Kereskedelem | Turizmus » Nyilas Tibor - A világturizmus, mint külön ágazat

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar A világturizmus, mint külön ágazat Nyilas Tibor Debrecen, 2004. január 16 gazdálkodási szak II. évfolyam levelező tagozat C csoport TARTALOM 1. Bevezetés 3. 2. A turizmus fejlődéstörténete 4. 3. Turizmus és gazdaság 8. 4. Az idegenforgalom földrajza 11. 5. Turisztikai kínálat 12. 6. Összefoglalás 18. 7. Táblázatok 20. 8. Forrás 22. 2 Bevezetés A turizmus politikai, társadalmi, kulturális, egészségvédelmi és nem utolsó sorban gazdasági jelentőséggel bíró ágazat. A turizmus növekedésének mértéke nagyobb volt, mint a termelő ágazatok fejlődési üteme. A piacgazdaság kiépítése és termelési szerkezetváltása fázisában álló országokban, így Magyarországon is a turizmus gazdasági fejlődést előmozdító „húzó ágazati” szerepe felértékelődik. Az országok gazdasági gondjainak megoldásához a turizmus jelentős mértékben

hozzájárulhat. A turizmus életünk viszonylag új jelensége, így sok félreértés, értetlenség és téves megítélés kíséri útját. Igazi nagyságrendjét és jelentőségét még szakmai körökben is kevesen ismerik A politika, a t udomány és az oktatás szférájában általános az értetlenség, vagy legalábbis a bizonytalanság a helyét és valódi szerepét illetően: lehet-e komolyan venni egy ilyen mindenhez kissé kötődő, ugyanakkor konkrétan nehezen körülírható tevékenységet, és ha igen akkor hová lehet besorolni? Célszerűnek tűnik ezért néhány tényt a világturizmusról felvillantani. A turizmus korunk jelensége. Fejlődését és jelentőségét napjainkban a Földön a következő adatok szemléltetik:  A nemzetközi turistaérkezések száma 1950 és 1990 között 17-szeresére (25 millióról 425 millióra), a forgalomból eredő bevételek összege pedig 109-szeresére (2,1 Mrd dollárról 230 Mrd dollárra) nőtt.  A

nemzetközi turisztikai bevételek az áruk és szolgáltatások világkereskedelmének 7 %-át képviselik. A szolgáltatások világkereskedelmének egyötöde a turizmusból ered  A nemzetközi forgalom az összturizmus egytized részét képviseli csupán. A belföldi és a nemzetközi turizmus együttesen 2,5 billió dolláros évi forgalmat jelent, ez a világ összesített bruttó nemzeti termékének (GNP) 12 %-a.  A két és félbillió dollár közel azonos arányban oszlik meg a más szektoroktól vásárolt áruk és szolgáltatások értéke és a turizmus által hozzáadott érték között. Ez utóbbi a legtöbb országban meghaladja azon szektorok hozzáadott értékét, amelyeken a kormányok gazdaságpolitikája alapul, pl. az Amerikai Egyesült Államokban kétszerese a mezőgazdaságénak, vagy az elektronikáénak és magasabb, mint a gépkocsigyártás, az acél- és textilipar együttes hozzáadott értéke, Japánban meghaladja az acélipar és az

elektronika egyesített hozzáadott értékét. 3  A turizmus összesen 110 m illió embernek nyújt munkaalkalmat a Földön. Az utóbbi években a legfontosabb munkahelyteremtő szektorok egyike. A nyugat-európai országokban átlagosan az aktív lakosság egytizede dolgozik a turizmusban, döntő hányaduk kis és közepes méretű vállalkozásokban.  Az összesített adóbevételek 6 %-át a turizmus adja 300 m illiárd dolláros hozzájárulásával.  Az összes tőkeberuházások 7,3 %-a (350 Mrd dollár) a turizmus területén valósul meg.  A turizmus növekedési üteme meghaladja a világgazdaságét az összforgalmi érték, a hozzáadott érték, a tőkebefektetések és a foglalkoztatás területén egyaránt. A turizmus fejlődéstörténete A korai turizmus fő formái az üzleti, vagy hivatással járó és a vallási célzatú utazások voltak. A föníciaiak, a k ínaiak, a görögök és a rómaiak egyaránt aktív kereskedelmet folytattak a

környező népekkel. A kiterjedt birodalmak igazgatása is gyakori utazással járt A vallási ünnepeken, zarándoklatokon való részvétel végigkísérte valamennyi nép történelmét. Más utazási formák is viszonylag korán kialakultak, így a Kr. e 776 óta több mint ezer éven át megrendezett olimpiai játékokra a görögök szabályosan szervezték a közönséget: hírnökök járták be a vidéket, felszólítva a lakosságot a játékok meglátogatására. A római birodalom kitűnő feltételeket alakított ki az utazáshoz: a nagyszerű úthálózat, az utak mellé telepített fogadók és az utazás biztonsága nemcsak a birodalom igazgatását és a kereskedelmet segítették, hanem a szabadok kedvtelési célú utazásait is. A tengerparti üdülések, a gyógyhelyekre, fesztiválokra, szentélyekhez vagy rokonokhoz és barátokhoz való utazások az életük szerves részét képezték, sőt gyakori volt a külföldi utazás is, elsősorban Egyiptomba és a

