Élelmiszeripari ismeretek | Tanulmányok, esszék » Fogyasztóvédelmi brosúra az élelmiszeradalékokról, az aromákról és az élelmiszerbiztonságról

Fogyasztóvédelmi brosúra az élelmiszeradalékokról, az aromákról és az élelmiszerbiztonságról Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ), Ökológia Stúdió alapítvány, Budapest, 2004 Fogyasztói tanácsok Légy kritikus fogyasztó: csak azt vedd, amire valóban szükséged van! A cégek élelmiszerreklámokra évente körülbelül 8 milliárd Ft-ot költenek, melyet - az árba beépítve - veled fizettetnek meg. Ne hagyd magad elkábítani a reklámoktól, hiszen azok nem a termék minőségéről szólnak! Szánj elég időt a vásárlásra és még a boltban olvasd el a termék ismertető címkét (különösen fontos ez az új, ismeretlen termékeknél). Az üzletekben csomagolatlanul vagy kimérve vett élelmiszerék (például pékáruk, sajtféleségek, töltelékáruk) összetételét próbáld a gyártótól megtudakolni. Minél több feldolgozási fázison megy át egy alapanyag, vélhetően annál több benne a különféle adalék. Bolti konzervek, édességek,

mélyhűtött és félkész ételek helyett ezért vásárolj inkább friss piaci alapanyagokat és amit lehet, készítsen el otthon maga (főzelékek, saláták, szószok, pizza, krokettek, krumpli- és tejtermékek stb.) Lehetőleg kerüld azokat a termékeket, melyek a füzetben problémásnak jelzett adalékokat tartalmazzák. Különösen fontos ez gyerekeknél és allergiásoknál. Kerüld az aromákat, ízfokozókat és édesítőszereket tartalmazó élelmiszereket (ezek feleslegesen terhelik a szervezetet és becsapják a természetes ízvilágunkat). Ne egyél színezett élelmiszereket (édességek!),- legfeljebb ha természetes eredetű színezéket tartalmaznak. Tarts mértéket a füstölt és a pácolt húsáruk fogyasztásánál. Ez utóbbiakat grillezve se egyed, mert 150°C felett a nitrit-maradékokból rákkeltő anyagok képződhetnek. Szomjoltásra legjobban a tiszta ivóvíz alkalmas, nem pedig az üdítőnek nevezett (ízfokozott, agyoncukrozott, koffeinnel

és szén-dioxiddal dúsított) drága „műitalok”. Hidd el, hogy a fogyasztónak a pénzéért joga van tudni, hogy mit vesz és hogy céltudatos vásárlásával befolyásolhatja az élelmiszerválasztékot. HASZNÁLD KI A HATALMADAT - NE NYELJ LE MINDENT! Kedves Olvasó! Ez a füzet az élelmiszerekről szól és két fogásból áll. Pontosabban két nagyobb szakmai részből - és egy gondolatébresztőnek szánt Előszóból. Egyébként úgy tetszik, hogy élelmiszer-ügyben a gondolatokat egyre ritkábban kell ébresztgetni, hiszen az élelmiszerbotrányokról szaporodó híradások nyomán az emberekben maguktól fogalmazódnak meg mindenféle kérdések. Mert mi célból kevernek az élelmiszerekbe annyiféle adalékanyagot? Miért jelölik azokat külön E-számmal és mit jelentnek azok a számok? Aroma, mi az, hogy aroma? Biztos, hogy teljesen ártalmatlanok ezek az adalékok? Valóban nyugodtan rakhatom a gyermekem elé a reklámozott élelmiszereket ? És ha

mégsem, akkor mit csináljak? Kihez forduljak? Hogyan vásároljak? De tényleg, akkor most mi van - egyem vagy ne egyem? Vegyem vagy ne vegyem? A német ÖKO-TEST Verlag szakmai anyagára épülő füzetkénk eredetileg „Az élelmiszerek adalékanyagai” címmel jelent meg és eddig hat kiadást élt meg. Ez a mostani annak egy kissé továbbdolgozott és az időközben kiadott „Eledel-E?” című brosúránkkal egybefoglalt változata. Brosuránk első szakmai része magával az élelmiszerek adalékanyagaival foglalkozik. Azaz pontosítok Nem mindegyikkel, hanem a füzet fedőlapján felsorolt teljes E-számos listából csak az egészségügyi szempontból „problémásnak” minősített adalékanyagokkal. Azokat viszont egyenként tálalja. Az első rész „desszertje” az aromákról történő elmélkedés. Az aromákkal (a körülbelül 7000-féle iz-, illat- és zamatanyaggal) való külön foglalkozás azért indokolt, mert azok jelenlétére az összetételben

ugyan utalni kell, pontos megnevezésükre azonban nem. Brosuránk második részében körülbelül 600 élelmiszer összetételét tesszük közzé, a csomagolóanyagán szereplő felsorolás szerint. Nem magyarázzuk, csak bemásoltuk. Kiemelten (vastagon szedve) hívtuk fel a figyelmet azokra az adalékanyagokra, melyek brosúránk első részében „problémás” adalékként kerültek tárgyalásra. A második fő fogás is desszerttel zárul: abban a részben néhány élelmiszer termék-csoportról közlünk általános - ámde hasznos - tudnivalókat. Előszó Őszintén szólva sejtettük, hogy beleköp a levesbe az, aki segítséget nyújt a magyar fogyasztóknak az E-számok megfejtéséhez. És lám - tényleg Az „Eszámok rejtélye” című füzetként megjelenése után az események felpörögtek, a brosúrát szétkapkodták, az olvasói levelek pedig csak jöttek, egyre jöttek. És még mindig jönnek Közben az élelmiszeripar változatlan hevességgel szórja

ránk a vádjait, felesleges riadalomkeltéssel vádolva minket. Oké Az egy dolog, hogy irományunk nem vívta ki a nagytekintélyű szakemberek szimpátiáját. Na de - kérdezzük - ha valóban ilyen fontos és kényes dologról van szó, • akkor miért van az, hogy a „minden titkok tudói" évtizedeken át agyonhallgatták ezt a témát? • akkor miért van az, hogy az évente sok tíz milliárd Ft-ot reklámra költő élelmiszer ipar ebben a témában egy tájékoztató szórólapot sem adott a fogyasztók kezébe? • akkor miért van az, hogy a teljes kommunikációs zűrzavar és a fogyasztók tájékozatlansága ellenére csak 2003-ban jöhetett létre a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal? Szidni persze szabad minket, egy viszont biztos. A hazai környezetvédő mozgalom eddigi tevékenysége nagyban hozzájárult az egészséges életmóddal és táplálkozással kapcsolatos lakossági igények kiteljesedéséhez. Ahhoz, hogy az erre érzékeny

tudatos fogyasztói réteg figyelje az élelmiszerekben megjelenő • az „intenzív” állattenyésztésből származó, növényvédő szerekből visszamaradó vegyszermaradványokat (hormonok, antibiotikumok, peszticidek) • a környezetből származó szennyeződéseket, melyek a közúti közlekedés, az ipari üzemek, a hulladéklerakók- és égetők vagy Csernobil „segítségével” jutnak az élelmiszer-alapanyagokba (nehézfémek, dioxinok) • az alapanyag feldolgozása során az élelmiszerbe beépülő egészségkárosító anyagokat (mint krumpli a sütésekor keletkező rákkeltő akrilamid), • és az élelmiszeradalékokat, aromákat, technológiai segédanyagokat. Ezeket a fel-dolgozó technológia során juttatják az élelmiszerekbe mégpedig szándékosan, valamely "kedvező" hatás elérése érdekében (például színezés, tartósítás, puffasztás, állagjavítás, zselésítés, ízesítés stb.) Füzetünk elsősorban ez utóbb

említett témával (adalékanyagokkal, aromákkal) foglalkozik és ennek oka van. Az első két problémának már sajnos elég nagy a hozzáférhető szakirodalma, harmadik téma megalapozó vizsgálatai pedig - mivel 2002-ben került reflektorfénybe - még csak most folynak. Maradnak a különféle élelmiszer-adalékok, melyek immár hosszú évtizedek óta izgatja a fogyasztók fantáziáját. Az erős fogyasztóvédelmi civil szervezeteknek köszönhetően a "nyugati" fogyasztók időről időre hozzájutnak a szükséges információkhoz. Nyilván ennek (is) köszönhető, hogy a felmérések szerint az arrafelé élő emberek az élelmiszerbiztonságot bizony már az anyagi jólétnél is fontosabbnak tartják. Nálunk történelmileg úgy alakult, hogy csak a fogyasztói társadalom „begyűrűzése” után lett téma az élelmiszerbiztonság. Amikor a rendszerváltással a magyar vásárló fogyasztóvá lépett elő, bizony maga sem gondolta, hogy néhány év

múltán ott toporog majd kezében nagyítóval a fenenagy szupermarketjében és zavartan kapkod hol a fejéhez, hol a zsebéhez. Magyar piac, magyar fogyasztó, magyar virtus A statisztika szerint a mai magyar háztartás a bevételének egyharmadát élelmiszerekre költi, akárcsak tíz éve. Csakhogy amíg a fogyasztó akkor 5 ezer fajta ipari élelmiszer közül választhatott, manapság már 50000-féle termék akarja rásózni magát. A kínálat hatalmas - a fogyasztás növekedésének azonban határt szab a vásárlóerő csökkenése (a lakosság elszegényedése) és az a tény, hogy a gazdag ember is csak addig eszik, amíg jól nem lakott. Az árakat és a minőséget diktáló nagy élelmiszer monopóliumok piaci nyomulása előbb tönkretette a kevésbé tőkeerős (ámde helyi alapanyaggal és munkaerővel termelő) hazai konkurenciát, majd megindult a harc a fogyasztók pénzéért. A nagy üzletláncok erőszakos reklámkampányokkal, csicsás csomagolásokkal

és .,fantasztikus" akciókkal, egymást túllihegve próbálják megerőszakolni a lankadó keresletet (a reklám, a csomagolás, az akció költségeit - mint tudjuk - beépítik a termékek árába.) A folyamatot segítette, hogy mi sajnos úgy vettük át a nyugati fogyasztási formát, hogy közben "elfelejtettük" adaptálni az ottani szigorú fogyasztóvédelmi szabályozást és szervezetrendszert. A vásárlóerő csökkenése nálunk (a fogyasztók megnyerését célzó piaci verseny erősödése helyett) a kereskedői morál további romlását és az élelmiszeri normák lazulását jelentette. A fogyasztó számára a piac egyre áttekinthetetlenebbé vált, pozíciói gyengültek és mindinkább elvesztette lehetőségét a piac befolyásolására. És közben jöttek a híradások, hogy nehézfém van a paprikában, dioxin a csirkében, rákkeltő anyag a sült krumpliban, peszticidek a primőrárúkban, fungicid a kólában, a marhák kergülnek, nem

stimmel valami a kávéval, a mézzel, az ecettel, a déligyümölcsökkel. Mindezzel csak azt akartuk mondani, hogy ez a nagy rendszerváltás errefelé mintha féloldalasra sikerült volna, mintha csak a piac egyik szereplőjének találták volna ki. A keresleti oldalt megtestesítő fogyasztó egyre kevésbé nevezhető a piac egyenrangú résztvevőjének: ő a termelési-fogyasztási folyamatoknak ma nemcsak a legutolsó, de egyben a leggyengébb láncszeme is. Tehetetlennek érzi magát és már csak legyint Kár, hiszen egy hatékony (európai vagy hazai) belső piacnak alapvető érdeke, hogy az abban játszott meghatározó szerepét a felvilágosult fogyasztó elhiggye, és komolyan vegye. Ehhez azonban a fogyasztónak megfelelő piaci rálátásra, az alapvető ökológiai összefüggések ismeretére és széles-körű termék információra van szüksége. Nemcsak a termék árával, minőségével, a csomagolások környezeti hatásaival kapcsolatban,- de a

reklámozási- és eladási praktikák vonatkozásában is. A fogyasztóknak joguk van az élelmiszerek eredetével, összetételével, minőségével, a felhasznált alapanyagokkal és adalékanyagokkal kapcsolatos információkhoz. Joguk van ahhoz is, hogy mellékbeszélés helyett kellő időben, kellően objektív tájékoztatást kapjanak az élelmiszerbiztonsággal összefüggő gondokról, botrányokról is. Ami a, magyar fogyasztókat illet, ismerjük el, hogy étkezési szokásainknak továbbra sincs sok köze az egészséges táplálkozáshoz. Tudjuk, hogy ételeink túl zsírosak, fűszeresek, hogy egészségtelenül sok sót és cukrot fogyasztunk. Elméletben ugyan egyre többet tudunk az egészséges táplálkozásról, napi bevásárlásainkat azonban az árak befolyásolják és a reklámok manipulálják. A bevásárlásra, piacra járásra, főzésre és étkezésre egyre kevesebb idő és pénz jut - étrendünkben sajnos folyamatosan nő az olcsó árfekvésű, a

félkész és gyorsfagyasztott ételek szerepe. Bár a gazdaság a fogyasztói vásárlásoknak köszönhetően működik - a fogyasztók valójában ma még alig tudják befolyásolni az áruválasztékot. Alig tudják, mert alig merik. Ahhoz, hogy ez megváltozzon , a magyar fogyasztónak el kell hinnie, hogy ő nem tehetetlen áldozat. Hogy neki hatalma van - és bevásárlókosara, amivel hatalmát gyakorolhatja. A szupermarketek csak látszólag és csak addig diktálnak, amíg a fogyasztó el nem kezd gondolkodva vásárolni és kritikusan válogatni. A gyártók ugyanis féltik a nagy nehezen (százmilliós reklámokkal) felépített imázsukat és különösen igaz ez az élelmiszeriparra, ahol a termékek kelendősége a vásárlók bizalmától függ. A fogyasztói oldal védelme és piaci pozícióinak erősítése nálunk is csak jelentős és aktív állami feladatvállalás képzelhető el. Egy hatékony fogyasztóvédelmi politika feltételezi: • a konkurencia

fenntartását. A vásárlási választás szabadsága nemcsak a fogyasztó demokratikus joga, hanem nemzetgazdasági érdek is. • a fogyasztó védelmét a tisztességtelen piaci magatartások és az egészségre veszélyt jelentő termékek ellen (ami a versenyjogi illetve a közegészségűi vonal erősítését jelenti). • fogyasztópolitikai érdekvédelmi tevékenység erősítését: a fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi társadalmi szervezetek fokozott támogatását. Kétségtelen, hogy a (környezet) tudatos fogyasztói réteg kialakítása fáradságos és időigényes feladat. De nálunk sem reménytelen A Danonetermékek bojkottjával a magyar fogyasztó már megmutatta, hogy ismeri a társadalmi szolidaritást, - a Pepsi-termékektől való elfordulással pedig azt, hogy van környezeti érzékenysége is, amelyet még egy pökhendi világcég sem hagyhat figyelmen kívül. Ó igen! Megannyi füstaroma-ködösítés, bőrkepor-hintés és

