Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Litvai Beáta - A Közel-Kelet gazdaságának alakulása és a fegyverkezés hatása

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA GAZDÁLKODÁSI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat A Közel-Kelet gazdaságának alakulása és a fegyverkezés hatása Készítette: Litvai Beáta Gazdálkodási szak Levelező tagozat II. évfolyam 2003/2004-as tanév I. félév C. csoport 1 Bevezetés A vizsgált régió, a Közel-Kelet világgazdaságban betöltött pozícióját tekintve megállapítható, hogy az egyes országok jövedelemszintjei között lényeges szintbeli különbségek is lehetnek, alapvetően a régió országaira igaz, hogy a világgazdasághoz való kötődésük egyoldalú, termelési és exportstruktúrájuk néhány alacsony hozzáadott értékű termékre (nyersanyagra) épül. Mivel az export jelentős szerepet tölt be a gazdaságukban, növekedési kilátásaikat rövid távon alapvetően e nyersanyagok világpiaci kereslete és árszínvonala befolyásolja. A jövőjére vonatkozó prognózisban a fenti adottságok figyelembe

vétele mellett azt kell megvizsgálnunk, milyen reális esélye lehet az egyes országoknak és régiónak a k itörésre, termelésük és bevételeik diverzifikálására. Világgazdaság és kereskedelem A világgazdaságban 2003 őszén – számos ellentmondás és bizonytalanság közepette, régiónként eltérő intenzitással – erősödőben vannak a hosszabb ideje várt élénkülés jelei. Az előrejelzők nemigen számolnak olyan újabb háborúkkal, feszültségekkel, vagy egyéb nem gazdasági kockázatokkal, amelyek alapjában keresztezhetnék a konjunkturális javulás folyamatát. A tőzsde - jelentős ingadozásokkal- az elmúlt hónapokban csaknem világszerte felfelé tartott. Az USA-ban előrehaladt a korábbi fellendülés időszakából visszamaradt kihasználatlan termelőkapacitások leépítése. A terrorizmus elleni harcra és az iraki háborúra, az elhúzódó megszállás igényeire hivatkozva jelentősen bővül az állami kereslet, a közelmúltban

bevezetett adócsökkentés pedig növeli a vállalatok és a lakosság vásárlóerejét. OECD-szerte alacsony az infláció (2002 éves átlaga 1,5% volt, s ebben az évben a főbb térségek közül csak az USA-ban látszik gyorsulni). A néhány hónapja még potenciális fő veszélyként emlegetett defláció azonban csak Japánban folytatódik (ott immár ötödik éve). A recesszióból való kilábalást támogató monetáris politika eredményeként (első sorban Amerikában) több évtizedes mélypontra csökkent a kamatszint. A 2 dollár korábbi számottevő értékvesztése után a főbb valuták közötti keresztárfolyamok az elmúlt hónapokban viszonylagosan stabilizálódtak. A világkereskedelem az év első hónapjaiban tapasztalt megtorpanás után 2003 második negyedében növekedésnek indult. Az élénkülés üteme azonban jócskán elmarad a várttól A világkereskedelem volumenének 2003-ban mintegy 4-4,5%-os, 2004-ben esetleg 6-7%-os bővülésével

számolnak az elemzők. A megélénkülés feltétele volna a világ egyre több országa számára a nemzetközi piacra való kijutás kedvezőbb feltételeinek megteremtése. E tekintetben azonban nem történt haladás, amit jelez a cancúni WTO-értekezlet kudarca. A fejlett országok nem hajlandóak agrártámogatásaikat leépíteni, ami a fejlődők legfőbb követelése velük szemben. Az olajpiac a korábbinál nyugodtabbnak tűnik. 2003-ban az ár jórészt 27-28 dollár között mozgott, jóllehet olykor – felfelé – kilépett e sávból. A 2004 évi előrejelzések eddig az olaj iránti kereslet várhatóan csekély bővülésén, illetve a kínálat erősebb növekedésén alapultak. Az OPEC szeptember végi döntése a kínálat visszafogásáról azonban azt jelzi, hogy az ideinél jelentősen alacsonyabb ár kialakulásával egyelőre nem érdemes számolni. A nemzetközi politikai és katonai helyzet, illetve az iraki olajszállítások alakulásától is

függően, valószínűnek látszik az átlagosan 25-28 dollár/hordó körüli ár kialakulása. A Közel-Kelet politikai helyzete Az elemzők véleménye szerint Szíria - annak dacára, hogy titkosszolgálata Amerika fontos szövetségese a t errorizmus elleni harcban - Irak után könnyen válhat a Közel-Kelet rendbetételére magát rászánó Egyesült Államok újabb célpontjává. Colin Powell amerikai külügyminiszter a már-már újabb háborút jósoló várakozásokat lehűtve bejelentette: Washington gazdasági szankciók bevezetését fontolgatja Szíriával szemben, ám nem tervezi megtámadni az országot (sem Iránt). Kérdés, hogy a közeljövőben fokozódik vagy enyhül a feszültség az Egyesült Államok és Szíria között. Van a s zíriai-amerikai kapcsolatoknak egy olyan aspektusa, amelyet mindeddig nem az ellenségeskedés, hanem az együttműködés jellemzett: ez pedig éppen a - Bush-kormányzat kedvenc jelszavát adó - terrorizmus elleni harc. A

