Történelem | Középiskola » A római köztársaság válsága

A római köztársaság válsága Ismertesse Róma hódításainak társadalmi következményeit! Mutassa be a társadalmi átalakulás és a köztársasági intézmények válsága közötti összefüggéseket! A köztársaság államszervezete: - a köztársaságot a római polgárok által választott tisztségviselők, a magistratusok irányították (kettőzött hivatalnokok, csak 1 évig) - az állam élén 2 consul állt. Feladatuk: békében övék volt a főhatalom, háborúba pedig a sereget vezették. Az ügyeket a senatussal egyetértésben intézték (300 fő) Tagjai a nemzetségfők, feladatuk a törvényhozás. - a consulok helyettesei a praetotrok voltak. Feladatuk a város rendjének fenntartása, bíráskodás. - végveszély esetén dictatort választottak (max. fél évre), aki minden ügyben saját belátása szerint dönthetett - népgyűlés (comitia curiata): minden római polgár tagja volt; a nemzetségi ügyekben döntöttek - Róma sorozatos háborúkat

folytatott, amelyek földet és zsákmányt jelentettek a város számára. Az egyes rétegek nem egyenlő mértékben részesedtek a jogokból - A plebejusok (kereskedők, iparosok, parasztok) szerepe a harcokban egyre nőtt, hiszen ők adták a nehézgyalogságot. Követeléseik: a római polgárjog elnyerése, jogi egyenlőség, részesedés az ager publicusból (állami földek), az adósrabszolgaság eltörlése. - Néptribunusi hivatal: Kr. e 494 - külön plebejus tisztség, vezetők az évente választott 10 néptribunus - személyük sérthetetlen volt, megvétózhatták a plebejusokat sértő törvényeket. - XII táblás törvények: Kr. e 451 - a törvények írásba foglalása - a törvények nem tettek különbséget a plebejusok és a patríciusok között - a törvények szigorúan védték a magántulajdont - Tillusi alkotmány: - Rómát vagyoni alapon osztották fel 5 részre - ez a felosztás lett az alapja a törvényekről érdemben tárgyaló népgyűlésnek

(comitia centuriaita), ahol az 1. va gyoni osztály több csoporttal képviseltette magát, mint a következő 4. - az első osztály adta a legjelentősebb erőt adó lovasságot és nehézgyalogságot - Censor: Kr. e 443 - új tisztség: vagyonbecslés (így az 5 csoportba való besorolás) - ők jelölték a senatus tagjait a nemzetségfők közül - Liciunus-Sextius-féle földtörvény: Kr. e 367 - a törvény 500 jugerumban kívánta korlátozni egy személy részesedését az ager publicusból, ami a patrícius földbirtokok alapját képezte. Következmény: - a következő évtizedekben sorra szűntek meg a patríciusokat és a plebejusokat elválasztó korlátok - megnyíltak a legfontosabb hivatalok a plebejusok előtt - Kr. e 326-ban (Róma győztes háborúi idején) eltörölték a plebejusokat sújtó adósrabszolgaságot, mivel az a meghódított területekről olcsó rabszolga-beáramlás volt - Kr. e 287-től a népgyűlés határozatai senatusi megerősítés

nélkül kötelezőek az egész római népre - a területi alapon szerveződő népgyűlésen (comitia tributa) már a patríciusok és a plebejusok egyaránt képviseltették magukat - a jogi egyenlőséggel lehetővé vált a patríciusok és a vagyonos plebejusok összeolvadása –> ezzel kezdetét vette egy új réteg kialakulása: nemesség (nobilitas) A hódítások társadalmi hatásai: - a provinciák jövedelmeit első sorban a kereskedőréteg fölözte le. A tartományokban szedett adókat, vámokat, bányák üzemeltetését a senatus bérbe adta ezeknek a pénzembereknek. Akik szállítással, adóbérlettel foglalkoztak, nem vállalhattak hivatalt, így elkülönült egy réteg, a lovagrend. - Róma politikai vezető rétege a nagybirtokos arisztokrácia volt. Ők adták a főhivatalnokokat, a senatusi rend tagjait. Csoportjuk neve: senatori rend A meghódított területekből és az ager publicusból kihasított földekből latifundiumokat (nagybirtokokat)

alakítottak ki, ezeket magántulajdonuknak tekintették. - a győztes hadjáratok tízezrével hozták be a rabszolgákat, így áruk csökkent –> olcsó munkaerő - a provinciák is bekapcsolódtak Róma élelmiszer-ellátásába –> áramlott az olcsó gabona. A nagybirtokok rátérhettek a belterjes gazdálkodásra: szőlő, olajbogyó, gyümölcs- és zöldségfélék termesztése –> nagyobb jövedelem - a nagybirtokok fejlődése rossz a kisbirtokosoknak: nem tudták megfizetni a rabszolgákat –> megmaradtak a külterjes gabonatermesztésnél, ami nem volt jövedelmező –> sok parasztcsalád tönkre ment, a f öldjeiket elvesztették –> ezeket a n agybirtokosok saját latifundiumaikhoz csatolták - a folyamatot felerősítették a háborúk: a parasztság adta a hadsereg zömét. A földjeiktől távol katonáskodó parasztok nem tudták művelni azokat (Kr. e 218-201: második pun háború) - a parasztság lecsúszásával új társadalmi réteg

keletkezett: plebs. A földjüket vesztettek Rómába vándoroltak –> az állam ezt a tömeget igyekezett eltartani és lefoglalni: rendszeressé vált az ingyengabona és osztása és a cirkuszi játékok szervezése. A plebs egy része ingyenélő tömeggé vált: minden politikai cél érdekében megnyerhető volt, akár szavazatát is áruba bocsáthatta. Tiberius Gracchus: Kr. e 133-ban néptribunus - felújította a Liciunus-Sextius-féle földtörvényt: korlátozta az ager publicusból szerezhető föld nagyságát. - a visszaszerzett földeket kisbirtokok formájában akarta kiosztani –> ez a s enatori rend ellenállásába ütközött Caius Gracchus: Kr. e 123-ban néptribunus - folytatta a reformokat, támogatókat gyűjtött maga köré: lovagok. A tömeget is maga köré kívánta állítani, ezért leszállította a gabona árát. - az itáliai szövetségesek egy részének római polgárjogok kívánt adni, ez azonban szembeállította a plebssel. Befejezés:

- a politikai problémákat egyre durvább módszerekkel oldották meg - a vezető réteg két, egymással ellentétes táborra oszlott: senatori rend (nagybirtokosok) és lovagok (kereskedők) - a senatori rend tagjai részt vehettek a politikában, a lovagok nem –> két politikai csoportosulás jött létre: optimaták, akik a régi szokásokra hivatkoztak és a néppárt, akik a nép érdekeit hangoztatták (pl.: földosztás) –> mindkét irányzat a hatalom megragadására tört Marius reformja: - a tulajdonukat vesztett parasztok nem voltak kötelesek katonáskodni, csökkent a hadra foghatók száma - megváltoztattak a hadkiegészítés rendszerét: vagyontalan polgárokból álló zsoldos hadsereg jött létre (16 évig szolgáltak, leszerelés után földet kaptak) - bevezette a rendszeres kiképzést, egységesítette a fegyverzetet Kr. e 91-ben a szövetséges háború (Kr e 91-89) kitörésének hatására Róma megadta a római polgárjogot a

szövetségeseknek