Biológia | Középiskola » Vadaspark (Madarak, Emlősök)

Vadaspark (Madarak; Emlősök) Madarak: Meszes héjú tojással szaporodó meleg vérű gerinces állatok. Mellső végtagjaik szárnyakká módosultak. A madárfajok nagy része ma is repülő életmódot folytat Testüket tolltakaró borítja. Csontjaik üregesek, légzsákokat tartalmaznak Fogak helyett csőrrel rendelkeznek A madarak mintegy 10 ezer fajjal a gerincesek második legnépesebb osztálya. Nílusi lúd: A lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék családjába, azon belül a tarkaludak alcsaládjába tartozó faj. Teljes hossza 63-73 centiméter, súlya 2000-2500 gramm. Viszonylag hosszú lábú madár, háta barna, hasa és mellkasa világosabb. Feje halvány krémszínű, szeme körül, valamint a begyközépen szürkétől vörösesbarnáig terjedő színű folttal. Nyakán bozontos tollakat visel Reptében hatalmas, fehér vállfoltjai feltűnőek. Fénylő zöld szárnytükre van Csőre és lába rózsaszín. A nemek hasonlóak, a tojó valmennyivel kisebb

a gúnárnál. A hím hangja fojtott kiáltás, a tojóé hápogásszerű. A nílusi lúd szinte mindenhol elterjedt ahol vízi élőhely áll a rendelkezésére. Elsősorban a nagyobb állóvizeket kedveli. A mezőkön leveleket, zöld növényi részeket legel, a szántóföldön is megjelenik, vetőmagokat és a sarjadó vetést eszik. Ezért, főleg Dél-Afrika egyes vidékein, terméskárokat okoz. Fészke magaslatokon, például sziklákon található. Part menti növények között, sziklarepedésekben vagy faodvakban költenek, de előszeretettel foglalják el a méretüknek megfelelő mesterséges fészekodúkat is, melyeket nem nekik, hanem más, hasonló méretű fajoknak helyeznek ki az emberek. 5-11 tojását eltérő évszakokban rakja le, és csak a tojó költi ki őket. A fiókákat mindkét szülő kíséri, kb. 11 he tesen válnak röpképessé A család azonban gyakran még hónapokig együtt marad. Nyári lúd: A madarak osztályának a lúdalakúak rendjébe, ezen

belül a récefélék családjába tartozó faj. Háziasított alfaja a házilúd. Hossza 76-89 centiméter, a szárnyfesztávolsága 150-180 centiméteres, testtömege 2,5-4 kilogramm. A tojó kisebb a hímnél Háta barnásszürke, melle sárgásszürke, gyéren és szabálytalanul feketével foltozva, a f arcsík, a h as- és farkalja tollai fehérek. A szárny- és farktollak feketésszürkék, száruk végig fehér. A szem világosbarna, a csőr tövén halvány húsvörös, körme viaszsárga, a láb halvány húsvörös. Hínárfélékkel, nádhajtásokkal és fűfélékkel táplálkoznak. Rövidtávú vonuló, de enyhe teleken áttelel. Csapatai jelegzetes V alakban repülnek A hidegebb északot kivéve, Európában, Közép- és Dél-Ázsiában él. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. A vízpart közeli, nyílt élőhelyeket kedveli Növényi anyagokból készült fészkét a talajra rakja, nádasok, mocsarak közelében. A fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen

27-28 napig költenek, a fiókák szinte azonnal elhagyják a fészket, de még 50-60 napig a szülők etetik őket. Az utódgondozásban mindkét madár szerepet vállal. Vörös ásólúd: A madarak osztályába a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék családjába tartozó faj. Teljes hossza 61-67 centiméter, a szárnyfesztávolsága 120-145 centiméter, testtömege 950-1600 gramm. A tojó kisebb mint a hím Növényi táplálékon él, de nem veti meg a puhatestűeket és a rákokat sem. Az északi részekről elvonul, de délen állandó madár Eurázsia déli részén és Észak-Afrikában él. Európában ritka fészkelő Sztyeppi édesvizű és sós tavaknál, tengerparton és hegyvidékeken is költ. Sziklaüregekbe vagy más nagy madarak fészkébe rakja 8-12 tojából álló fészekalját, melyen 27-29 napig kotlanak. A fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Karolinai réce: A karolinai réce vagy kisasszonyréce egy közepes méretű

amerikai díszmadár, amely a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék családjába tartozik. Testhossza 47 centiméter, a hím 700 grammot, a tojó 500 grammot nyom. A hímek tollazat feltűnő, igen színes. Vörös szemük van, konty a fejükön és sötétbarna mell jellemzi őket. A nőstények hasonlóak a mandarinréce nőstényeihez, főleg a szemük körül látható fehér gyűrűről lehet őket megkülönböztetni egymástól. Táplálékuk javarészt növényi eredetű, vízinövényeket és magvakat szedegetnek fel a vízről. A tojó a költési időszakban igen sok állati eredetű táplálékot is fogyaszt. Észak-Amerika keleti részének és az Amerikai Egyesült Államok nyugati területeinek tavain és mocsaraiban fészkelő faj. A telet az USA déli részén tölti A karibi szigeteken rendszereen megjelenik a téli időszakban és néhány madár ott is marad költeni. Kubában már állandó populációja él. A szabadban leggyakrabban a tavakhoz

