Politika, Politológia | Európai Unió » Molnár Henrietta - Munkaerő-áramlás az Európai Unióban

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Gazdaságelméleti Tanszék Munkaerő – áramlás az Európai Unióban Nyíregyháza, 2003.december 22 Készítette: Molnár Henrietta 2003 / 2004. tanév I félév II. évfolyam Gazdálkodási szak Levelező tagozat C csoport 1 Tartalomjegyzék Bevezetés . 1 1. A munkaerő - áramlása a Római Szerződésben 4 1.2 A személyek szabad áramlása 6 1.21 A szabad mozgás elvének kiterjesztése 6 1.22 A szociális biztonsági rendszerek koordinációja 8 1.23 A más tagállamban szerzett szakképesítés és gyakorlat elismerése 9 3. A foglalkoztatás az Európai Unió dokumentumaiban 10 3.1 A luxemburgi csúcsértekezlet és az Amszterdami szerződés 10 3.2 Lisszabon, az Európai Tanács ülése a foglalkoztatásról és a szociális kohézióról 13 3.21 „ Europe“ cselekvési-terv 13 3.22 Socrates, Leonardo, Youth közösségi programok 14 4. A liberális vélemény:

strukturális reformra van szükség 14 5. Nemzeti akciótervek a foglalkoztatásért az EU-ban 15 6. Preventív jellegű munkaerő-piaci stratégia 16 6.1 A Vállalkozás 16 6.2 Az alkalmazkodási képesség 17 6.3 Az esélyegyenlőség 17 7. Új típusú foglalkoztatási formák az Európai Unióban 17 7.1 Az atipikus foglalkoztatási formák típusai: 17 7.2 Az atipikus formák nemzetközi trendjei 18 1. A makrogazdasági eszköztár módosulása 19 2. Piaci sokk-kezelő mechanizmusok, a munkaerőpiac rugalmassága 19 2.1 Rugalmas ármechanizmus 20 2.2 Kereslet-kínálat szabad áramlása - munkaerő-mobilitás 23 2.3 Differenciált ügyletformák, rugalmas munkaszerződések 26 2 I. Bevezetés Az egységes piac, illetve a n égy szabadságjog garantálása az európai integráció meghatározó célja, nem véletlen, hogy az ezzel kapcsolatos közösségi jogalkotás adja az acquis communaitaire gerincét. A munkavállalók szabad mozgásának elve az egész

integráció egyik alappillére. A munkaerő-mobilitás feltételeinek kiterjesztése egyrészt kiszélesíti a munkalehetőségek terét a munkavállalók számára, másrészt a munkaadók is könnyebben találhatnak megfelelő képzettségű munkavállalókat, szakembereket. Ez végső soron javítja a gazdasági hatékonyságot az egész unióban és javítja a foglalkoztatási helyzetet. Ez magyarázza, hogy már Közösségek megalakulásakor miért helyezetek nagy hangsúlyt a munkavállalók mobilitására. A munkaerő szabad áramlását akadályozó tényezők lebontása nem haladt azonban túl gyorsan. Abban azonban, hogy a munkavállalók még mindig kis számban vesznek részt a szabad áramlásban, egyéb tényezők is szerepet játszanak ( nyelv, kulturális hagyományok stb. ) Ennek következtében még ma is az Európai Unió munkaképes lakosságának mindössze 2 %- a dolgozik más tagállamban. Az 1990-es években hosszú távra meghatározó jelentőségű

változások mentek végbe a gazdasági növekedés, a beruházások, a piacbővítés és a foglalkoztatás összefüggésrendszerében. A reálgazdaságba történő beruházások profitkilátásai a nemzetgazdaságok átlagában csekélyek, az adózás utáni reálprofit gyakran elmarad a bankkamattól. A beruházások fő indítékává a racionalizálás vált, mert könnyebb a termelékenységet, az egy főre jutó termelést létszámleépítéssel növelni, mint ugyanakkora piacbővítést elérni. Ez mindenütt alapproblémává vált az EU-ban, vagyis, hogy az egyszerű szakképzetlen munka drámai mértékben vált a műszaki és költség okokból feleslegessé, így az ilyen munkahelyek nagy számban szűnnek meg, míg egyidejűleg csak nagyságrendileg kevesebb, noha magasabb szakképzett munkát igénylő, fejlett technológiát alkalmazó jövőorientált munkahely teremthető. Ezért a munkanélküliségi ráta tartósan 10 % fölött fog maradni. A

munka-erőpiaci politikának ebből kell kiindulnia Mivel a műszaki fejlődés vívmányai a beruházásokon keresztül kerülnek be a termelési folyamatba, a modernizációsikeressége alapvetően a beruházási tevékenység minőségétől függ. A másik 3 fő meghatározó az emberi erőforrás, a munkaerő általános képzettsége, színvonala, a kiaknázás sikerességére ható összes tényezővel együtt. A modernizáció felgyorsítja az alkalmazkodási folyamatot és annak kényszereit is a munkaerőpiacon a nem rentábilis munkahelyek felszámolásával, de egyidejűleg magasan képezett munkaerő iránt támaszt tartós keresletet és teremt stabil távlatú munkahelyeket. Az Európai Unió munkarőpiacának mindezeken túlmenően szembe kell néznie a keleti bővítés tényével is, annak hatásaival a munkaerőpiacon. A korábbi bővülésekhez hasonlítva – mind a jelentkező államok mennyiségét , mind az unió átlagához mért fejlettségi

elmaradottságukat figyelembe véve – az európai integrációnak soha korábban nem kellett ilyen mértékű csatlakozási kihívással szembe néznie. 1. A munkaerő - áramlása a Római Szerződésben A tagállamok közötti munkaerő-áramlás előmozdítása volt a Római Szerződés megalkotóinak egyik legfőbb célja. A személyek szabad mozgása az Európai Gazdasági Közösség " négy fő szabadságelvének " egyike, így a közösségi politikák között is kiemelt helyet kapott. A Római Szerződés 3 cikkének c, pontja szerint a Közösség tennivalói közé tartozik " tagállamok között a személyek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlását gátló akadályok megszüntetése". Egy olyan gazdasági szerveződésben, mint a közösség mindennél fontosabb a rendelkezésre álló munkaerő lehető legjobb kihasználása. Így a személyek szabad mozgását azért kell biztosítani Így a személyek szabad mozgását azért kell

biztosítani, hogy eljuthassanak oda , a hol a munkájukra a legnagyobb szükség van, s ezáltal hosszú távon kiegyenlítődjenek a versenyfeltételek. Ennek az elő felvetésnek köszönhető, hogy a Római szerződésben egyáltalán megemlítették a szociális biztonsági rendszereket, hiszem a munkaerő szabad mozgása nélkül, szóba sem került volna a nemzeti szociális biztonsági 4 rendszerek koordinációja. A szociális biztonsági rendszerek koordinációja ugyanis a szabad mozgás érvényesülésének egyik legfontosabb előfeltétele. Bár a személyek szabad mozgását eredetileg tisztán gazdasági megfontolásból biztosították, a szabad mozgás elve túlmutat a g azdasági kérdések szabályozásán . Az alapítók által megálmodott egységes európai munkaerőpiac - ahol minden közösségi polgár egyenlő esélyekkel rendelkezik, jelentős mértékben kihat a munkavállalók szociális helyzetére. Az alapítók politikai célja az volt, hogy a s

zabad mozgás elve egyúttal a tagállamok népeinek egyre szorosabb kapcsolatát is szolgálja. A személyek szabad mozgásának elve szerint a tagországok állampolgárai munkát vállalhatnak, gazdasági tevékenységet folytathatnak a K özösségen belül bárhol, egyenlő bánásmódban részesülve minden más tagállam polgáraival, mentesen az állampolgárságon alapuló diszkriminációtól. A munkaerő szabad áramlásának megvalósítását fokozatos lépésekkel kívánták megvalósítani : a.) a munkaügyi igazgatás területén, a tagállamok közötti szoros együttműködés biztosításával, b.) a munkahelyek betöltésére vonatkozó próbaidő, illetve egyéb eljárások és más igazgatási korlátozások eltörlésével, c.) minden olyan határidő és egyéb korlátozások megszüntetésével , amelyek a munkahely szabad megválasztását akadályozzák, d.) olyan rendszer kialakításával, mely alkalmas a munkaerő-kínálat és kereslet közötti

kapcsolat megteremtésére, illetőleg az egyensúly fenntartására. e.) az EK a fiatal munkavállalók mobilitását közös programokkal segíti elő. f.) az Európai Tanács jogosult meghozni azon jogszabályokat , a melyek a szabad munkaerő-áramlás elvét átültetik a tagállamok gyakorlatába. 5 1.2 A személyek szabad áramlása 1.21 A szabad mozgás elvének kiterjesztése A Római Szerződést követő években a jogalkotás a szabad mozgást gátló adminisztratív akadályok (vízum, munkavállalási és tartózkodási engedély stb.) lebontására koncentrált Az 1960-as évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a szélesebb mandátumú jogalkotás szükséges ezen a t erületen ahhoz, hogy a m unkavállalók és családtagjaik ténylegesen integrálódjanak a befogadó társadalomban. Ebben az időszakban a migráns munkások lakáshelyzetének, gyermekeik megfelelő színvonalú oktatásának rendezésére születtek jogszabályok. Az 1970-es és az 1980-as

