Jogi ismeretek | Gazdasági jog » Dr. Kovács Margit - A jogfejlődés hatása a gazdasági fejlődésre

1 NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA Gazdaság és Társadalomtudományi Kar A JOGFEJLŐDÉS HATÁSA A GAZDASÁGI FEJLŐDÉSRE (Összehasonlító gazdaságtan dolgozat) Készítette: Dr. Kovács Margit II. évfolyam levelező tagozat A csoport Nyíregyháza, 2003. 1 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés 2. oldal I. Fogalomtár 1. Mi a jog? 2. Jogrendszer kifejezés 3. Gazdasági rendszer fogalma II. Visszatekintés 1. Az állam előtti törzsi-nemzetségi társadalom 2. Az ókori kelet államai és jogrendje 3. Görögország 4. Római jog 5. A feudális állam 6. Modern állam és jog kialakulása III. A jóléti állam 1. 2. 3. 4. 5. A jóléti állam kialakulása A jóléti állam lényege és funkciói A jóléti állam határai és korlátai A jog a jóléti államban A jóléti állam válsága IV. A jog gazdasági elemzése 1. 2. 3. 4. 5. Előfutárok Intézményi háttér és recepció Calabresi az igazságosságról Konvenció, tradíció, jogi pluralizmus Végül V. Befejezés

2-6 oldal 2-3 4 4-6 oldal oldal oldal 6-12 oldal 6-7 oldal 7-8 oldal 8 oldal 9 oldal 9-10 oldal 10-12 oldal 12-22 oldal 13-14 oldal 14-16 oldal 16-17 oldal 17-18 oldal 18-22 oldal 22-29 oldal 23-26 oldal 26 oldal 26-27 oldal 27-29 oldal 29 oldal 30 oldal 2 BEVEZETÉS Dolgozatom címe: a jogfejlődés hatása a gazdasági fejlődésre. Közgazdász hallgatóként furcsának tűnhet a téma választása. Jogászként úgy gondolom, hogy a jog s ezen keresztül a szabályozás fejlődése döntő módon befolyásolta a gazdaság intézményrendszerei kialakulását, és fejlődését. A dolgozat során szeretném bemutatni, hogy a jogi intézményrendszer kialakulása, fejlődése milyen hatással volt a gazdasági fejlődésre. A téma kidolgozása során az első probléma, amellyel szembesülünk az időbeni megközelítés kérdése. A jog, s ezzel párhuzamosan a gazdaság létrejötte egészen visszanyúlik a történelemben egészen az állam előtti időkig. Így a

történelem, a jogtörténet, a gazdaságtörténet óriási időtartamot fog át, melynek elemzése, bemutatása túllépi egy dolgozat kereteit. Ugyanakkor ezek ismertetése nélkül a végkifejlet – a jogállam, s napjainkat tekintve az információs társadalom – felé vezető út ábrázolása logikai csorbát szenvedne. Így dolgozatomban néhány gondolat erejéig szeretném bemutatni a jogfejlődést, ezzel párhuzamosan a gazdasági intézményrendszerre gyakorolt hatását, s bővebben szeretném elemezni a főbb jogrendszereket és a hozzájuk kapcsolódó gazdasági intézményrendszert. I. FOGALOMTÁR 1. Mi a jog? A látszólag egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása során filozófiai viták kereszttűzébe találjuk magunkat. Mint elméleti megközelítésből a jogi ontológia 5 féle típusa különíthető el. A jog meghatározható: • mint norma 3 • mint társadalmi tény • mint pszichikai tény • mint érték vagy érték

megvalósulása • mint komplex jelenség. A jog mint norma felfogás szerint a jog a (pozitív) „ legyen” –t nyelvileg kifejező norma: a norma jelentése világosan definiált, minthogy az az állami akarat tartalmaként nyer meghatározást. A jogi norma érvényességének alapját a termelési gazdasági viszonyok és általában az ezek által meghatározott társadalmi viszonyok jelentik. A jog, mint társadalmi tény vizsgálata során 3 felfogással találkozhatunk. Az egyik szerint a jogfogalom a jogot a bírák, jogalkalmazók, ügyvédek és más joggal kapcsolatos személyek viselkedéseként értelmezi, egy másik szerint a jog mint társadalmi intézmény szerepe, egy harmadik szerint pedig a j og a t ársadalom irányítás eszköze, egyszerre irányítás és norma, amely az irányító funkciót megvalósító szabályozás technikai módja. A jog a társadalom egyik alrendszereként jelenik meg, amely sajátos kapcsolatban áll a többi – így a

gazdasági – alrendszerrel és a társadalom egészével. A társadalom többi alrendszere felől folyamatos kihívások és információk áramlanak a jog felé, amely arra bizonyos válaszokat ad és ezzel közrehat a társadalom, mint egész működésében. A jog, mint pszichikai tény L. Petrazycki elméletével szemléltethető, kinek számára a jog ontológiailag imperatív-attributiv emoció és a jogi kutatás egész módszertana erre a feltevésre épül. A jog, mint érték oly módon fogható fel mint olyan érték, amely bizonyos normákban, vagy bizonyos tényekben fejeződik ki, vagy valósul meg. A hivatkozott értékek az igazságosság, méltányosság, egyenlőség, moralitás, bizonyosság, biztonság. Ezeket az értékeket, mint a jogban benne rejlő értékeket és mint a jogi szabályozás alapjául szolgáló értékeket tételezi. A jog, mint komplex jelenség során beszélhetünk a jogról mint logikáról, igazságosságról és társadalom

irányításról. 4 2. Jogrendszer kifejezés egy adott állam tételes – pozitív – jogszabályainak összességét jelenti. A modern társadalmakban a jogszabályi rendezettség a legfontosabb biztosítéka a jog professzionális intézményrendszerként való működésének. A jogág a társadalmi kapcsolatok viszonyainak és az a m ögött álló emberi cselekvéseknek egy sajátos összefüggő s a többitől relatíve elválasztható csoportjára vonatkozó jogszabályok összességeként határozható meg. A kontinentális jogrendszerekben a joganyag rendszerezésének alapjává a közjog és a magánjog megkülönböztetése vált. Már a római jogászok különbséget tettek közjog és magánjog között, annak alapján, hogy a jog közérdeket vagy a magánérdeket szolgálja-e. A középkorban a megkülönböztetés jelentősége elhalványult, s majd a XIX század folyamán éledt újra. Az angolszász jogrendben ez az elválasztás mind a mai napig nem vált a

jogrendszer rendező elvévé. A common law fejlődésében viszonylag korán (XII-XIII. század) kialakult egy központosított bírósági szervezet, s hamar létrejött egy nagyfokú önállóságot élvező jogászi rend. C ommon law-ra jellemző az eljárási szemlélet, melyben az anyagi jognak alárendelt szerepe van. A XX század második felében a posztmodern társadalmakban elmosódik a közjog-magánjog határa, s a közjognak a korábbi magánjogi szférába mind erőteljesebb a behatolása. A jelenséggel párhuzamosan, a növekvő állami szerepvállaláshoz kapcsolódóan a jogi szabályozás új formái alakultak ki. A jogrendszer egészét tekintve az állami tevékenység egyre bővülő köre és a technika fejlődése új fogalmakkal bombázza a jogot, melyet nehéz beillesztenie fogalmi rendszerébe. 3. Gazdasági rendszer fogalmának meghatározása során elsőként a társadalmi alrendszerek önállósodását és elkülönülését kell alapul

venni. A gazdasági rendszer önállósodása akkor következik be, amikor a gazdasági tevékenységet a társadalmi szereplők elszakítják a személyi viszonyoktól és a gazdasági kalkuláció uralma alá vetik. A gazdasági cselekvés tágabb értelemben az ember anyagi szükségleteinek kielégítésére javakat és szolgáltatásokat állít elő, szűkebb értelemben pedig a racionális kalkuláció eljárását követve összeveti egymással a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásokat, azért, hogy az alternatív felhasználási kombinációk közül kiválassza legkevésbé költséges, vagy a legtöbb hasznot hozó módozatot. A gazdaságot az hozza lendületbe, ha a gazdasági szereplők tevékenységét a költségek és hasznok összevetése irányítja, s nem korlátozza ezt karitatív, politikai vagy egyéb megfontolás. Azaz ha kizárólag a gazdasági célok vezérlik A tevékenységek céljává a 5 pénz válik, s ez a gazdaság társadalmi

intézményesültségét feltételezi. A gazdaság legfontosabb intézményei a tulajdon és a piac. A gazdasági alrendszer önállósulása összefügg a magántulajdonnal, mely a tulajdonosi jogok összességeként határozható meg. A tulajdonjogok gazdasági értelemben emberek közötti viszonyok, melyek a szűkösen rendelkezésre álló javakhoz való hozzájutást szabályozza. A tulajdonjog fogalma négy elemet foglal magába: • használat • hasznok elsajátítása • a forma és tartalom megváltoztatása • rendelkezés Már a római jogban is megtalálható a tulajdon akkénti meghatározása mely szerint az „egy dolog feletti teljes hatalom” amelynél fogva „a magáéban mindenki mindazt megteheti, amivel nem zavar másokat”, így tehát a tulajdonos használhatja (uti) dolgát, gyümölcsöztetheti (frui), rendelkezhet a dolgával még oly formában is, hogy azt megsemmisíti (abuti), bírhatja a dolgot (habere) és birtokolhatja (possidere). A