közeli sűrű fás térségekben költenek, fészkeiket faodvakba rakják. A fészkeket 6-15 méter magasan található odúk belsejébe rakják A fiókák fészekhagyók, a kikelés után azonnal követik anyjukat a vízbe. Tőkés réce: A tőkés réce vagy vadkacsa a madarak osztályának lúdalakúak rendjébe és a récefélék családjába tartozó faj. Testhossza 50-65 centiméter, szárnyfesztávolsága 81-98 centiméter, testtömege 750-1450 gramm, a tojó egy kicsit kisebb és könnyebb mint hím. A gácsér feje zöld, nyakán fehér gallér van, melle bíborbarna, oldala és hasa világosszürke. A fehér farok közepén fekete, visszahajló tollai vannak. Csőre zöldessárga A tojó barnásan, csőre zöldesbarna, a csőr szegélye narancssárga Gácsér és tojó szárnyán egyforma, fémesen csillogó, bíborkék szárnytükör van, melyet mindkét oldalán fehér vonal szegélyTápláléka változatos, főleg magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró

halakat és ebihalakat fogyaszt. Nem tud teljesen a víz alá bukni, ezért a madár hátsó része kiemelkedik a vízből. Az állomány egy része áttelel, másik része vonuló Vadászható vízivad. Egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt, a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj. A házikacsa őse Fészkelőhelyben nem válogatós, földre rakja növényi részekből és pehelytollakból készített fészkét. Sokszor már március elején elkezdi rakni 9-13 tojásból álló fészekalját, melyen 22-28 napig kotlik. A tojások zöldes színűek Bütykös hattyú: A madarak osztályának a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék családjába tartozó faj. Hossza 145-160 centiméter, szárnyafesztávolsága 208-238 centiméteres, testtömege 7-14 kilogramm. A tojó kisebb a hímnél Tollazata tisztafehér. Szeme barna, csőre vörös, nevét adó bütyke és kantárja fekete, lába barnásfekete vagy tiszta fekete, nagy

széles úszóhártyával ellátottak. Tápláléka vízinövények részeiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll. Európában és Nyugat-Ázsiában él, vizes élőhelyeken. Sekély tavak nádasainak szélén, nádszálakból és gyékényből rakott kupacra rakja 6–8 szennyesfehér vagy szennyes halványzöld tojását. 34-38 napig költ, fiókái fél fészekhagyók A fiókákat a pár rendszeresen a hátára veszi. A hűség példaképei Ezüstfácán: A madarak osztályának tyúkalakúak rendjébe és a fácánfélék családjába tartozó faj. Nagy testű faj, testhossza 125 centiméter. A hím jellegzetes fehér színű Jellemzője a csupasz, vörös színű foltok a pofáján, vörös lábai és fekete csőre. Hosszú, fehér farka és feketével átszőtt fehér bóbitája van A tojó olajbarna színű, finom fekete csíkozottsággal. Növényi részekkel, gyümölcsökkel, magvakkal és rovarokkal

táplálkozik. Kisebb csapatokat alkot. Hegyi jellegű erdőkben él Kína délkeleti részén, Hajnan szigetén, Vietnamban, Laoszban, Kambodzsában, Thaiföldön és Myanmar keleti részén. A hím násztáncot lejt a tojó elcsábítására, faroktollait szétteríti, pompás színű tollait mutogatja. Földre, egyszerű gödörbe rakja 6-8 tojását. A madarak osztályának tyúkalakúak rendjébe és a fácánfélék családjába tartozó faj. Aranyfácán: A kakas hossza 80-110 centiméter között van, míg a tojó hossza 60-70 centiméter között. Szárnyhossza 65-75 centiméter, testtömege 600-900 gramm. A kakas tollazata színpompás, feje és szárnyfedője sárga, nyaka sárga, fekete mintával, a többi szín: piros, zöld, fekete, barna. A tojó tollazata csak sárgás-barna A csibék krémszínűek, vörhenyesbarna pehelytollakkal. Félénk és visszahúzódó, territoriális, a nemek csak párzáskor találkoznak. E madarak a talajon élnek, bogyókkal, magvakkal,

virágokkal, pókokkal és rovarokkal táplálkoznak. Az aranyfácán fogságban 8 évet él. Eredeti hazája Kína, északnyugaton a Tibeti-fennsík peremétől keleten Hupeiig, délen Hunanig és Kvajcsouig. Ma Anglia és Skócia egyes területein is szabadon költ Az aranyfácán 2000 méter magasságban is megtalálható. Közeli rokona a gyémántfácán ezzel alkalmanként kereszteződik is. A tojó egyévesen, a hím általában kétévesen lesz ivarérett. A költési időszak április-május között van, ekkor a tojó 5-12 sárgás tojást rak, ezeken 22 napig kotlik. A fiatal madarak 12-14 nap után repülnek ki. A kotlásban és a fiókák felnevelésében a hím madár nem vállal szerepet Emu: A madarak osztályának struccalakúak rendjébe, az emufélék családjához tartozó faj. Jelenleg az emu a világ második legnagyobb madara. Magassága 160-180 centiméter, 50-60 kilogramm súlyú. A tojók valamivel nagyobbak a hímeknél. A három ujjban végződő igen