élelmiszerbotrány után végre nálunk is kezd kialakulni az a tudatos fogyasztói réteg, amelyik valós szükséglete szerint, gondolkodva vásárol és előre mérlegeli. vásárlásának környezeti, egészségi következményeit is Kritikusan ítéli meg az „el nem szalasztható akciókat.”, nem dől be a hangzatos márkaneveknek, nem kábul el a búgó reklámoktól, csicsás csomagolásoktól. Sokkal inkább érdekli őt az élelmiszer származása, szavatossági ideje és összetétele. Jelszava: Nyisd ki szemed - csukd be szád! Az első fogás Az E-számok rejtélye Brosúránk első szakmai része az élelmiszerek adalékanyagait tárgyalja. A táblázattal kezdjük, ahol az egyes adalékanyagok E-számait sorakoztattuk fel (emelkedő számsorrendben, a hivatalos magyar kémiai elnevezésekkel). Piros betűkkel írtuk azt az adalékot, amelyet az általunk alapul vett valamelyik forrásmunka egészségvédelmi szempontból „problémásnak” minősítette. A füzet

belsejében már csak ezekkel a problémás adalékanyagokkal foglalkozunk, technológiai funkciójuk szerint csoportosításban (színezékek, tartósítószerek, emulgeátorok stb.) Ez a rész nagyrészt a német ÖKO-TEST Verlag témával foglalkozó szakmai anyagának fordítása (minimális rövidítéssel), átvéve az általuk használt minősítő jelzéseket is. A minősítések megfejtése a következő: ¤ megfelelő színvonalú vagy nem ki elégítő vizsgálatok híján végleges értékelés még nem lehetséges illetve egyéb okból alapos kétség merült fel az adalékkal kapcsolatban, ¤¤ a már ismert tények arra utalnak, hogy az adalékanyag felhasználási engedélye visszavonandó vagy legalábbis erősen korlátozandó Amelyik adalékanyag mellett nincs jelzés, az a forrásmunkák szerint egészségvédelmi szempontból aggálytalannak tekinthető. Az adalékanyagokról „Élelmiszer adalék: minden olyan természetes vagy mesterséges anyag tekintet

nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem-, amelyet élelmiszerként önmagában általában nem fogyasztanak, alapanyagként nem használnak, hanem az élelmiszerhez az előkészítés, a kezelés, a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás vagy a tárolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezően befolyásolja. Hozzáadása azt eredményezheti, hogy önmaga vagy származéka az élelmiszer összetevőjévé válik.” (1995 évi XC. törvény 2§ 2pont) A tudomány - amely már régen elemeire szedte az élelmiszereket - most azon fáradozik, hogyan lehet a természetes alkotórészeket nagyüzemi módszerekkel másképp összerakosgatni (lásd: a gyümölcsjoghurtok karrierje). Segítségül hívta ehhez az adalékanyagokat, a különféle színezékeket, az ízfokozókat, az emulgeátorokat, a stabilizátorokat stb. Az adalékanyagok megjelenése elsősorban az élelmiszerek

ipari méretű feldolgozásához, a nemzetközivé vált élelmiszerpiachoz kapcsolódik. A fogyasztói társadalomban az élelmiszer áruvá vált, amelyet iparszerűen,, jó minőségben, gazdaságosan kell előállítani, elosztani (azaz tartóssá és szállíthatóvá tenni). És persze „gyönyörűséges” csomagolásokban tálalni hiszen az önkiszolgáló boltokban, szupermarketekben az eladók helyett maga a csomagolás hivatott a terméket kimérni, kínálni, eladni. A fogyasztó vásárláskor ugyan nem láthatja, szagolhatja a csicsás Tetra Pak dobozba vagy a fóliába gyömöszölt élelmiszerét - de elvárják tőle: higgye csak el, amit róla a reklám búg és amit a termékismertető mond. Ha mond Az adalékanyagok bekeverése (akár- csak a géntechnológia, vagy az élelmiszersugárzás alkalmazása) elsősorban a gyártók szempontjából szükséges. Számukra hasznos is, hiszen az adalékok: • a terméket tetszetőssé, jobban eladhatóvá teszik

(színezékek, fényező-, zseléző anyagok) • új termékcsoportokat juttatnak a piacra („light"-termékek) - segítenek leplezni a minőségi hibákat (ízfokozók, édesítőszerek, aromák) • olcsóbbá teszik a termelést, hiszen a vegyipar szintetikus adalékaival drága alapanyagokat lehet kiváltani, • növelik a termék elállóságát, térfogatát (tartósítószerek, tésztakelesztőszerek, pelyhesítők, • a termékbe építve vághatóvá teszik a vizet (például a parizer) Igaz ugyan, hogy a friss, vegyszermentes élelmiszer-alapanyagok egészségesebbek és olcsóbbak, mint az agyonfeldolgozott, agyoncsomagolt társai - az iparnak és kereskedelemnek azonban. ez utóbbiak hozzák a nagy forgalmat (hasznot). Logikus tehát, hogy a reklám milliárdjaikat is erre költik. Főszabályként: egy élelmiszeripari terméknél annál több adalékanyaggal számolhatunk, minél messzebbről érkezett, minél több feldolgozási műveleten esett át

és minél kívánatosabbra, tartósabbra csinálták. Óvatosságot igényelnek tehát: • a több ezer kilométeren át utaztatott (nálunk csak érleltetett) déligyümölcsök, • a félkész- illetve készételek (konzervek, mélyhűtött áruk) • és a magas feldolgozottságú termékek (egyes tejipari és húsipari készítmények, édességek, „üdítő” italok). Hangsúlyozni szeretnénk, hogy olyan hatóságilag engedélyezett adalékokról van szó, melyek felhasználás előtt szigorú vizsgálatokkal és (állat)kísérletekkel bizonyították veszélytelenségüket. Az engedélyezettség azonban nem jelenti azt is, hogy az adott adalékanyag fogyasztása senki számára nem jelent egészségi kockázatot. Az újabb tudományos kutatások, orvosi megfigyelések nyomán idővel már sok ártalmatlannak gondolt adalék került, mellőzésre vagy a tiltólistára. De az is előfordul, hogy ami az egyik országban tiltott, az a másik országban engedélyezett.

Még egy megjegyzés: nem csak arról van szó, hogy egy adalékanyag egészségvédelmi szempontból esetleg problémás, de sokuk felesleges is. A mesterséges színezőanyagokat például nyugodtan mellőzhetnénk mi is, mint teszik ezt más országokban (például Svédország, Norvégia, Izland). Az E-számokról A felhasznált adalékanyagok pontos (kémiai) elnevezésével illetve az ahhoz kapcsolt úgynevezett E-számokkal az Európai Unió (EU) országaiból érkezett élelmiszerek csomagolásain találkozhattak először az arra kíváncsi fogyasztók. Nálunk korábban - ha egyáltalán feltűntették- a felhasznált adalékanyagok rendeltetésére utaltak (készült: mesterségesen „színezék”, „állományjavító”, „ízesítőanyag”, „emulzióképző” stb. felhasználásával) Az EU az 1960-as években dolgozta ki a tagállamaiban engedélyezett adalékanyagok azonosító rendszerét, ahol minden adalék kapott egy saját E-számot. Ennek elsődleges

oka ugyan a kémiai elnevezések különféle értelmezési nehézségeinek elkerülése volt, de elterjedésükben nagy szerepet kaptak az erősödő fogyasztóvédelmi követelések is. Eredetileg négy adalékcsoportra szabályoztak: • E100-tól kezdődő számokkal jelölték a természetes és mesterséges színezékeket • E200-tól sorolták be a különféle tartósítószereket • E300-tól jelölték az antidoxidánsokat, az emulgeátorokat és a savanyítószereket • E400-tól kezdődtek a sűrítőanyagok, zselésítőszerek stb. Az élelmiszeripari technológiák fejlődése (?) az évek során jelentősen felduzzasztotta az új adalékanyagok számát. Az adalékcsoport elnevezések főszabályként ugyan most is érvényesek, az adalékanyagok azonban hamarosan túllépték a számukra szabott kereteket (jelenleg több, mint 700 engedélyezett adalékanyagot használnak fel). A besorolást (beazonosítást) bonyolítja az is, hogy az adalékanyagok egy

része többféle technológiai célból is felhasználható. Az adalékanyagok megjelölésének a felhasználás elsődleges céljához és a Magyar Élelmiszerkönyv előírásaihoz kell igazodnia. Ez utóbbiak visszautalnak a EU jogi normáira, ami azt jelenti, hogy mi is elfogadtuk és bevezettük az adalékanyagok jelölésére és gyors azonosítására alkalmas E- számrendszert. A jelölési rendszert átvétele nem azt jelentette, hogy az EU ban engedélyezett adalékok szabad utat kaptak volna nálunk (a magyar szabvány eredetileg a hazai gyártóknak az EU-nál jóval kevesebb adalékanyag felhasználását engedte meg). Az EU-csatlakozásunkkal persze ez is megváltozik, hiszen belépésünk feltételezi az ottani előírások (adalékfajták + határértékek) naprakész átvételét. A gyakorlatban egyébként a „nyugati” import-élelmiszerekkel eddig is sok „uniós adalékanyagot” is nyelhetünk. A fentiek miatt ezért láttuk jónak, ha füzetkénkben a

teljes listát közöljük. A lehetséges egészségügyi hatásokról A hazai gyenge egészségvédelmi és még erőtlenebb fogyasztóvédelmi érdekképviselet miatt az E-számok megfejtése sokáig nem látott napvilágot. Hiánypótló kiadványunkat mi úgy szerettük volna teljesebbé tenni, hogy az E-számok megfejtése mellett felhívjuk a figyelmet az egyes problémás adalékok lehetséges egészségügyi kockázataira is. A hivatalos vélemények szerint ilyenek nincsenek is, néhány külföldi forrásmunka viszont a miénknél jóval több adalékot minősítenek problémásnak (mi 320-ból 90-et). Mi egy tudományos igénnyel írt, sokadik kiadást megért német anyaggal dolgoztunk. Bevezetőnkben mindenképpen hangsúlyozni szeretnénk, hogy: • az élelmiszerekben csak hivatalosan engedélyezett, az (állat)kísérleti szakaszban ártalmatlannak bizonyult adalékanyagok fordulhatnak elő • ezek felhasználását mindenütt szigorú szabványokhoz kötik:

adagolásuk élelmiszer-csoportonként, meghatározott mennyiségben engedélyezett, csupán elméleti, lehetséges egészségkárosításokról szabad beszélni. Egy adalék szervezetre való tényleges hatása azonban a fogyasztó számára előre kiszámíthatatlan. Kiszámíthatatlan, mert az akut tünetek jelentkezése alapvetően függ az egyes emberek egyéni érzékenységétől (allergiára való hajlamától). A helyzetet tovább bonyolítja a különféle adalék-anyagok és aromák együttes felhasználása. Ezek az önmagukban egyébként ártalmatlannak számító kemikáliák valóban nem károsították a kísérleti patkányokat, az emberi szervezetben együtt megjelenve azonban előre kiszámíthatatlan hatások jelentkezhetnek. De nem csak az adalékanyagokról van szó. Gondoljunk csak arra, hogy már a szervezetbe kerülő sokféle tápanyag egymásra való élettani hatása is vitatott és hogy az élelmiszerek a tápanyagok mellett különféle

szermaradványokat, környezeti eredetű szennyeződéseket „hoznak be” magukkal (peszticideket, nehézfémeket). Esélyeinket tovább rontja, ha a feltálalt hús néhai gazdiját hormonnal kezelték, ha a köret alapanyaga egy picit génmanipulált, egy picit sugárkezelt volt. Na és akkor ehhez jönnek még a külső környezeti ártalmak és az életvitel okozta problémák. Becsült adatok szerint a magyar állampolgárok körülbelül 40%-a allergiás. Meggyőződésünk, hogy a lehetséges mellékhatásokra történő utalással a kívánt megelőző hatást érjük el. A termékismertetők és a füzet „összeolvasása”: • az allergiásoknak segíthet „kinyomozni”, hogy a jövőben melyik adalékanyagtól kell tartózkodnia. Ehhez persze nem árt figyelni, hogy mely élelmiszereknél jelentkeznek visszatérően az allergiás tünetek. A többi a szakorvos és a labor dolga • a még nem allergiás fogyasztónak pedig füzetként ahhoz ad tanácsot, hogy mely

élelmiszereknek lehet köze az egészséges táplálkozáshoz. A gyanús adalékanyagokat, hiányos termékismertetőket szíveskedjenek az illetékes Fogyasztóvédelmi Felügyelőségnek jelezni. x E- számos élelmiszer adalékok listája: színmagyarázat: zöld: teljesen ártalmatlan piros: biztosan problémás fekete: nincsenek még megfelelő adatok róla 100 Kurkuminok 101 Riboflavinok 102 Tartrazin 104 Kinolinsárga 110 Narancssárga S 120 Kárminsav, kárminok 122 Azorubin 123 Amarant 124 Neukokcin, Ponszó 4R 127 Eritrozin 128 Vörös 2G 129 Allura vörös AC 131 Patentkék V 132 Indigókármin 133 Brillantkék FCF 140 Klorofill- és klorofillinek 141 Klorofill- és klorofillin rézkomplexek 142 Zöld S 150a Karamell-egyszerű 150b Karamell-szulfitos 150c Karamell-ammóniás 150d Karamell-ammónium-szulfitos 151 Brillantfekete BN 153 Növényi szén 154 Barna FK 155 Barna HT 160a Karotinok 160b Annatto, bixin, norbixin 160c Paprikakivonat, kapszantin, kapszorubin