Közel-Keletre. A középkor feudális társadalmára jellemző, hogy a legnagyobb tömegeket a zarándoklások mozgatták meg. Szabadidő az ünnepektől eltekintve a középkorban nem létezett: a munka és a szabadidő nem a termelési folyamat, hanem a társadalmi hovatartozás szerint vált külön. A földhöz kötött jobbágy élete a munka, a földesúré a szabadidő eltöltése volt. A társadalom alapvetően földművelő-állattenyésztő, következésként immobil volt. 4 A nagy utazásokkal meginduló felfedezések kora a tömegek számára egy időre nem hozott az utazások szempontjából változást. A polgárosodás kifejlődésével új közönség és a turizmus új formái jelentek meg. Ezt leginkább a társadalmi-gazdasági fejlődésben e korszakban élenjáró Anglia példáján lehet nyomon követni. Az első nagy divatot a gyógyfürdők jelentették, de igazi népszerűségét a „fürdőzés” csak a 17. században érte el A következő században

már inkább a tengervíz és a levegő egészségügyi előnyeinek hódolnak az angolok, az új divatot Richard Russel e témáról írott disszertációja alapozza meg 1952-ben és Brighton neve fémjelzi sokáig azt. Az utazási szolgáltatások hamarosan új formával, a családi szállodák megjelenésével bővülnek (az elsőt David Low építette 1744-ben Covent Gardenben). A turizmus történetének egy sokat idézett szakasza a korai 17. században kezdődött: I Erzsébet korában az udvari állásra áhítozó fiatal nemeseket arra ösztönözték, hogy tanulmányaikat a kontinensen tett hosszabb körutazással tegyék teljessé. Később más, alacsonyabb szintű társadalmi rétegek is átvették ezt a divatot és általánossá vált, hogy egy úriember neveléséhez a „Grand tour” – az európai szárazföld kulturális központjainak a meglátogatását magába foglaló körutazás – hozzátartozzék. A körutazás eleinte 3 évig tartott és Franciaország,

Olaszország, Németország, Svájc és a Németalföld területére összpontosult. Később más nemzetek is átvették ezt a szokást és a túra időtartama is fokozatosan lerövidült néhány hónapra, a fő utazási motiváció szerepét pedig a tanulmányok helyett a kedvtelés és a szórakozás vette át. A Grand tour hatásai között a szakirodalom egyrészt a résztvevők kulturális gazdagodását, másrészt a túrában szereplő városok – elsősorban Párizs, Velence, Firenze, Róma, majd Aixen-Provence, Montpellier és Avignon – image-ának megalapozását emeli ki. Ez utóbbi megalapozza azok turizmusának fellendülését, amikor a vasút és a gőzhajó a 19. század közepétől a brit turisták nagyobb tömegeit kezdte szállítani. A 18. század vége felé kibontakozó ipari forradalom olyan változásokat hozott először Anglia, majd fokozatosan a többi fejlett ország gazdasági és társadalmi életében, amelyek a modern turizmusnak is megteremtették

az alapjait. A gazdaság fokozódó iparosítása egyrészt a lakosság számának növekedését, másrészt a társadalom szerkezetének átalakulását vonta maga után. Megindult a városiasodás, ami a falusi lakosság arányának a csökkenésével járt A mezőgazdaság a századfordulón még a nemzeti jövedelem egyharmadát, 1851-ben már csak 20 %-át adta. 5 Az új társadalmi szektorok közül a turizmusra különösen kettő volt nagy hatással. Az egyik a városi lakosság (döntően az északi és közép-angliai ipari körzetekben), amely a gyorsan népszerűvé váló vonatkirándulások fő közönsége. A másik a pénztőke tulajdonosai és közvetítői, akik a földhöz immár nem kötődve gazdagságukkal a távolabbi külföldi utazások főszereplőivé válnak, mihelyt a közlekedési lehetőségek azt megengedik. A turizmus előtörténete is mutatja, hogy a fő helyváltoztatási és utazási formák akkor és ott alakultak ki, amikor és ahol ezek a f

eltételek együttesen létrejöttek, a formákat magukat pedig mindig a motiváció-vonzerő páros határozta meg. A vallásos hit a szent emlékhelyekhez irányította a zarándokokat, a kereskedelmi igények kielégítésére való törekvés a beszerzési piacokra a kereskedőket, az ismeretszerzési vágy az egyetemekre vagy vándorutakra a fiatalokat, a gyógyulás vágya a gyógyhelyekre a betegeket A korszakot a közlekedési technika forradalma vezeti be: a gőzgép felfedezése, a gőzhajó, majd a gőzmozdony létrehozása. A technikai fejlődést társadalmi változások is kísérték: az ipari munkásság, a vasúti alkalmazottak és a s zolgáltatások dolgozói számának és arányának növekedése a mezőgazdaság rovására, mindez főleg a városokban és az üdülőhelyeken tömörülve. A turizmusban ez a tömegesebb belföldi és a kisebb létszámú, de tehetősebb réteg külföldi utazások iránti keresletének a kialakulásához vezetett. Belföldön

fellendült a családi utazás a tengerpartra, ahol az üdülőhelyeken a klasszikus szolgáltatások mellett jelentős szórakoztatóipar is kifejlődött. A külföldi utazásokon részt vevő középosztálybeli angol turisták számára a fő vonzerőt először a tengerparti üdülők, Monte-Carlo híres játékkaszinói, a romantikus francia Riviéra és a Rajna völgye, majd később a svájci hegyek képviselték. Új közlekedési lehetőséget a mélytengeri gőzhajózás megjelenése nyújtott a turisták számára. A 19. s zázad második felében Anglia uralta a tengerhajózást Thomas Cook 1866-ban szervezte meg az első hajóutat az Egyesült Államokba a brit turisták számára. A Szuezicsatorna 1869 évi megnyitása a P & O indiai és távol-keleti járatait tette mind népszerűbbé Az első világháború a turizmus fejlődési folyamatát is megszakította és a legtöbb országban az útlevél bevezetéséhez vezetett. A nemzetközi turizmus a két

világháború közötti időszakban 1929-ben érte el csúcspontját: a külföldi látogatók száma ebben az évben Olaszországban 2 millió, Svájcban 1,25 millió, Nagy-Britanniában 331 ezer volt. Jelentős változást e periódus turizmusában ismét a közlekedés hozta: a személygépkocsi, majd az autóbusz elterjedése megszüntette a vasút monopóliumát és a s zemélyes utazások nagymértékű fellendüléséhez vezetett, ami a motelek és a campingek elterjedését vonta maga után. 6 A vasút virágkora a fejlett világban 1830-tól 1930-ig tartott, ettől kezdve a személygépkocsi válik egyre inkább népszerűvé. Az USA-ban az 1929 évi 780 millió fizetőutasszám a vasúton 1975-re 268,9 millióra csökkent. A hajót 1958-tól kezdődően a repülőgép szorította ki. Napjainkban a vízi közlekedés két területen jelentősebb: a komphajózásban és a tengeri körutazásban. A repülőforgalom különösen az Európát Észak-Amerikával összekötő

