Művészet | Művészettörténet » Az impresszionizmus megjelenése Mednyánszky Lászó Vízparti táj figurával című festményében

Alapadatok

Év, oldalszám:2007, 1 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:85

Feltöltve:2008. március 29.

Méret:77 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Az impresszionizmus megjelenése Mednyánszky Lászó Vízparti táj figurával című festményében A XIX. és a XX századfordulóján a német romantika ellenpólusaként Franciaországban az irodalomban, a festészetben és a zenében új stílusirányzat, az impresszionizmus bontakozott ki. Képviselői a valóság egy kiragadott részét, annak pillanatnyi hangulatát, színeit, rezdülését ábrázolták, nem a részleteket, hanem az összbenyomás visszaadását tartották fontosnak. Természetesen hazánkba is eljutott ez az új stílusirányzat. Egyik jeles hazai képviselője, Munkácsy Mihály és Rippl-Rónai József mellett, Mednyánszky László. Mednyánszky (1852, Beckó - 1919, Bécs) tehetsége korán jelentkezett. Először a zürichi Technische Hochschule, majd a festészeti akadémia növendéke volt. Több tanulmányúton járt, és rengeteget utazott. Sokáig tartózkodott Budapesten, Párizsban és Bécsben A tájképfestészet állt hozzá a legközelebb,

műveinek másik nagy csoportját pedig az ún. csavargóképei alkotják, melyek mintegy előkészítői voltak későbbi katonaábrázolásainak, melyeket harctéri rajzolóként készített. Az impresszionizmus jellemzői jól megfigyelhetők művein, így a Vízparti táj figurával című olajfestményén is. Az impresszionista művészeket, így Mednyánszkyt is, leginkább a fény, a levegő, a színek telítettsége (valőr) és a visszatükröződő színek (reflexek) optikai problémái foglalkoztatják. Jellemző rájuk a szubjektív látásmód, a változó, véletlenszerű elemek beépítése a kompozícióba. A vízparti táj figurával című festményén is jól látszik, hogy a kompozíció eltér a megszokott harmonikus elrendezéstől. Itt is a látvány közvetlen rögzítése, az akkori benyomások érzékeltetése a cél, és nem a pontos másolás. A tárgyak felületei, helyi színei kis színfelületekké esnek szét, nincsenek egyszínű részek, minden

pontban más szín látszik. Az optikai keverés jellemző a műre, tehát a szemünkben állnak össze színekké az egymás mellé helyezett kisebb színfoltok, ecsetvonások. Hiányzik a kontúr- és vonalperspektíva, nem határolódnak el élesen az egyes objektumok. A kép igazi tárgya a fény maga. Mednyánszky László festménye kellemes színeivel visszaadja azt a nyugalmast, amit a művész is érezhetett, amikor alkotta. Ezt a békességet érezheti a mű minden szemlélője