Történelem | Középiskola » Az egyház szerepe a középkori művelődésben és a mindennapokban

Az egyház szerepe a középkori művelődésben és a mindennapokban Vázlat: I. 1 Ereklyék és zarándokutak II. 1 A nyugati keresztény egyház a) b) c) d) oktatás skolasztika kolostorok szerepe művészet ~ építészeti stílusok: > romanika > gótika 2. A keleti keresztény egyház a) iskolák b) tudomány c) művészetek III. 1 Az egyház hatása a mindennapokra A Krisztus születésének ezredik évfordulójára várt világvége, a sorscsapásszerű külső, viking arab és magyar támadások, valamint a hűbériséggel együtt járó hatalmaskodások hatására a X -XI. században az embereket buzgó vallásosság kerítette hatalmába Elterjedt a szenteknek és földi maradványaiknak, az ereklyéknek a t isztelete és imádása. Zarándokutak épültek ki a fontosabb kegyhelyekre: a spanyolországi Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához, Jeruzsálembe a S zent Sírhoz és Rómába. Létrejött a „ Pax Dei” a h áborúk térben és időben való

korlátozása a zarándokok, gyengék, nők védelmében. A szellemi élet megélénkülése, a fokozatosan terebélyesedő egyházi és világi adminisztráció egyre több művelt szakembert igényelt. A kora középkorban kialakult kolostori, káptalani iskolák mellett a XII. században egy új oktatási forma jelent meg a városokban, az egyetem. Először Bolognában, Párizsban, Oxfordban, majd Cambridge-ben, Padovában és másutt is sorra alakultak egyetemek. A városokban kibontakozó egyetemek (universitas) a céhek mintáját követte, önkormányzattal rendelkező szervezetként jöttek létre, ahol a tanárok által választott rektor kezében volt a vezetés. A teljes egyetem négy fakultásból állt: a szabad művészetek, a teológiai, az orvosi és a jogi fakultásból. Főleg görög (Arisztotelész, Hipokratész), hellenisztikus (Ptolemaiosz, Galénosz), arab (Averroes/ Ibn Rusd) és korai egyházatyák (Szent Ágoston) műveit tanították. A kora középkorban a

katolikus egyház sokat megőrzött az ókor műveltségének elemiből, elsősorban a latin nyelvet és az írásbeliséget. A műveltséget e korai időszakban az egyházatyák (Szent Ágoston, Nagy Szent Gergely) műveinek tanulmányozása jelentette. A XII. századra az egyház belső megújulásával párhuzamosan a szellemi élet is felpezsdült Nagyban elősegítette ezt az ókori szerzők, elsősorban Arisztotelész újbóli felfedezése, amit a Dél-Itáliában és az Ibériai-félszigeten kialakuló tartós arab-keresztény kölcsönhatás mozdított elő. Az arab szövegek lefordítása révén a virágzó mohamedán filozófia is hatott az európai gondolkodásra, elsősorban a szabadgondolkodó Ibn Rusd (Averroes) Arisztotelész munkáihoz írt kommentárjai révén. Az európai kultúrában ismét megjelent a kételkedés, az okok keresése, s ezzel az em beri értelem, logika tisztelete. A hit kérdéseit új módon kezdték megközelíteni, megszületett a

hittudomány, a teológia. A legfontosabb kérdés a hit és tudomány összeegyeztetése lett, s a XIII. században pezsgő szellemi élet alakult ki a városok székesegyházi iskoláiban. Innen származik a k or teológiai irányzatának, a s kolasztikának (scuola=iskola) az elnevezése. A logika, a tudományos megközelítés szószólói (Pierre Abélard) szembekerültek az egyszerű hit védelmezőivel (Clairvaux-i Szent Bernát), s rendszerint alulmaradtak, műveiket betiltották. A problémára a XIII század kiemelkedő képességű domonkos rendi teológusa, Aquinói Szent Tamás talált megoldást. Fő művében, a Summa teologicában összefoglalta kora tudását. A kényes egyensúlyt a teológia és a többi tudomány között úgy egyensúlyozta, hogy szétválasztotta a kettőt, de az elsőbbséget meghagyta a teológia számára. Pierre Abélard és Aquinói Szent Tamás is a hit az értelem, a gondolkodás, a filozófia viszonyát kutatták. Roger Bacon oxfordi

