Biológia | Felsőoktatás » Madarak (Aves)

Phylum: Vertebrata-Gerincesek Classis: Aves-Madarak Subclassis: Neognathae-Újmadár-szabásúak Ordo: Galliformes-Tyúkalakúak Közepes- vagy nagytermetű talajszinten élő madarak. Erőteljes lábaikon a hátsó lábujj rendszerint az elülső lábujjaknál magasabb szintben ered. Csőrük rendszerint rövid, kúp alakú. Erőteljes, izmos zúzógyomruk van Fiókáik pelyhesen kelnek a tojásból, fészekhagyók Familia: Phasianidae-Fácánfélék Földön élő madarak. Az északi félgömb közepes- vagy nagytestű madarai Sok fajuk másodlagos hím nemi jellegei igen feltűnőek, mint pl. a díszes tollazat, sarkantyúk és színes bőrlebenyek a fejen vagy a nyakon. Tetrao tetrix-Nyírfajd Ismertetői: 52 cm a kakas, 40 cm a tyúk. A kakas tollazata fémes fényű kékesfekete A tyúk színe barna, sűrű barnásfekete mintázattal. Mindkét nembelinek a szeme fölött piros bibircs van. Őszi vedléskor a kakas barnás foltos; torka fehér Élőhelye: Erdővel körülvett

láposok, mocsarak, ligetes tőzeglápok, sziklás, hangafüves dombok. A földön fészkel Magyarországon a XIX Század végén még költött Költési területén állandó. Tetrastes bonasia-Császármadár Ismertetői: 35 cm. Fején rövid bóbita ül Röptében a kakason és a tyúkon egyformán jól látszik a farok széles, sötét végszalagja. Hátoldala a szürkéstől a rozsdabarnáig változik; az északiak a legszürkébbek, a délen élők vörhenyesek. Tollazatuk feketével és barnával sűrű mintázatú. A torok alsó oldalán és a válltollakon széles fehér sáv van Testalja világos, sűrű barna foltokkal, amelyek különösen a test oldalain erősek. A kakas torka feltűnően fekete, széles fehér szegéllyel. A tyúk torokfoltja fehéres Élőhelye: Vegyes állományú hegyi és dombvidéki erdőségek és sűrűségek. Főleg a nyírrel kevert erdőket kedveli; helyenként síkvidéki erdőkben is él. Magyarországon az északi hegyvidék erdeiben

szórványos, de rendszeres fészkelő. Állandó faj Perdix pedix-Fogoly Ismertetői: 30 cm. Teste kerekded; rövid szárnya lekerekedő; rozsdabarna farka rövid Alacsonyan repül. Homloka, testoldala és torka világos rozsdaszínű; nyaka és melle szürke Csapatosan él. A földön behúzott nyakkal futkos és szedeget Gyanús jelre nyakát felnyújtja, s ilyenkor jóval karcsúbbnak látszik. Veszély esetén lelapulva fut a barázdák vagy sűrű növényzet takarásában. Csak végső esetben kap szárnyra, robajló repüléssel A legtöbb tyúkfélével ellentétben együtt neveli fel a csibéket; a család a következő tavaszig együtt marad. Élőhelye: Szántóföldek, rétek, szárazabb lápok, homokbuckák stb. Fészkét bokoraljba, vetésbe, lóherésbe stb. rejti Magyarországon rendszeres, gyakori költőfaj, bár állománya erősen megfogyatkozott. Állandó Coturnix coturnix-Fürj Ismertetői: 17 cm. Hasonlít a fogolyra, de jóval kisebb Tollazata sárgásbarna,

hátoldalán sűrű a sárgásfehér és fehér sávozás. Testalja világosabb, oldalán sötét és világos hosszanti foltok vannak. A fejtető sötétbarna, a fejsáv és szemöldöksáv sárga Élőhelye: Vetésekben, legelőkön, füves pusztákon él. Magyarországon rendszeres, de nagyon megfogyatkozott számban fordul elő. Vonuló faj Phasianus colchicus-Fácán Ismertetői: A kakas 75-85 cm, a tyúk 53-62 cm. Hosszú hegyesfarkú, közismert szárnyasvad A kakas rendkívül színpompás. Feje fénylő sötétzöld; csupasz szemtája élénkpiros; a tarkóján sötétkék, fülszerű tollak vannak. A tyúk világosbarna, sötétebb foltokkal; farka rövidebb, mint a kakasé. Élőhelye: Erdők, parkok, mezőgazdasági területek, nádasok. A földön költ, alacsony növényzet között. Magyarországon gyakori szárnyasvad Állandó Ordo: Anseriformes-Lúdalakúak Tollaikon a másodcséve hiányzik, vagy erősen redukált. Fiókáik pihésen kelnek a tojásból,

fészekhagyók. Familia: Anatidae-Récefélék Lapított csőrüket lágy bőr borítja, hegyén kemény szarulemezt visel. A csőrkávák pereme lemezes szerkezetű. Lábuk rövid, első három ujjukat úszóhártya köti össze A hátsó lábujj rövid, oldalról lapított és viszonylag magasra tolódott. A család fajainak többsége jól úszik és édesvízhez vagy tengerparthoz kötötten él. Vízből szerzik táplálékuk jelentős részét, és vízparton vagy vízen úszó fészekben költenek. Fészküket pihetollal bélelik, tojásaik egyszínűek. Evezőtollaikat egyszerre vedlik ki, ilyenkor néhány hétig röpképtelenek Subfamilia: Anatinae-Réceformák Méretük a galamb nagyságútól a tyúk nagyságig változó. Az úszórécék nem képesek a víz alá bukni, sok fajuk növényevő vagy iszaplakó állatokkal táplálkozik. A bukórécék a víz alatt úszva kutatnak puhatestűek után vagy halásznak. Anas platyrhinchos-Tőkés réce Ismertetői: 58 cm. A

gácsér feje és nyaka fémeszöld; a nyakon keskeny fehér gyűrű látható Melle bíborbarna, oldala és hasa világosszürke. Csőre zöldessárga A tojó barnás mintázatú, csőre zöldesbarna, a csőr szegélye narancssárga. Lábuk narancsvörös Élőhelye: A vizeken mindenfelé gyakori; télen tengerpartokon és folyótorkolatokban is. Fészkét vízközelbe, dús növényzet közé talajra, ártéri füzek lapos koronáiba, kazlakra, stb. építi. Magyarországon gyakori fészkelő Kora tavasszal és késő ősszel nagy tömegekben vonul át. Anas querquedula-Böjti réce Ismertetői: 37 cm. A gácsér röptében kékesszürke szárnyfedőiről ismerhető fel Barna melle élesen elüt fehér hasától. Fején feltűnő fehér szemöldöksáv húzódik; megnyúlt válltollai fekete-fehérek. Élőhelye: Vízközelben, füves, gazos helyeken fészkel. Magyarországon rendszeresen költ, ősszel és tavasszal nagyobb csapatokban vonul át. Anas acuta-Nyílfarkú réce

