Gazdasági Ismeretek | Globalizáció » Multinacionális cégek szerepe a kelet-európai országok transzformációs válság után beinduló növekedésében

Multinacionális cégek szerepe a Kelet-európai országok transzformációs válság után beinduló növekedésében Tartalom jegyzék 1. Válság és átalakulás 1.1 Tervgazdaságok kudarca 1.2 Magyar gazdaság átalakulása 1.3 Dereguláció és liberalizáció Magyarországon 1.4 A versenyszféra privatizációja Magyarországon 1.5 Magyar modell 1.6 Transzformációs válság Magyarországon 2. Multik megjelenése 2.1 Világgazdaságban jelentôs változások kezdôdtek 2.2 Multinacionális vállalatok Kelet-Közép-Európában 2.3 Mind az öt nagy európai cég jelen van Közép- és KeletEurópában 3. Gazdasági növekedés 3.1 Lengyelország 3.2 Magyarországi gazdaság növekedése 3.3 Multinacionális vállalatok Magyarországon: gazdasági, társadalmi hatások 3.4 Multinacionális vállalatok Magyarországon: gazdasági, társadalmi hatások 4. Multinacionáli cégek jellemzői 4.1 Multik 4.2 A multinacionális cégkultúra: Karriervonalasok 5. Jelen 5.1 Egyre többen

vásárolnak hipermarketben 5.2 Multik hatása a kultúrára 6. EU csatlakozás hatása a tőkére 6.1 Magyarország esélyei 2 2 3 4 5 5 6 7 12 13 14 14 16 18 19 24 24 25 1. Válság és átalakulás 1.1 Tervgazdaságok kudarca A tervgazdaságok a hetvenes évekig jelentős sikereket tudtak felmutatni. Iparosították a régió elmaradott gazdaságait, és megteremtették az anyagi alapokat a szegénység és az analfabétizmus felszámolásához. A szovjet hadigazdaság és űrkutatás mennyiségi és minőségi értelemben is felvette a versenyt az amerikaival. Ennek ára azonban az életszínvonal növekedésének erőteljes korlátozása volt, a lakosság sokszor az alapvető fogyasztási cikkekben is hiányt szenvedett. A hetvenes évekre azonban a n övekedés extenzív forrásai kimerültek, a nehézkes gazdasági és politikai mechanizmus pedig nem volt alkalmas a gazdasági hatékonyság alapján történő növekedésre, a gazdasági szerkezetnek a világ műszaki

fejlődésének megfelelő átalakítására. A gazdasági növekedés ezért minden országban lelassult és egyensúlyi zavarok jelentkeztek. 1.2 Magyar gazdaság átalakulása A magyar gazdaság a hetvenes évek közepéig viszonylag gyorsan fejlődött. A hetvenes évek olajár-robbanása következtében azonban az ország eladósodott. A fizetésképtelenség elkerülése érdekében 1978-ban erőteljesen korlátozó gazdaságpolitikát kellett bevezetni, amely a gazdaság korábbi növekedési ütemét egyharmadára (5-6%-ról 2%-ra) csökkentette. Az erős restrikció rövid távon segített a külső egyensúly megteremtésében, a későbbiekben azonban – külső és belső okok miatt – az egyensúlyi problémák újból kiéleződtek. 1982-ben Magyarország ismét a f izetésképtelenség határára került. Ekkor döntött úgy az ország politikai vezetése, hogy a S zovjetunió rosszallása ellenére belép a N emzetközi Valutaalapba és a V ilágbankba. A Nemzetközi

Valutaalap készenléti hitelei átmenetileg segítettek és egy újabb, 1986-ig tartó konszolidációs periódus következett. A konszolidáció azonban megint restrikcióra épült, nem következett be az iparszerkezet szükséges változása. A gazdaságban a stop-go ciklusok állandósultak, és egyre nagyobb fizetési mérleghiányt produkáltak a fellendülés éveiben. Közgazdász elemzők meghatározó körei a piaci reformok kiteljesítésében látták a válságkezelés kulcsát, s e t erápia lényegi elemeit a r észben megújult politikai vezetés magáévá tette. A pénzügyi reformokat, a kereskedelmi bankok létrehozását, valamint a személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó bevezetését 1987-től újabb restrikció kísérte, amelynek során a társadalmi és politikai elégedetlenség is fokozódott. A Szovjetunió gazdasági meggyengülése és válsága, a s zocialista eszmék kiüresedése, az ideológiailag elkötelezett pártvezetők

kiöregedése és az új technokrata generáció egyre erőteljesebb fellépése megteremtette a rendszerváltás politikai feltételeit és társadalmi igényét. 1.3 Dereguláció és liberalizáció Magyarországon A magyarországi piaci reformok közül már a rendszerváltás előtt megkezdődött a dereguláció és a liberalizáció. Az ország politikai vezetése a hetvenes évek végétől fokozottan nyitottá vált a piaci típusú reformokra, amelyek közül az említett kettő nem tartozott oly mértékben a politikai tabuk közé, mint a privatizáció. Ezért politikai döntések születhettek az állami szabályozás és támogatások leépítéséről akkor, amikor az állami tulajdon lebontása még nem volt napirenden. Az árrendszer kötöttségeinek, vagyis a központi árszabályozás hatókörének szűkítése a gazdasági reformban kezdődött 1968-ban, és a "világpiaci alapú árképzés" bevezetésével 2 1980-ban folytatódott. A nyugati adó

és árrendszerekhez való közelítés szempontjából döntő lépést jelentett az általános forgalmi adó (ÁFA) és a személyi jövedelemadó (SZJA) bevezetése 1988. január elsejével Ettől kezdve fokozatosan leépült az állami árszabályozás és az ártámogatások addigi rendszere. 1990 vé géig a fogyasztói árak csaknem 90%-a a szabad áras kategóriába került. 1991-től megszűnt az Országos Árhivatal és a szabálytalan piaci magatartást tiltó törvény ellenőrzésére létrejött a Gazdasági Versenyhivatal. Az MSZMP KB 1988-ban határozott arról, hogy hozzá kell kezdeni az import gyors liberalizálásához. A liberalizálást eredetileg négy évre tervezték (évi 25-30%-os növekménnyel), ami hamar – még a bevezetés előtt – három évre csökkent. Az 1992-es évre, amely voltaképpen a liberalizációs folyamat végpontjának is tekinthető, a liberalizált termékek aránya az 1989. évi nem rubelelszámolású importhoz viszonyítva

35%-ról mintegy 90%-ra emelkedett. Fokozta az import liberalizálás negatív hatásait, hogy ezzel párhuzamosan – hazai kezdeményezésre – a közép- és kelet-európai országok viszonylatában a korábbi kliring elszámolásról dollár elszámolásra tértünk át, majd megszűnt a KGST. 1991-ben négy olyan törvény lépett életbe, amelyek célja a s zigorú piacgazdasági feltételek megteremtése volt és nagymértékben meghatározták a magyar gazdaság további fejődését. A pénzintézeti és számviteli törvény a vállalati gazdálkodás feltételeit jelentősen megszigorította; a pénzintézeti törvény például a korábbinál sokkal szigorúbb – bár a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő – tőke-megfelelési mutatót írt elő. A csődtörvény kimondta, hogy amennyiben a gazdálkodó szervezet valamely tartozását az esedékességet követő 90 napon belül nem tudja kiegyenlíteni, 8 napon belül köteles csődöt jelenteni. A jegybanktörvény a

költségvetés finanszírozását alakította át, a költségvetési hiány jegybanki hitellel való finanszírozását a költségvetési bevételek 3%-ában maximálta. 1.4 A versenyszféra privatizációja Magyarországon A privatizációt valamennyi rendszerváltó párt célul tűzte ki, részben a magántulajon államinál nagyobb hatékonyságával, részben széles hazai tulajdonosi középosztály (polgárság) létrehozásának szükségességével indokolva azt. A privatizáció több szakaszban zajlott le Az 1988. évi társasági törvény lehetővé tette a magánvállalkozások létrehozását, amelynek hatására megindult az úgynevezett spontán privatizáció. A spontán privatizáció során lényegében az állami vállalatok addigi vezetői váltak tulajdonosokká. A spontán privatizáció a privatizált állami vagyon mintegy egytizedére terjedt ki. Az Állami Vagyonügynökség 1991. évi megalakulásával a privatizáció rendezettebbé vált A

