Könnyűipari ismeretek | Tanulmányok, esszék » Matiszkó Andrea - Hazánk könnyűiparának fejlődése, különös tekintettel a 90-es évekre

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Összehasonlító gazdaságtan Hazánk könnyűiparának fejlődése Különös tekintettel a 90-es évekre Készítette: Matiszkó Andrea 2003/2004 II. évf I. félév "C" csop Hazánk könnyűiparának helyzete Textil- és ruházati ipar: A textil- és ruházati ipar a m agyar feldolgozóipar több száz éves hagyományokkal rendelkező ágazata, amelynek fontos helye van a magyar exportban és a foglalkoztatásban, annak ellenére, hogy az utóbbi időben részaránya csökken az összes ipari termelésen belül. A feldolgozóiparon belül bár a termelési értéket tekintve 3,26%-ot, a hozzáadott érték szerint azonban 6,24%-ot képvisel. Az exportból való részesedés 3,63%-os Legjelentősebb a hozzájárulása a f oglalkoztatáshoz: a f eldolgozói ipar létszámának 13,67%-át a t extil és ruházati ipar adja. Változások az 1990-es években A magyar gazdaság

egészének átalakulásával egy időben 1990-től kezdődően a textil és ruházati ipar valamennyi területén jelentős változások mentek végbe. A legfontosabb változás a csaknem teljesen állami tulajdonú iparág privatizációja volt. A privatizációval együtt azonban lényegesen átalakult a termékszerkezet, a vállalati szerkezet és mindenek előtt a textilipari menedzsment. A kilencvenes években végbement folyamatokat alapvetően a piaci környezet gyors és drasztikus megváltozása határozta meg, amely a k elet-európai politikai fordulat következménye volt. A KGST-n belüli gazdasági együttműködés magszakadása a textil és ruházati ipar számára addigi stabil piacának azonnali elvesztését jelentette. Lényegesen visszaestek a hazai eladások is a hazai vásárlóerő csökkenése és az import liberalizációja következtében. Ilyen körülmények között a cégek számára a siker, sőt a túlélés feltétele a gyors és eredményes

piacváltás, a fejlett országok piacához való alkalmazkodás lett. A 90-es évek elején a politikai és gazdasági rendszerváltás, az export piacok összeomlása, belföldön az import térnyerése, a piacgazdaság kiépítését és a privatizációt kisérõ új gazdasági gondok belépése kedvezõtlen irányú folyamatokba sodorta a textil- és textilruházati ipart. Sajátosságaik és adottságaik miatt a textil- és textilruházati ipar eltérõen reagált a kedvezõtlen válság jelenségekre. A textilruházati ipar a bérmunka lehetõségekre való azonnali reagálással lehetõvé tette a belföldi és a volt szocialista piacokra történõ szállítások átterelését a nyugati, elsõsorban a fejlett piacgazdaságú országokba. A szakágazat ezek hatására a termelõ kapacitásaik nagy részét megtudta õrizni és folyamatosan működtetni. A textilruházati ipar hazai alapanyag bázisát képviselõ textilipar ugyanezen idõszakban súlyos veszteséget

szenvedett el, termelése és a foglalkoztatottak létszámát tekintve több mint felére esett vissza. A textilipar termelésének drasztikus csökkenése mellett a szakágazat belsõ struktúrájában is jelentõs változások történtek. Az úgynevezett hagyományos fonás-szövés szakterület részaránya a textiliparon belül jelentõsen visszaszorult, a műszaki és egészségügyi textíliák gyártásának elõre törésével mellett. Ezt a folyamatot mutatja pl a fonaltermelés 1990 évi 85 ezer tonnás nagyságának 1995 évre 24 ezer tonnára történõ visszaesése, a kész szövet termelés 285 millió m2 - röl 90 millió m2 -re való csökkenése, vagy a gyapjú- és selyem szakterületek szinte teljes megszűnése. A két szakágazatban kialakult folyamatokra a gazdasági döntéshozók figyelme nem terjedt ki a textilruházati ipar kedvezõbb eredményei miatt. Ennek következtében a textilruházati ipar hazai alapanyag ellátása szinte megszűnt, erre vezethetõ

vissza a ruházati ipar napjainkban is jelentkezõ kiszolgáltatottsága, sebezhetõsége. /az anyagmentes bérmunka kiugróan magas aránya. / A statisztikai adatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a termelés, az export és a foglalkoztatott létszám folyamatos csökkenését, különösen a textiliparban 1995-1996 évekre sikerült stabilizálni, mely megmutatkozik abban is, hogy a textilipar adózás elõtti folyamatos vesztesége 1995 évben vált nyereségesé. A hazai textil- és textilruházati ipar 1990-es évek elején bekövetkezett felgyorsult folyamatos tér vesztése azt eredményezte, hogy az EU tagországok iparszerkezeténél is kedvezõtlenebb helyzet alakult ki. Az EU országok textiltextilruházati iparában a f oglalkoztatottak részaránya 1995 évben az egész iparhoz viszonyítva 8% volt és az ipar termelésének 5% -át képviselte. A magyar iparban a textil- és textilruházati ipar szerepe 1991. és 1995 évek között az ipar összes termelésén

belül 5,3% ról 3,9%-ra csökkent, a foglalkoztatott létszám tekintetében 10,7%-ról 12%-ra növekedett és az export piacokon történt értékesítés 7,1%-ról 6,9%-ra csökkent. A hazai textil- és textilruházati ipar helyzetét nézve ellentétes tendenciák figyelhetõk meg az EU országokban kialakult iparszerkezethez viszonyítva. Az EU országokban a textilruházati ipar tekintve évek óta folyamatos térvesztés alakult ki, a termelés évente 5-10%kal csökken, ugyanakkor a t extiliparban a s zinttartás , illetve mérsékelt 0-1 %-os termelés csökkenés tapasztalható. Az EU országokban /15 ország/textil és textilruházati iparában közel azonos a foglalkoztatottak létszáma /1200 - 1200 ezer fõ/, a hazai textilruházati iparban több mint kétszer annyi a foglalkoztatottak létszáma mint a textiliparban. A textil- és textilruházati ipar működését, fejlõdését alapvetõen a tõke ellátottság határozza meg. A stabilizációt követõ évek

