Tartalmi kivonat
Mondókák jelentősége az egészséges gyermeki lelki fejlődésben A kisgyermek életében az érzékelés, tehát a látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás örömei jelentik azt az információszerzési utat, amellyel a világ dolgairól és az őt körülvevő emberekről értesül. A hallás örömeit érdemes ritmussal és dallammal bővíteni, hiszen a kisgyermekek a mozgásokat eleinte a beszéddel kapcsolják össze. A beszédfejlődést a mozgás serkenti A gyermekverseknek és mondókáknak sokszor varázsige jellege van. Ezek a versek tisztán mutatják be az életfa-rendet, hármasságot. Mialatt a felnőtt mondja a mondókákat, együtt játszik a gyermekkel, így a gyermek játszótársa lesz. A versikékkel, mondókákkal beszélgettek és játszottak a régi magyar asszonyok a gyerekekkel a mindennapi dajkálgatás, öltöztetés, fürdés közben. A fürdetés alatt érdemes a gyermekkel játékosan megismertetni a vizet. A rémes és félelmet keltő
hajmosás és fülmosás is könnyeddé válhat, ha játékosan közelítjük meg a gyermeket. "Kék kő, veres kő, Bújj ki kígyó fülem bő." Fürdés után a gyermeket a pólyázó szélére ültették, és láblógatással, vidámsággal vették el a pólyázás élét, valamint így válik játszótárssá a felnőtt. Hiszen a vidám gyerek nevet, rúgkapál, és nagyon eleven. A kisgyermek számára a fürdés is játék, olyan értelemben, hogy játék az izmok gyakorlása, a mászkálás a labda után. "Lóg a lába lóga, Nincsen semmi dóga, Mert ha dóga vóna, A lába nem lógna!" A dajkadalok, mondókák sok jó tulajdonságot sűrítenek egybe. A hallás örömeit a ritmussal és dallammal is megtetézik, és a mozgásokat a beszéddel, a nyelvvel kapcsolják össze. Az édesanyák, dajkák minden fontos mozzanathoz, amely a gyermeket felnövése során érint, kitaláltak egy mondókát. Az első lépéseket így kísérték: "Jár a baba
jár, Mint a kiskirály, Szedegeti a lábát, Koptatja a bocskorát." "Cini - cini muzsika, táncol a kis Zsuzsika, jobbra dül és balra dül, tücsök koma hegedül." Az altatók valahogy így hangoztak: "Tente baba, párnára, Kicsi kutya szalmára, Tente baba, tente, Aludj szívem szentje." Kisgyermek számára az egyik legnagyobb öröm, ha a felnőtt a lábán lovagoltatja, vagy hintáztatja. Az édesanyák ezt a fajta játékot is dallal, mondókával kísérték "Hinta, palinta, Karácsonyi Katica, Ki ne törjön az én lábam, Csak a bíró botja." Némelyik kis versnek nem sok értelme volt, mégis elringatták, szinte "elvarázsolták" a kisgyermeket. Jó érzéseket keltettek benne Értelmük nagyon mélyen, a dallam, a ritmus és a mozgás mélységén van. Ha nem játszunk, csak dúdoljuk, mondogatjuk ezeket a mondókákat, a gyermek akkor is megnyugszik. Később, ha a gyermek nagyobb, már mindennapokat is ki lehet
terjeszteni. A gyermek belső világának egy részét a környezet milyensége adja Meg kell ismertetni a gyermeket a tavaszi esővel, nyári napfelkeltével, téli hóeséssel és az őszi levélhullással. "Ess, eső, ess, hónap déli ess, Zab szaporodjék, búza bokrosodjék. Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka, még annál is hosszabb, mint a Duna hossza." Ha a fogváltás ideje eljött ezzel a mondókával dobták a sarokba a kihullott tejfogat. "Egér, egér, kisegér, van- e fogad hófehér? Adjál nekem vasfogat, adok neked csontfogat!" A mondókák, dalocskák mára már kissé elvesztették igazi mondanivalójukat. Ma inkább nevelő célzatúak, és a gyermek okítása miatt mondjuk neki. Mindegyiküknek tanulsága van és ritmusuk, zenéjük sivárabb. Ha nem nevelnek, akkor fenyegetnek és büntetnek A ritmusosság iskolázza a gyermek érzelmeit, pontos és mértéktartó kifejezésre ösztönöz. Fejleszti a nyelvi-, matematikai-,
geometriai-, rajzkészséget. Mondókák mondása alatt a gyermek mozog, felveszi a mondóka ritmusát. A pörgés és forgás a régi sámánisztikus szertartások része volt, így került révületbe a táncoló. (a szél, amely fújt, volt a szellemi erő, a harmat pedig a megtermékenyítés cseppje). A testi és érzelmi alapoknak tisztának és biztosnak kell lenniük. Ezért nélkülözhetetlenek a századok alatt a tisztává, tömörré csiszolódott mondókák, népdalok szövegei és az énekes játékok. A kisgyermek mozgás és beszéde játék Csak a sokat és jól játszó gyerek tud majd jól és elmélyülten gondolkodni. A régiek úgy tartották: „Aki jól mozog, az tisztán beszél. Aki tisztán beszél, az erősen gondolkodik.” Felhasznált irodalom Dr. Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998 Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak I. II