Biológia | Középiskola » Az öröklött magatartásformák

Az öröklött magatartásformák Az élőlények állandó kölcsönhatásban állnak környezetükkel. pl a növények helyet foglalnak el, árnyékot vetnek és ezzel már más fajok számára kedvező vagy éppen kedvezőtlen életteret alakítanak. Az állatok viselkedésükkel válaszolnak a környezetük állandó változásaira úgy, hogy magatartásuk a környezetbe való beilleszkedést segítse elő Az állatok tevékenységeinek összességét az állatok viselkedésének vagy magatartásának nevezzük A nem tapasztalatokon alapuló, hanem genetikailag meghatározott viselkedés az öröklött magatartásforma (pl pók) Az ösztön nem azonos az öröklött magatartásformákkal Ösztön alatt egy olyan összetett magatartáscsoportot értünk, amelyben öröklött és tanult elemek egyaránt felfedezhetők. Mindig egy meghatározott külső inger hatására jön létre a feltétlen reflex, az adott ingerre feltétlenül bekövetkező válasz Ez az öröklött

viselkedésnek egyik elemi formája (pl. rovarok - mozdulatlanság, csalánozók - befogó mozdulat) Taxisnak nevezzük az inger által irányított helyváltoztató mozgást. Jellemző vonása, hogy itt az inger nemcsak kiváltja az állat mozgását, hanem annak irányát is megszabja. Hasonló elemi magatartásforma az öröklött mozgáskombináció (pl mókus diórejtés) Ez egy szigorú sorrendben lejátszódó, öröklött mozgássorozat. Vannak olyan öröklött magatartásformák is, amelyek első megjelenéséhez és rögzüléséhez rávezető inger szükséges (pl naposcsibe táplálékcsipegetése) Az öröklött magatartásformákat mindig két alapvető tényező befolyásolja. Az egyik a külső környezet, a másik az állat belső állapota. A külső környezet hatásaiból az állat érzékszerveivel nagyon sokat felfog, de közülük csak néhány váltja ki belőle az öröklött viselkedési formákat. Ezeket közös néven kulcsingernek nevezzük (pl béka)

Nikolas Tinbergen (Tinberhen) holland származású biológus egyik fő kutatási területe az öröklött magatartásformák vizsgálata volt. Számos kísérlete irányult a kulcsingerek vizsgálatára (pl tüskéspikó) A hím tüskéspikó csak a piros színre reagál, ez a kulcsinger Konrad Lorenz osztrák biológus nevéhez fűződik a kulcsinger fogalmának bevezetése. Főleg madarakon végzett kutatómunkájával megalapozta az állatok viselkedésével foglalkozó tudományterületet, az etológiát A normálisnál hatékonyabb választ kiváltó ingereket szupernormális ingereknek nevezzük (pl kakukkfióka nagyobb száj, csigaforgató tojás) A külső inger csak egyik feltétele a válaszreakcióknak, a másik feltétel az állat belső állapota, elsősorban idegi és hormonális szempontból. Az egyes viselkedési formák lejátszódá- sához ezek megfelelő működésére, cselekvést kiváltó hajtóerejére, egyszóval motivációra is szüksége van az

állatnak (pl. szomjúság, éhség, félelem) Az öröklött magatartási formák megjelenését a kulcsinger és a motiváció kölcsönösen befolyásolja