tulajdonjogokat a társadalom politikai-jogi eszközökkel intézményesíti. A tulajdon a modern jogállamokban olyan alkotmányos garanciákat kap amelyek határvonalat húznak a gazdasági és politikai hatalom közé. A piac, mint a gazdaság másik alapvető intézménye melynek szerepe a gazdasági alrendszer önállósodásában kiemelkedő, annál inkább is mert a gazdasági döntésekhez szükséges információ feldolgozásának nélkülözhetetlen eszköze (Hayek). A piac a rendelkezésre álló információkat helyben dolgoztatja fel a szereplőkkel, melynek eredményeként a teljes tudás hasznosul. A piac az árak mozgásán keresztül képes az önállósult gazdaság renddé szervezésére. A gazdasági rendszerek osztályozása több megközelítésből történhet. Ha a tulajdon skálájának két szélső pontját tekintjük, akkor egyik véglet a tiszta kapitalizmus, a másik pedig a kommunizmus. A tipizálásra az első lépések a XIX században történtek a

német történeti iskola tudósainak vitájához kapcsolódóan. A korai stádium elmélet képviselői 6 közül voltak akik a termelésre koncentráltak (List), mások a javak elosztásáról (Bücher), megint mások a pénzt állították középpontba (Hildebrand). Ettől eltérően Marx és Engels a tulajdonviszonyokat vizsgálva a társadalmi gazdasági rendszer történelmi fejlődését a termelő erők fejlődéséből vezette le. A XX században a késői stádium elméletek képviselői közül Rostow a gazdasági növekedés szempontjából közelítette a kérdéskört, Eucken a rendszerben gondolkodás talajára helyezkedett. Az egymás mellet létező gazdasági rendszerek egymással összefonódva léteznek. Ezt erősítik a létrejövő formális intézmények, a különböző nemzetközi szervezetek, egyezmények, s napjaink globalizációja. II VISSZATEKINTÉS 1. Az állam előtti törzsi-nemzetségi társadalom Kétféle intézményrendszer alakult ki a

törzsi és a kultikus, melyből következően kétféle a szabály vagy normaanyag is: törzsi szokás és szakrális norma. Ebben jellemző intézmények a cs alád-nemzetség-törzs egymásra épült keretei, ezeken belül és ezek között a termelés és fogyasztás formái, a vezetők kijelölése és követése. Az állam előtti törzsi-nemzetségi társadalom megoldásai a belső feszültségek és életvitel rendezésére: • a nemzetség-vagy törzsfő megtorló hatalma • a közösség reakciója és szankciója a normasértőkkel szemben • az egyéni érdek sérelmeinek önhatalmú megtorlása • nemzetségfők, vének, papok, szabadon választott személyek döntőbíráskodása • szakrális előírások és eszközök a közösségellenes magatartás megtorlására • nyájak, legelők közös használata s védelme • családi közös gazdálkodás • hadizsákmány közös tulajdona • szakrális szimbolizmus és normalizmus • idegenek

intézményesített befogadása • közös értékmérő elfogadása a cserék lebonyolításához 7 • családi szerkezet rendjének intézményesítése • magánbosszú korlátozása, a talió-elv alkalmazásával Ezek a rendezőelvek az állami intézményes keretek között – az állam kialakulása után – az új törvényekbe átmehettek vagy spontán továbbéltek és meghatározták a korai államok társadalmi intézményrendszerét, normavilágát. 2. Az ókori kelet államai és jogrendje. Az emberi társadalom a f öld különböző részein más-más időpontban lépett át az állam előtti létbe. Ez az átmenet az élelemgyűjtő gazdálkodásról az élelemteremtő gazdálkodásra való átmenet körében történt. Egyrészt a termelés megszervezése, másrészt a termékek védelme megkívánta a magasabb társadalmi szervezettséget. Kiemelkedő jelentőségű Babilon, Egyiptom, a Hettiták, a zsidók, India, Kína, Asszíria, Perzsia és a

Föníciai államok fejlődése. A babiloni birodalomban két külön felépülő hatalmi rendszer alakult ki, a vallási vezetők a tudomány, a kultikus feladatok és a nemzetközi kapcsolatok intézését tartották kézben míg a világi tisztségviselők a katonai, gazdasági és igazságszolgáltatási feladatokat látták el. A legjelentősebb Hammurapi törvénykönyve A föld a király tulajdona, melyen létezik csoportos és egyéni birtok. Az ingó vagyon tárgyai szabadon értékesíthető és bizonyos korlátok között a földbirtok is. Ismeri az arany és az ezüst fizetőértékét, a kamat után járó kölcsönt, valamint az uzsorát. Különös súllyal védi a köz érdekét, vagyonát, a csatornarendszert, a megfelelő földművelés, a kereskedelmi mértéket, a templomi és az állami vagyont. A gazdálkodás forradalmasításaként fogható fel a cs atornaépítés és az öntözéses földművelés felfedezése. Ez a földművelés jelentős

terményfölösleget adott, amely lehetővé tette a cserekereskedelem kialakulását. Az öntözéses gazdálkodás termelékenysége szabta meg a csere mértékét, ezáltal a s umer cserekereskedelembe bekapcsolódó területek fejlődésének ütemét. A települések városokká fejlődtek, az élet minden megnyilvánulásának középpontjában templom állott, innen irányították a közös munkát, begyűjtötték a termést és gondoskodtak a termékcseréről. A templomgazdaság a vezetőtestület kollektív tulajdona formálisan a város főistenének tulajdona, mely megélhetést ad a lakosság nagyobbik részének és egyben kizsákmányolja a természetben fizetett bérmunkásokat, napszámosokat. A templomgazdaság zárt gazdasági egységet 8 alkotott, mely minden szükségletét maga állította elő. Az élelmiszereket a bérlők szolgáltatásai adták, az ipari termékeket kézművesek állították elő, a kereskedelmet pedig a papság bonyolította le.

Egyiptomban a föld tulajdona a fáraóké és a templomoké, de léteztek a szabad bérlők és szabad munkások is, akik törvényes védelmet élveztek. A szociális osztályok elhatárolása funkciójuk alapján történt (munkások, parasztok, katonák, papok, hivatalnokok). A társadalom ismerte a rabszolgaságot, de az védelmet élvezett kegyetlen urával szemben. A papság a vallási és politikai hatalom helyett jelentős vagyont is birtokolt, mely ki volt véve a világi hatalom alól, s a fáraó ezek felett csak névlegesen uralkodott. Egyiptomban a nőnek vagyona és bizonyos önállósága is volt. A gazdasági élet alapja a földművelés, a fáraó földjét parasztok munkaszolgáltatással művelték, tartoztak. Az akik a föld használatáért terménnyel és öntözőhálózat kiépítésével fölvirágzott a mezőgazdaság, kialakult egy független kereskedői csoport, azonban a külkereskedelem nagyarányú lebonyolítása továbbra is a

fáraók kezében összpontosult. A fáraók gazdasági hatalmának bázisa az uralkodó közvetlen felügyelete alatt álló oikosztgazdaság. 3. Görögország Az Attikai félsziget földrajzi környezete ipari és kereskedelmi tevékenységre ösztönözte az itt letelepülő népességet. A világ legtagoltabb partvidéke lehetővé tette a tengeri kereskedelembe való bekapcsolódást. Az Athéni állam nyitott gazdaságú, anyagi bázisát a társadalom zömét kitevő középréteg munkája biztosította. A törvények szigorúan védték a magántulajdont. Szólón törvényei megszüntették az adósrabszolgaságot, kártalanítás nélkül eltörölte a földre felvett hitelt. A görögök nem ismerték a domínium, a mindenkit kizáró tulajdonjog fogalmát. Sokáig fent maradt a vagyon közösségi vagy állami korlátozása. Az ingók forgalmának kialakulása után Szólón idejétől lehetőség volt az ingatlanok nemzetségi tagok akaratától független

elidegenítésére. A birodalom keleti tartományaiban az osztatlan állam tulajdonjog érvényesül. Olyan nemzetközi szerződéseket kötöttek, amelyek átfogóan szabályozták a kereskedelmi kapcsolatok alapelveit. 9 4. Római jog A római jog ismerte a vagyon fogalmát, tagolását és kiemelkedő helyet biztosított a tulajdonnak és a tulajdon védelmének. Ez abból a szempontból jelentős, mert minden eddigi társadalom legalapvetőbb intézménye a tulajdon volt. Ez az egymást felváltó gazdasági társadalmi és jogrendszerek központja, ez határozza meg egyes társadalmak jellegét. A tulajdon biztosítja az egyes embereknek, csoportoknak vagy magának a közösségnek az uralmát, a t ermelési eszközök és használati javak felett, illetőleg a társadalmi javak elosztását. Korábban ( a gazdasági rendszer fogalmánál) már ismertettem a tagolást, így erre itt nem térnék ki. A római jogban azonban nemcsak a tulajdon élvezett kiemelkedő

védelmet, hanem a birtokos is védelemben részesült (petitorius és possessorius védelem). Külön jelentőségét adja a római jognak, hogy a középkorban az elfeledés után újjáéled, recipiálódik a különböző jogrendszerekbe, s mai napig továbbélnek fogalmai, intézmenyei. 5. A feudális állam Alapvető intézménye a feudális földbirtokok, melyhez különböző hatalmi és egyéb jogosultságok (bíráskodás, igazgatás, adóztatás, stb) kapcsolódtak. Az ingatlanok fellett azonban nem rendelkezhettek szabadon, kettős kötöttség korlátozta, egyrészt a nagycsaládi nemzetségi vagyonközösség maradványainak továbbélése (allódium), másrészt a hűbérúrnak a hűbérbirtokra vonatkozó joga (feudum). A francia jog korán különbséget tett az ősi és a szerzett vagyon között, az ősi vagyon elidegenítését korlátozta, a szerzeményi vagyon felől szabadrendelkezési jogot engedett. Kialakult a kettős vagy osztott tulajdon elmélete, mely

