született meg tehát ez a legfelsőbb hivatalos egyházi megnyilvánulásnak tekinthető levél? Elsősor­ ban a magyar egyházi vezetők, különösen - mint ez a levélből is kitűnik - Lékai bíborosnak Rómára gyako­ rolt ismétlődő nyomása következtében. Másodszor a magyar állami szervek bizonyos engedményeket he­

lyeztek kilátásba a hitoktatás területén (amelyet II. Já­ nos Pál pápa az egyik legfontosabb kérdésnek tart) arra az esetre, ha a Vatikán is Bulányi György ellen foglalna állást. Harmadszor pedig Bulányi és közösségei zavaró tényezők a Vatikán keleti politikájában is, amelynek fő kidolgozója éppen Casaroli bíboros volt. Az államtitkár levele nagy valószínűséggel egy kompromisszum eredménye: elmarasztalta ugyan Bulá­ nyi bázisközösségeit, de személy szerint nem ítélte el magát a piarista atyát, és valójában visszahelyezte az ügyet a magyar egyház asztalára. 1983. május Jegyzetek 1 UKI Pressedienst Nr. 22, Konfliktus a két magyar pasztorációs felfogás körül, 5.1 2 Ú j E m ber, 1977. január 2 3 Ú j E m ber, 1977. március 27 6 A ,.Merre menjek?" egy-, a „Keressétek az Isten országát!" hatkötetes 7 M a g y a r K u r ír 70. évf 98 sz 1980 április 29 2061 8 uo. 2051 9 Bulányi György levele Lékai

bíborosnak, 1981. december 6 4 UKI Pressedienst Nr. 22 61 10 UKI, Nr. 22 81 5 UKI Pressedienst Nr. 13, Két levél a magyar katolikus egyház 11 A Dignitatis Humanae Bizottság 1982. januári jelentése B e szé lő pásztoraihoz, 2.1 3. sz 371 125 BESZÉLŐ 12 12 Lékai-íntexjú Bécsben, KIPA, 1981. szeptember 24 13 KNA, 1982. május 19 14 Szennay András: Az egyház újraéled a közösségekben, Vigília, 1981. június, 3701 15 Cserháti József: Az egyházi bázisközösségek, Új Ember, 1980. 25 Bulányi december 6-án írásban is megküldte Lékai bíborosnak az előző napi beszélgetés során írásból felolvasott szavait. 26 Jegyzőkönyv, uo. 51 27 Bulányi György: Beszámoló: a Központi Szemináriumban febru­ ár 22-én 18.30-tól2120-ig 16 KIPA, Bécs, 1981. szeptember 24 28Új Ember, 1982. március 21 29Bécsi Napló, 1982. július-augusztus, 41 17Új Ember, 3Í>A levél kelte: Esztergom, 1982. ápr 14, száma: 1100-3/1982 június 1. 1981.

szeptember 20 18 Új Ember, 1981. október 11 31 A levél kelte: Budapest, 1982. április 19-én 19 Publik Forum Nr. 25, 11 December 1981 101 32KNA, 1982. május 19 20 KIPA, Budapest, 1981. október 21 33 KIPA, Wien, 1982. június 9 21 KIPA, Bécs, 1981. november 24 és UKI Pressedienst, Nr 22 10 34 Új Ember, 1982. június 20 1. 35 Dombi Ferenc levele püspökének (1982. IX 3) G2W 1983/2 sz 23 Beszélő, 3. sz 381 36 KIPA-Interview: A kis lépések egyházpolitikája, 1982. okt 18 24 Jegyzőkönyv az 1981. december 5-i találkozóról, 11 37 UKI Pressedienst, Nr. 22 60 tésével h a t örsi, egy ra jsz e k ré n y t és három ö sszerak h ató g u m icsónakot k észítettek . e) K ülső és belső ü n n ep ély ek . C serkészcsapatunk ta g ja i a fo g a d a lm a t csak egy évre teszik. S zep tem b erb en m indenkinek, ak i cserkész akar m a ra d n i, írásb an kell kérnie fo g a d a lo m ú jítá sra való bocsátását. A z ünnepélyes fo g a­ d alo m

ú jítá st m ely et ép p en úgy, m in t a jelöltek fo g ad alo m tételét és a táb o rb aszállást, közös szen tg y ó n ás és áldozás előzött m eg október 4-én ta r to ttu k a C serkészparkban. A c sa p a t új tag jai p e d ig a gim názium dísz­ term éb en , a rend főnöke, a gim názium igazgatója, szám os ta n á ra és az érdeklődő szülők jelen létéb en fe b ru á r 24-én te tté k le a fogadalm at. Az ünn ep i beszédet M enczer József, a jelöltek osztályfőnöke m ondta, a szülők nevében pedig R ajz K á ro ly MÁV igazgató in té z e tt b u zd ító szav ak at az új cserkészekhez. Dec. 6 8-án ren d e z te a c sa p a t ezévi ü n n ep ély ét az intézet to r n a te r ­ m ében. A m űsoron a m ú lt év cserkésztö rténetét m u ta ttu k be apró jelen e­ tekkel. E g y alkalom m al a h a jlé k ta la n o k m enhelyén rend eztü n k m űsoros farsangi d élu tán t. f ) N y ári te rv e in k , segélyezések. C sapatunk ezen

a nyáron h á ro m n a g y tá b o rt rendez. A k é t le g fia ta la b b raj a D om bóvár m e lle tti H etén y p u szta közelében, a p ia rista -re n d b irto k á n ü ti fel sá tra it. A Sztrilich T am ás-raj kerékpáros és ladikos m o z g ó tá b o rt, a Csapody- és a V ass Tibor-raj k ü l­ földi m ozgótábort ren d ez a S alzkam m ergutban és a D u n án . Az elm últ évben sem v o lt k ö n n y ű helyzete a paran csn o k ság n ak , m ik o r állni a k a rta a régi elv et, hogy t. i egy jócserkészt sem hag y itth o n an y ag i okokból a táborozásról. H á la a z o n b an a szülők és m ás jó a k a ró k szíves tá m o ­ g atá sá n a k , az elm últ e szten d ő b en is sikerült kereken 500 pengőt fo rd íta n i szegénysorsú cserkészeink tá b o ro z á si költségeinek fedezésére. 5. Maywald József Gyorsírókor V ezetőtanára K iss József Az e lm ú lt iskolai évben a gyorsírókör rendes ta g ja i elsősorban a h e ti 2 órás

beszédíró­ tan fo ly am h allgatói k ö zü l k e rü lte k ki. E rendkívüli ta n fo ly am ra összesen 17 V I V II. oszt ta n u ló je le n tk e z e tt Ezek közül gyönge előm enetel m ia tt 2, az órarendnek félévkor való m egváltozása m iatt 1 ta n u ló m a ra d t ki, 1 ta n u ló ­ n ak pedig fegyelm i okból k e lle tt a külön tanfolyam ról elm aradnia. A re n d ­ kívüli tan fo ly am ra nem já ró gyorsírók közül 4 ren d es és 59 pártoló ta g ja v o lt m ég a gyorsírókörnek. A gyorsírókor ta g ja i az 1934/35. iskolai évre a következő tis z tik a rt v á la s z to ttá k meg : B u lán y i G yörgy V II. A o t ifjú sá g i elnök, T erták E le­ m ér V II. A o t főjegyző, Szabó L ajos VI A o t jeg y ző , Metzger E rn ő V I. A o t pénztáros és B alogh G yörgy V A o t k ö n y v táro s H a lo tta k n a p já n a g yorsírókor küldöttsége elzarán d o k o lt M ayw ald Józsefnek, az in tézet egy k o ri n agy ta n á rá n a k

a sírjához s h á lá ja és kegyelete jeléül v irág o t hely ezett a sírra , B u lán y i György ifjú ság i elnök pedig em lék­ beszédben m é lta tta M ayw ald József nagyságát. A gyorsírókor az elm ú lt iskolai év folyam án az alakuló és m egnyitó gyűlésen kívül egy díszgyűlést, négy rendes felolvasó, k é t rendkívüli és egy zárógyűlést ta r to tt, to v á b b á ingyenes gyakorlási leh ető ség et n y ú jto tt az 61 ö n k é n t jelentkező gyorsíró k n ak . A haladó csoport g y ak o rlását ebben az év b en is a v e z e tő ta n ár irá n y íto tta , a kerü leti versenyre előkészületül szol­ gáló gyakorlás vezetésére p ed ig B ulányi G yörgy ifjúsági elnök v állalkozott. Lelkes és önzetlen m u n k á já é rt e h e ly ü tt is dicséretet érdem el. A különböző csoportok részére a gyorsírókor az év folyam án 3 szabatos­ írási p á ly á z a to t írt ki, to v á b b á 21 sztenogram m -, 6

olvasási, 5 rövidítési, 7 p áro s és 1 írásv ersen y t s p e rc e n k é n t 60 és 270 szótag k ö z ö tt 23 gyorsasági v e rse n y t rendezett. E p á ly á z a to k o n és versenyeken ta n ítv á n y a in k 792 p ály am u n k áv al és v ersen y d o lg o zattal szerepeltek. (Ez a szám a tav aly ih o z k é p e st 51% -os em elkedést m u ta t.) E p ály ázato k és dolgozatok ja v ítá sá t és m inősítését a v e z e tő ta n á r szem élyesen végezte. A háziversenyek legszorgalm asabb és legeredm ényesebb résztvevői v o lta k : B ulányi G yörgy és K erekes G yula V II. A, R ó th A n d rás V II B, Szabó Lajos és Gergely G yörgy V I. A, F eh ér László és B ródy T am ás VI B, B alogh György és C serhalm i A n ta l V. A, N oviszedlák K ároly V B , Füleki Géza, Lassú Im re, K ab d eb ó K álm án , S zentirm ai Ján o s, W ellisch A ndrás és M olnár K álm án IV. A s R én y i O szkár és T itsch K ároly IV B o t A felsoroltak

valam en n y ien k ö n y v -, oklevél-, érem ,- illetőleg füzet- és ceruza­ ju ta lo m b a n részesültek. R a jtu k kívül még 58 ta n u ló k a p o tt kisebb-nagyobb j u ta lm a t. Az in tézetn ek a házi gyorsíróversenyeken legnagyobb sikerrel szereplő o sz tá ly a részére k iírt Sík S ándor-v án d o rd íj védelm éért az idén igen v álto za­ to s küzdelem folyt. A v á n d o rd íj védelm ét az első félévi v ersenyek ered­ m énye alap ján a V II. A o sztály , a ta v a ly i győztes, szerezte m eg, a m ásodik félévben azonban a IV. A o sztály b íz ta tó a n fejlődő, lelkes kezdő gyorsírói 17 p o n tta l m egelőzték a V II. A osztály gyorsíróit A h a rm a d ik helyre az V . A osztály k e rü lt az V B osztály előtt T a n ítv á n y a in k közül tö b b e n sikerrel szerepeltek a M agyar Gyorsíró Szem le és A Gyorsíró országos jellegű p ály ázatain is. így a M agyar Gyorsíró Szem le 1934/35. évi országos

gyorsírási tá rg y ú rejtv én y fejtő b ajn o k ság át B u lán y i György V II. A o t n y erte meg, a m ásodik helyre pedig Szabó L ajo s V I. A o t k e rü lt A G yorsíró országos szabatosírási p á ly á z a tá n 17 ta n ítv á n y u n k részesült ju ta lo m b a n . Az 1934. évi országos és kerü leti gyorsíró versenyen ta n ítv á n y a in k előző évi eredm én y ü k et m in te g y 65% -kal m egjavítva, 5825 in té z e ti po n to t szereztek és ezzel az ered m én y ü k k el 73 versenyző középiskola közül a 4. helyre k erü ltek Az in té z e t e szép helyezésért oklevéljutalom ban részesült. Az 1934 novem ber 18-án lezajlo tt első p ro p ag an d av ersen y en intéze­ tü n k a 120 szótagos négyes csapatv ersen y en in d íto tt c sa p a to t. A Kerekes G y u la V II. A, Gergely G yörgy és Szabó Lajos V I A és B alogh György V. A o t-b ó l álló c sa p a tu n k 15 sikerrel szereplő in tézet és szakiskola közül a 4.

helyre k e rü lt és o k lev élju talo m b an részesült Az 1934 decem berében re n d e z e tt gyorsíróversenyen in té z e tü n k gyors­ író i h iv atalo san nem v e tte k részt, m ert cserkészcsapatunk ek k o r ta r to tta beszám oló ünnep ély ét. 62 Az 1935. évi országos gyorsíróversenyen B u lán y i György V II A o t a 250 szótagos fokon oklevél- és k ö n y v ju ta lo m b an részesült, a 200 szótagos fokon pedig B alogh György V. A o t n y e rt oklevelet A fővárosi k e rü le ti v e rsen y en a 150 szótagos páros versenyen igen jó eredm ényt ért el a B u lá n y i G yörgy és K erekes G yula V II. A o t-ból álló p á r M indketten oklevél- és k ö n y v ju ta lo m b a n részesültek. Sikerrel szerepelt m ég a Szabó L ajos V I A és R ó th A n d rás V II. B o t-b ó l álló pár, v a la m in t a Balogh G yörgy V A o. t szteno g ram m jáb ó l dolgozó Cserhalm i A n tal V A o t A 150 szótagos egyéni v ersenyen hibátlan ság

i ezü stö zö tt je lv é n y t n y ert, to vábbá oklevélés k ö n y v ju ta lm a t k a p o tt K erekes G yula V II. A o t, Noviszedlák K áro ly V. B o t pedig o k lev élju talo m b an részesült U gyancsak ezen a fokon b e a d o tt igen jó áttételév el n y e rte el Füleki Géza IV . A o t az ország leg­ jo b b alsó o sztályú gyorsírója részére k itű z ö tt I. d íja t A 120 szótagos fokon k ö n y v ju ta lm a t érdem elt Feniczy G yörgy és G ergely György V I. A o t, dicsérő em léklapot pedig S zán tál Sándor VI. B o t A 100 szótagos szten o gram m v ersen y en teljesen h ib á tla n d o lgozattal b ro n z hibátlansági je lv é n y t és k ö n y v ju ta lm a t n y e rt Soltész L ajos V. A o t, k ö n y v ju talm at k a p o tt R ó th A n d rás V II. B és B arb o rik László V A o t, dicsérő em lék lap o t pedig C serhalm i A ntal és E n tz B éla V. A és R é n y i Oszkár IV B o t Az iro d ai olvasási versenyen teljesen h ib á tla

n á tté te lé é rt Szabó Lajos. V I A o t részesült k ö n y v ju talo m b an . Az egyéni ju talo m b an nem részesült gyorsírókon kívül sikerrel szere­ p e lte k m ég és 100-nál tö b b in té z e ti p o n to t szereztek a következő ta n u ló k (a záró jelb en lévő jelzés azo k at a fo k o k at jelen ti, am elyeken eredm ényesen szerepeltek) : G usztáv A ndrás (150, 120, 100, iro d ai olv.), K ovachich G yörgy (120, 100, irodai olv.) és T e rtá k E lem ér (120, 100) V II A, F ehér L ászló (150, 100, irodai olv.), B ródy T am ás (150, 100) és Jó zsa Mihály (120, 100) V I. B , B álin t N agy Zoltán (120, 100) V A, s G ergelyffy Sándor (120,100) és F ö ld i M ihály (120, 100) V. B o t Főleg a 120 és 100 szótagos fokon sik errel szerep eltek még, de 100-nál kevesebb intézeti p o n to t szereztek a k ö v etk ező ta n u ló k : Mijó Ján o s és H o rv á th Já n o s V II. A , Schreiber Béla, M o nszpart E lem ér, R uszák Ján o s

és M etzger E rn ő V I. A, Csillag P ál VI B, Méri B éla, Veyl R ó b e rt, W alter G yula, M entsik Ferenc, G rób László, Acsay F e re n c , S zu rd ay E gon, Im rédy E lem ér, Ju h á sz Z oltán, D ószer Ernő, F arkas P á l és K u n d la k Iv án V. A, S chm idt Já n o s, Asztalos G yula, Gervay Miklós, H a jó s G ergely, Szőke G yula, Soós Im re, K in tli A ndor, V á ra d i János, R óde László és G raf K áro ly V. B, A ulich A n ta l, M olnár K á lm á n , Szabó György, S zen t­ irm ai J á n o s és Somogyi E n d re IV. A o t M inthogy a fölsoroltak b e csü lettel k iv e tté k részü k et abból a nem es küzdelem ből, am ely az intézet gyorsíró h a g y o m á n y a in a k m egvédéséért fo ly t, s lehetővé te tté k , hogy az in té z e t t a ­ v aly i rek o rd ered m én y ét az idén tö b b , m int 700 p o n tta l m egjavíthassa, v a la ­ m en n y ien d icséretet érdem elnek. E versenyekkel k a p cso latb an legyen szabad

erről a helyről is ő szin te h á lá v a l és öröm m el köszönetét m o n d an u n k dr. K isp a rti János fő ig azg ató ú rn a k , ak i az országos és k erü leti gyorsíróversenyen legtöbb intézeti p o n to t szerző osztály részére m űvészi k iv ite lű v á n d o rd íjá t alap íto tt. Ez a v á n d o r­ 63 díj az id én k e rü lt először k iírá sra és a vándordíj első védelm ét az Y. A o sztály szerezte meg a V II. A és az V B osztály elő tt A gyorsírókor az id é n Soltész Lajos V. A o t ad o m ányából még egy ú j o sztá ly -v á n d o rd íjá t lé te s íte tt M arkovits Iv á n n a k , a m agyar gyors­ írás a ty já n a k , az in té z e t eg y k o ri gyorsírás ta n á rá n a k em lékére. E v án d o rd íj v éd e lm é t az országos, k e rü le ti és háziversenyek ö sszesített eredm énye ala p ­ já n a V II. A osztály szerezte meg Az in té z e t 1934/35. évi g y o rsíró b ajn o k ság át B u lán

y i György V II A o t n y e rte s ő k a p ta meg a g y o rsíró k o r Schütz A ntal n a g y ju ta lm á t, a gyorsíró­ k o r vezetésében k ife jte tt o d aad ó m u n k á já é rt pedig dr. K isp arti Já n o s főigazgató ú r egy darab 10 k o ro n ás aran n y al ju ta lm a z ta . Az intézet gyors­ író b a jn o k sá g á n a k m ásodik h e ly é t B alogh György V. A o t szerezte meg K erek es G yula V II. A o t e lő tt A z in tézet legjobb h a la d ó g y o rsíró ja részére k itű z ö tt Zim ányi G yula n a g y ju ta lm a t Balogh G yörgy V. A o t n yerte C serhalm i A ntal V A és N o v iszed lák K ároly V. B o t e lő tt Az in té z e t (s egyben az ország) legjobb alsó osztályos gyorsírója, F ü le k i G éza IV. A o t k a p ta a M ayw ald József n a g y ju ta lm a t Az alsó o sztá­ lyos gyo rsíró k cso p o rtjáb an a m áso d ik helyre R ényi O szkár IV. B o t k e rü lt L assú Im re IV. A o t e lő tt A M ayw ald József n a g y ju

ta lm a t dr. Csúszik P á l m onori szakiskolai ig azg ató ú r, az in tézet v o lt ta n ítv á n y a a já n lo tta fel egykori ta n á rá n a k , M ayw ald Józsefnek az em lékére. A ta n ítv á n y i h á lá n a k és kegyeletnek e szép és p é ld a a d ó m eg n y ilv án u lásáért leg y en szabad ez alkalom m al is az in tézet őszinte köszö n etét to lm ácso ln u n k . U gyancsak őszinte k ö szö netünket fejez­ zük k i Z im ányi G yula ren d fő n ö k i tan ácso s, k ala z a n tin u m i igazgató ú rn a k , B a la n y i G yörgy rendfőnöki tan ácso s ú rn ak és E lek K áro ly szakiskolai igaz­ gató ú rn a k nemeslelkű k ö n y v a d o m á n y u k é rt. R a jtu k k ív ü l még a v ezető ­ ta n á r a já n lo tt fel tö b b k ö n y v ju ta lm a t. A k ö n y v tá r g y a ra p ítá sá ra és folyóiratok já ra tá s á ra a gyorsírókor k ed v e z ő tle n anyagi h elyzete ellenére az elm últ év folyam án is nagy gon­ d o t

fo rd íto ttu n k . A gyorsíróköri sz a k k ö n y v tá r állom ánya 1935 m ájus h a v á ­ b a n 383 k ö te t. 6. É n ek - és zenekör V e z e tő ta n á ra Pogor Ö dön dr A 88 tag b ó l álló v eg y e sk a r vasár- és ü n n e p n a p o k o n négy hangra, a h étk ö zn ap i szentm isé­ ken az egész ifjúság unisono én ek elt. A szim fónikus zen ek ar az ünnepségeken Suppé F e r e n c : K öltő és p a ra s z t, V idám diákok, R in e s c h -W e b e r: A csárd áb an , K éler : R ákóczin y itá n y , F ucik : Flórenci in d u ló és B rahm s : M agyar tán co k és M esterB o rsay -N ag y : H azád n ak re n d ü le tle n ü l c. m űveit a d ta elő Az in té z e t o rg o n istája N ag y E rn ő , V III. A o t, nagy buzgósággal, lelkesedéssel és hozzáértéssel l á t t a el teendőit. H ely ettese H ondl József V I. B o t volt B isztriczky T ib o r ú r, oki hegedűm űvész és zen etan ár, in té z e tü n k heged ű tan ára, sok

alkalo m m al szerepelt. M ár a külföldön is n a g y ra b e c sü lt m űvészetét á llíto tta nem es önzetlenséggel tem p lo m u n k n ak és in té z e tü n k n e k szolgálatába. K ísérő je több ízben E m hő László ú r, oki * 4 2. oldal A katolikus m agyar egyház és a Vatikán Volt Politikai Foglyok és a Mindszenty sír A Volt Magyar Politi­ felszentelt Vándorzász­ egyetlen magyar szám­ kai Foglyok Világszö­ lóval és magyar szám- űzött egyesület, a Volt Nagy György vetsége 1982-ben elhatá­ üzöttek képviselőit. Er­ Magyar Politikai Fog­ lyok Szövetsége díszel­ Lapunk hasábjain az „ad limina Aposto­ janak a gyermekek rozta, hogy díszőrséget re a hírek szerint „il­ állít Mindszenty József letékes magyar helyről nöke és fővédnöke volt néhány hónappal ezelőtt lomul” pápai dokumen­ megfelelő hitoktatásá­ bíboros, hercegprímás az az óvás jött, hogy 1956. november 1 óta beszámoltunk arról

mi­ tum szabályait követik ról az iskolákban, a Világszövetségünk til­ lyen viharok dúlnak a és amelyek az ország­ templomokban és az e sírjánál és meghívja amennyiben magyar II. János Pál pápát a emigránsok tüntetőleg takozik a szabadságkor­ m agyarországi római ban már virágoznak és célra szolgáló egyéb jelen lennének a sírnál, látozás ellen és levélben katolikus egyház ber­ lelki gyümölcsöt hoz­ helyeken. Törődjenek kegyhelyre. azzal is, hogy minél több A Világszövetség ne­ akkor Magyarországról kéri a Szentatyát, hogy keiben az ún. báziskö­ nak” Bulányi Atya szemé­ hívő buzgón vegyen vében Filippi István fő­ senkit sem engednek ki ragaszkodjon a Mind­ zösségek működésével titkár (Frankfurt, Né­ az ausztriai ünnepély­ szenty sírnál a VMPFSz kapcsolatban. A bázis­ lyével kapcsolatban ki­ részt a vallási, liturgi­ metország) 1982. január re ” Ezek szerint a díszőrségéhez és a

ma közösségek a hívek spon­ fejezi „a Szentatya kí­ kus és plébániai élet­ 12-i levelében és a janu­ Szentatya miséjén csak gyár száműzöttek kül tán létesített helyi tö­ vánságát, hogy Eminen- ben." Ennek alátámasz­ ár 13-i vatikáni fogadá­ a magyarországi báb­ döttségének részvételé mörülései és céljuk az ciád (Lékai prímás) és tására idézi Szent Pál son személyesen felkér­ kormány által kijelölt hez. Hasonló tiltakozó őskeresztények egysze­ Ti, föpásztorok, atyai apostolnak Timoteushoz te a Szentatyát, hogy személyek jelenhetnek sokra is szükség van! rű, tiszta krisztusi éle­ buzdítással mielőbb intézett levelét: „H ir­ szentmisét mondjon meg. Azok, akik szám­ Ott akarnak a szám tének ápolása és ameny- győzzétek meg tisztelen­ desd az evangéliumot, Mindszenty bíboros sír­ űzték a „Rab Bíborost” űzöttek lenni lelki feje nyire lehet, a gyakorlat­ dő Bulányi Atyát,

és kö­ állj vele elő, akár alkal­ jánál, a volt politikai és nem azok, akiknek delmuk sírjánál! ban való érvényesítése. vetőit, hogy engedel­ mas, akár alkalmatlan Politikai fogoly A legtöbb közösség meskedjenek azoknak a Érvelj, ints, buzdíts foglyok díszőrsége, a rabtársa volt. Ugyanis tudósító szemben áll a legfelső tanácsoknak és paran­ nagy türelemmel és hoz­ Világ Emigrációs Ván­ Mindszenty bíboros az dorzászló és a magyar egyházi vezetőséggel, csoknak, amelyeket a zájárulással.” Elemez­ ve a Szentszék állásfog­ emigrációs küldöttség amelyet megalkuvónak püspökök adnak.” jelenlétében. Ezt a A levél legérdekesebb lalását, megállapíthat­ tekint a rezsimmel meghívást a Szentatya szemben. A radikálisok és egyben legfontosabb juk, hogy az a báziskö­ személyesen és később vezetője Bulányi György része az, amelyben fel­ zösségek ügyében mind­ a pápai nunciatura a piarista szerzetes,

akit hívja a magyar püspö­ két félnek igazat ad. He­ február 5-i válaszban II. János Pál pápa sága látva a lublini TV-n Lékai prím ás a múlt köket, hogy „állandó lyesli és támogatja mű­ írásban is elfogadta. Az nem mehetett el a nagy a pápa látogatását és év júliusában felfüg­ törekvéssel gondoskod- ködésüket, de azt kíván„Europa Brücke” ne­ egyetemi városba aho­ a lengyel rádió adásain gesztett papi teendőinek vű képeslap a pápai fo­ vá különösen vágyott: hallva szintén reagál a gyakorlásától, ami ellen gadásról és a volt poli­ Lublinba. Túl közel volt lengyel pápa látogatá­ Bulányi a Vatikánhoz tikai foglyok tárgyalá­ a szovjet határhoz és sára. Moszkva nem kí­ fellebbezett A Szent­ sáról képes beszámolót Moszkva megvétózta a vánta megkockáztatni szék most döntést hozott is közölt, megemlítve a lublini látogatás ter­ azt, hogy a lengyelor­ ebben a kérdésben, ame­ pápai

ígéretet a Mind­ vét. Attól tartott, hogy szági pápa-láz átcsap­ lyet Luigi Poggi érsek, szenty sír meglátogatá­ a közeli Ukrajna lakos­ jon Ukrajnára. apostoli nuncius adott sára. át Lékai prímásnak má­ Ronald Reagan nem­ nem tudja, hogy valójá­ A Volt Politikai Fog­ jusi magyarországi láto­ régiben múlt 72 eszten­ ban hány éves az Elnök. lyok Szövetségéhez ha­ gatása folyamán. dős és amikor elnöki hi­ A m egkérdezettek 54 sonlóan, de fél évvel ké­ A Casaroli bíboros ál­ vatalába beiktatták, az százaléka fiatalabbnak Paul Tsongas, Teddy lépett volna Tsongas ki­ tal aláírt levél, amely­ újságírók állandóan gondolta valóságos élet­ sőbb, a Mindszenty Alapítvány is meghívta Kennedy . mellett Mas- állása miatt módfelett nek szövegét a hazacsa­ hangsúlyozták: ö az koránál, 18 százaléka a Szentatyát Máriacell- saschussets második megharagudott. Éspe­ logató újság is lehozta, Egyesült

Államok elnö­ idősebbnek és csupán a be. még nálánál is liberá­ dig azért, mert Tsongas a bázisközösségekre kei között az első, akit megkérdezettek 28 szá­ Azonban most azt a le­ lisabb demokrata párti nem kérte ki előzetesen nézve m egállapítja, ilyen idős korban (majd­ zaléka tudta, hogy Ro­ sújtó hírt kaptuk, hogy szenátora korán szint- tanácsát és engedélyét hogy azoknak „szilárd nem 70 éves volt akkor) nald Reagan 72 éves. az osztrák püspöki kon­ vallott és a középutas­ Glenn támogatására. egységben kell lenniök a hivatalába iktattak. A hetilap m unkatár­ ferencia ki akarja tiltani nak hitt John Glenn mel­ Teddy természetesen helyi egyházakkal, ame­ Mr. Reagan életkora az­ sai a felm érést New a máriacelli Szent Lász­ lé állott ki az elnökje­ számított Tsongasra ab­ lyekbe beépülnek” . óta is állandó téma és York Cityben, Los An­ ló Kápolnából a Szent­ löltségért folytatott har­

ban az esetben, ha a de­ Megerősíti a m agyar azt lehetne hinni, hogy gelesben és Dallasban atya miséje alkalmából cában. mokrata párt kiábrán­ püspöki kar rájuk vonat­ ennek következtében az végezték. Egy megkér­ a volt politikai foglyok Teddy Kennedy aki ki­ dulva eddigi sok önje­ kozó eddigi határozata­ amerikai polgárok tisz­ dezett 47 évesnek, egy díszőrségét a hercegprí­ lépett a versenyfutás­ löltjéből végülis hozzá it „a M agyar Egyház tában vannak azzal, másik pedig 100 éves­ más által Chicagóban ból még mielőtt oda be- fordul mentse meg a egysége érdekében” , de hogy elnökük mennyi nek hitte az Elnököt, pártot és a hazát, lép­ ugyanakkor „buzdítja idős. Nemrégiben azon­ íme, néhány válasz: jen ő fel Reagan ellen. » magyar püspököket, ban egy floridai hetilap Reagan 56 éves és Teddy még mindig hi­ hogy minden erejükkel körkérdést intézett ol­ nagyon szexi. (Joghallszi, hogy ez a

pillanat támogassák és mozdít­ vasóihoz és az eredmény gátó nő, Los Angeles­ Szent István Király elérkezhet. Paul Tson­ sák elő azokat a bázis­ meglepő volt: az ameri­ ben) Egyházközség gas azonban másként közösségeket, amelyek kai polgárok többsége Tudom, hogy Rea­ 2015 W. Augusta Blvd vélekedett. gan 72 éves, de azzal Chicago, 111. 60622 Tel: HU6-1896 sem törődnék, ha 150 Lelkipásztor: Ft. dr Mihályi Gilbert plébános esztendős lenne. Ő a megfelelő ember arra, Július 10, vasárnap: Father Mihályi Gilbert Az ex-asztronauta, most Glenn kárára pró­ zetes Hollings ártott hogy a washingtoni bü­ plébános pappászentelésének 40. év­ Glenn Eisenhower-ré rokratákat kordában John Glenn ohioi sze­ bálkozik előbbre törni. fordulóján délelőtt 10 órakor ünnepi nátor, akit a demokra­ Sorozatosan támadja való kimaszkírozásá- tartsa. (Cipőgyári előszentmise, amelyen Békési István, ta párt egy újabb Eisen- az

ohioi holdutas hí­ nak. munkás Los Angeles­ jezsuita atya, a torontói Szent Erzsé­ Glenn bosszúból elha­ ben.) hower-ként készül ki­ rességet a szenátusban bet egyházközség plébánosa mondja kozmetikázni az 1984-es elfoglalt homályos és tározta, hogy ha az övé Ronald Reagan a homiliát. Utána koktél és bankett a választásra, torkig van gyenge állásfoglalásai lenne az elnökjelöltség legalább száz éves. Kü­ Mindszenty nagyteremben. Részvé­ úgy az alelnökségre lönben, hogyan lehetne délkarolinai demokra­ miatt. tel előzetes asztalfoglalással. Pász­ holt biztosan nem Hol- ilyen tájékozatlan a mo­ ta szenátor társával, Hollings legutóbb az tor Antal Duna zenekara adja az lings-ot választja majd dern idők felől? Előttem Ernest Hollings-al. Szin­ Acid Rain problémával ebéd zenét. A Szervező Bizottság noha földrajzilag az tén az elnökjelöltségre szemben tanúsított kö­ elnöke: Dr. és Mrs Szederkényi úgy

tűnik, hogy Reagan észak-keleti Glenn és a tizenkilencedik szá­ pályázva, de gyér kilá­ zömbösségéért támadta Péter. Telefon: iroda 348-5700, lakás a déli Hollings ideális zadban él. (Vállalati tással a győzelemre, Glennt. 465-6355. az élesnyelvű Hollings A maró gúnyról neve­ pár lenne. titkárnő, New York City.) Reagan legalább 83 évesnek tűnik és meg (Midwest-Hungarian Business and Telephone Directory) vagyok lepve azon, hogy Hungarian Cultural and Educational House. Chicago (Magyar Ház) „csak” 72 esztendős. Po­ Chicago & Vicinity US PS 103-620 ISBN-0-936398- T5-9 Magyar Hetilap Hungarian Newspaper litikai elgondolásai sok­ P u b lish e d w eekly, é x e p t th e f irs t to w e e k s o f A u g u st. Szerkesztő: Mózst Ferenc kal idősebbnek m utat­ ják. (Egy gáz-állomás Kiadó: Framo Publishing, Chicago Üzleti iroda Business office. alkalm azottja, New 4125 N. Central Park Ave Chicago 111 60618 York City.) Kedves Honfitársi

• Tel: (312) 478-0850 Reagan elég idős Szerkesztőség Editorial Office ahhoz, hogy bölcs le­ Első ízben jelentkezünk kiadványunkkal. Munkánkat folytatni 2923-C W. Argyle St Chicago IU 60625 gyen. Azt hiszem, hogy és kiterjeszteni szeretnénk, ehhez kérjük az ö n segítségét. Tel: (312) 989-8242 körülbelül 74 éves. (Dal­ Észrevételeivel, javaslataival keressen meg levélben bennünket. lasi ügyvéd, saját élet­ Szerkesztő Editor Fekete István kora 52.) Üzletvezető Sales manager Koós László Címtárunkban kevesebb név szerepel mint amennyire Lublin tilos terület a pápa számára Az amerikaiak nagyrésze nem tudja Reagan életkorát Teddy megharagudott EGYHÁZI NAPTÁR Az űrrepülő is dühöng É rtesítés! Ezúton értesítjük kedves előfizetőinket és ol­ vasóinkat, hogy két hetes nyári vakációnkat a nyomdai személyzetünk szabadságidejével összeegyeztetve jul. második feleben tart-1 juk, ezért július 23-án és

július130-án nem je­ lenünk meg. A Chicago és Környéke legköze­ lebbi száma augusztus 6-iki dátummal kerül olvasóink kezébe. Kérjük kedves előfizetőink és olvasóink szíves megértését. CHICAGO és KÖRNYÉKE szerkesztősége és kiadóhivatala ja, hogy azok beépülje­ nek a helyi egyházak­ ba és a püspöki karral egyetértésben fejtsék ki tevékenységüket. Bu­ lányi Atya esetében nem említi annak felfüggesz­ tését a papi teendők vég­ zése alól, hanem arra szólítja fel a püspököket, hogy őt „tanácsaikkal meggyőzzék” . Vagyis a Vatikán a magyarorszá­ gi hívők egységének helyreállítása m ellett van. Mivel a bázisközös­ ségek taglétszáma sok tízezerre tehető és en­ nek folytán erejük igen jelentős, az egyházon belül az egység helyreállítása a püspökök fel­ adata a hozzájuk való közeledés által és nem fordítva. Ugyanez a szellem tükröződik, sokkal erő­ sebb formában, a püspö­

kökhöz intézett felhívás­ ban, hogy Szent Pál ta­ nításának megfelelően, küzdjenek a hit terjesz­ téséért és főleg a gyer­ mekek hitoktatásáért, „akár alkalmas, akár alkalmatlan". Diplomá­ ciai nyelven sem lehet ennél világosabban és félreérthetetlenebbül kifejezni azt, hogy a Szentszék elégedetlén a magyar legfelsőbb egy­ házi vezetőség eddigi munkájával ezen a téren és hogy megkívánja tőle a rezsimmel szemben való fellépést, még ha az kellemetlen is szá­ mára. Legfőbb ideje, hogy a bázisközössé­ gek harci szellemét a püspöki kar is átvegye. Évi Nagy Magyar Piknik Az Amerikai Magyar Szövetség Aurora-i Osztálya az 1983-as évi nagy picknikjét július hó 10-én ta rtja . A Fabian Forest Preserve-ben a Fox River partján. Bejárat a 31-es útról Batavia N. S. Geneva között Kapunyitás: vasárnap de. 10 órakor, hogy déli 12 és 1/2 2 között felszolgáljuk a szabad tűzön főzött magyar paprikát

hozzávalóval és kávéval, melyhez a hozzájárulás felnőtteknek $ 3.50, gyerekeknek $ 2.00 Hűsítők a nap folyamán beszerzési áron. Bővebb felvilágosítás kapható: Mrs. L Puskás, telefon: 892-7465 Igaz magyar szeretettel hív és vár mindenkit a Rendezőség Kedves Olvasóink! K érjük, hogy tá m o g a ssá k a lapunkban hirdető Ü zletem b erek et és E g y esü le tek e t, m e rt az ő sokszor e re jü k e t m eg h alad ó áld o z atv á lla lá su k nélkül, vagy nem lenne m a g y a r ú jsá g C hicagóban, vagy az előfizetési díj leg a láb b h áro m szo ro sa lenne a jele n le g i á rn a k . a Chicago és Környéke Szerkesztősége TELE-FONTOS 1983 Kiadó P ublisher F & F Publication Inc. Second Class postage paid a t Chicago, IU. P rin ted in C anada Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat. évre mellékelem Előfizetés egy évre $ 25.00, Félévre $ 1500 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 □ □

Név:. számítottunk. Fő feladatunknak tekintjük a magyar emigráció gazdasági összefogását. Ez mindannyiunk érdeke Megköszönjük a jelen kiadásban közreműködők segítségét. Kérjük, hogy további támogatásukról biztosítsanak. Amennyiben lesz elegendő érdeklődő, úgy a jövőben is megjelenünk. A Magyar Ház adómentes szervezet, a hozzájárulásról nyugtát adunk. További példányok 3 dollár beküldésével megrendelhetők: Framo Publishing 561 W. Diversey Pkwy Chicago, IL 60614 Házszám és utca: . Város.Állam .Zip Code ►S a jn á la tta l k ö zöljük, h o g y a z á lla n d ó h e ti ro v a ta in k , c ik k e in k é s h ird e té s e in k m ia tt h e ly sz ű k é b e n v ag y u n k . Íg y c s a k a le g ritk á b b e s e tb e n tu d u n k h e ly e t sz o ríta n i m á s o k tó l k a p o tt írá so k n a k . > A m a g a s s z e d é si k ö lts é g e k k ö v e tk e z té b e n , e lő z e te s m e g á lla p o d á s n é lk ü l

k ü ld ö tt k é z ira to k m a x im u m eg y g é p e lt o ld a l te rje d e lm ű e k le h e tn e k (2-es so rtá v ). F é n y k é p e t é s k é z ir a to t n e m k ü ld ü n k v issz a . A la p b a n m e g je le n ő c ik k e k n e m e g y e z n e k m in d e n e s e t­ b e n a s z e rk e s z tő s é g n é z e te iv e l, s a z o k t a r t a l m á é r t a c ik k író felelő s. i A LTER A TIO N S REMODELINGRESTYLING mn: Férfi női és gyermekruhák: • Átalakítás • Javítás Az előkészületben lévő 1984-85-ös TELE-FONTOS névsorába kérem adataim díjmentes közlését (helyesbítését): Bartos Katherine Előzetes bejelentés í szükséges. Név: . Tel: 463-4898 Cím : . Telefon : . Vt Kötelezettség nélkül kérem a készülő TELE-FONTOS hirdetési árjegyzékét. Augusztus 14: Szt. Ist­ ván napi Piknik. A Gary-i Szab. Harcos Szöv. rendezésében Október 8: Cserkész Bál. -oSebők Utazási Iroda

Repülő-hajó-vonatautóbuszjegyek Olcsó egyéni és csoportos utazások belés külföldre KEDVEZMÉNYEK! Nem mindegy, mennyiért utazik. Forduljon tehát irodánkhoz! CHICAGO-FRANKFURT-CHICAGO APEX: $ 549.00-tŐl I Nálunk hitelkártyára is válthat jegyet! Külön szolgáltatásunk: szabváhyméretű színes útlevél és vízumfénykép. A helyszínen azonnal elkészül! Rokonkihozatal akár egy évre is! CHICAGOBUDAPESTCHICAGO $814.00 Üjamerikásoknak ingyen tanácsadás! GYÓGYSZER! IKKA-pénz és cso­ magküldemények! 1 $ = 41.80 Ftl Hites közjegyzőnk lefordítja, hitelesíti} okmányait, leveleit. Újjáalakított irodánk heti hat napon várja önt.Parkolóhely az épület mögött] ITelefon: (312)477-1484 I , .Ajándékozzon utazási utalványt!’’ ISEBOK TRAVEL SERVICE! 561 W. DIVERSEY PKWY CHICAGO, IL. 60614 Mózsi Ferenc és Ágnes f 5. oldal HELP WANTED Kosmetologist. European trained, must have Illinois licence.T rain ed is facial treatment. Apply in

person or call 787-4300. Ask for Georgette Klinger. Watertower Place, 835 NMichigan, Chicago, III (5 3 ) FLORIDA TURNBERRY YACHT & TENNIS CLUB. Annual-, /seasonal rentals & sales furnished/unfumished. Call Brenda Siegel, V.P Broker or B arbara S an d s. 305-931-8920. The Keyes Co. Realtors 17931 Biscay n e Blvd, Miami, FI 33160. (51) Magyarországról jelentik NILES BY OWNER 3 Level, 2 Bdrm., 2 BA Tow­ • A Varsói Szerződés nhouse Condo. Family Rm, Loft, Master Bdrm., All in ta g á lla m a in a k p a r la ­ Niles. Must be seen Priced m enti elnökei többnapos to Sell. Occup Neg ta n á c sk o z á st ta rto tta k 470-1636. (51) Szófiában, am elynek be­ tik a szülészeti ágyakat és növelik az időskorú­ p e ste n ta r to tta V II. szlovák, vagy vegyes la­ decem ber 16-ig tudo­ ak szám ára fenntartott kongresszusát. Knyihár kosságú településeken m ányos talá lk o z ó k a t helyeket A tervezet ezt Ján o s elnök b eszám o­ k étn y

elv ü ek a f e lira ­ ren d ezn ek m a g y a r és azzal a szomorú ténnyel ló já b a n rá m u ta to tt, tok. Köpeczi Béla m ű­ szovjet tudósok között indokolja, hogy „a csök­ hogy a m ag yarországi velődési m in isz te r a • November 20-án lé­ kenő gyerm ekáldás kö­ fe je z té v el közös fe lh í­ szlovákok „h ív e n ő r­ kongresszuson kitünte­ p e tt h a tá ly b a „A kül­ vetkeztében sok szülé­ WISCONSIN vást tettek közzé. Ebben zik, áp o lják anyanyel­ téseket adott á t a szlo­ földiek m agyarországi szeti ágy válik felesle­ PHARMACY: (BY OWNER) m eg b é ly e g e zté k az v ű k et, halad ó h ag y o ­ vák vezetőknek. tartó zk o d ásáró l” szóló gessé” , míg ,,a hatvan ARKANSAS OZARKS N ecedah, Wood E gyesült Állam ok kor­ m á n y a ik a t, fe jle sz tik • A H azafias N ép­ új belügyminiszteri ren­ éven felüliek m a m á r a Own your own O zarks MECHANICAL Framehouse, 5 Rms., LR, m ányát

és szövetségese­ nem zetiségi k u ltú rá ju ­ front társadalm i akciót delet Az új előírás sze­ fő v áro s la k o s s á g á n a k Pharm acy. N orthern Ar­ INSPECTOR 3 BR, Kitch. W /Din, it „m ilitarista irányvo­ kat” Rám utatott, hogy kezdem ényez „ a m a ­ rint a jövőben az eddigi kansas store for sale. Bull 1st & 2nd shifts Individual több m int 25 %-át teszik Franklin Frplc. in LR, Full nal követésért, am ely ­ több m int 11 ezer gyer­ gyar valóság” bem uta­ 24 ó ra h ely ett 48 órán ki” . Shoals Lake, White River & exp. in inspecting circual Bsmt., LP Gas & Heat, Att nek k ö v etk eztéb en je ­ mek részesül M agyaror­ tá s á r a fényképfelvéte­ belül kell a külföldiek­ • A le g ú ja b b a n k i­ Buffalo National River all connector components and within 15 minutes of 2800 in search of a solid com­ Wood Furn., Refrig, 2 Gas len tő sen n ö v ek ed ett a szágon szlovák nyelvok­ lek form ájában

