Történelem | Tanulmányok, esszék » Borus Gábor - A Dura dinasztia - Egy vásárhelyi nyomdászcsalád 1901-1951

Borus Gábor A Dura „dinasztia” Egy vásárhelyi nyomdászcsalád 1901-1951 Jelige: „ligatura” Hódmezővásárhely 2000. A Dura „dinasztia” Egy vásárhelyi nyomdászcsalád 1901-1951 Dura Istvánné Nagy Julianna 1901. február 22-én a Szentesi utca 4 szám alatt könyvés papírkereskedést nyitott Vállalkozása azonban nagyon hamar tönkre ment, 1902 június 3án jelentette be üzletének megszűnését Nyomdájáról, termékeiről, termeléséről nincs adatunk. Ennél szerencsésebbnek mondható fia, a tulajdonképpeni „dinasztiaalapító” Dura Lajos (1880-?), aki először 1904. június 25-én kapott könyvnyomda működtetésére iparigazolványt. A mesterséget Kanitzer Gottlieb, Lepage Lajos és Grossmann Benedek vásárhelyi nyomdászoknál sajátította el1és 1903 végén Grossmannál már üzletvezetőként dolgozott. Kis üzemét az Andrássy utca 43 számú házban nyitotta meg Ebben az időben négy nyomda is működött a városban köztük

a legnagyobb és a legjelentősebb, a város 1868ban alapított első nyomdájából alakult részvénytársaság szinte egyeduralkodó volt a piacon. A kor városi nyomdaiparára az alacsony műszaki színvonal, termékeikre a gyenge minőség a ponyvairodalom, kalendáriumok s nagyszámú aprónyomtatvány, plakát, röplap, meghívó, névjegykártya előállítása volt a jellemző.2 Az agilis, törtető, törekvő és jó üzleti érzékkel megáldott Dura ilyen körülmények között inkább a könyv és papírkereskedelemre fektette a hangsúlyt. A vállalkozás viszonylag jól mehetett, mert két évvel később 1906 július 25-én a Szent Antal utca 1. szám alatt fióknyomda illetve könyv- és papírkereskedés üzemeltetésére kért és kapott engedélyt. 3Készletével megpróbált minden igényt kielégíteni Árult használt és új tankönyveket és egyéb iskolaszereket, mesés és képeskönyveket, ima- és zsoltároskönyveket, várostérképeket,

irodaszereket, üzleti könyveket, olajfestéket és festővásznat de képeslapokat is kiadott és továbbra is fenntartotta a Neumann házban (Andrássy u. 43) működő nyomdáját és könyvkereskedését Hamarosan a két üzlet fenntartása már soknak bizonyult. Nem sokkal később 1907 május 1-jén meg kellett szüntetnie fióküzletét és raktárkészletével együtt visszaköltözött az Andrássy utcai üzletbe. Alig egy év múlva, 1908 tavaszán az Andrássy utcai nyomdának már új tulajdonosa lett Török Imre személyében, aki Dura Lajost mint művezetőt alkalmazta. De a tulajdonosváltás sem hoz 1 Fejérvári József: Vásárhely története családok tükrében. Hmv 1929 543p Kőszegfalvi Ferenc: Adatok a hódmezővásárhelyi nyomdászat, sajtó és könyvkiadás történetéhez 1852-1944. Békéscsaba, 1991 18p (A továbbiakban: Kőszegfalvi, 1991) 3 CSML Hf. 118/1912 sz elnöki irat 2 2 szerencsét a kis üzemre, mert 1909. március 2-án Török

visszaadta az ipart4 Dura nem hagyta annyiban 1912. április 4-én jelentette a polgármesternek, hogy Nemes Ármin nyomdatulajdonostól átvette kis amerikai gyorssajtóját és azt az Andrássy utca 16. szám alatt saját nevén üzemelteti.5 De ez a sajtója sem élt sokáig, ugyanis az 1913-as évről szóló nyomdászati jelentés már csak az Andrássy utca 43. szám alatti nyomdavállalatának statisztikáját közli. Ez szerint a város legkisebb nyomdájának, a Duránénak egy nyomógépe és három alkalmazottja volt.6 Az üzem első sorban még mindig aprónyomtatványokat, szellemi erőfeszítést nem kívánó, gondolatot nem közvetítő munkákat adott ki. A nyomda működésének első évtizedéből csak két említésre méltó sajtótermék jelent meg, azok is csak a korszak utolsó évében, 1914-ben.7 Ezek a „Gyerünk csak” című humoros hetilap, melynek később a szerkesztését is átvette és a Magyarországi Kovácsok és Kocsigyártók című országos