privatizáció első 1994-ig tartó szakaszában az állami vagyon egynegyedét privatizálták, a privatizált vagyon többnyire hazai tulajdonosoké lett. 1995-től lényegesen megváltoztak a privatizáció elvei, amennyiben a privatizációs politika elsősorban a devizaszerzésre koncentrált. Ennek megfelelően 1995 és 1998 között zajló privatizációban, ami főleg az energetika és a bankrendszer privatizációját jelentette, az állami vagyon legnagyobbrészt külföldiek kezébe került. Az eredetileg 1990. é vi árakon 2213 milliárd forintot kitevő állami vagyonból megint csak 1990. évi áron számolva 1073 milliárd forint került privatizálásra, 759 milliárd még az ÁPV Rt tulajdonában van és 381 milliárdnyi vagyon más vagyonkezelőnek került átadásra. A privatizációra került 1073 milliárd forint vagyonból végül is 553 milliárdnyi bevétel keletkezett (1990. évi árakon), a fennmaradó rész, tehát a privatizált vagyon mintegy a fele a

privatizáció során megsemmisült, eltűnt vagy ellenérték nélkül került az új tulajdonos birtokába. 1.5 Magyar modell 3 A gazdasági rendszerváltás sajátos "magyar modell"-je nyomán a v ersenyképes ipar meghatározó vállalatai nem magyar tulajdonban vannak. A privatizáció, a jelentős, mintegy 20 milliárd dollárt kitevő befektetések, bővítő és zöldmezős beruházások hatására a külföldi tulajdon domináns a versenyszférában, valamint a pénzügyi szektorban és az infrastruktúrában is. A külföldi befektetéseket ösztönző politikát jelentős részben az ország devizaéhsége motiválta, s a betelepült cégek többsége különleges adó- és vámkedvezményeket élvez. Emiatt a d uális gazdasági szerkezet egy típusa alakult ki, amely hosszabb távon kockázatokkal jár. A magyar kis- és középvállalkozások támogatására tett eddigi erőfeszítések nem jártak számottevő eredménnyel, ezért a d ualitás

csökkentésére a jövőben nagyobb hangsúlyt kell helyezni. 1.6 Transzformációs válság Magyarországon Magyarországon (ahogyan a közép-kelet-európai volt szocialista országokban általában is) két folyamat egybeesett. Az egyik a szocialista gazdasági rendszer összeomlása volt: ez többek között a korábbi, mesterségesen felpumpált foglalkoztatás összeomlásához vezetett. Az átmenettel együtt járó válságban kb. egymillió munkahely szűnt meg, és ez a folyamat az alacsony iskolázottságú embereket különösen súlyosan érintette. A másik, nálunk ezzel gyakorlatilag párhuzamosan jelentkező folyamat, amely a fejlett világban már az 1980-as évek eleje óta megfigyelhető, a termelési technológiák gyökeres átalakulása volt. Ez a folyamat a magasabb képzettséget igénylő munkaerő irányában tolta el a munkaerő-keresletet, és az alacsony iskolázottságú emberek munkaerőpiaci helyzetének rohamos romlásával járt. Ez a romlás

részben abban nyilvánult meg, hogy az alacsony iskolázottságúak egyre inkább kiszorultak a munkaerőpiacról, részben pedig abban, hogy az iskolázottság szerinti relatív bérkülönbségek megnövekedtek. A képzettebb munkaerő felértékelődése a képzetlenek leértékelődését vonta maga után. A transzformációs válság azonban csak átmeneti volt: 1994-től felgyorsult a külföldi tőke beáramlása, és a s tabilizáció után 1997-től már egyértelművé vált, hogy a gazdaság új növekedési pályára állt 2. Multik megjelenése 2.1 Világgazdaságban jelentôs változások kezdôdtek A hatvanas évek közepétôl-végétôl a világgazdaságban jelentôs változások kezdôdtek. Felbomlott a gyarmati rendszer, a fejlôdô országok fokozatosan integrálódtak a világgazdaságba. Rohamos mûszaki-technológiai fejlôdés vette kezdetét elsôsorban a közlekedés, a távközlés, az adatátvitel területén. Összeomlott az amerikai Bretton-Woodsban a

második világháború után létrehozott nemzetközi pénzügyi rendszer. Mindezek alapvetôen változtatták meg a vállalatok nemzetközi mûködési feltételeit s ezzel kölcsönhatásban a működőtőke-áramlások sajátosságait. A technikai haladás nyomán lehetôvé vált a termelés üzemi szintű nemzetközi specializációja, illetve a korábban laza kapcsolódású anya- és leányvállalatok szoros integrációja. A nemzetközi pénzügyi rendszer bizonytalanságai, a piaci verseny erôsödése pedig arra kényszerítették a j elentôs tôkeerôvel rendelkezô cégeket, hogy leányvállalatok külföldi alapításával a tôke megtérülése szempontjából a legkedvezôbb 4 feltételeket kínáló régióba, országba telepítsék tevékenységüket. Ezáltal nemcsak a termelésüket optimizálták, hanem a p iaci kapcsolatok vállalaton belülre hozásával az ár-, árfolyamkockázatokat is csökkentették, továbbá mérsékelhették az állami szabályozás

hatásait, az adópolitika terheit. A folyamat természetesen erôteljesen növekvô nemzetközi tôkeáramlást indukált. 1975 é s 1985 között a külföldi működőtőke-befektetések volumene a világtermeléssel, a világexporttal azonos ütemben gyarapodott, s a tíz év alatt megduplázódott. A nyolcvanas évek közepétôl a tőkeáramlás üteme nagyságrendekkel ugrott meg: 1985 és 1990 között a direkttőke-beruházások éves értéke az 1975-ös érték nyolcszorosára nôtt, míg ugyanezen időszak alatt a világtermelés és -export csupán megháromszorozódott. A világgazdaság motorjává tehát a nyolcvanas évek közepétôl a működőtőke-befektetések váltak. A kilencvenes évek elején a világgazdasági recesszió hatására a t ôkebefektetések értéke kissé visszaesett, 1993-ban azonban elérte az 1990-es szintet, 1996-ban pedig már 75 s zázalékkal meg is haladta azt. Az éves nagyságrendek érzékeltetésére: 1970-ben a világgazdaságban

áramló tőke 12 milliárd dollárt tett ki, 1980-ra 47 m illiárdra nôtt, 1987-ben elérte a 1 00 milliárd dollárt, 1990-ben már ennek több mint kétszeresére, 211 m illiárd dollárra rúgott, majd 1996-ban 350 milliárd dollárra emelkedett. Elsősorban ennek az erősen emelkedő tôkeáramlásnak tulajdonítható a világgazdaság globalizációja, amely a multinacionális vállalatok növekvô szerepvállalására vezethetô vissza. Az UNCTAD kimutatásai napjainkban mintegy 40 000 t ransznacionális céget tartanak nyilván, amelyek körülbelül 300 000 vá llalkozással vannak jelen a világ 130 országában. A multinacionális vállalatok adták 1993-ban a v ilágtermelés negyedét, ha azonban ehhez hozzáadjuk az anyaországokbeli értékesítést is, akkor a h armadát. A nemzetközi szervezet szerint 1995-ben a v ilágkereskedelem mintegy harmada transznacionális vállalatokon belüli forgalom volt, további harmada e cégek külsô partnereknek történô

értékesítése, s csak a maradék harmad a multiktól teljesen független forgalom. E cégek tartják továbbá kezükben a nemzetközi technika-kereskedelemnek a 7080 százalékát. A 100 l egnagyobb multinacionális cég 1996-ban 5 800 000 embert foglalkoztatott szerte a világon. A legnagyobb cégek éves üzleti forgalma akkora, mint egy közepes ország évi bruttó hazai terméke. Forrás: Antalóczy Katalin: A multinacionális cégek szerepe a v ilággazdaságban,KeletKözép-Európábanés Magyarországon 1.táblázat A tíz legnagyobb transznacionális vállalat 1996-ban Vállalat Anyaország Royal Dutch Shell EgyesültKirályság/Hollandia Ford Motor Company Egyesült Államok General Electric Company Egyesült Államok Exon Corporation Egyesült Államok General Motors Egyesült Államok Volkswagen AG Németország IBM Egyesült Államok Toyota Motor Corp. Japán Nestlé SA Svájc Mitsubishi Corp. Japán 5 Iparág Olaj, gáz, szén Autó Elektronika Olaj, gáz, szén,

