Gazdasági Ismeretek | Magyarország » Nagy Ida - Versenyképesség alakulása a rendszerváltás után

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Gazdálkodási Szak Versenyképesség alakulása a rendszerváltás után HÁZI DOLGOZAT Név: Csoport: Dátum: Tagozat: 1 Nagy Ida „C” 2003. december 27 Levelező I. A versenyképesség meghatározása A belső – piaci és nemzetközi – versenyközegben való helytállás, előrejutás képessége. Egy termék versenyképessége több dologtól függ. Ezen kritériumok a következők: - korszerűség használhatóság célszerűség megjelenési forma: megfelelő csomagolás megfelelő szállítás és határidő megfelelő ár és fizetési feltételek értékesítési mód kísérő szolgáltatások: pl. információ, reklám Ezektől a kritériumoktól függ egy vállalatnak a versenyképessége Egy vállalat esetében lehet beszélni nemzetközi versenyképességről is. Ennek alakulása sok szállal kötődik a belföldi partnerekkel való kapcsolathoz, a közületi szolgáltatokhoz

és a vállalat magatartását meghatározó motivációkhoz. Egy ország nemzetközi versenyképességét pedig a gazdálkodó egységeinek együttes tevékenysége, e tevékenység színvonala, hatékonysága határozza meg. A versenyképességet nem csupán az üzleti rugalmasság, gyorsaság, a partnerek művészi játéka befolyásolja. A hagyományos versenyképességi tényezők változatlanul a h áttérben mozognak. Ezekre a hagyományos tényezőkre annál nagyobb figyelmet kell fordítani, minél kisebb egy vállalt vagy nemzetgazdaság lehetősége a korszerűbb eszközök használatára. Vannak szakemberek, akik a technológia korszerűsége és a nemzetközi versenyképesség között hasonlóságot vélnek, de valójában a technológia a versenyképesség egyik lényeges, talán legfontosabb elembe, azonban nem egyetlen feltétele. II. A versenyképesség vizsgálati szintjei és kritériumai Legfontosabb kritériumok, amelyek a feldolgozóipar szempontjából

döntőek: - Makrogazdasági: fenntartható növekedés, eredményes szereplés minél több piacon, politika és pénzügyi stabilitás, versenyképességet segítő állami szerepvállalás, inputés output piacok fejlettsége stb. 2 A nemzetközi versenyképesség mércéjei a következők: - nemzetgazdasági versenyképesség: olyan társadalmi-gazdasági környezetet kell teremteni, amelyben a szereplők képesek a világpiacon is elismert hozzáadott érték képzésére. - ágazati versenyképesség: elsősorban az ágazat belső struktúrájával kapcsolatosak. E belső struktúra többféleképpen jellemezhető: tulajdonosi szerkezet, innováció, beruházási tevékenység alakulása stb. szerint - vállalati szintű versenyképesség: szintén többféleképpen jellemezhető: humán erőforrásokban való képességek, minőségbiztosítás helyzete, goodwill, tőzsdei megítélés alapján stb. A versenyképesség a v áltozások kezdeményezésére, a v

áltozó körülményekhez való folyamatos alkalmazkodásra való képességet és készségeket foglalja magába, ezért a kritériumai is folyamatosan változnak. 1. A versenyképesség nemzetgazdasági kritériumainak alakulása Általánosan megállapítható, hogy a versenyképesség makrogazdasági és intézményi feltételei a ’90-es években fokozatosan javultak. Ez a javulás nem következett volna be a „teremtő rombolása” nélkül (bankrendszerek átalakítása, intézményi hálózat kiépítése). A ’90-es évek elején egyszerre jelentkeztek a piacgazdaságra történő átmenettel, társadalmi, politikai változásokkal kapcsolatos, valamint a korábbi korszerűtlen, versenyképtelen struktúrából és a külpiaci váltás szükségességéből adódó, egymással is összefüggő feladatok. Ezeket úgy kellett megoldani, hogy a közben keletkező feszültségek ne veszélyeztessék a politikai stabilitást. A ’90-es években a nemzetközi versenyképesség

javulásának legfontosabb tényezői és jelei a főbb makrogazdasági mutatók kedvező alakulása, a nemzetközi kapcsolatok nemzetgazdasági és vállalati szempontból is eredményes fejlesztése, az ország politikai stabilitása és innovációs tevékenység voltak. A munkapiaci tényezők közül több, főleg a képzettséggel összefüggők már a korábban elért eredmények alapján is jó alapot biztosítottak a v ersenyképesség növelésére. Az infrastruktúra, a pénzügyi szektor valamint a menedzsment területén jelentős előrehaladás ellenére van még tennivaló. Ezek azok a folyamatok, amelyekben a versenyképesség javulása kifejezésre jutott, és általánosságban elmondható, hogy a 3 versenyképesség területén több mérhető és nem mérhető kritériumot tekintve jelentős javulás következett be. A javulás: ez főleg mennyiségi mutatókkal kifejezhető teljesítményjavulás, amely nagy része a feldolgozóipar termelési és

exporttevékenységének eredményességéhez köthető A ’90-es évek első felében a nemzetgazdaság eredményeit 90 %-ban külföldi tulajdonosi részesedéssel rendelkező vagy teljes mértékben külföldi tulajdonban lévő feldolgozóipari vállalat eredményei határozták meg. 1998-ra azonban már a hazai tulajdonban lévő vállalkozások 40 % -osra növelték hozzájárulásukat a növekedéshez. A tapasztalható növekedés, szerkezeti átalakulás, kapacitásbővülés, exporteredmények a külföldi tőkebefektetéseknek köszönhető. III. - Gazdasági növekedés alakulása GDP vizsgálata A gazdasági növekedés a kilencvenes években recesszióval indult (visszaesés). Csupán 1996ban haladta meg az 1980-as szintet A visszaesés után: - 1993: ipari növekedés - 1994: nemzetgazdasági szinten történő növekedés mutatkozott. A GDP növekedése előbb kismértékű volt, majd 1997-től kezdett el nagyobb mértékben növekedni. A GDP növekedését