szakközlöny voltak. A tíz éve működő, mostanra már stabilnak és jól működő vállalkozásnak a háború vetett véget. Behívták katonának Nyomdáját és vele együtt boltját 1914. október 14-én Farkas Andrásnak adta el, aki a háború végéig üzemeltetette azt8 Nyomdáinak, papírkereskedéseinek sorsa közös volt a város hasonló vállalkozásainak sorsával. Tőkeszegény vállalkozók próbálnak, alacsony műszaki színvonalon előállított termékeikkel a felszínen maradni a kemény konkurenciaharcban. A végeredmény nagyon sok esetben a teljes csőd.9 Ebben az időszakban Dura elsősorban kereskedő, ügyeskedő kistőkés volt, aki életben maradásához, boldogulásáért mindent elvállalt, mindent kipróbált és csak másodsorban volt nyomdász. Közvetlenül a háború előtt jött talán csak arra rá, hogy a sajtó nem csak mérőbárcák, árjegyzékek, étlapok és eljegyzési kártyák előállítására jó, hanem a gondolatok, a kultúra

közvetítésére is. A frontról hazatérve azonnal munkához látott. 1919 január 16-án jelentette, hogy „könyvnyomdai üzemem a mai napon üzembe hoztam”, de az engedély csak később kapta meg. Február 19-én, örökölt pénzből nyitotta meg a Deák Ferenc utca 7 szám alatt használt gépekből – Tótkomlósról vásárolt gyorssajtóval és egy kis kézisajtóval - jól felszerelt új nyomdáját, amit később egy másik gyorssajtóval bővített.10 Sikeresen vette fel a versenyt a város két legnagyobb nyomdájával a Róthéval és az Erdeiével. Kun Béla (1878-1954) Vásárhelyi Reggeli Újság nyomdáját azért nem soroltam ide, mert a nyomdája nem függött a 4 CSML Hf. 105/1909 sz irat CSML Hf. 118/1912 sz elnöki irat 6 Kőszegfalvi, 1991. 31p 7 Kőszegfalvi, 1991. 30p 8 CSML Hf. 92/1915 sz elnöki irat 9 Kőszegfalvi, 1991. 18p 10 CSML Hf. 131/1919 sz elnöki irat 5 3 piaci viszonyoktól. (Országgyűlési képviselő lévén elég gazdag volt

ahhoz, hogy lapja csak a saját érvényesülésének, politikájának önző kiszolgálója legyen.)11Dura rögtön elkezdett az üzlet után járni, hirdetései azonnal megjelentek a helyi napilapokban. Jól ráérzett a reklám jelentőségére. Például ingyen közölte több kereskedő hirdetését, akiknél ennek fejében ingyen vásárolhatott, a Korzó moziba belépők is az ő reklámjaival találkoztak. Elkezdte a különböző iskolai évkönyvek, egyesületi kiadványok nyomtatását, valamint a városnak szükséges hivatalos nyomtatványok gyártását, ami abban az időben egy biztosan betervezhető jövedelemforrás volt. Hamarosan erős konkurenciát jelentett a többiek számára De előfordult az is, hogy a városi megrendelések versenytárgyalása előtt megállapodott Róthtal és Erdeivel majd ennek megfelelően elosztották egymás között a munkát. Olykor kenőpénzzel nyert meg egy-egy árlejtést. 12 Tagja volt a szakszervezetnek, de a tagdíjfizetés

körül kialakult nézetkülönbségek miatt kilépett. Sokszor alkalmazott szakszervezeten kívüli munkásokat és emiatt „blokált” nyomdának nyilvánították.13 Az új nyomda megnyitásától kezdve folyamatosan volt lapja, folyóirata. 1924 augusztus 31-én átköltöztette nyomdáját valamint könyv- és papírkereskedését Deák Ferenc utca 15 számú házába. 1924 november 28-án „hirdetési vállalat” ipar gyakorlására kapott engedélyt,14egy, csak reklámokból álló hirdetési újságot15adott ki. Sajnos a kiadványból egyetlen példány sem marad meg Ebben az időszakban hangsúlyeltolódás következik be a Dura-nyomda üzletpolitikájában. Háttérbe szorult a papír és a különböző írószerek forgalmazása, az aprónyomtatványok készítése és előtérbe került a könyv, de leginkább a napilap és a folyóirat, mint a jóval nagyobb szaktudást igénylő nyomdatermékek előállítása. A világháború előtti kis üzletből, a 20-as

évek közepére a város egyik meghatározó, a második háború végére pedig a legjobban felszerelt nyomdavállalata válik. 1926-ban került ki nyomdájából az első könyv, a Pócsy Mihály prózai műveit tartalmazó posztumusz kötet. Ő adta ki az évente megjelenő Alföldi naptárat, mely - Fejérvári szerint - 1929-ben 50 ezer példányban jelent meg. 16 A profilváltást támasztja alá az a bejelentése is 1927. március 3-án, melyben azt írja, hogy a könyvnyomda, könyv- és papírkereskedés iparának a kereskedésre vonatkozó részét megszünteti a könyvnyomdai részét pedig tovább folytatja.17Dura második próbálkozása már 11 Kőszegfalvi, 1991. 26p és Szatmári János levele Kőszegfalvi Ferencnek 1985 május 6 Dura Lajos Ernő személyes közlése Kőszegfalvi Ferencnek. 13 Dura Lajos Ernő személyes közlése Kőszegfalvi Ferencnek. 14 CSML Hf. 8237/1924 sz 15 Dura Lajos Ernő személyes közlése Kőszegfalvi Ferencnek 16 Fejérvári József:

