Fizika | Tanulmányok, esszék » Röntgen Wilhelm Konrad

Röntgen Wilhelm Konrad 1845 március 27. én született Lennepben Poroszországban (ma Remscheid, Németország) 1869-ben Zürichi műegyetemen tanult és doktorált. Doktori értekezése a levegő kéféle fajmelegének viszonyával foglalkozik Az erre vonatkozó vizsgálatokat Kundt Ágost tanára laboratoriumában végezte. 1870 Würzburgba követte az oda meghivott tanárát Ezt követően tizenkilenc évig különböző egyetemeken működött, és fokozatosan hírnévre tett szert, mint kiváló tudós. 1872 tanára a strassburgi egyetemre ment, Röntgen. oda is követte, még pedig mint tanársegéd Fizikai magántanári oklevelét 1874-ben itt Strasbourgban szerezte meg Egy évvel ezután a Hohenheimi Mezőgazdasági Akadémia professora lett, később Strasbourgba, Giessenbe (1879–88), (1888-1900)ban a würzburgi egyetem fizikaprofesszorának és az egyetemi Fizikai Intézet igazgatójának nevezték ki, majd Müncheni Egyetem (1900–20) fizikaprofesszora lett. Röntgennek

nem volt saját gyermeke, de feleségével örökbe fogadtak egy kislányt 1923 február 10. én halt meg Münchenben Többek között vizsgálta a Kerr- effektust (vízgőz hőabszorpciója) és a kristályok fizikai tulajdonságait. Pontos méréssel meghatározta a gázok kétféle fajmelegének viszonyát vizsgálta a rugalmasság, a kapillaritás jelenségeit, a hő vezetését kristályokban, a hősugarak elnyelését gőzökben és gázokban, az elektromos jelenségek egész sorozatát1885-ben sikerült bizonyítania a dielektronos polarizáció elektromágneses hatását (röntgen áram) 1895-ben fedezte fel az X sugárzást, melyet róla neveztek el. Az X sugár: 1895. november 9-én Röntgen katódsugarakkal kísérletezett A katódsugár tulajdonképpen elektronáram, amely úgy jön létre, hogy egy zárt üvegcsőből szinte minden levegőt kiszívnak, s a cső két végére elhelyezett elektródákra nagyfeszültséget kapcsolnak. A katódsugarak áthatoló képessége

nem különösképpen nagy, néhány centiméter levegő, már mindet elnyeli. Ez alkalommal a katódsugárcsövet Röntgen teljesen befedte vastag fekete papírral, hogy még működés közben se lehessen a csőből kijövő fényt észlelni. Mégis, amikor Röntgen bekapcsolta a katódsugárcsövet, meglepetten látta, hogy a közelben, egy munkaasztalon lévő fluoreszkáló ernyő villogni kezdett, mintha fény érte volna. Röntgen kikapcsolta a nagyfeszültséget, és az ernyő, amely báriumplatin-cianiddal, egy fluoreszkáló anyaggal volt bevonva, megszűnt villódzni Minthogy a katódsugárcső teljesen be volt fedve, hamarosan rájött, hogy a feszültség alá helyezett csőből valamilyen láthatatlan sugárzás lép ki. Titokzatos jellege miatt ezt a sugárzást "X-sugaraknak" nevezte el, mert az X a jele a matematikában az ismeretlennek. A véletlen adta felfedezés fellelkesítette Röntgent, abbahagyta más irányú kutatásait, és az X-sugarak

tulajdonságainak vizsgálatára összpontosította figyelmét. Mindenekelőtt arra összpontosított, hogy az X-sugarakat határozottan elkülönítse a korábban már megismert katódsugaraktól. Ezen törekvesei során jutott arra a megállapításra, hogy az újonnan felfedezett sugarak különbözőképpen nyelődnek el a különböző anyagokban, azaz egyes dolgok a fotografáló lemezeken sötétebbnek, mások világosabbnak látszanak. Röntgen fémtárgyak belsejéről és felesége kezéről készítette az első röntgenfelvételeket. Az így készült árnyképek közül az egyik legismertebb a feleségének Berthának a kezéről mintegy 20 perces expozíciós idővel készült röntgenkép, melyen jól kivehetők a közcsontok, sőt Bertha gyűrűje is. Néhány heti kemény munkával a következő tényeket állapította meg: 1. Az X-sugarak előidézhetik a bárium-platin-cianid mellett más vegyi anyagok fluoreszkálását is 2. 2 Az X-sugarak áthatolnak számos