erőteljes lábainak köszönhetően 50 km/h sebességgel is tud futni. Csűdjük szarupikkelyekkel borítottak Lapos szegycsontuknak köszönhetöen röpképtelen madarak. Hosszú, szürkésbarna durva lecsüngő tollai elrejtik nagyrészt visszafejlődött szárnyait. A nyakuk felső része csupasz és gyér tollazat van a nyaka alsó részén is, a fejük egyrésze világoskék színű. A párzási időszakban hallatott jellegzetes hangjuk a messzire elhangzó "dobolás", amelyet a hosszú, felfújt légzacskójuk erősít fel.Nagyon kitartó madár, hatalmas távolságokat képes megtenni fáradhatatlanul. Emellett kiváló úszók, széles folyók sem jelentenek számukra számottevő akadályt. Növényeket, füvet és gyümölcsöket fogyaszt, de a hernyókat és a szöcskéket is megeszi. A táplálék megőrléséhez segítségképpen 40-50 grammos köveket is lenyelnek. Napjában egyszer isznak, de szükség esetén akár napokat is kibírnak víz nélkül A

bőségesebb táplálékellátottságú hónapokban igyekeznek annyi tápanyagot raktározni zsír formájában, amennyit csak bírnak. Az emuk szociális viselkedése nagymértékben alkalmazkodott élőhelyük szélsőséges viszonyaihoz. A párzási-költési időszakon kívül nem foglalnak területet, ekkor szabadon mozognak, sőt, akár nagy méretű, de laza szerveződésű szociális csoportokba is összeállhatnak. Természetes ellenségük nincs, csak a tojásaikra és fiókáikra jelenthetnek veszélyt a dingók és a hüllők. Ausztrália füves területeinek, szavannáinak, bozótosainak lakója. Az emuknál a nemek szerepe felcserélődött az utódgondozás terén. A párok a melegebb hónapokban, decembertől januárig állnak össze, és közösen védelmezik körülbelül 30 négyzetkilométeres területüket. A párzás a hűvösebb hónapokra, április-májusra esik, mikor a nőstények messzire hallatszó, jellegzetes doboló hangjukkal hívják fel magukra a h

ímek figyelmét, amelyek eközben szorgosan építik fészküket a talajon. A nőstény kb 5-25, átlagosan 8-10 sötétzöld színű tojást tojik. A 13 centiméter hosszú és 450-650 grammos tojás a tojó testsúlyának mindössze 1,5%a, amely az egyik legkisebb arány a m adarak világában A költés csak a hímek feladata A nőstények sokszor a környéken maradnak, és agresszívan őrzik a területet. Máskor azonban odébb állnak és új hímet keresnek maguknak. Miután rövid időn belül több kakassal is párzanak, az egy fészekaljakban kikelő csibék közel felének vér szerinti apja nem az, aki felneveli. A „hűtlen” tojók ezáltal évente 3 alkalommal is tojhatnak egy-egy fészekaljnyi tojást. A 8 hetes költési időszakban a hímek nem esznek, isznak és ürítenek A fészekről is csak néha állnak fel, és minden behatolót – gyakran még a nőstényt is - harciasan elűznek a tojások közeléből. A kakasok ekkor testsúlyuk harmadát is

elveszthetik Az 56 napon kikelő csíkos emucsibék hamar lábra állnak, kétnaposan már el tudják hagyni a fészküket. A kakas 5 hónapig neveli őket, továbbra is rendkívül agresszíven fellépve minden vélt és valós ellenséggel szemben. Érdekes módon egy elkóborolt emucsibe más fészekaljba is betársulhat, feltéve, ha kisebb az ottani fiataloknál. Az egy éves fiókák már elérik a felnőttek nagyságát, ivaréretté azonban csak 2-3 éves korukra válnak. Strucc: A madarak osztályának struccalakúak rendjén belül a struccfélék családjába tartozó egy nem, egyetlen élő faja. Szegycsontjuk lapos, pajzsformájú és taraj nélküli, emiatt röpképtelen. Szárnyai csökevényesek, medencéje zárt. Lábai hosszúak, erősek és kétujjuak, amelyek közül a belső erősebb és nagyobb, mint a külső. Az ujjak rövid és tompa karmokkal felfegyverzet, erős rugásukkal az oroszlánra is veszélyt jelentenek. A feje és a n yaka csupasz A hím fekete