Vásárhely története családok tükrében. Hmv 1929 543p 17 CSML Hf. 2318/1927 sz 12 4 termékenyebb volt. Kiadott három könyvet és összességében tíz napilapnak, folyóiratnak volt megjelentetője. 1928. január 1-je emlékezetes nap a nyomda életében Megjelenik Genersich Antal kiadói jogán, Szathmáry Tihamér főszerkesztésében, a Vásárhelyi Friss Újság. A politikai napilap első száma konkurenciát teremtett az időszak legnagyobb példányszámú napilapjának, a Vásárhelyi Reggeli Újságnak.18 A bulvár jellegű politikai lapot eleve a Kun Béla által kiadott újság versenytársaként indították meg. Megpróbáltak, mint a névből is következtethető, frissebbek, élénkebbek, igazi vásárhelyi lap lenni, több városi hírt közölni az olvasóval, de olykor a személyeskedésektől, a másik lap ócsárlásától sem riadtak vissza. A 23 ezres példányszámú lap a második volt a Reggeli Újság mögött19 Tulajdonképpen e két

újság vetélkedése jelentette a városi sajtót a két világháború között. De az 1928-as év emlékezetes abból a szempontból is, hogy az újság előállításához Németországból vásárolt typograph szedőgép lett a Dura-nyomda végének a kezdete. Ugyanis a szedőgép részleteinek a törlesztését nem tudta fizetni és a csőd az 1933-as év végére elkerülhetetlen volt. Így történhetett meg az, hogy a város egykori virilis vállalkozóját 1933 decemberében elárverezték. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a budapesti Grosz és Oesterreicher papírnagykereskedő cég által megvásárolt nyomda gépeit, nem sokkal az árverés után 1934 március 7-én sikerült Szabó István helybeli könyv- és papírnagykereskedőnek, Dura sógorának megvásárolnia. A nyomda a családban maradt Az évek folyamán az új generáció is felnőtt. A három fiú közül a legidősebb László és az ifjú Lajos szintén nyomdász lett, a legfiatalabb Béla a már

előbb említett Szabó István üzletében ismerkedett meg a könyvkereskedő szakmával. A Friss Újság olvasója talán észre sem vette a tulajdonosváltást, ugyanis ifjú Dura Lajos (1907-1994), aki 1933 december 27-én kapta meg iparengedélyét azonnal átvette az üzem irányítását. Igaz ekkor még nem tulajdonosként, hanem mint bérlő A zavartalan megjelenés érdekében a nyomda gépeit a karácsonyi szünet alatt átszállították a Dura-házból a Ferenc József utca 11 szám alá a Tárkány-palotába. A december 28-ai lapszám már innen került az utcára. A szerkesztőség és a kiadóhivatal csak az év utolsó napján költözött át. 1934 február 9-én Dura Lajosné megszünteti férje nyomdaipari és hirdetési vállalat üzemeltetésére szóló iparengedélyét. „Az iparigazolványt nem tudja becsatolni, mivel fizetésképtelenség ügyben a Szegedi Kis Törvényszék azt bevonta” olvashatjuk a 18 19 Kőszegfalvi, 1991. 26p Dura Lajos Ernő

személyes közlése Kőszegfalvi Ferencnek 5 polgármesteri hivatalhoz benyújtott jelentésben. Ezzel az idősebb Dura Lajos életének újabb szakasza zárult le. De térjünk vissza a fia, ifjú Dura Lajos vezetése alatt tovább működő nyomdához. 1934. január 27-én bejelentette, hogy „Friss Újság” nyomda néven könyvnyomda vállalatot alapított.20 (Valójában már 1933 december 28-ától ő adta ki a lapot, mint felelős nyomdavezető.) De az üzem a már említett Grosz és Oesterreicher fővárosi papírnagykereskedő vállalaté, a nyomda által előállított Vásárhelyi Friss Újság kiadói joga pedig továbbra is dr. Genersich Antal tulajdona volt Ifjú Dura csupán bérlő és felelős vezető volt az apja egykori üzemében. 21Március 7-én megtörtént az újabb tulajdonosváltás, Szabó István (1878-1949) papírkereskedő megvásárolta a nyomdát ezzel megmentve keresztfiát és a családot.22 Ifjú Dura így egy lépéssel közelebb