160d Likopin 160e Béta-apro-8'-karotinal 160f Béta-apro-8'-karotinsav-etilésztere 161b Lutein 161g Kantaxantin 162 Céklavörös, betanin 163 Antociánok 170 Kalcium-karbonátok 171 Titán-dioxid 172 Vasoxidok és hidroxidok 173 Alumínium 174 Ezüst 175 Arany 180 Litolrubin BK 200 Szorbinsav 201 Nátriumszorbát 202 Kálium-szorbát 203 Kalcium-szorbát 210 Benzoesav 211 Nátrium-benzoát 212 Kálium-benzoát 213 Kalcium-benzoát 214 Etil-(p-hidroxi-benzoát) 215 Nátrium- etil- (p-hidroxi-benzoát) 216 Propil- ( p -hidroxi-benzoát) 217 Nátrium- propil-(p-hidroxi-benzoát) 218 Metil-(p-hidroxi-benzoát) 219 Nátrium-metil-(p-hidroxi-benzoát) 220 Kén-dioxid 221 Nátrium-szulfit 222 Nátrium-hidrogén-szulfit 223 Nátrium-metabiszulfit 224 Kálium-metabiszulfit 226 Kalcium-szulfit 227 Kalcium-hidrogén-szulfit (Kalcium-dihidrogén-diszulfit) 228 Kálium-hidrogén-szulfit 230 Bifenil (difenil) 231 O-fenil-fenol 232 Nátrium-o-fenil-fenolát 233 Tiabendazol 234

Nizin 235 Natamicin 236 Hangyasav 237 Nátriumformiát 238 Kalciumformiát 239 Hexametilén-tetramin 242 Dimetil-dikarbonát 249 Kálium-nitrit 250 Nátrium-nitrit 251 Nátrium-nitrát 252 Kálium-nitrát 260 Ecetsav 261 Kálium-acetát 262 Nátrium-acetátok 263 Kalcium-acetát 270 Tejsav 280 Propionsav 281 Nátrium-propionát 282 Kalcium-propionát 283 Kálium-propionát 284 Bórsav 285 Nátrium-tetraborát (bórax) 290 Széndioxid 296 Almasav 297 Fumársav 300 Aszkorbinsav 301 Nátrium-aszkorbát 302 Kalcium-aszkorbát 304 Aszkorbinsav zsírsav-észterei 306 Tokoferolok keveréke 307 Alfa-tokoferol 308 Gamma-tokoferol 309 Delta-tokoferol 310 Propil-gallát 311 Oktil-gallát 312 Dodecil-gallát 315 D-eritroaszkorbinsav 316 Nátrium (D-eritroaszkorbát) 320 Butil-hidroxi-anizol (BHA) 321 Butil-hidroxi-toluol (BHT) 322 Lecitinek 325 Nátrium-laktát 326 Kálium-laktát 327 Kalcium-laktát 330 Citromsav 331 Nátrium-citrátok 332 Kálium-cítrátok 333 Kalcium-citrátok 334

Borkősav (L(+)) 335 Nátrium-tartarátok 336 Kálium-tartarátok 337 Kálium-nátrium-tartarát 338 Foszforsav 339 Nátrium-foszfátok 340 Kálium-foszfátok 341 Kalcium-foszfátok 350 Nátrium-malátok 351 Kálium-malát (almasav káliumsó) 352 Kalcium-malátok (almasav kalciumsók) 353 Metabork-sav 354 Kalcium-tartarát 355 Adipinsav 356 Nátrium-adipát 357 Kálium-adipát 363 Borostyánk-sav 380 Triammónium-citrát 385 Kalcium-dinátrium-(etilén-diamin) tetraacetát 400 Alginsav 401 Nátrium-alginát 402 Kálium-alginát 403 Ammónium-alginát 404 Kalcium-alginát 405 (Propán-1, 2-diol)-alginát 406 Agar 407 Karragén (gyöngyzuzmó) 407a Feldolgozott euchema moszat (PES) 410 Szentjánoskenyér liszt 412 Guar gumi (guar gyanta) 413 Tragantmézga 414 Gumiarábikum 415 Xantán-gumi (xantán-gyanta) 416 Karaya-gumi (kara-gumi) 417 Tara magliszt 418 Gellán-gumi 420 Szorbit 421 Mannit 422 Glicerin, Ammóniumfoszfatid 431 Polioxietilén (40) sztearát 432

Polioxietilén-szorbitán-monolaurát (poliszorbát 20) 433 Polioxietilén-szorbitón-monooleát (poliszorbát 80) 434 Polioxietilén-szorbitán-monopalmitát (poliszorbát 40) 435 Polioxietilén-szorbitán-monosztearát (poliszorbát 60) 436 Polioxietilén-szorbitán-trisztearát (poliszorbát 65) 440 Pektinek 442 Ammónium-foszfatidok 444 Szacharóz-acetát-izobutirát 445 Glicerinészterek természetes gyantából 450 Difoszfátok (Pirofoszfátok) 451 Trifoszfátok 452 Polifoszfátok 460 Cellulóz 461 Metil-cellulóz 463 (Hidroxi-propil)-cellulóz 464 (Hidroxi-propil)-metil-cellulóz 465 Etil-metil-cellulóz 466 (Karboxi-metil)-cellulóz 470a Zsírsavak nátrium-, kálium és kalcium sói 470b Zsírsavak magnézium sói 471 Zsírsavak mono- és digliceridjei 472a Zsírsavak mono- és digliceridjeinek ecetsav- észterei 472b Zsírsavak mono- és digliceridjeinek tejsav- észterei 472c Zsírsavak mono- és digliceridjeinek citromsav- észterei 472d Zsírsavak mono- és

digliceridjeinek borksav- észterei 472e Zsírsavak mono- és digliceridjeinek mono- és diacetil-bork-sav észterei 472f Zsírsavak mono- és digliceridjeinek ecetsav és bork-sav-észterei 473 Zsírsavak szacharóz észterei 474 Szacharóz gliceridjei 475 Zsírsavak poliglicerin észterei 476 Poliricinolsav poligliceridje 477 Zsírsavak propán-1,2-diol észterei 479b H-kezeléssel oxidált szójaolaj zsírsavak mono- és digliceridjeivel reagáltatva 481 Nátrium-sztearoil-2-laktilát 482 Kalcium-sztearoil-2-laktilát 483 Sztearil-tartarát 491 Szorbitán-monosztearát 492 Szorbitán-trisztearát 493 Szorbitán-monolaurát 494 Szorbitán-monooleát 495 Szorbitán-monopalmitát 496 Szorbitán-trioleát 500 Nátrium-karbonátok 501 Kálium-karbonátok 503 Ammónium-karbonátok 504 Magnézium-karbonátok 507 Sósav 508 Kálium-klorid 509 Kalcium-klorid 510 Ammóniumklorid (szalmiák) 511 Magnézium-klorid 512 Ón(II)-klorid 513 Kénsav 514 Nátrium-szulfátok 515 Kálium-szulfátok

516 Kalcium-szulfát 517 Ammónium-szulfát 520 Alumínium-szulfát 521 Alumínium-nátrium szulfát 522 Alumínium-kálium szulfát 523 Alumínium-ammónium szulfát 524 Nátrium-hidroxid 525 Kálium-hidroxid 526 Kalcium-hidroxid 527 Ammónium-hidroxid 528 Magnézium-hidroxid 529 Kalcium-oxid 530 Magnézium-oxid 535 Nátrium-ferro-cianid 536 Kálium-ferro-cianid 538 Kalcium-ferro-cianid 539 Nátrium-tioszulfát 540 Kalcium-dlfoszfát 541 Savanyú aluminium-nátrium-foszfát 543 Nátrium-kalcium-polifoszfát 544 Kalcium-polifoszfát 550 Nátrium-szilikátok 551 Szilícium-dioxid 552 Kalcium-szilikát 553a Magnézium-szilikátok 553b Talkum 554 Alumínium-nátrium-szilikát 555 Alumínium-kálium-szilikát 556 Alumínium-kalcium-szilikát 558 Bentonit 559 Alumínium-szilikát (kaolin) 570 Zsírsavak 574 Glükonsav 575 Glükono-delta-lakton 576 Nátrium-glukonát 577 Kálium-glukonát 578 Kalcium-diglukonát 579 Vas(II)-glukonát 585 Vas(II)-laktát 620 Glutaminsav 621

Nátrium-glutamát 622 Kálium-glutamát 623 Kalcium-diglutamát. 624 Ammónium-glutamát 625 Magnézium-diglutamát 626 Guanilsav 627 Dinátrium-guanilát 628 Dikálium-guanilát 829 Kalcium-guanilát 630 Inozinsav 631 Dinátrium-inozinát 632 Dikálium-inozinát 633 Kalcium-inozinát 634 Kalcium-5'-ribonukleotidok 635 Dinátrium-5'-ribonukleotidok 636 Maltol 637 Etilmaltol 640 Glicin és nátrium sója 641 L-leucin 900 Dimetil-polisziloxán 901 Fehér és sárga méhviasz 902 Kandelilla viasz 903 Karnauba viasz 904 Sellak 905 Ásványolaj, élelmiszer tisztaságú 907 Mikrokristályos viaszok 911 Zsírsavak metil észterei 912 Montánsav észterek 914 Oxidált polietilén viasz 916 Kalcium jodát 917 Kálium-jodát 920 L-cisztein és hidrokloridjai (nátrium- és káliumsók) 921 L-cisztin és hidrokloridjai (nátrium és káliumsók) 925 Klór 926 Klór-dioxid 927b Karbamid 938 Argon 939 Hélium 941 Nitrogén 942 Dinitrogén-oxid 948 Oxigén 950 Aceszulfám K 951

Aszpartám 952 Ciklaminsav és ciklamátok 953 Izomalt 954 Szacharin és nátrium-, kálium-, kalcium sói 957 Taumatin 959 Neoheszperidin DC 965 Maltit 986 Laktit 967 Xilit 999 Quillaja-kivonat 1105 Lizozim 1200 Polidextróz 1201 Polivinil-pirrolidon 1202 Polivinil-polipirrolidon 1404 Oxidált keményítő 1410 Monokeményítő-foszfát 1412 Dikeményítő-foszfát 1413 Foszforilezett-dikeményító-foszfát 1414 Acetilezett-dikeményítő-foszfát 1420 Acetilezett-keményitő 1422 Acetilezett-dikeményítő-adipát 1440 (Hidroxi-propil)-keményítő 1442 (Hidroxi-propil)-dikeményitő-foszfát 1450 Keményítő-nátrium-oktenil-szukcinát 1505 Trietil-citrát 1518 Triacetin 1520 Propilén-glikol 1521 Polietilén-glikol nincs száma: Ceresz-sárga GRN nincs száma: Cereszvörös G nincs száma: Kinin nincs száma: Kvasziafa Desszert 1 . Aromák és egyéb nyelvi bravúrok „Az aroma olyan ízt vagy szagot kölcsönöz az élelmiszernek, amely abban természetes formában

egyébként, nem található, vagy a feldolgozás során veszendőbe ment” - mondja a szakirodalom. Egyszóval: kölcsöníz Nos, ez, a kölcsöníz olyan jól kinőtte magát, hogy ma már az élelmiszerek ízdiktatúráját a laborok háttérben pancsoló aromamesterei irányítják. A laboraroma a mai modern élelmiszergyártás legfőbb kellékévé lett hiszen nélkülük az agyonfeldolgozott, porrá őrölt (ízetlenné vált, vagy műanyag ízt felvett) ipari élelmiszerek eladhatatlanok lennének. Az USA-ban az élelmiszerek 95 %-a ipari termelésből származik. Ott a legtöbb háztartásban már egyáltalán nem is főznek. Életformává vált, a gyorsétkezés. Leggyakrabban fogyasztott élelmiszer a pizza, melyet a Food Technology felmérése szerint kétszer olyan gyakran élveznek, mint a szexet. Ebben a szép új világban az aromagyárak laborjai tonnaszámra gyártják az ízeket. A kóla-aromától a gombás-húsig mindegyiknek van azonosító kódszáma, csak meg

kell rendelni. A vegetáriánusoknak marhahús-aroma, a plaza patkányoknak hamburger-aroma, a pogósoknak techno-aroma. Jó étvágyat! Nos, akkor lépjünk most reklámilag tovább és szavaljuk el együtt a „Legyen egészséges, ami finom” című szlogent! Azt mondtuk egészséges is? Finom is? És mi történt, na mi!? A nyálelválasztás megindul, az ifjú fogyasztó pedig - mit sem tud az aromákról- máris lelkesen kapja ki a hűtőpultból a gyümölcsjoghurtot. Mondjuk ezt a Pokémon figurával díszített, cukorkarikákkal csörgő csodagyümi joghurtot: Fedőneve: KID Varázs. (banán ízű joghurt színezett és fehér csokoládéval bevont rizspehellyel) Készült: tej, színezett és fehér csokoládéval bevont rizs-pehely 8 % (rizspehely: 34 % , cukor, kakaóvaj: 21%, tejpor, savópor, maláta kivonat, sűrítő: gumiarábikum E414, színezékek kurkuma E100, béta karotin E 160a, paprika kivonat E160c, kárminok E120, klorofill rézkomplex E141), banán ízű

készítmény 7.4% (sűrítő: módosított keményítő, kelátképzők: citromsav E310, nátrium-citrát E331; karamell szirup E150, természetazonos banán aroma, színezék: kurkuma E100), cukor, tejfehérje koncentrátumok. sovány tejpor, élő joghurtkultúra felhasználásával Ebből a tanulságos olvasmányból ha más nem is, az mindenképpen kiderül, hogy ez a, joghurt banánt életében akkor látott, ha kilöttyenve végigcsorgott saját polisztirol poharának oldalán. Mert oda aztán úgy odafestették a félig nyúzott banánokat, hogy ihaj! Na ja, a gumiarábikumot, kurkumát meg rézkomplexet nyilván nehezebb lerajzolni, mint eladni. Vagy nézzünk valamit a felnőtteknek is. Például ezt a kiváló 4 tányéros krémlevest: Fedőneve: Szárnyaskrémleves brokkolival. Mire a fogyasztó képzelete száját nyalván nyilván nekilendül a dizájnos tasak-életkép láttán pedig garantáltan elcsöppen a nyál is. A tasak hátoldalán az alábbi összetétel

szerénykedik: Készült: búzaliszt, kukoricakeményítő. só aromák, hidrogénezett növényi zsír, ízfokozók (E631, E627) és nátrium glutamát (E621). módosított keményítő, tejcukor, sovány tejpor, zöldségek, áltati eredetű zsír, cukor, élesztőpor, szárított tyúkhús (0,5 %), színezék (E 150), Curry felhasználásával. Mint tudjuk az élelmiszerek összetételét mindig a „receptúra szerinti csökkenő sorrendben” kell megadni. Azaz első helyen azt, amiből a legtöbbet tartalmaz, a végén amiből a legkevesebbet. Esetünkben a nemes felsorolásban hátul kullogó szárított tyúkhús 0,5 %-ot képvisel, az összesen 80g-os portömegben pedig összesen 1,5g szárított brokkoli szerénykedik. Na jó, de akkor hát mitől ilyen finom ez a leves? Honnan a brokkoli íz és mitől ez a szárnyas-igézet? Te jó ég, csak nem az előkelő helyen szereplő aromáktól?! A szabályozás szerint - ellentétben az adalékanyagokkal - az aromáknál csak a