szerint mást illetett az egyenes tulajdon és megint mást a használati jog. 1673-ban a kereskedelmi törvények kiadására került sor, majd 1681-ben megszülettek a tengeri-kereskedelmi törvények is. A német térségben a korai szakaszban szokásjogi gyűjtemények hatálya érvényesült. A Leges Barbarorumot az V. századtól felváltja a Codex Euricianus, s a Lex Salica A Német Római birodalomban a különböző „tükröket” kell megemlíteni, ilyenek például a frank, a sváb és a szász. XVI századtól jelentek meg az egyes törvénykönyvek 1794-ben lépett hatályba az Allgeneimes Landrecht fürh die Preussischeen Staatent azaz az Általános Törvénykönyv. 10 A középkor kiteljesedő jogterületeinek az egyike az angolszász jog, amely egy sor sajátos vonást megőrizve elkülönült a kontinentális (francia, német-római) jogrendszerektől. Az elsőbbsége az angolszász jogrendszerben az esetjognak (case law) volt. Legáltalánosabb megjelenési

formája a bírói precedens volt, amelyben az évszázadok tapasztalatait összegezve a közönséges (szokás) jog integrálódásához vezetett. Az angolszász jog szorosan kötődött az ítélkező joggyakorlat jogfejlesztő tevékenységéhez és ez a körülmény a másik fontos forrást képező „méltányossági” jogra (equity law) is jellemző volt. Az equity ítélkezésből kifejlődő joganyag válhatott majdan a polgárosodás igényeinek kifejezőjévé. Az angolszász jogban alárendeltebb jelentőségű volt a „törvényi jog” (statute law). 6. Modern állam és jog kialakulása Angliában a XVI század közepén jelentek meg az első gazdasági jellegű szabályzatok. Ekkor jelent meg a modern tőkés részvénytársaság kezdeti formája is, mellyel lehetővé vált hogy valaki csak pénzével vegyen részt az ipari és kereskedelmi vállalkozásban, munkájával nem. (A század közepén még csak két társaság működött a külkereskedelemben,

a század végére már hat.) Az angol jogban különös jelentősége van annak a kérdésnek, hogy mely bíróságok előtt perelhetnek az ipari és kereskedelmi vállalatok. Több bírói fórum foglalkozik a gazdasági élet területen keletkező jogvitákkal Az admiralitás már a XVII században általános kereskedelmi bírósággá fejlődött, de később hatásköre visszaszorult a tengeri kereskedelmi ügyekre. A belföldi kereskedelmi ügyek a királyi táblához kerültek. A gazdasági természetű ügyekben a XIX század folyamán egyre gyakrabban alkalmaznak választott bíróságot az úgynevezett arbitrázs bíróságot. A szociális törvényhozás a munkáltató és a munkavállaló között jelentkező jogviszonnyal összefüggésben alakul ki és a társadalom egészét érintő jogalkotásokban ölt testet. Az állami beavatkozás a munkavállalók és a munkaadók közötti jogviszony felügyeletével kezdődött (erkölcsi és egészségügyi felügyelet). A XIX

század első felében az úgynevezett Hat Törvény a gyülekezési jogot minimálisra korlátozta, ezzel megbénította a munkásszervezkedést. 1824-ben a gyári törvények születtek meg Az állam megkezdi „jóléti” beavatkozási politikáját, mely során beleszól a munkafeltételekbe, a szerződési szabadságba. 1834-ben születik meg a szegényekről szóló törvény, majd követi a közegészségügyi törvény és a nevelésügyet érintő átfogó szabályozás. 11 A másodlati bírtok felszámolására a XIX század második és a XX század első felében történtek lépések, először a megváltás megkönnyítése, majd a copyhold teljes felszámolása. A tőkés bérlőknek a bérleményekbe a hasznos beruházásait 1843-ban törvény mozdította elő. Ugyanezen időszakban a kereskedelmi vállalati és a szövetkezeti jog terén fontos törvények születtek, de átfogó kodifikációra nem került sor. Az angol jogban továbbra is megmaradt a common law,

equity , statute law hármas felosztása, de arány eltolódás következett be a törvényi jog javára. A nemzetközi szabályozás igénye a XX századra a gazdasági szférában felerősödött. 1851-ben fogalmazódott meg először az az igény, hogy egységes kereskedelmi, váltó és tengeri jogi szabályozás jöjjön létre. Anglia ezt nem tette magáévá. Az 1900-as párizsi világkiállítás idején összeült „Nemzetközi Jogi Összehasonlító Kongresszus”, majd ezt követően konkrét tervezetek születtek 1913-ban Hágában elfogadták az egyezményt amely a váltójog területén egységes szabályzatot alkotott, ezt azonban Anglia és az Észak-Amerikai államok nem írtak alá. Franciaországban az egyik legnagyobb jelentőségű probléma az agrárkérdés megoldása volt. Első szakaszban a birtok elosztás megváltoztatásáról rendelkeztek, az egyházi birtokokat a n emzet rendelkezésére bocsátották, mellyel megteremtették az úgynevezett nemzeti javak

első nagy csoportját, majd az emigránsok birtokainak elkobzását követően a másodikat. Felszámolták a feudalizmus intézményeit, később áruba bocsátották a nemzeti javakat. Az agrárkérdés megoldásának végeredménye az lett, hogy az egyházi birtokok megszűntek, a nemesség birtokai kb. felére csökkentek, s a parasztság tulajdonába került a földek kb fele. Az agrárviszonyok átszervezése a g azdasági liberalizmus megvalósítása szempontjából az egyik feladat volt, mely mellett szükség volt még az ipari és kereskedelmi szabad verseny akadályainak eltávolítására. Az úgynevezett Allarde törvény a céhek monopóliumának megszüntetésére irányult, a kereskedelemben a legjelentősebb lépés a belsővámok megszüntetése volt, majd a munkavállalás szabadságának biztosítása volt. A Napóleoni rendszer szakított a gazdasági folyamatok liberalizálásával, az ipar, a kereskedelem és a b ankügy terén állami felügyeletet vezetett

be. A kereskedelmi kamarákat a XIX század első éveiben helyreállították. A francia jogban az első kifejezett munkajogi szabályozásra 1803-ban került sor. Törvény jelent meg a manufaktúrákról, gyárakról és műhelyekről. A kereskedelmi és hitelügyletek előmozdítása érdekében a kereskedelmi tőzsdéket helyreállították, ugyanis ezek, már a XVII században is működtek. 12 A párizsi értéktőzsde 1724-ben kapta meg a jogi szabályozását, ügynökei állami irányítás és felügyelet alatt álló állami alkalmazottak voltak. Az 1801-ben kiadott jogszabály az alkuszok és ügynökök kinevezetését a kormányzatra bízta. Az értéktőzsde állami monopóliumát 1816-ban megerősítették. 1800-ban létrehozták a B anque de France-t A gazdasági életet érintő jogszabályok közül a kereskedelmi kódex a legnagyobb jelentőségű. A német jogterületen 1848-ban az Általános Német Váltórendtartás, majd 1861-ben az Általános Német

Kereskedelmi Törvénykönyv született meg, majd követte a KFT-ket szabályzó törvény, a csekk törvény és a tőzsde törvény. 1868-ban született meg a szövetkezetekre vonatkozó szabályozás, melynek alapját O.vGierke műve a német közösségi szerveződések jogáról képezte. A liberális gazdasági felfogás szerint a piacnak a kereslet és kínálat kölcsönhatásán keresztül önmagát kellett szabályoznia, így a versenyben sokáig a jogpolitika nem is kívánt mederbe terelő korlátokat felállítani. A legdurvább visszaéléseket azonban a t isztességtelen verseny elleni törvény igyekezett visszaszorítani. A modern ipari társadalom viszonyai között a kereskedelmi, a társasági az értékpapírok, az iparjog, a tengeri kereskedelem és a biztosítás szabályozása nagy kihívást jelentett a jogtudomány számára. III. A JÓLÉTI ÁLLAM A jóléti állam kifejezéssel először a XX. század harmincas éveinek végén, a negyvenes évek elején

találkozunk, a politikatudományi irodalom pedig az ötvenes évek közepén kezdi a szót emlegetni. Ezt is jól mutatja, hogy a jóléti állam a legújabb kör, ezen belül is lényegében a II világháború utáni időszak terméke. A szóval egy olyan kormányzatot jelölünk, amely az állampolgárainak alanyi jogon, azaz különösebb feltételek és ellenszolgáltatás nélkül biztosítja a jólét minimumát, mindenekelőtt társadalombiztosítás, az ezt kiegészítő segélyezés és természetbeni juttatások, valamint közoktatás útján. Az ehhez szükséges forrásokat az állam különböző elvonások – főleg adók – formájában teremti elő, és szociális szempontok szerint juttatja vissza. A jóléti állam tehát szorosan összefügg az újraelosztással A II 13 világháború után csaknem minden fejlett ország ezt az utat kezdte járni, ezért a jóléti állam kifejezés valamilyen formában mindenhol meghonosodott, s bár a „klasszikus”

jóléti állam a hetvenes években válságba kerül, és egyesek „megszüntetéséről” beszélnek, ez csak igen korlátozott mértékben igaz. Az újraelosztás és a szociális intézményrendszer annyira része lett a modern állami berendezkedésnek, hogy ma már minden fejlett nyugati ország jóléti államként definiálható. 1. A jóléti állam kialakulása: A jóléti állam több egymással összefüggő, de mégis jól elválasztható tényező együtteseként alakult ki. A tőkés termelés a parasztok óriási tömegeit szakította ki a feudális nagycsaládból, és változtatta bérmunkássá őket. A nagycsalád azelőtt szociális biztonságot is nyújtott A XX. századra – az orvostudomány fejlődésének köszönhetően – az élettartam megnövekedett, viszont ezzel egyidőben a születési arányszám lecsökkent. Így a társadalomnak egyre nagyobb tömeggel kellett számolnia, amely nagycsalád és felélhető föld híján nem tudott önmagáról

