Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » Dr. Szabó Péterné - A talaj és az ember kapcsolata

A talaj és az ember kapcsolata Dr. Szabó Péterné Veszprémi Egyetem Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék "We abuse land because we regard it as a commodity belonging to us. When we begin to see land as a community to which we belong, we may begin to use it with love and respect." Aldo Leopold Earth Summit Johannesburg, 2002 1. Bevezetés A talaj, mint az ősidők óta létező környezeti elem szolgálja mindennapi létünket. Hozzátartozik életünkhöz, többek között szolgáltatja a szükséges élelmiszereket. Sokáig rutinszerüen vettük igénybe, hasonlóan, mint ahogy a levegővételkor sem tudatosan, hanem ösztönösen cselekszünk. Azután ráébredtünk, hogy az egyoldalú földhasználat, kihasználás véges folyamat lehet. A talaj nem egyszerüen szervetlen ásványi és szerves alkotók passzív összessége. A talaj a növény és állatvilág számtalan fajának és egyedének biztosít életteret Ez azt is jelenti egyben, hogy az

élő szervezetek aktív kölcsönhatásban vannak a talaj szervetlen fázisával. Amennyiben ezen életközösség működésében megbomlik az egyensúly, zavar áll be, akkor maga a talaj károsodik. Fontos tehát, hogy megismerjük ezeket a folyamatokat Mindezek mellett fontos az is, hogy felismerjük, hogy helytelen megközelítés részünkről, ha csupán mint felsőbbrendű, kivülállóként viszonyulunk ezekhez a folyamatokhoz. Nem csak a flóra, a f auna egyedei, hanem mi is résztvevői vagyunk ennek a nagy „társasjátéknak”. Tőlünk, emberektől függ alapvetően, hogy mi lesz a végeredmény, hogyan és meddig működhet harmóniában a mi életközösségünk. Az 1970-es évektől kezdődően, különösen pedig az 1990-es évektől a talaj tudományos vizsgálatával, kémiájával már nem csupán mezőgazdasági termelési szempontból foglalkoznak a kutatók. Az emberi tevékenységekből eredő talajszennyezés terjedése, sorsa, a szennyezés

megszüntetése, a környezetvédelmi törekvések megvalósítása a talaj tulajdonságainak feltárása nélkül lehetetlen. Sajnos a fémszennyezések, különösen a nehézfémek, a p erzistens szerves anyagok által okozott terhelés, a l égköri savas ülepedés manapság gyakran előforduló talajt is károsító események. Ahhoz, hogy megérthessük a talajban lejátszódó folyamatokat, meg kell ismerkednünk a talaj főbb alkotóival. A legutóbbi évek kutatómunkájának köszönhetően ezen alkotók közül a talaj élettelen szerves komponensei, a humuszanyagok kerültek a figyelem középpontjába. Bár a humuszanyagok szerkezetéről kimerítő ismereteink még nincsenek, már tudjuk, hogy meghatározó szerepet játszhatnak a t alajt ért szerves és szervetlen szennyezések fixálásában, a s zennyezés terjedésének befolyásolásában, éppenezért érdemes összefoglalni ismereteinket ebben a gondolatkörben. 1.1 A talaj alkotórészei A talaj különböző

minőségű és halmazállapotú anyagokból álló bonyolult rendszer, amelyben két – egymással szorosan összefüggő, egymást kiegészítő – alrendszert lehet megkülönböztetni [1]. A biotikus (biológiai) alrendszer az élő szervezetek, az abiotikus pedig az élettelen anyagok összessége. A biotikus komponenshez a talajflóra és -fauna képviselői tartoznak. Létük és élettevékenységük nélkülözhetetlen a biogeokémiai körfolyamatban, aktivitásuk mértékével jellemezhető a talaj állapota is. Az abiotikus talajkomponensek háromfázisú (szilárd, folyékony és légnemű komponensekből álló) heterogén, polidiszperz rendszert alkotnak. A szilárd fázis kristályos és amorf ásványi anyagokból, illetve a holt szerves anyagokból áll. 1.11 A humuszanyagok A talaj abiotikus szilárd fázisának komponensei közé tartoznak a humuszanyagok, amelyek a növényi és állati maradványok bomlásakor, a lebontás eredményeként visszamaradó. ill