olyan anyagon is, amelyen a szokásos fénysugarak nem Röntgen azt is megfigyelte, hogy az X-sugarak könnyen áthatolnak testének izomszövetein, de a csontjain nem. Ha a kezét a katódsugárcső és a fluoreszkáló ernyő közé helyezte, az ernyőn kézcsontjainak árnyékát láthatta. 3. 3 Az X-sugarak egyenes vonalban haladnak, s az elektromos töltésű részecskékkel ellentétben a mágneses mezők nem térítik el őket. Felfedezésének eredményeit 1896-ban jelentette megismert művében ami az elmúlt közel két hónap eredményeit foglalta össze.: címe: “A sugárzás egy új fajtájáról” Beszámolója nyomban nagy érdeklődést és izgalmat keltett. Néhány hónapon belül a tudósok százai kezdtek foglalkozni az X-sugarakkal, s egy esztendő leforgása alatt ezernyi közlemény jelent meg ebben a témakörben. Henri Becquerel volt azon tudósok egyike, akinek kutatómunkájára Röntgen felfedezése közvetlen hatást gyakorolt. Ő, jóllehet az

X-sugarakkal akart foglalkozni, szerencsés véletlen folytán a még fontosabb radioaktivitás jelenségét fedezte fel. A következő év óriási sikert hozott a felfedezőnek, az X-sugarakról beszélt szinte az egész világ. Számos bemutató következett, többek között II Vilmos császár előtt Berlinben, illetve a wörgzburgi Fizikai-Orvosi Társaság előtt mindenhol nagy hatást gyakorolva nézőközönségére. Ez utóbbi alkalommal javasolta a saját kézcsontjainak látványától fellelkesült neves anatómus Albert von Kölliker, hogy az új sugarakat felfedezőjükről Röntgen-sugaraknak nevezzék el. 1901- ben A felfedező a legmagasabb elismerésekben részesült Európa szerte, köztük megkapott egy akkoriban alapított ám később nagy karriert befutott díjat is, a Nobel-díjat amiből ekkor osztották ki elsőként a Fizikai nóbelt. A tudományos világ lelkesültsége nem volt tiszavirág életű, már a következő évben megindult a röntgentechnika

elterjesztésére és megismerésére irányuló mozgalom. Annak ellenére, hogy a készülék meglehetősen drága volt, már a XX század elején több száz orvosi röntgenintézet működött. Bár a kiterjedt kutatásoknak köszönhetően viszonylag hamar ismertté váltak a Röntgen által felfedezett sugarak káros hatásai is, a kezdetekben a röntgenológia úttörői - fizikusok és technikusok - jóformán teljesen védtelenek voltak ezekkel szemben. A gyakori sugárterhelések több kitűnő tudósnak okozták halálát. A tudomány és a technika rohamos fejlődésének köszönhetően a sugárzásveszélyt mára sikerült minimálisra csökkenteni, s az orvosi vizsgálatok egyik nélkülözhetetlen diagnosztikai eszközévé vált Wilhelm Conrad Röntgen felfedezése. A korabeli röntgen Miután Röntgen 1895.december 28-án közzétette megfigyeléseit az általa X-nek nevezett sugárról és a kórházakban már 1896 nyarán röntgen készülékek működtek. Ezeket a

készülékeket a kezdeti sikerektől felbuzdulva, lelkesen és minden óvintézkedés és kellő elővigyázat nélkül használták, nem ismervén még a titokzatos sugár minden tulajdonságát és csak fokozatosan vették észre, hogy a röntgensugárzás veszélyes is lehet. Először csak azt vették észre, hogy a bőr kivörösödik és a haj kihullik, amikor ezek begyógyultak, ismét normális bőr nőtt a károsodott területeken. Így elkezdték a fekélyeket, a bőrfarkast és a bőrrákot az érintett felületek röntgenbesugárzásával kezelni, sőt még kozmetikai céllal, szőrtelenítésre is használták. A magas sugárdózis veszélyeit még a két világháború közti időszakban sem ismerték fel teljesen, mind az orvos, mind betege veszélyes mennyiségű sugárzásnak volt kitéve.A röntgensugarakhoz hasonlóan a rádium pusztító hatása is nyilvánvalóvá vált A Curie házaspár, Becquerel és mások gyulladásos foltokat kezdtek el felfedezni a

testükön, ahol a radioaktív mintákat hordozták. Néhány év múlva a radiológusok felismerték, hogy ilyen hatásokat a gamma sugarak képesek előidézni. Az 1930-as években sikerült megfelelő mértékegységekben és a sugárzás mérésének módszereiben megállapodni. Ezután nyílt meg a lehetősége annak, hogy a diagnosztikus eljárásokon kívül, gyógyító célzattal megfelelő mennyiségben és csak arra a területre irányítsák a sugarat, ahol a rákos burjánzást akarták a minimumra csökkenteni. Természetesen ehhez megfelelő készülékek is kellettek