Célja, nek a tartózkodási he­ adott, de nyilvánosság­ sq ft store. 1982 sales over pany with exc working en­ Stoves, Wash/Dry Septic nemzetközi feszültség” ta tá sb a n , am i 2300-al hogy a jövő nemzedékek lyük sz e rin t ille té k e s ra nem hozott statiszti­ Tank & Well, 2 Car. De­ M a g y a r ré s z rő l A pró több mint volt öt évvel szám ára megőrizze ha­ rendőrkapitányságon je- kai adatok szerint a je ­ $250,000. Good traffic lo­ vironment Please contact tached Gar., 188 Acres, Antal vett részt a m eg­ ezelő tt B e je le n te tte zánk m ostani települé­ len tkezniök A k e re s ­ len leg i M a g y a ro rsz á g cation. Priced right Call our personnel dept, for Fenced-in Yd., 6 Yrs Old, beszéléseken azt is, hogy az idei év seit, fontosabb középü­ kedelm i szálláshelyen, lak o sság a a világ legPaul S cott at (501) appt. 867-5400 (51) $50,000 Cash Sale Only. • A M a g y a ro rsz á g i szeptem bere óta a Ma- leteit,

hídjait, úthálóza­ vagyis a szállodákban e lö re g e d e tteb b t á r s a ­ 449-4099 days. (51) (312) 423-9675 or (608) Szlovákok D em o k rati- g y ár Televízió szlovák tá t, repülőtereit. A fény­ megszálló külföldiek dalm a A születések ál­ WISCONSIN, 565-2871. (51) kus S zö vetsége B uda- adást sugároz és hogy a képalbum összeállításá­ jelentkezését a szállás­ landó csökkenése követ­ COLORADO CONDOS Executive 4 BR, 3 ba, ra az am atőr fényképé­ adó köteles elvégezni. keztében, ha a jelenlegi Name your slope, we have wtrfrnt home on Lake Wisszeknek egy év áll ren­ M agánszállás igénybe­ irá n y z a tb a n gy ö k eres the condo! Your Rocky Mtn. sota, Chippew a County delkezésre. Azután zsű­ vétele esetén a külföldi ja v u lá s nem á ll b e, ski specialists. No service Perf for business, enter­ ri fogja elbírálni a be­ személyesen, vagy eset­ 2000-re az ország lakos­ fee. tainment or family

pleasure, érkezett anyagot. le g e s a k a d á ly o z ta tá s ságának szám a közel két ROCKY MTN.TRAVELS gorgeous thruout. Owner esetén a szállásadó út­ millióval lesz kevesebb • N ovem ber 24-én a Toll free: transfd to Southern Wise. Szovjet Fizika E redm é­ ján köteles a jelentke­ m int m a. 800-835-7427 ext. 160 Price dropped from N a g y G y ö rg y n y e it b e m u ta tó tá r la t zést megtenni. (51) $162,500 to $130,000, if • A budapesti kórhá­ Nehéz tiszta képet al­ iskolába já rta k , a m a r­ nul), am időn a leg fel­ n y ílo tt a b u d a p e sti sold before Dec. 10/83. Call F IZ E S S E N E L Ő MOTEL zak jövőjével kapcsolat­ kotni idekinn arról, m i­ Szovjet Kultúra és Tudo­ xi elveket, életfelfogást sőbb egyházi v ezetés owner 414-878-4972 any­ IOWA LA PU N K RA ! ban kidolgozott ötéves lyen is a valódi helyzet m ány Házában. A kiál­ v e rté k fe jü k b e . A k e ­ gyenge, sokszor m egal­

time. (51) 112 units-D es Moines a m ai M agyarországon resztény erkölcs, a ke­ kuvó, a papság megosz­ lítá s ta r ta m a a la tt terv keretében csökken­ T ravelodge. L eased az egyházak helyzetéről, resztény m űveltség ide­ lo tt (békepapok) és a AUTOMATIC ground, 25 yrs. left Owner a tem plom látogatásról, gen, nagyrészben ism e­ mindenható Egyházügyi SCREW MACHINE will look at all offers. Low 1st & 2nd shifts Position a v a llá s o k ta tá s ró l, az retlen előttük Nem is­ H iv atal m indent m eg ­ dw npaym ent. C ontract avail, for either se tte r- ifjúság erkölcsi felfogá­ m erik a Bibliát, a m i hi­ tesz, hogy a keresztény terms. Call John Lundberg: /operators or operators of sáról Ahány hazai láto­ tü n k és m ű v eltség ü n k szellem ú jjá é le d é s é t 1-800-247-2430 A cm e/G ridley multiply gató té r vissza körünk­ a la p já t. Aki k ö zülünk m egakadályozza Iowa Realty Motel Division spindle or Index

single b e, a n n y ifé le v e rz ió t- h azulról k ijö tt fia ta lo ­ Azzal m indenki tisz­ 3521 B eaver-D es spindle screw m achine. h allu n k E g y e se k sze­ k a t k a la u z o lt m ú z e u ­ tá b a n van a m ai M a­ M e g h ív ó ! Molnes-la 50310. (51) Only app lican ts ex p eri­ rin t a tem plom ok zsú­ m okban, m egrökönyöd­ g y a ro rsz á g o n , hogy a A West Pullman-i enced in short-run work and fo lta k , m áso k s z e rin t ve tap asztalh atta, hogy m e g ú ju lá sn a k a lu lró l (BY OWNER)M agyar Amerikai Polgári Kör Well Estab. Pizza Restaur­ tolerances of + or - 0 0 2 konganak az ürességtől akad közöttük aki m eg­ kell jö n n ie, m á rc s a k ant, Choice West Suburb. need apply Call personnel V a n n a k ak ik fe lú jú ló k érd ezi: ki volt Á b ra ­ a z é rt is, m e rt felülről Loc., S eats 25, Deliver & dept, for appt 867-5400 v a llá s i é rd e k lő d é srő l hám , vagy Mózes, ki volt nem jö h et Ez m eg is

Take Out. Owner Moving equal/opportunity/employer sz á m o ln a k b e, m áso k Szent P éter, Szent Pál, történt, ez hívta életre a a rra p a n a sz k o d n a k , vagy Assziszi Szent F e­ bázisközösségeket. Ezek out of Town; Anxious to BUFFALO GROVE hogy a m ai fiatalság o t renc, akit valam ely bib­ erőssége, hogy mivel a (időpont: 1983. decem ber 31-én, szombaton este 700 Sell, Priced for Quick Sale, For Sale by Owner népből term elődtek ki, a Hely: A Lynwood-i Kálvin M agyar R eform átus Call After 4 PM, Mario Safe Secure Bldg., Delux 5 nem érdekli m ás, m int liai festm ény ábrázol? A m ásodik világhábo­ k o m m u n ista re n d s z e r templom nagyterm e 682-1182. (51) Y ear Old, 2 BR, 2BA. a könnyű élet és a pénz­ szerzés. H allunk a rró l, rú utáni kegyetlen val­ nehezen boldogul velük 2895 E. Glenwood Lansing Rd Lynwood, ü l 60411 C ondo plus Den. A Full FLORIDA hogy a vallásoktatás b ár lásüldözés és a m a te ria ­ M eg p

ró b álta, hogy a Zene: Pásztor Antal és zenekara 1460 sq. ft with a 21 ft Bal­ p ap ír szerint m egenge­ BY OWNER lizm u sn ak m in t tá r s a ­ m agasabb egyházi veze­ Belépődíj: $ 17.50 cony. All Appls. Stay, 2 Gar. Fort Myers Area, exclusive dett, a valóságban azon­ dalm i filozófiának a ta ­ tőség á lta l n ém itsa el Az á r m agában foglalja az ízletes vacsorát, waterfront property in the S p a c e s, Otferlkg. Lk, b an az á llam i szervek nuló ifjúságra való eről­ őket B ulányi p ia ris ta fejdíszeket, hangulatkeltő hangszereket, Laundry in Unit, North West beautiful Punta Gorda Isles. közvetlen, vagy közve­ te té s e szo m o rú e re d J a ty á t sik e rü lt ezen az szódavizet, narancslét, jeget, az éjfél utáni Approx. 1/2 acre Ideal for Sub Loc, Feb O ccup te tt nyom ása következ­ m ényre v e zetett: szelle­ alap o n e lh a llg a tta tn i, harapnivalót, kávét, sütem ényt e tc . Price, $102,000. Well below tében

szinte lehetetlen. m i ű rt te re m te tt: A de a m ozgalom m ag a year around hom esite. value. P ró b á lju k m eg, hogy Immed. occ $35,000 cash m arket m arx ista filozófia, igen tovább virágzik és te r ­ A f o g y a s z ta n i k í v á n t s z e s z e s ita lr ó l (51) sok ellentm ondó beszá­ kevés kivétellel nem je d . Ma v a n n a k m á r sale. For details call betw 4 537-6279 m in d e n v e n d é g m a g a g o n d o s k o d ik . m olóból kihám ozzuk a e re sz te tt m élyebb gyö­ egyetem i bázisközössé­ pm- 8 pm wkdys & all day FLORIDA w kends, valóságot, a sok szerte­ kereket, részben éppen gek is, am elyek megle­ By Owner A nagy érdeklődésre való tekintettel ajánlatos 312-383-7832. (51) St. P etersburg exclusive növő fátó l m égis m eg ­ azért, m e rt egy idegen pően nagyszám ú fiatalt mielőbb asztalt foglalni. hatalom idegen filozófi­ vonnak körükbe. condo for rent, furnished, lássuk az erdőt. Tel: Szó László

elnök 841-0206, MECHANICS M indenekelőtt abból á já t képviselte. De anyPersze ezeknek a kö­ retirem ent community, 2 Mrs. Irene Garzsik titkárnő 785-5647 WANTED kell kiindulnunk, hogy nyit e lé rt az erőszakos zö sség ek n ek a helyes BR, 2 BA, 4 mo. minimum, Az asztalfoglalást és jegyigénylést Good benefits. Profit shar­ mi, akik régen jöttünk el e lté ríté s , hogy m eg in ­ és eredm ényes m unkája legkésőbb decem ber 26-ig be kell jelenteni^ $800/m o, 6 m onths ing. Call Klaus: 272-7900 h a z á n k b ó l és a ré g i g a tta a fia ta lo k b a n a attó l függ, van-e m eg­ A hangulatos és vidám Szilveszter E stre j AUTOHAUS ON EDENS - $700/mo, 12 mo-$550/mo. szem üvegen á t nézzük a régi eszm ékbe, a keresz­ felelő lelk i vezetőjük mindenkit szeretettel Northbrook, IL. (51) & all util. No p ets h e ly z e te t, e lfe le d jü k tén y e rk ö lcsi felfogás­ Egy lelk es, fe lk észü lt 312/968-0509. (51) hív és v ár a : azt,

hogy közben a m a­ b a v e te tt h ite t. H ány pap csodákat tud művel­ MOVING Rendezőség BY OWNER g y a r társad alo m olyan szór halljuk idekint ha­ ni velük, míg egy béke­ OUT OF COUNTRY CONDO IN megrázkódtatáson, olyan zai látogatóktól, hogy jó, pap elso rv asztja őket. COUNTRY CITY, Edgewater Glen., 6 á ta la k u lá so n m en t á t, jó, m i tudjuk, hogy a m a­ A m ai M agyarországon MUST SELL. Furniture, Rm., Duplex, Spiral Stair­ a m ily e n re ily en rö v id g y a ro rs z á g i re n d sz e r, nem az egyház szerve- * paintings, wurlitzer c a se to Huge FR W/Wet idő a la tt nem volt példa az ottani felfogás nem a zetének, hanem az egyé- * piano, w ash er, g a s Bar., 1 1/2 BA, 2 BR, Lg a m a g y a r tö rté n e le m ­ helyes, de az itteni sem ni lelkipásztoroknak van dryer, refrigerator, 3 air DR, G a s Frplc. in LR, ben Azután a rra is kell az ám ! döntő szerepe a hit és a conditioners, 4 size No. Remod. Kit & BA, Crptg &

gondolnunk, hogy távol­ Vagyis a hazai lelkek valláserkölcs terjeszté­ 15 vogue custom built H ardw ood Firs., Conv létünk a la tt felnőtt egy nagy bizonytalanságban sében Egy jó pap száza­ ne. E zért van az, hogy g lass belt tyres, etc. Laundry Rm s., S to ra g e, te lje s e n új nem zed ék , élnek K iábrándultak a k a t vonz bázisközössé­ egyes tem plom ok zsú­ Call after 6 PM. on Close to Transp. & Shpg ,Hi am elyben m á r nem él a m arxizm usból, de helyé­ gébe, egy jó egyházi szó­ foltak, míg m ások ü re­ W/Days. Sat Sun All $50’s., Possible VA/FHa, m á so d ik v ilá g h á b o rú be nem tudtak m ást ten­ nok ezreket tem plom á­ sek, hogy egyes helye­ Day. Tel.: Spring O ccup. elő tti v ilág n ak em léke ni. E z az az a la p v e tő ba Egy a rendszernek ken van v alláso k tatás, 334-3277 (52) 743-7751. (51) sem . Ezek, kom m unista problém a, am ivel a ke­ n em csak h a ta lm á t, de 4750 N. Lincoln Ave-n lévő

EGYEDÜLI máshol nincsen. resztén y egyházak m a gyengeségeit is ismerő, üzletében kaphatók a neves O tthoni e g y h á z a in k négy Nyelven a m a gyar h a z á n k b a n szem be t a ­ ü g y es szerv ező m eg m a, ha nem nyíltan ül­ M E G JEL EN IK HAVONTA . szabadságért ! lá ljá k m ag u k at. Ezzel tu dja oldani a vallások­ dözött, de h a tó sá g ila g K itd ó h lv a ta l, 8 MUneben 3 4 Poatf. 70 G erm any Fele]6a szerkesztő és Idadó: k ell m eg b irk ó zn iu k . t a tá s t eg yházközségé­ e ln y o m o tt e g y h á z a k KECSKÉS I-TO LLA S TIBOR A m int egy m ost ittjá rt ben, míg egy erélytelen, Csak a re n d sz e rrel fo­ m a g y a r e g y h ázi sze­ vagy megalkuvó vezető gócskát játszv a tu d ják naniunuáB U iW H W » mély mondotta, a fiata­ hagyja elsikkadni azt a nehezen, nagyon nehe­ készítményei: la b b n em zed ék egész k ev és le h e tő s é g e t. is, zen te lje s íte n i fe la d a ­ L apunk az 1848-as

alapítású N em zetőr utóda, az em igráció egyetlen • Téli Szalámi v ilá g s z e m lé le té t kell am i kihasználható len­ tu k at. olyan sajtóorgánum a, m ely a m ag y ar szám on kívül három világnyelven: • Csabai Paprikás Szalámi m e g v á lto z ta tn i. C sak angolul, ném etül és franciául több m int két évtizede a legnagyobb anya­ • Gyulai Kolbász ezu tán le h e t a kereszgi nehézségek ellenére is rendszeresen m egjelenik. 94 országban igyek­ • Cserkész Kolbász szik é b re n ta rtan i a K árpát-m edencében élő m ag y arság em beri, nem zeti ) tény erkölcs elveit leiké­ be ültetni. Jellem ző e r­ kisebbségi jogainak ügyét. A fenti áruk ÜZEMI ÁRON kaphatók, re egy o tth o n i vicc a A történelem ta n ítá sa , az em igrációk tanulsága, hogy idekint nem m a­ amennyiben egész rúdban vásárolja azokat m u n k a e rk ö lc srő l. Az gunkat, hanem a külföldet kell m eggyőznünk igazságunkról. E zért van

a vevő. an y a am időn első nap szükség világnyelveken m egjelenő m ag y ar sajtó ra és könyvre. így dol­ küldi m unkába fiát, az­ goztak félévszázaddal ezelőtt B enesék és M asarykék P itssburghban Ü g y v é d é s jo g ta n á c s o s zal b ú csú ztatja: ne fe­ és nem kis eredm énnyel. le jts d el fiam , hogy a Idegen nyelvű kiadványaink zöm ét tiszteletpéldányként küldjük szét a Végrendeletek Baleseti ügyek m unkahely nem kocsma szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és saj­ Ingatlan átírások E m igrációs ügyek ám , ahol az e m b e r az tójának. R ajtuk keresztül nyerünk új és új baráto k at a m ag y ar szabadság Közlekedésibírósági ügyek (Traffic Court) egész napot eltölti. ügyének. Az elm últ 23 év során közel 1500 cikkünket vette á t a v ilágsajtó Az otthoni egyházak­ Nyugdíj (Soc. Security) ügykezelés E zért k érjü k azokat, akik anyagilag m egtehetik: V

álóperek Örökösödési eljárások e tc . nak szinte lehetetlen fel­ C l a s s ic 1. Rendeljék m eg a lapot Évi előfizetés légipostán $ 1600 ad attal kell megbírkóz2. Pártoló-tagok évi ad o m án y a: $ 3000 (személyi csekken is beküldhető) niok: a hatvan éven alu­ M é ltá n y o s ü g y k e z e lé s i d íja k A pártoló-tagok a m ag y ar szám on kívül a kívánt idegen nyelvű szám ot li egész társadalom életis díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, m ely­ felfogását kell m egválben évenkint a beküldött adom ány összegét beragasztható em lékbélyeg­ toztatniok. H ogyan vé­ gel nyugtázzuk. PAUL SZIGETVÁRI NEAR LAWRENCEt w g r a u f gezhetik el ezt a gigászi ATTORNEY AT LAW Név: (vagy szervezet neve). m unkát akkor, amidőn a 7247 TOUHV 200 S. PROSPECT CHICAGO p a p h iá n y m ind nyo­ C H ICAG O . ILL Cím : PARKRlDOE. ILL IFNOANSWER ILLINOIS 60648 60068 m asztóbb (az idén a ka­ 692-7863 631-3391

825-1392 OPENONUTANDSIMMYUNTIL£30HI Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili tolikus szem inárium ban 8333 N. Mango St Morton Grove 111 60053 AMIRANTE A ETCHINGHAM csupán 22 növendék ta ­ A vallási és erkölcsi helyzet M agyarországon Szilveszteri b á ljá ra A Delicatessen M eyer S NEMZETŐR® Bende & Son Salam i Co. DELICATESSEN MEYER “s£ r 4750Niincdn Jugoszlávia elnöke a Fehér Házban Nyugat és Kelet mégis találkozik Washingtoni tudósítónk jelenti: M ie lő tt m e g n y ito tta v o ln a a s a r a je v ó i té li o lim p iai já té k o k a t, Mi­ ka S piljak , Ju g o sz lá v ia e z id ő s z e r in ti e ln ö k e (Tito h a lá la ó ta á llá s á t ro tác ió b an kézröl-kézre a d o g a tjá k e g y m á sn a k a h a ta lo m b a n osztozó kol­ le k tív v e z e tő s é g u tó ­ d ai!) K ét ó rá s lá to g a ­ tá s t te tt R e a g a n elnök­ nél a F e h é r H ázban. Ez a m á so d ik ese t, hogy

ju ­ goszláv állam fő o tt já r t, 1978-ban T ito te tte fel a k o r o n á t k o m m u n is ta k is k irá ly s á g á r a , a m i­ k o r J im m y C a r t e r n é l te tt lá to g a tá s t. A m i R e a g a n eln ö k ö t illeti, ez v olt az első a l­ k alo m , hogy eg y k e le t­ eu ró p a i k o m m u n ista ál­ la m feje j á r t n á la . (K á­ d á r Já n o s s z e re tn e a m á ­ sodik len n i!) H ozzá kell te n n i azonban a z t is, h o g j J u g o s z lá v i a a V a r s ó i T ö m b ö n k ív ü li, „ jó v a l f ü g g e tle n e b b k o m m u ­ n ista o rs z á g ” ■ viszony­ la g o s jó lé te , a tö b b in él nagyobb m ozgási sz a ­ b a d s á g a , e lső so rb an Titó n a k k ö s z ö n h e tő , a k i szem b e sz á llt S ztálinnal, 1948-ban s z a k ít o tt M o szk v áv al, k ilé p e tt a V arsó i P a k tu m b ó l, és te rm é sz e te se n W ashing­ to n n a k is k ö s z ö n h e ti, a m e ly az ó ta kö v etk eze­ te s e

n tá m o g a t ta B elg- rá d „ h a rm a d ik u ta s po­ litik á já t” , és szándéko­ s a n h o m á ly b a n h a g y ta a z t, h o g y v a jo n f e g y ­ v e r e s e n fe llé p n e - e az Egyesült Á llam ok amenyn y ib e n a S z o v je tu n ió lerohanná Jugoszláviát? E n n e k p u sz ta le h e tő ­ sége volt az, a m e ly S ztá­ lin és összes u tó d á t az­ ó ta is v is s z a ta r to tta az agressziótól. É s tú l ezen te rm é s z e ­ te s s e n a ju g o sz lá v n ép g erin c esség e, és M oszk­ v a irá n y á b a k üldö tt fe­ n y e g e té s e , a m e n n y i­ ben az oroszok tá m a d n á ­ n a k ú g y Jugoszláviában a II. V ilágháborús p a rti­ zán m ozgalom hoz hason­ ló e lle n á llá s s a l fo g a d ­ n á k a ,felsza b a d ító szov­ je t elvtá rsa ka t!” S p iljak R e a g a n n á l te tt lá to g a tá s a so rá n közöl­ te , hogy a S zovjetu n ió , Ju g o s z lá v ia m eg g y ő ző ­ d é s e s z e r

in t, s z e r e tn e m ódot ta lá ln i a r r a , hogy a n u k le á r is f e g y v e r e k k o r lá to z á s á t célzó, fé l­ b e sz a k íto tt genfi tá r g y a ­ lá s o k ra v a la h o g y a n v is s z a té rh e s s e n , a m en n yib en A m e rik a ru ­ g a lm a sn a k m u ta tk o zik ! R e a g a n elnök viszont m e g n y u g ta tta k eleti lá ­ to g a tó já t, h o g y r u g a l­ m a s és rea lisztiku s lesz! További m eg n y u g ta tá su l azt is közölte, hogy W a­ s h in g to n v á lto z a tla n u l tá m o g a tja J u g o szlá v ia függetlenségét. A z elnök k ije le n tette: „N oha a k ét o rszág u n k b eren d ezése te lje se n kü­ lö n b ö z ik e g y m á s tó l, k ap c so la tain k jó k és szí­ v é ly e se k !” . A ju g o sz lá v lá to g a tó te h á t n em tá v o zo tt W a­ shingtonból ü re s kézzel. E g y s z e r z ő d é s t is v itt m a g á v a l: K é th a ta lm i tu r is ta szerző d é st! E n ­ n ek h

aszonélvezője n y il­ v án n em az USA h an em Ju g o s z lá v ia . A ju g o s z ­ lá v tú r is tá k n a k m é g a bécsi u ta z á s ra is alig te ­ lik. A m e g h ív ás az a m e ­ rik a i tú ris tá k n a k szól. A sz a ra je v ó i o lim p iai já té k o k id e jé n a v ilá g felfedezi m a jd a fa n ta sz ­ tik u s te rm é sz e ti sz ép sé­ g ek e t és a v á lto z a to ssá ­ got, a m it ez a v a d re g é ­ n y es o rsz á g tu d n y ú jta ­ n i a n y u g a ti l á to g a t ó ­ n ak . É s a z t is, hogy m i­ E ls ő k é n t e z t k é r d e z ­ te a r ip o r t e r a k a rd o s hölgytől A v á la s z : A zért m eg yek Magyarországra, m e rt m e g h ív ­ ta k oda! É s azért is, m ert m a g a m is B udapestre k í­ v á n o k látogatni. B rit m i­ n iszte re ln ö k m ég soha^ sem já r t h ivatalosa n Ma­ gyarországon R ip o rte r: M ilyen h a ­ tá s s a l lesz a té n y , hogy egy olyan b r it m in iszterelnök é rk e z ik B u d

a p est­ re , a k it a kelet-eu ró p ai k o m m u n is tá k V a sö k lü H ölgynek n ev e ztek el? T h a tc h e r m in isz te re l­ nök: E z t az e ln e v e z é st a z é rt k a p ta m , m e rt egy n a g y o n fo n to s o r s z á g ­ n a k vagyok ezid ő szerin t a m in is z te r e ln ö k e . É s ilyen m inőségben A nglia sz e lle m é t és sz e re p é t il­ le tő e n s z ó k im o n d ó a n h a n g o z ta to m n é z e te in ­ k e t: A s z a b a d s á g b a v e t e t t h itü n k e t, a d e ­ m o k rá c ia ir á n ti eltö k élt­ sé g ü n k et, elv ek e t, a m e ­ lyekben sz em é ly sz e rin t is e rő se n h isz ek . E z é rt n ev e ztek el e n g e m V as­ öklü H ölgynek. E z az onban n em je le n ­ ti m ég azt, hogy ne h in­ n ék ab b a n is, hogy ellen ­ té tb e n a m i b e re n d e z é ­ sü n k k e l m á s o rs z á g o k m á s fa jta b ere n d ezé sb en élnek, vag y ta lá n k ív á n ­ já k é le tü k e t tölten i. S zü k sé

g esn e k ta rto m a z t is, hogy a m á s b eren - E zzel J u g o s z lá v i a ú ja b b léleg zeth ez ju to tt. T ény és való, hogy ezt a n ag y a d ó s sá g o t ré s z ­ ben a központi ir á n y ítá ­ sú, av u lt és ré sz b e n k o r­ ru p t b elg rá d i g a z d a sá g i re n d sz e r okozta. E zen a re n d sz e re n v á l­ to z ta t n i k é n e , é s W a­ sh in g to n n ak ez irá n y b a n n y o m á st k ellen e g y ak o ­ ro ln ia B e lg rá d b a n . D e eg y e ln ö k v á la sz tá si év ­ b e n ily e s m i t s ü r g e tn i ta lá n tú l sok len n e a po­ litik u so k tó l: m ég a k k o r is, h a a n e v ü k R o n a ld R eagan! A CIA a Reagan-kormányzás éveinek idején Az a m e r ik a i f e ld e rí­ tő szolgálat, m ondot­ ta a héten a CIA m a g á t m eg n em nevező szóvi­ vője, kezd m a g áh o z térn i az elh an y ag o ltság évei u tán . A C a rte r kor­ m á n y z a t id e jé n m in d ­ össze évi 12 je le n té st

ké­ szített és n y ú jto tt á t Wa­ sh in g to n b an a n e m z e t­ közi h ely zetrő l. A R e a ­ gan k o rm án y z at h a r m a ­ d ik e s z te n d e jé b e n 50 ilyen je le n té s t n y ú jto tt be. A hosszas leép ítés és a C arter-i év ek ziláltsá­ ga u tán a CIA 450 új a n a ­ litik u st fo g ad o tt fel. E gy 150 főnyi terrorista elle­ nes csoportot létesített. E z m á r i s m ű k ö d ik és eg y ü tt dolgozik a honvé­ d elm i m in isztériu m m al, a P en tag o n b an ugyanis eg y hasonló re n d e lte té ­ sű k ülön o sz ta g m űkö­ dik. E n n ek a te rr o r is ta cso p o rtn a k eg y ik leg n a­ g y o b b g y e n g e s é g e az, hogy a feld erítő o sztály t k o ráb b an m eg tized elték és a különböző te rro ris ­ t a sz e rv e z e te k b e n n in ­ c s e n e k b e é p íte tt CIA ü g y n ö k ö k é s e z é r t h i­ án y z ik a m e g fe lelő b i­ zalm as inform áció. E zt a h iá n y t m o st b a ­ r á t

i o r s z á g o k , I z r a e l, Libanon és J o rd á n ia fel­ d erítő sz o lg álatá n ak je ­ len tései pótolják. A R eag an k o rm án y z at id ején a CIA 800 újoncot fo g ad o tt fel a titk o s te- E g y a m e rik a i tu d ó sí­ tó , a N ew Y o rk T im e s m u n k a tá rs a , Jam es M a r k h a m , b u d a p e s ti k eltezésű , fe ltű n é st k el­ tő cik k éb en á llítja a kö­ v etk ező k et: K e le t- E u ró p a f i a t a l ­ s á g a az é le t é rte lm é t ku­ ta tv a e g y re in k áb b a v a l­ lá s fe lé fo rd u lv a k e re - d e z é s ü e k é le té t m e g is­ m e rje m és v elü k n ézete­ k e t c se ré lje k . A v ilá g eg y ik legfon­ to s a b b p r o b lé m á ja ez­ id ő s z e r in t a b é n ító és k ö ltség es feg y v erk ezés. M in d a k é t o ld a ln a k c s ö k k e n te n ie k e lle n e a fe g y v e rk e z é sre fo rd íto tt k ia d á sa it. Mi L ondonban azt h is s z ü k , h o g y f e g y v e ­ re

k re ig en is sz ü k ség ü n k v a n , h o g y m e g v é d jü k s z a b a d s á g u n k a t. De n e m o ly a n h a t a l m a s á r u f e g y v e r e k r e , m in t a m it ed d ig v á s á ro ltu n k . A f e g y v e rz e t k ö lc sö ­ nös csö k k en tése m in d a N y u g a t, m in d a K e le t s z á m á ra e lső re n d ű fe l­ a d a t. B u d a p est u tá n sz e re t­ n é k m a jd m á s k e l e t­ e u r ó p a i o rs z á g o k b a is elláto g atn i, de budapes­ ti lá to g a tá so m a t n e m te­ k in te m csu p á n állo m á s­ n a k a M oszkva fe lé veze­ tő ú to n . E z a lá t o g a t á s e ls ő ­ so rb an és k iz á ró la g M a­ g y a r o r s z á g n a k szól és n a g y ö r ö m m e l tö lt el, hogy le b o n y o lítá sá ra a l­ k a lm a m n y ílt! m o n ­ d o tta M a r g a r e t T h a t ­ c h e r asszo n y a BBC po­ litik a i m u n k a tá r s á n a k m ú lt c s ü tö r tö k i b u d a ­ p e sti u ta z á s á n a k elő

es­ té jé n , a b r it m in isz te relnök londoni rez id en ci­ á já n . sik a v á la sz t. A k o m m u ­ n iz m u s m in t d o g m a m eg d ő lt, senki sem hisz b en n e többé, le sz á m ítv a a k a r r i e r i s t á k a t , a k ik s z á m á r a t o v á b b r a is v a llá s, en n ek ré v é n é r ­ vén y esü ln ek . A v alláso s é rz ü le t éb ­ r e d é s e n e m tö m e g h u l­ lá m , d e s z ó rv á n y o s a n v a g y n a g y o b b m é rté k ­ b e n a z ö s s z e s V a rs ó i S z e r z ő d é s h e z ta r to z ó c s a tló s á lla m o k te rü le ­ té n m u tatk o zik . E lső so r­ b an M a g y a ro rsz á g o n , C s e h s z lo v á k iá b a n , Kele t-N é m e to rs z á g b a n és L e n g y e lo rs z á g b a n t é r ­ te k so k a n v issza az eg y ­ h á z a k h o z , o tt a h o l a m a rx is ta ta n o k sz e rin t a v a llá s n a k ré g el k ellett v o ln a tű n n ie . D e a jó ­ r é s z t o rto d o x h itű B u l­ g

á r ia és R o m án ia v á ro ­ s a ib a n is n ö v e k e d e tt a te m p lo m lá to g a tó k s z á ­ m a. L en g y elo rszág helyze­ te k iv é te le s : I t t a r ó ­ m a i k a to lik u s e g y h á z n e m c s u p á n v a llá s o s m e g g y ő z ő d é s t je le n t , h a n e m a n em zeti h ag y o ­ m á n y o k n a k is ő rz ő je . É p p e n e z é r t L e n g y e lo r s z á g b a n a la k o s s á g 90 % -a sz á m íth a tó a hí­ vők közé. A z a m e r i k a i tu d ó s í­ tó n a k B u d a p e s te n eg y 47 e s z te n d ő s k a to lik u s le lk é s z , L u k á c s J á n o s a z t m o n d o tta , h o g y a n ag y v á ro so k b an a fia ta ­ lok á llan d ó a n az t k érdik m ié r t létezü n k ? É s a v á­ la s z t a v a llá s b a n k e re ­ sik, a k ato lik u s h itre té r ­ nek , v ag y h a k ato lik u s­ n a k szü lettek , úgy viszs z a té rn e k az egyházhoz. De so k a feln ő tt és ko­ rá b b i a te is ta is, ak i val­

lá so ssá v ált. M a g y a r o r s z á g o n és C seh szlo v ák iáb an a v al­ lá s o s é r z ü le t m e g ú jh o ­ d á s a a rá n y la g o s an y ag i jó lé t k ö z e p e tte tö rté n t, a h ató ság o k M a g y aro r­ s z á g o n k é n y te le n - k e l­ le tle n e l tű r ik . C se h ­ s z lo v á k iá b a n v is z o n t v ask ézzel üldözik a v al­ lá s t, a csehszlovák kom ­ m u n ista h ely tartó , G us­ ta v H u sak to v á b b ra is az ateiz m u s győzelm én dol­ gozik. H u sak a m a g a v a llá ­ sos b ék e p ap jait, a ,,P acem in T e rris ” p relá tu s a it sz eretn é püspökök­ k é k ineveztetni, de a V a­ tik á n vonakodik ő k et el­ fogadni. C s e h s z lo v á k iá b a n a v a l lá s a k a ta k o m b á k ­ b a költözött, lá th a tó fe­ je F r a n tis e k T o m a se k b íb o ro s, a m e n n y ire le ­ h e t v é d i a fö ld a lá vo­ n u lt h ív ő k e t. D e C seh ­ s z lo v á k iá b a n az ig a z i

eg y h áz, különösen P r á ­ g á b a n és a n ag y v áro so k ­ b a n a tito k b an im ád k o ­ zó és v a llá s u k a t gyako­ roló hívőkben ta lálh ató . É rd e k e s m ódon Szlová­ k ia a k a to lic iz m u s ko­ rá b b i o tth o n a n em m u ­ t a t o ly a n h ite t m in t a m e ly a cseh ek la k ta te ­ rü le te n ta p asz talh ató . M agyarországon M ark­ h a m sz erin t a katolikus eg y h áz nagyobb m é rté k ­ b e n m ű k ö d ik e g y ü tt a K á d á r korm ánnyal, m int b á rh o l e g y e b ü tt. L ék ai b íb o r o s a z t m o n d ja , hogy a katolikus pék ek n em csu p án c sa k a kato ­ lik u s o k s z á m á r a s ü tik k en y e rü k et, m in t ahogy a k o m m u n is ta p é k e k se m c s a k a kom m unis­ tá k n a k sü tn e k k en y eret. L é k a i b íb o ro s n y il­ v á n o sa n elíté li az a k ti­ v ista p ap o k at. E zek n ek vezetője Bulá n y i G yörgy, ak i köve­ tő iv e l e g y ü tt a z t v a ll­

ja , hogy Jézu s ta n a i öszsz eférh ete tle n ek a k ö te­ lező k a to n a i s z o lg á la t­ ta l. B ulányi a ty a ta g a d ­ ja , hogy m o zg alm a poli­ tik a i le n n e, sz e rin te ez k iz á r ó la g s p i r i t u á l i s : K risztu s p a ra n c so lta n e­ se m m isíté sé re is a lk a l­ m as. A CIA tá m o g a tja N i­ c a ra g u á b a n a szandinist a e lle n e s fe lk e lő k e t. E zek h a tá s o s a n z a v a r ­ já k N ica rag u a k o m m u ­ n ista szim p atizán s re n d ­ s z e r é t, d e a r e n d s z e r m e g d ö n té s é re v a ló s z í­ nűleg nem képesek. Közvetve a CIA afgan isz tá n é s K a m b o d z sa felkelőit is segíti. A CIA egy ú j o sz tály t . lé te s íte tt, a m e ly a v i­ lá g 30 fo n to s o r s z á g á ­ n a k p o litik a i f e jle m é ­ n y e it szo ro san nyom on k ö v eti, n ehogy v alah o l m e g le p e té s é r j e W a­ shingtont. Ez az új szerv ezet h e­ te n te b o c s á jt je le n t

é ­ sek et ki és ju tta tja azt el az a m e rik a i vezetők­ höz. vékenységek osztályára. E z t az o s z tá ly t C arte ré k id e jé n m e g sz ü n ­ te tté k , de nyom ban R e­ ag an k o rm án y ra lép ése­ kor a CIA új főnöke C a­ sey ism é t v issz a á llíto t­ ta. A te rr o r iz m u s t e r j e ­ dése m ia tt a CIA egy új Kiértékelő K özpontot lé­ tesített, am ely a külön­ böző ügynökök je le n té ­ s e it, az e le k tr o n ik u s módon tö rté n t le h allg a­ tá so k at, v a la m in t a légi m e g fig y e lé s e r e d m é ­ nyeit é rté k e li ki. A CIA szóvivője azt is felv etette, hogy a titkos szolgálat sz erin t a Szov­ je tu n ió te rü le té n r a k é ­ ta elh árító ren d sz ert v e­ zettek be, ez részb en lé­ z e r s u g a r a k b ó l, v a l a ­ m in t 6 n a g y r a d a r k é­ szü lék b ő l és lé g e lh á rí­ tó ra k é ta berendezésből ö lj, m i in k á b b e lv is e l­ áll, am ely

idégen ra k é ­ jü k a börtönt, m in t azt tá k le lö v é sé re és m eg ­ hogy e m b e ri é le te t o lt­ sunk. L ékai bíboros az önvé­ d e lm e t jo g o s n a k n y il­ v án íto tta , B ulányi a ty á t H elm u t Kohl n y u g a t­ é s k ö v e tő it e l tilt o tta p ap i h iv a tá s u k g y ak o r­ n é m e t k a n c e llá r ellentállt am ik o r a n ém et h ír­ latátó l. B ulányi a ty a b u d ap es­ közlő m éd ia a m egvesz­ ti la k á sá b a n k ije le n te t­ te g eté s v á d ja m ia tt gaz­ te, hogy a k ato n ai szol­ d a s á g i p o litik á já n a k g á l a t k é r d é s é b e n eg y irá n y ító já t, Ottó L am bsm il lim é te r t se m h a j ­ dorf gróf m in isztert tá ­ la n d ó v isszav o n u ln i. A v o zásra, v ag y le g alá b b ­ m i püspökeink, m on­ is ideiglenes visszavonu­ d o tta, so h asem tu d ta k lá s r a a k a r ta kén y szerí­ n e m e t m o n d a n i az á l­ teni. L am b sd o rf ta g a

d ta la m n a k , m é g a H a b s ­ a v á d a t és a k a n c e llá r b u rg u ralo m id ején sem . egyelőre helyén h ag y ta M a rk h a m s z e r in t M a­ őt. Günther Kiessling, nyu­ g y aro rsz á g o n a v a llá s i v ita, am ely e t a V atik án g at-n é m et táb o rn o k o t az ig y e k e z e tt k ö zv e títen i, a m e r ik a i NATO fő p a ­ de sik ertelen ü l, hosszú­ ran csn o k , R ogers tá b o r­ nok h ely ettesé t a bonni le já ra tú n a k ígérkezik. h o n v éd elm i m in isz té ri­ M últ év o k tó b e ré b e n u m a z o n n a li h a tá lly a l E s z te r g o m o t l á t v a le v á lto tta , a m ik o r f e l­ G lem p bíboros L engyel m e r ü lt e lle n e a v á d , o rs z á g h e r c e g p r ím á s a hogy egy n y u g at-n ém et k if e je z te r e m é n y é t h o m o sz e x u á lis b á r b a n hogy II. Já n o s P á l p á lá ttá k , é s ily e s fa jta p a e s e tle g h a m a r o s a n h a j la m a m ia tt v e s z é ­ e

l lá t o g a t M a g y a r o r ­ ly e zte th e ti a n em zet és sz ág ra. a NATO b iztonságát. A. N ew Y o rk T im e s K iessling tá b o rn o k t a ­ s z e rin t ez v aló szín ű leg g a d ta , hogy ily en b á r ­ h a t a lm a s n é p s z e rű s é b a n j á r t v o ln a , v a g y g et v á lta n a ki és a v al­ hogy hom oszexuális len ­ lá so s é r z ü le t d e m o n s t­ n e. Á llító lag ak ib en ő t r á c ió já v a l já r n a . S em L ékai bíboros, sem M ik­ g a s s á k a tá r s a d a l o m lósi Im re a K á d á r kor­ bék éjét. m án y v allási ü g yek iro ­ J a m e s M ark h am sze­ d á já n a k v e z e tő je n em rin t az egyetlen A lbáni­ m u ta tta k le lk e s e d é s t a á t le s z á m ítv a K e le tlen g y el p á p a m a g y a ro r­ E u r ó p a k o m m u n is ta szág i lá to g a tá s á n a k ö t­ p á r tja i m in d e n ü tt fela d ­ lete irán t., tá k a re m é n y t, hogy a M ik ló si I m r e n y ila t­ v

a llá s c s ír á já t a b e lá t­ kozott az a m e rik a i tudó­ h a tó jö v ő b en ki tu d já k sító n ak és ezt m o n d ta: irta n i. A v a llá s o s é r z ü le t A B u lán y i-féle a k tiv is ­ ta p ap o k szán d ék a, hogy f e lé le d é s é t a k ie lé g e te l h ite s s é k a v ilá g g a l, le n s é g o k o z ta , a m it a h o g y m o z g a lm u k a g ­ m a te ria lis ta v ilág szem ­ g a s z t b e n n ü n k e t. Mi lé le t v á lto tt ki A le n ­ azonban n em aggódunk, gyel p á p a m e g v á la sz tá ­ k iz á r ó la g a z é r t é r d e ­ sa n ag y b a n h o zz ájáru lt k e ln e k b e n n ü n k e t, n e ­ a v alláso s érz ü let fellobhogy e s e tle g m eg b o ly - b an ásáh o z. Kelet-Európa ifjúsága visszatér a valláshoz A Vasöklü Hölgy magyarországi látogatása M a rg a re t T h a tc h e r b r it m in isz te re ln ö k elé k ite ríte tté k a p iro s sző­ nyeget Budapesten. N em c s u p á n a k o m m u n iz

