Történelem | Középiskola » A középkori városok

A középkori városok Vázlat: I. 1 A városok kialakulása II. 1 Városi jogok a) b) c) d) e) önkormányzat joga bíráskodási jog gazdasági jellegű jogok birtokjog kegyúri jog 2. A városi társadalom a) szabad ember b) polgárok c) patríciusok d) plebs III. 1 A város felépítése A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, mely technikai és módszerbeli újításokat hozott, a XI-XII. században kiteljesedett és egyre nagyobb területeken hódított tért. A fejlődés mozgatója a népesség számának nagymértékű emelkedése volt A növekvő és biztosabb termés csökkentette az éhínségek lehetőségét, a jobban táplálkozó emberek szervezete könnyebben ellenállt a b etegségeknek. Európa lakossága az ezredfordulótól a XIII. század végéig közel kétszeresére emelkedett A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el. Egyrészt Nyugat-Európán belül az addig lakatlan területeket (mocsarak, erdőségek) vették

birtokba, másrészt tömegek indultak Közép-Európa szabad földjei felé. A mezőgazdasági árutermelés fejlődése felesleget hozott létre, ismét megjelent a pénzforgalom. Mindez elősegítette a városok kialakulását Városok jöttek létre az egykori római kori települések helyén, várak és egyházi centrumok közelében, illetve utak találkozásánál, folyami átkelőknél. A városok a X -XIII század között Észak-Itáliában, Franciaországban, Angliában, Flandriában és a Baltikumban jöttek létre nagy számban. Az átlagos lakosságszám 4-5 ezer körül mozgott, a nagyvárosokban 10-15 ezer ember lakott. A városnak a feudális államban különleges helyzete volt: kiváltságokkal rendelkezett. A városi jog elemei: A városi önkormányzat joga: általában a városlakók közössége, a kommuna harcolta ki a város birtokosával szemben. A bíráskodási jog a szabad bíróválasztást és bíráskodást tette lehetővé a város területén és a

város lakosai felett. Gazdasági jellegű jogok voltak a piactartás, és az adók egyösszegű fizetésének joga. A birtokjog értelmében a városnak lehettek falvai, jobbágyai. A kegyúri jog alapján szabadon választhattak plébánost a városban A városlakó szabad ember volt, minden megkötöttség nélkül rendelkezhetett tulajdonával. A városban töltött egy év egy nap után a jobbágy megszabadulhatott kötöttségeitől. Ugyanakkor mindenkinek kellett vagyonának arányában adót fizetnie A városban lakók kisebbik részének volt polgárjoga. Polgárjogot általában csak ingatlantulajdonos szerezhetett, ők voltak a polgárok. Ők elsősorban iparűző mesterek, kereskedők, háztulajdonosok voltak. A városok irányítása a leggazdagabb polgárcsaládok, patríciusok kezében volt, ők alkották a városi vezető testületet, a szenátust, a városi tanácsot. Közülük került ki a polgármester A városlakók nagy része polgárjog nélküli szegény

volt, ők alkották a plebset, akik alkalmi munkákból, földművelésből éltek. A városokat rendszerint fallal vették körül. A hely kihasználása érdekében az utcák szűk sikátorokká váltak, nem voltak kikövezve és közvilágítás sem. Mivel nem volt csatornázás, az állatok és emberek szennye, a szemét is ott hevert, s legfeljebb az eső takarította el. Így az összezsúfolt városi lakosság ki volt téve a járványoknak, betegségeknek, ami magasabb halandósághoz vezetett. A piactér volt általában a központ, itt állt a városháza és a templom. A házak általában kőből épültek, de északon a faépületek túlsúlya jellemző, amelyek sokszor váltak a tűz martalékává. A földszintes épülettől a több emeletes lakótoronyig sokféle háztípus létezett.