azonban meghaladta az ipari növekedés mértéke, így ez jelentősebb mértékben hozzájárult a gazdasági növekedés megindításához és fenntartásához. GDP Év Ebből: ipar 96,5 1990 92,4 88,1 1991 82,2 96,9 1992 93,3 99,4 1993 103 101,5 1995 107 101,3 1996 103,2 104,6 1997 111,3 105,1 1998 111,8 104,5 1999 110,4 A GDP volumenindexei 4 A növekedés üteme megmaradt 2000-ben is és a termelést tekintve is az ipar fejlődött leggyorsabban és az utóbbi 3 évben meghaladta a 10 %-ot. Az iparon belül továbbra is az exportorientált feldolgozóipari vállalatok képezik a húzóerőt. Az ipari eredetű kivitel ennek megfelelően 31 %-kal meghaladta az előző évit és kedvező az is, hogy a belföldi értékesítés is bővült, vagyis 8 %-kal növekedett, tehát a belső piac is hozzájárult a növekedéshez. Ezen kívül kedvező jelenség még, hogy az ipar alágazatainak koncentrációja oldódni kezdett, és az eddigi

húzóágazatokon kívül egyéb alágazat is fejlődni kezdett. Pozitív változást jelentett, hogy a konjuktúrális hatások kezdtek érvényesülni és képesek voltak mind az exportot, mind pedig a belföldi értékesítést növelni. A gazdasági növekedés tartóssá válása, forrásainak diverzifikálódása biztató előjelnek volt tekinthető a jövő szempontjából. Ha a n övekedés ténye és mértéke már nem néhány multinacionális cég vámszabad területen tevékenykedő, szűk termékbázison alapuló termelési és exporttevékenységétől függ, a nemzetgazdaság kevésbé lesz sérülékeny és kiszolgáltatott a külföldi tőkebefektetők döntéseinek. A nemzetközi versenyképesség kritériumainak és mérési módszereinek nincs egységesen elfogadott rendszere. Mások a versenyképesség döntő kritériumai egy posztindusztriális korszakban lévő ország esetében, mint egy felzárkózó országnál. Egyik ilyen kritérium az: - EU

érettség: a feltörekvő országok számára cél lehet a jelenlegi kritériumok szerint a legfejlettebbnek minősülő országok megközelítése, de csak fokozatosan. Ez a cél Magyarország esetében az Unióhoz való csatlakozásnál a m egszabott mennyiségi és minőségi feltételek teljesítése. E feltételnek való megfelelés jó viszonyítási alapot jelent az ország gazdasági fejlettségének megítéléséhez. Magyarország bizonyos szempontos szerint már EU érettnek mondható, de vannak olyan feltételek, amelyeknek még nem felel meg. Érettnek mondható a következők alapján:  GDP  Ipari termelés  Bruttó felhalmozás  Kiskereskedelmi forgalom  Lakossági fogyasztás növekedési üteme  Munkanélküliségi ráta alakulása Lemaradás tapasztalható azonban a következők alapján:  Infláció 5  Eladósodottság  Költségvetési hiány mértéke  Értékpapír hozamok  Külgazdasági egyensúly Ha az inflációt

tekintjük, akkor a piacgazdaságra történő átmenet idején a magyarországi infláció mértéke a többi országhoz képest nem volt kirívó, de az uniós csatlakozás szempontjából a 10 % körüli érték is magasnak számít A másik kritérium: - Az országok nemzetközi rangsorában elfoglalt hely: (GDP mutató alapján) Az egy főre jutó vásárlóerő-paritásos GDP mutató alapján 1998 vé gén Magyarországon a nemzetközi rangsorban a 78. helyet foglalja el E kritérium alapján az Unió mindegyik országa megelőzi, de biztató tény az, hogy az utóbbi néhány évben Magyarországon a GDP növekedési üteme majdnem kétszerese az EU átlagának Ennek alapján a felzárkózási pályán vagyunk. A GDP alakulása jelzi a n emzetgazdaságokban és az egyes ágazatokban a teljesítmény változását, kiegészítő információt ad a nemzetközi versenyképesség alakulásáról és a gazdaság szerkezetének változásáról. Nemzetgazdaság Piaci szektor

Mezőgazdaság Ipar Feldolgozóipar Építőipar Piaci szolgáltatások Kereskedelem, javítás Szálláshely, vendéglátás Szállítás, posta, távközlés Pénzügyi, gazdasági szolgáltatás 1995 3,5 4,0 14 13 13 -6,3 -2,9 -1,2 -10,6 10,8 -12,9 1996 2,2 2,5 1,6 4,1 3,9 -7,4 1,2 -0,6 2,4 2,6 6,8 1997 4,7 4,5 4,5 9,1 11,3 8,1 0,7 2.9 1,7 12,4 -9,5 1998 4,4 4,4 3,8 8 NA 2,7 2,3 11 5,4 11,3 -7,5 A termelékenység éves változása Magyarországon Az alábbi táblázatból meggyőződhetünk arról, hogy a ’90-es évek második felének nemzetgazdasági szintű teljesítmény javulásához az ipar, ezen belül a feldolgozóipar jelentős mértékben járult hozzá. A nemzetközi viszonylatban is magasnak mondható és a versenyképesség szempontjából indokolt felhalmozási, beruházási arányok tartása a jövőben is indokolt. A lakosság jelentős 6 része a f elzárkózásnak eddig csak a k öltségeit érzékelte, a h asznai alig, ezen kívül a magas jövedelmi

szint elérése uniós követelmény, ezért továbbra is szükséges az adósságot nem generáló külső források bevonására. IV. Az exporttevékenység változása A magyar export a rendszerváltozás utáni években kétirányú fejlődési szakaszon, változáson ment keresztül, a kilencvenes évek második felében dinamikusan növekedett. Áruszerkezete is egyre inkább hasonlít a fejlett ipari országokéhoz. • Első periódus: 1989-1993 közötti időszak, itt a transzformációs válság hatására csaknem 28 %-pontos csökkenés következett be. • Második periódus: 1994-1997-ig, itt viszont 40 %-pontos növekedés mutatható ki. Ez utóbbi tény már egyértelműen mutatja versenyképességünk helyreállítását, sőt növekedését. Még inkább meggyőző lehet az, hogy 1997-re a kivitel több mint háromnegyedét fejlett országok vásárolták meg. A rendszerváltozás kezdetén ez az arány még csak egyharmadnyi volt. A nagyarányú piaci

szerkezetváltás alapvetően három tényezőnek köszönhető. - EU-val 1991-ben aláírt társulási szerződés - Privatizáció beindítása - A termelékenység nagymértékű javulásának a bérek, illetve a fogyasztás növekedését meghaladó üteme Az ország exportteljesítményének javulását a feldolgozóiparnak köszönheti Árufajta Élelmiszer, ital, dohány Nyersanyagok Energiahordozók Feldolgozott termékek Gépek, berendezések Összesen Millió USD 1750,1 562,2 367,8 6942,3 12779,6 22401,9 % 7,8 2,5 1,6 31,9 57 100 1998 80,3 90,4 92,7 100,2 118,9 107,3 A magyar export áruszerkezete Mindezek eredményeként mind a termékszerkezet, mind a technológiai összetételünk jelentős korszerűsödésen ment át, nőtt a magyar gazdaság nemzetközi versenyképessége. 7 A Magyarországon működő vezető öt exportőr cég: Audi, IBM, General Elektronic, Opel, Philips leányvállalata. Ezek a cé gek a magyar export értékének mintegy 1/3-át