2001 s zeptember 11-ei terrortámadást 3 követően intenzívvé vált a két ország titkosszolgálatai közötti együttműködés. A szíriaiak fontos információkat szolgáltattak ki az amerikai társszolgálatoknak a terrortámadások feltételezett elkövetőinek, például az egyiptomi Mohamed Attának a tevékenységéről, valamint az al-Kaida hálózatról. A szíriai segítőkészséget Tony Blair brit miniszterelnök is honorálta, amikor tavaly vendégül látta Asszadot Nagy-Britanniában. Arra utaló jelek is vannak, hogy az amerikai és szír titkosszolgálatok az Irak elleni háborút megelőző hetekben is együttműködtek. Szaddám Huszein bukását követően Washington figyelme és haragja mégis Szíria felé fordult; az Irakkal szomszédos állam már jóval az iraki háború előtt csípte a szemét a Bushkormányzat egynémely tagjának, akik szívesen látták volna az országot a "gonosz tengelyében", Észak-Korea, Irak és Irán

társaságában. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter még az iraki háború alatt azzal vádolta Damaszkuszt, hogy fegyverekkel támogatja Irakot, később pedig azzal, hogy több magas rangú iraki vezető ott talált menedéket. Erre George W. Bush azzal licitált rá, hogy az Egyesült Államoknak tudomása van róla, Szíria tömegpusztító fegyvereket birtokol. A CIA értesülései szerint az ország jelentős mennyiségű harci gázt, szerint halmozott fel, s még mérgezőbb ideggázok gyártását is tervezi. Szíria kormánya a f eszültség csúcspontján "izraeli érdekeket szolgáló alaptalan vádaskodásként" utasította el az amerikai vezetők állításait, és - noha vezetői eddig nem írtak alá olyan nemzetközi egyezményt, amely tiltaná a vegyi fegyverek tartását, előállítását sürgősen kezdeményezte egy olyan ENSZ-határozat megalkotását, amely "az egész KözelKeleten betiltaná" a vegyi fegyverek birtoklását.

A damaszkuszi kormány az amerikai vádakat cáfolva felszólította az "arab nemzetet", hogy szálljon szembe az "izraeli agresszióval, amelynek célja a térség erőforrásainak megkaparintása, a palesztin nép megfosztása attól a jogától, hogy felszabadítsa hazáját és létrehozza önálló államát Jeruzsálemmel mint fővárossal". A Bush-kormányzat héjáihoz képest mérsékeltnek számító Colin Powell amerikai miniszterelnök még aznap bejelentette: az Egyesült Államoknak vannak aggodalmai Szíria és Irán politikája miatt, de nem tervezi a két ország megtámadását; nincs lista olyan országokról sem, amelyeket meg akarna támadni. Az amerikai konzervatívok Szíriával szembeni ellenszenvének ismeretében a s zíriai vezetés tagjai kezdettől fogva ellenezték és "agresszióként" értékelték az Irak ellen indított háborút. 4 Félelmüket nem titkolták: a szíriai elnök egy libanoni újságnak kifejtette,

országa "bizonyos kockázatoknak" van kitéve az amerikaiak iraki intervenciója miatt. Bassár el-Asszad - aki a háború ideje alatt nem habozott leszögezni: az arabok ellene vannak, hogy az amerikaiak a "saját ízlésük szerint rendezzék át a térséget" - egy kölcsönös védelmen alapuló arab paktum megalkotását szorgalmazza. A szír elnök arab ellenállásra buzdító kijelentései erősen hozzájárultak ahhoz, hogy az amerikai és brit csapatoknak nemcsak az iraki hadsereggel és milíciával, hanem az Irakba utazó arab (köztük szíriai) önkéntesekkel is fel kellett venniük a harcot. A háború ideje alatt Ahmed Kiftaro a világ mohamedánjait arra szólította fel, hajtsanak végre öngyilkos merényleteket amerikaiak ellen, márpedig ezt nem tehette volna a kormányzat előzetes jóváhagyása nélkül. Washington és Damaszkusz kapcsolatát az iraki fejleményektől függetlenül is számos tényező zavarja. Az Egyesült Államok rossz

szemmel nézi Libanon határozatlan időtartamú szíriai megszállását, valamint azt, hogy Damaszkusz a libanoni Hezbollahot és más törvényen kívüli palesztin csoportokat támogat. A sérelmi listán múltbéli események is vannak: 1982-ben Bejrútban egy öngyilkos terrorista akció következtében 241 a merikai katona meghalt; Washington feltételezése szerint Damaszkusz részt vett a merénylet megszervezésében. Kérdéses, az iraki háború körüli fejlemények hatására nem lanyhul-e majd Szíria közreműködése a terrorizmus elleni harcban, és az is, milyen mértékben húzhatja keresztül Damaszkusz az Egyesült Államok közel-keleti számításait. Az iraki konfliktusból győztesként kikerülő amerikaiak kapcsolata a szomszédos Szíriával nem lesz egyszerű, ráadásul az izraeli-palesztin konfliktus békés rendezéséhez is szükség van Damaszkusz jóváhagyására. Szíria elszigetelése sem járható út, mivel az ország nagyon jó politikai és