/19995-1999/ kedvezõ hatékonysági mutatóinak/ adózás elõtti nyereség 3,5 szeres és a bruttó termelési érték 2,02 szeres/ növekedése ellenére a tõke hiány jellemzõ mindkét szakágazatra. A termelés mennyiségi zsugorodási folyamatában felszabadult telephelyek, gyáregységek értékesítésébõl nyert források sem a m odernizációt segítették, hanem a követelések törlesztését. A textil- és textilruházati ipar alacsony tõkehozama ellenére jelentõs tõkeinveszticiók valósultak meg. A modern, nagy termelékenységű gépek, automatizált és vezérelt berendezések beállítása enélkül meg sem történhetett volna. A beruházások vállalkozások között jelentõs eltéréseket mutatnak, a korszerűtlen már leirt technológiai gépek mellett a legkorszerűbb eszközök is megtalálhatok. A megvalósult beruházások egy része olyan fejlesztéseket is tartalmaz, melyek felszámolások során kerültek értékesítésre, így szakágazati szinten

nem jelentenek korszerűsítést. A megvalósult fejlesztések jelentõs eltérése a vállalkozások közötti különbséget, az élõmunka igényesség, a tõkemegtérülés és a versenyképesség területén tovább fokozták. A tõkeellátottság másik jelentõs területe a forgóeszköz finanszírozás. A vállalkozások piaci pozícióinak javítását alapvetõen meghatározza a forgóeszköz finanszírozás lehetõsége, illetve a forgóeszköz bõvítés költség kihatása. A kialakult magas bérmunka konstrukció anyagos termelésre történõ átváltását is alapvetõen befolyásolja egyes vállalkozásoknál a forgóeszközök hiányossága. Mindkét szakágazatban a külföldi tõke alapvetõen szakmai befektetõi körbõl származik, melyben megjelennek a multinacionális, a nemzetközi hatáskörű és a korábbi kereskedelmi, bérmunka kapcsolatokban résztvevõ vállalatok. Ezen folyamatokat elsõsorban a külföldi tõkebefektetések segítették melynek

hatására a jegyzett tõke alapján az állami tulajdon részaránya 4,2%-ra csökkent és, a külföldi tulajdon részarány ugyanakkor 49,5%-os szintet ért el. A hazai textil- és textilruházati ipar az 1995-2000 években nagy kihívásoknak volt kitéve, mely megmutatkozott a fejlõdõ országok olcsó textil és ruházati termékek versenyében és az EU országok, valamint a csatlakozni kívánó országok területén ezen idõszakban kialakult szabad kereskedelmi feltételek kialakulásában. A két szakágazat ezen körülmények között is dinamikusan növelte az export értékesítéseit úgy, hogy napjainkra az export értékesítés több mint 80%-a és az import beszerzések több mint 70%-a szabad kereskedelmi körülmények között került forgalomba. A textil és ruházati termékek ilyen kiélezett szabad kereskedelmi forgalma mellett változatlan áron számolva 1995-2000 évek között a két szakágazat termelése 36,5%-kal, az export értékesítés

65,9%-kal és a belföldi értékesítés 18,6%-kal növekedett. Az export dinamikus növekedése azt is eredményezte, hogy a termelés 64,5%-a már külpiacokon és döntõen az EU országokban realizálódik. A textilipar termelés növekedését elsõsorban a munkatermelékenység jelentõs emelésével tudta biztosítani. A foglalkoztatottak létszáma ezen idõszakban 46599 f õrõl 32406 f õre csökkent, így az egy fõre esõ változatlanáras termelési érték 86,8%-kal növekedett. A textilruházati iparban a t ermelés növekedését ezen idõszakban nagyban segítette a kisvállalkozások számszerű növekedése és ezen keresztül a foglalkoztatottak létszámának bõvülése, mely 81165 fõrõl 98022 fõre emelkedett. Az egy fõre esõ változatlanáras termelési érték 21,5 % -kal növekedett. Az egy fõre esõ termelési érték növekedés kedvezõ eredménynek számit, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az E országok textil- és ruházati iparában

elért átlagos eredményektõl még mindig jelentõsen elmarad. Kedvezõ ugyanakkor, hogy néhány hazánkban üzemelõ vállalkozás eredményei elérik és több esetben meghaladják az EU országokban elért átlagos szintet. Mindezek egyúttal lehetõséget adnak és megalapozhatja a következõ évek fejlõdési lehetõségeket. A statisztikai adatok azt is igazolják, hogy a belföldi értékesítés területén nem sikerült jelentõs eredményeket elérni. A belföldi piacon jelentkezõ hátrányos helyzet kialakulását a távol-keleti termékek erõs versenye és a feketepiac visszaszorításában tett intézkedések nem kedvezõ eredményei együttesen segítették. Felmérések szerint a feketepiac szerepe egyes textil és ruházati termékeknél a 2 5-30%-os mértéket is elérik. A belföldi piac szerepét és jelentõségét nem lehet figyelmen kívül hagyni az export értékesítés szempontjából sem. Az iparpolitikai nem tűzheti ki célul, hogy a textil és

ruházati termékek területén kialakult magas export részarány mellett a b elföldi értékesítési lehetõségek továbbra is hátrányos helyzetbe kerüljön. Az elmúlt évek gazdasági folyamatainak hatására a t extiltermékek hazai alapanyag bázisa jelentõse visszaesett, a l en termesztés teljes egészében megszűnt, a k endertermesztés erõsen csökkent, a juh állomány csökkenésének hatására a gyapjú termelés negyedére esett vissza. A mesterségesen elõállítható textilipari szálak, rostok gyártása hazai vonatkozásban lényegében egy üzemre korlátozódnak. Igaz, hogy ezen a területen korszerű technológia alkalmazásával a műszaki textíliák, speciális igényeket kielégítõ hõálló, tűzálló és vegyi anyag álló alapanyagok gyártása történik, de az összes alapanyag felhasználáson belül ez napjainkban még nem számottevõ. A textil- és textilruházati iparban a szakmai kultúra hanyatlása figyelhetõ meg a 90-es évek

elején kialakult nehéz gazdasági helyzet és a gazdaságpolitikai elhanyagoltság miatt. A fizikai dolgozok utánpótlás képzésének gyors hanyatlása figyelhetõ meg, ami a szakágazatok tovább fejlõdését egyes területeken megakadályozhatja. Az iskola rendszerű szakmunkás képzés szinte teljes mértékbe visszaszorult, a szakmai körökben ugyanakkor nem alakult ki ennek ellentételezési formája. A középfokú képzés elsõsorban a textilipar területén napjainkban válságos helyzetbe került, szakiskolák megszűnése van folyamatban. A felsõ szintű oktatás területén a b udapesti Műszaki Egyetemen megszűnt a textil és textilruházati képzés. A Budapesti Műszaki Fõiskola Könnyűipari Karán napjainkban több diákot iskoláznak be marketing szakra, számitástechnikai szakra mint texti-, és textilruházati szakra. Mindezek kedvezõtlenül befolyásolhatják a szakágazat hagyományos magas szakmai kultúrájára épülõ fejlõdési lehetõségeket.