teremtette meg. 1999-re az export részaránya elérte a 43 %-ot Az export összetételét tekintve: Az ipari eredetű export döntő részét gépipari és feldolgozóipari termékek teszik ki, azonban e termékcsoportok előállítása nagyrészt külföldi befektetők által létesített vállalkozásokban folyik és az export is többnyire a befektetők anyaországába, vagy más külföldi jellegű vállalkozásba irányul. Az EU mellett nacionális cégeivel való külkereskedelmi kapcsolataink is kooperációsak, vagyis termelési együttműködési jellegűek és ezen kapcsolatok Magyarország növekedése, exportja, korszerűsödése szempontjából fontosak, annak ellenére, hogy részesedésünk az unió külkereskedelmében nem meghatározó. Ezzel szemben Magyarország mind a kivitel és mind a behozatal tekintetében a régió első tíz partnere közé tartozik. Az export értékét tekintve a külső partnerek között a nyolcadik helyen áll, a kivitel növekedésének

mértéke szerint viszont az első. Mindezek a tények igazolják, hogy az ágazati, termék és piaci szerkezet változására irányuló erőfeszítések a ’90-es években nem voltak eredménytelenek, aminek következtében a nemzetközi versenyképesség erősödött. Az ipar teljesítményének alakulása V. Az ipar jelentősége a gazdaságban az évtized elején visszaesett, majd újra növekedett. Az ipar teljesítmény növekedését jelentős szerkezeti átalakulás, korszerűsödés alapozta meg. A ’90-es években az ipar teljesítménye a következőképpen alakult: • 1990-1992 között: a volumen 33 %-kal csökkent • 1993: lassú növekedés, volumen 2,4 %-kal nőtt • 1994 óta: gyors, nem egyenletes növekedés A növekedés fő forrása keresleti oldalról tekintve az export volt, ha pedig a feldolgozóipart tekintjük, akkor az export célú értékesítés részaránya az évtized során állandóan nőtt, a húzóágazat pedig a termelés és az

export területén is a gépipar volt. Év 1994 1995 1996 Termelés 2870,2 3870,3 4839,4 Értékesítés Összesen Belföldi Export Folyó áron, milliárd forint 2848,9 2126,6 722,3 3814,1 2661,9 1152,3 4801,8 3205,8 1595,9 8 Export arány 25,4 30,3 33,2 1997 1998 1999 6448,1 8034,7 9320,5 6353,5 7966,7 9286,9 3823,4 4384,0 4773,1 2530,1 3582,7 4513,7 39,8 45,0 48,6 Az ipari termelés és értékesítés alakulása Magyarországon 1994 és 1999 között A rendszerváltás előtt az ipar volt a nemzetgazdaság legjelentősebb gazdasági ága. 1990 és 1995 között azonban a jelentősége évről-évre csökkent, majd 1995 ut án újra emelkedett: 1995-ben 26,3 %, 1996-ban 26,5 % volt, és a legutóbbi években elérte a 30 %-ot is. Már az elején említettem, hogy a cél a fejlett országok elérése. A szolgáltatások arányának növekedésével a nemzetgazdaság fő ágazati struktúrája mennyiségi szempontból egyre jobban közelítette a fejlett országok

arányait. Iparágak csoportjai: a) Alacsony technológiai szintű ágazgatok (low-tech): Itt a K +F kiadások aránya a termelési értékben alacsony. Ebbe a csoportba sorolható ágazatok a következők: élelmiszerek, italféleségek, dohánytermékek, textíliák, ruházati és bőrtermékek előállítása, burgonyagyártás, fa- és papírtermékek előállítása, hajógyártás, kőolaj feldolgozás stb. b) Közepes technológiai szintű ágazatok: ide tartozik a könnyű- és színesfém kohászat, gépek és gépi berendezések gyártása, gumi és műanyagtermékek előállítása, közúti járműgyártás stb. c) Fejlett technológiai szintű ágazatok (high-tech): ide tartozik: gépgyártás, iroda- és számítógépek, híradástechnikai gépek, műszerek előállítása A három ágazat közül a M agyarországon való részesedés aránya a h igh-tech ágazatoknál a legnagyobb és a közepes technológiájú ágazatoké a legalacsonyabb. 1994-ben számítások

alapján a feldolgozóipar termelésének alig több mint 10 %-a származott a h igh-tech ágazatokból, azonban ez az arány 1997-re már elérte a 20,3 %-os arányt. 1. A hazai feldolgozóipar technológiai színvonalának változásai 1994-1997 között Technológiai színvonal High-tech Közepes Alacsony A nettó árbevétel megoszlása 1994 1995 1996 1997 12,4 11,8 15 20,3 23,8 27,9 27,5 29,5 63,8 60,3 57,5 50,2 Változási tendenciák: 9 1994 19,2 32,7 48,1 A kivitel megoszlása 1995 1996 1997 18 24,4 32 38,4 37,8 30 43,6 37,8 38 • A high-tech ágazatok jelentősen növekednek • A közepes színvonalú ágazatok esetében a v áltozási tendenciák nem esnek egybe: a termelési érték szerintiek nőnek, az export alapján pedig csökkennek. • Az alacsony technológiai színvonalat képviselő ágazatok részaránya mindkét mutató szerint csökkennek, ez pedig örvendetes tény Összehasonlítva az OECD ország high-tech szektorainak arányát a miénkkel,

akkor megállapítható, hogy a mi feldolgozóiparunkban négy év alatt akkora változás és korszerűsödés történt, mint a fejlett országok egészénél 25 év alatt. 1996-ot és 1997-et összevetve: a teljes bruttó nemzeti termék alapján kimutatott high-tech ágazatok aránya jóval kisebb, majdnem fele az export szerintieknek. A két év között azonban nincs akkora mértékű javulás, mint a kiviteli részarány változások szerint mértnél. Mindez azt mutatja, hogy az exportunk egy számottevő részének előállítása nem a legkorszerűbb, leghatékonyabb ágazatokban történik. Más oldalról megközelítve pedig megállapítható, hogy a magyar ipar, illetve egyéb ágazatok hatékonysága, versenyképessége ma még eléggé inhomogén. Az iparágak közül a legnagyobb gépparkkal az alacsony technológiai színvonalú ágazatok rendelkeznek. Ez a t ény és a high-tech ágazatok nettó gépértékének viszonylag alacsony részaránya jelzi leginkább a