években újra és újra megerősítették a szabad mozgás elvét. Ilyen megerősítés szerepel többek között az Egységes Európai Aktában és a Közösségi Chartában. Az 1990-es években kiterjesztették a t artózkodás jogát a n yugdíjasokra , a diákokra és a magukat önerőből eltartókra is. A 1612/68/EGK rendelet létrehozott egy olyan igazgatási együttműködési rendszert, amely a betöltendő állásokra vonatkozó információáramlást biztosítja, a tagállamok között. Ez a rendszer a S EDOC-rendszer, mely a megüresedett, meghirdetett állások nyilvántartásán alapult. A betöltetlen munkahelyekre és a jelentkezésekre vonatkozó információkat az egyes tagállamokban létrehozott SEDOC-irodák ju ttatták el a tö bbi tagállam SEDOCirodáihoz. Az információcserén túl a S EDOC-irodák információt nyújtottak azoknak is, akik más országban akartak munkát vállalni, valamint azon munkáltatóknak, amelyek az országukban nem találtak az

elvárásaiknak megfelelő munkaerőt. A rendszer nem tudott hatékonyan működni, ennek okai: - A betöltendő állások és a munkahelyre történő jelentkezések száma közötti óriási eltérés, - A magas munkanélküliség, - A munkavállalók idegenkedése a más országban történő munkavállalástól. 6 A működési zavarok kiküszöbölése céljából 1992. évben az EURES rendszer váltotta fel az elavult SEDOC-rendszert. Az EURES-rendszerben valamennyi tagállam, illetékes hivatala, a társhivataloknak valamint az Európai Koordinációs Irodának egyaránt megküldi a szakmák és a t erületek alapján tagolt összeállításait az állásajánlatokról, a munkát keresőkről. A Római Szerződés nem egy minden embert egyaránt megillető jogot alapított, csak a tagállamok polgárait megillető jogról van szó, ezek közül is csak azok mozoghatnak, akik elő tudják teremteni – legalábbis részben – a megélhetésükhöz szükséges anyagi

eszközöket. Az érintettek pedig ily módon a munkavállalók, illetve az önfoglalkoztatók Ez az 1990-es évektől visszavonulni látszik, ugyanakkor még mindig idegenkednek a tagállamok egy mindenkit megillető „generális jogosultság bevezetésétől. Tartanak attól, hogy a Közösség szegényebb államaiból a g azdagabb államokba áramlanak olyan személyek, akik önmaguk ellátására nem képesek. A vonzerő a gazdagabb államok részéről a jobb életszínvonal és szociális ellátás. Ezen ellátásokat pedig a gazdagabb befogadó államok adófizetőinek pénzéből kell fedezni. A Római Szerződés célja pedig nem egy „szociális népvándorlás” gerjesztése. A szabad mozgás alapelvének megvalósításához a gazdasági különbségek jelentős csökkentésével vagy pedig a szociális ellátó rendszerek harmonizációjával valósulhat meg. További korlátozást enged a s zabad mozgás elvének alkalmazásában az európai szabályozás, amikor

megadja azokaz az eseteket, amelyeknél a tagállamok nem kötelesek a személyek szabad mozgását biztosítani. Alapvetően két fontos esetet különböztethetünk meg: A külföldi állampolgárok mozgására és tartózkodására vonatkozó irányelv rendelkezik a kivételek újabb csoportjáról. Az irányelv alapján a s zemélyek szabad mozgását csak a közrend, közbiztonság és közegészségügy által igazolt esetben lehet korlátozni. A tagállamoknak különböző általános és konkrét előírásokat kell betartaniuk, ha valamely más tagállamból érkező állampolgár letelepedésének megakadályozása a közrendbe, közbiztonságba vagy közegészségügybe ütköző magatartás alapján történik. Az általános szabályok elsősorban az egyén vizsgálatára koncentrálódnak azért, hogy ne kerülhessen sor 7 kollektív elbírálásra. Az ilyen jellegű döntések nem szolgálhatnak gazdasági célokat A döntések csak és kizárólag az illető egyén

személyes magatartása alapján hozható meg. Korábban hozott bűntető ítéletek például nem képezhetik ilyen intézkedések alapját. 1.22 A szociális biztonsági rendszerek koordinációja A szociális biztonság kifejezés a nemzetközi szóhasználatban a g azdasági tevékenységet folytató vagy korábban folytatott személyek meghatározott kockázatok elleni védelmét szolgáló ellátásokat jelenti. A szociális biztonsági ellátások meghatározó jellemzője, hogy keresőtevékenységhez kapcsolódnak. A szociális biztonsági rendszer, gyűjtőfogalom, mely hatálya alá az egyes országok besorolhatják egymástól eltérő ellátásaikat. Ezek az ellátások alapvetően hozzájárulás, járulék befizetésével megszerezhető jogosultságok. A kockázati tényezők közé a következők sorolhatóak: - betegség, - anyaság, - rokkantság, - munkahelyi és foglalkozási megbetegedés, - öregség, - családfenntartó halála, - munkanélküliség,

- gyermekről történő gondoskodás. A szociális biztonsági rendszerek harmonizációja a tagállamok rendszereinek másodlagos jogalkotás útján történő közelítését, egységes jogelvek, és jogintézmények bevezetését jelentette volna. Ez azonban nem valósult meg A szociális biztonsági rendszerek koordinációja csupán annak biztosítását célozza, hogy ne szenvedjenek hátrányt azok a munkavállalók és hozzátartozóik, akik a Közösség több tagállamában kívánnak munkát vállalni, illetve munkavállalási céllal letelepedni. A szabad mozgás elve ugyanis nem érvényesülne maradéktalanul a n emzeti szociális biztonsági rendszerek koordinációja nélkül. A személyek mobilitását ugyanis nagymértékben akadályozná, ha az unió polgárai más tagállamban történő munkavállalás miatt elveszítenék állampolgárságukból fakadó szociális jogaikat. 8 A tagállamok különböző szociális biztonsági rendszerét,

jelentős különbségek jellemezték a Közösség megalapításakor és nyilvánvaló volt, hogy ezek a különbségek még hosszú távon is fenn fognak maradni. A társadalombiztosítás területén biztosított megfelelő közösségi jogi védelem előfeltétele a Közösség területén való mozgás és tartózkodás szabadsága hatékony gyakorlásának. Ilyen védelem híján a különbségek miatt a munkavállalók azt kockáztatnák, hogy részben vagy teljesen elveszítik szerzett vagy a nemzeti jogalkotás szerint megszerzés alatt álló jogaikat, vagy legalább azok egy részét. 1.23 A más tagállamban szerzett szakképesítés és gyakorlat elismerése Nem sokkal ezelőtt a tagállamok számára nem volt kötelező, hogy más tagállamban szerzett diplomát és szakképesítést is elismerjenek. Természetesen ez a t ény önmagában nagy korlátot szabott a munkaerő szabad mozgásának, mert így a munkavállalóknak a célállam szabályai szerint újra

képesítést kellett szerezniük. Az idő gyakran a munkavégzés helyett a képesítés megszerzésével telt el, és egy újabb tagállam esetén a p rocedúra újra kezdődött. Az EK természetesen változtatni akart ezen a helyzeten, és ennek érdekében több irányelvet is elfogadott. Ezek az irányelvek azért nagyon jelentősek, mert lehetővé teszik az adott tagállamban megszerzett képesítés és gyakorlati idő globális EU-szintű alkalmazhatóságát. Az irányelvek meghatározzák, hogy minden más EU- és EGT – államban a saját állami képesítéssel és gyakorlattal egyenértékűnek kell elfogadni az irányelvekben foglaltaknak megfelelő képesítést. Az irányelvek úgy próbálnak meg általánosan alkalmazható követelményeket felállítani, hogy elméleti és szakmai minimum követelményeket írnak elő az egyenértékűség kimondásához. Az egyenértékűség kimondása tekintetében a szabályozás két csoportra bontható. Az első csoportba