„közismerten problémásaknál” kötelező az azokra való pontos utalást (például füstaroma, kinin, nátrium-glutamát). Egyébként az összetételben „az aromákat az aroma szóval , vagy jellegükre és eredetükre való pontosabb nevükkel kell megnevezni” Az aroma eredetére a „természetes”, „természetazonos” vagy „mesterséges” jelzővel utalnak. Leegyszerűsítve: • a „természetes aromát” fizikai eljárásokkal legtöbbször növényekből vonják ki. • a „természetazonos aromát” ugyan kémiai úton állítják ugyan elő, de összetétele megegyezik a természetes aromával • a „mesterséges” jelző egyértelműen az aroma szintetikus módszerekkel történő előállítását jelzi Az egészséges élelmiszer imázsába nyilván csak a „természetes” jelző illik. Csakhogy vigyázat, Barbatrükk: a „természetes aroma” megjelölés nem feltétlenül fedi a fogyasztó - egyébként logikus - elképzeléseit.

Itt vannak például az említett gyümölcsjoghurtok. Mondjuk az epres Németország egész éves földieper termése (53 ezer tonna/év) ugyan arra sem lenne elég, hogy a saját piacukra kerülő gyümölcsjoghurtjaikat beízesítsék - akkor hát hogyan tudják fél Európát ezzel etetni? A dolog nyitja természetesen az aroma, melyhez alapanyagul egy Ausztráliában honos fafajta forgácsa szolgál. Ami megfelelő felfőzés, vízzel és alkohollal történő kezelés és némi titkos adalékanyag hozzáadása után ugyanis tökéletes eperaromává lesz. Vagy csoki - vagy vaníliás aroma És „természetes"-ként reklámozható - hiszen alapanyaga pancsolt faforgács. A lehetőségek pedig korlátlanok. A lényeg, hogy lehetőleg olcsó legyen és természetes. A penészgombák és talajbaktériumok vagy az ipari mikrobák kétségtelenül olcsó alapanyagok - így nyilván olcsó lesz a belőlük készült citromsav is. Egy kis hókuszpókusz a laborban és a növényi

olajból almaaroma lesz, a ricinusolajból őszibarack íz, egy gombafajtából kókusz-zamat Ráadásul ezekre nyugodtan ráírható, hogy „természetes aromával” készült hiszen az alapanyagot tényleg a természet adta. Földieper vagy faforgács Végül is nem mindegy? Azért vannak elgondolkodtató számok is. Az Európa Tanács listája 2176 közismert aromát tárgyal. Ebből azonban csupán 391-et jelöl veszélytelennek, 180 aroma alkalmazásától viszont - óvatosságból - inkább eltanácsolná a fogyasztókat. Ezek közül néhány - például a „nagy valószínűséggel rákkeltőként” besorolt allylkoholester - alighanem több, mint problémás. (forrás: Greenpeace Magazin 2/98) Nem vitás, az ember természeténél fogva szeret az ízekkel kísérletezgetni. A szervezet azonban „lemaradt” - biológiailag még mindig a hagyományos élelmiszerekre és íz-üzenetekre van beállítva. Ezt az aromák becsapják hiszen ha például az ízlelő

marhahúst jelez, az agy impulzust kap és arra aktivizálja az emésztőhormonokat, a gyomor felkészül a marhahús feldolgozására, hiszen az íz szabályozza az étvágyat. Helyette jön a nullatápérték, az aroma és a becsapott szervezet farkaséhséggel reagál Aztán idővel kialakulhat az aromafüggőség is. Az aromák veszélytelenségénél egyébként az ipar abból indul ki, hogy úgyis minimális mennyiségben alkalmazzák. Ezért nem is kell engedélyeztetni és a címkén sem kell feltüntetni. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindegyik veszélytelen lenne. Sőt! Ezeknek a szójátékoknak elsősorban az allergiára (bocsánat, az élelmiszer-intoleranciára) hajlamosak isszák meg a levét. Miközben a fogyasztók között sajnos egyre nő a szójaérzékenyek aránya, a szójából nyert (szalonnaízű) aromát nyugodtak belekeverhetik a szalámifélékbe, a pizzákba, a hamburgerekbe és a rágcsálnivalókba. Feltüntetni nem kell, a gyanútlan fogyasztó pedig

megveszi, ízlik neki aztán meg értetlenül szitkozódva vakarássza kiütéseit. „A műanyagok inkognitóban ínycsiklandoznak. Az aromahadjárat elkezdődött. Az ipari támadás gyakran rejtve közeledik, a fogyasztónak a tápláléka és gyakran súlya is kisiklik az ellenőrzése alól. Végezetül pedig elveszíti uralmát érzékei fölött, egyre nagyobb ízadagokra van szüksége, egyre erősebbekre, egyre keményebbekre. Az étkező - anélkül, hogy észrevenné - aromafüggővé válik.” (Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik). SZÍNEZÉKEK A színezékek az élelmiszer kozmetikumai, ők gondoskodnak arról, hogy az árú maga kelletően tetszetős, étvágygerjesztő legyen. Vásárlásra ingerelnek, és ehhez vagy a jobb minőség illúzióját keltik, vagy - mint például az édességeknél - a „gyümölcs” képzetét keltik bennünk. A színezőadalékokat elsősorban az édességeknél, üdítőitaloknál, szörpöknél, égetett szeszes italoknál, puding-

és fagylaltkészítményekben alkalmazzák, de felhasználják a margaringyártásnál, a sajt és a haltermékek készítéséhez is. E102 Tartrazin ¤¤ Egyike az allergiát leggyakrabban kiváltó adalékanyagoknak. Használatát Németországban az elmúlt években korlátozták, de az EU engedélyével különböző termékekben ismét megjelent. Allergiát, asztmát, csalánkiütést okoz. Ausztriában 1984 óta tiltott Svájcban szintén. E104 Kinolinsárga ¤ Szintetikus színezőanyag; a patkányokra és az egerekre nézve ártalmatlannak bizonyult. Egy EU szakértői bizottság kutyákon végzett rövid idejű vizsgálata szerint „nem mutatható ki egyértelmű toxikus hatás”. Káros hatása az emberre nem ismeretes Az USA ban élelmiszerszínezőként tilos használni. Feltehetőleg allergiát okoz E110 Narancssárga S Feltehetőleg allergiát okoz. E120 Kárminsav ¤ Feltehetőleg allergiát okoz. E122 Azorubin ¤ Az eddigi állatkísérletek során - nagyobb adag

esetén- a legkülönfélébb mellékhatásokat figyelték meg (a vérképre, a tüdőre, a nyirokrendszerre és a hasnyálmirigyre hat). Feltehetőleg allergiát okoz E123 Amarant ¤ Szintetikus anyag, amely viszonylag gyakorta okoz allergiát. Állatkísérleteknél karcinogén és rnutagén hatást jelzett Az USAban 1976 óta tiltott E124 Neukokcin, Ponszó 4R Feltehetőleg allergiát okoz. Az USA-ban betiltották. E127 Eritrozin ¤ Szintetikus anyag; az állatkísérletek szerint gátolja az idegrendszer normális működését. Egyes vélemények szerint a hiperaktív gyerekeknél fokozott viselkedési zavarokat válthat ki. Az állatkísérletek során erős gyanú merült fel, hogy befolyásolja a pajzsmirigy hormon működését (amit a részbeni rákszerű elváltozások is jeleztek). Feltehetőleg allergiát okoz. E129 Allura vörös ¤ Vörös azofesték: az állatkísérletekben viselkedészavarokat (hiperaktivitást) okozott. Az anyagcseréhez való viszonya tisztázatlan.

E150c Karamell-ammóniás E150d Karamell-ammónium-szulfitos Az állatkísérleteknél nagyobb adagban görcsöket váltott ki és csökkentette a fehérvértestek számát (módosította a vérképet, ami rákkeltő hatásra utalhat). Ausztriában csak a barna sör színezéséhez engedélyezett. E151 Brillantfekete BN Feltehetőleg allergiát okoz. Ausztriában csak a kaviár színezéséhez engedélyezett. E154 Barna FK ¤¤ Az állatkísérletek májat és szívet károsító hatásra utaltak. Egyidejűleg csaknem valamennyi szerv elszíneződött (vélhetően egy, az E154-ből származó ismeretlen anyagcsereterméktől). Az USA-ban betiltották. E155 Barna HTK ¤ A színezőanyag mintegy 20 százalékban tartalmaz be nem azonosított kiegészítő színezőanyagot. A színezőanyag kis része a vesékben és a nyirokerekben lerakódik. E160d Annatto, bixin, norbixin Feltehetőleg allergiát okoz. E161g Kantaxantin ¤¤ Természetes anyagként a rákokban fordul elő.

Narancsszínű élelmiszerfesték változatát szintetikus úton állítják elő. Az E161g bár a haleledelben tiltott, a pisztrángok „átszínezéséhez” mégis ezt használják. Kiegészítő anyagként bekeverik a baromfi-tápszerbe is (a tojássárgája „természetes” színének beállításához illetve a csirke bőrének pigmentálásához). A „szépipar” a barnítószer tablettában alkalmazta, de használatát szervbántalmakat okozó hatása miatt meg kellett tiltani. Az egészségügyi világszervezet (WHO) álláspontja szerint a Kantaxantin májkárosodást okoz. E171 Titán-dioxid ¤ Fehérszínű ásványi adalék. Elsősorban cukorkák, drazsék fehérre festéséhez használják. Mivel eddig alig vizsgálták, a mellékhatásai sem ismertek. E174 Ezüst ¤ Édességek színezőanyagaként ismeretes, de használják az ivóvíz-fertőtlenítésre is. Az állatkísérletek elgondolkodtató eredményei immunrendszerre gyakorolt hatásról és számos enzim

funkciójának blokkolásáról szólnak. E180 Litolrubin BK ¤¤ Vörös azofesték. Hosszútávú kísérletek patkányoknál és egereknél fokozott halandóságot jeleztek. A legkülönbözőbb mellékhatást fejti ki a vesére, pajzsmirigyre, lépre és az immunrendszerre. Jelenleg csak sajtbevonatként való felhasználása engedélyezett. Ceresz-sárga GRN (nincs száma) Cereszvörös G (nincs száma) Azo-festékek. Feltehetőleg allergiát okoznak TARTÓSÍTÓSZEREK A tartósítószerek szerepe az, hogy a penészgombák vagy baktériumok okozta romlás késleltetésével megnöveljék az élelmiszerek eltarthatóságát. A közhiedelemmel ellentétben azonban a tartósítószerek elősegítik a mikotoxinok (a penészgombák által termelt mérgek) képződését is. A tartósítószereket nem minden esetben kell feltünteti: főleg akkor nem, ha az élelmiszerbe kevert (más) adalékanyaggal kerülnek a termékbe. Tartósítószert használnak a haltermékek, a

gyümölcslevek, az üdítőitalok, a kenyér, a pékáruk, a saláták, a margarin, a saláta-szószok, a bor, a szárított gyümölcsök és zöldségek, a citrusgyümölcsök stb. tartósításához E201 Nátrium-sorbat ¤ Az E201 - ellentétben a többi szorbinsavakkal teratogén (fejlődési rendellenességet okozó) anyagnak bizonyult. E210 Benzoesav ¤¤ E211 Nátrium-benzoát ¤¤ E212 Káliurn-benzoát ¤¤ E213 Kalcium-benzoát ¤¤ A benzoesav nyomokban számos élelmiszerben mint természetes alkotóelem van jelen (például a tejtermékekben, a gyümölcsökben, vagy a mézben). Tartósítószerként adagolva azonban ennek ellenére mellékhatások jelentkezhetnek. A benzoesav és sóinak használatát a kutyaés macskaeledelekben betiltották A macskáknak már 5 ezreléknyi is halálos lehet. Az E210-213 az embernél viszonylag gyakran vált ki allergiát (asztmát, csalánkiütést). Az L-Aszkorbinsav (E300) jelenlétében a benzoesavból benzol képződik. Fennáll a

gyanú, (hogy lebomlásnál megterheli a májat. Érzékeny embereknél - különösen az aszpirin-allergiásoknál - allergiát (asztmát, csalánkiütést, csalánkiütést) okozhatnak. E214 Etil-(p-hidroxi-benzoát) ¤¤ E215 Na-etil-(p-hidroxi-benzoát) ¤¤ E216 Propil-(p-hidroxi-benzoát) ¤¤ E217 Na-propil-(phidroxi-benzoát) ¤¤ E218 Metil-(p-hidroxi-benzoát) ¤¤ E219 Na-metil (p-hidroxi-benzoát) ¤¤ A PHB-észterek átlagon felüli gyakorisággal váltanak ki allergiás reakciókat. Görcs okozó képességük több mint százszorosa a nátriumbenzoáténak. (E211) Az élelmiszernek fémes rnellékízt adnak. Érzékeny embereknél allergiás tüneteket okozhatnak. E220 Kén-dioxid ¤¤ E221 Nátrium-szulfit ¤¤ E222 Nátrium-hidrogénszulfit ¤¤ E223 Nátrium-metabiszulfit ¤¤ E224 Kálium-metabiszulfit ¤¤ E226 Kalcium-szulfit ¤¤ E227 Kalcium-hidrogén-szulfit ¤¤ E228 Káliumhidrogén-szulfit ¤¤ kén-dioxid és sói (a szulfitok) nemcsak tartósító-,