került az apai vagyonhoz Ugyanezen a napon Genersich bejelentette, hogy az újság kiadásának jogát Szathmáry Tihamér főszerkesztőre ruházza át. (Hivatalosan csak 1934 május 12-én lett átadva23) Szathmáry augusztusban meghalt. A lap jogát október 31-én Szathmáry özvegye háromezer pengőért (5 évig havi 50 pengős részletekben törlesztendő) az ifjú Gonda Józsefre (1905-1952) ruházta át.24 Az 1935 november 5-ei szám már az ő szerkesztésében jelent meg. A kiadó személyében történt változás nemsokára a külsőségekben is észrevehető. A lap nevét Népújság-ra változtatja Az 1936. február 23-án megjelent számban a szerkesztő így ajánlja az olvasók figyelmébe: „marad a régi tisztesség, a tiszta szándék és akarat,[]Hódmezővásárhely egyetemes érdekeit fogjuk szolgálni”.25 Márciusban megvásárolta az 1935 decemberétől ebben a nyomdában készített Karikás című élclap kiadásának jogát is. Nem tudott, a Nyugat

legjobb vidéki követőjeként számon tartott, A Jövendő-t szerkesztő édesapa, idősebb Gonda József örökébe lépni. De lehet, hogy nem is akart Az ifjú Gonda politikával nem foglalkozott, az általa kiadott lapokat csupán üzletként kezelte.26 A kiadó és a „nyomdatulajdonos” viszonya nem volt súrlódásoktól mentes. Erre utal az a tény, hogy Gonda november elején elvitte a Népújságot Róth Antal templombazári nyomdájába. A november 3-ai szám már itt jelent meg 27 De még ugyanebben a hónapban bejelentette, hogy december 1-jétől kezdődően újra ifjú Durára bízza a napilap előállítását.28 20 CSML Hf. 374/1934 sz elnöki irat U.o 22 CSML Hf. 899/1934 sz elnöki irat 23 CSML Hf. 1690/1935 sz 24 CSML Hf. 3758/1934 sz 25 Népújság, 1936 február 23. 1p 26 Szatmári János levele Kőszegfalvi Ferencnek. 1985 május 5 27 CSML Hf. 4107/1936 sz 28 CSML Hf. 4488/1936 sz 21 6 Jól kezdődött az 1937-es év ifj. Dura számára „Szabó István

a nyomda tulajdonjogát szóbeli megállapodás alapján átruháztam ifj. Dura Lajosra 1937 január 12-én” olvashatjuk a polgármesterhez február 12-én benyújtott levélben. 29 Így hivatalosan is az övé lett apja egykori nyomdája. De amilyen szerencsésen alakult a fiú sorsa, olyan balul végződött az apa nyomdász karrierje. Idősebb Dura Lajos majd másfél esztendei kényszerpihenő után 1935. június 7-én bejelentette a hivatalnak, hogy a Szent Antal utca 4 szám alatt könyvnyomda ipart szándékozik gyakorolni. Augusztus 16-án iparigazolványt állítottak ki a nevére 30 Az üzlet azonban már nem úgy ment, mint régen. A nyomda vagy nem bírta teljesíteni a megrendeléseket vagy nem volt állandó, rendszeres munkája. Ezért azután 1936 május 1-jén kénytelen azt eladni ifj. Erdei Sándornak (1909-1996)31 Iparengedélyét azonban megtartotta, azért, hogy az megszerzett üzletek megrendeléseit „ipari kihágás nélkül” elkészíthesse. 32 Tehát

nyomda nélkül vállalta el az alkalmi megrendeléseket és azokat a város különböző sajtóin nyomtatta ki, mentesülve így a kötelespéldány szolgáltatástól és az egyéb hivatalos jelentéstől, papírmunkától. 33 Valójában a saját, állandó nyomdáját már nem tudta a régi módszerrel üzemeltetni mert meglévő nagy nyomdák mellett nem lehetett üzletet találni. A piac telítve volt. Ez az „üzletpolitika” talán csak az önfenntartáshoz volt elég, de a konkurenciának ez is azonnal szemet szúrt. Először 1937 júniusában kötelezte a hivatal arra, hogy terjessze be nyomdája tulajdonosának és üzemeltetőjének nevét. A felügyeleti szerv valószínű nem véletlenül kért ezt tőle.34 Miután Dura elküldte jelentését leírva abban az igazságot 1938 áprilisában bejelentette, hogy nyomdavállalatot nyitott a Kállay utca 2. szám alatt. Így látszólag minden rendeződött 1938 június 15-én „jóakarói”, immár név szerint – Erdei

Sándor és ifj. Erdei Sándor valamint a Reggeli Újság nyomdája – azzal gyanúsították, hogy továbbra is csak kereskedelmi tevékenységet folytat valamint a Kállay utcai „nyomda” megindításakor nem történt más, mint az, hogy „iparjogosultságát bérbe adta Deutsch Ignácz Kállay u. 2 sz alatti lakosnak” 35 A bejelentést vizsgálat követte, amely megállapította, hogy Dura az általa vállalt nyomdai munkákat a Deutsch Ignác műhelyében készíttette el. Idő közben Erdeiék ismét feljelentik mert továbbra sem folytat nyomdaipart. 1938 szeptember 15-én elkészült másik jelentés hasonló ügyet tárt fel idős Durával „vállalkozásával” 29 CSML Hf. 635/1937 sz elnöki irat CSML Hf. 4293/1935 sz 31 CSML Hf. 3840/1938 sz 32 CSML Hf. 2162/1937 sz 33 CSML Hf. 1339/1938 sz 34 CSML Hf. 1923/1937 sz elnöki irat 35 CSML Hf. 3840/1938 sz 30 7 kapcsolatban. Megállapítást nyert, hogy a Nyizsnyai utca 1 számú ház pincéjében működő

