Gazdasági Ismeretek | Globalizáció » A globalizációról általában

A globalizációról általában A globalizáció fogalma egy egyszerű megközelítésben A globalizáció, mint fogalom, egyesülést, eggyé válást, valamilyen, a maga belső elvei alapján kialakított egységes felépítettség létrejöttét jelenti. A globalizáció államtani oldalról nemzetközi integrációt, szabványosodást jelent, mind a gazdaság szereplőire, mind az állampolgárokra nézve. Magába foglalja továbbá azt is, hogy a modern államok kezdenek hasonlatosság válni egymáshoz, tehát az államok strukturáltsága is közeledik egymáshoz. Természetesen ez az álláspont csak némi fenntartással közelíthető meg, mivel tekintettel kell lenni a különféle nemzetek különféle államainak helyi sajátosságaira. Igazság szerint kijelenthető és vállalható az állítás, mely szerint a globalizáció legjobban a gazdasági szempontok alapján közelíthető meg, ezért a tárgyalt jelenség a maga legtisztább formájában, ebből a nézetből

tárgyalható és értelmezhető. A globalizáció gazdasági megközelítése Ha vizsgálódásunkat ebből az irányból kezdjük meg, akkor a profitmaximálás lehet az a fő szempont a gazdasági társaságok, gazdaságok mozgató rugója a globalizáció kiterjesztésében. A termelés kitelepítése költségcsökkenést, hatékonyság növekedést és rugalmasságot biztosít a multi- és, transznacionális vállalatok számára, akik a globalizáció legfőbb nyertesei, és ezért, élharcosai is. A nagyfokú termelésdiverzifikáció és az állam/ok/on kívüliség-felüliség szabaddá – és egyben tegyük hozzá – gátlástalanabbá teszik a vállalatok irányítóit döntéseik meghozatalában. Biztosít egyfajta védettséget, és olyan mozgásteret tesz lehetővé, amellyel a nemzeti alapon szerveződő, és országokhoz kötődő vállalatok nem feltétlenül rendelkeznek. Adózási szempontból így válik lehetővé a legkedvezőbb székhely kiválasztása, és

az ott történő bejegyzés, de a belső elszámolási rendszer is lehetővé teszi a nyereség átcsoportosítását, a kisebb elvonást alkalmazó országokba. 1 További fontos szempont a transznacionális vállatok szempontjából, a rendelkezésükre álló pénzmennyiség, és ennek következtében meglevő beruházási kapacitás, amelynek nyomás gyakorló ereje hatalmas. Egész régiók sorsát határozhatják meg a multinacionális cégek befektetési döntési, ami az érintett területen munkahelyet, fejlődést, megelégedettséget, és ezen keresztül, hálás szavazóbázist jelenthet a helyi politikusok számára. Ennek tudatában a transznacionális vállalatok hallatlan nyomásgyakorló és érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek az államokkal szemben. A globalizáció nagy hatással van az informatika és hírközlés fejlődésére, ami persze egyben a glóbusz szűkülését is jelenti. A távolságok jelentősége csökkenőben, a sebesség új

dimenziókat kap nemcsak az információáramlás, hanem akár a közlekedés, szállítás területén is, meghatározva egyben az egyén életvitelét is. /Ki akar manapság hajóval átkelni az óceánon, amikor azt megteheti néhány órás repülőút árán is?/ A pénzügyi szektor ugyanígy nyertese fenti folyamatoknak, a tranzakciók idejének radikális csökkenésével, azon túl, hogy a bonyolult műveletek rövid időn belül elvégezhetőek, extra profit is realizálható. A korábbi piaci mechanizmusok átalakulóban vannak, és új reflexek vannak születőben. A hiteles információ birtokosa a megfelelő időben és módon meghozott döntéseivel hihetetlen változások előidézésére képes. A gazdasági pénzügyi folyamatok egyre nagyobb mértékű összekapcsolódása miatt a világban egymástól távol eső gazdaságok is képesek közvetve hatást gyakorolni egymásra. Ez nagymértékben gátolja a folyamatok átláthatóságát, kiszámíthatóságát és

