Nyelvtanulás | Magyar » Általános nyelvészet

Általános nyelvészet 1.tétel: A nyelv általános megközelítései, az ált-os ny.szet fogalma, kutatási területei A nyelv: Mi a nyelv? Ez a nyelvtud. Legbonyolultabb kérdése Rövid választ nem lehet adni Az Ért Sz. 15 féle értelmezést vonultat fel 1) a nyelv, mint szerv – fontos a táplálkozásban 2) a nyelv, mint beszéd 3) metonikus értelemben Saussure: A nyelv jelek rendszere. 1) érzékszervekkel felfogható a jel 2) van jelentése XX. sz a nyelv az emberi komm legfontosabb eszköze A nyelven sok minden érthető Az emberi nyelvet mi különbözteti meg más komm-ós rendszertől? az emberi nyelv alapkövetelményeit Chares Osgood (1977) nevezte+. Alapkritériumok: 1. azonosíthatóan ismétlődő elemek fordulnak elő a komm-ós csatornában, nem véletlenszerű visszatéréssel.  ez a nem véletlenszerű visszatérés kritériuma - az audiális –vokális csatornában visszatérnek bizonyos elemek; meghatározott sorrendben. - az állatok esetében a

méhek tánca is ny. lenne, mert itt is visszatérő elemekkel találkozhatunk. - a Rohonci-kódex több mint 15 ezer jelkombinációt vonultat felez az ismétlődést támasztja alá. 2. kölcsönösség kritériuma: - az emberek által létrehozott jelsorozatot a másik fél képes felfogni és a jelsorozat megismételhető. - az adó és a vevő szerepe fontos!  az adó-vevő szerepek folyamatosan váltakoznak - állatok esetében: a méhek nyelvében is feltételezhető ez a kölcsönös. 3. pragmatikai kritérium: - a viselkedésre utal: ha egy hangalakot hallunk, többen ugyanazt a cselekvést hajtják végre. a hangalak és a viselkedés kapcsolata ez - állatok esetében: a méhek tánca is lehet. 4. szemantikai kritérium: - a jelentésről van szó: jelentést hordozó szavakkal, szimbólumokkal értjük meg egymást, nem vagyunk sem térhez, sem időhöz kötve: tudunk a nem mostról és a nem ittről is beszélni. - állatok esetében: nincs ez meg. - az ember

ikonikus jeleket is alkalmaz: hangutánzó szavak és gesztusok. 5. szintaktikai kritérium: - a mondatra utal: a szavakból a mondatok nem véletlenszerűen épülnek a kombinációk szabályok szerint épülnek fel. - az állatok esetében: a méhek tánca nagyon kötött, nem tudják kombinálni az elemeket. 6. a kombinációs továbbíthatóság kritériuma: (=produktivitás) - a rendelkezésre álló elemekből az emberi nyelv újabb kombinációkat tud létrehozni: véges számú elemekből végtelen számú helyes kombináció hozható létre. 1 Funkcionális kritériumok: az alapkritériumon túl még van 5. Strukturális jellegzetességek. 1.) vokális-auditív csatorna - a nyelvet beszéljük és halljuk - a vizuális csatorna ehhez képest később alakul ki, és másodlagos. 2.) irányhoz nem kötött átvitel és irányhoz kötött átvitel(recepció) - amikor beszélünk, s a hang minden irányban terjed - a hallás viszont szelektív, tudjuk melyik irányból jön

hozzánk a hang, fáziskéséssel. 3.) időbeli elhalványulás történik a beszéd esetén - van, ami nem jut el a hosszú távú emlékezetig - az írás azért alakult ki, hogy a fontos dolgok ne felejtődjenek el 4.) időbeli szereveződés: - ami időben később hangzott el, arra jobban emlékszünk - ez arra késztette a nyelvet, hogy az ismertebb dolgok kerülnek a mondat elejére, a valódi új infók a mondat végére kerülnek. 5.) azonnali visszacsatolás: Ez 2 helyen játszik szerepet: 1. saját beszédre utal: hallom, amit mondok, és azonnal tudom javítani a hibáimat 2. a gyermek nyelvtanulásában Funkcionális jellegzetességek: 1.) a nyi jelek zöme önkényes, vagyis szimbólumokat használunk - nemcsak az itt és most nevezhető meg - az ikonikus jelünk kevesebb. 2.) nyi jeleink diszkrét jellegűek, nem folyamatosan mennek át egymásba, hanem elkülöníthetőek. 3.) hierarchikus szerveződés, vagyis a nagyobb egységek mind kisebb egységekre bontható

szöveg mondta szókapcsolatok morfémák fonémák számcsökkenés figyelhető meg: - mondatok száma végtelen - a szavak száma már nem végtelen, véges - a morfémák száma jóval kevesebb - a fonémák száma pedig korlátozott - az óceáni ny.ekben 14 morféma van - koiszán ny-ek körében (D-Af.) 120 fonéma van - a világny.ek többségében 28-40 fonéma vanez megfelel a produktivitás alapkritériumának. 4.) az embernél a nyelvelsajátítás tanulás útján megy végbe Osgood: tanulás útján Chomsky: a gy. Ny sajátító képességgel születik A ny. et nemcsak a ny tud Vizsgálja  irodalom és a jogtud.= itt a ny nem központi elem, inkább eszközei A ny. leírásokat 2 csoportra oszthatjuk: 1.) történeti 2.) nem történeti 2 ∕ Nyelvcsaládok történeti / monolingvális polilingvális (módszere: külső / rekonstrukció) teljes részleges történeti aredilis vizsg. összehasonlító (szomszéd ny.ek) nem történeti /

monolingvális polilingvális (deszkriptuális) / részleges teljes tipológiai vizsg. univerziológiai (ny.i típusokat keresnek) vizsg (ny.i univerzálék keresése) Történeti jell.= a közös elem: összehasonlítás Respektív: visszatekintő Nem történeti jell.= a közös: identifikációs jelleg prospektív irányultság A ny. tudomány módszerei: A ~ témafüggőek, és sokat változik a tud. Fejlődésével Az empirikus tud.-ok közé tartozik: - adatokat gyújt - hipotéziseket állít fel - modelleket dolgoz ki - elméleteket állt fel A leírás lehet: 1.) történeti jellegű 2.) leíró jellegű Módszerek: 1.) taxonomikus (leltározó) módszer - számba veszi, osztályozza az elemeket - milyen hangok 2.) funkcionális módszer: - arról szól, mi az adott elem rendeltetése, szerepe - a XX. sz-ban, a Prágai Iskola hatására terjedt el 3.) strukturális módszer: - XX. sz, F de Saussure terjesztette: ő maga nem írta le a struktúra szót, csak a követői - az

elemek 4.) stratifikációs módszer: - a ny. különböző rétegekből áll, a ezek hierarchikus rendben állnak - az 1950-es, ’60-as években USA-ból terjedt el 5.) függőségi ny tanok módszere A ny. tud ágai: - stilisztika, irodalomtud., poétika, retorika, pszicholingvisztika, matematikai ny szet, ny filozófia, dialektológia. Ny. tudomány: 1) általános ny észetre 2.) alkalmazott ny észetre oszlik 2.)Alkalmazott ny szet jell: Ágai: 3 1. Lexikológia: a szótárírás tudománya (a legrégebbi alk ny észeti ág) 2. Fordítástudomány 3. Idegenny – oktatás Jell: a teoretikus ny szet eredményeit a gyakorlati élet vmilyen kérdésének a megoldására használja fel. 4. Neuro-lingvisztika A 2 ny. szet elkülönítése a 19 sz-ban volt 1.) Általános ny szet jell: Összegzi és általánosítja a k onkrét és az összehasonlító ny. szet elméleti- történeti és módszertani tapasztalatait. Az ~ az alapja az egyes ny ek vizsgálatának: az emberi ny ek

felépítésével, eredetének, történeti mozgásának kérdéseivel foglalkozik. Az ~ keresi a n y i univerzálékat. - Wilhelm von Humbolt (19. sz első fele) nevéhez köthető, általános ny észeti kérdésekkel foglalkozott: az érdekelt, hogyan alakultak ki az egyes ny. ekerre a f elfogásra épít Chomsky (20. sz) Foglakkozott a ny. elsajátítással, és az indián ny ekkel 4. típust alakított ki: 1. izoláló ny ek 2. agglutináló (ragozó) 3. flektáló (tőhajlító) 4. inkorporáló ny ek (bekebelező) F. de Saussure: -t szokták az ~ atyjának nevezni Ő elkülönítette a ny. et és a beszédet 1. langue: az elvont ny (társadalmi megvalósulás) 2. parole: a konkrét megvalósulás (egyéni) ezek mesterségesen választhatók el egymástól, de az egész nyelvi rendszeren végigvonul: langue parole 1. fonémák beszédhangok 2. morfémák szavak 3. mondat megnyilatkozás, kijelentés 4. szöveg A fonémák száma jól behatárolt ↔a beszédhangok száma

végtelen. 2. tétel: A nyelvtipológiától a ny elvi univerzálékig. A szubsztancionális és formális, az egyetemes és statisztikai, valamint az implikációs univerzálék nyelvészete. A nyelvek osztályozása történhet: 1.) eredet szerint (genetikus) 2.) areális osztályozás (földrajzi helyzet) 3.) tipológiai osztályozás Tipológiai osztályozás: azt vizsgálja, h. a ny milyen típusba tartozik Ez az eredettel, a ny rokonsággal nincs kapcsolatban. Az eredet szerint osztályozással kezdtek legkorábban foglalkozik. - 1500-as évek: 1 kutató felfedezett: 1. theusz- ny eket 2. deusz 4 3. gott 4. bog ↓↓ ezzel az indoeu-i ny. családok egyes ny eit fedezte fel - 1700-as évek : Adam Smith  1. eredeti (pl latin) = tiszta ny ek 2. származtatott nyek (pl újlatin) = kevert ny ek - más szempont szerint vannak 1.) barbár, nyers ny-ek 2.) fejlett, tökéletes nyek Az igazi nyelvtipológia megalkotása Fridrich Schleigel nevéhez köthető. 1818. Az indiaiak