keletkező szerves anyagok A nemzetközi irodalom a humusz és a „soil organic matter, SOM” kifejezést szinonímaként használja. A definició szerint a SOM a talajnak az a s zervesanyag tartalma, amely nem a b omlatlan, vagy részlegesen bomlott növényi és állati eredetű szövethez, vagy biomasszához tartozik. A humusz a huminanyagokat és a mikroorganizmusok által reszintetizált stabil talajkomponenseket foglalja magába [2]. A kissé bonyolult fogalmazás értelmezéséhez segítségül szolgálhatnak az 1. táblázatban található deffiniciók. 1. táblázat. A talajban található SOM és humusz anyagok [3] Fogalom Szerves maradványok Talaj biomassza Humusz SOM Humusz anyagok Nem humusz anyagok Deffinició Bomlatlan, vagy részlegesen bomlott növényi és állati eredetű szövetek. Az élő mikroorganizmusok szervesanyaga. A talajban azon szerves vegyületek összessége, amelyek nem tartoznak sem a bomlatlan, vagy részlegesen bomlott növényi és állati

eredetű szövetek, sem pedig a talaj biomassza csoportba. Ugyanaz, mint a humusz Viszonylag nagy moltömegű, a világos barnától a f ekete színig mélyülő azon színes anyagok, amelyek a növényi, állati szervezetek bomlása során keletkeznek. Ezek jól elkülöníthetők a talajban, ill. az üledékben. Nem azonosak sem a mikroorganizmusok, sem a magasabb rendü szervezetek biopolimerjeivel. Azon vegyületek, amelyek a biokémiában ismert vegyületcsoportokhoz tartoznak, pl. aminosavak, szénhidrátok, zsírok, gyanták és szerves savak. Humin anyag Humin sav Fulvó sav Himatomelán sav Mivel a talaj mikroorganizmusai szintetizálhatják mindezeket, így a humusz valószínű tartalmazza is ezen vegyületeket. A talaj humusz, vagy SOM tartalmának lúgban oldhatatlan része. Az a sötét színű szerves anyag, amely a talajból különféle reagensekkel kioldható, de híg savban nem oldódik. Az a színes szerves anyag, amely a huminsav eltávolítása után a savas

oldatban oldva marad. A huminsav alkoholban oldható része. A talajok zömében 1-5 % között változik a humusz tartalom, de szervesanyagban gazdag hidromorf talajokban (tőzeg) közel 100% is lehet, homokos talajban pedig az 1%-ot sem éri el. Még ez utóbbi esetben is jelentősen befolyásolja azonban a talajban lejátszódó folyamatokat, a talaj fizikai-kémiai tulajdonságait, amelyek a 2. táblázatban láthatók 2. táblázat. A talaj humuszanyag tartalma és hatása a talaj tulajdonságaira Tulajdonság szín Víz megkötő képesség Kölcsönhatás agyagásványokkal Kelátképzés Vízben való oldhatóság Puffer hatás Jellemzés Hatás a talajra A szervesanyag okozza a A sötét szín segíti a talaj legtöbb talaj tipikus sötét felmelegedését színét A szerves anyag saját Megakadályozza a talaj tömegének húszszorosát is kiszáradását, zsugorodását. képes megkötni. Homoktalajok nedvesség megtartó képességét segíti. Össze cementálja a

talaj Biztosítja a gázcserét. részecskéket nagyobb Stabilizálja a talaj szerkezetét. szerkezeti egységekké, Növeli a talaj vízáteresztő agregátumokká. képességét. Stabil komplexeket képez Növények számára a 2+ 2+ 2+ Cu , Mn , Zn és más mikrotápanyagok többvegyértékű kationokkal felvehetőségét fokozza. Vízben való oldhatatlansága A SOM kevéssé mosódik ki a az agyaghoz kapcsolódása talajból. következménye. A két és háromértékű kationokkal alkotott sói szintén oldhatatlanok. Az izolált SOM részlegesen oldódik vízben. A SOM puffer hatása savas, Segíti a t alajban a reakciók semleges és lúgos közegben is változatlan lejátszódását. érvényesül. Kation cserélő képesség Az izolált humuszfrakciók Növelheti a talaj savassága 3-14 mol/kg között kationcserélő képességét változik. Sok talaj kationcserélő képességének 20-70%-a a SOM-tól ered. Mineralizáció A SOM elbomlásával CO 2 , Tápanyagot