színű, kivéve a szárnyak és fark fénylő fehér tollait. A nőstény szürkés-barna, piszkos-fehér szárny- és farktollakkal. Csőre szarusárga, nyaka vörös, combjai hússzinűek Hossza 2 méter, magassága 2,5 méter, súlya 75 kilogramm, vagyis a legEgy hímből és több tojóból álló csapatban keresgéli magokból, fűből, növényi részekből és kisebb állatokból álló táplálékát. Az emésztés elősegítése érdekében különböző tárgyakat, köveket nyel le. Vándorolnak a jobb táplálék reményében. Afrikában a Szahara déli szegélyén, Kelet-Afrikában, Namíbiában és a Kalahári-sivatagban él. A nyílt, belátható, füves szavannák, félsivatagok lakója Fészkét köves vagy homokos magaslaton, gyakran bokor mellé, vagy alá kaparja, a mérete akár a 3 métert is elérheti, melyet a hím készíti el. Egy fészekbe több tojó is tojásokat rak le, melyen felváltva kotlanak, nappal a domináns tojó, éjszaka a hím, a barna színű

tojó nappal belesimul a környezetébe, míg éjszaka a hím fekete színe miatt lesz szinte láthatatlan. Még a fejét is lehajtja, ami miatt elterjedt az a téves nézet, hogy a strucc homokba dugja a fejét. A tojása eléri a 1.5 kilogrammot (a tyúk tojás huszonötszöröse), melyen negyven napig kotlanak. A fiókák fészekhagyok, kikelésük után röviddel már együtt szaladnak szüleikkel Fehér gólya: A gólyaalakúak rendjébe, ezen belül a gólyafélék családjába tartozó faj. A köznyelvben ő a közismert gólya. Mérete: testhossza 100-115 cm, szárnyfesztávolsága 155-165 cm, testtömege 2200-4400 gramm. Testének nagy része piszkos fehér, szárnyai feketék, csőre és lába piros. Legjellemzőbben emberi környezetben fészkel Valaha magas fákra, később kéményekre, itt-ott templomtoronyra, ma leginkább oszlopokra építi fészkét, amelynek helyét mindig vizes élőhelyek közelében választja meg. A nedves réteken, tarlókon keresgél nagyobb

rovarok, ebihalak, békák után, de elfogyasztja az apró rágcsálókat, halakat és kígyókat is. Szinte egész Európában (kivéve Skandináviát, a Brit-szigeteket és Olaszországot), ÉszakAfrikában és Kis-Ázsiában elterjedt. Elsősorban a sík- és dombvidékek madara, a 250 m tengerszint feletti magasság alatti területeken mindenhol előfordul. A gólyák 3-5 éves korukban érik el ivarérettségüket. A párok egy költési időszakra állnak össze, s a hím választja a tojót. A megközelítőleg 1 méter átmérőjű fészket ágakból építik és szénával, szalmával, tollakkal bélelik. A fészkeket évente kitatarozzák újabb ágakkal, így egyegy régebbi építésű fészek tömege elérheti a több száz kilogrammot Oldalába nem egyszer egész verébsereg költözik. A fészekalj 4-5 tojásból áll, és a szülők május elejétől felváltva kotlanak. A fészekalj pusztulása esetén esetleg újabb fészekaljat raknak, ekkor a kotlási időszak is

odébb tolódik. A 29-30 napon kelnek ki a fiókák, amelyekre a szülők eleinte felváltva ügyelnek, miközben a m ásik élelmet, vizet hord. A fiatal gólyák a kilencedik hét környékén hagyják el a fészket. Miután megtanultak önállóan táplálékot keresni, csatlakoznak a vonuláshoz gyülekező csapathoz. Fekete gólya: Gólyaalakúak rendjébe, ezen belül a gólyafélék családjába tartozó faj. Mérete 90-100 centiméter, szárnyfesztávolsága 145-155 centiméter, tömege 3000 gramm. Majdnem teljesen fekete, hasa fehér, csőre, lába és szeme környéke vörös. Elsősorban a vizes élőhelyek közelében elterülő erdőket kedveli Fontos számára a háborítatlanság, az ember jelenlétét nem szereti. Élőhelyét elsősorban a fakitermelés veszélyezteti, hiszen a fészkét akkor is elhagyja, ha a közelben kivágják a fákat. Sekély vízben kutat élelem után, előszeretettel vadászik kisebb gerincesekre, vízirovarokra. Olykor a fészkelőhelye

közelében elterülő mezőgazdasági területen egerészik gémekkel, fehér gólyákkal egy csapatban. Augusztusban ártereken, holtágakban gyülekezik, sokszor a gémekkel alkot egy csapatot. Közép- és Dél-Afrikában telel ki, majd április elejére érkezik vissza Európába. Nyugat-Európában csak Spanyolországban és Portugáliában fordul elő, kelet felé azonban elterjedt egészen Észak-Kínáig. Síkságon és hegyvidéken egyaránt előfordul Gallyakból álló fészkét a lombkorona alsó részébe, egy kihajló vastag ágra rakja. Ha a fészek elpusztul, ritkán épít újat, inkább elfoglal egy másik, elhagyott fészket. A 3-5 tojásból álló fészekaljon a szülők felváltva ülnek. Miután a 30-35 napos költési idő leteltével a fiókák kikelnek, a tojó vigyáz rájuk, míg a hím eleséget hord. Később már felváltva hordják a táplálékot. A fiókák július közepén hagyják el a fészket és megtanulnak önállóan táplálkozni Kakadu: A