transzatlanti vagy észak-atlanti viszonylatban vált uralkodóvá második világháborút követően. A két világháború közötti időszakban már a kormányok is kezdtek a turizmusra felfigyelni. Egymás után születtek meg a turisztikai kormányszervek alapvetően a nemzeti propagandatevékenység ellátására és a statisztikai számbavétel gondozására. Egy másik, de ugyancsak döntő változást hozott a turizmus feltételrendszerében a fizetett szabadság jogának törvénybevétele a második világháború előestéjén. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet javaslatára 1937-ben már húsz ország törvényhozása ismerte el ezt a jogot. A folyamat a második világháború után teljesedett ki, ami lehetővé tette, hogy széles tömegek rendelkezzenek szabadidővel a turizmus gyakorlásához. A szabad rendelkezésű jövedelmek megjelenése ehhez megteremtette az anyagi feltételeket is. A turizmus demokratizálódása és a tömegturizmus kialakulása ezzel

vette kezdetét. A turizmus tartalmát az alábbiakban foglalhatjuk össze: a turizmus - korunk világméretű társadalmi jelensége, - az egyéni szabadidő-hasznosítás egyik lényeges formája, - az emberi viszonyok, a politika, a gazdasági-, kulturális kapcsolatok fontos közvetítője, - az életminőség következménye és meghatározó eleme, - emberi alapszükséglet, - számos ország gazdaságában a gazdaságszerkezeti problémák, a foglalkoztatási gondok megoldásának fontos tényezője, - az állandó lakó- és munkahelyen kívülre irányuló önkéntes, szabad elhatározáson alapuló helyváltoztatások összessége. Olyan komplex multiszektoriális rendszerről van szó, amely életünk szinte minden területével kölcsön-, és ezek közül számos terülen multiplikátor hatásban áll. 7 Turizmus és gazdaság Mint azt már a bevezetésben is hangsúlyoztam, a turizmus a világgazdaság egyik legjelentősebb ágazata. Az elmúlt

évtizedek során növekedési üteme rendszerint meghaladta a világgazdaság növekedésének ütemét. 1996-ban 5,5 % -kal, 1997-ben 3,8 %-kal nőtt a nemzetközi turistaérkezések száma – az 1997-es megtorpanás legfőbb oka az ázsiai valutaválság volt –, 1986 óta viszont hozzávetőlegesen 80 %-kal növekedett a t uristák létszáma és mintegy 200 %-kal a nemzetközi turizmusból származó bevételek összege. Ez a növekedési ütem azt jelentette, hogy 1997-ben összesen a W TO előzetes adatai alapján körülbelül 617 millió turista utazott külföldre és ott összesen 448 milliárd USD-t költött. NEMZETKÖZI TURISTAÉRKEZÉSEK ÉS TURISZTIKAI BEVÉTELEK 1986-1997 700 600 500 400 300 200 Érkezés (millió fő) Bevétel (md USD) 100 0 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 A növekedés nem egyenlően oszlott el a világban, a legjelentősebb eredményeket Afrika, a Közel-Kelet és a Karibi-térség érte el, Európa

részesedése a világforgalomból pedig tovább csökkent, követve az eddig érvényesülő trendet. A világ legjelentősebb turisztikai célországait a következő táblázat mutatja be. 8 A VILÁG LEGJELENTŐSEBB TURISZTIKAI CÉLORSZÁGAI 1997-BEN Turisták száma (ezer fő) Helyezés Bevételek (millió USD) Helyezés Franciaország 66.800 1. 27.947 4. USA 48.977 2. 75.056 1. Spanyolország 43.403 3. 28.147 3. Olaszország 34.087 4. 30.000 2. Nagy Britannia 26.052 5. 19.875 5. Kína 23.770 6. 12.074 8. Mexikó 22.700 7. 7.307 17. Lengyelország 19.560 8. 9.000 11. Magyarország 19.478 9. Kanada 17.556 10. Csehország 17.400 11. Ausztria 16.575 12. 12.393 7. Németország 15.828 13. 18.989 6. Oroszország 15.000 14. 7.318 16. Svájc 11.077 15. 9.015 10. Honkong 10.534 16. 9.635 9. Görögország 10.126 17. * Portugália 10.100 18. * Törökország 9.040 19. 7.000 18. Thaiföld 7.263

20. 8.700 14. Ország * 8.825 13. * *Nincs az első 20 helyezett között a nemzetközi turizmusból származó bevételek alapján. Forrás: WTO, 1998 A turizmus növekedését az elmúlt évtizedekben számos tényező segítette elő. A fejlett országokban hozzájárult a turisták számának és a bevételek növekedéséhez a s zolgáltatási szektor általánosan megfigyelhető erősödése a hagyományos ágazatok (ipar és mezőgazdaság) rovására, az általános gazdasági fejlődés következtében a diszkrecionális jövedelmek emelkedése, a növekvő szabadidő (és fizetett szabadság), illetve a szabadidő tartalmas és változatos módon történő eltöltése iránti igény fokozódása. 9 A fejlődő országokban a turizmus fejlődését egyrészt elősegítette (bizonyos fokig kikényszerítette) az a tény, hogy a nemzetközi turizmus jelentős mértékben volt képes hozzájárulni ezen országok devizabevételeinek növekedéséhez, így a turizmus

fejlesztése jelentős prioritást kapott más ágazatokkal szemben. Másrészt a hagyományos küldő országokban a turisztikai kereslet olyan módon rendeződött át az elmúlt évtizedekben, hogy megnőtt a távolabbi, egzotikus úticélok iránti igény, a fejlődő országok folyamatosan bővülő turisztikai kínálata tehát egyre versenyképesebbé vált. A turizmus gazdasági jelentőségének egyik legfontosabb összetevője a turisták költése a meglátogatott területeken. 1997-ben a nemzetközi turizmusban az egy főre jutó átlagköltés körülbelül 726 USD volt (WTO, 1998), az Euromonitor előrejelzései szerint pedig ez az összeg az elkövetkező két évben előreláthatóan évente mintegy 8 %-kal növekszik (The Economist, 1998). Természetesen azonban a turizmusnak a gazdasági életben játszott szerepe nem merül ki a turisták közvetlen költésében, hanem magában foglalja mindazon tovagyűrűző hatásokat (például áruk és szolgáltatások