tartoznak az ágazati irányelvek, amelyek szakmák szerint biztosítják a diplomák elismerését. Ez a s zabályozási technika érvényesül az orvosok, fogorvosok, ápolónők, építészek, állatorvosok, gyógyszerészek, szülésznők, a vendéglátóipar, az erdészet stb. vonatkozásában. 9 A másik csoportba azok a horizontálisan elhelyezkedő szabályok tartoznak, amelyek általános, koordináló jellegűek (olyan esetekben, amikor az ágazati szabályozás nem fogadható el). Az egyik ilyen szabály például előírja, hogy a legalább három éves képzésben megszerzett felsőoktatási képesítést, amennyiben az ágazati szabályozás nem alkalmazható, akkor is el kell ismerni, ha az oktatás tartalma némileg különbözik, de lényegi követelményeket az oktatási intézmény teljesíti. A rendszer teret enged kiegyenlítő mechanizmusoknak is, hiszen lehetőséget ad a tagállamoknak, hogy indokolt esetben, alkalmassági tesznek vessék alá a jelöltet,

illetve bizonyos gyakorlati idő letöltését kívánja meg tudása bizonyítására. Hasonló koordináló és kiegyenlítő szabályok léteznek a szakképzés, középiskolai képzés és az egy évnél rövidebb felsőfokú képzést adó tanfolyamok tekintetében is, Összességében elmondható, hogy sokat javult a helyzet a kiindulási helyzethez képest, hiszen a szabályozás már nagyon sok szakmát lefed. Mindenképpen hangsúlyozandó azonban, hogy a diplomák és szakképesítések elismertetése más tagállamokban azért még mindig nem automatikus. 3. A foglalkoztatás az Európai Unió dokumentumaiban 3.1 A luxemburgi csúcsértekezlet és az Amszterdami szerződés A Római szerződést módosító Amszterdami Szerződésben (1997) az emberi tényező ugyanolyan fontosságot kapott, mint a gazdasági és pénzügyi megfontolások. Központba került a f oglalkoztatás és az állampolgári jogok kérdése a 18 millió embert érintő munkanélküliség elleni

harcban. A közösség foglalkoztatás politikájában a cél az európai munkaerő tartalék mozgósítása, új munkahelyek létrejötte és az emberi tőke minél tökéletesebb hasznosítása. Minden tagállam megtartja az ellenőrzést a hazai foglalkoztatás-politika fölött, de összehangolt európai stratégia kidolgozásáról született döntés. 10 Az 1998. évi foglalkoztatás-politikai irányelvek már az itt kialakult filozófiát tükrözték, s ennek alapján dolgozták ki a nemzeti akcióterveket. A nemzeti programokat 1998 j úniusában a cardiffi csúcstalálkozón értékelték és azok végrehajtásáról 1998 decemberében a b écsi csúcstalálkozón beszámoltak, valamint meghatározták az 1999 évre érvényes újabb irányelveket, amelynek az EU Bizottság által javasolt főbb pontjai az alábbiak: - Aktív munkaerő-piaci eszközök alkalmazása A cél a munkavállalás és a továbbképzési lehetőségek igénybevételének vonzóbbá tétele -

Az adó és járulék rendszer felülvizsgálata és reformja A foglalkoztatás növelését gátló adók csökkentése, s a kieső adó bevételek más, például környezetvédelmi adókkal történő pótlása. - Az élethosszig tartó tanulás Az információ- és kommunikáció technológiai képességek elsajátítása alapvető feladat az idősebb munkavállalók esetében is. - A szolgáltató szektor dinamikus munkahely teremtő lehetőségeinek kihasználása Az 1998 évi irányelvek a szociális gazdaságban jelentkező, a piac által eddig ki nem elégített igények, az 1999 évi irányelvek az információs társadalom foglalkoztatási lehetőségeinek kihasználására hívják fel a figyelmet. - A rugalmas foglalkoztatás A megfizethető és jó minőségű családi szolgáltatások iránti szükségletekben rejlő lehetőségekkel is számolni kell. Az 1999 évi foglalkoztatási irányelvek fő pillérei: I. pillér: A foglalkoztathatóság javítása Fel kell

ajánlani egy új kezdési lehetőséget minden munkanélküli fiatalnak mielőtt munkanélkülisége a 6 hónapot és minden munkanélküli felnőttnek mielőtt a munkanélkülisége, a 12 hónapot elérné. - képzés, átképzés, munkahelyi tapasztalatszerzés, állás, egyéni szakképzés, tanácsadás 11 - A foglalkoztathatóságot javító aktív intézkedéseket élvező munkanélküliek arányának legalább 20 % hányadig történő növelése. - A szociális partnerek ösztönzése a k épzés, a m unkahelyi tapasztalatszerzés és gyakorlat, a tanoncképzés, stb. terén - Az iskolarendszerből a munka világába történő átmenet megkönnyítése. - Eladható ismeretek, a szakmunkás képzés fejlesztése. II. pillér: A vállalkozó szellem megerősítése - Munkahely teremtés a k is és közép vállalkozások ösztönzésével, a kockázati tőkepiacok fejlesztésével, az adminisztrációs és adóterhek csökkentésével, vállalkozói ismeretek

oktatásával. - Az adórendszer foglalkoztatás baráttá tétele különösen az alacsonyan képzett, alacsony bérszintű munkaerő esetében, az adóterhelés és a nem bér jellegű munkaerő költség csökkentésével. III. pillér: A vállalatok és dolgozóik alkalmazkodó képességének fejlesztése - A munkaszervezet és a m unkavégzési formák modernizálása. A rugalmasság és a foglalkoztatási biztonság egyensúlya. Éves munkaidő mennyiség, munkaidő csökkentés, túlórák korlátozása, részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztése, egész életen át tartó tanulás bevezetése, az élet meghatározott szakaszaiban a munkaviszony szüneteltetése. - A vállalaton belüli képzések pl. adókönnyítésekkel történő ösztönzése IV. pillér: Az esély egyenlőség politikájának megerősítése - A munka és a családi élet harmonizálása, a családi szolgáltatások igénybe vétele. - A munkába történő visszatérés megkönnyítése. Az

EU törekvések középpontjában ma a növekedés, a versenyképesség és a munkahelyteremtés hármas követelményrendszere áll. Az 1930-as világgazdasági-válság óta a munkanélküliség nem volt olyan nagy Európában, mint a kilencvenes években. Az évszázad második felében már több mint 18 millió munkanélküli és 50 millió szegény élt az unió területén. A munkanélküliek aránya az 1994 é vi 11,2 % -ról 2000 nyarára 9,0 % -ra csökkent. A régiók munkanélküliségi rátái között nagyon nagy a 12 különbség. Luxemburg 2,5 % , amíg Andalucia 32 % Az EU foglalkoztatási szintje elmarad az USA-tól és Japántól is 3.2 Lisszabon, az Európai Tanács ülése a foglalkoztatásról és a szociális kohézióról A portugál elnökség kezdeményezésére a foglalkoztatási válságból történő kilábalás érdekében, 2000. március 23-án és 24-én rendkívüli Európai Tanácsülésre került sor Lisszabonban, amely fontos állomás volt a

foglalkoztatás és a szociális kohézió témakörében. A találkozón a következő évtized stratégiai céljait és megvalósításuk menetrendjét határozták meg a f oglalkoztatás, a gazdasági reform és a szociális kohézió témaköreiben. Megvitatták a versenyképes, dinamikus, tudás alapú gazdaságra történő átmenet előkészítésének, valamint az európai szociális modell modernizálásának feladatait. A fenti célnak a f enntartható növekedés, egyre bővülő foglalkoztatás és a t ársadalmi kohézió erősödése mellett történő megvalósítása átfogó stratégiát igényel a teljes foglalkoztatás feltételeinek visszaállítása, a tartós évi 3 %-os gazdasági növekedés érdekében. 3.21 „ Europe“ cselekvési-terv A cselekvési-terv az információs-társadalom jobb kihasználása érdekében született. Valamennyi polgár rendelkezzen Internet hozzáféréssel, fejleszteni kell a t artalomszolgáltatást. Ki kell alakítani az

elektronikus kereskedelem jogi feltételeit, különös tekintettel a szerzői jogok, az elektronikus fizetőeszközök és a pénzügyi szolgáltatások távkereskedelmének szabályaira. Véglegesíteni kell a távközlés, jogi szabályozását. 2001 végére teljes mértékben integrálni és liberalizálni kell a távközlési piacot. 2001 évvégéig valamennyi iskolában biztosítják az Internet hozzáférést, és 2002 végéig a tanárokat felkészítik az Internet és multimédiás források használatára. A tagállamok 2003 végéig biztosítják az általános hozzáférést a fő közszolgálatokhoz. 13 Az európai kutatási és innovációs térség megteremtése érdekében összekapcsolják a nemzeti és közös kutatási programokat. 2001 végéig nagysebességű transz európai hálózatot hoznak létre ez elektronikus, tudományos-kommunikáció érdekében. A gazdaságpolitikai koordináció során a vállalkozásbarát környezet a t agállamok