szolgáltat a + 32NH 4 , NO 3 , PO 4 és SO 4 növények növekedéséhez. keletkezik Szerves vegyületekkel Befolyásolja a p eszticidek és Módisítja a peszticidek kölcsönhatásba lép. más szerves kemikáliák hatékony dózisának biológiai lebonthatóságát, mennyiségét. perzisztenciáját, bioaktivitását A talaj humuszanyag tartalma tehát javítja a talaj szerkezetességét, víztartó képességét, levegőzöttségét. Fontos makro- (N, P, S) és mikrotápelemforrás (pl B, Mo, stb) A talaj makro- és mikroflórája számára szénforrás. A SOM nagy fajlagos felülettel (800-900 m2g-1) és kationcserélő (1,5-3,0 mol kg-1) képességgel rendelkezik. A talaj összes kationcserélő képességének jórésze a talaj SOM tartalmának tudható be. A SOM nagy fajlagos felülete és kationcserélő képessége biztosítja a növények makro- és mikro tápanyagainak adszorpcióját és ezáltal tárolását, de a szennyező nehézfémeket, vagy a peszticideket ugyanígy

megkötheti. A növények tehát a tápanyagokhoz, különösen a mikro tápanyagokhoz (pl. Cu, Mn) aszerint tudnak hozzáférni, ill azt felvenni, amilyen tulajdonságú a SOM. Lúgos talajok trágyázásával elő tudjuk segíteni azon mikrotápanyagok felvételét, amelyek a magas pH miatt nehezen hozzáférhetőek. A SOM kis móltömegű frakciójához tartozó fulvósavak készségesen komplexálnak fémeket, pl. Al3+, Cd2+, így csökkentik ezen kationok felvehetőségét, valamint elmozdulását a talajban. 1.12 A humuszanyagok jellemzése Annak ellenére, hogy számos bizonytalanságot ill. ellentmondást tapasztalhatunk az irodalomban a humuszanyagok keletkezésével, szerkezetével, vizsgálatával kapcsolatban, össze kell foglalnunk azon ismereteket, amelyeket a h umuszanyagok jellemzésére alkalmasnak tartunk a legutóbbi ismereteink szerint [3-4]. A humusz anyagok 0,001-1 mm átmérővel rendelkező partikuláris vagy oldott anyagok, a huminsavakra is ez a méret

tartomány jellemző, míg a fulvosavak mérete a tartomány alsó határán van. A humusz anyagokban az egyes molekularészek között keresztkötések révén lánc, szalag, összetett két és háromdimenziós szerkezetek alakulhatnak ki. Szemléltetésként a 3 ábrán egy sematikus huminsav szerkezet látható Többen úgy tartják, hogy globuláris szerkezettel rendelkeznek és hidrofil jellegűek. Vannak, akik a fehérjék szerkezetével való analógiát feltételezik és a h umuszanyagok viselkedését is ilyen módon értelmezik. A fulvosavak 500-5000 Da, a huminsavak 3 000-1 000 000 D a átlagos móltömeggel rendelkeznek. A talajban lévő huminsavak móltömege többnyire nagyobb, mint a vízben találhatóé. A móltömeg adatok erősen pH, koncentráció, ionerősség függök. Mindezek következménye, hogy az analitikai mérések reprodukálhatósága alacsony Mindennemű vizsgálathoz először el kell választani a humusz anyagokat a talaj szervetlen

fázisától. A klasszikus módszer szerint a pH változtatásával (elősegítjük egyes frakciók oldódását, vagy kicsapatását), szerves oldószerek váltakozó alkalmazásával különböző humuszanyag frakciókat különíthetünk el. Amennyiben a f ehérjékkel való szerkezeti analógiát elfogadjuk, úgy feltételezhető, hogy az egyes alkotók a savas, ill. lúgos kezelés hatására több-kevesebb szerkezeti változást szenvednek. Általában a természetes környezetben, vízben található kolloidokra jellemző, hogy gyors fizikai-kémiai változások, pl. adszorpció, koaguláció, kicsapódás játszódhat le Valószínű, hogy kémiai reakciók éppúgy okozhatnak változást, mint a mikrobiális tevékenység. A szervetlen kolloid frakcióval (pl agyagásványok) való kölcsönhatás, un organo-minerális komlexek képződéséhez vezet [4]. A humusz anyagok jellemző kinonhidrokinon átalakulás következtében katalizálhatják az oxidációs-redukciós