szolgáltatások Autó Autó Számítógép Autó Élelmiszer Autó,szolgáltatások Forrás: UNCTAD 2.2 Multinacionális vállalatok Kelet-Közép-Európában A kelet-közép-európai régió a második világháborút követô 4045 évben kiszakadt a világgazdaság fejlődésének fő áramából. A nemzetköziesedés, a globalizáció nélkülük kezdôdött, működőtőke-befektetések szinte egyáltalán nem történtek, a multinacionális vállalatok nem jelentek meg a t érségben. A szovjet érdekszférába került kis államok gazdaságai a KGST keretében elsősorban a Szovjetunióhoz kötődtek, együttműködésük politikai szempontok szerint, felülről-kívülrôl generált volt. Bár a hetvenes évektôl sokat beszéltek a mikroszintû integráció szükségességérôl, s a vegyesvállalat-alapítás kiemelt politikai céllá is vált, a t ervgazdaságok logikája, az államközi együttmûködés jellege megakadályozta a régión belüli tôkeáramlást. A

térség világgazdasági reintegrálódása a nyolcvanas-kilencvenes évtizedfordulón kezdôdhetett, s Kelet-Közép-Európa ekkor nyílt meg a külföldi beruházók elôtt is. A régió súlyos gazdasági válsággal, tôkehiánnyal küzdött, s elvileg nyilvánvaló volt, hogy belsô források hiányában modernizáció csak külföldi befektetések segítségével képzelhetô el. A kilencvenes évek közepére a térség valamennyi országa megalkotta azokat a t örvényeket, amelyek mindenképpen szükségesek a külföldi befektetések megvalósulásához. Megszülettek a befektetôket védô megállapodások, a kettôs adóztatást kizáró egyezmények, lehetséges a 100 százalékos külföldi tulajdonszerzés és a profit repatriálása. Megnyíltak a tôzsdék, a bankrendszer kétszintûvé vált. A pénzintézeti szektorban is megjelentek a neves külföldi bankok és biztosítótársaságok. A térség országai jelentôs lépéseket tettek nemzeti valutájuk

konvertibilissé tételére. 2.táblázat A befektetések szempontjából fontos gazdasági törvények hatályba lépésének éve Ország/Törvény Bulgári Csehorsz Magyarors Lengyelorsz Román Szlováki a ág zág ág ia a Külföldibefektetések 1980 1985 1972 1986 1970 1985 elsôszabályozása 100% külföldi 1991 1989 1988 1988 1989 1989 tulajdoneng. Tôzsde megnyitása 1992 1993 1990 1991 1995 1993 Társasági törvény 1991 1992 1988 1991 1990 1992 Verseny-törvény 1991 1992 1990 1990 1991 1992 Csôdtörvény 1994 1993 1991 1990 1995 1993 Kétszintû 1989 1990 1987 1989 1990 1990 bankrendszer Szlovéni a 1965 1989 1989 1993 1993 1993 1965 A külföldi mûködôtôke-befektetések volumene a régióban 1990-től kezdett növekedni. Ám ahogy az a 3. t áblázatból kitûnik a tôkebeáramlás egyfelôl nagyon egyenlôtlenül oszlik meg az egyes országok között, másfelôl évenként jelentôs ingadozásokat mutat. Végül, mint korábban már jeleztük, az 1989 é s

1996 kö zött beérkezett mintegy 38 milliárd dollárnyi mûködôtôke nemzetközi összehasonlításban csekélynek tekinthetô. A tôkebefektetések számszerû elemzése és nemzetközi összehasonlítása általában is nehéz az adatok hiánya, a számbavétel és a közvetlen külföldi tôkebefektetés értelmezésének országonkénti 6 különbözôsége miatt. Kelet-Európában a nehézségeket fokozza a s tatisztikai rendszerek megbízhatatlansága. A régióban befektetett mûködôtôke volumenérôl különbözô források különbözô adatokat közölnek. 3. táblázat Külföldi mûködôtôke-befektetések Kelet-Közép-Európában (Millió dollárban) Ország 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1989- 1996 Bulgária n.a n.a n.a 58 59 199 130 n.a 446* Cseho. n.a 112 494 1004 654 869 2500 1500 7133* Lengyelo. n.a 77 247 900 1479 1342 2500 4500 11043* Magyaro. 300 900 1614 1641 2481 1320 4570 2040 14866* Románia n.a 108 156 209 227 511 310 200 1721*

Szlovákia n.a n.a n.a n.a 135 185 181 154 655* Szlovénia 86 309 340 165 198 321 367 350 2136 Összesen 386 1506 2851 3977 5233 4747 10558 8744 38002 *A kumulált adat csak a rendelkezésre álló idôszak számaira vonatkozik. Forrás: WIIW; Österreichische Nationalbank; Magyar Nemzeti Bank. 1989-hez képest 1996-ra a régióban befektetett mûködôtôke-állománya közel a százszorosára nôtt. Ez az önmagában impozáns eredmény nemzetközi összehasonlításban már korántsem ennyire kiemelkedô. Az évenkénti adatok jelentôs ingadozást (nem egyenletes növekedést), az országonkénti számok pedig nagy szóródást mutatnak. Mi lehet a térséggel kapcsolatos érdektelenség, a nagy ingadozás oka? Hiszen Kelet-KözépEurópa tôkeáramlásba való bekapcsolódásával elvileg megnyílt egy Nyugat-Európa szempontjából mindenképpen kedvezô földrajzi fekvésû, viszonylag nagy piaccal, alacsony munkaerôköltséggel rendelkezô régió a befektetési célt

keresô tôke elôtt. Ráadásul valamennyi ország megteremtette a tôkebefektetések megvalósulásához elengedhetetlen törvényi keretfeltételeket, s kedvezményezi is a külföldi beruházókat. Az ok abban keresendô, amit minden befektetô hangsúlyoz, amikor motivációiról kérdezik: a politikai stabilitás és az általános makrogazdasági helyzet legalább annyira fontos ha nem fontosabb , mint a közvetlen tôkeberuházásokat szabályozó speciális jogi és gazdasági környezet. A 3. táblázat adataiból kiszámítható, hogy 1989 és 1996 köz ött a Kelet-Közép-Európába áramló összes mûködôtôke-beruházás 40 százaléka Magyarországra érkezett. A régió nemzetközi összehasonlításban csekély tôkevonzóképességét tehát már önmagában az a tény is magyarázza, hogy a térségben mindeddig egyetlen olyan állam s éppen a kis belsô piaccal rendelkezô Magyarország volt, ahol a külföldiek jelentôs volumenû tôkét fektettek be.

Ebbôl következôen a régió tôkevonzása csak akkor növekedhetett, ha valamennyi országban javul a befektetési környezet, felgyorsul a privatizáció, s ebben a külföldiek is megfelelô szerephez juthatnak. A multinacionális vállalatok már Kelet-Közép-Európa világgazdasági nyitásának kezdetén befektetési szándékkal jelentkeztek. Tudunk arról, hogy Magyarországon már 1988/89-ben tárgyalt pl. a General Motors, a G eneral Electric, a S uzuki s a n agy francia olajcég, az Elf gyógyszeripari leányvállalata, a Sanofi. A cégek egyszerre vizsgáltak több országot: a General 7 Motors például hatástanulmányt készített Magyarországról, Csehszlovákiáról és Lengyelországról. Végül Magyarországot a kedvezô politikai környezet, a már ekkor liberalizálódó gazdaság és a jelentôs befektetési támogatások miatt választották. Hasonló lehetett a többi multinacionális cég motivációja is. A kezdeti döntés ugyancsak nagy hatással

volt a k ésôbbi tôkebeáramlás mértékére, a b efektetések ugyanis kedvezô tapasztalatok esetén egymást húzták. Magyarországra például a General Motors vonzotta a másik három nagy autógyárat, majd a kilencvenes évek közepétôl az alkatrészgyárakat, a Suzuki a többi japán és távol-keleti befektetôt, az IBM a Nokiát. Magyarországon a világ 50 l egnagyobb multinacionáis vállalata közül mára 35 valamilyen formában jelen van, de a tíz legnagyobból is hat képviselteti magát. A transznacionális vállalatok elsôsorban az átalakulásban élen járó három országban Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon vetették meg a lábukat. Bár szám szerint a legtöbb multi Magyarországon van jelen, az összes tôkebefektetésben Csehországban és Lengyelországban sokkal nagyobb az arányuk (lásd. az 4 táblázatot) 4. táblázat A tíz legnagyobb mûködôtôke-befektetés Lengyelországban (1995 végén, millió dollárban) Csehország