nyelvéről és bölcsességéről c műveA ny ek leíró szemléletű csoportosítását valósította meg. Eszerint: 1.) flexiós ny ek: a szógyök variálásával élő ny ek ezek, a szótő végi mgh-t v msh-t változtatják meg. (pl német) 2.) nem felxiós ny ek: Ha a ny tani viszonyok kifejezésére ragokat, képzőket, vagy külön szócskákat használnak. Hibás gondolat: a felxiós (később flektáló) nyelvek fölényben vannak a nem felxiós ny. ekhez képest, és organikus szerveződést alkotnak, még a nem fllexiós ny. ek mintha csak összehordottak lennének. August Wilhelm Schleigel: már 3 csoportot képzelt el: 1.) felxiós ny ek a.) szintetikus: mentes az összetett formáktól, a szóalak fejezi ki a ragozott alakokat Ezek a formák többet érnek és jobbak, mint az analitikus ny.ek (pl: az ókori ny ek szanszkrit) b.) analitikus: kénytelenek a fn előtt névelőt, az ige előtt személyes névmást, segédigét, előljárókat alkalmazni. 2.) nem flexiós

ny ek Wilhelm von Humbolt: már 4 ny. típust különít el (az ált os ny szet atyja) 1.) izoláló (elszigetelő) 2.) agglutináló (ragasztó) 3.) flektáló (tőhajlító) 4.) inkorporáló (bekebelező) Ez a felosztás a morfológiai tipológia. A különböző ny. tani alakokat fejezik ki a ny ek ilyen módokon - izoláló ny. ek esetében: a szórend a fontos, emellett ún segédszavacskákat használnak - flektáló ny. ek esetében: a szótövet változtatja A rendszer fejleszthető: leltározó (taxonomikus) tipológia ez. Továbbfejlesztve: 1. bekebelező ny ek 2. izoláló ny ek : a) gyökérizoláló Franz Misteki 1880- as évek b.) főizoláló 3. agglutináló 4. flektáló 5. hozzásoroló August Schleiher: visszatér a 3-as rendszerhez 1.) izoláló 2.) agglutináló 3.) flektáló Ez evolutív tipológia, a kapcsolódó gondolatok miatt. 1.) a legkedveltebb ny ek Ásványokhoz hasonlítja őket 5 2.) a növényszerkezetekhez használja ezeket a ny eket 3.)

organikus összeforrottságot mutatnak, mint az állati szervezetek A fejlődés csúcsát jelölik Azt mondja, h. a ny ek állandóan változnak, és köztük állandó küzdelem van: nem mind jut el a tökéletességhez, kihalnak. (alapja: Darwin fejlődéselmélete) Bírálatok érik ezeket a módszereket: 1) nem lehet fejlődési különbségekről beszélni ←Schleier esetében 2) tiszta típusok nem léteznek. Magyar: agglutináló ny. DE: a látlak igealak bekebelező jelleget mutat ←kifejezi, h E/1, és T/2-es T-ra utal. 3) nemcsak a morfológiai rendszert kellene nézni. 1920-as évek: a strukturalizmushoz kapcsolódva bontakozik ki az új ny. tipológia 1.) Prágai Iskola 2. Koppenhágai 3.) am- i (Sapir) Sapír: A ny. c munkája Az indián ny. ek kutatója volt Kiindulása: a fogalmak 4 csoportját különíti el: 1.) konkrét fogalmak (ez a legnagyobb csop) 2.) tiszta relációs fogalmak (a kölünböző ny tani viszonyokat fejezik ki a ny ek) 3.) derivált (elvesztett)

fogalmak (ezek a szóképzéshez kapcsolódnak; nem minden ny rendelkezik ilyen fogalmakkal.) 4.) konkrét relációs fogalmak Fúziós ny. ek= flektáló ny ek Szimbolikus ny. ek fogalma is megjelenik nála Poliszintetikus ny. ek = inkorporáló ny ek A nagy változás a XX. sz-i tipológiában az 1960-as években indul +: 1.) megszűnik a csak morfológiai tipologizálás:bekapcsolnak más tényezőket: pl: fonémák, morfémák, részrendszer tipológiák születnekpasszív szerkezetek vizsgálata, szótagok vizsgálataCV szótag helyett CCVCC 2.) a tipológiai kutatások összekapcsolódnak a nyi univerzálé kutatásokkalmik azok a jellegzetességek, amik minden ny.benmegvannak - ezek 371 ny. alapján készülteka ny családok legfontosabb ágait képviselik ezek A. – ilyen a fonológiai univerzálék sora: A 2 véglet: 11 fonéma ↔141 fonéma (D. –Af) 75%: 20-37 között van a fonémák száma m.: 39 fonéma van Szabályokat kerestek: - Vizsgálták a

zárthangokat: FONETIKAI UNIVERZÁLÉK zöngétlen zárhangok: p, t, k a „t” a legjellegzetesebb zárhang a „k” csak akkor van, ha a „t” is benne van. DE! 1 kivétel: a hawai ny a „p” csak akkor van, ha „k” is benne van. DE! 4 kivételt találtak Ö-ü mgh: csak akkor fordulnak elő, ha van benne ??* statisztikai univerzálék vannak, 100%-os nincs az az egy 1-2 % kivétel van. B. mondat esetében: MONDATTANI UNIVERZÁLÉK 6 1.) A mondat tipológia 3 elem sorrendjén alapul: S, V, O - variáció lehetőségek: SVO SOVez a leggyakoribb; a világ ny.einek 75%-át ez teszi ki VSO 15% VOS OSV OVS10% az utóbbi 2: 16 ny. : Amazonas menti indián ny ek ezek SO sorrend a gyakori, azaza az alany megelőzi a tárgyat. - általában 1 alapszórend van  2 lehet: magyara régebbi:(SOV) német(az ún. mellékmondati szórend őrizte meg a régebbi szórendet)ez az újabb:(SVO) példa: Kati levelet ír. Kati íjra a levelet (a névelő megjelenése jelzi,

az újabb fejleményt a tárgyas ragozás.) 2.) A mondaton belül megkülönböztetünk: fej- fejlődmény, bővítmény a.) elöl a fej- hátul a bővítmény b.) elöl a bővítmény- hátul a fej pl.: piros kabát (piros = bővítmény, kabát = fej sorrend) Közmondások: a vonatkozói mellélkmondat áll elől, utána jön, amire vonatkozik. (Ki korán kel, aranyat lel. V Amilyen a mosdó, olyan a törülköző 100%-os univerzálék: - Minden nyelvben vannak mgh és msk-k. - Minden nyelvben vannak főnevek és igék. - Személyes névmások esetében három személy van. - Egyes és többes szám szembenállása. Nem 100 %-os nyelvi univerzálék. Pl: van melléknév, van nyelvtani nem Univerzálék: 1.) Szubsztanciális univerzálék: ezekből épül a nyelv (szám, személy) 2.) Formális univerzálék: azok a l ehetséges transzformációk, amiket a nyelv alkalmazhat Pl.: passzív transzformációk, a kérdés esetében a szórend ,igedidőegyeztetés 3.) Implikációs

univerzálék: úgy fogalmaznak meg szabályokat a nyelvre von atkozóan,hogy ha előfordul A, előfordul B is, fordítva pedig nem biztos. Kutatója: JGreenberg, Noam Chomski. Pl.: 1) Kijelentő mondatban, amelyben névszóval kifejezett alany és tárgy van, jellemző sorrend, hogy az alany megelőzi a tárgyat. 2.) Ha előljárókkal rendelkezik a nyelv, akkor a birtokos követi a birtokot (pl: livre du pere) A posztpoziciót használó nyelvekben fordítva van. (m) 3.) A véletlenszerűt jóval meghaladó arányokban az SOV nyelvek posztpoziciót alkalmaznak 4.) Ha az igen-nem kérdésre (eldöntendő) jellegzetes hanglejtés utal, az a mondat végén jelenik meg. 5.) Egyes szám – többes szám – kettős szám: ha egy nyelvben van kettős szám (duális), akkor van többes szám. Fordítva nem igaz Van ahol hármas szám is van (trialisz), itt biztos, hogy van kettős szám is. 6.) Ha a nyelvben van szám, személy és nem kategória, mindig van idő és mód kategória is 7.)