­ m u s t je lk é p e z ő v ö rö s sz ín ű re g o n d o lu n k , h a ­ n em a b íb o rp iro s ra is, a m e ly e t a ce rem ó n iáh o z kitünően é rtő m a g y a ro k o ly a n ü g y e se n te r e g e t­ n e k , m é g a k k o r is ha ezek a m a g ya ro k a kései K á d á r-re zsim szo lg á la ­ tá b a n á lla n a k! T h a tc h e r asszony m e g h ív á s a M a g y a r o r ­ sz ág ö tle te volt. Ki tu d ­ ja , hogy m a g ja h o n n ét in d u lt el, a m ig e lé r k e ­ z e tt B u d a p e s tre ! F ontos az, hogy o tt te rm é k e n y ta la j r a hullott. A V asöklü H ölgyet egy k e le t- e u r ó p a i k o m m u ­ n ista o rsz á g b a in v itáln i, a KGB szem éb en pro v o ­ k ác ió n a k tű n h e t. L eg a láb b is így é re z ­ te a le g en d á s h írű BBC, a z a n g o l k o r m á n y tó l r é s z b e n fü g g e tle n b r it v ilá g a d ó TV- é s rá d ió állo m ás. T h a tc h e r asszony bu­ d a p e s ti lá t o g a t á s á n

a k e lő e sté jé n a BBC ig a z ­ g a tó ja le g ü g y e se b b po­ litik ai r ip o rte r é t k üldte a b r i t m in is z te r e ln ö k asszony re z id e n c iá já ra , a D ow ning St. 10 sz ám a lá , hogy o tt T h a tc h e r a s sz o n y t f a g g a s s a , v a ­ jo n m i é r t m e g y M a ­ g y a ro rsz á g ra ? ly en olcsón teszi! S p ilja k w a s h in g to n i lá to g a tá s á n a k volt m ég eg y , B e lg rá d s z á m á r a fo n to s m o z z a n a ta . 18, m á so k sz e rin t 20 m illi­ á rd dolláros a d ó ssá g a a N y u g a tta l s z e m b e n . A le fizetésn e k to v á b b i el­ h ú z á s á t W ash in g to n is ­ m é t elősegíti. A CIA sz erin t ellen lá­ b asa a szovjet KGB ez­ id ő szerin t bizonyos d e­ fe n z ív á b a sz o ru lt, m i­ u tá n az elm ú lt esztendő­ ben N y u g at-E u ró p áb an m integy 150 fontos ügy­ + nökét göngyölték fel. Kohl k an c ellá rra m ost két botrány is nehezedik v élte a ta

n ú felfed e zn i egy hozzá erő sen h aso n ­ lító és vele eg y k o rú fé r­ fi volt. H u szo n ö t n y u g a t-n é ­ m e t n y u g a lm a z o tt t á ­ bornok tiltak o zo tt az el­ len, hogy egy sz a v a h ih e ­ tő n é m e t tö rz stisz tn e k a h o n v éd elm i m in is z té ri­ um kevesebb hitelt adott, m in t a v á d a t em elő k é­ te s h o m o sz e x u á lis e le ­ m eknek. Kohl k a n c e llá r iz ra e li látogatása alatt W eam er n y u g at-n é m et h o n v éd el­ m i m in iszter á lla m k ö lt­ ség en S v ájcb ó l B o n n b a ren d e lte és o tt k ih a llg a t­ ta A le x a n d e r Z ie g le r t a sv á jc i színészt, a k i v a ­ la m ik o r eg y hom o szex u ­ á lis m a g a z in sz e rk e s z ­ tő je volt. Kohl k a n c e llá rt fe lh á ­ b o r íto tta , h o g y h o n v é ­ d elm i m in isztere szóbaá llt ez ze l a g y a n ú s t a ­ n úval és m o st k o rm á ­ n y á t a z z a l v á d o l já k B onnban, hogy m eg g

o n ­ d o la tla n u l és e l h a m a r ­ k o d o ttan j á r t el a tá b o r­ nok ügyében. K e le t- N é m e to r s z á g b a n , a h o l a p r o te s t a n ­ tizm u s az u ralk o d ó v a l­ lá s, L u th e r M árto n szü­ le tésén ek 500. év fo rd u ló ­ ja ad o tt a lk a lm a t a r r a , hogy az egyház m e g m u ­ ta s s a sz e rv e z é si te h e t­ ségét. É rd e k e s m ódon az á l­ la m és az egyház viszo­ n y a i t t a le g k e v é s b b é fe s z ü lt. A k e le t-n é m e t p r o te s t á n s le lk é s z e k m inden esetb en h an g sú ­ ly o z zá k , h o g y ők e lfo ­ g a d já k a k o m m u n is ta k o rm á n y t és eg y h ázu k a szocializm us k e re té n b e­ lül m űködik. 7. oldal volt példa. A National hangban a Helsinki tár egész szabad világban Republican Heritage gyalások elérendő cél­ újra kiterítik a szovjet Groups Council, az ame­ jaival és eredményei­ imperialista gyalázat és rikai nemzetiségek

szer­ vel. Végül a Council kér­ Kádár elvtárs árulásá­ vezete 1986. június 27- te, hogy a rabnemzetek nak minden kis részle­ Nyitrai Gyula 29-én Los Angelesben népei ellen elkövetett tét. Nem csoda, ha ettől közzétette 1986-os Hatá­ emberi jogi sérelmeket még a legelszántabb Az ókori római mitoló­ Miközben negyedmillió Dr. Pogány András rozatait. A kilenc tagú az Egyesült Államok kommunista szekértoló­ giában Merkur töb­ reménybeli autótulajdo­ Resolutions Task For­ kormánya erőteljesen nak is inába szállt a bá­ bek között a kereske­ nos sirámaival foglal­ Azt szokták mondani, mutatta, hogy ebben az hogy a legszebb öröm a évben Budapesten még aki azt írta, hogy Buda ce köztük egyetlen torolja meg, akár meg­ torsága. S mit lehet csi­ delem istene is volt Fel­ koznak, ötmillió!!! ha­ káröröm, de ez aligha az 1848-ban megszerzett felszabadítása a leg­ magyar, Gereben István győzés, akár retorzió,

nálni? Ellenpropagan­ tehetően kevesen tudják zánkfia él a hivatalo­ emlékeztető arra, irányítása alatt míg akár megfelelő büntetés da, de olyan mértékben ezt róla azok közül, akik san megállapított lét­ keresztényhez méltó ál­ szabadságról sem lehe­ jobb Budapest felszaba­ teljes együttműködési formájában. amilyenre még példa nap- mint nap emlegetik minimum határán. Min­ láspont, s ezért erre nem tett beszélni, nem hogy hogy a szovjet-kommu­ készségét és ragasz­ Bizony ez kemény be­ nem volt. Elvégre Ká­ a nevét Magyarorszá­ den második szocializ­ is hivatkozunk. Mégis az 1956-osról, vagy ép­ dítása elnyomás alól a kodását fejezte ki Rea­ széd volt. dár nyugati szenttéava­ gon. Az autókereskedel­ must építő magyar Az meglepő és mosolyra pen az 1986-osról. Mini­ nista jobb jövő egyetlen, biz­ gan elnök iránt, kemény Méginkább emelte az tása előtt ilyent nyu­ mi vállalat tevékenyke­

egyre magasabbra gyű­ késztet, ha az ember mális és teljesen ve­ tos reménye, amit sem­ újabban Budapestre fi­ szélytelen rendbontásra miféle kiosztott ezüst­ szavakkal bírálta az elvtársak vérnyomását godtan eltűrni nem le­ dik e név alatt és a sa­ rűző inflációval, a szin­ játos körülmények mi­ te napról-napra draszti­ gyel és számontartja, kegyetlen és botrányos érmék csengése elfelej­ amerikai külpolitika és az a tény, hogy úgy het! a State Department Európában, mint Ame­ Mindenhez azonban att e tevékenység sokkal kusan emelkedő megél­ hogy micsoda sürgés­ volt a rendszer reakció­ tetni nem tud. forgás megy végbe a ja s letépte róluk a „li­ Nyilván félelemmel európai ügyosztályának rikában nemzeti televí­ pénz kell, még ellen­ több vitát eredményez, hetési költségekkel, a párthivatalokban, a berális” álarcot, amit töltötte el az elvtársa­ egyes ténykedéseit. ziók egész sora kérte

se­ propagandához is Én mint az indokolt lenne a nyomor szélére és valódi népidemokrácia külkép­ saját maguk és a rész­ kat az is, mikor arról ér­ Teljes támogatásukról gítségünket, hogy fél­ nem tudom, hogy azt a huszadik század végén. nyomorba taszított, viseleti szerveinél és a ben megfizetett, rész­ tesültek, hogy az ameri­ biztosították azt az el­ órás, sőt órás dokumen­ 94 millió dollárt, amit a Ennek oka kizárólago­ mintegy másfélmillió külföldi propaganda erő­ ben megszédített nyuga­ kai Kongresszus mind­ nöki politikát, mely nem tum-filmeket készít­ budapesti főcsővezetö san a valamennyi szoci­ honfitársunk kilátásta­ feszítések során és alig­ ti sajtóképviselők igye­ két házában törvényja­ hajlandó elismerni a hessenek a 30. évfordu­ elvtársak a napokban alista országra egyaránt lan jövőjével kell fizet­ ha kell valakinek pró­ keztek a rendszer ábrá­ vaslat került

benyújtás­ balti államok, erőszakos ló alkalmából. Nem me­ kikönyörögtek a Világ­ jellemző hiánygazdálko­ ni az immár nyilvánva­ bekebelezését a Szovjet­ se ez gyermek, a legtöbb banktól, mire költik, dás, amelynek ered­ lóan esztelen szovjet fétai éleslátással rendel­ zatára applikálni. ra, amely a 30. évfordu­ keznie ahhoz, hogy ész­ Rendkívül kellemet­ lón a magyar szabad­ unióba és az oroszor­ állomáson a filmek már mégis elgondolkoztató ménytelensége az autó­ fegyverkezési mániáért. revegye: valami izgatja len volt számukra az is, ságharc emlékét lesz hi­ szági nemorosz kisebb­ elkészültek, vagy ké­ az a tény, hogy már piacon mutatkozik meg Az elmúlt tíz év alatt az elvtársakat. Nem ne­ hogy Pater Werenfried vatva megörökíteni A ségek tervszerű és ke­ szülőben vannak Az in­ augusztus 11-én két cso­ a leglátványosabban 80!! százalékkal csök­ eloroszosítását terjúk jó része itt

nyu­ dacikk született meg az Negyedmillió megren­ kent a ruhára költött öszhéz azt sem kitalálni, van Straaten, a hűséges törvény kongresszusi gyetlen elnemzetleniesítését. gaton készült el, a TV- amerikai Time Magazi­ delő szerepel a várako­ szeg, pedig öltözködni hogy micsoda: a közele­ belga premontrei akit megszavazását aligha és listáján és a kere­ nemcsak luxusból kell. dő Harmincadik Évfor­ „szalonna-páter” néven tudják megakadályozni, Egyhangúan elítélték és rádióállomások ré­ ne amerikai illetve euró­ zók mint 300 lengyel szére rendelkezésre bo­ pai kiadásában. Az a settebb típusokra 1991- Arra már nagyon keve­ duló, mikor a világ köz­ ismer a világ, hatszáz­ akárhogy is igyekeznek több, csátott személyi listák TIME, amely közismert ig kell várni. Ezalatt az seknek telik Takaré­ véleménye újabb emlé- ezer példányban július jólismert amerikai tá­ Szolidaritás-mozgalmi vezető

bebörtönzését és el lehetünk rövid érdekes és velős Országos Takarékpénz­ koskodni kell az energi­ keztetést kap arról a elején adott ki egy húsz­ mogatóikon keresztül és fogva tartását. A alapján készülve rá, hogy szep­ cikkeiről, az amerikai tár évi 2%-os kamatot ával is. Nem azért mert gyalázatról, amit 1956 oldalas képekkel teli­ és szeretett elnökünk, Nemzetiségi Council tember végétől számban 4 oldalt szen­ fizet a hatalmas össze­ ez kormányprogram, ha­ októberében a szabadsá­ nyomott színes pamfle­ Ronald Reagan ünnepé­ mély aggodalmát fejez­ végéig angol, október telt Kádárnak és rend­ gű előlegre, miközben nem, mert nem telik ar­ német, gáért küzdő Magyaror­ tét, amely ,,Valiant- lyes keretek között fogja te ki, hogy a hetvenes spanyol, olasz és több szerének. Kádár arc­ az infláció 30% körül ra sem Arra még futot­ szág és a magyar nép Pastor” (Erős-lelkű a

törvényjavaslatot alá­ évek détente-politikája amerikai TV állomáson képe csak az első oldal mozog. ta egyeseknek, hogy a ellen elkövettek és Ká­ pásztor” ) cím alatt írásával törvényerőre újra felütötte fejét Wa­ és adón az 1956-os sza­ sarkába van biggyeszt­ hetvenes évek elején be­ A jármüellátásért fe­ dár János rendszere új­ Mindszenty bíborosnak, emelni, mely annak shingtonban. Elítélik a badságharcra fognak ve, de az európai kiadás lelős szakemberek a leg­ következett gazdasági ra megkapja a régi tör­ a szenvedő és elnyomott Amerikában és világ­ Helsinki tárgyalások emlékezni, s a megkér­ ban a fedőlapon is Ká­ különfélébb módokon kí­ fellendüléstől elkápráz­ ténelmi bizonyítványt: magyar katolikus egy­ szerte illő publicitást teljes és szégyenteljes dezetteknek legalább jó dár János arcképében sérelik meg enyhíteni a tatva megkezdett lakás­ megméretett, de köny- háznak

és a magyar nép­ fog biztosítani. csődjét és ez nem változ­ része el is fogja monda­ gyönyörködhetünk, míg hiányt. Az ezredforduló­ építést befejezzék, de nyűnek találtatott. nek állít harmincéves Végül, de nem utol­ hat addig, amíg a Nyu­ ni az igazat. az európai cikk terjedel­ ra valamennyi most üze­ arra már nem is gondol­ Miért olyan idegesek mementot. A pamfletét jára valami olyan tör­ gat általános külpoliti­ Budapest nyilván ettől me 6 oldal melő személygépkocsit hatnak, hogy télen fütseéppen most Budapes­ a jó atya ingyen osztot­ tént, amire eddig nem kája nincs szoros össz­ vadult meg igazán. Az Mit mondott Kádár az le kellene selejtezni, nek például egy három­ ten? Elvégre 1956 óta ta és osztja szét hat nyel­ interjú során? Nem so­ ehhez minden ötéves szobás lakást. A család minden 5 évben 1986- ven mindenkinek, aki kat. Legfeljebb azt, hogy tervidőszakban 800 ezer a konyhába szorul, a

fű­ ban immár hatodszor igényt tart rá. tudatában van annak a autót kellene impor­ tési költségek 83%-kal volt ünnepélyes és nyil­ Valószínűleg erre lett kritikának, ami 56-os tálni. A jelenlegi he­ emelkedtek tíz év alatt vános megemlékezés, s volna a válasz az az ott­ Közben hangsú­ Nevük nincs (a név­ azért, mert megújítot­ árulása miatt érte, de tedik ötéves tervre A kiváló brit hírma­ minden alkalommal ala­ honi igyekezet, hogy a meg kellett tennie, mert nem túlzottan biztatóak lyozni kell, hogy egy ki­ adás mégjobban kihív­ ta Magyarországon a gazin, az Economist tu­ posan megbírálták és el­ 30. évfordulót Buda fel­ máskülönben „polgár- a kilátások, csak 620 vételezett helyzetben marasztalták a buda­ szabadításának 300. év­ dósítója írja Magyar- ná a betiltás veszélyét!) vallásos érzelmet és se­ háború” vette volna ezer darabra sikerült lévő családról van szó, pesti szovjet

helytartó- fordulójával (1686. szep­ országról a következő­ kis 10-től 30 főnyi cso­ gített a prímásnak a kezdetét Hogy az állí­ szerződést kötni, bele­ hiszen nekik van saját portokba verődnek or­ paphiány enyhítésében. tólagos polgárháború tanácsot és politikáját. tember 2) helyettesít­ ket: értve a jugoszláviai szál­ lakásuk, amit saját ere­ A Budapesttől észak­ szágszerte és ezeknek a Magyarországon jelen­ kik között dúlt volna, ar­ lításokat is, ami azért jükből építettek fel. Ar­ Őszintén bevalljuk, hogy sék be. Remélték, hogy . nem látunk tisztán, de a ezzel a figyelem eltere­ ra, a Duna partján fek­ sejteknek szövevénye leg csupán 2400 katoli­ ról nem beszélt, mert külön tétel, mert ott nem ra már eszükbe sem jut­ kus pap van és ezeknek akkor a szovjet hadsere tényt letagadni nem le­ lődik az 1956-os szabad­ vő festői Nagymaros képezi mozgalmukat. Nagymarosi nagy­ fele.túl jár az

ötvenen get is meg kellett volna lehet rubelben elszá­ hat, hogy a tisztítóválla­ község templomában het. Már márciusban a ságharc évfordulójáról molni. Sós Gyula ipari lat szolgáltatásait ve­ gyűlésük imával és zsol­ Lékay prímás rábe­ budapesti belügyi szer­ Arra persze nem gondol­ félévenként kb. 2 ezer tár említenie. A cikkek ma­ énekléssel kezdő­ szélte Miklós Imrét, az guk gyalázatosak, de miniszterhelyettes gyék igénybe. A Patyo­ vek izgatott magatartá­ tak, hogy éppen Lékai többnyire fiatalabb em­ dött, karmesterük egy egyházi hivatal „dör­ azokat amerikai új­ igen jellemző módon lat forgalma merede­ sa és beijedtsége, mi­ hercegprímást szólítja ber és gyerek gyüleke­ fiatal pap volt, aki gi­ zsölt” vezetőjét arra, ságíró írta Kenneth pökhendi arro g án sá­ ken visszazuhant és egy­ kor március idusát ün­ el az Űr és így a katoli­ zik Magyarország min­ táros vallásos

rock­ hogy az állam hunyjon val nyilatkozott az öt re csökken a korszerű neplő néhányszáz ma­ kus egyházat nem lehet den részéből. Ezek egy muzsikát komponál sza­ szemet a mozgalom fe­ W Banta s noha az faggató újságírónak élelmiszerek vásárlá­ amerikai cikk elején van Egy szót sem szólt arról, sának aránya is. Mint­ gyar gyereket furkós- együttműködésre kény­ új katolikus vallásos bad idejében. lett. bottal a Batthyány téren szeríteni. Pedig hát tel­ mozgalom tagjai Össz­ Egy népszerű buda­ De a vallásmegújho­ számos korrekt megál­ hogy miért mutat ilyen egy 20%-kal növeli az és a Lánchídon megtá­ jesen igaza van annak a létszámúk talán dupla pesti szónok tartotta a dásnak van egy nagyobb lapítás, Horthy Miklós siralmas képet az autó­ étkezési költségeket, ha madtak és szétvertek, publicista kollégámnak, ennyi lehet, kb. 4 ezer prédikációkat és a meg­ csoportja, ennek neve is „brutális

jobboldali ellátás, arról beszélt ke­ valaki félkész, mély­ rendszeréről” beszél és mény szavakkal, hogy hűtött élelmianyagokat jelentek ezután egyen­ van és vezetője is. Veze­ irreális képet fest a Ká az ügy miért került a vásárol és ezt egy átlag­ tője Bulányi György a ként elmondták élmé­ dár rezsim Magyaror társadalmi érdeklődés család már évek óta nyüket, azt, hogy ho­ 67 esztendős piarista, szágáról. Alegtöbb meg homlokterébe Azokat nem engedheti meg ma­ gyan találtak az Istenre. aki régóta szálka a rend­ állapítás és „story” már akik ok­ gának. Marad az időrab­ A gyülekezet olyan szer szemében, az 1950- jól ismert amerikai és hibáztatta, kal bírálták a kor­ ló bevásárlás a piaco­ nagy, hogy nem fértek es években 8 évi börtön­ nyugat-európai újság mányzat üzletpolitiká­ kon, újra polgárjogot 1985. július 2-án levet­ azzal áltatták rabtartó­ be a nagymarosi temp­

re ítélték Az amerikai 51 eszten­ anyag. Végül Kádárt ját felhíva ezzel a figyel­ nyert a házimunka, üre­ Bulányinak kb. 5 ezer dős szervita szerzetes, ték róla a láncot, áthe­ ik, hogy valam ennyi­ lomba, a kintrekedt tö­ Magyarország politikai met a hibákra. Az meg sen tátonganak a ven­ Lawrence Martin Jenco lyezték egy nagyobb ket hamarosan szaba­ meg, a closed circle te­ fiatal követője van. Kö­ sakkmesterének nevezi sem fordult a fejében, déglők, a háztartások levízió képernyőjén ke­ zöttük sok a pacifista, 1980 végén érkezett Li­ helyiségbe, ahol 3 másik don bocsátják. Nem hiszem, hogy a hogy elismerje a nyil­ kétharmad részében Az egyetlen aki szaba­ resztül követte azt ami akik inkább a börtönt sokezer akasztófa áldó vánvalóan elhibázott minden nap főznek va­ banon fővárosába, Bei- amerikai túszt őriztek, rutba, hogy ott a katoli­ Terry Andersont az As­ dul közülük, a szerzetes a templomban

történt. választják, mint a kato­ zatának és hozzátarto otthoni gyakorlatot Nyi­ csorát az egyébként kus segély-szervezet sociated Press közel- volt, öt is jórészt azért 2-3 órás vita után misé­ nai szolgálatot. zóinak, akiket ő küldött latkozatának egyik ér­ dolgozó háziasszonyok. munkáját gyorsítsa. keleti főmunkatársát, engedték el, mert ha­ vel végződött az össze­ Az egyházi hivatal, a halálba, ugyanez-e a vé­ dekes eleme, hogy az A többit, az emberi kö­ Három hónappal később David Jakobsent a bei- nyatló egészsége ag­ jövetel, amit az érsek Magyar Püspöki Kar se­ leménye? ezredfordulóra 2,5 mil­ vetkezményeket már gítségével igyekezik le­ cerebrált. 6 álarcos férfi támadt ruti amerikai egyetem gasztotta rabtartóit. lió személyautóval szá­ könnyű elképzelni. Meg­ Ez az országos moz­ törni Bulányi György Túl ezen azonban más rá, két gépkocsin érkez­ kórházának igazgatóját mol az

ipari kormány­ érteni csak azt nehéz, tek, és magukkal hurcol­ és Thomes Chatherland- tényezők is szerepet ját­ galom a Magyar Püspö­ „Bokor” nevű mozgal­ zat. Ennek az autóára­ hogy miért sáfárkod­ ki Kar-ból különféle re­ mát. ot az egyetem mezőgaz­ szottak: ták a szerzetest. datnak a kiszolgálásá­ nak otthon ilyen lelki­ A püspökök a Vatikán­ Az első 6hónapban egy dasági szakának dékán­ Washingtonból ered a akciókat váltott ki, több hoz ma még nyomokban ismeretlenül egy jobb hír, hogy Vernon Walter vagy kevesebb rokon- nál azzal vádolták Bulá­ szobában őrizték falhoz ját. sem áll rendelkezésre sorsra érdemes nép Ez a hármas továbbra tábornok, az ENSz ame­ szenvvel fogadták a ma­ nyi atyát, hogy nem fo­ láncolva, bokájára erő­ a szükséges infraktuk- pusztuló értékeivel a rikai fődelegátusa (ko­ gyar főpapok a jelensé­ gadja el fennhatóságu­ sített vaspánt segítsé­ is rab. túra,

az utak, a javító­ saját vezetői. kat, és tévtant hirdet. Father Jenco a hírköz­ rábban a CIA helyettes get. gével. Egyetlen öltözé­ állomások, az alkatré­ Lassan az egész társa­ A jelen nagymarosi Mindeddig azonban a ke két rend alsónadrág lőkkel találkozva, sze­ vezetője) a diszkrét szek folyamatos után­ dalom önellátásra ren­ mében könnyekkel kérte amerikai diplomata összejövetelen semmi Vatikán vonakodott dön­ pótlását biztosító keres­ dezkedik be. Főzni, mos­ volt. Fegyőreit sohasem őket ne feledkezzenek a többizben járt Damasz- olyan nem történt, amit teni ebben az ügyben! kedelmi hálózat. Ha­ ni, festeni, tapétázni, zánkban sokkal fonto­ autót javítani tanul a látta, szemét hosszú ide­ többi túszról és ezeknek kuszban és ott találko­ a Kádár-rendszer kifo­ Bulányi követői sze­ zott Assad szíriai elnök­ gásolhatna. Noha Nagy­ rint, az aki a tévtan hir­ ig bekötötték, olyan

családtagjairól. sabb, valóban szoronga­ magyar és ez még maros az építendő és az detésével vádolja őket Történetét azzal fejez­ kel. tó problémákat sem si­ csak ismételjük nem hosszú ideig, hogy fertő­ más, mint Miklós került megoldani ilyen a szegény magyar, hi­ zést kapott tőle, és vé- te be, hogy 3 héttel ez­ Walter nagykövetet erősen vitatott Duna- nem Imre, az egyházi hivatal gát közelében van, er­ egy még nálánál is diszelőtt az amerikai túszok rövid távon, nem kell hát szen autója van. A ben­ gülis a köteléket levet­ semmi elfogultság ah­ zin ára 280%-kal maga­ ték és engedték, hogy sorsában javulás állt be, krétebb magasrangú ről a témáról egyetlen vezetője. Amíg a simulékony a világtól való elvágásu­ amerikai utas követte szó sem esett. Valamint hoz, hogy nyugodtan ki­ sabb, mint tíz évvel ez­ bibliáját olvassa. jelentsük: ezek a tervek előtt, miközben az egész Étkezése a

követke­ kat enyhítették, néhány Damaszkuszba, William arról sem, hogy az 1956- Lékay volt Esztergom címü 224 oldalas új ta és a prímás, a is nélkülöznek minden világon alacsonyabb, zőkből állt: Reggelire magazint kaptak és egy­ Casey, a CIA vezetője, os forradalom 30. évfor­ érseke nulmánykötete. A kisebb csoport és az ál­ realitást. sajt és víz, ebédre rizs két órára a TV-t is néz­ aki a legnagyobb titok­ dulójához közeledik az lam mint akkor volt. Kivéve könyvben a szerző hi­ között kompromiszban érkezett oda és ta­ ország. babbal, vacsorára lek­ hették. természetesen a Szov­ Bár az újságírónak teles képet fest a mai Amiről igenis szó esett szum jött létre. Csupán Jenco atya a rabtartói lálkozott Assaddal. jetuniót „nagyon kedve­ nincsenek kételyei ezzel város-kenyér és víz. magyar valóságról. a „Bokor” mozgalom ző” feltételek mellett A WC használatát szo­ bánásmódjáról nem nyi­

Washingtonban erről az ártatlan vallási kér­ került szembe a rend­ kapcsolatban, az olvasó­ K a p h a tó : nak még lehetnek. Szol­ vásárolt benzint hasz­ bájában naponta egy­ latkozott, családtagjai csupán Reagan elnök és dés volt, a nem-pap pres­ szerrel. V ö rö s v á ry P u b lish in g Co. biterek szerepe az egy­ még 2-3 személy tudott. óvatosan csak annyit 412 B ló o r S t., W, gálja e kételyek elosz­ náló szocialista orszá­ szer engedélyezték. Lékay valószínű utó­ T o ro n to , O n t., M5S 1X5 Amikor a szeme be mondtak, hogy a szaba­ E z l e h e t e t t a m a g y a ­ házban. latását néhány lehango­ gokat. A benzinár elér­ Á r a : 12 US d o llá r, Egyenruhás rendőrt daként, Páskai László ló tény. Adatok, ame­ te azt az értéket, hogy volt kötve, a rózsafű- dult pap első szavai r á z a t a a n n a k , h o g y h i r ­ nem v a g y e n n e k m eg felelő lehetett látni a kö­ érseket emlegetik, az te le n m e

g n y ílt J e n c o v a lu ta + $ 2.00 p o s ta é s lyek azt bizonyítják, ezrek és ezrek állítják zérrel foglalta el ma­ ezek voltak: c s o m a g o lá s i költség . Megbocsájtok rabtar­ a t y a b ö r t ö n e é s e z r e ­ zelben. Civilben azon­ 59 esztendős volt Fehogy a magyar állam­ le a kocsijukat, ezzel el­ gát és zsoltárokat éne­ tóimnak, sohasem kí­ m é n y t a d l e g a l á b b a r r a , ban alighanem több renc-rendi szerzetest, polgároknak a legkevés­ viselhetetlenné fokozva kelt önmagának. akadt, aki energikus ember hí­ bé sem a legfontosabb a zsúfoltságot a tömegÁgya egy kőpadlóra noztak, sohasem vertek h o g y 3 c e l l a t á r s a i s e s e t ­ rendőrkém rében áll és kevésbé haj­ az a néhány hívő, aki gondjuk az autóvásár­ közlekedési járm üve­ terített gyékényből állt, össze, agymosással sem l e g s z a b a d u l h a t . magnóra vette az el­ lamos a kompromiszlás, adatok, amelyek ken, ahol

több mint 100 minden második nap zu­ próbálkoztak, teljes szí­ D e r e m é n y t a d a r r a i s , hangzottakat!” szumra, mint volt Lékai azt bizonyítják, hogy %-kal emelték a tarifát. hanyozhatott. Őrei né­ vemből megbocsájtok h o g y a z U S A k a p c s o l a t o t 1A mintegy 4 ezer fő­ László t a r t f e n n S z ír iá v a l é s b i­ ha megkérdezték tőle nekik! az ország jelenlegi urai Csoda-e hát, ha nem hi­ Kérdés az, hogy egy nyi mozgalmat, a június z o n y o s b e fo ly á s t g y a k o ­ Valamelv»kínzás mit szeretne, ilyenkor csak a mellébeszélés, i szünk benne, hogy Ma­ elhalálozott Lékay újabb és erélyesebb prí­ mindig ezt válaszolta: azonban m gis csak ír­ r o l a n n a k d i k t á t o r á r a , 30-án hazug, halogató taktiká gyarország igazi autós­ más nem okozna-e ne­ László bíboros, nem A s s a d ra , a S z o v je tu n ió „egy taxit!” Ezzel né­ hatunk: zás módszerét vették á ország lesz az

ezredfor­ Három héttel ezelőtt e l s ő s z á m ú k ö z e l - k e l e t i túl nagy lelkesedéssel, hézséget a sejtmozga­ hány őrét megnevettet­ a nagy keleti testvértől dulóra? lomnak? de pártolta, éspedig a négy amerikai rabot s z ö v e t s é g e s é r e ! te. A B a tth y á n y -té r tő l a T I M E M a g a z in ig . Vállásújhodás Magyarországon Mit ér a vallás a magánzárkában? i Zuhanórepülés 2. oldal Beszélgetés Ft. Dr Mihályi Gilberttel Amint tudomásunkra jutott, hogy Mihályi Gilbert kanonok úr, a Csikágói Szent István Király Egyházközség plébánosa nyugdíjba megy, felhívtuk telefonon és interjút kértünk tőle, melyet örömünkre megkaptunk. Tudva, hogy Gilbert Atya nem szereti a késést, a meg­ beszélt időpontban szinte percnyi pontossággal becsen­ gettünk hozzá. Plébániai lakásán ültünk le beszélgetni, melynek kapcsán főként az életéről, munkájáról, további terveitől esett szó,

valamint azokról az évekről melyek alatt Csikágó legnépesebb és ennek folytán legjelentősebb Foto: Oláh Ferenc magyar közösségét vezette. Meglehetősen kényes és nekem kicsit fá jó téma ez és Mihályi Atya 1938-ban érettségizett Szombathelyen, a Premontrei gimnáziumban. Az itt szerzett lelki és vallási az én szempontomból m ár semmi jelentősége sincs Az hatások eredményeként úgy határozott, hogy életét papi utódom érdekében azonban szükségesnek látom, hogy ki­ hivatásnak szenteli. Tanulmányait Csornán, a premontrei fejtsem ezirányú nézetemet Én lelkipásztornak jöttem kanonok rend teológiai főiskoláján folytatta. Majd Rómába Csikágóba Ezt tanultam, ez a hivatásom Itt viszont az időm nagy részét házfenntartással, javítások intézésével, ment s tanulmányai végeztével itt szentelték pappá. Mihályi Atya vallomása szerint a „római évek” voltak a építési vállalkozókkal való tárgyalásokkal és a rájuk

való várakozással töltöttem. Erre én nem voltam felkészülve s meghatározói élete irányvonalának. Hazatérve, a csornai főiskolán filozófiát és teológiát ez néha bizonyára meglátszott a hangulatomon. A templom tanít latin nyelven. A második világháború befejeztével környéke is nagyon leromlott az utóbbi 4-5 évben Sok hazánkra szakadt kommunista rémuralom arra készteti, látogatónk mondta már, hogy szemétdomb a környék. Akik hogy Nyugatra emigráljon. Néhány évig Európában él, hetente egyszer jönnek ide, talán elfordítják a fejüket, vagy majd Amerikába jön. Itt a Wisconsin államban lévő Green nem is látják a piszkot En azonban 12 év óta itt élek Bay melletti premontrei apátság tagja lesz, melyet közel Annyira szégyellem a piszkot, hogy hajnalban a reggeli misék előtt össze szoktam szedni a templom körüli sze­ száz éve alapítottak a Hollandiából jött szerzetesek. Szeretném Atyám, ha általános

visszapillantást metet és hulladékot. Télen pedig a havat is ellapátoltam, adna a Csikágóban töltött 12 évről. tettük fel első mert nem akartam, hogy a híveink, főkén t az idősebbek elcsússzanak. Valójában ezért kényszerülök most elmenni kérdésünket, avagy kérésünket. A csikágói magyar életet én egy mozaiknak látom, A lelkipásztori munkát, úgymint a misézést, gyóntatást, melynek sok fontos egylete, klubja, társasága és szövet­ beteglátogatást 4-5 évig még bírnám, hiszen ez a hiva­ sége van, melyek legtöbbje főként kulturális munkát tásom. Soha nem akartam azonban sem háztulajdonos, végez. A legnépesebb, tehát ennél fogva egyik legjelen­ sem házmester lenni Amikor Csikágóba jöttem , el sem tősebb csoport elvitathatatlanúl a Szent István Egyház- tudtam képzelni, hogy ezek a funkciók mennyi időt és község. Úgy alakult, hogy ittlétem alatt ez a templom fáradságot igényelnek Nem futamodtam meg, miután

az lett a csikágói magyarok háza, úgy, ahogy ezt Mind- eszmét akartam szolgálni. Most azonban hetven fe lé köze­ szenty József hercegprímás úr ittlétekor a templomi be­ ledve egészségileg nem bírom ezt a kettes vagy hármas szédében kérte. (,,Legyen ez a ház a csikágói magyarok megterhelést (A riporter enyhén szólva „furcsának” találja, hogy háza” mondotta a hercegprímás) Atyám milyen jelentőséget tulajdonít a hercegprímás amikor a kommunista Magyarországon még a pár száz lakosú kis faluk plébánosának is van fizetett harangozó­ úr csikágói látogatásának? A bíboros úr 1974 nyarán tett látogatása nagy sekrestyése, aki a templom körüli fizikai munkákat ellátja, történelmi esemény volt úgy a Szent István plébánia, akkor a Szent István szerű gazdag Egyházközség vezetői vajon miért gondolták, hogy a plébánosuk egyben ház­ mint a csikágói magyarság életében. Amit ő akkor kért, hogy legyünk a

csikágói magyarság háza, főként azért mester és házkezelő is?!) Az utódjának milyen tanácsokat tudna adni Atyám? valósult meg, mert az elkövetkezendő évek alatt jelentős változások lettek a helyi magyarság összetételében. A régi, Talán csak azt, amikor elvállalja ezt az Egyházköz­ úgynevezett öregamerikás egyletek lassan megszűntek, séget, előre határozza meg, hogy a lelkipásztorság mellett mert a tagok kiöregedtek, elköltöztek és sokan meghaltak. milyen munkákat hajlandó vagy nem hajlandó ellátni. Sajnos hasonló a helyzet az újabb keletű egyletekkel, Az elmúlt 12 év alatt voltak olyan tervei Atyámnak, mint például a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége. melyeket nem sikerült megvalósítani? Maholnap az 1956-os menekültek többsége is a nyugdíjas Ezt most mondom először nyilvánosan, bár néhány kor felé jár. Plébániai életünk is megváltozott Hétfőtől templomi tag tudott róla, hogy szerettem volna a

szombatig legfeljebb a pénzügyi bizottság vagy a plébániai templom köré vonni egy cserkészcsapatot és egyesíteni tanács gyűlésezik, vallási életünk szinte kizárólag az itt működő magyar iskolával. Tervem azért nem valósult vasárnapra korlátozódik. A megváltozott helyzetet az okozza, meg, mert nem találjam megfelelő képesítésű cserkész- hogy a hívek messze laknak a templomtól s ezért kell min­ vezetői. A munkát eTtudtam volna végezni magam is,+ dent, misét, iskolát, gyűlést, ünnepélyt stb, vasárnap hiszen voltam Cserkész és bizibs, hogy igen hamar meg- | csinálnunk.j szereztem volna a cserkészvezetői képesítést is, de a Az itt töltött lelkipásztori és egyházvezetői évekről plébánosi és cserkészvezetői munkám ütközött volna. Többek között azért, mert a cserkészek a hét végén sok­ mit mondana Atyám, most, hogy az út végére ért? szor táboroznak, nekem pedig akkor itt a helyem a temp­ lomban. Ezt

persze én 1974 tavaszán terveztem, amikor még sok gyerek já r t ide vasárnaponként az iskolába. Akkor ez a város még elbírt volna két magyar cserkészcsapatot, ma persze erre m ár nincs lehetőség. Arra soha nem gondolt Atyám, hogy a másik csikágói cserkészcsapatot vagy az úgyszintén fiatalokból álló Rábai Tánc Csoportot ide hozza a templomba? Soha nem gondoltam arra, hogy ezt a két egyletet ide kellene hozni. Ez a kívánság nyilván bennük sem merült fel. Ahogy látom mindkettő életképes szervezet, melyek megállnak a saját lábukon. Visszatérve a be­ fejezetlen terveimmel kapcsolatos kérdésére, talán ide sorolhatnám a templom ablakait, melyekből három üresen maradt. Úgy hallottam, hogy az ablakok közül az egyik Prohászka Ottokár püspöknek volt fenntartva, akit tudo­ másom szerint Atyám igen nagyra becsül. Mondana néhány szót Prohászka püspökről? Prohászka Ottokár kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar Egyház XX.

századi életében A püspök kivételes lelki adottságokkal rendelkező ember volt. Manapság sokan dolgoznak Mindszenty Jó zsef boldoggá avatásán s meggyőződésem szerint ezt Prohászka Ottokár is kiér­ demelte. Rendkívüli elme és apostoli prédikátor volt, akinek teológiai és filozófiai írásai magas régiókban já r­ nak. Sokszor az absztrakt vagy egyenesen a miszticizmus határát súrolják. Mindezek ellenére talán legjelentékenyebb a szociális Prohászka. Vagyis az embert szerető, az emberről gondoskodó, mindenkit embertársként tisztelő és elfogadó magyar pap. Nagyon röviden így jellem ezném Prohászka püspököt. A jövőre vonatkozólag milyen tervei vannak Atyámnak? Az én koromban a tervek attól függnek, hogy az Úristen hány évet ad még nekem . Súlyos betegségem nincs, bár vannak problémáim és 67 éves vagyok. Ezért hosszútávú terveket nem csinálhatok. Az elkövetkező évet tudományos kutatásra akarom használni,

melyet részben New Yorkban, részben Washingtonban végzek. Egy angolnyelvű könyvhöz gyűjtök anyagot. Természetesen folytatom a magyar írói illetve újságírói munkát is. Az év elteltével visszavonulok a Green Bay melletti premontrei apátságba és ott folytatom a papi tevékenykedést, persze sokkal kisebb kapacitással, mint itt Csikágóban. Atyám véleménye szerint elképzelhető, hogy a Szent István Egyházközség elköltözzön a jelenlegi temp­ lomából és mégis megmaradjon magyar közösségnek? Vallásújhodás M agyarországon PROGRAM ELŐZETES - Okt. 17: KIRÁLYBÉLAelőadása Tulipános Láda, Chicago (525-1597) - Okt. 19: 1956-OSMENEKÜLTEKTALÁLKOZÓJA Wisconsini Magyarok Egyesülete - Okt. 26: 1956 OKTÓBERI SZABADSÁGHARC 30 ÉVES JUBILEUMI MEGEMLÉKEZÉSE Ünnepi szónok: Dr. Teller Ede professzor ASzabadságharcos Szövetség Chicagói Csoportja és a Jubileumi Emlékbizottság rendezésében. - Nov. 15: CSERKÉSZ BÁL 19. sz Hunyadi Mátyás

Cscs, Chicago Bővebb felvilágosítás: ® (312)588-2894 Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üz­ letembereket és Egyesületeket, mert az Ő sok­ szor erejüket meghaladó áldozatvállalásuk nél­ kül. vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. a Chicago és Környéke Szerkesztősége CHICAGO és KÖRNY ÉKE CHICAGO AND VICINII Y HUNGARIAN NEWSPAPER A kiváló brit hírm a­ gazin, az Econom ist tu­ d ó sító ja írja M agyarországról a következő­ ket: A Budapesttől észak­ ra, a Duna partján fek­ vő fe s tő i N a g y m a ro s k ö zség tem p lo m á b a n félév en k én t kb. 2 ezer többnyire fiatalabb em ­ ber és gyerek gyüleke­ zik M agyarország min­ den részéből. Ezek egy új k a to lik u s v a llá so s mozgalom tagjai. Össz­ létszám ú k ta lá n dupla ennyi lehet, kb. 4 ezer N evük n in cs (a n év ­ adás m égjobban

kihív­ ná a betiltás veszélyét!) kis 10-től 30 főnyi c so ­ portokba verődnek or­ szágszerte és ezeknek a se jte k n e k sz ö v e v é n y e képezi mozgalmukat. N a g y m a r o si n a g y ­ gyűlésük im ával és zsol­ tá r é n e k lé s s e l k ezd ő ­ dött, karm esterük egy fiatal pap volt, aki g i­ tá r o s v a llá s o s ro ck ­ muzsikát komponál sza­ bad idejében. E gy n ép szerű buda­ pesti szónok tartotta a prédikációkat és a m eg­ jelen tek ezután egyen ­ ként elm on d ták é lm é ­ n yü k et, a zt, h ogy h o­ gyan találtak az Istenre. A g y ü le k e z e t oly a n nagy, hogy nem fértek be a nagym arosi tem p­ lomba, a kintrekedt tö­ m eg, a closed circle te­ levízió képernyőjén ke­ resztül követte azt ami a tem plom ban történt. 2-3 órás vita után m isé­ vel végződött az össze­ jöv etel, a m it az érsek cerebrált. Ez az országos m oz­ galom a Magyar Püspö­ ki Kar-ból különféle re­

akciókat váltott ki, több v a g y k ev eseb b rokonszenvvel fogadták a m a­ gyar főpapok a jelensé­ get. A je le n n a g y m a ro si MEGRENDELŐ SZELVÉNY Chicago & Vicinity US PS 103-620 M agyar H etilap H u n g a ria n N ew sp ap er ö s s z e jö v e te le n se m m i olyan nem történt, am it a K ádár-rendszer kifo­ gásolhatna. Noha N agy­ m aros az építendő és az e r ő se n v ita to tt D unag á t közelében van, er­ ről a tém áról egyetlen szó sem esett. Valam int arról sem , hogy az 1956os forradalom 30. évfor­ dulójához közeledik az ország. Amiről igenis szó esett az ártatlan vallási kér­ dés volt, a nem -pap pres­ biterek szerepe az egy­ házban. E g y en ru h á s rendőrt nem lehetett látni a kö­ zelb en . C ivilb en azon­ ban a lig h a n e m több ren d ő rk ém a k a d t, az a n éh án y h ív ő , aki m a g n ó ra v e tte az e l­ hangzottakat!” A m integy 4 ezer fő­ nyi m ozgalm at, a június 30-án

elhalálozott Lékay László bíboros, nem túl nagy le lk e se d é sse l, de pártolta, éspedig azért, m ert m eg ú jíto t­ ta M a g y a ro rszá g o n a vallásos érzelm et és se ­ g íte tt a p r ím á sn a k a paphiány enyhítésében. M agyarországon jelen ­ leg csupán 2.400 katoli­ kus pap van és ezeknek fele túl jár az ötvenen. L ék a y p r ím á s r á b e ­ szélte Miklós Im rét, az e g y h á z i h iv a ta l „ d ö r ­ z s ö lt” v e z e tő jé t a rra , hogy az állam hunyjon szem et a m ozgalom fe­ lett. D e a vallá sm eg ű jh o dásnak van egy nagyobb csoportja, ennek neve is van és vezetője is. V eze­ tője B ulányi G yörgy a 67 e sz te n d ő s p ia r is ta , aki régóta szálka a rend­ szer szem ében, az 1950es években 8 év i börtön­ re ítélték. Bulányinak kb. 5 ezer fiatal követője van. Kö­ zöttük sok a p a c ifista , akik inkább a börtönt választják, m int a kato­ nai szolgálatot. Az egyházi hivatal,

a M agyar Püspöki Kar se­ g ítség év el igyekezik le­ törn i B u lá n y i G yörgy „B okor” nevű m ozgal­ mát. A püspökök a Vatikán­ CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE P r in te d in C a n a d a . Kiadó Publisher: K.L PUBLICATION INC Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési d íj a t . évre mellékelem 4125 N. Central Park Ave, Chicago 1L 60618 Tel: (312) 478-0850 / 478-0853 KOÓS LÁSZLÓ Ü g y v e z e tő e ln ö k Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy Egy évre $25.00 félévre $1500 Szerkesztőség Editorial Office: Köszönettel vesszük mindenkor a beérkező írásokat. A magas szedési költségek miatt, előzetes megállapodás nejk ül beküldött kéziratok maximum egy gépelt oldal terjedelműek le­ hetnek 2-cs sortávval. Kéziratot és fényképét nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A megjelent Írásuk mindenkor a szerzők álláspontját tükrözik, mely nem feltétlenül egyezik a szerkesztőség

véleményével. it G Y Á S Z JE L E N T É S Előfizetési díj: E x e c u t iv e P r e s id e n t 4125 N. Central Pk, Ave, #3 Chicago, IL 60618 Tel: (312) 588-2894 NOÉ ZOLTÁN Szerkesztő Editor □ D HÁZSZÁM. UTCA VÁROS ÁLLAM TELEFON H O T O R A N N . V ILM O S életének 72. évében, 1986 szeptember 6-án, Dolton, IL-ban hosszú betegség után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Búcsúztatása szeptember 16-án este 6 órakor volt a Lynwoodi Calvin Hungarian Reformed Church-ben. A templomi szertartást Ft Orth Győző végezte. NÉV ZIP CODE HARMATH ISTVÁN A képeket Pipó Mihály készítette a Szt. István-napi szentmisén 1986. augusztus 24-én nál azzal vádolták Bulá­ nyi atyát, hogy nem fo­ gadja el fen n h atóságu ­ kat, és té v ta n t hirdet. M in d ed d ig azo n b a n a Vatikán vonakodott dön­ teni ebben az ügyben! B u lá n y i k ö v ető i s z e ­ rint, az aki a tévtan hir­ d e té sé v e l vád o lja őket nem m ás, m int

M iklós Im re, az egyházi hivatal vezetője. A m íg a sim u lé k o n y L ék ay v o lt E szterg o m é rsek e és a p rím á s, a kisebb csoport és az ál­ lam között kompromiszszum jött létre. Csupán a „ B o k o r ” m o z g a lo m került szem b e a rend­ szerrel. L ékay v alószín ű utó­ d ak én t, P á sk a i L ászló é r s e k e t e m le g e tik , az 59 e sz te n d ő s v o lt F er en c-ren d i s z e r z e te s t, aki energikus em ber hí­ rében áll és kevésbé haj­ la m o s a k o m p ro m iszszum ra, m int volt Lékai László. K érdés az, hogy egy újabb és erélyesebb prí­ m ás nem okozna-e n e­ h é z sé g e t a se jtm o z g a ­ lomnak? Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, me t az Ö sokszor erejüket meghaladó áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. a

Chicago és Környéke Szerkesztősége G Y A S Z JE L E N T E S Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy KISH M . PEARL 4125 N. Central Park Ave, Chicago, IL 60618 Tel: (312) 478-0850 / 478-0853 S e c o n d C la s s p o s t a g e p a id a t C h ic a g o . IL Meggyőződésem, hogy az egyre romló környék miatt az elköltözés szükséges. A z utódomat nem szabad ilyen környezetbe és ilyen körülmények közé hozni. A csikágói magyarság papja ennél többet és jobbat érdemel, hogy igazán eredményes munkát tudjon végezni. Ahhoz, hogy a Szent István plébánia hosszútávon magyar maradjon, fe l­ tétlenül el kell költöznie ebből a templomból. Csikágó püspöke nemrégiban bejelentette tervét, amely szerint összevonja, átszervezi és sok esetben megszünteti a 300-nál kevesebb taggal rendelkező plébániákat. Ennek következtében nekünk is lehet reményünk egy új templomra, amely közelebb lenne a város északi részéhez, ahol a

csikágói magyarság zöme él. Az előkészületek már megindultak, a kérvényünket benyújtottuk a püspöki hivatalba és re­ ménykedünk a sikerben. (Mihályi Atya itt kicsit szomorkásán elmosolyodott.) Látja, még mindig úgy beszélek, mintha a jövőben is én vezetném az Egyházközséget. Beszélgetésünk végére érve, megköszöntük Mihályi Gilbert Atyának a szíves vendéglátást és az interjút. S még inkább megköszönjük nagyon sok egyházközségi tag s a magunk nevében is, azt a 12 évet, melyet Mihályi Atya a helyi magyarság vallási, kulturális és politikai nevelésére és vezetésére fordított. Őszinte szívvel azt kívánjuk, az Úristen adjon a kanonok úrnak jó egész­ séget és hosszú, nyugalmas életet, hogy tervei és álmai nagy részét megvalósíthassa. Gyászolják: felesége: Elster S. Hotoran, valamint rokonai, barátai és ismerősei. életének 66. évében, 1986 aug 7-én, Oak Forest, IL-ban hosszú betegség

után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. 1920. november 11-én született az USA-ban Tagja volt az O ur Lady o f Hungary Churchnek, a William Penn Assn, biztosító vállalatnak, valamint a Lynwoodi Hungarian Citizen Clubnak. Búcsúztatása augusztus 10-én este 8 órakor volt a Rosemoor Funeral Home-ban (Lansing). A templomi szertartást a St. Catherine o f Genoa Church-ben Father Daniel O ’Sullivan végezte. Augusztus 11-én délelőtt ll:3 0 -k o r a Holy Sepulchre temetőben helyezték örök nyugalomba. Gyászolják: férje: Theodore Kish, leánya: Pearl A. Kish, testvérei: Mary Kish, Helen Újvári, valamint barátai és ismerősei Amerikában és Magyarországon. Hétfő , 1998. Febr 2 B elföld 3 • Sárközy Tamás a privatizáciárál K am pánynyitó G ödöllőn „Épeszű ember ilyet nem csinál" Magyarok választanak • Budapest (MTI Az MDF február 28-án Gödöllőn tartja országos gyű­ lését, amelyen elfogadják a párt választási

programját. Délután ugyanott kerül sor a kampánynyitó nagygyűlésre - je le n te tte be G ém esi György ügyvezető elnök szombaton az országos vá­ lasztmány ülése közben tar­ tott sajtótájékoztatón. fognak és fújni, akik nem szeretik a merész S ziszegni párhuzamokat, mégis kockáztassuk meg a kérdést, Lomnici a z ujj főtitk ár • Budapest (MTI) A Legfelsőbb Bíróság új főtitkára Lomnici Zoltán leg­ felsőbb bírósági bíró. A posztra február 1-jei hatállyal nevezte ki Solt Pál, a Legfel­ sőbb Bíróság elnöke. A ko­ rábbi főtitkár, Zanathy János az Országos Igazságszolgál­ tatási Tanács Hivatalának ve­ zetője lett. Működik az ÓIT Hivatala • Budapest (MTI) Az Országos Igazságszol­ gáltatási Tanács Hivatala feb­ ruár 1-jétől megkezdte műkö­ dését. A hivatal vezeti a bírák központi személyi nyilvántar­ tását is. Az ÓIT Hivatalának címe: Budapest, V., Szalay utca 16. Levélcíme: 1363 Bu­

dapest, Postafiók 24. Köz­ ponti telefonszám a: 3326170. A dak ozók torn ád óvon ala A kunszentmártoni vihar­ károsultak támogatását szol­ gáló, emeltdíjas, úgynevezett tornádóvonalon eddig 3013 percet beszélgettek a segíteni szándékozók a hívásra váró ügyeletessel, így az alapdíjon felül csaknem 430 ezer forint gyűlt össze január 31-éig közölte Kozenkay Jenő, az Aerocaritas Légi Mentőőrség elnöke. A 06-90-59-59-59-es számot tárcsázókat másod­ percenként 3 forint 75 filléres költség terheli; a telefontár­ saságnak járó pénzen felüli összeget az Aerocaritas a no­ vember 11-i forgószél káro­ sultjainak javára utalja át. A tomádóvonalat február 28-áig lehet hívni. X én ia-ü gy • Budapest (MTI) Ha a néppárt rendelkezésé­ re álló információk igazak, akkor a Xénia-ügy hátterében politikai, gazdasági és peda­ gógiai érdekcsoportok ütkö­ zése fedezhető fel - jelentette ki Szabó Iván, az