Az EU, a Világbank, a GATT/WTO 1995-ben közzétett tanulmányai az EU országok textilés textilruházati iparának fejlõdését 2005-2008 évekre vonatkozóan különbözõ módon ítélik meg. Ezek összevetése alapján körvonalazható, hogy az EU textilipara vonatkozó termelés + 16% és - 14% közötti tartományban változhat. A foglalkoztatottak létszáma minden prognózis szerint csökken, 21 é s 41% között. A textilruházati ipar termelése minden prognózisban csökken, melynek mértéke 10 é s 60% között, tehát meglehetõsen széles intervallumban becsülik. Ezek a b ecslések a m agyar beszállítási lehetõségek mérlegelése szempontjából is fontosak. A szakágazatok jövõképe szempontjából mindezek arra engednek következtetni, hogy erõs verseny mellett ugyan, de a csatlakozási folyamatban és utána is biztosítható lesz az export és az import forgalom növekedése. Az EU-hoz történõ csatlakozás várhatóan kedvezõbb feltételeket teremt a

belföldi piac jobb védelme területén. A csatlakozás pillanatától az EU-n kívüli termékek bejutása hozzánk is szabályozottabb és ellenõrizhetõ formában fog beérkezni. Az elvégzett elemzések - a kialakult szakmai kultúra és meglévõ kereskedelmi pozícióink alapján- jó esélyünk van arra, hogy a hazai textiliparban kedvezõ folyamatok valósuljanak meg a következõ években. A textiliparon belül megindult termékszerkezet változtatási folyamatok tovább folytatásával lehet számolni, mely a m űszaki textíliák / já rműipari, hadiipari, építõanyag ipari, biztonságtechnikai, csomagolástechnikai, gumi ipari, szűrõszövetek stb. / gyártásának erõsödését jelenti A ruházati textiltermékek, háztartási textíliák és lakástextíliák gyártásának fejlõdése az EU országokban felszabaduló kapacitások áttelepítésével erõsödhet. Mindezeket figyelembe véve a textilipar fejlõdése 2007-2008 évekre +8 % és +16 % közötti

tartományba valószínűsíthetõ. A foglalkoztatottak létszáma területén 10 - 20%-os csökkenés várható. A textilruházati ipar fejlõdését, versenyképességét kizárólag csak akkor õrizheti meg, ha a bérmunka végzés mellett önálló kollekciókkal, sajátanyagos, sajáttervezésű modellekkel és önálló értékesítéssel is piacra lép. A műszaki fejlesztéshez szükséges tõkét ma bérmunkadíjból lehetetlen felhalmozni. A műszaki fejlesztés elsõsorban tõkeerõs külföldi tulajdonosi körben valósul meg. Ezen a területen a fejlesztések ugyan fojtatódnak, de nagy a veszély, hogy a termelési költségek növekedésével a termelés, illetve bérmunka konstrukció, a modernizált gépparkkal egyetembe keletebbre telepedhet. A textilruházati szektorban az EU országok piacain pozícióink megtartása bérmunka konstrukció formájában várhatóan nem lesz a jelenlegi szinten biztosítható, a meglévõ versenyelõnyünk fokozatosan romlik. A

szakágazat fejlõdését következõ években az fogja meghatározni, hogy a bérmunka lehetõségek csökkenõ tendenciáját milyen mértékben sikerül anyagos termeléssel, korszerűbb termékek gyártásával ellensúlyozni. A textilruházati ipar területén a termelés csökkenése és növekedése is valószínűsíthetõ a bérmunka konstrukció függvényében a - 15% és + 15% között. A foglalkoztatottak létszáma területén 10 15 %-os csökkenés prognosztizálható. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy az utolsó évtizedben, bár a termelés - főleg a textiliparban - volumenben visszaesett, az export részaránya nőtt. Különösen nagy a változás, ha az export régiónkénti adatait is vizsgáljuk. A fejlett országokba irányuló export lett a meghatározó. A termelés és az export változása 1980-2000 között Textilipar Év millió Ft, folyó áron Értékesítés Export Export arány % 1980 42.644 3.602 8,4 1985 55.116 13.373 24,3 1990

80.700 18.201 22,6 1992 48.708 14.593 30,0 1995 95.185 37.173 39,0 1996 93.689 44.993 48,0 1997 110.100 55.800 50,7 1998 126.200 71.500 56,7 1999 137.000 80.800 59,0 2000 159.918 87.587 54,8 Ruhaipar millió Ft, folyó áron Év Értékesítés Export Export részarány % 1980 16 177 6 216 38,4 1985 20 175 8 366 41,5 1990 30 400 12 889 42,4 1992 33 800 17 500 51,8 1995 52 500 37 500 71,4 1996 61 282 43 440 70,9 1997 77 500 54 100 69,8 1998 116 900 82 700 70,7 1999 163 970 119 013 72,6 2000 183 743 135 941 74,0 A textil- és ruházati iparban bekövetkező változások a közös vonások ellenére is különböző jellegzetességeket mutatnak. A textiliparban végbement folyamatok: Az alapvető textiltermékek, a fonalak, szövetek termelése erősen visszaesett elsősorban az évtized első felében, amikor a korábbi biztos piacok összeomlottak A korábbi nagyvállalatok nem tudtak alkalmazkodni az