gondoskodni. A tőkés nagyipar ezenfelül tanult munkaerőt kíván. A XIX század végére a közoktatási rendszer bevezetése, a műveltségi szint emelése nemcsak jótékony meggondolásból, hanem égető gazdasági szükségből is fontossá vált. A városiasodás is felvetett egy sor új problémát. A városok terjeszkedését közegészségügyi, és tűzvédelmi szempontok miatt is kordában kellett tartani. A csatornázás kormányzati ösztönzése, a nyomornegyedek felszámolása, a szociális lakásépítés segíthettek a gondon a negatív, tiltó rendelkezéseken kívül. A közegészségügyi ellátás megteremtését elősegítették az újonnan felfedezett orvosi módszerek, mindenekelőtt a tömeges megelőzést lehetővé tevő védőoltások. A XIX. Század végére a munkásmozgalom megerősödött, s a választójog kivívásával a munkásság parlamenti képviseletet kapott. A munkáspártok egyik fő követelése volt a – saját maguk által

már sok esetben működtetett – betegpénztárak felállítása országos szinten is. Sok országban az uralmon lévő kormányzatok a munkásmozgalom nyomására vezetik be a jóléti állam fő elemeként emlegetett társadalombiztosítási rendszert. Az első kiterjedt társadalombiztosítási rendszert a bismarcki Németországban találhatjuk. Németországban az állami gyámkodás, az állami szerepvállalás mindig erősebb volt, mint Európa „igazi” centrum országaiban. A német megkésettség sajátos jele az, hogy a 14 szociális jogok szinte előbb jelennek meg, és kapnak elismerést, mint a klasszikus, negatív tartalmú, az államot tartózkodásra kötelező szabadságjogok. A nagy világgazdasági válság és a nyomán születő New Deal, s az azt alátámasztó keynesianizmus szintén a jóléti állam felé mutattak. A keynesianizmus a gazdasági válságok leküzdésére aktív, keresletélénkítő, s így az állami költségvetésből beruházó,

közmunkákat szervező politikát javasolt a kormányzatoknak. Az amerikai kormányzat a New Deal során ennek jegyében fokozta az állami beavatkozást, és teremtette meg a jóléti állam kezdeményeit. A jóléti állam közvetlen előzménye azonban a II. világháború A háború alatt a legtöbb európai állam átállította hadigazdálkodásra a gazdaságát, s háború befejeztével is fontos szerepet kellett hogy vállaljon az újjáépítésben. A baloldali pártok előretörése nyomán pedig az újjáépítés befejeztével is „benne maradt” a gazdaságban, aktívan szabályozta a piac működését, korrigálva annak nyereségeit, mindenekelőtt egy igazságosabb elosztási rendszer révén. 2. A jóléti állam lényege és funkciói A jóléti állam tehát bizonyos igazságossági és célszerűségi megfontolásoktól vezéreltetve a piaci mechanizmus korrigálásával próbál a rászorultakon segíteni. A jóléti állam a tulajdonviszonyokat és a piaci

mechanizmust alapjaiban érintetlenül hagyja, csak az elosztási viszonyokat változtatja meg oly módon, hogy a társadalomban képződő összjövedelemből egy bizonyos hányadot elvon, és azt újra elosztja. Szociológiai szempontból a német Claus Offe igyekezett megragadni a jóléti állam lényegét. Szerinte a modern társadalmak alapvetően két aspektusra, alszférára bomlanak Az egyikben az emberek normakövető és értékorientált módon tevékenykednek. Ez az a világ, ahol a tradíció, az erkölcs, az igazságosság, a szolidaritás, az arányosság a vezérlő elvek. Ez a szociális integráció világa, ahol minden döntésnek társadalmilag kell igazolnia magát. A másik szférában a társadalmi cselekvések nem normaorientáltan mennek végbe, s ezért e szférában semmilyen döntés nem igényel külső, társadalmi legitimációt. Ez az alrendszer objektív, funkcionális összefüggések útján reprodukálódik, a benne résztvevő alanyok tudatától

függetlenül. Az ide vágó fogalmak: profitmaximalizálás diktálta tőke és munkaerő elosztás, verseny, racionalizálás. Ez a szféra a rendszerintegráció világa 15 A különböző társadalmakban akkor beszélhetünk válságokról, ha az egyik szféra túlságosan behatol a másikba, és elnyomja annak öntörvényű szempontjait. Ha a szociális integráció sérti meg a rendszerintegráció törvényeit, (mert például a szakszervezetek által kiharcolt munkabérek magas volta, vagy a költségvetés szociális terhei az államháztartást és a gazdasági működőképességet veszélyeztetik), akkor racionalitás-válságról, ha pedig a rendszer erőlteti rá törvényeit a szociális szférára, és annak integrációját veszélyezteti, akkor legitimációs válságról beszélhetünk. A mai kapitalista társadalmak fennállásuk során kétféle módon próbálták a v álságaikat megoldani. Vagy igyekeztek a k ét szférát hermetikusan elzárni egymástól,

vagy a rendszerintegráció szempontjait alárendelni a szociális integrációnak. A két válságkezelő technika alapjaiban ellentmond egymásnak, s mégis, paradox módon egyszerre akarták és akarják a két módszert alkalmazni, „reprodukciós problémáikat”, két egymással szembefutó módon igyekeznek leküzdeni. Egyrészt működnek a gazdaság belső törvényszerűségei, s ebben a szférában nincsen szükség egy döntés meghozásához legitimációra. Egy gyár megépítésekor, egy új termék bevezetésekor, közgazdasági számítások elvégzésekor nem engedik be a társadalmat, a nyilvánosságot hogy megvitassa helyes-e, igazságos-e ez, vagy sem. De – és itt é rkezünk el a jóléti állam problémájához – a második világháború után ez a taktika helytelennek bizonyult, a politika, mint a szociális integráció egyik fő terepe, egyre gyakrabban szólt bele a g azdaság működésének feltételeibe, főként a legitimációs válságok

elkerülésének érdekében. De nemcsak a p olitika, hanem például a szakszervezetek ténykedése is jó példa az ellentétes irányú válságmenedzselésre. A munkások elbocsájtása gazdasági kérdés: a szociális világ mégis beleavatkozik a döntésbe, és tiltakozik a rendszer racionalitásának könyörtelen érvényesítése ellen. Mindez azt eredményezi, hogy a tőkés bérmunkás osztálykonfliktusból egyre inkább gazdasági konfliktus lesz. A munkáspártok lemondanak arról, hogy megváltoztassák a profitorientált piaci logikát, de cserébe az elosztás oldalát ellenőrizni akarják, s minimális életnívót, szakszervezeti és politikai jogokat követelnek, és kapnak. Offe szerint tehát a jóléti államban nem egyszerűen az állam fokozott beavatkozásáról van szó, hanem a szociális integráció szempontjainak benyomulásáról egy bizonyos határig a rendszer világába. Ez egy olyan konszenzust eredményez, melynek lényege, hogy a munkások

alkalmazkodnak a „profitabilitáshoz”, mivel csak a profit és a b eruházás bizonyos színvonala biztosítja a jövőben a munkaalkalmakat, és a jövedelem növekedését, (ennyiben a válságkezelés első módszere, a leválasztás működik), a tőkésosztály pedig 16 engedi, hogy elvonják jövedelmei egy részét, hogy a munkabérek és a jólét minimumát garantálni lehessen (ennyiben a szociális világ legyűri a rendszert). A jóléti szolgáltatásokat egy idő után alanyi jogokként definiálják, s így alakulnak ki a harmadik generációs emberi jogok, a szociális jogok. A jóléti államnak alapvetően három funkcióját szokták megkülönböztetni. Az első az iparosodás, a piaci működés és az urbanizáció mellékhatásainak orvoslása. A második a fennálló hatalmi rendszert legitimáló funkció, a harmadik az ugyanezt a társadalmi rendet reformáló funkció. Az első kettőben általában egyetértés van a politikusok és a teoretikusok

között, a viták a harmadik funkció köré csoportosulnak. A probléma onnét adódik, hogy a jóléti állam mindhárom funkcióját egy eszközzel, az újraelosztás eszközével valósítja meg. A redisztribúció pedig mindig a piac valamilyen mérvű csorbításával jár, s itt csak fokozati különbségek fogják eldönteni, hogy valami már reformálás, vagy még csak korrigálás. 3. A jóléti állam határai és korlátai Ez utóbbi kérdéskör annak a problémának a vizsgálatához vezet, hogy meddig nevezhetünk egy berendezkedést „jóléti államnak”, és mikortól lesz belőle mondjuk „szocialista állam”, vagy valami más egyéb. A határok igen elmosódottak ebben a tekintetben, de két kategóriapárossal, egy közgazdasági fogalompárral, és két értékkel többé-kevésbé megvilágíthatók. A közgazdászok gyakorta beszélnek piackonform és nem piackonform közgazdasági elemekről, szabályozókról és kormányzati politikáról. Az első