keresletének növekedésén keresztül a gazdaság általános élénkítését, a munkahelyteremtést, vagy a befektetések ösztönzését), amelyek a turizmus fejlődésének következtében érvényesülnek a turisztikai fogadó területeken. A turizmus – mint bármely egyéb iparág – a fogyasztói kiadásokon és a külkereskedelmen keresztül járul hozzá a bruttó hazai termék (GDP) növekedéséhez. A turizmus a világgazdaság egyik legösszetettebb iparága. A turisztikai szektor kínálata voltaképpen olyan komplex termék, amely egyrészt több szolgáltatást foglal magában, másrészt pedig színvonalát befolyásolja számos olyan tényező (például a kiválasztott desztináció közbiztonsága, higiénés jellemzői, vagy a lakosság vendégszeretete), amelyeket közvetetten nem, de közvetve is csak részben képes maga a turizmus (tehát a terméket kínáló szektor) megváltoztatni. A turisták élményt, üdülést, kikapcsolódást, kalandot stb.

keresnek, nem pedig szállodai szobát vagy éttermi vacsorát. A turista szempontjából tehát terméknek csak a komplex, az általa igényelt minden szolgáltatást magában foglaló turisztikai termék minősül. A turizmus mint exporttevékenység értékelésében figyelembe kell venni azonban, hogy a turisztikai termékek iránti kereslet általában szezonális, rendkívül érzékenyen reagál előre nem látható és viszonylag kevéssé befolyásolható változásokra. A szabadidős turizmusban részt vevők célja elsősorban a kikapcsolódás, az, hogy jól érezzék magukat, tehát nem kívánnak olyan desztinációkban utazni, ahol például háború vagy járvány veszélyének vannak kitéve. De befolyásolják a turisztikai keresletet az árfolyam-ingadozások, illetve a természeti katasztrófák is. 10 A turisztikai kereslet szezonalitása, párosulva a szolgáltatásoknak azzal a jellemzőjével, hogy nem raktározhatóak, azzal a következménnyel jár, hogy a

turizmusban működő vállalatoknak a turistaszezon ideje alatt kell megtermelni egész éves nyereséget. A kereslet időbeli ingadozása természetesen hatással van a foglalkoztatottságra és a befektetésekre is. Számos olyan országban vagy régióban, amely nem rendelkezik a h agyományos gazdasági tevékenységhez szükséges erőforrásokkal, a turizmus lehet az egyetlen olyan szektor, amely viszonylag gyorsan és hatékonyan képes megindítani vagy élénkíteni a fejlődést. A turizmus fejlődésének ezenkívül abból adódóan is kiemelkedően kedvező lehet a hatása egy régióban, hogy a turisztikai létesítmények felépítése, működtetése, nyersanyagokkal való ellátása vagy a turisták termékekre és szolgáltatásokra fordított kiadásai más iparágak termékei iránt is növelik a keresletet. A turizmus fejlesztése tehát jelentős prioritást élvez többnyire a legtöbb országban. A hatvanas években a spanyol kormány célja az volt, hogy a

turizmusból származó bevételekből finanszírozza általános gazdasági fejlődési programját (az 1964-es Spanyol Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tervet). Ebben az időszakban a turizmus volt az ország legjelentősebb iparága, a teljes spanyol exportbevétel 93 %-a a t urisztikai szektorból származott, bevételei pedig fedezték a k ereskedelmi mérleg deficitjének 82 %-át. Annak érdekében, hogy képes legyen kihasználni a tömegturizmusban a hatvanas években jelentkező keresletnövekedést, Spanyolország jelentős összegeket fektetett be a már meglévő turisztikai desztinációk korszerűsítésébe és új üdülőhelyek kiépítésébe (például a Kanári-szigeteken). A program tökéletesen volt időzítve, így 1971-re 2,2 m illiárd USD-ra nőtt az ország nemzetközi turisztikai bevételeinek az összege és a foglalkoztatottak 11 %-a a turizmusban dolgozott. Az idegenforgalom földrajza Az idegenforgalom földrajza az idegenforgalmi

lehetőségek, adottságok, a fogadóképesség szempontjából azt a környezetet vizsgálja, amelyben az idegenforgalmi folyamat lejátszódik. A folyamat fő tartalma e speciális áruk, szolgáltatások és a környezet igénylése, illetve nyújtása. E folyamatban a s zolgáltatások és a k örnyezet egymást feltételezik, egymáshoz kötődnek térben, időben, sőt árakban is. (A környezet ugyanis lényegében árképző tényező, mert mint az idegenforgalmi kínálat fontos eleme, szorosan kapcsolódik a speciális áruk, szolgáltatások megjelenéséhez és értékesítéséhez.) 11 Mindezek figyelembevételével az idegenforgalom földrajza az idegenforgalom területi tagozódásának, az idegenforgalmi területek sajátosságainak, szerkezetének, területi kapcsolatainak, törvényszerűségeinek feltárásával, elemzésével foglalkozik. Jellemzi a világrészek, országok, körzetek, tájegységek vagy települések idegenforgalmát. Területileg

legjelentősebben az idegenforgalom a jövőben is döntően Európában valósul meg. A legnagyobb létszámú szervezett turistacsoportok, illetve egyéni utazók elsődlegesen Európát keresik fel, vagy onnan utaznak más kontinensre, illetve Európa más országába. Európa marad továbbra is a turizmus alapvető objektuma. (2-3 sz táblázat) A turizmusból származó legnagyobb valutabevételekkel az Egyesült Államok, Európában pedig Olaszország, Franciaország és Spanyolország rendelkezik. Ennek oka, hogy a turizmus három alapvető összetevőjével: a közlekedéssel, a szálloda férőhelyek számával és ezek lekötésével kapcsolatos különféle – tőke, eszköz és szervezeti – koncentrációs folyamatok figyelhetők meg, amelyek a nagy légitársaságok, szállodai egyesülések és információs szövetségek átcsoportosításához vezettek. A legerősebb monopóliumok központja az Amerikai Egyesült Államokban van. A földrajzi fekvés az