Többes számú alak nincs jelölés nélkül, ha duális van, az is jelölt 7 8,) Sosincs több nem-kategória többes számban, mint egyes számban. Ha a főnévnek van nyelvtani nem kategóriája, akkor a 9.) Harmadik személyű személyes névmásnak van nem kategóriája. Van olyan tipologizálás: 1. Nominativusi nyelvek: ahol van alanyeset 2. Ergatív nyelvek: nincs kiemelt nominativus; s a tárgyas igék tárgya kap egy végződést és a tárgytalan igék alanya ugyanilyen alakú. 3. Abszolút alannyal rendelkező nyelvek (az első kettő ötvözete) 3. Tétel: A nyelvtudomány történetének állomásai I. AZ ÓKOR NYELVÉSZETE India Időben megelőzte a európai nyelvészetet: időszámításunk előtt 7-ik században már folyt nyelvészeti tevékenység. - Ez a vallással függött össze. - Már az időszámításunk előtt 10. században elkezdik lejegyezni a szent szövegeket (Védák) - A kiejtésük változott. - A papok figyeltek fel erre, s arra törekedtek,

hogy megőrizzék az eredeti ejtést.  az első nyelvészeti tudomány tehát a hangtanra irányult. - A szanszkrit nyelv hangtanával kezdődik a nyelvtudomány története, a fonetika története. Panini (ie. 6, vag ie 4) művében tíz nyelvészt említ Cime: 8 könyv ( ’Hadzsi’) - A l7-l8 században fordították le csak. - Bloomfield a nyelvleírások nélkülözhetetlen modelljének ítélte a könyvet (20.sz) - Nyolc fejezetből áll: ezek 4-4 alfejezetre tagolódik - Az alfejezetekben találjuk a szabályokat (=szútrák). - Az összes szútra száma kb. 4 ezer - Szútra= ’fonal’szabály - Nagyon tömörek a következő évszázadok azonnal foglalkoznak, és értelmezik ezeket a szabályokat. l. fejezet: a hangrendszert tárgyalja - A beszédhangokat hátulról előre haladva rögzíti. - Érdekesség még, hogy a.) szájüregen kívüli (tüdő: hehezetes-hehezetlen, gége: zöngés-zöngétlen hangzások megkülönböztetése, orrüreg: orrhangok). b.)

szájüregen belüli hangképző szerveket különböztetnek meg - Ez egy artikulációs alapú hangrendszer. Mondattan: a mondatot egyetlen osztatlan egészként fogja fel: mindig a mondat határozza meg szó jelentését. (a jelentést a mondathoz kötötték) Szófajtan: Nem volt olyan fejlett 4 szóosztály állapítottak meg: l. Toldalékolhatók: főnevek, igék 2. Nem toldalékolhatók: előljárók, partikulák - az alapszófajokkal foglalkoztak sokat. Morfológiai fejezet: 1.) A névszó és igetövek listája 8 2.) Szóalkotási szabályok megfogalmazása - aforizma tömörségű megfogalmazások ezek. - Pl.: dolgozik a zéró morféma fogalmával a morfémák kapcsolódásával - Szóalakok felosztása nála: 1.gyök 2. tőalkotó toldalékok (=’képző’) 3. inflexiós végződések (=’ragok’) KINA A kínai nyelvészet a írással van szoros kapcsolatban i.e I évezred - az írásjegyeket rendszerezik: 1. egyetlen vonást tartalmazó jegyek 2. két vonást 3. -

bevezetik a mellékjeleket: az ejtés terén van ennek szerepe - hatott rá nagyban az indiai rendszer. Filozófiai kérdés lesz a nyelvvel való foglalkozás? Pl.: hogy alakul ki a szavak jelentése? Szófajok csoportosítása: 1. teljes szavak: lexikai jelentést hordozó tartalmas szavak: a.) élő (ige) b.) holt szavak (főnév) 2. üres szavak nyelvtani jelentést hordoznak ÓKORI GÖRÖGORSZÁG A nyelvtudomány i.e 7-6 szd Fordulóján jelenik meg - nem a valláshoz kötődik. - a filozófiához kapcsolódik: gondolkodás – nyelv kapcsolatát nézik. (Parmenidész) Nyelvészeti viták vannak. I. Physisz-thészisz vita II. Analógia – anomália vita 1.Physzisz vita: Physzisz = természet, Tészisz= szokás, közmegegyezés - azon vitatkoznak, h. a szavak jelentése természetes ereetű, vagy csak megállapodás, hagyomány útján alakulnak ki. Pl Hérakleitosz a fűszisz pártján van Démokrétosz a tészisz pártján van. - A vita Platon Kratülosz c. művében rajzolódik

ki - Kratülösz képviseli Platon álláspontját. - az ellentétes álláspont képviselői: Szókratesz, Hermogenész, - a vita úgy fejeződik be, h nem tudni kinek van igaza, nem dönti el a vitátfolytatódik a vita a későbbi sz-okban 1.) szofisták: a tészik 2.) sztoikusok: a physzisz híve 2. analógia- anomális vita: - nem maradt ránk a gö.öktől, csak Varro (rendszeri) művében maradt fenn - vita: analógia(szabályosság) v. anomális(szabálytalanság) több a nyben? - anomális pl.: rendhagyó igék, szóképzés, egy szónak több jelentése van Filozófusok veszik észre, h a szavaknak ny. tani nemük van +esetek vannak 9 Lassan megjelennek a valódi ny.tanítók: ie 100 köraz első: Dyonysziosz: Trax (trákiai Dionüszüosz) 1.)– ír a betűk helyes ejtéséről (hangtani fejezet) - a hangtan akusztikai jellegű felosztást ad, a beszédszervekkel nem foglalkozik. - elkülönítenek: a.) fonéenta- hangzók (=mgh) b.) afona- sémák (=zöngétlen

zárhangok) c.) semifona- félhangzók (=a többi msh) ↓ a rendszer továbbfejlődése: a.) hangzók római átvétel után: vokális b.) együtthangzók (synfona)constans 2.) szófaji fejezet - Platon: a mondatot két részre osztotta: 1. anoma (’név’)=alany 2. théma = állítmány - Arisztotelész továbbfejleszti3 részre oszt: 1. anoma 2. théma 3. ’kapocs’ - A sztoikusok első generációja már 4-es rendszert ad: 1. anoma 2. théma 3. a kapocs kategóriát 2 részre osztja: a.) b.) Tekszné grammatikái (i.e 100 körül) korszakára már 8 szófaji kategória alakult ki: 1.) anoma- fn (nomen) 2.) théma – ige (verbum) 3. igenév – (participium)← ez az ún ’részesedő’ , rendelkezik az ige és a fn tulajdonságaival 4. határozók (adverbium) 5. névmások (pronomen) ←nem az összes névmást tartalmazza ez a rendszer 6. kötőszavak (coniunctio) 7. elöljárók ( prepisitio) 8. névelő  a latin ny.tanok nemakarnak eltérni ettől a

rendszertől: - náluk nincs névelő - helyett a 8 szófaj. Indulatszók Ragozás: 2 ragozást különítenek el: 1. főnevek számára: declinátio 2. igék számára: coniugatio Esetek: A főnevek esetében van esetek latin casus (’esni’ ige) Szabó Árpád (ÁNYT 13. sz) – tanulmánya: a névszó aszerint változtathatja az alakját, h hova „esik” a mondatban. -nominativus = alanyeset. Igazából nem is eset - accusativióusz = tárgyeset. 10 - a ’vádol’ igével hozzák kapcsolatba. Lásd: fr J’accuse (Vádolom) c kiáltvány - valójában félrefordítás - dativus = részeseset ’adni’ - genitivus = birtokos esetszármaztatásra utal. a lat. Rendszerben van 1 újabb este - kezdetben lat. eset-nek nevezik - ma: ablativusnak esetnek nevezik. 3.) Mondattani fejezet: nincs a Trax művében i.u1 sz Apoloniosz Dyszkolosz műve 1. hangtan 2. szótan 3. mondattan: ez igazából szintagmák tana Az ókori gö.o a hazája még: 1.) szónoklattan(retorika)

2.) filológia 3.) etimológia AZ ÓKORI RÓMA Marcus Ferentio Varro: ( i.e 1 sz) Műve: De lingua latina 1. - Trax munkájára támaszkodik - a gö. kifejezések meghonosítója - eredetileg 25 könyvből álltránk 5 maradt - frennmaradtak az etimológiái, szófejtései - észrevette a gö.- lat szavak hasonlóságait - ő azt hitte, h a latinok átvették, valójában: közös ny. családról van szó - helyes a ballum (háború) szó etimológiája - a morfológiai fejezet ránk maradt elkülöníti: 1. derivatio (szóképzés) 2. inflexió (ragozás) ez alapján teremt vmelyestt rendet az analógia-anomális vitában - szófajok: névszók: esetvégződéssel járnak igék: folyamatos és befejezett igeidőket elkülöníti, + az alanyesetet, + vannak T-as és trax igék.  vizsgálja a 4 alapszófaj összefüggéseit. Remus Panemon Ő találta meg az 5. declinatio-t Quintillianus: a retorika kiemelkedő személye Műve: Institutio Oratoria 1. hangtan 2. stilisztika 3.

nyelvtan Pristianus: (i.e 500k) 11 Művei 2 kötetben különülnek el: 1.) Priscianus minor: (hangtan, szófajtan) 2.) Priscianus maior: (mondattani fejezetek vannak benne) Donatus: Ő volt Szt. jeromos tanítója Műve 2 kötetes: 1.) Ars minor: (hangtan, szótan) 2.) Ars maior: [mondattan:mondattani hibákról szó, verstan, stilisztika: szól az ekölcsökről és a figurákról, képekről, (jelentéstan)] A középkor századaiban Priscianus műve élt tovább. Sokáig azt hitték, h Priscianus idézeteit kicserélték a Biblia idézeteivel. - a skolasztikusok valójában többet tettek! - aztán ők is feledésbe merültek - a 20. sz-ban veszi kézbe őket nincs folytonosság a ny tud fejlődésében Az ókori gö. és római kor áttekintése: 1.) Kialakult a ny tud megteremtette a terminológiáját (szakszó) 2.) Teljes mértékben leíró volt Kis része: történeti- ez az etimológia 3.) csak a saját ny ükről szóltaka többit barbár nyelveknek

tartották 4.) Az egyes területek eltérő fejlettségűek:legfeljebb: alaktan~ ezen belül a s zófajok tana, ragozás Kevésbé tökéletes: hangtan, igen elhanyagolt: mondattan. 4. tétel: KÖZÉPKOR I. Korai középkor: 476-12sz II. Virágzó középkor: 12- 14sz I. Korai középkor: véres cselekményekkel telt Képviselői: 4-5 sz. fordulóján: Szent Jeromos (Hieronimus) - a Vulgata fordítása kötődik hozzá - Donatus tanítványa volt. Severinus Boëthius: nála jelenik meg a 7 szabad művészet felosztása. I.) trivium: grammatika; dialektika: később helyette: logika; retorika II.) guadrium: aritmetika, geomatria, asztronómia, musica ↓↓ Az egyetemek erre a rendszerre épülnek. Sevillai Izidor (560-636): felfogása szerint a d olgok ismerete a szavak ismeretének a függvénye -> emiatt a grammatika a kor metatudománya lett -> a legtöbb etimológiát a z igéből indítja (származtatja). Beda Venerabilis: magyarázatokat írt a korai nyelvtanokhoz