hanem szépítőszerek is. Az emberiség által legáltalánosabban használt, legősibb adalékanyagok egyike. Az élelmiszerekben a szulfit oldja a B1 vitamint. A szulfit érzékeny embereknél fejfájást, rosszullétet, vagy asztmarohamokat idézhet elő. Ismertek anafilaxiás sokk (a legsúlyosabb allergiás reakció) miatt bekövetkezett halálesetek is. Főleg a fehér borok, pezsgők, szárított gyümölcsök, lekvárok tartósításához használják. Kiszámíthatatlan reakciókat okozhat: egyeseknél rosszullétet, fejfájást, hasmenést - rosszabb esetben zavart az anyagcsere folyamatokban vagy az idegrendszerben. A kén-dioxidról kokarcinogén hatás, feltételezhető (más anyagokkal együtthatva elősegíti a rák kialakulását). E230 Bifenil ¤¤ E231 o-fenil-fenol ¤¤ E232 Nátrium-o-fenil-fenolát ¤¤ A citrusfélék gombaölő szere, amelyet legtöbbször kombinálva alkalmaznak. Tulajdonképpen peszticideknek számítanak. Az állatkísérletek szerint

elősegítik a hólyagrák kialakulását (főleg az E232 és az E233 kombináció). Az E230 adalék már a gyártó üzemekben is több halálesetet okozott. Vigyázat! A hámozáskor az adalékanyag egy részét ujjunkkal rávihetjük a gyümölcs húsára. Mivel esetenként a narancs, citrom stb csomagolópapúját is ezekkel az anyagokkal impregnálják, inkább ne engedjük a gyereket a csomagoló papírral játszani! E233 Tiabendazol ¤¤ A banán penészgomba, elleni védőanyaga. Ezen kívül orvosság is, amelyet kiegészítőlég, peszticidként is felhasználnak. Az egerekkel folytatott kísérletek veseártalmat és fejlődési rendellenességet jeleztek. Az E23O-234-el kapcsolatos pontos toxikológiai vizsgálatok még hiányoznak sajnos. A lekezelt citrusfélék és banán héjától addig is óvakodjunk! E235 Natamicin ¤¤ Bevált, a szervezet számára könnyen kezelhető szer,nemibetegségek, lábgomba és szájpenész elleni antinikotikum (gombaölő szer). Ezidáig

csak recept ellenében, vagy a sajtféleségekkel lehetett beszerezni. A tervek szerint az EU-ban száraz kolbász- és szalámiféleségek tartósítószereként is engedélyezik. Kiterjedt élelmiszeripari alkalmazása esetén félő, hogy nő a kórokozók vele szembeni ellenállósága, ami csökkenti a natamicin gyógyszerként való alkalmazási lehetőségeit. E239 Hexametilén-tetramin ¤¤ Univerzális felhasználású szer, melyet orvosságként köszvény és a húgyúti fertőzések esetén is alkalmaznak. A formaldehidet bontja. Tartósítószerként való használata eddig kizárólag a Provolone-fajtájú sajtok esetében engedélyezett. E242 Dimetil-dikarbonát ¤¤ Úgynevezett hidegcsírátlanító anyag, amit főleg üdítőitaloknál és dobozos teánál használnak. A dimetil- dikarbonát közvetlenül a hozzáadás után feloldódik, miközben mindenféle mellékreakcióra, lép a semlegesítendő mikrobákkal és az élelmiszerben lévő egyéb anyagokkal.

Többek között - nyomokban- metil-karbamát képződik (a karbamátot peszticidként is alkalmazzák). E249 Kálium-nitrit ¤ E250 Nátrium-nitrit ¤ E251 Nátrium-nitrát ¤¤ E252 Kálium-nitrát ¤¤ A nitrátok és nitritek súlyos környezeti, egészségi veszélyei (a trágyázással kapcsolatosan) naponta kerülnek terítékre. Ennek ellenére például a sonka pácolásához használt sós lé megengedett nitrát-tartalma tízszerese az ivóvízben engedélyezett maximumnak. A nitritet a húskészítmények (töltelékárúk) színezésére használják, emellett a kolbász- és szalámifélék eltarthatóságának növelésére is. A nitrátokat (E251, E252) ezenkívül a kemény (szeletelhető) sajtok tartósításához és speciális halkészítmények érleléséhez is alkalmazzák. A szervezetben a nitrátok nitritekké alakulhatnak, ez utóbbi pedig a gyomorban és a belekben reakcióba léphetnek más élelmiszer-összetevőkkel. Mindez elősegítheti a rákkeltő

nitrosaminok kialakulását. A nitrátok különösen kisgyerekek számára jelentenek állandó veszélyt Meggátolhatják, a vörösvérsejtek oxigénfelvételét, ami cianózist („kékbetegséget") válthat ki. E280 Propion savak ¤ E281 Nátrium-propionát ¤ E282 Kalcium-propionát ¤ E283 Kálium-propionát ¤ A propionsav különböző élelmiszerek természetes nyomeleme. Patkányoknál az előgyomorban rákhoz hasonló elváltozásokat okozhat. Egyes szakvélemények szerint az ember számára ártalmatlan, mivel az nem rendelkezik előgyomorral. 1988-ban az NSZK-ban is betiltották, de az EU engedélyezte bizonyos kenyérfajtákhoz. E284 Bórsavak ¤¤ E285 Nátrium-tetraborát (borax) ¤¤ Az EU mint a kaviár tartósítószerét engedélyezte (eddig tiltott volt). A borátok erősen toxikus hatású anyagként ismertek, amelyek felhalmozódnak a szervezetben. Mérgezés esetén ismert ellenszere nincs. E925 Klór ¤ E926 Klórdioxid ¤ ClO2 , zöldessárga gáz.

Az ivóvíz klórozására (csírátlanítására) használják. A klórból kloroform (trichlormethan, CHCl3) keletkezhet, ami zuhanyozás közben a bőrön át juthat a szervezetbe, vagy belélegezzük. A klórozott víz ezenkívül kedvezőtlenül befolyásolhatja a pajzsmirigy működését. A klór hasznosságának (a higiéniai szempontból kifogástalan ivóvíz) és a mellékhatásainak összevetése egyedi mérlegelést igényel. ANTIOXIDÁNSOK Az antioxidánsok úgy növelik az eltarthatóságot, hogy késleltetik az élelmiszerek kémiai-oxidáció okozta - romlását (például a zsírok avasodását, a gyümölcsök megbarnulását). Ezek az adalékok tehát kiegészítik a mikroorganizmusok okozta romlást gátló tartósítószerek hatását. Felhasználási területük: zacskós levesek, rágcsálnivalók, margarinok, majonéz, rágógumi, olajok, pékáruk, fagylalt, marcipán, stb. E301 Nátrium-aszkorbát ¤ Az aszkorbinsav (a mesterséges C vitamin = E300) sója, de

a természetes C-vitaminnal ellentétben a kísérleteknél hólyagrákot okozott. Az állatkísérletek a fiatalegyedeknél fejlődési rendellenességeket is jeleztek. E310 Propil-gallát ¤¤ E311 Oktil-gallát ¤¤ E312 Dodecil-gallát ¤¤ A propil-gallát a csecsemőknél életveszélyes cianózist (kékbetegség) válthat ki. A csecsemőtételek készítésénél ugyan nem szabad felhasználni, de engedélyezett olyan tipikus gyermek-élelmiszereknél mint a marcipán, a nugát, a rágcsálnivalók, vagy zacskós levesek. Az állatkísérletek során csökkentette a szervezet kórokozókkal szembeni ellenálló képességét. Tipikus allergiát kiváltó anyag (főleg az E311). Az E311 Ausztriában tiltott. Az E310 és E312 csak kivételesen alkalmazható (például zacskós leveseknél, szószóknál. E320 Butil-hidroxi-anizol (BHA) ¤¤ E321 Butil-hidroxi-toluol (BHT) ¤¤ Szintetikus anyagok. A BHA (E320) a rágcsálnivaló termékeket védi az ízhibáktól, javítja a

marcipán, nugát és máktöltelék eltarthatóságát. A pék és cukrászárukon az anyag összetételének feltüntetése nem kötelező. Az EU a következő termékeknél tervezi az engedélyezést: levesek, halkonzervek, reggeliző-gabonafélék (müzli, dió és mogyorófélék, valamint fűszerek. A BHT csak rágóguminál engedélyezett. A rágcsálóknál részben rákkeltő, részben a rák kialakulását gátló hatást figyeltek meg. Az állatkísérletek során elváltozások jelentkeztek az immunrendszernél, a pajzsmirigyben és a májban. Mindkét anyag felhalmozódik az emberi zsírszövetben és a magzatba is bekerülhet. Allergiát kiváltó anyagként ismertek Nagy valószínűséggel allergiát okoznak. Használatukat csak néhány terméknél engedélyezik (például rágóguminál). (Az összes bolti zsírban ez az avasodás gátló!) SŰRÍTŐANYAGOK A sűrítőanyagokat nemcsak besűrítésre és zselésítésre használják, hanem sokkal inkább az

élelmiszer „optimális állagának” beállítására (így érik el például az italok kellő testességét, vagy a gumimacik élvezetes rághatóságát). Szabályozzák a kész öntetek viszkozitását, megakadályozzák a kakaórészecskék lerakódását a tejben, vagy vágható állagúra kocsonyásítják a vizet. Sok kalóriaszegény „light” terméknél nélkülözetlen Felhasználási területe: lekvárok, sajt- és húskészítmények, pékáruk, tésztatermékek, porított (instant) italfélék, csecsemőételek, diétás termékek, zselék, pudingok, fagylaltok, habok és édességek stb. E407 Karragén (gyöngyzuzmó) Az állatkísérletek a belekben gyulladást és fekélyt jeleztek. E412 Guar-gumi ¤ A mérgező guar (gyomnövény) magvából nyerik, melyek különböző káros anyagokat tartalmaznak. Mivel tökéletes tisztásuk gazdaságtalan, a kereskedelmi forgalomban lévő guar-gumi körülbelül tíz százalékban engedélyezetten tartalmaz hatja a

gyomnövény egyéb kísérőanyagait is. Allergiát okozó anyag E413 Tragantmézga ¤ A tragantmézga egy astralagus nevű ázsiai növény gumiváladéka. Az első kísérletek alapján feltételezett májkárosító hatások később nem igazolódtak, de a WHO véleménye szerint a tragantmézga olyan allergiát kiváltó anyag, „mely képes szélsőségesen erős reakciók kiváltására.” Feltehetőleg allergiát okoz. E466 Karboxi-propil-cellulóz Tiszta állapotában viszonylagosan ártalmatlan. Csak tartós bevitel után jelentkeztek a kísérleti alanyoknál. - hasmenéssel kísért - még nem pontosított panaszok. A pékeknél allergiás bőrreakciókat válthatnak ki. EMULGEÁLÓSZEREK Az emulgátorok hatásmechanizmusa a mosószerekéhez hasonlít. Segítségükkel összekeverhető több -egyébként nem vegyíthető fázis (például a víz és a zsír) és stabilizálja a keverék állagát. Nagy jelentősége van a félkész- és készételek, az instant

(folyadékban oldódó) termékek előállításában. Felhasználásukkal nő a tészták gépi megmunkálhatósága, könnyebb a megfelelő szemcsésség, a habosság, vagy a krémszerűség beállítása. Ezzel együtt alapanyag is megtakarítható, hiszen így az anyagba több víz, vagy levegő keverhető. Mivel az emulgátorok - a természetes emulgátorok is - biológiai rendszerekben felettébb hatékonyak, csak nagyon óvatosan szabadna őket az élelmiszerekbe adagolni. Az emulgeátorok toxikológiai vizsgálatai eléggé hiányosak, legtöbbször maga az előállító végzi el azokat. Azt például hogy az emulgeátorok megváltoztatják a membránok áteresztőképességét; ezért használják például a peszticidek hatékonyságának növelésére. Ez magyarázatot ad arra is, hogy miért játszhatnak kulcsszerepet a bélmegbetegedéseknél és allergiáknál. Megváltoztatják a nyálkahártya felületét, koncentráltabb formában fel károsítják a sejtmembránt és

a bél nyálkahártyáját; átjárhatóvá téve ezeket az allergiát kiváltó táplálékösszetevök, lebomlási termékek és adalékanyagok számára. A folyamat egészét mindmáig alig vizsgálták Az emulgátorok felhasználási területe: pékáruk, édességek, öntetek, desszertek, margarin, kolbász- és szalámifélék, fagylalt és még sok minden más. Az emulgeátorok feltüntetése sok esetben nem kötelező és a fentiek miatt- nehezen értékelhetőek. A leggyakrabban és legsokoldalúbban használt emulgeátorok (E322 illetve E471) azonban egészségi szempontból aggálytalannak számítanak. SAVANYÚSÁGOT SZABÁLYOZÓ ANYAGOK Ezeknek az adalékoknak nemcsak az a szerepe, hogy az élelmiszereknek egy kellemes savanyú ízt adjanak, hanem tartósító tulajdonsággal is bírnak (például az ecet). Némelyikük emellett mint szilárdítószer vagy kelesztőszer használatos, de vannak zselésítőként, antioxidánsként sőt emulgeátorként adagolt

savanyítószerek is. A savanyúságot szabályzó anyagok lehetővé teszik egy élelmiszer savasságának pontosan értékre történő beállítását. Ide főleg az úgynevezett pufferanyagok (foszfátok, citrátok) jönnek szóba, valamint a lúgok és a savak. A foszforsav és sói (E338-341), a difoszfátok és polifoszfátok (E450-452, E540-544) - bár nem egyértelműen ártalamasak-, a legvitatottabb adalékok közé tartoznak. Az ugyan még nem bizonyított, hogy kiváltják a gyerekek hiperaktívátását, de az igen hogy a foszfátok befolyásolják az emberi szervezet kalciumanyagcseréjét. Túlsok foszfor bevitele megbontja a foszfát-kalcium egyensúlyt és megakadályozhatja a kalcium felvételét (ami csontritkuláshoz vezethet). Felhasználási terület: burgonyatermékeknél, pékárúknál, húskészítményeknél, kenősajtoknál, fagylaltnál és koffeintartalmú üdítőitaloknál (például Coca Cola). E510 Ammónium-klorid ¤¤ Szalmiák. Problematikus