idegenforgalomban azon sajátosságok összességét jelenti, amelyek az idegenforgalmat fogadó területnek a küldő területek felőli megközelíthetőségében döntő módon érvényesülnek. A megközelíthetőséggel kapcsolatosan igen lényeges elem a távolság, amelynek jelentősége az idő, a költség és a fáradtság szempontjából egyaránt fontos tényező. Kedvező, ha az adott terület gyorsan, kényelmesen és olcsón közelíthető meg, különösen, ha az idegenforgalmi áramlás főirányába esik, vagyis centrális elhelyezkedésű, s ezáltal a szomszédos országokkal befogadó, vagy küldő idegenforgalmat bonyolít le. Ha a fent említett tényezőket is figyelembe vesszük megkapjuk a választ, hogy mi az oka annak, hogy Dél-Európa idegenforgalma meghaladja Észak-Európa idegenforgalmát. Turisztikai kínálat Nagyon fontos szerepet kap az országok turisztikai kínálata. A turisztikai kínálat a turisztikai kereslet kielégítésére alkalmas -

természeti adottságok, - társadalmi-kulturális viszonyok, - általános és turisztikai infrastrukturális kiépítettség, 12 - üzleti, információs szervezetek és - az ezek által nyújtott szolgáltatások (és áruk) összessége, ideértve - a szolgáltatások árát, az eladási formákat és módszereket is. Ezek szintén olyan befolyásoló tényezők, amelyek a dél-európai országok idegenforgalma mellett szólnak. Tudva lévő, hogy a skandináv és Benelux államokban igen magas az életszínvonal, amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ezen országokat csak egy nagyon szűk réteg, az üzleti élet elitjei látogatják. A kínálat központi kategóriája a turisztikai termék. A termék alapja a turizmusban a vonzerő: ez, amiért a turista útra kel. Csak enni, vagy aludni otthon is tudna, de ha változatosság igénye egy konkrét utazási motivációban testesül meg, úgy egy annak megfelelő attrakción alapuló terméket keres. A

vonzerők leggyakoribb csoportosítása aszerint történik, hogy természetes, vagy ember alkotta vonzerőkről van szó: Természetes vonzerők:  víz (Földközi-tenger partja, finn tavak, folyók)  napfény és klíma  hegyek és a hó (Alpok, Pireneusok, Kárpátok)  természeti ritkaságok (Niagara-vízesés, Postoinai barlang, Szahara, puszta, izlandi gejzírek)  fauna és flóra (erdők, mezők, Amazonas-vidék, tengerek)  nemzeti parkok (természeti ritkaságokkal rendelkező védett területek, például Yellowstone, Hortobágy), vadrezervátumok (Serengeti)  gyógy- és termálvizek (Karlovy Vary, Vichy, Baden-Baden, Hévíz, Bük, Hajdúszoboszló) Ember alkotta vonzerők:  egyházi központok, szent helyek (Jeruzsálem, Mekka, Róma, Benáresz, Santiago de Campostella, Lourdes)  műemlékek (piramisok, Akropolis, Baalbeck, Angkor, Machu Pichu, Colosseum, Alhambra)  történelmi helyek (Waterloo, Verdun) és városok (Róma, Athén,

London, Sevilla, Párizs)  építészeti remekek (kínai fal, Eiffel-torony, cordobai mecset)  múzeumok (Prado, Ermitázs, Louvre, Vatikáni múzeum)  előadó-művészet (Pavarotti, Solti, Béjart, Gades, New York-i szimfonikusok, Scala)  népművészet (mindenhol) 13  fesztiválok (Salzburg, Bayreuth, Cannes, Budapest)  ünnepek és népszokások (fieszta, bikaviadal, riói karnevál)  világvárosok (New York, London, Tokió)  sport (aktív részvétel: golf, tenisz, vadászat, halászat, lovaglás, sí stb.), kiemelkedőek az olimpiák és a nagy versenyek színhelyei (Wimbledon, Formula-1)  tematikus parkok (Disneyland Kalifornia, Disney World Florida)  szerencsejáték-központok (Nevada, Las Vegas, Reno, Monte-Carlo)  szórakozás (mozi, éjszakai élet)  gasztronómia  társaság (klubok, egyesületek, csoportos túrák)  rokonok és barátok  világkiállítás, vásárok, kongresszusok. Az attrakció fajtája, egyedisége és

képe (image) meghatározza a ráépülő turizmus vonzáskörzetét. Eszerint beszélhetünk helyi, regionális és univerzális jelentőségű vonzerőkről. AZ ATTRAKCIÓ VONZÁSKÖRE Helyi (pl.: színház, koncert, klub, sportpálya, étterem) Regionális (pl.: Földközi tenger partja, Alpok) Univerzális (pl.: Róma, Mekka, olimpia világkiállítás, nemzetközi kongresszusok) Az ábra azt szemlélteti, hogy egy bizonyos attrakció révén milyen körből várhatunk turistákat, fontos tehát meghatározni annak hatósugarát. Ebben tapasztalati tények és felmérések, szakértői becslések nyújtanak segítséget. Róma vagy Jeruzsálem univerzális vonzerőt gyakorol: a föld bármely részén élő katolikusok ismerik mindkettő nevét, a vallás történetében játszott múlt és jelenbeli szerepét és ha lehetőség nyílik rá, első külföldi utazásaik egyike biztos odavezet. Hasonló szerepet játszik Mekka a mohamedán világ számára, sőt a mohamedánok