gazdasági kapcsolatokat tart fent Oroszországgal, Kínával és az Európai Unió több tagállamával, köztük Franciaországgal. Washingtonnak annyiban mindenesetre sikerült kényelmetlen helyzetbe hoznia Bassár el-Asszadot, hogy Irak ideiglenes amerikai kormányzásával Szíriát már három barátságtalan szomszéd veszi körül: az amerikaiak keleten, a törökök északon és az izraeliek délen. 5 Európai vélemények Európai Unió lakosainak többsége nem tartja igazolhatónak az iraki háborút és nem bízik benne, hogy az amerikaiak megbirkóznak az újjáépítés és a b iztonság helyreállításának feladatával. Miközben az európai kormányokat megosztja az Egyesült Államok és Nagy-Britannia iraki inváziója, a kontinens lakossága sokkal egységesebb ebben a kérdésben: zömük nemmel válaszol a kérdésre, hogy igazolt (jogos) volt-e a háború. Ez derül ki az Eurobarometer, egyik legfrissebb közvélemény-kutatásából, amelyet október

második hetében több mint 7000, az EU tizenöt tagállamában élő polgár megkérdezésével végeztek. Az európaiak ugyanakkor természetesnek tarják a humanitárius segítségnyújtást az iraki nép számára. A válaszadók 68 s zázaléka továbbra is azt tartja, hogy az iraki háború nem volt igazolható. Érdekesebb, hogy a többség az újjáépítést sem bízná az Egyesült Államokra (csak 25 százalék bízná rájuk a feladatot), 58 százalék szerint az ENSZ-nek és az ideiglenes iraki kormánynak kellene irányítania a rekonstrukciót. Ugyancsak a többség gondolja, hogy hazájának részt kellene vennie az újjáépítésben, ám 45 százalék ezt elveti. A megkérdezettek 65 százaléka szerint az USA-nak egyedül kellene viselnie az újjáépítés költségeit; és ez így van azokban az országokban is, ahol a kormány támogatta a háborút, majd katonákat küldött Irakba. Még az amúgy Amerika-barát olaszok fele is az amerikaiakkal fizettetné meg a

számlát. Különösen fukarnak bizonyulnak a németek, 84 s zázalékuk beszél az amerikaiak kötelezettségeiről. Ezzel szemben az európaiak 82 százaléka a legtermészetesebbnek tartja, hogy humanitárius segélyben részesítsék az irakiakat. Csapatok odaküldését viszont csak 44 százalék támogatja, míg 54 százalék elutasítja azt. A csapatküldést a többség Dániában (77%), Írországban (63), Olaszországban (60), Hollandiában (69) és Nagy Britanniában (57) támogatja, míg az osztrákok (27) és a németek (28) ettől erősen ódzkodnak. Az európaiaknak nem egészen egyharmada tartja igazolhatónak a háborút, egyedül Dániában vannak többségben a helyeslők. A másik végletet a görögök alkotják: náluk 96 s zázalék igazolhatatlan háborúról beszél, majd jönnek az osztrákok (86), a franciák (81) és a spanyolok (79). Mindez nem jelenti azt, hogy az európaiak elfordulnának térségtől, ugyanis a döntő többség szerint az EU-nak

erőteljesebben be kellene kapcsolódnia a közel-keleti békefolyamatba. 6 A többség továbbra is tart a terrorizmustól, a leginkább a britek (76%), míg a finnek és az osztrákok nem pánikolnak. A Közel-Kelet Az elmúlt három évtized hozadéka A közel-keleti régió számára az 1970-es évek eleje páratlan lehetőséget adott. A 70-es évek olajárrobbanása, amely a legtöbb országnak növekvő importterheket és a gazdaság stagnálást jelentett, az arab országok és Irán aranyévtizedét hozta magával. Még azok az országok is, amelyekben nem volt jelentős kiaknázható olajkincs, közvetve (arabközi segélyezés, vendégmunkások hazautalásai) részesedhettek a haszonból. Nem meglepő tehát, hogy 1970 és 1985 között a térség országai gazdasági növekedésüket tekintve a világ élvonalában voltak (1. táblázat). Míg az importhelyettesítő iparosítás útját járó latin-amerikai és ázsiai országok a h etvenes évek közepétől,