nyomdának Kohn László fűszerkereskedő segéd a tulajdonosa és üzembentartója, akinek engedélye nem lévén idős Dura Lajos iparengedélyével vállalkozik. 36 Ezeket a tényeket Dura próbálta szépíteni a vizsgálat során, de sohasem tagadta. Többször is felszólították, hogy igazolja folytat-e nyomdaipari tevékenységet, de ő erre csak ugyanazt tudta mondani. Végül 1938. december 31-én kiadott véghatározat alapján 1939 április 5-én visszavonták az 1935ben kiadott iparigazolványát37 Fiának, ifjú Dura Lajosnak vállalkozása ezzel szemben virágzott. Az 1936-os évben 7 különböző féle és fajta folyóiratot, hetilapot, alkalmi újságot jelentetett meg a sportlaptól kezdve, a katolikus folyóiraton keresztül az élclapig. Ebben az időben adta ki a legtöbb féle periodikát a városban38köztük a város művelődéstörténetében legjelentősebb helyet elfoglaló Tornyai Társaság egy számot megélt lapját, a Hódtavát. A magyar

könyvészet 1936-os nyomdászati adatai szerint 8 könyvet is megjelentetett. Ebből azonban csak kettő volt könyvnek tekinthető a többi csak könyv formátumú hivatali, egyesületi kiadvány. Kiadta Pócsy Mihály verseit tartalmazó, az életmű második kötetét és a szentesi karikaturista Dönczy Lukács Ödönnek a város notabilitásait megörökítő albumát. Méltó örököse lett apjának Olyannyira, hogy a még jobb üzlet reményében a bejáratott, nagy olvasótáborral rendelkező Népújság helyett egy új napilapot indított. Felkérte Szathmári Jánost (1904-1993), az ifjú, ambiciózus politikust, a Vásárhelyi Újság egykori szerkesztőjét, a NEP vásárhelyi titkárát, hogy dolgozzanak együtt az új újságnál. Dura tíz éves, fel nem bontható szerződét kötött vele.39 1939. február 7-én megjelent az új lap, a kormánypárti Vásárhelyi Új Hírek Szathmári szerkesztésében. Gonda lapja a Népújság ezzel egyidőben már a

templombazárban lévő nyomdából került ki az utcára. A szerkesztőség és a kiadóhivatal pedig a Nyizsnyai utca 11 szám alá, Gonda lakására költözött át40és 1939. augusztus 12-én Népújság nyomdavállalat néven nyomdaüzemet létesített. Itt készült a Karikás is Önállóságát hamarosan feladta 1940 április 1-jétől már ismét ifjú Duránál adta ki mindkét lapját.41 Május 6-án azonban kénytelen iparát egy évig szüneteltetni, mert behívót kap. A katonai szolgálatát teljesítő Gonda helyett július 13-ától Dura lett a Népújság főszerkesztője valamint felelt a szerkesztésért és a 36 CSML Hf. 1339/1938 sz CSML Hf. 5944/1938 sz 38 Kőszegfalvi, 1991.64p 39 Szatmári János levele Kőszegfalvi Ferencnek. 40 CSML Hf. 604/1936 sz irathoz csatolva 41 CSML Hf. 1316/1940 sz 37 8 kiadásért is.42Gonda a katonaidő letelte után már nem jött haza, Nyizsnyai utcai házát eladta és ügyvédi irodát nyitott a fővárosban. Bár

december 14-én Budapestről még engedélyt kért lapjai jövő évi kiadásához és terjesztéséhez, de ez már csak formális dolog volt, gyakorlatilag a Népújság és a Karikás igazi gazdája már „régen” Dura volt. Gonda végül 1941 február 8-án bejelentette, hogy a politikai napilapot február 15-e után megjelentetni nem kívánja.43 Iparengedélyét három hónap múlva megszüntették. Ezek után a lap 1941. február 15-ei számának szerkesztőségi üzenetében az alábbiakat olvashatjuk: „A miniszterelnökség sajtóosztálya 14-én érkezett engedélyokiratával ifj. Dura Lajos nyomdatulajdonosra ruházta át a Népújság politikai napilap kiadói jogát. Ehezképest a mai naptól kezdve, mint kiadótulajdonos és felelős szerkesztő ifj. Dura Lajos jegyzi lapunkat.” Alig egy év múlva 1942 április 18-án azonban Dura bejelentette, hogy a Vásárhelyi Új Hírek című politikai napilapot „tovább megjelentetni nem kívánom, a lap utolsó száma