gazdaságpolitikájának összehangolása valamint, a hatékonyan, és egységesen működő pénzpiac kialakítása szerepel a tervben. 3.22 Socrates, Leonardo, Youth közösségi programok A tanulók, a tanárok és a kutatói személyzet mobilitását elősegítő közösségi programok a tanárok mobilitását gátló tényezők felszámolását szolgáló törekvések közé tartoznak. Az EU első nagyszabású oktatási együttműködési programja (1995) a Socrates volt. A program legfőbb célja, hogy javítsa az oktatás minőségét, növelje a tudás minőségét. A tagjelölt országokra is kiterjesztve működött. Az európai együttműködés fejlesztésével nagyobb esélyt kívánt adni a gyermekek, a fiatalok és a felnőttek tanulására az Európai Unióban. 2000-től útjára indult a Socrates II program, mint jogutód program. A Socrates program szorosan összefüggött más európai uniós oktatáspolitikai kezdeményezésekkel, elsősorban a Leonardo da Vinci

szakképzési akcióprogrammal. A Youthstart program a fiatalok munkába lépését megkönnyítendő program volt. 4. A liberális vélemény: strukturális reformra van szükség A foglalkoztatási helyzet alapján felállított rangsort Japán, Svájc és Norvégia vezeti, míg az Európai Unió legnagyobb gazdaságai a lista végén találhatók. Hollandia, Írország 2 év alatt három helyezéssel az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egy helyezéssel tudott előbbre lépni, míg Németország a 12. helyről a 15 helyre került a 21 fejlett országot minősítő listán. 14 A vizsgált államok heterogenitását mutatja, hogy Svájcban az állástalanok aránya mindössze 3.4 % míg a sereghajtó Spanyolországban ez az arány 201 % 5. Nemzeti akciótervek a foglalkoztatásért az EU-ban Az irányelvektől a megvalósításig tartó folyamatot a nemzeti akciótervekben összefoglalt intézkedések alkotják. Bár a tagországoknak közös gondjaik vannak, a nemzeti

akciótervekben mégis különböző politikai válaszok jelennek meg, amely a gazdasági helyzet és a munkaerő-piaci struktúra eltéréseinek tulajdonítható. A nemzeti akciótervek vizsgálatánál az alábbi következtetések vonhatók le: • A preventív szemléletmód bevezetése szükséges azért, hogy jelentősen csökkenjen a fiatal és felnőtt munkanélküli személyek hosszú távú munkanélkülivé válása. • Aktívabb munkaerő-piaci politikával csökkenteni kell az emberek szociálpolitikától való függőségét. • A képzés és az egész életen át tartó tanulás biztosítása és az iskola utáni munkába állás megkönnyítése speciális intézkedéseket igényel. Az összes tagállam elfogadta a célkitűzéseket és megvalósításuk érdekében többé-kevésbé koherens intézkedéseket tett, mégis különbségek mutatkoznak abban, hogy mennyire hajlandók változtatni politikájukon egy operatív EU célért. A nemzeti akcióterveket

inkább általános politikai orientációt megfogalmazó dokumentumnak és nem gyakorlati eszköznek szánják. Az ütemezésről, az erőforrásokról, az ellenőrzéshez szükséges mutatókról a tervezett és már érvényben lévő intézkedések összehangolásáról nincs megfelelő információ, így bizonytalan, hogy a politikai célkitűzéseket milyen mértékben lehet megvalósítani az elfogadott 5 éves periódus alatt. Az esseni folyamat sokéves programjához képest az előrelépés lényeges, mégis szükséges a nemzeti akciótervek tökélesítése a f olyamat hitelének és hatékonyságának növelése érdekében. 15 6. Preventív jellegű munkaerő-piaci stratégia További lépésekre van szükség a hosszú távú munkanélküliség megelőzésére, amely megelőzi a munkakeresők szakképzettségének leértékelődését és kirekesztődését. A preventív szemléletmódra hagyományosan hangsúlyt fektető államok Dánia, és Svédország az

EU céljainál nagyra-törőbbeket tűzött ki maga elé. A veszélyeztetettek korai azonosításával elérhető, hogy az erőforrásokat ne olyan munkanélküliekre pazarolják, akik önerejükből is képesek munkát találni. Számos tagország elmulasztotta meghatározni az európai 20 %-os képzési standardhoz viszonyított kiindulási pontot és az annak eléréséhez szükséges politikai erőfeszítéseket. Az alkalmazott aktív foglalkoztatás politikai eszközök körét nem kellően részletezték, nem mutatták be a passzív eszközöktől az aktívak felé történő elmozdulás részleteit, amely tartalmazza az adó és segélyrendszer alapos felülvizsgálatát is. A munkanélküliség és a társadalmi kirekesztettség problémájának leküzdése, a segélyezettek inaktivitásból történő kimozdítása, az idős munkavállalók foglalkoztatásban tartása érdekében szükséges intézkedéseket és eszközöket nem mutatták be. Például a

foglalkoztatáspolitika és a társadalombiztosítási rendszer közötti koordináció továbbfejlesztésével a segélyen élő munkába állásának, vagy képzésben történő részvétel iránti igényének ösztönzését. 6.1 A Vállalkozás Az improduktív költségek és adminisztratív terhek csökkentése, az önfoglalkoztatásfejlesztése, helyi szinten a szociális gazdaságban történő munkahelyteremtés, a munka és a hozzáadott értékadó csökkentése kedvező vállalkozási környezetet teremt. 16 6.2 Az alkalmazkodási képesség A flexibilitásnak és a biztonságnak egyensúlyban kell lennie. A munkaszervezet modernizálása során a r észmunkaidős foglalkoztatás, az új munkaformák, valamint az azokhoz kapcsolódó szerződés típusok és az üzemen belüli képzés fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. 6.3 Az esélyegyenlőség Viszonylag új komponens az európai foglalkoztatási stratégiában a nők és a fogyatékosok

esélyegyenlőségének témaköre. Különösen kidolgozatlanok a férfiak és nők közötti egyenlőség kérdései. A fogyatékosok lehetőségeinek bővítése mára már a stratégia teljes jogú komponensévé vált. 7. Új típusú foglalkoztatási formák az Európai Unióban Az Employment in Europe szerint 1996-ban az Unióban keresettel rendelkezők több mint 43 % - az atipikus foglakoztatási formák valamelyikében dolgozik . Ezek a formák egyre nagyobb mértékben terjednek évi 1,5 – 2 %-os növekedést mutatnak, valamint tény , hogy az új munkahelyek többsége ilyen foglalkozatási formában jön létre. 7.1 Az atipikus foglalkoztatási formák típusai: - részmunkaidős foglalkoztatás ( part time work ), - alkalmi vagy időszakos munka ( temporary work ), - határozott időtartamú munkaszerződések (fixed-term contract ) , - önfoglalkoztatás ( self-employment ), - bedolgozás és otthoni munka ( home work ), - távmunka (telwork ). 17 7.2

Az atipikus formák nemzetközi trendjei Nemzetközi téren az utóbbi időben a távmunka dinamikus fejlődése figyelhető meg, amely összefügg a távközlés és informatika robbanásszerű térhódításával. A munkaerő felmérések szerint arányuk – országonként eltérő mértékben – évről –évre nő. Ma már jobbára meghatározott társadalmi csoportok választják az önállóságot, a mezőgazdaság kisfarmerei, a nagy idegenforgalmú országokban a turizmushoz kötődő sokféle tevékenységet végzők, a szellemi szabadfoglalkozásúak vagy a bevándorlók. A jobb módú országokban ugyanis, aki teheti előbb-utóbb, céget alapít. Ennek megfelelően csökkenő tendencia figyelhető meg az önfoglalkoztatóknál, 1995-96-ban egyformán 15,8 % , 2000-ben 14,8 % . 73 Az atipikus foglalkoztatási formák az EU-ban A keresők több mint 65 % - a már a szolgáltató szektorban dolgozik az Európai Unió területén és ügyfélközpontú marketing szemlélet