végétől alapvető strukturális reformokra kényszerültek, a fent említett tényezőknek köszönhetően az arab országok késleltethették a reformok végrehajtását. Az olaj ára azonban 1986-ban erőteljesen zuhanni kezdett, és bár rövid időszakokra még megfordult ez a t endencia - az Öböl-háború idején és 2000-ben 30 dol lár felett is volt - a korábban kiapaszthatatlannak hitt jövedelemforrás eltűnt. Mindezek következtében a közelkeleti országoknak számos problémával kellett szembesülniük: 1. Az olajár csökkenése közvetve további jövedelmek csökkenését is eredményezte Az Öböl-országok külföldön felhalmozott vagyonból származó jövedelme is csökkent, hiszen pénzügyi gondok miatt ezek egy részét fel kellett használniuk. A helyzetet tovább súlyosbította az Öböl-háború és annak következményei, illetve, hogy a fejlett országoknak a 90-es évek első felében bekövetkezett recessziója miatt mérséklődött a

befektetések hozama is. Az olajtermelők jövedelmének csökkenése a fentebb már említett okok miatt kihatott a többi arab országra is: az olajtermelő országokban foglalkoztatott arab vendégmunkások hazautalásai és az arabközi segélyek összege is csökkent. 7 2. A beruházásokat a forráshiány is hátráltatja Az arab országokban a hazai megtakarítások szintje hagyományosan alacsony: a bizonytalan gazdasági helyzet miatt, valamint a megfelelő hazai pénzügyi rendszer hiányában e megtakarítások jelentős része is külföldre áramlik. A külföldi tőke számára ugyanakkor (az olaj- és földgáztermelést leszámítva) nem különösebben vonzó a térség, a legtöbb országot az állami tulajdon túlsúlya és a túlzottan bürokratikus eljárások jellemzik, a privatizáció késlekedik, és a befektetők sok helyütt a politikai kockázatot (iszlám fundamentalizmus) is magasnak ítélik. 3. A nemzetközi piacon nem versenyképesek a hazai

gazdaság termékei A holland betegség hatásaként - a munkanélküliség ellenére is - a termelési tényezők ára magas, a termelési struktúra kevéssé diverzifikált, a belső piac mesterségesen el van zárva a világpiactól. Az arab országokra általában jellemző az átláthatatlan vámstruktúra, a magas vámok és egyéb protekcionista intézkedések. A rendszer, a benne található bizonytalansági tényezők, például az átláthatatlanság miatt táptalaja a korrupciónak. Ráadásul mindezek nem csak az importőröket és beruházni kívánókat sújtják, de a termelésben importtermékeket felhasználó hazai termelők nemzetközi versenyképességét is erősen csökkentik. 4. A népesség növekedési rátája magas, az egy főre jutó nemzeti jövedelem stagnál vagy csökken (2. táblázat) 1970 óta a Közel-Kelet népessége több mint a duplájára nőtt (134 millióról 300 millió fölé), az évi 3%-os növekedési ütem pedig jóval meghaladja a

világátlagot (1,8%). A népesség és a gazdaság gyors növekedése megnövelte az élelmiszer- és egyéb import iránti igényt, szükségessé tette az egészségügyi és más infrastruktúrák kiépítését, amelyek fenntartása a jövedelemforrás elapadása után komoly nehézségekbe ütközött. Az életszínvonal csökkenése mellett további problémát jelent a munkanélküliség növekedése, a gazdaság nem képes munkát adni az évről évre a munkaerőpiacra lépő nagyszámú fiatalnak. Mindezek alapján felmerül a k érdés, milyen kilátásai vannak a k özel-keleti országoknak az elkövetkezendő években, illetve a világgazdaság várható alakulása hogyan befolyásolja lehetőségeiket. 8 A főbb gazdasági szektorok fejlődési potenciálja Kőolaj, földgáz A közel-keleti államok nagy részének a legfontosabb kapcsolódási pontja a világgazdasághoz a kőolajexport, amely ezáltal a régió gazdasági teljesítményének fő meghatározója.

A kőolajexport, amely 1981-ben a n em-szolgáltatásból származó exportbevételek 96%-át tette ki, jelenleg is 80% körüli értéket képvisel, a fő olajexportőrök esetében pedig továbbra is 90% fölötti részesedéssel bír. A kőolaj árának középtávon felbecsülhetetlen ingadozása következtében a legfőbb jövedelemforrás és így a gazdaságok növekedési lehetősége is bizonytalan. Az olajpiac szeszélyéhez a k eresleti oldal (a kelet-ázsiai recesszió, a t errorizmus elleni háború, az alternatív energiaforrások) és a kínálati oldal (az OPEC belső vitái, Irak visszatérése az olajpiacra, a "közel-keleti helyzet") bizonytalanságai is hozzájárulnak. Az olajárakra vonatkozó becslések bizonytalanságát mutatja, hogy a 90-es évek végének prognózisai az elkövetkező évekre a 20 dollár körüli (hordónkénti) olajárat tartották reálisnak, sőt, 1999 elején, amikor az olaj ára rövid időre a 10 dolláros ár alá került,