folyamatokat Ez a kémiai megjelenési formák (speciesek) változását eredményezheti, mint ahogy az arzenátarzenit átalakulással az arzenit forma kialakulása nagyfokú arzén mobilitást eredményez [5]. A kémiai reakciók okozta humuszanyag szerkezeti változásokat ma még nem tudjuk nyomonkövetni. Valószínű, hogy ilyen folyamatok csökkentik a reprodukálhatóságot az analízisben és okozhatnak jelentős szórást bármiféle minősítésűkben. Azért, hogy megbízhatóbb eredményeket érjünk el, a mintánk reprezentálja a tényleges humuszanyag tartalmat és összetételt, célszerű mindjárt a mintagyüjtéssel egyidőben, helyben elvégezni az egyes frakciók elválasztását. Az egyes frakciók elkülönítésére így egyre gyakrabban alkalmazzák a méret szerinti elválasztást, az ultraszűrő ill. reverz ozmózis membránokat [68] A humuszanyagok szerkezetét jóllehet nem tudjuk korrekten felírni, mint a 3. ábra mutatja mindenképpen nagyszámú savas

karboxil és fenolos -OH csoport található a szerkezetben, ugyanakkor bázikus csoportok, pl. amin csoportok is jelen vannak A pH változásával a protonálódás ill. deprotonálódás következtében mind pozitív, mind pedig negatív töltéssel rendelkezhet. A funkciós csoportokból a H+ disszociációjával negatív töltéshelyek alakulnak ki, ami azt eredményezi, hogy a talaj kationcserélő képességének túlnyomó részét a SOM tartalom biztosítja, lásd. 3 táblázat 3. táblázat A talaj kationcserélő képességének változása a pH függvényében [2] pH Agyag frakció Szerves frakció 2.5 3.5 5.0 6.0 7.0 8.0 mol kg-1 agyag 0.38 0.45 0.54 0.56 0.60 0.64 mol kg-1 SOM 0.36 0.73 1.27 1.31 1.63 2.15 Ha a szerves molekula két, vagy több funkciós csoportja koordinative kapcsolódik fém kationhoz, akkor a jellegzetes gyűrűs szekezetű kelát komplex alakul ki. Amint a 3 táblázatból látható, fém szennyezés esetén a SOM hatékonyabban tarthatja vissza

a kationokat, ill. csökkenti azok talajban, vízben való elmozdulását, mint az agyag komponens Meg kell jegyezni, hogy a komplexálódás nem jelenti egyértelműen a fémszennyezés terjedésének akadályozását, mert lehetséges, hogy a kelát komplex formában lévő fém vízoldhatósága megnő és így éppen elmozdulását segíti elő. Az amfoter tulajdonságú molekula a két véglet, vagyis a kationos és anionos forma közötti átmenetben az izoelektromos tartományban töltéssel nem rendelkezik. A makroszkópikusan kifelé semleges molekula ilyenkor hidrofób tulajdonsággal bír. A molekulák hidrofób tulajdonsága a hosszú apoláris alifás szénláncok, a hidrofil jelleg pedig az aromás alkotók mennyiségével arányos. Jellemző, hogy ezen kolloid méretű térhálós humuszanyagokban a poláris és apoláris molekularészek elkülönülhetnek, így a molekula hidrofil és hidrofób tulajdonságokkal egyaránt bír, amfifil jellegű [6]. A másod,

harmadlagos szerkezettel bíró makromolekulák hidrofil térrészeiben víz, vizes oldatok, a hidrofóbban pedig apoláros anyagok záródhatnak be. A hidrofób tulajdonság dominanciájával magyarázható, hogy olyan hidrofób szerves anyag, mint a DDT, oldhatóságát képes segíteni. Az atrazin talajban való sorsát tanulmányozva ellentmondásos vélemények alakultak ki. Az ellentmondás pl az atrazin-humuszanyag között kialakuló kölcsönhatás erősségének tudható be, amely eredményeként az atrazin bomlási sebessége és a toxicitás mértéke is változhat. A kötési mechanizmusban szerepet játszhat pl hidrogénhíd kötés, hidrofób kölcsönhatás kialakulása is [9]. A spontán önrendeződés eredményeként, a huminsavak számos esetben a felületaktív anyagokkal analóg módon viselkedhetnek. A felületaktív anyagokhoz hasonlóan micelláris mikroszerkezeteket hozhatnak létre, amelyek elősegítik olyan szerves antropogén szennyezők diszperzióját,

mint pl. a PAH (poliaromás szénhidrogének) vegyületek A diszpergált forma jobban hozzáférhető a mikroorganizmusok számára, így a biodegradációs folyamat is meggyorsul [10]. 2. A humuszanyagok környezetvédelmi szerepe A makromolekulák környezetvédelmi szerepei közül csupán kettőt emelünk itt ki. Az egyik a kation megkötő, ill. -cserélő képesség Ezen tulajdonságának köszönhető, hogy a talajba, talajvízbe, vízbe kijutott fémsók oldatai, különösen a nehézfémek környezeti elemekben való terjedését, elmozdulását jelentősen befolyásolja. A másik tulajdonsága pedig a szerves molekula apoláris jellege, amelynek köszönhetően a perzisztens szerves szennyezők, mint a növényvédőszerek sorsára (bioaktivitás, biológiai hozzáférhetőség, lebonthatóság, illékonyság) van jelentős hatással. Mindkét esetben magyarországi mérési adatokon keresztül mutatom be ezen hatásokat. 2.1 A humuszanyagok kation megkötő, ill.