Ismertetői: 55 cm. Karcsú testű, hosszú nyakú úszóréce; farka hegyes A gácsér feje és nyaka csokoládébarna, melle fehér. Nyakának mindkét oldalán fehér hosszanti sáv húzódik; hosszú farka tűhegyes. Háta és oldala szürke Élőhelye: A tengerpartok közelében telel, ahol a homokdűnéken is költ. Nálunk mocsaras, ingoványos területeken fészkel. Magyarországon szórványosan költ, főleg tavaszi és késő őszi átvonuló. Anas clypeata-Kanalas réce Ismertetői: 50 cm. Nagy, kanálszerű csőre valamennyi vadrécétől megkülönbözteti A gácsér hátoldala fekete-fehér; feje fémeszöld, melle fehér, hasa és oldala gesztenyebarna. Hosszú válltollai világoskékek. A tojó barnás mintázatú, válla kékes Élőhelye: A tengereken a többi úszórécénél is ritkábban látható. Rendszerint mocsarakban, elhagyott bozótos területeken, Magyarországon szórványosan, főleg a keleti vidékeken költ. Kora tavasszal és késő ősszel nagyobb

számban vonul át. Aythya ferina-Barát réce Ismertetői: 46 cm. Jellegzetes a fejformája: magas fejtető, hosszú meredek vonalú homlok A gácsér könnyen felismerhető gesztenyebarna fejéről és nyakáról, fekete melléről és halványszürke testéről. Csőre fekete, világoskék gyűrűvel; szárnycsíkja szürke A tojó feje és melle barna. Szárazon ritkán tartózkodik Napközben a víz színén pihen, hajnalban és alkonyatkor jár táplálék után. Ügyesen bukik Élőhelye: Tengereken ritkán látható. Magyarországon gyakori récefaj Főleg kisebb és nagyobb tavakon, halastavakon, holtágakban stb. él Sűrű nádasokban költ, gyakori átvonuló Aythya fuligula-Konytos réce Ismertetői: 43 cm. A gácsér fekete-fehér tollazatú A tojó színe barnás, kontya alig látható; csőrtövén néha kis fehér folt van. Élőhelye: Tengeren csak nagy ritkán fordul meg. A szárazföld belsejében legtöbbször tavakon, folyókon tanyázik. Tavasz környékén

társasan költ Magyarországon kis számban költ, rendszeres őszi és tavaszi átvonuló. Gyakran áttelel Aythya niroca-Cigány réce Ismertetői: 40 cm. A gácsér és a tojó feje, nyaka, melle és testoldala fénylő vörösesbarna A gácsér színei valamivel élénkebbek. Hasuk és szárnycsíkjuk fehér; az úszó madáron a fehér tollak közül csak a fehér alsó farokfedők látszanak. A gácsér szeme fehér, a tojóé barna Élőhelye: Főleg kisebb és nagyobb tavakon, halastavakon, holtágakban stb. él Magyarországon rendszeresen költ. Főleg sűrűnövényzetű, nagyobb tavakon, mocsarakban fészkel. Anas penelope-Fütyülő réce Ismertetői: 45 cm. A gácsér feje gesztenyésvörös, homloka krémsárga Törzse szürke, melle ibolyásbarna. Röptében is jól látszik fehér váll- és szárnyfoltja Hasa fehér, alsó farkfedői feketék. A tojó szárnytükre zöld és fekete Nyaka rövidnek látszik Sekély vizeken, vízállásos réteken táplálkozik;

csapatai a tengeren is megpihennek. Élőhelye: Télen elsősorban a tengerpartok, de az édesvizek is. Ingoványos tavak szigetein, mocsarakban fészkel. Magyarországon tavaszi-őszi átvonuló Mergus merganser-Nagy bukó Ismertetői: 65 cm. Teste hosszú, vékony Vékony, fűrészes csőre és lába piros A gácsér melle és testalja rózsaszínnel árnyalt fehér. Háta fekete, feje csillogó zöldesfekete A tojó feje gesztenyebarna, tarkóján hátranyúló üstök ül. Háta és oldala kékesszürke, hasa fehér Röptében jól klátszik fehér, négyzet alakú szárnyfoltja. Élőhelye: Nagy folyókon, tavakban telel. Faodvakban, tőzeges partok üregeiben, rendszerint fák között, vízközelben költ, de olykor a magas észak fátlan tájain is. Magyarországon rendszeres téli vendég. Subfamilia: Anserinae-Lúdformák Nagy testű, megnyúlt nyakú madarak, melyek többnyire szárazföldi növényekkel táplálkoznak. Anser anser-Nyári lúd Ismertetői: 75-89 cm.

Csőrükön nincs fekete mintázat, lábuk rózsaszínű, fejük és nyakuk nem sötétebb, mint a test. Szárnyfedőik világosszürkék, hasukon nincs sötét keresztsávozás A költési időt kivéve csapatosan járnak. Nappal keresik táplálékukat Hajnalban húznak ki legelőterületükre. Élőhelye: Télen füves pusztákon, szántóföldeken, tengerpartok közelében, mocsarakban, folyótorkolatokban tanyázik; csapatosan költ mocsarakban, nádasokban, lápokban, kisebb szigeteken. Magyarország egyetlen költő vadlúdfaja Nagyobb nádas mocsarainkban, széles nádfoltokban az ország területén szétszórtan költ. Mint természeti érték szigorúan védett Vadászata minden időben tilos. Ordo: Piciformes-Harkályalakúak Két lábujjuk előre, kettő hátra irányul. A külső lábujj irányul hátra, a hátsó lábujj mellé Lábujjaikon az inak anatómiai elrendezése közös sajátságokat mutat. Valamennyi fajuk zárt üregben költ, fiókáik csupaszon és vakon

kelnek a tojásból, fészeklakók. Familia: Picidae-Harkályfélék A harkályok vetélőujja és erőteljes, a test súlyát alátámasztó farktollai lehetővé teszik a függőleges fatörzseken való mozgást. A vésőszerű csőr, erőteljes nyakizomzat és hosszan kiölthető nyelv a fatörzsekben rejlő táplálék elérését segíti. Rendszerint fatörzsbe vájt odvakban költenek. Jynx torquilla-Nyakterekcs Ismertetői: 16 cm. A harkályok rokona, de külseje és viselkedése kissé az énekesekére emlékeztet. Finom mintázatú tollazata távolabbról egyszínű szürkésbarnának látszik Hátoldala és hosszú, kerek végű farka szürke; barna és sárga foltok, vonalak tarkítják. Agyagsárga hasoldala szürkésbarna sávozású. Lába harkályszerű Fejtollait felborzolva nyakát gyakran ide-oda tekergeti. Táplálékát gyakran a földön ugrálva keresi; rovarokat, hangyákat, hangyatojást eszik. Az utóbbit hosszú, ragadós nyelvével szedi fel Az ágakon

keresztben ül, de a fatörzsön harkály módjára kapaszkodik. Élőhelye: Kertek, gyümölcsösök, parkok; fás bokros területek. Odvas fákban, mesterséges fészekodúkban, kőfalak nyílásaiban stb. fészkel Magyarországon elég gyakori fészkelőfaj, főleg a dombvidéken. Vonuló Picus viridis-Zöld küllő Ismertetői: 32 cm. Nagy termetű harkály Háta olajzöld; hasoldala zöldesszürke A hát alsó fele és a farcsík zöldessárga. Sapkája kárminpiros; fejoldala és barkója fekete A hím széles barkója középen kárminpiros. Gyakran látható a földön, amint ugrálva keresi táplálékát Főleg a hangyabolyokat dúlja szét. Élőhelye: Lomberdők, parkok; fasorokkal ligetekkel tarkított mezőgazdasági területek. Fészekodúját lombos fák törzsébe vájja. Magyarországon gyakori költőfaj Állandó Dendrocopos major-Nagy fakopáncs Ismertetői: 23 cm. Tollazata fekete-fehértől tarka Háta fekete; nagy vállfoltja fehér Sapkája fekete; fehér

arcoldalán összefüggő fekete sáv nyúlik a tarkóig. Hasoldala fehér; az alsó farokfedők élénkpirosak. A hím tarkóján élénkpiros folt látható A tojó fején nincs piros szín A földön ritkán látható, de rájár a mesterséges madáretetőkre. Élőhelye: Sokkal inkább erdei és kerti madár, mint a zöld küllő. Északon a fenyvesekben is előfordul. Magyarországon gyakori költőfaj Állandó Dendrocopos syriacus-Balkáni fakopáncs Ismertetői: 23 cm. Nagy fehér válltollai és fekete sapkája miatt nagyon hasonlít a nagy fakopáncshoz, de fehér arcoldalát nem keresztezi fekete sáv, ezért feje világosabbnak látszik. Farkán kevesebb, szárnyán több a fehér folt, mint a nagy fakopáncsén. Alsó farkfedői halványpirosakÉlőhelye: Főleg lakott helyek környéke. Magyarországon az 1930-as évek óta egyre gyakoribb költőfaj. Állandó Dendrocopos medius-Közép fakopáncs Ismertetői: 22 cm. A hím és a tojó sapkája egyformán piros, de a