jelzőt a német területen meghonosodott szociális piacgazdasággal, míg a másodikat az angolszász jóléti állammal kapcsolatban emlegetik. Az első számára a piac nem meghaladandó, rossz gazdaságszervezési elv, hanem egy olyan rendszer, amelyből időnként „kiesnek” ugyan emberek, (s ezeket fel kell fogni egy szociális védőhálóval) de amit alapjaiban meg kell tartani. Ezért amikor beavatkoznak a piaci mechanizmusba, azt nem csorbítják, hanem, kiteljesítik, pl. a monopóliumok képződését akadályozó jogszabályokkal Persze a szociális piacgazdaságban is van állami újraelosztás. De az adók nem olyan mértékűek, hogy az teljesítmény-visszafogó legyen, a juttatások pedig nem akkorák, hogy az – Kornai szavaival – keresletkorlátosból erőforrás-korlátossá változtatná a rendszert, s így hiányt gerjesztene. A határok perszer – látható – elmosódottak, de néhány példával meg lehet 17 világítani a különbséget. Pl a

rögzített árak rendszere nem piackonform eszköz, míg a közvetlenül a jogosultaknak fizetett támogatások azok. A nem piackonform eszközöket alkalmazó jóléti állam ezzel szemben a piacra, mint egy olyan folytonosan diszfunkcionálissá váló rendszerre tekint, amelybe mélyen bele kell nyúlni, legalapvetőbb mechanizmusaiig, például az árakig, hogy a társadalmi igazságosság érvényesülhessen. Röviden és leegyszerűsítve tehát a szociális piacgazdaság piac és szociális védőháló, a jóléti állam pedig korlátozott és manipulált piac. A jóléti állam terjedelme olykor abban a kérdésben fogalmazódik meg, hogy mi legyen a fő érték, amit szem előtt tart, a biztonság, vagy az egyenlőség. A biztonság fizikai, vagy társadalmi okokból keresőképtelen személyek minimális létszükségleteiről történő gondoskodást jelenti, míg az egyenlőségre való törekvés, maguknak a „hátrányos helyzeteknek” a megszüntetését. Ez az

értékpár részben összefügg a fentebb már említett piackonform és nem piackonform kategóriákkal is, hiszen a lemaradásokhoz vezető élethelyzeteknek legtöbbjét csak nem piackonform eszközökkel lehet leküzdeni. De összefügg a jóléti állam funkcióival is a kérdéskör, hiszen az egyenlőség értéke, illetve az azt megvalósító állam már a reformálás útjára lépett, és igen közel áll a szocialista államhoz. Az egyenlőség persze – enyhébb formájában – jelenthet esélyegyenlőséget is, ekkor csak az életben való elinduláskor nyúl a z sebébe mélyebben az állam, a továbbiakban azonban már nem. 4. A jog a jóléti államban A jóléti állam megjelenésével a jog is nagyban átalakult, hiszen a polgári forradalmak után megjelent a jog alapvetően a liberális államberendezkedésre volt modellezve. Ez mindenekelőtt a jog legitimációját érintette. A liberális állam joga a joguralom eszméjén nyugodott, azon az elképzelésen,

hogy az állami szervek alávetették egy absztrakt, kiszámítható, előre kalkulálható, és elsősorban kódexekben lefektetett racionális jognak. A jóléti állam legitimációját azonban nem ez, hanem elsősorban az nyújtja, hogy mennyire hatékonyan képes a társadalom és a gazdaság problémáit kezelni, és a jólétet biztosítani, mindenekelőtt az állandó gazdasági növekedés révén. A fokozott állami szerepvállalás elsősorban jogszabályokon keresztül valósul meg. A kormányzat alsóbb szintű szervei egyre nagyobb tömegben bocsájtanak ki normákat, a jog eszközként történő használata felerősödik. 18 A másik oldalon a jog az egyének életének olyan szféráiba is kezd beavatkozni, amelyek azelőtt teljesen „jogmentes” területek voltak, mintegy „cserébe” a jólétért. Azonban ez a jog már nem a p rekapitalista társadalmak szokásjoga, amely szintén igen kiterjedten szabályozta az egyének életét, hanem egy technikailag

igen bonyolult, magas komplexitási fokot elért, sokszor igen kis részletekbe is belebocsájtkozó szabálytömeg, melyet nem egy közösség gyakorlata termel ki szervesen, hanem egy külső hatalom „erőszakol rá” az egyénre. Nem csoda, hogy a jóléti állam jogának azokat a részeit, amelyek szoros összefüggésben vannak az állam redisztribúciós tevékenységével, (pénzügyi jog, s ezen belül különösen az adójog, társadalombiztosítási jog, szociális ellátások joga, stb) az jellemzi, hogy bennük nagyfokú az inkoherencia, a dogmaikai tisztázatlanság, a hagyományos jogelvek összetartó ereje kicsi. Ezért szokták azt mondani, hogy a jóléti állam joga nem autonóm, azaz olyan mértékben elkülönült, mint a liberális jog. A közvetlen állami beavatkozás eszközeként használt jog sokszor a jogásztársadalom számára is idegen logikájú, s azt speciális hivatalnokréteg alkalmazza, s fokozottan igaz ez az átlagemberre, aki számára

csaknem kiismerhetetlen. Ez a tényező tovább csökkenti a jog legitimációját, a belé vetett hitet. Részben összefügg a jog autónom racionalitásának széttöredezésével az a t ény, hogy egyre szélesebb teret kap a d iszkrecionárius szabályozás a j ogszabályokban. Az állami szerepvállalás egy sor területén a h agyományos jog túl merevnek bizonyul, s így megjelennek a generálklauzulákat, „tól-ig” kategóriákat tartalmazó törvények, melyeket vagy az alsóbb szintű közigazgatási szerv, vagy maga a jogalkalmazó tölt ki tartalommal. Mondani sem kell, hogy ezek tömeges elszaporodása szintén gyengíti a jogba vetett bizalmat. Sokan észlelték továbbá, hogy az állami beavatkozáshoz, a jóléti államhoz kapcsolódó joganyag egy tetemes hányada nem sorolható be sem a közjog, sem a magánjog keretébe. A szakszervezetek jogosítványaival például megjelenik a kollektív jogok, és jogágak rendszere, amely sajátosan keveri a k özjog (

például az államigazgatási jog és a büntetőjog, vagy az eljárási jogok) és a magánjog (pl. polgári jogi szerződéskötés stb) szabályait. 5. A jóléti állam válsága Nyugati szerzők egyre gyakrabban beszélnek a jóléti állam válságáról. A válság a hetvenes években valóban egyre nyilvánvalóbbá vált, például olyan formában, hogy a 19 társadalombiztosítási rendszerek szinte csődbe kerültek egy sor nyugati államban. A válság okait azonban sokféle tényezőben vélték megtalálni. Általánosabb megfogalmazásban a fő ok az, hogy a szociális integráció túl mélyen nyomult be a rendszerintegráció világába, lerontotta annak hatékonyságát, s ezzel felbomlott a munkavállalói réteg, a munkaadók és az állam közötti hallgatólagos konszenzus is. Megfogalmazható úgy is a probléma, hogy a nem piacbarát közgazdasági elemek kerültek túlsúlyba, vagy hogy az egyenlőség ideája győzedelmeskedett, s ez rontotta le a

gazdaság hatékonyságát. Konkrétabban három egymással összefüggő tényezőt szoktak említeni: a.) csalódás a jóléti állam tevékenységének eredményében, b.) az állami újraelosztás bürokratizmusa és ennek hatásai, és c.) a jóléti állam gazdasági növekedést ellenösztönző hatása E tényezők rejtetten megvoltak a hetvenes évek előtt is, de a gazdasági világválság hatalmasan felerősítette őket. a. Csalódás a jóléti állam tevékenységének eredményességében A jóléti állam tevékenységével való elégedetlenségnek igen ellentmondásos a jellege. Egyrészt a jóléti állam továbbfejlesztését szorgalmazó erők sorra megbuktak a választásokon, ugyanakkor a választók a jóléti állam intézményeihez – elsősorban a társadalombiztosításhoz – ragaszkodnak. Azon az egyszerű magyarázaton kívül, hogy az emberek szeretnek kapni, de nem szeretnek adni, ennek más okai is vannak. Az egyik ilyen ok, hogy az állampolgárok

nem általában elégedetlenek a jóléti állammal, csak az ésszerűtlen túlköltekező állammal azok. A közvéleménykutatások szerint a nyugdíjrendszert a megkérdezettek elsöprő többsége fenntartaná, viszont például a munkanélküli segélyt már jóval kevesebben, a különböző keresetkiegészítő segélyeket pedig csak a töredék, mert általában erről úgy vélekednek, hogy ezt sokszor olyanok kapják, akik nincsenek rászorulva. A jóléti állam igazságossági megfontolásai tehát itt a visszájukra fordultak, mert a lakosság sokszor a segélyezést, és nem egyes emberek sorsára hagyását tartja igazságtalannak. A másik tényező, amely kiegészíti a fentebb említetteket, hogy a támogatottság nem jelent elégedettséget. Azaz sok országban támogatják ugyan a j óléti intézmények fenntartását, de korántsem elégedettek vele. A kereslet felduzzasztásával, azzal, hogy az emberek igen könnyen jutottak hozzá bizonyos szolgáltatásokhoz,

ezek színvonala 20 lezuhant, és hiányjelenségek ütötték fel a fejüket. Elég csak az egészségügyi szférára gondolni, ahol az állami kórházban heteket kell várni egy műtétre, míg azt a magánklinikán napok alatt elvégzik. Bebizonyosodott, hogy az a törekvése a jóléti államnak, hogy megszüntesse a társadalmi egyenlőtlenséget kiváltó okokat, szintén csődöt mondott. A jóléti intézmények a s zegénységet tünetileg kezelték, s amikor az olajválság megtörte a folyamatos gazdasági fejlődést, s ez az államháztartást szolidabb költekezésre ösztönözte, a problémák még élesebben törtek felszínre. b. Az állami újraelosztás bürokratizmusa A jóléti állam az újraelosztást hatalmas állami apparátusok révén végzi. Sőt, a szolgáltatásokat nyújtók is az állami szervezetekhez igen hasonló struktúrák között végzik munkájukat. Az állam nem csak leveszi az állampolgár válláról létfenntartásának gondját, de