-cserélő képessége Amint már megismertük, a humusz makromolekulák fizikai-kémiai tulajdonságai erősen függnek a külső körülményektől, mint pl. pH, concentráció, ionerősség A szakirodalomban éppenezért az egyes vizsgálati eredményeket, pl. fém komlexekre a stabilitási állandó, vagy a szerves szennyezők vízben való oldékonyságának jellemzésére a megoszlási hányados értékeket csupán az adott kísérleti körülményekre adják meg. Ezek az un l átszólagos stabilitási állandó (conditional stability constant), látszólagos megoszlási hányados értékek (conditional partition coefficient). Nics szükség annak bizonyítására, hogy a laboratóriumi vizsgálati körülmények és a természetben létező bonyolult feltételek között különbség van. A 2000. m árcius elején Magyarországra érkezett nehézfémszennyezés (Pb, Zn, Cu) után is alig mertük feltételezni, hogy a Tiszában a b iológiai élet regenerálódása ilyen

intenzíven megindul. A romániai Máramaros megyében lévő Borsabánya (Baia Borsa) térségében működő, állami tulajdonban lévő „Remin” bányavállalat Novat ülepítő tározójának gátja az intenzív esőzés (40 liter/m2) és hóolvadás (38 cm-es hótakaró) hatására 25 méter hosszban, 10 m mélységben átszakadt és mintegy 20 ezer tonna, nehézfémekkel szennyezett iszap/üledék került a Vasérbe, majd onnan a Tiszába torkolló Visó folyóba. A gátszakadás 2000 m árcius 10-én 10 ór akor történt [11]. Az ólmot, rezet, cinket magával hozó szennyező-hullám március 11-én délután érte el Magyarországot. Március 12-én éjszaka az oldott ólom-koncentráció 0,040-0,13 mg/l, az oldott cink 0,014 – 0,23 mg/l, az oldott réz <0,02 mg/l tartományban változott. Ezek szerint a legnagyobb ólom-koncentrációk az erősen szennyezett víz, a legnagyobb cink-koncentrációk a szennyezett víz, a réz-koncentrációk pedig legrosszabb esetben a

tűrhető kategóriába estek az MSZ osztályozás szerint. A tiszabecsi szelvényen március 13-ig levonult az első szennyező-hullám, amelynek az időtartama mintegy másfél nap volt. A tiszabecsi szelvényen ezalatt áthaladt ólom mennyisége kb. 50 t -ra, a r ézé 20 t-ra, a cinké 70 t -ra becsülhető A nehézfém terhelés túlnyomó része (több mint 90 %-a) lebegőanyaghoz kötött formában volt. A Tiszán továbbvonuló szennyező-hullámban a szennyezett lebegőanyag lokális kiülepedése, a hossz menti diszperzió és a mellékvízfolyások hígító hatása miatt a nehézfém koncentráció maximumok fokozatosan csökkentek. A szennyező-hullám nyolc nap alatt jutott le a Tiszán az alsó határszelvényig, Tiszaszigetig, ahol a összes ólom-, réz- és cink-koncentrációk már alig emelkedtek ki a háttérértékekből. A víz tisztulása tovább folytatódott, az áprilisi mérési időpontban az oldott ólom koncentrációja minden mérési szelvényben az I.