új piaci kihívásokhoz, többségük megszűnt vagy teljesen átalakult. Az export részarány erőteljesen nőtt, mivel a h azai eladások csökkentek Végbement a privatizáció, részben a meglevő termelő kapacitások kisebb egységekben történő eladása, részben új cégek, vállalkozások alapítása útján. 1996-tól a textilipar stabilizálódik, folyamatosan javul a termelékenység, előtérbe kerül a minőségi fejlődés. Változások a ruházati iparban: A piacváltás a korábban kialakult nyugat-európai bérmunka kapcsolatok megerősítésére alapozva lényegesen kisebb veszteségekkel járt, mint a textiliparban. A termelés kisebb visszaesést mutatott az évtized elején, de 1996-tól a t ermelési érték növekedése meghaladja az inflációs ütemet. A korábban is magas export részarány folyamatosan tovább növekedett. Főbb exportpiacok: Németország, Olaszország, Ausztria, Franciaország. A bérmunka továbbra is jelentős szerepet játszik a

ruházati exportban, de nő a saját tervezésű termékek termelése is. Itt is végbement a privatizáció A korábbi bérmunka partnerek sok esetben tulajdonossá váltak. A fentiekből kitűnik, hogy míg a textiliparban nagyon sok nagy cég összeomlott, csődbement, és ez jelentős termeléscsökkenéssel járt, a ruházati ipar tartani tudta termelési szintjét. Az exportorientált stratégia gyorsabb sikere azon alapult, hogy a nyugat-európai bérmunka-kapcsolat már a h etvenes-nyolcvanas években kialakult, és ez jó alapokat adott a további fejlődéshez. Ez a fejlődési különbség az utóbbi időben csökkenni látszik Mára már lezajlott a textilipar átalakulása is. Az újjáalakult cégek, kisebb és nagyobb vállalkozások képesek alkalmazkodni a fejlett országok textilpiacának követelményeihez. Mindkét iparágban jelentősen nőtt a termelékenység, ami nagyban hozzájárult a piaci versenyképesség javulásához, a kapacitások jobb

kihasználásához. A végbement piacváltás, a stabilizálódás eredményeképpen javult a v állalkozások eredményessége. Míg az évtized elején a textil és ruházati ipar egészének adózás előtti eredménye negatív volt, 1995 óta a vállalati mérlegek már profitot mutatnak. A magyar textil és ruházati ipar helyzete az évezred fordulóján A legismertebb termékek, a technikai és a technológiai színvonal Az elmúlt tíz év változásai az ágazat termékszerkezetében is jelentős differenciálódást eredményezett. Míg egyes szakágazatok, termékek eltűntek (ezek közül legfontosabb a gyapjúszövés), mások megerősödtek, fejlődésnek indultak. A mára kialakult termékszerkezetet a legfontosabb termékcsoportok 2000. é vi termelésére vonatkozó statisztikai adatok mutatják: Termék Termelés Tonna Természetes e Fonal pamutból és keverékeiből 10.883 t 10.883 t Egyéb fonal (főleg akril szálból) 9.510 t 9.510 t

Pamutszövet 7.616 t 37.029 ezer m2 13.883 t 124.426 ezer m2 12.175 t 130.341 ezer m2 15.726 t 59.085 ezer m2 Szövet szintetikus filamensből Szövet szintetikus és mesterséges vágott szálból és keverékeiből Nemszőtt textília Harisnya, zokni összes 15.222 ezer pár Kardigán, pulóver, stb. 14.980 ezer db T-ing, trikó, atlétaing 29.899 ezer db Férfi szövött felsőruházat 10.924 ezer db Női szövött felsőruházat 14.447 ezer db Jelenleg a magyar textil és ruházati ipar legismertebb versenyképes termékei ill. tevékenységei az alábbiak: len és len tartalmú szövetek, nyomott pamut- és pamuttípusú szövetek, frottíráruk, lakástextíliák - asztalnemű, ágynemű, függöny, bútorhuzat, kötött alsó és felsőruházat, zokni, kesztyű, jó minőségű konfekció mind a férfi-, mind a női felsőruházatban (kosztümök, öltönyök, kabátok), jó minőségű munkaruházat, egészségügyi textíliák. A magyar cégeket,

elsősorban a ruházati iparban sokéves kapcsolat fűzi a vezető márkák tulajdonosaihoz, a magyar textil és ruházati ipar a világmárkák megbízható beszállítójává vált. A fenti termékekhez a nyersanyag nagy része külföldről jön. Hazai gyártásból az akril- és polipropilén szálak, valamint a poliamid filamens fonal szerezhető be. Kisebb mennyiségben termelnek Magyarországon gyapjút és kendert is. Ez utóbbiból a világszerte elismert garantáltan kábítószermentes kendert, amely magyar szabadalom. A szűk hazai szálválaszték és a v iszonylag kis hazai fonó- és szövő kapacitás következtében a termékekhez felhasznált alapanyagok nagyobb része külföldi forrásból származik. A széles beszerzési forrás lehetővé teszi, hogy a cégek rugalmasan alkalmazkodjanak a vevői igényekhez. A termelésben használt berendezések szinte kizárólag külföldi eredetűek, mivel Magyarországon nincs textilgép gyártás. Bár néhány

textilgyárban még üzemelnek a korábbi szocialista országokból származó gépek, a ma is üzemelő gépek nagy része az ismert európai gépgyártók termékei. A textilipar átalakulása során a technikai színvonal jelentősen emelkedett. Kikerültek a termelésből az elavult berendezések, és számos új eszközt került a termelésbe, bár jelentős részük néhány éves használt állapotban. A textilgépeknél a számítástechnika leggyorsabban a kötőiparban nyert teret a mintatervezéstől a gépek vezérléséig. Az átalakulás éveiben végrehajtott nagy - főleg külföldi beruházások eredményeképpen új, modern kapacitások léptek termelésbe a filamens fonalak szövésében, a cérnagyártásban, a műszaki textíliák szövésében, a frottír gyártásban, valamint a kötött áruk gyártásában. Jelentős a CAD/CAM alkalmazása a szabászatban, és a számítógéppel vezérelt programozott varró- és hímző gépek használata is általános.

Magas azoknak a cégeknek a száma, amelyek az ISO 9000 s zabvány szerint auditált minőségbiztosítási rendszer szerint dolgoznak. A magyar textiltermékek jelentős része rendelkezik ÖKOTEX 100 bizonyítvánnyal. A magyar kormányzat nagy fontosságot tulajdonít a m agyar termékek európai megfelelőségének. Ezért 1998-ban megindította a tárgyalásokat az ECAA Egyezményhez való csatlakozásról, amelynek megtörténte után a magyar termékek is használhatják a CE jelzést. Magyarországon lehetőség van a textiltermékek Európában is elfogadott tanúsítására, vizsgálatára. A piaci környezet Magyarország 1992 óta az Európai Unió társult tagja, és szabad kereskedelmi egyezménye van az EFTA és a CEFTA országaival, Törökországgal, Izraellel, a balti államokkal és Horvátországgal. 2001 január 1-jétől a fenti országokból valamennyi ipari termék vámmentesen jöhet Magyarországra és a m agyar termékek is vámmentesek. Magyarország