magyar fejlődés sajátos természetét és ezzel együtt a legnagyobb problémáját, a termelő kapacitások jelentős részének elavultságát, továbbá a korszerű vállalkozások magyar gazdaságba való beépülésének fejlett országokhoz viszonyított alacsony mértékét. A versenyképességre vonatkozóan az alábbi következtetések vonhatóak le: - A rendszerváltozást követően jelentős mértékben megnőtt a high-tech ágazatok szerepe és jelentősége - A változások mértékét tekintve viszonylag rövid idő alatt akkora lépést értünk el, mint az OECD országok egésze - A fejlődés azonban számos problémát és ellentmondást foglal magába - A legnagyobb gondot a múltból öröklött helyzet jelenti, hogy a vállalkozások gépi vagyonának legnagyobb része az alacsony, korszerűségű ágazatokban található Az iparágak csoportosítását a magyar statisztika másféle felbontásban tartalmazza. Ugyanis a high-tech ágazatok közül a

gyógyszergyártás a vegyipari tevékenységek közé tartozik, az irodagép- és számítógépgyártás, villamos ipari gépek és készülékek gyártása, a műszergyártás és a híradástechnikai gépek gyártása a gépiparhoz tartozik. 10 A versenyképesség szempontjából az alágazati struktúra a ’90-es években történő átalakulása kedvezőnek tűnik. 1993 előtt gazdasági és ipari válság zajlott le, ami a magyar ipari minden területét érintette. A legnagyobb visszaesés a gépiparban mutatkozott: 1989 és 1992 között a teljesítménye 60 %-kal esett vissza. Miután a v isszaesés a f eldolgozóipar minden ágát érintette, önmagában nem eredményezett jelentős változást; 1992 után megindult fejlődés már nem terjedt ki az ipar minden területére. A húzóágazat a gépipar lett, vesztesnek mondható volt az élelmiszeripar és a vegyipar. A magyar gépipar a válság után teljesen megújult struktúrával éledt újjá. A magyar gépipar

fejlődése továbbra sem független a fejlett ipari országok költségcsökkentő stratégiájától. Ennek következtében a magyar exportban változatlanul az ipar, ezen belül pedig a gépipar a meghatározó. A gépipari export nagyrészt a vámszabad területen tevékenykedő, külföldi befektetők által létrehozott termelőegységekből származik. 2. A high-tech ágazatok foglalkoztatási szerepe Magyarországon A kivitelünk, egyidejűleg versenyképességünk növekedését elősegítette, hogy feldolgozóiparunkon belül jelentősen növekedett a magas technológiai színvonalat képviselő ágazatok aránya. 1994-1997 között, akkor, amikor a magyar exportteljesítmények látványos helyreállításának és növekedésének voltunk tanúi, olyan mértékben bővült a high-tech ágazatok részesedése, mint korábban a fejlett országok egészében ez alatt. Azonban amennyiben az egyéb jellemzőket is figyelembe vesszük, már nem ilyen mértékű a javulás.

A fejlett országokban a foglalkoztatás jellegzetes változási irányát a termelő ágazatoktól a szolgáltatási szektor felé történő elmozdulás jelenti. A feldolgozóiparon belül az alacsony technológiai szintű és alacsony bérszínvonalú ágazatok a legintenzívebb létszámadók. A ’90-es években a szolgáltatási szektorban dogozók aránya megnőtt, de ezt a növekedést nem új munkahelyek létrejötte eredményezte, hanem a f oglalkoztatottak száma csökkent a tercier szektorban. A szolgáltatási szektoron belül jó néhány olyan terület van, ahol az új igények kialakulása, illetve bizonyos igények megerősödése tényleges foglalkoztatásnövekedést eredményezett. A foglalkoztatottság alakulása szempontjából a ’90-es évek két időszakra osztható. Az első a szervezeti átalakulás, a munkahelyek tömeges megszűnésének időszaka, amely 1993 végén lezárult. 1994-től a munkaerőpiac konszolidálódott, sőt 1997-től pozitív

elmozdulás érzékelhető. Ha megvizsgáljuk a szekunder és tercier szektor egymáshoz viszonyított arányát 1994-1997 között, akkor megállapítható, hogy a két szektort éves szinten 0,4 % -os 11 létszámcsökkenési ütem jellemezte összességében. A szolgáltatási területeket is figyelembe véve a high-tech ágazatok létszámnövekedése az átlagot meghaladó mértékű, évi 3,9 %-pont volt. Összességében a feldolgozó iparág – amely a v ersenyképesség szempontjából fontos – 1994-1997 között éves átlagban 3,6 % -ponttal nőtt a high-tech ágazatokban a foglalkoztatottság; szinten maradt a közepes technológiai színvonalú ágazatokban és csökkent az alacsony technológiai színvonal jellemezte területeken. VI. Magyarország részvétele a nemzetközi működőtőke áramlásában A nemzetközi tőkeáramlásban való részvétele Magyarországnak a ’90-es években igen egyoldalú volt, főleg csak tőkeimportot jelentett. 1999. december

31-én Magyarországon a befektetett működőtőke állománya 20,7 milliárd USD volt. Ez azt jelzi, hogy a befektetők érdeklődése az évtized alatt fennmaradt, bár az 1995-ös és 1996-os évek után valamelyest csökkent. Magyarország a külföldi befektetők számára marginális jelentőségű, ugyanis egy-egy új üzem megnyitása, bővítése vagy bezárása egy cég, legyen az egy anyacég, szempontjából nagyobb jelentőségű döntés mellékterméke. Ahogy közeledik a privatizáció, a tőkebefektetések újabb nagyobb arányú növekedése nem várható, de az EU csatlakozás kiválthat egy újabb befektetési hullámot. A feldolgozóipar területén bizonyos cégek (Siemens AG, LM Ericson, General Elektronics stb.) a közeljövőben jelentősebb beruházásokat nem terveznek Magyarországon, az itteni telephelyek versenyképességét elsősorban belső struktúra átalakításokkal próbálják növelni. Fontos lenne azonban a meglévő befektetések

tevékenységi körét kiszélesíteni, a hozzáadott értéket növelni és a helyben végzett kutatási-fejlesztési tevékenységeket szorgalmazni. Ehhez a beszállítóként szóba jöhető cégek részéről jelentősebb beruházásokra és erőfeszítésre lenne szükség. A kutatási-fejlesztési tevékenységet Magyarországon is végzik, ami nem idegen a multinacionális cégektől. Amiből következik, hogy egyre több vállalkozás létesít K+F részlegeket magyarországi leányvállalatában, vagy pedig megbízásokat ad kutatással és fejlesztéssel foglalkozó magyar cégeknek. Ahhoz, hogy Magyarország ezeket a projekteket megszerezze, előzetesen invesztálni kell, mert referenciamunkák és előkutatások nélkül nem lehet megbízásokat szerezni, ezen kívül nem megoldott ezen előmunkálatok finanszírozása. A megbízásokat csak akkor lehet megszerezni, ha az anyaországi költségek feléért vállalja a magyar közreműködő a munka elvégzését.