piros színt alul nem szegélyezi fekete szemöldöksáv. Fejének feltűnően fehér oldalain húzódó bajuszsávja nagyon keskeny. Fehér testoldala fekete sávozású; hasa és alsó farkfedői enyhén rózsaszínűek Szárnyán a fehér és fekete keresztsávok sűrűbbek, fehér vállfoltja keskenyebb, mint a nagy fakopáncsé. A tojó színei tompábbak, fejtetőjén a piros színeződés halványabb Élőhelye: Lombos erdők, ahol többnyire a fák felső ágain tartózkodik. Fészekodúját lombos fákba vési, lehetőleg minél magasabban. Magyarországon a középhegységi tölgyesekben rendszeresen fészkel. Állandó Dendroscopus minor-Kis fakopáncs Még a verébnél is kisebb harkályunk. A hím feje teteje piros, a tojóé fekete Színezetre hasonló a többi fakopáncshoz, de a hátában több a fehér harántcsík. Kis termete folytán az egész vékony ágakon, sőt leveleken is tud keresgélni rovarok után. Védett Ordo: Coraciformes-Szalakótaalakúak Kicsiny

vagy közepes nagyságú színpompás madarak, melyek rovarokkal vagy kisebb gerincesekkel táplálkoznak. Az előre néző három lábujj tövénél részben összenőtt Földbe vájt üregekben vagy faodvakban költenek. Fióka fészeklakó Familia: Coraciidae-Szalakótafélék Óvilági madarak, melyek rendszerint türkizkék és gesztenyebarna madarak. Fejük aránylag nagy, csőrük erőteljes. Az áldozatukat rendszerint kiugró leshelyről figyelik, majd a földre ereszkedve kapják fel zsákmányállataikat: nagytestű ízeltlábúak, kisebb gerincesek. Coracius garrulus-Szalakóta Elterjedés: Európa egy részén és É-Afrikában költenek. Télen D- Afrikáig vonulnak Hazánkban rendszeres fészkelők. Fészkelés. Öreg fák odvai, partszakadások üregei Fákon, telefonpóznákon, villanydrótokon ülve kémlelik a talajt, majd amikor észrevesznek egy rovart, a szárnyaikat kitárva, lelibbenek, hogy elkapják. A levegőben is zsákmányolnak A párok saját

vadászterületükön élnek, csak a vonulás előtt verődnek csapatokba. Nászrepülésük során a hímek károgva, rikácsolva emelkednek a magasba, majd bukfencezve zuhannak lefelé. Familia: Meropidae-Gyurgyalagfélék Csőrük ívelt, szárnyuk hegyes, a farok ék alakban végződik, gyakran megnyúlt dísztollakkal. Röptükben vadásznak röpülő madarakra. Földi üregekben költenek, rendszerint telepesen Merops apiaster-Gyurgyalag Ragyogó színezetű madarak. Hangjuk lágy és bugyborékoló Fákkal és bokrokkal tarkított nyílt térségek lakói. Többnyire a levegőben vadásznak, főleg rovarokat, főként méheket és darazsakat kapnak el a levegőben. Társas lények, kolóniákban fészkelnek A fészek homok és löszfalakba vájt béleletlen költőkamra egy 1,5 m hosszú járat végén. Ordo: Apodiformes-Sarlósfecske-alakúak Repülő rovarokkal táplálkozó, kistermetű madarak. Lábaik igen kicsik A csőrük is kicsiny, de a szájnyílás igen nagyra

tátható. Fiókáik vakon kelnek a tojásból, fészeklakók Familia: Apodidae-Sarlósfecskefélék A föld nagy részén elterjedtek. A szárnyuk első ujján parányi karom látható A fiókák képesek a rossz időjárási körülményeket egy viszonylag inaktív, lecsökkent testhőmérsékletű állapotban átvészelni. Több fajuk is urbanizálódott, mint a : Apus apus-Sarlósfecske Gyors változatos röptű társas madarak. A költési időszakot leszámítva szinte soha nem szállnak le, a levegőben alszanak és párzanak. Sziklafalak repedéseiben, üregeikben fészkelnek, de szívesen megtelepednek a háztetők és házfalak réseiben is. Szélesre tátott csőrrel repülnek, elkapják az útjukba akadó rovarokat. A szülők a nyelvük alatt egy kis tasakban gyűjtik fiókáiknak a táplálékot. A fészkük: Növényi maradványokból, tollakból, nyállal ragasztott csésze. Ordo: Strigiformes-Bagolyalakúak Többnyire éjszaka aktív ragadozó madarak. Tollazatuk

finoman mintázott, barna terepszínű, nappal mozdulatlanul rejtőzködnek. Csőrük rövid de igen szélesre tárul A fiókák pelyhesen kelnek, fészeklakók, mindkét szülő táplálja őket. Familia: Tytonidae-Gyöngybagolyfélék Tyto alba-Gyöngybagoly Szemüket keretező, merev tollakból álló arcfátyluk jellegzetesen szív alakú. Röptük könnyed és suhanó. Az éj leple alatt, hallásuk után vadásznak Szinte nesztelenül repülnek a felszín közelében, vagy lesből csapnak le talajon mozgó zsákmányukra. Kisebb rágcsálókat, cickányokat ejtenek. Röptükben elnyújtott, érdes kiáltást hallatnak Nász idején sziszegő, kopogó hangokat adnak. Fészek: Romos épületekben, faodvakban költenek. Familia: Strigidae-Bagolyfélék Bubo bubo-Uhu A legnagyobb testű baglyok a világon. Tollruhájuk jórészt pettyes mintázatú, ami jól rejti őket pihenés közben az ágak között. Tollfüleik fejlettek, mellük sávozott Számos élőhelyen

megtalálhatók, de legjobban a kiálló sziklákat és az erdőségeket kedvelik. Nappal és éjszaka egyaránt aktívak. Éles szemül segítségével jól tudnak vadászni Rovarokat, nyulakat, récéket, fácánokat fognak. Mély hangon huhognak Fészek: Sziklaüregek, elhagyott sas- és ölyvfészkek. Athene noctua-Kuvik Kicsi, zömök testű, széles fejű, lekerekített szárnyú, rövid farkú, tollas lábú madarak. Széles arcfátyluk és lapos homlokuk miatt tekintetük szigorú. Nyílt térségek, művelt területek, parkok, köves parlagok lakói. Nappal és éjszaka egyaránt aktívak Ügyesen futnak és ugrálnak a talajon. Hullámzó röptükben gyors szárnycsapások és rövid siklások váltakoznak Rovarokat, kisebb emlősöket, madarakat fognak. Éles szemük segíti vadászatukat Fészek: Faodvakban, sziklákban, épületekben, üregi nyulak elhagyott kotorékában költenek. Strix aluco-Macskabagoly Tömzsi, kerek fejű madarak. Az erdők és a nagyobb fákkal

tarkított nyílt térségek lakói Nappal faodvakban vagy az ágak között rejtőzködnek. Csak a teljes sötétség beállta után indulnak vadászni. Főleg kisebb rágcsálókat fognak Kelféle hangon szólnak Éles „kü-itt" kiáltásokat -illatnak, vagy egy rövid és egy elnyújtott huhogó hangot. Fészek: Faodvak, sziklahasadékok, épületek. Asio otus-Erdei fülesbagoly Erdeinkben, ligetekben gyakori költő madár, a macskabagolynál valamivel kisebb. Rendszerint elhagyott fészkeket, leginkább a szarkafészkeket foglalja el. Rágcsálókkal táplálkozik. Nagyon hasonló hozzá a vizenyős területeken alkalmilag költő réti fülesbagoly (Asio flammeus), de az utóbbi rendszerint világosabb, „füle" is rövidebb. Nem valódi fülről van itt szó, csupán fülre emlékeztető tolldíszről. Zsákmányigénye is nagyobb Az igazi fülesbagoly télen néha temetőkben vagy hasonló fás területen nagy számban gyűlik össze. Védettek. Asio flammeus-Réti