MDNP va­ sárnapi sajtótájékoztatóján. A pártelnök hozzátette: az ügyet felkavaró újságcikk mögött egy olyan gazdasági érdekcsoport állhat, am ely az MSZP-hez közel álló szemé­ lyekből tevődik össze. Meg­ ítélése szerint kőkemény üz­ leti érdekütközésről, a koalí­ ción és az MSZP-n belüli po­ litikai párharcról van szó. m ú lt id ő b e n Miért volt szükség privatizációra? - tette fel a kérdést Sárközy Tamás. (Fotó: M iskolcii Róbert) A m a g y a ro rsz á g i pri­ vatizáció igazi sikertörté­ n e t, m e ly n e k u g y a n 1 millió v e sz te se , d e le g ­ a lá b b kétmillió nyertese v an - je le n te tte ki S á r­ k özy T am ás, a M ag y ar Jogász Egylet (MJE) elnö­ ke a z o n a z e lő a d á s o n , m elyet az MJE Csongrád m egyei sz e rv e z ete re n ­ dezett. „Ebben az évben fejező­ dik be a privatizáció, így át lehet tekinteni az elmúlt 10 évet” - kezdte előadását az egykori

igazságügyminiszter-helyettes. Az önkormány­ zati tulajdonú cégek mellett mindössze 60-80 állami vál­ lalat maradt, a magánszektor aránya pedig 85 százalékra emelkedett. Nyugat-Európa több országában, például F ranciao rszág b an vagy Olaszországban is ilyen szá­ mok jellemzik a gazdaságot. Az összehasonlításnak ezt a próbáját az egykori szocialis­ ta országok közül csak a volt Német Demokratikus Köz­ társaság állja ki. Ilyen érte­ lemben a magyar privatizá­ ció sikertörténet. A nyugati szakemberek által tanácsolt privatizációs sokkterápia be­ vált. „Igaz, nem nekik kellett leélni Magyarországon az el­ m últ tíz év et, hanem n e­ künk” - jegyezte meg az elő­ adó. Közben ugyanis a GDP 25 százalékkal csökkent, 800 ál­ lami vállalatot felszámoltak. A magyarországi privatizáció négy szakaszban zajlott. A közvetlenül a rendszerválto­ zás előtti decentralizált priva­ tizáció során a vállalatok

tu­ lajdonának 80 százaléka saját kézbe került. így azonban konzerválódott volna a régi vállalatvezetés, ezért az Antall-kormány ezt a folyamatot megakasztotta. 199-2 döntő év a kényszerátalakulás so­ rán. Az „öntudatra ébredt ál­ lam” vette kezébe saját tulaj­ donának eladását. Három év­ vel később, 1995-ben hozták az új privatizációs törvényt. Ekkorra régi, állami formá­ ban már nagyon kevés válla­ • Budapest (MTI) • Horn Gyula Az ország felemelkedésé­ ben nincs alternatívája a szo­ cialista politikának - jelentet­ te ki az MSZP országgyűlési frakciójának és választmányá­ nak vasárnap, Budapesten tar­ tott kibővített együttes ülésén Horn Gyula pártelnök-minisz­ terelnök. A kormányfő szerint a jobboldal nem képes a kor­ mányzásra, mivel nincsenek elképzelései és szakemberei sem. Horn Gyula azzal vádol­ ta az SZDSZ egyes politiku­ sait, hogy nem tartják be a lat működött,

melyeket csod­ bankokat és az energiaszek­ ás felszámolási eljárások mi­ tort, ugyanis az állami tulaj­ att nem tudtak eladni. don 55 százalékos részesedé­ „Miért volt szükség erre a sével nem lehet az Európai sokat bírált privatizációra?” Unióhoz csatlakozni. - tette fel a kérdést Sárközy „Már nincs több magáno­ Tamás. A rendszerváltozás sítható vagyon Akkor hát előtt kiderült, hogy az állam­ hogyan tovább?” - folytatta kassza a közvetlen csőd előtt előadását Sárközy Tamás. áll, a belső államadósság óriá­ Az apparátust, mely már ed­ si összeget tesz ki. „Amikor dig is sok pénzébe került az mindezt 1989 márciusában államnak más feladatokhoz megtudtam, leültem a döbbe­ vezénylik. „G om bam ódra nettől és ittam gyorsan egy szaporodnak az európai in­ pohár konyakot, m ert tud­ tegrációs hivatalok, a régiók tam, hogy nekem végem” - és eg y eb ek ” - iro n iz ált a emlékezik az akkor

minisz­ Magyar Jogász Egylet elnö­ terhelyettesi posztot betöltő ke. A hazai polgárok úgy él­ előadó. Sokan bírálják a mai ték meg ezt a folyam atot, kormányt azzal, hogy kiáru­ mintha vesztesek lettek vol­ sították az országot, eladták na. Körülbelül egymillió em­ például az energiaipart, ami bernek valóban rom lott az pedig sehol a világon nem életszínvonala, de kétmilliószokás, sőt „épeszű ember an megizmosodtak az elmúlt ilyet nem csinál.” Ez igaz, de évek során Mégis azt mond­ mit tegyenek egy csődbe ju­ ják, hogy elszegényítették az tott ország politikusai, ha a embereket, itt nincs igazság. tőkével rendelkező külföldi­ „Igaz, az eredeti tőkefelhal­ ek mást, például tönkrement m ozás A n g liájáb an sem bányákat és lerobbant gép­ volt” - fejezte be előadását gyárakat nem akarnak venni. Sárközy Tamás Tóth-Sxenesi Attila Ilyenkor fel kell kínálni a A jobboldal kormányzásra képtelen

Koalíciós Egyeztető Tanács decemberi ülésén született megállapodást a kormánypár­ tok közötti nyilvános vita be­ szüntetéséről. A szabadde­ mokrata miniszterek minden segítséget megkaptak az álta­ luk irányított tárcák működé­ séhez, beleértve a közbizton­ ság és az oktatást területét, amelyeken véleménye szerint többet lehetett volna felmutat­ ni - mondta a továbbiakban. Nemzetközi kérdésekről szólva Horn Gyula megemlí­ tette: keserűséggel tölti el az Egyesült Államok elnökének szem élye elleni m éltatlan támadás. A miniszterelnök Európa és Magyarország ba­ rátjának nevezte Bili Clintont és reményét fejezte ki, hogy végetér „az am erikai nép nagy fia” elleni hecckam ­ pány. Bős kérdésével kapcso­ latban a miniszterelnök úgy fogalm azott: a társadalom döntő többségének érdeke a megegyezés Szlovákiával. Horn G yula a „társadalm i környezet károsításával” vá­ dolt egyes

környezetvédőket. • Fideszes kérdőjelek Gyermekvállalás = szegénységvállalás? • Budapest (MTI) A személyi és vagyonbiz­ tonság erősítését, a korrupció mérséklését, a feketegazda­ ság arányának csökkentését, valamint a jogalkotás minő­ ségének javítását és a kiszá­ míthatóságot sorolta Orbán Viktor a következő kormány sikeres gazdaságpolitikájának feltételei közé szombaton a Fidesz-Magyar Polgári Párt gazdasági konferenciáján. A pártelnök hangsúlyozta: „Nem az a kérdés, hogy az állam erős vagy gyenge, ha­ nem az, hogy meg tud-e fe­ lelni a társadalom által tá­ masztott követelményeknek.” Orbán Viktor az európai in­ tegrációról szólva úgy véle­ kedett, amennyiben Magyarország a NATO tagja lesz, az uniós csatlakozás tisztán gaz­ daságpolitikai kérdéssé válik. Ennek fényében kérdéses, hogy megfelelő-e a Külügy­ minisztérium a tárgyalások vezetésére. Orbán Viktor bí­

rálta a kormányt, hogy még nem kért felhatalmazást az Országgyűléstől a tárgyalás stratégiai irányelveinek kép­ viseletéhez. A Fidesz elnöke évi 7 szá­ zalékos gazdasági növekedést tartott szükségesnek az Euró­ pai Unió tagországaihoz való felzárkózáshoz. Orbán Vik­ tor elmondta: az új kormány­ nak világos célokat kell kije­ lölnie a társadalompolitiká­ ban és teljesítenie is kell azo­ kat. Bírálta a jelenlegi kor­ mányt a nagy vagyoni kü­ lönbségek kialakulása miatt. A családok helyzetéről szólva megengedhetetlennek minő­ sítette, hogy - szavai szerint - a gyermekvállalás egyenlő legyen a szegénység vállalá­ sával. Latorcai János az inf­ rastruktúra fejlesztését állítot­ ta a Fidesz gazdasági straté­ giájának középpontjába. El kell érni, hogy a jelenlegi 0,7 százaléknyi GDP-hez mért szinthez képest a költségve­ tésben az ezredfordulóra 1,52 százalékra nőjön a kutatásra és

fejlesztésre szánt összeg hangoztatta a Fidesz frakció­ vezető-helyettese. Latorcai János szerint támogatni kell a külföldi működőtőke bejöve­ telét Magyarországra, ugyan­ akkor a kis- és középvállalko­ zások megerősítése érdeké­ ben a multinacionális vállala­ tokat ösztönözni kell arra, hogy a beszállítóik magyar vállalkozások legyenek. van-e rokonság a töviskoszorú, amelyet Jézus fejébe húztak, illetve a csörgősipka közt, amelyet a bolondok viseltek? A töviskorona a zsidók királyának csúfolt Jézus fején épp úgy a hatalom ellenképét szimbolizálta - azt jelent­ ve, hogy semmiképp sem király az, akinek a fején van mint ahogy a csörgősipka is a bolondnak, a koronás ki­ rálynak szabályokon, törvényeken kívüli párja. Legiga­ zibb párja, tegyük hozzá, mert a koronás fő mellett a csörgősipkás, groteszk koponya a hatalom irracionalitá­ sára, őrületére is rámutat. Bulányi Györgyről jutott eszembe

az összehasonlítás, a többszörösen börtönviselt katolikus papról, a Bokor­ közösségek elindítójáról, akinek - és erről ne feledkez­ zünk meg - végül igaza lett. Vele járatta bolondját, a pártállam utasítására, a magyar püspöki kar. Bulányi György lelkiismerete szerint halad a maga krisztusi út­ ján, fejébe azonban egyházi fólöttesei csörgősipkát húz­ tak, eltiltották a misézéstől is, felkészületlennek, képzet­ lennek nevezték, az eretnekség gyanújába akarták ke­ verni, s a fejrevalóból, amelyet a hierarchia emberei bo­ londok sapkájának szántak, töviskoszorú lett, amelyet páter Bulányi különben nagy grandezzával tudott hor­ dani, s csak emiatt nem látszott annak, ami volt, hanem inkább egy menő - és szabad szellemű - párizsi férfiú elegáns kalapjának. A választások miatt gondolok most Bulányi György­ re. A múlt héten megszületett a két kör dátuma: május 10. és május 24 Választani fogunk

ezen a két napon, hogy kit és, hogy annak milyen következménye lesz, jó vagy rossz, majd csak jóval később fog kivilágosodni. Bulányi korábbi választásainkról diskurál a Beszélő de­ cemberi és januári számában - Iványi Gábornak adott - hosszú interjúban. Emlékeztet rá a Bokor papja, hogy a 13. század első felében a magyarság lélekszáma két és fé l millió volt: „1241-ben IV. Béla király kapott egy üzenetet Batu kántól, hogy ne hülyéskedj, mert úgy ma­ radsz. Hülyéskedett És szólt a kalocsai érseknek, aki mellékállásban hadsereg-főparancsok is tud lenni, és így került sor a muhi csatára, aminek a rövid története az, hogy a tatárok előbb egy órahosszat röhögtek, aztán öt perc alatt széjjelverték az egész hadsereget főparancsnokostul-mindenestül, és annak, hogy ilyen hősiesen megvédtiik a hazát, az lett a következménye, hogy 1242ben egyegész-egynegyed millió magyar maradt kettő és fél millióból. Ha IV

Béla nem hülyéskedik, hanem azt mondja, hogy tessék parancsolni, akkor is csökkent vol­ na valamivel a magyarság lélekszáma annak következ­ tében, hogy átvonul az országon a tatár hadsereg, de azt pár esztendő alatt kiheverjük, és néhány esztendő múl­ tán újból két és fél millióan lettünk volna. ” n ulányi György következő történelmi példája II. La­ l i jós, aki Mohácsnál Szolimánnak állta útját, ahe­ lyett, hogy tovább engedte volna egy kicsit nyugatabbra, s az ezt követő 200 esztendő alatt a magyarság létszáma 3,2 millióról újra másfélmillióra apadt. Azért tartja fontosnak Bulányi ezeket a történelmi eseményeket, ha úgy tetszik: magyar választásoknak, mert a létszámcsökkenést - joggal - Trianon egyik dön­ tő előzményének tekinti. Ha mindenütt magyarok lak­ nak, ahol az első háború után már nem laktak, akkor senkinek se jutott volna eszébe hatalmas területeket el­ csatolni: „Jó, nincs

Nagy-Magyarország - mondja Bu­ lányi. - A szlovákoknak van Besztercebányán főváro­ suk, a Szerémség a szerbeké, Erdélyből is kaptak vala­ mit a románok, de legfeljebb úgy, hogy annyi magyar van Romániában, mint amennyi román van Magyaror­ szágon. De nem úgy, hogy a szlovákok megkapnak egy országot, amiben 37 százalék a szlovák, 1,7 millió, és 1 millió a magyar, a többi pedig német és rutéh. ” Mindezt a NATO-csatlakozási választásunk kapcsán mondta el Bulányi György, a nem-hadakozók utólag is nemleges különvéleményét képviselve. A háborúkkal, katonai tömbökhöz való tartozásunkkal vívott „békehar­ cunknak” rendre óriási létszám-, aztán pedig terület­ csökkenés lett a vége. Holott a politikusok, úgymond, folyvást biztosra mentek: „. ezer esztendőn át mindig ahhoz a táborhoz csatlakoztunk, amelyik a politikusok szerint mindig a legbiztosabb volt. Ferenc Jóska min­ dent megfontolt és mindent meggondolt.

Gondold el, mi lett volna, ha akkor van egy magyar vezető réteg, ame­ lyik azt mondja, hogy jó, csinálja, de ohne uns. Ha oh­ ne uns, akkor ma nincs Trianon.” T fg y kicsit sokat beszélt Bulányi, és sokkal kevesebbet I f j én. De a politikai udvariassághoz tartozna az a ná­ lunk nem létező gesztus, amellyel azt az embert enged­ jü k a „mikrofonhoz”, akiről úgy gondoljuk, hogy oko­ sabbat mond, mint mi. Nálunk azonban fordítva van a helyzet. Itt - ahogy ezt egyszer, másutt már leírtam mindenki mindig győzni akar: győzni a teljes vereség árán is. Hogy május mit hoz, ilyen magyaros győztes ve­ reséget, vagy igazi eredményt, nem tudom. A múlt héten meghatározott két dátum azonban sorsdöntő lesz: befor•dulunk a rendszerváltás utcájába, avagy folytatódik a nagy magyar dagonya? Van idő a mérlegelésre. » B E L F Ö L D Európa a sarkára áll? ROMA (MTI) Az Európai Bizottság elnöke sze­ rint véget kell vetni annak, hogy az

Egyesült Államok számos kér­ désben illetéktelenül beavatko­ zik Európa ügyeibe. A La Stampa független olasz napilap vasárna­ pi számában megjelent interjú­ ban R o m a n o P r o d i emlékeztet arra, milyen nyomást gyakorolt Washington az európaiakra több olyan kérdésben is, amely kizá­ rólag az öreg kontinens belügye. Példaként em líti a hágai nem zet­ közi törvényszék témájában foly­ tatott amerikai különalkukat és a bővítés kérdéseivel kapcsolatos amerikai beleszólásokat. „Elég volt! Punktum! Az, hogy Európa milyen mértékben akarja bővíte­ ni önmagát, és milyen szabályo­ kat alakít ki, kizárólag az európa­ iak ügye" - m ondta Prodi, aki szerint meg kell értetni a földrész közvéleményével is, hogy maguk az európaiak saját sorsuk ková­ csai, saját jövőjük főszereplői. A brüsszeli tisztségviselő rosszalja, hogy Európa nem alakította ki még saját közös hangját a kül- és védelmi

politika terén. Rosszul gombolta a korm ánypárti huszár a dolmányt Orbán a gomblyukról NYÍREGYHÁZA (MTI) szavai szerint az or­ szág helyzete ahhoz hasonlítha­ tó, m int amikor „egy huszár a dolmánya begombolását m ár az első gomblyuknál elvéti, és ké­ sőn veszi észre, hogy ferdén, viselhetetlenül áll rajta a ruhada­ rab". Ezt a volt miniszterelnök szombaton Nyíregyházán fogal­ mazta meg a helyi Keresztény Női Polgári Kör jótékonysági hangversenyén, amelyen rövid beszédet mondott. Az exkorO r b á n V ik to r mányfő úgy vélte: egyre több em ­ ber gondolja, hogy az ország „dolmányát" bizony félre gom­ bolták, s a jövőbe m utató jelek egyre aggasztóbbak. M egemlítet­ te, hogy gyár- és iskolabezárások sorozatáról szólnak a hírek, s ál­ lítólag - tette hozzá - a kórháza­ kat is veszély fenyegeti. Szólt a forint elleni - ahogy fogalmazott - „állítólagos" spekulációról, a növekvő

munkanélküliségről, az árak, köztük az energiahordozók és a gyógyszerárak emelkedésé­ ről. GLÓBUSZ CDU-FOLENY EL IN D U L T A PROGRESSZ Földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a kereszténydemokrata unió (CDU) az alsó-szászországi és hesseni tartományi választá­ son, míg a szociáldemokraták súlyos vereséget szenvedtek. En­ nek nyomán Alsó-Szászország­ ban a kereszténydemokraták váltják fel a szociáldemokratákat a kormányrúdnál, míg Hessenben tovább kormányoznak. A kazahsztáni Bajkonur orosz űrközpontban sikeres kilövéssel pályára állították a Progressz M-47 orosz teherűrhajót, amely több m int két és fél tonnányi ter­ het, üzemanyagot, élelmiszert, dokum entum okat és berendez­ kedéseket szállít a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). KITOLONCOLT E LLE N ZÉ K I A thaiföldi hatóságok megtagad­ ták a beutazási engedélyt egy kambodzsai ellenzéki vezetőtől, aki a Kambodzsában kitört thaiföldi-ellea

hét végén sajtóérte­ kezletet kívánt tartani Thaiföld fővárosában. HADGYAKORLAT Hadgyakorlat céljából Toulon ki­ kötőjéből a Földközi-tenger kele­ ti medencéjébe indul a Charles-de-Gaulle repülőgép-hordozó kedden. Európa egyetlen atom ­ meghajtású anyahajójához m a­ ximális felfegyverzettséggel csat­ lakozik fél tucat hadihajóból álló teljes kísérőflottája. Vegyemost fizesse6hónapmúlva! Minden 2003. februárban megrendelt új Renault gépkocsi esetén, amennyiben a teljes vételár 40°/o-át kifizeti, a törlesztést 6 hónappal később is elkezdheti! KAMATMENTES MÉGANE ALIZÉ HITELAKCIÓNK! Renault Mégane Classic és Break 1,4 Alizé modell vásárlása esetén 40°/o kezdőrészlet és 2 °/o szerző­ déskötési díj befizetése esetén 24 hónapra kam at­ m entes hitelt biztosítunk ügyfeleink részére. Részletekről érdeklődjön a Márkakereskedésünkben! M o ln á r A u tó h á z K ft. 6 7 2 8 S zeg ed , D o ro

zs m a i ú t 8. T e le fo n / fa x : (6 2 ) 4 2 0 - 2 3 7 § - K Ü L F Ö L D * HÉTFŐ, 2003. FEBRUAR 3 Texas felett széthullott a leszállásra készülő Columbia űrsikló Amerikai tragédia az űrben Leszállás közb en szo m b ato n Texas fe le tt d arabokra e s e tt és le z u h a n t a C o lu m b ia űrsik ló , fedélzetén h é t ű rh ajó ssal - k ö z ­ tü k az első izraelivel - , a k ik 16 napos k ü ld etés u tá n ú tb a n vol­ ta k vissza a Földre. DALLAS, WASHINGTON (MTI) Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) 16 perccel azelőtt vesz­ tette el a kapcsolatot a Columbi­ ával, hogy az leszállt volna a flo­ ridai Kennedy űrrepülőtéren. Az űrrepülőgép mintegy 60 ezer m é­ ter magasban volt, amikor meg­ szakadt vele a kapcsolat. Az űrre­ pülőgép január 16-án indult ú t­ jára. A Föld körül keringő Co­ lumbián az űrhajósok több m int 80 kísérletet végeztek, de ezúttal az űrrepülőgép nem köthetett ki az

űrállomáson. G e o r g e B u s h amerikai elnök a nem zethez in­ tézett rövid televíziós beszédben erősítette meg, hogy az űrrepülő­ gép elveszett, a szerencsétlensé­ get senki sem élte túl. „Bátorsá­ guk, kitartásuk és idealizmusuk m iatt m indannyian hiányozni fognak nekünk. Hozzátartozóik nincsenek egyedül bánatukban, az egész nem zet velük gyászol" m ondta az elnök. Az űrsikló pa­ rancsnoka R ic k D . H u s b a n d volt, a legénység tagjai: W illia m C . M c C o o l, M i c h a e l P. A n d e r s o n , D a v id M. B row n , K a lp a n a C h a w la , L a u r e l C la r k , valamint az első izraeli asztronauta, l iá n A Columbia a NASA legrégibb űrsiklója volt, először 1981-ben használták, azóta ez volt huszonnyolcadik útja. 1986-ban a Challenger űrrepülőR am on. A s z é th u llo tt C o lu m b ia ű rsik ló egy d arab ját a Texas állam b eli M aydellben ta lá ltá k m eg a m eg ren d ü lt h ely b éli lakosok. M T

I Telefotó/AP/Chrístobal Perez gép felszállás közben robbant fel, hét űrhajóssal a fedélzetén. A Challenger űrsiklót 1982-ben ál­ lították szolgálatba. A NASA je­ lenleg három használható űrsik­ lóval rendelkezik: Discovery (ké­ szült 1983-ban), Atlantis (1985), Endeavour (1991). Az első jelentések arról szól­ tak, hogy az űrsikló a tervezett­ nél gyorsabban hatolt be a lég­ körbe. A CN N felvételeit tanul­ mányozó szakértők szerint az ű r­ repülőgép törzséről ekkor izzó darabok váltak le és égtek el, fel­ tehetően a súrlódási hőtől védő külső burkolat különleges kerá­ Öngyilkos merénylők ezreiről beszélnek az irakiak Ideiglenes megszállás KAIRÓ, BERLIN, AMMÁN (MTI) R ic e amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó szerint az amerikai hadséreg „egy ideig" ellenőrzése alatt tart­ ja majd Irakot, m iután „megsza­ badította" S z a d d á m H ú s z é i n el­ nök rezsimjétől. Rice

kijelentet­ te: Washington szerint az iraki nép képes lesz arra, hogy saját ügyeit irányítsa, m iután megsza­ badult Szaddám szörnyű rend­ szerétől, de „lesz egy olyan idő­ szak, különösen katonai hadm ű­ veletek esetén, amikor szükség lesz a rendre, és az amerikai had­ erők ebben döntő szerepet játsza­ nak majd". Rice úgy vélekedett, hogy az USA és szövetségeseinek „egy bizonyos ideig" gondoskod­ niuk kell az ország biztonságáról, meg kell előzniük az erőszakos cselekedeteket és ellenőrizniük kell, hogy a hum anitárius segéC o n d o le e z za lyek valóban eljutnak-e az iraki néphez. « Irak amerikai invázió esetén „öngyilkos merénylők ezreit" akarja bevetni - jelentette be Tu­ ba J a s z in R a m a d á n iraki alelnök a Der Spiegelnek adott interjújá­ ban. Ramadán azt hangoztatta, hogy Iraknak nincsenek sem tö­ megpusztító fegyverei, sem in ­ terkontinentális rakétái, de „az öngyilkos m

ártírok a mi új fegy­ vereink, s nem csak Irakban ke­ rülnek bevetésre". « Az arab államok tömbje arra készül, hogy távozásra szólítsa fel Szaddám Húszéin iraki elnö­ köt. A m m áni arab diplomatákra hivatkozva a dpa azt írta, hogy ilyen értelmű felhívást kívánnak közzétenni a tagállamok vezetői az Arab Liga február végi csúcsér­ tekezletén. mialapjai. A Columbia indulásá­ nál egy tárgy, talán egy jégdarab megsérthette a védőburkolatot, de ennek akkor nem tulajdoní­ tottak jelentőséget. Az űrrepülő roncsai több m in t száz különbö­ ző helyen, széles területen szó­ ródtak szét. A darabokra hullott űrsikló törmelékének zöme Luf­ kin és Nacogdoches körzetét ér­ té. Texas keleti részén emberi maradványokat is találtak a ron­ csok között. A NASA bejelentet­ te, határozatlan időre felfüggesz­ ti valamennyi űrhajójának repü­ lését. Orosz űrhajózási szakértők biztosra veszik, hogy

műszaki hiba okozta a Columbia űrsikló katasztrófáját. Valószínűbbnek azt tartják, hogy az évek során el­ öregedett az űrsikló fémszerke­ zete. N em zárható ki az sem, hogy az űrsikló vezérlési rend­ szerében következett be zavar, akár az elektronikus rendszerek, akár valamelyik com puter meg­ hibásodása miatt. Egy német szakértő szerint a hővédő pajzs m ondhatta fel a szolgálatot. M ó d i F e r e n c köztársasági el­ nök és M e d g y e s s y P é t e r kor­ mányfő részvéttáviratot küldött George Bush elnöknek. RÖVIDEN C IV IL E K ÚTVONALA CELLADAM BARATI KÖR A rendőrség a Civilek a békéért nevű tömörülés február 15-re tervezett demonstrációját nem tiltotta meg, csupán a tiltakozók által kért vonulási útvdnalat nem engedélyezi. Azt javasolják, hogy a szervezet a demonstráció gyülekezési helyszínéül a Liszt Ferenc tér helyett az Erzsébet te­ ret válassza és onnan vonuljon át a Kossuth térre

- m ondta Garamvölgyi László szóvivő. A rákos betegségek visszaszorítá­ sára kifejlesztett Celladam ké­ szítmények mielőbbi gyógyszer­ ré nyilvánítására Celladam Bará­ ti Kört alakítottak orvosok, tudó­ sok, betegek, szakemberek, köz­ életi személyiségek. A Z SZDSZ CÉLJA Az SZDSZ politikájának egyik fő célja, hogy a párt 8-10 százalékos eredményt érjen el a 2006-os parlamenti képviselő-választás­ okon - közölte Kuncze Gábor. Az SZDSZ elnöke - a párt parla­ m enti frakciójának kétnapos, zirci ülését követően - elmondta: külön csoportot hoztak létre a négy szabad demokrata vezetésű tárca és a párt munkájának, illet­ ve kommunikációjának szoro­ sabbá fűzése érdekében. LÁNYT ÖLT Megölte nevelt lányát, feleségén pedig életveszélyes szúrt sebeket ejtett egy férfi Komlón. A szurkáló férfi nagy mennyiségű gyógy­ szert vett be, em iatt kórházba szállították. BU LÁ N YI

GYÉMÁNTMISÉJE Gyémántmisét m utatott be Bulányi György piarista szerzetes, a Bokor Közösség alapítója pappá szentelésének 60. évfordulója al­ kalmából Budapesten. Az idén 84 esztendős Bulányi György a szentm isén arról beszélt: ki kell törölnünk életünkből a kiváltság szót, „a többet birtokolni aka­ rást". Markó Béla volt az egyetlen RMDSZ-elnökjelölt Határozat a népesedési politika kidolgozásáról SZATMARNEMETI (MTI) a Romániai Magyar Demokrata Szövetség eddigi el­ nökét választották meg ism ét a szervezet vezetőjének vasárnap az RMDSZ Szatmárnémetiben tartott VII. kongresszusán Mar­ kó Béla volt azt egyetlen jelölt a szövetségi elnöki posztra. A ta­ nácskozás zárónapján rendezett titkos szavazáson a 415 jelen lé­ vő küldött közül 326 Markó m el­ lett, 68 ellene szavazott. A ta­ nácskozáson több határozatot is M a r k ó B é lá t, elfogadtak el. A kedvezménytör­ vény

módosításával kapcsolat­ ban a kongresszus azt a határo­ zott meggyőződését fejezte ki, hogy a törvény beilleszthető az európai uniós gyakorlatba. A ro­ m ániai magyarság népesedési helyzetének javításáról szóló ha­ tározatban megfelelő népesedési politika kidolgozását szorgal­ mazták. A kongresszus állásfog­ lalást fogalmazott meg Románia európai integrációjáról, valamint külön határozatot a romániai térségek fejlesztéséről. "1 M arkó Béla választ. M T I Telefotó: Oláh Tibor Főszerkesztő: SZETEY AN DR ÁS • Főszerkesztő-helyettes: ŐRFI FERENC • Szerkesztők: KOVÁCS AN DRÁS, SZÁVAY IS TV Á N , V. FEKETE SÁNDOR • Rovatvezetők: HEGEDŰS SZABOLCS (mellékletek), MISKOLCZ1 RÓBERT (fotó), O LÁ H ZO LT Á N (hír és inform ációi, SÜLI JÓZSEF (sport) • Délvilág szerkosztőségvezetö: ÚFSZÁSZ1 IL O N A • Kiadó és szerkesztőség: 6720 Szeged, Stefánia 10., Sajtóház Levélcím: 6740

Szeged, Pf: 153 Telefon: 62/567-888 Szerkesztőségi titkárság: 62/567-800 Fax: 62/567-881 Sportrovat: 62/567-882 Interneteim : www.delmagyarhu • E-m ail: szerkesztosegíddelmagyarszegedhu • 6800 Hódmezővásárhely, Szegfű u 1-3 Tél/fax: 62/241-905 H irdeté si tel/fax: 62/242-419 6900 M akó, Csanád vezér tér 13/A Tel: 62/213-391, hirdetésfelvétel és előfizetés: Széchenyi tér 10 Tél/fax: 62/213-198 6600 Szentes, Kossuth u. 8 Tel: 63/401-024 Tel/fax: 63/314-838 6640 Csongrád, Kossuth tér 9-11 IVárbsi Galéria) Tel/fax: 63/481-010 • KIAD JA ÉS ELŐFIZETÉSBEN TERJESZTI A DÉLM AG YAR OR SZÁG K IA D Ó • Kiadóigazgató: PÁ S ZTIN É MÉSZÁROS ÉVA • Kiadói titkársági íax: 62/442-958 Hirdetésfelvétel: 62/567-832, 62/567-835. Fax: 62/567-885 • Nyomdavezető: H O C Z T Á L Nyom ás: 6725 Szeged, Kálvária sgt 67 Telefon: 62/466-847 • Terjesztési vezető: K Ó T I Z O LT Á N Terjesztés: 62/567-864 Terjesztési zöldszám: 06/80/821-821

Előfizetési díj egy hónapra 1240 Ft (Délmagyarország), 1130 Ft (Délvilág) • Á rus terjesztés: D é lh ír Rt. • ISSN 0133-025X (Délmagyarországi, ISSN 1416-0099 (Délvilág) • A Délmagyarország Kiadó a Lapcom K ft tagja Ügyvezető igazgató: SZA M M E R IS TV Á N C S A P O D Y T A M A S: V A R JA S ENDRE: derűs alkalmi klapancia A SZELÍDEK LÁZADÁSA J u d ith n a k ha m a jd a z a s s z o n y o m leszel s z e r e lm e m S a z ü ld ö ző v ilá g n y o m u n k a t e lv e s z íti szű k ö lve le m a ra d n a k a v é re b g o n d -b a jo k m ö g ö ttü n k ig e n ha m a jd a z a s s z o n y o m „ H a s ik e r ü l le g y ő z n i a fé le lm e t, a lá á s o .ii a tr ó n a la p já t, le g a lá b b is a z o n a r é s z e n , a h o l az é n f é le lm e m t á m a s z tja a l á .” R y s z a r d K a p u s iű s k i h id d el h o g y én h isze m : elég e g y m á s r a n é z n ü n k s z e r e l m e m s b ó lin ta n u n k és elég

ig en t m o n d a n i s a h o g y v a la m i kodacolorfén ye sség szín ű csodásán ra gyogó jö v ő A katonai szolgálatm egtagadás­ sal kapcsolatos első élm ényem ép­ pen tíz éves. Emlékszem, Sopronban az egyik plébánia ifjúsági összejö­ vetelén egy egyetem ista fiú azt m ondta, szám ára a „Ne ö lj!” bibliai paran csa azt is jelenti, hogy ne vo­ nuljon be katonának. A m ikor bör­ tönbe k erü lt em iatt, az Egyház „ki­ közösítette”. B ü n tetett előéletű lett és diplom ásként segédm unkás. Ese­ te engem, a jogi k ar falai között sem hagyott nyugodni. A zt sem tu ­ dom elfelejteni, am ikor a börtön­ ben találkoztunk. Őneki m int ra b ­ nak kezet sem volt szabad fognia velem, a B üntetőjogi Tudom ányos D iákkör ta g já v a l. , 1987 őszén m in t Eötvös-ösztöndíjas kezdhettem hozzá a katonai szolgálatm egtagadók „deviáns cso­ p o rtjá n a k ” kutatásához. Állami ösztöndíjasként is szinte

csak ille­ gálisan dolgozhattam . 1988 m árcius 14-én m egtört a jég: m egkezdődött a katonai szolgálatm egtagadók pro b lém áján ak rendezése. A kö­ vetkező, jú n iu s végi országgyűlés törv én y t fog hozni a polgári szol­ gálatról. H a a b eterjesztett törvénytervezeten a T Ház nem változtat, m inden m arad a régiben: ma ugyanúgy börtönbe k erü ln e a sop­ roni fiú, m int öt évvel ezelőtt. A tartalékos állom ányban lévők, a m ár esküt tettek ugyanis nem v á­ la szth atjá k a polgári szolgálatot. Az idáig vezető ú t esem ényeit, a változásokat foglaltam itt össze jelenleg m int MTA-Soros ösztöndí­ ja s az ÉS publicisztikákhoz szo­ k o tt olvasó szám ára ta lán szokat­ lan módon. m o só p o rrek lá m m en n y o rszá g á b a n m e g tisztu l a p is z k o s in g n y a k a m a j d h o z z á d s z é p ü l a l e v e tt m ú ltid ő a m e ly b e n e g y m á s h íjá n bü d ö s v a lá n k a b ű n tő l

de m in t a h ó n a lj­ sza g d eso d o rá lá s u tá n csak m o n d j ig e n t m e g tis z tu lu n k kis b ű n e id n a g y á ru lá sa im a ká d b ó l k iö rv é n y le n e k és k o szsá v n y o m u k is j ó l l e s i k á l h a t ó a p a s z t e l l c s i l l o g á s ú k á d z o m á n c r ó l s z e r e l m e m h ig g y e d el h o g y e l h i s z e m é s é n is b í r j a m h i n n i h o g y t e is h i s z e d : a z i d ő e d d i g k é s e t t s i e t e t t ócska ó ra k é n t m e g á llt de m o st a je len ez a je lte le n fu tó p illa n a tn y i elő szo ba je lle g te le n és u tá la to s á tm e n e t s z ű k és rö v id a fé le le m tő l isza m o s fe ln ő tt­ k o ri s zü lő c sa to rn a m e ly e n át a b o ld o g jö v e n d ő b e tá ru lu n k a je le n m in t ro ssz k u lissza s ü lly e s z t ő b e h u ll c s a k m o n d j ig e n t és m illió m szo b á s k irá ly i k a s té ly s ik lik a lá s z e r e l m ü n k z s in ó r p a d

lá s á r ó l ö rö m te li p illa n a t lé sze n m in d e n szo b á ja (s m i n d e g y i k f a l á n h a l k a n k e t y e g v a g y é p p h a ra n g o z a d ia d a lm a s ö rö k k é va ló sá g ) ha m a jd a z a s s z o n y o m le szel n e m r é m is z t el a s e b é szk é sc ik k a n á ss a l fö lk o n c o lt b ő rű h o ln a p : a m ű a n y a g id ő szív d o b o g á s a : s z ív e m za ja m o n d já l ig en t s n e m fé le k m a jd a s zív e m b e ü lte te tt jó isten ip a ri S zelíd ek bilincsben ;m x n a g yü zem tő l a g ép i b ille n ty ű ze t m a jd é p p e n ú g y sze re t m in t én csak h id d el é n is e l h i s z e m h o g y é n m a j d á s ó - k a p a m e g n a g yh a ra n g ig én le szek h o g y u g ya n én h o g y u g y a n e z a m i l e s z ü n k u t á n a is c s a k m o n d j ig en t e zen a szín en e b b e n a z édes tra g ik o m é d iá b a n já ts s z u k el s z e r e lm e m s z e r e lm e s s z e r e p ü n k e t

az ü n n ep lő n é p e k e lő tt ha m a jd a z a s s z o n y o m le s z e l ig en s a z ü ld ö ző v ilá g n y o m u n k a t e lv e s z íti s z ű k ö lv e le m a ra d n a k a v é r e b g o n d -b a jo k m ö g ö ttü n k ig e n ha m a jd az a s s z o n y o m Lehoczki István rajza 1989. JUNIUS 30 A katonai szolgálatm egtagadók évtizedeken á t m ajdnem azonos ■ TCtsSfttntfah „nyertek elhelyezést” a baracskai fogház és börtön körle­ teiben. Egészen a legutóbbi évekig sima, jogilag és erkölcsileg egyaránt „h ely retett” procedúra u tán lehe­ te tt ezért bü n tetésv ég reh ajtási in ­ tézetbe kerülni. A h ad ra fogható, 18-28 éves sorkötelesnek elég volt a bevonuláskor k ijelentenie, hogy lelkiism ereti okból csak altern atív szolgálatot hajlan d ó teljesíteni, és m áris m egvalósította a Btk. 336 p arag rafu sáb a foglalt tényállást, am ely békében öt évig terjed ő sza­ badságvesztéssel fenyegeti az ilyen,

„társad alo m ra veszélyes” m a g ata r­ tást. A szolgálatot m egtagadó J e ­ hova tanú, nazarénus, refo rm ad ­ ventista, keresztény bázisközösségi tag, szabad keresztény ennek kö­ vetkeztében előzetes le tartó z tatás­ ba került, m unkahelyét elvesztette, b ü n te tő eljárás in d u lt ellene, hozzá­ tarto zó it zaklatták, m ajd a katonai bíróság jogerősen 31-36 hónapos szabadságvesztésre ítélte. K öztör­ vényes néha politikai bű n el­ követőként kezelték s ta rto tták nyilván őket. Az erőszakm entesség híveit bilincsbe v erv e szállították, m egalázó módon b án tak velük és erőszakos bűnelkövetők közé zá r­ ták. Jogaikról nem tájék o ztatták őket, hath ató s ügyvédi védelem nélkül, teljes társadalm i érd ek te­ lenség m ellett állta k b íráik előtt a zá rt tárgyalásokon. Az életh iv atá­ suknak a katonai szolgálatot v á­ lasztó bírák, a H M -nek aláren d elt katonai

bíróságok beosztottjai, a M agyar N épköztársaság nevében, m in t „független" bírók ítélkeztek az esküt nem tett, jogfosztott pol­ gári szem élyek felett. K isstílű p á r­ ás perbeszédek folytak a lelkiism e­ ret- és vallásszabadságról, az al­ kotm ányról, a haza szolgálatának értelm ezéséről. A kihallgatásokon és a tárgyalásokon a vulgárm arxizmus, a hivatalos állam i világnézet és az őskeresztény hagyom ányokon nyugvó, elhalásra ítélt vallásos v i­ lágnézet vérszegény kim en ete­ lé t tek in tv e előre m eghatározott ütközetei dúltak. A pozitív jog köntösébe öltöztetett p árt-h atalo m v ív ta form álisan szabályos látszat csatáit a term észetjog kép ­ viselőivel. A Rákosi-féle alkotm ány készítői, a Btk. köztük az 1978 évi hatályos Btk. szerkesztői, az 1976-os honvédelm i törvény alkotói nem tu d ta k szabadulni az 1936-os sztálini alkotm ány és a V isinszkijféle jogelm

élet h atása alól. Ezen „sarkalatos törvények" az ellenség­ képben, a háborús ideológiában gondolkodó, legitim ációs hiánnyal küszködő, nyílt d ik ta tú ra jogi kel­ lékei. Az osztályharc és a p erm a­ nens forradalom eszm éjétől á tita ­ tódott, állandó harckészültségben lévő k elet-európai társad alm ak előtt ism eretlenek a tolerancia, a pluralizm us, a „m űködőképes” tá r­ sadalom fogalm ai, ennek következ­ téb en pedig hiányoznak a kisebb­ ség védelm ének, a lelkiism ereti és vallásszabadság g aran tálásán ak sza­ bályai. A szocialista társadalom ról k ia lak íto tt képbe nem fértek bele az u ralo m n élküli társadalom filo­ zó fiáját vallók, a polgári engedet­ lenség, a passzív rezisztencia kép­ viselői, az erőszakm entes mozgal­ m ak és békekezdem ényezések. A katonai szolgálatm egtagadók, kérésü k ellenére nem leh ettek a szociális és egészségügyi szféra „n o n -p

ro fito t” term elő dolgozói, h a­ nem lettek börtönök lakói, stigm a­ ti zált, b ü n te te tt előéletű, jogfosz­ to tt alattvalók. A célokhoz elvezető, g ara n táltan biztos ideológiát a ’70-es évek m ásodik felére ism étel­ ten kikezdte az elszegényedés, a h itehagyottság és az általános elle­ h etetlenülés v alam in t m inden „független erő”, am ely meg tudott m aradni, lé tre tu d o tt jönni az el­ nyom ás idején is. Az „ellenerők” egyike a hivatalos intézm ényi lét­ be nem passzírozott vallási csopor­ tok, behódolásra képtelen gyüleke­ zetek, felekezetek táb o ra volt. A m egfélem lített m agyar átlagpolgár, vagy „a közélet” „áz értelm iség” és „a m ásk én t gondolkozók” nem fi­ gyelhetett fel a rendezetlen hely­ zetű vallási közösség (Jehova Ta­ núi Felekezet) és a kisegyházak (K. H N azarénus G yülekezet és Re­ fo rm ad v en tista Egyház) katonai szolgálatm egtagadóira.