1942. április 19-én jelenik meg”44 Szathmári a megszűnés okát is megnevezi az Új Hírek utolsó számában közölt vezércikkben: „fel kellett vennünk a Népújság gondját”. Ez azt jelentette, hogy a két napilap kiadása már nem volt jó üzlet. A lap beleolvadt a Népújságba. „A szilárd és megbízható alapra új alkotás került” folytatta Szathmári A Népújság meghatározó orgánuma volt a két világháború közötti vásárhelyi sajtónak és versenytársa, az 1905 óta megjelenő Reggeli Újságjának. Az akkorra már megcsontosodó, befelé forduló, Kun személyes és politikai céljait kiszolgáló Reggeli Újságnál sokkal népszerűbb, frissebb, a város lakosságához szóló, valóban vásárhelyi lap volt. A nyomda a háború vége felé a város legnagyobb és a legjobban felszerelt üzemévé, jól működő vállalkozássá vált, ahol a terjesztőkkel együtt közel 30 embernek adtak munkát. Az alkalmazottak kétharmad része

szakképzett nyomdász volt és ezek mellett 4-5 tanonc is dolgozott.45 A nyomda a tíz év alatt tizenhat különböző újságot és kilenc könyvet állított elő46 A Vásárhelyi Új Hírek című lap megszűnésével megszűnt Szathmári tíz éves szerződése is, de Dura továbbra is alkalmazta őt, mint főszerkesztőt a Népújságnál. Az Országos Magyar Sajtókamara azonban nem fogadta el a négy elemit végzett nyomdászt az újság felelős szerkesztői és kiadói tisztében. Annak érdekében, hogy megtarthassa az újságot és időt nyerjen hosszú levelezésbe kezdett a kamarával. 47 Természetesen nem akarta kiengedni kezéből az irányítást, ezért Szathmárival is konfliktusa támad, aki már tíz éve volt 42 Népújság, 1940 júl. 123p CSML Hf. 692/1941 sz 44 CSML Hf. 1445/1942 sz 45 Dura Lajos Ernő személyes közlése Kőszegfalvi Ferencnek 46 Kőszegfalvi, 1991. 30p 43 9 újságíró, kormánypárti politikus és aki mellesleg már nagyon

szeretett volna egy saját lapot. De 1944 tavaszán más problémája is akadt Durának a kamarával. Nevezetesen az, hogy nem alkalmazott annyi hivatásos, megfelelően képzett újságírót, amit a 10910/1944. számú miniszterelnöki rendelet előírt. 1944 május 26-ai – valószínű, hogy nem az első - halasztási kérelmében azt állította, hogy ő igyekezett az előírt létszámot még a rendelet kiadása előtt teljesíteni, de ez a megadott határidőre nem történt meg, mert a „fővárosi újságírók idegenkednek vidéken állást vállalni, a vidékiek nehezen kutathatók fel és ők is a fővárosba igyekeznek”.48 Időközben ugyanennek a rendeletnek az értelmében május 3-án megtiltották a Karikás terjesztését és a megszigorított sajtótörvénynek köszönhetően még a tavasszal elvették Durától a lap kiadásának jogát is. 1944 június 1-én jelent meg a Népújság utolsó száma és ezzel megszűnt a város negyedik leghosszabb életű

napilapja. A Dura-nyomda nem maradt munka nélkül, mert Szathmári 1944. június 3-án útjára indította a Vásárhelyi Népújságot. A lapot ugyanazok jegyezték, mint akik Népújság utolsó számát, csak a tulajdonosi viszony változott meg. Szathmári - aki június 2-án kapta meg a lapalapítási engedélyét49- lett az újság felelős kiadója és szerkesztője, Csáki Lajos, az egykori belső munkatárs, a szerkesztő. A lapot változatlanul a Dura-nyomda készítette De a sajtókamarának az új kiadó ellen is volt – hivatkozva a 10910/1944 sz. ME rendeletre - egy jogos kifogása. Szathmári újságíró volt, de nem rendelkezett a megfelelő, a rendeletben megkövetelt képzettséggel, mert ő csak az újságíró főosztály II. szakosztályába tartozott50 Megfelelő papírja nem lévén szeptember 10-én kénytelen volt kinevezni Csáki Lajost felelős szerkesztőnek. Eddigi ismereteink Kárász József alapos, mindenre kiterjedő gyűjtőmunkával

összeállított bibliográfiáján alapultak, mely szerint a lap 1944 szeptember 23-án jelent meg utoljára.51Viszont Dura egy személyes beszélgetés alkalmával elmondta, hogy a lap október 8-iág folyamatosan megjelent sőt a 8-ai szám is már a gépben volt,52de ekkorra a front elérte a várost. Október 7-én Dura SAS-behívót kapott és rögtön elindult Kistelekre, a gyülekezőhelyre. Miután a front áthaladt a városon, a szovjet városparancsnokság az elhagyott Duranyomdát – mivel úgy tudták a tulajdonos elmenekült – hadizsákmánynak nyilvánította és lefoglalta. De a város legjobban felszerelt nyomdájára természetesen szüksége volt az új 47 Szatmári János levele Kőszegfalvi Ferencnek. Szatmári János levele Kőszegfalvi Ferencnek. 49 CSML Hf. 11036/1944 sz 50 CSML Hf. 1797/1944 sz 51 Kárász József: Csongrád megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája. Szeged 1974 48 10 hatalomnak és kommunista párt helyi szervezetének