fülesbagoly Hosszú szárnyú, rövid tollfülű madarak. Nyílt füves térségek, mocsarak, dűnék lakói Ezeken a fátlan vidékeken a talajról, egy földhalomról vagy egy oszlopról kémlelik a tájat. Talajmélyedések védelmében pihennek. Könnyed röptükben szabályos, egyenletes, mély szárnycsapások és lassú siklások váltakoznak. Szárnyaik V alakot formálnak A levegőből csapnak le, zsákmányukat lábaikkal ragadják meg. Főként rágcsálókat fognak, de a legtöbb bagolyhoz hasonlóan sokféle állatot, így rovarokat, fajdokat, sünöket is esznek. Fészek: Sekély talajmélyedés a sűrű vagy gyér aljnövényzetben. Familia: Caprimulgidae-Lappantyúfélék Caprimulgus europaeus-Lappantyú Rejtőzködő és terepszínű tollruhájuk miatt csak akkor láthatók, amikor felröppennek nappali pihenőhelyükről, az erdei tisztások avar borította talajáról. Sokkal jobban ismert hímjeik emelkedő hangzású „tyurrogása" hallható nász

idején. Napközben a talajon pihennek vagy végignyúlnak egy faágon. Éjszaka, nesztelen, csapongó szárnyakon rovarokra vadásznak Fészek: Tojásaikat fák, bokrok közelében a puszta földre rakják. Ordo: Columbiformes-Galambalakúak Változatos méretű, kerekded testű növényevő madarak. Fejük aránylag kicsiny, csőrük rövid és keskeny, viszonylag lágy bőr borítja. Az orrnyílásokat húsos viaszhártya veszi körül Mindig két tojást tojnak, fiókáik majdnem csupaszon kelnek. A szülők kezdetben begyük váladékával, majd begyükbe gyűjtött növényi táplálékkal etetik őket. Familia: Columbidae-Galambfélék Columba palumbus-Örvös galamb Eredetileg erdei madarak, de elterjedtek a kertekben és a szántókon is. Jelenlétüket mély, búgó turbékolásuk árulja el. Röptük egyenes vonalú, gyors, ilyenkor feltűnnek jellegzetes fehér szárny-és nyakfoltjaik is. A nász idején hangos szárnycsapásokkal meredeken felszállnak, majd lefelé

siklanak. Társas lények, a költési időn kívül csapatokba verődnek Ha felriasztják őket, zajos szárnycsapásokkal menekülnek. Magvakat, bogyókat, leveleket, rügyeket esznek. Rövid lábaikkal kapaszkodnak az ágakon Fészek: Tál alakú. Gallyakból a lombos fák ágaira, középmagasra építik Columba livia-Szirti galamb Belőlük tenyésztették ki a posta-, sport- és díszgalambként ismert rendkívül változatos orrú és mintázatú házigalambot. Ezek félvad populációi népesítik be a városokat és utcákat A szirti galambok vadon sziklapárkányokon, kolóniákban költenek. Magvakkal táplálkoznak Fészek: Gallyakból, tollakból sziklapárkányokra, épületekre rakják. Streptopelia turtur-Vadgerle Kis termetűek, bronzszínű hátuk feketével pettyezett. Röptük gyors, szárnycsapásaik erőteljesek. Az erdők lakói Nyáron messzire hangzik lágy, búgó turbékolásuk Magvakból, levelekből, rügyekből álló eleségüket a talajon gyűjtik.

Fészek: Gallyakból alacsony fákra, bokrokra építik. Streptopelia decaocto-Balkáni gerle Csak nem egyszínű tollazatúkról, keskeny, fekete gallérjukról, egyhangú búgásukról ismerhetők fel. A nyílt erdőségek, szántók, város környéki kertek lakói Magvakkal, bogyókkal, gabonával táplálkoznak. Farkuk alsó felének fekete-fehér mintázata röptükben tűnik fel. Fészek: Gallyakból, többnyire fenyőkre építik. Az 1930-as évek óta Európa nagy részén, így hazánkban is meghonosodott. Ordo: Gruiformes-Darualakúak Változatos alakú és életmódú madarak. Nincs begyük A Vízi fajok lábujjai közt nincs úszóhártya, vagy hosszú, egyenes lábujjaikkal a mocsári növényzeten járnak vagy lapított, karéjosan lebenyes ujjaik biztosítják az evezőfelületet. Fiókáik pelyhesen kelnek ki a tojásból, fészekhagyók. Familia: Rallidae-Guvatfélék Mocsarak vagy nedves rétek sűrű növényzetében élnek. Növényi és állati táplálékot

egyaránt fogyasztanak. Rallus aquaticus-Guvat Nehezen megfigyelhető, rejtett életmódú madarak. Sokszor csak hangos rikoltozásuk árulja el jelenlétüket a mocsarak, lápok környékén. Ügyesen bujkálnak a sűrű növényzetben, csak ritkán merészkednek ki a nyílt térségekre. Lehajtott fejjel, gyorsan futnak Sötétedés után indulnak élelemért. Hosszú, megnyúlt csőrükkel vízi rovarok, csigák, békák és más kisebb állatok után kutatnak a vízben. Csőrüket csákányként is használják, bezúzzák az egerek, madarak A fészket fűből készítik. A sűrű növényzetbe, nád és sás közé rejtik Crex crex-Haris Első pillantásra összetéveszthetők a fácánfélék közé tartozó foglyokkal, de élénk rőtszínű szárnyaik alapján melyek különösen röptükben feltűnőek -egyértelműen azonosíthatók. Tavaszi vonulásukkor a nedves réteket, gabonaföldeket, parlagokat keresik fel, előnyben részesítik a hagyományosan, kézzel vágott

kaszálókat. Könnyebben megfigyelhetjük őket amikor a fű még nem elég magas. Nász idején a hímek nyújtott nyakkal, hangos, recsegő hangon csalogatják a tojókat. Étrendjük férgekből, rovarokból, puhatestűekből, békákból, magvakból és hajtásokból áll. Fészek: A fű közé rejtett, levelekkel, fűvel bélelt, csésze alakú építmény. Megjegyzés: Eredetileg a nedves réteken fészkeltek, és csak a múlt századtól amikor megnőtt a művelésbe vett területek aránya kezdtek költeni a kaszálókon is. A gépi betakarítás nem kíméli fészkeiket, emiatt számuk az utóbbi években megfogyatkozott. Gallinula chloropus-Vízityúk Vízparti madarak. Kisebb tavak, lassú folyású folyók partján élnek, megtelepednek a falvak környékén is. Farkukat billegtetve járnak, úszás közben fejükkel bólogatnak Rovarokkal, kisebb vízi élőlényekkel, magvakkal, bogyókkal táplálkoznak. Fészek: A sűrű növényzet közé gallyakból, nádból

rakott tál alakú építmény. Fulica atra-Szárcsa Tyúk nagyságú, fekete madár, fehér csőrrel s homlokpajzzsal. Őszi vonulásán hatalmas csapatai gyűlnek össze a nádasok szélében. A tél beálltáig kitart, egyesek át is telelnek Nádasokban fészkel, 7-9 tojást tojik, de fiókáiból sok pusztul el, még nagyobb kecskebéka is el tud kapni belőlük. Vízinövényekkel, csigákkal, kagylókkal táplálkozik A haletetőket is felkeresi, ezért nem szívelik halastavakon. Vadászható Észak-Afrikában telel Ordo: Charadriiformes-Lilealkatúak Familia: Charadriidae-Lilefélék Általában viszonylag zömök, rövid nyakú feltűnő színezetű madarak. Csőrük zömök szemük nagy. Gyorsan szedegetve keresik táplálékukat Több faj fiataljai a költőterülettől délre töltik a nyarat. A hím és tojó hasonló a földön fészken Scolopax rusticola-Erdei szalonka Rejtett életmódú, avarszínű tollazatú madár. Nappal az erdő sűrű aljnövényzete közt