adalékanyag, az állatoknál és embereknél egyaránt számos mellékhatását figyelték meg (például a vérkép, a mellékpajzsmirigy és a mellékvese-kéreg elváltozásait). A WHO adatai szerint a terhes kismamákkal (!) folytatott kísérletek súlycsökkenést, hányást, étvágytalanságot és kóros légzésfokozódást jeleztek. AROMÁK ÉS ÍZFOKOZÓK Az élelmiszereknek ízt és szagot kölcsönöznek, elnyomják az ízbéli hibákat és állandósítják az élelmiszer ízét. Növelhetik az élvezeti értékét, de túlfogyasztásra is ingerelhetnek. Ezek az anyagok főleg olyan termékeknél segítenek, melyeket az ízt, aromát kedvezőtlenül befolyásoló (rossz) nyersanyagból vagy technológiával készítettek. Sok készételnél az aromák és ízfokozók használata gyakorlatilag elengedhetetlen. Mivel az aromákat a könnyebb kezelhetőség kedvéért általában oldószerekkel és hordozóanyagokkal kell vegyíteni, így velük együtt még számos

egyéb anyagot is juttatnak az élelmiszerekbe. E620 Glutaminsavak ¤¤ E621 Nátrium-glutamát ¤¤ E622 Kálium-glutamát ¤¤ E623 Kalcium-diglutamát ¤¤ E624 Ammónium-glutamát ¤¤ E625 Magnézium-diglutamát ¤¤ Ezek az ízfokozók váltják ki az érzékeny embereknél úgynevezett „kínai étterem-jelenséget” (halántéktájú nyomást, hát- és fejfájást). A patkányoknál szaporodási zavarokat és - az utódoknál - tanulási nehézséget okoztak. Étvágynövelő hatása elhízáshoz vezet A fogyasztót megtéveszti az élelmi-szer tényleges összetételét illetően. A glutamátot általában szójából nyerik és húskészítményekhez adagolják. Az arra érzékenyeknél nyaki- és hátfájást, gyengeséget, fejfájást, szapora szívdobogást okozhat (,,kínai vendéglő jelenség"). Kinin (nincs száma) ¤¤ A Tonicnál felhasznált keserítőanyag. A kinin - mint erős plazmaméreg - hatásos mikrobaölő (emiatt „vetették be” koncentrált

formában a malária ellen). Emellett tartósító hatása is van Fehér színű üvegben csakhamar bomlani kezd: ennek egészségügyi vonzata még tisztázatlan. Látási zavarokat, allergiát okozhat és megfigyeltek - a megszokott- gyógyszerek - kel való nemkívánatos reakciókat is. Kvasziafa (nincs száma) ¤¤ Hatóanyaga a fa szagtalan kvaszi(i)n nevű keserítőanyag. A benszülöttek a kvasziafát gyomorpanaszok, láz és galandférgek ellen használják. Németországban a kvasziafa pálinkaízesítőanyagként engedélyezett és emellett rovarölőszerek adalékanyagaként is használják. CSOMÓSODÁST ÉS LESÜLÉST GÁTLÓ ANYAGOK A csomósodást gátló adalékok megakadályozzák az élelmiszer- részecskék összetapadását (például a lisztnél) illetve azt, hogy a késztermék odatapadjon a formához (a futószalaghoz, a tepsihez). Ezenkívül megakadályozzák az összeragadást (például a cukorkáknál), és biztosítják egyes anyagok szórhatóságát

(például a sónál). E907 Mikrokristályos viaszok ¤¤ Élelmiszerek viaszos bevonásához használják. A kenőolajgyártás során keletkezett maradékanyag tisztításával nyerik. Gyakran műanyagokkal vegyítik (például polietilén, ciklokaucsuk) Emellett általában az E320 és E321 jelű antioxidánsokat tartalmaznak. A végleges toxikológiai értékelése még nem történt meg. ÉDESÍTŐSZEREK ÉS CUKORHELYETTESÍTŐK Az általánosan elterjedt nézet, hogy az édesítőszerek segítségével egy csapásra le lehet fogyni. Ez nem így van, sőt a szerek pont a túlsúlyosoknak okoznak problémát. Egy 80000 nőn végzett nagyszabású amerikai felmérés arra az eredményre jutott, hogy édesítőszer használóknál átlagban nagyobb mértékű volt a súlygyarapodás, mint a cukrot fogyasztóknál. Ezt a szerek étvágybefolyásoló hatásával magyarázzák. Az édesítőszerek használata disznók etetéséhez is engedélyezett az étvágy növelésére. E950

Aceszulfám K ¤ Mesterséges édesítőszer. Az előállító (Hoechst AG) adatai szerint teljességgel ártalmatlan. A WHO is leginkább - a nyilvánosságra soha nem hozott- Hoechst vizsgálati eredményre. Független vizsgálatok híján az állítólagos ártalmatlanság objektív felülvizsgálata jelenleg nem lehetséges. E951 Aszpartám ¤¤ Két, szintetikus úton előállított aminosavból álló édesítőszer. Elsősorban a fenilketonúriában (veleszületett anyagcsere betegség) szenvedőknél problémás. Érzékeny embereknél fejfájást, kábultságot, emlékezetkiesést, látászavarokat, rendkívüli aktivitást, rosszullétet és allergiás reakciókat figyeltek meg. Elsősorban a fenilketonúriában (veleszületett anyagcsere betegségben) szenvedőknél problémás. Ez aszpartámmal édesített étel-miszereknél ezért kötelező feltünteni, hogy fenilalanint tartalmaz! E952 Ciklamát ¤¤ Mesterséges édesítőszer, az USA-ban tiltott. Szaharinnal

keverve van forgalomban. A ciklamát bekerülhet a méhlepény-be és az anyatejbe. A bélflóra ciklohexil-aminná alakítja át, ami - az állatkísérletek szerint- károsítja a herét és a spermiumokat. Ez állatkisérletek - nagy adagokban történő alkalmazás eseténhólyagdaganatot jeleztek. E954 Szaharin ¤¤ Mesterséges édesítőszer. Az állatkísérletek során hólyagrákot idézett elő. Hólyagúti megbetegedés vagy rendszeres gyógyszerfogyasztás esetén elővigyázatosság szükséges. A szaharin bizonyos gyógyszerekkel illetve környezetkárosító anyaggal kapcsolatba kerülve károsíthatja a hólyag nyálkahártyáját. A disznók takarmányába keverve engedélyezett étvágygerjesztőszer. Ez állatkísérletek - nagy adagokban történő alkalmazás esetén hólyagdaganatot jeleztek. E959 Neoheszperidin ¤¤ Éretlen keserűnarancsból nyert édesítőszer. Az E959-et kiváltképp a bélflóra bontja le az anyagcsere-folyamataiban. Mivel az egyes emberek

bélflórái eleve jelentősen különböznek egymástól - a patkányokkal folytatott kísérletek nem sok meggyőző erővel bírnak (ezek egyébként az adalék ártalmatlanságát valószínűsítették. ENZIMEK Mivel az enzimeket általában nem tisztítva alkalmazzák, velük együtt mindenféle adalékanyag kerül az élelmiszerbe (például tartósítószerek). Az sem ritka, hogy a csírátlanítás érdekében az enzimeket sugárkezelik, ráadásul a legtöbb enzim úgynevezett „mellékaktivizálókat” is tartalmaz, vagyis további enzimeket, melyekkel a tisztított enzim toxikológiai vizsgálata során nem foglalkoznak. Az enzimek toxikológiai problémái sokrétűek és általában az előállítási folyamat-hoz kötődnek. Sok enzimet penészgombából, baktériumokból, vagy vágóállatok mirigyeiből nyernek. Ez annak az elméleti kockázatát vonja maga után, hogy a szervezetbe mikotoxinok, endotoxinok, vagy patogén csírák is bekerülnek. Mivel az érzékeny

enzimekkel nagyon kíméletesen kell bánni, a szennyeződés veszélye nagyobb, mint bármely más termék esetében. Pektinek (nincs számuk) ¤ Nélkülözhetetlen a gyümölcslevek, a nektárok, a bor és a zöldségsűrítmények előállításánál. Lebontják a zöldség - és gyümölcsfélék támasztószövetét. Gyakran használják cellulózokkal együtt, emellett az aromák kinyerésénél is fontos szerepe van. Hatásmechanizmusa során melléktermékként metanol keletkezik, ami különösen a csecsemőeledeleknél (például répapüré) lehet problémás. A második fogás Eledel-E? Brosúránk második része az egyes élelmiszerekkel foglalkozik. Körülbelül 600 élelmiszeripari termék pontos összetételét tesszük közzé, a csomagolóanyagán szereplő felsorolás szerint. Nem magyarázzuk, csak szó szerint lemásoltuk, külön figyelmet fordítva arra, hogy az egyes élelmiszeradalékok mellett feltüntetett E-számok is pontosan megjelenjenek.

Kiemelten (vastagon szedve) hívtuk fel a figyelmet azokra az adalékanyagokra, melyek brosúránk első részében mint „problémás” adalékok kerültek tárgyalásra. Elsősorban a gyerekek által fogyasztott termékcsoportokra összpontosítottunk (a picik bébiételeire, a kicsik édességeire, üdítőitalaira). Tettük ezt belső indíttatásból, a miértjét nem szükséges magyaráznunk. A másik válogatási szempont az volt, hogy a fogyasztónak ott segítsünk, ahol a termék pontos összetételének megismerése azért problémás, • mert a termék csomagolásán szabad szemmel szinte olvashatatlan a szöveg (klasszikusan ilyenek a csokiszeletek, melyekre a világ legkisebb betűjével karcolták fel a 6-8 nyelvű ismertetőt) • mert mire a termék a vásárló kosarába kerül, addig csomagolását felszeletelték, eldobták, vagy a gyűjtőcsomagolásán maradt (mint például a szeletelten vásárolt felvágottak, a kimérten vett déligyümölcsök vagy

mini csomagolású élelmiszerek, rágók stb.) Az egyes termék után megadtuk annak gyártóját is: nem titkoltan azzal a célzattal, hogy az érdeklődő fogyasztók közvetlenül őket „izgassák” a termék összetételével kapcsolatban felmerülő további kérdéseikkel. Bár lelkiismeretes munkatársakkal és egészen kiváló nagyítólencsékkel dolgoztunk, itt-ott bizonyára becsúszott egy-két elírás. Mint ahogy arra sem volt időnk, hogy az eredetileg 2000-ben összeállított listánkon szereplő élelmiszerek receptúráját az újabb kiadás előtt ismét végigellenőrizzük. Az esetleges tévedésekért az érintett gyártóktól, forgalmazóktól és a fogyasztóktól előre is elnézést kérünk. Nyisd ki szemed, csukd be szád! Az Előszóban már örvendeztünk egy sort afelett, hogy végre Magyarországon is kezd kialakulni a kritikusan vásárló, tudatosan fogyasztó réteg. Ők azok, akik megmosolyogják az „el nem szalasztható akciókat”,

akik nem dőlnek be a hangzatos márkaneveknek, nem kábulnak el a búgó reklámoktól, csicsás csomagolásoktól. Sokkal inkább érdekli őket az élelmiszer szavatossági ideje, a származása és (főleg) az összetétele. A szavatossági idő feltüntetésével általában nincs probléma. A dátum némi szemmeresztgetés után valahol megtalálható, némi agytorna után pedig meg is fejthető. Más a helyzet a származás kiderítésével (a termékbiztonság egyik fő követelménye), ami a globalizálódó piac térhódításával az egyszerű fogyasztó számára gyakran reménytelen. Reménytelen, hiszen a termelés koncentrálása, a multinacionális cégek ellenőrizhetetlen termeltetési-forgalmazási rendszere, az európai piaci korlátok lebontása okozta nagy jövés-menésben képtelenség eligazodni. A termékek piacát uraló multinacionális cégek nagy tőkeereje a nemcsak a termékek minőségének fokozott ellenőrzésére alkalmas, de sajnos a normák

lazítására és a botrányok eltusolására is. Amilyen mértékben nő a piac, úgy válik egyre reménytelenebbé a felelősség megállapítása. Az élelmiszer kémia fejlődése, a nagyüzemi alapanyag termelés, a hormonkészítmények, az ipari tápok és génmanipulátorok megjelenése, a feldolgozási hulladékok turizmusa előre kódolta a brit kergemarhahúsban, a dioxinos német csirkékben, skandináv heringekben és francia tehenekben, a vegyszeres belga kólákban, génmanipulált amerikai termékekben testet öltött botrányokat. És ne legyenek illúzióink: Kelet-Európa túl nagy piac és túl könnyű préda ahhoz, hogy az élelmiszerkonszernek kihagynák a „nagy buliból”. Attól, hogy Magyarországon még műszer sincs a dioxin bemérésére, még vámmentesen megjelenhet az import csirkében. Attól, hogy nálunk nem jelzik a csokipapiron a génmanipulált a szóját, attól még benne lehet a csokiban. És elcuppog rajta a pici magyar gyerek A

megoldás nyilván az élelmiszerbiztonsági előírások, ellenőrzések szigorítása és a termék eredetével, életútjával kapcsolatos információk dokumentálása lenne. Erre technikailag ugyan a vonalkód alkalmas - a gyakorlati kivitelezés azonban feltehetően egyéb (nem fogyasztóvédelmi és nem egészségvédelmi) érdekeket sért. Az erőviszonyokat jelzi, hogy az ismert problémák és botrányok ellenére eddig maga az EU sem tudott hatékony élelmiszer-ellenőrző rendszert kiépíteni. Ami az összetételt illeti, az 1998. január 1-én hatályba lépett írj magyar élelmiszertörvény a termékek csomagolásán ma már nálunk is kötelezően írja elő az élelmiszereknél felhasznált alap- és adalékanyagok pontos feltüntetését. A felhasznált anyagokat a „receptúri szerinti csökkenő sorrendben” kell felsorolni. A termékismertetőn tehát a legnagyobb súlyarányban szereplő anyag van a lista elején, a legkisebb arányban felhasznált pedig a