vízminőségi osztályba tartozott Az oldott rézkoncentrációk áprilisban 10 μg/l alatt voltak. A Tisza felső szakaszára a II vízminőségi osztályba tartozó 5-10 μg/l között koncentrációk, az alsó szakaszra ennél is alacsonyabb, többnyire 5 μg/l alatti értékek voltak jellemzők. Az oldott cink koncentrációk viszonylag széles tartományban (< 5 – 89 μg/l) változtak, az I-III. vízminőségi osztályokon belül A vizsgálatok megállapították, hogy a gyors regenerálódásban mindenképpen szerepet játszott a víz lebegőanyag tartalmának azon része, amely a kolloid mérettertományba esik és a szabvány szerint az oldatfázishoz tartozik. A kolloid méretű frakció, a kis tömegaránya ellenére sem engedte el idővel a megkötött fémeket, hanem aggregáció során is megtartotta azokat. Az aggregáltódott képződmények pedig a megnövekedett ülepedési sebesség következtében az iszapba kerültek [12]. 2.2 A humuszanyagok hatása

xenobiotikumok vízben, talajban, üledékben való terjedésére. A Balaton Közép-Európa legnagyobb sekély tava, s nemcsak közkedvelt üdülőtó, hanem hazánk egyik legértékesebb természeti kincse is. Így érthető, hogy a tó vizének, üledékének és környezetének tanulmányozása fontos. Ezzel évek óta foglalkoznak a régionális Környezetvédelmi Felügyelőségek ill. a Növény- és Talajvédelmi Állomások A Balaton térségére jellemző az intenzív növényvédőszer használat. A szermaradványok a vízgyüjtő területről, vagy a légkörből bejutnak a tó vizébe, ahol az alacsony vízoldhatóságuk miatt a lassú vízforgású tó fenéküledékében akkumulálódik. Ezek a szennyezők a vízben lebegő anyagok felületén adszorbeálódhatnak és a víz mozgásától, valamint a víz keveredésétől függően bár hosszabb-rövidebb ideig a vízrétegben maradnak, de végülis kiülepedhetnek az aljzatra és remobilizációs, bioakkumulációs

tulajdonságukból adódóan állandó kockázati tényezőt jelentenek az élővilágra [13-14]. A káros anyagok reverzibilis módon fixált hányada a vízbe való visszajutás következtében időzített szennyezőanyag-forrásnak tekinthető. A környezetvédelmi monitoring program keretében a Balaton vízminőségével összefüggésben vizsgálták a vízgyűjtő környezetének állapot változását, valamint nyomon követték a növényvédelmi munkákból eredő esetleges terheléseket. E program keretében először 1976ban vizsgálták a Balaton és befolyó vizeinek növényvédő szer maradvány terhelését [15-16], ld. 4 táblázat 4. táblázat Balaton és befolyó vizeinek növényvédő szer tartalma [15-16] Hatóanyag 1976-1994 Dektálás esetszám (db) Atrazin Simazin 2,4-D 2,4,5-T MCPA Endoszulfán Metolaklór Metidation Triazofosz Acetoklór Lindán Propaklór Pendimitalin 179 2 10 5 2 5 1 1 1 - Meghatározott koncentráció tartomány ( m g/l) 0,1-80

10,0-25 0,5-4 0,6-2 0,5-7,5 0,25-7,5 0,2 0,2 0,1 - 1995-2000 Dektálás esetszám (db) 38 0 6 0 0 0 14 0 0 17 4 1 4 Meghatározott koncentráció tartomány ( m g/l) 0.01-100 0.1-1 0.01-10 0.1-1 0.01 1 0.1 Ezen xenobiotikumok az oldhatóságuknak megfelelően, megtalálhatók a tó üledékében is, mindezek ellenére annak szer szennyezettsége nem jelentős. A klórozott szénhidrogén származékok a 15 c m allati üledékmélységben 0.001-001 mg/kg volt A p,p’-DDT kivételt képez, mert 0.1 m g/kg volt kimutatható a 20 c m alatti mélységben A triazin típusú szerek inkább a felsőbb rétegekben voltak kimutathatók, jellemzően Balatonfűzfői öbölben, a Balatonboglári térségben és a Keszthelyi öbölben. Az acetanilid származékok 01-0001 mg/kg koncentrációban az üledék 15-30 cm-es rétegében találhatók. Megállapították, hogy a Balaton fenéküledéke szennyezett növényvédőszerekkel, de nem olyan mértékben, hogy az a vizi élővilágot

veszélyeztetné. 3. A környezetvédelem célkitűzései és azok megvalósítása A környezet védelme, a természeti értékek megőrzése napjainkra a társadalmi-gazdasági élet meghatározó részévé vált. Ennek alapvető oka egyrészt a hosszú távon nem fenntartható gazdálkodás következtében a természeti erőforrások egyre gyorsabb ütemű felhasználása, másrészt a gazdasági tevékenységek hatásaként a környezetbe kibocsátott szennyező anyagok növekvő mennyisége. Ugyanakkor a megfelelő környezeti feltételek nélkülözhetetlenek a jelen és a jövő nemzedékek jólétének, egészséges életének biztosításához. Magyarországon éppenezért a Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) fő céljai között szerepelnek: · Az egészséges környezet feltételeinek biztosítása, az emberi egészséget károsító, veszélyeztető hatások megelőzése, csökkentése, megszüntetése. · Az élő és élettelen környezet természet-közeli