rejtőzködik. Megzavarva hangos szárnycsapkodások közepette száll fel Alkonyatkor mozog Röpte gyors, cikázó. Élőhely: nedves talajú, sűrű aljnövényzetű erdők, elegyes erdők Fák tövében rejtetten fészkel. Mo-on szórványosan költ Tavaszi, őszi átvonuló Gallinago gallinago-(Közép) Sárszalonka Rejtőzködő, hosszú egyenes csőrű, barnás színezetű mocsári madár. Ritkán látható, felriasztva zegzugosan repül. Élőhely: Mocsaras területek, nedves tocsogós rétek, zsombékosok Sűrű füves vagy sásos területen fészkel. Mo-on elszórtan költ Vonuló Familia: Scolopacidae-Szalonkafélék Lábuk hosszú, szárnyuk hegyes és szögben hajló, csőrük hosszú és vékony. Nyári és téli tollazatuk eltér. Sok faj költési területén kívül nagy csoportokba verődik, főleg a tengerpartok mentén. A hímek és tojók hasonlók A legtöbb faja a földön fészkel Numenius arquata-Nagy póling (póli) A legnagyobb európai parti madár. Csőre

lefelé hajló Röpte erőteljes kissé sirályszerű Többnyire sorba, vagy ék alakba rendeződve repülnek. Rendszerint magasan száll Élőhely: Tengerparti iszapzátonyok és folyótorkolatok. Lápokon, mocsarakon, réteken, költ Mo-on a turjánosok jellegzetes, ritka fészkelő madara. tavasszal és ősszel nayg tömegben vonul át Limosa limosa-Nagy goda Magas (40 cm) egyenes testtartású parti madár. Egyenes csőre hosszú Élőhely: Télen folyótorkolatok, mocsarak. Vonuláskor vizenyős rétek, tavak Zsombékos réteken, lápokon költ. Mo-on rendszeresen fészkel Vonuló Tavasszal és ősszel nagyobb tömegekben vonul át Tringa totanus-Piroslábú cankó 27 cm. A széles fehér szárnycsík röptében jól felismerhetővé teszi Vigyázó, éber madár Felriasztva hangos fütyüléssel jelzi a veszélyt. Élőhely: Mocsarak, lápok, nedves rétek, szikes tavak. Télen folyótorkolatok és iszapzátonyok Mo nedves rétek, szikesek jellegzetes fészkelő madara. Vonuló

Tringa hypoleuca-Billegető cankó 20 cm. Alacsonyan száll a víz felett, néhány szárnycsapás után sarlósan tartott szárnnyal siklik. kavicsos folyópartokon a kövek közt futkosva keresi élelmét iramodásai közben megmegáll és farkát, vagy egész testét billegeti Élőhely: Tiszta vizű, gyors folyású folyók, hegyi patakok, tavak. Folyók, tavak mentén, zátonyokon fészkel Mo-on nagyon ritka fészkelő faj Őszi tavaszi vonulásakor a vizek partján sokfelé megtalálható. Vanellus vanellus-Bíbic 30 cm. Vizes területek, rétek, szántók közismert madara Röpte néhol vadul csapongó, rendes repülése egyenes vonalú, lassú egyenletes. Éber vigyázó madár Fészkelő helye közeléből minden nagyobb madarat és az embert is igyekszik elzavarni. Bukórepüléssel vág a vélt ellenség felé. Kiáltásával a többi fajt is felzavarja Gyorsan fut Iramodásai közben a pocsolyákból, fű közül gyorsan szedeget. Kisebb rovarokkal, szöcskékkel,

sáskákkal, lótetűvel táplálkozik. Élőhely: Vizes területek, rétek, szántók közismert madara Fészkét kis mélyedésbe fű, vagy vetés közé rakja. Mo-on rendszeres gyakori fészkelő Vonuló Egyik legkorábban érkező madarunk. Néha kis számban át is telel Familia: Recurvirostridae-Gulipánfélék Recurvirostra avosetta-Gulipán 42 cm. Csőre felfelé hajlik, tollazata fehér fekete mintázattal A hím és a tojó egyforma Táplálékét sekély vízben, csőrével ide-oda kaszálva keresi. Járása viszonylag gyors gyakran a mélyebb vízbe is belegázol, szükség esetén ügyesen úszik. Néha úszórécék módjára fejét és felső testét a víz alá dugva keresgél. Fészkelő területét őrzi Zuhanórepüléssel vág a betolakodó felé, majd miután fiókái elrejtőztek sebesültnek teteti magát és igyekszik elcsalogatni a behatolót. Élőhely: Sekély vizek mentén, alacsony növényzetben, zátonyokon, homokpadokon szétszórt telepeken költ. Mo

szikeseinek ritka jellegzetes fészkelő madara Vonuló. Himantopus himantopus-Gólyatöcs (Széki gólya) 38 cm. Nagyon hosszú piros lábairól jól felismerhető Csőre nagyon vékony, szárnya keskeny, hegyes. tavaszi nászrepülése igen akrobatikus, rendes röpte egyenes vonalú viszonylag lassú Vigyázó, éber madár. Felröppenve hangjával a többi fajt is riasztja Élőhely: Mocsarak, lagúnák, zsombékos rétek. Szétszórt telepeken költ Fészkét vízből kiemelkedő, zsombékos fűcsomóra, földkupacra építi. Mo-on szikes tavak sűrű növényzetű, vízzel elárasztott részein fészkel. Igen ritka Vonuló Familia: Burhinidae-Ugartyúkfélék Burhinus oedicnemus-Ugartyúk 40 cm. Nagytermetű zömök madár Kerek feje és feltűnően nagy szeme minden más madártól megkülönbözteti. Vaskos rövid csőre sárga, csőrhegye fekete lehajtott fejjel felpúposított háttal, gyorsan fut. alacsonyan repül Alkonyatkor csapatokba verődik, röpte csapongó Veszély

esetén lelapul. Élőhely: Köves, homokos nyílt területek Homokbuckák, gyérnövényzetű köves domboldalakon esetleg mezőgazdasági területeken fészkel. Mo-on ritka fészkelő, szikeseken, homokbuckákon, szántókon. Vonuló Familia: Glareolidae-Székicsérfélék Glareola pratincola-Széki csér 25 cm. Földön és levegőben egyaránt feltűnő viselkedésű röpte csérekéhez hasonló, de gyorsabb, nyilallóbb. Leszállás után felnyújtott szárnyát lassan zárja össze A földön a lilékhez hasonló gyors iramodásokkal meg-megállva szedegeti táplálékát (szöcskék, sáskák, egyéb rovarok). A levegőben fecskemódra szedegeti a repülő rovarokat Élőhely: Napsütötte nyílt síkságok, gyakran víz közelében. Telepesen költ Mo-on elsősorban a hortobágyi legelők ritka fészkelő madara. Familia: Laridae-Sirályfélék Larus ridibundus-Dankasirály 37 cm. mozgékony, élénk sirályfaj Gyakran fészkel a szárazföld vizei mentén Feje nyáron barna

télen fehér. Röpte sokkal élénkebb, mint a nagytermetű tengeri fajoké szántáskor csapatokban szedegetik a földből kiforgatott rovarokat, pajorokat. Cserebogarakat rajzáskor röptében kapja el. Élőhely: Kontinens belsejében és tengerpartokon egyaránt gyakori Nyílt tengeren nem jellemző a jelenléte. Mocsarakban, lápokon tavak szigetein telepesen fészkel Mo. gyakori fészkelő madara Vonuló A télen látható egyedek északról érkező vendégek ilyenek a Bp-i hidak közismert sirályai is. Familia: Sternidae-Csérfélék A csérek teste karcsúbb szárnyuk kecsesebb, mint a sirályoké. Csőrük karcsú, hegyes A víz felett gyakran szitálnak és zuhanva buknak a halra. A földön ügyetlenül járnak-kelnek A szerkők könnyed röptű kistermetű madarak. Táplálék után alacsonyan járva repülne a víz szélei felett és csőröket éppen a vízbe mártva kapják el élelmüket. A réteken ugyanígy vadásznak apró rovarokra. Chlidonias