elkezdi maga szervezni és lebonyolítani azt. Itt ismét egy jószándékú törekvés önmaga ellentétébe fordult át. A jóléti állam születésekor az ember felszabadítását, egyenjogúsítását, végső soron az emberi méltóság kiteljesítését tűzte ki célul. Azzal azonban, hogy a saját jólétéről történő gondoskodást kivette az emberek kezéből, az államra utalttá tette őket. Így a rászorult már nem a munkaerőpiac, hanem egy bürokratikus apparátus szeszélyeitől függ. Persze mindez nem szükségszerűen van így. De ha a központi újraelosztás túlmegy egy bizonyos határon, (mint ahogy a legtöbb jóléti államban túlment), és átszövi az emberek mindennapjait, akkor a bürokratikus apparátusok átalakulnak hatalommá, amely kiskorúsítja őket. Ennek a kiskorúsításnak a lénye az ún. j óléti állami mentalitás Az emberekben az államtól való függés erős képzete alakul ki, s olykor még az egzisztenciálisan független

polgárok is az államtól várnak cselekedeteikhez jóváhagyást, sugalmazást, engedélyt. Ezenfelül, a lakosság megszokja, hogy bármi is történjen vele, az állam ott áll a háttérben. Elvesztheti a munkáját, a jövedelme csökkenhet, az állam majd megoldja a helyzetet. Ez az önálló vállalkozókedv elvesztésével jár Ha viszont az emberek lemondanak arról, hogy önállóan kezdeményezzenek, az államot egyre inkább belekényszerítik a jóságos újraelosztó szerepébe. A függőségi mentalitás egy eltartottsági mentalitással is társul, s ez egy idő után egészen erkölcstelen, sőt illegális 21 formákat is ölthet, mint például a jóléti szolgáltatások jogcímeinek keresését olyan személyek részéről, akik nem rászorultak, vagy a feketemunka. Az erkölcsi normák rombolódása még több jogszabályt, és bürokratát szül, akik ellenőriznek, az ellenőrzések pedig egyre kifinomultabb módszerek használatára készteti az

állampolgárokat. Ördögi kör alakul ki, melyben mindkét fél bizalmatlan a másikkal szemben. A jóléti állam bürokratizmusának politikai következményei is vannak. Az újraelosztó apparátusok felduzzadnak. Az itt dolgozó embereknek, akik mellesleg igen jól szervezettek és magasan iskolázottak, a jóléti intézményrendszer állandó bővítése áll érdekében. Ha a politikusok a gazdasági lehetőségek beszükülése miatt a jóléti kiadások csökkentésére szánják rá magukat, nemcsak a szegényekkel, sőt nem elsősorban a szegényekkel, hanem egy igen hatékonyan működő, erőszakos lobbyval is szembetalálják magukat. Ez pedig könnyen vezethet politikai patthelyzetekhez c. A gazdasági növekedés ellenösztönzése Az elvonások, amelyekből a jóléti szolgáltatásokat fedezik, egy bizonyos határon felül olyan mértékűvé válhatnak, hogy már akadályozzák a gazdasági növekedést. Ahhoz, hogy egyre többet tudjanak elvonni, a gazdaság és a

piac egyre nagyobb mérvű kiterjesztésére lenne szükség. De a cél sokszor ennek a piacnak a korlátozása! Így itt is kialakul egy circulus vitiosus. S nemcsak az anyagi források oldalán jelentkezik ez a probléma: a gazdaság szereplőinek motiváltsága, és munkaerkölcse is romlik, ha túl sok az elvonás. A progresszív adórendszer teljesítmény visszafogó hatása akár oda is vezethet, hogy anyagilag jobban megéri segélyből élni, mint dolgozni. A jóléti állam gazdaságpolitikája nemcsak a gazdasági fejlődésnek válhat az akadályává, hanem a gazdaság alkalmazkodóképességét is leronthatja. A kötött árak, a szubvenciók annyira félretájékoztathatják a piac résztvevőit, a vállalatokat, hogy már esetleg a válság elvonultával sem képesek torz struktúráikkal fennmaradni. A jóléti állam válsága nem jelenti azt, hogy bármelyik politikai erő is komolyan fontolgatná a legalapvetőbb jóléti intézmények megszüntetését. Ezek

megjelenésük után – úgy tűnik – nélkülönözhetetlenné is váltak. A viták azonban ma is folynak a piacbarát és nem piacbarát eszközök alkalmazásáról, az elvonások mértékéről, a támogatás funkcióiról, és irányairól. 22 IV. A JOG GAZDASÁGI ELEMZÉSE A jog gazdasági elemzése mai formájában az amerikai jogi gondolkodásban a h atvanas években jelent meg, s mára az egyik vezető irányzattá növekedett, miközben az európai recepció is erőteljes. Magyarországon a jog gazdasági elemzésének klasszikus tanulmányait közlő Sajó-Harmathy-féle gyűjtemény megjelenése (1984) óta alig mutatkozik hatása. A jog gazdasági elemzése a jogelméletek közt sajátos abból a szempontból, hogy képes a tételes jogra közvetlenül hatást gyakorolni, illetve következtetései a joggyakorlat szempontjából is közvetlenül relevánsak – ennyiben jogpolitikai és jogszociológiai vonatkozásokkal is rendelkezik, s teljesítménye voltaképp

alkalmazásaiban mutatkozik meg. Ugyanakkor a jog gazdasági elemzése már születésekor sem volt egységes irányzat, az utóbbi évtizedekben pedig tematikusan és módszertanilag is jelentős mértékben differenciálódott. Richárd Posner ortodox gondolatmenetei (melyeket az utóbbi évtizedben a pragmatizmus jegyében felül is vizsgált) sosem voltak egyeduralkodók. S noha a korábbi politikai-ideológiai ellenvetések megalapozottsága többnyire vitatható, hasznosnak bizonyulnak annyiban, hogy részben a kritikákra reagálva (s olykor a posztmodernbe átcsapva) kibontakozóban van egy semlegesebb, realisztikus (például játékelméleti) modelleket alkalmazó, empirikus orientációjú, ugyanakkor a jogászok számára is hozzáférhetőbb „második generációs” jog gazdasági elemzése. Azonban ez nem egységességre utal. A jog gazdasági elemzése közgazdasági jelentősége mellett a következő területeken releváns, többé-kevésbé egymás mellett:

filozófia, jogfilozófia, a jog racionális döntések elméletére épülő társadalomelmélete mint szociológiai jogelmélet, reformjavaslatokat és a jogi szabályozás „hatásvizsgálatát” ígérő jogpolitika, a jogtörténet és az összehasonlító jogtudomány módszertani megalapozója. A jog gazdasági elemzése mai formájában az amerikai jogi gondolkodásban jelent meg a hatvanas években, s mára az egyik vezető jogtudományi irányzattá növekedett. Magyarországon a j og gazdasági elemzésének klasszikus tanulmányait közlő úttörő jelentőségű (s mint Pokol Béla írja: „a legnagyobb mértékben recipiálatlanul hagyott”) SajóHarmathy-féle válogatás, mely 1984-ben jelent meg. 23 A közgazdaságtanban határterületnek számít, iskolái, intézményei alakultak ki, az Egyesült Államokban (vagy például Norvégiában) a jogi oktatás szerves részévé vált – a kritikai és nonkonformista irányzatok pedig mint mainstream ortodoxiát

támadják. Mindazonáltal az, hogy a nyugati jogászok (sőt általában a humán értelmiség) körében általánossá vált bizonyos alapfogalmak és modellek (fogolydilemma, pareto-optimum, holtteherveszteség, stb) „társalgási szintű” ismerete. A jog gazdasági elemzése a jogelméletek közt sajátos abból a szempontból, hogy képes a tételes jogra közvetlenül hatást gyakorolni, illetve következtetései a joggyakorlat szempontjából is közvetlenül relevánsak. A jog gazdasági elemzésének története és szociológiája 1. Előfutárok A jog és gazdaság közötti kapcsolatok rendszeres vizsgálatának történetét sokféleképp rekonstruálhatjuk. A mai jog gazdasági elemzés elődöket kereső törekvései érthető okokból rendszerint megmaradnak az angolszász területen kimutatható előzmények feltárásánál. Kontinentális perspektívából azonban, a tárgyilagosság és igényesség követelményeit követve a főáram lineáris története

mellett mellékágakat is észre kell vennünk. A szűkebb körű rekonstrukció tehát általában Hobbes-hoz, illetve a skót felvilágosodásig nyúlik vissza. Történetében Hume, Ferguson és Smith után Bentham következett, akinek utilitarizmusa kísért a mai elemzésekben is. A jog gazdasági elemzése közvetlen előzményei közé tartozik az amerikai jogi realizmus, nem annyira a mottóban szereplő tézishez hasonló megnyilatkozások révén, vagy azáltal, hogy a közgazdaságtant a jogi érvelésben különösebben alkalmazta volna. A mozgalom azonban általában előkészítette a közeget a társadalomtudományok – köztük a közgazdaságtan oktatásban való megjelenése számára. Mások pedig, mint például Oliver Wendell Holmes funkcionalizmusa (vagyis hogy a jogot végsőleg policy science-nek tekintette, ahol előnyök és hátrányok összemérése, egyfajta költség-haszon elemzés zajlik), a jogi formalizmustól és a természetjogtól való