(pl. Piescianushoz) Alexander de Villa Dei: egy versbe foglalt nyelvtant adott ki (2646 leoninusba = rímelő hexameter) 12 - a korai középkor szerzői nem hagyják veszni a korábbi ismereteket, s mintegy II. Virágzó középkor - skolasztika korszaka - eredete: skola = ’iskola’ - arra utal, hogy ez a hivatalos megközelítés - legfőbb képviselője Aquinói Szent Tamás -> Arisztotelészt beépíti a középkori műveltségbe - a spekulatív grammatika korszaka - a spekulatív szó a tükör szóra megy vissza -> tükröztető nyelvtanok -> jelentése: ezeknek a nyelvtanoknak a valóságot kell tükrözniük - modista szerzők fellépésének korszaka ’modus significandi’- kif. - sok mű címében benne volt a mód kifejezés, és ez adja az elnevezést - a szemléletben is nagy szerepe volt a módnak, módszernek - Képviselői: Petrus Helias, Petrus Hispanius, Boethius de Dacia Petrus Helias: az egyik legkorábbi szerző Munkájának címe: Summa

Grammaticae - nem nyelvtanító, hanem filozófus -> un. filozófiai nyelvtant ír - fontos nála a mondat vizsgálata - tárgya még a szórakozás, szóképzés is - ő választja el a főnevet és a melléknevet Boethius de Dacia: Műve: De modis significanti (A jelölés módjairól) - itt már megtalálható a ’modus’ kifejezés - a párizsi egyetem tanára, ő is filozófusű Erfurti Tamás Műve: De modis significanti sive Grammatica Speculative R. Bacon: szerinte nem a - grammatikus, hanem a filozófus találta fel a grammatikát - szerinte a grammatikusnak az általánost kell vizsgálnia, azt, ami minden nyelvben közös. Általában a nyelvtanok: 1. szervezés, 2 alaktan (Prisc Don), 3 mondattan a modistáknál Modisták: Rendszerük: modi intelligendi activi modi signitificandi activi modi essendi / modi intelligendi passivi modi signitificandi passivi Létmódok filo logika gramm. vọk – signum- dictio – pass oratioris vocies - dictionus- partes oratioris

(puszta hangok)-(értelmes szó)-(szófaj) Erfurti Tamás: aprólékosan jellemzi az eg yes szófajokat, vagyis bemutatja sajátos jelölésmódjaikat. Ezeket röviden a következőképpen foglalhatjuk össze: 13 Nomen: - az a szófaj, amely valami létezőnek a módját vagy valamilyen tulajdonságát jelöli. A létező dolog módja lehet a stabilitás vagy az átalakulás; a mondatban lehet alany; Verbum: - az a szófaj, amely a temporális folyamaton keresztül jelöl és predicatum lehet. Participium: - az az szófaj, amely a temporális folyamat módján keresztül jelöl (igei funkció), de nincs elszakítva az azonostól és megmaradótól (névszói funkció); (egyszerre vannak igei és névszói funkciók) Pronomen: - amely egy létező moduson keresztül hat, de nincsenek megkülönböztető tulajdonságai, tehát bárkire, ill. bármire alkalmazható Korábban: Platón: anoma: thema: mely lehet ige és melléknév Dionyszosz Trax: anoma, mely lehet főnév vagy

melléknév: Erfurti Tamás ezt a rendszerezési hagyományt követi a melléknevet illetően Mire jöttek rá? Korábban azt hitték, hogy csak az ókori tanokat vitték tovább. XX sz-i kutatások jöttek rá, hogy ilyen sok újat hoztak. 1.a mondat tekintetében hozott sokat a középkor a) suppositum: - alanyesetű főnév + hozzákapcsolódik egy ige, például: Socrates currit - az alanyhoz különböző jelzők kapcsolódhatnak, pl.Socrates album (’fehér’) b) oppositum elkülönítése: különböző adverbiumok kapcsolódhatnak hozzá, pl.: Currit kene - sok ige függő esetet von magához: tárgy, részes, birtokos - tárgyas ige: az intranzitív ige önállóan is értelmes mondatot alkothat. Pl Socrates lignit + librum -> ez a tranzitív ige, mert tárgy kapcsolható Petrus Hispanius: 3.A szótő és a képző különbségét is felismerik -az alapvető jelentést a szótő hordozza -> ez a fő szignifikáció: amabilis -a képző a mellékjelentést hordozza:

amabilis 2.Az igéket elkülönítették intranzitív és tranzitív igékre 4,A kollokációk kérdése: mikor kapcsolhatók össze értelmesen a szavak pl.: capra nigra, capra nigra currit, capra  cathegorica -> a g rammatikailag helyes mondatnak logikailag is helyesnek kell lennie. Itt: capra és cathegorica közt értelmi feszültség van. *capra cathegorica currit 5. Két nagy kategóriát állítanak fel: 1.alapvető szófaji kategóriák 2.szóképzésre utaló kat (képzés, ragozás) elkülönítése 6.elkülönítik, hogy mi a főnév és a melléknév -a főnév jellemzője a szintaktikai függetlenség -a melléknév jell: a függőség Erre utal a melléknév neve: adjectivum =’hozzátevés’ 7.A vonzat, mint új fogalom megjelenik -az elöljáró irányítja az a szót, amihez kerül. -a XX. sz-ban melléknévi, főnévi, igei csoportosítás 8.szemantika terén elkülönül: 1.modus significandi -> ez juttat el a pars oratio-hoz 2.modus signandi -> ez a

jelentés szintje (középső állomás) összekapcsol dolgokat dolor – doleo ~ modus signandi szintjén nem különül el, mert rokon család nom. – verb ~ a modus significandi szintjén különülnek el 3.modus esszentialis: a szófaji elkülönüléssel foglalkozik 14 4.modus significandi accidatalis: a ragozással foglalkozik 5. tétel: Reneszánsz A középkor és a reneszánsz határa: DANTE Műve: De vulgari eloquentia (A népi ékesszólásról) ->ez amolyan védő beszéd az olasz nyelv mellett Jellemző: a)megjelenik az érdeklődés a nemzeti nyelvek iránt, pl.: egy ír nyelvtan megjelent; provanszál nyelvtan (14.sz); katalán nyelvtan (15sz); angol, német, magyar + cseh nyelvtanok (1516sz) ->az első nyelvtanok a nyelv leírásban a latint veszik figyelembe Sylvester János: a munkájának szemlélete a l atin nyelvtanon alapszik. Hiba: a m agyar finnugor nyelv -ő is beszél esetekről -megvan a köznév, főnév, melléknév b)Ez a nagy földrajzi

felfedezések kora: ->kapcsolatba kerülnek egzotikus nyelvekkel -ezeket általában misszionáriusok írják le -pl. indián nyelvekhez kapcsolódó szójegyzékek, nyelvtanok c)Latin, görög, héber, arab nyelvek iránti érdeklődés -> ’homo trilingvis’ 1662. Általános és racionális nyelvtan eredeti címe: Grammaise generale et raisonne Port Royal-i nyelvtan Szerzőpáros: Lancelot és Arnaud -korszakhatárnak bizonyult -szembefordulás a korábbi nyelvtanokkal: két nézet alakul ki: 1.empiristák (tapasztalat), 2.racionalisták (gondolkodás) Descartes -elvetik a tekintélyelvet -nem egy nyelv nyelvtanát akarják megírni, hanem általánosat: 10 E u-i nyelvből hozzák a párhuzamos példákat. Cél: a nyelvek általános vonásait megkeresni -az ésszerűséget keresik a nyelv jellemzői között -> racionalisták -azt mondják, hogy transzformációk sorával lehet eljutni a dolgokhoz. Pl: jelzős szerkezethez igei szerkezetből jutnak el: Dien invisible