kakadufélék a madarak osztályának papagájalakúak rendjébe tartozó család. 6 nem és 21 faj tartozik a családhoz. Egyes rendszerek a papagájfélék családjába, a kakaduformák alcsaládjához sorolják. Ha a Kakadu Nemzeti Parkra ráköszönt az esős évszak a patakok és a folyók kilépnek medrükből, óriási területeket árasztva el. Az árterekről levonuló víz után sekély pocsolyák maradnak vissza, amelyeket ilyenkor beborítanak a különféle vízililiomok. Az áradások miatt nagyon termékeny területek tápláló legelőket és életteret biztosítanak számtalan állatfajnak. Köztük sokféle kengurunak és az egykori házikutyák elvadult utódainak, a dingóknak és persze a kakaduknak. kakaduk a papagájfélék családjába tartoznak, színpompás, feltűnő madarak A papagájféléknek mintegy 300 faja ismert, többségük a déli féltekén terjedt el, Európán kívül az összes kontinensen őshonosak. Az erdőirtások és az orvvadászat sok faj

fennmaradását veszélyezteti. A sárgabóbitás kakadu még viszonylag elterjedt madár Ausztrália északi részén A többi kakaduval együtt közös jellemzője a tollbóbita, amelyet hangulatuknak megfelelően felállítanak vagy lesimítanak. A sárgabóbitás kakadunak a tollazata a fejdíszén kívül fehér, ami ritka a papagájok között. Népszerű kalitkamadár, mivel jól utánozza az emberi hangot Csapatban él, hosszúsága elérheti az ötven centimétert. A nemzeti park területén élő ausztrál őslakosoknak lehetőségük van eredeti életmódjuk szerint élni. az ő alkotásuk a híres kakadui mozaik, amely több ezer év történetét meséli el okkerfestékkel készült ábrák segítségével. A Kakadu Nemzeti Park azon kevés helyek egyike, amely lehetőséget biztosít a Föld egyik legősibb kultúrájának fennmaradásához. Sziklapapagáj: Feje, nyaka, köpenye és hátának felsőrésze olajbarna, háta alsó része, farkcsíkja és felső farkfedői

sárgák, némi olajzöldes árnyalattal. Torka és begye szürkés-barna, a begytájék felső része kétoldalt fehéres, combja és hasának középső része narancsvörös, alsó része zöldes-sárga. Szárnyán a fedőtollak olajzöldek, a kézfedők és a kézevezők külső zászlói kékek, a karevezők külső zászlói kékes-zöldek. Farkának felső felülete kékes-zöld, az alsó barna, az alsó farkfedők olaj-sárgák. Írisze sárgás-fehér, a csőre szürkés-fekete, lába hússzínű. A fiatalok írisze halványszürke, csőrük felső kávája szaruszínű Hossza: 45 cm Szárnya: 24-25 cm Farka: 24 cm Csőre: 2,9 cm Tápláléka: magvak, gyümölcsök, zöldségek. Élőhelye: Chile középső, Uruguay déli része, Argentína. A fészekalja átlagosan 3 tojás. A kotlási idő 24-25 nap A kirepülési idő kb 8 hét, a tojó egyedül ül a tojásokon. Feketefejű törpepapagáj: A feketefejű más néven álarcos törpepapagáj. Ez a kis madár könnyen

tartható és szaporítható megfelelő páratartalom mellett, mert előfordulhat, hogy a kikelés előtt a fióka befullad a tojásba a megfelelő páratartalom hiányában. Ezen könnyen segíthetünk a fészek rendszeres meleg vízzel történő permetezésével. Hangja kellemes, nem fülsértő, tehát lakásban is tartható Testhossz 14 cm. A hímek kisebbek a tojóknál, de ennek ellenére az ivari különbség nehezen megállapítható. A hímek feje szemből nézve laposabb A szem körüli fehér szemgyűrű jellemző rájuk. Költési idő kb 23 nap, de itt is pár napos eltérés előfordulhat A fiatalok 42-44 nap múlva lesznek röpképesek. Színezetük fakóbb szüleiknél Átlagos élettartam 10 é v Csőrük színe vörös. Vadszínük: fekete fej esetenként barnás árnyalattal, sárga mell, zöld szárnyak, szürkés árnyalatú lábak. Igen mutatós a feketefejű kék változata (1927 óta is-mert, hazánkban később terjedt el). A vadszínű és a kékszínű