sokan még a 18 dollárt is túlzottnak vélték. Az ekkor készült prognózisok ennek megfelelően a régió stagnálását vettették előre. Ehhez képest 2000-ben az olajár történelmi rekordokat döntve a 38 dollárt is elérte, és úgy tűnt, 30 dollár fölött stabilizálódik. Végül fokozatosan 25 dol lár körülire csökkent, és jelenleg középtávon is a 22-28 dollár közötti sávba prognosztizálják. A világgazdaság vagy egy fontosabb világgazdasági régió recessziója azonban a kereslet visszaesését, és így az ár nagymértékű esését vonná magával (ahogy az a kelet-ázsiai válság idején is megtörtént), míg a terrorizmus elleni háború elhúzódása, az arab-izraeli feszültség további éleződése vagy bármilyen más régión belüli viszály az ár további növekedését idézheti elő. Egyéb szektorok A (nyersolaj nélküli) áruexport jelentősége az elmúlt évtizedben a régió szinte valamennyi országában növekedett, míg

1970-ben összesen 3,4 m illiárd dollár volt, 1992-ben 36,8 milliárd dollár. Ennek egyharmadát azonban Izrael adta, s a többi országra 24 milliárd dollár 9 jutott (ami kevesebb, mint Finnország exportja). A legnagyobb fejlődés a Maghreb országokban (ezen belül is Marokkóban és Tunéziában) ment végbe, ahol a feldolgozóipari termékek exportja az 1970-es 13%-hoz képest jelenleg csaknem 80%-ot tesz ki. Vegyipar A vegyipar alapvetően a petrokémiai iparágakra épül, de Marokkóban, Tunéziában és Jordániában emellett jelentős a foszfát-alapú műtrágyagyártás is. A térség vegyipari exportja a 70-es évek elejének évi 100 millió dollárról a 90-es évekre 5 milliárd dollár fölé nőtt. A petrokémiai termelésben a térségnek komoly komparatív előnye van (ehhez egyebek mellett a környezetvédelmi előírások lazasága is hozzájárul), így akár a térség húzóágazatává is válhat. A Perzsa-öböl országai, illetve Algéria is

petrokémiai iparának bővítését tervezi, hogy a kitermelt nyersanyagot nagyobb feldolgozottsági fokon értékesíthesse. A nagyszabású, tőkeintenzív fejlesztések rendkívül költségesek, a jelenlegi olajáremelkedésből nyert többletbevételek azonban megteremthetik a források egy részét. Az egyszerűbb szénhidrogén-alapú petrokémiai termékek (műanyagok) fő felvevőpiacai az ázsiai és egyes afrikai országok, de a GATT tárgyalások nyomán enyhülő protekcionizmus a fejlett országok új piacait is megnyithatja a minőségi termékek előtt. A műtrágya-exportnak viszont nem annyira a fejlett országok adnak perspektívát (az agrárprotekcionizmus csökkenésével párhuzamosan várhatóan az EU műtrágyakereslete is csökkeni fog), a legígéretesebb piac (a csökkenő vámok miatt) Korea, Thaiföld, illetve hosszabb távon Kína és India. Textil- és ruházati ipar A 70-es évek elejének 30 millió dolláros exportja a 90-es évek végére

meghaladta a 4 milliárd dollárt. Ennek nagy része Marokkóból és Tunéziából származott (kisebb része Egyiptomból és az Öböl-menti országokból), a fő felvevőpiac (80%) az EU volt. Az uruguayi forduló eredményeképpen a Multifibre Agreementet (MFA) 10 é ves lefutással, azaz 2005-re fokozatosan hatályon kívül helyezik. A kistermelőknek az MFA előnyös volt, 10 hiszen az olcsóbban termelő nagy konkurensek (Kína, India, Pakisztán, Banglades) csak egy bizonyos kvótáig exportálhattak, így nem szorították ki őket. Az MFA eltörlése tehát várhatóan a nagy ázsiai exportőrök előretörését hozza az európai piacon, s éles konkurenciát teremt a mediterrán országoknak. Az euro-mediterrán megállapodás ugyan továbbra is adhat némi előnyt, a versenyképesség növelése azonban elkerülhetetlenül szükséges a fennmaradáshoz. Egyéb feldolgozóipar A régió egyes országaiban (elsősorban Tunéziában) megjelent az

autóalkatrész- és elektronikai iparág is (főképp összeszerelő tevékenység formájában). A jobbára európai cégek beszállítóiként végzett tevékenységben azonban túl erős konkurenciának számít Kelet-Európa, amely kedvezőbb feltételeket tud nyújtani e téren. A régió versenyesélyeit elsősorban a viszonylag magas (a közép-kelet-európai élmezőny szintjének megfelelő) munkabérek, a komolyabb ipari tradíciók és a kellő létszámú, jól képzett munkaerő hiánya és a lassan leépülő bürokratikus akadályok rontják. Agrárexport A mezőgazdasági termékek súlya a legtöbb ország exportjában kis mértékben csökkent az elmúlt évtizedben, de sok ország (főként Marokkó, Jordánia, Libanon és Szíria, de még Izrael, Tunézia és Egyiptom) esetében viszonylag magas a hányada, és továbbra is fontos szerepet tölt be. A fő piac az EU, s a termékek között a primőráruk és a gyümölcsök dominálnak Az EU