S zám ukra a problém a nem létezett. A katoliciz­ m us talaján , rad ik ális nézeteket valló bázisközösségi m iliőben az erőszakm entesség jézúsi koncepció­ jából bontakozott ki egy a m a­ g yar katolikusok között új m a­ gatartási fo rm a: a katonai szolgá­ la to t elutasítóké. A z e lső kato lik u so k Kiszely K ároly (Regnum M aria­ n um bázisközösség 1976) és dr. M erza József („Bokor” bázisközös­ ség 1979) voltak az elsők, akik m in t katolikusok tagadták meg a katonai szolgálat teljesítését. (Pol­ gári szolgálatot v állaltak volna!) Áz által, hogy ők, az egyik tö rté­ nelm i egyház hívei voltak, s hogy nem rejtetté k véka alá tettü k et, a k atonai szolgálatm egtagadás új m egközelítést igényelt a hatalom , a társad alo m és a m agyar Egyház részéről. A katonai szolgálatm eg­ tagadás im m ár nem érdektelen, „szak ad ár”, világtól elzárt vallási csoportok ügye volt többé. Az

ál­ lam még inkább üldözőbe .vette az erőszakm entes bázisközösségeket, növelték a szolgálatm egtagadásért já ró büntetési tételeket, szigorítot­ tak a büntetésvégrehajtáson. A m a­ gyar társad alo m a külföldi rád ió ­ adókból. szam izdat kiadványokból ism erk ed h etett meg a hazai „en­ gedetlenekkel”. Az Állami Egyház­ ügyi H ivatal ellenőrzése a latt m ű­ ködő, behódolt r. k egyház képte­ len volt in teg ráln i a bázisközössé­ get. Nem volt képes föld alatti egy­ házként m űködni, a világegyház ál­ lásp o n tja szerint cselekedni. Nem ­ hogy nem védte meg a fegyvert el­ utasító híveit, de még cinkosságot sem v állalt velük: püspökkari ál­ lásfoglalásban ítélte el őket 1986. október 17-én. A Jehova ta n ú k által elkezdett, a K iszely-féle és a „Bokor” katolikus bázisközösség által folytatott áldo­ zatvállalás kezdte meghozni gyü­ m ölcseit: itthon és külföldön

egyre többen figyeltek fel a katonai szol­ gálatm egtagadás lehetőségére, illet­ ve az érte já ró büntetés ta rth a ta t­ lanságára. A kérdés akkor törte át igazán a hallgatás falát, am ikor 1986-ban m egjelent a katonai szol­ gálato t politikai okból nem vállaló Tóth Tam ás. K eszthelyi Zsolt poli­ tikai szolgálatm egtagadó ügyét a m agyar dem okratikus ellenzék „zászlajára tű2te” 1987-ben, és m egalakult a szolgálatm egtagadást pártoló első m agyar tu lajd o n k ép ­ pen polgári engedetlenségi cso­ p o rt (Keszthelyi Zsolt Bizottság). A K eszthelyi-ügy kapcsán az egész szolgálatm egtagadás problem ati­ k ája a felszínre került. Ettől kezd­ ve a glasznoszty hátszelének is köszönhetően eleinte ugyan el­ ítélő hangnem ben, de a tém a h e­ lyet k ap o tt az első nyilvánosságban. Töredezik a jé g 1985 u tán M agyarország gazdasá­ gi helyzete, hitelképességének és a nem zetközi tekintélyének

legalább a m eg tartása m egkívánta, hogy az em beri jogok érvényesülésében az ország előbbre lépjen. A nem fo r­ m ális nem zetközi és hazai nem val­ lási csoportok, szam izdat lapok föl­ léptek a szolgálatm egtagadók érd e­ kében. A változást sürgette az ENSZ Em beri Jogok B izottságának ide vonatkozó h atáro zata (1987. III 10.), az Európa P arlam en t ajánlása (1987. IV 9) és több más nem zet­ közi okmány. A hazai és nem zetkö­ zi nyomás, az MSZMP hatalm i po­ zícióinak gyengülése, a gazdasági kényszerhelyzet, a válság elm élyü­ lése és a politikai reform h alaszt­ h atatlan ság a azt eredm ényezte, hogy az állam i és egyházi szitkok, üldözés és kiközösítés évtizedei után, a katonai szolgálatm egtaga­ dás nem m int üldözendő bűncse­ lekm ény, hanem m int rendezhető társadalm i problém a k erü lt szóba. Először tavaly tavasszal, az állam i és egyházi vezetők találkozóján P askai

László r. k érsekprím ás a k orábban püspökkari állásfogla­ lással ellentétben vetette (vethet­ te) föl a nyilvánosság előtt a kato ­ nai szolgálatm egtagadók problém á­ ját. A külföldre m ár korábban k i­ szivárogtatott, vélhetően a nyuga­ ti hitelek szem pontjából sem el­ hanyagolható hazai bejelentést kö­ vetően, felgyorsultak az esem é­ nyek. A m ikor Grósz K ároly m i­ niszterelnök ígéretet tett a kérdés rendezésére, a katonai szolgálatm egtagadás gondolata n álunk is. „polgárjogot n y ert”, végleg bevo­ n u lt az első nyilvánosságba. Az Országos Béketanács m int az MSZMP békeszerve, „transzmissziós sz íja” h irtelen a szol­ gálatm egtagadók oldalára állt á t B aracskán hum anizálni p ró b álták a börtönviszonyokat, lehetővé tették a Biblia h a s z n á la tá t. A m un k a­ helyek visszafogadták a „m egtévedte k e t”, az IM lehetővé tette a fel­ tételes szabadon

bocsátásokat, a fo­ lyam atban lévő pereket felfüggesz­ tették, a bebörtönzött 73 szolgálat­ m egtagadót szabadon bocsátották. A polgári szolgálattal több alk a­ lom m al foglalkozott az MSZMP Politikai B izottsága és a M inisz­ tertanács. Az O rszággyűlés ez ügy­ ben m ódosította az alkotm ányt ja ­ nuárb an , a H onvédelm i Bizottság m egbízásából törvénytervezetek ké­ szültek. A HM és az IM a honvé­ delmi törvény m ódosítási jav asla­ tá t dolgozta ki, az ÁBMH a MT-i ren d elet tervezetét készítette el m indezt 1989. III 31 i határidővel. Most az Országgyűlés elé kerülnek ezek a polgári szolgálatot bevezető jogszabályok. A sok száz ism eretlen és a n é­ h ány ism ertté v ált katonai szolgá­ latm egtagadó legyőzte félelmét, egy ponton aláásta a trónt, s hoz­ zá já ru lt ahhoz, hogy m ost az egész trón elveszítse m agabiztosságát. Nagy részük van abban, hogy K e­ let-E u ró p áb án

Lengyelország után (1988. VII) m ásodikként M agyaror­ szágon válik elfogadottá a polgári szolgálat intézm énye. Az O rszág­ gyűlés előtt álló törvénytervezet azonban csak félig oldja meg a problém át, m inthogy a 26/B § (2) bekezdése szerint a polgári szolgá­ latot a tartalékos állom ányban lé­ vők nem választhatják. Ilyen körül­ m ények között félő. hogy a trón ezen részének teljes aláásásához még sok időre és sok áldozatra van szükség. ÉLETEI IR O D A L O M ! A FÖLD SÓ JA Bufányi a ty a , G yurka Az ÉS 1989. július 28-i számában jelent meg Bulányi György cikke: A Föld sója, magyar katolikus hierarchia merre mész? Már több mint húsz éve, hogy először találkoztam Bulányi Györggyel, illetve írásaival. Nem tartozom kö­ vetői közé, de jó baráti kapcsolat­ ban vagyok több ismerősével, akik egymás közt csak Gyurka bácsiként beszélnek róla. Nagyra becsülöm elkötelezettségét,

törekvéseit, annak ellenére, hogy sok mindenben nem tudok vele egyetérteni. Most né­ hány felvetett kérdésével kapcso­ latban szeretném kifejteni meglátá­ saimat, eltérő véleményemet. Tet­ szetős érvei olvastán bizonyára so­ kan egyetértenek vele, ám anélkül, hogy ugyanezeket a kérdéseket más nézőpontból is megfontolták vol­ na. Soraimmal erre a más szemlé­ letű megfontolásra szeretnék az ÉS olvasóinak alkalmat adni. ★ A közfelfogás szerint a pap köz­ vetítő Isten és az emberek között. A pap az embereket képviseli, az ő nevükben áll Isten elé. Jogos­ nak tűnik tehát az a kíváncsiság, hogy az legyen a közvetítő, a pap, akit erre a hívő közösség megvá­ laszt. Ez a szemlélet azonban egy­ oldalú. A Szentírás, Isten üzenete más szemléletre tanít. Ábrahám ki­ választásától kezdve Mózesen és a próféták során át egész Jézusig megfigyelhetjük, hogy mindig Isten az, aki kiválaszt valakit, akit

meg­ bíz, hogy teljesítse a rábízott fel­ adatot, mondja el üzenetét az em­ bereknek . A közvetítő ebben a szemléletben nem az emberek kép­ viselője Isten előtt, hanem az Isten képviselője az emberek előtt. Ki jo­ gosult a képviselő, a közvetítő meg­ választására? Nyilván Isten, aki ki­ választja, meghívja, és,,.,meghízza azt, akii neki tetszik! Jézus azt mondta apostolainak: „Nem ti választottatok engem, ha­ nem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok. ” (Ján 15,16) Továbbá: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Vegyétek a Szentleiket. ” (Ján 20, 2122). Péternek pedig azt mond­ ta: „Legeltesd bárányaimat. le­ geltesd juhaimat. ” (Ján 21,15 17). Ezek után egyértelmű, hogy Jé­ zus egyháza hierarchikus felépítésű. Az egyház, papjai és püspökei nem emberi tanítást, hanem Isten üzene­ tét közvetítik, nem emberek által

„termelt” értékek, hanem Isten Kedves Testvérem! Nagyon szeretnék bizalmas ket­ tesben beszélgetni önnel, ön, a sokat szenvedett ember, s én, egy a tömegből, aki igazából nem lát­ hatott rá az önnel történtekre. Ugye, egyetlen Mesterünk min­ dig megbocsátott ellenségeinek. „Száját nem nyitotta meg, mint a bárány, mely mészárszékre vite­ tik”. Ezt a lelkületet hordozta az egyház minden igaz gyermeke csak a közelmúltban is szerzetesek ezrei bocsátottak meg a szétszóraitáskor, és azután is, üldözőiknek, önt is bizonyára sokszorosan érték súlyos sérelmek. De szabad-e ke­ resztényként ezeket a sértéseket továbbítani akárcsak egyetlen ár­ tatlan embernek is? Hát még an­ nak a 800 millió katolikusnak és félmilliónyi papjának, akik fölött ön olyan sommásan ítélkezik? Kérem, bocsásson meg mind­ azért, amit állam és egyház vétett ön ellen. Bocsásson meg a hierar­ chiának. A bíborosoknak Minden igaz

és vélt sérelmet. Jézus nevé­ ben, az ő parancsára. És még egyszer kérem: bocsásson meg az egyháznak. Krisztus testének, a Menyasszonynak, akinek nem ju­ tott különb sors a Mesterénél. Ha tövissel koronázzák, százszor meg­ csúfolják, védtelenül áll ott, szent Agnes mezítelen, igazi női kiszol­ gáltatottságában. Egyetlen ereje Krisztus, akinek örökkévalósága az ő örökkévalósága is. bácsi m erre m é s z ? ajándékainak „káosztól”, nem em­ beri megbízásból, hanem Istentől kapott meghívás és megbízás alap­ ján. Nem az emberek választják ki, hogy kik legyenek közülük a ke­ resztények, nem a keresztények választják meg, hogy kik legyenek a papjaik, és nem a papok választ­ ják meg, hogy kik legyenek püspö­ keik, amint nem a bárányok vá­ lasztják meg pásztoraikat. Mind­ ezek alapján nem értem, hogyan le­ het az egyház hierarchikus felépí­ tését „Jézustalannák” nevezni. Azzal sem tudok

egyetérteni, hogy Jézus követőinek feladata, hogy „élen járjon a hatalmi struk­ túrák eltüntetésében”. Utópisztikus álom a jog, a hatalom és a felelős vezetők nélküli társadalom. Amíg az ember ember marad, addig mirn dig lesznek nemcsak másként gon­ dolkodó emberek, hanem érdekel­ lentétek is, addig mindig szükség lesz jobbra és valamilyen hatalom­ ra, hatalmi struktúrára, ami bizto­ sítja az emberek alapvető jogainak érvényesülését, ami a társadalom rendezett életének feltétele. Jogra, hatalomra és vezetőkre így az egy­ házban is mindig szükség lesz. És ha szükség van vezetőkre, akkor szükség van engedelmességre is. Nem vak engedelmességről van szó, hanem olyan engedelmességről, amely arra készteti az embert, hogy elfogadja a felelős vezető irá­ nyítását. Mindez nem jelenti azt, hogy az egyház „az erények csúcs­ értékének mindenkor és ma is az engedelmességet hirdeti”. Senki sem vitatja, hogy a

hata­ lommal vissza lehet élni. A történe­ lem pedig arra tanít, hogy önmagá­ ban a demokrácia sem véd meg a hatalommal való visszaéléstől, sőt a hatalommal való legsúlyosabb visszaélésekre mindig,,a demokrati­ kus hatalmi rendszerek adtak lehe­ tőséget, amikor nem tudták meg­ akadályozni a diktatúrák kialakulá­ sát. Az egyház kétezer éves történel­ me pedig arra tanít, hogy az egy­ ház jézusi egysége csak hierarchi­ kus struktúrában őrizhető meg. Saj­ nálatos negatív példát adnak a re­ formáció egyházai. Ha szabadon választjuk meg lelkipásztorunkat, akkor ebből az emberi érdekkü­ lönbségek következtében szükség­ szerűen kövekezik a szakadás. Ha nincs tanító tekintély, amely el­ dönti, hogy ki-nek van igaza, ak­ kor szükségszerű, hogy a másként gondolkodó csoportok el fognak szakadni egymástól. Azt, hogy ki­ nek van igaza, nem lehet többségi szavazással eldönteni. Ilyen vitá­ ban a

Szentírásra való hivatkozás sem lehet perdöntő megoldás, hi­ szen, a Szentírás egy-egy részletét néha többféleképp is lehet értel­ mezni. Ha nincs tekintély, akkor ki dönti el, hogy ki értelmezi he­ lyesen Isten üzenetét? Számomra mindebből az következik, ha Jézus azt akarja, hogy követői egység­ ben éljenek, akkor logikus, hogy egyházát hierarchikus közösségnek alapította. ★ • Aki ismeri az egyházi alkot­ mányjogot, az tudja, hogy az egy­ ház alapvetően hierarchikus fel­ építése nem zárja ki, hogy vele párhuzamosan demokratikus ele­ mek is helyet kapjanak benne. Vannak esetek, amikor az egyházi tisztségekre szavazással választa­ nak jelöltet, aki végül a hierarchiá­ tól kapja meg az apostoli megbí­ zást. Az így megválasztott azon­ ban mégsem választóitól kapja a hatalmát, azt vissza nem hívhatják. Arra is megvan a lehetőség, hogy ha válaki alkalmatlannak vagy méltatlannak bizonyul a rábízott feladat

betöltésére, azt az illetékes felsőbb vezető felmentse, vagy át­ helyezze. Ilyenre számos példa van, nemcsak káplánok és plébá­ nosok, hanem még püspökök ese­ tében is. A hierarchikus kinevezési rend­ szernek eltekintve az elvi alap­ tól , számos előnye van a de­ mokratikus rendszerrel szemben. Nincs korteskedés, nincs érdekel­ lentét szítás . A pápától függő püspökkinevezés pedig épp a ké­ nyes helyzetekben jelent óriási előnyt. Ha az elmúlt évtizedekre gondolunk, akkor mindeki belát­ hatja, hogy épp ez a rendszer akadályozta meg olyanok püspöki kinevezését, akiknek kinevezése aligha szolgálta volna az egyház érdekeit, míg azokba a beosztá­ sokba, amelyekhez nem kellett pá­ pai hozzájárulás, a szabad cselek­ véssel megfosztott főpásztorokat nemegyszer rákényszerítették ar­ ra, hogy nem odavaló embereket nevezzenek ki . Nem kívánok bővebben írni arról a gyalázatról, amikor főleg az ötvenes

évek­ ben , a „békepapi” mozgalmat használták fel az egyház egységé­ nek megbontására. Ebben a helyzetben elhamarko­ dottnak, igazságtalannak és szeretetnélkülinek tartom azt a kije­ lentést, hogy „az elmúlt évtizedek­ ben a mindenható államhatalom egyetlen egyház élére sem enge­ dett olyan személyeket, akik nem köteleződtek el annak a .valláselhalási’ mentrendnek, amely a pártot és az államot meghatároz­ ta.” Nem a mindenható államha­ talom ilyen törekvését vonom két­ ségbe, hanem azt a feltételezést amit ez a megfogalmazás burkol­ tan állít , mintha ez a törekvés minden esetben sikeres is lett vol­ na és így az elmúlt évtizedekben kinevezett püspökök eleve mind árulók lennének, akik elkötelezték volna magukat a valláselhalási program kiszolgálásának. Aki ilyes­ mit állít, az biztos nem ismeri kö­ zelebbről püspökeinket, és sommás kijelentésével maga is az egyház megosztását segíti

elő. , Nyilván­ való, hogy minden főpásztor Isten előtt felelős cselekedeteiért, de az elmúlt évtizedek egyetlen főpász­ torát sem tartom lelkiismeretlen vezetőnek, még akkor sem, ha egyes intézkedéseiket olykor jogo­ san kifogásolni lehet. A pápát a hit és az erkölcs ta­ nításában tartjuk tévedhetetlen­ nek. Gyakorlati intézkedésekben azonban sem ő, sem a püspökök nem tévedhetetlenek. Lehet, hogy rendelkezéseiket nem értjük, nem ismerjük hátterüket és körülmé­ nyeiket, óvakodnék azonban attól, hogy magamat náluk bölcsebbnek és körültekintőbbnek tartsam. Egy­ házunk sorsának alakulását végül mégsem ők határozzák meg, ha­ nem a gondviselő Isten, a Szent­ lélek, aki nem hagyja magára egy­ házát, és emberileg talán alkal­ matlan vezetők által is el tudja érni célját. ★ Megértem hiszen magam is átéltem , hogy milyen rosszul esik, ha igazságtalanul egyházellenességgel vádolnak akkor, amikor épp

eg.yházhűségünkért szenve­ dünk börtönt vagy más meghur­ coltatást. Mégsem vagyok hajlandó megtenni az egyház ellenségeinek azt a szívességet, hogy szembefor­ duljak egyházam vezetőivel, akik más módon ugyan, de ugyanannak az egyházelienes kampánynak vol­ tak szenvedő alanyai. Nem akarok Bulányi G yörgynek Vállalom a közösséget ezzel a hie­ rarchiával, mint az egyház szerves részével, mert az egyház együk lé­ nyege az egység. Abszurdum tehát a „hierarchiától független katoli­ kus sajtó; mint ahogy nem létezik a testtől független láb vagy szem sem. A hierarchia az ön megfogalma­ zásában az „elöljárók megválasztá­ sának hagyományát a Szentírásból ugyan nem tudta kitörölni, de cse­ rébe totálisan kitörölte az egyház életéből”. A hierarchia: szent Ágos­ ton, szent Gellért, XXIII. János, és ti többiek, az európai kultúra meg­ alapozói, gyulladt szemű kódex­ másolók, vértanúk, akik

életeteket tettétek Krisztusra, mindent, de mindent odaadva érte! Szó nél­ kül rándultok össze. Vajon vá­ lasztották az ősegyházban a tiszt­ ségviselőiket? Az Apostolok cselekedetei kivá­ lasztásról és választásról is tudósí­ tanak, hogy mindez pontosan ho­ gyan történt, nem tudhatjuk. Egy biztos: az ősegyház elöljárói tiszt­ je nem jelentett sem világi rangot, sem anyagi előnyöket. Aki meghal­ lotta magában az isteni, hívó szót, az vállalkozott erre az egész élet ★ Nem folytatom, mert nem poli­ tizálni akartam, hanem rámutatni arra, hogyan gondolkodnak sokan a katolikus keresztények közül a papságról, egyházról, hatalomról . Bulányi atya aki némely kér­ désben másként gondolkodik, mint a katolikusok többsége , azok között van, akik sokat tettek és sokat szenvedtek börtönben és azon kívül , Isten ügyéért. Meg vagyok győződve róla, hogy az igazságot keresi, mégsem értek egyet minden

gondolatával. Az igazság keresésében mindnyájan tévedhetünk. Mégis bitzos úton já­ runk akkor, ha Jézust követjük egyházának közösségében. Dr. Rédly Elemér Herendi Péter: Mozdulat Válasz Vándorló és bűnös ez az egyház. Tagjainak, szervezeteinek törté­ nelmi bűneivel talán lexikonokat lehetne betölteni. Én ezzel a vét­ kes-védtelen egyházzal vállalom a sorsközösséget. Sőt ennél többet is Érző, a szitkok ostorcsapásai alatt fájdalmasan összeránduló tagja vagyok. Ennek az egyháznak a gyermeke akarok lenni, az Isten gyermeke, mert erre hivattunk. S ha kell, vál­ lalom biztosan sokakkal együtt , hogy engedelmességünkért a „fel nem nőtt felnőttek gyülekeze­ tének” nevezzenek. Mert Krisztus is „engedelmes volt értünk mind­ halálig, mégpedig a kereszthalá­ lig”. Vállalom a papságunkat is minden sendőségével együtt. Mert a hierarchia nem arctalan szerve­ zet, kafkai kastély, hanem érző, szenvedő,

küszködő és néha el is bukó emberek együttese. Olyano­ ké, akik fiatalkorukban éppúgy megszólíttaittak, mint ön, s ha­ zánkban jó részük máig viseli az üldöztetés, megaláztatás idejének, a több mint 40 éves pusztai ván­ dorlásnak stigmáit. (Köztük a so­ kat kárhoztatott Lékai bíboros is!) az egyház egysége megosztóinak jóhiszemű cinkosává lenni! A hívő emberre az a mentalitás jellemző, amelyről a Szentírásban olvashatunk: Az apostolok „örven. de?ve távoztak a főtanács elől, mi­ vel méltónak bizonyultak, hogy Jé­ zusért gyalázatot szenvedjenek." (ApCsel 5,41) - Ezekután nem ér­ tem, miért kell megütközni azon, ha nem kérjük a hitükért meghur­ colt egyházi személyek rehabili­ tálását. 19611963-ban koncep­ ciós perben elítélve , magam is két év és két hónapot töltöttem börtönben, rehabilitálást mégsem kérek. Talán azt kérjem, hogy bo­ csánatot kérjenek tőlem? Vagy va­

lamiféle kártérítést kérjek? Nem nekünk van szükségünk rehabili­ tálásra, hanem annak a hatalom­ nak, illetve örököseinek, amely sa­ ját magát kompromittálta ártatlan emberek százezreinek igazságtalan meghurcoltatásával. Amiket szen­ vedtünk, azért pedig Istentől re­ mélünk bőséges kártérítést. Amikor lemondunk a kártérítési igényről, az nem jelenti azt, hogy ne emeljük fel azokat, akik az el­ szenvedett csapások miatt azóta sem tudtak talpra állni, ök azon­ ban ne egyszeri kártérítést kapja­ nak, hanem adják meg számukra az emberhez méltó, tisztességes élet lehetőségét. áldozatát követelő szolgálatra. Ezt az elhivatottságot vette észre ve­ zetőivel együtt a közösség, amely­ nek ezután könnyű volt megvá­ lasztani? kiválasztani? az új veze­ tőt. A mi egyházunk a választás gya­ korlatát megőrizte az egyházi élet bizonyos területein (pápaválasz­ tás, a rendeken belüli elöljáró­

választások). Totális kitörésről szó sincs tehát. Másutt viszont a vi­ lágiakat érintő esetekben a ki­ választás szokásos. De jó is volt ez a rendszer az egyházüldözések 2000 éve tartó fel-felíángolásaikor! Amikor még a totalitárius álla.m is kénytelen volt valamennyire tiszteletben tartani a nemzetek fö­ lötti egyházszervezetet! De ahogy ^ katolikus egyház ép­ pen a XX. században is megmu­ tatta hatalmas megújuló képessé­ gét, amikor befogadta az összes igaz megújulási mozgalmat (pl. a karizmatikus, ökumenikus, liturgi­ kus és kisközösségi mozgalmakat), úgy képes lesz arra is, ha itt az ideje, hogy a választás gyakorlatát a mainál szélesebb de nem ki­ zárólagos mértékben elfogad­ ja. Isten mentsen meg azonban attól, hogy felszámoljuk a mester tanítvány kapcsolatokat, a tapasz­ talatok áramlásának nyugodt, belső menetét, a gondolkodási iskoládat, hogy helyüket esetleg az egyházon belüli pártok

torzsalkodása foglal­ ja el! Édesapámat, édesanyámat sem választottam. Még a nevemet sem Mégis megtanultam mindegyiket elfogadni. Ugyanilyen jó szívvel fogadom azt a papot, aki nekünk rendeltetett, aki talán dobogó szívvel nyomja le a plébánia kilin­ csét, nem tudva, kik is várnak rá itt, az új szolgálati helyén. Lehet, hogy túl megalkuvó ez a magatartás. Emberileg jobban ért­ hető Jónás türelmetlensége. Talán „ n in c s is it t h a s z n a s z é p s z ó n a k s im á n a k c s a k h a r c n a k és a h a fa lo m n y i l á n a k ” ? „ j ö t t a re g g e l é s a d é l és az e s te : J ó n á s e g ész n a p az ég a ljá t le ste . S m á r a l á th a tá r e lm e r ü lt az é.ibcn, s e g y á r v a h á z se m é g e tt le N iviében.* De: Az egyház pedig minden bűnös­ sége ellenére sem Ninive Sorsát nem az egyes jónások döntik el. Az egvház örök, mert reménysé­ gé az Űr. „ S z e m e im e t a h e g y e k r e e m e

le m , o n n a n jö n az én s e g ítsé g e m . Az é n se g ítsé g e m az O rtó l v a n . ím e n e m s z u n n y a d és n e m a lsz ik a i Iz ra e ln e k ő r iz ő je ! ” Valljuk meg Testvérem. kicsinységünket Menyei Gábor g é p é s z m é rn ö k 1939. AUGUSZTUS 18 Mivel nem az ember hozta létre a körülöttünk levő valóságot, en­ nek mivoltát megragadni oly fela­ dat, hogy az emberiség egészének az élete is kevés hozzá. Az ateista is tudja és nemcsak Istenre és az ő dolgaira vonatkozóan , amit Szent Pál így mondott: „tü­ kör által homályban látunk” (1 Kor 13,12). Az ember számára a Valóság és benne Isten titok, amelynek nyitjára kell jutnia. Mégpedig az értelem szorgos mun­ kájával. Ami az ember boldogságát-üdvösségét illeti, ennek nyitját Isten beleírta minden ember szí­ vébe: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ezt vallja a thóra, az evangélium s az egyetemes emberi lelkiismeret. Ennek

eldöntésére nincs szükség tanítói tekintélyre. Éneikül is tudjuk. S a tekintély szavára is csak nagyon töredéke­ sen tesszük. kánk különböző, amíg tudjuk, hogy nincs más dolgunk e földi tereken, mint az éhezőket megetetni Jézus Máté 25. fejezetében található szavainak értelmében, addig emberi és jézusi egységben va­ gyunk egymással. A nyáron meg­ kerestek a hutteriek, akiknek ala­ pítóját Jakob Huttert 1533-ban ele­ venen elégettük Innsbruckban. Kü­ lönböző dogmatikánk ellenére tel­ jes egységben imádkoztunk, mert mind a ketten tudtuk, h ogy em­ bert ölni nem szabad s a társa­ dalmi igazságtalanságokat el kell tüntetnünk, azaz meg kell etet­ nünk az éhezőket. „Igazságtalannak és szeretet nél­ külinek” tartod, amit az elmúlt évtizedek magyar katolikus hie­ rarchiájáról írtam. Aligha van va­ laki, aki feltételezi bármely egy­ ház államhatalomtól engedélyezet­ ten kinevezett vezetőiről,

hogy ezek az egyházi férfiak be akar­ tak segíteni az ateista államhata­ lomnak a vallás elhalását kívánó munkájába. Nem akartak, de be­ segítettek. Vannak történelmi szi­ tuációk, amelyekben a tisztesség, a becsület és ezen belül az Isten üzenete képviselőinek nem lehet más sorsuk, csak az összetörettetés. Aki ezt nem vállalja, hanem együttműködik, az besegít annak, akivel együttműködik. A „mégis menteni, ami menthető!” ez a kollaboránsok ideológiája. Isten embereinek, Jézus tanítványainak semmi köze ehhez. „Még sem vagyok hajlandó meg­ tenni az egyház ellenségeinek azt a szívességet, hogy szembe fordul­ jak egyházam vezetőivel. ” A próféták megtették. Jézus megtet­ te, például akkor is, amikor azt tanította, hogy az utcanők is ha­ marabb bemennek az Isten Orszá­ gába, mint a főpapok. Mért tet,ték? Azért, mert más volt az egy­ házfogalmuk, mint azoknak, akik nem vetemednek ilyen magatar­

tásra. Kedves Testvérem, Elemér! Vagy sikerül tisztán megszól altat­ nunk az evangéliumot, vagy nincs rendeltetésünk. Háborúba elmenni, tülekedni kiváltságokért ezt tudja az ember egyház nélkül is. Felesleges ezt leönteni vasárnapi templomba járással és szentségek­ kel. Ami pedig ezen túl van, az alig­ hanem beleütközik a titoktarto­ mányba, melynek anyagában nincs szükség egységre ahhoz, hogy „él­ jünk és szeressünk”. Te ezt gon­ dolod a Szentháromságról, ő pedig az ellenkezőjét? Nincs baj addig, amíg mind a ketten szerettek. Baj csak akkor van, ha bár mind a ketten ugyanazt a brosúrát fújjá­ tok a Szentháromságról meg­ szólalván a profán és vallási hie­ rarchiák csatakürtjei, „hazafias kötelességet” teljesítendő mentek embert gyilkolni. Te is tudod, hogy ezt csináljuk másfél ezer év óta, nagy-nagy vallási öntudattal és Is­ ten nevében. A férj és feleség szeretet-egységének mit sem segít

a tanítói tekintély. Isten népe egysé­ gének sem. Legyen bár a dogmati­ Nemcsak felesleges. Nem is igényeltetik Gyakran kérdezem azok­ tól a Bokor-beli paptestvéreimtől, akiktől az egyház hierarchiája nem vonta meg a nyilvános működés lehetőségét: Jönnek-e többen temp­ lomaitokba, mióta hazánkban „ki­ tört a szabadság”? Azt mondják, hogy nem tapasztalják. Negyven éve azért kezdtek elmaradozni az emberek, mert féltek. Ma már nem kellene félniök. Mégsem jönnek- A kollaborálás megtette a hatását. Amikor parasztjainkat az ávósok az elepi juhistállókba szállásolták, a templomokban püspöki körleve­ leket, nyilatkozatokat olvastak fel a termelőszövetkezetek szépségé­ ről és a beszolgáltatási kötelezett­ ségekről. A kollaborálok nem akarták a vallás elhalását, de kollaborálásukkal belesegítettek abba. A FÖLD SÓJA Buhsnyi György válaszai dr. Rédíy Elemér és Nényei Gábor írásaira Kedves Eleméri Az

Élet és Irodalom augusztus 18-i számában rám kérdeztél: „Bulányi atya, Gyurka bácsi merre mész?” Húsz esztendővel ezelőtt leutaztam akkor állomáshelyedre, hogy dialógusba kezdjünk. Ezt kö­ vetően püspökeink körlevélben, hivatalosan megtiltották papjaink­ nak, hogy kapcsolatot tartsanak velem s a hozzám tartozókkal. így aztán Neked is csak a mostam, a megváltozott államhatalmi körül­ mények tették lehetővé, hogy felte­ gyed kérdésedet. Folytatódhatok, amit akkor elkezdtünk. Cikked utolsó mondatát tekin­ tem eszmecserénk alapjának: „ . biztos úton járunk akkor, ha Jézust követjük egyházának közös­ ségében”. Ezen az alapon állva kellene glosszáznom minden egyes megállapításodat. Sajnos, az ÉS hasábjai erre nem elegendők. Csak néhány megállapításoddal foglal­ kozhatom. De a minap jelent meg Luzernben az Egyházfórum kiadá­ sában két írásom: „Egyházrend”, valamint „Erény-e az engedelmes­

ség?” Amit mostani írásomban nem találsz meg, e könyvemben talán megtalálhatod. Dologra hát * Ezt írod: „A közfelfogás szerint a pap közvetítő Isten és az embe­ rek között”. Én sem értek egyet e közfelfogással. Ügy gondolom, hogy nekünk embereknek, mindannyiunknak Istentől kapott feladatunk, hozzásegítem embertársainkat, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljenek Teremtőjükkel. Ügy gondolom, Is­ ten minden egyes embert megszó­ lít. Vannak, akik hajlandók meg­ hallani ezt a megszólítást, és vá­ laszolnak is neki, kifejezve szolgá­ lati készségüket. Aztilyen, embere­ ket mondja a Szentírás választot­ taknak. Ezek az emberek elfogad­ ják Isten szövetséget felkínáló jobbját, s életüket arra használ­ ják, hogy megőrizzék a szövetségi hűséget. Az Ószövetség népe eze­ ket az embereket Isten tolmácsai­ nak (natoim) nevezi. Mivel ezek előre (pro-) mondják (phémi) Is­ ten szavát embertársaiknak, ezért a

görögre fordított szentírás a ma­ gyarban is isimert „prófétának” mondja őket. Sorsukat jól tudod Jézus előtt kettéfűrészel és, Jézus korában keresztre feszítés, Jézus után máglyahalál. Az esetek dön­ tő többségében főpapi parancsra, főpapi asszisztenciával. Jézus laikus volt. A nép prófé­ tának tartotta őt, a főpapok és teológusok álprófétának, népfélrevezetőnek. ö maga szerényen Tanítónak nevezte önmagát, tanít­ ványait pedig tanítványoknak. Papokról a maga egyházát illetően nem beszélt, csak mint tanítvá­ nyainak üldözőiről tett említést róluk. A tanítványok következő nemzedéke ezt a tanítványságot él­ te meg „országbeli-királyi papság­ ként”, mert elköteleződtek Jézus országa-királysága ügyének. A tényállás tehát az, hogy az első keresztény század nem ismerte a klerikus-laikus megkülönböztetést sem. További tényállás, hogy az első századok a kinevezési

gyakor­ latot sem ismerték, és csak az le­ hetett egy keresztény közösség ve­ zetője, akit erre a tisztre a közös­ ség megválasztott. Jézus a Szentlélekre bízta rá a maga egyházá­ nak sorsát, a Szentlélek pedig tudvalévőén nem személyválogató, hajlandó működni bárki, emberen keresztül, aki ezt nem akadályoz­ za még. Köztudott és közhely te­ hát, hogy az üldözésben élő egyház századokon keresztül csak válasz­ tott vezetőket ismert. Jézustalannak gondolom azt a gyakorlatot, amelyben egyetlen kinevező sze­ mély felelőssége akarja pótolni a Lélek befogadására képes milliók felelősségét. Még jézustalanabb ez a gyakorlat, ha egyházon kívüli, nem egyszer ateista személyek elő­ zetes jóváhagyásán fordul, hogy a pápa kit nevezhet ki egy adott te­ rületre püspöknek. A kinevezés uralkodást feltételez, az uralkodás pedig idegen Jézustól, az ő Atyjá­ tól és egyházától is. Az Isten él [ÉLET ÉSS

Hrodaudm és szeret, de nem uralkodik. Jézus is. Az ő tanítványai hasonlókép­ pen. Ügy gondolod, hogy „mindig szükség le s z . hatalmi struktú­ rákra”. Lehet, hogy igazad van Lehet, mert nem látok a jövőbe. De azt tudom, hogy az Ószövetség prófétái, majd Jézus, később Marx Károly, tehát az emberiség gondol­ kodói és legjobbjai arról álmodtak, hogy egyszer majd nem lesz szük­ ség hatalmi struktúrákra. Én eze­ ket az álmokat meg nem tagadom. S úgy gondolom, hogy Jézus ezek­ nek az álmoknak továbbálmodására rendelte a maga egyházát. Sőt, mi több, egyházát minta-, illetve kovásztársadalomnak akarta, amely nem tűr meg magában semmiféle hatalmi struktúrát, s ezzel mintát ad az egyházon kívüli társadalom számára, kovászosítandó azt a ma­ ga képére és hasonlatosságára. Jé­ zus tanítványai időben együtt él­ nek a hatalmi struktúrákkal, de ezekben nem vállalnak szerepet. Csak élnek és szeretnek.

Munkaviszonyként pedig olyan szolgála­ tokat vállalnak, amelyekben nem kell embernek emberen uralkod­ nia. Tudom, hogy mindez sajnálato­ san eléggé idegen az egyház éle­ tének utolsó másfél ezer esztende­ jétől, amikor is egy hatalmi struktú­ rájú társadalomnak voltunk ko­ rábban uralkodói, későbben pedig csak alrendszere. Ez utóbbin azt értem, hogy elvállaltuk a hatalmi struktúráktól rendre megkívánt tö­ meggyilkolást, s ennek fejében építhettünk dómokat, melyekben zsolozsmáatunk, liturgiáztunk. Mé­ lyen meg vagyok győződve, hogy egy ilyen alrendszerre csak a ha­ talmi struktúráknak lehet szüksé­ gük. Istennek nem ö t mélyen sér­ ti ez az árukapcsolás. Ami pedig a jézusi szándékot illeti, annak nyílt megcsúfolása ez az alrend­ szerszerep. írod, hogy „az egyház jézusi egysége csak hierarchikus struktú­ rákban őrizhető meg”. A jézusi egység csak az uralkodást kizáró szeretetből épülő egység

lehet. A hierarchikus struktúra pedig nyil­ vánvalóan egy személynek s kine­ vezettjeinek a kizárólagos felelős­ ségét jelenti. A szervezet százmil­ liónyi tagságának pedig csak tudomásulvételi és engedelmeskedés! kötelezettsége van. A felelősök és engedelmeskedésre szorítottak kap­ csolatát nem a szeretet, hanem a Távolodnak egymástól az élőik, távolodnak tőlünk a ha­ lottak. Pedig létezésünk jelene és múltja oly eltéphetetlenül föltételezi egymást, mint növe­ kedésben a fa gyökérzetét a ko­ ronája. Ha gazdátlanul hagyjuk az elvesztett társak örökségét, az utánunk következők még ke­ vesebb felelősséggel fordulnak vissza felénk, nem tudva, mit bogozzanak ki a mi furcsa, öszszefonódott Laokoon-csoportjainkból, melyekben a különbö­ ző nemzedékeket még.valami ha más nem, a korlátozások nyűge összekötötte. Apák, fiák még együtt küszködtek a közös veszedelem kígyóival. Magyarázhatnánk e

baljós hiány okát is azzal, hogy a világ változik, a föltételek romlanak: se idő, se pénz, se állhatatos tü­ relem nincs többé a szellemi kontinuitás védelmére, ám ezt az érvelést éppoly megtévesztő­ nek tartom, mint a naponkénti csődjelentést a kultúra, az alko­ tóművészet jelentőségének kényszerű csökkenéséiről. Mint­ ha a természeti források hoza­ mát szabályozó ellenőrök kü­ lönféle praktikus meggondolá­ sokra hivatkozva azt igyekez­ nének bizonygatni, hogy az új ezredvég technikával egyezkedő emberének már kevésbé lesz szüksége az éltető vízre. Pályatársamra emlékezve, hadd nyilvánítsam ki meggyőE lh a n g z o tt 1989. s z e p te m b e r ll- é n , a k ö ltő s íre m lé k é n e k f e la v a tá s á n . diktatúra jellemzi. Amiről te be­ szélsz, az a diktatúra által terem­ tett egység. Csakhogy ennek az ég­ világon semmi, de semmi kapcso­ lata sincs Jézussal. „Azt, hogy kinek van

igaza, nem lehet többségi szavazással eldön­ teni Ha nincs tanítói tekintély, akkor ki dönti el, hogy ki értel­ mezi helyesen Isten üzenetét”. Az igazság megragadására Istentől ka­ pott értelmével törekszik az em­ ber. Isten üzenetének megragadá­ sára sincsen más eszközünk. Jaj az igazságnak, és jaj az embernek, ha eltűri a hatalmi kinevezésből adódó hivatali tekintélynek igazsá­ got eldöntő szerepét. El fognak hallgatni a múzsák, lobogni fognak a máglyák, legjobbjaink gyilkosai­ vá leszünk. Garai Gábor üzenete ződésemet: igazi alkotó, amíg csak formálni képes anyagát, sohase mond le működése elemi fontosságának hitéről. Garai Gábor a szemünk előtt ment tönkre: szikkadt csontjaival, gödrébe süppedt égő tekinteté­ vel végül már csak kísértete volt önmagának, de a nyílt val­ lomás, a belülről diktált kifeje­ zés törvényéhez mindvégig hű maradt. Noha sorsa kockázatá­ val, fizikai,

lelki kiszolgáltatott­ ságával tisztában volt. Már évekkel korábban ráérzett a maga fátumára: „Hogy viszi a költőket ez a nyár! / Viszi korai, váratlan halálba. / Magam is úgy járok félholtra válva, / mintha rég megjelöltek volna már.” Ismerjük ifjúsága nehéz kö­ rülményeit, a „munkaszolgála­ tos” katonáskodástól a csak har­ minc évesen elvégezhetett egye­ temig. Tudjuk azt is, hogy lega­ lizált képességeit később külön­ féle közéleti méltóságokban kel­ lett működtetnie. Talán ő volt az utolsó, aki az írószövetségben miközben sofőrtől az elnökig mindenkivel jó kollegális vi­ szonyban volt , íróilag is hasz­ nosította az éppen engedélyezett kulturális diplomácia lehetősé­ geit. De lelkiismerete tiszta pa­ pírosának már ebkor, a hetve­ nes években meg kellett valla­ nia: . úgy átjár a csípős ke­ serűség, / mint vadnyúl lila te­ temét, a Pác . ” „mert sötét és

ragályos szomorúság / lakik sze­ memben, rejteni való . ” Többféle díjban, elismerésben részesült, de megilletődöttnek én magam akikor láttam, amikor valamelyik huszonötévvel ko­ rábbi versét idéztem előtte sza­ badon. S nyilván, még boldo­ gabb lett volna, ha tud arról, két költőtársa, még 1962-ben, a Múzeum körúton, miként figyel­ meztette egymást a folyóiratban frissen olvasható, Fordul a szél című kiváló Garai versre. Mert­ hogy tehetségét Kassák, Németh László, Kálnoky, Pilinszky épp­ úgy szavatolta, mint saját mű­ helyéből sorjázó vers-, műfor­ dítás- és esszé-kötetei. Ha va­ laki végiglátogatná egykori munkahelyeit, a MÁV Utasellá­ tó Vállalattól, az írószövetségen át a szerkesztőségekig, leggyak­ rabban valószínűleg ezt a minő­ sítő jelzőt hallaná: korrekt. Családja a volt barátok özve­ gyei tanúsíthatnák, ilyen volt a vállalt Legszűkebb haza embe­ ri viszonylataiban

is. Még krisztusi korban írt Örökség című versében vallott arról, hogy indián őse úgy lát­ szik érzéketlenné tette őt az európaiak kőbálványai a tu­ lajdon. a kizárólagos, a Szerze­ mény iránt. „Ösztöneim a közös A bocsánatkérés dolgában talán részben egyetértünk. Nincs ott tisz­ tesség, nincs ott becsület és nincs ott Isten Országa, ahol nem ké­ rünk bocsánatot. Ha én valakit megbántottam ÉS-beli cikkem­ mel, ám bocsánatot kérek tőle. Ha téged, akkor Tőled- E bocsá­ natkérésre legnagyobb szüksége az egyháznak van: bocsánatot kell kérnie a magyar társadalomtól a kollaborálás miatt. Hogy a magyar társadalom nehéz óráiban hallga­ tott. Sőt, hogy e nehéz órákban mondta az evangélium helyett a tőle kívánt állami szöveget. S mindenekelőtt bocsánatot kell kér­ nie azoktól, akiket a maga sorai­ ból kiszolgáltatott az ateista ál­ lam megtorló akaratának. Többet is kell mondanom: bocsánatot

kell kérnie azoktól, akiket maga az egyház büntetett meg, hogy segéd­ kezet nyújtson a hatalomnak. Azért, hogy ez a hatalom a kül­ föld előtt azt a látszatott kelthes­ se, hogy egyházi belügyekről van szó. A kollaborálok, ha egyszer el­ kezdték a kollaborálást, nem áll­ hatnak meg útjukon: oda viszik őket, ahova nem akarják. Mentek, s közben himnuszokat zengtek az állam és az egyház közti kiváló jó viszonyról. ★ Kedves Testvérem, Gábor! Köszönöm a „Kedves Testvé­ rem!” megszólítást. Örülök, hogy az ÉS megismertette velem Nényei Gábort, akivel tudomásom szerint még nem találkoztam. Nagyon örünék, ha felkeresne, hogy „bi­ zalmas kettesben” beszélgethes­ sünk. Szeretném, ha tudná, hogy egész életemmel azt a római katolikus egyházat akarom szolgálni, amely­ be beleszülettem. Hogy sűrű leve­ lezésben állok és álltam hierarchi­ ánkkal, és hogy minden levelemet ezzel zárom: „egyházam szolgála­

tára készen, az Apostolutód iránti tisztelettel”. Hogy évtizedek óta egysornyi védekezésem sem je­ lenhetett meg a hazai katolikus sajtóban sem, amely folyamatosan diszkriminálta életemet, munká­ mat és a velem együtt dolgozókét. Hogy püspökeink elrendelték pap­ jainknak, határolják el magukat tőlünk. Hogy semmiféle bocsánatkérésére nem tartok igényt Egyet kérek levélben és személyesen tő­ lük: hatálytalanítsák a Bokrot érő diszkriminációikat; még azt sem kérem, hogy vallják meg: államhatalmi parancsra tették, amit tet­ tek. Csak azt kérem, hogy szűnjön meg „kiközösített” állapotunk. Nem is annyira magunkért kérjük. Sok­ kal inkább helyi egyházunkért. Ügy gondoljuk: a mi munkánkra is szüksége van ennek az egyház­ nak. Kútmérgezés történt Bizalmi válságot idézett elő a kollaboráns hierarchia az egyházon belül. Nem bocsánatkérésre, hanem a bizalmi válság megszüntetésére van szük­ ségünk.