kötelességüknek is érzik, hogy életükben legalább egyszer oda zarándokoljanak. 14 A múlt kulturális örökségei iránt érdeklődők számára hasonló vonzerőt jelent Athén, Angkor, Babilon, Baalbek stb. A természeti ritkaságok között a Niagara- és a Viktória-vízesés, a Serengeti-nemzeti part, vagy a Hogar neve szintén világszerte ismert. New York, London és Tokió a világgazdaság jelenlegi fő központjaiként szintén univerzális vonzerőt jelentenek a hivatásturizmus bármely fajtája számára. Mindezen helyek számára adott az image, ami óriási előnyt jelent a turisztikai marketing számára is: nem szükséges bevezetni és ismertté tenni a nevet, szinte elegendő az odautazási lehetőséget felvillantani, hogy azonnal közönséget találjanak. E márkanevek esetében is érvényes az, hogy a különböző vonzerők egy adott helyen erősítik egymást, nem egyszerűen összeadódnak, hanem annál is erősebb hatást fejtenek ki a

vonzáskör szélesítésében. Lehet, hogy Róma, mint a katolikus világ központja önmagában nem gyakorolna elegendő vonzerőt egy buddhista hindu számára, műemlékeivel és gazdasági szerepével együtt azonban már igen. Sokkal nagyobb a regionális és még magasabb a h elyi jelentőségű vonzerők száma: gyakoriságuk a vonzáskörrel fordított arányban nő. A turizmus a benne dolgozók számára szolgáltatásnyújtás. A szolgáltatás alapja a személyes emberi kapcsolat, amely korrekt, szívélyes, előzékeny, de nem megalázkodó kell legyen. Azonban ha a turista ezt csak a turizmus dolgozói részéről tapasztalja és máshol – az utcákon, üzletekben, a helyi tömegközlekedési eszközökön – nem, akkor felszínesnek, pénzkicsalogatónak fogja tekinteni az informátorok, a pincérek és a portások magatartását is. Ezért a m ondás, hogy a turizmust a h elyi lakosság részvétele nélkül csinálni nem lehet. Felfogásunkban a fő turista

a helyi lakos, tehát a korrekt és udvarias magatartás másokkal szemben a társadalmi együttélés alapkövetelményeként mindennapi életünk egyik jellemzője kell hogy legyen. A távolról jött turistával kapcsolatban ennél kicsit többet, a vendégszeretet fontosságát húznám alá. A külföldi turista nem ismeri a nyelvünket, ismeretlenek számára a szokásaink és a szabályaink, egy kicsit elveszettnek érzi magát és segítségre, bátorításra szorul. Ezért az altruizmusnak (a másokon való önzetlen segíteni akarásnak) fokozottan kell érvényesülni a turistákkal szemben. Az árak általában a turisztikai kínálat legváltozékonyabb elemét jelentik. A turista utazási döntésére a vonzerőn kívül leginkább a célterületek általános árszínvonala hat, döntése előtt arról igyekszik tájékozódni és a motivációjának megfelelő termékek sokaságából rendszerint az árak összehasonlítása alapján választja ki a számára leginkább

megfelelőt. Fontos irányzat napjaink turizmusában, hogy az árakat a turista egyre inkább a szolgáltatások tartalmával és 15 színvonalával együtt minősíti, ítéletére nem önmagában az ár, hanem az ár-szolgáltatási érték együttese hat. A nemzetközi turizmusban mindehhez még az árfolyam különleges szerepe társul, hiszen egy külföldi ország árait a t urista az árfolyamon keresztül értékeli. Sajátos helyzetben vannak ebből a szempontból a konvertibilis valutával nem rendelkező országok, ahol kényszerárfolyamok és rendszerint valutakorlátozások vannak érvényben. Ezekben a térségekben általában kialakul a feketepiac, mert a szabadon átváltható külföldi pénzekért a lakosok vagy a vállalkozók a h ivatalos árfolyamnál magasabb összeget is szívesen fizetnek a külföldi turistáknak, hiszen hiánycikkről van szó. A turisztikai kínálatot befolyásoló tényezők részletes tárgyalásától eltekintek. Ezek többsége

azonos a turisztikai keresletet befolyásoló tényezőkkel. A tényezők többségének kedvező alakulása, komplex hatásmechanizmusa által egyes országok, tájegységek dinamikusan tudnak bekapcsolódni a turizmusba. A hangsúly a komplex feltételrendszeren van. Elsőként – központi szerepénél fogva – a kereslet kínálatbefolyásoló szerepét kell kiemelni. A turizmus résztvevőinek indítékai, a t urizmussal szembeni elvárásai meghatározzák a kínálat szerkezetét. Így például a Palma de Mallorca-i komplex kínálatfejlesztés (légikikötő, autóutak építése, tengerpartrendezés, szálloda-, étterem-, szórakozóhely-építés stb.) a n agy küldő piacok, elsősorban Nagy Britannia és Németország üdülőszektorban realizálható keresletére épült. A fejlesztések hátterében mindig pontosan behatárolt, a majdani értékesítés szempontjából stratégiai jelentőségű keresleti csoportok állnak. A turisztikai kínálatfejlesztés

szempontjából nem elégséges az érintett országban realizált kereslet nagyságrendjének, szerkezetének és várható fejlődési tendenciáinak vizsgálata. A fontosabb küldő piacok lakossága más viszonylatokban realizált keresletét is elemezni kell. Ugyanis a kínálatbővítéssel olyan kereslet kielégítésére is törekedni kell, amely a mennyiségi, a minőségi és a strukturális korlátok miatt eddig csak más viszonylatokban realizálódott. Az állami befolyásolás eszközei közül a nemzetközi gazdasági kapcsolatépítést és az ebből adódó lehetőségek kihasználását emelhetjük ki. Egyértelmű, hogy ebben az esetben a hangsúly elsősorban az aktív turizmus feltételeinek a javítására helyeződik. A turisztikai kínálatfejlesztés állami befolyásolása tekintetében kiemelendők a turizmuspolitika közgazdasági eszközei, mint az átfogó, ágazatok közötti koordináció, irányítás, adókedvezmények, részvétel az