Magyarország Vállalat Telesource Volkswagen Intern. Oil Co Philip Morris Steyr, Daewoo IFC Kaiser Linde EnergyConsort. Pepsi-Cola Glaverbel Összesen Befektetés 1423 962 I 615 500 384 231 154 154 120 115 4658 Vállalat MagyarCom General Electric Audi General Motors Suzuki Douwe Egberts Unilever Alcoa Pepsi-Cola AEGON Int. Csehországban,Magyarországon Befektetés 875 600 530 283 280 150 150 146 135 134 3283 és Lengyelország Vállalat International Paper IFC Coca-Cola EBRD FIAT PAEF Thomson Wilkinson ABB ING Befektetés 293 277 275 264 260 252 185 166 161 140 2273 Forrás: Business Central Europe, 1996. á prilis Idézi: Pénzügykutató Rt Törékeny stabilizáció, 1997. április A tíz legnagyobb befektetést számba véve Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon, azt látjuk, hogy a cseh mûködôtôke-befektetések koncentrációja a legmagasabb. Csehországban négy nagy multinacionális vállalat, a Telesource, a Volkswagen, az International Oil és a

Philip Morris beruházása adta az összes befektetés kétharmadát. Az elsô tíz befektetés pedig az 1995-ig kumulált dollárösszeg több mint 80 százalékát tette ki. Ez a koncentrációs arány jóval meghaladja a 3 5 százalékos lengyel és a 2 5 százalékos magyar értéket. A multik különbözô szempontok szerint felosztották egymás között a kelet-európai régiót, illetve saját tevékenységi köreiket is megosztották az egyes országok között. A Volkswagen Csehországban telepedett meg, a General Motors Magyarországon és Lengyelországban, a 8 Suzuki Magyarországon, a Daewoo Lengyelországban és Romániában, de teherautó-részlege Csehországban, a Fiat Lengyelországban. A Coca-Cola Lengyelországban, a Pepsi Magyarországon és Csehországban termel. A fogyasztásicikk-gyártókra jellemzô, hogy egyszerre több országba is betelepedtek. Az Unilever például termel Csehországban (itt állítja elô a k özismert magyar szappant, az AMO-t),

Magyarországon (dezodorok, jégkrémek, tisztítószerek), Lengyelországban, Oroszországban. Hasonlóan mûködik a Henkel, a Nestlé, a Douwe Egberts, a S uchard. A cégek tevékenységének hatására a r égióban megszûnt az évtizedekig jellemzô hiány, s jelentôsen javult a kapható termékek minôsége. A fogyasztók egyértelmûen nyertesei a tôkebefektetésnek A kilencvenes évek közepétôl kirajzolódni látszik egy újabb tendencia: a régión belüli növekvô tôkeáramlás. Ennek a folyamatnak is meghatározó szereplôi a multinacionális cégek helyi leányvállalatai. Végül a külföldi tôke, a multinacionális vállalatok döntô szerepet játszanak a kelet-európai országok európai integrációjában. Egyfelôl a befektetések mikroszinten integrálják a jelentôs tôkeimportôröket, függetlenül az Európai Unióhoz való csatlakozás konkrét idôpontjától. Másfelôl közvetlen és közvetett hatásaikkal éretté is teszik ezeket az országokat

a csatlakozásra. Forrás: Antalóczy Katalin: A multinacionális cégek szerepe a v ilággazdaságban, KeletKözép- Európában és Magyarországon 2.3 Mind az öt nagy európai cég jelen van Közép- és Kelet-Európában A világ tíz legnagyobb kereskedelmi vállalata közül Közép- és Kelet-Európában jelen van mind az öt nagy európai cég, a francia Carrefour, holland Ahold, német Metro, brit Tesco és szintén német Rewe. A top 10-be tartozó öt amerikai cég közül a listavezető Wal Mart a közelmúltban alapított céget Magyarországon. Nálunk jelenleg 7 nemzetközi élelmiszer-kereskedelmi vállalat működtet üzletet, Lengyelországban 13, Csehországban 11, Szlovákiában 9, Romániában és Szlovéniában 4-4, Horvátországban és Bulgáriában pedig 3-3. A Közép- és Kelet-Európában aktív nemzetközi kereskedelmi vállalatok rangsorát a tavalyi forgalom szerint a Metro vezeti 5,44 milliárd euróval. Az utána következő Tesco 2,28, a Rewe 2,23, a

z Ahold 1,73, míg a Tengelmann 1,69 m illiárd eurós forgalmat ért el. A Carrefour bevétele 1,42, majd az Auchan és a Lidl&Schwarz következik egyaránt 1,10 milliárd euróval. 3. Gazdasági növekedés 3.1 Lengyelország Az 1998-as évre becsült 6%-os gazdasági növekedéssel Lengyelország 1993 ót a folyamatosan az európai növekedési ráták legjobbjait éri el. Ezen belül a bruttó beruházások 22%-os aránya tükrözi a legnagyobb növekedést. A reálbérek 6,8%-kal emelkedtek, a 9 magánfogyasztás 7%-kal nőtt, ami a lakosság többsége számára jelentős vásárlóerő-javulást hozott. Mindamellett Lengyelország, a csökkenő tendencia ellenére, 1990-ben még mindig kereken 13 %-os inflációs rátát mutatott fel. A lengyel kormánynak valószínűleg nem sikerült elérnie azt a célját, hogy 1999-ben első alkalommal 10% alá szorítsa az inflációs rátát, hiszen az előző évben átlagosan 20%-kal emelték a dohány, a benzin és az alkohol

jövedéki adóját. A külföldi közvetlen beruházások mérlege is igen jó, ha figyelembe vesszük a közép-keleteurópai országok viszonyait. 1997-ben kereken 5,6 milliárd USD értékű külföldi beruházásra került sor Lengyelországban. A külföldi vállalatok 1990 ót a összesen 20 m illiárd USD beruházást hajtottak végre. Ezzel Lengyelország első helyen van a közép-kelet-európai országok között. Ennek a kedvező mérlegnek a fő oka abban keresendő, hogy az ország majdnem 40 milliós lakossága igen nagy felvevő piacot jelent és a fentiekben már említett dinamikus gazdasági növekedés is komoly vonzerő. Az eddigiekben túlnyomórészt kis és közepes beruházási projektekhez most már valódi nagyberuházások is társulnak, például a FIAT és a DAEWOO nagybefektetései a gépkocsigyártásban. A Lengyelországban működő legnagyobb német beruházó a Reemtsma dohányipari konszern. 1997 végén kb 33 e zer külföldi részesedéssel bíró

vállalat volt bejegyezve, míg ugyanez a szám 1994-ben még csak 2 ezer volt. Forrás: Dr. Heribert Kohl: Nemzetközi politika 3.2 Magyarországi gazdaság növekedése A gazdasági növekedés Magyarországon fordított arányban ment végbe a cseh folyamathoz képest. 1996-ig a növekedési ráta 2%-nál alacsonyabb volt, azóta viszont a gazdaság erőteljesen nő és 4-5%-os növekedési rátát produkál. Ezen belül jóval 10%-ot meghaladó mértékben az ipari növekedés kiemelkedően magasnak mondható. Csak kissé elmaradva tőle következik az építőipari beruházások és a szolgáltatás fejlődése (szállítás és telekommunikáció). 1997-ben már a reálbérek is 4,7%-kal emelkedtek és 1998-ban még tovább nőttek. A magánfogyasztás ezzel a növekedés meghatározó jelentőségű motorjává vált. Az itt tá rgyalt országok közül Lengyelországon kívül Magyarország a legvonzóbb hely a külföldi befektetők szemében. A közvetlen beruházások