< Dien est invisible. A láthatatlan Isten. < Isten láthatatlan [-> N. Chomsky ehhez a műhöz nyúl vissz, pl a nyelvi univerzálék megalkotásában, a transzformációk gondolata] példamondatok: A láthatatlan Isten alkotta a látható világot. Chomsky: a mélyszerkezetre jött rá ebből: 1.láthatatlan az Isten 2.Isten alkotta a világot 3.a világ látható -tudatosan elkülönítik a betűt és a hangot -a beszédrészeket két részre bontották: 1.ami a gondolatait nevezi meg (főnév) 2.ami a gondolat formáit hozza létre (ige) -a mondattal is foglalkoztak: 1.felszín 2.visszavezethető más szerkezetekre -> Chomsky ez alapján beszél mélyszerkezetről a 20szban 15 Alapmondat: A láthatatlan Isten teremtette a látható világot.-> szerkezetekre bontja: láthatatlan Isten, látható világ. Átalakítja a mondatot: Isten, aki láthatatlan -implikációs szabályokat állítanak fel: pl. nincs olyan nyelv, ahol a genitivus ne vonzana egy másik

főnevet Visszatérés az indiai nyelvészethez ->az európai nyelvészetre az tett nagy hatást, hogy megismerték a szanszkrit nyelvet pl: olasz-szanszkrit szónak hasonlósága 1700-as évek: spanyol, francia-szanszkrit hasonlóságok Coeurdeux: (fr.): fr, latin-szanszkrit hasonlóságok (1750k), (a fr akadémián is fellépett ezzel) Arra, hogy a nyelvek tényleg rokonságban állnak az új latin nyelvek kapcsán jöttek rá a reneszánsz korban. 1550k: Scaliger (sp.): egy négyes tipológiát ad: 1.deus (latin) 2.theo (gr,) 3.goth (román) 4.bog-nyelvek (szláv nyelvekben hangzik így (Isten neve) Alapja: Isten neve hogyan hangzik az adott nyelvben Kutatások az egyetemes nyelv kérdésében: -nem beszélt, hanem írott nyelv lesz az egyetemes nyelv -mintájuk a kínai képírás ->cél: olyan képeket szerkeszteni, amit lehet, hogy az egyes népek máshogy ejtenek ki, de megértik. Leibnitz foglalkozott ezzel (1646-tól 1716-ig) -átvette, hogy a német folyónevek egy

része német, más része szláv -következtetése: korábban szláv népek élhettek itt -a német és a finn nyelv rokonságát veti fel Sir William Jones: egy kalkuttai előadáson vetette fel, hogy a szanszkrit és az eu-i nyelvek hasonlóak. Ő egy közös nyelvről beszélt ↓ 7. tétel: A történeti –összehasonlító ny szet kezdetei és első iskolái Elkezdődik a szanszkrit nyelv kutatása. Pl.: 1810k előadásokat tartanak Sorbonne-on a szanszkritról Az összehasonlító vizsgálatokban német kutatók emelkednek ki. ->az összhasonlító nyelvtudomány és az összhas. történeti nytud kialakulása a Németalföldön ment végbe (Leibnitz és Herder) Herder: Traktátus a nyelv eredetéről (1772) Szerinte a hangutánzásból erednek az emberi nyelvek -a primitív népek nyelvei segíthetnek a nyelvfejlődés tanulmányozásában -> a primitív kifejezés erős (nem helyes megállapítás) -az igéből eredeztet mindent -a monogenezis elvét vallja: egy

nyelvből erednek a nyelvek (helyes megállapítás) -nyelv és gondolkodás kapcsolata Friedrich Schlegel: Az indiaiak nyelvéről és bölcsességéről c. -a szanszkrit nyelvvel foglalkozik, más nyelvek ragozását hasonlítja össze -germán nyelvek ragozását hasonlította össze -agglutináló, izoláló, flektáló nyelvek elméletének atyja 16 Willhelm von Humboldt: 1767-1835 -római tartózkodása idején a Vatikán könyvtárába a misszionáriusok tudósításait tanulmányozta: indián nyelvek fejlesztéseit böngészte pl. testvére Alexander von Humboldt is küldött neki anyagot USA-ból -megírja 30 indián nyelv nyelvtanát, pl.: delevári + kínai, tahiti nyelveket is tanulmányozta -hazatérve nyelvészeti tanulmányokat írt, pl. a dualisról, az emberi nyelvek szerkezetének különbségéről, a Jáva-szigetén lévő kávi nyelvről -Schlegel hármas rendszerét 4-re egészíti ki Következő korszak: 1. Franz Bopp, 2Rasmus Rask (dán), 3 Jacob Grimm Franz

Bopp: összehasonlítást tesz a szanszkrit nyelvekkel Műve: A szanszkrit nyelv koniugációs rendszerről összehasonlítva a latin, görög, perzsa nyelvekkel Később szanszkrit-zen-görög-lett-litván-gót-német nyelv összehasonlító nyelvtana -> 2 könyv -Megállapításai: a ragok önálló névmásokból származhatnak -az ősnyelvet próbálja rekonstruálni = indogermán nyelv -szerinte a ragok önállóak minden nyelvben, közös dolgokat keres az ismert nyelvekben, szeretne visszamenni a közös ősmodellhez. -indogermán nyelvek összehasonlítása -az ős nyelv alakjainak a kikövetkeztetése Rasmus Rask: -foglalkozott a szanszkrittal is -igazi érdeklődési köre a germán nyelvek: óészaki vagy izlandi nyelvek tanulmányozása -észreveszi, hogy a germán nyelveken belül szabályos hangmegfelelések találhatók -megállapítja, hogy a rokonnyelvek szókincse sokban megegyezik Jacob Grimm: -feveszi Rask gondolatát a hangmegfelelésről 1.->kidolgozza a

hangeltolódás elméletét: 1első hangeltolódás, 2második hangeltolódás bemutatása} ezeknek bemutatása és kidolgozása, „Grimm törvények” A felpattanó zárhangok (p,t,k) egységesen viselkednek különböző nyelvekben. 1)az első hangeltolódás: a hangok egységes továbbfejlődését hozza létre -latin és görög példákból indul ki -p > f pl. pater > fater t > th tres > three, kaput > hauβt (fej) k>h cordis > herz (szív) lat. > ger 2)évszázadokkal később egy második hangeltolódás következik: ez már a germán nyelveken belül zajlik – az irodalmi nyelv elkülönülése -két irányban történik a fejlődés: a)szó elején, b)szóbelseje Az indogermán nyelvekben: p t k felpattanó zöngétlen -> f th k ph th kh hehezetes -> p t k b d g felpattanó zöngés -> p t k bh dh gh hehezetes -> b d g [hehezetes kor] A lehetséges hangok megszűnnek fonémák lenni ezekben a nyelvekben. -p > pf -p- > ff -t > ts

[c] -t- > ss -k > kh -k- > hh pl.: pepper (n: bors) > Pfeffer (n), apple > apfel (azért mert nem két mgh közt van) two > zwei 17 twelwe > zwelf ten > zehn 2.megírta Grimm az első összehasonlító történeti nyelvtant ->műszavakat alkotott: umlaut, gyenge ill. erős ragozás 3.elindítja a német nyelv szótárát, 1960-as években adták ki az utolsó kötetét A második generáció ’60-as, ’70-es években lép fel: ez újgrammatikus iskola. Az 1850-es évek nyelvészete: 3 irányzat: 1. biológiai (naturalista) irányzat, 2 logikai, 3 pszichológiai 1.biológiai irányzat: a fejlődő természettudományok hatottak a nyelvészetre (Darwin, Linné) August Schleicher: munkássága Műve: Az indogermán nyelvek összehasonlító nyelvtanának kompendiuma c. (foglalata, összefoglalása) a)Felállítja az indogermán nyelvek családfáját, levezeti az egyes ágak kialakulását. -hiba: a „levelek” részben nyelveket, részben

nyelvjárásokat jelöl -két nagy ág: -ún. szaten nyelvek (keleti ág), kentun nyelvek (nyugati ág) Ez Schleicher utáni, de itt gyökerezik. A megnevezések arra vonatkoznak, hogy százat hogyan mondják b)Bírálták ezt, hogy megpróbált visszakövetkeztetni az ősnyelvre; az alapokat kívánta rekonstruálni. -csak gyakorlati építményt sikerült felállítani -egy Aesopos mesét meg is írt ebben a rekonstruált nyelvben, szanszkrit jelleget mutatott. (később más is próbált ősnyelvet rekonstruálni, nem volt sok hasonlóság) c)foglalkozott nyelvtipológiával is: -1.izoláló nyelvek – mint az ásványok 2.agglutináló nyelvek – mint a növények 3.flektáló nyelvek – mint az állati szervezetek -> ez jelenti a fejlődés csúcsát A beszéd a nyelvek létharcáról: a fejlettebb nyelvek fognak győzni -> ez darwini hatás -Művek: Szláv nyelvek hang és alaktanának vizsgálata; A darwini elmélet és a nyelvtudomány c. műve összefoglaló jellegű

Balti és szláv nyelveket kutatja -> litván kézikönyvet ír 2.logikai irányzat: Képviselője: Karl Ferdinand Becker Műve: A nyelv organizmusa c. -> a 18sz nyelvészetéhez kapcsolódik 3.pszichológiai irányzat képviselők: Heymann Steinthal, Moritz Lazarus folyóiratuk: Néplélektani folyóirat alap: W. Wundt: Wölkerpsychologie 1-2 kötete (a nyelvről szól) Johannes Schmidt: (Schleicher tanítványa) ->az ún. „hullámelmélet” kidolgozója -a középponti hely a metafora alapján, a nyelvi változások kiindulópontja -távolodva egyre kisebb hatásuk van a változásoknak -az ősnyelv nem ágazik el -vannak nyelvek, amelyek távolodva az ősnyelvektől jobban együtt maradnak, mások eltérnek jobban: 1.balti nyelvek, 2szláv nyelvek, 3germán nyelvek-> kelta nyelvek -> újlatin nyelvek 8. tétel: Az újgrammatikusok 1870-es évek, Lipcsei iskola, „Junggrammatiker”, bírálják az előttük lévő generációt I. nemzedék képviselői: August