megköveteli, hogy ott és akkor teljesítse szolgáltatását ahol és amikor az ügyfél számára legkedvezőbb . A munkavállalókat az alapvető motivációk szerint két fő csoportba lehet osztani: - az egyik csoportba tartoznak, akik a korlátozott munkavállalási lehetőségek miatt vállalják esetleg a kisebb egzisztenciális biztonsággal járó munkavégzést. Példa erre a magas munkanélküliséggel küszködő Spanyolország, ahol az atipikus munkát végzők aránya 1996-ban 63,1 % volt és az elmúlt évtizedben ez az arány közel 20 %-os növekedést mutatott . - a másik csoportba azok sorolhatók, akik alacsony munkanélküliséggel és magasabb átlagjövedelemmel rendelkező társadalmi környezetben szívesen vállalják a rugalmasabb munkavégzési formákat, amelyekkel könnyebb összeegyeztetni a családi élettel és a m ás irányú - gyakran kereső tevékenységet jelentő kötelezettségeket. Példa erre Hollandia, ahol 1996 -ban 61,3 % az atipikus

formában foglalkoztatottak aránya és amely az elmúlt évtizedben több mint 20 %-os növekedést mutatott. 18 II. A mobilitás és a munkaerő szabad áramlásának hatása a gazdasági integrációra és a versenyképességre 1. A makrogazdasági eszköztár módosulása A monetáris uniót alkotó országok a makrogazdasági szabályozást illetően sajátos helyzetbe kerülnek. A nemzeti kormányoknak a f eladatköre és eszköztára egyaránt alapvetően megváltozik. A választók felé változatlan felelősséggel tartoznak a társadalmi jólét, a jövedelmi színvonal, emelését illetően. Így a foglalkoztatottság és a szociális ellátás alakulása terén nekik továbbra is a megfelelő körülményeket biztosítani. Az unió nem vállalja fel, hiszen az önálló nemzeti jogkörrel működő nemzeti kormányok mellett nem is vállalhatja fel az egyes nemzetgazdaságok megfelelő növekedési ütemének, illetve bel- és külgazdasági egyensúlyának

biztosítását. Az unió “ szolgáltatása” az, hogy a részt vevő nemzetgazdaságok hatékony működéséhez szükséges globális feltételekről gondoskodik. Azt azonban nem tudja intézményesen garantálni, hogy valamennyi résztvevő képes lesz az feltételek, kibővült és minden szempontból egységes piac, a közösség monetáris és valutáris stabilitása, mellett a gazdaságpolitikai célok megfelelő teljesítésére. A makrogazdasági eszköztár elemei közül most csak a dolgozat témájához kapcsolódóval foglalkozom. 2. Piaci sokk-kezelő mechanizmusok, a munkaerőpiac rugalmassága A sokkok felszívásában a hivatalos szféra politikai támogatása mellett, maguk a piacok játszhatnak igen aktív szerepet. A piacok mindig kitisztulnak, azaz ha a piac működéséhez szükséges (minimális) szabadság biztosított, a kereslet-kínálat változása nyomán az árak előbb-utóbb az új egyensúlyi szintre kerülnek. Ez a tisztulási folyamat azonban

társadalmilag igen fájdalmas lehet, hiszen a v áratlan keresletcsökkenésre mindenekelőtt a foglalkoztatottság, a termelés, valamint a reálbérek reagálnak. Ha egy aszimmetrikus, reál sokkhatás tartós jelleget ölt, a gazdaság igazodását a reálbérek csökkenése, a munkaerő átcsoportosítása, a termelési árak csökkenése teszi lehetővé. Ha a munkaerőpiac nem képes az új egyensúly viszonylag gyors megteremtésére, a folyamat túl lassan bontakozik ki és a termékpiacokra sem hat kellően a verseny-nyomás, a kiigazítási folyamat vontatottan halad 19 előre, s mindenekelőtt a munkanélküliség emelkedése, illetve a jövedelmi szint csökkenése kíséri. A keresleti, illetve kínálati sokkoknak egyaránt az a lényege, hogy az adott termelési egység piaci pozíciója hirtelen megromlik, tehát meg kell találnia versenyképesség mielőbbi javításának a módját. E szempontból az árversenyképesség kerül az előtérbe Az a kulcskérdés,

hogy mivel, milyen típusú költségek, milyen mérvű csökkentésével, érhető el az árversenyképesség fokozása? Hogy a s okkfelszívás, azaz a t ermelési költségek csökkentése, hatékonyabb és kevésbé fájdalmas legyen, a piacok működési szabadságát mind teljesebben kell biztosítani. Különösen igaz ez az árfolyam-politikai eszköz feladása után, amely keresletcsökkenéssel járó sokkok esetén (a megfelelő árfolyamesés révén) elkerülhetővé teszi a munkanélküliséget, drasztikus keresletnövekedéssel járó sokkoknál (a megfelelő árfolyam-emelkedés folytán) kivédi az inflációs veszélyt. Az árupiacok vonatkozásában a rugalmassági követelmény alapvetően teljesült. Az egységes belső piacok létrehozásával, a részben közös versenypolitika és egyéb politikák mind szorosabb közösségi koordinálása nyomán az áruk- és szolgáltatások közösségen belüli és kívüli forgalma egyaránt akadálytalanul igazodik a v

alós igényekhez. Más a helyzet a termelési tényezők vonatkozásában. Amíg a tőkepiacok liberalizációja és fokozatos integrálódása révén a tőkeátcsoportosításnak lényegében véve nincs akadálya, a munkaerőpiac vonatkozásában a helyzet még távolról sem kielégítő. Miben áll a munkaerőpiac versenyrugalmassága? Ezzel kapcsolatban elég homályos és egymásnak ellentmondó nézetek láttak napvilágot. A munkaerőpiac rugalmas működésének valóban különböző összetevői, illetve aspektusai vannak: Ezeket alapvetően három csoportba sorolhatjuk: • rugalmas piaci ármechanizmus, • kereslet-kínálat szabad áramlása, • differenciált ügyletformák 2.1 Rugalmas ármechanizmus A piaci ármechanizmus rugalmasságának mindkét irányba működnie kell. Nem elegendő, ha a növekvő munkaerő-piaci kereslettel arányosan növekedhetnek a b érek. Ugyanilyen 20 fontos, hogy a munkaerő iránti kereslet lanyhulásakor a bérszint

esésére is sor kerülhessen. Bár az 1.sz táblázat adatai azt jelzik, hogy a r eálbérek és a m unkanélküliségi szint változása között van bizonyos mérvű korreláció, ennek mértékét a tudósok és a politikusok egyaránt elégtelen szintűnek tekintik a tagállamokban. Az elmúlt időszak eseményei arra hívták fel a figyelmet, hogy a globalizáció és az élesedő nemzetközi versenyfeltételek mellett még a viszonylag rugalmas bérszintű országokban sem sikerült a munkaerőpiaci egyensúly kívánatos helyreállítása. Az átlagos bérszínvonal rugalmassága mögött a relatív bérek rugalmatlansága húzódhat meg, ami a sokkok által megkövetelt igazodást alapvetően akadályozhatja. Az EU-tagországok relatív bérszintjei nemzetközi összehasonlításban igen rugalmatlanok, s ez az oka az elfogadhatatlan magas szintű munkanélküliségnek. Legfontosabb akadályozó tényezők a következők: - túlzottan magas munkanélküliségi segély, -

törvényileg rögzített minimum bérszintek, - a bérek igen magas adó- és járulékterhe. Ezek egyrészt a munkaerő-kínálat csökkentését, másfelől a munkaerő iránti kereslet növekedését gátolják. 1.sz táblázat Reálbérek és munkanélküliségi szint változása közötti korreláció Országok 1969-1997 1969-1982 1983-1997 USA - 0,26 - 0,65 - 0,46 Euro-11 térség - 0,67 - 0,66 - 0,55 Németország - 0,47 -0,76 - 0,67 Franciaország - 0,54 - 0,80 - 0,59 Olaszország - 0,71 - 0,40 - 0,91 Spanyolország - 0,63 - 0,71 - 0,15 Belgium 0,48 0,87 0,24 Hollandia - 0,44 0.41 0,55 Ausztria 0,35 0,54 0,56 - 0,32 - 0,10 - 0,24 Egyesült Királyság Forrás: EMU: Facts, Challenges and Policies.OECD, 1999 21 A munkaerő rugalmasságát az említett három szempont alapján globálisan kell minősíteni. Az uniós tagok munkaerőpiaci fejleményeit elemezve, az elmúlt két évtized alapján igen kedvezőtlen kép vázolható. A