1997-ben csatlakozott a Pán-Európai Kumulációs Egyezményhez. A magyar textil és ruházati ipar exportjának 85-90 százaléka a fejlett országokba irányul, ezen belül is elsősorban az Európai Unió országaiba. A bérmunka az exportban elsősorban a ruházati iparban jelentős. Jelenleg a bérmunka aránya a termelési volumenben 70 %, a bevételben 52%-ot képvisel. A textil és ruházati termékek importjában az Európai Unió mellett jelentős a fejlődő országok részaránya is. Az alábbi táblázat a textilipari és ruházati árucsoportok 2000 é vi export-import adatait mutatja a v ámstatisztika alapján. Az adatok a b érmunkára beérkezett importot és a bérmunkában készült termékek exportját is tartalmazzák. Egyenleg Behozatal Árucsoport Kivitel Megnevezés (kivitelbehozatal) ezer USD 50 51 52 53 54 Selyem Gyapjú, finom és durva állati szőr Pamut Más növényi textilszál; papírfonal és papírszövet Szintetikus vagy mesterséges

végtelen szálak 5 532 210 -5 322 101 021 15 906 -85 115 187 895 62 989 -124 906 22 233 14 940 -7 293 158 706 80 376 -78 330 55 Szintetikus vagy mesterséges vágott szálak 187 114 40 295 -146 819 52 215 27 520 -24 695 36 181 12 266 -23 915 96 241 13 141 -83 100 130 256 30 800 -99 456 129 564 13 793 -115 771 238 008 437 174 199 166 220 565 722 947 502 382 57 104 90 162 33 058 1 622 635 1 562 519 -60 116 Vatta, nemez és nem-szőtt 56 textília; különleges fonalak; zsineg, kötél és ezekből készült áru 57 Szőnyegek és más textil padlóborítók Különleges szövetek; bolyhos 58 szövetek; csipke; kárpit; paszomány; hímzés Impregnált, bevont, beborított 59 vagy rétegelt szövetek; műszaki textiláru 60 61 Kötött és hurkolt kelmék Kötött és hurkolt ruházati cikkek, kellékek és tartozékok Ruházati cikkek, kellékek és 62 tartozékok, a kötött és hurkolt áruk kivételével Más

készáru textilanyagból; 63 készletek, használt ruha és egyéb használt textiláru; rongy Textil és textilruházati termékek összesen A táblázatból kitűnik, hogy a magyar textil és ruházati ipar összességében nettó importőr. Az export elsősorban a konfekció ipar teljesítménye, a legnagyobb export volumen a kész ruházati termékeknél mutatkozik. Igen jelentős még a v égtelen szálakból készült szövetek kivitele is. A textil és ruházati ipar értékesítésében az export részaránya 65,04%, ez meghaladja az egyébként erősen exportorientált feldolgozóipar átlagát, az 58,83%-os értéket. A vállalati szerkezet és a tulajdonviszonyok A mai vállalati szféra nagymértékben különbözik a tíz év előttitől. A privatizáció során számos nagyvállalatból több kisebb kft. alakult és jelentős számban jöttek létre új cégek, egyéni vállalkozások. A vállalkozások száma az ágazat átalakulásának éveiben gyorsan

nőtt, majd 1997 óta stabilizálódott, ill. a textiliparban csökken: Az átalakulások eredményeképpen lényegesen csökkent a nagyvállalatok száma. Ma a textiliparban 32, a ruházati iparban 67 vállalat üzemel 250 főnél nagyobb létszámmal. A vállaltok döntő többsége a kis-és közép vállalatok (KKV) közé tartozik. Ezek szerepe az ágazatban egyre növekszik. A termelésben való részesedésüket a teljes textil és ruházati iparra vonatkozóan pedig az alábbi adatok mutatják: A privatizációban jelentős szerepet játszottak a külföldi cégek cégvásárlásai, befektetései. A textiliparban a jegyzett tőke adatai alapján a külföldi tulajdon részaránya 58,0%, a ruházati iparban 53,4%. Néhányan a nagy külföldi befektetők közül: Bäumler, Benetton, Berwin, BP Amoco, Calida, Coats, Radici, Triumph International. A magyar magántőke részben az új vállalkozók befektetéseiből, részben pedig a munkavállalói, ill. menedzsment

kivásárlásokból tevődik össze. Humán erőforrás, oktatás Az európai trenddel összhangban Magyarországon is már 20 éve csökken a textil és ruházati iparban foglalkozottak száma. A textiliparban ez a szám 2000-ben 33334 volt, ami az 1980as létszámnak kevesebb, mint 30 % -a A legerősebb csökkenés a kilencvenes évek elején ment végbe. A ruházati iparban a létszámcsökkenés sokkal kisebb mértékű volt, a 2000-ben foglalkoztatott 68855 fő, az 1980 évinek 86 %-a. A textil és a ruházati ipar létszámának alakulása 1980-2000 között 1980 Textil ipar Textilruházati ipar 1990 1995 2000 119 200 75 300 40 479 33 334 77 700 61 600 51 656 66 855 A létszámcsökkenés csak a t extiliparban, és ott is csak részben adódik a t ermelés visszaeséséből. A foglalkoztatottak számának folyamatos csökkenése a t echnológiák modernizálásának, a termelékenység növekedésének következménye. A 2000 évre vonatkozó adatok az átlagbér

adatokkal együtt a következő táblázatban látható: Létszám fő Ágazat Fizikai Bruttó átlagbér Nem fizikai Ft/hó Összes Textilipar 28 686 4 648 33 334 61 491 Textilruházati ipar 60 103 6 752 66 855 50 639 Nagy hagyományokkal rendelkező magas színvonalú oktatási intézmények biztosítják az ipar számára a jól képzett munkaerőt. Szükség esetén az oktatás az üzemekben folyik az oktatási intézmények szervezésében. Magyarországon ma három felső oktatási intézmény öt karán lehet felsőfokú textilipari, mérnöki vagy tervezői – végzettséget szerezni. A technikusok, középvezető, minőségellenőrök stb. utánpótlását a textiliparban három nagymúltú középiskola biztosítja A ruhaipari szakmunkások és technikusok képzésére az ország minden térségében van lehetőség. Jelentős az iskolarendszeren kívüli posztgraduális képzés is elsősorban a marketing és a divatmenedzsment területén. A

magyar textil és ruházati ipar jövője Az eddig bemutatott számokból kitűnik, hogy a konfekció ipar az évtized közepétől, a textilipar 1997-re stabilizálódott. Létrejöttek az új magántulajdonú, életképes vállalatok, javult és azóta is javul a termelékenység és mindezzel együtt az ágazat jövedelmezősége is pozitívba fordult. A jövő szempontjából legfontosabb mutató, a beruházások alakulása is bíztatóan alakul. Az évtized elején, a szerkezeti átalakulás idején a b eruházások stagnáltak. Az átalakulás befejeződése után 1997-től a beruházások szignifikánsan nagyobbak. Az utóbbi három évben a textiliparban a b eruházások évente átlagosan 9 milliárd ruházati iparban 3 milliárd Ft-ot tettek ki. Ezek az értékek az iparági jegyzett tőkéhez viszonyítva már számottevőek: a textiliparban 17,7 %-ot a ruházati iparban 12,5 %-ot jelent. A beruházások alakulása: Év Beruházás millió Ft 1992 1993 1994 1995 1996