Mindezen nehézségek ellenére szaporodnak a kutatási-fejlesztési megállapodások és elképzelhető, hogy a multinacionális és más nagyobb, hazai cégek körül kialakul egy 12 sajátos „beszállítói kör”, amely immár nem alkatrészeket, részegységeket, hanem kutatási eredményeket, termékváltozatokat produkál megrendelőinek. A magyar piac terjedelme sok késztermék, szolgáltatás esetében közeledik a t elítettség állapotához. A nagy exportteljesítményt produkáló cégek esetében pedig nálunk elsősorban alkatrészek, részegységek készülnek vagy éppen csak összeszerelés folyik, a m agyarországi telephelyek működése és fejlesztése a cég általános stratégiájának függvénye. Igazolásképpen itt van az Opel Hungary példája, amelynek Kínába irányuló exportja 1999-ben majdcsak a négyszeresére nőtt. A külföldi jelentősebb beruházók a reálgazdaság többi szereplőjét mindeddig nem kapcsolták jelentős mértékben

magukhoz, kevés a magyar beszállító és tevékenységük sem képvisel jelentős hozzáadott értéket. A leányvállalatok kötődése erősebb az anyavállalatokhoz és annak piacához, mint a magyar gazdasági környezethez. A ’90-es évek mennyiségi és minőségi eredményeiben a külföldi tőkebefektetések mással nem helyettesíthető szerepet játszottak. A tőkehiány enyhítésének egyetlen lehetősége volt: az adósságot nem növelő külföldi befektetések támogatása. A fejlett ipari országokban, de őt követőiben is megfigyelhető, hogy manapság a közvetlen tőkebefektetések volumene gyorsabban nő a külkereskedelemnél, de még a GDP-nél is. Az OECD országokban a ’90-es években a tőkekivitel volumene háromszor akkora volt, mint a ’80-as években. A nemzetközi tőkekivitelnek egy új vonása jelentkezett Ma már nemcsak a multinacionális cégek privilégiuma, hanem a közepes, nemzeti méretekben nagyobbnak számító cégek is

bekapcsolódnak a nemzetközi tőkeáramlásba, a multinacionális cégekkel együtt vagy teljesen önállóan. Az okok között a legfontosabbnak mondható, hogy ha ma egy vállalkozás nemzetközileg versenyképes akar lenni, vagy maradni, aktívan részt kell vennie a nemzetközi tőkeáramlásban. Nemzetgazdasági szinten a kutatási-fejlesztési erőforrások volumene a ’80-as években, békeidőben, még nem tapasztalt mértékben visszaesett, részesedése több évben is „a csökkenő GDP-ben csökkent” Év 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 GDP 107,2 100,4 96,7 89,9 95,4 99,2 102,9 101,5 101,3 104,6 105,1 alakulása K+F 2,3 2 1,6 1,1 1,1 1 0,9 0,8 0,7 0,7 0,7 ráfordítások Kutatók és 21427 20431 17550 14471 12311 11818 11752 10499 10408 11154 11731 fejlesztők 13 Előfordul, hogy a nagyarányú infláció ellenére a kormányzati kutatási-fejlesztési erőforrások értéke folyó áron is mérséklődött. Az állami döntéshozók úgy

gondolták, hogy a csekély munkaerőköltségek teremtik meg az alapot ahhoz, hogy a magyar nemzetgazdaság sikeresen vegyen részt a nemzetközi gazdasági versenyben. Így a munkaerőköltségre alapozott versengés, mint cél jelent meg és a gazdaságpolitikai intézkedések ezt támogatták. A legfontosabb versenyképességi előny megteremtéséért kormányzati intézkedésekkel folyamatosan csökkentették a reáljövedelmeket. A munkavállalók jövedelmének leértékeléséhez az 1995 évi megszorító intézkedések több mint 12 %-kal járultak hozzá. A külföldi tőkét csekély munkaerőköltséggel idevonzó gazdaságpolitika az ezredfordulón számos veszélyt rejtett magában és csakis a nemzetgazdaság tevékenységek nagymértékű hozzáadott sebezhetőségére értéke csekély, vezethetett. ennek A megfelelően bérmunka járulnak jellegű hozzá a nemzetgazdaság jövedelemtermeléséhez. Az alacsonyabb szintű bérmunka telepítése vagy

egyszerűen szerződéses megszerzése a nemzetgazdaság egészét vagy bizonyos ágazatait nagyfokú függésbe hozza. Számos multinacionális vállalat nem is telepít technológiát és termelést az egyes országokba, az alacsony munkabérekre alapozva csupán bérmunkaszerződéseket köt az ott működő vállalatokkal. Így befektetéseit sem kockáztatja, ha kivonul egy országból, s egy másikban köt hasonló üzleti kapcsolatokat. Technológiai színvonal és munkaerőköltség A munkaerőköltség három fő tényezőcsoportból tevődik össze. Az első a munkabér, mértékét a keresleti-kínálati viszonyok, a társadalmi megállapodások alapján határozzák meg. A második csoportot az állam által előírt kötelező adók és járulékok, míg a harmadik a munkavállalók ezen felül önkéntesen vállalt terhei. A munkaerőköltség alakulása döntő az adott ágazat nemzetközi versenyképesség szempontjából, míg egy országon belül leginkább az

