Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Likvid pénzeszközök kezelésére a megoldás, pénzpiaci alap

Likvid pénzeszközök kezelésére a megoldás: pénzpiaci alap A tapasztalatok szerint tovább nő a vállalatok közötti körbetartozás, ami nem csak a rosszabb, de a jól működő vállalkozások számára is újabb likviditási nehézségeket okoz. A helyzethez történő alkalmazkodásban jó szolgálatot tehetnek a pénzpiaci alapok. A cégek likviditásának tervezésében jelentős gondot okoz az, hogy a partnerei nem fizetnek határidőre, hanem rendszeresen és kiszámíthatatlanul késnek. Hogyan lehet ilyenkor betartani a saját fizetési kötelezettségeinket? Rengeteg telefonálás, levélírás után még mindig ott tartunk, hogy nem jött meg a pénz. Kezdődik a trükközés: kinek fizessek, kinek fizethetek később (késve)? Esetleg kénytelenek vagyunk folyószámlahitel használatával fizetni, ami jelentős többletköltséget (kamat, kezelési és rendelkezésre tartási költség, stb) okoz. Tegyük fel persze, hogy a bank ad ilyen hitelt! Amikor befolynak a

bevételek, akkor aztán lehet a hitelt törleszteni. De mi van abban az esetben, ha rövid ideig több pénzünk van, mint amennyit azonnal ki kell fizetnünk? Ilyenkor örülünk, mert ez egy ritka, örömteli helyzet. Lekössük a pénzt betétbe? Ha lejárat előtt fel kell bontanunk valamilyen okból, akkor nevetséges kamatot kapunk, bizonyos esetekben pedig semekkorát sem. Ebben a helyzetben javasoljuk alternatív megoldásként a pénzpiaci alapok igénybevételét. A nyíltvégű pénzpiaci alap előnyei: • • • • • • a banki látraszóló kamatoknál kedvezőbb hozam (kb. évi 7-9 %) alacsony költségek (pár száz forint felvételkor) azonnali üzletkötés (napi forgalma van, venni-eladni azonnal lehet) kisebb összeggel, jelentősebb szakértelem nélkül is lebonyolítható ügyletmenet biztonságos, mert az alapok állampapírba, MNB kötvénybe, bankbetétekbe fektetik az összegyűjtött pénzt rövid távon is alkalmazható (akár 1-2 hét, nagyobb

összegnél pár nap) Tehát abban az esetben, ha nem tudjuk, hogy mikor kell a pénz felhasználnunk, nem merjük betétbe lekötni, akkor alkalmazható a pénzpiaci alapok jegyének megvásárlása. A nagyobb bankok ajánlatában már szerepel a h ozzájuk tartozó Alapok jegyeinek széles kínálata, érdeklődjünk bankunknál a részletekről. Mi az a benchmark? Aki valamilyen formában már foglalkozott befektetési kérdésekkel, vagyonkezeléssel, az már találkozott a "benchmark" kifejezéssel. A benchmark olyan viszonyítási pont (általában index), melyet az adott befektetési típusnál egyfajta átlagos, jellemző értéknek tekinthetünk, ehhez mérhetjük az egyedi befektetés teljesítményét. A befektetési alapoknál az alapkezelő jelöli meg, hogy az adott alap tevékenységénél mi tekinthető benchmarknak. A befektetési alapok teljesítményét több módon is megvizsgálhatjuk, hasonlíthatjuk a hasonló jellegű befektetési alapokhoz a

hozamát, de viszonyítási pontként használhatunk egy benchmarkot is. Az alapok benchmarkjait alapvetően az határozza meg, hogy milyen területen fektetnek be. A részvényalapok döntően a RAX-ot (az alapkezelők szövetségének, a BAMOSZ-nak a részvényindexét), esetleg a B UX-ot, a kötvényalapok pedig a MAX-ot, esetleg a CMAX-ot (hosszú lejáratú, illetve kompozit állampapírindex), a pénzpiaci alapok az RMAX-ot (rövid lejáratú állampapírindex), a vegyes alapok ezen indexek valamilyen arányú keverékét használják. A nemzetközi alapok az RMAX mellett (melyet a kötelezően előírt 15 százalékos likviditási hányad miatt kell bevenni) valamilyen külföldi részvény- vagy állampapírindexet használnak. A Közép-Európában befektető alapok a CESI-t (a Budapesti Értéktőzsde által számított indexet, mely cseh, lengyel, szlovák, szlovén és magyar részvényeket tartalmaz), a többi alap pedig jellemzően valamilyen szélesebb tőzsdeindexet

(leggyakrabban az S&P 500) vagy a Morgan Stanley Capital International által számított indexek valamelyikét használja benhmarkként. Az alapok tájékoztatóiban szerepel, hogy milyen benchmarkot vesznek figyelembe, több indexből álló viszonyítási alapot is használhatnak ( pl. Egy részvényalap 80 % BUX és 20% RMAX)