október 23-án megindult lapjával, a Vásárhely Népének előállításával is problémák adódtak. Az újságot előállító Kurucz János (1889-1953) Szabadság nyomdája – Kun Béla Ógimnáziumban lévő üzeméből alakult - sok kezdeti zavarral küzdött. Nem volt elég papírja, festéke, kicsi volt a nyomási kapacitása és az elavult betűkészlete nehézkessé tette a szedést is.53 Ezért a város vezetése, az 1944 november 3-án tartott tanácsülésen úgy határozott, hogy a Dura-nyomdát továbbra is üzemben kell tartani, valamint a további intézkedésig Dura László november 6-ától megbízták a vállalat vezetésével. Kötelezték továbbá arra, hogy készítse el az üzem pontos leltárát és folyósítsa a tiszta bevétel egy negyed részét idős Dura Lajosnénak, aki ilyen arányba továbbra is tulajdonosa volt a cégnek.54 Dura László (1905-1989) mestervizsgával rendelkező nyomdász a budapesti Egyetemi Nyomda egyik kiemelt szakembere volt.

A Pestről nemrég hazatért László csak most juthatott hozzá az őt megillető apai örökséghez. November 8-án a két nyomdavezető Kurucz és Dura egyezséget kötött, miszerint Kurucz rendeltetésszerűen használhatja Dura nyomdáját addig míg az ő (mármint Kurucz) nyomdája teljesen rendbe nem jön illetve a szükséges felszereléseket (festék, papír) nem szerzi be. 55 1944 november 13-án hivatalosan is megnyitották az üzemet. A Dura-nyomda elsősorban a szovjet hadseregnek dolgozott, nekik készített plakátokat, röplapokat és természetesen segített a Vásárhely Népe előállításában is. November végén a Lembergben megjelenő Magyar Újság című hetilap helyi kiadásának a tervével foglalkoztak, de ez meghaladta a nyomda erejét. Kurucz azonban e segítséggel sem tudta leküzdeni a nehézségeket, amiért a párt a jól működő, megbízható Dura-nyomdát választotta. 1944 december 28-án Oláh Mihály párttitkár beadvánnyal fordult a

polgármesterhez, melyben kéri, hogy a hadizsákmányként lefoglalt nyomdát a Kommunista Párt helyi szervezete részére utalja ki”.56 A városi tanács 1945 január 3-ai ülésén ezt elfogadta és a nyomdát január 8-án át is adta.57 A párt a nyomda vezetésével továbbra is Dura 52 Dura Lajos Ernő személyes közlése Kőszegfalvi Ferencnek Kárász József: Az új élet kezdetén. A Vásárhely Népe c napilap repertóriuma Hmv 1969 54 CSML Hf. 2327/1944 sz Az 1944 november 7-én felvett leltárból: egy db 63x95 cm-es, és egy 50x70 cm-es gyorssajtó, egy 30x40-es Boston kézisajtó, egy typograph szedőgép két garnitúra matricával, villanymotorral, egy db 60x86 cm-es papírvágógép, egy db 4-es amerikai nyomógép, egy-egy fűző, perforáló gép, két számozógép, 9 szekrény nonpareille, 8 petit, 13 garmond, 4 ciceró, 6 tertia, 7 text, valamint 10 szekrény 2-6 ciceró nagyságú ólombetű. A teljes leltár a Németh László Városi Könyvtár

helyismereti gyűjteményében található. 55 CSML Hf. 2327/1944 sz 56 Kárász József: Az új élet kezdetén. A Vásárhely Népe c napilap repertóriuma Hmv 1969 57 CSML Hf. 1750/1945 sz 53 11 Lászlót bízta meg.58 Édesanyja, idős Dura Lajosné az ő tulajdonában lévő egynegyed részt már január 6-án bérbe adta a pártnak, amitől hetenként bérleti díjat kapott.59 A nyomda gyakorlatilag 1945. január 20-án került a párt tulajdonába A január 22-én megjelent szám már innen került ki, melynek nevét ezzel egy időben „Vásárhely Népe nyomdára” változtatták és ide költözött a szerkesztőség és a kiadóhivatal is. Naponta 9-10 ezer példányban nyomták a lapot és itt állították elő a szegedi Szikra kiadó megbízásából 10 ezer példányban „A szovjet hatalom születése” című könyvet is.60 A nyomdai pénztárkönyv tanulsága szerint az újrainduló, 10-12 főt foglalkoztató üzemben Dura mellett egyetlen szakmunkás Kovács