ágazatban dolgozók átlagos munkához kötődő jövedelmével áll kapcsolatban. A magyar munkaerőköltség munkaóránként 1993-ban és 1994-ben meghaladta a 3 ECU-t, az időszak elején és végén – 1992-ben és 1995-ben – 3 ECU alatt maradt. Ez nemzetközi összehasonlításban alacsonynak számít, hiszen ugyanekkora a német munkaerőköltségek, legalábbis a volt NSZK területét alapul véve, mintegy 9-szer, a dán, holland, francia és osztrák területeken 6-8-szor akkorák voltak, mint a magyar. 14 Az Unió országainak többségében az ipari és szolgáltatási szektor munkaerőköltségei között a különbség hasonló arányú, mint Magyarországon. A fejlett piacgazdaságokban a szolgáltatási szektor munkaerőköltségei összességében ugyanis általában lényesen meghaladják az ipari szektor munkaerőköltségeit, ez a tendencia érvényesül Magyarországon is. Spanyolországban és Portugáliában viszont a két szektor fajlagos havi

munkaerőköltsége nagyobb különbséget mutat, mint a magyarországi. Az ipari és a szolgáltatási szektor munkaerőköltség színvonala közötti különbség az átalakuló országok közül Lengyelországban kisebb a miénknél, hiszen a szolgáltatási szférabeli foglalkoztatással kapcsolatos költségek csak 56 %-át teszik k i a magyarénak, míg az ipari munkaerőköltségek 71 %-át. A munkaerőköltség és a technológiai színvonal összefüggése szempontjából fontos az a bizonyítékon alapuló megállapítás, hogy a high-tech ágazatok versenyképesség szempontjából az élőmunka költsége lényegében közömbös, mivel az döntően a technológiai tényezők függvénye. A high-tech területeken az átlagosnál nagyobb arányban dolgoznak magasan képzett szakemberek, s ebből az egy tényből is következik, hogy a kereset és az ehhez igen sok szállal kötődő munkaerőköltség a feldolgozóiparon belül éppen a high-tech ágazatokban a legnagyobb,

1996-ban mintegy 30 %-kal haladta meg annak átlagát. A közepes technológia színvonalú ágazatokban némileg a feldolgozóipari átlag felett volt a munkaerőköltség, míg az alacsony technológiai színvonalú ágazatokban 9 % -kal elmaradt attól. A négy évvel korábbi felvételhez képest a munkaerőköltség ebben a sorrendben 246 %, 217 %, illetve 210 % volt, azaz a high-tech ágazatokban nőtt a leggyorsabban. Fontos azonban az a t ény, hogy a relatíve magas munkaerőköltség mögött a foglalkozási súly az alacsony keresetűek javára a magas keresetűek rovására változott. 1. A magyar tőkekivitel néhány jellemző vonása A recessziót túlélt magyar vállalatok, még mielőtt visszafizették volna adósságaikat és stabilizálták volna helyzetüket, ráébredtek az új kihívásokra és a külkereskedelmi tevékenység, valamint a tőkeimport szorgalmazása mellett – ha szerény mértékben is – de befektetéseket eszközöltek külföldön. A cégek

közötti befektetések még nem meghatározó elemei a magyar vállalkozói szférának. A cégek egyesülése, összeolvadása fontos eleme lesz a vállalati szintű versenyképesség növelésének, tekintettel a magyar vállalkozások nemzetközi összehasonlításban is kis méretére, a rendkívül nagyszámú mikrovállalatra. 15 Az utóbbi tizenöt évben a magyar vállalatok külső befektetési tevékenységében bizonyos korszakok különíthetők el.  A rendszerváltás idején: a régi nagy vállalatokon belüli befektetések domináltak. A részekre bomlott vállalatok új egységei sokszor tulajdonosi függésbe kerültek a r égi központtól, vagy egymásban szereztek résztulajdont. Közben kifelé is terjeszkedtek A tőkebefektetés sokszor véletlenszerű, kényszerű jellegű tevékenység volt, nem pedig átgondolt, üzleti stratégia része. A kialakult tulajdonosi struktúrát a résztvevők többnyire átmenetinek tekintették  A kilencvenes évek

elején: tömeges csődökön, felszámolásokon már túljutott az üzleti szektor. A túlélő vállalkozások a ’90-es évek közepén helyzetük stabilizálására, gazdasági eredményeik javítására helyezték a fő hangsúlyt. A nagyobb belföldi vállalatok inkább értékesítették egyes részlegeiket, igyekeztek a v állalkozás kevésbé hatékony részeitől megszabadulni. A külső befektetések is inkább állampapírokba, mint kockázatnak tartott működő vállalkozásokba történtek. A tőkeszükségletet a működő tőke importja fedezte.  1995-1996-tól: a külső működőtőke befektetések megélénkültek. A túlélés eszköze már nem a „karcsúsítás”, hanem a növekedés, fejlesztés és a külföldön való terjeszkedés. A nagyobb cégek ráébredtek, hogy ha nem akarnak tartós, egyoldalú függőségi viszonyba kerülni a multinacionálisokkal, maguknak is multinacionálissá kell válni. Az állampapírokba történő befektetések

veszítettek vonzerejükből, javultak viszont a belföldi és külföldi tőzsdei lehetőségek és szolgáltatások. Néhány multinacionális cég terjeszkedik a volt szocialista országokban, esetenként partneri minőségben alkalmazva a magyar vállalatokat. Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben a vállalati külső befektetések nem mindig az üzleti siker, a termelés és piacbővítés, a versenyképesség növekedésének jelei voltak. Ugyanúgy a v állalkozások számának gyarapodása sem mindig a p iacgazdaság szerves fejlődésének, a vállalkozó szellem térhódításának jele, hanem a kényszervállalkozások és kényszervállalkozók megjelenésének. Manapság már elmondható, hogy a vállalatok külső befektetési többségükben a szerves fejlődés, a jó értelemben vett növekedési kényszer jelei. 2. A magyar tőkekivitel mennyisége 16 A magyar működő tőkeexport volumene nem számottevő, a tőkeimporttal összevetve is

jelentéktelen. Jelentősége főleg abban van, hogy egy új fázis kezdetét, a magyar vállalkozó szféra érettségének, versenyképességnek új szakaszát jelzi. A működőtőke export értékét 1996-ban 3 m illió dollárra becsülték, 1997-ben 371 millió dollárra, azaz rövid idő alatt több mint százszorosára növekedett. 1998-ban értéke 481 millió dollár volt. Az utóbbi összegből 329 millió dollárt fektettek be üzleti vállalkozásba a többit az állami és bankszektorba. A közvetlen (direkt) tőkekivitel megoszlása: kb kétharmad rész pénzbeli hozzájárulás, egyharmad tárgyi és szellemi apport. A befektetések átlagos értéke is növekedett, sőt egyre távolabbi területeken jelennek meg magyar befektetők. 1999-ben a magyarországi vállalatok külföldi kihelyezései az 1998-as érték mindössze 51,8 százalékát érték el, összesen 249 millió dollárt tettek ki. Remélhetőleg nem tartós tendenciáról van szó. 3. A külföldi