1997 1998 1999 3 605 5 342 4 621 5 328 5 800 11 980 14 716 15 200 A növekvő beruházások, a textil- és a t extilruházati ipar vállalatainak részvétele az állami programokban - a Széchenyi tervben, a b eszállítói programban – a további fejlődés lehetőségét jelentik. A beruházásokhoz kapcsolódó technikai innováció mellett a magyar textilipar jövőjének kulcskérdése a partneri viszony kialakítása az Európai Unió textilgazdaságával és a csatlakozás után az eredményes integráció. A partnerkapcsolatok nemcsak a magyar vállalkozóknak, hanem uniós partnereiknek is előnyöket jelentenek a rendkívül kompetitív textilpiacon. Miért érdemes Magyarországon keresni a partnereket? Mindazért, amit a textil- és a ruházati iparban érdekelt külföldi vállalkozó itt megtalál: 1. stabil politikai és gazdasági viszonyok; 2. az EU-val harmonizált gazdasági- és kereskedelmi jogi környezet; 3. az EU országaihoz közeli, központi

földrajzi helyzet; 4. szabadkereskedelmi egyezmények egy sor országgal; 5. sokéves jól működő kapcsolatok, jó kommunikáció külföldi partnerekkel; 6. fejlett textilipari és konfekcióipari szakmai kultúra; 7. jól képzett, megbízható költség hatékony munkaerő; 8. jól képzett, magas színvonalú munkát végző technikusok, mérnökök, tervezők; 9. a piaci változásokhoz rugalmasan alkalmazkodó vállalkozások, menedzserek A textiliparban kevés a szakember A pályakezdő fiatalokat kevésbé vonzza a textilipar, mert úgy gondolják hogy, ez egy haldokló gazdasági terület, és a fizetések is átlagon aluliak. A textilipari dolgozók szakszervezetének alelnöke azonban elmondta, hogy egy nemrégiben közzétett uniós elemzés szerint a tagországok textiles befektetői komolyan érdeklődnek a közép-európai országok iránt. Félő, hogy az itteni szakemberhiány miatt Magyarországot kihagyhatják bővítési terveikből. A textilipar is

fejlődésben van, de a húzóágazatokhoz képest alulmarad a növekedésben. A versenyképesség feltétele egyrészt a technológiai megújulás, viszont ennek a tőkeigénye óriási, a másik probléma, a képzett munkaerő hiánya. Az Európai Unió textil- és ruházati bizottsága tanulmányt készített az Európa Tanács részére az európai textiliparág fejlődéséről. A nemrégiben közzétett elemzés arra hívta fel a figyelmet, hogy az unió textiles befektetői komolyan érdeklődnek a közép-európai országok iránt. Kitelepülnének, illetve itt is leányvállalatokat hoznának létre, mert szerintük a térség gazdasági és társadalmi stabilitása és a fizetések alacsony szintje pozitív üzenet számukra. Érdemes azonban elgondolkozni azon, hogy a magyar textilipar fejlettségi szintjénél fogva képes-e befogadni az ország felé mozduló vállalkozásokat, vagy azok a hiányos munkaerő- és technológiai kínálat miatt túllépnek Magyarországon.

Ha nem vagyunk nyitottak és nem rendelkezünk kellő technikai kapacitással, de legfőképpen munkaerővel, akkor a vállalatok a befektetéseikkel arrébb állnak, és ez nagy veszteség lenne a m agyar gazdaság számára. A megfelelő szakembergárda igen komoly gond, hiszen évente felsőfokú textilipari szakemberként csupán tíz-húsz végzős akad. A textilipart - leszálló ágazatként értékelve azt - nem is keresik a frissen végzett fiatalok. Pedig téves az a hiedelem, hogy nem nyújt karriert a fiataloknak. Igaz, hogy a kezdő fizetés jóval az átlag alatt van, és már ezért sem jelent kecsegtető állást a pályakezdőknek. A gyenge munkaerő-kínálat miatt viszont nincs konkurencia, így a karrierépítésre óriási lehetőségeket nyújt a könnyűipari ágazat. A szakemberek sajnálatosnak tartják, hogy a m agyar felsőoktatásban csupán kevés helyen adnak textilipari végzettséget biztosító diplomát. A fiatalok nagy része nem eredeti szakmájában

helyezkedik el, hanem inkább irodai munkát vállal a kecsegetető kezdőfizetésért. Ám mindenképpen visszatetsző, hogy a kezdő fizetések az átlagos ipari fizetések csupán 70 százalékát érik el. Egy gép mellett dolgozó teljesítménybérben dolgozik, havonta átlagosan bruttó 80 e zer forint a fizetése. Az alacsonyabb munkakörökben dolgozók között sincs konkurencia, bár szövőnőnek sem jelentkeznek olyan sokan. Diplomásokat azonban számos esetben más országokból kell átcsábítani hozzánk, mert nem találnak magyar szakembert, aki ellátná a f eladatokat. A textiliparban vezetőként érteni kell ugyanis a számítógépes tervezéshez, kezeléshez, hiszen az iparágban ma már minden számítógép-vezérléssel működik. Az elmúlt években több ízben szembesültünk azzal a problémával, hogy a vállalkozók a kis- és középvállalkozások indítási-, valamint felfuttatási szakaszában az üzleti terv, illetve a p iaci helyzetfelmérés

elkészítése során komoly információhiánnyal küzdenek. A textilipar és a ruházati ipar a korábbi években a termelés, a foglalkoztatott létszám és az export értékesítés területén meghatározó szerepet töltött be a m agyar gazdaságban. A technikai fejlődés, a robbanásszerűen belépő új ágazatok megjelenése a hazai textil- és ruhaipar számára is kedvezőtlen irányú folyamatokat indítottak el. A kiemelt szakágazatok, úgy mint a gépipar, az elektronikai ipar stb. dinamikus termelésnövekedésének és export orientáltságának hatására a t extil- és ruházati ipar részaránya a termelés területén dinamikusan, az export területén kisebb mértékben csökkenő tendenciát mutat, miközben a foglalkoztatáspolitikai szempontból kardinális szerepét lényegében változatlanul megőrzi. A hazai textil- és ruházati ipar - iparin belüli részarányának az utóbbi években felgyorsult folyamatos térvesztése mára azt eredményezte, hogy