végén. Az egyes felhasznált anyagokat pontos nevükkel (gyűjtőnevükkel) kell megjelölni. A jogszabály felsorolja azt a néhány termékcsoportot, ahol kivételesen nem kötelező a felhasznált anyagok felsorolása (például szénsavas víz, ecet, sajt, vaj, túró, tejszín stb.) Fedőneve: reklám (balekok, cumi, hanta) A fogyasztói társadalom „fejlődésének” fokmérője az állandó gazdasági növekedés. Ehhez alapvető az új és új „szükségletek” megjelenítése és kielégítése - hiszen csak az árúk materiális elfogyasztása (hulladékká válása) ösztönzi a termelést. Mivel azonban a kereslet pang, a folyamatos többlet-fogyasztás úgy biztosítható, ha a szükségletről illetve a termék valós használati értékéről „kozmetikázott” információkat juttatnak el az embereknek. Mivel a reklám neki szól és mivel vele is fizettetik meg, a fogyasztónak alapvető joga van az egyértelmű és objektív tájékoztatáshoz. Elég

szégyen, hogy ennek ellenére gyakran még a termék származásáról sem kapja meg az információt - nemhogy annak várható élettani és egészségi hatásairól. A búgó reklámok különben is gondoskodnak róla, hogy a vásárlási döntéseknél ne ez legyen a mérvadó - hanem az áruval kapcsolatosan reklámilag beígért örömélmény (a szájbanolvadás, a tejbevarázslat, a szeretet íze, az orbitális csúcsérzés stb.) Na ja, boldogságot venni ugyan nem lehet - eladni azonban igen! Különösen igaz mindez a reklámipar egyik legfontosabb célrétegére: a gyermekekre. A fogyasztói társadalom alapvető törekvése, hogy a gyermekekben (a jövő fogyasztóiban) idejekorán kialakítsa a fogyasztás „nagyszerűségének” érzését - vagy éppen a márkafüggőséget. Ha ez sikerül - gondolják- akkor egy életre nyert ügyük van. Na kérem, itt van például ez a csokidarab. Fedőneve: Kinder szelet (Friss, tejeskrémmei töltött sütemény) Készült:

Pasztőrözött friss tej(38 %), növényi zsiradék, cukor, búzaliszt, sovány tejpor, méz (5%), vaj, tojáspor, korpa, sovány kakaó, emulgeáló szerek (zsírsavak mono- és digliceridjei E472c), glükóz szirup, térfogatnövelő szerek (ammónium karbonát E503, pirofoszfát E450a, szódabikarbóna) aroma: természetes vanilin, glutin, só felhasználásával. A reklámja szerint ez a termék kalciumban és vitaminokban gazdag, kizárólag természetes és egészséges alapanyagokból készül, például „friss tejkrémből, legjobb gabonából, friss tojásból”. A zárógondolat szerint ez a tejszelet „a legideálisabb táplálék tízóraira és uzsonnára egyaránt”. Sőt! „A legtöbb, amit egy anya adhat gyermekének!”. A versenyjogi vizsgálat szerint azonban a gyártó reklámja „bírságra érett”, hiszen megtévesztette a fogyasztókat. Nem igaz, hogy a Kinderszelet bővelkedik kalciumban és vitaminokban, mert nem is friss tojásból, hanem

tojásporból készül, ráadásul nem is a legjobb gabonából. Nem bizonyítható, hogy ez lenne a legideálisabb táplálék, az az értékrend pedig elfogadhatatlan, amelyik egy tejszelet adományozásában jelöli ki az anyagyermek kapcsolat érzelmi csúcspontját. A hosszú távú reklámtaktika egy jól trenírozott, aromafüggő fogyasztói réteg kinevelésén fáradozik, amely a gyermek majdani (felnőttkori) keresményét veszi célba. Aggodalomra sajnos minden okunk meg van A gyermekeknek számára "kitalált" ipari élelmiszerek 80 %-ában a cukor dominál, ami közvetlenül és közvetve is veszélyezteti a gyermekek normális testi-lelki fejlődését. Aztán az adalékok egy részének feladata az aromafüggőség kialakítása - a tetszetős állag, formák kialakításához pedig ott vannak az emulgeáló - és tartósítószerek illetve a színezékek. A szomorú eredmény az egészségügyi statisztikákban köszön vissza: rossz fogazat, túlsúly,

növekvő allergia hajlam, korán jelentkező szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás és koleszterin szint, pszichés zavarok. Mindezzel természetesen nem azt mondjuk, hogy a reklám hazudik, hanem azt, hogy a reklám a fogyasztási folyamat motorja - amelynek végén viszont mindig ott van a hulladék. Ami egyre súlyosabb ökológiai problémákat okoz és egyre súlyosabb társadalmi kérdéseket vet fel. Az élelmiszerek piacát nézve a hulladék-problémát nagyrészt az okozza, hogy a fogyasztói társadalom logikájába (a termelés minden áron való növelésébe) a többször használatos csomagolási rendszerek nem-igen passzolnak bele. Egy többutas (betétes) üveget átlag 40-60-szor töltenek újra, miközben minimális hulladékot termel (leáztatott címkét, kupakot) termel. A csomagolóanyag gyárnak és a kereskedőnek azonban nem ez a „bolt”, hanem az egyszer használatos csomagolás: aludobozt, műanyagpalackot, kombinált

kartondobozt (például Tetra Brik). Ami folyamatosan, milliószámra gyártható, eladható, eldobható. Egyik oldalon a haszon nő, a másik oldalon a szemétdomb. A környezet és a fogyasztó fizeti meg az árát. Kétségtelen, hogy az árubőség, az új fogyasztói szokások, a gyorséttermekben való étkezés, az eldobó termékek és az egyutas csomagolás könnyíti az életet - viszont fogyasztja a nyersanyagkészleteket és növeli a hulladékhegyeket. A kérdés csupán az, hogy a könnyebb élet valóban nagyobb boldogságot jelent-e? Hogy van-e jogunk a Föld értékes nyersanyagkészleteit értelmetlenül felélni és hulladékainkkal tönkretenni a jövő generáció életfeltételeit? És egyáltalán, meddig terhelhető a környezet? Fedőneve: egészség Nyilvánvaló, hogy a tudatos fogyasztói réteg érzékenységével együtt nő az „egészséges” élelmiszerekkel való reklámozás jelentősége is. Az egészséges beltartalomra történő hivatkozás a

gyártók önvédelmi reflexe - amely a lelkiismeret-nyugtatáson kívül alkalmas új fogyasztói rétegek meghódítására is. Ez alapvetően nem baj - ha igaz Az élelmiszeripar kiválóan megtanulta, hogy miképpen kell megteremteni és pénzre váltani az egészség kultuszát. A probléma az, hogy miközben az egyre élesedő reklámpiacon az etikának, önmérsékletnek mind kisebb szerep jut, az átlagfogyasztó nincs abban a helyzetben, hogy a reklámok megbízhatóságát ellenőrizze. De ha van is valós tartalma az ilyen reklámoknak, sokszor azt a látszatot ébreszti alaptalanul, mintha a fogyasztó annál egészségesebb lenne, minél többet fogyaszt a nagy tápértékű (alacsony kalóriatartalmú, vitaminokkal, ásványi sókkal, nyomelemekkel dúsított stb.) élelmiszerekből Amint említettük, a rendszerváltás óra Magyarországon az ipari élelmiszerek választéka a tízszeresére (ötezerről ötvenezerre) nőtt. Miközben az egy főre jutó zöldség-

és gyümölcsfogyasztásunk 20 százalékkal csökkent. Na akkor most álljon fel, aki látott már a TV-ben almát vagy répát reklámozni! Senki? Gondoltam. Ilyen még nem volt - a kicsattanó egészség jelképeként hirdetik viszont a mogyorókrémeket, a tejben úszó csokicsinálmányokat, a margarinokat - és ilyen címen futhattak be szédületes karriert a mindenféle gyümölcsjoghurtok, energiaitalok, pezsgőtabletták és „light” termékek. Aki szakirodalmat olvas, az egyébként tudhatja, hogy nyugaton már alábbhagyott a light termékek nagy divatja. Miközben az élelmiszergyártók ugyan jó nagyot kasszíroztak, a túlsúlyosok aránya az Istennek sem akart lecsökkenni. Ráadásul a fogyasztóvédelmi ellenőrzések szerint átlagban minden ötödik light termékről kiderült, hogy a csomagoláson félrevezető tápanyag-mennyiséget adnak meg. A mesterséges édesítőszer esetében egyébként hasonló folyamat játszódik le, mint a szervezetet becsapó

aromáknál. A nyelvre került édes íz alapján a szervezet energiában gazdag élelem fogadására készül (inzulint bocsát ki) helyette aztán jön a semmi. A becsapott szervezet heves éhségérzettel reagál, fogyókúra ide vagy oda valamit muszáj gyorsan bekapni. Ezért van az, hogy a legtöbb diétázó képtelen lefogyni. Alighanem sejthető is, hogy ugyanezeket a mesterséges édesítőszereket miért keverik bele a disznók takarmányába. Aligha-nem bizony étvágynövelési céllal. A mostani sláger a különféle vitaminokkal és táplálék-kiegészítővel felturbózott úgynevezett funkcionális ételek. Ezekkel sem árt azonban az óvatosság, hiszen • a fitness-anyagok ellenőrizetlen fogyasztása (a vitaminok, ásványi sók, a kalcium vagy a vas túlzott felvétele) nem kívánt hatásokat válthat ki, • a vitaminbombák, a turbó-táplálék-kiegészítők, a bioaktív anyagokkal dúsított termékek megjelenése sokszor elválaszthatatlan a

génmanipulátorok működésétől. Íme egy, az élelmiszerboltokban kapható 20 db-os C-vitamin drazsé. Fedőneve: Vitamin C - 65 mg-os tabletta filmbevonattal Készült: hordozó (E460, E464, E470, E551), mesterséges színezék (E171, E110), édesítőszer (E952) felhasználásával. Szóval. Lehet ugyan, hogy a C-vitamin (megfelelő adagolásban) erő, izom, egészség - de az alkalmazott drazséképző adalékokkal azért akad egy kis baj! A színezékeik (E 171= titán-dioxid, E 110 = narancssárga S) esetleg allergiát okoz-hatnak, az USA-ban tiltott édesítőszer (E952 = ciklamátok) pedig az állatkísérletek szerint károsíthatja a herét és a spermiumokat, nagy adagban történő alkalmazásnál pedig hólyagrákot jeleztek. Öko-termék, bio-gazdálkodás Ez a füzetke ismeretterjesztést szolgál, nem pedig tudományos mű. Csak úgy sorstársilag elbeszélget a fogyasztókkal és jelzi, hogy mi a baja a környezetvédőknek a „modern élelmiszeriparral” és

csatolt szerveivel. A nagyipari alapanyag termeléssel (annak kíméletlen vegyszerezésével és génpancsolásával), az intenzív állattartással (annak takarmányaival és hormonkészítményeivel) - az élelmiszerek nagyüzemi feldolgozásával, színezésével-tartósításával. Az agresszív reklámokkal, a szeméthegyeket termelő csomagolásokkal, a multinacionális cégek átláthatatlan elosztási- és forgalmazási formáival. Általában a globalizálódó piac egyen-agyon fogyasztásával. Mindez nem lenne teljes, ha nem jeleznénk, hogy van azért alternatíva. Léteznek vegyszert nem használó őstermelők, vannak biogazdálkodásból származó egészséges élelmiszerek, működnek a zöldségpiac-ok és nálunk is kiépülőben van a bio-bolt hálózat. A Föld tulajdonképpen mindent készleten tart és mindent kész ideadni, ami az emberek egészséges táplálkozáshoz szükséges. A földművesek évezredek alatt megtanulták, hogyan kell ezeket a javakat

kicsalogatni a termőföld tönkretétele nélkül és ezt az ősi utat választják a mai biogazdák is. Magyarországon már több mint 100 000 hektáron folyik ökológiai gazdálkodás. Bár az itt termelt bioélelmiszerek háromnegyede külföldön kerül értékesítésre, egyre több minősített hazai termékkel találkozhatunk a piacokon és (főleg) a biobolthálózat polcain. Ökotermékként ma már nálunk is csak a hivatalosan az ellenőrzött ökológiai (bio) gazdálkodás keretei között előállított élelmiszer forgalmazható. Az ökogazdálkodás központi gondolata - az emberek egészséges élelemmel való ellátása mellett- a természet megóvása. Tehát a talaj termékenységének fenntartása, az ökológiai sokszínűség megőrzése, a helyi közösségek megtartó erejének fokozása. Éppen ezért a hangsúly elsősorban nem a végtermék laboratóriumi bevizsgálásán, hanem a termesztés, előállítás, feldolgozás körülményeinek folyamatos

ellenőrzésén van. Az állattartó ökogazda a tenyésztés során szigorúan meghatározott területi normatíváknak megfelelően (többnyire szabadtartással) neveli állatait, őket nem csonkítva és betartva a gyógyszerezés elő-írásait. Az állatok etetéséhez saját termelésű vagy ökológiai termesztésből származó takarmány vásárlása megengedett. A növényi „biotermékek” termesztése során semmiféle műtrágyát, szintetikus növényvédő szert, gyomirtót nem használnak - a termék nem tartalmaz genetikailag módosított szervezeteket és a feldolgozását is csak természetes anyagokkal végezik. Az erről szóló jogszabály kifejezetten nevesíti azokat az anyagokat (szereket), melyek kivételesen - az ellenőrző szervezet egyetértésévelfelhasználhatóak a • a talajjavításhoz és a tápanyag-utánpótláshoz, a növények kondicionálásához (trágyák, ásványi eredetű anyagok, állati és növényi eredetű eredetű termékek és

