Pszichológia | Tanulmányok, esszék » A kommunikáció nem verbális csatornái

1 A kommunikáció nem verbális csatornái Bevezetés 1. A kommunikációról általában Mielőtt a téma címében megjelölt nem verbális kommunikációról beszélnék, tisztázzuk, hogy mit is jelent a kommunikáció. „A kommunikáció információk közlése, átvétele különböző jelrendszerek, közvetítőrendszerek, pl. Nyelv, sajtó, könyv, rádió, TV útján Tágabb értelemben a kommunikáció kifejezést az összes élőlény (nemcsak emberek) közötti információáramlásra vonatkozóan használják, szűkebb értelemben a társadalomban végbemenő információcserét nevezik kommunikációnak. A direkt kommunikációt nyelvi vagy egyéb egyezményes jeleket, a metakommunikáció technikai eszközök közvetítésével tömegesen és gyorsan juttat el információkat nagyszámú és heterogén közösségnek. Funkciója a hírek továbbítása, a társadalmi tudat befolyásolása, valamint a szórakoztatás.” A kommunikáció, amely eredetileg kizárólag

az emberi kommunikációt jelentette, ma már mindenféle rendszer belső információáramlását jelenti, így az emberi szférától távol eső jelenségekre is vonatkoztatható az atomok szintjétől a galaktikáig. Az információ-elmélet szerint a kommunikáció minden, amiben információ történik, függetlenül attól, hogy az információ milyen jelekben (kódban) van kifejezve. A kommunikáció üzenetek szabályozott cseréje, információ-átvitele egy feladótól egy címzetthez. A kommunikációnak négy fontos eleme van: a feladó, aki kódolja az üzenetét, amely egy meghatározott csatornán kerül átvitelre a vevőhöz, aki dekódolja az üzenetet. Arról, hogy az üzeneteket milyen kódok segítségével adjuk tovább, hogy miről lehet beszélni és hogyan, azt mindig annak a társadalomnak a kultúrája, értékrendje határozza meg, amelyben felnőttünk s amelyben élünk. Minden ember a társadalomban a jelrendszerek egész komplexumát sajátítja el -

ezeket meghatározza az a kultúra, amelyben az ember szocializálódik. Elsajátít egy nyelvet, gesztusrendszert, a tér elrendezését stb. maga körül, és ezzel együtt az értelmezés hátteréül szolgáló kontextust - mely olyan közös kódrendszer, amely azonnali megértést és közvetlen választ tesz lehetővé. Ez olyan magától értetődik, hogy észre sem vesszük. Pl beszédnek csak egy meghatározott társas környezetben van értelme (műszaki szakemberek nyelvét igazán csak műszakiak értik). 2 2. A nem verbális kommunikáció A szóbeli üzenetek a személyek közötti kommunikáció csak egy kis részét alkotják. Miközben beszélünk, szavaink jelentését arckifejezéssel, gesztussal, testmozgással, szünetekkel, hanghordozásunkkal, vagy éppen a szavak hangsúlyozásával, jellegzetes ejtéssel hangsúlyozzuk, vagy módosítjuk. 2.l A verbális és nem verbális kommunikáció hasonlóságai és különbözőségük A nem verbális üzenetek

dekódolása és a rájuk adott reakció általában sokkal közvetlenebb és automatikusabb, mint a szóbeli üzenetekre adott válaszok. Pl. ha ránk mosolyognak, vagy kacsintanak egy adott szituációban, egyszerre tudjuk, mit akar a másik fél közölni velünk. Ezzel szemben a szóbeli üzenetek általában sokkal alacsonyabb dekódoláson és bekódoláson esnek át: sokkal több időbe telik, amíg egy szóbeli kijelentést megértünk, értelmezünk és választ adunk rá. A nem verbális üzeneteket gyakran kevésbé tudatosan értelmezzünk és követjük figyelemmel, mint a nyelvet. A nem verbális jelzések gyakran „kiadják” a beszélőt, mert megismerhetjük annak érzéseit, érzelmeit, amelyeket nem akar kinyilvánítani. Gyakran az is kiderülhet, hogy a személy mikor mond igazat és mikor hazudik. A nem verbális üzenetek különösen fontos szerepet játszanak a társas életben, az értékek, attitűdök, vonzalmak és más személyes reakciók

kommunikálásában. Tehát: a nyelvi és nem verbális üzenetek abban különböznek egymástól, hogy a nem verbális jelzéseket általában gyorsabban küldjük és fogadjuk, kevesebb tudatos kontroll irányul rájuk és kevésbé követjük őket figyelemmel, valamint hatásosabban kommunikálnak attitűdöket, érzelmeket, mint a nyelv. A verbális kommunikáció elsősorban a külső világra vonatkozó, a megoldandó problémákkal kapcsolatos információk továbbítására alkalmas, a nem verbális üzenetek különösen fontos szerepet játszanak a társas életben, az értékek, attitűdök, vonzalmak és más személyes reakciók kommunikálásában és fontos szerepet játszanak az érzelemkinyilvánításban. Összegezve: a nem verbális kommunikáció információt nyújthat  az aktuális érzelmi állapotról (harag, elérzékenyülés)  személyes tulajdonságokról (önbizalom, precizitás)  interperszonális attitűdökről (szeretet, dominancia)  a