az EU tagországok iparszerkezeténél is kedvezőtlenebb helyzetbe került. Az EU országokhoz viszonyítva - körülbelül azonos termelési részarányok mellett - a foglalkoztatott létszám tekintetében lényegesen kedvezőtlenebb számokat tudnak felmutatni a magyar vállalatok, ami egyúttal arra is utal, hogy a termelékenység területén még jelentős lemaradásaink vannak. A statisztikai adatokat vizsgálva - különös hangsúllyal figyelembe véve az 1995-1997 közötti időszakot megállapíthatjuk, hogy a stabilizáció még mindig nem fejeződött be és így az egyes szakágazatok fejlődési iránya még bizonytalan, és egy-két kiemelkedő eset kivételével nem igazán kedvező irányba mutat. Világviszonylatban is jól megfigyelhető a textil- és textilruházati iparnak a teljes ipari termelésen belüli arányvesztése. A textilipar termékszerkezete átalakulóban van; a r uházati célú termékek gyártása egyre inkább háttérbe szorul az egyéb, főleg

műszaki-, lakás-, háztartási- és egészségügyi textíliák mögött. Az EUban általában egyre nehezebb az ágazat helyzete, dekonjunktúrában van, a kereslet mérséklődik, a távol-keleti import pedig egyre erősödik, hiszen viszonylag mérsékelt áron, egyre jobb minőségű árut kínálunk. A magyar szakágazat számára az Európai Unió textil- és ruházati iparának fejlődése rendkívüli jelentőségű, hiszen az EU a legnagyobb kereskedelmi partnerünk. A magyar textil export 85 százaléka az EU országaiba irányul és ez a mennyiség az EU-ba irányuló teljes magyar kivitel mintegy egynegyedét alkotja. 1. ábra (forrás: TMTE) A könnyűiparon belül a textilruházati ipar súlya - a nemzetközi tendenciáknak megfelelően - a foglalkoztatottak számának kivételével egyértelműen csökken, ám azok növekedésének mértéke már nem éri el az 1980-as, sőt még az 1996-os szintet sem. Reménykeltő azonban, hogy a növekedés mértékét

tekintve - szakértői számítások szerint – az elmúlt év során mindössze a kiugró mértékű növekedést produkáló gépipar előzte meg a feldolgozóiparon belül a textil- és ruházati ipart. Erősödést mutatnak a számok a versenyképességben is; 1999ben az ipari termelésen belül az exportra gyártott termékek aránya átlagosan 50 százalék körül mozgott, ugyanez az arány a textil- és ruházati ipar esetében 64 százalék volt, ami még akkor is kedvező értéknek tekinthető, ha figyelembe vesszük, hogy a szakágazatban az export döntő hányada bérmunka-export tevékenységből ered. A bérmunka tevékenység végzése, mint termelési forma évtizedek óta meghatározó részét képezi a szakágazat termelésének. A magyar vállalkozások a fellépő forráshiány miatt kényszerültek a bérmunka egyre nagyobb mértékű vállalására, mivel azonban a vállalkozások a bérmunkát már nem kiegészítésként, hanem megélhetésként

kényszerültek választani, így a szakágazatnak a bérmunkáltatás negatív hatásaival is szembe kellett néznie. A bérmunkát végző vállalatok kiszolgáltatottá váltak a piac befolyásolását, a termékfejlesztést, az árakat illetően. A hazai beszállító kapcsolatok szétzilálódtak, leépítésre kerültek a vállalatok önálló fejlesztő-, modellező- és tervező kapacitásai. A kiszolgáltatottság következtében minimálisra csökkent ezen cégek kereskedelmi tevékenysége, illetve az ezzel kapcsolatos ismeretbővítés. Ugyanakkor a bérmunkarendelések teljesítésére fordított kiadások maximum három hónap alatt megtérülnek, és összegüket tekintve jóval kisebbek, mint az egyéb termékek esetében. A hazai ruha gyártók nyugat-európai jelenléte így a jövőben is alapvetően csak bérmunka formában tartható fenn. Ez azonban egyre nehezebb, hiszen a magyarországi bérmunka már korántsem olcsó, a portugáliai szinttel vetekszik,

főleg a megnövekedett élőmunka költségek miatt. Egyes felmérés adatai alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vállalatok üzletpolitikai szempontból tisztán látják a s tratégiaváltás szükségességét, azaz, hogy elengedhetetlen a bérmunka bizonyos szintig történő leépítése és a saját anyagos gyártás súlyának emelése (40%-60% volna körülbelül az ideális jelenleg és rövidtávon). Ugyanakkor konkrét terveikben nem jelenik meg ilyen élesen a v áltás, ami azt jelzi, hogy a szükségét látják a változtatásoknak, de a lehetőségét nem. A lehetőségek alatt, elsősorban a megfelelő makrogazdasági környezetet és mikroszintű finanszírozási lehetőségek meglétét értjük. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a külföldi bérmunkáltatók, a korábbiakhoz képest már nem Magyarországon kötik le teljes bérmunkagyártási igényüket, és a b érmunka késztermékének csak elenyésző részét (általában azokat a nem

első osztályú termékeket, melyeket nem vesznek át a bérmunkát végzőtől) értékesítik Magyarországon. A bérmunkáltatók részleges kivonulása tehát megkezdődött. A bérmunkát végzők kiszolgáltatottsága egyértelműen és várhatóan csekély mértékben csökken csak - hiszen kevesen tudják csak ellensúlyozni a b érmunkagyártást saját anyagos gyártással. Összességében megállapítható, hogy az elkövetkező öt-hat évben a bérmunka továbbra is az export meghatározó része marad, de a csökkenő mértékű bérmunka megrendelések miatt csak bérmunkával az export nem növelhető, szükséges és elengedhetetlen a saját anyagos gyártás folyamatos és erőteljes növelése. Fokozni kell a közvetlen gyártó-fejlesztő kapcsolatokat, a szellemi és műszaki fejlesztés (K+F), valamint a tudatos marketing tevékenységet. A piaci szereplők jelenlegi helyzetét vizsgálva, azt mondhatjuk, hogy a textilruházati iparban