agrárprotekcionizmusának csökkenése, az euro-med szabadkereskedelem kiterjesztése a mezőgazdasági termékekre, a m egnyíló kelet-európai piacok az export további fellendülését hozhatják, azonban korlátot szab a termelésre alkalmas területek, illetve a víz szűkös volta. 11 Turizmus A turizmus a térség több országa (Egyiptom, Izrael, Jordánia, Marokkó, és Tunézia) számára fontos bevételi forrás. A kedvező adottságok (kellemes időjárás, tengerpart, kulturális emlékek), valamint a legnagyobb turistakibocsátó, Európa közelsége előnyt jelent e szektor fejlődésére, ellenben negatívan hat, hogy a régió a híradásokban többnyire terrorakciók vagy fegyveres konfliktusok kapcsán szerepel. Egyéb szolgáltatások A kereskedelmi és pénzügyi szolgáltatások az elmúlt évtizedben a v ilággazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazatai közé tartoztak, és várhatóan így marad ez az elkövetkezendő évtizedben is. A közel-keleti

országoknak nagy hagyományai vannak e téren, és földrajzi helyzetük (Európa, Ázsia és Afrika találkozása) is kedvező lehetőséget kínál a globális szolgáltatásokban való részvételre. Például csak a Szuezi-csatorna használati díjából és a hozzá kötődő szolgáltatásokból Egyiptomnak évi 3 milliárd dollár bevétele származik, ami a közeljövőben várhatóan tovább emelkedik, hiszen a közlekedési folyosóban érintett régiók (Európa, Kelet-Ázsia, illetve egyre inkább növekvő mértékben Dél-Ázsia is) közötti kereskedelem további növekedése prognosztizálható. Strukturális reformok A sikeres világgazdasági alkalmazkodás kulcsa tehát a térség országai számára is a termelési struktúra és a jövedelmek források diverzifikálása. Ennek megfelelően a térség legtöbb országa több-kevesebb elszántsággal és sikerrel neki is látott bizonyos szerkezet-átalakítási programokhoz. Négy ország, Marokkó, Tunézia,

Izrael és Jordánia hajtott végre az utóbbi évtizedben jelentősnek mondható strukturális reformot, jellemző módon azok az országok, amelyek 12 természeti kincsekben (olajban) kevésbé gazdagok, és ezért nem halogathatták sokáig a szerkezet-átalakítást. Marokkó és Tunézia az EU perifériáján próbál mindinkább bekapcsolódni az európai gazdasági vérkeringésbe, az utóbbi időben több-kevesebb sikert elérve. A sok szempontból kivételnek mondható Izrael az egyetlen fejlett ipari ország a térségben, amelyet humán tőkéje és technológiai fejlettsége a h igh-tech iparágakban is versenyképessé tesz a v ilágpiacon. Az arab-izraeli békefolyamat sokakat optimistává tett a jövőt illetően, számtalan elképzelés született a térség országai közötti gazdasági együttműködés lehetőségeiről, amelyek jórészt a fejlett Izrael és a munkaerőben gazdag arab országok gazdasági kooperációjára épültek. Jelenleg azonban nem túl

biztatóak a kilátások, és mind Izrael, mind Jordánia esetében sok függ a békefolyamat további alakulásától. Nehezebben indultak be a reformok azokban az országokban, amelyek nagyobb mértékben támaszkodhattak más jövedelemforrásaikra. A legbiztatóbb talán Egyiptom helyzete, amely 1994 óta folyamatosan 3-6%-os évi növekedést ér el. Libanont leszámítva a térség többi országának exportjában továbbra is egyértelműen a szénhidrogén-termékek dominálnak, amelyek a jelenlegi magas kőolajár mellett számottevő pluszjövedelmet hoznak. De míg az olyan relatíve kis népességű államok, mint Líbia vagy a Perzsa-öbölbeli sejkségek megtehetik, hogy tartalékot képeznek az ínségesebb évekre, a nagy népességű (és komoly élelmiszerimportra szoruló) Algéria, Szíria vagy Irán számára létszükséglet a bevételek diverzifikálása. Az Európai Unió jelentősége Katalizátor szerepet játszhat a térség országainak gazdasági