társadalmi tagozódás mentén elfoglalt pozíciókról 3 2.1 A nem verbális kommunikáció „felfedezésének” története röviden Felismerése és leírása viszonylag később következett be és a felismeréshez szükséges előzetes megfigyelések, koncepciók és elméletek is csak viszonylag későn bukkantak fel. A nem verbális kommunikáció megnyilvánulásait a köznapi gondolkodás sem tudatosította, sem az ókorban, sem a középkor folyamán. Ez éles ellentétben állt a keleti kultúrák mindennapi tudatával, amelyben a nem verbális közléseknek megvolt a maguk jelentősége és ez fogalmilag vagy leírásokban tükröződik. E kultúrákban ugyanis a tudatos és szocializációs folyamatokkal összekapcsolt értelmet, jelentést kapott egy sor nem verbális megnyilvánulás, mégpedig úgy, mint tranzakció, mint a másik embernek szóló üzenet. A görög, római ókorban a kultúrákat a „logosz”, a verbális kommunikáció uralta. A l8. sz

végéig a nem verbális kommunikációval kapcsolatban nem bukkant más fel, mint a jelek, díszítések, ruhák és státuszjelző tárgyak kiterjedt kommunikatív felhasználásnak gyakorlata. Mindezt elméleti síkon nem általánosították, ez végig a mindennapi gyakorlatok síkjában maradt. Voltak próbálkozások hogy „jelrendszert” konstruáljanak - szűk foglalkozási vagy más jegyek alapján meghatározott réteg számára készülően. A 19. sz végére tehető a probléma valódi tudománytörténeti megjelenése Főleg az érzelemkifejeződés iránti növekvő érdeklődésben tükröződik ez. Ezt Darwin könyve sokban előrelendítette - az érzelmek lettek a vizsgálat tárgyai. A szociálpszichológia - a társas viselkedés tana megjelenésével fordult az érdeklődés a nem verbális kommunikáció iránt. A fényképezés lehetővé tette a kommunikatív jelentőségű interakciós pillanatok megörökítését. A fotográfia a tömegek számára - a

festészettel ellentétben - tette lehetővé a hétköznapok emberi helyzeteinek objektiválását és ezáltal újszerű megismerését. Változást hozott a film, amely szükségessé tette a mimikák és geszturális kommunkáció „felhangosítását” és ezáltal objektiválását A telefon, a rádió megjelenése is ösztönzővé vált a nem verbális kommunikáció irányában: a hangban rejlő sokféle, a beszédtől különválasztható információk sokaságát tette lehetővé. Mindezek együtt játszhattak közre abban, hogy a bekavionista ihletésű amerikai szociálpszichológiában az érzelemkifejeződés kutatása átalakult a kifejező mozgások, megnyilvánulások kutatásává. (Allport, Vernon, Efron) Az expresszív mozgások vizsgálatából paralingvisztika lett, kialakult Bridwhistell, Scheflen és mások kutatási nyomán a kinezika - a hangban rejlő kommunikatív információk vizsgálata. 4 50-es évek eleje - Baleson és Ruescholl munkássága:

interperszonális kommunikáció új elmélete, és megkezdte működését az iskolateremtő angol kísérletek kommunikációkutatás (Argyle és mások). A számítógépek megjelenése új szempontokat hozott a kommunikáció kutatásába. A nem verbális viselkedés kódjának vizsgálatai már a kommunikáció jelenkorába vezetnek. Ma főleg a nem verbális kommunikáció interakcióban betöltött szerepével foglalkoznak a kutatások, a különböző szabályozási funkciókkal, az érzelmekre, a magatartás vezérlésére vonatkozó befolyásával. A kísérletes szociálpszichológia igen nagy mértékben behatolt a kutatásba. 2.3 A nem verbális kommunikáció csatornái A különböző jelrendszerekkel sok mindent tudunk és képesek vagyunk közölni. A legtöbbet és a legközvetlenebb kifejező a mimika és a tekintet. A mimika az emberi kommunikációban állandó közlési csatorna, az ezen futó jelzések biológiai kódja közös az emberben és ez bizonyítja a