infrastruktúra kiépítésében, reklám- és propagandakampányokban stb. 16 Társadalmi tekintetben lényegében ugyanazon tényezők hatásáról van szó, mint a kereslet esetében, de a fogadóhely magasabb színvonalú felkészültsége (szakmai, idegen nyelvi és vendégfogadási kultúra területén) a versenytárs fogadó helyekkel szemben versenyelőny. A környezeti – különösen a természeti környezeti – tényezőknek kiemelt fontossága van a turisztikai kínálat nagysága, szerkezete, formája alakításában. Az eredeti – nem, vagy csak részben befolyásolható – kínálatról van szó (éghajlat, természetföldrajzi adottságok, növény- és állatvilág). Az utóbbiak a természettel összhangban álló kínálatfejlesztés igényére hívják fel a figyelmet. A turizmus a nemzetgazdaságok és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fontos tényezője. Ennek megfelelően ezek hatnak a turizmus kínálatára is. A gazdasági tényezők közül a

konjunkturális helyzeten kívül ki kell emelni a meglévő infrastruktúrát, és ennek lehetséges továbbfejlesztési irányait (közlekedési hálózat és –eszközök, kommunikációs rendszer, energia- és vízellátás stb.), a rendelkezésre álló munkaerő- és tőkeforrások elosztását, és kihasználását, a nemzetgazdaság devizaszükségletét stb. Technológiai tekintetben az e-kereskedelem megjelenése nagy kihívást jelent a hagyományos módszerekkel dolgozó turisztikai vállalkozásoknak. Versenyképességüket csak akkor tudják megőrizni, ha továbbfejlesztik jelenlegi szolgáltatásaikat a méretre szabott ajánlatok kidolgozása és a személyes tanácsadás területén. A turizmus fejlődésének fontos előfeltétele a vállalkozási aktivitás. A turisztikai kínálat továbbfejlesztésénél a v állalkozások a turisztikai befektetések profitkilátásait mérlegelik, összevetve az alternatív beruházási lehetőségek profitkilátásaival. A

technikai felkészültség színvonala befolyásolja a v állalkozási rugalmasságot, a g yors reakciókészséget, a kivitelezést. Szélesebb értelemben a termelési tényezőkkel való rendelkezésről, és ezek minőségéről van szó. Így például szállodaépítés esetén a telek, illetve a körbevevő természeti környezet attraktivitása, vagy a vezetési feladatoknál a minőségi munkaerő, vagy beruházásoknál a tőke szerkezete (helyi közérdekű hozzájárulás, részvétel, érdekeltség), vagy a n emzetközi versenyképesség érdekében az alkalmazott technika magas színvonala stb. a befektetői döntés fontos tényezője Összefoglalás Dolgozatomban bemutattam a turizmus fejlődését az ókortól napjainkig. A turizmus egyre inkább meghatározó szerepet játszik egy nemzet gazdaságában. Nem véletlen, hogy az országok kormányai is kiemelten kezelik, külön ágazatként. 17 A turizmus rendszerének fő vezérlési technikái a politika, az

integrált tervezés, a f ejlesztés, ösztönzés és szabályozás, valamint a marketing. A politika a rendszer működésének célját határozza meg. A fő cél világos meghatározása alapvető fontosságú minden szintű tevékenység számára, legyen az nemzeti, regionális vagy vállalati, mert a t ervezés és a t öbbi vezérlési technika, valamint a m indennapi gyakorlati tevékenység számára az jelenti a kiindulópontot. A turizmus integrált tervezése a jövő tudatos alakításának fő lehetősége. Az integráció kettős: egyrészt a turizmust kell a k örnyezetébe – a turisztikai tervet a n emzetgazdasági vagy a regionális területfejlesztési tervbe – beilleszteni, másrészt a turizmus nemzeti vagy regionális tervezése valamennyi alszektort (a kereslet és a kínálat valamennyi összetevőjét) magában kell hogy foglalja. Az integrált tervezés folyamata magában foglalja a jelenlegi helyzet elemzését, az ismeretek szintetizálását és

előrejelzések készítését, a fejlesztési célok és stratégiák meghatározását, a prioritások megjelölését, valamint a megvalósítási programok és ütemterv előírásait. A tervek megvalósítását a fejlesztés, az ösztönzés és a szabályozás segítik elő. A fejlesztésben valamennyi szektor fontos szerepet játszik, az ösztönzés és szabályozás nemzeti szinten alapvetően állami feladat. A fejlesztés alapja a projekt – az egyedi beruházási tervjavaslat Kidolgozásának ismerete fontos a m agánvállalkozások számára is, az magában foglalja a helyszín kiválasztását, a k eresletelemzést, a gazdasági megvalósíthatósági tanulmány kidolgozását, a költség-haszon elemzések elvégzését, valamint a finanszírozhatóság lehetőségeinek a tisztázását. A gyakorlati élet legfontosabb kérdése a működő vállalkozások számára az, hogy van-e szolgáltatásaiknak piaca. A piacteremtés és –befolyásolás fő eszköze a

marketing A turisztikai marketing a tájékozódás, előrelátás és tervezés révén a vállalat eszközeinek olyan felhasználását teszi lehetővé, hogy az a turisták megelégedését és a vállalat nyereségének maximális növelését egyaránt szolgálja. A turizmus sajátja a nagy távolság leküzdése. Befejezésül az aktív szerepet hangsúlyoznám, amelyet a turizmus a remélt új világ megteremtésében játszhat és amelyet a Manilai nyilatkozat a következőképpen fogalmazott meg: „A turizmus fejlesztésében és ösztönzésében nem lehet az egyetlen kizárólagos szempont a gazdaságosság, bármilyen fontos is az. A pihenéshez való jog, a k örnyezet megismerésére irányuló igény, a ne mzeti tudatnak és az egy kultúrához-néphez való tartozás érzésének a fokozódása mind a turizmusban való részvételre ösztönzi az embereket 18 Sok millió ember számára a turizmus egyre fontosabb szerepet játszik a szabadidő felhasználásában,