Leskien (1840-1916) -Az irányzat atyja. 18 -baloldali nyelvekkel foglalkozott és szlávista volt -híres megállapítása: „a hangtörvények nem ismernek kivételt” -> fizikára épít, meg kell találni azokat a törvényeket, amelyek alól nincsenek kivételek -már nem a biológiai megalapozottságú -Grimm korábbi megállapításait törvényeknek nevezi. -> Mivel Grimm még kivételeket is megfogalmazott, Leskien ezekre is meg akarta találni a törvényeket (ill. analógiákat) 1.elsődleges hangeltolódás: p-t-k 2.másodlagos hangeltolódás: p: p- > pf t: t- > ts k: k- > kk -p- > ff -t- > ss -k- > hh ↓ Care Verner új magyarázatokat talál -> Verner-törvények Azt mondja, hogy adott szó hangsúlyváltozásait is figyelembe kell venni -analógia: a szabálytalan alakokat egy rendszer részeként szabályos fejlődés irányába terel pl: (német nyelv esetén) 1. a-u-a változás van: schlagen-schlug-geschlagen 2.a-a-a változás:

fragen-fragte-gefragt (francia nyelv esetén): E.sz: - zéró -> lekopik a hangsúly veux -zéró -> veux -zéró -> vent T.sz: ˇ -> megmarad, hangsúlyos személyrag, a tő hangsúlytalan vaulous ua. voulez -zéró -> veulent Karl Brugmann és Herman Osthoff: közös folyóiratuk van, művük: Az indogermán nyelvek hangtana és alaktana c. Módszerük: elvetik, erős kritikával illetik az ún. rekonstruált alakokat -2 lehetőséget javasolnak a vizsgálódásra: 1.nyelvemlékek -> ekkor kezdenek tömegesen kiadni régi német nyelvemlékeket 2.nyelvjárások -> ekkor alakulnak ki a nyelvjáráskutatás módszerei -vannak, amelyek archaikus formát konzerválnak -vannak, amelyek a köznyelvhez képest is előre haladnak -nyelvjárási térképet is készítenek Herman Paul: (1846-1921) Műve: A nyelvtörténet alapelvei c . (1880), Deutsche Grammatik 3 kötet (1916-1920), Deutsches Wörtelich (1896) Bertold Delbrick: Műve: Az indogermán nyelvek

összehasonlító mondattana -> ez a Brugman-Osthoff c. mű keletkezése, befejezése, Csúcsa a műveknek Georg Curtius: ->az újgrammatikusok munkássága nyomán vált a nyelvészet önálló tudományággá, bár igazából csak a t örténeti megközelítést ismerték el tudománynak (diakrón nyelvészet -> a jelentésváltozások vizsgálata) Az újgrammatikusok 2. nemzedéke: a)német tudósok: Edward Sievers – fonetikus (=’hangpszichológia”) -> a fonetika nagy lendületet kap akkor (2. lökés: 19sz: kísérleti módszerek) A 19sz közepi hangvizsgálatok már fejlettebbek A német nyelv fonetikai rendszerét írja le. Friedrich Kluge: -etimológus, műve: Kluge-szótárak Wilhelm Braune-> előadásokkal népszerűsítette a tanokat b)a lipcsei egyetem külföldi tudósai Karl Verner (dán)-> skolasztikus 19 Wilhelm Thomsen: Graziado Isaia Ascoli (olasz nyelvész): elégedett volt a családfa és a humán elmélettel is -> a

szubsztrátum-elmélet kialakítója: a hangfejlődést az is befolyásolja, hogy mi volt az eredeti nyelv. Pl: latin ü, u, -> francia ü Jan Bandonin de Courtenay: lengyel, -> Szentpéterváron tanít, később Varsóban Ő az alkalmazott nyelvészet atyja. A nyelvészetet tiszta nyelvészetre és alkalmazott nyelvészetre bontja. Alkalmazott nyelvészetág: idegen nyelv tanítás, szótárkészítés, a gyermeknyelv kutatása, patológus esetek kutatása, affázia kutatás (ha vki elveszíti a beszélőképességét) -az ő nevéhez köthető a fonéma fogalmának kialakítása Ferdinand de Saussure: genfi születésű, Párizs, Berlin, Lipcse -> tanulás -doktori műve: Értekezés a mgh eredetének rendszeréről az indoeurópai nyelvekben c. -ez a rendszer csak úgy értelmezhető, ha feltételezzük, hogy voltak ún. l aringális hangok az ősnyelvben -ezek gégehangok -a szakirodalom ezt h1, h2, h3-nak emlegeti -ez az ún. LARINGÁLIS ELMÉLET ->az 1940-es években

a hettita nyelv felfedezésekor Henricsen (Henrixen) megtalálta ezeket a laringálisokat. -foglalkozott még a szanszkrit nyelvvel + görög, latin -a genfi egyetemen (1910-es évek) elfordul a diakrón nyelvészettől Leonard Bloomfield (1887-1949): az amerikai nyelvésziskola legkiemelkedőbb alakja -alapjai: 1.újgrammatikusok, 2 Saussure -a hangváltozási fejlődési sorokat tanulmányozott a lipcsei egyetemen: k p / | / / | k kh h p ph pf f (ff) -az indián nyelvek rokonságai viszonyait a hangfejlődések ismeretében tudja felvázolni -leíró nyelvészetet képviselt, nem tudja, hogyan néztek ki ezek a nyelvek régen -élettelent tanulmányozó – geológiához és fizikához fordulnak modellként Mára kialakul egy új fogalom: HANGFEJLŐDÉSI TENDENCIA 9. tétel: F de Saussure munkássága (1857-1913): a modern nyelvészet megteremtője -a strukturalizmus 3 iskolája megalapul 1.prágai iskola: -funkcionális hangtan / fonológia, -aktuális mondattagolás, -poétikai,

verstani kutatás- Jacobson, -téma-réma tagadás, -poétikai tanok 2.koppenhágai iskola: (geoszemantikai iskola): legelvontabb filozófiai iskola, műszavak: kifejezés szintje tartalom szintje szubsztancia*1 | forma szubszt.* 2| forma (*1=fonetika 2=szemantika) kenematika* pleramatika=nyelvtani jelentés *kenéma=fonéma ->gloszematika, az alsó kettőt vizsgálja 3.amerikai strukturalista iskola jelzői: 1.deszkriptív = ’leíró’ -> az adott nyelvállapotot írja le -> az indiai nyelvek leírásával foglalkoztak 2.disztributív: ez a módszerre utal: -az elemek elkülönítése: mik az egységek -> ez a DISZTRUBITÓS ANALÍZIS. -története: Eu: a nyelvtörténetre is lehet támaszkodni Usa: az indián nyelvek eredetében ilyen nincs -> leíró jelleg 20 megalapítója: Franz Boas: -az indián kultúrák tanulmányozása -a nyelvet és a kultúrát együtt vizsgálta, ezek elválaszthatatlan egységét hirdette Követői: Eduard Sapir és B. L Whorf -Sapir

az igazi nyelvész -indián nyelvekkel foglalkozott + a nyelvek tipológiájával -az írásbeliség nélküli (primitív) nyelvek struktúráját tanulmányozta -Whorf: eredetileg tűzoltó volt, azt vizsgálta, h a nyelvet nem mindenki egyformán érti, ’üres’ benzines hordó -> benzingőz van benne -> felrobbanhat -> az egyértelmű nyelvi kifejezések kellenek -ketten alkották meg az ún. nyelvi relativitás elméletet -lényege: a nyelv visszahat a gondolkodásra - a hopi indiánok nyelvét vizsgálták: a nyelvtani kategóriákat vonták vizsgálat alá -> arra jutottak, h másként fejezik ki az időt, mert másként gondolkoznak róla Leonard Boomfield: -az 1920-as években jut el Eu-ba, Lipcsében folytat tanulmányokat -megismeri a hangtörvényeket (p-t-k változásai) -arra kíváncsi, hogy az indián nyelveket milyen közös tulajdonság fűzi össze -nemcsak a nyelvek leírására törekedett -rokonítható nyelvekben a p-t-k viselkedési szabályait

vizsgálta kk | kh |k|h tt | th | t | [s] pp | ph /pf | p | f Műve: Language c. (1932) -morfológiai elemzései az ókori Indiára mennek vissza, főleg Ranini munkásságához nyúlik vissza -mondattani elemzéseiben az ún. közvetlen összetevős módszert alakítja ki -ez a módszer majd átkerül Chomsky munkásságába is -arról van szó, hogy a mondat először két nagy részre osztható: alanyi és állítmányi részre. Ezután az alanyi részt összetevők szerint elkezdi osztogatni. Majd morfológiai elemzést is végez. Az amerikai iskola módszerei: 1.deszkripció 2.disztributió Alapfogalmai: 1.szegmentum: szegmentálás = részekre bontás, szegmentum: minden lehet (szó, hang, stb) -az indiánok nem tudtak mit kezdeni a ’ szó’ fogalmával, ezért vezették be a ’szegmentum’ fogalmat. Pl: Jó reggelt! Nem lehet azzal rákérdezni, hogy szó-e?, hanem szegmentum-e, ha igen, akkor önálló szó. 2.megnyilatkozások: -nem szónyi egységekben gondolkoznak,

hanem megnyilatkozásokban. Ezeket szegmentálják. 3. módszer: disztributív analízis = megvizsgálják a disztribúció során az adott nyelvi elem lehetséges környezetét az adott szinten Típusai: 1.kiegészítő disztribúció: ha az elemek azonos környezetben sosem találhatók meg [C,] [x] C,=magas mgh után képes ejteni, X mély mgh után A.német: ich-laut ach-laut -> nincsenek egy környezetben B.francia: avoir ehe tárgyas igék mellett; tárgyatlan, mozgást kifejező segédigék 21 A.: Allofon: fonémás variáns (fonetika terén) B.: Allomorf variánsok: morféma terén 2.kontrasztos disztribúció: ha egy és uazon környezetben felléphetnek az elemek , de jelentést különböztetünk meg magyar: -ér: tér, fér, mér, vér, kér -> fonémák A. angol: -ed/-ing végződéssel képzett igenevek -> B., morfológia -ed: passzívalak, -ing: folyamatos igalak 3.szabad váltakozás: az adott elem uabban a k örnyezetben is felléphet és nem fog