ellenőrzését. Ezért a világ valamilyen jelentősebb gazdasági-katonai vagy politikai nagyhatalmának döntéshozatalakor a legkülönfélébb hatásokat kell vizsgálnia – természetesen, ha döntéseit felelőséggel hozza. Megfigyelhető egyfajta egységesülés a gazdasághoz kapcsolódó fogyasztási szokások területén is, természetesen itt még hat a nemzeti jelleg. 2 A globalizáció jelentősége államtani szempontból Napjainkban a gazdasági-jogi jelenségek szétválasztása nehéz feladat, sőt nem is lehetséges minden esetben. Megfigyelhető egyféle interaktivitás, mivel mindkét tényező képes a másik befolyásolására, különböző folyamatokat indukálva. Napjaink államában talán ez a gazdasági-jogi jelenségek szimbiózisából álló entitás ment át a legjelentősebb változáson, sőt úgy mondhatnánk, hogy ennek segítségével írhatók le a legsikeresebben a jelenkor államának változásai. A gazdasági globalizáció érte el a

legnagyobb mértékű változást, míg a politikai globalizáció jóval lassabban zajlik, és a társadalmak globalizációjáról beszélni egyelőre még korai. Vannak ugyan a globalizáció irányába mutató jelek a társadalmak életében, ezt leginkább a kialakulóban levő globális kultúrával lehet jellemezni, de ez még nem hozott olyan mélyreható változásokat, amelyeket a gazdasági folyamatokban bekövetkezett változásokkal össze lehetne mérni. Az államok globalizációjának kialakulása hatások és ellenhatások mentén. Először el kell különítenünk, hogy a perifériát, vagy a centrumot érő hatásokat akarjuk-e vizsgálni. A globalizációban központi szerepet játszó euróatlanti államok más pályát futnak be, mint a periféria államai. Lényegesen nagyobb előnyökhöz juthatnak-jutottak a centrum államai a folyamat révén, mivel képesek bizonyos szempontból a globalizációs folyamatok befolyásolására, azon eszközök

részleges-teljes birtokosaként, amelyek a magát a folyamatot mozgásban tartják. Ezen államok részéről a regionális gazdaságpolitikai együttműködés jelentheti a válasz a globalizációs kihívásokra. Érdekes módon az ázsiai térségben a nagyvállalatok nem váltak „arctalan” óriásokká, hanem tovább hordozzák a nemzeti sajátosságokat és a nemzeti öntudatot. Így ezek a folyamatok, bár bizonyos tekintetben itt is hatnak, egyelőre nem jelentenek olyan fenyegetettséget, amelyre azonnali választ kell adni. 3 Az együttműködés sikeresen erősítheti a nemzeti alapon szervező államok érdekérvényesítő képességét, mivel önállóan nem tudnak fellépni a szinte területen kívüliséget élvező transznacionális vállalatokkal szemben. Persze ez a megoldás tele van ellentmondással, hiszen a nemzeti elkülönülés ellen hat az integráció, de ez a „gyógykezelés”, amikor a kórt saját legyengített, netán testre szabott

változatával gyógyítjuk, eredményes lehet. Ez generálja az egységes európai gondolat kialakulását és bővítését, jobb megoldás hiányában. Az euroatlanti régió csoportosulásai lehetőséget adnak a transznacionális vállalatok hatékonyabb ellenőrzésére, miközben a centrum államai is jelentős változásokon mennek át. A globalizáció „állama” a szabályozó állam, amely csupán a gazdasági keretek, kijelölésére korlátozza tevékenységét. Véget ért a jóléti államok kora, bőkezű szociális ellátó rendszerekkel és nemzeti stratégiai iparágakkal, a modern államok kivonulóban vannak a társadalombiztosítás és nyugdíjellátás területéről, a stratégiainak tekintett területek és az ebbe a körbe tartozó vállalatok száma radikálisan csökken. Ezek a szektorok, az adóbevételek jelentős hányadát emésztik fel, és az állami szabályozás lehetőségi igen csekély a kiadások csökkentésénél. Pénzfelhasználás

szempontjából vannak hatékony és kevésbé hatékony államok, de az elöljárók nem hajlandóak a lemaradókat finanszírozni, legalább is az elvárt mértékben. A kiadások csökkentése lehetővé teszi az adóbevételek átcsoportosítását más területekre /kutatás, fejlesztés oktatás/. A globalizáció kihívásaira a legteljesebb választ az euróatlanti régió együttműködései közül az EU adta, megvalósítva a gazdasági és politikai együttműködés magas szintű koordinálását. A külpolitika egyeztetése, az igazságügy, a rendvédelmi szervek együttműködése, a közös pénz bevezetése mélyebb integrációt valósít meg, és eredményesebb érdekérvényesítő képességével, nagyobb beleszólást biztosít a globalizációs folyamatok menetébe. Talán a közös valuta bevetése mutatja legjobban a folyamatok irányát, amely azon túl, hogy gátolja a spekuláció lehetőséget, egyben mintegy demonstrálja az európaiságot is. 4 Az