pároztatásával többségében vadszínű fiatalok kelnek ki. Az arány kb 2/3-1/3 Napjainkban ismert több színváltozat, pl pasztellkék, izabell, violett és még sorolhatnám Ez a sok színváltozat a tudatos színtenyésztés eredménye. Gyenge hangutánzó, de párban tartva kedves, mulatságos szobamadarak A törpepapagájoknál általában a két nem színezete azonos, kivételt képez a szürkefejű amelyiknél a hím feje szürke a tojóé zöld. Ismertebb törpepapagájok: őszibarackfejű földieperfejű kormosfejű narancsfejű. Nimfapapagáj: Származási helye Ausztrália. Átlagos életkora 15 - 18 év Testnagysága (fejtetőtől farokvégig mérve) 32 cm. Testsúlya 70 - 100 g Az ivarérettséget 1 éves korra érik el A tojó homloka, feje teteje, pofa- és toroktájéka szürkéssárga, a fültájékon levő folt kevésbé élénk, bóbitájában több a szürke. Fészeknek egy 25x25x50 cm-es faodú, 8 cm-es röpnyílással megfelel Költési időszaka kora

tavasszal szokott kezdődni. A pár felváltva kotlik, a fiókákat együtt nevelik fel A kotlás az első tojás lerakásával kezdődik, a fiókák a tojások lerakásának sorrendjében kelnek ki. A tojásokat a tojó naponta rakja le A tojások száma 4 – 5 db, a kotlási idő 18 - 21 nap, a kirepülési idő 4 - 5 hét. A szülők a kirepülést követően még kb 3 hétig etetik a fiókákat. Takarmánynak megfelel a hullámos papagáj és kanárinak való keverék, gyümölcsök, zöldeleség, lágyeleség. Egy madár számára a minimális kalitka méret 75 x 40 x 50 cm-es. Nem lármás madár, ezért lakásban ideális társunk lehet Bármilyen kisebb termetű madárral együtt tartható, mert nem agresszív fajta. Mozgékony madár, ezért naponta legalább egyszer engedjük a lakásban egy kicsit repkedni. Külső volier ideális mérete számára 25 x 1 x 2 m a szakirodalom szerint, védőházikóval felszerelve. Eredeti élőhelyén általában párokban és kisebb (50

fős) csoportokban él, a csoportokon belül a párok szigorúan összetartanak. Szárazság idején viszont vízlelőhelyek környékén akár 1000 madár is összegyűlik. A zárt erdőket nem kedveli, inkább a nyílt területek madara. Röpte gyors, iránytartó, néha akrobatikus. Költési időszaka a csapadéktól függ, de általában az őszi hónapokban kezdődik Kékfejű aratinga: Származási hely: Dél-Amerikában honos madár. Brazíliában a Mato Grossotól délnyugatra, Bolívia keleti részétől Uruguay déli részéig,Argentínában Buenos Aires környékén, illetve a pampákon él. Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 38 cm (szárnyszélessége: 166-188 cm, illetve a nagyobb alfajoknál elérheti a 200 c m-t is!) Fészkeltetés: Csak néhány adatunk van. Ezek szerint a párokat elkülönítve fészkeltessük átlós fészekdobozban, melynek ajánlott mérete 25 x 40 x 30 cm, 7 cm átmérőjű röpnyílással. A fészekdobozt a volier egy

sötétebb sarkában, zavartalan helyen állítsuk fel. Némelyik költőpár a fészekkontrollra érzékeny lehet. Költési időszakuk áprilisban (zárt helyen tartott madár esetében akár már decemberben is) kezdődik. Tojások száma: 2 - 4 Kotlási idő: 23 nap Kirepülési idő: 50 nap Etetés: Napraforgómag, zab, kendermag, kukorica, dió mogyoró, gyümölcsök, zöldségek, lágyeleség. Ezüstarcú szarvascsőrű madár: Meglehetősen nagy testű madár, akár 70 centiméteresre is megnőhet. Afrika keleti felében, Szudántól Mozambikig őshonos. Legfőbb jellegzetessége hatalmas csőre, amelynek belsejében tehermentesítő légkamrák vannak. Ellenkező esetben a csőr túlságosan súlyos, a repülő madár pedig „orrnehéz” lenne, és ezért csak lefelé tudna repülni. Tyúk: Házityúk, népies nevén csirke, háziasított madárfaj. Gyöngytyúk: Az egyetlen hagyományos házi baromfifajtánk, amely Afrikából származik. A gyöngytyúk feltűnő, szép

küllemű baromfi. Az apró fejükön lévő sisak a kakasoknál nagyobb méretű. Kétoldali állebenyük fehér, vöröses szélekkel. Tollazatuk általában kékesszürke fehér, apró pöttyökkel Gyakori a fehér alapszín is, tejfelsárga ezüstfehér pöttyökkel. A tyúkénál finomabb, könnyebb a csontozata Április végén kezd tojni, 60-80 tojást rak. Tojása kisméretű, feltűnő tulajdonsága rendkívül vastag héja, ezért hosszú ideig eltartható. Míg a tojáshéj súlyaránya a tyúktojásnál 10,2%, addig a gyöngyöstojásnál 15,3%. Tojásait mindig elrejtett fészekbe rakja Pulyka: A legnagyobb testű baromfifajta. Magyarországi fajtái védettek Őse az Észak-Amerikában ma is megtalálható vadpulyka. A magyar parlagi pulyka két színváltozata, a fekete és a fehér terjedt el, de a nagyobb testű és a jobb tollhasznosítású fehér lassan kiszorította a feketét. Páva: A páva a madarak osztályának tyúkalakúak rendjébe és a fácánfélék