értéke kereken 17,5 milliárd USD Az elmúlt években is több mint 2 millió USD-t fektettek be közvetlenül. A magyar telephely iránti érdeklődés tehát a privatizációs offenzíva fokozatos elhalása ellenére is változatlanul nagy. Végül a munkaerő-piac is profitál az összességében pozitív fejlődésből Forrás: Dr. Heribert Kohl:Nemzetközi politika 3.3 Multinacionális vállalatok Magyarországon: gazdasági, társadalmi hatások Magyarországra 1997 vé géig körülbelül 17 m illiárd dollárnyi mûködôtôke érkezett. Mint korábban láttuk, ez az érték kiemelkedô a régióban, az összes itt befektetett tôke mintegy 40 százalékát teszi ki. A Világbank adatai szerint 1995-ben az ún feljövô piacokon végrehajtott 10 direkt beruházások értékét tekintve Kína, Malayzia és Indonézia után Magyarországnak jutott az elôkelô negyedik helyezés. Magyarországon a kilencvenes évek közepétôl a kizárólag vagy részben külföldi

tôkével mûködô vállalatok határozzák meg a gazdasági fejlôdést, s döntô befolyásuk van a foglalkoztatásra, a társadalmi viszonyokra, politika és gazdaság viszonyára. Az ország jelentôs tôkevonzóképességét több, egymással is összefüggô tényezô magyarázza. A régióban Magyarország nyitott legkorábban a külföldi befektetôk felé, viszonylag áttekinthetô és stabil jogi kereteket, liberális engedélyezési rendszert, a profitrepatriálás lehetôségét nyújtotta számukra. Az oly fontos általános gazdasági és politikai környezet is itt volt a legvonzóbb. Magyarországnak a piacgazdaság kiépítésében játszott úttörô szerepe miatt Kelet-Közép-Európában itt volt a legfejlettebb a közgazdasági gondolkodás, a bankrendszer, a legliberálisabb az árrendszer, már a nyolcvanas évek végén megkezdôdött az import felszabadítása a k ötöttségek alól. A politikai rendszerváltás békés, rendezett, a demokráciákban

szokásos rend szerint ment végbe. A külföldi befektetôk 1989-tôl nagyvonalú adókedvezményekben és közvetlen költségvetési támogatásokban részesültek, ami a p iac megnyitásakor kockázatcsökkentô tényezônek bizonyult. (Ma már a m agyar szabályozás nem tesz különbséget nemzetiség szerint a befektetôk között: a külföldiek és a belföldiek ugyanolyan elbánásban részesülnek.) A külföldi beruházók kezdettôl részt vettek a privatizációban. Az 1989-tôl kínált, a régióban kiemelkedôen attraktív feltételek a sok kis- és közepes befektetôn túl Magyarországra vonzottak néhány nagy multinacionális vállalatot. Az 1990ben itt befektetô, a világ 10 l egnagyobb transznacionális vállalata között számon tartott General Motors és General Electric döntôen meghatározta a késôbbi folyamatokat. Kedvezô tapasztalataik alapján számos multinacionális cég települt Magyarországra, további három autógyártó (a Suzuki, a Ford

és az Audi), majd beszállítóik; a nagy elektronikai, számítástechnikai cégek (IBM, Philips, Nokia, Sony); a h áztartásvegyiparban és az élelmiszeriparban érdekelt multik (Unilever, Henkel, Nestlé, Stollwerk); zöldmezôs beruházást telepített Magyarországra a világ második legnagyobb gyógyszergyára, a Glaxo, vállalatot vásárolt fel a negyedik legjelentôsebb Bristol Myers Squibb, a gyógyszeripari multik második vonalába tartozó Teva és Sanofi. 1996 végéig a külföldi mûködôtôke több mint 60 százalékát a feldolgozóiparba fektették, s itt a legszembetûnôbb a külföldi cégek átlagost meghaladó gazdasági teljesítménye is. A részben vagy teljesen külföldi kézben lévô vállalatok adták 1996-ban az összes nettó árbevétel 45 százalékát, a magyar export közel 70 százalékát. A külföldi beruházásoknak döntô szerepük volt abban a jelentôs struktúraváltásban, amely Magyarországon a k ilencvenes években lezajlott, s

amely kiterjed a tulajdonosi, az ágazati és a termékszerkezetre egyaránt. Az 1997-ben végzett gazdasági elemzések azt mutatják, hogy Magyarországon a külföldi mûködôtôkének a gazdaság teljesítményére gyakorolt hatása egyértelmûen kedvezô. A jelentôs külföldi tulajdonhányadú vállalkozások lekötött tôkéjükhöz és a foglalkoztatott létszámhoz viszonyítva nagyobb arányban járulnak hozzá a nettó árbevételhez, a hozzáadottértékhez, az exporthoz és magasabb amortizációjukkal a mûszaki fejlôdéshez, mint a hazai tulajdonban lévô vállalkozások. 11 3.4 Hatás Nagyon fontos jelenség és ellenérv a külföldi befektetéseket ellenzôk állításaival szemben , hogy Magyarországon 1995/96-tól megváltozott a tôkebefektetôk általános magatartása: a korábbi jelentôs jövedelemrepatriálást (amely a külföldiek bizonytalanságait tükrözte) felváltotta a profit visszaforgatása, vagyis megjelent az itteni tevékenységet

bôvítésre alkalmasnak tartó szemlélet. Ugyancsak nagyon jelentôs a súlyos munkanélküliséggel küzdô Magyarországon, hogy 1996tól a külföldi mûködôtôke már kimutathatóan hozzájárul a foglalkoztatási helyzet javulásához. Különösen a feldolgozóipar húzóágazatává vált gépiparban szembetûnô a foglalkoztatás emelkedése. Végül ugyancsak a kilencvenes évek közepétôl megjelenô új és kedvezô jelenség, hogy számos multinacionális cég megkezdte a m agyar termeléshez kapcsolódó kutató-fejlesztô bázisának Magyarországra telepítését. Ez természetesen nem az alapkutatást érinti azt a transznacionális vállalatok ma is igyekeznek anyaországukban tartani , de így is jelentôs hatást gyakorolhat nemcsak az elmúlt évtizedben radikálisan visszaesett K+F kiadásokra, hanem az oktatásra is. A kilencvenes évek második felének Magyarországán a külföldi tôke, a multinacionális vállalatok hatása átszövi nemcsak a

legfontosabb gazdasági jelenségeket, hanem a társadalmi, politikai, kulturális viszonyokat is. Magyarországon napjainkra jelentôsen csökkent a politika gazdaságot befolyásoló szerepe. A multik saját szempontjaik szerint döntenek, s a politikától csak a biztonságos befektetési környezet, a szabad tôkemozgás biztosítását várják. (Ezt viszont nagyon határozottan követelik, hiszen ellenkezô esetben kivonulásuk is reális veszély.) A multinacionális vállalatok nemcsak a foglalkoztatás számszerû adataira vannak egyre nagyobb hatással, hanem a munkaerô minôségére is. Ezeknél a cégeknél a korábbi szocialista erkölcshöz képest döntôen megváltozott a munkamorál. Elvárás a minôség, a pontosság, a megbízhatóság. Általános, hogy a cégek folyamatosan oktatják dolgozóikat, gyakoriak a külföldi tanulmányutak is. (Japánban képezte például dolgozóit a Suzuki, Németországban az Opel.) Sokat javult a nyelvtudás, s hatalmasat

fejlôdött a menedzserek szaktudása is. Mára jellemzôvé vált, hogy a multik magyarországi leányvállalatainál egyre több a hazai vezetô, sôt a szakemberexport sem ritka jelenség. (A Henkel 600 dol gozójából mindössze 1 külföldi, de 15 magyar dolgozik a cég német és osztrák telephelyein.) Akadályozzák a m ultinacionális vállalatok a f eketegazdaság terjedését. A nagyvállalatok teljes egészében a legális szférában mûködnek, s minden velük kapcsolatba kerülô alkalmazott, beszállító, szolgáltató maga is a legális gazdaságban kénytelen mûködni. A transznacionális vállalatoknak történô magyarországi beszállítások aránya bár növekvô, de ma még nem túl magas, s a jövô egyik legfontosabb gazdaságpolitikai feladata éppen ennek növelése. Ugyanakkor azokban a térségekben, ahol magas a külföldi befektetések száma, már ma is jelentôs a hatásuk a szolgáltatási szférára (ingatlanpiac, szállítás, vendéglátás).

Befolyásolják a multik környezetüket is. Ma már több olyan dunántúli város van, amelynek külsô képét, társadalmi viszonyait a betelepült nagyvállalatok határozzák meg. A legszemléletesebb példa erre Székesfehérvár, amely a kilencvenes évek elején az összeomlott szocialista nagyipar egyik fellegvára volt, hatalmas munkanélküliséggel, kongó üzemcsarnokokkal, gazos gyárudvarokkal. A város ambiciózus önkormányzata s néhány vállalkozó, kihasználva a város kedvezô földrajzi fekvését és a munkaerôkínálatot, a külföldi tôke letelepedését segítô programba kezdett. Mára a város a multik egyik legfontosabb magyarországi székhelye lett. Itt termel többek között az IBM, a Nokia, a Loranger, az Alcoa, 12 a Stollwerk. A kilencvenes évek közepétôl a térséget a n yugati szaksajtó a v ilág tíz leggyorsabban fejlôdô régiója közé sorolta. Teljesen megváltozott a város képe: új, tiszta, rendezett vállalatok nôttek ki

a földbôl, jelentôsen fejlôdött az infrastruktúra, az oktatási rendszer. A város munkaerôgondokkal küzd, már közvetlen környezetében is elfogyott a megfelelô munkaerô. A városban és környékén az országos átlag töredéke a munkanélküliségi ráta. Hasonló a helyzet Gyôrben, Szombathelyen és Szentgotthárdon is Most indult meg egy hasonló fejlôdési úton Pécs és Tatabánya is. A külföldi vállalkozók mára átlépték a Dunát, s szigetszerûen már a keleti országrészben, a megfelelô infrastruktúrával rendelkezô körzetekbe is kezdenek betelepülni (Eger, Kecskemét, Nyíregyháza). A multinacionális befektetôknek meghatározó szerepük volt abban, hogy Magyarország éretté vált az Európai Unióhoz való csatlakozásra, s esélye van a fejlett európai országokhoz történô felzárkózásra. Forrás: Antalóczy Katalin: A multinacionális cégek szerepe a világgazdaságban, KeletKözép- Európábanés Magyarországon 4.