hybrida-Fattyúszerkő 25 cm. Röpte és viselkedése a csérekre emlékeztet Valamivel nagyobb termetük és hosszabb csőrük különbözteti meg őket a másik két szerkő-faj egyedeitől. Élőhely: Mélyebb vizek mentén is előfordul. Mo-on elsősorban a Hortobágyon költ néha több száz párban Kóborló egyedek többfelé mutatkoznak, néha még októberben is. Chlidonias niger-Kormos szerkő 24 cm. A vízszéleken járnak táplálék után Néha vízből kiálló karókon, úszó nádcsomókon pihen. Élőhely: Édesvizek mentén, a szárazföldek belsejében, vonuláskor tengerparton is Laza telepeken költ. A mocsarak sekélyebb részein építi úszó fészkét Mo-on rendszeres fészkelő. Vonuló Chlidonias leucopterus-Fehérszárnyú szerkő Nyáron feje és teste koromfekete farka fehér. A másik két fajjal nem lehet összetéveszteni Viselkedése, röpte a kormos szerkőével azonos. Élőhely: A kormos szerkőével azonos Gyakran találhatók együtt az egész

év folyamán. Mo-on a kormos szerkő fészkelőtelepein költ, kis számban. Vonuló Sterna hirundo-Küszvágó csér 35 cm. Teste rigó nagyságú, de hosszú farka és szárnyai miatt nagyobbnak tűnik Könnyedén repkedve száll a vizek felett táplálékot keresve. néha egy helyben szitál a levegőben A víz felszínére úszó apró halakat a vízbe csapva kapja el. Ekkor teste félig lemerül Az apró halak mellett a levegőben és a szárazföldön rovarokat is zsákmányol. Élőhely: Édesvizek, tengerpartok környéke. Telepesen költ homokos partokon, szigeteken és mocsarakon Mo-on rendszeresen fészkel néha nagyobb telepekben is. Vonuló Ordo: Falconiformes-Sólyom alkatúak Familia: Accipitridae-Vágómadárfélék Accipiter gentilis-Héja 48-60 cm. A tojó jóval nagyobb a hímnél egyébként hasonlóak Lába rendkívül erős Mesterien nyilallva kanyarog a bokrok, fák között és meglepetésszerűen csap le áldozatára. alacsonyan portyázik. élőhely: lombos

és fenyőerdők, gyakran nyílt mezők közelében Nagy fészkét háborítatlan erdőrészekbe építi, vagy már madár fészkét foglalja el. Mo-on rendszeresen költ. Accipiter nisus-Karvaly 27-37 cm. A tojó nagyobb Szárnya rövid kerek, farka hosszú A héjához hasonló ügyes vakmerő ragadozó. Alacsonyan száll a bokrok, fák között Mindig felülről csap áldozatára olyan gyorsan és nagy erővel, hogy ritkán véti el azt. Főleg verebet és más kisebb madarat zsákmányol. Élőhely: Erdők és kertek Főleg elegyes erdőket kedvel Mo-on rendszeresen költ. Állandó faj Télen a lakott területek közelébe is behúzódik Buteo buteo-Egerészölyv 50-55 cm. órákon át kering kiterjesztett szárnyain Röpte lomha, néha egy helyben szitál Kis magasságból száll le táplálékért. Főleg pockokat, egyéb apró emlőst, vagy bogarat kis madarat fog. Szívesen jár dögre is Tél elején kisebb csoportokban is látható Élőhely: Változatos élőhelyű Mo-on

gyakori fészkelő. Sziklapárkányokon, fákon, de néha földön fészkel Télen északról érkezett példányok is előfordulnak nálunk. Átvonulóban előfordul a rőtesebb színezetű B. b vulpinus nevű alfaj is Milvus milvus-Vöröskánya 60 cm. könnyen felismerhető erősen vörös, villás farkáról Repülése könnyed, gyakran vitorlázik. Előszeretettel jár dögre, de kisebb emlősöket és madarakat is ragadoz Élőhely: Főleg erdős hegyvidékek, de alföldi facsoportokban is tanyát üt. Fákon fészkel néha elhagyott varjúfészket is elfoglal. Mo-on nagyon ritka fészkelő Vonuló faj Milvus migrans-Barnakánya Élőhely: az Alpoktól északra leginkább síkvidéki vizekhez kötődik, ott főleg a folyó menti galériaerdőkben költ; az afrikai sárgacsőrű alfaj („élősködő kánya”) pedig a városokban költ, ahol a szemételtakarításban veszi ki a részét Szaporodás: tavasszal pazar nászrepülés a fészek környékén; fészkét még az emberi

lakóhelyektől távolabb is rongyokkal béleli; ahol gyakori, ott laza kolóniákban költ; szívesen telepszik meg gémtelepeken, elfoglalva azok fészkeit; fészkét mindig félmagasságban, a törzs valamelyik villás elágazásában építi Táplálkozás: elütött állatok, vízen sodródó haldögök, hulladékok, békák, madárfiókák Egyéb: vándormadár, amely egészen Afrikáig vonul Circus aeruginosus-Barna rétihéja Élőhely: síkságok nagy nádasaiban költ, de vízközeli lapályok, rétek felett is megjelenik; hazánkban gyakori. Szaporodás: nászrepülés: április-májusban, ekkor a hím magasra repül, majd hangos kiáltássokkal néhány száz métert lefelé zuhan, a tójó pedig – erre válaszul – a karmai közt nádszálat visz a levegőben; a fészek sűrű nádas mélyén, a talajon található, ami (a vízállás lehetséges változásaihoz alkalmazkodva) nagy méretű „nádkupac”, erről könnyen felismerhető; tojások május elején, 3

naponként, de már az elsőnél kotlani kezd, ezért a 4-5 fióka nagyságban jelentősen eltér. Táplálkozás: békák, apró emlősök, vízimadarak, rovarok, sekély vízből halak. Circus pygargus-Hamvas rétihéja Élőhely: nagy kiterjedésű rétek, bokros mocsarak. Szaporodás: fészke bokrok, ritkás fák vagy fű között; a többi rétihéjához hasonlóan csak a tojó kotlik a 3-5 tojáson, a hím a táplálékot hordja, amit a tojó a levegőben vesz át. Táplálkozás: apró emlősök, madárfiókák, kisebb madarak, tojások, rovarok. Egyéb: súlyosan veszélyeztetett egész Közép-Európában, Vörös Listás, főleg a mezőgazdasági tevékenység veszélyezteti; télen az egyenlítőtől délre vonul. Falco cherrug-Kerecsensólyom Élőhely: a Kárpát-medencében éri el a legnyugatibb elterjedését, de itt fontos állománya van; középhegységek, folyókat kísérő ligeterdők Szaporodás: a többi sólyomhoz hasonlóan nem épít fészket; sziklákon,

vagy más madarak (akár a parlagi vagy réti sast is elzavarja, de a gólyát nem) otthonában költ Táplálkozás: sokoldalú ragadozó: földön és levegőben vadászik a nyúlnál kisebb állatokra, nálunk fő tápláléka az ürge, aminek tanyahelyei közelében sokszor letelepedik Egyéb: novemberben délebbre vonul Falco subbuteo-Kabasólyom Élőhely: fákkal ritkán benőtt sztyepp, erőkkel tarkított kultúrterület, fasor; hazánkban mindenütt előfordul Szaporodás: más madarak (főleg varjak) otthonát foglalják el; 2-4 tojás; a kirepült fiatalokat vadászni tanítja: a magasból leejtik nekik a sérült zsákmányt Táplálkozás: főleg reptében; kisebb madarak (akár sarlósfecske!), rovarok, esti szürkületben szitakötők és denevérek, a vörös vércsét zaklatva megszerezheti tőle az egeret Egyéb: Afrika trópusi tájain telel, ahol a rajzó termeszekből előszeretettel lakomázik Falco tinnunculus-Vörös vércse Élőhely: Közép-Európa