családjába tartozó faj. Feje egészen a s zem környékéig tollas, a f ejtetőn felmereszthető tollbóbitával. Csőre viszonylag vastag: szárnyai rövidek, lekerekítettek. A hatodik evezőtoll a leghosszabb. 18 kormánytollas farkát képes legyezőszerüen felmereszteni, ezzel támasztva alá módosult, színes háttollait melyek végén pompás kékes zománcos szinü foltok, az ugy nevezett pávaszemek vannak. A csüdje a középső ujjnál hosszabb, táblás és a h imnél sarkantyúval ellátott. A fejdíszét aranyos zöld fémfényü tollak teszik, háta aranyos zöld, kék, hasa barnás-zöldes. A kakas dísztollainak kialakulása két éves korban kezdődik, teljesen kifejlett uszályát a 3-ik évben kapja. Csőre és lábai barnák. A tojó egyszerűbb színű, egyszínű barna, melle és hasa fehér Hossza 110-125 cm (a nőstényé 95 cm), szárnyhossza 46 cm (40 cm), farkhossza a dísztollakkal elérheti a 150cm-t (a nőstényé 33 cm). 30-40 fős csapatokban

élnek, többnyire a földön tartózkodnak, magokból és rovarokból táplálkoznak. Húsa élvezhető Hangja kellemetlen, rikácsoló paopaoszerü Mint díszmadár a k evélység és a n agyravágyás jelképe, s még példabeszéddé is vált: «kényes, büszke, mint a páva». 15-20 évig is elél A fehér páva az eredeti élőhelyen is alkalmanként felbukkanó színmutáció, tollazata hófehér, ezért ezen példányai gyorsan a ragadozók zsákmányává váltak. Ezzel ellentétben az un f eketeszárnyú színváltozat már a tudatos szelektálásra épülő tenyésztői munka eredménye. Kelet-India, Banglades, Nepál és Srí Lanka erdeiben vadon él. India nemzeti madara. Bokor alatt fészkelnek, halványsárga, pettyes 4-9 tojást rak, amelyet a tojó csak a legnagyobb szükségben hagy el. Különösen jó példa a nemek közötti szelekcióra a pávák esete, ahol a kakasok díszes farktollazatukkal próbálják elcsábítani a tojókat, akik pedig azt a kakast

választják, amelynek a legpompásabb a f arktollazata. Az eredmény: a kakasoknál olyan pompás farktollazat fejlődött ki, amely sok esetben hátrányt is jelenhet számukra. A tojó jellegtelensége viszont azért fontos, mert egy díszes tollazattal csak felhívná magára a ragadozók figyelmét, pedig neki kell felnevelni a fiókákat. Galamb: A galambfélék vagy közismert nevükön a galambok a madarak osztályának galambalakúak rendjébe tartozó osztálya. 41 nem és 311 faj tartozik a családba. Többnyire tipikusan búgó hangúak, termetük a rigótól a libanagyságig terjed. Erdőben, részben sziklás vagy a szárazföldi területen élő, ügyesen repülő madarak. A galambalakúak monogám módon élnek, a hímek ugyanúgy költenek, mint a nőstények. Egy-két fiókájuk fészeklakó, a szülők túrószerű begytejjel táplálják őket. A párban élő galambfajok szokásos neve a magyar nyelvterületen a gerle (gerlepár, gerlicepár.) A család az alábbi

alcsaládokat, 29 nemeket és 184 fajokat foglalja magában. Emlősök: Az emlősök a gerinchúrosok törzsén belül a gerincesek altörzsének egyik osztályát alkotják. Mosómedve: A mosómedve egy közismert, csíkos farkú és jellegzetes banditamaszkot viselő mindenevő, amely remekül alkalmazkodott az emberek közelségéhez. Eredetileg Amerika lakója, de elvadult példányai Európa területén is életképes populációkat hoztak létre. Ami a nevét illeti, táplálékát valóban szokta tisztogatni, de a medvefélékhez nincs szorosabb köze. Eredetileg Észak- és Közép-Amerika; Kanada, az USA és Mexikó vízközeli vidékein fordul elő, illetve bárhol, ahol emberek élnek. Prémje miatt Európában és Ázsiában is nyíltak mosómedvefarmok, és az elszökdösött példányok a helyi körülményekhez alkalmazkodva elszaporodtak. Bundája szürkésbarna, a hasi oldalon fehéres. Jellegzetes a f arok fekete-fehér gyűrűs csíkozása, illetve a szemek