foglalkoztatási szint a hetvenes évek 64 %-os szintjéről 1998-ra 57 %-ra esett, a nők fokozott munkába állása mellett. A munkanélküliségi ráta ugyanezen időszak alatt mintegy meghatszorozódott és 11 %-ra emelkedett. Az ár-, illetve bérmechanizmus rugalmasságát gyakorlatilag a következő tényezők szabják meg: • a béralku – bérmegállapodások - formája, menete, intézményi kerete • a kialkudott nominális bérek jövőbeni reálértékének biztosítási formája, illetve a minimális bérszintre vonatkozó előírások, • nem bér jellegű költségek súlya, alakulása. A tagállamokban igen eltérő bértárgyalási mechanizmusok működnek. Ezek formájatartalma, alapvetően megszabja a bérszint és termelékenység alakulása közötti kapcsolatot és azt, hogy a bérek milyen rugalmasan tudnak igazodni az adott termelési egység (ország, régió, vállalat) működési feltételeinek változásához. A termelékenységgel korrigált

reálbérek és a munkanélküliségi szint közötti korreláció viszonylag jól tükrözi a munkaerőpiac rugalmasságát. A tagállamok többségénél a 80-as évek közepétől a kapcsolat negatív előjelűvé vált, mivel a unkanélküliség növekedését a termelékenységnél sokkal lassabban növekvő reálbérek kísérték. A munkaerőpiacok működésére a kormányok jövedelempolitikája is természetesen kihat. A jövedelempolitika célja az inflációs nyomás mérséklése, illetve a gazdaság külsőpiaci versenyképességének a védelme. A versenyképesség alakulása szempontjából a reál folyamatoknak , pont osabban a relatív áraknak van meghatározó szerepe. A relatív árak alakulását a t ermékegységre jutó bérköltség nagyban befolyásolja. 22 2.2 Kereslet-kínálat szabad áramlása - munkaerő-mobilitás A piac szabad működésének elemi feltétele, hogy a kereslet és kínálat szabadon áramoljon a piac szegmensei között. A piaci

egyensúlyi mechanizmus csak akkor tud működni, ha a túlkínálat, illetve a túlkereslet az arbitrázstevékenység révén megszűnik, azaz a felesleges munkaerő rugalmasan átáramlik arra a piacra, ahol éppen munkaerőhiány alakult ki. Az EU-ban minden állampolgár rendelkezik azzal a joggal, hogy bármely más tagállamba belépjen, illetve ott letelepedjen. Tilos a munkavállalók diszkriminációja, azaz nemzetiségi alapon nem lehet különbséget tenni a munkavállalók között. Jogi szempontból gyakorlatilag a hatvanas évek óta biztosított a szabad munkaerő-áramlás, azaz az alapszerződés vonatkozó előírásain túl az Európai Bíróság is számos határozatában megerősítette e lehetőséget, ennek ellenére a gyakorlatban a munkaerő-áramlás volumene igen csekély, s a jogi akadályok intézményes felszámolását követően szinte semmit sem változott a helyzet. Az EU 380 milliós lakosságának mintegy másfél százaléka élt a szabad

letelepedés, illetve munkavállalás lehetőségével. A 80-as évek óta kb 5,5 m illióan élnek egy másik tagállamban . Számuk annak ellenére nem változott, hogy az utóbbi időben a kormányok számos akadályozó tényezőt felszámoltak. A más tagállamban dolgozó EU-állampolgárok arányának hosszabb idő óta fennálló változatlansága azért érdemel figyelmet, mivel a sokkal kedvezőtlenebb, szigorúbb bevándorlási (letelepedési) feltételekkel rendelkező külföldiek száma az elmúlt évtized folyamán mindvégig dinamikusan emelkedett. Az OECD felmérése szerint a h armadik országból bevándorlók aránya az EU-tagállamokban 3,5 % felett van, s ha eltekintünk Olaszországtól, az arány már meghaladja a 4,0 %-ot. Mivel a betelepedők zöme munkaképes korú, a nemzeti munkavállalók aránya az összes munkaerőhöz viszonyítva még magasabb. A kép országonként különböző A külföldi munkavállalók aránya Luxemburgban a legmagasabb, (mintegy

50 %) , Franciaországban, Németországban és Ausztriában 5 % feletti, másutt 3-4 % körül mozog. A munkaerőmobilitás a fiatal szakképzett rétegnél a legerőteljesebb A más EU-tagállamban letelepedők zöme 40 év alatti. 23 Az EU-tagállamok közötti munkaerő-áramlás motívumait nem lehet egyértelműen meghatározni. Ha ugyanis az egyes országok éves nettó beáramlási adatait veszzük szemügyre, meglepő arányokat észlelünk. A kilencvenes évek folyamán (1991-1996 között) Ausztriába áramlott relatíve a legnagyobb tömegű bevándorló, a nemzeti lakossághoz viszonyítva a nettó betelepülők aránya 0,65 % volt, hasonló mértékű betelepedésre került sor Németországban is, miközben a t öbbi tagállam elszívó hatása 0,02-0,25 % közötti értékekkel jellemezhető. A munkaerő – áramlás irányára feltehetően különböző tényezők hatnak, de a kapcsolat laza, illetve időben folyamatosan változó Egyesek nagy jelentőséget

tulajdonítanak az ingatlan-adásvétellel kapcsolatos adóterhek különbözőségének. Véleményük szerint ez az egyik legfontosabb oka az EU-n belüli mobilitás alacsony fokának, illetve a tagállamok irracionális nettó bevándorlási adatainak. 2.sz táblázat Átlagos éves nettó bevándorlás súlya a teljes lakossághoz viszonyítva Ország évek Hatvanas évek Hetvenes évek Nyolcvanas évek Kilencvenes Ausztria 0,10 0,10 0,15 0,64 Belgium 0,16 0,11 0,01 0,20 Finnország -0,39 -0,06 0,09 0,14 Franciaország 0,46 0,11 0,10 0,16 Hollandia 0,11 0,25 0,18 0,25 Írország -0,51 0,33 -0,59 -0,14 Luxemburg 0,47 0,76 0,41 1,03 Németország 0,50 0,26 0,45 0,63 Olaszország -0,22 - - 0,22 Portugália -1,28 0,39 -0,30 0,02 Spanyolország -0,16 0,00 0.00 0,09 Forrás : OECD Labour Force Statistics, 1998. A munkaerő-mobilitás és a monetáris

unió között szoros kölcsönhatás áll fenn. Az unió beindítása megkövetelte a munkaerő-áramlás útjában álló akadályok felszámolását. 24 Ugyanakkor az unió működésétől a mobilitás érdemi erősödése várható. A munkaerőmobilitás fokozódásának igen pozitív hatása lehet a gazdaságok igazodási folyamatára A munkaerő régiók közötti mobilitása a kereslet regionális eltolódásából fakadó zavarokat nagymértékben tompíthatja. A gyakorlatban eddig a belső munkaerő-áramlás mértéke elmarad a regionális munkanélküliségi ráták nivellálásához szükséges szinttől. Az elégtelen szintű mobilitás okai ismertek: • eltérő nyelvhasználat, • eltérő kultúrák, • szociális rendszerek különbözősége, • adóztatási rendszerek eltérése, • iskolarendszerek, • képzési formák nemzeti sajátosságai, stb. A közösségen belüli nettó munkaerő-áramlás aránya az összlakossághoz viszonyítva

alig haladja meg a 0 ,2 %-ot, addig az USA-ban a szövetségi államok közötti áramlás aránya 0,7-0,8 % között mozog. Ausztráliában a lakosság 2,5 %-a keres más államban munkát Az uniós munkaerő-mobilitás megfelelő szintje biztosíthatja, hogy a sokkok terhe az egyes régiók között viszonylag egyenletesen oszoljon meg. Kiváló példa erre az USA, ahol a szövetségi államok munkanélküliségi rátájának szóródása kb. 1,5, % pontot tesz ki Ezzel szemben az eurorégió tagállamainál a munkanélküliségi ráták mind szélesebb mezőben szóródnak. A 80-as évek elején még 4, a 9 0-es évek derekán már 6,5 százalékpont felett volt a nemzeti munkanélküliségi ráták szóródása. Különösen zavaró hatással járhat továbbá az, hogy a legmagasabb és legalacsonyabb munkanélküliségi ráták közötti különbség fokozatosan növekedett. Az unió működését az sem segíti, hogy a munkanélküliségi helyzet hosszú távon állandósult, ami

a nemzetgazdasági különbségek alapvetően megakadályozta. Az amerikai gazdaság helyzete merőben különböző, a régiók munkaerőpiaci helyzete, a jóval erősebb mobilitás miatt, folyamatosan változik, tehát nem alakulnak ki olyan különbségek, melyek az unió működését veszélyeztetik. Az uniós tagországok munkanélküliségi helyzetében fennálló jelentős és tartós különbségeket sokan az európai polgárok, munkavállalók, sajátos preferenciarendszerével magyarázzák. Számukra a n em anyagi tényezők értéke sokkal jelentősebb, mint amerikai viszonylatban. Így munkahelyük elvesztésekor, akkor sem hagyják el régiójukat, ha ott az életminőség, az életstílus, a 25 környezet tisztasága vagy az éghajlati viszonyok kedvezőbbek, mint másutt. Az unión belüli migráció irányát nem a munkanélküliségi helyzet, a biztatóbb munkahelyszerzési lehetőségek, hanem egyéb tényezők alakítják. Így fordulhat elő, hogy esetenként