EU, mint szerveződés legnagyobb problémája napjainkban pontosan ennek az európaiságnak a hiánya. Európa nemzetállamai létüket érzik veszélyeztetve az integráció további mélyítése miatt, De maga az Európai Unió is komoly kihívások elé néz, amikor a korábban szőnyeg alá söpört problémákat kell megoldania. A jelenlegi feszültségek nagy része arra vezethető vissza, hogy az EU bár egy közös elhatározás és kompromisszumok eredményeképpen jött létre, mégis gyökértelen szerveződés. Tisztán gazdasági csoportosulásból komoly társadalmi és politikai szerepre tett szert. Az EU értelmezhetetlen és definiálhatatlan sok európai számára, talán technokrata felépítettsége okán, és egy távoli, arctalan politikai szerveződésnek tartják. További fontos kérdés a legitimáció kérdése, ami korábban nem merült fel ilyen élesen, lévén, hogy csupán nemzetközi szerződések mentén szerveződött regionális

együttműködésként funkcionált, de jelenlegi hatáskörével és ennek várható bővülésével, a nemzetállamok ellen hatva, azok a korábbiakban privilégiumként birtokolt jogkörének nagy részét is átveszi, minden különösebb magyarázat nélkül. Erre megoldás lehet egy európai alkotmány, vagy a nemzetállamok választópolgárainak érdekérvényesítő akaratkinyilvánítása népszavazások útján. Mindkét út nehezen járható, mivel a közös alkotmány a nemzetállami önrendelkezés feltétlen feladását jelentené, míg a népszavazás, a bizonytalan kimenet miatt kockázatos is lehet. Ezért jelenleg a legitimáció kérdésének befagyasztása várható, amíg nem történik lényeges elmozdulás a kérdés megítélésében. A centrum és a perifériák viszonya. A perifériális területek vonatkozásában sokkal kevesebb a bíztató tényező. A globalizáció amellett, hogy látszólag megszünteti a centrum-periféria szembenállást, bizonyos

szempontból még erősíti is. A periféria nem rendelkezik olyan mértékű érdek érvényesítő képességgel, mint a centrum államai, ezért alkalmazkodnia, de legjobb esetben is adaptálnia kell a centrum diktálta „játékszabályokat”. A lefolytatott és immár végére ért csatlakozási tárgyalások fontos szerepet játszottak az érdekérvényesítésben, kérdéses 5 azonban, hogy milyen eredményre vezetnek, bár bizonyos vélemények szerint a csatlakozás a lényeg, nem pedig annak feltételei. Ezzel az állásponttal messzemenően nem érhetünk egyet, igenis cél kell, hogy legyen a legjobb feltételek kiharcolása még a csatlakozást megelőzően, hiszen a későbbiek folyamán még hosszú ideig nem látszik lehetőség a pozíció megerősítésére. A csatlakozás felfogható mintegy felülről-lefelé ható modernizációs folyamatnak is, amely nem minden esetben találkozik a társadalom minden rétegének tetszésével. A globális gazdasági és

társadalmi folyamatokban, sokak a konzervatív értékrendet támadó offenzívát látnak, amely a haza, család, erkölcs, munkaetika ellen irányul. Elhibázott kommunikáció végzetes félreértéseket okozhat, sőt visszahatásként erőteljes szélsőséges konzervativizmust is eredményezhet. Ez a hatás máris érezhető, elsősorban a szélső jobboldalt reprezentáló, de a véglegesen leszakadó társadalmi rétegekben is. Időleges megoldás lehet a periféria országainak regionális együttműködése is, mivel kezdeti mozgásterük igen korlátozott lesz. A megoldás ennek ellenére csak a centrumhoz való csatlakozás lehet, átvéve a már bevált modelleket. A Kelet-közép Európai régió államaiban, a társadalom adaptációs képessége jóval nagyobb, hagyományai vannak az európaiságnak, de az EU piac-szerző racionális gazdaságpolitikájának is szüksége van a térségre. A Közép-kelet Európai országok vágya, hogy európaiak legyenek

igen erős és ez talán nagyobb elfogadottságot biztosítva, elősegítheti legitimációs problémák megoldását is. Budapest, 2002. december 6