feletti fekete álarc, ami afféle miniatűr gonosztevő külsejével ruházza fel a gyakran valóban szemtelenül lopkodó állatot. A fej alakja egyébként rókaszerű, orra és fülei hegyesek, ötujjú mancsai pedig rendkívül ügyesek. A tömzsi mosómedve többnyire 6–7 kilogrammos, de 1–10 kilogramm között változhat. A tömeg nagy része az elraktározott zsír, főleg a hidegebb éghajlaton élő állatoknál. 0,6–1 méteres hosszának majdnem fele a bozontos farok. A nemek egyformák, bár a hímek kissé nagyobbak. jszaka aktív, magányos faj A nappalt általában összegömbölyödve tölti a fák biztonságos lombkoronájában, lévén kiváló mászó. Emellett nagy eséseket is képes elviselni. Ugyan elég ritkán megy vízbe, kiváló úszó, és bár a talajon rendszerint lassan döcög. A februártól júniusig tartó párzási időszakban a hímek gyakran kiterjesztik területeket, hogy több nősténnyel találkozhassanak. Ilyenkor egy darabig akár

együtt is maradhat a pár, de a párzást követően útjaik elválnak. A vemhesség 63-65 napig tart, ezt követően jön a világra egy védett faodúban a 3-7, általában 4 v ak kölyök. Az utódok szeme csak kb há romhetes korukban nyílik ki, elválasztásra kb. 10 hé t után kerül sor Ezt követően a fiatal állatok már anyjukkal tartanak táplálékszerző útjain. A kis mosómedvék az első telet anyjukkal töltik, és a következő tavaszon hagyják el a szülői fészket, de sokszor meglehetősen közel telepszenek le. A faj átlagéletkora a vadonban kb. 5 év Nagyon sok kölyök nem éri meg a második életévét, elsősorban az emberi tevékenységnek (vadászat, közlekedés) és a rossz táplálékellátottságnak köszönhetően. Jó körülmények között akár 16-21 évig is elélnek Ormányos medve: Az ormányos medve a ragadozók rendjébe azon belül pedig a mosómedvefélék családjába tartozó faj. 41-67 centiméter hosszú, ehhez jön még 32-70

centiméteres farka. Súlya 3,5 és 6 kilogramm között változhat. Szőrzete a vörösesbarnától a szürke színig terjedően elég változatos. Hasa világos színű Rövid lábai feketék, farka feketén gyűrűzött. Feje hosszúkás, fülei rövidek Nagyon jellemző bélyege – amiről a nevét is kapta – hosszú, mozgékony orra. Orra körül fehér szín figyelhető meg, ez azonban nem annyira kiterjedt, mint rokonánál, a fehérorrú koatinál. Dél-Amerikában elterjedt faj. Kolumbiától és Venezuelától délre egészen Uruguayig és Észak-Argentínáig elterjedt faj. Nappal aktív, ilyenkor folyamatosan keres, kutat és szimatol táplálék után. Többnyire a talajon mozog, de az estét inkább fákon tölti. A nőstények inkább növényevők, a nagyobb hímek azonban – főleg rágcsálókra – vadásznak is. Kedveli a bogyókat, gyümölcsöket, gombákat, az állatok közül a skorpiót és a mérges százlábút is elkapja, de a dögöt sem veti meg. A

nőstények és utódaik 10-20 fős, szigorú hierarchiájú csapatokban élnek, a hímek azonban a szaporodási időszak kivételével magányosak. A területük átmérője általában 1 km, és gyakran átfedők. A nőstények között rendkívül szoros kapcsolatok, barátságok alakulhatnak ki; a majmokhoz hasonlóan kurkásszák is egymást. Nappali állat, de éjjel is aktív. A párzási időszak februártól márciusig tart, ekkor a legközelebbi domináns hím a nőstények kegyeit keresve csatlakozik a csapathoz. A párzás után azonban a nőstények elkergetik a hódítót. A hímet később sem engedik közel, már csak azért sem, mert veszélyezteti a kölyköket. Átlagosan 75 napnyi vemhesség után egy különálló fára rakott fészekben ellik, a csoport többi tagjától távol. A fejletlenül, mindössze 150 grammal születő vak kölyköket négyhónapos korukban választja el anyjuk. Mikor a kölykök már képesek elég ügyesen mozogni, újra csatlakoznak

a csapathoz. A fiatalok 2-3 éves korukban válnak ivaréretté A természetben általában 7-8 évig él, állatkertben akár 17 évig is. Fehérfarkú sül: Nevét ez faj faroktüskéinek fehér színétől kapta. Egyébként, – főként külseje szerint – az előbbi fajhoz annyira hasonlít, hogy Trouessart emlős-katalógusában a szőrösorrú sült is a fehérfarkú sül fajba bevonva találjuk. A két faj koponyája azonban eléggé eltérő egymástól A fehérfarkú sül agykoponyája kevésbé boltozott, s orrcsontjai rövidebbek. Hazája Elő-India Blanford a sziklás dombokhoz való vonzódását, valamint azt a többiétől eltérő sajátságát emeli ki, hogy gyakran társasan él. De ez ebben az esetben talán csak annyit jelent, hogy több példány tanyázik szomszédos sziklaüregekben. A rágcsálók ama általános kedvtelésének, hogy csontokat megrágogatnak, szép példáját említi Blanford, aki az erdőben maga is látott sültől alaposan összerágott

elefántagyart. Ugyancsak Blanford szerint a kölykök száma 2–4