idegenkedése és morális szkepticizmusa miatt sorolható az amerikai tradíció előfutárai közé. Ha olyan gondolatokat olvasunk, mint Roscoe Pound alábbi sorai, első ránézésre szinte előttünk áll a jog gazdasági elemzés sok mai követőjének filozófiája: 24 „az individuális emberi lény arra irányuló vágyából vagy kívánságából kell kiindulnunk, hogy legyen valamije, tegyen valamit, vagy esetleg ne kényszerüljön olyasmi megtételére, amit nem akar megtenni. A jogtudományban ezeket az igényeket, kívánságokat vagy vágyakat Jhering óta érdeknek nevezzük” „Érdekek a fenti értelemben akkor is léteznének, ha nem lenne jogrend, és nem léteznének a magatartásra vagy döntésre irányuló autoritatív útmutatások összessége” „Sohasem volt olyan társadalom, amelyben az igények kielégítését szolgáló eszközökből többlet mutatkozott volna” „Azért keletkezik konfliktus vagy verseny az érdekek között, mert az

egyének, továbbá csoportjaik e gymással igényeik, vágyaik és kívánságaik kielégítésére törekedve versenyben állanak” „Kétségtelen, hogy képtelenek vagyunk olyan értékmérőt adni, ami mindenki számára elfogadható és elviselhető; ám ez még nem kötelezhet arra, hogy a jogrendet mindaddig felfüggesszük, amíg e lehetetlen célkitűzés meg nem valósul. A jog - gyakorlati dolog Ha képtelenek vagyunk is egy bizonyított és egyetemes jogi értékmérő felállítására, amellyel mindenki egyetértene, ebből még nem következik az, hogy erőfeszítéseinket fel kellene adnunk, és a társadalmat a korlátlan erőszaknak átengednünk. A viszonyok jogi rendezése és a m agatartás jogi szabályozása sokévszázados tapasztalatából megtanultuk, hogyan fejlesszük tovább e t apasztalatokat és miként használjuk fel az érdekek mérlegelése és értékelése során A bíróságoknak – akár csak a múltban – tovább kell haladniuk abban az

irányban, hogy . kialakítsák a v iszonyok rendezésének és a m agatartás szabályozásának azokat a m ódjait, amelyek az érdekek szövevényes összefüggése számára a legkevesebb sérelemmel s veszteséggel a legteljesebb kielégítést biztosítják.” Ennél az idézetnél érdemes megállni néhány megjegyzés erejéig. Először, az első négy tétel már-már triviálisnak tűnik. Az ötödik azonban nem ennyire evidens, sőt nem is ad világos útmutatást, mi következne kényszerítő erővel az előző tételekből. Ami a fenti megfogalmazásból kiolvasható, az mindenesetre arra utal, - s ez a második megjegyzés – hogy Poundnak, a társadalmi mérnökösködés eszméjének elkötelezett tudósnak elsősorban a jog gazdasági elemzése intervencionista, pragmatista ún. New Havenn-i iskolája az utóda. Végül, a szövegben felfigyelhettünk Rudolf von Jhering nevére Jhering említése egyáltalán nem tekinthető véletlennek. Ő ugyanis „a jog

céljának hangsúlyozásával nyilvánvalóan egy közgazdasági inspirációjú megközelítést tesz magáévá, egy teljes civiljogi dogmatikai rendszer szerveződésének vizsgálatában. Jheringet a fogalmi jogtudomány bírálata és a jog instrumentális, azonosítható társadalmi, 25 politikai célokat szolgáló szerepének felismerése teszi a j og gazdasági elemzése előfutárává. Az előbb már utaltunk a társadalmi mérnökösködés fogalmára. Nos, egészen más terminológiával és ideológiával, de hasonló gondolatmenetek fogalmazódtak meg a XIX századi Németországban is, mely a jog gazdasági elemzése máig kevéssé feltárt egyik alternatív tradíciójának hordozója. Ez a hagyomány ráadásul még korábbi előzményekben, a felvilágosodás korának racionális természetjogában, elsősorban Christian Wolff munkásságában gyökerezik. Wolff számára „valamely jogi kérdés vizsgálatakor analitikus közgazdasági érvelést alkalmazni

teljesen hétköznapi eljárás volt”. Később a törvényhozás, a közigazgatás és a gazdaságpolitika kérdései az államtudomány sajátosan német diszciplínájában kapcsolódtak össze. A jog gazdasági elemzése olyan előfutárait említhetjük itt, mint a közgazdász Friedrich List, Wilhelm Roscher, Gustav Schmoller, vagy a jogtudósok közül az említett Jhering mellett Otto von G ierke vagy Lorenz von Stein. Ez a hagyomány az 1920-as évektől a kontinensen elhalványult, viszont már a századfordulón kimutatható a hatása az Egyesült Államokban. A fent említett jogi realistákhoz közelálló nézeteket hirdetett ugyanis az amerikai (régi) institucionalista közgazdászok iskolája (Veblen, Ely, Commons), akik (részben az említett németországi fejlemények, közte a bismarcki „jóléti államról” szerzett tapasztalatok hatására) a közgazdaságtan főáramával éles ellentétben állva elutasították a laisser faire-t és a

szociáldarwanizmust és többek között progresszív adózást, valamint munkanélküliség-csökkentő programokat követeltek. Az úgynevezett régi jog gazdasági elemzése az állami gazdaság-szabályozással, a verseny és a monopóliumok kérdésével foglalkozott, s csak később és kivételesen az adó, a társasági vagy a szabadalmi joggal. Utalhatunk olyan elszigetelt, de később elődként azonosított munkákra is, mint Viktor Mataja 1888-as értekezése „a kártérítési jogról a n emzetgazdaságtan szempontjából”, amely ma is releváns közgazdasági elemzések alapján érvelt a vétkességi felelősséggel szemben az objektív felelősség előnyei mellett, lényeges pontokon megelőzve Calabresi ’60-as években írt úttörő jellegű (de nem előzmény nélküli) tanulmányainak szempontjait. A mai értelemben vett, amerikai dominanciájú jog gazdasági elemzése intézménytörténete szempontjából döntő lépés mégis 1939-ben történt,

amikor (egy szakmai vita hatására) az első közgazdász, Henry Simons kinevezést kapott a chicagói jogi karra. 26 Simonst 1946-ban Aaron Director követte, akinek szabadpiaci gondolkodása tanárként döntő hatást gyakorolt a következő nemzedékekre. Az új jog gazdasági elemzése-iskola indulását szokás két tanulmányhoz kötni: Ronald Coase-éhoz a t ársadalmi költség problémájáról és Guido Calabresi elő sikkéhez a szerződésen kívüli károkozásról. A jog gazdasági elemzése legismertebb, alakja Richard A. Posner, akinek hírnevét az először 1972-ben (és ötödik kiadásban 1998-ban) megjelent Economic Analysis of Law című átfogó monográfiája alapozta meg. 2. Intézményi háttér és recepció Ma már szinte áttekinthetetlen mennyiségben születnek a j og gazdasági elemzése módszertanát és alkalmazásait ismertető tankönyvek és monográfiák, tanulmányok a tételes jog minden területén (ezen kívül a jogszociológia, a

jogtörténet, a jogösszehasonlítás és a jogelmélet körében is). Az utóbbi két évtizedben sorra alakulnak a tudományos társaságok, kutatóközpontok, indulnak az egyetemi jog gazdasági elemzéseprogramok. Gyarapszik a jog gazdasági elemzésre szakosodott folyóiratok száma is A jog gazdasági elemzése intézményesedésének folyamatába tartozik a jog gazdasági elemzése szétszórt irodalmának összefoglalása is. A jog gazdasági elemzése európai kibontakozása több mint két évtizede erőteljes, s jelen van az irányzat Japánban és Dél-Amerikában is. A jelenlét persze nem jelent egyhangú elfogadást. A kontinensen elsősorban Németországban, Hollandiában, Olaszországban nagy számban vannak a jog gazdasági elemzésének elkötelezett hívei és rokonszenvezői. 3. Calabresi az igazságosságról Guido Calabresi szintén pragmatikusnak nevezhető álláspontja éppúgy távol áll a posneri ortodoxiától, mint leghevesebb kritikusától,

Dworkintól. A hatékonyság és az igazságosság viszonyával kapcsolatban ( a b aleseti kártérítés kapcsán, a p roblémát vizsgáló klasszikussá vált monográfiája 3. fejezetében) azt írja, hogy az” igazságosság a célok egészen más rendjébe tartozik, mint a baleseti költségek csökkentése. Valójában ez arra utal, hogy /igazságosság/ nem is cél, hanem korlát, amely vétót emelhet // adott rendszeren belül bizonyos eszközökkel és struktúrákkal szemben.” Azaz nincs értelme azt mondanunk, hogy a v eszteségek minimalizálása helyett az igazságosság a „cél” szó 27 ugyanolyan értelmében helyesebb cél volna. „De ez nem szolgálhat mentséget arra, hogy a baleseti jog tárgyalása során az igazságosságról ne vegyünk tudomást” – írja. Emelett világossá teszi, egyetértve Dworkinnal, hogy a vagyon-maximalizáció kritériuma fogalmilag nem helyeselhető anélkül, hogy el ne fogadnánk valamilyen ettől különböző