Multinacionáli cégek jellemzői 4.1 Multik Napjainkra a globalizáció olyan szintű lett, hogy a multinacionális vállalatok egyesülése által mamutvállalatok jönnek létre a gazdaság legtöbb szektorában, és ezek a fuzionált vállalatok abszolút piaci vezető pozícióra törnek. Kelet-Európa, így hazánk is egészen a kilencvenes évekig elzárt terület volt a multinacionális cégek előtt. A rendszerváltás után azonban megnyíltak a kapuk, és napjainkra gyakorlatilag az összes jelentős multinacionális cég képviseletet, illetve leányvállalatot alapított Közép-KeletEurópában (Lengyelországban, Magyarországon és Csehországban). Forrás: Hetek III. ÉVFOLYAM, 17 SZÁM Európa legnagyobb vállalatai Rangsor* A cég neve Ország 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. Hollandia/Anglia Svájc Anglia Svájc Anglia Anglia Németország Svájc Németország Hollandia/Anglia Royal Dutch/Shell Novartis Glaxo Wellcome Roche British Petroleum British Telecom

Deutsche Telekom Nestle Allianz Unilever Piaci tőke Forgalom (millió $) (millió $) 164156 131557 108475 22254 105191 13421 102007 13394 88619 73091 86134 26303 83724 39718 77490 49959 74383 67214 50060 1998-ban Nyereség (millió $) 15637 4927 4517 1812 6132 5414 3849 4112 2811 7943 *Rangsor a piaci tőke alapján • Forrás: Financial Times 4.2 A multinacionális cégkultúra: 13 Karriervonalasok Coca-Cola-piros öltözet, Pannon-széldzseki, céges autó, céges mobiltelefon, céges karácsony. Csak néhány kelléke a multi cégkultúrának. A rendszerváltással hazánkba is betette a lábát a "corporate" jelző, és mára komoly helyet harcolt ki magának. Akárcsak a multik A rendszerváltás óta nagykorúvá vált leányvállalatok komoly, immár évtizedes múlttal a hátuk mögött népszerűsítik a multi létformát. Olyannyira, hogy az eredeti elnevezéssel (multinacionális) ellentétben ma már hajlamosak vagyunk magyar eredetű, illetve

tulajdonú óriáscégeket is "multiknak" hívni. A Matáv, a Magyar Posta vagy a Mol többezres létszámával vívta ki magának a meghatározást, amelynek igyekeznek is eleget tenni: külföldi cégműködtetési rendszereket vagy legalábbis ezek elemeit adaptálják a hazai vállalatra - ki milyen sikerrel. A multikultúra egyik legnagyobb gátja hazánkban épp a magyar mentalitás A hazai munkamorál 13 é v alatt épp csak elkezdett megváltozni. A lerövidített pénteki munkaidőt, a napközben intézett saját ügyeket, magántelefonokat, a hoszszas ebédszüneteket nem tűri a kapitalizmus. A jelszó: hatékonyság A tulajdonosok a bérekre kifizetett milliókat az elvégzett munkában szeretnék viszontlátni. Befektetés A rendszerváltás környékén sok probléma adódott abból, hogy a magyar vezetők külföldi útjaik során úgy vélték, hogy nekik a magyar megoldásokról kell beszélniük. Később tudomásul kellett venniük: azért küldik ki őket,

hogy ott beléjük neveljék a nemzetközi szabványokat. "A multikultúrában persze vannak adaptálható és megvalósíthatatlan elemek is. Csak ott lehet sikereket elérni, ahol a normák az adott ország kultúrájához kapcsolódnak, ez az oka, hogy a multik ugyanazzal a technológiával Magyarországon sokszor kisebb, akár csak 50 százalékos hatékonyságot érnek el" - mondta dr. Jávor István szociológus, az ELTE egyetemi docense Nem véletlen, hogy a kilencvenes évek elején Magyarországra érkező nagy nemzetközi cégek eleinte kizárólag külföldi vezetőket helyeztek a leányvállalatok élére. Ezzel látták biztosítottnak, hogy az új egységek probléma nélkül illeszkedjenek a nemzetközi hálózatba. (Magyarország esetében ráadásul komoly veszélyt jelentett a k orrupció, ami miatt csak nagyon lassan merték átadni a vezetői pozíciókat a magyar kollégáknak.) A munkamorál mellett jelentős befolyásoló tényező a cég szervezeti

kultúrája, ami egy külföldi óriásvállalat esetében mindig hatalmi kultúrára épít. Minél nagyobb a cég, annál inkább vezetni kell, kézben tartani a folyamatokat, ezt pedig minden országban kizárólag egyformán érvényes szabályokkal és normákkal lehet. Ezek betartásával ugyanis kevesebb energia szükséges az irányításhoz. A hatalmi kultúra nemcsak cégen belül, hanem a partnerekkel szemben is megmutatkozik. A multik szervezeti kultúrájának alapvető eleme, hogy a nekik kiszolgáltatottakkal szemben diktáló pozíciót vesznek fel. Ez a szolgáltatói szférában természetesen a vevőkkel szemben is fennáll. A szervezeti kultúra a közösen elfogadott értékek, normák, értelmezések, ítéletek és előítéletek együttese. Erősen befolyásolja a tulajdonosok felfogása az üzletről, emberekről, termékről, piaci viselkedésről. Része a stílus mint viselkedés, a kommunikáció, az öltözködés és a munkahelyi környezet. "A

kultúra lényege azonban mégis az, hogy mint befektetés profitot hozzon (ingyen a vevőre sem mosolygunk), és a hatalom a személyiség- és csoportfejlesztés pozitív hatása mellett eszköz az elkötelezett, engedelmes, ún. szervezeti ember kialakítására" Hűség a csapathoz A multiszervezeti kultúra minden eleme a hatalmi rendszer, az irányíthatóság és a hatékonyság szolgálatában áll. Egy két-háromezer fős nagyvállalat életében vannak preferált képességek, melyeket az új belépőktől előszeretettel várnak el. Az alkalmazkodást, a 14 rugalmasságot vagy a csapatban való munkavégzést a fejvadász cégek többnyire személyiségtesztekkel, illetve személyes elbeszélgetések során mérik. Ezek az eredmények nagy súlylyal esnek latba a végső elbíráláskor. A multicégeket összekötik a különböző, az alkalmazottak munkavégzésének körülményeit szabályozó kötelezettségek is, melyek olykor még a munkahelyen és

munkaidőn kívül is korlátok közé szorítják a dolgozókat. Híres példa, hogy a Coca-Cola alkalmazottjai - egy íratlan belső szabály értelmében - még otthonukban vagy vendégségben sem ihatják a konkurencia Pepsi termékeit. Ahogy annak a vezetőnek is odébb kell parkolnia japán kocsijával, aki egyébként egy francia autógyárat irányít. (Persze ilyen esetekben többnyire nem is lehetne más típusú autója.) Minderre a magyarázat igen egyszerű: a cégek nem a munkát, az embert vásárolják meg. Szeretik alkalmazottaik életének minden részletét figyelemmel kísérni, sőt irányítani. Ezekre a kötöttségekre többnyire nincs egységes szabály, de a kiemelten ellenőrzött területek jellemzőek. Ilyen a munkaidő kérdése, melyben közös a gyakorlat: ha egy multinál dolgozol, számolnod kell azzal, hogy a munkahelyeden töltött órák száma csak az alsó érték tekintetében limitált. "Egy időben Magyarországon is nagy divat volt este

9-10-ig dolgozni, és még ma sem ritka, hogy az emberek este 6 ut án még a munkahelyükön vannak. Nyugaton viszont már elindult egy ellentétes folyamat, éppen a munkaidő hatékonyabb kihasználása érdekében. Léteznek olyan külföldi cégek, ahol azt mondják a dolgozóknak: ha fél 5-ig nem tudod elvégezni a munkádat, keresünk olyat, aki ezt meg tudja tenni. A dolog bevált: fél 5-kor mindenki szinte egyszerre tolja hátra a székét, és megy haza, nehogy azt higgyék, ő nem tudta időre elvégezni a munkáját" .A multiknál a leginkább elvárt életérzés a csapathoz tartozás A céggel szembeni lojalitás fűzi össze az embereket, és ha ez nem menne magától, csapatépítő tréningek segítik az újoncok beilleszkedését. "Nem azért kell lojálisnak lenni, mert az olyan szép dolog, hanem azért, mert úgy jobban irányíthatók az emberek" A csapatban végzett munka szinte magától fegyelmezi a m unkatársak hozzáállását a feladathoz.