Istvánné szedő-gépmester dolgozott, de hamarosan két szedőt is felvettek Széll Imre és Török Lajos személyében.61 Az alkalmi segédmunkások nagy számát az indokolja, hogy a villamos áram szolgáltatás rendszertelensége és hiánya miatt a gépeket kézi erővel kellett hajtani. Az újság mellett, nagy számban nyomtak a város megbízásából, nyomtatványokat, élelmiszerjegyeket, a pártok részére röplapokat. A nyomda felszabadulás utáni történetéhez kapcsolódik a felszabadult ország első könyvének sorsa is. Varga Sándor Fejezetek a magyar könyvszakma történetéből (1945-1951) című tanulmányában62azt állította, hogy a Nógrádi Sándor és Tömpe András által írt „Magyar partizánok a nógrádi szénmedencében” című naplóját a szegedi Szikra nyomda megbízásából itt akarták előállítani. A nyomdát azonban a szovjet városparancsnokság 1945 első hónapjaiban lezáratta és a félig kiszedett napló elveszett. Ezt a

kijelentést cáfolta meg Kőszegfalvi Ferenc az Élet és Irodalom hasábjain és ennek ellenkezőjét támasztják alá a fent elmondottak is. 63 Dura 1946 június 7-én felmondó levelet kapott Oláh Mihály párttitkártól, aki abban arra kérte, hogy a felmondási idejét, mint betűszedő töltse le. Dura erre a MUOSZ főtitkárához fordult panasszal, aki szintén határozottan ellenezte ezt a fajta bánásmódot. Dura László helyére, június 1-jei hatállyal a nyomda gépi szedőjét Széll Imrét nevezték ki. A felmondás okáról és körülményéről képet kaphatunk abból a Széllel készült beszélgetésből, melyet az újság 1947 február 9-ei száma közölt: „[Széll] munkája beszédes bizonyítéka annak, hogy nem a születési előjogok és az ezek folytán megszerzett iskolai végzettség jogosít valakit valamely munkakör betöltésére, hanem a rátermettség”. Dura László az „osztályharc” áldozata lett Ezzel végleg megszűnt a család és

nyomda közötti kapcsolat. 1948 május 13-án a 58 Kárász József: Az új élet kezdetén. A Vásárhely Népe c napilap repertóriuma Hmv 1969 Duránénak a Könnyűipari min. nyomda-osztályához intézet 1950-es kártalanítási igényéből 60 Kárász József: Az új élet kezdetén. A Vásárhely Népe c napilap repertóriuma Hmv 1969 61 A Dura-nyomda pénztárkönyvéből. (Megtalálható az NLVK-ban) 62 A könyv, 1971/5. 69-87p 63 Kőszegfalvi Ferenc: A szabad ország első könyvének kiadástörténetéhez. Élet és Irodalom, 1985. november 222p 59 12 szerkesztőség és a kiadóhivatal átköltözött a volt szociáldemokrata párt székházába – ma a Tornyai János Múzeum épülete - de a nyomda még egy rövid ideig tovább működött a Tárkány palotában. Végül 1948 augusztus 26-án a nyomda a szerkesztőséggel együtt az Andrássy utcai – az azóta lebontott - Koncz palotába költözött át. A második világháború után Dura Lajos és apja is

elszakadt a nyomdaipartól. Ifjú Durát hazatérte után az igazolóbizottság elé idézték. Bár ő nyomdászmesterként kérte igazolását de a bizottság szerkesztői tevékenységét is számon kérte rajta. A vizsgálat során azt vallotta, hogy a lapokat csak üzleti vállalkozásnak tekintette és a politikával nem foglalkozott. Ezt azonban nem fogadták el, iparigazolványától megfosztották és ügyét a népbírósághoz tették át. Itt nem született ítélet, nem marasztalták el „csak” többet nem dolgozhatott szakmájában, de még a nyomdába sem mehetett be. Egy ideig öccse, Béla kereskedésében dolgozott, majd ktsz könyvelő lett64 Iparengedélyét 1950 február 10-én visszavonták.65 Apjának nyomdaipari engedélyét az ismertetett okok miatt 1939-ben szüntették meg, de még ugyanabban az évben a Szent Antal utca 4 sz. alatt megnyitotta könyvkereskedését és kölcsönkönyvtárát Boltja a háborút, sőt még az államosítást is átvészelte,

de 1950-ben, a megyei lapban már elrettentő példaként mutatják be az „ellenforradalmi és fasiszta” könyvekkel teli üzletét, ahol - jegyzi meg gúnyosan a szerző - „Sztálin és Lenin elvtársak brosuráit „éppen most” szerezték be, de még nem adták át a forgalomnak.”66 Sorsát ő sem kerülhette el Engedélyét 1951 július 12-én visszavonták. A legkisebb fiú, Béla, 1944 április 4-én megnyitott könyv- és papírkereskedését (Andrássy utca 12 szám alatt) az 1948-as államosítás szüntette meg. Hódmezővásárhely, 2000. szeptember 28 64 özv. Dura Lajosné (Nyizsnyai u 13) közlése CSML Hf. 3005/1948 sz 66 Viharsarok, 1950. június 174p 65 13