ferences gondolkodó a tudomány feladatának az egyetemes természettörvények megállapítását tartotta, mégpedig tapasztalat, kísérlet és bizonyítás alapján. A kolostorok szerepet játszottak az oktatásban, az új termelési technológiák kifejlesztésében és elterjesztésében, valamint a kolostorokban élő szerzetesek másolták a kódexeket. A művészetekben nem volt cél a földi szépség ábrázolása. Fő műfajok: irodalomban jelentősek voltak a legendák (szentek életéről és tetteiről), a festészetben a szentképek, freskók, szobrászatban a bibliai alakok szimbolikus ábrázolása és az építészetben a templomépítészet. Építészeti stílusok a romanika és a gótika A XI-XII. században a gazdasági fellendülés Nyugat- és Közép-Európában a román stílus kialakulásához vezetett. A román épületeket általában tömör formák, falak és egyszerű, áttekinthető szerkezet jellemzi. Legjellegzetesebb alkotásai a római bazilikát

utánzó templomok (kiemelkedő főhajó, két vagy több oldalhajó) voltak. Római mintát követtek a félköríves dongaboltozatok (födémek, ajtók, ablakok) is. A födémek terhét a vaskos oldalfalak és oszlopkötegek viselik, ezért az ablakok, ajtók kisméretűek. A világi építészet kezdetben egyetlen, vastag falakból felépülő lakótornyot jelentettek. Ezek a lakótornyok sokszor a későbbi várak alapját képezték: újabb tornyok, bástyák épültek hozzá, s ezeket falakkal kötötték össze. A XII. század végétől hódított tért az új stílus, a gótika Stílusjegyeit alapvető szerkezeti újításoknak köszönhette. A keresztboltozatos, bordás födémek terhét a falakról az oszlopokra, támívek segítségével a támpillérekre hárították. Ezáltal a falak vékonyakká, magasakká s áttörhetőkké váltak. A gótikus templomokban a tartószerkezet bordái között hatalmas ablakokat nyitottak, a templomok világossá váltak. A nagy

ablakfelületeket színes ólomüvegekkel fedték, így csodálatos képeket és egyben belső világítást hoztak létre. A gótika jellegzetes formái a csúcsíves boltozatok és ablakok, rózsaablakok, a magas, gazdagon csipkézett karcsú tornyok. A keleti keresztény egyházak iskolái kolostori és patríciusi iskolák, amelyek elsősorban görög egyházatyák műveit tanították. Teológia tudománya, az ortodoxia az egyházi tanok torzításmentes továbbvitele (dogmák). A görög tudomány és irodalom, valamint a római jog életben tartása új tudományos cél eredmények nélkül. Építészetben jelentős volt a bazilikaépítészet a görögkeresztes alaprajzzal. Festészet terén az ikonfestészet és a mozaikművészet terjedt el. A VIII században a képeket, alkotásokat elpusztították, ez volt a képrombolás időszaka. A vallás hatott a középkori ember világképére (földi élet, paradicsom, pokol), a legnagyobb büntetés a keresztény

közösségből való kiátkozás volt. A kiátkozott nem vehetett részt egyházi szertartásokon, s nem szolgáltatták ki számára a szentségeket (nem házasodhatott, nem vehette fel az utolsó kenetet, egyházi temetésben nem részesülhetett). A kiátkozottnak tett esküt nem kellett betartani. Tagolták az évet, ünnepnapokat tartottak. Vasárnap megtartása, karácsony, húsvét, pünkösd, szentek napjai az ünnepnapok közé tartoztak, ilyenkor nem volt szabad dolgozni és háborúzni. Az emberi életút fontos állomásait megszentelte az egyház, ilyen a születés, házasság, halál. A vagyonfelhalmozást (föld, kereskedelem) csak adományokkal lehetett igazolni. Például kolostort alapítottak vagy egyéb kegyes felajánlásokat tettek. Bevezették, hogy a jövedelem, a termés értékének egy tizede az egyház tulajdonába kerüljön. (tized)