Az egyház élete érdeké­ ben. Bulányi György senki földjén / vadásznak, ön­ ként megosztják a zsákmányt.” A mi dolgunk, továbbélőké te­ hát, mit fogadunk el a fölkínált, ránk hagyott zsákmányból, s hogy észrevesszük-e, miként szól hozzánk halála után is alteregója szavaival: T e r m s é v e k ? tű n ő d ö tt V a la k i j v a ló b a n ré g e n n é z te m fö l az é g re s le a fö ld r e , a h a n g y á k s ű r ű jé r e , c s a k e s s z e n c iá k a t p á ro lta m é n , b á l a s s z o c iá c ió k lá n c a fo n ó d ik a lé h a ró z s á tó l a fle g m a h o ld ig , s m in d e z t n e m m e g írn i, d e n é z n i k e ll, d e é ln i k e ll: m á r az e s th a jn a li c silla g felő l b rá c s a s z ó t h a lla n i, s a n y ír f a le v e le, á r n y b a b o ru lv a , o ly a n á tte ts z ő , m in t e g y a n g y a l u jja , m in d e n fű s z á l h ú r j a az á h íta tn a k , v á rv a , h o g y m a jd r a jta z

e n é l a h a rm a t, az e lü lt m a d a r a k h a n g ja se h a llik , d e a fö ld b ő l s z ik á r ja js z ó n y ila llik ,a té n y e k b ő l n e m fe jtik föl az o k : lá to m e z t az ö s sz e fü g g ő v ilá g o t d e n é z e m -e v a g y c sa k fo g a lm a z o k ? ! Igen, a síremlékállítok igye­ kezetét igazából úgy szentesít­ hetjük, ha e költemény vagyo­ nos atyánkat, Arany Jánost idé­ ző hangjából, s a színben, zené­ ben gazdag nyelvezet eleven gyengédségéből meghalljuk új­ ra és újra a látás-nézés-gondolat erejével helyettünk Szóló költő odaátról is érvényes üze­ netét. 1989. SZEPTEMBER 22 . M ■ ZALÁN TIBOR f Marosvásárhely Bábu lép. Más kép : képmás és ember földre verve. Transzparensekkel virradt hideg horizontok, és vér. és üveg Vérüveg En magyar. Lenni volt Intéríeur Tapéták homályán gyermek kuporog, Felnevet, visszahallgat. Csontokkal játszik Táj A liget mintha még

élne. Lassú tigrisek járnak rajta át. El­ felejtett, hangjanincs állatok Történet Talán Amíg merültek fogták egymás kezét. A kavicséj lassan forgatta maga alá őket. Volt idejük nem kiáltani. Együtt-nem mintha egy madár két szárnya A „Bokor” bázisközösség katoli­ kus m egújulási fórum ot rendezett Budapesten február 2425-én a Ferencvárosi Művelődési Központ­ ban. A fórumon, ahol a „Bokor” tagjain kívül más lelkiségi irán y ­ zatok és felekezetek képviselői is részt vettek mintegy négy-ötszázan hat előadás és körülbe­ lül hetven hozzászólás hangzott el. A szervezők a jézusi örökség tudatosítását és az evangélium i üzenet hatékony eszközeinek a m egtalálását, valam int ennek m egvalósítását jelölték meg cél­ ként. (Részlet a sajtókom m üniké­ ből.) ★ A bázisközösségek Ideológiája lényegesen eltér a „keleti politika” ideológiájától. A történelm i dilem ­ m ára,

a túlélésre, a bázism ozga­ lom a hivatalostól eltérő választ adott: az állam nélkül, s ha kell, az állam ellenére éli meg keresz­ ténységét. A századeleji alapítású cserkészmozgalomból kinövő Reg­ num M arianum és Bulányi György p iarista szerzetes köré csoportosu­ ló Bokor katolikus bázisközössé­ gek nem ak a rtak m indenáron le­ gálisan, kizárólag a tem plom ok fa ­ lai között működni, s elsősorban nem az állam m al, hanem sa ját lel­ kiism eretükkel ak artak jóban le n ­ ni. A katolicizm us, a term észetes­ ség, a m agyarság hárm as eszm éje az egyik, és a kicsiség, szegénység, az erőszakm entesség hárm as esz­ m éje a m ásik bázisközösség „teo­ lógiájának” a sum m ázata. A Rákosi-, m ajd a K ád ár-ren d ­ szer nem tudta lenyelni a békát: az egyház keretén belül, viszony­ lag hatékonyan működő, autonóm csoportok létét, ö t koncepciós p er­ ben ítélte el vezetőiket,

tagjaikat, és a tagságot m egpróbálta féle­ lemben ta rtan i. M iután a hagyo­ mányos eszközök kevésnek bizo­ nyultak a m egsem m isítésükre, az állam nyom atékosan felszólította a h ierarchiát az állam és az egy­ ház 1950-es m egállapodásának be­ tartására. Mi volt e m egállapo­ dás lényege? A püspöki kar vállalta, hogy tá ­ m ogatja a M agyar N épköztársa­ ság állam rendjét, az alkotm ány­ ban foglaltakat, továbbá, hogy ,,az egyházi törvények szerint eljár azokkal szem ben”, akik a törvé­ nyes rend ellen fellépnek. A hie­ rarchia a m egállapodásban egyút­ tal elítélt m indenféle állam ellenes tevékenységet, egyszersm ind elítél­ te a „katolikus egyháznak állam ellenes politikai célokra való felhasználását”. A szerződés követ­ kező pontjaiban a püspöki kar fel­ hívással fordult a katolikus h í­ vőkhöz: tám ogassák az ötéves terv, a „szocialista iparosítás” m egvalósítását,

a „szolidaritás e r­ kölcsi elvén nyugvó” term előszö­ vetkezeti és a „békéért folyó” mozgalmat. Ezzel szemben a kor­ m ány ígéretet tett arra, hogy biz­ tosítja a katolikus hívek szám ára a „teljes vallásszabadságot”, a k a­ 1990. ÁPRILIS 13 CSAPODY TAM ÁS: Fekete marad-e a bárány? tolikus egyház szám ára pedig a m űködési szabadságot, továbbá, hogy visszaad nyolc katolikus is­ kolát, s gondoskodik a katolikus egyház anyagi szükségleteinek fe­ dezéséről. Ezzel a szerződéssel az egyház nem kevesebbet vállalt, m int azt, hogy m arádéktalanúl el­ fogadja a R ákosi-féle alkotm ányt, hogy saját hatáskörben, sa ját sza­ bályai alapján, házon belül lép fel azokkal szemben, akik a törvé­ nyes rend, azaz a valláspusztító kom m unista d ik tatú ra ellenére akarnak hívőként, papként dolgoz­ ni, azokkal szemben, akik katoli­ kus hiterkölcsre épülő tevékeny­ séggel akaratlanul-szükségképpen m

egsértik az em beri jogokat nem garantáló törvényeket. Az egyház egyszerre tiltja az „állam ellenes”nek m inősített egyházpolitika foly­ tatását, és tám ogatja a kom m unis­ ta rendszert, legitim izálja az ál­ lam p árt gazdasági politikáját, népszerűsíti politikai céljait. Bé­ kepapságot tám ogató felhívásuk­ kal lelkiism ereti konfliktust oko­ zott a megállapodás a papságnak, s az egyház ennek nyomán meg­ oszlott rendszerkiszolgálókra és a rendszer által üldözöttekre. A m agyar állam m indezekkel szemben, az általa a fentiekben m eghatározott szűk körben v állal­ ta, hogy a „teljes” vallásszabadsá­ got, az egyház működéséhez szük­ séges m aradványszabadságot biz­ tosítja. Az egyetlen tollvonással elvett számos iskola és m érh etet­ len egyházi vagyon helyett az ál­ lam alam izsnát ígért. A klérus a megyegyezés kényszerű m egköté­ sével beleegyezett saját likvidálá­ sába, a

pillanatnyi életért vállalta a lassú halált. Az állam , a közte és az egyház közötti im m ár hagyom ányosnak szám ító „jó viszonyának” és Róma „keleti politikájá”-ján ak fen n ta rt­ hatósága érdekében arra ösztönöz­ te a klérust, hogy egyházon belül, egyházjogi eszközökkel rendezze az ügyeket. Az 50-es megállapodás eredm ényeként stallum hoz jutott, állam esküt letett, és az állam iránt lojális főpásztorok úgy érezték, hogy nem kockáztathatják az ad ­ dig elért eredm ényeket és saját püspöki széküket , nem áshatják alá Vatikán térségünkről alkotott elképzeléseit néhány ezer hívő kedvéért. A hierarchia semmivel sem volt kím életesebb m int az ál­ lam. Az egyházi jog b ü ntetőparag­ rafu sait éppolyan gyakorisággal alkalm azta, m int az állam a bün­ tető törvénykönyv szakaszait. Á l­ lam védelm i ügyekből így lett egy­ házfegyelmi ügy, ideológiai ellen­ ségből,

teológiailag téves eretn ek ­ ség, „állam ellenes szervezkedés­ ből” egyházellenes mozgalom. így lett Bulányi György a V atikán ál­ tal is elm arasztalt fekete bárány, s a Bokor bázisközösség a m agyar egyház botrányköve. ★ Az 50-es megállapodás szelleme ma is jelen van, a benne foglaltak m élyen m eghatározzák ma is az állam és az egyház viszonyát. A v atik án i külügym inisztérium ve­ zetője továbbra is Casarol-i bíboros, aki az általa aláírt 64-es egyez­ m ényről ma is a legteljesebb elis­ m erés hangján szól. A m agyar püs­ pöki kar döntő többségben azokból a m egfáradt püspökökből áll, akik kom prom ittálódtak. A m agyar k a­ tolikus. egyház élén olyan főpász­ to r áll, aki az előző rendszerben a Miindszentyt elítélőkhöz, ma a M indszentyt rehabilitálókhoz csat­ lakozott. A katolikus békepapi m ozgalm at ugyanaz a főpásztor oszlatta fel, aki eddig a vezetője volt. M iután az egyház

képviselői öt éven keresztül részt vettek a po­ litikacsinálásban, ellenállás nélkül szavazták meg a parlam entben m indazt, am it eléjük tettek, most körlevélben tiltják meg p ap jaik ­ nak a direkt politizálást, miközben beengedik a templom falai közé a kereszténydem okrata p árt propa­ gandistáit. Az egyház élvezi a pluralizm us felé ta rtó társadalom előnyeit, a szabad sajtót és a véle­ m énynyilvánítás szabadságát, de ugyanerre m ár az egyházon belül nem ad lehetőséget: ma ugyanúgy egyetlen egy em ber kezében össz­ pontosul a katolikus sajtó irán y í­ tása (!) m int a K ádár-rendszerben. Az egyháznak ezek a vezetői tá r ­ gyalnak a hatalom régi-új képvi­ selőivel. Az ÄEH helyett létrejövő Országos Vallásügyi Tanácsban az­ zal a Sarkadi Nagy B arnával ülnek le tárgyalni, aki 1982-től Miklós Im re jobb keze volt. A M indszentygyászmisét az a Casaroli bíboros mondja, aki annak idején ráb e­

szélte őt az ország elhagyására, s az a Szűrös Mátyás av atja fel M indszenty szobrát, aki a h írh ed ­ té vált III3-as bizottság jelentései alapján m indent tu d h ato tt az egvház működéséről. A pártállam volt vezetői és az állam egyház képvi­ selői még m indig jól m egértik egy­ mást, az új, hatalom ra kerülő p ár­ tok még tiszta kezű vezetői pedig az egyház köpönyegforgató elöljá­ róival kényszerülnek egy tárgyalóasztalhoz ülni. Ellentm ondások veszik körül a Bokor bázisközösséget is. H arm inc­ ezer példányban m egjelenhetett egy könyv P áter Bulányiról, rip o r­ tok, újságcikkek jelennek meg szinte hetenként a Bokorról, míg a katolikus sajtó, a h ierarchia mé­ lyen hallgat. Hazai és külföldi m a­ gánkiadók jelentetik meg Bulányi teológiai m unkáit, s a Szent István T ársulat, az Eclesia m ereven elzár­ kózik m indennem ű közléstől. Az Élet és Irodalom hasábjain foyt a vita a

hierarchiáról, püspökválasz­ tásról, míg a katolikus sajtó meg­ tagad m indennem ű polém iát Bulányival. Az esztergomi érsek meg­ tiltja püspökeinek a K atolikus M egújulás Fórumon való részvé­ telt, de elküldi megfigyelőjét, egy nyugdíjkorú, falusi plébános bá­ csi személyében . Paskai László a Nemzetközi K atolikus Szolidari­ tási konferencián Bulányival ta ­ lálkozni sem volt hajlandó, rá két napra, Kolozsváron, a rom án és m agyar nép figyelmét a dialógusra és a kiengesztelődésre hívta fel . A Bokor bázisközösséget jól isme­ rő régi „harcostárs”, a Regnum M arianum bázisközösségi mozga­ lom egyrészről dialogizál a Bokor­ ral. m ásrészről eltanácsolta tag jait a fórum on való részvételtől. A Bo­ kor köré előítéletekből, félrem a­ gyarázásokból em elt falak ma is szilárdan állnak. Nehéz az Űj Em beren felnevelt, nem teológus egyház népének vé­ lem ényt form álni a v

itato tt Bokor­ teológiáról. Különösen nehéz ak­ kor, ha a mű eddig csak szamizdatban volt hozzáférhető, s erről csak közvetve, a hierarchia tolm á­ csolásában, az általánosság szint­ jén lehetett hallani. Valószínűleg ta rth ata tla n o k lesznek a Bulányi­ val szemben tám asztott teológiai kifogások, ha teológiai művei kap­ hatóak lesznek a könyvesboltok­ ban. Minden valószínűség szerint ki fog derülni, hogy Bulányi teoló­ giája semmivel sem jobb vagy rosszabb a holland Schillebeec, a nyugatném et Küng vagy a délam erikai Boff teológiájánál. V ala­ m ennyien gondolkodó teológusok, akik bizonyos, végérvényesen, csak hatalm i szóval lezárható teo­ lógiai kérdésekről polemizálnak, ám az egyház keretein belül. A püspökválasztás, a laikusok bevo­ nása, az „alulról” történő egyházépítés, a lelkiism eretnek és nem az állam érdekkel összenőtt hie­ rarch ián ak való engedelmeskedés nálunk

eretneknek számító gondo­ latok. Nyugaton és északon, DélA m erikában és a Távol-K eleten komoly képviselői és könyvtárnyi irodalm a van. A m iért pedig a Va­ tikáni H ittan! Kongregáció meg szokta feddni saját m egújító moz­ galm ait, a z . az altern atív egyházi gyakorlat folytatása (laikusok gyóntatása, misézése, felszentelé­ se). Ilyen altern atív gyakorlatot pedig a Bokor nem folytat. ★ Az egyházat és a Bokor bázis­ közösségi m ozgalm at ugyanaz a csapda ta rtja fogva. Az egyház ak arv a ak aratlan u l belem ent abba, hogy az 50-es és a 64-es m egállapo­ dásokat keresztülvigye. P olitikai okok m iatt teológiai vádakkal el­ ítélte Bulányit. Csakhogy időköz­ ben a foglár eltűnt, az ítélet meg­ m aradd Szívesen visszavonná a klériis Bülanyi felfüggesztését, de konspirációs készséget nem h a jla n ­ dó bevallani, tévedhetetlenségének látszatát nem hajlandó feladni. Bulánvitól v árja teológiai

„tévedé­ seinek” m egvallását. Pontosabban: feltétlen, k ritik a nélküli engedel­ mességet követelnek tőle, ami egyet jelentene negyvenéves h até­ kony m u nkájának a m egtagadá­ sával, a m últ kibeszéletlenségével. Bulányi viszont nem csak erre nem hajlandó, de arra a faltörő kos sze­ rep re sem, am ire a püspöki k a r­ ral elégedetlen Nyugat és türelm et­ len hazai kisebbsége ak a rja rá b ír­ ni: az egyházszakadásig is elmenő, nyílt szem befordulásra. Bulányi nem ak ar kiválni az egyházból, de a m indkét félnek kellem etlen csapdahelyzetet is meg szeretné szüntetni. Ezért, m iután a Bokor egy évvel ezelőtt nem kapott meg­ hívást a lelkiségi mozgalmak ta lál­ kozójára, a h ierarchiával való p ár­ beszéd felvételének szándékával rendezte meg a K atolikus M egúju­ lási Fórumot. A m agyar katolikus egyház, Ró­ m ával az élen, nem tudott lépést tartan i a régiónkban bekövetke­ zett forradalm i

változásokkal. A világi, ateista, profán közeg, a tá r­ sadalom előbb eszmélt, előbb éb­ red t föl a negyvenöt éves szendergésből, m int az egvház. A klérus nem hogy nem tudott a változás egyik m otorja lenni, de a m unkás­ őrséggel együtt az egvik utolsó tá ­ m ogatója lett a pártállam nak. Az évtizedes elzártság, a modern, új teológia, a társadaljm tudom ánvok (szociológia, pszichológia, politoló­ gia) ism eretének hiánya, a kontraszelekció, a fiatalítása, nevelés el­ m aradása m ost érződik igazán: a m egm erevedett stru k tú ra m ind a mai napig képtelen a valódi meg­ újulásra. Miközben a békés átm e­ net idején lecserélődik a vezető elit, le legalábbis szembenézni kényszerül saját m últjával, addig az egyházak úgy csinálnak, m intha mi sem tö rtén t volna, az elöljá­ róik úgy viselkednek, m intha egye­ dül ők tudtak volna tiszták m arad ­ ni a hatalom csúcsain. Mindebből úgy fest, hogy ma

az állam és az egyház szétválásának idején, a h ierarchia az 50-es megállapodás következményeivel, saját hibáival, míg a V atikán a „keleti-politika” következményeivel nem tud, nem ak ar szembenézni. D3S22?r. VI SSZHANG SZERKESZTŐI Ü Z E N E T E K E héten válaszol: Gyógyulást Egyházunknak! M o t t ó : F áj, U ram , hogy b á n ta n a k , m eg b án to k m áso k at . (K o v á c s G á b o r S illy e Jenő: J ö jj, L á n g o l ó !) A legkülönbözőbb teológiai és politikai nézetek összecsapását lát­ hattuk abban a vitában, amely a Bokor bázisközösséggel kapcsolat­ ban az ÉS hasábjain kibontako­ zott. (Csapodv Tamás: Fekete marad-e a bárány?, 1990 április 13; Szeifert Ferenc: Báránybőrbe bújt farkas, vagy jó Pásztor? 1990. máj-us 4) Nem a polémiát akarom folytatni, inkább rá szeretném irá­ nyítani a figyelmet e feszültséggóc kialakításának néhány körül­ ményére. Föl kell tárni az Egyház

testén éktelenkedő sebek valódi eredetét ahhoz, hogy esélyünk le­ gyen a gyógyulás útjára lépni. (Csupán teológiai nézetkülönbsé­ gekkel nem magyarázhatók meg azok a szenvedélyes viták és egy­ más elleni indulatok, amelyek ez ügyben itt is, ott is tapasztalhatók. Itt másról van szó.) 1952-ben börtönbe csukták Bulányi György piaristát, 1961-ben Emődi Lászlót (Regnum Maria­ num) és· sokan másokat. 1964-ben és még 1970-ben is volt koncepciós per kisközösséget vezető papok el­ len. Nem feledkezhetünk meg a múltunkról. Nem azért, mert kese­ regni akarunk, hanem azért, hogy a tanulságokat levonhassuk a jövő­ re vonatkozólag. Az elmúlt három­ négy évtized eseményei ugyanis világosan mutatják, hogy a most is meglévő sebek eredendően nem a Bokor és a hierarchia szemben­ állásából fakadtak, hanem a föld alá szorított kisközösségek, vala­ mint a marxista államhatalom ál­ tal ellenőrzött látható egyház

el­ lentmondásából. A Regnum ugyan­ úgy üldözött volt (egyes idősza­ kokban még jobban), mint a Bo­ kor, majd a hetvenes- években in­ duló Foéölare és a karizmatikus közösségeknek is a „földalatti egyház” sorsa jutott osztályrészül. A bázlskőzösségekhez tartozókat tehát igenis összekapcsolja az a tu­ dat, hogy olyasmire vállalkoztak, amiért nem jár dicséret sem álla­ mi, sem egyházi vezetők részéről, és mégis olyan nagyszerű dolog ez az összetartozás, hogy a megnemértések közepette is érdemes csi­ nálni. Aligha érthetők meg továbbá a jelenlegi sebek anélkül, hogy föl ne tárnánk, milyen szerepet töltött be a sajtó az elmúlt időszakban e kérdésekben. Fájó dolog rosszat mondani az Űj Emberre, amely a diktatúra évtizedeiben csakneín egyetlen katolikus újságként fontos pozitív szerepet is betöltött az egyház életében, mégis, a tárgyila­ gosság kedvéért ki kell mondani: nem mindig írt igazat. A

pártállam által felügyelt sajtó kénytelen volt leközölni olyan, a valóságnak nem megfelelő állításokat és vádasko­ dásokat, amelyek súlyosan megté­ vesztették és félrevezették hazánk katolikus közvéleményét. Miköz­ ben a többi kisközösséggel szem­ ben az elhallgatás módszerét kö­ vették, a Bokor lejáratására 1981ben valóságos sajtókampány in­ dult, máig kiható következmé­ nyekkel. (Annak idején levélben kértem az Űj Ember szerkesztősé­ gét a valóságnak nem megfelelő állításaik helyesbítésére. Választ nem kaptam.) Még fájóbb azonban azt látni, hogy most, a diktatúra elmúltával sem törekednek igazán ezeket a hibákat kijavítani. Legalábbis ezt mutatja a Bokor által , rendezett Katolikus Megújulási Fórumról be­ számoló cikk (Oj Ember, 1990. márc. 11) A kéthasábos írás egy­ negyede tárgyilagos hangú ismer­ tetés, míg háromnegyede a Bokor elleni véleményeknek ad helyet: Anélkül, hogy

a Bokor melletti vé­ lemények szót kaphatnának. És anélkül, hogy a legcsekélyebb mér­ tékben önkritikát gyakorolt volna az újság a régi hazugságokért, me­ lyek mérgező hatása ma is szem­ beállít katolikusokat katolikusok­ kal. Féltem egyházunkat, nehogy a régi hazugságok meg nem cáfolása végleg beépüljön sejtjeinkbe és megmérgezze szervezetünket. A Megújulási Fórumnak re­ ménykedve néztem elébe, hátha most sikerül csökkenteni, közös erővel levezetni a feszültségeket. Csak sajnálni tudom, hogy sem egyházunk vezetői, sem más bázis­ közösségek ismert személyiségei nem vettek részt a Fórum munká­ jában. Egy .elszalasztott lehetőség a se­ bek gyógyítására. Bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó lehetőség. (A m ottó fo ly ta tá sa :) . Sebeid é rin tsé k seb ein k et, G yógyító L elkeddel tü lts be m inket, R u h á n k a t éltető V éredbe m ártsd . Sebeid szerezn ek g y ó g y u lást!

Mihálffy László E m S c k e z te fő ( 1 8 9 0 1981). A száz éve született József Attila-díjas költőnő főbb verseskönyvei a következők: Katonaiiamnak (1914), Anya­ szív (1918), Vörös tavasz (1919), A fájdalom könyve (1921), Fekete bárány (1935), Üldözött versek (1945), Élők, vigyázzatok! (1962), Egy har­ cos asszony írásai (1973); vá­ logatott versei megjelentek 1942-ben (V. Zs válogatott versei), 1954-ben (Válogatott versek). 1958-ban (Így égtem, énekeltem), 1971-ben (Idő herolodja), 1973-ban (Vers és virág) és 1986-ban (Sorsod foglya vagy), önéletrajzi írá­ sai: Egy asszony a milliók közül (önéletrajzi regény, 1942), Mint viharban a fale­ vél (önéletrajzi regény, Peterdi Máriával közösen, 1943), Fényben, viharban (önélet­ rajzi regény, 1958), Nem volt hiába (önéletrajzi regény, 1962). V árn ai Z seni ★ Hetvenedik születésnapján tisztelettel köszöntjük T ó t h E s z t e r költőt, írót és műfor­

dítót. Főbb művei a követke­ zők : Ikermonológ (versek, 1966), Apu (visszaemlékezé­ sek, 1971), A választott soka­ ság. (versek, 1974) Feltáma­ dás egy betyárnótára (versek, 1974), Az árnyból szőtt lélek (tanulmány, 1981), Családi emlékek Tóth Árpádról (viszszaemlékezések, 1985), A várt váratlan (versek és esszé, 1988). Gyanakvó toborzó A hírek, közlések bőven áradó tarkaságában jókedvvel fedeztem fel, hogy zsidó filmfesztivál lesz Budapesten. Mohón csaptam rá az ÉS május 18-i számában megjelent Mi ez, zsidó filmfesztivál? című cikkre, amelyet Vándor Ágnes írt. Azt gondoltam ugyanis, fogódzót, támpontot, értékelhető információ­ kat kapok a nem mindennapi ese­ ményről. Ezzel szemben V. Á beavat az előzményekbe anélkül, hogy leg­ alább három mondatot szánna a világban már sikerrel zajló hason­ ló eseményekre. Pedánsan közli a hazai közreműködők és szponzo­ rok listáját, a külföldi

pénzembe­ rek nagylelkűségét a filmesemény támogatásában, kelletlen fukar­ sággal említ néhány filmcímet, s ahogy mondani szokták az ér­ demi közlést illetően: mintha el­ vágták volna. Az olvasó hamar ráeszmél: az írás, amelyet a kezében tart, nem műfaj- és ügypárti, nem közlés­ orientált, hanem sajátos üzenet­ gyűjtemény. Szó van a figyelemfelkeltésre, szánt cikkben „a (zsidó) témában illetékes pozsgaysta Csabáról”, megjelölést kapott F. Gy, Cs I és V. D Gy·, említés történik bizo­ nyos antiszemitákról is, akik a (szerző által fej nem tárt, P. L) program alapján az összes előíté­ letüket igazolva láthatjuk. Nos, én nem tudom, hogy a ha­ zai antiszemiták egy ilyen nagy­ formátumú művészeti esemény láttán mire gondolnak, arról sin­ csenek ismereteim, hogy hol, mer­ re lakoznak, sokan vannak-e vagy kevesen. Azt sem tudom, hogy a „pozsgaysta Csaba” a Napzártában úgy értelmezte-e a zsidó

kérdést, ahogyan azt V. A hallotta Ezt ne­ kik, kettőjüknek kellene tisztázni nyíltan, európai módon. Azt sem tudom, hogy F. Gy, Cs I, V D Gy. mit követhettek el, hogy egy ártatlannak induló tudósításba (is) belekeveredett a nevük. Azt viszont tudom, ha kell be is bizonyítom, az információfogyasz­ tók (akik egyébként potenciális ér­ deklődői a zsidó filmfesztiválnak i s ) , elenyésző százaléka tudja csak, ki az a „pozsgaysta Csaba”, a „Ki­ nek a monogramja” című társas­ játékban sem lenne túl sok nyerő, különösen, ha a V. D Gy-t kelle­ ne kitalálniok. Lehet, hogy V. Á nem is sejti, hogy tudósításába szőtt publicisz­ tikai indulatával tulajdonképpen lefokozta a zsidó filmfesztivált, mert védekező-támadó írása egy­ fajta jogos (vagy jogtalan?) érzé­ kenységet panaszolt fel megint, ahelyett, hogy lelkes toborzóként úgy invitált volna erre a fesztivál­ ra, hogy az csak elnevezésében zsidó, de

tartalmában, értékkíná­ latában méltó az egész nemzet fi­ gyelmére, megbecsülésére. Párkány László T ö k életesen eg yetértü n k . „P u bli­ c i s z t i k á m ” e r r ő l is sz ó lt: a t é m á ­ b a n so k m é g a jogos (v a g y jo g ta ­ la n ? ) érzékenység. M in d k ettő n k ­ n e k k ív á n o m : én le g y e k a z u tolsó, a k in e k e z t é r z é k e ln ie (és é r z é k e l­ tetn ie) kellett. V. Á E gyébként a zsid ó film fe s ztiv á l ré szle te s p ro g ra m ja a k ö v e tk e ző : A K ossuth m ozi n a g y te rm é b e n : H a jn a l, fra n c ia izraeli játék film , r e n d .: Ja n c só M iklós, 25-én h a tk o r; P o r és h a m u , izraeli d o k u m en tu m film , re n d .: O m a B en-D or N iv, n y o lck o r H azudós J a k a b , NDK já té k film (F. B e y er). 26-án, n é g y k o r; E xodus, a m e ­ rik a i já té k film (O. P re m in g e r), h a tk o r H egedűs a h áztető n , am e rik a i já té k ­

film (N. Je w iso n ), 27-én n é g y k o r; L it­ v án o k P á riz sb a n , fra n c ia já té k film (J. F a n ste n ), n y o lck o r. D ybuk, k la ssz ik u s len g y el jid d is fiira, 28-án h a tk o r ; M űvészet élni O desszában, szoviet já té k film v ilá g p re ­ m ie rje (Ju n g w ald H ilk ev ics), n y o lc ­ k o r. K om isszár, szovjet já té k film (Aszkoldov), 29-én h a tk o r : S ivatagi nem zedék, m a g y a r ő sb e m u ta tó (Ilalm y G yörgy), n y o lck o r. Finzi C ontinék k e rtje , olasz já té k film (V. de Sica), 30-án h a tk o r ; N yárvégi dallam o k , izraeli já té k film (R. S h o rr), n y o lck o r. A K o s s u th m o z i k a m a r a te rm é b e n : R u b in stein em lékezete, a m e rik a i do­ k u m e n tu m film , 25-én ö tk o r és neg y ed h é tk o r ; Y entl. am e rik a i film (B S tre i­ sa n d ), negyed n y o lck o r, v a la m in t 28-án h áro rn n e g y ed n y o lc k o r. S oah, fra n c ia d o k u m en tu m film (C.

L a n z m a n ), az első és m áso d ik rész 26-án, öttől, a h a rm a d ik és neg y ed ik rész 27-én öttől. Alom a házró l, m a g y a r rö vidfilm és A pa, m a g y ar já té k film (m in d k ettő r e n ­ dezőbe Szabó Istv án ), 28-án h á ro m n e ­ gyed h a tk o r. T á rsa su ta z á s, m a g y a r film (Gazdag G y u la), 29-én h á ro m n e g y e d h atk o r, G etto, m a g y a r rövid film (Oláh G ábor), v a la m in t S ötétség és k ö d , fra n c ia rö v id film (A. R e sn ais), h á ro m n e g y e d n y o lc ­ ko r. Éva A5116, m a g y a r já té k film (Nád asd y L ászló), 30-án h áro m n eg y ed h a t ­ k o r ; F é n y -k é p e k , m a g y a r d o k u m e n ­ tu m film (Sim ó S án d o rS u rá n y i A nd­ rá s K őszegi E dit), h áro m n eg y ed n y o lck o r. Félelmetes örültem mint ruszista , hogy bár semmilyen kerek évfor­ dulója és semmiféle aktualitása nem volt, írás jelent meg az ÉSben IV. Iván orosz cár

(1530 1584) előnevének fordítástechnikai manipulációjáról. (1990 május 4) I v á n , a M i l y e n ? kérdi a cikk szerzője, majd megválaszolja, hogy R e t t e n e t e s és egyúttal felszó­ lít, hogy „ahol csak leh et. tollforggtók, szerkesztők állítsuk vissza a jó öreg „rettenetest”. S bár mindkét említett minőségben érintve vagyok, a felhívást még­ sem fogadhatom meg. Aminek okáról most sem tudok többet mondani, mint amit az 1985-ben megjelent Iván, a félelmetes című könyvem első lapjára írtam. Leg­ feljebb csak megismételhetem: 1. A Rettegett név nem „1950 kö­ rül”, hanem egész pontosan Robert Vipper I v a n G r o z n i j cí­ mű műve 1947-es magyar ki­ adásában honosodik meg ná­ lunk. 2. A Groznijnak valóban nem jó fordítása a „rettegett”. Hason­ lóan rossz a „rettenetes” is. 3. A korábbi forrásokban több orosz nagyfejedelem volt Groz­ nij. Közöttük például az a III Iván is, akit már

források, más esetekben a Nagy előnévvel il­ lettek, tehát a legkevésbé sem tekintették őt rettenetesnek legfeljebb rettegtek tőle. VARGHA BALÁZS Μ. E SZÉKESFEHÉRVÁR Szatírát írt egy áruház belső életéről. Szereplői: Zöldfülű Tóni, Rém Mariska, Kihaénnem Julis, Álmos János, Alamuszi István, Bájgúnárné sz. Alattomos Irénke, Harapós Rózsa, Büdös Banka, Talpnyaló Józsetné sz. Pattogós Borbála, Hófehér Jutka, Puczér Magdolna, Tramply Mária. Mint ez a névsor is mutatja, ön bőségesen alkalmaz beszé­ lőneveket, s ezt szánja a fő humorforrásnak. Nagy elődök pél­ dája is bátoríthatta, hiszen minden irodalomban, így a magyar­ ban is bőven találhatók ilyen nevek. Gaál Józsefnél: Pókhasi Tóbiás. Vörösmartynál: Lőcsláb Jakab; Balga és Ledér Arany­ nál: Rák Bende és Nemadózi konzervatív kortesek; Hamaríy, reformpárti kortes. Petőfinél: Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi. Két ügyvéd:

Kisfaludy Károlynál Períöldy, Eötvös Jó­ zsefnél Macskaházy. Ágai Adolfnál Bukovay Abséntius ős­ jogász; Mokány Berci vadmagyar; Sanyaró Vendel kopla­ ló hivatalnok; Lengenádfalvy Kotlik Zirzabella széplelkű idős hajadon. Szabó Dezsőnél: Ziccflájs Elemér törtető egye­ temi tanár. Esterházy Péternél Zenei Joli Névalkotó ötletessége vetekedik a klasszikusokéval, mégis eltévesztette a célt, mert túlírta munkáját. Arányosság és mér­ téktartás a szatíra műfajában is ajánlatos. SÁRI PÁL, BP., AMERIKAI ÜT 81 I 1 Szeretné a Párat­ lan oldalon kinyomtatva látni egy család nehéz helyzetéről írt levelét. A történet rövid summája: ketten kerültek kórházba a család tagjai közül. Az egyik betegtől húszezer forint hála­ pénzt kívánt a főorvos. A pénzt összeadták hárman, s eljuttatták a főorvoshoz. A beteg hamarosan meghalt hasnyálmirigy-gyul­ ladásban. A másik beteg kezelőorvosának tízezer

forintot aján­ lottak fel, ő azonban ezt csak feltételesen fogadta el: ha a be­ teg meggyógyul, és meg lesz elégedve a bánásmóddal. Nem idézem levelének teljes szövegét, mert már ennyiből is kitűnik, hogy a két eset közlése nem vezet sehova. Az egyik orvos húszezret kér, a másik tízezret. Az egyik beteg meghal, a másik meggyógyul. Az egyik osztályon jobban törődnek a bete­ gekkel, a másikon kevésbé. Hozzátehetem még: az egyik glossza megragad valami lényegeset a valóságból, a másik csak a fel­ színen kaparász. Egy megállapítását idézem: „Szinte nevetséges, hogy egyes orvosok ezer forint külön jövedelmet vallanak be adóalapként. Persze a hivatal nincs könnyű helyzetben Ezt csak egy gyökeres átszervezés oldaná meg.” B iz o n y o s , h o g y a h á la p é n z e k m e g a d ó z ta tá s a M it v á r h a t u n k ú ja b b á t s z e r v e z é s e k t ő l? sem sik e r ü lt. SZEKERES PÉTER, BP. ö t évvel ezelőtt,

1985 április 5-én közölte V i s s z h a n g rovatunk az ön hozzászólását a filmforgal­ mazás visszásságairól, H i á n y g a z d á l k o d á s a m o z i b a n , címmel. Ű ja b b h o z z á s z ó lá s á b a n b á n a to s a n ír ja , h o g y a h e lv z e t n e m j a v u lt . E z t a z é r t is f á j la lj a , m e r t fia a k i l e lk e s m o z in é z ő v o l ­ n a , s o r o z a to s a n c s a ló d ik a b u d a p e s ti m o z ik b a n , ö n t a z a g g a s z tja , h o g y fia k ü lfö ld r e m e n e k ü l, h o g y é r t é k e s f i lm e k e t n é z h e s s e n . Átérzem apai fájdalmát, de sajnos nem tudok rá gyógyírt. Legfeljebb abban reménykedhetünk, önnel egyetértésben , hogy a külföldi mozikműsorára is rá lehet rtiég» tapasztalása talán hazavezérli még a szenvedélyes ifjút. 4. Amiből, sajnos, az következik, hogy ^ Groznij korábban lehet­ séges magyar fordításai közül még mindig ez a foidítási torz­

szülemény áll legközelebb az eredeti jelentéshez. 5. No de ki akart volna nálunk akár már az 1980-as évek első felében holmi tendenciózus névválasztással a rettegett Sztálin­ nak kultuszt csinálni? Elfogad­ tam hát a Bakcsi György által javasolt „félelmetes”- ! Ami két­ ségtelenül magyarul van, min­ den előzetes értékítélettől men­ tes és még senki nem kompro­ mittálta. És bár ebben a konstellációban ez szinte már mellékesnek tetszik a Groz­ nij terminus legpontosabb ma­ gyar fordítása. Hadd ne kelljen hát visszaállí­ tanom a „rettenetes”- ! Hátha nem ezen múlik majd a p e r e s z ­ t r o j k a sikere (avagy kudarca). Szvák Gyula Nazi Sau Pelle János páratlan ornitológiái fejtegetései a karvaly csőrének és a zsidók orrának hasonlóságáról (ÉS, május 11.) az iskolapénzét visszakérő volt diák vizsgáztatóját juttatták eszembe. Igaz, Karinthy művének színvonala mintha meg­ haladná Pelle úr

szárnyaló fantá­ ziájáét. Nem is említve ez utóbbi úr glosszájának olyan nehezen ér­ telmezhető kitételeit, mint a „zsi­ dó kapitalizmus” létezése „bevált gazdasági rendszer” formájában, amelyet Bethlen István sem bírált, mert „szerinte sem kötődik felekezethez vagy/és nemzetiséghez.” Az asszociáció mégsem keltett bennem felhőtlen derűt. Sokan, mint Pelle János is, hónapok óta mázolgatják mind a magyar saj­ tóban, mind külföldi nyilatkoza­ taikban az antiszemitizmus rém­ képét, érvek helyett érvként hasz­ nálva azt. Bélyegként sütik az: an­ tiszemitizmust azokra, akik ke­ resztény erkölcsiségről, nemzeti értékekről szólnak, netán ilyen ér­ tékek elfogadása alapján politi­ zálnak. Nyilatkozzon egy MDFképviselő bármiről, válaszuk azon­ nal kész: ezek kérem itten zsidóz­ nak. Kinek jó ez, kedves Pelle űr? Használ-e valakinek, ha mások szavait kiforgatva, saját fantáziá­ jának

termékeit belekeverve erőltetetten bizonygatja: e mások minden gondolata zsidógyűlölet­ ből fakad? Egy szellemes glossza erejéig önnek minden bizonnyal! Ne vesse szememre, ha számomra ez nem elég indok. Publicisztikailag talán blikkfangos, de logikai­ lag követhetetlen gondolatmenete ugyanis árt! Sérti a zsidó m a g y a ­ r o k a t és a magyar z s i d ó k a t , irri­ tálja a nem zsidó magyarokat, fe­ szültséget kelt. Talán éppen az ilyen írások alkalmasak arra, hogy egy már csaknem elhamvadt tüzet újra felszítsanak. A hónapok óta tartó kampány következményeit módom volt ta­ pasztalni. Május 6-án reggel Münchenben a kopott Ladánkon, amelyet nem díszített semmiféle pártjelvény, embléma, a címben feltüntetett szöveget találtuk. Letörölhetetlenül ráfestve és karcol­ va a motorháztetőre. Náci disznó! A megszólítás mindössze magyar voltunknak, a magyar rendszám­ nak, a „H” jelzésnek szólt. Tallós Emil I

Holnap-est • A Holnap Kiadó könyvvá­ sárral egybekötött irodalmi estet szervez június 4-én, hétfőn este nyolckor az I. ke­ rületi művelődési házban (Bem rakpart 6.) Zene: LOISFORCE of ATTRAC­ TION. (Lois Viktor zenélő szobrai.) Felolvasnak: Cselényi Béla, Kemény István, Kis Zoltán, Márton László, Marno János, Molnár Miklós és Szilágyi Ákos. Díszlet: Bara­ nyai Levente és Merétei Ta­ más festményei. 1990. MÁJUS 25 Miféle reménnyel élünk mostanában? - Bulányi Györggyel beszélget Müllner Dóra Kibékülni? Igen, meg kéne próbálni, már csak a karácsony és az új év miatt is. Először talán önm agunkkal, esetleg a körülöttünk élők­ kel. Megbékülni azzal, hogy rosszul szeretünk, legyen szó ellensé­ günkről, testvérünkről, apánkról. Valahogy meg kéne békülnie min­ den hívőnek a maga egyházával. Az egyháznak önm agával Hány­ szor hallottam a tem plom falain belül: szeresd felebarátodat,

ellensé­ gedet, remélj Isten országában. Soha nem az volt a gondom , amit mondanak, hanem ahogy mondják. A hit alig-alig ütött át a szavakon Most azonban mintha egyházunk az általa hirdetett Isten nevében ke­ resné az ig azság o t. O któb er 19-én P áter B ulányi újból m isézett Nyolc évvel a rendszerváltás után a Magyar Katolikus Egyház rehabi­ litálta Bulányi Györgyöt, a volt piarista szerzetest, a felszentelt pa­ pot. Aki nem hisz a reményben, az az ördögnek hisz Elpidia - Európában 1945-ben az elsők között alakított vallási kisközösséget Magyarországon. Mennyit és hogyan változott azóta a bázisközösségek szerepe? - Tissier, egy algériai püspök azt mondta, hogy majd a diktatúrák el­ múltával fog kiderülni, hogy az egy­ háznak valóban szüksége van-e a kis­ közösségekre. Fontos hozzátenni, hogy egyházon folyamatosan két dol­ got értenek; egyrészt a hierarchiát, másrészt pedig Isten népét. Ebben az

esetben természetesen arról van szó, hogy a hierarchiának szüksége van-e a kisközösségekre, vagy sem. ró, m ert ő egyébként rossz vagy jó ember volt, hanem azért, mert meg­ kötötte a kompromisszumot a hata­ lommal. De emberi lelkiismeret csak egyeden egy van; erről gondoskodott a Jó Isten: „A jó t tedd, ne a rosszat!” E nnek ellen ére az em beriségben megszületett az a pogány mondat, am ely így hangzik: „A kisebbik rosszat kell választani!” Hatvan na­ pon keresztül napi tizenkét órában vallatott engem egy ávós őrnagy, aki rolódnia a Bokor katonai szolgálatot megtagadó, a tömeggyilkolásra szóló esküt elutasító magatartásától, hiszen létrejött a pártállam - azaz az Állami Egyházügyi Hivatal - és a Szentszék kö­ zötti részleges megállapodás. 1981 ta­ vaszán Magyarországon járt Poggi, a Vatikán utazó nagykövete, és a Hilton­ ban közölte velem; ha elállunk a kato­ nai szolgálat megtagadásától, az

Állami Egyházügyi Hivatal zöld utat nyit a Bo­ kornak és minden kisközösségi mun­ kának, ami miatt egyébként húsz esz­ tendőn keresztül börtönözték a Bokor és a többi közösség tagjait. Nem áll­ tunk el, mert a Bokor megengedhette magának azt a luxust, hogy a lelkiisme­ retre hallgasson. Mi nem utópiát, ha­ nem elpidiát gondolunk. államtitkárnak elmondtam, hogy ezt a politikát károsnak ítéltem és ítélem. O azt válaszolta, hogy ennek megíté­ lésére még nincs történelm i távla­ tunk. Gergely Jenő, marxista egyház­ történész vélekedett úgy a Magyar Hírlap július 29-i számában, hogy a keleti politika felgyorsította az elvallástalanodási folyamatot. Akármi is lett e politika - a kompromisszum út­ ját választás - következménye, jó vol­ na, ha a hazai hierarchia bölcsessége folytatná a vatikáni hierarchia kezde­ ményezését, és meg tudná teremteni hazai egyházunkban a kiengesztelődést, a békét, az

elmúlt nehéz fél év­ században két különböző utat válasz­ tók között. Azért imádkozom, hogy végre le tudjuk zárni ezt a megosz­ tottságtól terhes múltat, és az 1945ben elkezdődött nehéz időszaknak megint csak Isten akaratából - vége szakadván, közös erővel tudjuk tenni egyházunkban azt, amit Isten mai helyzetünkben kíván!” Talán ennek a levélnek is volt valami szerepe abban, hogy a vatikáni döntéshez felzárkó­ zott a hazai hierarchia, és létrejött a szeptember 10-i döntés. - finnek a „luxusnak” lett egyik követ­ kezménye az, hogy Ont egyházi bíróság elé citálták, és eltiltották papi hivatása gyakorlásától. - Hosszú időre van szükség ahhoz, hogy az a döntés, amelyet az államhata­ lom és a katolikus hierarchia megho­ zott, mindenkihez eljusson. De ha eljut is, Ön hogyan valósítaná meg egy törvé­ nyekkel szabályozott társadalom ban azt, hogy az ember azt tegye, amit a lel­ kiismerete diktál?