melléktermékek, nyomelemek ) • a kártevők és betegségek elleni védekezéshez (biotechnikai módszerek, fungicidek, baktericidek, akaricidek) Ugyancsak jogszabály sorolja fel az alapanyag feldolgozásánál alkalmazható egyes nem mezőgazdasági eredetű anyagokat (az alkalmazható adalékanyagokat, természetes aromákat, ásványi anyagokat és technológiai segédanyagok) és a nem ökológiai termelésből származó mezőgazda-sági (illetve állati) eredetű anyagokat is. E „bio-termékek” ellenőrzési és jelölési rendszerének szigorú szabályait a 140/1999. (IX3) Kormsz r és a 2/2000 (I18) KVM-KÖM sz rendeletek tartalmazza, mellyel hazánk átvette az Európai Uniós előírásokat. A termék csomagolása abban az esetben utalhat ökológiai eredetre, ha az alábbi feltételek mindegyikének megfelel: a) a jogszabályban foglaltak szerint állították elő, illetve forgalmazták; b) ionizáló sugárzással nem kezelték c) géntechnológiával nem

módosították. Nálunk a termék jelölésére elfogadott megkülönböztető jelzés (még) nincs - a fogyasztónak a termékcsomagoláson feltüntetett hivatalos tanúsító szerv nevét és számát kell figyelnie. E Magyarországon erre egyedül a Biokontroll Hungária Kht hivatott (jelölés: HU-OKO-01). Desszert 2. GYÜMÖLCSJOGHURTOK A gyümölcsjoghurtok (nyugat felől érkezett) gyors felfutása nagyrészt az agresszív reklám- és marketingmunkát dicséri. Divatélelmiszerek A csomagolásokon megjelenő gyümölcsök általában csalárd hivatkozások, hiszen a gyümölcs ízét legtöbbször különféle aromakoktélokkal csempészik bele. Kétségtelen, hogy a gyümölcsjoghurtok tartalmazzák a gyerekek számára különösen fontos kalciumot, de rejtett zsiradékaiknál és magas cukortartalmuknál fogva (12-16 %) sokkal inkább tekinthető édességnek, mintsem tápláló tejterméknek. Nem ártana, ha a hűtőszekrényt lábujjhegyen becserkésző éjjeli

reklámgyerekek visszafelé megmosnák a fogukat. Természetesen nem lódít a német gyártó akkor sem, mikor a joghurtot eredeti „gyümölcsdarabokkal” kínálja. Az más dolog, hogy a szörpüzemben egyszer már laposra préselt gyümölcshús-vázak milyen trükkök után öltenek ismét darabos testet. (csupán egy kis víz, cukor, citromsav, kalcium-foszfát, némi algából készült sűrítőanyag, na meg egy csipetnyi színező- és aroma-anyag kell hozzá). Egy biztos: a Németországból érkezett joghurtok összetételében szereplő „Fruchtzubereitung” fantáziafogalmat kifejezőbb lenne tán a dobozon inkább gyümölcs-csinálmánynak, mintsem gyümölcs-készítménynek fordítani. HÚSKÉSZÍTMÉNYEK A „vörösáru” készítményekre: párizsi, krinolin, virsli az alacsony fehérjetartalom (10-12%) és zsírtartalom a jellemző (18-23 %). Mivel víztartalmuk igen magas (65-70%), az alkalmazott adalékanyagok elsősorban a „víz vághatóvá

tételét” szolgálják. A felvágott-féléket (soproni, zalai, olasz stb.) az alacsonyabb víztartalom, de 40-45%-nyi zsírtartalom jellemzi. Az olcsóbb termékeknél láthatóvá válnak a hús, a szalonna, a börkedarabok és olvashatóvá a különféle problémás adalékok (sűrítő-anyag, emulgálószer) és technológiai segéd-anyagok (például füstaroma). A kolbász (szalámi) félék félszáraz vagy száraz termékek, alacsony víztartalommal bírnak (28-35%). Viszonylag sok színhúst, ezen kívül elsősorban zsírt (koleszterint), vizet, fűszereket és adalékanyagokat tartalmaznak. Különösen problémásnak tűnnek a gyorsérlelésű termékek, hiszen ezt a „gyorsaságot” egyes húsüzemek egy mesterségesen előállított gén segítségével biztosítják. Az egész termékcsoportra jellemző a nitritek alkalmazása: a nyers húskészítmények vöröses színezése illetve tartósítás céljából keverik bele. A piacon egyébként egyre inkább az

ipar és a kereskedelem érdeke diktál: a friss húskészítmények helyett ezért jelennek meg a füstölt vagy tartósított változatai (főtt császár helyett főtt-füstölt császárszalonna, tartós virslik, bacon stb.) A hagyományos füstölésről tudtuk, hogy baj van vele(rákkeltő nitrosaminok megjelenése). De azt legalább tudtuk Nem úgy mint a mostanában alkalmazott folyékony füstaromák lehetséges, egészségkárosító hatásairól, melyek zuhanyzótálcák vagy merítőkádak segítségével kerülnek rá a húsra (és nem véletlenül kötelező feltüntetni, hogy a hús füstaromát tartalmaz). GYÜMÖLCSLEVEK Friss gyümölcsökből vagy gyümölcskoncentrátumok hígításával készülnek és - az élelmiszeripari előírásoknak megfelelően-három kategóriába sorolva kerülnek forgalomba. Az igazi gyümölcsleveknek (dzsúszoknak) 100%-ban, a nektároknak pedig 25-50%-ban kell gyümölcsöt tartalmazniuk, gyártásukkor mellőzendő a

színezékek, tartósítóanyagok használata. Más a helyzet a gyümölcsitalokkal (ivólevekkel), ahol a rendkívül alacsony (12-15%) gyümölcstartalom miatt a lé ízét cukorral és aromával, állagát illatosító és színezőanyagokkal „kénytelenek” eladhatóvá tenni. Olcsóságuk miatt nálunk sajnos ez utóbbi, táplálkozástani szempontból értéktelen dobozos italok forgalma a legjelentősebb. A csomagolás gyakran többe kerül, mint a benne lévő ital, nem beszélve a kombinált dobozok gyártásával, szeméttermelésével okozott súlyos környezeti problémákról. Ilyen szempontból (is) üdítő a piacon nemrég megjelent betétes üvegben forgalmazott Golden Valley gyümölcslé család (gyártó: Szobi szörp RT. Szob). SZÉNSAVAS ÜDÍTŐK, KÓLAITALOK Ezen italok fő alkotóeleme a tiszta víz, ami - mint tudjuk - a legkiválóbb szomjoltó folyadék. Ellentétben a belőlük kutyult üdítőitalokkal, amelyek csak néhány percnyi frissítésre

alkalmasak. Ennek egyik oka az üdítőitalokban lévő magas (8-12 %-nyi) cukortartalom, amely rövid időn belül gondoskodik a kiszáradt szájról (újabb nedvesítés szükségeltetik). A túlzott cukorfogyasztás egészségkárosító veszélyeiről már írtunk - a „light” italoknál használt egyes szintetikus édesítőszerek veszélyeit pedig megtalálják az adott fejezetben. Egy biztos, ezen termékek összetételénél nem véletlenül, hanem kötelezően jelenik meg a „Fenil-anilint tartalmaz” c. figyelmeztetés. Az üdítőitalokat széndioxiddal dúsítják, esetenként pedig 1-5%-nyi gyümölcslével (narancs, citrus, meggy) és aromákkal ízesítik. Az újabban megjelent gyümölcs ízű szénsavas üdítőitalokból (például Lift-család) leginkább már teljesen az aromákra és a színezékekre hagyatkoznak. Fedőneve: Narancs ízű csökkent energiatartalmú szénsavas üdítőital cukorral és édesítőszerrel Készült: víz, cukor, CO2,

savanyúságot szabályozó anyag (E330, E331), természetazonos aroma, édesítőszerek: nátrium ciklamát (E952), K-aceszulfám (E950), aszpartám (E951), antioxidáns (E300), tartósítószer (E211), sűrítőanyag (E414) és színezék (E160a). Fenil-anilint tartalmaz A termék a GAZDASÁGOS fantázianevű árucsoportba tartozik - ezt a szójátékot (és az általa képviselt minőséget) a legtöbb fogyasztó ma már megtanulta értelmezni. Az összetételből megállapítható, hogy a folyadék narancs íze (?) és kinézete egyedül az adalékanyagoknak köszönhető. Gyümölcsöt ez az ital sosem látott. Egyébként ugyanez az összetétele a termékcsalád „Lemon” illetve „Tonic Water” változatának is, csak azok még „gazdaságosabbak”, hiszen azokra még színezőadalékot sem kellett pazarolni. Az üdítőitalok savanyúságát jobbik esetben citromsavval, rosszabb esetben foszforsavval (E338) állítják be. Ez utóbbinak - a csontritkulás sajnálatos

„népszerűsége” miatt- egyre inkább előtérbe kerül a csonttörések kockázatát növelő hatása. A kólaitalok koffeintartalma külön tárgyalandó probléma. A koffein - mint ajzószer- a gyermekeknél izzadást, szapora szívverést, izgágaságot okoz (szuperaktivitást válthat ki), miközben csökkenti a koncentrációs képességét. Jelenléte azonban nem véletlen: rövid távon vízhajtó, tehát gondoskodik a folyadék gyors (ámde pótlást igénylő) távozásáról. Hosszú távú távra szánt szerepe a kólafüggőség kialakítása, ami pedig - a növekvő derékbőséggel együtt- tartósan biztosíthatja a kólacégek gondtalan jólétét. A gyermekorvosok több évtizede mondják, hogy a kólaitaloktól a fiatalokat távol kellene tartani (ezért nem jelenhetnek meg kólareklámban a kisgyermekek). Sajnálatos, hogy a figyelmeztetést a legtöbb szülő nem veszi komolyan és hogy alig van olyan iskola, ahol a büfés vagy az automata ne kólával

böfögtetné a gyermekeket. SZÖRPÖK A gyümölcsökből előállított valódi szörpök • vízzel hígítva az ivóleveket, • ásványvízzel vagy szódával hígítva pedig a szénsavas üdítőket válthatják ki egy egészségesebb szomjoltó itókával. Különösen igaz ez azokra a szörpökre, amelyek nem tartalmaznak tartósítószert és (mesterséges) színezőanyagot (például a Vita fruit). Ezek nem csupán egészségesebbek, de olcsóbbak és „környezetbarátabbak” is, hiszen általában hazai gyümölcsökből készülnek és betétes üvegekben kerülnek forgalmazásra - ellentétben a gyakran több ezer kilométert utaztatott, majd eldobó dobozokba csomagolt gyümölcslevekkel. Nem érvényes mindez nyilván az olcsó, műanyagflakonos „gyümölcs ízű” szörpökre. Ezek a málna ízű, eper ízű, narancs ízű, satöbbi ízű kicsinálmányok gyümölcsöt ugyan nemigen láttak - megjelennek viszont bennük az aromák, a különféle

édesítő- és tartósítószerek, valamint a problémás színezőadalékok. JÉGKRÉMEK Az egyszerű jégkrém körülbelül három, a „komolyabbak” viszont legalább tíz százalékban tartalmaznak homogenizált tejzsírt, ami szájban a levegőstejszínes hatást biztosítja. A tejes fagylaltok legalább 70 százalékban teljes tejet, vagy soványtej-víz és vaj keverékét tartalmazzák. A gyümölcsös fagyik körülbelül 20 %-ban gyümölcsöt is tartalmaznak (kivéve a citrusféléket, melyet körülbelül 10 %ban vannak jelen). A maradék víz, tejkészítmény és cukor A mesterséges fagylaltok tejet sosem láttak: annál inkább vizet, színező- és aromaanyagokat. CSIPSZEK Zsírtartalmánál fogva problémás: a kisült burgonyaszirom akár 40 %-ban is tartalmazhat zsírt (a kukoricából készült ennél jóval kevesebbet). Egy 150 grammos zacskó akár 800 kalóriával is gazdagíthatja a szervezetet. A nátrium-glutamát nevű „problémás” ízfokozó (E621)

a legtöbb csipszben jelen van. A csipszek (a sült krumplival együtt) legutóbb 2002 tavaszán híresültek el, mikor kiderült, hogy a sütés során akrilamiddal dúsulnak fel. A „nagy valószínűséggel rákkeltőnek” besorolt anyagból annál több képződik, minél barnábbra, ropogósabbra sütik. Márpedig egy valamirevaló csipsznek legalább 68 dB-lel kell ropognia (hogy a mellette ülő is megkívánja). Maradjunk abban, hogy ropogós csipsz az van, de egészséges az nincs. KÖRNYEZETVÉDELMI LOGÓK, JELZÉSEK: Ionizáló sugárral kezelt élelmiszer. Egyes élelmiszereket külön engedély alapján elsősorban csírátlanítási és tartósítási célból ionizáló sugárdózissal kezelhetik (szárított zöldségek- gyümölcsök, fűszerek, mazsola, burgonya, hagyma). Ez a kezelés ugyan nem aggálytalan, de az EU Magyarországhoz hasonlóan korlátok között megengedi. A csomagoláson azonban kötelező szerepeltetni „az ionizáló energiával kezelt”

kifejezést, mellette feltüntethető az ehhez rendszeresített (sajnos zöld színű) nemzetközi jelzés is. Irányadó jogszabály: 1/1996.(19) FM-NM-IKM sz rendelet 27§ (4) bek Génkezelt élelmiszer A „Géntechnológiával előállított összetevőt tartalmaz” feliratnak és a mellékelt (nemzeti színű!) jelölésnek kell(ene) megjelennie mindazon termékek csomagolásán, amelyek géntechnológiával módosított szervezetből állnak, vagy részben ilyen szervezetet tartalmaznak (a jelölésnek ez utóbbi pontos megnevezését is tartalmaznia kell). A környezettudatos fogyasztó génmanipulált élelmiszereket nem vásárol. Irányadó jogszabály: 1/1999. (114) FVM szr 15§ (1) bek Trans Fair Ez a logó a „harmadik világ” országainak (főleg élelmiszeripari) termékein jelenhet meg és azt jelzi, hogy a termék forgalmazói elfogadták és betartják a TransFair elveit. Cél: a termelők (általában kisparaszti szövetkezetek) munka- és

életkörülményeinek javítása a fejlődő országokban. Ösztönzés a piacképes, jó minőségű termékek (gyümölcsök, bab, kávé, tea, csokoládé stb.) előállítására, azok ellenértékének tisztességes megfizetésére, a helyben felhasználandó (fenntartható) fejlesztési alapok képzésére. Német központú egyesülés Elsősorban a közvetítőket kiiktató, hosszú távú kereskedelmi kapcsolatokat támogatják