állapotának megőrzése, a bioszféra sokszínűségének megtartása. · A természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható fejlődés elveinek figyelembe vétele, a lételemnek tekintett természeti erőforrásokkal való takarékos, értékvédő gazdálkodás. · A gazdasági fejlődés és a környezet harmonikus, az ésszerű környezet-igénybevételre és a minimális környezetkárosításra törekvő viszonyának megvalósítása. Magyarország céljai között szerepel az Európai Unió integrációs törekvéseinek segítése a környezetvédelem és a természetvédelem területén. A nemzeti környezeti adatokat, környezetvédelmi mérések eredményeit hozzáférhetővé teszi mindenki számára. A létrehozott információs hálózaton keresztül az egyének, civil szervezetek (Duna-kör) önkormányzatok ugyanúgy hozzá kell férjenek, mint a hatóságok, vagy a törvényhozók. A környezet védelmében hasonlóan tevékeny más országokkal

együtt kapcsolódunk az ENSZ globális nemzetközi környezetvédelmi programjához (United Nations Environmental Programme: UNEP, székhelye:Nairobi) és információs rendszeréhez. Az adatbázisok összekapcsolásával régionális, közép európai, globális hálózatok létrehozása valósulhat meg. http://www.gridano/enrin/htmls/ http://www.earthsummit2002org/ Magyarországon a talajtani információs rendszert (TIR) 1984-ben, a MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetben (MTA TAKI) hozták létre, azzal a céllal, hogy földrajzi koordinátákkal ellátott adatszolgáltatást valósíthassanak meg, a felhasználói igényeket (mezőgazdasági hasznosítás) figyelembevéve a rendszer más adatbázishoz kapcsolható legyen. Az első talaj monitoring rendszert Magyarországon a Földművelésügyi Minisztérium dolgozta ki. Ez a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM), amely a Környezetvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (KIM) első

alrendszere. A rendszer létrehozása PHARE támogatással történt (törvényalkotás, adatfeldolgozás, stb.) A mérések 1992-ben indultak, a MTA TAKI irányításával, a helyszini mintavételezést, a terepi szelvények feltárását, majd az azt követő elemzéseket a Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomások talajtani szakemberei, akkreditált laboratóriumaikban végezték. Az eredmények folyamatos feldolgozás- ill. publikálás alatt vannak és megtalálhatók a KTM honlapján: http://www.ktmhu/korny/felszalviz/talajvedelem/szervszhtm A TIM célja a talajkészletek térbeli helyzetének jellemzése és a talajállapot időbeni változásainak nyomon követése, a megfelelő szabályozás érdekében. A TIM az ország egész területére kiterjed, művelési ágak, tulajdonjog és egyéb szempontok szerinti korlátozások nélkül. A Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer alapállapot felvételezésére 1992ben került sor A mérőhálózat 1236

pontot foglal magába, amelyek kisebb természetföldrajzi egységek reprezentatív területein kerültek kijelölésre. Az 1236 pon tból 865 t alálható mezőgazdasági területen, 183 erdővel borított területen, 189 pedig speciális, problematikus területen (degradálódott területen, ivóvízbázisok hidrogeológiai védőterületein, tavak, tározók vízgyűjtőjén, erősen szennyezett ipari és agglomerációs körzetekben, hulladék és veszélyes hulladék lerakó helyek környékén, közlekedés által érintett területeken, katonai létesítmények környékén, környezeti szempontból érzékeny területeken). Az egész országra kiterjedő mérőhálózat keretén belül három típusú észlelést egyesítenek: - „I” pontok: országos törzshálózat - „S” pontok: speciáli degradálódott területek, ivóvízbázis, fontosabb tavak, vízgyüjtők, erősen szennyezett ipari környezetek, üdülőövezetek, hulladéklerakók, természetvédelmi