leggyakoribb sólyomféléje; szántók és legelők, a zárt erdőket kerüli Szaporodás: a hím nászrepül; más nagyobb madarak (főleg varjak és szarkák) fészkében, a számukra kitett fészkelőládákban és kosarakban, magas épületek zugaiban kotlik a tojó, a hím eteti; fészekanyagot nem hord Táplálkozás: csaknem kizárólag a talajra lecsapva; sáskák, egerek, gyíkok, békák, madárfiókák, kisebb talajon mozgó madarak, kisemlősök Egyéb: hangja jellegzetes: „kííí-kííí-kííí”; ritkán megéri a 20. életévét Falco vespertinus-Kék vércse Élőhely: füves puszták, erdős sztyeppek, kultúrtájak, alföldi kis erdőfoltok, a zárt erdőket kerüli; szigetszerű elterjedése az alföldekre és a dombvidékekre korlátozódik; nálunk éri el nyugati elterjedési határát; a Hortobágyon gyakori Szaporodás: társasan, főleg a vetési varjú telepek fészkeiben költ a varjúfiókák kirepülése után; a fészkeikről akár a szarkákat és

gémeket is elüldözik; a szülők felváltva kotlanak, de éjszaka és a fiókák kikelése előtt csak a tojó; 3-4 tojás; eleinte csak a hím hordja a táplálékot a fiókáknak Táplálkozás: főleg rovarok: sáskák, szitakötők, ezeket a lábával fogja meg; rovarok híján: egerek, pockok, gyíkok, ásóbéka (amiről lenyúzza a méregmirigyekkel teli bőrt); gyakran követi a szántó traktort Egyéb: telelni (eleinte nyugati irányba tartva) Dél-Afrikába vonul; vonulás idején inváziószerűen jelenik meg Közép-Európa nyugati részein Ordo: Ciconiiformes-Gólyaalakúak Rendkívül változatos megjelenésű és életmódú csoportokat magában foglaló taxon. Lagtöbb fajuk vízben vagy víz közelben él, néhány faj másodlagosan a szárazföldi dögevő életmódra tért át. Sok fajuk telepesen költ Fiókáik csupaszon vagy pelyhesen bújnak ki a tojásból és gyakran fészeklakók. Familia: Podicipedidae-Vöcsökfélék Podiceps cristatus-Búbos

vöcsök Élőhely: csendes, halakban gazdag vizek; szereti a széles nádszegélyt és a dús vizinövényzetet Szaporodás: változatos nászviselkedés; a párzáshoz külön emelvényt épít; úszó fészkük (ami akár egy mázsás és csak a kisebb része emelkedik ki) elhalt vízinövényekből nádasban; a szülők felváltva kotlanak; 4-5 tojás; a varjak és a barna réti héja gyakran elpusztítják a fészekaljat; a kicsik gyakran „lovagolnak” a szülők hátán, vagy – mivel a kicsik még nem tudnak lebukni – a szülők a szárnyfedőik alatt a mélybe viszik őket Táplálkozás: főleg bukva zsákmányol halakat, csigákat, békákat, gőtéket, vízirovarokat; gyakran eszik tollakat (!) is, amit főleg a vízfelszínről szed össze, de a szülők magukról is letépik a kicsinyek számára Egyéb: a közép- és észak-európai populációk dél, délnyugat felé vonulnak; Nyugat Európában, Angliában, a Földközi-tenger medencéjében, sőt akár

hazánkban is (kis számban, de rendszeresen a Dunán) telel; a „sport”horgászok gyakran pusztítják. Podiceps ruficollis-Kis vöcsök Élőhely: Európa, trópusi Afrika, Közép- és Dél-Ázsia, Ausztrália; Közép-Európában a leggyakoribb vöcsökfaj és bár fogyatkozik állománya, nálunk gyakori; tavak, halastavak, mocsarak, kubikok, vízinövényben gazdag holtágak Szaporodás: a pár násztánca kevésbé látványos, mint a többi vöcsökfajé: pl. gyakran „kart karba öltve” úsznak, trillázó hangot adnak, fészekanyagot mutatnak be egymásnak; a párzáshoz vízinövényekből külön fészek; egyedülálló jelenség a madárvilágban, hogy párzás után pár perccel gyakran újra párosodnak, de felcserélt szereppel (így aztán tényleg nehéz a hasonló színezetű tojót és hímet megkülönböztetni); a fészek nedves vízinövényből (amik rothadva valószínűleg hőt termelnek), a nagy része a víz alatt; nálunk évente kétszer költ, ekkor

előfordul, hogy az egyik szülő már az új fészekaljat melengeti, míg a másik a régit vezetgeti; 4-7 tojás, a második lerakásától kotlanak; a kicsik már az első napokban tudnak bukni, de (az előbbi fajhoz hasonlóan) ők is „vöcsökölnek” a szülők hátán Táplálkozás: alábukva, felszínen csipegetve; vízirovarok, csigák, apró halak, vízinövények Egyéb: főleg a nászidőszakban hallatott trillázó hangjáról tudjuk meg a jelenlétét, mert ez az öklömnyi madár igen rejtett életet él; telelni dél, délnyugat irányába vonul, de közben északi és keleti vidékről is érkeznek állományai Közép-Európába, így kis számban nálunk is áttelel a be nem fagyott vizeken Podiceps nigricollis-Feketenyakú vöcsök Élőhely: halastavak, mocsarak, lassú folyású vizek; főleg Európa keleti fele, de napjainkban terjeszkedik Közép-Európa nyugati tájai felé; nálunk főként a keleti országrészben költ; fészkel még Észak-Amerikában,

Kelet- és Dél-Afrikában; nyílt felület és dús víz alatti vízinövényzet kell neki, nádszegély nem Szaporodás: változatos nászviselkedés; gyakran költ telepesen; fészke vízinövényből a nyílt vízen; rendszerint 4 tojás, amely számot ha (a hasukkal) érzik, általában nem tojnak többet; a fészket gyakran otthagyják, ha a nap eléggé süt, és ekkor vizinövénnyel takarják be a tojásokat, amik ettől elszíneződnek; a kicsik itt is „vöcsökölnek” és lemerülnek a szülők szárnya alatt Táplálkozás: nyílt vízen úszva s bukva; vízirovarok, bolharákok, víziászkák, csigák, békalárvák, apró halak, növényi részek Egyéb: télen egyszerre vedlik le az összes evezőtollat, ettől átmenetileg röpképtelenné válnak, ekkor bizonyos tavakon gyülekeznek, és együtt vedlenek; telelni délebbre vonul és ezt főleg éjszaka teszi; csak a vízről tud felszállni Podiceps griseigena-Vörösnyakú vöcsök Élőhely: erősen

elnövényesedett halastavak, tavak; Közép-Európa nyugati felén ritka, kelet felé gyakoribb, különösen a Volga környékén; hazánkban főleg keleten költ, ahol állománya gyarapodik Szaporodás: megkapó nászviselkedés; ugyanazt a kis revírt évről évre felkeresik; valószínűleg a párok életük végéig összetartanak; úszó fészkük nádasban, vagy nyílt vízen, aminek csak 1/10-e esik a víz fölé, és folytonos javítgatást igényel; 4-5 tojás; váltják a szülők egymást; a kicsik „vöcsökölnek” Táplálkozás: úszva a víz felszínéről, vagy alábukva (a víz alatt akár 50 métert is megtesz); apró halak, békalárvák, fiatal békák, férgek, csigák, vízirovarok, nádmag, vízinövény hajtások Egyéb: vonuló madár, főleg Nyugat- és Dél-Európában telel, de egyes példányok Skandináviának a Golf-áramlattól fűtött részein is áttelelnek; teleléskor síksági tavakon, lagúnáktól tengeröblökben látni, ekkor a parttól