kritériumot a kezdő állapot értékelésében: az egyének vágyai függvényei a kezdeti vagyonnak. A hatékonyság-növelés (Pareto-improvement) csak instrumentális lehet: eszköz valamilyen más cél érdekében. Posner eszközjellegűnek tekinti a vagyonmaximalizációt, s az szerinte nemcsak a hasznosság-maximalizációt szolgálja, hanem a társadalom számára általában kívánatosnak elfogadott célok komplex rendszerét, adott esetben az egyenlőséget is. Ez a cél-eszköz kapcsolat elvileg empirikusan tesztelhető: Posner szerint igazolódik, Calabresi szerint nem. Ráadásul Calabresi úgy véli, az egyenlőséget csak nagyon közvetetten és csak generációk múlva mozdítja elő, a legszegényebbeknek jobbat tenne a direkt újraelosztás. Ezen a szinten a problémák gyakorlat, illetve empirikus jellegűek, a viták tényekről szólnak. Calabresi szerint viszont az igazságosság, illetve a h atékonyság és az újraelosztás más nyelven beszélnek. Persze ez

utóbbiak az igazságosság összetevői, azonban az igazságosság nem egyszerűen azoknak valamilyen keverékét jelenti: elképzelhető, hogy valamilyen hatékonyság-növelő vagy újraelosztó intézkedés az igazságosság vétójába ütközik. Egy ilyen ütközés esetén azonban az is lehetséges, hogy nemcsak az eszközöket, hanem a célokat is újra kell gondolni. Az előbbiek elemzésére a közgazdaságtan a legalkalmasabb, az utóbbiak vizsgálatával pedig a filozófiának kell foglalkoznia. A jog gazdasági elemzése, illetve egy magas szintű jogelmélet célja a célok és eszközök viszonyának kimutatása. A bíróságok feladata pedig – Calabresi szerint – nem közvetlenül a célok elmozdítása (min Dworkin véli), nem is csak az eszközöké (mint Posnernél a vagyon-maximalizációé), hanem az, hogy a h atékonyság és az újraelosztás valamilyen keverékét szolgálja, mindig összevetve az eredményt az esetleg vétót jelentő alapelvekkel. 4.

Konvenció, tradíció, jogi pluralizmus Figyelemre érdemes, hogy a mainstream jog gazdasági elemzése, amelyet a kritika „jogi centralizmussal” vádolt, a ’90-es években foglalkozni kezdett a nem állami normák szerepével, s választ keres azokra a bírálatokra is, amely szerint nem képes elemezni az erkölcsi vagy társadalmi kötelességérzetből származó szabálykövetést, vagyis csupán a harti értelemben vett külső nézőpontot alkalmazza. 28 A neoklasszikus közgazdasági modell persze arra alkalmas, hogy költség-haszon terminusokban fejezze ki az emberi döntést. A jog gazdasági elemzése hívei pedig elismerik, hogy „a jog nem a társadalmi kontroll leglényegesebb eleme: ahogyan a gazdaság komplexitása miatt jobban kell támaszkodnunk a piacokra és a spontán árakra, ugyanígy a j ogrendszer komplexitása a d ecentralizált jogalkotási eljárásokra helyezi a hangsúlyt.” (Lásd etikai kódexek) Ez a megközelítés idegen a hagyományos

(normatív) jog gazdasági elemzésétől, hiszen nem közvetlenül költség-haszon alapon értékeli a normákat, de a szankció mint költség lehet: automatikus, bűntudat, szégyen, informácionálás, kétoldalúan költséges és többoldalúan költséges. Egy teljesebb modellben mindez így foglalható össze: Ellenőrző személy 1. Első fél (cselekvő) 2. Második fél (akivel cselekszenek) 4. Harmadik fél (társadalmi erők) Szabály Személyes Etika Szerződés Normák Szankció Kombinált rendszer Önbüntetés Önkontroll Személyes Az ígéretet kapó által önsegély kikényszerített szerződés „helyettes” önsegély a) nem állami Szervezeti Szervezeti szervezet Szabály Kényszer b) kormány jog Állami kikényszerítés Informális kontroll Szervezeti kontroll Jogrendszer A tervezés és a spontán rend dilemmája, amellyel a jog gazdasági elemzése itt szembekerül, persze nem új keletű. A (nem feltétlenül a mai értelemben vett)

társadalomtudományi gondolkodás e problémája akár már Platón óta kimutatható egyrészt súlyos feszültségként, másrészt megtermékenyítő többértelműségként. Jól érzékelhető ez a jog gazdaság elemzése és Bentham, illetve az utilitarizmus viszonyának értelmezésében is. Posner például (a ’70-es és ’80-as évek fordulóján) az elődök közé sorolja, de saját elméletével szembe is állítja és bírálja Benthamet. Bentham munkásságának a jog gazdasági elemzéséhez képest megkülönböztető jellegzetessége, hogy nem bízott a láthatatlan kézben, nem volt liberális, s a törvényhozónak szerinte azért kell megalkotnia például a tökéletes és átfogó büntetőkódexet, hogy az önérdekkövető alattvalókat 29 jutalmakkal és büntetésekkel a t ársadalmi össz-hasznosságot maximalizáló viselkedésre közvetlenül ösztönözze. Ugyanakkor szoros értelemben a p ozitív jog gazdasági elemzése teljesítménye a

decentralizált bírói jog elméleti vázának rekonstruálása, annak a hipotézisnek a nyomán, hogy részben a common law bíróságok döntéseinek nem szándékolt következményei nyomán hosszú távon a szűkös erőforrások a leghatékonyabb felhasználási mód felé „gravitálnak”. Másrészt ugyanezen analitikus eszközökkel az is megállapítható: mikor van szükség központi beavatkozásra. Pontosabban ez egyre alaposabb elemzés egyre mélyebb szkepszist ébreszt az egyoldalú megoldások iránt, mint az anti-antipaternalizmus esetében. 5. Végül ha Rickertet követve különböztetünk jogelmélet, jogfilozófia és jogszociológia (illetve legalitás, legitimitás és hatékonyság) között, akkor a jog gazdasági elemzése státusát úgy fogalmazhatjuk meg, hogy normalogikával nem foglalkozik (bár nemcsak az anyagi jog, hanem az eljárásjogok, a jogalkotás, végrehajtás is a jog gazdasági elemzése vizsgálódási körébe tartozik), a helyes jog

jogfilozófiai kérdésére azonban – legalábbis a chicagói mainstream a common law vonatkozásában, de a jogpolitika, jogalkotás nézőpontjából a kontinentális jog is – az allokációs hatékonysággal válaszol, esetleg némi elosztási korláttal, illetve elidegeníthetetlen jogosultsággal kiegészítve. Calabresi idézet felfogásában a jog gazdasági elemzése, mint jogfilozófia tárgya az igazságossági cél és a hatékonysági-elosztási eszköz viszonya. Végül a j og gazdasági elemzése talán a leggyümölcsözőbb irányai voltaképp jogszociológiaiak: a jog keletkezésével és érvényesülésével, szándékolt és nem szándékolt következményeivel foglalkoznak. A jog gazdasági elemzése további európai recepciója számára is kedvezőek a feltételek: az integrációs folyamatban a jogi szabályozást maga az Unió is gazdasági célok eszközének tekinti, a belső piacnak a hatékonyságot figyelembe vevő szabályokra van szüksége. A

Közép és Kelet-Európa - i átmenetben ugyanakkor szükségessé vált azon piacgazdasági és parlamentáris intézmények működési mechanizmusainak megértése, amelyek NyugatEurópában sokkal kevésbé tudatos tervszerűséggel fejlődtek ki. A jog gazdasági elemzése különösen alkalmas arra hogy megmagyarázza, hogy az egyes intézmények miként segítik vagy akadályozzák a piacgazdaság működését. Emellett nagyon hasznosnak bizonyulhat a közgazdasági megközelítés a jog-összehasonlításban, s egy új ius commune megalapozása számára is, mivel a sokszínű európai jogrendszer alapjaival, közös gyökereivel és az esetleges egységes szabályozás irányaival kapcsolatban koherens elméletet képes megfogalmazni. 30 V. BEFEJEZÉS Dolgozatomban megpróbáltam a jogfejlődés hatását bemutatni a gazdaság fejlődésére. Tekintettel arra, hogy a jogfejlődés teljes áttekintése ezzel párhuzamosan a gazdaság fejlődésének története az

emberiség történetének óriási szakaszát öleli fel napjainkig az általam kiragadott szakaszok csak töredékét képezik az egésznek. Remélem, hogy a legfontosabb jogcsoport régiók bemutatásával és a gazdasági jogi szabályozás kiragadásával sikerült érzékeltetnem a jog és a gazdaság közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Álláspontom szerint a jogi szabályozás fejlődése, a gazdaság folyamatos átalakulását egymással szoros összefüggésben ment végbe. A gazdaság által megkövetelt szabályok betartatása a jog révén valósult meg. A jog és a jogi szabályozás követte a gazdaság és a gazdasági rendszer fejlődésének igényeit. 31 FELHASZNÁLT IRODALOM Brósz Róbert – Pólay Elemér: Római jog Tankönyvkiadó, Budapest 1991. Általános jogtörténet I - II Szerk: Dr. Horváth Pál Dr. Révész T Mihály Badó Attila – Loss Sándor - H. Szilágyi István – Zombor Ferenc Bevezetés a jogszociológiába Miskolc, 1997.

Jogelmélet Szerk: Szabó Miklós Miskolc, 1992. Jog- és államtudományi alaptan Szerk: Szabó Miklós Miskolci Egyetemi Kiadó 1992. Államelmélet I. Szerk: Takács Péter Miskolc, 1993. Az ókori világ története Bírálta: Hahn István Bara Zoltán – Szabó Katalin Gazdasági rendszerek, országok, intézmények Aula Kiadó, 2001. Behrens, P. 1984 A jog egy gazdasági elemzésének szempontjai Szerk: Sajó A. – Harmathy A Berde É. – Petró K 1995 A különféle hasznosságfogalmak szerepe a közgazdaságtanban Közgazdasági Szemle 42