jelentést megkülönböztetni pl.: [e] [ё] [‫]ﻉ‬ [r] [R] -> A. fonémák körben korai nyelv: az l, r nem önálló fonémák, szabad váltakozásban vannak. Pl: Győrött v Győrben -> B. morfémák körében 4.környezet: az adott szegmentum közelebbi és távolabbi szomszédsága, pl: világ: i-á közelebbi, v-g távolabbi szomszédság 5.szubsztitúció: behelyettesítés Az adott szegmentum behelyettesítése. Az elemi egységek osztályait a szubsztitúció segítségével lehet megállapítani. -Bloomfield még elkülöníti: -szabadmorfémák pl.: szavak; -kötött morfémák: soha nem állnak önállóan, pl.toldalékmorféma Z. Harris: -kutatásai: szövegkutatások és mondattani kutatások -írása: Diszkurzusanalízis c. (1950-es évek) -a diszkurzus elemzés és szövegtan elindítója -mondattani kutatása a mondat-transzformációkra vonatkozik -kiindulása az ún. magmondat: ez a legegyszerűbb mondat -általában: cselekvő alakú ige, jelen időben

-tőmondat -a magmondatból transzformációk sorával jutunk el a bonyolult szerkezetű, összetett mondatokig Transzformációk: I.1hozzákapcsoló (adjukciós) transzformáció: pl: kötőszavakkal 2.kihagyásos (elliptikus) -> a más ismert elemet kihagyjuk Pl: Pista könyvet olvas, Józsi folyóiratot. -> Pista könyvet olvas, Józsi viszont folyóiratot 3.behelyettesítéses (szubsztitúciós) -> az ismétlések elkerülése miatt, pl: főnév helyett névmások aktív-> passzív, E.sz – > Tsz II.a transzformációk hatása: 1.szerkezet-őrző: -passzív transzformáció, -Esz -> Tsz, -deverbális főnevekkel dolgozó transzformáció pl: A gyerek levelet ír a nagymamának. A gyerekek levelet írnak *Levél íratik a gyerek által A gyerekek levélírása a nagymamának -> a s zerkezet nem változik!- a cselekvő mindig a gyerek marad, ha nem is ő az alany 2.szerkezet-átalakító: (nem is igen nevezhető transzformációnak), ha a szerkezet átalakul

-> nem uazzal a mondattal van dolgunk, az már nem transzformáció. -Bloomfield-Harris munkássága vezet el Chomsky munkásságáig -> Chomsky előző korszaka: genaratív transzformáció korszaka Chomskynak van 40 féle transzformációja U U U U U U U U U U U U U U U U U U U U 22 12. tétel: A transzformáció feltételei: 1.) uazokat a lexikai elemeket sorakoztatja fel Pl szervez>szervező>szervezés 2.)a kapcsolatkonak uazon ágrajzzal kell +jelenni, azaz uazon szerkezet kell h +jelenjen Pl (kiinduló mondat) A kritikus(1) szervezi(2) a csoportot(3). Átalakított: 1 A szervezet(2) csoportosítja(3) a kritikusokat(1). 2 A kritikus(1) a szervezője(2) a csoportnak(3) 3 A szervezők(2) kritizálják(1) a csoportot(3). 4 A csoport(3) szerveztetik(2) a kritikusok(1) által Kiinduló 123. másodiknál: 123-transzformáció 5nél: 321: passzív transzformáció. A transzformáció jelei: 1; 2↔ Transzformációk

csoportosítása: I. 1 kötelező, 2 fakultatív II 1 egyszerű, 2 összetett Noam Chomsky: -Harris tanítványa. Hatott rá: Bloomfield, Chatles Kockett, Humboldt ny szemlélete, Port Royal-i nyelvan. 1957. Syntactic Stiuctures = Mondattani szerkezetek Korszakai: 1. korszak: 1957-1965 Korszakhatár: Aspects c =A mondattani elméletek aspektusai C Jell a generatív transzformációs nyelvtan kialakulása. 2.korszak: 1965-70-es évek közepeekkor jelenik meg a Sztenderd-elmélet 3. korszak: 1980-as évekGeneratív nyelvészet: to generate = előállítani, létrehozni A beszélő eljárását tükrözi, aki véges számú elemből végtelen számú helyes mondatot tud előállítani. I.korszak: Mondattani szerkezetek c: 12 fejezet+ a t ranszformációk felsorolása A munka ellen hatalmas támadás indul. Oka: a jelentést nem tartotta fontosnak a mondatok vizsgálatakor („kikapcsolja”) Ebben Bloomfiled-ot követte: a nyelvtud. Még nem érett meg arra, h a jelentést vizsgálja.

Ch Azt mondja, h 1 non -sense (értelmetlen) mondat is lehet helyes. (Pl: Színtelen zöld eszmék dühödten alszanak) SNP V P: A mondatot (S) írd újra()mint névszói csoportot (NP) és igei csoport (VP) együttese. A mondat 1 igei (VP) és 1 névszói részből (NP) áll. A névszói rész: -determináns(D) ~pl névelő, -névszó(N). igei rész: ige(V), névszói rész (NP): 1 determináns (D); névszó (N) A mondat elemvehető: 1.)fa diagramm, 2)”dohoz” alkalmazásával (zárójelek) -A könyvben a tarnszformációk egész sorával találkozunk. később: ezek száma csökken Végül: 1 transzformációra leegyszerűsödik az elemzés. -Mondatelemzés: azért nem kell a j elentés a mondat vizsgálatához, mert a beszélőt sem a hajszíne határozza meg. -a könyv hatására elindulnak a generatív szemantikai kutatások! (Katz.Portal szerzőpáros 1961, Katz- Fodor 1963) II. korszak: Aspects c 1965 Ebből a művéből már nem hagyja ki a jelentést, sőt épít a

jelentésszemantikára. Sokat foglalkozik a beszélő problémáival. A nyelvelmélet elsősorban az ideális beszélőt és hallgatót vizsgálja, aki megfelelő anyanyelvi kompetenciával rendelkezik (pl: helyesen beszél de a helytelen beszédet is +érti) Hozzáteszi u.akkor, h eseti szereplése során (performancia) véletlenül követhet el hibát. Metafora-pár: kompetencia és performancia. A zenekar számára a kotta a k ompetencia, s ahogy másképp játszanak a tagok a kottából, az a performancia. Foglalkozik azzal a kérdéssel, h bizonyos szerkezetek a felszínen azonosnak tekinthető, de mélyebbre hatolva már különbségeket láthatunk. Pl: Az oroszlán simogatása veszélyes 1 Az oroszlán simogat. 2 Az oroszlánt simogatni 23 A felszínen kétértelműség van, s csak a mélyszerkezetben oldódik fel. Kulcsfogalmak: felszíni szerkezet, mélyszerkezet. Felszíni szerkezet: az adott fonetikai, fonológiai formája az elhangzott mondatnak. Mélyszerkezeti: a m

élyszerkezetben találjuk a n yelvtant, s ide helyezi el a j elentést! Is.ez kettő közt kapcs. van, s ezt hozza létre a transzformáció -A könyv bírálata: a j elentést nem lehet csak kizárólagosan a m élyszerkezetbe helyezni. érvek hatására Ch. Elfogadja azt a gondolatot 1) ez volt a sztenderd-elmélet 2.)felülvizsgálta: a jelentés a felszíni szerkezetben is jelen lehet, (a szórend és a hangsúlyok révén) Ez a revidált szenderd-elmélet. 3) A kibővített sztenderd-elméket új fogalmakat is bevezetett, pl.: nyom (t) Szenderd elmélet komponensei: a) nyelvtan: szintaktikai komp. b) jelentés: lexikai komponens c) transzformációs -A generatív elmélet kiterjedése: Alapvetően az anyagra lett kidolgozva. A nyelvnek 2 nagy csopja van: a)kötött szórendű= ezekre könnyű alkalmazni a gen. szemléletet b) kötetlen (szabad) szórendű nyelvek= az alkalmazás nehezebb (pl.: magyar) A mondatok csak kevés típusa sorolható be Ch Féle struktúrába.