- Ez csak az egyik, a negatív követ­ kezmény. De pozitív következmény is - A lelkiism eret m in d en k in ek ugyanazt mondja: .Jónak kell len­ - Az európai kontinensen már m indé nütt felszámolódtak a diktatúrák. Meg­ született-e a válasz? - A hierarchia számára, kényszermegoldásként, jók a kisközösségek, de az egyház nem feltédenül rajtuk keresztül akarja kibontakoztatni az életét. A hierarchia azt éli meg, hogy birtokában van egy tévedheteden hitletéteménynek, ami nem lehet vita tárgya. A kisközösségeknek, így a Bo­ kornak is, a lényegéhez tartozik, hogy négy-öt ember összehajoljon. De ha négy-öt magyar összehajol, akkor rendre föltétetik a kérdés, hogy úgy vannak-e a dolgok, ahogy tanulták, és jó l mennek-e a világ a dolgai úgy, ahogy mennek? Ennek - jó esetben az lesz a következménye, hogy amiről a hierarchia tegnap még azt mondta, nem lehet vitázni, arról mára mégis­ csak elviseli a vitát, és holnapra

a dog­ mafejlődés jelszavával valaminő kaput nyit annak, aminek korábban nem nyitott. Ezt a folyamatot a Galilei-kérdés 350 esztendő utáni rendezése vi­ lágosan mutatja. Jézusnak volt egy mondata: „Az igazság szabadít meg ti­ teket!” (János evangéliuma 8,32). Ha visszatekintek az emberiség múltjára, akkor a legtöbb tragédia és igazságta­ lanság oka az igazság elhallgatása volt. A hatalomnak pedig vannak eszközei, amivel megakadályozza az igazság ki­ mondását. Éppen ezért van szükség a kisközösségekre, mert ezekben szüle­ tik meg az az autonóm személyiség, aki esetleg h ajlandó így d önteni: „Nem hazudok, kimondom az igazsá­ got - kerül, amibe kerül.” - Ón szerint nem utópia azt gondolni, hogy az emberiség egyszer majd való­ ban az igazságot kimondani merő auto­ nóm személyiségekből fog állni? - A Bokorban megszületett az utó­ pia - utópia, mert nincs olyan hely, ahol megvalósítható az, amiről álmo­

dom - ellentétes jelentésű szava: az elpidia, ami azt jelenti: reményke­ dünk abban, hogy megtaláljuk azt a helyet, ahol megvalósítható az, ami­ ről álmodunk. - Az Ön élete a bizonyítéka annak, hogy amit gondol és tesz, az nem utó­ pia, hanem elpidia. De az igazság ki­ mondása Önt „szükségszerűen” elő­ ször állami, majd egyházi bíróság elé juttatta. - 1952-ben, amikor az ügyész ha­ lált kért rám - mondhattam akármit, az ítélet m ár készen volt , engem életfogytiglani börtönre kellett ítélni­ ük. Ha a bíró akkor nem ítél el, őt is elítélték volna. Nem azért ítélt el a bí­ 1998. JANUÁR 9 - Igen! Ha mondjuk két em ber megszereti egymást, akkor egészen bizto s, hogy ők k e tte n p é ld á u l nem p o fo zzák m eg egym ást. S ugyanígy elképzelhető még egy ilyen páros, m eg egy h arm adik, meg egy negyedik. Ha ezek a pá­ rok létrehoznak a társadalmon be­ lül egy kisközösséget, ahol soha­ sem

pofozkodnak, és e kicsiny mi­ ni-társadalom egyik tagját valaki, egy „kívülálló” mégis megpofozza, és a megpofozott mégsem hívja fel a ren d ő rség et, hanem elviseli az ütéseket, akkor máris adva van ki­ csiben egy erőszakszervezet nélküli társadalom. Adva van házasságon, családon, sőt mondjuk három-négy családon belül is, és ha három ból lehetett négy, akkor a négyből is le h e t ö t és így to v áb b . Ez az elpidia. - Nagyon szép, amit mond, de én még­ is tartok attól, hogy m indig lesznek olyanok, akik pofozkodni akarnak. -Jogos, amit mond. Arra vonatko­ zólag valóban nincsen ígéretünk, hogy mindenki szentté lesz, de arra van biztatásunk, hogy ezt megpróbál­ juk. Hogy aztán „ez a nem pofozko­ dó szekta” mennyire tudja majd be­ népesíteni a földet, erre csak a Jó Is­ ten ismeri a választ. Én csak azt tu­ dom, hogy ha lehazudjuk az igazsá­ got, és azt mondjuk, hogy nem lehet anélkül élni, hogy

pofozkodunk, ak­ kor ez annyit jelent, hogy az erőszak­ szervezetre szükségképpen rászoru­ lunk. De csak pofozkodóknak van szükségük rá, mert mi a Bokorban, nagyon jól meg vagyunk mindenféle pofozkodás és rendőrségi beavatko­ zás nélkül. - A püspöki karnak írt levelében utal az elmúlt évek-évtizedek szomorú kö­ vetkezményére, az elvallástalanodásra. Visszafordítható még ez a folyamat? - A lehetőség fennáll, mert ha egy­ szer egy intézmény beindulhat, és az intézm ény apparátusát a hatalom nem akadályozza, hanem azt mondja, hogy itt a pálya, itt a tér: győzzétek meg az embereket, akkor adva van a lehetősége annak, hogy egyszer ismét visszajöjjön az, ami megvolt 1945-ben. Ennek a kis országnak akkor 7000 ka­ tolikus papja volt, akiknek az átlagé­ letkora 37 év volt, ezzel szemben most 1500 pap van, és az átlagéletkoruk 68 év. Miért ne lenne visszafordítható?! Mondok egy történelm i analógiát: számításaim

szerint, mire a felszabadí­ tó hadsereg a XVII. század végén ki­ verte az országból a törököket, ma­ radt durván másfél millió magyar, a Mátyás korabeli több mint hárommil­ lióból. Népünknek több mint a fele elveszett, a megmaradt másfél millió­ nak - számításaim szerint - kétharma­ da kálvinista volt. Jelen pillanatban számon tartunk a nagyvilágban tizen­ ötmillió magyart, ebből hárommillió a kálvinista, és a félmillió nem kálvi­ nistából lett 12 millió! Egy katolikus hatalom - a Habsburgok - végezte az ország felszabadítását, és gondosko­ dott arról, hogy ez az ország katolikus országgá legyen. - Lehetőséget lát tehát, de mekkora a megvalósulás valószínűsége? egyébként egy rokonszenves és kikupálódott csepeli munkásgyerek volt, és aki rajtam tanulmányozta a moz­ galmat. Egy alkalommal ezt mondta nekem: „Értse már meg Bulányi mes­ ter, a maga világnézete számára nincs nálunk szabadság! Mit

akar itt ezzel a Jézus szereppel?” Ekkor arra gondol­ tam, hogyha őt egyszer üldöznék a múltja miatt, én elbújtatnám a laká­ somon, s akkor talán elhinné és meg­ értené, hogy valóság az én elpidiám. - Nemcsak az államhatalom, az egyház sem tolerálta az Ön elpidiáját, amikor 1982-ben egyházi bíróság elé állította. - A püspöki kar kénytelen volt 1981 őszén felállítani egy hittisztaságot vizs­ gáló „inkvizíciós” bíróságot, ahova en­ gem megidéztek, hiszen ők 1964-ben, túlélésük érdekében megkötötték a maguk kompromisszumát. Ok sem azért ítéltek el, m ert rossz emberek voltak, tiszteletreméltó, tudós papok ültek ott, de úgy döntöttek, a kompro­ misszumok útját járják. A Vatikán is emellett döntött a maga keleti politiká­ jával, így akarta menteni a menthetőt A püspöki karnak pedig el kellett hatá­ lett, mégpedig az, hogy a többi mű­ ködő kisközösség valóban zöld utat kapott, s

attól az évtől szabadon vé­ gezhették közösségi munkájukat. - Azután 1990-ben, a rendszerváltás után az állam rehabilitálta Ont, de az egyháza csak most. Mi történt? - Ez év augusztus elsején írtam egy levelet a püspöki kar egyik tagjának, mivel a tavaszi püspöki konferencia már tudta, hogy Ratzinger bíboros pontot tett ügyem végére, de ők még nem tudtak felzárkózni ehhez a dön­ téshez. A levélben többek között ez állt: „Nagyobb dologról van szó mos­ tani egyházunk e másfél évtízednél is régibb, valójában 1945 óta folyó bel­ ső harcában, mint teológiám megíté­ lése. Arról, hogy a gondviselés akara­ tából ránk szakadt nehéz történelmi helyzetben mit is kívánt tőlünk a hű­ ség Jézushoz? Voltak, akik a szenve­ dés, s voltak, akik a kompromisszu­ mok útját választották. Húsz esztendő elteltév el, 1964-ben a V atikán a kompromisszumok útját választók mellé állt, a maga keleti

politikájának jegyében. 1992 januárjában Sodano ned!” Ám vannak az erőviszonyok alakulása következtében létrejövő h ata lm a k , am elyek tö rv én y ek et hoznak, s a törvények áthágóit bebörtönzik, Gulágra viszik, felakaszt­ ják, elégetik. E kettő párhuzam o­ san él, és az em ber választhat, hogy hallgat a lelkiismeretére és elviszik a Gulágra, vagy nem hallgat a lelki­ is m e re té re és ő visz v a la k it a Gulágra. - Ez azt jelenti, hogy a Bokor tagjai semmilyen törvényhozói hatalomnak nem akarnak részesei lenni? - A magát Jézuson nevelni akaró Bokor ugyanúgy érdeklődik minden közéleti kérdés iránt, mint a többi ember. Ez azt jelenti, hogy kimondja a véleményét, illetve a diktatúrában nem vastapsol. Mi, az evilági ország rendjéért, hatalomgyakorlás formájá­ ban, nem vállalunk felelősséget. Be­ börtönözni sem vagyunk hajlandóak a törvények áthágóiL - Elképzelhető Ön szerint olyan társa­ dalom,

amelynek nincsen szüksége ál­ lamhatalomra? - A Jó Isten nem papokban meg nem -papokban gondolkodik, ha­ nem Isten számára m egterem tett emberi személyben. Rá kell jönnie a katolikus egyháznak, de az összes többi vallásoknak is, hogy a papok lehetnek okosak, szentek, szépek, de feladatukkal nem tudnak m egbir­ kózni, ha nem nevelnek tanítványo­ kat. Minden felekezetben teológuso­ kat és kispapokat nevelnek, hogy ki­ szolgálják a jám bor világi hívők igé­ nyeit. Ez elég volt három évszázad­ dal ezelőtt az ország katolizálására, de a felvilágosodás, az úgynevezett szekularizáció bekövetkezte után - s az elmúlt ötven esztendő hatására a szekularizáció általánossá lett - már alighanem csak a személyes kapcso­ latok vihetnek előbbre. A könyv, amelynek ürügyén engem 1981-ben egyházi bíróság elé citáltak, az Egy­ házrend címet viseli. Ez az Egyház­ rend az én akkor negyvenéves Bo­ kor-tapasztalatom alapján

azt magya­ rázta el, hogy az Isten hatm illiárd apostolra szorul ahhoz, hogy elvé­ gezzük azt, am ire m e g te re m te tt minket. ÉLET É S | · IRODALOM „A lll/lll-asok megbízható barátai” - Bulányi Györggyel, a Bokor Katolikus Bázisközösség alapítójával Kunstár Csaba készített interjút Bulányi Györgyöt 1997-ben rehabilitálta a Vatikán, de mint mondja, azóta csak rosszabb lett a helyzete: a magyar katolikus egyház pon­ tosan olyan elutasító vele szemben, mint a pártállam idején. A jelenle­ gi egyházvezetést szerinte ma is a kommunizmus alatt kialakult „dup­ la konzervativizmus” jellemzi. A 82 éves Bulányi, aki a kommunizmus alatti egyházüldözést is másképpen értelmezi, mint egyházi felettesei, úgy véli: az egyház még nem nézett szembe saját múltjával, ugyanis átvilágítás szempontjából bőven van takargatnivalója. - Az „Aufbruch” nemzetközi kuta­ tás, am ely tíz posztszocialista or­ szágban

vizsgálta a vallásosság és az egyházak változásait, kérdőívében föltette a kérdést, hogy a kommuniz­ mus alatt m egtapasztalták-e saját életükben, baráti körükben vagy ro­ konságukban a vallásüldözést. Meg­ lepő m ódon igen csek ély hányad nyilatkozott úgy, hogy tud vagy ta­ pasztalt ilyet a kommunizmus alatt. A kutatás eredményei alapján akár ki is lehetne dobni az ablakon azt a leeg y szerű sítő k ép letet, h ogy itt negyven éven át folyamatos egyház­ üldözés volt? - Egyházüldözés? Az volt minden mennyiségben. Hetényi Varga Ká­ roly kötetei igyekeznek teljes képet nyújtani arról a papokat és szerzete­ seket illetően. Az összesen hétezer fős papi állományból több ezerre te­ hető a meghurcoltak száma. Ennek az alapos és három évtizeden ke­ resztül folyó munkának az eredmé­ nyeképpen, s a Vatikánnal történt megegyezés következtében elkezdő­ dött a megtiportak felzárkóztatása a

békepapokhoz. Ez a második fele az egyházüldözésnek. Lékai László bí­ borossá választásával lett teljessé a siker. Kevésbé véres, de annál siral­ masabb folyamat. Mire a végére ér­ tünk ennek a második vallásüldözé­ si időszaknak, addigra Magyaror­ szágon a takarítónőket és a segéd­ munkásokat kivéve már mindenki párttag vagy III/III-as volt. A pa­ pok pedig felzárkóztak a győztes, vatikáni megegyezéses vonalhoz. - Az egyházak működésébe is ennyi­ re beférkőzött az elhárítás? - Mivel a legfőbb ideológiai ellen­ ség az egyház volt, így azon belül fokozottan. Tekintettel arra, hogy csak rendszerváltozás történt, de személyi változás nem, akik ma po­ zícióban vannak, azok a párttagok és a III/III-asok megbízható barátai voltak. Ennek következtében a kér­ désre, hogy volt-e egyházüldözés, azt kell válaszolnom, hogy a lehető legsikeresebb volt: a végére, a Vati­ kán, Casaroli és Poggi

irányítása mellett csatlakoztunk ellenségeink­ hez! Hogy mit gondoltak azok, aki­ ket egyház címszó alatt üldöztek, erről az elmúlt tíz esztendőben a különböző vallási sajtóorgánumok­ ban szinte semmi sem jelent meg. A Magyar Katolikus Lexikon frissen megjelent kötetei sem tudnak erről semmit. Annak idején ha egy pap lelkiismeretesen tette azt, amiért er­ re a pályára jött, akkor az urak, va­ gyis a párt és az egyházi vezetők rendszeresen fejbe verték. - Itt most az 1945-ben alakult Bo­ kor-közösségre gondol, am elynek több tagját a katonai szolgálat meg­ tagadása miatt börtönbe zárták, vagy saját magára? - Tekintettel arra, hogy a re n d ­ szerváltozás előtt kilenc évvel már az utolsó ellenálló mohikánok is felzárkóztak a hierarchiához, saj­ nos kénytelen vagyok a Bokrot em­ líteni, mert egyedül maradtunk. - Ön hogyan írná le a kommuniz­ mus alatti egyházüldözést? - Volt egy Jám b o r Á rpád nevű

ávós őrnagy, aki 1952-Ten hatvan napon keresztül, napi tíz órában „készített velem interjút” a Fő utcá- 2001. MÁRCIUS 23 ban. Ez az őrnagy azt mondta ne­ kem, hogy „megnézheti, mit fogunk mi csinálni a maga anyaszentegyházából”. Hát, megnézhettem Később egyházam bíborosai az ávósokat megszégyenítő módon bántak el velem. Az egyházüldözés valójában annyit jelent, hogy a kommunista hatóságok és az egyházi hatóságok közös erővel igyekeztek összetörni mindent, ami e fél században a lé­ lek talajából feltört és Jézusra em­ lékeztette őket. - Nem túl merész együtt említeni a kommunista és az egyházi hatósá­ gokat? - Tudja, különös, hogy a kommu­ nisták részéről még megbecsülést kaptam. Azt mondotta nekem ez a Jámbor őrnagy a Fő utcában: néz­ ze, Bulányi mester, mi nem várhat­ juk meg, míg maga „meglelkigyakorlatoztatja” nekünk a kapitalistá­ kat. Tehát, bár világnézetileg kü­

lönböztünk, mégis észlelte azt, hogy a jézusi szemléletet képvise­ lem, amelyik szándékait tekintve valahol azonos az övékkel. De ők úgy döntöttek, inkább fölakasztják ezeket a kapitalistákat. Az egyhá­ zamban pedig csupán úgy szere­ peltem, mint annak megrontója. amikor a szocialista Horn a Magyar Katolikus Püspöki Kar főpapjaitól körülvéve mint „fővezér” tetszeleg. Mégis tény: a szocialista kormányzat alatt jelentős támogatáshoz jutottak az egyházak. - Az állam erőszakszervezet, s ezt le­ gitimálja az egyház Jézus világos tanítása ellenében. E legitimálásért az állam fizet. Ez a mai megfelelője a hadvezér és a fősámán kettősségé­ nek. M indenki igyekszik annyi pénzt összeszedni, amennyit csak le­ het. És úgy látszik, hogy akár An­ tall, akár Horn vagy Orbán a mi­ niszterelnök, egyre több és több pénzt lehet szerezni. Ez a világ, amelyik tudja, hogy boldogok a gaz­ dagok, boldogok a hatalmasok,

és boldogok az erőszakosok, szemben Jézus tanításával. Tehát itt minden a Mammon körül forog. Amit per­ sze meg kell védeni. Mégpedig úgy, hogy a leghatékonyabb katonai szö­ vetséghez, a NATO-hoz csatlako­ zunk. Rehabilitációs misémre meg­ hívtam együtt imádkozni egy tiszte­ letre méltó lelkészt az egyik protes­ táns egyházból. Boldogan elvállalta Az utolsó pillanatban lem ondta, mert megtudta a tévéből vagy az új­ ságokból, hogy a NATO-csatlakozás ellen nyilatkoztam. Bármelyik kato­ nai szövetség ellen így tettem volna. Jézus tanítványa vagyok. Erős a trón és az oltár szövetsége. Annak idején, akik vinni akarták valamire, Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjének kegyeit keres­ ték, mert az ő szavára nevezte ki a Vatikán a püspököket. Most a jelen­ legi urak kegyeit keresik. - Tehát azt mondja, ez régi beideg­ ződés? - El sem tudják képzelni, hogy le­ hetne másképpen. Jézus egyházá­

ban azonban illenék elgondolkodni azon, hogy Jézus csak kötélvégen tárgyalt a hatalmasokkal. - Önt 1997-ben rehabilitálta a Vati­ kán, miután 1982-ben lényegében kiközösítették, a magyar püspöki kar megfosztotta tanítási jogától. Mi történt azóta? - Az elmúlt három és fél év alatt egyetlen püspök sem kért meg en­ gem még egy gyászmise elmondá­ sára sem. Az egyik püspök a reha­ bilitáció napjaiban mondotta: nem készülünk Bulányi atya ünnepélyes visszafogadására. De „nem ünnepé­ lyesen” sem keresett meg egyikük sem. A mostani lehetőségeim szinte ugyanolyan szerények, mint az egy­ házüldözés időszakában. A meg­ nyílt nagy szabadságban azt tapasz­ talom, hogy ma sokkal kevesebben kíváncsiak arra, hogy mit is akart Jézus, mint az elmúlt ötven eszten­ dőben. Azt, hogy miért szánta el magát a Vatikán, hogy engem re­ habilitáljon, nem tudom megmon­ dani, de a magyar katolikus egyház po n to san úgy

viselkedik velem szemben, m int a rehabilitációm előtt. Gyakorlatilag tovább tart a ki­ közösítés: integrálhatatlan vagyok, mondják a hivatalosok. Ennek az az alapja, hogy amit én jézusról és Is­ tenről gondolok, az tökéletesen em észthetetlen a számukra. Egy magyar katolikus újságíró is megír­ ta az egyik jelentős külföldi folyó­ iratban, hogy Bulányi integrálha­ tatlan személyiség. Tehát azt kell mondjam: sokkal rosszabb a helyze­ tem. Á rendszerváltozás első három évében m ég m in d en ü tt tu d tam publikálni. Ma már nem Egy Balaton-felvidéki kis faluban töltöm az év nagy részét. Ebben a kis faluban és egy pesti külvárosi templomban misézhetek. Amikor az értelmiség még osztályidegen volt, még meg tudtam nyerni a Bokor-közösség számára a „nadrágos embereket”. Ma olyanok jönnek, mint akiket Jé­ - Az átvilágításról szóló törvény vi­ tájában sokan javasolták , hogy a vizsgálat ne csak

újságírókra és bí­ rákra terjedjen ki, hanem az egyházi vezetőkre is, hiszen a volt NDK-hoz hasonlóan nálunk is sokkal nagyobb publicitást érdemelt volna az egyhá­ zak és az elhárítás közös munkálko­ dása. Ön ezt, egy évtizeddel a rend­ szerváltás után, m ég aktuálisnak tartja? - Tiltakoznak ellene a papok. A püspökök még inkább. Bőven van takargatnivalójuk. Igaz, hogy ma­ gyar állampolgárok, de ez mégis egyházi belügy, senkinek semmi köze ehhez - állítja a hierarchia. Értsd, mindenkinek a körmére le­ het nézni e hazában, kivéve az egy­ házi férfiakat. Azokat, akiknek a legtisztábban kellene állam uk a magyar társadalom előtt. - Magyarországon számos teológiai irányzatnak nincs egyetlenegy kép­ v iselő je sem . Itt a kereszténység szinte egyenlő a jobboldallal, azon­ ban a világ más részein ez nem igaz. A baloldalinak m ondható, főként Latin-Amerikában népszerű felsza­ badítást teológiáról

hazánkban szin­ te nem is hallottak. „Haladó” hazai katolikusok kritikáikban úgy fogal­ maznak: a jelen leg i egyházvezetés szellem isége a 20-as, 30-as évekre jellemző. -Je le n pillanatban a magyar katoli­ cizmus mögötte van a nyugatinak, mert az elmúlt évtizedekben úgy le­ hetett gondolkodnunk, ahogy azt Róma és Kádár elvtárs kívánta. Ez a „dupla konzervativizmus” a mai na­ pig jelen van. De az elmúlt két év­ századra az volt inkább jellemző, hogy a magyar katolikusok nem na­ gyon zárkóztak fel a római teológiai irányzatok mellé. Mondok erre egy érdekes esetet. Az egri érsek az I vatikáni zsinat alkalmával magánki­ hallgatást kért IX. Piustól, akinek a nevéhez a csalhatatlanság dogmája fűződik. Az egri érsek szerette volna a pápát jobb belátásra bírni, és vala­ hogy megmagyarázni neki, hogy a csalhatatlanság nem alkalmazható a gyakorlatban. IX Pius egyszerűen kikergette őt. - De nemcsak az I. vatikáni

zsinat csalhatatlanság-dogm ája nem volt hatással Magyarországon, a II. vati­ káni zsinat szellemisége sem nagyon érezteti hatását. - A II. vatikáni zsinat egy sereg új dolgot mondott ki, és ugyanakkor a régiekből egyetlenegyet sem vont vissza, ennek következtében a hala­ dók is találnak idézeteket maguk­ nak. A Ratzinger-rezsim [Ratzinger bíboros a katolikus egyház legfontosabb római hivatalának, a Hittant Kongre­ gációnak a prefektusa. A kongregáció az inkvizíció jogutódja - K. Cs] pe­ dig kizárólag a nem haladóknak tetsző idézeteket találja meg. Nem­ rég egy vatikáni személy mondot­ ta: micsoda fényes megújulási lehe­ tőségeket kínál a II. vatikáni zsinat egyházról szóló okmánya, m ert a második fejezetben elmondja, hogy az egyház az Isten népe. Csak arról nem beszélt, hogy a harmadik feje­ zet szerint pedig az egyház a hie­ rarchia. Aki úgy akarja, csak erre a h a rm a d ik ra hivatkozik. Nagy „papipari

vállalat” vagyunk! Jézus pedig laikus volt. - Mit gondol az ökum enizm usról, milyennek látja az egyházak közötti kapcsolatot? Van-e egyáltalán pár­ beszéd? - Érdekes, hogy mindennek ellené­ re a demokrácia mindhárom kormá­ nya m élyen elk ö telezte magát az úgynevezett történ elm i egyházak irányába. Miért? - Azért, mert egyhasi testvérek. A trón és az oltár szövetségére épül a társadalom élete. Kezdetben volt a papkirály, s a munkamegosztás lét­ rehozta a hadvezért meg az imádkozót. A hadv ezér dolga, hogy győzzön. A fősámán feladata pedig, hogy megmagyarázza a katonák­ nak: a ü hadvezéretek Isten szolgá­ ja, ezért neki engedelmeskedtek, így sikerült az emberi történelmet a véres egymást gyilkolászás törté­ netévé tenni. Szent István Kop­ pányi négyfelé vágatja és a birtokait odaadja az apátnak, a püspöknek. Kell, aki azt mondja, hogy szabad lőni, és az Isten is azt akarja, hogy lődd le azt a

csirkefogót. Azt az apát, anyát, gyereket, unokát. Mert a hazát kell védeni. Ez lett a felada­ tunk ebben a munkamegosztásban. Nem kell megvédeni a hazát! Gye­ reket kell szülni, és minden hazavé­ dési probléma meg van oldva. - Nehéz elképzelni azt a helyzetet, zus össze tudott szedni: akikre nem kíváncsi az egyház, mert elváltak, újraházasodottak, s nem diplomá­ sok. Mint Jézus korában: halászok, bűnösök. Ez a pasztorációs köröm Az urak pedig újra megtalálták he­ lyüket a főpapok, írástudók és vének soraiban. Nagy Gábor munkája - Az ökumenizmusról mesélnek, de minden vallásnak támasza, talpköve az, hogy nem tehetünk róla, de ki­ zárólag a miénk az igazság. Egy bí­ boros, mikor a Bokor hősi tetteire utaltam - részint a sűrű bebörtönzé­ sekre, részint arra, hogy nálunk tíz, sőt tizenhat gyereket adtak a csalá­ dok -, ezt mondta nekem: Kedves atya, cselekedeteik a baptistáknak is vannak, de a hit, a hit

egyesegyedül nálunk tükrözi azt, amit a Jóisten gondol. Ezek szerint Isten nem azt fogja megkérdezni, hogy éheztem és ennem adtatok-e, hanem: fel­ mondatja velem az egyedül üdvözí­ tő brosúrát, s megkérdezi, hogy hiszem-e azt, hogy egyedül csak ez az igazság. „Protokoll-ökumenizmus” van csak, mert hát nem engedhe­ tünk az igazságból. Ratzinger bíbo­ rosnak most jelent meg egy Dominus Jesus című írása, ami gyakorlatilag azt mondja; az igazságból sajnos nem engedhetünk, az pedig a világ hatezer felekezetéből történetesen nálunk van. De a „Ratzingerek” az 5999 többi vallásban ugyanígy gon­ dolkodnak. Az urak erre azt fogják mondani: látjátok, ugye megmond­ tuk, hogy nem lehet integrálni a Bulányit. Jézust sem tudták integ­ rálni a főpapok és írástudók, csak legyilkolni. es |# 1 IRODALOM „ C s a v a rju n k a z í r ó g é p b e k é t ív fe ­ h é r p a p ír t, k ö z ö ttü k in d ig ó v a l, s f o g j u n k

h o z z á m o n d a n i v a l ó n k le ­ írá s á h o z ! N a g y o b b p é ld á n y s z á m e l­ é r é s é h e z tö b b f e h é r ív r e s tö b b m á ­ s o l ó p a p ír r a v a n s z ü k s é g , s az e ljá ­ r á s t a d d ig f o ly ta tju k , a m íg e l n e m é r t ü n k az í r ó g é p b e f o g a d á s i h a t á ­ r á t j e l e n tő , a ta p a s z ta lt g é p ír ó u jja ­ it s a m i n d e n r e e ls z á n t o lv a s ó sz e ­ m e it m é g t ö n k r e n e m te v ő 1 2 -1 4 e s p é ld á n y s z á m i g .” 1 V a la h o g y íg y k é s z í t e t t é k a X X . s z á z a d i s z a m iz d a ti r o d a l m a t , k ö z te a k e le t-k ö z é p e u r ó p a i t é s b e n n e a B o k o r b á z is k ö ­ z ö ssé g s z a m iz d a tir o d a lm á t. A B u lá n y i G y ö rg y p i a r i s t a p á t e r á lta l 1 9 4 5 -b e n a la p í to t t r ó m a i k a to ­ lik u s B o k o r b á z is k ö z ö s s é g a z e lő z ő r e n d s z

e r b e n ille g á lis e g y h á z i m o z ­ g a lo m k é n t m ű k ö d ö tt. A B o k o r m o z g a lo m v e z e tő it a p á r tá ll a m b e ­ b ö r t ö n ö z t e , t a g ja it a r e n d ő r s é g fi­ g y e lte , v e z e tő jé t és e z á lta l az e g é s z m o z g a lm a t a m a g y a r k a to lik u s h i e ­ r a r c h i a k i k ö z ö s íte tte . A B o k o r ü l ­ d ö z ö tt é s p e r if é r iá r a s z o r íto tt, f ö ld ­ a la tti e g y h á z k é n t, v a llá si m e g ú j u l á ­ si m o z g a lo m k é n t, a lt e r n a t ív v a llá si c s o p o rtk é n t, g ra s s ro o t s z e rv e z e t­ k é n t m ű k ö d ö tt. A k e z d e tb e n 2 0 0 - 3 0 0 fő t, az 1 9 8 0 -a s é v e k b e n k b . k é te z e r fő t sz á m lá ló B o k o r m e g te r e m te tte a m a g a ille g á lis, s z a m iz d a tir o d a lm á t, a m e ly n e k h á r o m k o r s z a k a k ü l ö n ít ­ h e tő el. A z e ls ő k o rs z a k D e b r e c e n ­ h e z k

ö tő d ik ( 1 9 4 8 - 1 9 5 2 ) , m iv e l a m o z g a lm a t is i tt a la p íto ttá k . A z i n ­ d u lá s írá s a it a B o k o r-s z a m iz d a tiro d a lo m b a n az „ első h u l l á m ” v a g y a „ n a iv k e z d e te k ” c ím m e l ille tik .2 A z e ls ő k o r s z a k t e r m é s e m á r p o n t o s a n t ü k r ö z i a B o k o r-s z a m iz d a t o k r a j e l l e m z ő t e m a ti k á t . K i a d ­ t a k k ü l f ö ld i e g y h á z i d o k u m e n t u ­ m o k a t (p l. S u h a r d p á r iz s i b íb o r o s é r s e k 1945 u t á n k i a d o t t k ö rle v e le ), e g y h á z p o litik a i í r á s o k a t (p l. B u l á ­ n y i G y ö rg y , L ak o s E n d r e , T ö r ö k J e n ő to llá b ó l), S ík S á n d o r e g y k o r i m u n k a tá rs á n a k , K a rd o s K lá rá n a k a le lk is é g rő l sz ó ló k é t k ö t e t é t, e g y ra jz o s h itta n k ö n y v e t a z a ls ó s o k n a k é s e g y n e m r a jz o s t a fe ls ő s

ö k n e k , v a la m in t i m á d s á g o k a t é s e lm é lk e ­ d é s e k e t. É s te r m é s z e te s e n a z a la p í­ tó B u lá n y i G y ö r g y k ö t e t e it is s o k ­ s z o ro s íto ttá k (p l. S zeretet a z Isten ; A z Isten O rszá g a c ím ű e k ). A k ia d v á n y o k e lk é s z íté s é r ő l és te r je s z té s é r ő l a m a 8 5 é v e s B u lá n y i G y ö rg y a z t ír ta , h o g y „ v o lt D e b r e ­ c e n b e n e g y , a p ü s p ö k i h e ly n ö k s é g n e k is d o lg o z ó h ö lg y , a k i r e g g e ltő l e s tig n e k ü n k g é p e lt. H a j ó l e m lé k ­ sz e m , h a t fillé r t f iz e tte m n e k i e g y A /4 -e s la p fe lé é r t. E l m o n d h a ta tl a n m e n n y i s é g b e n g y á r to t t a e z e k e t az ír á s o k a t. V itte m a z ír á s o k a t az o r ­ sz á g k ü lö n b ö z ő p o n t ja i n t a r t o t t le l­ k ig y a k o r la ta im r a . B e te r í te tt ü k v e le a fél o r s z á

g o t.”3 A d e b r e c e n i k o r s z a k n a k az 1 9 5 2 a u g u s z tu s i le ta rtó z ta tá s i h u l lá m v e ­ t e t t v é g e t, a m i k o r a B o k o r v e z e tő ta g ja it le ta r tó z ta ttá k , é s e lk o b o z tá k az e lé r h e t ő f ü z e te k e t is.4 E z v o lt az a k o rs z a k , a m ik o r „ e g y e tle n m á s o ­ l ó p a p í r a lk a lm a z á s a is á lla m e lle n e s c s e le k e d e tn e k s z á m íto tt” , é s „ a le g ­ b á t r a b b a k is t a r t o t t a k r ö v i d e b b h o s s z a b b s z ü n e te t » ö n k ia d á si« te v é ­ k e n y s é g ü k b e n , m iv e l j o b b n a k lá t- TALLÓZÓ KÖZ É L E T I L A P S Z E M L E ■ E g y h é t a k tu á lis p o litik a i é s k ö z é le ti híreiből szemléz! ■ M integy 100 napi- és hetila p bó l válogat! ■ E g y -e g y té m á ró l s o k fé le in fo rm á c ió t, véle m é n yt közöl! TALLÓZÓ AZ OLVASÁS ÉLMÉNYE TALLÓZÓ - JÚNIUS 8-TÓL

MÁR KEDDENKÉNT AZ ÚJSÁGÁRU­ SOKNÁL TALLÓZÓ - TV-MŰSORRAL TALLÓZÓ - KERESZTREJT­ VÉNNYEL Megrendelhető: N api G azdaság Kiadó, 1135 Bp., C sata u 32 Telefon: 350-0452, Telefax: 350-1117 online: w w w .n a p ih u , e-m ail: terjesztes@ napi.hu Megjelenik minden kedden! Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg a kiadóban! CSAPODY TAMAS: A Bokor-szamizdat A já n d é k a ik a t. A „ k ö z p o n t i ” és „ h e ­ Benes József munkája t á k m e g t a k a r í ta n i a f e lf o r g a tó i r a ­ to k te r je s z té s é n e k v á d p o n tj á t ”.5 E n n e k és a B o k o r v e z e tő in e k b e ­ b ö r t ö n z é s e e l l e n é r e , 1 9 5 2 u t á n is „ k e le tk e z e tt” B o k o r-s z a m iz d a t. A b u d a p e s ti m á s o d ik k o rs z a k b a n (1 9 5 2 -1 9 7 1 ) a B o k o rh o z és L é n á r d Ö d ö n p ia ris ta sz e rz e te sh e z e g y a r á n t k ö t h e t ő k ü lf ö ld i f o r d ítá s o k

t e r j e d ­ te k ( d o k u m e n tá c ió a f r a n c ia m u n ­ k á s p a p i m o z g a lo m ró l, e g y h á z i h í r ­ a n y a g o k , je le n tő s e b b sz e m é ly e k n y i­ l a t k o z a t a i , a c s a lá d i é l e t t e l , g y e r ­ m e k n e v e lé sse l k a p c s o la to s té m á k ) a B o k o r b a n é s a z o n k ív ü l. B u l á n y i G y ö rg y n y o lcé v es b ö r t ö n b ü n te t é s é ­ b ő l v a ló s z a b a d u l á s a u t á n ( 1 9 6 0 ) ú g y d ö n tö tt, h o g y „ tö b b é n e m tesz i n d i g ó t a z í r ó g é p é b e ” .6 A p á t e r a z o n b a n n e m t u d ta b e ta r ta n i ö n m a ­ g á n a k te tt íg é re té t, é s é le te fő te o ló ­ g iai m ű v e , az e v a n g é liu m o k e le m z é ­ se „ s z a m iz d a tb a n ” t e r j e d t a B o k o r­ b a n és a z o n k ívül. (A Keressétek Isten O rszágát! [K I O ] c ím ű m u n k á ja 1968tó l j e l e n t m e g , és 1 9 7 0 -ig k é

sz ü lt el b e lő le a - teljes - h a t k ö te t.)7 B u lá ­ n y i m á s n a g y o b b lé le g z e tű m u n k á i ( K a r á c s o n y és rem én y, 1 9 7 0 ; M e r r e m enjek?, 1971) és k ise b b te r je d e lm ű ír á s a i (M ellékterm ékek - 13 fü z e t) is e k k o r lá tta k n a p v ilá g o t. A K IO „ g y á rtá s i f o ly a m a tá ró l” B u lá n y i a z t í r ta , h o g y „ e g y A /4 -e s ív p a p í r o s r a 6 0 s o r f é r t , s o r o n k é n t 6 0 le ü té s s e l. Ez ö s s z e s e n 3 6 0 0 le ­ ü t é s ” . A K I O „ h a t s z a m iz d a tk ö te te ö s s z e s e n e z e r ily e n la p . b e g é p e l é ­ sé h e z t e h á t h á r o m é s fél m illió s z o r k e lle tt le ü t n i a b ille n ty ű t. D e n e m a k á r h o g y a n , m e r t a K IO ú g y le tt g é p e lv e , h o g y 12 p a p ir o s t é s 11 i n ­ d ig ó t t e t t ü n k b e le a g é p b e - ille tő ­ le g , e g g y e l tö b b e t , m e r t ez v o

lt a g é p e lő , V a d a s É v a n é n i s tik a p é ld á n y a . V e r n i k e lle tt a m a s in á t, n e m s im o g a tn i. R o jto s ra v e r te az u jja it! C sa k a K I O - b ó l tíz s o r o z a to t k é sz í­ t e t t az é v tiz e d e k f o ly a m á n , s ez 3 6 m illió le ü té s . M in d e z t, ig e n , s z e re ­ le m b ő l t e t t e . A B o k o r b a n s e m m it s e m c s in á lu n k a B o k o r é r t p é n z e l­ l e n é b e n ”.8 A z i d ő b e n le g h o s s z a b b és l e g t e r ­ m é k e n y e b b h a rm a d ik k o rsz a k ( 1 9 7 1 - 1 9 8 9 ) a k k o r v e tte k e z d e té t, a m ik o r a B o k o r ta g ja i e lh a tá r o z ­ tá k , h o g y m e g v á lto z ta tjá k a d d ig i a já n d é k o z á s i s z o k á s a ik a t és e lk e ­ r ü lv e a k e v é s b é é r té k e s é s k e v é s b é s z e m é ly e s k a r á c s o n y i a j á n d é k o z á ­ s o k a t, e g y m á s n a k k é s z íte n e k k a r á ­ c so n y

i a já n d é k o t. N e m v e sz n e k e g y m á s n a k k ö n y v e k e t, h a n e m sa já t m a g u k te rm é k e iv e l a já n d é k o z z á k m e g e g y m á s t ( „ te s tv é r e k n e k a j á n ­ d é k t e s tv é r e k tő l”). E b b ő l le tt a K a ­ r á c so n y i A já n d é k , a K A R A J , a m e ly e lő s z ö r 1 9 7 1 -b e n e g y fü z e tb e n , m a jd 1 9 7 2 -b e n k e ttő , 1 9 7 3 -b a n n é g y , 1 9 7 4 -b e n p e d ig h a t f ü z e tb e n j e l e n t m e g . (A írá s o k n é v te le n ü l j e ­ le n t e k m e g , d e a B o k o r - ta g o k t u d ­ tá k , h o g y k ik a s z e rz ő k .) A h a tv a n a s é v e k b e n i n d u l t a I I . V a t ik á n i Z s in a t s z e lle m is é g e t t ü k ­ rö z ő , p ro g re s s z ív b e á llíto tts á g ú n e m z e t k ö z i f o ly ó ir a t, a C o n c iliu m , a m e ly re a B o k o r k o r á n fe lfig y elt, s e lk e z d te e g y e s c ik k e in e k , m a jd - a 1 9 7 0 -e s é v

e k b e n - t e m a ti k u s s z á ­ m a i n a k (a l a t i n - a m e r i k a i fe ls z a b a ­ d u lá s i t e o ló g ia , a z e r ő n e m a lk a l ­ m a z á s , a p o litik a é s é le ts z e n ts é g , a s z e g é n y s é g ) fo r d ítá s á t. M a g y a r C o n ­ ciliu m c ím e n n y o lc fü z e t j e l e n t m e g (1 9 7 5 -1 9 8 4 ). A m e n n y is é g i p a r a m é t e r e k te k in ­ té ly e se k , h isz e n a B u d a p e s te n s z e r­ k e s z te tt „ k ö z p o n ti” K A R A / - b ó l öszs z e s e n 171 s z a m i z d a t k ö t e t j e l e n t m e g 1971 és 1 9 8 9 k ö z ö tt. M in d e n k ö t e t ö tv e n - s z á z o l d a l a s v o lt, a m i ö ssze se n 8 5 5 0 - 1 7 100 o ld a lt t e t t ki. E z e n „ k ö z p o n ti k ia d á s ” m e lle tt a vi­ d é k i n a g y v áro so k b a n m ű k ö d ő B o ­ k o r k ö z ö s s é g e k is e l k é s z í t e t t é k a m a g u k „ h e ly i k i a d á s ú ” K a rá c so n y i *

ÉLET É S |· 11 J 1 IRODALOM I lyi” K A R A J - o k o ld a ls z á m a ö ssz e se n m in te g y 15 0 0 0 k ö r ü l m o z o g h a to tt (kb. 4 6 m illió k a r a k te r ) az a d o tt id ő ­ sz a k b a n , a m i v a ló s z ín ű le g - a te r je ­ d e lm e t te k in tv e - k im a g a sló te lje sít­ m é n y a m a g y a r, d e le h e t, h o g y a r é ­ g ió s z a m iz d a ttö r té n e té b e n is. E g y -e g y K A /i4 / - é v f o ly a m á lta lá ­ b a n tíz ö n á lló k ö te tb ő l á llt (a „ k ö z ­ p o n t i ” é s ö n á lló k ö te te k s z á m a v o lt 1 7 1 ), é s e g y - e g y ö n á l l ó k ö t e t k b . h a r m i n c p é ld á n y b a n j e l e n t m e g . A K A R A J e lk é s z íté s e s z e r v e z e t t r e n d b e n z a jlo tt. S z e p te m b e r k ö z e ­ p é ig k e lle tt le a d n i a K A R A J -b a sz á n t írá s o k a t, a m it e g y , a B o k o r ta g ja ib ó l á lló

, 1971 ó ta s z in te á lla n ­ d ó , 5 - 6 fő s s z e r k e s z t ő s é g a z e ls ő ü l é s é n , t e m a t i k a s z e r i n t ( e lm é le t, p a s z to r á c i ó , c s a lá d s z o c io ló g ia , e l ­ m é l k e d é s e k stb .) s z é tv á lo g a to tt A s z e r k e s z t ő s é g m e g á l l a p o d o t t a fő ré s z e k r ő l, a m ű f a jo k r ó l é s a h o z z á ­ v e tő le g e s te r je d e le m r ő l. A s z e r ­ k e s z tő b iz o tts á g m á s o d ik , e g y b e n u to ls ó ü lé s é n ( o k tó b e r k ö z e p e ) m á r a k iv á lo g a to tt, a s z ü k s é g e s s tilá ris j a v ítá s o k o n á te s e tt, fe je z e tc ím e k k e l e llá to tt ír á s o k k ö te tb e r e n d e z é s é r e k e r ü lt so r. A m e g s z e r k e s z te tt k ö te ­ te k a g é p e lő k h ö z k e r ü lte k , a k ik n e k o k t ó b e r v é g é ig k e lle tt „ le g y á r t a n i ­ u k ” a m e g b e s z é lt s z á m ú o ld a la k

a t. A k ö te te k n e k n o v e m b e r v é g é ig k e l­ le tt b e k ö tt e tn i a h h o z , h o g y d e c e m ­ b e r 1 0 -re , a k a r á c s o n y e lő tti u to ls ó k ö z ö ssé g i ö ss z e jö v e te le n m in d e n a r r a ille té k e s a k e z é b e v e h e s s e . A k ö t e t e k íg y k e r ü lt e k k é z r ő l k é z re , k ö z ö s s é g tő l k ö z ö s s é g ig k a r á c s o n y r a a B o k o r ta g ja ih o z . A k ö te te k te c h n ik a i e lő á llítá s a a z o n b a n n e m v o lt e n n y ir e p r o b l é ­ m a m e n te s . U t á n a j á r á s k e ll e tt a h ­ h o z , h o g y a h i á n y c ik k n e k s z á m ító h a r m i n c g r a m m o s á t ü t ő p a p í r k e llő m e n n y is é g b e n r e n d e lk e z é s r e á ll­ j o n , h o g y n e a k a p h a t ó , d e ro s s z m in ő s é g ű N D K in d ig ó , h a n e m a r i tk á b b a n k a p h a t ó D e l ta p l a n k a r ­ b o n t v e h e s s é k m e g , h o g y m e

g f e le ­ lő s tr a p a b í r á s ú és k ü lö n b ö z ő s z ín ű k ö t ő v á s z o n a k e llő i d ő b e n a r e n ­ d e lk e z é s r e á lljo n . A g é p e lé s e k z ö ­ m é t a k ö z e l tíz é v b ö r t ö n m ú l t t a l „ r e n d e lk e z ő ” V a d a s É v a s z e rz e te s n ő v é r v é g e z t e e l, m a j d a z e g y r e s z a p o ro d ó k ö te te k g é p e lé s é n m á r tö b b e n o sz to z ta k . A k a p h a tó ír ó g é p e k (pl. O lim p ia , E rik a , R e m in g to n ) m in d c sa ta so rb a á llta k . A „ te c h n ik a i f o r r a d a l o m ” a d e m o k r a tik u s e lle n z é k a k tív k ö z re ­ m ű k ö d é s é v e l é r t e e l a B o k o r szam iz d a tk é s z ítő it 1980 ő sz é n . E rrő l a sz e rv e z e ti é s te c h n ik a i s z e m p o n tb ó l e g y a r á n t fo n to s ta lá lk o z á s ró l B isztr a i G y ö rg y k ö z ö ssé g i v e z e tő a z t írta , h o g y „ H ó d o s á n