„dekódolást”. Piktografikus eljárás: a kód tisztázására az arc mimikai szempontból legfontosabb vonalait használták fel az érzelem kifejezésére. Ezek a szemek pontjai, a szem, szemöldök és száj munkái. Ekman megállapította, vannak biológiailag meghatározott érzelemkifejezési mimikák, amelyek a kultúrától függetlenek és az emberiség minden tagjában megfigyelhetők (7 féle érzelem, amely minden kultúrában - az érdeklődés kivételével azonosak). A biológiailag meghatározott mimika azonban a különböző kulturális hatások nyomására lényegesen megváltozik. Kultúrától függetlenül más lehet:  a különböző érzelmek kiváltódásának ingerrepertoárja és ingerküszöbe  a mimikai érzelemkifejeződés tartalma, mértéke  a mimikai érzelemkifejeződés szabályozottsága, vagyis mikor, milyen helyzetben mennyire lehet, szabad, kell kimutatni az érzelmeket.  a mimikai érzelemkifejeződés kommunikatív szerepe,

hatása, különösen affektuskeltő befolyása a másik emberben. Az érzelemnyilvánítások lényegében viszonyulást, érzelmi állásfoglalást jelző kommunikációk, ezeknek a mindennapi érintkezésben nagy szerepük van, bár nagyrészt nem tudatos a használatuk. A mimikai kommunikáció jelentéstartalma egybeolvad a verbális jelentéstartalommal, attól nem eltérő, azzal kapcsolatban más funkciója nincs. A mimikai megnyilvánulások egy kis része normatív szabályozás alatt áll, amely a kommunikációban mint tudatos jel szerepel. 5 Ezeket a közlő fél szándékosan használja, a közlést kapó számára pedig lexikális értelemmel bír. E jelek is eredetileg öntudatlan mimikai megnyilvánulásokból alakultak ki, de a kulturális fejlődés során megnevezést, megfogalmazást kaptak és a verbális kommunikációval egyenrangú jelentőségre jutottak. A tudatos jelek használata hol előtérbe kerül, hol eltűnik, időről-időre új jelek bukkannak

fel. 2.31 A mimika a nem verbális kommunikáció minden típusában részt vesz A mimikai kommunikációban a jelzéseket a szem és a száj körüli izmok finom és összerendezett mozgásai keltik. Több kultúrában van hagyománya annak, hogy a mimikát tudatosan visszafogják és elnémítani igyekeznek. Olyan társadalmi helyzetekben is szokás a mimika visszafogása, amikor az árulkodó jel lehet, hogy a kommunikáció a személyiséget nagyon érinti. Ilyenkor a „rezzenéstelen arc” rejtőzködést szolgál. Színészi, vezetői munkában is fontos a mimika visszafogásának képessége. Kommunikáció a tekintet révén - looking behavior Ennek kezdeményei a magasabb rendű állatokban is megvannak. Ha beszélünk valakivel, arra törekszünk, hogy lássuk a szemét, s hogy időről időre összekapcsolódjon a tekintetünk. Zavaró, ha ezt megakadályozza valami. Ha nem kívánunk kapcsolatba kerülni a másikkal, akkor kerüljük a tekintetét. Pl ha buszon utazunk,

vagy ha a tanár feleltetni akarja a diákot, lesütött szemet lát. A beszélőre irányuló tekintet általában koncentrált érdeklődést jelent, az izgalomnövekedést idézi elő a partnerben. A szemkontaktus jelentése nagymértékben függ a helyzettől. Jelezhet intimitást, vonzalmat, jelezhet dominanciát, agressziót, felsőbbrendűséget. A beszélőnek, csak rövid ideig szabad elvonni a tekintetét attól, akihez beszél. Ha tudatosan nem nézünk valakire, akkor azt jelezzük, számunkra nem létezik. A tekintet merevsége és „üressége” közvetíti a meg nem értés tényét, és váltja ki a kommunikáció megismétlését, vagy kibővítését. A tekintet finom mozgásokra képes, ezt külső szemizmok, ún. szemmozgató izmok finom beidegzése teszi lehetővé. A tekintet a mimika szerves része. A mimikai kommunikáció eleme pl a pupilla, amely heves emóciók hatására kitágul. 6 Vokális kommunikáció A közvetlen emberi kommunikáció

szempontjából a nyelv és a beszéd megkülönböztetése egymástól azért is lényeges, mert a beszédben egy jellegzetes, nem verbális kommunikációs csatorna, az ún. vokális kommunikáció szükségszerűen működik. A hangnem, a hanghordozás a mindennapi életben nagyon fontosak. A vokális kommunikáció szorosan összefonódik a beszéd tartalmával. A hanghordozásban, a hang formális jellemzőiben megmutatkozik annak a közösségnek a hatása, amelyben a beszélő él. 3. Befejezés A kommunikáció alapvető emberi formája az élő beszéd, a lélektől-lélekig hatoló, életét is formáló mély emberi üzenet. Az ember képtelen nem kommunikálni, mivel a szociális viszonylatok olyan sűrű hálózatában él, hogy minden interaktív helyzetben mindenféle megnyilvánulása kommunikációnak számít. A társas kapcsolatban a szóbeli közlések állnak a középpontban, a nem verbális jelzések ugyanolyan fontosak, néha még fontosabbak, mint a nyelv. A

nem verbális kommunikáció csatornái: a mimikai kommunikáció, a tekintet, a vokális kommunikáció, a mozgásos csatornák, a testtartás, a gesztusok, a térközszabályozás, stb. a mindennapok folyamán együtt hatnak, mereven és szorosan nem választhatók el a kommunikáció folyamatában.