átalakulásában és világgazdasági integrációjában az Euro-mediterrán Partnerségi Kezdeményezés, amelyet 1995-ben indított el az Európai Unió és 12 m editerrán ország. A cél az, hogy 2010-re euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezetet hozzanak létre. Ez többek között azzal az előnnyel jár, hogy támogatja a t érség országait a tervezett reformok véghezvitelében, elősegíti a déli országok egymás közötti kereskedelmét is akadályozó korlátok lebontását, az EU anyagi támogatást nyújt az átalakításhoz, s a megvalósuló szabadkereskedelmi övezet a külföldi befektetések számára is vonzóbbá teszi a régiót. 13 A megvalósítással kapcsolatban számos kérdés merül fel: az EU támogatások jóval alacsonyabbak, mint azok a közvetlen és közvetett veszteségek, amelyeket a "déli" országok a liberalizáció miatt elszenvednek, a külföldi tőke érdeklődése is elmarad a v árakozástól, a negatív hatások pedig

súlyos társadalmi feszültségeket gerjeszthetnek, az arab-izraeli békefolyamat megrekedése, a konfliktus kiéleződése pedig sok ponton kétségessé teszi a terv jövőjét. Jövőkép A közel-keleti régió országainak fel kell készülniük arra, hogy a jelenleginél jobban integrálódjanak a világkereskedelembe s a tőkeáramlásba. Ez elengedhetetlen, hogy kivédjék a kőolajból származó bevételek várható mérséklődését. Még ezzel együtt is komoly problémákat fog okozni a munkanélküliség a térségben. Tovább kell mélyíteni az egyes országokban már megkezdett reformokat a K özel-Keletet magában foglaló régióban, hogy kompenzálni lehessen a fokozatosan kieső olajbevételeket, és az ennek nyomán egyre nagyobb problémát okozó munkaerőhiányt. A Világbank tanácsa szerint, a reformoknak elő kell segíteniük a régió országainak minél mélyebb integrációját a világkereskedelembe és a külföldi működőtőke-bevonás

fokozódását. Az elkövetkező években várhatóan a munkanélküliség óriási problémává növi ki magát. Ez ugyan nem jelent új tendenciát, hiszen az elmúlt húsz évben megduplázódott a munkanélküliség, ám a jelenleg 15 százalékos térségbeli ráta tovább romlik, ha az egyes országok nem tesznek lépéseket, mivel – a Világbank számításai szerint – évi 4 millió új szereplő lép be a piacra. Három alapvető gazdaságpolitikai váltásra van szükségük a térség országainak: • fokozatosan növelni kell a nem nyersolaj alapú ipar súlyát • a másik fontos teendő a piaci alapú gazdaság térnyerése az állami szektor rovására • el kell mozdulni az importszubvenciós piacvédelmi rendszertől a versenyképes exportorientált gazdasági tevékenység irányába. Mindehhez fel kell oldani a régió országainak zömében alkalmazott belső korlátokat, illetve a külső korlátokat, amelyek gátolják a 14 kereskedelmi és

tőkeintegrációt. A Világbank számos területen sürgeti a reformokat. Ilyen a távközlés, a pénzügyi szféra, a víz- és áramtermelés és -szolgáltatás, az agrárkereskedelem, továbbá a befektetési Lényeges előrelépés az Öböl menti országok és az EU közelmúltban létrehozott vámuniója. Ez utóbbi Magyarország számára is lehetőségeket jelent majd. Ma ugyan kereskedelmünk a közel-keleti és észak-afrikai országokkal csekély: a Maghreb régióba (Tunézia, Marokkó, Algéria és Líbia) tavaly összesen 39 millió euró értékű volt kivitelünk, az Öböl menti országokba (Szaúd-Arábia, Arab Emírségek, Kuvait, Irak, Jemen és Omán) pedig 243,8 millióra rúgott. Az import 38,2, illetve 4,7 millió euró volt csupán Egyiptom és Izrael az a két ország, amellyel viszonylag jelentősebb, s ugyancsak aktív a magyar forgalom: az előbbinél tavaly 24,9 millió eurós exporttal szemben 6,6 milliós import állt. Az utóbbi – amellyel

szabadkereskedelmi megállapodás alapján bonyolódik a kereskedelmünk – 87 millió euró értékű magyar exportot fogadott be tavaly, miközben az onnan hozzánk érkező import 72,9 millióra rúgott. A régió országainak lehetőségei Izrael és a palesztinok A palesztin-izraeli konfliktus bizonyára ismét középpontba kerül. Az Egyesült Államok várhatóan fejest ugrik a k özel-keleti békefolyamatba egy olyan új kezdeményezéssel, amely magában foglalja egy palesztin állam megteremtését 3-5 éven belül Bush „útiterve” alapján a „Kvártett” nyomása alatt. Törökország A háború várhatóan súlyos gazdasági károkat okoz majd Törökországnak, amely katonailag is kiszolgáltatottá válhat az iraki fenyegetésnek. A háború időartamától függőn egyre növekvő belső elégedetlenség kaphat lábra, elsősorban a kurd lakosság részéről. Törökország lakosságának 87%-a ellenzi az Irak ellen indítandó amerikai háborút. Szíria Sok