(szabad szórend= másféle kötöttség!) -Ch. Elméletének fontosabb részei: 1. a beszélő fontossága 2.felveti, h a gyerek 1 nyelvelsajátító mechanizmussal jön a világra –korábban: empirista elmélet- a gyermek agya a tiszta lap (tabula rasa) születéskor.- Ch: innáta elmélet- a gyermek a ny. elsajátító mechanizmussal jön a világra (Lad) – az elmélet Descartes-hez kapcsolódik empiristák↔racionalisták. Empiristák: az emberi agy tabula rasa, amire a tapasztalatok írják a dolgokat. Racionalisták: veleszületett eszmék léteznek a gyermeki a gyaban Descartes nyomán ez a karteziánus irányzat. 3.a nyelvi univerzálék kérdése: két univerzálét különböztet meg Ch: 1 szubsztancuális univerzálék: miből építkezik a nyelv. Pl Minden nyelvben van fn, ige 2 formális univerzálék. III. korszak: 12. tétel: Chomsky: 1957. kis könyve megjelent Szintaktikai struktúrák c Célja: h ki dolgozzon egy formalizált szintaktikai elméletet, ami

később fokozatosan egyfajta ismeretelméletének rangjára emelkedett. C elméletét sokan támadták Művei: 1. A nyelvelmélet logikai alapja Mass 1962; 2A mondattan elméletének az aspektusai Mass 1965.; 3Nyelvelméleti áramlatok Hága 1965; 4Generatív grammatikaelméleti problémák Hága 1966.; stb Chomsky generatív nyelvészete és a nyelvelmélet bírálata tudománytörténeti szempontból azzal az előnnyel jár, h egy olyan folyamatot indított el, amely új távlatokat nyitott a nyelvészeti kutatások előtt, a hagyományos örökségben gyökerező „új” lehetőségeit villantotta fel a kutatók számára. Hasonlít az újgrammatikus koncepcióhoz C nyelvelméletének előzményeit, szövetségeseit keresve a kutatók ennek révén egyre határozottabban a 19. sz előtti színes és gazdag örökség felé fordulhat, sőt a felfedezett örökség eredményeként egyre inkább az érdeklődés előtérbe kerül a középkori hagyomány és a klasszikus ókori

örökség is. Ennek következtében megindulnak a tudományos módszerességgel és rendszerrel /rendszerességgel folytatott nyelvtudománytörténeti kutatások. 24 -A generatív vizsgálati modell azoknak a fejlődési tendenciáknak az eredményeként alakult ki, amelyek a Saussure utáni ny. szetben váltak uralkodóvá A generatív nyelvészet a matematikai nyelvészet egyik sajátos ágának, az ún. algebrai nyelvészetnek a h atása Tudománytörténeti szempontból ezekbe az összefüggésekbe beágyazva kell és lehet a generatív nyelvészet helyéről és szerepéről vmennyire is helyes képet kialakítani a 20. sz i nyelvészeti gondolkodás történetében. Filozófiai alapja: Analitikus modell: a szövegből jutnak el a rendszerhez. A generatív gramm maga szintetikus modell, ismételhető szabályokból álló rendszer ; miként lehet generálni (létrehozni) a szóban forgó ny. grammatikailag helyes összes mondatot C gen gramm filozófiájának alapja a 17 sz.

rac Filozófiai hagyományok (karteziánus eszmeDescarthoz közel álló eszem) Ez az áramlat a 19. s z eleji romantikus nyelvfilozófiáig terjed, melynek Humboldt inkább a lezárását, mint az új ny. szet kezdetét jelenti C. a d escartes-i racionalizmusra építi rendszerét: a fogalmak velünk született eszmék (Ezt vallja Descart is) C. a nyi struktúrák velünk született jellegéről beszél, innataelmélet (facultas innata) C születésünkkel már eleve olyan struktúra birtokában vagyunk, amely bármely ny. elsajátításra alkalmassá teszi az embert. Descart nyről vallott gondolatait simán elhagyja E Bach szerint C. elméletének gyökereit Kepler gondolatrendszerében látja C az egyetemes gramm +teremtését összekapcsolja a ny.i univerzálék kérdéskörével (nyi univerzálék: jegyek, tv-ek, tendenciák, melyek együttesen jellemzik a nyelvet) Egy +határozott csoportját, vagy minden ny.re érvényesek Ne legyen cáfolható a nyelvek tényleges

sokféleségével Kétféle univerzálé: ANYAGI v. dologi és a FORMAI Anyagi: gramm.i kategóriák (fn, mn, hat szó) melyek legtöbb nyen léteznek Formai: gramm-i létezésnak a sajátosságát érti, amely igazolja az összes ny. minta szerű felépítését. Következtetés: C univerzáléi deduktív jellegűek Másik fontos része: a nyelvek az alkotó jellege. Humboldt felfogásánál igazolja: „a nyelvet nem a generálás +merevedett eredményének kell tekintenünk, hanem magának a generálás (=teremtés, előállítás, alkotás) folyamatának.a nyel állandóan megújulónak kell tekintenünk, és a benne lévő alkotás megújulásának szabályai szabályozzák. Eugen Coseriu szerint C helytelenül értelmezi humboldti Erzeung (alkotás, teremtés) fogalmát, amikor a generative principle (alkotó, létrehozó) szókapcsolattal fordítja angolra. A generatív nyelvelmélet nyelvészeti alapjai C. felfogásában: C. pályája alatt többféleképpen határozta meg a

nyelvet 1)véges v végtelen mondatok halmaza, amelyek közül vmennyi hosszúság véges, ahogyan véges azoknak az elemeknek a halmaza is, amelyekből felépülnek a mondatok. 2)a nyelv valójában egyszerű és magas szinten bizonyos bonyolult modellnek rendszerszerűen +nevezett realizációja. Nyelméletének az a fa, h kidolgozzon, és pontosan leírjon 2 absztrakt szerkezetet, amelyek közül az egyik a ny.használatnak, a másik a nytanulásnak a modellje -A gramm. mechanizmus: helyesen felépített mondatok végtelen halmazát hozza létre a nyelv: genetáló mechanizmus, amelyet 1 transzformációs modell egészít ki. Az ideális beszélő és hallgató ny.ismeretét, azaz kompetenciáját (=elvon szabály rendszerét) kívánja modellálni A kompetencia +nyilvánulásához, aktualizációja révén alkotja a p erformanciát, vagyis a n y. reális használatát a konkrét beszédhelyzetekben. Saussure langue-parole oppozíciót bírálja C (statikusnak véli) Egyszerű

egységek leírásán kívül értelmezni és magyarázni kell! Magyarázza a beszélők képességeit és intuícióit. Ki kell dolgozni: 1)beszélők kompetenciájának modelljét 2) a beszélők ny. használatának (performanciájának) a szabályrendszerét, amely +magyarázza, 25 hogyan működik a ny. ismeret 3) a ny elsajátításának 1 modelljét, és azt amit tanulás útján nyerünk. A gen. gramm fa, hogy rögzítse azokat a szabályokat, amelyek lapaján helyes és csak helyes a mondat. (–kompetenciamodell, -intuíció és alkotóképesség fogalma) S: A nyelvi jel természete: Jel, jelölt, jelölő: Emberek számára a n y. nomenklatúra (vmely tudban, szakterületen használt szakkifejezés összessége), olyan kifejezések, amelyekkel azonos számú dolognak felelnek meg. (pl fa= arbor(lat), ló (equos). [bár ez nem bírálható] Kész fogalmakat tételez föl, amelyek léteztek a szavak előtt. Lehet a szó hangzó v pszichikai természetű, pl.: a ló, mint

fr Eguoslehet mind2 oldalról értelmezni A nyi egység kettős dolog, amely 2 összetevő egyesítése révén keletkezik. A nyi jel nem 1 dolgot és nevet, hanem 1 folyamatot és 1 hangképet egyesít. A nyi jel agyunkban pszichikai ill asszociáció segítségével érvényesül. Ez nem 1 materiális hang, nem csak fizikai, hanem pszichikai lenyomata is van. Hangképein pszichikai jellege jól kitűnik, ha +figyeljük saját nyelvünket (langage). A ny szavai számunkra hangképek formájában jelenik + agyunkban, kerülnünk kell, h fonémákról beszéljünk (persze ebből állnak) -Ha a szó hangajiról és szótagjairól beszélünk, akkor elkerüljük ezt a félreérthető momentumot. A nyi jel tehát 12arcú pszichikai dolog összessége(entitás) A fogalom és a hangkép kombinációját jelöli S. jelnek, közönséges használatban csak a hangképét jelöli. A jel a jelölésre vonatkozik, a f ogalom és a hangkép a j elentett ill a jelentővel helyettesíthetjük.

Első elv: a jel önkényes volta. ennek a voltát semmisem tagadja, de gyakran könnyebb 1 igazságot fölfedezni, mint az őt +illető helyet számára kijelölni. -pl.: Udvariassági jelek= (kínaiak 9x borulnak le, nálunk ez az üdvözlés) ahol a szabályok rögzítettek. (a jelek nem belső értéke határozza meg használatát, hanem a szabály írja elő) Teljes mértékben önkényes jelekkel jobban +valósítható az ideális szemiotikai eljárás, mint másokkal, ezért a ny., a legbonyolultabb és legelterjedtebb kifejezési rendszer egyúttal mind közül a legjellegzetesebb is, ilyen értelemben a ny. tud az egész szemiológia általános érvényű mintája lehet, noha a ny. csak egyetlen, különálló rendszer A nyelvi jelölőt szimbólumként is használták. A szimbólum sohasem önkényes +van benne a jelölő és a jelölt közötti természetes kapcsolat csökevénye. Önkényes szót motiválatlanként kell értelmeznünk, a jelölthöz képest, semmiféle

természetes kapcsolat nincs, önkényes. Ellenvetés: 1. hangutánzó és hangfestő szavak ill 2 felkiáltások 1. a jelölő +választása nem mindig önkényes 2. bennük a valóság spontán, természettől diktált kifejeződéseit lássák Nincs jelölő és jelölt között kapcsolat. Az onomatopoetikus szavak és a felkiáltások másodlagos jelentőségűek, és szimbolikus eredetük részben kétségbe vonható. Második elv: a jelölő lineáris jellege. A jelölő kizárólag az időben létezik, sajátosságait az időtől kölcsönzi. A) kiterjedése van és B) kiterjedése vonalban mérhető. Ezt régen nem hangoztatták, mert egyszerűnek tartották Ettől függ a ny. mechanizmusa Az idő vonala a legfontosabb, elemei láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz. Az írás után ez a tulajdonság rögtön +látszik Az írásjelek térbeli vonalát állítjuk fel. Ha egy szótagot hangsúlyozok, akkor úgy látszik, hogy u azon a ponton különböző jelentésű

elemeket halmozok fel. 26