nettó beáramlásra kerül sor, olyan országokba, ahol relatíve magasabb munkanélküliséggel küszködnek és fordítva. Az európai munkaerő-mobilitás alacsonyabb szintjének okait vizsgálva feltétlenül utalni kell az uniós tagországok között bekövetkező gazdasági konvergenciára, azaz a jövedelmi szintkülönbségeknek az elmúlt két-három évtized alatt megfigyelhető, jelentős mérséklődésére. Az egy főre jutó GDP – értékek alapján ugyan némileg ellentétes megállapítás tehető: a 60-as évek folyamán a k özösségi átlagtól való eltérés maximuma mínusz 55 % (Portugália) és plusz 52 % (Luxemburg) volt, s a helyzet a kilencvenes évek utolsó harmadában is hasonló, mínusz 35 % (Portugália ) és plusz 50 % (Luxemburg). Ténylegesen mégis jelentős jövedelmi szint nivellációt igazolnak az adatok, hiszen a tagországok zöménél- Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország

esetében- a jövedelmi adatok erőteljesen közeledtek egymáshoz. Ez a konvergencia nyilvánvalóan fékezőleg hatott a munkaerő-áramlásra. Ehhez kapcsolódik a szociális juttatások rendszere, az egyes tagállamokban, a munkanélküliségi segély mértéke és időtartama, igénybe vehető szociális juttatások stb. terén fennálló nemzetgazdasági vagy regionális különbségek. A munkaerő-mobilitás szempontjából jelentősége van a minimálbér-előírásnak. Az uniós tagországokban a m inimumbért (ha alkalmazzák) nemzetgazdasági szinten határozzák meg, azaz nem differenciálnak az egyes régiók létfenntartási költségszintje, illetve munkaerő-piacihelyzete alapján. A minimumbérszint törvényes rögzítése akadályozza a munkaerő térbeli mobilitását, de különösen erőtelje hatást fejt ki, ha mértéke a nemzetközileg, a legfontosabb partnerekhez viszonyítva, magas. 2.3 Differenciált ügyletformák, rugalmas munkaszerződések A

munkaerőpiac rugalmassága szempontjából az utóbbi időben nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a piacon alkalmazott ügyletformáknak. Az uniós munkaerőpiacra ható negatív tényezők, reálbérszint elégtelen rugalmassága, illetve a munkaerő alacsony fokú 26 mobilitása, sikeresen ellen tételezhetők a rugalmas ügylettípusok térhódításával. Ez a kompenzáció sohasem lehet teljes, a változatos formát öltő munkaszerződések csak bizonyos mértékben képesek a felsorolt tényezők kedvezőtlen hatását tompítani. A munkaerőpiaci ügyletek lényege a munkavállalók és munkaadók közötti megállapodás, amely a legfontosabb feltételeket rögzíti. A piac rugalmas működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hogy milyen időtávra kötik e szerződéseket, rögzítik-e a munkaviszony végét, avagy lejárat nélküli megállapodásról van-e szó. Az előbbi forma ugyanis minden nehézség nélkül biztosítja, hogy a foglalkoztatás

szorosan és gyakorlatilag folyamatosan illeszkedjen a konjunktúra alakulásához. A munkaerő-mobilitásnak, illetve rugalmas reálbérszintnek a munkaidő rugalmassága képezheti az alternatíváját. Ellentmondásos eszköz, amelynek a használata távolról sem tudja megszüntetni a munkaerőpiacok rugalmasságának alapvető hiányát. III. A munkaerő szabad mozgása és EU keleti bővítése 1. A munkaerő szabad mozgásának okai „ A munkaerő szabad mozgását alapvetően két ok váltja ki: egyrészt a munkaerő eltérő határhossza, másrészt ellátottságában mutatkozó különbségek. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az integráción belül egyidejűleg munkaerőhiány és felesleg is keletkezhet. ( Munkaerőhiány léphet fel például a gazdaság un Húzó – az átlagosnál jobban növekvő – ágazataiban, miközben az elöregedett technológiájú iparágakban a foglalkoztatottak száma csökken. Így adott helyen és időpontban hiányozhat munkaerő,

ugyanakkor az integrációhoz tartozó más országokban szabad munkaerő lehet.)Egyensúlyi állapot megteremtése a munkaerő-áramlás szabadságával segíthető elő. A közgazdasági összefüggéseken túl nem hanyagolhatóak el a társadalmi hatások sem. Az áru-és a szolgáltatási piacok integrációja különbözőképpen érintheti a nemzeti munkaerőpiacok szereplőit. Átértékelődhetnek ( és ahogyan a gyakorlat bizonyítja, át is értékelődnek ) az ágazati rangsorok(pl.: adott ágazat elveszti kedvezményezett helyzetét), megszűnhetnek kiváltságok (pl.: támogatások), másrészt változhatnak a munkavállalókkal 27 szembeni elvárások. Ezek a változások munkaerőpiaci feszültségekhez ( munkanélküliségekhez) vezethetnek, ami a munkaerő szabad áramlásával mérsékelhető. Ellenkező esetben az integrációt összetartó erők gyengülnek, ami szélső esetben az integráció létét is veszélyeztetheti. Különösen

felerősödhetnek ezek a veszélyek a gazdasági ( ágazati) krízisek esetében. Az utóbbi két évtizedben felerősödtek a szakirodalomban a szabad munkaerő-vándorlás megítélésével kapcsolatos viták. Ennek alapvetően az az oka, hogy nem egyértelműek a pozitív ( a gazdaság fejlődősére), illetve a negatív ( a gazdaságra tehertételként háruló ) hatásai. A leggyakrabban hangoztatott ellenérv, hogy: (a) A szabad munkaerőmozgás negatívan hat a foglalkoztatási lehetőségekre és a bérekre. (b) A szabad munkaerő-vándorlás adta lehetőségeket elsősorban az alacsonyabb végzettségűek használják ki. Ez rontja az alacsonyabb képzettségű és keresetű belföldi rétegek munkavállalási lehetőségét, ezért többletteherként nehezedik a befogadó nemzetgazdaságra. ( c ) A külföldi munkavállaló eltérő kulturális, stb. szokásai miatt nehezen illeszkedik be, ami a befogadó országban társadalmi feszültségekhez vezethet. A másik oldal az

előnyöket emeli ki, így pl.: (a) A külföldi munkavállaló elsősorban hiányszakmákban jelenik meg. (b) A magasan kvalifikált külföldi munkavállaló felgyorsíthatja egy ágazat, egy térség fejlődését. ( c) A külföldi munkavállalók költségvetési helyzetei és az igénybevett szolgáltatások egyenlege többnyire pozitív.” 1 1 Kocziszky György: Regionális integrációk gazdaságtana 78-79.old, BÍBOR Kiadó, Miskolc, 2000 28 2. A munkavállalók szabad mozgásának szükségessége „ A munkavállalók szabad mozgásának szükségességénél két fő okot említhetünk: az egyik összgazdasági szempont, a másik pedig a lehető legteljesebb egyéni jólét elérése. 1., Kezdetben egy politikai integráció létrehozása volt a cél, az alapító atyák a politika által vezérelt integrációban gondolkodtak. Konszenzus azonban csak vált elérhetővé, amikor a tagállamok beletörődtek abba, hogy a gazdasági integráción keresztül

fogják megvalósítani az európai egységet. A munkavállalók szabad mozgására vonatkozó szabályok eredeti jelentését is eme gazdasági integrációs kísérlet részeként kell értelmezni, amelynek szemszögéből a személyek munkaerőt, mozgó gazdasági faktort testesítenek meg, tehát a globális európai munkaerőpiacon uralkodó keresleti és kínálati viszonyok által vándorlásra motiválhatóak. A különböző gazdaságilag aktív csoportoknak – munkavállalók és vállalkozók – az Európai Közösség által biztosított jogosultságok tehát gazdasági célkitűzésekhez kapcsolódnak. Ez pedig nem volt más, mint az a vízió, hogy Európa államainak gazdasági erejét egy egységes piac létrehozásával kell növelni, ahol szabadon áramolhatnak a nemzetgazdaságok működtetéséhez elengedhetetlen faktorok: az áruk, a szolgáltatások, a tőke és természetesen a munkaerő. Sokan azonban nem tudnak megfelelni a fokozatosan növekvő

