Pszichológia | Tanulmányok, esszék » Ritter Teodor - A barátság ösztöne

A barátság ösztöne Az evolúciós pszichológia szerint a barátság ösztöne a vadászó - gyűjtögető társadalmak életformája mellett alakult ki. Eszerint az elmélet szerint a vadászat sikeressége nagy mértékben a véletlentől függött, ugyanakkor a siker esetén olyan tömegű hús állt elő, amit a zsákmány elejtője nem tudott megenni vagy raktározni. Viszont átadhatta egy részét egy társának, aki ezért, ha ő járt szerencsével, szintén átadta neki a saját zsákmányának egy részét. Itt nem a megszokott cserekereskedelemről volt szó, hiszen nem tudhatták, ki mikor és mennyi vadat ejt el, hanem inkább a biztosítékok cseréjéről, aminek során az egyik vadász biztosítékot adott a másiknak arra, hogy ha az bajba kerül, segít rajta, és a másik ezt ugyanilyen biztosítékkal viszonozta. Az evolúciós pszichológia szerint ide vezethető vissza a baráti viszony kettőssége, miszerint is a barátságra utaló metaforák megegyeznek

az üzleti élet metaforáival (például: barátságot kötni üzletet kötni, elrontja a barátságot - elrontja az üzletet, stb), ugyanakkor nincs kínosabb a barátok számára, mint a pontos elszámolással járó üzleteket egymás között lebonyolítani. Szerintem a barátság ösztönének kifejlődésében szerepet játszott ezen kívül még valami. A törzsi társadalmak közötti viszonynak két fontos jellemzője volt. Az egyik az elkerülő illetve versengő magatartás. A másik a kulturális különbözőség Sőt a nagyobb törzseken belül, ha nem is ilyen mértékben, de hasonló viszony alakulhatott ki a törzsön belüli csoportok, például a sámánok és a vadászok csoportja között is, ahol részint az egyes csoportok igyekeztek a törzs erőforrásaiból minél nagyobb mennyiséget megszerezni maguknak, részint pedig ezek a csoportok bizonyos kulturális különbségeket is mutattak az eltérő életformájuk következtében. A törzsi társadalmak

között és a törzsi társadalmakon belül tehát a kulturális ellentétek a gazdasági - politikai ellentétekkel álltak átfedésben, s emiatt kialakulhatott az emberekben az az ösztön, ami az azonos kultúrájú emberekhez való közeledésre, és az eltérő kultúrájú emberektől való távolodásra késztette őket. Innen nézve pedig a barátságnak nemcsak a biztosítékok kicserélése a lényege, hanem a közös kultúra is. A barátokat megnyugtatja az, hogy ugyanazt a kultúrát találják meg egymásban, otthonra találva a másik ember nyelvhasználatában és világnézetében. A barátság során létre kell jönnie valamilyen egyensúlyi állapotnak, amit számos esetben nem érthetünk meg, ha a biztosítékok mellett nem vesszük figyelembe a kultúrát is. Art Spiegelman "Maus" című regényében a francia fogoly átadta a csomagját a lengyel zsidónak, mert az beszélt angolul. Amikor a csomagját átadta neki, nem tudhatta, a lengyel zsidónak

módjában áll-e hasonlóképen viszonozni ezt a segítséget, ami az adott körülmények között nagy áldozatot kívánt tőle. Miért segített mégis? "Dieu merci! Én is beszélek kicsi angol Már kezdtem megbolondulni!. Itt nincs másik francia, és én nem beszélni német Nem volt senki, akivel beszélni." A tapasztalat azt mutatja, hogy ha valakinek fontos a másik ember kultúrája, akkor képes fenntartani a barátságot még akkor is, ha a másik ember látványosan kevesebbet segít neki, mint amennyit ő a másik embernek. Ritter Teodor, 2005.1023