tőkebefektetések főbb motívumai a) A cég már csak külföldi befektetések révén tud növekedni, ha versenyképességét meg akarja őrizni, külföldi beruházások szükségesek b) Egyes piacokra csak tőkebefektetések révén lehet bejutni, ott maradni, terjeszkedni. A tőkebefektetés az értékesítést, vagy az importot segíti c) A környező országokban zajló privatizációs folyamatok kedvező befektetési lehetőségeket kínálnak d) Versenytársak felvásárlása e) Tőke- és jövedelemmenekítés, adózási megfontolások f) A költségek csökkentése g) A magyar cég külföldi résztulajdonosa szorgalmazza a tőkeexport útján történő terjeszkedést. h) Esetenként a tudományos kutatás, vagy éppenséggel az új nyersanyagforrások, ásványkincsek utáni kutatás kockázatát kívánják a vállalkozások megosztani. A MOL Rt. például az olajkutatást próbálja koncessziós alapon végezni a világ különböző részein. i) A működő

tőkebefektetések mellett egyre gyakoribb, hogy magyar cégek hiteleznek külföldi partnereiknek, vagy külföldi érdekeltségeiknek. Egyes régiókban, ahol a magyar cégek nagy volumenű megrendeléseket kaphatnak különböző rekonstrukciós, fejlesztési programokban való részvételre, a fő gondot a finanszírozás jelenti. A 17 megrendelő országában nincs olyan intézmény, amely az átlagosnál nagyobb kockázatot részben, vagy teljesen átvállalná valamilyen módon. Megfelelő biztosíték hiányában pedig a magyar hitelintézetek nem nyújtanak hitelt. j) A külföldi befektetések jelentős része ingatlanvásárlás. Szolgálhat üzleti célokat, spekulációt, pénzmosást, vagyonmegőrzést, de lehet státusszimbólum is. 4. A magyar tőkebefektetések főbb irányai A külföldi tőkebefektetések területileg diverzifikáltak. Kelet-Nyugat Európa, Ázsia, Afrika országai szerepelnek célországként. A Nyugat-Európai országok közül Ausztria,

Németország, Hollandia és Nagy-Britannia szerepel. A Kelet-európai országok közül a vállalkozások számát tekintve Románia vezet, a befektetett tőke nagyságát tekintve Oroszország. Lettországban, Észtországban a multinacionális cégek magyar leányvállalataik segítségével terjeszkednek. Távol-Kelet, főleg Kína olyan lehetőségeket kínálnak, amelyeket a nagyobb kockázat ellenére sem szabad kihagyni. Vietnám is szerepel a befektetési tervekben, elsősorban élelmiszeripari és gyógyszeripari cégek mutatnak érdeklődést. 5. A legnagyobb magyar befektetők Igazi holdingok, azaz sok vállalkozásban és sok új irányban tulajdonosi részesedéssel rendelkező multinacionális cégek még csak kialakulóban vannak a magyar gazdaságban. A folyamat elindult, számítani lehet felgyorsulására. A belföldi kereszttulajdonlás mértéke sem túl jelentős a magyar ipari vállalatoknál. Új jelenség, hogy kisebb cégek körében is nő a

kereszttulajdonlás mértéke. A nagyobb, jelentős exporttevékenységet is folytató feldolgozóipari vállalkozások mintegy 40 %-a rendelkezett más cégben befektetésekkel 1998-ban. A kereszttulajdonlás az esetek mintegy felében jár együtt piaci jellegű, vagy termelési kapcsolatokkal. A domináns befektetők a nagy cégek, ezen belül az ipari vállalatok (MOL, TVK, Zalakerámia Rt., Pannonplast Rt) A MOL nemcsak közvetlenül, hanem leányvállalatai révén is terjeszkedik. Jelenleg a legnagyobb értékű és a legkiterjedtebb külföldi befektetési tevékenységet a magyarországi iparvállalatok közül a MOL Rt. folytatja A Magyarországról kiinduló tőkebefektetésekben tapasztalható változásokat jellemzi, hogy míg kezdetben a kis tőkeerejű, elsősorban kereskedelemre és szolgáltatásokra koncentráló 18 vállalkozások domináltak, ma már a nagyobb vállalatok is egyre növekvő számban képviseltetik magukat a befektetők között és nő az ipari

vállalatok száma, valamint a befektetések átlagos tőkeértéke. Új jelenség, hogy a magyar befektetők igyekeznek a helyi tőkét is bevonni, nő a vegyes vállalatok száma. 6. A külföldi tőkebefektetések várható hatásai • Bővülnek az exportpiacok, a régebbi pozíciókat sikerül megtartani • Bővül a nyersanyag- és energiabázis • Bővülnek az üzleti kapcsolatok, új partnerek tűnnek fel • Nő a cégek mozgástere, új növekedési forrásokra tehetnek szert • Kialakulhat a magyar cégeknek is egy bedolgozói hálózata • Növelhető a sorozatnagyság, érvényesülhetnek a méretgazdaságosság előnyei, új innovációs motivációk keletkezhetnek • A vállalkozások üzleti döntéseiben, stratégiai elképzeléseiben helyet kapnak és fontos szerepet tölthetnek be a külföldi befektetésekkel kapcsolatos döntések • A cégek tulajdonosi struktúrája folyamatosan változik, a tulajdon egyre inkább nemzetközivé válik, ami

változásokat fog indukálni a menedzsmentben is. Befektetés és tőkekibocsátás, alaptőke emelés és csökkentés, fúziók és szétválások gyakoribb jelenséggé válnak VII. Globalizáció és versenyképesség  A magyarországi „alkalmazkodás” Az a fejlődési folyamat, amely Magyarországon a hetvenes évek végétől végbement, ellentétes a világgazdaságban érvényesülő fejlődési mintával. Hazánkban 1978 óta meghatározó politikai szemléletből eredő áldozatok hiábavalónak bizonyultak. A nemzetgazdasági külföldi és a költségvetés belföldi együttes adósságállománya a megszorítások, a korlátozások, a reprivatizációnak a volt KGST-tagországokban példátlanul szűk köre és a privatizációs bevételek ellenére tetemes. Csak a belföldi adósságterhet évente 800 milliárd forintot tesznek ki, s ezt a 4-5 ezer milliárd forintot kitevő állami költségvetési 19 forrásokból kell elvonni. Ez a teher