elvárásoknak, nem elég rugalmasak a folyamatos alkalmazkodáshoz, a továbbképzésekhez. Számukra a szabad mozgás lényege épp az a lehetőség, hogy meglévő képzettségükkel egymás után különböző állásokat keressenek az EU különböző tagállamaiban. A munkaerő szabad áramlása megteremtésének másik fontos indoka tehát az állampolgárokhoz kötődik, az egyéni jólét egyik fontos biztosítéka, a munkaerő szabad áramlásának emberi oldala. A munkaerő szabad áramlása tehát nemcsak össz-nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő, hanem az egyének jóléti érdekeit is szolgálja azáltal, hogy lehetőséget biztosít 29 számukra a képzettségüknek és igényeiknek megfelelő legjobb munkahely megtalálására egy, az állampolgárságuk szerinti országétól eltérő, sokkal nagyobb munkaerőpiacon. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a munkaerő szabad áramlása egyetlen európai munkaerőpiacon sem eredményezett zavart, a ki- és

beáramló munkavállalók száma és képzettsége kiegyenlítődött. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az életkörülmények és a bérek minden újabb állam csatlakozása után sokat közeledtek egymáshoz a Közösség tagállamaiban. Ez nem jelenti azt, hogy ugyanolyan lett az életszínvonal, de a kevésbé jó helyzetben lévő tagállamokban is annyit javult a helyzet, hogy csökkent a kivándorlásra ösztönző legfőbb indok, a külföldi pénzszerzés szerepe. Gyakran misztifikálják a munkavállalás szabadságával meginduló tömeges ki- és bevándorlásokat. Ezek a félelmek nem reálisak, hiszen pl: 1984-ben a m igráns munkavállalók száma – beleértve a határövezeteket is – ugyanakkora volt, mint 1958-ban. Ez azt jelentette, hogy a 80-as évek elején 2 millió, családtagokkal együtt 5 millió ember vándorolt csak az EU-ban. A munkaerő szabad áramlása egyébként most sem kimagasló az EU-ban, a belső mozgás az EU 380 milliós összlakosságának

0,5-1 %-a csupán ( ez egy 200 millió fős munkaerőpiacon 3-4 millió EU-tagállami ). Azért van tehát szükség egyrészt a munkaerő szabad áramlására, hogy egy egységes nemzetközi munkaerőpiacon a munkaerő-kínálat és – kereslet a lehetőségekhez képest legoptimálisabban találkozzon. 2., Van azonban a munkaerő szabad áramlása biztosításának egy másik oldala is , ez pedig az egyéni jóléthez kapcsolódik. Európa jóléti államiban egyre inkább előtérbe kerül az a felfogás , hogy a munka nem csupán az anyagi források biztosítását szolgálja, hanem az önkifejezés és önmegvalósítás formáját is jelenti. A szabad munkaerő-áramlás következtében gyakorolható szabad munkahely-változtatás egyik ösztönző ereje ezért a munkában is a megújulás, az új feladatok keresése. Az érem másik oldala is fontos azonban , m égpedig a gazdasági körülmények által kikényszerített ún. gazdasági migráció Általánosan elmondható,

hogy szélesebb körű ismeretekre van szükség a munkakörök többségének ellátásához. 30 Nyilvántartottan összesen több mint 7 millió külföldi dolgozik a különböző EU – tagállamokban, de ezeknek csak 40 % -a ( tehát 3-4 millió ember ) EU – tagállambeli. Elmondható tehát, hogy noha fontos a munkaerő szabd áramlása, és az Európai Közösség több lépésben is megpróbálta előmozdítani a munkaerő mobilitását, azonban nem sikerült igazán nagy munkaerőmozgást indukálnia.” 2 3. Munkavállalás az egységes munkaerőpiacon A munkavállalók szabadon beléphetnek egy másik EU- vagy EGT tagállamba , ott munkaszerződésük bemutatásával automatikusan – közrendi , köz biztonsági és közegészségügyi fenntartásokkal – jogosultak tartózkodási engedélyre , é s szabadon letelepedhetnek . Az, hogy az EU- vagy EGT- országok polgárainak nem kell munkavállalási engedély bizonyítja legdöntőbben, hogy egységes

munkaerőpiacról van szó. A külfödieknek kötelező munkavállalási engedély rendszer lehetővé teszi, hogy a tagállamok központi ellenőrzés alatt tartsák a nemzeti munkaerőpiacot. Ez azt jelenti, hogy megvizsgálják a munkanélküliek helyzetét, a jelzett szakma iránti keresletet stb. Saját országukban, és csak akkor adják ki az engedélyt, ha nincs állampolgáruk a munkára, illetve a munkaerőpiacon nem fog zavart kelteni a külföldiek megjelenése. A munkavállalási engedély megszűntetése az EU-n és az EGT-n belül a központi ellenőrzés lehetőségének megszüntetését is jelenti. Másrészről viszont csak így biztosítható, hogy az EU- és EGT-államok munkavállalói valóban a számukra legkedvezőbb állást válasszák. Megmarad ugyanakkor és egyre szigorúbbá válik a tagállamok szabályozása a munkavállalási engedély rendszerének fenntartása a n em EU- vagy EGT-országok állampolgáraival szemben. Ennek célja , hogy a magas

munkanélküliséggel küszködő EUban a lehető legmagasabb belső foglalkoztatást érjék e, és valóban csak akkor adjanak ki munkavállalási engedélyt harmadik állambeli polgárnak, ha egyetlen EU- vagy EGT-polgár sem tudja vagy akarja ellátni az adott munkát. 2 www. europortal hu Dr Lukács Éva A személyek szabad mozgása az Európai Unióban 31 Irodalomjegyzék A megyei oktatási struktúra főbb jellemzői 1990-1997 között KSH Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Igazgatósága, Nyíregyháza, 1998. Bagó József: Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikai intézményrendszere Esély 2001 / 5 . sz Foglalkoztatáspolitikai Irányvonalak ( Employment Guidelines ) 2000-2002. Európai Bizottság Fülöp Gyula: Vállalati gazdálkodás az európai integrációban Aula Kiadó , Budapest, 1999. Gérnyi Gábor ( szerk. bizottság elnöke): Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról Gazdasági és közlekedési Minisztérium ,Budapest, 2002. Gyulavári Tamás-Könczei

György: Európai szociális jog Osiris Kiadó, Budapest,2000. Hahn Csaba: A legkedvezőtlenebb helyzetű megyék támogatása Területi Statisztika 2001 / 1 sz. Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban Osiris Kiadó , Budapest, 2001. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Magyar Országgyűlés , 2002. Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2004-2006, Budapest 2002. Kende Tamás-Szűcs Tamás ( szerk.): Az Európai Unió politikái Osiris Kiadó, Budapest,2000. Király Miklós( szerk.): Az Európai Közösség Kereskedelmi joga KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2000 32 Kocziszky György: Regionális integrációk gazdaságtana BÍBOR Kiadó, Miskolc, 2000. Köllő János : A napi ingázás feltételei és a helyi munkanélküliség Magyarországon Esély, 1997/ 2.sz Lukács Éva: A személyek szabad mozgása az Európai Unióban Magyar Statisztikai Évkönyvek 1995-1999. KSH, Budapest, 1995-2000. Lőrincziné

Istvánffy Hajna: Pénzügyi integráció Európában KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001 Madari Ákos ( szerk.): Európa 2010 Euro Info Service, Budapest, 2001 MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete: Kitörési Lehetőségek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Sz.-Sz-B Megyei Gazdaságfejlesztési és Befektetésösztönző Kft Békécsaba-Nyíregyháza, 2001 Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana Aula Kiadó Kft., Budapest, 1999 Pongrácz László ( szerk.): Foglakoztatást elősegítő munkaügyi kutatások OFA Kutatási Évkönyv 2. Budapest, 2002 Poór József ( szerk.) : Nemzetközi erőforrás menedzsment KJK-KERZSÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. , Budapest, 1996 Regions 2000. EUROSTAT, Luxemburg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Statisztikai Évkönyvei 1990-1999. KSH Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatósága, Nyíregyháza, 1991-2000. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye fejlesztési koncepciója,

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács, Nyíregyháza , 2000. Szabó László - Zádor Márta( szerk.): Bővülő Európa 2001/1, Bővülő Európa 2002/2 ECOSTAT Gazdaságelemző és Informatikai Intézet, Budapest Talyigás Judit ( szerk.): Integráció és információ Magyar Országgyűlés Hivatala, Budapest, 1998. Területi Statisztikai Évkönyvek 1995-2000.,KSH , Budapest www.eudelegationhu www.eurofoundiehu www.euroeuinthu www.gkmhu www.kumhu 33 www.profiifhu/esza www.szszbmunkaugyhu 34