R ó z a , a b u d a p e s ti h á z u n k p in c é jé b e n m e g ta n íto tt a ste n c il l a p r a g é p e l t s z ö v e g e t, fa k e ­ r e t r e fe sz íte tt sz ita sz ö v e tre ra g a s z ta ­ n i, e r r e fe s té k e t ö n te n i, s e g y g u m i h a s á b b a l a f e s té k e t a s z itá n é s a s te n c illa p o n á tp r é s e ln i. A s z e rk e z e t a lá te t t ü r e s p a p ír l a p o n p e d ig m e g ­ j e l e n t a sz ö v e g . E z v o lt a sz itá z á s D o l g o z t a m v e le , d e n e m s o k á i g , m e r t - 1981 ta v a sz á n sz in té n R ó z á n és D e m sz k y n k e re s z tü l e g y n a g y d a ­ ra b , szak állas h o lla n d ú js á g író tó l, az Ő r s v e z é r t é r e n á t v e t t e m e g y ú j, k é zz el h a jto tt, s te n c ilg é p e t. A ste n c il l a p o k a t k ü lö n b ö z ő ü z e m e k tő l, g y á ­ r a k tó l » k u n y e rá lta m « , m iv e l i r o d a ­ g é p - m ű s z e r é s z v o lt a s

z a k m á m é s n a p o n t a 4 - 8 c é g h e z is e l k e l l e t t m e n n e m k ö n y v e lő g é p e k e t ja v íta n i. A z tá n e g y jó z s e f v á r o s i la k á s b a n k e z d tü k el a s te n c il-g y á rtá s t. N e h e ­ z e n m e n t. A fe s té k s ű r ű s é g é n e k és a g é p n y o m ó e r e jé n e k b e á llítá s á v a l s o k a t k ü s z k ö d tü n k . H a m á r fel v o lt té v e a g é p r e a ste n c il p a p ír , a k k o r é r d e m e s v o lt a z o ld a lb ó l 5 0 0 d a r a ­ b o t g y á r t a n i (a s t e n c i l p a p í r k b . e n n y it b í r t ki). E g y o ld a la s r ö p l a p ­ n a k ez a m ó d s z e r k iv áló , d e a k ö te ­ te k le g y á r tá s á r a n e m v o lt m e g f e le ­ lő. N e m is k é s z ü lt k o m p le t t k ö te t, c s a k n é h á n y 10 o l d a l b ó l 5 0 0 - 5 0 0 p é ld á n y . L e lk e m b e n a z t g o n d o l­ ta m v é g ig , h o g y ez a te c h n ik a n e m a B o k o r p r

o f iljá h o z v a ló , m e r t n a ­ g y o n k e v é s e m b e r t le h e t e t t b e v o n ­ n i. N e m v o lt k ö z ö ssé g i m u n k a , h a ­ n e m e g y é n i » p a rtiz á n m ó d s z e rt« i g é n y e l t ” .9 A B o k o r s z a m i z d a t g y á r tá s a t e h á t n e m c s a k m á s t e c h n i ­ k á t ig é n y e lt, m in t p é ld á u l a B eszé­ lő é , d e m á s „ g y á rtá s t filo z ó fiá n ” is a la p u lt. A z ú j a b b t e c h n i k a i ú jítá s 1 9 8 4 b e n k ö v e tk e z e tt b e , a m ik o r eg y ly u k s z a la g v e z é rlé s ű N D K í r ó a u t o ­ m a t á t („a t r a k t o r ”) s ik e r ü lt S z é k esf e h é r v á r o n m u n k á b a á ll í t a n i . „A t r a k t o r ” „ e lfo g la lt e g y te lje s k isszo b á t. A b e tű k a r o k c s a p á s a in a k isz o ­ n y ú e rő s h a n g ja m ia tt h o s s z a n k e l­ le tt k e r e s n i h o z z á a v e sz é ly t v á lla ló h á z i g a z

d á t. E g y r é g i b é r h á z f ö l d ­ sz in ti ta n á c s i la k á s á b a k e r ü lt. A kiss z o b á ra ú js á g p a p í r r a l p á r n á z o t t a j­ tó t és b iz to n s á g i z á r a t, á lm e n n y e z e ­ t e t és a f a la k r a h a b tá b l á b ó l h a n g s z ig e te lé s t t e t t ü n k ” . 10 „A t r a k t o r t ” é js z a k a sz á llíto ttá k a la k á s b a , h o g y a s z o m s z é d o k n e lá s s á k . „ E g y s z e r k e l l e t t l e g é p e l n i v e le az a n y a g o t , p e r s z e fé lre ü té s e k n é lk ü l, m e r t a ly u k s z a la g o t ja v í t g a t n i ig e n n e h é z ­ k e s v o lt, a z u t á n m á r ú j r a é s ú j r a g é p e l t e a u t o m a t i k u s a n a ly u k s z a ­ la g ró l. T íz p e r c a la tt e lk é s z ü lt e g y o ld a lla l, a m i a la tt a k isz o lg á ló ja é p ­ p e n s z é t t u d t a r a k n i a tíz in d ig ó s p é ld á n y t és e lő k é s z íte n i a k

ö v e tk e ­ ző » sz e n d v ic se t« .” 11 A h a n g o k ó h a ­ ta tla n k is z ű r ő d é s e é s a la k á s o k b a n v a la m in t p l é b á n i á k o n fe ls z e re lt le ­ h a llg a tó -k é s z ü lé k e k m ia tt a le b u k á s le h e tő s é g e m in d ig a d o tt volt. S z in té n N D K -s g é p e k v o lta k az 1 9 8 4 - 1985 k ö rü l m eg é rk ez ő R o ­ b o t r o n 6 0 1 1 -es e le k tr o n ik u s , m a r ­ g a ré ta fe je s ír ó g é p e k , a m e ly e k 1 0 5 0 k a r a k t e r t (k b . 15 s o r n y i s z ö v e g e t) tu d ta k m e g ő riz n i, a m it a z tá n te t­ sz ő le g e s m e n n y is é g b e n l e h e t e t t k i­ n y o m ta t n i. B is z tr a ié k a z o n n a l n e ­ k ilá tta k a g é p m e m ó r iá já n a k b ő v í­ té s é h e z . „ M e g k e lle tt b e n n e ta lá ln i, h o g y h o l g á to lja , tiltja a p r o g r a m a n a g y o b b m e n n y is é g ű j e l tá r o lá s á t. K e m é n y fe jle s z

tő m u n k a k e z d ő d ö tt. S ik e r ü lt e lő s z ö r o ly a n h a r d w e r t, k á r ty á t é p íte n i, a m i m á r e g y o ld a l­ n y it m e g t u d o t t ő riz n i. A z tá n m e g ­ s z ü l e t e t t a tö b b é v e n k e r e s z t ü l a l­ k a l m a z o t t t e c h n i k a : e g y s p e c iá lis m a g n e to fo n r a k e r ü lt rö g z íté s re a b e g é p e lt sz ö v e g , a m it a z tá n b á r m i ­ k o r e lő l e h e t e t t v e n n i, é s g y á r ta n i le h e t e t t b e lő le a tíz p é ld á n y o k a t ” . 12 A ta lá lm á n y i h iv a ta ln á l te r m é s z e ­ te s e n b e n e m je g y z e tt ú jítá s o k s o ra a zz al fo ly ta tó d o tt (1 9 8 6 ), h o g y a C o m m o d o re 6 4 s z á m ító g é p e g y ­ s z e rr e n é g y d a r a b R o b o tr o n g é p e t v e z é re lt, íg y tíz p e r c a la tt n e g y v e n p é ld á n y k é s z ü lt e l e g y o ld a lb ó l. T e h á t „ eg y 1 2 0 o ld a la s K A R A J

- k ö ­ te tb ő l tíz p é ld á n y 2 0 ó r a a la tt í r ó ­ d o t t ki. E g y k ö t e t k in y o m ta tá s a k é t ó r a a la tt t ö r t é n t m e g .” 13 A z e s z k ö z ö k é v e n k é n ti b e s z e r z é ­ se és az e lé r h e t ő te c h n ik a i ú j d o n s á ­ g o k b e v e z e té s e k ü lö n k o n s p irá c ió s á g g á n ő tte ki m a g á t a B o k o r b a n , a k ia d v á n y o k a t g é p e lő , fű z ő stb . c sa ­ l á d o k p e d i g h e t e k i g m e g f e s z ít v e d o lg o z ta k a s z a m iz d a to k o n . A z u to ls ó g y á r tá s i fá z is e lv é g z é ­ se , a z á tl a g o s a n é v e n t e ö ts z á z d a ­ r a b k a r t o n k ö t é s e lk é s z íté s e is k o ­ m o ly m u n k á t é s le b u k á s i k o c k á z a ­ to t je le n te tt. A b u d a p e s ti k ö n y v k ö ­ tő k k ö z ö tt k e l l e t t e lő s z ö r b iz a lm i k a p c s o la to t k ia la k íta n i, h o g y a z tá n a d o tt

id ő b e n a k ö te te k e t g y o rsa n b e k ö tt e th e s s é k . (A v id é k i K A R A J o k á t á l t a l á b a n n e m k ö t ö t t é k b e ) A z 1 9 8 0 -a s é v e k e le jé n K irá ly I g ­ n á c k ö z ö s s é g i v e z e tő é r d i h á z á n a k p i n c é j é b e n m ű k ö d ö t t a s z a m iz d a tk ö té s z e ti k ö z p o n t. L e s e le jte z é s b ő l m e g s z e r z e tt, i m m á r s a já t v á g ó g é p és p ré s g é p te tte e g y s z e rű b b é a v é g s ő m u n k a f á z is e lv é g z é s é t. E z a h i v a t a l o s k ö t é s z e t e k t ő l v a ló f ü g ­ g e tle n e d é s a z o n b a n m á r a h a tó ­ s á g n a k is t ú l s o k l e h e t e t t , m iv e l e g y j ó l s z e rv e z e tt r e n d ő r s é g i a k c ió s o r á n a m á r k é s z p é l d á n y o k , az 1 9 8 5 - ö s t e r m é s n a g y r é s z é t e lk o ­ b o z tá k . A k ö z ú ti e l l e n ő r z é s s o r á n e l ő á l l í

t o t t „ k é t T r a b a n t o s t ” 2 -3 ó r á s k ih a llg a tá s é s a s z a b á ly s é rté s i e ljá rá s e li n d í tá s u t á n a r e n d ő r s é g e le n g e d t e . A sz e rk e sz té si és az e lk é sz íté si k é r ­ d é s e k , v a la m in t a m e n n y i s é g i v o ­ n a tk o z á s o k m e lle tt fo n to s a ta rta lm i és sz ín v o n a lb e li k é rd é s e k s z á m b e v é ­ te le is. A K A R A J -o k m ű fa ja n e h e z e n m e g h a tá r o z h a tó , h isz e n n e m e g y sé ­ g e s m ű fa jú , te m a tik á jú é s s z ín v o n a ­ lú k ö t e t s o r o z a t l é t r e h o z á s a v o lt a cél, h a n e m a sa já t ö n k ife je z é s le h e - 2004. JÚNIUS 18 tő s é g é n e k és az ö n á lló f ó r u m l é t r e ­ h o z á s á n a k a m e g te re m té s e . E g y ­ s z e rr e v o lta k b e n n e j e l e n a lelk isé g i f ü z e te k r e je lle m z ő , a z e g y h á z i ü n ­ n e p e k h e z k

ö tő d ő és a z o k tó l f ü g g e t­ le n e lm é lk e d é s e k , k o m o ly te o ló g ia i és a t á r s a d a lo m tu d o m á n y o k k ö ré b e ta r to z ó é rte k e z é s e k , e g y m o z g a lo m é le té v e l ö s s z e fü g g ő írá s o k és f o r d í ­ tá s o k . B u lá n y i G y ö rg y n e k a m a ­ g y a r e g y h á z z a l é s v a tik á n i h i e r a r ­ c h iá v a l v a ló te o ló g ia i é s e g y h á z f e ­ g y e lm i v itá já tó l k e z d v e (1 9 7 6 ) - a K A R A J -s o ro z a t r é s z e k é n t - m in d e n é v b e n ö n á l l ó D o k u m e n tu m k ö te t is m e g je le n t. E n n e k te m a tik á ja és e g y b e n te r je d e lm e to v á b b b ő v ü lt a ttó l k e z d v e (1 9 7 9 ), h o g y a B o k o r fé rfi ta g ja i m e g t a g a d t á k a k a to n a i sz o lg á la to t. (A d o k u m e n t u m k ö te t e ­ te k szó s z e rin t k ö z ö lté k az A E H -v a l é s á lla m i in té z m é n y e k k

e l [p l. O r ­ s z á g g y ű lé s , B ü n t e t é s v é g r e h a j t á s i I n t é z e t e k ] , a M a g y a r K a to lik u s P ü s p ö k i K a r r a l [M K P K ] é s a V a ti­ k á n n a l f o ly ta to tt p á r b e s z é d d o k u ­ m e n t u m a i t . K ö z ö lte k a B o k o r t e ­ m a tik á já b a illő világ i é s e g y h á z p o li­ tik á t é r in tő m e g n y ilv á n u lá s o k a t, d o k u m e n tu m o k a t, a B o k o rra l k a p ­ c so lato s, k ü lfö ld ö n m e g je le n t írá s o ­ k a t, i n te r j ú k a t és sa jtó c ik k e k f o r d í­ tá s a it stb .) A z 1 9 9 0 -ig m e g je le n ő 14 ö n á lló d o k u m e n t u m k ö t e t a B o k o r tö b b f r o n t o n v ív o tt ( v ilá g e g y h á z i, á lla m e g y h á z i, á lla m i, civil t á r s a d a l­ m i) e m b e r i j o g v é d ő ( l e l k i is m e r e t ­ es v a llá ssz a b a d sá g , sz ó lá ssz a b a d sá g ) t e v é k e n y s é g é n e k e s e m é

n y e it v e tte sz á m b a , a m i k o r- és e g y h á z tö r té n e ­ ti s z e m p o n tb ó l is je le n tő s é g g e l b ír. A B o k o r n a k ez a p o litik a i s z a b a d ­ s á g jo g o k a t is é r i n t ő k ü z d e l m e t e ­ r e m te tte m e g a z u tá n az 1 9 8 0 -a s é v e k e le jé tő l a p á r b e s z é d le h e tő s é ­ g é t a d e m o k r a t i k u s e lle n z é k k e l (a m á r e m líte tte k e n k ív ü l H a r a s z ti M iklóssal) K is J á n o s s a l, K ő sz e g F e ­ re n c c e l, R a jk L ászló v al, S o lt O ttíliá val, m a jd p e d ig 1 9 8 6 -tó l M iszlivetz F e re n c c e l). A r e n d s z e r e s n e k m o n d ­ h a tó „ m a g á n l a k á s o s ” t a lá lk o z á s o k s o r á n a k ö z v e tle n s z a m iz d a tc s e ré re is l e h e t ő s é g n y ílt, a m e l y e k í r á s o s n y o m a i m in d a K A R A J - b a n , m in d p e d ig a B eszélő b e n , ille tő le g a N a g y J e n ő á lta l s z e

rk e s z te tt D e m o k ra tá b a n is t e t t e n é r h e t ő k , p é l d á u l e g y h á z p o l it i k a i é s k a t o n a s á g - m e g t a g a d ó té m á k b a n . A K A R A J -o k s o r á b a ta r to z ta k , d e ö n á lló k ö te tb e n j e l e n t m e g az é v e n k é n t m ás és m ás té m a k ö ré (p l. g y e r m e k n e v e lé s , e r ő s z a k m e n ­ te s sé g , e n g e d e lm e s s é g , s z e g é n y sé g ) s z e rv e z ő d ő k ö te t, a K ö zö s D o lg a in k ( K D ). A B o k o r t a g j a i, k ö z ö s s é g e i m e g v ita ttá k a z „ a l a p a n y a g n a k ” t e ­ k in te tt, e g y v a g y n é h á n y fe lv e z e tő t a n u lm á n y b ó l á lló K D - 1, é s az e r r e a d o t t v á la s z o k b ó l s z ü l e t e t t m e g s z in té n é v e n k é n t - az ö n á lló ú n . R eflem ó - k ö te t. Ö n á lló k ö t e t e k b e n j e l e n t e k m e g B u lá n y i G y ö rg y k é ső b b i s z a m iz d a tk

ö te te i (az e m líte tt K I O - n k ív ü l az E g y h á zren d é s az E rén y-e a z en gedel­ m esség ? ),14 é s a f o r d ítá s i k ö te te te k . U tó b b ia k e g y ré s z e a n y u g a ti te o ló ­ g u s s z a k ír ó k k ö n y v e i ( J e a n - M a r ie M ü lle r: A z erőszakm entesség e v a n g é li­ u m a ; W in d a s s : K e re szté n y sé g és erő ­ szak; P in c h a s L a p id e z s id ó te o ló g u s e g y ik m ű v e ; G e r h a r d L o h fin k : M i ­ lyennek lá tta J é zu s a közösséget}·, J e a n M ic h a e l H o r n u s : N e m h a rco lh a to k ! é s E r n s t F . S c h u m a c h e r : A k ic s i s z é p ) , m á s ik r é s z e v a llá s f i lo z ó f ia i (pl. N y ik o la j B e rg y a je v ) é s t ö r t é n e ­ ti m u n k á k (A rn o ld T o y n b e e : A v a l­ lás a tö rtén ész szem ével; E n c ik lo p é d ia B r ita n n ic a e g y e s r é s z e i) , v a la m in t z s in a ti d o k u m e n t u m o k (p l. L u m

en G e n tiu m ) v o lta k . M a g y a r s z e rz ő t is k i a d o t t a B o k o r : a z e ls ő k o r s z a k ­ b a n p é ld á u l K a rd o s K lá r á n a k az írá s a lá to tt n a p v ilá g o t, a h a r m a d ik k o r s z a k b a n H a m v a s B é la m ű v e ib ő l á llt ö ssze k é t fü z e t a n y a g a . A d o k u ­ m e n t u m k ö te t e k fo ly ta tá s á n a k le h e t t e k i n t e n i a k ö z ö s s é g i v e z e tő H a v asy G y u la ö n á lló d o k u m e n tu m g y ű j te m é n y e ( H á tté r , 1 9 4 4 - 1 9 8 7 ) , a m e ly a z u t á n m e g je le n t le g á lis f o r ­ m á b a n i s .15 A B o k o r v id é k i m ű h e ly e ib e n (D e b re c e n , G y ő r, P écs, S o p ro n , S z e g e d stb .) is s z ü le tte k ö n á lló szam iz d a tk i a d v á n y o k A B o k o r 1 9 7 5 ó t a m ű k ö d ő , s z é k e s fe h é rv á ri „ ö k o ­ ló g ia i m u n k a c s o p o r t j á n a k ” sz e lle ­ m i a lk o tá s a i e g y

ré s z t a K A R A J -o k ­ b a n , m á s r é s z t h e ly b e n k ia d o t t P á l­ m a á g - f ü z e t e k b e n j e l e n t e k , 16 (1 9 8 6 é s 1 9 8 9 k ö z ö tt 13 d b P á lm a á g j e ­ 2004. JÚNIUS 18 le n t m eg , e g y e n k é n t 2 0 -4 0 p é l­ d á n y b a n .) 17 A B o k o r s z a m i z d a t o k b ó l „ k ö te ­ l e s p é ld á n y t” k a p ta k a B o k o r v e z e ­ tő i ( ú n . á g - é s á g r é s z v e z e tő k ) é s a 8 -1 2 fő t s z á m lá ló k ö z ö s s é g e k , a m e ­ ly e k a z u t á n s a já t ig é n y e ik n e k v a g y p a s z to rá c ió s s z á n d é k a ik n a k m e g f e ­ le lő s z á m ú p é l d á n y b a n ú j r a l e g é ­ p e lté k az á lta lu k fo n to s n a k íté lt K A R A J - o k á t, k ö n y v e k e t, f o r d ítá s o ­ k a t s tb . E l ő f o r d u l t , h o g y e g y - e g y k ö z ö ssé g n ek vagy n a g y o b b te le p ü ­ lé s e n m ű k ö d ő h e ly i k ö z ö s

s é g e k n e k v o l t e g y k ü l ö n „ k ö n y v t á r o s a ” is. E z e k a k ö z ö s s é g i v a g y v á ro s i „szam iz d a tk ö n y v tá r a k ” g y ű jtö tté k a m á s v a llá si k ö z ö s s é g e k é s a d e m o k ­ r a t i k u s e ll e n z é k á lta l k i a d o t t sz a m iz d a to k a t é s a le g á lis k ö n y v f o r g a ­ lo m b a n e lé r h e t ő j o b b k ö n y v e k e t. A B o k o r - s z a m iz d a tir o d a lo m b ó l tis z te le tp é ld á n y t k a p ta k a R e g n u m M a riá n u m , a F o c o la ré , a T a iz é m o z g a lo m v e z e tő i, e g y -e g y s z e rz e ­ te s , ö k u m e n i k u s l e lk é s z c s o p o r to k , s z im p a tiz á n s o k , j ó b a r á to k . É s a B o k o r-s z a m iz d a t n y ilv á n e lj u t o tt az Á E H - h o z , a I I I / I I I - a s ü g y o s z tá ly ­ h o z és p ü s p ö k i k a r ta g ja ih o z . (U tó b b iv a l k a p c s o la tb a n is m e r tté v á lt, h o g y a M

K P K k ö r le v e le t b o ­ c s á to tt ki 1 9 7 8 -b a n B u lá n y i G y ö rg y L elk ip á szto ri m a rk e tin g c ím ű m u n k á ­ j a e lle n . A k ö r l e v é l s z é p s é g h i b á ja v o lt, h o g y o ly a n m o n d a t o k a t id é z ­ t e k a s z e rz ő m u n k á j á b ó l, a m e ly e k n e m is s z e re p e lte k a m ű b e n . A z ó ta s e m d e r ü l t fé n y a r r a , h o g y a z á l ­ la m v a g y a z e g y h á z sz e rv e i h a m is íto ttá k - e m e g a m ű v e t.) A B o k o r h a r m a d ik s z a m iz d a tk o rsz ak a , vagy a h o g y a n a B o k o r­ b a n n e v e z ik , a „ h a r m a d i k h u l lá m ” u t á n m é g 1 9 9 2 -ig a d ta k k i „ szam izd a tf o r m á tu m ú ” K A R A / - o k á t és m á s k ia d v á n y o k a t. (A B o k o r a k tu á ­ lis c s e le k v é s i t e r v e i v e l f o g l a l k o z ó K ö zö s D o lg a in k é s a z e z e k r e a d o t t R eflexiók a m a i n a p ig , é v e n te m e g

­ j e l e n n e k ! ) A r e n d s z e r v á lt á s s a l e g y id ő b e n a la p íto ttá k a B o k o r - im ­ m á r le g á lis - f o l y ó ir a t á t , a k é t h a ­ v o n ta m e g je le n ő É r te d v a g yo k o t („A jé z u s i tá jé k o z ó d á s fo ly ó ir a ta ” ), a m i e d d ig 8 4 s z á m o t é r t m e g . A B o k o r „ b e lső tá jé k o z ta tó h ír ú js á g ja , a B o ­ k o r k ö z ö s s é g e i b e n é lő k s z á m á r a ” j e l e n ik m e g h a v o n ta , e le k t r o n i k u s f o r m á b a n is a T Á J É K ( j e l e n l e g a X IV . é v fo ly a m 152 s z á m á n á l ta r t) é s az e ls ő d le g e s e n B u lá n y i G y ö rg y í r á s a i t k ö z lő K o i n ó n ia ( X I . é v f o ­ ly a m ). A B o k o r - s z a m iz d a t j e l e n tő s r é s z e m a m á r C D -re k e r ü lt, és e g y e s í r á s a i t k ö z ö l t e a H a r m a d ik P a r t f o l y ó ir a t é s a z E g y h á z f ó r u m K i a d ó

. A B o k o r l e g á l is k ö n y v k i ­ a d ó ja k o r á b b a n az I r o t r o n , m a jd a B o k o r lig e t, k é s ő b b p e d i g a z E lp íd ia K ia d ó , ille tő le g , B u lá n y i G y ö rg y N a p ló j á n a k k ö te te it a P ü s k i K ia d ó j e l e n t e t i m e g . 7 Merza József: Előszó. In: Merza József (szerk.): A második hullám (Válogatás a „Bo­ kor” közösség írásaiból) 1. kötet Irotron Kiadó, Budapest, 1990. 3 2 Uo. 3 Bulányi György. 2004 április 12 E-mail köz­ lés. Merza József visszaemlékezése szerint „százas nagyságrendű példányszámban” sokszorosították a kiadványokat. 2004 április 13 E-mail közlés 4 Merza József. Budapest, 2004 április 6 Szemé­ lyes közlés. A későbbiekben is alapvetően Merza Józseffel készült interjúra támaszkodom. (Merza József egyik állandó tagja volt a Karácsonyi Ajándékozz/ szerkesztő bizottságnak és számos más Bokor-szamizdat és legális kiadvány

szer­ kesztője is egyben.) 5 Uo. 6 Bulányi György. 2004 április 12 E-mail közlés ^ legális kiadásban olvasható: Bulányi György: Keressétek az Isten Országát! IIII. Irotron Kiadó, Budapest, 1990. H Bulányi György: Éva néni elment. Koinónia, 2003. december 10 ^ Bisztrai György. 2004 április 11 E-mail közlés 10 Simonyi Gyula: Előszó a magyar kiadáshoz. Jean-Michael Homus: Nem harcolhatok! Si­ mányi Gyula magánkiadása, Székesfehérvár, 1993. 5 11 Simányi Gyula, 2004. április 4, E-mail közlés 12 Biszlrai György. Uo 13 Bisztrai György. Uo 1Ί Bulányi György: Egyházrend. Erény-e az engedelmesség? Egyházfórum Könyvei 3., Luzern, 1989. 13 Havasy Gyula: Magyar katolikusok szenve­ dései 1944-1989. Szerző kiadása, Budapest, 1990. Németül: M artyrium 1944-1989 Verlag des Verfassers, Budapest, 1990. 10 A BOCS Alapítvány honlapja (http://bocs.hu/bocsaénphlm) a Környezetvédelmi Lexikon/ idézi 11 Simányi Gyula. 2004 március 31 E-mail

közlés KOLLÁTH GYÖRGY: Pénzes csocsó K a is e rs la u te r n b e n té n y le g c s o d á t t e t t a m a g y a r c s a p a t. V a g á n y m ó ­ d o n 1 9 -re l a p o t k é r t, a ls ó t h ú z o tt é s n y e r t. E lr a g a d t a t o t t s p o r t v e z e ­ tő k r ö g t ö n f e lt á m a d á s r ó l, m e g ú j u ­ lá s ró l é r te k e z te k . B e le s z e re lm e s e d te k s a já t s z e re n c s é jü k b e , m e n t ­ sé g ü k b e , d e m a g ó g iá ju k b a . F e le d ­ v é n p l ., h o g y E u r ó p a e g y ik l e g ­ sz e rv e z e tte b b b a jn o k s á g a N é m e t­ o r s z á g b a n z a j l ik , m é g h a a n n a k s z í n v o n a l a n i n c s is a le g j o b b h á ­ r o m b a n . H á t a m ié n k ? J e g y z ik e g y á lta lá n ? ! M i v á lto z o tt m e g ? A h o n i f u tb a ll k ö z á lla p o ta ib ó l a fé n y e s g y ő z e le m n e m k ö v e tk e z e tt. I t t h o n a fo c i d ö n tő e s e m é n y e i g y a k

r a n n e m a z ö ld g y e p e n , i n ­ k á b b fű a la t t z a jla n a k . N e m a l a b ­ d a , h a n e m a p é n z a z ú r . I z ig - v é r ig m a g y a r(o s) tö r té n e t sz e m lé lte ti, h o g y a z e ls ő o s z tá ly ú m a g y a r b a j ­ n o k s á g v é g já té k a m e g i n t n e m E u ­ r ó p á t , h a n e m - m o n d j u k - B e ls ő Á z s iá t i d é z i . E r ő v e l , m u t y i v a l é s p é n z z e l, k o r r e k t , n y ilv á n o s s z á m ­ a d á s n é lk ü l m i n d e n e ls ik á lh a tó . A D V S C -M e g a F o rc e c s a p a ta m e g ó v t a a m á ju s 2 7 - é n a F e r e n c ­ v á r o s e lle n 3:1 a r á n y b a n e lv e s z íte tt m é r k ő z é s t, m e r t m e g íté lé s e s z e rin t a F r a d i e g y ik j á t é k o s a j o g o s u l a t l a ­ n u l s z e r e p e lt . A j o g o s u l a t l a n s z e ­ r e p lé s ú g y j ö t t ö ssz e , h o g y a fo c is­ t á t a f e g y e lm i b iz o tts á g a s o k

a d ik s á r g a la p és a k iá llítá s e ll e n é r e á t ­ m e n e t i l e g „ f u tn i h a g y t a ” , j ó l l e h e t e z t s e m té n y b e li, s e m j o g i t e k i n t e t ­ b e n n e m t e h e t te v o ln a m e g . A x ió ­ m a - é r té k ű é r v v o lt, h o g y m i n d e b ­ b e n a F r a d i jó h is z e m ű és v é tle n v o lt, a k lu b o t t e h á t e g y k é s ő b b i d ö n té s s e m m ik é p p e n sem s ú jth a t­ j a . H o g y m ily e n té n y e k b ő l o lv a s tá k ki e z t, s e n k i s e m f i r ta t ta . S zó v o lt a r r ó l , h o g y r e n d k ív ü l i t e k i n t é l y ű , f ü g g e t l e n f é r f i a k f o g já k a z e s e te t m in ő s íte n i, a n n a k a la p j á n s z ü le tik m a jd d ö n té s . E h e ly e tt a D e b r e c e n m a jd n e m k é t h é tte l az ó v ás u tá n k é r e lm é t - a s z ín fa la k m ö g ö tti m e g e g y e z é s t v á la s z tv a - v is s z a v o n ­ ta . V o lt ü g y

, n in c s ü g y M in d e n k i a m a g y a r fu tb a ll é r ­ d e k e i r e é s a z e l k e r ü l t (!?) b o t r á n y ­ r a h iv a tk o z ik . A z ö ss z e s b e n n f e n ­ te s m é g a g o n d o l a t á t ó l is i r tó z ik , h o g y e s e tl e g d e c e m b e r i g k í s é r t a j o g i p r o c e d ú r a , i n k á b b h o m á ly o s e r e d e tű fo rrá s b ó l e lő te re m te tt k á r p ó tl á s s a l r e n d e z i k a z ü g y e t. A titk o s in f o r m á c ió k a j ó v á t é te l ö szs z e g é t 7 5 é s 3 0 0 m illió f o r i n t k ö z é lö v ik b e , d e a j ó l é r t e s ü l t e k a k lu b l ic e n c c e l k a p c s o l a t o s n e h é z s é g e ­ k e t, n e t á n a b ír ó k ü ld é s s e l k a p c s o ­ la to s , v á r h a t ó a n o m á l iá k a t is s e jte ­ n i e n g e d t é k - h a a sz é p sz ó n e m h a s z n á l. E p i ll a n a t b a n az i n t e r n e ­ te s h o z z á s z ó lá s o k s z á m a 5 5 , az e m b

e re k - z ö m m e l a n o n im k o m m e n tá rja m in d e n n é l r é m e ­ se b b h á t t é r i n f o r m á c i ó k a t is tu d . A s p o r tn a p ila p b a n a d e b r e c e n i­ e k e ln ö k - tu la jd o n o s a a la c s o n y s z ín v o n a lú s z e re c s e n m o s d a tá s t fo ly ta t a m e g h á t r á l á s u k k a l k a p c s o ­ la tb a n , m e r t j o b b a n a g g ó d ik a foci e g é s z é é r t , m i n t a s a já t c s a p a t á é r t . A k o r á b b i lig a v e z e tő , M u s z b e k M i­ h á ly n y ila tk o z a tá b a n ta n m e s é t n y ú jt á t a p é n z s z e re p é rő l, é r z e l­ m i-p s z ic h ik a i m o m e n t u m o k a t ta lá l a L ö k i v é d e lm é b e n , le a m a tő rö z i a fe g y e lm i b iz o tts á g ta g ja it, s e jte t­ v é n , h o g y h a ig a z i p r o f ik v o ln á ­ n a k , a k k o r ily e n b a r b a t r ü k k m e g n e m t ö r t é n h e t n é k , é s s z ű z M á r iá t is k é p b e h

o z z a , h o g y a p o t o m h á ­ r o m s z á z m illió r a j o g c í m e t ta lá ljo n . Az ü g y b e n - a k u p a s z e re p lé s r é ­ v é n - k ö z v e tv e é r i n t e t t k é t m á s ik k lu b k é p v is e lő je m in d ö s s z e „ ö r ü l ” . M e g s z ó la lt a f u tb a ll k é t jo g v is e l t v e z e tő je is. A lig a v e z e tő e s te m é g a te le v íz ió b a n ö n e lé g ü lt c s ib é s z e s ­ s é g g e l m o s o l y g o tt , m a j d m á s n a p h á r o m n o n s z e n s z jo g i m e g á lla p í­ t á s r a r a g a d t a t t a m a g á t . E g y ré s z t: „a b a jn o k s á g v é g e r e d m é n y é t j o g ­ e rő s e n k ih ir d e th e ttü k ”. S ok m in ­ d e n - p é ld á u l je g y z ő i, b ír ó s á g i h a ­ tá ro z a t - le h e t jo g e rő s , d e eg y b a j­ n o k s á g e r e d m é n y e le g fe lje b b v é g ­ le g e s le h e t. J o g o t e m l e g e t n i i t t h o n a fo c i k a p c s á n l e

g a l á b b i s b i z a r r . M á s ré s z t: a d e b r e c e n i g a z d a a b u ­ lib ó l k i f a r o lt, d e v a la m e ly e s t ki is p a k o lt, a m i t a lig a f ő n ö k a k la s sz i­ k u s „ k á r ” k ité te lle l i n t é z e t t el. Az e g y b e c se n g ő fu tb a llg u ru -n y ila tk o z a to k in k á b b a s z é g y e n , a p u b li­ k u m le n é z é s e c ím s z ó a lá s o r o l h a ­ tó k b e . H a r m a d s o r b a n : a z t o lv a s ­ h a t t u k , h o g y „ s e m a lig á t, s e m a c sa p a to k a t n em é rte g a z d a sá g i k á r ” . O ly a n fo g a lo m n in c s e n , h o g y g a z d a s á g i k á r (v a g y o n i és n e m v a g y o n i lé te z n é k ) . A z á llítá s ­ b a n o t t la p p a n g , h o g y e rk ö lc s i k á r , p r e s z tíz s v e s z te s é g a z é r t m o s t is m e g e s e tt. A z s e m m i? N a g y o t sz ó lt az M L S Z e ln ö k e is. E k k é n t: „ Ü g y v é d k é n t tu d o m , h o g y a

p e r e s k e d é s n é l j o b b az e g y e z sé g . H a n e m ez a d ö n té s [sic!] s z ü le tik , m é g k a r á c s o n y k o r is a z o n v itá z u n k , k i a b a jn o k . A m a ­ g y a r f u tb a lln a k n e m h i á n y z o t t e g y ú ja b b b o t r á n y . ” „A z” ü g y v é d n e m ­ c sa k a z t t u d ja , m ik o r , m ir e j ó e g y e g y e z s é g , h a n e m a z t is tis z tá n l á t ­ j a : k i a h u n y ó . A z M L S Z -e ln ö k d o l g a é s f e le lő s s é g e p e d i g s z a v a ­ to ln i, h o g y a tö r v é n y e s s é g h e l y r e ­ á lljo n , a f e le lő s s é g e t á lla p íts á k m e g , és in té z k e d é s e b iz to s íts a , h o g y i ly e n h i b a m é g e g y s z e r n e t ö r t é n h e s s é k m e g n á lu k . E z e k h e ­ ly e tt a t a l á r m ö g é b ú j n i g y e r e k e s d o lo g . „ D ö n té s ” n e m s z ü le te tt, h a ­ n e m - a j e l e k b ő l íté lv e - m e g v á s á ­ r o

ltá k , k ifiz e tté k a s z a lo n re m it. E g y iz g a lm a s j o g i l e k t ű r b e n k ö z ­ p o n t i e le m : a z ig a z s á g e la d ó . N á ­ lu n k ez n e m f a n tá z ia s z ü lte t ö r t é ­ n e t, h a n e m fo c iv a ló s á g s ó . A z e l n ö ­ k i g o n d o l k o d á s m ó d s ú ly o s fic a m a : a m a g y a r l a b d a r ú g á s b a n n e m az a b o t r á n y , h o g y ily e n b a j é s m u ty i e g y á lta lá n m e g e s h e t, h a n e m az, h o g y h a a z e m b e r e k b e s z é ln e k r ó ­ la , s h a j o g v é d ő s z e r v e k n e k á llá s t k e ll f o g l a l n i u k , h a f e h é r e n - f e k e té n b e b iz o n y o s o d ik , ki és m ié r t s z e g te m e g a j o g i é s a s p o r tb e li s z a b á ly o k a t. A z ü g y b e n n e m a k o m p r o m is z s z u m o t k ifo g á s o lo m . K é t d o lo g n e m h a g y n y u g o d n i . 1 ) V a j o n m ib ő l v a n , h o n n a n h o v á á r a m li k a titk o s , j o

g s é r t é s t e lf e d ő k á r p ó tlá s ? E lé g h o z z á c s a k e g y k is s é r e l e m , é s s z é p e n k e ll k é r n i: m á r i s fo ly ó ­ s ítjá k ? S e m m i g o n d v e le , h a e z a m a g á n m e c e n a t ú r a jó té te m é n y é b ő l e r e d . I l y e n e s e tb e n m in d ö s s z e a z a d ó j o g s z a b á l y o k b e t a r t á s á r a k e ll ü g y e ln i, n e h o g y az e g y e z s é g e z e k A A 1 1 m e g k e r ü lé s é t is m a g á b a n fo g la lja ? A lig a m é g s e m e g y s z e m é ly e s v á l­ la lk o z á s ( m e g é r n e e g y m is é t, m i is v a ló já b a n ) , t e h á t a lig a ta g ja i ú g y is m e g tu d já k : m e n n y i p é n z m eg y D e b r e c e n b e , m ily e n c ím e n , m ifé le f e lté te le k m e lle tt, é s h o l la n d o l v a ­ l ó já b a n . H á r o m h é t e n b e lü l az is t u d n i fo g ja , a k it n e m é r d e k e l. M ás a h e ly z e t, h a a d ó f iz e tő i

p é n z b ő l h a s í tj á k k i a f á jd a lo m d í ja t , n e t á n m á s c é lt s z o lg á ló k e r e t b ő l, p á n t l i ­ k á s p é n z b ő l c s o r g a t n a k á t e g y k i­ csit. A k ö z p é n z k ö lté s h e z a k ö z n e k k ö z e v a n , a z z a l el k e ll s z á m o ln i, a n y ilv á n o s k o n t r o ll f i r ta t h a t ja : jo g ­ s z e rű v o lt-e a j u t t a t á s , to v á b b á c é l­ sz e rű , ta k a ré k o s , á tlá th a tó , h a té ­ k o n y , e r e d m é n y e s is e g y s z e r s ­ m in d . É r d e k t e l e n v o ln a a v á la sz ? 2 .) Á r t h a t a p r e c e d e n s j e l l e g is: e z e n t ú l m i n d e n j o g i b o t lá s p é n z ­ zel m e g v á lth a tó ? N e m lá tn é k p r o b l é m á t , h a v a la k i a s z e rv e z e te n b e lü l s i k e r te l e n ü z le ti l é p é s t te s z , n e m j ö n b e a d o lo g , r á fiz e tn e k , p e d i g az e lg o n d o lá s j ó v o lt. I ly e n a z ü z

le t i v ilá g . D e a f e g y e lm i b i ­ z o tt s á g a s p o r t b a n c s a k n e m é l e t ­ h a l á l u r a , h a t ó s á g , m e ly e m b e r , s ő t s z e rv e z e t s o r s á r ó l d ö n t , h ib á ja h a tó s á g i t íp u s ú j o g s é r t é s , m é g a k ­ k o r is , h a a h á t t é r b e n n e m v o l t s u s k u s . M á s u t t a k á r n y o m o z á s is i n d u l h a t : m i á l l h a t a n y ilv á n v a ló , k ö n n y ű e ln é z é s n e k n e m m i n ő s í t ­ h e t ő a k c ió m ö g ö tt? I t t h o n a h a j a s z á la s e m f o g g ö r b ü l n i s e n k i n e k . A jo g á lla m n o r m á it so sem le h e te tt a m a g y a r fo c in s z á m o n k é r n i, m é g s e m m in d e g y : a m o s t a n i e li n ­ té z é s v á lik -e a fo g y a té k o s s á g o k , tö r v é n y s é r t é s e k r e n d e z é s é n e k sz o ­ k á s o s m ó d já v á , a v a g y lesz v é tk e s e , fe le lő s e é s k o n z e k v e

n c iá ja a h i b á k ­ n a k , b ű n ö k n e k . M a a z e lő b b i (t)re n d e rő s ö d ik , te h á t b o ríté k o l­ h a tó : a k o c k á z a tm e n te s b u k t á t k é z e n - k ö z ö n t ö r t é n ő e ls ik á lá s k ö v e ti, í g y is j ó ? D e j o b b n e m is j á r , h a n e k ü n k íg y is j ó . M o st m á r ta lá n so se tu d ju k m e g , a lá ts z a t m é g is a z, h o g y b a l ­ k é z r ő l b a jn o k o t c s in á lta k a F r a d i ­ b ó l. K é p z e l j ü k e l u g y a n e z t a k a ­ j a k - k e n u , az ö t tu s a , a z ú s z á s , a p ó ­ ló v a g y a k é z i l a b d a s z a k á g b a n . N e m m egy? L ám , a d ö n tő k ü lö n b ­ sé g n e m e ls ő s o rb a n az e r e d m é ­ n y e k b e n , h a n e m a tis z ta v a g y z ű r ­ z a v a r o s e r k ö lc s i, j o g i , s z a k m a i é s k ö z g a z d a s á g i és v e z e té s i v is z o ­ nyokban van. ÉLET É S |· IRODALOM AGORA n u k tó l m

egfosztani, és a z u tá n azt m ondani, hogy tartsák el magukat. Ami az egyházak társadalm i szol­ gáló szerepét illeti, az előbbi gondo­ latm enettől függetlenül többször is em lékeztettünk arra, hogy az egyhá­ zak e szolgáló szerep ellátásával az ál­ lamot terhelő tevékenységet vesznek át, melynek az állam polgár a „meg­ rendelője”, és melyért kem ény adó­ forintokkal fizet is. H a ezeknek a pol­ gároknak azt m ondjuk, szíveskedje­ nek az egyháztól igénybe vett oktatá­ si, egészségügyi, szociális stb. szolgál­ tatásokért az egyházaknak külön fi­ zetni, akkor azon túl, hogy az állam zsebre tette azt a bevételt is, melyért e lle n s z o lg á lta tá st n em a d , a jo g egyenlőség is súlyosan sérül, hiszen az állampolgárok ugyanazért kétszer fizetnek, az ugyanezen szolgáltatáso­ kat az államtól igénybe vevő többi ál­ la m p o lg á rh o z k ép est k étszeresen. Term észetesen a lelkiismereti és

val­ lásszabadságról, valam int az egyhá­ zakról szóló m ár em lített kétharm a­ dos törvény ezt a k érdést az alkot­ m ánynak megfelelően korrektül ren­ dezi, mégis szomorú, hogy a törvény és a benne védett jogegyenlőségi esz­ m e (ami azért az em beri és állampol­ gári alapjogok mellőzheteden princí­ pium a) vissza-visszatérően a nyilvá­ nosság előtt m egkérdőjeleződik, és legalább olyan szomorú, hogy a gya­ korlatban olykor sérelmet szenved. Nézzük az egyháztám ogatási kér­ déskör legneuralgikusabb pontját, a h ité le t tá m o g a tá s á n a k k é rd é sé t! Elöljáróban jelzem , hogy ez m a m ár lé n y e g é b e n n á lu n k n e m is valós p ro b lé m a , m ivel az 1 százalékos adófelajánlás bevezetése óta a h it­ élet tám ogatása a hívők 1 százalékos a d ó fe la já n lá sá b ó l tö r té n ik . E ttő l fü g g ed en ü l, elvi szinten is vizsgál­ ható a kérdés. Azt a m ár

korábban em lített érvet, m elyet az egyházak ö n fen n ta rtásá­ n ak követelésével általánosságban szembe lehet szegezni, nem ismédem meg. E nélkül is vitatkoznunk kell azzal a fals szemlélettel, mely a hitéle­ tet valamiféle olyan kisebbségi „hob­ binak” fogja fel, melynek közpénzek­ ből tö rté n ő tám ogatása valam iféle vallási fundam entalizm us megnyilat­ kozása lenne. Először is jó lenne vég­ re tudom ásul venni, hogy a hitélet a kultúra része. A hívőnek persze en­ nél sokkal több, a más hitűnek, illet­ ve a n em hívőnek ped ig kulturális érték. Tem plom ostul, papostul, szer­ tartásostul együtt. H a szeretjük, ha nem , akkor is. A kulturális értékek u g y a n is ö n m a g u k b a n é r té k e k . Ahogy a skanzen is, ha m a m ár sem­ mi pénzért sem élnénk olyan házak­ ban, és ahogy a népzene azok számá­ ra is, akik azt egyébként ki nem áll­ hatják. Egy adott hitéletet elleheteden íten i,

a m ást hívő és a n em hívő szemszögéből nézve is kultúraellenes cselekedet lenne. Ettől függedenül sem érthető, mi­ é rt problém a a hitélet tám ogatása? M ié rt kell h á b o ro g n i az o n , hogy „nem hívők adójából” hitéled tevé­ kenységet támogatnak? Ezen az ala­ p o n azon is fel leh etn e háborodni, hogy komolyzenét nem szeretők adó­ jából a komolyzene művészetének tá­ mogatására is fordítanak. Mind a ket­ tő, a hívők is és a komolyzenét szere­ tők is kisebbség. A hívők sokszorta többen vannak, m int akik egy évben m eglátogatnak egy k o n certet vagy operaelőadást, de ez term észetesen nem érdekes. Magam is komolyzene­ rajongó, és ha időm engedi, am atőr komolyzene-művelő vagyok. A példa innen adódott számomra, és a kisebb­ ségek támogatást rem élő várakozása iránti em pátiám is. Kétségbeejtő len­ ne ugyanis, ha a komolyzene ügye ki­ zárólag rajongóik pénztárcájától fug-

Meghívó A Nyilvánosság Klub országos egyesület szeretettel vár min­ den tagot és érdeklődőt éves közgyűlésén 2005. március 5én (szombaton) délelőtt 10 órátái o