korlátozza a mindenkori kormányok mozgásterét és különösen a hosszú távú gazdasági befektetések lehetőségét. Összehasonlításként: A kutatás és fejlesztés céljaira az országban a költségvetési és a magánszféra 1998-ban összesen 71,2 milliárd forintot fordított, s ez a belföldi adósságterheknek az egy tizedét sem értek el. A gazdaságpolitikában időnként a kinyilatkoztatások szintjén elhangzottak ugyan a XX. Század végének megfelelő célkitűzések, ám ezek elhaltak a rövid távú céloknak, például a fizetési mérleg javításának vagy a privatizációnak oltárán. Hazánkban a harmadik világra jellemző fejlődési mintát kívánták meghonosítani: az alacsony munkabérköltségeken alapuló bekapcsolódás a világgazdaság vérkeringésébe, visszavonulás a piacokról, továbbá az oktatási-kutatási ráfordítások csökkentése. A kormány a szerves fejlődés útját bejáró fejlett országokénál is liberálisabb

intézményrendszert alakított ki, s a pénzügyi szektor fejlesztését preferálták a többi terület rovására. A belföldi felhasználás megszorítása, korlátozása mellett az exportorientáció erődítést tekintették példának. A döntéshozók fejlődési mintát keresve hol Latin-Amerikára, hogy Ázsiára tekintettek. Az exportorientáció arra ösztönzi a h aza vállalatokat, hogy nemzetközi mérce szerint is versenyképes termékeket állítsanak elő. Ugyanakkor a globálisan működő multinacionális cégek leányvállalatai közötti szállítások is nagyarányúak. (1993-ban a világkereskedelmi forgalom 45 % -át tették ki.) Az exportorientációt emlegető kormányok arról is megfeledkeznek, hogy az egyik ország exportja egy másiknak az importja, s hosszú távon egyetlen ország sem növekedhet a másik piacán az ott működő vállalatok rovására. A hazai döntéshozók azt sem vették figyelembe, hogy az ázsiai országok gyors gazdasági

fejlődésében fontos szerepet játszott az aktív gazdaságpolitika: a hosszú távú nemzetgazdasági fejlesztési stratégia kidolgozása és a megvalósítását szolgáló intézményi keret megteremtése, az oktatási és a kutatási befektetések számottevő növelése. Az állam és a vállalatok együttesen óriási befektetéseket valósítottak meg az oktatásban és a kutatásban. A gyorsan fejlődő ázsiai országokban a tudás nagy presztízst élvez. Magyarországon a megszorítások és a korlátozások az oktatás és kutatás-fejlesztést is erőteljesen sújtották. Sőt, az oktatási intézmények – a magyar történelemben első ízben – olyan kísérletek terepévé válhattak, amelyek a t öbbsége éppen a magas színvonalat teremtő hagyományok tagadására épült. A nagy rendszereknek, így az oktatásinak is jókora a tehetetlenségi ereje, ezért a k ísérletek hatásai szerencsére korlátozottak maradtak, bár bizonyos területeken már

mérhetők. A kormányzat és a vállalati szféra kutatási-fejlesztési ráfordításai ezzel egyidejűleg mérséklődtek. 20 VIII. Összegzés Összefoglalásként m egállapítható, hogy a k ilencvenes években a magyar gazdaság nemzetközi versenyképessége több ismérv tekintetében növekedett. Nemcsak a mennyiségi teljesítménymutatók javultak, hanem a gazdaság ágazati, alágazati szerkezete is korszerűsödött. Az innovációs tevékenység és a külföldi tőkebefektetések voltak e változások fő hajtóerői. A tulajdonosi struktúra változása, az infrastruktúra fejlesztése, a jogi szabályozás és a politikai stabilitás teremtették meg a változások feltételeit. A korszerűsödéssel együtt járó negatív „mellékhatások” közé sorolhatók pl. a külföldi tőkebefektetésektől való függés, a nem kellően diverzifikált külpiaci struktúra, az országon belül kialakult regionális aránytalanságok, valamint az is, hogy a hazai

vállalkozások jelentős része nem tudott résztvenni a korszerűsítési folyamatban, továbbá, hogy a külföldi tőkebefektetők leányvállalataiban általában alacsony hozzáadott értéket tartalmazó termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő. A vállalkozások egy része már tőkeexportőri minőségben is képes bekapcsolódni a nemzetközi tőkeáramlásba, nő a vállalkozások önfinanszírozó képessége, a kis, közepes méretű vállalkozások egy része már képes, és kész is fejlesztésre, a fúziók és összeolvadások révén nagyobb, életképesebb vállalkozások jönnek létre, a külföldi befektetők egy része is új szerepet szán a leányvállalatainak, nő a kutatás-fejlesztési tevékenység súlya a magyarországi telephelyeken, szaporodnak az ilyen jellegű megrendelések, valamelyest csökkennek a régiók közötti fejlettségbeli különbségek. 21 IRODALOMJEGYZÉK 1. Valóság c folyóirat 2000. év / 3 szám 2. Technológia,

foglalkoztatás, versenyképesség Magyarországon 1994-1997 Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Budapest, 1998. 3. Figyelő c folyóirat 1997. év / 47 évfolyam / 15 szám 4. Tudományos közlemények c folyóirat 2000. év / 2 évfolyam 5. Statisztikai szemle c folyóirat 2000. év / 8 szám 22 TARTALOMJEGYZÉK I. Versenyképesség meghatározása2p II. Versenyképesség vizsgálati szintjei és kritériumai2p 1. Versenyképesség nemzetgazdasági kritériumainak alakulása3p III. Gazdasági növekedés alakulása4p IV. Exporttevékenység változása6p V. Az ipari teljesítmények alakulása8p 1. Hazai feldolgozóipar technológiai színvonalának változásai 1994-1997 között9p 2. A high-tech ágazatok foglalkoztatási szerepe Magyarországon11p VI. Magyarország részvétele a nemzetközi működőtőke áramlásában12p 1. A magyar tőkekivitel néhány jellemző vonása15p 2. A magyar tőkekivitel mennyisége17p 3. A külföldi tőkebefektetések főbb

motívumai17p 4. A magyar tőkebefektetések főbb irányai18p 5. A legnagyobb magyar befektetők18p 6. A külföldi tőkebefektetések várható hatásai19p VII. Globalizáció és versenyképesség19p VIII. Összegzés20p Irodalomjegyzék.22p Tartalomjegyzék.23p 23