függ attól, hogy a szír elnök megengedi-e a H ezbollahnak, hogy felforrósítsa Izrael és Libanon északi határát. Számos elemző attól tart, hogy Izrael háborús konfliktusba keveredhet Szíriával, miközben Libanonban a Hezbolla ellen harcol az Irak ellen vívott háború alatt. A háború alatt vagy azt követően, Washingtonnak tanácsos lenne nyomás alatt tartania 15 Damaszkuszt, hogy korlátozzon olyan terrorszervezeteket mint a Hamasz és a Hezbollah vagy pedig rákerül az Egyesült Államok listájára, amely a világot fenyegető államokat öleli fel. Jordánia Jordánia kellemetlen helyzetbe kerülhet. Amint az 1991-ben is történt, az ország Izrael és Irak közé szorult. Gazdasága függ az Irakkal való kereskedelemtől és az Irak elleni katonai csapás komoly károkat okozhat az ország gazdaságának. Jordániában a palesztin lakosság alkotja a többséget. Abdullah király is tart attól, hogy a Területeken megalakuló palesztin állam

destabilizálhatja a monarchiát. Szaúd-Arábia Az Egyesült Államokban számosan kérdőre vonják Szaúd-Arábiát a terrorista csoportokkal való kapcsolata miatt. Erősödnek a nézetek, hogy az Egyesült Államoknak Szaúd-Arábiával fennálló szövetsége meggyengül, ha az iraki olajmezők is megnyílnak a Nyugat számára. Irán Irán válhat egy Irak elleni háború következményeként a fő haszonélvező. A rendszer pártatlanságot vállalt a hadműveletek alatt, nem utolsó sorban a saját túlélési reményei érdekében. Irak gyengülése de facto Irán erősödéséhez vezethet Iran három éven belül atomfegyverhez juthat, s nemrégiben jelentette be, hogy az országon belül urániumot fedeztek fel. A síitákra gyakorolt hatással befolyásolhatja a háború után megalakuló kormányzatot Egyiptom Az Irak elleni háború valószínűleg az iszlám fundamentalizmus és a Nyugat-ellenesség növekedéséhez vezethet. Egyiptom is birkózik a maga

fundamentalistáival és drákói intézkedéseket kell hoznia, hogy megfékezze őket. Egyiptom fontos szerepet akar játszani a palesztin állam megalakításában. 16 Befejezés Rövid távon a prognózisok az olajárak viszonylag magas szintéjének köszönhetően a közelkeleti régióban magas, bár lassuló növekedéssel számolnak. A vizsgált régió esetében megállapítható, hogy világgazdasági pozíciójában középtávon nem sok változás várható. Kevés esély kínálkozik az alapvetően nyersanyag-exportáló szerepkörből való kitörésre, csak néhány ország esetében láthatunk bíztató jeleket. Ennek megfelelően a legtöbb ország gazdasági növekedése egy-két termék világpiaci keresletének és kínálatának függvénye marad. 17 Táblázatok 1. táblázat A reál GDP változása a fejlődő országokban, 1982-2002 1982-91 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 fejlődők 4,3 6,4 6,4 6,7 6,1 6,5

5,8 3,2 3,9 5,8 4,0 4,4 Ázsia 6,9 9,4 9,4 9,6 9,0 8,3 6,7 3,8 6,2 6,8 5,6 5,8 5,3 1,6 2,4 2,1 4,5 3,3 3,2 3,0 5,5 4,5 3,8 3,6 4,1 5,0 1,7 3,6 5,4 2,1 0,1 4,1 1,0 1,7 Közel-Kelet 2,9 Latin-Amerika 1,8 Forrás: IMF (2001b) 18 2. táblázat A GDP/fő változása a fejlődő országokban, 1982-2002 1982-91 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 fejlődők 2,0 3,9 3,9 4,4 4,8 4,2 4,9 1,6 2,4 4,3 3,5 4,2 Ázsia 5,0 7,6 7,6 8,0 7,4 6,7 5,3 2,7 4,9 5,6 4,6 5,0 -0,1 1,2 -2,2 -1,6 5,5 2,9 0,6 -0,9 3,2 0,3 2,8 1,5 2,2 3,2 1,1 1,0 4,2 -0,1 -1,7 3,2 0,2 2,1 Közel-Kelet 0,2 Latin-Amerika -0,3 Forrás: IMF (2001a), 201. o 19 Tartalomjegyzék Bevezetés . 2 Világgazdaság és kereskedelem . 2 A Közel-Kelet politikai helyzete . 3 Európai vélemények . 6 A Közel-Kelet . 7 Az elmúlt három évtized hozadéka . 7 A főbb gazdasági szektorok fejlődési potenciálja . 9

Kőolaj, földgáz . 9 Egyéb szektorok . 9 Vegyipar . 10 Textil- és ruházati ipar. 10 Egyéb feldolgozóipar. 11 Agrárexport . 11 Turizmus. 12 Egyéb szolgáltatások . 12 Strukturális reformok . 12 Az Európai Unió jelentősége. 13 Jövőkép. 14 A régió országainak lehetőségei . 15 Izrael és a palesztinok. 15 Törökország . 15 Szíria. 15 Jordánia . 16 Szaúd-Arábia . 16 Irán. 16 Egyiptom . 16 Befejezés . 17 Táblázatok . 18 1. táblázat A reál GDP változása a fejlődő országokban, 1982-2002 18 2. táblázat A GDP/fő változása a fejlődő országokban, 1982-2002 19 Tartalomjegyzék . 20 20