erőteljesen jellemző az alacsony termelékenységű mikro-, illetve kisvállalkozások túl széles aránya, és elenyésző a hosszú távon fejlődőképes középvállalkozások száma és súlya, nagy a rugalmatlan és korszerűtlen "gyármaradványok" aránya. Az ágazatban a fejlesztések igen nagy eltéréseket mutatnak a vállalkozások között, a korszerűtlen többszörösen leírt technológiai gépek mellett éppúgy megtalálhatók a legkorszerűbb eszközök is. A megvalósult beruházások egy része olyan fejlesztéseket is tartalmaz, melyek a f elszámolások során kerültek értékesítésre, így szakágazati szinten nem jelentenek korszerűsítést. A versenyképesség erősítésének egyik lehetséges módja tehát a beruházások, fejlesztések fokozása, további lehetséges eszköze pedig az exportösztönzés, valamint a belföldi piacra jutás és a belföldi piacon történő értékesítés elősegítése, támogatása. Ez azért

fontos, mert az egyre nagyobb számban megjelenő importőrök árelőnyüket reklám segítségével is megerősítik, míg a hazai termelők itt is versenyhátrányba kerülnek, mert nincs forrásuk a hatékony reklámtevékenységre. Ez pedig szoros összefüggésben áll a meglévő saját innovatív kapacitások megőrzésével, illetve újak kifejlesztésével. A versenyképesség záloga, ahogy azt már többször hangsúlyoztuk, a s aját anyagos gyártás részesedésének növelése, és a s aját termékek értékesítése belföldön és hosszú távon külföldön egyaránt. A hátteret biztosító, megfelelő pénzügyi környezet megteremtése azonban csak hosszú távon, 5-6 éven belül képzelhető el, ezért az elkövetkezendő időszakot fel kell használni a bérmunka tevékenységekből nyerhető technológiai, műszaki és menedzseri ismeretek maximális kiaknázására, a további kapcsolatépítésekre, a majdani értékesítési csatornák

kiépítéséhez. El kell sajátítani a rendszerszemléletű gondolkodást, bizonyos fogalmakat kiterjesztett értelemben kell tudnunk kezelni. Minden létező adottságokat figyelembe véve, a textilruházati ipar versenyképességét erősítő tényezők a következők: évtizedes, jól ápolt kapcsolatok a bérmunkáltatókkal, megfelelő termelési kultúra, megtörtént privatizáció, tulajdonosi szemlélet, elfogadható mértékű külföldi tőke. Ezzel szemben a versenyképességet veszélyeztető tényezők is jelen vannak, így az elmaradott műszaki színvonal, az innovatív kapacitások elégtelensége, a fejlesztési és termelési-működési tevékenység folyamatosságának hiánya, a kialakulatlan marketing szemlélet, az alacsony infrastruktúra, alacsony termelékenység és a m agas járulék-terhek. Struktúráját tekintve a magyarországi textilruházati ipar hasonló helyzetben van, mint az EU textilruházati ipar összességében. A szakágazat

versenyképessége mindkét esetben a magas hozzáadott értékben, az innovációban, a modern technológia alkalmazásában, a fejlett információ- és hírközlési technológiában rejlik. Ehhez szükséges a beruházási tevékenység ösztönzése, a piaci igények pontos beazonosítása. A kérdés csak az, hogy mindezen követelményeknek egyrészt a s zakmai, gazdasági és innovációs ismeretek, másrészt a technikai háttér tekintetében hogyan tudnak az egyes szakágazatok vállalatai megfelelni mennyire felkészültek erre a feladatra és mennyire támogatják őket ez irányú törekvéseikben. A minimálbérek emelkedésének hatása: A gazdaságpolitikai döntések 2001-ben minden eddiginél súlyosabban érintették a tagvállalatainkat. A 40 eFt/hó/fő minimálbér bevezetése a vállalatok jelentős részénél tovább szűkítette az eddig is minimális forrásokat, rontotta a jövedelmezőséget, működőképességet. Az árfolyam-sáv szélesítéséből

adódó Ft felértékelés ez év májusától pedig minden eddigi intézkedés negatív hatását felülmúló. A jelen helyzetben már nemcsak néhány milliárd Ft többlet teherről van szó, most alapjaiban rendülhet meg a könnyűipari vállalkozások jelentős részének működőképessége. Ismeretes, hogy ezek a szakágazatok együttes termelésük 65%-át exportpiacokon értékesítik. Ezen belül a 270 milliárd Ft körüli éves export 80%-a bérmunkából származik, ahol a b eérkezett alapanyag nem a gyártó importja, következésképpen nincs kedvező importköltség megtakarítás. A Magyar Nemzeti Bank a Ft felértékelődés hatásvizsgálatakor kimutatta a könnyűipari szakágazatok általánosnál rosszabb helyzetét, de a baj sokkal nagyobb, hiszen makroszintű elemzések során az áruforgalom export és import számaiból torz nettó exportértékek adódtak. Az importban ugyanis szerepel a bérmunka import is, amit azonban ebben az esetben nettó export

számításnál nem szabad figyelembe venni. A könnyűiparban a beruházások alacsony szintjének legfőbb oka a forráshiány. Az elmúlt két évtized során a különböző adó- és járulékfizetési előírások, a bérbruttósítás, a bankrendszer változás kamatterhei, stb. a könnyűipari szakágazatokat – elsősorban a technológiájukból adódó magas élőmunka igényessége miatt – az ipari átlagnál nagyobb mértékben sújtották, és egész szakágazatok kerültek veszteséges pozícióba. Statisztikai tény, hogy ennek következtében ezen szakágazatok és vállalkozásaik túlnyomó többségének saját forrásellátottsága még ma is mélyen az ipari átlag alatt van. A textil, textilruházat, bőr- cipőipar együttes beruházási teljesítménye az elmúlt években megemelkedett ugyan, de elsősorban a külföldi tulajdonú, nagyobb cégek gyakran zöldmezős beruházásai következtében. A magyar tulajdonban lévő közepes és nagyvállalkozások

beruházási tevékenysége jóval elmarad az átlagos ütemtől és a szükséges szinttől is. Az ágazatcsoport versenyképessége hosszabb távon nem támaszkodhat csak az alacsony bérek előnyeire. Felhasznált irodalom: Dr. Jederán Miklós: Textilipar Műszaki Könyvkiadó, Budapest Endrei Walter: A textilipar termelékenysége Akadémiai Kiadó, Budapest 1993. Gazdasági cikkek, folyóiratok szaklapokból, közlönyökből