területek, katonai létesítmények, stb. - „E” pontok: erdészeti mérőhelyek A kidolgozott módszertan pontosan meghatározza az egyes mérőhelyekre vonatkozó helyszíni, valamint laboratóriumi vizsgálatok körét, valamint azok vizsgálati gyakoriságát. A szerves mikroszennyezők mérésére a KöM megbízásából került sor, elsősorban az úgynevezett speciális pontokon. A vizsgálatokat a 5 táblázat csoportosítása szerint évente (a kiinduláskor is), három-, hat évente végzik, ill. kiemelt esetekben egyedi vizsgálatokra is sort kerítenek. 5. táblázat. TIM vizsgálatok Mérés ideje Mérés megnevezése Kiinduláskor, ill hatévente -humusztartalom -Arany féle kötöttségi szám -részletes mechanikai összetétel -adszorpciós kapacitás -pH (H 2 O, KCl)-nitrit-, nitrát tartalom -tápanyag vizsgálatok: P, K, Mg, Zn, Cu, Mn, SO 4 2- tartalom -összes toxikus elem tartalom meghatározása: As, Cd, Co, Cr, Cu, Hg, Mo, Pb, Se, Zn -oldható elem

tartalom: Al, As, B, Ca, Cd, Co, Cr, Cu, Fe, Hg, K, Mg, Mn, Mo, Na, Ni, Pb, Se, Zn évente -részletes mechanikai összetétel-biológiai aktivitás vizsgálatok -szénsavas mész,CaCO 3 -pH - nitrit-, nitrát tartalom Három évente -humusztartalom -tápanyag vizsgálatok: P, K, Mg, Zn, Cu, Mn, SO 4 2- tartalom Egyedi vizsgálatok -oldható elem tartalom: Al, As, B, Ca, Cd, Co, Cr, Cu, Fe, Hg, K, Mg, Mn, Mo, Na, Ni, Pb, Se, Zn -növényvédő szermaradékok-szerves mikroszennyezők-erózió IRODALOMJEGYZÉK [1] Filep György, Talakémia, Akadémiai Kiadó, Budapest,1988. [2] Donald L. Sparks, Environmental Soil Chemistry, Academic Press, New York, 1996 [3] F.JStevenson, Humus Chemistry, John Wiley & Sons, New York, 1982 [4] Stefanovits Pál, Talajtan, Mezőgazda Kiadó, 1992. [5] A.D Redman, DL Macalady, D Ahmann, Natural Organic Matter Affects Arsenic Speciation and Sorption onto Hematite, Environmental Sci. and Technol, 36 2889-2896. 2002 [6] Tombácz Etelka, A

humuszanyagok határfelületi és kolloid tulajdonságai, Magyar Kémiai Folyóirat, 108. Évf 10Szám, 435-443 2002 [7] James J. Alberts, Monika Takács, Per Kristian Egeberg, Total luminescence spectral characteristics of natural organic matter (NOM) size fractions as defined by ultrafiltration and high performance size exclusion chromatography (HPSEC). Organic Geochemistry, 33 (2002) 817-828. [8] P. Burba, J Van Den Berg, On-Site Classification of Humic-Rich Hydrocolloids and their Metal Species by Means of Online Multistage Ultrafiltration, Environmental Sci. and Technol., 36 4114-4120 2002 [9] N.AKulikova, IV Perminova, Binding of Atrazine to Humic Substances from Soil, Peat and Coal Related to their Structure, Environmental Sci. and Technol, 36 3720-3724. 2002 [10] Hoi-Ying N. Holman, K Nieman, DL Soerensen, CD Miller, MCMartin, T Borch, W.RMckinney, RCSims, Catalysis of PAH Biodegradation by Humic Acid Shown in Synchroton Infrared Studies, Environmental Sci. and Technol, 36

1276-1280. 2002 [11] http://www.ktmhu/fem/fofemhtm - A Környezetvédelmi Minisztérium mérései [12] Berka M., Demeter A, Borbély J, A lebegőanyag méreteloszlása és szerepe a nehézfémionok transzportjában a 2000. Évi tiszai szennyezés során, Magyar Kémiai Folyóirat, 108. Évf 9Szám, 413-420 2002 [13] Pető Zsuzsanna, Balaton fenéküledékének növényvédő szer tartalom vizsgálata, veszprémi Egyetem, Dilomadolgozat, 2002. [14] Pápay Kitti, Balaton fenéküledékének növényvédő szer tartalom vizsgálata, Veszprémi Egyetem, Dilomadolgozat, 2002. [15] Károly G., Visi É, Ferenczi J, Orosz F, Schremm A, A Balaton és befolyóinak növényvédő szer terhelésének monitoring rendszerű vizsgálata, XV. Országos Környezetvédelmi Konferencia, Siófok, 2001. [16] Károly G., Győrfi L, Ocskó Z, Felszini vizeink növényvédő szer szennyezettségének vizsgálata, Növényvédelem, 37(11) 539-545, 2001