és életszínvonaluk egyre jelentősebb eleme. Ezért fontos, hogy a kormányok számoljanak ezzel a tevékenységgel és támogassák azt Azon egyetemes törekvések valóra váltásában, amelyek célja egy új nemzetközi gazdasági rend kialakítása, a turizmus megfelelő feltételek esetén pozitív szerepet játszhat az országok közötti egyensúly, együttműködés és szolidaritás további erősítésében A turizmusban az anyagiaknál fontosabbak a ne m anyagi szempontok, mint amilyenek a következők: - az ember önmegvalósítása, kiteljesedése, - az egyre bővülő művelődési lehetőség, - az ember felszabadítása személyiségének és méltóságának a tiszteletben tartásával, - a különböző kultúrák egyenjogúságának az elismerése és a népek szellemi örökségének tiszteletben tartása.” A Manilai Nyilatkozat előtti és utáni turizmus – avagy a múlt elért és a jövő elérni kívánt turizmusának a – jellemzőit az

alábbiakban kívánom szemléltetni: A TURIZMUS JELLEMZŐINEK VÁLTOZÁSA MÚLT NEMZETKÖZI TURIZMUS SPONTÁN FEJLŐDÉS VÁLLALATI STRATÉGIA GAZDASÁGI SZEREP ANYAGI SZEMPONTOK MAXIMÁLIS PROFIT MENNYISÉGI SZEMLÉLET ÁRORIENTÁLT NÖVEKEDÉS ÉRKEZÉSEK SZÁMA VAKÁCIÓ (HOGYAN ÜDÜLÜNK?) MENEKÜLÉS, KOMPENZÁCIÓ PASSZÍV PIHENÉS SZTEREOTIP TERMÉKEK IDEGENVEZETÉS REKLÁM-PROPAGANDA MANIPULÁLT TURISTA SZAKKÉPZETLEN SZEMÉLYZET NYELVTUDÁS HIÁNYA MUNKAHELYI KÉPZÉS REZERVÁTUMOK, TURISTAGETTÓ KÖRNYEZETROMBOLÓ JÖVŐ BELFÖLDI ÉS NEMZETKÖZI TURIZMUS TUDATOS FEJLŐDÉS – INTEGRÁLT TERVEZÉS NEMZETI ÉS REGIONÁLIS TURIZMUSPOLITIKA KOMPLEX SZEREPKÖR: POLITIKAI, TÁRSADALMI-GAZDASÁGI, KULTURÁLIS ÉS TERMÉSZETI KÖRNYEZET, ÉLETMINŐSÉG NEM CSUPÁN ANYAGI SZEMPONTOK OPTIMÁLIS GAZDASÁGI HOZAM + NEM ANYAGI ELŐNYÖK MINŐSÉG ÉRTÉKORIENTÁLT FEJLŐDÉS TARTÓZKODÁSI IDŐ VAKÁCIÓS, HÉTVÉGI ÉS NAPI HELYVÁLTOZTATÁSOK (HOGYAN ÉLÜNK?)

VÁLTOZATOSSÁGIGÉNY AKTÍV RÉSZVÉTEL DIFFERENCIÁLT TERMÉKEK ANIMÁCIÓ INFORMÁCIÓ ÉS NEVELÉS EMANCIPÁLT TURISTA SZAKKÉPZETT SZEMÉLYZET IDEGENNYELV-TUDÁS (ESZPERANTÓ) ELŐ- ÉS TOVÁBBKÉPZÉSI RENDSZER INTEGRÁLÓDÁS A HELYI KÖRNYEZETBE KÖRNYEZETBARÁT 19 1. számú táblázat A NEMZETKÖZI TURIZMUS FEJLŐDÉSE: ÉRKEZÉSEK ÉS BEVÉTELEK 1950-1992 Év Turistaérkezések (ezer) Éves változás (%) Bevételek* (millió US-dollár) Éves változás (%) 1950 25 282 – 2 100 – 1960 69 296 174,09 6 867 227,00 1970 159 690 130,45 17 900 160,67 1975 214 357 34,23 40 702 127,39 1980 284 841 78,37 102 372 151,52 1981 288 848 1,42 104 309 1,89 1982 286 780 -0,72 98 634 -5,44 1983 284 173 -0,91 98 395 -0,24 1984 312 434 9,94 109 832 11,62 1985 321 240 3,12 116 158 5,76 1986 330 918 3,01 140 000 20,53 1987 356 839 7,83 171 314 22,37 1988 382 062 7,07 197 661 15,38 1989 415 661 8,79 211 361 6,93

1990 457 875 11,02 263 166 24,51 1991 456 502 -0,3 260 535 1,00 1992 481 672 5,5 296 375 13,80 1993 500 000* 3,8 324 080* 9,35 * A nemzetközi közlekedési költségek nélkül * Előzetes adat Forrás: WTO 20 2. számú táblázat A FÖLDRÉSZEK RÉSZESEDÉSE A NEMZETKÖZI TURISTAÉRKEZÉSEKBŐL 1950-1990 Részesedés (%) 1950 1960 1970 1980 1990 Afrika 2,07 1,08 1,51 2,48 3,26 Amerika 29,61 24,11 22,95 18,85 9,57 Kelet-Ázsia és Óceánia 0,75 0,98 3,04 7,01 10,83 Európa 66,60 72,66 70,76 68,81 64,18 Közel-Kelet 0,78 0,91 1,17 2,04 1,40 Dél-Ázsia 0,19 0,26 0,57 0,80 0,76 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 Világ Forrás: WTO 3. számú táblázat A FÖLDRÉSZEK RÉSZESEDÉSE A NEMZETKÖZI TURISZTIKAI BEVÉTELEKBŐL 1950-1990 Részesedés (%) 1950 1960 1970 1980 1990 Afrika 4,19 2,59 2,23 2,65 2,01 Amerika 50,47 35,71 26,82 24,91 26,43 Kelet-Ázsia és Óceánia 1,43 2,84 6,14 7,31

14,64 Európa 42,38 57,05 62,57 60,23 54,67 Közel-Kelet 1,24 1,30 1,68 3,39 1,40 Dél-Ázsia 0,29 0,51 0,56 1,51 0,84 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 Világ Forrás: WTO 21 Forrás Puczkó László – Rátz Tamara: A turizmus hatásai Kollarik Amália: A turizmus földrajzi alapjai Tasnádi József: A turizmus rendszere Aula Kiadó, 2002. Lengyel Márton: A turizmus általános elmélete Képzőművészeti Kiadó és Nyomda, 2001. 22