távol tartózkodnak; veszély esetén a víz alá bújik és csak a csőre, és a szeme látszik ki Familia: Ardeidae-Gémfélék Ardea cinerea-Szürke gém Élőhely: nagyon alkalmazkodóképes, a halakban gazdag vizek körül (patakoktól a tengerpartokig) mindig megtelepszik, ha az ember nem zavarja (akár nagyvárosokban is költhet!); a zárt erdőket kerüli; ha sok a megfelelő szárazföldi táplálék (pl. pocok, vagy sáskák gradációja esetén), akkor még a víz közelsége se kell neki; hazánkban a Duna és a Tisza ligeterdeiben vannak telepei Szaporodás: rendszerint telepekben költ, de mivel pl. vadászni viszont inkább egyedül szeretnek, ezért a telepen rituális szokások alakultak ki e kettős életmódból adódó feszültségek feloldására (pl. jellegzetes mozdulatokkal közelednek a párjukhoz); a kolóniák akár több száz évesek is lehetnek; a 3-5 tojáson a szülők felváltva kotlanak és a kikelő fiókáknak akár 30 kilométerről is hordanak

táplálékot Táplálkozás: napi kb. 500 gramm állati eredetű táplálékra van szüksége; halak, pockok, egerek, kígyók, madárfiókák, de akár kifejlett vöcskök is szerepelnek „étlapján”; vadászat közben mozdulatlanul áll, vagy csak lassan lépked, ha zsákmányt pillant meg, csőrével pontosan és villámgyorsan vág le Egyéb: vonuló madár, de hazánkban rendszeresen áttelel, amúgy főleg Dél- és NyugatEurópában telel, de a fiatalok a Szaharán túlra is lehatolnak; hazánkban védett, de a halastavakon lőhető (!), azonban lehetne másképp is védeni tőle a halakat (pl. rácsszerű bukódrótokat a halastavak felett). Ardea purpurea-Vörös gém Élőhely: vízben álló, kiterjedt nádasok és fűzfabokrosok közbeékelt tisztásokkal; az erőket kerüli; nálunk minden nagyobb nádasban fészkel; kelet felé egészen Indonéziáig elterjedt, de az egyenlítőtől délre is vannak populációi Szaporodás: általában telepekben költ; fészkük

leginkább lábon álló, vagy töredező avas nád közt van, akár 2 méter magasan; a szürke gémmel ellentétben ritkán ül ágra, így kivételesen fészkel csak ott; mindkét szülő kotlik a 4-6 tojáson; a pár szertartásosan köszönti egymást; a kicsik kb. 10 napos koruktól elmászhatnak a fészekből, ha veszélyt éreznek, de oda később visszatérnek; a fészek eleinte tölcsér alakú, később laposra tapossák, a következő évben meg már nem használják Táplálkozás: bár az előző fajhoz hasonló módon vadászik és a két faj táplálékállatai is hasonlóak (de a vörös gém sokkal több halat fogyaszt és megeszi a mérges váladékú ásóbékát is), a két faj általában nem konkurense egymásnak, mert más-más területen táplálkoznak: míg a szürke gém sekély vizű, nyílt partszakaszon vadászik, vagy a vízen, ahol még le tud állni, a vörös gém a nádasban, vagy fűzbokrok között les zsákmányára Egyéb: telelni

dél-délnyugat felé vonul, az egyenlítőt átrepülheti, ahol az ott élő fajtársaival találkozhat; más gémfélékhez hasonlóan úgy rejtőzködik veszély esetén a nádasban, hogy mozdulatlanná válik, miközben nyakát és csőrét meredeken felfelé nyújtja, ez a viselkedés már a fiókáknál is megfigyelhető Nycticorax nycticorax-Bakcsó Élőhely: Eurázsia melegebb tájai egészen Japánig, Észak- és Dél-Amerika, Afrika; hazánk leggyakoribb gémféléje; mocsaras, vízben gazdag ligeterdők, bokrosok, fákkal és nyílt víztükörrel tarkított nádasok, folyókat kísérő galériaerdők Szaporodás: telepekben költ, ez lehet más madarakkal vegyes: 1) a legmagasabb ágakon szürke gémek és kormoránok, 2) középen bakcsók, batlák és kis kárókatonák, 3) az alacsony ágakon üstökös gémek, kis kócsagok és pásztorgémek foglalnak helyet; fészke magas fákon, fűzbokrokon, esetleg nádasban; a 3-5 tojáson a szülők váltva kotlanak

Táplálkozás: az előbbi fajokhoz hasonlóan mozdulatlanul állva, vagy lassan lépkedve várja szerencséjét a vízparton; késő estébe nyúlóan táplálkoznak és már pirkadatkor is (mire jó a nagy szem és a vízről visszaverődő holdfény!); táplálékállatai békák, halak, piócák, rovarok, vízi pockok, esetleg madárfiókák (akár fiatal gémek is) Egyéb: Európai állománya a trópusi Afrikában telel, ahol előfordul, hogy néhány példány „leragad” és az ottani populációt gyarapítja; telelni rendszerint éjjel repül Botaurus stellaris-Bölömbika Élőhely: széles sávban egész Eurázsiában elterjedt, él még Dél-Afrikában is; hazánk minden nagyobb nádasában költ; Nyugat-Európában ritkább; bár ritkán látható, gyakran tanyázik jachtkikötők és stégek közelében Szaporodás: fészke letört avas nádszálakra épül; 5-6 tojás; vannak hímek, amelyek nem veszik ki részük az utódnevelésben Táplálkozás: halak, békák,

piócák, vízirovarok, apró madarak, rágcsálók; vízben állva, vagy lassan lopózva közelít prédájához, majd közelről de biztosan vág le rá Egyéb: a közép-európai állatok a Földközi-tenger vidékén telelnek, de lemehetnek a trópusi Afrikáig is, illetve nálunk is gyakran áttelel; középső ujján tisztogató karom, egyfajta szarufésű van, amivel többek között „lemossa” a szájnyílásáról a nyálkát halfogás után; tollazata puha, mint a bagolyé, ezért röpte hangtalan; napközben a nádban tartózkodik és csak szürkületkor lesz aktív; veszély esetén a vörös gémhez hasonlóan viselkedik; a márciusmájusi időszakban hallható „pü-bum” hangja jellegzetes, amiről már messziről is értesülhetünk e rejtett életmódú madár jelenlétéről Familia: Threskiornithidae-Íbiszfélék Plegadis falcinellus-Batla Élőhely: elszigetelt előfordulási helyei ismertek Amerika trópusi és szubtrópusi tájain, Eurázsiában és

Afrikában, de néha elkóborol akár Izlandig is; nyílt víztükrökkel, bokrokkal és facsoportokkal tarkázott nagy mocsarakban táplálkozik, de akár 20 kilométerrel odébb költ nádasban, bokrokon, vagy fákon, az ember által nehezen megközelíthető helyen; nálunk a húszas években a Kis-Balaton területén mintegy ezer pár fészkelt, most a Tisza mentén és a Hortobágyon, a halastavi nádasokban költ néhány pár Szaporodás: gémekkel, kormoránokkal vagy kanalasgémekkel közös telepen, vagy gödények szomszédságában költ; a fészkeik sokszor olyan szorosan épülnek, hogy azok a végén egységes fészektalppá taposódnak össze; a fészkek leginkább nádasban, ritkábban bokrokon, vagy fákon, 5, legfeljebb 7 méter magasságban van; a 3-4 tojáson a szülők felváltva kotlanak, de az utolsó tojás lerakásáig csak „őrzik” a fészket, és csak ezután kezdenek kotlani, este a tojó ül; a népes telepeken az elmászkáló fiókákból

„óvodás csoportok” alakulnak ki, ahol a szülők már nem ismerik fel gyerekeiket, hanem az éppen legéhesebben követelőző fiókákat etetik meg, végül valamennyi fióka megkapja az adagját Táplálkozás: főként sekély vizekben, mocsaras réteken keresgél, de soha nem a sűrű nád között; vízirovarokat, sáskákat, férgeket, apró békákat, békalárvákat, stb. fog Egyéb: Európában vonuló madár, a Földközi-tenger vidékén és a trópusi Afrikában telel; kifejezetten társas, amely sokszor hatalmas, csak batlákból álló csapatokban repül