Ha a kollégák közül valaki délután kettőkor feláll és hazamegy, nem a főnöke, hanem a társai fognak haragudni rá, hiszen az ő feladatát nekik kell átvállalniuk. Így tulajdonképpen nincs is szükség a munkaidő szigorú szabályozására, pusztán a csoportdinamika működteti a gépezetet. (Általános jellemző, hogy a legtöbb szabály nincs rögzítve, ehelyett "érezni kell" a határokat. Egy nagyvállalat például rendszeresen felhívta dolgozóinak figyelmét arra, hogy szabadidejükben [!] ilyen-olyan tréningeken vehetnek részt, ha akarnak. Egyik alkalmazottjukat egy év múlva hívatták és azonnal elbocsátották. Az illető egyetlen alkalmat sem vett igénybe, tehát nem azonosult a cég filozófiájával - mondták.) A csapatok kialakítása elengedhetetlen a tekintetben is, hogy egy-egy konfliktus ne gyűrűzzön a közép-, illetve felső vezetők körébe: az összeütközéseket a csoportokon belül kell tartani, csak így kerülhetők

el a cég működését veszélyeztető hatalmi konfliktusok. Szabályok érvényesek az öltözékre is, ezeket esetenként belső etikai kódexben is lefektetik. Létezik óriásvállalat Magyarországon, ahol néhány éve még kikötötték, hogy a nők szoknyája térd fölött maximum hány centivel érhet, sőt kötelezővé tették a melltartó és a harisnya viselését is - minden esetben. (Klasszikus multitrend az ezen szabály alól való hagyományos, pénteki feloldás, a "jean´s day" vagy máshol a "casual Friday", amikor is egységesen megengedett a lazább öltözködés. Sőt a cégek előszeretettel kötik ki dolgozóiknak, hogy belső rendezvényeiken kötelező (!) nem "business" öltözékben megjelenni. Külföldön pedig már vannak helyek, ahol egyenesen megtiltották a nyakkendő viselését.) Az öltözködés szabályozásával szintén energiát spórol a v ezetés, nem kell feleslegesen fegyelmezni. Prémium, bónusz 15

A multiknál alapszabály az is, hogy a szerződések tartalma titkos, és ez különösen a fizetésekre vonatkozik. Ennek magyarázata igen egyszerű: képtelenség kommunikálni egy több ezer embert foglalkoztató cégben, hogy ki miért kap annyit, amennyit, nem beszélve arról, hogy a dolgozók nem látnak bele a másik, legfőképp pedig a főnökeik munkakörébe és feladataiba. Általánosnak mondható, hogy a vezetők hierarchiájában csupán a legfelső két-három réteg érdekelt a cég üzleti sikerében, ők ugyanis prémiumot kapnak, ha jól megy a szekér. Középvezetői szinten inkább egy-egy kitűzött projekt véghezviteléért jár ún. bónusz, melynek összege előre meghatározott, és nem függ a cég egészének üzleti profitjától. A frissen végzett fiatalok mégis szívesen mennek multicéghez dolgozni, legfőképp azért, mert biztonságot és elégedettséget jelent számukra, hogy egy óriásvállalat tagjai. A multik igyekeznek is kihasználni

helyzeti előnyüket, és számos gyakornoki állást hirdetnek meg, ahol lényegében kinevelik saját utódaikat. Ráadásul hazánkban még nem fejeződött be a multinacionális vállalatok munkaerő-feltöltése. A rendszerváltással született számtalan új munkahelyet főleg fiatalok töltötték be, akik azóta maximum a negyvenes éveikben járhatnak. Szociológusok szerint tíz éven belül "beáll" a rend a multiknál is, és nem lesz meglepő, ha valaki negyvenévesen nem lesz vezetői, de akár középvezetői pozícióban sem. (Nyugaton már most is elfogadott, ha 40-50 éves emberek nem kerülnek vezető beosztásba. Nincs kényszer, de leginkább mód a feljebb léptetésükre.) Most azonban nálunk még komoly nehézségekbe ütközik az, aki harmincévesen még nem érte el a vezetői szintet. A multinacionális cégek esetében a korhatárok - ha lehet - még szigorúbbak. Egy felmérés szerint a multiknál - nem vezetők esetében - 25 év a kimondatlan

korhatár, de már egy harmincas vezető is kevés eséllyel pályázik, ha nincs multis gyakorlata. "Nem véletlen, hogy a nemzetközi cégek fiatalokat keresnek. Egy negyvenéves ember már nem tud annyira alkalmazkodni egy más munkastílushoz. ´ ugyanis abból a világból jött, hogy ha 24 oldal kiegészítést írt egy táblázathoz, akkor megdicsérték, attól függetlenül, hogy az jó volt, vagy sem. Egy külföldi vállalatnál ezzel szemben az nyer, aki minél tömörebben és minél célratörőbben fogalmaz". A nemzetközi cégek - az életkor után rögtön - a multis tapasztalatra és a n yelvtudásra figyelnek, de nagy súlya van a nemnek és a családi állapotnak is. Az utóbbi szempont alapján kifejezetten "veszélyeztetettek" a 25-30 éves, férjezett nők - gyerek nélkül. Hasonlóan nehéz helyzetben vannak a harmincas nők egy-két gyerekkel, ahol nagy esélye van a csemeték miatti betegállománynak, nem beszélve arról, hogy a mamának

este hat körül már illik otthon lennie. Mindezen szempontok a férfiak esetében szóba se kerülnek, a "szereplők" egyöntetű véleménye szerint ezen a piacon igenis működik a nemi megkülönböztetés. A multi cégkultúrában használatos - akár jó, akár rossz - eszközök mind a profit szolgálatában állnak. Vitathatatlan például, hogy a kommunikáció egy lényegesen fejlettebb formáját használják, és dolgozóik helyzetkezelése nagyon fejlett, ugyanakkor hátrányos folyamatokat is elindíthat a személyiség alakulásában. A rendkívül kiélezett versenyhelyzetben ugyanis az emberek többsége elrejti saját egyéniségét, és a megfeszített munkatempóban 5-10 év múlva kiég. (Ezt igazolja a multicégeknél tapasztalt magas fluktuáció is) A feszültség levezetésére pedig egyre többen keresnek maguknak hobbit. Ezek a rendszerek nem kedveznek azoknak az egyébként kreatív embereknek sem, akik nem elég erősek ahhoz, hogy - akár az

árral szemben is - érvényesüljenek. Érdekvédelem? Felejtse el! A különféle tréningek az emberek számtalan előnyös tulajdonságát fejlesztik, ugyanakkor egyben az alkalmazottak megfigyelését, értékelését is szolgálják. (Nem ritka, hogy a 16 tréningek után feljegyzések készülnek a dolgozókról, ki mennyire lojális a céggel, mennyire alkalmazkodó stb. Ezek az értékelések pedig akár a munkavállaló állásába is kerülhetnek) "Ennek kivédése a szakszervezetek feladata lenne, Magyarországon azonban rendkívül gyenge az érdekvédelem, az érdekérvényesítésről már nem is beszélve. Ez egyértelműen kedvez a m ultiknak. Amerikában egész más a h elyzet, ott már a másik véglet felé közelítenek" - véli egy szociológus. A magyarországi helyzettel ellentétben Amerikában minden, a dolgozók munkavégzését irányító szabály precízen le van írva, és ennek alapján perek sokaságát lehet indítani - pró és kontra.

Egy Amerikában működő multinál például kifejezetten jutalmazták, amikor egy dolgozójuk rést talált a rendszeren. Az egyik dolgozó egy nap zöld hajjal ment be a munkahelyére, de főnökei rögtön hívatták és kérdőre vonták, hogy néz ki. Mire ő megmutatta a rá vonatkozó különböző szabályokat, melyek egyike sem kötötte ki a hajszínt. A vezetők három nap fizetett szabadsággal "jutalmazták" a kolléganő szemfülességét, majd rögtön hozzáláttak a belső szabályzat módosításához. Mire a hölgy visszajött dolgozni, már direktíva szabályozta a hajszínt is. Magyarországon ugyanakkor minden további következmény nélkül elbocsáthatták volna a dolgozót, aki a panaszával érdemben nem fordulhatott volna sehova. És nem is teheti mindaddig, amíg az érdekvédelem nem válik üzletté. Amint egy hasonló esettel milliós kártérítési pert kockáztat a cég vezetése, ötször meggondolják, kirúgják-e a "zöld

hajút". Forrás: Magyar Narancs 2002. augusztus 9 5. Jelen 5.1 Egyre többen vásárolnak hipermarketben Feljövőben vannak a hipermarketek egész Közép-Európában, így Magyarországon is. Bár Szlovákiában, Lengyelországban és nálunk is többen vásárolnak kis boltokban, Csehországban például már átvették a hipermarkettek a vezetést. A Gfk piackutató cég felmérése szerint Magyarországon a háztartások 38 s zázaléka vásárol kis boltokban, és csak 27 s zázalékuk hipermarketben. Csehországban viszont a háztartások 30 százaléka a hipermarketeket jelölte meg első helyen. Szlovákiában és Lengyelországban a háztartások mintegy kétharmada vásárol élelmiszert kis boltban, míg hipermarketbe a szlovákok 13, a lengyelek 12 százaléka magy élelmiszerért. Árnyaltabb képet mutat az élelmiszerkereskedelem koncentráltságának másik mutatója. Az összes forgalomból a tíz legnagyobb lánc Csehországban 59, M agyarországon 57,

Szlovákiában 53, m íg Lengyelországban 27 s zázalékkal részesedik. A lengyeleknél a bolthálózat elaprózottságát bizonyítja, hogy a kis boltok, utcai árusok, szervezett kereskedelmen kívüli csatornák együttes piaci részesedése 54 százalék a teljes forgalomból. Ez Magyarországon 48 százalék. Forrás: Napi Gazdaság 2003. Július 02 5.2 Multik hatása a kultúrára 17 Miközben a kelet-közép-európai vállalkozások jelentős hányada pénzhiánnyal küzd, addig a nagy multinacionális cégek külön osztályokat hoznak létre arra, hogy az extra profitból a cég elismerését növelő jótékonysági akciókat indítsanak. Ezek az akciók éltetik Európa-szerte a művészeteket, oldják meg a közpénzekből nehezen finanszírozható karitatív feladatokat, vagy a speciális tudományos kutatásokat. A multik megjelenése Közép-Kelet-Európában számos egyéb vitatható hatás mellett kétségkívül pozitívumokkal is járt, a mecenatúra és

érdekes módon a társadalmi szolidaritás érzésének erősítése terén. Ma már magyar cégek is követik ezt a gyakorlatot. Forrás: Úton Európa Magazin 2001. m ájus 28. 7. EU csatlakozás hatása a tőkére 6.1 Magyarország esélyei Az EU és térségünk FDI vonzó esélyei javultak, Magyarország tőkevonzó képessége azonban romlott. Térségünkbe 2000-ben mintegy 27 milliárd dollárnyi külföldi tőke érkezett, ami a világban megvalósuló összes közvetlen külföldi befektetés 2,3 százaléka. Ebből hazánk 8 százalékkal részesedett. Cseh- és Lengyelország 20 százalék feletti részesedést tudhat magáénak. 1999 közepe óta a folyó fizetési mérleg hiányát a tőkeimport már nem képes finanszírozni, így a magyar gazdaság devizában történő eladósodása folyamatosan nő. A privatizáció nagyrészt lezajlott, a zöldmezős beruházások és profit újra befektetések mellett a magyar tőkekivitel is nő. A tőkebevonás új korszakába

léptünk, a növekvő bérnyomás, a recesszióba hajló világgazdaság és az erősebb forint szintén a tőkebeáramlások ellen hat. A nemzetközi erőforrás bevonásoknál figyelembe kell venni, hogy a tulajdonosi részesedések mellett nő a tulajdonosi hitelek szerepe is. A működőtőke beáramlása látszólag stagnál Egyre elterjedtebb formává válik az anyavállalat által nyújtott kölcsön. A 90-es évek elején ez a forma még nem is létezett, tavaly pedig már 400 millió euró érkezett ilyen formán hozzánk. 2001-ben az eltelt hónapok során 650 m illió eurónyi tulajdonosi hitel segítette a hazai leányvállalatokat. De nemcsak érkezik, hanem távozik is ebben a f ormában tőke Sokszor a tulajdonosi hitel segíti a helyi leányvállalatukon keresztül a külföldi cégek felvásárlását, míg a többi ország épp a most elkezdett privatizációk révén vonzza a tőkét. Lényeges, hogy tagságunk révén az Unió jogalkotási folyamatának részesei

lehetünk. Jó példát szolgáltat erre a nagyvállalatok működési feltételeit érintő adózási környezet alakulása. Kedvező lépés az adózás területén az lehet, hogy előrehalad az Unió jogharmonizációja. Ebbe az irányba tett lépésnek minősíthető, hogy legutóbb elfogadták a m egtakarítások adóharmonizációja mellett a tagállamok közötti információcsere rendszerré tételét, amit kiterjesztenek olyan adóparadicsomnak számító térségekre, mint pl. Lichtenstein, Monaco, Andorra, vagy San Marino. Emellett a 2001-ben versenytorzító adózási rendszerű tagországok 2010-2011-ig kaptak haladékot annak felszámolására. A leendő csatlakozó országok viszont nem kaptak derogációt 2010-ig adókedvezményeik fenntartására. Pedig ez elősegíthette volna a kibővült EU regionális különbségeinek felszámolását. A mostani multi- kivonulási hullám egyértelművé teszi, hogy azok áttelepedése Ázsiába az egész unió

versenyképességét csökkenti, munkanélküliségét növeli. Ez nem lehet az unió versenyjoga Érdekeinket azonban már csak tagállamként érvényesíthetjük. Más oldalról viszont, a térségünkben működő transznacionális vállalatokat pozitívan befolyásolhatja az a tény, hogy a 6 ezres nagyságrendet elérő vámtételek átvétele a tarifák jelentős csökkenésével jár. Ez a jelentős importhányaddal tevékenykedő külföldi vállalatoknak kedvező lesz. (Hazánkban, pl ma 6,9 százalékos az átlagos vámszint, míg az unió átlagos vámszintje 3,6 s zázalék.) Ez persze nem automatikus 18 kedvezmény a vállalatoknak, mivel ugyan 5 ezer áruféleség vámtétele csökken, 1600 cikké azonban növekszik. (Az is technikai nehézség, hogy pl hazánk átveszi az uniós nomenklatúrát, ezáltal a 13 ezer cikkes árucsoport 24 ezresre nő). A csatlakozó országok növekvő külkereskedelmi hiányra számíthatnak az EU-val szemben fennálló vámhatárok

eltörlése és az uniós vámok bevezetése miatt. A költségvetések bevételét csökkenti az a tény, hogy az unió külső határain beszedett vámokat automatikusan Brüsszelbe kell átutalni, és a mindenkori vámbevételek 10-15 százaléka kerül vissza utólag a r endeltetési ország vámhatóságaihoz. Összegzésként elmondható, hogy Európa gazdasági lehetőségeit és teljesítményét javítani fogja az egységesedő és a kelet felé bővülő piac. A tőkekoncentráció (összeolvadások, felvásárlások), a kedvezőbb méretgazdaságosság és a gyorsabb technikai fejlődés finanszírozhatósága révén elősegítheti a termelékenység javulását, a kontinens nemzetközi versenyképességét. (Európa azonban nem függetlenítheti magát az Egyesült Államok konjunktúrájától, importkeresletétől, vagy tőkevonzó-képességétől.) Az euró bevezetése a leendő csatlakozó országokban szintén előnyösen befolyásolhatja az unió egészének

gazdasági dinamikáját. Ez azonban leghamarabb 2007-2008-ban valósulhat meg Forrás: Mikroszkóp VI. évfolyam 5 szám, 2003 május Forrás jegyzék Napi Gazdaság 2003. Július 02 Úton -Európa Magazin 2001. május 28 Magyar Narancs Hetek III.évf 17 Szám Társadalmi Szemle 1995/5. Sass Magdolna: Kelet-Európa és Magyarország tôkevonzási képessége Európa Fórum 1996/2. Pitti Zoltán: A külföldi érdekeltségû vállalkozások mûködésének 1996. é vi jellemzôi Magyarországon 19